-
Shalom kedves testvéreim. Mindenek előtt, ez alkalommal is szeretném megköszönni a felkérést és a támogatásotokat ami ennek a "topiknak" a létrejöttéhez vezetett. Csekély ismereteimhez mérten, örömmel segítek az esetlegesen felmerülő kérdéseitekben,
legyen az Keresztény vagy Messiási hívő vonatkozású.
-
:angel:
Köszönöm a lehetőséget,
Szeretném, ha a teremtésnél, amikor azt mondja a Teremtő "segítő társat, hozzá illőt"
segítő - miben segít
társat - miben társ
hozzá - mitől csak hozzá
illőt - illő alatt mit lehet érteni
stb.
Hány szóban jelenik meg, mit tettek hozzá a fordítók, lehet e másként érteni, mint ahogy ma értik általában a segítséget.
Tehát ezt a szókapcsolat eredeti értelme alapján hogyan lehet érteni.
Ez a kérdés elég régen foglalkoztat.
:2smitten:
-
Köszönöm a kérdést Magda.
Először is: I Móz.( Böresit = Kezdetben) 2,15-ös igeversben Isten Munkába állítja az embert.( Ádám, jelentése: földből való-földből vétetett.) tehát az ember egyedül van és munkába állt. 2,18-as Igében azt olvassuk:1Móz 2,18
És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni.
És ezek után:"szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. "
Isten az embert közösségi lénynek teremtette. Ezért, bár Ő vele volt,de az embernek hiányzott egy társ,aki mindenkor vele van,akivel a munkát is együtt végzik. Ezt látta Isten,ezért mondta:"szerzek neki társat-hozzá illőt"( Nem mintha Isten nem tudta volna előre, hogy az embernek hiányozni fog a társ,hisz Ő teremtette így az embert,és azt is tudta hogyan lesz neki társa.
valószínűleg az első tanítást-példaadást olvashatjuk a továbbiakban, nevezetesen: keresgélhetünk magunknak ugyan bármit,ám jobb ha Istenre bízzuk a választást is!)
ezután olvassuk a 19-20-ig: elé hozott az Úr mindenféle állatot,részben azért hogy megnevezze őket-részben pedig azért,hogy módja legyen: VÁLASZTANI!!! ( hja a szabad akarat és a választási lehetőség)
Tehát a kérdésedre a válasz pontonként: I; "miben segítő?"
Az Isten által ránkbízott feladatban segít!
II;(miben társ?") Az egyedüllétben, vagyis hogy gyakorolhassa a társaságot élete minden pillanatában.
III; (miért hozzá illő) Mert a teremtés kezdetén az emberhez hasonló teremtmény nem volt, így az ember nem gyakorolhat igazi-megértő közösséget más teremtménnyel.
IV;( Mit jelent az Illő?) Hozzá hasonló, aki megjelenésében-gondolkodásában vele megeggyező.
A következő kérdésed, elgondolkodtató. A fordítók mit tehettek hozzá? egyértelmű választ, a Károli féle fordítás esetén tudok mondani: mert ebben az Írásban a "kiegészítő" szavak dőltbetűkkel vannak írva.
de ne siessünk ennyire! Eredeti íráshoz viszonyítva???
A Héber nyelv nem egyszerű eset és régen sem volt az. beszéd által tanultak az emberek, írásos forma pedig jelzés értékű mássalhangzó használat volt.magánhangzók nélkül.tehát csak elbeszélésből tanulták a nyelvet.ha nem ismerték a szót- az írás alapján nem tudták elolvasni sem. de ez sem fejezi ki teljesen a lényeget. mert ugyanis: vegyünk egy példát: ha csak mássalhangzókat írok: pl: M L H ez lehet: Melech mint Király-de lehet Málách mint angyal (küldött) A magánhangzókat, a nyelv elvesztésének megakadályozása miatt, (ha jól emlékszem) valamikor Krisztus után 450 környékén alkották meg.
Tehát hogy eredetiben mi volt pontosan azt csak következtetni tudjuk. (ezért kell a szentszellem segítségével olvasni, aki "elvezet minden igazságra:Jn 16,13)
-
De jó, talán pont az előzőekhez kapcsolódik az a találós kérdés,( amit biztosan ismertek) mi a különbség az első ember és a mai ember között?
-
Nem volt köldöke? :05:
Vicc volt.Bocs.
-
De jó, talán pont az előzőekhez kapcsolódik az a találós kérdés,( amit biztosan ismertek) mi a különbség az első ember és a mai ember között?
Gondolom az, hogy az első ember Istentől született, a ma élők pedig Ádámtól és Évától
:2smitten:
Tudok olyan megközelítést, hogy azért teremtette Isten az embert a 6. napon, mert a rákövetkező a pihenés napja, és Isten az embert feladatra, de nem munkára teremtette.
Olyan feladatra, amelyet csak Istennel való szoros közösségben végezhető el.
:2smitten:
-
Majd elfelejtetem megköszönni a fárdozást, és a részletes választ.
Köszönöm.
A társas magányt pedig biztos nem ismered.
:2smitten:
-
Nem volt köldöke? :05:
Vicc volt.Bocs.
:igen: drága Ditte!!
Én is errek tippelek!! :169: :044:
-
:2smitten:
-
Nem volt köldöke? :05:
Vicc volt.Bocs.
Ott a pont. tényleg ez a különbség
-
De jó. :05:
-
Kedves testvérem Magda. ez számomra a leg örömtelibb dolog. igazán nem fáradságos. És ha valamivel közelebb segítettelek a megoldáshoz, annak én örülök a legjobban.
-
Nagyon jól elmagyarázod a dolgokat.Isten áldja meg munkádat. :05:
-
Nagyon köszönöm. erre az áldásra nagy szükségem is van, mert Jézus nélkül, egy értelmes mondatot se tudnék összehozni. :D
-
Egy ideje nagyon érdekel az "őstörténet" a Bibliában.Az özönvíz,illetve ami azután történt nem túl sokkal (bár ez is talán 2-300 év vagy több):Bábel tornya,a föld "szétosztatása",Sém,Khám és Jáfet leszármazottainak elterjedése a földön,a hetven nemzet stb.
Mit gondoltok ezekről?
-
Nagyon köszönöm. erre az áldásra nagy szükségem is van, mert Jézus nélkül, egy értelmes mondatot se tudnék összehozni. :D
Akkor te is ezen a kősziklán állsz:
Fil 4,13 Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.
Benne, és akkor amire Ő erősít meg, arra van erőm, különben pedig :060:
-
Mit jelent az El Shaddaj? Ha nem jól írtam,bocsi.
-
Kedves Ajin :2angel: bocs, hogy most az újszövetségből terhellek, nem tudom abban is olyan otthonossan mozogsz e, mint a héberül írt írásokban, de szeretném tudni, hogy a galatáknál írt gyümölcs ami a SzentSzellem gyümölcse
- az én fogalmai szerint többízű gyümölcs - sokszor pedig gyülmölcsöket tanítanak, mivel a felsorolásban 9 van.
Szóval a kérdésem az:
eredetileg egyben a 9, ill. a 9 ből az egy értendő, vagy 9 különálló egymástól független gyümölcsről beszélhetünk?
:2smitten:
-
Testvérem. A Gal. 5,22 vers:"
De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség."
Mint a lélek gyümölcsei! Jelentése: Aki beteljesedik Szentszellemmel, az életében ilyen gyümölcsök jelennek meg.
A Szellem teljessége a kulcs! Így a mindíg az a gyümölcs "érik be" (válik láthatóvá ) amelyikre éppen szükség van.
Ez egy emberre értendő,Akiben ezek a gyümölcsök teremnek. És minthogy Dicsőség Istennek sok követője van Jézusnak, ezért beszél többes számban Pál.(Gal 5,23.
Az ilyenek ellen nincs törvény.)
-
Én úgy találom a hívő életemben, hogy nem érik be egy csapásra, hanem különböző helyzetekben, növekvő próbáknak kitéve érlelődik, sok elesés, sok nehézség, amíg egy egy területén a felsoroltaknak megállhatok az Úr kegyelméből.
Ahogy Jakabnál mondja a Szent Szellem tökéletes cselekedet legyen és ha valakinek nincs bölcsessége kérje.
Ehhez is el kellett jutnom, mert a felülről való bölcsesség kritériumai nagyon tetszetősek, de az is együtt jelenti a valódi felülről valót.
Azért kérdeztem a nyelv ismeretet.
Mert pl. a bűn kategóriájában is sok kifejezést használ mind az új-, mind az ószövetség, és az Úr Jézus is mást mond bűnnek.
Én az Ő meghatározását fogadom el, mert a többinek - gondolom - már nincs jelentősége, mint bűnnek.
Persze vétekként igen.
Szóval a nyelv ismeretét kérdeztem, mert van nekem fenn a Bible-Discovey és ott megjelennek a jelentés tartalmak, de összevetni és egészben látni kell igazán Isten Igazságát.
Persze erre mindég a Szent Szellem vezet el :2angel:
Köszönöm a kedvességed.
:2smitten:
-
Körte virág kérdésére: "El Shaddaj jelentése: Isten aki Mindenre elég.... Több mint elegendő
-
Kedves Ajin :2angel:
kérdésem az 'imaszíj" jelentőségére vonatkozik, és arra, hogy tényleg Hóseásnál található igét mondanak a feltevésekor?
:2smitten:
-
Körte virág kérdésére: "El Shaddaj jelentése: Isten aki Mindenre elég.... Több mint elegendő
Köszönöm. :2smitten:
-
Körte virág kérdésére: "El Shaddaj jelentése: Isten aki Mindenre elég.... Több mint elegendő
Köszönöm. :2smitten:
-
Kedves Ajin :2angel:
kérdésem az 'imaszíj" jelentőségére vonatkozik, és arra, hogy tényleg Hóseásnál található igét mondanak a feltevésekor?
:2smitten:
Shalom Magda. a válaszom: két Imaszíj és két ima( hálaadás) Az egyik : töfilin ros, ( ez a fejre való); A másik Töfilin jad ( ez a kézre való) mindkettő, 5Móz 6,8
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. Parancsolat következménye.
A felvételkor elmondott ima:Áldott vagy Örökké való Istenünk aki megszenteltél parancsolataiddal, és meghagytad a tö filin ...viseletét.
-
Én úgy találom a hívő életemben, hogy nem érik be egy csapásra, hanem különböző helyzetekben, növekvő próbáknak kitéve érlelődik, sok elesés, sok nehézség, amíg egy egy területén a felsoroltaknak megállhatok az Úr kegyelméből.
Ahogy Jakabnál mondja a Szent Szellem tökéletes cselekedet legyen és ha valakinek nincs bölcsessége kérje.
Ehhez is el kellett jutnom, mert a felülről való bölcsesség kritériumai nagyon tetszetősek, de az is együtt jelenti a valódi felülről valót.
Azért kérdeztem a nyelv ismeretet.
Mert pl. a bűn kategóriájában is sok kifejezést használ mind az új-, mind az ószövetség, és az Úr Jézus is mást mond bűnnek.
Én az Ő meghatározását fogadom el, mert a többinek - gondolom - már nincs jelentősége, mint bűnnek.
Persze vétekként igen.
Szóval a nyelv ismeretét kérdeztem, mert van nekem fenn a Bible-Discovey és ott megjelennek a jelentés tartalmak, de összevetni és egészben látni kell igazán Isten Igazságát.
Persze erre mindég a Szent Szellem vezet el :2angel:
Köszönöm a kedvességed.
:2smitten:
Kedves Magda. Az ó szövetségben felsorolt bűnök, összefoglaló jellegűek, az akkori emberek testisége miatt, letompítottak-leélezettek. Ezen bűnök teljes megjelölését Jézus tanításaiból érthetjük meg! ( Mt.5) És az Úr ezeken túl az Igazság BETÖLTÉSÉRE" tanít. a legbensőbb hozzáállás! szívünk legmélyéből fakadó engedelmességre! a Lelki meggyőződésre.
Így érthetjük meg a bűn jelentését és gyökereit, ezek által kerülhetjük el a csapdákat. Mint újjá születettek, szellemben járás által a teljes igazságra való törekedés a legfontosabb! nem elég testileg kerülni a bűnt, hanem a Szellemünk tisztaságára való törekedés céljából annak árnyékát is, és azok szellemi vonatkozásait is! Pl:Mt.5,27.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28.
Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29.
Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
Tehát ne csak testileg ne kövesd el, hanem ne is nézz rá, inkább vakulj meg, minthogy ránézz és ezáltal megkívánd! ( ha ez bekövetkezne: már nem csak a hetes parancsolat ellen vétkezne az illető hanem a tizes ellen is!) A bűn-bűnt szül!
és nem pihen! A Teremtő mondja:1Móz 4,7
Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; VÁGYÓDIK A BŰN!!! ezért annyira nehéz neki ellen állni! De Isten rá mutat mit kell tenni ez ellen, és erre hatalmat is ad:"de te uralkodjál rajta.!!!"
-
:angel: :017:
Köszönöm
:2smitten:
-
Kedves Ajin :2angel: újabb kérdés :2smitten:
Két - inkább hármat - igét teszek ide van köztük szerves kapcsolat?
2Móz 23,19 A te földed zsengéjének elsejét vidd el a te Uradnak Istenednek házába. Ne főzd meg a gödölyét az ő anyjának tejében. [/b]
Ám 7,2 És lőn, hogy a mint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny ?!
Ám 7,5 De mondám: Uram, Isten! hagyd abba, kérlek! Hogyan állhatna meg Jákób; hiszen kicsiny ?!
:2smitten:
-
Körte virág kérdésére: "El Shaddaj jelentése: Isten aki Mindenre elég.... Több mint elegendő
:2smitten: Ámen! :2smitten:
-
Shalom Magda. a válaszom: II Mózes 23,19 első része a "Tized"
megadására vonatkozik, utalással: "földed zsengéjének elejét!
tehát nem a maradékból kell adni, hanem reménységből mindjárt az első termést, mert hitben tudni kell, hogy aki azt adta, bő termést ad ezután! A második rész A bálványimádat ill. A bálvány áldozat ellen szól! Kanaánita bálvány áldozat volt,hogy a kecskefiat, az anyatejében főzték! Érdekesség, hogy ezen felszólítás az oka annak, hogy az ortodox Zsidók nem esznek húst tejjel, ill. a kóserság alap kritériuma: hogy ugyan abban a fazékban sem főznek húst és tejest! külön evőeszközök-és külön főzőedények vannak a kóser konyhában! /számomra roppant érdekes, hogy maga az Úr is evett húst-tejjel, tehát nem ilyen parancsot adott Isten :I Mózes 18,7-8)
Ámos 7,2 : A sarjú, tehát a zsenge a Királyi kaszállás utáni volt,(7,1) tehát nem az első-hanem a harmadik termésről beszélünk, ami már a nép eledele lenne! ezzel éhínséget jelez a prófécia,ez ellen járt közben Ámos Istennél.
-
Köszönöm!
Ez teljesen új oldalról ad megvilágítást.
Még újra meg újra - legalább 4x meg kell forgassam!
A tejes, húsos edényről tudtam, de most egész más nézőpontból szemlélhetem.
Köszönöm, köszönöm
:2smitten:
-
Somer ajin
Ámos 7,2 : A sarjú, tehát a zsenge a Királyi kaszállás utáni volt,(7,1) tehát nem az első-hanem a harmadik termésről beszélünk, ami már a nép eledele lenne! ezzel éhínséget jelez a prófécia,ez ellen járt közben Ámos Istennél.
Akkor itt a "hiszen kicsiny", nem az életkorra, hanem a számbeli kicsinységre (csekély mennyiség) vonatkozik?
:2smitten:
-
Pontosan! A maradék- a kevés maradék.
-
Látod kedves Ajin :2angel: mennyire nyomon követhető az egyéniség, az értésben.
Fel sem merült bennem a számbeli kevésre a "kicsiny" végig a növekedés, de főleg a fejlődés, fejlettség vonalán értettem.
Még nem tudhatja, mert még kicsiny, még kevés próbán ment át, még nem érti, még nem fejlett.
Ezek voltak a gondolataim hátterében.
Ezért láttam a két ige között összefüggést :060:
:2smitten:
-
Shalom Magda. a válaszom: II Mózes 23,19 első része a "Tized"
megadására vonatkozik, utalással: "földed zsengéjének elejét!
tehát nem a maradékból kell adni, hanem reménységből mindjárt az első termést, mert hitben tudni kell, hogy aki azt adta, bő termést ad ezután! A második rész A bálványimádat ill. A bálvány áldozat ellen szól! Kanaánita bálvány áldozat volt,hogy a kecskefiat, az anyatejében főzték! Érdekesség, hogy ezen felszólítás az oka annak, hogy az ortodox Zsidók nem esznek húst tejjel, ill. a kóserság alap kritériuma: hogy ugyan abban a fazékban sem főznek húst és tejest! külön evőeszközök-és külön főzőedények vannak a kóser konyhában! /számomra roppant érdekes, hogy maga az Úr is evett húst-tejjel, tehát nem ilyen parancsot adott Isten :I Mózes 18,7-8)
Ámos 7,2 : A sarjú, tehát a zsenge a Királyi kaszállás utáni volt,(7,1) tehát nem az első-hanem a harmadik termésről beszélünk, ami már a nép eledele lenne! ezzel éhínséget jelez a prófécia,ez ellen járt közben Ámos Istennél.
Bocsánat, hogy belekotyogok. Csak kiegészítés képen írom, hogy azért főzték tejben a kecskegidát, mert impotencia növelőként alkalmazták.
Bár én is csak hallottam, lehet nem biztos.
:2smitten:
-
köszönöm. ezt eddig nem tudtam. bár a molok mint fő bálvány, a termékenység bálványa...teljesen egybevág!
-
:2smitten: Szia Anti nem írtál valamit el?
Bocsánat, hogy belekotyogok. Csak kiegészítés képen írom, hogy azért főzték tejben a kecskegidát, mert impotencia növelőként alkalmazták.
Bár én is csak hallottam, lehet nem biztos.
Csak nem akarták növelni az impotenciát?
:060:
-
Potencia növelőként! :D
Bocsánat, tényleg elírtam. De Őrszem Testvérünk értette mit akarok! :hehe:
-
Potencia növelőként! :D
Bocsánat, tényleg elírtam. De Őrszem Testvérünk értette mit akarok! :hehe:
Azt mindjárt gondoltam, de amilyen sok furcsaságot tudok meg a pogány kultuszokról, még ezt is el lehet fogadni. mondjuk a háremörök részére :hehe:
-
:2angel:
Kedves Ajin újabb kérdések :05:
Mi az alapja a gyermek12 éves életkorában levő eseménynek, és az Úr Jézus miért pont 30 évesen kezdte el a szolgálatát?
Itt a bar micvara gondolok - biztos hibásan írom, kérlek javítsd ki.
Ismét köszönöm a kedvességed.
:2smitten:
-
:044: Ebben én is tudok picit segíteni :01: :
2:39b-42 ...visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, beteljesedve bölcsességgel és Isten kegyelme volt rajta. Szülei évről évre felmentek Jeruzsálembe a pészach ünnepére. Mikor Jézus 12 éves lett, szokás szerint felmentek Jeruzsálembe az ünnepre.
szokás szerint: a korabeli zsidó felfogás értelmében a gyermek 12 éves korában szellemi-erkölcsi értelemben felnőtté válik (bar-michvá, azaz a parancsolat fia lesz). A férfivá avatás úgy történt, hogy abban az évben, amikor a 12. évét betöltötte, pészachkor a fiú, szüleivel együtt felment jeruzsálembe, hogy bemutassa élete első áldozatát, mint olyan ember, aki immár képes Istennel közösségbe lépni, és már felelős tetteiért. A szokás szerint ilyenkor a család pészachi bárányát a fiú vitte fel a papoknak a Templomba, hogy azok levágják. A papok "levizsgáztatták", hogy ismeri-e a Törvényt, tud-e olvasni (5-12 éves korig minden fiúgyermeknek kötelező volt iskolába járnia a farizeusok rendelkezése nyomán), tud-e imádkozni; majd megölve a pészachi bárányt, ő vitte azt vissza a családhoz. Ezzel megtörtént a férfivá avatása. Ezzel magyarázható, hogy Jézus ezt követően már nem tekintette bűnnek azt, hogy szülei tudta és engedélye nélkül több napra "eltűnve" a Szentírást tanulmányozta a jeruzsálemi rabbikkal. Ugyanakkor, mint a későbbiekben kiderül, a teljes felnőtt korúságáig még továbbra is engedelmeskedett szüleinek. (5Móz 16:1-8; 16;)
Lk 2:1-21;
2:1-4 Augustus császár éppen az idő tájt rendeletet adott ki, hogy írják össze az egész birodalom lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Küréniosz volt a helytartó.
Augustus császár (i.e. 27- isz. 14)
- összeírások: i.e. 28; i.e. 8; i.sz. 13; (apografé: birodalmi összeírás)Jézus ill. Ker. János születésekor (Nagy) Heródes (i.e. 34- isz. 4) volt hatalmon -> Jézus születésének szóba jöhető évszáma: i.e. 8/7.
Kürénosz = Caius Sulpicius Quirinus Szíria helytartója
- i.sz. 8-ban, Júdea provinciává alakításakor is végzett összeírást.
Ekkor ki-ki útra kelt a maga városába, hogy ott írják össze. Felment József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak - mert Dávid házából és nemzetségéből származott.
:2smitten: :169:
-
Jofi... Áchá ze beszeder.
-
:2angel:
Kedves Ajin újabb kérdések :05:
Mi az alapja a gyermek12 éves életkorában levő eseménynek, és az Úr Jézus miért pont 30 évesen kezdte el a szolgálatát?
Itt a bar micvara gondolok - biztos hibásan írom, kérlek javítsd ki.
Ismét köszönöm a kedvességed.
:2smitten:
Kedves Ajin kérlek válaszolj, mert én nem azt kérdeztem amit Kamilla testvérem írt, azt tudtam, csak az előzményeit nem tudom.
Miből honnan ered, hol van az igében rá utalás, mert az Úr Jézus is betöltötte 12 éves korában, tehát kell legyen rá magyarázat.
A 30 éves kor, lehet, hogy a megváltási törvény., amit Mózes könyvében olvashatunk.
:2smitten:
-
Shalom Magda. először is nem 12, hanem 13 éves korban van a Bar Micvo. Ennek nem az Írásokban keresendő az oka, hanem a Héber betűk számértéke alapján döntöttek úgy hogy ez a megfelelő kor a férfivé váláshoz. Jézus földi pályafutása során, mindenben alávetette magát a törvényeknek. Nem csak az Isten törvényeinek, hanem a szanheddrin által adottaknak is.
Van is egy ige erre:Mt 23,3
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
Hogy miért 30 évesen kezdte meg szolgálatát Jézus?: csak véleményem va erre vonatkozóan. talán mert a IV. Móz 4, szerint harminc esztendős korban kell megkezdeni a papi szolgálatot. (IV.Mózes 4,1.
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
2.
Vedd számba a Kéhát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként, az ő atyjoknak háznépe szerint.
3.
Harmincz esztendőstől és azon felül az ötven esztendősökig mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy munkálkodjék a gyülekezet sátorában.
-
hűű,a kkor én nem jól tudtam és ezért nem is jól írtam, bocsánatot kérek mindenkitől :pirul:
-
En ugy tudtam, hogy azok valhattak tanitokka, akik betoltottek a 30. eletevet.
De meglehet, hogy nem hiteles informaciokent kaptam es nincs semmi alapja...
De minden bizonyara tudnal valamit errol Testverem, ha igy lenne! :2smitten:
-
Shalom testvérem. Jézus korában a gyümölcsök döntötték el ki rabbi-és ki nem. ez nem volt sem korhoz-sem iskolához kötve.
akinek elismerték a tudását azt rabbinak tekintették.
-
Koszonom az infot! Tanultam megint valami hasznosat! :2smitten:
-
Shalom Magda. először is nem 12, hanem 13 éves korban van a Bar Micvo. Ennek nem az Írásokban keresendő az oka, hanem a Héber betűk számértéke alapján döntöttek úgy hogy ez a megfelelő kor a férfivé váláshoz. Jézus földi pályafutása során, mindenben alávetette magát a törvényeknek. Nem csak az Isten törvényeinek, hanem a szanheddrin által adottaknak is.
Van is egy ige erre:Mt 23,3
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
Hogy miért 30 évesen kezdte meg szolgálatát Jézus?: csak véleményem va erre vonatkozóan. talán mert a IV. Móz 4, szerint harminc esztendős korban kell megkezdeni a papi szolgálatot. (IV.Mózes 4,1.
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
2.
Vedd számba a Kéhát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként, az ő atyjoknak háznépe szerint.
3.
Harmincz esztendőstől és azon felül az ötven esztendősökig mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy munkálkodjék a gyülekezet sátorában.
Köszönöm szépen a választ, kedves Ajin :2angel:
Azért fontos, mert benne van az Írott Írásban és a minden nekünk iratott, a mi érdekünkbe, ezért jó lenne tudni.
40. A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
41. Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42. És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
43. És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
44. Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
45. És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék
Tehát itt akkor nem az az esemény amire gondoltam?
Lehet, hogy a pászka ünnepén Bar Micvó-t nem is lehet megülni?
Érdekes úgy tudtam, hogy a 13 év a lányok avatása, azt leírnád, hogyan történik és mi az értelme?
Kéhát fiai azok akik példa értékűek, mert apjuk utasítását betartották nemzedékeken keresztül?
Bocsánat, hogy megint kérdéseket tettem fel.
:2smitten:
-
Shalom. ellenkezőleg. nagyon örülök és szívből köszönöm hogy megtisztelsz a kérdéseiddel és figyelmeddel.
Ez a félre értés alapja. Jézus 12 éves volt ugyan,ám nem ezért mentek fel jeruzsálembe,hanem az évenkénti áldozás miatt.
A felnőtté váláskor a zsinagógában első alkalommal olvashatnak a Tórából nyilvánosan! tagjává válik a minjan-nak amihez tíz férfi kell, mert tíz fő alatt nincs ima összejövetel. innen kezdve magáért vállal felelősséget az ember, és nem az apja érte felelős! (ezt az apák is ünneplik :)
Ezt a kort nevezik az értelem megnyílásának, mert ettől kezdve tud a döntéseiért felelősséget vállani. ezért nem fogadják el a protestánsok ( neo) a csecsemő keresztelést. ezért Írja az Írás:Rm 10,10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
tehát hinni-és beszélni róla... méghozzá felelősséggel!
erre csak olyan képes akinek megnyílt az értelme, és fel tudja fogni mit mond!Ésa 7,13.
Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?
14.
Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,
15.
Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani;
vajat és mézet enni: könnyű eledel ami:Zsid.5,13.
Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú:
14.
Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.
-
Én is köszönöm, mert nagy örömet szere rajtad keresztül az Úr.
Egy időben sokat beszélgettem - zsinagóga mellett árultak kannából un kóser tejet - az árussal, de ő hívő volt de nem Krisztus hívő, tudta, hogy én az Úr Jézusban hiszek, és még is örült annak, hogy az Ószövetség érdekel.
Aztán említettem, hogy sokat jártam Zsinagógába és kídusra - lehet, hogy hibásan írom - is, és ott sem bánták ha kérdeztem, sőt a reakciókból azt láttam, hogy örülnek.
Aztán Izrael egy egész különleges élményem volt. Én csak magyarul tudok és ott bizony a három hónap alatt, 3 hetes váltásban, mindenféle nemzetiségűvel össze voltam zárva.
De te külön ajándék vagy Istentől, mint ahogy írja is, hogy ajándékba ad embereket, te is ilyen vagy itt.
:2smitten:
Az Ézsaiás ige eddig teljesen rejtve volt előttem, nem értettem miféle jel lehet az, amit kéretlenül kap a király, még pedig azért mert hitetlenségből nem kért jelet.
:059:
-
Nagyon köszönöm testvérem. ahogy mondod: egymás ajándékai vagyunk, és ezen felül Testvérek is lettünk ajándékban.
együtt -egymásért az Úr akaratából Isten dicsőségére.
-
Ámen és Ámen
-
Körte virág kérdésére: "El Shaddaj jelentése: Isten aki Mindenre elég.... Több mint elegendő
:037: El Shaddai :2smitten: :2smitten: :2smitten:
...és ez a TOPIC, nagyon szép, orom olvasni, koszonom szépen!
EL SHADDAI BY AMY GRANT (http://www.youtube.com/watch?v=DuXB1a3NBCw#)
-
Több kérdésem is van. :119:
1. A vérevés tilalma ránk is vonatkozik?
2.Miért pont azok a tisztátalan állatok,amik?
:044: :168:
-
A verevessel kapcsolatban az Ujszovetseg is nyujt utmutatast. Az apostolok elrendeltek a megtert poganyok fele, hogy tartozkodjanak a verevestol. Aki megis eszik, nem karhozik el. Jezus is azt mondta, hogy nem az teszi tisztatalanna az embert, ami bemegy a szajon, hanem ami kijon belole. Mindent szabad nekunk, de nem minden hasznal.
En nem eszek vert. Nem akarom ingerelni az Urat.
A tobbi alattal is az a helyzet, hogy Isten mindent megtisztitott.
Amit jo lelkiismeretbol es masokat nem megbotrankoztatva tudsz enni, azt edd csak.
Bar lattam egy riportot az egyik csatornan, hogy a gazdag emberek milyen ujdonsagokat probalnak ki.
Peldaul rumba aztatott tarantula vagy szarvas marha penisz.
En erre azt tudom mondani, hogy pfuj!
-
Bar lattam egy riportot az egyik csatornan, hogy a gazdag emberek milyen ujdonsagokat probalnak ki.
Peldaul rumba aztatott tarantula vagy szarvas marha penisz.
En erre azt tudom mondani, hogy pfuj!
Erre én is. :127:
Akkor ha anyu nem süti meg rendesen a húst és véres a közepe,azt megehetem nyugodtan?Vagy szívet,májat,hurkát ilyesmit?
Én békát,osztrigát,polipot,hernyót,pókot nem ennék.De moszatot,sáskát,szöcskét igen.
-
Sziasztok! :044:
Én azt gondolom, hogy mivel az Apcsel 15:20-ban az van írva, hogy tartózkodjunk a vértől, a vérevéstől is, és hogy ezeket kell megtartaniuk a pogány háttérből megtérteknek, ezért ez nem lehetőség, hanem parancs, ne egyél vért! Nem kell mást megtartani, de ezt igen. és az ott felsoroltakat.
Nem csak a bálványimádásra vonatkozót, vagy a paráznaságot tiltót. Hogy van az, hogy a paráznaság, bálványimádás bűn, ne tedd, a vérevés meg szabad, holott együtt fordul elő a tiltó Igében? Nem lehet válogatni az Igében, szerintem.
Az pedig hogy nem az fertőzeti meg az embert, ami bemegy a száján, a mosdatlan kézre vonatkozik inkább, a hitetlenség ellen szól, a túlzott kézmosásra, ami farizeusi törvény volt, nem Isten parancsa és a legnagyobb baj az volt, hogy ehhez jobban ragaszkodtak, mint az Isten parancsaihoz.
Én úgy látom, hogy a vérevés igenis tilos!!! Semmiképpen nem jó, főleg ha elolvassuk, hogy miért is tiltja az Úr.
Ráadásul az orvosok is azt mondják, hogy a vér a legfertőzőbbképesebb szerve a testnek, hordozhat olyan betegségeket, amik halálosak.
:2smitten:
-
Azt gondolom, hogy amikor kijöttek a bárkából Noé és családja akkor megengedte nekik étkezéshez a húst, de nem adta ételnek a vért, tehát a vér nem étel!
Ez Noénál van.
Szóval azt gondolom, ha ezek után elhangzik az Írott Írásban
Csel 15,20 Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
28. Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
29. Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
Akkor ez engedelmesség kérdése, nem választás lehetősége.
Újabban emberhúst is esznek, és tartósítják mélyhűtőben Európában, gondolom tudjuk az emberhús sem étel.
Én igyekszem maximálisan eltávolítani az erekben található vért,- sózással és áztatással is - de a hajszálerekben levő minimális maradékból nem csinálok ügyet.
A véres-hurkát persze hogy nem eszem, sőt a hentesnél kapható májast sem, de itthon szoktam hamis hurkát készíteni hussal és baromfi májjal amit az említett sózó, áztató technikával teszek étkezésre alkalmassá.
-
:igen: Magdus! :01:
-
Szia Kamilla!
Ha jol emlekszem, valahol az iras azt irja, hogy Jezus ezzel tisztava nyilvanitott minden etelt.
-
Több kérdésem is van. :119:
1. A vérevés tilalma ránk is vonatkozik?
2.Miért pont azok a tisztátalan állatok,amik?
:044: :168:
Az állatoknál nekem van egy gondolatom:
A vágott patájú:
ha a járásának a nyomát nézem a földön, akkor a két nyom egy lábon kétfelé mutat, ez nekem azt mondja, hogy a tiszta nem keveredik, még egy kicsit sem.
A kérődző:
amit lenyelt azt többször rágja át mielőtt elfogadja magáénak, tehát amit hallok tapasztalok, arra csak a többszöri "rágás" után mondhatom, hogy enyém.
Kérlek kedves Ajin mind a két kérdésre válaszolj!
:2smitten:
-
Szia Kamilla!
Ha jol emlekszem, valahol az iras azt irja, hogy Jezus ezzel tisztava nyilvanitott minden etelt.
Igen jól emlékszel, mert erre szoktak hivatkozni a vérimádók.
Amikor Péternek el kellett mennie a pogányokhoz, hogy ott tapasztalja meg a Szent Szellem kitöltetését, akkor ő éhes volt, és a felházban kapott egy látomást, mindenféle kígyók békák rusnya állatok a lepedőben ereszkedtek hozzá , és azt a felszólítást kapta, öljed, és egyed.
Tiltakozására mondta neki az Úr:
Amit én megtisztítok te ne mond tisztátalannak, de ott bizony vérről nem is lehetett szó, mert a vér az nem étel.
Itt neki be kellett mennie a megvetett pogány százados házába zsidó létére, akiknek ez is tilos volt.
Mert csak így lehetett ő arról bizonyság, hogy a pogányok is a TEST tagjai
:2smitten:
-
Csakugyan?
Mk 7,19
mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?" Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt
-
Csakugyan?
Mk 7,19
mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?" Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt
Ez igaz, de ott tényleg a kézmosás volt a kérdés és nem a "mit" evés.
Téged idézlek:
:hehe: a rumba áztatottat is?
-
Pedig az tul nyulik a kezmosason. Ott van egyertelmuen, hogy minden etelt tisztanak nyilvanitott!
En nem ennem meg, de azt hiszem a pfuj-al is eleg egyertelmu.
Nem kellene ekkora koroket futni. Pal is megirta, hogy minden bun kivul van a testen, kiveve a paraznalkodas.
Ha nem undorodnak a pokoktol es kepes lennek megenni jo lelkiismerettel, akkor az bizony nem lenne bun.
Elegge faraszt ez a tema, en bizonyos vagyok abban, amit errol Isten kijelentett nekem.
:2smitten:
-
Csakugyan?
Mk 7,19
mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?" Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt
Ez igaz, de ott tényleg a kézmosás volt a kérdés és nem a "mit" evés.
Kérlek Ajin töröld ezt a hozzászólásom, mert tényleg felesleges, igaza van Antinak.
-
Szia Kamilla!
Ha jol emlekszem, valahol az iras azt irja, hogy Jezus ezzel tisztava nyilvanitott minden etelt.
Szia Anti! :044:
Igen, minden ételt, de a vér az tényleg nem étel és a vérre külön parancs van, érted, kiemelte a Szent Szellem az Apcsel 15:20-ban, ezért az érvényes, mint a többi,ami abban az Igében van: bálványimádás, paráznaság.
Amikor állatot ölnek, a vért kifolyatják, és csak pogány szokás az edénybe való felfogása és elkészítése, pogány szertartásokba nyúlik a gyökere. Egyébként sok világi se eszi meg, mert undorító, és tudnak arról, hogy sok szennyeződést hordozhat... :088:
Egyébként, én a következőképpen szoktam imádkozni étkezés előtt:
"Uram, hálát adok neked ezért az ételért, italért, megköszönöm gondviselésedet. Kérem Jézus vérét erre az ételre, Uram tisztítsd meg és add, hogy a testem táplálására, javára szolgáljon és ne a hízlalására. Köszönöm, Uram!" (kb. ez a lényege az imámnak :01:)
Nos egy adag véreshurka, vagy hagymásvér, vagy alig sült véres hús felett ezt nem tudnám elmondani, nincs hitem arra, hogy az Istennek tetsző étel, és hogy a vérét adná rá, egyáltalán az áldását.... :nem:
:2smitten:
-
A ver allaspontjarol mar megirtam a velemenyemet.Irtam, hogy Ujszovetsegi parancsolat is, en sem eszem es mast sem buzditok erre.
Amugy szerintem a ver is etel, mert minden amit meg lehet enni es a gyomorba jut, az szerintem etel.
De nem szamit. Jobb nem enni.
-
Eszembe juttatott valamit a Szent Szellem:
Tavaly kaptam anyukámtól húst, vadhúst. Hazahoztam, kiáztattam, úgymond "kóseroltam", mint szoktam bármilyen húst és megfőztem. Főzés közben láttam én, hogy mintha főtt volna ki belőle vér is, de nem foglalkoztam vele. Megfőtt, nagyon finom lett, imádkoztam felette, majd megettem. Evés közben éreztem, valami nem stimmel, de gondoltam, biztosan hirtelen ettem, jól esett, stb. És igazából nem az emésztőszervemől jött a jelzés, hanem a szellememből. Nehéz volt, nem tudtam úgy közösségben lenni az Igével, a Szent Szellemmel, csodálkoztam, mi van velem. És akkor egy kép jött elém, ahogy ott volt az étel levében, szaftjában a vér és én pedig megettem azt....
A vadhús ugyanis általában lőtt vadból van, aminek nem folyik ki a vére, ezért olyan, mint a fúlvaholt állat, amitől szintén tilt az Ige. És érlelni is szokták, mert a vér csinál vele valamit, és állítólag akkor "minőségibb", nem értek hozzá.
Egy a lényeg, hogy bocsánatot kértem az Úrtól, megbántam, kértem szabadítson meg a következményeitől is, az Ő szent vérével és soha többé nem eszek ilyesmit, semmit ami ilyen húsból fő, még levest sem!!
:2smitten: :D
-
Így van Testvérem, jobb nem enni! :igen:
1Sám 15,22 Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!
Ámen!!! :igen:
-
hűű, most mutatott meg az Úr valamit! :01:
A fúlvaholt állatban, és a vadban, nem látható a vér, hanem rejtett = okkult, ezért veszélyesebb, mint mikor olyat tesznek elénk, amin egyértelműen látszik, hogy véres, mert el tudod dönteni, megeszed-e vagy sem.
Ami rejtett, az csapdába ejt, mert megfertőz, árt, anélkül, hogy tudnál róla, csak a következményeit tapasztalod és bizony kijelentésre van szükséged, hogy megtudd mi is az, és hogyan kell imádkoznod. Olyan, mint az ételbe rejtett cián, kisadagokban, de öl.
Így inkább jobb nem enni, mint bajba kerülni. Dánielék is inkább zöldségen éltek, minthogy olyan ételt egyenek, ami tisztátalan. Én is így vagyok ezzel, de persze, mindenkinek szive joga, hogyan cselekszik, nem azért mondom :D
:2smitten:
-
Sahlom kedves testvéreim. először is szeretnék bocsánatot kérni tőletek, amiért nem voltam itt, és nem szóltam hozzá a kérdéshez. ellenben az írásaitokat olvasva, örülök hogy nem voltam jelen, mert teljes meggyőződésetek ékes bizonyságát tettétek le, amiért hálás vagyok Istennek. Mert ti nem nádak vagytok kiket a szél, ide-oda hajtogat. Hanem mindannyian teljes meggyőződéssel vagytok a magatok értelme felől, mégpedig a jó és helyes dologról. Az írásotok vajon csak nekem tűnik úgy mint Hit vallás? nem gondolom. köszönöm nektek ezt a csodát, aminek a tanúja lehettem Isten áldásából, általatok.
-
Sahlom kedves testvéreim. először is szeretnék bocsánatot kérni tőletek, amiért nem voltam itt, és nem szóltam hozzá a kérdéshez. ellenben az írásaitokat olvasva, örülök hogy nem voltam jelen, mert teljes meggyőződésetek ékes bizonyságát tettétek le, amiért hálás vagyok Istennek. Mert ti nem nádak vagytok kiket a szél, ide-oda hajtogat. Hanem mindannyian teljes meggyőződéssel vagytok a magatok értelme felől, mégpedig a jó és helyes dologról. Az írásotok vajon csak nekem tűnik úgy mint Hit vallás? nem gondolom. köszönöm nektek ezt a csodát, aminek a tanúja lehettem Isten áldásából, általatok.
:01: :2smitten: :168:
-
Sahlom kedves testvéreim. először is szeretnék bocsánatot kérni tőletek, amiért nem voltam itt, és nem szóltam hozzá a kérdéshez. ellenben az írásaitokat olvasva, örülök hogy nem voltam jelen, mert teljes meggyőződésetek ékes bizonyságát tettétek le, amiért hálás vagyok Istennek. Mert ti nem nádak vagytok kiket a szél, ide-oda hajtogat. Hanem mindannyian teljes meggyőződéssel vagytok a magatok értelme felől, mégpedig a jó és helyes dologról. Az írásotok vajon csak nekem tűnik úgy mint Hit vallás? nem gondolom. köszönöm nektek ezt a csodát, aminek a tanúja lehettem Isten áldásából, általatok.
:01: :2smitten: :168:
én is
:2angel:
-
A második kérdésemre nem kaptam választ,várom továbbra is.
Vérevéshez annyit,hogy mióta megtértem,nem bírom a legkisebb véresnek látszó részt sem megenni.A húsnak az a részét,ahol érintkezik a csonttal és véres,leszedegetem.Teljesen széttrancsírozom a húst, ha kell,nem vagyok hajlandó megenni.A májat meg egyenesen nem bírom,pedig egyik kedvencem volt.De amikor látom,hogy ázik a véres tejben,elfog az undor.Még a májkrémet is meggondolom.Régebben szeretettem a belsőségeket: szívet, tüdőt,de nem eszem meg megtérésem óta.
Azért kérdeztem rá, mert nem akarok farizeus lenni,aki csak a törvényt látja.Nem tudom mennyire vegyem mereven vagy győzzem le ellenérzésemet és a "kis vér nem vér" elvet valljam,mint jó pár testvér és testvérnő a gyüliben.Vagy ők csinálják nem jól?
-
A második kérdésemre nem kaptam választ,várom továbbra is.
Vérevéshez annyit,hogy mióta megtértem,nem bírom a legkisebb véresnek látszó részt sem megenni.A húsnak az a részét,ahol érintkezik a csonttal és véres,leszedegetem.Teljesen széttrancsírozom a húst, ha kell,nem vagyok hajlandó megenni.A májat meg egyenesen nem bírom,pedig egyik kedvencem volt.De amikor látom,hogy ázik a véres tejben,elfog az undor.Még a májkrémet is meggondolom.Régebben szeretettem a belsőségeket: szívet, tüdőt,de nem eszem meg megtérésem óta.
Azért kérdeztem rá, mert nem akarok farizeus lenni,aki csak a törvényt látja.Nem tudom mennyire vegyem mereven vagy győzzem le ellenérzésemet és a "kis vér nem vér" elvet valljam,mint jó pár testvér és testvérnő a gyüliben.Vagy ők csinálják nem jól?
Nagyon jó kérdés.Engem is érdekelne.Sokszor én is így tettem a csont körüli hússal,de aztán azt gondoltam,nem túlzás ez?Jó lenne igei választ kapni erre.
-
Shalo testvéreim, egyértelmű igei válasz a kérdésetekre ez: Rm 14,23
A ki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. A mi pedig hitből nincs, bűn az.
-
Pont ez jutott eszembe az előbb.Köszönöm. :05:
-
Talán Apcsel 15:19; 20 "Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, a kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől." és alatta számtalan apróbetűs hivatkozás a teljesség igénye nélkül.
-
Kedves Ajin, :2angel: milyen betegsége lehetett Asának, amikor az orvosokat kereste, vele és nem Istent?
:2angel:
-
Shalom. A válaszom Asával kapcsolatban. : Asa az Úr szerint volt Júdea királya, ám volt egy pont, ahol lelépett az alapró, amin az odáig biztosan állt!(
Krónika II. könyve 16. rész
1.
Asa király uralkodásának harminczhatodik esztendejében feljöve Baása, az Izráel királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához.
2.
De Asa az Úrnak és a királynak tárházából hoza ki ezüstöt, aranyat, és küldé azt Benhadádnak, a Siriabeli királynak, a ki lakik vala Damaskusban, mondván:
3.
Szövetség van köztem és te közötted, a mint az én atyám és a te atyád között is volt azelőtt. Ímé küldök néked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a te szövetségedet Baásával, az Izráel királyával, hogy távozzék el tőlem.
4.
És engedvén Benhadád Asa királynak, elküldé az ő seregének vezéreit Izráel városai ellen, és bevevé Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthali minden kincses városait.
5.
A mit mikor meghallott Baása, abbanhagyta Ráma építését és megszünteté munkáját.
6.
Akkor Asa király felvevé az egész Júda népét, és Rámából a köveket és a fákat mind elhordák, a melyekkel Baása a várost építi vala, és azokból Gébát és Mispát építé.
7.
Az időben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a Siriabeli királyban volt bizodalmad, és nem az Úrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a Siriabeli király hada a te kezedből.
8.
Avagy nem vala-é a Szerecseneknek és a Libiabelieknek nagy seregök, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adá azokat;
9.
Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened.
10.
Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté őt a tömlöczházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is sokat megnyomoríta.
11.
De ímé Asának mind első, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.
12.
És megbetegedék Asa, királyságának harminczkilenczedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ő betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat.
13.
És elaluvék Asa az ő atyáival, és meghala az ő királyságának negyvenegyedik esztendejében.
14.
És eltemeték őt az ő sírjába, a melyet magának vágatott vala a Dávid városában; és helyezék őt az ágyba, a melyet megtöltének drága fűszerekkel, s kenőcscsé feldolgozott jó illatokkal, és érette felette nagy égést rendezének.) Nem az Úrban volt a bizalma Izrael királya ellen, hanem Emberbe helyezte a bizalmát. Meg van írva:Jer 17,5
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
Amikor az Úr a prófétáit elküldte hozzá, akkor sem tért vissza az Úrhoz mint Dávid, hanem azokat bebörtönözte!
Ezzel tehát megpecsételte,hogy más alapra állt! ez miatt jelül a lábai betegedtek meg, de még ekkor sem az Úrhoz fordult segítségért! neki orvosok kellettek, mert az Urat megvetette. learatta amit vetett!
-
Azért kérdeztem, mert hétfőn az 1-es villamosra fellépve a különben sem túl stabil lábam azt mondta na elég.
Még be kínlódtam a KETA-ra ott erőteljes presszió volt az ambulanciára menetelre, ez este 8 óra után volt.
Úgy gondoltam jobb itthon lennem és ha kell mentővel is mehetek, akkor pedig visznek.
Másnap reggel "jött az Asa ismeretem", teljesen, de a hangsúlyos mondat, betegségével az orvosokat kereste.
Most jön, hogy miért kérdezem?
Milyen lábbetegség lehetett az ami halálos volt, és amivel arra gondolt, hogy orvosokat kellett keresni.
Most épp egy olyan kérdés, a láb stabilizálására eszköz kell, hogy valóban alkalmas legyen helyváltoztatásra.
Ehhez orvos kell, mert ennek a világnak ez a rendje.
Gondolom, ha reménységünket mindenek fölött az Úrba vetjük, Benne bízunk, akkor ha betartom a világi rendet, azt is az Ő dicsőségére teszem.
Ha orvos kell, hát legyen orvos :2funny: , de csak az, hogy Ő dicsőüljön meg.
Mivel azt gondolom, hogy más is kerül hasonló helyzetbe, ezért tettem ide a kérdést, és a hozzáfűzött kiegészítést.
:2smitten:
-
Kedves testvérem. A kérdésedet most értettem meg. A te eseted semmi képp nem hasonlítható Asa esetéhez, több okból sem!
először is: Te nem az emberek segítségét keresed, amikor fenyegetve érzed magad, hanem esetleg azért fordulsz emberekhez, hogy rajtuk keresztül esetleg szóljon hozzád az Úr! figyelem munkáidat,írásaidat. Tudom, hogy az emberektől kapott "tanácsokat" az Úr elé viszed, és nem fogadod el kézpénznek!
Asa, rémületében keresett hathatós segítséget, mint kizárólagos megoldást!
Másodszor: Asa elutasította az Úr figyelmeztetését,Te ilyet soha nem tennél!
Asa, elnémította azokat, akik az Úr által küldettek hozzá! Te elébük mész azoknak!
Asa elvesztette az Úrba vetett bizalmát!!! ez után megkeményedett a szíve!
Te pontosan tudod, hogy minden tudás és bölcsesség az Úrtól van!
És tudod hogy Isten minden ember Istene. Az orvosoké is!
nekik is Ő adott tudást a gyógyításra. ha elmész, nem leszel hitetlen. ám hogy ne menj, ahoz egy félre érthetetlen, direkt, kizárólag személyesen az Úr által történő,felszólítás kell az Úrtól!
Ha ez megvan akkor nem szabad orvoshoz menni, mert az Úr gyógyít személyesen. ennek nem mindíg van azonnali látszata, sőt...
van úgy hogy kezdetben minden rosszabbnak tűnik,mert az Úr a szikla szilárd hitedre kíváncsi. Ehez pedig idő kell!
De ismétlem, ezt az üzenetet kizárólag az Úr adja át személyesen! ezt nem emberek által közli!
ez esetben nincs kérdőjel! az Ő hangját senkiével nem lehet összetéveszteni, és teljes bizonyossággal adja az ember tudtára!
Asának egyébbként vélhetőleg, fekélye volt, ami később, szeptikussá vált! tehát az a meggyőződésem, hogy vérmérgezés végzett vele!
-
Köszönöm szépen a választ.
A megerősítést.
Minden dícséret az Urat illeti, mert csak és kizárólag TŐLE vagyok aki vagyok.
Azért nagyon jól esett :2angel:
:2smitten:
-
Bocsánat egy újabb kérdés-kérés
Zak 5,
5. Majd kijöve az angyal, a ki beszél vala velem, és monda nékem: Emeld csak fel szemeidet, és lásd meg: micsoda az, a mi kijön?
6. És mondám: Micsoda ez? Ő pedig mondá: Az, a mi kijön, mérőedény. És mondá: Ilyen a formájok az egész földön.
7. És ímé, egy kerek ón-darab repül vala, és ül vala egy asszony a mérő-edény közepében.
8. És mondá: Ez az istentelenség. És veté ezt a mérő-edény közepébe, a darab ónt pedig veté annak szájára.
9. És felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, két asszony jöve elő, és szél vala szárnyaikban, és szárnyaik olyanok, mint az eszterágnak szárnyai, és felemelék a mérő-edényt a föld és az ég közé.
10. És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Hová viszik ezek a mérő-edényt?
11. És mondá nékem: Hogy házat építsenek annak a Sineár földén, és oda erősítsék, és ott hagyják azt a maga helyén.
Ez az ige rész nagyon régen foglalkoztat, de csak - mély érzéseim vannak - megfogalmazni nem sikerült.
Te kedves Ajin, tudnál erre valami kapaszkodót adni?
:2smitten:
-
Luk.21,8.
Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok.
9.
És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég.
10.
Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;
11.
És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.
12.
De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
13.
De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok.
14.
Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre:
15.
Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.
16.
Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek.
17.
És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.
18.
De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
19.
A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.
20.
Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.
21.
Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba.
22.
Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.
Bizony az Idők jelei! Tegnap egy nagyrabecsült testvérem ezekre is célzott, egy az Úrtól átvett kijelentésében. Ezek azok a jelek amik az utolsó időkre hivatkoznak, és ezek beteljesedését láthatjuk. Senki ne legyen félreértésben ezekkel kapcsolatban, mert a Zsidó felfogás szerint: minden egy folyamat része! vannak jegyek, amik akár többször is megismétlődhetnek, míg tökéletességre jutva beérnek. Ilyen volt a kivonulás is a rabszolgaság házából. (Egyiptom)Ilyen volt a bevonulás is az Ígéret földjére. ( az akkori Kanaán); Most újra hallunk háborúkról,üldözésekről. ami ezekben a jelekben miránk a mai napon vonatkozik, az a KÉSZENLÉT! Készen kell állnunk az Úr napjára, ami lehet hogy akár még ma lesz! Mt 24,44
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.Csak emlékeztetni szeretnélek benneteket arra amit ti is tudtok, nevezetesen a 10-es igeszakaszra! sokan gondolkodnak úgy, hogy ez a prófécia még nem telt be, mert ez Izraelre vonatkozik. nagy tévedés!
Azt mondja az Úr igéje: Zak 14,13.
És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét.
14.
Sőt még Júda is harczolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha.
Nem felejtkezhetünk meg a szétszóratásról!Az egykori Szentföld, nem egy ország volt! Nem Izrael volt a neve az egésznek! Volt Somró (szamaria) Galil (galilea) Júdea ( júda) Israel (izrael) Tizen két törzs életteréről beszélünk. Törzsek szerinti felosztásban éltek. Krisztus után 70 ben. már csak a két és fél törzs élt a mai Izrael ( Júdea) földjén. Legkésőbb százra őket is kitoloncolták az országukból, és végső megalázás miatt, az Ország nevét az Ősi ellenségről Phileset-nek vagyis Palesztínának nevezték. Hivatott volt ez arra: hogy az emléküket is eltörölje a Római birodalom.
Az előzőekben száműzött kilenc és fél nemzet,teljesen asszimilálódott, tehát ők sem tudják, kik ők-honnan származnak.( mára azért ha jól tudom három törzset megtaláltak) Tehát akár harcolhatnak is Izrael ellen, mert nem tudják hogy saját népük ellen vívnak!tehát tudatosan, vagy anélkül ez is testvér háború!
Mindezt azért írtam, hogy lássuk tisztán: nem sok beteljesedetlen prófécia maradt! Az idők jelei figyelmeztetésül adadtak a próféták által, arra vonatkozóan, hogy ne érjen minket váratlanul az Úr napja. Igazán köszönöm nektek, hogy aggódtok a népért amelybe beplántállattunk, a népért mely az én népem.
De fontosnak tartom testvéreim, hogy magatokra is ügyeljetek, mert fontos a ti készenlétetek!SEGÍTENI A VEREMBEESETTEN CSAK AZ TUD SIKERESEN ÉS HITELESEN, AKI NINCS A VEREMBEN!
Shalom Israel
Shalom Jerusalaim
Shalom Ami (népem)
Shalom Achim vö Acham (testvéreim és testvérnőim)
-
Magda. a kérdésedre mielőbb válaszolok, kérlek bocsáss meg nekem a késlekedésért.
Erre a kérdésre nincs egyértelmű kijelentésem, ill. amire azt hittem hogy van, az szétágazott mint a "duna delta"
Annyi bizonyos, hogy az Ige mélyebb jelentéssel bír, mint ami elsőre látszik.
-
Magda. a kérdésedre mielőbb válaszolok, kérlek bocsáss meg nekem a késlekedésért.
Erre a kérdésre nincs egyértelmű kijelentésem, ill. amire azt hittem hogy van, az szétágazott mint a "duna delta"
Annyi bizonyos, hogy az Ige mélyebb jelentéssel bír, mint ami elsőre látszik.
Köszönöm, az Úrnál van a KULCS, nálunk az ajtó és az AJTÓ, amikor akarja, megnyílik.
Az idézett IDŐK JELEIRE pedig érdemes felfigyelni, hogy mindenkinek - minden családnak az ajtón belül kellett lenni a báránnyal, és étkezni kellett.
Nem kószálhatott senki kinn, mert a VÉR csak a benn levőkre adott védelmet!
:2angel:
-
Látod testvérem??? erre gondoltam amikor azt mondtam: ezek az Úr kijelentései, az Ő bölcsessége és az Ő világossága, amit ez utolsó időkben megoszt velünk a szolgái által.
köszönöm testvérem.
Azt mondja az Úr Igéje:Lk 11,23
A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol.
-
Magda írásához: Hatalmas dolog a Páskára való utalás! ha ehhez hozzátesszük azt hogy a kilencedik csapás a sötétség volt,
Ami jelenti a látható dolgok semmisségét, mert a sötétben nem látszik az amit az ember magáról mutatni akar!
És ezen az estén, A páska estéjén, volt még egy utasítás! zárkózz be!( II. Mózes 12,22) Ne tarts kapcsolatot a külvilággal.
Csak te, az áldozati bárány, Akik hozzád tartoznak, és a HIT!
-
Köszönöm
:2smitten:
Igen és Ámen
-
Kedves Ajin van egy - talán könnyebb - kérdésem.
Ide teszem az igét:
Rm 3,30 Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által
A hitből és a hit által kifejezésre kérdezek.
Ennek általában nem tulajdonítanak jelentőséget az igehírdetők, pedig - ahogy én érzem - nyomós oka van a különbség tételnek.
El is mondanám, de inkább szeretném, ha te írnád le, súlyozottan tőled lényegesebb.
:2smitten:
-
Szeretném megkérdezni,hogy a Bibliában van-e szó földön kívüli lényekről?Most nem a Mennyben levőkre gondolok,hanem az UFO-s idegenekre.És a világ felosztása a 7 kerub között benne van tényleg a Bibliában?Ha igen,hol?Ha nincs,miért tanítják?És a rés-elméletből mi igaz?
-
Szeretném megkérdezni,hogy a Bibliában van-e szó földön kívüli lényekről?Most nem a Mennyben levőkre gondolok,hanem az UFO-s idegenekre.És a világ felosztása a 7 kerub között benne van tényleg a Bibliában?Ha igen,hol?Ha nincs,miért tanítják?És a rés-elméletből mi igaz?
Szia Körtevirág.
Erről írj egy kicsit többet, mert soha sehol sem hallottam, hogy ezt tanítják.
:060:
-
Nem tőlem kérdezted de amit én sejtek róla leírom.
Nost fizikai világunk amibe a bolygónk és a galaxisunk is beletartozik sajnos a bűn következtében megromlott. Például csillagok születését eddig még nem sikerült konkrétan megfigyelni senkinek. Csillagok haláláról viszont már rengeteg felvételünk van.
az a lényeg hogy a bűn következtében megváltoztak a fizikai törvények is. Ha valahol egy másik bolygón lettek volna hasonló értelmes fizikai lények mint mi azokat is érintette volna pedig ők nem tehetnek róla. Jézusnak értük és az ő bolygójukon is meg kellet volna halnia hogy az Ő váltságuk is teljes legyen. Mivel Isten tudta hogy az emberiség el fog bukni nem hiszem hogy egy másik bolygón teremtett volna hasonló lényeket mint mi. aki miattunk szenvedtek volna a romlásban.
Egyedüliek vagyunk.
A rés elméletet azok vallják akik nem ismerik eléggé a bibliát. Vagy annyira ragaszkodnak még az evolúció elméletéhez hogy próbálják összevonni a bibliával.
A rés elméletben megjelenő Istenkép köszönő viszonyban sincs azzal a szerető és kegyelmes hatalmas Istennel akit Atyánknak vallunk.
keresek ehhez egy videót neked kedves Körtevirág..
-
Shalom. ezúton, a személyes véleményemet fejteném ki,körtevirág kérdésére.
I; Vannak-e UFO-k? nem tudom! A szentírásban nem említ erről semmit az Úr,tehát gondolom nem szükség ezzel foglalkoznom. ezért nem is gondolkozom rajta. Amivel viszont igen:Jel.13,13.
És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára.
Tehát én óvatos vagyok az ehhez hasonló "érdekességekkel"!
Világ felosztása? 7 Kerub?
Érdekes kérdés, és első olvasatra, szöges ellentétben áll a Szentírással!
Jézus lett az Úr az Atya Isten dicsőségére:Fil 2,11
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.;
Minden hatalom az Övé:Mt 28,18
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Tehát nem angyaloknak vetette alá Isten a világot!Zsid 2,5
Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, a melyről szólunk.!!!
Kiemelten fontos dolognak tartom, hogy Táplálkozni, csak a Szentírásból szabad,arra felkent és folyamatos befedezés alatt álló, tanítók segítségével, természetesen a Szentszellem vezetése és kijelentése által!
Ahogy többször,több helyen is olvashatjuk az igét, melyet a hívők a zászlajukra írtak:Gal 1,8
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
-
Kedves Ajin van egy - talán könnyebb - kérdésem.
Ide teszem az igét:
Rm 3,30 Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által
A hitből és a hit által kifejezésre kérdezek.
Ennek általában nem tulajdonítanak jelentőséget az igehírdetők, pedig - ahogy én érzem - nyomós oka van a különbség tételnek.
El is mondanám, de inkább szeretném, ha te írnád le, súlyozottan tőled lényegesebb.
:2smitten:
:2angel:
-
Illés tüzes szeréren való elragadtatásával magyarázzák,hogy van UFO. :02:
Én sem tartom igeinek a 7 kerubot,azért kérdeztem rá.
-
Illés tüzes szeréren való elragadtatásával magyarázzák,hogy van UFO. :02:
Én sem tartom igeinek a 7 kerubot,azért kérdeztem rá.
Amikor ilyen tanítást hallok akkor ott rögtön vagy a végén azt kérdezem meg aki ezt tanította, akár tetszik neki akár nem, mert ha bennem ilyen, ott és akkor felmerül, akkor annak a végére akarok járni.
Főleg, ha odatartozónak tudom magam.
Volt már amikor kijöttem azért, mert "istenkáromlásnak" tudtam amit tettek.
Alap ige itt:
2Tim 4,3 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
Nekünk kell tudni, hogy ott és akkor kitől kell segítséget kérni, és elfogadni amit mond.
Azért mondja az Úr az én juhaim hallják az én szómat.
Ha még nem hallom, de az Ő juha akarok lenni, akkor ezt is kérhetem "hallani akarom a hangod" Segíts.
Ez a legszebb kérés az Úr Jézus felé
:2smitten:
-
Magda kérdésére: A kérdésed két részre osztom, hogy egyszerűbb legyen válaszolnom.
I; A Zsidót hitből: A zsidók hívő életet éltek, ill. élnek, ám nem felismerés szerint. Testileg értelmezik, azt ami Hit által, szellemben adatott. Testi megközelítés miatt, Jézus tanítása, sok pontban, egész más, (sokkal mélyebb) értelemben fénylik, mint a rabbínikus tanítások.Tehát az Isten igazságáért, szükség a Hitből megigazulniuk, vagyis: a szellemben értelmezett hit szellemi betöltése a cél! (Jn 4,24
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.)
II.;Pogányt hit által! A Pogányok, Isten kijelentéseitől távol voltak, Isten igazságától indegenként éltek. Jézus hívó szavának engedelmeskedve, a Szentszellem által, Jézus Krisztus letisztult és szellemi értelemben betöltött tanítása által, kapták a Hit ajándékát. Ezt megtartva tehát e Hit által nyerik az igazságot.
-
Shalom. ezúton, a személyes véleményemet fejteném ki,körtevirág kérdésére.
I; Vannak-e UFO-k? nem tudom! A szentírásban nem említ erről semmit az Úr,tehát gondolom nem szükség ezzel foglalkoznom. ezért nem is gondolkozom rajta. Amivel viszont igen:Jel.13,13.
És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára.
Tehát én óvatos vagyok az ehhez hasonló "érdekességekkel"!
Világ felosztása? 7 Kerub?
Érdekes kérdés, és első olvasatra, szöges ellentétben áll a Szentírással!
Jézus lett az Úr az Atya Isten dicsőségére:Fil 2,11
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.;
Minden hatalom az Övé:Mt 28,18
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Tehát nem angyaloknak vetette alá Isten a világot!Zsid 2,5
Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, a melyről szólunk.!!!
Kiemelten fontos dolognak tartom, hogy Táplálkozni, csak a Szentírásból szabad,arra felkent és folyamatos befedezés alatt álló, tanítók segítségével, természetesen a Szentszellem vezetése és kijelentése által!
Ahogy többször,több helyen is olvashatjuk az igét, melyet a hívők a zászlajukra írtak:Gal 1,8
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
Az UFOK az ordogtol valo hitetés, lehetnek egyebkent.....de ez lenyegtelen.....!
Nagyon okos tajekoztatást adtál. :2smitten:
-
Köszönöm kedves Ajin :2angel: , teljesen így mutatta meg a Szent Szellem.
Pogányt hit által! A Pogányok, Isten kijelentéseitől távol voltak, Isten igazságától indegenként éltek. Jézus hívó szavának engedelmeskedve, a Szentszellem által, Jézus Krisztus letisztult és szellemi értelemben betöltött tanítása által, kapták a Hit ajándékát.
Ezt megtartva tehát e Hit által nyerik az igazságot.
Ebből következik, hogy megtérni csak az tud, akinek van hová térni, akinek nem volt az oltatik be a szelíd olajfába, tehát betér oda, ahol Krisztus Teste van.
A keresztyén/keresztény szülők gyermeke megtér, ha hívő volt a háttér, de az ateiste gyermek betér Krisztus Testébe
Csak az értelmezés miatt fontos nekem, hogy tiszta fogalmam legyen.
Mert a HÍVŐ szülők gyermekének is személyesen kell elfogadni a MEGVÁLTOTTSÁGUKAT.
:2smitten:
-
Ámen. ez nagyszerű és valóban nagyon fontos felismerés !!!
-
Kedves Ajin :2angel:
Van egy régi új kérdése, hasonló az előzőhöz.
Jer 23,15 Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: Ímé, én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre.
istentelenség
:060:
Van aki istentelen, és van aki Isten nélkül való, ahogy én gondolom: istentelen csak az lehet, akit megfoszanak, vagy magát fosztja meg Istenétől, Isten nélkül pedig az van aki nem tudja, hogy lehetne Istene, mert nem volt kapcsolata Istennel.
-
Shalom.
Illetve: Istentelen az is, aki a életével-cselekedeteivel megtagadja Istenét és ebből nem hajlandó megtérni! Ez fontos, mert ilyen felismerések által válik nyilvánvalóvá: hogy nincsenek kis és nagy bűnök, hanem bűn van, ami Istentől elválaszt!
-
Shalom.
Illetve: Istentelen az is, aki a életével-cselekedeteivel megtagadja Istenét és ebből nem hajlandó megtérni! Ez fontos, mert ilyen felismerések által válik nyilvánvalóvá: hogy nincsenek kis és nagy bűnök, hanem bűn van, ami Istentől elválaszt!
Köszönöm, elfogadom.
A halálos bűn mit jelent?
:060:
-
Mk.3,28.
Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:
29.
De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;
Tehát az Ige tükrében, a jót gonosznak mondani az halálos bűn! Jézus mondja:Mt 19,17
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten!
Isten szellemének a káromlása, amikor Isten munkáját gonosznak jelentik ki!
Azt mondja az Ige:Ézs 5,20
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
Azt is mondja az Ige:Jak 1,17
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
Aminek a gyümölcse jó, az Istentől van. aki azt gonosznak nevezi:Isten átkát vonja magára!
1Kor 3,17
Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.
-
Bocsáss meg Magda, félre értettem a kérdésed. Halálos bűn az amit az elkövető nem bán meg, tehát közösséget vállal a bűnnel. Az a bűn amit bűnvallásban nem viszünk Isten elé, az végérvényesen elválaszt Istentől!
-
Bocsáss meg Magda, félre értettem a kérdésed. Halálos bűn az amit az elkövető nem bán meg, tehát közösséget vállal a bűnnel. Az a bűn amit bűnvallásban nem viszünk Isten elé, az végérvényesen elválaszt Istentől!
Jó, de akkor ha nincs kis bűn és nincs nagy bűn, akkor akár milyen kicsinek is tartom én a magam szemszögéből, azt amire felhív a Szent Szellem, hogy meg kell tennem;
tehát akár milyen csekélységnek tartom, az is lehet halálos bűn?
pl, egy mulasztásból elkövetett bűn?
Lehet, hogy sok ember azért reked meg a kiskorúság állapotában, mert valamit nem rendezett Isten és emberek felé?
A Zsidó levél felszólítása, lehet, hogy erre figyelmeztetés "már tanítóknak kellene lennetek" - most veszem észre, hogy itt nincs megkötés a nőkre :pirul:
Azért elég kemény eledelen vagyunk - nem gondolod?
:2smitten:
-
Abszolút igazad van testvérem. és erre egy ige:Zsolt 19,13
Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.
-
Abszolút igazad van testvérem. és erre egy ige:Zsolt 19,13
Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.
Ámen és Ámen
-
Shalom testvérek. A Chat szoba újra megnyitott. Amennyiben valakinek kérdései lennének,amikre ha lehet azonnali választ vár, ill. csak beszélgetni szeretne,ez ott is lehetséges. várok mindenkit szeretettel.
-
Shalom
Magda a kérdésedre itt válaszolok.
Az Ároni áldás héberül:
Jíva rechehá Adonaj vöjismerechá.
ja er Adonaj panajv e lechá, vichu nechá.
Jissza Adonaj panajv e lechá vöjaszem lechá SHALOM
sajnos, mint azt már többször említettem volt: A héber nyelv ismeretem az évek alatt sokat kopott, így a szavankénti fordítás, nekem nem megy.(egyenlőre) Szlichá (sajnálom)
-
Köszönöm
:2smitten:
Csak azt a mondatot kértem szavanként
"Világosítsa meg orcáját rajtad"
Hátha valaki tudja szavanként, esetleg Zoltán :2angel:
:2smitten:
-
Köszönöm. :2smitten:
-
Kedves Magdi.
Nem tudom ha erre gondoltál.
Mert én se vagyok nagy Héberből, de talán így van szószerint fórdítva.
já-'ér ádonáj pá-náv 'é-le-chá
já'ér - világosítsa (jőjön el a világosság, ragyogjon fel - mint a nap)
ádonáj - az Úr - az eredetiben JHWH van
pánáv - orcáját
'élechá - rajtad (hím nemben)
Az Úr jelenlétének (az Úr orcája - az Úr jelenlététt jelenti) a világossága legyen a rajtad (vgy legyen vele) - ez az én magyarázatom - szabad fordításom - és nem feltétlenűl helyes, de a fentiek azok helyesek.
:2smitten:
-
Kedves Magdi.
Nem tudom ha erre gondoltál.
Mert én se vagyok nagy Héberből, de talán így van szószerint fórdítva.
já-'ér ádonáj pá-náv 'é-le-chá
já'ér - világosítsa (jőjön el a világosság, ragyogjon fel - mint a nap)
ádonáj - az Úr - az eredetiben JHWH van
pánáv - orcáját
'élechá - rajtad (hím nemben)
Az Úr jelenlétének (az Úr orcája - az Úr jelenlététt jelenti) a világossága legyen a rajtad (vgy legyen vele) - ez az én magyarázatom - szabad fordításom - és nem feltétlenűl helyes, de a fentiek azok helyesek.
:2smitten:
Igen, igen, igen köszönöm, köszönöm, köszönöm
:2smitten:
-
:2angel:
Van egy nehéz - számomra nehéz - kérdésem.
A felemás igáról, és a házasságba belépők fenntartásaiból.
Honnan lehet eldönteni, hogy az aki régóta gyülekezetbe, vallási közösségbe jár, és megnősül, férjhez megy nem tér el az Úr útjáról?
Ha nem lehet eldönteni, akkor pedig, miért probléma, ha egy fiatal azért tér meg, mert akibe szerelmes, csak hívő embert akar társának?
Talán értitek a felvetést.
:059:
-
:2angel:
Van egy nehéz - számomra nehéz - kérdésem.
A felemás igáról, és a házasságba belépők fenntartásaiból.
Honnan lehet eldönteni, hogy az aki régóta gyülekezetbe, vallási közösségbe jár, és megnősül, férjhez megy nem tér el az Úr útjáról?
Ha nem lehet eldönteni, akkor pedig, miért probléma, ha egy fiatal azért tér meg, mert akibe szerelmes, csak hívő embert akar társának?
Talán értitek a felvetést.
:059:
Nagyon jó a kérdésed, Magdus, azaz pontosabban, ez egy fontos kérdés !
* Valaki jovendobelije 'miatt' tér meg. - ez az elso amire reagálnék.
Számomra, ez nagyon szép elhívás, hogy ez által tér meg valaki, vallja meg szívében az URAT, hogy párja által jut el ISTENHEZ.
Ezt a két személy akkor érzi a szívében, hogy mindent vállal a másikért, OROMMEL, és tudván tudják, az ÚR támogatását bírhatják
az utukon, eme kegyelemben lesz részuk.
Mindig ott a remény, a segítség, a védelem, melynek alapja a KRISZTUSBA vetetett szeretet átal tevékeny HIT. :2smitten: :2smitten:
Elhagyják a szuloi házat, és onallo, felelosségteljes felnott emberként a házzasság utan, házaspárként, teljes szívvel teszik
a dolgukat, orommel, boldogan, mindegy ha esik, ha sut a nap, mert egymasban lelik meg ISTENT, ISTEN a mi URUNK, egymásból
koszon visszarajuk. Gondolataikban, lelkukben, szivukben es testi vonatkozásban is.
( Ez - hogy ISTEN visszakoszon ket emberben egymásra, ez lehet testi kapcsolat nelkul, es szerelem nelkul egy IGAZ Baratsagban is)
A férj az elso, a feleség mellérendelt. A férj ovja feleségét mindentol, vezeti, tanitja Szellemben, es szíve minden szeretetevel,
támasza az asszonynak. Az asszony ugyanugy huseges szívvel csodálja férjét, jár a kedveben, teremti meg a melegseget az
otthonukban. A Családi fészket, ISTEN karjaiban.
A Házaspár szorgalommal es tisztessegesen dolgozik: HITBOL ISTENNEK. Így sikeresek bármibe fognak. Nem akarnak tobbet, mint
amit az ÚR megad nekik. Mindig egymással beszelik meg a problemaikat, oszinten, igaz szívvel odafigyelve egymásra.
Tudjak semmi nem valaszthatja el oket egymástól, mert ISTEN Szent Kotelekeben vannak.
Elfogadjak szereitk egymást, es igy a legszebbnek latjak a masikat, nem azert szeretik a masikat mert szép, hanem azért szép a
másik mert szeretik.
A házaspár Atyja, Gondviseloje, Bírája, Tamogatója ISTEN, nem a szuleik. A szulok, nem loghatnak a gyerekeken, mert az tonkre teszi
az eletuket!
A no társa a ferfi, a ferfi tarsa a no, nem a szulok, vagy nem már az o sajat gyermekeik kesobb. Es ez az egesz szovetseg ISTENEN
alapul, tehát az egeszseges es termeszetes model:
Férj és ISTEN :2smitten:
Feleség és ISTEN :2smitten:
és ebbol lesz :2smitten: I S T E N :2smitten:
Férj és Feleség
Senki más, ebbe nem tartozik bele! Szuleinket míg elunk szeretetben tiszteljuk, gyermekeinket (nekem nincs) szeretetben szeretjuk,
tiszteljuk, es az ÚRNAK, az ÚR torvenyei szerint szolgálatban neveljuk!
Az ilyen igaz kapcsolatban ISTEN minden percben MEGDICSOITI MAGÁT! :2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
Ami ettol eltér, ott nem igaz hivokrol van szo, felemás ....kevert iga, jobbra, balra húz, elore nem jutnak.....csak ossze-vissza.
a fent leirtakat, mindig is igy gondoltam, kereszténykent, és korabban még nem keresztenyként.
-
Kedves Ani Kinor!
Nagyon szépen leírtad, hogy hogyan kellene lennie, de legtöbbször azért ez nem ilyen egyszerű. Nem egyszerű, mert a házaspárok emberből bannak.
Ami pedig ezt a megjegyzésedet illeti :
"....Valaki jovendobelije 'miatt' tér meg. - ez az elso amire reagálnék.
Számomra, ez nagyon szép elhívás, hogy ez által tér meg valaki, vallja meg szívében az URAT, hogy párja által jut el ISTENHEZ.
Ezt a két személy akkor érzi a szívében, hogy mindent vállal a másikért, OROMMEL, és tudván tudják, az ÚR támogatását bírhatják
az utukon, eme kegyelemben lesz részuk.
Mindig ott a remény, a segítség, a védelem, melynek alapja a KRISZTUSBA vetetett szeretet átal tevékeny HIT. ...
A valóság inkább az, hogy az, aki csak a párja kedvéért tért meg, az később könnyen elsodródik, és igy a jól induló házasságból lesz majd felemás iga. Ez tapasztalati tény. Nem is tudom hány ilyet láttam már, és az is igazság, hogy mindig az a domináns a házasságban aki csak szinleg tért meg. Mert visszaél azzal, hogy a valóban megtért hivő házasfél sokkal türelmesebb, alkalmazkodóbb.
Bárcsak minden házasság olyan lenne, ahogy te leírtad, Isten ilyennek szeretné látni a házasságokat.
-
Biztos nem jól kérdeztem :2tickedoff:
Párhuzamba szerettem volna állítani azt, hogy valaki megtért - ki tudja mi motiválta - jön az ismeretség, aztán a házasság, és kiderül, hogy a házasságban nem haladnak együtt.
Más esetben valakit megismer egy másik ember, látja az érdeklődését, felébred a szívében a vágy és ő is megtér, mert a másikon keresztül látta a hit hatását.
Szóval honnan mondhatom én azt, hogy azzal nem jó házasságot kötni.
Miért gondolom, hogy jobban tudhatom, mint az aki házasságot akar kötni?
Szóval miért van eleve előítélet az egyik esetben, míg a másikban semmi ilyen nincs.
Azért írtam a kérdés felvetésekor, nehéz kérdés.
:060:
-
Drága Magda!
Én egyáltalán azt nem értem, hogy a kivülállóknak egyáltalán miért van előitéletük. A házasság annyira személyes ügy, hogy az csak a két félre tartozik, illetve azokra, akiket a döntési folyamatban, mint lelkitársakat bevonnak. Gondolok itt a szülőkre, pásztorra, vagy lelkigondozóra.
Másoknak ebben a kérdésben nem is lenne szabad állástfoglalni, különösen nem úgy, hogy ők "jobban tudják", mint akiket érint. Én igy gondolom.
-
Biztos nem jól kérdeztem :2tickedoff:
Párhuzamba szerettem volna állítani azt, hogy valaki megtért - ki tudja mi motiválta - jön az ismeretség, aztán a házasság, és kiderül, hogy a házasságban nem haladnak együtt.
Más esetben valakit megismer egy másik ember, látja az érdeklődését, felébred a szívében a vágy és ő is megtér, mert a másikon keresztül látta a hit hatását.
Szóval honnan mondhatom én azt, hogy azzal nem jó házasságot kötni.
Miért gondolom, hogy jobban tudhatom, mint az aki házasságot akar kötni?
Szóval miért van eleve előítélet az egyik esetben, míg a másikban semmi ilyen nincs.
Azért írtam a kérdés felvetésekor, nehéz kérdés.
:060:
Értem, Magdus, de a válaszom akkor is az elobbi e témában írt hozzászolásom.
-
Drága Magda!
Én egyáltalán azt nem értem, hogy a kívülállóknak egyáltalán miért van előítéletük. A házasság annyira személyes ügy, hogy az csak a két félre tartozik, illetve azokra, akiket a döntési folyamatban, mint lelkitársakat bevonnak. Gondolok itt a szülőkre, pásztorra, vagy lelkigondozóra.
Másoknak ebben a kérdésben nem is lenne szabad állástfoglalni, különösen nem úgy, hogy ők "jobban tudják", mint akiket érint. Én így gondolom.
Igen Irmuskám én is így gondolom, és jó hogy leírtad.
Ennek ellenére azt hallod a gyülekezetekben, hogy az aki valaki személy miatt fogadja el a megváltást, az annak a személynek nem jó házastársnak.
Ha ez a "közfelfogás", vagy az, hogy nadrágban ne járjon nő, vagy kösse be a fejét, vagy bármi akkor azzal mindenkit befolyásolnak.
Az Írott Írásban a bekötött fejű nő egyszer szerepel, van aki ezt még is fontosabbnak tartja, mint azt, ami végig vonul az Írott Íráson.
Most ha egy új újszülött tartja ezeket fontosnak, akkor ez gyermek betegség, de ha ez egy gyülekezeti vélekedés, vagy a hívők általában ezt vallják, akkor már én elhajlásnak gondolom, persze biztos van erre konkrét ige, de azt még nem láttam.
Mert a ". . . .ketten nem járhatnak. . . ", meg a '. . . mi köze hívőnek. . . " szerintem arra értendő, aki ellene áll Isten igéjének és a másik még is házastársának fogadja.
Pl.
Valaki meri azt felvállalni, igen azért tértem meg, mert szerelmes lettem XY-ba, és érdekelt mivel tölti az idejét, és ezért én is elmentem.
Bizony csak miatta, és amikor láttam, hogy neki ez milyen fontos, akkor úgy gondoltam nekem is fontos.
Itt nincs másról szó, csak egy igaz vonzalomról vízszintes síkon.
Szóval talán érthető mi az én problémám.
Ha ezt nem mondhatja el, mert attól kell félnie, hogy elveszti azt az igazgyöngyöt amit megtalált, és képmutatásra késztetik, akkor bele esik a csapdába, amiből bizony soha sem jöhet ki.
:2angel:
-
Magdus,
én is kérdezek egyet. Mi a véleményed?
(Nem egészen a Te kérdésed kapcsán, de mégis az által)
Ha van egy Férfi és egy No, megszeretik egymást.
A Férfi megkéri a No kezét. De a Férfi nem szereti teljes szívébol a not, mert nem a no legfontosabb számára: de mégis szereti.
Miért ragaszkodhat a Férfi, olyan elszántan a házassághoz?
Hiszen a házasság elsokent a szívekben kottetik, nem a papíron.
Milyen lehetséges okot tudsz elképzelni?
:2smitten:
-
Kedves Ani Kinor!
Nagyon szépen leírtad, hogy hogyan kellene lennie, de legtöbbször azért ez nem ilyen egyszerű. Nem egyszerű, mert a házaspárok emberből bannak.
Ami pedig ezt a megjegyzésedet illeti :
"....Valaki jovendobelije 'miatt' tér meg. - ez az elso amire reagálnék.
Számomra, ez nagyon szép elhívás, hogy ez által tér meg valaki, vallja meg szívében az URAT, hogy párja által jut el ISTENHEZ.
Ezt a két személy akkor érzi a szívében, hogy mindent vállal a másikért, OROMMEL, és tudván tudják, az ÚR támogatását bírhatják
az utukon, eme kegyelemben lesz részuk.
Mindig ott a remény, a segítség, a védelem, melynek alapja a KRISZTUSBA vetetett szeretet átal tevékeny HIT. ...
A valóság inkább az, hogy az, aki csak a párja kedvéért tért meg, az később könnyen elsodródik, és igy a jól induló házasságból lesz majd felemás iga. Ez tapasztalati tény. Nem is tudom hány ilyet láttam már, és az is igazság, hogy mindig az a domináns a házasságban aki csak szinleg tért meg. Mert visszaél azzal, hogy a valóban megtért hivő házasfél sokkal türelmesebb, alkalmazkodóbb.
Bárcsak minden házasság olyan lenne, ahogy te leírtad, Isten ilyennek szeretné látni a házasságokat.
Most háborognék, de nem teszem, mert nem...... :2smitten:, és azért nem, mert valóban 'ELSODRÓDNAK' ahogy írtad!
De akkor is az embernek torekednie kell, hogy KRISZTUS szerint legyen a házassága.
Koszonom szépen, Irma, nagyon kedves vagy :088:
-
Drága Magda!
Amikor kialakul egy ilyen hivő felfogás az általában arra az Igére alapodózik: mi köze a hivőnek a hitetlenhez? És valóban járhatnak-e ketten egyúton ha meg nem egyeztek? Én nem tartom azt elvetendőnek ha ebben van egy gyülekezeti zsinórmérték. Igen, nincs semmi köze a hivőnek a hitetlenhez egy ilyen szövetségben. De árnyalódik a kép ha elkezd közeledni a hitetlen a hithez. Nos, régen a szüleink nem is engedtek nekünk hivő lányoknak hitetlen udvarlót. Tudom ma más világot élünk, de én akkor is megkérdezném, hogy a hivő fél egyáltalán hogy jutott ilyen jellegű kapcsolatba egy hitetlennel? Ha az Úrtól várja a társát Ő nem fog hitetlent küldeni. És fenntartom, hogy az ilyen "megtérések" gyakran torkollnak aztán elsodródásba.
Ami az őszinteségétet illeti én támogatnám, hogy ha már létrejön egy ilyen kapcsolat lehessen róla nyíltan beszélni azoknak, akikre tartozik. Kellene, hogy legyen lehetőség, hogy minden esetben őszinték lehessenek a fiatalok, de nem csak ők, és nem csak ilyen helyzetben. Az őszinteség sok mindent elősegítene.
-
Drága Móni!
Nem tőlem kérdezted :
".....A Férfi megkéri a No kezét. De a Férfi nem szereti teljes szívébol a not, mert nem a no legfontosabb számára: de mégis szereti.
Miért ragaszkodhat a Férfi, olyan elszántan a házassághoz?
Hiszen a házasság elsokent a szívekben kottetik, nem a papíron.
Milyen lehetséges okot tudsz elképzelni?....
De elmondom én mire gondolok.
Egy férfi sok okból megkérhet egy nőt, és egy nő sok okból mehet hozzá egy férfihoz, már szerelmen kivül, például:
---- anyagi okokból
---- pozicionális okból, ha nőnek befolyásos családja van, vagy az ő maga
---- hizeleg a hiúságának ha a nő szép és okos
---- elképzelhetőnek tartja, hogy ez a házasság lesz számára mindenre a megoldás
Elég kiábrándító, de még sorolhatnám. És általában ilyenkor azért ott pislákol egyfajta szeretet, de mélyen önös érdek húzodik.
Keresztényeknél gyakrabban köttetik ilyen langyos házasság azért mert nem akarnak hitetlen féllel házasságra lépni és már szeretnének házasságban élni, mert jobb abban élni, mint égni.
Ilyenkor a józan megfontolás befolyásolja a langyos érzelmeket. Amit Isten még akár nagyon jóra is fordíthat, ha mindketten hűségesen Őt akarják szolgálni.
-
Magdus,
én is kérdezek egyet. Mi a véleményed?
(Nem egészen a Te kérdésed kapcsán, de mégis az által)
Ha van egy Férfi és egy No, megszeretik egymást.
A Férfi megkéri a No kezét. De a Férfi nem szereti teljes szívébol a not, mert nem a no legfontosabb számára: de mégis szereti.
Miért ragaszkodhat a Férfi, olyan elszántan a házassághoz?
Hiszen a házasság elsokent a szívekben kottetik, nem a papíron.
Milyen lehetséges okot tudsz elképzelni?
:2smitten:
A képzelet, - szerintem nem Istentől van - tudom erre sokan felhördülnek, akkor is tartom.
Azért tartom, mert keverék, nem tiszta.
Összekeveredik a valóság, és a lehetségeslehetne, ez pedig új dolgokat eredményez, ami addig nem volt.
Tudom a technika és a tudomány fejlődése, ennek az eredménye, még sem Istentől való.
A szamár álkapcsot is felhasználta Isten ezt is felhasználja, én azonban tartózkodom a képzeletem alkalmazásától, mert az az óember része.
Ekkora bevezető után, a lehetséges ismereteimből előbányászva,- tehát emlékeimben - van rá példa.
Sőt én is belekerültem ebbe és a leányom is ennek a csapdájában volt/van.
Szóval:
1.megbízható
2.jó partner
3.nincs jobb
4.uralom az érzékeit
5.jobb mint égni a vágytól
6.biztos anyagi támasz
7.gyermekszerető
8.munkabíró
9.irígyelnek érte
10.szép
11.mindenkinek kívánatos
12.kellemesen cseng a hangja
13.haja elbűvölő
14.széles csípője van termékeny
15.alakja elbűvölő, megjelenése is
16.biztonságban vagyok mellette
17.ő nem fog elhagyni
Azt gondolom elég a felsorolásból.
Minél kevesebb időt tölt egy ellenkező neművel az ember annál kevesebb a valószínűsége, hogy érzéki indíttatás a házasság.
Amikor két szív összekapcsolódik az csoda, de sajnos, az érzékek ezt is tudják utánozni.
:2angel:
Irmának igazat adok, mert az a jó kapcsolat ami szellemben kezdődik lélekben folytatódik, és testi csak ezt követően lesz.
Nekem ilyen nem volt, de még lehet :2funny:
-
Drága Móni!
Nem tőlem kérdezted :
".....A Férfi megkéri a No kezét. De a Férfi nem szereti teljes szívébol a not, mert nem a no legfontosabb számára: de mégis szereti.
Miért ragaszkodhat a Férfi, olyan elszántan a házassághoz?
Hiszen a házasság elsokent a szívekben kottetik, nem a papíron.
Milyen lehetséges okot tudsz elképzelni?....
De elmondom én mire gondolok.
Egy férfi sok okból megkérhet egy nőt, és egy nő sok okból mehet hozzá egy férfihoz, már szerelmen kivül, például:
---- anyagi okokból
---- pozicionális okból, ha nőnek befolyásos családja van, vagy az ő maga
---- hizeleg a hiúságának ha a nő szép és okos
---- elképzelhetőnek tartja, hogy ez a házasság lesz számára mindenre a megoldás
Elég kiábrándító, de még sorolhatnám. És általában ilyenkor azért ott pislákol egyfajta szeretet, de mélyen önös érdek húzodik.
Keresztényeknél gyakrabban köttetik ilyen langyos házasság azért mert nem akarnak hitetlen féllel házasságra lépni és már szeretnének házasságban élni, mert jobb abban élni, mint égni.
Ilyenkor a józan megfontolás befolyásolja a langyos érzelmeket. Amit Isten még akár nagyon jóra is fordíthat, ha mindketten hűségesen Őt akarják szolgálni.
Nagyon orulok, abszolut koruljártad, a kérdésem IRMA :2smitten: :2smitten: :2smitten:
Koszonom szépen.
Szóval ez már csak az én véleményem: felszivu koveto.
Egyébként, a nem teljes szerelembol kottetett keresztény házasságot, el tudom fogadni, azért, mert ott meg lehet a teljesz szívu elszántság ISTEN felé, azaz meg kell legyen, és az csodálatos szerelem lehet a házasságban.
Lehet jobb is, ha ISTEN így építi fel. :2smitten: :2smitten: :2smitten:
Dicsoség ISTENNEK, o majd tudja, mikor minek van itt az ideje!
IRMA, áldjon meg az ÚR :2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
Drága Móni !
Annyira tartottam attól, hogy félreértesz, vagy nem azt érted ki abból amit leírtam. De látom fogod a lényeget.
Én is úgy gondolom, hogy Isten akkor is meg tudja áldani a házasságot ha az nem lobogó szerelemből köttetett.
Elmondok egy nagyon régi példát, ez abból az időből származik, amikor még a keresztény körökben sokkal nagyobb volt a fegyelem, és a tisztaság mint manapság. Az egyik lelkipásztor felesége mondta el hogyan kötetett az ő házasságuk / úgy ahogy ma már teljesen elképzelhetetlen még keresztény körökben is / A testvérnőnek egyszerre két kérője lett, az egyik egy ügyvéd volt, a másik a lelkipásztor. Az ügyvéd jómódú volt, jó kiállású, tehát szemre is kedves, míg a lelkipásztor szegény volt, és várhatóan sohasem is lesz itt a földön gazdag.
Tehát megkérték a kezét. Ő türelmet kért, és 3 napos böjtöt hirdetett, és eközben végig az Úr előtt volt, hogy melyik az ő útja, és végül megbizonyosodott, hogy Isten a lelkipásztor feleségének teremtette. Igy is volt, feleségül ment hozzá. Ugye gondolhatjuk, hogy itt még semmiféle szerelmi érzelem nem volt kifejlődve ? Négyszemközt még nem is találkoztak. És mégis csodálatos házasságuk lett. Világított az életük, példa sokunk számára. Olyan lelkipásztor feleség lett, ami sokaknak nyújtott bátorítást, és szolgáló élete sokak áldásává lett.
Itt a házasság valóban Isten által szereztetett. Nem azt mondom, hogy ezt kell bárkinek is tenni, de nekem nagy tanítás, hogy lehet így is.
-
Kedves Irma nagyon jó példa!
Az érzelmek gyakran becsaphatnak. Van hogy hitetlenek is arra hivatkoznak : már nem érzem az a fellángolást mint eleinte. Már nem vagyok szerelmes belé.
Pedig ez a lobogó szerelem elmúlik előbb vagy utóbb de biztosan.
Egy jó házasságban ez olyan szeretetté szelídül amit nem az érzelmek irányítanak. Nem aszerint bánok a párommal ahogy épp érzek abban a pillanatban. A kapcsolat már több mint érzelem!
Istennel való kapcsolatunk tükörképe lehet a házasságunk .
Saját példám: Nagy fellángolás buzgó lelkület újszülött hívőként. Aztán jöttek a hétköznapok a napi dolgok küzdelmek.
Eltűnt a boldogító érzés és én aszt hittem Isten fordult el tőlem.
Mint amikor kihűlt a szerelem.
De Ő mindvégig velem volt tisztítva , józanságra intve , szeretve. Mert Ö nem ember hogy meggondolná magát.
"Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat amit meg ne tenne, ígér -e olyat amit nem teljesít?" ( 4 Mózes 23/19)
Megváltottalak neveden szólítottalak enyém vagy.. Nem hagyott el. És soha nem is fog. Erre Ő és az Ő igéje a garancia!
Mennyei tények még ha az érzéseink nem is mindig igazolják ezt. Isten szövetségre lépett azokkal akik Bűneiket Krisztus keresztjéhez vitték és új életet kértek tőle.
A házasságban is így van , egy komoly szövetség aminek az érzelem csak egy kis de nem elhanyagolható része.
-
Magdus :2smitten:
Nagyon szépen koszonom a válaszod!
Irmácska :2smitten:
Szép példa, ezt is koszonom szépen.
Én is ezt vallom, ISTEN kijelenti. És a felek tudják szívukben.
-
Nekem egy más jellegű kérdésem lenne.
A Menny szellemi vagy fizikai hely?
Mi volt az a tüzes szekér,ami Illésért jött?
-
Szia Körtevirág, :2angel: te úgy gondolod, hogy a szellemi nem érzékelhető?
Vagy úgy gondolod, hogy egymástól elválasztható a kettő?
:2smitten:
-
Szia Körtevirág!
Pál válaszol a kérdésedre:
1Kor 15:50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
1Kor 15:51 Íme titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
1Kor 15:52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
1Kor 15:53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
Ez történt Illéssel is.(kiemelt rész)
Ez valami olyan, amit értelemmel nem tudunk felfogni. Talán nem is kell.
Mikor Jézusnak megjelent Illés és Mózes, a tanítványok sem voltak képesek felfogni azt amit láttak, érzékeltek.
Egyrészt fizikai síkon működő látható érzékelhető, másrészt szellemi megtapasztalás volt ott az átváltozás hegyén, hiszen maga Jézus is megváltozott, valamint az Atya hangját is hallották.
Nagy titok ez? Talán.
:044:
-
Szia Körtevirág, :2angel: te úgy gondolod, hogy a szellemi nem érzékelhető?
Vagy úgy gondolod, hogy egymástól elválasztható a kettő?
:2smitten:
:04: Nem gondolom sehogy,azért kérdeztem rá,mert nem tudom.
Szia Körtevirág!
Pál válaszol a kérdésedre:
1Kor 15:50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
1Kor 15:51 Íme titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
1Kor 15:52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
1Kor 15:53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
Ez történt Illéssel is.(kiemelt rész)
Ez valami olyan, amit értelemmel nem tudunk felfogni. Talán nem is kell.
Ez nem magyarázat a tüzes szekérre.
-
Körtevirág!
Két kérdést tettél fel:
"Nekem egy más jellegű kérdésem lenne.
A Menny szellemi vagy fizikai hely?
Mi volt az a tüzes szekér,ami Illésért jött?"
A második kérdésedre nagyon egyszerű a válasz: TÜZES SZEKÉR!
Most ezt vagy elhiszed vagy nem?
;)
-
Nekem egy más jellegű kérdésem lenne.
A Menny szellemi vagy fizikai hely?
Mi volt az a tüzes szekér,ami Illésért jött?
Nagyon szép kerdések. :2smitten:
* a Menny, szellemi hely, de fizikailag van ott, aki ott van.
* A tuzes szekér, egy tuzes szekér, fény jelenség volt
Amiota megszulettem látom a helyem a Mennyben. Mikor ráeszméltem Nicolas, szívbeli zsidó barátom segítségevel, hogy ISTEN neve
YHVH , és mikor megszolítottam, szívembol felkialtva, és egy pillanatra megjelnt Jezus arca, azóta nem biztos már a helyem.
Mert! - ISTEN ugyan jutalmazta szívbéli elkotelezettsegem, imadatom felé, de el is van borzadva, a viselkedesemtol.
:(
Na, ezzel nem akarlak, farasztani, terhelni! :2smitten:
Az nap éjjel megmutatta a kereszthalált nekem, (2010.dec.02.) hogy térjek észhez, az o egyszulott Fia, értem is meghalt a kereszten.
De ezt még szebben tudom mondani:
" Golgotán, értem is állott a kereszt. "
- Guti Tunde (testvérke) :2smitten: :2smitten: :2smitten:
AMEN :ima02:
-
Szia Körtevirág!
Pál válaszol a kérdésedre:
1Kor 15:50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
1Kor 15:51 Íme titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
1Kor 15:52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
1Kor 15:53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
Ez történt Illéssel is.(kiemelt rész)
Ez valami olyan, amit értelemmel nem tudunk felfogni. Talán nem is kell.
Mikor Jézusnak megjelent Illés és Mózes, a tanítványok sem voltak képesek felfogni azt amit láttak, érzékeltek.
Egyrészt fizikai síkon működő látható érzékelhető, másrészt szellemi megtapasztalás volt ott az átváltozás hegyén, hiszen maga Jézus is megváltozott, valamint az Atya hangját is hallották.
Nagy titok ez? Talán.
:044:
Az IGÉKHEZ szólnék hozzá, egy korrekt BIBLIA - IGEI válasz!
:037:
-
Drága Móni!
Ellent kell, hogy mondjak neked nagy szeretettel. Ezt írtad :
".....Mert! - ISTEN ugyan jutalmazta szívbéli elkotelezettsegem, imadatom felé, de el is van borzadva, a viselkedesemtol.....
Ez nem igy van, mert amikor Isten rád tekint, nem lát mást mint Jézus Krisztus vérét, amely téged teljesen befedez, és gyönyörködik benned az Úr. Mert gyönyörködik abban az elvégzett tökéletes váltságban, amelyet Jézus Krisztus egyetlen áldozatával bemutatott. Isten minket igy szemlél, Fián keresztül, és ezért lát minket szentnek és tökéletesnek. Az Ő szemében már azok vagyunk. Mert nála nincs tér és idő, Ő a végeredményt látja, erről pedig azt mondja, hogy el is készít minket a Krisztus napjára. Ez a legnagyobb csoda!
-
Körtevirág!
Két kérdést tettél fel:
"Nekem egy más jellegű kérdésem lenne.
A Menny szellemi vagy fizikai hely?
Mi volt az a tüzes szekér,ami Illésért jött?"
A második kérdésedre nagyon egyszerű a válasz: TÜZES SZEKÉR!
Most ezt vagy elhiszed vagy nem?
;)
Elhiszem,abban nincs hiba.Csak nem tudom Istennek miért kellett fizikailag egy szekeret küldenie Illésért.Miért nem tűnt el csak úgy?Lehet azért,hogy mások lássák,hogy éppen elmegy a Mennybe?És vajon Énochot is egy szekér ragadta el annak idején vagy ő csak úgy minden sallang nélkül lett elragadva?Ha szekér lett volna,akkor benne lenne a Bibliában,ugye?
És ha a Menny egy szellemi hely,akkor hogyan lehet ott akárki fizikai testben?Vagy ha fizikai,akkor hogy lehet ott szellemi,lelki lény?Ha mindkettő úgy elfogadhatóbb.Mivel a Biblia csak azt írja,hogy léteznek levegőegek,de azt nem,hogy ezek hogyan léteznek,nem tudom.Majd imádkozom és a Szent Szellem megsúgja.Vagy nem,vagy csak én nem fogom hallani,vagy nem tudom.Nem mindig kapok választ,de ez nem is baj.A Mennyben úgyis megtudom,de ha nem,akkor sem baj.
:169:
-
Ja, és eszembe jutott még valami.Tulajdonképpen mi is volt ez a "tüzes szekér"?Ez tűzben izzó szekér így egyszerűen vagy egy olyan repülő szerkezet,amit nem tudtak akkoriban micsoda?
-
Minden ami látható a láthatatlanból állt elő ez tény
Zsid 11,3 Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő
:2smitten:
-
Körtevirág!
Két kérdést tettél fel:
"Nekem egy más jellegű kérdésem lenne.
A Menny szellemi vagy fizikai hely?
Mi volt az a tüzes szekér,ami Illésért jött?"
A második kérdésedre nagyon egyszerű a válasz: TÜZES SZEKÉR!
Most ezt vagy elhiszed vagy nem?
;)
Elhiszem,abban nincs hiba.Csak nem tudom Istennek miért kellett fizikailag egy szekeret küldenie Illésért.Miért nem tűnt el csak úgy?Lehet azért,hogy mások lássák,hogy éppen elmegy a Mennybe?És vajon Énochot is egy szekér ragadta el annak idején vagy ő csak úgy minden sallang nélkül lett elragadva?Ha szekér lett volna,akkor benne lenne a Bibliában,ugye?
És ha a Menny egy szellemi hely,akkor hogyan lehet ott akárki fizikai testben?Vagy ha fizikai,akkor hogy lehet ott szellemi,lelki lény?Ha mindkettő úgy elfogadhatóbb.Mivel a Biblia csak azt írja,hogy léteznek levegőegek,de azt nem,hogy ezek hogyan léteznek,nem tudom.Majd imádkozom és a Szent Szellem megsúgja.Vagy nem,vagy csak én nem fogom hallani,vagy nem tudom.Nem mindig kapok választ,de ez nem is baj.A Mennyben úgyis megtudom,de ha nem,akkor sem baj.
:169:
Kedves Körtevirág!
Elizeus azt kérte Illéstől, hogy kétszer annyi Lelket kapjon, mint ami Illésben működött.
Erre mondta Illés, hogy abból fogja tudni hogy meg-e kapta, ha látja hogyan ragadja el az ÚR!
Elizeus pedig meglátta, mert tüzes szekér választotta el Illést Elizeustól és forgószélben ragadtatott el.
Nem lett volna szükség tüzes szekérre, viszont a kérésnek eleget téve láthatóvá vált, hogyan ragadtatott el Illés.
Meg is kapta Elizeus azt, amit kért.
A fizikai test pedig nem örökölheti Isten országát. Illés minden bizonnyal elváltozott. Ahogyan az élők is el fognak változni az elragadtatáskor.
Szeretettel,
Antee
-
Ámen
-
Ef 3,10 Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége,
-
Köszönöm a válaszokat. :169:
-
Körtevirág!
A kereszténység, nem ufó jelenségek magyarázatával foglalkozik. Sajna.
Így a tüzes szekér nem egy ufó volt, ezt írhattam volna az előbb is, mivel éreztem, hogy ez mozgatja a gondolataidat.
A baj nem is azzal van, hogy kapsz e választ vagy sem. A baj a gondolataiddal vannak.
Magadban kéne rendet tenned, hogy miben hiszel.
Maradok szeretettel :2smitten: (remélem, megtalálod az utat)
-
Shalom Testvéreim. amennyiben még érdekes számotokra, a kérdéseitekre én is válaszolnék.:
Először is Magdus: egy igével válaszolnék.: 1Pt 3,1
Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek; Vannak-lehetnek felemás igák. ami elhívásunk lényege, hogy az életünkkel mutassunk példát Jézus erejéről!
II; Körtevirág; Kérdéésed első részére Erdei testvérünk bölcsen és teljes körültekintéssel felelt,ezzel nem is látom szükségesnek,hogy a továbbiakban foglalkozzunk.
Énoch könyvét kihagyták a Szentírásból, ám ha hozzátudsz férni a Misnához, abban többet olvashatsz róla! (Ebből idézett:Júdás /Jehuda/ Tehát nem Istentelen tan!!!)
Tudom mire szeretnél rávezetni minket, de az nem a mi utunk!
A TIÉD SEM!!! ez nem az UFÓ észlelés első feljegyzett esete volt!Elísa mondja (Elizeus) "2Kir 2,12
Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
Szekerei és lovagjai (Harcosai) vagyis védői, mégpedig Istentől rendelt védői!!! nézzük csak Elísa halálakor mit szóltak Elísa felől is?:2Kir 13,14
És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, a melybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arczára borulván sírt és monda: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai" !!!
Szintén ugyan így nevezte őt is!
Ahogy a földi embereknek van hadi technikája-úgy a mennyek angyalainak is! A jelenések könyvében,de még a Királyok könyvében is olvashatunk a lovasokról és a szekerekről!
És most egy nagyon érdekes Igét szeretnék mutatni ha megengeditek: 2Kir 6,17
És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.!!!
-
Körtevirág!
A kereszténység, nem ufó jelenségek magyarázatával foglalkozik. Sajna.
Így a tüzes szekér nem egy ufó volt, ezt írhattam volna az előbb is, mivel éreztem, hogy ez mozgatja a gondolataidat.
A baj nem is azzal van, hogy kapsz e választ vagy sem. A baj a gondolataiddal vannak.
Magadban kéne rendet tenned, hogy miben hiszel.
Maradok szeretettel :2smitten: (remélem, megtalálod az utat)
Köszi.Igen,ez foglalkoztatott,de nem azért ,mert én hinnék benne.Egy testvér hisz ebben,mert hallott egy prédikációt valami neves külföldi lelkésztől jó pár éve.Próbáltam neki elmondani,hogy ez hülyeség,de nem akarta elfogadni.Mondtam neki,majd megkérdezem másoktól is.
-
Köszi Somer Ajin,így már tudom mit kell mutatnom a testvérnek. :169:
-
Megtisztelsz testvérem, köszönöm.
-
Drága Móni!
Ellent kell, hogy mondjak neked nagy szeretettel. Ezt írtad :
".....Mert! - ISTEN ugyan jutalmazta szívbéli elkotelezettsegem, imadatom felé, de el is van borzadva, a viselkedesemtol.....
Ez nem igy van, mert amikor Isten rád tekint, nem lát mást mint Jézus Krisztus vérét, amely téged teljesen befedez, és gyönyörködik benned az Úr. Mert gyönyörködik abban az elvégzett tökéletes váltságban, amelyet Jézus Krisztus egyetlen áldozatával bemutatott. Isten minket igy szemlél, Fián keresztül, és ezért lát minket szentnek és tökéletesnek. Az Ő szemében már azok vagyunk. Mert nála nincs tér és idő, Ő a végeredményt látja, erről pedig azt mondja, hogy el is készít minket a Krisztus napjára. Ez a legnagyobb csoda!
Ezek a Te gondolataid, draga testverem, és tudom, hogy jó szándekkal írtad, igaz kereszteny szívvel.
Nagyon koszonom, jól esik!
De ISTENhez igazodom :2smitten:
Ahogy akkor rám nezett azt is mondta: nagyon hosszu utat kell még megtenned hozzam!
Figyelj, IRMA, nem írok reszleteket, ma már osszeírtam a buneimet......jobb, ha nemis tudod.
Én ISTEN nevében, fegyelmezgettem az embereket, peldaul! Varjal, Irmus, leírok Neked egy peldát!
Beszélgetunk tobben. Én mondtam, hogy ISTEN tokeletes, ISTEN jó, mindenben segít, mindent megold.....majd egyszercsak rám ront egy személy:
Már megfogatdam, hogy veled nem beszelek tobbet, nem hallgatom amiket mondasz! (mondja nekem)
Ha ISTEN ilyen jó!
H O L V O L T A Z I S T E N mikor beteg gyermekeim szulettek ? ! ? M i ?
Na most annyit tudok a szemelyrol, hogy nagyon aranyos, de ezoterikus.
Most jovok en! - Figyelj, az biztos, hogy nem a szívedben! Mert az ISTEN gyógyít! ISTEN az ero es szeretet ISTENE.
Ha hiba, a betegség az embertol származik!
És, ne haragudj, nem vagy kereszteny tudtommal, HOGYAN MERESZELI egy ember szamonkerni az ISTENT ? ? ?
( ezt most fuzom ide: vagy haragudni, vagy ellenkezni vele!!!)
Álljon már meg a menet! De arra lehetoseget ad Neked az ÚR, hogy ha szíveddel hiszel benne, meggyógyítja a gyerekeidet :2smitten:
:2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
ISTENRE haragszunk? De a gagyi asztrológiát bújkáljuk....keressuk a megoldást? Meg véletlenul sem!
És nem ért a szóból, de az ezoteriat tamogatja.
De ISTEN ennek nem orult, mert azt szerette volna, hanem az o tekintelyet vedem meg, hanem, a beteg lelku not Jezus neveben támogatom.
:2smitten:
-
Ezek nem az én gondolataim, hanem az evangélium üzenete. Az Ige azt mondja, hogyha megbánjuk büneinket hű és igaz, hogy megbocsássa azokat, és azokat a háta mögé veti és nem emlékszik meg többé róla. Az olyan mintha meg se történt volna. Isten csak a bűnt eltörlő kifolyt drága Vért látja.
-
Ezek nem az én gondolataim, hanem az evangélium üzenete. Az Ige azt mondja, hogyha megbánjuk büneinket hű és igaz, hogy megbocsássa azokat, és azokat a háta mögé veti és nem emlékszik meg többé róla. Az olyan mintha meg se történt volna. Isten csak a bűnt eltörlő kifolyt drága Vért látja.
Ámen
-
Ezek nem az én gondolataim, hanem az evangélium üzenete. Az Ige azt mondja, hogyha megbánjuk büneinket hű és igaz, hogy megbocsássa azokat, és azokat a háta mögé veti és nem emlékszik meg többé róla. Az olyan mintha meg se történt volna. Isten csak a bűnt eltörlő kifolyt drága Vért látja.
AMEN
(csak ezek a bunok a jelenés napján, még messzemenokig nem voltak megbánva, de már régen megtért ember voltam, ezért volt ez duplán bun!)
-
Körtevirág!
Két kérdést tettél fel:
"Nekem egy más jellegű kérdésem lenne.
A Menny szellemi vagy fizikai hely?
Mi volt az a tüzes szekér,ami Illésért jött?"
A második kérdésedre nagyon egyszerű a válasz: TÜZES SZEKÉR!
Most ezt vagy elhiszed vagy nem?
;)
Elhiszem,abban nincs hiba.Csak nem tudom Istennek miért kellett fizikailag egy szekeret küldenie Illésért.Miért nem tűnt el csak úgy?Lehet azért,hogy mások lássák,hogy éppen elmegy a Mennybe?És vajon Énochot is egy szekér ragadta el annak idején vagy ő csak úgy minden sallang nélkül lett elragadva?Ha szekér lett volna,akkor benne lenne a Bibliában,ugye?
És ha a Menny egy szellemi hely,akkor hogyan lehet ott akárki fizikai testben?Vagy ha fizikai,akkor hogy lehet ott szellemi,lelki lény?Ha mindkettő úgy elfogadhatóbb.Mivel a Biblia csak azt írja,hogy léteznek levegőegek,de azt nem,hogy ezek hogyan léteznek,nem tudom.Majd imádkozom és a Szent Szellem megsúgja.Vagy nem,vagy csak én nem fogom hallani,vagy nem tudom.Nem mindig kapok választ,de ez nem is baj.A Mennyben úgyis megtudom,de ha nem,akkor sem baj.
:169:
Én is mindig azt hittem,hogy a tüzes szekér vitte el Illést,de a szélvészben ragadta el őt Isten.
II.Királyok 2,11.
:2smitten:
-
Shalom Testvéreim. amennyiben még érdekes számotokra, a kérdéseitekre én is válaszolnék.:
Először is Magdus: egy igével válaszolnék.: 1Pt 3,1
Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek; Vannak-lehetnek felemás igák. ami elhívásunk lényege, hogy az életünkkel mutassunk példát Jézus erejéről!
II; Körtevirág; Kérdéésed első részére Erdei testvérünk bölcsen és teljes körültekintéssel felelt,ezzel nem is látom szükségesnek,hogy a továbbiakban foglalkozzunk.
Énoch könyvét kihagyták a Szentírásból, ám ha hozzátudsz férni a Misnához, abban többet olvashatsz róla! (Ebből idézett:Júdás /Jehuda/ Tehát nem Istentelen tan!!!)
Tudom mire szeretnél rávezetni minket, de az nem a mi utunk!
A TIÉD SEM!!! ez nem az UFÓ észlelés első feljegyzett esete volt!Elísa mondja (Elizeus) "2Kir 2,12
Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
Szekerei és lovagjai (Harcosai) vagyis védői, mégpedig Istentől rendelt védői!!! nézzük csak Elísa halálakor mit szóltak Elísa felől is?:2Kir 13,14
És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, a melybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arczára borulván sírt és monda: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai" !!!
Szintén ugyan így nevezte őt is!
Ahogy a földi embereknek van hadi technikája-úgy a mennyek angyalainak is! A jelenések könyvében,de még a Királyok könyvében is olvashatunk a lovasokról és a szekerekről!
És most egy nagyon érdekes Igét szeretnék mutatni ha megengeditek: 2Kir 6,17
És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.!!!
Köszönöm Somer Ajin!Én is úgy gondolom,hogy Isten angyalainak is van hadi technikája!
:2smitten:
-
Köszönöm Ditte :2angel:, hogy kiemelted, a mondatot.
A látható haditechnika is a láthatatlanból állt elő, mint minden.
Előbb volt a láthatatlanban, már erről a hadakozásról tudósít Dániel könyve.
Előbb lázadtak fel az angyalok 1/3 része.
Gondolom a lázadással kezdődött el az idő, de ennek nincs mád bizonyítéka, mint a szó "előbb" :044:
:2smitten:
-
Drága Ajin :2angel: újabb fogaskérdés:
1. Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. 4. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
9. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.
12. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.
13. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:
14. Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!
Zsid. 13. fej
1. Az atyafiúi szeretet maradjon meg.
2. A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.
3. Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről, mint a kik magatok is testben vagytok.
4. Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy;
a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.
5. Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;
6. Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?
7. Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.
8. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.
Kérdés hogy kapcsolódnak - ezek a kiemelt részek az ige szerint és ezért szerinted - össze, az alábbi idézettel:
1Kor 7,5 Ne fosszátok meg egymást, hanem ha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.
:2smitten:
-
Shalom Magdus. Köszönöm a kérdést.bevallom, az Igék olvasása után elbizonytalanodtam, és nem láttam az összefüggést. Ám az Urat kértem hogy mutassa meg, és mostanra úgyérzem letisztult a kép, és elmondom, mit mutatott az Úr:
A Zsid 13. A Hívők-különösen a szolgálók életszabályai!
Ezek betartásával, tudunk Isten által rendelt módon ( Nábád és Abihu) Isten előtt tisztán szolgálni mások felé! Fontos hogy először bennem menjen végbe az átalakulás, hogy a bennem meggyökerezett, és gyömölcsökben gazdag Isten-i kijelentések, bennem valóban erősen meggyökerezett legyen és így áradjon kifelé,másokra. Ebben van erő- így lehetek hiteles szolgálója Istennek az emberek előtt! Ha ezek megvannak, akkor már nem is én harcolok, vagy teszek bár mit is, hanem bennem az Úr, ill. rajtam keresztül az Úr!
Amennyiben valaki Házas, akkor vonatkozik rá, hogy a kettőt egyé teremtette az Úr, tehát ha a házastársával nincs meg a teljes összhang, akkor csak "fél emberként" tud szolgálni is!
Hiszen a kettő-egy!
Tilos a szolgálatot, anyagi gyarapodás reményében végezni!
" Amit kapok azt adom-Ahogy kapom úgy Adom! (Mt.10,8-10 ; Mt.6,5)
Egymás tiszteletben tartása, előzékenység, udvariasság! Fontos élet szabájok! A Második fő parancsolat mindenkire vonatkozik!
És számon is lessz kérve mindenki aki nem tartotta meg.
A Felebarát fogalma nem mindenki előtt tiszta: Részemről teljesen a barátom! részemről jó barát- jó testvér!én így állok hozzá! de a kapcsolat teljességéhez 100 százalék kell, így csak fele barát. De rajtam nem múlik,én beleadom az én teljes részem.Van azonban egy Ige ami nagyon idekívánkozik : 1Jn 5,1
Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született.
HA ezeket megtartjuk, akkor a Hitemben- szolgálatomban nem lesz személyválogatás, félelem, és akkor lesz az Életem- szolgálatom gyümölcsöző, és Isten szerint való!
Még egy Ige:Rm 8,19
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Tehát nem csak szolgálatról és a szolgálókról szól az amit leírtam, hanem a Hívők mindennapos életéről is !
-
Köszönöm én is válaszodat, kedves Ajin, megpróbálom értelmezni, és lehozni az én jelenlegi szintemre.
Vagy talán jobb, ha indokolom is közben, hogy miért kapcsoltam egybe az igéket.
Tágabb szövegkörnyezetüket megtartva - mert ugye az egész írott írást még sem idézhetem be :2funny:
Döntőnek az Ézsaiás 58-ból beidézett igéket tartottam, és igazából tartom most is.
Hogy miért?
Abban van benne - ahogy én látom - az egyész írott írás mint egy burokba zárva a mag.
Még a fejezeteinek száma is megegyezik a teljes írás könyveinek számával.
A Zsidó levélből azért idéztem, mert ott kiemeli, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyan az, tehát amit Ő mond az EVANGÉLIUMOK tanúsága alapján, az megint az alap.
Most a böjti időben vagyunk a várakozás idejében, a szabadulás várásában.
Az Úr Jézus azt mondta akkor böjtölünk, ha elvétetik a vőlegény. Most el is vétetett, meg itt is van, mert a Szent Szellem jelenléte az Úr Jézus jelenlétét adja.
A foglyok szabadon bocsátásának alapja, az, hogy hangosan hirdessük a bűnöket azoknak akiknek a hirdetés ma szól.
A hirdetés a Megváltottaknak szól,
de mik a bűnök, és valóban erre kérdeztem, és
valóban ezt emelted ki
Ezért érdemes a leírásodat annak többszőr elolvasni, aki valóban várja vissza a VÖLEGÉNYT
Mert akiben meg van ez a reménység az önmagát megtisztítja (1János levél)
Megtisztítani magamat csak akkor tudom, ha tudom miben vagyok tisztátalan, mert ez a tisztátalanság bizony szellemi, és ott meg kell tudnom nevezni a tisztátalanságomat - "mi a neved" kérdezi az Úr a tisztátalan szellemtől - tehát néven kell nevezzem, amikor tisztulásra vágyom.
Hogy miért emeltem ki a házastársi kapcsolatban a házaságyat?
Nekem úgy tűnik, hogy erre az Újszövetségben kevesebb hangsúlyt tesz a Szent Szellem, talán azért, mert az ószövetség idején az emberek szelleme még nem uralhatta a lelküket és a testüket, ezért csak a szándékuk kellett, hogy ez irányú legyen, és a megvalósításához már a Mindenható segítségét kellett kérni.
Az Ézsaiás 58. sem emeli ki ezt, pedig amikor a Mózes könyvét olvassuk, vagy a fogságból hazajövők tisztulását, akkor ez is kiemelést nyer.
Ebből arra a gondolatra jutottam - reménykedem benne, hogy nem emberi bölcsesség alapján - hogy ha az új teremtés valóban új teremtésként funkcionál, akkor a testet úgy sem hangsúlyozza, hogy szándékos magatűrtőztetéssel viszonyul felé - mivel naponta megfeszíti indulataival és kívánságaival, és így veszi fel a keresztet, tehát a maga részét megtette - ha ennek ellenére a Szent Szellem engedi, vagy épp indítja, akkor az akaratát nem veszi vissza a maga uralma alá, hanem újra átadja Legyen meg a Te akaratod".
Pálnál a böjtre és imádkozásra buzdításnál ott van a kölcsönös akarattal megfosztás - itt jön be nekem az az ige, hogy a feleség férjének kedveskedik, a férj pedig a feleségének.
Az engedetlenség itt is megnyilvánulhat, és ez is hátráltatja Isten fiainak megjelenését.
A test és a lélek gyötrése akaraterőt igényel, még pedig nem keveset.
Amikor én újra az akaraterőm birtokában teszek bármit, akkor kiemeltem azt az Úr fennhatósága alól, és újra testbe kerültem - én így látom!
:2angel:
-
Magdus. Teljesen egyetértek veled, Gondolom ezt teszi a közös szellem. Amit az akarat erőről írsz rendkívül elgondolkodtató.
Próbáltam a kíváncsiság kedvéért több úton is megközelíteni a kérdésen keresztül a lehetséges választ. és meg is van, akármennyi vonalon indul el az ember, testben fog végződni!
Az a meggyőződésem, tökéletesen illik ide Jézus Urunk szava:Mk 10,27
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges!
Szívem Jézus trónszéke! Ha elsősorban BENNEM, minden Jézus lábai alá vannak vetve, Akkor bár mit: gondolok-érzek-teszek, az Isten előtt jó és Igaz lesz, mert Jézus Trónjától indult!
minden más csak utánzat.... vagyis hamis tűz. Erre is van egy Ige!Rm 8,8
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Vagy MINDEN-vagy SEMMI!
-
Ámen
-
Kiragadott Igék, avagy azé aki akarja?
Egy ember, aki a hitét úgy élte meg hogy minden nap az első általa elolvasott Ige szerint cselekedett, elővette az újszövetségi szentírását, és ahol kinyílott a könyv, az első Igét amin a szeme megakadt, elolvasta.Ez állt ott:Mt. 27,5.
Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát!!!
Mondja az ember: Uram, mit jelentsen ez???
Majd újra felcsapta a könyvet, és olvassa az Igét:Mt 10,37 Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél!
A példa summája: Nem szabad egy igerésznél leragadni, még akkor sem ha az számunkra kedvező- vagy kívánatos! A teljes Szentírás Adatott Istentől! Tehát együtt az egész alkotja számunkra a kívánatos véget, vagy a félelmes bukást! nem ragadhatunk ki csupán egy igét!A kegyelem, azokra vonatkozik akik engednek az Úrnak!!! akik nem engedelmesek azoktól kérdezi: Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
Nem az a fontos, hogy egymást milyennek látjuk! nem az a fontos hogy minek állítjuk magunkat! Nem az a fontos, Hogy szerintem minek lát engem az Úr!
De az a fontos hogy valósággal Ő milyennek lát, és mit szól felőlünk!!!/Mk 8,36
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?/
Márpedig hogy számunkra kívánatos és reménylett szó hangozzék felőlünk, ahhoz az kell,:hogy MINDENBEN-MINDIG-TELJES SZÍVVEL SZOLGÁLJUK ŐT, ÖNÁTADÁS ÁLTAL!!!
Ma még lehet korrigálni útjainkon!Ma még felkelt a nap, Ma még tart a kegyelem, Ma még lehet "Oda menekülni a kegyelem királyi székéhez! "(Zsid 6,18 ) Ma még lehetséges a megtérés!!!
Mert értsük meg! Rm 8,8
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt! Aki a maga véleményét hangoztatja ,a maga értelmére támaszkodik:az testben van! Mert ha átadtam az életem Jézusnak, akkor többé nem az én kívánságaim, nem az én akaratom,nem az és gondolataim vezetnek engem, hanem az Úré! Hogy a különbség nyilván valóvá váljék csak egy kérdést kell feltennünk magunknak minden gondolatunk, érzelmünk, cselekedetünk megnyilvánulása előtt: Jézus így tenne???
Volt szabad akaratunk a megtérés előtt, de már nincs! Szabadon választhattunk, kinek adjuk magunkat! Aki Istent választotta, az letette a szabad akaratát Isten oltárára, mint kedves és Istennek tetsző ajándékot! Nem veheti vissza azt senki, aki Istenben akar maradni!!!
Aki visszaveszi, az automatikusan átadja azt Sátánnak!Vagy itt van az ember vagy ott! Ezért mondja az Úr: Mt 12,30
A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.
Egyenesítsük ki azt a kérdőjelet ami címben szerepel! Tehát azé aki akarja? Igen!!! AZÉ AKI AKARJA, DE VAGY MINDEN-VAGY SEMMI!!!
-
Hát igen a szabad akarat.
De szertem e azt, Aki úgy szeretett engem, vagy félek, hogy megbüntet, és engedelmeskedem.
Miért is adta a szabad akaratot?
Tényleg miért?
:2smitten:
-
Drága Magda!
Hogy szabad akaratodból engedelmeskedj!
:2smitten:
-
Drága Magda!
Hogy szabad akaratodból engedelmeskedj!
:2smitten:
Szeresd a te Uradat Istenedet, teljes szívedből, teljes elmédből, és minden erődből.
Azt akarjam amit Ő akar " Atyám ki vagy a Mennyekben szenteltessék meg a Te NEVED
Legyen meg a Te akaratod!
Az az, én akartom, hogy legyen meg a Te akaratod, ez már nem engedelmesség ez sokkal de sokkal több, ez már azt jelenti, hogy Ő és én egy vagyok
:2smitten:
-
Ámen!!!
-
Drága Ajin egy kis hétköznapi élet, de még sem annyira, hétköznapi, ha benne van az írásban.
Péld 20,19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.
Péld 16,28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
Péld 18,8 A susárlónak beszédei hizelkedők; és azok a szív belsejét áthatják.
Péld 26,20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
Rm 1,30 Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek,
susárló= pszithürisztész = rágalmazó, besúgó
Kérlek foglald kicsit össze mit jelent ez egy közösségben, ahol KRISZTUSBAN hívők vannak egyűtt.
A mihez tartás végett jó ha ebben egy nevezőn lehetünk :hehe:
:2smitten:
-
Shalom. Köszönöm a kérdést.
A testünk nem más mint edény.Eszközök vagyunk Isten kezében (is)
Azért írtam hogy is: mert abban az esetben amikor nem az Úrtól kapott indulattal-okkal-érzelemmel cselekszünk, akkor a pusztító eszközeként adjuk magunkat!
Jézus mondja: Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Szintén Jézus mondja: Mt 7,16
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
A súsárlás-rágalmazás-vádlás-vádpontért való kutakodás-ítélgetés...NEM ISTEN SZERINT VALÓ ELJÁRÁS!
Ezt a gonosz teszi, az egység rombolásáért! Fontos tudni: Az egységben nagy erő van! Amikor a testvérek egyek, akkor az Úrban egyek. De ha az egység felbomlik, ezzel egyidőben az Úrral való közösség is meggyengül. Az egységen kívül rekedtek pedig könnyű célpontok a gonosznak!
Aki esetleg bűnt követett el, az első sorban Isten ellen vétkezett!!! Ezt Istennel kell rendeznie mindenek fölött!Bár a vétkezőre vonatkozik az a szabály:Mt.5,23.
Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24.
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
Ám arra aki érintett a vétekben mint károsult, arra pedig vonatkozik ez:Mt.6,14.
Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
15.
Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket! És a megbocsájtás nem függvénye a bocsánatkérésnek, nem érzelem függő, és nincs számbeli korlátok közé reksztve!!!(Mt.18,21.
Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
22.
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. A hét a tökéletesség száma, ezt pedig hatványozza az Úr a kijelentésében is, korlátok nélkül! Tehát: nem csak a Számait-eseteit-de még a teljességére vonatkozóan is)
Amit szeretnénk Istentől kapni, azt adjuk másnak! vagyis amit kérek Istentől azt adom mindenkinek!( Mt.7,12)
Azt mondja az Úr igéje: Mt 18,7
Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.
Ez vonatkozik arra is aki közli a botránkozást!
De ne is ezeket vizsgáljuk, hanem azokat amik épülésre vannak:Ézs 33,14
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
Vagyis ki lakhat Istennel? Mert így szól az Ige:5Móz 4,24
Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő!
Tehát nekünk mijennek kell lennünk, hogy a hozzá való közelség ne a halálunkat okozza, hanem az örömteli életet? Nos az Ige mondja:Ésa 33,15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16.
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17.
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
-
:2angel:
A testünk nem más mint edény.Eszközök vagyunk Isten kezében (is)
Azért írtam hogy is: mert abban az esetben amikor nem az Úrtól kapott indulattal-okkal-érzelemmel cselekszünk, akkor a pusztító eszközeként adjuk magunkat!
Jézus mondja: Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Szintén Jézus mondja: Mt 7,16
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
A súsárlás-rágalmazás-vádlás-vádpontért való kutakodás-ítélgetés...NEM ISTEN SZERINT VALÓ ELJÁRÁS!
Ezt a gonosz teszi, az egység rombolásáért! Fontos tudni: Az egységben nagy erő van! Amikor a testvérek egyek, akkor az Úrban egyek. De ha az egység felbomlik, ezzel egyidőben az Úrral való közösség is meggyengül. Az egységen kívül rekedtek pedig könnyű célpontok a gonosznak!
Aki esetleg bűnt követett el, az első sorban Isten ellen vétkezett!!! Ezt Istennel kell rendeznie mindenek fölött!Bár a vétkezőre vonatkozik az a szabály:Mt.5,23.
Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
De ha az egység felbomlik, ezzel egyidőben az Úrral való közösség is meggyengül. Az egységen kívül rekedtek pedig könnyű célpontok a gonosznak!
Talán ebből is észre lehet venni, hogy most célpont vagyok, és a védelmet elhagytam.
Ilyenkor beszélnek büntető Istenről, pedig csak a használati utasítást hagytam figyelmen kívül.
Amikor pedig próba alá kerülök ami külső megjelenésében hasonló lehet, akkor azért fogadhatom teljes örömmel (Jakab lev.)
Mert megerősödik a hitem, és gazdagabban jövök ki a helyzetből - Mint Jób :hehe: - de én szellemi gazdagodással
:2smitten:
-
Kedves Ajin :2angel:
Te mit tudsz, mit jelent a Mennyekországáról megtanítottnak lenni?
:2smitten:
-
Shalom Magdus. A Kijelentésekért kutató, azokat átvevő-megértő,alázatban a kijelentések útmutatását megélő- követő emberre mondják ezt.Akik minden részükkel Istenért égnek,és mindenben alárendelik magukat Isten akaratának./Értelmi-testi szinten értelmezve: akár maguk ellen is!!!/ Tehát a kárukra is! :Zsolt 15,4
A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja!!!
Csak az lehet a "Mennyek országáról megtaníttatott!"
Mert sokan vannak a "felületes-látszat Hívők" talán ők is keresik az Isten kijelntéseit, de meg nem kapják-ill. ha mégis akkor nem értik! Ezért beszélt Jézus példázatokban. Ő mondja:Lk 8,10
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
A látszat-felületes hívőknek mondja az Úr: Mt 13,15
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket;míg az Övéiről ezt monja: Mt 19,12
Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.
És újra:Mk 7,16
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
És ismét:Jel 13,9
Ha van füle valakinek, hallja!
Tehát akinek nincs az nem érti-nem is hallja!
Ő mondja:Ézs 6,9
És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;
Ez pedig azért mert:Ézs 29,13
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn!
De a kérdesedre összpontosítva a válaszom: A Mennyek Országáról megtanítottnak lenni az: Amikor a "kiválasztotthoz" Egész Új, egy sokkal mélyebb értelemben szól az Ige, az benne él,annak fényében éli a Jézus tanítását. Bennsőséges kapcsolata az Úrral napi szinten megújul,és egyre jobban elmélyül Isten tanításában, míg megérti az elrejtett titkokat, és magáénak vallja azok értelmét!Ő él az Igében-és az Ige benne!:Jn 15,5
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!
-
Akarom én ezt?
Igen Uram Jézus legyen meg a Te akaratod!
:037:
-
Ámen. Tégy engem Eszközöddé Uram! Segíts hogy engedelmes és alázatos szolgád lehessek. Ámen.
-
Kedves Ajin :2angel: kérlek fejtsd ki, honnan tudjuk, hogy Dávidban is ugyan az a szellem volt, min ami mi bennünk van?
Gondolom ez másnak is hasznos tanítás, mert van egy konkrét példaképünk az ószövetségből
:2smitten:
-
Shalom Magdus. A Kijelentésekért kutató, azokat átvevő-megértő,alázatban a kijelentések útmutatását megélő- követő emberre mondják ezt.Akik minden részükkel Istenért égnek,és mindenben alárendelik magukat Isten akaratának./Értelmi-testi szinten értelmezve: akár maguk ellen is!!!/ Tehát a kárukra is! :Zsolt 15,4
A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja!!!
Csak az lehet a "Mennyek országáról megtaníttatott!"
Mert sokan vannak a "felületes-látszat Hívők" talán ők is keresik az Isten kijelntéseit, de meg nem kapják-ill. ha mégis akkor nem értik! Ezért beszélt Jézus példázatokban. Ő mondja:Lk 8,10
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
A látszat-felületes hívőknek mondja az Úr: Mt 13,15
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket;míg az Övéiről ezt monja: Mt 19,12
Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.
És újra:Mk 7,16
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
És ismét:Jel 13,9
Ha van füle valakinek, hallja!
Tehát akinek nincs az nem érti-nem is hallja!
Ő mondja:Ézs 6,9
És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;
Ez pedig azért mert:Ézs 29,13
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn!
De a kérdesedre összpontosítva a válaszom: A Mennyek Országáról megtanítottnak lenni az: Amikor a "kiválasztotthoz" Egész Új, egy sokkal mélyebb értelemben szól az Ige, az benne él,annak fényében éli a Jézus tanítását. Bennsőséges kapcsolata az Úrral napi szinten megújul,és egyre jobban elmélyül Isten tanításában, míg megérti az elrejtett titkokat, és magáénak vallja azok értelmét!Ő él az Igében-és az Ige benne!:Jn 15,5
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!
Kedves Somer Ajin!
Nagyon jól el magyaráztad.Köszönöm.Érdekes,a napokban olvastam a Máté 13,15-öt.
Nekem ezt az igét is eszembe juttatja,amit írtál:
"Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez,amelyet megtalálván az ember,elrejté azt;és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét,amije van,megveszi azt a szántóföldet."(Máté 13,44.)
Az Úr áldjon meg.
:2smitten:
-
Ján.15,5
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!
Ez volt a prédikált ige, amire elfogadtam a megváltásom :2angel:
:2smitten:
-
Kedves Ajin :2angel: kérlek fejtsd ki, honnan tudjuk, hogy Dávidban is ugyan az a szellem volt, min ami mi bennünk van?
Gondolom ez másnak is hasznos tanítás, mert van egy konkrét példaképünk az ószövetségből
:2smitten:
Ha esetleg teheted, kérlek Ajin válaszolj erre a kérdésre.
:2smitten:
-
Kedves Somer Ajin!
Kérlek,ha ráérsz beszélj a prófétai szolgálatról és a Szent Szellem "működéséről" az Ószövetségben és az Újszövetségben.
Köszönöm szépen.
:2smitten:
-
Shalom Magdus és Ditte. Mivel a kérdésetek lényegében ugyan az, ezért egy írásban válaszolnék.
Abszolút ugyan az a Szellem vezette Dávidot, aki minket, Megtért, Isten vezetésében járó Hívőket is.Isten nem változik! Jak 1,17
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
Isten az Ő Szellemével tanácsolta, és tanácsolja az övéit.Ez, egyebekben rendkívül jól nyomonkövethető Dávid esetében is! A békességre való törekvés,Az igaz és helyes Istentisztelet helyre állítása,
A bűnök felismerése, bűnbánat, az igazsághoz és jogossághoz való ragaszkodás...(Még ha botlott is, ő a mai hívők többségét megszégyenítő bűnbánatra indult.Nem mentegetőzött, hanem elismerte a bűnét, és megbánva-meg vallotta!)
Az Úr mondja:Mt 7,20
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Dávid életének, és Hitének gyümölcsei jók voltak.Az Igazságban való igyekezete miatt az Úr megígérte neki:Hogy az Ő magvából támasztja a Megváltót (Apcsel.2,29.
Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30.
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe.
És itt el is érkeztünk a Prófétákhoz, mint Isten embereihez. Érdekes módon leg szembetűnőbben, Saul esetében figyelhető meg, hogy Isten szelleme leszállt rá és prófétált, sőt a vele levőkre is leszállt és azok is prófétálni kezdtek./ I Sám.19,20-23/( Saulra ez akkor értendő amikor még Isten kedvében igyekezett járni.)
Az úgy nevezett "ó szövetség" idején, nem volt ez annyira általános mint a mai Egyházban! Isten szelleme, a kiválasztottakra szállt le, akárcsak ma. Ám ma Mindenki aki megvallja Jézust Urának, és valósággal követi az mind kiválasztott,Ill. elhívott! /Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.;Rm 8,30
A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.;Ef 1,11
Ő benne, a kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, a ki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik./
Ám érdekes módon: az úgy nevezett újszövetségi írásokban is fellelhető egy ilyen eset:János 11,50.
Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
51.
Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért. ( Persze itt még nem ment végbe a megváltás, és nem küldetett el a Szentszellem általánosan az elhívottakhoz.)
Isten nem változik! Ő az Echje... a VAGYOK! Természetes hogy ugyan ez vonatkozik a Szentszellemre is.A tökéletes ECHAD, vagyis a tökéletes EGYSÉG, attól tökéletes hogy állandó,Időtől független,Nem befolyásolja semmi!
-
Köszönöm a választ, kedves Ajin :2angel: tökéletesen azonosulok vele.
:2smitten:
-
Kedves Somer Ajin!
Nagyon köszönöm a magyarázatot és tanítást.
Teljesen egyetértek.
Az úgy nevezett "ó szövetség" idején, nem volt ez annyira általános mint a mai Egyházban! Isten szelleme, a kiválasztottakra szállt le, akárcsak ma. Ám ma Mindenki aki megvallja Jézust Urának, és valósággal követi az mind kiválasztott,Ill. elhívott! /Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.;Rm 8,30
A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.;Ef 1,11
Igazából ez az a rész,amely nagyon érdekelt,hogy akik Krisztusban vannak,azok mind kiválasztottak,akikre rászáll Isten Szelleme,míg ez az Ószövetségben nem volt ilyen általános,hogy mindenkire rászállt volna.
Hála Istennek az Ő kegyelméért és,hogy betöltekezhetünk Szent Szellemmel és Ő vezérel minket.
Isten áldja meg munkádat az Úrért.Az Úr áldjon meg.
:2smitten:
-
Nagyon köszönöm.
-
Érdekesség, ami sok mindent megmagyaráz!
1 Móz. 3.17
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
1 Móz. 3.18
Töviset és bogácskórót * teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
1 Móz. 3.19
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen * visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Mint azt bizonyára tudjátok, Ádám jelentése: földből vétetett, ember. A földet pedig, / mint bolygó/ Ádámá- nak nevezi a Héber nyelv. további érdekesség: A Föld (Ádáma) kb.71%-a víz! Az Ember (Ádám) szintén 71% ban víz!!! Ezt azért fontos tudni, mert ebből érthetővé válik, hogy az átok más vonzatában is kihat az emberre. Materiális megközelítésben is egyértelműen látszik, hogy az átok valóságosan, mintegy: kézzel foghatóan tapasztalható.
Valóban, a gaz-ért nem kell dolgoznunk, hogy a gaz felverje a földet, nem kell ásnunk, kapálnunk. A gaz a beton alól is kibújik! És ez az átok miatt van így. De lássuk a másik vonzatot, a szellemi variációt.: Ha a föld átkozott, egyértelmű hogy az is átkozott ami abból vétetett! Az embernek sem kell megdolgozni a gazért, vagyis a bűnért! Az ember életét is felveri a bűn magánszorgalomból. A 18-as vers azt mondja:” tövist és bogácskórót teremjen” vagyis gazt. Szellemi értelemben: bűnt! Erre céloz a Zsidókhoz írt levél Írója amikor azt mondja: Zsid. 6.7
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
Zsid. 6.8
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés. De erre utalnak Jézus szavai, amikor erről beszél: Mát. 13.40
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
Mát. 13.41
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából * összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
Mát. 13.42
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott * lészen sírás és fogcsikorgatás.
A kérdés hogy kinek-mit terem az élete?
Mit tehetünk mi, az átok ellen? Egyáltalán: tehetünk valamit?
Nos Isten megajándékozott bennünket az Ő csodálatos Igéjével, és ebben megtalálhatjuk a kérdésre a választ, csak keresni kell!
Az Írás mondja:
1 Móz. 4.6
És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
1 Móz. 4.7
Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. És pontosan ez a lényeg, amit az utolsó mondatban olvasunk. Figyelmeztet bennünket, hogy a bűn utánunk leselkedik, sőt! Vágyódik, de rögtön ezután egy fantasztikus kijelentés: „ De te uralkodjál rajta”! egyben felruház erővel és hatalommal erre nézve, és felszólít a Tőle kapott hatalom gyakorlására!
Hogy ezt tisztán megértsük, figyeljük meg a bűn eredetét! I.Mózes3.1-6-ig leírja hogy a Kígyó volt az aki a bűnre csábított, tehát tőle ered. Jézus mondja :JN 8,44: Az (Sátán) emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott + meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
Hazugság atyja, hiszen ő teremtette a hazugságot! De mivel? Miben hazudott? Mielőtt erre kitérnék tisztázzuk, hogy hol követte el az Isten ellen való bűnöket, amiért Isten haragját vonta magára? Először is: ellent mondott Istennek! Mintegy meghazudtolva Őt: 1 Móz. 3.4
És monda * a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
1 Móz. 3.5
Hanem tudja az Isten, hogy * a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. Pedig Sátán tudta, hogy a szellemi halálról, ill. a léleknek a halál állapotába való kerüléséről beszélt Isten az emberpárnak. A második komoly Bűne ebben a történetben az volt, hogy Isten gyűlöli a tévútra terelést! Ő maga mondja: 5 Móz. 27.18
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az * úton! És mondja az egész nép: Ámen!
És most a hazugság.: 1 Móz. 3.1
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
Nem ezt mondta Isten, hanem azt hogy csak egyről nem szabad enni! És Sátán ezt tudta is!
A valóság elferdítése, hazugság! És egyben itt van Sátán legnagyobb csapdája is : az emberek azt várják, hogy valami azonnal feltűnő hazugságot hallanak, amit rögtön fel lehet ismerni.
Nem jó ennyire lenézni az ellenséget! Ez nem bölcs dolog! Sátán csak „ picit csavar az igazságon” alig észrevehetően „ csúsztat” azt ő is tudja, ha az ember elé letesznek az asztalra egy tál ciánt, azt esze ágában sincs megenni, mert felismeri hogy méreg. De ha egy tál finom levesbe tesz egy cseppet?... na így dolgozik ő.és pontosan ezért esnek annyian a csapdájába!
-
Kemény beszéd ez kicsoda hallgathatja?
:2angel:
A kérdés hogy kinek-mit terem az élete?
Mit tehetünk mi, az átok ellen? Egyáltalán: tehetünk valamit?
Nos Isten megajándékozott bennünket az Ő csodálatos Igéjével, és ebben megtalálhatjuk a kérdésre a választ, csak keresni kell!
Az Írás mondja:
1 Móz. 4.6
És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
1 Móz. 4.7
Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. És pontosan ez a lényeg, amit az utolsó mondatban olvasunk. Figyelmeztet bennünket, hogy a bűn utánunk leselkedik, sőt! Vágyódik, de rögtön ezután egy fantasztikus kijelentés: „ De te uralkodjál rajta”! egyben felruház erővel és hatalommal erre nézve, és felszólít a Tőle kapott hatalom gyakorlására!
Hogy ezt tisztán megértsük, figyeljük meg a bűn eredetét! I.Mózes3.1-6-ig leírja hogy a Kígyó volt az aki a bűnre csábított, tehát tőle ered. Jézus mondja :JN 8,44: Az (Sátán) emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott + meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
Hazugság atyja, hiszen ő teremtette a hazugságot! De mivel? Miben hazudott? Mielőtt erre kitérnék tisztázzuk, hogy hol követte el az Isten ellen való bűnöket, amiért Isten haragját vonta magára? Először is: ellent mondott Istennek! Mintegy meghazudtolva Őt: 1 Móz. 3.4
És monda * a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
Mit tehetek az átok ellen én?
Tudnom kell nekem ehhez mit nevez Isten átoknak?
A következményt nevezi Ő annak, amibe bele születtem, az örökölt életem, átok gyermeke vagyok, akár a választott népből akár a nemzetekből, de már eredendően átok alatt vagyok.
Tehát mi is az átok?
Az átok az, hogy távol kerültem az élet adó fától, az ÉLETFÁJÁTÓL.
Egy hazugság eltérített a rendeltetésemtől, még mielőtt magam ez ellen tehettem volna valamit, már rossz úton vagyok.
Az első felsírásommal, az első levegővételemmel a rossz út csínját binját kezdem megtanulni, és tökélyre jutottam benne, mert még mindég itt vegetálok.
Átokká lett értem aki nem így születette, akinek az öröksége nem az átok, hanem az ÉLET.
Isten jelenlétében lehetek, ha elfogadom, hogy
ott akarok lenni.
Folyamatosan meg kell erősítsem a döntésem, mert Ő nem rabtartó, és ha önállósítom magam, akkor bizony valóságos tapasztalatom lesz mi is az átok Isten nélküli létem.
A sátán elváltoztatja magát a világosság angyalává, és azt érezteti velem, hogy most is Isten jelenlétében vagyok.
Káin is áldozott Ábel is áldozott
Én is áldozom, de most már magamat - úgy ahogy vagyok mindenestől - csak ez elégíti meg az
IGAZSÁG és JOGOSSÁG törvényét.
Igen törvényét, mert pontról pontra ahhoz kell szabnom magam.
Csak TE vagy AKI ezt megteheti URAM JÉZUS, csak a Te kereszteden keresztül van szabadulásom.
Kérlek segíts.
Kedves Ajin ezeket a gondolatokat ébresztette a beírásod.
:2smitten:
-
Kedves Somer Ajin!
Köszönöm szépen ezt a nagyszerű tanítást.
-
:angel2:
Kedves Ajin, kérlek, ha tudsz, akkor adj erre az igére egy bővebb magyarázatot:
2Móz 4,25
De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
Az előzményt sem, és a cselekedet értelmét sem értem.
Most, hogy Anti a kérdést feltette, gondolom ez egy lényeges momentum a tanulási szakaszunkban
:2smitten:
-
Shalom. Köszönöm a kérdésed, bizony valóban fontos dologról van itt szó. Az előzményt olvastuk, Ám vegyük át még egyszer.
Tehát az Úr megszólítja Mózest, és feladattal bízza meg. Tökéletesen szemlélteti a Hívők hozzáállását Isten által megjelölt feladat elvégzésével kapcsolatban.
Mózes visszautasítja Isten elhívását! /
Mózes II. könyve 4. rész
1. Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr./
Vagyis a Személyes alkalmatlanságára hivatkozik! /Bárki megteheti, csak én nem,mert... !!!/
Az Úr megerősíti az elhívását: II. Mózes 4, 2. Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
3. Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
4. Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
5. Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
6. És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
7. És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
8. És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
9. És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
Itt már jelek és csodák által bizonyítja Isten az Ő döntésének valóságát!
Mózes újra visszakozik:10. És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
Vagyis a fogyatékossága miatt beállt alkalmatlanságra hivatkozik! Sikerült is felbosszantania az Urat.:11. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
12. Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
Mire Mózes:II.Mózes 4,13. Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
14. És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
15. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
16. És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
17. Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
Tehát végére ért a "konferencia" és azzal a megnyugtató kifejlettel zárult, hogy Mózes "Vállalta" a feladatot.
Ám most jön az a váratlan fordulat, amire Magdus rákérdezett! De sokan elsiklanak e felett a rész felett! mennyire nem akarják megérteni ezt a hívők...
II.Mózes 4,20. És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
21. És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.
22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
24. És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni!!!
Tehát a kérdés: Miért? hisz épp engedelmességének első lépését tette Mózes! Ugyan az az Úr állt elé hogy végezzen vele, aki engedelmességre hívta, akinek engedelmeskedni is igyekezett Mózes!
Tehát a válasz: Mert Isten nem változik, és Ő mindig-minden körülmények között, mindenkivel szemben IGAZ!!!
Mert Ő mondja Ábrahámnak:1Móz 17,11
És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Bizony Isten a szövetségről is megemlékezik, mint mindenről is! Nézzetek csak fel az Égre eső után, amikor kisüt a nap! Látjátok Isten ígéretét, és az Ő szövetségének jelét, hogy mégegyszer nem vet véget a teremtett világnak világnak VÍZ ÁLTAL (!) meg lehet nyugodni testvérek... víz nem fog végezni a világgal.... (majd a tűz!)
I Mózes 9,9.
Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
10.
És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
11.
Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
12.
És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
13.
Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
14.
És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
15.
És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
16.
Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
17.
És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
De a szövetség két rész között köttetik! Szükség hogy az ember is betartsa a ráeső részt!
ISTENNEK VALÓ SZOLGÁLAT AZ ENGEDELMESSÉG ÚTJA! NEM MINDEGGY HOGYAN VÉGEZZÜK, HOGYAN JÁRUNK AZ Ő ÚTJÁN! BE KELL TARTANI AZ ÚRRAL VALÓ SZÖVETSÉGET!
"Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Nade én nem válaszolhatok minden kérdésre. sőt! én is adok gondolkodni valót: Ebben a szövetségben mi a mi részünk testvérek?
-
Köszönöm a választ kedves Ajin.
Most leírom, hogy én ebből mit értettem meg, :pirul: és ha nem jó akkor kérlek rakd helyre :hehe:
Az Úr elnézte Mózesnek, hogy vízszintes síkon problémázott, magára és az emberekre tekintett, de azt nem nézhette el, mert az igazság és jogosság sérül, hogy a szövetségnek a feltételei - mivel ez nem egyéni, hanem közösségi - az ő családi életében nem teljesültek.
Ez a feladattal megbízással az életünket is igényli
:2smitten:
-
Shalom. Kedves testvérem. A Kérdésed többrétű, Ám fontos tudnunk:Isten első sorban saját részünket kéri számon rajtunk!/ 2Krón 25,4
De azoknak fiait nem öleté meg, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben, a Mózes könyvében megiratott, a melyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az ő saját bűnéért ölettessék meg....Ill.:
<< >>
Ezékiel próféta könyve 18. rész
1.
És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2.
Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3.
Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4.
Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!/
Ez pedig a miáltalunk tárgyalt példán ott kapcsolódik: hogy Mózes volt aki nem tartotta meg a szövetség parancsolatát az által hogy,:I. Mózes 17,9.
Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
10.
Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
11.
És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
12.
Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.
Mózes pedig NEM metélte körül nyolcadnapos korban a fiát! Tehát Ő mulasztott! Ezért Állt elé az Úr! Fontos megjegyezni: Mózes csecsemőként került az egyiptomi Farao lányához! tehát nem ismerhette a törvényt! Ugyan saját annya volt a szoptatós dada, de ritkán szokás tizen három évig szoptatni!tehát amíg az annya vele volt, addig nem érthette volna meg a tanítást. ha mégis tovább maradhatott volna Mózessel, akkor sem taníthatta volna semmire a Fáraó udvartartásának engedélye nélkül! ez tehát el volt tőle zárva, Isten mégis számon kérte rajta!!! Ez jelenti azt pedig: Isten elsősorban Igaz! És a hozzá való közeledésnek SZIGORÚ SZABÁLYAI VANNAK!!!
A Kérdésedre a válaszom: Előbb nekem kell megtartanom Isten parancsolatát, azután jön ami még rajtam áll, más viszonylatában! Előbb megélni amit rendel Isten, azután tanítani! Erről beszél az Apcsel.1,1! :Csel 1,1
Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani! Tehát Jézus is előbb tette, azután magyarázta! cselekedte (megélte), azután tanította! és mindenki számára ez a követendő sorrend!
A koncentrikus kör rendkívül fontos! Mielőtt valamiről szólnék, előbb megvizsgálom magamat az Ige tükrében, azután a családtagokat,( ami rajtam áll! tehát férj-feleség, azután a kiskorú gyermek aki még nem tehető felelőssé a cselekdeteiért, mert csak ezért lehetek én felelős! a törvény szerint ez az értelem megnyílása előtti kor! Izraelben 13 év.) azután azok akik rám vannak bízva! Tágabb család, gyülekezet...
Amikor csapás ér, mint mondjuk gyülekezeti elöljárót, akkor is ezen kör alapján kell elindulnom! tehát nem a gyülekezeti tagok vizsgálata az első! HANEM ÉN!!! Ebben a tekintetben ez törvény szerű!
tOVÁBBI ÉRDEKES " merengő" : Mózes Zsidó volt, vele beszélt Isten, Kiválasztott volt! mégis többet tudott Istenének igazságáról egy Midiánita (Nemzetek beli; "Goj") NŐ !!! ez szerintetek mit példáz???
-
:angel2:
Kedves Ajin, kérlek, ha tudsz, akkor adj erre az igére egy bővebb magyarázatot:
2Móz 4,25
De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
Az előzményt sem, és a cselekedet értelmét sem értem.
Most, hogy Anti a kérdést feltette, gondolom ez egy lényeges momentum a tanulási szakaszunkban
:2smitten:
Akkor visszatérek a kérdésemre, amíg a többiek a te kérdéseden elmélkednek kedves Ajin.
Tehát Czippor vett egy éles követés ezzel megtette a szövetségben megkívánt feladatot.
Nő tudta, nő tette, nemzetekbeli nő volt, tehát az igéretektől távollevő!
Ezt követően a lába elé veté a lemetszett előbőrt - miért?
Ezt mondta, vérjegyesem vagy te nékem!- ez kire vonatkozik és mit jelent?
Bocsánat, hogy ismét visszakanyarodom, de gondolom ez mindenkinek fontos, ebben az utolsó idők jeleit mutató világban.
:060:
-
Ezen gondolkodom 2 napja.Bocsi,ha belekontárkodom a beszélgetéstekbe. :168:
Czippora nő volt és nemzsidó.De pont ez a lényeg.Nagyon sokszor egy kívülálló jobban átlátja a helyzetet,mint az,aki benne van a sűrűjében.És mivel nő volt,féltette a gyerekét.Mózes felesége,vagyis hallotta,esetleg még látta is,mire képes Isten.Nem biztos,hogy ő úgy gondolta,hogy Isten az Egy Igaz Isten,de a hatalmát ismerte az tuti.Ezért tette,amit tett,nem akarta,hogy emiatt esetleg holtan essen össze a fia,vagy beteg legyen vagy ilyesmi.Nagy bátorságra vall,hogy nőként az akkori világban ilyet meg mert tenni.
És Isten ezen keresztül is tanít minket.Én pl.már jártam úgy,hogy egy nemhívő sokkal jobban viszonyult Istenhez,mint én.Na,az kemény volt.Akkor magamba szálltam.
Az előbőrt azért vetette oda,hogy tessék,nézzétek,én nő és nemzsidó létemre megtettem,amit ti nem.Rajta csináljátok már utánam,ne csak ott álljatok. (megnéztem volna az arcukat a férfiaknak,ahogy ezt csinálja,azt az elképedést :2funny: )
A vérjegyességhez nem tudok hozzászólni.
---------------------
Ha nem jó a gondolatmenet, javítsatok. :2smitten:
-
" Jofi" (Remek). Tetszik amit írtál. Tény hogy néha jól jön egy más aspektus, tehát igaz hogy néha a kívül álló látja jobban a témát mint az aki elveszni készül a részletekben. Írod hogy szívesen megnézted volna hogy a többi férfi mit szólt Cipporah tettéhez. Nos egy kis kiigazítás: Férfiként csak Mózes volt jelen ez alkalommal.(II. Mózes 4,24.
És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni.) Áronnak ezek után szól, aki épp Micrájim-ban vagyis Egyiptomban volt.
Azonban fontos megjegyezni: Bár Cipporah nem héber volt, hanem Midiánita, De a Midiániták Arab törzs voltak, tehát ők is Ábrahám leszármazottai.
Így tehát ismert volt előttük a körülmetélkedés.
-
Áhh,értem,akkor félreértettem valamit. :03:
A fiának csinálta a körülmetélést és csak Mózes volt ott.Az kettő hímnemű,bár igaz a fiú,nem férfi. :01:
Bocsi. :168:
Látod,ezt nem tudtam,hogy a midiániták is tudtak a körülmetélésről.De gyakorolták is?
-
Áhh,értem,akkor félreértettem valamit. :03:
A fiának csinálta a körülmetélést és csak Mózes volt ott.Az kettő hímnemű,bár igaz a fiú,nem férfi. :01:
Bocsi. :168:
Látod,ezt nem tudtam,hogy a midiániták is tudtak a körülmetélésről.De gyakorolták is?
Módosítani akartam,de nem tudtam,így oldottam meg.Így visszaolvasva,lehet szemtelennek tűnik a válaszom,nem annak szántam.
És köszi,hogy tetszik,amit írtam,melengeti a szívemet. :2smitten:
Annyit szerettem volna még kérdezni,hogy azt is tudták,miért kell körülmetélkedni?Hogy ez Isten rendelése és miért?Vagy Cipporah akkor tudta meg esetleg,hogy ennek a dolognak milyen nagy jelentősége van?
-
Drága Testvérem. nem voltál szemtelen!!! ne kérj bocsánatot, értettem én amit írtál, én tartozom feléd bocsánatkéréssel, mert itt-ott félreérthetően fogalmaztam. Kérlek bocsáss meg nekem.
-
Drága Testvérem. nem voltál szemtelen!!! ne kérj bocsánatot, értettem én amit írtál, én tartozom feléd bocsánatkéréssel, mert itt-ott félreérthetően fogalmaztam. Kérlek bocsáss meg nekem.
Bár neked sincs miért bocsánatot kérni,de bocsánatkérés elfogadva. :2smitten:
Van mit tanulnunk tőled szerénységben és alázatban. :afro: :169:
-
:angel2:
Kedves Ajin, kérlek, ha tudsz, akkor adj erre az igére egy bővebb magyarázatot:
2Móz 4,25
De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
Az előzményt sem, és a cselekedet értelmét sem értem.
Most, hogy Anti a kérdést feltette, gondolom ez egy lényeges momentum a tanulási szakaszunkban
:2smitten:
Akkor visszatérek a kérdésemre, amíg a többiek a te kérdéseden elmélkednek kedves Ajin.
Tehát Czippor vett egy éles követés ezzel megtette a szövetségben megkívánt feladatot.
Nő tudta, nő tette, nemzetekbeli nő volt, tehát az igéretektől távollevő!
Ezt követően a lába elé veté a lemetszett előbőrt - miért?
Ezt mondta, vérjegyesem vagy te nékem!- ez kire vonatkozik és mit jelent?
Bocsánat, hogy ismét visszakanyarodom, de gondolom ez mindenkinek fontos, ebben az utolsó idők jeleit mutató világban.
:060:
Köszönöm, Körtevirág, és Ajin a válaszokat.
Marad ám még kérdésem:
1. miért veti a lába elé?
2. mit jelent a vérjegyesség?
:04:
-
Nekem az nem tiszta,hogy kit akart az Úr megölni?Mózest vagy az elsőszülött fiút?Mert ugye előtte mondja,hogy megöli az elsőszülött fiút,ha nem adja,de a köv. mondatból nekem derül ki, ki elé állt az Úr?És kinek a lába elé vetette az előbőrt(nincs erre jobb szó?már a leírásától is zavarban vagyok :08: ) Cipporah? A fia elé,Mózes elé vagy az Úr elé?
Meg ott vannak az előző kérdéseim is. :169:
Vérjegyességről az jutott eszembe,hogy mivel a művelet véres volt és szövetségkötés gyanánt lett csinálva,ezért jegyesség.Mert az is egyfajta szövetségkötés.Összekötik az életüket a jegyben járók.És ha Úr elé veti a levágott részt Cipporah, akkor az Urat emlékezteti erre a szövetségre.De ha meg ez így van,akkor tudnia kellett arról,miért is kell ezt csinálni.
A "lába elé veté"ről meg az jutott eszembe,hogy az Úr kezébe csak nem adhatta.De lehet így akarta nyomatékosítani,hogy arra a darabkára semmi szükség.De ez csak akkor állja meg a helyét,ha az Úr elé vetette.
Ha Mózes elé vagy a fia elé,akkor az teljesen más történet.Azon nem gondolkodtam.Lehet nem is kell?
-
Kedves Ajin, bocsánat, hogy ismét kérdezek.
:2angel:
Mit tudsz a víz teremtéséről, és a levegő teremtéséről?
:2angel:
-
Kedves testvéreim.
Szerettem volna már előbb is hozzá szólni csak nem volt időm rá.
Én egy kicsit másképp látom a dolgokat.
Van két kérdés, ami fel se merült.
1. Mózesnek két fia volt. Tehát ... miért csak az egyik nem volt körülmetélve (úgy tűnik, hogy az elsőszülött)?
2. Mózes miért küldte haza Cipórát és a két fiát, ezután az eset után? 2Móz.18r
Ha erre a két kérdésre megtaláljuk a választ, talán tisztább lehet a kép.
Az Úr Mózest akarta megölni ő a "főszereplő", az előző versben az Úr vele beszél, neki ad utasításokat.
Én úgy gondolom, hogy éppen Cipóra volt az akadály. Cipóra nem engedte Mózesnek a körülmetélést. Ő volt az aki nem akarta annak idején körülmetélni a fiát. (általában a kivűl álóknak a hívő szertartások, az Isteni parancsolatok, bolondságnak tünnek, talán kellemetlennek, vissza taszítónak. Nem értik, hogy egyes dolgokat miért teszünk. Ezért van az, hogy aki hitetlennel köti össze az életét, az sok mindenben meg van akadályozva, hogy kövesse az Úr akaratát) Több mint valószínű a második fiut már körülmetélték.
"...vevé és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté ". Számomra ez a cselekedet is, inkább az indulatából fakadt, abból hogy nem értett egyet ezzel a szertartással, - "de ha muszáj megteszem" - alapon. Mózes elé veti, és "vérjegyesem vagy te nékem" - azt jelenti, hogy mostmár a fiának vére is össze köti őket, mert ez által megmentette Mózes életét.
Talán ezért küldte vissza Jetróhoz, Cipórát, és a két fiát, mert félt hogy a felesége (makacssága, vagy akár engedetlensége) további akadályokat gördíthet a szolgálatába, küldetésébe, az Úr akaratának teljes véghezvitelében. Rájött, hogy az Úrral nem lehet játszani, az Úr törvénye mindenkire vonatkozik. Nem kedvezhet még a feleségének sem, gyermekeinek sem. ( ... aki jobban szereti feleségét, vagy gyermekét ... nem méltó hozzám. - Jézus szavai). Ezt a munkát komolyan kell venni, nem lehet tétovázni, vagy kibúvókat keresni.
Mózes csak egyedűl tudta tisztán megőrizni engedelmességét - minden külső idegen befolyástól mentesen. Ha Cipóra a gyülekezet előképe is - egy idegen asszony, aki nem Isten népéből való akadályt jelenthet az Istennek való szolgálatban. Ezért figyelmeztett az ige ne legyünk hitetlenekkel felemás igában. 2Kor 6:14
Tudom egészen más fényben tüntettem fel ezt a történetet - (lehet nem fogtok egyetérteni)
Nekem ez a meglátásom, én így értettem meg ezt a kis történetet.
:2smitten:
-
Ez nagyon tetszik. :) Az Igét többféle aspektusból meg lehet vizsgálni,akárhányszor olvasod,mindig más fényben tűnik fel.Ha neked ezt jelenti,az nem baj.El fogok gondolkodni ilyen szemszögből is ezen a történeten.
-
Kedves Zoltán, nagyon örülök, hogy leírtad.
Körtevirág azt írja: el fogok gondolkodni, nem baj, hogy leírtad.
Nekem egész más a reakcióm.
Amikor a történetet olvastam, nekem is hasonló volt a belső megérzésem - tudom ezzel a szóval sokan hadilábon vannak, és lehet, hogy én is azzal lennék, ha nem velem történik :060:
Nálam a megérzés egész furcsa dolgot jelent - inkább intuiciónak mondanám, de ez is sok értelmű.
Szóval, ha Isten Írott Igéjének, illetve Isten Igazságainak a kereséséről írok, akkor semmivel kapcsolatban nincs biztos értelmi tudásom, de biztos megérzésig eljutok, aztán van, hogy ezt meg is értem, vagy azt gondolom, hogy értem, de nem úgy mint egy matematikai törvényt, vagy fizikai-kémiai kísérletet, annak az eredményét.
Nálam Isten dolgainál úgy jelentkezik az ismeret, hogy mint egy repdeső pillangó érintése, aztán örzöm, de nem kétkézzel, hanem óvatosan.
Ajin leírását azért fogadtam el, mert az egész más oldalról érintette, mint amit nekem mutatott az írás.
Amit most te írtál le Zoltán, az sokkal közelebb van ahhoz, amit én "éreztem".
Nekem is indulattal telített a lába elé dobás - megteszem mert kényszerítve vagyok rá, de nem azért mert ezzel belsőleg is azonosultam.
Az elküldése a családnak, feleségnek, és ugyan akkor Jetró tanácsának elfogadása, még sok kérdést vet fel, többek között a 2x-i megütése a kösziklának.
Az biztos, hogy a kivonulás előkészítése volt a mikor az esemény történt, Jetró pedig már a kivonulás alatti időben jelenik meg, de az Ígéretföldje, még csak ígéret, Mózes egész földi életében.
Jetró olyan mint nekünk a leírt újszövetség a pecsétet rá csak a Szent Szellem teheti, különben az egész holt betű, ami csak észbeli tevékenységre serkenthet, az pedig nem felülről való bölcsesség.
Gondolom sokan nem értik mit írtam, és főleg nem, hogy miért írtam :pirul:
-
Shalom a Lejchem Achim.
/Béke nektek Testvérek/
http://www.youtube.com/watch?v=s1I6d0OTSOA# (http://www.youtube.com/watch?v=s1I6d0OTSOA#) /Ez ma számomra mindennél jobban kifejezi az érzéseim. ( ha Tikva = A Remény! Izraeli himnusz )
-
Shalom a Lejchem Achim.
/Béke nektek Testvérek/
http://www.youtube.com/watch?v=s1I6d0OTSOA# (http://www.youtube.com/watch?v=s1I6d0OTSOA#) /Ez ma számomra mindennél jobban kifejezi az érzéseim. ( ha Tikva = A Remény! Izraeli himnusz )
Nagyon örülök neki.
:angel2:
Reggel én is ezzel ébredtem, ezt akartam megkeresni a yutubon, mert még nem tudom kívülről, de megállásra indított a Szent Szellem.
Most tudom már, hogy miért.
:2smitten:
-
:161:
-
Marad ám még kérdésem:
1. miért veti a lába elé?
2. mit jelent a vérjegyesség?
:04:
2. Kérdésre Igék
Isten szövetsége Ábrahámmal így hangzott:
1Móz 17:10 Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok.
1Móz 17:11 És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
1Móz 17:12 Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való.
1Móz 17:13 Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken.
Somer írta feljebb, hogy a mídianiták arab törzsek voltak.
Arab törzsek, tehát Ábrahám magva iszmail vonalán...Cippóra és apja is mídianita volt. Itt a vérszövetség származásra utal.
Ellenben az újszövetséggel. Ott Jézus vére volt a szövetség.
-
Mt 27,25
És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
-
Marad ám még kérdésem:
1. miért veti a lába elé?
2. mit jelent a vérjegyesség?
:04:
2. Kérdésre Igék
Isten szövetsége Ábrahámmal így hangzott:
1Móz 17:10 Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok.
1Móz 17:11 És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
1Móz 17:12 Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való.
1Móz 17:13 Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken.
Somer írta feljebb, hogy a mídianiták arab törzsek voltak.
Arab törzsek, tehát Ábrahám magva iszmail vonalán...Cippóra és apja is mídianita volt. Itt a vérszövetség származásra utal.
Ellenben az újszövetséggel. Ott Jézus vére volt a szövetség.
Érdekes Kapcsolat: 1Móz 21,10
Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
És a történetből tudjuk: Mózes is hazaküldte asszonyát és fiát.
-
Mt 27,25
És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
Mi ebből az igéből a mondanivaló?
Jézus Pilátus előtt áll, a nép mondanivalója halálának következmény rajtunk legyen.
-
Képzeld csak el, mi lenne ha Jézus áldozatának "következménye" nem lenne rajtunk...
-
Miért kötözködsz?
Tudod, hogy nem ez volt a mondanivalóm. A Mózes könyvében lévő vérszövetsére válaszoltam.
És jeleztem, hogy az nem egyenlő Jézus vérével által kötött újszövetséggel.
-
Testvérem. Kérlek bocsáss meg, ha az írásomból az tűnt ki hogy kötekedem. Isten a tanúm hogy nem volt ilyen szándékom.
A továbbiakban pedig igazad van, nem egyenlő az a vérszövetség, csak előkép! /Zsid 9,22
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat./
-
:2smitten:
Semmi gond. Csak el akartam kerülni a félreértéseket.
-
Volna egy kérdésem nekem is. Mi jut eszetekbe arról, hogy a kecske bőr mellett a szent sátornál borz bőrt is használtak takarónak, hisz az az állat tisztátalan?
:167: :05:
-
De jó kérdés... Erről a témáról jó pár éve hallgattam egy előadást a Messiási Teológián, ám a magyarázat nekem nem tűnt "Kósernak" ezért töröltem magamban,és várok a kijelentésre. De talán Zoltán testvérünk tud erről mondani valamit...
-
Nekem elsőre Péter története az apcsel 10-ben.
Amikor látomása volt. Hogy az égből egy edény szállt le, amely tele volt tisztátalan állattal és az Úr mondta neki, hogy öljed és egyél. Illetve, Péter vonakodása, amire, ami után mondta az Úr: „hogy amit Isten megtisztított ne mond tisztátalannak.”
Ezután ment Kornéliushoz és háza néphez. Ez a történet után öntetett ki a pogányokra is a Szent szellem.
Ezzel a történettel tudok párhuzamot vonni a szent sátorra is. Tiszta és tisztátalan állat, mint takaró. Mindazt szemlélve, hogy a szent sátorban való áldozati rendszer előképe volt Jézus áldozatának, úgy tudom. Bár nem tudom, hogy te mit hallottál róla…
Várom én is a többieket szólni :06:
-
Mt 27,25
És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
Mi ebből az igéből a mondanivaló?
Jézus Pilátus előtt áll, a nép mondanivalója halálának következmény rajtunk legyen.
Ezt lehet gondolni, ha figyelmen kívül hagyom:
Jn 11,50
Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.51.
Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52.
És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
Két érdekes gondolat is van itt :2funny:
1. "Ezt nem magától mondta"
2. A másik még elgondolkodtatóbb :angel2:
52.
És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
-
Volna egy kérdésem nekem is. Mi jut eszetekbe arról, hogy a kecske bőr mellett a szent sátornál borz bőrt is használtak takarónak, hisz az az állat tisztátalan?
:167: :05:
Nem tudom ha az én meglátásom helyese.
A szentsátor a mennyei dolgok kiábrázolója, '... mindent úgy csinálj ahogy láttad".
Ugyanakkor a szentsátor a Krisztus Urunk kiábrázolója.
Krisztust mutatja be.
2Móz 26:1 A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld: sodrott lenből, és kék, és bíborpiros, és karmazsin színűből, Kérubokkal, mestermunkával készítsd azokat.
2Móz 26:7 Ezután csinálj kecskeszőr kárpitokat sátorul a hajlék fölé; tizenegy kárpitot csinálj ilyet.
2Móz 26:14 Csinálj a sátornak takarót is veresre festett kosbőrökből, és e fölé is egy takarót borzbőrökből.
Krisztus nem csak Isten volt, hanem ember is volt.
A hajlék, maga a mennyei Krisztus, aki emberi testet öltött. (Péter és Pál is úgy beszél a testről mint sátor). Tehát a szent, tiszta és fedhetetlen Krisztus emberi sátorban lakot.
A hajlék Krisztus:
- a sodrott lenfonálból készült szőnyegek az Ő életének és jellemének szeplőtlen tisztaságát ábrázolja ki.
- a kék bíbor - ami az ég szine - ezért Krisztus mennyei jellemére mutat. Ő menyből való volt, a mennyből szállot alá és emberré lett.
- a piros bíbor - a méltóság jele - Krisztus királyi mivoltára mutat, Ő A Király.
A kecske, kos, és borz bőrök a sátort képezték. - Krisztus emberi mivoltára mutat.
A kiváltságosak akik beléphettek a Szentek szentjébe, csak a a sodrott lenfonálból készült szőnyegeket, kék bíbort, és karmazsint látták, vagyis Krisztusnak belső szépségét.
A külső szemlélő mind ebből semmit sem látott.
Amikor Krisztus e földön járt, milyen kevesen ismerték fel Őt. ismerték meg igazán. Csak akinek a drága Szent Szellem megnyitotta szemeit, azok ismerték meg, a testben megjelent Krisztust.
Sok zsidónak, csak tanító volt, egy egyszerű ember. Később, a farizeusoknak, írástudóknak, és a népből sokan, az utolsó napon tisztátalannak bűnösnek kiáltották ki. Sokan nem láttak az emberen, a sátoron túl.
Még valami.
A pirosra festet, kosbőrök, az Ő Istennek való teljes odaszentelést fejezi ki, amelyben halálig kitartott. Ő volt az egyedüli tökéletes szolga, aki a keresztfának haláláig engedelmes maradt.
Röviden így látom.
:2smitten:
-
Nagyon köszönöm a válaszod testvérem. Teljes békességem van az írásodban.
-
De jó kérdés... Erről a témáról jó pár éve hallgattam egy előadást a Messiási Teológián, ám a magyarázat nekem nem tűnt "Kósernak" ezért töröltem magamban,és várok a kijelentésre. De talán Zoltán testvérünk tud erről mondani valamit...
Nekem ez a beírás nagyon tetszik :2angel:
-
Volna egy kérdésem nekem is. Mi jut eszetekbe arról, hogy a kecske bőr mellett a szent sátornál borz bőrt is használtak takarónak, hisz az az állat tisztátalan?
:167: :05:
Nem tudom ha az én meglátásom helyese.
A szentsátor a mennyei dolgok kiábrázolója, '... mindent úgy csinálj ahogy láttad".
Ugyanakkor a szentsátor a Krisztus Urunk kiábrázolója.
Krisztust mutatja be.
2Móz 26:1 A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld: sodrott lenből, és kék, és bíborpiros, és karmazsin színűből, Kérubokkal, mestermunkával készítsd azokat.
2Móz 26:7 Ezután csinálj kecskeszőr kárpitokat sátorul a hajlék fölé; tizenegy kárpitot csinálj ilyet.
2Móz 26:14 Csinálj a sátornak takarót is veresre festett kosbőrökből, és e fölé is egy takarót borzbőrökből.
Krisztus nem csak Isten volt, hanem ember is volt.
A hajlék, maga a mennyei Krisztus, aki emberi testet öltött. (Péter és Pál is úgy beszél a testről mint sátor). Tehát a szent, tiszta és fedhetetlen Krisztus emberi sátorban lakot.
A hajlék Krisztus:
- a sodrott lenfonálból készült szőnyegek az Ő életének és jellemének szeplőtlen tisztaságát ábrázolja ki.
- a kék bíbor - ami az ég szine - ezért Krisztus mennyei jellemére mutat. Ő menyből való volt, a mennyből szállot alá és emberré lett.
- a piros bíbor - a méltóság jele - Krisztus királyi mivoltára mutat, Ő A Király.
A kecske, kos, és borz bőrök a sátort képezték. - Krisztus emberi mivoltára mutat.
A kiváltságosak akik beléphettek a Szentek szentjébe, csak a a sodrott lenfonálból készült szőnyegeket, kék bíbort, és karmazsint látták, vagyis Krisztusnak belső szépségét.
A külső szemlélő mind ebből semmit sem látott.
Amikor Krisztus e földön járt, milyen kevesen ismerték fel Őt. ismerték meg igazán. Csak akinek a drága Szent Szellem megnyitotta szemeit, azok ismerték meg, a testben megjelent Krisztust.
Sok zsidónak, csak tanító volt, egy egyszerű ember. Később, a farizeusoknak, írástudóknak, és a népből sokan, az utolsó napon tisztátalannak bűnösnek kiáltották ki. Sokan nem láttak az emberen, a sátoron túl.
Még valami.
A pirosra festet, kosbőrök, az Ő Istennek való teljes odaszentelést fejezi ki, amelyben halálig kitartott. Ő volt az egyedüli tökéletes szolga, aki a keresztfának haláláig engedelmes maradt.
Röviden így látom.
:2smitten:
Köszönöm Zoli, tényleg teljes, és hiánytalan amit leírsz.
Sok időt töltöttél Istennek ezzel a kijelentett igazságával, teljesen letisztult.
Köszönöm
:2smitten:
-
Shalom a Lejchem Achim.
/Béke nektek Testvérek/
http://www.youtube.com/watch?v=s1I6d0OTSOA# (http://www.youtube.com/watch?v=s1I6d0OTSOA#) /Ez ma számomra mindennél jobban kifejezi az érzéseim. ( ha Tikva = A Remény! Izraeli himnusz )
Köszönöm kedves Somer Ajin Testvérem.
-
Kedves Zoltán!
Nagyon jó magyarázat.
-
Kedves MIndenki :01:
Tekintsünk el a sátor felépítéséről...mert regéket lehet írni róla. Lényeg az, hogy Isten jellemét mutatja be és az áldozati rendszer Jézus áldozatának előképe...
Célomat végülis elértem a kéredéssel, hogy Jézusra tekintettünk, a lelki béke és öröm teljes.
A pontatlanságok ellenére, hogy a szent sátor legbelül színarany volt a szentek szentjében, aztán ahogy haladunk kifelé egyre értéktelenebb anyagok. Ezüst, réz, színes vásznak, majd bőrők. Így jelezte, hogy arany a legnemesebb fém az van legbelül, az Isten jellemét tükrózi. Ő a legnemesebb...Kint vannak a legértéktelenebb anyagok a bőrők...a szem számára, ami a külsőt látja.
...stb
-
Kedves MIndenki :01:
Tekintsünk el a sátor felépítéséről...mert regéket lehet írni róla. Lényeg az, hogy Isten jellemét mutatja be és az áldozati rendszer Jézus áldozatának előképe...
Célomat végülis elértem a kéredéssel, hogy Jézusra tekintettünk, a lelki béke és öröm teljes.
A pontatlanságok ellenére, hogy a szent sátor legbelül színarany volt a szentek szentjében, aztán ahogy haladunk kifelé egyre értéktelenebb anyagok. Ezüst, réz, színes vásznak, majd bőrők.
Szóval volt célod?!!
:060:
Az Úr Jézus Krisztusnak is volt, és a sátánnak is volt...
Az amit ide írsz melyikhez áll közelebb?Mk 14,36
És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
:Jezus01: :Simon01:
:kereszt02:
:kereszt01:
Lk 22,42
Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
:pasztor05:
:Jezus04:
-
Ezt a fajta lelkület többé ne legyen úrrá rajtad, különben kénytelen leszek élni a Istentől kapott hatalmammal. ***Antee***
-
Kedves Madga!
A hozzászólásodat töröltem amit Fife-nek címeztél, mivel a moderálás végett értelmetlenné vált.
Szeretettel,
Antee
-
Kedves Madga!
A hozzászólásodat töröltem amit Fife-nek címeztél, mivel a moderálás végett értelmetlenné vált.
Szeretettel,
Antee
Kedves Anti tudomásul vettem!
-
Köszönöm a moderálást.....
Nos, hogy válaszoljak.
Honnan jövök, merre tartok, mi a célom? Ezek fontos kérdések. Ha nincs rájuk válasz, az életünk értelmét vesztheti. Ha valódi választ szeretnél, olyasvalakihez kell fordulnod, aki mindent tud, és soha nem hazudna neked és ráadásul feltétel nélkül szeret is téged. Egyedül Isten az, akire mindez ráillik.
Jer. 33,3 Kiállts hozzám és megfelelek....
És az a Szellem kijelenti majd neked.
-
Köszönöm a moderálást.....
Nos, hogy válaszoljak.
Honnan jövök, merre tartok, mi a célom? Ezek fontos kérdések. Ha nincs rájuk válasz, az életünk értelmét vesztheti. Ha valódi választ szeretnél, olyasvalakihez kell fordulnod, aki mindent tud, és soha nem hazudna neked és ráadásul feltétel nélkül szeret is téged. Egyedül Isten az, akire mindez ráillik.
Jer. 33,3 Kiállts hozzám és megfelelek....
És az a Szellem kijelenti majd neked.
Ez egy "nesze semmi" válasz, mert a te beírásodra kérdeztem, és tőled vártam, hogy te magadra mit mondasz.
Ezt meg is tetted a törölt beírásoddal.
A Szent Szellem pedig valóban kijelenti - attól függően, hogy valaki hol áll, mert kettős feladata van.
Meghallani pedig kevesen hallják meg, mert restek lettek a hallásra.
Én megbocsátottam,
de a bocsánatkérésre igényt tartok, mert a beírással megsértetted a Mindenható Istent és a testvéreimet.
:(
a törölt beírásoddal sértettél meg sokakat, és ezért a Mindenható Istent
-
No-No Istent nem sértettem!! (Jézusra is rá akarták fogni, hogy Isten káromló.)
A válaszom az, hogy a szellem kijelenti majd Magdának.
Tulajdonképpen miért is vagyok felkérdezve?
ezért:Tekintsünk el a sátor felépítéséről...mert regéket lehet írni róla. Lényeg az, hogy Isten jellemét mutatja be és az áldozati rendszer Jézus áldozatának előképe...
Célomat végülis elértem a kéredéssel, hogy Jézusra tekintettünk, a lelki béke és öröm teljes.
A pontatlanságok ellenére...
Jeleztem, hogy a sátorra adott magyarázat nem igei. És a kérdést én tettem fel: Miért használtak kos bőr mellett borz bőrt is a szent sátor építésénél, amikor az tisztátalan állat? Így nekem is kellett lezárni.
Zolival már megbeszéltem. A mi feladatunk meg ez: Ef 4:26 Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon.
Úgy gondolom, hogy a megbocsátást már akkor érdemes elkezdeni, amikor még el se kérte az illető.
-
Kedves Fife.
Zolival már megbeszéltem.
Mit?
:2smitten:
-
No-No Istent nem sértettem!! (Jézusra is rá akarták fogni, hogy Isten káromló.)
A válaszom az, hogy a szellem kijelenti majd Magdának.
Tulajdonképpen miért is vagyok felkérdezve?
ezért:Tekintsünk el a sátor felépítéséről...mert regéket lehet írni róla. Lényeg az, hogy Isten jellemét mutatja be és az áldozati rendszer Jézus áldozatának előképe...
Célomat végülis elértem a kéredéssel, hogy Jézusra tekintettünk, a lelki béke és öröm teljes.
A pontatlanságok ellenére...
Jeleztem, hogy a sátorra adott magyarázat nem igei. És a kérdést én tettem fel: Miért használtak kos bőr mellett borz bőrt is a szent sátor építésénél, amikor az tisztátalan állat? Így nekem is kellett lezárni.
Zolival már megbeszéltem. A mi feladatunk meg ez: Ef 4:26 Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon.
Úgy gondolom, hogy a megbocsátást már akkor érdemes elkezdeni, amikor még el se kérte az illető.
Úgy gondolom, te senkivel nem beszéltél meg semmit! Ellenben magadat Jézushoz hasonlítod (!!!) Legyen már benned egy kis Istenfélelem! Jézus soha nem Tett volna ilyen dolgot. Jézus soha nem beszélt senkivel közönségesen és bárdolatlanul azért, mert nem rá figyeltek.
Te idejöttél és "tanítani" akarsz. Ám neked van szükséged tanulásra! Először is: meg kell tanulnod, nem az intellektuális ismerettel jutsz előre, hanem azzal ha megéled Jézus tanítását. Ha olyan erényekben gyakorlod magad, mint: előzékenység, tisztelet adás, önuralom,békesség ....
Látod? Azt mutattad, hogy épp ezen gyümölcsöknek vagy híjával. Ez baj!!! Ezek a Szentszellem gyümölcsei!
-
Somer:
Úgy gondolom, te senkivel nem beszéltél meg semmit! Ellenben magadat Jézushoz hasonlítod (!!!) Legyen már benned egy kis Istenfélelem! Jézus soha nem Tett volna ilyen dolgot. Jézus soha nem beszélt senkivel közönségesen és bárdolatlanul azért, mert nem rá figyeltek.
Te idejöttél és "tanítani" akarsz. Ám neked van szükséged tanulásra! Először is: meg kell tanulnod, nem az intellektuális ismerettel jutsz előre, hanem azzal ha megéled Jézus tanítását. Ha olyan erényekben gyakorlod magad, mint: előzékenység, tisztelet adás, önuralom,békesség ....
Látod? Azt mutattad, hogy épp ezen gyümölcsöknek vagy híjával. Ez baj!!! Ezek a Szentszellem gyümölcsei!
Szerintem meg somer nem ismersz. De majd bizonyságot tesz Krisztus rólam... Meglátod a hitemet a cselekedeteimből. És bizony találkozunk majd az új Jeruzsálemben. :afro:
Miből gondolod, hogy tanítani akarok? Miből gondolod, hogy lehet tanítani valakit aki nem akar tanulni?
A zsidó írástudók is furcsálták Krisztust és az ő tanítványait. Mert még törvényekben éltek. Nem ismerik a kegyelmet. És Jézusnak is azt mondták, hogy nem féli az Istent. Hozzászólásodból látni héber gyökereidet testvérem.
JA, és a Szent szellemnek 9 gyümölcse van. Galata 5-ben. Van miben bővőlködnöm még, dicsőség az Úrnak. :01:
Neked ezeket küldöm:
1Kor 8,2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess.
Bocsásd meg a mi bűneinket, miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek
Róm 14:3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt.
Róm 14:4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.
ÉS kérlek testvérek lapozzunk túl ezen... Minden nap új van. Van esetleg valakinek valami elmélkedése esetleg?
-
Mt 11,29
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok
fife mondta:
Miből gondolod, hogy tanítani akarok? Miből gondolod, hogy lehet tanítani valakit aki nem akar tanulni?
-
Testvérem a lapozást csak a rendezés után fogjuk megtenni. Nem kértél nyilvánosan bocsánatot senkitől sem.
-
Somer:
Úgy gondolom, te senkivel nem beszéltél meg semmit! Ellenben magadat Jézushoz hasonlítod (!!!) Legyen már benned egy kis Istenfélelem! Jézus soha nem Tett volna ilyen dolgot. Jézus soha nem beszélt senkivel közönségesen és bárdolatlanul azért, mert nem rá figyeltek.
Te idejöttél és "tanítani" akarsz. Ám neked van szükséged tanulásra! Először is: meg kell tanulnod, nem az intellektuális ismerettel jutsz előre, hanem azzal ha megéled Jézus tanítását. Ha olyan erényekben gyakorlod magad, mint: előzékenység, tisztelet adás, önuralom,békesség ....
Látod? Azt mutattad, hogy épp ezen gyümölcsöknek vagy híjával. Ez baj!!! Ezek a Szentszellem gyümölcsei!
Szerintem meg somer nem ismersz. De majd bizonyságot tesz Krisztus rólam... Meglátod a hitemet a cselekedeteimből. És bizony találkozunk majd az új Jeruzsálemben. :afro:
Miből gondolod, hogy tanítani akarok? Miből gondolod, hogy lehet tanítani valakit aki nem akar tanulni?
A zsidó írástudók is furcsálták Krisztust és az ő tanítványait. Mert még törvényekben éltek. Nem ismerik a kegyelmet. És Jézusnak is azt mondták, hogy nem féli az Istent. Hozzászólásodból látni héber gyökereidet testvérem.
JA, és a Szent szellemnek 9 gyümölcse van. Galata 5-ben. Van miben bővőlködnöm még, dicsőség az Úrnak. :01:
Neked ezeket küldöm:
1Kor 8,2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess.
Bocsásd meg a mi bűneinket, miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek
Róm 14:3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt.
Róm 14:4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.
ÉS kérlek testvérek lapozzunk túl ezen... Minden nap új van. Van esetleg valakinek valami elmélkedése esetleg?
Kedves fife.
Ez a beírásod teljesen elszomorít.
Nem tanultál semmit.
Hol az alázat? Hol a tisztelet? Hol a bűnbánat?
Hol a szeretett?
Hol a békesség?
Hol a jó akarat?
Hol a szívesség?
Hol a jóság?
Hol a türelem?
Hol vannak azok a gyümölcsök amiben bővőlködsz?
Ján 9:41 Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Kérd az Urat, hogy láss. Lásd önmagad. Jel 3:18
Most Somer ajin testvéremet bántod?
Máté 5:23 Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
Máté 5:24 Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
Ezt neked küldöm:
1Kor 8,2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.
1Kor 10:12 Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
:(
:2smitten:
-
Kedves Fife!
Azt nem tudom, hogy honnan indult a beszélgetés, de azt látom, hogy hova fajult. Te nagyon fiatal vagy, mind korodat, mind a fórumozási idődet tekintve. Ezért nem is értem, hogy honnan veszed a bátorságot az ilyen hangnem megütéséhez? Olyan tesókat kezdtél ki, akik itt már jó bizonyságot adtak mind hitükről, mind a Krisztusban lévő jó gyümölcseikről. De példa előttünk mind Zoltánnak, mind Somer-ajinnak az ismeretben, a tanítás ajándékában való bővőlködésük nagyon kedves számunkra, de Magda élete is Isten számára jó illat. Nem tudom honnan is fakad ez az arrogancia, de ha Somer gyökereit kutatod, akkor jobb ha előbb magaddal vetsz számot, a te gyökereid vajon hova is vezetnek? Biztos, hogy ott van a te alapod, amit olyan nagyképüen magadénak vallassz?
Kedves Fife mi mindig szívesen fogadunk mindenkit, de hidd el jobb kedvességben és elfogadásban közelíteni minden esetben, mert ki mit vet azt aratja. Fiatalkorodra való tekintettel jobb ha tiszteletet mutatsz azok iránt, akik előljáróid lehetnek a hitben.
-
Testvérem a lapozást csak a rendezés után fogjuk megtenni. Nem kértél nyilvánosan bocsánatot senkitől sem.
Ne haragudj, mert nincs miért... Így ez el is fog maradni.
-
Mi a véleményetek a formálódásról?
Péld 27,17 Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat
A bennünk lévő vasak összeéleződnek. Van úgy, hogy az ISten oda tesz az ember elé egy nagy vasoszlopot.
Nem véletlen, hanem azért, hogy hogy formálja. Ez az igehely, mind emberi kapcsolatainkra, mind házasságra is igaz. Szükséges egy kis összecsiszolódás. Kultúrális, neveltetési, társadalmi helyzetből hozott szokásaink lemettsződnek.
MErt nem ezek kapcsolatunk alapja, hanem Krisztus.
Mindegy, hogy honnan jövünk, egy biztos, hogy Krisztus képmására fogunk formálódni. A formálódás olykor fáj, mint minden próba. De növekedést hoz.
Kicsi lemetsződések egy nemesebb dolgot hoznak elő. Addig melegíti az ötvös az aranyat, amíg arcát meg nem látja benne.
Vagy Jeremiás 18,3-4. Készített az Úr rossz edényt, de nyomban helyre hozta. Mi kell az agyag formálásához? Egy kis víz és egy formáló kéz. Megnedvesít minket is Isten az ő Szent Szellemével. Meglágyít formálás előtt. HA kell büszkeséget tör le, vagy megtöri szívünk, hogy hozzá kiálltsunk.
Az ujjának finom mozdulatával egy hengerből szép cserépedény lesz. A horpadás fáj.
Akarunk e együtt formálódni, egymás hite által épülni? Mert a próba növekedést hoz. Bővölködhetünk Krisztus jellemében. A szellem gyümölcseiben. Aki elkezdte bennünk a jó dolgot, be is fejezi. Akarunk e kipróbált keresztények lenni, akik megállnak a viharban, ha fúj a szél?
És végezetül, ahogy Jakab levél is mondja, ezt mindenkor örömnek vegyük. Jak 1,2-3 Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek. Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
-
Kedves fife, biztos nem vetted észre, hogy ez egy blog.
Ezt a blogot Ajon testvérem indította, és ez olyan, min amikor valaki épít egy házat, és ha oda be akar menni valaki akkor kopog, de a betörő nem kopog az biztos.
Ráadásnak erre a házépítésre én kértem meg őt :hehe:
Ennyit előljáróban.
Ha megengeded tennék fel neked egy két kérdést, amire szeretném, ha szívedből válaszolnál, mert az értelmeddel sok mindent tudsz, de Isten a szíveket vizsgálja.
Szóval egy pár kérdésre, ha a többiek is megengedik akkor kérnék választ, ha hajlandónak mutatkozol erre.
:2angel:
-
Kedves Fife!
Azt nem tudom, hogy honnan indult a beszélgetés, de azt látom, hogy hova fajult. Te nagyon fiatal vagy, mind korodat, mind a fórumozási idődet tekintve. Ezért nem is értem, hogy honnan veszed a bátorságot az ilyen hangnem megütéséhez? Olyan tesókat kezdtél ki, akik itt már jó bizonyságot adtak mind hitükről, mind a Krisztusban lévő jó gyümölcseikről. De példa előttünk mind Zoltánnak, mind Somer-ajinnak az ismeretben, a tanítás ajándékában való bővőlködésük nagyon kedves számunkra, de Magda élete is Isten számára jó illat. Nem tudom honnan is fakad ez az arrogancia, de ha Somer gyökereit kutatod, akkor jobb ha előbb magaddal vetsz számot, a te gyökereid vajon hova is vezetnek? Biztos, hogy ott van a te alapod, amit olyan nagyképüen magadénak vallassz?
Kedves Fife mi mindig szívesen fogadunk mindenkit, de hidd el jobb kedvességben és elfogadásban közelíteni minden esetben, mert ki mit vet azt aratja. Fiatalkorodra való tekintettel jobb ha tiszteletet mutatsz azok iránt, akik előljáróid lehetnek a hitben.
1 Tim 4,12 Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.
Kedves Irma, lehet igazad van abban, hogy én még csak 11 éve vagyok Jézus követője. Ajándékaim az írásmagyarázás, nyelvek nemei. Az intést még csak most gyakorolom. Csak kb. 8 tantárgyat vettem a KETA iskolában a 40 helyett. Még tanulok. Ám a fenti ige neked is szól.
Ha hitéletemre kíváncsi bárki, akkor: Magyarországi Biblia Szól Egyház, Pásztor Majoros Kende vezető lelki pásztornál legyen kedves Imrefi Ferencről érdeklődni, mert neki vagyok elszámoltatható, mert a rábízott gyülekezet betakarását van szerencsém élvezni.
Mielőtt érdemben válaszolnál, kérlek olvasd el előző hozzászólásomat is.
Szeretettel: Feri
-
Kedves Magda. Várom kérdéseidet, ha fel szeretnéd tenni.
-
Kedves Magda. Várom kérdéseidet, ha fel szeretnéd tenni.
Köszönöm!
Milyen evangéliumot hallottál, amire elfogadtad a megváltásodat?
Ez mikor volt?
-
Fife-t tiltottam a forumrol. A topicot ki fogjuk tisztitani az irasaitol, de errol Somer Ajin testveremmel egyeztetunk, hiszen az O blogja.
-
Kedves Fife!
Te irtad ezt az Igét :
"....1 Tim 4,12 Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban....."
hanem légy példa....beszédben...magaviseletben....
Van még mit tanulnod. Nagyon arrogánsan léptél föl, és már mindenkibe belekötöttél aki csak írt a hozzászólásodhoz. Én ezt a stílust nem szeretem, és csak azt remélem, hogy Somer testvérem megelégeli azt amit a blogjával művelsz, és törli az egészet. Nincs jó hatása rám az írásaidnak. Nyoma sincs benned az alázatnak, a mások tiszteletben tartásának. Nagyképűen sorolod itt, amit az Úrtól kaptál. Ez nekem csak annyit árul el, hogy Isten türelme végtelen és szeretete kimeríthetetlen. Nem is szeretném folytatni veled a beszélgetést. Én nehezem tudom kezelni azt, amikor valaki ilyen módon képviseli azt amiben hisz. Nem is kell ebbe belefolynom, majd tapasztaltabb testvéreim reagálnak mindarra, amit itt te behoztál a fórumra. Tulajdonképpen nagyon sajnálom, hogy így alakult. Itt mi szeretünk Isten előtti kedvességben beszélgetni látásainkról, és amikor még nem is sikerül teljesen így, tudunk egymástól bocsánatot kérni, és tudjuk egymást magunktól különbnek tartani. Így ez a te fellépésed nekem teljesen idegen, bocsáss meg nekem azért, hogy itt befejezem a beszélgetést veled. / De azért azt szívből kívánom, hogy egyszer valósággal tudjon áradni belőled a Krisztus beszéde gazdagon! /
-
Alázat-vagy ÁL alázat?! Ezt a kérdést járjuk körbe, ha van rá kapacitásotok Testvéreim.
Mert nagy különbség van e két fogalom között! Mert amíg az Alázat fontos és kiemelten elhagyhatatlan,(Jób 5,11;Jób 22,29;Péld 16,19;Péld 18,12; Péld 29,23;Ézs 57,15;Mik 6,8(!!!);Sof 2,3;Mt 11,29!!!;Rm 12,16... és van még jó néhány erre való figyelmeztetés,
Ellenben az ÁL alázat nem jó, sőt...Ám ennek megértéséhez ugorjunk egyet témában és térben, és nézzük meg a Tanító ill.Tanítvány viszonyulását.
A Tanító az akinek Ismerete megvan ahhoz hogy taníthasson, Tanítvány pedig az: Aki jellemvonásaiban, megnyilvánulásában, beszédében a Tanítóját jeleníti meg!
Tehát: Ha a Tanítvány túl akar lépni a Tanítón, akkor a tanító érdekes arckifejezéssel mered rá.mert tudja: A tanítvány ismereti szintje a legjobb esetben is csak részleges és nem igazolja azt hogy "függetlenítse magát"
Ám ha a Tanító a tanítványát megbízza egy feladattal, és az nem végzi el, mondván: nem vagyok erre készen ill. nem vagyok rá méltó! Azzal ad 1: Megkérdőjelezi és kétségbe vonja a tanítóját! ad2; felülbírálja a tanító döntését! ad3; ENGEDETLEN!!! Ebben az esetben ezt nevezzük ÁL alázatnak, és mint látjuk ez NEM JÓ!
Szeretném látni erről a témáról a véleményeteket!
-
Kedves Ajin soraidat olvasva érdekes fényt kapott az Úr Jézus "Missziói parancsa"
Mt 28,19
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen
Azért érdekes, mert mindég (?) úgy gondoltam, és most ez megerősödik, hogy csak az Ő tanítványai lehetünk, és mindenkinek aki Tőle elfogadta a megváltását, tanítványává kell válnia.
Mindenen, minden helyzeten, és mindenkin keresztül Ő tanít
:angel2:
-
Mt 23,8
Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
Ebben az aspektusban a mester = Tanító !!! ez csak Jézus lehet!!! mert ugyan Ő adott Tanítói szolgálatot,Ef 4,11
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: de mint mondtam: " Tanítvány pedig az: Aki jellemvonásaiban, megnyilvánulásában, beszédében a Tanítóját jeleníti meg!
Tehát a Testben lévő tanítói szolgálatban állók, igazából csak TANÍTVÁNYOK (!!!) Akik Mesterüket közvetítik a hallgatóság felé!
-
II. Rész. A tanítói- írásmagyarázói elhívásról.
Ebben a részben a tanítói- írásmagyarázói 'hivatal' kulisszatitkaiba szeretnélek bevezetni titeket. Kicsit ellebbentve a fátylat erről, az egyesek által túlmisztifikált- míg mások által teljesen le 'degradált' szolgálatról.
Először is a tények: tény: hogy a tanítói- írásmagyarázói szolgálat fontos, ha valóban Istentől kiválasztott ember végzi. (erről később bővebben)
tény az is, hogy erre a szolgálatra igazából a hívőknek csak az első lépéseikben LENNE
szükségük. (sajnos ez nem így történik de nem csak a tanítók hibájából)
Ugyanis meg van írva: ( Jer.31,31) 'És mindannyian Istentől tanítottak lesznek. És nem
tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyafiát mondván ,ismerjétek meg az Urat,
mert ők mindnyájan megismernek engem a kicsinytől a nagyig. Azt mondja az Úr.'
(Egy-null a lenézőknek) ám sajnos mint mondtam ez valamiért mégsem így van.
Miért? Nos a válasz több részből áll, és a felelősség megoszlik mindkét csapat közt.
Elsősorban vannak tanítók, akik saját hivatalukat többnek tartják mint ami.
Maguknak nagyobb fontosságot tulajdonítanak, mint amit az Úr rendelt.
A tanulókat elijesztik a maguk generálta fontoskodásukkal.
Azután a' lelkes hívők ' tábora: akik kényelemből nem akarnak felnőni,
Akik lustaságból és érdektelenségből nem nyúlnak a tudásért,
/ és persze ezt álalázattal tetézik, mondván: ki vagyok én? És hogy jövök én ahhoz?)
akik a felelősséget így próbálják elhárítani, ezt mondván: ő mondta!!! Nálunk így tanították!
Persze ezeket a kifogásokat nem fogja elfogadni az Úr.
Azt fogja mondani ezeknek az embereknek: volt Szentírásod, kaptál lehetőséget, volt tanítód. de téged nem érdekelt mert az Én személyemből neked nem kellett több. Nem érdekelt téged az amit adni akartam! Neked fontosabb volt a te téveszméd, mint az igazság. Na persze a 'tanítók' is kapnak egy - két jó szót.. .Az írásban legalább annyi figyelmeztetés vonatkozik a tanítókra, mint a prófétákra.
Lássunk ezekre is példát: Máté 5,19 ' Valaki csak egyet is megront a legkisebb parancsolatok
közül és úgy tanítja, az embereket, a mennyek országában a legkisebb lészen'
Jakab levele 3,1 'Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt hogy súlyosabb ítéletünk
lészen!' ( akar még valaki önként tanítani??? Hm?)
Egy-egy.( A misztifikálók egyenlítettek)
Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban szorítkozzunk az Úrtól küldött tanítókra. / ez egyszerűbb, mert egyrészt belőlük kevesebb van, másrészt az ő motívumaikat a szentírásból könnyebb nyomon követni/
Egy az Úr által kiválasztott tanító, 'foggal-körömmel ragaszkodik a szentíráshoz. Nem beszél 'kútfőből' nem a saját ötleteit osztja meg másokkal.
Igét - igére építi fel a tanítást, sőt ő maga a háttérben maradva az Úrra mutat, és szinte hozzá húzza- lökdösi a tanítványokat. Az igazi tanító, ( hogy egy ismert filmből idézzek) csak az ajtót mutatja meg, de tudja, hogy minden embernek egyéni joga oda bemenni-vagy nem menni, És ezt nem '' felejti ''el közölni az érintettekkel. De bátorítania kell az embereket arra, hogy felfedezzék a belső teret, nem törődve a falakkal, megmutatva nekik azt: hogy azok csak ködfalak, amik az állhatatlanok, és a felületes emberek elijesztésére, és távoltartására vannak.
Megértetve a hallgatósággal, hogy nincs felső határ az Úr ismeretében, mindig több és több van belőle, csak éhezni és szomjúhozni kell. Azt mondja az Úr : ( Mt.5,6) ' Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ŐK MEGELÉGÍTETTNEK . Azt mondja az Úr ( Jn.14,6) ' Én vagyok az út , az élet és az IGAZSÁG!
Példa besz.8,17 ' Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek megtalálnak'
Tehát meg kell küzdeni a tudásért, a kijelentésekért. És tudjátok mekkora boldogság amikor az Úr kijelenti magát?! Egy szempillantás alatt összeforrnak az igék, egymást magyarázva. Egy új, addig sosem látott mélységben értjük meg a írást, azok az igék, amiket már annyiszor elolvastunk, egy egészen új fényben ragyognak fel, sokkal mélyebb és teljesebb értelemben, Csodálatos táncban összekapcsolódva új fényben, világosságot árasztva, teljesen átformál, mintegy kiemel magunkból, és könnyes szemmel csak azt tudjuk mondani: köszönöm Jézus! Értem, megértettem. Tudom mit jelent az hogy él bennem az ige. Uram értem amit mondasz a János ev.6,63-ban: ' A beszédek, melyeket néktek szólok: szellem és élet!!! Jézus. Annyira csodálatos vagy Uram.
És ezek után nem úgy szól az imátok: Jézus legyél az én Uram, legyen szívem a trónszéked, Hanem így: Jézus: Uram vagy, én a tied vagyok, szívem a trónszéked. És akkor, és csakis akkor megértitek mekkora különbség ez.
Igen Uram. Örvény-örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára ( Zsolt.42,8) mert belőled sosem elég, mindig többet és többet belőled. Szeretlek Jézus!
Szívünk együtt kántálja az Istentől ihletett sorok szerzőjével: „ ki kétkedőn vizsgálja Őt, annak választ nem ád.. .az igaz hívőnek kijelenti az Úr önmagát"
És teljes szívetekből fogjátok érezni azt hogy ezt másnak is látnia kell! Ezt másoknak is meg
KELL mutatnom. Minden nap azt fogjátok mondani: Uram el akarok menni hozzád minden
nap a tanításaidért, el akarom vinni a testvéreimnek. Amíg téged szolgállak, addig van részem
ebben a gyönyörben, ez a csoda a lételememmé vált, nem akarok többé nélküle élni.
És a lelketek együtt énekel az angyalok kórusával: Uram igéd éltet. Minden szavad élet, és
szellem. És mint fa víz mellett levelet hajt, termést érlel, új virágot és gyümölcsöt terem, igéd
bennem.
( upsz, kicsit elkalandoztam. Bocsássatok meg.) de a lényeg ez!
Istentől kapott, és csakis tőle származó tanítást szabad átadni, egy jó tanító nem mások által 'leadott' tanítást ad elő sajátjaként, hisz az Isten gazdagságának tárháza végtelen és kimeríthetetlen. Pláne meg: egy az Úrtól küldött tanító előadása, mindig zavarba hozóan időszerű, a hallgatók számára személyes üzenetet hordoz, fel nem tett kérdésekre választ ad.
És most, nyíljon meg a lelki szemeitek, és lássátok amit meg szeretnék mutatni nektek. Egy az Úrtól érkezett tanító, a tudás és az ismeret hegyének egy tetszőleges szintjén áll. Nem érdekes mennyire magasan, hiszen mindig több van előre.
A feladata: hogy a testvéreit, felsegítse arra a szintre ahol ő van, és segítse őket a feljebb jutásban, azzal hogy bátorítja őket. Ebben az esetben nem természet ellenes, ha a tanítvány magasabb szintet ér el mint a tanítója. ugyanis, mint már említettem, csak a távlatokat mutathatjuk meg másoknak, csak a lehetőségeket, és persze azokból sem mind. Hiszen mindenkinek magának kell érte menni,
És az elszántságán (tudás és ismeret éhségén és szomján) múlik mennyit ér el.
Találós kérdés: tudjátok mit jelent ez? ' A Szeleket teszi követeivé, és a lángoló tüzet szolgájává' ( Zsolt.104,4)
Ezen érdemes elmerengeni, én nem mondom meg.
Egy, az Úrtól küldött tanító, elsősorban tanuló! Olthatatlan szomjjal, és éhséggel keresi-kutatja az igazságot. Gyermekként lelkesedik és gyönyörködik az új kijelentésekben. Soha nem elégszik meg.
Mindig többet és többet akar. Semmit nem tart meg magának.
Apropó! Még egy találós kérdés: tudjátok mi különbözteti meg a Galileai tengert a holt tengertől? Hmmm??? ... nos az, hogy a Galileai tengeren átfolyik a Jordán folyó, és miközben életet visz tovább, addig a Galileai tengert is gazdaggá és élővé teszi. De a Holt tengerbe csak belefolyik.
Így járnak azok is akik maguknak tartják meg önző módon a kijelentéseket, és az ajándékokat!
Amit kapok azt adom. Ahogy kapom úgy adom!
Ezt parancsolta az Úr : ( Mt.10,7-8) ' Ingyen kaptátok- ingyen adjátok!!!
( pffff na ez...) Igen! Ez parancs! Ez is. És még mi? Hát pl.: Jn.14,15 ' Aki engem szeret, az
megtartja amiket parancsoltam!!! ( vagy) Jn.14,21 ' Aki ismeri az Én parancsolataimat és
megtartja azokat, az szeret Engem, azt szereti az Én Atyám, Én is szeretem azt, ÉS
KIJELENTEM MAGAM ANNAK! Egyszóval semmit nem adnak ingyen!
De a legigazabb tanító sem ér semmit, ha nincs hallgatósága! Mert a sikerhez a tudásra éhes
tanulók is kellenek. És most álljunk meg egy szóra. Nem elírás az hogy tanuló, szándékosan
nem tanítványt írtam. Ugyanis: az hogy tanítvány már egy rang! Egy tisztség.
Tanítványok azok, akikben fel lehet ismerni Jézust. Pl.: Mt.26,73 ' Kevés idő múlva pedíg az
ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: bizony te is közülük való vagy, hiszen
a te beszéded is elárul téged'
LE SEM TAGADHATTA A MESTERÉT
Na... ilyen egy tanítvány!
Ha már itt tartunk Péterről néhány gondolat. Péter esetében a hívők általában mosolyogni
kezdenek. ' a hirtelen meggondolatlan emberke' mondják róla.
Őt még Pál is rendre utasította.
De valamiért mégis ő lett a kőszikla!
Miért?
Először is. Péter egy kemény életet élő halász ember volt, mint olyan, durva is lehetett, de amikor találkozott Jézussal azonnal felismerte Őt és így szólt: ( Luk.5,8) ' Menny el tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok' azonnal bűnbánatra indult. Azután a viharos tengeren történt „ malőr" ( Mt.14,28-31) ' Péter pedíg felelvén néki monda, Uram ha te vagy ,parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedíg monda: jövel. És Péter kiszállván a hajóból jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet megrémüle, és mikor kezd vala merülni, kiálta: Uram tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván a kezét, megragadá őt és mondá: kicsiny hitű miért kételkedtél? Ezen azután jót mosolyog mindenki. De belegondoltunk már abba? Hogy csak ő merte erre kérni Jézust? Valaki elgondolkodott már azon? Hogy amíg a többiek halálra váltan kuporogtak Péter a vizen járt. És a legfontosabb: mint halász mindenki biztos lehet abban, hogy Péter tudott úszni. Méghozzá nem is akár hogy. János evangéliumában olvashatjuk.21,7-8. Mégsem azt olvassuk, hogy hitetlenségében visszatempózott a csónakhoz! Törődjünk bele: Péternek nagyobb volt a hite már akkor is, mint sok mai ' önjelölt hithősnek.' Későbbiekben meg még nagyobbra nőtt.
Tanulók pedig, azok a Szentírás megfogalmazása szerinti '' gyermekek'' ( Zsid.5,13); ( I Kor.3,1-4) akik még járatlanok az igazság beszédében, és tejjel élnek. Gyorsan oszlassunk el egy csúnya félreértést: EZ NEM SZÉGYEN! De tovább KELL fejlődni. Ehhez kellenek a tanítók, ehhez kell a tudás éhség és szomjúság. Ehhez kell egy határozott döntés: meg akarom tanulni, tanítvány akarok lenni! És ez nem időhöz van kötve, hanem csak a szándékhoz! Mennyire kell az ismeret? Mennyire vagy képes magad átadni?
Erről Pál így írt: ( I Kor.9, 24-27 ) Nem tudjátok- é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan de csak egy veszi el a jutalmát? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban viaskodik, mindenben maga türtető, azok ugyan hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig hogy romolhatatlant.
Én azért Úgy futok, mint nem bizonytalanra. Úgy viaskodom mint aki nem levegőt vagdos. Hanem megsanyargatom testem, és szolgává teszem, hogy amig másoknak prédikálok, magam valami módon, méltatlanná ne legyek'
Így kell nekünk is! Mindannyiunknak, kivétel nélkül. Nincs megállás, nem lankadva. Mindig csak tovább előre.
Tehát még egyszer: a tanítónak a feladata, hogy elindítsa az embereket a tanítványság rögös útján, felkészítve és bátorítva őket. Nem vitás hogy nagy a felelősség. De nekik szerepük igazából ''csak'' az indulásnál van! ( optimális esetben)
Ha az én ' szösszeneteimmel' vagy beszédemmel nem az Úrra és az Úr igéjére irányítom a figyelmet, akkor nem ér semmit a szolgálatom. Ha az előadásaim hallgatása, vagy az írásaim olvasása után nem az Úrnak vagytok hálásak az Ő igéiért, akkor tolvaj és szélhámos vagyok, aki meglopja az Urat. A tanító kötelessége: hogy minden esetben az Urat hirdesse! (és nem önmagát) a tanító eszköz az Úr kezében az Ő céljaira, Isten dicsőségének magasztalására, az Úr igéinek hirdetésére a parancsolat szerint! (Mt.28,19-20) '' Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak, és a Szentszellemnek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt amit Én parancsoltam néktek, és íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen.
-
Kedves Somer Ajin Testvérem!
Nagyon köszönöm ezt a nagyszerű írást.Úgy kell tanulnunk Isten igazságát,azzal a "kíváncsisággal" és tudni vágyással és bizalommal,ahogy a gyermekek tanulnak.
Dicsőség az Úrnak!
-
Én is köszönöm a magyarázatot, jó ebben a kérdésben világosan látni. Várom a folytatást!
-
Én is köszönöm a magyarázatot, jó ebben a kérdésben világosan látni. Várom a folytatást!
Az üzenőfalra írtam, csak a szemem törölgetésével tudtam elolvasni 3x-i nekifutásra, nagy áldás számomra a nem könyvízű leírás.
Élő és a szívemhez szóló.
:2smitten:
-
Egyetértek.
:2smitten:
-
http://www.youtube.com/watch?v=CAJaqDr2KVg# (http://www.youtube.com/watch?v=CAJaqDr2KVg#)
Ezt a linket Irma Testvérem tette be egy topikba... megnéztem....most azt mondom nektek: Hát...........IMÁDKOZZUNK!!!
-
Mennyire igaz ez Testvérem!
"...Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus."
(Ef 5,14)
-
ÁMEN!!! ÁMEN!!! ÁMEN!!!
Halleluja! Halleluja! Ezért az üzenetért.
Máté 5:4 Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
Az Igaz gyöngy a szenvedésből, születik.
A megváltásunk, a szenvedésből született.
Minden ami értékes a szenvedésből születik.
:2smitten:
-
ÁMEN!!! ÁMEN!!! ÁMEN!!!
Halleluja! Halleluja! Ezért az üzenetért.
Máté 5:4 Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
Az Igaz gyöngy a szenvedésből, születik.
A megváltásunk, a szenvedésből született.
Minden ami értékes a szenvedésből születik.
:2smitten:
:angel2:
Én is örülök a reakcióknak :2smitten:
-
Testvéreimnek szeretettel.
Ha Kol. /A Minden /
Mózes az égő csipkebokor előtt áll, és az Úrral beszél. Mózes kérdése az Úrhoz: Ma Semo? (mi a neved?) /"2Móz 3,13
Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?"/
És erre az Isteni felelet: Echje aser Echje! (Vagyok aki Vagyok) / "2Móz 3,14
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok."/
A teremtett ember, tehát nem képes értelemmel felfogni Isten nevének jelentését (sem)! Ezért megérteti velünk a cselekedeteiből. Vagyok jelenti pedig: volt-van-lesz. tehát állandó! Mindig és mindenütt jelenlevő-Mindenható-Korlátozhatatlan-teljhatalmú-Első és Utolsó,vagyis EGYETLEN!!! E miatt mondja a próféta:Ézs 43,10
Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!
Héberben, /ezen a nyelven szólt Isten a választott népéhez, ez a nyelv volt a választottak nyelve, ezen a nyelven írta saját kezével a Parancsolatokat/ (2Móz 31,18
Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.)
A névnek Jellem jelző,ill. prófétikus jelentése van! Tehát a cselekedeteiből nyilvánítja ki számunkra az Ő személyére vonatkozó tulajdonságait.
Isten tehát először tesz valamit, mi pedig ebből értjük meg az Ő nevét abban a cselekedetében. Vegyünk egy példát: Jahve Rófe ( Az úr a TE Gyógyítód)
ezt akkor értjük meg: amikor egy betegségünkből felerősít-meggyógyít, és ekkor FELISMERJÜK BENNE A GYÓGYÍTÓNKAT! És megvalljuk: ISTEN AZ ÉN GYÓGYÍTÓM! nem általánosan-hanem személyesen. ebben lesz erő akkor amikor bizonyságot teszek róla mint SZEMÉLYES GYÓGYÍTÓMRÓL, és egyben ez a különbség az intellektuális ismerettel rendelkező bizonyságtevő ill. a személyes meggyőződésen alapuló bizonyságtevő között is! Ez naggyából akkora különbség, amekkorát csak közhellyel tudnék prezentálni, ám Jézus esete miatt megfogalmazódott a szentírás bizonysága szerint a hallgatóságában.:Mt 7,28-29
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Ez a hatalom pedig jelenti a teljes meggyőződésen alapuló kijelentéseket!
Tehát Isten nevét,ill annak jelentését Emberi értelem fel nem foghatja, ámde az Úr mégis törekszik arra hogy megismerjük őt, azáltal: hogy kijelenti magát számunkra az Ő cselekedetei által! A megismerésének fontosságára pedig Pál is utal:Ef 3,19
És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.
Minek okán tehát szükség megismernünk az Urat teljességgel! Mindez pedig hogyan lehetséges? Nos:Gal 2,20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;
Ami pedig jelenti: Én meghaltam e világnak- az egómnak- a törvény által tehát halott vagyok! mint halott tehát NEM TEHETEK SEMMIT! CSELEKVŐ KÉPTELEN VAGYOK!
Amikor pedig szükségbe kerülök, az Úr szabadítására van szükségem, NEM JÓ DOLOG VISSZAJÁRNI KÍSÉRTENI! A VILÁG SEM NÉZI JÓ SZEMMEL AZ ÉLŐ HALOTTAK CSELEKVÉSÉT! NE LEGYÜNK OLCSÓ HORRORFILMEK ZOMBIJAI!
HA valamit én teszek-akkor tehát nem az Úr teszi! (Bár megengedi, de ne legyünk értetlenek ebben a dologban. ez nem kedves Isten előtt, és nekünk sem kedvez. nem visz közelebb a célunkhoz: vagyis nem vezet bennünket a saját cselekedet Isten ismeretre!)
Más azonban ha a gondommal Istenhez fordulok, és Ő megsegít! Ebből nekünk lesz egyszer egy szabadulásunk a szorultságunkból-azután egy bizonyságunk Isten gondoskodásáról-és ezekkel egyszerre Hatalom a bizonyságtételünkben!
Aki előtt bizonyságot teszek Isten szabadításáról, az érezni fogja a különbséget az általános megvallás, és az én bizonyságtételem között. most mégegyszer utalnék Mt.7,28-29 re.
Hogy miért is fontos hogy erővel és hatalommal legyünk bizonyságok? Nos: MERT EZÉRT VAGYUNK!!!Zsolt 107,22
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!; Csel 1,8
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
De ha nem ismerjük Őt személyesen, ha nincs vele közösségünk, ha nincs róla kijelentésünk, ha nem értjük Őt mi sem, akkor miről tehetünk bizonyságot Vele kapcsolatban? Nem a mi lelkesült szavaink hatására térnek meg az emberek Jézushoz, hanem a kiáradó Szentszellem bizonyságtételére! Ha azonban a mi beszédünk erőtlen és silány, akkor a bizonyságtételünk legjobb esetben is csak kellemes időtöltés!ÁLLJUNK MÁR MEG EGY PILLANATRA ENNÉL A PONTNÁL! ne nézzünk már el e felett a kijelentés felett, mert ez igazán sarkallatos pont. Itt dől el, hogy valaki a szolgálatával NEVETSÉG TÁRGYÁVÁ TESZI E MAGÁT, VAGY ERŐVEL TUD E SZOLGÁLNI AZ ÚR DICSŐSÉGÉRE! Mielőtt sértődötten felhorkanna valaki, kérlek benneteket nézzünk erre egy példát bizonyságul, természetesen a Szentírásból: Apcsel.19,11.
És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által:
12.
Annyira, hogy a betegekhez is elvivék az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének belőlök.
13.
Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, a kikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál.
14.
Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, a kik ezt mívelik vala.
15.
Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?
16.
És reájok ugorván az az ember, a kiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból.
17.
Ez pedig tudtokra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.
18.
És sokan a hívők közül eljőnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket.
Mindezek fényében tehát, fussunk neki a témának megint! HA Isten cselekvését megtapasztalom szorultságomban, akkor megismerem-FELISMEREM ŐT, mint:
1. Jahve-Cidkénú - Az Úr a mi igazságunk – bűnbocsánat, szabadulás a bűn uralma alól
2. Jahve-Mekaddés - Az Úr a megszentelő - Az Úr aki elválaszt-megszentel engem
3. Jahve-Salóm - Az Úr az én békém-békességem
4. Jahve-Samma - Ott lakik az Úr ( Bennem lakik az Úr)
5. Jahve-Rófe - Az Úr az én gyógyítóm – egészség és gyógyulás
6. Jahve-Jíre - Az Úr gondoskodik – sikereim záloga, szabadulásom a törvény átkától (is)
7. Jahve-Nisszi - Az Úr az én zászlóm – biztonság, szabadulás Az Úr aki ENGEM diadalra vezet.
8. Jahve-Rói - Az Úr az én pásztorom
És ezeket személyesen KELL MEGTAPASZTALNI-ÁTÉLNI, HOGY A TAPASZTALAT ÁLTAL MEGGYŐZŐDÉSSÉ VÁLJÉK BENNEM AZ ÚR SZABADÍTÁSA,MINDEZEK ÁLTAL PEDIG VALÓDI KÖZÖSSÉGEM LEHESSEN VELE, AZÉRT: MERT Ő ÍGY AKARJA-ERRE HÍVOTT EL!!!
-
Igen és Ámen
-
:angel2:
2Móz 10,2
És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
:2angel:
5Móz 6,8
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
Kinek szól a felszólítás, kinek kell hallani?
Nem mindenki hallja, csak az hallja akinek szól!
Jeruzsálemben, akiknek szólt, azok hallották, akiknek szólt, azok saját nyelvükön hallották - megértették - akiknek nem szólt, azok azt gondolták "..édes bortól részegedtek meg ..."
Tanítani kellett a leszármazottakat arra, hogy milyen csodákat cselekedett "...velünk Isten...", a csoportos tanítás, a fiúnak adott tanítás, úgy, hogy az unoka - "fiad fia is hallja" - közösségi tanítás.
Különben a szó ismeretszerzésre jó, de:
Péld 29,19
Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
"Kösd a te kezedre", felszólítással a cselekvés közben is Rá gondolást, "...gondolkodj arról éjjel és nappal ...", felszólítást hozza tudomására annak aki meghallja, mert neki szól.
Zsid 8,8.
Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök.
:2angel:
9.
Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.
:2angel:
10.
Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.
:2angel:
11.
És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.
Nincs mindenkinek a szívében a törvény, mert nem mindenkinek szól az ígéret.
Ahogy nem hallotta mindenki a szót, mert nem volt rá halló füle
mert:
Péld 20,12
A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.
Csak akinek Ő adja, mert nem mindenkié hit.
Egyetlen fület sem tehetek hallóvá, sokszor elmondhatom "figyelj", akarhat is ő szándékosan figyelni, még is csak azt hallja, ami megerősíti az ő szívének gondolatát: "édes bortól részegedtek meg".
Ha azt gondolom magamról, hogy tudok valamit, az az én szívemnek gondolata:
1Kor 8,2
Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.
Tovább vezetni engem csak akkor tud az úton a Mindenható - milyen érdekes Ő Mindenható, és mégsem tud engem tovább vezetni - akkor tud tovább vezetni, ha én megalázom magam az Ő hatalmas keze alatt :pirul:
Igen Uram, megalázom magam a Te hatalmas kezed alatt, mert még csak egyet tudok, hogy semmit sem tudok
:ima02:
Ámen
-
:012:
Nagyon fontos kijelentés, mert minden témánál ez köszön vissza.
Most figyelek fel rá
:019:
-
Shalom!
Kérlek Ajin írd le az ismerkedéstől a házasságig azokat a lépéseket, amiket a hívő izraelita betart.
:2smitten:
-
Ez engem is érdekel! :afro:
-
Ismerkedés??? Ortodox körökben előfordul, hogy az eljegyzéskor látják életükben először egymást a házasságkötők.
Nagyot lendítene a dolgon, ha konkrét kérdést tennél fel testvérem.
-
Az én tudomásom szerint a szülők határozzák meg, hogy kihez megy hozzá a gyermeke, vagy kit kell elvennie.
De valószínűleg ez is példa a sok szokás közül.
Én úgy kérdezem, hogy mi a Biblikus ismerkedés?
-
Ismerkedés??? Ortodox körökben előfordul, hogy az eljegyzéskor látják életükben először egymást a házasságkötők.
Nagyot lendítene a dolgon, ha konkrét kérdést tennél fel testvérem.
Kedves Ajin pl, ha nem is látják egymást a házasulandók, aki közvetít, sok információnak van a birtokában, és lehet, hogy többet tudnak egymásról a házasság előtt, mint akik naponta találkoznak.
Azt tudom, hogy van aki pl, Magyarország lakósa, és Izraelbe megy férjhez, vagy Izraelből nősül, és ide hozza a feleségét.
Szóval szeretnék erről az "élethosszig tartó kapcsolat" alapozásról és indulásról minél többet megtudni, ha lehet.
Persze lehet, hogy ez csak egy kívánság, amit majd az Úr adott időben megválaszol, ha Ő jónak tartja.
:2smitten:
-
Shalom. Értem a kérdésed. Tehát. Ortodox körökben, (ahol ez lehetséges)
Az történik: hogy a szülők döntenek, esetenként már akkor, mikor a házasulandók még gyermekek.akár egymástól távol,más országban élnek. nem kutatnak egymás után,kivárják a rendelt időt-bízva a szüleik döntésében. A szülők esetenként ismerhetik egymást-esetenként nem. Általánosnak mondható, hogy Házasság közvetítőn keresztül köttetik a "Szövetség" Közvetítőn keresztül megegyeznek-majd sok év múlva, megejtik a kézfogót.
Eljegyzés (kézfogó): Ez már egy fogadalom! Itt már "majdnem Házasságról" beszélünk. A pár egy, ám még felügyelet nélkül nem találkozhatnak. Nincs "magánéletük" Ám ennek ellenére Ők már egyek.Ebbe nem szólhat bele kívül álló-ill. nem gondolhatják meg magukat a szövetség tagjai! Visszavonás nincs!
(kivéve a paráznaságot,ami ez esetben már házasságtörés) Rendkívül érdekes párhuzam: Nézd csak a jelen állapotunkat! Mi Jézus Krisztus jegyesei lettünk! (egyház) Már nem járhatunk más utakon-kerülendő a kitérő, de az esküvő még várat magára!!!
Neológ körökben ez szintén ismert eljárás, ám itt már vannak kivételek. Elképzelhető, hogy a pár tagjai választanak, ill. döntenek.
A kézfogótól azonban már itt is Szentségről beszélünk!
Világi viszonylatban azonban nekem lenne egy kérdésem: (nem vita indítónak szánom, hanem gondolkodtatónak) Ádámnak és Évának mennyi ideig kellett várni az anyakönyv vezetőre? Amennyiben ők voltak az első ember pár, tehát elsőként mégis az anyakönyv vezetői hivatal volt az első? Isten ajánlásra (amennyiben Ő volt a közvetítő) Ki mondott igent? Ha ezek nem voltak így, akkor hogy hogy nem kérdőjelezték meg Ádám és Éva házasságát a későbbiek? (hiszen ez így nem volt törvényes a "mai" legalábbis a "felvilágosult" modern kor szerint) Vagy az anyakönyv vezetői hivatal, és az azzal járó "törvényesítés" csak emberi törvény csupán? ha pedig az: Akkor hogy van az: hogy az egyház számára mégis az az első, és az Isteni pecsét csak sokadlagos?
Mert ugyanis ez régen nem így volt-és a "fejlődő" társadalmakban továbbra is az a menete a dolgoknak: hogy a két család összefog, építenek egy házat közösen az ifjú párnak,( ez esetenként egy-két nap!) és megáldva egybekötik őket! Ne azt nézzük hogy ez pl afrikában van így-hanem azt nézzük hogy azon törzsön belül is így van, akik a KOHENITÁK leszármazottai (FŐPAPI REND) délafrikában, és ők ennek tudatában is vannak, és gyakorolják a hitüket, és megtartják a törvény parancsolatait, ahogy egyebekben ez tőlük el is várható!!!
Tréfás Zsidó lábjegyzet a jegy gyűrűről: Miért csak a nők hordanak jeggyűrűt? Mert a galamb sem gyűrűzi meg a gazdáját!
-
Köszönöm a választ :2angel:
Gondolom ez a benne résztvevőknek olyan, mint az anyja tejének az íze a csecsemőnek :angel2:
-
Kedves testvéreim.
Volna mit tanuljanak a keresztyének, Krisztus követői, ezen a téren, az ősöktől.
Sajnos, én úgy láttom, a mai keresztyén fiatalság teljesen a világra és a világhoz szabja a párválasztást, és az együttélést.
Semmibe véve Isten útmutatásait. Vagy a szülők tanácsit, félretéve az ő tapasztalataikat és bölcsességüket.
Tegnap ifi órán volt ilyen témánk, párválasztás és együtt élés.
Csak egy, hogy lássuk a mai felfogást - az egyik kérdés így hangzott: "- mennyit kell egy fiú és egy lány együtt járjon, hogy megismerjék egymást?
Milyen balgatag kérdés.
Vajon mennyit járt Izsák az ő feleségével amíg megismerte őt?
Vajon mennyit járt az ember Krisztussal amíg megismerte őt?
Senki sem ismeri meg a másikat az együtjárás alatt, addig mindenki a legjobbat mutatja, majd az együtt élés idején ismerik meg egymást.
Ott, akkor kell igazán odaadja magát egyik a másiknak.
Hol a hit , ha mi akarjuk kiválasztani társunkat, és nem bízunk az Úrban és abban, hogy Istentől vegyük át, a hozzánk illő párt.
Miért keresek, kéne hagyjam megtalálni magam.
Csak az keres, aki meg akar szerezni magának valamit.
A házasság viszont nem megszerzés, hanem odaadás, feláldozás, oda szentelés.
Menjek még mélyebre - rabszolgaság és halál. Mert oda kell adjam magam a másiknak.
A baj, az lett ebben a világban, és sajnos Krisztus követői között is, hogy a házasságot megszerzésnek, az önzés és a vágyak kielégítésére használják.
Ahogy mondtad testvérem, olyan ez mint a Krisztussal kötött házasságunk, úgy megyünk bele hogy önmagunkat föláldozzuk, odaadjuk az Úrnak az életünket, így kell ez legyen a házasságban is, odaadni életünket a másiknak.
Nem lenne annyi tönkre ment házasság. (és itt keresztyénekről beszélek).
:2smitten:
-
"Hol a hit , ha mi akarjuk kiválasztani társunkat, és nem bízunk az Úrban és abban, hogy Istentől vegyük át, a hozzánk illő párt.
Miért keresek, kéne hagyjam megtalálni magam.
Csak az keres, aki meg akar szerezni magának valamit.
A házasság viszont nem megszerzés, hanem odaadás, feláldozás, oda szentelés.
Menjek még mélyebre - rabszolgaság és halál. Mert oda kell adjam magam a másiknak.
A baj, az lett ebben a világban, és sajnos Krisztus követői között is, hogy a házasságot megszerzésnek, az önzés és a vágyak kielégítésére használják.
Ahogy mondtad testvérem, olyan ez mint a Krisztussal kötött házasságunk, úgy megyünk bele hogy önmagunkat föláldozzuk, odaadjuk az Úrnak az életünket, így kell ez legyen a házasságban is, odaadni életünket a másiknak.
Nem lenne annyi tönkre ment házasság. (és itt keresztyénekről beszélek).
:2smitten:
Nagy ÁMEN-t mondok szavaidra Testvérem.
-
Na fiúk, ja bocs férfiak, meglett családapák. :hehe:
Gondoltatok már arra, hogy még a hívő férj és hívő feleség is engedetlen lehet Isten elvárásának, ha nem a házastársának kedveskedik első sorban?
Mert engem erre a tanításra vezetett vissza a Szent Szellem, még pedig Sámuel mondása alapján amivel Sault fedte.
Aztán amikor ezt az igét teljes szívvel - a NEKI engedelmesség miatt - be akartam tölteni, akkor vezetett csak tovább :2smitten:
-
Engedelmeskedni-vagy kedveskedni? mert nem mindegy!!!
I Kor.7,23.
Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.
24.
Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.
25.
A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek.
26.
Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni.
27.
Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget.
28.
De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.
29.
Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna.
30.
És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna.
31.
És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.
32.
Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon KEDVESKEDHESSÉK az Úrnak;
33.
A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon KEDVESKEDHESSÉK a feleségének.
-
Jaj ne mán kibeszélt ...
A NEKI engedelmesség a Sámuel intésében olvasható :hehe:
:2smitten:
-
Had egészítsem ezt ki drága testvérem
még két versel:
Kor 7:34 Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon KEDVESKEDHESSÉK a férjének.
1Kor 7:35 Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul.
A házastársamhoz való ragaszkodásom, az Úrhoz való ragaszkodásom, mikor a házastársamnak kedveskedem az Úrnak kedveskedek.
Persze ezt mind Istenfélelmében, az első hely, a minden, megmarad az Úr.
Ef 5:21 Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében.
:2smitten:
-
Had egészítsem ezt ki drága testvérem
még két versel:
Kor 7:34 Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon KEDVESKEDHESSÉK a férjének.
1Kor 7:35 Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul.
A házastársamhoz való ragaszkodásom, az Úrhoz való ragaszkodásom, mikor a házastársamnak kedveskedem az Úrnak kedveskedek.
Persze ezt mind Istenfélelmében, az első hely, a minden, megmarad az Úr.
Ef 5:21 Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében.
:2smitten:
Igen igen igen
1Kor 7,33
A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének.
Mivel a férj feje a feleségnek ezért mindenben ő mutat példát :2funny:
-
:hehe: Ef 5,33
Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az ő feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig meglássa, hogy félje a férjét. :2knuppel:
:2funny:
-
ÁMEN!!!
-
Amen :afro:
-
Tessék igyekezni, kezdjétek el szeretni magatokat, nagyon nagyon nagyon, mert akkor majd félni fog benneteket a hitvesetek.
Miért is szerethetitek saját magatokat?
:2smitten:
-
Azért, mert Isten a saját képére teremtette a férfiút!( 1Móz 1,26
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon)
De számodra az Igének ebben a vonzatában, mit jelent az : szeretni?
-
Azért, mert Isten a saját képére teremtette a férfiút!( 1Móz 1,26
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon)
De számodra az Igének ebben a vonzatában, mit jelent az : szeretni?
:?:
Rm 1,25
Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.
Aztán pedig nem is a férfiút teremtette Isten a saját képére, mert amikor Isten teremtette az embert nem is volt férfiú, hanem csak EGY EMBER.
Férfi csak attól lett, hogy lett nő :hehe:
Én például azért próbálom magam szeretni, mert ez nem csak a házasokra áll, hanem minden Megváltását elfogadóra, hogy szeresd felebarátod, mint magadat, de ha magamat nem tudom szeretni, akkor hogy szeressem őt azt a másikat :?:
Szóval azért próbálom, mert értem meghalt az Úr Jézus, én neki ennyire fontos vagyok, tehát akkor magamnak is fontosnak kell legyek, aztán Ő, ilyen esendő testben akar lakni, tehát akkor ez az esendő test nagyon hasznos, mert NEKI kel lakásul.
Aztán egy csomó ideig várt rám, amíg mind azokon a zegzugokon végig jártam, amiket kárnak és szemétnek ítélhetek, és Ő ebből, a sok salátából, finom ennivalót tud készíteni, amivel én is és más is táplálkozhat.
Szóval ilyen dolgok szoktak eszembe jutni - Ő juttatja eszembe - amikor az idős kor tanulása nehezemre esik :2funny:
-
Testvérem. Megértettem hogy :Téged tanít Isten... Téged IS tanít Isten... Téged ÚGY tanít Isten.
Ám attól talán Isten és az emberek előtt nem találtatok hazugnak, ha engem nem úgy tanít Isten... :szomorkas:
-
Testvérem. Megértettem hogy :Téged tanít Isten... Téged IS tanít Isten... Téged ÚGY tanít Isten.
Ám attól talán Isten és az emberek előtt nem találtatok hazugnak, ha engem nem úgy tanít Isten... :szomorkas:
Jól is néznénk ki, ha téged is úgy tanítana legjobb tudomásom szerint te férfi ember vagy.
:2angel:
Én majd 2x olyan korú, mint te, amit te tanulsz és megosztod, és amit én tanulok és megosztom az igazán a KRISZTUS TESTÉNEK a tulajdona, mert a tanulás ott kamatozik, oda megy minden amit a FEJ jónak ítél.
Még jó, hogy nem mi szűrjük meg, mert akkor úgy járnánk mint az Úr Jézus földi szolgálata idején az akkori vallásos zsidók, - ahogy az Úr nekik mondta.
:2smitten:
-
Kedves Somer-ajin testvérem!
Az a jó, hogy Isten mindőnket különféle utakon járat és tanít. Mindig nagyon nagy örömet szerez ha ti, tapasztaltabb testvérek megosztjátok azokat a kincseket amelyeket Istentől kaptok. Sokat épit ezáltal az Úr! Köszönöm. :01:
-
Shalom. Értem a kérdésed. Tehát. Ortodox körökben, (ahol ez lehetséges)
Az történik: hogy a szülők döntenek, esetenként már akkor, mikor a házasulandók még gyermekek.akár egymástól távol,más országban élnek. nem kutatnak egymás után,kivárják a rendelt időt-bízva a szüleik döntésében. A szülők esetenként ismerhetik egymást-esetenként nem. Általánosnak mondható, hogy Házasság közvetítőn keresztül köttetik a "Szövetség" Közvetítőn keresztül megegyeznek-majd sok év múlva, megejtik a kézfogót.
Eljegyzés (kézfogó): Ez már egy fogadalom! Itt már "majdnem Házasságról" beszélünk. A pár egy, ám még felügyelet nélkül nem találkozhatnak. Nincs "magánéletük" Ám ennek ellenére Ők már egyek.Ebbe nem szólhat bele kívül álló-ill. nem gondolhatják meg magukat a szövetség tagjai! Visszavonás nincs!
(kivéve a paráznaságot,ami ez esetben már házasságtörés) Rendkívül érdekes párhuzam: Nézd csak a jelen állapotunkat! Mi Jézus Krisztus jegyesei lettünk! (egyház) Már nem járhatunk más utakon-kerülendő a kitérő, de az esküvő még várat magára!!!
Neológ körökben ez szintén ismert eljárás, ám itt már vannak kivételek. Elképzelhető, hogy a pár tagjai választanak, ill. döntenek.
A kézfogótól azonban már itt is Szentségről beszélünk!
Világi viszonylatban azonban nekem lenne egy kérdésem: (nem vita indítónak szánom, hanem gondolkodtatónak) Ádámnak és Évának mennyi ideig kellett várni az anyakönyv vezetőre? Amennyiben ők voltak az első ember pár, tehát elsőként mégis az anyakönyv vezetői hivatal volt az első? Isten ajánlásra (amennyiben Ő volt a közvetítő) Ki mondott igent? Ha ezek nem voltak így, akkor hogy hogy nem kérdőjelezték meg Ádám és Éva házasságát a későbbiek? (hiszen ez így nem volt törvényes a "mai" legalábbis a "felvilágosult" modern kor szerint) Vagy az anyakönyv vezetői hivatal, és az azzal járó "törvényesítés" csak emberi törvény csupán? ha pedig az: Akkor hogy van az: hogy az egyház számára mégis az az első, és az Isteni pecsét csak sokadlagos?
Mert ugyanis ez régen nem így volt-és a "fejlődő" társadalmakban továbbra is az a menete a dolgoknak: hogy a két család összefog, építenek egy házat közösen az ifjú párnak,( ez esetenként egy-két nap!) és megáldva egybekötik őket! Ne azt nézzük hogy ez pl afrikában van így-hanem azt nézzük hogy azon törzsön belül is így van, akik a KOHENITÁK leszármazottai (FŐPAPI REND) délafrikában, és ők ennek tudatában is vannak, és gyakorolják a hitüket, és megtartják a törvény parancsolatait, ahogy egyebekben ez tőlük el is várható!!!
Tréfás Zsidó lábjegyzet a jegy gyűrűről: Miért csak a nők hordanak jeggyűrűt? Mert a galamb sem gyűrűzi meg a gazdáját!
Kedves Ajin, a jegyesség előtt az elígérkezettek egymással milyen kapcsolatot tartanak, a szülőknek milyen kapcsolatuk van.
Gondolom leveleznek, életvitel tekintetében megegyeznek, ez még engedélyezetten felbontható, ez a kapcsolat?
Pl. kiderül, hogy valamelyikük elfogadta a Messiást, vagy elviselhetetlenül rossz érzése van a másik jelenlétében.
Gondolom itt a kölcsönösség érvényes, vagy megkülönböztetik, hogy a galambot a gazda gyűrűzi :pirul:
:2smitten:
-
Kézfogótól kezdődően tartanak kapcsolatot. ez már nem felbontható kapcsolat! Itt már esküvel kötelezték magukat.
-
Kézfogótól kezdődően tartanak kapcsolatot. ez már nem felbontható kapcsolat! Itt már esküvel kötelezték magukat.
Kedves Ajin köszönöm a válaszod.
Tehát jól értem?
- sem levelezés, sem telefon beszélgetés nem lehetséges a kézfogóig?
A "kézfogó" milyen szokás rendszerben zajlik?
:2smitten:
-
Sziasztok
Más téma - megbocsájtással kapcsolatos
A nagynénémmel beszélgettem a megbocsájtásról is, pl kérdezte hogy ennek meg annak az életemben hogy tudtam megbocsájtani. Igyekeztem elmagyarázni neki, majd bocsánatot kértem tőle is, azokért, amikkel valaha megbántottam, egy-két konkrétumot is megemlítve (megjegyzem, az általa állandóan felemlegetésre kerülő dolgokért már többször bocsánatot kértem tőle, mégis mindig előhozza)
Majd mondtam . előre kérve ne legyen mérges, hogy haraggal voltam(vagyok- sajnos elő elő jön még) a rokonokra, és rá is bizonyos dolgokért, amiket már párszor megbeszéltünk (tisztázni nem sikerült szerintem soha). De szeretném, ha tudná én megbocsájtok neki. Sajnos ezen majdnem vita lett, mert azt mondta ő nem tett semmit, amit nekem meg kellene bocsájtani ( tudom ez talán csak akkor lenne érthető teljesen, ha leírnám életem történetét...megszülettem, gyerek voltam éltem jó család, jó rokonok.......aztán meghalt anyukám....aztán jött minden csőstül).
A lényeg, olyan rossz érzésem van, amiatt hogy ő nem fogadta a bocsánatkérésemet, mintha nem lenne teljes a megbocsájtásom.....pedig bennem az én bántásaim miatt bennem van az öszinte megbánás, de ebbe is bezavar, hogy ő nem fogadta a megbocsájtásomat....
remélem érthetőre sikerült :( :( :07:
Hát harcolgatok itt én "kicsi gyermek", az ellenség lehet az ó-emberem meg az egom...
hogyan tovább....
Tünde
-
Testvérem. Először is, nem írtad meg hogy az említett nagynéni,megtért hívő-e? Abból amit írsz, azt gondolom nem! Ebben az esetben, csak magadban menjen végbe a megbocsájtás felé, mert ő nem értheti... ill erre is vonatkozik:Mt 7,6.
-
Kedves B.Tünde.
Talán értem, talán nem amit leírsz, a konkrétumokat biztos nem mert azt nem is írtál, de a benned zajló csatát azt én is éltem, és élem is még mindég.
Lehet, hogy más is, de nem biztos, mert a magányos bokor, magányos fa jobban ki van téve a szél cibálásának, mint az erdei fa és bokor, de sokkal szivosabb lesz, ha megmarad a cibálások után. - ez egy hasonlat amit az Írott Írásban is sokszor alkalmaznak az emberre=fa.
Minden ami ért engem addig amíg nem adtam át teljesen magam az én Uramnak, az hozzásegített, hogy közelebb kerüljek Ő hozzá, de nem mindenki kerül a próbák által közelebb a Mindenható Istenhez.
Aki nem Hozzá kerül közelebb, hogyan is érthetné meg azt aki ezeken a nehézségeken keresztül jutott el arra, hogy neki igen is szüksége van arra az Istenre, Aki magát feláldozta érte.
Talán érthető :hehe: amit írtam, ha nem akkor kérdezz privátban :017:
-
Testvérem. Először is, nem írtad meg hogy az említett nagynéni,megtért hívő-e? Abból amit írsz, azt gondolom nem! Ebben az esetben, csak magadban menjen végbe a megbocsájtás felé, mert ő nem értheti... ill erre is vonatkozik:Mt 7,6.
Ajin,
Nem ő nem tért meg, ő "hithű katolikus", sajnos Mária képecskével a szobában
Tünde
-
Testvérem. Először is, nem írtad meg hogy az említett nagynéni,megtért hívő-e? Abból amit írsz, azt gondolom nem! Ebben az esetben, csak magadban menjen végbe a megbocsájtás felé, mert ő nem értheti... ill erre is vonatkozik:Mt 7,6.
Ajin,
Nem ő nem tért meg, ő "hithű katolikus", sajnos Mária képecskével a szobában
Tünde
:?:
Hát... ezaz...
-
Bocsáss meg kedves Somer-ajin testvérem, mert a kérdés nem nekem lett feltéve, de lehet több körülmény ismeretében / priviben is beszélgetünk Tündével / jobban értem amit leírt.
Drága Tünde!
Ha te őszintén megbántad, és őszinte szívvel bocsánatot kértél akkor te a te részedet megtetted. Csak a sátán akar téged bevinni egy zegzugos "zöld" erdőben ahol majd hagy keringeni az önvádlás, a kárhoztatások, és a terhek újból és újbóli felvételével. Jól lefoglal, hogy ne tudj békességre találni Jézus Krisztusban. Ne hagyd. Ha őszintén rendezted Jézus Krisztussal, az érintetekkel akkor nyugodtan menj tovább, akkor is ha a többiek nem tudnak ezen túllépni. Te megmaradhatsz békességben, mert igéretünk van rá, hogy nem nekünk kell innentől harcolni, mert harcol értünk maga az Isten. De csak akkor teheti meg, ha te mozdulsz ki abból a kegyelemből, amit kaptál.
Tudom könnyebb mondani, mint megtenni, hogy egy felhánytorgatás közben békességben maradj, te nem is tudod megtenni, de a benned élő Jézus Krisztus meg tudja tenni, Ő szótlanul állt a vádlói előtt is. Csak add át ezt a helyzetet Őneki, és hagyd, hogy Ő rendezze ezeket a dolgokat.
szeretettel : Irma
-
Kedves Magdi, Irma, Ajin
Köszönöm a válaszokat... :2smitten:
meg vagytok hivva túrógombócra....a gombóc valós...a meghívás virtuális... :08:
Tünde
-
Kedves Magdi, Irma, Ajin
Köszönöm a válaszokat... :2smitten:
meg vagytok hivva túrógombócra....a gombóc valós...a meghívás virtuális... :08:
Tünde
Köszönöm a köszönést, te is annyit értettél belőle mint én a virtuálisból :pirul:
:148: :120: :072: :076: :148:
-
És virtuális lesz az étkezés is? :hehe:
Esetleg fénypostán küldik? Ha igen, akkor ne felejtsd el kinyitni az ablakot, különben mérges lesz nénje! :2funny:
:2smitten:
-
És virtuális lesz az étkezés is? :hehe:
Esetleg fénypostán küldik? Ha igen, akkor ne felejtsd el kinyitni az ablakot, különben mérges lesz nénje! :2funny:
:2smitten:
Bemutatom lüke Aladárt... :hehe:
Ja ja a Köbükit
-
Kedves Magdi, Irma, Ajin
Köszönöm a válaszokat... :2smitten:
meg vagytok hivva túrógombócra....a gombóc valós...a meghívás virtuális... :08:
Tünde
Köszönöm a köszönést, te is annyit értettél belőle mint én a virtuálisból :pirul:
:148: :120: :072: :076: :148:
Kedves Magdi,
Lehet annyit értettem csak, de nem is agyalok sokat jobb....
A gombóc finom volt, komolyan, nénjének is ízlett :08: :08:
-
:afro:
-
:135:
-
Ésaiás próféta könyve 24. rész
1.
Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!
2.
S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, a kinek hitelez;
3.
Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.
4.
Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.
5.
A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.
6.
Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.
7.
Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám szívűek.
8.
Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendők zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.
9.
Énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ívónak;
10.
Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!
11.
Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.
12.
A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.
13.
Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midőn a szüret elmult.
14.
Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől.
15.
Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.
16.
A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.
17.
Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója!
18.
És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.
19.
Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;
20.
Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!
21.
És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:
22.
És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.
23.
És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen.
Ézs 14,29
Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jő ki, a melytől szárnyas sárkány származik.
Példa besz.24,17.
Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18.
Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
Ézs 16,3
Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiűzötteket, és a bujdosót ne add ki!
Péld 20,19
Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.
-
Ésa.8,20.
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
Ám.8,11.
Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12.
És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13.
Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
Jer 2,35
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
-
Kedves Somer Ajin Testvérem!
Köszönöm ezeket a nagyszerű elgondolkodtató igéket.
Imádkozom,hogy az Úr adjon nekünk bölcsességet.
Kérlek oszd meg velünk gondolataidat.
-
:angel2:
Jer 15,19
Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz;
és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam.
Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájok!
Bizony a jót a hitványtól most is nekünk kell elválasztani, akinek kenete van a Szenttől, ezt pedig kérni kell, mert nem automatikus, bizony semmi sem automatikus Isten országában, csak aki kéri, éhezi és szomjazza, csak ő kapja, és nem saját hasznára, hanem másnak a szolgálatára.
1Jn 2,20
És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.
:2angel:
Fil 4,4
Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
:2angel:
5.
A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
:2angel:
6.
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
-
Kedves Ajin bajban vagyok, mert szerettem volna annak nyomára jutni, hogy Istenen kívül lehet e, illetve kell e hálásnak lenni emberi szolgálatért.
Nem találok erre az Írott Írásban semmit sem, vagy rosszul keresek,
Segítenél?
Addig eljutottam, hogy amit akartok, hogy veletek cselekedjenek ti is azt cselekedjétek, na már most, ha én azért teszek valakivel valamit mert viszonzást reméllek, akkor ez egy helytelen alapállás? - persze az IGE szerint!
:2smitten:
-
Shalom Magdus. A kérdésedre válaszul: Mindenek előtt tisztázandó: A Hála Istennek ajánlandó, mert Isten az aki annak gyümölcsét megtermi!( Ézs 57,19
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!)ill.: (Ézs 42,8
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.) Tehát: A Testvéri szolgálatért, Istennek kell hálát adni, De a Szolgálót illik megbecsülni!(hogy csak pár példát említsek:)
1. 1Kor 16,18
Mert megnyugtatták az én lelkemet és a tiéteket is. Megbecsüljétek azért az ilyeneket.
2. Fil 2,29
Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:
3. 1Thess 5,12
Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket...
-
http://www.youtube.com/watch?v=MUtH5FdrVXc#noexternalembed-ws (http://www.youtube.com/watch?v=MUtH5FdrVXc#noexternalembed-ws)
Machar /Holnap/
Holnap, talán hajókban utazunk,
Eilat-tól az elefánt csont partig
És régi rombolóink kezükben naranccsal jönnek felénk.
Mindez nem mese és nem is álom,
úgy igaz mint dél időben a fény.
Mindez eljön holnap, ha nem ma
és ha nem holnap, akkor holnapután.
Holnap talán minden ösvényen
oroszlán fogja vezetni a nyájat,
ezer harang, és az ünnep
sok-sok csengője szól.
Holnap ezer új lakhely épül
és a dal szárnyal a balkonokon,
ragyogó kökörcsinek és tulipánok nőnek ki,
majd a romok közül.
Holnap, miután a hadsereg
leveti egyenruháját,
szívünk készenlétben áll,
Akkor minden ember megépíti két kezével,
amiről ma még csak álmodik.
-
:angel2:
Kérlek ezt is fordítsd le
http://www.youtube.com/watch?v=z0Dj-dBCmDI#noexternalembed-ws (http://www.youtube.com/watch?v=z0Dj-dBCmDI#noexternalembed-ws)
-
Az a helyzet, hogy a video feltoltoje (tulajdonosa) nem engedi a kulso megtekintest.
-
Shalom Magdus. A kérdésedre válaszul: Mindenek előtt tisztázandó: A Hála Istennek ajánlandó, mert Isten az aki annak gyümölcsét megtermi!( Ézs 57,19
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!)ill.: (Ézs 42,8
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.) Tehát: A Testvéri szolgálatért, Istennek kell hálát adni, De a Szolgálót illik megbecsülni!(hogy csak pár példát említsek:)
1. 1Kor 16,18
Mert megnyugtatták az én lelkemet és a tiéteket is. Megbecsüljétek azért az ilyeneket.
2. Fil 2,29
Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:
3. 1Thess 5,12
Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket...
Köszönöm a válaszod kedves Ajin, és valóban a hála Istent illeti meg, és felé irányuló hálánkat termi meg a Szent Szellem,
ennek ellenére nekem kellemetlen a hálátlanságot tapasztalni, ez akár felém akár más felé indul.
Rossza a - "nekem jár" mentalitás - aki mindenkitől elvárja, hogy őt szolgálják, és ez neki annyira természetes, hogy ezért semmi viszonosságot nem ad.
Nem hiszem el, hogy a Megváltó nem vár el a megváltottól semmit, nem hiszem el, hogy akit megváltottak az azt csinálhat mindent továbbra is amit akar, és úgy ahogy akarja.
Ha valaki elfogad egy dolgot - hívő ember - akkor igaz, hogy azt Istentől fogadja, mert valóban Ő az Aki, erre buzdítja az adásra - az engedelmes embert - de az engedelmessége méltányolandó, és vétkezik Isten ellen, ha ezért a hálátlanságának ad hangot.
Ezzel ő követőket gyárt és a hálátlanság Isten előtt nem dicsérendő - gondolom én.
:2angel:
-
Nos.Ugyan nem írtál konkrét dolgot,(valószínűleg nem is kell),Ám így picit bonyolult válaszolni.Általánosan javallható majd minden helyzetre: az önvizsgálat!
Az ember kérdezze meg magát,magára nézve!(Gal 6,4
Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.)
Ez a legtöbb esetben működik. Jelen esetben: Én mennyire tudok hálás lenni? Miért tudok hálás lenni? kinek tudok hálás lenni? Mert ha én elvárom-ill. reménylem a hálát bár miért is, akkor az a minimum, hogy én is tudjak hálás lenni!
Amit vet az ember azt aratja is!(Gal.6,7)
Ám véleményem szerint itt inkább a "viszont tartozásról" beszélünk.Ugyanis: Azok akik Istenéi,bármit is tesznek,vagy bár miben működnek közre, Isten eszközeiként, Isten beavatkozását hordozzák.Ezért Istennek jár a hála! De a Testvérnek jó és hasznos lehet a viszont tartozás megadása, (számára alkalmas időben.) A legtöbb szolgáló, azzal is boldogan beérné ha nem támadnák hátba azok, akik felé szolgált.Ha nem kérdőjeleznék meg a hitét,ill. a vezetését.(Isteni vezetését) Ha azok akikfelé szolgált, nem tekintenék őt "leküzdendő akadálynak" hogy magukat erősnek, vagy "mittomén" minek mutassák.
Ez is egyféle hála akár, mondjuk: megbecsülés.
Ám Pál szavai ma is fontosak lehetnek: 2Kor 10,7
A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk.
Amennyiben nem a kérdésedre válaszoltam, kérlek jelezd felém, és korrigálok azonnal.
-
:2angel: Pontosan a kérdésre válaszoltál, illetve elkezdtük a beszélgetést az együtt gondolkodást.
Valóban önvizsgálatot kell tartani abban a formában ahogy leírtad, én mikor vagyok hálás, illetve meddig terjed az én hálám.
Itt már a hűség kérdése is hozzá kapcsolódik a gondolathoz - legalább is bennem ez is felmerül.
Valaki felé - konkrét személy felé - csak a figyelmes ember tud szolgálni.
Egyszer egy, nekem nagyon kedves ember, azt mondta, egy családban szílvás gombócot főznek Jóska nagyon szívesen eszi, Pistinek nem a legkedvesebb étele, de a szülök igazságosan akarnak osztani, így mindenki 6 gombódot kap - és senki sem elégedett.
Valahogy így van a társas kapcsolatunk minden területe - bocs de most ez jutott eszembe.
Te válaszolsz nekem és én azzal háláljam meg hogy (?) :063:
Neked mi a hála?
Mi a viszont tartozás?
-
Szeretnék én is kérdezni. Mindenkitől, aki jelenlétével megtiszteli ezt a topikot, ha szabad. Mire vonatkozik ez az Ige?:2Móz 20,7
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi!
Valóban érdekelne a testvérek véleménye.
-
Szerintem vonatkozik a hiába kimondott szavakra is, amelybe Isten nevét kimondják.
Másodsorban amelynek nagyobb hordereje is van az előzőnél, ha Isten nevében cselekszünk hiábavaló dolgokat.
Egyelőre ennyi jutott eszembe a témáról...
-
1.
És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2.
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6.
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
Gondolom, hogy összefügg az előtte levő sorokkal a tiltás.
Azt is gondolom, hogy jelentősége van annak a szónak a te Istenednek nevét...
A Csipkebokornál Mózesnek azt mondja Ábrahám Izsák és Jákob Istene, tehát kifejezetten a népének szól a figyelmeztetés.
Mikor mondom valamire, hogy hiába való, hiába volt.
Akkor amikor nincs eredménye a cselekedetemnek a tevékenységemnek az utamnak.
Azt mondja a Mindenható Kiálts hozzám és megfelelek
Ha nem hiszem, hogy a problémámban Ő tud segíteni, a problémámban CSAK Ő tud segíteni, akkor hitetlen vagyok.
Nem hitből szólítom meg, tehát hiába vettem fel az Ő SZENT NEVÉT
:ima02:
-
Köszönöm a hozzászólásotokat. Még várnék pár hsz.-t
-
Amellett,hogy szavakban nem vesszük hiába az Úr nevét,az életünknek is olyannak kell lenni,hogy az Ő útjain járjunk.Mert ha nem így teszünk,alkalmat adunk arra,hogy miattunk szidalmazzák az Úr szent nevét. :062:
-
http://www.youtube.com/watch?v=0E3dQtXkns0# (http://www.youtube.com/watch?v=0E3dQtXkns0#)
E föld enyém, mert itt születtem én,
itt várt sok küzdelem, remény.
Itt voltam kisgyerek és mindent ismerek,
innen léptem át az álmok küszöbén.
E föld enyém, itt megértik szavam,
itt életemnek célja van.
Sok hősi nemzedék emléke bennem ég,
ha erre gondolok, elönt a büszkeség.
Sok hősi nemzedék emléke bennem ég,
ha erre gondolok, elönt a büszkeség.
Ezt nem veheti el senki már,
bal sors, vagy jó szerencse vár,
míg élek én, e föld enyém.
-
Az Ítélet,amit magunkra kértünk!
Ézsaiás 8,20. A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
Az Úr Igéje: Zakariás 13,7.
Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8.
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9.
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Egyszer rég a Tanítóm-Barátom és Mentorom azt mondta nekem: Vigyázz mit kérsz az úrtól, mert megkapod!
Most látom mi történik, és látjuk mind hogy mik vannak. széthúzó és széteső gyülekezetek-leromlott állapotú testvérek, abba maradt szolgálatok, sekélyessé és erőtlenné lett minden amiért oly sokat dolgoztak-oly sokan. ANDRÁS KERESZTEK ÉS ÁCSKAPCSOK... ezekkel toldozunk-foltozunk,ezekkel próbáljuk összetartani azt aminek látszatát fent szeretnénk tartani.A világon csapás-csapást követ, természeti katasztrófák, balesetek, háborúk és merényletek!
A Hívők imája az elmaradásért-a szétesett dolgok hejreállásáért könyörög, a csapások megszűnését kérjük...ezzel kimondatlanul is az érintetlenül hagyást!
Kutassuk Isten elrejtett igazságát eggyütt, és kérjünk kijelentéseket: amik vezetése szerint igyekezzünk azon, hogy a csapás minket ne sújtson!
Az Úr Igéje:Zsidókhoz írt levél 12,25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
Tudjuk mind: Azért veszélyes a gonosz, mert Istent utánozza! Mint teremtmény nem tudja Isten teremtését felülmúlni, de a HAMÍSÍTVÁNYAIVAL megtévesztheti az Isten követőit! nem lebecsülendő veszély, mert az Úr mondja:Mk 13,22
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. Az érthetőség kedvéért lássunk erre egy példát: Az Úr Igéje:V Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.ÉS KÖSSED AZOKAT A TE KEZEDRE JEGYÜL, ÉS LEGYENEK HOMLOKKÖTŐÜL A TE SZEMEID KÖZÖTT!
Utánzat:Jel.13,16.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenekí! Mindezekből látható, a csalás és utánzás valós veszély!
Ennek fontosságára elvezetett minket a szentszellem, így vele egyetértésben mi magunk kértük Istent,több esetben is : Leplezze le a csalót,
tegye számunkra láthatóvá a megtévesztést!
És láttuk mind, és Tanui vagyunk az ünneplésnek! láttuk az emberi erő diadalát, az emberi elme "nagyságát", a gazdagság növekedését,az emberi akarat és dac győzelmét, az erőszak nagyságát és legalizálását,A gazdagság, az erő és a bujálkodás bálványainak emberek általi felemelését!
És láttuk az oltáraik megépítését, az emlékoszlopok emelését...
És most látjuk azok porbahullását! és halljuk az imákat, hogy NE TÖRTÉNJEN MEG?!
MERT A HÍVŐK, AKIK SZÁMÁRA A LÁTHATATLAN A VALÓSÁG: JOBBAN RAGASZKODNAK A LÁTHATÓKHOZ MINT A LÁTHATATLAN MEGNYILVÁNULÁSÁHOZ!
Zakariás könyvének a figyelmeztetése nem a világnak szól hanem nekünk! Erről beszél Péter:1Pt 4,17
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
A két próféciát együtt értelmezve-egymás kiegészítéseként olvasva megláthatjuk hogy bizony súlyos ítélet van kialakulóban, ami először minket érint,és közülünk esnek el sokan az ítéletben!
Nekünk szól Ámos intése:Ámós próféta könyve 5,
18.
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19.
Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20.
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21.
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Mint bölcsekhez szólok, mint akik járatosak Isten beszédeiben, mint felnőttkorú testvéreimhez szólok.
Azt mondja az Úr Igéje:Jelenések könyve 4. rész 10.
Leesik a huszonnégy Vén az előtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván:
11.
Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.
Tehát ők visszadták azt amit kaptak annak akitől kapták...ez azt jelenti: Elismerik hogy az Isten mindent jobban tud és alávetik önmagukat az Ő akaratának, mintegy : elismerve az Ő hatalmát,Minden hatóságát és Királyságát!
Pál mondja: 1Kor 4,7
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
Mert az Úr Igéje ez: Mt 6,10
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Ám ehez az kell hogy először bennünk legyenek meg ezek!
Bennem-bennünk jöjjön el Isten országa! Az Ő uralma!!! Ő uralkodjon a gondolatainkon-szavainkon - cselekedeteinken! /Akkor, és csak is akkor bennünk a hallgatóság, tévedhetetlenül felismeri Jézust! De ez is a cél! Ő éljen bennünk valósággal.A Testvérekben levő kételkedést nem lehet hangerő növeléssel vagy sértegetéssel lenyomni! A felkent szolgáló pedig nem "oktató" legfőképp nem lehet "kioktató" ez elijeszt mindenkit, ez nem hasznos Istennek. Hisz Jézus sem így tanított!!! Nem szabad, hogy a hallgatóságban azon érzések vegyenek erőt, hogy a szolgáló magát erölteti a hallgatókra.Akkor a szolgáló akarata nyilvánul meg! Ezt nem szabad!
Legyen meg a Te akaratod! nem a miénk! azok csak kárunkra voltak eddig is! ne úgy legyen ahogy mi szeretnénk! Úgy ahogy Isten akarja!!!
Akarja! az akarat hattározottságot jelez. Ő tudja mire van szükség-hogy lesz jó! mi nem tudjuk!
Ne engedjük hogy ötleteink-gondolataink-érzelmeink vezessenek!
Akik leteszik a hatalmukat ( szabad akarat + egó) Isten trónja elé és alávetik magukat az Ő rendelésének, azok-azok akik az egyharmadot alkotják!
Azok maradnak meg, azok nyernek! Jézus mondja:Mt 10,39.
A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
Aki megtartja az életét vagyis az egóját és azt őrzi, annak érdekében tesz: az elveszíti mindenét és önmaga is elveszik.
De aki lemond az önös érdekeiről Isten javára az megmarad!
Isten Igéje mondja:II Mózes 12. A páska bárány elrendelése, készülődés az utolsó csapásra! "22.
És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23.
Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24.
Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
Ugye nem feljtkezünk el arról az "Apróságról" hogy ezt megelőzően Isten sötétséget bocsájtott a földre?!
nem a szemnek szolgálva kell cselekednünk! Pál mondja:Ef 6,6
Nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratját lélekből!
Miért utasít az Isten Igéje minket arra hogy örökkévaló rendtartás /Szidra/ legyen nekünk?
Nos: A válasz is megvan a Könyvben! Rm 15,4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
és újra:1Kor 10,11
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
Tehát okuljunk , tanuljunk és tudván az elkövetkezendőket: Várjunk!!!
Nem a kívülállók miatt vagyunk hívők, hanem azért engedelmeskedünk hogy a pusztító hozzánk ne jöjjön be!
Az Úr mondja:Mt 16,26
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?
És ismét:49 es Zsoltár,8.
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9.
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre!
Az állhatatlan dolgok elvesztése:A NEM IGAZI-LÁTSZAT HÍVŐK BUKÁSÁT IS JELENTI!!!
MA MÉG FELKELT A NAP...MA MÉG TART A KEGYELEM! DE MIT HOZ A HOLNAP?
-
Kedves Shomer ajin testvérem!
Ámen és Ámen minden sorodra! Az Örökkévaló áldjon!
-
Az Ítélet,amit magunkra kértünk!
Ézsaiás 8,20. A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
Az Úr Igéje: Zakariás 13,7.
Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8.
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9.
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Egyszer rég a Tanítóm-Barátom és Mentorom azt mondta nekem: Vigyázz mit kérsz az úrtól, mert megkapod!
Most látom mi történik, és látjuk mind hogy mik vannak. széthúzó és széteső gyülekezetek-leromlott állapotú testvérek, abba maradt szolgálatok, sekélyessé és erőtlenné lett minden amiért oly sokat dolgoztak-oly sokan. ANDRÁS KERESZTEK ÉS ÁCSKAPCSOK... ezekkel toldozunk-foltozunk,ezekkel próbáljuk összetartani azt aminek látszatát fent szeretnénk tartani.A világon csapás-csapást követ, természeti katasztrófák, balesetek, háborúk és merényletek!
A Hívők imája az elmaradásért-a szétesett dolgok hejreállásáért könyörög, a csapások megszűnését kérjük...ezzel kimondatlanul is az érintetlenül hagyást!
Kutassuk Isten elrejtett igazságát eggyütt, és kérjünk kijelentéseket: amik vezetése szerint igyekezzünk azon, hogy a csapás minket ne sújtson!
Az Úr Igéje:Zsidókhoz írt levél 12,25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
Tudjuk mind: Azért veszélyes a gonosz, mert Istent utánozza! Mint teremtmény nem tudja Isten teremtését felülmúlni, de a HAMÍSÍTVÁNYAIVAL megtévesztheti az Isten követőit! nem lebecsülendő veszély, mert az Úr mondja:Mk 13,22
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. Az érthetőség kedvéért lássunk erre egy példát: Az Úr Igéje:V Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.ÉS KÖSSED AZOKAT A TE KEZEDRE JEGYÜL, ÉS LEGYENEK HOMLOKKÖTŐÜL A TE SZEMEID KÖZÖTT!
Utánzat:Jel.13,16.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenekí! Mindezekből látható, a csalás és utánzás valós veszély!
Ennek fontosságára elvezetett minket a szentszellem, így vele egyetértésben mi magunk kértük Istent,több esetben is : Leplezze le a csalót,
tegye számunkra láthatóvá a megtévesztést!
És láttuk mind, és Tanui vagyunk az ünneplésnek! láttuk az emberi erő diadalát, az emberi elme "nagyságát", a gazdagság növekedését,az emberi akarat és dac győzelmét, az erőszak nagyságát és legalizálását,A gazdagság, az erő és a bujálkodás bálványainak emberek általi felemelését!
És láttuk az oltáraik megépítését, az emlékoszlopok emelését...
És most látjuk azok porbahullását! és halljuk az imákat, hogy NE TÖRTÉNJEN MEG?!
MERT A HÍVŐK, AKIK SZÁMÁRA A LÁTHATATLAN A VALÓSÁG: JOBBAN RAGASZKODNAK A LÁTHATÓKHOZ MINT A LÁTHATATLAN MEGNYILVÁNULÁSÁHOZ!
Zakariás könyvének a figyelmeztetése nem a világnak szól hanem nekünk! Erről beszél Péter:1Pt 4,17
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
A két próféciát együtt értelmezve-egymás kiegészítéseként olvasva megláthatjuk hogy bizony súlyos ítélet van kialakulóban, ami először minket érint,és közülünk esnek el sokan az ítéletben!
Nekünk szól Ámos intése:Ámós próféta könyve 5,
18.
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19.
Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20.
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21.
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Mint bölcsekhez szólok, mint akik járatosak Isten beszédeiben, mint felnőttkorú testvéreimhez szólok.
Azt mondja az Úr Igéje:Jelenések könyve 4. rész 10.
Leesik a huszonnégy Vén az előtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván:
11.
Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.
Tehát ők visszadták azt amit kaptak annak akitől kapták...ez azt jelenti: Elismerik hogy az Isten mindent jobban tud és alávetik önmagukat az Ő akaratának, mintegy : elismerve az Ő hatalmát,Minden hatóságát és Királyságát!
Pál mondja: 1Kor 4,7
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
Mert az Úr Igéje ez: Mt 6,10
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Ám ehez az kell hogy először bennünk legyenek meg ezek!
Bennem-bennünk jöjjön el Isten országa! Az Ő uralma!!! Ő uralkodjon a gondolatainkon-szavainkon - cselekedeteinken! /Akkor, és csak is akkor bennünk a hallgatóság, tévedhetetlenül felismeri Jézust! De ez is a cél! Ő éljen bennünk valósággal.A Testvérekben levő kételkedést nem lehet hangerő növeléssel vagy sértegetéssel lenyomni! A felkent szolgáló pedig nem "oktató" legfőképp nem lehet "kioktató" ez elijeszt mindenkit, ez nem hasznos Istennek. Hisz Jézus sem így tanított!!! Nem szabad, hogy a hallgatóságban azon érzések vegyenek erőt, hogy a szolgáló magát erölteti a hallgatókra.Akkor a szolgáló akarata nyilvánul meg! Ezt nem szabad!
Legyen meg a Te akaratod! nem a miénk! azok csak kárunkra voltak eddig is! ne úgy legyen ahogy mi szeretnénk! Úgy ahogy Isten akarja!!!
Akarja! az akarat hattározottságot jelez. Ő tudja mire van szükség-hogy lesz jó! mi nem tudjuk!
Ne engedjük hogy ötleteink-gondolataink-érzelmeink vezessenek!
Akik leteszik a hatalmukat ( szabad akarat + egó) Isten trónja elé és alávetik magukat az Ő rendelésének, azok-azok akik az egyharmadot alkotják!
Azok maradnak meg, azok nyernek! Jézus mondja:Mt 10,39.
A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
Aki megtartja az életét vagyis az egóját és azt őrzi, annak érdekében tesz: az elveszíti mindenét és önmaga is elveszik.
De aki lemond az önös érdekeiről Isten javára az megmarad!
Isten Igéje mondja:II Mózes 12. A páska bárány elrendelése, készülődés az utolsó csapásra! "22.
És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23.
Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24.
Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
Ugye nem feljtkezünk el arról az "Apróságról" hogy ezt megelőzően Isten sötétséget bocsájtott a földre?!
nem a szemnek szolgálva kell cselekednünk! Pál mondja:Ef 6,6
Nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratját lélekből!
Miért utasít az Isten Igéje minket arra hogy örökkévaló rendtartás /Szidra/ legyen nekünk?
Nos: A válasz is megvan a Könyvben! Rm 15,4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
és újra:1Kor 10,11
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
Tehát okuljunk , tanuljunk és tudván az elkövetkezendőket: Várjunk!!!
Nem a kívülállók miatt vagyunk hívők, hanem azért engedelmeskedünk hogy a pusztító hozzánk ne jöjjön be!
Az Úr mondja:Mt 16,26
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?
És ismét:49 es Zsoltár,8.
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9.
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre!
Az állhatatlan dolgok elvesztése:A NEM IGAZI-LÁTSZAT HÍVŐK BUKÁSÁT IS JELENTI!!!
MA MÉG FELKELT A NAP...MA MÉG TART A KEGYELEM! DE MIT HOZ A HOLNAP?
1Pt 4,17
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
:2angel:
Ézs 1,27
Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
:2angel:
Ézs 16,5
És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője.
:2angel:
Ézs 28,17
És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.
:2angel:
Ézs 56,1
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
:angel2:
Ézs 56,1
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
-
Ámen. "Lk 10,28
Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz."
-
http://www.youtube.com/watch?v=0E3dQtXkns0# (http://www.youtube.com/watch?v=0E3dQtXkns0#)
E föld enyém, mert itt születtem én,
itt várt sok küzdelem, remény.
Itt voltam kisgyerek és mindent ismerek,
innen léptem át az álmok küszöbén.
E föld enyém, itt megértik szavam,
itt életemnek célja van.
Sok hősi nemzedék emléke bennem ég,
ha erre gondolok, elönt a büszkeség.
Sok hősi nemzedék emléke bennem ég,
ha erre gondolok, elönt a büszkeség.
Ezt nem veheti el senki már,
bal sors, vagy jó szerencse vár,
míg élek én, e föld enyém.
Nagyon szép! Nagyon igaz!
-
http://www.youtube.com/watch?v=Kp9sdwlI7mY# (http://www.youtube.com/watch?v=Kp9sdwlI7mY#)
/Elijachu ha Nabiin = Illés a Próféta/
Peszachi este záróakkordjaként éneklik ezt a nyitott ablaknál állva. Utalás ez Malakiás Próféciájára:Mal.4,5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
-
Ámen. "Lk 10,28
Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz."
:161:
:016:
:017:
Gal 2,20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
:2angel:
Kol 3,11
A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
:2angel:
Gal 2,20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
:Jezus01: :Simon01: :kereszt02: :pasztor05: :Jezus04:
-
http://www.youtube.com/watch?v=Kp9sdwlI7mY# (http://www.youtube.com/watch?v=Kp9sdwlI7mY#)
/Elijachu ha Nabiin = Illés a Próféta/
Peszachi este záróakkordjaként éneklik ezt a nyitott ablaknál állva. Utalás ez Malakiás Próféciájára:Mal.4,5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Köszönöm kedves Ajin, hogy beraktad, nagyon szemléletes és tanulságos volt a videó, a zene pedig kifejezetten örömöt szerzett.
Sikerült megértenem - talán - Illés futását Jezabel elől.
Az Őrökkévaló csodálatos munka-módszerére nincs kifejezés, csak IMÁDAT
-
Kedves Testvérem!
Ma csakúgy olvasgattam a másik fórumon és ott felvetődött egy kérdés, amin én még sosem gondolkoztam eddig, mert olyan lényegtelennek láttam ezt a részletet, de most kiváncsi lennék rá, hogy te hogy látod. Az Úr Jézus kivégzése az akkori történelmi helyzetben a zsidók szempontjából milyen okból történt? Az hogy ez volt az üdvterv mi tudjuk, de a zsidók akkor ezt nem látták.
Köszönöm a válaszodat előre is.
-
Ez jó kérdés!
Szerintem megkapjuk a választ abból is, mikor Pilátus előtt érveltek olyannal, hogy nekik (Zsidóknak) törvényük van és az alapján halált érdemel Jézus. Amely talán igaz is lett volna, ha Jézus nem lett volna a megváltó.
-
És ha ehhez még hozzávesszük, hogy azzal érveltek Pilátus előtt, hogy nekik császáruk van, és Jézust, mint a zsidók királyát vádolták meg. Akkor ezt lázadásnak tekinthetjük, nem?
-
Luk 22:69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
Luk 22:70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
Luk 22:71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
Máté 26:63 Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?
Máté 26:64 Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben.
Máté 26:65 Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását.
Máté 26:66 Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra.
:2smitten:
-
Akkor ez most vallási vagy politikai kérdés volt számukra? --- szerinted? Merthogy eredetileg ez volt a vita tárgya.
-
Ez egy jó kérdés.
De akkor a zsidóknál én legalábbis így tudom, a kettő nagyon összefonódott, szinte elválaszthatatlanul, mivel a vallási vezetők egyben politikai vezetők is voltak. Befolyásolták a politikát, és a politika irányát.
Ez magában a Messiásban is összefonódott, mivel ők úgy várták, és persze hitük szerint, hogy a Messiás nem csak az Isten fia, - maga az Úr - hanem maga az Izráel királya és vezetője is lesz.
Tehát egyszere volt vallási: - Ő az Isten fia - egyenlővé téve magát az Istennel
és egyszere volt politikai: - tehát te vagy a Zsidók királya (a Messiás aki a Dávid leszármazottja, a Dávid trónján, tehát uralkodó, a királyok Királya)
Én így látom.
:2smitten:
-
Testvéreim.A Zsidók nagyon is várták a Messiást, ezt abból is láthatjuk, hogy a Szanheddrin folyamatosan Jézust vizsgálta. A jeleket is látták. A zavar pedig abból adódott,Ahogy ezt Zoltán testvérem is jelzi: Ők Júda Oroszlánját várták,tehát mint Királyt, Jézus azonban mint bárány jött el először!Ebből adódó zavarukban, egyetlen szóért ítélték el Jézust.:Jn 8,58
Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok!Ezek után láthatjuk is, a Zsidók szinte őrjöngeni kezdtek.:Jn.8,59.
Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék. Azt A szót hogy vagyok: (Echje) csak Isten használja. Ezt nem vonatkoztatják magukra emberek. Így nevezte meg magát az Úr a csipkebokornál.(II.Mózes 3,14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
/ Héberben csak azt a szót használják hogy én! (Ani) Tehát pl.: a nevem így hangzik: Ani, Ferenc = én, Ferenc. ebben az esetben az én jelöli azt hogy va.../
Ezért mondták rá: Istennel teszi magát egyenlővé. Tehát mindenképp vallási okokból történt az,hogy a kivégzését akarták.Bár igaz, hogy Izrael Római provincia volt, és ez esetben elvileg nem lett volna szabad Zsidóknak önkormányzást-törvénykezést gyakorolni, ám a Szentírásból láthatjuk, ez nem akadályozta volna meg a Farizeusokat a kivégzésben. /házasságtörő asszony esete Jn.8,3-7/- Roppant elgondolkodtató fordulat... vajon mit jelent ez?
-
Igen Ferenc testvérem, elgondolkoztató fordulat ez. Miért nem végezték ki a vezetők azonnal?
Talán azért, hogy e prófécia beteljesűljün:
Apcs 4:26 Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
Apcs 4:27 Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,
És azért, hogy mindenki részt vegyen az Úr Jézus Krisztus halálra adásában.
A farizeusok ítélték el, de elküldték Pilátushoz, Pilátus elküldte Heródeshez, Heródes vissza küldte. Aztán Pilátus a nép elé viszi az Úr Jézust: " válaszatok kit engedjek el Jézust vagy Barabást. A nép Barabás választásával Krisztus halála mellet döntött.
Így mindenki keze benne volt az Úr Jézus Krisztus halálra adásában.
Senki nem vonhatta ki magát.
:2smitten:
-
Teljesen egyet értek veled testvérem. Ennek így kellett lennie.
-
És azért, hogy mindenki részt vegyen az Úr Jézus Krisztus halálra adásában.
A farizeusok ítélték el, de elküldték Pilátushoz, Pilátus elküldte Heródeshez, Heródes vissza küldte. Aztán Pilátus a nép elé viszi az Úr Jézust: " válaszatok kit engedjek el Jézust vagy Barabást. A nép Barabás választásával Krisztus halála mellet döntött.
Így mindenki keze benne volt az Úr Jézus Krisztus halálra adásában.
Senki nem vonhatta ki magát.
Senki nem vonhatta ki magát. = senki sem vonhatja ki magát --->> apák vétke a fiukra száll
-
:angel2:
http://www.youtube.com/watch?v=_eBFNEa9eV8# (http://www.youtube.com/watch?v=_eBFNEa9eV8#)
-
Kedves Ajin, egy kérdés merült fel bennem - nem véletlenül, mert valaki megvádolt a szóval!
A kérdés, lehet e túl sokat hivatkozni a Megváltását elfogadott embernek arra, hogy ő meghalt, és él többet nem ő, hanem él benne a Krisztus.
:060:
Most nem arra gondolok, hogy valaki nyilvánvalóan bűnben él, össze-vissza idézi az igéket, mindég azt ami neki a legjobban megfelel, mert azt tartja, hogy jól tájékozott az igében.
Vagy akinek a keserűsége, elégedetlenkedése nyilvánvaló, de másnak az igét idézi.
Te
Ha ilyennel találkoznál akkor te mit tennél ez a másik kérdésem.
Mert a valóban megváltott embernek meg kellett halnia, csak ettől lett megváltható, különben a jogosság szenvedne csorbát, a Mindenható oldaláról pedig ez nem történik meg.
Szóval ha érted a kérdésem akkor kérlek válaszolj rá, ha pedig érthetetlen a megfogalmazásom, akkor kérdezz vissza - kérlek.
:2smitten:
-
:angel2:
http://www.youtube.com/watch?v=_eBFNEa9eV8# (http://www.youtube.com/watch?v=_eBFNEa9eV8#)
Drága Magdus!
Köszönöm.
Dicsőség Istennek ezért a videóért!
Ámen!
-
Nagyon szívesen kedves Ditte, de ezt ide rakom újra,- ha nem haragszol - mert ez most nagyon lényeges mindenkinek
:2smitten:
Kedves Ajin, egy kérdés merült fel bennem - nem véletlenül, mert valaki megvádolt a szóval!
A kérdés, lehet e túl sokat hivatkozni a Megváltását elfogadott embernek arra, hogy ő meghalt, és él többet nem ő, hanem él benne a Krisztus.
:060:
Most nem arra gondolok, hogy valaki nyilvánvalóan bűnben él, össze-vissza idézi az igéket, mindég azt ami neki a legjobban megfelel, mert azt tartja, hogy jól tájékozott az igében.
Vagy akinek a keserűsége, elégedetlenkedése nyilvánvaló, de másnak az igét idézi.
Te
Ha ilyennel találkoznál akkor te mit tennél ez a másik kérdésem.
Mert a valóban megváltott embernek meg kellett halnia, csak ettől lett megváltható, különben a jogosság szenvedne csorbát, a Mindenható oldaláról pedig ez nem történik meg.
Szóval ha érted a kérdésem akkor kérlek válaszolj rá, ha pedig érthetetlen a megfogalmazásom, akkor kérdezz vissza - kérlek.
:2smitten:
-
Shalom testvérem. Megvallom, nehéz a kérdés számomra.Ugyan nem tudom mi áll pontosan a kérdés mögött,nem ismerem a szituációt, így a válaszom teljesen általánosan értendő, az Úrtól nekem szánt vezetés szerint.Tehát kiemelném: Ez az én vezetésem az Úrtól, tehát ez nem mindenkinek adatott,Ill. nem mindenkire vonatkozik!
Nos: Azon az állásponton vagyok, hogy amennyiben a testvérek felé az Úr nem jelenti ki azt hogy Ő az úr bennem, akkor nincs értelme annak hogy én erősítgessem.Ha pedig Ő kijelenti a testvéreimnek, akkor meg azért nem beszélek tovább, mert az úgy tűnne, én erősítem Jézus szavát! ami ugye botorság lenne részemről-hisz az Úrnak nincs szüksége arra hogy én erősítsem az Ő kijelentését,rám vonatkozóan.Mint te is tudod, hisz vallod is: Nem beszédben áll Isten Országa hanem erőben. (I Kor.1Kor 4,20) Így Tehát az életünk, a szituációkban való megnyilvánulásaink beszélnek arról hogy ki az Úr bennünk.
Kérlek téged Testvérem, fogadd el tőlem: Engem így vezet az úr, én ezt így vettem tőle, ezt tartom. Nekem ezen kijelentésében kell megállnom, ez a nekem szánt vezetése.én elfogadom azt hogy mást-máshogy vezet. Ezért kérlek téged, az én válaszom ne legyen előtted mint kizárólagos irányelv-hanem ahogy eddig is tetted vidd az Úr elé, illetve kérdezz meg erről másokat is. Hiszen tudod: Többek tanácsán áll meg minden!(Péld 11,14
A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
A második kérdésedre a válaszom:5Móz 19,15
Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog. Amennyiben többek is ugyan úgy ítélik meg a dolgot ahogy én látom: Akkor Jézus útmutatása alapján kell cselekedni:Mt.18,16.
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
-
Köszönöm számomra értékes válaszod kedves Ajin.
Persze ha valaki nem fogadja el, hogy a megváltást csak a saját halálán keresztül kaphatja meg, akkor ott neki bizony nem lesz kijelentése, mert igaz az is, hogy testi ember nem értheti meg Isten dolgait.
Aztán, ha a megváltás elfogadásáról van ismételten szó, - tehát valójában EVANGÉLIZÁLÁS . ott azt bizony hangsúlyozni kell, főleg, ha valaki azt gondolja, hogy ő már régi hívő, de folyamatosan ennek ellentmondóan reagál.
Szóvak veled, a leírtakban teljesen egyetértek, mert ha embereknek tetszelegnék Isten szolgája nem lehetnék., tehát csak és kizárólag a Mindenható kompetens a válaszra.
:2angel:
-
Sziasztok
Ezzel kapcsolatban bennem az merül fel, hogy élek többet nem én hanem Jézus bennem, én meghaltam...
de itt az "én" aki meghalt az az óember (ok van akinél még csak haldoklik) és a bennünk élő Jézus mellett bennünk él az újember (éledezik, épülget) de az is egyfajta én nem (nem egy nagy egójú valaki, de egy egyéniség, mármint az újember, az akinek az Atya valójában teremtett engem)?
Tünde
helyesírás javítva...
-
Sziasztok
Ezzel kapcsolatban bennem az merül fel, hogy élek többet nem én hanem Jézus bennem, én meghaltam...
de itt az "én" aki meghalt az az óember (ok van akinéél még csak haldoklik) és a bennönk élő Jézus mellett bennönk él az újember (éledezik, épülget) de az is egyfajta én nem (nem egy nagy egójú valaki, de egy egyéniség, mármint az újember, az akinek az Atya valójában teremtett engem)?
Tünde
Kedves Tünde, te találkoztál olyan maggal amiből kikelt az új élet, és a mag még megőrizhetett valamit a régi valóságából?
Ha én tökéletesen és teljesen nem fogadom el, hogy meghaltam az Úr Jézus Krisztussal ott a kereszten, akkor nem is támadhatok fel VELE, agonizálgató még nem halt meg, tehát nem lehet benne meg az új.
Vagy-vagy :2funny: ez van :hehe:
Az ó emberi természet a lelkedben leledzik az érzéseidben, értelmedben, akaratodban, ha visszaveszed, persze ez rám is érvényes :2knuppel:
:2smitten:
-
Sziasztok
Ezzel kapcsolatban bennem az merül fel, hogy élek többet nem én hanem Jézus bennem, én meghaltam...
de itt az "én" aki meghalt az az óember (ok van akinéél még csak haldoklik) és a bennönk élő Jézus mellett bennönk él az újember (éledezik, épülget) de az is egyfajta én nem (nem egy nagy egójú valaki, de egy egyéniség, mármint az újember, az akinek az Atya valójában teremtett engem)?
Tünde
Kedves Tünde, te találkoztál olyan maggal amiből kikelt az új élet, és a mag még megőrizhetett valamit a régi valóságából?
Ha én tökéletesen és teljesen nem fogadom el, hogy meghaltam az Úr Jézus Krisztussal ott a kereszten, akkor nem is támadhatok fel VELE, agonizálgató még nem halt meg, tehát nem lehet benne meg az új.
Vagy-vagy :2funny: ez van :hehe:
Az ó emberi természet a lelkedben leledzik az érzéseidben, értelmedben, akaratodban, ha visszaveszed, persze ez rám is érvényes :2knuppel:
:2smitten:
Én abból indulok ki, hogy az Atya lelehte belem a lelket, azt az én-t, akinek ő teremtett.
De mivel nem Jézussal és az Atyával jártam, megtérésem elől ezért egy a világ, a gonosz szennyével bűnével mocskolt "óember" élt elsősorban bennem. De akkor is voltak dolgok, amiket helyesen, megfelelően tettem az Atya által belémplátált lelkiismeret miatt pl., és akkor már az az "újember" szikrája irányított engem.
Elfogadtam Jézus vérének megváltását, letettem a bűnöket, Jézus végzi a munkát bennem, építi az újembert, tisztít, tanít, irányít.
Én magam sajnálom a legjobban, hogy ez nem egyik pillanatról a másikra történik, de sajnos nem így történik - lehet csak nálam nem...Bár a gonosz támadásai esetében valószínű másban is fel-fel éled az óember...
"agonizálgató még nem halt meg, tehát nem lehet benne meg az új." - én hiszem, hogy bennem az újember, még akkor is ha óemberem még csak agonizál, és maradok ennél, mert különben azt tagadnám meg, hogy elfogadtam Jézus megváltását
-
Tünde Isten igéje nem ezt mondja, persze sokan hirdetik ezt, vagy hasonlót, gyógyulást, gazdagodást, stb.
De csak a halálon keresztül lehet megváltottnak lenni, el kell fogadni, hogy mindenestől gonoszak vagyunk, és megváltásra van szükségünk.
Ha te erőfeszítéssel teszed a jót, akkor magadnak adod a dicsőséget, és annak a királyságában vagy aki fellázadt a Teremtő Isten ellen, és ebbe belevitte az embert - annak a királyságát erősíted, minden "jóakaratoddal".
Csak a halál szabadit fel a másik király alól, helyettem meghalt az Úr Jézus, azért, hogy ezt a megváltást el lehessen fogadni.
Amit nekem kellett volna elszenvedi, azt Ő szenvedte, mindent amit rámértek azt rám kellene mérni, és ez vár mindenkire, aki nem fogadja el TŐLE az ajándékot, aki pedig elfogadja, azt Ő alakítja, ahogy Ő jónak látja.
Ez van, ez az EVANGÉLIUM, nem kell elszenvedni, azt amit Ő, és mehetek a Mindenhatóhoz, mert az Apám, az Édesapucikám lett, eddig csak a Teremtőm volt, de mostantól mindenem.
Szent Szellem nélkül nem megy :2smitten: nélküle csak az agyalás megy :pirul:
-
Tünde Isten igéje nem ezt mondja, persze sokan hirdetik ezt, vagy hasonlót, gyógyulást, gazdagodást, stb.
De csak a halálon keresztül lehet megváltottnak lenni, el kell fogadni, hogy mindenestől gonoszak vagyunk, és megváltásra van szükségünk.
Ha te erőfeszítéssel teszed a jót, akkor magadnak adod a dicsőséget, és annak a királyságában vagy aki fellázadt a Teremtő Isten ellen, és ebbe belevitte az embert - annak a királyságát erősíted, minden "jóakaratoddal".
Csak a halál szabadit fel a másik király alól, helyettem meghalt az Úr Jézus, azért, hogy ezt a megváltást el lehessen fogadni.
Amit nekem kellett volna elszenvedi, azt Ő szenvedte, mindent amit rámértek azt rám kellene mérni, és ez vár mindenkire, aki nem fogadja el TŐLE az ajándékot, aki pedig elfogadja, azt Ő alakítja, ahogy Ő jónak látja.
Ez van, ez az EVANGÉLIUM, nem kell elszenvedni, azt amit Ő, és mehetek a Mindenhatóhoz, mert az Apám, az Édesapucikám lett, eddig csak a Teremtőm volt, de mostantól mindenem.
Szent Szellem nélkül nem megy :2smitten: nélküle csak az agyalás megy :pirul:
"hirdetik ezt, vagy hasonlót, gyógyulást, gazdagodást, stb." - nem ezért tértem meg, tény és való nagy - bibliailag fogalmazva nyomorúságba kerültem, mert nem vele jártam, de ezzel a nyomorúsággal a nyomorúságból ragadott vissza magához.
"azt Ő alakítja, ahogy Ő jónak látja." kit alakít, ha én meghaltam
És a lelkem, amit az Atya születésemkor lehelt belém, ami én őgy gondolom az énem, egyéniségem (nem egom, kihangsúlyozom), akinek teremtett, az hol van az meghalt___
ezt most nagyon nem értem, mert szerintem mindenki egyéniség, az akinek az Atya teremtette
-
bocsánat az idézetbe írtam, de rosszul tekertem az egeret...
Tehát, az amit írsz nekem úgy jön le, mintha maga az egyedi ember (amiről én őgy gondoltam az Atyától van) a gonosztól lenne, nem érne semmit, nem csak meg lenne rontva a gonosz által, ezért teljesen kidobandó lenne...
Én a gyüliben is egyéniségeket látok....Hála Istennek
-
bocsánat az idézetbe írtam, de rosszul tekertem az egeret...
Tehát, az amit írsz nekem úgy jön le, mintha maga az egyedi ember (amiről én őgy gondoltam az Atyától van) a gonosztól lenne, nem érne semmit, nem csak meg lenne rontva a gonosz által, ezért teljesen kidobandó lenne...
Én a gyüliben is egyéniségeket látok....Hála Istennek
Tudod Tűnde egy ember sem tudja Isten igazságáról meggyőzni a másik embert.
Istennek hála ez így van én neked csak a keresztet hirdethetem, aztán te vagy elfogadod, vagy találsz sok kigondolást, és keresel hozzá igazolást, a látható világban.
Isten megmondta Izrael fiainak, hogy övék lesz a KÁNAÁN Jószué és Kéleb ezt elhitte Istennek, a többiek pedig a szemüknek hittek.
Az ember hitre lett teremtve, valamiben hinnie kell :2angel:
Én a Mindenható Isten beszédében és a beszéd megtestesülésében az Úr Jézus Krisztusban hiszek.
Más hitén nem akarok uralkodni, ez tőlem távol legyen
-----------
Különben van javítás gomb, és visszamenve lehet javítani :2smitten:
-
"Istennek hála ez így van én neked csak a keresztet hirdethetem, aztán te vagy elfogadod, vagy találsz sok kigondolást, és keresel hozzá igazolást, a látható világban."
Nézd Magda a hitemet, megtérésemet...stb vonod kétségbe, talán még azt is feltételezve nem Istennel járok.
Holott én csak annyit fejtegettem hol van B.Tünde, a megtérés után, ha Jézus él benne csak, hol van az a lélek, akit az Isten belém plántált mikor megszülettem, aki egyedi mint minden ember - arról én úgy gondolom az az új ember, akit Jézus formál bennem, akit kialakít Ő bennem.
Kérdeztem is párat....
Inkább hagyom, bár ha nem lennénk egyéniségek akkor kőbevésett törvények lennének és mindenkit 100%osan egyformán vezetne az Atya
-
"Istennek hála ez így van én neked csak a keresztet hirdethetem, aztán te vagy elfogadod, vagy találsz sok kigondolást, és keresel hozzá igazolást, a látható világban."
Nézd Magda a hitemet, megtérésemet...stb vonod kétségbe, talán még azt is feltételezve nem Istennel járok.
Holott én csak annyit fejtegettem hol van B.Tünde, a megtérés után, ha Jézus él benne csak, hol van az a lélek, akit az Isten belém plántált mikor megszülettem, aki egyedi mint minden ember - arról én úgy gondolom az az új ember, akit Jézus formál bennem, akit kialakít Ő bennem.
Kérdeztem is párat....
Inkább hagyom, bár ha nem lennénk egyéniségek akkor kőbevésett törvények lennének és mindenkit 100%osan egyformán vezetne az Atya
Megint következtetsz, de amit mondasz az van a szívedben, mert a szív teljességéről szól a száj.
Semmi mást nem írtam neked, mint amit bárkinek írnék, mert nem tudhatunk másról, mint Krisztusról, még pedig mint MEGFESZÍTETTRŐL, csak a kereszt botránya az amit hirdethetünk, a többi már a Szent Szellem dolga, csk kizárólagŐ az aki mindenkit egyen-egyenként elvezet minden igazságra.
Aki már mindent tud, annak erre nincs szüksége, Istennek hála én csak azt tudom, hogy még semmit sem tudok úgy ahogy tudnom kellene
:060:
-
"Istennek hála ez így van én neked csak a keresztet hirdethetem, aztán te vagy elfogadod, vagy találsz sok kigondolást, és keresel hozzá igazolást, a látható világban."
Nézd Magda a hitemet, megtérésemet...stb vonod kétségbe, talán még azt is feltételezve nem Istennel járok.
Holott én csak annyit fejtegettem hol van B.Tünde, a megtérés után, ha Jézus él benne csak, hol van az a lélek, akit az Isten belém plántált mikor megszülettem, aki egyedi mint minden ember - arról én úgy gondolom az az új ember, akit Jézus formál bennem, akit kialakít Ő bennem.
Kérdeztem is párat....
Inkább hagyom, bár ha nem lennénk egyéniségek akkor kőbevésett törvények lennének és mindenkit 100%osan egyformán vezetne az Atya
Megint következtetsz, de amit mondasz az van a szívedben, mert a szív teljességéről szól a száj.
Semmi mást nem írtam neked, mint amit bárkinek írnék, mert nem tudhatunk másról, mint Krisztusról, még pedig mint MEGFESZÍTETTRŐL, csak a kereszt botránya az amit hirdethetünk, a többi már a Szent Szellem dolga, csk kizárólagŐ az aki mindenkit egyen-egyenként elvezet minden igazságra.
Aki már mindent tud, annak erre nincs szüksége, Istennek hála én csak azt tudom, hogy még semmit sem tudok úgy ahogy tudnom kellene
:060:
"de amit mondasz az van a szívedben, mert a szív teljességéről szól a száj.".....á hagyjuk bár pár feltett kérdésem nyitva maradt...
de ez van, a szívem olyan amilyen---
bár lehet én vagyok az egyeten a megtért keresztyének között, akit nem egyik pillanatról a másikra alakít át Jézus, de hiszem teszi folyamatosan teszi, és hiszem munkálkodik bennem, hiszem velem van...
-
következtetek....
"Ha te erőfeszítéssel teszed a jót, akkor magadnak adod a dicsőséget, és annak a királyságában vagy aki fellázadt a Teremtő Isten ellen, és ebbe belevitte az embert - annak a királyságát erősíted, minden "jóakaratoddal"." - szerintem ebből jogosan tettem (ármint a következtetést), erőfeszítéssel, igen erőfeszítésnek is nevezhető, mert az óemberem még csak agonizál, s folyamatosan támadásaim vannak a gonosz részéről, mint gondolom más kereszténynek is...
NEm nem adom magamnak a dicsőséget semmiért....
Hiszem hogy az hogy mióta megtértem 2 olyan embernek is tiszta szívből azt mondtam szeretem, az Atya munkája, nem a gonoszé.
Az hogy most még élek Jézusnak köszönhetem, az hogy nem dőlök össze Jézus szeretetének köszönhetem, hálás vagyok az Atyának azért és azért hogy munkálkodik bennem.
Sajnálom, ezekért én úgy érzem, harcot kell vívnom de nem az én erőmmel
-
Azt gondoltam egy beszélgetés folyamban elég, ha egyszer utalok magamra is, és abból érted, de bocsánat tévedtem
Ezzzzzzzzzzel indult
Sziasztok
Ezzel kapcsolatban bennem az merül fel, hogy élek többet nem én hanem Jézus bennem, én meghaltam...
de itt az "én" aki meghalt az az óember (ok van akinéél még csak haldoklik) és a bennönk élő Jézus mellett bennönk él az újember (éledezik, épülget) de az is egyfajta én nem (nem egy nagy egójú valaki, de egy egyéniség, mármint az újember, az akinek az Atya valójában teremtett engem)?
Tünde
Kedves Tünde, te találkoztál olyan maggal amiből kikelt az új élet, és a mag még megőrizhetett valamit a régi valóságából?
Ha én tökéletesen és teljesen nem fogadom el, hogy meghaltam az Úr Jézus Krisztussal ott a kereszten, akkor nem is támadhatok fel VELE, agonizálgató még nem halt meg, tehát nem lehet benne meg az új.
Vagy-vagy :2funny: ez van :hehe:
Az ó emberi természet a lelkedben leledzik az érzéseidben, értelmedben, akaratodban, ha visszaveszed, persze ez rám is érvényes :2knuppel:
:2smitten:
Ha én tökéletesen és teljesen nem fogadom el, hogy meghaltam az Úr Jézus Krisztussal ott a kereszten, akkor nem is támadhatok fel VELE, agonizálgató még nem halt meg, tehát nem lehet benne meg az új.
Vagy-vagy :2funny: ez van :hehe:
Az ó emberi természet a lelkedben leledzik az érzéseidben, értelmedben, akaratodban, ha visszaveszed,
persze ez rám is érvényes :2knuppel:
-
akkor a kérdés másként
Sziasztok
Ezzel kapcsolatban bennem az merül fel, hogy élek többet nem én hanem Jézus bennem, én meghaltam...
de itt az "én" aki meghalt az az óember és a bennünk élő Jézus mellett bennünk újjászületik, feltámad az újember (éledezik, épülget) de az is egyfajta én nem (nem egy nagy egójú valaki, de egy egyéniség, mármint az újember, az akinek az Atya valójában teremtett engem)?
ÉS MELLÉ a lelkem, az énem akit az Atya születésemkor belém plántálta az is meghalt, vagy az maga az újjászülető, feltámadó 'újember"...
rendben ezzel megint elvetem, mintha elvetném, hogy megváltás elfogadása előtti ember aki voltam - nem tudom hogy írtad - az csupa bűn, csak és kizárólag bűn, nem tudom, de ugy gondolom, nem csak bűn, s valamiképp az születik újjá, azért gondolom így, mert minden emberbe az Atya belelehelte a lelkét születésekor, s az gondolom tiszta, vagy mégse....nem értem ennyi...
-
Talán válasz kapsz, ha elolvasod Tom M. idézeteket. :2smitten:
-
Shalom testvérem. Megvallom, nehéz a kérdés számomra.Ugyan nem tudom mi áll pontosan a kérdés mögött,nem ismerem a szituációt, így a válaszom teljesen általánosan értendő, az Úrtól nekem szánt vezetés szerint.Tehát kiemelném: Ez az én vezetésem az Úrtól, tehát ez nem mindenkinek adatott,Ill. nem mindenkire vonatkozik!
Nos: Azon az állásponton vagyok, hogy amennyiben a testvérek felé az Úr nem jelenti ki azt hogy Ő az úr bennem, akkor nincs értelme annak hogy én erősítgessem.Ha pedig Ő kijelenti a testvéreimnek, akkor meg azért nem beszélek tovább, mert az úgy tűnne, én erősítem Jézus szavát! ami ugye botorság lenne részemről-hisz az Úrnak nincs szüksége arra hogy én erősítsem az Ő kijelentését,rám vonatkozóan.Mint te is tudod, hisz vallod is: Nem beszédben áll Isten Országa hanem erőben. (I Kor.1Kor 4,20) Így Tehát az életünk, a szituációkban való megnyilvánulásaink beszélnek arról hogy ki az Úr bennünk.
Kérlek téged Testvérem, fogadd el tőlem: Engem így vezet az úr, én ezt így vettem tőle, ezt tartom. Nekem ezen kijelentésében kell megállnom, ez a nekem szánt vezetése.én elfogadom azt hogy mást-máshogy vezet. Ezért kérlek téged, az én válaszom ne legyen előtted mint kizárólagos irányelv-hanem ahogy eddig is tetted vidd az Úr elé, illetve kérdezz meg erről másokat is. Hiszen tudod: Többek tanácsán áll meg minden!(Péld 11,14
A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
A második kérdésedre a válaszom:5Móz 19,15
Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog. Amennyiben többek is ugyan úgy ítélik meg a dolgot ahogy én látom: Akkor Jézus útmutatása alapján kell cselekedni:Mt.18,16.
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
Drága Ferenc most a valós történet után, amiben az a valós, hogy valaki ezt elmondta, mert ezt teszi, és valós, mert ebben hisz.
Tehát ezt követően nálatok a családban ez hogyan érvényesül.
Most jön az igazi valós, valós :2funny:
-
Idézetet írta Magdus:
"Engem nagyon érdekel, hogy ha valaki tanító milyen táplálékot ad.
Oswald Chambers nekem jó táplálékot ad, hogy megismerhessem - és valóban megismerjem - az Úr Jézus Krisztust.
Meghallom e, hogy ez az Ő hangja, vagy a báránybőrbe bújt farkasé."
:2angel:
Bocsáss meg Magdus, hogy a te írásod folyományaként írok, de ez valóban fontos kérdés amiről beszélni kell! Ámen Testvérem! Teljesen egyetértek veled.Ez valóban fontos téma, és igen is figyelmet kell erre fordítani! Meg kell ismernünk a Tévtanítókat! /Ezt egyszerű, hisz az Isten igéjét ismerjük!! (???)/
Fel kell ismernünk a "báránybőrbe bújt farkast is! /Ez bár számunkra nehéz, De Isten kegyelméből itt van a Szentszellem, aki ebben is elvezet minket minden igazságra!!!/
Számunkra sok esetben mégis az a legnehezebb,hogy a Szentszellem kijelentését elfogadva hozzunk döntéseket,és az ítélkezési ingert leküzdjük! Mert bár ezek egyikét sem lenne szabad, ám ugye nem csak én gondolom azt hogy mégis ezek történnek általánosságban?
Mert ha valaki Istentől küldött szolgáló, ám emberi gondolatok miatt elutasításra kerül, akkor van baj, mert az Isten üzenete így ha időlegesen is, de sokak számára bizony elveszhet, vagy sokat késhet! Nem beszélve arról ha ennél is tovább menve, az ítélkezés áthalad a VÁDLÁS (!) témakörébe.
Mert ebben az a probléma: Isten szolgáinak védelmére is vonatkozik az Ige :Ézs 5,20
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé! Ám ezek az esetek, Istennek hála itt nem neveztetnek, mert van világosságunk, Istentől kapott kijelentésünk, tehát ebben nem nem esünk el.Testvéreim. Egy jól használható megoldási lehetőséget mutatok: Isten az Ő szólgálóin keresztül kijelenti magát, és a szolgálójáról is bizonyságot tesz!II. Kor.2,14.
Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.
15.
Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
16.
Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?
17.
Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.
DE VIGYÁZAT! MERT HA A SZOLGÁLÓ VONJA MAGÁRA A FIGYELMET, AKKOR AZ CSALÓ ÉS SZÉLHÁMOS! HA PEDIG A HALLGATÓSÁG SZÁNDÉKOSAN A SZOLGÁLÓ FELÉ FORDUL, AKKOR VAGY BÁLVÁNYIMÁDÓK-VAGY SZEMÉLYVÁLOGATÓK!
Szóval csak józanul Testvéreim...És még egy fontos intés, ha megengeditek nekem:Mt 12,36
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
Tehát ha arra hivatkozik valaki, hogy:" a Szentszellem mondta..." vagy : A Szentszellem vezet..." ám Isten mégsem így látja, akkor van egy kis "kovász"
Mert ugye...
-
Egyetértek Testvérem!
Mindent meg kell vizsgálni az ige tükrében és a Szentlélek hangjára érzékenynek lenni. Mindennek Jézusra kell mutatnia.
-
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
Tehát ha arra hivatkozik valaki, hogy:" a Szentszellem mondta..." vagy : A Szentszellem vezet..." ám Isten mégsem így látja, ...
Köszönöm a beírásod kedves Ferenc, és akkor folytatom:
A Szent Szellem pedig felismerhető arról a munkájáról amit végez - bennem - nem másban, hanem bennem.
Jó tudni, hogy nem kritizálás, és nem vádlás szelleme, nem méricskélés, nem latolgatás szelleme.
Még sok mindennek nem a Szelleme, de maga az Úr Jézus Krisztus tökéletesen felsorolja, hogy minek a SZELLEME.
Csak a János evangéliumában leírtakat kell elfogadni,
de azt el kell fogadni, hogy biztos lehessek, hogy bennem a Szent Szellem működik, hogy Ő a lakóm.
Ahhoz pedig, hogy valóban Ő legyen a lakóm, egy kis takarítást kell elvégezni - megint nem nekem - hanem alá kell vessem magam annak a meghatározásnak amit a leírt Írott Írás tudomásomra hoz.
Mindenféle kifogást emelhetek pl. az Újjászületés fürdője ellen, felemlíthetem a latort, meg azt, hogy vannak helyek pl a sivatagban. ez is hamis tanítás, az ajtóban állóktól
Szóval van sok mellébeszélés itt is, de ebben is csak Ő vezethet, ha kérem, kérem kérem kérem, kérem...
Igen KÉREM!
:2angel:
-
Kedves Ferenc!
Teljesen egyetértek azzal,amit írtál.
-
Testvérek! A szövegre figyeljetek!
http://www.youtube.com/watch?v=DQj77h8HRJY# (http://www.youtube.com/watch?v=DQj77h8HRJY#)
-
Ez sem kevesebb...
http://www.youtube.com/watch?v=NaHs9A_hdcw# (http://www.youtube.com/watch?v=NaHs9A_hdcw#)
-
Testvérek! A szövegre figyeljetek!
http://www.youtube.com/watch?v=DQj77h8HRJY# (http://www.youtube.com/watch?v=DQj77h8HRJY#)
:2smitten:
-
Nagyon szeretem ezeket a dalokat.
:2smitten:
-
A Megrostálás.
Zak. 13.7
Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg * a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
Zak. 13.8
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
Zak. 13.9
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt * és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Tetsvéreim, ez az a prófécia amire Péter is utal levelében, amikor azt mondja:1 Pét. 4.17
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának? *
Meg kell látni: A Hívők közösségéről szól minkét utalás-prófécia! De hogyan lehetséges ez? miként lesznek meg ezek? Mit jelent a megrostálás-szétválasztás? egyáltalán: Miért szükséges ez?
Nos: Jézus nyiltan beszél a szétválasztásról:Mát. 13.24
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot * vetett;
* vers 36-43.
Mát. 13.25
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
Mát. 13.26
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
Mát. 13.27
A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
Mát. 13.28
Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
Mát. 13.29
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
Mát. 13.30
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát * pedig takarítsátok az én csűrömbe.
Ez bizony a szétválasztás! A Konkoly hasonlatos a búzához! kalászos növény, az a nagy különbség hogy a konkoly mérgez! A Példa jelentése ez: Mát. 13.37
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
Mát. 13.38
A szántóföld pedig a világ; * a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
* 1 Kor. 3,9.
Mát. 13.39
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
Mát. 13.40
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
Mát. 13.41
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából * összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
* rész 25,31-46.
Mát. 13.42
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott * lészen sírás és fogcsikorgatás.
* rész 8,12.
Mát. 13.43
Akkor * az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Tehát, vannak a juhok,és vannak a báránybőrbe bújt farkasok. Első pillantásra nem is lehet észre venni a különbséget! Gyülekezetbe járnak-Imádkoznak-velünk együtt szolgálnak... A különbség pedig csak egy adott helyzetben jelenik meg! ez pedig nem más, mint az ALAP! Más alapon áll! Nem Jézus az alap esetükben!
Bár beszélnek Jézusról-de nem tanítása szerint élnek-cselekednek! Róluk mondja Pál:Tit. 1.16
Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, * mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok. ; 2 Tim. 3.1
Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2 Tim. 3.2
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, * szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
* Jel. 13,6.
2 Tim. 3.3
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
2 Tim. 3.4
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
2 Tim. 3.5
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, * de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld. Ezen jelek árulkodnak a viselője lelkületéről! Ezek az úgy nevezett "ROSSZ GYÜMÖLCSÖK" Erre utalt Jézus, amikor azt mondta:Mát. 7.15
Őrizkedjetek pedig a * hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de + belől ragadozó farkasok.
* rész 24,4. 5. 24. + Csel. 20,29.
Mát. 7.16
Gyümölcseikről * ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
* Gal. 5,19-22. Jak. 3,12.
Mát. 7.17
Ekképen minden jó fa * jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
* rész 12,33.
Mát. 7.18
Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
Mert Pál a Szentszellem által nyilván mondja az igaz hívők ismertető jegyeit, a JÓ GYÜMÖLCSÖKET: Gal. 5.22
De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Gal. 5.23
Az ilyenek ellen nincs törvény. * Ne essék félre értés! Nem csak akkor kell szeretni amikor könnyű! Mert az Ige azt mondja:Eféz. 4.2
Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, * Az pedig hogy "elszenvedvén" feltételezi azt, hogy nem mindíg könnyű- nem minden esetben egyszerű! Ám akkor is a szeretet az ismertető jele azoknak akik Jézus útmutatása szerint járnak! (Ján. 13.35
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.;Ján. 15.12
Ez az én parancsolatom, * hogy szeressétek + egymást, a miképen én szerettelek ** titeket.;Ján. 14.15
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.) A Szeretet pedig a hármas kötelék! Ez fontos, mert nem a világ szerinti szeretetről szólunk! Isten szeret engem! én szeretem Istent, Isten szeret téged, mi szeretjük egyást! Mert:1 Ján. 5.1
Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől * született; és mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született.
Tehát még egyszer: NEM EGYMÁST HÍVTUK TESTVÉRNEK! ISTEN HÍVOTT MINKET GYERMEKEINEK, ÍGY LETTÜNK TESTVÉREK!!!
Ígytehát a Jelszó amit a zászlónkra tűzünk:1 Ján. 4.16
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; *és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.
Ezen rövid (-nek szánt) bevezető után beszélnék a bevezető Igéről, ami a szétválasztásra utal.
Először is: Ennek a menete! Tehát lássuk a "kulcsot", aminek használatával világosan láthatjuk ami eljön,(sőt: már tart!) Róm. 15.4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Akkor tehát lássuk és értsük Isten Igéjét! Első kör, a szolgaság házából való kijövetel! (Mózes második könyve) A Kivonulás előestéjén készülnek a tizedik, a leg rettenetesebb csapásra! még tart a kilencedik csapás: A SÖTÉTSÉG! A sötétség jelenti azt, hogy már érdektelen minden ami a látszatért van! (Mát. 16.26
Mert mit használ * az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?)
Nem fontos már hogy az emberek minek látnak-mit gondolnak rólam, nem érdekes többé semmi ami a szemnek szolgál. Csak az a fontos: Mit lát az Úr! ott van-e a vér? Látszik-e a megkülönböztetés azoktól, akikhez bemegy a pusztító???
És most a párhuzamok:Zak. 14.6
És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak. Tehát sötétség! és mi történik a sötétségben? Nos:Zak. 14.13
És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét.
Zak. 14.14
Sőt még Júda is harczolni fog Jeruzsálem ellen... Ez tehát a zűrzavar sötétsége, A TESTVÉR HARC! Álljon itt bizonyságul még egy Ige: Mik. 7.4
A ki jó közöttök, olyan mint a * tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
Mik. 7.5
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
Mik. 7.6
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége. Ám ez a Jézus Krisztusban Élő-Álló Igaz hívők reakciója:
Mik. 7.7
De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem! Mik. 7.8
Ne örülj, én ellenségem! * Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!
Mik. 7.9
Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő * igazságát.
Mik. 7.10
De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? * Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint + az utcza-sár. Itt fog, (itt válik) nyilvánvalóvá: ki milyen alapon áll! Aki Jézus Krisztusban áll mozdíthatatlanul, Az nem küzd magáért! Az nem emel sem pajzsot-sem kardot! Az nem vádol-nem kárhoztat! Aki magát védi az elbukik! Aki nem védi magát azt az Úr védi! Íme az Ige:Mát. 5.9
Boldogok a * békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. Ezért mondja Pál:Róm. 8.19
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak * megjelenését.
Itt válik nyilvánvalóvá, kik Isten fiai!
A rostálás pedig meglehetősen kellemetlen eljárás! (annak aki szenvedi) Ez kihozza azt az emberből ami a szívében van. Aki nem Jézussal teljes, az bizony haragra gerjed az ellen, aki hozzá ütődik,akiről úgy gondolja: fájdalmat okoz neki. hiszen a rostálás megrázatás sorozata! Ezért mondja az Ige:Zsid. 12.26
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. *
Zsid. 12.27
Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Erre utal Pál, amikor azt mondja: 1 Kor. 11.19
Mert szükség, * hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek + ti köztetek. Ne feledjük : 2 Kor. 10.18
Mert nem az a kipróbált, a * ki magát ajánlja, hanem a kit az + Úr ajánl. Mert ugyan sokan tesznek bizonyságot „MAGUKRÓL” ( !!!) De a megrázatásban nyilvánvalóvá válik az hogy bizony nem azok, akiknek MAGUKAT MUTATJÁK! Ők a „tévtanítók” egyben. Megpróbálják elhitetni-maguk mellé állítani a hitben gyengébbeket. Igyekeznek hogy további botránkozásokat-szakadásokat idézzenek elő! Ily módon töltve be a mértéküket. De nekik szól az Ige: Gal. 5.10” de a ki titeket megzavar, elveszi az * ítéletet, bárki legyen.”
Aki békességben elszenvedi ezen időszakot, arról ledörzsölődik minden tisztátalanság-sallang, minden ami nem Istentől van! Tehát megtisztul! Erre utal a beköszönő Ige:Zak. 13.9
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt * és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
És:Mát. 13.43
Akkor * az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Tehát:1 Pét. 4.12
Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; *
1 Pét. 4.13
Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.
-
Shalom testvéreim. Ezúttal egy kérdést szeretnék feltenni nektek, és valóban érdekelne a válaszaitok! Gondolkodtatok már azon, mit fogunk tenni az ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN ??? És ha igen, mire jutottatok? Mi a véleményetek erről a dologról? ( amikor az Örökkévalóságról beszélek, akkor természetesen az Üdvösségre gondolok.)
-
Hű, ez nagyon bejött! Épp ma reggel beszélgettem valakivel erről, és bizony nem tudtam válaszolni. Őszintén szólva nem is tudom, kell-e erre a választ keresni.
A fantáziánk véges, Isten titka pedig - szerintem - kifürkészhetetlen.
Biztos, hogy jó lesz, hisz jó az Úr és szeret minket, ezért marad a vágy és a törekvés az elérésére.
-
Testvérem. Még nem mondanám el amiről én kijelentést kaptam, mert várnék még többek válaszára is. Ám azt elmondom: Ehhez nem kell fantázia! :igen:
-
Háát, gondolkodtam már róla,
Előszőr is Örökkévalóság, az nagyon nagyon sok idő, de valahogy úgy gonolom, hogy mivel ott nincs idő, időn kívül van - amit nem foghatunk fel - de ott az időt nem is fogjuk érezni...na ezt se lehet fölfogni... :2angel:
Mit csinálunk? - Biblia ír pár dolgot, az Atya közelében örökké, dicsőíteni őt, szeretet lesz, boldogság.....
Én remélem meg lehet majd tanulni zongorázni, vagy hegedülni, csodálatos lenne, de jó lenne szép dolgokat festegetni, rajzolni...
Vagy még itt a földön a királyság alatt beutazni a földet, oroszlánt simogatni, cápával úszni, megmászni a legmagasabb hegyed...
Lehet gyerekes, de nekem ez jutot eszembe már párszor ha ez volt a beszédtéma
T
-
:2smitten: De még várok....
-
Csodálatos lesz, amit szem nem látott és fül nem hallott, olyat készített az Úr az Őt szeretőknek! Szerintem ott is meg lesz mindenkinek a feladata, persze a legfontosabb az Úr dicsérete, imádása. Itt a földön kapunk belőle ízelítőt, de minden képzeletünket felülmúlja, ami vár ott ránk.
A mi drága Urunk csodálatosat készít az Övéinek. Együtt leszünk egy nagy család, teljes szeretetben, békében. A mennyben csodálatos harmónia van, és csodálatos közösség a mi drága Istenünkkel! :2smitten: Ott minden TÖKÉLETES!
Eszembe jut erről egy ének:
Égi otthonom vár odafönn,
Ahol nincs többé fájdalom, könny,
Hol megszámlálhatatlan sereggel,
Ujjongva zeng az égi öröm...
-
Nagyon jo kerdest tettel fel Testverem.
Ugy gondolom, hogy amit mindenki tenni fog: imadni, dicsoiteni Istent.
Tovabba szolgalni, Isten akarat cselekedni.
Viszont ugy gondolom, hogy kulonfele szolgalatok lesznek, kulonbozo hierarchiakkal.
Ki mennyin volt hu ezen a vilagon? Majd meglatjuk, hogy kire mennyi fog bizatni az orokkevalosagban.
-
Köszönöm Testvéreim. Valóban gyönyörködök válaszaitokban, de még azért várok... hátha szólna még hozzá valaki...(valakik!)
-
Azt nem tudom, hogy tettileg mit fogunk csinálni, de maga Isten lesz közöttünk, és csodálatos lesz maga a hely, és a légkör. Szeretetben fogunk élni, könny, fájdalom, gyász, félelem nélkül. El sem tudjuk képzelni, mert e való világban szinte mindig jelen van valamelyik. Egyszer láttam a Duna fölött átívelni a szivárványt, akkor áradt ki valami csodálatos atmoszféra, ami csak egy pici ízelítő volt, és csak homályos árnyéka, de már az is reménnyel töltött el.
Van egy ének : még felét sem mondták el nekem mily nagy vagy Te.... valahogy igy van ez a mennyel is, nincs arra szó. amelyet Isten készített az Őt félők számára.
Egyik kedvenc énekem :
Ama szép hon felé száll az én óhajom,
ahová mihamar bemegyek
Fogad majd engemet Mesterem, Jézusom,
Hogy vele örökké ott legyek.
Kapok-e csillagos, ragyogó koronát
Ama szép honba fent odaát?
Amikor lelkem a mennybe száll,
Kapok-e ragyogó, csillagos koronát?
Míg itt e földi lét kötve tart engemet,
Híven kell végeznem dolgomat
Lelkeket mentve szolgálni a szent ügyet
Hogy aztán elvegyem díjamat.
Kapok-e csillagos...
Most tehát munka vár még mindig énreám,
Amihez mesterem ad erőt
Azután megkapom csillagos koronám
Angyalok, és a sok szent előtt.
-
Fel sem foghatjuk Isten milyen csodálatos dolgot tervezett számunkra.Azt hiszem mivel mindenkor az Úrral leszünk,ez valami csodálatos öröm lesz,és Isten kipótolja nekünk a szenvedéseinket.Minden a helyére kerül. Végre újra minden jó lesz.
-
Testvéreim. Minden amit leírtatok, nagyszerű és igaz, egy kivétellel! Mert igen is lehet, sőt kell (ene) hogy legyen halvány fogalmunk arról mit fogunk ott tenni. Mert hát az Ige szerint, ezt hétről-hétre gyakorolhatjuk-hatnánk! A hetedik nap az Ő békességébe való bemenetel előképe!
Zsidókhoz írt levél 4. rész
1.
Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
2.
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.
3.
Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.
4.
Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől.
5.
És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
6.
Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:
7.
Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
8.
Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.
9.
Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.
10.
Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól.
-
Szia,
Erre az jött bennem föl, hogy
Drága Atyám formálj minket olyanná, hogy nyugodalmadba mehessünk, ne fogyatkozzunk, hanem növekedjünk, adj nekünk tisztaságot, Jézus vére fedezzen minket s az Atya szeretete. Legyünk kitartóak, s soha ne engedjük el Jézus kezét
Legyen hitünk cselekvő hit, életünkön keresztül lássák meg az emberek Jézust az akaratod szerint.
AMEN
s a mai napok kedvence:
Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék. (1.Kor.: 2-5)
Tünde
Hálás vagyok Atyám azokért a bizonyságokért amiket életembe a utóbbi néhány napban adtál, hatalmad határtalan, s szeretet mindenkit átölel.
-
Ámen ! Így legyen. Köszönöm testvérem.
-
Kedves Testvérem!
Most láttam meg, hogy melyik Ige van aláirás gyanánt feltéve, és a Szent Szellem felhozta, hogy ezt az Igét az Úr küldte nekem igéretként, akkor mikor visszatértem Hozzá. De jó újra olvasni!. Köszönöm.
-
Csatlakozva az angyalok karához, örök dicsöítés lesz az életünk, és már nem fog zavarni semmiféle világi csábítás, politika, megélhetési gond stb. :afro:
-
Ámen Testvérem. /Ézs 25,8
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
-
Shalom testvéreim. Ezúttal egy kérdést szeretnék feltenni nektek, és valóban érdekelne a válaszaitok! Gondolkodtatok már azon, mit fogunk tenni az ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN ??? És ha igen, mire jutottatok? Mi a véleményetek erről a dologról? ( amikor az Örökkévalóságról beszélek, akkor természetesen az Üdvösségre gondolok.)
Kedves testvérem ez nagyon jó kérdés.
Mert az Úr most készít fel bennünket az örökkévalóságra, és egyet értek Antee hozzászólásával. Mindenképpen dicsőíteni fogjuk az Urat, de ennél sokkal többet akar az Úr ott ránkbízni.
Ki milyen hű volt itt, és töltötte be azt amire az úr elhívta, aképen fogja az Úr ott felhasználni. Nem fogunk ott tétlenkedni.
Ezenfelül lesznek akik az Új világ kormányzásában fognak résztvenni, mások az Új világban különböző feladatokat fognak ellátni, amiket el sem tudunk képzelni., mert nehéz nekünk be tekinteni abba amit az Úr elrejtett előlünk, és az új teremtés, az új ég és új föld mibenlétét még nem érthetjük. De egy biztos, többre hívott el az Úr, mint az éneklésre, sokkal többre és sokkal nagyobb dolgokra, olyanokra amit az elménk most felsem foghat.
A legfontosabb most az, hogy itt a földön, a mostani életünkben legyünk hűek, legyünk hűek elhívásunkhoz, töltsük be a szerepünket, használjuk azt amit kaptunk az Úr dicsőségére és álljuk meg a helyünket, és a nemes harcot, harcoljuk meg. Ha így lesz, biztosak lehetünk abban, hogy meglátjuk azt amit az Úr készített nekünk és azt amire az Úr felkészített bennünket.
:2smitten:
-
Így van testvérem. Igazad van. Amire én a Hetedik nap-al utaltam, az sem más! Hiszen Amit akkor teszünk, mi is az? Dicsőítjük Istenünket, Hálát adunk neki minden jótéteményéért, a teremtésért, az életünkért. Szolgáljuk Őt gyülekezeteinkben, mint jó sáfárok. De mindezt az Ő békességében,nem ügyelve a heti elfoglaltságainkra-testi dolgainkra-munkahelyi gondjainkra... hanem a lélek felszabadultságában, Isten jelenlétében, kizárólag Istenre figyelve,és mindent Isten dicsőségére!!!
Van is egy Héber Sabati dal erről:http://www.youtube.com/watch?v=T79dAPMMFlk
A jelentését-illetve a szövegét már szintén ebben a topikban leírtam azt gondolom, de ha nem és érdekel valakit újra megteszem.
-
"Van is egy Héber Sabati dal erről:http://www.youtube.com/watch?v=T79dAPMMFlk
A jelentését-illetve a szövegét már szintén ebben a topikban leírtam azt gondolom, de ha nem és érdekel valakit újra megteszem."
Leírod nekem a dal szövegét? Nagyon örülnék neki!
Kéérrelleekk!!! Köszönöm! :hehe:
-
Tehát ez egy Sabati ének, amit a gyertyagyújtás után énekelnek. A dal története: Sabatkor a Felséges Isten elküldi Angyalait, hogy betérve a házakba, (Zsid 13,2
A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.) győződjenek meg arról, hogy az ott élők megemlékeznek-e az Ő Sabatra vonatkozó parancsolatáról? (II. Mózes 20,8.
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10.
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11.
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. ; Ésaiás próféta könyve 56. rész
1.
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
2.
Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.
3.
És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!
4.
Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:
5.
Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;
6.
És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:
7.
Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
8.
Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez! )
Tehát az agyalok betérnek a házakba, és ahol azt látják hogy megemlékeznek Isten parancsolatáról, és megtartják az Ő napját, és Istenben megpihenve ünneplik Őt, Ott áldást mondanak az Angyalok: Legyen így a jövő héten is!
Ám ahol azt tapasztalják, hogy nincs a megszentelt napról emlékezés, ott már nem áldásként mondják: így legyen ez jövő héten is!
Az ének szövege pedig egyszerű: Békesség nektek Angyalok, a Fenséges Istennek küldöttei.
Jöjjetek Angyalok a Fenséges Istennek küldöttei.
Áldjatok meg Angyalok a Fenséges Istennek küldöttei.
Menjetek békével Angyalok a Fenséges Istennek küldöttei.
-
Én is nagyon köszönöma shabati ének gyönyörű szövegét :igen:
Zsuzsa :088: :044:
-
Már ki is nyomtattam, lesz mit mazsoláznom délután. És így szuper, magyarázattal. :2angel:
-
Köszönöm szépen,hogy leírtad a shabati ének szövegét.
:2smitten:
-
Szia Somer Ajin Testvérem!
Ma ez a vers is elém került és elgondolkodtatott:
ApCsel 1,12
Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.
Mit jelent egy szombatnapi járóföld?
Gondolom azért van különbség a szombatnapi és a többi napi járóföld között, mert szombaton korlátoltan lehetett útra kelni is.
Vagyis nem tehettek meg bármekkora utat...
Válaszodat előre is köszönöm! :2smitten:
-
Drága Antee testvérem.
Ha elfogadod tőlem is a választ, akkor a Szombat napi járóföld az kb. 1 Km út volt.
De majd Somer Ajin testvérem is elmondhatja.
:2smitten:
-
Így van testvérem. KB. 900 méter.
-
Köszönöm a válaszotokat, nem tudtam. Elég rövid, többre gondoltam. :pirul: :afro:
-
Köszönöm a választ.A napokban gondoltam erre.
:2smitten:
-
Kedves Shomer!
Nagyon elgondoztatott az alábbi Ígeszakasz:
16Ezért mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak. 17Ezért mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és összeszedlek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét.
Ez 11,16-17
Különösen az a mondat: "én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak."
Hogy értelmezzük ezt a kijelentést.
Szeretettel, Shalom
Elisabeth
-
Az Úr Igéje:V Mózes (Dövárim) 12,10.
Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:
11.
Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.
12.
És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek.
13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Tehát sehol máshol nincs áldozás, csak azon a helyen, amit az Úr mutat.
Ám az a nép, mely sokszor kétfelé sántikált,nem szakad el Istenétől! Erre a népre, nem szabad úgy gondolni: hitetlenek,világiak,Pogányok...
Ez a nép azokban az időkben, nagyon is hívő életet élt! ma úgy mondanánk: Ortodox vonalú életvitelük volt. Tény hogy estek-keltek!; tény hogy sokszor tévelyegtek; ( Akár csak a mai kereszténység... Tisztelet a kivételnek) Az Úr ígéretet tett arra nézve: véghez viszi bennük az üdvözítő kegyelmének nagyságos tervét! Hiszen Ő mondta:Jer.31,35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
Igen ez az új szövetség (a B'rit hadasah) Ígérete!( Jer 31.31-36) Az úr egyszer szólt, és meglett amit rendelt, Hatalma szavával tartja fönt a mindenséget.
Egyszer szólt csak, és a sötétségből-világosság fakadt, visszahúzódtak a vizek, és bár csak egyszer tett ígéretet, hogy többé víz által nem törli el a világot, mégis..eső után ha kisüt a nap, ma is láthatjuk a szövetségének ívét az égen!
Tehát a zsidók ugyan büntetést szenvedtek-és szenvednek ma is,/Jer 30,11
Mert veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged: mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kiűztelek téged, csak néked nem vetek véget, hanem megfenyítelek téged ítélettel, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül./ De az első szülöttségi ígéretektől-Isten üdvözítő kegyelmétől NEM ESTEK EL!
Bár nincs templom, ahol áldozhatnak, de Istenben maradtak,és maradnak mindaddig, amíg el nem jön rájuk az ígéretek beteljesedése.
Ezért mondja az írás:Róma 11,25.
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26.
És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27.
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
28.
Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29.
Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.
Ők tehát, ma is Istenben vannak!
-
Köszönöm, Kedves Shomer a választ. Tudjuk, hogy a 2000 év alatt mindig is volt egy maradék, aki elfogadta Yeshuát/Jézust, mint a megígért Messiást. Tehát szó sincs elvettetetségröl.
Szerintem erre utalhat az ÚR Jézus /Yeshua HaMassiah szavai is az Evangéliumban: Szentélyük leszek... Nem a jeruzsálemi Templom, hanem Maga az ÚR!
20. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Jn 4,20-24
Csodálatos az ÚR!
Shalom, Elisabeth
-
vö imru: (és mondjuk) : ÁMEN
-
Van egy kulcs az Igében! (van ugyan több is, de most CSAK erre szeretném felhívni a figyelmet.)
Az Úr Igéje: Rúth könyve:1.16.
Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
17.
A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.
18.
Mikor pedig látá, hogy erősködik vele menni, nem szóla néki többet.
Ha érdekel titeket, illetve közülletek valakit, hogy ez a kulcs mit nyit, Figyeljétek meg, hogy ezeket a szavakat ki mondta-és kinek; mi történt ez után- és következés képpen mi "származott" ebből... (nagy kincs lelőhelyét nyitja ez a kulcs!) Ha felismeritek, és szándékotokban áll ezt a kincset örökül bírni: Kívánom hogy életetekben hozzon minden eddiginél nagyobb világosságot, Áldást, örömöt, és az Úrral való-minden eddiginél teljesebb közösséget az Ő Dicsőségére-és a Ti javatokra.
-
Házasságkotes.
-
Hááát.... Bizonyos aspektusból ez is az, de ennél most többre gondolok... :2smitten:
-
Az Úr Igéje: Mk.5,36.
Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
37.
És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38.
És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
39.
És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
40.
És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
41.
És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
42.
És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
43.
Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
Bevallom, sokat gondolkodtam Jézus utasításának értelmén, mikor is azt mondja. "adjanak annak enni."
Mígnem az Úr, az Ő kegyelmébe fogadott e tekintetben is, és megmutatta nekem az utasítás értelmét... megvallom: így már annyira egyértelmű-annyira egyszerű, hogy nem is értem, eddig hogy nem ismertem fel ezt a "TÖRVÉNYSZERŰSÉGET"
Mielőtt megosztanám veletek, nézzünk egy másik, ehhez hasonlatos esetet, természetesen a Szentírásból:János Evangyélioma 11. rész
1.
Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
2.
Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
3.
Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
4.
Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
5.
Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
6.
Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
7.
Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
8.
Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
9.
Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
10.
De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
11.
Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
12.
Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13.
Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
14.
Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
15.
És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
16.
Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
17.
Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
18.
Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
19.
És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
20.
Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
21.
Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22.
De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
23.
Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
24.
Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
25.
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26.
És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
27.
Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
28.
És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
29.
Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
30.
Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
31.
A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32.
Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
33.
Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
34.
És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
35.
Könnyekre fakadt Jézus.
36.
Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
37.
Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
38.
Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
39.
Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
40.
Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
41.
Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
42.
Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
43.
És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
44.
És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
Az előzőekben ugyan azt írtam hasonlatos eset, ám valójában "CSAK" abban hasonlatos, hogy: Őt is a halálból támasztotta fel az Úr.
A következőkben már teljesen eltérnek az utasítások. Míg a kislányról azt mondja: " Adjatok neki "ENNI"!; ADDIG Lázár felől úgy rendelkezik: Hagyjátok "MENNI"...
Vajon miért ez a különbözés?
Nos az Úr rámutatott egy alapvető különbségre: Míg Lázárról így ír: "BARÁTJA"..."SZERETTE"... addig a Kislányról nincs ilyen utalás, tehát NEM TARTOZOTT AZ "ISMERŐSEI" KÖZÉ!
Ezért az alapvető különbség a rendelései tekintetében!
A kislány tehát nem ismerte Jézust, sőt Jézus sem ismerte őt!!! ( mielőtt felhördülnétek, nézzétek meg ezt az Igét: Gal 4,9
MOST AZONBAN,HOGY MEGISMERTÉTEK AZ ISTENT,SŐT HOGY MEGISMERT TITEKET AZ ISTEN,(!) miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?
Tehát az úr új életre hívta (!) a kislányt.Nem az eddigi hiába való életre! hanem egy új, Jézussal teljes életre. Ezért rendelkezik a tápláék felől.
Új élet tehát, mert új ember. Nem a régi Testi-hanem az új lelki ember...Szellemi ember! Itt az Ige erre nézve:
I Kor.15,42.
Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43.
Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
44.
Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45.
Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46.
De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47.
Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
48.
A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49.
És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
50.
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51.
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
Tehát mint újjá született "csecsemő" gyenge és éhes. Táplálékra van szüksége! Lássuk csak:I Péter 2,2.
Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
3.
Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
Vajon milyen vacsit rittyenthettek össze a kislánynak ezek után??? Könnyű kis pörit jó sok szafttal? vagy valami ragut? esetleg hirtelen kirántott birkát, mondjuk az akolból???
Nem akarom elviccelni ezt a valóban fontos kérdést!
de hogy erre megválaszoljak, (mert igen is tudom a választ, mint ahogy már ti is tudjátok!) Menjünk vissza egy picit térben és időben, hogy megértsük egy ilyen alkalomhoz milyen "vacsi dukál"
Isten Igéje: Móz 8,3
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Életünk a megtérés előtt bizony puszta volt. Kies-hamis-hosszú távra bizonytalan és reménytelen... Ám Isten az Ő kegyelméből, a naponkénti gondoskodásával MEGTÉRÉSRE VEZETETT bennünket. Meg van Írva: Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Tehát Jézushoz vezető utat senki nem ismeri, csak az járhatott és járhat azon: akinek az Atya megadta!
Tehát van nekünk egyszer ez a : MANNA.. a mennyből származó KENYÉR. mi lehet ez? vagy méginkább: ki ez? Nos: 2011 évvel ezelőtt a Júdeai Betlehemben ( eredetiben: Béjt Lechem) Megszületett nekünk a Messiás! Béjt Lechem jelentése: KENYÉR HÁZA (!!!) de vajon értjük mi ezt? értjük hogy mit jelent ez?
Ő mondja magáról:János 6,32.
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33.
Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34.
Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35.
Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
A továbbiakat Isten Szent szellemére, és rátok bízom a felismerés tekintetében. aki valóban keresi, meg is kapja! Jézus mondja ma is:Mt 5,6
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Tehát az ételre visszatérve: A MENNYEI TÁPLÁLÉK SZÜKSÉGESSÉGÉT EMELTE KI AZ ÚR! Mert tudva levő dolog: Az Ádámi bűn bejövetelekor, a Lélek a bűn miatt a halál állapotába kényszerült, így elveszítve az irányítást a test felett. elgyengülve-tehetetlenül létezett csupán,egészen a Szentszellem megelevenítő megjelenéséig! Ekkor felszabadul ugyan a test elnyomása alól, ( testi kívánságok-testi cselekedetek...) ám még gyenge ahoz, hogy az írányítást újra átvegye. Ezért kell erősíteni a lelkünket: Mennyei táplálékkal, lelki gyakorlatokkal! Ilyen táplálék, a Szentírás olvasása, az Igék tanulmányozása természetesen a Szentszellem vezetésével, és magyarázatával (Jn.16,12.
Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13.
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14.
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15.
Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.) Imádkozás, ( az Úrral való közvetlen kapcsolat felvétele-fenntartása) és a :Böjt !!!
Böjtölés segít abban hogy a test egyre jobban elgyengüljön, így a lélek egyre erősödjön! Így tehát: egyre távolabb a testi élettől-egyre közelebb Istenhez!
Ezek fényében tehát megértettük, miért kellett a gyermeknek táplálkoznia.
Ám Lázár esete egészen más eset volt. Hiszen róla azt nyilatkozza az Írás: Igen szerette... Barátom... Tehát ismerte Lázár Jézust! és Jézus is ismerte Lázárt! Neki tehát már nem gyermeki eledelre-hanem az ebből nyert ismeret kamatoztatására- a hite cselekvésére volt ( van ) szüksége!
Ezért mondja az Úr : Hagyjátok MENNI! / Természetesen nem "el" hanem azon az Úton melyre rendeltetett!
-
Nagyon koszonom!
Korultekintoen atfogom olvasni.
:2smitten:
-
Hááát.... Bizonyos aspektusból ez is az, de ennél most többre gondolok... :2smitten:
Az talán segíthet, hogy ezen Ige alapján történik a "betérés" is.
-
Hááát.... Bizonyos aspektusból ez is az, de ennél most többre gondolok... :2smitten:
Az talán segíthet, hogy ezen Ige alapján történik a "betérés" is.
Koszonom! :088:
-
Nagyon koszonom!
Korultekintoen atfogom olvasni.
:2smitten:
Kedves Shomer ajin Testvér, újra hozzászólnék.
Nekem házassáhkotést jelent. Az ÚRRAL való házasságkotést. Mikor a férjunkkel házasságotkotottunk, kotunk (vagy férfiak feleséggel) az nem a társnak szól, hanem még kozelebbi kotelék az ÚRRAL, még egy kotelék az ÚRRAL. Az, hogy ki a házastársunk, az valójában nem annyira lényeges, de mégis, mert ISTEN után o az elso.
A házasság (vagy akár pogány, parázna korábbi párkapcsolataim) ezek nem arról szólnak, hogy egyéni oromunket keressuk. Mert tapasztalom szerint, ember az embernek oromot nem tud nyújtani!!!!
(mert most mit tud egyik ember a másiknak nyújtani??? - virág, oleles, kirándulás, finom ebéd, tuzes csók.... ezek szép, csodálatos testi dolgok.....és tárgyiak) Viszont! Ha az ember az itt megírt eredeti IGE alapján él a házasságban, és megy bele eleve, Ruth Igéje..... azt az ISTEN tuze fogja egybetartani.
Erre nagyon kevés ember képes.
Szóval a házasságban, ISTEN-t csodálom és dicsoítem, nem a társamat.
Ez nekem nem volt meg a korabbi kapcsolataimban, most is nehéz, de nem az én oldalamról, azért is lett vége minden korábbi párkapcsolatomnak.
Ez a gondolatom, a témában. :2smitten:
-
Szerintem, még a leboldogabb házasság is csak árnyéka annak a köteléknek amit Krisztus / Messiás szeretetében kaptunk. Még a házasság is akkor lesz teljes, ha Isten szeretének köteléle tartja össze.
:2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
Istentől Áldott testvéreim.
Rm 1,20
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
Ezen Ige szakasz, egy új perspektívát is felvet. Tartsatok velem ez új út bejárására, hogy ezen Igén elindulva megérthessünk egy Jézus által adott próféciát.
Mt 7,15
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. (itt természetesen nem csupán a prófétákra utal Jézus, hanem minden olyan látszólagos testvérre, akik csak a megosztást propagálják...)
Nézzük a farkasok vadászati technikáját az állatvilágban:
Tudjuk mind: A Farkasok csoportban,(falkában) vadásznak. Amennyiben egy nyájra-csordára támadnak, minden esetben ugyan az a technikájuk. Egy-két farkas, a belső körbe tör, ezzel bontva meg az egységet. Teljességgel szétkergetik a nyájat. Először a gyengébb EGYEDEK az elsődleges célpontok.Ezen egyedekre már teljes egységben csapnak le. Ha nincs gyenge a nyájban, (ez meglehetősen ritka eset...) Akkor a számukra szimpatikus, de mindenképpen külön vált EGYED a cél!
De mindkét esetben megfigyelhetjük a kulcs jelzőt: EGYED! Mert az a bölcsesség, miszerint: "Oszd meg és uralkodj" Nem egy Római császár bölcsessége volt, még akkor sem ha először talán ő fogalmazta elsőként, mert ugyanis a "Szitrá Áchrá" vagyis a "Másik oldal" súgott neki...
Jézus pedig előre figyelmeztetett arra, hogy sokan jönnek majd az Ő nevében, (tudatosan-vagy annélkül) és a bomlasztás fogja jellemezni a munkásságukat!
Ezért is figyelmeztet Péter:1Pt 5,8
"Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen" Ugyanis az Oroszlánok vadásztechnikája is így működik!!!
Ismét egy Prófécia Jézustól:Mt 24,12
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. Jussunk ebben is értelemre! A Szeretet összeköt bennünket! Akiben tehát meghidegül a szeretet, az lényegében különválik a nyájtól... Prioritást kap a támadóktól...könnyű célpont,hiszen EGYEDDÉ vált! Számunkra nem az EGYED az ismertető jelző-hanem az ECHAD, vagyis az EGYSÉG !!!
És most azt gondolhatjátok: Eddig is mindenki az egységet hirdette, a közösségek is az egységre törekednek...
De Isten Igéje szerint mégsem így van! Mert nézzük csak: Egység, de miben? De mire? Mert Jézus tanítása ez: Jn 17,21
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. Ill.:Jn 17,22
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk...
Tehát Jézus az Istenben betöltött egységet hirdeti!
Ezzel szemben tanui vagyunk azoknak a propagandáknak, amik szerint az egység nem több, mint pl. gyülekezeteken belüli klónozás! "Gondolkodjatok úgy mint én...lássatok úgy mint én...
De ez NEM JÉZUSI ÚTMUTATÁS! Jézus nem magára mutatott, pedig ha valaki, hát Ő megtehette volna! Ő ellenben:Jn 5,30
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét. És ismét:Jn 5,43
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok. ( ez sajnos egyben prófécia is mint látjuk...)
Lássuk hát azt az egységet, amit Jézus mutatott nekünk, illetve amit célul tűzött ki: Isten az ősidőktől Jézust hirdette az emberiségnek! (1Móz 3,15
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.)
Eljött Jézus a rendelt időben, és Istent dicsőítette előttünk! (Jn 7,18
A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.)
Ezek után újra felemlíti az Atya Isten igéretét: a Szentszellem eljövetelét, Aki pedig el is jön! És Ő kit hirdet közöttünk? Jn.16,
12.
Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13.
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14.
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15.
Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Lássuk be testvérek: A Hívők társadalmában akkor van ilyen egymásra mutatás, amikor felelősöket keresnek egy balul elsült dologért...
Ha a figyelem középpontjában nem Jézus van, Ha nem az élő Isten követése a központi kérdés, hanem csak egy, az időkből kimerevített momentum, tehát ikon...
Ha nem az önmegtagadás-hanem az egoizmus a központi kérdés: Akkor csupán bálványimádat amit teszünk!
-
Teljesen egyet értek, kedves Testvérem!
:2smitten:
-
Szerintem, még a leboldogabb házasság is csak árnyéka annak a köteléknek amit Krisztus / Messiás szeretetében kaptunk. Még a házasság is akkor lesz teljes, ha Isten szeretének köteléle tartja össze.
:2smitten: :2smitten: :2smitten:
Teljesen egyetértek. :044:
-
Jn 4,48
Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
Az Úr igéje:Máté Evangyélioma 17. rész
1.
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
2.
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3.
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
4.
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
Péter és társai tehát, a hegyen csodát látott. A Mesterüket látták amint Mózessel és Illéssel beszélt. Ez bizony csoda volt a javából, úgy is mondhatnánk, Mennyei Jelenés... Ezért azután a tanítványok úgy döntöttek: Letáboroznak azon a helyen, hiszen az a hely számukra a jelenés miatt a csoda megnyilvánulásának helye volt,vagyis szent hely! Ámde az Isten nem így rendelkezett, mert Ő mondja: V Mózes 12, 13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Isten azt is előre vetítette:II Mózes 26,11.
És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem.
12.
És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.
Vagyis Pál tolmácsolásában:2Kor 6,16
Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.
És ezt az Örökkévaló újra megerősítette a tanítványoknak ott a hegyen, miszerint:Mt.17,5.
Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
Vagyis: NE ÖTLETELJETEK! ŐT KÖVESSÉTEK, RÁ FIGYELJETEK! Mert sajnos az ember előszeretettel köti magát bizonyos helyekhez, ezzel akaratlanul is elköveti azonban azt a "hibát" hogy a cselekedetével nyilván vallja: Csak ezen a helyen tesz csodát az Úr, csak itt van jelen az Úr!
Isten bár kijelölt egy helyet az Ő szenthelyéül,engedve Dávid könyörgésének, miszerint hajlékot építhessen az Úr nevének, ám Nathan próféta által figyelmeztette Dávidot: Ézs 66,1
Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye?
De végül eme figyelmeztetés után engedett Dávidnak, akinek szent elhatározása volt a Templom megépítése:Zsoltárok könyve 132. rész
1.
Grádicsok éneke.
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2.
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3.
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4.
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5.
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
És bár ezt a hajlékot végül az Örökkévaló akarata szerint Salamon építette meg, de az Örökkévaló kezdeteltől hirdetett elhatározására emlékeztetve Jézus Előre jelzi a Templom lerombolását, lévén hogy értelmét veszítette a helyhez kötés! /Jn.2,19.
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
20.
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?...
Ill.:Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik!!!
Így tehát az Úr jelzi: Az Isten tiszeteletének a lehetősége többé nincs helyhez kötve!
De ma eme felvilágosult nemzedékben hogyan éljük meg ezeket?
És mi látjuk-halljuk...Tanui vagyunk mind: Rengeteg gyülekezés-ágazat-irányzat hirdeti a maga egyedüli létjogosultságát! Ami Isten eleve elrendelése szerint Jézus által porba hullt, azt mi ÁCSKAPCSOK és ANDRÁS KERESZTEK segítségével sokszorosan újra építjük és megerősítjük! Észre sem véve, hogy ezzel csak megotást hirdetjük-Isten összekötő munkáját akadályozzuk, ezzel ellene megyünk Jézus tanításának, és Isten akaratának! MEGOSZTJUK AZ EGYSÉGET AMIRE ISTEN HÍVOTT MINKET JÉZUSBAN. Háborút folytatunk testvérek ellen, csak azért mert nem ugyan annak a gyülekezetnek a taglétszámát erősítik. Gyülekezeten belül pedig ünnepeljük magunkat, fáradságos munkával falazunk és a gyülekezet gazdagságát növeljük. Iste Igéje közben szépen háttérbe szorul, az Igazság, ami hajdanán oly vonzóan ragyogott fel előttünk a megtérésünk napján, lassa és észrevétlenül, újra homályba burkolózott. Építünk nagy és erős gyülekezeteket, és hirdetjük a gazdagságot...Pedig: Zsolt 127,1
Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.
És újra:Jakab Apostol levele 5. rész
1.
Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok.
2.
Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;
3.
Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!
4.
Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.
5.
Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján.
6.
Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek...
Mi folyik itt tehát?
Erre is van előjel a Szentírásban, mert ez sem újkeletű dolog: Préd 1,9
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
Ill.:Rm 15,4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
...Hol van tehát az előjel? hol és mikor volt ily dolog?
Most erősnek kell lenni testvérek, megmutatom: 1Móz 11,4
És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
Bizony Testvérek, ez nem más mint a Bábel torony építése! Idáig jutottunk az egoizmussal, és az ötletelésekkel... Akkor csupán egy épült, és annak végét ismerjük! Mára több száz-több ezer épülését láthatjuk, amint az egyedüli létjogosultságukat hirdetik...Ez nem az a fejlődés amire az Úr hívott el, nem ez az a haladás.
Mert be kell látni Testvérek: Az Istentisztelet valójában nem Istenről szól, hanem magunkról-célokról-önünneplésről... Nem Isten Tiszteletére gyűlünk össze-nem Istent ünnepeljük-nem Isten akaratát keressük...Megyünk az ötletelések-elgondolások irányába! A szolgálók magukat hirdetik-maguknak gyülytenek követőket, A Tanítványok nem Istenre figyelnek,nem Istent dicsőítik,nem Isten akaratát keresik, hanem a szolgálóknak tulajdonítják mindazt, ami Istent illeti!
Isten Igéje csupán kiegészítő olvasmánnyá degradálódott,előnyt élveznek a gyülekezeti szolgálók-vezetők irományai.
Ezért mondta akkor-és mondja ma is az Úr:Jn 5,44
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek? (!!!)
Számunkra annyira érthetően le van minden írva a Szentírásban, csupán okulnunk kellene...
Testvéreim: Poroljuk hát le a Szentírást és abból induljunk az elhívásunk felé, toljuk félre az emberi bölcselkedést és az ötleteléseket...
-
Kedves Shomer Testvér!
Erre csak ÁMENT tudok mondani. Térjünk vissza az Ígéhez, Isten élő és életet adó Szavához!
Kiegészítésként, ha megengeded: Igen, lerombolták a Jeruzsálemi Templomot. És mi lett azután?
Ezért mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak.
Ez 11,16
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
ApCsel 17,24
Shalom, szeretettel
:2smitten:
-
Köszönöm Testvérem. Ámen! Ézs 4,5
És sátor lészen árnyékul nappal a hőség ellen, s oltalom és rejtek szélvész és eső elől.
-
Kedves Somer Ajin Testvérem!
Köszönöm szépen,amit írtál. Nagyon jó lenne,ha sokan elgondolkodnának rajta.
Az Úr áldjon meg.
-
De ma eme felvilágosult nemzedékben hogyan éljük meg ezeket?
És mi látjuk-halljuk...Tanui vagyunk mind: Rengeteg gyülekezés-ágazat-irányzat hirdeti a maga egyedüli létjogosultságát! Ami Isten eleve elrendelése szerint Jézus által porba hullt, azt mi ÁCSKAPCSOK és ANDRÁS KERESZTEK segítségével sokszorosan újra építjük és megerősítjük! Észre sem véve, hogy ezzel csak megotást hirdetjük-Isten összekötő munkáját akadályozzuk, ezzel ellene megyünk Jézus tanításának, és Isten akaratának! MEGOSZTJUK AZ EGYSÉGET AMIRE ISTEN HÍVOTT MINKET JÉZUSBAN. Háborút folytatunk testvérek ellen, csak azért mert nem ugyan annak a gyülekezetnek a taglétszámát erősítik. Gyülekezeten belül pedig ünnepeljük magunkat, fáradságos munkával falazunk és a gyülekezet gazdagságát növeljük. Iste Igéje közben szépen háttérbe szorul, az Igazság, ami hajdanán oly vonzóan ragyogott fel előttünk a megtérésünk napján, lassa és észrevétlenül, újra homályba burkolózott. Építünk nagy és erős gyülekezeteket, és hirdetjük a gazdagságot...Pedig: Zsolt 127,1
Az Ígében azt olvassuk: Krisztus a Feje az egyháznak.
De melyik egyházat alapította, és melyik egyháznak a Feje Jézus Krisztus? Lehet, hogy kicsit provokatívnak tünik most ez a kérdés, de nem annak szánom.
Kezdetben nagyon egyszerü volt az elhivatás: Jöjj és kövess engem....
Shabbat Shalom
:2smitten:
-
Bizony testvérem. Jöjj és Kövess! mondta az Úr- vagy menj és hirdesd...(Lk 8,39) De abszolút világosan megmondta azt is a példázat szerint:Mk.9,
40.
Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
Ne feledkezzünk meg Pál intéséről,aki a Szentszellem vezetése miatt szól e nemzedékhez,mondván:Efézusbeliekhez írt levél 4. rész
1.
Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.
2.
Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
3.
Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
4.
Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
5.
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6.
Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.
7.
Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.
Ha mindezek valóban egy, vagyis közös bennünk, akkor mi indíthat bennünket a megoszlásra ???
-
Sajnos az okoz megosztást,hogy néhányan magukat különbnek tartják a másiknál.
Pedig azt mondja Isten Igéje:
"Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál." (Filippi levél 2,2-3.)
-
Ez nagyon igaz Testvérem. :afro:
-
Sajnos az okoz megosztást,hogy néhányan magukat különbnek tartják a másiknál.
Pedig azt mondja Isten Igéje:
"Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál." (Filippi levél 2,2-3.)
ÁMEN! Kedves Ditte!
:2smitten:
-
Sajnos az okoz megosztást,hogy néhányan magukat különbnek tartják a másiknál.
Pedig azt mondja Isten Igéje:
"Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál." (Filippi levél 2,2-3.)
Igen Testvérem, ez így van. Ha a szeretet elég erős az embertársaink iránt, akkor nem jelent gondot a másikat különbnek tartani.
-
Tudod Testvérem... a "tükör szindróma..." Mert van Testi ember-és van lelki ember,van testi szeretet, és van lelki szeretet is. Amíg sokan a testi hívő életet preferálják, addig nem is érthetik hogy az Isten szerint való-és Jézus által parancsolatban meghatározott szeretet mit is jelent.Mert nekik szól az intés:Jn.Ev.3,5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Mert János mondja:1Jn 3,18
Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És azt is mondja:1Jn 4,20
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát? (!!!) És amíg ezt fel nem ismerik a tévelygők, addig azt sem tudják mekkora veszélyben vannak!
Mert csak azoknak szól az Ige akik teljessé lettek szeretetben:Jn 13,35
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
És ismét:1Jn 4,16
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet;és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.
De sok esetben sajnos még ott tartunk, hogy könnyebb a szeretetről beszélni, mint megélni... Ez pedig azt jelenti: valójában sokan még meg sem tértek igazán, mert a testi motívumok-érzések-célok...fontosabbak mint az Isten iránt való engedelmesség és a szeretet.
És bizony sokaknak szól ma is a prófécia:Ésa 29,13.
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
14.
Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
Ill.:Jer.7,24.
De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
25.
Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
26.
De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!
Ezért :Jer 18,17
Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.
Ez pedig,tudjuk hogy nincs messze. És akkor majd:Mal 3,18
És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
-
Nyílt levél.
Shalom Testvéreim.Engedtessék meg nekem egy szösszenet, egy figyelmeztetés. Az elmúlt napok sajnálatos eseményei indítanak engem írásra,hogy emlékeztesselek benneteket azokra a dolgokra, amit ti magatok is tudtok,nevezetesen: Felismerni az idők jeleit,és az ez időben történő próbák módját és mikéntjét.
Mindenek előtt emlékeztetlek benneteket:. Ef 6,12
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
Yessua, (Jézus) mondja:Mt.24,10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
Tehát a testvér harc idejére, és módjára figyelmeztet az Úr. Ebben a próféciában, láthatjuk NEM A VILÁG ELLEN LESZNEK KÜZDELMEK, HANEM A BELÜL LEVŐK SZAKADNAK EL A BÉKESSÉG ÚTJÁTÓL, A TESTVÉRI SZERETETTŐL,ÉS MAGUKAT TÖBBNEK ÁLLÍTVA MINT AMIK,FELEMELIK ÖNNÖN MAGUKAT, MIKÖZBEN RÁRONTANAK A SAJÁT TESETVÉREIKRE!
Bizony vannak közöttünk is már Báránybőrbe bújt farkasok, vannak hamis próféták is. Akik a békesség útját nem ismerik, maguknak keresnek nevet és követőket, a környezetüket elhitetik, hadjáratot indítanak testvéreik ellen, elárulják azokat akikkel egykor közeli kapcsolatban voltak, bűneiket betöltve igyekeznek ítéletet gyüjteni önmaguknak, mindeközben ők maguk nem is látják merre haladnak.
Áldott testvéreim. Értsük meg hát: mind ezeknek meg kell lenniük! Ám a kérdés az: Mi, ezek láttán megállunk-e Jézus tanításában? megtartjuk-e a testvéri szeretetet? Állhatatosak maradunk-e, a királyi törvény megtartásában? /Mt.22,37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
És újra:Jn 13,35
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok./
Értsük meg hát: Ha látunk elesni testvért az ítélkezés, felfuvalkodottság, önelégültség,a békétlenség területein, Ha ezen testvérek fájdalmat-keserűséget okoznak is nekünk,MI AKKOR SEM VEHETJÜK FEL AZ Ő FEGYVEREIKET, HISZ AKKOR MI KÜLÖNBÖZTET MEG BENNÜNKET TŐLÜK?! A súsárlás,vádaskodás,rágalmazás, hazudozás nem a mi eszközeink! Ne is induljunk ellenük. Ha magunkat védjük, akkor az Úr nem véd minket! Nem szabad velük harcba szállni, főleg meg: ne kövessük az ő utaikat!
Jézus megadta a módját, hogyan és miről lehet felismerni őket:Mt.7,15.
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17.
Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18.
Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19.
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20.
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
De egy dolog őket felismerni, és egy másik dolog, hogy ezek után mi hogyan viseltetünk!
Mert nem engedtetik meg nekünk, hogy Testvér harcba elegyedjünk! Az üdvözül, aki ezektől tisztán tud maradni! /Mt.24,13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül./
Van egy világi mondás is: Aki korpa közé keveredik felfalják azt a disznók...
Tehát a felismerés...
Jézus mondja:Mt.7,20.
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
A gyümölcsök vizsgálata nem is bonyolult. Hisz minden fa terem valami gyümölcsöt. A gyümölcsök két csoportja pedig a Galata levélben van leírva!
GAl.5,19.
A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20.
Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések,
21.
Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
/ezeket nevezzük rossz gyümölcsöknek.../
És íme a jó gyümölcsök:
Gal.5,22.
De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23.
Az ilyenek ellen nincs törvény.
24.
A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25.
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26.
Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
És még valami: Egy fa sem kóstolgatja a maga gyümölcsét. Tehát nem is lehet hiteles az aki önmaga gyümölcséről nyilatkozik! A mi gyümölcseinkből azok részesednek, akikkel kapcsolatba kerülünk! Akkor derül ki a másik fél számára hogy van-e bennem: Szeretet, jóra való hajlandóság, türelem...
Így tehát láthatóvá lesznek a gyümölcsök. Tehát ezen gyümölcsök árulkodnak arról, milyen fák is vagyunk.
Azonban a legfontosabb: Amikor az Úr minket vizsgál, mily gyümölcsöt talál rajtunk! Mindenki magáért felel az Úr előtt! Nem magyarázható azzal: A Testvérem miatt romlottam meg...
-
Köszönöm kedves Testvérem. Nagyon elgondolkodtató és megszívlelendő,amit írtál.
Ne hagyjuk,hogy a szeretet meghidegüljön bennünk.Tudjunk mindig visszatérni az első szeretethez.
Ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok.
"Ha azt mondja valaki: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogy na szeretheti az Istent, akit nem lát." (I. János 4,20.)
-
Így van Testvérem. Talán a leg döbbenetesebb az ebben a dologban, hogy az ily önelégült-önigazult testvérek, meg vannak győződve arról hogy ők Isteni tiszteletet cselekednek, miközben minden lélegzetvételükkel bizonyságot tesznek a maguk rossz gyümölcseikről...
Azért nagy próba ez számunkra, mert ezek ismeretében is tilalmas számunkra a viszonzás!
Meg van írva:Gal 6,7
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
-
Köszönöm Testvérem a soraidat, megerősítettek. :2smitten:
Áldjon meg az Úr!
-
Egy gondolat merült fel bennem.
Ha valaki bárány bőrbe bújt farkas az vajon hogyan viselkedik.( kedvesen és kegyesen) Hogyan hiteti el hogy ő csak bárány. ( melléd áll és kifelé mutatva az ellenségre figyelmeztet)
És vajon maga is tudja magáról hogy Ő valójában farkas.
Na és mi talán nem viselkedünk úgy időnként mit a farkasok? A falka összetart és minden kívülálló ellenség...
Én továbbra is úgy vagyok minden bűnnel hogy úgy tekintek magamra hogy én is bármikor beleeshetek bármelyikbe. ...A lélek ugyan kész de a test erőtlen...
Ez arra tanít engem hogy, fogadjam el a másik embert mert én sem vagyok különb! Számomra nincs én és ti hanem csak mi. Kegyelemre szoruló bűnösök.
Ez azt jelenti hogy a cselekedetet ítélem el nem az embert. A kettőt pedig különválasztom.
Én úgy tekintek magamra hogy farkas is vagyok meg bárány is és alig várom már hogy csak bárány legyek.
Ellenségeskedés és pártoskodás pedig már akkor elkezdődött amikor még a Krisztusi egyház még épp csak alakult. Maga Pál apostol is beszélt erről. Emberi jelenség. és végigkísérte a történelmet.
Engem inkább az érdekelne hogy milyen lesz az az antikrisztusi egység amibe a hívők nem fognak belépni, a lelkiismeretük miatt, de minden vallásos és nem vallásos ember számára egy üdvözítő dolognak fog tűnni.
ezen gondolkodom mostanság..
Mert a természeti katasztrófák (amik nagy részét maga az ember okozza közvetetten) valamit a politikai útkeresések, a pénzügyi instabilitás mind jelzi hogy közeledik Jézus visszatérése a Földre. de előtte még a törvénytipró az Antikrisztus jön el.
-
Így van Testvérem. Talán a leg döbbenetesebb az ebben a dologban, hogy az ily önelégült-önigazult testvérek, meg vannak győződve arról hogy ők Isteni tiszteletet cselekednek, miközben minden lélegzetvételükkel bizonyságot tesznek a maguk rossz gyümölcseikről...
Azért nagy próba ez számunkra, mert ezek ismeretében is tilalmas számunkra a viszonzás!
Meg van írva:Gal 6,7
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
Nagyon igazad van Testvérem . Az írásod , nagyon elgondolkoztatott . Nagyon hasznos és tanulságos írásokat olvashatunk töltelek , Köszönöm .
Testvéri szeretettel Attila
-
Sajnos , tettem néhány csúnya dolgot én is az elmúlt napokban . Támadásra , Támadással feleltem . Nagyon megbántam ősszintén . Nem lett volna szabad , belátom.
De kértem az URR bocsánatát . Köszönöm , hogy elmondhattam testvérek .
Attila
-
Békesség nektek!
Témánál maradva: keresztényeknek, akik megvilágosíttattak a Szent Szellem által, mi a feladatuk akkor, amikor támadásokat, esetleg bárány bőrbe bújt farkasokat látnak, esetleg olyan un. próféciák közlésébe botlanak, amelyek közel sem az Úrtól valók?
Belenézek időnként a magyar RTL Klubon éppen műsoron lévő Való Világ sorozatba, s azt látom, hogy az összefogás valaki ELLEN, s nem VALAKIÉRT zajlik. Fegyverei a hazugság, a pletyka, a másiknak a háta mögötti kibeszélés, a taktikázás.
Szóval mi a keresztények ellensége, s mik a fegyvereik?
-
például hogy 2012-ben világvégét hirdetnek a Bibliára hivatkozva.. A kollégáimnak mondtam hogy biztosak lehetnek abban hogy 2012-ben nem lesz világvége, vagy előtte vagy utána lesz. Mert Isten nem hagyja magát megcsúfolni. Megmondta hogy az időt csak Ő tudja sem az angyalok sem az emberek. Minden más csak spekuláció.
-
Békesség nektek!
Témánál maradva: keresztényeknek, akik megvilágosíttattak a Szent Szellem által, mi a feladatuk akkor, amikor támadásokat, esetleg bárány bőrbe bújt farkasokat látnak, esetleg olyan un. próféciák közlésébe botlanak, amelyek közel sem az Úrtól valók?
Belenézek időnként a magyar RTL Klubon éppen műsoron lévő Való Világ sorozatba, s azt látom, hogy az összefogás valaki ELLEN, s nem VALAKIÉRT zajlik. Fegyverei a hazugság, a pletyka, a másiknak a háta mögötti kibeszélés, a taktikázás.
Szóval mi a keresztények ellensége, s mik a fegyvereik?
Áldott Testvérem.
Mi-vagy még inkább Ki a hívők ellensége? Nos az Ördög!
Péter mondja:1Pt 5,8
Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen...
És mi a fegyvere? mik az eszközei? Viszálykodás-megosztás-harag-testvértagadás...
De mik a mi eszközeink???
Nos meg van írva:1Thess 5,15
Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.
És ismét: Rm 12,21
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
Tehát: A Rosszért nem az ellenünk használt eszközökkel kell fizetni, hanem a Krisztustól kapott, mindenre jó és tökéletes eszközökkel! Türelem-szívesség-jóság-SZERETET.
Mert Jézus mondja:Mt 5,44
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47.
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. (!!!)
-
például hogy 2012-ben világvégét hirdetnek a Bibliára hivatkozva.. A kollégáimnak mondtam hogy biztosak lehetnek abban hogy 2012-ben nem lesz világvége, vagy előtte vagy utána lesz. Mert Isten nem hagyja magát megcsúfolni. Megmondta hogy az időt csak Ő tudja sem az angyalok sem az emberek. Minden más csak spekuláció.
Én ezt ilyen biztosan nem állítanám, hogy 2012-ben nem lesz. Mivel nem ismert, hogy mikor lesz ezért bármikor bekövetkezhet, sőt még az is előfordulhat, hogy ezt az üzenetet sem tudjátok már elolvasni.
Éppen ezért olvashatjuk az igében,, hogy legyünk ébren, mert nem tudhatjuk, hogy mikor érkezik meg a ház ura.
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Márk 13,35
-
"Engem inkább az érdekelne hogy milyen lesz az az antikrisztusi egység amibe a hívők nem fognak belépni, a lelkiismeretük miatt, de minden vallásos és nem vallásos ember számára egy üdvözítő dolognak fog tűnni.
ezen gondolkodom mostanság..
Mert a természeti katasztrófák (amik nagy részét maga az ember okozza közvetetten) valamit a politikai útkeresések, a pénzügyi instabilitás mind jelzi hogy közeledik Jézus visszatérése a Földre. de előtte még a törvénytipró az Antikrisztus jön el."
Áldott testvérem. A kérdésed jó. Hisz tudjuk: Sokan élnek úgy, hogy az örökségüket ezen a látható világon élik fel! Ezen emberek ide vetnek-itt is aratnak. Aki a világban él, a világgal veszik is el a részüket. Ez a világ pedig tűz által fog megszünni!
Mi ezekkel ellentétben lélekben élünk, és a láthatatlanba vetünk!
Az állhatatlanok bukását pedig nagyon is előre jelzett dolgokban való forgolódás fogja okozni! Azon bűnök, amik ellenkeznek Jézus tanításával. És azért buknak el majd sokan, mert nem olvassák Isten Igéjét, nem ismerik Istent, kiforgatják Isten tanítását,maguknak keresnek kedvük szerint tanítókat, menegetőznek,és békességet hirdetve,háborúságokban gyönyörködnek...
Az Új szövetség első igérete pedigaz hogy Istentől tanítottak leszünk! A bűnbocsánat csak a második igéret!!! Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Tehát ha az első igéret nem működik, mi a bizonyság a második működésére??? Márpedig ha nem "Működik" akkor az NEM ISTEN FELEDÉKENYSÉGE!!! Mindez pedig azért lehet, mert ami volt újra van! Ézs 29,13
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn...
-
Egy gondolat merült fel bennem.
Ha valaki bárány bőrbe bújt farkas az vajon hogyan viselkedik.( kedvesen és kegyesen) Hogyan hiteti el hogy ő csak bárány. ( melléd áll és kifelé mutatva az ellenségre figyelmeztet)
És vajon maga is tudja magáról hogy Ő valójában farkas.
Na és mi talán nem viselkedünk úgy időnként mit a farkasok? A falka összetart és minden kívülálló ellenség...
Valóban megtörténik mindannyiunkkal, hogy óemberünk visszaköszön, mint egy ragadozó farkas. Erröl beszél Pál apostol is.
24. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25. Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Róm 7,24-25
Tehát nem érzi jól magát, ha farkas természete felülkerekedik, hanem Istenhez fordul.
11. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
12. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:
13. Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.
Róm 6,11-13
Nem kell nekünk ezt a farkas állapototunkat elfogadni, hanem forduljunk Istenhez, Akinek hatalma van bennünket megigazítani. Senki sem tudja magát megigazítani, de Isten igen, Jézus Krisztus által.
A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
Rm 8,30
Mert valóban nem értük még el a tökéletességet, de törekednünk kell.
16. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
Gal 5,17
Vegyük a szívünkre a figyelmeztetést:
15.Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.
22. Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!
23. Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
24. Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt.
1Thess 5,15; 22-24
10. Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot:
11. Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.
1Pét 3,10-11
A tévelygés veszélye miatt, meg kell vizsgálnunk mindent az Ige tükrében, a gyümölcsökröl fel kell ismernünk a fa állapotát, hogy el tudjuk dönteni, mi Isten akarata.
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
Róm 12,2
-
Shalom Áldott Testvéreim. Érdekes gondolat foglalkoztat engem mostanában, és kíváncsi lennék a véleményetekre.
Az "új szövetség" Igérete szerint mint tudjuk, Isten első igérete ez: Istentől tanítottak leszünk!!! (vagyunk) /Jer.31.30-34/
A bűnbocsánat ez után következik... Ha tehát ez így van, akkor lehet-e szelektíven válogatni Isten igéretei között? Ha nem, akkor ha az egyik valamiért nem működik, annak mi lehet az oka?; És ha a "vevőben" van a hiba és nem az "Adóban", akkor mi a reménység arra nézve, hogy a többi igéret "működik" majd a maga idejében??? Kezdésnek tehát: Mit jelent ez: Istentől tanítottnak lenni??? Mire tanít az igérete szerint az Örökkévaló???
Kíváncsi lennék a véleményetekre...
-
Szia Testvérem!
Nagyon jók a kérdések és engem is nagyon érdekelnek a Testvérek meglátásai. :afro:
Számomra azt jelenti az Istentől tanítottság, hogy nem más tanítók tanításai által értjük meg az Úr kijelentett szavát, hanem közvetlen Istentől.
Ugyanis a jelen időkben is sok olyan keresztyén van, akik képtelenek meghallani az Úr hangját és a tanítók szavaiból táplálkoznak.
Az Úr kijelenti számunkra az igéjét anélkül, hogy bárki megmagyarázná.
-
Yessua, (Jézus) mondja: Mt 5,6
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Azt is mondja:Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
És azt is: Jn 5,40
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
Számomra ezek az Igék azt jelzik: Szükség az Úrral a személyes kapcsolat! A Tanítványság!!!
És Isten kegyelméből, nem kell már közvetítő sem ezekhez!
-
De várjunk még a többi testvér meglátásaira is... :2smitten:
-
Szerintem nagyon fontos az Ígét tanulmányozni, és nem csak rövid szakaszokban, hanem összefüggésében is. Söt az Ígében megtaláljuk ugyanazt a témakört több helyen. Ezeket jónak tartom összehasonlítani, mert ugyanazt a témát világítja meg. Igével magyaráztatik meg az Ige.
Igazából az Ígéböl értem azt is meg, hogy bünbocsánatra van szükségem. Isten szava rávezet az Igazságra! Szent Lelke által megvilágosítja elöttünk akaratát. Az Ige nélkül rá sem jönnék arra, hogy megváltásra, ujjászületésre, és bünbocsánatra van szükségem.
Shalom, kedves Testvérem.
:2smitten:
-
Teljesen egyetértek veletek Testvéreim. (azért várnék még hsz.-eket...) Mi tehát az oka, hogy bár előttünk az Ige, bárki olvashatja a világ leg nagyszerűbb-az egyetlen tökéletes tanító mesterének segédletével, mégis sokan ötletelésekből, emberi bölcselkedésekből próbálnak "építkezni"???
-
Az egyik oka az lehet, hogy "viszket a fülük"!
-
Egyrészt én is azt gondolom, de találkoztam olyanokkal is, akik bizonytalanok voltak és azt mondták, hogy sok mindent nem értenek az Ígéböl. Másik, pedig sokan vannak un. vasárnapi hivök, akik hét közben nem igen veszik a Bibliát a kezükben. Egyszerübb vasárnap a tanítást meghallgatni.
:2smitten:
-
Szellemi gyorsétkezde... :010: Nem ízes, nem táplál, nem használ, még csak meg sem elégszik a lélek, de "látszatra" jónak tűnik...
-
Na akkor beszéljünk nyíltan! Kijelenthetjük tehát, hogy azok akik a mennyei táplálékkal nem élnek, igazából csak önáltatásban tengődnek?
-
Mert ha ez így van, akkor érthetővé válik, hogyan beszélhetnek, magukat hívőnek valló emberek annyi badarságot,Igaztalanságot,Istenkáromlást...
ezáltal megérthetjük: Hogyan képesek Isten tanításával szemben állást foglalni,Testvérekre támadni, gyengéket megtaposni,szenvedők fájdalmait sokasítani.
Azt tudjuk pedig, ha NEM ISTEN TANÍTJA ŐKET, AKKOR MÁSHONNAN ÉRKEZIK A "TANÁCS"
-
Igen Testvérem, ha nem az Úrtól veszik a tanítást, akkor az nem fog megállni.
De beszélhetünk jót akaró lelkekről is, akik valóságosan választották az Urat, de egy tanító tanításait követik és nem az Úrét.
Az olyan személyben nincs erő, képtelen a harcra és a gonosznak sincs éppen ezért baja vele.
Szerintem ez a téma kicsit tágabb is, mert beszélhetünk itt báránybőrbe bújt farkasról, megtértről aki haláláig csecsemő mivel nem az Úrtól táplálkozott, áll testvérről aki keresztyénnek valja magát de cselekedeteivel megtagadja azt, stb...
-
De mindez azért lehet, mert nincs közvetlen taníttatása az Úrtól, vagyis személyes kapcsolata sincs Vele!
-
Kedves testvérek!
Véleményem szerint is elsődleges, és legfontosabb a személyes közösség az Úrral. Ha ez nincs meg, ha ezt nem éljük át, akkor emellett minden csak felszínes, körbemázolt tákolmány. Egy mondvacsinált valami, aminek semmi köze nincs az igazi hithez. De szerintem fontos lehet a prédikált ige is. Hisz a hit hallásból van. (is). Ha a bennünk lévő szellem útmutatását követjük, akkor úgy is tudjuk, hogy az a "tanitó" aki prédikál nekünk IStentől szól-e, vagy pedig nem. Ha nem, és nem ismerjük fel, lehet, hogy még mi vagyunk csecsemők? :( :05:
Rose
-
Kedves Rosa!
A személyes kapcsolatot valóban nem helyettesítheti semmi. De mit jelent egy személyes kapcsolat? Azt mondja az ÚR, hogy kijelentette magát.
Az Ö szavát hallgatni és olvasni, egyre mélyebben megérteni a Lélek által nagyon fontos. Hogyan engedelmeskedjünk parancsolatainak, ha nem ismerjük az Ö szavát? Hogyan döntsük el, hogy melyik tanító hirdeti valóban helyesen az Igét, ha nem ismerjük az Írásokat? Ma hála az ÚRnak, van lehetöségünk, a Bibliát olvasni és tanulmányozni és a Lélek rávilágít az Igazságra, mert Jézus Krisztusról tesz bizonyságot.
16. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
17. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
2Tim 3,16-17
Tehát a legautentikusabb tanítómesterünk az Írás, mégpedig a teljes Írás!
7. Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,
14. Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.
15. E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.
Zsid 3,7.14-15
Tehát szerintem a személyes kapcsolat egyik legfontosabb pillérje az Isten Szavának megismerése. Engedjük, hogy Isten Szava tanítson és formáljon Bennünket!
:2smitten:
-
Shalom Áldott Testvéreim. Érdekes gondolat foglalkoztat engem mostanában, és kíváncsi lennék a véleményetekre.
Az "új szövetség" Igérete szerint mint tudjuk, Isten első igérete ez: Istentől tanítottak leszünk!!! (vagyunk) /Jer.31.30-34/
A bűnbocsánat ez után következik... Ha tehát ez így van, akkor lehet-e szelektíven válogatni Isten igéretei között? Ha nem, akkor ha az egyik valamiért nem működik, annak mi lehet az oka?; És ha a "vevőben" van a hiba és nem az "Adóban", akkor mi a reménység arra nézve, hogy a többi igéret "működik" majd a maga idejében??? Kezdésnek tehát: Mit jelent ez: Istentől tanítottnak lenni??? Mire tanít az igérete szerint az Örökkévaló???
Kíváncsi lennék a véleményetekre...
Mit jelent ez Istentől tanitottnak lenni?
Az a tanitvány, aki hasonló a mesteréhez. A tanitvány tudja és meg is cselekszi a Mennyei Atya akaratát. Nem elég csak hinni, a hitnek cselekedetekben kell megnyilvánulnia. Ha Jeshua csak elméletben váltotta volna meg a világot, most nagy bajban lennénk!
A hit cselekedetek nélkül halott, tehát akinek nincsenek a hiten alapuló cselekedetei az nem tanitvány. A tudomány és a bölcsesség még nem jelenti azt, hogy valaki tanitvánnyá vált. Tehát pusztán egy teológiai végzettség még egyáltalán nem jelenti azt, hogy valaki tanitvány is.
A tanitványak ismernie és tudnia kell a Bibliát. Isten ugyanis a Biblián keresztül tanit minket, hogyan kell élnünk. Mi kedves Előtte.
-
Kedves Testvéreim!
Nagyon jó hozzászólásokat írtatok. Még annyit tennék hozzá, hogy Isten helyezett szolgálati ajándékokat a gyülekezetbe/egyházba, mégpedig a szentek tökéletesbbítése céljából, a Krisztus testének építésére: apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat tanítókat.
Szükségünk is van egymás segítségére, hiszen, mindannyian egy test tagjai vagyunk. Krisztus Testében pedig egymásért munkálkodnak mind a tagok. Azonban, ahogy ti is mondtátok, sokan elegendőnek tartják,hogy néha belekukkantanak a Bibliába, esetleg az istentiszteleten, vagy Bibliaórán elmondott tanítást elegendőnek tartják. Pedig nagyon fontos, hogy Isten Igéjével táplálkozzunk. Mint ahogy Izrael fiainak minden nap kellett szedniük a mannát. Azt mondja Isten Igéje, hogy akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. A Szent Szellem vezet minket és szól hozzánk, és elvezérel minden igazságra. Tanít minket. Ő soha nem fog olyanra ösztönözni minket,a mi az Igének ellentmond. De ha nem vagyunk meggyökerezve az Igében, akkor az ellenség könnyen félrevezetheti a keresztényeket. Mindig, de különösen most az utolsó időkben nagyon fontos, hogy ismerjük és szeressük Isten Igéjét. nem csak a "szép" igéket, a keményeket is. Az jutott eszembe, hogyan is lehetnénk bensőséges kapcsolatban az Úrral, ha az Igéjét nem tanulmányozzuk, nem szeretjük! Hiszen Ő a testté lett Ige!
Előfordulhat, hogy valakinek olyan beosztása van, hogy nem mindig van ideje Bibliát olvasni, de fontos a jó hozzáállás. Azt mondja az ige, hogy gondolkodjunk Isten törvényéről éjjel és nappal. A Szent Szellem gyakran eszünkbe juttat egy vagy több Igét. Milyen csodálatos, ahogy tanít minket!!!
-
Shalom Áldott Testvéreim. Érdekes gondolat foglalkoztat engem mostanában, és kíváncsi lennék a véleményetekre.
Az "új szövetség" Igérete szerint mint tudjuk, Isten első igérete ez: Istentől tanítottak leszünk!!! (vagyunk) /Jer.31.30-34/
A bűnbocsánat ez után következik... Ha tehát ez így van, akkor lehet-e szelektíven válogatni Isten igéretei között? Ha nem, akkor ha az egyik valamiért nem működik, annak mi lehet az oka?; És ha a "vevőben" van a hiba és nem az "Adóban", akkor mi a reménység arra nézve, hogy a többi igéret "működik" majd a maga idejében??? Kezdésnek tehát: Mit jelent ez: Istentől tanítottnak lenni??? Mire tanít az igérete szerint az Örökkévaló???
Kíváncsi lennék a véleményetekre...
Mit jelent ez Istentől tanitottnak lenni?
Az a tanitvány, aki hasonló a mesteréhez. A tanitvány tudja és meg is cselekszi a Mennyei Atya akaratát. Nem elég csak hinni, a hitnek cselekedetekben kell megnyilvánulnia. Ha Jeshua csak elméletben váltotta volna meg a világot, most nagy bajban lennénk!
A hit cselekedetek nélkül halott, tehát akinek nincsenek a hiten alapuló cselekedetei az nem tanitvány. A tudomány és a bölcsesség még nem jelenti azt, hogy valaki tanitvánnyá vált. Tehát pusztán egy teológiai végzettség még egyáltalán nem jelenti azt, hogy valaki tanitvány is.
A tanitványak ismernie és tudnia kell a Bibliát. Isten ugyanis a Biblián keresztül tanit minket, hogyan kell élnünk. Mi kedves Előtte.
Nagyszerű Gondolat Testvérem. Valóban az a legfontosabb ismérv, hogy a Tanítványoknak azokat nevezzük, akikben fel lehet ismerni a mesterüket! Mint pl. Péterben,aki le sem tagadhatta a Mesterét!!! Mindenkiben fel lehet ismerni a mesterét, ez is tény... Azonban az a fontos, hogy bennünk Yessuát (Jézust ) ismerjék fel, de leginkább az Atya.Mert vannak Hívők, akikben csupán a gyülekezeti vezetőt lehet felismerni... ezzel csak az a gond, hogy az nem Üdvözítő. És sajnos sokakban az e világ Urának tanítását lehet felismerni, mert attól jön az : önteltség,harag,hangoskodás, uralkodási vágy, felettébb való bölcselkedés... Tehát a megnyilvánulások bizony árulkodnak arról, ki az Úr bennünk!
-
Kedves Elizabeth, és testvérek!
Én tulajdonképpen ugyanazt irtam amit te, csak más szavakkal. Ha ismerjük a Bibliát, az Igét, az Irásokat, a bennünk lévő szellem úgyis megmutatja, hogy a nekünk "tanitó" vajon Istentől szól-e. Ha nem, és Isten szelleme van bennünk, Az úgyis fellázad, felgerjed ellene. A személyes életemet úgy élem meg az Úrral, hogy bemegyek az imakamrámba, leborulok előtte, magasztalom, dicsőitem, kitárom előtte a szivemet, és ő megáld. Isten mindig megáld. Tudom én , hogy Ő a legnagyobb tanitó, a tanitók tanitója, de Jézus alapitotta az Egyházat, az ő "testét", amelynek Ő a feje. De földi szinten kell egy ember , aki vezeti a gyülekezeteket, vezető nélkül nem müködnének. Ha nem IStentől rendelt vezetője van egy gyülekezetnek, az meglátszik az ott lévő hivőkön. És előbb-utóbb meg is szünik az a gyülekezet, de legalábbis nem sok "gyümölcsöző" hive van.
Én azt mondom mindig "beszéljük" meg az Úrral, hogy mit miért teszünk. Ne döntsünk a saját magunk, és más ember bölcsessége szerint. De ne vessük el teljesen azt, hogy esetleg egy testvéremen keresztül tanít engem az Úr.
Isten áldjon !
Rose :05:
-
Újabb Kérdéssel zaklatlak benneteket Testvéreim.
Azt Tudjuk, hogy van Isten tanítása, és van e világ tanítása is (emberi,egocentrikus,ötletelés,...)! A kettő között nagy eltérés van...
Tudjuk hogy amíg Isten az életre tanít,( a Vele való életre,hisz meg van írva:Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?)
Addig a világ tanítása, (emberi) a legjobb esetben is csupán egy értékrendet követ... Azt is tudjuk, hogy a világ tanítása sajnálatos módon "észrevétlenül" gyűrűzött be a hívők életébe!
Tudtok-e példákat olyan törvény szintű rendelésekről-normákról, amiket valójában NEM IS ISTEN RENDELT, ám mégis a hívők életében teljes elfogadásra kerültek?
-
Hú ez jó kérdés! Kiváncsi leszek... :167:
Mondjuk pl. Shabbat - Vasárnap (Nem ítélkezek!!! :afro:)
:2smitten:
-
Ünnepekre gondolsz Testvérem? Mikulás, Karácsony?
-
Vagy a behelyettesítö teológiára? :167:
-
Remeljuk elarulja! :hehe: :2smitten:
-
Ez tenyleg erdekes kerdes , most hirtelen nem jut eszembe semmi ilyensmi az en gyulekezetemben .Biztos alaposabb vizsgalatra lenne szukseg.Ami eszembe jutott az mas kozossegeknel nyilvanul meg .Itt gondolok a szentek imadatara ,Maria kultusz ,ereklyek imadata.Csak egy kerdes van meg itt szamomra ,hogy tenyleg igaz hitben vannak azok akik ezeket teszik?Mert ugyan nem en vagyok a szivek /vesek vizsgaloja de kicsit fura szamomra mindez .
-
Mi van akkor ha egy Istentisztelet allat valakinek kijeletese ,bizonysaga van a sziveben ,vagy imadkozna hangosan es mindezt nem teheti meg mert nem a liturgia resze.Vagy a predikacioban mutatkozik meg olyan dolog ami nagyon is kiegeszitesre szorul ahoz hogy ne hamis tanitaskent hangozzek es nem lehet megtenni ,mert nincs benne az Istentisztelet rendjeben.
-
Ez tenyleg erdekes kerdes , most hirtelen nem jut eszembe semmi ilyensmi az en gyulekezetemben .Biztos alaposabb vizsgalatra lenne szukseg.Ami eszembe jutott az mas kozossegeknel nyilvanul meg .Itt gondolok a szentek imadatara ,Maria kultusz ,ereklyek imadata.Csak egy kerdes van meg itt szamomra ,hogy tenyleg igaz hitben vannak azok akik ezeket teszik?Mert ugyan nem en vagyok a szivek /vesek vizsgaloja de kicsit fura szamomra mindez .
Vannak megtertek azok kozul, akik peldaul Mariahoz is imadkoznak.
A legtobben felre lettek vezetve es csak kevesen hoztak meg tudatos donteskent.
-
Mi van akkor ha egy Istentisztelet allat valakinek kijeletese ,bizonysaga van a sziveben ,vagy imadkozna hangosan es mindezt nem teheti meg mert nem a liturgia resze.Vagy a predikacioban mutatkozik meg olyan dolog ami nagyon is kiegeszitesre szorul ahoz hogy ne hamis tanitaskent hangozzek es nem lehet megtenni ,mert nincs benne az Istentisztelet rendjeben.
Ha valaki az Istentisztelet ideje alatt kinyilatkoztatasa van, akkor nem teheti meg, hogy azonnal felpattanva kozze tegye. Ugyanis ez nem a liturgia, hanem Isten igeje tiltja.
Az Istentiszteletnek rendezetten kell mennie, egyszerre csak egy szolhat es a kovetkezo varja meg, amig az elozo befejezi.
Ennek kulonfelekeppen adnak helyet, altalaban az Istentisztelet vege fele, vagy az Istentisztelet utan (valahol egyaltalan nem adnak helyet).
Az utobbi reszre tudnal peldat mondani? Hogy erted azt, hogy nem lehet kifejteni jobban a predikaciot, mert nincs benne a gyulekezeti rendben?
-
Megemlíteném még az un. jólét Evangéliumot is, amely a keresztények széles körében elfogadott. Nem lehetsz beteg, mert ha nem gyógyultál meg, akkor annak a hitetlenséged az oka, vagy ha szegény vagy, biztos valami büntetés... folytathatnám.
Sok kárt okozott már az ilyen féle ideológia, szerintem...
:2smitten:
-
Amikor a predikaciora gondoltam akkor konkret elhangzott dolgok tarulnak elem.Peldaul sokszor elhangzik nallunk hogy akik a templomban vannak azok sokkal jobb helyen vannak mint akik epp mashol toltik az idejuket.Ez igy latszolag igaz ,de megsem teljesen ,mert Isten nem a templomban jarokat udvoziti.Es ami nagyon megteveszto az ilyen uzenet kapcsan az hogy ilyenkor az ember mar jo helyen kezdi erezni magat ,mert o is mashoz hasonlitja a helyzetet holott pont ugy van o is a pokolra vezeto uton mind aki nem vesz reszt az alkalman.Egy masik alkalmon elhangzott egy pelda arrol hogy mikent jut az ember az Isten orszagaba.Ez ugy volt magyarazva hogy ott amikor bebocsajtast ker elmondja hogy nem csinalt semmi rosszat elete folytan .Nem engedik be azt a valaszt kapja hogy nem eleg az hogy rosszat nem csinalt de kellet volna keresse hogy jot csinaljon.Visszakuldik a foldi vilagba hogy tegyen jot is.Probaltam leirni par dolgot .
-
Tudom azt hogy az Istentiszteletnek egy rend szerint kell tortennie ,de ki az aki ezt a rendet megszabja?Nekem ugy tunik hogy az ember szabot hatart hogy mikent es hogyan kell tisztelni az Urat.Amibe az ember idonkent hoz egy kis valtoztatast is.Es meg egy masik dolog amiben nem latom Isten akaratat espedig amikor kulombozo cimeket adunk embereknek.<tiszteletes,fotiszteletes ,nagytiszteletes stb.Hol vannak ilyen ,,rangok,, es minden ami ezzel jar ?
-
Áldott Testvéreim. Jól van ez így... A kérdésem lényegét éppen az alkotja, hogy az általunk tapasztalt dolgokat, (mindet) összevetjük Isten Igéjével. Lehet ezt koncentrikus körökben is, akár táguló-akár szűkülő irányban. Tehát ha én központtal kezdek, akkor én teszek -e olyan dolgot, ami Isten Igéjével nem támasztható alá, annak ellenére hogy meg vagyok győződve arról, hogy amit teszek az helyes... Pl.:fő témakör, Az általánosan elfogadott morális kérdések preferálása. Gyakorlatban pedig: Alkohol ivás? (NEM ALKOHOLIZMUS!); mennyi idő alatt kell elhagynia egy újonnan megtért testvérnek a közvélemény által bűnnek ítélt szokásokat? (pl: dohányzás); Mennyi az a minimális idő, amit a házasulandó párnak jegyben kell járnia esküvő előtt? Hol kezdődik, és köttetik a házasság?; Mi a paráznaság? ; Hol kezdődik a paráznaság?;
Ezek csupán példák,ilyen és ehhez hasonló dolgokra gondoltam... és mind tudjuk, hogy ezek bizony gyakorlattá avanzsálódtak a hívők életében... De mindezekről a kérdésekről hol, és hogyan nyilatkozik az Isten Igéje?
A kérdésem apropója pedig: Yessua többször is kinyilvánította nemtetszését az emberi rendelések témakörében... A mai felvilágosult hívői társadalom pedig mélyen megveti a "Farizeusi" rendet pontosan ezek miatt. De nem elképzelhető az, hogy pontosan azokban a vádpontokban találtatunk mi is terhelve, amikre egyebekben annyira flottul tudunk mutogatni?
-
Shalom, kedves Testvérem!
Amikor megtértem, nem lettem mindjárt tökéletes. Az ÚR türelmének és kimondhatatlan jóságának köszönöm, hogy megtérésem utáni hitharcaimban féltö, de gyengéd szeretettel vezetett lépésröl lépésre. Saját magam nem voltam elégedett a tempoval, mert szeretettem volna sokkal hamarabb elérni a célokat. Ám újra és újra megtanította velem az ÚR, hogy nem az én erömtöl kell függenem, hanem rábízhatom harcaimban is magamat, mert Ö fog gyözni és nekem pedig engedelmeskednem kell. Nem emberek elvárásainak kell megfelelnem, hanem egyszerüen azon az úton haladni, ahol nap mint nap kézen fogva vezet az én Megváltóm.
Szeretettel
:2smitten:
-
Íme néhány Ige, mik az általad elmondottakkal összecsengenek:
Róma 8,28.
Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
29.
Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
30.
A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
31.
Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
Fil 1,6
Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:
Fil 2,13
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
...
-
Ámen! :2smitten:
-
Sokszor úgy érzem, túl türelmetlenek vagyunk önmagunkhoz, és másokhoz is... Innen adódnak az emberi elöírások. Pl a zsidó hagyományban is megtaláljuk az "emberi törvényeket" amelyekkel meg akarják gátolni, hogy az Isten törvényeit nehogy megszegjük. Ezeket Urunk sem vette figyelembe... De sohasem vétett az Atya parancsolatai ellen. A kereszténységben is kialakultak ilyen "védö" emberi gondolkozásminták.
Úgy gondolom, hogy vigyáznunk kell, ne legyünk törelmetlenebb mint az ÚR amilyen türelmes, és ne legyünk irgalmatlanabb, mint amilyen irgalmas a mi szeretö Mennyei Atyánk hozzánk.
Shalom
:2smitten:
-
Igen Testvérem, Jézus arra hívott el, hogy olyanokká váljunk mint Ő.
Mennyire ábrázolódik ki rajtunk Krisztus?
-
Igen kedves Antee Testvérem, ez a megszentelödés folyamata.
23. Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
24. Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt.
1Thessz 5,23-24
Szeretettel
:2smitten:
-
Igen! :afro:
-
Igen kedves Antee Testvérem, ez a megszentelödés folyamata.
23. Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
24. Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt.
1Thessz 5,23-24
Szeretettel
:2smitten:
Kedves Elisabeth!
Nagyon érdekes és el gondolkodtató,ez az IGe!
,,,A Békesség Istene Szenteljen meg titeket mindenestől,,,,
Sokan az emberek közüll azt gondolják :ez az én testem és azt cselekszem ami nekem jó...
El feledkeznek arról,hogy nem csupán test a mi testünk,:,,HANEM A BENNÜNK LAKOZÓ SZENT LÉLEKNEK TEMPLOMA,,,,melyet Istentől nyertünk,,,
Szánjuk oda a mi testünket az ÉLő Istennek,kedves áldozatául,,,,Az Ó szövetségben is áldozatot vitt mindenki az ÚRnak...mielőtt oda vitték az oltárra,előtte megölték az áldozatukat.nekünk is az ÉLő Istennek kell áldoznunk a bűneinket elhagyván...mert szükségünk van az Istentől kapott lelki békére.Biztosnak lenni abban,hogy Istenünknek teszik az áldozatunk...
Mert tőlle és álltala van minden ami van!mert ÖVé a Dicsőség örökkön örökké!
Istennnek nem lehet áldozni és tisztelni az Ő ismerete nélkül.Mert ha nem tudjuk ki az élő Isten,akkor nem is tudom szolgálni Őt!
Vagyis nem csak a számat kell oda szánni,vagy épp lábaim az Istennek....hanem teljes lényem!
Mert ha azt mondom,hogy számmal dicsérem az ÚRat,és szívem távol van az ÚRTól,akkor mind hiába való!
DE hogyan mondhatom,hogy oda szántam az én számat,ajkaim az ÚRnak szolgálatára,ha alkalmakkor nem azt szólja az én szám ami Istennek tetsző lenne!Mert sokat mond az ember olyan dolgot ami nem épitő társainak,és sokat nehéz helyre hozni,hogy embertársainknak bízalmát újra elnyerjük...Isten tudja használni az embert arra,hogy épitő jelleggel szóljunk testvéreink felé....
HOgyan látszik meg életemből,hogy Istennek szántam oda életem?.:,,ha nem azt cselekszem ami nekem jó,hanem csak azt ami az én Istenemnek dicsőségére és imádatára szolgál.
Mert élek többé nem én,hanem él bennem a Krisztus!
Ha lábaim oda szánom az Úrnak,az lehet épp az is amikor küld az ÚR,hogy menjek látogassam meg a beteget az Ő ágyában....vagy menjek el egy egy gyülekezeti alkalmakra más falvakban is...
DE ha engedetlenkedem,és nem megyek mert nekem a világban való járás a kedves akor mit ér az én járásom az ÚR előtt??
Ezért valóban odaszánt életmnek kell hogy legyen az ÚRnak!HOgy örömét lelje bennem az ÚR.
Legyek kirivó,a környezetben,ha épp a töbség hitetlen ,és én vagyok talán egyedüli aki Istenek szolgál,
és ne legyenek rám hatással azok az emberek,hanem az én odaszánt életem legyen kívánatos azok számára,akik eltérően élnek mint én.
Szánjuk oda életünket az Istenünknek!Ne a világ folyása szerint éljem életem!
Vigyáznunk kell arra,hogy ne csak részben szánjuk oda életünket testünkte az ÉLő Istennek
-
Drága Testvéreim!
Ez egy nagyon jó téma. Nagyon elgondolkodtatóak a hozzászólásaitok és megszívlelendők.
Nem régen egy olyan gondolat ötlött fel bennem, hogy hogyan is tudna bennünk igazán kiábrázolódni Krisztus mindaddig, amíg nem ragaszkodunk az Ő igéjéhez, amíg nem tartjuk igazán elsődlegesnek az Ő igazságát? Hiszen Ő a Testté lett Ige.
-
Drága Julika és Ditte!
Olyan jó gondolatokat írtatok le. Eszembe jutott még ezzel kapcsolatban egy Íge:
13. Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.
14. Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;
15. Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;
16. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
1Pét 1,13-16
Shabbat Shalom
:2smitten:
-
Talán nem is rugaszkodom messzire, ha a Kegyesség látszatáról is szót ejtünk ebben a témakörben! Ha például így definiálnák ezt a fogalmat: Elhitetem másokkal, és akár magammal is, hogy Istennek tetsző dolog az amit teszek-ahogy gondolkodom-ahogy élek...És ez azért csak a kegyesség látszata, mert csak elhitetem! De az Úr az Igaz Bíró! (Dajan ha Emet) Őt nem lehet megtéveszteni! Előtte nincs félrebeszélés! Így tehát mind azok vagyunk, akiknek Ő mond minket! :08:
-
Igen Testvérem, ez a mi egyik reménységünk, a pártatlan igazság Isten szájából. De ennél még inkább az Ő kegyelme.
-
Kedves Shomer Testvérem!
Az elmúlt napokban sokat gondolkoztam a kegyesség látszata fogalmán. Ezért is írtam erröl a Bibliai fogalmak topicban erröl, s hogy ne kelljen keresgetni bemásolom, most ide is:
1. Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
2Tim 3,1-5
Kegyesség látszata Isten szerinti kegyesség
magukat szeretők Istent és felebarát szeretök
pénzsóvárgók jószivű adakozók
kérkedők szerények
kevélyek alázatosak
káromkodók Isten szerint bölcsek
szüleik iránt engedetlenek szüleiknek és Istennek engedelmesek
háládatlanok hálásak
tisztátalanok becsületesek, tiszták
szeretet nélkül valók önzetlen szeretettel teljesek
kérlelhetetlenek megértőek, jóindulatúak
rágalmazók igaz beszédűek, bátorítók
mértékletlenek a kevésért is hálásak, elégedettek
kegyetlenek irgalmasok
jónak nem kedvelői jóságosak, jóra törekvők
árulók védelmezők
felfuvalkodottak így imádkoznak: „Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek.”
inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői Teljes szívből szeretik Istent
22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
Gal 5,23
:2smitten:
-
Igen Testvérem. olvastam is a beírásod, és nagyon egyetértek vele... :afro:
-
Érzés és Értelem, Avagy: Tudathasadásos állapot a hívői egységben...
I.Rész.
Gyakran halljuk hívői körökben ezt a témát újra és újra: "Én szívemben elhiszem hogy van Isten, de az értelmem ellenkezik..."
Honnan indul hát a hitünk? Miért ez az ellenkezés bennünk? És egyáltalán: mire hallgassunk? A szívünkre-vagy az eszünkre???
Nos tehát az Igei alapok:
Szólt az Úr Mózes által a népéhez:
<< >>
Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
Mielőtt elkezdenénk a válaszok után kutatni, emlékeztetnélek benneteket Sámuél "titkára" Amely titok ugyan a szem előtt volt mindíg is, ám mégis oly kevesen leltek rá, és még kevesebben éltek ezzel a felismeréssel...
Mert tudjuk, hisz az írások bizonyságot tesznek arról, hogy Sámuél előtt, meglehetős-kaotikus állapot jellemezte Isten választott népét már rég óta,a Papok is maguk céljaira fordították az emberekben egyre kisebb mértékben fellelhető Istenfélelmet. / ez sajnos nyomokban ma is fellelhető.../
Ám azokban az időkben, egy szégyenében élő asszony az Úrhoz fordult bánatával, és az ő könyörgése feljutott Isten elé.
Válaszul pedig egy fiú gyermek adatott neki, akit az asszony az ő igérete szerint felvitt a templomba, hogy mint elsőszülött, Isten szolgálatára szenteltessék.
És a "titok" melyre céloztam,I Sámuél harmadik felyezetében olvasható LEPLEZETLENÜL! Tehát: 1Sám 3,19
Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni.
És ez szolgált alapjául annak a dolognak, hogy a továbbiakban:I Sám.3,20.
És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.
21.
És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által. (!!!)
Testvéreim ez nagyon fontos dolog, és nagy Titok is. Mert kevesen értik meg ennek a jelentőségét, ám akik megértik és kamatoztatják-tehát élnek ezzel, azoknak az Úrral való kapcsolatukban nagyon gyorsan alapvető változások állnak be, a saját ill. a környezetük javára és az Úr dicsőségére.
Javallom tehát, hogy a kérdéseinkre a válaszokat is ezzel a hozzáállással kezdjük kutatni, nem hagyni leesni egyet sem az Úr Igéi közül,nem felszínesen, hanem kérve az Urat, hogy az Igéjének mélységeibe vezessen be minket.
Tehát hol gyökerezik a mi hitünk? hol van a hitünk központja ezen felszólítás fényében?
Nos mint láthatjuk, az Isteni tanítás soraiban, egyszerre szól az értelemhez, és az érzelemhez is! Mert ezzel kezdi:V Móz.6,1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt...
Először is tehát a tanítványság! A Tanulás pedig az értelmünkhöz szól, mert itt értelmezzük a hallottakat, itt történik a memorizálás is.
Az Itt megfogant gondolatok, itt kezdenek cselekedetekké manifesztálódni, ezért is folytatja az Örökkévaló így:V Móz.6,3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked. / ezt másképpen úgy is jellemezhetnénk: A tanultak jelenjenek meg a cselekedeteidben!/
A négyes és ötös Igeszakasz emlékeztet bennünket, kitől tanulunk-kinek tartozunk számadással, továbbá megadja az Istentisztelet módját és annak mélységét is! Mert ez:5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Ezen fesorolásból megtudhatjuk, az Úrral való VALÓS kapcsolatunk érdekében, mely területeinket kell Isten számára elkülönítenünk-ELSZENTELNÜNK (!)
Szívünk az első, mégpedig azért, mert a hívő ember számára ezen Ige áll:Péld 4,23
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. / Ez azonban valóban kizárólag az ujjá született hívőkre vonatkozik, mert azon emberek számára akik nem adták át önmagukat az Úrnak, szívükben és életükben nem szentelik meg magukat, nos ezen emberekre ez az Ige vonatkozik:Jer 17,9 Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
Tudniillik: A megtért és ujjá született hívők szíve Jézus Krisztus trónszéke! De valóban csak azok szíve, akik valóban átadták magukat Istennek!
A Szentség és a tökéletesség miatt pedig ne legyen bennetek kétség, mert ez Isten felszólítása : Először is:3Móz 19,2
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
És újra: Mt 5,48
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
/mielőtt folytatnám, engedtessék meg nekem, hogy megemlékezzem egy bölcs testvérem bölcs szaváról, aki ezt mondta egy alkalommal: Mielőtt valamiről vitatkozni kezdünk, tisztázzuk a fogalmakat a félreértések elkerülése érdekében!/
Tehát hogyan is definiálhatnánk a Szentség fogalmát? mert jól tudom mennyi félreértés-mennyi téveszme van ebben a dologban...
Pedig a képlet egyszerű, A Szentség fogala annyit tesz: Isten számára fenntartott-Isten számára elkülönített- Kizárólag Isten tulajdonában levő.
A Szentség pedig kiteljesedik az Isten teremtményein,ahogy ezt a próféta is megírta:Zak.14,20.
Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medenczék.
21.
És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljőnek mind, a kik áldozni akarnak, és választanak közülök és főznek azokban; és nem lészen többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon.
(de ennek jelentéséről és fontosságáról talán majd legközelebb...)
Tehát szívünkben és lelkünkben is meg kell szentelnünk az Urat, ezen részeink az Úr számára kell hogy legyenek fenntartva! Ám ebben az Igeszakaszban olvassuk azt is: (V Móz.6,5"és minden erődből!) Nos Testvéreim, ezzel a szakasszal van egy kis félreértés...
Eredetiben itt nem ez a szó áll hogy minden erődből, hanem egy alig vagy legalábbis egyszerűen nem lefordítható szó van meghatározva. Ennek körülbelüli jelentése ez:"önmagad lehetőségein túl... önmagad határain túli akarattal"! Mondom tehát ez egy nagyon nehezen fordítható kifejezés, a lényege talán az: A korlátaidon túl!!!
Érdekes dolog ez, mert eszembe jut Yessua szava:Mk 10,27
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.
Mert amit mi nem tudunk megtenni, abban Isten celekszik, Mert Pál is utal erre, mondván:2Kor 12,10
Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.
Mert amikor a hívő ereje véget ér, akkor kezdődik Isten ereje- ott ahol a hívő ereje végére ér, ott avatkozik be Isten!
Mert Isten nem osztozkodik az Ő dicsőségén! Emberrel nem! Tehát amikor az ember elismeri: Itt már én nem tehetek többet, akkor veszi kezébe Isten az ügyünket!
És most vissza a központi kérdésünkhöz!
Tehát a hatodik Igeszakasz: V Móz.6,6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
Az értelem mellett említi az érzelmet! Itt van a helye Istennek. Szívem az Ő trónszéke. Az Ő szavára ver ritmust a szívem, és minden szívdobbanásom érte van!Minden dobbanással rá emlékeztet,és innen indul minden érzelem-indulat ami Isten előtt kedves lehet.A szív elgondolása-érzelme ihleti az elmét, ahol az Istentől ihletett gondolat megfogan, és végül cselekedetekben manifesztálódik. ( mondom ez csak akkor van így, ha szívünk Jézus trónszéke! Ha nincs más a szívünkbe csak és kizárólag Jézus, ha nem állítok szívemben trónt bálványoknak-kívánságoknak...)
Szívemen keresztül hallom meg az Úr hangját.
Ezért fogalmaz így a bölcsesség által Salamon:Péld 4,23
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
...FOLYT.KÖV...
-
Kedves Shomer Testvérem!
Nagyon jó és érdekes témát hoztál. :afro:
Feltenném a kérdét alapvetöen:
Lehet-e egyáltalán egy újjászületettnél, hogy a szív mást mond mint az értelem. Lehet, csak a szivem született újjá, anélkül, hogy az elmém is megújult volna? Nem gondolnám. Tehát ahol ez a kettö széthúz, ott szerintem valami gond van.
Érdekes módon számos helyen a Bibliában a szívnek is vannak gondolatai.
Az értelem és a szív kölcsönhatást gyakorolnak egymásra, és nem lehet öket szétválasztani. Ha értelmetlenek vagyunk, a szivünk is szenved alatta. Viszont, ha megújult Isten szerinti értelmünk van, akkor nem fogunk a saját bölcsességünkre építeni és vigyázunk gondolatainkkal a szívünkre is.
1Pt 1,13
Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.
Tehát az elménknek is van egy kis köze a tökéletes reménységhez, amit más néven hitnek is nevezhetünk.
Hát most egy kicsit összekavartam, de amikor utánna olvastam az Ígékben, valahogy az jött le, ha az értelmem nincs a helyén, akkor a szívvel is baj van.
:pirul: :2smitten:
-
Mégegy eszembe jutott: Zákeus...
Szívében elfogadta a Messiás kegyelmét, és azonnal bekapcsolt az agya: viszza akarja fizetni többszörösen a jogtalanul elvett összegeket.
Valahol ez így müködik...
:2smitten:
-
Roppant jó kérdések és gondolatok ezek Testvérem. Köszönöm a reakciód. Mielőtt azonban kifejteném az álláspontomat, várjuk meg a második részt, hátha abban benne foglaltatnak a válaszok is...
Holnap teszem fel a második részt, ami már természetesen elkészült, csupán nem akarom a Testvérek figyelmét nagyon leterhelni...
-
Mégegy eszembe jutott: Zákeus...
Szívében elfogadta a Messiás kegyelmét, és azonnal bekapcsolt az agya: viszza akarja fizetni többszörösen a jogtalanul elvett összegeket.
Valahol ez így müködik...
:2smitten:
:igen:
Egyetértek veled kedves testvérnőm.
:2smitten:
-
Köszönöm Testvéreim!
Érdekes módon számos helyen a Bibliában a szívnek is vannak gondolatai.
Ezzel kapcsolatban, nem régen olvastam a hírekben a legújabb kutatásokról, miszerint az agyhoz hasonlóan a szívnek is van egy saját idegközpontja, saját zártkörü ideghálózati szisztémával. (Hát ezt lehet, hogy most nagyon magyartalanul fordítottam... :pirul:)
E kutatás szerint rájöttek, hogy tulajdonképpen nem csak az agyunkkal vagyunk képesek gondolkozni, hanem a szívünkel is. Úgy nevezték el, hogy szív-inteligencia.
Nincs új a nap alatt, a Biblia ezt már régen tudja.
:089: :2smitten:
-
Türelmesen, alig várjuk a második részt, kedves Shomer Testvérem!
:2smitten:
-
Értelem és Érzelem II. rész.
Az előzőekben tehát eljutottunk: V. Mózes 6, 6-ig. És látjuk hogy a hitünknek meg kell jelenniük mind az értelmünkben, ( Tanítványság); mind pedig az érzelmeinkben is.(1Pt 3,4
Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt.) Tehát mindezek fényében ész és szív egymást kiegészítendő, egymással egyértelemben, egységet kell hogy alkossanak!
Mert a bölcsesség beszéde ez:Prédikátor 4,9.
Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10.
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11.
Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12.
Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
Hogy jön ez ide?
Nos pont ebben a dologban gyökerezik az a sok baj és probléma, a hívők életében, a hitéletben.
Sajnos a legtöbben csupán egy ponton kötik magukat Istenhez! vagy az értelmükkel-vagy az érzelmükkel. Ámde ezen esetekkor nincs egység,és ennek hiánya akkor nyilvánul meg, amikor meglátjuk ezen testvéreinket elterülni, és a felállás megkísérlése nélkül önsajnálattól átitatva keseregni...
Mert ha valaki csak az értelmére hagyatkozik, az előbb-utóbb megcsal, mert egy idő múltán emberi bölcselkedés-okoskodás irányába fordul. Ez pedig testi, és tudjuk, hogy testi ember nem lehet kedves Isten előtt!(Rm 8,8
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.) Aki testben gondolkodik, nem értheti meg Isten akaratát sem.
Ebben a kérdésben is igaz hozzáállás és alap igazság ez: vagy mindent-vagy semmit! mert vagy átadok mindent Istennek, tehát az érzelmeimet-az indulataimat-az értelmemet... vagy semmit.
Mert ha mindent át adok, akkor Ő felépíthet és átformálhat Krisztus hasonlatosságára, de lássuk be nagyon buta képet festenénk, ha egy részünkben kiábrázolódna Krisztus, míg más részeinkben maradnánk azok, akik voltunk...
És vannak akiket a szívük vezeti... Ez sem jó dolog, mert van úgy, hogy a próbás utainkon, felhő takarja a napot... van hogy a hívő a halál árnyékának völgyében jár... Ekkor a szívünk mindent mond, csak azt nem hogy jól van ez így, ne aggódj. ekkor az érzelmeink megcsalhatnak. És akkor meg van a baj.
Ezért fontos hogy érzelem és értelem kéz a kézben járjanak Istennel, mert amikor bealkonyul és az érzelmeink megcsalnának minket, Akkor kap prioritást az értelem és a tudat!
MERT TUDNOD KELL!!! Ki az aki téged neveden hívott!
TUDNOD KELL!!! Ki az aki az igéretet tette neked!
TUDNOD KELL!!! Hogy hatalmas Isten Ő, és nincs nála változás, és hozzá a változás árnyéka sem fér!
TUDNOD KELL!!! Hogy nem ember Ő hogy hazudjon, és nem embernek fia, hogy visszavonja amit igért!
TUDNOD KELL!!! Hogy mi mindent tett Ő érted, már azelőtt hogy téged életre hívott volna!
TUDNOD KELL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tehát tudd, és szenteld meg Őt a szívedben, mert a szíved csendjében, amikor a külvilág zaját kizárod, amikor az Isten utáni sóvárgásod mintegy vákumot hoz létre, nos ebben csendben hallod meg Isten hangját...
Így tehát áldott Testvéreim, eljutottunk az V Mózes 6, nyolcas bekezdéséhez, miszerint:8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
Ezen utasítás értelmében használják a hívő Zsidók a mai napon is a T'filin ros-t, illetve a t'filin yad-ot. Biztosan láttátok már ezeket a "t'filin"-eket, amint a bal karjukra ill. a homlokukra teszik.
De tudjátok-e hogy miért? És hogy miért rendelte azt az Örökkévaló?
Nos a T'filin ros, amit a homlokukra helyeznek teljesen egyértelmű, hisz jelzi: Isten Igéje az elméjében van, arról gondolkodik, Isten Igéje irányítja a gondolatait.
A t'filin yad amit a bal karjukra kötnek, nos annak megértéséhez tudni kell, ez a pont van a legközelebb a szívhez...Tehát az Örökkévaló Igéje mint pecsét van a szívükön...
Ismételten igazolást nyert az érzelem és értelem együttesének fontossága, ami jellemzi azokat a hívőket: AKIK MEGFELELŐ ISTENI TISZTELETTEL VISZONYULNAK ISTENHEZ!
/Csupán az érdekesség kedvéért említem meg, ez egyben az egyik leg szembetűnőbb példa is arra nézve, hogy a Sátán másolja- utánozza Istent! Kísértetiesen hasonlít erre az Igére Sátán kísérlete, amiről a jelenések könyvében olvashatunk:Jel.13,16.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
17.
És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
Ám mint említettem volt: csupán hasonlít az eredetire, az Isteni rendelésre. Mert közös bennük, hogy aki a jelet felveszi, akár az Úré-akár a Sátáné, az teljes odaszánással tegye! Hozza meg ezt a döntést, és ennek megfelelően adja át szívét és értelmét. Amiben viszont elkülönül az Istentől adatott rendelet a Sátán által kierőszakolt-kényszertől, az pont az átadás módja! Mert Isten csak a lehetőséget adja! míg Sátán kötelez! (-ne!)/
De vissza a témánkhoz.
Az v.Mózes 6,9 ben láthatjuk a további utalást arra nézve, hogyan éljünk Istennel és az Ő Igéjével közösségben! Ne csak én emlékezzem meg róla amikor az ajtómon, vagy kapumon be és ki járok: ki az én Uram-ki az Úr bennem... hanem azt a kívülvalók is láthassák-tudhassák!
Mert ha az én megtérésem bennem el van rejtve, és az titok, ha arról mások nem szereznek tudomást a cselekedeteimet-az életemet látva, akkor az én hitem és az én megtérésem fabatkát sem ér! Ki is lehet akár dobni!
És talán most nézzük meg, hogy ez az Istentől adatott rendelkezés változott-e az újszövetségre vonatkozóan, és ha igen akkor miben?
Tehát az Újszövetség Igéi:Jeremiás 31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Nos kezdjük hát a kérdés kivizsgálását az elején: Láthatjuk hogy ez esetben sem változott semmi! (azaz mégis, de erről talán később...)
Ami viszont ránk nézve fontos, az pedig az: Ez esetben is első a tanítás, tehát a TANÍTVÁNYSÁG !33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr...
Tehát elsőként Tanít, avele való járás szabályaira!...Az Ő Igéit az elménkbe és a szívünkbe írja!...És ha az Újszövetség első felének megfelelő az életünk, akkor jön a folytatás: 34,b "mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem."
Tehát láthatjuk, hogy semmiben nem különbözik ebben a tekintetben ez a szövetség az előzőtől! ebben a tekintetben nem. van amiben Yessua által változás állt be, de arról majd egy másik alkalommal... Mert azt meg kell értenünk: Erre a hajóra nem lehet menet közben felszállni! Ide nem lehetséges csak a végére csatlakozni! Előbb Tanítvánnyá kell válni, azután meg kell élnünk a hitünket próbákon keresztül, mert Isten nem a lelkesült szavakra kíváncsi, hanem az ÁLLHATATOSSÁGRA ! és ehhez pedig szituációk kellenek, azokhoz meg idő...
Isten adott nekünk LEHETŐSÉGET hogy a tanítványai lehessünk...
Adott nekünk LEHETŐSÉGET hogy a kegyelmében részesüljünk...
Ő megadta a LEHETŐSÉGET...
...És mi???
-
Kedves Shomer Testvérem!
Nagyon köszönöm ezt bátorító tanítást.
Még egy Íge jutott eszembe, ahogy olvastam:
14. Mert a test sem egy tag, hanem sok.
15. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
16. És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
17. Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás?
18. Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.
19. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?
20. Így azonban sok tag van ugyan, de egy test.
21. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
1Kor 12,14-21
A szív sem mondhatja az értelemnek, nincs rád szükségem, és az értelem sem mondhatja a szívnek, nincs rád szükségem.
Isten egész lényünket akarja, érzelmekkel és értelemmel együtt.
MERT TUDNOD KELL!!! Ki az aki téged neveden hívott!
TUDNOD KELL!!! Ki az aki az igéretet tette neked!
TUDNOD KELL!!! Hogy hatalmas Isten Ő, és nincs nála változás, és hozzá a változás árnyéka sem fér!
TUDNOD KELL!!! Hogy nem ember Ő hogy hazudjon, és nem embernek fia, hogy visszavonja amit igért!
TUDNOD KELL!!! Hogy mi mindent tett Ő érted, már azelőtt hogy téged életre hívott volna!
TUDNOD KELL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tehát tudd, és szenteld meg Őt a szívedben, mert a szíved csendjében, amikor a külvilág zaját kizárod, amikor az Isten utáni sóvárgásod mintegy vákumot hoz létre, nos ebben csendben hallod meg Isten hangját...
Ámen!
:2smitten:
-
A Tékozló fiú esete...(Luk.15,11-)
ZAvarba ejtően időszerű eset számunkra ennek a "példázatnak" a megértése,így az idők végén. Mert ennek a "példázatnak" megélése rendkívül fontos a továbbiakra nézve.
Mert miről is van szó ebben a történetben?
"(Luk.15,11.
Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12.
És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13.
Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14.
Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
15.
Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
16.
És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17.
Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18.
Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19.
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20.
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
21.
És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
22.
Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
23.
És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
24.
Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
25.
Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
26.
És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
27.
Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
28.
Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
29.
Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
30.
Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
31.
Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
32.
Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
Erről a történetről mindannyiunknak vannak ismereteink, ámde javallom hogy ez alkalommal, pusztán a kíváncsiság kedvéért ássunk ezekben az Igékben mélyebbre, hátha kiderül hogy ez a "példázat" is (!) egy mindez ideig beteljesületlen prófécia !
Ha pedig már vettem a bátorságot hogy javasoljak, javaslatom van a továbbiakra nézve is! Mégpedig: Tartsuk szem előtt Sámuél titkát, miszerint ne hagyjunk egyet sem a földre esni Isten Igéi közül; Továbbá felhívnám a figyelmet egy Igeszakaszra,aminek értelmében:Rm 15,4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Tehát mit is akar a tudomásunkra hozni ez a történet? Mert abban Testvérek megegyezhetünk: Jézus semmit nem mondott "véletlenül"-és minden szavának életbe vágóan fontos jelentése van!
Szóval a történet: Ez a szóban forgó ifjú,Kikéri-mintegy "feléli" az Atyai örökségét. Az hogy jelezve van hogy kiknek a társaságában, az számunkra jelzi: A kártevő személyét, aki azért jött, hogy csaljon-lopjon-öljön!!! Ugían arról a "kártevőről" van itt szó, és ugyan azt a kártevésről, akiről,és amiről olvashatunk az előzőekben: Ádám és Éva bűneseténél!
Tehát a szóban forgó ifjú, semmi újat nem tesz, csak azt amit előtte megtett az első emberpár is, nevezetesen átjátszotta az atyai örökséget a Sátánnak.
Mint akár mi is, amíg éltünk tudatlanságban, megtéretlen-körülmetéletlen szívünk keménységében, dobzódva e világ forgatagában...
De akár a mi esetünkben, úgy ez ifjú életében is eljött a pillanat, amikor felismerte az élete hiábavalóságát, azt a nélkülözést, ami rendkívül fájó, ám nem elkerülhetetlen.
Tehát felismerte úgy ő mint mi is a megoldást: Vissza az Atyához! Mert hiszen mind az Ő gyermekei, az Ő teremtményei vagyunk. Mindannyiunkban ott van az a rész, melyet tőle kaptunk: ez a rész pedig az Ő lelke. Meg is van írva:1Móz 2,7
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Körül belül ez az a pont, ahol még megeggyeznek az "ismeretek" általánosságban.
De valóban csak erről lenne szó?
Nos nézzük az esetünket más aspektusból,mégpedig oly módon, hogy az Igét visszahelyezzük az Ő eredeti környezetébe: Kiknek szól ez a példázat? Azoknak, akik meg vannak győződve arról, hogy minden időben az Atyával voltak, neki engedelmeskedve...tehát az elsőszülötteknek!Zsidók ők mind!
És kikről? Nos azokról, akik jártak a maguk tanácsa szerint, elkülönülve a Zsidóktól,dobzódva a világi kívánságok útvesztőjében...( akárcsak... akárcsak mi is megtérésünk előtt!)
Figyeljük csak meg azt a momentumot ami most rendkívüli fontossággal bír: A tékozló fiú megtér az Atyához, teljes bűnbánattal megalázva magát, elfordulva az "ifjúkori"kívánságaitól-vágyaitól-gerjedelmeitől, Teljes vággyal az Atya iránt.Nem azt kéri: helyezz engem vissza a méltóságomba, hanem ezt:Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
Ez tehát az alázat, ez a bűnbánat...
És erre az Idősebb Testvér, az "elsőszülött" felingerelt állapotban találtatik...
Érdekes dolog ez, mert volt Pálnak egy megjegyzése, amit ez ideig nem igazán tudtunk hova tenni, lévén hogy nemes egyszerűséggel nem akart "működni" az általunk kreált környezetben és módon.
Nevezetesen:Rm 11,11
Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
És láthattuk mind, valahogy nem akartak felingereltetni a Zsidók mégsem... de mi lehet az oka? hisz annyi mindent megpróbálunk...
Volt templom égetés, zsidó üldözés, testvér tagadás... nem,nem és nem... ez nem ment (eddig)
Ezen példa alapján pusztán egy dolgot felejtettünk még el megpróbálni.
Mégpedig az Írást figyelembe venni... mert mi ugye közeledtünk Istenhez... de hogyan? figyelmen kívül hagyva Isten rendtartását! Nem figyelmeztünk Isten Igazságára, e helyett a mi Igazságunkat emlegettük! Pedig a Próféta oly szemléletesen írt erről: Ézs 64,5
És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!
Isten rendtartását nem tudva, akaratlanul is, szemtelenséggel viseltettünk Isten iránt, minden mit Istentiszteletnek hirdettünk nem volt más mint TISZTELETLENSÉG!!!
És ez az oka amiért nem ingereltettek fel az elsőszülöttek,mert egyáltalán nem érzik veszélyben az elsőszülöttségi jogaikat... Mert még mindíg nem értejük meg a prófétai szót:Zak.4,6...Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
Nem úgy közelítettünk Istenhez, az Atyához, hogy az féltékennyé tette volna az elsőszülötteket!
Jól gonduljuk meg ezt, mert ezek szerint, Istennel való kapcsolatunk állapota felmérhető a Zsidóság reakcióiból!
Mert ha a Zsidók az elsőszülött fiúhoz hasonlóan fordulnak hitük célszemélye felé, abból tudjuk meg, hogy a mi Istenhez való közeledésünk helyes!
-
Kedves Shomer Testvérem!
Jól gonduljuk meg ezt, mert ezek szerint, Istennel való kapcsolatunk állapota felmérhető a Zsidóság reakcióiból!
Mert ha a Zsidók az elsőszülött fiúhoz hasonlóan fordulnak hitük célszemélye felé, abból tudjuk meg, hogy a mi Istenhez való közeledésünk helyes!
Kifejtenéd ezt a gondolatodat egy kicsit bövebben? Mert nagyon érdekes gopndolat!
:2smitten:
-
Azt hiszem ertem az uzenetett es nagyon sokatmondo.A nepek megteresenek valodisaga lemerheto a zsidok megterese altal .Ha oket nem ,,ingerli,, a ,,poganyok,, Istenhez valo fordulasa akkor meg valahol a ,,valunal,, tartunk.
-
A Tékozló fiú esete...(Luk.15,11-)
ZAvarba ejtően időszerű eset számunkra ennek a "példázatnak" a megértése,így az idők végén. Mert ennek a "példázatnak" megélése rendkívül fontos a továbbiakra nézve.
Mert miről is van szó ebben a történetben?
"(Luk.15,11.
Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12.
És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13.
Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14.
Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
15.
Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
16.
És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17.
Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18.
Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19.
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20.
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
21.
És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
22.
Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
23.
És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
24.
Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
25.
Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
26.
És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
27.
Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
28.
Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
29.
Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
30.
Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
31.
Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
32.
Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
Erről a történetről mindannyiunknak vannak ismereteink, ámde javallom hogy ez alkalommal, pusztán a kíváncsiság kedvéért ássunk ezekben az Igékben mélyebbre, hátha kiderül hogy ez a "példázat" is (!) egy mindez ideig beteljesületlen prófécia !
Ha pedig már vettem a bátorságot hogy javasoljak, javaslatom van a továbbiakra nézve is! Mégpedig: Tartsuk szem előtt Sámuél titkát, miszerint ne hagyjunk egyet sem a földre esni Isten Igéi közül; Továbbá felhívnám a figyelmet egy Igeszakaszra,aminek értelmében:Rm 15,4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Tehát mit is akar a tudomásunkra hozni ez a történet? Mert abban Testvérek megegyezhetünk: Jézus semmit nem mondott "véletlenül"-és minden szavának életbe vágóan fontos jelentése van!
Szóval a történet: Ez a szóban forgó ifjú,Kikéri-mintegy "feléli" az Atyai örökségét. Az hogy jelezve van hogy kiknek a társaságában, az számunkra jelzi: A kártevő személyét, aki azért jött, hogy csaljon-lopjon-öljön!!! Ugían arról a "kártevőről" van itt szó, és ugyan azt a kártevésről, akiről,és amiről olvashatunk az előzőekben: Ádám és Éva bűneseténél!
Tehát a szóban forgó ifjú, semmi újat nem tesz, csak azt amit előtte megtett az első emberpár is, nevezetesen átjátszotta az atyai örökséget a Sátánnak.
Mint akár mi is, amíg éltünk tudatlanságban, megtéretlen-körülmetéletlen szívünk keménységében, dobzódva e világ forgatagában...
De akár a mi esetünkben, úgy ez ifjú életében is eljött a pillanat, amikor felismerte az élete hiábavalóságát, azt a nélkülözést, ami rendkívül fájó, ám nem elkerülhetetlen.
Tehát felismerte úgy ő mint mi is a megoldást: Vissza az Atyához! Mert hiszen mind az Ő gyermekei, az Ő teremtményei vagyunk. Mindannyiunkban ott van az a rész, melyet tőle kaptunk: ez a rész pedig az Ő lelke. Meg is van írva:1Móz 2,7
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Körül belül ez az a pont, ahol még megeggyeznek az "ismeretek" általánosságban.
De valóban csak erről lenne szó?
Nos nézzük az esetünket más aspektusból,mégpedig oly módon, hogy az Igét visszahelyezzük az Ő eredeti környezetébe: Kiknek szól ez a példázat? Azoknak, akik meg vannak győződve arról, hogy minden időben az Atyával voltak, neki engedelmeskedve...tehát az elsőszülötteknek!Zsidók ők mind!
És kikről? Nos azokról, akik jártak a maguk tanácsa szerint, elkülönülve a Zsidóktól,dobzódva a világi kívánságok útvesztőjében...( akárcsak... akárcsak mi is megtérésünk előtt!)
Figyeljük csak meg azt a momentumot ami most rendkívüli fontossággal bír: A tékozló fiú megtér az Atyához, teljes bűnbánattal megalázva magát, elfordulva az "ifjúkori"kívánságaitól-vágyaitól-gerjedelmeitől, Teljes vággyal az Atya iránt.Nem azt kéri: helyezz engem vissza a méltóságomba, hanem ezt:Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
Ez tehát az alázat, ez a bűnbánat...
És erre az Idősebb Testvér, az "elsőszülött" felingerelt állapotban találtatik...
Érdekes dolog ez, mert volt Pálnak egy megjegyzése, amit ez ideig nem igazán tudtunk hova tenni, lévén hogy nemes egyszerűséggel nem akart "működni" az általunk kreált környezetben és módon.
Nevezetesen:Rm 11,11
Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
És láthattuk mind, valahogy nem akartak felingereltetni a Zsidók mégsem... de mi lehet az oka? hisz annyi mindent megpróbálunk...
Volt templom égetés, zsidó üldözés, testvér tagadás... nem,nem és nem... ez nem ment (eddig)
Ezen példa alapján pusztán egy dolgot felejtettünk még el megpróbálni.
Mégpedig az Írást figyelembe venni... mert mi ugye közeledtünk Istenhez... de hogyan? figyelmen kívül hagyva Isten rendtartását! Nem figyelmeztünk Isten Igazságára, e helyett a mi Igazságunkat emlegettük! Pedig a Próféta oly szemléletesen írt erről: Ézs 64,5
És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!
Isten rendtartását nem tudva, akaratlanul is, szemtelenséggel viseltettünk Isten iránt, minden mit Istentiszteletnek hirdettünk nem volt más mint TISZTELETLENSÉG!!!
És ez az oka amiért nem ingereltettek fel az elsőszülöttek,mert egyáltalán nem érzik veszélyben az elsőszülöttségi jogaikat... Mert még mindíg nem értejük meg a prófétai szót:Zak.4,6...Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
Nem úgy közelítettünk Istenhez, az Atyához, hogy az féltékennyé tette volna az elsőszülötteket!
Jól gonduljuk meg ezt, mert ezek szerint, Istennel való kapcsolatunk állapota felmérhető a Zsidóság reakcióiból!
Mert ha a Zsidók az elsőszülött fiúhoz hasonlóan fordulnak hitük célszemélye felé, abból tudjuk meg, hogy a mi Istenhez való közeledésünk helyes!
Köszönöm drága Testvérem! Egész más megvilágításban látom így ezt az igét.
-
És ez az oka amiért nem ingereltettek fel az elsőszülöttek,mert egyáltalán nem érzik veszélyben az elsőszülöttségi jogaikat... Mert még mindíg nem értejük meg a prófétai szót:Zak.4,6...Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
Nem úgy közelítettünk Istenhez, az Atyához, hogy az féltékennyé tette volna az elsőszülötteket!
Jól gonduljuk meg ezt, mert ezek szerint, Istennel való kapcsolatunk állapota felmérhető a Zsidóság reakcióiból!
Mert ha a Zsidók az elsőszülött fiúhoz hasonlóan fordulnak hitük célszemélye felé, abból tudjuk meg, hogy a mi Istenhez való közeledésünk helyes!
Érdemes megfigyelni, amit az ÚR mond Mózesnek ebben az aspektusban:
22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
2Móz 4,22-23
Olyan csodálatos, hogy az Ígét az Ígén keresztül értjük meg legjobban.
:2smitten:
-
Érdemes megfigyelni, amit az ÚR mond Mózesnek ebben az aspektusban:
22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
2Móz 4,22-23
Olyan csodálatos, hogy az Ígét az Ígén keresztül értjük meg legjobban.
:2smitten:
Köszönöm Elisabeth! Ma megint tanultam valamit.
Dicsőség Istennek!!!
:2smitten:
-
I Tim.6,3.
Ha valaki másképen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt,
4.
Az felfuvalkodott, a ki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharczokban szenved, a melyekből származik irígység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások,
5.
Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai a kik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, a kik ilyenek, eltávozzál.
Jézus próféciái után Pál, és a többi Apostol sem mulasztották el, hogy az utolsó időkre nézve figyelmeztessenek minket az ezen idők harcairól-hitben való kitartásra, amik elengedhetetlen és kizárólagos módja, az Isten Ismeret! Az úgynevezett "báránybőrbe bújt farkasok" munkássága nyomán, sokan esnek áldozatul a csalárdságaiknak,sokakat hitetnek el,és vezetnek félre! Azonban ha az Istenismeretben erősen megállunk, tévedhetetlenül kitűnik, ki a Testvér-és ki az, aki csupán megtévesztés céljából jön közénk. A megtévesztés ereje pedig abban gyökerezik, hogy sok esetben még ő sem tudja,kinek ereje által ejt fogságba-dönt rabságba sokakat. Azt mondtam,(írtam) fogságba és rabságba... Ugyanis a megtévesztés ereje által jönnek álruhában, Azért hogy ha lehet sokak elött elfedjék az Igazságot ami szabaddá tesz bennünket! Ha nem ragyog az Igazság világossága, akkor tehát beáll a rabság ideje! Ez pedig azért rossz, mert ugyanis: Gal 4,30
De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával! Isten pedig szabadságra hívott minket, hogy ebben a szabadságban, választást tudjunk tenni: mi a jó-és mi a rossz... Ezen emberek minden igyekezetükkel megpróbálják magukhoz kötözni azokat akiket kiszemeltek maguknak, a saját nézeteiket próbálják azokra kényszeríteni,és bár Igéket sorjáztatnak fel-mégis azonban minden esetben észrevehető egy nüansznyi eltérés-csavarintás az Igében. Minden esetben érezzük a Szentszellem ellenkezését, ami abban nyilvánul meg, hogy: egyfajta háborgást érzünk a lelkünkben. FIGYELEM! Azt mondtam a lelkünkben... és nem az elménkben! Mert a megtévesztés ereje abban van, hogy az egót veszi célba! Nézz magadra...vagy esetleg kövesd a testi kívánságaidat. Ezen irányultságok nem új keletűek, mert az idők kezdetétől ezzel eszközöl a Sátán.
Éva előtt is először Isten igéjén próbált csavarintani, amikor ezt mondta: /Mózes I. könyve 3. rész/
1.
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?...
Itt még éber volt Éva mert így felelt:2.
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
Tehát Sátán elkezdett az egóra és a testi kívánságokra összpontosítani:4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
Hát nem akarsz okos és bölcs lenni? nem akarsz hasonlítani a teremtődhöz?
A megtévesztés a mai napon is erre épül, ill. Az áldott Istenfélelmet igyekszik Testi rettegésbe fordítani! Az esetek egy részében ezen "tévtanítók" NEM AZ ISTEN FELÉ IRÁNYULÓAN BESZÉLNEK AZ Ő IGÉJÉRŐL-HANEM TESTVÉREK ELLEN! Elkötelezett hívei a megosztásnak... A munkásságuk egyik fő ismérve: hogy az aknamunkájuk esetén, kerülik a nyilvánosságot! Csöndben,sundabundán,rejtve dolgoznak. Ha kiderül az aljasságuk, tagadnak és fenyegetnek...
Testvérek! Ezeknek az ideje már tart! Vigyázzatok! legyetek résen! Erre ébresztget Péter is: 1Pt 5,8
Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen...
Nem csupán egy helyre összpontosul a támadás, hiszen meg van írva az is : "I Péter 5,9.
A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be."
Mindezeknek meg kell lenniük, hogy a megpróbáltak nyilvánvalókká legyenek! (1Kor 11,19)
Sajnos ezen "tévtanítóknak-hamis prófétáknak" sokan esnek áldozatul. Mert a megmaradás kritériumai: Az Isten ismeret, az Isten Igéjével való Közösség (!!!) tehát Jézussal való valós közösség! , És Istenbe vetett, Hitbeli kitartás! / ÁLLHATATOSSÁG/
Van Igénk, amit kutathatunk... Van közösségünk a Szentlélekkel! Ezért mondja Pál: (I Thessz.5,)21.
Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!
22.
Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!
Tehát újra a Figyelmeztetés: II.Péter 3,17.
Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;
18.
Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.
-
Egyetértek kedves Testvérem. Úgy látszik ezt ma nagyon fontosnak tartotta az Úr, hogy a szívünkre helyezze. Éppen ma reggel olvastam a Galata levelet, amit idéztél.
Nagyon elgondolkodtató és megszívlelendő, amit írtál.
-
Sajnos ezen "tévtanítóknak-hamis prófétáknak" sokan esnek áldozatul. Mert a megmaradás kritériumai: Az Isten ismeret, az Isten Igéjével való Közösség (!!!) tehát Jézussal való valós közösség! , És Istenbe vetett, Hitbeli kitartás! / ÁLLHATATOSSÁG/
Sajnos sok tévtanító a szeretet köntösébe burkolózva olyan manipulatív eszközökhöz folyamodik, hogy mire meglátszanak a gyümölcsök, már sok kárt okoztak. Meglátásom szerint az Igaz tanítókra jellemzö az egyenes szívüség. Istenre és Jézus Krisztusra mutatnak, és mellözik a túlhevített érzelgösséget. Szavuk tiszta, egyenes és egyértelmü.
Az ÚR Jézus azt mondja, hogy „az én igám gyönyörüséges.”
Viszont mit tesznek a képmutató tanítók?
4. Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.
5. Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek:
Mt 23,4-5a
:2smitten:
-
Drága Elisabeth!
Így van, ahogy mondod. Valahogy mintha az ő tanításuk nem kegyelmet közvetítene sokszor.
:2smitten:
-
Drága Ditte!
Teljesen egyetértek! Mert habár kezdetben szeretetet és talán kegyelmet is hirdetnek, de hamar kiderül, hogy tulajdonképpen szeretnék leuralni az embereket. Mert az, hogy "lássák öket az emberek", egoizmusról tanúskodik.
:2smitten:
-
http://www.youtube.com/watch?v=muB4eIcewGc# (http://www.youtube.com/watch?v=muB4eIcewGc#)
ez egy vers eleje
Im nin'alu daltei* n'divim daltei* marom* lo nin'alu,
azaz: Még akkor is, ha a gazdagok kapui zárva lesznek, a mennyország kapui soha nem lesznek zárva.
-
http://www.youtube.com/watch?v=muB4eIcewGc# (http://www.youtube.com/watch?v=muB4eIcewGc#)
ez egy vers eleje
Im nin'alu daltei* n'divim daltei* marom* lo nin'alu,
azaz: Még akkor is, ha a gazdagok kapui zárva lesznek, a mennyország kapui soha nem lesznek zárva.
Ez klassz volt, köszi. :taps:
-
Köszönöm Somer AjinTestvérem!
-
A Hit.
Hóseás 2,18.
És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
19.
Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
Tehát Isten Hittel jegyzett el bennünket. Mindenek előtt azért, hogy megismerjük őt. erről tesz bizonyságot Hóséjá próféta által is. A Hit tehát, úgy is mondhatjuk, a "jegy gyűrű" Hit által vagyunk Istennek elszenteltjei-elválasztottai. Ez tehát a legelső dolog, úgy is mondhatjuk: ez az elhívás! Meg is van írva:Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. Gondoljunk csak bele Testvérek: Hit nélkül mehetnénk-e Jézushoz?
És így folytatódik: Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Tehát Isten megajándékoz bennünket a Hit-el, A Hit Jézushoz vezet minket,Hogy Jézus engesztelő áldozata által megtisztíttatva-megszentelve eljuthassunk hitünk céljához: A TEREMTŐNKHÖZ !
Ez tehát az eljegyzés...Így lettünk menyasszony mi mind...
Mi hát a hit?
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2.
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3.
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Ám a hit nem csupán ez! A Hit ennél sokkalta több kell hogy legyen! A Hit a feltétlen bizalom is egyben! És ebben a bizalomban nincs helye a kétségeknek-a kételkedésnek!
Jézus maga mondja:Mt 21,22
És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. ; Mk 9,23
Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
Tehát a hitünk kinyilatkoztatása: Isten igen is hatalmas arra, hogy beavatkozhasson az Ő akarata szerint! Előtte nincs lehetetlen.
Ebben a hittel teljes bizalomban, természetesen nem magunkra nézünk, hanem Istenre, akinél tudjuk: nincs semmi lehetetlen dolog! Jézus maga mondja:Mk 10,27
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.
Ez a hit az, ami Istenhez köt bennünket! és a hitünk indította cselekedeteink, a pecsét!Hitünk által indíttatott cselekedeteink, ajtókat nyitnak előttünk. És ezeken az ajtókon át, egyre jobban elmélyülünk az Örökkévalóval való valós közösségben! Ezáltal láthatjuk meg az Isteni kinyilatkoztatásokat, a Csodákat,azokat az elrejtett dolgokat, amiket az Örökkévaló a teremtés hajnalán elrejtett, hogy az általa elrendelt időben kinyilvánítsa azokat előttünk, és rajtunk keresztül tanítsa az angyalokat is! Ef 3,10
Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége. És ezen dolgok számunkra vannak fenntartva: I Kor.2,9.
Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
Mind tudjuk, hogy az eljegyzés már örök érvényű, és fel nem bontható! Az eljegyzés felbontása súlyos bűn!
Ezt úgy is nevezzük: Szövetség törés!
Ezért oly nagy bűn Isten előtt a hitetlenkedés!
Pál Írja:Tit 1,16
Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.
A hit az ajtó, amin áthaladva eljuthatunk jézushoz! Csak Jézus által lehetséges a bűnbocsánat! Csak Jézus által lehetséges Istenhez eljutni! Aki pedig hitetlen, nem juthat Jézushoz sem! Lássuk csak meg Testvérek: Amint Jézus kinyilvánítja kik mehetnek hozzá, és megértjük mi által, Azok akik testileg kezdték követni, mint valami életfilozófiát, el is hagyták a vele való járást! ( Jn. 6,66) !!!
Hit nélkül semmi nem működhet!
Így is van megírva: Zsid 11,6
Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
A Hitnek természetesen vannak fokozatai-szintjei... az nem jó megközelítés Isten előtt,ha valamire ezt mondjuk: Erre nincs hitem... ebben benne van a kizárás! ez kijelentés! nem hagy helyet Isten beavatkozására! A Hitünk pedig úgy növekedik, ha próbáknak van kitéve, és így a próbák során válik meggyőződéssé a hitünk! Ezt nevezzük erőnek! ezt nevezzük megpróbáltságnak! Ez az amire például Mózes esetében utal a szentírás:Zsid 11,27
Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.
A Próbák idején az Isten előtti helyes hozzáállás pedig ez:Mk 9,24
A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. (kishitűségemnek... növeld a hitem! )
Kezdetben, az elhívásunk elején, még homályosan-ingatag lábakon indultunk a vélt cél felé; ám minél több próbán megyünk át Isten vezetésével, és az Ő támogatásával, Egyre határozottabban haladunk, mintegy céltudatosan a valós célunk elérése felé!
Itt beszélünk szilárd hitről-itt beszélünk meggyőződésről- itt beszélünk tántoríthatatlanságról!
Erre a szintre pedig el kell jutnunk! így leszünk tanítványok! Ezek árán leszünk a hit harcosai!!!
És ezt az elhívásunkat, kötelességtudóan kell megfutni! Tehát, mintegy : Céltudatosan!
Erre int a Zsidókhoz írt levél szerzője is: Zsid 12,1
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
Példa képpen legyen előttünk Dávid:139 Zsoltár... Ez a zsoltár egy megvallás is egyben! Dávid megvallja, hogy számára érinthetően-valós kapcsolatban él az Örökkévalóval! Ez már több mint hit! ez már MEGGYŐZŐDÉS! Hiszen tudjuk is, mennyi próbákon kellett neki átmenni ahhoz hogy ennyire megszilárduljon hitben... A Titka pedig abban volt, hogy felvállalta a próbákat, soha nem hátrált meg!
Int bennünket Ismét a zsidókhoz írt levél szerzője:Zsid.10,35.
Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
36.
Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
37.
Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
38.
Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
39.
De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
NE LEGYÜNK HITETLENEK!
-
ÁMEN! Kedves Testvérem!
A megpróbáltatások sem azért vannak, hogy megtudja az ÚR, hogy miként reagálunk. Hiszen Ö ismer bennünket és pontosan tudja a gondolatainkat. Ezekre a próbákra nekünk van szükségünk! Engedi az ÚR, hogy megismerjük általa magunkat, és egyre jobban elmélyüljünk a tökéletes bizalomban, és a hitben. Itt ismerhetjük meg azt is, hogy önerönkböl nagyon hamar kudarc van A sivatagban is csak akkor élhette túl a vándorlást Izrael népe, ha Istenre hagyatkozott.
:2smitten:
-
A Leghatározottabban: ÁMEN !
-
Még a következö gondolatokat váltotta ki írásod bennem, kedves Shomer Testvérem:
A hit önmagában sovány (Ige szerint halott). Cselekedetekben, amelyeket Isten akaratában és szeretetében tettünk lesz élö és teljes. A bizalommal teljes hit dinamikus, nem döl vissza a fotelba, hanem állandó kapcsolatban van az ÚRral. A hit türelemben hozza meg gyümölcseit. A türelmetlen hit követelözö lehet. Meg kell értenünk, hogy habár a hegyek mozgatásához hitünkre szükség van, de a hegyeket Isten mozdítja el. Ne a hitünkbe higyjünk, hanem az Örökkévalóban! Különben öncélú lesz az egész.
:2smitten:
-
A Hatodik napon...
I Móse 1, 24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Isten Tehát a hatodik napon teremtette az embert, az Ő képére és hasonlatosságára.
Mielőtt tovább mennék, ezennel szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ahogy eddig-úgy ezen túl sem kívánok szám misztikával foglalkozni! Mindenek előtt azért sem, mert Isten semmi ilyen dologra ezeddig nem indított, másrészt meg azért, mert a matek soha nem volt az erősségem...
Tudjuk azt, hogy a Szent Tan bizonysága szerint, vannak számok, amiknek különös tulajdonságai vannak! Ilyen például a Hetes szám, ami az Örökkévalót jelzi, illetve a teljességet! ennek fokozata a 777 ami a tökéletességet jelzi, vagyis a teljességre jutást.
És ezennel egy téves értelmezés eloszlatása: a 6-os szám, nem a Sátán száma, hanem az emberé... ennek oka pedig az, hogy Isten az embert a hatodik napon teremtette! A Jelenések könyvében tehát, miszerint:Jel 13,18
Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
Ez hát az az Ige, amit az elhamarkodottan "megfejtett" ámde a figyelmetlen Ige olvasás eredményeként, a Sátánnal azonosítanak!
Sátánról szól az Ige? Nem, hanem az Anti Krisztusról! Mit jelent hát az AntiKrisztus száma? A Tökéletességre igyekvő testi embert! ezen nem kell meglepődni picit sem. Hisz Sátán mivel is csalta meg az emberpárt az Édenben? Mózes I. könyve 3. rész
1.
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
Tehát az emberben elplántálta a vágyat a tökéletességre jutásra...
Mindezek fényében, lássuk a tényeket: Ábrahámnak két fia volt. Az első ( Yismaél) testből született, tehát Testi!Jézus - Az Ige mondja: Jn 3,6
A mi testtől született, test az... Pál pedig így folytatja:1Kor 15,50
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Ábrahám másik fia, az Ígéret által, tehát Lélekből SZÜLETETT ! Mert hiszen ismét az Ige mondja:Jn 4,24
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. ÉS a Lelkiről így beszél az Ige: Jn 3,6 ... és a mi Lélektől született, lélek az.
Pál így folytatja:Gal 4,29
De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
Tudjuk pedig, hogy Yismaél ága az arabok, azt is tudjuk,hogy az Arabok fő vallása az Iszlám... Nos pillantsunk bele az Iszlám tanaiba egy pillanatra, hogy megláthassunk egy érdekes momentumot:
1. Az iszlám megváltó
2. Mohamed leszármazottja
3. A világszerte élő minden muzulmán kalifája és imámja
4. Példátlan tekintélyű politikai, katonai és vallási világvezető
5. A földet sújtó nagy felfordulás és szenvedés korszaka után jelenik meg
6. Igazságot teremt az egész földön
7. Forradalmat indít az új világrend megteremtésére
8. Minden nemzet ellen háborút indít, amelyik szembeszáll vele
9. Hétéves békeszerződést köt egy papi családból származó zsidóval
10. Meghódítja Izraelt az iszlám számára, és a zsidók elleni végső harc élére áll
11. Hét éven keresztül uralkodik Jeruzsálemben
12. Az iszlámot teszi az egyetlen vallássá a földön
13. Megtalálja és Jeruzsálembe viszi a Frigyládát
14. Hatalmat kap Allahtól a szél, az eső és a termés felett
15. Hatalmas gazdagságot birtokol és oszt szét
16. Az arca csillagként fénylik, és mindenki rajongva szereti
(Forrás: John Walvoord: Olaj, Armageddon és a Közel-Kelet)
Vajon csak nekem tűnik úgy, hogy ezen ismérvek összevetve a Szent Tanban foglalt Dánieli próféciával-A II Thessz. levéllel, végül a Jelenések könyvével... számunkra az AntiKrisztust jeleníti meg?
Mennyire felértékelődnek Pál szavai, miszerint:Gal 4,29
De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
Ráadásul a Jelenések könyvében az ominózus Ige így is kezdődik: Jel 13,18
Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert EMBERI szám...
ÉRTJÜK E MÁR HOGY NINCS ÚJ A NAP ALATT??? (Prédikátor)
Akkor most, eme rövid (-nek szánt) bevezető után, csapjunk a "lecsóba"
Küzdhetünk-e valami ellen, ha nem tudjuk mi ellen kell küzdenünk? NEM! Akkor tehát tudjuk meg: Pál előre szólt!
Gal.5,19.
A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20.
Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21.
Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
Ezt pedig többszörösen igyekezett tudtunkra adni! Ne feledjük: ő az a Pál, aki elragadtatott, és hallott oly dolgokat,(II.Kor 9) amiket, (legalább is akkor még) nem volt szabad kibeszélni! Ezek is köztük lehettek...
Többször-több levelében is írt erről, tehát rendkívüli fontossággal bír a felhívás!
Kolossé 2,18.
Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.
19.
És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.
20.
Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:
21.
Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.
22.
(A mik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?
23.
A melyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.
Ezzel mintegy utal arra, hogy bizony a hívők soraiban vannak azok, akik a Testet követve élnek álhívő életet, vagyis hisznek ugyan, de nem az Istenben, hanem saját testi értelmükben. Ezen egyének ismérvei tehát: Versengés-vádlás-rágalmazás-irigység-magamutogatás! erről szemléletesen írt Pál a pásztori levelekben.
Timótheushoz írt II. levél 3. rész
1.
Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3.
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4.
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5.
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. ÉS EZEKET KERÜLD.
Ne feledjük testvérek:Gal 6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
Azt pedig tudjuk Testvérek, hogy meg van írva:1Thess 5,9
Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Vajon ezt honnan vette Pál?
Nos a Szent tan-ból...:Jer 29,11
Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.
Ez Pedig honnan van?
Nos ez is a Szent Tan ból! Hiszen Isten már a leg elején gondoskodott rólunk, hogy bemenvén a nyugalmába, megnyugodhassunk! Ezért teremtette a HETEDIK napot:Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
Ezért írja a Zsidókhoz írt levél szerzője:
Zsidókhoz írt levél 4. rész
1.
Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
2.
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.
3.
Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.
4.
Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől.
5.
És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
6.
Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:
7.
Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
8.
Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.
9.
Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.
10.
Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól,
11.
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
12.
Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
13.
És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.
14.
Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.
15.
Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.
16.
Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.
-
Egyiptoból,Haza felé...
I.
A Szentírás bizonysága szerint Egyiptom, A Rabszolgaság házát jelenti! Rabszolgaság, mert akik ott vannak akaratuktól függetlenül cselekednek oly dolgokat, mejek eredőjéről-és végkifejletéről nincs ismeretük. Tehát tudatlanságban élnek. Ha nincs választási lehetőség, akkor tehát kényszer hatása alatt folyik a cselekmény-tehát rabszolgák!
Tartsd Tudatlanságban,és uralkodj! ez nem ismeretlen "metódus" senki előtt...
Törvény-Szövetség-kegyelem-ingyen,vagy tartozás szerint... Ezekre a kérdésekre keressük hát a válaszokat a Szentírásból,ill. tegyük helyre az ezekben a kérdésekben levő zavart!
Figyeljük meg alaposan a Szövetség kötést, és vegyük észre azokat a dolgokat, amik felett az eddigiekben sokan siklottak el figyelmetlenségből:
Tehát a Szövetség:Mózes I. könyve 15. rész
1.
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5.
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Tehát akkor a megfigyelni valók:
1; Kiket érint a Szövetség lehetősége?
2; Miért kellettek a felvagdalt darabok?
3; Kik kötik meg a szövetséget?
4; Mit jelent ez az egész?
Akkor a válaszok:
1;Tehát az Örökkévaló gondviselésén alapuló Igéret, Ábrahám-BAN (!!!) adatik és kiterjed MINDENKIRE! Ám mit jelent az hogy Ábrahámban? Nos hát azt jelenti, hogy azok élhetnek abban : (szövetség), akik Ábrahámmal megegyezően, hitbeli engedelemben Követik Istent, és az Hitük megnyilvánul az engedelmes cselekedetekben is! /lásd 6-os, 7-es vers! Hiszen engedelemben követte Istent az ígéret földjére!!! Ez tehát a "szelíd olajfa!" erről beszél Pál, Róma 11-ben./
2;A felvagdalt darabok jelentése, ill. jeltősége: Az Akkori időkben a szerződő felek áthaladtak a Kettévágott tetem darabok között, és közben ezt mondták fennhangon: Amennyiben a Szerződést megszegem, járjak úgy mint ezek az állatok! (vagyis: A szövetség megtörőjét vágják ketté!pl.: Mt 24,48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
ÉS KETTÉVÁGATJA ŐT, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.)
3;Roppant nagy Tévedés azt gondolni, hogy Ábrahám ment át az Örökkévalóval a felvagdalt darabok között! Nézzük csak a 12-es versszakot! Tehát ábrahám alszik,és álmában retteg... És álmában ezt látja:( 17-es vers)
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Tehát az Örökkévaló az Ő Igéjével megy át a darabok között,Vagyis mintegy Önnön magával köti meg a szövetséget! Ezzel teszi lehetővé, hogy a későbbiekben BÁR KI csatlakozhasson a szövetséghez, ámde csak és kizárólag az Igéje által! (Jer 23,29
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz?)
4;Összefoglalva tehát: A Szövetség lehetősége mindenkié lehet, aki követi Ábrahám Hitbeli engedelmességét, és Ábrahámmal megeggyezően cselekszi Isten akaratát! Ám Isten által meghatározott szabály szerint: AZ IGE ÁLTAL CSATLAKOZHAT AKI AKAR EHEZ A SZÖVETSÉGHEZ! Ez pedig az Ige!!!
Az Ige (Jézus) Mondja: Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.; és Ismét: Jn 17,17
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.! Értsük meg Testvérek:Jézusról szól így a szemtanu:János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
-
II. A Törvény!
Aki nem részese az Isten Szövetségének: Az A Törvény alatt van! (Erről beszél Pál, A róma 7-től róma 9-ig!!!)
-
III. Kegyelemből-vagy tartozás szerint? (érdem szerint?)
Mindenki aki megismeri Isten Igéjét, az belátja hogy mennyire hatalmas dolog a bűnbocsánat! Megérti, hogy nincs az a szappan-lúg-vagy dörzskefe, ami lemoshatná a bűneinket! Megérti mekkora Kegyelem Jézus engesztelése, és a vére általi SZABADULÁS!!!
Isten Igéje által értjük meg: Mely HATALMAS DOLOG A KEGYELEM!
ISTEN IGÉJÉNEK ISMERETE ÁLTAL TUDJUK IGAZÁN ÉRTÉKELNI A KEGYELMET!!!
-
Zsoltárok könyve 90. rész
1.
Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
2.
Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
3.
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4.
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
5.
Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
6.
Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7.
Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8.
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
9.
Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10.
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11.
Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12.
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13.
Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14.
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
15.
Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16.
Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
17.
És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
-
Tied, URam, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, URam, az ország, magasztos vagy te, mindenek feje! 12. Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. 13. Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet. 14. Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk.
1Krón 29,11-14
-
I Mózes 3,17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
A Föld héberül: Ádámá! És az ember: ÁDÁm.... Jelnti: Földből való...
Átok alá kerül a föld Ádám miatt, és így minden napon tövis és bogácskóró... Tehát Gaz veri fel a földet!
Mind láttunk már gazt... Tudjuk hogy a gazért nem kell dolgozni-földetművelni.... A gaz még a betonon is áttör! ( erre később visszatérünk...)
Ami a földnek a gaz, az az embernek a bűn! A Bűn is oly gyom, amiért nem kell dolgozni! A bűn is csak jön... azért valahogy nem kell izzadni, sőt: Pontosan azért kelll "izzadni" hogy elkerüljük a bűnt... Az imént mondtam, hogy a gaz a beton alól is áttör! A Hívő ember élete olyan mintha betonozva lenne... ezen is áttör időről-időre a bűn!
Honnan ez a bűn? És hogy nyer teret az ember életében? Nos a választ már jó előre megadta az Örökkévaló: 1Móz 4,7
Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása;...
Tehát egyfajta vágyódással van a bűn az ember iránt, ezért oly nehéz ellenállni annak! A Bűn márpedig be akar törni mindenki életébe, hogy uralomra jusson!
Péter mondja: 2Pt 2,19
Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
A Bűn, mielőtt betörne Kívánságként kísérti meg az embert! Ezért így szól Jakab:Jak 1,15
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
Hogyan jut a bűn teljességre? Nos úgy, hogy a bűn-újabb bűnök elkövetésére sarkall! Ezért is mondja Jakab:Jak 4,5
Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre kívánkozik a lélek, a mely bennünk lakozik?
Mi lehet nagyobb baj annál, ha bejön a bűn? Az ha közösséget vállalunk a bűnnel! AZ A Legnagyobb baj! Mert amikor a hívő takazgatja-magyarázza a bűnét, amikor mentegetőzik, akkor tulajdonképpen védelmezi a bűnt, így tehát "közösséget vállal azzal"
A Bűnnel való közösség felvállalására- a bűnáltali legyőzetés leg szemléletesebb példáját, Saul prezentálja számunkra! ő is jól indult. Isten hívta őt, és ő is igennel felelt. el is indultult azon az úton amit Isten mutatott neki, de beengedte a bűnt- és magyarázkodott-mentegetőzött. Több ízben is figyelmeztette őt Sámuél, de nem hallgatott rá. (óóó én nem, sőt! meg különben is...nem úgy volt az, na meg nem bűn ez, hanem pici rakoncátlanság-épp egy kis pikáns engedetlenség ez csupán...) Saulhoz hasonlatosan ma is sokszor látjuk-halljuk ezt hívői körökben... Ám Sámuél figyelmeztetése mindenkinek is szól ám:1Sám 15,23
Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
Mi tehát a tennivaló akkor ha a bűn bekövetkezett? Nos: Első és legfontosabb: Ne magyarázkodjunk-ne takargassuk! Leplezzük le!!!
Valljuk tehát meg!
Azzal ha rámutatunk, leleplezzük-tehát mennie kell, mert többé nem lehet rejtve! Ezzel egy időben kijelentjük a szellemvilág és az emberek előtt: Nincs közöm hozzá- nem az enyém!
Ez természetesen nem azt jelenti hogy dicsekedjünk azzal amit elkövettünk, hanem épp ellenkezőleg! Bánva a bűnt, leginkább pedig azt az üres percet amikor nem az Úrra figyeltem, mert akkor támadott a bűn, és nyert is fölöttem! Bánom és sajnálom amit tettem. és nem méricskélek-miszerint kis bűn... nagyobb bűn... na ez már nagyon gáz... Tudom és értem: Minden bűn elválaszt Istentől! Így tehát minden bűn lehet halálos! Erről beszél János is: 1Jn 5,16
Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, a ki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön. 1Jn 5,17
Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn is.
Ha valaki takargatja a bűnét-mentegetőzik... azzal teszi halálossá a bűnét! HA valaki megbánja -úgymond: megtér abból, az életet nyer!
A Bűn esetén a követendő: Ezekiel 18,21.
És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.
22.
Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.
23.
Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
és ismét: Ezekiél 33,10.
Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?
11.
Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
-
Kedves Shomer Testvérem!
Elgondolkoztam, azon amit írtál és teljesen egyetértek. A következö gondolatokat ébresztette fel bennem:
Ha megfigyeljük Dávid és Pál apostol életét, pont ezt az Igazságot szemlélhetjük. Ahhoz, hogy valaki belássa a büneit, az egyenesség elengedhetetlen. Márpedig maga az ÚR tulajdonsága az egyenesség.
Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.
5Móz 32,4
Ezt az egyenességet megköveteli az ÚR tölünk is!
3. És monda néki az Úr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, a melylyel könyörgöttél előttem: Megszenteltem e házat, a melyet építettél, abba helyheztetvén az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor.
4. És ha te előttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, egyenes és tökéletes szívvel, úgy cselekedvén mindenekben, a mint néked megparancsoltam, az én rendelésimet és végzésimet megtartándod;
1Kir 9,3-4
Nézzük elöször Dávidot:
Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! 4. Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! 5. Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. 6. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. 7. Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. 8. Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. 9. Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.
Zsolt 51,3-9
Egyenes, nem próbálja kibeszélni „botlását”, hanem teljesen egyenesen elismeri bünét, és ezért kimondja: „Jogos az ítéleted!”
Nézzük meg Pál apostolt is:
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, 23. de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?
Róm 7,22-24
Pál apostol sem szépítgeti magát. Nagyon is reálisan tárja elénk azt a harcot, ami a mienk is! Az egyenesség ebben a kérdésben olyan mint a balzsam. Felismerése a bünnek az Úrhoz menekít, ott térdelek elötte, és kiáltok:
A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Lk 18,13
Érdekes megfigyelni, hogy ebben az esetben a vámszedö egyenesebb volt, mint a farizesus. Az egyenesség feltárja elöttünk valódi mivoltunkat és annak szükségét, mennyire fontos, hogy irgalmat és kegyelmet kapjunk.
Aki viszont egyenes, annak része lesz abban a csodálatos örömben is, amikor megtapasztaljuk, mint jelent a valóságban az, hogy „megbocsátattak a te büneid!”
Ekkor tör elö bennünk is az a hála amiröl Pál apostol beszél.
A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 57. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! 58. Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.
1Kor 15,56-58
-
Mégegy eszembe jutott:
Vajon ki elöl takargathatnánk büneinket? Isten elöl?; Aki formált minket és ismeri gondolatainkat, mielött megfogalmazódik bennünk!? Ez önmagunk becsapása lenne! Ostobaság!
Ha gyermekeim ügyetlenségböl, vagy vigyázatlanságból összetörtek valamit, vagy elrontottak valamit, nem voltam velük szigorú, mert ez még felnöttel is megeshet. De ha a csinytettüket megpróbálták takargatni, vagy hazudni, ott igenis erélyes voltam. A mi Mennyei Atyánk sokkal irgalmasabb, mint mi emberi szülök, nem kell semmit sem takargatni, hanem egyenes szívvel, öszintén hozzájönni, mert igéretünk van, hogy megbocsátja a mi büneinket.
:2smitten:
-
A Szent Tan és az Evangélium
[/size][/b]
A Közös értelemre jutás érdekében, tisztázandó fogalmak:Mi a Szent Tan? A Tan a Szövetség Igéi, amit Isten adott nekünk, hogy megtanuljuk a vele való együttjárás alapfeltételeit, továbbá megismerjük Őt és az Ő cselekedeteit.
A Szent tanból kapunk Világosságot- kijelentéseket-útmutatást-bíztatást, nyerhetünk abból erőt-vígasztalást.
Azt mondtam az előzőekben: A Szent Tan, valójában és teljességében a Szövetség Igéi! Nos Igen, mert mint arról az eddigiekben megeggyeztünk: Az Ábrahámnak adatott szövetséghez azok csatlakozhatnak, vagy ha úgy tetszik: azok részesedhetnek abból, akik követik Ábrahám hitbeli engedelmességét, és így az Ige által-azaz a Tan által válhatnak részeseivé. ( I Mózes 15) A Tan Igéjét nevezzük Héberül Dabár-nak. Íme János evangéliumának első sorai, az eredeti nyelven: Böresit hájá ha Dabar, vö ha Dabar hájá Elohim.A Dabar, vagyis az Ige, nem valamivel több mint kétezer éve lett, hanem Ő volt már a Teremtés kezdete előtt! Róla beszél a Teremtés könyve is, midőn:
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Lássuk meg-és értsük meg: A Napot, a holdat és a csillagokat majd csak a harmadik napon teremté Isten. De ha most olvassuk :
Jn 1,4
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
Ill.:Jn 8,12
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Tehát azt állítom: Yessua, vagyis ha úgytetszik: Jézus az Isten Igéje, aki megvilágosít mindeneket!
Ézs 9,2
A nép, a mely sötétségben jár vala, látnagyvilágosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
A Szent Tant úgy nevezzük: TANACH !
T-mint Tóra ( Ez Mózes öt könyve: Böresit, Semot, Vájikra, Bömidbár, Dövárim.)
N-mint Nabiin ( Próféták könyvei)
Ch=K-mint Ketubiin ( Az Írások Könyvei)A Szóvégi Chet egy szofit ebben az esetben, ám ha az a szó elején van akkor nem Chaf-hanem Kaf-ként jelenik meg, így lesz a Chaf-Kaf.
A Vatikáni tévelygések eredményeként ez a mostani Keresztény hívők számára azon a néven ismert, hogy : "ó szövetségi írások. És ezzel hogy "ó" úgy vezetik fel, mint érvényét vesztett-nem fontos... Akik pedig elfogadják ezt az égbekiálltó Isten káromlást, az jellemzi, hogy fogalmuk sincs az Igazságról-Nincs sem Isten Ismeretük-sem pedig Isten félelmük, amik pedig alap kritériumok azokra nézve akik Istent szeretik-és a vele való járásra és neki való engedelmességre adták magukat. Miben Isten káromlás ez? Nos tetszik-vagy nem teszik, a Római birodalom magához ragadta a vallási hatalmat, mert tudták: a világ pusztán katonai erővel és gazdasággal nem uralható! kell a vallásközpont áthelyezése is. Akkoriban már a Kereszténység pedig nagy teret hódított a világban. Megalakul a Vatikán, így kerül a vallásközpont Rómába. A Pápa magát meglehetős szerénységgel földi helytartónak nevezi, és hirdeti az ő közbenjárásának fontosságát! Eltörli a kereszténység számára az Isten által hirdetett Szent Tant, és preferálja a saját közbenjárásának kizárólagosságát. Kitalálja a purgatórium (Tisztítótűz) intézményét, kanonizálja a Tanach-ot. Aki neki fizet,azért ő közbenjár…( nohiszen… azzal aztán ki lennénk segítve…) Tehát pénzért és iránta való hűségért feloldoz. ha pedig neki ellenállsz kiátkoz! Ám akár honnan is nézzük: az Ő tévelygésén nőtt fel a kereszténység új generációja, akár alátartozónak vallja magát, akár protestásnak… és sok pontban a Pápai hivatal dogmái a mai napig is állnak! márpedig az van, ha valaki arra hajlik, annak csakis a Pápaság intézményében lehet reménysége,Mert hiszen nem Istennek hisz. Ha pedig nincs Isten Ismeret, akkor legyünk konzekvensek és nevezzük nevén a dolgot, mindaz ki az alapvető ismeret nélkül jár, az tévelyeg, és tévelygésében bálványt imád. Ez megjelenik abban is, hogy az általuk ismert és hirdetett evangélium főhőse eltörölt mindent mit Isten hirdetett-tanított-követelt, és hozott valami újat, valamit ami mindent felülír, ami Isteni tiszteletnek, vagy Isten Imádatnak neveztetett...
Az általuk hirdetett evangélium végső konzekvenciája az, hogy megjelent egy új Isten, aki szembe száll értünk a Teremtővel és győzedelmeskedik, és teszi ezt úgy, hogy a benne hívőknek nem is kell ezért tenni semmit, elég azt mondani : hiszek benned...
Akkor mi hát az Igaz Evangélium?
Mindenek előtt, a kontraszt kedvéért, tanulmányozzuk az Igazi evangélium hirdetését, és lássuk meg mekkora különbség van a közismert evangélium között-és az között ami Isten szerint való volt, és be is töltötte azt amiért Isten adta, ez pedig a valósan megtért hívek számában és életükben beállt változásban is jól nyomon követhető volt. Ezek az emberek, az evangélium hatására, teljességében felismerték (!!!) Yessuában a megígért Messiást; Bennük az Isten iránti, és az emberek iránti szeretet valóságban is teljessé lett, a világi javak számukra a továbbiakban,nem az egyéni,hanem a közös túlélés lehetősége lett, úgyhogy semmit nem mondtak a továbbiakban sajátnak-hanem mindenük közös lett! Tehát egyszersmint megélték a testvériséget és az e világon való: pusztán átutazó és vándor állapotot...
Ez az állapot tehát valami új? ez tehát valami ami eddig nem hirdettetett? ez valami más mint amit Isten hirdetett a kezdetektől?
NEM! Ez az állapot jelzi, az Isten által hirdetett dolgok beteljesedését, az Ő Tanításának megfoganását az övéiben!
2Móz 22,25
Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelező; ne vessetek reá uzsorát.
2Móz 23,6
A te szegényednek igazságát el ne fordítsd az ő perében.
3Móz 19,10
Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
3Móz 23,22
Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a meződnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
3Móz 25,25
Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az ő birtokából, akkor álljon elő az ő rokona, a ki közel van ő hozzá, és váltsa ki, a mit eladott az ő atyjafia.
3Móz 25,35
Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.
3Móz 25,39
Ha pedig elszegényedik melletted a te atyádfia, és eladja magát néked: ne szolgáltassad úgy mint rabszolgát.
és végül tudni való, hogy a szegénység-vagy meggazdagodás Isten Tanítása és rendelése szerint csupán a hetedik évig tarthatott, mert akkor következett az elengedés ideje, amit az ember kezdett emberrel, annak reménységében de főleg feltételeként annak, hogy Isten is elenged az Ő szava szrint minden tartozásunkat!
Erről és ennek módjáról- fontosságáról olvasunk V Mózes 15-ben.
Tehát az Igazi Evangélium:
Apcsel 2.14,
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22. Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23. Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25. Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
29. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35. Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36. Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44. Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45. És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
Na ez már egészen más mint a kereszténység által, általánosan gyakorolt és hirdetett evangélium. Miben más? mindenben! Mert itt láthatjuk: A Tanach-ot prédikálja; a Tanach-ot magyarázza; a Tanach-ból idéz; a Tanach Igéit sorjáztatja; Az eleve igért dolgok beteljesülését hirdeti! Mindezekből nyilván kitűnik: szó sincs semmi ó-ról, meg újról, hanem az Igéretek beteljesüléséről beszél...
Lássunk még egy esetet megerősítésül:
Apostolok Cselekedetei 3. rész
1. Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre.
2. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba.
3. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát.
4. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!
5. Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük.
6. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!
7. És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.
8. És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.
9. És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent:
10. És megismerék őt, hogy ő volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala ő vele.
11. Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik.
12. Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon?
13. Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.
14. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek,
15. Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.
16. És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.
17. De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is.
18. Az Isten pedig, a mikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképen töltötte be.
19. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.
20. És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek előre hirdettetett.
21. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.
22. Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.
23. Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.
24. De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek.
25. Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.
26. Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.
Ez hát az evangélium! Nem érzésekről-borzongásról-egyébb elvont fogalomról beszél, hanem az Örökkévaló Igéreteinek beteljesedéséről!
És van itt még valami: Lássuk meg, hogy azok, akik eleve hirdették a nemzetekbelieknek az evangéliumot, először is mennyire élték az identitásukat...
A Szentlélekkel betelve tudatában voltak annak, hogy testük az Isten Temploma, mégis a templomba jártak Imádkozni... A Tanachot tanították, és akik hallgatták őket, akár zsidók-akár nemzetek beliek, a Tanach-ban néztek utána annak hogy valóban úgy vannak-e a dolgok!
(Apcsel 17, 10. Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába.
11. Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.
12. Sokan hivének azért ő közülök; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen. )
Az Apostolok felülírták volna az Isteni rendeléseket kedvezve nemzetekbelieknek? semmiképpen sem! Hiszen olvashatjuk:
Apostolok Cselekedetei 15. rész
1. Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
2. Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
3. Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
4. Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
5. Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6. Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
7. És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
8. És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
9. És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
10. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11. Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
12. Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
13. Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14. Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
15. És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
16. Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
17. Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18. Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.
19. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20. Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
Mit is jelent ez? Nos azt: hogy ne a törvény cselekedetei által keressék a megigazulást, hanem Hit által keressék Istent! Ha pedig már Isten tanítványai lesznek, akkor a törvényt úgy is betöltik. Ne azért cselekedjem a törvény parancsát, hogy megigazulást találjak-hanem Hit által ( mint Ábrahám) Kövessem Istent, és akkor a törvény Igéit cselekszem, hisz ez a szövetség Istentől való igérete!
(Jer.31,31-36)
Mi tehát a szövetség? Isten Igérete, és az Ő jószándékának végzése az Őt félőknek!
Mi az Evangélium? Isten Igéretének beteljesedése a Szövetségben résztvevők számára!
Ésaiás próféta könyve 56. rész
1. Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
2. Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.
3. És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!
4. Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:
5. Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;
6. És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:
7. Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
8. Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez!
Ill.:Zsoltárok könyve 25. rész
1. Dávidé.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
2. Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
3. Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
4. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
5. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
6. Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
7. Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
8. Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
9. Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
10. Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
11. A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
12. Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
13. Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
14. Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
15. Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
16. Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
17. Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
18. Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
19. Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
20. Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
21. Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
22. Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.
Ha és amennyiben elfogadható, hogy ez az Igazi Evangélium, akkor értsük meg a szót:
Mt.24,14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
-
Kedves Shomer Testvérem!
Nagyon köszönöm a tanítást! Mennyire fontos, hogy ne szabdaljuk szét az Ígét és az Evangéliumot! Az egész Írás Istentöl ihletett! Az ÚR Jézus is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a próféciák, és az Ígéretek szószerint beteljesedjenek! Mert pont ez volt az elöfeltétele annak, hogy kijelentse valódi Messiási mivoltát. Akkor mi sem csipegethetünk, ez "öreg" "Ó", ez már nem ránk tartozik. Ha Isten szól, az idötlen és érvényes ma is!
Chuck Cohen: "Vissza a zsidó gyökerekhez" címü könyvében megemlíti, hogy az Úszövetség több mint 1600 idézetet, illetve utalást tartalmaz a Tanachból.
Az egész Írás egy könyv, és Isten Szava hozzánk!
:2smitten:
-
Tévelygések eloszlatása.
Mint arról az eddigiekben is beszéltünk, az Egyház falain belül szárnyrakaptak iszonyatos tévelygések, és ezeket sok esetben Gyülekezeti szolgálók is hirdetik.
Ez pedig arról tesz bizonyságot, hogy a hívőkben nincs-vagy csak felszínes az Isten ismeret, és ugyan ez a hiányosság jellemzi Isten Igéjének ismeretét is esetükben, és mindazok esetében akik ezen tévtanításoknak hitelt adnak.
Szögezzük pedig le alapként, akik Isten Igéjét nem ismerik-azok valójában Jézust nem ismerik! Hiszen tudjuk: Jézus Isten testté lett Igéje! ( Jn.1,1-14; Példabeszédek 8,22; Böresit 1,3; Jel 19,13)
Márpedig nemcsak hogy ismerni kell őt,de minden szempontból, az Ő tanítványává kell válnunk! ( Jer.31,31-36)
A Tanítvány pedig jelzi azt az állapotot, amikor is minden megnyilvánulásunkban felismerhető a kívülvalók számára a Mesterünk! (nem pedig egy gyülekezeti-vagy felekezeti szolgáló, hanem maga Jézus!)
Erre egy példa: Péter, aki le sem tagadhatta Mesterét,( Mt 26,73
Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.)
Ellenpélda pedig: Mindazok akik saját vagy felekezetük hasznára tesznek dolgokat, nem pedig Isten akaratából-neki engedelmeskedve...(Mt7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.)
Csak meg kell látni: Jézus bár mit is tett, mindent az Atya Akaratából, az Atya Dicsőségére tett.
Mindezek fényében tehát, ezen alkalommal foglalkozzunk a soron következő tévtanítással :A Generációs átok;
Elsőként tehát a Generációs átkok... Ezen hangzatos és félelmes fogalom, két alapvető kritérium miatt tud fogságban és rettegésben tartani sokakat. elsőként azért, mert van valóság alapja, másodsorban mert nincs ismeret az Isten Igéjéről!
A Valóság alap a következő: Mindenek előtt, elsőként erről a II.Móse 20,5-ben olvashatunk:2Móz 20,5
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
Illetve, gyan ezt az Igét olvashatjuk:5Móz 5,9
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek;
Az előzőekben azt merészeltem állítani: felszínes-vagy hiányos Isten és az Ő Igéjének az ismerete! Most pedig meg is indokolnám ezt: Tehát figyeljük meg először is:kiknek szól ez az intelem?
Tehát az Ige szak újra ámde teljes terjedelmében:II.Mózes 20,1.
És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2.
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6.
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
A Kérdéses rész tehát nem más mint a második parancsolat! Ez pedig a bálványimádat ellen szól! Mindazok tehát akik bálványt Imádnak Isten átka alá esnek! Ez pedig ebben az esetben már átok, és nem egyedi büntetés, mert ha a fiú meg nem tér az Apja bűnéből, ( Tehát az Atyai házban marad) akkor a felmenői bűnét is hordozza, tehát hatványozódik a bűn!
Több esetben láttam már, hogy megtért hívő testvér görnyedten járt, mert a generációs átok nyomta a vállát... Hallottam már állítólagosan felkent szolgálót erről a témáról beszélni... Hallottam hogy nyomozásra hívott sokakat, hogy derítsék ki mely bűnöket követtek el a szülei-nagyszülei, hogy mindazokért is bocsánatot tudjon kérni az illető testvér... És hallottam legalább ugyan ekkora hülyeségeket is szolgáló testvérek szájából, de azokat most hagyjuk...
Azt állítom tehát, hogy mind azok a szolgálók akik ezt tanítják, mind pedig azok akik ennek hitelt adnak vagy szelektíven olvassák Isten Igéjét, vagy egyszerűen hiányos a Szentírásuk...
Lássuk mely Igéket nem állt módjukban tanulmányozni: Először is: Ez 18,31
Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
Ez 33,11
Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
Jer.31,27
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28.
És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
Ezékiel próféta könyve 18. rész
1.
És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2.
Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3.
Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4.
Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!
5.
És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik;
6.
Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik;
7.
És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezőnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi;
8.
Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt;
9.
Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten.
10.
És ha erőszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból;
11.
Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette;
12.
A szűkölködőt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett;
13.
Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen ő rajta!
Minden igazán fontos Ige, mint tudjuk arról ismerhető fel, hogy rövid időn belül kétszer-háromszor is visszaköszön. Azt is tudjuk, hogy ezen Igék rendkívüli fontossággal bírnak tehát, hiszen míg Jeremiás ezen Igéket Jeruzsálemben szólta-addig ugyan ebben az időben Ezekiél ugyan ezeken Igéket, azonos jelentéssel Babilonban adta közre!
Ámde mikor és hogyan teljesedtek be ezek a próféciák? nos Jeremiás rámutat a keresés helyére, hiszen az általa szólt igéket a megújult szövetség idejének próféciája követi! Jer 31 30-al zárul, míg a szövetség megújításának, mintegy új-tehát szellemi szintjére emelése a 31-el kezdődik. Tehát célszerű az újszövetségi írások között keresni. Meg is találjuk a kulcsot Jn.3-ban... Jézus maga mondja el Nikodémusnak!
És ezt igazán szájbarágósan prezentálja nekünk Pál:2Kor 5,17
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Egy szellemben újszülöttnek nincs előélete! valósággal újszülött ő, akik pedig ennek ellenmondanak, tudatosan vagy anélkül, két dolgot állítanak: 1; Isten hazudik, és mégsincs bűnbocsánat pedig erre Ő Igéretet tett... ill.: Jézus nem vitte tökéletesre az engesztelést... ha pedig ezen a vonalon megyünk tovább, akkor odáig jutunk, hogy az Isten által kijelölt úton nem is Isten vezet, hanem az én bölcsességemben találhatok rá arra mintegy véletlenül, és csakis az én okosságomnak tudható be ha végig is megyek rajta... Ugye mekkor ostobaság és Istentelenség ez?
-
Szia Shomer Ájin!
Elolvastam az átokról szóló tanitásodat. Én úgy gondolom, hogy az Isten kijelentett Igéje mivel örökérvényű, ezért lehetséges hogy egy hivő is átok alatt legyen. Sokat gondolkodtam ezen a dolgon, és végül arra a következtetésre jutottam, hogy vannak bűnök, amik negativ módon befolyásolják az életünket, akár negyedik generációra is előrelépve, és azért gondolom igy, mert találkoztam olyan házaspárokkal akiknek pld. valami genetikai problémával született a gyermekük, pld. Dawn-kórral, ami szerintem semmiképpen sem lehet az Úrtól, hiszen az Úr tökéleteset teremt, ha egy gyermek betegen születik meg, amögött nem lehet az Isten, csak a sátán. Mivel ezek a dolgok nemcsak a világi családokban fordulnak elő, hanem megtért embereknél is, ezért gondolom, hogy az ilyen beteg gyermek születése is egy generációs átok következménye.
Nagyon jól vázoltad hogy ilyen pld. a bálványimádás, de van ennél sokkal szörnyűbb bűn is, a varázslás bűne, illetve mikor valaki a sátán szolgálatába áll. Ilyenek azok akik az Irás tudakozása helyett halottidézőhöz fordulnak (lásd Saul) - nézd meg neki is béna volt az egyik gyermeke, ha jól emlékszem Mefibósetnek hivták - , horoszkópot olvasnak, asztaltáncoltatás, szóval minden ami a sátánnal és az ő hatalmával kapcsolatos. Szerintem az ilyen generációs bűnök hathatnak egy keresztény család életére egészen addig, amig ezt a szabaditást Jézus nem viszi végbe az életükben. Én az átkot mint fogalmat úgy értem, hogy "áldásnélküliség" valamilyen területen. Például ha egy gyermek betegnek születik, az semmiképpen sem áldás, hanem áldásnélküliség. Isten jó. Isten csak jót ad. Isten nem ad betegséget, csak tökéleteset. Aztán lehet hogy én is félre vagyok vezetve...
-
Sajnos iszonyatosan romboló ez az alapjában véve Igeellenes nézet! Ahelyett, hogy az ÚRhoz vezetné bárminemü problémával az embert, elvonja a figyelmét, hogy turkáljon szerettei életében.
Köszönöm, Testvérem, hogy felraktad ezt az írást!
:2smitten:
-
Egyébként szerintem itt az a kérdés elsősorban, hogy mikor szabadul meg egy hivő az átok alól? Rögtön megtérésekor mikor megvallja Istennek a bűneit, vagy ezt külön kérni kell Tőle?
Akik azt mondják, hogy a hivő nincs átok alatt úgy gondolják, hogy megtérésükkor ez automatikusan feloldódik Jézus vérében és szabaditásában.
Akik úgy gondolják hogy lehet, azok azt is mondják, hogy ezt megtérés után külön kérni kell az Istentől.
A két tábor pedig ugyanazt vallja: az átkot mindenképpen Jézus tudja feloldani szabaditó hatalma által.
(Ez megint olyan témakör mint pld. a Szent Lélek keresztség, hogy azt vajon minden ember megkapja, vagy pedig csak egyes emberek kiváltsága?)
-
Kedves Dafna!
Jézus Krisztus átokká lett értünk, hogy tovább ne lehessen érvényes rajtunk a törvény átka!!!!
13. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ:
14. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.
Gal 3,13-14
Isten nem tesz félmunkát!
Rm 8,1
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
Ami pedig a gyermekeket illeti:
Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. 2. Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" 3. Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.
Jn 9,1-3
Isten útjai kikutathatatlanok. Találkoztam szülökkel, akiknek gyermeke betegen született, és áldásnak tekintették gyermeküket. Nem ítélhetek Isten akarata felett!
:2smitten:
-
Tehát fussunk neki mégegyszer: Jn.1,12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Tehát Istentől születtünk, így vagyunk az Ő gyermekei! Akkor tehát Isten bűnei miatt lenne rajtunk generációs átok?
Az pedig meg van írva: 2Kor 5,17
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
Amennyiben ez így van, akkor milyen múltja van egy újszülöttnek? pláne meg ha Istentől született !
És még egyszer: Jer.31,29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Ez tehát, mintegy igéretként a Szövetség megújításának a bevezetője egyben.
-
:019:
Tehát Istentől születtünk, így vagyunk az Ő gyermekei! Akkor tehát Isten bűnei miatt lenne rajtunk generációs átok?
Válasz :1:
Isten nek nincsenek búnéi, a mi búnéink választanak el Istentől:
Ézsaiás könyve:59:2 Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.
Jeremiás könyve:5:25 A ti bűneitek fordították el ezeket tőletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól! :2smitten:
generációs átok, a szüleink , és elődjeink, búnéik jelenti, DE: aki Ujjá született az Uj TEREMTÉS!!! NINCSENEK GENERÁCIÓS ÁTKOK!!!
János Evangéliuma:3:3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
János Evangéliuma:3:7 Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
I. Péter levél:1:3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
I. Péter levél:1:23 Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, amely él és megmarad örökké.! :017:
2:Amennyiben ez így van, akkor milyen múltja van egy újszülöttnek? pláne meg ha Istentől született !
Válasz:2:
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra,
Akiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. :2smitten:
:019:
Galátzia levél:3:14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.
Efézusi levél:1:3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban! :2smitten:
Zsidó levél:12:24 És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
Tehát az ige szerint : NINCSEN MÚLT! ÚJJÁSZÜLETTÜNK, JÉZUS VÉRE LEMOSOTT MINDEN BŰNT!!!
I. János levél:1:7 Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
Jelenések könyve:1:5 És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, :019:
-
Teljesen egyetértek, drága Testvéreim!
Ez a mi élö reménységünk, és hitben való meggyözödésünk! Életre hívott el az ÚR minket, és az Ö Szent Lelke vezérel! Azt írja az Ige, hogy a Szentlélek lakozást vesz bennünk, nem képzelhetö el, hogy átok alatt venne lakozást!
:2smitten:
-
Sziasztok!
Nekem az a véleményem, hogy Jézus a halál átkát vitte fel a keresztfára, amit az I. Mózesben kettős átokként emlit az Ige: meghalsz és meghalsz...
Az első az az Istentől való szellemi elszakadást jelenti, a második pedig a fizikai halált. Isten törvénye szerint vannak azonnali halált kiérdemlő bűnök, amire azonnali megkövezés járt. Nos, ennek átkát Jézus magára vette.
Ha egy hivő paráznaságban él, nem hal meg, nem nyilik meg alatta a föld, nem kövezik meg, holott az Ó-szövetség szerint meg kellett halnia. Jézus mikor egy parázna nővel szembesült, nem kövezte meg, hanem azt mondta, többé ne vétkezzél!
Azok az Igék amiket felsorolt Shomer Ájin a halál fogalmával és annak átkával foglalkozik, nem pedig azzal amit én itt felvetettem.
Megtérésünkkor ugyan mi új teremtések leszünk, de a szüleink engedetlenségéből mi nem térhetünk meg, hiszen nem is mi követtük el azokat.
Én úgy gondolom, hogy az Ige örökérvényű. Az átokkal kapcsolatos ó-szövetségi kijelentéseket pedig úgy fogom fel, mint a fizikai törvényszerűségeket. Isten teremtette a gravitációs erőt, a fényt, mindent amiben élünk. Az átok és áldás egy szellemi törvényszerűség, ami nem látható, de mégis létezik. Nem látom a gravitációs erőt, csak érzem annak hatásait.
A varázslás, a fekete mágia, fehér és vörös mágia okozhat olyan dolgokat egy ember életében, hogy az negyedik generációig hatással lehet a családjára, kivétel ez alól ha keresztény szülők gyermekeként születik meg.
Nem hiszem, hogy az emlitett házaspár áldást kapott azzal, hogy nem egészséges, hanem beteg gyermekük született, méghozzá úgy, hogy mindketten újjászületett keresztények voltak. Nem hiszem, hogy az áldás, hogy ezeknek a szülőknek soha többet nem született gyermekük, mert féltek attól, hogy a következő gyermek is beteg lesz. Nem hiszek abban, hogy Isten génkorcs embereket hoz létre, ha viszont ez igy történik, akkor e mögött nem Isten van, hanem maga a sátán. Isten jó, Isten nem teremtett semmi olyat, ami az embereknek rossz.
Ha megnézem Jób könyvét, ott sem Isten akarata volt Jób szenvedése, hanem a sátán produkálta a gonosz dolgokat. A gonosz dolgok mögött mindig a sátán áll, és kivel harcoljon ha nem velünk, azokkal akik Isten gyermekei vagyunk?
-
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
Egyébként ezek az Igék pont arról beszélnek, amit én is kifejtettem. Isten teremtette a holdat, csillagokat, tengert tehát a fizikai törvényszerűségek Ura. Ezenkivül a szellemi törvényszerűségek Ura is, mert Ő mondta azt is, hogy "Megbüntetem az Atyák vétkét a fiakban harmad és negyediziglen" - tehát én is az Igére hivatkozva hiszek abban, amit most leirtam. De - ha rosszul látom a dolgokat, nagy a mi Istenünk, hogy engem is elvezessen e témakörben is az Igazságra!
-
Elhoztam a vita tárgyát képező Igéket is.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek.
Mózes V. könyve:5:9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek;
-
I. Sámuel 15/23
Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
Én meg erre az Igére is gondoltam, hogy a varázslásnak bűne olyan, mint a bálványimádás, ami szerint az atyák vétkéért megbüntettetik harmadik és negyedik generációig egy család.
-
Meg ezekre az Igékre is gondoltam:
V. Mózes 10-13
Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;
11
Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző;
12
Mert mind útálja az Úr, aki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.
13
Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.
Úgy gondolom, hogy ahogy a Tizparancsolat és a Tóra nem töröltetett el, mert Jézus maga a testté lett Ige, ezért ezeknek a parancsolatoknak a megszegése okozhat generációs átkot egy család életében.
Megjegyezném, hogy itt Izraelben nagyon sok beteg gyermek születik, persze ezt génmutációnak meg miegyebeknek hivják, én meg azt mondom, hogy generációs átok, amely alól az a család nem szabadult fel. Igaz, jelen esetben nem hivő családokról beszélek, hanem izraelita családokról. De viszont ha azt mondom az Igékkel kapcsolatban, hogy ezek csak Izraelre vonatkoznak, akkor ezzel megkérdőjelezem a Tanach mindenhatóságát, és akkor ez olyan mintha azt mondanám, a tizparancsolatot is csak az izraeliták kapták.
Ha van varázslás ami egyenlő a bálványimádás bűnével, akkor létezik generációs átok is, mert ez ennek következménye.
-
Áldott Testvérem. Megértettem a gondolatmenetedet. Számomra a kérdések csupán ezek: Yessua minden átkot megtört-e azok számára akik benne újjá születtek, vagy nem? Teljes volt-e az engesztelés az Övéiért vagy nem? Isten csak azért emelt-e fel minket hogy magasabbról essünk le-vagy sem?Yirmájá vö Yehezkiel által Igazat szólt-e az Örökkévaló amikor az Igéreteket tette vagy sem? (Jer 31,29; Jer 31,30 ; Ez 18,2) Mert abban ugye egyetértés van köztünk,hogy ezen Igeszakaszok pontosan a Generációs átkokról szólnak ! (?)
-
És még valami van itt amiről, Lássuk be beszélnünk kell! Valóban mindenki megtért az Úrban azok közül akik azt vallják?
-
Az Ur Jezus atokka lett erettunk,az atkot maga vitte fel a fara.Ezert,ha mi megvaltonknak valljuk Ot akkor mentesek vagyunk az atok alol.En legalabbis ebben hiszek.
Azzal nem ertek egyet,hogy,ha egy csaladba beteg gyermek szuletik,az a satantol lenne.Egy beteg gyermekkel is nagyon sok aldas jar,ha ezt alazattal az Ur kezebol fogadjak el.Ha Isten beteg gyermeket helyez egy csaladba akkor biztos,hogy terve van ugy a gyermekkel mint a szulokkel.Nem konnyu feladat de biztos,hogy erot is ad hozza csak kerni kell.
Egyaltalan!A satan is adhat gyermekaldast?Ezt nemcsak kizarolag Isten teheti? :167:
-
Predesztináció. /eleve elrendelés/
Istentől áldott Testvéreim. E téma már a sokadik,amiben kísérletet teszünk az Igazság felkutatására,és az egyértelemre jutásra az Ige világosságában, szétoszlatva a különböző emberi ötletelések, és felekezetek dogmáinak és teóriáinak ködfátylát...
Rengeteg ily kérdés vár még ránk, és ahogyan az Istentől ihletett sorok írója is mondja: Zsid 5,12
Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.
Mert végig mehetünk egyesével ugyan a soron következő, és minden valószínűség szerint sokakat foglalkoztató kérdéseken, mint például: Lapos-e a föld vagy szögletes?...esetleg kerek?; a nap kering-e a földkörül? esetleg fordítva?...
Avagy választhatjuk azt a kézenfekvő megoldást is, hogy félreteszünk minden emberi-és felekezeti okoskodást amit az eddigiekben dogmaként, de legalább is tabuként kezeltünk, és vehetjük alapul Isten Igéjét, megeggyezve abban: hogy Isten Igéje a teljes és megkérdőjelezhetetlen Igazság.
Reményeim szerint, minden bizonnyal vannak akik Isten Igéjének világosságát kívánják. Őket szeretném elérni a következő sorokkal.
Nos tehát az eleve elrendelés tana, Pál Rómabeliekhez írt levelének,sokak által félre értett sorain alapul. Ez két dolgon áll: 1, ahogyan azt Péter is felemlíti: II.Péter 3,15.
És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
16.
Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.
17.
Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;
18.
Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.
2; Pálnak meg sem fordult a fejében, hogy az ő leveleit a hívők a Szentírás elé helyezve veszik alapul, és az ő reménységében mintegy kiegészítő írással igyekezett elérni a híveket, leveleiben pedig konklúziókat-végkövetkeztetéseket közölt és nem alapokat!
Lássuk tehát a félreértett sorokat Páltól.
Róma 9,11.
Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
12.
Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
13.
Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
14.
Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen!
15.
Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
16.
Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.
17.
Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
18.
Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.
19.
Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?
20.
Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?
21.
Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
22.
Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
23.
És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?
24.
A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
25.
A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.
26.
És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.
27.
Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.
28.
Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
Mielőtt ennek az írásnak nekidőlnénk, ismét tisztázzuk a fogalmakat, mert e dolog miatt vannak félreértések, és annak okán van az, hogy elbeszélünk egymás mellett!
Első sorban tehát a 13-as Igevers: Gyűlölni szavának jelentésével fussunk egy kört.
Mert mit jelentett akkor ez a szó? Mint sejtetem, nem ugyan azt amit ma! Hiszen Isten Kijelentett Igéje (Yessua-Jézus) mondja: 2Móz 20,12
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
És Ismét: Mt 22,39
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
De Jézus azt is mondja: Lk 14,26
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
Akkor tehát most és itt tetten értük Jézust, mint aki meghasonlott önmagával? NEM!!!
Szimplán és nemes egyszerűséggel tudomásul kell vennünk, hogy ez a szó: gyűlölet, nem azt jelentette akkor amit jelent ma! Nem egy heves negatív érzelmi megnyilnulást jelöl, hanem az értékrendben történő alább sorolást! /ez a szó tehát a fontossági kérdést tisztázza! VAgyis: mi-vagy méginkább Ki a fontossabb!/
Ezt a szót, mint : gyűlölet, helyettesíthetnénk a "megvetés" szóval is, ahogyan Jézus is helyettesítette, mert hiszen a jelentése ugyan az: Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Ám ez a szó: "Megvetés" ugyan úgy félreértelmezett szó, és bár a jelentése azonos volt egykor a Gyűlölettel, ám ennek is egészen más jelentést tulajdonítunk ma...
Tehát amikor az Örökkévaló ezt mondja:I.Mózes 25,21.
És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.
22.
Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.
23.
És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
Nos a jelentése pontosan és egyszerűen csak annyi amennyit olvasunk is! mert szintén Isten mondja:5Móz 7,7
Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok;
Ez pedig távolról sem azt jelenti hogy azok akik sorrendben alább valók kárhozatra vannak ítélve Istentől eleve, hanem csupán annyit jelent ahogyan Jézus is mondja:Mk 10,31
Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.
Soron következő és tisztázásra váró igeszakaszunk: (Róma 9),15.
Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
16.
Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.
Lássuk tehát az eredeztető Igét teljességében: II.Mózes 33,14.
És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?
15.
Monda néki Mózes: Ha a te orczád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen.
16.
Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, a mely e földnek színén van.
17.
Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged.
18.
És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.
19.
És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.
20.
Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.
21.
És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára.
22.
És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.
23.
Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.
/ugye mennyire más ez az Ige az eredeti környezetében???/
Mózes, és a nép kiválasztásáról szól ez az Ige! Mózes mint az Úr által kijelölt vezető, és az Israél népe, mint választás szerint való első szülöttek!
Ez nem azt jelzi hogy akik utánuk vannak eleve kárhozatra vannak itélve, SŐT (!!!) előre vetíti hogy vannak utánuk érkezők!
Mindezek tekintetében lássuk a következő Igét Pál leveléből:
Rm.9,17.
Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
18.
Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.
Lássuk tehát itt is az eredeztetőt: Mózes II. könyve 9. rész
1.
És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:
2.
Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod őket:
3.
Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.
4.
De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai között, és mindabból, a mi Izráel fiaié, egy sem vész el.
5.
Időt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön.
6.
Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el.
7.
El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.
8.
Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemenczehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára.
9.
Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Égyiptomnak egész földén.
10.
Vevének azért kemenczehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lőn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély.
11.
És az írástudók nem állhatnak vala Mózes előtt a fekély miatt; mert fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken.
12.
De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr Mózesnek.
13.
És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
14.
Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön.
15.
Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földről.
16.
Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
Hogy az Örökkévalótól való megkeményítést megérthessük, vissza kell mennünk még ennél is messzebbre az időben. Mégpedig egészen Ábrahámig: I.Mózes 12,10.
Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.
11.
És lőn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
12.
Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak.
13.
Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted.
14.
És lőn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.
15.
Mikor megláták őt a Faraó főemberei, magasztalák a Faraó előtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába.
16.
És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.
17.
De megveré az Úr a Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.
18.
Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged?
19.
Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségűl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el.
20.
És parancsola felőle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták őtet és az ő feleségét, és mindenét a mije vala.
és most a következő ok: József által is felismerte az akkori Faraó is, hogy nincs a mi Istenünkön kívül Isten,és meg is tisztelte az Örökkévaló népét. Ámde ez csupán rá volt igaz, mert a következő Faraó már visszatért a maga Isteneihez,és nem nézte az egy Igaz Istent, sőt! rabszolgaságban tartotta az Ő népét, és sanyargatta őket. Mi több: Lemészároltatta a gyermekeiket... Tehát lett volna idő Isten kegyelméből a megtérésre, de az Egyiptom ragaszkodott a bálványaihoz, minden esetben újra és újra megkeményítették a maguk szívét, ezek után, (kb.400 év...) Már Isten keményítette meg a szívüket! Tehát Isten várt... hosszan várt! és az Ő hívására az egyiptomiak válasza NEM! volt...
Ugyan ez figyelhető meg, és követhető nyomon Saul esetében is! Saul felé is megtette Isten az első lépést, ám ő is választotta a maga érdekeit és céljait... Isten figyelmezette őt, ámde Saul megkeményített rendre a maga szívét, ezek után már Isten keményítette azt meg!
Ezért mondja Pál:Fil.2,12.
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13.
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
Illetve más is int,miszerint:Zsid 3,8
Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában...
Zsid 3,15
E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.
Zsid 4,7
Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
Mert ugyanis ha mégis megkeményítik némelyek,: Zsid 10,26.
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27.
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28.
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29.
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30.
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31.
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
Értsünk végre szót Testvérek: Minden ami Igaz és Igazán fontos, az megiratott számunkra! És ezen felül a legjobb és leg Igazabb tanító is a segítségünkre lenne az Igaság megismerésében... Mégis inkább az emberi ötletelések-és felekezeti dogmák irányába van elmozdulás... nem jó ez Testvérek!
De lássuk tovább a fentemlített levelet:
Róma 9,19.
Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?
20.
Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?
21.
Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
22.
Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
23.
És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?
Tehát ahogy az az eddigiekben megszokottá vált, itt is nézzük az eredetet, aminek hatására Pál megírta eme idézetet.
Jeremiás próféta könyve 18. rész
1.
Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:
2.
Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!
3.
Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon.
4.
És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.
5.
És szóla az Úr nékem, mondván:
6.
Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!
7.
Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:
8.
De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.
9.
És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem;
10.
De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a melylyel vele jót tenni akartam.
11.
Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!
Ugy mennyire más az eredeti környezetében ez az idézet? Pál nem győzne szörnyülködni és a ruháját szaggatni, ha ma köztünk lenne és szembesülne ezekkel a mai nemzedék által félrevitt és félre értelmezett tanításokkal !
Ugyan ezen Igeszakaszból ered az is, amikor is azt állítják hogy akik élete a megtérés után megnehezedik és megtellik bajokkal és szenvedésekkel, azok azért szenvednek, mert Isten így akarja őket távoltartani magától. EZ ISTENKÁROMLÁS!!!
Hiszen valóban van baja azoknak akik az Igaz útra rálépnek! Meg is van írva:Zsolt 34,20
Sok baja van az igaznak... ámde ezzel folytatódik:-de valamennyiből kimenti az Úr.!
Mert az is írva van:Péld 3,12
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.
Ezért írja az Istentől ihletett sorok írója:Zsid 12,8
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
Erről az ÁTMENETI állapotról így nyilatkozik Péter: 1Pt 4,19
Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.
Konklúzióban: Péter így nyilatkozik Istentől való ihletettségében:2Pt 3,9
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. / tehát hogy MINDENKI MEGTÉRÉSRE JUSSON!!!/
Ámde Jézus ezt mondja: Mt 20,28
Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Vagy ami még ennél is szemléletesebb: Mk 14,24
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
Ő tehát már nem "mindenki"-ről beszél, hanem "sokak"-ról. Mit jelent ez? Nos ahogyan azt Pál mondja:Rm 10,16
De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? Illetve az eredeti: Ésaiás próféta könyve 53. rész
1.
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
Tehát ismét ugyan oda lyukadtunk ki... Bizony vannak sokan akik megkeményítik a szívüket, megsüketítik a fülüket...
Róluk-nekik mondja ezt az Örökkévaló:Ésaiás próféta könyve 50. rész
1.
Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel őt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bűneitekért bocsáttatott el anyátok!
2.
Miért jöttem, holott nem volt ott senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erő? Ímé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbűzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak.
3.
Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat.
illetve:Zakariás 7,11.
De nem akarák meghallani, sőt vállaikat vonogaták, és bedugák füleiket, hogy ne halljanak.
12.
Szívöket is megkeményíték, hogy ne hallják a törvényt és az igéket, a melyeket a Seregeknek Ura küldött vala az ő lelke által, az elébbi próféták által. És igen felgerjedt vala a Seregeknek Ura.
13.
És lőn, hogy a mint én kiáltottam és nem hallották meg: úgy kiáltottak, de nem hallottam meg, azt mondja a Seregeknek Ura...
Íme ez tehát a sokak által félre értett Igei háttér, amit ha figyelmesen,és az Örökkévalóval olvasunk,egészen más értelemben ragyog fel.
Gondolkozzunk el ezeken Testvérek! Használ-e nekünk ha az Isten Igéjét félretesszük, és gyülekezeti dogmák preferálásával, gyülekezeti elöljárok tetszésére akarunk élni-érteni? Válaszoljatok ti magatoknak... válaszoljatok ti Istennek!
Jézus mondja: Jel 3,20
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
Láthatjuk hogy nem azt írja: Vannak akikhez bezörgetek… Tehát a Hívás Általános!!!
-
Kedves Somer,
Az oszovetseg es az uj szovetseg korszakat tobbek kozott az kulonbozteti meg, hogy Isten Szent Lelke kiaradt punkosdkor, a karpit felulrol ketteszakadt es tarva nyitva a poganyok elott is az ut a kegyelem kiralyi szekehez, es a szentek szentje - ahova a fopap mehetett be egyszer egy evben - tarva nyitva elottunk is.
A kivalasztas is mast jelentett sok ertelemben, mint ma - de a zsidosag szerepet tekintve is egy sokkal kompletteb helyzetet adott, mint a mai kivalasztas. Isten a zsido nepet azert valasztotta ki, hogy bemutassa, hogy O tenyleg van, ezert ez a neve is egyben - Vagyok. Nem azert valasztotta ki oket, mert olyan nagyszeru emberek voltak, epp azert - mert rajtuk tudta bemutatni, hogy a lehetetlen is megoldhato szamara. Ha elolvassuk a Birak konyvet, vagy Mozes 2.konyvet - tenyleg arra gondolhatunk, hogy ilyen ertetlen nep nincs is megegy - talan ezert is valasztotta Isten oket - de azt hiszem, a magyarok is ilyenek lettek volna. A kivalasztas felelosseggel jar - es ennek konzekvenciai es aldasai egyarant kibontakoztak ezekben a tortenetekben. Ennek a felreertese, mikor ez egeszen komoly gellert kapott - vezetett el a tarsadalmi elszigetelodesig, szetszoratasig. Jezus nelkul nincs udvosseg. Ez mindenki szamara a megoldas - teljesen mindegy, hogy mely nepbol valo. Bar Isten azt mondta, hogy amig a poganyok teljessege bemegy, addig lepel van a szemukon - nekem is van megtert zsido szarmazasu testverem. Tenyleg csak aldani tudjuk az Istent.
szeretettel Sandor
-
Kedves Somer,
Az oszovetseg es az uj szovetseg korszakat tobbek kozott az kulonbozteti meg, hogy Isten Szent Lelke kiaradt punkosdkor, a karpit felulrol ketteszakadt es tarva nyitva a poganyok elott is az ut a kegyelem kiralyi szekehez, es a szentek szentje - ahova a fopap mehetett be egyszer egy evben - tarva nyitva elottunk is.
A kivalasztas is mast jelentett sok ertelemben, mint ma - de a zsidosag szerepet tekintve is egy sokkal kompletteb helyzetet adott, mint a mai kivalasztas. Isten a zsido nepet azert valasztotta ki, hogy bemutassa, hogy O tenyleg van, ezert ez a neve is egyben - Vagyok. Nem azert valasztotta ki oket, mert olyan nagyszeru emberek voltak, epp azert - mert rajtuk tudta bemutatni, hogy a lehetetlen is megoldhato szamara. Ha elolvassuk a Birak konyvet, vagy Mozes 2.konyvet - tenyleg arra gondolhatunk, hogy ilyen ertetlen nep nincs is megegy - talan ezert is valasztotta Isten oket - de azt hiszem, a magyarok is ilyenek lettek volna. A kivalasztas felelosseggel jar - es ennek konzekvenciai es aldasai egyarant kibontakoztak ezekben a tortenetekben. Ennek a felreertese, mikor ez egeszen komoly gellert kapott - vezetett el a tarsadalmi elszigetelodesig, szetszoratasig. Jezus nelkul nincs udvosseg. Ez mindenki szamara a megoldas - teljesen mindegy, hogy mely nepbol valo. Bar Isten azt mondta, hogy amig a poganyok teljessege bemegy, addig lepel van a szemukon - nekem is van megtert zsido szarmazasu testverem. Tenyleg csak aldani tudjuk az Istent.
szeretettel Sandor
Áldott Testvérem Sándor. Olvastam az írásod, és találtam (bár nem kerestem) több olyan pontot, ami talán korrekcióra? de mindenképp magyarázatra szorulna részedről, mert így, bevallom nem értem.
Kezdeném az elején. Azt mondod:"Az oszovetseg es az uj szovetseg korszakat tobbek kozott az kulonbozteti meg, hogy Isten Szent Lelke kiaradt punkosdkor, a karpit felulrol ketteszakadt es tarva nyitva a poganyok elott is az ut a kegyelem kiralyi szekehez, es a szentek szentje - ahova a fopap mehetett be egyszer egy evben - tarva nyitva elottunk is. "
Ugye tudjuk mind, hogy a Szentlélek kiáradása, nem egy újonnan érkezett,ismeretlen, sosem volt valami... hiszen meg van írva:IV.Mózes 11,23.
Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-é néked az én beszédem vagy nem?
24.
Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, és összegyűjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül.
25.
Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla néki, és elszakaszta abból a lélekből, a mely vala ő benne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék ő rajtok a lélek, menten prófétálának, de nem többé.
26.
Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban.
27.
Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.
28.
Akkor felele Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az ő választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg őket!
29.
És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő lelkét ő beléjök.
És ezen kívül, ha nem is általánosan, de jól nyomon követhetően láthatjuk a TANACH-ból, hogy Jézus előtt is működött a szentlélek...
ÉS bár pünkösdkor valóban kitöltetett általánosságban "minden testre" ám ez a nagyon régen megígért, prófétciákban megfogalmazott előjel bekövetkezése volt.
(PL.:Ézs 32,15 ; Joél 2,28-32)
Azután azt is írod:Isten "a zsido nepet azert valasztotta ki, hogy bemutassa, hogy O tenyleg van, ezert ez a neve is egyben - Vagyok"
Nem azért választotta a Zsidó népet hogy bemutassa hogy Ő van! Ebben egyezzünk ki Testvérem. Mert ahogyan az írva van: Rm 1,20
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
Ezt bár Saul (Pál) írta meg, ám ezen sorok megintcsak konklúziók! Egy régebbi, mégpedig Mózes előtti írás összegzése! (Henok első-második felyezet.)
Az Örökkévaló maga ad magyarázatot az általa végzett kiválasztásra:V.Mózes 7,6.
Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.
7.
Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok;
8.
Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a melylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az égyiptombeli Faraó királynak kezéből.
9.
És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hívséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, a kik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják.
10.
De megfizet azoknak személy szerint, a kik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, a ki gyűlöli őt, megfizet annak személy szerint.
Azt is állítod: "-ezert ez a neve is egyben - Vagyok" Nem ezért nevezi magát így: Echje... hanem azért mert ember nem képes felfogni-megérteni a nevének jelentését! Egyebekben: ha ezt a szót vesszük alapul: "Vagyok" ez időhatározó nélkül, Tehát nincs kezdete és nincs vége, azt jelenti: "ÖRÖKKÉVALÓ" TEHÁT: VOLT-VAN-LESZ !
Ám eme felvilágosult kor hívői remekül prezentálják azt, hogy még ezt sem képesek megérteni, amikor azt mondják az Ő Igéjéről:" ez már nem fontos, mert elmúlt"... Ha pedig Ő Örökkévaló, márpedig az, akkor ez Igaz minden kijelentésére is, és erről bizonyságot tett Jézus is, mondván:Mt 5,18
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik...
Azután ezt is közzétetted:
"Értetlen nép".... azért mégis e nép őrizte meg a Tórát a mai kor számára, és tartja most is példaadó ragaszkodással, ámde be kell ismernem: Nem felismerés szerint. Hogy a Magyarok mijenek lettek volna ha meglettek volna... nemtom! De ahogy egy régi ismerősöm mondaná: "Ha a nagymamámnak áramszedői lettek volna, most én lennék a trolibusz..." De most hogy megvan a Magyar nép, mint nép, akik Kereszténynek vallják az egész országot, nos te így mit látsz? Az Ország védelmére felkérték szűz Máriát, angyaloknak állítanak szobrot,szentekhez imádkoznak, Pápai dogmákra építkeznek... hogy látod te ezt Testvérem? Testvér-testvér ellen küzd, egymást ki-és megtagadják... Tehát te jobbnak-vagy méginkább igazabbnak látod ezt a népet mint az Izraelitákat?
Tehát mégegyszer leírom: Nem értem az írásod mondanivalóját, kérlek szépen pontosítsd picit nekem, és tudd be ezt az én értetlenségemnek...
Ám még lenne itt valami: Azt írtad:"-Bar Isten azt mondta, hogy amig a poganyok teljessege bemegy, addig lepel van a szemukon - nekem is van megtert zsido szarmazasu testverem. "
Ez látod világos és tiszta kijelentés előttem Testvér! Mert való Igaz, ha valaki a Tanach ismerete nélkül tanulmányozza csupán a szemtanúk írását,(újszövetségi írások) Annak épp úgy lepel borul a szemére és szívére, mint annak, aki a Yessuában nem ismerte fel a megígért Messiást, és úgy tanulmányozza a Tanach-ot!
-
Predesztináció. /eleve elrendelés/
Istentől áldott Testvéreim. E téma már a sokadik,amiben kísérletet teszünk az Igazság felkutatására,és az egyértelemre jutásra az Ige világosságában, szétoszlatva a különböző emberi ötletelések, és felekezetek dogmáinak és teóriáinak ködfátylát...
Rengeteg ily kérdés vár még ránk, és ahogyan az Istentől ihletett sorok írója is mondja: Zsid 5,12
Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.
Kedves Shomer Testvérem!
Nagyon köszönöm, hogy felraktad ezt az írásodat és azt, hogy lehetöség volt tegnap este a skyoe alkalmon erröl részletesen beszélgetni. Annyira nyivánvalóvá vált, hogy ezek a téves nézetek mennyire veszélyesek. Az Ígéket az Ígével lehet megérteni. Nagy áldást jelentett nekem az is, hogy a skype alkalmon nagyon öszinte és nyilt légkörben beszélgethettünk el. Teljesen egyértelmüen mindannyian elöutasítjuk az eleve elrendelés gondolatát, abban az értelemben, ahogy az ki lett fejtve, mert Isten senkit sem zár ki a kegyelem elfogadása lehetöségétöl. Olyan nincs, hogy valaki azért nem tér meg, mert Isten nem választotta öt ki. Azonkivül abban is teljesen egyetértettünk, mennyire fontos tényleg a paralel helyket a Tánáchban is tanulmányozni, mert Pál apostolnak, amikor a Rómabeliekhez írta a levelet, teljesen világos volt, hogyan kell azt értelmezni, amit ír, mert a Tánách kontextusában gondolkozott.
Mégegyszer köszönöm, áldott szolgálatodat! Legyen dicsöség az URnak!
:2smitten:
-
Áldott Testvérem. Megértettem a gondolatmenetedet. Számomra a kérdések csupán ezek: Yessua minden átkot megtört-e azok számára akik benne újjá születtek, vagy nem? Teljes volt-e az engesztelés az Övéiért vagy nem? Isten csak azért emelt-e fel minket hogy magasabbról essünk le-vagy sem?Yirmájá vö Yehezkiel által Igazat szólt-e az Örökkévaló amikor az Igéreteket tette vagy sem? (Jer 31,29; Jer 31,30 ; Ez 18,2) Mert abban ugye egyetértés van köztünk,hogy ezen Igeszakaszok pontosan a Generációs átkokról szólnak ! (?)
Szia Shomer Ájin!
Megkérdeztem a férjemet is ebben a témakörben, hogy vajon én irtam-e ide nektek valami iszonyatos nagy őrültséget, és azt mondta, szerinte is vannak olyan halálos bűnök, amik olyan generációs átkokat vonnak maguk után, ami nem töröltetik el automatikusan a megtérésünkkor, ezért külön imádkozni kell. Persze nem áll szándékomban megváltoztatni a véleményeteket, amúgy is látom, hogy egyedül vagyok itt ezzel a látásmóddal. Egyébként pedig egy egész napot gondolkodtam erről, no persze az Igékről...most rohanok mert sok a munka, remélem ma még lesz netem!
-
Ha a hívőknek lenne generációs átka, akkor én nagy bajban lennék az biztos!
Nincs senki sem a családomból, aki Istenfélő lenne. Az édesapám bűneit pedig nem írom le, mert tudom hogy a legtöbbetekben sokáig megmaradna a súlyossága és a démonikus volta miatt.
Mégis, Istennél tiszta lappal indultam.
-
Kedves Antee, teljesen egyetértek Veled.
Mert Isten Lelke által újászülettünk. De milyen újjászületés lenne, ha még ott marad azért a régi átok. Jézus vére tökéletesen elegendö, ami által ujjászülethetünk, megtisztitott minden büntöl, mert eltörlé azokat, így tehát a törvény átkától is tökéletesen szabadok lettünk.
:2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
Áldott Testvérem. Megértettem a gondolatmenetedet. Számomra a kérdések csupán ezek: Yessua minden átkot megtört-e azok számára akik benne újjá születtek, vagy nem? Teljes volt-e az engesztelés az Övéiért vagy nem? Isten csak azért emelt-e fel minket hogy magasabbról essünk le-vagy sem?Yirmájá vö Yehezkiel által Igazat szólt-e az Örökkévaló amikor az Igéreteket tette vagy sem? (Jer 31,29; Jer 31,30 ; Ez 18,2) Mert abban ugye egyetértés van köztünk,hogy ezen Igeszakaszok pontosan a Generációs átkokról szólnak ! (?)
Szia Shomer Ájin!
Megkérdeztem a férjemet is ebben a témakörben, hogy vajon én irtam-e ide nektek valami iszonyatos nagy őrültséget, és azt mondta, szerinte is vannak olyan halálos bűnök, amik olyan generációs átkokat vonnak maguk után, ami nem töröltetik el automatikusan a megtérésünkkor, ezért külön imádkozni kell. Persze nem áll szándékomban megváltoztatni a véleményeteket, amúgy is látom, hogy egyedül vagyok itt ezzel a látásmóddal. Egyébként pedig egy egész napot gondolkodtam erről, no persze az Igékről...most rohanok mert sok a munka, remélem ma még lesz netem!
Áldott Testvérem,Bat Israél! Azt mondod tehát:"-Megkérdeztem a férjemet is ebben a témakörben, hogy vajon én irtam-e ide nektek valami iszonyatos nagy őrültséget, és azt mondta, szerinte is vannak olyan halálos bűnök, amik olyan generációs átkokat vonnak maguk után, ami nem töröltetik el automatikusan a megtérésünkkor, ezért külön imádkozni kell..."-
Induljunk el ezen a vonalon, és lássuk hova vezet... Nos Tehát, Én megtérek ugyan, de az apám és nagyapám bűnei miatt, továbbra is Isten átka marad rajtam...
De akkor hogyan térhetek meg??? Hiszen azt tudjuk: A BŰNEINK ELVÁLASZTANAK ISTENTŐL! (Ézs 59,2
Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.)
Itt tehát akkor azt is ki kell-(ene) jelenteni: Az én döntésem és az én akaratom nyilvánul meg a megtérésben... Ez sem stimmel, mert Yessua mondja:Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Ez eddig tehát már a második Igazság amit el kell törölnünk egy mondaton belül, ha ezen a vonalon akarunk tovább menni...
De ha már lendületben vagyunk... vigyük ezt végig...
Tehát a generációk bűne, ami Isten átkát vonta maga után, így elválaszt engem Istentől, de ezzel nem foglalkozva egy napon arra ébredek: akkor is felmegyek Istenhez, és szerzek én nevet magamnak Ő elötte... (1Móz 11,4) Azután én a saját akaratomból behívom őt az életembe, és trónfosztás útján, amit a magam értelmével és erejével viszek végbe, ( e világ fejedelmét le-Istent fel a szívemben...mindezt persze az Isten akarata ellenére...) Tehát így születek új életre... vagyis nevezzük nevén: önmagamnak feszítem meg a Krisztust... Azután valahogy ráveszem Jézust, hogy alkalmas időben, az Ő akarata ellenére törje meg felettem Isten átkát...
EZ TESTVÉREM SZÁMOMRA NAGYON MEREDEK!
-
Kedves Testvéreim!
Amint most olvastam Shomer Testvér hsz-át, Isten a szívemre helyezte az ide vonatkozó Ige pontos értelmezését. Nézzük csak:
"Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem."
2Móz 20,5
A generációs átok elmélet képviselöitöl sokszor hallottam ezt az Igét idézni, de mindig elhagyják a mondat végét - ha gyülölnek engem - ezért is vezet tév útra, ha csak félig olvassuk el.
"Ha gyülölnek engem" - ezt egy Isten Lelke által újjászületettben lehetetlen! Tehát a generációs átoknak van feltétele!
Ezért is nonszensz gondolat, hogy egy újjászületett Isten gyermeke, aki szereti az Örökkévalót, és Egyszülött fiát, ebbe a kategóriába essen!
:2smitten:
-
Nézzük meg hogyan folytatódik:
De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
2Móz 20,6
:2smitten:
-
A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.
Efézus 6,24
-
Erre Testvérem, csak öszinte szívböl ÁMEN-t tudok mondani!
:2smitten:
-
Áldott Testvérem. Megértettem a gondolatmenetedet. Számomra a kérdések csupán ezek: Yessua minden átkot megtört-e azok számára akik benne újjá születtek, vagy nem? Teljes volt-e az engesztelés az Övéiért vagy nem? Isten csak azért emelt-e fel minket hogy magasabbról essünk le-vagy sem?Yirmájá vö Yehezkiel által Igazat szólt-e az Örökkévaló amikor az Igéreteket tette vagy sem? (Jer 31,29; Jer 31,30 ; Ez 18,2) Mert abban ugye egyetértés van köztünk,hogy ezen Igeszakaszok pontosan a Generációs átkokról szólnak ! (?)
Szia Shomer Ájin!
Megkérdeztem a férjemet is ebben a témakörben, hogy vajon én irtam-e ide nektek valami iszonyatos nagy őrültséget, és azt mondta, szerinte is vannak olyan halálos bűnök, amik olyan generációs átkokat vonnak maguk után, ami nem töröltetik el automatikusan a megtérésünkkor, ezért külön imádkozni kell. Persze nem áll szándékomban megváltoztatni a véleményeteket, amúgy is látom, hogy egyedül vagyok itt ezzel a látásmóddal. Egyébként pedig egy egész napot gondolkodtam erről, no persze az Igékről...most rohanok mert sok a munka, remélem ma még lesz netem!
Áldott Testvérem,Bat Israél! Azt mondod tehát:"-Megkérdeztem a férjemet is ebben a témakörben, hogy vajon én irtam-e ide nektek valami iszonyatos nagy őrültséget, és azt mondta, szerinte is vannak olyan halálos bűnök, amik olyan generációs átkokat vonnak maguk után, ami nem töröltetik el automatikusan a megtérésünkkor, ezért külön imádkozni kell..."-
Induljunk el ezen a vonalon, és lássuk hova vezet... Nos Tehát, Én megtérek ugyan, de az apám és nagyapám bűnei miatt, továbbra is Isten átka marad rajtam...
De akkor hogyan térhetek meg??? Hiszen azt tudjuk: A BŰNEINK ELVÁLASZTANAK ISTENTŐL! (Ézs 59,2
Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.)
Itt tehát akkor azt is ki kell-(ene) jelenteni: Az én döntésem és az én akaratom nyilvánul meg a megtérésben... Ez sem stimmel, mert Yessua mondja:Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Ez eddig tehát már a második Igazság amit el kell törölnünk egy mondaton belül, ha ezen a vonalon akarunk tovább menni...
De ha már lendületben vagyunk... vigyük ezt végig...
Tehát a generációk bűne, ami Isten átkát vonta maga után, így elválaszt engem Istentől, de ezzel nem foglalkozva egy napon arra ébredek: akkor is felmegyek Istenhez, és szerzek én nevet magamnak Ő elötte... (1Móz 11,4) Azután én a saját akaratomból behívom őt az életembe, és trónfosztás útján, amit a magam értelmével és erejével viszek végbe, ( e világ fejedelmét le-Istent fel a szívemben...mindezt persze az Isten akarata ellenére...) Tehát így születek új életre... vagyis nevezzük nevén: önmagamnak feszítem meg a Krisztust... Azután valahogy ráveszem Jézust, hogy alkalmas időben, az Ő akarata ellenére törje meg felettem Isten átkát...
EZ TESTVÉREM SZÁMOMRA NAGYON MEREDEK!
Békesség testvéreim.
Nézétek el nekem ezt a gyarlóságomat, hogy még szólok, de nem szóltam volna, ha nem olvasom Ferenc testvérem értékes hozzászólását, amiben Ő is elismeri, hogy Isten munkája nélkűl sosem ismerhettük volna meg az Isten. Hisz a bűneink elválasztanak tőle, (Ézs.59,2), és az Ő hívása és akarata nélkül sosem dönthettünk volna mellette (nem térhettünk volna meg). Elismeri azt, hogy saját akaratunkból sosem hívhattuk volna be Krisztust, Saját akaratom sosem foszthatta volna meg énemet a tróntól, hisz akaratunkat az Énünk vezérli, és az újjászületés sem jöhet létre a saját akaratom és erőm által (Jn.1.13)
Látjátok, éppen azok, akik olyan nagy jelentőséget tanúsítanak az emberi akaratnak, és az emberi akarat hatalmának, azok hozzák a legtöbb tévelygést a gyülekezetekbe. Hisz így Istent megfosszák hatalmától és Szuverén akaratának véghezvitelétől.
El jutnak oda, hogy Isten aláveti magát az emberi akaratnak. Azért vannak azok a tanítások amik arról beszélnek, hogy Isten az aki engedelmeskedik, te csak kérd, akard. Te vagy az aki akaratoddal parancsolsz a betegségnek, a szegénységnek, a démonoknak, ... te vagy az aki akaratoddal áldást hozol életedre, gazdagságot és pénzt, nem kell tegyél mást mint (akard, vagy ahogy ők mondják HIT által akard), és ezekhez hasonló tévelygések, melyeket az emberi akarat és bölcsesség szűl.
Az Isten Szuverenitása, amibe a predesztináció is tartozik, éppen ezt semísíti meg, az emberi akaratott.
Éppen ezért van annyi erőlködés és emberi küzdelem az evangelizációkba, mert sok Pásztor azt gondolja, hogy ő az aki majd megtérésre juttatja az embert. Éppen azért van annyi erőlködés, mert azt hiszik, hogy az embernek, van hatalma és ereje Krisztus mellet dönteni.
Hallom, ahogy a szószékről könyörögnek az embereknek: Fogad el, Fogad el, még van idő, még van egy kis időnk. Most Most , gyere, ne hagyd Jézust sírni az ajtó előtt, neki szüksége van rád, ott kér és rimánkodik neked, hogy fogad el, fogad be ... – és ezekhez hasonlók, mint egy árverésen ahol Krisztus az árú.
Isten azt mondta, hogy mennyünk és szoljuk az Ő igéjét, tisztán, a Szent Szellem által, és majd Ő elvégzi a munkát. Mert Ő az aki megtérést hoz az emberek szívében.
Nem a Pásztor és nem a hallgató, hanem egyedűl Isten.
Ha pedig a megtérés, az Úr munkája, ha te, én, és mások, csak azért tudtunk dönteni és megtérni mert az Úr lehetővé tette ezt, benned és bennem. Miért van az, hogy akkor másokban az Úr nem tudja elvégezni?
Vajon Isten mások életében gyengébb, vagy van aki ellene tud állni Isten akaratának?
Vagy benned és bennem volt valami több jó mint a másikban, nekem és neked erősebb volt az akaratunk? Tisztábban láttunk? Jobban hallottunk? Nem voltunk annyira elszakadva, elválasztva Istentől? A mi bűneink kisebbek voltak és így kisebb volt a szakadék a fal, és így könnyebben tudtunk közeledni, vagy akár Isten tudott jobban közeledni, jobban megérinteni bennünket?
Isten gyermeke vagyok, és nagyon hálás vagyok, mert tudom, hogy nem érdemeltem meg. Mert tudom, hogy semmi munkám nincs ebben. Nem tudom miért hajolt le hozzám, mi volt bennem több, mint barátomban, aki ugyan úgy hallotta az igét mint én és ő nem tért meg. Pedig nem volt bűnösebb, ha jobban meggondolom, sokkal de sokkal jobb szíve volt, talán sokkal jobb eszköze lehetett volna Istennek. Sokkal megértőbb, sokkal szeretőbb, sokkal jobb barát volt mint én. Miért én és miért nem Ő? Miért nem tért meg nagytatám mikor annyit volt neki hirdetve az ige... miért? Miért én voltam az első a családban aki megismerte az Urat? Mért?
Emberileg nem tudom, erre keresem a választ. Ezért Isten igéjében keresem ... mert Ő az ami mindent megvilágosit.
Higgyétek el nekem, mind azt amit írtam tiszta szívemből írtam.
Nem akarok versengeni vagy vitatkozni, egyszerűen Istent akaratát keresem.
Mélyen tisztelem az Urat, és szeretem.
Kár, hogy szombati megbeszélésen nem voltam ott, talán több mindenre fény derült volna, és nem csak az egyik oldal lett volna képviselve – persze több mint valószínű ez is Isten akarata volt.
Sok szeretettel.
:2smitten:
-
Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. 14. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. 15. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. 16. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: 17. minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.
Jak 1,13-18
:2smitten:
-
Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3. tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 5. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. 7. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, 8. a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.
Jak 1,2-7
-
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember azt is aratja. Mert aki vet az ő testének, a testéből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. Galata 6,7-8.
-
ÁMEN! Julikám!
Akikre Isten a tévelygés erejét bocsátja, azoknak van egy múltjuk. Ok nélkül az Örökkéveló sohasem bocsátaná bárkire is a tévelygés lelkét. Ennek mindig van elözménye! Mert az Ö akarata, hogy mindenki megtértjen! Ezért is fizette ki azt a drága árat, amely tökéletesen elég minden ember számára, aki elfogadja a hitet!
Ö már elvégezte a megváltást!
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
2Thessz 2,11-12
Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
Ez 18,23
Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
Ez 33,11
20. De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, a ki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek.
21. Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg.
22. Íme én ágyba vetem őt, és azokat, a kik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből.
Jel 2,20-22
Mindazonáltal legyen Urunké a dicsöség és magasztalás!
"Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!"
Jel 5,12
-
Egy Talmudi történet szerint: Egyszer egy nemzetekbeli elment Rav Sámájhoz, és ezt kérdezte tőle: Rav, összetudnád-e nekem foglalni a Tórát azalatt az idő alatt, amíg féllábon állok? Erre Rav Sámáj azt gondolva hogy ez az ember csúfolódik vele, felkapta a botját és azzal kergette el ezt az embert...
Az ember azonban gondolt egyet, és ha már így belemelegedett, gondolta felkeresi a szelíd és bölcs Rav Hillélt is. Odaállt elé és kérdezte őt: Mond Rav: összetudnád -e nekem foglalni a tórát addig amíg féllábon állok? Mire a Rav így szólt: Igen! Tehát az egyszeri ember féllábra állt, és a Rav így szólt: "Amit nem szeretnél hogy tegyenek veled, azt te se tedd Mással! Ez a Tóra! A Többi pedig ennek a magyarázata!
Most pedig ereggy el, és tanuld meg, mit jelent ez...
Rav Sámáj ill. Rav Hillél, a Krisztus előtti kor, valós Ravjai voltak. Rengeteg tanítás és magyarázat ered tőlük. Az Ő Igéhez való ragaszkodásuk-Istentől kapott bölcsességük példaadó értékű a maiak számára.
Lássuk ezt a szemelvényt közelebbről az Ige világosságában:
Rav Hillél Bölcsessége Istentől adatott, és eme "Tóramagyarázatára" Jézus is utalt a Tanítványai előtt: Mt.7,12
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Itt és ebben az idézetben láthatjuk hogy "egyenlőre" az emberekkel való kapcsolat alapja és szabályaként adja ezt az Úr, Ámde ahogyan haladunk a Tanítványság útján, ez az Ige is úgy teljesedik ki számunkra!
Jézus Krisztus tanítása egyértelműen utal számunkra arra nézve, ahogyan azt a Zsidókhoz írt levél írója is felmutatja Ábrahám esetében:Zsid.11,8.
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9.
Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10.
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11.
Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12.
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13.
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14.
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15.
És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16.
Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Tehát Jézus tanítványaiként, csupán átutazók és vándorok vagyunk ezen a földön, nem ide vetünk és nem is itt akarunk aratni! Amit itt vetünk, az Odaát fog beérni, és az azfelett való örömünk teljes lesz, és állandó!
Ezért mondja ma is szó szerint az Úr:MT.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
A 21-es Ige IS (!!!) rendkívüli fontossággal bír, és nem csak levezetőnek szánta azt az Úr a tanítása végére!
Ha valaki itt szeretné megkapni azt amit vetett, akkor ki is kérheti azt, hiszen erről szól a tékozló fiú esete is... ám abban az esetben a földi-Testi dolgokban van az illető szíve, és nem az Istennél! ( ezen talán érdemes lenne elgondolkodni, mert itteni javak aratása nem csak pénz lehet, hanem a kikövetelt-kiharcolt tisztelet-elfogadás-megbecsülés-státusz-pozíció...stb.)
Namármost ezek megértéséhez kell a Hit, és kell az írások által való világosság is! Mert: A prédikátor óta tudjuk:
Prédikátor könyve 3. rész
1.
Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
2.
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
3.
Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
4.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
5.
Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
6.
Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
7.
Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
8.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
9.
Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben ő munkálkodik?
10.
Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.
11.
Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.
12.
Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen kiki, és hogy a maga javát cselekedje az ő életében.
13.
De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka.
14.
Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék.
15.
A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
És ezeknek ránkvonatkozó summája pedig: Itt vetem a jóindulatot, és ott aratom, itt vetem a megbocsátást, és ott aratom, itt vetem a könyörületességet, és ott aratom, itt vetem a szeretetet, és ott aratom, itt vetem az Igazság gyümölcsét, és ott teljesedek be vele...
Mint bizonyára észrevettétek: valami sántít ezekben, mert a Mt7, 12 alapján ezen vetések az emberi kapcsolatra vonatkoznak... Mint ahogy ezt már az elején kódoltam is miszerint azt mondtam :"Itt és ebben az idézetben láthatjuk hogy "egyenlőre" az emberekkel való kapcsolat alapja és szabályaként adja ezt az Úr, Ámde ahogyan haladunk a Tanítványság útján, ez az Ige is úgy teljesedik ki számunkra!"
Azért pedig egyenlőre, mert volt egy pont, ahol minden megváltozott! Volt egy pont, ahol a VÉGTELEN ÖSSZEKAPCSOLÓDOTT EGYSZER S MINDENKORRA A VÉGESSEL!
Isten Igéje:Mt.16,13.
Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
14.
Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
15.
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16.
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
17.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
19.
És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.
Hiszen ez az a pont ahol a tanítványok megvallják Jézust a Messiásnak, vagyis a szabadítót megváltónak! Ez az a pont, amit joggal ünnepehetnénk születésnap gyanánt, mert ezen szent gyülekezés és beszélgetés eredőjeként itt született meg az egyetlen EGYHÁZ ami fogantatója a Jézus, mint Isten fiának megvallása!
És ebből a csodálatos frigyből fogantunk mi is! Hallelujah !!!
És itt már minden megváltozik! Ez az újjászületés! Eddig éltünk emberként-ettől kezdve újjászülettünk Isten fiaiként! eddig tettünk valamit, hogy az Istennek tetszünk, most tetszünk Istennek, ezért amit ebben a szeretetben teszünk tetszik Istennek! és nem azért mert mi így akarjuk, hanem amit teszünk az Isten Ihletésének eredménye! ezt nevezzük engedelemnek!!! Ezért mondja Pál: Fil.2,12.
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13.
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
14.
Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;
15.
Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
16.
Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.
Hiszen az Isten szeretete megfogant bennem, és a földi testemben megszületett az Isten fia az én testemben! Él bennem Jézus! Halleluja!
Most és innentől értjük azt az Igét is, mejet Jézus mond nekünk: Lk 6,38
Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek. De ezt már nem is az emberektől várjuk, hanem Istentől!
Ám ennek az Igének is van egy sokkal mélyebb értelme is: Mert ha mi erőnkhöz képest adakozunk, például a megbocsájtásban, a szeretetben, a jóban... akkor Iste is az Ő ereje és gazdagsága szerint mér nekünk is, ám ha az adományt megfogjuk, akkor a nekünk szánt Isteni adomány is meglehetősen szerény lesz...
Lássunk csak egy másik Igét: Mt 5,41
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
A Mértföld út, ebben az esetben legyen a türelmünk- energiánk által behatárolt időtartam! Ha egy testvéred eltéved, és a rossz irányba halad, menj érte! ne csak addig amíg neked jólesik, vagy amig nem igazolódik a jóindulatod. menj utána amíg bírsz, és amikor elérted a határodat, hagyd hogy Isten adjon erőt a fojtatáshoz! Ez a két mértföld út!
És most térjünk vissza a kezdő Igénkhez, ami a Mt. 7,12 A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
mert amivel én mérek, azzal mér Isten nekem is! Ma én megyek utánad... ki tudja mit hoz a holnap? Azt azonban biztosan tudom: nekem szükségem van arra, hogy minden nap új kegyelemre ébredjek! Ahogyan azt a Jeremiás próféta is írja: Jer.siralmai,3,22.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Ám ez az új hozzáállás-ez az új vetés, nem szabad hogy izzadságszagú önmegvalósítás manifesztációja legyen! Mindezt Isten szeretete cseleksz bennem!!!
Ámen.
-
Nagyon orulok es nagyon koszonom,hogy beirtad ide ezeket a gondolatokat Ferenc testverem.Az Ur latja csak mekkora oromet szereztel vele :igen:
Az Orokkevalo jotetszese legyen egesz napodon. :2smitten:
-
Kedves Shomer Testvérem!
Köszönöm, hogy felraktad az írást, mert már a szerdai alkalmon is áldás volt, de így utánna olvasva még jobban emlékezetünkbe vésödik, mennyire fontos, hogy ne a földi életre fokuszáljunk, hanem az odafentvalókkal törödjünk. Hányszor fordul elö, hogy sikertelennek érezzük magunkat, ha nem terem azonnal gyümölcsöt az elszórt mag. De mit is hinthetnénk, hiszen Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Ö fogja az elvetett magot életre kelteni, és a gyümölcstermésröl is gondoskodni.
Hiszen ez az a pont ahol a tanítványok megvallják Jézust a Messiásnak, vagyis a szabadítót megváltónak! Ez az a pont, amit joggal ünnepehetnénk születésnap gyanánt, mert ezen szent gyülekezés és beszélgetés eredőjeként itt született meg az egyetlen EGYHÁZ ami fogantatója a Jézus, mint Isten fiának megvallása!
És ebből a csodálatos frigyből fogantunk mi is! Hallelujah !!!
És itt már minden megváltozik! Ez az újjászületés! Eddig éltünk emberként-ettől kezdve újjászülettünk Isten fiaiként! eddig tettünk valamit, hogy az Istennek tetszünk, most tetszünk Istennek, ezért amit ebben a szeretetben teszünk tetszik Istennek! és nem azért mert mi így akarjuk, hanem amit teszünk az Isten Ihletésének eredménye! ezt nevezzük engedelemnek!!!
ÁMEN!
9. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
10. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
11. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.
12. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják.
13. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
Róm 10,9-13
:2smitten:
-
Shomer testver,en javasolnam,ha jonak latod te is,hogy az alkalmakon elhangzott gondolatok summajat ird be ide is.
Amennyire aldasosak nekunk akiknek lehetosegunk van ott lenni,annyira aldas lehet masok szamara is.Meg,ha valaki lemaradna egy alkalomrol,legalabb kovetni tudna az elhangzottakat itt,egy topicban.Tisztaba vagyok vele,hogy egy plusz munka. Nekem csak eszembejutott,te pedig tegy belatasod szerint. :D
:2smitten:
-
Ám ez az új hozzáállás-ez az új vetés, nem szabad hogy izzadságszagú önmegvalósítás manifesztációja legyen! Mindezt Isten szeretete cseleksz bennem!!!
Szeretném megkérdezni hogy , honnan ismerhető fel az amikor ez a mi erőnkből történik és nem Istenéből? Amikor izzadságszagú lesz , ez hogy néz ki a hétköznapokban? Esetleg egy konkrét példa?
-
Áldott Testvérem. Mindenki maga tudja, hogy az Úr teszi -e általa, vagy csak önös érdekből teszi amit tesz. Ha az Úr indít, akkor a másokért tett cselekedet, egy elmondhatatlan örömmel tölti el az embert. Sőt: Van hogy maga nem is tudja, mekkora szolgálatot tett... fel sem tűnik sokszor.
Ha pedig önös a cél, az elkövető mindíg ügyel arra, hogy többen is lássák a cselekedetét, jól legyen publikálva... alkalomadtán pedig többszörösen szeretne abból "profitálni"
-
Meg is mondom miért kérdeztem
Van olyan eset is hogy az ember nem a profitért vagy mások elismeréséért tevékenykedik hanem megfelelési vágyból. Mert téves Istenképe van. Úgy gondolja hogy amit tesz az jó. De csak azt érzékeli hogy egyre nehezebben bírja tenni és valahogy sehogy sincs benne öröm, csupán a kényszer íze árad. Pedig úgy tűnik jó célért tevékenykedik. ( Isten igéjének hirdetése)
Onnan tudom hogy van ilyen , mert én is benne voltam amíg többszöri bukások után Isten rá nem vezetett hogy tévedtem , nem a cél volt rossz hanem a kivitelezés.
-
Áldott Testvérem. Látod? ezt nevezzük" izzadságszagúnak!" Egyebekben és különösképpen pedig: Isten Igéje önmagáért beszél-önmagát magyarázza! Ha és amennyiben Isten Igéjének hirdetése, nehezére esik a szolgálattevőnek ahogyan mondod is, azonnal el kell gondolkodni azon, hogy mi lehet annak az oka... Sok ilyen ok is lehet, a legelső például, hogy olyan valaki végzi, akinek ez a szolgálat nem adatott! Vagy legalábbis még nem felkészült erre a szolgálatra.... és még nagyon sok ok lehet. HA azonban a szolgálat tevő ebben akadályoztatva van, mielőtt nagy bajt okozna magának, valóban számba kell venni ezen lehetőségeket... Aranyszabály: Ahova Isten nem küld, onnan tilt! Csak az az engedelmesség, ha abban foglalatoskodunk, amit ránk bízott!
-
ma na? ( mi ez?)
Az Úr Igéje:Jn.3,11.
Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12.
Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13.
És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14.
És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15.
Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18.
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
Jézus beszéde Nikodemus-al, nagy titkok kincsesbányája! Bizonyára megeggyezünk abban, hogy a Szentírásban minden szónak rendkívüli jelentősége van, és semmi nem íródott feleslegesen,vagy véletlenül...
Ahogyan arra a Róma 15,4 utal:Rm 15,4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Tehát az előzőekben felmutatott történet szerint, egy zsidó főemberrel beszél Jézus, és elmondja neki: Nem hisznek benne, mint a szabadítóban-mint Megváltóban... Nagyon is határozott céllal utalt a Mózesi érckígyóra a pusztában... És Nikodémus minden bizonnyal értette is a célzást...
Nézzük újra a történet a 14-15-ös versszakait: "14.
És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15.
Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen."
Hogy ezeket mi is megérthessük, nézzük és értsük meg a Jézus által felemlített hivatkozási alapot:
Ama történet tehát a IV Mózes 21.-felyezetében olvasható az 5-ös verstől: ( IV.Móse 21,5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7.
Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8.
És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9.
Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
Hogy teljesen egyértelmű legyen számunkra ez a történet, foglaljuk össze azokat a dolgokat, amik eddig a történetig voltak...
Mózes tehát az Örökkévaló utasítására kivezeti az Úr népét Egyiptomból...Mindez előtt tudunk a jelekről,tíz csapásról, mejet Isten az Egyiptomiakra mért jelül, kezdve a kígyóvá lett bottól egészen az elsőszülöttek haláláig...Mindeközben bár az Izraeliták közöttük éltek, közüllük senkit nem ért csapás... ezen azért biztos elgondolkodtak ők is. Ma azt ami ott történt, sokan sokféleképpen magyarázzák, mert bár azok megléte (tíz csapás) jól dokumentált, cáfolhatatlan tények, ám a tudósok a kézenfekvő magyarázatot nem fogadják el, miszerint azokat az Örökkévaló tette, hanem roppant bölcsen mindenféle természeti alakulások szerencsétlen összjátékának, véletlenek sorozatának tartják...
Ám ez az akkori emberek számára nyilvánvaló Isteni jel volt, és még a leg hitetlenebb is gyorsan hitre jutott.
A Kivonulás előestéjén, közvetlenül a tizedik csapás előtt, megtartották a páskát és készültek a gyors indulásra...
Ezen a ponton azért időzzünk már egy picit, és ne siessünk annyira az átugrásban, ahogyan azt tettük mindeddig.
Mert mi is volt ott, azon az estén, és hogyan élhették azt meg az Izraeliták?
Van tehát az utasítás a bárány leölésére. Eddig rendben is van, miért ne készüljünk jó vacsival a hosszú útra? Azután a vér, amivel egy mindezideig ismeretlen módon, és ismeretlen jellel kellett az ajtókat megjelölni...
Eddig tehát oké. Csakhogy ekkor: Kint sötétség és teljes csend, valami vésztjósló csend, amiben hirtelen belehasít a sikoly! Mellettük emberek százai-ezrei halnak meg minden csatazaj nélkül. Minden elsőszülött! Úgy ember, mint állat... nem mehetnek ki megnézni mi az, de ha mehetnének sem mernének. Kint hullanak az emberek és állatok, mindenfelöl jajveszékelés. Bent a házban pedig néma csend és rettegés... biztos hogy elég a vér az ajtón? biztos hogy jól látható? elég vér van a szemöldökfán és a szarufán??? miért nem festettem eleve fehérre azt az ajtót, akkor biztosan jobban látszana a jel....
Szóval nem épp idilli a kép, és legkevésbé ünnepi a hangulat, azután ismét csend... Ekkor Mózes hangja: gyertek ki! Indulunk!
Eltudjuk ezeket képzelni ,Testvérek?
Kint a ház előtt a csodálkozás... Biztosan voltak akik ezt gondolták: Tehát csupán a VÉR... ennyi volt a különbség a szomszédom és én köztem... az meghalt-én élek... pedig most így én sem látom a vért az ajtómon... dejó hogy az Úr látta!
Hányan vagyunk akik pont így gondolkodnak ma is??? Én nem látom magamon a vért, Jézus vérét... Vajon Isten látja rajtam? De van ennek még ennél is sújosabb esete is: És mi a biztosíték hogy tényleg elég Jézus vére? ( már persze ha egyáltalán tényleg értem is folyt...) !
De térjünk vissza a történetünkhöz: Tehát ebben az állapotban, valószínűleg az átélt rettegés okozta sokk múló hatása alatt,átsétálnak a szétválasztott vöröstengeren...Ők ugyan átjutottak, ám az üldözőik elnyeletettek a víz által...
Ettől a ponttól azonban az akkoriak számára, alapvetően három dolog jellemezte a sivatagi vándorlás időszakát:1; Az egyhangúnak és unalmasnak megítélt eledel! (5Móz 8,3
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.)
2; Az állandó és macerás vándorlás... (Pont a viselkedésük miatt 40 év)
3; A piszok gyors felejtés. ( valahogy egy pillanat alatt el tudták felejteni mindazokat a dolgokat, amiket értük napról-napra tett az Örökkévaló!
Ezekért ők folyamatosan lázadtak, ennek folyományaként pedig hullottak mint a legyek...Bár az Úton jó reménységgel elindultak-ámde a célba be nem értek...
Tehát meg is érkeztünk, a Jézus által felemlített történethez, aminek nagyvonalakban átvettük az előzményeit...
Tehát a hagyományossá vált napi rendes össznépi felzúdulás tárgya, ebben az esteben nem volt más, mint Isten Igéje elleni elégedetlenség...
zárójelben megjegyzem: akárcsak ma! Mert ma is így van ez, a hívők lelkes táborában...Sokan mondják ma is: nekem ez nem tetszik-nekem ez nem jó-nekem ez silány...meg különben is, elegem van már ebből!
Találjuk inkább ki mi, hogy hogyan jutunk be az ígéret földjére... valami nem ennyire silány és macerás utat járjunk...
Azt azonban nem lehet Testvérek! Isten határozott, amikor minket erre az útra hívott! nem a mi döntésünk volt, Ő kínálta fel ennek a lehetőségét! Nekünk itt volt csupán döntésünk: Megyünk vele az Ő utain- avagy tévelygünk tovább reménytelenül.
Jézus mondja: Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.!
Ő az egyetlen lehetőség! Ő az egyetlen út! Ő az ajtó az Atyához!
NINCS MÁS LEHETŐSÉG HA ÜDVÖZÜLNI AKARUNK! CSAK ÁLTALA LEHETSÉGES, ÉS Ő ELÉG IS AHHOZ HOGY MEGMENTSEN!
Így volt ez akkor is, mert Isten megmutatta az elégedetlenkedőknek: Ha élni akartok, akkor csak is általa lehet!
így is van megírva: Tehát ismét az említett történet ebben az új megvilágításban:
( IV.Móse 21,5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7.
Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8.
És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9.
Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.)
Az Örökkévaló, ezzel mintegy: minden éríntettel megértette: Ne akarj mást-ne akarj többet vagy látványosabbat! Kizárólag ez az egy út lehetséges!
Jézus tehát az Isten Igéje! Ő az a mennyei kenyér a ma na, aki életet ad! Az Ő népe Őt megvetette! Ezért a büntetés,ahogyan Ő később megfogalmazta és saját szájával mondta:Jn.12,46.
Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
47.
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
48.
A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
Zakariás prófétánál olvassuk:Zakariás próféta könyve 5. rész
1.
Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, egy könyv repül vala.
2.
És monda nékem: Mit látsz te? És én mondám: Látok egy repülő könyvet, húsz sing a hossza és tíz sing a széle.
3.
És monda nékem: Ez az átok, a mely kihat az egész föld színére; mert mindaz, a ki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, a ki hamisan esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni.
4.
Kibocsátom ezt, szól a Seregeknek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, a ki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt, s annak fáit és köveit.
Isten Igéje e vilgban van már! Ha befogadod és benned él, akkor életed van-Ám ha megveted, ha elutasítod: Vádirat lesz ellened!
Ezt mondja János is: Jn 1,12
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek.
Mózes ezt közvetítette akkor az akkoriak felé, ma pedig mifelénk: V.Mózes 30,8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
Isten pedig ezt végezte az Üdvösségünk módjára vonatkozóan: Nézz a felemeltetettre! És éld meg amit tanít!!!
Jézus pedig így szól:Jn 12,32
És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
-
Köszönöm szépen!
-
En is nagyon koszonom
:017:
-
Köszönöm, kedves Shomer Testvérem a tanítást!
Az Íge meg is indokolja a nép viselkedését:
Türelmetlenek... Türelmetlenségükben föllázadtak Isten ellen.
4.Móz. 21, 4-5
„...De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.”
5.Móz.8,15-16
Tulajdonképpen mindig is voltak kígyók a pusztában, de eddig Isten védő keze nem engedte, hogy megmarják a népet.
„Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók nannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, Ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled.”
Tehát a sanyargatásnak, a sivatagi vándorlásnak nagyon is volt értelme:
hogy végül is jót tegyen veled.”
De hát az ember rövidlátó, és hamar fellázad Isten ellen, ha próbára teszi az ÚR! Úgy gondolja, hogy saját maga jobban el tudná dönteni, mi a jó. Ez pedig nem más, mint önmagunk báványozása. Az emberi türelmetlenség nem változott semmit sem azóta.
Ezért olvassuk az Ígében:
Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3. tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 5. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. 7. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, 8. a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.
Jak 1,2-7
Ahogy írtad, kedves Shomer Ayin Testvérem, nincs más út, mint minden idöben, akár a megpróbáltatások közepette, akár a „sivatagban” kizárólag türelemmel várni az ÚR vezetésére, s ha áll a tüzoszlop: maradjunk veszteg, ám ha indul, akkor mi sem tétovázzunk. Bízzunk meg az Örökkévalóban, aki biztos kézzel vezet el az Ígéret Földjére!
Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják: 8. A Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint. 9. Mert az ÚR része az ő népe, Jákób a kimért öröksége. 10. Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, 11. mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket. 12. Az ÚR vezette egymaga, nem volt vele idegen isten.
5Móz 32,7-12
Ezért is találó a zsidó közmondás:
Az emlékezés megrövidíti a számüzetést.
:2smitten:
-
Nagyon köszönöm ezt Testvérem...
-
Visszaemlékezés… Szeretném folytatni a gondolatokat.
Nem mindegy, mire emlékszünk vissza. Az Örökkévaló Isten többször is felszólítja népét, hogy emlékezzen vissza. Az emlékezés célja Isten hatalmas tetteinek és szabadításának ténye:
5Móz 15,15
És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked.
És mi történt? Nem a rabszolgaság borzalmaira emlékeztek vissza, hanem a múltat rózsaszínre festve a testies kívánságaikat vetítették emlékezetük vászonjára.
4Móz 11,5
Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra.
Ugyanígy, amikor Lót felesége visszatekintett a bünnel terhelt városra, - mint ezt a skype alkalmon is Shomer Testvér megemlítette, - pusztulását jelentette.
Nem kacsingathatunk a bün felé, nem szépíthetjük a rabszolgaság által megkötötzött múltunkat.
Lk 9,62
És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
Emlékezzünk vissza, de kizárólag Isten csodálatos tetteire, Szeretetére, és Szent Szavára!
Emlékezzünk vissza, hogyan szabadított meg a bün rabszolgaságából!
Nézzük meg a párhuzamot.
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
5Móz 8,1-3
A puszta szó rossz fordítás, mert itt egyértelmüen sivatagról van szó! A puszta egy nagyon aranyos kifejezés a sivataghoz képest. Márpedig a sivatagban nincs élelmiszer, ezért gondoskodott az ÚR a Mannával, a fürjekkel népéröl, nincs ivóvíz, ezért fakasztott vizet a Kösziklából. Tehát Isten nélkül nem élhették volna túl e vándorlást.
Párhuzamot von az Ige: Már Mozes könyvében olvassuk:
az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Nézzük meg mit mond Jézus Krisztus a kísértönek:
Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." 4. Ő így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."
Mt 4,3-4
Itt érjük meg, mennyire ugyanaz a Lélek vezérli a Tanachban leírt Ígéket, mint az Újszövetség Ígéit is.
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Rm 15,4
Tehát láttuk, hogy képtelenség lett volna Isten csodálatos cselekedetei nélkül elérni az Ígéret Földjét! Ugyanezt mondja az ÚR Jézus:
Jn 15,5
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
Tehát ma is érvényes: Csak Istennel, és Jézus Krisztussal járhatjuk e földi életünket, csak Vele és Benne fogunk az „Ígéret Földjére” bemenni.
Emlékezz....
:ima02:
7. Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.
8. Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én evangyéliomom szerint:
9. A melyért, mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig; de az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve.
10. Annakokáért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való idvességet örök dicsőséggel egyben.
11. Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.
12. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, ő is megtagad minket;
13. Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja.
14. Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására.
2Tim 2,7-14
-
Gyermeki lelkület
Isten gyermekeinek nevez és tart minket.
50. Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
51. Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52. És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
Jn 11,50-52
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Rm 8,16
Felteszem a kérdést: valóban azok vagyunk??? Nem lettünk mi túl felnöttek? Túl okosak, túl önállóak, túl magabiztosak, individualisták , túl öntudatosak, taníthatatlanok... stb...??? - és valahol nem szeretnénk gyermeknek lenni...
Sajnos sokan elvesztették a gyermeki tulajdonságokat… Pedig:
Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.
Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Mk 10,13-14
Nem azt mondja az Íge, hát jó lenne.... Jézus még haragra is gerjedt, látván a felnöttek oly gyakori szemléletét: A gyermekek félre lesznek taszítva. Válasza nem hagy kétséget maga után:
Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Gyerekeknél nincs rangsorolás:
Ugye, ismerös... Ki a nagyobb... Személyválogatás....
Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.
Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
Lk 9,46-48
A gyermek intelemre szorul sokszor:
Sokszor elöfordult, hogy gyermekeimet meg kellett intenem. Alig telt el pár perc, rendezni akarták, és rendezték is az ügyet. Nem szerettem a nagy bocsánatkérö jeleneteket, ám a szemükböl láttam, hogy minden rendben van újra, és eloszlottak a sötét felhök.
14. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.
15. Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
16. Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim.
17. Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
18. De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
19. Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
21. Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?
1Kor 4,14-16
Gyermeki szeretet
Elnézem unokáimat.... Mekkora öszinte szeretet van bennük. Nem azért szeretnek, mert kiérdemeltem, hanem egyszerüen szeretnek... Mennyivel inkább kell nekünk azzal a szeretettel szeretni, amelyet mi is érdemtelenül kaptunk Jézus Krisztusban.
1. Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek:
2. És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.
Ef 5,1
A gyermek engedelmes
Habár elöfordul, hogy engedetlenek a gyerekek, mégis én azt tapasztaltam, hogy törekedtek engedelmes lenni. Jól esett nekik, amikor megköszöntem és megdicsértem öket engedelmességükért.
Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;
1Pt 1,14
A gyermeknek még tanulnia kell és tanulélony is...
És az ő fiaik is, a kik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
5Móz 31,13
7. A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8. Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9. Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10. A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
Péld 9,7-10
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mt 11,29
5. A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
Filippi 4,5
Azt hiszem, van mit tanulnunk!
A gyermekek tiszták és öszinték
Egy szeretö családban nehéz a gyermekeknek „füllenteni”. Érzik, hogy nincs is erre szükség.
Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.
2Kor 1,12
A gyerekek nem gyenakvók, hanem egyszerüen elfogadják egymást:
2. Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
3. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4. A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
5. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
6. A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
7. A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
2Pt 1,2-7
Gyermeki bizalom
Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!
Ézs 45,11.
1. Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
Zsolt 37
A gyermek nem aggódik, hogy mit egyen holnap..
25. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
26. Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
27. Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
28. Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
29. De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
30. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
31. Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32. Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
34. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
Mt 6,25-34
6. Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Filippi 4,6-7
Mindazáltal vigyázzunk, és ne engedjük meg, hogy önmaguk által kinevezett „gyámok” uralkodási vágyaikkal lelki kiskorúságban tartsanak minket, amikor nekünk van egy hatalmas és szeretö Mennyei édesapánk, Mennyei Atyánk.
A mit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok.
25. És az az ígéret, a melyet ő ígért nékünk: az örök élet.
26. Ezeket írtam néktek azok felől, a kik elhitetnek titeket.
27. És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne.
28. És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.
29. Ha tudjátok, hogy ő igaz, tudjátok, hogy a ki az igazságot cselekszi, az mind tőle született.
1Jn 2,24-29
:pasztor05:
-
És megfordult a világ.... Mennyi mindent kell tanulnunk a gyermeki ragaszkodásról-őszinteségről-várakozásról-függőségről-állhatatosságról...
Márpedig ez nem ötletelés, hanem az Úr által kritériumként felmutatott alap! /Mk 10,15
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba./
Arról nem beszélve, hogy nagy általánosságban a Hívők már az első perctől "felnőttként" próbálják magukat mutatni... Akkor tehát elképzelhető hogy az első lépéstől kudarc a törekvés ???
Hiszen gyakori példa, hogy amit egy hívő így-vagy úgy meg tud tenni, abban nem az Urat hívja segítségül... a sorrend sajnos az: először az önerő-azután a segítségkérés de még más embertől, lett légyen az Testvér-vagy felebarát... a legvégső esetben pedig, mintegy a sor végén, a "futottak még" kategóriában : Isten állítom hogy nem jó ez így! Pál azt mondja:2Kor 12,9
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
Vagyis: ahol az én erőm véget ér, ott kezdődik Isten ereje! Ha tehát én erős vagyok-akkor éppen gyenge bennem az Úr! Ámde sajnos azt látjuk, rengeteg magában borzasztóan erős Egyének alkotják a Hívők táborát! van erő a szabadításhoz, meg bölcsesség, meg tudás és ismeret...
De hol van az Úr??? A Hívők többsége már harcosként gondolja a születést is... Isten Igéjét megragadva, még ismeretlenül is kardozni akarva, halálforgással vagdossák hol magukat-hol testvéreiket! testvéreket, akikért az Úr a vérét adta! Vajon magarázható-e ez Isten előtt? Vajon van-e ezekre mentség? Nemde először tanulni kellene, ezekben felnőni-majd megerősödni, és azok után Isten szerint élni vele és általa...
Ez az ön és testvérgyilkos mentalitás amit gyakorta látunk-hallunk... esetenként gyakorlunk, kedves lehet-e az Örökkévaló szemeiben?
Mindezekkel ellentétben, egy gyermek azonban semmit nem akar a maga erejéből... minden dolog kimenetelét a szüleitől várja, minden kétség és kételkedés nélkül! Nem lép át a másikon, nem verseng. Nem különíti el magát-nem egoista...
Ez roppant elgondolkodtató... mert ezzel a gyermekek nagyon magasra tették számunkra a mércét!
És a sokadik, de semmikép nem az utolsó gondolat, ami Pál tolmácsolásában így hangzik:Rm 2,24
Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva.
-
Teljesen egyetértek, és ahogy olvastam soraidat, kedves Shomer Testvér egy Íge jutott eszembe:
Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, 52. és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. 53. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. 54. Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: "Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?" 55. De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: "Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, 56. mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse."
Lk 9,51-56
Ha az Úr Jézus azért jött, hogy megmentse az emberek életét, akkor gyermekeinek is ez kell legyen a törekvésük, hisz követjük a mi Urunkat. Az önbíráskodást Jézus Krisztus nem engedte meg.
És megfordult a világ.... Mennyi mindent kell tanulnunk a gyermeki ragaszkodásról-őszinteségről-várakozásról-függőségről-állhatatosságról...
Márpedig ez nem ötletelés, hanem az Úr által kritériumként felmutatott alap! /Mk 10,15
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba./
ÁMEN! Legyünk olyan gyermekek, akik el sem tudják képzelni az életet Édesapjuk, a mi Mennyei Atyánk nélkül, akik tisztában vagyunk azzal, hogy:
Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk.
:2smitten:
-
...És erre mondok egy nagy: ÁMEN-T
-
Ézs 1,27
Cion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által...
Ézsaiás első fejezetében azt olvassuk: "Cion jogosság által váltatik meg"... Tehát jogról beszél cion esetében és nem egyébbről. Isten a Cion megváltását- megigazítását-megújítását ... Jogszerűvé tette az Ő szava szerint. De miért és mennyiben más Cion? Mielőtt erre a kérdésre választ keresnénk, lássuk a Cionnak - és Cionról tett Isteni igéretet:
Ésa 49,7.
Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.
8.
Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
9.
Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz:
10.
Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.
11.
És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
12.
Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről!
13.
Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
14.
És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
15.
Hát elfeledkezhetik- é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
16.
Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.
17.
Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled.
18.
Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.
19.
Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.
20.
Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!
21.
És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?
22.
Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.
23.
És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.
24.
Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?
25.
Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.
26.
És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene!
Mint mi abban már megegyeztünk az előzőekben, Isten Igéje önmagát magyarázza! Ezt azért is mondom most, mert bennetek ott a kérdés: Miért biztos az, hogy ez Cionról szól? Mielőtt rámutatnék a magyarázatra, olvassuk tovább a Cionról szóló Próféciát...
Ésaiás próféta könyve 54. rész
1.
Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.
2.
Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet.
3.
Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek.
4.
Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel.
5.
Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.
6.
Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:
7.
Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek;
8.
Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.
9.
Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.
10.
Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.
11.
Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak.
12.
Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből;
13.
És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
14.
Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.
15.
És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! A ki ellened összegyűl, elesik általad.
16.
Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre!
17.
Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.
És most lássuk azokat a kapcsokat, ami érthetővé teszi azt, hogy ezen Próféciák a Cionnak tett Isteni Igéretek! Ésaiás próféta könyve 62. rész
1.
Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
2.
És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.
3.
És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
4.
Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
5.
Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
6.
Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
7.
És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.
8.
Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál,
9.
Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem pitvaraiban.
10.
Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.
11.
Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte!
12.
És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.
Illetve a másik ami teljesen egybeköti az előbbiekben felsorolt Próféciákat: Ésa 66,6.
Halld! zúgás a város felől, hah! a templom felől, hah! az Úr, a ki megfizet ellenségeinek.
7.
Mielőtt vajudott volna, szült, mielőtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra.
8.
Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szűlé Sion az ő fiait!
9.
Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szűlést? szól az Úr, vagy én, a ki szűletek, bezárjam-é a méhet? így szól Istened.
10.
Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik őt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta!
11.
Hogy szopjatok és megelégedjetek megvígasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsőségének bőségén.
12.
Mivel így szól az Úr: Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsőségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiken czirógatnak titeket.
13.
Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást!
14.
Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött.
Így tehát megértettük hogy ezen Próféciák egymást erősítve teljesítik ki egymást. Ezek után ezen próféciák egyszer s mindenkorra összeforrtak számunkra.
Ám most térjünk vissza az Ézsaiás 54-hez, mert nagyon érdekes dolgok vannak ott megemlítve! A 11-12-es versek, miszerint:"11.
Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak.
12.
Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből..."
Eredetiben ez így hangzik: " 11. Szegény te, szélhányatott,megvígasztalatlan, íme fénymázba rakom köveidet és Zafírokkal alapítlak meg. 12. És teszem Rubinttá ormaidat és kapuidat karbunkulus kövekké és az egész határodat drágakövekké..."
Lássuk a Köveket és jelentésüket: Elsőként az ólom por, ami a megmozdíthatatlanságot jelzi... a kövek megértéséhez pedig a Hósen ad segítséget. ( a Főpap mellén a tábla, ami valójában az Ítélet táblája… II.Mózes 25,7; ... II Móse 28,29)
Az első kő tehát a Zafír. A Zafír a Simeon nemzetségének a jele. Nevének jelentése: Meghallgatás, jele a vándorlás során a Bástya. Ez tehát az alap!
A Második kő a Rubin. A Rubin a Júda / a Fejedelmi törzs / nemzetségét jelöli, nevének jelentése: Dicséret, jele az Oroszlán.
ez pedig az oromzat, mint magaslat-bár más fordítás szerint : ablak- ablaktábla.
A Harmadik kő a karbunkulus.( Smaragd.) Rúben nemzetségének a jele, nevének jelentése: Íme Fiú ! Jele a nap, vagyis alliterációval: a világosság !
Tehát így összegyűjtve: Meghallgatás- Dicséret- Fiú... Vagyis Meghallgat: Ézs 49,8
Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
Istenünk ismertes mint Imameghallgató isten, aki nem fordul el némán azoktól kik hozzá kiáltanak!
Ahogyan a Próféta mondja: Ézs 65,24
És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.
Dicséret mint: Ézs 42,8
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. Ill.: Ézs 43,21
A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
Vagyis: Isten elveszti a bálványokat, és visszavesz minden dicséretet, ami eddig a bálványok miatt nem hozzá jutott-vagy amit szándékosan másnak ajánlottak éspedig az Ő cselekedeteiért.
Végül a fiú mint: Zsolt 2,7
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. Ill.: Ézs 7,14
Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek...
Ilymódon tehát mintha egy erős vár épülne elöttünk... egy megerősített város, ami a mennyekből leszállt Jeruzsálem. Melynek alkotója és építője az Isten,.Ahogyan a Próféta által mondja is: Ézs 26,1
Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt! A Bástya és az oroszlán, mint védelem-oltalom azok számára akik bent vannak... és mindezek felett a nap világosságul, mejről így szól a próféta : Ésa 60,19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
Mindezek fényében egy váratlan fordulattal kanyarodjunk rá az elsőként megfogalmazott kérdésünkre: Cion miért jogosság által váltatik meg?
Azért mert Cion jog szerint az Úré! Erről Ő maga határozott így! Cion sorsáról, birtoklásáról ember nem dönthet! Jog szerint az Úr tulajdona!
Meg van írva: Ézs 31,9
És kőszála félelem miatt menekül, és a zászlótól fejedelmei elfutnak, szól az Úr, a kinek tüze Sionban van, és kemenczéje Jeruzsálemben.
Az is írva van:Jer 23,29
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly? Újra a Fiúhoz jutottunk hát... Olyan ez, mintha azt mondanánk: Az Örökkévaló és a Messiás! Mert bár egy és oszthatatlan, mégis külön neveztetik. Bár van ennek egy csodálatos előjele, magyarázat gyanánt a Szent Tan-ban… Ki az aki beszélt Israel népéhez egyiptomban? Mózes! Ki beszélt a Faraóval hogy engedje el Israel népét? Mózes! Ki beszélt a néphez a sivatagban? Mózes! Ugye mennyire egyértelmű? Pedig a válasz: NEM! hiszen mindig is elöttünk volt: II. Mózes 4, 13.
Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
14.
És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
15.
Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
16.
És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt. És eljött Jézus hogy benne beteljesedjen minden Isteni Ígéret!
És itt ez az írás és az Igei összefüggésekben meglátjuk:
Cionban teljesedik be az Isteni Igéret, amit Ábrahámnak Igért az Örökkévaló : I Mózes 15,5.
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
És ennek az Igéretnek beteljesedéseként az Ézsaiás 49,16.
Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.
17.
Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled.
18.
Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.
19.
Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.
20.
Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!
21.
És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?
Hiszen itt csatlakoznak a „szelíd olajfa” törzsébe, a „vad olajfa” ágak! Ez a beplántálás Igéje! Nem Két olajfa van... Nem a szelíd olajfa mellé ültettetik a vadolajfa ág... Hanem bele !!! És Lészen egy Szelíd Olajfa !!!
Erről ír Pál a Róma 11-ben. . .
Ám ejtsünk némi szót ezek után Cion fiairól is... azokról akikről így folytatódik az Ézsaiás 1,27"...megtérői igazság által"
Kik ezek az Igazak? az írva van, hogy Istentől van az Igazságuk, hiszen: Ésa 54,17.
Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.
Az is írva van: Hab 2,4
... az igaz pedig az ő hite által él.
Cion sorsáról tehát nem mi döntünk, sőt arra nézve nem gyakorolhatunk befolyást. Ahoz nincs mit tenni-és abból el nem vehetünk! Az az Örökkévaló eleve elrendelése...
Ámde tudhatunk arról, és tehetünk azért: hogy mimódon és hogy egyáltalán lehessünk annak örökösei. Ennek kritériuma pedig az Ige szerint a HIT !
Az a hit, melyet élt Ábrahám, amikor kijött az Örökkévaló hívására Káldéából. És az a Hit, melyet gyakorolt Ábrahám, mikor vakon követte Istent,hogy az örökkévaló bevezethesse az Igéret földjére! Mert Ábrahám nem tudta merre kell indulnia, DE HITTE ! HOGY AZ AKI KIHÍVTA AZ VEZETI A LÉPÉSEIT, ÉS BEVISZI AZ IGÉRET FÖLDJÉRE! HITTE HOGY AKI IGÉRETET TETT NEKI AZ BE IS VÁLTJA! HITTE HOGY AKI ELKEZDTE BENN A JÓT AZ VÉGHEZ IS VISZI!!!
Ezt a hitet kell hát élni! így lehetünk örökösei az Ábrahámnak tett igéretnek! .... Hol van a mi Hitünk ezekhez? Hiszen bevett gyakorlat az a Hívők között: csak abban engedelmeskednek, amine a végét látják: csak abban engedelmeskednek aminek értelmét látják! Pál azt mondta: Rm 8,24
Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
Jézus ezt mondta egykor Tamásnak, és mondja ma nekünk: Jn 20,29
Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
Van hova fejlődni! Ebben gyakoroljuk magunkat Testvérek!
-
Nagyon köszönöm hogy kiraktad testvérem!
a tegnap is nagy áldás volt végig hallgatni , és meg vagyok győződve hogy nem csak nekem a többi testvérnek is nagy áldás végig olvasni!!! :2smitten: :2smitten: :2smitten:
ez egy nagyon hasznos tanítás, csodálatos téma! legalább mindenki előtt villogás lesz hogy szereti az Úr Cion t !
(Sion)
erről az 50 zsolt szavai jutottak eszembe:Zsolt:50:2 A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten
KÖSZÖNÖM LEGYÉL NAGYON ÁLDOTT!!! :026: :028:.
-
Hát, sajnálom hogy nem lett felvéve... :pityereg:
-
Áldott Testvéreim. A Hanganyag elkészült. Bár Antival ez ügyben még nem beszéltem, de megteszem mindenképp. Addig is, email cím megjelöléssel ha írtok nekem küldöm a hanganyagot.
-
Kedves Shomer Testvérem! Csodálatosak ezek az összefüggések és mennyire mély Isten Igazsága!
Mindezek fényében egy váratlan fordulattal kanyarodjunk rá az elsőként megfogalmazott kérdésünkre: Cion miért jogosság által váltatik meg?
Azért mert Cion jog szerint az Úré! Erről Ő maga határozott így! Cion sorsáról, birtoklásáról ember nem dönthet! Jog szerint az Úr tulajdona!
Nézzük meg mindennek az okát:
Gyönyörködöm bennetek, mint a kedves illatú áldozatban, amikor kivezetlek a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és a népek szeme láttára bebizonyítom rajtatok, hogy szent vagyok. 42. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom. 43. Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el. 44. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR.
Ez 20,41-44
Bebizonyítom, hogy szent vagyok…. Az én nevemért!
Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.
2Tim 2,13
19. Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?
4 Móz 23,19
Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint, 32. ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat, 33. akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért. 34. De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok. 35. Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.
Zsolt 89,31-35
Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? 2. Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. 3. Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? 4. Szó sincs róla!
Róm 3,1-4a
Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola az Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint, 2. az Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola az Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint, 2. az örök élet reménységére, amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, 3. igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével: 3. igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével:
Tit 1,1-3
Ez Isten jogossága és ez Isten Szeretete! Mekkora kegyelem, hogy elfogadott gyermekeivé!
:ima02:
-
Isten Igéje: 5Móz 4,2
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
Bizonyára tudjuk mind, ha valamely felszólításnak az Örökkévaló, különösen nagy hangsúlyt szán, az az Igében rövidesen újra megismétlődik.
Ez az Ige, ily különös jelentéssel és jelentősséggel bíró Parancsolat, hiszen újfent, szinte ugyan ezekkel a szavakkal szólta ezt az Örökkévaló V Mózes 13,1-ben. (ha valaki a Károli fordítást használja, akkor V.Mózes 12,32-ben)
5Móz 12,32
Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!
Ez a felszólítás, vagy ha úgytetszik Parancsolat, egy régebbi félelmes példaadás magyarázata, és az Örökkévaló rendelése szerinti szolgálatunk alapja is egyben!
Ha és amennyiben figyelmesen áttanulmányozzuk a példaadást, megérthetjük mire figyelmeztet bennünket az Örökkévaló ebben az Igében, illetve mitől óv bennünket szolgálatainkban...
Lássuk hát a példát: Mózes III. könyve 9. rész
1. És lőn a nyolczadik napon, hogy szólítá Mózes Áront és az ő fiait, és Izráelnek véneit.
2. És monda Áronnak: Végy egy borjút, fiatal bikát bűnért való áldozatul, és egy kost egészen égőáldozatul, épek legyenek, és vidd az Úr elé.
3. Szólj Izráel fiainak is, mondván: Vegyetek egy kecskebakot bűnért való áldozatul, és egy esztendős borjút és bárányt, épek legyenek, egészen égőáldozatul.
4. És egy ökröt és egy kost hálaáldozatul, hogy megáldozzátok az Úr előtt, és olajjal elegyített ételáldozatot; mert ma az Úr megjelenik néktek.
5. Elvivék azért, a miket Mózes parancsolt vala, a gyülekezet sátora elé, és odajárula az egész gyülekezet, és megálla ott az Úr előtt.
6. És monda Mózes: Ez a dolog, a melyet az Úr parancsolt, cselekedjétek meg; és megjelenik néktek az Úr dicsősége.
7. Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bűnért való áldozatodat és egészen égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettök is, a mint megparancsolta az Úr.
8. Járula azért Áron az oltárhoz, és megölé a borjút, a mely az övé, bűnért való áldozatul.
9. Áron fiai pedig odavivék ő hozzá a vért, és ő bemártá az újját a vérbe, és tőn abból az oltár szarvaira, a többi vért pedig kiönté az oltár aljához.
10. A kövérjét pedig és a veséket és a máj hártyáját elfüstölögteté a bűnért való áldozatból az oltáron, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
11. A húst pedig és a bőrt tűzzel égeté meg a táboron kivül.
12. Azután megölé az egészen égőáldozatot, Áron fiai pedig odavivék ő hozzá a vért, és ő elhinté azt az oltáron köröskörül.
13. Az egészen égőáldozatot is odavivék hozzá darabonként, a fejével együtt, és elfüstölögteté az oltáron.
14. És megmosá a belet és a lábszárakat, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égőáldozattal egybe.
15. Azután megáldozá a nép áldozatát; vevé ugyanis a bűnért való áldozat bakját, a mely a népé, és megölé azt, és megáldozá azt bűnért való áldozatul, mint az előbbit.
16. Azután előhozá az egészen égőáldozatot, és elkészíté azt szokás szerint.
17. Előhozá az ételáldozatot is, és vőn abból egy teli marokkal, és elfüstölögteté az oltáron a reggeli egészen égőáldozaton kivül.
18. Azután megölé az ökröt és a kost hálaadó áldozatul a népért, és Áron fiai odavivék ő hozzá a vért, és elhinté azt az oltáron köröskörül.
19. Az ökörből és a kosból való kövérségeket pedig, a farkat, a béltakarót, a veséket és a máj hártyáját;
20. Odahelyezték e kövérségeket a szegyekre, és elfüstölögteté e kövérségeket az oltáron.
21. De a szegyeket és a jobb lapoczkát meglóbálá Áron az Úr előtt, a mint parancsolta vala Mózes.
22. Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá azt és leszálla, miután elvégezte vala a bűnért való áldozatot, az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot.
23. És beméne Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijövének és megáldák a népet, az Úrnak dicsősége pedig megjelenék az egész népnek.
24. Tűz jöve ugyanis ki az Úr elől, és megemészté az oltáron az égőáldozatot és a kövérségeket. És látá ezt az egész nép, és ujjongának és arczra esének.
Mózes III. könyve 10. rész
1. Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.
2. Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.
3. És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.
Áldott testvéreim. Erről a történetről hallottam már sok tanítást, melyben egybehangzóan állították: Áron fiai abban követték el a bűnt, hogy a tüzet nem az oltárról vették valószínűleg, hanem máshonnan és ezért jött az ítélet. Ebben én magam is megálltam mindaddig, míg az Úr meg nem mutatta nekem azt a részletet, ami egyszer s mindenkorra megváltoztatta a véleményemet erről a példaadásról...
Figyeljük csak meg ezt a részletet, amelyről hamarosan ki is jelenthetjük: Nem is olyan apró részlet ez!
III.Mózes 9,1. És lőn a nyolczadik napon, hogy szólítá Mózes Áront és az ő fiait, és Izráelnek véneit.
2. És monda Áronnak: Végy egy borjút, fiatal bikát bűnért való áldozatul, és egy kost egészen égőáldozatul, épek legyenek, és vidd az Úr elé.
3. Szólj Izráel fiainak is, mondván: Vegyetek egy kecskebakot bűnért való áldozatul, és egy esztendős borjút és bárányt, épek legyenek, egészen égőáldozatul.
4. És egy ökröt és egy kost hálaáldozatul, hogy megáldozzátok az Úr előtt, és olajjal elegyített ételáldozatot; mert ma az Úr megjelenik néktek.
5. Elvivék azért, a miket Mózes parancsolt vala, a gyülekezet sátora elé, és odajárula az egész gyülekezet, és megálla ott az Úr előtt.
6. És monda Mózes: Ez a dolog, a melyet az Úr parancsolt, cselekedjétek meg; és megjelenik néktek az Úr dicsősége.
7. Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bűnért való áldozatodat és egészen égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettök is, a mint megparancsolta az Úr.
8. Járula azért Áron az oltárhoz, és megölé a borjút, a mely az övé, bűnért való áldozatul.
9. Áron fiai pedig odavivék ő hozzá a vért, és ő bemártá az újját a vérbe, és tőn abból az oltár szarvaira, a többi vért pedig kiönté az oltár aljához.
10. A kövérjét pedig és a veséket és a máj hártyáját elfüstölögteté a bűnért való áldozatból az oltáron, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
11. A húst pedig és a bőrt tűzzel égeté meg a táboron kivül.
Ezek után: III. Mózes 9,21. De a szegyeket és a jobb lapoczkát meglóbálá Áron az Úr előtt, a mint parancsolta vala Mózes.
22. Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá azt és leszálla, miután elvégezte vala a bűnért való áldozatot, az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot.
Mint látjuk: Áron és fiai addig az ominózus pontig amíg elővették a füstölőjüket, mindent úgy tettek amint azt Mózes által megparancsolta az Úr!
Van tehát ebben a történetben az Ige szerint egyszer bűnért való áldozat; egészenégő áldozat; és hálaáldozat. ( III.Mózes. 9,22)
Ezek tehát ebben a sorrendben nem más mint a felszentelés áldozatai! Hiszen ezen a napon Szentelte fel az Örökkévaló az Ő népét, hogy ezentúl csak és kizárólag az Övéi legyenek.
A Felszentelési áldozásokra vonatkozóan pedig van egyszer egy tanítás, amit Mózes vett át az Örökkévalótól, és eddigre már lett egy gyakorlat is, mint akik ezt egyszer már megtették.
Lássuk az Isteni Tanítás és elvárás példáját erről az áldozati eljárásról:
Mózes II. könyve 29. rész
1.
Ez az, a mit ő velök cselekedjél, az ő felszentelésökre, hogy az én papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkül való két kost.
2.
És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is; búzalisztlángból készítsd azokat.
3.
És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a tulokkal és a két kossal együtt.
4.
Áront pedig és az ő fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg őket vízzel.
5.
És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel őt az efód övével.
6.
Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.
7.
És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az ő fejére, így kend fel őt.
8.
Fiait is állítsd elő, és öltöztesd fel őket a köntösökbe.
9.
És övezd körűl őket övvel, Áront és az ő fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így iktasd be tisztökbe Áront és fiait.
10.
Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az ő fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.
11.
És vágd le a tulkot az Úr előtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.
12.
Azután végy a tulok véréből, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira; a többi vért pedig töltsd mind az oltár aljára.
13.
És vedd a kövéréből mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévő hártyát, és a két vesét a rajtok lévő kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron.
14.
A tulok húsát, bőrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bűnért való áldozat az.
15.
Vedd az egyik kost is, és Áron és az ő fiai tegyék kezeiket a kos fejére.
16.
Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra köröskörűl.
17.
A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére.
18.
Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égőáldozat az az Úrnak, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.
19.
Vedd a másik kost is, és Áron és az ő fiai tegyék kezeiket a kos fejére.
20.
Azután vágd le a kost, és végy annak véréből, és hintsd meg azzal Áron füle czimpáját és az ő fiai jobb fülének czimpáját, és az ő jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a többi vért pedig hintsd az oltárra köröskörül.
21.
Azután végy a vérből, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az ő ruháira, s vele együtt az ő fiaira és az ő fiainak ruháira, hogy szent legyen ő és az ő ruhái, s vele együtt az ő fiai és az ő fiainak ruhái.
22.
Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levő kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.
23.
Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr előtt van;
24.
És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr előtt.
25.
Azután vedd le azokat kezükről, és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozat felett kedves illatul az Úr előtt; az Úrnak tűzáldozata az.
26.
Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az Úr előtt; azután legyen az a te részed.
27.
Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az ő fiainak felavatási kosából.
28.
És legyen ez Áronnak és az ő fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részéről az ő hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.
Tehát: Bűnáldozat; Tűzáldozat; hálaáldozat!
II.Mózes 29,14.
A tulok húsát, bőrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bűnért való áldozat az.
25.
Azután vedd le azokat kezükről, és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozat felett kedves illatul az Úr előtt; az Úrnak tűzáldozata az.
28.
És legyen ez Áronnak és az ő fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részéről az ő hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.
TESSÉK MONDANI: HOL PARANCSOLTA ISTEN EZEKBEN AZ ÁLDOZATOKBAN EGYÁLTALÁN A TÖMJÉNEZÉST???
Vajon Kedves lehet-e Isten előtt az, ha valamit teszünk, és bár jószándékból is, de nem az Örökkévaló utasítására?
Ez Testvérek pontosan azt jelenti: Hozzátenni valamit ahoz amit Ő mondott-vagy éppenséggel elvenni abból! Ettől int bennünket a kezdő Igénk: V Mózes 4,2; ill. V.Mózes 12,32 (vagy más fordítás szerint: V.Mózes 13,1)
Mert tehetünk-e egyáltalán valami jót Isten előtt ami nem az engedelmesség? állíthatjuk-e hogy Őt szolgáljuk, ha abban nem az engedelmesség van, hanem bármi egyébb? Hiszen Jeremiás is ezekre figyelmeztet bennünket, miszerint:Jer 13,23
Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.
Ha nem abban foglalatoskodunk amit az Örökkévaló ránkbízott, akkor éppen nem engedelmeskedünk, hanem saját magunkat szolgáljuk! Ha nem azzal az erővel szolgálunk amit a szolgálathoz adott az Örökkévaló, akkor abból elveszünk-vagy megtoldjuk a magunkéval, vagy máséval... Ámde mindenképp emberi-testi szolgálatról beszélhetünk, mert emberi rendelésre-elgondolásra épül, és nem az Örökkévalóéra! Vajon kedves lehet-e ez az Úr előtt?
A kérdés az: tudunk-e magunktól és emberileg olyan jót tenni, ami Istennek tetszene?
Ahogy egykor volt, úgy van most is! Nem Isten szerint történnek a szolgálatok, hanem emberi tanítások-elvárások, emberi rendelések szerint!
Mert azt úr egyszer szólt Ézsaiás idejében: Ézs 29,13
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn.
Igen Testvérek: megint az emberi rendélesekhez és az emberi ötletelésekhez jutottunk! Azokhoz az emberi rendelésekhez, amik eltávolítanak Istentől-és megosztják a Testvériséget!
És mi még várjuk az Isten ítéletének napját... azt várjuk hogy majd Isten kinyilvánítja a mi Igazságunkat... Azt mondja a Próféta Isten indítására:
Ám 5,18
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
És a továbbiakban olvasva megértjük: Az ítélett ott fog sulytani: ahol nem is várnánk!
És senki nem merje azt gondolni, vagy azt remélni, hogy Jézus majd felülírja ezeket! Mert Jézus ezt mondja:
Mk.8,36.
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
37.
Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
A Jézus kijelentésének előzményei pedig ugye így már egyáltalán nem meglepő módon pont az emberi rendelések, bűnként való besorolásáról, illetve ennek a bűnnek elkerüléséről szól... Mert amikor a farizeusok és az írástudók kovászáról beszél Jézus, pontosan tudjuk hogy éppen erről a bűnről szól!
Mit kíván hát Isten tőlünk, hogyan szolgáljunk felé? Ahogyan azt a próféta mondja: Mik 6,8
Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
És ezzel teljes egyetértésben ezt mondja Jézus: Mt.24,42.
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43.
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44.
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45.
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Az 51-es vers szerint, azok akik nem az Isten utasításának megfelelően cselekesznek, nem az szerint, nem azzal az erővel, nem azon a módon... ahoz hozzátesznek, vagy abból elvesznek: Szövetségszegőkké minősíttetnek!!!
Mert az hogy Kettévágatik ezt jelenti! Ugyanis, és most nézzük az I Mózes 15,7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
Ugye ez a történet a Szövetségkötést jegyzi le számunkra. A szövetségkötés alapja az, hogy a szövetségkötők a kettévágott darabok között mennek át, és közben ezt mondják: Ha a szövetséget megszegem: járjak úgy mint ezek az állatok! ( vagyis: vágjanak ketté!)
A Szövetséget pedig az Örökkévaló nem Ábrahámmal köti, hanem az Ő Igéjével! Hiszen Ábrahámra méj álmot küldött az Úr! Azért, hogy ehez a szövetséghez bárki csatlakozhasson, ámde csak aki megegyezik Ábrahám hitbeli engedelmességével- És Az Ige által! Isten Igéje, a Szövetség Igéje! Ezért mondja Jézus: Péld 8,36
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Isten Igéje által van nekünk reménységünk!; Isten Igéje által van nekünk bűneink bocsánata!; Isten Igéje által van nekünk üdvösségünk! ; Isten Igéje által van nekünk menetelünk az Atyához!... Jézus az Isten Igéje!!! Jézus mondja: Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Mi marad hát nekünk hogy kedvesek lehessünk az Atya előtt? Csupán az : ENGEDELMESSÉG!
-
Áldott Testvéreim, a hanganyagot ha az Örökkévaló megsegít, ma délután elkészítem. :097:
-
Köszönöm Testvérem.
-
Áldott Testvéreim, a hanganyagot ha az Örökkévaló megsegít, ma délután elkészítem. :097:
:078:
Kedves testvérem! nagyon köszönjük a tanítást , és persze várjuk a hang anyagot is , bízunk benne hogy megsegít az Örökkévaló és el tudod készíteni és elküldeni a hang anyagot is és nem töröd szét a számítógépet sem!( ez vicc volt) :099: :200:
legyen áldott szép napod !! :033: :026: :028:
-
:afro: , Drága Ildikó!
A tegnap esti tanítás ma reggel is elgondolkoztatott. Mély Igei Igazságokat tárt fel az ÚR, Ferenc Testvér tanításán keresztül.
Isten Igéje: 5Móz 4,2
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
Aki hozzátesz, vagy elvesz Isten Ígéjéböl, az tulajdonképpen tévelyeg és elvesztette lelki orientációját.
Erröl az orientációról helyezett az ÚR Ígéket a szívemre, amit az Íge világosságában topicba leírtam. Engedelmesség nélkül tévelyegni fogunk. Viszont nem kell tévelygnünk, mert Isten Szava a mi szövétnekünk az ösvényünkön!
:2smitten:
-
Áldott Testvéreim, a hanganyagot ha az Örökkévaló megsegít, ma délután elkészítem. :097:
Köszönjük szépen, az Úr veled!
-
Szabadság-Szolgaság-Szabadosság (Testiesség).
Gal 5,1
Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.
Istentől áldott Testvéreim.
Gyakorta hallott szavak ezek a Hívői körökben: Szabadságra hívott az Úr... Bár valóban gyakorta halljuk-ismételgetjük ezt a szót, sajnos ez nem jelenti azt, hogy értjük is!
Addig amíg az Istentől felkínált szabadság fogalmát nem értjük meg, addig van először is a szolgaság gyakorlata, ezen felül pedig a szabadosság-vagyis más néven: testiesség gyakorlata...( ezzel élnek többen.)
A Szolgaság állapota kétféleképpen történhet:
1; Akaratom ellenére (rabszolgaság)
2; Akaratom szerint
A rabszolgaság idejére az jellemző: Akaratom ellenére szolgálok! Nem az én döntésem szerint-nem a szívem szerint, sőt egyáltalán nem volt választásom! Lelki értelemben ez azt jelenti: Nem is tudtam hogy választhattam volna mást is! Sőt nem is tudtam hogy lett volna más...Tehát tudatlanság miatt az egyetlen utat választottam. Nem tudtam hogy ez rossz, hiszen nem is tudtam arról hogy mi a jó! Ha nincs ismeretem az Jóról-az igazról, akkor nincs és nem is lehet ismeretem a rosszról sem! Hiszen kontraszt nélkül nincs viszonyítás! Ha nincs ellenpélda, akkor nincs választás sem! Ezért is mondta Pál:Rm 5,13
Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Tehát ennek a rabszolgaság állapotának vetett véget Isten egyszer s mindenkorra. Ez az ahonnan erős és hatalmas karjával szabadította ki egyszer az Úr az Övéit Eggyiptom földén, felajánlva nekik hogy az Ő szolgái legyenek az Isten által adatott Törvény cselekedetei által, majd az idők teljességére való eljutáskor a Teljes váltság megfizetése által, Felszabadított bennünket az Ő Fia, Jézus Krisztus engesztelő áldozata által. És innen datálódik a fiúságunk egyszer s mind!
Jézus mondja:
Mt.17,24.
Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
25.
Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
26.
Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
Ezek szerint a szabadság, csak az engesztelő áldozat után lett jogerős!
Hiszen pont erről beszél Pál: Galátziabeliekhez írt levél 4. rész
1.
Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;
2.
Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
3.
Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként:
4.
Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett,
5.
Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
6.
Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!
7.
Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.
8.
Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek.
Ahhoz hogy Pál eme tanítását megérthessük, elsőként meg kell látnununk-fel kell ismernünk a félelmes Igazságot! Rá kell döbbennünk arra a Tényre, hogy ez a generáció, mennyire el van maradva attól a generációtól! Az abban a korban élő Keresztények kijöttek a rabszolgaságból, de egyensújt veszítve magukat akadályozták abban hogy a fiúság állapotába kerüljenek, mert az Isteni Törvényekkel magukat a törvény szolgáivá akarták tenni! Ettől óvta őket Pál és a többi Apostol!
Ám a mostani Generáció, bár felszabadultak Isten által a bűn rabszolgaságából, de Testi vágyaikól hajtva, immár szabad akarattal élnek Testi életet, tehát visszamennek Egyiptomba!
Mert nem Isten vezetése a mérvadó sokuk számára, nem Isten akarata a legfőbb... mindig a saját ötletek-az emberi vélemények-a Teóriák és dogmák...
Ez az tulajdon képp, amiről így szól a Zsidókhoz írt levél szerzője:
Zsid.10,26.
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27.
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28.
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29.
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30.
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31.
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
Hiszen pontosan ez az a szörnyűség, ami miatt annyian elvesztek a pusztában Mózes idejében! Ez volt az a bűn amiért jöttek a tüzes kígyók...Azok az emberek szívükben visszafordultak egyiptom felé, nekik nem kellett az Isten által felajánlott szabadság. Ettől óvta őket az Örökkévaló... Még a Királyi törvényben is figyelmezeteti a népét ettől a bűntől! ( V.Mózes 17,6)
És most itt állunk Testvérek, és sandán pillantunk egymásra... Mert az Isten ugyan megszabadított bennünket az Ő Igéje által. Már tudjuk mi a jó, mi a helyes. Tudjuk hogy mindaz ami azokon kívül van az BŰN!
Tehát rabszolgaságról már szó sem lehet... Isten a mi bűneink miatt nem veri el a port újra a rabszolgatartón, mert már nincs rabszolgatartó!
Jézus azt mondja:Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Jézus nem Micráimról-vagyis Egyiptomról szól mint rabszolgaságról, hanem a Mammonról, mint a "másik oldal" Uráról aki szolgákat gyűjt!
A rabszolgaság és a szolgaság között az a különbség tehát újra: Míg a rabszolgaság esetén nem beszélhetünk választásról, addig a szolgaság az önkéntes döntés szerint van!
Mi hát ez az önkéntesség, és honnan ered?
Ádám és Éva döntött tehát, amikor bár tudták Isten akaratát arra nézve hogy arról a fáról ne egyenek, mégis úgy döntöttek hogy esznek...
A következő pillanatban már Testileg gondolkodtak! Felismerték hogy mezítelenek és elrejtőztek... bujkáltak Isten elől...
Eddig a pillanatig éltek a Szellem szabadságában közösségben Istennel,hiszen meg van írva:1Móz 3,8
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
Tehát az Örökkévaló minden nap meglátogatta őket, közösséget gyakorolt velük. Ebből a közösségből nem Isten lépett ki, hanem az ember,mégpedig a Testi ember.
A Bűnig volt az ember, ( Ádám) Élő lélek!!! Mert Isten az életnek lehelletét lehelte az ő orrába. (1Móz 2,7
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.)
A Bűn bejövetelével lett az Testi ember, amikor is az Istentől kapott lélek a halál állapotába került, elveszítve az irányítást a test felett. A Lélek tehát a bűn által megkötöztetett, míg a test a maga vágyai ötletei által kezdett sodródni a teljes rabság felé! Ez tehát a leki rabság-rabszolgaság állapota!
Amikor pedig a Rabszolgaság ideje betelt, akkor az Örökkévaló egyszer s mindenkorra felszámolta a rabszolgaság intézményét! Hiszen a veres tengerbe belevesztek az Üldözők...Ugye mennyire más ha az kiinduló pont nem a test hanem a lélek? Mert bár lelki újszülöttek vagyunk, mégis testileg gondolkodunk! Hiszen a kiindulópont , Szinte minden esetben a test! ami pedig felmutatja: hol-mely alapon állunk!
A Szövetség amit az Örökkévaló Ábrahámnak adott így szólt: Mindenki részese lehet ennek a szövetségnek, aki követi Ábrahám hitbeli engedelmességét, ámde csak az Ige által! Isten Igéje tehát a szövetség Igéje! És amikor Isten a szövetség beteljesedéséről, mintegy a szellemi szintre emeléséről szól, újfent hangot ad annak a sokak által meg nem értett alapszabálynak, hogy : ELSŐ A TANÍTVÁNYSÁG! /Jer 31,34
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr,.../
Hiszen Jézus is Tanítványságról beszélt! Értjük már? Hiszen ha és amennyiben az Övéi vagyunk, akkor tehát egyszer s mind a Tanítványai vagyunk! Ha a Tanítványai vagyunk, akkor KEGYELEMBEN VAGYUNK!!!
És pontosan így folytatódik a szövetségről szóló Isteni kijelentés is: Jer.31,34 ....mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
A Tanítvány nem tanulót jelent! A Tanítvány az a magas szint, amikor az illetőben felismerhető a Mestere! Ezért mondja Jézus:Mt 23,8
Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
Natehát: Ha Felismerhető bennem Jézus (!) akkor van kegyelem...
Ha ez így van, Akkor Ez jelzi, hogy Isten a megelevenítő szelleme által felszabadította a lelkemet, hogy újra a lélek szabadságában élhessek! Erről beszél Pál: 1Kor 15,45
Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
Itt már nem Isten szolgáiról- szolgálóiról beszélünk, hanem a Fiúság állapotáról, ami után sóvárog az egész világ... /Rm 8,19
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését./
Erre céloz Jézus amikor Pétert így tanítja:Mt.17,24.
Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
25.
Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
26.
Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
Ezért is mondja az Úr:Jn 8,35
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
Tehát amíg a régi Kereszténység a Törvény szolgái akartak lenni, addig a mai keresztények nagy része a bűn szolgaságát választják ismét! Ez a nagyon nagy baj! Mert erről írt Péter: II Péter 2,17.
Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
18.
Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,
19.
Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
20.
Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél.
21.
Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
22.
De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.
Ez az amit egyesek szabadságnak-a valóban megvilágosodottak azonban SZABADOSSÁGNAK !!! neveznek. Ez az az állapot, amikor Isten ugyan felszabadította őket a rabszolgaság alól, megismerhették volna az igazságot-sőt esetenként meg is ismerték... ámde szívükben visszafordultak egyiptom felé és választották a testi dolgokat szemben a lelkiekkel...
Erről az állapotról szól a zsidókhoz írt levél szerzője: Zsid.10,26.
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27.
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28.
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29.
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30.
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31.
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. Fussunk neki újra: Van a bűn szolgasága- és van a Törvény szolgasága! Van a Testi szabadság, (szabadosság) és van a lelki szabadság!
Ám az Örökkévaló nem a Test szabadságára hívott bennünket, hanem a Lélek szabadságára, ami egyben a Fiúság lelke is! Újra a Jézusi tanítás: Mt.17,25... Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
26.
Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
Tehát a legfőbb konklúzió: Isten bennünket szabadságra hívott, ami nem azt jelenti tehát hogy azt tehetek amit jónak látok, hanem a Lélek teljes szabadságában, szívnek-léleknek teljességével keressem Isten akaratját!
Mert ha a lélek szabadságában cselekszem teljes egyetértéssel Isten akaratát: Dícséretem lesz! Ha pedig kényszerből: Sáfársággal bizattam meg! Ezt próbálja elmondani Pál: 1Kor 9,17
Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg. A Sáfárság esetén adódhatnak problémák, mert akkor bizony nem csak hogy azt kéri számon az Úr amit Ő adott, hanem a haszon mennyiségét is! / Luk.19, 12-26./
Értjük-e már hogy miért fektet oly nagy hangsújt Isten a Tanítványságra ? !
És itt már nem is arról van szó, hogy egyesek ismét a törvény szolgaságába akarnak kerülni... sokkal súlyosabb a baj, hiszen arról van szó: hogy egyesek a bűn igáját veszik-vették újra a nyakukba!!! Mert minden ami Testi-az bűn! Hiszen a test akarata ellenségeskedés Istennel! Ezt mondja Pál is: Rm 8,7
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
És erről beszél maga Jézus is: Jn 6,63
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Jézus az Isten Igéje! (Jn.1.1-14) Jézus a Szövetség Igéje! Jézus ismeretében láthatjuk meg: hogy amit élünk az a Lélek szabadsága-vagy a Test szabadossága -e! !
-
Istentől Áldott testvéreim. A holnapi napon elkészül a hanganyag is.
-
Köszönjük, kedves Shomer Testvér!
Nagyon áldott volt a tegnap esti alkalom, sokat jelentett nekem az Ìge, amit az ÚR szólt általad!
Jn 8,36
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Gal 5,1
Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.
:2smitten:
-
NAGYON KÖZÖNYÜK KEDVES ÁLDOTT TESTVÉREM!!!
nagyon hálás vagyok a tanításért, és várjuk a hang anyagot is! áldjon meg az Örökkévaló érte!!! :026:
-
Elgondolkoztam, kedves Shomer Testvér....
Izraelt kivezette az ÚR a rabszolgaságból.... Látták a csodákat... Megtapasztalhatták Isten gondoskodását, oltalmát. Elöttük volt a hatalmas Ígéret!
Mégis a lelki rabszolgaság gondolkozását nem hagyták maguk mögött. Miért? Mert a pillanatnyi látszat szerint ítélték meg a helyzetüket. Nem is mehetett be az Ígéret földjére, csak két ember Józsué és Káleb.
Feltenném a kérdést: Vajon nem gondolkozunk-e mi is testi módon, ha a pillanatnyi lászat szerint ítélünk. Amit lát a szem, asszerint döntjük el, hogy miként kellene viselkednünk, vagy másnak viselkedni. Nem határozza-e meg túlzottan az emberi elvárások magatartásunkat?
:2smitten:
-
Hiszen pont ez az Testvérem, amire azt mondtam:Testileg gondolkodnak sokan! Ahogyan azt Jézus Mondja:Jn 3,6
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
És a gondolkodás alapállása mutatja meg: A lélek szabadságában- vagy a test szabadosságában élünk-e
Aki Testben él, tehát Testileg gondolkodik: Azok azok akik azt gondolják: nekik mindent szabad-semmi nem baj! (persze csak akkor ha nem ellenük teszik)
ők azok akik ítélkeznek-vádolnak-kárhoztatnak... Isten Igéjét félretéve okoskodnak...
Akik a lélek szabadságában élnek: Nos ők mindenki alá rendelik magukat, semmit nem mondanak magukénak! (nem csak az anyagi javakról van szó hanem és főként lelkiekről is!) semmit nem akarnak önerőből elérni-hanem mindenben Isten kegyelmét várják, Ámde legfőként: NEM A LÁTHATÓKRA FIGYELNEK, HANEM A LÁTHATATLANOKRA! Hiszen értik és tudják: Zsid 11,3
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
-
Értem Testvérem, és köszönöm a választ!
Aki Testben él, tehát Testileg gondolkodik: Azok azok akik azt gondolják: nekik mindent szabad-semmi nem baj!
Úgy gondolom, hogy azok is test szerint gondolkoznak, akik tiltanak különbözö dolgokat, amiket az Ígében nem találunk és akik különbözö elöírásokkal akarják behatárolni és korlátozni a gondolkozást, és a magaviseletet.
A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; 2. és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. 3. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. 4. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, 5. mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által. 6. Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél. 7. A szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el, inkább gyakorold magad a kegyességben, 8. mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete. 9. Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó; 10. hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek. 11. Rendeld el ezeket, és tanítsd.
1Tim 4,1-11
:2smitten:
-
Mt.5,13.
Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Jézus azt mondja azoknak, akik benne hisznek-azoknak kiket a tanítványainak fogadott: Ti vagytok a földnek sói! Mi hát a só? Mire való? Hogyan értsük ezt a beszédet? Hisz hogy az Ő tanításaszerint járhassunk, ezeket előbb meg kell értenünk!
Nos a só mint tudjuk, több dologra adatott. Elsőként is "Kóserol"... Az Örökkévaló mondja: 3Móz 2,13
Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te áldozatodhoz sót adj.
A só tehát nem csak ízesít, de fertőtlenít,tisztít,és meg is szentel.
Maró hatása miatt, mindent ami káros,mindent ami fertőztetett,mindent ami nem jó eltávolít! mégpedig pont úgy, mint amikor télen a hóra,vagy a jégre szórjuk,láthatjuk hogy egyre nagyobb területet olvaszt fel...pont úgy marja-távolítja el a tréflit, a nem tisztát, az ártót magakörül!
Majd így szól az Úr: Mt.5,14.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Mindezen szavainak summája pedig az: NEM A VILÁGOSSÁGBAN KELL VILÁGÍTANI, HANEM A SÖTÉTSÉGBEN! Van ennek egy egészen más aspektusa is: Ha valaki a gyülekezetben kicsinek-gyengének-érdektelennek érzi magát, az pontosan azért van, mert az magát a kívülvalóktól elzárja, és pici gyertyafényként,a reflektorokkal megvilágított helyre ment... naná hogy hogy kicsinek érzi ott magát.. de nem is erre lettünk rendelve! Hiszen próbálja csak meg az ilyen Testvér, sötét este mikor lekapcsolja a lámpákat a lakásában, csak egy pici gyertyát gyújtson meg. meglátja mennyire fényes és áldásos annak a pici lángnak a fénye! Pontosan így világít ő is ha a sötétségbe megy és ott fénylik! A sötétségben, ( A világban) az ő fénye is feltűnő és vonzó mások számára! Azok számára akik nem látnak más világosságot! Gondoljuk csak el testvérek: Ha van egy nagy sötét helyiség, nem egy helyre tesszük a gyertyákat, hanem a helyiség különböző pontjaira. Így az egész helyiség megtelik világossággal, és minden ponton világos lesz, nem csak egy helyen! Ha csak egy helyre gyűlytjük a gyertyákat, akkor bár azon a ponton nagy lesz a világosság, de pár méterre attól a helytől a sötétség sokkal sűrűbb-sokkal nagyobb lesz! Ez nem jó Testvérek. Nekünk nem az a küldetésünk hogy növeljük a sötétséget, hanem az hogy oszlassuk!!!
Mert ha a hívők elkülönítik magukat az emberektől,ezzel elrejtik magukat a világ elől, és így megakadályozzák azt hogy a kívül valók felismerjék Jézust! Nem adnak lehetőséget az embereknek-a tévelygőknek hogy felismerjék az ő kintlévőségüket-hiányosságukat. Nem ébresztenek vágyat az emberekben Isten felismerésére!
Nos ez nagy baj, mert Jézus sem különítette el magát soha! Hiszen Jézus azért jött, hogy a világot Isten felismerésére-az Isten nélküliség reménytelenségére ráébressze.
Jézus mondja:Mk 2,17
És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.
Beszéljünk a hitelességről egy picit! Pál mondja:
Korinthusbeliekhez írt II. levél 1. rész
1.
Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:
2.
Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3.
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
4.
A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
5.
Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
6.
De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.
7.
Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.
Vagyis Pál állítása szerint: Velünk azért történnek dolgok, hogy az abban való megpróbálásunkkor Iszen vígasztalása által hitelessé válljunk az ugyan abban a megpróbáltatásban szenvedők megsegítésére!
Ha és amennyiben a világban élő felebarátunkat pont az tartja távol Istentől, hogy különböző bűnök-problémák terhelik, és ezért mintegy elrejtőzik Isten elől, akkor a menekülésének hathatós módja az lehet, hogy a megvilágosodott és Isten értelmével felruházott atyafi mintegy elmegy érte, hogy ott azon a szinten hirdesse neki a megmenekülés lehetőségét, az örömhírt, mégpedig a Jézusi prófécia szerint, azaz: Ézs 61,1
Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást.
Az evangéliumot nem a testvéreknek kell hirdetni! nem is egy általunk jól megszervezett, mintegy általunk kontrollált helyzetben! Az evangéliumot ott kell hirdetni, ahol arra szükség van! ez pedig a világban van, és pedig azon a szinten, ahol arra szükség van! Ezt a szintet pedig a mi hajlandóságunk határozza meg! legyen előttünk a következő: Fil.2,4.
Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
5.
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6.
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7.
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8.
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
9.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
10.
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
12.
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13.
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
Lássuk be testvérek. Ehhez képest a mi viselkedésünk, szem előtt való ál áhítatosság csupán! Mert ugye elvárjuk, hogy az általunk meghirdetett evangelizációs alkalmakra eljöjjenek akik még kívül vannak, mintegy: ne nekünk kelljen leereszkedni hozzájuk, hanem inkább ők legyenek méltók mihozzánk... De Jézus is így tett amikor értünk jött?
Jézus is elkülönítette magát amikor a megmentésünkre jött?
Jézus is jól megszervezte a hozzá csatlakozásunk módját?
Nemde úgy kell járnunk ahogyan Ő járt! Hiszen így is van megírva: 1Jn 2,6
A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.
és ismét:Kol 2,6
Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne.
Ámde mindenek előtt a leg fontosabb: Mk 16,15
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.
Stimm!!! Helyben is vagyunk! Ez tehát a mi küldetésünk, aminek Jézus megadta a módját is: Máté Evangyélioma 10. rész
1.
És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget.
2.
A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére;
3.
Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak;
4.
Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt.
5.
Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;
6.
Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.
7.
Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.
8.
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
9.
Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe.
Akkor hát Testvérek dőljünk neki ennek az Isteni utasításnak, ha úgy tetszik Szent Parancsolatnak és jussunk értelemre ez felett, hogy megérthessük és megláthassuk azt a félelmetes bűnt amit gyakorta elkövetünk mégpedig önmagunk ellen!
Láthatjuk hogy Jézus elsőként Israél eltévelyedett juhaihoz küldi a tanítványait, és tiltja őket a "nemzetekbeliektől" Elsőként nyilván azért, mert elsőként az Üdvösség a Zsidóknak adatott! de ne álljunk meg itt ezen a ponton ezúttal, hiszen tudjuk: Isten Igéjének hihetetlen mélységei vannak!
Hatehát neked "nemzetekbelinek" megadta Isten a menekülés módját, akkor nem kellene ezt közvetítened az felé aki semmivel sem alábbvaló mint te vagy? Hiszen ő semmivel nem követett el nagyobb bűnt mint te! semmivel nincs messzebb-távolabb mint te voltál! Ha te ezt a kegyelmet úgy kaptad, akkor miért gondolod hogy más nem kaphat? Hiszen így is van megírva:1Kor 4,7
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
Ám amikor a hívők elkülönítik magukat azoktól aki MÉG NEM közel valók, akkor tulajdonképpen azt is jelentik ki: Én több- én fontosabb- én különb vagyok, mint az aki MÉG nem TESTVÉR!
ÁMDE MEG KELL ÉRTENÜNK AZT AZ IGAZSÁGOT AMIT PÁL KÓDOLT NEKÜNK: Filippibeliekhez írt levél 2. rész
1.
Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,
2.
Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
3.
Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.
4.
Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
5.
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is.
Most pedig koncentráljunk a harmadik igeversre: "Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál."
Így tehát: Amit kaptam, azért kaptam hogy megosszam másokkal! Amim van azért van, hogy másoké is lehessen! Ahogy kaptam úgy adom! Avagy: Mindenkor emlékezzünk a Galileai tenger és a Holttenger közti különbségre! Míg a Galileai Tengeren átfolyik a Jordán, életet visz tovább, ahogy átengedi magán az életet, addig ő is élővé, és életben gazdaggá lesz. A holttenger be csak belefolyik a Jordán. nem adja tovább az életet, így benne az élet meghal! Pont így azok a hívők, akik meg akarják tartani azt amit Istentől kaptak…
Ha örömmel teszem, szívem teljességével, megértve azt ami az Atya kedve szerint való: akkor dícséretem lesz! Ha nem örömmel teszem, vagy egyáltalán nem teszem: Sáfárság szerint leszek elszámoltatva! Hiszen kaptam valamit Istentől! A kérdés az: mennyit nyer azon az Örökkévaló?
Pál is ezt mondja: I.Kor.9,16.
Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem.
17.
Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg.
Biztos hogy jó megoldás az ha elrejtjük azt amit kaptunk? Mt.25,14.
Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15.
És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16.
Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17.
Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18.
A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19.
Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20.
És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21.
Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22.
Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23.
Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24.
Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25.
Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26.
Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27.
El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28.
Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29.
Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30.
És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Amikor ugyanis a kívülvalóktól elválasztjuk magunkat, vagyis elkülönülünk, akkor ez olyan mintha elásnánk a tálentomunkat!
Figyeljünk meg egy másik példát amit az Úr adott nekünk: Lukács Evangyélioma 16. rész
1.
Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja.
2.
Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár.
3.
Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!
4.
Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.
5.
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?
6.
Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent.
7.
Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat.
8.
És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.
9.
Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
10.
A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
11.
Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?
12.
És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek?
13.
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.
14.
Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának; és csúfolák őt.
15.
És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos.
A példa adás momentuma és summája pedig: Ne különítsük el magunkat, hanem ezen a világon amennyire rajtunk áll, vagy ahogy lehetőségünk van, A nekünk adatott lehetőség szerint, ne a magunk biztonságán munkálkodjunk, ne a magunk hasznát keressük, hanem segítsük azokat akik e világban élnek.
Hiszen ha e világban az e világi lehetőségeket magunkévá tesszük, akkor Isten miért bíná ránk azt ami örök és állandó? hiszen aki a kicsin, a múlandón nem hű valaki Isten felé, az a nagyon, az örökön sem lessz az!
E példa pedig kimondottan a világiakkal való kapcsolatunkra utal!
Hiszen Jézus ezt mondja:3Móz 19,18
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Szeretni a felebarátainkat! De ki az én felebarátom? Tehát: A barátsághoz két fél kell! Úgy is mondhatjuk: A Két fél hozzáállása a száz százalék... Namármost ami ránk tartozik az az, hogy a mi részünkről töltsük be maradéktalanul azt ami rajtunk áll! tehát: A részemről feltétel nélkül barátként viszonyulok a másikhoz. És mivel ez viszonzás nélkül marad, így lesz Felebarátság a kapcsolatunk!
Akik belüllévők, tehát a szintén hívők, azok nem barátok, hanem Testvérek! A Kívül valók lehetnek csak felebarátaink!
Hiszen Jézus Tanítása ez:Luk.6,27.
De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek,
28.
Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.
29.
A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
30.
Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
31.
És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
32.
Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik.
33.
És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.
34.
És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35.
Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
36.
Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
Értjük -e már Testvérek???
-
Nagyon szépen köszönöm testvérem!
Áldott legyen az Úr aki tanít és vezet minket! :026: :105:
elmentem a többi tanítás mellé nagyon jó elolvasni a tanításokat és érdemes elgondolkozni!!! :2smitten: :2smitten:
-
Áldott testvéreim. A Hanganyaggal is igyekszem, legkésőbb holnapra meglesz ha az Úr is úgy akarja...
-
Áldott testvéreim. A Hanganyaggal is igyekszem, legkésőbb holnapra meglesz ha az Úr is úgy akarja...
nagyszerű!!! nagyon köszönöm előre is! Legyél nagyon áldott!!! :028: :043: :028:
-
Ugy tapasztalom en is,hogy nagyon jo visszaolvasni egy-egy temat akar par nap elmultaval is. Ugyhogy nagy oromomre szolgal,hogy ide is beirod testverem,szemelyszerint is koszonet erte. Amugy mindenben,de ezert is kulon aldjon meg gazdagon az Ur,hogy beirod ide is.A hanganyag meg hab a tortan :afro:
Nagyon szepen koszonjuk,a mi Urunk Jezus Krisztus neveben.
:igen:
Nagyon halas vagyok Istennek a kis kozossegunkert es erted,testverem!
:042:
-
Mindezen szavainak summája pedig az: NEM A VILÁGOSSÁGBAN KELL VILÁGÍTANI, HANEM A SÖTÉTSÉGBEN!
Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
Mk 16,15
Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.
Mt 10,16
Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. 16. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.
Jn 17,14-17
:2smitten:
-
Menjetek ki! – Ne féljetek!
Máté Evangélium 10. fejezet
Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget. 2. A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János; 3. Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia és Taddeus, 4. Simon, a Kananeus, és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt. 5. Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, 6. inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz. 7. Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! 8. Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. 9. Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, 10. se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére." 11. Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. 12. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, 13. és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok. 14. Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról. 15. Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak." 16. "Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. 17. Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, 18. sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak. 19. Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. 20. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. 21. Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket, 22. és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 23. Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia." 24. "A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál. 25. Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét?" 26. "Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 27. Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek. 28. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában." 29. "Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? 30. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. 31. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." 32. "Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, 33. aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt." 34. "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. 35. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, 36. és így az embernek ellensége lesz a háza népe. 37. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; 38. és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. 39. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt." 40. "Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. 41. Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. 42. Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát."
Amikor Jézus e szavakat mondta, állt még a Jeruzsálemi Templom. Jézus, a megígért Messiás nagyon is tiszteletben tartotta a Templomot és a Mennyei Atya házának nevezi.
A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. 15. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, 16. és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!" 17. Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem."
Jn 2,14-17
Jézus Krisztus elrendeli, hogy hirdessék: elközelített Isten országa. Tehát állt a Jeruzsálemi Templom, az Örökkévaló háza, mégsem azt mondja, hogy hirdessétek ezt a Templomban, hanem menjetek ki!
Mivel Jézus azt a szövetséget megerösíteni küldetett, amelyet Izrael ősatyáival kötött az Örökkévaló, amíg e földön járt, Izraelnek hirdettettet az Evangélium.
Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit;
Róm 15,8
Naponta tanította a mennyei Atya házában, Jeruzsálemben a népet:
Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott tartózkodott. 38. De kora reggel az egész nép hozzá sietett, hogy hallgassa őt a templomban.
Lk 21,37-38
A tanítványoknak azonban nem azt mondja, hogy hívjátok az embereket a Templomba, hanem:
MENJETEK KI!
Elküldi őket Izrael elveszett juhaihoz. Elküldi, de egyben figyelmezteti is őket.... Számoljanak azzal, hogy nem mindenhol fogadják örömmel a hírt: „Elközelétett a mennyeknek országa!”, hanem még üldöztetésben is részesedni fognak. Mégis azt mondja: „Ne aggódjatok!” . Ez a küldetés nem emeberi erölködés, hanem Istentől adott megbízás. Márpedig ha a megbízás Istentől van, akkor:
Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. 20. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.
Mt 10,19-20
Mégis, mindennek tudatában, menjetek ki. Nem olyan üzenetet küld tanítványai által, amelynek mindenki örülni fog, és simogatva érzi magát, mint azt manapság sajnos sokszor halljuk.
34. "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. 35. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, 36. és így az embernek ellensége lesz a háza népe. 37. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; 38. és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
Mt 10,34-38
Mi ez a kard, amit Jézus Krisztus hozott a földre?
Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
Zsid 4,12
És Istennek testté lett beszéde, Jézus Krisztus.
Jézus Krisztus pedig nem egy népszerű, kompromisszumokkal átszőtt földi békességet hozott e világra, hanem azt a békességet, amelyet csak Ő adhat:
17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
18. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
19. Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
20. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
21. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
2Kor 5,17-21
Tehát, elküldettünk Krisztusért követségben járni. Menjetek... Hirdessétek... Ne féljetek....
Nem ígér földi értelemben rózsás jövőt!
"A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál. 25. Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét?" 26. "Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 27. Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek. 28. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."
Mt 10,24-28
Istent féljétek, és nem az embereket. Ne rettegjetek, ha fenyegetnek, mert fenyegetni fognak.
Nem a riviérára küld nyaralni az ÚR, hanem, mint bárányokat a farkasok közé. Ne lepődjünk meg, ha a farkasok, megmaradva vadállat tulajdonságaiban támadásra csikorgatják a fogukat.
"Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, 33. aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."
Mt 10,32-33
Tehát ez a mi küldetésünk:
Kimenni, vallást tenni Jézus Krisztusról, és nem pedig a gyülekezetben steril környezetben magunkat napoztatni.
Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. 16. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. 18. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: 19. én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal."
Jn 17,14-19
Nem izolálhatjuk magunkat e világtól, hiszen oda küldött el minket Jézus Krisztus. Nem a világban való dolgokat kell szeretnünk, mert ez ellenségeskedés lenne Istennel. De ha küldetésünk a világra szól, biztosak lehetünk, hogy a mi Mennyei Atyánk meg fog őrízni a gonosztól. Nem a világosságban kell nekünk világítani, hanem a sötétségben.
Minden nehézség és üldöztetés ellenére nem hiábavaló a mi munkánk a küldetésben:
"Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. 41. Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. 42. Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát."
Mt 10,40-42
A mi feledatunk szórni a magokat. Hogy mikor kel ki, mikor vet gyökeret és hoz gyümölcsöt, ez a Mennyei Atyánk hatáskörébe tartozik. Mert a mi embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges.
Aki pedig befogadta az üzenetet, annak tényleg „közel van” Isten országa:
20. Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Lk 17,20-21
Elközelített a mennyeknek országa... Térjetek meg, amíg nem késő... Nem hiábavaló a mi küldetésünk...
Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa."
Mt 4,17
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
52. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
54. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
55. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
56. A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
57. De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
1Kor 15,51-58
NE FÉLJETEK!
14. De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek;
15. Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:
1Pt 3,14-15
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Mt 28,19-20
-
Ne csüggedjünk!
II.Kir.6,15.
Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk?
16.
Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök.
17.
És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.
Bizony vannak idők-helyzetek, amikor látjuk hogy az ellenoldal seregei felállanak velünk szemben, és megsemmisítésünkre törekednek.
Érezzük az ellenünk irányuló támadást: Rettegés-szomorúság-kilátástalanság-aggodalom-elvetettség érzése... Felettünk az ég kékje, vésztjósló feketére vált.
Örömünk -ürömre; Vígalmunk sírásba hajlik ilyenkor.
Ekkor valójában három lehetőség van:
1; Magunkba roskadunk vígasztalanul!
2; Egy testvér segítségét kérjük és elfogadjuk!
3; Gyakorolva Jézussal való közösségünket,( olvasva Isten Igéjét) vígasztalódunk-megértésre jutunk-erősödünk!
Ge chazi, Elisa szolgája a második lehetőséget választva meglátta a menekedés útját...
Az első lehetőséget Testvérek hagyjuk azokra akik része e világban van...
A Második lehetőség nem szégyen és nem baj! Hiszen pontosan ezért teremtett bennünket az Örökkévaló bárányként, ezért nem vagyunk magányos farkasok.
Nem egyedül járjuk utunkat, hanem egy nyájként a Testvéri kötelékben.
Ám ennél pontnál van tovább is! Nem ez a végállomás! Mert amikor Isten Igéjével gyakoroljuk a közösséget, az első ahova elvezet minket Isten Igéje: Atyám,Legyen meg a te akaratod! Itt,ezen a ponton be kell látnunk, NEM A MIENK A VEZETÉS! Ezen a ponton Istenre kell hagynunk a vezetést-a kimenekedést.
Az nem baj Testvérek, ha ezekben a helyzetekben erőnk végére érünk...Sőt! ne is igyekezzünk új erőforrások kiaknázására! Hiszen ahol a mi erőnk végetér, Ott kezdődik Isten Ereje!
Erről beszél Pál is:Korinthusbeliekhez írt II. levél 12. rész
1.
A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.
2.
Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
3.
És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),
4.
Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.
5.
Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.
6.
Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tőlem.
7.
És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.
8.
Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;
9.
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
10.
Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.
Láthatjuk Pál esetében, Isten nagy dolgokat bízott rá. Mégis észrevette egyrészt a maga tökéletlenségét-védtelenségét-esendő mivoltát-ereje kicsinységét...
Másrészt azonban felismerte és megértette Isten Hatalmát! Erről beszél másutt is: 2Kor 4,7
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. Hiszen ez az erő nem a mi bölcsességünk-nem a mi erőnk-nem a mi okosságunk-szépségünk-jóságunk-igazságunk... Hanem Kizárólag Istentől való erő- tehát: Isten ereje!
Sokan esnek azonban ilyenkor Pánikba, mondván: Elhagyott az Úr engem... Elestem és többé nem kelhetek fel…Ez az igazi hitetlenség megnyilvánulása! Hiszen meg van írva: I.Péter 1,3.
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
4.
Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,
5.
A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.
6.
A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,
7.
Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.
Tehát valósággal Isten Hatalma őriz bennünket Testvérek! Az hogy vagyunk éspedig Hitben vagyunk, az Isten Hatalma, és nem a mi erőnk!
Ez az, Amiről Pál így nyilatkozik: Fil 1,6
Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:
Mit is beszélünk? Tehát ezekben a próbákban nem is tudunk elesni??? A Kísértések nem vihetnek bennünket bukáshoz??? Hát sajnos: DEHOGYNEM! Vannak csúfos bukásaink. van hogy esünk- kelünk sajnos...
Ekkor várjuk az Isteni szabadítást! És amikor az megérkezik, akkor válik bennünk meggyőződéssé, Isten kegyelme- türelme- szeretete- hatalma.
A Próbák-Támadások azért Próbák és támadások: Mert az erőnk végső határán túl visznek bennünket,És minél tovább jutunk ezekben, annál nagyobbak a próbák-kísértések-támadások. Hiszen előttünk a példa: Ábrahám esete! Nem azzal kezdődött az ő megpróbálása hogy felvitte Jichakot az oltárra! Hosszú utat járt be Istennel mire ide eljutott! De ő megértette azt amit nekünk is meg kell értenünk: Mindezt azért hogy Isten Kegyelmének nagysága ismertté legyen bennünk! Ha ezeket az akadályokat úgymond: "simán vennénk", akkor ugye az nem lenne Próba-kísértés-támadás. Ha nem lennének azok, akkor nem vezetnének bennünket állhatatosságra,nem növelnék hitünket, és végezetül: nem vinne bennünket az Istentől való megpróbáltatás szintjére! Pedig annak bizonyosan nagy jelentősége van, hisz meg van írva:2Kor 10,18
Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl. / erről majd máskor beszéljünk/ Összefoglalva hát: MEG KELL GYŐZŐDNÜNK ISTEN KEGYELMÉRŐL-HATALMÁRÓL-SZABADÍTÁSÁRÓL-VÍGASZTALÁSÁRÓL, HOGY AZUTÁN HITELES BIZONYSÁGAI LEHESSÜNK ISTENNEK! Amikor Isten megpróbál bennünket, az pontosan azért van mert ez által nevel. Ha Ő nevel, akkor abban amit elvégzett bennünk, használni is tud! Hiszen ezt mondja Pál is direkte:
II.Kor.1,3.
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
4.
A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
5.
Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
6.
De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.
7.
Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.
Másutt is erről beszél Pál: Korinthusbeliekhez írt II. levél 4. rész
1.
Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2.
Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3.
Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
4.
A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
5.
Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
6.
Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
7.
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
8.
Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9.
Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
10.
Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
11.
Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
12.
Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
13.
Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
14.
Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít.
15.
Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
16.
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
17.
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
18.
Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Tehát Pál egyenesen azt állítja: Nem takargatjuk el a nehézségeinket-megpróbáltatásainkat-esetleges bukásainkat, sőt: Nyilván és boldogan hirdetjük Isten szabadítását minden embernek! Hiszen a mi evangéliumunk, amiről Pál a harmadik versben beszél az Isten szabadítása a mi életünkben! Azok számára akik hitben járnak: erős vígasztalás ez az üzenet! azok számára pedig akik látás szerint járnak: azok Isten szabadítását nem látják-mert nem is láthatják...
Lássuk és figyeljük meg mit mond erről az Örökkévaló:
Azt mondja az úr: Ésa 57,15.
Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
16.
Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
17.
Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt.
18.
Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
19.
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
20.
És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.
21.
Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
Ezekben a rendkívül nehéz helyzetekben legyen előttünk Jób példaadása mint meg is van írva: Jak 5,11
Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.
Ha már teljesen elerőtlenedtünk, ha a sötét ránk is borult... legalább ennyit mondjunk el Jóbbal mi is: Jób 19,25
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Jób ebben az egy rövid mondatában összefoglalta mindazt, amit eddig beszéltem!
Soha ne a bajra összpontosítsunk, hanem Istenre! ne a bajok nagyságára figyeljünk, hanem Isten Nagyságára! És ami a legfőbb: 4Móz 23,19
Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
Istenben soha ne kételkedjünk! Ábrahám szilárdan hitte, hogy Isten az aki irányítja a lépését, amikor hitben kijött a lakóhelyéről, és bár nem is tudta hova megy, hitt abban: HOGY AKI KIHÍVTA ŐT, AZ BE IS VISZI AZ ÍGÉRET FÖLDJÉRE!
És van itt még valami: Azt mondja Pál : 1Kor 15,19
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
-
Áldott Testvérek. A hanganyaggal is igyekszem...
-
Áldott Testvérek. A hanganyaggal is igyekszem...
Kedves áldott testvérem! nagyon szépen köszönöm!!! elmentem ezt is ! nagyszerű tanítás!! :afro:
:026:
-
Ne csüggedjünk…
Ez volt a téma szerdán a skype alkalmon, amit Shomer Testvér ide is felrakott.
Tegnap este egy Ígészakaszt helyezett az ÚR a szívemre. Jonathán esete…
Sámuel elmondja Saulnak, hogy mivel nem teljesítette az ÚR parancsolatait, nem lesz maradandó a királysága. Ebben az idöben használja fel az Örökkéveló Jonatánt a filiszteusok elleni harcban, és viszi gyözelemre.
Egy nagyon fontos aspektust olvasunk:
Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok így gondolkodtak: Ne csinálhassanak a héberek kardot vagy dárdát! 20. Ezért egész Izráelnek a filiszteusokhoz kellett eljárnia, hogy megélesíttessék ekevasukat, kapájukat, fejszéjüket és ásójukat, 21. ha megtompult az ekevasak, kapák, háromágú villák és fejszék éle, vagy ha ki kellett egyenesíteni az ösztökét. 22. Így történt, hogy az ütközet napján az egész hadinépnek, amely Saullal és Jónátánnal volt, sem kardja, sem dárdája nem volt, csak Saulnak és fiának, Jónátánnak. 23. A filiszteusok előőrse pedig már a mikmászi hágóig nyomult előre.
1Sám 13,19-23
Három csapat indul el a filisztuesok táborából három irányból Izrael ellen.... Tehát a Izrael népének nincs fegyvere, csak Saulnak és Jonatánnak, a filiszteusoknak viszont van...
De a filiszteusok is összegyűltek, hogy harcba bocsátkozzanak Izráellel: harmincezer harci kocsi, hatezer lovas és oly sok nép, mint a tengerpart homokja. Felvonultak és tábort ütöttek Mikmásznál, Bét-Áventől keletre. 6. Amikor látták az izráeliek, hogy bajban vannak, mert már megszorították a hadinépet, barlangokban, üregekben, kősziklák között, sziklahasadékokban és vermekben rejtőzött el a nép.
1Sám 13,5-6
Jonatán azonban nem a saját erejében, erejükben bízik, nem is a fegyverekben, hanem meg van gyözödve arról, hogy Isten elött nincs akadály... Hitt az Örökkévaló hatalmában.
Jónátán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az ÚR, mert az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást.
1Sám 14,6
Hatalmas Igazság!
Erröl beszélt Jézus is:
Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges."
Mk 10,27
Jónathán jelt kap az Örökkévalótól és kezükbe adta a filszteusokat. (1Sám 14)
És fölkapaszkodott Jónátán négykézláb, utána meg a fegyverhordozója. Voltak, akik Jónátán előtt hullottak el, másokat meg a fegyverhordozója ölt meg mögötte. 14. Így történt az első összecsapás, amelyben mintegy húsz embert ölt meg Jónátán és fegyverhordozója, egy hold földnek a fél barázdáján.
1Sám 14,13-14
Utánna pedig olvassuk:
És riadalom támadt a táborban, a harcmezőn és az egész hadinép között. Megriadt az előőrs, sőt a portyázó csapat is. A föld pedig megrendült, és Isten riadalmat támasztott.
1Sám 14,15
Isten tagnap, ma és mindörökre ugyanaz! Az Ö választottaiért még a földet is megrendíti....
Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 29. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.
Jn 10,27-29
Isten értékesnek tart minket... Ez a fontos, és nem pedig az önértékelés... Mert az önértékelés hamar büszkeségbe, kevélységbe, illetve depresszióba taszít...
Tanítványaihoz pedig így szólt: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, 23. mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. 24. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25. De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? 26. Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt?
Lk 12,22-26
Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7. és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Fil 4,6-7
:2smitten:
-
Az udvozules utja
Janos ev.3:11-18
11. - Bizony,bizony mondom neked,amit tudunk,azt mondjuk ,es amit latunk,arrol teszunk bizonysagot;es a mi bizonysagtetelunket el nem fogadjatok.
12. - Ha a foldiekrol szoltam nektek es nem hisztek,mimodon hisztek,ha a mennyeiekrol szolok nektek?
13. - Es senki sem ment fel a mennybe,hanemha az,aki a mennybol szallott ala,az embernek Fia,aki a menyben van.
14. - Es amikeppen felemelte Mozes a kigyot a pusztaban,akkeppen kell az ember Fianak felemeltetnie.
15. - Hogy valaki hiszen O benne,el ne vesszen,hanem orokelete legyen.
16. - Mert ugy szerette Isten e vilagot,hogy az O egyszulott Fiat adta,hogy valaki hiszen Obenne,el ne vesszen,hanem orokelete legyen.
17. - Mert nem azert kuldte az Isten az o Fiat a vilagra,hogy karhoztassa a vilagot,hanem,hogy megtartassek a vilag altala.
18. - Aki hiszen Obenne,el nem karhozik;aki pedig nem hisz,immar elkarhozott,mivelhogy nem hitt aqz Isten egyszulott Fianak neveben.
Ez az igeresz az egyik legismertebb tortenet az Ujszovetsegben. Janos apostol volt a 4 evangelista kozul az egyeduli aki az ujjaszuletesrol ir. Kulonosen ismert a 16-ik vers:
Mert ugy szerette Isten e vilagot,hogy az O egyszulott Fiat adta,hogy valaki hiszen Obenne,el ne vesszen,hanem orokelete legyen.
Ugye milyen ismeros? Nos ebben az igeversben van a megoldas maga az ember,azaz az emberiseg problemajara. Az embereket - akar elismerik,akar nem - foglalkoztatja a halaluk utani allapotuk kerdese. Legtobben csak elhallgattatjak azt a kis halk hangot ami erre figyelmezteti oket es kemenyen elterelik,kimagyarazzak az egesz dolgot,sokszor olyan szovegekkel amit tulajdonkeppen maguk sem hisznek el. Pedig a valasz itt,ebben az igeben egyertelmuen megvan adva.
Az emberek nagy resze annyit elismer,hogy van egy felsobbrendu leny,azaz van Isten.
A fenntebb idezett igek tulajdonkeppen egy parbeszed kereten belul hangzottak el.Ez a parbeszed az UrJezus es Nikodemus kozott folyt,aki maga a zsidok egyik foembere volt,a Szanhedrin egyik tagja,tehat egy olyan ember aki nagyon is jol ismerte az irasokat. Mondhatnank,hogy beteve tudta az Irasokat. Kezdeskent neki nem kellett bemutatni Istent mint peldaul Palnak Athenbe: ApCsel.17:22-23.
22 - Eloallvan pedig Pal az Areopagusnak kozepette,monda: Atheni ferfiak,minden tekintetben nagyon istenfeloknek latlak titeket.
23. - Mert mikor bejaram es szemlelem a ti szentelyeiteket,talalkozam egy oltarral is,melyre ez vala rairva: Ismeretlen Istennek. Akit azert ti nem ismerve tiszteltek,azt hirdetem en nektek.
Tehat Nikodemus nagyonis tisztaban van Isten letezesevel,Isten hatalmaval es mindazzal amit Isten tett a zsido neppel,mint kivalasztott nemzettel. Nos,neki ennek az ismeretnek a fokarol kellett tovabblepni egy magasabb szintre,ugyanis addig csak testi ertelemben ertelmezte a dolgokat.Nikodemus nem ugy jott Jezushoz,hogy valami fogast talaljon rajta,esetleg,hogy hol kothet bele a tanitasaba,hanem szerintem lelkeben erezhette,hogy van itt valami tobb,valami plussz mint amit o addig tudott,valami ami tobb mint a "betu",azaz a "torveny".Ugy gondolom,hogy a Szentlelek inditotta ot arra,hogy tudakozodjon. Igaz,akkor meg nem volt batorsaga nappal felkeresni Jezust,de az kitunik,hogy kereste az alkalmat a beszelgetesre,igy ejszaka ment Hozza,titokban. Annyit felismert es elismert,hogy Jezus egy Istentol jott tanito.Ez egyertelmuen latszik mar a megszolitasabol is,hiszen Mesternek szolitja. Biztos vagyok benne,hogy Jezus belelatott Nikodemus szivebe es latta azt ami foglalkoztatja.Nikodemus alighogy elkezdi a beszelgetest,Jezus belevag a dolgok kozepebe es egyertelmuen kijelenti,hogy ahhoz,hogy valaki udvozuljon,feltetlenul szukseges ujjaszuletnie,megpedig nem testileg,hanem szellemileg. Ugyanis szellemi ujjaszuletes nelkul senki sem ertheti meg Isten dolgait. Jezus arrol tesz bizonysagot,amit latott es hallott ott fenn az orokkevalosagban. Senki nem beszelhet hitelesen valamirol,amit nem latott vagy hallott,azaz nem elt at. Jezus tehette,hiszen O onnan,tehat a mennybol jott. O maga az Isten Fia,a megigert Messias,akit tulajdonkeppen vartak. Igaz,a zsidok nem egy ilyen Messiast kepzeltek el,de az Isten gondolatai nem azonosak az ember gondolataival. Isten tudta,hogy az ember keptelen onerobol magat megmenteni,olyanna valni,hogy majd kierdemelje halala utan az orokeletet. Marpedig Isten azt akarja,hogy mindannyian ott legyunk Vele az orokkevalosagba. Ezert mar a kezdetektol fogva elkeszitette szamunkra a szabadulas utjat. O teremtett bennunket es annyira vegtelenul szeret,hogy sajat Magat adta ertunk Jezus Krisztusban. Annakidejen,Mozesen keresztul adta a torvenyeket a nepenek,mint egy utmutatot az eletukre nezve. De nem letezett ember,aki azt mind maradektalanul betudta volna tartani. Ezert kellett valaki,aki viszot megtette,aki bar testben jott erre a Foldre,de nem testi akaratbol,hanem Szellem akaratjabol. Ez volt Jezus Krisztus,aki testben ember volt de szellemben Isten. Egyedul O volt aki minden torvenyt betartott. Fel is vetodott akkor a zsidok koreben,akik ugye probaltak a "betu"(torveny) szerint elni,hogy akkor most mi is van? Isten eltorolte volna a torvenyeket? A valaszt a Mate 5:17-ben adja meg Jezus:
Ne gondoljatok,hogy jottem a torvenynek vagy a profetaknak eltorlesere. Nem jottem,hogy eltoroljem,hanem inkabb,hogy betoltsem.
Figyeljuk meg mennyire hangsulyozza,hiszen ketszer is mondja,tehat kiemeli,hogy nem a torveny eltorlesere jott.
Tehat Jezus az akiben: Titus 2:11
Mert megjelent az Isten idvezito kegyelme minden embernek.
Tehat udvozitokent jott es nem itelokent,amint olvastuk a Mate 3:17-ben:
Mert nem azert kuldte az Isten az O Fiat,hogy karhoztassa a vilagot,hanem,hogy megtartassek a vilag altala.
Nekunk mar semmi mast nem kell tennunk,csak hitben elfogadni,hogy Jezus az Isten Fia,aki megszabadit es megtart bennunket. Ezt a hitet pedig csak ujjaszuletes altal erhetjuk el. Ha pedig ujjaszulettunk,akkor mar Isten lelke vezet bennunket,tehat tobbe mar nem a torveny ervenyes rank. - Galata 5:18
Ha azonban a Lelektol vezereltettek,nem vagytok a torveny alatt.
Igy tehat Isten az: 2Kor.3:6; 17. 6. -Aki alkalmatosakka tett minket arra,hogy uj szovetseg szolgai legyunk,nem betue,hanem leleke;mert a betu megol,a lelek pedig megelevenit
17. -Az Ur pedig a Lelek;es ahol az Urnak Lelke,ott a szabadsag.
Mindezeket teljesen ingyen kapjuk,nem kell kulonbozo szertartasokat,liturgiakat csinaljunk. A farizeusok tulajdonkeppen egy hamis remenyt tartottak a neppbe azzal,hogy csupan kulonbozo veresaldozatokkal TELJES bunbocsanatot nyerhetnek.Tulajdonkeppen csak cselekedetekre volt fektetve a hangsuly. Isten azonban mondja is tobb helyen,hogy mar elege van a veresaldozatokbol,utalja es nem leli benne kedvet. Hiaba a sok veresaldozat,ha a sziv es annak indulatai tisztatalanok. A ver marpedig feltetlenul szukseges buneink bocsanatahoz,ugyanis ver nelkul nincs bunbocsanat. Es itt jon be a kepbe az Ur Jezus Krisztus,aki vallalta a mi buneink bunteteset,vallalta a kereszthalalt,vallalta,hogy O lesz az engesztelo aldozat a mi buneinkert Isten elott,es igy megbekeltet Onmagaval.
Amikor a kereszt altal valo szabadulasrol,az eletbemaradasrol beszel Jezus,emlekezteti nikodemust,hogy annakidejen,a pusztai vandorlas soran is mikor Isten merges (tuzes) kigyokat rendelt a nep koze,csak az maradhatott eletbe,aki feltekintett az erckigyora,amit Mozes,Isten utasitasara emelt fel a pusztaban.
Ezt az esemenyt olvashatjuk a 4Mozes 21:6-9 versekben.
Az en ertelmezesemben a merges (tuzes) kigyok,magat a bunt jelkepezi es a betu szerinti torvenyeket. Ahogy akkor Mozes egy erc kigyot kotozott egy poznara,ugy lett Krisztus is felkotozve (szegezve) a torvennyel es buneinkkel a fara. Nekunk semmi mast nem kell tenni csak ezt ELHINNI es ELFOGADNI. Ez a tulajdonkeppeni IGAZSAG.
Ahogy Nikodemus is megkereste az Urat,nekunk is ugy kell Ot -tehat Jezust- megkeresni,es O nekunk is meg fog magyarazni Szentlelke altal mindent.
Vegezetul es osszegzeskeppen: Janos 14:6
...EN VAGYOK AZ UT,AZ IGAZSAG,ES AZ ELET;SENKISEM MEHET AZ ATYAHOZ,HANEMHA ENALTALAM.
Tehat a teljes igazsag az,hogy aki elni akar,az meg kell talalja az egyeduli helyes utat az Atyahoz,aki viszont nem mas mint maga az Ur Jezus Krisztus. O tanubizonysagot tesz rollunk az Atya elott,es akkor,de csakois akkor,talalkozni fogunk mi is Vele szemtol-szembe es uralkodni fogunk Krisztussal egyutt az Atya Isten dicsosegere.
Amen.
-
Köszönöm Testvérem. Áldott az Úr, aki ezeket adta neked,ill.rajtad keresztül nekünk.
-
:ima06: Kizarolag egyedul Istene a dicsoseg. :ima02:
-
A Sivatagban.
Ésaiás próféta könyve 40. rész
1.
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2.
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
3.
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4.
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5.
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6.
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
7.
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
8.
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
Általános nézet az: hogy a sivatag valami nagyon életellenes-sivár-kopár hely. A Sivatagban nincs víz, sem ennivaló. Ingerszegény környezet, tehát nincs látnivaló, nincs semmi támpont, mert a homokdombok a szél járása szerint változnak, át-meg át rendeződnek.
A Homok pedig tele halálos csapdákkal, úgymint: viperák-skorpiók.
Általában úgy gondolunk erre a helyre, mint a halál földje... vagy méginkább: A HALÁL ÁRNYÉKÁNAK FÖLDJE!
Ézsaiás imént idézett sorai szerint, mégis ezt a helyet választotta az Örökkévaló arra, hogy megjelenjen nekünk, és a szabadítását ott vigye véghez...
Hogy megértsük ennek fontosságát, emlékezzünk és emlékezünk meg a régmúlt időkről:
Mindenek előtt olvassuk és figyeljük meg Dávid Imádságát.
Zsoltárok könyve 143. rész
1.
Dávid zsoltára.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.
2.
Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
3.
Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
4.
Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
5.
Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
6.
Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela.
7.
Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
8.
Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
9.
Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!
10.
Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
11.
Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
12.
És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
Na nézzük tehát tételesen Dávid imáját: Az első három vers, lényegében olyan, mint a menekülők leírása... Bocsánatért esdekel, és leírja az üldözői tervét.
A 4-5 ös versek azt az állapotot jelenítik meg, amikor az ember feladja a menekülést,( "elcsügged bennem az én lelkem...") Ez a megadás jele! és ebben az állapotban teljesen elcsendesedik. Tudja hogy nincs tovább... A múlt már nem létezik, mert a rabszolgatartók halálos ellenséggé lettek, és az életére-a megsemmisítésére törnek, ereje elfogyott tehát nem menekülhet mert nincs hova. Hiszen a leg kézenfekvőbb kilátás a halál! Ebben az elcsendesült állapotban-távol a világ zajától, felrémlik mint egy régi emlék, Az Örökkévaló! Itt és most, ezen a ponton az ember készen van hogy az Örökkévalóhoz forduljon! Terv-kívánság-gerjedelem már nincs, hiszen a sivatag azt már kiölte! És most rájön az ember, hogy az a hely-vagy az a helyzet ami oly félelmetes és megvetett volt előtte, az a hely a megváltás helye- a szabadulás helye-az ujjászületés helye lehet!
Most jussunk értelemre a következő Igeveszakasz fölött!
Hóseás próféta könyve 2. rész
1.
Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ő bujaságát arczáról, és az ő paráznaságát emlői közül;
2.
Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, a milyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom őt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm őt szomjúsággal.
3.
Sőt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai ők is.
4.
Mert paráználkodott az ő anyjok; gyalázatba merült, a ki őket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretőim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.
5.
Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit.
6.
És szaladgál majd szeretői után, de nem éri el őket; és mikor keresi őket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:
7.
Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, a mit ők a Baálra költöttek.
8.
Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, a melyek meztelensége befedésére lettek volna.
9.
És most feltárom az ő gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja őt ki az én kezemből.
10.
És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját.
11.
És elpusztítom szőlejét és fügefáját, a melyekről ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretőim adtak nékem, és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket.
12.
És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyaklánczát, és elment szeretői után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr.
13.
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
14.
És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.
15.
És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.
16.
És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.
17.
És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik.
18.
És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
19.
Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
20.
És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;
21.
A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.
22.
És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!
Erősen figyeljünk Testvérek a 13-as Igeversre:Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
""
A 22-es Ige pedig egy régi Isteni kijelentésnek, azaz Próféciának beteljesedésére utal vissza: III.Mózes 26,11.
És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem.
12.
És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.
Lássuk eme Hóseási Igeszakasz mondanivalóját:
Az Úr megmutatja: Egykori szövetségeseidet ellenségeiddé teszem! Utaidat elzárom előtted, A rád következő nyomorúságodat a javadra fordítom, te felismersz engem-Én megtisztítalak és magamévá fogadlak! AzT MONDJA AZ ÚR!
Amikor megértjük hogy a bölcsességünk semmi; az erőnk véges; az emberekkel kötött szövetségünk ingatag; a barát áruló lesz... AKKOR FELISMERJÜK HOGY A SORSUNK IRÁNYÍTÁSA NEM A MI KEZÜNKBEN VAN! AHOGYAN AZT A PRÓFÉTA MONDJA:Jer 10,23
Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését![/color]
vAGY AZ ELLENOLDAL IRÁNYÍT-VAGY ISTEN! Ha nem Isten vezet elbukok és megsemmisülök! Ha Isten vezet, akkor az van: ahogyan arra Pál reflektál: Rm 8,31
Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
Mindezek fényében, térjünk vissza a Dávid imájához! (143-as Zsoltár) Hiszen ha figyelmesen olvassuk, olyan ez, mint ha már erről olvastunk volna,ugye?
Olyan ez, mint a rabszolgaságban élők esdeklése!
II.Mózes 2,23.
És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24.
És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25.
És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Azután mint tudjuk: az Örökkévaló kivezeti a népét a sivatagba. Az Üldözőik nem mehettek utánuk, tehát a sivatagban szabaddá tette őket az Úr!
Mint azt az előbbiekben kitárgyaltuk: A sivatagban nincs sem kenyér- sem pedig víz...
Tehát a világból semmi sincs! Ebben a környezetben pedig szépen újraértelmeződik minden! Más víz-más kenyér mint amit eddig ismertek!
Így is van megírva:5Móz 8,3
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Kimondhatjuk Testvérek az eddigiek summájaként: Az amit eddig a halálnak gondoltunk: az az új élet bölcsője lett! Tehát: Ott a sivatagban meghaltam a világnak, és ujjászületettként, egészen más életet élek!
Most már Isten tanítása szerint járunk, Más az eledelünk-más az Italunk!
János Evangyélioma 4. rész
1.
Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2.
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
3.
Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4.
Samárián kell vala pedig általmennie.
5.
Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6.
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7.
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8.
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9.
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10.
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11.
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12.
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
13.
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
14.
Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
15.
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
16.
Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
17.
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18.
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19.
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20.
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27.
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28.
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29.
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30.
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31.
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32.
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33.
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34.
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
-
Áldott Testvérek, egy-két napon belül elkészül a hanganyag is... :044:
-
Kedves Testvérem!
nagyon köszönöm a tanítást , kár hogy az este nem voltam itt de most is jó volt olvasni és nagyon hálás Karcsi is érte, valóban a pusztában a sivatagban eszmélünk rá hogy , nincs tovább , mindent elrontottunk , most Isten következik.
Köszönjük szépen , áldott testvérem a lelki táplálékot , és várjuk a hanganyagot is !! :2smitten: :2smitten: :2smitten:
és neked azt kívánjuk hogy az Úr áldása vezesse az életedet!
:028: :026:
-
Köszönöm Ildikó. Ha jól gondolom a ma esti skype összejövetelen erről beszéltél. Nem vagyok benne teljesen biztos mert csak a végére értem haza.
-
Köszönöm Ildikó. Ha jól gondolom a ma esti skype összejövetelen erről beszéltél. Nem vagyok benne teljesen biztos mert csak a végére értem haza.
igen kedves testvérem erről beszéltem , igaz kicsit akadozva :08:
igen és a Ferenc testvérem mondta hogy rakjam fel a fórumra és engedélyt kaptam hogy ide rakjam!!
de nagyon hálás vagyok hogy az Úr használ engem! :igen:
:thanks: :032: :026:
-
Dicsőség az Úrnak! :2smitten:
-
kedves testvéreim felrakom még egyszer : ahogy kimásoltam egy pár ige ki maradt belőle , ezért gondoltam még egyszer ki rakom úgy ahogy olvastam az alkalmon és elnézést kérek, de kérem a moderátor testvért, hogy ha jónak látja az elsőt törölje! még egyszer elnézést kérek!
:2smitten:
-
JÉZUS VÉRE!
Jézus Krisztus vére az egyetlen Út amelyen Istenhez közelíthetünk, mert hogy a bűn által elvesztett Közösséget visszanyerhetjük,a vér amely megoltalmaz az Isten eljövendő haragjától: , mert aki hittel megragadja a Jézus Krisztus engesztelő vérét , amely: kiomlott a GOLGOTAI KERESZTEN , az megmenekül:
Krisztus vére a mi váltságunk dija
Kolossé:1:14:
Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata;
:1Péter:1:18-19
Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:,
ahogyan olvasunk az Ap csel: 20: 28: amelyet az Ő tulajdon vérével szerzett!
és a jelenések könyvéből is ezt olvashatjuk:Jel:5:9:
Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből.
JÉZUS KRISZTUS VÉRE :a bűnbocsánatunk alapja is:
Efézus:1:7
Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. tudjuk hogy vér nélkül nincs Bűnbocsánat
hol is lépet be a vér mint engesztelés?
olvassuk a 3Mózes:7:11:
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
egy kérdés : miért is volt szükség engesztelésre?
A TANAH ban azt olvassuk hogy Ádám és Éva bűnbe eset , ehhez hogy ezt meg lehessen érteni elolvasom a 1Mózes:2:16-17:És parancsolta az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.
és olvassuk tovább hogy Éva nem fogadott szót hanem hagyta hogy a kígyó (a ki a Sátán volt) hogy becsapja és bünbe vigye: NEM FOGADOTT SZÓT ISTEN BESZÉDÉNEK!
1Mózes:3:1-6:
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5
Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék
. szóval így történt a bűnbe esés: tovább olvasva :1 Mózes 3:7
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. természetesen ez volt elfogadható isten előtt mert : olvassuk :1 Mózes 3:2:11
És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket. tehát itt maga az Örökkévaló ölt egy állatott hogy felöltöztesse őket.
olvassuk a Káin és Ábel esetéről is : 1MÓZES:4:4-5:
És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
Tehát a vér szerez engesztelést .Ezek az események előre mutattak Krisztus vérének végső jelentőségére. Különösen a Páska ünnep eseményei mutattak rá előre, amikor Isten népének bárányvért kellett az ajtófélfáikra hinteni, hogy ezáltal megmenekülhessenek a haláltól.2 MÓZES: 13:1
Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2
Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3
Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4
Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5
A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közül vagy a kecskék közül vegyétek.
6
És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7
És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8
A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9
Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10
És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy ami megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11
És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12
Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13
És a vér jelül lesz néktek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
. Ez a vér Jézus vérére mutatott előre, amellyel kell fedeznünk magunkat. Krisztus ideje előtt az izráelitáknak állatokat kellett feláldozniuk bűneikért, Isten Mózesnek adott törvénye alapján. Azonban az állati vér kiontása csupán bizonyos elvek tanítása érdekében történt.
A bűn halállal büntethető olvassuk a ROM:6:23:Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. nem volt lehetséges, hogy egy ember leöljön egy állatot saját halála helyettesítőjeként, vagy önmaga igazi képviselőjeként. Az állatok, amelyeket feláldoztak, nem voltak tudatában a jónak illetve a rossznak, így nem képviselték teljességgel őket: : Zsidók 10:4 :Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. de hát miért is kellett a zsidóknak állatokat feláldozniuk, amikor bűnt követtek el? Pál a különböző válaszokat erre a kérdésre a Gal.3:24-es versben :Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.
Az állatoknak, amelyeket, mint bűnért való áldozatokat öltek le, tisztáknak kellett lenniük - hiba nélkül valóknak 2Móz.12:5
A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közül vagy a kecskék közül vegyétek. vagy a :; 3Móz.1:3,10 3
Ha tulokféléből áldozik egészen égőáldozattal: hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr előtt.
4
És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen ő érette, hogy engesztelést szerezzen az ő számára.
5
És ölje meg a tulkot az Úr előtt, az Áron fiai pedig, a papok, vigyék fel a vért, és hintsék a vért köröskörűl az oltárra, amely a gyülekezet sátorának nyílásánál van.
6
Azután vonja le az égőáldozat bőrét, azt pedig vagdalja el tagjaira.
7
És az Áron pap fiai gerjesszenek tüzet az oltáron, és rakjanak fát a tűzre.
8
Azután rakják az Áron fiai, a papok, a tagokat: a fejet és a kövérjét a fára, amely az oltáron lévő tűzön van.
9
A belét pedig és lábszárait mossa meg vízben, és füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron egészen égőáldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak.
10
Ha pedig a juhfélékből: bárányokból vagy kecskékből akar valaki áldozni égőáldozatul, hímmel és éppel áldozzék.
. Krisztusra mutattak előre, a "hibátlan és szeplőtlen" bárányra 1Pt.1:19
Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén::
Ezeknek az állatoknak a vére tehát Krisztus vérét képviselte. Elfogadottak voltak, mint bűnért való áldozatok, már amennyire előremutathattak Krisztus tökéletes áldozatára, amelyről Isten tudta, hogy meg fogja hozni azt. Így Isten megbocsáthatta Krisztus előtt élt népének bűneit.
Zsid 9:15:
És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.
tehát amint mondtam Krisztus vére a bűnbocsánatunk alapja: olvassuk az Efézus:1:77
Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.
tudjuk tehát hogy vér nélkül nincs bocsánat: Zsid:9:22És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
maga Jézus is erre tanit minket a: Máté:26:28:28
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
a Jézus Krisztus vére a megigazulásunk alapja is::Rom:4:25:
Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.
ez a kegyelmet ingyen kaptuk:Rom 3:24
Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,
a Jézus vére által Isten megbékélt velünk: Ő a mi békességünk alapja : olvassuk a Kolossé:1:20:20
És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben.
megölte az ellenségeskedést : Efézus.:2:16:
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.Rom:5:1:
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
Jézus Krisztus vére megtisztít megmos és megszentel, tehát az Ő vére által tiszták , és bűn nélkül lehetünk Isten előtt! , ez egy csodálatos dolgok , Isten a világ mindenség teremtője előtt tiszták lehetünk , nem tulajdonítja nekünk a bűneinket amit elkövetünk a Vér a mi megtisztulásunk alapja:1 János:1:7
Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
de megmossa a lelki ismeretünket is: Zsid: 9:14:
Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek
szóval ezeket olvasva az Igéből tudjuk hogy megmos a bűneinkből: Jel:1:5:
És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,
6
És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen. igy lettünk királyok és papok:1 Péter:2:9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
2 Mózes: 19:6
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak. Jelenések:5:10:És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.Jelenések :20 :6:
Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig
tehát sokan fel sem tudjuk fogni hogy mit is jelent nekünk a Jézus vére: 1korintus:6:11
Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által. Jel:7:14:4
És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.
A Jézus vére a közösségünk alapja is:1 Korintus: 10 :16:A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? zsid:10:19:
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
közösségünk van egymással is az ő vére által.:1Ján:1:7Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
tudjuk tehát hogy csak az Ő vére által léphetünk isten szine elé :Efézus:2:13-18
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
a Jézus Krisztus vére le győzte a sátánt: Jelenések: 12:11:
És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig. és a Jézus Krisztus vére által mik is diadalmaskodhatunk a sátán felett:Rom:8:37_39
De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett.
38
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
39
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
-
kedves testvéreim felrakom még egyszer : ahogy kimásoltam egy pár ige ki maradt belőle , ezért gondoltam még egyszer ki rakom úgy ahogy olvastam az alkalmon és elnézést kérek, de kérem a moderátor testvért, hogy ha jónak látja az elsőt törölje! még egyszer elnézést kérek!
:2smitten:
Kérésedre töröltem! :2smitten:
-
:2smitten: nagyon szépen köszönöm!
tudod átolvastam és csak azt vettem észre hogy fontos részek ki maradtak!!
köszönöm! , remélem nem bak lövés volt! :08:
-
Köszönöm, kedves Ildikó!
És soha ne feledjük el, mekkora árat fizetett a mi Mennyei Atyánk azért, hogy egyszülött Fiának kifolyt vérén megváltson minket!
"Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!"
Jel 5,12
:ima02:
-
:2smitten: nagyon szépen köszönöm!
tudod átolvastam és csak azt vettem észre hogy fontos részek ki maradtak!!
köszönöm! , remélem nem bak lövés volt! :08:
Áldott Testvérem. Köszönöm az Örökkévalónak, hogy láthattam-láthattuk benned azt az igaz Istenfélelmet, azt az Istenért való igyekezetet amellyel nekiláttál ennek témának. Nagy fába vágtad a fejszédet, de az Örökkévaló megsegített téged. Az Úr áldjon meg Testvérem mind téged-mind pedig Edit testvérünket. ( Edit a múlt héten hozott számunkra értékes üzenetet és gondolatokat.) Úgy te Ildikó, mint Edit, nagyszerű bizonyságai vagytok a mi Urunknak!
-
Az Új teremtés.
Luk.14,15.
Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
16.
Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
17.
És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
18.
És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
19.
És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
20.
A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
21.
Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
22.
És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
23.
Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
24.
Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
25.
Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
26.
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27.
És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
28.
Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
29.
Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
30.
Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
31.
Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
32.
Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
33.
Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
34.
Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
35.
Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Ezt a történetet többször is olvastuk-hallottuk, Ám akár Jézus minden tanítása is: Ennek a tanításnak is egyre nagyobb mélységei vannak.
Eme tanításnak a mondanivalója bár egyszerűnek tűnik, mégsem annyira egyszerű mint első olvasatra gondolnánk...
Hisz az Isteni tan mondanivalója: A te igened legyen IGEN! Ha igent mondtunk Istennek, akkor azt soha semmi kedvéért ne módosítsuk!
Jézus a példázatban szereplő vacsora meghívással utal a mi megtérésünkre... vagyis az a vacsora meghívás- a mi vacsora meghívásunk!
Hiszen:Ésaiás próféta könyve 25. rész
1.
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
2.
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
3.
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
4.
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
5.
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6.
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
10.
Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
11.
És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;
12.
És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.
Ill.: Luk.22,14.
És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
15.
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
16.
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
17.
És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
18.
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
19.
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
20.
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
Tehát ez az a vacsora amire mi vagyunk hivatalosok. Ámde a lehetőség nyitott a Tanítás fényében. Jézus ezt is mondja: Luk.13,23.
Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik:
24.
Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
25.
Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;
26.
Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;
27.
De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
28.
Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
29.
És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.
30.
És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.
Egy pillanatra álljunk meg itt! Hányan és hányszor mentették már ki magukat mikor Isten hívta őket?
Ezért vagy azért nincs időm-nem tudok menni- nem tehetem… Vagy nemes egyszerűséggel ezt mondják: …”Hát ebben nem voltam engedelmes… nem olyan nagy bűn ez…” De ezekre így válaszol az Örökkévaló Sámuelen keresztül: 1Sám 15,23
Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
Tehát Amire igent mondtunk, az valójában és teljességében az Új élet a Krisztusban! Ez pedig nem egy kényszerű döntés volt, hanem egy választási lehetőség!
De ha ezt választottuk, akkor meg kell értenünk: Mi ez az Új élet?
Nos: támpontként, és a dolgok summájaként az Ige: 2Kor 5,15
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
Tehát e ponttól kezdve: Gal 2,20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Ezen igék fényében értjük meg teljességgel Jézus beszédét, miszerint: Luk.14,26.
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27.
És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
/Csak az értelem kedvéért: Azokban az Időkben a gyűlölt szó nem azt jelentette amit ma jelent! nem egy heves negatív érzelmi megnyilvánulást- hanem valaminek való alárendelését jelentette! Tehát nem egy emésztő haragot jelzett, hanem valaminek,vagy valakinek a Fontossági sorrendben alábbrendelését./
Tehát az újjászületésem biztos jeleként: Él bennem az Ige, én pedig élek az Isten Igéje által! Már nem az vagyok aki voltam, egy új ember vagyok. Így teljesedik be a prófécia: I.Kor.15,45.
Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46.
De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47.
Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
Tehát egy új teremtés a Krisztusban. Még a nevünk sem a régi az Isten előtt immár. :Jel 2,17
A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, a melyet senki nem tud, csak az, a ki kapja.
Elrejtett manna??? Nos igen! Mert ahogyan írva van: Ámos 8, 11.
Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12.
És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13.
Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
Ez a prófécia mára már beteljesedett!
Mert ma, akárcsak egykor megvetik Isten Igéjét, ami a Manna-vagyis a Mennyekből alászállott kenyér! ami pedig az Élet kenyere! ( IV.Mózes 21,5)
Mert hiszen amikor általánosnak mondható, hogy az Isten Igéjét szépen félretolják, hogy gyülekezeti szolgálók teóriájának adjanak helyet, Amikor Isten Igéje helyett nagyobb elfogadása van egy szolgáló ötleteléseinek, Amikor az Isten Igéjét megpecsételik azzal hogy "Ó" és idejétmúltnak állítják. Amikor a gyülekezetekben azokat mondják megvilágosultnak és tanultnak, aki olvasta a gyülekezet által elfogadott "tanítók" szösszeneteit, ugyanakkor aki a Szentírást olvassa csak azt nyilvánosan lesajnálják... Akkor az éppen az Isten Igéjének megvetése ám! És erre jöttek és jönnek a tüzes kígyók!
Mert a testi ember kenyérrel él! a lelki ember pedig Isten Igéjével él!!! ( V.Mózes 8,3)
De akik Befogadták Jézust, azok immár Isten Fiai! Ahogyan írva is van: Jn 1,12
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
Ők azok akik Isten Igéjével Táplálkoznak! Ők azok akik megelégíttetnek az Igazsággal! Mert meg van írva: Jn 17,17
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
És ismét: Mt 5,6
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Tehát az új teremtés, immár nem a maga akarata szerint, hanem Isten akarata szerint él.Kételkedés és félelem nélkül, Engedelmességben követi azt aki nevén hívta, és benne bízik mint meg van írva:Ézs 40,26
Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
A kívülvalók számára bár érthetetlen lesz ez a változás, mert azok akik világiként ismertek ezt mondják rólunk: "dehiszen ismerjük őt, elöttünk élt, és köztünk vannak a szülei is... Pont úgy mint beszéltek Jézusról is. Jn 6,42
És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
Más kívülvalók számára pedig olyanok leszünk-vagyunk, mint a szél! De pont erről beszélt Jézus is: Jn.3,6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8.
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
Így leszünk hát Istennek szolgái-követei, ahogyan azt a prófécia is mondja:Zsolt 104,4
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Ez tehát az új élet; ez a mi elhívásunk! Ennek kell megfelelnünk, hogy amire elhívtak oda be is jussunk!
legyen előttünk Ábrahám példaként!
Ábrahámhoz így szólt az Úr: 1Móz 12,1
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
És Ábrahám ment! Az pedig hogy : Menj ki a te földedből-és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából... Tulajdon képpen azt jelenti: Kezdj új életet földönfutóként! Hagyd el a szokásaidat- a mindennapi dolgaidat- hagyd el a veled szemben támasztott elvárásokat- felejtsd el a neveltetésedet és kezdd el az új életet! És Ábrahám engedelmeskedett, új lappal kezdett, és a körülvalók számára éppen úgy mint önmaga számára nem lett több,, mint VÁNDOR!
Ahogyan írva is van: Zsid.11,8.
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9.
Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10.
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11.
Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12.
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13.
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14.
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15.
És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16.
Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Van az Új életre még egy Igei példa: Mt.9, 16.
Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.
17.
Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.
Vagyis Tehát: Az új posztó még rugalmas-tágulékony! A régi szövet már nem… Ha így foltoznak az szakadáshoz vezet. Pont így az új bor is: Az új bor, forrni kezd… tágulni akar, de a régi tömlő tovább nem bír tágulni!
Az ember életében ez úgy nyilvánul meg, hogy akinek a lelke megelevenedett, tehát már lelki emberként kezd járni, annak a test és a testi határok útban vannak! A megelevenedett lélek nem tűri a testi korlátokat!
Erről beszél pál is: Gal 5,25
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
Minden testi gondolkodás-kívánság-gerjedelem … akadálya, mintegy: Gátja a léleknek!
-
Köszönöm, Shomer Testvérem ezt az áldott tanítást.
Ahogy olvastam egy Íge jutott eszembe:
Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek. 19. Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20. mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. 21. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.
Jak 1,18-21
:2smitten:
-
És mégegy:
Amikor Jézus Krisztus a földön járt, még nem irattak meg görögül az Evangéliumok, sem az Újszövetség többi könyve....
Mégis mit mond Jézus Krisztus?
Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
Mt 22,29
Mai keresztény nyelvre lefordítva:
Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Ószövetséget, sem Isten hatalmát....
Érdekes...
:104:
-
Áldott Testvérem. Köszönöm az Örökkévalónak, hogy láthattam-láthattuk benned azt az igaz Istenfélelmet, azt az Istenért való igyekezetet amellyel nekiláttál ennek témának. Nagy fába vágtad a fejszédet, de az Örökkévaló megsegített téged. Az Úr áldjon meg Testvérem mind téged-mind pedig Edit testvérünket. ( Edit a múlt héten hozott számunkra értékes üzenetet és gondolatokat.) Úgy te Ildikó, mint Edit, nagyszerű bizonyságai vagytok a mi Urunknak!
Áldott Testvérem! nagyon hálás vagyok az Úrnak hogy használ engem , mert kicsoda is vagyok én , egy gyenge bűnös ember akin könyörült a Világ mindenség Ura, , aki az Ő mérhetetlen kegyelméből rám tekintet mikor még a porba és mocsárba voltam , és annyira szeretett engem hogy elküldte az Ő egyszülött Fiát aki meghalt értem, akitől mindent kaptam az életet és minden amim van ingyen kaptam az ő kegyelméből, ezt a témát is tőle kaptam , ezért hálás vagyok és áldom és dicsérem az Ő szent Nevét!!! az Úr Nevére térjen minden áldás dicséret és dicsőség mindörökké!!! :019: :ima02: :ima06: :289:
-
Ésaiás próféta könyve 65. rész
1.
Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett.
2.
Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, a mely nem jó úton járt gondolatainak nyomán;
3.
A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot,
4.
Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,
5.
Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.
6.
Ímé, feliratott előttem: nem hallgatok, csak ha előbb megfizetek, megfizetek keblökben:
Ézsaiás próféta félelmes leírása, a félelmes bűnre érkező, félelmes ítéletnek...
Testvérek, mint az az első versből nyilvánvalóan kitűnik: EZ NEM IZRAELRŐL- NEM IS IZRAELNEK SZÓLÓ ÜZENET!
"
1.
Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett."
Csak összehasonlítás kedvéért, Isráélről így szól: "2Krón 7,14
És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket."
Ebbe a népbe be lehet oltatni, ám annak kritériumai vannak! Éspedig meglehetős szigorú kritériumok ezek! De nem erről szeretnék ezúttal beszélni, hanem az előzőekben felemlített bűnről, és az arra érkező ítélet elkerüléséről...
Boncolgassuk ezt az Ézsaiási Igét, hogy értelemre juthassunk ebben a dologban.
Az első három vers tehát, nyilvánvalóvá-mintegy jól körvonalazza számunkra, hogy azokról,és azoknak szól, akiket magához hívott ugyan az Úr, de eredendően nem tartoztak az Ő népéhez.
A harmadik versre kezdjünk el összpontosítani: tehát:" 3.
A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot,"
Mit is jelenthet ez? Nos azokról szól, akik valamiért, bár egyszermár el lettek hívva arra hogy megismerhessék az Örökkévalót, de mégsem mint Istennek adnak tiszteletet. Ezt roppant szemléletesen Pál foglalja össze számunkra:Rm 1,21
Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
Mert hiszen miről is beszél az Ige? Lássuk hát pontonként: Kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot! Mi a baj ezzel? vagy méginkább mit jelent ez? Nos: Az Örökkévaló mondja:
V.Mózes 12,13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Ez a hely, amit az Örökkévaló egyszer kiválasztott ugyan Jeruzsálemben volt, és most biztosan azt mondjátok: Naja! De a templom leromboltatott! És Igazatok is van! Azért romboltatott le a Templom, hogy az Örökkévaló az Istentisztelet módját és helyét kiterjessze az egész földre, hogy beteljesedjék az Angyalok szózata, miszerint: Ézs 6,3
És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
Ám az Áldozás módja és mikéntje nem változott!!!
Hiszen bár az Örökkévaló beváltotta az ígéretét, miszerint:III. Mózes 26,11. És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem.
12. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.
És ebben az állapotban már nem egy helyhez kötődik az Istentisztelet helye, hanem hogy az Igéret beteljesedjék: Ezekiél 11,16.
Ezokáért mondjad: így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem őket a pogányok közé, és szétszórtam őket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid időre a tartományokban, a melyekbe mentek.
17.
Ennekokáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyűjtelek titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, a melyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét.
18.
És bemennek oda és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden útálatosságait ő belőle.
19.
És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testökből, és adok nékik hússzívet;
20.
Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.
Tehát bár már nincs Jeruzsálemhez kötve már: MÉG!!! Az Istentisztelet helye, (azért írtam kiemelve: Még, mert írva van, hogy ezt újra helyreállítja az Örökkévaló! Hiszen írva van: Ézs 52,9
Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet.Vagy:Ézs 62,7
És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön. Ill.:Ézsaiás 65,18.
Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé.
19.
És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!
20.
Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg.
21.
Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.
22.
Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.
23.
Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velök megmaradnak.
24.
És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.
25.
A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.
Ámde legfőképp: Zakariás 14,7.
De lesz egy nap, a melyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején.
8.
És e napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugoti tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz.
9.
És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.
10.
Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig.
11.
És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban lakoznak Jeruzsálemben.
12.
És ez lesz a csapás, a melylyel megcsapkod az Úr minden népet, a melyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsok és pedig a míg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved szájokban.
13.
És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét.
14.
Sőt még Júda is harczolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha.
15.
És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, a melyek e táborban lesznek, a milyen ez a csapás.
16.
És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét.
17.
És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső.
18.
És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az égyiptomi nemzetség, ő rájok sem lészen; de lészen az a csapás, a melylyel megcsapkodja az Úr a népeket, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
19.
Ez lészen Égyiptomnak büntetése, és mindama népek büntetése, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
20.
Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medenczék.
21.
És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljőnek mind, a kik áldozni akarnak, és választanak közülök és főznek azokban; és nem lészen többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon.
Tehát az Istentisztelet helye kiterjedt az egész földre bár, de a módja nem változott! Lássuk csak az Isteni Kinyilatkoztatást ebben a dologban:
Tehát ismét: Ezekiél 11,19.
És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testökből, és adok nékik hússzívet;
20.
Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.
Ebben láthatjuk: Az Istentisztelet valójában az ENGEDELMESSÉG!!! hiszen írva van: Zsoltár 40,7.
Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
8.
Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
9.
Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
Vagyis: "Áldozatokat nem akartál, de Testet alkottál nekem, hogy engedelemben követhesselek!
Akkor hát újra: Az Istentisztelet módja az ENGEDELMESSÉG!
Mi lehet a córesz a téglával tehát? Mit jelent ez az Ézsaiási idézetből: "Téglákon szerez jóillatot"...
Nos írva van: 2Móz 20,25
Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.
Ugye értjük már ezt is? Hiszen ez sem változott semmit sem! ne akarj a te erődből-bölcsességedből-indulataidból hozzátenni az oltárhoz! CSAK AZT TEDD, AMIRE ISTEN INDÍT!
Meg kell érteni Testvérek: Zsolt 46,11
Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.
Erre céloz Pál is, amikor azt mondja:Fil 2,13
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
Pontosan ez az amit az Örökkévaló kíván tőlünk, hiszen meg van írva: Mik 6,8
Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
Tehát gondoljuk csak végig ezt az Igét: Mi az Igazság? ( Jézus mondja:Jn 17,17
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.; És ki az Isten Igéje??? )
Mire tanít minket Isten Igéje? Mi a Tóra lényege? : Mt 7,12
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Ez pedig az Irgalmasság!
És végül az Alázat Isten előtt!!! Értjük- e már Testvérek? NE LEGYEN TESTI, IZZADSÁGSZAGÚ AZ ISTENTISZTELETÜK!
Akkor hát folytassuk az Ézsaiási figyelmeztetés boncolgatását:
( Ésa.65),4.
Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,
5.
Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.
6.
Ímé, feliratott előttem: nem hallgatok, csak ha előbb megfizetek, megfizetek keblökben.
Elsőként lássuk mit jelent az: "Sírokhoz ül" Sírokhoz ülni nem egyébb, mint az elmúlást várni, így keresve megnyugvást... Értjük-e miért oly nagy bűn ez? De hiszen a mi Urunk az Élet fejedelme! Mint írva is van: Ézs 38,18
Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
Ez tehát az önmagukban meghasonlott emberek indulatát tükrözi...
A következő jelzőnk: "barlangokban hál" Ennek megértéséhez lássuk az Isten Igéjét: Jel.6,15.
És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba;
16.
És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:
17.
Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?
De hogy teljes értelemre jussunk ebben a dologban, még messzebbre kell mennünk az írásokban, egészen a kezdetekhez, ahol mindez elkezdődött!
I.Mózes 3,4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
Mit jelent ez? Nos láthatjuk az Ige fényében: Vannak akik még mindíg rejtőzködnek Isten elől! Vannak akik bár hívőknek vallják magukat, de még mindíg Testben járnak-testileg gondolkodnak- testileg élnek... Ez azt jelenti: NEM AZ ÖVÉK MÉG A MEGVÁLTÁS! Ebből nagy bukás lesz, hiszen írva van: Rm 8,8
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Tehát összességében: Vannak hívők, akiket bár elhívott az Úr, és a szabadítását elérhetővé tette számukra, de mégsem Őt dicsőítik, hanem testileg okoskodva próbálják a maguk intelligenciájukat növelni. Akiknek az Istentisztelete csak bálvány imádat, mégpedig a maguk számára, a maguk által kiválasztott helyen és módon, és formában. Akik ezek hatására önmagukban meghasonlottak, mert várják a szabadulást-gyógyulást-az örömöt de az nem következik el rájuk...(Jeremiás 30,6.
Kérdjétek meg csak és lássátok, ha szűl-é a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mintegy gyermekszűlőét, és miért változtak orczáik fakósárgává?... Mindezek hatására önmagukat siratják, és sajnáltatják vígasztalhatatlanul, de még ekkor sem az Úrra figyelnek, nem az Úrra néznek! Nem az Úrtól várják a szabadítást! Hanem szinte már gyönyörködnek az önsajnálatban. Tehát: Elrejtőznek, mintegy: bujkálnak Isten elől! Ha pedig valamely Testvér segítő szándékkal közeledne hozzájuk, és az Igazságra hívná fel a figyelmüket: Arra a válaszuk, üresen pengő, a szájukban erőtlenné vált igék áradata, amivel csak vakon kaszabolnak maguk körül, és gondolkodás nélkül sebezik meg a valóban Hívőket...mint ahogyan azt a Prófécia mutatja: ( "Ésa.65,5.
Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked...")
Legyen nekik figyelmeztetésül és reménységül: Ézs 51,6
Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.
-
Áldott Testvérek. Holnap elkészítem a hanganyagot is...
-
Elore is koszonjuk es az Ur aldjon meg erte.
:2smitten:
-
nagyon szépen köszönjük :2smitten:!!!
-
Köszönöm én is, kedves Shomer Testvérem!
Érzékeny területre vezettél minket!
Minden ki nem mondott és kimondott szavunkat legelöször Isten halja meg! Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor érezzük meg a súlyát, mit jelent az Istenfélelem. Mert az Istenfélelem Isten iránti szeretetre indít minket, és megérezzük, mennyire tehetetlenek vagyunk nélküle, és mennyire szükségünk van arra, hogy Ö elé vigyük a problémáinkat és a gondjainkat. Elötte nincs titok. Megújult értelemre van szükség ahhoz, hogy józanul gondolkodni tudjunk, és megértsük azt amit Jézus Krisztus mondott:
„Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!”
Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. 10. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. 11. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.
Jak 5,9-11
Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. 30. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. 31. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. 32. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.
Ef 4,29-31
:2smitten:
-
Önbizalom? Identitásunk...
Shomer Testvér ezzel a bátorító Ígével zárta legutóbb tanítását.
Ézs 51,6
Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.
Tulajdonképpen ezt a gondolatot szeretném folytatni. Sokakat megkötöz az önsajnálat és szinte nem is tudnak ebböl a körböl kilépni. Olyan ez, mint egy örvény: ha magammal foglalkozok, keresem sz önbizalmat, egyre mélyebbre sülyedek. De viszont ki lehet lépni! Nem kell megkötözve maradni.
Erröl szeretnék beszélni ma este.
Egyik legfontosabb lépés megismerni identitásunkat az Íge tükrében.
Hol találjuk meg identitásunkat? Sok szomorúság gyökere volt már, ha az önbizalomra támaszkodtunk, vagy ennek hiányát érezve depresszió alakult ki. Miben van a mi értékünk?
Még nehezebb a helyzet, ha értékrendünket az befolyásolja, hogy mit tapasztalunk a környezetünktől, a családunktól, a gyülekezetünktöl.
Sokan szinte függőségi helyzetbe kerültek az emberek véleményétöl, vágyván elismerés után, illetve önérzetük ápolása miatt. Ezt viszont sokan ki is használják, valakit lelki kiskorúságban tartani. Majd mi döntünk helyetted... Olyan ez a függöség, mint megkötözés, és Jézus Krisztus fel akar minket szabadítani ez alól.
Nézzük meg először is identitásunkat az Íge tükrében:
Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 27. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
1Móz 1,26-27
Tehát identitásunkat Istentől kaptuk, élő kapcsolatban Istennel, ami Teremtőnkkel.
Ezt az identitást támadta meg a sátán, amikor azt hazudta: „Olyanok lesztek, mint Isten.”
És az ember? Az ember elbukott....
Nem lett olyan mint Isten, hanem a bűn elszakította Teremtőjétől, identitászavarba került és az első dolga az volt, hogy elbújjon Isten elől. Szégyenkezett, ezért menekült. A legkézenfekvőbb bizonyitéka Isten Szavának ma is: „Meg kell halnod.” - És meg is halunk.
Az ember állapotáról, amikor a Teremtöjétől elszakadt, egyértelmű az Íge!
Zsolt 14,3
Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
Préd 7,20
Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.
Nincs kivétel! Én is közéjük tartozom. Pál apostol is ide sorolja magát:
Nem azt monja, hogy voltam, hanem vagyok...
15. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én.
DE! Itt jön a hatalmas fordulat:
16. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, a kik hiendenek ő benne az örök életre.
17. Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.
1Tim 1,15-17
Tehát:
Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket!
Isten kimondhatlan és megfizethetetlen árat fizetett azért, hogy teremtményével megbéküljön, és visszaállítsa azt a kapcsolatot, amelyre teremtette az embert.
Van-e jó ember egyáltalán?
Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 19. Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten.
Lk 18,18-19
Jézus Krisztus tökéletes volt és mégis elutasítja, hogy jónak nevezzék.
És én???? Nem vágyok-e sokszor arra, hogy elismerjenek és jónak tartsanak?
Ebben a gondolatban a kisértő hangját vélem kivenni: „Olyanok lesztek, mint Isten...”
Tehát, ha jónak tartom magam, olyan akarok lenni mint Isten, pedig egyedül csak Ö lehet jó.
Identitásunkat nem az önbizalomban találjuk meg, hanem az Istenben vetett bizalomban.
A környezettől való függőséget eléggé reálisan írja le Isten Szava:
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
Jer 17,5
Nem szépíti a szituációt... Kemény, de így van!
A Példabeszédekben pedig szembe állítja a kettőt:
Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
Péld 29,25
Aki nem az emberekben bízik, nem is sértödik meg, és nem botránkozik meg egyhamar...
Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. 10. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. 11. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.
Jak 5,9-11
Számtalan helyen kapunk eröteljes bátorítást az Ígében:
3. Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
4. Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
5. Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
6. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
Zsolt 42,3-6
Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.
Jn 16,33
Jézus Krisztusban hit által újjászülettünk, és helyre ált a kapcsolat Istennel, és megkaptuk azt az identitást amelyben megtaláljuk értékünket: Isten gyermekei lettünk!
Tehát identitásunk Jézus Krisztusban rejlik és nem önmagunkban!
Mit érne az ág, gyökér nélkül? A gyökérben van értéke az ágnak, gyökér nélkül elszárad és kivágattatik. A szent gyökértöl lesznek az ágak is szentek, és így értékesek.
Róma 11,16-36
Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. 17. Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, 18. ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19. Azt mondod erre: "Azért törettek ki azok az ágak, hogy én beoltassam." 20. Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! 21. Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. 22. Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. 23. Viszont ha ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. 24. Hiszen ha te levágattál a természetes vadolajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba! 25. Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, 26. és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: "Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, 27. és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket." 28. Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, 29. hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. 30. Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31. úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. 32. Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. 33. Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! 34. Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? 35. Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" 36. Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.
Jn 15,1-11
"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. 7. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 8. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek." 9. "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. 10. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. 11. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen."
Ha viszont Istenben és Jézus Krisztusban van az értékem, akkor nincs helye az önérzeteskedésnek, a sértődéseknek, a gubbasztásnak, az önsajnálatnak, a depressziónak, hanem teljes lesz az örömünk, mint azt éppen olvastuk.
Akinek pedig teljes az öröme Jézus Krisztusban, annak nincsennek identitászavarai, sértett önérzete, hiszen tudja:
20. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21. Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.
Gal 2,20-21
Tehát Önbizalom: nulla! Keresztre van feszítve!
Tudom, hogy semmit, de tényleg semmit nem tehetek Nélküle! Ha ebbe belegondolunk, akkor füstbe száll minden önmagunkba vetett bizalmunk!
Bizalmam Istenben és Krisztusban van!
18. Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
Zsolt 37,18-19
Aki Istenben bízik, nem szégyenül meg soha! Ez adja nekünk a stabilitást az életben, itt találjuk meg igazi identitásunkat! Az emberekben és önmagunkban is csalódhatunk, de Istenben soha!
Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."
Jn 16,33
Nem ígér Jézus Krisztus egy problémamentes életet itt a világban... Söt, mit mond Péter apostol?:
6. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
7. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.
8. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:
9. A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.
10. A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká,
11. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
1Pt 5,6-11
De mi van akkor, ha valaki eltévelyedett??? Mi van, ha a perifériára került, mert nem felelt meg a gyülekezet elvárásainak. Sajnos némely felekezet már megszégyeníti a farizaeusokat az emberi törvények felállításában. Fölülírják Isten Ígéjét.
A legborzasztóbb, hogy olyan szellemi nyomást gyakorolnak a báránykákra, hogy némely teljesen indentitászavarba kerül, és lelkiismereti meghasonlást szenved, ahelyett, hogy azt tennék amit Jézus mondott:
Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
Lk 15,4
A tékozló fiú is gyermeke volt az Atyának. Engedetlen volt és tékozolt... Ki kellett volna zárni az örökségböl, legalább is így gondolkozik némely keresztény vezetö. De mit is tett az Atya? Várta, várta és várta, mert neki értékes volt ez a fia is. Nem dobta utánna a gyeplüt, mondván: Ki mit vet, azt aratja. Várt, hogy befogadhassa újra a gyermekét! És mekkora volt az öröm, amikor hazatalált!!!
Igen ilyen a mi Mennyei Atyánk!
Testvérek, tökéletesek itt a földön nem vagyunk.... De valahol bizonyos értelemben mégis igen....
12. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.
13. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:
14. De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.
15. Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk:
Fil 3,12-15
Tehát igyekezzünk elérni a célt.....
Őbenne és Őelötte értékesek vagyunk!
De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 2. Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 3. Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!...
Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 5. Ne félj, mert én veled vagyok!
Ézs 43,1-5
Ha pedig az Örökkévaló azt mondja nekünk, hogy megváltott, szeret és drágának, becsesnek, azaz értékesnek tart minket, akkor higyjük el teljes szívünkből azt!
Izrael Szentje, a mi Istenünk formált minket, nevünkön szólít Övé vagyunk!
Nincs és nem is lehet ennél nagyobb bátorítás:
Ne félj, mert én veled vagyok!
-
Drága Áldott Erzsikém!
nagyon nagy áldás volt számomra az estéli tanítás!
és ha megengeded én ki másolnám magamnak , :?:
nagyon nagy igazságokat mutatott meg az ÚR ezeken az igéken keresztül!!:.15 Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én1.6. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, a kik hiendenek ő benne az örök életre.
17. Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.
1Tim 1,15-17
Nagyon szépen köszönöm!! és hálás vagyok nagyon hogy napról napra épülünk a skype alkalmakon, !
:2smitten:
-
Drága Ildikóm!
Legyen az ÚRé a dicsöség, mert Ö helyezte a szívemre a gondolatokat.
Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
38. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
39. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
40. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
Jn 6,37-40
:ima02: :pasztor05:
-
Ferenc testverem! Hianyolom a szombat esti Skype alkalom hang es szoveg anyagat! :062:
Mi tortent? :03:
:2smitten:
-
Bocsássatok meg Testvérek, az elmaradásom mielőbb pótolni fogom...
-
Bocsássatok meg Testvérek, az elmaradásom mielőbb pótolni fogom...
Hát akik csak egy picit belelátnak a szolgálatodba, tudják hogy nagyon elfoglalt ember vagy, és a szabadidődet is az Úrral töltöd. Úgyhogy nincs miért magyarázkodni, nekünk semmiképpen sem, az Úr meg ismeri a szivedet.
-
Ha most megkérdeznék tőlem hogy ki a példaképem, köztük lennél Te is. Az évek folyamán két embert tartottam példaképnek, az egyik a Continental Singers magyaroszági vezetője volt, Tornay András, nála jobb vezetővel még soha életemben nem találkoztam, a karnagy tanárom Oláh Gábor aki egy csodálatos ember és tanár, alázatos szivű és nagyon áldott, telve az Úr szeretetével. Most van újabb, tanitói szolgálatban, álhatatosságban, kitartásban, alázatosságban és Isten által felkent bölcsességben pedig Te. Úgyhogy nagy kincs vagy Te itt ezen a fórumon, nem véletlen hogy szivesen látnálak itt is a szolgálatban...tudod:
JÖVŐRE JERUZSÁLEMBEN!
-
Bocsássatok meg Testvérek, az elmaradásom mielőbb pótolni fogom...
Turelmesen varok akkor testverem. :angel2:
Az Ur legyen veled es csaladoddal.
:2smitten:
-
Ismerni-Befogadni-Egyélenni! (1-rész.)
Ábrahám magvai-avagy: Identitás zavar a hívők köreiben.
Az Örökkévaló Igéje: Malakiás próféta könyve 4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ebben a Próféciában teljességgel három figyelmeztetés hangzik el az Örökkévalótól: 1; "Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül."
Mi Mind tudjuk, hogy Mózes a Hóreben az általunk "Tíz parancsolatnak" nevezett Micvákat vette át, majd ezek után a voltak a figyelmeztetések, amelyek a Parancsolatok megtartására intettek! Ilyen pl.:enjaz : 5Móz 27,26
Átkozott, a ki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen! Csak az egyértelemre jutás kedvéért: Az V.Mózes 27,15-25-ig a "Tízparancsolat" ellen vétők átokraadását tárgyalja! (Egyebekben ez így hangzott el a bevonulás után az Ebál hegyen!)
Ám Mózes utolsó intelme így hangzik:
Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
És Igen: Itt is a Micvák megtartására buzdítja azokat, akik e néphez tartoznak! Hiszen az is meg van írva: 4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik. / ez pedig azt jelenti, hogy az Örökkévaló, már jó előre gondoskodott azokról, akik bár születésre nézve nem, de hitre nézve a Zsidók közé számláltatnak! És az hogy Hitre nézve közéjük számláltatnak, eleve kizárja a behelyettesítés gondolatát.../
Ez Tehát, A Törvény és a Törvény ereje! Törvény adás, és a figyelmeztetés az abban való megmaradásra!
Beszéljünk egy sokak által meg nem értett dologról is ezzel kapcsolatban... Többször hallottam ezt a kérdést: Ha Isten nem változik, akkor miért volt a törvény adás idejében: Halál büntetés? Bevallom sokáig én sem értettem ezt teljességgel, ám Isten kegyelméből mára már tudom! Az előjel gyanánt adatott!
Aki vét a törvény ellen, az elveszik! Ez ennyire egyszerű! Ha Isten Igéjét figyelmen kívül hagyja valaki, annak nincs menekvés! Erről így nyilatkozik Pál:Rm 2,12
Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg.
A Törvény tehát örök, hisz az aki adta: Örök! ez a neve is, hisz Önmagát nevezte így: "Echje" tehát "Vagyok" / Ide nemsokára visszatérünk még/ Ám azt a szót hogy "Vagyok", mindenkor jelen időben mondjuk! ez a szó maga a jelen!!! Tehát: Örökkévaló! és ez már nem is egy szó!!!! Ez innetől a Teremtőnk neve!
/FIGYELEM!!! ERRE MOST NAGYON FIGYELJÜNK, MERT A MOST KÖVETKEZENDŐK ÉLETET ÉS HALÁLT JELENTENEK!!!/Próbáljuk összefoglalni, egyszer s mind más névvel nevezni a törvényt. hisz az hogy "Törvény" akkor ha nem értjük mi ez, és honnan ered, Akkor egyfajta nyomást helyez ránk... olyan mintha "szolgálatra szorítana"
/ MOST NAGYON FIGYELJÜNK!/
Tehát: Keressük meg az eredeztetőt, hogy ráismerjünk a végkifejletre!
Ez a "Törvény" nem egy újkeletű dolog, hanem egy előre elkészített és előre megjövendölt "útnak"-"Királyságnak"-"GYŐZELEMNEK" a BEKÖSZÖNŐJE-BELÉPŐJE!
Azt mondtam: Előre megjövendölt...
Hol van hát ez az ígéret az előzőekben?
Nos: Pontosan ott ahol mondtam is: Mindjárt a legelején! Ott ahol minden elkezdődött!
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5.
És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6.
És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7.
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8.
És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9.
És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10.
És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11.
Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12.
Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13.
És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14.
És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15.
És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16.
Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17.
És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18.
És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
Mindebből világosan kitűnik: A Világító testek csak a harmadik napon lettek teremtve, Tehát a világosság mindenek előtt már ezek nélkül is megvolt!
Erről beszél maga Jézus is:Példa beszédek könyve, 8,17.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20.
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28.
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Ennek az Uralomra jutásáról-felemelkedéséről is itt beszél az Örökkévaló:
1Móz 3,15
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Tudjuk pedig, hogy minden test ami erre a világra születik, a férfiú magva! Ám itt az asszony magváról szól, tehát ez a szűzfogantatás igéje!
Tehát előjele annak hogy ez amiről beszélünk, Természet feletti módon jön el erre a világra!
Ugorjunk térben és időben, és lássuk az Ígéretek beteljesedésének kezdetét:
Mózes I. könyve 15. rész
1.
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5.
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Ez tehát a szövetség kötés! És ebben a történetben, szintén három megfigyelni való van elrejtve: 1; Ábrahám nem zsidó volt... 2; megszámlálhatatlanul megsokasítja őt az Örökkévaló...3; Nem Ábrahámmal köti a szövetséget az Úr!
Ábrahámról tudjuk hogy nem Izraelita volt, hiszen az ő dédunokáját nevik majd Izraelitáknak...(még az sem mindeggy, mely ág dédunokája)
Ez számunkra azt jelzi: Bár ki csatlakozhat Ábrahámhoz! Tehát: Bár ki lehet az ő magva az Igéret szerint! (MONDOM, AZ ÍGÉRET SZERINT!) Hiszen Ábrahámnak két fia született! Az első a szolgálótól Hágár-tól. Pál egy roppant érdekes dologra hívja fel a figyelmünket ezzel kapcsolatban, bár ezidáig valamiért ez felett elsiklott a figyelmünk... (sajnos nem csak ez felett!) Galata 4,22.
Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.
23.
De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.
24.
Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szűlő, ez Hágár,
25.
Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
26.
De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
27.
Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.
28.
Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.
Tehát értsünk szót: Hágár Egyiptomból való volt, Tehát a szolgaság földjéről származott!(I.Mózes 16,1) Egyiptom akkori neve :Miczráim-volt, ez pedig Khám fia volt.(I.Mózes 10,6) Khám pedig apja volt Kanaánnak is, akiről tudjuk mit tett, és mit vont azzal a maga nyakába...
Jeruzsálemről pedig így szól az Isteni kinyilatkoztatás:Ésaiás próféta könyve 4. rész
1.
És ama napon az Úrnak csemetéje ékes és dicsőséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes Izráel maradékának.
2.
És lészen, hogy a ki Sionban meghagyatik, és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik, minden, valaki Jeruzsálemben az élők közé beiratott.
3.
Ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát, és Jeruzsálem vérét eltisztítá belőle az ítélet lelkével, a megégetés lelkével:
4.
Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen oltalma lészen;
5.
És sátor lészen árnyékul nappal a hőség ellen, s oltalom és rejtek szélvész és eső elől.
Ezek után Hágár leszármazottjáról ezt mondja az Úr: I.Mózes 21,9.
Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
10.
Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11.
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
12.
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
13.
Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
Ám pont ebben láthatjuk azt, hogy az nem elég hogy Ábrahám leszármazotta valaki... Hiszen erről beszélt a Bemerítő is, és később maga az Úr is bizonyságot tett erről. ( de ezt majd később)
A Fontos hogy az ígéretek szerint legyünk a magva! Hiszen ez hogy Jichak, jelenti azt hogy kinevet... és mit nevet ki? hát a szolgaságot! Vagyis a megszabadultak nevetéséről szól az Isteni kinyaltkoztatás! Zsoltárok könyve 126. rész
1.
Grádicsok éneke.
Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
2.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
3.
Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
4.
Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
5.
A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
6.
A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.
Folyt.köv...
-
Ismerni-Befogadni-Egyélenni! (2.rész)
...
Na és hogyan lessz a szolgaság siralmából nevetés és öröm? : I Mózes 15,12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
Tehát az Isten szava szerint, mintegy az Isten ígérete szerint lesz ez! Megmondta előre!
A következő pont a szövetségkötésben (I Móse 15) amir érdemes felfigyelni: I Mó.15,17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Vagyis az, hogy nem Ábrahámmal köti a szövetséget Isten! De akkor kivel? Nos ahogyan az Ige mondja:"ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között."
A " Füstölgő Kemence" beazonosítható, hiszen: 2Móz 19,18
Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
A tüzes Fákjára is ráismerünk: Ézs 62,1
Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
Ez Héberül így hangzik: Lö mán Cion lo echese,u lömán Yerusalaim lo echeskot,ád jecé kánogáh cidkáh vi YESSUÁTÁH KELAPID i bár.
Vagyis a lényeg: Yessuátá= Szabadítása... Kelapid= Fáklyaként! Vagyis a Szabadító mint Fáklya... A Szabadító= Yessua= Jézus!
Tehát: Jézus által lehet az ígéreteket örökölni! Jézus által lehet e szövetségnek részesévé lenni! Csak JÉZUS ÁLTAL!
Mit jelent ez? Nos az eddigiek fényében kijelenthetjük: Jézus az Isten Igéje! (János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;)
Jézus a SZÖVETSÉG IGÉJE!!! (Ézsaiás 30,18.
S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
19.
Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;
20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
22.
És megútáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: ki innen! szólsz nékik.
23.
És ad esőt a magra, a melylyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon.)
A Szövetség igéjét nevezzük így: TÖRVÉNY! Hiszen Ő maga mondja: Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Ámde abban megeggyeztünk már: Rm 3,20
Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.
Vagyis a törvény szolgasága nem vezet Üdvösségre... Akkor hogyan is van ez? Nos Jézus is ezt mondja, bár mennyire meglepő: Jn 8,35
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
De ezek után ezt mondja: Jn.15,14.
Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15.
Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
És most a kulcs ennek megértéséhez: Jn 17,8
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
Egyben ez a magyarázata a Jn.1,12-nek is: 12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Tehát a kulcs a megértéshez a MEGISMERÉS! Jézus mondja:Jn 8,32
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Mi, vagy sokkal inkább ki az Igazság? Jézus ezt mondja:Jn 17,17
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság...
Ám az " ISMERNI" szó sem azt jelenti ma amit jelentett egykor! Hogy megértsük a jelentését, lássuk egy pár példát.
1Móz 4,1
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
1Móz 4,17
És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.
1Móz 4,25
Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain.
... Mt.1,23.
Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.
24.
József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.
25.
És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.
tehát az ISMERNI jelentése: EGGYÉ VÁLNI! Hiszen: 1Móz 2,24
Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
Ahogyan azt Pál is tanítja: Ef.5,20.
Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.
21.
Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében.
22.
Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.
23.
Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.
24.
De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben.
25.
Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;
26.
Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az íge által,
27.
Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.
28.
Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti.
29.
Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat;
30.
Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók.
31.
Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté.
32.
Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.
Tehát akkor mégegyszer: Megismerni= Eggyéválni! Pál így beszél a továbbiakról: Gal 4,9
Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?
Azért mondom hogy a "továbbiakról" Mert írva van: Rm 2,12
Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg.
Ha tehát nem ismerjük a szabadságot, avagy úgy élünk mint akik nem szabadok az Igazság ismerete által, akkor tehát szolgai állapotban vagyunk!
Ha ez így van, akkor nagy baj van, hisz írva van: 2Pt 2,21
Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.22.
De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.
Hiszen írva van: Rm 8,15
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!16.
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17.
Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
Akkor hát lássuk a félelmetes előképet:
János 8,12.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
13.
Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
14.
Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
15.
Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
16.
De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
17.
A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18.
Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
19.
Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20.
Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
21.
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22.
Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23.
És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24.
Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
25.
Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek.
26.
Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
27.
Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
28.
Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
29.
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30.
A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Ha Őt valaki NEM ISMERI-Ő SEM ISMERI AZT! AKKOR AZ AZ EMBER MENTHETETLENÜL EL FOG VESZNI!
NEM MENT MEG SENKIT RAJTA KÍVÜL MÉG A SZÁRMAZÁSA SEM! ( Mt.3,9.
És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.)
Jézus ezt mondja:Mt 7,23
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Mentsen Isten ettől a kijelentéstől minket!
Azokra akik Ábrahám hitében megeggyezve követik Istent, így szól az Úr:Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23.
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24.
Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25.
Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26.
És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Most pedig térjünk vissza tehát a kezdő Igéhez: Malakiás próféta könyve 4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Most pedig lássunk és értsünk: Lukács Evangyélioma 1. rész
1. Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2. A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3. Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4. Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
8. Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9. A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10. És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
11. Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
12. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15. Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
Majd ezek után: Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
7. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
Csak hogy értsük: A Bemerítő nem a hozzáérkezőket küldi el, hanem az önigazultakat. Akik a bűneik tudatában, őszinte bűnbánattal érkeztek hozzá, azokat bemerítette!
Akik pedig önigazultak voltak önmaguk előtt, azoknak ezt mondta: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.”
Vagyis: Ha nektek sikerült megoldani a lehetetlent, azaz a bűneitekből sikerült kitisztítanotok magatokat, akkor a gyümölcstermés is biztosan sikerülhet…
Mi mind tudjuk: A Gyümölcsöket nem mi izzadjuk ki, nem mi teremjük, hanem Isten teremti bennünk!
De János így folytatja a képmutatóknak intézett beszédét: Mt 3,9
És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
Tehát: NEM ELÉG TUDNI! NEM ELÉG TESTBEN ISMERNI! Ezt prezentálja számunkra Pál is: 2Kor 5,16
Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
Ugyan is szintén Pál mondja: Gal 5,25
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
Hiszen az újjászületésünk Lélekben történt! Léleknek teljességével kell Istent Ismerni!
Figyeljünk csak mit mond Jézus: Jn.4, 19.
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20.
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
ÁMEN.
-
Áldott Testvéreim. Köszönöm a türelmeteket, a hanganyag is elkészült, már küldöm is azoknak akik kérték...
-
:igen:
Áldott testvérem ! nagyon köszönjük!!! az Úr áldjon meg érte!! :028: :026:
-
Malakiás próféta könyve 4. rész
1.
Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2.
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3.
És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Mielőtt Elijahu-ról ejtenénk pár szót, olvassuk eme prófécia beteljesedését:
Lukács Evangyélioma 1. rész
1.
Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2.
A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3.
Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4.
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5.
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6.
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7.
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
8.
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9.
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10.
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
11.
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
12.
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
13.
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14.
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15.
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16.
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17.
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
Azt pedig, hogy valóban a Bemerítő volt az aki Elijáhu lelkével bírt,nem csupán Gábriél kijelentéséből tudjuk, hanem maga az Úr is bizonyságot tett róla:
Mk.9,
11.
És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
12.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
13.
De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.
/ Ugye itt már Jánost kivégezték/
Ámde máshol is bizonyságot tesz róla:
Mt.11,7.
Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8.
Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9.
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10.
Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11.
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12.
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13.
Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14.
És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15.
A kinek van füle a hallásra, hallja.
Így tehát megbizonyosodtunk az felől, hogy valóban a Bemerítő volt az aki Élijáhu lelkével eljött a prófécia szerint, hogy megkészítse az utat Yessua előtt!
Lássunk egy szintén ide utaló próféciát:
Ésaiás próféta könyve 40. rész
1.
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2.
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
3.
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4.
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5.
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6.
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
7.
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
8.
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
Ezen írások összegzéseként, Három dolgot kell megvizsgálnunk, és egy tanítást kell befogadnunk és megértenünk...
1; Ki volt Illés?
2; Mi volt az ő szolgálata?
3; Mi lett vele-hol van ő most?
Ezen kérdések azért fontosak, mert valamiért az Örökkévaló mégiscsak őt választotta ki.
Lássuk először a tanítást: Illés szolgálatáról bizonyos hogy sokat olvastunk... Prófétált,és sok csodát tett. Lukács evangéliumában is azt olvassuk, hogy az ígéret szerint a Bemerítő, Illés lelkével és erejével szolgál majd... Azután a Bemerítő történetében valamiért mégsem látjuk a csodákat-jeleket, amit ma sokan így neveznek: ERŐ! Ám nem csak mi nem látjuk, hanem akkor sem látta senki, hiszen így szóltak felőle:Jn 10,41
És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
Tehát van a Bemerítőre vonatkozóan az Isteni kijelentések, és van a szembesülés azzal hogy az amit ma erőnek mondanak-( gondolnak)…, valahogy mégsem volt látható...
A Tanítás pedig az, ahogyan azt Pál mondja:2Kor 4,18
Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Az erő tehát, nem egyenlő a csodákkal...
Attól hogy valaki nem tesz csodát, az nem azt jelenti hogy erőtlen!
Akkor a kérdések:
Élijahu, egyszerű ember, egyszerűsége áthatja az életét. Ez megjelent az életvitelében is. Nem volt gazdag, és nincs semmi szemmel látható oka annak, hogy miért őt választotta az Úr Prófétájának. Hitében kompromisszumokat nem köt, és nem is enged! Az Úrral való kapcsolata soha nem gyengült meg, soha egy pillanatra sem veszítette szem elől az Urat! Kijelenthetjük:HITÉBEN ERŐS! És egyben ez az ő titka! a hitében van az ereje!!!
Biztosan feltűnt nektek, hogy róla nem múlt időben beszélek...Ez nem véletlen! A II.Kir.2,11 szerint elragadtatott,tehát ez eddig halált nem látott!Bár a Bemerítő bírta az Ő lelkét, ám a lélek halhatatlan, tehát csak a Bemerítőt végezhette ki Heródes! (Mt,14) Mégpedig azért van ez így, tehát hogy Elijahu még él, mert az ő szolgálata még nem járt le! ( úgy is mondhatnám: köztünk van!)Ám hogy a prófécia beteljesedjen, az ő testi életének is eljön a vége, mégpedig kivégzés által...
A Próféciák pedig: Zsid 9,27
És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet. Tehát neki is meg kell "kóstolnia" a halált.
A Másik prófécia: Jel.11,1-12. Ott ugye két tanubizonyságról van szó, és ha ezen a vonalon gondolkodunk, akkor ugye nem is lehet vitás ki a másik? Csak két ember ragadtatott el életében...
Az imént azt állítottam: Illés az ő hitében volt erős, és ebben soha nem ingott meg! Olvastuk mind, az I Királyok 19-ben, hogy Illés bújkálni kényszerült, és erre hivatkozva hallottam már azt, hogy ez Illés elgyengülését bizonyítja... Hááááát NEM! Mert ha egy hívő meggyengül, akkor mintegy "visszacsúszik" a világba... Illés ezzel szemben a városok zaja, és a világ kínálta kívánságok helyett, a sivatagot választotta, és oda menekült, mintegy: Csak Isten, és csak én...
És az érdekesség kedvéért, pontosan ez történt a Bemerítővel is! ( Luk.7,18-) Nem a hitük ingott meg, nem Isten elől rejtőztek...Éppen ellenkezőleg! HOZZÁ MENEKÜLTEK!
Próbáljuk összefoglalni és megnevezni az ő szolgálatát:
Illés minden cselekedetével-szavával, Istenre hívta fel a figyelmet! Ez volt minden mondanivalójának a lényege.
Ám nem csupán ennyi a szolgálata...
Azok felé, akik bánták a bűneiket,akik reményt vesztettek voltak... segítő és megértő volt! ( I.Kir.17,9-24)
Akik önmaguk előtt igazak voltak, azokkal akik erősek voltak, azokkal kemény volt: (II.Kir.1,1-15)
Na akkor most lássuk Illés lelkével hogyan szolgált a Bemerítő:
Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
7. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
9. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
10. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
Tehát: Akik vallást tettek a bűneikről, vagyis bűnbánattal telve mentek hozzá, azokat feszabadította.
Ám akik önmaguk előtt igazak voltak, azokat szembesítette a hazugságukkal!
Mert ha valaki önmagát meg tudja igazítani, annak a gyümölcstermés már nem lehet nagy feladat!
Mert azok akik elismerik hogy kegyelemre van szükségük, azok tudják azt, hogy gyümölcsöt csak és kizárólag Isten teremhet bennünk!
Lássuk csak Ézsaiás 40,3-4-es versét: 3.
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4.
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
/ egyebekben ezt mondta magáról a Bemerítő is (Mt.3,3).../
De mit is jelent ez? Nos: Gyertek ki a világból, gyertek ki a pusztába! A lesujtottakat erősítsétek- ( vagyis a vers szerint:"Minden völgy fölemelkedjék...") az erőseket-önigazultakat pedig "segítsd" lejjebb szállni! ("minden hegy és halom alászálljon... ")
A tévelygő utakat semmisítsd meg,és a tévelygőket térítsd vissza az Úr utjára! ("és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.")
Ám mi van ha ez a szolgálat nem teljesedik? mi lenne e szolgálat nélkül? mi lenne ha a kiáltó szó süket fülekre találna?
Nos ahogyan a próféta mondja: Ézsaiás 8,20.
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
De hogyan lesz ez a mai napra szóló "tanítás"? hogyan lesz ezekből mai kijelentés?
Nos áldott Testvérek, ugye mi ebben a percben is az Úr visszajövetelét várjuk... NOS AKKOR KÉSZÜLJÜNK!
-
Testvérek, A hanganyag erről is elkészült és megy...
-
Köszönöm drága Testvérem ezeket a nagyon mély tanításokat. Mivel szerdán késtem, így most itt elolvashattam, és így az áldás részese lehettem.
http://www.youtube.com/watch?v=x-eHCxMM3PI#ws (http://www.youtube.com/watch?v=x-eHCxMM3PI#ws)
:ima02:
-
Bar turelmesen de nagyon vartam mar ugy az irasos anyagot,mint a hanganyagot. Koszonom testverem.
:2smitten:
-
Az Itelkezesrol
Roma14-ik resz
1.A hitben erotelent fogadjatok be,nem itelgetven velekedeseit.
2.Nemely ember azt hiszi,hogy mindent megehetik;a hitben erotelen pedig zoldseget eszik.
3.Aki eszik,ne vesse meg azt ,aki nem eszik;es aki nem eszik,ne karhoztassa azt aki eszik.Mert az Isten befogadta ot.
4.Te kicsoda vagy,hogy karhoztatod a mas szolgajat?Az o tulajdon uranak all vagy esik.De meg fog allani,mert az Ur altal kepes,hogy megalljon.
5.Emez az egyik napot kulonbnek tartja a masiknal;amaz pedig minden napot egyformanak tart.Ki-ki a maga ertelme felol legyen meggyozodve.
6.Aki ugyel a napra,az Urert ugyel;es aki nem ugyel a napra,az Urert nem ugyel.Aki eszik,az Urert eszik,mert halakat ad az Istennek;es aki nem eszik,az Urert nem eszik,es halakat ad az Istennek.
7.Mert kozulunk senki sem el onmaganak,es senki sem hal onmaganak:
8.Mert,ha elunk,az Urnak elunk;ha meghalunk,az Urnak halunk meg.Azert akar eljunk,akar haljunk,az Urei vagyunk.
9.Mert azert halt meg es tamadott fel es elevenedett meg Krisztus,hogy mind holtakon mind elokon uralkodjek.
10.Te pedig miert karhoztatod a te atyadfiat?avagy te is miert veted meg a te atyadfiat?Hiszen mindnyajan oda allunk majd a Krisztus iteloszeke ele.
11.Mert meg van irva:Elek en,mond az Ur,mert nekem hajol meg minden terd,es minden nyelv Istent magasztalja.
12.Azert hat mindenikunk maga ad szamot magarol az Istennek.
13.Annakokaert egymast tobbe ne karhoztassuk: hanem inkabb azt tartsatok,hogy a ti atyatokfianak ne szerezzetek megutkozest vagy megbotrankozast.
14.Tudom es meg vagyok gyozodve az Ur Jezusban,hogy semmi sem tisztatalan onmagaban:hanem barmi annak tisztatalan,aki tisztatalannak tartja.
15.De,ha a te atyadfia az etelert megszomorodik,akkor te nem szeretet szerint cselekszel.Ne veszitsd el azt a te eteleddel,akiert a Krisztus meghalt.
16.Ne karomoltassek azert a ti javatok
.17.Mert az Isten orszaga nem eves,nem ivas,hanem igazsag,bekesseg es Szent Lelek altal valo orom.
18.Mert aki ezekben szolgal a Krisztusnak,kedves Istennek,es az emberek elott megprobalt.
19.Azert tehat torekedjunk azokra,amik a bekessegre es az egymas epulesere valok.
20.Ne rontsd le az etelert az Isten munkajat.Minden tiszta ugyan,de rossz annak az embernek,aki botrankozassal eszi.
21.Jo nem enni hust es nem inni bort,sem semmit nem tenni,amiben a te atyadfia megutkozik vagy megbotrankozik vagy erotelen
.22.Teneked hited van: tartsd meg magadban Isten elott.Boldog aki nem karhoztatja magat abban amit helyesel.
23.Aki pedig ketelkedik,ha eszik,karhoztatva van,mert nem hitbol eszik.Ami pedig hitbol nincs,bun az.
A felolvasott igeresz,Palnak a Romaban elo keresztenyekhez irt levelebol van. Abban az idoben,Romaban,eltek zsidok es poganyok egyarant. A megalakult gyulekezetben tehat kulonbozo hatterbol es kulonbozo kulturabol jott emberek voltak. A kozos az volt bennuk,hogy mindannyian ujjaszuletett,tehat megtert emberek voltak,akik elfogadtak,hogy Jezus Krisztus,mint az Elo Isten fia,maga a Mesias,akit kulonben a zsidok vartak. Tehat hittel elfogadtak,hogy a megvaltas ota nincs kulonbseg zsido es nem zsido (poganyok) kozott. Tovabba azt,hogy bar szulessen valaki zsido nemzetisegunek,ezzel meg nem lesz automatikusan Isten gyermeke,csak es kizarolag Jezus Krisztuson keresztul kozelithetik meg Istent ok is. Az Ur Jezusnak a kereszten elvegzett megvaltasa ota mar nem a test szerinti Izrael a kivalasztott,hanem a lelki Izrael. Nem testi szarmazas szerint vagyunk Isten gyermekei,hanem igeret szerint,ugyanis Isten azt igerte,hogy Izsakon keresztul tamaszt utodokat. Krisztus pedig Izsak utoda volt. Aki elfogadja Krisztust,mint az Elo Isten Egyszulott Fiat,aki valtsagul adta eletet ertunk bunosokert,igy megbekitve bennunket az Atyaval,valamint elfogadja szemelyes Megvaltojanak Krisztust,az Isten gyermeke. Igy tehat a lelki Izraelhez,azaz Krisztus egyhazahoz tartozik. Maga a szonak,hogy “Izrael”,a jelentese: “Isten vezerel”. Tehat Krisztus egyhazat maga Isten vezeti az O Szent Lelke altal.
Pal,a legtobb levelet ugy kezdi,hogy bemutatkozik,igazolva azt,hogy ki is o tulajdonkeppen. Jezus Krisztus apostolakent mutatkozik be,tehat Jezus Krisztus kuldottekent. Mint tudjuk,Jezus Krisztus az egyhaz feje,tehat,ha valaki az O neveben jon,figyelmeztet,mond vagy int valamire,arra figyelni kell. Nagyon fontos,hogy valaki kinek a neveben jon,mert nagyon sok tevtanito volt mar akkor is es van mai napig a vilagban.
Nem veletlenul beszeltem arrol,hogy kulonbozo kulturalis hatterbol jott emberek alkottak Romaban a Krisztus gyulekezetet. Mindegyik kulturanak megvannak a maguk hagyomanyai,szokasaik,hiedelmeik. Ertelemszeruen bizonyos dolgokban maskent velekednek ezek az emberek meg a legjobb indulattal is. Nos,valami ilyesmi problema volt a romai gyulekezetben is. Enni vagy nem enni valamit,ez a nap,vagy az a nap? Ugy gondolom,hogy ebbol komoly vitak lehettek,ha mar Palnak a tudomasara jutott a dolog es jonak latta,hogy mivel nincs koztuk,irjon nekik egy levelet,ezzel rendbe rakva egy kicsit a kulonbozo nezeteket. A felmerulo problema pedig az itelkezes es a botrankozas volt.
Kerdes,melyik oldalrol kozelitjuk meg ezt a problemat. A szeretet oldalarol vagy egymas gyozkodese oldalrol. Mind a ket oldalon talalunk igazsagokat,de az igazi kerdes az,hogy mi Krisztus akarata?
Isten maga a szeretet. Szeretetbol adta az O Fiat ertunk,a mi buneinkert,hogy altala megmenekuljunk.
Janos3:16 - Mert ugy szerette Isten e vilagot,hogy az O egyszulott Fiat adta,hogy valaki hiszen Obenne,el ne vesszen,hanem orokelete legyen.
Nekunk mindenkeppen a szeretet oldalarol kell megkozelitenunk ezt a problemat. Pal is pontosan ezt tette.
Tehat: ket nezet volt az ottani emberek kozott:1. Enni vagy nem enni hust,koser-e az a hus vagy nem koser?; 2. Egyik nap vagy masik nap a fontosabb?
1.-Itt valojaban nem is arrol van szo,hogy egyenek-e hust vagy sem,hanem,hogy mennyire tiszta a hus. Ugyanis Roma maga pogany varos volt,nem volt kulon vagohid,ahol kimondottan zsido hagyomanyok szerint vagtak volna le az allatokat. Tehat ami hust vettek az akkori piacokon,nem voltak biztosak benne,hogy teljesen koser.
2.- A zsidok a szombat napot tartottak kizarolag fontosnak megtartani,a poganyok kozul jovok pedig bizonyos holdjaras es csillagallas szerinti napokat kulonboztettek meg fontosnak. Akkor ugyanis meg nem volt a vasarnapi nap kijelolve istentiszteleti napnak mint most. Volt holdtolte,ujhold,holdfogyatkozas es ehhez hasonlok.
Valoszinuleg mind a ket kulturabol valok a sajat maguk meglatasat tartottak helyesnek. Csakhogy itt felutotte fejet az itelkezes. Viszont kulonbseg van az itelkezes es a megiteles (velemenyalkotas) kozott.
Mint tudjuk,az itelkezes bun! Hogy miert? Na nezzuk:
1.- Maga az itelkezes megosztja a kozosseget. Minimum ket csoport alakul ki (esetenkent tobb is),ezzel mar megszunt az egyseg es ezzel egyutt oda a bekesseg. Ahol nincs bekesseg,ott egyertelmu,hogy viszalyok vannak. Ilyen ertelemben mas gyulekezetben is voltak problemak,Pal masokat is kellett figyelmeztessen,pl. az Efezusban eloket: Ef.4:1-6
1.Kerlek azert titek en,ki fogoly vagyok az Urban,hogy jarjatok ugy mint illik elhivatasotokhoz mellyel elhivattatok.
2.Teljes alazatossaggal es szelidseggel,hosszuturessel,elszenvedven egymast szeretetben.
3.Igyekezven megtartani a Lelek egyseget a bekesseg koteleben.
4.Egy a test es egy a Lelek,mikeppen elhivastoknak egy remenysegeben hivattatok el is;
5.Egy az Ur,egy a hit,egy a keresztseg;
6.Egy az Isten es mindeneknek Atyja,aki mindeneknek felette van es mindenek altal es mindnyajatokban munkalkodik.
2.- Ha megitelunk valakit,azzal egyben azt is kifejezzuk,hogy felette allunk,legalabbis hitben. Tehat nem tartjuk a masikat magunkkal egyenrangunak. Ez pedig nagyon nem helyes! A Roma12:10-ben irja is Pal,hogy:
Atyafiui szeretettel egymas irant gyongedek; a tiszteletadasban egymast megelozoek legyetek.
Ilyen ertelemben a Filippi gyulezetbe levoket is intette,hogy: Filip.2:3.
Semmit nem cselekedven versengesbol,sem hiabavalo dicsosegbol,hanem alazatosan egymast kulonbeknek tartvan ti magatoknal.
3.- Aki itelkezik,az mintha biro lenne,megiteli,eliteli testveret marpedig itelni csak Istennek van joga es hatalma. Aki mar itt itelkezik az nem veszi komolyan Istent,azt,hogy egyszer mind meg kell alljunk az Igaz Biro elott.
4.- Aki itelkezik az nagyon jo eszkoz lesz az ordog kezeben,akirol tudjuk,hogy egyaltalan nem arra torekszik,hogy mi szeretetben,bekessegben eljunk egyutt,annal inkabb az ellenkezojere. Pal a Galacia belieknek ir is errol: Galatak5:15.
Ha pedig egymast marjatok es faljatok,vigyazzatok,hogy egymast fel ne emesszetek.
5.- Mi tortenik meg,ha itelkezunk?
a.- addig se rollam van szo,amig mast itelgetek. Meg veletlenul kitalal derulni rollam valami,ami esetleg rejtve akarom,hogy maradjon.
b.- magaban hordoz egy rejtett dicsekvest es gogot,azaz:” en jobban,helyesebben csinalom mint o” vagy “job vagyok mint o “ ,esetleg “en ugy sose csinalnek”.
6.- Az itelkezes magaban hordozza a pletykasag bunet is. Altalaban a mas nezeteket vallo embereknek,a hata megett szeretunk beszelni,velemenyezni szokasait,gondolkodasmodjat,cselekedeteit. Akar mar odaig is elmehet a dolog,hogy keressuk benne a hibat. Marpedig az kiben nincs? Roma3:23.
Mert mindnyajan vetkeztek,es szukolkodnek az Isten dicsosege nelkul
Megitelni,avagy velemenyt alkotni azt lehet,sot kell is. A Biblia ismeretevel megtudjuk itelni mi helyes es mi nem. Ezt Jezus is tette,megitelt egy kijelentest,egy helyzetet. Csak egy peldat emlitenek itt,de nagyon sok hasonlo van: Mate16:22-23.
Es Peter elofogvan ot,kezdde feddeni,mondvan: Mentsen Isten,Uram! Nem eshetik ez meg te veled. O pedig megfordulvan,monda Peternek: Tavozz tollem satan;bantasomra vagy nekem;mert nem gondolsz az Isten dolgaira,hanem az emberi dolgokra.
Itt ugye az Ur Jezus megiteli Peter mondatat,vele egyutt a helyzetet,azt,hogy az amit o tesz a nem helyes hozzaallas. Ne emberi modon gondolkozzon,hanem lelki modon,ugyanis par igeverssel elobb,Peter az aki megvallja,hogy:
Te vagy a Krisztus,az elo Isten Fia. Mate16:16.
Csakhogy meg nem volt vilagos lelki latasa a dolgok,tortenesek felol. De amint latjuk,az Ur Jezus itt egyenesen Peterrel beszel,neki mondja el amit akar es nem pedig a hata mogott,Peterrol beszel masoknak.
Ha biztos vagyok benne,hogy valakit meg kell intenem,meg kell itelnem valamilyen helytelen hozzaallasa miatt,azt mindenkeppen egyenesen az illetovel es feltetlenul szeretettel tegyem meg. Ha valoban Isten gyermekei vagyunk,szeressuk egymast,ugyanis ezzel tarozunk egymasnak. Akiben szeretet van,az felul tud emelkedni a lenyegtelen kulonbsegeken.
A Roma10:4-ben azt olvassuk:
Mert a torveny vege Krisztus minden hivonek igazsagara.
Miert volna rossz az,ha valaki valamit maskepp csinal,ha o meg van gyozodve,hogy neki ugy jo? Ha neki ugy nyugodt a lelkiismerete? Nem mindegy nekem,hogy mas mit eszik,mit iszik vagy melyik napot tartja tobbre a masiknal? Valoban ez kell legyen a fontos nekunk?
Hiszen mindannyian Krisztus gyermekei vagyunk,akkor hat ne azt keressuk,hogy miben kulonbozunk egymastol,hanem azt,mi az ami osszekot bennunket,amiben kozosen egyet tudunk erteni!
Gyakran olyan feladatokat tuzunk ki magunk ele amit nem Isten szant nekunk,marpedig az pusztulashoz vezet. Az egyseg,a bekesseg,az egyakarat pusztulasahoz.
Tehat ne foglalkozzak jelentektelen dolgokkal. Tartsam szem elott,hogy ugyis mindegyikonk maga ad szamot magarol Isten elott. Es amint mar emlitettem,egyedul Isten az Igaz Biro,egyedul Ove a jog,hogy megiteljen bennunket.
Itelkezes helyett inkabb tiszteljuk egymast,jot mondjunk egymasrol,aldjuk egymast ne atkozzuk,keressuk azt ami jo,ami szep,ami peldaerteku a masikban. Higgyuk el,mindannyian tanulhatunk egymastol valamit ami pozitiv es ami epulesunkre lehet. Csak keresnunk kell.
Osszegzes keppen olvassuk ujra az alapigeket,amiben Pal tomoren, velosen, a lenyegre figyelmeztet bennunket is, a Romaba elo keresztenyekkel egyetemben:
Roma 14-ik resz;…..
Ket igeverssel zarnam gondolataimat,mindkettonek mely ertelme van:
1.- Mate7:12.
Amit akartok azert,hogy az emberek tiveletek cselekedjenek,mindazt ti is ugy cselekedjetek azokkal; mert ez a torveny es a profetak.
2.- Ef.2:8-9.
Mert kegyelembol tartattatok meg,hit altal; es ez nem tolletek van;Isten ajandeka ez;
Nem cselekedetekbol,hogy senki se kerkedjek.
AMEN.
-
Nagyon köszönjük Testvérem, az építő üzenetet. Valóban, a lényeg az: NE AZOKAT NÉZZÜK AMIK MEGOSZTANAK, HANEM KERESSÜK AZT AMI EGYBEKÖT... Mert egységre hívott bennünket Isten. Az egyiket erre indítja az Örökkévaló- a másikat arra... Ne egymást bírálgassuk, hanem lássuk meg azt, hogy mindannyiunk vezetésére van hatalma az Örökkévalónak. A Bemerítő sáskát evett mézzel... ( ilyen is van...) nem ítélte ezért őt senki az akkoriak közül. Aki Hívő, az Istennek hívő és nem embernek! Amit az ember szívére helyez az Úr azt tegye, és ne azt amit a többi ember elvár tőle!Aki így él, annak Istentől lesz dícsérete. Aki pedig az emberi elvárásoknak akar megfelelni, ( ezt hívják szélmalom harcnak, mert ez eleve nem sikerülhet...) de ha mégis összejönne, akkor is csak az emberektől nyerne dícséretet és nem Istentől!
Egyebekben az általad tárgyalt Róma 14, még inkább kiszélesedik, ha ezzel együtt tanulmányozzuk az I Kor. 8-at. Még teljesebb lesz azáltal a látásunk erről a kérdésről.
/ ámbár csenedesen megjegyezném, mint ahogy ezt a skype alkalmon is megjegyeztem: nem feltétlenül csak az evésről és a szombatról szólnak ezek az Igék, de minden másról is amit a Hitünk diktál. Az engedelmesség a legfontosabb tulajdonsága a hívőnek! Ebben az engedelmességben pedig sajnos számos esetben, éppen a Testvéri igyekezet a legnagyobb akadály! ezt nevezzük ítélkezésnek-bírálgatásnak...
Érdekes megfigyelni: Számos esetben folytattam beszélgetést Testvérekkel. Szinte teljesen általános, hogy elismerik: "
Nem látom tisztán Isten akaratát az életemre-szolgálatomra vonatkozóan..."
Na de ha ez így van, akkor honnan a bátorság, honnan a tisztán látás, honnan az a biztos tudat, hogy a másik testvér életébe-szolgálatába belszólást-korrekciót eszközölnek?
Most eszembe jut például Támár esete, aki paráznának adta ki magát, sőt... A Saját apósával adta össze magát! ( I Mó.38) Bűneként tulajdoníttatott e ez neki? nem! De vajon mi lett volna, ha nem teszi? Az hogy Israél, Juda törzsével már nem számolna...
Vagy itt van Boáz. Ha ő a törvény szerint járt volna el, akkor nem házasodik össze Ruth-al...( Ruth ugyanis nem volt Israelita...) de ha nem házasodnak meg, nem született volna meg Dávid! ( Ruth könyve) Vagy itt vannak az Apostolok dolgai... ha ők tartották volna magukat keményen a szokásaikhoz, akkor nem beszélhetnénk Kereszténységről, mert soha nem mentek volna be egy nemzetekbeli házába sem...
A Róma 15,4 szerint:Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
De ahelyett hogy tanulnánk a történtekből, Lássuk be Testvérek: arra jutottunk, hogy ha ma élne Pl.Támár simán megköveznénk... ha ma élne Boáz, minimum kizárnánk magunk közül! ha ma élne a Bemerítő, az a minimum hogy kényszerzubbonyt kapna, ha ma Jönne el Jézus...
Értjük ezt testvérek? Bizony sok esetben farizeusabbak vagyunk a farizeusoknál!
Pedig maga Jézus mondja:Mt 5,20
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
De az igazság az: A farizeusok és az írástudók legalább a Szentírást ismerték... ide még sokaknak el kell jutni! csak azután beszélhetnénk a többről...
-
Koszonom a hozzaszolast. Valoban,jo volna egy kicsit alaposabban elgondolkodni ezen a teman.
Esetleg tobben is magunkra ismernenk? Ideje lenne valtoztatni jonehany hozzaallason!
-
Köszönöm, Testvéreim, nagyon elgondolkoztató, amit írtatok...
Úgy valahol most éppen az jutott eszembe (talán mert ma este készíettem a képet az Ígével), hogy mi Isten juhai vagyunk mindannyian, akiknek a Pásztor terelgetésére van szüksége. Maradjunk meg juhként, várva a pásztorolást és ne akarjunk bírák lenni....
:2smitten:
-
A Vég!
Istentől áldott Testvéreim. Amit az alább következő sorokban írok, legyen figyelmeztetés számotokra, és rettenjetek meg! Amiért ennyire észrevétlenül az utunk végére értünk, annélkül, hogy ezt általánosan észrevettük volna. Ahogy erről a Jézustól való prófécia is mondja: Mt.24,37.
A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
38.
Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
39.
És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
Mit is jelent ez? mi az amit nem vettek észre az egykoriak, a múlt népe?
Nem vették észre hogy egy közüllük való ember, távol minden víztől, Hatalmas-addig nem látott méretű hajót készít hosszú hónapokon-éveken át? Dehogynem látták! Csak nem érdekelte őket! Aztmondták biztosan: "ez megbolondult..."
Nem vették észre, hogy az állatok párosával vonulnak a hajó irányába? Dehogynem látták! biztosan érdekesnek is találták a jelenséget... de különösebben, tehát az ok, nem érdekelte őket... fontosabb volt számukra a mindennapok teendői-kihívásai...
Akárcsak ma! ... de erről később.
Most beszéljen Isten Igéje!
Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15.
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16.
Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre...
Ez a prófécia Annak okán "homályos" sokak előtt, mert ez két időre szóló prófécia! Az első idő, a testiesség végét jelzi,és a Lelki Istenimádat kezdetét hirdeti! /1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik./
És ilymódon jut minkét időre szóló előjel TELJESSÉGRE!
Az első, a Testi- a materiális dolgok vége a templom lerombolását jelzi, ami Krisztus után 70-ben le is romboltatik. Erről beszélt több esetben Jézus!
De lássuk azt a próféciát, ami talán a leg szemléletesebben jövendöli a Szövetség első felének végét:
Jn.4,19.
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20.
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Krisztus után 70-től, az Istentisztelet helye és módja nincs helyhez kötve! Mert eddig az időpontig ezen Ige volt érvényben: V.Mózes 12,13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Tehát a Templom leromboltatik, hogy az egész világon, bárki-bárhol, Isten gyermekévé lehessen, az Ábrahámnak tett Igéret szerint.
A Prófécia második időre való vonatkozása pedig e világ végére vonatkozik!
Meg kell érteni azt amit Isten mond: Ézsaiás 55,8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
A Hívők hiába való igyekezettel próbálják a Próféciákat kronológikus sorrendbe rakni, hogy értelmezni tudják... mondom ez hiába való, mert amíg nem tudnak elvonatkoztatni a testiességtől, addig az Isten Igéje zárva marad!
Jézus mondja: Jn 17,17
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. Ezt is mondja: Jn 15,3
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. / Vagyis az Ő kijelentései által!/
Ámde van egy érdekes momentum az Igében: Jn.18,37.
Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.
38.
Monda néki Pilátus: MICSODA AZ IGAZSÁG? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt. Pilátus nem kapott választ! Neki nem felelt Jézus! Számára nem jelentette ki magát! Miért? Mert ki kétkedőn vizsgálja Őt, annak választ nem ád...
Tehát bár a Templom leromboltatik, és ezt előre tudja az Úr, mégis a Templomhegyre irányítja a figyelmünket a vég kezdetének felismerése miatt!
Miért?
Nos, olvassuk el az Úr Igéjét erről:
Ezekiél 43,12.
Ez a ház törvénye: A hegy tetején egész határa köröskörül igen szentséges. Ímé, ez a ház törvénye. / kétszer ismétlődik, hogy: "EZ A HÁZ TÖRVÉNYE!" TEHÁT RENDKÍVÜL FONTOS!/
Máté 24, ben olvassuk továbbá: 15.
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
Akkor lássuk a Dánieli Próféciát: Dániél 9,26.
A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.
27.
És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.
Mi mind tudjuk: Krisztus után 70.-ben a Templomot lerombolják, 100-120-ra pedig az utolsó zsidót is elűzik a földről, melyet Isten adott nekik, és a rómaiak elnevezik a szent földet az Izraél ősi ellenségéről: Philesetnek-azaz : Phalesztínának...
Ez tehát a Dn.9,26 lényege...ill. van itt még valami:"A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz."
Nos ugye nem felejtkeztünk el arról az "aprócska" tényről, hogy Jézus halála után, egészen a feltámadásáig a Próféciák teljességeként, valóban nem maradt követője jézusnak! Zak 13,7
Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
Tehát ez az a két prófécia, aminek beteljesedéséért a Tanítványok visszafordultak a világba! Hiszen az általuk Messiásnak megismert Jézus meghalt, az ő ismeretük szerint (!) (Tehát akkor is voltak testi értelmezések-vélemények-tévelygések nem csak manapság...)
Szóval az ő ismeretük szerint az Ő tehát a Messiás uralmának nem lesz vége! (Zak 6,13
Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között.; ill. : Zsolt 146,10
Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat! ... stb.)
Tehát ebbe a képbe, valahogy nem fért bele szerintük az hogy Ő meghalt...
Azt állítottam hogy a tanítványai felhagytak ez időre a követéssel és visszafordultak a világba, az előző életükhöz...Nos Igen! Olvassuk csak:Jn 21,3
Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Hogy ez miért nagy dolog? Nos Jézus így hívta őket ezek előtt: Mt.4,18.
Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.
19.
És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.
20.
Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék őt.
21.
És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket.
22.
Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék őt.
Ezek után ugye tudjuk: Ha valahonnan kihív az Úr, akkor a legnagyobb bűn a visszafordulás!
Mit jelent ez? Nos azt, hogy kiirtatott a Messiás, és nem maradt senkije! / Feltámadása után, azzal kezdte az Úr, hogy egyesével összeszedte az övéit.../
Na ez tehát a Dn.9,26-os Ige... A 27-es picit később jön, de annál csattanósabb lessz a finálé Testvérek! annál fájdalmasabb lesz a felismerés...
Szóval:Máté 24,15-ben tehát, a szenthely felé tereli az Úr a figyelmünket... Mi meg aztán nagyon figyelünk, csak az a baj, hogy a fától nem látjuk az erdőt!
Várjuk a "fenevadat" két szarv-al, meg a ptás lábat...meg a vasvillát...
Ez pedig azért van így, mert elfogadottá vált hívői körökben, hogy ötletelésekkel töltsük ki a homályos részleteket, és ugyan úgy megakadunk, ahogy a Messiás tanítványai is megakadtak a Mesterük halálakor...
De mit mond erről a részletről Pál?
Nos: Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1.
Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2.
Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3.
Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4.
A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
Tehát ennek fényében: Krisztus ama napját megelőzendő: Bekövetkezik elébb a szakadás... Mijen szakadásról beszélhet Pál?
Az Ige fejtse meg önmagát!
Efezoszi levél 2,11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
Tehát az egység az, hogy a Zsidók és nem Zsidók együtt járulnak Istenhez!
Megemlíteném: Ez az egység Krisztus után 325-ben a Níceai zsinaton MEGSZAKADT!!!
Ezután a "kereszténység" tűzzel-vassal irtja a Zsidókat... Na ez a szakadás!
Ezek után így folytatódik a II Thessz.2:... és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4.
A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
Hogy ki ez a "Bűn embere"- "Veszedelem fia"? Nos arról többé kevésbé megeggyeznek a vélemények. Az Antikrisztust véljük ebben felfedezni.
Az Anti Krisztus jellemzőiről ejtsünk azért pár szót, mert ez valahogy a pontos Próféciai utalások ellenére is homályba veszett sokaknál... Ámde előbb értsünk meg valamit!
János mondja: 1Jn 4,3
És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.
Tehát már Péter idejében megjelent! Nagyszerű... mi meg az ő megjelenését lessük...
Na újra kanyarodjunk vissza a II Thessz. 2,4 hez, miszerint: 4.
A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
Mielőtt békésen ölünkbe ejtenénk a kezünket, ezt mondván: "Akkor jó,mert a harmadik Templom felépítése, ha most mindjárt kezdenék is, min években mérhető"
A drámai hatás kedvéért, felmutatnám Isten Igéjét, ami erről a pontról beszél!
Ezekiél 43,8.
Mikor küszöbüket az én küszöböm mellé és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé tették, és csak a fal vala köztem és közöttök; és megfertéztették az én szent nevemet útálatosságaikkal, melyeket cselekedtek, ezokáért elvesztém őket haragomban.
Vessünk már egy pillantást a "Siratófalra"... A képen pedig, míg könnyes szemeinket dörzsölgetjük,láthatjuk az Iszlám zászlaját, egy mecsetet...
A Sirató fal, a Szentek Szentjének a fala! és ennek szomszédságába, pontosabban fölé, felépítették a szikla mecsetet, ami napjainkra az Iszlám hitközpontja lett...
És ennek még a Keresztények többsége is örül, és a Szenthelyet, melyet az Örökkévaló jelölt ki, hogy oda helyezze az Ő nevét, azt a helyet az egész világ, beleértve a Kereszténység nagy többségét is, az Iszlámnak adná, és adja...
Pál és Péter erről még nem beszélhetett, mert a Mecsetet pár száz évvel utánuk építették fel.
Mi már látjuk, csak nem érdekel minket! Nem érdekelnek ezek minket, mert fontosabbak számunkra a mindennapok kihívásai!( Bárka készítése)
A Világon terjed egy újabb fertelmesség is, de ez sem érdekli a hívőket... Illetve érdekli őket, és mint érdekességet meg is figyelik! Sőt!!! ünneplik is!( Az állatok párban való bevonulása)
A Világon egyre terjed a Kriszlám, mint új vallás... Keresztények és az Iszlám összefogása... Erről van ugyanis szó!
Azt mondják: Egy az Isten! ( ez nem nagy felfedezés... Valóban egy Isten van!)
Mindkét csoport a Messiást várja! ( ez is Igaz... Csak a Messiás személyében van alapvető különbség, de ezt ezekszerint nem tudják... Na nem az Iszlám hívőkről beszélek, mert ők tudják! Ezt csak ezen keresztények nem tudják, mert nem ismerik az Isten Igéjét, tehát Jézust!)
Akkor figyeljük meg, hogy az Iszlám Messiását mi jellemzi:
Tudjuk pedig, hogy Yismaél ága az arabok, azt is tudjuk,hogy az Arabok fő vallása az Iszlám... Nos pillantsunk bele az Iszlám tanaiba egy pillanatra, hogy megláthassunk egy érdekes momentumot:
1. Az iszlám megváltó
2. Mohamed leszármazottja
3. A világszerte élő minden muzulmán kalifája és imámja
4. Példátlan tekintélyű politikai, katonai és vallási világvezető
5. A földet sújtó nagy felfordulás és szenvedés korszaka után jelenik meg
6. Igazságot teremt az egész földön
7. Forradalmat indít az új világrend megteremtésére
8. Minden nemzet ellen háborút indít, amelyik szembeszáll vele
9. Hétéves békeszerződést köt egy papi családból származó zsidóval
10. Meghódítja Izraelt az iszlám számára, és a zsidók elleni végső harc élére áll
11. Hét éven keresztül uralkodik Jeruzsálemben
12. Az iszlámot teszi az egyetlen vallássá a földön
13. Megtalálja és Jeruzsálembe viszi a Frigyládát
14. Hatalmat kap Allahtól a szél, az eső és a termés felett
15. Hatalmas gazdagságot birtokol és oszt szét
16. Az arca csillagként fénylik, és mindenki rajongva szereti
(Forrás: John Walvoord: Olaj, Armageddon és a Közel-Kelet)
Hetedik ponttól kezd roppant érdekes lenni:"7. Forradalmat indít az új világrend megteremtésére" Napjainkban is láthatjuk, de ez valójában túl régóta tart már: Aki behódol és fölveszi ezt a vallást az élhet, aki elutasítja, iszonyatos barbársággal gyilkolják meg...
A kilences pont a Dániéli Próféciából ismerős..."Dn.9,27.
És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad."
És ez az a pont, amire azt mondtam hogy csattanós lesz a finálé! Mert sok keresztény ebben a vallásban látja a közös utat, és nem az Isten által eleve kiválasztott néppel! Az ő messiásukat várják-hozzá Imádkoznak, pedig tudniuk kell, hogy az ő messiásuk, az Isten Igéje szerint az Antikrisztus!
Noshát testvérek, kijelenthetjük: A végidőkre vonatkozóan úgy teljesedtek be a próféciák, ahogyan azt Jézus előre megmondta! Vagyis: Észre sem vettük!!!
(Mt.24,38.
Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
39.
És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.)
Foglaljuk hát össze: Bár már Ezekiél próféta által megmondta az Úr, hogy valamit felépítenek a Szenthelyre, ( Ezekiél 43,8.
Mikor küszöbüket az én küszöböm mellé és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé tették, és csak a fal vala köztem és közöttök; és megfertéztették az én szent nevemet útálatosságaikkal, melyeket cselekedtek, ezokáért elvesztém őket haragomban.
Most pedig lássuk a 12-es Igét:12.
Ez a ház törvénye: A hegy tetején egész határa köröskörül igen szentséges. Ímé, ez a ház törvénye. ) Tehát semmit nem szabad a Szenthelyre építeni, még akkor sem, ha a Templom már nem áll!
Nem igazán vette ezt észre senki, mert még ezen esemény előtt, a Keresztény vezetők, Ó-nak, vagyis érdektelennek minősítették az Isten Igéjét, ami a Tanach!
Ezt úgy nevezték el, hogy : "Ó szövetség" és hogy ez lepel alatt maradhasson propagálták az "Új szövetségi írásokat" mert a Tanach nélkül úgysem értik meg azok akik olvassák... nos ez sajnos gyakorlattá is vált a hívők világában, és mivel elszakadtak a szelíd olajfától- a gyökértől... ezért tévelyegnek, és ezért vezethetők ily könnyen félre!
Senkinek fel sem tűnik, hogy az apostolok idejében ez nem így volt! Mert az Apostolok így gondolkodtak a Kereszténység tanításáról: Apcsel.15,16.
Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
17.
Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18.
Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.
19.
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20.
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
( tehát: A keresztények is a Zsinagógákban tanultak...)
És nem sok hívő gondolkodik el azon: Amikor Pál azt mondja Timóteusnak: 2Tim 3,16
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre...
Nos akkor még nem is íródtak meg az újszövetségi írások...
Natehát: Ha ellenben elolvassuk a Tanach Igéit, ami valójában az Isten Igéje, ami valójában a mennyekből leszállt mana...Aki maga Jézus... Akkor elkerülhető a megtévesztés, amiről Jézus előre szólt: Mt.24,24.
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25.
Ímé eleve megmondottam néktek.
Akkor tehát a lényeg:
HA ISMEREM ISTEN IGÉJÉT, AKKOR Ő IS ISMER ENGEM. AKKOR EZEN A VILÁGON NEM TÉVEDHETEK EL, MERT Ő VEZET ÉS ŐRIZ...( Zsolt 119,105
Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.) ÉS AZ ÍTÉLETKOR AZT MONDJA AZ IGE: Mt 25,34
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
HA VALAKI NEM ISMERI AZ IGÉT,AKKOR AZ IGE SEM ISMERI AZT... AKKOR EZEN A VILÁGON BOLYONGANI-TÉVELYEGNI FOG, ÉS AZ ÍTÉLETKOR EZT MONDJA AZ IGE:Mt 7,23
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
-
Kedves Shomer Testvérem!
Nagyon felrázó Igei Igazságokat helyezett az ÚR a szívedre, köszönjük a szolgálatodat!
Ehhez kapcsolódik néhány hír is, amelyek megmutatják hol is tartunk ma már.
2012 junius 17-én közvetítették a német fö TV adóban azt az Istentiszteletet, melyet a németországi Szabadkeresztény Szövetség hez tartozó Kamp-Lintfortban levö Baptista gyülekezet tartott az interreligion / vallásközti dialóg zászlaja alatt.
Muzulmánok együtt imádkozzák a Mi Atyánkot a keresztényekkel együtt.
A 240 látogató közül 50 muzulmán volt. Együtt énekelték: “Milyen jó, hogy egymásért vagyunk” címü éneket. A prédikáció témája: “Az irgalmas samaritánus”
Mottója ennek a TV Istentiszteletnek: „Az irgalmasság a legnagyobb földi kincse a vallásoknak”
2001-ben a NewYorki terrortámadások óta a gyülekezet élénk kapcsolatot tart a helybeli muzulmán mecsettel.
Nagy vita témája lett, hogy az Istentisztelet elején a koránból olvastak fel (Koran-Sure 2,177)
„A kegyesség nem abban áll, hogy a fejeteket keletre, vagy nyugatra fordítjátok, hanem hisztek Alahnak(istennek), a prófétáknak, az angyaloknak és az ítélet napjában. Carouge, a lelkipásztor megállapította, hogy a muzulmán vallásban az irgalmasság nagy erényt jelent...”
http://zeltmacher-nachrichten.eu/content/muslime-und-christen-beten-das-vaterunser (http://zeltmacher-nachrichten.eu/content/muslime-und-christen-beten-das-vaterunser)
-
Akik 2011. október 27-én Asszisziban megrendezendő béketalálkozón részt vesznek
Ki, mi, mikor: A Vatikán köztudomásra hozta a résztvevők és a program tervezetét
Az Asszisziban 2011. október 27-én megrendezendő világbéke találkozóra kereken 300 képviselőt 12 vallási irányzatból és több mint 50 országból várnak. Ebből 176 nem keresztény valláshoz tartozik.
31 delegáció nem katolikus keresztény egyházakból lesz jelen. A katolikus egyház többek között 13 helyi püspöki konferencia elnökeivel, pátriárkákkal és nagy érsekekkel reprezentál.
A nem katolikus keresztény egyházak közül a protestáns egyházak (Lutheránus Világszövetség, Baptista Világszövetség, Reformált Egyházak Világközössége) 12 delegációval, a keleti egyházaknak pedig 17 szervezete képviselteti magát. Az ortodoxia legmagasabb rangú vendége az ökumenikus pátriárka I. Bartholomaios Konstantinápolyból. Az anglikánok prímásuk, Rowan Williams nagy érsek személyében képviseltetik magukat.
A legnagyobb számú képviselőt a nem keresztény vallások közül a buddhisták küldték, 67 személyt. Az iszlám 50 képviselővel lesz jelen. A zsidóság képviselői más delegációkkal együtt az Izraeli Rabbinátus és az «International Committee on Interreligious Consultation», valamint a római főrabbi Riccardo Di Segni.
Ázsiából 17 sintoista, 5 hindu, 5 szik, 3 taoista, 3 jainista, 3 konfusionista, továbbá a zoroaszterizmus és a bahái egy-egy képviselővel. Afrika, Amerika és India négy delegátussal, és az un. «Japán Új Vallásai» összesen 13 személlyel reprezentált.
Először vesznek részt nem vallási hátterű képviselők a világbéke találkozón: Az osztrák kommunista párt korábbi elnöke, Walter Baier; a bulgár születésű Julia Kristeva, az olasz Remo Bodei és a mexikói Guillermo Hurtado filozófusok.
[...]
Forrás: Katholische Nachrichten
http://www.zsidok-keresztenyek.eu/ (http://www.zsidok-keresztenyek.eu/)
-
Annál is inkább megdöbbentö, ha keresztények egy békés vallásról beszélnek, mert a legbrutálisabb keresztény üldözés a muzulmán államokban történik ma is.
Érdemes elolvasni a következö cikket:
Célkeresztben az iszlám
Erősödik a keresztényüldözés a világban
http://kulfold.ma.hu/tart/cikk/b/0/86026/1/kulfold/Erosodik_a_keresztenyuldozes_a_vilagban (http://kulfold.ma.hu/tart/cikk/b/0/86026/1/kulfold/Erosodik_a_keresztenyuldozes_a_vilagban)
-
E tények világosságában szinte hátborzongató, amikor az un. Kriszlam / Chrislam vallás erösödéséröl hallunk.
Ezek azok a keresztények, akik elfogadják úgy a Bibliát, mint a Koránt. Számos infót ad ki a google, ha beadjuk a keresöbe a nevet...
Hasonló ehhez az „Ábrahámi ökuménia", mely arra konzentrál, hogy Ábrahám mindhárom monoteista vallás ösatyja, és egy Istenben hisznek.
Az alsó képen egy német általános iskola elsö osztályának a keresztény hittanóra anyagát látjuk:
-
És ugye arról valahogy mennyire sokan "elfelejtkeznek": I.Mózes 21,8.
És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
9.
Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
10.
Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11.
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
12.
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
13.
Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
Az pedig azért csak feldereng sokakban, hogy a Yismaél az Arabok ősattya...
-
Nekem van itt még egy nyitott kérdés...
Tehát az egység az, hogy a Zsidók és nem Zsidók együtt járulnak Istenhez!
Megemlíteném: Ez az egység Krisztus után 325-ben a Níceai zsinaton MEGSZAKADT!!!
Ezután a "kereszténység" tűzzel-vassal irtja a Zsidókat... Na ez a szakadás!
Mennyiben áll ez a szakadás a Dániel könyvében leírt eseménnyel összefüggésben?
Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra, meg két időszakra és egy fél időszakra."
Dn 7,25
:2smitten:
-
Idők jelei.
Mik 7,4
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
Áldott Testvérek. Mint tudjuk, az Örökkévaló irántunk való gondviselésének-oltalmának egyik megnyilvánulása az, hogy jó előre figyelmeztetett bennünket az Ő Prófétái által! Jézus és utána a tanítványai is figyelmeztetnek-emlékeztetnek bennünket hogy figyelmezzünk a Prófétai szóra, hogy jó előre tudjuk azokat, amik következnek!
Vajon miért volt fontos Istennek az, hogy jó előre figyelmeztessen minket? vajon miért rendkívül fontos hogy mindenre felkészültek legyünk? Miért mondta Jézus:Jn 11,9
Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
Nos Testvérek: figyeljük csak meg a "békafőzés" módját... Ha a békát beledobnánk a forrásban levő vízbe, akkor egy pillanat alatt kiugrana... Ezért a legbiztosabb módszer erre: HA hideg vízbe teszük, és lassan melegítjük a vizet. Mire a szerencsétlen állat észrevenné hogy valami nem stimmel, addigra már nem képes kiugrani...
Mit akarok ezzel mondani? Nos tehát: Ha nem ismerjük a Próféciákat- nem fogjuk észrevenni az Idők jeleit!... Ha nem ismerjük fel a jeleket, akkor nem tudunk időben felkészülni... Ha nem készülünk fel, nem fogjuk érteni mibe keveredtünk... ha nem értjük a szituációt-bizony eltévedünk!
A Kezdeti Igénk, roppant titkot rejt! Lássuk ezt az Igeverset pontonként:
Mik 7,4
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor...
Tehát a Prófécia első mondatából ami számunkra kitűnik: Az Isten szerint Igazak, vagyis megigazultak, meglehetősen komoly problémákkal küzdenek...
Az hogy: "olyan mint a tüske-mint a tövisbokor" Jelenti, hogy a környezetük számára bántó a létezésük-a Hitbeli életük!
Tudjuk azt, ha valami, valakinek a bántására van, akkor annak számára, mintegy "LEKÜZDENDŐ AKADÁLY" jelenik meg az a valami...
Itt kezdődik a támadás;irtás;ellenkampány;lejáratás...
Ezen emberi támadások bizony kemény időszakot sejtetnek.
A Mikeás 7,4 következő pontja: "...A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött..."
Ez a részlet, pontosan azt jelenti, amit sejtetni enged! Az Őrállók napjának jelentése az: hogy az Örökkévaló ez időben fokozottan küldi a figyelmeztetést az Ő népének a szolgálattevői által, hogy ne essenek zavarba,ne pánikoljanak, ne érje őket felkészületlenül a történés,hogy e világ félelme szerint ne féljenek...
Az pedig, hogy: "...a te megítélésed eljött..." jelentése nem is annyira félelmetes-sem pedig, (és főleg) nem VÁRATLAN!
A Zakariási Prófécia szerint: Zak.13,7.
Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8.
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9.
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Tehát ezen Prófécia szerint, Komoly "rostálás" alá kerül az Ő egyháza! Érdemes megfigyelni, és ezzel egyidőben, minden illúziótól mentesen értelemre jutni végre, hogy itt nem a hitetlenekről szól Isten, hanem az Ő egyházáról! Vagyis a "HÍVŐKRŐL" Az egész földön élő Hívők összességének a kétharmada kihull a Rostából... Ez körül-belül ugyan az az arány lehet, ami volt a példaadás esetén is!
Az Eggyiptomi kivonultak esetében, azok közül akik kezdetektől tanui voltak Isten vezetésének-oltalmának-tanításának... CSAK KETTEN MENTEK BE AZ ÍGÉRET FÖLDJÉRE! És mi volt a bukás oka? Nos a IV.Mózes 21,5 től kezdődően olvasva kiderül: Azért buktak el rengetegen, mert megvetették a mana-t, a mennyeikből leszállt kenyeret,(V.Mózes 8,3) ; és NEM FIGYELMEZTEK ISTEN TANÍTÁSÁRA!!! / akárcsak ahogyan ma is teszik sokan!!!/
Erről a "megrostálásról" Szólt Péter is: 1Pt 4,17
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
De hogy régebbről lássuk Isten figyelmeztetését, figyeljük meg ezt : Ámos 5,18.
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19.
Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20.
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21.
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Ebben az esetben is megfigyelendő: Nem a hitetleneknek szól ez a figyelmeztetés, hanem azoknak akik "várják az Úrnak napját" ! A Hitetlenek nem az Úrnak napjának várásával foglalatosak...
Most pedig tartozom egy BOCSÁNAT KÉRÉSSEL! Az eddigi írásaimban nem mondtam el a teljes igazságot akkor, amikor Pál II.Thesszalonika 2 leveléből idéztem,miszerint: 2Thess 2,3
Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia...
Az eddigi írásaimban azt állítottam,(és az Igéből felmutattam!) hogy ez a szakadás a Kereszténységnek-a Zsidóságtól való elszakadását jelenti, ami Krisztus után 325-ben be is következett! és hivatkoztam az Eff.2,13-18.-ra...
Ez részben igaz is! Ámde nem a teljes igazság ez...
Mert a Malakiási próféciában lesz teljessé az Igazság!
Mal 3,18
És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Tehát a megrostálásban,és az az után való felismerésben kiderül ki az aki Isten szerint jár, és ki az Aki NEM!
Ez tehát szakadáshoz vezet, mintegy éles elhatárolódással mégpedig, hogy a Kontraszt erős legyen! Ezért mondja Pál: 1Kor 11,19
Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek. Ám hogy megértsük a "kipróbált" jelentését, rá kell ismernünk Pál előkészítésére, amikor azt mondja: 2Kor 10,18
Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.
A Mikeás 7,4 következő pontja: "...most következik el az ő zűrzavaruk." Amit észre kell venni ebben a kijelentésben: Azt mondja hogy az "Ő" zűrzavaruk...Tehát nem azoknak, és azokról szól, akiknek a Prófécia előző részei! Azokról beszél, akik "kihullanak a rostán."
Az Isten által küldött Próféciákból értsük meg a mostanra már folyamatban levő helyzetünket, és határoljuk be, hogy hol is állunk...
Jézus mondja: Mt.24,8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
Tehát Állhatatosnak maradni, de miben? Többen gondoják azt, hogy a szeretetben! De ha ezen a vonalon indulunk el, akkor könnyen eltévedhetünk! Mert a szeretet a mára közismertté vált definíciója, még csak köszönő viszonyban sincs a Jézus által propagált jelentéssel! Mert szeretjük a mákostésztát is, meg szeretetre hivatkoznak a paráznák-házasságtörők is... szeretetről beszélnek munkahellyel-kocsival-mozifilmekkel kapcsolatban is, de valljuk be: ennek vajmi kevés köze van Istenhez...
Miben legyünk hát állhatatosak?
Figyeljük csak meg:Mt.24, 9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért...
Tehát az Ő nevéért lesznek gondjaink... Az tehát azt jelenti: Miatta! Akkor tehát értenünk kell, hogy aki BENNE lesz állhatatos-vagyis a TANÍTÁSÁBAN,vagyis a TANÍTVÁNYSÁGBAN!
Mire tanít bennünket Jézus? Mi a Tanításainak konzekvenciája?
Figyeljük csak meg azt amit Ő maga foglalt össze: Mt.22,35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Két parancsolatban foglalta össze az Ő Tanításának lényegét! E két parancsolat lényege és alapja a "szeretet" Mégpedig az Isteni Szeretet!
Jézus tehát a Mt.24-ben olvasott Figyelmeztetést nem egy, a későbbiekben félrevitt és más értelmet nyert kifejezésre alapozza, hanem Önmagára, aki mint tudjuk: NEM VÁLTOZIK! Tehát a maga nevére!!!
A Tanítása pedig A Törvény! Amikor ezt mondja: Jn 13,34
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Nem egy tényleges új parancsolatról beszél, hanem az előzőekben megértetett ősi parancsolatok, szellemben és igazságban történő betöltéséről! ( Mt.5)
Ezért is küldte őt az Örökkévaló! /Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
Ill.: Ézs 42,21
Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
Tehát Jézus Tanításának értelme a KERESZT!
Mint tudjuk: a Keresztnek van egyszer egy függőleges iránya, Ennek jelentése az Istennel való kapcsolatunk...
És van egyszer egy vízszintes irányultsága, ami az Isten parancsolatának megfelelően, az emberekkel való kapcsolatunkat jelzi!
Ez a két FŐPARANCSOLAT Pedig nem más, mint ami mindig is hirdettetett!
János így nyilatkozik erről: János Apostol I. levele 2. rész
1.
Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.
2.
És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
3.
És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.
4.
A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.
5.
A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
6.
A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.
7.
Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; A RÉGI PARANCSOLAT AZ IGE, a melyet hallottatok kezdettől fogva.
8.
Viszont új parancsolatot írok néktek, a mi igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.
9.
A ki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van.
10.
A ki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való.
11.
A ki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.
Az Ige (!) mint régi parancsolat tehát a Törvény! A Törvény 613 micvából áll. Ezeket A Tórában tanulhatjuk. Ez a 613-parancsolat, Tíz pontban foglaltatott egybe, ami KÉT KŐTÁBLÁRA LETT ÍRVA! Ezt nevezzük TÍZPARANCSOLATNAK! Az egyik táblán Öt parancsolat van írva: Ez az Istennel való kapcsolatra tanít minket,( Ez a függőleges irány!) a másik táblára pedig a ásik öt parancsolat az emberekkel való kapcsolatra tanít: ez pedig a vízszintes irány!
Ennek a TÍz Parancsolatnak a konklúziója pedig Két fő parancsolatra szűkül tehát, és erről beszélt Jézus, a Mt.22,37-39-ig.
Ez Tehát a KERESZT!
Pál kódolt nekünk ezzel kapcsolatban valamit, ami érthetővé teszi mindazt, amiről az eddigiekben szó volt, mintegy összekapcsolja a lánc szemeket, és megmagyarázza a rostálás menetét, és végkimenetelét!
Fil.3,15.
Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek:
16.
Csakhogy a mire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.
17.
Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, a kik úgy járnak, a miképen mi néktek példátok vagyunk.
18.
Mert sokan járnak másképen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a KRISZTUS KERESZTJÉNEK ELLENSÉGEI;
19.
Kiknek végök veszedelem, kiknek Istenök az ő hasok, és a kiknek dicsőségök az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek.
20.
Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;
21.
Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.
Kik tehát a Krisztus keresztjének ellenségei? Akik megtagadják az életükkel a Krisztus Jézus Tanítását!
Napjaink bizonyos hívő körei,úgy élik meg a hitüket, hogy gondolkodás nélkül ítélkeznek... Ítélnek ha valaki nem az általuk preferált gyülekezet tagjai; ha lelki érettségben más szinten áll valaki; ha különbözőséget látnak lelki állapotukban,( szomorúbb valaki-vagy vidámabb valaki)... Ha nem a maguk klónoját látják a másikban,ítélet születik. Ez az ítélet pedig rendkívül szélsőségesen kerül kinyilvánításra! Rendszerint mindjárt :démonizáltnak,egyenesen Sátáninak; de mindenképpen átok alatt levőnek-elvetettnek... ítélik meg a Testvérüket, Természetesen mindeközben állítva és kiemelve: Hogy a gondoskodás, a "szeretet" jegyében teszik mindezt! Tehát szeretettel leuralva-megrúgdosva-szivenszúrva-lejáratva-kiátkozva a Testvérüket, és mindezt Jézus nevében...
Erre mondom én azt: Hazug-képmutató-magamutogató-Testvérgyilkos magatartás ez!
Mielőtt fellebbenteném a fátylat, egy a mai napig dívó, ámde rettenetes bűnről, amit a hívők előszeretettel gyakorolnak, előbb tisztázzunk még egy fontos dolgot: Krisztus Keresztjének mondanivalója- tanítása tehát: AZ EGYSÉG! EGYSÉGBEN AZ ISTENNEL,ÉS EGYSÉGBEN EGYMÁSSAL!
/Jn.17,14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk...
Ennek értelmében, Az egység alapja, a hívő testvérek közötti kölcsönös el-illetve be fogadás! Pál ezt mondja:Rómabeliekhez írt levél 14. rész
7.
Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
8.
Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.
9.
Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.
10.
Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.
11.
Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.
12.
Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.
13.
Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.
Tehát nem az ítélkezés-kirekesztés-bírálgatás-a különbözőségek keresése-a másik ellen való felbujtás...
Aki ezek szerint jár, az NEM KRISZTUS SZERINT JÁR! Ez a megosztást preferálja, nem az egységet! Ezzel pedig az a baj Testvérek, ahogyan arra Jézus Reflektál: Mt 7,3
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
Ebből pedig az következik: Hogy az Ítélgető nagyobb bűnére utal Jézus!
Az ezzel kapcsolatos továbbiakat a rátok bízom.
Most pedig rátérnék a legnagyobb bűnre, amit gyakorta elkövetnek mégpedig azok akik Jézus Tanítványainak vallják magukat-ámde így valójában a Kereszt ellenségei!
Lettlégyen egy példa ezekre:
Gyakorta megéljük manapság, hogy hívők lelkes tábora, Átkozottnak-démonizáltnak ítél más hívőket...
Értsünk meg ezzel kapcsolatban valamit!
A Történetet olvashatjuk: Mt.12,22.
Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.
23.
És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?
24.
A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
25.
Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.
26.
Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?
27.
És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.
28.
Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
Mi is történt itt? Nos tehát összefoglalva: Jézus Messiási csodát tett, ami hivatott volt arra, hogy felismerhessék benne a Megváltót.( Süket-néma démon kiűzése) Mindezt természetesen Isteni hatalommal tette, ám akik hivatottak voltak ebből Őt felismerni, azt nyilatkozták hogy a Sátán ereje által tette!
Ez volt az a bűn, amit Jézus az egyetlen megbocsáthatatlan bűnnek ítélt meg! : Mt.12,31.
Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
32.
Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.
33.
Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.
34.
Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.
35.
A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.
36.
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
Mert a Szentlélek káromlás nem egy ott lett dolog, hanem egy ELŐRE MEGPRÓFÉTÁLT BŰN BETELJESEDÉSE VOLT!
Ézs 5,20
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
Most pedig rámutatok miről is van itt szó, és hogy miért állítottam és állítom hogy ez a mai napon is sokak által, előszeretettel gyakorolt hívői magatartás!
János evangéliumában olvassuk: Jn.1,12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Tehát azok akik Jézust befogadták mint Megváltójukat, azok Isten lelke által születtek újá! A Fiúság lelke által élnek, újá született életet! (Rm 8,15
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!)
Pál azt Állítja: 1Kor 12,3
Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.
Tehát akik Isten lelke által újá születtek, azokban a fiúság lelke van! És ezekre mondják többen: Átkozott...démonizált... Tehát a JÓT - ROSSZNAK MONDJÁK!
Ezek azok, akik ítélgetik a másikat! Magukról mindeközben azt állítják: Tökéletesek! minden tudás birtokosai! Mert látnak egy esetleg Hitben gyengébb testvért... egy hitben csecsemőt... és ítéletet mondanak rá! De nem is őrá, hanem Isten munkájára! Mert Tanítvánnyá válni nem egy pillanat munkája ! Ez egy hosszú út, amit be kell járni. Ehhez idő kell ám! Egyetlen újszülött sem kezd futással ám...
Aki pedig ítélkezik azok fölött, akikért Jézus meghalt, az magára von ítéletet!
Jézus ezt mondja: Máté Evangyélioma 7. rész
1.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2.
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4.
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5.
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
Testvérek: Még van idő az utak megjobbítására! Ma még tart a kegyelem! És én tudom hogy sokan tudatlanságból ítélkeznek ij szörnyű bűnt követve el... Ahogyan Péter mondja is: Csel 17,30
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.
Akik tehát ellenük való támadásokat szenvednek, azokhoz vígasztalásul szólok... Akik pedig felismerik ezek által, hogy nem megengedett eszközökhöz folyamodtak: Figyelmeztetésül!
A MEGROSTÁLÁS ALATT TERMÉSZETES HOGY A SZEMEK EGYÁSSAL ÜTKÖZNEK! EZ A MEGROSTÁLÁS LÉNYEGE! EZ NEM TERMÉSZET ELLENES, HANEM TERVSZERŰ! A LÉNYEG, HOGY NE AZT TARTSUK ELLENSÉGNEK AKI VELÜNK ÜTKÖZIK! MINDEZEKNEK MEG KELL LENNI!!!
-
Áldott Testvéreim, az a terv, hogy még a mai napon elkészítem a hang anyagot is, és küldöm... Tehát nagyjából: valamikor küldöm... :044:
-
Koszonjuk testverem az irasos anyagot. Nagyon hasznos szamunkra,hogy ujra elolvashatjuk amit estenkent tanitaskent kapunk,hiszen annyira mely mondanivalokrol szol a tanitas,hogy jo meg at-at olvasni,hogy megtudjuk jegyezni es megtudjuk jol erteni.
Mertem tobbesszamba beszelni,mert ugy gondolom,hogy ez masok szamara is hasznos.
Az Ur aldasa kiserjen tovabbra is szolgalatodban testverem.
:2smitten:
-
:angel2:
Turelemmel varjuk a hanganyagot is.
:026:
-
Jelentem, hogy jelentem... :104:... vagy izé.... szóval kész a hanganyag, és folyamatosan küldöm nektek... :hehe:
-
:thanks: :026:
-
Már bírtam a blogba is, de ide is be szeretném tenni:
Shalom, kedves Testvérem!
Nagyon köszönöm, hogy elolvashattam, és most teljességben megérthettem, mert az állandóan akadozó net és egyébb okok miatt nem hallhattam az egész üzenetet.
Hmmm. álhatatosság... Erröl most az ÚR Jézus szavai jutnak eszembe;
46. Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
47. Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
48. Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
49. A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.
A Köszikla pedig: Jézus, Isten testté lett cselekvö szava! A Ráépített ház nem döl össze, nem inog meg, itt látom az álhatatosság titkát én is.
Mégegyszer köszönöm!
:2smitten:
-
:afro: Nagyon szépen köszönöm kedves testvérem a tanítást, nagyszerű hogy bár nem tudok akkor a skypon lenni mikor van az alkalom , de hála az Úrnak és neked testvérem meg tudom hallgatni és épülök Isten igéjéből! hálásan köszönöm!Legyél nagyon áldott!!! :thanks: :028:
-
Jelentem, hogy jelentem... :104:... vagy izé.... szóval kész a hanganyag, és folyamatosan küldöm nektek... :hehe:
:048: :048: :048:
:286: :286: :286:
:082:
-
Napjaink bizonyos hívő körei,úgy élik meg a hitüket, hogy gondolkodás nélkül ítélkeznek... Ítélnek ha valaki nem az általuk preferált gyülekezet tagjai; ha lelki érettségben más szinten áll valaki; ha különbözőséget látnak lelki állapotukban,( szomorúbb valaki-vagy vidámabb valaki)... Ha nem a maguk klónoját látják a másikban,ítélet születik.
Elgondolkoztam még az írásodon, kedves Shomer Testvérem!
Van itt még egy olyan dolog, amit az Íge nem enged meg, de nagyon sokszor elöfordul: a más dolgában való beavatkozás. Természetesen ez is a "szeretet" zászlaja alatt fut. Sokan úgy vélik, hogy nekik mident és mindenkit felül kell vizsgálniuk (cukorpapírban csomagolva). Nem egyszer bátorkodnak olyan területekre is, ami nem tartozik rájuk, mert a szívek gondolatait ismeri az ÚR.
Rm 8,27
A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
14. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.
15. Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó:
16. Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent.
17. Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
18. És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?
19. Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.
1Pt 4,14-19
:2smitten:
-
Nagyon jo gondolat volt testvernom,koszonom,hogy leirtad.
A szeretet feliratu zaszlo alatt sokmindent engednek meg maguknak a hivok,sajnos. Ami szerintem a fajdalmas,az az,hogy nincsenek tisztaba mekkorat tudnak rombolni. Ugy a masok eletebe,mint a sajatjukba. Oriasi kegyelem az Urtol,ha valaki felismeri,hogy bar megtert,megis sotetsegben - egy masfajta sotetsegben- jar meg mindig.Azt,hogy nincs helyes Biblia ismerete. Pedig mennyi fajdalomtol kimelnenk meg magunkat es masokat....
-
Igen, teljesen egyetértek, Editkém!
Péter is meg kapta a választ, amikor olyasmit akart tudni, amihez semmi köze nem volt:
Péter ekkor megfordult, és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki elárul téged?" 21. Őt látta tehát Péter, és megkérdezte Jézustól: "Uram, hát vele mi lesz?" 22. Jézus pedig így szólt hozzá: "Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!"
Jn 21,20-22
Aki pedig többnek gondolja magát, és úgy érzi, hogy ö a megmondója a másik ember életében a dolgoknak, azt az Ìge felfuvalkodottnak jellemzi.
Gondoljunk mindíg arra, hogy nekünk is ugyanúgy irgalomra van szükségünk, mint az embertársainknak.
:2smitten:
-
Ámen Testvéreim.
-
Draga Ferenc testverem,hianyolom a szombat esti anyagot! Azota mar volt szerdai alkalom is. :2knuppel:
A nagy kanikulanak tudom be az elmaradast. :003: :159:
:082: Kuldok egy kis ferissitot.
:197:
-
A tegnap esti skype alkalom témája:
Test szerint, vagy nem test szerint?
Két Igeverset olvasok fel, amelyek első látásra, és felületesen olvasva ellentétesnek tűnnek.
1.
16. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
2Kor 5,16-17
2.
1. Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.
2. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;
3. És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.
4. Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van.
1Jn 4,1-4
Mint mondtam, első látásra azt gondolhatná az ember, hogy ellentét van e két Igevers között.
Miről van itt szó?
Pál apostol azt írja:
Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
Az Ígében nem találunk sehol utalást arra, hogy Jézus Krisztus testben hogyan nézett ki. Sem alkatáról, sem hajszínéről, sem szemének színéről nem kaptunk információt! Megmondom őszintén, engem nagyon zavar és ha lehet nem is teszek fel olyen videókat, amelyek tele vannak “Jézus képekkel”.
A Mózesi parancsolatokban olvassuk, ne csinálj magadnak faragott képeket. Mivel nincs semmi leírás Jézus Krisztus testi alkatáról, ezért ezek a képek mind emberi fantázia szüleménye. Így attól függően, ki milyen környezetben él, változnak a Jézus képek is.
A következő vers meg is indokolja a fenti kijelentést:
17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
A második Ígeszakasz viszont a testi aspektus alatt teljesen másra mutat rá és nagyon fontos ez az Íge. Jézus Krisztus testben jelent meg:
1. Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére.
2. Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban,
3. Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint,
4. A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,
Róm 1,1-4
Ezért is találkozunk a Jelenések könyvében is Jézus zsidó identitásával:
Jel 5,5
És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.
Ézs 55,5
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
Azonban a test szerinti követés megkövetelné, hogy a nemzetekből megtértek is „zsidókká“, körülmetéltekké legyenek. Ezt viszont elutasítja az Írás. Nem testben kell nekünk követni Jézus hanem hitben és lélekben.
Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is; 30. mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által.
Róm 3,29-30
De az, hogy a nemzetekből megtérteknek nem kell körülmetélteknek lenni, nem változtat azon a tényen, hogy Jézus Krisztus testi származása szerint Izraelita, Dávid leszármazottja. Hiszen, ha ez nem lenne fontos, akkor az Íge sem számolna be részletesen Jézus családfájáról. Sőt! Nagyon is fontos, pl. ha meg kell ítélnünk a lelkeket, - amint arra János apostol figyelmezetet, - akkor ez egy alapfeltétel:
2. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;
1Jn 4,2
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
Jn 4,22.
Ezt a kijelentést ígérte az Örökkévaló Isten a Seregek Ura, Ézsiás próféta által:
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
Ézs 2,3.
Ki az ÚR beszéde, jobban mondva Ígéje? Jézus, a Messiás, Yeshua, a Szabadító!
Tehát testben egyértelmüen zsidó volt Jézus Krisztus. Ha ezt figyelmenkivül hagyjuk, akkor akarva akaratlanul Jézus Messiási mivoltát kérdőjelezzük meg, mert ez a tény az egyik alapfeltétele Messiási mivoltának, ahogy az az Örökkévaló Isten megígérte.
Tehát a két Igevers között nincs semmi ellentmondás és így értjük meg igazi összefüggést e két kijelentés között!
Továbbá olvassuk:
És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.
1Tim 3,16
29. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
Apcsel,2,29-32
1. Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére.
2. Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban,
3. Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint,
4. A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,
Róm 1,1-4
1. Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
2. Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
3. Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
4. A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
5. A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
6. Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;
7. Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
Róm 9,1-7
Tehát Jézus Krisztus, mint Isten Ígéje megjelent testben, ami egyben utal emberi voltának zsidó származására ahogy azt a próféták is kijelentették. A Messiás maga mondta: Nem küldettem máshoz, mint Izrael leveszett juhaihoz.
Tökéletes áldozata árán megújította az atyáknak adott szövetséget, amely mennybemenetele után hirdettetett a nemzeteknek is, hogy beoltassanak, és részese lehessenek ez Új Szövetségnek. Így fogjuk a Rómabeliekhez írt levél 11 fejezetét is valójában megérteni.
Dicsőség legyen az ÚRnak, mert lerobmolta a választó falat, és így mindenkinek, aki hisz, szabad útja van az Atyához, zsidóknak és nem-zsidóknak egyaránt!
A testies gondolkozást azonban elveti az Íge…
1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13. Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
Róm 8,1-14
6. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
Róm 8,6
Figyeljük meg az összefüggést a következö Igeverssel:
mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
2Kor 3,6
Tehát a test gondolata, a betű megöl, az az halált jelent, a Lélek pedig megelevenít, tehát élet és békesség!
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás (azaz nem testiesség), hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.
Róma 14,17
De olvassuk csak el az egész fejezetet...
1.
A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
2.
Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik.
3.
A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoztassa azt, a ki eszik. Mert az Isten befogadta őt.
4.
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.
5.
Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.
6.
A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.
7.
Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
8.
Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.
9.
Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.
10.
Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.
11.
Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.
12.
Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.
13.
Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.
14.
Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, a ki tisztátalannak tartja.
15.
De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne veszítsd el azt a te ételeddel, a kiért Krisztus meghalt.
16.
Ne káromoltassék azért a ti javatok.
17.
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.
18.
Mert a ki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált.
19.
Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók.
20.
Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, a ki botránkozással eszi.
21.
Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, a miben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen.
22.
Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel.
23.
A ki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. A mi pedig hitből nincs, bűn az.
Róm 14,1-23
Tehát mégegyszer:
1.
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2.
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
Róm 8,1-2
Jézus Krisztus eljövetelével adott új értelmet a törvénynek. A betű helyére a Lélek kerül.
Szembe állítja a Hegyi Beszédben a kettőt: Hallottátok, megmondatott a régieknek,...
én pedig azt mondom néktek:
21. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
Mt 5,21-22
Ugyanebben a fejezetben folytatódik az alapállás:
Mt 5,20
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
Nincs tovább kárhoztatás, vádlás, Isten választottai felé!
14.
De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad,
15.
És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.
16.
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
17.
Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
2Tim 3,14-17
Tehát az Írások, az Ószvetség/Tánách bölcsé tesznek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által.
Aki a Tánáchot Jézus Krisztus nélkül próbálja értelmezni, a testiesseég csapdájába esik.
11.
Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek,
Tit 2,11
31.
Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
32.
A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
33.
Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;
34.
Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
35.
Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?
36.
A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.
37.
De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,
38.
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
39.
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Róma 8,31-39
16.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
ÁMEN!
-
Nagyon köszönöm Testvérem ezt az építő Igei szolgálatot.
-
Még én is adós vagyok eggyel, ám sajnos a hanganyag csak ma készült el... Ám a lényeg hogy elkészült, és a holnapi nap folyamán küldöm is...
-
Megmaradni!
Mal.3,18.
És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Isten Igéje szerint, Ahhoz hogy különbséget tudjunk tenni az Igaz-és a hamis között; hogy lássuk a különbséget a Jó és a rossz között, meg kell térnünk.
Ámde mit is jelent ez: Megtérni?
Nos a megtérés jelentése: El-ill.Be fogadni Isten Igéjét! Pontosan ezt állítja Jakab apostol, levelében: Jak 1,18
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
De ugyan ezt állítja Péter is:1Pt 1,23
Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
Isten Igéjének elfogadása tehát a "Megtérés".... És annak valóságos Befogadása pedig az Újjászületés!
Az Örökkévaló Isten, az Ő gondviselése okán, elküldte az Ő Igéjét, hogy bennünket megmentsen! Az Ő Igéje által adta nekünk az utat, ami hozzá vezet!
/Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam./
Az Ő Igéje által:Megtisztít!
/Jn 15,3
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek./
Az Igéje által tesz gyümölcsözővé!
/Jn 15,4
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok./
És az Ő Igéje által ad örök életet is!
/Jn 11,25
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; 26.
És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.../
Most ebből az aspektusból olvassuk el a következő Igéket:
V.Mózes 30,8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
Mindezek fényében megértjük: Isten mindent jó előre elkészített, és ezt az utat biztosította nekünk, hogy utunk végeztével hozzá eljuthassunk.
Most térjünk vissza a kezdő Igéhez: Mal.3,18.
És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Vajon miért fontos nekünk ez a tiszta látás?
Nos Jézus több próféciában figyelmeztet bennünket arra, hogy az utolsó időkben színrelép egyre több ámító-csaló-hamispróféta. Ezek az Ő szavai szerint, a hitetés eszközét használják, hogy sokakat megtévesszenek-elhitessenek, és ez által elveszejtsenek!
Nem feltétlenül tudják ők hogy mit tesznek... Az ő hitetésük ereje pontosan abban van, hogy még ők sem tudják mit tesznek.
A különbség az Igazi és a Hamis között nüansznyi! Igazából ez csak a motivációjukban jelenik meg. ők azok, akik szereplési vágytól hajtatnak, maguknak gyüjtenek követőket, saját gyülekezetet építenek,magukat többnek állítják be mint amik... egyszóval az egójukat szolgálják.
Pál így ír róluk: I.Timóteus 6,3.
Ha valaki másképen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt,
4.
Az felfuvalkodott, a ki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharczokban szenved, a melyekből származik irígység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások,
5.
Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai a kik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, a kik ilyenek, eltávozzál.
És éppen a harmadik Ige első szavában van a megértéshez szükséges kulcs elrejtve: "Ha valaki másképen tanít..."
A Másképen történő tanítást csak akkor ismerjük fel, ha az eredetit Ismerjük! Ha Ismerjük Isten Igéjét, akkor felismerjük a másolatot, a hazugságot is...
Ez a szó, hogy "Ismerni" Mára már sajnos, teljesen más értelmet nyert...
A SZentírás szerint,Ez hogy "Ismerni"- jelenti, hogy eggyé lenni-egybe olvadni... Ez a szó, mindenek előtt, és a Szentírás bizonysága szerint, A Férj-Feleség
Egyé válását jelzi, aminek következtében egy új élet születik! (1Móz 4,1
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.... vagy a "nem ismeré" jelentésére is egy-két példa: 1Móz 24,16
A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.; Mt.1,24.
József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.
25.
És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.)
Tehát ezek szerint, ily értelemben kell egyé válnunk Isten Igéjével, ahhoz hogy azt mondhassam: Ismerem őt...de ami még ennél is fontosabb: Hogy Ő Ismerjen engem! Mert vannak akiket nem ismer az Ige, és nekik ez a mondat van fenntartva: Mt 7,23
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Most pedig hogy folytassuk a gondolatmenetünket, egy váratlan fordulattal térjünk vissza a Malakiási Igéhez:
Tehát hogy annak a mondanivalóját megérthessük, nézzünk meg egy másik Igét: Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Szabadokká, de mitől? Nos mindenek előtt a Tréflitől! A Hamistól, a hazugságoktól, a megtévesztéstől, a leuralástól... és az ezek következményeként ránk eröltetett : FÉLELEMTŐL.
Vannak bizonyos emberek, akik gyülekezetekbe járnak,rendszeresen forgolódnak hívők között, akár még fórumokon is... Idejük egy részében azt bizonygatják hogy testvérek, ámde hidegek mint a jég... nincs bennük szeretet a testvérek felé, bár állítják hogy Istent szeretik... őket jellemzi, hogy az Igeismeretükből sok Ige hiányzik... Pl.: 1Jn 4,20
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?
A Velük való beszélgetés után, minden esetben olyan keserű lesz a szánk íze... ők valahogy mindenkiben-mindig a rosszat keresik. ők azok akik első találkozás alkalmával hízelegve jönnek, mint a kígyó a hasán csúszva! Azért hogy elhitesse veled: "Ártalmatlan vagyok-nem a bántásodra jövök... a bizalmadba férkőzik, hogy találhasson benned valamit amivel vádolhat. Olyan ez mint a Kígyó... Rádtekeredik, azután belédmar...Azután ha megmart, vádol-rágalmaz...
Te pedig állsz megrémülve, mert amit mondott, esetleg tartalmazhat igazságot IS...De a lényeg az hogy : IS!!! Mert ha nem Ismered ISten Igéjét, el is fogod hinni azt amivel vádolnak! HA viszont Ismered az Igét, akkor tudod hogy Isten nem a jelenlegi állapoodra mond ÁMEN-t, hanem arra amit eltervezett rólad!
(Fil 1,6
Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig.)
Ha ismered Isten Igéjét, akkor tudod hogy nem magunkat tisztítjuk meg, hanem Isten Tisztít meg minket! Nem magunkat szabadítjuk meg, hanem Isten tesz szabaddá minket! (Jn 8,36
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.) Szabadok a káros szenvedélyektől-betegségektől-félelmektől-sikertelenségektől-haláltól...
Ha Ismerjük Isten Igéjét: Akkor nincs mitől félnünk! Ha Ismerjük Isten Igéjét, akkor nevetjük a Kígyót is! Lássátok csak:
1Móz 3,14.
És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. 15
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Figyeljük csak ezt:
Zsoltárok könyve 91. rész
1.
Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2.
Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3.
Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4.
Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5.
Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6.
A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7.
Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8.
Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9.
Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10.
Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11.
Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12.
Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13.
Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14.
Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15.
Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16.
Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
Ezt a békességet-nyugalmat emberektől nem kaphatjuk meg! Ezt a gyülekezetek-felekezetek nem képesek megadni! Ezt csak Isten adhatja, éspedig annak aki Őt keresi-Ő rá figyel, neki engedelmeskedik...
Isten Igéjének Ismerete a világosság a sötétségben!
Olvassuk ezt az Igét: Ésaiás próféta könyve 60. rész
1.
Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
2.
Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
3.
És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
4.
Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
5.
Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
6.
A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
7.
Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
8.
Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
9.
Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
10.
Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
11.
És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
12.
Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
13.
A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
14.
És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
15.
A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
16.
És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
17.
Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
18.
Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21.
És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22.
A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
Testvérek: Ez a Prófécia nem szól mindenkihez! Ez a Prófécia azokhoz szól, akik ISMERIK ISTEN IGÉJÉT! MERT ISTEN IGÉJE, AZOK VILÁGOSSÁGA AKIK BEFOGADTÁK ŐT!
-
Kedves Testvérem, köszönöm az Ige megvilágítását.
Írtad:
ők azok akik első találkozás alkalmával hízelegve jönnek, mint a kígyó a hasán csúszva! Azért hogy elhitesse veled: "Ártalmatlan vagyok-nem a bántásodra jövök... a bizalmadba férkőzik, hogy találhasson benned valamit amivel vádolhat. Olyan ez mint a Kígyó... Rádtekeredik, azután belédmar...Azután ha megmart, vádol-rágalmaz...
Te pedig állsz megrémülve, mert amit mondott, esetleg tartalmazhat igazságot IS...De a lényeg az hogy : IS!!!
Ezt a taktikát használta a Sátán is, amikor az ÚR Jézust próbálta megkiséreteni. Jött, mint aki segíteni akar... És ráadásul Isten Szavát használta. Isten Szava igaz? Igen. De a motivációja volt gonosz.
Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." 4. Ő így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." 5. Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, 6. és így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe." 7. Jézus ezt mondta neki: "Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!"
Mt 4,1-7
Nagyon igaz, amit mondtál, hogy csak az veszi észre a megtévesztést, aki ismeri az Igazat!
A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé. 2. A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, 3. sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. 4. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. 5. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat. 6. URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. 7. Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, URam. 8. Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. 9. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. 10. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. 11. Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez. 12. Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze! 13. Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.
Zsolt 36
Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.
:2smitten:
-
Koszonjuk az irasos es a hanganyagot is.
:2smitten:
-
Ézs 42,16
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
Mózes I. könyve 6. rész
1.
Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
2.
És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
3.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
4.
Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
5.
És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
6.
Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.
7.
És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
8.
De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
9.
Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
10.
És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
11.
A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.
12.
Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.
13.
Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.
14.
Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal.
15.
Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.
16.
Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt.
17.
Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.
18.
De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.
19.
És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek.
20.
A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.
21.
Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl.
22.
És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.
Áldott Testvérek, mielőtt felmutatnám az összefüggést a kezdő Ige, és Noah története között, az értelem kedvéért tisztázzunk egy két pontot!
Mindjárt elsőként az I Mózes 6,3.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Tehát hogy értsük a dolgot: A Testi ember testi életének hosszát lekorlátozza az Örökkévaló, mivelhogy értelmetlen és gonosz a léte!
Ennek oka és magyarázata pedig az I Mózes második felyezetéből tudjuk: 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. ...Az Pedig hogy a testet a földnek porából formálta, jelenti azt, hogy közönséges-lényegtelen a test anyaga, tehát csupán egy edény a lélek számára! Vagyis egy hordozó edény! A Testnek önmagában nem volt élete... A Testet a lélek elevenítette meg, hogy az értékes tartalmat, a lelket hordozza! Ha összerakjuk ezen részleteket, megérthetjük, hogy az Örökkévaló azért és arra teremtette az embert, hogy az ember mindenkor Ővele legyen egységben! Hiszen a maga lelkéből adott az emberbe, továbbá a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, szintén azért, hogy mindenben közösségben legyen vele! Összefoglalva tehát: Amíg az Isten által meghatározott rend tart, addig van az ember egységben és békességben Istennel! Ám a bukás borítékolva van, ám hogy mind értelemre jussunk, és megértsük az Isteni rendet az újbóli bukást elkerülendő, figyeljük meg az alább következő részeket is: I.Mózes 2,15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz...
Majd azt is olvassuk ugyan ebben a felyezetben: 25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.(!!!)
Ezek után, mind tudjuk mi következik... Vagy legalábbis azt mondjuk hogy tudjuk-értjük, pedig nem is értjük mi történik ezek után...
Jött tehát a kígyó, és nem véletlenül volt hogy Évával kezdett "beszélgetni"! Ebben az esetben ugyan csak két ember volt a földön, És kettejük közül Éva volt a gyengébb cserépedény, ezért lett éva a célpontja a Sátánnak! Mindíg a gyengébbet támadja először, mert ha azt megnyeri az ügyének, akkor azon keresztül támadhatja az erősebbet is! Valaha elgondolkodtunk-e már azon, hogy amikor Éva traccsolt a kígyóval, HOL VOLT ÁDÁM??? Ádámnak mi bokros teendői lehettek vajon hogy Évára mint a gyengébbre nem vigyázott? ( Azt gondolom sajnos ebben sincs változás...)
Azonban visszatérve a témánkhoz: Figyeljük csak meg Sátán támadásának irányultságát: Mózes I. könyve 3. rész
1.
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?...
Értsük meg Testvérek ezt, mert ez a csapdába csalás, ami mit sem változott azóta sem...
Jézust a mi urunkat is így támdta: Mt 4,3
És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
Tehát mindezekben láthatjuk Sátán támadásának a módszerét: Elbizonytalanítás-megkérdőjelezés... Ezzel nyit, mintegy magára vonja az Ember figyelmét, azután Ő magyaráz... Magyarázni aztán pedig tud! Ha Évához hasonlatosan belemegyünk ebbe a "beszélgetésbe-vitába, akkor Évához hasonlatosan el is bukunk!
Jézus nem vitatkozott vele, hanem elutasította magától, mintegy lezárta a témát! Mt.4,10 Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Éva tehát mint tudjuk horogra akadt, és beszélgetni kezdett a kísértővel!
Lássuk a továbbiakban hova akart kilyukadni Sátán: I Mózes 3,4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
Pontosan a Testi kívánságokra hívta fel Éva figyelmét a kísértő! Az Egó-ra! És ebben a pillanatban elkezdett Éva engedni a Testi kívánságnak!
Lássuk csak: I Mózes 3,6.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
A Bűncselekmény tárgyát képező gyümölcsre tehát emberileg, mintegy: Testileg néz! Kedves a szemnek, kívánatos... és el is követi azt, ami Istentől tiltva volt! Bűnbeesett, és vitte magával a párját is, hiszen olvassuk is: 6.... és ada vele levő férjének is, és az is evék.
Ez tehát a bukás története, ám egyben ez a történet a "TESTI EMBER SZÜLETÉSÉNEK AZ IDŐPONTJA IS! Innen datálódik az "Értelmetlen ember" (Ézs 27,11
És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok előjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtője, és nem kegyelmez néki alkotója.) Értelmetlen, mert az Ember csakis az Istennel való közösségben juthat értelemre! AZ ISTENNEL VALÓ KAPCSOLATUNK, ÉS AZ ISTENNEL VALÓ MEGBONTHATATLAN EGYSÉG,AD EGYEDÜL ÉRTELMET A LÉTÜNKNEK! ; "Istentől elidegenült ember" ( Ef 4,18
Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök color];) Elidegenült, hiszen az Istennel való járást csak Lélekben, és a lélektől vezéreltetve tehetjük! Ezért is mondja Pál: Rm 8,14
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
Istentől való elszakítás volt a célja a kísértőnek! Hogy a lelkünk halál állapotába kerülése által, de már Istentől elidegenülve-életünk értelmét vesztetten járjunk testi emberként, hogy Istennel többé egységbe ne kerülhessünk!
Olvassuk csak tovább a bukás eredményét: I Mózes 3,7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
A Bűnbe esés pillanatában, az Istetől kapott lélek megkötöztetett a bűn által, és megnyílt a Testi értelem... A Testi értelem pedig bujkál- menekül Isten elől, mindeközben pedig bűnt-bűnre halmoz... I Mózes 3,9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
Egymásra mutogatni-védekezni-mentegetőzni... És ez még csak a kezdet...Ezek után a versengés-irigység-gyilkosságok...és még nincs vége a bűn növekedésének!
Na ebből lett elege Istennek, amikor Noé könyvében ezt olvassuk: I Mózes 6,3.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Ám egyben ez a Noé könyve az, amit ha az Isteni értelemmel olvassuk és értelmezzük, akkor megláthatjuk benne Isten szabadítását, a szabadulás egyszerűségét is!
Az Isteni értelem ne legyen előttünk oly "meredek"... ne féljünk ettől a kijelentéstől Testvérek! Ez nem egy elvont fogalom, vagy méginkább ne legyen előttünk Istenkísértés... Olvassuk az Igét és értsük meg: 1Kor.2,14.
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
15.
A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16.
Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? BENNÜNK PEDIG KRISZTUS ÉRTELME VAN!
De most lássuk az Igét: Rm 15,4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Szögezzük le egyszer-s mindenkorra Testvérek: Noé története nem egy szép lírikus történet, hanem Példa és egyben tanítás is azoknak, akik Istennel való közösségre éheznek!
Mert A Róma 15,4 alapján, ez az Írás, vagyis Noé könyve, Magyarázat-Előkép-Tanítás is egyben!
Azt mondtam: Magyarázat. Mert megmagyarázza, azt, hogy kik azok akik megmenekülhetnek és mi az Ismertető jele azoknak akik megmenekülnek...Tehát kik azok, akiket Isten lelke vezet!
Azt mondtam : Előkép. Mert Előre vetíti azt ami az idők végén lesznek, olyannyira hogy ezért említette az utolsó időkre vonatkozó próféciaként Jézus a Noé történetét...
Azt is mondtam : Tanítás. És azért Tanítás, mert megérteti velünk, hogy miként kerülhetjük el az ítéletet, hogyan követhetjük Istent, ... És megérteti velünk azt, miért nem adhat kegyelmet az Isten azoknak, akik nincsennek vele közösségben, tehát a testieknek!
Kezdjük talán a Magyarázattal: Isten tehát szólt Noénak, hogy készítsen bárkát, a maga, a családja, és az állatok megmenekedésére! És Noé, okoskodás és gondolkodás nélkül elkezdte a bárka építését... Nem kérdezősködött, nem is csinált úgy mintha nem hallotta volna, nem kételkedett abban amit hallott... Bárkát készített tehát. Csak az érdekesség kedvéért megemlítem: Ennek a bárkának a hossza: 300 sing, vagyis 300×44,5 cm= 133.5 méter !; szélessége: 50 sing= 22 és negyed méter; magassága: 30 sing = 13.35 méter !
tehát nem kis feladat, és az elkészítése sem napokban mérhető!
Noé tehát nekikezd a munkának, és az ő engedelmességét nem befolyásolhazják a körülmények! Sem az általános megvetés, sem az ő öreg kora, sem a munka nagysága... sem pedig a testi okoskodása!
Gondoljuk csak meg Testvérek: Az Örökkévaló, részletekbe menően megadja a bárka készítésének a módját... Gondja van a vízállóságra,(szurkozni kívül-belül...)
Gondja van a szálláshelyek elszeparáltságára, ( Rekeszek...) Gondja van a világításra-szellőzésre ( Ablakok)... DE HOL A KORMÁNY?
Egy mai hithős, ha engedelemben el is jut addig hogy elkezdi az Úrtól rá bízott munkát, biztos hogy fennakad akkor, ha az irányítás lehetősége neki nem adatik meg!
Noé nem csinált palotaforradalmat az irányítás lehetősége miatt, hanem neki természetes volt az egész életében hogy az irányítás Istennél van! Ezért is választotta őt az Úr! Ezért olvassuk ezt: I Mózes 6,8.
De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
9.
Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
Noé tehát az Istennel járt egész életében, és soha nem akarta az irányítást magának...
Erről egy másik történet jutott eszembe...
Testvérek: Mint ahogy arról már az előzőekben megegyeztünk: Amennyiben az Isten valaminek különösen nagy fontosságot tulajdonít, arra újra felhívja a figyelmünket,SŐT: akár több esetben is megismétlődhet az Igében!
Így van ez az engedelmes követésre vonatkozóan is! Ezzel is kezdtük ezt az anyagot: Ézs 42,16
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
Ismeretlen utak-ismeretlen ösvények... az ismeretlen úton nem vezethetünk... a vezetés azé, aki ismeri az utat, és tudja hova vezet!
Ezen megvilágításban figyeljük csak meg ismét Ábrahám kihívását: Mózes I. könyve 12. rész
1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Vagyis: Gyere ki abból a környezetből amit ismersz, hagyd el a szokásaidat-ismertségedet, és ismeretségedet, gyere ki a te neveltetésedből és hagyd el az eddigi értékrendedet, haggy fel az eddigi életedet, gyere ki idegenként és átutazóként arra a földre amit nem tudsz hol van, bízd rám a vezetést és kövess engem, engedd hogy én vezesselek téged arra a földre melyet neked tartok fennt, ahol is az engedelmes követésért hatalmasan megjutalmazlak és örökölheted mindazokat az ígéreteket és áldásokat amikről szóltam neked!
Ezek után azt olvassuk, hogy : 4. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.
Tehát Ábrahám sem hiányolta a kormányt! Nem kért utitervet Istentől... nem ragaszkodott térképhez sem! Hitte Ábrahám, hogy aki kihívta az be is vezeti az ígéret földjére! Elhitte, hogy az irányítja a lépéseit, aki kihívta! Ezért nem forgolódott körbe-körbe mint a strasszer galamb. mert ha kételkedett volna az Örökkévaló vezetésében, valószínűleg még mindig körbe-körbe járna a kanapéja körül...Ellenben Ábrahám tehát hitt, és hitének megnyilvánulásaként követte Istent Engedelemben! Ő sem zavartatta magát a körülményektől... nem érdekelte őt az emberek méltatlankodásai, nem figyelt a rosszindulatú megjegyzésekre, sem pedig a hosszú és nehéz útra... Hitében erős volt, hitte hogy az Úr vezeti őt, és bízott abban aki az igéretet tette!
Az felől is értelemre jutottunk már, hogy Mindazok részesülhetnek az Ábrahámi szövetségből, akik követik az Ábrahám hitbeli engedelmességét, és ők is az Iste Igéje által, hiszen láthatjuk, hogy a szövetséget az Örökkévaló nem Ábrahámmal kötötte meg, mert Ábrahámra mély álmot bocsájtott,( I Mózes 15,12-17)
Vagyis azok lehetnek az Ábrahámi szövetség részesei, akik a vezetést Istenre bízzák! (Rm 8,14
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.) És ezért mondja Jézus: Jn 8,35
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
Mindezekből megérthetjük, hogy az Örökkévaló a Testiség eltörlését elvégezte már, és az ítélet végrehajtása nem várat már sokáig magára!
Megérthetjük, hogy a test a bűnnek melegágya, és az ember aki testben van, és testileg szándékozik élni: nem számíthat bűnbocsánatra!
Ezért mondja az írás: II Kor.5,4.
Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
5.
A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.
6.
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7.
(Mert hitben járunk, nem látásban);
8.
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
És ismét: 1Kor 15,50
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Illetve: I Kor.2,14. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
Ezért rendelte eleve az Örökkévaló, hogy: 1Móz 3,19
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Majd az idő teljességének elközeledtével így teljesedik ki ez az igéret: Prédikátor 12,8.
Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
9.
És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
És itt már igéretről, mintegy: LEHETŐSÉGRŐL Szól, hiszen meg van az Istenhez való VISSZATÉRÉS Lehetősége!
Mindezek értelmében megértésre jutunk Jézus figyelmeztetése felől: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8.
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
Ezért ismételte meg ezt a beszédét a Somró beli asszonynak : Jn.4,23.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Mindezek világosságánál megérthetjük azt a példa szerű tanítást, amit az Örökkévaló a Noé történetében adott arra vonatkozóan, miért vsak az Igazak kaphatnak kegyelmet:
Figyeljük csak meg ezen tanítás ezeddig elrejtett mivoltát: I Mózes 6,8.
De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
9.
Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
Tehát az Isten csak Noét találta igaznak! Ám láthatjuk, hogy másoknak is kegyelmet ad: I Mózes 6,17.
Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.
18.
De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.
Mivel hogy csak Noé volt az Igaz Isten kijelentése szerint, ámde kegyelmet nyertek az ő fiai is, nem is várat magára sokat a bűn meggyökerezése és felburjánzása a a bűntől megtisztult-megmosott földön! A kilencedik fejezet, iszonyatos bűnről tanúskodik... ( Többről van ott szó, mint amennyit az általunk teljesnek vélt írásban olvashatunk!)
Most tehát ezek után olvassuk Ézsaiás Próféta magyarázatát: Ézs 22,14
És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura. Az ebben a felyezetben előbb felsorolt bűnök a Testi cselekedetek bűnei, és ezekre van ez az ítélet!
És így folytatódik a magyarázat: Ézs 26,10
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Mindezeket Pál így foglalja össze számunkra: Gal.6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
-
SZENTHAROMSAG
ATYA – FIU – SZENTLELEK
Keresztenyek ezrei ismerik Istennek eme megjelenesi formajat es meghatarozasat. Elfogadjak,hasznaljak is a kommunikaciojukban es ertik is. Legalabbis ugy gondoljak! De valoban ertik? Ertik-e valodi melysegeben annyira,hogy szemleletesen, szavakkal eltudjak magyarazni? Ertik-e a benne rejlo teljes osszeforrottsagot? Azt,hogy bar harom,megis egy,aztan,hogy egy de megis harom? Ha oszinten belegondolunk,emberi elmevel ezt igazan felfogni lehetetlen.Kizarolag Isten az aki megtudja vilagitani,megerthetove tudja tenni ketrecbe zart ertelmunk szamara. Nos,Istentol kapott kijelentes alapjan ( amit egy Skype osszejovetel alkalman kaptunk mindannyian akik ott voltunk), teszek egy kiserletet arra nezve,hogy emberi szavakkal megprobaljam szemleletesse tenni.
A teremtes pillanatatol indulnek ki:
“1 Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. 2 A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. 3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” 1Moz.1-3
Erdekes modon pont harom versszak van,kovetve egyik a masikat,annyira osszekapcsolodva,hogy egymas nelkul ertelmetlenek. Ezzel kezdodik minden es mondhatnam,hogy egyik pillanat koveti a masikat. Az elso versben Isten van jelen,a masodikban a Lelke is,a harmadikban mar Jezus is. A masodik versben van egy kulcsfontossagu szocska,a DE. Tehat mar abban a pillanatban,amikor elindult az alkotas,tulajdonkeppen nem is „egyedul” volt Isten. Es abban a pillanatban,ahogy megszolal Isten,a Lelkevel egyutt,mar ott is van Jezus.
"Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." Janos8:12.
A „vilag vilagossaga” ertelmezesem szerint:az emberek (a Fold lakoinak) vilagossaga.
Ez a vilagossag nem az amit mi erzekelunk szemeinkkel a nappalok folyaman. Ugyanis a vilagitotesteket csak a negyedik napon teremtette Isten. (1Moz.1:14)
Visszaterve tehat az eredeti gondolathoz,akkor,abban a pillanatban,ahogy Isten az O eltervezese szerint megteremti a Foldet,ott all a Lelkevel egyutt es abban a pillanatban ahogy kiejti a LEGYEN VILAGOSSAG-ot,mar jelen is van Jezus. Tehat Isten szava,maga Jezus.
Ezt igyekszik megmagyarazni Janos apostol is,rogton a levele elejen:
„1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2 Ő kezdetben az Istennél volt. 3 Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” Janos1:1-4.
Tehat az „élet volt az emberek világossága ”. Jezus mit mond?
„En vagyok az út,az igazsag es az ELET” Janos14:6
Ebbol tisztan kiveheto,hogy nem a nappali vilagossagrol szol a teremtes elso napjan.
Tehat Jezus tulajdonkeppen Isten hangja,Isten kimondott szava.
Az ember megteremtesenel a kovetkezoket olvassuk:
„7 Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába.
Így lett az ember élőlénnyé.” 1Moz.2:7.
Tehat Isten az O lehelletet lehelte a megformalt emberbe. Ez a lehellet tulajdonkeppen Isten Lelke,azaz a Szentlelek. Igy mar talan kezd korvonalazodni a harmassag. Maga Isten,az O lehellete a Szentlelek es a hangja pedig Jezus. Probaljuk meg magunkele kepzelni a jelenetet egy nagyon hideg teli napon. Egy VALAKI amint all,abban a pillanatban ahogy MEGSZOLAL (hang) azonnal latszik a LEHELLETE.
Ezekutan tehat,ha belegondolunk,Isten SAJAT MAGAT aldozta fel erettunk,hogy Onmagaval megbekeltessen,mintahogy annakidejen is SAJAT MAGAVAL kotott szovetseget,aztan adta azt Abrahamnak. Abraham ugyanis melyen aludt mikoris a FUSTOLGO KEMENCE es a TUZES FAKLYA atment a kettevagott husdarabok kozott. 1Moz.15:12 1Moz.15:17.
Nemtudom mennyire sikerult eleg szemleletesen elmagyaraznom de,ha csak egy ember ez altal kozelebb kerult Isten Szentharomsaganak a megertesehez , akkor mar nem volt hiabavalo,hogy szavakba probaljam foglalni a szinte lehetetlent.
:2smitten:
-
Kedves Edit!
Nagyon köszönöm, hogy összefoglaltad, amit tegnap este Isten Ígéjében „felfedeztünk“, és megértettük a mélyebb értelmét az „egység“ szónak. Erre utal az eredeti héber kifejezés is:
Shma Ysrael, Adonai Eloheinu, Adonai echad
Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!
5Móz. 6:4.
Itt az „echad” szó „egyedül” kifejezéssel van fordítva. Azonkivül, hogy kizárólagosságot jelent, többes számban van.
Ezért is nem meglepö és nem okozhat gondot, amikor olvassuk a Tórában/Mózes könyvében:
"Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik."
1Móz 1,26
Hiszen itt is az egyedül és kizárólag egy Isten többes számban beszél. Miért?
A mondat így kezdödik: „mondta Isten /Isten Szava: El Dabar “ – márpedig, ha Jézus Isten Testben megjelent Igéje/Szava (mint ahogy ezt más nyelveken fordítják) akkor ott volt a teremtésnél.
Még valami történik az ember teremtésénél:
7. Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet (Chai) leheletét (Ruah) lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.
1Móz 2,7
Itt héberben a Ruah szó áll amit lehelletnek fordítottak. Ám héberül a Ruah kifejezést találjuk ott is, ahol Isten Lelkéröl van szó. Az eredeti héber nem tesz különbséget:
Ruah: lehellet, Lélek: Ruah Elohim: Isten Lelke
Nézzük meg:
A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke (Ruah) lebegett a vizek fölött.
1Móz 1,2
Tehát a kizárólagos és egyetlen ÚR a mi Istenünk: Szava, Yeshua/Jézus, a Messiás, a testben megjelent Dabar/Ígéje, és lehellete a Ruah, Isten Szent Lelke: Ruah HaKodesh.
Igy mondhatjuk: Egyedül Ö az ÚR, ami Istenünk.
Erre utal és ott is találkozunk az „echad” kifejezéssel Zakariásnál:
Az ÚR lesz a király az egész földön. Azon a napon az ÚR lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.
Zak 14,9
Nézzük meg a párhuzamot:
Echad: egyetlen és megis többes szám és itt is találkozunk a fent leírt egységgel:
Ez lett a sarokkő (Jézus), amelyet ti, az építők, megvetettetek, 12. és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk."
Apcsel 4,11-12
És ki jelentette ezt ki Péternek?
Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk:
Apcsel 4,8
Akkor elment Mózes, és elmondta a népnek az ÚR minden igéjét (El Dabar - Isten Ígéje tesben megjelenve Jézus)) és rendelkezését. Az egész nép pedig egyhangúlag így felelt: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az ÚR. 4. Akkor leírta Mózes az ÚR összes igéjét, és korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint.
2Móz 24,3-4
Dicsöség az Úrnak!
-
Ebben az aspektusban értjük meg jobban az Igeverseket is:
Az Úr szavára /Jézus /lettek az egek, és szájának leheletére /Ruah/minden seregök.
Zsolt 33,6
Én és az Atya egy vagyunk."
Jn 10,30
Az Isten Lélek,(Ruah)
Jn4,24
Én ismerem őt, hiszen tőle származom, és ő küldött el engem."
Jn 7,29
Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég"
Mert benne (a Messiásban, az Isten Ígéjében) lakik az istenség egész teljessége testileg,
Kol 2,9
Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van?
Jn14,10
Ez a név adatott neki: az Isten Igéje.
Jel 19,13
És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj (Ruah) ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!
Ez 37,9
És mikor ezt mondta, rájuk lehelle (Ruah), és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
Jn 20,22
A következö két Igevers is szorosan összefügg:
És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével (Ruah), és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
2Thess 2,8
Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel (Ruah)! azt mondja a Seregeknek Ura.
Zak 4,6 b
-
Még egy nagyon fontos kijelentése Jézusnak, érdekes ebben az aspektusban.
Habár az Evangéliumok eredeti szövegét görög nyelven ismerjük, ám Jézus Izraelben nem gondolnám, hogy görögül tanított volna. Héberül pedig, ismerjük hogy úgy a Lélek, a lehellet és a szél kifejezések megfelelöje a Ruah szó,
És most értjük meg miért a széllel hasonlítja össze a Lélektöl való újjászületést.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől (Ruah) született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél (Ruah) fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől (Ruah) született.
Jn 3,6-8
:2smitten:
-
Kövesd az igazságot!
Efézus:6:11:
Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
2Korintus:10:4-5:
Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;
Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak
Rom: 6:13-23:
Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
15
Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.
16
Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?
17
De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok.
18
Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.
19
Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.
20
Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok.
21
Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.
22
Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.
23
Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus JézusbanSe ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.
1 Péter: 4:2-3:Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.
3
Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban
Efézus:6:12 Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
Efézus 2:1-2:
1
Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
2
Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
GALATA: 1:15-16:
De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által,
16
Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,
Jetremiás:1:5:
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
Ap. Csel:9:15:...Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.
Filippi:2:5-16:Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6
Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
9
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való;
10
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
12
Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13
Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
14
Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;
15
Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
16
Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába
Filippi:3:8-11:
.Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,
9
És találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján:
10
Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához;
11
Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására
Filippi:3:14:
De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára
Filippi:3:20-21:Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;
21
Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.
Kolossé:3:
Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,
2
Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.
3
Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.
4
Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.
5
Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás;
6
Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira;
7
Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban.
8
Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.
9
Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt.
10
És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt:
11
Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
12
Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;
13
Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is;
14
Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.
15
És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
16
A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.
17
És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.
18
Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, amiképpen illik az Úrban.
19
Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántok keserű kedvűek.
20
Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.
21
Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.
22
Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent.
23
És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek;
24
Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.
25
Aki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás
1Thess:5:2-11:
Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
3
Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek.
4
De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
5
Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
6
Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
7
Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg.
8
Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
9
Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,
10
Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.
11
Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekeszitek is
2Thess:1:2-3:Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
3
Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, ti érettetek, amiképpen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedék a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik az egymáshoz való szeretet;
2 Thess:2:13-17:
Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében;
14
Amire elhívott titeket a mi evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.
15
Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok.
16
Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,
17
Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.
1 Timótheus:1:15-17:
Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.
16
De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hiendenek ő benne az örök életre.
17
Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.
Rom: 16.25-27:
Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangyéliomom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva,
26
Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván,
27
Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Ámen.
1Korintus:2:9-12:Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.
10
Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
11
Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
12
Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.
1 Korinthus:3:11:Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
Ézsaiás:28:16:Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!
Efézus:2:20
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
zsolt:118:22:
A kő amelyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!
Máté: 21:42.:
Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
Ap csel: 4:11-12:
Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.
12
És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.
Roma:9:33:Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg.
Roma: 11:32-36:
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
33
Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!
34
Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?
35
Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt?
36
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.
Roma: 14:7-9:Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
8
Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.
9
Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.
Roma: 14:17-18:
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.
18
Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált.
Roma: 15:30:
Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, én érettem Isten előtt,
2 Korinthus.1:11:
Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.
efézus:6:18-19:Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,
19
Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát,
Filippi:4:4-7:Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
5
A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
6
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Filippi:4:19-20:
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.
20
Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind örökkön örökké. Ámen.
Filippi:4:23:A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.
-
ÁMEN és ÁMEN! Köszönjük drága Ildikó!
:thanks: :026:
-
Koszonjuk Ildiko,hogy tovabbadtad amit kaptal uzenetkent az Urtol.
:thanks: :026:
-
:igen:
áldott testvérnők ! én köszönöm az Úrnak és hálát adok neki hogy használ engemet!
csodálatos az Úr Igéje! és köszönöm hogy megoszthattam veletek ! igazán nagy megtiszteltetés ez az én számomra! :ima02:
áldott legyen az ÚR neve Örökkön örökké! ámen! :igen:
-
Dilemma a Tizedről- avagy: fizessek vagy ne fizessek?
Mózes IV. könyve 3. rész
1.
Ezek pedig Áronnak és Mózesnek szülöttei azon a napon, a melyen szólott az Úr Mózesnek a Sinai hegyen;
2.
Ezek az Áron fiainak nevei: Az elsőszülött Nádáb, azután Abihú, Eleázár és Ithamár.
3.
Ezek Áron fiainak, a felkenetett papoknak nevei, a kiket papi szolgálatra avattak fel.
4.
De Nádáb és Abihú meghala az Úr előtt, mikor idegen tűzzel áldozának az Úr előtt a Sinai pusztájában, fiaik pedig nem valának nékik. Eleázár és Ithamár viselék azért a papságot, Áronnak, az ő atyjoknak színe előtt.
5.
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
6.
Hozd elő Lévi törzsét, és állassad Áron pap elé, hogy szolgáljanak néki.
7.
És ügyeljenek az ő ügyére, és az egész gyülekezet ügyére a gyülekezet sátora előtt, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.
8.
Ügyeljenek pedig a gyülekezet sátorának minden eszközére is, és Izráel fiainak ügyeire is, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.
9.
És adjad a lévitákat Áronnak és az ő fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól.
10.
Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.
11.
Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:
12.
Ímé én kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közül, minden elsőszülött helyett, a mely az ő anyjának méhét megnyitja Izráel fiai között: azért legyenek a léviták enyéim.
13.
Mert enyém minden elsőszülött; a mikor megöltem minden elsőszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr.
Ez tehát a Szövetség első felére vonatkozó rendelés, az Ároni főpapság, és a Levitai Papok kiválasztását illetően.
A Szövetség első felére vonatkozó jellemzők tehát: 1; Áron főpaság
2; Lévitai papok
3; A róluk való gondoskodás. (ezt nevezzük tizednek)
A Léviták 50 éves korukig, minden nap, a nap 24 órájában szolgálatban álltak a gyülekezet sátorában, illetve majd később a Templomban is.
Nekik nem lehetett örökrészük Izraél törzseivel, Nem volt birtokuk, nem volt vagyonuk. Nekik az Úr volt az örökrészük!
IV. Mózes 8,16.
Mert bizony nékem adattak ők Izráel fiai közül; mind azok helyett, a kik az ő anyjok méhét megnyitják; Izráelnek elsőszülöttei helyett vettem őket magamnak.
17.
Mert enyém minden elsőszülött Izráel fiai között, emberből és baromból; a naptól fogva, hogy megöltem minden elsőszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem azokat.
18.
A lévitákat pedig minden elsőszülött helyett vettem magamnak Izráel fiai között.
19.
És odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és az ő fiainak Izráel fiai közül, hogy Izráel fiainak tisztében járjanak a gyülekezet sátorában, és hogy engesztelést végezzenek Izráel fiaiért, és ne legyen Izráel fiai között csapás, ha a szenthelyhez közelednek Izráel fiai.
20.
Úgy cselekedék azért Mózes és Áron, és Izráel fiainak egész gyülekezete a lévitákkal; a mint parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felől, mindazt úgy cselekedék ő velök Izráel fiai.
21.
És megtisztíták magokat a léviták, és megmosák ruháikat, és meglóbálá őket Áron áldozatul az Úr előtt, és engesztelést szerze nékik Áron, hogy tisztákká tegye őket.
22.
Azután pedig bemenének a léviták, hogy végezzék az ő szolgálatukat a gyülekezetnek sátorában Áron előtt és az ő fiai előtt; a miképen parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felől, akképen cselekedének velök.
23.
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
24.
Ez is a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendős korától fogva és azon felül, menjen be, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátorának szolgálatában.
25.
Ötven esztendős korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé.
26.
Hanem segítse az ő atyafiait a gyülekezet sátorában, hogy azok az ő tisztökben eljárjanak; de szolgálatot ne teljesítsen. E képen cselekedjél a lévitákkal az ő szolgálatukban.
IV.Mózes 18,20.
Monda pedig az Úr Áronnak: Az ő földjökből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked ő közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között.
21.
De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatjokért való osztályrész ez a melylyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát.
22.
És ne járuljanak ezután Izráel fiai a gyülekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak.
23.
De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és ők viseljék az ő bűnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.
24.
Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, a mit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem ő felőlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.
25.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
26.
A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségtekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet.
27.
És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek, mint a szérűről való gabona és mint a sajtóból kiömlő bor.
28.
Így vigyetek ti is felemelt áldozatot az Úrnak minden ti tizedetekből, a melyet beszedtek Izráel fiaitól, és adjátok abból az Úrnak felemelt áldozatot Áronnak, a papnak.
29.
Minden ti ajándékotokból vigyétek a felemelt áldozatokat az Úrnak, mindenből a kövérjét, a mi abból szentelni való.
30.
Mondd meg azt is nékik: Mikor a kövérjét áldozzátok abból, olyanul tulajdoníttatik az a lévitáknak, mintha a szérűről és sajtóból adnák.
31.
Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatokért.
32.
És nem lesztek bűnösök a miatt, ha abból a kövérjét áldozzátok: és Izráel fiainak szent dolgait sem fertőztetitek meg, és meg sem haltok.
Mindezekből láthatjuk: A Szövetség első felében, az Ároni rend szerinti Főpap és a Léviták voltak a közbenjárók Isten és az Emberek között!
Ők voltak akik Közben jártak, engesztelést szereztek, és Istentől közvetítettek az emberek felé.
Akkor még ugye az Ember nem mehetett közvetlenül Istenhez, ezért kellettek a közbenjárók!
/2Móz 20,19
És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk. ; IV Mózes 3,9.
És adjad a lévitákat Áronnak és az ő fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól.
10.
Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg... /
Áron, mint Főpap kiválasztásáról is Tudunk pedig: Mózes IV. könyve 17. rész
1.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak, és végy tőlök egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére.
3.
Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vessző esik az ő atyjok házának fejéért.
4.
És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, a hol megjelenek néktek.
5.
És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek.
6.
Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala.
7.
És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában.
8.
És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.
9.
És kihozá Mózes mind azokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az ő vesszejét.
10.
És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.
11.
És megcselekedé Mózes; a mint parancsolta vala az Úr néki, akképen cselekedék.
12.
És szólának Izráel fiai Mózesnek, mondván: Ímé pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!
13.
Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestől elpusztulunk-é?!
Ez Tehát a szövetség első felére szóló kiválasztás. Ebből világosan kiderül: A Főpapi Rendbe születés által lehetett bekerülni, tehát: Kizárólag az Áron leszármazottai tölthették be ezt a tisztséget!/ Koheniták / Mintahogy azt is láthatjuk: A Léviták rendjébe sem kerülhetett be senki,csak az lehetett közbenjáró,templomi szolgáló,áldozati rend betöltője... aki Lévi leszármazottja!
Ők tehát, a nap 24, órájában szolgáltak az oltár körül, Örökségük az Israéllel nem lehetett, vagyonuk nem volt, más munkát nem végezhettek... Ezért rendelte az Örökkévaló a tizedfizetést, hogy nekik legyen ennivalójuk.
Lássunk ezekre még egy példát, ami egyben az utolsó tizedfizetésre való felhívás is: Mal.3,7.
Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?
8.
Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.
9.
Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!
10.
Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.
11.
És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura.
Ugye azért senki nem gondolja hogy Isten Éhezett, és ezért kérte a tizedet? Nézzük csak szó szerint mit is mond? Mal.3,10.
Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban...
Hogy legyen ennivaló tehát a hol? AZ ISTEN HÁZÁBAN! Vagyis a BÉJT HA MIDRASH-BAN! A Templomban!
Miért a templomról szól az Úr?
Nos azért, mert előre szólt: V.Mózes 12,5.
Hanem azt a helyet, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden ti törzsetek közül, hogy az ő nevét oda helyezze és ott lakozzék, azt gyakoroljátok és oda menjetek.
6.
És oda vigyétek egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, kezeiteknek felemelt áldozatát, mind fogadásból, mind szabad akaratból való adományaitokat, és a ti barmaitoknak és juhaitoknak első fajzását.
7.
És ott egyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden keresményének, a melyekkel megáld téged az Úr, a te Istened.
Sőt!
V Mózes 12,13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.!
Mindezzel tehát el van rendelve Istentől: 1, Csak az általa kijelölt helyen lehetséges áldozni- vagyis végezni a Szenthely munkáit!
2; Csak azok jogosultak a Tized szedésére, akiket az Örökkévaló kiválasztott az oltár munkáira!
Most tehát summázzuk az eddigieket:
Az hogy kizárólag az Áron leszármazottai tölthették be a Főpapi tisztet, az TÖRVÉNY!
Hogy kizárólag a Léviták szolgálhattak a Szenthely körül, az Törvény!
Hogy Nekik nem lehett semmijük, tehát sem vállalkozásuk, sem magántulajdonuk, sem vagyonuk, az TÖRVÉNY!
Az hogy kizárólag a róluk való gondoskodás a Tized fizetés, az TÖRVÉNY!
Hogy csak ők voltak jogosultak a Tized szedésre, az TÖRVÉNY!
Hogy kizárólag az Örökkévaló által kiválasztott helyen volt szabad Áldozni-közbenjárni... az, TÖRVÉNY!
A TÖRVÉNY PEDIG NEM LEHETŐSÉG, NEM IS EGYÉNI ELBÍRÁLÁS,NEM IS ÖNKÉNTESSÉG... HANEM MEGKÉRDŐJELEZHETETLEN, VITATHATATLAN RENDELÉSE AZ ÖRÖKKÉVALÓNAK!
A Messiás után 70-ben a Béjt ha Midrash, a Templom leromboltatott, az áldozási rend megszűnt, átadva a helyét a TÖKÉLETESNEK, Tehát az egyszer s mindenkorra tökélyre vitt, és örök időre szóló engesztelés vérének, és Föpapjának!
A Messiás engesztelő áldozata óta nincs tehát véres áldozat, ezért az Örökkévaló megszüntette a Szenthely helyhez kötöttségét, és az Ő kegyelmét kiárasztotta a nemzetekre is!
Az V Mózes 12,13-14 tehát, vagyis: V Mózes 12,13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.!
Ez tehát felfüggesztésre került! Hiszen az Istetisztelet módja-lehetősége már nincs helyhez kötve, pontosan azért, mert a tökéletes engesztelés okán, szükségtelenné váltak a további véráldozatok!
Az Úr tehát az Ő mérhetetlen szeretetéből, kiárosztotta a kegyelmet a nemzetekre is!
Ezt bár jó előre jelezte, de valójában csak akkor teljesedett be, amikor ezt mondta: Mt.28, 18.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Most pedig lecsillapodva, figyeljük csak meg mit is mondott az Úr?
1; 19.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket... Tehát nem azt mondta: engedjétek tanítani a nemzetekbelieket,az Ismeret nélkül, hanem hogy TANÍTSÁTOK MEG NEKIK!
Hiszen így is folytatja: 20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek...
És ez akkor, és még hosszú ideig így is volt! Mert az Apostolok nevelték ki a szolgálókat a nemzetekbeliek között, és az Isteni Tant ők tanították!
Íme egy ige erre: Apcsel 15,19.
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20.
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
Nagyon régóta letette az örökkévaló a tanítás alapköveit, hiszen már Ézsaiásnál is ezt mondta: Ézs 2,3
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
Ez a tanítványozás pedig: kb.: a Messiás után 325-ig így is volt! Ekkor következett be a szakadás, amiről Pál is prófétált: 2Thess 2,3
Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia...
Ez a szakadás pedig abban nyilvánul meg Pál szavai szerint: Effezosz 2,11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Tehát amit Isten egybekötött, azt a Nemzetek, Róma vezetésével szétszakították! Az Isten által adatott Szent Tant- kannonizálták, az Újszövetségi írásokat hirdették, mert ha valaki csak az Újszövetségi írásokat olvassa, annak érthetetlen és megismerhetetlen a Szent tan! Mivelhogy az Isten tanítását meg nem ismerték, ami egyébbként az alapköve és eredeztetője lehet a kegyelemnek, ezért aztán láthatjuk is azt a szörnyű tévelygést, ami a Keresztény gyülekezetekben folyik...
Azt mondtam hogy az Istentől való tanítottság az alapköve a bűnbocsánatnak! Azért mondom, mert ezt így határozta meg az ÖrökkévalÓ!
Jer.31,27.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28.
És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Figyeljük csak meg: 33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Tehát első, az Istentől való Tanítottság! és csak az után a bűnbocsánat!
Áldott Testvérek: Amiről az eddigiekben szóltam, az nem egy egyetemi diszkurzus! Nem egy Teológiai ötletelés!
EZ ISTEN IGÉJE!
Az eddigiekben elhangzott dolgok, mind az Örökkévaló szavai!
Igyekeztem felmutatni azt az Istentelen tévelygést, ami manapság folyik, mégpedig azok között, akik Istenről neveztetik magukat!
A kérdés tehát: Fizessek-e tizedet a gyülekezetemnek? Én is kérdeznék valamit:
Mijen jogon akarsz tizedet fizetni?
mert ha valaki Tizedet fizet, az azt jelenti: Nem a szövetség jelen időre vonatkozó szabályai szerint él! Mert a Szövetség egykori szabálya ez volt: Áron és a Lévi nemzetségét választotta az Örökkévaló közbenjáróknak! Őket valóban el kellett Tartani! Mivel nekik Isten rendelése szerint nem lehetett semmijük, ezért hogy ne haljanak éhen, a Tized volt az Ő részük! Ezt másra tilos volt fordítani! Ez nem fizetés volt! Ebből nem lehetett házakat építeni,nem lehetett Autót venni, ezt nem fordíthatták nyaralásra, nem ebből javítgatták a Templomot sem!
A templom felszerelését, és a templom javítását adományokból kellett karban tartani!
Királyok II. könyve 12. rész
1.
Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királylyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának pedig Sibja vala neve, a ki Beersebából való volt.
2.
És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei előtt mindaddig, a míg Jójada pap oktatá őt;
3.
Azonban a magaslatok oltárai nem rontattak le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok oltárain.
4.
És megparancsolá Joás a papoknak, hogy minden pénzt, a mely Istennek szenteltetik és az Úr házába bevitetik, mind a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét, mind pedig, a melyet kiki szabad akaratja szerint az Úr házához bevisz.
5.
Vegyék magokhoz a papok, mindenik a maga ismerősétől, és építsék meg az Úr házának romlásait mindenütt, a hol romlást látnak rajta.
6.
De mikor Joás király huszonharmadik esztendejéig sem építették meg a papok az Úr házának romlásait,
7.
Előhivatta Joás király Jójada papot a többi papokkal együtt, és monda nékik: Miért nem építitek meg az Úr házának romlásait? Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerőseitektől, hanem az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt.
8.
És a papok beleegyeztek, hogy többé semmi pénzt nem vesznek el a néptől, és nem javítják ki a ház romlásait.
9.
És Jójada pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyhezteté azt az oltár mellé jobbfelől, a mely felől az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a templom küszöbinek őrizői minden pénzt, a melyet az Úr házába hoznak.
10.
És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a főpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, a mely az Úr házában találtatott.
11.
És a megmért pénzt a munka vezetőinek kezeibe adták, a kik az Úr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építőknek, a kik a házon dolgoztak,
12.
És a kőmíveseknek és a kőfaragóknak, fa és faragott kő vásárlására, az Úr háza romlásainak kijavítására, és mindarra, a mi a ház javítására szükséges volt.
13.
De abból a pénzből, a melyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüst poharakat, sem késeket, sem medenczéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényt.
14.
Hanem a munkásoknak adták azt, és csak az Úr házát javították ki abból.
15.
Számot sem vettek azoktól az emberektől, a kiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el.
Tehát akik most szednek Tizedet, az Ige szerint illetéktelen dolgot tesznek, hiszen : 1; nem a Koheniták törzséből valók, nem is Lévi törzséből valók!
2; Nem a szövetség jelen időre vonatkozó szabályai szerint járnak el!
3; Akkor tehát rájuk nem érvényes a Messiás engesztelése, hiszen közbenjárói tisztet töltenek be!
4; Nem arra fordítják, amire az Örökkévaló elrendelte!
A Szövetség jelen idejére vonatkozó változás pedig ez: 1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.
Azért lettünk Papi nemzet mi mind, mert az Úr törvénye szerint a poklosságból megtisztult ember az Úrnak szenteltetik!
A III.Mózes 14,1-32-ig, ugyan azt a Felkenetést rendeli a poklosságból megtisztult ember számára, mint a Papi felkenetés! ( III.Mózes 8)
A Testnek a poklosság, ugyan az, mint a léleknek a bűn! Abból kigyógyulni lehetetlen! Abból csak Isten állíthat helyre! Ezért a Poklosságot megtisztítani- Bűnt megbocsájtani csak Isten Teheti! Ez Tehát Messiási csoda! Amit a Messiás meg is Tett!
Minthogy tehát mint az Örökkévaló Papjai, mi mind járulhatunk az Isten elé, Yessua által, (Ő a Főpapunk), Nincs szükség más közben járóra!
Ezt mondta Pál Is: 1Tim 2,5
Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.
Mint ahogy a közbenjárásért a Szövetség első felében is kellett adni a közbenjárónak, Úgy van ez ma is, csak a fizetség TÖBB MINT AKKOR VOLT!
Mert az Ároni főpapság idején minden szerzemény Tized részét rendelte az Isten, Most a Tökéletes közbenjárásért a Tized már nem elég! MINDENÜNK AZ ÖVÉ!
ÚGY AZ ÉLETÜNK,MINT VAGYONUNK...MINDENÜNK AZ ÚRÉ!
Ezért mondja Pál: Gal 2,20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
És ismét: 2Kor 5,15
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
Ha pedig ez így van, akkor mi után, és miből adjunk tizedet?
És ez Testvérek rendkívül komoly dolog!
Pontosan ez az Oka, hogy az Újszövetségi írásokban nem ismétlődik többé a Tizedfizetésre való felszólítás!
VAn ugyan Adakozásra való felszólítás!
Ez pedig a Testvéri szeretet megnyilvánulása, és ennek más- sokkal inkább önkéntes indíttatása van!
Sajnos éppen az Ismeret hiánya miatt, sokan a mai napig keverik a szezont a fazonnal...
Mert a Tized az Törvény volt, addig az Adakozás önkéntes alapú!
A Kettőt pedig nem lehet, és nem is szabad összemosni!
-
Ésaiás próféta könyve 56. rész
1.
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
2.
Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.
3.
És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!
4.
Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:
5.
Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;
6.
És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:
7.
Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
8.
Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez!
9.
Mezőnek minden vadai! jertek el enni, erdőnek minden vadai!
10.
Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverők, szunnyadni szeretők!
11.
És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok ők, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt!
12.
Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítő italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb!
Ezen Prófécia, rögtön az első versszakban a lényegre tér: "1.
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:"
Megőrizni a jogosságot-cselekedni Igazságot! Azért mert: KÖZEL A VÉG! Hiszen ez: "közel van szabadításom..." Mindennek a végét jelzi!
Abban az előzőekben már egyességre jutottunk, ha valamely kijelentésnek rendkívüli fontosságot tulajdonít az Úr, akkor az adott esetben többször is megismétlődik a Szentírásban...
Minthogy z ebben az esetben is így van, Hiszen ez a végidőkre vonatkozó prófécia! Lássuk hol ismétlődik meg ezen kijelentés...
Mik 6,8
Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
Tehát újfent az Igazság cselekvése-Irgalmasság gyakorlása, és az Igaz Isten ismeret! Mert aki megismerte az Örökkévalót, attól távol van a felfuvalkodottság... Ezért hív bennünket alázatosságra!
Lássunk még ismétlődő kijelentéseket erről:
Mt.24,3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
A 13-dik. vers amire most reflektálnék: Mindvégig állhatatosnak maradni! De miben vajon? A 9-es verstől kezd izgalmassá válni, és egyben itt van a kulcs is, aminek megértésével, értelemre juthatunk a prófécia felett: Az Ő nevéért lesznek gondjaik azoknak akik Benne hisznek...
Most hát lássuk csak mi is az Ő neve? Jel 19,13
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
HA Ő Isten Igéje, minthogy valósággal az, akkor tehát azoknak lesznek problémáik-üldöztetéseik, akik Isten Igéje szerint, tehát Isten Tanítása szerint járnak!
A próféciák tanusága szerint, az utolsó időkre jellemző az általánosnak mondható viszálykodás-veszekedés-sötétség-harag-haragtartás-patvarkodások...
Ez maga a "MEGROSTÁLÁS" időszaka, amiről Zakariás Próféta szólt:
Zak.13,7.
Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8.
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9.
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Ez az az időszak, amiről így szól az Úr Igéje: Jel.13,10.
Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.
Azaz, ami számunkra rendkívül fontos üzenetet hordoz: NEM SZABAD A MÁSIK OLDAL ESZKÖZEIHEZ NYÚLNUNK! Tilos egyébb eszközökhöz folyamodnunk-használatba vennünk, csak azt szabad megtartanunk, mégpedig erősen, amit Isten adott, hogy azzal küzdjünk!
Ebben kell hát állhatatosnak lennünk! Ha bennünket szidalmaznak, nem szabad viszont szidalmaznunk! ha üldöznek, nem szabad viszont üldöznünk, ha bántanak-sértegetnek, nem szabad azzal viszonoznunk...
Erről beszélt Jézus is: Mt.5,38.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39.
Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40.
És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41.
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42.
A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47.
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Legyünk Isten előtt tökéletesek... legyünk neki Szent!
Pál azt mondja: Rm 12,21
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg. HA ugyan azokkal az eszközökkel élünk, amiket e világ, vagy éppen a megtévedt Testvérek használnak, úgymint: gyűlölködés,harag,leuralás,türelmetlenség,hadakozás,rágalmazás,súsárlás... akkor éppen azt bizonyítjuk, hogy meggyőzettünk a gonosztól! Ez azt jelenti: beláttuk hogy a gonosz tanítása számunkra elfogadhatóbb mint az Isten tanítása... Ugye ez nem igaz?
Lássuk csak Pál rejtett üzenetét: Gal.5,13.
Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14.
Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
15.
Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
16.
Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17.
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18.
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
19.
A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20.
Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21.
Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
22.
De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24.
A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25.
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26.
Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Vajon mely gyümölcsök jelennek meg bennünk, amikor konfrontálódunk? Testi-vagy Lelki gyümölcsöket mutatunk fel ilyenkor?
Mert mindenről ami Testi, nyilvánvaló kijelentése van az Isten Igéjének: Először is: 1Kor 2,14
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
És végezetül: 1Kor 15,50
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Ezeket azért mindenkor tartsuk szem előtt Testvérek!
Tehát az Ézsaiás 56,1-8-ig Hirdeti az úgy a zsidók-mint a nemzetekbeliek eggyéválását, és egységes Isten szerinti Istentisztelet eredményét...
Ebben megláthatjuk hogy Nem személyválogató az Isten! Megláthatjuk hogy ugyan azon ígéretek örökösei vagyunk, ha valóban az Isten tanítása szerint járjuk a Hit útját!
Az Istennek való engedelmesség, Istentől való áldása egységes és valóságos! és ebben nincs különbség!
Ámde az Úr igéretei egyenlőre még csak igéretek! Ezen Igéretektől pedig el is lehet esni! mégpedig pont azzal, ha nem az Úr tanítása szerint járunk!
Mert Jézusról ezt hagyta ránk az Evangelista: János 2,23.
A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
24.
Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
25.
És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.
Tehát azt írja: "És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben."
Tehát azt mondja: Az Ember BEN! És nem azt, hogy : AZ EMBER!
Mit jelent ez?
Nos körülbelül ezt jelenti: Ef 6,12
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
Vagyis tehát értsük meg Testvérek: Az Ember nem több, mint egy hordozó edény! Nem a forma a fontos, hanem a tartalom!
Hogy mi van az emberben az a fontos!
Az eredendő állapot lenne a kívánatos! Eredetileg az Örökkévaló ezt úgy határozta meg, hogy az Ő lelkének a hordozója legyen a Test!
Így is van megírva: 1Móz 2,7
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Majd a bűnbeesés pillanatától, datálódott a "testi ember" fogalma! Ettől a pillanattól az emberben az Örökkévaló lelke elveszítette az irányítás lehetőségét.
Ezért mondta az Örökkévaló: 1Móz 6,3
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Ezért szükség az újjászületés, hogy elhagyva mindent ami Testi-Lelki emberként élve-cselekedve-gondolkodva, Isten előtt, neki kedves dolgokat cselekedjünk!
Az Ézsaiás 56,9-12 es Igéi, pedig azon szolgálókhoz-azon őrállókhoz szól intőleg, akik a jeleket nem veszik észre, és nem teljesítik a kötelességüket!
-
Ézs 29,13 És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szívepedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
Jn.5,24.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26.
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27.
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28.
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29.
És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
30.
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
31.
Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32.
Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
33.
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34.
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35.
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37.
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38.
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41.
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43.
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44.
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45.
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47.
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Mielőtt továbbmennénk, mindenek előtt lássuk meg, miért hivatkozott Jézus, JN.5,45-47-ig Mózesre?
Lássuk hát a Mózes Jézusra vonatkozó Próféciáit: V.Mózes 18,15.
Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!
16.
Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!
17.
Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.
18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
Csak emlékeztetőül: A 16-os Vers sor felidézi az Úr megjelenését a Hóreben... A Történetből tudjuk, mivel a nép csak testileg mosódott meg, és nem lélekben,( II Mózes 19,10), ezért az Úr megjelenése számukra rémületes lett volna, és ezt ők érezték is. Azt Tudták, az Úr szentségének jelenlétében, lángra lobban minden közönséges!( II.Mózes 20)
Mózes tehát előre jelezte: V.Mózes 18,18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
Minden betanított okfejtést félretéve, pusztán csak, és kizárólag az Igére hagyatkozva, vesézzük ki János evangéliumának az 5. felyezetét!
Jn. 5,31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32.
Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
33.
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34.
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35.
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37.
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38.
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
Ugye a legtöbb magyarázat szerint, Jézus ezen szavai a Farizeusoknak és az írástudóknak lett címezve, éspedig csak ott és akkor... Hát ez nem igaz Testvérek, mert Jézus szavai Örök érvényűek! Sajnos ebben a tekintetben is azok...
Azt mondja a Messiásról szóló prófécia: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására....
Illetve ugyan ezen felyezet:21.
Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
Azután a Máté 5.-felyezet, amiben elkezdi a Törvényt naggyá tenni, és igazán megjelenteni... Nem ismerték fel ebből... Bár Jézus magáról szavakban nem tett bizonyságot, de a cselekedetei IGEN!
Az Akkoriak ebből nem ismertek rá, pedig betéve tudták az Isten Igéit... De mi van ma? Ma pedig, minthogy a Kereszténység elszakította magát a gyökértől, az Israél házától, Jézusban nem ismerik fel az Atyát...
Ezért mondja Jézus: Jn.5,39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41.
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43.
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok...
Foglaljuk össze pár gondolatban azokat Jézus személyéről, amikben eddig az előzőekben már megeggyeztünk: Jézus az Isten Igéje! / Böresit 1,1-; Jézus a világ világossága /I Mózes 1,3- Ésa 9,2-Ésa 60- Jn.1,4-Jn.8,12/ Jézus az élet kenyere: V.Mózes 8,3-Jn.6,33-35/
Bár általánosságban majd minden hívő vallja hogy tudja, ám ha ez így is van, akkor sem értik! Mert Istenről tudjuk hogy az Ő neve: ÖRÖKKÉVALÓ! Tudjuk, mert Ő nevezte így magát(II.Mózes 3,14) A Vagyok jelentése: Volt van lesz= Örökkévaló! HA tehát az Isten Örökkévaló, akkor az Ő Igéje, vagyis kijelentése-szava...is örökkévaló! Tehát Jézus Isten által Örökkévaló, hiszen Jézus, Isten Kijelentése! János 5 alapján tehát azt látjuk: Akár akkor-akár most, Isten Igéjét próbálják elszakítani Istentől-szembe fordítani Istennel... Azonban, ez a mostani időre sújossabb formában jelenik meg, hiszen írva van: 2Móz 20,3
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Ha pedig a mostaniak, Jézusban nem ismerik meg magát az Atyát, akkor Bálványimádókká válnak, midőn Jézusból megpróbálnak egy Idegen Istent faragni! Hiszen ha nem az Atya dicsőségét látják benne, akkor van az, hogy azt hangoztatják, Jézus megváltoztatta az Örökkévaló rendeléseit-parancsolatjait... Tehát felülbírálta az Atya Örök rendeléseit, és félre tette azokat... Ha pedig ezt mondják, (minthogy mondják is!) Akkor ezzel azt is mondják: " Lett egy új Isten, új rend, új törvény...) Ez pedig már bálvány, és bálvány imádat...
Ezért mondja Jézus: Jn.5,36.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37.
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38.
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
Tehát úgy akkor-mint ma is voltak akik Hitetleneknek-tévelygőknek bizonyulnak ezekszerint!
Lássuk csak Pál figyelmeztetését ebben a dologban a maiaknak címezve : Róma 11,17.
Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18.
Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19.
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20.
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21.
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22.
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23.
Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
Ami ebben egy pici magyarázatra szorul, mert sajnos teljesen tévesen értelmezik Pál sorait, az pedig a kegyesség: 22.
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
Nem arról beszél Pál, hogy a mi kegyes életünk miatt tartatunk meg, hanem arról, hogy igyekezzünk megmaradni engedelmesség által Isten kegyességében-vagyis KEGYELMÉBEN!
Maga a szó: Kegyesség, jelenti: a Kegyelem gyakorlása!
Hogyan maradhatunk meg ebben az Istentől való állapotban?
Mit mond erről Jézus, az Isten Igéje?
János 8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Tehát elsősorban: Megmaradni az Igében! Vagyis Jézusban! Megmaradni pedig ezt teszi: 5Móz 4,2
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
Tehát ha ily módon ragaszkodom az Ige tisztaságához, akkor Az Ige szabaddá tesz! Mert az Isten Igéje az Igazság! ( Jn.17,17)
Szabaddá tesz a: Tévelygéstől-a megtévesztéstől-a hazugságtól-a félelemtől-a bűntől-a kárhozattól...
Gyakorta hallottam már azt a kérdést: Ki lehet-e esni a kegyelemből?
Felszínes kérdésre, csak felszínes választ lehet adni!
A Felszínes válasz, pedig megtévesztésre alkalmas!
Mintahogy már sokan estek áldozatul a felszínességnek...
A Kimerítő kédés, és az azokra érkező válasz:
Ki lehet-e esni a kegyelemből? A válasz erre: NEM! Mert nem magunkat őrizzük az Isten kegyelmében, hanem Ő őriz bennünket! (1Pt 1,5
A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.)
Ki ragadhat-e valaki vagy valami Isten kegyelméből? A válasz: NEM! Mert Jézus mondja: János 10,27.
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
28.
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
29.
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
30.
Én és az Atya egy vagyunk.
Valamiképp elveszíthetem-e az Üdvösségem? A Válasz: IGEN!!! Mert a Hit által adatott Igéretet el lehet adni-meg lehet vetni!!!...
I Mózes 25,20.
Izsák pedig negyven esztendős vala, a mikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.
21.
És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.
22.
Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.
23.
És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
24.
És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében.
25.
És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.
26.
Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, a mikor ezek születének.
27.
És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.
28.
Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.
29.
Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30.
Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
31.
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32.
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
33.
És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
34.
S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.
Először is tisztázzuk, mit jelent az elsőszülöttségi jog? Nos az elsőszülött, jog szerint örökli az áldást és az igéreteket! De kik az elsőszülöttek? Ennek magyarázatához vissza kell mennünk a teremtéshez, éspedig az ember teremtéséhez!
I Mózes 2,7.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Ez tehát az elsőszülött! És mindenki aki Az Istennel való közösséghez visszatér a lélek által, az mind elsőszülött!
A "másodszülött" Pedig a testi ember! Hiszen, I.Mózes 2,15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Tehát amíg valaki Istennel engedelemben jár és Őt szolgálja, addig első szülött, Azonban amint "megveti" az Isten parancsolatját, és ellenkezik Istennel, Testivé lett, akár Ádám és Éva, és meg van Írva: 1Kor 15,50
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Azokról akik soha nem tértek meg, nyilvánvaló hogy miért testiek... de hogyan lehet az, hogy valaki hívő létére lesz, újra testté?
Egyszerűen! Ézsau bár jog szerint, örökölhette volna az elsőszülöttséget, de a jelen szükségei-vágyai miatt azt megvetette!
Pontosan így van ez a maiakkal is...
Mert vannak sokan akik jól indultak... A Megtérésig el is jutottak, de a világi, testi szükségleteik-vágyaik miatt az ígéreteket eladják egy tál lencséért-bagóért... egyszóval aprópénzre váltják...
Jézus ezt mondja:Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
És a kulcs pontosan a 21-es Igében van elrejtve: 21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Azaz: Ahol arat a munkás ott él!!! HA valaki a láthatalanba vet, tehát a léleknek vet, az lélekből is arat majd! Ezek tehát az elsőszülöttek!
Aki pedig a láthatóban akar aratni, az Testbe vet... a test pedig nem örökölheti az Isten országát! /Gal 6,8
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet./
Vannak hívők, akik tudathasadásos állapotban küszöbön ugrálnak! Ők azok akik szájukkal vallják hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják! (Tit 1,16
Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.)
Róluk szólt az Örökkévaló, Ézsaiás könyvében: Ézs 29,13
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn...
És vannak szolgálók is ily módon, akik bár valamikor jól indultak, mégis egy ponton visszafordultak, mert inkább kell nekik az elismerés, az ismerttéválás, kell az itteni dicsőség, az emberektől való dícséret... Ők azok akik megvetették az elsőszülöttségi áldásokat és ígéreteket!
Hozzájuk szól ma is Jézus, mondván: János 5,41.
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43.
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44.
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?...
-
Ézsiás 57,16.
Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
17.
Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt.
18.
Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
19.
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
Áldott Testvérek. Amiről ma beszélnünk kell, az az Örökkévalóval, mint jótevővel-gondviselővel-szerető Atyával való kapcsolatunk!
Azt mondja az Örökkévaló Igéje: Jer.31,10.
Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyűjti őt össze, és megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját.
11.
Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erősebbnek kezéből.
12.
És eljőnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.
13.
Akkor vígadoz a szűz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az ő siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból.
14.
És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr.
Ezen Jeremiási Prófécia,Isten irántunk való szeretetéről-gondviseléséről-és az Istentől nekünk szánt örömről tanúskodik.
A Vele való kapcsolatunk egyik rendkívül fontos eleme az engedelmesség mellet, a Tőle átvett áldások,és a tőle érkező segítségnyújtásban való felettébb örvendezés!
Ezekkel mintegy megemlékezünk a Ő, irántunk való jóságáról-az életünkben való valós jelenlétéről!
Figyeljük csak meg ezt a történetet:
I.Mózes 22,6.
Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7.
És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8.
És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9.
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Mielőtt bárminemű következtetésre jutnánk e felől a történet felől, figyeljük csak meg a 10-es verset: "És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát."
Ábrahám tehát valóságban is elszánta magát az engedelmességre, és ezt az elhatározást tett követte... volna, ha az Úr angyala közbe nem avatkozott volna...
Ábrahám tehát ott van ebben a helyzetben, és eldöntötte, hogy az Istennek való engedelmesség okán, kezet emel a szeretett fiára, ezzel mintegy kidobott az életéből mindent, természetesen az Istennel való kapcsolatán
kívül.
Ábrahám életének egyetlen öröme a fia volt és egyben ez a fiú volt a következendő dolgoknak a főszereplője-mintegy : értelme is!
Meg kell érteni azt a gondolkodást, és értékrendszert, amiben akkor gyakorolták magukat az akkoriak, és a közelkeleti népek, mind máig gyakorolják is magukat...
Ábrahám így szólt az Örökkévalóhoz, amikor az Úr neki az ígéreteket tette: 1Móz 15,2
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
Ellentétben a mai felvilágosult nagyvilági felfogással, akkor ott, és bizonyos népeknél mind máig is, a gyermekre úgy tekintettek és tekintenek, mint Isten Áldása!
/Zsolt 127,3
Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom./
Tehát Ábrahám mindezt veszni hagyta, és az Angyal közbeavatkozása számára rendkívüli örömre indította őt... El is nevezte az Ige bizonysága szerint azt a hegyet:Jehova-jire-nek
Most figyeljük meg a hívást!
Zsoltárok könyve 95. rész
1.
Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
2.
Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
3.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
4.
A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
5.
A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
6.
Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
7.
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
8.
Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
9.
A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
10.
Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
11.
A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.
A Hetes verstől változik a hangnem! figyeljük csak:
7.
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
8.
Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
9.
A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
10.
Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
11.
A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.
Hogy megértsük hogy miről is van szó, keressük a kulcsot, ami megnyitja előttünk az Ige kijelentésének tárházát!
A 9-10-es vers adja a kulcsot...
Meribáh... mi is volt ez? Mi is történt ott?
Nos Meribáh jelentése: Versengés... Már értjük is ugye?
Mózes II. könyve 17. rész
1.
És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
2.
Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
3.
És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
4.
Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.
5.
És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
6.
Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
7.
És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?
Tehát a történet lényege ez: Az Örökkévaló,kiszabadítja a népét a rabszolgatartó kezéből, rendkívüli csodák részeseivé tette őket az Úr, látható és minden szempontból,
érzékelhető módon volt velük az Úr.
Ám a nép, mindíg elégedetlen és hitetlen maradt! Nekik nem volt elég, Isten gondviselése! És amikor az Örökkévaló egy szorult hejzetből kiemelte őket,
az helyett hogy örömünnepet hirdettek volna, a soron következő kívánságokkal-problémákkal-elvárásokkal fárasztották Őt!
Nekik soha semmi nem volt elég jó! nekik soha semmi nem adott okot a hálára! Nekik soha semmi nem volt elég!...
Nade ma???
A Mai nemzedékkel miúság?
A maiak tudnak hálásak lenni? tudnak vígasztalódni a múltban történt szabadításban-gondviselésben-megsegítésben?
A mai generáció reménységteljes várakozással tekint Istenre a nehéz helyzetekben, avagy elvárásokkal-elégedetlenséggel fárasztja az Urat, akárcsak azok akik el is vesztek?
A Hálátlanság, igenis Bűn! És ez a bűn nemcsupán a bűn mivolta miatt választhat el sok esetben az Istentő, hanem még egy további dolog miatt is...
Zsolt 100,4
Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!
Mózesnek így szólt az Örökkévaló,midőn az Ő rendelése szerint nekiállt, hogy elkészítse a Sátort, és minden tárgyat ami abba kerül: 2Móz 25,40
Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.
És így épült fel a sátor, és az alapján épült a Béjt haMidrash is!
Az Úr elé való járulás is az szerint történhetett!
Volt először is a kapu! És ezen Zsoltár szerint: Zsolt 100,4
Menjetek be az ő kapuin hálaadással...
Testvérem: Ha a te szívedben nincsen hála Isten felé, akkor te soha nem is jutsz Isten elé!!! A Kaput megkerülni lehetetlen! a kapun, pedig csak hálaadással lehetséges bemenni!
És bár a földön már nem áll a Béjt ha Midrásh, de a Mennyekben még igenis megvan,és ez nem változik!
És ez a kijelentésem, a Zsidókhoz írt levél 3 szerint áll!
Zsidókhoz írt levél 3. rész
1.
Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra,
2.
A ki hű ahhoz, a ki őt rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában.
3.
Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.
4.
Mert minden háznak van építője, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az.
5.
Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára,
6.
Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk.
7.
Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,
8.
Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,
9.
A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.
10.
Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én útaimat.
11.
Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.
12.
Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon;
13.
Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által:
14.
Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.
15.
E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.
16.
Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által?
17.
Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában?
18.
Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?
19.
Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.
Azt mondja a Prédikátor: Préd 3,15
A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
Ennek a kijelentésnek a bizonysága szerint pedig, a II Mózes 17.ben leírt végzetes történet a mai kor nemzedékében újra megismétlődik!
Mert ezek serint vannak és lesznek olyan emberek, akik azért nem mehetnek be az Úr nyugodalmába, mert nem tudnak hálásak lenni!
A Hálátlanság pedig a Zsidókhoz írt levél szerzője szerint, nem más mint : HITETLENSÉG!
Mivel pedig, hogy Isten szerint :5Móz 19,15
Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.
Lássuk ugyan erről a dologról, hogyan vélekedik Pál?
Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1.
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2.
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3.
És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4.
És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5.
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6.
Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7.
Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8.
Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9.
Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10.
Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
13.
Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
14.
Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.
Vajon csak számomra tűnik úgy, hogy teljes az összhang a Tanítók között ebben a dologban?
Jézus, a mi Urunk, erre nézve is kódolt egy tanítást számunkra!
Olvassuk együtt:
Lukács 11,9.
Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
10.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
11.
Melyik atya pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki?
12.
Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki?
13.
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.
Mielőtt megzavarna bennünket a 13.vers, miszerint: 13.
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.
Jussunk értelemre az felett, hogy itt nem a Szentlélek keresztségről szól az Úr, hanem egy más aspektust mutat fel a Szentlélekkel kapcsolatban!
Jn 16,13
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
Elvezet tehát minden Igazságra, és ebben az is benne van, hogy Isten nem rabszódikusan-vagy felületesen gondviselő Isten, hanem TÖKÉLETES!
Ahogyan a múltban teljesítette a vágyainkat,beteljesítette a szükségeinket, úgy most is meg fog segíteni, és ez után is!
Mert forrjon ezzel is egybe a következő Ige egyszer és mindenkorra: Jak 1,17
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
Tehát a Luk.11-ben megadott Tanítással, mintegy felmutatja nekünk, hogy az Istennel való kapcsolatunk felmérhető a családunkkal, illetve az emberekkel való kapcsolatunkban!
Hiszen ezt is Jézus mondja:
Mt.7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Gondoljuk csak meg Testvérek: Ha mi ember létünkre, valamely családtagunkat-barátunkat-felebarátunkat megajándékozunk-megsegítünk, ha hálát nem is várunk,(minthogy mi csupán emberek vagyunk), ámde az azért jól esik, ha láthatjuk a megajándékozott-megsegített örömét!
Menyire le tud minket is lombozni, ha az, amit látunk, nélkülözi az örömöt...
Mennyivel inkább az Istent!
Valamiért az van, hogy úgy ahogyan régen, úgy ma sem tudnak az emberek hálásak lenni! Mert amikor egy testvér megsegít bennünket, szánkkal mondjuk ugyan hogy Isten által történt a dolog,
és ezért hálásak vagyunk,
Ám sajnos a következő pillanatban már az megy végbe sokakban, hogy: ez a szükség kipipálva, jöhet a következő!
És ez Isten szemében gonosz dolog!
Ráadásul, akár régen úgy ma is: Nemcsak hogy Isten felé nincs hála, de sajnos többször tanuja voltam annak a gyakorlatnak, hogy abba a Testvérbe akit Isten használt a segítség-
az áldás közlésébe, nos a következő pillanatban már bele is rúgott az, aki részesült az áldásban...
Testvérek. Amíg van időnk, tanuljunk meg hálásak lenni Istennek! Emlékezzünk meg irántunk való jóságáról, és dicsőítsük őt!
-
Áldott Testvéreim. Köszönöm a türelmeteket amit irántam tanusítottatok. Mint láthatjátok is,az írásos anyagot már fel is tettem, a hanganyagot pedig mielőbb elkészítem és küldöm.
-
Köszönjük, áldott Testvérem a szolgálatodat. Jó többször is végigtanulmányozni és egy mélyebben megérteni, az Örökkévaló Igazságait, és Igéjét Jézus Krisztust.
:2smitten:
-
Áldott Testvéreim. Köszönöm a türelmeteket amit irántam tanusítottatok. Mint láthatjátok is,az írásos anyagot már fel is tettem, a hanganyagot pedig mielőbb elkészítem és küldöm.
Áldott testvérem! mik köszönjük a szolgálatot !
nagyon nagy örömmel tölt el mikor olvasom az Üzenetet amit az Úrtól kaptál és megosztod velünk! Isten minden áldását kivánom az életedre!
:019: :thanks: :026: :028: :027:
-
Csatlakozom en is az elottemszolokhoz. Orulok,hogy megvannak az anyagok,mert az a tapasztalatom,hogy kesobb meg atolvasava jobban megtud maradni bennem.
Halas vagyok az Orokkevalonak elsosorban,hogy ilyen tiszta, igazan taplalo tanitassal ajandekoz meg bennunket,azutan pedig neked testverem,hogy rendelkezesere allsz az Urnak es tovabbitod nekunk ezt az ajandekot. Az O aldasa kiserjen eleted minden napjan tovabbra is.
Mi pedig,ha kell varunk turelmesen tovabbra is,ha ugy adodik. :afro:
:2smitten:
-
Kedves Shomer Testvérem!
Olvasva az írásokat, eszembe jutott Pál apostol kijelentés a Tóra (Mózes könyve) tükrében:
Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!
5Móz 12,32
De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: 23. a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak."
Apcsel 26,22-23
:2smitten:
-
A topicot megtisztítottam.
-
:igen: Ámen! köszönöm áldott testvérem a tanításokat , bár nem volt sok időm át olvasni de nagyon nagy áldás számomra Isten Igéjét hallgatni és azután átolvasni, és ujjra és ujjra hallgatni , aztán gondolkozni rajta és forgatni a szivemben és az elmémben!!KÖSZÖNÖM!!!!
Példa:30:5-6:
Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
6
Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
-
Izraeliták-vagy nemzetekbeliek? esetleg nemzetekbeliek az Izraeliták helyett? Sok ily, és ehhez hasonló gondolat zavar sokakat, de legalábbis több helyen tabuként kezelt
Témák ezek, mert nincs egységes Igei látás erről a dologról...
Ebben a témában kísérlek meg körültekintően kérdőjeleket kiegyenesíteni... vagy épp felkiáltó jeleket meggörbíteni.
Lássuk tehát az Örökkévaló Igéit erről a kérdésről. Nos... mert igen! minden benne van a Szentírásban, és mire a végére érünk nem is fogjuk érteni, mit nem értettünk eddig.
Így szólt az Örökkévaló Ábrahámhoz: Mózes I. könyve 12. rész
1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2.
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3.
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Majd ismét:I Mózes 22,16.
És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17.
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18.
És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Az Örökkévaló tehát ígéretet tett Ábrahámnak arra nézve, hogy abban az áldásban amit neki ad az Úr, Részesedhetnek a föld minden nemzetei!
Tehát mindezek fényében kijelenthetjük: Az hogy a nemzetek is megtérhettek az Örökkévalóhoz, mint egyedül Igaz Istenhez, nem egy hirtelen lett, sohasem előjelzett valami,
hanem egy nagyon is előre jelzett, és előre elkészített Istentől való Áldás!
Hogy mennyire volt ez előkészített Istentől? Talán ez egy Ige, szemléletesen megmutatja: 5Móz 32,8
Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint.
Testvérek, ti mind hallottatok már arról az Istentelen dologról az egyház berkein belül, amit úgy neveznek: BEHELYETTESÍTÉSES TEÓRIA!
Annak is többször tanui voltatok, hogy ezekben az esetekben mindíg igyekeztem egyértelműen és keményen kifejezésre juttatni az állásfoglalásom! Ugyanis ez nem egy esztelen
eltúlzott vélemény kinyilvánítás a részemről, amikor azt mondom : Istenelenség!
Gondoljuk csak végig, figyelmesen és részletesen, hogy az aki ezt tanítja, hangoztatja, vagy csupán elfogadja és megéli, mit is jelent ki...
Nos szárazon és nemes egyszerűséggel ezt: Isten valamit megpróbált egy néppel, de nem jött össze neki-belátta a tévedését és elhagyta az Ő tervét, ámde érdekes módon azon az
egy nép kivételével, minden más néppel sikerült neki.... Nem kommentálom ezt az őrjöngést... Ez a metódus igaz lehet egy emberre nézve, aki nekilát barkácsolni.
Elhatározza, hogy készít egy mester gerendát, de végül egy fogpiszkáló sikeredik neki.
Állítom azonban hogy Isten így nem jár! Isten Tökéletes, és minden terve-uta tökéletes!
Miért fontos ezen utolsó időkben ezeken a dolgokon elmerengeni? miért kell erről beszélnünk amikor oly közel a vég?
A szöszögésem végén, ( ha még szükséges lesz,) elárulom!
Most azonban beszéljen inkább Pál helyettem:
Rómabeliekhez írt levél 11. rész
1.
Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való.
2.
Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:
3.
Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
4.
De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5.
Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.
6.
Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
7.
Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:
8.
A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
9.
Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.
10.
Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátokat mindenkorra görbítsd meg.
11.
Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
12.
Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök?
13.
Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,
14.
Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
15.
Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
16.
Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17.
Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18.
Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19.
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20.
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21.
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22.
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23.
Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
24.
Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.
25.
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26.
És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27.
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
28.
Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29.
Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.
30.
Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
31.
Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32.
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
33.
Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!
Koncentráljunk a 4-5-ös versekre: 4.
De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5.
Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.
Alaposan félreértett Igék ezek... Nos ezt többen úgy értelmezik, hogy van néhány lézengő zsidó aki megmaradt, de a többi el van veszve...
Nos hogy ez mennyire nem így van, azt mindjárt meglátjuk, ám előbb az értelemre jutás kedvéért olvassunk ezekhez még egy két Igeverset:
25.
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26.
És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27.
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
28.
Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29.
Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.
30.
Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
31.
Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32.
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
Azt mondja az Örökkévaló Igéje:Ézs 2,3
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
Vagyis: Az üdvösség útján a zsidók járnak elől! Nekik kell tanítani a népeket!
Ezzel egyhangban így szólt az Úr az Apostolokhoz: Mt 28,19
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.
Az Apostolok tehát nem véletlenül ugye zsidók voltak... És ennek megfelelően tették is ami a kötelességük volt, és Tanítványozták a nemzeteket.
Minden rendben is volt mindaddig, amíg a naptár nem ért Krisztus után 325-höz, mert akkor ezt a dátumot azzal ünnepelték a keresztények, hogy elszakították a köldökzsinórt
ami Izraél házához, így Istenhez kötötte őket!
Ez az alapjaiban félre értett Fejezet tehát azt próbálja elmagyarázni, hogy a zsidók közül vannak Istentől kiválasztottak arra a feladatra, hogy tanítsák az Isten útját,
míg a többség engedetlenség alá rekesztetett átmenetileg!
És azt mondom: Átmenetileg, mert meg van írva: Jer.31,27.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28.
És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
És ez is írva van: Ézsaiás 43,21.
A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
22.
És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
23.
Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.
24.
Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.
25.
Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!
És ismét:Ézsaiás 6,8.
És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!
9.
És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;
10.
Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.
11.
És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;
12.
És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;
13.
És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!
És most Pál: 30.
Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
31.
Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32.
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
Erről az egységről így szól Pál más helyen: Effezosz 2,10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
Ámde Pál, aki ne felejtsük el nagyon is tudta hogy mijen idők jönnek, és ezt a mai állapotot is előre látta... mert igen is látta, hiszen ő írta: Korinthusbeliekhez írt II. levél 12. rész
1.
A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.
2.
Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
3.
És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),
4.
Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.
Ki nem is beszélte, de ezek után jó előre tanította azokat... szóval ő a mai időkről írt: Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1.
Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2.
Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3.
Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4.
A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5.
Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6.
És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7.
Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
Figyeljünk most a 3-as versre: 3.
Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia.
Ha megértjük hogy a szakadás pontosan azt az állapotot jelzi ami most van, tehát hogy a kereszténység a zsidóságtól... akkor felsejlik előttünk az is, hogy mennyire az idők
végén vagyunk....
Mostpedig figyeljünk hogy érthessünk:
Azt mondja Pál: 2Kor 5,21
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
Tudjuk pedig, hogy itt Jézusról szól! Jézus tehát bűnné lett, hogy mi általa megigazulhassunk!
Izraelről pedig ezt mondja: Róma 11,25.
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26.
És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27.
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
28.
Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29.
Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.
30.
Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
31.
Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32.
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
Ugye mennyire hasonlatosak ezek az Igék? Mintha ugyan az a történet lenne. Az egyik megáldoztatik, ezáltal sokan megmenekülnek, majd a megáldozott feltámasztatik...
Nézzük csak: Gal.3,16.
Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus.
Érdekes mi???
Nézzük tovább: Így szól az Úr, Ábrahámhoz: 1Móz 22,17
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
Figyeljünk az ígéret utolsó mondatára:” és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.”
Na ez érdekes lehet!
Vegyük csak tovább: Így szólt az Úr a kígyóhoz: 1Móz 3,15
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Asszony magváról beszél az Úr, tehát a szűz fogantatást vetíti elő! Az Asszony magva pedig az Úr!
Ő az aki győz az örök ellenség felett!
Majd ezt olvassuk: Mt 16,18
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
Azt is tudjuk, hogy az egyház feje, maga a Krisztus!
Ezt így prezentálja az írás: Ef 5,23
Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.
Ha az egyház a szelíd olajfa... Akkor tehát az Úr, Izraellel azonosítja magát!
És ebben a fényben értjük meg ezt az Igét: Ézsaiás 49,1-6 Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. 2. Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. 3. Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet! 4. Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. 5. Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. 6. Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.
Illetve: Hós 6,2
Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt.
…
Mennyire izgalmas Igék, mennyire új megvilágítás ez... Szó szerint láthatjuk, hogy az Úr, Izraelként mutatkozik be.
Tehát megtörtént a szakadás, kezdetét vette a tévelygés időszaka...és ebben a közegben emelkedhet fel a törvénytaposó!
Hogy hogyan jön ez most a képpbe?
Figyeljünk csak: Pál mondja: Róma 11,15.
Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
16.
Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17.
Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18.
Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19.
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20.
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21.
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22.
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23.
Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
24.
Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.
Mielőtt tovább mennénk, merengjünk el egy picit a Róma11,15-ös Igéjén: Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
Most nézzük ezt az Igét: Kol 1,18
És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első.
Akkor tehát térjünk vissza a Róma 11-hez.: .... Folyt.köv...
-
...Folytatás...
---Ugye itt az Olajfáról van szó! Namármost két dolgot figyelhetünk meg ezzel kapcsolatban:
1; A kitört ágak tehát valóban csak ideiglenesen lettek kitörve, erről beszél a 15-ös és a 24-es vers! Nem azt mondja: "beoltathatnak" hanem kategórikusan ijelenti:
"BEOLTATNAK"
2; Aki beoltatott az olajfába, az az ág él! Aki nem az megszárad, lemetszetik és tűzre vettetik!
Erről beszél Jézus a János Evangyélioma 15. rész
1.
Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2.
Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3.
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4.
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
6.
Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.
7.
Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.
8.
Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.
Az Olajfa gyökere tehát maga az Örökkévaló, aki táplál-éltet! A Törzs Jézus, aki megtartja és gyümölcsözővé teszi az ágakat!
Ha benne vagyunk-gyümölcsözünk- ha nem maradunk benne gyümölcstelenek vagyunk sőt: megszáradunk! Maga Az Olajfa pedig az Izraél!
Aki benne van, az él! aki nincs benne az elhal!
Na most figyeljünk: Jel.21,9.
És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10.
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11.
Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12.
És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei.
Ez tehát azt jelenti, hogy a nemzetekből érkezők, pontosan a róma 11 alapján valósággal be lettek oltva, éspedig különböző törzsekbe, és azon a kapun mennek be, amelyiken a törzsük nevét olvassák!
Honnan veszem ezt?
Olvassunk-lássunk-értsünk:
Ezékiel próféta könyve 47. rész
1.
És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.
2.
És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.
3.
Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
4.
És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.
5.
És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
6.
És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.
7.
És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.
8.
És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.
9.
És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.
10.
És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.
11.
Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
12.
És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
13.
És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.
14.
És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.
15.
És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve:
16.
Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középső Hásér, mely Havrán határán van.
17.
Így legyen a határ a tengertől Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.
18.
És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.
19.
És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.
20.
És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.
21.
És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.
22.
És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.
23.
És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.
Az Ezekiél 47,2-12 ig, Tulajdon képpen megeggyezik a jelenések könyvében leírtakkal!
Jelenések könyve 22. rész
1.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
Az 5-ös vers pedig már az Ézsaiás 60 ban megígért dolgok beteljesedése!
Ézsaiás 60,19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21.
És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22.
A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
Azt gondolom, mostanra megértettük, miért volt fontos ezeket tisztázni! Ha valaki fogadja a beoltatást, az él, aki elutasítja az...
Talán még egy Ige, ami rendkívül fontos, és ami kifejezésre juttatja, hogy fogadjuk a beoltatást,és élünk az szerint:
Ésaiás próféta könyve 62. rész
1.
Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
2.
És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.
3.
És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
4.
Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
5.
Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
6.
Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
7.
És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.
Van egy többedik nézet, illetve gyakorlat a Hívők között. Nevezetesen: Ha Isten úgy is véghez viszi az akaratát a Zsidókkal kapcsolatban, akkor ne is fárasszuk magunkat velük...
Testvérek ez részben így is van!
Mondom részben, mert Isten tervének a véghezvitele nem a hívők Testvéri cselekedeteinek a függvénye!
Isten munkájában lehet részt venni-meg lehet önző módon abból kimaradni is...
Nézzük erre a Bibliai utalást, és annak következményét....
József- Jákob fia, a testvérei „segítségével” Eggyiptomba jut... (I Mózes 37-I Mózes 39)
Bár első bikkre elítélhetnénk a 11 Testvért, a neméppen Testvéri magatartás miatt, de a történet tanulságaként megértjük, ez volt Istennek a Tökéletes terve a Héberek életére vonatkozóan!
Erről előre szólt az Úr, I Mózes 15,13-ban. „1Móz 15,13
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
Józsefnek két fia született azon a földön: Efraim,és Manassé. És ők is megkapták az elsőszülötti áldást József helyett Jákóbtól! (I Mózes 48,8.
És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
9.
József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg.
10.
Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket.
11.
És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.
12.
Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre.
13.
És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá.
14.
Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala.
15.
És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:
16.
Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
17.
Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át.
18.
És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
19.
Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
20.
És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
21.
És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.
22.
Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.)
Tehát az ígéret az osztályrészről, és az áldás megvolt...
Efráim és Manassé beszámláltatott az Israél törzsei közé.
A Bevonuláskor meg is kapták az osztályrészüket a Szent földön,Izraél fiaival együtt.
Ám a Jelenések könyvében van egy érdekes fordulat!
Jelenések könyve 7. rész
1.
Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.
2.
És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,
3.
Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.
4.
És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.
5.
A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
6.
Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
7.
A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
8.
A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.
Az Érdekesség az, hogy itt mint nemzetség, Efraim már nem szerepel... Miért?
Nos a választ a 78-as Zsoltár 9-es verse adja meg:
"Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján."
A Bűn azzal kezdődött, hogy elfordultak szívükben Izraeltől! Magára hagyták a harcban az Izraelt!
Mivel ők megvetették Izraelt, Isten is megvetette Efraim házát, hogy Izraellel együtt ne örököljön.
Az Efraimiták megtérői, József az ő Atyjuk házában jutnak üdvösségre, de önálló nemzetségként NEM!
Namost tehát: Ha a kereszténység, Efraimként hátat fordít az Izraelnek, azaz az Úrnak, akkor talán nem kell tovább fejtegetnem mi történik...
-
Köszönöm, áldott Testvérem a tanítást!
Igen, Isten Ígéje teljesen egyértelmü, nem hagy semmiféle bizonytalanságot maga után.
“így szól az ÚR”:
“Azon a napon férjednek fogsz hívni
- így szól az ÚR - ,…
Eljegyezlek magamnak örökre,
eljegyezlek magamnak
az igazság és a törvény,
a szeretet és az irgalom ajándékával.
Eljegyezlek magamnak
a hit ajándékával
és megismered az URat.
Hós. 2,18. 21-22
A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
Énekek 2,13
32. A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
33. Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
Mt 24,32-33
:2smitten:
-
Mert mondom: Krisztus a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket.
Rm 15,8
A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.
Rm 3,31
„Ti abban az időben a Messiás nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az Ígéret szövetségein kivül álló idegenek, reménység nélkül és ISTEN nélkül éltetek a világban. Most pedig Jeshua HaMassiahban/Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerületetek a Messiás vére által.“
Ef. 2,12-13.
Tehát Jeshua/Jézus vére által lehet valaki újra Izráel közösségéhez és az ígéret szövetségéhez tartozó. Figyeljük meg: nem azt írja, hogy a Menny Országának közösségtől, hanem Izráel közösségétől voltak elkülönítve. Izráel Isten népe és Izráel az ÚR gyülekezete!
Most azért az egész Izráelnek, az Úr gyülekezetének szeme előtt és a mi Istenünk hallására: őrizzétek s keressétek az Úrnak a ti Istenteknek minden parancsolatit, hogy bírhassátok e jó földet, és hogy örökségül hagyhassátok fiaitokra is magatok után mindörökké.
1Krón 28,8
Kornéliusz történetében pont az volt új, hogy ettöl kezdve a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándáka, és így részese lehetnek az „ÚR gyülekezetének”: Izraelnek adott szövetségnek. (Apcs.10.11)
“És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.” Apcs. 10,45
Abban az időben elképzelhetetlen volt, hogy a pogányokra (nemzetekre) is kitöltessék a Szentlélek és így ők is a gyülekezethez tartozhassanak, mert akkor még a gyülekezet teljes mértékben zsidókból állt. Talán még cseng Péter fülében Jézus Krisztus szavai amit mondott, mikor kiküldte tanítványait:
Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, 6. inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz. 7. Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!
Mt 10,5-7
Istennek egy látomáson keresztül kellett Péter tudtára adni, hogy mostantól fogva megadja Isten a pogányoknak is a megtérést az életre.
Később, amikor Péter apostol beszámolt arról, hogy a pogányok is hisznek Izráel ISTEN-ében, dicsőítették ISTEN-t:
“Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették ISTEN-t, és így szóltak: akkor tehát a pogányoknak is megadta ISTEN a megtérést az életre.” Apcs. 11,18
Mindkét idézetben a “pogányok” után ott áll az “is”.
Egyértelműen látható mindkét esetben, hogy nem helyettesítésről, hanem hozzákapcsolódásról van szó. Azonkivül ez a kis szócska: “is” ábrázolja ISTEN üdvtervének folyamatát: először Izráel, aztán a nemzetek is.
Ez az ISTEN-i sorrend vezérfonalként végig megfigyelhető a Bibliában és ezt különösen a Róm. 2,9-10 verseiben látjuk egyértelműen megfogalmazva.
“Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidóknak elsősorban, de görögöknek is; viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidóknak elsősorban, de görögöknek is.
ISTEN-nek csodálatos szeretetében azonban az volt akarta, hogy ne csak a zsidókból, hanem a nemzetekből is megtérhessenek az emberek. Jeshua/Jézus vére által megmentve tartozhat mindenki, elsősorban zsidók, de más nemzetbeliek is az Izráelnek adatott szövetség ígéreteihez. A nemzetekből megtértek is örököstársak lehetnek, beoltatva a szelíd olajfába.
Egyedül Jézus Krisztusban / Jeshua haMassiah-ban leszünk egyek, és Isten gyermekei.
Ezért az egységért imádkozik Jeshua az Atyához:
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédükre hisznek majd én bennem;
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
Én ő bennük, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.”
Ján. 17,17-23
12. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. 13. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által. 14. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget (zsidókat és nem-zsidókat) eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést,
Ef 2,12-14
-
Nehémiás jelleme
(Formázott formában a mellékletben megtalálható ugyanez)
2012. augusztus 5. Kató István
Nehémiás jelleme
Ef. 4,16
Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.
A mai napon Krisztus testének bizonyos sajátosságait, működését szeretném bemutatni. Ebben
Nehémiás könyvét veszem segítségül
Mielőtt belebonyolódom a bibliai szövegbe, lássuk ki is volt Nehémiás.
Nehémiás nevének jelentése: Isten megvigasztalt, Jahve vigasztal, fellélegeztet; Isten vigasztalása.
Kr előtt 460-420 körül élt, amikor is Izrael a babiloni fogságát tölti. Valószínűsítem, hogy Nehémiás a
fogság alatt született.
Történetünkben Nehémiás híreket kap arról, hogy milyen állapotok uralkodnak Jeruzsálemben:
Neh 1:2 És jöve hozzám Hanáni, egy az én atyámfiai közül, és vele együtt férfiak Júdából, és tudakozódtam tőlök a fogságból megszabadult
maradék zsidók felől és Jeruzsálem felől.
Neh 1:3 És mondának nékem: A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kőfala lerontatott, kapui tűzben égtek meg!
Egy pillanatra megállok. Mi játszódik le bennünk, ha híreket kapunk
ha a Mindenható rámutat életünk állapotára
ha híreket kapunk testvérünkről
egy közösség, nép helyzetéről
egy gyülekezet állapotáról
Milyenek a XXI. századi romok? Milyen híreket hallunk meg? Mire van fülünk?
Kinek mire van hallása? Van, aki észreveszi azt, hogy mennyire magukra maradtak az idős emberek,
mennyire nincs ideje a fiataloknak az ő ellátásukra…
Van akinek az tűnik fel, hogy a fiatalok, gyermekek ingerküszöbe mennyire alacsony, erőszakos iskolai
cselekmények, lövöldözések… Csecsemőgyilkosságok… A médiák által formált viselkedésű
társadalom…
Hogyan reagálunk a romokról szóló hírek kapcsán?
A fogság oka ismert Nehémiás számára, így nyilatkozik róla:
Neh 1:4 Hogy pedig meghallám e beszédeket, leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s bőjtölék és imádkozám a mennynek Istene
előtt;
Mivel vagyunk elfoglalva, amikor rémisztő híreket hallunk?
Bizánc ostroma idején a keresztényeket a szenteltvíz kérdése foglalta le: szent a víz akkor is,
ha egy légy belerepül?
Ma is az iszlámot használja. Állandó viták vannak pl a Szentlélek munkájáról. Anglikán
templomokat zárnak be, ugyanakkor muzulmán mecsetek épülnek.
A muzulmánok jövedelmük tizedét adják missziós célokra, mi a tizeddel is hadilábon állunk.
Nem az anyagi javak odaszánásáról szeretnék beszélni, sőt erről a legkevésbé. De kell beszélnünk a
romok iránti őszinte érzékenységünkről, arról, hogy hogyan fogadunk ilyen híreket, mennyire
vagyunk elfogadóak, s a hírek feldolgozása után mennyire vagyunk befogadóak.
1. Nehémiás szíve, jelleme a vizsgálatunk tárgya
Figyeljük a reakciókat:
sír,
böjtöl
kesereg napokon át
egy fogságban lévő ember. Megszólítja Istent, nem az ő problémája, nem ő okozta a bajt, nem neki kellene megoldani, mégis Isten elé járul. Figyeljük csak ezt az imát:
Neh 1:5 És mondék: Kérlek Uram, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten! Ki megtartja a szövetséget és irgalmasságot az őt szeretőknek és az ő parancsolatait megtartóknak;
Neh 1:6 Oh legyen figyelmetes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, melylyel én könyörgök
most előtted nappal és éjjel Izráel fiaiért, szolgáidért, és vallást tészek az Izráel fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk te ellened, én is s az én
atyámnak háza vétkeztünk!
Neh 1:7 Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket
parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak.
Neh 1:8 Oh, emlékezzél meg arról a beszédről, melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: Ha ti vétkeztek, én meg
elszélesztelek titeket a népek között;
Neh 1:9 Ha pedig megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekeszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén
volnának is szétszórt gyermekeitek, onnan is összegyűjtöm őket és beviszem arra a helyre, melyet választottam, hogy lakozzék ott az én
nevem!
Neh 1:10 És ők a te szolgáid és a te néped, a kiket megszabadítottál a te nagy erőd által és a te erős kezed által!
Neh 1:11 Kérlek oh Uram, legyen figyelmetes a te füled a te szolgádnak könyörgésére és szolgáidnak könyörgésökre, a kik kívánják félni a te
nevedet, és adj, kérlek, jó szerencsét most a te szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfiú előtt. Én ugyanis a királynak
pohárnoka voltam.
1.1. Nehémiás nem tudja megszokni a romokat
Ő nem, napjainkban kicsit más a helyzet.
Mi történt világméretű esemény 1986. április 26-án?
Másik esemény: 2005. január 7.
Magyar vonatkozású: 2010. okt. 4
S lehetne beszélni éhező emberekről, hajléktalanokról, kilakoltatott családokról
Egy hónap, fél év, s elfelejtjük, míg más állandó jelenségek pedig hozzátartoznak a
hétköznapjainkhoz. A problémát sokan nem érezzük sajátunknak, nem nyomasztanak, vagy nem
sokáig nyomasztanak. Sok egyéb fontosabb dolgunk van, nem jut rá idő, energia.
Nehémiás a hallott nyomasztó hírekre fél év múltán is emlékezett.
Nehémiás volt Artaxerxes nemzetbiztonsági főtanácsadója, s munkáját precízen elvégezte. Maradt
ideje mégis rágódni (elnézést imádkozni, böjtölni, keseregni, Isten elé vinni. Forgatni a problémát a
szívében). Nem az övé volt a probléma, de mivel zaklatta vele a Mindenhatót, hát Ő megajándékozta
vele. A fél év alatt megdolgozta a Mindenható Nehémiás szívét, s alkalmassá tette a megoldásra.
Mi tudunk-e könyörögni, böjtölni fél éven keresztül kitartóan valamiért? Meg tudja-e (engedjük-e)
formáltatni Istentől a szívünket?
Isten arra indít, hogy ne nézd tovább a romokat a személyes életedben, a családodban,
gyülekezetedben, a társadalomban.
A megoldás embere vagy, vagy a probléma része? Plusz terhet jelentesz a megoldás embereinek?
Isten embereinek a jellemzője, hogy használhatók a romok újjáépítésében.
1.2. Nem volt hajlandó tovább várni
Fogunk-e emlékezni egy hónap múlva különböző helyzetekre? Pl túszdráma? Izraeli harctér? Tüntetés
a parlament előtt? Stb.
Ráterhelhet-e az Úr a szívünkre Isten dolgokat, vagy mielőtt ráterhelhetne mi továbbmegyünk
anélkül, hogy részévé lennénk?
Nehémiás volt Isten megoldása Izrael számára
Jézus Krisztus volt Isten megoldása a világ számára.
1.2.1. Te kinek a számára leszel megoldás?
Azért vagyok keresztény, mert Jézus Krisztus nem ment tovább Budapesten a Blaha Lujza terén,
amikor ott megálltam nagy magányomban.
Nem ment tovább a vérfolyásos asszony ruhaérintése során sem, meg nem ment túl a vak
Bartimeuson sem, meg Zákeruson sem, stb…
1.3. Azonosult népével, nem akart a problémán kívül
maradni
Neh 1:6 Oh legyen figyelmetes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, melylyel én könyörgök most előtted nappal és éjjel Izráel fiaiért, szolgáidért, és vallást tészek az Izráel fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk te ellened, én is s az én atyámnak háza vétkeztünk!
Bűnvallás: A problémák oka az, hogy elhagytuk az Urat. Többes szám második személy, s nem
harmadik. MI!
1.4. Nehémiás elhívást kér az Úrtól
Megkapta:
Neh 1:11 Kérlek oh Uram, legyen figyelmetes a te füled a te szolgádnak
könyörgésére és szolgáidnak könyörgésökre, a kik kívánják félni a te
nevedet, és adj, kérlek, jó szerencsét most a te szolgádnak, és engedd,
hogy kegyelmet találjon ama férfiú előtt. Én ugyanis a királynak
pohárnoka voltam.
1.5. Nehémiás tud várni az alkalmas időre.
Az Úr azt is megadja. Kérdés, hogy a várakozásunknak az-e a célja, hogy az Úr adjon alkalmas időt,
vagy a restség. Nehémiás leste a pillanatot, s megszólalt, amikor lehetett.
Neh 2:2 És monda nékem a király: Miért szomorú a te orczád, holott te beteg
nem vagy? Nem egyéb ez, hanem szívednek szomorúsága! És felette igen
megfélemlém.
Neh 2:3 Akkor mondék a királynak: Örökké éljen a király! Miért nem volna
szomorú az én orczám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye,
pusztán hever és kapui megemésztettek tűzben?!
Fontos látnunk, hogy Nehémiás imádkozik, kéri Isten vezetését, lesi a megfelelő alkalmat, amikor
alkalmas időben, alkalmas helyen megszólalhat, addig Isten meghallgatja az imáját, ad alkalmas
helyet és időt.
Mi az alkalmas hely? Az, ahol vagy. Nehémiás nem akart munkahelyet váltani, elvégezte 100%-osan
azt a munkát, amiben volt, de figyelt Istenre és kész volt cselekedni. Nehémiás jelleme 2012. augusztus 5.
Kató István 5 oldal/12 oldalból
1.6. Nehémiás nem mohó: annyit kér, amennyit kell.
Nem többet és nem kevesebbet. Minimum terv: hogy eljuthasson Jeruzsálembe. „Jólenneterv”: Jó
lenne még ma, s jó lenne, ha kapnék menlevelet is, plusz némi építőanyag is jó lenne.
Neh 2:8 És adasson egy levelet Ászáfhoz, a király erdeje őréhez, hogy adjon
nékem fákat gerendákul a templom várának kapuihoz, és a város
kőfalához, és a házhoz, melybe költözni fogok. És megadá nékem a király
az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.
1.7. Nehémiás nem sötétben tapogatózott: tudta mit
akar
Nem terhelt a problémákból senkire többet, mit az adott helyzetben az el tudott volna viselni.
A vezető vezet és nem megoldási javaslatokat gyűjt össze. Először tájékozódik, stratégiát épít, aztán
bevonja azokat, akik készek őt követni.
Neh 2:12 És fölkelék éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém
meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet, hogy azt
Jeruzsálemért megcselekedjem, és barom sem vala velem, csak az, melyen
ülök vala,
Neh 2:13 És kimenék a völgynek kapuján éjjel, és pedig a sárkányok forrása
felé, majd a szemét-kapuhoz, és vizsgálgatám Jeruzsálem kőfalait, melyek
elrontattak vala, és kapuit, melyek tűz által megemésztetének.
Neh 2:14 Azután átmenék a forrás kapujához és a király tavához, holott nem
vala hely a baromnak, hogy velem átmenjen.
Neh 2:15 Azért gyalog menék fel a völgyben éjjel és vizsgálgatám a kőfalat,
azután megfordultam és bementem a völgy kapuján, és hazatértem.
Egy jó vezető tűzbe tudja hozni az embereket. Ha van stratégia, világos és egyértelmű elképzelés,
akkor ahhoz lesznek követők.
Péld 11:14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok
tanácsos által van.
Vezető vagy? Esetleg vezetett? Isten tud-e pályára állítani? Tud-e testvéreken keresztül vezetni egy
munkában? Veszed-e az adást?
1.7.1. Ki a vezető?
Először is ki nem. Nem vezető, aki magát kijelöli erre feladatra. Nem vezető, aki másokkal végezteti el
azt a feladatot, amit neki kellene. Nem vezető, aki saját látása szerint vezet, de ebbe nem von be
másokat, főként nem Istent.
1.7.2. Egy jó vezető
Problémaérzékeny Nehémiás jelleme 2012. augusztus 5.
Kató István 6 oldal/12 oldalból
A megoldás embere
Isten lelke vezetheti
Karizmatikus, tehát vannak Istentől ajándékai, amivel emberekhez tud közelíteni
Eltökélt, odaszánt
1.7.3. Ki a vezetett?
Mindenki, akinek vezetője van. Következésképpen az, aki kész odafigyelni, engedelmeskedni arra, aki
őt be szeretné vonni valamilyen munkába.
1.7.4. Egy jó vezetett
Rendelkezik ugyanazokkal a tulajdonságokkal, mint egy vezető
1.8. Nehémiás lépésének következményei:
Neh 3:1 És fölkele Eliásib, a főpap és atyjafiai, a papok és építék a juhok
kapuját; ők szentelék meg azt és állíták fel annak ajtait; építék pedig a
kőfalat a Meáh toronyig, a melyet megszentelének, s azután Hanánel
tornyáig;
Neh 3:2 És ő mellette építének a Jerikóbeliek, ezek mellett pedig épített
Zakkur az Imri fia;
Neh 3:3 A halaknak kapuját pedig építék a Hasszenáa fiai, ők gerendázák be
azt és állíták fel annak ajtait, kapcsait és závárait;
Neh 3:4 Mellettök javítgatá a kőfalat Merémóth, Uriásnak, a Hakkós fiának
fia, mellette pedig javítgatott Mesullám, Berekiásnak, a Mesézabéel
fiának a fia, és ő mellette javítgatott Sádók, Baána fia.
Neh 3:5 Ezek mellett pedig javítgatának a Tékoabeliek, a kiknek előkelői
azonban nem hajták nyakukat az ő Urok munkájának jármába.
Neh 3:6 Az ó-város kapuját pedig javítgaták Jójada, a Pászéah fia és
Mesullám, a Beszódia fia; ők gerendázák be azt és állíták fel annak ajtajt,
kapcsait és závárait;
Neh 3:7 És mellettök javítgatott a Gibeonból való Melátia és a Meronothból
való Jádón, Gibeonnak és Mispának lakosai, a folyóvizen túl való
helytartónak hivatala helyéig;
Neh 3:8 Mellettök javítgatott Uzziel, Harhajának fia az ötvösökkel, és ő
mellette javítgatott Hanánia, a kenet-készítők egyike, és megerősíték
Jeruzsálemet mind a széles kőfalig;
Neh 3:9 Mellettök javítgatott Refája, Húr fia, a ki a Jeruzsálemhez tartozó
tartomány felének fejedelme vala;
Neh 3:10 Mellette javítgatott Jedája, Harumáf fia, és pedig a maga háza
ellenébe, és mellette javítgatott Hattus, Hasabneja fia. Nehémiás jelleme 2012. augusztus 5.
Kató István 7 oldal/12 oldalból
Neh 3:11 A kőfal másik darabját javítgatá Malkija, Hárim fia és Hassub, a
Pahath-Moáb fia, és a kemenczéknek tornyát.
Neh 3:12 És mellettök javítgatott Sallum, Hallóhés fia, a ki fejedelme vala a
Jeruzsálemhez tartozó tartomány másik felének, ő és az ő leányai.
Neh 3:13 A völgy kapuját javítgaták Hánun és Zánoah lakói, ők építék meg
azt és állíták fel annak ajtait, kapcsait és závárait; és a kőfalból ezer singet
a szemét-kapuig.
Neh 3:14 A szemét-kaput pedig javítgatá Malkija, Rékáb fia, Beth-Hakkerem
tartományának fejedelme, ő építé meg azt és állítá fel ajtait, kapcsait és
závárait.
Neh 3:15 És a forrásnak kapuját javítgatá Sallum, a Kól-Hóze fia, Mispa
tartományának fejedelme, ő építé meg és héjazá be azt és állítá fel ajtait,
kapcsait és závárait; és a Selah tó kőfalát a király kertje felé, mind a
garádicsokig, melyeken a Dávid városából alájőnek.
Neh 3:16 Ő utána javítgata Nehémiás, Azbuk fia, Béth-Sur tartománya
felének fejedelme, a Dávid sírjai ellenébe való helyig, és az újonnan
készült tóig, és a vitézek házáig.
Neh 3:17 Ő utána javítgatának a Léviták: Rehum, Báni fia, a ki mellett
javítgata Hasábia, Kéila tartománya felének fejedelme tartománya
lakosaival;
Neh 3:18 Ő utána javítgatának atyjokfiai: Bavvai, a Hénadád fia, Kéila
tartománya másik felének fejedelme;
Neh 3:19 Javítgatá pedig ő mellette Ézer, Jésuának fia, Mispa fejedelme, a
kőfal egy másik darabját, a szegleten levő fegyveresház felmenetelének
ellenébe;
Neh 3:20 Ő utána Bárukh, Zakkai fia javítgatá buzgósággal a kőfal egy másik
darabját, a szeglettől fogva Eliásib főpap házának ajtajáig:
Neh 3:21 Ő utána javítgata Merémóth Uriásnak fia, a ki Hakkós fia vala, egy
másik darabot, Eliásib házának ajtajától Eliásib házának végéig;
Neh 3:22 Ő utána javítgatának a papok, a környék férfiai;
Neh 3:23 Ezek után javítgata Benjámin és Hassub, az ő házok ellenébe,
utánok pedig javítgata Azariás, Maaséja fia - a ki Ananiás fia vala - az ő
háza mellett;
Neh 3:24 Ő utánok javítgata Binnui, a Hénadád fia egy másik darabot,
Azáriás házától mind a zugig és szegletig;
Neh 3:25 Továbbá Palál, az Uzai fia, a szegletnek és a felső toronynak
ellenébe, mely a király házából a tömlöcz udvaránál emelkedik ki; utána
pedig Pedája, a Parós fia; Nehémiás jelleme 2012. augusztus 5.
Kató István 8 oldal/12 oldalból
Neh 3:26 (A Léviták szolgái pedig laknak vala az Ófelben, a vizek kapujának
ellenéig napkelet felé és a kiemelkedő torony ellenéig;)
Neh 3:27 Ő utána javítgatának a Tékoabeliek egy másik darabot a
kiemelkedő nagy toronynak ellenétől fogva az Ófel kőfaláig;
Neh 3:28 A lovak kapuján felül javítgatának a papok, kiki az ő házának
ellenébe;
Neh 3:29 Utánok javítgata Sádók, Immér fia az ő háza ellenébe; és ő utána
javítgata Semája, Sekaniás fia, a napkeleti kapu őrizője;
Neh 3:30 Ő utána javítgata Hananiás, Selemiás fia és Hánun, Sáláfnak
hatodik fia egy másik darabot; utánok javítgata Mesullám, Berekiás fia, az
ő szobája ellenébe;
Neh 3:31 Utána javítgata Malkija, az ötvösök egyike, a Léviták szolgáinak és
a kereskedőknek házáig, a törvénytevő ház kapujának ellenébe, a
szegletnek hágójáig;
Neh 3:32 A szeglet hágója és a juhok kapuja között pedig javítgatának az
ötvösök és a kereskedők.
Egy mondat a munkamorálról:
Neh. 3,38 Mi azonban építettük a várfalat, és már az egész várfal elkészült
félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.
1.8.1. Néhány tanulság erről az építkezésről
a. Lehet egy probléma hatalmas, de ha hozzákezdünk kis lépésekben megoldani, akkor
lehet sikeres. Romokban hever egész Jeruzsálem, de az egyes családok megtették azt,
ami kézenfekvő volt: építkeztek, javítgattak a szobájukkal szemben, s felépült
Jeruzsálem.
1.8.1.1. Mi az, amit te tehetsz meg a romjaid
körül?
i. Beazonosíthatod őket: igen ezek az enyémek
ii. Bánkódhatsz, gyászolhatsz miattuk
iii. Imádkozhatsz értük/miattuk
iv. Cselekedhetsz a megoldásuk miatt.
1.8.2. Mi az, amit megtehetsz a családod romjai
felett?
v. Ugyanezeket
Vedd észre, hogy ezek a romok a tieid. Ha nem építed újjá ezeket, akkor valaki
szenved miattuk. Nehémiás jelleme 2012. augusztus 5.
Kató István 9 oldal/12 oldalból
1.8.3. Mit tehetsz a gyülekezet romjai körül?
vi. Természetesen ugyanezeket, kiegészítve azzal, hogy a gyülekezet
szeretné cipelni a terheidet, s a te készségeden odaszántságodon fog
múlni, hogy te egy teherré fogsz válni a közösségen, vagy te is
teherhordó leszel, aki másokon fog tudni segíteni.
1.8.3.1. A közösséget (családot, gyülekezetet)
fenyegetheti veszély. Vedd észre, hogy
eredményesen csak közösen lehet ellene
védekezni.
1.9. A templomépítkezést fenyegető veszélyek
1.9.1. Meghallják, hogy te terveket készítsz, s rosszallásukat fogják kifejezni.
Neh. 2,10 Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni
szolga, és nagyon rosszallották, hogy jött egy olyan ember, aki Izráel
fiainak a javát keresi.
1.9.1.1. A környezetedben lévő Tóbijják és Szamballatok nem fognak
örülni annak, ha te elhatározod, hogy az életedben lévő nyilvánvaló
bűnnel szakítani akarsz.
1.9.1.2. Nem fogják jó néven venni, hogy a családodban Istentől vett
rendet szeretnél pl. a pénzkezelésben, gyermeknevelésben, vagy akár
csak a kommunikáció területén.
1.9.2. Ha a munka előrehalad, esetleg már látható eredményei is vannak, akkor
gúnyolódni fognak
Neh. 2,19 Amikor meghallotta ezt a hóróni Szanballat, Tóbijjá, az ammóni
szolga és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtunk, és így csúfoltak
bennünket: Mit akartok csinálni? Talán a király ellen akartok föllázadni?
1.9.2.1. A környezetünk tele van Szanballatokkal és Tóbijjákkal.
1.9.3. A gúnyt adott esetben harag követi
Neh. 4,1 Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és
asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem várfalainak a javítása
előrehaladt, és a réseket kezdik betömni, nagy haragra indultak,
1.9.4. A haragot konkrét összeesküvés
Neh. 6,2 ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Jöjj,
találkozzunk Kefírimben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet
terveztek ellenem. Nehémiás jelleme 2012. augusztus 5.
Kató István 10 oldal/12 oldalból
1.10. A személyes életedet, családodat és gyülekezetet érintő veszélyek ellen
esetenként elég
1.10.1. egy bátor bizonyságtétel
Neh. 2,20 Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a menny Istene ad
nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek
azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad
Jeruzsálemben.
1.10.2. Súlyosabb esetben szükséges egy folytonos éberség, imádkozás
Neh. 4,3 De mi imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük
védelmül éjjel-nappal.
1.10.3. Sokszor lehet tapasztalni a külső támadások mellett belső problémákat,
amelyeket a jó előmenetelhez mindenképpen meg kell oldani.
Neh 5:1 Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjokfiai, a
zsidók ellen.
Neh 5:2 Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt
sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.
Neh 5:3 És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind
szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell,
mert éhezünk.
Neh 5:4 Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a
király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre;
Neh 5:5 És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök,
s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell
adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és
nincs erőnk arra, hogy őket megválthatnók, hisz mezeink és szőlőink
másokéi már!
Hogyan lehet ezt kezelni saját nemzettársaival szemben?
Neh 5:6 Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e
dolgokat hallottam;
Neh 5:7 És magamba szállva, gondolkodtam erről, és megfeddém az
előljárókat és főembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival
szemben uzsoráskodtok! És szerzék ő ellenök nagy gyűlést;
Neh 5:8 És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a
kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg
akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nékünk adják el magokat?! És
hallgatának és nem tudának felelni semmit. Nehémiás jelleme 2012. augusztus 5.
Kató István 11 oldal/12 oldalból
Neh 5:9 És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a
mi Istenünk félemében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a
pogányok, a mi ellenségeink?
Neh 5:10 Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát
kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást!
Neh 5:11 Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az ő mezeiket, szőlőiket,
olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek,
gabonának, bornak és olajnak századát engedjétek el.
Neh 5:12 És felelének: Visszaadjuk és tőlök nem veszünk semmit; úgy
cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és
megeskettetém őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.
Neh 5:13 Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten
minden embert az ő házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott
és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész
gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a
nép.
1.10.4. Összeesküvés gyanús esetekben pedig szükségeltetik a csel, a minden
feltétel nélküli elkülönülés
Neh 6:1 És lőn, hogy mikor meghallá Szanballat, Tóbiás, az Arábiabeli Gesem
és a mi többi ellenségeink, hogy megépítettem a kőfalat, s hogy nem
maradt azon semmi romlás, jóllehet még az ideig ajtókat nem állíttattam
a kapukra:
Neh 6:2 Külde Szanballat és Gesem hozzám ilyen izenettel: Jer és
találkozzunk a faluk egyikében, az Onó-völgyében; holott ők gonoszt
gondoltak ellenem.
Neh 6:3 Küldék azért követeket hozzájok ilyen izenettel: Nagy dolgot
cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszünnék e munka, ha attól
eltávozván, hozzátok mennék.
Neh 6:4 És küldének hozzám ilyen módon négy ízben, és én ilyen módon
felelék nékik.
Neh 6:5 Küldé továbbá hozzám Szanballat ilyen módon ötödször az ő
legényét, a kinek kezében egy felnyitott levél vala,
Neh 6:6 Melyben ez vala írva: A szomszéd népek közt ez a hír és Gasmu is
mondja, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, annakokáért építed te a
kőfalat; és hogy te leszel az ő királyok, e beszédek szerint.
Neh 6:7 Sőt még prófétákat is rendelél, a kik hirdetnék te felőled
Jeruzsálemben, ezt mondván: Király van Júdában! És most e dolgoknak
híre a királyhoz is elérkezik, annakokáért jer és tanácskozzunk együtt! Nehémiás jelleme 2012. augusztus 5.
Kató István 12 oldal/12 oldalból
Neh 6:8 Én pedig küldék ő hozzá ilyen izenettel: Nem történt semmi olyan, a
minőt te mondasz, hanem csak magadtól gondoltad mindazt a te
szívedben.
Neh 6:9 Mert mindezek el akarnak vala minket rettenteni, ezt mondván:
Leveszik kezöket a munkáról és az félben marad! Azért hát, oh Uram!
erősítsd meg az én kezeimet.
2. Itt nincs közel sem vége annak, amit vettem Nehémiás történetéből, de az már egy
másik történet.
-
Köszönöm, kedves Petya Testvérem, hogy felraktad az írásodat!
Igen, a kollektív bünvallás az Ígében sokszor elöfordul. A próféták könyörögnek az ÚRhoz a népükért, nem vonják ki magukat a bünbánat alól.
Dánielnél is hasonlót olvasunk:
2. Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.
3. És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban.
4. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait.
5. Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.
6. És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.
7. Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened.
8. Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.
Dán, 9,2-8
:2smitten:
-
Admin testvér légy szíves töröld az idézetes hozzászólásomat. Valamit félrenyomtam.
:(
:2smitten:
-
Töröltem! :2smitten:
-
Préd 11,1
Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt.
Egykor, Eggyiptomban, az egykori Micráimban az volt a bevett gyakorlat, hogy amikor a Nílus megáradt, a termés elveszett, és megmaradt raktárban levő gabona kevés volt,
A megáradt területeken a vízbe szórták a gabonát...
Az akkoriak életvitel szerűen gyakorolták a hitben való vetést.
Hitben vetettek, mert minden gyakorlat és ésszerűség ellenében tettek, amikor a vízbe szórták a magot. Gondolhatták volna azt is, hogy az a vízben elrothad, meghogy csak
a halak eledele lesz.
gondolhatták volna azt is hogy az ár elsodorja, és más fog esetleg profitálni a termésből, ha lesz is termés...
meg még sokmindent is gondolhattak "VOLNA" de nem filóztak ezeken, hanem hittek a bő termésben, és ennek reménységében vetettek.
A Termésük pedig bő volt, mert a megáradt folyó hordaléka, az iszap, termékeny termőföldnek bizonyult minden ilyen esetben.
miután a folyó visszahúzódott, termékeny földet hagyott maga után, és ebbe került a gabona!
Mielőtt kétségbe esnétek, ezúton is Isten Igéjéről, a Hitéletről szeretnék beszélni, és nem a földművelésről...Bár tagadhatatlan, hogy nem kevés párhuzam van a kettő között!
Mert először is: Mi Istennek a termőföldje vagyunk, és az Ige a mag, mely él és megmarad örökké! Erről beszél az Ige is: 1Pt 1,23
Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
Ennek a Pétertől való idézetnek az eredeztetője pedig maga az Isten, aki a Prófétán keresztül ezt üzente népének: Ézsaiás 55,6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Miről is beszélünk? Hogyan kapcsolhatóak ezek a kezdő igénkhez, azaz a Prédikátor könyvének, 11,1-es Igéjéhez? tehát:Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt.
Nos a következő képpen kapcsolódnak ezek :János Evangyélioma 4. rész
1.
Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2.
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
3.
Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4.
Samárián kell vala pedig általmennie.
5.
Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6.
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7.
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8.
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9.
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10.
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11.
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12.
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
13.
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
14.
Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
15.
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
16.
Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
17.
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18.
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19.
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20.
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27.
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28.
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29.
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30.
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31.
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32.
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33.
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34.
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Jézus Krisztusnak, tehát az Isten Igéjének az eledele az volt, hogy Isten Igazságát vetette!
Miben üzenet ez számunkra a mai napon?
Egyáltalán: hordoz-e ez üzenetet számunkra?
Nos: látunk és láthatunk kiégett-megcsömörlött hívőket, Testvéreket, akik valamikor jól indultak...
A Kezdetben nagy tűzzel, hevesen égtek az Úrért.
Azután a mindennapok kihívásai miatt, minthogy nem látták a vetésük eredményét, meglankadtak, megfáradtak.
Az Úr előre megmondta hogy ez nagy veszély, és bizony lesznek akiket ez tesz tönkre:
Máté Evangyélioma 13. rész
1.
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2.
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3.
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
4.
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5.
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6.
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7.
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8.
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9.
A kinek van füle a hallásra, hallja.
10.
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12.
Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
13.
Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14.
És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15.
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
16.
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17.
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
18.
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
19.
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20.
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21.
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22.
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23.
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
Bizony a türelmetlenség teszi kövessé a hívek szívét, megakadályozva azt hogy az Ige mélyen gyökerezzen!
Testvérek: Ez nem egy ezeddig még nem volt, előjellen nem bíró, új fordulat...
Ezekről már régen is tudtak, sőt! A régiek az ellenségeiken ezt gyakorolták is!
II.Királyok 3,14.
És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki előtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, bizony téged nem néznélek, és rád sem tekintenék;
15.
Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt előtte az éneklő, az Úrnak keze lőn ő rajta.
16.
És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat;
17.
Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esőt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok.
18.
Kevés pedig még ez az Úr szemei előtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja.
19.
És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermő fát kivagdaltok, és minden kútfőt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel.
ill.:2Kir 3,25
És városaikat lerontották, és a jó szántóföldekre kiki követ hányt, és elborították azt kövekkel, és minden kútfőt behánytak, és minden jótermő fát kivágtak, úgy hogy csak Kir-Haréset kőfalait hagyták fenn; de körülvevék azt is a parittyások, és lerontották.
Ezekből bizonyítást nyer, hogy a kövek nem foganásra alkalmatlanná teszik a földet, hanem ellenkezőleg! Gyorsan kikel az ilyen talajra esett mag...
csak éppen minthogy nem kerül mélyre a mag, bár hamar kikel, de táptalaj és a talaj védelme híján, gyorsan el is hal!
A mi esetünkben ez nem jelenthet mást, csak a türelmetlenséget! Mert ha a vetés után rögvest várjuk a gyümölcsözést, akkor nyilvánul meg az, hogy a hitünk sekélyes
tehát nem mélyen gyökerező!
Hívők gyakori hibája, hogy ebben az életben szeretnének aratni!
Mert Ábrahám gazdagságáról beszélnek, és arról az áldásról öröklés folytán, amiben Ábrahám gazdagságot nyert...
Még az áldás beszédét és történetét sem értik azok akik ezeket hirdetik, erre nézve állítanak fel Teóriát...
Mert a történet szerint:
I Mózes14,13.
Eljöve pedig egy menekűlt és hírűl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.
14.
A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.
15.
És csapatokra oszolván ellenök éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.
16.
És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.
17.
Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.
18.
Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
19.
És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.
20.
Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.
21.
És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.
22.
És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez:
23.
Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.
24.
Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket.
Amit tehát ebben a történetben láthatunk, az az, hogy Ábrahám elhitte Isten Igéretét, miszerint nagy Nemzetté lessz, és gazdag is, de Ábrahám nem ebben az életben akarta
learatni az ígéreteket, hanem az eljövendő világban!
Hiszen ő nem fogadott el semmit a hadizsákmányból, ám az után fizette a tizedet, ami bár az övé lehetett volna, de még sem kellett neki! Azaz: Megvetette az e világi aratást, a jövendőbeli jobb és örök reményében!
Erről beszél a Zsidókhoz írt levél szerzője is:
Zsid.11,8.
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9.
Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10.
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11.
Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12.
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13.
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14.
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15.
És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16.
Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Abban az eddigiekben már egységre jutottunk, hogy azok lehetnek az Isteni szövetség részesei, akik követik Ábrahám hitét, illetve hitbeli
engedelmességét, és ők is az Isten Igéje által!
Hiszen az I Mózes 15 alapján: Bár az Örökkévaló a szövetséget Ábrahámnak adta, de nem vele kötötte, hiszen Ábrahám aludt, és lélekben látta, amint: 1Móz 15,17
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Mostpedig beszéljünk a mai gyakorlatról:
Tíz hívőből tíz, ha megkérdezik őket: Mi a hit ellensége, azt mondja: "a hitetlenség!" Pedig nem az! A hitetlenség csupán következmény! a Hit ellensége, ami a legnagyobb rombolást
végzi a hívőkben nem más mint a türelmetlenség!
A Türelmetlenségre úgy tekintünk, mint egy apró hibára... Pedig ez okozza a legnagyobb rombolást a hívőkben, hisz akadálya a hitbeli vetés folytatásának! Úgy értem:
Ha valki elkezdi a hitbeli munkát, a hitélet gyakorlását, ámde "csupán türelmetlen", az minthogy nem látja a gyümölcsözést, vagyis az eredményeket, hamarosan kiég, és hitetlenné válik!
És a csapda abban van, hogy kivétel nélkül hívőknek vallják magukat ezek a testvérek! Ez pedig azért baj, mert minthogy Hívők, a Türelmetlenség valós veszéjét, nem vonatkoztatják magukra!
Így szépen belesétálnak a pusztulás vermébe!
Nézzük Jézus tanítását, ami türelemre nevel minket: Márk 4,26.
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
27.
És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
28.
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
29.
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
Istentől áldott Testvérek: A mi hitbeli vetésünk nem más, mint a hitéletünk, a hitbeli cselekedeteink!
Az aranyszabály pedig erre vonatkozóan: Nem ide vetünk-nem is itt aratunk!
Jézus mondja: Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Egyben a 21-es Ige nagy tanítás is: Hiszen ha valaki itt szeretne aratni, akár bővölködést-elfogadást-tiszteletet... annak tehát itt,e világban van a szíve!
A Gond pedig az, hogy ez a világ tűzben fog megégni...
Ígytehát, minden amiben ezen a világon örömünk tellik, horgonyként köt is ide... az gáz testvérek, mert e világ tűzbe borul Isten ítéletének a napján!
Jézus nekünk mindeben példát hagyott, hogy követhessük Őt.
Nemcsak pedig hogy példa Ő, de az Isten szava szerint: Ézs 63,9
Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
Tehát minden szenvedésünket Ő is szenvedte!
Akkor lássuk hogy miről is van szó:
Ésaiás próféta könyve 49. rész
1.
Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.
2.
Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.
3.
És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök.
4.
És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
Ezen Prófécia szerint, az első három vers szerint: Izraelről van szó, tehát azoról akik Istennel harcolnak... Ezek lehetünk mi is!
A 4-dik vers pedig a látszólagos sikertelenségről beszél, miszerint: "És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet..."
Mondom látszólagos, mert Jézus munkájának eredménye sokára ért csak be, hiszen az Ő gyümölcse is sokáig rejtve maradt!
A népe megvetette Őt, hiszen erről beszél amikor azt mondja: Mk 6,4
Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
Ám nem csak a népe vetette Őt meg, de szavai szerint a családja is!
Erről olvashatunk is a : Márk 3,20.
Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
21.
A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.
Még Mária a testi anyja és az Ő testvérei is azt gondolták, hogy őrjöng...Nem hittek benne-nem hittek neki...
Jézus Isten Igazságát hirdette és élte, sokakat gyógyított, szabadított, tanított... mégis amikor eljött az Ő ideje, akkor mind magára hagyták, elfordultak tőle, megvetették!
megvetették Őt életében-megvetették Őt halálában is...
Minden oka és joga megvolt ahhoz, hogy így nyilvánuljon meg elöljáróban már: Ézsiás 49,4.
És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet... Ámde ezzel folytatta tanítva és példát adva : ...de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
Azaz: NE A LÁTHATÓKRA FIGYELJÜNK!
Pál így beszél a türelmetlenség ellen: Korinthusbeliekhez írt I. levél 3. rész
1.
Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
2.
Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg:
3.
Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?
4.
Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é?
5.
Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig a mint kinek-kinek az Úr adta.
6.
Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.
7.
Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.
8.
A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.
9.
Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
A Hármas versben felemlített: "irigykedés-versengés-visszavonás..." a türelmetlenség keserű gyümölcsei!
Testvérek: Megérthetjük tehát, hogy a türelmetlenség, nem is egy pici, mosolyogtató hibácska, hanem valósággal halálos méreg, ami által sokan elbukhatnak azon a várt napon!
Mit tehetnek azok, akik feledzték magukban a türelmetlenség áldatlan jelenlétét?
A Válaszért forduljunk szintén Isten Igéjéhez:
I Királyok 18,19.
Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.
20.
És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyre.
21.
És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
22.
Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;
23.
Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.
24.
Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!
25.
És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.
26.
És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek.
27.
Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.
28.
És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök.
29.
Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.
30.
Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt.
31.
És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved;
32.
És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne.
33.
És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;
34.
És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék;
35.
Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.
36.
És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.
37.
Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket!
38.
Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.
39.
Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!
A Kérdésünkre a válasz a 37-es Igétől olvasható: 37.
Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket!
38.
Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.
39.
Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!
Tehát Isten az aki visszafordítja a szíveket! az Ő tüze megemészti a köveket is! A kövek tehát, amik miatt a hit mint a gabona, felszínes és hamar elsül! Tehát a kövek miatt
gyümölcstelen a hitélet!
Isten tüze az, ami meggyógyít bennünket!
Jeremiás így kiáltott: Jer 17,14
Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
Majd így: Jer.31,18.
Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19.
Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.
A zsoltárokban ezt olvassuk: Zsolt 37,5
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
Az Úr tehát ebből is kigyógyít! Ám ez csak akkor történhet meg: A TÜRELMETLENSÉGET NEVEZZÜK BŰNNEK, ÉS ABBÓL KÉRJÜNK SZABADÍTÁST!
Mert ha azt csak pici mosolyogtató szexepilnek látjuk, akkor azzal kijelentjük: Ebből nem kell Istennek kihoznia... Ez pedig ettől a pillanattól halálossá válik!
-
http://www.youtube.com/watch?v=O-NYEcaZDAc#ws (http://www.youtube.com/watch?v=O-NYEcaZDAc#ws)
Biztos hogy már ismeritek ezt az éneket, de így még (majdnem) biztos hogy nem hallottátok.
-
:taps:
igazad van kedves testvérem ! igy nem hallottam még , de nekem ez a kedvencem:
http://www.youtube.com/watch?v=lRijgRZmqvI# (http://www.youtube.com/watch?v=lRijgRZmqvI#)
Ofra Haza - Yerushalayim Shel Zahav
:thanks: :030: :028:
-
Szia Shomer Ajin!
Szenzacios video felvetelek voltak...
Mi is szeretjuk Jeruzsalemet, ha tehetjuk odautazunk. Nagyon ritkan tehetjuk, mert a kocsink mar nem birja a 800 m magasat. 16. an ott voltunk a hazassagi evfordulonkon, voltunk az Olajfak hegyen is, a Knesszetnel is, meg tobb helyen egy kolcson kocsival. Remelem hamarosan elkeszul belole a kepkiallitas, amit fel tudok majd tenni a you tubera.
-
:taps:
igazad van kedves testvérem ! igy nem hallottam még , de nekem ez a kedvencem:
http://www.youtube.com/watch?v=lRijgRZmqvI# (http://www.youtube.com/watch?v=lRijgRZmqvI#)
Ofra Haza - Yerushalayim Shel Zahav
:thanks: :030: :028:
Nagyon szeretem ezt a dalt.
:2smitten:
-
http://www.youtube.com/watch?v=O-NYEcaZDAc#ws (http://www.youtube.com/watch?v=O-NYEcaZDAc#ws)
Biztos hogy már ismeritek ezt az éneket, de így még (majdnem) biztos hogy nem hallottátok.
Köszönöm Testvérem.
:2smitten:
-
Szia Shomer Ajin!
Szenzacios video felvetelek voltak...
Mi is szeretjuk Jeruzsalemet, ha tehetjuk odautazunk. Nagyon ritkan tehetjuk, mert a kocsink mar nem birja a 800 m magasat. 16. an ott voltunk a hazassagi evfordulonkon, voltunk az Olajfak hegyen is, a Knesszetnel is, meg tobb helyen egy kolcson kocsival. Remelem hamarosan elkeszul belole a kepkiallitas, amit fel tudok majd tenni a you tubera.
Áldott testvérem. Mazel Tov! Ha lehet a képeket ide is tedd fel, mert nagy örömöt szereznél többünknek is...
-
Szia Shomer Ajin!
Szenzacios video felvetelek voltak...
Mi is szeretjuk Jeruzsalemet, ha tehetjuk odautazunk. Nagyon ritkan tehetjuk, mert a kocsink mar nem birja a 800 m magasat. 16. an ott voltunk a hazassagi evfordulonkon, voltunk az Olajfak hegyen is, a Knesszetnel is, meg tobb helyen egy kolcson kocsival. Remelem hamarosan elkeszul belole a kepkiallitas, amit fel tudok majd tenni a you tubera.
Áldott testvérem. Mazel Tov! Ha lehet a képeket ide is tedd fel, mert nagy örömöt szereznél többünknek is...
Igen :016:
Nagyon nagy öröm lenne számunkra megnézni azokat ahelyeket ahol jártatok de nem utolsó sorban meglátni titeket is áldott testvéreket az Urban! :D :igen: :rozsa: :026:
-
Az ördögűzésről
Ap.Csel. 19:13-17
“13 Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál. 14 Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt mívelik vala. 15 Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok? 16 És reájok ugorván az az ember, akiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból. 17 Ez pedig tudtokra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.”
Ördögűzés! Nem egy könnyű téma és szerintem óvatosan is kell vele bánni. Manapság elég sok felekezet foglalkozik ennek gyakorlásával,a sikerességük pedig megkérdőjelezhető,több oknál fogva is. Viszont most nem ezt szeretném elemezni.
A fenntebb olvasott esemény Efezuszban történt,ahol és amikor Pál 2 évig tanított. Elég idő,hogy elterjedjen a híre (amint írva is van) mindannak amiről tanított és mindazok a csodák amit az Úr az ő keze által tett. Nem mindennapi csodák voltak ezek,hanem olyan dolgok,amit csupán emberi értelemmel nem lehetett magyarázni. Nevezhetnén úgy is,hogy természetfeletti jelenségek tanúi voltak az ott élő emberek. Pál tehát tanított és cselekedett egyaránt. Efezusz lakói nagyon bálványimádó emberek voltak,amint az kiderül a további versszakokból,ahol említést tesz egy Demeter nevü ötvösről,aki kézzel csinált templomok és istenek eladásának bevételéből,szép nyereségre tett szert. Ugyanígy,jónéhányan voltak akik kuruzslással,ezen belül ördögűzéssel foglalkoztak és bár konkrétan nincs leírva,de szerintem szintén anyagi juttatás fejében tették ezt. Ezek között voltak azok a vándorló zsidó ördögűzők is,akikről olvastunk. Ezek,amikor látták Pál,Isten ereje által hatásosan végzett szabadítói munkáját,nem az erőre figyeltek fel,ami mögötte volt,hanem a veszteségre amit elszenvednek,ha a nép már nem hozzájuk fordúl. Valamint arra figyeltek,hogy az ő istenük dicsősége csorbát szenved.
Visszatérve Pálhoz,mit tanított Pál? Isten Igéjét,azaz az Úr Jézust,aki maga a Szabadító. Tehát tulajdonképpen nem Pál és nem Péter és nem X vagy Y az aki szabadít – esetünkben az ördögöktől és démonoktól – hanme maga Jézus Krisztus. Több esetben is olvasunk az evangéliumokban arról,hogy az Úr Jézus,földönjártakor gyakran akadt össze,mondhatnám úgy is,hogy került szembe démonokkal,és,hogy betegeket gyógyított isteni erővel,nem pedig orvosi tudománnyal.
Mi,akik gyermekeinek valljuk magunkat,nekünk Ő az etalon. Tehát lássuk,hogyan volt az Ő idejében?
Jelen esetben bizonygatnunk most nem szükséges,hogy ki volt Jézus. Elég,ha kijelentjük,hogy Ő,Isten egyszülött Fia,maga a testet öltött Ige. Olvassuk el a Filipi 2:6-7 verset:
„6 Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, 7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;”
Tehát teljesen olyan lett mint bármelyikünk. Bár kijelentette magáról,hogy „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn.10:30),mégis amig emberi testben volt,imakapcsolatban volt Istennel. (Most is közbenjár értünk,de ez másik téma). Többször is hangoztatta,hogy Ő azt cselekszi amit Isten akar,amit Isten Őrá bízott. Biztos vagyok benne,hogy minden földön végzett munkájához,elkérte Atyjától az erőt és meg is kapta. Így tehát a gyógyításhoz is. Ezzel kapcsolatba,ami ezt megerősíti, a következő igeverset találtam: Jn.11:22
„22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.”
Tehát,ha Jézus,az Istentől kért erőt,nekünk is eképpen kell tenni. Csakhogy van itt két dolog:
1.-Isten nem akárkinek és nem akármihez adja ezt az erőt,csak annak,aki az Ővé,akinek Ő az Ura és csak arra,ami megegyezik az Ő akaratával. Az Úr Jézus nem a dicsőségért,az elismerésért és nem is nyereségvágyból tette a csodákat,hanem azért,hogy segítsen az embereken és ezáltal az Atya megdicsőüljön. Önzetlenül segíteni pedig szeretet nélkül nem lehet. De Jézus maga volt a szeretet.
2.-Isten az Ő hatalmát bármihez is csak bűntelen embernek adhatja. Azt tudjuk,hogy az Úr Jézus bűntelen volt,így korlátlan hatalommal rendelkezhetett. Na,de velünk,hogy is van ez? Mi bűnben születtünk,bűnösök is vagyunk mindaddig,amig el nem fogadjuk személyes életünkre nézve Jézus Krisztus váltságát. Ha ezt hitben elfogadtuk,megbánva bűneinket és bocsánatot nyerve Istentől,megkapjuk az Ő Szentlelkét,így már mi is kérhetjük adott esetben az erőt bizonyos dolgokhoz. Mivel Krisztuson és az Ő vérén keresztül tisztának lát bennünket,ha megegyezik akaratával,Szentlelke által bennünket is felruház hatalommal.
Mindezeket szükségesnek találtam tisztázni,hogy megértsük,mi is volt a probléma az elején felolvasott igerészben. Péterről is olvasunk több helyen,hogy gyógyított,de ne felejtsük el,felkent embere volt Istennek.Pál szintén. Egyikük sem nyereségvágyból vagy hírnévszerzésből tett amit tett,hanem Isten iránti engedelmességből,hirdetve az Isten országát és az Ő szabadítását.
Gondolom,hogy azok a vándorló zsidó ördögűzők,akikről az igében olvastunk,látták,hogy Pál szabadítói szolgálata hatásosabb mint az övék,ezért gondolták,hogy ők is megpróbálkoznak azzal a névvel. Csakhogy ez nem így működik! Jézus nevét nem szabad csak úgyni szánkra venni. Az Ő nevében nyereségre,tisztességre szert akarni tenni,kimondottan BŰN. Felelőtlenül szánkra venni a nevét és elérni általa valamit,biztos,hogy visszafelé sűl el a dolog Azok az emberek,sem a sötétség gonosz erőit,sem a Jézus nevét nem vették komolyan. A gonosz lelkek viszont nagyon is tisztában vannak vele,hogy ki Jézus. Nézzünk erre igéket:
Máté 8:28-29.
„.
28 És amikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton. 29 És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?
Márk 5:7.
„7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.”
Lukács 4:34; 41.
„34 Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!”
„41 Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus
Világosan megérthetjük,hogy nem csak a nevét ismerték,hanem teljes pontossággal meghatározták,hogy ki Jézus valójában. Félelem volt bennük,mert azzal is tisztában voltak,hogy Ellene aztán semmi esélyük sincs. Viszont azokkal,akiknek semmi közük Jézushoz,igencsak szembeszálltak .Olvassuk mégegyszer az Ap.Csel. 19:15-ös verset:
„15 Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?”
Ezzel kifejezték ezek a gonosz lelkek,hogy nem félnek azoktól,akik ellenük mentek,azok nem tartoznak ahhoz a Jézushoz,akitől ők viszont félnek. Amint tovább olvassuk,megtámadták azokat,akik kikezdtek velük és igencsak csúnyán helybenhagyták őket. Biztos vagyok benne,hogy kizárólag azért végeztek félmunkát (tehát,hogy nem ölték is meg őket),mert ennyi volt megengedve nekik Istentől. Ugyanis a további versekben olvashatjuk,hogy a történtek hallatán sokan abbahagyták addigi ilyen irányú tevékenységüket,felszámolva,azaz tűzbe megégetve az ilyen irányú tárgyikat is. Aztán olvassuk,hogy:
Ap.Csel.19:20.
„20 Ekképpen az Úrnak ígéje erősen nevekedik és hatalmat vesz vala.”
Menjünk tovább.
A világmindenség teremtésére most külön nem térek ki részletesen,mivel igencsak hosszú téma lenne (talán kimeríthetetlen is). Csak annyit,hogy abszolute de minden Isten szavára állt elő. Az angyalokat is Ő teremtette,majd jónéhányuk fellázadása és levettetése után lett a sötét oldal,a sötétség birodalma,aminek mint tudjuk,a sátán a fejedelme. Viszont a hatalmi rendszer nem változott meg,továbbra is Isten a leghatalmasabb és minden más az Ő hatalma alatt van.
Olvasunk egy emberről az Igében,aki bár nem volt zsidó,de tisztában volt mindezzel. Ő felismerte,hogy Jézusnak mekkora hatalma van,tehát,hogy Jézus hatalma alá van rekesztve a szellemvilág sötét oldala is. Olvassuk el a Máté 8:5-13. :
„5 Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, 6 És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. 7 És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. 8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. 9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. 10 Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. 11 De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: 12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. 13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.”
Olvassuk mégegyszer a 10-ik verset:: „ Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.”
Amit Jézus várt volna az Ő népétől,hogy felismerjék,azt nem kapta meg tőlük,de megkapta egy „pogány” embertől. Ebben szintén nem megyek tovább most,hanem megpróbálok visszakanyarodni.
A szellemvilággal kapcsolatosan még van egy gondolatom,mégpedig az,hogy a szellemvilág mindkét oldala,látja a vért,azt a vért,ami eltörli a bűnt és ami védelmet nyújt.
Most olvassuk el a következőket: 2Mózes 12:1-7; 12-13.
„1 Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván: 2 Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. 3 Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. 4 Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. 5 A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közül vagy a kecskék közül vegyétek. 6 És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. 7 És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.”
„12 Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. 13 És a vér jelül lesz néktek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.”
A Tanachban,az áldozati állatok vére volt az,ami eltörölte a bűnt és a fenntebb olvasottak alapján,védelmet nyújtott.Nem azért mert olyan világosan látható lett volna,hiszen sötét éjszaka volt,valamint szerintem az ajtófélfák maguk is sötét színüek voltak,ugyhogy csak esetleg fényes nappal látszódhatott valami szín különbség.Sem nem azért nyújtott védelmet mert esetleg undort keltett volna,hanem mert óriási erő sugárzott belőle.
Visszatérve tehát,az áldozati állatok vére volt érvényben egész addig,amig Isten,Jézusban testet öltve Földre nem jött,majd Ő lett a tökéletes áldozati Bárány,akinek a vére által bűnbocsánatot nyerhetünk és megbékélhetünk Vele,magával Istennel. Kizárólag ebben a Vérben van erő,hatalom és dicsőség. Ez,és csakis ez a Vér nyújt számunkra védelmet a gonosz erőkkel szemben. A gonosz erők félnek,rettegnek ettől a vértől és látják,hogy ki az,akit ez a vér befedez. Akin látják az Úr Jézus Krisztus vérét,azon nekik nincs hatalmuk. Csak azt támadhatják meg,aki nem áll ezen vér oltalma alatt.
Összegzésképpen: Isten,Szentlelke által csak azoknak ad hatalmat bármi és bárki felett is,akik az Ővéi. A tanítványok az Úr Jézuséi voltak,így hát adhatott nekik hatalmat. Olvassuk el a Máté 10:1.
“1 És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget.”
Biztos,hogy amikor a 70 tanítványt küldte ki,nekik is adott hatalmat. Most olvassuk el mi történt amikor azok visszatértek: Lukács 10:17-20.
„17 Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által! 18 Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. 19 Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. 20 De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.”
Tehát örömbeszámolót tartottak. Csakhogy erre Jézus mit felelt?
20 "De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.”
Na ez a fontosabb! Az,hogy a nevem fel legyen írva az Élet Könyvébe. Nem pedig,hogy tudok-e gonosz lelkeket űzni vagy sem.
Végezetül,mit hagyott ránk Jézus,mint tanítványaira,feladatként?
Máté 28:18/b-20.
„…Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, 20 Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Tehát,nem az ördögűzés a mi feladatunk elsődlegesen,hanem Krisztus tanítványaivá tenni minden embertársunkat,akit csak eltudunk érni.
:088:
-
Köszönöm Testvérem a szolgálatodat. Valóban építő, így összefüggéseiben vizsgálni Isten Igéjét... :afro:
-
És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.
Apcsel 4,12
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Mt 28,18
Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. 7. Ne vegyetek tehát részt ezekben. 8. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. 9. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. 10. Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, 11. és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.
Ef 5,6-11
:2smitten:
-
Áldott Testvérem Edit!
Hálás az én szívem Érted és köszönöm az Örökkévalónak a szolgálatodat. Jó volt tanulmányozni elmélkedésedet. Az Örökkévaló adjon Neked kitartást bölcsességet és sok örömöt az Ő Igéjének tanulmányozásában. Testvéri szeretettel:
Tamás
-
Köszönöm Tamás,örülök,ha hasznos volt számodra,de bárki más számára is.
Az Örökkévalónak adok hálát minden gondolatért amit kaptam és a lehetőségért,hogy továbbadhattam.
:thanks: :026:
-
Edit most olvastam el az ördögűzésről közreadott beszámolódat. Teljességben tártad elénk amelyből az derül ki, hogy felkészületlenül, önös érdekből, dicsőségvágyból, bűntől terhelten és Isten nélkül, jobban járunk ha ördögűzés helyett a gondolatot űzzük ki elménkből.
Az általad idézett igékből azt vettem ki, hogy Jézus tanítványai sem egyedül, magukban parancsolhattak a démoni szellemvilágnak, minimum párosával voltak amikor ilyet cselekedtek.
Egyedül Jézusnak adatott meg minden hatalom és a démonok még az Ő gondolatára is eltávoztak, otthagyva azt akit gyötörtek.
Máté 15
22 És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.
23 Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.
24 Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
25 Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!
26 Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.
28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.
Amint láttuk Jézusnál is fontos volt a gyógyításnál és szabadításnál a hit. Vagy a megkötözött hite, vagy az érte közbenjáró hite.
Jézus nem vetett keresztet, nem üvöltözött a sátánnal, a démonokkal, hanem ellentmondást nem tűrően parancsolt:
Máté evangéliuma 4,10
Ekkor így szólt hozzá Jézus "Távozz tőlem Sátán mert meg van írva Az Urat a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj!
Van mit tanulnunk. Erre szolgál az ha figyelmesen tanulmányozzuk a Bibliát.
A beszámolód pedig mindnyájunkat közelebb vezet az Úrhoz, szándékához és céljainak felismeréséhez.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk is, akik nem hallhattuk élő beszámolódat.
-
:2smitten: :2smitten: Kedves Edit! Köszönöm hogy felraktad valóban nagyon építő , és elgondolkoztató amit irtál!
legyél nagyon áldott és sikeres! :016: :rozsa: :thanks: :026: :028:
-
Zsoltárok könyve 133. rész
1.
Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
2.
Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
3.
Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
Az Úr beszéde: Ján.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23.
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24.
Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25.
Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26.
És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Az Úr Igéje, Jézus arról beszél, hogy a hívők egységében ismeri fel Őt a világ!
Hovatovább: Az Úrról tett bizonyságtétel az ha megéljük az egységet az Ő Igéje alapján, és ez a tettekben válik egyértelművé! Ez pedig valósággal jobban és hitelesebben tesz bizonyságot az Úrról, mint a beszédünk.
A történelmi leírásokból megláthatjuk, hogy ez eredendően is így volt, és abban a közösségben ahol ez alapján élték a hitüket a Testvérek, Félreérthetetlen bizonyság volt
a kívülvalók részére!
Lássuk is a példát:
Apostolok Cselekedetei 2. rész
1.
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2.
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5.
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6.
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7.
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8.
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9.
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10.
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11.
Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12.
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13.
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14.
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15.
Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16.
Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17.
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18.
És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19.
És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20.
A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21.
És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22.
Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23.
Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24.
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25.
Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26.
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27.
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28.
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
29.
Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30.
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31.
Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
32.
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33.
Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34.
Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35.
Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36.
Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37.
Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38.
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39.
Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40.
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41.
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42.
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43.
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44.
Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45.
És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46.
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47.
Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
Ez a fejezet a Szentírásban, bár rendkívüli útmutatás-tanítás-magyarázat mindenekre, sajnos a felületesség, a sekélyes gondolkodás, és az Istentől való Ismeret hiánya miatt,
oly nagyon leegyszerűsíttetett az emberektől, olyannyira bezárult sokakban akik elfogadták az emberi ötleteléseket-teóriákat, hogy az életet és értelmet adó lényeg,
általánosan és sokak előtt végérvényesen elsikkadt!
Minden tekintetben érdekes azonban, hogy napjainkra sajnálatos módon mintegy : szállóigévé lett ez: " Minden ami írva van, okkal került az írásba!"
Testvérek, én nem ezt az állítást kérdőjelezem meg, hanem azért mondtam hogy sajnos hogy szállóigévé lett, mert sokan bár emlegetik, mégsem így tekintenek az Szent Tanra!
Javaslom: Vizsgáljuk meg ezt a sokak szerint egyszerű mondanivalóval bíró fejezetet! És mire a végére érünk, be fogjuk látni, koránt sem oly egyszerű, koránt sem csak
egy dolog igazolására adatott, koránt sem csupán érdekesség, hanem igen is rendkívüli Tanítás ez a hívők életszabályaira-Értékrendjére és az evangelizációra vonatkozóan!
Mindenek előtt azt az emberi gondolkodást szeretném feleleveníteni előttetek, ami valósággal teljesen el sekélyesítette eme nagyszerű Tanítás és magyarázat értékét...
Eme felyezet első 21-bekezdése tehát az emberi és sekélyes gondolkodás eredményeként, azt mutatja hogy igen is van szentlélek keresztség, és aki magára valamit is adó hívőnek
vallja magát, annak kutya kötelessége szólni nyelveken.
Ezt a nézetet alátámasztandó: Hangoztatják a 38-as verset, miszerint: "38.
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát."
Mindebből tehát kitűnik: A megtérés-bemerítkezés-Szentlélek keresztség a dolgok menete,ezek a valóságos meglétének kizárólagos bizonyítéka pedig a nyelveken szólás...
Most pedig nézzük meg, valóban ily egyszerű, és egyvonalú történetleírás ez amit olvastunk?
Elsődlegesen újra,(mint mindig) most is elmondanám: Mielőtt beszélgetni kezdünk, tisztázzuk az alapfogalmakat, mert ezek nélkül csak értetlenséget arathatunk!
Mindenek előtt, beszéljünk a keresztségről...
Defíniáljuk tehát ezen fogalmat:
Mit jelent a keresztség?
A Válaszom: Ebben a formában elismerem: Nem tudom...
Maga a kereszt, a hívők számára úgy vonult be a köztudatba, hogy kivégzőeszköz...
A Kőművesek-ácsok számára pedig mint stabilizáló szerkezet...
Nézzük meg az eredeztető jelentését a Szent Tanban, vagyis a TANACH-ban...
Nos ez eltarthat egy ideig, ezért rövidítek segítségül: NINCS ENNEK ELŐZMÉNYE! A legelső utalás a Keresztségre, a Máté evangéliumában találjuk.(Mt 3,1
Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.)
Ha valamely fogalom az újszövetségi írásokban jelenik meg először, nos akkor joggal bizonytalanodhatunk el, hisz az Írásokból és Jézus elbeszéléséből rendíthetetlenül megértettük:
Az Újszövetségi írások, a régen megígért Istentől küldött próféciák beteljesedésének megírásai! Tehát semmi újat nem tartalmaz, hanem csak a régi Ígéretek bekövetkezését!
Ezúttal sajnos azt sem jelenthetem ki, hogy fordítási hiba történt...
A problémánk többrétű, és bonyolult. De azt azonban láthatjuk,hogy sok félreértésre adott már eddig is okot, és az egységet megosztotta!
Annak a ténynek, hogy mi volt valósággal János neve a Mt.3-alapján, nos ennek utána tudunk nézni az eredeti, tehát Zsidó környezetében!
Nos, amit tudunk: A Név Izraelben meglehetősen egyszerű kijelentéssel bírt! Volt ugyanis, hogy a gyermeknek a szülei a körülmetélés napján nevet adtak...
Abban a környezetben nem volt vezeték név, hanem csak egy személynév. Az esetünkben ez Johan volt. Ám azokban az időkben, ez a név, csakúgy mint a többi is, meglehetősen
gyakori volt. Ezért hogy be lehessen azonosítani a viselőjét, az Apja nevét is viselte: ez így János esetében így hangzott: Johan ben Zákárjá
Vagyis: János Zakariás fia. Valószínűleg ez a név is gyakori volt, ezért ha híres személyről volt szó, akkor vagy a foglalkozását jelezték a névben, vagy a lakóhelyét.
Lássunk egy példát erre: Magdalai Mária... Magdala egy halászfalu volt Kaparnaum közelében. Máriát tehát így tudták azonosítani...
János pedig minthogy a foglalkozásáról híresült el, a foglalkozásáról is lett elnevezve.
Így tehát máris láthatjuk: Johan Mikve... vagyis Bemerítő János. A Keresztelő név tehát nem csak hogy érthetetlen, de hiteltelen is.
A Mikvének-vagyis a bemerítésnek a Görög megfelelője : Baptiszt. Tehát tuti hogy nem félrefordításról beszélünk ez alkalommal!
Van egy másik nézet is a Keresztséggel kapcsolatban, nézzük meg azt is:
Jézus mondja: Mk 16,16
A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
Ebben az aspektusban tehát a keresztség, mint valami kapu, kizárólagos lehetőség, mint valami privilégium jelenik meg.
Mit kezdjünk ezzel, hisz bár ismeretlen a fogalom, de minden bizonnyal valami rendkívül fontos dolgot takar...
Javaslom ezért, Nézzük az eredetet, ami a Szent Tan, és abból építkezve keressük meg, mit helyettesít ez az ismeretlen fogalom.
A Mikve, azaz a bemerítés fogalma nem ismeretlen valami előttünk. Hogy annak megismerjük az eredőjét és értelmét, vissza kell mennünk térben és időben Mózesig, nevezetesen
addig a pontig, amikor Mózes átvezeti az Isten népét a Verestengeren! ( II.Mózes 14)
Az egykori Micrájim-azaz Egyiptom a szolgaság-sőt: a rabszolgaság földje volt. Isten az Ő népét úgy hozta ki, hogy vizen mentek át, a rabszolga tartó pedig beeveszett.
A Nép amikor a Verestenger medrébe beléptek, még szökött rabszolgák voltak, amikor pedig a túloldalon kijöttek, Immáron mint szabadok, az Úr szabadosai jöttek ki!
Bennük nem tett kárt a víz, de az üldözők, mint rabszolgatartók... nos ők "nem úszták meg"... pláne nem szárazon!
Ebben a történetben megláthatjuk a váltság egyik módját-formáját is:
Akik ragaszkodtak a hatalmukhoz, és annak gyakorlásához, azok elvesztek, akik Isten vezetésére bízták magukat, megtartattak!
Most engedtessék meg nekem egy megjegyzés, amimmost még nem lesz világos, de később érdekes eredményre vezethet.: II.Mózes 14,13. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.
14. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
15. És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.
16. Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
Most pedig lássunk egy időben régebbi történetet: Az I.Mózes 6-ban Noéról olvashatunk, illetve az Ő történetéről, ami a megmenekülést jelenti számunkra.
Noé idejében teljes volt a bűn a földön. Csak Noé volt kedves az Úr előtt, olyannyira hogy Noét és családját megkímélte az Úr...
Érdekes de Noé esete is a bemerítést példázza számunkra! Jött az Özönvíz, és mindent elmosott, csak Noé és családja menekült meg. Itt mi volt a menekedés módja?
Nos Bárkát készítettek... Hosszasan kutattam Testvérek, és biztosan kijelenthetem, a Bárka bizony fából épült...
Mózes kezében a pálca, vagy bot is fából volt... És Mózes esetében a fa mutatta a megmenekedést, a fa által lett menekedés! Figyeljük csak: II.Mózes 14,16. Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
Isten tehát a fa által tartotta meg az Övéit. Noét és családját is a fa tartotta meg a vízeken. Sőt: Noé esetében is megfigyelhető a váltság! Aki engedelmesen hitt Istennek,
és feadta a maga nézeteit, átadta az irányítást Istennek az tehát megmenekült! Testvérek: Nézzétek csak meg alaposan az I Mózes 6.fejezetét! Volt utasítás a hajó méretére
vonatkozóan, volt utasítás a világításra-szellőzésre vonatkozóan,(ablakok...) A Helyíségek kialakítására vonatkozóan... De hol a kormány???
Noé pedig átadta a vezetést az Úrnak! Mint a menekülő Izraeliták is átadták az irányítást az Úrnak!
A Megmenekülés módja tehát nem volt és nem is lesz az emberi okoskodás és leleményesség eredménye!
A Bemerítés oka és folyománya tehát: a bemerítés előtt van a rabszolgaság és a bűn, a víz után pedig az Istenben és Istentől való szabadság! Ez tehát egy új élet! Ez tehát
az Újjá születés!
Ezek tehát a Bemerítés, azaz a Mikve előjelei voltak... utaltam ugye a fára is... nos, írva van: 5Móz 21,23
Ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten előtt a ki fán függ; és meg ne fertéztessed azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül.
Ide még vissza kanyarodunk, de most nézzünk a fával kapcsolatban egy rendkívül érdekes előjelet, ami igenis a mi váltságunkat prezentálja:
.........................Folyt. Köv...
-
.......Folyt....
:Királyok II. könyve 6. rész
1.
És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;
2.
Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!
3.
És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.
4.
És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.
5.
És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem!
6.
És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.
Az hogy a fejsze elmerült valahogy nem tud meglepni minket... de valamiért oly kevesen gondolnak arra, hogy a bűn bennünket ugyan így a víz alá húz!
Valami okán oly sokan reménykednek abban, hogy a tudatos bűnválasztásuk mellett, mégis lebegni fognak a kegyelemben, és ezért utasítják el tudatosan az újászületést!
Iste embere tehát egy fát dobott a vízbe! 6.
És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.
Na itt már érdekes a történet: a fa a fizika törvénye szerint is fennmarad a víz színén... ám ebben a történetben a fa elmerül, és ennek folytán a fizika törvénye szerint,
joggal elmerült fejsze feljön a víz színére... a váltság itt nyilvánul meg leplezetlenül!
az amely fenmmaradna elveszik, azért hogy az elvesző megmenekedjen!
Pál is erről beszél nekünk: Gal 3,13
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ.
Illteve Péter: 1Pt 3,21
A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által.
És ha hiszitek, ha nem: Péter eme sorai tartalmazzák számunkra kulcsot annak megértéséhez, mi ez a fogalom, ami a Keresztyénység szára a Kereszt lett!
Ha abban egyet tudunk érteni, hogy az Istentől való megtartás nem egy újonan előkerült valami, hanem egy eleve ígért és előjelzett tény, akkor megegyezhetünk abban is, hogy
a megtartatás nem lehet hogy egy, az Isten Tanításában, próféciáiban-ígéreteiben, előjellel nem bíró fogalom által történik...
De mi lehet akkor az, ami a megtartatást lehetővé teszi, ami eleve igért, többszörös előjellel bír?
Mi volt az, ami által az Örökkévaló magához kötötte az Izraelt,amely kapcsolatot fenn is tart, aminek lehetősége kiáradt Jézus engesztelő áldozata következményeként a nemzetekre is?
Van ilyen egyáltalán?
Nos van! Ez pedig az "ELJEGYZÉS"
Hós 2,18
És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
Ha ezt a szót illesztem a keresztség helyére, akkor érdekes dolgot kapunk: Pál mondja: 2Kor 11,2
Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
Nos a közelkeleten az a gyakorlat, hogy azok akik jegyesek,már a házasság szentségében élnek, a házasság törvénye vonatkozik rájuk minden tekintetben, pusztán a teljesség
az ami még várat magára!
Mindketten úgy élnek már hogy házasok. el nem hagyhatják egymást, mert ez házasságtörésnek számít.
Most lássuk csak az Úr Igéjét: Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Ebben az ígéretben pedig azt láthatjuk, hogy amikor az Örökkévaló azt mondja: 31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
Ez tehát nem egy valósággal új szövetség, ami előjellel ezeddig nem bírt, hanem a szövetség magasabb formáját mutatja fel! Mégpedig azt, hogy az eljegyzést az esküvő követi!
És ezzel egyeznek a további írások, sőt: Jézus tanításai is! ( Mt.5)
Minden ugyan az maradt, csak éppen egy emberileg elképzelhetetlen és betölthetetle szinten! Ennek betöltéséhez van szükség az Újá születéshez!
Ezért mondja Jézus: Jn 3,3
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
Na fussunk neki tehát újra és összefoglalva: Jézus azt mondja: Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Tehát az első lépést Isten teszi felénk! Ez tehát az elhívás!
Ezután jön a mi eljegyzésre vonatkozó kinyilvánításunk, amikor is hűséget fogadunk neki.
Ezután jön a Szentlélek, mint ajándék Istentől, aki újonan szül minket, hogy felkészítsen bennünket az Istennel való járásra. Ez tehát az Újá születés, és ez egyben az eljegyzés is!
És ezt követi a lakodalom, ami sajnos úgy vonult be a köztudatba, mint nagy zabálás és ivászat... De igazából a lakodalom az az esküvő!
És erről beszél Ézsaiás: Ésa 25,6.
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
És erről tesz bizonyságot János is: Jelenések könyve 21. rész
1.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
És amiről mi beszélünk, mint nyelveken szólás, nos az nem kizárólagos és egyértelmű jel, hanem csupán egy ajándék a sok közül!
Ezt mondja Pál:
Korinthusbeliekhez írt I. levél 12. rész
1.
A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.
2.
Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz.
3.
Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.
4.
A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.
5.
A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.
6.
És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben.
7.
Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.
8.
Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;
9.
Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;
10.
Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;
11.
De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.
12.
Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is.
13.
Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.
14.
Mert a test sem egy tag, hanem sok.
15.
Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
16.
És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
17.
Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás?
18.
Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.
19.
Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?
20.
Így azonban sok tag van ugyan, de egy test.
21.
Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
22.
Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:
23.
És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek;
24.
A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván,
25.
Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.
26.
És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.
27.
Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.
28.
És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.
29.
Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é?
30.
Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?
És amikor Pál eme levélrészlet utolsó kérdéseként ezt kérdezi: "30.
Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?"
Akkor ezzel kijelenti, hogy: NEM! NEM MINDENKI!
De visszatérve az Apcsel 2-höz, ráadásul minden tévhittel ellentétben, én azt állítom: Itt nem is a nyelveken való szólás nyilvánult meg, hanem Isten helyreállította ott,
egy rövid időre jelül a Bábel torony építése előtti állapotot... Ott még nem voltak nyelvi nehézségek, és ez itt azt jelentené, hogy mi akik hívők vagyunk, nem kellene a
megnemértést gyakorolnunk, hanem egy hitben, egy testben egy nyelvet is beszélhetnénk teljes egyetértésben...
Ám most, eme rövid...(nek szánt) bevezető után, térjünk vissza az Apostolok cselekedeteinek eme fejezetéhez, és a kezdeti Igénkhez, ami áldás ígéretét is hordozza, miszerint: ...
Zsoltárok könyve 133. rész
1.
Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
2.
Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
3.
Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
Ezen pillanat kép az Apostolok idejéből, tehát mint állítottam: Tanítással-példaadással bír!
Na ja! Hiszen lássuk csak a jelent, és azt amit mi láthatunk: Meghirdetett Evangelizációkon egy rövid időre egymással kompromisszumot kötve,jól megszervezett körülmények között,
mindenféle kellemes borzongásról-érzelmekről beszélve gondoljuk azt, hogy az evangéliumot hirdetjük. Ez persze meglehetősen kevés profitot hoz, úgy a szolgálóknak, mint azoknak
akik részesednek a szolgálatból...A nézők illetve az érdeklődők soraiban kb. 90 (!) százalékkal vannak az adott gyülekezet tagságából, hogy a szolgálók bátorítva legyenek...
És sikerként van megélve: Húúúúú ki mertem állni! vagy: Én még szólni is mertem! Vagy: nem is vertek meg minket....
Hát ez lelombozó Testvérek...
De ez hogy ment az elődöknek?
Nos úgy, hogy az az írásból kiderül: Valóságos és igazi egységben élve, életükkel tettek bizonyságot a hitükről, a bennük lévő, Istentől való, Isteni szeretetről, és ez beszélt a szavak helyett!
Erre az egységre adta az Úr az Áldását, megegyezve a 133-as zsoltárral, és a nyilvánvaló Isteni jelenlét sokakat meggyőzött és ezek csatlakoztak az egységhez, míg mások, félelmükben
elkerülték őket! Hovatovább: ezek szerint ha mi is így élnénk, sokkal kevesebb báránybőrbe bújt farkas leselkedne ránk, lenne közöttünk, mert ők is félnének az Isten jelenlététől
amit közöttünk tapasztalnának!Apcsel 2,"41.
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42.
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43.
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala."
Mit mondjunk hát ezekre? vagy pláne az Apcsel 2-re? Idilli kép? Fantazmagória? Vágyott de még nem létező lehetőség?
Jegyezzétek meg mind ezt a dátumot: 2012.08.18!
Mert csoda történt ott!
Van egy irányt mutató, és valóban kizárólagosságot jelző ige a Zsidókhoz írt levélben elrejtve: Zsid 11,3
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Tehát ez alapján: Előbb a láthatatlan, és abból a látható!
És mi Istennek kegyelméből, előbb a láthatatlanban, vagyis Lélekben ismertük meg egymást, és így váltunk eggyé!
És Istennek a kegyelméből, ez az egység meg is tapasztalhatta ezeket a látható formában is!
És mi is történt ott!
Miért is jöttünk össze? miért találkoztunk?
Hogy megszervezett körülmények között evangélizáljunk?
Nem! Mert semmit sem tudtunk előre! Nem is terveztünk evangélizációt... hanem csak eggyesülve együtt lángoltunk az Úrban az Úrért, és az Egymás iránt érzett öröm és szeretet
tüze magasra lobbant, mintegy jelző tűz. És ezt a jelet látták többen, és többeket meggyőzött ez!
Többen is a kívül valók közül akarták kinyilvánítani,hogy valami olyat láttak bennünk, amit ezeddig nem! Ez az evengélium hirdetése Testvérek!
Isten Él! És Ő valósággal közöttünk van!
Tanuljunk az Apostolok cselekedeteiből és életéből...
-
Jn 8,31
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Jézus ezen szavai Roppant fontos kulcs az Örökkévalósághoz!
Megmaradni az Ő beszédében, vagyis Isten Igéjében! Tehát élni az Ő tanítását! Ha ez így van, akkor megismerjük az Igazságot,( Jn.17,17) És csak akkor leszünk szabadok! Mégpedig szabadok a Bűntől, a megtévesztéstől! Erről beszél Malakiás Próféta, amikor azt mondja: Mal 3,18
És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Mindez pedig elengedhetetlenül fontos, mert Úgy Jézus, mint az általa küldött tanítók több esetben figyelmeztetnek a megtévesztésre, ami a hamis tanítók-hamis próféták által kerül terjesztésre!
Lássunk pár példát:
Mt 24,5
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
II.Kor.11,13.
Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
14.
Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.
15.
Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.
Vagyis: Ha és amennyiben Isten Igazságában vagyunk, akkor vagyunk szabadok!
Megmaradni abban-Megismerni-megélni...
Gyakorta hallani oly kijelentéseket: Ezt az Igét ismerem...ezt a próféciát ismerem... ezt tudom miről szól...Ezt megértettem már...
Az alább következőkben, szeretnék felmutatni egy képet,-egy tanulmányozási lehetőséget, hátha rájövünk, hogy az eddigi Igei tanulmányozásaink, talán mégsem vezettek benünket az ismeret mélyebb szintjeire, Talán mégis van még hova fejlődnünk...
Így szól az Úr: Mt.5,17.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19.
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20.
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
Az Úrnak ezen felszólítása (is!) Arra buzdít bennünket, hogy figyelmesen tanulmányozzuk a Szentírást-vegyük komolyan a Próféciát,és éljük meg a tanultakat!
Vagyis: Éljünk Isten tanítása serint! Ezért is mondja a 20-as versben: 20.
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
Róluk ugyanis így nyilatkozott az Úr: Máté Evangyélioma 23. rész
1.
Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,
2.
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3.
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
4.
Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.
5.
Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét;
6.
És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölűlést.
7.
És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!
Jézus tehát azt mondja: Amit mondanak az megtartani való, mert : 2.
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3.
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek...
Ám rájuk igaz volt, hogy bár tudták hogy hogyan kell Istent követni, csak éppen nem követték! / Vannak ma is ilyenek sokan.../
Tehát ami rendkívüli fontossággal bír ránk nézve, az az: NEM ELÉG TUDNI-DE TENNI IS KELL!
Az ő igazságuk ott ért véget, hogy tudták az utat... De azon nem indultak el!
A Mi Igazságunknak ennél többnek kell lennie... És ezt úgy mondom, hogy esetünkben az ismeret is meglehetősen hiányos...
Visszatérve tehát a Máté 5,17-hez: Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
Tehát a Próféciákat a Törvény szintjére emeli az Úr!
Sajnos sokan gondolják azt, hogy a Tanach-ban leírt próféciák, jelentőségüket veszítették... Nos nem így van!
Csupán az érdekesség kedvéért, tegyünk egy kísérletet arra nézve, hátha van olyan a Próféták írásai között, ami sokkolóan időszerűvé válik, ha az eddigiektől eltérő módon vizsgáljuk...
Lássunk is egy, a napjainkra és a közeljövőre vonatkozó Próféciát, és kezdjük el az első néhány Igeversnek vizsgálatát...
Sofóniás próféta könyve 1. rész
1.
Az Úr igéje, a melyet szólt Sofóniásnak, a Kusi fiának, a ki Gedáliás fia, a ki Amariás fia, a ki Ezékiás fia, Jósiásnak az Amon fiának idejében.
2.
Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr.
3.
Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr.
4.
És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt;
5.
Azokat is, a kik a háztetőkön az ég seregének hajlonganak; és azokat, a kik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra is;
6.
Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétől, és a kik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.
7.
Hallgass az Úr Isten orczája előtt, mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, megszentelte az ő hivatalosait.
8.
És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, a kik idegen öltözetbe öltöztek.
9.
És megfenyítem mindazt, a ki a küszöbön ugrál ama napon, a kik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.
10.
És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból, és nagy recsegés a halmok felől.
11.
Jajgassatok, ti, a kik a völgyben laktok, mert elpusztul az egész kalmár nép, kivágattatik minden, a ki ezüstöt mér.
12.
És lészen az időben, megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekkel, és megfenyítem azokat, a kik saját seprejökön hevernek, a kik ezt mondják szívökben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.
13.
És gazdagságuk prédává lesz, házaik pedig pusztává. Építnek házakat, de nem lakják, és plántálnak szőlőket, de nem iszszák azoknak borát.
14.
Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is.
15.
Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja.
16.
Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!
17.
És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérök, mint a por, és testök, mint szemét.
18.
Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.
Nos Testvérek, Sofoniás Próféciáját olvasva, Már elsőre is feltűnik, hogy nem a "világi" hitetleneknek, és róluk szól, hanem azoknak, és azokról, akik azt gondolják hogy
az egy Igaz Istenben hisznek, és a maguk Igazságáról meg vannak győződve...Azokat nevezi „hitetleneknek” Akik bár hisznek Istenben, De valahogyan mégsem hisznek Istennek!
A 11-13. versek beszélnek róluk, és aző büntetésükről.11.
Jajgassatok, ti, a kik a völgyben laktok, mert elpusztul az egész kalmár nép, kivágattatik minden, a ki ezüstöt mér.
12.
És lészen az időben, megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekkel, és megfenyítem azokat, a kik saját seprejökön hevernek, a kik ezt mondják szívökben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.
13.
És gazdagságuk prédává lesz, házaik pedig pusztává. Építnek házakat, de nem lakják, és plántálnak szőlőket, de nem iszszák azoknak borát.
A 11-es vers: Kivágattatik aki ezüstöt mér... Ez vajon mire vonatkozik?
Nos: Agg 2,8
Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.
Ez tehát azt jelenti, az ezüst mérése az Istennek való felajánlás! Ez pedig lehet ajándék, áldozat... Tehát akik az ezüstöt mérik, azok ebben a környezetben azok , akik Istentiszteletet végeznek de nem a szívük felajánlásával, hanem csak a szemnek!
A 12-es vers azt mondja: Szövétnekkel motozza őket! Jeruzsálem a szent cselekedetek helye!
Tehát azokat motozza szövétnekkel, vagyis Lámpással, akik a szent dolgokban munkálkodnak!
Lámpással motozni, azt jelenti: Alaposan megvizsgálni!
A 13-as vers pedig arról tesz bizonyságot, hogy ebben a vizsgálatban a képmutatók a képmutatásukért elveszítik az örökségüket, ami a Mennyekben van fenntartva számukra! Bár az ígéret nekik lett, de azt nem ők, hanem mások fogják élvezni!
Tehát azokról szól, akik Bár vallják hogy Isten van, de azt gondolják a benne való hit is elég az üdvösséghez, nem kell a tanítása-parancsolatja szerint járni! Ők azok a képmutatók, akik elválsztják magukat a néptől, Tanítják a parancsolatokat, de ők maguk nem élnek azokkal! Tehát azok erejét tagadják...
A Szinoptikusok olvasása óta, őket nevezik így : Farizeusok! Velük volt Jézusnak számos esetben vitája! Maga a szó: Farizeus, jelentése : Elkülönített-elválasztott! Ámde ha valaki így éli meg a hitét, akkor ez az elválasztás-elkülönítés, nem az Isten számára vonatkozik, tehát nem elszenteltet jelent, hanem az emberektől elkülönültet, ami Jézus tanítása szerint nem is annyira Jó !
Figyeljük csak meg: 4. -vers:
És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt;
5.
Azokat is, a kik a háztetőkön az ég seregének hajlonganak; és azokat, a kik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra is;
6.
Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétől, és a kik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.
Kezdjük a 4-es verssel: "És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt"
Ez tehát azt mutatja, hogy attól hogy valaki az Isten népe között van, még nincs biztonságban! Az hogy valaki az Isten népéhez tartozik, még nem menti meg az ítélettől!
Ám most ne gondoljunk csupán a Zsidókra... Hanem vonatkoztassuk ezt a kijelentést a Keresztyén gyülekezetekhez való csatlakozásra is!
Az hogy valaki gyülekezetbe jár, még nem mentő körülmény!
Így folytatja: ..." és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt"
A Baalról már értelemre jutottunk, miszerint az hogy Baal férjet jelent, mégpedig olyan férjet, aki gyakorolja a tulajdonosi jogait a szövetségesén!
Arra is eljutottunk a Hóseási prófécia kijelentése alapján: Hós 2,15
És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.
Elfogadtuk,hogy ez azt jelenti, hogy az Örökkévaló törekszik arra, és elvárja tőlünk hogy mi is törekedjünk arra, hogy felismerjük az Ő Valóságos szeretetét, és ne hamis Istenképet szolgáljunk!
Hiszen a hamis Istenkép szolgálata,bálvány imádás, mert nem az Igaz Isten számára történik a szolgálat!
Ennek a lelki töltete inkább negatív félelem,( Rettegés) És nem az a szeretet amire elhívott minket!
Ezt az állítást megerősítendő:
Sof.2,11. Rettenetes lesz az Úr ellenök, mert elfogyatja a földnek minden istenét, és néki hódol majd kiki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete.
Vagyis: Véget vet a tévelygő bálvány imádatnak, Felszámolja a hamis Istenkép miatt kialakult kultuszokat,és felfedi magát nyiltan!
De térjünk vissza a 4-es vers hátralevő részéhez, Tehát: "és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt"
A Bálvány papok nevét is kiirtja tehát a papokkal egyetemben! Hogy kik Ők? Nos azok a Szolgálók, akik hamis Istenkép szerint, hamis Istenimádatra vezetik az Isten népét!
Az 5-ös vers, meglepő dologra hívja fel a figyelmünket: 5.
Azokat is, a kik a háztetőkön az ég seregének hajlonganak; és azokat, a kik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra is.
Hogy az ég seregének való hajlongást megérthessük, nézzünk egy másik Igei utalást, mégpedig Páltól:
Kol 2,18
Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.
Az ég serege, az Angyalok sokasága... Értjük-e miért gáz az, ha valaki az angyalokhoz könyörög?
Menjünk tovább:
"... és azokat, a kik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra is."
A Molokról ejtsünk pár keresetlen szót Testvérek:
A Moloch tulajdon képpen egy szóváltozat! Ez a Szó?-előjel?-rangjelző??? Nos tehát ez így hangzik: Melech! Ennek a szónak jelentése : Király
Gondolom sokatokban Felegyenesedett az a kédőjel, ami azért volt bennetek, mert említettem hogy meglepő lesz...
Tehát az 5-ös vers szerint: Hajlonganak, vagyis Imádják az Istent, és Imádják a Királyt...
Ebben az esetben ez a jelző, nem emberek közül kiválasztott, Isten által kijelölt-felkent Királyról van szó, hanem egy emberek által választott, és emberek által,Isteni tulajdonságokkal felruházott Királyról, Egyszer s mind : Szellemi fejedelemségről! Mégpedig egy Olyan szellemi fejedelemségről, akinek az elvárásai-tanításai-tiszteletének módja, nem azonos a Teremtő Isten által adott Tanítással!
Tehát valami mást hoz, valami mást vezet be, mint az Isten által adatott Tan.
Így tehát, az 5-ös versben leírt tiszteleti rendszer áll elő, úgy mint: Van egyszer az Isten Imádat, és van a Király Imádat!
És ezek két személy, vagyis tehát ha az Isten és a Király nem ugyan az a személy,Akkor van gáz! Erre pedig jön a kemény büntetés!
A mostanra vonatkozó üzenet pedig az, hogy ebben a megvilágításban szörnyű kép láttatik velünk a jelenről!
Van az Atya Isten, Aki mondott ezt meg azt... De itt van Jézus, aki Felülbírálta az Isten rendeléseit, és eltörölte azokat...
Még leírni is szörnyű!
Mert azt tudjuk és tudnunk is kell, hogy a Teremtő és az Ő Igéje-Szava-Kijelentése tehát Jézus egy és ugyan az a személy!
Ezért mondja Jézus: Jn 10,30
Én és az Atya egy vagyunk.
Mert amikor valaki, ( és lássuk be ennek nagy gyakorlata van) Tehát Istennek szándékosan ellenszegülve, Jézusban reménykedik, az tehát hatalmas bűnt követ el! Éspedig azért oly hatalmas, mert egyszer van ugye a szándékos ellenszegülés, ami lázadás... és van a bálvány imádat, ami abban nyilvánul meg, hogy egy új – egy más Istenben reménykedve éli a hitét aki így jár. Hiszen amikor azt mondja hogy Jézus más rendeletet hozott mint Isten, akkor valójában az történik a szellemvilágban: hogy Isten szájába olyan szavakat ad, amiket soha nem mondott ki! Tehát hazudik az Úr nevében! Mert tudva levő dolog, hogy Jézus, az Isten Szava!
De lássunk egy jellemző dolgot a Moloch-al kapcsolatban:
Jer.32,31.
Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, a melyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elől.
32.
Az Izráel fiainak és a Júda fiainak minden bűnéért, a melyet cselekedtek, hogy felháborítsanak engem, ők magok, az ő királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda vitézei és Jeruzsálem polgárai.
33.
És háttal fordultak felém és nem arczczal, és tanítottam őket jó reggel, és noha tanítottam őket, nem voltak készek az intés befogadására.
34.
Sőt az ő útálatosságaikat behelyezték a házba, a mely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt.
35.
És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, a mit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék, hogy Júdát vétekre vigyék.
( 35-ös vers: Magaslatok a Baalnak- vagyis a hamis Istenképnek... Áldozat a Moloch-nak, vagyis a Királynak...)
Na most tessék megmondani: Ez az idézet Jeremiástól vajon nem hasonlatos-e ahhoz, hogy Jézus Nevében Testvér-Testvér ellen harcol? Jézus nevében embereket gyilkoltak?
Jézus nevében Testvéreken taposnak? Testvért megaláznak? Üldöznek? Szidalmaznak? ???
Tanított ilyet Isten? Kérte ezt az Isten? Parancsolt ilyet Isten?
Folytassuk a tanulmányozást a 6-os verssel...
6.
Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétől, és a kik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.
Jézus Mondja: Mt 5,6
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Az Igazság, az tudjuk hogy Isten Igéje! (Jn.17,17)
HA tehát Isten Igéjét éhezzük-szomlyúhuzzuk, akkor megelégíttetünk, vagyis eljutunk a Tanítványság szintjére... Akkor pedig Istentől vezetettek leszünk, és nincs tévelygés!
Akik nem keresik az Urat, akik nem tudakoznak felőle... vagyis nincs iránta sem Éhség-sem pedig szomjúság, azok biza nem is követhetik!
Akkor viszont ők csak tévelyegni fognak.
Istehez, csak az Ő Igéjén át jutahatunk el! Ezért mondja az Úr: Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Lássuk a 7-9-ig:
7.
Hallgass az Úr Isten orczája előtt, mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, megszentelte az ő hivatalosait.
8.
És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, a kik idegen öltözetbe öltöztek.
9.
És megfenyítem mindazt, a ki a küszöbön ugrál ama napon, a kik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.
A 7-es vers egy kemény felszólítással kezdődik: "7.
Hallgass az Úr Isten orczája előtt, mert közel van az Úrnak napja..."
Jelentése egyértelmű! Ne okoskodj-ne ötletelj! Hallgass és figyelj! Rá figyelj! Majd Ő mondja meg hogy mi legyen és hogy lesz...
A Következők: ..."mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, megszentelte az ő hivatalosait."
Tehát itt az Áldozat ami Istentől elrendeltett már eleve. Közel az Ő napja, tehát az az időpont, amikor megváltja az Övéit, ehez kellett az Áldozat.
Megszenteltekké lettünk Istentől!
A Nyolcas vers jelzi: Megfenyíti azokat akik "idegen öltözetbe" öltöztek... Vagyis: Az Ő megváltottai ugye: megfehérítették ruháikat a Bárány vérében!
Ez pedig azt jelenti: Szükségünk van az Ő engesztelésére, a kegyelemre, az Ő vérében való engesztelésre!
A Magamutogatás-az önigazultság-az önmegfeszítés... ez mind idegen öltözet!
A 9-es vers, szintén érdekes kijelentést hordoz.
9.
És megfenyítem mindazt, a ki a küszöbön ugrál ama napon, a kik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.
Vannak páran akik babonából-szokásból soha nem léptek küszöbre még, Ezek tehát biztonságban vannak?
Nos nem erről van szó!
A küszöbön ugrálás azt jelenti, hogy hol az Isten jelenlétébe van valaki-hol pedig ki Isten jelenlétéből... Ám ezt teszik azok is, akik azt mondják: Elég nekem ez a távolság Istentől, ennél közelebb nem szádékozom menni hozzá! Nekem elég ez a szint...
Azaz: Hol Istennek engedelmeskedve-hol pedig maguknak kedveskedve!
Majd így folytatódik: ...” a kik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.”
Ugye Testvérek? Azt mondja: Az ő uruknak házát! Nem az Isten Házát, hanem egy hamis Istenkép miatti Bálvány Isten házát!
Mivel töltik meg?
Erőszakkal és csalárdsággal... Naná! Hiszen ha egy hamis Istenkép miatt Istent nem ismerték meg, akkor minden amit tesznek az Isten tanítása ellen van! NEM ISTEN TANÍTÁSA SZERINT JÁRNAK-SZOLGÁLNAK!
Nézzünk csak körül: Ugye látunk az egyházon belül olyan szolgálókat-hívőket, akik szolgálati módszereik-Testvérekhez való viszonyulásuk-Istenről alkotott képük, hát finoman fogalmazva is: Szembe megy minden Isteni Tiszteletnek-Isten tanításának -Isten vezetésének … egyszóval az Isten által adatott renddel!
Na ezt nevezi ezen Ige : erőszaknak... Mert hiszen kierőszakolják a tiszteletet, a követést, az elismertséget... és csalárdság, mert megcsalva-szavakat homályossátéve, megtévesztve vezetik félre azokat ,akik Istent akarnák követni! Ők azok, akik Isten Igazságát a kedvük szerint kiforgatják-el csűrik-csavarják...
Áldott Testvérek. Ezen Tanulmányozási lehetőség, pusztán lehetőség! Ha így ismerjük meg az Igét, akkor ugye : Elsőként: Egészen más, mint eddig gondoltunk róla!
Másodsorban: Közelebb kerülünk a megértéshez!
Harmadszor: Elmegy a kedvünk a felfuvalkodottságtól-megelégedettségtől!
Áldott Testvérek: Az eddigiek még nem az Ige legnagyobb mélységeibe vittek bennünket, hanem csupán röviden, és villanásokban felvázolták azt a tényt, hogy az ezeddig vélt tudásunk-ismeretünk az Isten Igéjére vonatkozóan, mennyire nem elégséges!
Megláthattuk, hogy az Ismertnek vélt Igék, mennyire más- mennyivel több,mennyivel nagyobb jelentéssel bírnak!
Ezeddig még csupán a szavak jelentésével foglalkoztunk, és megismertük, és elismerjük, hogy van még hova fejlődnünk!
Isten Igéje Tiszteletet ébreszt bennünk! Mégpedig Igaz Isten iránti tiszteletet!
Tiszteletet az Ő Beszéde iránt! Hiszen megértettük, hogy az Ige azért lett elküldve,(kimondva), hogy bennünket megmentsen, hogy az Örökkévalóhoz vezéreljen, hogy tanítson, hogy vígasztaljon, hogy általa közösségünk lehessen azzal aki Őt küldte!
Tehát az Ige, Isten tiszteletre indít bennünket!
És ez a Tisztelet ott kezdődik, amikor elismerem, hogy az Ige Örök érvényű, Szent ,változhatatlan és romolhatatlan, minthogy a Mi Istenünk, aki kimondta ezeket Ő az Örökkévaló!
Elismerjük, hogy Az Ige Isteni bölcsesség által lett megfogalmazva,és számunkra elküldve .
Tehát az Ige megértéséhez is Isteni bölcsesség kell, amit Isten kétség nélkül megad azoknak akik tőle kérik!
Tehát a Tisztelet pedig abban nyilvánul meg, hogy Isten Igéjéről nem beszélünk úgy, mintha a mellényzsebünkből tudnánk előrántani annak jelentését-értelmét!
Nem fölényeskedünk vele-és nem is használjuk vagdalkozásra!
Nem nyúlunk hozzá közönséges módon!
Az Ige olvasása tehát nem egyfajta szórakozás, hanem valóságos lelki táplálék!
Akik így nyúlnak Isten Igéjéhez, és ily módon lépnek vele kapcsolatba, azok azok, akik felismerték
Őt (!)... És megismerték Őt!
Azok akik ily módon kerülnek kapcsolatba az Isten Igéjével, azok nem érik be emberi magyarázatokkal-ötletelésekkel-teóriákkal … Azok Istentől éhezik és szomjúhozzák a magyarázatot-kijelentést az Igére vonatkozóan! És amikor megkapják azt, Örömük az egekig ér!
Áldott Testvérek: Csupán egy lehetőséget tártam ma elétek az Ige tanulmányozásra vonatkozóan, ami talán közelebb visz bennünket az Igében való ismeret növekedésére, az Ige iránti tisztelet megélésére, és végül: Igazság megismeréséhez...
-
Rómabeliekhez írt levél 1. rész
1.
Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére.
2.
Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban,
3.
Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint,
4.
A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,
5.
A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért;
6.
Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai.
Tehát Pál azt állítja: Dávid magvából való a Messiás, mint azt a Próféták megmondták...
Lássuk tehát az egyik ijen Próféciát.:
Sámuel II. könyve 7. rész
1.
Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,
2.
Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, én czédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.
3.
És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.
4.
Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:
5.
Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam?
6.
Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.
7.
Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat?
8.
Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;
9.
És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.
10.
Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte,
11.
Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr.
12.
Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:
13.
Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.
14.
Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével;
15.
Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted.
16.
És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké.
17.
Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
18.
Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?
19.
És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!
20.
De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat?
21.
A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak.
22.
Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel.
23.
Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izráel, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől.
24.
Mert megerősítetted magadnak a te népedet, az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök.
25.
Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál;
26.
Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted!
27.
Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád.
28.
Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől),
29.
Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.
Vajon miért fontos nekünk, avagy mit jelez nekünk az, hogy Dávid magva a mi Urunk?
Egyáltalán: Jelent-e ez valamit?
Nos minden tekintetben! Mégpedig nagy és fontos tanítás is egyben, ha megértjük ennek jelentését, és jelentőségét:
Elsőként is: Dávid nem arról híresült el, hogy soha nem vétkezett...Sokkal inkább arról, hogy bár rengetegszer vétkezett, mégis mindíg megtalálta a kegyelem királyi székét,
a megbánás helyét, és őszinte bűnbánatra indult vétkei felett... Tehát nem önmagát mentegette, hanem a szívét szaggatta meg, és nem képmutatóként csak a ruháját.
Ennek nagyságáról és fontosságáról maga az Örökkévaló tett bizonyságot Dávid után: Joél 2,11.
És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12.
De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13.
És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14.
Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
Láthatjuk is, hogy bár már elvégeztetett a büntetés, mégis megtérésre hív az Örökkévaló, e Próféciában is... Pontosan arra a cselekedetre indít bennünket, ahogy Dávid is gyakorolta!
Tehát az hogy Dávid magvából született a megváltó, egyszer ezt a tanítást jelenti ránk nézve: Minden esetben a tiszta és teljes bűnbánat, az Istentől való függés állapota,
És a törekvés arra nézve, hogy mindenkor az Isten kedve szerint járjunk!
Dávid Isten nevéért, az életét sem kímélte! Ő harcba szállt egy parittyával Góliáttal! A Góliáttal való harc is több, mint elsőre látszik!
Góliátról ezt tudjuk: I Sámuél 17,4.
És kijöve a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, a kit Góliáthnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz vala.
5.
Fején rézsisak vala és pikkelyes pánczélba volt öltözve; a pánczél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala.
6.
Lábán réz lábpánczél és vállain rézpaizs volt.
7.
És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és előtte megy vala, ki a paizst hordozza vala.
Magassága tehát 6 sing és két arasz... ez anni mint: 1 sing az 44,5 cm , tehát 6×44,5= 267 cm; a két arasz a a singnek a fele, tehát 22,25 cm az annyi mint 289,25 cm
Tehát cirka 3 méter!
Ez számunkra annyit tesz, Góliát az óriások leszármazotta volt. Sőt, tudjuk azt is, hogy nem csak Góliát volt ily leszármazott! Hiszen az Óriások leszármazottai akkiriban
a Filiszteusok között nem volt ritkaság számba menő: II.Sámuél 21,15.
Ezután ismét háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az ő szolgáival együtt, és harczolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada.
16.
Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot;
17.
De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: Soha többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad.
18.
Lőn azután is harczuk a Filiszteusokkal Gób városánál, és Sibbékai, Husát városból való, akkor megölé Sáfot, ki az óriások maradékai közül való vala.
19.
Azután újra lőn háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehemből való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövőknek zugolyfája.
20.
Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, azaz mindenestől huszonnégy, és ez is óriástól származott vala.
21.
És szidalmazá Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid bátyjának, Simeának fia.
22.
Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az ő szolgáinak kezeik által estek el.
ill.:
1Krón 20,4
Ezután ismét had támada Gézerben a Filiszteusok ellen; és akkor ölé meg a Husátites Sibbékai az óriások nemzetségéből való Sippait; és ilyen módon megaláztatának.
Egy pillanatra álljunk meg a II Sámuél 21,17-nél: "17.
De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: Soha többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad."
Ez azért fontos, mert a Betsabéval történt esemény okaként, abban egyeztünk meg, hogy Dávid nem ment ki a sereggel harcolni... ezek szerint nem is mehetett! / mínusz egy bűne Dávidnak!/
Visszatérve tehát a góliáttal való harc tanítására, a leegyszerűsített mondanivaló pedig az, hogy tudjuk a hogy az óriások voltak a bukottak és az emberek keveredésének
eredményei. Az Óriások minthogy angyalok magvából lettek, azt jelenti, hogy hallhatatlanok! Minek utána az özönvíz által őket Isten eltörölte a földről, ők a lelki értelemben továbbra is itt vannak!
őket nevezzük démonoknak! Minthogy a letaszítottak is itt járnak, ezért folyamatos a fenyegetés a nők számára, és ezért kell Pál szerint az Asszonyoknak befedezni a fejüket!
1Kor 11,10
Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.
Tehát ezeket összerakva megérthetjük, hogy miért jelennek meg újra és újra az óriások, jóllehet az özönvíz nem tegnap volt.
Tehát ami fontos: Dávid előképe volt annak a jelenségnek, miszerint a szellemi fejedelemségek elleni harcaink is győzelemmel végződhetnek!
Dávidban tehát, mindezeket egybevéve, számos Messiási előjelet láthatunk.
Dávid élete, Istenhez való ragaszkodása, Istennel való járása tanítás számunkra.
Ám van itt még egy előjel, ami gyakorta elkerüli a Hívők figyelmét.
Ez pedig a neve, és nevének jelentése:
Dávid jelenése: Eggyesítő! Az ígéret földjére való bevonulástól, a Bírák korán túl, és a Saul uralkodásának végeztével, Dávid volt az, aki egyesítette az Izraél 12 nemzetségét.
I Kir.2,11.
Az idő pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig.
Ez is tehát előkép volt.
Tudjuk pedig hogy minek az előképe... Mert Dávidnak eleve elrendelt magva, aki örök időkre beült Dávid Királyi székébe, benne teljesedett ki-ment végbe minden előkép!
Ő Tehát Jézus. Jézus mint szabadító, Ő mindörökre győzedelmeskedik minden ellenség felett, akár hús-vér- akár szellemi! Ő az aki sokkal inkább, és minden tekintetben maradandóan
vezet bennünket Isten tiszteletre! Ő aki eggyé tette mindkét nemzetséget! Aki beteljesíti a 12 nemzetséget!
Mert elsőként ezt olvassuk Jézusról-mint egyesítőről: Ef.2,10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
Tehát immár teljes egységet hoz, és épít önmagában! Ez tehát a teljes és tökéletes egység!
Jézust mint Messiást nem ismerték fel az akkoriak többsége, mert ők testileg értelmezték mind a róla szóló próféciákat, mind Jézus tanítását.
Mert a rólaszóló próféciák mondani valója ez volt: Békességet hoz a földre, véget vet az ellenségeskedésnek, legyőzi az Izraél ellenségeit...
Amit tehát ők értettek az ez volt: Békét hoz a Szentföldre- megtisztítja Israélt az ellenségeitől, helyreállítja a Királyságát!
Ezzel szemben Jézus ezt mondta: Mt 10,34
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
Az akkoriak nem értették meg, hogy előbb a láthatatlan, és azután a látható... Jézus az Istennel békélteti meg az Övéit elsősorban, és ennek vonzata lesz az emberekkel való békesség!
Mert a prófécia mondja: Ézs 2,4
Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
Mindezen próféci beteljesedésének a feltétele, tehát, hogy elsőként Istennel kerüljünk békességbe. Ha és amennyiben Istennel békességünk van, akkor teljesedik be Jézusban az előbbi prófécia!
És Jézusban! Nem pedig csak úgy...
Na stimm: Tehát hogy megfuthassuk a pályánkat, ahhoz Jézusban kell lennünk! Csak akkor lehetséges, hogy megtörténjenek, beteljesedjenek az Atya Igéretei!
Jézus mondja: Jn 15,4
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
Jézusban van az egység záloga! Az egység pedig nagy erő! Ha benne vagyunk, akkor vagyunk gyümölcsözőek, akkor lehetünk hiteles tanubizonyságai!
Mert ha ez nincs meg, tehát a Jézusban levő egység, akkor csak beszélünk valamiről, amit valakitől hallottunk, ha azonban megvan, akkor nem kell beszélnünk az egységről,
az erőről, az Istennel való békességről... mert az meg is látszik rajtunk! Ez az erő! ez az az erő, ami sokakat meggyőzött egykor! ez az az erő ami a báránybőrbe bújtakat elrisztott!
Apcsel.2,38.
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39.
Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40.
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41.
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42.
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43.
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
Akkoriban nem mertek a kívülállók viccelni a Hívőkkel, vagy a Hittel!
Akkoriban nagy volt az Úr neve az egész földön, és ez tiszteletre indította a világiakat. Hogy ma nem így van, az nem Isten számlájára irandó, hanem a mienkre!
Az evangélium hirdetésénél a legtöbb esetben nem az Isten Beszéde van a központban, hanem érzések-borzongások-gondolatok...
Ez sem így volt egykor!
Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk is: Valahányszor hirdették az evangéliumot, az Isten Igéjét hirdették, és annak volt foganatja!
/ Apcsel.2 ; Apcel.3/
Jézus az Isten Igéje! Ezt mind valjuk is, és mindenki is vallja, hisz meg van írva! Ám hogy ez mit is jelent az sokakban nem szűrődött le... így pedig csak üres kijelentés sokakban!
Ha Ő a Testté lett Ige, akkor tehát erővel segítségül hívni az Ő nevét csak az Tudja, aki ismeri az Írásokat!
Jézus nevét felemelni az tudja hitelesen, aki az Írásokat idézi: És csak is ekkor hatalmas kincsként teszi az aki Felemeli az Ő nevét... Ahogyan írva is van:Péld 25,11
Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!
Ekkor van erő! Ekkor van hatalom! Ekkor vagyunk benne!
Ha benne vagyunk, akkor vagyunk gyümölcsözőek! Aki pedig gyümölcsöt nem terem,, az kivágattatik!
-
Jézus Mondja: Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Mit jelent ez? Miről beszél Jézus? És mijen vonzata van a kijelentésének? ... Nos ide még visszatérünk...
Nézzük tehát a kijelentés lényegét, ránk vonatkozó vonzatatit, és határozzuk meg a mi helyzetünket mindezek világosságában.
Gyakorta elhangzó kérdés ez, amit a hívők önmagukban feltesznek, és maguk keresik a választ önmagukban: "Hol állok én? Mennyire valós a megtérésem? Ismer-e engem Jézus?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak sokakat, és amíg ezen kérdésekre nincs hosszútávra kielégítő, kétségeket eloszlató válasz, addig nincs előrehaladás, épülés sem,
hanem a hitben élt élet, csupán helybenjárásnak tűnik.Ebből azután fakadnak előbb a türelmetlenség, majd kétségek-végül a feladás...
Amit ezen kérdések tisztázása előtt elmondanék, az okok felderítése érdekében, az sokak számára lehet megbotránkoztató,ilyesztő, megakasztó...
Mégis szembe kell néznünk egységben és egységesen ezen dolgok eredőztetőjével, hogy a problémát gyökerestől megragadva, Hitünk alapját megtisztítva,Felépülhessen bennünk a Hit,
és ezzel egyértelemben az Örökkévalóval való Igaz, és teljes kapcsolat.
Amit tudunk:
A Messiás után 325-ben,Constantinus Császár idejében, miután törvényessé lett a kereszténység, a Kereszténységet elszakították a gyökereitől, azaz a Zsidóságtól, és egy önálló, Római
vezetés alatt álló egyházat alapítottak. Minthogy el lett utasítva a Zsidó tanítás, ami alapja volt a Kereszténységnek, hisz tudjuk hogy Jézus kizárólag Zsidó kiválasztottakat
tanított./Máté Evangyélioma 10. rész
1.
És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget.
2.
A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére;
3.
Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak;
4.
Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt.
5.
Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;
6.
Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.
7.
Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.
És ismét:
Máté 15,21.
És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
22.
És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.
23.
Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.
24.
Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
Minek utána pedig elvégezte a Tanítványozást, végbe vitte a tökéletes engesztelést, és ennek okaként hatalma kiterjedt az egész teremtésre,A Zsidó tanítványokat küldte hogy tanítvánnyá tegyék a nemzeteket!
János Evangyélioma 17. rész
1.
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2.
A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4.
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5.
És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem.
Ez tehát a Mester Főpapi Imája volt, és a kiküldetés így szólt:
Máté 28,18.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Ez ugye 325-ig így is volt, ámde azutá ez megszakadt a fentemlített okok miatt, így a Kereszténység elszakadt a köldöktől.
Egyben ez volt az a nagy szakadás is, amiről Pál beszélt:Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1.
Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2.
Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3.
Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4.
A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
Ez a zsinat tehát nem volt egy hirtelen lett ötlet, hanem egy előre ismert történet az egyház életében.
Mert ennek előjeleként küldött ily próféciákat az Örökkévaló, a majdan és igazán megtérni kész nemzetekbeliek számára:Ézs 2,3
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
illetve:
Zak.8,20.
Ezt mondja a Seregeknek Ura: Még lesz idő, a mikor népek jőnek el, és sok városoknak lakói.
21.
És egyiknek lakói a másikhoz mennek, mondván: Menten menjünk el az Úr orczájának engesztelésére, és a Seregek Urának keresésére; én is elmegyek!
22.
És eljőnek sok népek és erős nemzetek Jeruzsálembe a Seregek Urának keresésére, és az Úr orczájának engesztelésére.
23.
Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!
Tehát ennek az előjelzését ugye nem kisakkozta, nem is ötletelt, hanem Isteni kijelentésből értette meg az erre utaló próféciai üzeneteket!
Az erre utaló egyik ilyen Prófécia, ami direkt üzenetet hordoz:Dn.7,13.
Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.
14.
És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.
15.
Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.
16.
Oda menék egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérék tőle mindezek felől, és szóla nékem, és e dolognak értelmét tudatá velem:
17.
Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön.
18.
De a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.
19.
Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felől, a mely különbözék mindamazoktól, és rendkivül rettenetes vala; vasfogai és érczkörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta.
20.
A tíz szarv felől is, a melyek a fején valának, és a felől, a mely utóbb növekedék és három esék ki előle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál.
21.
Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket.
22.
Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos egek szenteinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek.
23.
Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.
24.
A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni.
25.
És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.
26.
De ítélők ülnek és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elveszszen.
27.
Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.
28.
Itt vége lőn a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben.
Ne feldjük:Pál Önmagáról beszél, amikor is ezt mondja: Korinthusbeliekhez írt II. levél 12. rész
1.
A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.
2.
Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
3.
És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),
4.
Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.
Nos tehát bizonyos hogy erre nézve is kapott a Mennyekben kijelentéseket, és ezért intett óva ezek után a hittől, vagyis a gyökerektől való elszakadásra!
Fil.3,17.
Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, a kik úgy járnak, a miképen mi néktek példátok vagyunk.
18.
Mert sokan járnak másképen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei;
19.
Kiknek végök veszedelem, kiknek Istenök az ő hasok, és a kiknek dicsőségök az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek.
Ez tehát az elszakadás, de mik ennek vonzatai?
Nos Jézus mondja: Jn 4,22
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
Így tehát az első ami elmaradt a tanításból, az az Isten Ismeret!
Amikor az Izraél átvette a Kanaánita népek Istentiszteleti módját,vagyis a nemzetek Istenimádatát, első szembetűnő dolog ami végbe ment, az volt, hogy az Igaz Isten ismeret
eltűnt, és lett az Izráél férjéből: Baal...
Vagyis egy hamis Istenképet követve, hamis Istenképet Imádtak-tiszteltek!
Nos ennek nem örült az Örökkévaló,sőt! Ezt mondta: Hóseás próféta könyve 13. rész
1.
Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
2.
Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!
3.
Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
4.
Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító!
5.
Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
6.
A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.
7.
De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
8.
Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!
9.
Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen.
majd ismét: Hós 2,15
És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.
Értsünk szót Testvérek: A Baal jelentése is Férj! De ő egy olyan férj, aki a tulajdonosi jogait gyakorolja...
Nézzetek oda Testvérek:
A Zsidó kérdez! Sőt oly annyira tudnak kérdezni, hogy még kérdésre is kérdéssel felelnek...
De félre a tréfával:
A Tanulásnak és értelemre jutásnak egyetlen módja van, ez pedig a kérdés! A Kérdés több mint aminek gondoljuk! A Kérdésben benne van a legfontosabb ismérv is!
Ha valaki kérdez, az azt jelenti: Érdekel a téma!
Így tehát a kérdés önmagában már hitvallás is! Aki kérdez, az tehát érdeklődésével éhezi és szomlyúhozza az Igazságot...
Hogy is mondta Jézus? Mt.5,6.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
és ismét:
Mt.7,7.
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
9.
Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
10.
És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?
11.
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!
És meg is láthatjuk, hogy a Zsidók nem féltek kérdezni:
I Mózes 32,24.
Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25.
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
26.
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
27.
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
28.
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
Ill.:
2Móz 3,13
Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
Tehát egy Zsidó kérdez: Mi a neved?; Hova menjek?; mit tegyek?; Mit mondjak?; Meddig maradjak?; küzdjek-e vagy sem?; háborúzzak-e vagy sem? Haggyam -e életben,vagy sem?...
Aki kérdez, az tehát lehet tanítvány...
Ezzel szemben a Köldöktől elszakított Kereszténység alap tanítása a dogma!
Mi a Dogma definíciója? Megkérdőjelezhetetlen! Ennek legfőbb oka, ha te kérdezel, még kiderül hogy én sem tudom...
Ha viszont megkérdőjelezhetetlen, akkor tehát nincs kérdés!
Ha nincs kérdés, akkor nincs válasz!
Ha nincs válasz, akkor nincs ismeret!
Ha nincs Ismeret, akko nincs bölcsesség!
Ha nincs bölcsesség, akkor nincs vezetés!
Ha nincs vezetés, akkor a nyáj elvész! /Péld 11,14
A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
Egyszerű példa, ami miatt sokan mind a mai napig tévelyegnek a hívők soraiban:
Mi a megtérés?
Jézus, vagyis Isten szava, Isten beszéde, Isten kijelentése mondja:Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
oké-oké... De ez mit jelent?
Nos tehát elsőbb is tisztázandó: Ki Jézus? Jézus Tehát Isten beszéde!
A János 6,44 szerint tehát: Isten beszédéhez csak az fordulhat, akit megszólít Isten... Vagyis, akihez intéztetett az Isteni Kijelentés!
Ha tehát Isten megszólít valakit, és az a valaki Igennel felel, ez a megtérés!
Így szól az Örökkévaló: Ézsaiás 55,6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
( Érdemes megfigyelni a 13-as versben szereplő növényeket...Tövis és bogács... Olyan mint: 1Móz 3,18
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
A 13-as vers a megújulást, az új teremtést igéri tehát...)
Tehát ez pedig azt jelenti: Isten az Ő beszéde által újjáteszi-átformálja-egyszer s mind: Újá szüli a befogadót! /Jak 1,18
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk./
Vagyis Jakab azt mondja: Az Igazság beszéde által szült minket! Így születtünk ujjá! Jézus mondja önmagáról tehát: Jn 17,17
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Amikor azt mondja: "Szenteld meg őket a te igazságoddal..." Az ezt jelenti: Pecsételd el; válaszd el; különítsd el;...TEDD ŐKET A MAGADÉVÁ- SAJÁTÍSD KI ŐKET-ISMERD MEG ŐKET!
És ezek jelentésének világosságában értjük meg Pál szavait: Gal 4,9
Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?
Ugye nem felejtettük el? Ismerni annyit tesz: Eggyéválni-eggyesülni, aminek megtörténtéből, egy ÚJ TEREMTÉS SZÜLETIK!
És ezért mondja az Ige: Jn.1,9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Tehát, amiről eddig beszéltünk: Isten megszólít, én felé fordulva igennel felelek, majd Isten beszéde által eljutok Istenhez! Az Ő bszéde szerint tehát, ami azt jelenti: A TANÍTVÁNYÁVÁ VÁLOK!
Erről beszél Jézus: Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
A Szabadok azt jelenti: Fiak! Hiszen: Mt.17,24.
Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
25.
Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
26.
Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
A szolgák, vagyis az idegenek pedig nagy bajba kerülnek az Úr szava szerint: Jn 8,35
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
És most megértettük, hogy nem elég a Törvényt szolgálni, mert az által nem kerülünk beljebb, és nem lesz állandó a maradásunk! Eggyé kell válni a törvénnyel!
Isten beszéde a Törvény! Erről beszél, amikor is ezt mondja: Ézs 51,4
Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.
Jézus mondja Önmagáról: Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Tehát: Kizárólag Isten szava, isten tanítása által mehetünk a Teremtőnkhöz!
Jézus ezt is mondja magáról: Jn 8,12
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Nem járhatunk a sötétségben... ez mit jelent?
Jézus mondja: Jn 12,35
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
Ez tehát azt jelenti: HA VELE JÁRUNK, NEM FOGUNK TÉVELYEGNI!
Ha vele járunk nincs többé bénító félelem! Mert Ő él bennünk, és Ő cselekszik általunk! Ha gyáván meghátrálunk, az tehát azt jelenti: Visszaveszem önös érdekből az irányítást!
Ha ez így van, akkor ez Ige talán kijózaníthat bennünket: II Sámuél 22,22.
Mert megőriztem az Úrnak utait,
S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23.
Mert ítéletei mind előttem vannak,
S rendeléseitől nem távoztam el.
24.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,
Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26.
Az irgalmashoz irgalmas vagy,
A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27.
A tisztához tiszta vagy,
A visszáshoz pedig visszás.
Gyakorta használt kijelentés: AZ IGE ÉL! Mégpedig mióta? Hogyan? Miképpen?
Nos ahogy az Ige mondja: Jn 1,14
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
A Kérdés valójában az: Bennem él az Ige?
-
Testvérem,nagyon köszönöm,hogy betetted írásban az elmúlt alkalmak anyagát.
Érdemes volt várni rá.Hasznos dolog a későbbiekben még át-át olvasni,szerintem nem csak nekem.
:thanks: :026:
-
Shalom áldott Testvérem! Csatlakozom Editkéhez, én is nagyon hálás vagyok Neked, hogy adtál nekem munkát. Ugyanis én kimentettem magamnak, de ez az én tudásommal vagy másfél órát vett igénybe. :hehe: De megérte! Megpróbálok holnapra készülni. Békés, áldott éjszakát mindenkinek! Tamás :044:
-
2012-09-03 esti alkalom:
Formázott formában letölthető a hozzászólás alján
A könyvek
Neh 7:1 És lőn, hogy midőn megépítteték a kőfal, felállítám az ajtókat és kirendeltetének a kapunállók, az énekesek és a Léviták őrizetre;
Neh 7:2 És hadnagyokká tevém Jeruzsálem fölött Hanánit, testvéremet és Hanániást, a vár fejedelmét, mivel hogy ő hűségesebb és istenfélőbb vala sokaknál.
Neh 7:3 És mondék nékik: Meg ne nyittassanak Jeruzsálem kapui mindaddig, míg a nap melegen nem süt, és míg az őrök ott állanak, addig tegyék be az ajtókat és zárjátok be azokat; azután állítsatok őrizőket Jeruzsálem lakosai közül, némelyeket az ő vigyázó helyökre, s másokat az ő házok ellenébe.
Neh 7:4 A város pedig felette igen széles vala és nagy, s a nép kevés lévén benne, házak nem épültek.
Neh 7:5 Felindítá azért az én Istenem szívemet, hogy egybegyűjtsem az előljárókat, a főembereket és a népet, hogy felírattassanak; és megtalálám azok nemzetségének könyvét, a kik először jöttek vala fel Babilóniából, melyben ily írást találék:
Neh 7:6 Ezek a tartománynak fiai, a kik feljöttek vala a rabság foglyai közül, a kiket fogva vitetett Nabukodonozor, Babilónia királya, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az ő városába.
Túl vagyunk a várfal építésén, s Nehémiás aktuális feladatokat oszt ki. Szükség van őrzőkre, parancsnokokra.
1. Bizalmi feladat
Kik kapták ezeket a pozíciókat? S itt nem a pozíció szón van a hangsúly, hanem a feladat súlyán. Mi a feladat?
Neh 7:3 És mondék nékik: Meg ne nyittassanak Jeruzsálem kapui mindaddig, míg a nap melegen nem süt, és míg az őrök ott állanak, addig tegyék be az ajtókat és zárjátok be azokat; azután állítsatok őrizőket Jeruzsálem lakosai közül, némelyeket az ő vigyázó helyökre, s másokat az ő házok ellenébe.
1.1. A feladat várományosai lehetnek
A lényeg: egy pillanatra sem lehet a várfal őrizetlenül. Ez bizalmi feladat, ezeken az embereken van Jeruzsálem biztonsága, ha ők jól végzik a dolgukat, akkor a kőfalon belül lévők nyugodtan élhetnek, de ha ők hibáznak, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek. Gondoljunk bele, az építés során folyamatosan nyomás alatt kellett munkájukat végezzék. Gúny, harag, összeesküvés, merénylet szerepelt az ellenség fegyvertárában.
Ki lehet alkalmas egy ilyen bizalmi feladat ellátására? Figyeljük csak!
Neh 7:2 És hadnagyokká tevém Jeruzsálem fölött Hanánit, testvéremet és Hanániást, a vár fejedelmét, mivel hogy ő hűségesebb és istenfélőbb vala sokaknál.
A bizalmi munkánál rendező szempont a hűség és az istenfélelem. Az a tény, hogy a testvére, Hanáni is a kiválasztottak között van, kicsit elenyésző. Az indoklásban az szerepel, hogy hűségesebb és istenfélőbb sokaknál.
Nehémiás ezt a kiválasztást nem saját kútfőből merítette, Isten népe már találkozott ezzel a tehermegosztással. Figyeljük csak:
2Móz 18:13 Másnap Mózes leült, hogy bíráskodjék a nép között. Ott állt a nép Mózes előtt reggeltől estig.
2Móz 18:14 Mózes apósa látta, hogy mi mindent végez a nép között, ezért azt mondta: Miért így végzed munkádat a nép között? Miért egyedül bíráskodsz, és miért kell az egész népnek reggeltől estig előtted állnia?
2Móz 18:15 Mózes ezt felelte apósának: Mert hozzám jön a nép, hogy megkérdezze Istent.
2Móz 18:16 Mert ha valamilyen ügyük van, hozzám jönnek, és én igazságot teszek ember és embertársa között, és tudtul adom nekik az Isten rendelkezéseit és utasításait.
2Móz 18:17 Ekkor azt mondta Mózesnek az apósa: Nem jól csinálod a dolgot.
2Móz 18:18 Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni.
2Móz 18:19 Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked, és Isten is veled lesz. Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé!
2Móz 18:20 Őket pedig figyelmeztesd a rendelkezésekre és utasításokra, és ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük.
2Móz 18:21 De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött.
2Móz 18:22 Ezek tegyenek igazságot a nép között minden időben. Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, minden kisebb ügyben pedig tegyenek igazságot ők. Így könnyítenek terheden, mert veled együtt hordozzák.
2Móz 18:23 Ha így cselekszel, és Isten is ezt parancsolja neked, akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére.
2Móz 18:24 Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki.
2Móz 18:25 Választott Mózes egész Izráelből derék férfiakat, és a nép elöljáróivá tette őket ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött.
2Móz 18:26 Ezek tettek igazságot a nép között minden időben. A nehéz ügyeket Mózes elé vitték, de minden kisebb dologban ők tettek igazságot.
2Móz 18:27 Azután Mózes elbocsátotta apósát, az pedig elment a maga földjére.
Ebben a leírásban is megjelenik a rendező szabály: hűség, a nem megvesztegethetőség, az istenfélelem.
1.2. Hűség
Kit mondunk hűségesnek?
Ha Nehémiás könyvében kereskedünk, akkor egy igen részletes leírást olvashatunk a munkáról. Fontos a buzgóság, a kitartás, a lojalitás. Ez a leírás a Neh 3. része.
Vegyük észre, nem véletlenül vannak ezek benne a Bibliában.
Róm 15:4 Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
és újfent:
1Kor 10:11 Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.
S ebbe bonyolódjunk bele egy kicsit.
A Mindenhatónak fontos volt, hogy olvassunk Nehémiásról, aki nem tudott elmenni a romok mellett, elkérte az Úrtól a feladatot, s miután megkapta nagy bölcsességgel újjáépítette Isten városát.
Fontos volt azért, mert mi, akik olvassuk ezt a történetet, megtanulhatjuk, hogy legyünk érzékenyek arra, hogy amit a gonosz lerombol, ami a bűn következtében elenyészik, azt Isten vezetése alatt helyreállítsuk. Fontos, hogy merítsünk abból a bölcsességből, amivel Nehémiás végezte a munkát. Fontos, hogy megtanuljuk Nehémiástól, hogy a bűn szabad, sőt kell felismerni, s a pusztítás fölött szabad sírni, gyászolni, böjtölni, s szabad feltenni a kérdést: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjek!
Tanulság ez a mi számunkra?
Nézzük tovább: Ábrahám története. Fontos, hogy olvassuk Ábrahámról, aki rendíthetetlenül hitt abban, hogy
Róm 4:18 A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod.
Róm 4:19 És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére;
Róm 4:20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,
Róm 4:21 És teljesen elhitte, hogy a mit ő ígért, meg is cselekedheti.
Róm 4:22 Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.
Azt írja Ábrahámról, hogy:
Róm 4:3 Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul.
Olyan hitről beszélünk, amit holmi látható dolgok, mint például elhalt, öreg test nem tudták kiábrándítani. Ábrahám elhitte azt, hogy:
Róm 4:21 És teljesen elhitte, hogy a mit ő ígért, meg is cselekedheti.
Mi itt a jutalom Ábrahám esetében? Az, hogy sok nép atyjává tette a Mindenható, esetleg az, hogy felettébb meggazdagította? Figyeljük csak!
Róm 4:22 Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.
Fontosabb, sokkal fontosabb a gazdagságtól, nagyságtól az igazság: igazságul tulajdoníttatott neki.
Miért fontos Ábrahám története nekünk?
Róm 4:23 De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul,
Róm 4:24 Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,
Róm 4:25 Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.
Megtanulhattuk azt, hogy nekünk ugyanilyen rettenthetetlen, kibillenthetetlen hittel kell hinni a Mindenhatóban, mert Ő csak ezt a hitet fogja jutalmazni azzal, hogy igaznak nyilvánít.
Hűségről beszélünk. S nem csak Ábrahám történetében szembesülünk ezzel.
Hűség vonatkozásában még egy ige:
2Tim 2:11 Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is.
2Tim 2:12 Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.
2Tim 2:13 Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.
Figyeljük ezeket a vica-versa folyamatokat:
• vele együtt halunk meg, akkor vele együtt fogunk élni. Hiszen Ő feltámadt a halálból.
• Az Úr Jézus tűrt, szótlanul tűrte a megaláztatásokat, s az az ígéretünk, hogy vele együtt fogunk uralkodni is.
• Ha megtagadjuk, Ő is megtagad. Az Isten követése hűségről, hitről szól, lojalitásról.
• A hűtlenségre az Ő válasza nem hűtlenség. Ez Vele összeegyeztethetetlen tulajdonság.
Manapság sokakban felmerül a kérdés Isten követésével kapcsolatosan: fontos-e egyáltalán, hogy mit csinálok, hogyan csinálom, egyáltalán csinálom-e. Annak idején beimádkoztam magam az Isten országába, elmondtam egy varázsigét (sicc), akarom mondani megtérők imáját, s közben igaz nem csináltam semmit, nem lettem több mint megtérésemkor voltam.
Ha a Neh 3-at végigolvassuk, akkor egy elég részletes leírást olvashatunk arról, hogy igenis a Mindenható figyelemmel kíséri a falépítők dolgait, s nem csak azt, hogy csinálták, hanem azt is, hogy hogyan csinálták.
Kiemelném az alábbiakat:
Neh 3:13 A völgy kapuját javítgaták Hánun és Zánoah lakói, ők építék meg azt és állíták fel annak ajtait, kapcsait és závárait; és a kőfalból ezer singet a szemét-kapuig.
Itt a mennyiségi munka figyelemreméltó.
Neh 3:20 Ő utána Bárukh, Zakkai fia javítgatá buzgósággal a kőfal egy másik darabját, a szeglettől fogva Eliásib főpap házának ajtajáig:
Itt pedig a munkához való hozzáállás.
1.3. Szolgálatba állítás
A Mindenható, amikor Egyiptomból kihozta népét, akkor számba vette őket, s feladattal látta el őket. Azt is meghatározta az Úr, hogy a Szent Sátor körül milyen rendben táborozzanak. Meg volt a feladata minden törzsnek. A kiválasztás előtt azt a parancsot adta az Úr Mózesnek, hogy végezzenek egy összeírást, ma úgy neveznénk ezt, hogy sorozást. Egyhónapostól fölfelé minden fiút össze kellett írni. Erről a IV. Mózes elején olvashatunk részletesebb leírást.
Lévi törzsének Áron mellett kellett segédkeznie. Így ír az Ige:
4Móz 3:5 Azután így beszélt az Úr Mózeshez:
4Móz 3:6 Vezesd ide Lévi törzsét, és állítsd Áron főpap elé, hogy a szolgálatában segédkezzenek.
4Móz 3:7 Álljanak szolgálatára és az egész közösség szolgálatára a kijelentés sátránál, és végezzék a tennivalókat a hajlék körül.
4Móz 3:8 Ügyeljenek a kijelentés sátrának egész fölszerelésére és álljanak Izráel fiainak a szolgálatára a hajlék körüli tennivalók ellátásával.
4Móz 3:9 Oszd be a lévitákat Áron és fiai mellé, mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között.
4Móz 3:10 Áronnak és fiainak pedig rendeld el, hogy végezzék papi teendőiket. Ha illetéktelen avatkozik bele, meg kell halnia.
4Móz 3:11 Majd így beszélt az Úr Mózeshez:
4Móz 3:12 Íme, én magam vettem ki a lévitákat Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki Izráel fiainál anyja méhét megnyitja: azért legyenek a léviták az enyéim.
4Móz 3:13 Mert minden elsőszülött az enyém! Amikor megöltem Egyiptomban minden elsőszülöttet, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben. Mind az emberé, mind az állaté az enyém legyen. Én vagyok az Úr!
A fenti szakaszt elolvasva idekívánkozik néhány megállapítás:
• Az Isten háza körüli szolgálatra Isten kiválasztott embereket
• Ezekre a szolgálatokra nem lehetett pályázni
• A kiválasztás alapja a származás volt
• Minden elsőszülött helyett megváltott az Úr egy lévitát
Amikor Izraelt Babilonba hurcolták, akkor is készült egy feljegyzés azokról, akik Babilonba mentek. Így ír erről az Ige:
1Krón 9:10 A papok közül is: Jedája, Jéhojárib és Jákin.
1Krón 9:11 Azária, Hilkia fia, ki Mésullám fia, ki Sádók fia, ki Mérajót fia, ki Ahitubnak, az Isten háza főgondviselőjének fia vala.
1Krón 9:12 És Adája Jérohám fia, ki Pashúr fia, ki Málkija fia; Maasai, Adiel fia, ki Jahzéra fia, ki Mésullám fia, ki Mésillémit fia, ki Immer fia.
1Krón 9:13 Ezeknek atyjokfiai az ő családjaiknak fejei, ezerhétszázhatvanan valának, buzgók az Isten háza dolgának munkájában.
1Krón 9:14 A Léviták közül Semája, Hásub fia, ki Azrikám fia, ki Hasábia fia, a Mérári fiai közül.
1Krón 9:15 Bakbakkár, Héres és Galál, és Mattánia, a Mika fia, ki Zikri fia, ki Asáf fia vala.
1Krón 9:16 Obádia, a Semája fia, Galál fia, ki Jédutun fia, és Bérékia, Asa fia, ki Elkána fia, a ki Nétofáti faluiban lakik vala.
1Krón 9:17 És az ajtónállók: Sallum, Akkúb, Talmon, Ahimán és ezek testvérei; Sallum pedig fő vala.
1Krón 9:18 (És ennek mindez ideig a királykapun van helye napkelet felől.) Ezek az ajtónállók a Léviták rendje szerint.
Ezt a feljegyzést találhatta meg Nehémiás aNeh 7,5 tanúsága szerint, s tartott összeírást. Akik nem szerepeltek ebben a listában, azok kikerültek a papi szolgálatból.
Olvasva a TANAKH igéit, pontos leírást, s ok-okozati összefüggést találunk arra, hogy a Mindenható szigorú kiválasztás alapján állította szolgálatba azokat, akik a templom körül szolgálnak. De mi a helyzet a Krisztus korában, s a gyülekezet korában? Előtte egy prófécia, amiben szerintem felismerésre lehet jutni:
Ézs 61:1 Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.
Ézs 61:2 Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót.
Ézs 61:3 Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik.
Ézs 61:4 Felépítik az ősi romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat, amelyek nemzedékeken át romokban hevertek.
Ézs 61:5 Jelentkeznek majd az idegenek, hogy legeltessék nyájaitokat, és más népek fiai lesznek földműveseitek és szőlőmunkásaitok.
Ézs 61:6 Titeket pedig az Úr papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel büszkélkedhettek.
Ézs 61:7 A kétszeres szégyen és szidalom után ujjongani fognak osztályrészüknek, mert kétszer annyi jut mindenkinek az országban, örökké tartó örömben lesz részük.
Ézs 61:8 Mert én, az Úr, szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, és örök szövetséget kötök velük.
Ézs 61:9 Híresek lesznek utódaik a nemzetek közt, és ivadékaik a népek között. Bárki látja őket, fölismeri, hogy ezt a népet megáldotta az Úr.
Ézs 61:10 Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.
Ézs 61:11 Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az Úr is, és öröméneket minden nép hallatára.
S nézzük tovább:
Mt 22:1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
Mt 22:2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
Mt 22:3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
Mt 22:4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
Mt 22:5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
Mt 22:6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
Mt 22:7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
Mt 22:8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
Mt 22:9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
Mt 22:10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
Mt 22:11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
Mt 22:12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
Mt 22:13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Mt 22:14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
A menyegzői ruha meglétét szeretném itt kiemelni. A hiánya kizárja a menyegzőn való részvételt.
Fil 4:3 Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik fölírvák az életnek könyvében.
Tehát van egy élet könyve…
Jel 3:4 De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.
Jel 3:5 A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.
Jel 21:6 És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
Jel 21:7 A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
Jel 21:10 És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
Jel 21:11 Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
Jel 21:12 És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
Jel 21:13 Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
Jel 21:14 És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
Jel 21:15 A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
Jel 21:16 És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
Jel 21:17 És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
Jel 21:18 És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
Jel 21:19 És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
Jel 21:20 Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
Jel 21:21 A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
Jel 21:22 És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
Jel 21:23 És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
Jel 21:24 És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
Jel 21:25 És annak kapui be nem záratnak nappal ( éjszaka ugyanis ott nem lesz);
Jel 21:26 És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
Jel 21:27 És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
-
Nagyon köszönöm Áldott Testvérem, hogy megosztottad ezt velünk. Áldott az Örökkévaló, aki ezt adta neked, és te jó csatornája voltál az Ige áldásának.
-
:igen: :igen:
áldott testvérem Petya!!!
:afro:
nagy áldás volt hallgatni , és nagyon köszönöm a lehetőséget hogy le is tölthetem az anyagot! a Mindenható áldása legyen veled!
Áldottai vagytok ti az Úrnak, aki teremtette a mennyet és a földet.! :thanks: :028: :026:
-
Dávid Kulcsa
1. Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?
2. Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!
3. Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire.
4. Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
5. Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6. És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7. És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8. És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,
9. És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.
10. És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;
11. És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!
12. És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13. És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14. És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
15. Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki:
16. Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!
17. Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,
18. Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
19. És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.
20. És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,
21. S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
22. S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
23. S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának;
24. S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.
25. Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.
Ézs 22,1-25
Az előtte levő szakaszokban olvasunk különböző pogány népekről. Bűneik miatt ítéletet hirdet az ÚR Ézsiás által.
Most a látomás Izrael felé irányul. Miben vétkeztek?
9. És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.
10. És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;
11. És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!
Tehát nem tekintettek az Örökkévalóra, Aki nagy dolgott cselekedett. Elvették a jót Isten kezéből, de nem néztek a jó Szerzőjére.
És ezért ítéletet mond ki Isten:
12. És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13. És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
Sebna, a király kormányzója is megítéltetik. Helyébe Eljakim fog kerülni.
Sebna, mint kormányzó még halála után is magát akarta dicsőíttetni, és nem Istent dicsőítette, ugyanígy Izrael házát is bűnbe vitte.
ElJakim jelentése: Az ÚR felemel
Tehát Eljakim lesz a király kormányzója, más fordítás szerint, udvarmester, királyi palota gondnoka, a héber Biblia intézőnek nevezi.
Ez a tisztég töltötte be a királyi ház ügyeinek intézését. Nála volt a királyi ház kulcsa is, és kizárólag az ő engedélyével léphetett valaki be a királyi palotába. Viszont egyben egy hatalmasan felelősségteljes megbízatás volt, mert mindenben a király akaratának kellett engedelmeskednie. Ezzel visszaélni nem volt ajánlatos dolog.
Ám még több is beletartozott e tisztégebe:
Nézzük meg Jótámot ebben a tisztségben:
2Kir 15,5
És megverte az Úr a királyt, mert bélpoklos lett egész halála napjáig, és külön házban lakott, és Jótám, a király fia kormányozta a házat, és ő szolgáltatott törvényt a föld népének.
Tehát a kormányzó szolgáltatta a királyi törvényt is egyben a nép felé.
Ez a tisztség közvetlen a király után következett, és megbízása volt a király távollétében „helyettesíteni” a királyt.
Ezért is olvassuk a 21. versben:
21. S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
És ki az Atyja Jeruzsálem és Júda lakosainak? Ki kormányozza Dávid házát, akinél a Dávid házának kulcsa van?
Tehát Dávid kulcsa csak azé lehet, aki Isten népét kormányozhatja, aki a Király törvényét szolgáltatja a nép felé.
21. S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
22. S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
Kormányzó, uralkodó Dávid királyi háza felett... Törvényt szolgáltat a nép felé...
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
Ézs 42,1-4
6. Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből.
7. Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.
Mal 2,6-7
Kiröl van itt szó? Jézusról, a Messiásról!
És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.
Jel 1,18
A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja:
Jel 3,7
Ő az Uraknak Ura és a Békesség fejedelme! Nála van Dávid kulcsa és annak adja akinek akarja!
Egy hasonlat a kulcsról:
1. Sebna, akinél a kulcs volt, de szégyent hozott a népre és Isten helyett az élvezeteket kedvelte... Nézzük meg ebben az aspektusban a papok helyzetét Jézus idejében:
Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.
Lk 11,52
2. Elijákim, az ÚR felemel!
23. S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának;
24. S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.
25. Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.
Mit is olvasunk Ézs 57,1-ben?
1. Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz;
Jézus, a Messiás a Fejedelem, Izrael Szentje, Az Isten szerinti Főpap, aki törvényt beszél a népeknek, akinél van Dávid házának a kulcsa.
Annak adja Dávid kulcsát, akinek akarja...
15. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16. Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
17. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
19. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.
Mt 16,15-19
Jézus Krisztus a Feje az egyháznak, ám megbízta Pétert annak kormányzásával.
Ennek következménye Shavout, a hetek ünnepe, amit a keresztények 330 évvel később a szakadás folytán Pünkösdnek változtattak. Nem csak a neve változott, hanem az időpont is, ezért is beszélünk szakadásról. Pontosan ez a szakadás homályosította el azt az igazságot, hogy Jeruzsálembe azok a zsidók és prozeliták mentek fel a zsidóknak adott ünnepre, akik Izrael Istenének engedelmesek voltak.
Hogy a diaszpórában élő zsidók is mennyire be voltak vonva, abból is kiderül, hogy Jakab és Péter levele nekik lett címezve.
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.
Jak 1,1
Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek,...
18. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;...
1Pt 1,1
Jézus megparancsolta, hogy maradjanak tanítványai Jeruzsálemben. Nem véletlenül rendelte így el, mert tudta, hogy ezen a napon minden zsidónak és prozelitának Jeruzsálembe kell zarándokolni az áldozat bemutatása miatt. Ha ezt a tényt figyelmen kivül hagyjuk, könnyen beleesünk a szakadás csapdájába.
4. És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem:
5. Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
Apcsel 1,4-5
Mégegyszer: mert küzeledett az ÚR ünnepe, a Hetek ünnepe, amit hálaadó és aratás ünnepének is neveznek, amikor is a zsidóknak Jeruzsálembe kellett menniük áldozatot bemutatni, ezért bizonyos, hogy Péter a Szentlélek kitöltesésekor zsidóknak hirdette az Evangéliumot!
Hetek Ünnepe:
15. Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok.
16. A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.
17. A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak.
18. A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendősöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égőáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe; kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
3Móz 23,15-18
Áldozatott bemutatni nem lehetett, csak a jeruzsálemi Templomban. Ezért ezen az ünnepen minden zsidó, úgy azok akik Izraelben éltek, mint azok akik „külföldön”, a diaszporában éltek, és mind azok az eredetileg nem zsidók, akik zsidókká lettek saját akaratukból, az un. prozeliták.
Tehát 50 nap múltán ezek a zsidók gyültek össze Jeruzsálemben megünnepelni a Hetek ünnepét. Azok a nemzetbeliek, akik nem hittek Izrael Istenében, eszük ágában sem volt erre az ÚR által megparancsolt zsidóknak adatott ünnepre Jeruzsálembe zarándokolni, (tévedések elkerülése miatt).
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak (Istenfélő, aki hitt Izrael Istenében, azaz prozelita), minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
ApCsel 2,5
Miután kitöltetett a Szentlélek, Péter, aki a kulcsot kapta, hirdeti az Evangéliumot a zsidóknak. A kulcs által megbízása volt, a „parancsolatokkal” szolgálni a nép felé.
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
Apcsel 2,8-11
Mégegyszer: ezek mind azért jöttek Jeruzsálembe, hogy megünnepeljék az ÚR által a zsidóknak adatott Shavuot ünnepet.
Ezt bizonyítja az is, amikor Péter tanításában mondja:
23. Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
Apcsel 2,23-24
És pont ez találta szíven a zsidókat:
37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
És mi történt?
41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44. Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45. És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
Megszületett az első jeruzsálemi gyülekezet, azokból a zsidókból, akik felismerték és hittek Jézusban, mint a Messiásban!
Péter apostol az egész tanítását Isten, a próféták által kijelentett Szavának pilléreire állította fel. Hiszen pont e próféciák beteljesedése igazolta Jézus Messiási Mivoltát. Isten semmit sem tett anélkül, hogy ne jelentette volna ki.
7. Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.
Ám 3,7
Tehát láthatjuk, miért Péter kapta meg Dávid kulcsát. Megnyitotta a kaput vele Isten Igazságának felismerésére Jézusban a Messiásban!
A Szentlélek által tanítása révén megalakult a Messiásban hívő zsidók gyülekezete.
Ebben az időpontban még elképzelhetetlen volt Péter számára, hogy a nemzetbeli nem-zsidókra is kitöltesség a Szentlélek. Miért? Nacionalista volt? Emberi értelemben nem, de még a fülébe csengett, amit Jézus mondott:
5. Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;
6. Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.
7. Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.
Mt 10,5-7
A Máté evangéliumának 28. fejezetében 19. versben adott parancsolat Jézus Krisztustól, jelenthette a korábbi parancs hátterében a diszpórában élő zsidókat, mert tanítványok eddig kizárólag zsidók voltak (prozelita is zsidónak számított). Más fordításban így hangzik a parancs:
Minden népből tegyétek az embereket tanítványokká.... (Stern fordítás)
Ne felejtsük el, hogy nem azt mondta Jézus Krisztus, hogy tegyétek tanítványokká a pogányokat. Márpedig abban az időben a nem zsidókat pogányoknak (goym) nevezték.
Tehát engedelmeskedett, és addig nem is volt hajlandó semmi mást tenni, amíg nem kapott látomás által egy új és más irányú kijelentést. Nem ötletelgetett, hanem engedelmeskedett!
Péter apostol kapta meg azt a kulcsot amire az írástudók nem voltak méltók:
Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.
Lk 11,52
A Szentlélek által kinyitotta a kaput, hogy mindenki felismerje a „tudományt”, Isten Ígéjét, Jézust, a Messiást, először a zsidók majd a görögök is...
Tehát, mondhatjuk, hogy az első Messiásban hívő gyülekezetet Péter apostolon keresztül, a Szentlélek által a Messiás maga alapította meg, azáltal, hogy Péternek adta a Dávid kulcsát. Ám Péter ezt a kulcsot sohasem adhatta át más embernek, erre nem is kapott jogosultságot, így a kulcs újra eredeti Gazdájához került:
És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.
Jel 1,18
A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja:
Jel 3,7
Kulcs a kapukhoz:
7. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya.
8. Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.
9. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya!
10. Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela.
Zsolt 24,7-10
22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
Jn 4,22-23
-
10. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13. Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15. Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20. Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21. A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22. A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Ef 2,10-22
:Jezus04:
-
:igen: :igen: :igen:
köszönöm áldott Erzsikém a :
Dávid Kulcsa tanítást!
nagyon fontos és építő volt a számomra! :2smitten: :2smitten: :2smitten:
áldott a Mindenható Isten aki megadta neked ezeket az igéket!! :019: :ima02:
ezt az igét neked küldöm sok szeretettel!
Mózes V. könyve:28:8 Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. :017: :161: :016: :love: :028: :thanks: :026: :081:
-
A Kulcs II.
Hóseás próféta könyve 6. rész
1.
Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!
2.
Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt.
3.
Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.
4.
Mit cselekedjem veled Efraim? Mit cselekedjem veled Júda? Hiszen szeretetetek olyan, mint a reggeli felhő és mint a korán múló harmat.
5.
Azért vertem meg a próféták által és megölöm őket az én számnak beszédivel. Bizony, a te ítéleteid olyanok, mint a kelő nap.
6.
Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.
A Hóseási Prófécia első verse, a tévtanítások miatt beállt, tévelygésből való visszatérést szorgalmazza,/erről tesz bizonyságot a Hóseás 13.fejezete/ A harmadik és hatodik verse az Isten Ismeret fontosságát emeli ki!
Ez valahogy állandóan visszatérő, rendkívüli fontossággal bíró kizárólagosság a Szent Tan menetében...
Szintén Hóseásnál mondja az Úr: Hós 2,15
És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.
A baál ról megértettük, jelentésében hasonlatos a férj megnevezéshez, ám a Baal oly férj jellemzője, aki a tulajdonosi jogait gyakorolja... Egy oly kapcsolatot sejtet, amiben
nincsennek érzelmek, És egyirányúsított kapcsolat.
Az Ismeret rendkívüli fontossága többrétű! Először is: Megoltalmaz bennünket a hamis Istenkép követéséből fakadó tévelygéstől, Másodsorban pedig elengedhetetlen alapja annak,
hogy az egy Igaz Istennel való kapcsolatunk elmélyüljön, és ezzel mintegy lehetőségünk adódik a megértésre... Ha ezek megvannak, Istennel mint Szerető-Jóra nevelő-gondoskodó Atyával
Valós Egységbe kerülhetünk.
Az Ismeret több mint az amit mi értünk ez alatt a szó alatt...
Istent ismerni, annyit tesz: Eggyéválni Vele, hogy ebből a kapcsolatból valami Új szülessen!
Most pedig nézzük, a fent említett Hóseási Próféciát teljes terjedelmében:
Hóseás próféta könyve 2. rész
1.
Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ő bujaságát arczáról, és az ő paráznaságát emlői közül;
2.
Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, a milyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom őt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm őt szomjúsággal.
3.
Sőt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai ők is.
4.
Mert paráználkodott az ő anyjok; gyalázatba merült, a ki őket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretőim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.
5.
Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit.
6.
És szaladgál majd szeretői után, de nem éri el őket; és mikor keresi őket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:
7.
Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, a mit ők a Baálra költöttek.
8.
Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, a melyek meztelensége befedésére lettek volna.
9.
És most feltárom az ő gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja őt ki az én kezemből.
10.
És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját.
11.
És elpusztítom szőlejét és fügefáját, a melyekről ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretőim adtak nékem, és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket.
12.
És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyaklánczát, és elment szeretői után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr.
13.
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
14.
És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.
15.
És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.
16.
És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.
17.
És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik.
18.
És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
19.
Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
20.
És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;
21.
A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.
22.
És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!
A Prófécia első fele ugye, a hamis Istenkép miatti bálványimádat helytelenségét taglalja, majd pedig a 15-ös vers, váratlanul a helyreállításról beszél:
15.
És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.
Ebből a versből derül ki számunkra, hogy az eddigi áldozatokkal is az Örökkévalót célozták, de az Isten Ismeret hiánya miatt olyan Istennek lett beállítva, ami az Örökkévalóra nem Igaz!
Ezért lett bálványimádat minden tettük.
A 16-os vers az Igaz Ismeret általi tévelygés teljes megsemmisüléséről tesz bizonyságot, majd a 18-19-es versek, A Messiási próféciaként jelenik meg!
/18.
És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
19.
Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
Nézzük az ebbéli vonatkozást:
Jn 17,3
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
Mindezek pedig Ismét erőteljesen emlékeztetnek bennünket, a Szövetség megújításának ígéretére...
Jer 31,34
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Az Igaz Isten Ismeret tehát felsejlik előttünk, mint egy kulcs (!!!) Ami Istenhez vezet, és egyben az Örök Életbe visz bennünket... És ez egyben egy oly alapot vet, amelyen az egység
nem kollektív, hanem személyes Istennel való közösségen alapuló egység a Testvérek között! Tehát egy oly egység, amelynek minden tagja valós ismerettel bír Istenről, és ez az Ismeret
köti egybe az egységet! Így teljesedik be az a kritérium, amelyről így szól az Ige:
Kol.1,12.
Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban;
13.
A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;
14.
Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata;
15.
A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;
16.
Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek;
17.
És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.
18.
És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első;
19.
Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség;
Hiszen mind tudjuk: Jézus ezt mondja magáról: Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Az elmúlt alkalommal, Erzsike beszélt nekünk " a kulcsról" Névszerint: A Dávid Kulcsáról...
Esetleg elképzelhető-e, hogy ezek kulcsok egy és ugyan az?
Vessük egybe! Mindenek előtt, vizsgáljuk meg, hogy Dávid mivel érdemelte ki azt, hogy Kulcsot tulajdonít neki az Örökkévaló...
Dávidról tudjuk: Az Attyja fiai, vagyis a Testvérei között a leg kissebb volt. Ez tehát azt jelenti számunkra, hogy nem a különbsége miatt választotta őt az Úr...
Amit látunk Dávidról, az az, hogy rendkívüli Istenfélelme, és Isten iránt való hűsége jellemezte őt.
Meg van írva: V Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Az pedig hogy teljes erődből, nem helyes fordításból adódó félreértés... nem is kicsi félreértés!
Hiszen az eredetiben, egy nehezen fordítható szó van, amit így fordíthatánk hitelesebben: Önmagadon túl... ebből láthatjuk, hogy a testi korlátokon túl kell Őt szeretni!
Na ez az amit megláthatunk Dávid életében... Nem a maga életével-testi épségével foglalkozott, amikor a Filiszteus óriással felvette a kesztyűt, mert Istent gyalázta az.
Nem a maga jogaival-lehetőségeivel foglalkozott, amikor bár már Istentől Királyi felkenetést kapott, mégis a háttérbe húzódott, mondván:1Sám 26,9
Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el őt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!
Ezekben megláthatjuk azt az alázatot, azt az Isteni Tiszteletet, azt az "önmagán túli Isten szeretetet, amit Isten vár az embertől...
Mindezeken túl is van mit tanulni Dávidtól, amit ezen Igék jeleznek felénk:
PL.: 2Sám 2,1
Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.
1Krón 14,10
Akkor Dávid megkérdé az Istent, mondván: Felmenjek-é a Filiszteusok ellen, és kezembe adod-é őket? És monda néki az Úr: Menj fel, és kezedbe adom őket.
Mindebből azt érthetjük meg, hogy Dávid egy személyes kapcsolatra törekedve,semmit nem a tanultakból, de mindent egy valós kapcsolatban keresett Istennel.
Vagyis Törekedett megismerni Istent, hogy Isten kedve szerint követhesse Őt.
Így és ezen az alapon akarta ő megépíteni az Úr házát, hogy az Isten tiszteletet személyessé tegye! Törekedett Isten felé, és láthatjuk az írásokból, hogy Isten is közelített hozzá!
Most nézzük összevetésül ismét a Hóseási Prófécia kiemelkedő Igéit: Hóseás próféta könyve 6. rész
1.
Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!
2.
Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt.
3.
Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.
4.
Mit cselekedjem veled Efraim? Mit cselekedjem veled Júda? Hiszen szeretetetek olyan, mint a reggeli felhő és mint a korán múló harmat.
5.
Azért vertem meg a próféták által és megölöm őket az én számnak beszédivel. Bizony, a te ítéleteid olyanok, mint a kelő nap.
6.
Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.
BINGÓÓÓ!!!!!!!
Nahát.... ez eddig teljes eggyezés!
Próbáljunk meg még egy aspektust, amit a múlt alkalommal Erzsike mutatott fel:
Mt.16,13.
Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
14.
Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
15.
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16.
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
17.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
19.
És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.
20.
Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.
Ha ez a kulcs, az a kulcs, akkor hogyan jut ez Péterhez?
Hiszen a 19-es versben Jézus - Péternek igéri... (19.
És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.)
Figyeljük csak: Lassan-figyelmesen... Mt.16,13.
Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
14.
Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
15.
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
Itt az történik, hogy Jézus megkérdezi a tanítványokat, hogy a kívül valók kinek látják Őt?
Ezek után megkérdezi, hogy a Tanítványok kinek gondolják Őt, és Péter válaszából kiderül, hogy Péter MEGISMERTE ŐT! Figyeljük csak: 15.
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16.
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Péter tehát Ismeri Jézust! De most jön ami még ennél is fontosabb: Jézus is Ismeri Pétert!
Figyeljük: 17.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
Mi is történt itt? Jézus boldognak mondja Pétert, mert nem általános, vagyis testi-intellektuális szinten vallja meg Jézust, hanem Isteni kijeletéstől indíttatva jutott
minden kétséget kizáró ISMERETRE!
Most nézzük csak ezt az Igét: Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Ez tehát azt jelenti, hogy Péter Ismerete, és Jézushoz való járulása, az Atyától volt megadva!
Ebben az aspektusban akkor tehát félelmetes kijelentésként hangzik el, hogy az Isten Ismeret az a kulcs, amit Jézus Péternek ad....
Lássuk csak Jézus további kijelentését:
János Evangyélioma 17. rész
1.
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2.
A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4.
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5.
És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk...
A 3-as Igevers: 3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
A 8-as Igevers:
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
És most a 20-as Igevers: 20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
Mindezek tekintetében pedig Péter szolgálata, az Ismereten alapuló Evangélium hirdetése nyomán történő Fel-illetve: Meg Ismerés... /Csel 2,41
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek....
46.
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47.
Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
Ez Tehát az Ismereten alapuló, Istennel való kapcsolat, az Igaz és Istentől való Egység alapja...
De mi van azokkal, akik nem törekednek megismerni az Urat?
Nos egy Igei Idézettel, maga az Úr válaszol: Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát.
Ebben az aspektusban a Kősziklára épített ház, mint az Ismereten alapuló Isten követés, egészen új térre vezet bennünket...
Hiszen az Úr ezt mondja Péternek: Mt.16,16.
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
17.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
Péter,bizonyságot tesz arról, hogy Ismeri Jézust! Jézus is bizonyságot tesz arról, hogy Ismeri Pétert....
Hiszen olvassuk csak: 17.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy...
Vagyis nevén nevezi Pétert! Ismeri őt-Ismerik egymást! És ebből mi születik? : ...és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
Tehát az Ismeret az ami kőszikla is egyben! Szilárd és mozdíthatatlan alap! egy Kulcs, ami az Istenhez vezető ajtót nyitja!
-
Köszönöm testvéreim a tanítást,azt,hogy átadtátok nekünk azt amit kaptatok az Úrtól. Öröm számomra (számunkra),hogy ujjab dolgot tanulhattam meg az Igéből. Valóban kulcsfontosságú,hogy legyen helyes Istenismeretem. Ennélkül a jövő egyáltalán nem kecsegtető.
Kívánom,hogy mindannyian akik keresik ezt a kulcsot,megtalálják.
:afro:
-
Nagyon köszönöm én is a tanítást, amely tegnap este hatalmas áldást nyújtott! Köszönöm, hogy továbbvezetted és elmélyítetted Isten Ígéje által a témát, és most még világosabbá vált elöttünk, mit is jelent Dávid kulcsa...
Zsolt 139,23
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
:ima02:
-
Csatlakozom az előttem szólókhoz! :afro:
:2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
Én Is csatlakozom az előttem szólókhoz! Hálát adunk neked Mennyei Atyánk, hogy kijelentéseid által Megismerteted magad velünk.
-
Az egyenes szívről szóló tanítás (2012. szeptember 12 este, skype)
Formázott verzió letölthető a hozzászólás alján lévő linkről
Egyenes szív
Ismerős az a tv show, ahol emberek életébe lehet valós időben beletekinteni? Egy építmény, lakás, ami be van kamerázva, s a nap 24 órájában minden megmozdulását lehet látni az ott élő embereknek.?
A Biblia valami hasonló dolog. Emberekkel van tele, bele lehet tekinteni emberi gondolatokba, indítékokba, sorsokba. Meg lehet belőle ismerni mit miért tesznek.
A Mindenható ezzel azt szeretné elérni, hogy legyen bizalmunk Benne. Az a célja, hogy amikor benne vagy a présben, amikor teljesen kilátástalannak tűnik az életed, akkor ne arra várj, hogy majd vasárnap kapsz isteni vezetést, esetleg valamelyik pásztor mond okos dolgokat, ami továbblendít ezen a krízisen, hanem valós időben, itt és most, Ő képes belelépni az életedbe, s megoldást adni.
Az a Mindenható célja, hogy ne csak bibliai igazságokat olvassunk az Igében amelyek száraz ismeretek, hanem tapasztaljuk meg azt, hogy Ő cselekvően belelép emberi életekbe. S azt a bizalmat készül építeni, hogy belásd, a te életedbe is képes ilyen cselekvő módon belépni.
Azért van a Bibliában annyi emberi élettörténet, mert azt akarja Ő bemutatni, hogy érdekli az életed.
Igen, a Biblia emberekkel van tele, akik Istennel találkoztak, akiknek az életébe Ő belelépett, s ott valami történt.
Ma egy családi drámáról szeretnék beszélni. Kicsit hasonlít ez a történet ahhoz, amikor látsz egy gyönyörű naplementét, s arra számítasz, hogy jön egy valami gyönyörű éjszaka. Ehelyett jön a rémálmokkal tele éjszaka, de egyszer csak jön a hajnal, ami valami jó dolgot ígér.
Előzetesen szeretnék szólni a hölgyekhez. Két olyan könyv van a Bibliában, ami nőkről van elnevezve. Az egyik az Eszter könyve. Ő egy héber nő volt, aki pogány férfihoz ment feleségül.
A Rút könyve a másik. Ő egy pogány nő, aki egy héber férfihoz ment feleségül.
Az egyiket arra használta a Mindenható a történelem egy bizonyos pontján, hogy megmentse a népét egy holocausttól. Azáltal, hogy ez a héber nő hozzáment a pogány férfihoz, az Isten hozzáfért ennek a pogány férfinak a szívéhez, s ezáltal megmenthette a kiválasztott, szeretett népét a pusztulástól.
A másik esetben a pogány nő engedelmessége kapcsán a Megváltó útja van előkészítve.
Fontos üzenete a Bibliának, nem csak nőknek: ha Isten akaratában jársz, ezzel utat nyitsz neki, hogy cselekedjen.
Nézzük tovább.
A történetünk bemutat egy kort, s bemutat személyeket. Lássuk az Igét:
Ruth 1:1 És lőn azon napokban, a mikor a bírák bíráskodának, éhség lőn a földön. És elméne egy férfi a Júda Bethleheméből, hogy Moáb mezején tartózkodjék; ő meg a felesége, és a két fia.
Ruth 1:2 A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethleheméből valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának.
Ruth 1:3 Meghala pedig Elimélek a Naómi férje, és marada ő és az ő két fia.
Ruth 1:4 A kik Moábita leányokat vőnek feleségül; az egyiknek neve Orpa, és a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tíz esztendeig.
Ruth 1:5 Meghalának ők is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az ő két fia és férje nélkül.
Naomi nevének jelentése: gyönyörűségem.
Amikor ők születtek, valami reménységféle volt, ezt tükrözik a névválasztások. Szüleik reménységét tükrözi ez, ugye a gyermekek névválasztása a szülő feladata.
Amikor az ő gyermekeik megszületnek, akkor valami más helyzet lehet, mert figyeljük csak:
Mahlón: Jelentése: betegeskedés; beteges, gyenge; szelíd, finom; minden elhervad
Kiljon: sorvadás.
A névválasztás egy hitvallást tükröz. Mi kell végbemenjen néhány év alatt egy család életében, egy ország életében, hogy ekkorát változzon a hitvallásuk? Az egyik a szülők reménységét, míg a másik a szülők depresszióját tükrözi.
A mai téma központi gondolata, ami körül ma szeretnék kicsit forogni, így hangzik:
Amikor az élet körülötted zavaros és félelmetes lesz, a szíved lehet egyenes.
Egy kicsit átalakítva ezt a mondatot: Ha a szíved egy félelmetes, zavaros helyzetben egyenes marad, te magad el fogod nyerni Isten áldását, s te magad áldássá leszel.
Az élet időnként félelmetessé, s zavarossá válik.
Miről is szól a történetünk: Egy család elmenekül egy kilátástalan helyzetből, s ahelyett, hogy jobbra fordulna a sorsuk, egy még rosszabb helyzetbe kerülnek.
Akkor olvassuk a történetünkben szereplő személyek személyi igazolványát:
Neve: Elimélek.
Vallása: izraelita
Lakóhelye: Bét Lehem
Házastársa: Naómi
Vallása: Izraelita
A kor, amikor élnek a Bírák kora. Erről a korról nagy általánosságban elmondható, hogy ekkor konfrontálódik az élő Isten és a különböző bálvány istenek tiszteletének gyakorlata. Valószínűsíthető, hogy e tájban él Gedeon, aki saját családjában kezdi el a bálványozás kiirtását.
Közbevetőleg: Mi zajlik egy ember szívében akkor, amikor azon a helyen, ahol mindig van kenyér, ott éhínség van? Min mehettek keresztül lelkükben Elimélek és Naomi, hogy az otthonukat, a kenyér házát elhagyják? Hová mennek? Moáb mezejére.
Ki volt Moáb?
Lót legidősebb lányától született vérfertőző kapcsolatból.
1Móz 19:32 Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.
1Móz 19:33 Adának azért inni bort az ő atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ő atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.
1Móz 19:34 És lőn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.
1Móz 19:35 Adának azért azon éjszaka is az ő atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; ő pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.
1Móz 19:36 És teherbe esének Lót leányai mindketten az ő atyjoktól.
1Móz 19:37 És szűle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a Moábiták atyja mind e mai napig.
1Móz 19:38 A kisebbik is fiat szűle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az Ammoniták atyja mind a mai napig.
Az izraeliták szemében a moábiták olyanok voltak, mint a vörös posztó. Egyébként is mindig ellenségesek voltak az izraelitákkal. Amikor Egyiptomból kivonult Izrael, akkor Moáb királya nem engedte meg, hogy átvonuljon a földjén. Bálák elhívta Bálámot, hogy megátkozza Izraelt.
Emiatt kerül bele a törvénybe ez a passzus, hogy Moábnak soha nem lehet részük Izrael házában. Ez Isten rendelkezése, nem emberi ötletelés, valamiféle bosszú eredménye.
5Móz 23:3 (4) Nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez ammóni vagy móábi ember, még a tizedik nemzedékük sem tartozhat az Úr gyülekezetéhez, sohasem.
5Móz 23:4 (5) Mert nem jöttek elétek kenyérrel és vízzel az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból, és mert felbérelték ellened Bálámot, Beór fiát, az arám-naharaimi Petórból, hogy átkozzon meg téged.
5Móz 23:5 (6) De Istened, az Úr, nem akarta Bálámot meghallgatni; sőt Istened, az Úr, áldásra fordította az átkot, mivel szeret téged Istened, az Úr.
5Móz 23:6 (7) Ne törődj békességükkel és javukkal soha, egész életedben!
Elkana, vagy Elimélek: Nevének jelentése: Istenem király, a görög kódex Abiméleket ír, aminek jelentése: Atyám király. Fontos még a lakóhely jelentése is természetese: Bét Lechem= a Kenyér háza. Gondoljunk bele: A kenyér házában történetünk kezdetén éhínség van. S ezen érdemes gondolkodni: Isten ad egy helyet , ahol az élelem raktározása, s elosztása lesz. Egyszer csak nincs kenyér. Érdemes odafigyelni picit ezekre az igékre. Talán közelebb visz az éhínség valódi okához:
5Móz 27:7 Áldozzál hálaáldozatokat is, és egyél ott, és vigadozzál az Úr előtt, a te Istened előtt.
5Móz 27:8 És írd fel a kövekre e törvénynek minden ígéjét igen világosan!
5Móz 27:9 És szóla Mózes és a Lévi nemzetségéből való papok az egész Izráelnek, mondván: Figyelj és hallgass Izráel! E mai napon lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé.
5Móz 27:10 Hallgass azért az Úrnak, a te Istenednek szavára, és cselekedjél az ő parancsolatai és rendelései szerint, a melyeket, én parancsolok ma néked.
5Móz 27:11 És parancsola Mózes azon a napon a népnek, mondván:
5Móz 28:1 Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened;
5Móz 28:4 Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.
5Móz 28:5 Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd.
5Móz 28:6 Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben.
5Móz 28:7 Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet, a kik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, és hét úton futnak előled.
5Móz 28:8 Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, a mire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
Tehát a történet: Egy emberöltő leforgása alatt hatalmasat változik az élet. Megszületik két gyermek, egy reményteljes jövőt ígérő időben. Ezt tükrözi a névválasztás. Elkana és Naómi. Mire nekik gyermekük születik, addigra a kenyér házában éhínség van. S úgy döntenek, hogy emigrálnak az otthonukból, a hazájukból, s elmennek arra az időre, amíg jobbra nem fordul az idő.
Egy rövid külföldön tartózkodásra számítanak, ahol minden gond nélkül túl lehet élni ezt az időt. Ezzel szemben 10 év leforgása alatt Naómi elveszti férjét és két fiát.
A bírák korszakában éltek, talán Gedeon lehetett az éppen szolgálatos bíró. Ez a korszak a hitehagyás, bálványimádás csúcsra járatása volt. Időnként Isten kegyelméből volt egy-egy rövid életű ébredés, amikor a Mindenható egy szabadítót küldött, de ezek az időszakok elég rövid idejűek voltak. Nézzünk egy példát.
Gedeonról azt gondoljuk az Ige alapján, hogy ő Isten embere volt. S gondolhatjuk, mert a Mindenható rajta keresztül szabadítást hajtott végre. S ez igaz. Ezt követően bíró lett, vagyis ő gondoskodott Izrael szellemi jólétéről. De milyen volt élete vége? Erre is találunk utalást.
Bír 8:30 Gedeonnak volt hetven fia, akik tőle származtak, mert sok felesége volt.
Bír 8:31 Sikemből való másodrangú felesége is szült neki egy fiút, akinek az Abímelek nevet adta.
Nos, ez az Abimélek aztán egy eszement pillanatában kinyírta egy kivételével az összes testvérét.
Sok feleség, rengeteg gyerek, bálványimádás és paráznaság. A nép vezetői nem járnak Isten útján, s azok az emberek, akik pedig bíznának Istenben, a nép meg szívott miatta.
Miért fontos ez? Mert ma is így van ez. Megszületik egy agyament diktátor, s elkezd gyilkolni. Ki szív emiatt? Nem Hitler és a Gestapo, hanem a nép és a nemzetek. A zsidókra és keresztényekre egyaránt cudar világ jött. Nem ereszkedett le egy mennyei búra a mennyből betakarni őket. Az élet összekuszálódott, félelmetessé vált. Ők is meghalhattak, elveszthették otthonaikat, hozzátartozóikat, az élet teljesen összekuszálódott. Mindez egy elmebeteg diktátor miatt.
Vagy másik példa: Egy munkahelyre bekerül egy ember, megtér, s elkezd dolgozni, úgy, mint aki nem embereknek, hanem az Úrnak dolgozik. S jön egy döntés, lehet, hogy a világ másik pontján hozzák, s eldöntik, hogy létszámleépítés lesz. Ki fog emiatt szívni? Lejön a mennyei búra, s a keresztények munkahelyét megőrzi? Én a Nokiában másat tapasztaltam meg.
Aktuális a kérdés, hogy Elkána, s Naomi mások eszement életstílusa, döntése miatt ellehetetlenült, félelmetes élethelyzetbe kerül? Még mennyire, hogy aktuális.
Mennyivel voltak kevésbé Istenben bízók azok az emberek, akik anno Izraelben nehéz helyzetbe kerültek, vagy azok a keresztények ma pl. Afrikában, akik egy helyi diktátor miatt földönfutókká lettek, vagy azok az emberek, akik a munkáltatóik rossz döntése miatt munkanélküliek lettek? Miért nem védi meg őket/minket ez a mennyei búra, s miért nem igaz ránk a bővölködés evangéliuma, amit sokat hirdetnek? Miért? Miért engedi ezt Isten?
Az együttszenvedés elve határozza meg a világot.
Igaz az együttszenvedés a Rúth könyvében, de a végén ott van az együtt szabadulás és az együtt megdicsőülés is.
A könyv nem áll meg ott, hogy gyászra fordul egy család élete, hanem látjuk, hogy Isten belenyúl a család életébe, s ott valami csodát visz végbe.
Először is Isten vállalja, hogy bemutassa mi az együttszenvedés:
1Pét 3:18 Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;
S felmerül a kérdés, hogy ez ránk mai keresztyénekre is érvényes-e?
Jn 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Az Úr Jézus azért imádkozik, hogy a Mindenható vegye ki az övéit e világból? Nem! Ne vedd ki, hanem őrizd meg a szenvedéstől, bajtól, haláltól, betegségtől? NEM!! Őrizd meg őket a gonosztól! Ne kerüljenek a Sátán uralma alá!
Kol 1:24 Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Ő testéért, a mi az egyház;
Pál: az én küldetésemhez hozzátartozik, hogy elszenvedjem azokat a szenvedéseket, amely még hátravan az egyházért.
Fil 1:29 Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette:
A dicsőség nem csak a hit, hanem az is, hogy hatalmas erődemonstrációkat tartsatok, s bemutassátok a világnak, hogy ti vagytok az erőgyülekezet, a szellemi terminátor… Nem!!!
Róm 8:17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
Róm 8:18 Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
Róm 8:19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Róm 8:20 Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
Róm 8:21 Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Róm 8:22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
Róm 8:23 Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
Ez a világ az együttszenvedés korát éli. S amiatt, aki ennek alávetette. Ki az? Aki azzal a reménységgel vetette alá, hogy egyszer majd megszabadul. Ez nem az ördög volt. Mi a hívők elhívása: együttszenvedni Krisztussal, hogy együtt dicsőüljenek meg Vele.
A másik dolog: a világ szenved és vajúdik, s mi össze vagyunk zárva ezzel a világgal (Jn 17, 15)
Tény, hogy az ember vagy a pokolba, vagy a menybe megy, szenvedni fog. Ez Isten döntése.
Rút könyvének is egyik üzenete az, hogy nem mindegy, hogy együtt szenvedsz Isten céljainak a megvalósulásáért a Krisztussal és a világgal, vagy szenvedsz a rossz, hitetlen döntéseid miatt, mert Isten nélkül akarod megoldani azokat a helyzeteket, amelyeket a bűn hoz ebbe a világba be.
A Rúth könyve túlmutat a szenvedéseket. Legyen világos, hogy amikor az élet zavarossá és félelmetessé válik, a szíved lehet egyenes, a jellemed lehet szilárd. Ezzel szabad utat nyitva Istennek, hogy ebbe az összezavart világban valamit véghezvigyen az emberekért.
Abban a sötét korszakban, amit a bírák korszaka jelentett, a Rúth könyve olyan, mint sötét, koromfekete háttér előtt egy gyönyörű gyémát, ami meg van világítva. Élni egy összezavart világban, felelős döntéseket hozni, s ezzel példát mutatni a környezetnek.
Ha adódik egy probléma az ember életében általában két dolog adódik annak megoldására. Az egyik, ha lehetséges, akkor benne maradok, s megoldom, ha pedig nem tudom megoldani, akkor kimenekülök belőle, hogy szabadaljak annak fájdalmától. Erre példa Elkána. Kimenekül a problémából. De van egy harmadik lehetőség is, Rúthé, aki bár nyomasztó a teher, benne marad, s egyenes szívvel él, s az Isten fog belenyúlni az életébe, s kimenekedést ad.Figyeljük csak:
Ruth 1:16 Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
Ruth 1:17 A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.
Barátság, emberi kapcsolatok, hűség legszebb példája. EZ AZ AMI ISTENNEK TETSZIK!
De ilyen példa itt Boáz példája. Tálcán kínálkozott egy helyzet: Rúth betakarja, s odabújik hozzá. Hány férfi élne vissza ezzel a helyzettel?
Másik példa: meg akarja szerezni Rúthot. Teszi ezt úgy, hogy nem semmizi ki a rokont, tudomására hozza, s tiszta lappal játszik. Nem zsákmányt szerez, hanem áldást.
Rúth: tedd meg, ami a kezed ügyébe kerül: szedegess kalászt. Isten megáldja
De menjünk kicsit vissza a történetünkhöz:
Ruth 1:6 Ekkor útrakelt a menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert meghallotta Móáb mezején, hogy az Úr rátekintett népére, és kenyeret adott neki.
Éppen jó irányt vesznek a dolgok Izraelben, s a zsidó Naómiban joggal vetődik fel a kérdés, hogy ideje hazamenni. Olvassuk tovább:
Ruth 1:7 Elment tehát arról a helyről, ahol élt, és vele a két menye. Így mentek az úton visszatérőben Júda földjére.
Ruth 1:8 De ezt mondta Naomi a két menyének: Menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába! Bánjék veletek az Úr olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem!
Ruth 1:9 Adja meg nektek az Úr, hogy mindegyitek nyugalmat találjon majd a férje házában. Azután megcsókolta őket, és hangosan sírtak.
Ruth 1:10 És azt mondták neki: Bizony, veled térünk haza a népedhez.
Ruth 1:11 De Naomi ezt felelte: Forduljatok vissza leányaim! Miért jönnétek velem? Lehetnek-e még fiak a méhemben, akik férjeitek lennének?
Ruth 1:12 Forduljatok vissza, leányaim, menjetek, mert én már öreg vagyok ahhoz, hogy férjhez menjek. De ha azt mondanám is, hogy van még reménységem, és ha ma éjjel férjhez mennék is, és fiakat szülnék,
Ruth 1:13 várhattok-e rájuk, amíg felnőnek? Szabad-e benneteket visszatartani attól, hogy férjhez menjetek? Nem, leányaim! Nagyobb az én keserűségem, mint a tiétek, mert elért engem az Úr keze.
Ruth 1:14 Tovább sírtak hangosan, majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá.
Ruth 1:15 Naomi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőddel együtt!
Ruth 1:16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.
Ruth 1:17 Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!
Ruth 1:18 Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem erőltette tovább.
Ruth 1:19 Így mentek együtt ketten, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe értek, az egész város megmozdult miattuk, és azt kérdezték: Nem Naomi ez?
Ruth 1:20 Ő azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható.
Ruth 1:21 Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az Úr. Miért hívnátok engem Naominak, hiszen megalázott engem az Úr, és bajba döntött a Mindenható.
Ruth 1:22 Így tért vissza Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.
Amit szeretnék kiemelni: Naómi hazamegy, mert ő héber. Ez rendben van. De bejelenti Rúth is a távozási szándékát, pedig neki, mint moábitának a törvény szerint nem lehet része Izraelben. Olvastuk az előbb az 5 Móz 23-ban. De mégis Rúth kimondja a szerelmi történelembe is bevonult legmagasztosabb hűségről szóló mondtatot:
Ruth 1:16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.
Ruth 1:17 Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!
Lesz, ami lesz, jöhet megvetés és bármi, de én akkor is hűséges leszek. De van ennek egy mélyebb értelme is. Naómi azt szeretné, ha hazamennének:
Ruth 1:9 Adja meg nektek az Úr, hogy mindegyitek nyugalmat találjon majd a férje házában. Azután megcsókolta őket, és hangosan sírtak.
Vesézzük ki ezeket a szavakat! Naómi szerint (s nem csak szerinte) nyugalmat egy nő a férje házában talál. De nézzük tovább:
Hós 2:16 És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.
Hós 2:17 És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.
Hós 2:18 És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik.
Hós 2:19 És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
Hós 2:20 Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
Hós 2:21 És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;
Hós 2:22 A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.
Hós 2:23 És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!
Isten népével mi a helyzet? Ugyanez. Isten az ő népének is nyugalmat szánt. S ez a nyugalom éppen egy házasság lesz
Jel 21:1 Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
Jel 21:2 És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
Jel 21:3 És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
Tehát Rúth története. Elmegy Naómival Izraelbe. Tényleg olyan szörnyű hely az egy moábita számára. Egy betolakodó számára igen, lehetséges, de egy olyan idegen számára, aki bekerül Izrael népe közé a házasság útján egyáltalán nem. Izrael Isten kiválasztott népe, birtokolja Istennek a látszólag mindenki mást kirekesztő törvényét. Mondom kirekesztő, mert származáshoz köti a néphez tartozást. Látszólag ez egy áthatolhatatlan fal. A falon belül lévők védelem alatt állnak, de a falon kívül lévők nyomorúságban.
Tényleg nyomorúságba kerül Rúth, amikor Izraelbe megy?
Ruth 2:1 Volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Boáz, egy jómódú ember az Elimelek nemzetségéből.
Ruth 2:2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom!
Ruth 2:3 El is ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az.
Ruth 2:4 Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az Úr!
Ruth 2:5 Majd ezt mondta Boáz annak a legénynek, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez a fiatalasszony?
Ruth 2:6 A legény, az aratók felügyelője ezt felelte: Az a móábi fiatalasszony ő, aki Naomival jött meg Móáb mezejéről.
Ruth 2:7 Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset.
Ruth 2:8 Ekkor azt mondta Boáz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában!
Ruth 2:9 Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne nyúljanak hozzád, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek.
Ruth 2:10 Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok?
Ruth 2:11 Boáz így válaszolt neki: Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél.
Ruth 2:12 Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.
Ruth 2:13 Az asszony pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram, hiszen megvigasztaltál engem, és szívesen beszéltél szolgálóddal, pedig én még a szolgálód sem vagyok.
Ruth 2:14 Az evés idején azt mondta neki Boáz: Jöjj közelebb, egyél kenyeret, és mártsd falatodat az ecetes lébe. Ő tehát leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonával kínálta, az asszony pedig evett, jóllakott, sőt még hagyott is.
Ruth 2:15 Azután fölkelt tovább szedegetni. Boáz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és ne pirongassátok!
Ruth 2:16 Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok!
Ruth 2:17 Így szedegetett a mezőn egész estig. Amikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy vékára való árpa lett.
Ruth 2:18 Fölvette, és hazament a városba. Megmutatta az anyósának, amit szedegetett. Azután elővette, és odaadta neki azt is, amit meghagyott, amikor jóllakott.
Ruth 2:19 Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Boáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam.
Ruth 2:20 Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az Úr, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzánk tartozó ez az ember, közeli rokonaink közül való.
Ruth 2:21 A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást.
Ruth 2:22 Naomi ezt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, leányom, ha az ő szolgálóival jársz, akkor nem bántanak más mezőn.
Ruth 2:23 Ruth tehát Boáz szolgálóinak a nyomában járva szedegetett, amíg be nem fejeződött az árpa és búza aratása. De az anyósánál lakott.
Szeretem az Isten időzítéseit. Figyeljük csak:
Ruth 2:3 El is ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az.
Ruth 2:4 Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az Úr!
Egyszerű véletlenek ezek? Vagy a Mindenható kézben tartja a dolgokat, s alakítja az eseményeket. Naómi is tud valamit, amikor inti Rúthot, hogy maradjon Boáz közelében:
Ruth 2:20 Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az Úr, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzánk tartozó ez az ember, közeli rokonaink közül való.
Ez miért fontos? Ebben az egy mondatban bele van sűrítve a Mindenhatónak egy hatalmas csomagja, amivel gondoskodik az övéiről. Olyan ez, mint egy mindenre kiterjedő cafetéria csomag, amit valamire való munkáltató ad a melósainak.
Akkor nézzük mi ennek a mennyei cafetéria csomagnak az elemei. A történetünkben szerepel egy személy, aki történetesen Az Elkana család közeli rokona, s mint ilyennek van feladata egy olyan rokonnal szemben, aki elvesztette vagyonát, rabszolgaságba került adóssága miatt. S ezzel még nincs vége, mert szó van bosszúról is. De még ez sem minden, mert ettől egy özvegy még özvegy marad, de a törvény rendelkezik a ezen túlmenően is.
Nézzük csak:
3Móz 19:9 Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
3Móz 19:10 Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Ez nem lenne egy nagy bevételi forrás. Ez kiválóan alkalmas az éhenhalás ellen. A learatott mező szélén otthagyott termés nem képezi a tulajdonos gazda tulajdonát, azt vihetik a szegények és jövevények. Engedtessék meg ide egy rövid mondat:
Mrk 7:27 Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
Mrk 7:28 Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
A történet ismerős, amikor egy kananeus asszony kér segítséget Jézustól. S ő arra hivatkozik, ami a törvény, s éppen hitelesen hivatkozik, mert ő maga is a leszórt morzsalékokból él.
Csak paralel szeretném hozni a mai joggyakorlatot. Mi jut a szegénynek és jövevénynek… Krumpliszedés után lehetőleg azonnal ráeresztik a birkát a krumpliföldre… Vajon miért…?
Lényeg, a lényeg: Izraelben a jövevényre is vonatkozott szociális háló. Most Rútra a jövevényekre vonatkozó szociális törvény volt érvényes, vagy valami más? Merül fel jogosan a kérdés.
De mielőtt a törvénybe belemennék, csak emlékeztetnék arra, hogy mi jár annak, akinek a szíve egyenes. A szív egyenessége felül képes írni azt a törvényt, ami a moábitákra vonatkozott. Hogy volt a kulcs mondat?
Folytatás a következőben>>>
-
Egyenes szív>>>
Amikor az élet körülötted zavaros és félelmetes lesz, a szíved lehet egyenes. Ha a szíved egy félelmetes, zavaros helyzetben egyenes marad, te magad el fogod nyerni Isten áldását, s te magad áldássá leszel.
Érdemes megfigyelni, hogy miként realizálódik ez Rúth életében.
Amikor Boáz megtudja a rokonának – történetesen a moábita lánynak – a történetét, emlékszünk a te istened az én istenem, stb,… akkor Rúth számára egy sorsdöntő mondat hagyja el Boáz ajkait:
Ruth 2:12 Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráelnek Istenétől, a kinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél.
Idevágnak Péter szavai éppen egy idegennel kapcsolatban:
ApCsel 10:34 Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten;
ApCsel 10:35 Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik.
Boáz részéről a szavakkal megfogalmazott elismerést jelentőségteljes tettek követik, szándékosan elhagyogatott gabonakalászok, meghívás az asztalához együttétkezésre…
Ruth 2:20/a És monda Naómi az ő menyének: Áldott legyen ő az Úrtól, a ki nem vonta meg irgalmasságát az élőktől és a megholtaktól!
Ugyanannak az embernek a szájából hangzott el két nappal korábban ez a mondat is:
Ruth 1:21 Többed magammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engemet az Úr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet?
Ha a szíved egyenes, akkor Isten áldásait megnyered, s áldott leszel.
S az előző áldásmondásnak van folytatása is:
Ruth 2:20/b És Naómi monda néki: Közel valónk nékünk az a férfiú; legközelebbi rokonaink közül való ő.
A közeli rokonnak a feladatai. Erre a szóra a héber azt alkalmazza, hogy GÓÉL. Magyarul megváltó.
Mi is ennek a megváltónak a feladatai:
1. Visszavásárlás kötelezettsége:
3Móz 25:25 Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az ő birtokából, akkor álljon elő az ő rokona, a ki közel van ő hozzá, és váltsa ki, a mit eladott az ő atyjafia.
2. Váltsa ki, szabadítsa fel az adósság miatt rabszolgává lett rokont
3Móz 25:47 És ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, a te atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted lévő jövevénynek, zsellérnek, vagy jövevény nemzetségéből való sarjadéknak:
3Móz 25:48 Mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen; akárki megválthassa azt az ő atyjafiai közül.
3. Megbosszulja azt, akit ellenség ok nélkül megöl.
4Móz 35:19 A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
4. Vegye feleségül a meghalt rokon gyermektelen özvegyét, hogy annak neve fenmaradjon. Mármint az ebből született gyermek kapcsán
5Móz 25:5 Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közülök, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el őt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban.
5Móz 25:6 És majd az elsőszülött, a kit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelből.
Boáz pontosan ezeket csinálja végig Rúthért. De menjünk egy kicsit tovább is. A mi Góélunk Jézus Krisztus.
Ő az, aki visszaszerezte az örökségünket.
Róm 8:17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
Az eladósodott rabszolgát a Góél vehette vissza,
Jn 8:36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
J K az, aki tökéletesen legyőzte a Sátánt, s bosszút állt értünk.
Ő a Vőlegény, s az Egyház a menyasszony.
Néhány embernek az életében fölsejlik ez. Ilyen pl. Boáz. Nem erről szól a mi életünk is?
2Kor 2:15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között:
2Kor 3:3 Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.
Nos, ez az a pont, ahol abba kell tudni hagyni. Ennek a történetnek közel sincs vége, de azt hiszem a tanulsága egyértelmű.
Összefoglalva:
Amikor az élet körülötted zavaros és félelmetes lesz, a szíved lehet egyenes. Egy kicsit átalakítva ezt a mondatot: Ha a szíved egy félelmetes, zavaros helyzetben egyenes marad, te magad el fogod nyerni Isten áldását, s te magad áldássá leszel.
-
Ruth mondja Naóminak:
"Istened az én Istenem."
Ennek a megvallásnak elözménye volt. Zsidó családba beházasodván megismerte az egyedül egy igaz Istent, az Örökkévalót, Izrael Istenét. Megismerte továbbá az Istenbe vetett hitet, az Isten Szavának való engedelmességet, az Istenfélelmet a választott nép között. És Ruth hitt Izrael Szentjében, és így mint moabita asszony beoltatott hite által a nemes olajfába. Ö lett Dávid király dédnagymamája.
Csodálatos kép az arról, amikor a nemzetbeliek is beoltatnak az oljfába, mert hisznek Ábrahám Izsák és Jákób Istenében.
Ruth nem akart visszamenni népe bálványimádásához, nem választotta a testi megoldást, mint sógornöje, hanem választotta a lelki, a láthatatlan utat. Nem tudta mi fog következni, de hitt Izrael Istenében, ezért:
De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.
Ruth 1,16
:2smitten:
-
Még két Igevers, ami az egyenesség értelmét világossá teszi:
Figyeljetek, ti egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait! 2. Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon mondásom, mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra. 3. Bizony, az ÚR nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! 4. Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.
5Móz 32,1-4
Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját. 8. Ítéleted idején is benned reménykedtünk, URam, neved dicséretére vágyott a lelkünk. 9. Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. 10. Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot.
Ézs 26,7-10
:2smitten:
-
Ros ha Shana.
Idén, szeptember 16.-án kezdődik a "Ros Hásánáh" azaz az ünnepek feje, úgy is mondjuk a zsinagógai újév.
Abban már az előzőekben ugye megeggyeztünk, hogy ezek a napok, nem a mostani értelembe vett ünnepek, sokkal inkább az Örökkévaló által meghatározott:"Találkozók"
Ezen találkozóknak két csoportját ismerjük: Vannak a tavaszi, és vannak az őszi ünnepek...
Ez alkalommal nem mennék bele az ünnepek magyaráatába, sokkal inkább ezen " Ünnep" valós fontosságáról,történéséről, és vonzatáról szeretnék beszélni...
III.Mózes 23,23.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24.
Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25.
Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
26.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27.
Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28.
Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29.
Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30.
És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31.
Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32.
Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
Tehát mint az Igéből láthatjuk, ezen a napon kezdődik a 10 rettenetes, vagy nevezhetjük így is: Félelmetes napok, melynek vége: Yom kippur... Ezen a napon ment be a Főpap a
Szentek Szentjébe, az engesztelés vérével.
A Főpap ruhája fehér gyolcs volt, minden díszítéstől mentesen. Fehér gyolcs süveg volt a fején. Ruhája alján arany csengettyűk voltak, hogy a kint állók hallhassák azok csengését.
Ha ugyanis azok a csengettyűk elhallgattak, az azt jelentette, hogy az Örökkévaló nem fogadta el az engesztelés vérét, és ez abban nyilvánult meg, hogy a Főpap, elsőként halt meg...
Ekkor, a főpap lábára kötött kötéllel, kihúzták a Szentek Szentjéből...
Szintén ezen a napon,( Yom Kippur) AZ Örökkévaló, beül az Ítélet székébe, és mint "Dajan ha Emet", azaz Igaz Bíró, döntéshozatalra, azaz Ítéletre kész!
Ekkor három könyv nyittatik fel előtte: 1; az élők könyve
2; a holtak könyve
3; a közepesek könyve.
A Harmadik, vagyis a közepesek könyve az a könyv, amelybe minden teremtett lélek beíratott, és ezen a napon, ebből a könyvből valamelyikbe átiratik az ember neve.
Ez tehát a 10.-nap történése...
Most pedig az első nap történései:
Ez a nap, mint Ros Hásánáh, tehát a kürtzengések napja. Kürtzengéssel emlékeztetik az embereket...Hogy mire?
Először is tisztázzuk a kürtre vonatkozókat...
Ez a kürt, igazából:a Shofár! Ez a Shofár kosszarvból készül. Ez a Kosszarv emlékezeteti a Zsidókat arra, hogy mikor Ábrahám készvolt megáldozni a fiát: Izsákot, az Úr
egy Kost rendelt Izsák helyett, mely a Szarvánál fogva akadt meg a bozótban.
1Móz 22,13
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
Ezen a napon reggeli Istentisztelet keretében, felhangzik a Shofár!
A Reggeli Istentiszteleten tehát szokás, hogy száz shofárhangot hallgatnak meg a hívők. / Bár a Halacha,vagyis a vallási törvény szerint 30-is elég.)
Tehát a Shofár felhangzásakor két dologra emlékeznek a zsidók:
1; Izsák, mint az ígéretek örökösének fogantatása.
2; Izsák hejett a Kos megáldozása.
Miért fontosak ezek?
Nos abban megegyeztünk már, hogy Isten rendelése szerint, mindíg és mindenben Ő, azaz Isten az első!
Itt sincs ez másképp!
Izsák születésének igérete Istentől volt, és annak meglétéhez Isteni csoda kellett! Hiszen Szárá, Fiatalon is meddő volt, és ezen időpontra már lévén hogy a 80-as éveiben járt,
már fiatalnak sem volt mondható...
De mit is jelent ez számunkra? Nos azt, hogy ebben a korban a nők méhe elveszíti a termőképességét, ezt nevezik így: Kihalt.
És hogy ne legyen félreértés, nézzük az erről szóló írás idézetét: Zsid.11,11.
Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12.
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
ez pedig számunkra azért rendkívül fontos, mert megemlékezünk arról, hogy Isten az, aki életet teremthet, ott is ahol az lehetetlen.
Ebből kifolyólag megemlékezünk Isten hatalmáról, és arról a tényről, hogy Isten előtt nincs lehetetlen.
Megemlékezünk arról, hogy az Igaz,és jó, öröksége öröklődik, és nem hal meg egy emberélet múltával! / 2Móz 20,6
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják./
Megemlékezünk arról is, hogy egy ember Igazsága, mely sokakra kihathat...
ÉS ez a témakör még csak Izsák fogantatása...
És ezután a Kos, mint a jobb, helyettesítő áldozat...
Ugye így menyire tág témakört mutat fel?
AZ Örökkévalónak való engedelmesség, és az Ő akaratának teljesítése, hovatovább, az Ő Kedvében való járás mind és minden esetben KÜZDELEM!
Küzdelem magammal szemben, mert meghasonlik a test a lélekkel szemben. Megértem, mert meg kell értenem, hogy mi látható, a láthatatlanból áll elő!
Ebben a meghasonlásban pedig a Léleknek kell győzedelmeskedni!
Erről így ír Pál: Gal 5,17
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
Küzdelem a körülményekkel szemben is, mert egyenlőre ebben a materiális világban élünk, a test börtönébe zárva...
Ebből adódik, hogy az eredeti ösztöneink ellen kell a hitünket megélnünk.
Küzdelem a világgal szemben, mert ez a világ, és e világ fejedelme, nem tolerálja az Istenben hívők hitvallását!
Erről így ír Pál: Ef 6,12
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
És a harcok hevességéről ezt mondja Pál: Csel 14,22
Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
Ábrahám is megharcolta a maga harcát, amikor eldöntötte, hogy a fiát, Izsákot az Örökkévaló kérésére megáldozza a Morijjáh hegyén...
Elsőként magával harcolt, mert nem volt számára engedelemre szánnia magát... Azután meg magában harcolta meg az engedelmesség következményeit, másokkal szemben...
Hogyan áll majd az emberei elé, hogyan mondja meg azt nekik, hogy az Igéretek és áldások örökösét elvesztette?
Hogyan áll majd Szárá elé, hogyan mondja meg neki, hogy az egyszülött fiát meg kellett áldoznia?
Ez tehát Ábrahám harca volt, és a Kosszarv emlékeztet bennünket arra: hogy bár sok harcunk van, Isten velünk küzd, és nem hagy ezekben minket magunkra! Mindíg győzelemre vezet bennünket, ha vele járunk,
Megment minket-megerősít minket... és az ebben való vígasztalásra emlékeztet minket a Shofár hangja!
A Shofár hangja emlékeztető tehát, de nem csak ez...
A Shofár hangja figyelmeztet is, mert a türoá, azaz a riadó a harcba szólító szó egyben!
Ezeken induljunk most el, és lássuk meg ezek mélységeit...
Emlékeztet bennünket Isten Jóságára, és figyelmeztet a közelgő veszéjre... ez a veszéj ezekben a napokban, ( és ezért nevezük ezeket "rettenetes napoknak) a Közelgő ítélet!
Pontosabban: AZ ÍTÉLET NAPJA!
Ekkor az Örökkévaló, mint : Dajan ha Emet, azaz Igaz Bíró beül az ítélőszékbe, hogy határozzon rólunk egyen egyenként!
Erről a közelgő ítéletről lássunk néhány Igei Utalást: III.Mózes 23,23.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24.
Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25.
Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
26.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27.
Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28.
Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29.
Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30.
És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31.
Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32.
Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
Engesztelés, tehát a bűnökért való bocsánatért járulás, Megtérés! Az Ítélet előtt!
Majd ismét: Zsid 9,27
És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet...
Azután lett egy fordulat a dologban: Jn 5,22
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta!
Ezután pedig: 2Kor 5,10
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
És most egy hirtelen fordulattal:
1Kor 14,8
Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?
Hogy hogyan jön ez ide? Nézzük csak hol és miről ír Pál, minek konklúziójaként ezt kérdezi?
Korinthusbeliekhez írt I. levél 14. rész
1.
Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.
2.
Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.
3.
A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.
4.
A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.
5.
Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.
6.
Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?
7.
Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak?
8.
Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?
Vagyis: Prófécia-Tanítás-kijelentés... ISMERET!
Joél.3,9.
Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!
10.
Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!
11.
Siessetek és jőjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hőseidet!
12.
Serkenjenek fel és jőjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket.
13.
Ereszszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő gonoszságuk!
14.
Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!
15.
A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;
16.
Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!
17.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, és idegenek nem vonulnak át többé rajta.
18.
És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez, és forrás fakad az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.
19.
Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.
20.
De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre.
21.
És kitisztítom vérökből, a melyből még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!
Ez tehát az utolsó harcról szóló prófécia,és látható hogy az Örökkévaló véget vet, mintegy felszámolja az eddigi világrendet... ELJÖN HÁT A VÉGÍTÉLET, ÉS AZ ISTEN ORSZÁGA!
Most pedig figyeljük meg a 16-os verset: 16.
Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!
Most ezt vessük egybe ezzel: I Kor.15,51.
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
52.
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53.
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
54.
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
55.
Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
56.
A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
57.
De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58.
Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
És ismét: I Thessz.4,16.
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;
17.
Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.
18.
Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.
És ha megértésre jutunk az felett, hogy akár trombita, akár harsona az mind későbbi Görög kifejezése a Shofárnak... Akkor ugye nyilvánvaló hogy ezen "Ünnep"egyben lehet a
földi pályafutásunk vége is...
A Tavaszi Ünnepek, mind beteljesedtek Jézus által:
1; Peszach! a megmenekülés ünnepe... Erről talán most nem is kell többet szólni!
2; Sávuot! A Hetek ünnepe... A Szentlélek kitöltése, ami szintén igérve volt az Örökkévalótól a Próféta által: Jóel 2,28
És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
Az Őszi ünnepek, mint
1; Ros hasono A Készülődés, bűnbánattal-megtéréssel. Ezeken a napokon a köszöntés így hangzik: „Lesáná tová tikátévu – Jó évre legyetek beírva!”
2; Yom kippur Az Ítélet, ami reményeink és várakozásunk szerint az Élet könyvébe való beírással végződik.
3; A Szukkoth (Sátoros ünnep) Mert elkövetkezik ez az idő: Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
Erről így szól a Prófécia: Ézsaiás 25,6.
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
Ma kezdődik el tehát a MEGTÉRÉS ideje, ami a bűnbánat-a bűnvallás időszaka! Mint láthatjátok ez a MEGTÉRÉS nem a kívülállók megtérése, hanem azoké, akik tudják mi következik!
Ámde miért érdekesek számunkra, ezek az Ünnepek?
Nos a megértéshez, tehát ujra vegyük át:
Ezek a napok: NEM ZSIDÓ ÜNNEPEK, HANEM AZ ÚRTÓL PONTOSAN MEGHATÁROZOTT TALÁLKOZÓK!
Szükséges-e ezt nekünk itt és most tudni?
Döntsük el, eme Prófécia világosságában ezt a kérdést:
Ézs 50,2
Miért jöttem, holott nem volt ott senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erő? Ímé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbűzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak.
És ismét: Ésaiás próféta könyve 63. rész
1.
Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.
2.
Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?
3.
A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.
4.
Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.
5.
Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem!
6.
És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!
Nos ezen Igékből kitűnik, a Szakadás miatt, ezen Istentől meghatározott találkozókon, az övéi-megváltottai-kegyelmébe fogadottai, nincsenek jelen valamiért...
Hasonlatos a történet a Máté evangáliumában leírtakkal...
Máté Evangyélioma 22. rész
1.
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2.
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
3.
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
4.
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
5.
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6.
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
7.
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8.
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9.
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
10.
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
11.
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
12.
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
13.
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
14.
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Yessua, ezt mondja: Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Yessua, a világ világossága: Jn 8,12
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Ha tehát a világosságban járunk, akkor a "talán", meg az "esetleg", és a "mivan ha"... kizárva! Pontosan tudunk mindent... Mégpedig az Igéből, vagyis az Ige Által!
Yessua maga a Testté lett Ige, a "Dabar"
Az Örökkévaló Igéje pedig megtanít bennünket az ezen találkozókon való részvételre is...
Jer.31,18.
Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19.
Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.
Mindezek fényében láthatjuk: A Megtérés is az Úrtól van. Ez az Ünnep a Megtérés Ünnepe, azaz Megtéréssel készülünk a Dajan ha Emet, azaz az Igaz Bíró elé.
LeSánáh Tová Tikatévu
/ Jóévre legyetek beírva./
-
Áldott Testvéreim. Idén szeptember 25-26.-án van Yom kipúr, azaz az engesztelés napja.
III.Mózes 23,26.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27.
Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28.
Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29.
Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30.
És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31.
Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32.
Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
Ezen az Ünnepen emlékszünk az engesztelésre, ami azért picit más, mint ahogy arról a mai napon rengetegen gondolkodnak...
Ez az Ünnep, mint engesztelés, arra utal, amikor is Mózes lejött a Chórebről, és az Örökkévaló népe, akit kivezetett az Örökkévaló hatalmas és felemelt karjával, Bálványimádatban
találtatott...
Mózes II. könyve 32. rész
1.
Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott.
2.
És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.
3.
Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz.
4.
És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről.
5.
Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!
6.
Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.
7.
Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből.
8.
Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből.
9.
Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.
10.
Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek.
11.
De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről?
12.
Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.
13.
Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.
14.
És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.
15.
Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva.
16.
A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra.
17.
Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban.
18.
Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.
19.
És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.
20.
Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.
21.
És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?
22.
Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.
23.
Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik előttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéről kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga.
24.
Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tűzbe vetettem, és e borjú formáltaték.
25.
És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára.
26.
Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai.
27.
És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.
28.
A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.
29.
És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
30.
És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
31.
Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
32.
De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál.
33.
És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.
34.
Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnöket is meglátogatom.
35.
És megverte az Úr a népet ezért is, a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.
Amit ezen fejezetben láthatunk az engesztelésről: Az 1: Isten mindenek előtt IGAZ! 2: A Bűn nem marad büntetlen!
Hogy ez mennyire nem változott az idők folyamán, figyeljük csak meg a 26-30-as verset:
"26.
Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai.
27.
És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.
28.
A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.
29.
És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
30.
És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
Mostpedig ezt vessük össze Jézus szavaival: Mt 10,37
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
Hogy ezek súlyát megérthessük, nézzük a Tanítást és magyarázatot: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Ez azért fontos a megértéshez, mert a testiek, előnyben részesítik Istennel szemben a testi kötelékeket...
Ha azonban Lelkiek vagyunk, akkor a mi Atyánk az Örökkévaló, Testvérünk pedig az Ő Szava!
A Testi szülőkről is megemlékezik az Úr, Mégpedig így: 2Móz 20,12
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
A Tisztelet pedig nem biztosít elsőbbséget Isten előtt!
Ám most térjünk vissza a mai témánkhoz:
Egyszóval ez az Engesztelés napjának az előzménye, és ezen eset a példaadás a bűnök elnézésének megvalósulására.
Ezen a napon ment be a Főpap Mózes cselekedetére emlékezve a Szentek Szentjébe, közben járva a nép bűnéért.
Ezen a napon mondhatta ki a Főpap kizárólag az Örökkévaló nevét a nélkül, hogy életével fizetett volna! / Az Örökkévaló Parancsolata, miszerint:
II.Mózes 20,7.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
Ugyanis tehát ezt ennyire szigorúan vették-és veszik mind e mai napig.
Ez alkalommal, amikor is tehát egy évben egyszer, ezen a napon a Főpap halálbüntetés nélkül, Imában kimondta az Örökkévaló nevét, (ami J H V H ) ezt a nevet mind e mai napig nem tudjuk mit jelent,
valószínűleg :...
Szóval ezen a napon a Hívők tábora arcukra borulva hallgatták az Imát, majd Ezt mondták: Áldott legyen a Név, akinek dicső királysága örökkön örökké tart!.
És ha a Főpap népért való bűnvallását az Örökkévaló elfogadta, akkor volt nagy öröm... ám sajnos többször volt hogy nem fogadta el, ilyenkor a Főpapot a lábára kötött
kötéllel kihúzták a Szentek Szentjéből.
Nos Tehát ezen az Ünnepen az Örökkévaló, mint Dajan ha Emet, vagyis Igaz Bíró, Beül az Ítélőszékébe, és megítéli az Övéit!
Erről lássunk egy a Szövetség jelen idejére szóló Igét:
1Pt 4,17
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
Szintén ezen a napon írja be az általa kiválasztott könybe a nevünket...
Ezen az Ünnepen, jó reménységben így köszöntjük egymást: " Lesáná tová tikatévu" Azaz: Legyetek jó évre beírva.
Az akkoriaknak a következő év felől voltak jó reményeik... számunkra ez az ünnep, már akár az utolsó e világon megélt ünnep is lehet... Hiszen mind tudjuk, hogy az idők vége elérkezett!
Ebben az esetben mi már az Örökkévalóságban, mégpedig az örök örömben reménykedünk.
Áldott Testvérek: Általános az a megközelítés, miszerint biztos hogy üdvösséget nyer mindenki, aki Urának és megváltójának nevezi Jézust.../ Valószínűleg ez a gondolat az oka annak, hogy kiveszett az Igaz Istenfélelem, és az Isten iránti tisztelet.../
Ez azért Testvérek, egyáltalán nem így van! És most szólok, hogy ne legyenek illúziók! Mert most még lehet változtatni! Ma még meg lehet térni! Ma még tart a Kegyelem!
Ma még vár az Örökkévaló...
Nézzétek csak: Zak.13,8.
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9.
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Nem a hitetlenekről szól ez az Ige! Látjátok: a hívők két harmada!
Most nézzük ezt az Igét: Jelenések könyve 6. rész
1.
És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd.
2.
És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.
3.
És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jőjj és lásd.
4.
És előjőve egy másik, veres ló, és a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.
5.
És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében.
6.
És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.
7.
És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, a mely ezt mondja vala: Jőjj és lásd.
8.
És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.
9.
És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.
Ezeket pedig vessük össze ezzel az Igével:
Mt.24,10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
És most emlékezzetek: Emlékezzetek, hogy azok közül, akiket az Úr kihozott nagy és rettenetes karjával Egyiptomból, azok közül akik látták a jeleket és csodákat, azok közül
akiket táplált az Ő Igéje által...
azok közül csak ketten mentek be az Ígéret földjére...
Ez a mostani arány is hasonlóan fog alakulni...
Figyeljük csak meg:
Ámos 5,18.
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19.
Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20.
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21.
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Látjátok? Ezen Próféciában is azokhoz szól, akik: " kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság."
Tehát nem a világiaknak szól... nem is nekik íródott meg, hiszen ők nem olvassák az Örökkévaló szavát...
Most ugye azt mondjátok magatokban: Nekünk jobb Főpapunk van, mint azoknak...
És Igaz is!
Éppen ezért a bűn is nagyobb, ha ellene vétkezünk!
Figyeljük csak ezt az Igét: Zsidó 10,26.
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27.
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28.
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29.
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30.
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31.
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
Így szól a Próféta: Hóseás próféta könyve 6. rész
1.
Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!
2.
Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt.
3.
Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.
Az ezt megelőző ünnep, a Ros ha Sánáh ugye a kürtölés által emlékeztetett bennünket... megemlékeztünk az Úr jóságáról, oltalmáról, jelenlétéről, SZERETETÉRŐL!
Mindezek bennünket mára mélységes bűnbánatra vezettek, és ma ezen bűneinket megvalljuk az Örökkévalónak.
Kérjük Őt, hogy nagy kegyelméből, ne az érdemeink szerint bánjon velünk, hanem bocsássa meg minden bűnünket...
Elmondjuk mi is a Prófétával egyetértésben:
Mik.7,18.
Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
19.
Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!
20.
Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.
Ezek tehát a megtérés, és a bűnbánat napjai!
Ezen napok után, az utolsó őszi ünnepként, a Szukot, vagyis a Sátoros ünnep lesz.
Arra az Ünnepre már csak azoknak van gondja, akik beírattak az Élet könyvébe!
Hogy miért?
Figyeljük csak: Jelenések könyve 21. rész
1.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5.
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6.
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
Ugye ez eddig, beszéltünk a múltban adatott előjelekről?
Azután részben fellebbentettük a fátylat a jövőben történő dolgokról...
Most talán ejtsünk szót, a jelenről, és azokról a dolgokról, amikben esetleg akad még némi csiszolni való...
Nos Áldott Testvérek.
Jézus ezt mondja: Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Amit tehát tudunk, az ugye az lenne, hogy Jézus a Testté lett Ige!
Ha ez így van, márpedig ugye így is van, akkor tehát kizárólag az Isten szava az egyetlen járható út, ami Ő hozzá vezethet minket!
De mi van ma?
A helyzet pedig sajnos az, hogy Isten Igéjét szépen félre teszik sokan, és helyt adnak az emberi ötleteléseknek, tévképzeteknek, teóriáknak, és dogmáknak...
Jézus ezt is előre látta, és jóelőre szólt is:
Mt.7,13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15.
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok...
Értsük hát meg a Szent Tanítást Testvérek:
Egyetlen út adatott, ami által megtérhetünk a Lelkek Teremtőjéhez és Attyához!
A mi részünkről tegyük meg azt amit megtehetünk...
Mégpedig azt, hogy minden emberi ötletelést-emberi tanítást dobjunk jó messzire, és keressük az Úr szavát, és Igazságát!
Mert így szól az Ige: Ézsaiás 55,6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
Ne engedjünk a szokásoknak, a felekezeti gyakorlatoknak... Kizárólag az Örökkévalónak engedjünk!
AZ Ő Szavában van nekünk meg menekedésünk, az Ő Szavában van nekünk bűneinkre bocsánat, az Ő Szavában van gyógyulásunk, és csak az Ő Szavában van nekünk reménységünk!
Az Ő Szava: Yessua azaz Jézus.
Így szólt az Úr: Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Azt beszéltük meg, hogy az 1 Mózes 15 fejezete alapján, mindenki csatlakozhat az Örökkévaló által adott szövetséghez, aki követi Ábrahám hitbeli engedelmességét, és ők is az Ige Által, mert egyrészt a szövetséget valójában az Örökkévaló NEM Ábrahámmal kötötte, hiszen a 12. bekezdés elmondja:12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
A Szövetség Igéje tehát az Örökkévaló Igéje! Ez az amit olvashatunk-tanulhatunk, amit az Örökkévaló az Ígéretéhez hűen a bensőnkbe ír saját kezűleg, amit meg is elevenít bennünk, hogy éljen bennünk az Ő Beszéde, mi pedig éljünk az Ő Szava által!
Ám mi van, amikor rengeteg hívőben nem az Isten beszéde él, hanem az, amit a gyülekezeti elöljárja mondott?
Vajon egy elöljáró adhat-e bűnbocsánatot? Vajon adhat-e örök életet? Vajon adhat-e üdvösséget?
Ha pedig nem... Akkor miért van az, hogy mégis azok sokak számára többet érnek mint Isten beszéde?
Látjátok hogy ezek fényében mennyire valós veszély az hogy a „kétharmad kivágattatik” ?
Van tehát rendeznivalónk, amit egyénenként kel rendeznünk az Örökkévalóval, de az egységre rendelés miatt, kollektív bűnbánatot is kell tartanunk.
Valahogy így: Dániel próféta könyve 9. rész
1. Dáriusnak, az Asvérus fiának első esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségéből vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán;
2. Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.
3. És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban.
4. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait.
5. Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.
6. És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.
7. Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened.
8. Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.
9. A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene;
10. És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő törvényeiben, a melyeket előnkbe adott, az ő szolgái, a próféták által.
11. És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!
12. És teljesíté az ő szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben.
13. A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine előtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra.
14. Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára.
És most összpontosítsunk a bűnvallás szövegére egy picit...
Nemde ezek a bűnök közöttünk is előfordulnak.... ugye?
-
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
Zsoltárok 106, 44-45
Talán úgy érezzük, hogy elérkezett a nagy nyomorúság időszaka az életünkben és nem találunk megoldást ennek elkerülésére. Esetleg bűneink, hamis gondolataink választanak el az Úrtól. De van megoldás.
Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja az Úr, és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr, nem haragszom mindörökké.
Jeremiás 3,12
-
Köszönöm Testvérem, a nagyon komoly és áldott tanítást! Legyen áldott az ÚR Neve! Baruch HaShem!
Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 5. Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. 6. Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. 7. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam! 8. Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. 9. Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. 10. Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. 11. A te nevedért, ó URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van! 12. Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.
Zsolt 25,4-12
:ima02:
-
1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
Az Igét látjuk-ismerjük... De kinek szól ez az Ige?
Kik a Papok? Csak egyesek-e, vagy mindenki is?
HA pedig mindenki is...
Hogyan lettünk mi Papok?
Nos lássuk az erről az Igét, hogy megérthessünk, mert ezen múlik hogy felismerhessük szolgálatunkat,és abban haladva- azt gyakorolva megfuthassuk a pályánkat...
Mindenek előtt, lássuk a Példaadásban, hogyan lesz valakiből Pap:
Mózes III. könyve 8. rész
1.
Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Vegyed Áront és az ő fiait is vele, és az öltözeteket, a kenetnek olaját, és bűnért való áldozati tulkot, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret.
3.
És az egész gyülekezetet gyűjtsd egybe a gyülekezet sátorának nyílásához.
4.
És a képen cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta vala néki, és egybe gyűle a gyülekezet a gyülekezet sátorának nyílásához.
5.
Akkor monda Mózes a gyülekezetnek: Ez a dolog, a mit az Úr parancsolt cselekedni.
6.
És előállatá Mózes Áront és az ő fiait, és megmosá őket vízzel.
7.
És reá adá Áronra a köntöst, és felövezé őt az övvel, és reáveté a palástot, az efódot is reáadá, és felövezé az efód övével, és megerősíté azt rajta.
8.
És feltevé arra a hósent, és betevé a hósenbe az Urimot és a Thummimot.
9.
Azután feltevé fejére a süveget, és elől odatevé a süvegre az arany lapot, a szent koronát, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
10.
Vevé Mózes a kenetnek olaját is, és megkené a hajlékot minden bennevalóval egybe, és felszentelé azokat.
11.
És hinte abból az oltárra is hétszer, és felkené az oltárt és annak minden edényét, a mosdómedenczét is a lábával együtt, hogy azokat megszentelje.
12.
Az Áron fejére is tölte a kenetnek olajából, és megkené őt, hogy felszentelje őt.
13.
És előállatá Mózes az Áron fiait is, és felöltözteté azokat is az ő köntöseikbe, és felövezé őket övvel, felköté nékik a süvegeket is, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
14.
Azután előhoza egy tulkot a bűnért való áldozatra, és Áron az ő fiaival egybe a bűnért való áldozat tulkának fejére tevé az ő kezét.
15.
És miután megölték azt, vőn Mózes annak véréből, és tőn az újjával az oltárnak szarvaira köröskörül, és megtisztítá az oltárt, a többi vért pedig önté az oltárnak aljára; és felszentelte azt, hogy engesztelést szerezzen rajta.
16.
Azután vevé mindazt a kövérséget, a mely annak a bélin vala, és a máj hártyáját, és a két veséjét és azoknak kövérségét, és elfüstölögteté Mózes azokat az oltáron.
17.
A tulkot pedig, azaz annak bőrét, húsát és ganéját megégeté tűzzel a táboron kivül, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
18.
Azután előállatá az égőáldozatra való kost, és Áron és az ő fiai rátevék kezeiket a kos fejére.
19.
És megölék azt; Mózes pedig elhinté a vért az oltárra köröskörül.
20.
És a kost tagjaira vagdalák, és Mózes elfüstölögteté annak a fejét, a tagjait és a kövérjét.
21.
A beleket pedig és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögteté Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égőáldozat ez, tűzáldozat ez az Úrnak, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.
22.
Azután előállatá a másik kost is, a felavatási kost, és rátevék Áron és az ő fiai kezeiket a kos fejére.
23.
És megölék azt; Mózes pedig vőn annak véréből, és tőn abból az Áron jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére és jobb lábának hüvelykére.
24.
Előállatá az Áron fiait is, és tőn Mózes a vérből azok jobb fülének czimpájára, és jobb kezöknek hüvelykére és jobb láboknak hüvelykére; azután oda tölté Mózes a vért az oltárra köröskörül.
25.
És vevé a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, a mely a bélen van, továbbá a máj hártyáját, és a két vesét azoknak kövérjével egybe, és a jobb lapoczkát;
26.
És a kovásztalan kenyerek kosarából, a mely az Úr előtt vala, vőn egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot, és egy pogácsát, és raká azokat a kövérségekre és a jobb lapoczkára;
27.
És tevé mindezeket az Áron kezeire és az ő fiainak kezeire, és meglóbáltatá azokat az Úr előtt.
28.
Azután elvevé azokat Mózes az ő kezeikből, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égőáldozattal egybe. Felavatási áldozatok ezek, kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
29.
Elvevé pedig Mózes a szegyet, és meglóbálá azt az Úr előtt; a felavatási kosból a Mózes része lőn ez, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.
30.
Azután vőn Mózes a kenetnek olajából és a vérből, a mely az oltáron vala, és meghinté Áront és az ő ruháit, az ő fiait és az ő fiainak ruháit ő vele együtt, és megszentelé Áront és az ő ruháit, és az ő fiait és az ő fiainak ruháit ő vele együtt.
Most pedig lássunk egy másik felszentelési eljárást:
Mózes III. könyve 14. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz.
3.
A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék:
4.
Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot;
5.
Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.
6.
Az élő madarat pedig, vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.
7.
És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre.
8.
Azután a megtisztulandó ember mossa ki az ő ruháit, borotválja le minden szőrét, és mosódjék meg vízben, és tiszta lesz; így menjen be azután a táborba, de a sátorán kivül maradjon hét napig.
9.
A hetedik napon pedig borotválja le minden szőrét: a haját, szakállát, szemöldökeit és minden egyéb szőrét borotválja le, és mossa ki ruháit, és mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz.
10.
A nyolczadik napon pedig vegyen két ép bárányt, meg egy ép nőstény bárányt, egy esztendőst, és olajjal elegyített három tized efa lisztlángot ételáldozatul, és egy lóg olajt.
11.
A pap pedig, a ki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának nyílásához.
12.
És vegye a pap az egyik bárányt, és áldozza meg azt vétekért való áldozatul a lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az Úr előtt.
13.
A bárányt pedig ott ölje meg, a hol a bűnért való áldozatot és az egészen égőáldozatot ölik meg a szent helyen; mert a miképen a bűnért, azonképen a vétekért való áldozat is a papé; igen szentséges az.
14.
És vegyen a pap a vétekért való áldozatnak véréből, és kenje meg azzal a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, és az ő jobb kezének hüvelykét, és jobb lábának hüvelykét.
15.
Vegyen a pap a lóg olajból is, és töltsön a papnak a bal tenyerére.
16.
És mártsa be a pap az ő jobb kezének újját az olajba, mely az ő bal tenyerén van, és hintsen az olajból az újjával hétszer az Úr előtt.
17.
A maradék olajból pedig, a mely az ő tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérén felül.
18.
És a mi megmarad az olajból, a mely a pap tenyerén van, kenje a megtisztulandó ember fejére; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr előtt.
19.
Azután készítsen a pap bűnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak; azután ölje meg az égőáldozatot.
20.
És vigye fel a pap az égőáldozatot és az ételáldozatot az oltárra; így szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.
Az Első eljárás tehát a Pappá Szentelés, míg a második a Poklosságból megtisztult emberre vonatkozó eljárás...
Mózes könyvében tehát látjuk, hogy az Örökkévaló, rendelkezett a Poklosságból megtisztult emberről, ámde a Poklosságból soha nem tisztult meg senki az egész Izraélben.
Kivéve a Síriai Naamánt, de ő mint tudjuk is, nem Isráelita volt...
A Poklosságból való megtisztulást tehát a Szanhedrin: Messiási jelnek Titulálta!
A Poklosság tehát, mint tudjuk is: Gyógyíthatatlan-végleges betegség, ami menthetetlenül Halálba visz... Attól nincs menekedés.
A Poklos ember elveszíti az érzékelését is, így nem érzi többé a sérülést sem... ez miatt egyre súlyosabb sérüléseket okoz magának, azok pedig elfertőződnek, így siettetve a véget.
Van még egy erre vonatkozó, és érdekes adalék:
III.Mózes 13,12.
Ha pedig folyton fejlődik a poklosság a bőrön, és a poklos fakadék elborítja a fakadékosnak egész bőrét tetőtől talpig mindenfelé, a merre a pap szemei látnak;
13.
És ha látja a pap, hogy ímé elborította a poklosság annak egész testét: akkor ítélje tisztának a fakadékot; mivelhogy egészen fehérré változott az, tiszta az.
HA teljesen elborítja azt az embert a Poklosság, akkor miért tiszta?
Nos: Mert a poklosság, (Lepra) csak az első stádiumban fertőző! Ha már kiteljesedik, akkor már csak azt rombolja, azt viszi a pusztulásba, akiben tenyészik... másra már nem veszéjes.
Tehát amíg nem egyértelmű hogy baj van... vagyis amíg rejtett a betegség, addig veszélyes másokra...
A Poklosság a Testnek, ugyan az, mint a Bűn a Léleknek!
Abból tisztulás nincs! Az végérvényesen a halálba viszi az embert! Attól nincs megtisztulás!
Ráadásul, és most visszautalnék az érdekes adalékra: A bűn is érzéketlenné teszi az embert, így egyre nagyobb bűnökbe merül az...Pláne meg, amíg a bűnösség rejtett, addig renkívüli veszélye van másra nézve, mert fertőző! Ha azonban már köztudottá válik, akkor már nem fertőz, mert az embereket akkor már meg nem tévesztheti... hiszen köztudott hogy az illető bűnös, így nem fogadnak tőle semmit... legalábbis alapos vizsgálat nélkül nem...
Ezért bűnből megtisztulni, ezen prófécia alapján: Jer 31,34
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Tehát ezen prófécia alapján, ez is Messiási jel! A Bűneinkből kizárólag a Messiás által van tehát menekedés! Csakúgy mint a testi poklosságból való megtisztulásból!
Ezért mondja ezt Jeremiás: Jer 17,14
Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
Nos, ezekben tehát az Írás feltárta a párhuzamot... akkor tehát jussunk értelemre, és vegyük észre, hogy a poklosságból megtisztult emberre vonatkozó, felkenetési eljárás, ugyan az, mint a Pappá való felkenetés! / III.Mózes,14- III Mózes 8. /
Minthogy Yessua, a megígért Messiás, a Poklost is megtisztította Messiási jel gyanánt, és bűneinket kész megbocsátani, ha valóban őt követjük!
/ Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket./
Tehát: Ha valóban és teljesen Hozzá térünk, Őt követjük-neki engedelmeskedünk... (Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?)
Tehát akkor megtisztít és megbocsájt nekünk! Így azonban mivelhogy Ő az Életét adta értünk, mi is földi életünkkel tartozuk neki! / Gal.2,20/
Minthogy ezt megtesszük, tehát nekiszenteljük magunkat... Nos így lettünk tehát Királyi Papság-Szent nemzet...
Ha tehát Papi nemzet lettünk, valójában a feladatunk is adott!
Ha ezt felismerjük, akkor tehát kötelességünk is ismert, és nem mondhatjuk azt: "Nem tudom mit szeretne tőlem az Úr..."
Nos az már Igaz: Ha valóban fel akarjuk ismerni a Feladatunkat, és az szerint akarunk járni, akkor elő kell vennünk az Örökkévaló Igéjét...
Lássuk hát a prezentációt:
A Léviták voltak hát a Papi nemzet, és Mózes a Próféta! Amit üzent az Örökkévaló Mózessel, azt tették a Léviták...
Konklúziként tehát, a Papok feladatkörét, és szolgálatuk aktualitását, a Próféta által átadott üzenet határozta meg!
A Baj minden esetben akkor kezdődött, amikor a Papok függetlenítették magukat a Prófétáktól...
Lássunk erre egy példát a sajnos sok ezerből: Sámuel I. könyve 3. rész
1.
És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.
2.
És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),
3.
És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:
4.
Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok!
5.
És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék.
6.
És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le.
7.
Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.
8.
És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.
9.
Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére.
10.
Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!
11.
És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele.
12.
Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem.
13.
Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket.
14.
Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.
15.
Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.
16.
Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
17.
És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, a mit mondott néked!
18.
Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.
19.
Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni.
20.
És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.
21.
És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.
Éli főpap tehát azt modta: " Ő az Úr... tegyen amit akar... De a figyelmeztetés szerint nem cselekedett!
Akár csak ma! Általánosan!
Van egy, a maiaknak is szóló példázat a Szent Tanban:
II.Kir.2,19.
És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli.
20.
És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki.
21.
Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés.
22.
És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott.
23.
Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz!
24.
És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket.
25.
Onnét azután felment a Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.
Itt tehát azt látjuk, hogy Elísá, vagyis Elizeus felől bizonyságot ad az Örökkévaló, hogy ő bizony Próféta...
A Következő dolog pedig az, hogy a gyermekek kicsúfolják őt... megvetik őt...
Kik ezek a gyermekek, és mit példáznak ők?
Nos azokat példázzák, akik gyermeteg módon csúfolkodnak,Istent nem veszik komolyan, és Rendeléseiből viccet csinálnak!
Erről így szól Pál:
1Kor 14,20
Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
Ill.: Ef.4,11.
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12.
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13.
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14.
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által.
-
Folyt.
Lássuk a magyarázatot: I Sámuél.8,5.
És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.
6.
Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz.
7.
És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.
8.
Mindama cselekedetek szerint, a melyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, a melyen kihoztam őket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is a szerint cselekesznek.
Itt az érdekesség kedvéért, álljunk meg egy picit, mert szeretnék valami fontosat mutatni, amiből megértitek, hogy az emberi – vagy vallásos emberi gondolkodás, mennyire távol van az Isten Igazságától:
Nézzétek csak: 5.
És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.
Koncentráljunk csak: „ Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon”
Érdekes nem? Ha Sámuél közöttünk élne, akkor minimum lehúznák róla a gyülekezetekben a keresztvizet, mert az az általános nézet, ha a gyermek eltévelyedik, akkor a szülő sem lehet Igaz... és fordítva is...
Eme rövid kis beveztő után, rákanyarodnék a lényegre:
Mára a Hívők tábra, végfelhasználói társadalommá vált, Isten üzenetével mit sem foglalkoznak... Meg kell érteni Testvérek, hogy az Örökkévaló veszi a fáradságot, és üzent nekünk, és ma is üzenne nekünk... az új üzenetek akkor fognak fokozottabban érkezni,
ha a régebbi üzenetek megfelelő tiszteletet kapnak!
A Hívők pedig nem figyelnek az Úr üzeneteire, hanem megteremtették az új piacot, és megteremtették a kívánság szerint való prófétaságot, és az erre felépülő prófétálás szupermarkettjét.
Most pedig változtatok a hangomon..
<< >>
Ezékiel próféta könyve 13. rész
1.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2.
Embernek fia! prófétálj Izráel prófétái ellen, a kik prófétálnak, és mondjad azoknak, a kik önnön szívökből próféták: Halljátok meg az Úr beszédét!
3.
Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, a kik az önnön lelkök után mennek, mert semmit sem láttak.
4.
Mint rókák a romok közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izráel!
5.
Nem hágtatok fel a törésekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körül, hogy megállhassatok a harczban az Úrnak napján.
6.
Hívságot láttak s hazug jövendölgetést, kik ezt mondják: Monda az Úr! holott az Úr nem bocsátotta őket, és még várják, hogy betelik beszédök.
7.
Avagy nem hiábavaló látást láttatok-é, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-é? midőn ezt mondjátok vala: Monda az Úr! holott én nem szólottam!
8.
Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy hívságot szólottatok és hazugságot láttatok, azért ímé én ellenetek leszek, ezt mondja az Úr Isten.
9.
És lészen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
10.
Azért, mert eláltatták az én népemet, mondván: béke! holott nincsen béke; és ha a nép falat épít, ímé ők bemázolják azt mázzal.
11.
Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik; ömlő záporeső lészen, és ti jégeső kövei hulljatok, szélvihar hasítsd!
12.
És ímé leomlik a fal. Avagy nem mondják-é majd néktek: hol a mázolás, a melylyel mázolátok?
13.
Ezokáért így szól az Úr Isten: És meghasogatom szélviharral búsulásomban, és ömlő zápor lészen haragomban, és lésznek jégeső kövei búsulásomban annak elrontására.
14.
És ledöntöm a falat, melyet mázzal mázoltatok és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentoma; és leomlik, és ti veszszetek el közepette, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr.
15.
És teljessé teszem búsulásomat a falon és azokon, a kik mázolák azt mázzal, és mondom néktek: nincs a fal és nincsenek, a kik azt mázolák,
16.
Tudniillik Izráel prófétái, kik prófétálnak Jeruzsálemnek és látnak néki békességnek látását, holott nincsen békesség, ezt mondja az Úr Isten.
17.
És te, embernek fia, fordítsd orczádat néped leányaira, a kik önnön szívükből prófétálnak, és prófétálj ellenök.
18.
És mondjad: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, a kik kötéseket varrogatnak minden kézcsuklóra, és takarókat készítenek akármilyen termetűek fejére, hogy lelkeket vadászszanak! Némely lelkeket elvadásztok népemtől, másokat elevenen megtartotok a magatok hasznára.
19.
És megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kellene meghalniok, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, a mely hazugságra hallgat.
20.
Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én kötéseitek ellen leszek, a melyekkel ti a lelkeket vadászszátok, mint madarakat; és leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, melyeket ti vadásztok, szabadon bocsátom, mint madarakat.
21.
És elszaggatom takaróitokat, és megszabadítom népemet kezetekből, és nem lesznek többé zsákmány a ti kezetekben, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
22.
Mivelhogy megszomorítjátok az igaznak szívét hazugsággal, holott én őt bántani nem akartam, s megerősítitek a hitetlen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy őt életben megtartsam.
23.
Ezokáért hívságot nem láttok és jövendőt nem jövendölgettek többé, s megszabadítom népemet a ti kezetekből, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Most tessék hivalkodni hogy mi lettünk a lelki Isráél,és azokat elvetette az Úr!
Figyeljünk, az 5-ös versre: 5.
Nem hágtatok fel a törésekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körül, hogy megállhassatok a harczban az Úrnak napján.
Azaz: Nem készültetek, és nem készítettétek fel a népet !
Jer.6,10.
Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az ő fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban:
11.
Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam azt visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;
12.
És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr.
13.
Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.
14.
És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
15.
Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.
16.
Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!
17.
Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!
18.
Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok.
19.
Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.
Az Úrra kellene inkább figyelni, és az ostoba beszédtől elfordulni!
Az ostoba szolgálók felismerésének módja felől így szól az Úr: Ésaiás próféta könyve 32. rész
1.
Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
2.
Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
3.
És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
4.
A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
5.
Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
6.
Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
És ezeknek biztos megléte felől ezt: Mal 3,18
És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Mi a módja tehát ezeknek? Nos az egyetlen és kizárólagos módja a felismerésnek: NÉZZ ISTENRE,AKARD ŐT MEGISMERNI... ÍGY AZ Ő KÖVETÉT IS FEL FOGOD ISMERNI!
Lássuk tehát annak a következményét, hogy az Úr küldötteit megvetették és megvetik mind e mai napig... Az Igaz követeit pedig, és nem ám a hazug magamutogatókat...
Mert az Úr küldöttei oly frusztrálóak... nem akarnak jókat mondani...nem a kedvünkre akarnak tenni... mindíg piszkálnak.
Hóseás próféta könyve 4. rész
1.
Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.
2.
Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri.
3.
Azért búsul a föld és elerőtlenül minden, a mi azon lakik, a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.
4.
Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddőzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak.
5.
De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem.
6.
Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról.
7.
Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom dicsőségöket!
Figyelitek a 6-os verset? : "Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy..."
Első vers: "Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai..." 6-os vers: "Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy..."
Isráél fiai nem voltak Papok! csak Lévi nemzetsége volt a Papság...
Ez tehát az utolsó időkre szóló prófécia! Ez már a "szelíd olajfának" szól! Ajh... de sok száraz gally gyűjtetik össze... figyeljétek csak: Ézs 30,33
Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.
Mindezek tekintetében tehát: A Próféciák azért adattak, hogy felkészítettek legyünk az eljövő dolgokról, az idők jeleit felismerve pedig tudjunk közbenjárni Istennél, a Testvérekért, az egyházért, és a világban levő emberekért,
Mert tudjuk: 2Pt 3,9
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
Most pedig ezt olvassuk: Ézs 59,16
És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt.
Egykor szólt az Örökkévaló: 1Móz 3,9
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
És tudjátok testvérek: Nincs múltidő! Ma is ez a kérdés!
Azt is mondja tehát az Örökkévaló: Ézs 27,11
És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok előjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtője, és nem kegyelmez néki alkotója.
Az értelem-illetve: tudomány nélkül való népről ezt mondja az Úr Igéje: Ésaiás próféta könyve 59. rész
1.
Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna;
2.
Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.
3.
Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog.
4.
Nincsen, a ki az igazság mellett szólna, és nincsen, a ki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szűlnek.
5.
Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; a ki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki.
6.
Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányok nem felvehető; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erőszak tette van kezeikben.
7.
Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken.
8.
A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet.
9.
Ezért van távol tőlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, és fényességre, és ímé, homályban járunk!
10.
Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint a kiknek szemök nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt.
11.
Morgunk, mint a medvék mindnyájan, és nyögvén nyögünk, mint a galambok, várjuk az ítéletet és nem jő, a szabadulást és távol van tőlünk.
12.
Mert sokak előtted gonoszságaink, és bűneink bizonyságot tesznek mi ellenünk, mert gonoszságaink velünk vannak, és vétkeinket ismerjük:
13.
Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktől, szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkből hazug beszédeket.
14.
És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utczán, és az egyenesség nem juthat be.
15.
És a hűség hiányzik, és a ki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen.
16.
És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt.
17.
És felölté az igazságot, mint pánczélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal.
18.
A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek.
19.
És félik napnyugottól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, a melyet az Úr szele hajt.
20.
És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr.
21.
És én ő velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, a mely rajtad nyugoszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!
Kemény szavak mi? Ugyanis ha nincs Isten Ismeret, akkor van tévelygés... A Tévelygésben tett dolgok, pedig nem lehetnek kedvesek Isten előtt!
A 20-as vers pedig a kulcs a továbbiakhoz, miszerint: "20.
És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr." Na : Nekik szól az szövetség igérete!
Megtérni hát, de kihez? Hogyan? Mimódon?
Ehhez kellenek tehát a küldöttek!
Ők azok, akiket arról lehet felismerni, hogy a hívőktől megvetettek, beszédükre nem figyelnek...
Ugyanis a hívők többsége,maga választja meg a szolgálóit, a szolgálók pedig arról beszélnek amit a nagyérdemű hallani szeretne...
Ezek tehát vagy ötletelgetnek, vagy... vannak akik pedig szereplési vágytól fűtve lopkodják össze a kijelentéseket...
Testvérek: Értsük meg: Vanak akik csak tündökölni szeretnének a szolgálók közül... Ők nem az Úrtól veszik át a táplálékot az Úr népe számára...
Ők nem állnak az Úr elé, hogy mint felszolgálók, az ételt az Úrtól elhozva szervírozzák azt...
nekik nem kell kijelentés! ők a könnyebb utat választják!
Más szolgálóktól veszik a kijelentést, és így és éppen ezért erőtlenül, és sok esetben hatástalanul adják azt tovább... Ez sem jó, bár tagadhatatlanul jobb, mint az ötletelés. De rendkívül veszélyes is egyben, mert ha nem erővel történik az Igehirdetés, akkor sok esetben erőtlenné teszik az Úr szavát, mindeközben immunizálják a hallgatóságot!
róluk szól az Úr: Jeremiás 23,28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30.
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31.
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32.
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
A Próféciák tehát életmentő útmutatás az Úr népe számára! Nem félredobni kell azokat, hanem élni és szolgálni az alapján!
Az Úrtól küldött üzenet, pedig a maiaknak így szól: TÉRJETEK MEG A TÉVELYGÉSEITEKBŐL, ÉS KERESSÉTEK AZ URAT! KÉSZÜLJETEK, ÉS KÉSZÍTSÉTEK FEL AZ Ő NÉPÉT AZ ÍTÉLETRE!
/ Ma még talán nem késő.../
most pedig mozdítok egy ici picit a másodperc mutatón, és a szózat így szól: Jel.22,10.
Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11.
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13.
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
ÁMEN.
III.Mózes 19,2
-
Köszönöm Somer Ajin Testvérem.
Kemény szavak, de igazak.
Az jutott eszembe, ahogy olvastam, hogy bizony sokan keresnek maguknak tanítókat, mert "viszket a fülük".
Fontos Isten üzenetét meghallanunk minden időben. Nem vethetjük meg az Ő szavát, nem vethetjük meg próféciáit sem. Mindent meg kell ítélni, de igaz ítélettel.
Áldjon meg az Úr.
:2smitten:
-
Mára a Hívők tábra, végfelhasználói társadalommá vált, Isten üzenetével mit sem foglalkoznak... Meg kell érteni Testvérek, hogy az Örökkévaló veszi a fáradságot, és üzent nekünk, és ma is üzenne nekünk... az új üzenetek akkor fognak fokozottabban érkezni,
ha a régebbi üzenetek megfelelő tiszteletet kapnak!
A Hívők pedig nem figyelnek az Úr üzeneteire, hanem megteremtették az új piacot, és megteremtették a kívánság szerint való prófétaságot, és az erre felépülő prófétálás szupermarkettjét.
Talán nem erre gondolt Pál apostol? :104:
27. Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.
28. Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
29. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
30. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.
31. Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.
Apcsel 20,27-31
Istennek teljes akaratát! Nem csak a simogató részeket!
:ima02:
-
Csak gondolkodom.... Tartsatok velem egy rövid ideig a merengésemben... hátha valami érdekes dolog születik ebből...
Áldott Testvérek.
Jó ideje kering a köztudatban egy prófécia, ami így vagy úgy sokakhoz eljutott, és többen állást is foglaltak a dologban, míg mások az elöljáróikra bízzák a döntést, amit
ők mély alázatnak-mégpedig az Úr rendelése szerinti alázatnak mondanak... / Én egyszerűen álalázatnak,gyávaságnak, és lelki vakságnak nevezem egyébbként./
Hiszen Isten Igéje mindenkinek is adatott, és a Szövetség jelen szakaszában, az Ő Igérete szerint, az Ő Tanítványai vagyunk, vagy legalábbis: Kellene lennünk!
/Jer 31,34
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem./
Hogy miért lehetséges ez a lelki vakság? Nos arról mindjárt beszélek...
Ezen "Prófécia" részben mennyei-részben pedig a pokolbéli látogatás alkalmával született meg... hosszasan bírálta a gyülekezeti szokásokat-hamisságokat, és ellebbentette a fátylat
az Isten rendelésétől eltérő gyülekezeti dogmák helytelenségéről...
Testvérek: Ti engem már ismertek annyira, hogy ezen ítéletek nekem nem okoznak problémát, sőt... meglehetős élharcosa vagyok én magam is az Isten Igéjétől eltérő felekezeti
dogmák lerombolásának, és a.... De erről később.
Szóval az üzenet lényegével hosszú ideig teljesen egyet tudtam érteni, egészen addig a pontig, amikor is egy szörnyű kijelentés szíven ütött...
Ez a szörnyű kijelentés, olyan volt nekem, mint nyáron a ragyogó napfényben, váratlanul egy vastag felhő úszik a nap elé, és sötétséggé teszi a ragyogást...
Erről a kijelentésről beszélek, Idézem: "„ És mégis hogyan menekülhetünk meg akkor a pokoltól” Kérdezi ... Jézustól. „Látod, ez a baj, emberi erővel akarjátok megoldani,
márpedig úgy nem lehet, csak egyedül Én Jézus tudlak megmenteni a kárhozattól benneteket, nem segít sem a Biblia, sem az Egyház, csak egyedül Én, Jézus”
Nos tehát ez volt az a pont, ahol teljesen bezáródtam ez előtt a "prófétai" üzenet előtt...
Azt ugye ti már tudjátok, hogy a Sátán nem teljes hazugságokkal támad, hanem amit állít, úgy kb.90 százalékban igaz, és csak egy pici része a hazugság...
Azt monja Pál: I Thessz.5,21.
Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!
22.
Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!
Akkor ezt a "Próféciai" részletet kivesézem, ti pedig legyetek a tanúim...
Hogyan menekülhetünk meg a pokoltól? tehát a kérdés...
és a válasz:"csak egyedül Én Jézus tudlak megmenteni a kárhozattól benneteket, nem segít sem a Biblia, sem az Egyház, csak egyedül Én, Jézus"
Nos tehát a gondom ezzel az Üzenettel a következő: "Nem segít a Szetírás"..."nem segít az egyház"... csak egyedül Jézus...
És erre mondanok oly sokan : Ámen-t
Figyeljetek Testvérek, elsőként az egyszerűbb és röviden cáfolható kijelentéssel kezdenék: Az egyház...
Ugye tudjuk hogy csak egyetlen egyház létezik, ezt Isten alkotja, mégpedig azonképpen, hogy az egyház alkotó részei nem a különböző felekezetek, hanem a Messiásban hívő emberek
összessége!
Igei magyarázat: I Kor.12,12.
Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is.
13.
Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.
14.
Mert a test sem egy tag, hanem sok.
15.
Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
16.
És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
17.
Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás?
18.
Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.
19.
Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?
20.
Így azonban sok tag van ugyan, de egy test.
21.
Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
22.
Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:
23.
És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek;
24.
A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván,
25.
Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.
26.
És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.
27.
Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.
Az Anyaszentegyházba pedig az Isten általi beoltatás már a végállomás... aki ott van, az megfutotta a pályáját.
És most a legmegrázóbb kijelentésre koncentrálnék: "Nem ment meg a Szent írás, hanem csak Jézus...
Azt kérdezitek megütközve: Hol itt a tréfli?
Megmutatom: A Szentírás, az Isten Igéje!
Erről így írt János: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
Ez a János-ez a János... hát miről beszél ő?
Nos talán erről:
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
Megfigyelendő egyébbként, hogy a világító testeket majd csak a harmadik napon teremtette az Örökkévaló!
Had beszéljek egy picit az én Uramról, az én Messiásomról:
Az én megváltóm A Testté lett Ige!
Az Ige azt jelenti Isten beszéde, Isten szava... És Ő nekem Testté lett! János is erről tett bizonyságot: Jn 1,14
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Amióta elolvastuk és megértettük az V Mózes 30-at, tudjuk, hogy Isten beszéde által-Isten kijelentésében, Isten szava szerint van nekünk megmenekedésünk, szabadulásunk,
gyógyulásunk,segítségünk... hovatovább: Világosságunk!
Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Az Örökkévaló nekünk az Ő Szavát adta, út gyanánt, ami Őhozzá vezet!
Jézus ezt mondja önmagáról: Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Tudjuk azt is, hogy a Szövetséget az Örökkévaló végül is nem Ábrahámmal kötötte, hanem ...
I Mózes 15,12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Az Örökkévaló tehát az Ő szavával kötötte a szövetséget! az Ő Kijelentésével...
Megeggyeztünk már, hogy ez azt jelenti, hogy bár ki részese lehet ennek a szövetségnek, aki követi Ábrahám hitbeli engedelmességét, és az Isten beszéde által!
Mert az adatott út gyanánt!
És ez egyben a "szelíd olajfa" plántálása is, hiszen az Örökkévaló mondta ezt: I Mózes 22,16.
És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17.
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18.
És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Ábrahá magva pedig az Igéret szerint az yisráél... Ennek tudatában válik pedig számunkra értelmezhetővé a róma 11!
Míg tehát a Szövetség első felében az Isteni rendelés ez volt hatályban:
Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
10.
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;
11.
És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
12.
Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
13.
Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
14.
Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
15.
(Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.
16.
Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában!
17.
Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.
18.
És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19.
Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.
És az Örökkévalótól elrendelt időben íly szintre emelkedett: Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Mindezek pedig összefoglalva: Tanuld és gyakorold magad abban, majd amit megtanultál, azt az Örökkévaló a szívedbe,és elmédbe írja, azokat pedig megeleveníti tebenned,
így él az Ige benned, te pedig élsz az Ige által! ( Gal.2,20)
Jézus ezt mondja:Jn.5,37.
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38.
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41.
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43.
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44.
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45.
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47.
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Majd ez mondta:
Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
A János 5.-felyezetében azt firtatja Jézus, hogy Mózesnek nem hisznek, hiszen Mózes róla írt... A Mózesi könyveket nevezzük a Tórának! A Mózesi Tan pedig a 613 micvát tartalmazza
ami összefoglalható 10 parancsolatban, ami pedig két főparancsolatban foglaltatik össze! Mi lenne ha Jézust úgy neveznénk mindezek tekintetében, hogy a Testté lett Tóra?
És ha ezt megértettük, akkor fogjuk megérteni a Jn.8-at is...
Jézus ezt mondta: Mrk.3,24.
És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
25.
És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.
26.
És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
Sátán ezt el is szenvedte, ezért akarja hogy mi is beleessünk ebbe a csapdába!
Amelyik ház tehát meghasonlik, az összedől! Ezért siet segítsénkre Sátán, hogy az ostoba őrjöngésben sikerüljön a balfék hívőknek Jézus személyét az Atya Istentől elszakítani!
Mert amikor azt propagálják, hogy a Tóra ideje lejárt, és Jézus mindennek ellenére üdvözít, éppen arra tesznek kísérletet... Hiszen ezt mondják ezek által:
AZ Örökkévaló mondott ugyan dolgokat, de Jézus jusztis üdvözít... Hova tovább azt célozzák, hogy Istentől elszakítsák a beszédét, és a Beszédet szembefordítsák azzal aki Őt küldte!
Nyugodjunk bele Testvérek: A Mi jövőnk-sorsunk Isten szava szerint lesz!
És ez az pont, amit oly félelmesen ellentétesnek találtamm a prófécia szerint...
„Nem az Isten beszéde ment meg” Ha elhagyjuk az Isten beszédét, akkor mi alapján járjunk? Mi alapján pozícionáljuk magunkat? Mi alapján Ismerhetnénk meg az Igazságot?
Úgy értitek Testvérek?
Általános nézet pedig a Hívők társadalmában, hogy azt vélik "Ismerik" az Ő Igéjét... Jézus azonban azt mondja hogy nagyon sokan közüllük NEM ISMERIK-ÉS Ő SEM ISMERI ŐKET"
Tisztázandó fogalom: mit jelent ez: Ismerni?
Nos az Ismerni szó tehát nem azt jelenti az Örökkévaló szerint, amit számunkra jelent!
Az Ismeret a Szentírás bizonysága szerint, egy pár egyesülése-eggyé vállása, amely frigyből egy "új termtés" születik! És ebben a megvilágításban válik bennünk érthetővé
és kijelentéssé hogy mi a módja az Újjászületésnek!
Mert amíg a szövetség első felére vonatkozó törvény kiegészítések, ( áldozati rend) A Törvényt betölthetővé tették az embereknek, addig a Szövetség jelen időre vonatkozó
követelményeit Testi ember be nem töltheti! Ezért mondja Jézus többször is: Jn 3,7
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Folyt...
-
Folyt:
Az Ige megelevenedik bennem, én pedig az által élek, így születik meg az Új teremtés... az Isten Fia! Rm 8,19
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Ráadásul, az Isten Igéje, egyszer s mind a Világ világossága is!
Erről van szó ugye a Termtés könyvében is, erről beszél János is, erről szól Ézsaiási prófécia is...
Ézsaiás 9,Ésaiás próféta könyve 9. rész
1.
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2.
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
És ezek után az ígéret arra nézve hogy az Örökkévaló visszahozza az eredeti állapotokat:
Ézsaiás 60,19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
Ha pedig Jézus a világosság is, akkor ha benne vagyunk, és Ő bennünk, akkor ugye a tévelygés kizárva, mert a világosságban járunk, és nem a falat tapogatva, utat keresgélve, vezetők után kapkodva mint a vakok...
Minden esetre ma is de sokan vannak akik azzal hivalkodnak, hogy ők nem vakok, és tökéletesen ismerik az Igét... Ha tudnák hogy maguk ellen szólnak ilyenkor...
Mert nekik is szól Jézus figyelmeztetése: Jn.9,39.
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Látjátok mekkora bajt okoz, ha az eredetit nem ismerve, új próféciákra éhezve, megvizsgálás nélkül fogyasztják ezeket a …. valamiket.
Most pedig pillanatokban seretném előttetek felvillantani ezen kijelentések értelmében, mely igen mélységes, és koránt sem biztos hogy Ismert az Isten Igéje sokak számára:
Lássuk ezek fényében az Éneke énekét, avagy a szerelmesek énekét:
Ezen írásról elterjedt az a hamis képzet, hogy itt Salamon önmagáróll ír, mint aki nagy hódolója a testi gyönyöröknek...
Mondom hamis és ostoba tévképzet ez...
A Megértéshez egy kis kiruccanásra hívlak benneteket:
II.Mózes 4,14.
És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
15.
Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
16.
És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
Ez azért fontos, hogy megértsük, annak amit most mutatok nektek, igen is volt már Istentől adatott előjele!
Salamon ugye Dávid fia... Dávidról tudjuk, hogy Isten az Ő Székéről ezt mondta: II.Sámuel 7,8.
Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;
9.
És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.
10.
Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte,
11.
Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr.
12.
Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:
13.
Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.
14.
Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével;
15.
Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted.
16.
És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké.
17.
Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
Dávid királyi széke tehát mint az Örökkévalóság Királyi széke...és az Ő magva, aki felépíti az Úr házát...
Mivan ha ezek előjelek?
Hiszen tudjuk: Rm 15,4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Ha tehát Dávid az Örökkévaló előképe, akkor az Ige szerint Salamon a Messiás előképe!
Figyeljük csak meg: " feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:
13.
Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké."
Ugye Jézus beszédére is emlékszünk: Jn.2,18.
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
19.
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
20.
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
21.
Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
22.
Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
Salamon tehát megépítette a Béjt ha Midrást, azaz a Templomot, és mindenben az Örökkévaló, Mózesnek adott utasításai szerint járt el...
egyetlen kivétellel, a Templom bejárata elé két oszlopot emelt... A Jákint és a Boázt.
Mit jelentenek ezek az Oszlopok?
Hogy megtudjuk, azt kell megfigyelnünk hogy kik voltak ezek az emberek, és miről lettek ismertek.
Jákimról ezt tudjuk:
Ésaiás próféta könyve 22. rész
1.
Jövendölés a látás völgye ellen.
Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?
2.
Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!
3.
Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire.
4.
Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
5.
Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6.
És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7.
És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8.
És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,
9.
És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.
10.
És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;
11.
És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!
12.
És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13.
És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14.
És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
15.
Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki:
16.
Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!
17.
Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,
18.
Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
19.
És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.
20.
És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,
21.
S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
22.
S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
23.
S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának;
24.
S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.
25.
Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.
A 14-es versig a Testiesség leírása, és a 14-es vers annak büntetéséről ad hírt... Ezért kell ugye ujjá születni! Az is meg van írva: 1Kor 15,50
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Utána pedig az előző tisztség elvetése, és a jog szerint való igérete ami EliJákim-ról szól... mint véglegesről!
Boázról ugye Rúth könyvéből tudunk... tudjuk azt is róla hogy Igazság szerint járt el Rúth-al kapcsolatban, mert a törvény Igazságát töltötte be, és csak az után vette feleségül!
Összerakva tehát ezen dolgokat: Igazság és jogosság!
Ez tehát a két oszlop, ami a Béjt ha Midrash bejárata előtt van!
És most értettük meg azt is, hogy csak ezek között mehetünk az Örökkévaló elé! Ezért mondta Jézus:Mt 7,14
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
És mindezt meg is láthatjuk: Zsolt 97,2
Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége.
/ azért tudhatott valamit ez a Salamon.../
Salamon ról tudjuk, hogy Isteni Bölcsességet adott neki az Örökkévaló! Azt is tudjuk hogy erre az Isteni bölcsességre tanított:
Hiszen meg is írta a Kohelet, vagyis a Példabeszédek könyvét.
Valamiért dereng talán hogy Jézus is a Bölcsességéről híres, sőt, Őt bölcsességben meg sem foghatták, bár többször is kísértették...
A Prédikátor könyve, amit természetesen Salamon írt, az miatt kifogásolt sokak számára, hogy többször mondja: Préd 1,14
Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
És ezen kijelntése vonul végig az íráson, azaz a prédikátor könyvén. ezért illetik őt azzal, hogy olyan mint egy az élettől megcsömörlött kiégett ember szöszögése...
De a szövegkörnyezetében hogyan festenek ezek a kijelentések? Mert a szöveg környezete a Testi igyekezet, és a testi életért tett dolgok hiába valóságáról számolnak be!
Nemde Jézus is ezt tanította oly hosszú ideig?! Hisze ezt is mondja: Jn.3,6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Ha tehát mindezek tekintetében elfogadjuk csak ideiglenesen is, hogy Salamon az Úr előképe volt, akkor ennek tekintetében meg érthetjük hogy Salamon miért választott magának a Királyi törvény ellenére is Idegen nemzetekből asszonyokat...
Hiszen az Úr engesztelő áldozata által a nemzetek is megtérhettek az Örökkévalóhoz az Ábrahámnak tett Isteni Igéret szerint, és annak beteljesedéseként! és mindezek tekintetében kijelenthetjük: Az Énekek éneke Az egyház és az Úr kapcsolatáról szól!
(Salamon egyébbként több esetben is nevén nevezi önmagát is ezen írásban, tehát nem ő énekel...)
Most pedig figyeljetek Testvérek, mert rázós szakasz jön: Énekek Éneke 5. rész
1.
Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,
szedem az én mirhámat, az én balzsamommal,
eszem az én lépesmézemet az én mézemmel,
iszom az én boromat az én tejemmel.
Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!
2.
Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,
és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván:
Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,
én galambom, én tökéletesem;
mert az én fejem megrakodott harmattal,
az én hajam az éjszakának harmatjával!
3.
Felelék én: Levetettem ruhámat,
hogy-hogy öltözhetném fel?
Megmostam lábaimat,
mimódon keverném azokat a porba?
4.
Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónak hasadékán,
és az én belső részeim megindulának ő rajta.
5.
Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,
és az én kezeimről mirha csepeg vala,
és az én ujjaimról folyó mirha
a závár kilincsére.
6.
Megnyitám az én szerelmesemnek;
de az én szerelmesem elfordult, elment;
az én lelkem megindult az ő beszédén:
keresém őt, de nem találám,
kiáltám őt, de nem felele nékem!
Ami erről általánosan a hívők eszébe jut (hat) konklúzióként, az az, hogy ez a szerencsétlen menyasszony nem szeret takarítani, mert ezért nem akar felkelni az ágyából, hiszen ezt mondja:
"Megmostam lábaimat,
mimódon keverném azokat a porba?"
Ráadásul a cica elvitte a papucsát...
De tényleg erről van szó? Nem ismerős ez a történet?
Mert ez bizony történet, ami az első körben már beteljesedett, és újra be fog teljesedni!
Mert ez a történet azt Prófétálta meg nekünk: A Messiás, mint vőlegény eljött az Ő választott menyasszonyáért, de az éppen nem ért rá a szavára figyelni, mert annyira el volt
foglalva a vallásos dolgaival, hogy nem engedelmeskedett a vőlegényének!
Voltak emberi tanítások, melyek tekintetében mindennek rendje és módja van... Ebben az énekben azt látjuk, hogy este jött a vőlegény, ám a rend miatt, nem nyitott neki ajtót a menyasszony.
Ez pedig az Izráélben úgy öltött testet, hogy az akkoriaknak is volt egy elképzelésük a Messiás megjelenésének a módjáról, ez történetesen nem esett egybe az Úr megjelenésével!
Amikor feltápászkodtak, már késővolt...
És amikor újra be következik ez az Idő, akkor aki elkésik, az végképp lekésik...
De nagyon sok száraz gally gyűjtetik össze...
De sokan rohangálnak majd a tescó-ba olajért...
János ezeket kódolta nekünk, hogy aki akarja érthesse:
1Jn 1,1
A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
A Kezdettől volt...
Böresit bará Elohím ha Samajim vö ha Erec...
Hallotuk, mert Isten elküldte, hogy megteremje bennünk a gyümölcsét...
Ézsaiás 55,10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
Amit szemléltünk...kezeinkkel illettünk...
Hát nem a szemeink előtt van?
Van még valaki akinek nincs Szentírása?
Hát az Ige hirdetés nem a Szentírást helyezi a szem elé?
Hát nincs a kezünkben nap mint nap?
És végül a leleplezés: Az Életnek Igéjéről....azaz az Életnek beszédéről!
Jézus mondja:
Jn 14,6
Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Azt mondta a Prédikátor, az Istentől kapott bölcsesség által:
Préd 3,15
A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
Most mondja valaki, hogy az Örökkévaló Atya, Örökkévaló beszéde, idejétmúlttá lett!
Felmutatom a félelmetes Igazságot a mai napra vonatkozóan:
A Mai napokban Isten beszédét megvetik, és mennek mindenféle ostoba emberi eszmefuttatások után. Inkább megjátszák sokan az alázatost, és hallgatnak az elöljárók vélekedésére, mintsem hogy az Örökkévaló beszédére hagyatkoznának.
Fontosabbak lettek az emberi tanítások, mint az Isten tanítása. Megvetik a tudományt!
Ahogyan most van, úgy volt ez régen is, megegyezve a Prédikátorral!
Mert régen is megvetették az Örökkévaló Igéjét, és azok el is vesztek az úton! Az Ígéret földjére ők be nem mehettek!
Az Igei magyarázat ez: 5Móz 8,3
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Így és ezzel a Maná-val táplálta őket az Örökkévaló tehát!
Azokat pedig, akik ezt tették:
4Móz 21,5
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
Róluk ezt mondta Pál: I.Kor.10,11.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
És ha mindezekhez hozzávesszük az Ámos 5-öt, és a Zakariás 13-at... nos akkor megláthatjuk hogy mily kevesen mennek be az Atya Igéretébe a maiak közül... az arány kb. ugyan az lesz.
Elékeztek talán, hogy mindig is mondtam nektek: AZ Igének nem magaslatai, hanem mélységei vannak!
Isten Igéjén nem felül emelkedni kell, ahogyan az sajnos szokássá vált,
hanem az előzőekhez hasonlatosan elmélyedni benne!
Ezek az eddigiek, nos még nem az Igazi mélységei voltak az Igének... Vigyétek végig ti!
Legyen előttünk:
Zsolt 42,8
Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
És ezek alapján, hagyjátok hogy az Örökkévaló, az Ő kijelentésének egyre nagyobb mélységeibe vigyen titeket...
-
Köszönöm, drága Testvérem!
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
Jak 1,18
:2smitten:
-
Köszönjük, nagyon építő volt!
-
Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. 10. Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. 11. Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal. 12. Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig.
Zsolt 80,9-12
8.Uralkodjék tengertől tengerig, és a folyamtól a föld széléig....
Maradjon meg neve örökké, terjedjen híre, amíg a nap ragyog! Nevével mondjanak egymásra áldást; mondja őt boldognak minden nép! 18. Áldott az ÚRisten, Izráel Istene! Egyedül ő tud csodákat tenni! 19. Áldott legyen dicső neve örökre, töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen. 20. Itt végződnek Dávidnak, Isai fiának az imádságai.
Zsolt 72,8.17-20
Így uralkodott (Salamon) minden király felett az Eufrátesztől a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig.
2Krón 9,26
Salamon uralkodott mindazokon az országokon, amelyek az Eufrátesztől a filiszteusok földjéig és az egyiptomi határig terültek el. Ezek adót fizettek, és szolgáltak Salamonnak egész életében. 2. Salamon udvarának ennyi élelemre volt szüksége naponként: harminc kór finomlisztre és hatvan kór kenyérlisztre, 3. tíz hizlalt marhára, húsz sovány marhára és száz juhra, a szarvasokon, gazellákon, őzeken és hizlalt szárnyasokon kívül. 4. Mivel ő uralkodott mindenütt az Eufráteszen innen Tifszahtól Gázáig, minden királyon az Eufráteszen innen, ezért mindenfelől békesség volt körülötte. 5. Júda és Izráel biztonságban lakott, mindenki a maga szőlője és fügefája alatt, Dántól Beér-Sebáig, Salamon egész életében.
1Kir 5,1-5
(Eufrátesz -> Nagy Folyó: Nehár, arám szó, folyót jelent)
-
:igen: :igen: :afro:
Áldott testvérem!
köszönöm neked hogy megmutattad nekünk Isten beszédét! valóban nagyon építő és nagyon elgondolkoztató :019: téged pedig áldjon meg hatalmasan a Mindenható és Örökkévaló Isten! :016: :017: :thanks: :026:
-
idézet:
:019:
Most pedig figyeljetek Testvérek, mert rázós szakasz jön: Énekek Éneke 5. rész
1.
Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,
szedem az én mirhámat, az én balzsamommal,
eszem az én lépesmézemet az én mézemmel,
iszom az én boromat az én tejemmel.
Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!
2.
Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,
és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván:
Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,
én galambom, én tökéletesem;
mert az én fejem megrakodott harmattal,
az én hajam az éjszakának harmatjával!
3.
Felelék én: Levetettem ruhámat,
hogy-hogy öltözhetném fel?
Megmostam lábaimat,
mimódon keverném azokat a porba?
4.
Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónak hasadékán,
és az én belső részeim megindulának ő rajta.
5.
Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,
és az én kezeimről mirha csepeg vala,
és az én ujjaimról folyó mirha
a závár kilincsére.
6.
Megnyitám az én szerelmesemnek;
de az én szerelmesem elfordult, elment;
az én lelkem megindult az ő beszédén:
keresém őt, de nem találám,
kiáltám őt, de nem felele nékem!
Ami erről általánosan a hívők eszébe jut (hat) konklúzióként, az az, hogy ez a szerencsétlen menyasszony nem szeret takarítani, mert ezért nem akar felkelni az ágyából, hiszen ezt mondja:
"Megmostam lábaimat,
mimódon keverném azokat a porba?"
Ráadásul a cica elvitte a papucsát...
De tényleg erről van szó? Nem ismerős ez a történet?
Mert ez bizony történet, ami az első körben már beteljesedett, és újra be fog teljesedni!
Mert ez a történet azt Prófétálta meg nekünk: A Messiás, mint vőlegény eljött az Ő választott menyasszonyáért, de az éppen nem ért rá a szavára figyelni, mert annyira el volt
foglalva a vallásos dolgaival, hogy nem engedelmeskedett a vőlegényének!
Voltak emberi tanítások, melyek tekintetében mindennek rendje és módja van... Ebben az énekben azt látjuk, hogy este jött a vőlegény, ám a rend miatt, nem nyitott neki ajtót a menyasszony.
Ez pedig az Izráélben úgy öltött testet, hogy az akkoriaknak is volt egy elképzelésük a Messiás megjelenésének a módjáról, ez történetesen nem esett egybe az Úr megjelenésével!
Amikor feltápászkodtak, már késővolt...
És amikor újra be következik ez az Idő, akkor aki elkésik, az végképp lekésik...
De nagyon sok száraz gally gyűjtetik össze...
De sokan rohangálnak majd a tescó-ba olajért...
:019:Hát ezekre az összefüggésekre én sem gondoltam!!! köszönöm
az ember amíg él tanul! és legjobb ha Isten besszedéből tanul!!! :thanks: :026: :027: :016: :rozsa:
-
Köszönjük testvérem ezeket az Igéket neked de főképpen az Úrnak!
Egy kérdésem is lenne a számodra, melyik magyar nyelvű Bibliafordítás a legjobb? Mert ugye sajnos vannak félre fordított Bibliák!
Amiket én pl. elvetek: a Magyar Bibliatársulat Protestáns Új fordítása, sztem ez sok helyen félrefordít, Új Károli fordítás (veritas kiadó)
Amit örömmel használok viszont:
Krisztus Szeretete Egyház revideált Károli fordítása
Szent István Társulat Biblia fordítása
Káldi féle Neo Vulgata
Egyszerű Fordítású Biblia, ez a fordítás csak néhány napja van meg nekem de sztem nagyon jó!
Várom a válaszodat Testvérem szeretettel! Gábor
-
Áldott Testvérem. A Szentírás, bármely fordítást is használják: Szentírás. Használd azt, amelyik nyelvezete hozzád közelebb áll. Javaslom, hogy "bizonyos esetekben" vesd egybe, az eredeti (!!!) Héber-Magyar fordítással, mert bizonyos szavakat rendre nem helyesen fordítanak, és értelmében illetve mondanivalójában így, teljesebb képet kaphatsz...
Én személy szerint, a Károlyt használom, és mint említettem is, a Héber Tanach-al vetem össze... Ugyan így az újszövetségi írásokat, a "ha B'rit hadasah"-val.
Az eredeti írás, valójában tévképzet hogy görög volt! Héberül íródott, Akár a Tanach- akár pedig a B'rit hadasah...
-
Áldott Testvérem. A Szentírás, bármely fordítást is használják: Szentírás. Használd azt, amelyik nyelvezete hozzád közelebb áll. Javaslom, hogy "bizonyos esetekben" vesd egybe, az eredeti (!!!) Héber-Magyar fordítással, mert bizonyos szavakat rendre nem helyesen fordítanak, és értelmében illetve mondanivalójában így, teljesebb képet kaphatsz...
Én személy szerint, a Károlyt használom, és mint említettem is, a Héber Tanach-al vetem össze... Ugyan így az újszövetségi írásokat, a "ha B'rit hadasah"-val.
Az eredeti írás, valójában tévképzet hogy görög volt! Héberül íródott, Akár a Tanach- akár pedig a B'rit hadasah..
A héber magyar fordításhoz tudnál linket adni?
-
Kedves Testvéreim!
A héber-magyar kétkötetes Biblia megrendelhetö a következö címen:
http://www.zsido.hu/makkabi/Makkabi-konyvek.htm (http://www.zsido.hu/makkabi/Makkabi-konyvek.htm)
Címe: Héber-Magyar teljes Biblia I-II. Makkabi kiadó
:2smitten:
-
János Evangyélioma 17. rész
1.
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2.
A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4.
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
Ezen sorok, mint tudjuk, az Úr Főpapi Imájából vannak. Rendkívüli hordereje, és hatalmas mélysége van Jézus minden szavának...
Ez legyen az alap, és ezen elindulva mélyedjünk el Isten Igéjében.
A 3.as verset szeretném elétek hozni, és ezen induljunk most el...
"3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust."
Vegyük át ujra ha kell az unalomig, mit jelent ez a szó: Ismerni?
Tehát az hogy Ismerni, a Szentírás tanusága szerint: Eggyesülni-egyéválni valakivel, aminek következményeként, egy új élet-egy új teremtés fogan!
Az pedig hogy eggyesülni valakivel, valaminek a következménye kell hogy legyen!
A Próféta mondja: Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
Elsőként a tehát a megeggyezés! Az Örökkévaló tehát adta az Ő Igéjét, vagyis a szavát, hogy mi az Ő beszéde által megismerhessük Őt,és megismerhessük akaratát ránk vonatkozóan.
Ez valahogy úgy néz ki, hogy az Örökkévaló elküldi a szavát, ami ugye nem juthatna el hozzánk, ha Ő nem küldené... és amikor eljut hozzánk, az Ő szava által mi eljuthatunk
az Örökkévalóhoz, aki a Szavát küldte.
(ezt azért Jézus érthetőbben magyarázta...)
Ő ezt mondta: Jn 6,65
...Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
ill.:Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Vagyis: Az Atyától lett megadva az Ő Igéjének megismerése, és az Ige által ismerhetjük meg az Atyát!
Valószínűleg ezért mondta Jézus: Jn 10,30
Én és az Atya egy vagyunk.
Mi történik akkor, ha elhagyjuk az Ige általi megismerést?
Nos ez sajnos nem újkeletű dolog... ez már régen is így volt sokakban, és az ő hibáikból tanulhatnánk... Hiszen tudjuk: 1Kor 10,11
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
Szóval az eredet: 5Móz 8,3
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Vagyis, a Teremtő táplálta őket a mennyei táplálékkal, hogy lélekben megerősödjenek, megismerjék a Teremtőjüket, és Egységben járhassanak Istenükkel...
Nézzük meg, hogy a nép miként értékelte a mennyei kenyeret:
IV. Mózes 21,5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
Mégpedig annyira sokan haltak meg, hogy azok közül, akiket Isten megszabadított a rabszolgaság házából, és akik látták hatalmas jeleit, csupán ketten mehettek be az ígéret földjére!
Józsué, a neve eredetiben: Jósua, jelentése : Szabadító-üdvözítő, felismerve a nép hanyagságát, és kemény nyakúságát, figyelmeztette a népét:
Józs.22,5.
Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, a melyet parancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és járjatok minden ő útján, és tartsátok meg az ő parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok néki teljes szívetekből és teljes lelketekből.
És végül ezt mondta: Józs.24,14.
Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.
15.
Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.
16.
A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!
17.
Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földéből, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;
18.
És kiűzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orczánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk!
19.
Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket;
20.
Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és roszszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.
21.
Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!
22.
Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!
És mint tudjuk, a nép bár felesküdött a törvényre, (amit tudni kell Testvérek: A Törvény valójában azt jelenti: Isten beszéde, ami megkérdőjelezhetetlen és kizárólagos út!)
Tehát bár megesküdtek Jozsuénak, mondván: Józs.22,5.
Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, a melyet parancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és járjatok minden ő útján, és tartsátok meg az ő parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok néki teljes szívetekből és teljes lelketekből.
Ámde az utat elhagyva, bálványimádat, és tévelygés bűnébe keveredtek...
Nos ez pedig úgy lehetséges, hogy az Örökkévaló Beszédét nem fogadták be!
Így lettek Szövetség szegők! így váltak paráznává sokan!
Hogy még inkább megértsük a Szövetségszegés és a paráznaság eredetét, vizsgáljuk meg újra a Szövetségkötést!
Mózes I. könyve 15. rész
1.
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5.
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18.
E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
Ugye az felől mi már értelemre jutottunk, hogy a szövetség kötés módja: a kettévágott tetemek azért kelettek, mert a darabok között mentek át a "frigyre" lépők...
mondom: Frigy! hiszen a szövetség az maga a frigy: Jelentése: A Kettő a továbbiakban Egységben-egyként!
Lássuk az ezt állító Igét is: Ezékiel próféta könyve 16. rész
1.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2.
Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek az ő útálatosságait,
3.
És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjéről való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony.
4.
Születésed pedig ilyen volt: a mely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem póláltak.
5.
Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezőre, mert útáltak, a mely napon születtél.
6.
Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!
7.
Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlőid duzzadának s szőröd kinőtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál.
8.
Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lől az enyém.
9.
És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal.
A harmadik Igeversre tessék figyelni: 3.
És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjéről való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony.
Valóban, hiszen tudjuk is, a Szövetség az egykori Kanaán földében köttetett, Ábrahám Emoreus volt, és Sárá pedig Hitteus...
I Mózes 15,13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
Ugye tudjuk, hogy az Egyiptomi Fáraó a gyermekeiket meggyilkoltatta, végezetül pedig feletette hogy az egész népet is leöli...
Most Ezekiél 16,6.
Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!
Vagyis az Ábrahámnak tett Igéretét beteljesítette!
most figyeljünk az Ezekiél 16,8.
Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lől az enyém.
Látjuk ugye, hogy az Ezekiél 16- az I Mózes 15-ben leírt szövetséget magyarázza!
Egyébbként ezért is mondja az Örökkévaló a Jer.31,32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
Kéretik megjegyezni ezt a szót, hogy Férj...
Ha megfigyeljük a Máté 24-es Igét, miszerint: Mt.24,48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Vagyis, mint láthatjuk, itt jelenik meg a szövetségszegés -a házasságtörés-a paráznaság bűnének büntetése!
Ugyanis: Miközben a felvagdalt darabok között átmentek a szövetségkötők, azt mondták fennhangon: „Ha pedig a szövetséget megszegem, járjak úgy, mint ezek közül egy...”
A Máté 24,49-es Igéjétől pedig azt látjuk, hogy szövetségszegésnek minősül, az Istentől adott parancsolatoktól való eltérés! Ennek vége lett ugyanis a kettévágatás...
Most egy picit vissza az I Mózes 15,17-hez:
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Vagyis NEM ÁBRAHÁM MEGY ÁT A FELVAGDALT DARABOK KÖZÖTT, HANEM AZ ÖRÖKKÉVALÓ MINTEGY ÖNMAGÁVAL, VAGYIS AZ ADOTT SZAVÁVAL KÖTI A SZÖVETSÉGET!
Mégpedig azért, hogy bár ki részese lehessen a szövetségnek, aki követi Ábrahám hitbeli engedelmességét, és az Örökkévaló beszéde által!
Minthogy ezt azután rendre elhagyták az akkoriak,és elhajoltak a Szent parancsolattól, vagyis az Isten szavától,
Így történt, hogy a nép Baal-t kezdte tisztelni... Ezt bár majd mindenki tudja, csakhogy nem értik sokan, mert Isten Igéjét kiragadták a Héber környezetéből, és így nem is érthetik, hogy ez mit jelent!
Baal jelentése: Férj! mégpedig egy olyan férj, aki kemény és uralkodó! Egy olyan férj, aki erőszakkal gyakorolja a tulajdonosi jogait.
Minthogy azok akik nem a Szövetség Igéjét követték, tévelygésükben oly Istent tiszteltek aki nem létezik!
Figyeljünk csak: Hós 2,15
És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.
Meg kell érteni ezzel kapcsolatban valamit Testvérek:
Így szólt az Úr: Mózes II. könyve 20. rész
1.
És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2.
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem...
a 3-as Igére tessék figyelni: 3.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Vagyis, minden ami megelőzi az egy Igaz Istent, akár egy hamis Istenkép is az, az Bálvány! És minden tisztelet, amit egy hamis Istenképnek adnak, Az Bálvány Imádat!
És minden erőkifjtés, Ima, vagy böjt a hamis Istenképnek, az Bálvány áldozat!
És ezekért az Örökkévaló szörnyű bosszút áll!
Ezek történtek hát az ősidőkben... csak az ősidőkben?
Mert a Prédikátor ezt mondja: Préd 3,15
A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
Azután ez a Salamon, minthogy Próféta is volt, ezt is megirta előre:
Énekek Éneke 5. rész
1.
Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,
szedem az én mirhámat, az én balzsamommal,
eszem az én lépesmézemet az én mézemmel,
iszom az én boromat az én tejemmel.
Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!
2.
Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,
és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván:
Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,
én galambom, én tökéletesem;
mert az én fejem megrakodott harmattal,
az én hajam az éjszakának harmatjával!
3.
Felelék én: Levetettem ruhámat,
hogy-hogy öltözhetném fel?
Megmostam lábaimat,
mimódon keverném azokat a porba?
4.
Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónak hasadékán,
és az én belső részeim megindulának ő rajta.
5.
Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,
és az én kezeimről mirha csepeg vala,
és az én ujjaimról folyó mirha
a závár kilincsére.
6.
Megnyitám az én szerelmesemnek;
de az én szerelmesem elfordult, elment;
az én lelkem megindult az ő beszédén:
keresém őt, de nem találám,
kiáltám őt, de nem felele nékem!
7.
Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik,
megverének engem, megsebesítének engem,
elvevék az én felöltőmet tőlem
a kőfalnak őrizői.
Figyeljetek csak: 2.
Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,
és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván:
Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,
én galambom, én tökéletesem;
Namost akkr döntsük már el: Húga, vagy szerelmese? ... vagy... esetleg mindkettő? Mely asszonyra illene ez a leírás?
esetleg az egyház? Hiszen meg van írva: Róma 8,14.
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15.
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16.
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17.
Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
Így ugye ha és amennyiben a Teremtő fiai vagyunk, akkor Jézusnak testvérei is.
És most egy váratlan fordulattal:
Eff.5,23.
Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.
24.
De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben.
25.
Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;
26.
Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az íge által,
27.
Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.
28.
Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti.
29.
Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat;
30.
Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók.
31.
Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté.
32.
Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.
Ezek értelmében pedig menyasszony lettünk...
Ugye-ugye? amivel kezdtük is: az Ismeret...
Akkor tehát az énekek éneke, az Úr és az egyház dolga ugye?
Sajnos félelmetesen igaz ez, és mondom: Félelmetesen, mert valóban félelmetes előkép van benne!
Figyeljetek:
Énekek.5,5.
Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,
és az én kezeimről mirha csepeg vala,
és az én ujjaimról folyó mirha
a závár kilincsére.
6.
Megnyitám az én szerelmesemnek;
de az én szerelmesem elfordult, elment;
-
----------------------------------------------------Folyt.--------------------------------------------------
az én lelkem megindult az ő beszédén:
keresém őt, de nem találám,
kiáltám őt, de nem felele nékem!
7.
Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik,
megverének engem, megsebesítének engem,
elvevék az én felöltőmet tőlem
a kőfalnak őrizői.
5-ös vers: ugye a meggyőződés, hogy mennyire szent és felkészült a mennyegzőre...
6-os vers: mire ez a szent és tökéletes menyecske kecsesen feltápászkodik, már késő...
7-es vers: ami a vőlegény után jön, azt az ellenségünknek sem kívánjuk, hát még magunknak...Erről a dologról úgy szólunk: A NAGY NYOMORÚSÁG!
Ez tehát előkép a maiaknak... tessék megmondani, az egyház ma mit csinál? Azon kívül hogy meg van győződve a szentségéről és a tökéletességéről?
Szól ugye az Úr? Ám az egyház nem ébred...csak magyarázkodik... megmagyarázza az úrnak, miért nem engedelmeskedik! Felvilágosítja az Urát, és megértést vár!
Tényleg! Nézzünk szét egy picit, hogy az elődök és példák után, hol tartunk?
Ma a változatosság kedvéért, az Örökkévalóból, mint férjből, újra Baalt kreáltak és kreálnak, míg Jézusból Moloch-ot. / Moloch= Melech... Király! De nem Júda oroszlánja, hanem egy oly Király, aki nincs teljes egységben a Teremtővel... Más törvény, más út, más lehetőség!
Nincs tudomány, és nincs helyes Istenkép, mert az Megszentelés Igéjét a hívők megvetik, így nem is ismerhetik meg az egy Igaz Istent!
Mert míg sokan a Teremtőt, egy szenilis, idomítható apónak tartják, aki régen kidühöngte magát, mára meg már belefáradt és mindent annyiban hagy, addig az egyszülöttjét,
minthogy sokan nem vették a fáradságot hogy megismerjék, egy másik Istennek gondolják, aki ellene megy a teremtő akaratának, minden körülmények között üdvözíti azokat, akik
élik az álszent életüket, továbbra is a maguk hasznát keresve mindenben...
Az Örökkévaló, 613 micvája (azaz parancsolata) összefoglaltatott ugye 10 parncsolatban... ezt hozta le Mózes a Hórebről, és adta át a népének.
Ez a 10 parancsolat pedig két főparancsolatban említtetik, hiszen a 10 parancsolatot két táblán hozta Mózes...
Az első táblán levő parancsolatok,
Halld hát Yisráél: Mózes II. könyve 20. rész
1.
És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2.
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6.
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
8.
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10.
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11.
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12.
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
És a második tábla: 13.
Ne ölj.
14.
Ne paráználkodjál.
15.
Ne lopj.
16.
Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17.
Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
Míg az első parancsolat az Istennel való együttjárás szabálya, addig a második tábla, az emberekkel való együttélés szabályai...
így a két főparancsolat Jézus tolmácsolásában: Mt.22,35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
És kisvártatva ezt is mondta Jézus: Jn.7,49.
De ez a sokaság, a mely nem ismeri a törvényt, átkozott!
Jézus ezt állítja: Jn.5,37.
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38.
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41.
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43.
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44.
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45.
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47.
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Mózes írásai? Tudjátok hogy mi a neve Mózes könyvének? hm... Megmondom: A Tóra! A Tórát nevezzük így: Isten Kijelentése- vagy Isten szava! Általánosan pedig így: Isten Igéje!
János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
Majd ezzel folytatja János: ...14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Ugye az V.Mózes 8,3 azt állítja, hogy Ő a Mennyei kenyér?!
Jézusról tudjuk hogy amikor testben született meg, akkor Ő Béjt Lehem-ben született meg, ami azt jelenti: Kenyér Háza!
Ezek után pedig ezt mondja magáról: Jn 6,35
Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
Na Ővele táplálta hát az Örökkévaló a népét a pusztában! És Ő Nem változik! Ő Magát nevezte Örökkévalónak, Hiszen ezt mondta:
2Móz 3,14
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
Azaz: Echje áser Echje... Ami azt jelenti: A Múltban vagyok-most vagyok- a jövőben vagyok!
Ez így magában hordja a változhatatlanságát, és Örökkévalóságát is! Ha a Teremtő Örök, akkor az Ő Beszéde is Örök! Ha Ő Változhatatlan, akkor a beszéde is változhatatlan!
Jézus ezt mondta: Mt.5,17.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19.
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20.
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
/ ezt csak csöndben jegyzem meg a 20-as versre reagálva, ez azt jelenti, hogy az Igazságunknak többnek kell-(ene) lennie... Ők tudták az Utat, de nem jártak azon... A mai Hívők többsége még az Utat sem ismeri... Máté Evangyélioma 23. rész
1.
Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,
2.
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3.
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
Illetve: Lk 11,52
Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.
Ezt mondja a Messiásról az Örökkévaló:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Ezek után már ugye nem is meglepő, hogy a Máté 5-ben valójában a 10 parancsolatot magyarázza Jézus!
A Szövetség felajánlója ugyan az, és nem változott az idők folyamán!
A szövetség Igéje sem változott, és előre szólt, hogy mi se változtassunk rajta!
5Móz 4,2
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
ill.: 5Móz 12,32
Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!
Istentől, a mi Atyánktól adatott hát Jézus ismeretének a lehetősége, hogy Jézus által megismerhessük az Atyát...
Az egyház mérőzsinórja pedig az echad, vagyis az egység!
És most ezeknek fényében vegyük úra a Főpapi Imát, melyet Jézus az egyházért mondott és mond!
János Evangyélioma 17. rész
1.
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2.
A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4.
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5.
És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23.
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24.
Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25.
Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26.
És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Azért ez így mennyire más... nem?
Akkor most már csak egy kérdést kell tisztáznunk...
Az eddigiekben ugye azt állítottam, hogy a törvény Igéje, vagyis az Út, maga Jézus!
Míg a legtöbb Igehirdetés azt állítja: „ a törvény rossz, mert Jézus az aki megigazít...
és hivatkoznak Pálra, aki ezt mondja: Róma 3,20.
Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.
A kérdés tehát az: Ki mond badarságokat?
A válaszom pedig: Nem jó a kérdés! Mert amit én mondtam, az azt célozza, Ha te a törvény cselekedetei által, akarsz megigazulni, akkor elveszel, mert a Kegyelem ingyen van, nem a cselekedetek által!
Ám ha Benned valóban Jézus él, akkor nem fogsz véteni a törvény ellen, hanem betöltöd azt!
Ez pedig Istentől van, hiszen a szövetség első felében ez volt a kritérium:
V Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
Addig a szövetség jelen időszakára vonatkozó kritérium ez:
Jer.31,29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Tehát már nem írogatjuk a kapuinkra, nem teszünk úgy mintha, az elménkben és szívünkben lenne, mert Isten az aki a bennsőnkbe írja kitörölhetetlenül mindazt amit megtanultunk, és az Ő lelke által meg is eleveníti bennünk az Ő Igéjét... vagyis Jézust!
Ekkor teljesedik be amaz Ige: Gal 2,20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Ám ehhez valóban és teljesen újjá kell születni!
-
Köszönöm, kedves Shomer Testvér a tanítást.
Ez tehát előkép a maiaknak... tessék megmondani, az egyház ma mit csinál? Azon kívül hogy meg van győződve a szentségéről és a tökéletességéről?
Szól ugye az Úr? Ám az egyház nem ébred...csak magyarázkodik... megmagyarázza az úrnak, miért nem engedelmeskedik! Felvilágosítja az Urát, és megértést vár!
Tényleg! Nézzünk szét egy picit, hogy az elődök és példák után, hol tartunk?
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; 2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; 3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; 4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. 5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. 6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak. 7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. 8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. 9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. 10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. 11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
1Kor 10,1-11
Pál apostol Krintusban is a héber gondolkozást teszi szemléletessé. Nem szakítja el a Tanach gyökerétöl és szellemiségétöl tanítását.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
Tehát nekünk írattak meg!
-
Folytatnám az utolsó mondatoddal:
Ám ehhez valóban és teljesen újjá kell születni!
De miként is történik ez?
17. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
Jak 1,17-18
Tehát Isten Szava (Igéje, ahogy Károly fordítja) szül minket újjá. Tehát itt nem valami érzelgös megtapasztalásról beszél, hanem egy teljes születésröl. Félig megszületni a természetben sem lehet. Isten Szava fogja elvégezni, hogy tökéletesen új teremtmények legyünk.
De egyben az Íge a világosság is, amelyben járnunk kell születésünk után is.
Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
Zsolt 119,105
Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
Ef 5,8
-
:afro: KÖSZÖNÖM ÁLDOTT TESTVÉREM A TANITÁST!
nagyon építő ez! :016: :thanks: :026:
-
Kedves Testvéreim!
A héber-magyar kétkötetes Biblia megrendelhetö a következö címen:
http://www.zsido.hu/makkabi/Makkabi-konyvek.htm (http://www.zsido.hu/makkabi/Makkabi-konyvek.htm)
Címe: Héber-Magyar teljes Biblia I-II. Makkabi kiadó
:2smitten:
Hát ez sajnos az ára miatt csak vágyakozás marad (http://blogol.hu/pikz/superlv/Szomoru_vagyok.gif)
-
Nagyon sajnálom, kedves Pista Testvérem, tényleg elég sokba kerül... :060:
De ha valamiben tudok segíteni, jelentkezz priviben....
:2smitten:
-
Kedves Testvéreim!
A héber-magyar kétkötetes Biblia megrendelhetö a következö címen:
http://www.zsido.hu/makkabi/Makkabi-konyvek.htm (http://www.zsido.hu/makkabi/Makkabi-konyvek.htm)
Címe: Héber-Magyar teljes Biblia I-II. Makkabi kiadó
:2smitten:
Hát ez sajnos az ára miatt csak vágyakozás marad (http://blogol.hu/pikz/superlv/Szomoru_vagyok.gif)
ebben igazad van kedves Pista testvérem , én is csak vágyakozok , de még történnek csodák,ami embernél lehetetlen Isten nél minden lehetséges! imádkozom hogy legyen jó munkám ,amiből meg tudjam venni én is!de érted is imádkozok kedves Pista testvérem!
:ima02: :ima05:
Máté Evangéliuma:7:8 Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. :016: :027: :026:
-
Köszönöm kedves Elisabeth a felajánlást, de nem szeretnélek téged terhelni ezzel. Ildikó az ima támogatást elfogadom és hiszem, ha az Úr is azt akarja, akkor meg is lesz.
Mindenesetre, most elkezdem gyűjteni a rávalót.
:265:
-
Jn.5,33.
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34.
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35.
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37.
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38.
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41.
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43.
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44.
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
Istentől áldott Testvéreim. Minek előtte nagy vehemenciával nekidőlnénk a mai este Igei anyagának, szeretnék tisztázni egy félreértést, ami abból adódik, hogy sajnos sokan figyelmetlenül olvassák az Írásokat,
annak értelmét kifacsarva, úgymond: Tanítják azokat, és sajnos még többen vannak,akik nem néznek ezeknek utána, hanem elfogadják a tévtanítóktól...
Lett ugye itt, egy ú.n. "paradoxon", ami abban van, hogy én ugye az eddigiekben azt mondtam nektek, hogy az Örökkévaló igéje, a Tanach, örök érvényű út, ami azért adatott, hogy "megismerhessük" a Teremtőnket...
Ez tehát az az Út, ami testté lett! És ezt az Utat nevezzük így: Yessua... vagyis Jézus. Tehát a szabadulás útja!
És ezzel összhangban felmutattam minden esetben ezt az Igét: Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
A Paradoxon pedig sokak szerint abban van, hogy éppen az iménti Igerész, vagyis a Jn.5,39 ennek ellenmondani látszik...( mondom sajnos sokak szerint!)
Áldott Testvérek: Isten Igéje nem kendermag, hogy egy-két szemet kikapkodjunk abból! Mi pedig nem tyúkok vagyunk hogy ezt tegyük, hanem bárányok, akik engedelemben követik a Pásztort!
Az Egyház pedig nem baromfiudvar, hogy összevisszaság – fejetlenség jellemezze a sorainkat!
Lássuk hát a sokak által félreérthető Igét, és jussunk végre értelemre...
"39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;"
Talán azzal kezdeném, hogy rámutatnék a sor végi írásjelre... ugye senkinél nincs pont az Igevers végén?
Lássuk hát terjedelmében ezt a mondatot, és összességében nézzük meg:
"37.
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38.
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41.
Dicsőséget emberektől nem nyerek."
Ugye hogy így azért már egészen más a 39-es Igevers jelentése?! Mert terjedelmében ugye arról van szó, hogy bár Jézus Tanításaiból fel kellett volna Ismerni az Atya ígéretét,Azt amit-akit oly régóta kívántak az Istennel szövetségre lépők...
ámde ez a felismerés, nem történt meg sokak számára. Pedig Jézus semmi mást nem tett, nem mondott... csak azt, amit már régóta olvashattak azok, akiknek megadatott, hogy az írásokat tanulmányozzák... Ő tehát a Tanach, ami Testté lett. De nem csak ez... Hanem a régóta kívánt, és várt út is egyben!
Hiszen ugye tudjuk, hogy a Szövetség, amiről az I Mózes 15.-ben olvashatunk, nem teljes! Mégpedig pontosan azért, hogy nyilván való legyen mindenek előtt, hogy a Szövetségnek folyamata van!
Mert hiszen, azt láthattuk, hogy ugyan az Örökkévaló nem Ábrahámal haladt át a felvagdalt darabok között,
hanem... Olvassuk csak: I.Mózes 15, 17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
És talán emlékeztek is, hogy azt állítottam: Azért történt így, hogy bár ki részese lehessen ennek a szövetségnek, aki követi Ábrahám hitbeli engedelmességét, ámde csak az Ige által...Ennek megértésében talán segíthet eme Ige: Ézsaiás 62,1 Lömán Cion lo echese, ulmán Yerusáláim lo eskot,ád jecé kánogá cidká viJessuátáh kelapid ivár.
Vagyis : Ción kedvéért nem hallgatok, Jeruzsálemért nem nyugszom, míg föl nem kél mint fény az Igazsága, segítsége, mint az égő fáklya.
A héber „Jessua” jelentése: Segítő-Szabadító-Üdvösségre vivő...
A Szövetség tehát megköttetett, ámde az Örökkévaló, majd csak kb. 440 esztendő múlva adta meg a szövetség útját, tehát az Igéit: V.Mózes 26, 16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Ésbár a Szövetség Igéi megadattatak akkor és ott, de a test miatt erőtelen maradt. Jézus pedig az idők végén elküldetett, hogy az Isten népét újjászülje, így lehetővé tegye az Istennel való jó és teljes kapcsolatot... Ezért mondja Péter: Péter Apostol I. levele 1. rész
1. Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek,
2. A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.
3. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
4. Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,
5. A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.
6. A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,
7. Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;
8. A kit, noha nem láttatok, szerettek; a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:
9. Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.
10. A mely idvesség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, a kik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek:
11. Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Lelke, a ki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.
12. A kiknek megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal, a melyeket most hirdetnek néktek azok, a kik prédikálták néktek az evangyéliomot az egekből küldött Szent Lélek által; a mikbe angyalok vágyakoznak betekinteni.
13. Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.
14. Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;
15. Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;
16. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
17. És ha Atyának hívjátok őt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:
18. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
19. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
20. A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,
21. A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
22. Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;
23. Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
24. Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:
25. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.
Visszatérve a Jn.5. Fejezetéhez és a megkezdett magyarázathoz, tehát Jn. 5,39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
A 39-40- es Igeversek mélyebb értelmét, megtalálhatjuk Pál intelmében, miszerint: Timótheushoz írt II. levél 3. rész
1.
Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3.
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4.
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5.
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
6.
Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat,
7.
Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.
8.
Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek.
9.
De többre nem mennek: mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt, a miképen amazoké is az lett.
Most pedig Tessék a 7.-es versre felfigyelni: 7.
Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.
Kik tehát ezek, akik az Igazság megismerésére nem juthatnak el? és mi az oka ennek?
Nos bár hogy is van, ők azt állítják, hogy nem kell az Isten Igéjével foglalkozni, nem abban van az örök élet... hova tovább: Az nem ment meg! állítják ezek, ás állításaikat alátámasztandó
ezt az Igét hangoztatják: II.Kor.3,4.
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
5.
Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
6.
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
Áldott testvéreim: Íme már most szólok, és ti a tanuim vagytok hogy megtettem: Azok tehát, akik Isten Igéjét megvetik, és erre nevelnek sokakat,és mindazok akik csak nyerekedés okáért kutatják az Szent tant, a maguk hasznára, azok az örökkévalóságban a nyelvüket fogják szorgalmasan harapdálni!
Mert ők azok, akik az Isten Igéje által a Messiást nem ismerték fel. Ők azok akik tévelyegnek, és eltévejítenek sokakat, ők azok akik Uruknak mondják Jézust, de valójában soha sem ismerték meg!
Mielőtt nekiesnénk a feltárásnak, azért hogy értelemre is juthassunk, egy kulcsot adnék a kezetekbe, aminek használatával megnyílik az értelem.
Mt 5,6
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. / és ennek a kiteljesedése: Jak 3,18
Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak.
A Máté 5,6 tehát ugye minthogy azt állítja: "éhezik és szomjúhozzák az igazságot" egyszer egy dinamizmust, egyszer s mind: folyamatosságot érzékeltet. Azaz: Soha nem elégszik meg, nem elég a rész, mint ahogyan azt Sátán tanítja,
hanem a teljességre törekedő, ahogyan Isten Tanít! A Jakab 3,18 pedig ennek a módját tárja elénk, felelevenítve emlékezetünkben Zakariás tanítását, miszerint: Zak 4,6
... Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
Mindkét Igevers, összefoglalva jelenik meg Jézus által: Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Tehát: MEGMARADNI AZ Ő BESZÉDÉBEN! Mit mondott Ő? Nos figyeljünk csak: Jn 12,49
Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
Most nézzük tehát ismét: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
Jézus tehát az Örökkévaló Igéje, vagyis beszéde! Az Ige és a beszéd ugyan azt jelenti! Nézzétek csak: Jn.1,1-így hangzik héberül: Böresit haja ha Davar...
szó szerint ezt így fordítjuk: "kezdetben volt a beszéd..." Isten beszéde! Isten a szava, a beszéde által szólt, és a sötétségből világosság ragyog.
Tehát: Isten életet adott a Ő beszédének... Ezért mondja János: Jn.1,14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Ezt körülbelül úgy történt, hogy az Isten az Ő lehellete által szólt, ésamit amit kimondott, életre kelt. Az Ő Lehellete az életnek lehellete! Ezt olvassuk is: I Mózes 2,7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Jézus szavai: Jn.6,63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
A Beszédében tehát az Istennek lelke, és az által az élet!
Isten a beszédét azért küldte, hogy mi megismerhessük őt! és ezért küldött prófétákat is, hogy erre felszólítson bennünket: Hós 6,3
Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.
Ha tehát Istent megismerjük, akkor élünk! ha nem ismerjük meg Őt, akkor pedig ez van: Mt 7,23
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Megismerni azt jelenti: A szerelmesek legbensőbb egyesülése,aminek folyományaként, egy új élet fogan! lássunk erre egyetlen Igét a rengetegből: 1Móz 4,1
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
Tehát a szerelmesek eggyesülése az Ismeret, aminek következtében egy új élet fogan!
Ez azt jelenti a mi esetünkben: Szeretetben eggyé válni Istennel az Ő Igéje által! / vagyis nem külső viselkedési formaként engedelmeskedek neki mintegy kényszerként, (Baal) hanem szeretetben egybeforrva, mintegy: új életre kelve, Isten fiaként, teljes egyetértésben Ővele!/
Amennyiben ez így történik, akkor van életünk! Akkor igaz a Gal.2,20 Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus... vagyis él bennem az Isten Beszéde!
Ha ez nem történik meg, akkor pedig igaz az, hogy a betű megöl! Hiszen: V.Mózes 30,10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
Vagyis: Ha befogadod, akkor áldásodra van, hiszen új életre kelsz... ha valaki nem fogadja be: annak számára átok lesz minden betű... tehát megöl!
Most térjünk vissza János evangéliumához: Jn.1,10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Ez pedig értelemszerűen az eljegyzéssel, vagyis a Szövetség kötéssel kezdődött! Ugyanis a Szövetségkötést, frigynek nevezzük!
Lássuk a frigyre lépés Igéit: V.Mózes 26, 16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
És eme frigy tehát megköttetett. Attól kezdve hogy az Örökkévaló megadta a Frigyrelépés lehetőségét, vagyis az V Mózes 26,17 szerint az Ő Igéit, a házasság szent köteléke megköttetett!
Aki ezt elhagyja az Házasságtörő!
A Házasságtörőkről ezt olvassuk: Zsid.10,26. Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27. Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28. A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
Vagyis: Ha a házasság megkötése után, minek utána tehát "megismertük az Igazságot" ( Jn.17,17 )
Tehát ezek után, valaki elfordul az Isten Igéjétől ami adatott, és azok helyett valami más tanítás szerint jár... tehát Baal-t tisztel, az Parázna és házasságtörő, és ezért mindig is halál járt!
Most pedig figyelem: I Kor.6,12.
Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.
13.
Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek.
14.
Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által.
15.
Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.
16.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.
17.
A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.
18.
Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.
19.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
20.
Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.
Ugye Testvérek, végre vége a tévelygésnek, és eljött a megvilágosodás? A Teremtő adta tehát a vőlegényt, ami az Ő beszéde! Vagyunk mi mint egyház neki rendelve, hogy ebből a frigyből megszülethessen az Új teremtés, ami..akik az Istennek fiai!
Most pedig egy új megvilágításban figyeljük meg a példából ami adatott nekünk hogy érthessünk, hogy mi történik ma az "egyházban"-az "egyházzal"...
Folyt. köv.
-
Dávidról ugye már szóltunk, hogy az Ő királysága előképül adatott nekünk. Tudjuk pedig hogy Dávid Királysága, vagyis a trónja mindörökre megmarad, mert az Úr szólt így!
II.Sámuél 7,8.
Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;
9.
És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.
10.
Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte,
11.
Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr.
12.
Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:
13.
Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.
14.
Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével;
15.
Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted.
16.
És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké.
17.
Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
18.
Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?
19.
És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!
Most ebben a tekintetben lássuk ezt a történetet: Dávid ellen súsárlással, és árulással felemelkedik Absalom, a Dávid fia...Minthogy pedig fia volt Dávidnak, biztosak lehetünk abban, hogy nagy tiszteletet kapott az emberektől, egyszersmind: Dicsőségére volt neki az apja. Azután egyszer csak Dávid ellen hangolja a népet, és az Ő Királyi székét akarja bitorolni...
Majd hogy az ő, emberekkel való szövetségét megerősítse, megfertézteti Dávid feleségeit!
II.Sámuél 16,21.
Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak ágyasaihoz, a kiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, a kik melletted vannak.
22.
Sátort vonának azért Absolonnak a tetőn, és beméne Absolon az ő atyjának ágyasaihoz, az egész Izráelnek szeme láttára.
Az amit Absolon - Dávid ellen tett, tehát a Királyságát akarta bitorolni, és a Feleségeit megrontotta...azt a lázadást és aljasságot példázza amit Sátán követett el Isten ellen!
Figyeljetek csak: Ezekiél 28, 12. Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben.
13. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.
14. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.
15. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.
16. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.
17. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére.
18. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.
19. Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!
Isten hatalmasan megdicsőítette hát Lucifert, aki az Örökkévaló trónját kívánta meg, és a mai napig is megrontja az Isten jegyeseit!
Mert a szövetségesek, nem Isten Igéje által élnek, ami azért adatott hogy a frigy beteljesedhessen és az Újjá születés végbemenjen, hanem a Gonosz tanítása szerint járva, a gonosz tanítására figyelve,féligazságokon alapuló,Igeellenes kijelentéseket szajkózva, értelem nélkül, emberi vélekedésekre támaszkodva Paráználkodnak azok, akik Istennek fogadtak hűséget!
Ez a Házasságtörés! Ez hát a paráznaság!
És így lett újra Baal tisztelet, az Igaz Istennek való tisztelet helyett...
Most tehát mindezek fényében olvassuk el ezt a fejezetet:
Ésaiás próféta könyve 59. rész
1.
Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna;
2.
Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.
3.
Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog.
4.
Nincsen, a ki az igazság mellett szólna, és nincsen, a ki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szűlnek.
5.
Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; a ki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki.
6.
Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányok nem felvehető; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erőszak tette van kezeikben.
7.
Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken.
8.
A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet.
9.
Ezért van távol tőlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, és fényességre, és ímé, homályban járunk!
10.
Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint a kiknek szemök nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt.
11.
Morgunk, mint a medvék mindnyájan, és nyögvén nyögünk, mint a galambok, várjuk az ítéletet és nem jő, a szabadulást és távol van tőlünk.
12.
Mert sokak előtted gonoszságaink, és bűneink bizonyságot tesznek mi ellenünk, mert gonoszságaink velünk vannak, és vétkeinket ismerjük:
13.
Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktől, szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkből hazug beszédeket.
14.
És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utczán, és az egyenesség nem juthat be.
15.
És a hűség hiányzik, és a ki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen.
16.
És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt.
17.
És felölté az igazságot, mint pánczélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal.
18.
A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek.
19.
És félik napnyugottól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, a melyet az Úr szele hajt.
20.
És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr.
21.
És én ő velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, a mely rajtad nyugoszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!
Mindezek tekintetében megláthatjuk azt az Igazságot, hogy egy a szövetség, és ez által csak egy út adatott, ami Istenhez vezet minket.
Mt.13,24.
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
25.
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
26.
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
27.
A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
28.
Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
29.
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
30.
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
31.
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében;
32.
A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
33.
Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
34.
Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
35.
Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
36.
Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
37.
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
38.
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
39.
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
40.
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
41.
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
42.
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
43.
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
44.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
45.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
46.
A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
47.
Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
48.
Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
49.
Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
50.
És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
51.
Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
52.
Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
Ót és újat... vagyis: A régit az ujjal! Ami régen kövekbe vésve adatott, az éljen bennünk, hogy élhessünk általa!
-
Most ebben a tekintetben lássuk ezt a történetet: Dávid ellen súsárlással, és árulással felemelkedik Absalom, a Dávid fia...Minthogy pedig fia volt Dávidnak, biztosak lehetünk abban, hogy nagy tiszteletet kapott az emberektől, egyszersmind: Dicsőségére volt neki az apja. Azután egyszer csak Dávid ellen hangolja a népet, és az Ő Királyi székét akarja bitorolni...
Majd hogy az ő, emberekkel való szövetségét megerősítse, megfertézteti Dávid feleségeit!
II.Sámuél 16,21.
Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak ágyasaihoz, a kiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, a kik melletted vannak.
22.
Sátort vonának azért Absolonnak a tetőn, és beméne Absolon az ő atyjának ágyasaihoz, az egész Izráelnek szeme láttára.
Az amit Absolon - Dávid ellen tett, tehát a Királyságát akarta bitorolni, és a Feleségeit megrontotta...azt a lázadást és aljasságot példázza amit Sátán követett el Isten ellen!
Figyeljetek csak: Ezekiél 28, 12. Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben.
13. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.
14. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.
15. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.
16. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.
17. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére.
18. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.
19. Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!
Isten hatalmasan megdicsőítette hát Lucifert, aki az Örökkévaló trónját kívánta meg, és a mai napig is megrontja az Isten jegyeseit!
Mert a szövetségesek, nem Isten Igéje által élnek, ami azért adatott hogy a frigy beteljesedhessen és az Újjá születés végbemenjen, hanem a Gonosz tanítása szerint járva, a gonosz tanítására figyelve,féligazságokon alapuló,Igeellenes kijelentéseket szajkózva, értelem nélkül, emberi vélekedésekre támaszkodva Paráználkodnak azok, akik Istennek fogadtak hűséget!
Ez a Házasságtörés! Ez hát a paráznaság!
És így lett újra Baal tisztelet, az Igaz Istennek való tisztelet helyett...
Köszönjük Testvérem!
Beidéztem egy igen mély rámutatást az igére, amely valóban fedi az igazságot.
A sátán azon dolgozik, hogy paráznaságra (lelki értelemben) hívja Isten követőit.
Évát is paráznaságra csábította: "Dehogy haltok meg!"
Pedig igen! Isten beszéde lélek, a gonosz beszéde pedig test.
Azzal csábítja a sátán Isten elhívottjait, hogy testben imádják Istent. Pedig Istent csak lélekben lehet imádni.
János evangéliuma 4,24
"Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják."
Akik pedig testben próbálják imádni, (példának okáért Istentisztelet alatt rohangálni, kukorékolni vagy fejen pörögni) azok pedig
levették szemüket Istenről és kényük kedvük szerint testiességükben élik meg az Istentiszteletüket.
Máté evangéliuma 12,33
Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.
-
Így van Testvérem. Zsid 11,3
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Tehát előbb a láthatatlan! és mindig a láthatatlan van előbb, és majd abból a látható! Tehát előbb a belső, a lelki változás, és majd az után a látható!
Vagyis: Mielőtt a külső megnyilvánulás meglenne, az előtt a lelki átalakulásnak kell meglenni!
Tehát ha valaki Hitéletében, az Úrral való kapcsolatában, a Testvérekkel való kapcsolatában nem látunk változást, hanem csak azt hogy az Istentiszteleteken a csilláron hintázik,rohangál, fetreng... akkor arról alaposan sejdítjük hogy az fars!
-
Igen Testvérem, ha már nincs gyümölcs, akkor legalább legyen dús a lombja!
Márk evangéliuma 11,12-13
"Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje."
-
Kedves Shomer Testvér! Nagyon áldott volt a mai alkalom is! A Tizedről szóló tanítást leírhatnád ide is ha gondolod! :) Szeretettel Gábor
-
Igen Testvérem, ha már nincs gyümölcs, akkor legalább legyen dús a lombja!
Márk evangéliuma 11,12-13
"Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje."
Hát igen, ha jól lakni nem is lehet, de hűsölni, lustálkodni igen. De csak egy ideig.
35
Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36
De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
Zsoltárok 37, 35-36
-
Töröltem, mert kétszer került fel ugyan az a hozzászólás.
-
Áldott Shomer Testvérem!
Nagyon hálás vagyok Istennek a tegnap esti tanításért. Elgondolkoztam, és néhány gondolatot helyezett az ÚR a szívemre.
Áldott testvéreim: Íme már most szólok, és ti a tanuim vagytok hogy megtettem: Azok tehát, akik Isten Igéjét megvetik, és erre nevelnek sokakat,és mindazok akik csak nyerekedés okáért kutatják az Szent tant, a maguk hasznára, azok az örökkévalóságban a nyelvüket fogják szorgalmasan harapdálni!
Mert ők azok, akik az Isten Igéje által a Messiást nem ismerték fel. Ők azok akik tévelyegnek, és eltévejítenek sokakat, ők azok akik Uruknak mondják Jézust, de valójában soha sem ismerték meg!
A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.
Kol 3,16
Amíg Isten Ígéje nem vesz lakozást bennünk, addig kivülröl szemlélve tanulmányozzuk azt. Ilyenkor jönnek elö a testies saját értelmezések, a „csürés csavarások”. Nem az Íge formálja életünket, hanem visszaélve azzal, saját gondolatainkat próbáljuk Igékkel alátámasztani. Ezt hívják kevélységnek és gögnek. Isten Ígéjének bennünk kell lakozást venni, hogy formálhassa életünket. Egy szóval Isten Ígéje, Jézus Krisztus az élet bennünk!
14. Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt,
15. A kiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön,
16. Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben;
17. Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;
18. A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának,
19. És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.
20. Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
21. Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!
Ef 3,14-21
Isten törvénye, illetve Isten beszéde, amely megjelent Jézus Krisztusban!
És most nézzük meg az összefüggést a 17. versben:
17. Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;
Ef 3,17
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
Jer 31,33
15. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
16. Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
17. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
Zsid 10,15-17
Adja az ÚR, hogy az Ígének nem csak hallgatói legyünk, henem éljen bennünk, és ezáltal megtartói is legyünk!
:2smitten:
-
Ámen! :2smitten:
-
Köszönöm Shomer testvérem ezt a tanítást,nagyon áldásos volt. Nagyon örülök,hogy írásos formában is lehet olvasni,sokunk hasznára van.
Shalom,testvérem.
:2smitten:
-
Törvény, vagy Kegyelem? .... Tóra= Isten Ismeret!
Malakiás próféta könyve 4. rész
1.
Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2.
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3.
És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ezen Malakiás által ránkhagyott Igék, az eljövendő Ítéletről, illetve annak elkerüléséről, és az elkerülés lehetőségének felajánlásáról tesznek bizonyságot.
Az első vers: 1.
Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
A második-harmadik versek, az Istenben elrejtettek győzelmét vázolja: 2.
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3.
És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
A négy-bezárólag pedig azokhoz szól, akik mégis inkább a menekülés lehetőségét választanák...
Vagyis ezen versek, mintegy emlékeztetnek-figyelmeztetnek minket, az Örökkévaló Isten, Örök érvényű Igéjére mely adatott nekünk út gyanánt...
Mózesről szól, és Illésről! Mózesről, aki által elküldte nekünk az Ő Igéit, ami...- aki által megismerhetjük Őt, akit Atyánknak nevezünk, és Illésről, aki a téves Istenképet követőket (Baal)
visszatérítette a tévelygő útjaikról, és az Igaz Istenhez vezette a népet, mintegy helyreállítva az Igaz Istentiszteletet!
Mózesről:
Mózes Lévi nemzetségéből való, születés szerint. Mózes II. könyve 2. rész
1. És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségűl.
2. És fogada méhében az asszony és fiat szűle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.
Majd pedig, mikor elérkezik az Örökkévalótól rendelt idő, amiről beszélt az Örökkévaló Ábrahámnak a Szövetségkötést megelőző pillanatban:I Mózes 15,12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
Szóval ezek elérkeztével ez történik: Mózes II. könyve 3. rész
1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8. Le is szállok, hogy 'megszabadítsam' őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
Mózest tehát Jessuául, vagyis szabadítóul küldte az Isten! De nem csak szabadítóul, hanem vezetőül is...( 8-as vers.) Akit tehát az Örökkévaló küld, az nem csak szabadít, hanem vezet is!
És Mózes által adatott a Törvény, ami valójában szabály rend... ami által megismerhetjük az Örökkévalót, és engedelmeskedhetünk neki, mely által örökül kaphatjuk az Ígéreteket!
Az Ő Igéje tehát nem csak szabaddá tesz bennünket a tévelygésektől-hazugságoktól-illúzióktól, hanem vezet is bennünket ,Tanítás által!
A Szövetség ugyebár megköttetett, és Ábrahámnak adatott, illetve Ábrahám engedelmességére nézve, sokaknak adatott, De annak módja ott és akkor nem adatott még meg!
Mózes I. könyve 15. rész
1.
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5.
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18.
E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
Amit láthatunk tehát, hogy nem Ábrahámmal köti a szövetséget az Örökkévaló, mert nem Ábrahámmal megy át a felvagdalt darabok között, hanem: 17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Vagyis tehát mintegy Önmagával köti a szövetséget az Örökkévaló, hogy ennek az ígéretnek bár ki örököse lehessen, aki Ábrahám hitétben való engedelem szerint jár, és az Ő Igéje által!
mert a tüzes fáklyáról tudjuk, hogy az valójában a Szabadító!a Világosság! Ézs 62,1
Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
Valójában kiknek lettek az ígéretek? Nos az Ige szerint: I.Mózes 22,15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Tehát a magvának lett az ígéret! Erről beszél a Zsidókhoz írt levél szerzője is a 11-es fejezetben: Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
4. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.
5. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.
6. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
7. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.
8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
20. Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.
21. Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.
22. Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett.
23. Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.
24. Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,
25. Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;
26. Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.
27. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.
28. Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket.
29. Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.
30. Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták.
31. Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.
32. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról;
33. A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.
34. Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.
35. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
36. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is;
37. Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
38. A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
39. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
40. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
Most tessék elsőbb a 13; 13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. ;és most a 39-40-es versekre figyelni: 39. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
40. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
ezt nevezzük hitbeli reménységnek!
Most pediga 12-es vers: 12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
Erről ugye rögvest megelevenedett előttünk az I.Kor.15,21. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
23. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
így pedig megértettük a Róma 5,11.
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük.
12.
Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;
13.
Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.
14.
Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.
15.
De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.
16.
És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra.
17.
Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.
18.
Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.
19.
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
20.
A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik:
21.
Hogy miképen uralkodott a bűn a halálra, azonképen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.
De ne szaladjunk még ennyire előre... sokkal inkább azt javallanám, hogy megértve az üdvmenetet, jussunk világosságra! ( szó szerint!)
Ábrahámnak lett tehát az ígéret, és szintén Ábrahámnál olvashatjuk az eljövendő rendről is: I.Mózes 14,18.
Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
19.
És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.
Ne felejtsük el, hogy ez az áldás, a Szövetségkötés előtt történik közvetlenül!
Ugye milyen érdekes? Hiszen eredetiben ez a név így hangzik: Melki Cedek! Így pedig azt jelenti: Igazság Királya... és hol uralkodott? Sálemben, azaz: Shalóm-ban... ez tehát azt jelenti:
Az Igazság Királya, aki Békességben uralkodik!
Látjátok hogy az Ige az eredeti környezetében, mennyire világossá-érthetővé válik? Mert a fordítás közben elveszett az értelem! így lett ez sajnos sokak számára érthetetlen.
Jézusnak erre is volt gondja Testvérek! Szólt nekünk jó előre: Mt 13,44
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
Ez a példázat azért furi, mert ha megtalálja azt a kincset valaki, akkor miért rejti el ismét? Miért hagyja el a magáét? Miért nem viszi azt magával?
Mert ez a kincs, csak a maga hején gazdagít!
nem elvihető! ha az Igét elszakítják az eredeti környezetétől, élettelenné válik!
De most térjünk vissza a tanmenetünkhöz!
Szóval Ábrahámnál megvillan a teljesség, de ez utána hosszú időre eltűnik a szemeink elől, és elkezdődik egy átmeneti időszak...
Egy bár átmeneti időszak, de nem mellékvágány, mint ahgogyan azt sokan gondolják, hanem az eljövendő teljesség előképe, ami minden részletében felmutatja a majdani Tökéletességet!
Ábrahám után tehát elkezdődik az az időszak, amirről bizonyságot tett Isten Ábrahámnak, mondván: I Mózes 15,13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
Ennek a korszaknak végén, eljött tehát az az időpont, amiről már olvastunk, de lássuk újra: Mózes II. könyve 3. rész
1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8. Le is szállok, hogy 'megszabadítsam' őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
Tehát újra: Mózes a Lévi nemzetségéből származott tehát, és Szabadítóul, azaz Jessuául küldte őt az Úr. Mielőtt tovább mennénk, lássunk egy érdekes Próféciát ezzel kapcsolatban:
V.Mózes 18,15.
Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!
16.
Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!
17.
Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.
18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
20.
De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.
21.
Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?
22.
Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!
Majd ennek újbóli Igérete:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Ezzel szinte egyidőben elkezdődik tehát az átmeneti állapot, amit úgy nevezünk: A Lévitai Papság időszaka.
Ezen időszakban tehát, az Isten és az ember közötti közben járás-kapcsolattartás kizárólag a közbenjárók, vagyis a Léviták által volt lehetséges!
Mivel hogy Ők is emberek voltak, és nem tudtak hathatós, és teljes... azaz tökéletes engesztelést szerezni, csak ideig valót, ezért volt szükség az áldozati állatok vérére,
mert az Örökkévaló örök rendelése szerint: 3Móz 17,11
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
illetve ahogyan azt a zsidókhoz írt levél szerzője elmagyarázza nekünk: Zsid 9,22
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
Ezen időszakban, törvénybe adatott az is, hogy a Léviták vigyázzák a Papságukat! 4Móz 3,10
Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.
Így tehát a Levitákat megkerülni-leváltai-felcserélni, lehetetlen volt!
Az Örökkévaló tehát Mózeson keresztül szólt, és annak hatására cselekedtek, mind a Léviták, mind pedig a nép!
Tehát Mózes volt aki elhozta az Isten Igéjét, beszédét az Isten népének.
Aki azt a szót megvetette... nos arról rövidesen múlt időben beszéltek az akkoriak...
5Móz 17,12
Ha pedig elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat a papra, a ki ott áll, szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az ilyen ember. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.
Hiszen a nép, az Örökkévaló népe, maga kérte a közbenjárókat az Isten és maga között:2Móz 20,19
És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
És ezt az Örökkévaló helyesnek is találta, hiszen ezt mondta: V Mózes 18,17.
Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.
Az Örökkévaló Igéjét, pedig a nép kívánta, hogy megismerhesse az Örökkévalót, és hogy engedelemben követhessék Őt, hogy az ígéreteket megnyerhessék! Tudni akarták, hogy Ő velük van,
hogy Ő vezeti őket...Hogy Ő minden bajból MEGSZABADÍTJA ŐKET, ÉS VEZETI ŐKET!
ezért így szólt ez a Mózes, akit az Örökkévaló szabadítóul küldött:V.Mózes 26, 15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Az Ige pedig, ami az életre, a jóra adatott, amit mi törvénynek nevezünk, így szól, Halld Isráél:
Mózes II. könyve 20. rész
1.
És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2.
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6.
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
8.
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10.
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11.
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12.
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
13.
Ne ölj.
14.
Ne paráználkodjál.
15.
Ne lopj.
16.
Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17.
Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
Ez tehát a mindennapi élethez szükséges teljes magyarázatával, a 613 micva... és ezek azok a Micvák, melyek kettő főparancsolatban foglaltatnak egybe: 5Móz 6,5
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.ill.: 3Móz 19,18
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Folyt...
-
II. :
És tehát ezen időszakra, vagyis a Szövetség eme felében ez volt a törvénnyel, illetve Isten Igéjével való élés szabálya: Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
10.
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;
11.
És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
12.
Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
13.
Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
14.
Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
15.
(Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.
16.
Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában!
17.
Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.
18.
És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19.
Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.
20.
Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21.
Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22.
És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23.
Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24.
És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25.
És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.
Értjük ugye? Tedd-tanuld-szóld...
Ugye emlékszünk arra, hogy mondottam volt: ez a tökéletesnek csupán az előképe volt... Hiszen Isten nem akarta, hogy az emberek tőle elválasztva éljenek, és közbenjárók
által tartsanak vele kapcsolatot... továbbá az engesztelés sem szerzett tökéletességet, hiszen ezek csupán előképei voltak az elkövetkezendőknek! Itt még az emberek test szerint élték hitüket, test szerint élték az engedelmet,
Test szerint hadakoztak...
Minthogy ezek nem szerezhettek tökéletességet, ezért az ettől való elhajlás jóval könnyeben ment!
Ezért idővel eljött Illés, és az embereket a Baál tiszteletétől, az Igaz Isteni tiszteletre vissza vezette, vagyis az irány: Vissza a Mózesi rendelésekhez!
1Kir 18,21
És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
Az felől mi már értelemre jutottunk, hogy a Baál nem egy valahonnan lett isten, hanem egy hamis Istenkép. Baal jelentése Férj! Akár a mi Istenünk neve! csupán a Baal nem az igazi, hanem félre ismerésen alapuló
Isten ismeret... ( akárcsak ma ) és itt szoktam idézni ugye a Hóseás 2. fejezetét...
Az Örökkévaló, tehát az idő közeledtével, újra emlékezeteti az Övéit, hogy hamarosan eljön a tökéletesség idejének lehetősége...Tehát vissza Mózeshez: 5Móz 18,18
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
Majd később újra: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9.
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
ezek után pedig a felkészítés a tanításra:
Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
Azután az eljövetele előtt mintegy 400 (!) évvel: Malakiás próféta könyve 4. rész
1.
Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2.
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3.
És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
/ Érdekes ugye hogy mintegy 400 évvel a Messiás előtt szólt az Úr és utolsóként Malakiás által... Ábrahámnak is mintegy 400 évet rabságot és várakozást jelölt meg az Örökkévaló...
I.Mózes 15,13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal./
Tehát a Malakiási Prófécia után, mintegy 400 évvel:Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
7. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
9. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
10. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
11. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
12. A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
13. Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa.
14. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám?
15. Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.
16. És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.
17. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.
a Bemerítőről ezt mondja az Úr: Máté Evangyélioma 11. rész
1. És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
3. Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4. És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5. A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6. És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
7. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8. Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10. Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Folyt...
-
III....:
Ezek után pedig így szólt azokhoz, akik azt gondolták hogy Ismerik az Igazságot:Jn.5, 33. Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34. De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35. Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36. De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37. A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38. Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39. Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40. És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41. Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43. Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44. Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45. Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
János, mint Illés ugye, és Mózes, mint a Törvény elhozója!
Mózes tehát, aki elhozta az Isten Igéjét... Illés aki visszavezette a tévelygőket, János, Illés lelkével, aki visszavezeti az Isten népét a törvényhez, hogy a törvény világosságában
megláthassák, hogy SZÜKSÉGÜK VAN A KEGYELEMRE... A TÖKÉLETES ENGESZTELÉSRE!
És Jézus, akiről már előre szólt Mózes által az Örökkévaló! : 5Móz 18,18
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
A Bemerítő így szólt: Mt.3,11. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
Ez azt jelenti tehát: Mózes által az egész nép megkereszteltetett, hiszen Mózes átvitte őket a veres tengeren! Ők a túloldalon kijöttek a szabadságra, de minden mi megítéltetett, elveszett a habok között!
Erről szólt az Örökkévaló már jóval előbb: I Mózes 15,13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
A Bemerítő... Alias: Illés tehát újra a Mózesi bemerítést ismétli, ami azt jelenti: Légy szabad, hogy szabadon engedelmeskedhess!
A Jézus bemerítése pedig: Lélekkel és Tűzzel történik... mit is tehát? Az hogy lélekkel, ez jelenti a megelevenítést! Ezért mondja János: Jn.1,12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
illetve: János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
22. Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele.
És ezt így summázza Jézus: Jn.4, 19. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
---
Térjünk hát vissza a Malakiási Igéhez: Mal.4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Kik az Atyák, és kik a fiak?
Figyeljük csak ezt: Mt.28, 16. A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, a hová Jézus rendelte vala őket.
17. És mikor megláták őt, leborulának előtte; némelyek pedig kételkedének.
18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Most ugorjunk a Jelenések könyvéhez, egy érdekes dolog miatt: Jel.21,9. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12. És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13. Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
9-es vers:”... Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. „
A 14-es versre tessék most figyelni: 14. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
Az alap tehát a 12 Apostol! Mielőtt újra elkapkodnánk a dolgot, vegyük szépen sorjában ezeket!
A Mennyei Jeruzsálem, amely az Istentől szállott alá... Hova? Hol van Jeruzsálem?
A Morijá hegyén! Mi ez a Morijá? Nos ez az a hej, az a hegy... amit az Örökkévaló kiválasztott, hogy a neki való engedelmesség ott menjen végbe!
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
Azután ezt az Örökkévaló megismétli: V.Mózes 12,10. Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:
11. Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.
12. És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek.
13. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14. Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
És ez akkor is a Mórijá volt! Ott is épült fel a Béjt ha Midrás, azaz a Templom, és annak alapja, ami a Szentek Szentjének alapja egyben egy szikla...
Ez a szikla a mai napon is ott van, mégpedig mozdíthatatlanul! Ezt a sziklát a Szent hej bitorlói is tiszteletben tartják, és tudják róla, és számukra is azért szent, mert ez az a szikla
amin Ábrahám kész volt megáldozni a fiát: Yichak-ot.
Figyeljünk, hogy értsünk: I.Mózes 22,3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
Figyeljük meg erről a magyarázatot, amit az Apostolok hagytak ránk: Zsid.11,17.
Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18.
A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19.
Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
Ez nem is egyszerűen Hit! Ez maga az Isten Ismeret, és az Ismereten alapuló Bizalom!
Most pedig lássuk a párhuzamot, ami által minden világos lesz: Mt.16,13.
Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
14.
Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
15.
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16.
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
17.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
Az Isten Ismeret tehát az a szikla, amire épül az anyaszent egyház! Az Istentisztelet alapja tehát az ISTEN ISMERETE!!! És az Isten Ismeretére áll a jel.21,9 szerint a Menyasszony!
Ez az a kőszikla, ami meg nem mozdul! Figyeljétek csak: Most már én is a combomat verem, és a homlokomhoz csapok mint János amikor ezt írta: János Apostol I. levele 1. rész
1.
A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
Hiszen mindíg is előttem-elöttünk volt...
figyeljetek: Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
NE A HITEN ALAPULJON A HIT, HANEM AZ ISTEN ISMERETEN!
Aki a hitében hisz, annak hite deformálódik, majd összedől! Aki Ismeri Istent, annak hite Szikla szilárd, mert a hite az Isten Ismeretén alapul!
Hát nem ezeket tanították nekünk az Apostolok?
Jézus ezt mondja:Mt 11,27
Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
Így tehát az Istenről való kijelentés, maga az Igazság!
Kik azok akiknek megjelenti tehát ezt az Igazságot az Úr? Ők azok, akikről így szól: Mt 5,6
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Na most tehát tudjuk, hogy az Isten Igéje az Igazság! (Jn.17,17)
Isten Igéje pedig azért küldetett el, hogy többé ne a sötségben tapogatózva keressük a Teremtőnket, hanem a világosságban, szilárd tudattal követve, jussunk el Őhozzá!
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9.
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
Ígytehát világosságul adatott nekünk az Ige! Világosságul, hogy megismerhessük Őt.
Világosságul, hogy követhessük -Világosságul hogy engedelemben követhessük...
V. Mózes 30, 8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
És ebben atekintetben, a Törvény, már nem valami tilalmi rend... A Törvény az Élet beszéde! A Törvény az Élet Igéje tehát!
Ha megtartod- élsz. Figyeljünk csak: Példabeszédek 4. rész
1. Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4. Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5. Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7. A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10. Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11. Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12. Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13. Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
14. A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15. Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább.
16. Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.
17. Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák.
18. Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
19. Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
20. Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
21. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.
22. Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
23. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
24. Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
25. A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
26. Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
27. Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.
A 6-os versre koncentráljunk: 6. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
Ezek után ugye már csak egy kérdés maradt... Törvény-vagy Kegyelem?
Nézzük Testvérek, hogy az Apostolok, akik a mennyei Jeruzsálem alapkövei, hogyan vélekedtek erről? Gyakoroltak, és tanítottak-e valami újat? Valamit, ami nem hozható kapcsolatba a törvénnyel?
Valami mást?
Nos, amit meg kell látnunk az az, hogy az Apostolok egész szolgálatukban azt az újdonságot tanították és élték, hogy az Örökkévaló törvényeit,immár nem külső hivatkozásként,
hanem bennsőséges életjelenségként alkalmazták. Pont mint Mózes, aki az Örökkévalóval napi kapcsolatban volt, És az Örökkévalóval való kapcsolatának gyümölcseként jártak, nem tévelyegve,hanem pontos vezetés szerint, és nem elhagyatva, hanem gondviseléssel élve. És közöttük, és értük az Örökkévaló, naponként jelenvolt, jelekkel és csodákkal! Pont mint az Apostoloknál!
Az Apostolok tehát, úgy cselekedeteikben, mint tanításukban, pontosan úgy éltek, mint Mózes! És a kör bezárult!
Mert ha valaki a törvényt megtartja, be kell látnia, hogy a törvény szerint szüksége van a kegyelemre, mert amíg Testbe zárva él az ember, addig nem az a kérdés hogy elbukhat-e?
hanem csak az, hogy Mikor-miben és mekkora lesz a romlás? A Törvény amíg az Ároni főpapság ideje volt, a kiegészítő passzusokban meghatározta, hogy mely dolgok után, mily tisztulás-engesztelés szükségeltetett!
Erre még akkor is szükség volt, amikor a Mózes utasítására engedelmeskedtek,és pontosan abból következőleg, tisztátalanná lettek... (IV.Mózes 31,23-24);
És akkor még nem beszéltünk, a tévedésekből, gyengeségből, véletlenül, Uram bocsáss: Szándékos bűnökről...
Ekkor az Örökkévaló által meghatározott helyen, és módon megtörtént az áldozás, a közbenjárók-közben járásával, ők pedig a Léviták voltak.
De mi a hejzet, ha beállt az Örök és romolhatatlan, és eleve előre jelzett tökéletes, Melki Cedek-i Főpapság, és megszűnt a helyhez kötött, és áldozati állatok vére általi engesztelés?
Nos ami biztos tehát: Az Isteni Tisztelet, az Ő beszédének megtartása!
Ellenkező esetben ez történik: 1Sám 15,23
Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
Ha ellenben megtartjuk az Örökkévaló beszédét, és szívünkben megelevenedve él az Ige, akkor pedig: János Apostol I. levele 2. rész
1.
Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.
2.
És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
3.
És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.
4.
A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.
5.
A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
6.
A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.
-
Áldott Testvérem, köszönöm neked hogy hallhattuk és most olvashatjuk is ezt az Úrtól vett táplálékot.
Adja meg az Úr, hogy sokan felébredjenek álmukból és megértsék azt, hogy ha nem követik Jézus cselekedeteit, akkor menthetetlenül el fognak veszni. Az Istenismeret az, amely által eggyé válhatunk Urunkkal.
-
Köszönöm én is áldott Testvérem, hogy átadtad nekünk, amit az ÚR kijelentett Neked! Nagy áldás és örülök, hogy ma mégegyszer (jövöben többször) átolvashattam!
Ez nem is egyszerűen Hit! Ez maga az Isten Ismeret, és az Ismereten alapuló Bizalom!
De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.
1Jn 5,20
Adjon az ÚR megújított értelmet, hogy megismerjük az Igazat!
-
Az ÚR maga gondoskodik arról, hogy megismerjük... De negedelmeskedünk-e Neki?
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Jer 31,34
És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.
Zsid 8,11
-
Az felől mi már értelemre jutottunk, hogy a Baál nem egy valahonnan lett isten, hanem egy hamis Istenkép. Baal jelentése Férj! Akár a mi Istenünk neve! csupán a Baal nem az igazi, hanem félre ismerésen alapuló
Isten ismeret... ( akárcsak ma ) és itt szoktam idézni ugye a Hóseás 2. fejezetét...
Ebben az aspektusban érdemes elolvasni:
24. Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!
25. Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, a kit meg akarnak ölni?
26. És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus?
27. De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való.
28. Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz az, a ki engem elküldött, a kit ti nem ismertek.
29. Én azonban ismerem őt, mert ő tőle vagyok, és ő küldött engem.
Jn 7,24-29
Azt "hitték" ismerik az Ígét:
De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való.
Mekkora és végzetes tévedés! A saját ismeretükbe vetett hitük fontosabb volt mindennél, ezért látszat után ítéltek. Jézus kijelenti: Aki engem elküldött, az Igaz, de ti nem ismeritek Öt. Soha ne reménykedjünk saját értelmelmezéseinkbe, ne a saját hitünkbe higyjünk, hanem teljes alázatossággal keressük Isten Igazságát, az Ígét, Jézust!
17. Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében;
18. És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,
19. És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint,
20. A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.
21. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is:
22. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,
23. Mely az Ő teste, teljessége Ő néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel.
Ef 1,17-23
-
Igen Erzsike Testvérem, azt hitték hogy jól hisznek, csak az volt a baj hogy magukban, maguknak hittek és nem az írásoknak.
Nem tudták összeegyeztetni Istent a hitükkel és inkább ezért dobták az Istennek ismeretét. :pityereg:
-
Korábban ez a veszély engem is fenygetett, de az ÚR kivezetett abból, hogy egy pásztornak, vagy gyülekezeti elméleteknek akarjak megfelelni.
Nagyon hamar rá lehet érezni a Szent Lélek vezetésével, ki az, aki emberi gondolatokat támaszt alá a Biblia Szavaival, vagy ki az, aki a tanításon keresztül megfogja a kezem és az ÚRhoz vezet, figyelmemet pedig Isten Szavára irányítja.
:2smitten:
-
Az asszony magva...
Mózes I. könyve 3. rész
1.
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14.
És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15.
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16.
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Eme fejezet olvasásával, tanui lettünk az ember megkísértésének, bukásának, annak következményeinek... és annak, hogy a bűn következménye bár egytől jött be, és elhat mindenekre,
éppen így, egy valaki által határozta meg a sokak menekvését...
Eme történetet már sok esetben megvizsgáltuk, most pedig azt javallom, kezdjük előrőlről egy egészen új megközelítésben, mert mivel sokaknál az alap nincs meg, és ennek okán
tévelyegnek még mindíg sokan...
A bűn eset következményeiről tehát ujra, röviden: Éva és Ádám ugy eszik a tiltott gyümölcsből, és ennek következtében megtörténik az Örökkévaló szavai szerint a halál!
1.
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
Áldott Testvérek. Amennyiben most alaposan, és odaszánva megfigyeljük eme történetet, megláthatjuk ezekben a sorokban, és ebben az egy fejezetben a teljes üdvmenetet, a kezdetet és véget!
Megláthatjuk ezen fejezetben "valaminek"-vagy még inkább "valakinek" a hiányát, és ha megértjük ezt, és ráébredünk az elrejtett Manára, akkor fogjuk tudni értékelni igazán
azt a kegyelmet, amiben részesültünk Isten gondoskodásából kifolyólag!
Valami, vagy valaki tehát hiányzik ebből a történetből... Ennek a hiánya pedig ráébreszt bennünket ismét valamire... elsőként talán nézzük meg mire ébredhetünk rá eme sorokban,
és ennek vonzataként felselylik előttünk, hogy mi-vagy ki hiányzik ebben a történetben... azután pedig RÁ!ébredünk valamire, ami megreformálja az egész életünket a továbbiakban...
Évát tehát megkísérti a kígyó, és Éva egy darabig állja is a támadást... mondom csupán egy darabig... egyedül van ebben a küzdelemben, és ez egy életre-halálra szóló küzdelem pedig,
ráadásul Éva ennek a küzdelemnek a kimenetelét nem is látja fontosnak, az ellenfelet pedig veszélyesnek...
Figyeljük meg az ellenség megnyilvánulását: Hason csúszva közelget, sziszegve beszél... elhiteti hogy veszélytelen, veszélytelen a közelgésével, hiszen hason csúszik,
veszélytelen a beszédében, mert nyilvánvaló tévesztést beszél...
Veszély nincs, gondolja Éva, és tehát nem határozott elutasításba burkolózik, hanem beszélgetni kezd vele...( első hiba!) Alábecsülte az ellenséget. belement tehát egy oly küzdelembe
amiből ő nem jöhet ki győztesen. Több ezer év bölcsességével és megátalkodottságával került szembe az új teremtés...
Éva ráadásul nem hívta segítségül Ádámot, volt annyira gondatlan hogy egymaga vágjon bele ebbe a harcba. Évát ugye tudjuk, hogy Társ-ul, segítőül adta az Örökkévaló, Ádámnak.
I Mózes 2, 18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
Évának nem lett volna szabad,Ádámtól függetlenül cselekednie. Éva feje tehát Ádám, és Ádám feje az Örökkévaló. / Ide még visszatérünk.../
Tehát hogy ne ragozzam tovább az esetet, eszik Éva is, és Ádám is a Tiltott gyümölcsből, és bekövetkezik az a halál amiről az Örökkévaló már jó előre szólt, és amitől intette az embert!
I Mózes 2,15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Mielőtt rátérnénk a lényegre, még figyeljük meg, hogy Ádám miben "járult hozzá" a bukáshoz...
Ádámnak ugye tehát azt mondta az Örökkévaló, hogy művelje és ŐRIZZE A KERTET! Vagyis az Isten teremtését! ( I Mózes 1, 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. )
Ádám meg nem azt tette, hanem nagy figyelmesen hallgatott...
Minek a hiányát, vagy méginkább kinek a hiányát látjuk meg fájdalmasan itt? Ki vagy mi Akadályozhatta volna meg ezt az esetet?
....Hja ha Jézus ott lett volna.... Mert ha Isten szava akkor ott lett volna, nem esik el az ember! Ő megmenthette volna az embert! Ő közbe avatkozhatott volna, és azonnal leleplezhette volna a csalást...
Ezt a hiányt azért adta akkor és ott az Örökkévaló, hogy a maiak tudják értékelni az Ő oltalmát, segítségét, jelenlétét!
Róma 15,4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Amire tehát rá kell jönnünk, és amit itt ebben atörténetben fel kell ismernünk, az az: Hogy nem elégséges az intellektuális ismeret, hanem minden percben közösségben kell lennünk az
Úrral,az Ő beszéde által! mert amely percben nem is gondolnánk, akkor jön a támadás... és bár ez a támadás veszélytelennek-tét nélkülinek fog tűnni, (hiszen ha mindjárt veszélyesnek látjuk, bolondok lennénk belemenni egymagunk...)
szóval egy ily veszélytelen támadás során eshetünk el megint és újra, és veszíthetünk el mindent végérvényesen, mert öntelt módon egymagunk vágunk bele a csatározásba, mint egykor Éva,
és nem az Istentől rendelt befedező segítségével... mintha azt mondanánk az Istennek: Ugyan ne fáradj, majd ÉN megoldom... Körülbelül pont ezt akarja az Ősi ellenség...Ez az amiről azt mondtam, még visszatérünk erre... Hiszen ahogyan egykor volt, úgy van ma is! Sokan botor módon fedetlen fővel rohangálnak... Mert az Éva feje, (befedezése) Ádám; Ádám feje,(befedezése )az Isten! Most is így van ez Testvérek: Az asszony feje a férfi, a férfi feje pedig az Úr! És mindenkor így is kellene járni, hogy bajba ne kerülhessünk! Mert a támadás minden esetben a fej- a befedező ellen irányul! Ha valaki partizánkodik, az ő ostobasága miatt sérül az egység...
Tehát elsőként megláthattuk ezen történetben, hogy kb ennyire jutunk, ha az Isten Igéje csupán az Intellektuális ismeretben van, és nincs vele ÉLŐ KAPCSOLAT!
Ennek következménye a lélek halála, amiről az Örökévaló beszélt: I Mózes 2,17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Tehát nem a test haláláról szólt az Isten, mert az jelentéktelen... a test semmi! A testet azért teremtette az Isten, hogy az Ő lelkének temploma legyen!
I Mózes 2,7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Ebben a kijelentésben tehát megláthatjuk azt az Igazságot, hogy: A TARTALOM A FONTOS, NEM A FORMA! Előbb mindíg a láthatatlan, és majd csak az után a látható!
Ezt később így magyarázták azok akiknek mindez kijelentetett: Zsid.11,3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
A Bűneset következtében, az Istentől kapott lélek, ami egyben az egyetlen értelme és célja is az ember létezésének, tehát ez a halál állapotába került, hiszen a bűn bejötte, cselekvőképtelenné tette!
Úgy is mondhatnánk: Megkötöztetett a halál köteleivel!
Ettől a ponttól datálódik, a hiába való-üres és tartalmatlan Testi ember fogalma.
És erről a leg szemléltetőbb Ige: I Mózes 3,19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Látjuk ugye, és emlékezünk: A lelket az Istentől kaptuk... a Test lett porból, nem a lélek! itt pedig már a testi ember értelmetlenségéről, és megsemmisüléséről beszél az Isten!
Ettől a perctől, a Testi ember, testi látás után cselekszik! : I Mó.3,7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
És testi emberként, elbújik a teremtője elől, azaz Isten nélküli életbe kívánkozik: 8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
Elkezdődött tehát a testi ember vesszőfutása, aminek tüze a testi látás, testies gondolkodás,kívánságok,gerjedelmek, Isten elől való menekülés...
Az emberek elszaporodása a földön, egyenlő lett a bűn és az Istentelenség elszaporodásával...
Jussunk értelemre tehát a Róma 15,4-felett: Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Itt van tehát a történet, olvashattuk is eddig, de megértettük-e? Élünk-e ezzel?
A Válasz pedig: NEM -NEM ÉS NEM! Mert az emberek nem tanulnak! nem értenek... értelmetlenül élik értelem nélkül való életüket! Elfordulva Istentől, hiábavalóságok után járnak.
Az Igazság és az Ismeret, ismeretlen fogalommá lett!
Ádám és Éva Bűne pedig, említésre sem méltó a mostaniak bűne mellett! ezért lesz a mostaniak bűntetés szörnyű!
Mert ami le is lett írva azt a maiak megvetik, és oktalan módon olyan dolgokon vitáznak, hogy kell-e a törvény vagy nem, elég-e a hit, vagy nem.... nem értenek semmit.
Mert ebben a megvilágításban nézzük azt a sokat vitatott Igét, melyet az állhatatlanok (!) el csűrnek és csavarnak. Előbb defíniáljuk , mit jelent ez: Állhatatlan? Kik ők?
Ez Igevers magáért beszél, és ebben az összefüggésben, megválaszolja a kérdésünket is: Zsolt 1,5
Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
Tehát azokról beszélünk, akiknek nincs maradásuk-nem állhatnak meg az Igazságban....
Tehát a vitatott Igevers: Títus.3,9.
A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harczokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók.
Erről valahogy a legtöbbeknek az konkretizálódik, hogy az Isten által adott Törvény az ami hiábavaló... Nem kommentálom ezt az őrjöngést.
Nyilván nem erről van szó, hanem az arról való vitatkozásról. Hiszen aki nem akarja azt elfogadni, az már meghozta a döntését... Aki pedig megismerte az Úr Jézust, az pedig tudja hogy....
Térjünk vissza a történetünkhöz...
A 15-ös versre koncentráljunk most:I Mózes 3, 15.
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Ez tehát a menekedésünk lehetőségének a kizárólagos módja l, ha ugyan megértjük, hogy ez az Ige mit jelent, és milyen következményeket vonz....
Tehát az Asszony magva... Tudjuk ugye, hogy minden ember a férfi magva... lett légyen az bármely teremtmény, a férfi magváról beszélünk.
Itt azonban az Asszonymagváról szól, tehát egy természet feletti születésről beszélünk...
Tudjuk pedig a világtörténelemben egyetlen "ember" született asszony magvából... vagy nem?
Elsőként mindenképpen így volt!
Figyeljük csak Pál szavait: Kolossé 1
12.
Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban;
13.
A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;
14.
Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata;
15.
A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;
16.
Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek;
17.
És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.
18.
És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első;
Jézus tehát bár mindenképp az első, de a menekedés kizárólag az asszony magvának ígértetett! Tehát minden más el fog veszni!
Az Asszony magva tehát csak egy, vagy sokan is azok?
Nos Jézus azt mondja: Jn 12,24
Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
Tehát tény, hogy Jézus azért jött, hogy ajtót nyisson sokaknak arra, hogy Üdvösségre jussanak!
Lássuk tehát hogy ez miként lehetséges-hogyan lehet meg ez?
Nos Jézus előképe a Frigyláda volt a szövetség első felére nézve... Figyeljük csak meg: II.Mózes 25,10.
És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat.
11.
Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belől is kivül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörűl arany pártázatot.
12.
És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát.
13.
Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal.
14.
És a rúdakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát.
15.
A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból.
16.
És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába.
17.
Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset.
18.
Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére.
19.
Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélből csináljátok ki a Kérubokat annak két végén.
20.
A Kérubok pedig terjeszszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arczaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arczai a fedél felé forduljanak.
21.
A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked.
22.
Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.
-
------------------------------Folyt.----------------------------------------
A 21-es vers alapján tehát tudjuk: hogy a ládába tett Bizonyságok a következők voltak: A Két kőtábla, amin az Örökkévaló parancsolatai voltak, a Mannás aranykorsó, és az Áron kihajtott mandulafa vesszeje... / Zsid.9,4/
Vagyis: A Törvény, a Mennyei táplálék, és a kiválasztás bizonysága!
Most figyelem: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9.
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
Tehát kezdjük az elején: Fából készült láda, arannyal borítva, ami jelenti, hogy emberi testben, de Isteni identitással, vagyis Isteni származással...ez naggyából tehát azt jelenti:
AZ ASSZONY MAGVA! Most nézzük tovább: 1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
A Kiválsztás bizonysága tehát és a Törvény...
A Mennyei Táplálékról amit tudnunk kell, az két dolog, és ez egyben a lényeg is!
1;V.Mózes8,3.
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
/ Jézus ezt mondja ezzel kapcsolatban: Jn.6, 30. Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
32. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
36. De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
Érthetőbben: Jn 6,56
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
A Testéből táplálkozni tehát azt teszi, hogy a mennei kenyérrel, vagyis Isten Igéjével táplálni a lelkünket!
A vérivással kapcsolatban pedig ezt tudjuk: 3Móz 17,11
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Ez tehát meggyőz bennünket, hogy az Ő Vérét inni tehát azt jelenti, hogy az Ő Életét éljük! Hiszen mint láthattuk is az Igéből, a Vérben van az Élet!
Ezért mondta Pál konklúzióként: Gal 2,20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
A Második adalék a mennyei táplálékról: Minden nap szükség van rá! Tehát napi szinten kell!
Izraél fiai minden nap kora reggel ki kellett hogy kászálódjanak a sátraikból, ha nem akartak éhezni...
Ezek tehát elsőként a világtörténelemben Jézusban lettek meg! Mégpedig azért: "hogy mindenekben Ő legyen az első!"
Ámde ekkor még, és még egy ideig ez volt érvényben erről az állapotról: Róma 8,19.
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
János így szólt: Jn.1,12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
/ Vagyis az Asszony magva, hiszen bár emberi testben, de Isteni Identitással!/
Ezekről így beszél Pál: Rm 8,14.
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15.
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16.
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
És ennek kizárólagosságáról, Jézus ezt mondta: Jn.3,5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
meg ezt: Jn.4, 22. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják
Végül pedig: Jn.6, 63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Nos tehát, mindezek értelmében és fényében megérthetjük, hogy az I Mózes 3, tulajdonképpen az emberiség történelme, és egyben az üdvmenete is...
Isten minden képzeletet felülhaladó ajándéka tehát az, hogy mindenkor velünk van az Ő Beszéde, aki megszabadít bennünket a másik oldal támadásától, szabaddá tesz a megtévesztéstől!
Jézus ezt mondta: Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
A Megmenekedés módja-utja tehát adott! És ez az ami nem változik és ez bizony kövekbe van vésve! Isten Igéjével való állandó kapcsolatba kell kerülnünk, hogy Ő bennünket ujjászüljön, és mint Asszony magva (!)
járhassunk ezen a világon! I Péter 1,23.
Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
Jézus tehát azt állítja:Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Vagyis: az Ő tanításában való Igazság megszabadít-felszabadít minket!
Most lássuk hogy ez mi módon történhet meg, és közben ne feledjük: Ő Mindenekben az első!
Lukács Evangyélioma 4. rész
1. Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába
2. Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
3. És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
4. Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
5. Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
6. És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
7. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
8. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
A 6-os versre tessék figyelni: "És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom"
Ez a világ tehát Ádám és Éva által átadatott a Sátánnak! Mivel meg van írva: II.Péter 2,18.
Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,
19.
Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
Így lett az ember a Sátán szolgája tehát, mert a Sátán legyőzte az embert... így adták át az Istentől kapott javakat, ( a Földet) a Sátánnak, és lettek az Istentől nekik szánt
földön a gonosz rabszolgái!
És most figyeljük csak Jézust: Mt.17,24.
Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
25.
Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
26.
Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
Tehát az Isten Fiai szabadok! Nem tartozunk akkor már az Igazság ismerete által a megtévesztésből adódó rabszolgaságba!
Így lehetünk szabadok az emberi ötletelésektől, ijesztéstől, a sötét lelkű emberek homályos fenyegetésétől, a hirdetett tévelygésektől... íMert ők azok akik hangoztatják, hogy hiába tértél meg, mert a generációs átok megköt! Vagy: Ha nem fizetsz tizedet, akkor Istent lopod meg, vagy: ők azok akik eltiltanak sokakat a bemerítkezéstől, és az Úrvacsorával való éléstől, ők azok akik ha szólsz, a Szentlélek káromlás bűnét tulajdonítják neked, ők azok akik élősködnek csak a nyályon, és ők azok akik az Isten félelmet nyerekedésnek tekintik, mert abból ők anyagiakban is profitálhatnak...Tehát, ha és amennyiben Jézus tanítványaivá leszünk, /tehát nem emberekéi/ akkor megismerjük az Igazságot, és akkor mindezektől is szabadok leszünk. Ha ez így lesz, akkor, így menekszünk meg tehát mi is Jézushoz
való hasonlóság szerint: Jn 14,30
Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije...
Az Igazság által már nem tartozunk e világ fejedelmének hogy neki engedelmeskedjünk!
Így tehát látjuk: Isten és az Ő beszéde egy, és a menekedés útja is egy, és ezekben nincs és nem is lesz semmi változás!
Az I Mózes 3, tehát nem egy múltbéli történet csupán, hanem a mi jelenünk!
Mert ebben a fejezetben benne van az is, ami által pozícionálhatjuk magunkat... Mi van a szemeink előtt? Mire nézünk? Menekülünk?
Tehát: Testben élünk? Test szerint élünk még?
Ha igen, akkor megláthatjuk a nem kívánt véget is...
És ebben a történetben, megláthatjuk a Krisztust, és az AntiKrisztust is...
Mert az felől nincs senkiben kérdőjel, hogy valóban Jézus volt-e a megígért Messiás... de a tanításban van óriási különbség!
Mert Jézus azt mondja: Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Ez pedig dinamizmust takar, mert felvázolja előttünk azt a kizárólagosságot, hogy mindenkor az Istentől vezetetten kell járnunk! Tehát az Istennek való engedelmességre hív!
Ezzel szemben az antikrisztusról van két dolog amit tudnunk kell, hogy értelemre juthassunk:
1; az ő száma: 666 Félreértések elkerülése végett, értsük meg, hogy nem Sátánt teremtette az Örökkévaló a hatodik napon, hanem az embert!
Akitől tehát tartanunk kell, az olyan valaki, aki az emberi kívánságokat preferálva tanít! Lásd: I Mózes 3!
Ha tehát azt a tanítást halljátok, hogy : "ne foglalkozz semmivel, mert Jézus akkor is tökéletessé tesz..." akkor láthatjuk hogy ez a tanítás a testnek kedvez, mert békességet hirdet, mivel a testet helyezi nyugalomba...
Isten fia tehát az Ő Szava! És az Ő szavát azért küldte, hogy mi hozzá találjunk!
Sátán fia pedig az antikrisztus, aki az ő tanítása! És ő is azért küldte az ő szavát, hogy sokak jussanak őhozzá, a megtévesztés által.
Ha Jézus nincs velünk, mert elhagyjuk Őt, akkor mint Éva... Elbukunk! Csak Jézus menthet meg! Csak Jézus védhat meg! Csak Jézus adhat a megtévesztés sötétjében Világosságot!
Jézus az Isten szava!
Lássuk még egyszer, hogy mi is az I Mózes 3?
Nos a tárgyalt fejezet summája a következő: Az engedetlenség bukáshoz vezet, a bukás megsemmisülésbe vezet, és a menedés módja Jézus által adatott!
-
Köszönöm a tanítást áldott testvérem! :)
-
Köszönöm én is az áldott tanítást, Testvérem!
Jussunk értelemre tehát a Róma 15,4-felett:
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Itt van tehát a történet, olvashattuk is eddig, de megértettük-e? Élünk-e ezzel?
A Válasz pedig: NEM -NEM ÉS NEM! Mert az emberek nem tanulnak! nem értenek... értelmetlenül élik értelem nélkül való életüket! Elfordulva Istentől, hiábavalóságok után járnak.
Az Igazság és az Ismeret, ismeretlen fogalommá lett!
Erröl egy Igevers jut eszembe:
23. Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával;
24. Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.
25. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és megfenyítek minden körülmetélkedettet a körülmetéletlenekkel együtt:
Jer 9,23-25
Ismer engem... és értelmes....
Adja az ÚR a vágyakozást szívünkbe, hogy egyre jobban megismerjük Öt, Ígéjén keresztül Jézus Krisztusban.
:2smitten:
-
Erről valahogy a legtöbbeknek az konkretizálódik, hogy az Isten által adott Törvény az ami hiábavaló... Nem kommentálom ezt az őrjöngést.
Nyilván nem erről van szó, hanem az arról való vitatkozásról. Hiszen aki nem akarja azt elfogadni, az már meghozta a döntését... Aki pedig megismerte az Úr Jézust, az pedig tudja hogy....
Sokszor hozzák fel argumentként a következö Ígét, hogy alátámasszák azt a tévtanítást, hogy a Törvény már nem érvényes, mert eltöröltetett.
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
2Kor 3,6
Igen paradox e meglátás. Mert pont azok, akik a Törvényt megvetik, esnek bele a betü szerinti törvényeskedés bünébe! A Lélek megelevenít! Miért? Mert Jézus is a Törvény Isten szerinti értelmezését mutatja be nekünk a Hegyi Beszédben! (Mt 5; 6; 7;)
:2smitten:
-
Vagyis a SZERETET elvét! :)
-
Ezt most nem értem, kedves Fatum, segítenél nekem egy picit? :pirul:
:2smitten:
-
:05: köszönöm a tanitast
valóban szükségünk van valakire, kire ? Arra a személyre aki a teremtett aki az eletet adta , aki megváltott, mert nélküle semmik és senkik vagyunk, nagyon nagy szükség van a kegyelemre ahogy irva van!
ef.levél:2:8 Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
és gondolom hogy az o akaratát csak úgy tudjuk cselekedni ha megismerjük azt aki megvaltott
nagyon érdekesnek találtam ma ezt az igét
>Hóseás könyve:10:12 Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint! Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy igazság esőjét adjon néktek
-
Ámen Testvérem. így Igaz!
-
Sziasztok!
Szia Elisabeth!
De jó, pont ezek a gondolatok jártak tegnap a fejemben a tegnap előtti Skype-os összejövetel után:
Isten megismerése (amivel dicsekedhetünk!)- csak az Ő szeretetét tudjuk úgy felfogni, azaz szívünkkel megérteni, hogy megértsük Istent és teljesen beteljünk Isten ismeretével! :088:
... és még az 1Kor13-ra szeretnék emlékeztetni "most még csak mintegy tükör által és homályosan látunk..., de egyszer majd úgy ismerünk, mint ahogy Isten is ismer bennünket..., az ismeret tehát eltöröltetik, de a szeretet megmarad!!!
Nem tudom biztosan, de talán erre is gondolhatott Fatum...
Üdv.:
AK
-
Áldott testvérem Erzsike!
A Törvény=SZERETET! Mert Krisztus az ÉLŐ TÖRVÉNY! Ha az emberek képesek lennének betölteni a Törvényt, akkor nem lenne bűnözés meg ennyi mocsok. A Törvény= Isten és az Emberek iránti teljes, odaadó szeretet! De ezt csakis a Szent Szellem képes valósággá tenni az életünkben! Krisztus mint testté lett Ige valósággá tette ezt az elvet az életével, amikor a földön járt.
-
Erről valahogy a legtöbbeknek az konkretizálódik, hogy az Isten által adott Törvény az ami hiábavaló... Nem kommentálom ezt az őrjöngést.
Nyilván nem erről van szó, hanem az arról való vitatkozásról. Hiszen aki nem akarja azt elfogadni, az már meghozta a döntését... Aki pedig megismerte az Úr Jézust, az pedig tudja hogy....
Sokszor hozzák fel argumentként a következö Ígét, hogy alátámasszák azt a tévtanítást, hogy a Törvény már nem érvényes, mert eltöröltetett.
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
2Kor 3,6
Igen paradox e meglátás. Mert pont azok, akik a Törvényt megvetik, esnek bele a betü szerinti törvényeskedés bünébe! A Lélek megelevenít! Miért? Mert Jézus is a Törvény Isten szerinti értelmezését mutatja be nekünk a Hegyi Beszédben! (Mt 5; 6; 7;)
:2smitten:
No, itt azért ennél nyomósabb érvet is hallottam már arra, hogy az ószövetségi törvény Krisztusban eltöröltetett. Ezt majd szeretném, ha közösen megvizsgálnánk Isten Igéje alapján, mert érdemes! De nem akarok belekapni, megpróbálom előbb újból átgondolni, hogy tovább tudjam adni...
-
Törvény, Krisztusban betöltve és Szent Szellemel beteljesedve= hívő élet!
Ez jutott eszembe arról, amikor egy rebbe könyvét olvastam aki leírta hogy a családja hogyan ünnepelte a shabbatot. Az a nap az öröm a család és elsősorban az Örökkévaló napja volt számára. A gyerekek például már alig várták ezt a napot mert a nagyi mindig akkor sütötte a legfinomabb sütiket, az apa felolvasott nekik, egyszóval Istennel egy boldog nap, Isten nélkül hideg törvényeskedés!
-
Áldott Testvéreim!
Nagyon köszönöm, hogy segítettetek megérteni Fatum Testvér gondolatát!
A törvény betöltésével senki sem igazulhat meg, ebben tökéletesen egyetértünk. Abban is, hogy Isten ingyen kegyelméböl és szeretetéböl van megváltásunk.
Most pedig az ismeret:
3. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
4. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,
5. Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben,
6. A mint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel.
1 Kor 1,3-5
Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok.
Apcsel 17,11
Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; 32. megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."
Tehát az ÚR azt mondja, hogyha megtartjátok az én Ígéimet. És mit magyaráz el nekünk Máté 5,6,7, fejezetében? A törvény Isten szerinti értelmezését. Már pedig ha eltöröltetett, akkor miért vette volna a fáradságot, hogy bemutassa a törvény értelmét?
Jézus Isten Ígéje! Nem a sajátját adta, hanem amit az Atyától kapott!
Egyre azonban nagyon vigyáznunk kell, az Isten ismeret elmélyülésében legyünk mindig alázatosak, nehogy kevélységhez vezessen.
Gondolom nem is lenne manapság annyi tévelygés, ha Istenfélelmben tudakoznák az ÍRásokat. Isten Szava megóv a tévelygéstöl.
:2smitten: :2smitten:
-
Törvény, Krisztusban betöltve és Szent Szellemel beteljesedve= hívő élet!
Ez jutott eszembe arról, amikor egy rebbe könyvét olvastam aki leírta hogy a családja hogyan ünnepelte a shabbatot. Az a nap az öröm a család és elsősorban az Örökkévaló napja volt számára. A gyerekek például már alig várták ezt a napot mert a nagyi mindig akkor sütötte a legfinomabb sütiket, az apa felolvasott nekik, egyszóval Istennel egy boldog nap, Isten nélkül hideg törvényeskedés!
Ebben egyetértek! Hiszen, ha betartjuk a királyi parancsolatokat, nem fogunk egyetlen egy törvény ellen sem vétkezni! (Csak attól tartok, hogy sokaknál a szeretet szó már nem azt jelenti, amit Isten értett alatta, mégpedig Isten Szavának való engedelmesség szeretetböl)
Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: 36. "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" 37. Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38. Ez az első és a nagy parancsolat. 39. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."
Mt 22,35-40
Tehát nem töröltetett el, hanem ettöl függ a törvény!
:2smitten:
-
Isten Szeretete és kegyelme nem Újszövetségi fogalom csupán. Mert Isten soha sem változik!
Nem akartak engedelmeskedni, nem emlékeztek csodáidra, amelyeket velük tettél, hanem nyakaskodtak, és makacsságukban arra adták a fejüket, hogy visszatérnek a szolgaságba. De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és nagy a szereteted, ezért nem hagytad el őket.
Neh. 9:17.
-
És mégegy:
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
Ézs 42,1-4
:2smitten:
-
Egyre azonban nagyon vigyáznunk kell, az Isten ismeret elmélyülésében legyünk mindig alázatosak, nehogy kevélységhez vezessen.
Gondolom nem is lenne manapság annyi tévelygés, ha Istenfélelmben tudakoznák az ÍRásokat. Isten Szava megóv a tévelygéstöl.
Így van, pontosabban én úgy mondanám, hogy az az Isten-ismeret, ami felfuvalkodáshoz vezet, nem igazi ismeret, mert (1Kor.8,2-3):
2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.
3 Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle.
De kedves Elisabeth, kérdeznék Tőled valamit: Említetted a 2Kor.3,6-ot, ahol ezt így mutatja be Pál magukat a korintusi hívőknek (2Kor.3,6-7):
6 Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:
Miről beszél itt Pál? A Tízparancsolat szolgálata a halál szolgálata, amivel csak ölni lehet?!? Te érted ezt? Gondolkoztál-e már ezen? Szerinted mit jelent ez, hogy "halál szolgálata"?
-
Kedves Testvérem!
Pont erröl beszéltem az elöbb! Talán ha visszaolvasod, meg fogod érteni!
Az Új szövetség, pedig az atyáknak adott szövetség megerösítése: ezért új!
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
Jer 31,33
Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit;
9. A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek. 10. És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az ő népével együtt. 11. És ismét: Dícsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok őt minden népek.
Rm 15,8-11
Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által. 31. A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.
Rm 3,31
:2smitten:
-
Pont erröl beszéltem az elöbb! Talán ha visszaolvasod, meg fogod érteni!
Jaj, akkor bocsáss meg, Elisabeth, ha félreértettelek! :pirul:
Visszaolvastam, de sajnos még mindig nem világos előttem, hogy Te hogy gondolod..., na mindegy ezt majd holnap, (ha Isten is úgy akarja és élünk) alaposabban megbeszélhetjük.
Jó éjszakát!
-
Elnézésedet kérem, de a "halál szolgálatát" nem válszoltam meg.
30. Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
31. Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
32. Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
Róm 11,30-32
És miböl tudjuk meg, hogy engedetlenek vagyunk? A Tórából! A Tóra / Törvény nélkül nem ismernénk Isten akaratát!
Egyébbként megjegyezném, hogy nekünk a Tóra nem valami nyüg, hanem Isten Szava! És Jézusban értjük meg igazán a Tórát, mert Ö maga a Tóra!
Mit mond Jézus Krisztus?
És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.
Mk 2,27
:2smitten:
-
Egyre azonban nagyon vigyáznunk kell, az Isten ismeret elmélyülésében legyünk mindig alázatosak, nehogy kevélységhez vezessen.
Gondolom nem is lenne manapság annyi tévelygés, ha Istenfélelmben tudakoznák az ÍRásokat. Isten Szava megóv a tévelygéstöl.
Így van, pontosabban én úgy mondanám, hogy az az Isten-ismeret, ami felfuvalkodáshoz vezet, nem igazi ismeret, mert (1Kor.8,2-3):
2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.
3 Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle.
De kedves Elisabeth, kérdeznék Tőled valamit: Említetted a 2Kor.3,6-ot, ahol ezt így mutatja be Pál magukat a korintusi hívőknek (2Kor.3,6-7):
6 Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:
Miről beszél itt Pál? A Tízparancsolat szolgálata a halál szolgálata, amivel csak ölni lehet?!? Te érted ezt? Gondolkoztál-e már ezen? Szerinted mit jelent ez, hogy "halál szolgálata"?
Hadd reagáljak én is erre.
Mit jelent az, hogy a betű megöl?
A betű, Isten igéje, az Ószövetség (Tanach) mindvégig a lélekről tett bizonyságot, a lelkiekre mutatott rá.
Ámde a legtöbben ezt nem látták meg. Ők betű szerint, mintegy a lelket kizárva belőle teljesítették azt, ami által tudjuk, hogy az nem válik hasznunkra (mivel erőtlen a test a teljes betöltésére). Az egész Ószövetség Jézusról beszél, róla tesz bizonyságot.
János evangéliuma 5,39
"Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,"
Így öl tehát.
De akkor itt a kérdés, talán el kellene hagyni az ószövetséget, mert hát Jézust megkaptuk?
2Timóteus 3,16
"A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,"
Továbbá:
Zsidó levél 4,12
"Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait."
Istennek milyen beszédére utalt Pál? Talán fellapozta a János evangéliumát, esetleg Jakab levelét?
Ők az általunk ismert ószövetségből tanítottak és tettek bizonyságot Jézusról.
Hadd mondjak el egy személyes történetet:
9-10. osztályban az egyik osztálytársamnak lemerültek az elemei a CD lejátszóban. Azt láttam, hogy az elemeket rátette a radiátorra, hogy erőre kapjanak.
Ennyit tudott, hogy ha radiátorra tesszük az elemeket, akkor kicsit feltöltődnek és lehet egy kis ideig használni őket. Viszont ezt látva közöltem vele, hogy nyár van, a radiátorok sem mennek még néhány hónapig, szóval elég hosszú ideig várnia kell ahhoz hogy feltöltődjenek az elemek. Értetlenül nézett rám, nem tudta hogy meleg is kell hozzá! Csak rárakta a radiátorra...
Ezzel azt akarom mondani, hogy nem lehet elszakítani a kettőt (ó és új szövetséget), mert nem fog működni.
1Sámuel 3,19
"Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből."
Szeretettel,
Antee
-
Drága Testvéreim. Nagyon jó beszélgetés alakult itt ki. Nagyon örülök.
Legyetek áldottak.
:2smitten:
-
Hadd mondjak el egy személyes történetet:
9-10. osztályban az egyik osztálytársamnak lemerültek az elemei a CD lejátszóban. Azt láttam, hogy az elemeket rátette a radiátorra, hogy erőre kapjanak.
Ennyit tudott, hogy ha radiátorra tesszük az elemeket, akkor kicsit feltöltődnek és lehet egy kis ideig használni őket. Viszont ezt látva közöltem vele, hogy nyár van, a radiátorok sem mennek még néhány hónapig, szóval elég hosszú ideig várnia kell ahhoz hogy feltöltődjenek az elemek. Értetlenül nézett rám, nem tudta hogy meleg is kell hozzá! Csak rárakta a radiátorra...
Ezzel azt akarom mondani, hogy nem lehet elszakítani a kettőt (ó és új szövetséget), mert nem fog működni.
1Sámuel 3,19
"Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből."
Szeretettel,
Antee
Ez nagyon tetszik. Jó példa.
:2smitten:
-
Egyre azonban nagyon vigyáznunk kell, az Isten ismeret elmélyülésében legyünk mindig alázatosak, nehogy kevélységhez vezessen.
Gondolom nem is lenne manapság annyi tévelygés, ha Istenfélelmben tudakoznák az ÍRásokat. Isten Szava megóv a tévelygéstöl.
Így van, pontosabban én úgy mondanám, hogy az az Isten-ismeret, ami felfuvalkodáshoz vezet, nem igazi ismeret, mert (1Kor.8,2-3):
2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.
3 Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle.
De kedves Elisabeth, kérdeznék Tőled valamit: Említetted a 2Kor.3,6-ot, ahol ezt így mutatja be Pál magukat a korintusi hívőknek (2Kor.3,6-7):
6 Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:
Miről beszél itt Pál? A Tízparancsolat szolgálata a halál szolgálata, amivel csak ölni lehet?!? Te érted ezt? Gondolkoztál-e már ezen? Szerinted mit jelent ez, hogy "halál szolgálata"?
Hadd reagáljak én is erre.
Mit jelent az, hogy a betű megöl?
A betű, Isten igéje, az Ószövetség (Tanach) mindvégig a lélekről tett bizonyságot, a lelkiekre mutatott rá.
Ámde a legtöbben ezt nem látták meg. Ők betű szerint, mintegy a lelket kizárva belőle teljesítették azt, ami által tudjuk, hogy az nem válik hasznunkra (mivel erőtlen a test a teljes betöltésére). Az egész Ószövetség Jézusról beszél, róla tesz bizonyságot.
János evangéliuma 5,39
"Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,"
Így öl tehát.
De akkor itt a kérdés, talán el kellene hagyni az ószövetséget, mert hát Jézust megkaptuk?
2Timóteus 3,16
"A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,"
Továbbá:
Zsidó levél 4,12
"Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait."
Istennek milyen beszédére utalt Pál? Talán fellapozta a János evangéliumát, esetleg Jakab levelét?
Ők az általunk ismert ószövetségből tanítottak és tettek bizonyságot Jézusról.
Hadd mondjak el egy személyes történetet:
9-10. osztályban az egyik osztálytársamnak lemerültek az elemei a CD lejátszóban. Azt láttam, hogy az elemeket rátette a radiátorra, hogy erőre kapjanak.
Ennyit tudott, hogy ha radiátorra tesszük az elemeket, akkor kicsit feltöltődnek és lehet egy kis ideig használni őket. Viszont ezt látva közöltem vele, hogy nyár van, a radiátorok sem mennek még néhány hónapig, szóval elég hosszú ideig várnia kell ahhoz hogy feltöltődjenek az elemek. Értetlenül nézett rám, nem tudta hogy meleg is kell hozzá! Csak rárakta a radiátorra...
Ezzel azt akarom mondani, hogy nem lehet elszakítani a kettőt (ó és új szövetséget), mert nem fog működni.
1Sámuel 3,19
"Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből."
Szeretettel,
Antee
Köszönöm, kedves Anti pont itt van a lényeg!
Példaként tekintsünk meg csak két magyarázatot Jézus Krisztus “Hegyi Beszédéböl”:
Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába." 21. "Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. 22. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére.
"Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! 28. Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. 29. Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. 30. Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára."
Mt 5,20-22; 27-30
Eltörölte volna Jézus a törvényt? Szó sincs róla! Söt, úgy tünik, hogy még jobban megszigorította azt! Miért? Pontosan azért, hogy Isten Szavának a szívünkben kell élnie. Nem a külsöségek szerint ítéli meg az embert, hanem a szív állapota szerint. Ez jelenti azt, hogy a törvény lelki! Isten beszéde uralja szívünkben a gondolatainkat és motivációnkat!
Már Dávid is erröl beszél:
Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
Zsolt 7,10
Tehát aki elveti a törvényt, tulajdonképpen azért veti el, mert pont betü szerint gondolkozik és nem érti meg, hogy Isten Ígéjének, Szavának, a Törvényének a szívünkben kell lakozást venni.
Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó. 143. Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis gyönyörködtetnek. 144. Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek!
Zsolt 119,142-143
Ha pedig a Törvény maradandó és Igazsága Igaz, akkor nem fogja azt megváltoztatni, mert nem ember az Isten, hogy hazudjék.
Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat."
Jn 14,21
Én és az Atya egy vagyunk."
Jn 10,30
:2smitten:
-
Egyre azonban nagyon vigyáznunk kell, az Isten ismeret elmélyülésében legyünk mindig alázatosak, nehogy kevélységhez vezessen.
Gondolom nem is lenne manapság annyi tévelygés, ha Istenfélelmben tudakoznák az ÍRásokat. Isten Szava megóv a tévelygéstöl.
Így van, pontosabban én úgy mondanám, hogy az az Isten-ismeret, ami felfuvalkodáshoz vezet, nem igazi ismeret, mert (1Kor.8,2-3):
2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.
3 Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle.
De kedves Elisabeth, kérdeznék Tőled valamit: Említetted a 2Kor.3,6-ot, ahol ezt így mutatja be Pál magukat a korintusi hívőknek (2Kor.3,6-7):
6 Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:
Miről beszél itt Pál? A Tízparancsolat szolgálata a halál szolgálata, amivel csak ölni lehet?!? Te érted ezt? Gondolkoztál-e már ezen? Szerinted mit jelent ez, hogy "halál szolgálata"?
Hadd reagáljak én is erre.
Mit jelent az, hogy a betű megöl?
A betű, Isten igéje, az Ószövetség (Tanach) mindvégig a lélekről tett bizonyságot, a lelkiekre mutatott rá.
Ámde a legtöbben ezt nem látták meg. Ők betű szerint, mintegy a lelket kizárva belőle teljesítették azt, ami által tudjuk, hogy az nem válik hasznunkra (mivel erőtlen a test a teljes betöltésére). Az egész Ószövetség Jézusról beszél, róla tesz bizonyságot.
János evangéliuma 5,39
"Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,"
Így öl tehát.
De akkor itt a kérdés, talán el kellene hagyni az ószövetséget, mert hát Jézust megkaptuk?
2Timóteus 3,16
"A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,"
Továbbá:
Zsidó levél 4,12
"Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait."
Istennek milyen beszédére utalt Pál? Talán fellapozta a János evangéliumát, esetleg Jakab levelét?
Ők az általunk ismert ószövetségből tanítottak és tettek bizonyságot Jézusról.
Hadd mondjak el egy személyes történetet:
9-10. osztályban az egyik osztálytársamnak lemerültek az elemei a CD lejátszóban. Azt láttam, hogy az elemeket rátette a radiátorra, hogy erőre kapjanak.
Ennyit tudott, hogy ha radiátorra tesszük az elemeket, akkor kicsit feltöltődnek és lehet egy kis ideig használni őket. Viszont ezt látva közöltem vele, hogy nyár van, a radiátorok sem mennek még néhány hónapig, szóval elég hosszú ideig várnia kell ahhoz hogy feltöltődjenek az elemek. Értetlenül nézett rám, nem tudta hogy meleg is kell hozzá! Csak rárakta a radiátorra...
Ezzel azt akarom mondani, hogy nem lehet elszakítani a kettőt (ó és új szövetséget), mert nem fog működni.
1Sámuel 3,19
"Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből."
Szeretettel,
Antee
Nos Áldott Testvéreim. Van itt egy kiváltképp való értelem arra nézve, hogy a betű ölhet:
V:Mózes 30, 11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Vagyis: Ha megcselekszi valaki, és engedelmesen él vele, akkor áldásul van az Ige... ha valaki ellene áll, és megveti, annak számára átok lesz minden betű!
-
Így van Testvéreim.
-
:08: :08: :?:ÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! de sok mindenről maradtam le ! :08: :08: ilyenkor mindig azt gondolom : de jó lenne 2 helyen lenni egyszerre , dolgozni is és itt lenni!
sajnos ez nem lehet :08: nos igy lássuk honnan nem olvastam a hozászólásokat! lesz mit olvasni és min gondolkozni ma :016: :161: :rozsa:
-
Teljesen egyetértek, kedves Shomer Testvérem!
Vagyis: Ha megcselekszi valaki, és engedelmesen él vele, akkor áldásul van az Ige... ha valaki ellene áll, és megveti, annak számára átok lesz minden betű!
Ezt a gondolatot fejezi ki Pál apostol a Zsidókhoz írt levélben is.
25. Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26. Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27. Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28. Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29. Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
Zsid 12,25-29
-
A gond csak az áldott testvéreim, hogy az ember önmaga NEM képes engedelmeskedni a Törvénynek! Hisz maga az Úr is gondolati szinten és az akarat indítékainak megfelelően várja el a Törvény betöltését! Egyedül az Úr Jézus Krisztus volt képes TELJESEN engedelmeskedni a Törvénynek. Márpedig meg van írva hogy ha valaki akár egyetlen parancsolatot megront, vétkes az egésznek megrontásában.
Pontosan ezért küldte az Örökkévaló Krisztust, hogy Általa az Ő befogadásával törvényszerűen éljünk!
Vagyis: a mi életszabályunk maga Krisztus! Aki a Testté lett Ige!
Isten egyedül KRISZTUST adta nekünk, hogy Általa éljünk.
-
A Tízparancsolatról szóló okfejtést kivettem, mert nem szeretném ezt a fajta magyarázatát a Törvénynek itt, ebben a topicban látni.
/ Shomer Ayin /
-
A gond csak az áldott testvéreim, hogy az ember önmaga NEM képes engedelmeskedni a Törvénynek! Hisz maga az Úr is gondolati szinten és az akarat indítékainak megfelelően várja el a Törvény betöltését! Egyedül az Úr Jézus Krisztus volt képes TELJESEN engedelmeskedni a Törvénynek. Márpedig meg van írva hogy ha valaki akár egyetlen parancsolatot megront, vétkes az egésznek megrontásában.
Pontosan ezért küldte az Örökkévaló Krisztust, hogy Általa az Ő befogadásával törvényszerűen éljünk!
Vagyis: a mi életszabályunk maga Krisztus! Aki a Testté lett Ige!
Isten egyedül KRISZTUST adta nekünk, hogy Általa éljünk.
Testvérem. Abban tudok igazat adni neked, hogy a törvényt ember nem képes betölteni... Ezért mondta Jézus: Jn.3, 3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
És egyben ez a válasz arra nézve is, hogy vannak olyanok, akik szerint két egyház van, az egyik a Testi, a másik a lelki...
Az a 24-vén, akik a mennyekben vannak, ezen testvérek szerint a testi egyház.... értitek ezt a sötétséget? I Kor.15, 50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
NEM KÉT SZELÍD OLAJFA VAN,HANEM CSAK EGY!
-
Máté evangéliuma 6,23
"Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!"
-
Testvérem. Abban tudok igazat adni neked, hogy a törvényt ember nem képes betölteni... Ezért mondta Jézus: Jn.3, 3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
És egyben ez a válasz arra nézve is, hogy vannak olyanok, akik szerint két egyház van, az egyik a Testi, a másik a lelki...
Az a 24-vén, akik a mennyekben vannak, ezen testvérek szerint a testi egyház.... értitek ezt a sötétséget? I Kor.15, 50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
NEM KÉT SZELÍD OLAJFA VAN,HANEM CSAK EGY!
:igen: :igen:
ebben tökéletesen igazad van áldott testvérem! ismerni kell az Igét az Igazságot és csak igy tudjuk megérteni Isten Igéjét:
Hóseás könyve:6:3 Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, amely megáztatja a földet.
János Evangéliuma:17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
valóban igaz: a törvényt ember nem képes betölteni.. ezért kegyelemből tartottunk meg:
Róma levél:11:6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
Efézusi levél:2:8 Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
az egyházról pedig én is azt mondom : csak egy egyház van nem kettő csak egy menyasszony van és egy vőlegény
Efézusi levél:5:25 .... Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;
nem két egyházért adta z életét csak egyért mert csak egy van:
Kolosse levél:1:18 És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első;
Jelenések könyve:21:9 És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
Jelenések könyve:22:17 És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jőjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
és csak egy szelíd olajfa van amibe be lettünk oltva:
Róma levél:11:17 Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
:016:
-
Szomorúan látom, hogy itt is ugyanazt kapom mint az adventistáknál...nem baj, ettől függetlenül nem fogok vitatkozni veletek, de mélységesen elszomorodtam... :(
-
Annyit még elmondanék, hogy nem testi és lelki egyházról beszéltem a skypeon, hanem tanítványi és test gyülekezetről! Ide leírom a látásom lényegét hogy ne legyen félreérthető.
A TEST ÉS A TANÍTVÁNY GYÜLEKEZET KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK:
A Test Gyülekezet jellemzői:
Főleg a pogányok közül vagyis a nemzetek közül kihívott Szentek alkotják.
Krisztus és Pál evangéliumát hirdetik, vagyis a Megváltást és az újonnan születést.
Reménységük mennyei, Krisztussal uralkodnak majd és ők az Ő Menyasszonya
Elragadtatásuk a Nagy Nyomorúság előtt történik meg.
A Nagy Nyomorúság után visszatérnek Krisztussal megítélni a népeket és az Antikrisztust.
A kegyelem üdvháztartásában élnek, a betű hidegsége nélkül.
A Törvény elveit Krisztussal egyedül töltik be.
Összegyülekezésük napja: a hét bármelyik napja lehet, mivel bementek az igazi nyugodalomba vagyis a szellemi Szombatba! Nekik minden nap egyforma.
Mindenkor növekednek Krisztusban, egyre többet ismerve meg Őbelőle és imádva Őt.
Ószövetségi előképük: Énok, illetve Illés.
Izrael és a Gyülekezet ígéreteit élesen szétválasztják.
A Tanítvány Gyülekezet jellemzői:
Főleg a zsidók közül elhívott szentek alkotják, illetve azok a pogányok, akik a zsidó ceremóniákat magukra veszik.
A Királyság evangéliumát hirdetik
Reménységük földi, a nekik adatott ígéretek az 1000 év utáni Királyságban teljesednek majd be.
Az összes ószövetségi szent ebbe a gyülekezetbe tartozik
Nem ragadtatnak el a Nyomorúság előtt, hanem a földön élik át a Nagy Nyomorúságot, egyeseket megölnek közölük a bizonyságtevésükért, míg másokat az Úr maga véd meg az Antikrisztusi uralom alatt, majd miután az Úr visszatér, hogy elpusztítsa az Antikrisztust, elragadtatnak a Menybe. Tehát elragadtatásuk a Nagy Nyomorúság után! történik meg.
A törvény háztartásában élnek, formális ceremóniák alkotják Istentiszteletüket, és a betű parancsolatai szerint élnek.
Összegyülekezésük napja a testi-emberi Szombat nap, amit betű szerint ülnek meg, ahogy a Törvény előírja. Ők azok akik megkülönböztetik a napokat egymástól!
A Törvény miatti hályog okán, Krisztusról csak részleges az ismeretük.
Ószövetségi előképük: Noé és szerintem Mózes.
-
:140: Ezeket honnan vetted Testvérem? Bár én nem rólad írtam, de most nagyon megijesztettél! Hát nem ugyan az az Istenünk? Nem ugyan az az Urunk? Nem ugyan azon Ige adatott nekünk? Te ezt olvasod a Szentírásból ?
-
Efézusbeliekhez írt levél 3. rész
1.
Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért;
2.
Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben;
3.
Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, a szerint, a mint az elébb megírám röviden,
4.
Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől;
5.
A mely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, a hogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által:
6.
Hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
7.
A melynek szolgájává lettem az Isten ama kegyelmének ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának munkája szerint.
-
Pár kérdésem azért lenne Testvérem. Azt állítod tehát, hogy a Tanítványi gyülekezet ugye, elkülöníti az Izráél, és a gyülekezet ígéreteit...
Tehát ha a Tanítványi gyülekezet van, és nekik nem kell a Szentírás, akkor mitől tanítványi ez a gyüli?
Mely gyülekezetet rendelte az Úr?
Mily ígéretei vannak a gyülekezetnek?
Picit félve kérdezem meg: Hol vannak ezek megírva?
-
Tudod Testvér, van ami nem hagy nyugodni engem... Te azt mondod, megszomorodtál és ez engem is elszomorít. Én Igéket mutattam fel, te pedig emberi ötletelést hoztál.
Azt állítod: Nekem hályog okán, csak részleges az Ismeretem az én Uramról...
Rendben ha így gondolod, de fejlődőképes vagyok! (talán)
Kérlek szépen beszélj nekem Jessuáról! Had tanuljak róla!
Mondd el kérlek ki Ő...
Mondd meg nekem miért jött...
Áruld el nekem mit érzel amikor megszólít? Milyen a hangja? Mondd meg nekem, neked hogyan jelentette ki magát?Mondd meg nekem te mit érzel amikor a bűneiddel hozzáfordulsz? Mit érzel amikor bátorít, és mit amikor küld? És az érintése... mit érzel amikor megérint? Mondd meg milyen amikor fedd?
Kiről beszél neked? Kit idéz? Kire emeli a szemed? Kiről tesz bizonyságot???
Kezdjük talán ezekkel... nem kérdeztem olyat amire én nem tudnék válaszolni, ez nem csapda Testvérem.
-
Annyit még elmondanék, hogy nem testi és lelki egyházról beszéltem a skypeon, hanem tanítványi és test gyülekezetről! Ide leírom a látásom lényegét hogy ne legyen félreérthető.
A TEST ÉS A TANÍTVÁNY GYÜLEKEZET KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK:
A Test Gyülekezet jellemzői:
Főleg a pogányok közül vagyis a nemzetek közül kihívott Szentek alkotják.
Krisztus és Pál evangéliumát hirdetik, vagyis a Megváltást és az újonnan születést.
Reménységük mennyei, Krisztussal uralkodnak majd és ők az Ő Menyasszonya
Elragadtatásuk a Nagy Nyomorúság előtt történik meg.
A Nagy Nyomorúság után visszatérnek Krisztussal megítélni a népeket és az Antikrisztust.
A kegyelem üdvháztartásában élnek, a betű hidegsége nélkül.
A Törvény elveit Krisztussal egyedül töltik be.
Összegyülekezésük napja: a hét bármelyik napja lehet, mivel bementek az igazi nyugodalomba vagyis a szellemi Szombatba! Nekik minden nap egyforma.
Mindenkor növekednek Krisztusban, egyre többet ismerve meg Őbelőle és imádva Őt.
Ószövetségi előképük: Énok, illetve Illés.
Izrael és a Gyülekezet ígéreteit élesen szétválasztják.
A Tanítvány Gyülekezet jellemzői:
Főleg a zsidók közül elhívott szentek alkotják, illetve azok a pogányok, akik a zsidó ceremóniákat magukra veszik.
A Királyság evangéliumát hirdetik
Reménységük földi, a nekik adatott ígéretek az 1000 év utáni Királyságban teljesednek majd be.
Az összes ószövetségi szent ebbe a gyülekezetbe tartozik
Nem ragadtatnak el a Nyomorúság előtt, hanem a földön élik át a Nagy Nyomorúságot, egyeseket megölnek közölük a bizonyságtevésükért, míg másokat az Úr maga véd meg az Antikrisztusi uralom alatt, majd miután az Úr visszatér, hogy elpusztítsa az Antikrisztust, elragadtatnak a Menybe. Tehát elragadtatásuk a Nagy Nyomorúság után! történik meg.
A törvény háztartásában élnek, formális ceremóniák alkotják Istentiszteletüket, és a betű parancsolatai szerint élnek.
Összegyülekezésük napja a testi-emberi Szombat nap, amit betű szerint ülnek meg, ahogy a Törvény előírja. Ők azok akik megkülönböztetik a napokat egymástól!
A Törvény miatti hályog okán, Krisztusról csak részleges az ismeretük.
Ószövetségi előképük: Noé és szerintem Mózes.
Kedves Fatum!
Le vagyok én is döbbenve!!! Megsértödsz azért, mert ragaszkodunk Isten Ígéjéhez??? Hozol olyan tévtanítást, amelyben Isten által örökérvényü rendeleteket ceremóniának nevezel??? Micsoda szellemi gög van ebben a tanításban!!!
Kívánom öszinte szívvel, hogy megismerd Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét, Izrael Szentjét, Messiását, hogy beolthasson Téged a szelíd olajfába!
Szeretettel
Erzsike
-
Tudod Testvér, van ami nem hagy nyugodni engem... Te azt mondod, megszomorodtál és ez engem is elszomorít. Én Igéket mutattam fel, te pedig emberi ötletelést hoztál.
Azt állítod: Nekem hályog okán, csak részleges az Ismeretem az én Uramról...
Rendben ha így gondolod, de fejlődőképes vagyok! (talán)
Kérlek szépen beszélj nekem Jessuáról! Had tanuljak róla!
Mondd el kérlek ki Ő...
Mondd meg nekem miért jött...
Áruld el nekem mit érzel amikor megszólít? Milyen a hangja? Mondd meg nekem, neked hogyan jelentette ki magát?Mondd meg nekem te mit érzel amikor a bűneiddel hozzáfordulsz? Mit érzel amikor bátorít, és mit amikor küld? És az érintése... mit érzel amikor megérint? Mondd meg milyen amikor fedd?
Kiről beszél neked? Kit idéz? Kire emeli a szemed? Kiről tesz bizonyságot???
Kezdjük talán ezekkel... nem kérdeztem olyat amire én nem tudnék válaszolni, ez nem csapda Testvérem.
Én nem mondtam egy szóval se hogy neked hályog van a szemeden, én ezt azokra értettem akik a Törvény által akarnak megigazulni és azt hiszik hogy a ceremoniák, szombat tized, vagy papság által üdvözülnek.
Ezek szerint te közéjük sorolod magad? Szerintem te nem közéjük tartozol.
A másik: én csupán egy látást osztottam meg mégha lehet nem helyes és erre ledorongoltok, ugyanakkor meg az adventistákról írt topicomat törlitek mert az sérti a felekezetet! Ez a magatartás nem sértő? Pontosan ettől szomorodtam meg. Kicsit úgy érzem mintha azt hinnéd lenézlek pedig ez nem így van. Ez a látás a Debreceni Testvérgyülekezet látása és az enyém is. DE nem kell elfogadni én ezt senkinek se mondtam sőt! Egyáltalán hiba volt ezt a fajta látást megemlíteni a skypeos alkalmon. Nem tudom miért haragudtatok meg rám ennyire, én szándékosan nem akarok vitát szeretetből.
-
Kedves Fatum!
Le vagyok én is döbbenve!!! Megsértödsz azért, mert ragaszkodunk Isten Ígéjéhez??? Hozol olyan tévtanítást, amelyben Isten által örökérvényü rendeleteket ceremóniának nevezel??? Micsoda szellemi gög van ebben a tanításban!!!
Kívánom öszinte szívvel, hogy megismerd Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét, Izrael Szentjét, Messiását, hogy beolthasson Téged a szelíd olajfába!
Szeretettel
Erzsike
Én meg ezen vagyok ledöbbenve hogy egyáltalán sértődésnek veszitek tőlem azt hogy megszomorodtam. Nem azért szomorodtam el mert megsértődtem, ellenkezőleg! Én hiszem hogy az Úré vagyok és az Ő Eklézsiájának a tagja és hiszem azt is hogy Krisztus az én Megváltóm. Pusztán azért testvérem mert más a látásom még lehetünk testvérek nem? Egyébként pontosan illetve majdnem ezeket a szavakat használta az az adventista testvérem is, aki az un. adventigazságról akart meggyőzni engem. Ha tévtanításnak tartjátok elfogadom, de kétségbevonni a hivő mivoltomat, egy kicsit túlzó szerintem...
-
Áldott Testvérem. Azt érzed hogy haragszom, vagy akár más haragszik rád? Hát nem haragszunk...
Tudod Testvérem, én Zsidó vagyok, és a Szentírás az nekem Szent! Abban nagyon radikális vagyok, ám először magamra nézve, mást erre nem kényszerítve!
De igenis szólok ha tréflit látok, ha azt látom, hogy az Isten Igéjét félre magyarázzák...
-
Annyit még elmondanék, hogy nem testi és lelki egyházról beszéltem a skypeon, hanem tanítványi és test gyülekezetről! Ide leírom a látásom lényegét hogy ne legyen félreérthető.
A TEST ÉS A TANÍTVÁNY GYÜLEKEZET KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK:
A Test Gyülekezet jellemzői:
Főleg a pogányok közül vagyis a nemzetek közül kihívott Szentek alkotják.
Krisztus és Pál evangéliumát hirdetik, vagyis a Megváltást és az újonnan születést.
Reménységük mennyei, Krisztussal uralkodnak majd és ők az Ő Menyasszonya
Elragadtatásuk a Nagy Nyomorúság előtt történik meg.
A Nagy Nyomorúság után visszatérnek Krisztussal megítélni a népeket és az Antikrisztust.
A kegyelem üdvháztartásában élnek, a betű hidegsége nélkül.
A Törvény elveit Krisztussal egyedül töltik be.
Összegyülekezésük napja: a hét bármelyik napja lehet, mivel bementek az igazi nyugodalomba vagyis a szellemi Szombatba! Nekik minden nap egyforma.
Mindenkor növekednek Krisztusban, egyre többet ismerve meg Őbelőle és imádva Őt.
Ószövetségi előképük: Énok, illetve Illés.
Izrael és a Gyülekezet ígéreteit élesen szétválasztják.
A Tanítvány Gyülekezet jellemzői:
Főleg a zsidók közül elhívott szentek alkotják, illetve azok a pogányok, akik a zsidó ceremóniákat magukra veszik.
A Királyság evangéliumát hirdetik
Reménységük földi, a nekik adatott ígéretek az 1000 év utáni Királyságban teljesednek majd be.
Az összes ószövetségi szent ebbe a gyülekezetbe tartozik
Nem ragadtatnak el a Nyomorúság előtt, hanem a földön élik át a Nagy Nyomorúságot, egyeseket megölnek közölük a bizonyságtevésükért, míg másokat az Úr maga véd meg az Antikrisztusi uralom alatt, majd miután az Úr visszatér, hogy elpusztítsa az Antikrisztust, elragadtatnak a Menybe. Tehát elragadtatásuk a Nagy Nyomorúság után! történik meg.
A törvény háztartásában élnek, formális ceremóniák alkotják Istentiszteletüket, és a betű parancsolatai szerint élnek.
Összegyülekezésük napja a testi-emberi Szombat nap, amit betű szerint ülnek meg, ahogy a Törvény előírja. Ők azok akik megkülönböztetik a napokat egymástól!
A Törvény miatti hályog okán, Krisztusról csak részleges az ismeretük.
Ószövetségi előképük: Noé és szerintem Mózes.
Drága Testvéreim!
Megmondom őszintén nem volt elég egyszer elolvasnom, mert félreérthető. Nagyon.
Lehet, hogy tévedek, de azt gondolom sejtem mire akar kilyukadni ez az írás. csak félreérthető.
Előre elnézést kérek nem vagyok mindenben járatos, csak próbálom Isten Igéjével összevetni. Én gondolom, hogy Fatum testvérünk itt nem két fügefáról beszélt,vagy két egyházról, hiszen "lészen egy pásztor és egy akol". Nem szerencsés a megfogalmazás.
Test gyülekezet Feltételezem, hogy Krisztus testéről van szó. Többnyire a nemzetek közül, de én úgy értem, hogy Izrael fiai közül is sokan, de Izrael fiai közül, még nem mindenki fogadja el Jézust Messiásnak (de a lehetőség adott) /Ismét megjegyzem félreérthető az írás/. Feltételezem azért, mert ez még a gyülekezetideje, az elragadtatás előtt, amikor még a Szent Szellem is itt van a földön. Az egyház korszaka.
A tanítvány gyülekezet
Nem értem a megnevezést. A Nagy nyomorúság idején ugye még inkább előtérbe kerül Izrael és sokan megtérnek, persze lesznek azért nemzetek beliek is. Így értem. Tudjuk, hogy eljön majd a két tanubizonyság is.
Na én ezeket próbáltam megérteni.
Elnézést, ha valamit ne jól írtam, csak próbáltam megérteni, hogy mi ez. Ugyanis nem gondolom, hogy Fatum testvér esetleg rossz dolgot akart volna mondani.
-
Kedves Ditte!
Nem feltételztem, hogy Fatum akarattal rosszat akar, ám a látása Igeileg nem alátámasztható és csupán egy felekezeti nézöpont.
Egyébbként szerintem egyáltalán nem félreérthetö, amit írt.
Szeretettel
-
Értem. Mindenképp Isten Igéjéhez ragaszkodjunk. Ez nagyon fontos.
-
Így van kedves Ditte! Azért is írtam be a hozzászólásaimban be az Ígéket, amik szépen át lettek lépve. Megjegyezném, Istennek nincs két Menyasszonya!
5. Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.
6. Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:
7. Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek;
8. Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.
Ézs 54,5-8
:2smitten:
-
Persze, hogy nincs! Dehogy is. Csak próbáltam értelmezni a hozzászólást. De nem mondtam ilyet. Távol legyen.
:2smitten:
-
Drága Dittém, kérlek nehogy félrérts! Nem Neked mondtam, hanem arra az írásra reagáltam, ami be lett téve.
:2smitten:
-
Mind egyetértünk, hogy egy olajfa van. A nemzetekből való hívők be lettek oltva vad olajfa létükre a szelíd olajfába.
Dicsőség az Úrnak!
Lészen egy pásztor és egy akol.
:2smitten:
-
Drága Dittém, kérlek nehogy félrérts! Nem Neked mondtam, hanem arra az írásra reagáltam, ami be lett téve.
:2smitten:
Rendben.
:2smitten: :016:
-
Drága Erzsike!
Ne haragudj rám kérlek, ez csak az én látásom de nem akarok rád/rátok kényszeríteni semmit. Én magam is zsidó származású vagyok DE Jesshuában új életet kaptam és a Törvényt Krisztusban élem és töltöm be.
Az írásom tényleg félreérthető és ha megsértettelek akkor Adonai Izrael Istenének, testileg a mi népünk Istenének nevében jövök hozzád és BOCSÁNATOT KÉREK! :08:
-
NAGYON NAGYON szeretlek benneteket Krisztusban! Téged Anti testvért Shomer testvért és mindnyájatokat! Nem akarok haragot áldott testvérem, remélem megbocsátasz mégha ebben a kérdésben nem is értünk egyett! :2smitten:
-
:2smitten:
-
Drága Erzsike!
Ne haragudj rám kérlek, ez csak az én látásom de nem akarok rád/rátok kényszeríteni semmit. Én magam is zsidó származású vagyok DE Jesshuában új életet kaptam és a Törvényt Krisztusban élem és töltöm be.
Az írásom tényleg félreérthető és ha megsértettelek akkor Adonai Izrael Istenének, testileg a mi népünk Istenének nevében jövök hozzád és BOCSÁNATOT KÉREK! :08:
Kedves Gábor!
Szó sincs haragról, és nem is személyed ellen volt, amit írtam! Legyél nagyon áldott, és vezessen az Örökkévaló Isten Jeshuában, az Ö Szent Szava által!
:2smitten:
-
:taps: Kol ha kavod Láchem. ( Minden tiszteletem a tiétek... :2smitten:)
-
Köszönöm kedves Fatum testvérem. Mi is szeretünk.
Áldjon meg az Úr.
:2smitten:
-
:016: :026: LEGYÉL NAGYON ÁLDOTT GÁBOR! :016: :161: :026: :027:
-
Törvény?-Kegyelem? II.
Bizonyosan ismeritek Testvérek, a koncentrikus körök fogalmát, amikor is, egy központi témából kiindulva, egyre szélesebb körökben folytatjuk a kutakodást...
Egy ily koncentrikus vizsgálódásra hívlak most benneteket.
Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
Van egy Ige, amely egy ideje, egyre életteltelibb, egyre elevenebb bennem. Szinte minden alkalommal amikor közétek készülök, hogy megosszam veletek amit az Úrtól átveszek
számotokra, nos ez az Ige mindíg megszólít:
Dániel próféta könyve 12. rész
1.
És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.
2.
És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.
3.
Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.
4.
Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.
Ezen és az ezt megelőző Prófétai szó pedig tudjuk ugye, hogy a végső időkre, és a végső időkről (!) szólnak... ezek a Próféciák megismétlődnek a Jelenések könyvében is.
Most, mielőtt belemélyednénk a kutakodásba, mindenek előtt megfigyelendő a Dániéli Prófécia 4.verse: "Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás."
Határozott meggyőződésem, hogy ez az az Idő, amikor az Örökkévaló, vizet ad a szomjúhozónak, megelégíti azokat, akik a Mt.5,6 szerint: Éhezik és szomjúhozik az Igazságot!
A Félreértések elkerülése érdekében tisztázzuk tehát újfent: Jn.17,17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
A Mai alkalommal tehát, mint ahogyan mondtam is: egy rendkívül érdekes központi témával kezdenénk, és azon elindulva, egyre szélesedő körökben, keressük-kutassuk-éhezzük-és szomjúhozzuk az Igazságot...
I Kir.12, 25. Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt.
26. És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához;
27. Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához.
28. Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből.
29. És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba.
30. És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.
31. Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül.
32. És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala.
33. És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az ő szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.
I.Kir.13,
1. És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
2. És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,
3. És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
4. És a mikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszárada az ő keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.
5. És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, a melyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.
6. És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lőn, mint azelőtt.
7. És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.
8. És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;
9. Mert azt parancsolta az Úr nékem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmenéndesz.
10. És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.
11.És lakozék Béthelben egy vén Próféta,akihez eljövén az ő fia,elbeszélé az ő atyjának mindazt a dolgot,a melyet aznap az Isten embere,cselekedett volt béthelben,és a beszédeket,melyeket szóllott vala a Királynak;és elbeszélék azokat az ő atyjuknak.
12. Akkor monda nékik az ő atyjok: Mely úton ment el? És megmutaták az ő fiai az útat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött.
13. És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá,
14. És elméne az Isten embere után, és megtalálá őt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, a ki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.
15. Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.
16. De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;
17. Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda menéndesz.
18. És felele az néki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.
19. Megtére azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék.
20. Mikor pedig az asztalnál ülének: lőn az Úr beszéde a prófétához, a ki őt visszahozta vala,
21. És kiálta az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt;
22. Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felől azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.
23. És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, a kit visszahozott vala.
24. És mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, a mely megölé őt; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala.
25. És ímé az arra menő emberek láták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, a melyben a vén próféta lakott.
26. A mit mikor meghallott a próféta, a ki visszahozta vala őt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt néki.
27. És szóla az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.
28. És ő elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.
29. És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy ott sirassa és eltemesse őt.
30. És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták őt: Ah szerelmes atyámfia!
31. És miután eltemette őt, szóla az ő fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, a melybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az ő tetemei mellé;
32. Mert beteljesedik az, a mit kiáltott az Úrnak beszédével az oltár ellen, a mely Béthelben van, és a magas helyeken való házak ellen, a melyek Samaria városaiban vannak.
33. De még e történet után sem tért meg Jeroboám az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és a ki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja.
34. És ez a dolog lett az oka a Jeroboám háza vétkének, és a föld színéről való kiirtatásának és megsemmisíttetésének.
Áldott testvérek. Most erre a történetre ne úgy tekintsetek, mint egy régen volt-holnem volt történetre, hanem úgy, hogy ez a történet a maiaknak szólt előjelül, de minthogy
ez az Isten népe közül a többséget nem érdekelte, ma is pont ez történik...
Lássuk elsőként a két Próféta esetét:Van tehát itt egy, minden valószínűség szerint fiatalabb Próféta, aki így jelenik meg: Az Isten embere. Ez tehát elment azért hogy az Örökkévaló üzenetét átadja a megfelelő helyen, a megfelelő embernek, és ítéletet hirdessen.
Ő a küldetését majdnem betöltöltötte...mondom : Majdnem! Mert a küldetésnek az is a része volt, hogy se ne egyen, se ne igyon azon a helyen, abban a városban.
Így tehát, a majdnem az nem teljes! és talán ez az oka annak, hogy még a neve sem maradt ránk. De sokan buknak el így ma is... jól indulnak, és nagy dolgokat is cselekednek az Úr utasítására, de a küldetésük végét elhagyják...
Na most jön a képpe a 11-es versben megjelölt: Vén Próféta, aki végül is okozójának "TŰNIK" ennek a bukásnak...mondom "tűnik"
Jajj Testvérek, annyi sületlenség, és ostoba magamutogató okfejtés hallatszik el a Hívők közt erről a történetről manapság... A legutóbbi őrjöngés, amit a minap hallottam és végül leverte a biztosítékot, az az volt, hogy
minden tekintetben a Vén Próféta volt mindenben a hibás! Elsőként azért, mert ott lakott... Mit keresett ő Béth el-ben? Ezt ráadásul egy oly magasan kvalifikált szolgáló mondta,aki egyrészt a nagy Amerikába szolgál...( mintha az jelentene valamit),másrészt olyan valaki, akinek a neve hallattára a hívők nagy része, mindjárt le is borul. ha nem is miatta, de azért mindenképpen,
mert egy állítólagos csodatevő a Mestere és mentora... Érdekes jellemzés ez a Hívők népes csapatáról... mindjárt teljesen érthetővé is válik, az Ámos 5, és a Zakariás 13...
A Hívők kétharmadának az elveszejtéséről szólnak ezek a Próféciák!
Egyébbként ez a szolgáló ha egy picit is ismerné a Szentírást, akkor tudná, hogy a Júda és Izráél szakadása, csupán napokkal előbb történt meg, és azaddig egységes nemzetként, Salamon Királysága alatt voltak...
Másfelől, ha csak pici ismerete lenne, akkor tudná, hogy Béth El jelentése: Isten Háza...
erre ez a neves ostoba, azt mondja: mit keresett ő ott, miért pont ott lakott?
Nézzük inkább az Igét: Tehát a 11-es vers szerint, egy "Vén" Prófétáról van szó. Ez elsősorban azt jelenti, hogy Valóban Próféta, másrészt ebben az esetben a vén, azt is jelenti,
hogy megpróbált-gyakorlott-elismert...
Ezt azért is fontos tudnunk, mert az az általános vélemény,hogy ha ő valóban az Úr Prófétája lett volna, akkor nem a fiaitól tudta volna meg ezeket a dolgokat, hanem az Úrtól, nem Júdából jött volna más Próféta, hanem ő mindjárt helyben rendezhette volna.
Na így beszél egy olyan ember, aki Istennek akar tudást osztani, és világgá akarja kürtölni a roppant okosságát...
Ezzel szemben, Isten úgy határozott, hogy az Ő házának városából, tehát Jeruzsálemből menjen egy küldött, adja át az üzenetet, hirdessen ítéletet, és ne időzzön ott semmit, jelezve ezzel azt, hogy onnan semmi nem kell, semmivel nem közösködik velük,és siessen onnan, mint aki tart attól, hogy az ítélet őt is eléri ha még abban a városban van... (egyébbként ez az ítélet és a megvetés jele.)
Tehát vissza a vén Prófétához, miszerint: ha ő valóban az lett volna, akkor tudta volna...és ez sajnos teljesen általános a hívők között... ezek a gondolatok vannak a Prófétákról...
De hát a Próféta, üzenet átadó, és nem kalendárium! A Próféta csak azt tudja amit az Úr kijelent neki, és azt hamisítatlanul átadja! ….Csak hír vivő!
Nem az a Próféta, aki minden elrejtett dolgot tud,minden titkot ismer, és mindenkor hatalommal szól... Őt Istennek nevezzük!
A Próféta az, akit az Örökkévaló kiválaszt, (mondom az Örökkévaló választja ki! és nem az emberek nevelik ki, pofára és pénzért, azután mintegy meghatározva az Istennek: "íme, ezt mi kitanítottuk,meg is fizetett minket, ha üzenni akarsz, akkor neki szólhatsz...)
Most pedig egy nagyon érdekes dolgot mutatok nektek. Vegyük például Ezekiélt... Tudjuk hogy ő Próféta volt!
Figyeljétek csak ezt a dolgot:
Ez 20,1
És lőn a hetedik esztendőben, az ötödik hónap tizedikén: jövének férfiak Izráel vénei közül megkérdezni az Urat, és leülének előttem.
Ez 24,1
És lőn az Úr beszéde hozzám a kilenczedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván:
Ez 26,1
És lőn a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
Ez 29,1
A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ez 29,17
És lőn a huszonhetedik esztendőben, az első hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ez 30,20
És lőn a tizenegyedik esztendőben, az első hónapban, a hónap hetedikén, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ez 31,1
És lőn a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr szava hozzám, mondván:
Ez 32,1
És lőn a tizenkettedik esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ez 32,17
És lőn a tizenkettedik esztendőben, a hónap tizenötödikén, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Volt hogy hónapok, de volt hogy egy év is eltelt két Istentől való kijelentés között! És ettől még próféta volt!
És ugyan ezt megfigyelhetitek Ézsaiásnál-Jeremiásnál... de Dániélnél még több idő is eltelt sokszor két üzenet között... És ettől még Próféták voltak! és mijenek!
Tehát ez a mi Vén Prófétánk, aki valószínűleg csak ki szerette volna venni a részét ebben a szolgálatban, és esetleg azon a Prófétán keresztül,Isteni kijelentésre éhezhetett,
nos valóban nem megengedett eszközhöz folyamodott... így szólt: AZ ÚR ANGYALA MONDTA...Tehát nem úgy mint manapság... Manapság mindjárt azt mondják: „az Úr mondta” Talán ezért is mondhatta Pál: Gal 1,8
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
Szóval az van, hogy a másik Próféta engedett neki... ezt a maiak úgy mondják: " Neki engedett és nem Istennek!"
Nos nem vitatom,valóban ez a szomorú helyzet... csak azt a tudathasadásos őrjöngést nem értem a mostaniaknál, hogy bár ezt annyira jól és tisztán látják, és oly vehemenciával
el is ítélik, de ugyan akkor,ugyan ez a viselkedés, amit itt elítélnek, a mai gyakorlatban, legfontosabb alapköve egyben a gyülekezeti életben...
Mert ha egy régebbi hívő szól-ha egy tisztelt vezető szól, az akkor felül írja a fiatal által, de Istentől küldött üzenetet...
Ugyan is az elbukott Próféta, szintén csak a tisztelet miatt rendelte magát alá annak a Vén Prófétának!
EZ TEHÁT AKKOR BŰN VOLT, ÉS ÍTÉLETET VONT MAGÁVAL! MOST ÉS EZ UTÁN IS EZ LESZ!
Azért valóban van egy pici különbség, a mai Vének és az között... Az a Vén, belátta, hogy amit tett, az rettenetes bűn. Felvállalta annak következményeit is!
A Maiak pedig csak gyáván mossák a kezüket, és a másikra mutogatnak, mást okolnak...
Tehát a mi Vénünk, felnyergelteti a csacsiját, és ítéletre megy! Értjük ezt?
Mert a Próféta teteme mellett még ott áll az Oroszlán, ami végzett vele... Próbáltátok már a ragadozótól elvenni a prédáját? egyszer meg lehet próbálni... olyan ez, mint helikopterre katapult ülést szerelni...
Szóval ő elmegy, és felajánlja Istennek a lelkét azzal,hogy az ő bűnéért az oroszlán őt is megölheti. Nos ez nem történik meg... ekkor, megérinti a holttestet!
Ezzel egyúttal szándékosan kirekeszti magát a közösségből egy időre, mert megfertéztette magát! Vagyis:Ezért a Bűnéért nem mehet áldozatot bemutatni!
Meg van írva: 4Móz 19,11
A ki illeti akármely embernek a holttestét, és tisztátalanná lesz hét napig:
12.
Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és hetednapon, és tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát harmadnapon és hetednapon, akkor nem lesz tiszta.
13.
Valaki holtat illet, bármely embert a ki megholt, és meg nem tisztítja magát, az megfertézteti az Úrnak hajlékát; és irtassék ki az a lélek Izráelből mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan lesz; még rajta van az ő tisztátalansága.
14.
Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, a ki bemegy a sátorba, és mindaz, a ki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig.
15.
Minden nyitott edény is, a melyen nincs lezárható fedél, tisztátalan.
16.
És mindaz, a ki illet a mezőn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig.
17.
És vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozatnak hamvából, és töltsenek arra élő vizet edénybe....
Ebben az aspektusban azt mondom: Látható a bűnbánat! Gondoljátok csak el: Egy hét múlva ugyan fölmehetne a bűnéért áldozatot bemutatni, ám szerintetek ezt hogyan, vagy milyen sorrendben teheti?
A Bűne ugye egyszer félre vezetés, és ez pedig nem szimpla bűn, hanem súlyos! Ha valakinek a tudatlanságát használja ki valaki, és ez által csalja meg, akkor az a törvényben olyan, mintha vakot vezetne félre...
Figyi: 5Móz 27,18
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
-
--------------------Folyt.-------------------
De ugye ezzel nem kezdheti a bűnért való áldozást, mert tisztátalanul nem mehet be egyáltalán a templomba! Tehát előbb azért kellene áldozatot bemtatni... de azzal meg hiába kezdi, mert a bűnösre nem mondhatja senki hogy tiszta.
Értitek annak a mélységét, amit ez a megvetett Vén Próféta felvállalt, a bűnére rádöbbenve?
És ezzel még nincs vége a bűnbánatának, mert még,ki is törli magát és az ő nevét örökre...A maga sírjába temetteti a másik Prófétát...
Nem kis dolog, ha az ember sírhelyet vágathatott magának. az egyben rang is...ő pedig ezt a rangot, és a végtisztességet, maga helyett a másiknak adja.
Észre vettétek, hogy nem csak a Szentek, de a legbűnösebb emberekről is megemlékezik a Szent tan? Tudunk Ákánról, akire egy hegyet hordtak a bűne miatt, tudunk Dátánról is, aki mindenével együtt elevenen szállt alá a pokolra...
Ennek a két Prófétának tudja-e valaki a nevét? A Nevük sem maradt fenn... A Maiak közül is rengeteg megy ítéletre a nevével együtt, és soha nem fognak róluk megemlékezni, mert elbuktak! Csak ezek még nem is tudják...
Akkor tágítsuk tehát a köröket...
De hogyan is jutottunk ezekhez a Prófétákhoz? Mi eredményezte ezt az egészet? Javaslom nézzük meg, mert roppant érdekes következtetésre juthatunk abból...
Tehát az ok, a következő történet:I Kir.12, 25. Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt.
26. És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához;
27. Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához.
28. Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből.
29. És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba.
30. És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.
31. Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül.
32. És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala.
33. És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az ő szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.
Jeroboám, tehát a hatalomféltés okán, létre hozott egy Másik gyülekezetet, az eredeti hasonlatosságára, kijelölt papokat is, a Léviták hasonlatosságára, Istentisztelet is tartott, az Igazi Hasonlatosságára...( Oltár + áldozás)
Ez pedig Istennek nem tetszett! ezzel kezdődött a kalamajka...
Húúúúúúúúú de ismerős történet ez Testvérek ugye? Na nem azért mert olvastuk, hanem azért mert ugyan ezt látjuk ma is...
Hatalomféltés... Én vagyok a Pásztor, nektek itt és énvelem kell maradnotok.
Megosztás....... Nem kell nektek máshova mennetek, mert Isten azt akarja hogy itt legyetek, ezért vettük az Ő akaratából,és a ti pénzeteken ezt a szép gyülekezeti házat,és ezért költjük rá ha lehet az utolsó filléreteket is. és amit nem a közösségi házra költünk, (ami egyébbként csak az én tulajdonom...) tehát amit nem erre költünk, azon én éldegélem a milliomosok unalmas életét, de természetesen tiértetek.
Hasonlóságok: 1; a Léviták hasonlatossága szerint: Szedik-követelik a Tizedet, és hirdetik a felsőbbségüket, lévén közbenjárókká avanzsálódtak a köztudatban.
2; az Oltár és az áldozás hasonlatossága szerint: Van itt szózat, meg dicsi,ha jók lesztek, akkor még a Shofárt is megfújjuk nektek, ez a kizárólagos hely az üdvösségre.
3; Az Isten képe, bár itt nem is hasonlít ahhoz akit az "ott" kijelentett és megírt dolgokból meg lehet ismerni, de ez van, és ha "oda" nem mész, akkor fel sem fog tünni a különbség...(mi majd teszünk róla)
Na most a helyzet az az Testvérek, hogy a következő hasonlóság... nevezném inkább így: azonosság, a végben lesz! Tudjátok, lesz majd egy nagy Tűz...
Tehát megérkeztünk a 2012-es évhez...
Tudjátok-e Testvérek, hogy minek a világosságánál láttuk meg ezeket a sokak előtt rejtett dolgokat? Ha megértjük hogy mi az, akkor megértjük azt is, hogy mások miért nem látják!
A Tóra!!!
A Tóra, az örökkévaló tanítása, amit Mózes által adott nekünk Örökül.
A Tóra a Tanításoknak, és parancsolatoknak összessége, továbbá a példaadás arra nézve, hogyan lesz velünk ha ellenszegülünk az Örökkévaló parancsolatainak, illetve hogy
mennyire csodálatos dolgokban, gondviselésben,szabadulásban,oltalomban... van részük azoknak akik neki engednek!
A Tóra a mérőzsinór, a Tóra a viszonyítási pont, a Tóra az Igazságnak világossága, és a Tóra alkalmazásával tudjuk elválasztani a jót-a rossztól, az Igazat a hamistól...
A Tóra az Örökkévaló szava, amit-(AKIT) Szabadítóul-Üdvözítőül-gyógyítóul-vígasztalóul-tanácsosul-vezetőül-világosságul adott nekünk!
A Tóra által ismerjük meg az Örökkévalót, és szintén a Tóra által ismerjük meg: múltunkat-jelenünket-jövőnket. A Tóra, Tükör! És ebben a Tükörben megláthatjuk hamisítatlanul magunkat, és tudjuk pozícionálni a helyzetünket.
A Prédikátor ezt mondja: Préd.1,9.
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10.
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11.
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
Ami volt... az van most is...
Az Örökkévaló,Mózes által figyelmeztette az Övéit jó előre!
V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Majd így szólt az Úr: V.Mózes 30,8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Most pedig újra tágítsuk a köröket...
Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
A 11-es verset szeretném kiemelni: 11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
Volt tehát előbb a törvény előtti éra, és erre az volt jellemző, hogy az emberek szerteszét jártak, és elszóródtak a föld színén... ekkor bár ki aki Istent kereste, ahhoz odafordult az Úr, és vele volt...
Azután eljött a törvényadás időszaka, erre pedig az volt a jellemző, hogy az ígéretek földjétől távol voltak ugyan, de az Örökkévaló összegyüjtötte őket, és tanította és vezette azokat, akiket a népének fogadott.
Megadta tehát nekik az Igéket hogy tanulhassanak, és az Ígéreteket örökölhessék.
Erre a korra több dolog volt a jellemző: A Parancsolatokat testileg élték,azokat testileg követték, 2; Az Örökkévaló által adott mennyei táplálékot gyűlölték, és a parancsolatok ellen mindíg lázadtak.
/IV.Mózes 21,
5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. /
Az ezt követő időszakban is rendszeresek voltak az Örökkévaló Igéi elleni lázadások, és ez annyira általános lett, hogy a megszabadultak közül csupán két ember: Káleb és Yósua mehetett be az Ígéret földjére... csak ketten voltak hát, akik értékelték az Isten Igéjét, és csak ők engedelmeskedtek!
Istennel kapcsolatban a szabadság és a segítség az örvendetes volt ugyan a megszabadultak számára, de amikor az Örökkévaló engedelmességre hívta őket... nos az már nem tetszett...
Erre a korszakra jellemző kimerevített kép: Jer.32,30.
Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságoktól fogva csak azt cselekedték, a mi gonosz az én szemeim előtt, és az Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem az ő kezeik cselekedeteivel, azt mondja az Úr.
31.
Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, a melyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elől.
32.
Az Izráel fiainak és a Júda fiainak minden bűnéért, a melyet cselekedtek, hogy felháborítsanak engem, ők magok, az ő királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda vitézei és Jeruzsálem polgárai.
33.
És háttal fordultak felém és nem arczczal, és tanítottam őket jó reggel, és noha tanítottam őket, nem voltak készek az intés befogadására.
34.
Sőt az ő útálatosságaikat behelyezték a házba, a mely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt.
Majd ismét jelzi ezekért a rabszolgaságot, ámde ugyan akkor annak végét, és a szabadulás teljességét is:
37.
Ímé én összegyűjtöm őket mindama földekről, a melyekre kiűztem őket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban.
38.
És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek.
39.
És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok.
40.
És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tőlök és a velök való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem.
41.
És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.
42.
Mert ezt mondja az Úr: A miképen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképen hozom rájok mind azt a jót, a miket én ő felőlök mondok.
43.
És vesznek még mezőt e földön, a mely felől ti ezt mondjátok: Pusztaság ez emberek nélkül, barmok nélkül, és odaadatik a Káldeusok kezébe.
44.
Pénzen vesznek mezőket, és beírják a levélbe, és megpecsételik, és tanukat állítanak a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyi városokban és a síkföldi városokban és a dél felé való városokban, mert visszahozom az ő foglyaikat, azt mondja az Úr.
Ám az Örökkévaló, pontosan itt, hűen az Ábrahámnak tett ígéretéhez, ismét jelzi, hogy kitágítja az Izráél sátorának köteleit, és sátorát kiterjeszti minden nép fölé:
Elsőként az ígéret: I Mózes 22,15.
És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16.
És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17.
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18.
És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Ennek módjáról pedig ezt mondta: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9.
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
/ Ugye észrevettük hogy egyfolytában a törvényre emlékeztet...
Majd Így szólt az ígéretek beteljesedése előtt: Mal.4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
-------------------Folyt.--------------------
-
-----------------------------------------Folyt.----------------------------------
Ezután, ismét 400-év csönd következik, és mikor már azt gondolták, hogy az Örökkévaló elfeledkezett a népéről... akár Mózesnél...
Eljön a bemerítő, aki az Illés lelkével teszi Illés szolgálatát. Az emberek a törvény által felismerték a bűnösségüket, és vallást tettek a bűneikről, és bemerítkeztek.
Ezután eljött a Messiás!
Ő Pedig, a Próféciák beteljesedéseként, a Törvényt tanította! V.Mózes 18,18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
illetve: Ézsaiás 42,1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Jézus tehát a Törvényt tette naggyá! azaz a törvényt, emberileg betölthetetlen szintre emelte,
Mt.5,27.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28.
Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29.
Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30.
És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31.
Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.
32.
Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33.
Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34.
Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35.
Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36.
Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37.
Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
38.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39.
Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40.
És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41.
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42.
A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47.
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Jééé ez tényleg a tíz parancsolat... csak sokkal magasabb szintre emelve...emberileg betölthetetlenné téve...
ám a tökéletes engesztelő áldozata által,( ami szintén a törvényben lett meghatározva), lehetővé tette az újjá születést immár nem a férfi magvából, tehát nem Ádámi természet szerint, hanem Isten lelke szerint...
Jn.1,12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Viszont ezt kizárólagos és egyetlen lehetőséggé is tette! János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Így újjá születve tehát, a Szövetség jelen és egyben végső szakaszában, immáron nem testileg követjük a Szent Tant,nem testileg töltjük be a törvényt, hanem Lélek szerint tehát! Ezért mondta Pál: Gal.5,25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
Ezután a Tökéletes és Örök érvényű engesztelő áldozat után elhangzik Jézustól: Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
De azért ez is érdekes.... Észre vettétek ti is? Az Isteni rendelés szerint tehát, a Zsidók tegyék tanítványokká a nemzeteket! Megsúgom: Az Apostolok Zsidók voltak!
Na ez után pedig újra az történik, hogy az Örökkévaló, egy néppé teszi azokat, akik róla neveztetik magukat...( hisznek benne) ezt nevezzük az egyháznak(!)
és vezeti ezeket a lélek útján...(Jn.14,6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.)
Ámde az a furi helyzet állt elő, hogy : Préd.3,15. A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
Mert a maiak újra a törvény, a mennyei mana ellen lázadnak, és azon agyalnak: "kell-e nekünk a törvény?" vagyis az Út...
És együtt zúgolódik a mai nemzet a régivel: IV.Mózes 21,
5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
Nos hát leszögezhetjük hogy nem ez az az egyesülés, amiről a Malakiási Ige szólt... : ..." A Fiak szívét az Atyákhoz, az Atyák szívét a Fiakhoz fordítja..."
A Történet pedig folytatódik, éspedig pont úgy ahogyan régen volt! Mert mint tudjuk, az akkoriak közül csak ketten mehettek be az ígéret földjére...
Nos arányaiban valami ilyesmi lesz ezúttal is: Ámos 5, 18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Ugye észre vettük, hogy azoknak jajj akik az Úr napját várják... tehát nem az Istenteleneknek szól ez!
De számszerű eredmény itt kapunk: Zak.13, 8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Tehát, a valaha élt hívők összességének a kétharmada, bal kéz felöl menetel...
Ezt mondja Péter is: I Péter 4,12. Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;
13. Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.
14. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.
15. Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó:
16. Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent.
17. Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
18. És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?
19. Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.
Tehát újra: Nem azt hirdetem, hogy a törvény cselekedetei által van az Üdvösség, hanem azt, hogy akiben az Úr él,(!) az nem vét a törvény ellen!
De megfordítom ezt a kérdést, és most azokhoz szólok, akik szerint nem kell a törvénnyel foglalkozni: Tehát ti azt hirdetitek, hogy szabad bálványt imádni? Szabad Isten nevével játszani?
Szabad paráználkodni? Szabad gyilkolni??? Vagy lopni-hazudozni???
Ha most valaki azt mondja hogy Igen, Nos akkor én is azt mondom: Látlak téged BALKÉZ FELŐL MENNI...
Van egy érdekes Ige a Törvényben... ez egyben vitatott a pozíciója miatt is... Nos a Zsidók szerint, (Ők így kapták, tehát tudják.) , Két kőtábla adatott Istentől, és mindkettőn öt-öt parancsolat volt felírva...
A Kereszténység szerint pedig, az elsőn négy-míg a másodikon hat Parancsolat van...
Megjegyzem ez jelzi is, hogy nem értik a Parancsolatokat.
Tehát ez: S'má Yisráél: II.Mózes 20,12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
Ez tehát az Örökkévalótól, az első kőtáblán adatott!
Miért? Mert az Örökkévaló minden, Örök időre vonatkozó rendelése végén így szólt: Például: II.Mózes 12,26.
Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27.
Akkor mondjátok...
Vagyis: Az Örökkévaló Tanítását a Szülőknek kell tovább adni a gyermekeik számára!
Ez persze bár a legfőbb ok, ám csak az egyik jelentése!
Gyakorta vagyok fültanuja annak, hogy azt mondják: „ Nekem azt mondta az Úr, hogy tegyem ezt, vagy azt, és megtettem, és annyira megáldott engem az Úr...”
De az aki azt mondta hogy tedd ezt vagy azt, azt is mondta, hogy : Ne Imádj bálványokat!
Ne ölj- ne tarts haragot! Ne paráználkodj! ...
-
Áldott Testvérem, köszönöm, hogy felraktad a tanítást és ma nyugalomban újra áttanulmányozhattam. Nagyon elgondolkoztató, és hihetetlenül aktuális. Bár megértené mindenki, hogy a parancsolatok Isten csodálatos ajándéka, amit Jeshua pontosan elmagyarázott, hogy értsük azt Isten akaratában. Egyébbként próbált volna egy önjelölt próféta annak idején... na ja... Szóval Isten hosszútürö, de Igazságos Isten is!
:2smitten:
-
Ma este én is áttanulmányozom. Sajnálom, hogy tegnap este lemaradtam róla.
-
Sajnos én se tudtam szombat este jelen lenni :062:,és nagyon örülök,hogy itt olvashattam az anyagot. Valóban nagyon aktuális és ezzel együtt rémísztő számomra mennyire vakvágányon vannak sokan,de még visszaterelni se igazán lehet őket,annyira elzárkóznak,mondván,hogy ez már nem érvényes a ma élő hívőkre. Sokszor vagyok tanúja,hogy a Szövetség első feléről (-ből-) olvasva azon a véleményen vannak,hogy az már csak történelem,ránk csak a Szövetség második fele érvényes. Mondják,hogy ugyanaz az Isten van jelen mindkettőben,de szerintem nem fogják fel igazából a súlyát. :062:
Kimondottan kegyelemnek tartom,hogy minekünk adatott a bölcsesség,hogy az Igazságot valóban megismerjük!
Köszönöm,hogy itt legalább olvashattam azt amiről lemaradtam,ezáltál legalább nem maradtam le teljesen.
:2smitten:
-
I Péter 4,19.
Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.
Minden alkalommal elcsodálkozok, hogy a Szentírás számunkra mennyire csodálatos-tanácsos... Hogy mekkora bölcsesség által íródott, hogy mennyire teljes és tökéletes,
Hogy minden benne van, ami az Istennel való együtt járás feltételeinek megértéséhez kell. Elcsodálkozok, hogy ezek miután Isteni bölcsességel íródtak meg, szintén Istentől
kapott bölcsesség által lehetséges megértésre jutni ezek felett. Elcsodálkozok azon is, hogy amikor ezt az ajtót.... az Ige ajtaját megnyitja az Örökkévaló elöttünk,
és feltárja az Igében elrejtett titkokat, mennyire egyértelművé válnak ezek előttünk, míg mások számára továbbra is rejtve maradnak...de mennyire rejtve....
Azt mondtam ugye, hogy Isteni bölcsességgel íródott meg, mégpedig azért, hogy az állhatatlanok, a felületesek, az emberi bölcselkedők... vagyis az okosok előtt rejtve maradjon
az Igaz Ismeret, ugyanakkor az Állhatatosak, az alázattal Istenhez járulók, az Igazságra éhezők és szomjúhozók előtt feltáruljon az Isten által elrejtett titkok mennyei tárháza.
Jézus azt mondta: Mt.11,25.
Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.
Azt is mondtam, hogy a Szentírás megértéséhez is Istentől kapott bölcsesség szükségeltetik...
Ez pedig mit jelent?
Jussunk értelemre együtt ez felől. Salamon, aki ugye tudta mit beszél, így szólt: Péld 9,10
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
Tehát az Istenfélelem a kezdete a bölcsességnek... Igen! Mert ha valaki Mindennek eredetét és kimenetelét az Örökkévalóhoz köti, mint a világmindenség urához, ha Tudjuk és valljuk, hogy Isten
mindenek fölött Úr, ha tudjuk, hogy minden tőle indul, és hozzá tér vissza, ha tudjuk hogy nála nélkül semmi sem lehetséges...
Akkor a bölcsesség kapujában állunk immár, és ez a kapu feltárul azok előtt, akiket így nevez meg az Úr: Mt.5,6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Azzal folytatja Salamon: "Péld.9,10......és a Szentnek ismerete az eszesség! Vagyis azok akik megismerik ugye az Urukat, azokat az Úr is ismeri... itt már nincs félrevezethetőség, Tévelygés...
itt már szikla szilárd, és ismereten alapuló követésről beszélünk. Akiket az Úr ismer, azoknak jól van dolguk.( Őket nevezzük tanítványoknak!)
Akiket az Úr nem ismer.... nos emlékezzünk csak: Mt.7,23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
A Soron következő anyag vizsgálatához tehát, megkövetelt Istenfélelemmel, és alázattal viszonyulva, jussunk értelemre Isten Kegyelméből!
Az Istenfélelem és alázat jelentése: Tudatosodjon bennünk, hogy az Isten kijelentése nélkül ezek a titkok örökre rejtve maradnának elöttünk, mert nincs az az emberi bölcsesség-műveltség-
eszesség ami felfedhetné ezeket a titkokat, és Ismerjük el, hogy minden az Örökkévaló kezében van, és az Ő akarata mindenkor érvényre jut, függetlenül attól, hogy értjük-e
vagy sem, akarjuk-e vagy sem! ISTENNEK MINDEN TEREMTÉNYE ŐT DICSŐÍTI! Ám akik akarattal rendelik magukat alá az Ő akaratának,( vezetésének) Ismerve és tudva az Ő akaratát,
Azok immár nem oktalan szolgák, hanem : Nos Jézus így foglalta ezeket össze: Jn 15,15
Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
Tehát a mai Anyagunk: Mit is jelent ez: Isten akaratából szenvedni?
Egyáltalán kell-e és ha igen, miért van szükség Isten akaratából szenvedni?
Lássunk egyetlen példát a Szentírásból, és ebben keressük az Isten vezetését, ami értelemre vezethet bennünket. Természetesen szemünk előtt tartva a kulcsot: Rm 15,4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Lássuk hát a kezdetet, ahol a jelen állapotunk már előre megadatott az Istentől.
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be...
A 13-14-es versre figyeljünk most: 13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
Vajjon miért rendeli az Örökkévaló rabszolgaságra az ígéret fiait? Miért a rabság azoknak, akiket Isten igér, és Igéretében hatalmasan megáld?
Nos az Isten Ismeret ugye azt mondatja velünk, hogy neki minden Teremtménye fontos! Így tehát azt gondolhatjuk, hogy úgy a Kanaánitáknak, mint az Eggyiptomiaknak rendelt a megtérésre, még több mint 400 esztendőt!
Ennyi lenne hát a magyarázat csupán?
Nos nem biztos...
Vizsgáljuk meg ezt a kérdést egy egészen más aspektusban is...
Ábrahámot tehát az Isten megáldja, és megadja neki hogy fia szülessen. Ez az első fiú tehát a test szerint való, és szolgálótól született. Ez azt is jelenti, hogy nem lehet, az ígéretek Örököse!
Az Örökkévaló a legközelebbi alkalommal, az Ígéret beteljesedésének módját leszűkíti, úgy is mondhatnánk: Konkretizálja, és a gyermeket az Anyának-Ábrahám asszonyának Igéri!
Mózes I. könyve 17. rész
1.
Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
2.
És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
3.
És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
4.
A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
5.
És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
6.
És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
7.
És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
8.
És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.
9.
Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
10.
Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
11.
És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
12.
Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.
13.
Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken.
14.
A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.
15.
És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve.
16.
És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle.
17.
Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet-é?
18.
És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te előtted.
19.
Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utánna.
20.
Ismáel felől is meghallgattalak: Ímé megáldom őt, és megszaporítom őt és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt.
21.
Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit néked szűl Sára ez időkorban a következő esztendőben.
22.
És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.
23.
Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közűl és körűlmetélé férfitestöknek bőrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.
24.
Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendős vala, mikor körűlmetélé az ő férfitestének bőrét.
25.
Ismáel pedig az ő fia tizenhárom esztendős vala, mikor körűlmetélék az ő férfitestének bőrét.
26.
Ugyanazon napon metéltetett körűl Ábrahám és Ismáel az ő fia.
27.
És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertől pénzen vásároltattak, vele együtt körűlmetéltetének.
Ezek után a dolgok után pedig Útelágazáshoz ér a történet, és elválik a test szerinti, a lelkitől, azaz a test szolgasága a Lélek szabadságától, ígéret szerint!
Mert a test gondolata az önerő, a testi bölcselkedés a találékonyság... És ez megnyilvánult a családi kupaktanács alaklmával, mikor is: 1Móz 16,2
Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szűljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának.
3.
Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Égyiptombeli Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám a Kanaán földén letelepedék, és adá azt Ábrámnak az ő férjének feleségül.
4.
És béméne Hágárhoz, és az fogada az ő méhében; ez pedig a mint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az ő asszonyának ő előtte.
Nagyszerű alkalom ez arra, hogy megláthassuk, hogy a testi vélekedés-a testi igyekezet-a testi bölcselkedés-az önerő... Versengést és háborúságot támaszt!
Ámde, és hamár ide, ennek felismerésére eljutottunk akkor emlékezzünk Jézus szavaira: János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Tehát az Útelágazás, az elválasztás Igéi:Mózes I. könyve 21. rész
1.
Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.
2.
Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
3.
És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:
4.
És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
5.
Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák.
6.
És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
7.
Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.
8.
És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
9.
Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
10.
Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11.
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
12.
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
13.
Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
Mostpedig figyeljük meg, mely igen megtévesztő, és mennyire nem egyszerű felismerni az Igazit, és elválasztani a hamistól.
Ábrahám elsőszülöttje aki szolgálótól született és test szerint, mindezeken túl, igen hasonlít az Ígéret általitól, vagyis a lelki születésűtől!
Mielőtt tovább mennénk, jussunk értelemre az felől, hogy az ígért szerint született, miért lelki egyben...
Nos hogy megértsük olvassuk el ujra ezt az egy Ige részt: I Mózes 17,15.
És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve.
16.
És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle.
17.
Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet-é?
Ezt a Zsidókhoz írt levél megírója így summázta: Zsid.11,11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
Mindezekről pedig Jézus egy példázat alkalmával így nyilatkozott: Mk.10,17.
És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
18.
Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
19.
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.
20.
Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
21.
Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
22.
Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.
23.
Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
24.
A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!
25.
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26.
Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?
27.
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.
Ugye megértettük, hogy ez azt példázza, hogy azok számára nem lehetséges az Ígéreteket örökölni, akik testbe-testies dolgokba helyezik a bizalmukat!
Erről beszélt Jeremiás is: Jer.17,5.
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
6.
Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.
7.
Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;
8.
Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.
9.
Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
10.
Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
11.
Mint a fogoly madár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő költött, olyan, a ki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz.
Másszóval: Ábrahám és Sára, öreg koruk ellenére lettek újra szülők, ez tehát nem az Ő Testi erejük,ügyességük, hanem Isten Csodatétele által történt! Ezért mondjuk Izsákot lelkinek, vagyis az Ígéret általinak...
Tehát a testi, akit Ismáelnek neveznek, Istentől adva, szintén 12 nemzetség ős attyja lesz, akár az Ígéret által Izráél./ I.Mózes 17,20.
Ismáel felől is meghallgattalak: Ímé megáldom őt, és megszaporítom őt és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt./
Izsáknak pedig két fia született, hogy megláthassuk az Igazság mélységének egy újabb szintjét...
I Mózes 25,19.
Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.
20.
Izsák pedig negyven esztendős vala, a mikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.
21.
És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.
22.
Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.
23.
És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
24.
És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében.
25.
És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.
26.
Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, a mikor ezek születének.
27.
És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.
28.
Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.
/ Csak az érdekesség kedvéért: Figyelitek az asszony magvát, illetve annak kiábrázolását? Mindkét esetben az asszony magva az, aki az ígéret szerint való! Most csak a konkretizálás kedvéért olvassuk el újra: I Mózes 3,14.
És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15.
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod./
Vissza a történetünkhöz:
Tehát az ígéret szerint, a lelki születésű, ismét két fiút nemz. az egyik, aki Testbe helyezi a bizodalmát, és azt gondolja, hogy egy félre eső helyen, tanuk nélkül kimondott szó
nem veszélyezteti az ő pozícióját. Biztos az erejében, és elsőszülöttségében...Annyira biztos a pozíciójában. Nem az ígéretben bízik, hiszen ezt mondja: I Mózes 25,29.
Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30.
Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
31.
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32.
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
-
------------------Folyt.-------------------------
Láthatjuk tehát, az ő ereje nem az Örökkévalóban van, hanem a testi állapotában. Ő azt véli, hogy az áldások örökléséhez szükséges az ő testi ereje is...
Nos az Igazi, a lelki, Jákob pedig úgy véli: Hogy az Ígéretek beteljesedésének egyetlen lehetősége, ha az aki az ígéretet tette, meg is tartja őt. Így tehát, egészen más alapon áll Jákób, mint Ézsau.
Jákob a HIT alapján áll! Mégpedig, az Istenbe vetett Hit alapján.
Neki kell az Áldás, mert az áldásban látja az Ígéretet! És az Ígéretben a biztonságot!
És ezért küzdeni sem rest!
I Mózes 32,24.
Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25.
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
26.
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
De nem itt van a vége, hanem annak megértésében, hogy Jákob a testét, azaz a testi éppségét is megvetette a lelkiekért! Hiszen olvassuk is: I Mózes 32,27.
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
28.
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
30.
Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
31.
És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.
32.
Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.
Mindezek után pedig, Jákób, azaz Isráél ágán, megy végbe az ígéretek szerinti örökösök megszületése! Tizen két fia születik Isráélnek, és Őket nevezik az Apjukról, Isráélitáknak...
Ámde: Egy pici matek: Nos Tehát vannak az ígéretek, van az Ígéret földje, és vannak azok, akiknek az ígéretek lettek... Ezek csak magukban ugye 13-an voltak, plusz a szolgák-szolgálók...stb.
Meg vannak azok, akik az Ígéret szerint születettek ellenségei... / Megjegyzem, ezek vannak többen! Jézus is utal erre: Mt.7,13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt./
Mi történt volna ezzel a maroknyi emberrel, ha az ígéret földjén maradnak? Mi történt volna, ha erre a maroknyi csapatra rászabadulnak az ellenségei?
Ne ötleteljünk ezen, hanem figyeljük, hogy mit tett az Örökkévaló, hogy ez ne történhessen meg: I Mózes 15,13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be...
Most pedig figyeljünk Pál szavaira: Galátziabeliekhez írt levél 4. rész
1.
Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;
2.
Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
3.
Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként...
Ebben a szolgaságban pedig egyszer megtörtént a sokasodás, ami szintén az ígéretek része volt: Mózes I. könyve 46. rész
1.
Elindula azért Izráel minden hozzá tartozóival és méne Beérsebába; és áldozék áldozatokat az ő atyja Izsák Istenének.
2.
És szóla Isten Izráelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób. Ő pedig monda: Ímhol vagyok.
3.
És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Égyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged.
4.
Én lemegyek veled Égyiptomba, és én bizonynyal fel is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet.
EZ az ígéret pedig felettébb betöltetik, mint olvashatjuk is:
Mózes II. könyve 1. rész
1. Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének; kiki az ő házanépével méne:
2. Rúben, Simeon, Lévi és Júda;
3. Izsakhár, Zebulon és Benjámin;
4. Dán és Nafthali, Gád és Áser.
5. Mindazok a lelkek pedig, a kik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala.
6. És meghala József és minden ő atyjafia és az az egész nemzedék.
7. Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország.
8. Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala.
9. És monda az ő népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.
10. Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, ő is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen.
11. Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák őket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt.
12. De minél inkább sanyargatják vala őt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.
13. Pedig kegyetlenűl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait.
14. És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenűl dolgoztatnak vala velök.
15. És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, a kik közűl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve.
16. És monda: Mikoron héber asszonyok körűl bábálkodtok, nézzetek a szűlőszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.
17. De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy a mint Égyiptom királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a gyermekeket.
18. Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?
19. A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erősek; minekelőtte a bába hozzájok eljutna, már szűlnek.
20. Annakokáért jól tőn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék.
21. És lőn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az ő házukat.
22. Parancsola azért a Faraó minden ő népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.
Isten Ígéretei kezdtek beteljesedni...
Az ígéretről újra: I Mózes 22, 15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
1; Megsokasodnak hát, hiszen rengetegen lettek!
2; ..."és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját." És az ettől való félelem már mardossa a Fáraó szívét, ezért azon van hogy megritkítsa az Izraélt.
3; ..."És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei..." Hiszen csak 10, törzs vonult be Egyiptomba, mert József oda útnyitóul ment előre. Józsefnek pedig nem Héber asszonytól két fia született: Efraim, és Manassé.
ez pedig azt jelzi előre, hogy az Izráél nemzetségei közé beoltatnak a nemzetek is.
Egy pillanatra itt még álljunk meg, hogy egy érdekes párhuamot mutassak: II.Mózes 1, 8. Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala.
9. És monda az ő népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.
10. Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, ő is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen.
11. Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák őket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt.
12. De minél inkább sanyargatják vala őt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.
Tehát a nevekedésük miatt, félelem támadt az Eggyiptom beliekben...
A Párhuzam pedig: Apcsel 2,37.
Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38.
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39.
Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40.
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41.
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42.
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43.
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
Ez gondolom azzal kezdődött, hogy bár mindent elkövetett az ellen tábor, ezek a Tanítványok, valahogy mégsem akartak kipusztulni...
De azért érdekes ez is. Nem? 12 +1 törzs; 12+1 Apostol...
És most, visszatérve a történetünkhöz, egy ujabb párhuzam kedvéért, visszautalnék Izsák fiaira, Edomra és Jákóbra.Sőt inkább Edomra.Mert Edom volt aki testileg, erőszakkal akarta örökölni az elsőszülöttséget. Illetve arra az Istentől való Igértere, miszerint: 1Móz 25,23
És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
Most tehát Efráim és Manassé eseténél megfigyelendő: I Mózes 48, 12. Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre.
13. És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá.
14. Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala.
15. És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:
16. Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
17. Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át.
18. És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
19. Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
20. És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
Efráim a Manassé közötti különbség tehát: Efráim nagyobbá lesz... Vagyis többen lesznek.
Most pedig vegyük az Isráél törzseit itt ezen a helyen: Mózes II. könyve 1. rész
1. Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének; kiki az ő házanépével méne:
2. Rúben, Simeon, Lévi és Júda;
3. Izsakhár, Zebulon és Benjámin;
4. Dán és Nafthali, Gád és Áser.
József lenne a 12. törzs, ámde Ő nem ezekkel ment Egyiptomba, hanem elveszettnek neveztetett, és az után miután meglett, helyette a két fiát sorolták az Izráeliták közé, hogy így folytatódjon a mag!
Így bár 13 törzs lett átmenetileg, de azután ugye Lévi nemzetsége külön választatik, az első szülöttek helyett. /4Móz 3,12
Ímé én kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közül, minden elsőszülött helyett, a mely az ő anyjának méhét megnyitja Izráel fiai között: azért legyenek a léviták enyéim./
Most pedig ezek fényében lássuk:
Mózes I. könyve 48. rész
1. És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
Így pedig meg van a 12 nemzetség!
Ézsau, alias: Edom, A megvetés okán, megvetetté és átokká lett! A Pusztítás elhatároztatott, és végbe is ment. Lássuk erről: Ésaiás próféta könyve 34. rész
1.
Jőjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.
2.
Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregökre; megátkozá, halálra adta őket.
3.
Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt.
4.
Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb.
5.
Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.
6.
Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.
7.
Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel.
8.
Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért.
9.
És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen földe égő szurokká.
10.
Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;
11.
És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit.
12.
Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.
13.
És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struczok udvara.
14.
És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának.
15.
Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok!
16.
Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!
17.
Ő vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérőkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségről nemzetségre lakoznak abban.
Az Edomitákról immár múltidőben beszélünk tehát...
Miért is? Mert megvetette az elsőszülöttséget!-megvetette a testvérét!
Most lássunk egy érdekes adalékot: Jelenések könyve 7. rész
1. Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.
2. És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,
3. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.
4. És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.
5. A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
6. Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
7. A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
8. A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.
-
--------------------------Folyt.------------------------------
Tudja valaki hogy hova lett Efráim?
Miért tűntek el?
Figyeljük csak: Zsolt.78,8.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
A Bűnük tehát a MEGVETÉS! Megvetették Isten Igéreteit, Szívükben pedig elfordultak a Testvéreiktől! Nincs már helyük immáron a Szentek örökségében! A Jelenések könyve nem említi őket! Elvesztek hát mint Edom!
Így tehát láthatjuk, hogy azok a nemzetekből beoltottak, akik szívükben megvetik az Izraelita testvéreiket, és velük és értük nem harcolnak az Igéretekért, ELVESZNEK! NINCS VELÜK ÖRÖKSÉGÜK!
Na oké, tehát itt vagyunk, az Igéretek beteljesedésének kezdetén... Ezután tudjuk, hogy az Örökkévaló, Mózes által kivezeti a népét a Rabszolgaságból, megsokasodva, megerősödve, az Ábrahámnak tett Igéretek szerint!
( I Mózes 15.)
Jön tehát a Pusztai Időszak...
Már megint egy szenvedés teljes időszak... most szabadultak meg a rabságtól, azután jöhet a következő szenvedés...
Miért?
Isten ismeretre csak a pusztában juthatunk el. A Pusztában, ahol távol kerül tőlünk az emberi, a világi tanítás,
amivel tápláltak bennünket, és kizárólag az Istentől alászálló Mana táplál bennünket.( V Móz.8,3)
Itt, ebben a közegben, ami meglehetős ingerszegény környezet, ahol nem vonja el semmi a figyelmünket, ahol nem befolyásol bennünket semmi emberi, e világi hatás,
megismerhetjük Őt, mint: J H V H Rói. Mint a pásztort, aki vezet bennünket.
mint: J H V H.Jíre. Mint gondoskodót-gondviselőt.
Mint.J H V H. Nisszi. Mert Ő a mi Zászlónk. és ebben van a vígasztalásunk,erőnk, bátorságunk.
mint J H V H. Rófe. Mint gyógyítónk, mert meggyógyítja lelkünket, hogy rá nézve, és Őt felfedezve, lélekben ujjászületve, helyes irányba terelve, lehetővé válik hogy vele járhassunk.
Ezért mondja Jeremiás: Jer 17,14
Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
Mint: J H V H Cidkénu. Mert Ő a mi Igazságunk. ( Ésaiás próféta könyve 64. rész
1. Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek;
2. Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.
3. Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.
4. Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?
5. És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket! )
Hiszen gyógyulásunk után megértjük, hogy nekünk nincs Igazságunk önmagunkban, hanem a mi Igazságunk csakis Istenben van! Vagyis: Isten a mi Igazságunk!
Mint J H V H Shalóm. Mert Ő a mi Békességünk. Csak benne- csak tőle-csak vele-csak általa van Békesség.
Mint : J H V H Mekkades. Mert Ő szentel meg minket! (3Móz 19,2
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.)
És ez azért fontos, Mert az Örökkévalót, a cselekedeteiből Ismerhetjük meg!
Tehát Summa Summárum: Ismét egy oly félreértett dologról beszélünk, amit bár mi szenvedésnek ítéltünk meg, de valójában ez az Isteni terv, nem a szenvedésünkért adatott, hanem a legcsodálatosabb ajándékként. Hiszen
Ezek hatására teljesedhetnek be az Istennek Igéretei számunkra!
Figyeljetek csak: Hós 2,13
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
És ha már kint vagy és figyelsz rá:Ézsaiás 40,3.
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4.
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5.
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
Ha kimész a Pusztába, és hagyod hogy Ő Tanítson-tápláljon-gyógyítson... tehát hogy a szívedre beszéljen, akkor meglátod a Szabadítód, aki be is vezet téged az Ígéret földjére!
Szóval, ha legközelebb úgy érzed, hogy : Jajj de nagyon szenvedsz, jusson eszedbe: Lehet hogy ebből a „szenvedésből, valami csodálatos és örök fog születni...
-
Puszta... vagy jobban mondva sivatag... Olyan hely, ahol Isten temészetfeletti beavatkozása nélkül senki sem élhette volna túl a vándorlást.
11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16. A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
5Móz 8,11-18
-
Köszönöm Ferenc Testvérem, nagyon áldott tanításnak lehettünk részesei. :afro:
-
I Thessz.5,14.
Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.
15.
Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.
16.
Mindenkor örüljetek.
17.
Szüntelen imádkozzatok.
18.
Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.
19.
A Lelket meg ne oltsátok.
Eme szemelvény, a Közösségen belüli életszabályokra hívja fel a figyelmet, és megálltunk a 19-es versnél, azért hogy kiemeljük és értelemre juthassunk az felől, hogy aki
ezeket nem éli, vagy nem így és ezzel az indulattal viseltet, azok végeredményben megoltják a lelket. Hiszen tudjuk az Igét: II. Timóteus 2,5.
Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.
Minek előtte kitérnénk arra, hogy mi a lélek megoltása, beszéljünk annak fontosságáról, hogy miért kell egymás iránt így viseltetnünk-miért e szerint a szabály szerint kell
eljárnunk...
Hogy az elején kezdjük, figyeljük meg a kulcsot: Rómabeliekhez írt levél 15. rész
1.
Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.
2.
Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére.
3.
Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.
4.
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
5.
A békességes tűrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:
6.
Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
7.
Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
Lássuk mindezekre az ellen példát ami a tágabb környezetében egyben hatalmas tanítás is számunkra: Mózes I. könyve 4. rész
1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
9. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
Kezdjük hát az elején: a 3-4- es versek jelentése az, hogy az Istenhez való közeledés első lépése, a bűn rendezése! Kain, a föld gyümölcsét vitte az Úrnak, ami hála áldozat! Ábel pedig véráldozatot vitt, ami pedig a bűnökért való engesztelő áldozat! Ezért fogadta az Örökkévaló Ábel áldozatát, és ezért nem fogadta Kainét... Előbb a Bűnök rendezése, majd csak az után a hála gyümölcse.
De lépjünk tovább:
Megérthetjük tehát, ha jól cselekszünk, akkor nics mitől tartanunk... Ha a nem jó utat választjuk, akkor pedig a bűn az alkalomra les, és vágyódik utánunk. És ezért oly nehéz
a kísértéseknek ellen állni, mert a vágyódás, minden tekintetben egyben gerjedelem! A Gerjedelem pedig óriásira növeli a kísértés erejét. Ennek ellenállni akkor is nagy próba, ha ez a
gerjedelem nem bennünk van, hanem a mi irányunkban történik.
Az ennek való ellenállás módját is itt adja meg az Örökkévaló, ámde ezen túl, az erőt is megadja egy szóban: "...de te uralkodjál rajta!" Ezzel tehát egyben fel is hatalmazza az embert.
Erről az uralkodásról beszél Pál is, az I Kor. 9, 24. Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27. Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
És ebben a kulcs, s ahangsúly egyben a "test megsanyargatásában" van!
De visszatérve a mai témánkhoz, és az egymás iránt való viseltetés ellenpéldájához, amit szintén itt, a Káin esetében olvashatunk: I Mózes 4, 9. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
Nos az előzményekből megbizonyosodtunk arról, hogy a kérdésre a válasz, eggyértelműen: IGEN!!!
Igen is Őrizői vagyunk egymásnak!
Ezek után már csak az felől kell értelemre jutnunk, hogy mit jelent az, hogy megoltani az Isten Lelkét?
Nos: A lélek megoltása azt jelenti, hogy a bennünk végzett, és végzendő munkájának a lendületét elvenni, és ezáltal a Lélekkel való kapcsolatunkat ha átmenetileg is, de megszüntetni!
Azt mondtam ugye, hogy átmenetileg, és azért, mert Isten Kegyelmes, és a megtérés lehetőségébe, belefoglalta a " VISSZATÉRÉS" lehetőségét is...
Ez a szó eredetiben, vagyis Héberül így hangzik: Tösúváh, ennek jelentése pedig: Megtér- visszafordul...
Mi okozhatja a Szentlélek megoltását?
Mindenek előtt lássuk a Szentlélek megnyilvánulási formáit, és azok jelentését!
A Szentlélek megnyilvánulási formái.
A Víz. Ennek gyakori értelmezése a Mikvében, vagyis a bemerítkezésben, illetve a mosakodásban van jelen.I Péter 3,20.
A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;
21.
A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által. Ám a Víz több! A Víz, ami éltet, és a kiszáradt földet gyümölcsözővé teszi.
A Megfáradt, kimerült embernek erőt ad. A Víz, az állhatatlan dolgokat elmossa. A Legkeményebb kőzetet is átformálja.
A Tűz. A Tűz, ami megtisztít....4Móz 31,23
Minden egyebet is, a mi állja a tüzet, vigyetek át a tűzön, és megtisztíttatik, de a tisztító vízzel is tisztíttassék meg; mindazt pedig, a mi nem állja a tűzet, vízen vigyétek át.
Ez pedig azt jelenti, hogy minden ami nem Istentől van az életünkben, minden mi nem az Ő dicsőségét szolgálja, minden amit a magunk erejéből érünk el az pozdorjaként ég el Isten közelségében!
Erről beszélt Pál is: I Kor.3,11.
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
12.
Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;
13.
Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.
14.
Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
15.
Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.
16.
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
17.
Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.
Ámde erről tett bizonyságot Ézsaiás Próféta is: Ézsaiás 33,14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson.
Mindez pedig azért, mert : Zsid 12,29
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
A Felhő. Felhő,ami a tűző napsütés elől elfed. Erről olvashatunk a Mózes könyvében is.:2Móz 13,21
Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.
És erről a megjelenési formáról már a kezdeteknél is olvashattunk: Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
A Felhő tehát jótékonyan elfed- elrejt- óv a tűző naptól és a kiszáradástól, de önmagában hordozza a következő megjelenési formáját is, ami az Örökkévaló hatalmas áldása is egyben,
ez pedig az:
Eső. Hogy az eső jelentését konkretizáljuk, meg kell ismernünk a Teremtés könyvének Igéit, mégpedig Héberül: Így szól az Ige tehát: " Böresit bárá Elohím, ha Samaim, vö ha Erec...
Vagyis: Kezdetben teremté az Isten a Felső vizeket és a földet... A Felső víz egyben tehát a Menny!
Most megállnék egy picit, és mielőtt a többi megnyilvánulási formáit is megvizsgálnánk a Léleknek, egy érdekességet szeretnék mutatni...
Van egy gyakorta használt Héber szó, amiről úgy gondokodnak sokan, hogy egy köszönési forma... Én biztosan emlékeztek, gyakorta mondtam, hogy ez a szó: Shalóm... nem egyszerűen köszönés,
hanem a leg teljesebb Áldás kívánás egyben! Most a Shalóm jelentésének egy még sokkal érdekesebb aspektusára szeretném felhívni a figyelmet:
A Shalól írásánál használatos betűk:az "S" vagyis Sim jelen esetben "ÉS"! Ez Tüzet jelent. A Következő betűnk az "L" vagyis a Lámed, ami ebben az esetben "Lázin" vagyis Mérleg. A Következő betű a Váv lenne, de ez itt magánhangzót jelöl csupán, mégpedig az "Ó"-t. tehát ebben az esetben figyelmen kívül hagyható.
Ezután pedig az "M" ami "Mem" de jelen esetben " Májim" mint Víz Jelenik meg...
Tehát kaptunk egyszer egy Tüzet, egy mérleget és a Vizet... Így pedig a kiegyenlítetséget jelzi, vagyis a Tűz ne forralja el a vizet, és a víz se oltsa ki a tüzet!
Na de térjünk vissza a megjelenési formákhoz! A Következő Tehát a:
Szél. Zsolt 104,4
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. Jézus is beszélt a szélről... figyeljük csak: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8.
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
Most pedig a 8-as versre tessék figyelni! Vajon mit jelent ez? Tudja-e valaki???
Galamb. Mint galamb, számunkra a Sinoptikusokban jelenik meg a Szentlélek.: Pl.: Máté 3,16.
És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.
17.
És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.
Ha mint galambra gondolunk, akkor ez egyben a Lelki állapotot is jelzi számunkra! Vagyis: SZELÍD! Nemcsak pedig, hogy maga a Lélek jelleme a szelídség, de ha azt akarjuk hogy rajtunk maradjon, akkor a mi lelkünkben is szelídségnek kell lennie,
azaz: Békének! Ha ugyanis a lelkünkben indulat keletkezik, a galamb elrebben! Tehát legyünk Békében, Úgy Istennel, mint a Testvéreinkkel.
Olaj. Nos az Olaj ugye, a Meg szentelés- felszentelés elengedhetetlen tartozéka is, de az Olajat használták az ételáldozathoz is, sőt: A Menórában is Olaj égett, tehát világításra is használták-használják...
Ha a felavatást- felkenetést vesszük, mint felszentelési eljárást, akkor még egy érdekes aspektus is előtérbe kerül... Amikor a felkenendő fejére töltik, az nem egyszerűen lefolyik a fejről, hanem bevonja azt!
Tehát rajta marad! Tehát az Olaj első jelentése: Kenet, ám egyben a tűz táplálása is!
---
Így tehát, ha mindezeket figyelembe vesszük, ugye mennyire más értelmet nyer, a " Beteljesedni a Szentlélekkel"- kifejezés?!
Ezek a megnyilvánulási formák tehát, mint láttuk is, nem csupán külsőségek, hanem a Bennső állapot külső megnyilvánulásai!
Vannak tehát, akik a bennső állapotot elfedve, külsőségként mutatják, hogy mennyire "Kenet teljesek" Mennyire "Szentek" Mennyire "Kegyesek"
ezektől például óva int Pál!
Timótheushoz írt II. levél 3. rész
1.
Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3.
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4.
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5.
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
6.
Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat,
7.
Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.
8.
Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek.
9.
De többre nem mennek: mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt, a miképen amazoké is az lett.
-
Na de térjünk vissza a megjelenési formákhoz! A Következő Tehát a:
Szél. Zsolt 104,4
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. Jézus is beszélt a szélről... figyeljük csak: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8.
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
Köszönöm Testvérem a táplálékot! :afro:
Egy igét hoznék a fentivel kapcsolatban:
János evangéliuma 8,14
"Jézus így válaszolt nekik: "Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek."
"...ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek." - úgy mint a szél.
A szelet nem lehet lerajzolni, csak a munkáját láthatjuk. Meghajló fákat, felkavart porfelhőket. Tehát a szél nem magára hívja fel a figyelmet! Azok a pásztorok és vezetők akik magukra hívják fel a figyelmet azok nem szelek, hanem farkasok. A gyümölcsök tesznek bizonyságot és nem a hírnév. Legyünk olyanok, akik nem mutatnak magukra, hanem végzik az Úrtól rendelt munkát.
-
Köszönöm én is Testvérem az áldott tanítást!
Nem véletlen, hogy a szél és a Lélek ugyanaz a szó héberben: RUAH!
:2smitten:
-
Megnyugodni Isten akaratában.
Filippibeliekhez írt levél 4. rész
1.
Annakokáért szerelmes atyámfiai, a kik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!
2.
Evódiát intem, Sintikhét is intem, hogy egyenlő indulattal legyenek az Úrban.
3.
Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik fölírvák az életnek könyvében.
4.
Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
5.
A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
6.
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7.
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8.
Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9.
A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
Az I Mózes 14.ben, a Szövetségkötést megelőző pillanatban, az Írások bizonysága szerint Ábrahám találkozik Melki Cedek- el, aki a Shálem- azaz a Shalóm Királya.( I.Mózes 14, 18. Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
19. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. )
Melki Cedek jelentése ugye tudjuk: Igazság Királya.... Az pedig hogy Shalómban Uralkodik azt jelenti, hogy Békességben Uralkodik. Tehát: Az Igazság Királya, akinek a Trónja-Uralma, Békességben van!
Ez egy mélyebb jelentésben tehát azt is jelenti egyben, hogy akik az Igazság Királyságának polgárai, azok Békességben vannak!
Békességben, ámde kivel?
Jézus, mikor emberi testben megszületett, a testi gondolkodású, és testi szemmel látók számára, nem volt felismerhető Messiási mivoltában.
Azok, eme Prófétai előkép alapján, a Messiás eljövetelét úgy képzelték, hogy eljön majd a Messiás mint Király, és Békességet hoz a földre, az Ő királysága az egész földre kiterjed.
És az Isráélitáknak Békességes lakozást ad. Az Ézsaiási prófécia testies értelmezésének folyományaként látták a gondolataikat megerősítettnek.
Ésaiás próféta könyve 2. rész
1.
Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2.
Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3.
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4.
Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
Nos mindezekkel szemben pedig Jézus így szólt: Mt.10,34.
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35.
Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
36.
És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
37.
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
38.
És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
39.
A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
Azok számára tehát, akik testileg, vagy testiesen gondolkodtak, ez azt jelentette, hogy Jézus nem az, akit vártak a próféciák beteljesedéseként...
Most figyeljük meg újra a János evangéliumának első fejezetét: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek...
A 12-es vers azt állítja tehát: "12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek..."
Akik befogadták őt tehát azok lettek Isten fiai.
Jézus ezt mondja: Jn.6,63.
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64.
De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65.
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Csak azok, akiknek Istentől van megadva! Ez az Istentől való "engedély" Pál tolmácsolásában így foglaltatik össze: Róma 8,
12.
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13.
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14.
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15.
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16.
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Ha pedig Isten fiai vagyunk Jézus befogadása által, akkor már nem a testi apáink vonalát visszük tovább, tehát nem az Ádámi természet szerint járunk, hanem ahogy azt a János
1, 13 mondja: "13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek."
És ugyan ezt mondja Péter is a Szentlélek által! Péter Apostol I. levele 1. rész
1.
Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek,
2.
A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.
3.
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
4.
Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,
5.
A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.
6.
A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,
7.
Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;
8.
A kit, noha nem láttatok, szerettek; a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:
9.
Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.
10.
A mely idvesség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, a kik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek:
11.
Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Lelke, a ki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.
12.
A kiknek megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal, a melyeket most hirdetnek néktek azok, a kik prédikálták néktek az evangyéliomot az egekből küldött Szent Lélek által; a mikbe angyalok vágyakoznak betekinteni.
13.
Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.
14.
Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;
15.
Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;
16.
Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
17.
És ha Atyának hívjátok őt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:
18.
Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
19.
Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
20.
A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,
21.
A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
22.
Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;
23.
Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
24.
Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:
25.
De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.
Most pedig tessék a 23.-as versre figyelni: 23.
Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
Istennek Igéje, azt jelenti: Isten Beszéde-Isten szava. Jézus, azt mondja magáról: Jn.17,14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
A 14.es versben azt mondja: "Én a te ígédet nékik adtam..." Most pedig nézzük a 19-es verset: 19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Tehát Önmagát adta nekünk! A 17-es versben pedig azt mondja: 17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Mivel tehát az Örökkévaló az Igaz Isten, így az Ő Szava, maga az Igazság. Akik az Ő országában élnek, azokon az Igazság Uralkodik, és azokat az Igazság meg és fel is szabadítja! Ezért nevezzük Istenünket így: Jahve Cidkénu. ( azaz, az Úr a Mi Igazságunk.)
Ezért nevezzük Őt Yessua-ának. ( azaz: Szabadító) Mert az Ő uralma alatt van a megigazulás, és ennek folyományaként, a szabadulás!
Hiszen az Ő kizárólagos, és mindenek felett való hatalma szabadította meg az Ő népét, amikor tíz megrendítő csapást mérve az Eggyiptomiakra, kihozta a népét a rabszolgaság házából...
János 8,30.
A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Ha tehát az Igazság Uralomra jut, akkor nevezzük így: Melki Cedek!!!
/ vannak sokan akik azt mondják: Jézus az Uram... Jézus pedig ezt kérdezi: Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?/
Akiknek Jézus a Királyuk Valóságosan, azok a Király által meg is Igazulnak...
De hol is van az Igazság trónszéke az I Mózes 14-szerint? Nos: Sálemben, azaz Shalóm-ban. De nem testi békességben tehát, és nem is emberekkel való békességben, hanem az Istennel való békességben, amit Jézus szerzett nekünk,
az Ő Vére által, és ezt kérte számunkra az Atyától, a János 17, 19- bizonysága szerint: "És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban."
Jn.14,27.
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
28.
Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.
Látjátok? Nem az e világgal való békességet igéri, hanem az Ő békességét ami az Atyával van. Mert Jézus mindenkor az Atya akaratában járt, tehát Igazságban, és ez lett az alapja az Atyával való békességnek. Ezt kaphatjuk tehát meg tőle Örökségül.
Így tehát egyben megláthatjuk a forduló pontot is, ami abban áll: hogy előbb mindíg a láthatatlan, és csak abból a látható! ( Zsid.11)
Mert az Isten Igazságával való élés, bevisz bennünket az Istennel való Békességbe. És ebben az Istennel való békességben, valóban békességünk van egymással is, hiszen mindannyiunkban az Isten Igazsága van.
Ha és amennyiben a világgal, és a világban köttetik a békesség, tehát testileg, akkor az egyszer ugye nem lehet tökéletes. Erről láthattunk ugye megnyilvánulásokat is, úgymint : Kommunizmus- KGST-ENSZ-NATO...
Itt sem az Istennel nem lesz azonban Békesség, sem egymással... mert testileg ugye Istenhez nem is közeledhetünk, egymással pedig azért nem lehet, mert a békességet az érdekek át és felül is írják...
Azonban ha az Örökkévalóval kerülünk Békességbe Jézus által, akkor a világgal lessz bajunk ugyan, hiszen Jézus is ezt mondta: Mt.10,32.
Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33.
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
34.
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35.
Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
36.
És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
37.
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
38.
És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
39.
A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
Ráadásul azok akik Istenben vannak, a világ ellenségévé is lettek!
Erről tesz bizonyságot a lélek által Mikeás is: Mikeás próféta könyve 7. rész
1.
Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
2.
Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3.
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4.
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5.
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6.
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
7.
De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
8.
Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!
9.
Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.
10.
De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.
Azt mondja Dávid, a Szentlélek által: Zsoltárok 4,6.
Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Tehát bízzuk magunkat az Úrra!
Megtérésünk előtt, nem tudtuk mi az Igazság, sőt! Még csak azt sem tudtuk, mekkora bajban vagyunk... Nem tudtuk hogy távol vagyunk Istentől, és minden lépésünkkel csak egyre távolabb kerülünk tőle.
Valójában ezekről mit sem tudtunk.
Most hogy Isten elért bennünket, és azt kéri tőlünk, engedjük hogy Ő vezessen bennünket, most már hirtelen mindent mennyire jól tudunk... jobban mint Isten! És a vezetést rá nem bízzuk...
Azt mondja az Örökkévaló: Ézs 42,16
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
A Hit Útja az engedelmesség útja! Az engedelmesség, nem engedelmesség, ha a magunk akarata és belátása szerint cselekszünk... Akkor engedelmesség az engedelmesség, ha én magam nem is látom a cselekedetem következményét, hanem bízom abban, aki megbízott a feladat véghezvitelével.
Az Örökkévaló az Ő Határozatait, amikor megalapította, nem tűzte célul a testnek való kedvezést.
Tehát az engedelem első ellensége, maga a Test, és a testies gondolkodás.
Az Örökkévaló a testről ezt határozta: I Mózes 3,17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Tehát csupán egy marék por... és ezért a marék porért, és az annak való kedvezésért vannak : Gyilkosságok-versengések-gyűlölködések-békétlenségek-háborúságok...
Az Örökkévaló végzése azok számára akik a testben való életet a test börtönének érzik, és abból való szabadulásra vágynak: Préd.12,9.
És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
Tehát a lélek visszatérését tette lehetővé!
Vagyis: Ki mit vet azt aratja! Ezt mondja Pál is: Gal.6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
Szedjük hát össze röviden az eddigieket, és vonjuk le a konklúziót:
Nem a mi tehetségünk vagy ügyességünk eredményezte a megtérésünket, Hanem Isten volt az aki a figyelmünket az Ő Igazságára irányította! (Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.)
Nem a mi Igazságunk által Szenteltettünk meg, hanem az Úr Igazsága által! (Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.)
Ezek után, ne a mi akaratunk, vágyaink szerint járjunk hát, hanem engedelemben kövessük annak akaratát, aki elhívott bennünket.
Az engedelmesség néha valóban nehéz... mert e világ, és e világ fejedelme nem kíméletes az ellenségeivel.
Ezen esetekkor se kössünk alkut, és mint ahogyan Jézus példát adott nekünk, úgy engedelmeskedjünk mi is!
Mt.26,36.
Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
37.
És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni.
38.
Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.
39.
És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.
-
Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. 2. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. 3. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. 4. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. 5. Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, 6. mert ezek miatt haragszik Isten.
Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, 10. és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. 11. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. 12. Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. 13. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. 14. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. 15. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. 16. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. 17. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.
Kol 3,1-6; 9,17
:2smitten:
-
:(
Sajnos nem sikerült jelen lennem az este,de köszönöm,hogy itt olvashatom amiről szó volt.
:thanks: :026:
-
Kegyelem és békesség Testvérek! :)
Rég jártam a fórumon. :)
Nemrég megjelent az Egyszerű Fordítású Biblia. Ki mit gondol erről a fordításról? A Károli és a Magyar Bibliatársulat fordításához képest milyennek látjátok? :)
Cikk az Egyszerű Fordítású Bibliáról: http://infaustus.wordpress.com/2012/10/02/egyszeru-forditas-a-teljes-biblia/ (http://infaustus.wordpress.com/2012/10/02/egyszeru-forditas-a-teljes-biblia/)
Interjú az Egyszerű Fordítás egyik fordítójával: http://megmondoka.blogspot.hu/2012/09/nem-keszult-szuletett-interju-az.html (http://megmondoka.blogspot.hu/2012/09/nem-keszult-szuletett-interju-az.html)
Még egy cikk: http://odonbela.blogspot.hu/2012/10/a-teljes-egyszeru-forditasrol.html (http://odonbela.blogspot.hu/2012/10/a-teljes-egyszeru-forditasrol.html)
Megrendelés (érdemes a leírást is elolvasni): http://www.goodnews.hu/product_info.php/biblia-tbl-kiado-biblia-teljes-efo-antik-p-2477 (http://www.goodnews.hu/product_info.php/biblia-tbl-kiado-biblia-teljes-efo-antik-p-2477)
-
Én igazándiból nem ismerem, nem használom az egyszerű fordítást, így mélyreható véleményt nem formálhatok. Ami viszont sejtésem, hogy mivel egyszerű-nek hívják, egyszerűen megfogalmazott mondatok találhatóak benne. Ebből kifolyólag lehetséges, hogy előfordulnak amúgy mély jelentésű szavak felszínessé tétele.
-
Mózes V. könyve 26. rész
1. Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3. És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9. És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11. És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12. Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13. Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14. Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Az első verstől a 15-ig, egy mondatban összefoglalható: Ézsaiás 57,18.
Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
19.
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
Az emberrel, nap-mint nap hatalmasan cselekszik az Örökkévaló. Az ember pedig valamiért mindíg mást-vagy többet várna... A láthatatlan világban, minden percben elmondhatatlan küzdelem folyik értünk, és hogy este álomra hajthatjuk fejünket, vagy reggel felébredhetünk... nos ez mind Isten kegyelmének
az eredménye. A Zsidók például erről nem felejtkeznek el, és minden nap reggele számukra egyben új lehetőség, új remény is.
A Reggel hasadtakor ezt a HÁLA IMÁT mondják:/ Mode áni lefánechá Melech cháj vekájám sehechezártá bi nismáti bechemlá rábá emunátechá.
Köszönöm neked, örökké élő Király, hogy
irgalmadban visszaadtad lelkemet: nagy a Te hűséged./
Azért volna mit tanulni tőlük. Azok azért tudnak hálával áldozni. Nem felejtenek el hálát adni mindenért! Csak az érdekesség kedvéért: Zsolt 50,14
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! ; Zsolt 50,23
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Bár sajnos általános az a vélemény, hogy az Apostolok már mást hagytak ránk Jézus által, de azért nézzük meg, hátha van ily felszólítás az újszövetségi írásokban is...
Talán figyeljük meg ezt: Kol 3,16
A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.
És ezen túl, mert nem csupán ez egy vers által erősíttetik meg a hálaadás fontossága: Ha értelmesen megfigyeljük a Szinoptikusokat, ( Evangéliumok) Megláthatjuk, hogy maga Jézus is mielőtt tett volna valamit, soha nem hagyta el a Hálaadást!
És ezt a jó szokást Pál is gyakorolta teljes őszinteséggel, hiszen láthatjuk is, hogy majd minden levelét Hálaadással kezdi, mint aki valóban tisztában van azzal, hogy Istentől kapta: mind a szolgálatot, ami számára kimondhatatlan megtiszteltetés volt, ám annak a véghezviteléért is Istennek ad hálát!
És Pál, ezzel a valós és teljes szívből jövő hálával szolgálta Istent, és az ő szolgálata, éppen a hálával telt szíve okán Istenre irányította a figyelmet, és nem magára!
Figyeljetek, mert titkot mondtam el! Szívből induló Isten Imádat- Szív teljességéből történő odaszentelés, és szolgálat!
Mind tudjuk, hogy a régiek története, a régmúlt korok, előjelül adattak nekünk, hogy értsünk. Sajnos nem csak a Héber szavak-nevek-azok jelentése iránti érdeklődés semmisült meg az idők folyamán,
hanem egyenesen elszakították a hívők magukat a gyökértől, ami az életet adja a hitnek...
Na de most nem erről beszélnék, hanem a Titok-ról...
Isten a teljes azaz: Tökéletes szívet preferálja! Az Isteni bölcsességet kapott Salamon ezt mondja: Péld 4,23
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
Ezen túl az Isten szerinti feltétel a hozzátartozásnak, szintén a "hús szív" Ezekiél 36,26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
A Szövetség megújult formájában való részvételnek is ez az alapja! Jer.31,33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Megvallom nektek, hosszú időre engem zavarba hozott Jézus kijelentése, amit az Evangéliumban olvastam: Mt.12,34.
Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.
35.
A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.
36.
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37.
Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.
Tehát ebben volt az én zavarom, mert az írástudók, ha jókat mondtak, akkor miért rosszak? Ha pedig rosszak, mimódon mondhatnak jókat??? Ha pedig a beszédből leszünk megítélve, akkor mi félnivalójuk van azoknak az írástudóknak, akikkel Jézusnak gondja akadt?
És ez a zavarom egészen addig tartott, míg az értéshez a kulcsot meg nem kaptam az Örökkévaló Igéjétől. Elsőként ezt pedig: Zsolt 32,11
Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!
Az egyenesség az Örökkévaló elvárása! Ezt természetesen több Igevers és fejezet is megerősíti... Az egyenesség pedig mindenre is vonatkozik! Ésaiás próféta könyve 57. rész
1.
Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz;
2.
Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.
Amikor tehát Jézus azt mondta, hogy: Mt.12,34.
Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.
35.
A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.
36.
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37.
Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.
Akkor arra inspirál mindenkit, hogy a beszédében is legyen egyenes, és azt vállaja fel képmutatás nélkül, ami a szívében van! Mert ha nem az szerint beszél, amit a szíve diktál, akkor az az ember tehát hazudik, képmutató,és megtévesztő!
Nos ha megértjük hogy Jézus pont ezen bűnöket hányta a szemükre a farizeusoknak és az írástudóknak... akkor megláthatjuk hogy ez valóban így is van.
Nézzük az erre való utalást,a Példabeszédek könyvében: Péld 26,7
Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
Vagy érthetőbben: Péld 17,7
Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
Titokról szóltam, és Titok megfejtését igértem... lássuk akkor:
Arról ugye mi már megegyeztünk, hogy a régmúlt idők, előképei voltak a jelennek, és a jövőnek is ...
Nos hogy ezeket a dolgokat a szívbéli teljességre alapozta az Örökkévaló, már az első pillanttól, azt is megláthatjuk...
Azt ugye tudjuk, hogy a Léviták voltak azok, akiket kiválasztott az Örökkévaló, hogy neki szolgáljanak...
Most akor figyeljük meg ezt a Prófétai szót: Malakiás próféta könyve 2. rész
1.
Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok!
2.
Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!
3.
Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.
4.
És megtudjátok, hogy azért adtam néktek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura.
5.
Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet, és megalázta magát az én nevem előtt.
6.
Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből.
7.
Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő...
Tudjátok hogy mit jelent az hogy LÉVI??? Nos azt jelenti hogy: SZÍV!!! Pontosabban: SZÍVEM-vagy SZÍVEM SZERINTI!
Isten pedig azokat választja, és azoknak engedi hogy elé járuljanak, akik a szívük teljességével teszik azt! Ráadásul nekik a legfontossab ami szívükbe íródik: hogy Istenhez mely út vezet, és hogy azon az úton, hogyan lehetséges a járás! És ezért az Ismeretért, súlyos tanulópénzt fizettek!
Ezért írja a szívünkbe a szövetség Igéit!
Akik nem a szív teljességével közelítenek Istenhez, azok nem juthatnak elé! Ha valaki mégis megtenné, annak osztályrésze a halál! /4Móz 3,10
Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg./
Ne merje azt gondolni senki, hogy ennek a kritériumnak immár vége! Mert a mostani főpapság a MELKI CEDEK szerinti Főpapság! Ha a Lévi idejében ekkora volt szigorúság erre vonatkozóan, mennyivel inkább most, amikor a mi Főpapunk az IGAZSÁG KIRÁLYA!
Tudva azt, hogy : Rm 8,27
A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
Ezért mondjuk azt, hogy : Isten a szíveket vizsgálja! Istent nem a lelkesült szavaink hatja meg, hanem a szív teljességéből fakadó, őszinte Imádat.
Ezek fényében érthetővé válik, hogy Jézus a Máté 5-ben a TÍZ Parancsolatot, a szív teljességében történő betöltés szerint magyarázza... Ennek lehetősségét pedig: Újjászületéshez Köti!
Vagyis nem a szem látása szerinti engedelmesség-hanem a szív teljességéből fakadó egyetértés!
Ezek után pedig lássuk az V Mózes 26, 16-os versétől az Igét, és tessék most figyelni de nagyon, mert sok múlik azon hogy megértjük- e...
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Ezen versek summája tehát, hogy azt kértük Istentől: Adja meg nekünk az utat, amin járva az Övéi lehetünk, elválasztva-elszentelve, az Ő Kegyelmének-gondviselésének örökségére.
Ő Megadta ezt az utat tehát, de Ő pedig azt kérte tőlünk, hogy ezen az úton járjunk, és attól ne hajoljunk el!
Ahogyan azt a Próféta is mondta: Ézsaiás 30,
18.
S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
19.
Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;
20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
A 20-21-es versek tehát: 20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
Felemlíti tehát az Istentől való Tanítók megjelenését... ( tehát nem a műkedvelőkről beszélünk, hanem a valóban Istentől rendeltekről!) A Felismerésük módja tehát, hogy az Úrtól rendelt Útra terelnek. És erről olvasunk a 21-es versben.
Ugye most nem kérdés már hogy melyik Útról van szó-és hogy hol van az az Út?
Lényegében erről az Időszakról szól Malakiás is: Mal 3,18
És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Tudjátok Testvérek, az hogy többen maguknak veszik a tisztséget, vagy magukat neveztetik ki szolgálónak... az nem újkeletű, hirtelen lett, sohasem volt dolog.
Régen, az Ősidőkben is voltak oly vakmerőek, akik más módon-más indulattal, a szövetség Igéit megkerülve akartak "pozícióba" kerülni...
Ott volt Koráh és Datan...Akik maguknak követelték a Főpapságot! ők azt mondták: Ne Isten döntsön az felől ki szolgálhat neki... majd mi megmondjuk! Ők el is vesztek akkor! ( IV.Mózes 16)
Vagy ott voltak Áron fiai, Nádáb és Abihu... Ők bár az Istentől voltak kiválasztva, de nem Isten rendelése szerint akartak szolgálni! ( 3.Mózes 10 ) Elégtek!
Az ő esetük is előjel a maiakra nézve! Bár el lettek hívva, de nem a járható úton közelítettek Istenhez... pont mint ma a többség...
Desokan fognak égni...
Ézsaiás 30,33.
Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.
Malakiás próféta könyve 3. rész
1.
Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a kit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.
2.
De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!
3.
És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.
4.
És kedves lesz az Úrnak a Júda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben.
5.
Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.
6.
Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!
Kiket jelöl tehát a név, hogy Lévita?
Azokat, akik szívük teljességével, és az Örökkévaló rendelése szerint szolgálnak a Teremtőnek!
Kik a Jákób fiai???
A szelíd olajfa!
Tudjátok Testvérek, van itt egy kis Córesz... ( baj)
Ez valójában egy félreértésen alapul.
Ezek szerint sokan vannak, akik azt gondolják, hogy azért irattak meg számunkra a régmúlt idők dolgai, hogy ugyan azokba a hibákba- bűnökbe, mi is beleeshessünk...
Mert ahogyan a régmúlt napjaiban, a Zsidók azt gondolták, hogy elég az Örökkévaló kiválasztása az Üdvösséghez, úgy a maiak is pontosan azt gondolják, hogy elég a kiválasztás és a beoltatás lehetősége (!) az üdvösséghez. Pedig NEM!
Nem attól vagyunk Hívők, hogy azt hisszük hogy velünk minden rendben van...
Az által leszünk-vagyunk hívők, hogy Istenben hiszünk. Hisszük hogy a láthatatlan van befolyással a láthatóakra, És Hiszünk Isten szavának!
Tehát nem csak Hinni Istenben, hanem Hinni is Istennek!
Ha el is hiszem Isten szavát, akkor ugye úgy is fogok járni, ahogy Ő mondja...
Mert nem lehet elég Istenben hinni! Hiszen ahogyan Jakab is mondja: Jakab Apostol levele 2. rész
1. Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.
2. Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában;
3. És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé:
4. Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?
5. Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik?
6. Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, és nem ők hurczolnak-é titeket a törvény elé?
7. Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, a melyről neveztettek?
8. Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.
9. De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói.
10. Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
11. Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.
12. Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.
13. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.
14. Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit?
15. Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,
16. És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?
17. Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
18. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
19. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
20. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?
21. Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
22. Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
23. És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.
24. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
25. Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?
26. Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.
A Hit cselekedete pedig az Istennek való :ENGEDELMESSÉG!
-
Az Örökkévaló Igéje: Ésaiás próféta könyve 1. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
2. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem.
3. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
4. Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.
5. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.
6. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
7. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak;
8. És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.
9. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
10. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11. Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12. Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13. Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17. Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20. És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
21. Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
22. Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
23. Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
24. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25. És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
26. És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
27. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28. De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
29. Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;
30. És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez:
31. És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.
Az Ige azt állítja tehát, hogy azok, akik Isten népének neveztetnek, bár külsőségekben azt mutatják mintha az Isten tanítását követnék, de valójában szívükben távol vannak az Örökkévalótól!
Több oly bűn is van az írások bizonysága szerint, amit egymással szemben követhetünk el, és ez is eredményezheti az Istentől való elszakadást!
Ítélkezés; személyválogatás; képmutatás; hazudozás,(félrevezetés-hamis vádlás-rágalmazás...)
A Téma hosszúsága miatt, ez alkalommal az ítélkezéssel -pontosabban, a felületes ismeretből adódó Ítélkezéssel kapcsolatban lássunk a dolgok mélyére!
Isten rendelése a Szövetség első felére vonatkozóan ez volt: Mózes V. könyve 6. rész
1. Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2. Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
10. És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;
11. És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
12. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
13. Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
14. Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
15. (Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.
16. Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában!
17. Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.
18. És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19. Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.
20. Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21. Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22. És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23. Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24. És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.
És ennek láttatása pedig ez: IV.Mózes 15,37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Tehát az Isten tanításának követése, jelenjen meg külsőségekben is!
Ámde ugye az történt, hogy általánossá vált, hogy csupán külsőségekben láttatták az Istennek való elpecsételtséget, / hiszen ez a könnyebb...Akárcsak ma!/ ám a szívben nem eredményezett változást, és bennük nem termett gyümölcsöt az Isten beszéde!
Ezért summázza így az Örökkévaló a látszólagos hívők valós Hitéletét, illetve a hit tagadását: Ézsaiás 29,13.
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lett.
Tehát a problémát az okozza, hogy rengetegen a mai napon is azt gondolják, hogy az Istennel való közösség elég ha külsőségekben mutatkozik meg csupán... eljárnak gyülekezetbe,hallgatják a prédikációt,esetleg adakoznak néha, vagy tizedet fizetnek...Vagy esetleg akár meg is tanulnak egy-két Ige verset...
a Testvérek meg azt hiszik, hogy micsoda hívő élet, micsoda szentség....
A Szívükben pedig, és ez a valóság: Isten hangjára és tanítására süketek és vakok, és háttal állnak Isten felé és nem arccal...Emberi ötletelést követnek, emberi vélemény szerint járnak,és azt hirdetik, hogy az Örökkévalóval mennyire jó és valós kapcsolatuk van... Mindezek felett, még meg is vannak győződve a maguk igazságáról, és várják a jó reménységet.
Hiszen esetleg ténylegesen jól megy a soruk,Isten fenyítését nem érzik magukon...Vagyis: Véleményük szerint, Istennek tetsző életet élnek, vagy ahogyan élnek az jó Isten szemében...
Jeremiásnál azt mondja az Úr: Jer.2,29.
Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.
30.
Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
31.
Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32.
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
Nos láthatjuk: A LÁTSZAT CSALHAT!
Ahogyan azt a Zsidókhoz írt levél megírója is mondja a Szentlélek által: Zsidókhoz írt levél 11. rész
1.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2.
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3.
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Vagyis: ELŐBB A LÁTHATATLAN,ÉS CSAK ABBÓL A LÁTHATÓ!
És ez mindíg is így volt, és már az elejétől erre nevelt az Isten!
Az Istennel való eggyütt járás jegye, valójában mindíg is láthatatlan volt, sőt!
Figyeljük csak: Mózes I. könyve 17. rész
1. Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
2. És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
3. És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
4. A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
5. És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
6. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
7. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
8. És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.
9. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
10. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
11. És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
Mind akkor, mind pedig most az Izráél népénél, minden képzeletet felülmúló szégyen a férfira nézve, ha megláttatik a szemérme!
Tehát a Szövetség jele, nem látható, hanem rejtett! Az valójában az Isteni rendelés követésében láttatik meg!
A Szövetség jelen időszakára vonatkozó kritérium, pedig ez: Jer.31,31. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Tehát a szívbe írva Isten beszéde, és ez alapján járva! Mert első a tanítvánnyá válás, és annak vonzata a bűnbocsánat!
hiszen az is meg van írva: Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
Mindennek meglétét pedig maga Jézus, az újjászületéshez köti! János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
Az újjászületés vonzata pedig, a lélek szerint való járás! Gal.5,25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
Az Istentől való elrugaszkodás egyik változata pedig, az ítélkezés! A Napokban egy általam ismert személy azt jelentette ki önmagáról írásban egy fórumon, hogy az ő küldetése,
a szolgálók életében való kutakodás, és azok "leleplezése"... Vagyis: eleve eldöntötte hogy a szolgáló bűnös! Esélyét sem adja meg hogy nem az!!! És még ehhez Isten vezetését és segítségét is kérte! mégpedig nyilvánosan!!! Bár nem ott van a szolgálatom, és nem is ellenem irányult az ő kutakodása,
És azt is el kell ismernem, hogy az általa vizsgált szolgálók szolgálatát én is megkérdőjelezem, ámde én nem testi okok által jutottam erre a döntésre, hanem az általuk hirdetett Igeellenes kijelentések okán.
( Testi gazdagságra való vágyakozásra való hívás, hívő ember felmenői miatti átok alá rekesztettség,(generációs átok) Prófétálás által hirdetett szörnyű, és teljesen Igeellenes kijeltések...)
Viszont sajnos úgy látom, hogy annak a személynek a nézete, nem egy elszeparált eset, és sokan vélekednek hasonlóan...Minthogy ott abban a közösségben, nagy örömmel, és előlegezett kíváncsisággal várták az eredményeket.
Nézzük ezt az Igét: Galátziabeliekhez írt levél 1. rész
1.
Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból);
2.
És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek:
3.
Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
4.
A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.
5.
A kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.
6.
Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.
7.
Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.
8.
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
9.
A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.
10.
Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.
11.
Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;
12.
Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.
13.
Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt.
14.
És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.
15.
De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által,
16.
Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,
17.
Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba.
18.
Azután három esztendő mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.
19.
Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.
20.
A miket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.
21.
Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba.
22.
Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt;
23.
Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított.
24.
És dicsőíték bennem az Istent.
-
-------------------------------Folyt.-------------------------------
A 24-es Igére tessék figyelni: „És dicsőíték bennem az Istent.”
Tehát nem Pálra irányult a figyelem, hanem Pál BAN(!) az Istenre! Meg kell gondolni Testvérek: Ha ma megjelenne közöttünk valaki, aki ily pályát futna mint Pál, a maiak nem hogy nem fogadnák be, hanem egyenesen kiátkoznák. Istennek nem is adnának esélyt, hogy Ő válassza ki a szolgálót, akiben a nevét megdicsőítené... ( Bár pontosan ezt is teszik, a Pálhoz hasonlók nélkül is...)
Áldott Testvérek.Javaslom hogy e mai alkalommal, ezen Igéken induljunk el, és ássunk a mélyére, és jussunk értelemre ezek felett.
Pál ezt mondja: Korinthusbeliekhez írt II. levél 10. rész
1.
Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;
2.
Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk.
3.
Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.
4.
Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;
5.
Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;
6.
És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.
7.
A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk.
Sajnos általánosnak mondható az a szemlélet, hogy a hívő közösségek, szemük látására próbál hagyatkozni a Hitben járás helyett.
Bírálgatás, és ítélkezés-elhamarkodott döntések alapján kirekesztések és elutasítások, hovatovább megvetések jellemzik a hívők táborát. Pedig nem egy elrejtett titok az, hogy amire irányul a figyelmünk, az árulkodik az életünk valós alapjáról is! Aki a szem előtt valókat fürkészi, az tehát Testi! Aki pedig a láthatatlanra néz, annak szíve és lelke ott van, és ő maga is oda kívánkozik!
Mielőtt tovább haladnánk, szeretnék egy személyes bizonyságot megosztani veletek, ami által gyökeresen megváltoztatta Isten az én, emberekhez való viszonyulásomat.
Ez pedig cirka húsz évvel ezelőt történt velem.
Hívő életem első éveiben jártam akkor,3-4 éve adtam át életem az Úrnak. Egy alkalommal éppen valahova siettem, a zsebemben ezer forinttal. Egy hosszú, de teljesen üres utcán mentem a dolgom után. Egy hajléktalan szólított meg engem,hogy adjak neki valami pénzt...
szerencsétlen szinte ragadt a kosztól-szakadt volt, és olyan szaga volt, hogy azt le sem írhatom... de a hangja szinte sokkolt. Volt a hangjában valami, ami felkavart és a gondolataimat összekuszálta.
mivel a nálam levő pénz egyben volt, tehát nem apróban, egy mosoly szerű grimasszal, ámde őszinte sajnálattal elutasítottam őt, és szinte
megállás nélkül léptem is tovább, de mintha az idő megállt volna... a hangja, mint egy rég várt hang, és a szívem szinte verdesett...
hirtelen megértettem, hogy nem ember volt aki megszólított...eszembe jutott a :
Zsid 13,2
A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.
visszafordultam, és ezzel egyidőben vettem elő a zsebemben levő pénzt, hogy odaadhassam neki...-nem érdekelt hogy mi lesz azután,
de megdermedtem a következő pillanatban, mert az a hajléktalan aki engem megszólított azon a hosszú, és üres utcán: eltűnt! Körülbelül talán öt-tíz méterre távolodhattam el tőle,
de mire megfordultam már késő volt...
Az a hang... az engem megérintett, átjárta a szívemet... megértettem hogy egy küldött volt ő...
az első alkalom volt ez, ami a Hitemet vizsgáztatta, és simán elbuktam! Vége.
szorongattam azt az átkozott pénzt a kezemben, és könyörögtem a lehetőségért hogy korrigálhassak, hogy odaadhassam neki, de ő nem várt rám.
Hosszú időre összeroskadtam. az Ige ellenem szólt, valahányszor olvasni kezdtem. Ítélet volt számomra minden szava. Az ember a szem előtt valókra, és önmaga helyzetére néz... Mennyire ostoba, és átkozott világi szokás ez! A Következő Ige szakasz adta meg nekem a kegyelemdöfést:
Ésaiás próféta könyve 53. rész
1.
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2.
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3.
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5.
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8.
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9.
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!
Sokkoló volt számomra ez az Igeszakasz. Azt gondoltam hogy végem van, a kegyelemből kiestem... Hosszú idő telt el, amikor az Örökkévaló megértette velem, hogy a kín és a fájdalom,
a bűntudat nem az elvetés-hanem a kegyelem jele! Megértettem hogy kell hogy fájjon, mert a fájdalom nem ellenség, hanem tanító ebben az aspektusban. A Fájdalom az emlékezetembe vési a bukásom, hogy többé ne essem el .
. És én megfogadtam, hogy soha többé nem fogok a szem előtt valókra nézni, hanem a láthatatlanra fogok figyelni!
Megfogadtam, és ettől azóta sem tértem el!
Nem figyelek a szem előtt valókra, nem vizsgálom a testvéreimet-az embereket, hanem arra figyelek: mi-vagy méginkább: Ki van a szívükben! Azt figyelem hogy összhangban van-e a szava azzal ami a szívében van! És ehhez meg is adta az Isten nekem azt az
ajándékot, hogy ezt láthassam. Mert akinek nem az van a szívében amit mond, ott a szó erőtlen és üres!
Végleg megértettem, hogy nem az ember személyét kell figyelni, hanem az Urat őbenne! Azóta az eset óta, ezt így is gyakoroltam. Testvérek: Tavaly volt a pótvizsgám...
A Fiammal sétáltam... egy hajléktalan állt elénk... a szemébe néztem,és amit láttam azt nem tudom szavakba önteni... mosolyogtam örömömben, és ő visszamosolygott, nem szólt semmit csak mosolygott mint régi ismerősre. A Szívem majd kiugrott...
a zsebembe markoltam, és minden pénzemet neki adtam, ő csak ezt mondta nekem: AZ Úr áldjon meg!
A Hangja hatására azt hittem hogy infarktust kapok... a szívem úgy kalapált, mintha a maratont futottam volna le.
Tovább indultunk, és a fiam azt kérdezte: Apa: miért adtál neki? úgyis csak piára költi! Mondtam neki: Nézz vissza... A fiam visszafordult, de már nem látta... csak 1-2 métert mehettünk addig...
Megtanultam a leckét!
Akkor tehát a Gal.1...
Pál, fent olvasott levelének részlete, nagy tanítást rejt magában!
Leírja az indulását, ami ugye nem igazán kedvező rá nézve... leírja az indulatait, ami nem kimondottan Krisztusi indulat, lévén hogy azokat akik Krisztusban voltak, ölte-bebörtönöztette!
De leírja azt is, hogy azok, akik ellen ő fellépett, valami Csodálatos tanítást követve, nem a szem előtt valókra figyeltek!
Lássuk ezt a tanítást:
Mt.7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15.
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17.
Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18.
Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19.
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20.
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Na igen... az akkoriak tényleg tanítványai voltak a Krisztusnak! Van még némi polírozni valójuk a mostaniaknak...A mostani hitben járás gyakorlata, elbírna még némi csiszolást...
Azt mondja az Úr:
Lukács 6,36.
Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
37.
Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
38.
Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.
39.
Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?
40.
Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
41.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
42.
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
43.
Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
44.
Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.
45.
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
46.
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
47.
Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
48.
Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
49.
A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.
Hiszen a Messiásról szóló egyik Prófcia is ezt mondja: Ésaiás próféta könyve 11. rész
1.
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2.
A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3.
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik...
És amikor Ő eljött, pontosan ez szerint élt és járt, és pontosan ezeket adta nekünk ismertető jel gyanánt is!
szóba állt, és egy asztalhoz ült a bűnösökkel, megérintette a poklost...
És most emlékeztetni szeretnélek titeket a ti történetetekre, ami mindannyiunk története is egyben: Ugye mi is bűneinkben voltunk, és nagy mélységekben jártunk amikor a Messiás értünk jött?!
Nem tökéletességünkben és szent életünkben szólított meg bennünket Isten, hirdetve a kegyelem lehetőségét, ami Krisztusban van!
Vajon miért van az a gyakorlat a maiaknál, hogy a szem előtt valót kutatják a testvéreikben? Miért keresik a hibákat a másikban, és amikor végre találnak valamit, mennyire könnyen tudják megvetni azt akit Isten rendelt, akit el is hívott, pláne meg:
esetleg valami szolgálatra is rendelt...
Általános hogy azt sem tudják sokan, hogy aki a Testvérére támad-rágalmazza-súsárol-pletykál, az magára hozza az Isten Átkát! Pláne meg: A lelki gyümölcsök ellentéte a testi … és ezek az imént felsorolt dolgok, a Gal. 5 alapján egyértelműen rossz gyümölcsök!
A Luk.6,43.teljes félreértése alapján ítélkeznek sokan... meg sem gondolva, hogy azt is mondta Jézus:
Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik...
Lássuk tehát a félreértés okát:Luk.6,43
Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
És láthatóvá válik, hogy a Testvér pillanatnyi élethelyzetét: ( szegénység,betegség,lankadtság,összetörtség,megromlott házasság,vagy akár extrém esetben az elesést...) vélik többen gyümölcsöknek,egészen pontosan rossz gyümölcsnek! És ez alapján
Kirekesztést-megvetést-rágalom hadjáratot eszközölnek majd minden esetben... Mekkora malőr! A gyümölcsökről egyébbként a Gal.5-ben olvashatunk...És azokat kell keresni,nem egyebet!
A Mai gyakorlat alapján, az Isten gyülekezetéből ki is átkoznák Mózest, aki elhagyta a feleségét és gyermekét,plusz: az Isten tiltásának ellenére, érckígyót kalapált; Illést, aki három és fél évig tartó éhezést és szomlyúságot kért a népére, amíg ő bezzeg „külföldre ment nyaralni”, Ézsaiást, aki például, polgárpukkasztó módon alsógatyában flangált az utcán, nem rövid ideig, Jeremiást, aki fiatal tacskó létére, szembeszállt az idős elöljárókkal, Ezekiélt, aki ganéjjon sütötte a vacsiját; Hóséját, aki parázna asszonnyal állt össze... és még sorolhatnánk....
Azt mondja az Úr: Lk 6,45
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
János ezt mondja: János Apostol I. levele 5. rész
1.
Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született.
2.
Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.
Tehát: Az Istennel való kapcsolatunk abban mérhető fel, hogy hogyan viszonyulunk a Testvéreinkhez!
Jézus azt mondja ismétlem: Máté 7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
És minthogy mind a törvény, és mind a próféták azt tanítják nekünk, hogy a mi várakozásunk nem embereken, vagy az emberek jóindulatán alapul...És tudva azt a törvényszerűséget, hogy amit vet az ember azt aratja is! (Gal.6,7)
Így tehát amit szeretnénk Istentől magunknak: Kegyelmet,bűnbocsánatot,figyelmet, szívességet,gondoskodást,türelmet,jóindulatot,el és be fogadást(!) ... tehát kegyességet !!! azt biztosítjuk feltétel nélkül minden embernek, akivel kapcsolatba kerülünk...
Végezetül: Pál azt mondja: Rómabeliekhez írt levél 15. rész
1.
Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.
2.
Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére.
3.
Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.
4.
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
5.
A békességes tűrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:
6.
Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
7.
Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
-
Sziasztok!
Arra lennék kíváncsi, hogy ki milyen Bibliafordítást használ? :)
-
Sziasztok!
Arra lennék kíváncsi, hogy ki milyen Bibliafordítást használ? :)
Nem mindegy az neked? az a fő hogy Isten igéje alapján éljünk nem a forditás a fontos! de ha ennyire akarod tudni a Károlyi Gáspárt használom én! :019:
-
Nagy általánosságban én is a Károlit használom, ám ha valahol fenn akadok, az eredeti Hébert preferálom. :044:
-
torokkarol:
"Nem mindegy az neked?" - Nem, azért is kérdeztem.
"az a fő hogy Isten igéje alapján éljünk" - A "nem mindegy az neked?" kérdésed nem túl barátságos, és főleg nem 'Isten igéje alapú'.
"nem a forditás a fontos!" - Ez nem teljesen így van. Léteznek ferdítések is.
"de ha ennyire akarod tudni a Károlyi Gáspárt használom én!" - Köszönöm, erre voltam kíváncsi.
Shomer ayin: Köszönöm a választ! :)
-
Kedves Misi!
Használo úgy az új forditásu Bibliát, mint a Karolyt és a héber magyar Szentírást. Megszoktam még nézni bizonyos esetekben a német fordítást is, föleg a D.Stern féle zsidó Úszövetséget, ami még nem jelent ugyan meg, de ha jól tudom készül a magyar változat.
:2smitten:
-
Elisabeth: Köszönöm a választ! :)
-
Szia Misi, en az MBT forditast olvasom, de a Karoli Gaspart ajanlom annak, aki valasztani szeretne. De jo osszevetni a kulonbozo forditasokat egy-egy igeresznel.
-
Én elsőként az MBT Új fordítást használom. Főleg azért, mert a gyülekezetünkben is általában ebből hangzanak el istentiszteleten az igék. De sokszor mellé olvasom a Károlit is, mert a kettő együtt világosabb képet ad. A Károlinak régies a nyelvezete, ezért jó használni mellé az Új fordítást, a jobban megérthetőség miatt is. De Csia féle Újszövetséget is forgatok időnként, és a Katolikus Bibliába is beleolvasok olykor.
-
Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész
1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
Amiről a mai napon beszélni szeretnék, az ismét sajnos egy sokak által félreértett fogalom. Mert sokan vannak akik azt mondják: Jézus ezt az egy parancsolatot hagyta nekünk,ami a Szeretet.
Ígyhát szintén sokan vannak, akik a szeretetre hivatkozva élik a szabados életüket... Szeretetre hivatkozva esszük a mákostésztát-szeretetre hivatkoznak a paráznák és a házasságtörők-
azután vanak aki a szeretik a pénzt-a gazdagságot... de ezek még magyarázzák is a bizonyítványukat, mert az Ábrahámi áldásra hivatkoznak...
A Szeretet parancsolatját sokan- sokféleképpen értelmezik-magyarázzák, ezekben az az egy a közös, hogy még csak meg sem közelítik értelemben azt, amit Isten Parancsolt-és amit Jézus oly magas, mintegy Szellemi szintre emelt!
Javallom, hogy jussunk értelemre a Szeretet fogalmán-módján, és lássuk ennek fényében a Hit cselekedeteit, és az Istennek való engedelmesség módját!
AZ Örökkévaló az Ő választott népének 613 micvát, azaz Parancsolatot hagyott. Ezeket nem tiltó listának szánta, nem is egy másik rabszolgaság igájának, hanem mintegy: Életszabályként azokra nézve,
akik Róla neveztetik magukat, akik Őt felismerve, mint az Egy Igaz Istent akarják követni-neki akarnak engedelmeskedni, és hozzá akarnak közeledni!
Ámos próféta így szólt, a Szentlélek által: Ám.3, 3. Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
Így tehát meg kell érteni: Ha nem ismerjük meg az Örökkévalót, nem is tudunk neki engedelmeskedni! Ha nincs Isten Ismeret, akkor van tévképzet! Ha tévképzet van, akkor van bálványozás, mert ha az ember az Örökkévalót oly jellemzőkkel
ruházza fel, ami nem igaz, akkor másik Istent tisztel, tehát bálvány imádó...
Hóseásnál olvassuk: Hóseás 2, 12. És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyaklánczát, és elment szeretői után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr.
13. Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
14. És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.
15. És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.
16. És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.
És ugye azt tudjuk, hogy a Baal azt jelenti: FÉRJ! Itt tehát teljesen világosan látjuk, hogy pusztán az Ismeret hiánya okozta a Bálványozást.
Az Ismeret, pontosabban az Isten Ismeret, rendkívüli fontossággal bír, úgy is mondhatjuk, mintegy: KRITÉRIUM!
És egyben ez az Isten Ismeret a Szövetség jelen idejének ismérve is kell hogy legyen, mégpedig azért, mert az Örökkévaló ezt így határozta meg, amikoris azt mondta: Jer.31,
31. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Ugye itt is látjuk a férj megnevezést, és a 34-es versben az Isten Ismeret elengedhetetlenségét. Hovatovább: Ha a sorrendet megfigyeljük, láthatjuk azt is, hogy az Isten Ismeret fontossága megelőzi a bűnbocsánatot! És ezt az Ige részt nevezzük így: A Szövetség! Szövetség-azaz Frigy-vagyis Esküvő! És ezért nevezi önmagát az Örökkévaló férjnek! Az esküvői vacsorát pedig így nevezzük: Lakodalom. Pontosan erről beszél Jézus: Máté Evangyélioma 22. rész
1.
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2.
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
3.
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
4.
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
5.
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6.
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
7.
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8.
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9.
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
10.
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
11.
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
12.
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
13.
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
14.
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Ez pedig az a Mennyegző, amiről Ézsaiás Próféta is szól: Ésaiás próféta könyve 25. rész
1.
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
2.
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
3.
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
4.
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
5.
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6.
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
És ez az, amiről a Jelenések könyve is beszél, a 21.-fejezetben.
Az Isten Ismeretre való eljutás egyik leg kézenfekvőbb módja: Az Isten Igéjének tanulmányozása! Ez nem vélekedés, hanem az Igazság!
Jézus mondja: János Evangyélioma 14. rész
1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Jézusról pedig valljuk, hogy Ő az Isten Igéje! Ha tehát az Ige által közeledünk Istenhez, akkor a tévképzet, a céltévesztés, a félreértés Kizárva! Ám bizonyosságunk van az felől, hogy el is jutunk Istenünk Ismeretére!
/ Megjegyzem: Vannak sokan, akik azt mondják: A Szentlélek kijelentése által lehetséges csak! De ez nem teljesen van így, hiszen figyeljük csak: Jn.16,7. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Most pedig a 14-es verset tessék figyelni: 14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Azaz: Isten Igéjét dicsőíti, vagyis: Felmutatja az Isten Igéjének rendkívüli fontosságát! Egyebekben pedig az Isten Igéjének elhagyásától, és érzelmek-hangok követésétől óvva intenék mindenkit, mert ne felejtsük el az Ige figyelmeztetését: 1Tim 4,1
A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.
Illetve, ami még ennél is fontosabb kijelntést hordoz, bár ezt azután rendszeresen félreértik a hívők: 2Jn 1,7
Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.
Mégpedig abban van itt a félreértés, mert azt gondolják általánosságban, hogy egyszer majd belefutnak valakibe, akár ember legyen-akár Lélek, és az Jézust nem fogja a Testben megjelent Krisztusnak vallani...
Mekkora butaság... Figyeljetek csak: Fil.2,5.
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6.
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7.
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8.
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
9.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
10.
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Tehát minden nyelv vallja Őt! Akár földi-akár nem!!!
Az értelem el volt eddig rejtve, de most megláthatjuk tisztán. Figyeljünk csak: Jel.19,11.
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
12.
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
13.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
14.
És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
15.
És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.
16.
És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.
A 13-as verset figyeljük: "És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik."
Értjük már ugye? Hiszed-e, Hogy Jézus a Testet öltött Isteni kinyilatkoztatás? Hiszed-e Hogy Jézus az Isten Igéje?
Ha így teszed fel a kérdést, akkor érdekes dolgokat figyelhetsz meg... Elsőként: rengetegen vannak akik össze-vissza fognak hablatyolni, de azt hogy Jézus az Isten beszéde lenne, elutasítják!
És lesznek akik hatalmas ÁMEN-t mondanak erre bepárásodott szemmel, ám ugyan akkor az jellemzi őket, hogy ezerszer is egy vezető könyvét olvassák- mintsem hogy egyszer a Szentírást...
Sőt: Elmennek Istentiszteletre Biblia nélkül... Ha áment mondanak a kérdésre, akkor miért nem élnek vele???
Naszóval Testvérek: Ne érzésekre-hangokra-borzongásokra figyeljünk, hanem az Igére! Ezek az előzőek jöhetnek máshonnan is... Ha nem ismerjük az Igazat,az Igazit: Akkor nem is tudjuk felismerni a megtévesztést!
Figyi: V.Mózes 26,16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
A 17-es vers szerint: Kellenek nekünk az Ő rendeléseinek Ismerete, hogy hozzá közeledhessünk, az általa kijelölt úton!
A 18-as vers szerint: Az Isten azt kívánja tőlünk, hogy az Ő rendelései szerint éljünk Ő előtte!
Ha megfigyeljük az V.Mózes 30-at: Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
---------------Folyt.------------------
-
-------------Folyt.-------------------
Vagyis tehát, ha megtartjuk az Ő rendeléseit, tehát az Ő rendelései szerint élünk, akkor azok áldássá lesznek ránk! Ha nem akkor meg átokként lesz ellenünk minden betűje!
Pontosan erről beszéltek az Ebál hegyén is!
5Móz 11,29
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén.
Tehát az Isten rendelésként adatott 613 micva, összefoglalva: 10 parancsolatként jelentetett meg számunkra! Ha megfigyeljük ezt a 10 szabályt-parancsolatot, akkor megláthatjuk azt ami nem is volt elrejtve előlünk, mégsem értettük...
Mózes II. könyve 20. rész
1.
És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2.
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6.
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
8.
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10.
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11.
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12.
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
13.
Ne ölj.
14.
Ne paráználkodjál.
15.
Ne lopj.
16.
Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17.
Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
Az első 5 parancsolat, az Istennel való eggyütjárás szabálya- vagyis az Isten megszentelésére vonatkozik, aminek mind érzelmekben-mind pedig tettekben meg KELL nyilvánulnia!
A második 5 parancsolat pedig az emberekkel való együtt élés alapszabályai, ami szintén úgy érzelmi-mind pedig cselekedetbeli megnyilvánulást követel!
És ez a 10 parancsolat tehát két főparancsolatban konkretizálódik: V.Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Ill.:
3Móz 19,18
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Azaz: Szeretni Istent, szeretni az embereket! Vagyis a Parancsolatok vége a szeretet! Erről beszélt Jézus is! Mk.12,28.
Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?
29.
Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.
30.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
31.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.
És akkor most figyeljünk egy picit: Jézus mondja: Mt 5,20
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
Mi is volt a bibi a Farizeusok és az Írástudók Hitbeli gyakorlatával? Először is tisztázzuk: Az hogy Farizeus, azt jelenti: Az emberektől Elválasztott- vagy elkülönített!
Na pontosan ez volt a bibi...
Mert az Istennel való együttjárás szabályait ugyan megtartották, ami az első nagy parancsolat, de az emberektől elválasztották magukat, és a rendeléseikkel ezt az elválasztást csak erősítették,sőt: A Második legfőbb Parancsolatot, az ő rendeléseikkel megsemmisítették.
Hiszen Jézus akár hányszor összeütközésbe került velük, minden esetben az volt az ok, hogy az emberekre vonatkozó, második fő parancsolatot elhagyták!
Márk Evangyélioma 7. rész
1.
És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala.
2.
És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.
3.
Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák;
4.
És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.
5.
Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.
7.
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
8.
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
9.
És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
10.
Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
11.
Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:
12.
Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,
13.
Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.
János , Jézus tanítványa, egyenesen így summázza a törvény megélését: János Apostol I. levele 4. rész
1. Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.
2. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;
3. És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.
4. Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van.
5. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájok.
6. Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.
7. Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
8. A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
9. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
10. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
11. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12. Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
13. Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.
14. És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.
15. A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben.
16. És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet;és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.
17. Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
18. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
19. Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!
20. Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?
21. Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.
Konkúzióként tehát: Az Isten szeretete abban láttatik meg, ahogyan egymáshoz viszonyulunk!
A Szeretet pedig nem lehet passzív! A Szeretet Aktív! A Szeretet tettekben nyilvánul meg! A Szeretetről nem beszélni kell, hanem megélni!
A Szeretet megnyilvánul tehát: Türelemben-segítség nyújtásban-igyekezetben-közbenjárásban-oltalmazásban-gondoskodásban-befogadásban... stb.
Most nézzük meg, hogyan is volt ez régen: Apcsel.2, 39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44. Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45. És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel
Szeretetbeli közösségben az Istennel- Szeretetbeli közösségben az emberekkel tehát....
Pál azt mondja: Korinthusbeliekhez írt I. levél 4. rész
1. Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
2. A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.
3. Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.
4. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az.
5. Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.
6. Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.
7. Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
8. Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
9. Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.
10. Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak.
11. Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is,
12. Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük;
13. Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.
14. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.
15. Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
16. Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim.
17. Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
18. De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
19. Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
21. Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?
Vigyázat! Ne váljunk Farizeusokká! Isten akarata ránk vonatkozóan pontosan meg lett fogalmazva!
Az örökkévaló az Ő kívánságát így jelentette ki: Hós 6,6
Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.
És ha Istent szereted, akkor azt is szereted, aki tőle született! (1Jn 5,1)
-
Az Örökkévaló Igéje: Ésaiás próféta könyve 1. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
2. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem.
3. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
4. Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.
5. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.
6. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
7. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak;
8. És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.
9. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
10. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11. Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12. Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13. Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17. Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20. És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
21. Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
22. Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
23. Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
24. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25. És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
26. És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
27. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28. De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
29. Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;
30. És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez:
31. És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.
Az Ige azt állítja tehát, hogy azok, akik Isten népének neveztetnek, bár külsőségekben azt mutatják mintha az Isten tanítását követnék, de valójában szívükben távol vannak az Örökkévalótól!
Több oly bűn is van az írások bizonysága szerint, amit egymással szemben követhetünk el, és ez is eredményezheti az Istentől való elszakadást!
Ítélkezés; személyválogatás; képmutatás; hazudozás,(félrevezetés-hamis vádlás-rágalmazás...)
A Téma hosszúsága miatt, ez alkalommal az ítélkezéssel -pontosabban, a felületes ismeretből adódó Ítélkezéssel kapcsolatban lássunk a dolgok mélyére!
Isten rendelése a Szövetség első felére vonatkozóan ez volt: Mózes V. könyve 6. rész
1. Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2. Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
10. És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;
11. És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
12. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
13. Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
14. Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
15. (Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.
16. Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában!
17. Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.
18. És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19. Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.
20. Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21. Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22. És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23. Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24. És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.
És ennek láttatása pedig ez: IV.Mózes 15,37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Tehát az Isten tanításának követése, jelenjen meg külsőségekben is!
Ámde ugye az történt, hogy általánossá vált, hogy csupán külsőségekben láttatták az Istennek való elpecsételtséget, / hiszen ez a könnyebb...Akárcsak ma!/ ám a szívben nem eredményezett változást, és bennük nem termett gyümölcsöt az Isten beszéde!
Ezért summázza így az Örökkévaló a látszólagos hívők valós Hitéletét, illetve a hit tagadását: Ézsaiás 29,13.
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lett.
Tehát a problémát az okozza, hogy rengetegen a mai napon is azt gondolják, hogy az Istennel való közösség elég ha külsőségekben mutatkozik meg csupán... eljárnak gyülekezetbe,hallgatják a prédikációt,esetleg adakoznak néha, vagy tizedet fizetnek...Vagy esetleg akár meg is tanulnak egy-két Ige verset...
a Testvérek meg azt hiszik, hogy micsoda hívő élet, micsoda szentség....
A Szívükben pedig, és ez a valóság: Isten hangjára és tanítására süketek és vakok, és háttal állnak Isten felé és nem arccal...Emberi ötletelést követnek, emberi vélemény szerint járnak,és azt hirdetik, hogy az Örökkévalóval mennyire jó és valós kapcsolatuk van... Mindezek felett, még meg is vannak győződve a maguk igazságáról, és várják a jó reménységet.
Hiszen esetleg ténylegesen jól megy a soruk,Isten fenyítését nem érzik magukon...Vagyis: Véleményük szerint, Istennek tetsző életet élnek, vagy ahogyan élnek az jó Isten szemében...
Jeremiásnál azt mondja az Úr: Jer.2,29.
Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.
30.
Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
31.
Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32.
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
Nos láthatjuk: A LÁTSZAT CSALHAT!
Ahogyan azt a Zsidókhoz írt levél megírója is mondja a Szentlélek által: Zsidókhoz írt levél 11. rész
1.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2.
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3.
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Vagyis: ELŐBB A LÁTHATATLAN,ÉS CSAK ABBÓL A LÁTHATÓ!
És ez mindíg is így volt, és már az elejétől erre nevelt az Isten!
Az Istennel való eggyütt járás jegye, valójában mindíg is láthatatlan volt, sőt!
Figyeljük csak: Mózes I. könyve 17. rész
1. Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
2. És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
3. És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
4. A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
5. És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
6. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
7. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
8. És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.
9. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
10. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
11. És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
Mind akkor, mind pedig most az Izráél népénél, minden képzeletet felülmúló szégyen a férfira nézve, ha megláttatik a szemérme!
Tehát a Szövetség jele, nem látható, hanem rejtett! Az valójában az Isteni rendelés követésében láttatik meg!
A Szövetség jelen időszakára vonatkozó kritérium, pedig ez: Jer.31,31. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Tehát a szívbe írva Isten beszéde, és ez alapján járva! Mert első a tanítvánnyá válás, és annak vonzata a bűnbocsánat!
hiszen az is meg van írva: Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
Mindennek meglétét pedig maga Jézus, az újjászületéshez köti! János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
Az újjászületés vonzata pedig, a lélek szerint való járás! Gal.5,25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
Az Istentől való elrugaszkodás egyik változata pedig, az ítélkezés! A Napokban egy általam ismert személy azt jelentette ki önmagáról írásban egy fórumon, hogy az ő küldetése,
a szolgálók életében való kutakodás, és azok "leleplezése"... Vagyis: eleve eldöntötte hogy a szolgáló bűnös! Esélyét sem adja meg hogy nem az!!! És még ehhez Isten vezetését és segítségét is kérte! mégpedig nyilvánosan!!! Bár nem ott van a szolgálatom, és nem is ellenem irányult az ő kutakodása,
És azt is el kell ismernem, hogy az általa vizsgált szolgálók szolgálatát én is megkérdőjelezem, ámde én nem testi okok által jutottam erre a döntésre, hanem az általuk hirdetett Igeellenes kijelentések okán.
( Testi gazdagságra való vágyakozásra való hívás, hívő ember felmenői miatti átok alá rekesztettség,(generációs átok) Prófétálás által hirdetett szörnyű, és teljesen Igeellenes kijeltések...)
Viszont sajnos úgy látom, hogy annak a személynek a nézete, nem egy elszeparált eset, és sokan vélekednek hasonlóan...Minthogy ott abban a közösségben, nagy örömmel, és előlegezett kíváncsisággal várták az eredményeket.
Nézzük ezt az Igét: Galátziabeliekhez írt levél 1. rész
1.
Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból);
2.
És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek:
3.
Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
4.
A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.
5.
A kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.
6.
Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.
7.
Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.
8.
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
9.
A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.
10.
Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.
11.
Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;
12.
Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.
13.
Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt.
14.
És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.
15.
De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által,
16.
Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,
17.
Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba.
18.
Azután három esztendő mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.
19.
Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.
20.
A miket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.
21.
Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba.
22.
Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt;
23.
Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított.
24.
És dicsőíték bennem az Istent.
A 24-es Igére tessék figyelni: „És dicsőíték bennem az Istent.”
Tehát nem Pálra irányult a figyelem, hanem Pál BAN(!) az Istenre! Meg kell gondolni Testvérek: Ha ma megjelenne közöttünk valaki, aki ily pályát futna mint Pál, a maiak nem hogy nem fogadnák be, hanem egyenesen kiátkoznák. Istennek nem is adnának esélyt, hogy Ő válassza ki a szolgálót, akiben a nevét megdicsőítené... ( Bár pontosan ezt is teszik, a Pálhoz hasonlók nélkül is...)
Áldott Testvérek.Javaslom hogy e mai alkalommal, ezen Igéken induljunk el, és ássunk a mélyére, és jussunk értelemre ezek felett.
Pál ezt mondja: Korinthusbeliekhez írt II. levél 10. rész
1.
Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;
2.
Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk.
3.
Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.
4.
Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;
5.
Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;
6.
És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.
7.
A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk.
Sajnos általánosnak mondható az a szemlélet, hogy a hívő közösségek, szemük látására próbál hagyatkozni a Hitben járás helyett.
Bírálgatás, és ítélkezés-elhamarkodott döntések alapján kirekesztések és elutasítások, hovatovább megvetések jellemzik a hívők táborát. Pedig nem egy elrejtett titok az, hogy amire irányul a figyelmünk, az árulkodik az életünk valós alapjáról is! Aki a szem előtt valókat fürkészi, az tehát Testi! Aki pedig a láthatatlanra néz, annak szíve és lelke ott van, és ő maga is oda kívánkozik!
--------Folyt.-------
-
-----------Folyt.--------------------
Mielőtt tovább haladnánk, szeretnék egy személyes bizonyságot megosztani veletek, ami által gyökeresen megváltoztatta Isten az én, emberekhez való viszonyulásomat.
Ez pedig cirka húsz évvel ezelőt történt velem.
Hívő életem első éveiben jártam akkor,3-4 éve adtam át életem az Úrnak. Egy alkalommal éppen valahova siettem, a zsebemben ezer forinttal. Egy hosszú, de teljesen üres utcán mentem a dolgom után. Egy hajléktalan szólított meg engem,hogy adjak neki valami pénzt...
szerencsétlen szinte ragadt a kosztól-szakadt volt, és olyan szaga volt, hogy azt le sem írhatom... de a hangja szinte sokkolt. Volt a hangjában valami, ami felkavart és a gondolataimat összekuszálta.
mivel a nálam levő pénz egyben volt, tehát nem apróban, egy mosoly szerű grimasszal, ámde őszinte sajnálattal elutasítottam őt, és szinte
megállás nélkül léptem is tovább, de mintha az idő megállt volna... a hangja, mint egy rég várt hang, és a szívem szinte verdesett...
hirtelen megértettem, hogy nem ember volt aki megszólított...eszembe jutott a :
Zsid 13,2
A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.
visszafordultam, és ezzel egyidőben vettem elő a zsebemben levő pénzt, hogy odaadhassam neki...-nem érdekelt hogy mi lesz azután,
de megdermedtem a következő pillanatban, mert az a hajléktalan aki engem megszólított azon a hosszú, és üres utcán: eltűnt! Körülbelül talán öt-tíz méterre távolodhattam el tőle,
de mire megfordultam már késő volt...
Az a hang... az engem megérintett, átjárta a szívemet... megértettem hogy egy küldött volt ő...
az első alkalom volt ez, ami a Hitemet vizsgáztatta, és simán elbuktam! Vége.
szorongattam azt az átkozott pénzt a kezemben, és könyörögtem a lehetőségért hogy korrigálhassak, hogy odaadhassam neki, de ő nem várt rám.
Hosszú időre összeroskadtam. az Ige ellenem szólt, valahányszor olvasni kezdtem. Ítélet volt számomra minden szava. Az ember a szem előtt valókra, és önmaga helyzetére néz... Mennyire ostoba, és átkozott világi szokás ez! A Következő Ige szakasz adta meg nekem a kegyelemdöfést:
Ésaiás próféta könyve 53. rész
1.
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2.
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3.
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5.
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8.
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9.
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!
Sokkoló volt számomra ez az Igeszakasz. Azt gondoltam hogy végem van, a kegyelemből kiestem... Hosszú idő telt el, amikor az Örökkévaló megértette velem, hogy a kín és a fájdalom,
a bűntudat nem az elvetés-hanem a kegyelem jele! Megértettem hogy kell hogy fájjon, mert a fájdalom nem ellenség, hanem tanító ebben az aspektusban. A Fájdalom az emlékezetembe vési a bukásom, hogy többé ne essem el .
. És én megfogadtam, hogy soha többé nem fogok a szem előtt valókra nézni, hanem a láthatatlanra fogok figyelni!
Megfogadtam, és ettől azóta sem tértem el!
Nem figyelek a szem előtt valókra, nem vizsgálom a testvéreimet-az embereket, hanem arra figyelek: mi-vagy méginkább: Ki van a szívükben! Azt figyelem hogy összhangban van-e a szava azzal ami a szívében van! És ehhez meg is adta az Isten nekem azt az
ajándékot, hogy ezt láthassam. Mert akinek nem az van a szívében amit mond, ott a szó erőtlen és üres!
Végleg megértettem, hogy nem az ember személyét kell figyelni, hanem az Urat őbenne! Azóta az eset óta, ezt így is gyakoroltam. Testvérek: Tavaly volt a pótvizsgám...
A Fiammal sétáltam... egy hajléktalan állt elénk... a szemébe néztem,és amit láttam azt nem tudom szavakba önteni... mosolyogtam örömömben, és ő visszamosolygott, nem szólt semmit csak mosolygott mint régi ismerősre. A Szívem majd kiugrott...
a zsebembe markoltam, és minden pénzemet neki adtam, ő csak ezt mondta nekem: AZ Úr áldjon meg!
A Hangja hatására azt hittem hogy infarktust kapok... a szívem úgy kalapált, mintha a maratont futottam volna le.
Tovább indultunk, és a fiam azt kérdezte: Apa: miért adtál neki? úgyis csak piára költi! Mondtam neki: Nézz vissza... A fiam visszafordult, de már nem látta... csak 1-2 métert mehettünk addig...
Megtanultam a leckét!
Akkor tehát a Gal.1...
Pál, fent olvasott levelének részlete, nagy tanítást rejt magában!
Leírja az indulását, ami ugye nem igazán kedvező rá nézve... leírja az indulatait, ami nem kimondottan Krisztusi indulat, lévén hogy azokat akik Krisztusban voltak, ölte-bebörtönöztette!
De leírja azt is, hogy azok, akik ellen ő fellépett, valami Csodálatos tanítást követve, nem a szem előtt valókra figyeltek!
Lássuk ezt a tanítást:
Mt.7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15.
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17.
Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18.
Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19.
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20.
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Na igen... az akkoriak tényleg tanítványai voltak a Krisztusnak! Van még némi polírozni valójuk a mostaniaknak...A mostani hitben járás gyakorlata, elbírna még némi csiszolást...
Azt mondja az Úr:
Lukács 6,36.
Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
37.
Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
38.
Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.
39.
Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?
40.
Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
41.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
42.
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
43.
Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
44.
Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.
45.
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
46.
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
47.
Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
48.
Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
49.
A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.
Hiszen a Messiásról szóló egyik Prófcia is ezt mondja: Ésaiás próféta könyve 11. rész
1.
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2.
A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3.
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik...
És amikor Ő eljött, pontosan ez szerint élt és járt, és pontosan ezeket adta nekünk ismertető jel gyanánt is!
szóba állt, és egy asztalhoz ült a bűnösökkel, megérintette a poklost...
És most emlékeztetni szeretnélek titeket a ti történetetekre, ami mindannyiunk története is egyben: Ugye mi is bűneinkben voltunk, és nagy mélységekben jártunk amikor a Messiás értünk jött?!
Nem tökéletességünkben és szent életünkben szólított meg bennünket Isten, hirdetve a kegyelem lehetőségét, ami Krisztusban van!
Vajon miért van az a gyakorlat a maiaknál, hogy a szem előtt valót kutatják a testvéreikben? Miért keresik a hibákat a másikban, és amikor végre találnak valamit, mennyire könnyen tudják megvetni azt akit Isten rendelt, akit el is hívott, pláne meg:
esetleg valami szolgálatra is rendelt...
Általános hogy azt sem tudják sokan, hogy aki a Testvérére támad-rágalmazza-súsárol-pletykál, az magára hozza az Isten Átkát! Pláne meg: A lelki gyümölcsök ellentéte a testi … és ezek az imént felsorolt dolgok, a Gal. 5 alapján egyértelműen rossz gyümölcsök!
A Luk.6,43.teljes félreértése alapján ítélkeznek sokan... meg sem gondolva, hogy azt is mondta Jézus:
Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik...
Lássuk tehát a félreértés okát:Luk.6,43
Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
És láthatóvá válik, hogy a Testvér pillanatnyi élethelyzetét: ( szegénység,betegség,lankadtság,összetörtség,megromlott házasság,vagy akár extrém esetben az elesést...) vélik többen gyümölcsöknek,egészen pontosan rossz gyümölcsnek! És ez alapján
Kirekesztést-megvetést-rágalom hadjáratot eszközölnek majd minden esetben... Mekkora malőr! A gyümölcsökről egyébbként a Gal.5-ben olvashatunk...És azokat kell keresni,nem egyebet!
A Mai gyakorlat alapján, az Isten gyülekezetéből ki is átkoznák Mózest, aki elhagyta a feleségét és gyermekét,plusz: az Isten tiltásának ellenére, érckígyót kalapált; Illést, aki három és fél évig tartó éhezést és szomlyúságot kért a népére, amíg ő bezzeg „külföldre ment nyaralni”, Ézsaiást, aki például, polgárpukkasztó módon alsógatyában flangált az utcán, nem rövid ideig, Jeremiást, aki fiatal tacskó létére, szembeszállt az idős elöljárókkal, Ezekiélt, aki ganéjjon sütötte a vacsiját; Hóséját, aki parázna asszonnyal állt össze... és még sorolhatnánk....
Azt mondja az Úr: Lk 6,45
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
János ezt mondja: János Apostol I. levele 5. rész
1.
Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született.
2.
Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.
Tehát: Az Istennel való kapcsolatunk abban mérhető fel, hogy hogyan viszonyulunk a Testvéreinkhez!
Jézus azt mondja ismétlem: Máté 7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
És minthogy mind a törvény, és mind a próféták azt tanítják nekünk, hogy a mi várakozásunk nem embereken, vagy az emberek jóindulatán alapul...És tudva azt a törvényszerűséget, hogy amit vet az ember azt aratja is! (Gal.6,7)
Így tehát amit szeretnénk Istentől magunknak: Kegyelmet,bűnbocsánatot,figyelmet, szívességet,gondoskodást,türelmet,jóindulatot,el és be fogadást(!) ... tehát kegyességet !!! azt biztosítjuk feltétel nélkül minden embernek, akivel kapcsolatba kerülünk...
Végezetül: Pál azt mondja: Rómabeliekhez írt levél 15. rész
1.
Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.
2.
Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére.
3.
Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.
4.
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
5.
A békességes tűrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:
6.
Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
7.
Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
-
Királyok II. könyve 2. rész
1. És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
2. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
3. Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
4. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
5. A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok.
6. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.
7. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.
8. És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.
9. És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.
10. És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg.
11. És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.
12. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
13. És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.
14. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.
15. És mikor látták őt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ő előtte a földig;
16. És mondának néki: Ímé a te szolgáid között van ötven ember, erős férfiak, küldd el őket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az Úrnak lelke ragadta el őt, és letette őt valamelyik hegyen, vagy völgyben. De ő monda: Ne küldjetek.
17. De azok kényszerítették őt egész a megszégyenülésig, és monda: Hát küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találák meg őt.
18. És mikor visszajöttek ő hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el?
19. És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli.
20. És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki.
21. Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés.
22. És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott.
23. Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz!
24. És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket.
25. Onnét azután felment a Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.
Eme fejezetben olvashatunk, Illés ( Jah az Isten), És Elizesus ( Isten megsegített) útjáról.
Ebben a történetben az első ami szembe tűnik, hogy az áldásért, a kenetért, bizony tenni is kell! Van ugye egyszer a ragaszkodás ahhoz a személyhez, aki bizonyságok által megerősíttetett, hogy Istennel járt...Ellentétben a mostani gyakorlattal, amikor is a felnövekvő számára, az ki egykor az Isten útján a segítségére volt-tanította...stb. Egyszer s mind: „Leküzdendő akadállyá” avanzsálódik-vagy még inkább degradálódik...Amit láthatunk, Elisa számára Illés mindig is tisztelt maradt.
Erről ír a Zsidókhoz írt levél szerzője is: Zsid.13,7. Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.
8. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.
Elisa, Elizeus erről így tett bizonyságot: "Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged!"
És azért ne feledjük, hogy volt ott még egy kis túra is... Elizeus-Illéssel ment a nem rövid úton, tehát a meggyőződését tett is követte... Ezt a Szentírás így jellemzi: A Hite a Tetteiben nyilvánult meg, és cselekedetében lett teljessé a hite!
Érdekes lehet megfigyelni a neveket, és értelemre jutni a jelentésük felől, tudva azt, hogy a neveknek Prófétikus jelentésük is van...
Tehát újra: Élijahu-azaz Illés: Jelentése: Jahve az Isten!
Elisa-azaz Elizeus; jelentése: Isten segített!
Mi is az, amire Elísa vágyott? Az Élijahu-n levő kenet kettős mértéke.
Illés Szolgálata lényegében és teljességében az volt, hogy a tévelygőket a helyes útra terelve, oszlatta a homályt, lerombolta a hamis Istenképet az emberek előtt, és felmutatta az Igaz Istent. Tehát: egyszer s mind : A Törvényt tette naggyá!
Elísa szolgálata pedig mindezeken túl,és mindezek szigorúbbá tétele mellett, az Isteni gondviselés-segítség felmutatása volt.
Mondtam ugye hogy Illés szolgálatánál nagyobb szigorral tette a dolgát... Hiszen Például, a csúfolkodókat- a gyermekies viselkedést ő nem tolerálta!( II.Kir.2,23-24.) Félre értés ne essék: Elisának nem gyermek fóbiája volt...Nem a gyermeki hitet büntette,
hanem a gyermekies vieselkedést! Csendesen megjegyzem, ettől óvva int pál is: Ef 4,14
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által... Illetve: 1Kor 14,20
Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek. De vissza Elisához: Tehát Bár ő szintén az EgyIgaz Istenhez vezette az embereket,Ámde ő mindezeken túl, gondot fordítva a szükségleteikre, közben is járt értük Istennél...( Lásd: II.Kir.4-ben a Súnemi Asszony esete,
aki meddő volt, de Elisa kérésére fiat adott neki Isten, majd mikor az a gyermek valami betegségtől meghalt, Elisa közben járására, visszadta azt Isten az Anyának...)
Tehát: Amíg Élijahu-Illés, az egy Igaz Istenhez-és az Isteni rendelésekhez vezette az Isten népét, addig Elisa-Elízeus, mindezeken túl, az Isteni segítséget, a kegyelmet , az Isten megsegítését is hirdette!
Figyeljünk csak: II.Kir.2,18. És mikor visszajöttek ő hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el?
19. És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli.
20. És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki.
21. Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés.
22. És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott.
Ugye nem felejtettük el, hogy Jerikót- Josua, azaz Józsué megátkozta, és az Átok be is teljesedett rajta!
Józsué 6,26.
És átkot szóla Józsué azon a napon, mondván: Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, a ki felkél, hogy megépítse e várost, Jérikhót! Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit!
27.
És vala az Úr Józsuéval, és lőn híre az egész földön.
A beteljesedés pedig: 1Kir 16,34
Ennek idejében építé meg a Béthelbeli Hiel Jérikhót. Az ő elsőszülött fiának, Abirámnak élete árán veté meg annak fundamentomát, és az ő kisebbik fiának, Ségubnak élete árán állítá fel annak kapuit, az Úr beszéde szerint, a melyet szólott volt Józsué, a Nún fia által.
És igen, a vízük is méreg volt...
Ámde Elisa egy időben ott is élt, plusz a vizet is megtisztította a méregtől- vagy máginkább: az Átoktól... Vagyis: Az Átkot elfordította róluk!
Ezek tehát azok a dolgok, amik a II.Kir.2 olvásakor azonnal, ugye mintegy: első blikkre a szemünk elé kerülnek...
Most azonban ezek megtartása mellett, egy picit jussunk mélyebbre ezen Igék értelmében...
Tehát újra: Királyok II. könyve 2. rész
1. És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
2. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
3. Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
4. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
5. A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok.
6. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.
7. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.
8. És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.
9. És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.
10. És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg.
11. És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.
12. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
13. És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.
14. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.
Na nézzük akkor: A Kiindulási pont, ugye Gilgál... Az első állomás Béth El, majd Jerikhó, végül át a Jordánon...Azután Elsa vissza a Jordánon, és az első megálló Jerikhó...
De furi nem? Józsué is száraz lábbal vitte át a népet a Jordánon...Józsué könyve 3. rész
1. Felkele azért Józsué jó reggel, és elindulának Sittimből, és eljutának a Jordánhoz, ő és Izráel fiai mindnyájan, és meghálának ott, mielőtt általmentek volna.
2. Lőn pedig három nap mulva, hogy általmenének a vezérek a táboron;
3. És parancsolának a népnek, mondván: Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládáját és a Lévi nemzetségéből való papokat, a kik hordozzák azt, ti is induljatok meg a ti helyetekről és menjetek utána.
4. Csakhogy legyen köztetek és a között mintegy kétezer singnyi távolság; közel ne menjetek ahhoz, hogy megismerhessétek az útat, a melyen mennetek kell, mert nem jártatok ezen az úton soha ez előtt.
5. Józsué pedig monda a népnek: Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csudákat cselekszik köztetek.
6. A papoknak is szóla Józsué, mondván: Vegyétek fel a frigyládát, és menjetek át a nép előtt. Felvevék azért a frigyládát, és mennek vala a nép előtt.
7. Az Úr pedig monda Józsuénak: E napon kezdelek téged felmagasztalni az egész Izráel szemei előtt, hogy megtudják, hogy a miképen vele voltam Mózessel, te veled is veled leszek.
8. Te azért parancsolj a papoknak, a kik a frigyládát hordozzák, mondván: Mikor bementek a Jordán vizének szélébe, álljatok meg a Jordánban.
9. Ekkor monda Józsué Izráel fiainak: Járuljatok ide, és halljátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek szavait!
10. És monda Józsué: Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek, és hogy kétség nélkül elűzi előletek a Kananeust, a Khittheust, a Khivveust, a Perizeust, a Girgazeust, az Emoreust és a Jebuzeust:
11. Íme az egész föld Urának frigyládája előttetek megy át a Jordánon!
12. Most azért válaszszatok magatoknak tizenkét férfiút Izráel nemzetségeiből, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.
13. És mihelyt megnyugosznak majd a Jordán vizében a papok talpai, a kik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák: a Jordán vize ketté szakad, és a felülről aláfolyó víz megáll egy rakásban.
14. És lőn, hogy a mint megindula a nép az ő sátraiból, hogy általmenjen a Jordánon, és a papok, a frigyládának hordozói, a nép előtt:
15. És a mint a láda hordozói a Jordánhoz jutának, és a ládahordozó papok bemárták lábaikat a víznek szélébe (a Jordán pedig az egész aratási idő alatt telve vala minden ő partja felett):
16. Megálla a víz, a mely felülről foly vala alá, és álla egy rakásban, nagy messzire Ádám városánál, a mely Czarthan mellett vala; a puszta tengere, a Sóstenger felé aláfolyó víz pedig egészen elfuta, és általméne a nép Jérikhó előtt.
17. A papok pedig, az Úr frigyládájának hordozói, ott állának a szárazon a Jordán közepében bátorsággal, és az egész Izráel szárazon megy vala át, mindaddig, míg az egész nép teljesen általméne a Jordánon.
Ez után pedig...: Józsué könyve 5. rész
1. Lőn pedig, a mint meghallák az Emoreusok minden királyai, a kik a Jordánon túl laknak napnyugot felé, és a Kananeusok minden királyai, a kik a tenger mellett laknak vala, hogy kiszáraztotta az Úr a Jordánnak vizét az Izráel fiai előtt, a míg általjöttünk vala; megolvada az ő szívök, és nem vala többé bátorság bennök Izráel fiai miatt.
2. Ez időben monda az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kőkéseket, és másodszor is metéld körül az Izráel fiait.
3. És csinála Józsué magának kőkéseket, és körülmetélé Izráel fiait a körülmetéletlenség halmán.
4. Az ok pedig, a miért körülmetélé őket Józsué, ez: Mindaz a nép, a mely kijött vala Égyiptomból; a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan meghaltak vala a pusztában, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból.
5. Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, a mely kijött vala; de azt a népet, a mely a pusztában született, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból, nem metélték vala körül;
6. Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, mialatt elemészteték a hadakozó férfiaknak egész népsége, a kik Égyiptomból jöttek vala ki, mivelhogy nem hallgattak vala az Úr szavára; a kiknek megesküdt az Úr, hogy nem láttatja meg velök a földet, a mely felől megesküdt vala az Úr az ő atyáiknak, hogy nékünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
7. Fiaikat állította vala azért helyökbe, ezeket metélé körül Józsué, mert körülmetéletlenek valának, mivelhogy nem metélék vala körül őket az útban.
8. Miután pedig mind az egész nép körülmetéltetett vala, veszteg lőnek az ő helyökön a táborban, míglen meggyógyulának.
9. És monda az Úr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Égyiptom gyalázatát; ezért hívják e hely nevét Gilgálnak mind a mai napig.
Jósua- következő állomása ugye Jerikhó volt, (Józsué 6)
Összefoglalva tehát: Azok akik megérkeztek a sivatagi vándorlásból, átvonultak először is a Jordánon száraz lábbal, tehát a halál folyólyán átkeltek annak érintése nélkül, ami azt is jelenti, hogy az első halál számukra nem ártott! Innentől , minthogy a rabszolgaságból kijöttek, az Isteni tanítást megértették, ettől a pillanattól Istennek szentelt életre jöttek. Majd az első állomásuk, ami egyben a leg erősebb erődítmény volt, nos abban a küzdelemben ők valójában az Isten segítségével küzdöttek! A Falak leomlottak, mégpedig Isten által! Ehhez nem kellett az Ő erejük...
Majd Egyszerre: Ai és Béth el következett! (Józs.8)...
Azt látjuk tehát, hogy Illés és Elizeus a meghatározott pontok szerint, visszamennek a Jodnánhoz, majd a Jordánon is átkelnek, ezzel mintegy: kimennek az Ígéret földjéből...
Az pedig hogy Illés nem az Ígéret följén ragadtatik el, jelzi azt, hogy az a föld, még nem az Igazi, nem a tökéletes Igéret földje... Jelzi azt, hogy Ábrahámhoz hasonlatosan, ő is a mennyei után vágyódik. (Zsid.11, 13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.)
Ámde vajjon miért volt ez így? Mit üzen ez nekünk? Tudva és figyelmünk középpontjában tartva a Róma 15,4-et...Róma 15, 4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Lássuk csak hol is vannak most ők, vagy még inkább: Honnan indul Elísa?
A Rabszolgaságból már kiért, de az Ígéret földjén nincs... valahol a küszöbön áll.
Az Örökkévaló Micrájimból, vagyis Egyiptomból ugyan kihozta a népét, ám azok elhullottak a pusztában! Miért? Mert ők Istenhez nem akartak közelíteni, hiszen ezt mondták:2Móz 20,19
És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
És voltak a közben járók, akik közvetítésével az Emberek megtudták az Örökkévaló akaratát, majd ugyan ezen közben járók által tartották az Istennel való kapcsolatot.
Az ő sivatagi vándorlásukat pontosan az jellemezte, ami a maiakét jellemzi! Vagyis a szabad akarathoz való ragaszkodás, Isten Tanításának a megvetése,Isten ellen való lázadás!
Ma sajnos pontosan ezek jellemzik a hívők táborát.
A Leg jellemzőbb ismérv: IV.Mózes 21,5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
Csak az egyértelem kedvéért, vegyük át, hogy mi volt ez a sokak által megvetett eledel...
Nos tehát: V Mózes 8, 3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
A Mana, a mennyekből alászállott kenyér volt hát. Azok akik a Manáról így vélekedtek, azok el is vesztek a sivatagban. Bár a rabszolgaságból kijöttek, ám az ígéret földjére be nem mentek!
Így vélekedtek, és pedig azért, mert részükről elmaradt az Isten Ismeretre való törekvés! Nekik voltak elvárásaik Istennel szemben, de hogy Isten elvárásának megfelelni? Arra azért nem törekedtek...Pedig erre tettek esküt is!
V.Mózes 26, 16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Testvérek. Elísa azért ment vissza a Jordánon, hogy mi kövessük őt,azért hogy tisztázva az alapokat, menjünk fussunk neki mégegyszer, hogy birtokul bírhassuk az Ígéret földjét!
Illéssel és Elizeussal kapcsolatban szeretnék még valami érdekes dolgot mutatni nektek:
Királyok I. könyve 19. rész
1. És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.
2. És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.
3. A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját.
4. Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!
5. És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél.
6. És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.
7. És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.
8. És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.
9. És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?
10. Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
11. És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.
12. És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.
13. És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés?
14. És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
15. És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában;
16. És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.
17. És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg.
18. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt.
19. És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá veté.
20. És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?
21. És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.
A 16-os veres szerint, Isten kiválasztja Elísát, és azt mondja Élijahu -nak, hogy kenje fel maga helyett! Mit tesz Elísa? I Kir.19, 19. És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá veté.
20. És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?
És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.
Nos tehát azt látjuk, hogy Elísa búcsút vesz a szüleitől és addigi életétől! Majd a gazdagságát szétosztja az emberek között, a szerszámokat meg elégeti... tehát felszámolja a teljes életét...
Most pedig erre figyeljünk: Mt.19, 16. És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17. Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19. Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
20. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21. Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
22. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
Szerintetek ez a párhuzam véletlen lehet??? Na és az, hogy Elísa Élijahu-tól a rajta levő kenet kétszeresét kéri? Jézus ezt mondja:
Jn 14,12
Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
Túl sok a véletlen nem?
------------Folyt.----------------
-
-----------------Folyt.--------------------
Figyelem: Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
10. Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16. A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
19. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
20. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.
A Mana tehát a mennyei kenyér. Isten pedig a sivatagban és a veszélyek között hagyta hogy megüresedjenek az élelmiszer raktárak, hogy enni adhassa a Manát.
Kihozott minket az Ő hívása által a rabszolgaságból, vagyis abból az állapotból, ahol cselekedtük a világi dolgokat, ismeret nélkül. Ez az Ő Hívása. Isten pedig megszólított bennünket, és adta nekünk a manát...
Jézus ezt mondja:Jn.6, 48. Én vagyok az életnek kenyere.
49. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
51. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
52. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
54. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. - éS ezt is állítja: Jn.6,63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Itt mondja el Jézus, az Istentől való elhívás szükségességét, és a Mana Jelentését is...
Ám ugyan úgy, ahogyan volt az a régieknek, és megíratott az V.Mózes 8-ban, esetünkben is vannak próbás időszakok, hogy az Örökkévaló a felszínre hozza azt ami a szívünkben van...
/ V.Móse 8, 1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? /
Isten Igéje által pedig, megismerhetjük az Örökkévalót! Az Ismeret pedig elengedhetetlen fontossággal bír, sőt: egyszer s mind: KRITÉRIUM!
Ismerni, azt jelenti: Egyé válni vele, hogy ebből a kapcsolatból megfoganhasson az új teremtés!
Az Ismerni szó jelenti: A házasságra lépők leg bennsőségesebb kapcsolatát! Talán nem véletlen, hogy az Örökkévaló a velünk való kapcsolatát, Szövetségnek nevezi... a szövetség pedig frigyet-tehát házasságot jelent, és ez alapján nevezi önmagát az Isten Férjnek!
( Jer.31,32; ill. Hós 2 )
Ha tehát az Isten Ismeretre eljutunk, akkor egyszer: Nem lehetséges többé a hamis Istenkép miatti tévelygés, másszor az Ige azok számára már nem pusztán tiltó lista, hanem maga az Élet, mégpedig az áldásokkal teli élet, és az Ígéretek tárháza!
Figyeljünk csak: Rómabeliekhez írt levél 5. rész
1.
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
2.
A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.
3.
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
4.
A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,
5.
A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
Hol a reménytelenség? Hol az erőtlenség? Hol a félelem???
Nincs többé, mert Isten beszéde megerősít-reményt ad, megvígasztal... Megtisztít-megszentel!
Elizeus tehát visszament a Jordánon át... és figyeljük csak meg, hogy mit mondott mielőtt újra átkelt volna a Jordánon, vagyis a halál folyóján: II.Kir.2,13. És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.
14. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.
Tehát azt mondja: Hol van az Úr, az Illés Istene? Vagyis, Téged kereslek, hogy az enyém legyél!
Elizeus nem azt az Isten akarta követni, akiről Illéstől hallott, hanem az Istennel való kapcsolatát személyessé akarta tenni! Meg akarta Ismerni!
Javaslom tehát testvérek: Kezdjük előről az Isten követését, mégpedig úgy, hogy az Ő Beszédéből igyekezzünk Őt megismerni, és az Ismereten alapulóan kövessük Őt engedelemben!
Pál mondja: II.Thessz.2,10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
13. Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében.
Azoknak elvesztéséről szól tehát, akik nem fogadták be az Igazság szeretetét...
Már csupán azt kellene tisztáznunk, hogy mi az Igazság?
Nos Jézus mondja: Jn.17,17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Tehát az Isten beszéde- az Isten Kijelentése- az Isten Igéje az Igazság! Az az Ige, ami Testté lett, és azóta is itt lakozik közöttünk, bennünk!
/Jn.1, 14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal./
Figyeljük csak: Jn.1, 9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Akik tehát befogadták-befogadják őt.... nos azokkal csodát tesz az Úr! Mert hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek.
A Befogadás nem egyenlő a válogatással-bírálgatással! Ha befogadod, akkor azt tedd teljességben!
Mindent-vagy SEMMIT !
Józsuénak ezt mondta az Örökkévaló: Józsué könyve 1. rész
1. És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:
2. Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
3. Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.
4. A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
5. Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
6. Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.
7. Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
8. El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
9. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.
És tudjuk, hogy Jozsué befogadta az Igét! Láthatjuk is a következményeket, és az Isten bizonyságtételét, amellyel Józsuét vezette, és ahogyan meg is áldotta!
Illés is befogadta az Isten Igéjét, sőt! Oly annyira, hogy halált ez eddig nem is látott, és róla még azóta is beszél! ( Mal.4.)
Elisá nem egyszerűen befogadta az Igét, hanem ő még ennél is többet akart! Hiszen ezt mondta:
II.Kir.2,14. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene?
Ő Keresni kezdte tehát az Örökkévalót, hogy személyessé tegye a kapcsolatukat! És ebben volt a nagy tanítás! Ez a követendő példa is egyben! Hiszen ennek vonzataként, nem csupán az átkot fordította el egy városról, hanem egy Messiási csodát is végbe vitt rajta keresztül az Örökkévaló!
Ezt nézzük meg: Királyok II. könyve 5. rész
1.
És Naámán, a siriai király seregének fővezére, az ő ura előtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Siriát; és az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt.
2.
Egyszer portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.
3.
És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából.
4.
És Naámán beméne, és elbeszélé az ő urának, mondván: Így s így szólott az Izráel országából való leány!
5.
Akkor monda Siria királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izráel királyának. Elméne azért és vőn magával tíz tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz öltöző ruhát.
6.
És elvivé a levelet az Izráel királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, ímé az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy őt gyógyítsd meg bélpoklosságából.
7.
De a mikor elolvasta az Izráel királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez én hozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az ő bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és lássátok, hogy csak okot keres ellenem.
8.
Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen izenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jőjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben.
9.
És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja előtt.
10.
És külde Elizeus követet ő hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.
11.
Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: Íme én azt gondoltam, hogy kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.
12.
Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.
13.
De hozzá menének az ő szolgái, és szólának néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?
14.
Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.
15.
Azután visszatért egész kiséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla előtte, és monda: Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, ez ajándékot a te szolgádtól.
16.
Ő pedig monda: Él az Úr, a ki előtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig őt, hogy elvegye; de ő nem akará.
17.
És monda Naámán: Ha nem; adj kérlek a te szolgádnak e földből annyit, a mennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád többé égőáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak.
18.
Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék, és ő az én kezemre támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon templomában: azt, hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban.
19.
És monda néki Elizeus: Eredj el békességgel. És mikor elment ő tőle úgy egy mértföldnyire...
Tessék mondani: Ez a Naamán hol merítkezett be? Csak nem a Jordánban??? És mi is történt?
Az hogy kijött megtisztulva! Megtisztulva de teljesen!
Ahogyan Dávid mondja: Zsolt.51,9.
Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
Mert nem csak a gyógyíthatatlan betegségéből tisztult ki, de Szívének teljességével meg is tért az Egy Igaz Istenhez! Na ezt nevezem én Isteni beavatkozásnak és csodának!
Mert figyeljetek csak: A III.Mózes 14-ben a poklosságból megtisztult ember felszentelési eljárását taglalja az Ige, ami történetesen teljesen megeggyezik a III.Mózes 8-ban leírt Papi felszentelési eljárással!
Bár a Poklosságból megtisztult emberről rendelkezett az Örökkévaló, ámde erre még nem volt példa az Isráélben... Ezért a Szanheddrin ezt a csodát Messiási csodának nyilvánította ki! Poklosság a Testnek, ugyan az, mint a bűn a léleknek! Ezekből nincs gyógyulás! Menthetetlenül halálra van ítélve az ember ezek miatt! Ha azonban az Örökkévaló Megtisztítja a poklost... alias a Bűnöst, akkor az életével tartozik cserében! Ezt példázza egyebekben a III.Mózes 14.-ben a két madár esete is! Az egyik az életét adja, és az ő vére által a másik szabad!
Tehát pontossan erről beszél Pál: II.Kor.5,15.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
Illetve: Gal.2,20.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Ámde mivel a szíriai Naamán nem Izraelita volt, és csupán egyszer történt ez a csoda... Ezért ez csupán előjel volt arra nézve, hogy eljön majd a Cionból a Messiás, és véghez viszi a teljes megváltást!
-
Máté 22,31.
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
32.
Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
A Jakov név Isten kegyelméből módusult, mint tudjuk Isráél-re...
I Mózes 32,24.
Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25.
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
26.
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
27.
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
28.
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
30.
Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
Így tehát az Örökkévaló: Avraham Istene, Jichak Istene, Izráél Istene! Isten pedig az Élők Istene! Van is erről egy Héber Ének, amit Sabatkor énekelnek, így szól:
Ám Isráel CHÁJ, Ám Isráél cháj, Ám Isráél-Ám Isráél-Ám Isráél CHÁJ... Vagyis: Izráél népe él, Izráél népe él, Izráél népe-Izráél népe-Izráél népe él...
Bizony mi tanu bizonyságai is vagyunk egyszer s mind, hogy megannyi népirtási kísérlet ellenére is, az Örökkévaló mérhetetlen Irgalmából, az Ő szavai szerint Izráél, az Ő választott népe,
ÉL!
Ott volt Edom... és eszköze volt, erőfitogtatás,ijesztés,cselszövés,árulás,szövetkezés... de hol van most Edom? Izráél népe pedig Él!
Vagy volt Micrájim... Irtotta a gyermekeiket, haddal támadt a népre... Hol van Micrájim? Izráél népe pedig ÉL!
Ott volt Moáb és Ammon népe! Gyilkosságok,árulás,koholt vádak, és a Zsidó nép kiirtásáért köttetett szövetségek... De hol van most Moáb? hol van Ammon? De Isráél népe ÉL!
És felkeltek a Görögök-az Arabok... Hol vannak ők most? De Isráél népe él!
Jött Róma! Először haddal, majd a Vatikán próbálkozott... ? De Isráél népe még mindíg Él
Eljött Hitler is... ám Isráél népe, akkor is ÉL-és Élni is fog!
Mert Isten választotta magának-e népet, és a nép megmaradását, és megtartását a Maga nevének dicsőségéhez, a Maga Hatalmának nagyságához, a Maga Igazságának változhatatlanságához kötötte!
Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
38.
Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.
39.
És kijjebb megy még a mérőkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé.
40.
És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mező a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.
Most lapozzunk: Ezekiél könyvének 47. fejezetéhez...
Ezékiel próféta könyve 47. rész
1.
És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.
2.
És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.
3.
Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
4.
És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.
5.
És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
6.
És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.
7.
És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.
8.
És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.
9.
És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.
10.
És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.
11.
Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
12.
És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
13.
És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.
14.
És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.
15.
És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve:
16.
Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középső Hásér, mely Havrán határán van.
17.
Így legyen a határ a tengertől Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.
18.
És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.
19.
És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.
20.
És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.
21.
És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.
22.
És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.
23.
És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.
A 14.- versig ugye ti is látjátok, a Jelenések könyvének,22.-fejezetében, összefoglalva olvashatjuk. Szintén eme fejezetben a Világosságról szóló részekben, ráismerünk, az Ézsaiás könyvének 60. fejezetére...
Ezt azért tartom fontosnak, megemlíteni, mert így megláthatjátok, hogy valóban nincs semmi változás a kiválasztásra vonatkozóan.
Most figyeljünk az Ezekiél 47,21-23-ig versekre: 21.
És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.
22.
És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.
23.
És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.
Nos erről a dologról, részletesebben és szemléletesebben olvashatunk, a Róma levél 11. fejezetében! Ez végeredményben a beoltatás ismételt előjelzése!
Mondom Ismételt, mert ez a dolog, Isten eleve elvégzéséből, már eleve el volt határozva!
Mózes I. könyve 12. rész
1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Ill.:
I Mózes 22,15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Bizonyára emlékeztek, hogy több esetben is mondtam, hogy a Próféciák végére értünk... Szinte nincs már betöltetlen prófécia...
Nos azért van még... Egyről, ami többször ismétlődik, aminek megléte miatt rendkívüli fontosságot kell...(-ene) tulajdonítanunk, biztosan tudunk...
Ésaiás próféta könyve 2. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4. Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
illetve ennek ismételt megerősítése: Zak 8,23
Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!
Most titkot mondok nektek: A Harc, ami jelenleg folyik, bár azt gondoljuk, hogy az antiszemitizmus miatt a zsidók ellen irányul csak, ámde teljességgel, a nemzetekbeliek elvesztésére irányul!
A Zsidókat nem lehet kiirtani, mert Isten vigyázza őket! Ennek többször, több esetben is tanui lehettünk!
Ámde az Ő rendelése nyomán, a nemzetekbeli megtértek, a Zsidók révén juthatnak be az Ígéret földjére!
Erről olvashattuk az Örökkévaló Igéit eddig, de most egy másik Próféciát is szeretnék ezzel kapcsolatban felmutatni: Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
9. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12. És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13. Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
12-es vers szerint, csak 12 kapu van, azokon pedig azok léphetnek be, akik abba a törzsbe lettek beoltva! Nincs külön kapu a Nemzeteknek...
Vagy be van valaki oltva, vagy nincs!
Ezt mondja Pál is a Róma 11-ben, amikor is a Szelíd Olajfáról beszél... A Gyökere tehát az Örökkévaló Isten! A Törzs, maga Jézus, és akik beoltattak, vagyis a lomb, az pedig az Izráél!
Így olttanak be a nemzetek is! Izráél ágán, jézuson, vagyis a törzsön keresztül, lehetünk kapcsolatban az Örökkévalóval!
Aki pedig a beoltatásnak ellen áll, az megszárad, és kivettetik!
Amikor tehát a gyülekezetekben az Antiszemitizmust, vagyis a Zsidó gyűlöletet propagálják, akkor arra törekszenek, hogy titeket a halálba vezessenek!
Van tehát az ígéretek szerint, egy városunk, aminek neve, prófétikusan, a Béke megalapítása- vagy másképpen: a Béke városa! Jeru-Sálem... Ennek előjele, az I.Mózes 14,18. Melki Cedek-Sálem Királya.
Eff.2, 11. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13. Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15. Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20. Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21. A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22. A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Ez tehát a Béke megalapításának magyarázata! Itt a Titok! Csak költői kérdés, és nem várok választ! Magatoknak válaszoljatok csupán: Ti ott vagytok?
És van tehát egy nép, ami az Isten népe, egyben ez a mi népünk is... Most újra felállt e világ hatalmassága, hogy háborút zúdítson rá... a Testvéreinkre, akikkel örökös társak is vagyunk...
ELLENÜNK TÁMADTAK TEHÁT! A CSALÁDUNKAT ÉRI TÁMADÁS! MÉG MINDÍG NYUGODTAK VAGYUNK?
Imádkozzunk! ( Avénu-Malkénu...)
-
Zsidókhoz írt levél 6. rész
1.
Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
2.
A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.
3.
És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.
4.
Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
5.
És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,
6.
És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
7.
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
8.
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
9.
De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.
10.
Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.
11.
Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.
12.
Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.
13.
Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.
14.
Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.
15.
És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet.
16.
Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü;
17.
Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,
18.
Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,
19.
Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,
20.
A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.
Eme Igei részlet, mint minden Ige a Szentírásunkban, egyszerre tanít-bátorít-vígasztal és figyelmeztet. És sajnos, akár csak a legtöbb Ige a Szentírásunkban, a sekélyes figyelem miatt,
felszínes és félreértett...
Vizsgáljuk hát meg e fejezetet, és jussunk értelemre az üzenete felől.
A Mai Hívők többsége, szinte minden alkalommal amikor az igyekezetük hiánya,az Isten ismeret hiánya miatti tévelygés, vagy a reménytelenség miatt beállt erőtlenség miatt kapott figyelmeztetésben részesül,
ezzel vág vissza: " Isten szeret engem-Jézus megbocsájtott-én már megtértem-Isten majd megigazít engem... És még sok ehhez hasonló, ámde a szájukból erőtlenül potyogó
"megvallást" hallat.
Erőtlen, mert ezen Testvérek, teljes passzivitásban élik hívő életüket... Az egész hitéletük csupán megvallásokban áll, pedig tudjuk-de legalábbis tudnunk kellene, hogy Pál előre megmondta:
I.Kor.4, 20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
Tehát Isten országa erőben áll, éspedig ha erőről beszélünk, akkor tudva levő, hogy az erő az hatalom is!
Erről bizonyosodhattak meg azok, először akik , Jézus Igehirdetésének lehettek a tanui.
Mt.7, 28. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29. Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Ez az erő vagy hatalom, amivel tanított Jézus először, utána pedig a tanítványai, abban állt, hogy Ők élték is a hitüket, és nem csak beszéltek arról!
Élni a hitet nem csak akkor kell, amikor minden jól megy! Nem csak akkor, mikor az élet csupa derű és kacagás... A sötétség óráiban ugyan úgy kell élnünk a hitünket, mint a boldogság perceiben!
Sajnos a nehézség idejéből van több! Erről beszél Mózes is!
Zsoltárok könyve 90. rész
1. Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
2. Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
3. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4. Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
5. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
6. Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
9. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13. Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
15. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
17. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
Tehát ugye a 10-es versre figyelünk: 10. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
Mindezekkel szemben, gyakorta megfigyelhetjük, hogy vannak jópáran, akik beszéde nem hogy nem erővel történik, hanem túl gyakori: hogy fület és lelket bántóan dogmatikus-intellektuális ismeretből történik, és így lesz erőtlen!
És többnyire ugyan ezek azok is, akik a siker evangéliumot preferálják, és törekednek a testi jólétre... Még akkor is így van, ha valójában az anyagi életük katasztrofális. Ők azok, akik csak az áldásokról, a könnyű életről
a bűnbocsánatról akarnak hallani, és az Ige által rájuk rótt kötelmektől elfordulnak!
Tehát van egyszer egy indulásunk a Hit útján, amikor is Isten az Ő végtelen kegyelméből megszólít bennünket, és Jézushoz azaz az Ő beszédében való élethez irányít, miközben életünkben talán először, késszé teszi a szívünket
az Ige befogadására!
Erre az útra nem a magunk döntése nyomán lépünk! Isten hívása előzi meg a mi igenünket! Istent követni kell, és nem érte menni! De erről beszél Jézus is: Jn.6, 44. Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
De mit jelent ez az Ige, hogy valaki az Atyától hallott, és tanult, az Jézushoz megy?
Nos aki figyelt az Örökkévaló beszédére, megértette, hogy amit az Isten mondott az jó és tökéletes, ezek után, már nem emberi tanítások szerint akar járni, hanem egyenesen Isten Igéjéhez, azaz Jézushoz megy, és vele marad!
Tehát ezen indulást nevezi így a Zsidókhoz írt levél 6. fejezete, hogy: " a megtérés alapjainak lerakása" Itt van az ahol még az Ige szerint: A Krisztusról kezdetleges szinten beszlünk...Vagyis, ez még az a pont, ahol hallunk és tanulunk róla...
De van ennél tovább is Testvérek! A Megtérés nem a végállomás, hanem a kezdet! A megtéréskor a startvonalra állunk tehát, és ugye aranyszabály: I Kir.20,11... Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!
Vagyis: valamiről, ami még előttünk áll, ne beszéljünk úgy, mintha túl lennénk rajta! Hiszen ezek után, még meg is kell őt ismerni, és tőle kell tanulni! Meg is van írva: Istentől tanítottá kell válni!
Ám miután hozzá fordultunk, azaz megtértünk hozzá, Benne is kell maradnunk! A Tanítása szerint kell járnunk, fel kell nőnünk a tanítványi szintre! Jn.8,29.
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30.
A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Pál, illetve János ezek után, mintegy párbeszédben így szólnak: Kol.2, 6. Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne,
7. Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.
1Jn 2,6
A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.
Erről szól hát testvérek dióhéjjban a Zsidó 6, 1-3 ...
A 4-8-ig pedig azokról, akik a valós megtérésük után, elfordultak Istentől, és a megszentelt élettől, akik hívő élete vagy abszolút gyümölcstelen, vagy egyenesen ugyan azok a világi dolgok, testi-azaz rossz "gyümölcsök" vannak az életükben, mint a megtérés előtt...
Mt.21, 12. És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.
13. És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
14. És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket.
15. A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,
16. És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?
17. És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.
18. Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.
19. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.
20. És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?
Érdekes dolgok felől juthatunk értelemre, ezen Igerész tanulmányozásakor:
Elsőként: Ha te bemész a remízbe, attól még nem vagy villamos! Tehát attól hogy valaki templomba-vagy gyülekezetbe jár, még nem biztos hogy Isten előtt kedves!
Láthatjuk is, hogy Jézus kiűzte azokat, akik nem Isten dicsőségére voltak ott.
Ám ez egyben nekünk nagy reménység is egyben, Mert tudjuk, hogy mivelhogy Testünk Isten temploma, bennünket Jézus pont így tisztít meg az Örökkévalónak, hogy legyünk előtte szent és tökéletes népe! Nyilván csak azokat, akikben meg van a hajlandóság az Isten szerinti életre!
Ám most figyeljük csak meg mi történt a fügefával? Jézus megátkozta azt és kiszáradt!
Miért? Nos azért, mert a leveleivel, mintha hivalkodott volna az felől, hogy mennyire bő termő! Azután jött ugye a vizsgálat, és hát gyümölcs az nem volt rajta... erre jött az átok!
Lényegében és teljességében ugyan erről a vizsgálatról olvashatunk Dániél könyvében is...
Dániel próféta könyve 5. rész
1.
Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2.
Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
3.
Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
4.
Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5.
Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.
6.
Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.
7.
Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
8.
Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.
9.
Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.
10.
A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
11.
Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;
12.
Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.
13.
Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
14.
És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?
15.
Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.
16.
De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.
17.
Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
18.
Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
19.
És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
20.
De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;
21.
És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
22.
És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23.
Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
24.
Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25.
És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26.
Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27.
Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
28.
Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
Ezek értelmében tehát: Ha az ember Szentséggel- Istentől való dolgokkal hivalkodik, de a vizsgálaton,"hijjával" találtatik, vagyis gyümölcstelen, akkor biza átkot von magára!
Figyeljük csak meg: Róma 1,20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
És ennek fényében figyeljük meg a Zsid.6,7-8-as verseit:Zsid.6, 7.
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
8.
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
Értjük ugye a párhuzamot? A Földet Héberül így nevezzük: ÁDÁMÁ... és a földből vétetettet: ÁDÁM.
Ami igaz a földre, arra is igaz, ami abból való! Aki tehát saját testének a szolgája marad, a földdel együtt veszik is el! Hiszen: Ézs 65,17
Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak...
Péter is ezt tanítja: Péter Apostol II. levele 1. rész
1.
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
2.
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
3.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4.
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
5.
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
6.
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
7.
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
8.
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
9.
Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról.
10.
Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.
11.
Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.
12.
Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.
13.
Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket...
Tehát a dolgok summája ez: Igyelezet és törekvés az Igazra!
Ez pedig szintén cselekedetekben láttatik meg! Ha tehát nem csak beszél valaki a hitéről, hanem éli is azt, annak a bizonyságtétele erőt hordoz! Hiszen ez az amiről egészen prózaian azt mondjuk: Megtapasztalta-megbizonyosodott felőle!
-
--------Folyt.-----------------
A Zsidó 6, 9- től, pedig a reménység nagyságát-értelmét emeli fel!
Újra a 90-es Zsoltárra utalnék... Nagyobbrészt az életünk nehéz,és kilátástalan. Vannak nyomorúságok-háborúságok-zaklattatások-üldöztetések, vagy egyszerűbben csak nélkülözés-bántalmazás-szidalmazás...
Bizony nem ritka, hogy ezen próbák intenzitása miatt, a legkülönbek hite is megroskadhat...
Erről szól egyebekben Ézsaiás is:
Ézsaiás 40,26.
Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
27.
Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
28.
Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
29.
Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
30.
Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
31.
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
Szóval amikor eljutunk arra a pontra, amikor a tündöklő cél, távol kerül, amikor amit oly tisztán és világosan láttunk, megtompul, amikor a ragyogó napot-vastag felleg takarja el, és a hitünk megroskad... Kell hogy maradjon a reménység!
A Reménység a jónak várása! A reménység az az állapot, amikor az Isten segítségére vágyunk és várunk! Amikor a Hitből való tudatosság már távol jár a személyünkre vonatkozóan, de Isten személyéről valós ismeretre hagyatkozva, várjuk a hozzánkfordulását-hathatós segítségét...
Ez az a pont, amikor már lemondtunk az okoskodásról-a menekülés lehetősége felől való okoskodásról-ötletelésről... amikor megértjük, hogy kizárólag Isteni beavatkozás menthet meg minket!
Sokan vannak a hívők táborában, akik ezt a hozzáállást alapból vallják, ám megfigyelhető, hogy a megnehezedés első pillanatában már emberi segítség után kapkodnak. Tehát megint csak szájjal vallják ennek fontosságát, és a hitük csupán beszédben áll...
Én erről a reménységről beszélek: Jeremiás siralmai 3. rész
1.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28.
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31.
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34.
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35.
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36.
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37.
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38.
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39.
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40.
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41.
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Bizonyára észrevettük mind: Jeremiás, nem a mai hívők vehemenciájával küzd az Isten Segítségéért!
A Mai hívők, a nehézségek idején, Sátánt szidalmazzák-démonokat üldöznek-esetleg Testvérüket zárják ki a gyülekezetből, mondván: ez hozta ránk az átkot...
De az hogy elismerjék akárcsak feltételesen is hogy a maguk bűneiért történnek a dolgok... nos az kizárt! És a baj idején jönnek a megvallások-a Prófétálások-a fenyegetések...
Pontosan úgy, mint a BAAL prófétái tették. ( I.Kir.17)
Most figyeljük meg, a Siralmak könyvének, 29. bekezdését: 29.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
Nincs üres megvallás-nincs ötlet, nincs prófécia... Itt a teljes megadást láthatjuk, és az igaz reménységet!
Mindent egybevetve ebben a részben, megláthatjuk az Igaz és Isten szerint való reménységnek a menetét és módját: A baj idején nem másokat hibáztatok, hanem elismerem a bűneimet!
Nem magyarázkodom, nem is mentegetem magam, sőt: nem is próbálom bagatellizálni az aljasságaimat, hanem elismerem hogy Isten előtt menthetetlenül bűnös vagyok, rendkívül bánom amit elkövettem Isten előtt, és nem próbálom érzelmileg zsarolni Istent, mint ahogy teszik sokan, hanem hagyom hogy a reménység beszéljen csupán!
A reménység imáját olvashatjuk Cidkizjahu, azaz Ezekiás esetében rendkívül szemléletesen:
Ésaiás próféta könyve 38. rész
1.
Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
2.
És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
3.
És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
4.
És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
5.
Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.
6.
És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
7.
Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:
8.
Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
9.
Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.
10.
Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!
11.
Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
12.
Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem!
13.
Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!
14.
Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!
15.
Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!
16.
Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!
17.
Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!
18.
Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
19.
Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet!
20.
Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!
21.
Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
22.
És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?
Itt a reménység! Láthatjuk is, hogy az Úr Prófétája által kijelentetett, hogy vége a dalnak!
Cidkízjahu nem adta fel mégsem, hanem a remény ellenére is remélt, és meg nem szégyenült!
Ezt Pál így foglalja össze: Rómabeliekhez írt levél 5. rész
1.
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
2.
A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.
3.
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
4.
A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,
5.
A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
Most figyeljük az 5-ös verset, és csodálkozzunk el mikor összevetjük a következő Igével: Rm 8,26
Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
Bizonyára emlékeztek, amikor mindig tiltakoztam az ellen, amikor valaki csupán egyetlen vers sort ragad ki a környezetéből, és preferáltam azt, hogy ezt az egy verset illesszük vissza a környezetébe, és vizsgáljuk meg úgy is, hogy tényleg azt mondja e az Ige?
Nos lássuk akkor a Róma 8-at:
Rómabeliekhez írt levél 8. rész
1.
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2.
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3.
Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4.
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9.
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10.
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11.
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12.
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13.
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14.
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15.
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16.
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17.
Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
18.
Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
19.
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
20.
Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
21.
Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
22.
Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
23.
Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
24.
Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
25.
Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
26.
Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
27.
A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
28.
Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
29.
Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
30.
A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
31.
Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
32.
A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
33.
Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;
34.
Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
35.
Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?
36.
A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.
37.
De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,
38.
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
39.
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Nos ez önmagáért beszél véleményem szerint! Továbbá érdekes perspektívát fest a nyelvekenszólásról is...
-
Erőtlen, mert ezen Testvérek, teljes passzivitásban élik hívő életüket... Az egész hitéletük csupán megvallásokban áll, pedig tudjuk-de legalábbis tudnunk kellene, hogy Pál előre megmondta:
I.Kor.4, 20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
A mai passzivitást abban is látom, hogy kialakult egy úgymond konzum kereszténység. Emberközpontú, és arra konzentrál, hogyan javíthatja meg a hit az ember közérzetét. Az ember kívánságait próbálja kielégíteni, ahelyett, hogy Isten akaratát keresné.
Élni a hitet nem csak akkor kell, amikor minden jól megy! Nem csak akkor, mikor az élet csupa derű és kacagás... A sötétség óráiban ugyan úgy kell élnünk a hitünket, mint a boldogság perceiben!
Sajnos a nehézség idejéből van több! Erről beszél Mózes is!
Erröl beszél Jézus is:
Jn 16,33
Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.
Jézus sohasem kereste a saját akaratát, hanem a Mennyei akaratának engedelmeskedett egészen a kereszthalálig.
:2smitten:
-
Köszönjük Ferenc Testvérem az áldott tanítást!
Egy igét szeretnék hozni:
Lukács evangéliuma 3,8
"Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak."
Ha valaki megtért az Úrhoz, akkor az az Úrhoz formálódik. Ha pedig valaki azt állítja hogy megtért, de nem lesz hasonló a Mesteréhez, az hazudott. Nem Isten igéjét kell formálnunk magunkhoz, hanem Isten igéje kell hogy átformáljon minket. Ha szeretjük az Urunkat, akkor a parancsolatait is megtartjuk (János 14,15). Ha pedig szeretjük az Urunkat, akkor nem nehéz megtartani őket (1János levele 5,3)!
-
Megbocsájtás-Bűnbocsánat.
Mt.18,10.
Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.
11.
Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.
12.
Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?
13.
És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.
14.
Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül.
15.
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16.
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18.
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
19.
Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20.
Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
21.
Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
22.
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
23.
Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival.
24.
Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.
25.
Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.
26.
Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
27.
Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.
28.
Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.
29.
Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
30.
De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.
31.
Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala.
32.
Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:
33.
Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?
34.
És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.
35.
Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.
Áldott Testvérek. Az elmúlt alkalmak Igehirdetésének konzekvenciája ugye az volt, hogy el kell változnunk Jézus ábrázatának hasonlatosságára, tehát Jézus tanítása szerint kell élnünk nem is a magunk, hanem
Krisztus szerinti életet!
Ennek egyik gyakorlati példája a megbocsájtás! Ésaiás próféta könyve 61. rész
1.
Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;
2.
Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót...
Eme Messiási Prófécia kimondja, hogy az evangélium lényege abban van, hogy Isten elengedi a "tartozást" hogy kész megbocsájtani a bűneinket!
Ezt nevezzük Örömhírnek, azaz Evangéliumnak! Ez tehát az Örökkévaló jókedvének esztendeje-a Megtérés lehetősége!
Ebben az aspektusban, a megtérés úgy néz ki: hogy megbánva,vallást teszek a bűneimről, Kérem Isten Kegyelmét, azaz Bocsánatát, hátat fordítok az eddigi bűnös, öncélú életemnek,
és a hátralevő időben Isten dicsőségére élek, az Ő akaratát cselekedve!
Pontosan erről bizonyosodhatunk meg, a szinoptikusok által...
Máté Evangyélioma 3. rész
1.
Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2.
És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3.
Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4.
Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5.
Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6.
És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
Láthatjuk tehát, hogy akik megfelelő bűnbánattal közeledtek, azokat a bemerítő,be is merítette. Ám akik önigazultságban találtattak, azokat elküldte bemerítés nélkül!
Mt.3,7.
Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8.
Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
9.
És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
10.
A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
Ám most ne az önigazultakról és a képmutatókról beszéljünk...
Tehát az Örökkévaló az Ő békességének üzenetét küldte Jézussal.
A Vele való békesség alapja részünkről a bűn-bűnnek nyilvánítása, Annak beismerése és megvallása, és az attól való elfordulás. Az Ő részéről pedig a bűneink megbocsájtása.
Az Ő bűnbocsánatának módjáról-mikéntjéről-hogyanjáról...olvashatunk Mikeás könyvében.
Mikeás 7,18.
Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
19.
Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!
20.
Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.
A 18-as vers kimondja: Az Istenünk Irgalmas Isten. Nem egyszerűen egyszer-egyszer, hanem egyenesen : Gyönyörködik az Irgalmasságban!
Akkor tehát ha mi az Ő gyermekei vagyunk, kell hogy legyen ebből az indulatból-értékből bennünk is!
Zak. 7,8.
És szóla az Úr Zakariásnak, mondván:
9.
Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az ő felebarátjával!
10.
Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarczoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.
11.
De nem akarák meghallani, sőt vállaikat vonogaták, és bedugák füleiket, hogy ne halljanak.
12.
Szívöket is megkeményíték, hogy ne hallják a törvényt és az igéket, a melyeket a Seregeknek Ura küldött vala az ő lelke által, az elébbi próféták által. És igen felgerjedt vala a Seregeknek Ura.
13.
És lőn, hogy a mint én kiáltottam és nem hallották meg: úgy kiáltottak, de nem hallottam meg, azt mondja a Seregeknek Ura;
14.
Hanem szétszórtam őket mindenféle nemzetek közé, a kik nem ismerték őket, és puszta lőn utánok a föld, hogy senki azon sem át nem megy, sem meg nem tér. Így tevék pusztává a kívánatos földet.
Ezen Zakariási Próféciában azt láthatjuk, hogy bár az Örökkévaló eleve tanította a törvényében a megbocsátást, avagy az Irgalmasságot, az övéi elfordultak a tanítástól...
Több ízben küldött Prófétákat hozzájuk ezzel az üzenettel, de elfordultak azoktól! Ezért azok kivesztek az ígéret földjéről!
Sámuelnél is megmondatott: II.Sámuél 22,26.
Az irgalmashoz irgalmas vagy,
A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27.
A tisztához tiszta vagy,
A visszáshoz pedig visszás.
Tehát azokhoz, akik Irgalmasságot gyakorolnak-Irgalmas ő is! Hiszen pál is mondja: Gal.6, 7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
És ő nyilván nem magától szólt, hanem az Úr lelke által, hiszen Jézus egyenesen ezt mondja: Mt 5,7
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
A 26-os Ige pedig egy érdekes perspektívát vázol elénk: Az irgalmashoz irgalmas vagy,
A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
Az hogy „tökéletes vitéz” Azt jelenti, aki győztesen küzd a tökéletességért! Tehát nem tessék lássék...Nem elfogadva és belenyugodva abba hogy lehetetlen a dolog... hanem aki győzelemre viszi a tökéletességre vivő igyekvést!
Valamely Igehirdetéskor arról beszéltünk, hogy Isten kipótolja a mi hiányosságunkat, ha a jóra törekszünk... Vagyis: A Törekvésünk esetén minden erőnkkel-akaratunkkal küzdünk, ám mivel ez tudjuk hogy kevés, az Isten megadja, úgymond: kipótolja a mi hiányosságunkat.
Térjünk vissza a Mikeási Igékhez: a 19-es vers nagy titkot rejt, ami megértése által, értelemre juthatunk az felett, hogy Istennek miért sikerül a megbocsájtás, és sokaknak miért NEM !
19.
"Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!"
Egyfelől ami meglátandó: Isten nem az embert gyűlöli, hanem a bűnt! Ám Ő a bűnt nem azonosítja az elkövetővel... A bűn tehát előtte olyan, mint valami sárfolt a ruhán!
Az Ő megbocsátásának mibenléte abban van tehát, hogy a bűnt eltapossa- mintegy elveti attól aki bűnbánatot tanusít, és ha elvetette, többé nem néz arra! Azt mondja: „Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!" És Isten nem halászik a zavarosban! Amit egyszer megbocsájtott, arra Ő többé nem tekint!
Talán az a baj velünk emberekkel, hogy az ellenünk elkövetett bűnt, egyenesen sértésnek érezhetjük... plusz: az időnk nagy részét az tölti ki, hogy állandóan az ellenünk elkövetett
bűnökön merengünk... Minthogy így vagy úgy, de mi a bűnre koncentrálunk, a megbocsájtással sajnos, általánosan gondok vannak!
Nem pici kovász ez Testvérek, hanem hatalmas gond! Sőt! Akkora baj ez, hogy azt kell gondoljam, hogy ez a megbocsájtás körüli zavar, egyenesen a másik oldal eszköze, arra nézve, hogy a kegyelemtől
sokan elvágják magukat!
Figyeljük csak meg: Mt.6,14.
Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
15.
Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
Na... ekkora a baj Testvérek!
Az Isten Igéje megtanít bennünket a megbocsájtásra!
Elsőként: Az ellenem irányuló bűn, minden esetben nagyságrendekkel kisebb, mint az általam-Isten ellen elkövetett bűnök! ( Mt.18 )
2; Előbb mindíg a vetés! majd csak az után az aratás! ( Mt.7,12) Tehát nem várok egy gesztusra a másiktól, aminek függvényévé teszem az általam való megbocsájtást, hanem én kezdeményezek, ráadásul elvárások nélkül!
3; Ne forgassuk a szívünkben az ellenünk elkövetett dolgokat, mert az megmérgez, és haraggá változik bennünk! Ha akkora a fájdalom, hogy nem tudunk felejteni, akkor se adjunk hangot annak, mert az által csak erősödik a harag köteléke...
Hanem inkább Kérjük Istent, hogy Ő gyógyítsa a sebet, és adjon szabadulást a keserűségtől!
Vannak egyensúly zavarok, és nézetbeli eltérések az felől, hogy a megbocsájtás érzelmi-vagy tudatos kell hogy legyen...
Nos természetesen mindkettő szükséges! Az Érzelmi rész nélkül, a megbocsájtás csak önáltatás és képmutatás lenne...
Az érzelmek változására meg rettenetsen sokáig kellen várni adott esetben...
Ha nem a bűnre nézek, hanem Isten irányomba mutató szeretetére, akkor mindkettő lehetségessé válik, rövid időn belül!
Tehát a kulcs: NE MAGUNKRA FIGYELJÜNK, HANEM ISTENRE!
De mi van akkor, ha az aki ellened vétett, nem hogy nem bánja amit tett, de egyenesen örül annak, hogy fájdalmat okozott?
Mi közöd hozzá?!
Te azt éld, amire tanított az Úr! A Többit Ő intézi! Legyen előtted rav.Saul esete...
Üldözte-gyilkolta-háborgatta-bántalmazta a Krisztusban hívőket, majd egyszer csak a tanítójuk-vezetőjük lett,Áldozatos munkával szolgálta az egyházat, és életét sem kímélte az egyházért!
Próbáld az ellened vétkezőt, a gonosz áldozatának látni! Mert ő megcsalattatás-és megtévesztés által leledzik a bűn rabszolgaságában, és így rabszolgaként vétett ellened!
Soha ne azonosítsa senki, a bűnt az emberrel!
Akár mi is történt, legyen előttünk: Ef.6, 10. Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
A Szitrá áchrá, vagyis a másik oldal arra törekszik, hogy ember-ember rosszakarója-gyilkosa-haragosa legyen. Az a gonosz akarata, hogy az egységet-haraggal ossza meg!
Most és itt derül ki, hogy ki melyik Urat szolgálja!
Jel 13,10
Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.
Fogságba vinni valakit, azt jelenti: Harag alá rekszteni, a megbocsájtásból kizárni!
Erről beszél Jézus: Jn.20,21.
Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
22.
És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
23.
A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
Egy rendkívül érdekes dolgot szeretnék még mutatni, a megbocsájtással kapcsolatban:
Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész
1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
Nos mint látjuk a szeretet jellemzőiből: A megbocsájtás, tehát a szeretet megnyilvánulása!
Van itt egy nagyon félreértett kijelentés is... nevezetesen: „Mindent elfedez...”
Mit jelent ez: Elfedez? Letagadni valamit? Elsumákolni valamit?
Nem! A Szeretet eltakarja az ellenünk elkövetett bűnt, és a szeretet meggyógyítja a sebzett szívet!
A Szeretet gyógyír a sebekre!
A Szeretetnek pedig kritériumai vannak ránk nézve:
Jakab Apostol levele 2. rész
1.
Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.
2.
Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában;
3.
És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé:
4.
Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?
5.
Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik?
6.
Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, és nem ők hurczolnak-é titeket a törvény elé?
7.
Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, a melyről neveztettek?
8.
Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.
9.
De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói.
10.
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
11.
Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.
12.
Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.
13.
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.
Jézus ezt egyenesen úgy tanította: ne csak azt szeresd aki téged szeret, hanem azt is aki téged gyűlöl!
Luk.6,20.
Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa.
21.
Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.
22.
Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
23.
Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.
24.
De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.
25.
Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
26.
Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.
27.
De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek,
28.
Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.
29.
A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
30.
Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
31.
És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
32.
Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik.
33.
És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.
34.
És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35.
Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
36.
Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
37.
Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik...
Itt ugye két dolog is fel van említve: 1; a jóindulat. 2; a közbenjárás .
Tehát jóindulattal lenni, és közben járni midazokért, akik ezt a cselekedeteik miatt nem érdemelnék meg!
Jóindulattal lenni és közben járni csak az tud, akiben nincs ítélet a másik iránt! Ettől lesz erő a közben járásban... ettől lesz hiteles! Ha pedig csak tessék lássék teszi ezeket az aki teszi, az képmutató! Isten pedig tudjuk hogy a szíveket vizsgálja! Őt nem lehet megvezetni... előtte nem célravezető szinészkedni!
Az tehát, aki szeretet teljes, és megbocsájtó, és ezekben nem személyválogató, annak jó reménysége lehet az ítélet napja felől...
-
Köszönöm Testvérem, nagyszerű tanítás! Törekedjünk a megbocsátásra:
Máté evangéliuma 6,12
"És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;"
-
Köszönöm én is az áldott tanítást, kedves Shomer Testvér!
8. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Zsolt 103
:ima02:
-
Köszönjük a tanítást testvérem.
Ézsaiás könyve:55:7
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
-
Köszönöm szépen ezt az áldott tanítást kedves Ferenc Testvérem, ma is megérintett sok tekintetben.
Hálás vagyok hogy részt vehetek a skype alkalmakon, nagyon építő. :2smitten:
Változom több területen, tanulom és gyakorlom az igaz megbocsájtást.
Az ÚRnak hála.
zs.119
73
A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74
Akik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75
Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76
Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77
Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
:ima02:
-
A Kereszthalál.
Fil.2, 4.
Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
5.
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6.
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7.
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8.
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
9.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
10.
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
A 8-as verset bár olvastuk bizonyára többször is, és biztos hogy volt is elgondolásunk erről, de teljes összefüggésében azt gondolom a mai napon értettem meg ezeknek a mélységét!
A Kerszthalál, ugye mint tudjuk egy megfeszített pozíció... ennek nem csak szimbólikus értelme van Testvérek, hanem nagyon is szem előtt való!
Cselekvőképtelenség! Sem a kéz, sem a láb nem mozdul... ezt a védekezésre képtelen állapotot szenvedte el értünk Jézus.
A Vele való azonosulás fontosságára hív bennünket a legfőbb Apostol is: Péter Apostol I. levele 2. rész
1.
Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.
2.
Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
3.
Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4.
A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
5.
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
6.
Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
7.
Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8.
A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
11.
Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;
12.
Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
13.
Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;
14.
Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére.
15.
Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;
16.
Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.
17.
Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.
18.
A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.
19.
Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.
20.
Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.
21.
Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:
22.
A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
23.
A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:
24.
A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.
25.
Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
Mit jelnthet ez számunkra: Nos Pál ezt mondja: Gal.2,20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
és picit szemléletesebben : Fil.3,7.
De a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.
8.
Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,
9.
És találtassam Ő benne, mint a kinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján:
10.
Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához;
11.
Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.
Pál tehát azt állítja, ugyan erre a halálra nekünk is el kell jutnunk, ha az Ő feltámadásában szeretnénk részesülni! Konklúzióként tehát: Ne a magunk Igazságát keresve, azért küzdve keressük a megigazulásunkat az emberek-a világ előtt, hanem a mi megigazításunk felől való döntést, Ítéletet, hagyjuk az Igazságosan ítélőre! Hiszen mind e világ, mind pedig az egónk számára megfeszíttettünk Jézussal együtt! Egy új életre születve, új életszabályok szerint is kell járnunk!
Pál ezt mondja ebben az állapotban: Korinthusbeliekhez írt I. levél 4. rész
1.
Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
2.
A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.
3.
Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.
4.
Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az.
Tehát amiről beszélünk, az az Új Élet-új értékrend-új szabályrend...
Jézus erről már előre beszélt: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Ahoz hogy "újjá születhessünk" , előbb meg kell halnunk! Az Örökkévaló mondta: Ésaiás próféta könyve 22. rész
1.
Jövendölés a látás völgye ellen.
Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?
2.
Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!
3.
Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire.
4.
Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
5.
Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6.
És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7.
És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8.
És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,
9.
És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.
10.
És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;
11.
És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!
12.
És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13.
És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14.
És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
Ugye látjuk ezt? Erőszak-gyávaság-osztozkodás-patvarkodás-emberi igyekezet... Tehát Testi élet! Erre pedig halál következik az Isten határozata szerint!
Mégpedig azért, mert: Ézsaiás 26,7. Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8. Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9. Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Akkor talán annak járjunk utána, mit takar- mit jelent számunkra ez a kereszthalál?
Nos, az bizonyos hogy az aki így, mintegy: megfeszített állapotba van, az nem védekezik ha támadják! A Messiásról szóló Prófécia is ezt a hosszútűrést-Önfeláldozást, egyszer s mind: ÖNÁTADÁST prezentálja: Ésaiás próféta könyve 53. rész
1.
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2.
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3.
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5.
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8.
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9.
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott...
Majd amikor emberi Testben megszületett, e tanítást adta nekünk:!Mt.5,38. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
Mindez pedig Pál tolmácsolásában így hangzik: Rm 12,19
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
Az aki meg van feszítve, nem küzd a maga érdekéért! Jézus ezt mondta: Jn 6,38
Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
De mi van ma? Önigazulás-önigazítás, önmegvalósítás,személyes egzisztenciáért-elfogadásért-tiszteletért-elsőségért folyó küzdelem. Haszonlesés-személyválogatás-magamutogatás-pozíciószerzés, és annak fenntartása,vádlás-kárhoztatás,egymás megtagadása-kitagadása, ítélkezés-patvarkodás.... Testvérek: Jézus nem egy soha nem volt-egyszer csak lett preferenciát hozott, hanem az Istentől eleve elrendelt, és életszabályként eleve meghatározott alapot tanított!
Meg van írva Róla: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9.
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11.
Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12.
Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13.
Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14.
Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15.
Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16.
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
17.
Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18.
Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19.
Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20.
Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21.
Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
22.
De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23.
Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24.
Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25.
Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
A Törvényt tette naggyá, ami azt jelenti hogy emberileg, vagyis testi élet szerint: betölthetetlenné!
Ennek Kritériumaként hirdette az újjá születést, amiről beszélt ugye pl.: a Jn.3-ban, illetve a Jn. 6, 63- ban is!
Azt is mondta, hogy: Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Nincs több variáció tehát! Ha a mai gyakorlat, nem Jézus tanítása szerint van, akkor vajon kié lehet?
Van tehát két királyság! Az egyik az Isten Királysága, a másik pedig a Szoton-é...
Ha nem Isten Parancsolatainak engedelmeskedik valaki, akkor mely Királyság alattvalója lehet?
Ha nem Istené, akkor várhatja-e az Isten Kegyelmét az a valaki?
Mert Jézus mondja: Luk.17,20.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Ha te a testben töltött életedben Isten Királyságát mutatod fel, akkor a feltámadáskor Isten országába, vagyis Királyságába kerülsz!
Erről szólt Ézsaiás:
Ésaiás próféta könyve 25. rész
1.
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
2.
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
3.
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
4.
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
5.
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6.
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
Ha pedig valaki a testben töltött idejében a másik Úr tanítását követte, a „másik” királyságot hirdette, az pedig a testi élet után sajnos oda is kerül!
Erről szólt Jézus:
Mt. 25,31.
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32.
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33.
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34.
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36.
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38.
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39.
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40.
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41.
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42.
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43.
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44.
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45.
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46.
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Ezen példázat túl mutat mindenen! Ezen Példázatban megértjük azt is, hogy az Újjászületés mennyire tökéletes ujjászületést takar! Ebben a történetben azt látjuk, hogy a Jobbkéz felől állók, nem egyszerűen engedelmeskedtek a tanításnak, hanem élték azt, éspedig életük alapjaként... úgy, hogy el sem tudták képzelni, hogy máshogy is lehet élni! Ők észre sem vették azt a sok jót amit tettek!!! Hiszen olvassuk: Mt.25,37.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38.
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39.
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?...
Sok Testvérrel, és ál Testvérrel is beszéltem már szolgálatom során... Mind a kegyelemmel dicsekszik! Mind az Istennel való békességről beszél, Mind hirdeti a megigazulást...
Vannak közöttük olyanok, akik azt is tagadják, hogy nekünk meg kell jelennünk a Messiás Ítélőszéke előtt, hivatkozva ezen Igére: Jn 5,24
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
Mert készakarva nem értik, hogy az Ítéletre menni azt jelenti, hogy Kárhozatra menni, vagyis az ítélet elmarasztaló hatályú ebben az esetben.... de a felmentés is Ítélet ám!!! Ebben az esetben nem mennek kárhozatra, hanem az Örök nyugalomba mennek!
Hogy pedig meg kell jelennünk az ítélőszék előtt az Tény! Hiszen Jézus is beszél erről, pl. a : Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Vagy: Mt 25...
Illetve Pál is hirdeti ezt a : II.Kor.5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Tehát ilyen-vagy olyan Ámde ítélet márpedig lesz!
És én azt is értem, hogy mindenki a felmentésben reménykedik...
De kérdem én, ha általánosan mindenki úgy gondolja magáról, hogy Isten tanítása szerint jár...
akkor miért látok emberi ítélkezés- nyomorgatás- ostobaság- emberi törvénykezés hatására meggyörnyedt- meg , és ki tagadott Testvéreket? Testvéreket, akiket az Örökkévaló elhívott, Testvéreket, akikért az Úr, a vérét adta hosszú és gyötrelmes halála árán...
Miért lett ember- ember árulója és farkasa? Miért az a sok könny, és fájdalom? Miért az a sok megkeseredett Testvér? Miért az a rengeteg, kétségbe esett Testvér? Miért az a rengeteg félelem egymás iránt?
Miért áll ember, Isten és ember közé??? Miért az ember uralma ember felett? Miért az a sok Istenkáromló tanítás a gyülekezetekben? Miért teszik homályossá az Isten Rendeléseit, erőtlenné téve és felcserélve felekezeti-gyülekezeti dogmákkal? Miért? Miért? Miért???
-
Miért?....
Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. 15. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. 16. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: 17. minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek. 19. Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20. mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. 21. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. 22. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.
Jak 1,14-22
-
Köszönjük Testvérem az áldott tanítást! :afro:
-
:igen:
Ámen!
köszönjük szépen!
Valóban a Mindenható az Ő nagy szeretetéből elküldte az Ő egyszülött Fiát aki meghalt értünk, ezért mivel hogy az Ő képmására lettünk teremtve, a megtérés az Újjászületéskor , ahogy irja az ige is :
Galátzia levél:2:20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.
azért azt kell is hogy tegyük amit Ő Jézus tenné minden helyzetben
szükségünk van minden nap az Ő kegyelmére az Ő vezetésére,
és amíg tart a ama addig még van kegyelem, tart a kegyelem napja, mert meg van irva hogy :
Efézusi levél:2:8 Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
igen bűnösök vagyunk de Tart a kegyelem:
I. János levél:2:1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.
I. János levél:5:20 De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.
.
-
Felelősség-Felelősség vállalás.
Thessalonikabeliekhez írt I. levél 2. rész
1.
Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló;
2.
Sőt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással.
3.
Mert a mi buzdításunk nem hitetésből van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból:
4.
Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket.
5.
Mert sem hízelkedő beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság;
6.
Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai.
7.
De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit.
8.
Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.
9.
Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.
10.
Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, a kik hisztek.
11.
Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.
12.
És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
13.
Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek.
Pál, szinte minden levelében hangot ad a gyülekezetért érzett aggodalmának. Féltette azokat, akik felé személyesen, vagy csak levelei által szolgált.
Minden Krisztusban hívő iránt felelősséget érzett, és apai gondoskodással viseltetett irántuk. Erről tesz bizonyságot, az 1Kor 4,15- ben.:
Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
Az Ő szeretete-féltése-aggodalma, nem csak beszédben állt, hanem az egész életvitelében is! Hiszen a Testvéreiért vállalta sok esetben a bebörtönözést-az üldöztetést is...
Értük tette azt, hogy nappal dolgozott a szükségeiért, és azok szükségeiért akik vele voltak, este pedig tanította a nyájat, és ebben fáradságot nem ismert.
Az ő szeretete, és felelősségvállalása megmutatkozott a kényelmetlenségek, és a fáradtságok felvállalásában.
Szolgálatának módjáról tudjuk, hogy Hirdette az evangéliumot, kinevelte azokat akikre rábízhatja az újonnan megtérteket, tanította az egybegyülteket, majd hozzájuk vissza-visszatért, hogy láthassa azok fejlődését-épülését,illetve a távollétében is mindig tudakozódott utánuk.
Amikor a szolgálata messzire vitte, akkor is pártfogójuk volt, gondjukat viselte, úgy Igei táplálékra nézve a levelei által, és küldöttek által, de a testi szükségleteik iránt is figyelemmel volt.
Ezekben az időkben, valós volt a közös teher viselés, mert az egymás szükségei iránt való gondoskodás, adakozás formájában gyümölcsöző lett!
Nem magának kért, hanem azoknak, akik iránt felelősséget érzett! Erről így nyilatkozott: 2Kor 12,14
Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.
Célként tűzte maga elé, hogy amit kapott az Istentől, azt elérhetővé tegye amennyire rajta áll, mindenkinek is!
Egyszer s mind: Sáfárként tekintett, mind magára, mind pedig azokra, akik ebben a szolgálatban igyekeztek a célért. Ebben pedig egy szabály szerint járt el: Amit kaptam-azt adom! Ahogy kaptam-úgy adom!
I.Kor.9,16.
Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem.
17.
Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg.
18.
Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangyéliomát, hogy ne használjam ki ama szabadságomat az evangyéliom hirdetésénél.
19.
Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem.
20.
És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem;
21.
A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.
22.
Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.
23.
Ezt pedig az evangyéliomért mívelem, hogy részestárs legyek abban.
24.
Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25.
Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27.
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Vegyük picit szigorúbbra ezt a dolgot, mert Pál ugye a szabadságára hivatkozva tette így a szolgálatát, és ezért mára sajnos általánossá lett az ettől való eltérés...
Az Úr beszél erről: Luk.12,32.
Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.
33.
Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.
34.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
35.
Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva;
36.
Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki.
37.
Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik.
38.
És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!
39.
Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön.
40.
Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia.
41.
Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?
42.
Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?
43.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!
44.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt.
45.
Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni:
46.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.
47.
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
A Célja tehát az volt, hogy amennyire rajta áll, tökéletességre vigye a rábízottakat! Erről tesz bizonyságot: Korinthusbeliekhez írt II. levél 11. rész
1.
Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
2.
Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
Szinte hallom, hogy felsszisszentek ezen: tökéletességre akarta juttatni a rábízottakat...
Ha azt tudjuk- márpedig tudjuk, Hogy Tökéletessé csak az Isten tehet valakit! Akkor vajjon ezt Pál, hogyan akarta mégis elérni? Mi módon akarta a tökéletességet kieszközölni? Akár hogy is gondolta, ebben volt egyben a Felelősségtudata is...
Nos nem lehetetlen dolog ez. Ha tehát tudjuk, hogy az Isten az, aki tökéletessé tehet egy embert, akkor tehát az egyetlen mód: VEZESD ISTENHEZ!
Pál pedig pontosan ezt tette!
Nem magát hirdette! Nem önmagára irányította a figyelmet! Nem a szolgálatát szolgáltatta! Nem hatalmaskodott a tanítványokon! Nem felekezeti teóriákat tanított! Nem gyülekezeteket épített, hanem az Egyházat, nem a megosztást hirdette,hanem az egységet...
Mindezen értékrendek azért,és annak okán alakultak ki benne, és általa, mert felismerte a felelősségét!
Felelősnek érezte magát azokért akik felé szolgált! Felelősséget vállalt azokért, akiket Isten rábízott, és így a Hitükért,az életükért,és az Üdvösségre való nevelésért is felelősséget vállalt.
A Felelőssége pedig két irányban nyilvánult meg:
1; Isten felé, a hozzá való hűségben- és Szentségben. Ez pedig az Igéhez való Igaz Tiszteletben látható meg! Semmit nem vett el az Isten Igéjéből, és hozzá sem tett semmit! Az Isten Igéjét tisztán adta tovább!
Számára ugye alap volt az Isten Intelme: 5Móz 4,2
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
Úgy Pál, mint a többi Apostol, tudatában volt annak, hogy ha valami mást tanítanak mint amit Isten rendelt, Ha nem az Isten szerint történik tehát a tanítás, akkor magukat hirdetnék, és nem Istent!
Az ő Felelősségtudatuk pedig ezt nem engedte,, ezért soha-egyetlen betűvel sem tértek el az Istentől adatott Szent Tantól, ami Testté is lett... Ő pedig a Messiás!
Pál, mindenek előtt, a többi apostollal együtt élte azt amit hirdetett! Esetükben még nem volt tudathasadásos állapot, hogy mást beszéltek volna, mint amit éltek...
Az Igét pedig nem magukhoz igazították, mint szokás ez ma... Hanem magukat Igazították az Igéhez!
És ez egyben a második irány is: Az Isten Igazságát, Istenhez hűen adták tovább, hogy a tanítványok hite, Isten előtt botlás nélküli legyen! Hogy ne adjanak helyet, a testi bölcselkedés általi deformálódásnak,
hanem mindenki aki hallja a tanításukat, Istenre figyeljenek-Istenhez igazodjanak, aki Hatalmas arra, hogy a Tökéletssé tételt, végbevigye rajtuk! Erről tesz bizonyságot a Korintusziaknak is: Korinthusbeliekhez írt I. levél 2. rész
1. Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
2. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.
3. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.
4. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:
5. Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.
6. Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;
7. Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
8. Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:
9. Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
10. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
11. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
12. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
13. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
15. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Tehát eleinte, Tejjel táplálta azokat akik felé szolgált, majd pedig amikor azok megérettek erre, akkor áttért a kemény eledelre, mindennek a fontosságáról így írtak: Zsidókhoz írt levél 6. rész
1.
Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
2.
A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek....
Mert hát ugye, növekedni kell, még hitben és ismeretben is. Az is ránk lett hagyományozva levél által: Zsid 5,12
Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.
Tehát ezek az Apostolok, nem akarták ölbenülő szinten megtartani a tanítványokat, hanem a felelősségük tudatában fel akarták nevelni őket, engedelmeskedve Jézus parancsának, ami így szólt:Mt.28,18.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Ugyan is Testvérek: Ha a nebulók, vagy süvölvények nem érik el a Tanítványi szintet, akkor a szolgálat tevő : MEGBUKOTT A SZOLGÁLATÁBAN! Aki pedig felismeri a felelősségét, ezt nem akarhatja! Elsőként Istenért, és ezzel párhuzamban a Testvéréért sem, akit Isten nevén szólított, akiért Jézus a vérét adta!
Nem hagyták magukra azokat, akiket megtérésre hívtak! Beépítették őket a szentek közösségébe, és mindvégig együtt maradtak! Nem csak az evangéliumot hirdették, hanem azon túl
a tanítás-a gyakorlatba való átvitelében- a nehézségekben... stb. is közösségben maradtak!
Nem úgy mint manapság van ez... Vannak úgynevezett Evangélizációs csoportok, akik elmennek egy idegen városba, vagy mondjuk vidékre szolgálni, ott egy zenés műsor keretében hirdetik az Evangéliumot...
Megtérésre hívnak esetleg sokakat is... azután azonban már csak magukat ünneplik, de azokról, akik ott átadták életüket az Úrnak, többé nem gondolnak...
Nem is érdekli őket, hogy mi lesz velük... hova menjenek a tanításért, a közösségért... Na ez az, amit Az Apostolok nem tettek...
Hiszen ugye, egyetlen szülő sem teszi ki az utcára az ujszülöttjét, azzal hogy mostmár boldogulj ahogy tudsz! Itt van a felelősségtudat! Itt kezdődik a felelősségvállalás!
A Szolgáló, a szolgálatban, még közelebb húzódik Istenhez, hogy a tévedést- a tévelygést ki lehessen zárni, és az Isten Igéjét tisztán hirdeti, minden vélekedés-teória nélkül, mert az Isten Igéje esetünkben, és minden hívő esetében az Élet Beszéde!
Ellentétben minden emberi vélekedéssel: CSAK AZ ISTEN IGÉJE MENTHET MEG- TARTHAT MEG MINKET!!! ISTEN IGÉJE A KRISZTUS!
Ami pedig ebben megkívántatik, sőt: egyenesen KRITÉRIUM! Hogy az Isten Igéjét, nem egy külső hivatkozásként... vagyis intellektuális ismeretből beszéljük, mert erő csak abból származik, ha személyes kapcsolatunk van VELE!
Ehhez pedig az kell hogy éljen az Ige bennünk, mi pedig az Ige által!
Ettől lehetünk hitelesek azok előtt, akik felé szolgálunk! ( Mt.7, 28-29 )
Mindez tehát egy új tudomány? Egy ezeddig nem volt- hirtelen lett szabály lenne?
NEM! Ez hirdettetett eleitől fogva!
Mózes I. könyve 22. rész
1.
És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2.
És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3.
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4.
Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5.
És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6.
Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7.
És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8.
És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9.
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15.
És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16.
És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17.
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18.
És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
---------------folyt.köv.---------------
-
---------Folyt.-----------------------
És itt kezdődött minden! Ábrahám engedelmességének- az Úr iránt való hűségének vonzata tehát, az áldások igérete az örökösökre nézve! Tudta ezt Ábrahám, és ezt a felelősséget ő felvállalta!
Hiszen az Ígéretek az Ő magvát említették... Tudta, hogy a neki Istentől adott Igéretek várományosa nem ő... hiszen Ő már öreg. Hanem az Ő magva, és azon keresztül az összes nemzet!
De azt is tudta, hogy ha ő megtagadja az Isten iránt való engedelmességet, az megakadályozhatja a magvában igért áldás kiteljesedését!
Ezt így kommentálja a Zsidókhoz írt levél szerzője: Zsid.11,17.
Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18.
A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19.
Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
Felelősség!
Mózes esete: II Mózes 32,30.
És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
31.
Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
32.
De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál.
33.
És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.
34.
Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnöket is meglátogatom.
35.
És megverte az Úr a népet ezért is, a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.
Ma hány szolgáló állna így Isten elé a gyülekezetéért? Ez pedig egyben felelősség! Hiszen ezt mondja Mózes: IV.Mózes 14, 11.
És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?
12.
Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé.
13.
És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):
14.
Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhőd megállott ő rajtok, és felhőoszlopban jársz te ő előttök nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
15.
Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván:
16.
Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában.
17.
Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván:
18.
Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.
19.
Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.
20.
És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
21.
De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet.
Mit mondunk ezekre?
Nos azt,hogy: Szerzett az Örökkévaló jó pásztort a népének, és ez a pásztor vállalta a felelősséget, és óvta a rábízottakat!
Ezekről az Időkről így emlékezik Ézsaiás: Ézsaiás 63,7.
Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.
8.
És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok.
9.
Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
10.
Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök.
11.
S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét?
12.
Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen?
13.
Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!
14.
Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!
15.
Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem!
16.
Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.
17.
Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!
18.
Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet.
19.
Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.
Felelősség! A Felelősség tudat pedig nem engedi hogy eltávozzunk Istentől, mert csak az Istennel való és Jézus Krisztusban köttetett egységben lehetséges az Istennek tetsző életet élni, és ezek után, a ránkbízottakat Istenhez vezetni!
Nem térhtünk el a Szent Tantól! Mert a hamis- vagy elmozdított alapokon ,nem építhetünk maradandót, amely kiállja a próbát! Ezt példázza Jézus: Mt.7,24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Ha azok hite akik ránk bízattak kárt vall a tévtanítás miatt, akkor hamis munkások leszünk Isten előtt,
mint akik tévelygést hirdettek, és bálványokat állítottak!
Felelősséget egymásért csak úgy vállahatunk, ha mi magunk Istennel, valós egységbe kerülünk Jézus Krisztus által, és ettől egy milliméterre sem távolodunk el!
És itt jön a leg fontosabb dolog, ami hitetelen és, félelmetes sötétséget takar...Abban ugye egyetértünk, hogy: Jézus az Isten Igéje! Ő mondja magáról: János 6,44.
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45.
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
46.
Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
47.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
48.
Én vagyok az életnek kenyere.
49.
A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
51.
Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
Azt is mondja, hogy nincs más út-nincs más lehetőség arra hogy Istennel közösségbe kerüljünk: János Evangyélioma 14. rész
1.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4.
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
És a hihetelen dolog abban van, hogy Jézusban nem ismerték fel rengetegen az Isten Igéjét! Így tehát nem Istennel való közösségben történik a szolgálatok jelentős része, sőt... Túlnyomó többsége!
Isten Igéjétől rengeteg tanítás eltér! Ezekkel tanítják azokat, akiket Isten elhívott! Így tehát ezen Tanítványok sem ismerik meg Jézust! Így tehát, valójában nem is Jézus Tanítványai, hanem a gyülekezeti elöljárók tanítványai csupán... az nem sokat ér! Na ez pedig a felelőtlenség!
Ezek véréért a hamis tanítók- a hamis munkások a felelőssek!
A Szolgáló, ne magát mutogassa, hanem mutasson Istenre! Ha Istenre akar valaki mutatni, akkor engedje az Isten Igéjét cselekedni! Engedje hogy éljen Krisztus! Ha a Krisztus él, akkor meg is elevenít!
Míg a szolgáló Isten beszédét szólja, az élet beszédét közli!
Tehát a hőskorban, vagyis az egyház hajnalán, a Messiás parancsolata szerint történt a Tanítványozás: Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Ez sem egy hirtelen lett új dolog volt, hanem a Prófécia megerősítése, mely így szólt: Ésaiás próféta könyve 2. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4. Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
Megfigyelendő tehát, hogy Jézus nem azt mondta: Legyetek a nemzetekbeliektől vezetettek... vagy engedjétek őket tanítani...
Azt mondja: Tegyétek őket tanítványokká! Ha már szilárd és Igaz alapon állnak, akkor már tovább adhatják az Ismeretüket, de addig nem!
Az Isten Igéjének az Ismeretét, az Isten iránt való tiszteletet, a Szentség fogalmát, az Igaz Isten félelmet... ezeket meg kell hogy tanulják ugyanis, mert ez az alap!
Meg is lehet látni, hogy az Apostolok idejében, pontosan ez is történt... Nem borzongásokról-érzésekről-elgondolásokról hadováltak az Apostolok, hanem Isten Igéjét hirdették- Tanították! De nem a Máté evangéliumát- vagy az apcselt... Hanem a Tanach-ot, a Tórát!
Apcsel.2, 14-38-ig... Joél Próféta könyve-Zsoltárok könyve...
Apcsel 3, 19-26-ig... Mózes ötödik könyve- Mózes első könyve...
Apcsel 15 1-31-ig... A Tóra... Sőt itt utalás is történik arra nézve, hogy ezekkel tisztában is kell lenniük, mert városonként vannak zsinagógák, ahol tanítják ezt.
Ez egyben azt is jelenti, hogy nem azért lettek Apostolok, az Apostolok, hogy megannyi gyülekezetet alapítsanak, hanem lényegében csak egy gyülekezet volt, és ezzel egyidejűleg: EGY TANÍTÁS IS! Azok a gyülekezetek, amik más országokban jöttek létre, a Jeruzsálemi gyülekezethez tartoztak, és az Apostolok Tanításán növekedtek! Erre utal Pál, 1Thess 2,14
Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól...
/ ebben a részben, a Károli fordítás jelöli az egyes számot, tehát nem gyülekezetek, hanem gyülekezet! Mert a többes jelző, dőlt betűkkel íródott hozzá utólag... vajon miért??? /
Tehát akkoriban, Jézus parancsának megfelelően, volt egy Gyülekezés, és egy táplálék, egy tanítás!
Ez ugye amint láthatjuk is, MŰKÖDÖTT! És így Isten kegyelméből növekedett a gyülekezet, mind létszámra nézve, mind pedig lelki értelemben! / Nem volt az hasonló, a mostani-sokesetben mondvacsinált-tettetett jelekhez, meg csodákhoz ami csak túlnyomó többségben a szórakoztatásra való.../
Azután Pál, aki Prófétai kijelentés által már előre tudta hogy mi következik, előre szólt az Antikrisztus felemelkedését megelőző szakadásról... Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
Tehát a szakadás adja meg a lehetőségét anak, hogy az Isentelenség felemelkedjen!
Nem annyira furcsa ez Testvérek: Ha nincs aki Isten Ismeretre, az Isten beszédének ismeretére vezessen, akkor szabad az út a tévelygés előtt!
Nos tehát a szakadás:
Meg vagyok győződve arról, hogy Pál nem a gatyamadzagjának osztódásáról beszélt...
Ekkor ez a szakadás, az akkori tanítványok, vagyis az egyház előtt, vagyis a nemzetekből megtértek előtt, elképzelhetetlennek látszódhatott... Majd nem sokkal később: A Szó elakad, a levegő bennmarad...
Egyszer csak érkezett egy levél Jánostól, ami azaddig elképzelhetetlen üzenetet hordozott!
János Apostol III. levele 1. rész
1. A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek.
2. Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.
3. Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz.
4. Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.
5. Szeretett barátom, híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel,
6. A kik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra.
7. Mert az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól;
8. Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban.
9. Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket.
10. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.
11. Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentől van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.
12. Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.
13. Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked:
14. Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtől szembe beszélhetünk.
15. Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint.
Diotrefesz... ő nem zsidó volt, nem is az Apostoloktól tanított egyházi elöljáró... Nemzetekbeli állítólagosan megtért, egoista volt, aki elöljárói babérokat akart, és elszakította a gyülekezetét, az Apostoli vezetéstől!
Itt kezdődött minden! Ez volt a szakadás előjele! Itt épült a modern kor első Bábel tornya, amit azóta ezer-meg ezer követett, és követ, mind e mai napig...
Vajon a maiak többsége, miért Diotrefesz nyomdokait követi?
Akár mi is ez, az azonban látható, hogy a maiak többsége, nem Isten Igéje szerint növekszik! Nem Isten Igéjén alapul a hívő élet sokaknál! Nincs Isten ismeret-nincs Isten Tisztelet...
Ködbe vesztek a régmúlt bizonyságok, elveszett az Istentől kapott értékrend.
A Sátán ült diadal ittasan a székbe, és Isten megtévesztett gyermekei neki szolgálnak!
Kell az ébredés? Kell a helyreállás? Kell az erő? Kell az Istentől kapott bizonyság? Kell Isten jelenléte???
Akkor térjünk vissza a gyökérhez, amitől annyira eltávolodtunk!
-
Köszönöm Testvérem az Úrtól jövő üzeneteket! :afro:
-
A szolgálónak valóban felelőssége van. Ez nem egy olyan felelősség, amely hanyagolható, ez valóban élet-halál dolog! Nagyon sok a link szolgáló, nem is ismerik az Urat, a szavuk egyben erőtlen és bizonytalan is. Emberi parancsolatokkal kötözik meg Isten gyermekeit és az Istentől való rendeleteket pedig eltörlik. Miért? Mert Ő maguk sem tartják meg! Így próbálják magukat szabaddá tenni Isten parancsolataitól, hogy másokat is eltiltanak tőle. Emberi parancsolatokkal próbálják erősíteni a kártyavárukat és nem riadnak vissza attól, hogy sok ember életét tönkretegyék, csak nehogy összedőljön amit felépítettek.
-
Nagyon köszönöm én is az áldott tanítást, kedves Shomer Testvérem!
Nemcsak a vezetöknek, a tanítóknak van felelössége, hanem a juhoknak is. Vajon ismerik-e A PÁSZTOR hangját. Kit követnek?
"Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; 2. de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. 4. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik." ....
14. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15. ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. ....
27. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 29. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. 30. Én és az Atya egy vagyunk."
Jn 10,1-5; 14-15;27-30
Jézusra, Aki az Isten Ígéjére kell hallgatnunk, és Öt kell követnünk. Ö a mi FÖPAPUNK is!
:2smitten:
-
Pontosan Testvérem! :afro:
A nyájnak is hatalmas felelőssége van. Érdekes módon mindig mindenki tudni akarja, hogy mit eszik. Ha nem biztos benne, akkor inkább otthagyja, vagy esetleg megszagolja és belekóstol. Ha ennyire fontos a táplálék a testünknek, akkor mennyire fontosabb a lelkünk amit táplálunk!? Sokan mégsem foglalkoznak azzal, hogy hamisítatlan lelki eledelt vegyenek magukhoz. Nem veszik a fáradságot, vagy egyszerűen nem érdekli őket, hogy mit mond arról Isten. Komolyan kellene venni Istent és éhezni és szomjazni az Ő igazságát (Máté 5,6)!
-
Tökéletesen egyetértek, kedves Anti testvérem!
A víz is akkor iható, ha kristály tiszta! Zavaros vizet senki sem inna meg.
Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
1Jn 1,7
:afro:
-
Az Úrvacsora.
Zsid 5,12
Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.
I.Kor.11,18. Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is.
19. Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.
20. Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:
21. Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl.
22. Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.
23. Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24. És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
27. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
30. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.
31. Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
32. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.
33. Azért atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.
34. Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyűljetek egybe. A többire nézve, majd ha hozzátok megyek, rendelkezem.
Áldott Testvéreim. Sokszor eljutottunk mi már arra az egyetértésre, hogy a környezetéből kiragadott Ige, mennyire téves következtetésre vezethet.
Az Igének a környezetéből való kiragadása, jelentheti a fejezetből való kiragadást épp úgy, mint annak a témának az összes vonzatától való függetlenítést is...
Az Úrvacsorával kapcsolatos rengeteg felekezeti-gyülekezeti alapszabályok-elgondolások miatt, már túl sokan sérültek ahhoz, hogy végre tisztázzuk ezt a dolgot...
Az imént beillesztett fejezet 27-31 es igeverseire akkora tévelygéseket építettek már, hogy azok megsemmisítéséhez, menjünk vissza az alapokhoz, hogy az Ige vezetése alapján, helyesen felépítve ezt a dolgot, jussunk értelemre ezek felől.
Nos az Úrvacsoráról, a szinoptikusoknál, (az Evangéliumokban) olvashatunk.
Jézus az elárultatásának éjszakáján, ami történetesen Peszach-ra esett, együtt vacsorált a tanítványaival. Minthogy sajnos a Hívők közül, rendkívül sokan nem ismerik az Isten Igéjét, azt gondolják, hogy ez egy búcsú vacsora volt,
aminek letéteményese az Úr, ez pedig egy azóta van-előtte nem volt vacsi alkalom lett...
Az Evangéliumokban nyilván kiderül, hogy ez mely alkalomról szóló ünnepi vacsora.
Lukács Evangyélioma 22. rész
1.
Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
2.
És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
3.
Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
4.
És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
5.
És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
6.
Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
7.
Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
8.
És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
9.
Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
10.
És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
11.
És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
12.
És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
13.
Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
14.
És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
15.
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
16.
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
17.
És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
18.
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
19.
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
20.
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
Tehát, tisztázandó fogalom: Mi ez a Húsvét? NEM TUDOM! De azt tudom, hogy az eredetiben,nem Húsvétról van szó, hanem Peszach-ról, amiről a kivonulás előestéjének, a tizedik csapást megelőző
történéseiben olvashatunk.
Mózes II. könyve 12. rész
1.
Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2.
Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3.
Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4.
Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5.
A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6.
És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7.
És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8.
A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9.
Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10.
És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11.
És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12.
Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13.
És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14.
És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15.
Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16.
Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17.
Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18.
Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19.
Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20.
Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21.
Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22.
És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23.
Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24.
Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
25.
És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26.
Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27.
Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
28.
És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.
29.
Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.
30.
És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
31.
És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.
32.
Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
33.
És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk.
34.
És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
35.
Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36.
Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37.
És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38.
Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
39.
És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiűzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.
40.
Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendő vala.
41.
És lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről.
42.
Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.
43.
És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
44.
Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
45.
A zsellér és a béres ne egyék abból.
46.
Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
47.
Izráel egész gyülekezete készítse azt.
48.
És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49.
Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
50.
És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.
51.
Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.
Eme történet röviden ennyi: Az Örökkévaló elrendelte hát a Páskát, megszünteti a rabszolgaság hatalmát azáltal hogy új életre, azaz Szabadságra hívja a népét!
A Tizedik csapás, az első szülöttek halála volt Micrájim -ban, azaz Eggyiptomban. Ezért az Örökkévaló, az Izraél elsőszületteit magának rendeli, ám ezt a gyakorlatban úgy teszi,
hogy a Lévi nemzetsége által váltja ki, az Izraél többi nemzetségének elsőszülötteit!
IV.Mózes 8,16.
Mert bizony nékem adattak ők Izráel fiai közül; mind azok helyett, a kik az ő anyjok méhét megnyitják; Izráelnek elsőszülöttei helyett vettem őket magamnak.
17.
Mert enyém minden elsőszülött Izráel fiai között, emberből és baromból; a naptól fogva, hogy megöltem minden elsőszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem azokat.
18.
A lévitákat pedig minden elsőszülött helyett vettem magamnak Izráel fiai között.
19.
És odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és az ő fiainak Izráel fiai közül, hogy Izráel fiainak tisztében járjanak a gyülekezet sátorában, és hogy engesztelést végezzenek Izráel fiaiért, és ne legyen Izráel fiai között csapás, ha a szenthelyhez közelednek Izráel fiai.
Miért pont Lévi nemzetsége? Nos talán azért, mert Mózes Lévita volt. (
Mózes II. könyve 2. rész
1. És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségűl.
2. És fogada méhében az asszony és fiat szűle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.
3. De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.
4. Az ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?
5. És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá azt.
6. És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörűle rajta és monda: A héberek gyermekei közűl való ez.
7. Az ő nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közűl, hogy szoptassa néked a gyermeket?
8. És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját.
9. És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt.
10. És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a Faraó leányához, és fia gyanánt lőn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízből húztam ki őt. )
Áron, Mózes testvére volt, így hát ő is Lévita volt...(2Móz 4,14
És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.)
Lévi jelentése: Szívem. Ez azt jelenti kb.: Szívem szerinti-szívbeli...)
Az első szülöttek kiválasztását és eredetét megértettük hát, most már csak a Brányról kell szót ejtenünk, mielőtt a vacsorára rátérnénk...
A Bárány vére pedig azért kellett, mert az életnek-élet az ára!
3Móz 17,11
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Ezt a Zsidókhoz írt levél megírója így foglalja egybe számunkra: Zsid 9,22
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
Tehát azért kellett a báránynak Éppnek-tisztának lennie, mert az Ő élete,azaz vére csereként jelenhet meg! Így mivelhogy az áldozóért folyt a vér, engesztelésül lehet, az
áldozóra nézve.
Hiszen mint láttuk is, a vér az élet... sőt: A vérben van a lélek! ( III.Mózes 17,11 ; V.Mózes 12,23. Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed! )
Ezt kéretik a figyelem középpontjában tartani, mert erre még visszatérünk, és fontos dolgot fogunk ebből megérteni!
Azt mondta tehát az Örökkévaló, mégpedig rendelésül fogalmazva meg: II.Mózes 12,7.
És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
Ebből már meg kellett volna értenie mindenkinek, aki Hívőnek-és Istenhez tartozónak vallja magát, hogy a Hitünket a Hitünk diktálta cselekedetekből kell felmutatni!
Ha hiszel-akkor élj úgy!
És ha ezt mi most megértjük, akkor azzal véget is vethetünk, a Kereszténység történelmének, majd 2ezer éves mizériájának ebben a kérdésben, ami abban van, hogy a kegyelem hitből, vagy cselekedetekből van-e?
A Hit Cselekvő! Ám ha te cselekszed a hited diktálta cselekedeteket, azzal nem a TE igazságodat erősíted, mert nem a TE Igazságod által cselekszel, hanem annak Igazsága szerint, akiben TE Hiszel!
Így tehát: Lk 17,10
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Ugyan is, a Hit cselekedetei beszélnek arról, hogy melyik Úrhoz tartozunk... (Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.)
Fontos értenünk azt is, hogy a kivulás előtti idősak, egyben a törvényadás előtti időszak is volt, ezt az Időszakot pedig: A Példaadás időszakának nevezzük!
Ezért kellett a vért az Ajtóélre, és a szemöldök fára mázolni, jelezve ezzel a Hitet és az engedelmességet. Hinni abban hogy az Úr eljön, ezért megtenni amit mond, hogy különbözés legyen a hitetlenektől!
----------Folyt.köv.------------
-
-------------Folyt.-------------------
Ezen alkalomban való részesülés, a törvény által, három-azaz 3 pontja kell hogy kifejezésre jusson! Ezen három pont meglétén múlik az, hogy valaki méltó-vagy méltatlan erre a szertartásra!
1; A Szabadulni akarás! II.Mózes 2,23.
És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24.
És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25.
És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
2; A Hitbeli engedelmesség! A Kovász eltakarítása, a Páskabárány levágása, a vér általi jelölés! ( II.Mózes 12,17.
Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18.
Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19.
Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20.
Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21.
Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22.
És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23.
Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24.
Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
3; Elkülönülés-Elválasztódás! II.Mózes 12,22.
És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
Ezért mondja Pál is: Csel 2,40
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
Mindezek megléte után, az Isten által rendelt időben pedig, eljött Jézus, hogy mint Isten Báránya, tökéletes engesztelést szerezzen azoknak, akik neki engedelmesek!
Kik ezek? Nos azok, akik az Ő tanítása alapján élhetnek az Ő engesztelésének vívmányában, azaz az Istennel való Békességben! Ezt úgy is summázhatjuk, hogy a Bárány tanít arról, hogy kik és mily módon élhetnek az áldozatával, és anak következményével!
Most pedig az van Testvérek, hogy a különböző gyülekezetek, emberileg korlátozzák az Úr vacsorájával való közösség megélését!
Pál, a Korintosziakhoz írt levelében megfeddi azokat, akik az írások ezen ismerete nélkül ülnek az Úr asztalához...
Miben tértek ők el az Igazságtól? Nos bár miben is, de ez eredményezte a maiak tévelygését is...
Nem annyira elrejtett dolog volt ez Testvérek... hiszen le van írva!
I.Kor.11,20. Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:
21. Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl.
22. Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.
Tehát: Nem tudták, mi a jelentése és jelentősége az Úrvacsorának... pont mint ma! ; Az írásokban nem néztek utána... pont mint ma! E miatt pedig nem a világtól, hanem egymástól
különítették el magukat... pont mint ma!
És ezt igyekezett helyre tenni Pál!
Ezt a tanítást félreértve, a mai gyakorlat az, hogy a felekezetek önépítő dogmái miatt, a gyülekezetek vezetősége, több esetben eltiltja a hívőket az Úrvacsorával való éles lehetőségétől, azaz Jézus Parancsolatjának megélésétől!
Lk 22,19
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Ezen tévtanítások és Testvérek kiközösítésének vessünk véget Testvérek!
Elsőként is tisztázzuk, hogy a Szövetség jelen szakaszában, kik és mily módon részesülhetnek ezen alkalomból?
Szintén, mint a szövetség első szakaszában, három pont megléte adja a Kritériumot!
1; Szabadulni akarás! Azaz: Akarj kiszakadni-megszabadulni e világ sodrásából! De tudni kell, hogy a szabadulást az Isten adja, és nem magunkat szabadítjuk meg! Ha az Izraél fiai megszöktek volna Micráimból, akkor csak szökött rabszolgák lettek volna...
Ezért mondja az Úr: Jn 8,36
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
2; A Hitbeli engedelmesség! A Kovász eltakarítása, a vér általi jelölés! Na most fogunk visszatérni, a vér jelentéséhez, amiről szóltam fentebb, hogy jegyezzétek meg, mert visszatérünk erre...
Hitbeli engedelem: Mert Jézus mondja: Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
A Kovász eltakarítása: A Kovász a Bűnt jelképezi! a Kovász kisöprése azt jelenti, hogy a Bűnt megítéled, és kijelented, hogy nem a tiéd-nem akarod a jelenlétét! Hajlandóság tehát a bűntől való elszakadásra! ( Bűnbánat- Bűnvallás!)
A Vér... Tehát a Vér az élet! A Vér általi jelölés számunkra már azt jelenti, ami egy Igében össze is van foglalva számunkra célul: Gal.2,20.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Vagyis: Nem a test életét éljük, hanem Jézus él bennünk-mi pedig Jézus Által!
3; Elkülönülés-Elválasztódás! Vagyis, erős kontrasztot adunk a világnak a Hitéletünkkel, a Hitünk diktálta cselekedeteinkkel!
Jézus mondja: Mt.5,14.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
És erre Pál is emlékeztet bennünket a Szentlélek által: Fil.2,15.
Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
16.
Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.
Az Úrvacsora pedig emlékeztetőül, örök időkre szóló rendtartásul adatott pedig! Jézus azt mondta: Mt.5,17.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19.
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
Tehát meg kell értenünk, hogy ez az alkalom, az Istentől eleve rendelt Szertartásának a magasabb szintre történő emelése! Meg van írva: Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
De ha az Életünkben nem jelennek meg ezek a dolgok, akkor az egész csak ítélet lesz ellenünk, mert ugyan tudtuk, de aszerint nem cselekedtünk...
Mi hát az Úr vacsorája?
Nos Pál tolmácsolásában:I.Kor.11,23. Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24. És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
A Kovásztalan kenyér tehát az Úr testét jelenti! Eről Ő így szól: Jn.6,28. Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
29. Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
30. Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
32. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
Tudjátok meg pedig Testérek, és adjátok tovább: Jézus az Isten Igéje! Az Ő Testéből táplálkozni azt jelenti, hogy az Isten Igéjét olvasni- az Igéből táplálkozni! Ezzel táplálkozva,
valósággal Isten táplálja a lelkünket! Az Pedig hogy kovásztalan kenyérrel tenni ezt, nem csak azt jelenti, hogy bűntelenségben, hanem azt is jelzi, hogy ne tegyünk hozzá semmit, és el se vegyünk abból!
Mert ha emberi tanítások- emberi magyarázatok után megyünk, azzal kovászossá teszzük a kovásztalant!
És a bor az Ő Vérét jelzi... Ez pedig azt jelenti, hogy a Hited legyen ÉLŐ!!! Éld is meg amit az akiben Hiszel, Tanít neked az Ő IGÉJÉBŐL! Vagyis az szerint ÉlJ!
Ezek után azt mondja Pál: I.Kor.11,26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
Vagyis Hirdesd, hogy a tökéletes engesztelés immáron megtörtént! Ámde nem csak megáldoztatott, hanem az Isten Őt fel is támasztotta! Ez pedig azért fontos, mert ha nem támadt volna fel az Úr,
akkor csak az addig élt Hívők bűneit rendezte volna... Ám hogy feltámadt Ő, ez azt jelenti, hogy beteljesedett a Prófécia ami meg volt mondva előre: Hós 13,14
Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
Vagyis azt jelenti, hogy megsemmisítette a halál és a Pokol hatalmát, tehát az Engesztelést Örök érvényűvé tette! Nem csak az addig élőkre vonatkozik tehát, hanem az Idők teljességére nézve minden korra,
azok számára, akik Neki engedelmeskednek! Így is mondta Ő A Főpapi Imájában: János Evangyélioma 17. rész
1.
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2.
A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4.
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5.
És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23.
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24.
Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25.
Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26.
És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Tehát a 20-as versre figyeljünk: 20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
Jézusnak való engedelmesség, törvény tekintetében pedig kiterjed az egymás közötti ítélkezésre is: Máté Evangyélioma 7. rész
1.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2.
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4.
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5.
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
Pál ezzel valójában tökéletes összhangban azt mondja: I.Kor.11,27.
Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28.
Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29.
Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
30.
Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.
31.
Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
Azt nem tudom hogy erre az utasításra hogyan építették fel az egymás megítélését...
De azt tudom és értem hogy mit olvasok!
Mostanra már értjük, hogyan lehet Méltón élni az Úrvacsorával! Azt is megértettük kik azok akik méltatlanok arra!
Van ez a három Kritérium! Mindenki MAGÁRÓL DÖNTSE EL, HOGY MÉLTÓ-E? NE A MÁSIKAT MÉREGESSÜK-ÍTÉLGESSÜK, HANEM MAGUNKAT! Pál is ezt mondta!
-
Köszönöm áldott Testvérem a komoly és mély tanítást.
Az ítélet nincs megadva nekünk. Ember felett nem ítélhetünk. Arra viszont oda kell figyelni, hogy milyen tant fogadunk el. Nem szabad a test szerint, látszat után menni. Hasonló az ÚRvacsora megtagadásához az is, amikor nem engednek bemerítkezni valakit, mert szerintük még nem elég kegyes. Erre azonban nem találok precedens esetet. Keresztelö János esete teljesen más, ott a farizeusokhoz beszél.
Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.
Jak 5,9
Mit mond Jézus az akkori vallási vezetöknek?
Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
Jn 8,15
-
Köszönöm Ferenc Testvérem! :afro:
Az úrvacsora is egy azok közül amit széles körben félreértelmeznek és ezért nem jól alkalmaznak. Az úrvacsora egy jegy amit magunkhoz veszünk, viszont az Istennel való közösség nem kenyér, sem bor által van, hanem az akaratában való járással. Hiszen ezt mondja: "...ezt cselekedjétek..."
Nem csupán a jegyek vételét kell cselekedni. Akik csupán ezt teszik, azok esznek és isznak ítéletet maguk ellen.
-
Több gyülekezetben az a gyakorlat, hogy Úrvacsorát csak azokkal vesznek a közösségben akik nem élnek bűnben. Kizárják soraikból azokat akik meg nem szabadultak meg kötelékeikből, esetleg ital, dohány, gyógyszer vagy drogfüggőségük van, ne adj Isten a fiatalok diszkóba járnak hétvégeken. Megtagadják tőlük az Úrvacsora vételének lehetőséget, vagy beléjük beszélik, hogy méltatlanok annak vételére.
Pedig pont az ilyen testvéreknek lenne szükségük főleg arra, hogy megerősítsék Jézussal kötött szövetségüket, hiszen ha nem akarnak bűnben maradni és ezt saját erejüktől képtelenek megtenni akkor egyedül csak Jézus segíthet rajtuk.
Ez a törvénykezés olyan, mint amikor szándékosan elszigeteljük a segítségkérőt. A fuldokló lábára követ kötünk és orrát száját leragasszuk, a részeget még tovább itatjuk, a sebektől vérzőn újabb sebet nyitunk, hogy hamarabb elvérezzék.
Bocsássatok meg miért drasztikusan fogalmaztam, de ezek az érzések kavarognak bennem.
21
Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.
22
A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.
23
Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus.
24
Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól?
25
Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
26
Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
27
És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: amit cselekszel, hamar cselekedjed.
28
Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.
29
Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30
Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
31
Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.
32
Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.
János ev. 13, 21-31
Ebből az idézetből láthatjuk, hogy Jézus annak ellenére, hogy tudta Júdásról árulói szándékát, mégis Úrvacsorai közösségben maradt vele.
Nem ítélte el és nem ítélkezett felette. Ha Jézust követjük, mi sem ítélkezhetünk és vehetjük ki a mentőövet annak a kezéből akinek szüksége van rá.
Júdásnak meg volt az esélye arra, hogy bűnbánattal élve részesülhessen az Úr kegyelmében, de nem tette.
Vezessük inkább testvéreinket, és ne akadályozzuk őket abban, hogy az élő Jézus Krisztushoz forduljanak.
-
Teljesen egyetértek Pista testvérem! :afro:
-
Felettébb nagy Igazságokról szóltatok Testvéreim. És ha azt vesszük amit Jézus mond: Jn 6,54
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
Nos tehát, ha valakit akadályoznak az Úrvacsorai közösség gyakorlásában, ezen Ige beteljesedését is gátolják az igyekezetükkel, és itt ebben az esetben szándékosságról beszélünk... nem akarnám ezt fokozni, de talán látható, hogy az akadályozás, életellenes cselekedet!
És itt van valóban, ugyan ezen tévelygés eredményezte, bemerítkezés körüli mizéria is... Tudom én hogy a Mt.3,8-ra hivatkozva ítélgetik a bemerítkezni vágyókat, és szándékosan nem akarják észre venni, hogy a Mt.3,8-ban a bemerítő az önmaguk előtt igazaknak szólt, amikor elküldte azokat...
És szándékosan nem veszik figyelembe, hogy a Bemerítő, éveken át merítette be mindenféle kekeceskedés nélkül azokat, akiket a bűnbánat, és a kegyelem szükségének megvallása jellemzett. Ezeket nem vizsgálgatta, hanem egyszerűen bemerítette! Akárcsak az Apostolok.... A Kérdés csak annyi volt: Apcsel.8,36.
Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?
37.
Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.
38.
És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt.
És ugyan ezt a kérdést látjuk minden esetben, mert ettől függ kizárólag a bemerítés! A megszentelődés mértéke és folyamata az Örökkévaló által van! Ezt nem kérheti ember számon senkitől!
I.Kor.3,6. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.
Tudjátok Testvérek, úgy látom hogy az a baj, hogy bizonyos emberek, hihetetlenül sokat képzelnek magukról... Valójában sok szolgáló csak magát hirdeti...
Ítélkezők-önteletek- az Igét félretolva-lesöpörve, Istentelenségükben szolgálatukat, vagy önmagukat, ezen túl a gyülekezetüket bálványozzák csak, és uralkodnak a nyájon... Nem vitázom én Testvérek ezekkel, mert ha az Isten Beszéde őket nem győzte meg, akkor én sem tudom....
Viszont azokhoz szólhatunk, akik ezen ostobaságok és Istentelenségek miatt sérültek! Sőt! Szólnunk is kell nekik, hogy ne féljenek! Ezt Igaztalanul teszik velük, és ez nem Istentől van!
-
Kedves testvéreim,
éppen ez a Jánosi ige beszél arról, hogy Júdás nem volt az Úr vacsoráján jelen.
A bemártott falat, nem kenyér volt, hanem a bemártott keserű zöldség, ami a Páska vacsora része volt (ezt Ferenc testvérem jobban kéne tudja).
Az, hogy a Jézus a be mártott falatott adta Júdásnak, az a Páska vacsorájának a megkezdése volt, a ház ura, a család feje kezdte meg a vacsorát, és az első bemártott falat annak adta akit a legjobban megtisztelt.
A falat után maga a Sátán vett lakozást Júdásban.
Maga Jézus sürgeti Júdást tegye amit tenni akar, egy csöppet sem marasztalja, a vacsorára sőt ...
Az Úr vacsorája, a Páska közbe vagy inkább a vacsora elfogyasztása után történt.
Aztán arról, hogy ki járulhat az Úr asztalához:
Igen mindenki maga kell megvizsgálja magát.
De van egy felelőssége magának a közösségnek is:
Csak egy igét had idézek:
1Kor 5:11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére:
parázna,
vagy csaló,
vagy bálványimádó,
vagy szidalmazó,
vagy részeges,
vagy ragadozó.
Az ilyennel még együtt se egyetek.
1Kor 5:12 Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet?
1Kor 5:13 A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.
A Jn.6.54. - .Az Úr vacsorája csak kifejezi ezt az igazságot, de nem beteljesíti. Ezen felül rengetegen felveszik az Úr vacsoráját és halvány fogalmuk sincs a Krisztusban való hit lényegéről.
Ahogy a bemerítés is kifejez és jelképez egy igazságot, de nem beteljesít egy igazságot.
Vigyáznunk kel, hogy ne legyünk részei sem cselekvői egy hamis bizonyságnak, valami olyannak ami nem vált valósággá az életünkbe.
Sok szeretettel.
:2smitten:
-
Kedves testvéreim,
éppen ez a Jánosi ige beszél arról, hogy Júdás nem volt az Úr vacsoráján jelen.
A bemártott falat, nem kenyér volt, hanem a bemártott keserű zöldség, ami a Páska vacsora része volt (ezt Ferenc testvérem jobban kéne tudja).
Az, hogy a Jézus a be mártott falatott adta Júdásnak, az a Páska vacsorájának a megkezdése volt, a ház ura, a család feje kezdte meg a vacsorát, és az első bemártott falat annak adta akit a legjobban megtisztelt.
A falat után maga a Sátán vett lakozást Júdásban.
Maga Jézus sürgeti Júdást tegye amit tenni akar, egy csöppet sem marasztalja, a vacsorára sőt ...
Az Úr vacsorája, a Páska közbe vagy inkább a vacsora elfogyasztása után történt.
Aztán arról, hogy ki járulhat az Úr asztalához:
Igen mindenki maga kell megvizsgálja magát.
De van egy felelőssége magának a közösségnek is:
Csak egy igét had idézek:
1Kor 5:11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére:
parázna,
vagy csaló,
vagy bálványimádó,
vagy szidalmazó,
vagy részeges,
vagy ragadozó.
Az ilyennel még együtt se egyetek.
1Kor 5:12 Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet?
1Kor 5:13 A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.
A Jn.6.54. - .Az Úr vacsorája csak kifejezi ezt az igazságot, de nem beteljesíti. Ezen felül rengetegen felveszik az Úr vacsoráját és halvány fogalmuk sincs a Krisztusban való hit lényegéről.
Ahogy a bemerítés is kifejez és jelképez egy igazságot, de nem beteljesít egy igazságot.
Vigyáznunk kel, hogy ne legyünk részei sem cselekvői egy hamis bizonyságnak, valami olyannak ami nem vált valósággá az életünkbe.
Sok szeretettel.
:2smitten:
Áldott Testvérem, Valóban tudom hogy mit ír az ige, és neked kellene utána nézned. Nem a kárpászt, hanem az Áfikománt adta Jézus Júdásnak! Tehát az Úrvacsora leg jelentőség teljesebb falatját! Júdás végig jelen volt az Úrvacsorán!
Az pedig, hogy az ilyenekkel együtt se egyetek azt jelenti: Ne üljetek egy asztalhoz! Nem az Úrvacsoráról szól itt! Nekünk, mint közösségnek, abban nincs semmi felelősségünk,hogy ki hogyan veszi az Úrvacsorát! Mindenki magát ítélje meg, és mindenki magáért ad számot! Most pedig azt kell lássam, hogy rengetegen sérülnek az ítélkezés miatt, ami egyenesen Istentelen dolog, ám vannak akik a gyülekezet szemében tökéletesekként vannak beálítva, de megtiporják az Isten Beszédét nyiltan, amikor gyülekezeti alap szabályra hivatkoznak, és az Isten rendelését elvetik... Ők bezzeg vehetnek Úrvacsorát!
Jól van ez így?
-
Júdás végig jelen volt a vacsorán:
Úrvacsora:
Lukács 22,
17 Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között.
18 Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa."
19 És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
Júdás még ott volt? Következő ige:
21 De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.
22 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt."
23 Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.
Itt pedig tudjuk más evangéliumból, hogy maga Júdás is megkérdezte az Urat:
Máté evangéliuma 26,25
"Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: "Talán csak nem én vagyok az, Mester?" "Te mondtad" - felelte neki."
Ez a kronológiai sorrendje.
-
Kedves testvéreim,
éppen ez a Jánosi ige beszél arról, hogy Júdás nem volt az Úr vacsoráján jelen.
A bemártott falat, nem kenyér volt, hanem a bemártott keserű zöldség, ami a Páska vacsora része volt (ezt Ferenc testvérem jobban kéne tudja).
Az, hogy a Jézus a be mártott falatott adta Júdásnak, az a Páska vacsorájának a megkezdése volt, a ház ura, a család feje kezdte meg a vacsorát, és az első bemártott falat annak adta akit a legjobban megtisztelt.
A falat után maga a Sátán vett lakozást Júdásban.
Maga Jézus sürgeti Júdást tegye amit tenni akar, egy csöppet sem marasztalja, a vacsorára sőt ...
Az Úr vacsorája, a Páska közbe vagy inkább a vacsora elfogyasztása után történt.
Aztán arról, hogy ki járulhat az Úr asztalához:
Igen mindenki maga kell megvizsgálja magát.
De van egy felelőssége magának a közösségnek is:
Csak egy igét had idézek:
1Kor 5:11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére:
parázna,
vagy csaló,
vagy bálványimádó,
vagy szidalmazó,
vagy részeges,
vagy ragadozó.
Az ilyennel még együtt se egyetek.
1Kor 5:12 Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet?
1Kor 5:13 A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.
A Jn.6.54. - .Az Úr vacsorája csak kifejezi ezt az igazságot, de nem beteljesíti. Ezen felül rengetegen felveszik az Úr vacsoráját és halvány fogalmuk sincs a Krisztusban való hit lényegéről.
Ahogy a bemerítés is kifejez és jelképez egy igazságot, de nem beteljesít egy igazságot.
Vigyáznunk kel, hogy ne legyünk részei sem cselekvői egy hamis bizonyságnak, valami olyannak ami nem vált valósággá az életünkbe.
Sok szeretettel.
:2smitten:
:?: :?: :290: :290:
Kedves ZOLTÁN TESTVÉREM! EDDIG SOHA NEM HALOTTAM EGY TANÍTÁSBÓL SEM HOGY JÚDÁS NEM VOLT JELEN A VACSORÁN !!!
de akkor lassúk mit mond a z IGE???? szerintem az a fontos ami meg van ÍRVA ISTEN IGÉJÉBEN NEM?????
:019: :019:
MÁTÉ:26:17 től-25 ig
:17
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?
18
Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
19
És úgy cselekedének a tanítványok, amint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.
20
Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel,
21
És amikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.
22
És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?
23
Ő pedig felelvén, monda: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24
Az embernek Fia jóllehet elmegyen, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
25
Megszólalván Júdás is, aki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.
:019:
MÁRK:14:17-22:
Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
18
És amikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, aki velem eszik.
19
Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
20
Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.
21
Az embernek Fia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
22
És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
:019:
Lukács:22:14-22:
És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
15
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék:
16
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
17
És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
18
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
19
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
20
Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
21
De ímé annak a keze, aki engem elárul, velem van az asztalon.
22
És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, aki által elárultatik!
:019:
JÁNOS:13: 21-26:
21
Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.
22
A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.
23
Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus.
24
Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól?
25
Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
26
Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának
:?: :?: :?: SZÓVAL ÁLDOTT TESTVÉREM ZOLTÁN EZ VAN ÍRVA AZ IGÉBEN! ÉS TUDJUK HOGY ISTEN IGÉJE IGAZ!!!
:026:
-
Testvéreim... de most komolyan... A Peszachi Széder est folyamatáról már szóltam én is, de Erzsike is. Bocsássatok meg nekünk, de azt azért már csak tudjuk hogy az Áfikomán mikor kerül átadásra. ( Nem az elején!)
Jézus pedig a vacsora végeztével küldi Jehudát, (Júdást) hogy tegye amit tennie kell... A Széder est a hagyomány szerint, min.3-4 óra időtartamú.
A Falat ( a megtört páska ) körbeadása pedig a végén történik! Sem a kárpászt-sem a márort nem adják körbe! Olyan pedig nincs, és nem is lehetséges, hogy valaki vacsora közben menjen el! ez tilos! A Vacsora végeztéig nincs elszivárgás! Jézus az Örökkévaló parancsolatját soha nem rúgta fel!!!
2Móz 12,22
És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
-
:afro:
"Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. 14. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."
Lk 18,10-14
:2smitten:
-
:afro:
"Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. 14. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."
Lk 18,10-14
:2smitten:
Ámen Kedves Erzsike!
erről egy másik ige jutott eszemben:
:019:
Lukács Evangéliuma:6:42 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, amely a te atyádfia szemében van.
:2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
Bacsipista írta:
Több gyülekezetben az a gyakorlat, hogy Úrvacsorát csak azokkal vesznek a közösségben akik nem élnek bűnben. Kizárják soraikból azokat akik meg nem szabadultak meg kötelékeikből, esetleg ital, dohány, gyógyszer vagy drogfüggőségük van, ne adj Isten a fiatalok diszkóba járnak hétvégeken. Megtagadják tőlük az Úrvacsora vételének lehetőséget, vagy beléjük beszélik, hogy méltatlanok annak vételére.
Pedig pont az ilyen testvéreknek lenne szükségük főleg arra, hogy megerősítsék Jézussal kötött szövetségüket, hiszen ha nem akarnak bűnben maradni és ezt saját erejüktől képtelenek megtenni akkor egyedül csak Jézus segíthet rajtuk.
Ez a törvénykezés olyan, mint amikor szándékosan elszigeteljük a segítségkérőt.
Áldott Pista Testvérem egyáltalán nem fogalmaztál drasztikusan. Söt, hasonlóan érzem én is. Ha valaki magát meg tudná szabadítani, akkor miért halt meg Jézus? Tehát ez a gondolat, szabadítsd meg magad, majd azután talán szóba állunk veled, nem más, mint a Szabadítás leértékelése.
Amit Zoltán említett Igeszakasz, azokra vonatkozik, akik jó érzik magukat a bünben, akik képmutatók.
Miért mondta az ÚR Jézus: Ti már tiszták vagytok...? Pedig még nem voltak tökéletesek, ahogy azt ma némely pásztor elvárná, (természetesen másoktól, és nem önmagától)
Szóval bennem is kavarognak kérdések...
:2smitten:
-
A Páska ünnepére vonatkozó rendelkezése az Örökkévaló Istennek:
Azután így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy kijöttek Egyiptomból: 2. Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott időben. 3. Ennek a hónapnak a tizennegyedik napján, estefelé készítsék el a megszabott időben. Egészen a rávonatkozó rendelkezések és végzések szerint készítsétek el. 4. Megmondta tehát Mózes Izráel fiainak, hogyan készítsék el a páskát. 5. Elkészítették a páskát az első hónap tizennegyedik napján, estefelé a Sínai-pusztában. Pontosan úgy jártak el Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 6. Néhány férfi azonban tisztátalan volt emberi holttest miatt, és így nem készíthették el a páskát azon a napon. Ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon 7. ezek a férfiak, és ezt mondták: Mi emberi holttest miatt tisztátalanok vagyunk. Miért rövidüljünk meg azzal, hogy nem mutathatunk be áldozatot az ÚRnak a megszabott időben Izráel fiaival együtt? 8. Mózes ezt felelte nekik: Várjatok, míg meghallom, mit parancsol rólatok az ÚR. 9. Az ÚR így beszélt Mózeshez: 10. Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha valaki holttest miatt tisztátalanná válik, vagy messze úton van közületek, vagy utódaitok közül, az is készítsen páskát az ÚRnak. 11. A második hónap tizennegyedik napján estefelé készítsék el ezek, és kovásztalan kenyérrel meg keserű füvekkel egyék meg. 12. Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját se törjék el. Pontosan úgy járjanak el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól. 13. De ha valaki tiszta, és úton sincs, mégis elmulasztja a páska elkészítését, azt az embert ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az ÚRnak a megszabott időben. Az ilyen embernek bűnhődnie kell. 14. Ha jövevény tartózkodik köztetek, és elkészíti az ÚR páskáját, ő is a páskára vonatkozó rendelkezés és végzés szerint járjon el. Ugyanaz a rendelkezés vonatkozzék országotokban a jövevényre is, meg a bennszülöttre is.
4Móz 9,1-14
Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott időben ez azt jelenti, hogy minden! fia Izraelnek készítse el! Egyedüli kivételt olvassuk tovább, ám ezeknek is meg kellett tartaniuk a Páskát.
:2smitten:
-
Most beszéltem egy testvérrel telefonon. Felfüggesztette dicsőítésvezetői szolgálatát (ezt elmondta a pásztornak is), mert sok támadást kapott amelyet már képtelen lelkileg elviselni. Meglátogatták lakásán a gyül.-ből, invitálták azzal, hogy ez az utolsó esélye, továbbá, hogy ne feledje mennyi támogatást kapott már a gyülekezettől (anyagi téren).
Ebben a testvérben elültették azt a gondolatot, hogy amíg nem rendezi a kapcsolatait nem vehet úrvacsorát.
Teljesen le voltam döbbenve. Elmagyaráztam neki hogy teljesen helytelen és bibliaellenes ez a szemlélet.
-
Na Testvérek, itt van! Eddig csak oly fenyítő eszközök voltak, mint pl.: Kukoricára térdeltetés-rágalom hadjárat... most már bővült a repertoár! Az Úrvacsoráról is le lehet tiltani a rakoncátlankodókat....
El sem tudom képzelni mit tehetett ez a Testvér... hogy mi az, hogy rendezze a kapcsolatait???? Csak nem állt szóba földi halandókkal :?: Csak nem ugyan azzal a szájával beszélt egy Testvérével, mint amivel előtte a kutyáját szólította meg :290:
Na meg : Utolsó esély?????? Utána már Istentől is eltiltják :290:
Az anyagi segítséget ezek szerint úgy értették, hogy meg van vásárolva kilóra?
Ugyan már Testvérek... itt egy szolgáló Testvérről van szó, aki le kellett hogy mondjon a szolgálatáról! Ez nem kis dolog! ennek bizonyos hogy rendkívül nyomós oka kellett hogy legyen! Sokan el sem tudják képzelni, mit jelent egy szolgálónak az inaktivitás... Inkább mindkét karját vágatná le, mintsem hogy elhagyja azt a szolgálatot, amit az Úr rá bízott!
Ez az aljas fenyegető ráhatás kell a tisztázáshoz ezek szerint? Ha egy szolgáló visszavonul, ott valami hihetetlen dolog kellett hogy történjen.
Egy szolgáló, nem dacos kölök, aki kihátrál ha nem kap simi-simit...
Így kell gyülekezeti szinten orvosolni tehát???
-
:nem: :140:
-
:pityereg: :ima02:
Uram Istenem !!! meddig fajulhatnak még a dolgok!
erre csak ezt mondhatom:bizony jövel Uram Jézus!
-
A Páska ünnepére vonatkozó rendelkezése az Örökkévaló Istennek:
Azután így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy kijöttek Egyiptomból: 2. Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott időben. 3. Ennek a hónapnak a tizennegyedik napján, estefelé készítsék el a megszabott időben. Egészen a rávonatkozó rendelkezések és végzések szerint készítsétek el. 4. Megmondta tehát Mózes Izráel fiainak, hogyan készítsék el a páskát. 5. Elkészítették a páskát az első hónap tizennegyedik napján, estefelé a Sínai-pusztában. Pontosan úgy jártak el Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 6. Néhány férfi azonban tisztátalan volt emberi holttest miatt, és így nem készíthették el a páskát azon a napon. Ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon 7. ezek a férfiak, és ezt mondták: Mi emberi holttest miatt tisztátalanok vagyunk. Miért rövidüljünk meg azzal, hogy nem mutathatunk be áldozatot az ÚRnak a megszabott időben Izráel fiaival együtt? 8. Mózes ezt felelte nekik: Várjatok, míg meghallom, mit parancsol rólatok az ÚR. 9. Az ÚR így beszélt Mózeshez: 10. Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha valaki holttest miatt tisztátalanná válik, vagy messze úton van közületek, vagy utódaitok közül, az is készítsen páskát az ÚRnak. 11. A második hónap tizennegyedik napján estefelé készítsék el ezek, és kovásztalan kenyérrel meg keserű füvekkel egyék meg. 12. Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját se törjék el. Pontosan úgy járjanak el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól. 13. De ha valaki tiszta, és úton sincs, mégis elmulasztja a páska elkészítését, azt az embert ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az ÚRnak a megszabott időben. Az ilyen embernek bűnhődnie kell. 14. Ha jövevény tartózkodik köztetek, és elkészíti az ÚR páskáját, ő is a páskára vonatkozó rendelkezés és végzés szerint járjon el. Ugyanaz a rendelkezés vonatkozzék országotokban a jövevényre is, meg a bennszülöttre is.
4Móz 9,1-14
Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott időben ez azt jelenti, hogy minden! fia Izraelnek készítse el! Egyedüli kivételt olvassuk tovább, ám ezeknek is meg kellett tartaniuk a Páskát.
:2smitten:
Ámen! Köszönjük Testvérem, Ez hát az Úrvacsora törvénye is egyben! Azzal a kitétellel, hogy aki az Úrvacsorán részt kíván venni, a maga lelkében tisztázza a dolgait az Úrral! Ehhez pedig optimális esetben 2-5 perc elég!
-
Így van!
Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
Ézs 57,15
:2smitten:
-
Most beszéltem egy testvérrel telefonon. Felfüggesztette dicsőítésvezetői szolgálatát (ezt elmondta a pásztornak is), mert sok támadást kapott amelyet már képtelen lelkileg elviselni. Meglátogatták lakásán a gyül.-ből, invitálták azzal, hogy ez az utolsó esélye, továbbá, hogy ne feledje mennyi támogatást kapott már a gyülekezettől (anyagi téren).
Ebben a testvérben elültették azt a gondolatot, hogy amíg nem rendezi a kapcsolatait nem vehet úrvacsorát.
Teljesen le voltam döbbenve. Elmagyaráztam neki hogy teljesen helytelen és bibliaellenes ez a szemlélet.
Az Úr erősítse meg ezt a testvérünket és ajándékozza meg egy olyan közösséggel, ahol nem fojtják meg benne az Úr iránt érzett szeretetét és igyekezetét. Ennek a közösségnek amely így cselekedett, adjon az Úr számukra felismerést és térjenek meg ebből a borzasztó bűnből, mert nyilván Isten ellen hadakoznak, azt pedig tudjuk, hogy ebből csak Isten jöhet ki győztesen.
-
A Páska ünnepét minden izraelitának elrendelte az ÚR, örök rendelkezés gyanánt. Ezt a törvényt is betöltötte Jézus, a Messiás, amikor minden! tanítványával ette a Páska kenyeret (az ÚR rendelése szerint) és itta a bort a Páska vacsoráján, amit Széder estének neveznek. És hogy mennyire nem törölte el Isten akaratát ebben is, elhangzik Isten Bárányának a parancsolata: „EZT cselekedjétek az én emlékezetemre!”
És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
1Kor 11,24
Tehát: EZT! és nem mást! A jövőben is EZT cselekedjétek, mert ez az ÚR Páskája! (És nem a mienk)
Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az ÚR páskája ez.
2Móz 12,11
EZ volt Isten akarata!
Az, hogy milyen szokások keletkeztek azóta, nem változtat Isten örökre szóló rendelkezésén.
Méltatlanul részt venni az ÚRvacsorán, azt jelenti, hogy nem becsülöm meg az értem folyt Vért.
Lehet ez ítélkezés, fösvénység, ami bálványimádás, képmutatás, és még sorolhatnám. Mivel egyedül Isten lát a szívekbe, ezért nem engedi, hogy mi ítéljük el a mi embertársunkat.
27. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
28. Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
30. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
Mt 11,27-30
Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.
Jk 2,13
-
Az ún. "Ó szövetség"
"Ó"szövetségi írások
Egyszer egy bölcs ember azt mondta:Mielőtt beszélgetni kezdenénk, tisztázzuk a fogalmakat...
Valóban bölcs mondás ez Testvérek, hiszen sok esetben a félreértés oka, egészen prózai is lehet, nevezetesen: Egy azon fogalmat másképp definiálunk.
A Keresztyénység berkein belül általános fogalom valamiért az "Ó"szövetség,mint jelző...
Rendkívül sajnálatos dolog ez, ha az Írások tekintetében vesszük, mert hamarosan meglátjuk, ha valaki az Ót-lejártnak tekinti, akkor az Újat nem értheti! Ha az elsőről nincs ismeret, a következő már messze vihet...
Akár honnan is nézzük, beszélnek sokan „Ó”-ról, meg „Új” ról... De vajon van-e ismeret arról, hogy mi volt az Ó ? és az Új miben Új? Hiszen sem az Írások, sem pedig a Szövetség, nem egy ruha... Nem veszek régit, hanem csak az Újat... Ha nem kell valakinek az első, nem érdemli a következőt!
Hiszen mindent egy folyamatnak kell tekintenünk! Valahonnan elindulunk, és valahova megérkezünk majd! Az út közepén, vagy a végén nem kezdhetünk...
A megtérésünk nem más, mint az Ábrahámi elhívás, hiszen Jézus mondja: János 6,65.
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Az Ábrahámnak az Úrtól való hívására figyeljünk csak: Mózes I. könyve 12. rész
1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
Na ez az a Hívás, amit mi is meghallottunk a szívünkben, aminek következtében Jézusra terelődött a figyelmünk.
Ó Szövetség? Vagy Ó szövetségi írások? Nézzünk egy érdekes Igét, mielőtt ezt a kérdést tisztázzuk...
Aggeus próféta könyve 2. rész
1. A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván: 2. Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, és a nép többi tagjainak, mondván: 3. Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna? 4. De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura,5. Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!6. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.7. És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.8. Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.9. Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.
Az 5-ös, és a 7-es verset nézzük most: 5.
Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!...
7.
És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.
Az 5-ös vers, a szövetség Igéit említi, mint meglévőt, és ne gondoljuk azt hogy az akkorra hivatkozott, mert a 7-es vers a Messiásról beszél már! Hiszen egy Zsidó vezetőt sem vártak a „minden nép-ek”... Csak a Messiásra vonatkozik ez az Ige! És most figyeljünk csak: Azt mondja : Második Ház... Most ne arra gondoljunk, hogy a templomot építették fel kétszer... ( Igazából már háromszor! Mert az elsőt Salamon építette, azután a Babiloni fogságravitelkor lerombolták... A Babiloni fogságból való szabadulás után újra felépítették azt, Ezsdrás és Nehemiás Idejében... De Krisztus előtt, Heródes Gádol, azaz Nagy Heródes Újra felépítette...) Most Inkább arra figyeljünk, hogy az első Templom Kövekből épült, Míg Krisztus azt az Egyházból építi! Ezért mondja Péter: 1Pt 2,5
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
Ezen példa alapján, mondhatjuk e valamely írásról azt, hogy Ó ?
Mint láthatjátok: Minden esetben idéző jelbe teszem az "Ó" mint elmúlt-érvényét vesztett jelzőt.
A későbbiekben szeretném bebizonyítani, hogy ebben az értelemben nincs "Ó" és nincsen "ÚJ", hanem Isten tökéletes akaratának és eleve elhatározásának folyamatbeli állomásai-időszakai vannak!
Először is talán nézzük az "Ó" szövetségi írásokat...
Mindannyian tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy az általunk "teljesnek" nevezett Szentírás első felét, mintegy harminc kilenc azaz: 39 könyvet,(tekercset) Nevezik általánosságban "Ó"szövetségi írásoknak.Azért tettem idézőjelbe hogy teljesnek nevezett Szentírás, mert bizonyosan ti is belefutottatok már oly írásra való utalásba, ami valójában nincs benne a Szentírásunkban. Lássunk erre pár példát:Ilyen pédául Jásár könyve, amire ugyan találunk utalást Józsué könyvében (10,13)ill.: II Sámuél 1, 18; Nátán és Gád próféták könyvei,ezekre utal II.Krónika 12,15;Salamon cselekedetei: II.Kir.11,41; És itt van mindjárt Henok mint Énok könyve, amire utal Pál is a Róma 1,20-21; és utal rá Yehuda (Júdás) is,levelében 6-15.Ámde mégsem olvashatjuk, hiszen nincs benne az írásainkban...De ne ijedjetek meg Testvérek, az ún."apokrifekkel" nem tervezlek benneteket terhelni.Maradjon figyelmünk központjában tehát az általunk teljesnek nevezett Szentírás...
Ezen írások összességét nevezzük : TANACH -nak.
A TANACH nem csupán egy Héber könyv cím, mint azt sokan gondolhatják, hanem szavak összevonása által kapott szó egyben.
Jelentése:
"T" = Tóra. A Tóra, Mózes öt könyvének összessége. Ez alkotja a Szentírás gyökerét. A Szentírásunk legszentebb írásgyüjteménye egyben.
A Tóra, mint tudjuk öt könyvből áll, ezek pedig:
1; Böresit A Teremtés Könyve. ( Kezdetben)
2; Semot második könyv ( Nevei)
3; Váyikrá (Léviták könyve) ( Szólította)
4; Bömidbár (Negyedik könyv) ( Pusztában)
5; Dövárim (ötödik könyv) ( Szólt)
Az öt könyv címét pedig úgy határozták meg, hogy a Könyv első fejezetének, a legelső önmagában is értelmezhető jelentéssel bíró szó adja a címet.
Igy : Böresit Bárá Elohim, ha Samaim,vö ha Erec. Így lett " Bö Resit... azaz : Kezdetben.
Vöéláh Semot Beni Yisráél... Ezek Izráél fiainak nevei... azaz: Nevei
Vájikrá ál Mose vái dáber .... És szólította Mózest ... Azaz: Szólította.
Vájödaber Adonaj El Mose Bömidbár Szináj... És szólt az Örökkévaló Mózeshez a Szináj Pusztájában.
Eláh há Dávárim áser diber Móse Él kál Yisráél.... Ezek a szavak,melyeket szólt Mózes az egész Izráélhez...
Ezt az öt könyvet jelzi tehát az első "T" mint Ta.
A Második betű: Na...vagyis "N"
Jelentése: NABIIM Vagyis: PRÓFÉTÁK
A szó utolsó betűjének megértéséhez szükséges egy pici héber nyelvtan.(ne ijedjetek meg, csupán erre a betűre korlátozzuk)
Tehát a szóbanforgó betűnk a : KAF. Ez a betű, ha a szó elején, vagy a szó közben fordul elő, akkor "K" betűként használatos, de abban az esetben ha utolsó betűként jelenik meg, tehát "szofitként" Nos akkor CHAF a kiejtése. Ez tehát az esetünkben TANACH, Ám az Utolsó betű a következő szavunk első betűje tehát, és így máris "K" mint: Ketubiin vagyis : Írások
Tehát mégegyszer: Mózes öt könyve-próféták könyvei- írások könyvei... vagyis: Tóra-Nabiin-Ketubiin =TANACH
Akkor tehát beszéljünk ezen írásokról:
Gondoljuk végig mennyire mondhatóak ezen írások "érvényüket vesztettnek" ?vagy az újszövetségben élők számára érdektelennek? Hiszen ha csak a próféciákat vesszük alapul,azok közül sok most van folyamatban, Pl.(I;) A Zsidóság Szentföldre való visszatelepülése,Pl.: Ésa 60,4 (ez bár 1948 ban kezdődött,ám mint tudjuk, a mai napig tart.)...
II, Az írások kutatása általi ismeret növekedése, vagyis az Igaz Tudás utáni szomj :Dn 12,4 ...
És vannak próféciák amik beteljesedését még csupán várjuk. Ilyenek pl.:
1, A zsidóság és a Kersztyénség egyesülése, Ésa.2,3 ; Ésa.11,10...(Ne legyen ennek a fontossága csekély előttünk, mert ez az egyik alapköve az üdvösségre jutásnak egyben, ám erről majd a továbbiakban beszélnék, mert ez azon kívül hogy rendkívüli fontossággal bír, terjedelmes anyag is egyben!)
Ám most nézzük csak a Jelenések könyvét, amiről az a Tévképzet alakult ki, hogy az a könyv, újszövetségi prófécia.... Pedig dehogy is.... A Jelenések könyvében levő Próféciák, az úgy nevezett: ószövetségi próféciák összessége! Semmi új kijelentést nem kapott János, hanem csak azt, amit eleve hirdetett az Örökkévaló!
Nézzünk pár példát:menyasszony.
3. És hallék Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
II.Mózes 29,45.
És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.
46.
És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenök, a ki kihoztam őket Égyiptom földéről, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az ő Istenök.
Jelenések könyve 22. rész
1. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2. Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
Ez pedig az Ezekiél könyvének 47.-fejezetében olvasható, és ugyan itt olvasunk a jelenések könyvében is, de a Pál által a Róma levél 11. fejezetében tárgyalt „szelíd olajfáról” , azaz a Nemzetek részéről, az Izráél házába való beoltatásáról. Szintén a jel 22. ben a világosságról, olvasunk az Ézsaiás 60.-ban, de a Böresit könyvének leg elején is! Hiszen a Világosság bejövetele után két nappal teremtette az Örökkévaló a világító testeket...
De visszatérve a gondolatmenetünkhöz: Szintén a TANACH ísmerete által érthetjük meg, hogy a Szövetség jelen szakaszában, a MELKI CEDEKI főpapság idején, hogyan gondolkodjunk, A papsági elhívásunk betöltéséről? (!) Erre utal Péter is:1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.
Bár ezt az Igét sokan ismerik, de jelentését nem tudják,mint ahogy azzal sincsenek tisztában sokan: Mi egy Pap feladata-hogyan töltse be ezt az elhívást?
De nem is tudhatják azok, akik nem ismerik a TANACH-ot! Ha nem látják mit tanított-mit magyarázott Yessua (Jézus), Nem ismerik az Örökkévaló Tanítását,így tehát nem is érthetik Yessua Tanítását sem! Sokan gondolják azt, hogy Yessua (Jézus) valami újat-könnyebbet hozott... MÉG CSAK FEL SEM FOGJA AZ AKI EZEKET GONDOLJA ÉS BESZÉLI: HOGY VALÓJÁBAN EZZEL AZ ÁLLÍTÁSÁVAL KI IS MERÍTHETI AZ ISTENKÁROMLÁS BŰNÉT!!!
Hiszen kimondatlanul is azt állítja: Isten belátta hogy "tévedett"!!! "meggondolta magát" EZEK TESTVÉREIM RÁGALMAK! HISZEN HITÜNK ALAP PILLÉRE EZ: ISTEN TÖKÉLETES, AZ Ő UTAI TÖKÉLETESEK,DÖNTÉSEI MEGBÁNHATATLANOK! Aki ezzel vitába száll, az gondolja csak meg: Mi tartja őt reménységben? Isten csak rá nézve marad hű? Csak az ő esetében nem gondolja meg magát? csak az ő esetében van szilárd alap??? hiszen ha az Örökkévaló csak egyszer is visszavonná a szavát, akkor az után mi miben lehetnénk biztosak?
Mert én az egy Igaz és Tökéletes Istenben hiszek! Hiszem hogy Ő nem változik! hiszem hogy bár e föld elmúlik, de az Ő szava mindörökké megáll!
Mert nézzetek csak szét amerre a szem ellát! Tudjátok hogy egyszer szólt az Úr, és azóta van az égen nappal-nap,és este hold és csillagok, hogy fényükkel világítsanak. Egyszer szólt az Úr, és azóta van száraz föld is ahol élünk, mert az Ő szava határt szabott a vizeknek.
Istenbe vetett hitünk egyik alappillére amiről Ő így szól:4Móz 23,19
Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
Mal 3,6
Mert én, az Úr, meg nem változom...
Az Istenünket azon a néven is ismerjük: ÖRÖKKÉVALÓ / J H V H vagyis: volt-van -lesz/ az Ő kijelntései-parancsolatai-tanításai is ÖRÖKKÉVALÓK !!!
...És még egy fontos momentum: Jézus mondja:Jn 10,30
Én és az Atya egy vagyunk. Akik megpróbálják a Tanach-ot elválasztani a B’RIT HADASAH-tól, vagyis az új szövetségi Írásoktól,tehát az ATYÁT- JÉZUSTÓl azok bizony bűnt követnek el, mindezek mellett számukra végérvényesen el lesz rejtve a Szentírás ismeretéből fakadó Isten Ismeret. HA elmozdítunk egy alapkövet, hol áll meg az építmény?
Pál ezt írta Timóteusnak:II Tim.3, ...15.
És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.
16.
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
17.
Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
Testvéreim. Ugye előletek sincs elrejtve az, hogy itt Pál a TANACH-ra utal, hisz az "újszövetségi írások" mint szinoptikusok (Evangéliumok) még nem is voltak leírva, és arra nézve még csak "lövése"sem lehetett Pálnak, hogy idők múlva az ő levelei is a Szentírásokhoz lesznek csatolva...
Arról nem is beszélve, hogy a tizenkét Apostol szolgálatai sikerének egyik alapja éppen az volt, hogy tanulatlan létükre, mégis tökéletesen ismerték a TANACH-ot.(Csel 4,13
Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala... ill.: Apcsel 6,7. És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet. ) Hiszen a TAnítványok-Apostolok, nem érzésekről-gondolatokról-ötletelésekről beszéltek, hanem az Írásokból mutattak rá arra az Igazságra: Yessuával kapcsolatosan Isten ezeket a dolgokat a teremtéstől fogva elrendelte! Hiszen akiknek hirdették az Evangéliumot, azok is az Írásokban kutatták annak Igazságát! (Apcsel 17,11.
Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.
12.
Sokan hivének azért ő közülök; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.)
Áldott Testvéreim. meg sem kísérlem a Teljes Szentírást átvenni veletek, (bár elengedhetetlen fontossággal bír) Ám ez a Biblia iskola nem erről szól, hanem sokkal inkább azt célozta meg, hogy ti magatok ismerjétek fel a Szentírás ismeretének fontosságát,/Ef 4,14
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által!/
Mert elengedhetetlenül fontos az Isten ismeret, aminek megszerzésének egyik leg kézenfekvőbb lehetősége az Ige Tanulmányozása a Szentlélek által!
És ezen keresztül, a Ti hitéletetek és Istennel való kapcsolatotok robbanásszerű fejlődéséhez-személyes megtapasztalásához hozzásegíteni benneteket.
Isten Igéje mondja: Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
Hogyan járhatnánk Istennel, ha nem ismerjük az Ő általa szilárdan lerakott alapszabályokat?
Ismerjük mind a történetet, amikor a Zsidókat az Úr Mózes által kihozza Egyiptomból... És tudjuk mert olvastuk-hallottuk, hogy az Örökkévaló táplálta őket a mennyei kenyérrel-a mannával.
De mi ez a Manna? Mire véljük ezt? Azt mondja az Ige: (5Móz 8,3
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.) Testvéreim. Nem árulok el nagy titkot talán ha elmondom nektek: A Manna nem más mint :Isten Igéje! Tudjuk mind: Isten teremtette az embert a földből,és életnek lehelletét adta az orrába...
És amikor az Örökkévaló az embert munkába állította az Édenben, azt mondta neki:A jó és gonosznak tudásának fájáról ne egyenek, mert amely napon arról esznek-meghalnak! Ámde nem a testi halálról beszélt Isten, hanem a halhatatlan lélek - halál állapotába kerüléséről! Mert a bűn miatt, az Istentől kapott részünk, a lelkünk, cselekvő képtelenné vált, és nem képes a továbbiakban irányítani az életünk folyását! Innen ered a "Testi ember" elnevezés...
A Mózes első könyvének 3.-felyezetének 7-es Igéje már arról számol be, hogy megnyíltak a Testi szemeik és elkezdődött a bújócska az Örökkévaló elől... Azóta is bújkál az ember, mert Isten előtt szégyenli magát a bűnei miatt. Az Idők végtelenjén át, ma is visszhangzik az Örökkévaló kérdése: Ádám, vagyis Ember: Holvagy???
Tehát ott és akkor megszületik a bűn magva által a Testi ember... Erről olvashatunk Mózes első könyvének a 6. felyezetében: 3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Tehát a bűn uralma és vezetése alá kerülve, rabszolgaságba kerültünk. Isten pedig "Szabad akarattal ruházott fel bennünket az Ő nagy kegyelméből. Ez pedig úgy teljesedhet be, ha Ő kihoz bennünket a rabszolgaság házából,(Egyiptomból) És Táplál bennünket az Ő Igéjével, hogy a lelkünk élhessen és felerősödhessen általa újra. Amikor a Szentírást olvassuk-akkor valójában táplálkozunk Isten Igéjével, a Mannával, ami életet ad. A Szövetség jelen szakaszában pedig, Szenlélek által megelevenedik bennünk-tehát él bennünk, hogy élhessünk általa! Ismerős szavak ugye? Jézus mondja:Jn 6,48
Én vagyok az életnek kenyere. Róla tudjuk hogy Béjt lechem-ben született! Ez azt teszi: Kenyér háza!!! Tehát a Kenyér házában megszületett az Élet Kenyere ... Ő mondja ma is:Jn 6,63
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. (ugye mennyire új perspektíva?)
Na fussunk neki még egyszer egy másik aspektusból: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága...
Erre a nagy felfedezésre újra reflektál János a levelében:1Jn 1,1
A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
Mert hát mindig is előttünk volt az Ige, csupán nem ismertük fel...
Istentől áldott Testvéreim. Amit én kérek Istentől számotokra, és amit el szeretnék érni esetetekben az az csupán, hogy talán most először, ebből az aspektusból kezdjétek olvasni a Szentírást, és Kérem a Mindenható Istent, hogy az Ő Lelke által elevenítse meg számotokra az Ő Igéjét, hogy éljen bennetek, és hogy ti Testvéreim, élhessetek általa.
Tudjátok meg Testvérek, ahogy most vannak akik megvetik az Igét, úgy régen is voltak akik elvetették! Ők el is vesztek a pusztában!
Azt mondja róluk az Ige: 4Móz 21,5
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.6.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
Róluk ír Pál:Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1.
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2.
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3.
És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4.
És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5.
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6.
Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7.
Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8.
Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9.
Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10.
Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
És így új értelmezést nyer az az Ige:Prédikátor 1,9.
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10.
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11.
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
Ill.:Préd.3,14.
Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék.
15.
A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
Csupán megerősítésül, és a TANACH olvasásakor iránytűül: Rm.15,4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Pál, a Thessalonikaiakhoz írt levelében, előre megPrófétálta azt a dolgot, ami be is következett, valamivel több mint 200 évvel később...
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia...
Ugye a második versben, Pál beszél a szakadásról, ami szabadjára engedi az Antikrisztus felemelkedését...
Nos a szakadás, az Ősi Egyház, és a Keresztyénség szakadása.
Ez bár akkor még bizonyára hihetetlennek tűnt sokaknak, de nem is sokkal később János Apostol, írt egy levelet az Egyháznak, és ott és abban a levélben láthatjuk hogy ez a szakadás el is kezdődött!
János Apostol III. levele 1. rész
1. A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek.
2. Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.
3. Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz.
4. Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.
5. Szeretett barátom, híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel,
6. A kik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra.
7. Mert az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól;
8. Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban.
9. Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket.
10. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.
11. Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentől van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.
12. Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.
13. Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked:
14. Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtől szembe beszélhetünk.
15. Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint.
Diotrefesz volt az első, aki a gyülekezetét, elszakította a Jeruzsálemi Gyülekezettől!
Az addig, akár mely ország-akárhány gyülekezete is volt, az valójában egy gyülekezet volt, mert a Legfőbb vezetői a Jeruzsálemi Apostolok voltak, Egy tanításuk is volt, és a Szolgálókat is ők képezték ki...
Erre való Utalás: I.Thessz.2, 14. Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban...
Ez volt tehát az Egyház hajnala.. /Ha a Károli fordítást megnézitek, akkor láthatjátok, hogy a gyülekezet után, dőlt betűkkel teszi többes számba. Ez azért van, mert ezt kiegészítésként írta hozzá, ugyanis az Eredetiben itt egyes szám szerepel, tehát: GYÜLEKEZETÉNEK!/
Na sajnos csak eddig beszélhetünk Istentől rendelt egységről! Ekkor ugye elkezdődött a szakadás, majd Krisztus után, 325-ben végbe is ment sajnos. Akkor az Egyház vezetését, Róma magához ragadta, éspedig erőszakkal. Ekkor hogy a Zsidók emlékét kitöröljék, Megtagadták az Apostoli vezetés Tanait, Ó-vá, azaz érvénytelennek nyilvánították az Isten Igéjét, Megváltoztatták az Ünnepeket...
Aki nem ismeri a Szent Tant, az pedig tévesen értelmezi az Újszövetségi írásokat!
Áldott Testvérek, tehát ezek tekintetében fogjuk tanulmányozni az Isten beszédét, és egy alapra állva, közösen építsük újra amit egykor leromboltak. Mert azt tudjátok meg, hogy borzalmas tévtanítások vannak a gyülekezetekben...
Ezzel pedig az a baj, Hogy Jézus azt mondta: János 14, 6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Na azt ugye megértettük, hogy Jézus az Isten Igéje! Ha tehát Őt nem ismerjük, akkor hogyan juthatnánk az Örökkévalóhoz?
-
Az Isten szerint való, és Istentől való elhíváson alapuló szolgálat.
Korinthusbeliekhez írt I. levél 12. rész
1.
A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.
2.
Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz.
3.
Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.
4.
A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.
5.
A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.
6.
És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben.
7.
Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.
8.
Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;
9.
Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;
10.
Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;
11.
De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.
12.
Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is.
13.
Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.
14.
Mert a test sem egy tag, hanem sok.
15.
Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
16.
És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
17.
Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás?
18.
Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.
19.
Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?
20.
Így azonban sok tag van ugyan, de egy test.
21.
Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
22.
Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:
23.
És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek;
24.
A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván,
25.
Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.
26.
És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.
27.
Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.
28.
És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.
29.
Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é?
30.
Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?
31.
Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképen való útat mutatok néktek.
Mielőtt rátérnénk a szolgálatok részeire, ezen Ige fejezetet megvizsgálva, meg kell értenünk a szolgálatokra vonatkozóan a legfőbb kritériumot!
Minden szolgálat alapja az Isten Igéjének ismerete! Pál azt mondja: Egyazon Lélek által történnek a szolgálatok!
Jézus így szól a Szentlélekről: Jn.16, 12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
A Szentlélek tehát az Igét emeli fel, mert ugye azt már tudjuk, hogy Jézus a Testté lett Ige?!
Mert ez pedig kiváltképp akkor válik igazzá, ha az Isten Igéjében felismerjük Jézust, és Jézusban is felismerjük, az Isten Igéjét!
Ennek szigorú vonzataként megértjük, és vallást teszünk arról, hogy Jézus a Testté lett Ige!
Azok a szolgálók tehát, akik Jézust ismerik, ezek tudják ERŐVEL hirdetni a Messiást!
Azt mondtam: Az Igéből felismerni Jézust... Igen, mert az Igével való ismerkedéskor, az első talán amit észreveszünk, hogy az Ige Vezet! Éspedig a Jóra-az Igazra-a Szentségre-
Tehát az Ige Istenhez vezet... Akár egy jó pásztor...
És Jézusban az Isten Igéjét... Nos erre csak azok juthatnak el, akik Ismerik a Tórát- a Tanach-ot. Mert abban az esetben Jézus tanításában visszacsengenek a Tóra-a Tanach Igéi.
János az, akin ez annyira fellelhető, A Levelét olvasva, szinte látjuk a lelki szemeink előtt, hogy a felismerés hatására a homlokához csap:
János Apostol I. levele 1. rész
1.
A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2.
(És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3.
A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4.
És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
5.
És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
6.
Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.
7.
Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
8.
Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
9.
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
10.
Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.
Az első versben, megnevezi Őt, akit felismert! A Másodiktól, az ötödik ig, Bizonyságtevőnek áll a Titok ismeretében, A hatodik verstől pedig, amikor a sötétségről-világosságról-Igazról-hamisságról-bűnről, tehát a kontrasztokról beszél, akkor
valójában az "eredetiről" vagyis a Tóráról tesz bizonyságot, Hiszen az Isten Tanítása által kerülhetünk világosságra, és ebben a világosságban láthatjuk meg-ismerhetjük fel a sötétséget!
Olyan ez, mint amit olvasunk Ézsaiás könyvében: Ésaiás próféta könyve 6. rész
1. A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
2. Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
3. És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
Az Isten jelenlétében, az Ő világosságában, minden oly dicsőséges...
Tehát ott tartottunk, hogy minden szolgálat alapja, az Ige Ismeret! Csak a megnyugtatás végett had említsem meg: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
15.
János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
16.
És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
Illetve: Jelenések 19,11.
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
12.
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
13.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
Legyen itt egy kulcs a továbbiakhoz: Jn 14,21
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Akinek tehát az Úr kijelenti magát, az azért lett, hogy megossza másokkal, És a hirdetés által, erre elvezessen másokat is! Hiszen tudjuk, mert olvastuk, és megértettük Jézus kérését, amit értünk kért az Atyától: Jn.17, 19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk! Semmit nem tarthatunk meg magunknak! AZ Isten Igéje, az Élet beszéde!
Ennek tekintetében figyeljük meg a következő Igeszakaszt: Ezékiel próféta könyve 47. rész
1.
És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.
2.
És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.
3.
Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
4.
És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.
5.
És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
6.
És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.
7.
És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.
8.
És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.
9.
És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.
10.
És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.
11.
Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
12.
És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
Látjátok Testvérek? a 11-es vers azt mondja: 11.
Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
Azok tehát a mocsarak-tócsák... vagy nevezzük Holt tengereknek ezeket, akik az áldásdús vizet, az élet vizét, az Isteni kijelentéseket nem adják tovább, hanem megtartják maguknak.
Bennük az élet elhal, és ők maguk is halottakká válnak.
Van tehát nekünk egyszer, egy vezettetésünk arról, hogy kik állhatnak be a szolgálatba, és megértettük hogy azok, akiknek Jézus kijelentette magát! Hogyan lehet ez?
Jézus mondja: Mt.5,6.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Ez valahogy úgy kezdődik, amikor a Hívő meglátja azt a kontrasztot, ami az Ige igazsága, és a gyülekezeti tanítás, a gyülekezeti élet között van... Ekkor elkezdi kutatni a Messiást, hogy eljuthasson az Igazságra,
Mert az konkretizálódik benne, hogy neki nem elég az amit hall róla! Neki több kell Jézusból! Meg akarja Ismerni az Urát! Azt pedig ne feledjük, hogy ez a szó: "Ismerni"- a legbennsőbb eggyévállást jelenti!
Azt az egyesülést, ami a Férj-asszony közötti legbensőbb kapcsolat. Aminek folyományaként, egy új élet fogan! Így történik meg az Újászületés- így válunk az új teremtéssé!
Akik tehát megismerték a Főpásztort, azok Erővel, és hatalommal szólják az Ő beszédét! Ezen bizonyságtevések hatására: Falak dőlnek le- a sötétség oszlani kezd a fejekben és szívekben- a tévutakon járók visszatérnek Istenhez, a bálványok ledőlnek, A Konkoly pedig világosan megláttatik!
Megszűnik a rabszolgaság, amit emberi rendelések-emberi törvények eredményeztek, és MEGSZABADUL A FOGOLY!
Figyeljük csak meg ebben az aspektusban ezt a Messiási Próféciát:
Ésaiás próféta könyve 61. rész
1. Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;
2. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;
3. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!
4. És megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait.
Értjük ugye, hogy a meg és fel szabadítást ígéri azoknak, akik benne hisznek, és Őt befogadják... Ezt azután meg is erősíti újfent: Jn.8, 31. Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32. És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Ez a kijelentés, csak egynek-egynek szól, vagy mindenkinek is? Nemdebár: Mindenkinek is!
Így tehát kijelenthetjük az eddigiek konklúziójaként, hogy Isten mindenkit szolgálatra rendelt a Messiásban, és a Messiás által!
A Szolgálatba ellenben akkor állít be valakit, amikor az már kész van a szolgálatra, tehát eljutott a tanítványsági szintre! ( Tanítványnak nevezzük azokat, akikben felismerhetővé válik a Mestere!)
Így lesznek ezek hiteles bizonyságtevők! Ha nincs meg az Ismeret, akkor csak a tévelygést, és a kétségeket oszthatják meg azokkal, akikhez szólnak! Sajnos ez az általános ma a legtöb gyülekezetben...
Tehát vannak a Hiteles bizonyságtevők...
Ezen szolgálók, Istentől kapott erővel szólják az üzenetet. Az Üzenet pedig a hallgatóknak,időszerű kijelentést tartalmaz, és ez például egy olyan gyümölcs, amit nem lehet utánozni!
Sajnos mégis ebből van kevesebb...
Mára is Igaz Jézus erre vonatkozó kijelentése: Lk 6,39
Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?
Ha nincs ismeret, akkor van nagy baj! Egyrészt, még ezen a világon lesz abból tévelygés és eltévelyítés, Bálványimádás, Isten káromlás, ellenkezés az Igével...
Az Igehirdetésük erőtlen és hamis, emberi törvények által történik a pásztorlás, ezért nem az Egyház építése folyik, hanem csupán gyülekezet építés.
A Hallgatóság azokból nem épül, hanem a legjobb esetben is csupán, csecsemő korú marad...
Az elkövetkező ítéletkor pedig eme félelmes ítélet születik: Mt.7,22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
De a rossz példákról ezúttal nem szólnék tovább, mert beszélnek azok önmagukért épp eleget... Koncentráljunk az Istentől rendelt szolgálatra, és annak módjára!
Tehát, a kijelentéssel bíró, és az Isten által szolgálatba állított szolgálók, erővel, mintegy: hatalommal tesznek bizonyságot arról, akit Ismernek! Mondom: ISMERNEK!!!
Nem mást hirdetnek, csak az Urukat, és nem másról beszélnek, csak az Igéről! Nyilván megláttatik rajtuk, az Isten Igéjéhez való hűség, ami abban látszik meg, hogy sem nem tesznek az Igéhez,
és el sem vesznek abból, még egy ékezetet sem!
De nem csak az Erő az amit ki lehet érezni a szolgálatukból, hanem a legfontosabb ami azonnal feltűnik: A TŰZ!
Mi ez a Tűz?
Először is: Kiről beszélnek ezek? Kiről tesznek bizonyságot?
Figyeljünk csak: V.Mózes 4,24. Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.
Lehet-e róla langymelegen vagy akár hidegen beszélni? Lehet-e unalmas a róla való bizonyságtétel?
Nézzük tovább: Jer.23,18. Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19. Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20. Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21. Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23. Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24. Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25. Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26. Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27. A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28. A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29. Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
A Tűzről, a Tűzben, csak Tűzzel lehet beszélni!
A Tűz pedig nem elégszik meg soha! A Tűz, mindig éhes! Péld. besz.30,15.
A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
16.
A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!
Jeremiáshoz, mikor szolgálatba állította az Örökkévaló, így szólt: Jer.5,11.
Mert igen hűtelenné lett hozzám az Izráel háza és a Júda háza, azt mondja az Úr!
12.
Megtagadták az Urat, és azt mondták: Nincsen ő, és nem jöhet reánk veszedelem: sem fegyvert, sem éhséget nem látunk!
13.
A próféták is széllé lesznek, és nem lesz, a ki beszéljen bennök: így esik az ő dolguk!
14.
Azért ezt mondja az Úr, a Seregeknek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok: ímé tűzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megemészsze őket!
Eme fejezet 14,-es Igéje tulajdonképpen megismétlődik Pál által is.: I.Kor.3, 9. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
10. Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.
11. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
12. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;
13. Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.
14. Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
15. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.
16. Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
A Pontosítás kedvéért, és az egyértelemre jutásért, meg kell figylelnünk, hogy a Jeremiási és a Páli Prófécia között az a különbség, hogy a Jeremiási Ige azoknak szólt, ( „kiszáradt fák”) Akik elszakították magukat az Isten Tanításától, és ezért lettek megszáradt fákká, amiket a tűz megemészt... A Páli idézet pedig mindenképpen Hívőkhöz szól, akik között vannak, akik emberi tanításokra is figyelnek, vagy emberek parancsolataira is figyelmeznek... Ezek bár megmenekednek, de amit építettek az Igei alapra, hamuvá lesz...
------------------Folyt köv.-----------
-
------------Folyt----------------------
És most figyelem: Zsoltárok könyve 104. rész
1.
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2.
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3.
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Akkor most mindent egybevéve, konkretizáljuk mégegyszer, kik azok a szolgálatba állhatnak:
1; Akik megfelelő módon, éhezték és szomlyúhozták az Igazságot, és annak kijelentését nem emberektől várták, hanem törekedtek megismerni az Urat... ezeknek hát az Úr,Kijelentette magát!
2; Akik megtaníttattak arra, hogy amijük így lett, az nem az övék, hanem azért kapták, hogy tovább adják-mégpedig úgy, ahogyan ők is kapták! / ez ugye egyrészt nem pénzért adatott, tehát nem is tehetem áruvá! másrészt pedig, akik
kaptak már az Istentől kijelentést, azok a megmondhatói hogy annak a kijelentésnek az ereje, mennyire elementális hatást gyakorolt a számukra... tehát nem unottan, vagy vontatottan adják tovább, hanem Tűzzel!/
3; És amiről talán ezeddig csak utalásokban beszéltünk, pedig rendkívüli fontossággal bíró ismérv: Akiknek az Örökkévaló a szívüket átformálta!
Mert csak ők tudnak felelősséggel lenni, mind az átadást illetően, mind a nyájat illetően!
Mózes, 40(!) évig gyakorolta a Pásztorlást, mielőtt az Örökkévaló rábízta a népének vezetését! Megtanulta a felelősségvállalást, a nyáj vezetésével járó feladatokat, és annak betöltését. Gondozás-legeltetés-itatás-járható utak keresése, a lábak-körmök megóvása érdekében,
A nyáj egyedeinek számontartása, gyengék hordozása, az erősek visszafogása, az egybentartás, a nyáj védelme a rablóktól-ragadozóktól, a NYÁJ VEZETÉSE!
Erről a felelősségvállalásról, több száz év után így emlékezik meg a népe: Ésa 63,8.
És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok.
9.
Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
10.
Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök.
11.
S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét?
12.
Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen?
13.
Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!
14.
Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!
A Pásztorlás tehát ily összetevőkből áll, és amit nem látunk, az a büszkeség-a hivalkodás-az uralkodás...
A Pásztornak ismernie kell a nyájának minden tagját! Tudnia kell a bajaikról-gondjaikról... Teljes felelőssége tudatában vigyáz a rábízott nyájra! Most pedig olvassuk el figyelmesen, a következő fejezetet:
Ezékiel próféta könyve 34. rész
1.
És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
2.
Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?
3.
A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.
4.
A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;
5.
Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;
6.
Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.
7.
Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
8.
Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;
9.
Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
10.
Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.
11.
Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.
12.
Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján.
13.
És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.
14.
Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.
15.
Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten;
16.
Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.
17.
Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.
18.
Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?
19.
És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!
20.
Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,
21.
Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek;
22.
És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.
23.
És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk.
24.
Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.
25.
És szerzek ő velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben.
26.
És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.
27.
A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják.
28.
És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg őket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze őket.
29.
És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;
30.
És megismerik, hogy én, az Úr, az ő Istenök, velök vagyok, és ők népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten;
31.
Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.
Tehát minden-vagy méginkább: Bármely szolgálat alapja, az Igeismeret,( Jézus Ismerete) ; a Tűz, mely nem lankad; Isten iránt, és a Testvérek iránt való odaadó elkötelezettség, amely a valós (!)Szereteten alapul;
A Felelősség ismerete, amely kétirányú, és annak felvállalása is!
Ezek tehát az Ismérvek, melyek egyben a szolgálatok alapját adják...
Most pedig lássuk csak, mely szolgálatokról is beszélünk: Ef.4,11.
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12.
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13.
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14.
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15.
Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16.
A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.
A Szolgálat módjára vonatkozóan, Pál is adott támpontokat, de az sajnos egyébb rendkívül fontos parancsolathoz hasonlóan az idők folyamán elsikkadt.
Rómabeliekhez írt levél 12. rész
1.
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2.
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
3.
Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
4.
Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:
5.
Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.
6.
Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük;
7.
Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;
8.
Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje.
9.
A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
10.
Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.
11.
Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.
12.
A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak;
13.
A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.
14.
Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
15.
Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
16.
Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
17.
Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.
18.
Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
19.
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
20.
Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.
21.
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
Sajnos ezen irányelvek, általánosságban elsikkadtak, és figyelmen kívül hagyatnak. Ennek egyik és leg nyilvánvalóbb oka: az EGOIZMUS!
Így lett mára jellemzően a szolgálókra nézve, hogy a szolgálat Karrier lett, egymást nevezik ki-léptetik elő, uralkodnak a nyájon, tévelygést hirdetnek, az Istentől való Szent parancslatokat félretéve,
Az Igét elutasítva, az Emberi-felekezeti-gyülekezeti dogmák-törvények-szabályok preferálása történik...
Az Uralkodásra- elöljáróságra nézve: Mk.10,35.
És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.
36.
Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?
37.
Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben.
38.
Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?
39.
Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;
40.
De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.
41.
És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.
42.
Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.
43.
De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;
44.
És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:
45.
Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Jézus tökéletesen tudta a módját annak, hogy kérdésekkel tanítson, és értelemre vezessen...
Luk.22,24.
Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
25.
Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
26.
De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
27.
Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Na ennyit a karrierről, és az uralkodásról...
De térjünk vissza a szolgálatokhoz: Tehát minden-vagy méginkább: Bármely szolgálat alapja, az Igeismeret,( Jézus Ismerete) ; a Tűz, mely nem lankad; Isten iránt, és a Testvérek iránt való odaadó elkötelezettség, amely a valós (!)Szereteten alapul;
A Felelősség ismerete, amely kétirányú, és annak felvállalása is!
Ezek tehát az Ismérvek, melyek egyben a szolgálatok alapját adják...
Most tessék nekem megmondani: Mely szolgálthoz nem kellenek ezen alapok?
Mielőtt elkezdenénk szakosodni-orientálódni, ezzel a kérdéssel kezdenünk kellene valamit...
-
Köszönöm kedves Shomer Testvérem az áldott és nagyon fontos tanítást.
A 19. Zsoltár Szavai jutnak eszembe:
Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. 9. Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. 10. Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak, 11. kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. 12. Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges. 13. A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! 14. A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. 15. Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!
Zsolt 19,8-15
-
Köszönöm kedves Shomer Testvérem az áldott és nagyon fontos tanítást.
A 19. Zsoltár Szavai jutnak eszembe:
Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. 9. Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. 10. Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak, 11. kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. 12. Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges. 13. A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! 14. A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. 15. Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!
Zsolt 19,8-15
Most csak azon filózok, hogy Dávidról ugye az eddigiekben példát vehettünk, az Istenért való rajongásáról-a bűnei felett való önmarcangoló fájdalmáról-az Isten előtt Igaz "megtéréséről"- Visszafordulásáról... De a Zsoltárok, és legfőképpen ezen Zsoltár bizonysága szerint: Jézus iránti, őszinte szeretetéről is!!!
Ugye tudjuk, hogy ez a szó: "Törvény"-valójában szabály... Ez tehát az Isten Beszéde, aminek követése révén, eljuthatunk Istenhez! Tehát ez, ami iránt, valósággal szerelmet vall, maga az Isten Igéje... vagyis: Yessua! azaz Jézus!!!
-
:afro:
Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. 2. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. 3. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
1Jn 1,1-3
Élet Ígéje... megjelent... kezünkkel megtapintottuk...az Atyánál volt... Jézus, a Messiás!
-
Mózes IV. könyve 24. rész
1. Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indula, mint az előtt, varázslatok után, hanem fordítá az ő orczáját a puszta felé.
2. És mikor felemelte Bálám az ő szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az ő nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala ő rajta.
3. Akkor elkezdé az ő példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata.
4. Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:
5. Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!
6. Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett!
7. Víz ömledez az ő vedreiből, vetését bő víz öntözi; királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az ő országa.
8. Isten hozta ki Égyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.
9. Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.
10. És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és ímé igen megáldottad immár három ízben.
11. Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtől.
12. És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, a kiket küldöttél volt hozzám, nem így szólottam-é, mondván:
13. Ha Bálák az ő házát ezüsttel és aranynyal tele adná is nékem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót, vagy rosszat cselekedjem. A mit az Úr szól, azt szólom.
14. Most pedig én elmegyek ímé az én népemhez; jőjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel, a következő időben.
15. És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemű ember szózata,
16. Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.
17. Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.
18. És Edom más birtoka lesz, Szeir az ő ellensége is másnak birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.
19. És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.
20. És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Amálek első a nemzetek között, de végezetre mindenestől elvész.
21. És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erős a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;
22. Mégis el fog pusztulni Kain; a míg Assur téged fogva viszen.
23. Újra kezdé az ő példázó beszédét, és monda: Óh, ki fog élni még, a mikor véghez viszi ezt az Isten?
24. És Kittim partjairól hajók jőnek, és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestől elvész.
25. Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az ő helyére. És Bálák is elméne az ő útján.
Áldott Testvéreim, mind tudjuk hogy ezek, mintegy: AZ Istentől-és Próféta által megerősített Kijelentések voltak, ami koncentrálódik végül is egy mondatban, amit ezen fejezet, kilencedik versében
olvashatunk: " 9. Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen. "
Ezen kijelentés eredetét olvassuk az I Mózes 12-ben! Ugye tudjuk, hogy ezen fejezet végül is a Hitre hívás fejezete, és ott és akkor- de még sokáig azután sem volt kérdés, hogy elég-e pusztán a Hit
vagy azt követnie kell a cselekedetnek is? AZ eddigiekben megértetük, hogy a kettő, szét nem választható dolog, mert a hitet a cselekedetek nyilvánítják ki! Azaz: A Hit arra indít minket, hogy a Hitünk által
Úrként elfogadott Isten akarata-tanítása szerint cselekedve, neki engedelmes életet éljünk. Ez sajnos ámde nem véletlenül, csak nálunk lehet kérdés! Nálunk, akik az alaptól elszakítottan lődörgünk...
Mert bár Jakab is írt erről a kérdésről, de arra többen nem figyelnek, mert egy sajnálatos félreértés miatt Jakab írását, kimondatlanul is, de kannonizálják eme félreértett Páli idézet miatt:
Gal.2, 11. Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.
12. Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól.
13. És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésök által.
Sajnos ezen sorokra hivatkozva utasítják el sokan Jakab Cselekedetekről szóló írását, amely levelének második fejezetét adja...
Arra pedig nem figyelnek fel, hogy mindaz amit ír, igenis Istentől való kijelentés, de azt sem, hogy János is a hitbeli cselekedetek fontosságát emeli fel, a Jelenések könyvében!
Jelenések könyve 20. rész
1. És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.
2. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre,
3. És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.
4. És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.
5. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
6. Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.
7. És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából.
8. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.
9. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.
10. És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.
11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
14. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.
A Hit pedig elválaszthatatlan a cselekedeteitől, és ezt láthatjuk a Teljes Szentírás konklúziójaként is!
De térjünk vissza a témánkhoz:
Ábrahám Hitre hívása tehát: Mózes I. könyve 12. rész
1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2.
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3.
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Arról ugye felesleges is szólnunk, hogy ezen a ponton még nem volt Isráél! Ezt az Ígéretet bár az Isráélnek tulajdonítják, de Isráél még nem született meg!
Azt mondja az Örökkévaló-Ábrámnak: I.Mózes 12,7.
És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki.
Majd összességében így szól az ígéret: I Mózes 22,15.
És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16.
És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17.
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18.
És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Tehát nem csupán Ábráhámról van szó, hanem a magnak tétetett az ígéret! Éspedig nem is mindnek-nem is akár melyiknek!
Mert Ábrahámnak két fia lett... az első Hagártól, ez a szolgaszülöttje-tehát szolgaságra született! Testi ő, a neve Yismaél. És ő lett az arabok ősattya, tizen két nemzetség ősattya lett.
Az Ígéret szerint, Sárától, Nevének jelentése: Hercegnő, született Yichák, ő az ígéret szerint született, mert ehhez a születéshez: Isteni csodára volt szükség!
Hiszen Ábrahám a 98-évével, és Sára aki egész életében meddő volt, plusz ezidőre ő sem lett fiatalabb... nos ez testileg lehetetlen dolog volt!De nem az Isten előtt!
Yicháknak szintén két fia született, az egyik Edom, azaz Ézsau, a másik Yakov. Ézsau testi volt és testileg járt. Erőszakos volt és nem a jövőnek élt, tehát a pilanatnak vetett!
I Mózes 25, 21. És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.
22. Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.
23. És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
24. És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében.
25. És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.
26. Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, a mikor ezek születének.
27. És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.
28. Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.
29. Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30. Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
31. Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32. És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
33. És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
34. S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.
Neki nem kellett tehát a jövő, ami láthatatlan... neki a jelen kellett ami látható! Ézsau maga akart a maga sorsának kovácsa lenni!
De Nem így Jakov, aki a jövőbe, a láthatatlanba vetett! Így lett ő Yisráél, és ő az Isten népének a vonala, ő és az ő utódai a mag, akiknek tétetett az ígéret!
Az Örökkévaló pedig ezt a vonulatot választotta az Ő áldásainak kitöltésére! Ebbe a magba lehet a lélek által beoltatni, mint az ígéret magja, ez az újászületés első állomása is egyben!
Ez tehát a szövetség útja, és ezen irányba vezet az Ige, aki Jézus! Ez tehát a nemzetekbeliek beoltatása, ami újjászületés révén megy végbe!
AZ Örökkévaló, Önmagát így nevezte: II.Mózes 3,14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
Ábrahám, aki Hit által közeledett Istenhez, tehát ő a hitbeli járás örökülhagyója; Yichák, aki Igéret szerint született szabadságra; Jakov, aki a láthatatlant tekintette elsődlegesnek, tehát a jövőbe vetett, és nem látható körülményekre nézett!
Ábrahám tehát a hit indulása; Yichák az ígéret szerinti szabadságra születés, és Yakov a lelki újjászületés. Ez úgy fest, mint egy folyamat...ámde még annál is több!
Mint már említettem volt: Ez a Szövetség útja is egyben! Ide vezet a Szövetség Igéje, aki Testté is lett, majd önmaga által szült újá-tett bennünket szabaddá!
Yisráél jelentése: Istennel harcoló! Ez azt is jelenti: Isten oldalán harcoló, de jelenti azt is: Az Isten ellen harcoló! Hiszen a történet szerint:
I Mózes 32, 21. Előlméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála.
22. Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.
23. Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala.
24. Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25. Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
26. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
27. És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
28. Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29. És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
30. Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
31. És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.
32. Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.
Mit jelent tehát az, hogy Istennel megküzdeni?
Nos egy Igevers a segítségünkre lehet ennek megértésében: Ézsaiás 45,15.
Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!
16.
Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben gyalázatban járnak a bálványok faragói;
17.
És Izráel megszabadul az Úr által örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké;
18.
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
19.
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
Ezen vers szerint, Isten rejtőzködő Isten! Bár azt mondja az Ige: " nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak."
Vagy másképpen: Példa besz. 8,32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Konkrétabban pedig: Jn 14,21
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Ez azt jelenti elsőképpen, hogy ha az általa felmutatott úton haladunk engedelmesen, akkor hozzá eljuthatunk! Jézus mondja: János Evangyélioma 14. rész
1.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4.
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7.
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
Tehát mindezek fényében megértjük, hogy az hogy Istennel küzdeni, azt jelenti- hogy állhatatos engedelmességben követni-keresni- kutatni Istent!
Pont mint Yakov! Jézus erre mondja azt: Mt.7, 7. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
9. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
10. És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?
11. Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!
A Hit tehát nem csak Engedelmesen cselekvő- de ÁLLHATATOS IS!
Tehát Yisráél...
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
9. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12. És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13. Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15. A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
16. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
17. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
Testvérek: Aminek itt tanui lehetünk, az az: hogy a Mennyekből leszált új Yeru Sálem (!!!) azaz a Béke városa, Tizen két alapkövön nyugszik, ami-akik(!) a 12 Apostol!
Van továbbá 12 kapuja is, amellyen a 12 Törzs ősattyának nevei vannak. A Városba, vagyis az Istennel való közösségbe csak ezeken a kapukon lehet bemenni, mégpedig úgy, hogy
minden kapun, az abba a törzsbe beírtak, azaz "beoltattak" Léphetnek be! Nincs tizen harmadik kapu a nemzeteknek!
Említettem volt az imént, hogy "beoltattak"... Erről a beoltatásról írt Pál a Róma 11 ben is... De nem egy egyszer csak lett, addig nem volt kijelentés nyomán,
hanem egy előre megmondatott Prófécia konklúziójaként tanít arról!
Ezékiel próféta könyve 47. rész
1. És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.
2. És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.
3. Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
4. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.
5. És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
6. És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.
7. És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.
8. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.
9. És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.
10. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.
11. Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
12. És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
13. És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.
14. És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.
15. És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve:
16. Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középső Hásér, mely Havrán határán van.
17. Így legyen a határ a tengertől Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.
18. És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.
19. És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.
20. És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.
21. És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.
22. És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.
23. És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.
Ez tehát a nemzetek beoltatása, ez pedig az Ábrahám-Yichak-Yakov-azaz Yisráél tekintetében úgy konkretizálódik, hogy a Gyökér maga az Örökkévaló, aki életet ad! (Róma 11,16. Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok. )
A Törzs, maga Jézus!
-------Folyt.---------
-
------------ Folyt.--------------------
János Evangyélioma 15. rész
1. Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
És ugyan ez magyarázza azt is, hogy a lombkorona az Izráél! Aki ide be van oltva, az ÉL! aki pedig nincs beoltva... nos így folytatódik a történet: JN.15,6. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.
Áldott Testvérek! Most ne azon mélázzunk el, hogy a róma 11 olajfáról-míg a Jn 15 Szőlőről ír...
A Lényeget értsük meg: Nevezetesen, hogy mindkét "gyümölcstermő fa" Gyümölcséből: Préselés által nyerik ki a lényeget! ( erre mondjuk viccesen: Nem a külső a lényeg ebben az esetben sem, hanem a tartalom!)
De most nézzük ezt az érdekes és egyben félelmetes jelenséget, amit megnecceltünk a Jn.15,6-ban: " Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. "
Az eddigekben is volt valami halovány sejtésünk a megszáradásról, ám most mutatnék egy másik aspektust is:
Zak.14,16.
És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét.
17.
És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső.
18.
És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az égyiptomi nemzetség, ő rájok sem lészen; de lészen az a csapás, a melylyel megcsapkodja az Úr a népeket, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
19.
Ez lészen Égyiptomnak büntetése, és mindama népek büntetése, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
20.
Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medenczék.
21.
És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljőnek mind, a kik áldozni akarnak, és választanak közülök és főznek azokban; és nem lészen többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon.
Ugye azt mondja az Örökkévaló: Aki nem ünnepli meg a Szukkoth-ot, nem lesz arra eső! Hogy ezt megérthessük, mielőtt továbbmennénk meg kell értenünk, hogy mi ez az "Ünnep"?
Nos a szukkoth, azaz a Sátoros ünnep, a rabszolgaságból való szabadulásra emlékezet bennünket, amikor is Izráél fiai Eggyiptomból kijövet: Sátorokban laktak, az Örökkévaló őrizete alatt!
Nem voltak veszélyben a halálos környezetben! Őrizte őket az Örökkévaló!
Nem volt tehát maradandó otthonuk, sőt egyáltalán nem volt otthonuk ezen a földön, tehát őket is vissza vezette az Örökkévaló az Ábrahámi engedelmes követés kezdetéhez,
aminek konklúziója ez: Zsid.11,8.
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9.
Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10.
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
Ez az "ünnep" tehát, mintegy: MEGEMLÉKEZÉS... egyszersmind: HITVALLÁS Amikor is Isten előtt kijelentjük: ÁTUTAZÓK VAGYUNK? VÁRJUK AZ ÖRÖK HAZÁT? AZ ÍGÉRET FÖLDJÉRE VALÓ BELÉPÉST!
NA most tehát, ezen Zakariási Próféciában azt kell látnunk, ha valaki-vagy valamely nép ezt nem teszi, arra biza nem lesz eső...
Mi ez az eső? Biztos hogy az, amire mi gondolunk? Joél 2,21.
Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
22.
Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
23.
Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
24.
És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
25.
És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
26.
És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
27.
És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
28.
És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
29.
Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30.
És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
31.
A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
32.
De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!
Vagy egy másik Prófécia erre nézve: Ésaiás próféta könyve 35. rész
1.
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2.
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3.
Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5.
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6.
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7.
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8.
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10.
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Vagyis: Az Eső, a Szentlélek kitöltése!
Ha pedig ez így van, akkor meg kell látnunk azt az Igazságot, hogy a mai gyülekezetek-felekezetek azon része, akik azt az Igazságot tagadják, hogy az Isten Választott népe, azaz elsőszülöttje Izráél,
mennyire megszáradt-erőtlen állapotban van!
Ezek azok, akik emberi erővel-izzadsággal próbálják helyettesíteni a Szentlélek jelenlétét! őrjöngések-fetrengések-hamis próféciák-fals és hazug tanítások...
ezért vannak gyülekezet építések, és ezért nincsenek Istentől való kijelentések-erők, ezért nem az egyház épül!
Figyeljünk csak: Jeremiás próféta könyve 5. rész
1.
Járjátok el Jeruzsálem utczáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piaczain, ha találtok-é egy embert; ha van-é valaki, a ki igazán cselekszik, hűségre törekszik, és én megbocsátok néki!
2.
Még ha azt mondják is: Él az Úr! bizony hamisan esküsznek!
3.
Uram! a te szemeid avagy nem a hűségre néznek-é? Megverted őket, de nem bánkódtak; tönkre tetted őket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orczáik keményebbekké lettek a kősziklánál; nem akartak megtérni.
4.
Én pedig ezt mondom vala: Bizony szerencsétlenek ezek; bolondok, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét!
5.
Elmegyek azért a főemberekhez, és beszélek velök; hiszen ők ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét! Ámde ők törték össze egyetemlegesen az igát, és tépték le a köteleket!
6.
Azért széttépi őket az oroszlán az erdőből, elpusztítja őket a puszták farkasa, párducz ólálkodik az ő városaik körül; a ki kijön azokból, mind szétszaggattatik; mert megsokasodtak az ő bűneik, és elhatalmasodtak az ő hitszegéseik.
7.
Oh, miért bocsátanék meg néked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, a kik nem istenek; noha jól tartottam őket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába.
8.
Mint a hizlalt lovak, viczkándozókká lettek; kiki az ő felebarátjának feleségére nyerít.
9.
Avagy ne büntessem-é meg az ilyeneket, mondja az Úr, és az e féle népen, mint ez, ne álljon-é bosszút az én lelkem?
10.
Menjetek fel az ő kerítéseire és rontsátok, de ne tegyétek semmivé egészen! Távolítsátok el az ágait, mert nem az Úréi azok!
11.
Mert igen hűtelenné lett hozzám az Izráel háza és a Júda háza, azt mondja az Úr!
12.
Megtagadták az Urat, és azt mondták: Nincsen ő, és nem jöhet reánk veszedelem: sem fegyvert, sem éhséget nem látunk!
13.
A próféták is széllé lesznek, és nem lesz, a ki beszéljen bennök: így esik az ő dolguk!
14.
Azért ezt mondja az Úr, a Seregeknek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok: ímé tűzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megemészsze őket!
Ne essünk zavarba attól, hogy ez a Zsidóknak szóló üzenet!
Mert van ám folytatás:
Máté Evangyélioma 3. rész
1.
Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2.
És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3.
Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4.
Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5.
Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6.
És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
7.
Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8.
Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
9.
És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
10.
A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
11.
Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
HA tehát valaki a születésében bízik csupán, az Ézsau Istentelen útján jár! Akik csak Testi elgondolások után mennek, és testileg bizakodnak egy egyszer elmondott megtérő imában, de nem lép a Szövetség útjára, vagyis az Ige Tanításában nem halad,
Az nincs beoltatva, és annak bizakodása: ÖNÁLTATÁS CSUPÁN!
Bármennyire megdöbbentő vagy érthetetlen: Airől ezekben szó van, az a megtérés útja!
A Megtérés, bibliai vezetés szerint egy hosszú folyamat! Nem egy egyszeri, a megtérők imájának elmondásával veszi kezdetét, mert Jézus, azaz az Ige! Ezt mondja:
Jn.6,44.
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45.
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
46.
Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
47.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
48.
Én vagyok az életnek kenyere.
Tehát ez az Atyai hívás, ugyan az a hívás, amit elsőként Ábrahámhoz intézett, mondván: Mózes I. könyve 12. rész
1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
Ez a "mai nyelven" ezt teszi: Hagyd el a Testi életed, és céljaid, Engem kövess!
A Követéshez egyetlen út van, amiről így szól az IGE: János Evangyélioma 14. rész
1.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4.
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Ez az Út pedig a Nemzetekbeliek számára, NEM AZ IZRÁÉL HELYETT járható út(!) hanem az IZRÁÉL BEN!!!
Mert amikor valaki bekerül egy családba, és annak részévé lesz, nem a mag nevét viszi tovább, hanem a családfő nevéről neveztetik! Még a nemzetekben is úgy dívik, hogy a gyermek, az Apa nevét viseli.
Izráélben egyenesen az apáról neveztetik a gyermek! Pl.: Jessua ben Joszef azt jelenti: Jézus, József fia.
A Családfő pedig YISRÁÉL! Mert azt mondta Ábrahámnak az Isten: Mózes I. könyve 12. rész
1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2.
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3.
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Kell az erő? Kell az Élet? Kell a táplálék???
Nos a Szentlélek, a "gyökértől" indul, vagyis az Istentől- A Törzs által, vagyis Jézus által táplálja a lombkoronát!
-
Áldott Testvérem. Nagyon örülök, hogy ezt megosztottad velünk. Valóban így van ahogyan átadtad az Úrtól.
Sokaknak fel kellene ébrednie, hogy a hitnek az alapja nem az érzelem vagy a beszédek, hanem a cselekedeteink.
Aki tudja hogy mit kell tenni az ige szerint, de még sem teszi azt, akkor nem ismerte még meg az Istent. Ha pedig azt hiszi, hogy ismeri, akkor tudja meg az olyan, hogy épp a baál papjai számát növeli.
Nyilván vétkezünk, de van is szószólónk az Atyánál. De ha lagymatag módon hátradől az ember és hivatkozik Istenre, akkor az nagy bajban van! Hivatkoznak arra, hogy Isten végzi az akarást, Ő munkálkodik és nem az ember, és ezt azzal próbálják igazolni, hogy nem tesznek semmit, hanem maguknak élnek mint azelőtt. Isten ugyanis nem inaktív. Akiben valóban Isten van és engedik munkálkodni, annak életén ez meg fog látszani. De ha nincsenek gyümölcsök, vagy ha csak férges gyümölcsök vannak, akkor jobb lenne annak, ha sosem mondta volna magát Jézus követőjének. Mert így még nagyobb ítéletben lesz része...
-
Áldott Testvérem. Nagyon örülök, hogy ezt megosztottad velünk. Valóban így van ahogyan átadtad az Úrtól.
Sokaknak fel kellene ébrednie, hogy a hitnek az alapja nem az érzelem vagy a beszédek, hanem a cselekedeteink.
Aki tudja hogy mit kell tenni az ige szerint, de még sem teszi azt, akkor nem ismerte még meg az Istent. Ha pedig azt hiszi, hogy ismeri, akkor tudja meg az olyan, hogy épp a baál papjai számát növeli.
Nyilván vétkezünk, de van is szószólónk az Atyánál. De ha lagymatag módon hátradől az ember és hivatkozik Istenre, akkor az nagy bajban van! Hivatkoznak arra, hogy Isten végzi az akarást, Ő munkálkodik és nem az ember, és ezt azzal próbálják igazolni, hogy nem tesznek semmit, hanem maguknak élnek mint azelőtt. Isten ugyanis nem inaktív. Akiben valóban Isten van és engedik munkálkodni, annak életén ez meg fog látszani. De ha nincsenek gyümölcsök, vagy ha csak férges gyümölcsök vannak, akkor jobb lenne annak, ha sosem mondta volna magát Jézus követőjének. Mert így még nagyobb ítéletben lesz része...
Bocsáss meg amiért egy illusztrációs kis történettel egészítem ki gondolataidat, de úgy érzem, hogy sokszor ugyan azt tesszük ami olvasható az alábbi sorokban:
Egyik este, akár csak a többi napon, a kicsi árva lányka az utcasarkon állt, és ételt, pénzt koldult, vagy bármi más egyebet, amivel az emberek megszánják. A kislány ócska ruhát viselt, piszkos volt és kócos a haja.
Egy gazdag ember sétált el a kislány mellett, anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna.
De amikor hazatért a drága otthonába, boldog és jómódban élő családjához, a gazdagon terített asztalhoz, gondolatai vissza-visszatértek az árva kislányhoz.
Nagyon megharagudott Istenre, amiért engedi, hogy ilyen körülmények között éljenek emberek.
Szemrehányást tett Istennek, mondván; "Hogy engedheted, hogy ez megtörténjen? Miért nem teszel valamit, hogy segíts ezen a kislányon???"
Aztán lénye legmélyéről meghallotta Isten válaszát "Már tettem. Megteremtettelek Téged. "
-
Megpróbáltság-Állhatatosság.
Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
Valós élő Hit- vagy csak önáltatás? Gyakorta megfigyelhető sokak életében, hogy az öröm perceiben hangos és erős... mondhatnánk: Túl erős Hívőkként jelennek meg, Ám a
nehézségek- háborúságok idejében elcsendesednek, vagy ha szólnak is, ám csak panaszuknak-elégedetlenségüknek adnak hangot, és az addigi Hitük, és hitbeli megvallásaiknak
ellent mondva, mintegy: lázadnak a sorsuk miatt...
Hasonlatosan Mózes napjaihoz, mikor volt ok az örömre, az ünneplés hangjai töltötték meg a sivatagot, mikor jöttek a megpróbáltatások, az elégedetlenség és a reménytelenség panaszáradata.
Figyeljük meg a következő Igei Fejezetet: Jakab Apostol levele 1. rész
1.
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
2.
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
3.
Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
4.
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
6.
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
7.
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8.
A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
9.
Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;
10.
A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.
11.
Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.
12.
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14.
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17.
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18.
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19.
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20.
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
21.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22.
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23.
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24.
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25.
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
26.
Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
27.
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
Ezen fejezet Igéin elindulva, meg kell látnunk a Hívő élet komplex mivoltát, és a Hit vonzatainak összetevőit.
A Hit el nem választható a cselekedeteitől,és az ÁLLHATATOSSÁGTÓL!
Ha Hiszünk, akkor engedelmeskedünk is, ezt nevezzük a Hit cselekedeteinek, hiszen Jézus mondja: Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
És ugyan ennyire fontos, az ebben való kitartás-Állhatatosság is, hiszen a mi vetésünk reménységben történik! Amit vetünk, az ugye eltűnik a szemeink elől,nem látjuk annak megfoganását sem,
csak reménységünk van az felől, hogy majd megfogan-gyökeret ereszt-azután szárba szökken-és végül meghozza a gyümölcsét...
Ez a reménység. De ezt mi nem látjuk, hanem el van rejtve a szemeink elől.
Ezt így példázza Jézus: Mk.4,26.
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
27.
És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
28.
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
29.
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
Most pedig figyeljünk meg egy példázatot:
Máté Evangyélioma 13. rész
1.
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2.
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3.
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
4.
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5.
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6.
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7.
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8.
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9.
A kinek van füle a hallásra, hallja.
10.
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12.
Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
13.
Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14.
És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15.
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
16.
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17.
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
18.
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
19.
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20.
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21.
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22.
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23.
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
Ugye tehát megértettük, hogy a mag, az Isten Igéje. Az Örökkévaló tehát elküldte az Ő beszédét, hogy az által bennünket újá szüljön, és általa magához invitáljon.
Amennyiben ez a mag... tehát az Ige jó földbe esik, véghez viszi azt a munkát, amiért az Örökkévaló elküldte.
Erről tesz bizonyságot, maga az Isten.
Olvashatjuk is nyilván és nyiltan a megtérésre hívás, és az Ő Igéjének hatására történő újra teremtés- újjá születés Igéjét: Ésaiás próféta könyve 55. rész
1.
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Az Ígéret tehát: AZ Ő lelke általi megelevenített Ige, hiszen az Ő Lelke által termővé tesz bennünket, elkészít mint jó termőföldet, amiben az Ige életre kel!
Péter is erről szól nekünk: Péter Apostol I. levele 1. rész
1.
Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek,
2.
A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.
3.
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
4.
Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,
5.
A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.
6.
A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,
7.
Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;
8.
A kit, noha nem láttatok, szerettek; a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:
9.
Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.
10.
A mely idvesség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, a kik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek:
11.
Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Lelke, a ki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.
12.
A kiknek megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal, a melyeket most hirdetnek néktek azok, a kik prédikálták néktek az evangyéliomot az egekből küldött Szent Lélek által; a mikbe angyalok vágyakoznak betekinteni.
13.
Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.
14.
Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;
15.
Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;
16.
Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
17.
És ha Atyának hívjátok őt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:
18.
Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
19.
Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
20.
A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,
21.
A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
22.
Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;
23.
Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
24.
Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:
25.
De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.
Térjünk vissza az Ézsaiási idézethez, mert egy roppant érdekes dolgot szeretnék ott mutatni:Ézsaiás 55,
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Tehát Isten beszéde hallatán, hagyjuk el a magunk útjait, Forduljunk VISSZA ISTENHEZ! Fogadjuk be az Ő Igéjét, ami által újjászül-újra teremt bennünket!(Jn.1, 12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.)
Ennek hatására pedig:
Ézsaiás 55,13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Ez tehát az Új teremtés ígérete, úgy is mondhatjuk az Újra teremtés ígérete! Erre az Ígéretre utal Jézus, a Jelenések könyvében: Jel 21,5
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
Testvérek: Tehát ez az Ézsaiási Ige, amit az Örökkévaló mond, magába foglalja az Új Teremtés igéretét! Olvassuk el mégegyszer, hogy megérthessük: "13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik."
Ez miért annyira nagy Igéret? Ez miben az Újteremtés Igérete?
-------------Folyt köv.------------------------
-
-----------------------Folyt.---------------------------
Figyeljünk csak: I Mózes 3,17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Tehát az átok miatt: Tövis, és Bogács... Majd az Új teremtés ígérete, és amiben mindent újá tesz: Tövis helyett Ciprus- Bogács helyén Mirtusz!
És ennek függvényében válnak érthetővé Pál szavai: Róma 8, 12. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13. Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
18. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
19. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
20. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
21. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
22. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
23. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
24. Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
25. Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
És ezzel, egy váratlan fordulattal, vissza is tértünk a mai témánkhoz: Az ÁLHATATOSSÁG FONTOSSÁGÁHOZ! "24. Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
25. Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk. "
Az a szó, hogy : HIT, egy rendkívül komplex fogalom, vagy méginkább, mint láthatjuk is: ÚT tehát!
Aki Hisz Istenben, az tehát ENGEDELMESKEDIK is neki! ez egy folyamat! Ez nem egy egyszeri dolog, hanem egy hosszú folyamat... ez az út pedig a megpróbáltatás útja! Ez valójában tehát egyben a Kegyelem, mert megértettük, hogy az Ige vezetése nélkül nem közeledhetnénk Istenhez,( János 14,6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. ) És ennek felismerése nem is új keletű, hiszen Mózes közvetítésével, ezt is kérte az Isten népe! V.Mózes 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
És az Ige követésére az Örökkévaló által, erős felhívás és figyelmeztetés adatott!
Mózes V. könyve 30. rész
1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Most térjünk vissza a kezdő Igénkhez:
Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
Most egy kis időre, csukjuk be a Szentírásunkat, és vegyük a kezünkbe! Ez tehát az Isten Igéje, vagyis a Szent Tan! A Vígasztaló- a Szabadító! azok számára,akik általa, és benne gyakoroltatnak.
Isten ezt adta nekünk útmutatóul, aminek követése által, eljuthatunk Hozzá, vagyis bevezet bennünket az Örökkévaló Békességébe- Shalómjába! Erre így nézzünk ezen túl!
Tehát ez azt jelenti : OLVASD-TANULD-KUTAKODJ UTÁNA-ÉHEZD-SZOMJAZD-AKARD-TANULJ-ÉS TANÍTSD!
Ebben pedig a kezdetekben ne szégyeld a segítséget kérni: Tanítóktól-Pásztoroktól-Ravoktól...
Legyen mindenkor "KÉZNÉL"! A Szolgálók, tanítsák az Apáknak és Anyáknak, tehát a szülőknek- a szülők pedig tanítsák a gyeremekeknek!
Tehát ez a kezdet, ezt az időszakot nevezzük a szövetség első felének! Ez után pedig az Isten Igérete szerint, amit így megtanultunk, azt a szívünkbe és elménkbe írja,
Tehát elfogadtatja és megszeretteti velünk, és végül megeleveníti bennünk az Ő Lelke által!
Ezen a ponton lépünk be a Szövetség megújulásának a legfelsőbb szintjére, amit úgy nevezünk: "AZ ÚJ SZÖVETSÉG"!
Gondoljuk csak végig higgadtan: A Szövetség első felére az V Mózes 6 szabályai voltak a mértékadók, Vagyis: Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
10.
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;
11.
És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
12.
Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
13.
Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
14.
Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
15.
(Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.
16.
Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában!
17.
Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.
18.
És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19.
Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.
20.
Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21.
Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22.
És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23.
Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24.
És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25.
És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.
Ezt pedig nem Törölte el Jézus, mert a gazdag Ifjú kérdésére így felelt: Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
20.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21.
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
Vagyis azt mondta neki: Lépj a következő szitre, mert Tökéletes csak az szerint lehetsz!
Ezért mondta Nikodemus-nak: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8.
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
Az Újászületésről az eddigiekben pedig már szóltunk! Tudjuk hogy az Isten Igéje által válik lehetségessé, hiszen az Ige a jó mag.
A Szövetség megújításának a mibenlétéről pedig, a Jeremiásnál olvashatunk: Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Na ebben van különbség a Szövetség két szintje között! Tehát nem úgy ahogy sok helyen tanítják, hogy egy teljesen más szövetség az újszövetség...
Hanem a két szint, egymásra épül! Tehát az első nélkül, nem lehet a másik!
Ha nem tanultad meg az Isten Beszédét, akkor mit fogadtasson és szerettesen meg veled az Örökkévaló? Ha pedig nincs az ember szívében és elméjében, akkor mit elevenítsen meg? Ha nincs bennünk, akkor mire emlékeztessen a Szentlélek???
Mert Jézus is ezt mondja: Jn.14,25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
26.
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Tehát a Szövetség első felében: Tudakozódunk utána; Míg a Szövetség jelen szakaszában már bennünk él, és vezet-és megszólít-és emlékeztet!
Hiszen tanuim vagytok ti is! A Szituációkban megszólít: Tedd!-vagy: Ne tedd!- így tedd! Azt ne ezzel az indulattal csináld! Ez nem volt szép tőled! esetleg: Most pedig kérj bocsánatot! Adj! vagy : Fogd meg!
Mindez pedig azért van: mert Él bennünk az Ige! Ha él akkor, minthogy engedelemben követjük: Következés képp: Az Ige által élünk! Hiszen vezet! És mi a vezetése szerint cselekszünk!
Ez azonnal kialakul-vagy csak lépésről-lépésre?
Ehhez biza Idő kell! Az Idő szüli a szituációkat- a szituációkban pedig az Ige adja a vezetést! Ez a vezetés nem rögtön, és nem mindíg tevődik át, mert az ember nem szívesen engedi át a vezetést...
Minél tovább állunk ellen, annál hosszabb az előttünk álló út is! Mert ugyanis: Ha egy akadályt nem az Ige vezetése szerint veszünk, akkor addig fogunk körbe-körbe járni, amíg nem az Ige tanácsolása szerint jutunk át rajta!
Az Isráél, például jó hosszú ideig kerülgette a Hegyet...
V Mózes 1- V Mózes 2...
A Hitben való járásunkat tekinthetjük "rutinpályának" is! Itt és ezen a szakaszon hangolóduk össze az Isten Igéjének vezetésével, és tanuljuk meg teljesen rábízni magunkat! Eben tehát SEGÍTSÉGÜNKRE VANNAK A PRÓBÁK-KÍSÉRTÉSEK, mert azok által, az Örökkévaló:
Formál-alakít-csiszol, mígnem elkészül a remekmű, a tökéletes új teremtés!
-
A Legnagyobb Kegyelmi ajándék.
Ézs 57,19
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
A Háláról- a hálaadásról annak szükségéről az eddigiekben már sokszor beszéltünk...
Hogy mi okból adhatunk hálát, nos arról is ejtettünk szót... Most az elsődleges és leg kézenfekvőbb okot szeretném felmutatni, részben azért tartom szükségesnek, mert ezen a ponton, meg kell emlékeznünk egy fontos momentumról, amire
Péter figyelmezet: 1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.
Nos mint Papok, nevezetesen Melki Cedek Főpapsága alatt szolgáló Papok, tudatában kell lennünk a kötelmeinknek. Ennek egyik összetevője ez az anyag...
Mózes V. könyve 26. rész
1. Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3. És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9. És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11. És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12. Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13. Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14. Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
A Kegyelem témakörében, sajnos általános zavarok vannak a hívőkben. Abban még megvan az egyetértés, hogy az Örökkévaló Kegyelméért, hálával tartozunk, de utána általánossá lett,
hogy az egyetértés megszűnik, és nem igen tudják meghatározni, mi a kegyelem...Főleg: Mi a legnagyobb Kegyelem...
A Kegyelem definíciója: Istentől, érdemtelenül kapott jó.Ezt nevezhetjük Ajándéknak. Valamiért mégis az van a fejekben, hogy a kegyelem csak a bűnbocsánatból áll...
Ezt a kérdést feltétlenül tisztáznunk kell, mert amint az V Mózes 26- ban láthatjuk, a Kegyelem a Hála által válik teljessé, vagyis: A Kegyelemről, Hála által teszünk bizonyságot. De mi van, ha azt állítom: A Hívők többsége azt sem tudja hogy az, amit mi Szent Tan nak nevezünk, a legnagyobb áldás- a leg nagyobb kegyelem. És mint hogy ezt nem tudják sokan, hálát sem éreznek ezért... Hovatováb: A Tudatlanság miatt, a történelem megismétli magát esetükben, hiszen az Igét rengetegen félre tolják, és emberi ötletelések után mennek.
/IV.Mózes 21,5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk./
Ők, akár csak a maiak többsége- a Mennyei kenyeret- a Manát vetették meg...
Gondoljunk csak bele Testvérek: Az emberi kapcsolattokban is úgy van, hogy az ajándékozó, ha látja hogy a megajándékozott örül a kapott dolognak, örömöt érez, így lesz az öröm az ajándék fölött teljessé, éspedig mindkét fél számára.
Ez javítja a kapcsolatot, továbbá-további jó dolgokra gerjeszt.../ Péld.17,8.
Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik./
Elsőként az felett kell értelemre jutnunk, hogy a Kegyelem, nem tüneti kezelés, hanem a kegyelem arra irányul, hogy valójában tökéletessé tegyen bennünket, Tehát a Kegyelmi ajándék által magasabb szintre léphessünk... Így sajnos látnunk kell, vannak akik meddők maradnak, és vannak akikben éltre kel...
Jézus ezt mondta: Mt.5,43.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47.
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Most pedig egy nagyon érdekes ponthoz értünk: A 48-as vers azt mondja: "Legyetek tökéletesek"! Az Isten szerint való tökéletesség jelenti: Botlás és hiba nélkül való!
Ha ilyenek akarunk lenni, akkor ennek biza komoly vonzatai- úgy is mondhatjuk: Kritériumai vannak!
Az első ilyen Kritérium, a vágy, hogy Isten előtt tökéletessé legyünk! Ez egy neki szánt- elszentelt életet jelent! Vagyis a Szentséget! A Szentség definíciója: Isten számára elkülönített!
A Következő Kritérium: Ha Isten előtt akarunk Tökéletesek lenni, akkor az Ő útmutatása szerint kell járnunk, hiszen csak tőle tudhatjuk meg, annak a módját. Ezután pedig a Tanítványság szintjén-Engedelemben követjük Őt, aki nevünkön szólított minket.
Tehát nem emberi gondolatok szerint- nem emberi elvárások szerint, hanem Isten Tanítása szerint! És itt, ezen a ponton értjük meg, hogy itt mire utalt Jézus: Mózes III. könyve 19. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
Figyeljük csak: V.Mózes 26, 17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Azt látjuk tehát, hogy erre volt igyekezet azokban is, akik be szerettek volna menni az ígéret földjére... Hiszen erről szól Mózes, miszerint: "Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának..."
Ahhoz tehát, hogy az Örökkévaló előtt: Tökéletesen járthassunk, meg kell " Ismernünk" az Ő iránymutatását-Tanítását! Az pedig hogy : " meg kell ismernünk" nem egy tól-ig határt jelez, hanem azt hogy el kell- egyszersmind: ki kell sajátítanunk az Ő beszédét, aminek élésével, hozzá juthatunk!
Ez a Tanítás- vagy más néven: Út, ami hozzá vezet, az Örökkévaló Beszéde, az Igéje... ha Dabar!
A Tanítás, azaz az Ige befogadása által juthatunk egyértelemre Istennel. Ez azért fontos, mert a befogadás az alapfeltétele az Ismeretnek.
Az Ismeret, nem egy intellektuális dolog, hanem a leg bennsőségesebb kapcsolat, amit csak egy férj és a felesége közötti kapcsolathoz hasonlíthatunk.
Az Ige befogadása által lehetséges az Újjá születés.
Ez így is van megírva: I.Péter 1,23. Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
24. Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:
25. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.
Ennek az eredeztetője: Jer.31, 31. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Az Újjá születés által, az Ige bennünk él, mi pedig az Ige által élünk, és így már nem mintegy: "külső hivatkozás" által élünk az Igével... többé kevésbé párhuzamban,
Hanem az Ige által leszünk vezettetve, tehát nincs bizonytalanság-megtéveszthetőség... hanem lesz egy Jó Pásztorunk- egy csodálatos tanácsosunk... Ézsiás 9, 1-7.
Az Ige csodákra képes- és csodákat is tesz! A Sötétségben- világosságot teremt! A Tévelygőket-megtéríti!
És van ennél tovább is:
Héberül a földet, úgy nevezzük: Ádámá. Az Embert, pedig minthogy "földből való" így nevezzük: Ádám.
Egykor az ember bűne hatást gyakorolt az életterére is... ezúttal is így lesz, és ez az Ige által lehetséges!
Figyeljük csak: Mózes I. könyve 3. rész
1.
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14.
És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15.
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16.
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
20.
Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21.
És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
22.
És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23.
Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24.
És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
A Bűn által, az ember Testi lett! Hiszen azt látjuk, hogy a bűn magva, végbevitte az emberben azt, hogy az Istentől kapott lelke a halál állapotába került, Testileg kezdett gondolkodni,
Testileg nézni-testileg látni...
I Mózes 3,7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
Figyeljük Testvérek? kezdődik a takargatás, a bujkálás Isten elől, az egymásra mutogatás, és a felelősség másra hárítása...
Mindezek tehát a test cselekedetei, aminek folyományaként, az Örökkévaló ki is mondja : I Mózes 6,3.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Az Ádám testivé válása miatt, az ÁDÁMÁ is átok alá rekesztetett...I Mózes 3,17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Amikor a bűn elterjedt a földön, az Örökkévaló úgy határozott, hogy víz által elmossa a bűnt. De nem azért,mintha nem tudta volna, hogy ez érdemi változást nem hoz majd, hiszen nagyon is tudta, hogy a bűn magva az emberben, a Testi emberben erős gyökeret eresztett...
Amikor tehát elhatározta,hogy özönvíz által elmossa a bűnt és annak következményét, Kiválasztott egyetlen embert, akit Igaznak talált!
I Mózes 6,7.
És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
8.
De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
9.
Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
10.
És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
11.
A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.
12.
Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.
13.
Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.
14.
Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal.
15.
Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.
16.
Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt.
17.
Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.
18.
De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.
19.
És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek.
20.
A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.
21.
Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl.
22.
És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.
Ez a Történet, talán a leg hatalmasabb, és leg aprólékosabb tanítás Istentől-számunkra!
Mi is ez a tanítás? Nos: Bár a 8-as vers szerint, csak Noáht találta Igaznak és tökéletesnek az Örtökkévaló, de az ő fiai és asszonyaik is kegyelmet találtak.
Amikor tehát jött az özönvíz-azután levonult, tehát az egész föld megtisztult, azt kell látnunk, hogy a Bűn, kisvártatva felütötte a fejét, mert a kegyelemben részesültek közül, valaki magában hordozta a bűn magvát, ami hamarosan ki is kelt!
I Mózes 9,20. Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
21. És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
22. Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
23. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
24. Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:
25. Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
26. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
Ezt a történetet ne feszegessük ezúttal, de azt fogadjátok el tőlem, hogy itt egy iszonyatos bűneset történt, és egyben ez a bűn maradt a Kanaániták leginkább gyakorolt bűne, amiért jött is rájuk az Örökkévaló
megsemmisítő ítélete! ez a bűn pedig: Mózes I. könyve 19. rész
1. Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában űl vala, és a mint meglátá őket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla.
2. És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg.
3. De nagyon unszolá őket, és betérének hozzá, és bemenének az ő házába; ő pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének.
4. Lefekvésök előtt a város férfiai, Sodoma férfiai körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig.
5. És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket.
6. És kiméne Lót ő hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót.
7. És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot.
8. Ímé van énnékem két leányom, a kik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök a mint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek.
Ugye emlékeztek még mit is mondtam az Ismeretről??? Lót ezért adta volna inkább a lányait, de azok nem akartak természetes úton..."ismerkedni"
De térjünk vissza az anyagunkhoz:
Szóval a bűn magva, és a Tanítás... Nos Noáhn kívül többeknek is kegyelmet adott az Örökkévaló, azért, hogy egy későbbi tanítást megértessen velünk...
Ezt a későbbi tanítást Ézsaiás által szólta a népéhez: Ézs 26,10
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Tehát a kegyelemben ne reménykedjen többé az, aki a szívét távoltartja az Örökkévalótól...Még akkor se, ha bemerítkezett mivoltában reménykedik. Hiszen látjuk is Noáh történetében, hiába mosta el a bűnt a víz, az emberből a víz, nem tudja kimosni...
-------------------Folyt köv.--------------------
-
-------------Folyt.----------------------
Majd pedig ezt mondja, szintén Ézsaiás által: Ésaiás próféta könyve 22. rész
1. Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?
2. Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!
3. Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire.
4. Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
5. Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6. És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7. És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8. És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,
9. És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.
10. És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;
11. És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!
12. És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13. És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14. És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
Ezek summája pedig: A Testi cselekedetek miatt szükséges a halál! Ám mivelhogy a halál után bocsánatot ígér, előre vetíti az Új életet, azaz az Újjá születés lehetőségét!
Hogyan lehetséges ez? Mi módon? Természetesen az Ige által!
Figyeltétek hogy mennyire pontos útmutatást adott Noáhnak a bárka készítésére? De hol a kormány? Vannak szintek, meg rekesztékek a kényelem miatt, van szurok a vízzáróság miatt, van ablak is a világosság és a szellőzés miatt... de hol a kormány?
Ennek a lényege pedig: AZ IRÁNYÍTÁST BÍZD AZ ÖRÖKKÉVALÓRA! Csakúgy mint Ábrahámnál is olvastuk: Ő sem kérte a pontos térképet hogy tudhassa hogy merre menjen,
Elhitte hogy a lépéseit az Örökkévaló irányítja!
És erről beszélt Jeremiás is: Jer.10,23. Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
Noáh özönvize tehát megmutatja nyilván: A Bemerítkezés nem tesz teljessé-legkevésbé: Tökéletessé! Ahhoz több kell! Tűz!
Péter is ezt mondja: Péter Apostol II. levele 3. rész
1.
Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem;
2.
Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról:
3.
Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak,
4.
És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva.
5.
Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;
6.
A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:
7.
A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.
Ez a Tűz az egyiknek megtisztulást ad... többeknek pedig büntetést.
Az Örökkévaló, tehát elküldte a világba a tüzet...
Jeremiás így szól felőle: Jer.23,18.
Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19.
Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20.
Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21.
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23.
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25.
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
Majd az Utolsó Prófécia az ígéret megszületése előtt cirka 400 (!) évvel, ezt állítja: Malakiás próféta könyve 4. rész
1. Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ezután eljön Élijahu aki erről tesz bizonyságot: Mt.3, 10. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
11. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
12. A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
Ő pedig így beszél magáról: 31.
Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.
32.
Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.
33.
Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.
34.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
35.
Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva;
36.
Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki.
37.
Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik.
38.
És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!
39.
Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön.
40.
Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia.
41.
Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?
42.
Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?
43.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!
44.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt.
45.
Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni:
46.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.
47.
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
49.
Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?
Pál pedig ezt így kommentálja: I Kor.3,10.
Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.
11.
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
12.
Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;
13.
Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.
14.
Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
15.
Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.
Most pedig egy váratlan fordulattal: Ézsaiás 33,14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16.
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17.
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18.
Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
19.
A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
20.
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21.
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22.
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
23.
Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
24.
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.
Az Örökkévaló Igéje, ami szabaddá tehet, meggyógyíthat,tökéletessé tehet... Mindent Újjá teremt!
Nem csak az Ádámot... Erről olvassunk most egy másik aspektusban, mint ahogy eddig tettük:
I Kor.15, 38. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
41. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
42. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
48. A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49. És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
52. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
54. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
55. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
56. A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
57. De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
Ugye itt meg is figyelhetjük, hogy a bűn magja miatt az első Ádám megromlott, és azóta eleve minden ember, eleve a bűn magvával születik!
Ezért is Ígérte az Örökkévaló a legelső Messiási utalásként, hogy az Asszony - férfi érintése nélkül fog megfoganni!
I Mózes 3,14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
És azt is itt, az I Kor.15-ben, olvashatjuk, hogy ellenben Jézus,mint utolsó Ádám, aki egész létében, tökéletes egységben van az Atyával... szóval ha vele eggyéválunk, általa elváltozunk, újjá születünk, és hozzá mindenben hasonlatossá leszünk!
Ez azonban kizárólag az engedelmesség által lehetséges! De hogyan engedelmeskedhetnénk anélkül, hogy tudnánk mi a velünk szemben támasztott kívánalom?
Na itt köszön ránk az Isten Igéje! Ezért Ő az Út!
Tehát mindent egybevéve, hogy a megkezdett gondolatot végigvigyem, miszerint nem csak az Ádámot teremti újjá, de az Ádámát is:
Most az egyértelem kedvéért térjünk vissza a Teremtés könyvéhez: I Mózes 3, 17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
És ezzel szemben: Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Tövis-Bogács... Tövis helyén: Ciprus- bogács helyén: Mirtus!
És ezt nyiltan meg is említi Jézus: Jelenések könyve 21. rész
1.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5.
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
Miért is lehetünk első sorban és rendkívül hálásak? Nos: Isten az Ő beszéde által, megadta nekünk, a hozzá vezető utat!
Van egy nép... egy nemzet. Ez a nép a mai napig Örömünnepet tart az Isten Igéje miatt! Ünneplik őt, mégha nem is Ismerték fel benne a személyes megváltójukat... Ezen a napon,
a Szimcha Torán, körbe viszik a Tórát, és örömkönnyeket ejtenek, táncolnak és énekelnek örömükben...
Testvérek: Az Az Igazság, ha az Isten Igéjével nem válunk egyé, akkor a végső kegyelemről való ábránd-csak ábránd marad...kiú ábránd!
Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Állítom Testvéreim, az Örökkévaló Igéjéért-aki Yessua, vagyis Jézus, Nos érte kell a leg hálásabbnak lennünk!
Táplálkozzunk a Mennyei kenyérből-olvasván, és megélvén a Szent Tanítást!
-
Köszönöm, áldott Shomer Testvérem a tanítást!
Most elöször lett világossá nekem az összefüggés a két vers között:
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
1Móz 3,18
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Ézs 55,13
Tulajdonképpen, ha jól értelmezem, ez már az az állapot, amikor az "ösbün" meg lett bocsátva, és így annak átka is el lesz törölve.
:2smitten:
-
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21. Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24. Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
25. És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27. Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
28. És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.
29. Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.
Áldott Testvérek. A Peszach-i ünnepről már számtalan alkalommal beszéltünk, és az Ige által ráismertünk arra is, hogy ez az ünnep-az Úrvacsora előjel is egyben.
Megértettük azt is az Ige által, hogy a Peszachi alkalom, a Tökéletes elválasztás előjele is!
Azonban ez alkalommal, merüljünk mélyebbre az Igében abból a célból, hogy az Ige világosságánál megértésre juthassunk azokban a dolgokban: hogy mi az engesztelés? És hogy a megigazulás a Törvény cselekedeteiből-vagy ingyen adatik?
Sajnos a mai napon is, a hívők házatáján nagy az értetlenség a bűnbocsánat dolgában... Nem kérdőjelek vannak sajnos sokakban, hanem felkiáltó jelek, és ez a baj...
Vannak ugyanis hívők, akik meg vannak győződve arról-hogy a Messiás vére autómatikusan elmos minden bűnt, és ennek vélt tudatában élik a világi életüket, a változás pedig csupán abban áll, hogy "Keresztyén" előjellel neveztetik magukat...
Mi ez a bűnbocsánat? Hogyan történik?
Sajnos a mai napon, megoszlás van a Hívők lelkes táborában abban a dologban: Hogy a Kegyelem Hit által adatik-vagy cselekedetekből?
Akik arra voksolnak hogy Hit által, azok egyben a kényelmes- sok esetben: a Testi életet prferálják, mert azt hirdetik hogy Isten nem akarhatja hogy fárasszuk magunkat-vagy hogy sok dologról le kelljen mondanunk... meg úgyis mindent megbocsájt...
Akik azt mondják hogy cselekedetek által, azok meg önigazultság felé törekszenek, mert a cselekedeteikkel-micváikkal akarják megfizetni a kegyelmet...
És ez a két tábor, folyamatosan csatározik egymással, miközben pedig ezt teszik-megzavarnak sokakat, akik hitben még gyermekek.
Most nézzük hát a Róma 15,4 alapján, a Szentírásban foglalt példaadást erről a kérdésről... /Róma 15,4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen. /
Ennek biztos tudatában pedig: Nézzük meg tehát a példaadást, amit kivel is kezdhetnénk mással, mint a Hitbeli Atyánkkal: Ábrahámnál...
Mózes I. könyve 12. rész
1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
4. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.
Itt valami egészen rendkívüli dolog kezdődött el Testvérek, mert Ábrahám Hite itt kezdődött, és ez által lehetünk az Ábrahám magvába oltva, hovatovább: Ezért csatlakozhatnak a Nemzetekbeliek is az Igaz Hívők táborához-az Isten népéhez.
Az első három vers az Ábrahám hitének megértéséhez a kulcs! Ezen versek ugye az Isteni kihívást-valójában a Megtérésre hívást tartalmazzák, majd az Ígéretet, amit az engedelmességért igér neki az Örökkévaló.
Nem látunk további feltételeket az ígéretek átvételéhez, csupán azt az egyet hogy Ábrahám tegye amit mondott neki az Isten.
A negyedik vers pedig arról tesz bizonyságot: hogy Ábrahám nem vacilál, hanem elindul...Vagyis teszi azt, amit az Örökkévaló mond neki!
Lássunk még egy-két példát, hiszen az Örökkévaló úgy rendelte, hogy két-vagy három bizonyság alapján álljon meg minden dolog!
Noénál is ugyan ezt látjuk: Nevezetesen azt, hogy az Örökkévaló általi útmutatás szerint, bárkát épített... Noénál érdekességként meg is figyelhetjük az Örökkévaló egyértelmű vezetését és tanítását a Hitben való követésről...
Mózes I. könyve 6. rész
1. Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
2. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
4. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
5. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
6. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.
7. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
8. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
9. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
10. És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
11. A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.
12. Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.
13. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.
14. Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal.
15. Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.
16. Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt.
17. Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.
18. De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.
19. És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek.
20. A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.
21. Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl.
22. És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.
Itt tehát a Tanítást abban látjuk, hogy bár az Örökkévaló, teljes és aprólékos útmutatást adott a Bárka elkészítéséhez, de egyértelműen tudatja: Az Irányítás az Övé! Hiszen a kormányról nem rendelkezett! Tehát aki Őt akarja követni, annak az irányítást át kell engednie az Örökkévalónak! És ezt egyébbként megláthatjuk Ábrahám esetében is, mert ő sem kapott, és nem kért GPS-t az ígéret földjére való eljutásához, hanem Hitte, hogy aki kihívta, az irányítja a lépéseit!
És ezek megfigyeléséhez, inkább nézzünk egy oly írást, ami átfogó képet ad a Hitről, amiről most beszélünk:
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
4. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.
5. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.
6. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
7. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.
8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
20. Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.
21. Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.
22. Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett.
23. Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.
24. Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,
25. Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;
26. Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.
27. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.
28. Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket.
29. Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.
30. Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták.
31. Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.
32. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról;
33. A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.
34. Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.
35. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
36. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is;
37. Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
38. A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
39. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
40. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
Láthatjuk tehát, hogy ezek a Hithősök, az engedelmességükért szenvedtek... nem az ő ötleteik alapján jártak, hanem Isten rendelését követve élték a Hitüket...
És ha megvizsgáljuk az I Mózes 12 eseményeit... azt a bizonyos Peszach-i alkalomra való felhívást, ott érdekes dolgokat láthatunk meg!
Először is: Ábrahámnak az Örökkévaló így szólt: I Mózes 15,12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
Az Egyik ilyen érdekesség, hogy az Örökkévaló pár évtizeddel előre szólt az Egyiptomi rabszolgaságról- és az abból való szabadulásról... Ez tehát egy eleve eldöntött dolog volt az Örökkévaló előtt...
Mégis ezt az utasítást adta ki a szabadulni vágyóknak: Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
Tehát ha az időről is előre rendelkezett az Örökkévaló, akkor miért kellett mégis engedelmeskedniük ezeknek? Hiszen ma is az Örökkévaló kegyelmi igéretében bíznak sokan, sőt még Pálra hivatkozva, tagadják a cselekedetek fontosságát is!
Gal.2, 16. Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
17. Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen.
18. Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé.
19. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
21. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.
Mielőtt tovább mennénk, beszéljünk egy picit a sokak által félre értett, és félre magyarázott: Törvényről...
Ha definiáljuk a törvény jelentését, azt kapjuk, hogy : KIZÁRÓLAGOS ALAPSZABÁLY!
Igazából nem egy félelmetes dolog ez, hanem az egyetlen lehetőség arra nézve, hogy az Örökkévalóhoz juthassunk!
Ez nem változott semmit, hiszen tudjuk: hogy a Teremtő nem változik!
Amikor az ember a Teremtőjéhez szeretne közeledni, vagy valamit róla meg szeretne tudni, esetleg a kedvére szeretne valamit tenni, azzal kell szembesülnie, hogy nem tudja, hogy mi módon tehetné...
Ezért az Örökkévaló megmondta előre! Vagyis: elküldte az Ő útmutatását-beszédét... ezt mi úgy mondjuk: az Igéjét!
Yessua, ezt mondta magáról: Jn.14,6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Yessua-Jézus, az Ige-az Út, az Igazság, a tökéletes Bárány... Ha az Ő vezetése szerint cselekszünk-élünk, akkor Megismerhetjük Őt, mint jó pásztort is, hiszen tőle leszünk vezetve, és csak is akkor: abban is biztosak lehetünk, hogy az Isten előtt kedvesek leszünk, hiszen az Ő tanítása szerint járunk!
Hogyan függ össze az I Mózes 12, a Jézus tanítása szerinti élettel?
Nos, a VÉR... A Vér a kulcs ezek megértéséhez.
Figyelem: I Mózes 12, 13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
Most pedig értsük meg: Noé a hitbeli meggyőződésének, a bárka készítésével adott hangot... Ábrahám pedig az útrakalésével...A Szabadulni vágyók a Bárány beszerzésével,és az azzal kapcsolatos dolgok elvégzésével.
De itt is igaz, ami a Szent tan minden Igéjével kapcsolatosan Igaz: Isten Igéje mély értelmű! Abban el kell mélyedni azoknak akik a kijelentés szintjére el szeretnének jutni!
Mert ebben az esetben a Vér, egészen mást jelent, mint ahogyan arra sokan gondolnak! A Vér valami sokkal több! Szentebb! Nagyobb... mint ahogyan arra gondolunk!
Most pedig jussunk értelemre az felett, hogy mi a vér, és ennek megértésével minden a helyére fog kerülni, amivel ma foglalkoztunk:Nevezetesen: A Megigazulás Hitből- vagy a törvény cselekedetei által adatik?
3Móz 17,14
Mert minden testnek élete az ő vére a benne levő élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, irtassék ki.
Sőt: ennél is szemléletesebben: V.Mózes 12,23.
Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
Ugye mennyire más perspektívát mutat így a Vér?! Izráél fiai, akik megfestették a vérrel a két ajtófélt, és a szemöldökfát, azt mutatták, hogy az ő életük-valaki más élete! Hiszen nem az ő cselekedetük szerint tettek, hanem egy tanítás szerint!
De ezt nekünk is így kell, sőt az idő előrehaladta miatt, azoknál jobban kellene tudnunk ezt!
Amikor Jézus így szólt: Jn.6,47.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
48.
Én vagyok az életnek kenyere.
49.
A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
51.
Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
52.
Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53.
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
54.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55.
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57.
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
58.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
Akkor ez azt jelentette és jelnti ma is, hogy az Ő életét éld, ha benne hiszel! Erről beszélt Pál is, amikor azt mondta: II.Kor.5,15.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
16.
Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
17.
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
Tehát ez egy Új élet! Ez a Messiás élete, ami arról szól, hogy Istennek engedelmeskedve, az Ő dicsőségét keresve éljünk!
---- Ábrahám-Noé-Mózes- Illés- Dávid...A Zsidó 11.-ben felemlített hithősök, Mindannyian a hitbeli cselekedeteik által tettek bizonyságot a hitükről, és ezért nyertek kegyelmet Istennél! Vagyis nem a testi életüket élték, hanem Más életet-más életszabály szerint! Akkor tehát a Törvény cselekedetekért lenne a kegyelem?
Nem! mert nem az Ő cselekedeteiket cselekedték, hanem az Isten által tanított cselekedeteket!
Nem az Ő cselekedeteik által igazultak meg, hanem a Hit által, mert Isten tanítását vitték át a gyakorlatba, és azt tették amit Isten tanított nekik, tehát az Érdem egyedül Istené, és nem az övéké!
Ezért mondja Jézus: Lk 17,10
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Mindezek tekintetében, ahogy sokan gondolkodnak is: Elég lehet-e az egyszeri engedelemesség? Vagyis tehát a megtérő – vagy másként: a Befogadó Ima elég lehet-e? Az attól függ, meddig akarsz eljutni? Mert Isráél fiai is egyszer engedelmeskedtek, amikor a Peszachi bárány vérével megkenték az ajtófélt, és a szemöldökfát... azután útközben elhullottak...
A Messiás életére két alap igazság érvényes! 1; Örök-és Teljes! 2; Dinamikája van! Tehát nem elég egyszer engedni neki, és nem is lehetséges az Ő életét ölbe tett kézzel élni!
Tehát nézzük újra, Pál alaposan félreértett szavait, ami ehhez a mára kialakult teológiai vitához vezetett:
Gal.2,16.
Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
17.
Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen.
18.
Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé.
19.
Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
20.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
21.
Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.
Tehát akkor mégsem a törvény cselekedetei? Akkor mégsem lehet a Törvény- vagy más néven: Az Ige elég? Sőt: ezek szerint nem is kell???
Látjátok Testvérek: Ide vezet egy rosszul megfogalmazott Kérdés!
Törvény vagy másként: A Szabályszerinti cselekedetek- vagy csupán a Hit?
Elsőként egy kijelentés Páltól: Timótheushoz írt II. levél 2. rész
1.
Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben;
2.
És a miket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, a kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek.
3.
Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.
4.
Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harczossá avatta.
5.
Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.
6.
A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.
7.
Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.
A Szabályszerű munkálkodást ugye már értjük? Most a 6-os verset értsük meg: „6.
A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.”
Tehát, ezt összevetve a Jézus által felmutatott magyarázattal, miszerint: Lukács Evangyélioma 17. rész
1. Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
2. Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
3. Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
4. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
5. És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
6. Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
7. Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
8. Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
9. Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
10. Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Nos így ugye máris értjük: A Kizárólagos szabály szerint haladva éljük a Messiás életét, de ezért kizárólag az Örökkévalóé a Dicsőség, mert nem csak hogy megadta a hozzáveztő utat... vagyis szabályokat, de lehetővé is tette azt, hogy ne mintegy külső hivatkozás szerint kövessük azt, hanem megelevenítette bennünk! Ezeket tehát nem is mi tettük, hanem Ő bennünk!
Így tehát: Aki végzi a szabályok adta cselekedeteket, ne gondolja hogy Igaz lett az által, mert nem az ő élete, nem is az ő utja az, tehát nincs azért dícsérete... Ha azonban nem teszi, tehát valaki elutasítja a szabályt, akkor pedig nem ér célba, és ENNYI!
Ugyan is az van Testvérek, hogy akinek engedelmeskedünk, annak vagyunk a szolgái!
Ezt nagyon meg kell jegyezni, mert ez számon lesz kérve!
Ha pedig ezek így vannak a Törvénnyel kapcsolatban, akkor azt kell tisztáznunk máris, hogy akkor Jézusnak és Pálnak mi kifogásuk volt a Zsidók akarata ellen?
Nos: Az Emberi tanítások a Törvényről! Csupán ennyi!
Jézus ezt mondta : Jn.7,14.
Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala.
15.
És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!
16.
Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.
17.
Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?
18.
A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.
19.
Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?
Pálnak meg az volt a problémája velük, hogy azok ugyan úgy akarták az emberi rendeléssekkel terhelni a Keresztyéneket...
Jézus így szólt az emberi rendelések ellen: Luk.11,43.
Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket.
44.
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.
45.
Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz.
46.
Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.
47.
Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket.
48.
Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat.
49.
Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek;
50.
Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétől fogva kiontatott,
51.
Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől.
52.
Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.
-
Az Utolsó időkről.
Ámós próféta könyve 5. rész
1. Halljátok meg e beszédet, a melyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza!
2. Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szűze; végig terült az ő földén, és nincs, a ki felemelné.
3. Bizony így szól az Úr Isten: A mely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; a mely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izráel házául.
4. Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!
5. És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz.
6. Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tűz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa.
7. A kik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják.
8. A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve.
9. A ki pusztulással sujtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erősségekre.
10. Gyűlölik azt, a ki feddőzik a kapuban, és útálják azt, a ki feddhetetlenül beszél.
11. Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tőle: bár faragott kőből építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából.
12. Mert tudom, hogy sok a ti bűnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedők vagytok; és elnyomják a szegényeket a kapuban!
13. Azért hallgat az eszes ebben az időben, mert gonosz idő ez.
14. Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok.
15. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.
16. Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetőt is gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra;
17. És minden szőlőben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr.
18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
25. Járultatok-é hozzám véres áldozatokkal s ételáldozatokkal a pusztában negyven éven át, oh Izráel háza?!
26. Majd viszitek hát Szikkútot, a ti királyotokat és Kijjunt, a ti képeiteket, a ti isteneitek csillagát, a melyet ti csináltatok magatoknak.
27. És Damaskuson túlra száműzlek titeket, azt mondja az Úr, a kinek neve Seregeknek Istene.
Áldott Testvérek, ezen a mai alkalmon szánjunk egy kis időt annak vizsgálatára, amik most következnek, illetve ami már tart a Hívők között.
A Malakiási Prófécia szerint megkezdődött az elválasztás, és egyre nyilvánvalóbban-egyre kontrasztosabban elkülönülnek az Istenfélők, azoktól, akik úgy tesznek mintha Istenfélők lennének...
Sajnos mára a szakadás következtében egyre nagyobb a sötétség, és még a gyülekezetek Istentiszteleteibe is belekeveredett az emberi ötletelések miatti bálványimádat.
Tévelygéseket hirdetnek, Isten Igéjét pedig félre söpörve, magaválasztott Istentiszteleteket végeznek sokan... Túl sokan. A Szakadásról, pedig Pál már jó előre szólt, figyelmeztetve minket az utána következő AntiKrisztusi korról...
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
A 7-es versre figyeljünk most:"7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia."
Ugyanis az történt, hogy az Apostoli idők végéig csupán egyetlen egy gyülekezésük volt azoknak akik a Messiásban hittek!
Akármely ország-akár hány városában is voltak a gyülekezések, azok mind egy gyülekezet voltak, ez az egy pedig a Yerusalemben levő gyülekezet volt...
I Thessz.2,14. Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól...
Ugye a Károli fordítás esetén egyszerű a dolgunk, hiszen a toldást, amit kiegészítésnek szánt Károli, azt dőlt betűkkel írta...
Namost ez úgy fest tehát: "Mert ti atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezetének, amely Júdeában van a Krisztus Jézusban...
Tehát amíg ez így volt, addig volt egység, és az Apostolok gondoskodtak arról, hogy Tiszta Igei tanításon növekedjen a gyülekezet, akár hol is legyen az...
A Messiás után 325-ben pedig bekövetkezett a szakadás, amiről Pál előre szólt, és a Keresztyénséget elszakították a gyökerétől, azaz a Messiásban hívő Zsidó gyülekezéstől!
Ettől kezdve kezdett vak vezetni világtalant, mert azok akik tanítottak a Szent Tanról, maguk sem értették azt amit tanítottak...
A Tiszta Igei tanítás helyett elkezdték az ötleteléseket és veszélyes eretnekségeket tanítani...
Ekkor kezdődött el annak a Próféciának a beteljesedése, amit az Örökkévaló Ámossal küldött: Ámos 8,11. Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13. Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
14. A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!
Tehát ezek fényében, és pláne ha körülnézünk gyülekezeti szinten is, azt kell látnunk, hogy a Tiszta Igei tanítás úgy eltűnt, mint az aranyóra...
Ezen időszakról már előre szólt Pál, figyelmeztetve bennünket, az Igében való megmaradásra- Isten iránt való hűségre.
Timótheushoz írt II. levél 3. rész
1.
Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3.
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4.
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5.
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
6.
Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat,
7.
Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.
8.
Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek.
9.
De többre nem mennek: mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt, a miképen amazoké is az lett.
10.
Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet,
11.
Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, a melyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű üldöztetéseket szenvedtem! de mindezekből megszabadított engem az Úr.
12.
De mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.
13.
A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.
14.
De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad,
15.
És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.
16.
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
17.
Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
Jézus is beszélt az utolsó idők ámítóiról... Ezek azok, akik külsőre úgy néznek ki, "mintha" hívők lennének... Ők nagy rombolást visznek végbe a Hívők soraiban, és ami a szörnyű ebben:
Vannak közöttük, akik nem is tudják hogy mit tesznek, mert esetleg meg vannak győződve a példás hitéletükről! Sokukat így tanították, és arra nevelték őket, hogy nem kell
mindennek az Igében utána nézni, elég az, ha heti egy-két alkalommal elmennek az Istentiszteletre-fizetik a "tizedet"-adakoznak...stb.
Tehát, nem mindannyian elvetemült gonoszok ezek, hanem vannak köztük szép számmal, megtévesztettek is, akiket hamis tanítás által csaltak meg, és vezettek félre önjelölt Igehirdetők-hamis Apostolok.
Ezek Fel sem ismerik, hogy az ő bűnük abban áll, hogy a Hívő életbe: Testiséget , és emberi tanítást visznek, és ezzel összezavarják a Hitben gyengébbeket.
Jézus ezt mondta: Mt.7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15.
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17.
Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18.
Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19.
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20.
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Szóval "bárány bőrbe bújt Farkasok"... Azt állítják hogy hívők, velünk imádkoznak, járnak gyülekezetbe... de valójában Testi életet élnek, és a Testi dolgokat preferálják. Ők azok, akik pusztán a jelenlétükkel, vagy egy két szavukkal megoltják a Szentlélek munkáját, Akik magukat hirdetik, és az Istentiszteletből show műsort csinálnak... Ők azok, akik Isten beszédét lesöprik, és hihetetlen agymenést hirdetnek... akik sokkolják a hitben gyengéket, mindenféle ijesztgetésekkel, akik nyerekedésnek tekintik az Istenfélelmet...
Megtévesztő módon utánozzák az Igaz Hívőket és így a tévtanításaikkal viszik végbe a rombolást, és sokakat elhitetnek...
Ezek felismerhetőségének egyetlen módja van!
Lássuk az Örökkévaló intelmét a Malakiási Próféciában: Malakiás 3, 13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
A 18-as versre tessék figyelni: "18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt. "
Szóval a pozícionálás egyetlen lehetősége, a "Megtérés"
Lecsúvá- azaz "VISSZAFORDULÁS"! Hova? Kihez? Mihez?
Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
20. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
Tehát az Ember története ez: Az Örökkévaló megteremtette őt, és az Ő beszéde által szolgálatba állította! Majd a Szoton -Sátán ösztönzésére, elfordult az Isten beszédétől, és a maga Testi kívánságai felé fordult...
A Visszafordulás tehát, az eddigi Testi gondolatok követésétől- vissza Isten Beszédéhez! Ennek folyományaként az Isten beszéde által Újra Teremtetünk,és az Isten beszédében, világosságban járunk...
Ebben a Világosságban láthatjuk meg a különbséget a Malakiási Prófécia szerint! És azt látjuk most: A Kontraszt, minden képzeletet felülmúl...
Az Ámos-i Prófécia vázolja számunkra, hogy azok akikről az elején is szóltam, valójában elképzelhető hogy nem is tudják hogy a Hívő „szerű.”.. életük, önáltatás csupán, és semmi közük Istenhez! Sőt: Nemcsak önáltatás, hanem egyenesen Bálványimádat! Mert ha valaki nem Ismeri meg az Örökkévalót, akkor nem is tud hozzá úgy közeledni ahogyan azt az Örökkévaló elvárja! Ha máshogy próbál, akkor az bálványimádat. Ezt nevezi a Szentírás: BAÁL Tiszteletnek...
Pontosan ezekről beszél Jézus: Mt.7, 21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29. Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Aki tehát az Örökkévaló beszéde, és annak megtartása nélkül próbál: Hívő életet élni, elbukik!
Ezt is előre mondta az Úr: Jn.14,6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Namost a baj pedig Testvérek, nem pici- hanem Katasztrofális! Hiszen látjuk-tapasztaljuk is, hogy az Isten Igéjét félreteszik a Hívők... sokkal inkább, valami neves külföldi szolgáló agymenését preferálják...
Az Igéből pedig válogatják az áldásokról-vígasztalásokról szóló Igéket, a többit pedig megtagadják, mondván: Ennek az ideje lejárt...
Az Ámosi Próféciában azt látjuk, hogy azok akik így várják reménykedve az Úr napját, megszégyenülnek!
Sokan? Kevesen? Nos a Zakariási Prófécia szerint, ez kb a kétharmad elveszését jelenti! Volt már ilyen Testvérek! Vegyük figyelmbe a Kulcsot, aminek használatával
megnyílik számunkra az Ige Kapuja: Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
A 9-es vers, az Istekísértésre figyelmeztet bennünket, hát lássuk mi is volt ott, hiszen azt mondja nekünk Pál a Szentlélek által: "11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék."
IV.Mózes 21,5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
Tehát Testvérek, azt kell látnunk, hogy a Prédikátor intelme ellenére, a történelem megismételte magát: Préd.1,9. A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
Azokat, akiket az Örökkévaló kihozott a Micráimból- Eggyiptomból, Az Ő Igéjével táplálta... Ez volt a Mana... És ezt a Mennyei Kenyeret útálták meg... el is vesztek azok! Azok közül, akik látták az Örökkévaló nagy és hatalmas
szabadítását, és jeleit, csak ketten mentek be az Ígéret földjére!
Azóta azért történt egy-s más... Eljött a Testté lett Ige, aki megszületett Béjt Lechem-ben, azaz a Kenyér Házában! Jelül! De nem értik még sokan!
Ő így szólt magáról: Jn.6, 33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
De így sem értik... És a Történelem megismételte magát, és ma is sok hívőnek: Útálja a lelke ezt az eledelt...
Nos: Arányaiban ugyan akkora lesz a pusztulás!
Zakariás próféta könyve 13. rész
1. Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen.
2. És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földről, és emlegetni sem fogják többé; sőt a prófétákat és a fertelmes lelket is kiszaggatom e földről.
3. És úgy lesz, ha prófétálni fog még valaki, azt mondják annak az ő apja és anyja, az ő szülői: Ne élj, mert hazugságot szóltál az Úr nevében! És általverik őt az ő apja és anyja, az ő szülői, az ő prófétálása közben.
4. És azon a napon megszégyenülnek a próféták, kiki az ő látása miatt az ő prófétálásaik közben, és nem öltözködnek szőrös ruhába, hogy hazudjanak.
5. Hanem ezt mondja kiki: Nem vagyok én próféta, szántóvető ember vagyok én, sőt más szolgájává lettem én gyermekségem óta.
6. És ha mondja néki valaki: Micsoda ütések ezek a kezeiden? azt mondja: A miket az én barátaim házában ütöttek rajtam.
7. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
A 7-es Ige, a Mt. 24-el teljesedik ki számunkra: Máté Evangyélioma 24. rész
1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül
-
Köszönöm, Shomer testvérem az áldott tanítást!
Tényleg nagyon sok helyen nem igen foglalkoznak az "Ószövetséggel", mert szerintük az már elmúlt, és ök ma már az "Újszövetségben" élnek. Sokaknak Jézus a Máté evangéliumánál kezdödik, mintha nem lett volna már a teremtésben is ott. Mintha nem lenne ma már fontos, amit az Örökkévaló mondott. Elszakították a gyökerektöl az Újszövetséget. Számtalan helyen beszél Jézus a Tanachban/Ószövetségben, és ezt fel is imeri az, aki figyelmesen olvassa. De az emberi tanítások, könyvek piaca virágzik. Vajon miért?
Vajon Ki beszél itt?:
Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. 2. Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. 3. Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet! 4. Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. 5. Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. 6. Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.
Ézs 49,1-6
-
Sajnos nem tudják összeegyeztetni a szeretett Istenével, inkább megkérdőjelezik a könyvek hitelességét. Nagyon beivódott sokakba, hogy elmúltak már azok az idők, és most már csupán elég szánkkal megvallani Jézust és üdvözülünk. Mekkora tévelygés...
Igen, üdvözülsz ha utolsó óráid azok, mert nem tudod a cselekedeteiddel felmutatni a hitedet. De mit gondolnak azok, akik már 10-20 vagy akár 50 éve "megtértek", és cselekedeteikben nem lehet felismerni Jézust? Azt hiszik hogy megmenekülhetnek?
-
Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok.
5Móz 13,4
Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.
Lk 9,23
Szóval az Ige felszólít követésre, de ezt tenni is kell. Ez a cselekedet és a hit.
-
2 Péter 1
3
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4
Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.
5
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
6
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
7
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
8
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
9
Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról.
10
Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.
11
Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.
Péter levelében érthetően összefoglalva meg van fogalmazva, hogy mit kell tenni és cselekedni.
-
ÁMEN!
-
Luk.18,10.
Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
11.
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
12.
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
13.
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
14.
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
15.
Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
16.
De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
17.
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
18.
És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
19.
Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
20.
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
21.
Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
22.
Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
23.
Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
24.
És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
25.
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26.
A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
27.
Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
28.
És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
29.
Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
30.
A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
Áldott Testvérek. A Mai alkalommal, az Isteni segítség hatalmáról szeretnék beszélni...
Ez a példázat, és történet nagy Tanítás egyben! Ebben a történetben szintén több van, mint amit elsőre megláthatunk, mert a titkok kijelentése csak az állhatatosaké!
A Luk.18,10-14-ig terjedően, az alázat helyességéről szól... ezt ugye tudjuk, de értjük is vajjon? Mert bár sokszor beszéltünk már erről az Igazságról, ám ennek a mélysége, kimeríthetetlen.
Az Alázatra el kell jutni! Ha nem jutunk el az őszinte alázatra, akkor bár mit teszünk, csak izzadságszagú magamutotagatás lesz, amit "álalázatnak" nevezünk.
Az alázat értelme sajnos szintén, mint több jelző, értelmét vesztette a helyes értelmezés hiánya miatt! Nem kell ezt anyira túl misztifikálni! Egyszerűen csupán arról van szó,
hogy elismerem és vallást teszek arról, hogy minden dologban szükségem van az Örökkévaló segítségére, mert az nélkül nem tudok semmit tenni!
Ha megfigyeljük ezt a példázatot, akkor azt látjuk, hogy éppen ez történik a vámszedő esetében.
15-17-ig tartó példázat sok gondolkodásnak adott okot széles körökben... Valóban több értelme is lehet a gyermeki magatartásnak, és ebben a dologban sokan túl messzire mennek az Igaz jelentéstől!
Mert óriási különbség van a gyermeteg viselkedés, és az Isten gyermeke magaviselete között!
A Gyermeteg viselkedés egyértelműen elvetendő pedig! Gyermeteg viselkedés jellemzői: Állhatatlanság-felelőtlenség-komolytalanság-csúfolkodás-az önmérséklet hiánya...
nos ezek nem jó gyümölcsök Testvérek! Elísa egy alkalommal átkot is mondott a gyermeteg viselkedés megnyilvánulására!
II.Kir.2,23.
Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz!
24.
És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket.
Elísa nem volt egy besavanyodott vénember, aki útálta a gyermekeket, hanem a csúfolódásra mondott átkot, ez a történet pedig számunkra azt jelenti, hogy ha valaki csúfolódó,
arra nézve az sem számít mentő körülménynek, ha Hitben "kiskorú"!
Erre tanít miket Pál is: 1Kor 14,20
Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
Ha pedig ezt a gyermekekről szóló példázatot visszahelyezzük az eredeti környezetébe, megláthatjuk az értelmét: Úgy fogadni az Isten országát mint gyermek, azt jelenti: Örömmel és Igaz hálával élni a kegyelemmel!
Nem csak elismerve, de tudva is, hogy ezt nem mi termeltük, ezt ingyen kaptuk.
18-23-ig, arról olvasunk, amikor egy Hívővel beszél az Úr... A Hívő ezt mondja, magáról: A Parancsolatokat megtartom, példás életet élek! Tehetek még valamit a tetszésedre?
És a válasz sokkoló számára: Haggy el mindent, és kövess! Azaz: Kezdj új életet!
A következők pedig a mai Tanítás lényege, mely egy mondatban koncentrálódik: "27.
Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél."
Erről a témáról beszéljünk bővebben:
Amikor az emberi erő a végére ér, onnan kezdődik az Örökkévaló ereje! Ezt érdemes megjegyezni és megérteni, mert az Örökkévaló nem osztozkodik a Dicsőségével!
Pál azt írja: Korinthusbeliekhez írt II. levél 12. rész
1. A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.
2. Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
3. És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),
4. Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.
5. Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.
6. Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tőlem.
7. És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.
8. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;
9. És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
10. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.
Ugye ebben a vallomásban azt kell meglátnunk elsőre, hogy Pál, aki végzi állhatatosan az Úr által rábízottakat, mégis azzal szembesül hogy gyenge- nem tökéletes-és szüksége van az Isten segítségére!
Nem szabadította őt meg az Örökkévaló azonnal a tökéletlenségét okozó démontól, hanem azt mondta neki: " Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el."
Ezzel pedig azt tanítja nekünk: Soha nem leszel hiba nélkül való! Mindig szükséged lesz a Kegyelemre! Tudnod és érezned kell, hogy az Isten hatalmas csodája az ha üdvözülsz!
Péter azt kódolja nekünk: I Péter 4,17.
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
18.
És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?
19.
Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.
Az Igaz is alig tartatik meg? Miért??? Mert az Igaz, nem az Ő tettei-élete alapján Igaz, hanem csupán megigazult, "VALAKI" Igazsága által...
Nem a sajátja, hanem azé,, aki érte adta magát!
Most figyeljünk és kapaszkodjunk: Királyok II. könyve 6. rész
1. És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;
2. Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!
3. És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.
4. És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.
5. És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem!
6. És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.
7. És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.
Ugye arról van fogalmunk, hogy a fém, nehezebb a víznél, ezért nem szokása az hogy lebeg a vizen... a fa ellenben igen is fennmarad!
Itt azt látjuk, hogy a fém, ahogyan kell is neki elmerül-elveszik...
Ugyanis Testvérek: A Bűnnel terhelt lélek nem maradhat meg az Igaz Ítéletben! Sőt: Még csak ebben az életben sem maradhat fenn tisztán a lélek! Ahhoz hogy az ember, mégha megtért is... megmaradhasson az Igazságban-bűntelenségben,
Isteni kegyelemre van szüksége, mégpedig: Folyamatosan!
Hiszen meg van írva: I Mózes 3,17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Tövist és bogácskórót teremjen... vagyis Gazt! Ami az Ádámának-azaz a földnek a Gaz, az az Ádámnak, vagyis a földből vétetettnek a bűn!
Na ezek azok Testvérek, amiért nem kell dolgozni! Ezek autómatikusan jönnek! Ezt akár naphosszat tartó heverészéssel is lehet birtokolni...
AZ Örökkévaló is erre figyelmeztet egy példában: I Mózes 4,6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
Azt jelenti: Vigyázz, mert a bűn rád vágyódik! Ezért annyira nehéz elkerülni a bűnbeesést! A Bűnért nem kell dolgozni, de annak elkerüléséért igen! sőt: Meg kell értenünk: A Bűn lelki! Lelki ellen testben nem küzdhetünk, csak lélekben!
És ha lélekben munkálkodunk, azt alapból tudjuk: Isten nélkül nem megy...Kell az Örökkévaló segítsége! Kell az engesztelő áldozat, ami váltságot adhat értem! Szükségem van az Isten kegyelmére!
Most nézzük ezek fénylben újra, az Elizeusi történetet: Királyok II. könyve 6. rész
1. És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;
2. Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!
3. És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.
4. És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.
5. És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem!
6. És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.
7. És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.
Tehát van ez a Fa!... Tehát szükség van egy fára, ami értem elmerül, hogy én felemelkedhessem az elveszésből...Van is ennek a szükségnek egy eléképe a Szent Tanban:
Mózes IV. könyve 21. rész
1. Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.
2. Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait.
3. És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.
4. És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
Hiszitek Testvérek vagy sem, ez a történet egyben az egész emberiség története!
Az Örökkévaló az Ő szava által táplálja és vezeti az embert, és az ember valami másra kezd vágyni... inkább elhagyná és el is haggya az Örökkévaló szavát, és menne a maga feje után...
Igen ám de az az út, a halálba visz... ezt belátja az ember,és segítségért kiállt! Felkiált Istenhez...
Lett egy fa... erre valamit felfüggesztettek... pontosan azt, ami a halál hordozója. AZ ÁLTALUK ELKÖVETETT BŰN KÖVETKEZMÉNYE! Ebben az esetben ez egy kígyó. Aki ránézett erre a kígyóra, azt látta, hogy ez az ő bűnének a következménye!
Isten tehát megérteti az emberrel, hogy aki nem az Ő beszéde szerint jár, az a kígyóra hallgat! És nincs más út, és nincs más lehetőség!
Van egy másik kígyós történet is a Szent Tanban... a legelső- az eredeti!
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
20. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
Ez a történet is ugyan arról tesz bizonyságot, mint a IV Mózes 21,1-9-ig...
Ha elhagyod az Isten Igéjét, a Kígyóra hallgatva, meghalsz! És aki meg akar menekülni a biztos halálból, annak a menekedése kizárólag az Isten Igéje által lehetséges!
Mert az I Mózes 3-ban is azt mondta az Örökkévaló: "14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod."
Nem a férfi magva, hanem az asszonyé! Az Asszonynak nincs természet szerint magva...Tehát ez az Úr szava szerint Igértetik!
Azután a IV Mózes 21: Elhagyták ugye az Úr beszédét, és amikor irgalomért könyörögtek, az Úr szava adta a menekedést! "7. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada. "
Ezek után, eltelt pár ezer év, és mi itt vagyunk, mennénk Istenhez, csakhogy azzal szembesülünk miközben közeledünk hozzá, hogy az Ő Dicsőségének világosságában, egyre szembetűnőbbek
a mocskos bűneik, aljasságaink-tévelygéseink... Bizony azt is látjuk, hogy ez abból adódott, hogy elhagytuk Isten szavát, és annak követését!
És most megint itt egy fa... Ránézek... Látom a bűneimet a szemem előtt... és látom hogy az aki rá van szegezve, az én bűneim miatt halt kínhalált. Ő Igaz és Szent volt, és így vette magára a bűneimet.
Egyre nyilvánvalóbban és egyre hangosabban fogalmazódnak meg bennem a gondolatok, miközben Őt nézem...
Elsőként is: Mostmár nagyon gyűlölöm a bűneimet, és nem akarok tovább a bűn játékszere lenni!
Másodszor: Ha Ő az Én bűneimért halt meg Igaz létére, akkor én az Ő életét akarom élni ezentúl, hogy Örömöt szerezzek annak, aki Benne gyönyörködött, de Őt értem adta!
Vajon az elődeimnek mi bizonyságuk volt vagy lehetett, miközben minden lépésnél újabb kígyómarás érte őket, és az egyetlen lehetőség az életben maradásra, az oszlopra szegezett kígyóra való feltekintés volt?
Nekem mi bizonyosságom lehet? Főleg hogy tudom az Igazságot! Minden kilátás ellenére remélek, és a reménységem abban gyökerezik, hogy summázom magamban az eddigieket, amiket a
Szent Tan tárt elém... Itt van a fa! És aki rajta van, a leg igazabb "Valaki"! Csak elfogadja helyettem az Ő Kínhalálát az Isten, ha én az Ő életét és az Ő Igazságát öltözöm fel...
De most az van, hogy itt álok reménykedve ugyan, de érzem a bűntudatot, ezért a szememet sem merem ráemelni az Istenre. Csak magamban mondom csöndesen, együtt a Luk.18-ban megemlített vámszedővel:
"Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!"
-
Kedves Shomer Testvérem!
Nagyon köszönöm az áldott tanítást.
Az alázat értelme sajnos szintén, mint több jelző, értelmét vesztette a helyes értelmezés hiánya miatt! Nem kell ezt anyira túl misztifikálni! Egyszerűen csupán arról van szó,
hogy elismerem és vallást teszek arról, hogy minden dologban szükségem van az Örökkévaló segítségére, mert az nélkül nem tudok semmit tenni!
Úgy gondolom, hogy az igazi és öszinte alázat tulajdonképpen az Istenfélelemben gyökerezik. E kettö szétválaszthatatlan.
Szövetségem volt vele, élet és békesség szövetsége. Azért adtam neki, hogy féljen engem. Félt is, és megalázkodott nevem előtt. 6. Igaz tanítás volt a szájában, és nem volt álnokság az ajkán. Békességben és becsületesen élt előttem, és sokakat megtérített a bűnből.
Mal 2,5-6
De visszafelé is érvényes, az alázat gyümölcse az Istenfélelem:
Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.
Péld 22,4
Aki féli az Urat, tudatában van annak, hogy mennyire Szent és hatalmas az Örökkévaló Isten! Nem lehet semmivel sem kijátszani, ezt láthatjuk Anániás és Safíra esetében is.
Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.
Zsid 12,28-29
-
Mert óriási különbség van a gyermeteg viselkedés, és az Isten gyermeke magaviselete között!
A Gyermeteg viselkedés egyértelműen elvetendő pedig! Gyermeteg viselkedés jellemzői: Állhatatlanság-felelőtlenség-komolytalanság-csúfolkodás-az önmérséklet hiánya...
nos ezek nem jó gyümölcsök Testvérek!
Isten ereje megajándékozott minket mindazzal amire szükségünk van az életre, de cselekedni engedelmeskedni nekünk kell. Nem lehetünk gyerekesen felelötlenek Isten ígéreteivel szemben.
Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. 4. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. 5. Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, 6. az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, 7. a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. 8. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.
2Pt 1,3-8
-
Ésaiás próféta könyve 6. rész
1.
A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
2.
Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
3.
És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
Áldott Testvérek. A Mai alkalommal az Isten dicsőségének felmutatására-elismerésére-megszentelésére koncentráljunk.
A Szent Tan, mint tudjuk: Isteni bölcsesség által íródott, hogy a kettős szívűeket-állhatatlanokat-és a felületeseket távoltartsa az Isteni kinyilatkoztatásoktól...
Nekünk azonban, akik éhezzük és szomjúhozzuk az Isteni Igazságot, az Örökkévaló kijelentéseiből értelemre juthatunk az Ige által, és hatalmas tanítások áldásával, elvezet a kijelentések
szintjére!
Figyeljük csak meg azt, mekkora tanítást rejt magában ez a három Igevers:
A 2-es versben láthatjuk,hogy az Örökkévaló jelenlétében mi a követendő szentség..."Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;"
A hat szárnyból tehát, kettővel az arcukat takarták el... Miért? Mert ezzel mutatják, hogy az Isten dicsőségéből, semmi-de semmi nem az övék! Az Örökkévaló jelenlétében nincs más, csak Ő!
Minden más, említésre sem méltó, hiszen az Örökkévaló, mindeneket betölt mindennel! Ő az aki a jelenlétével beragyogja a mindenséget, Ő ad értelmet mindennek, Ő mindennek a kezdete és vége, és nincs semmi ami rajta kívül a figyelmet magára vonhatná!
Aki az Isten dicsőségében magára hívja fel a figyelmet, az valósággal meglopja Isten dicsőségét! Mintha az az övé lenne... Vagyis: Az Isten dicsőségében tetszeleg...
Az első ilyen esetet meghagyta nekünk a Szent Tan, hogy megértsük, ez a felfuvalkodottság, mennyire valós és veszélyes.
Ezekiél 28, 11. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
12. Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben.
13. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.
14. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.
15. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.
16. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.
17. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére.
18. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.
19. Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!
Bizony ez volt az a bűn, amiben Sátán is elesett, és azóta azon van, hogy akit csak lehet, ugyan ebbe a bűnbe vigyen...Lukács Evangyélioma 4. rész
1.
Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába
2.
Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
3.
És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
4.
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
5.
Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
6.
És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
7.
Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
8.
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
9.
Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
10.
Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;
11.
És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.
12.
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
13.
És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.
Parancsold! Élj vele! Használd ki a lehetőségeidet... Ez a Sátán kísértése már a kezdetektől, Évát ezzel csalta meg, és ezzel kísértette meg Jézust is...
Vagyis a Páli Tanítás alapján,:I Kor.15,44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
48. A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49. És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
Ezzel kezdte az első embernél: I Mózes 3.
És az Utolsó Ádámnál is ezzel próbálkozott...Ebből cirka azt láthatjuk, hogy a romlást, megpróbálja az örökkévalóságba is belopni... Sátán ezek szerint nem tett le az Ézsaiás 14-ben leírt tervéről:
Ésaiás próféta könyve 14. rész
1. Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
2. És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon.
3. És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,
4. E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn!
5. Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
6. A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.
7. Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
8. Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk.
9. Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait;
10. Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
11. Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!
12. Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
13. Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
14. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
15. Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!
16. A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?
17. A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza!
18. A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában,
19. Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!
20. Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva sem!
A 13-14-es versek rejtik a tervét...
Nem lebecsülendő a veszélye a felfuvalkodottságnak Testvérek, mert a Sátán, mint olvassuk is az Ezekiél 28,12-es versben, Teljes bölcsességgel... Mégis ez lett a sorsa!
Az Ézsaiás 5,1-3-ig folytatólag tehát: Ésaiás próféta könyve 6. rész
1.
A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
2.
Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
3.
És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
Kettő szárnnyal a lábukat fedték be... Ez azért van, mert a láb a test földdel érintkező része...(optimális esetben...)
Figyeljük ezt a Tanítást: János Evangyélioma 13. rész
1. A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
2. És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
3. Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
4. Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.
5. Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.
6. Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
7. Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
8. Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
9. Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
10. Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
Nem egy elvont dolog ez Testvérek. Nemes egyszerűséggel csupán arról van szó, hogy a lábat a föld tisztátalanná teszi.
Az Isten dicsősége, az valójában a világ világossága! Nemcsak hogy e világé, de az egész teremtésé is! Úgy a mennyeieké-mint a földieké. Ő Maga a Világosság, ahogy János is írja:
1Jn 1,5
És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
Most pedig figyeljünk:
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
Értjük ugye? A Világossággal kezdődött minden, pedig a napot, és a holdat, meg a csillagokat, csak a negyedik napon teremtette az Örökkévaló!
Van itt egy érdekes Ige: Róma 1,18.
Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19.
Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20.
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
21.
Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
22.
Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;
23.
És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
24.
Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék;
25.
Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.
A 20-as vers azt mondja: "20.
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek."
Ha ez így van, minthogy bizony így is van! Akkor figyeljünk:
A Nap a hold és a csillagok között, az a különbség, hogy csak a Napnak van saját fénye-(dicsősége) !!! A Hold és a csillagok, csak visszatükrözik!
Pál azt mondja: I Kor.15,38. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
41. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
Ezek alapján tehát azt látjuk, hogy van különbség dicsőség és dicsőség között!
Hogyan lehetséges ez, ha a világosság forrása minden esetben ugyan az? Nos egyszerűen: Mely test, hogyan tükrözi a fényt...
Csillag és csillag dicsősége között két momentum határoz: 1; A Naptól való távolság.
2; A Tükröző felület tisztasága.
Ugyan így az emberek esetében is! Az Örökkévalótól való távolság- és a tisztaság a meghatározója annak hogy ki hogyan tükrözi... "közvetíti" az Isten dicsőségét!
Ám vannak a fizikában is ismert, úgy nevezett: "fénycsapdák" Nos ilyenek is vannak, és ők azok az emberek között, akik az Isten dicsőségét kisajátítják, és mint a maguk dicsőségét adják tovább... Pont mint Sátán.
illetve azok, akik a sötötséget preferálják, hogy az aljasságaik rejtve maradhassanak...
Efézusbeliekhez írt levél 5. rész
1.
Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek:
2.
És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.
3.
Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik;
4.
Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.
5.
Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.
6.
Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira.
7.
Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek;
8.
Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
9.
(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
10.
Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.
11.
És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;
12.
Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is.
13.
Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, a mi napvilágra jő, világosság.
14.
Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.
Ha azonban az Örökkévaló megtisztít bennünket, akkor egyben, alkalmassá is tesz bennünket arra, hogy az Ő dicsőségét közvetíthessük, és így az egész teremtett világ betelhessen az Ő dicsőségével!
Tehát: Ha valaki az Örökkévaló dicsőségében tetszeleg, az nem nevezhető kis tévesztésnek, hanem nagyon is komoly bűn az!
És ha belegondolunk, hány és hány ember tulajdonítja a magáénak az Örökkévaló dicsőségét...
Hányan szolgálnak úgy, hogy magukra irányítják a figyelemet... Hányan várják el az elismerést a szolgálataikért... Ezek mind meglopják az Isten dicsőségét!
Figyeljünk csak: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
És az, akiről így szólt az Örökkévaló, ezeket mondja: Jn 7,18
A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.
Tehát az Örökkévaló dicsőségét közvetíteni-felmutatni-prezentálni... úgy lehet, ha minden ötletelés-emberi vélekedés nélkül, csak és tisztán az Ő Igéit hirdetve, az abból tanultakat megélve hirdetjük az Örökkévaló hatalmát!
-
ÁMEN. Köszönöm áldott Testvérem a tanítást. Hálás az én szívem az Örökkévaló kegyelméért, hogy így tanít engem és ilyen testvéreket ad. :044:
-
Ezékiel próféta könyve 34. rész
1. És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
2. Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?
3. A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.
4. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;
5. Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;
6. Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.
7. Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
8. Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;
9. Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
10. Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.
11. Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.
12. Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján.
13. És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.
14. Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.
15. Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten;
16. Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.
17. Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.
18. Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?
19. És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!
20. Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,
21. Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek;
22. És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.
23. És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk.
24. Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.
25. És szerzek ő velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben.
26. És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.
27. A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják.
28. És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg őket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze őket.
29. És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;
30. És megismerik, hogy én, az Úr, az ő Istenök, velök vagyok, és ők népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten;
31. Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.
Áldott Testvérek. Eme Ige fejezet, valójában több mint aminek első olvasatra látszik... Ez egyebekben minden Igére igaz állítás, hiszen tudjuk, hogy az Ige, Isteni bölcsességgel szól! Valójában ezért is mondjuk Yessuát-Jézust: A Bölcsesség fejedelmének.
Róla tesz bizonyságot az Ézsaiási Prófécia: Ésaiás próféta könyve 11. rész
1.
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2.
A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3.
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4.
Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5.
Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
És Őrá hívja fel a figyelmet, az Isteni bölcsesség által szóló Salamon is: Példabeszédek 4. rész
1.
Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2.
Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3.
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4.
Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5.
Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6.
Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7.
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8.
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10.
Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11.
Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12.
Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13.
Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
14.
A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15.
Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább.
16.
Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.
17.
Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák.
18.
Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
19.
Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
20.
Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
21.
Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.
22.
Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
23.
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
24.
Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
25.
A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
26.
Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
27.
Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.
És végül: Önmagáról beszél Yessua, szintén a Példabeszédek könyvében:
Példabeszédek 8. rész
1.
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2.
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3.
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4.
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5.
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8.
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10.
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11.
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15.
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20.
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28.
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Nos áldott Testvérek, Itt valójában Jézusról, tesznek bizonyságot, illetve maga Jézus beszél önmagáról. Sajnos rendkívül sokan vannak, akik szerint, Jézus elsőként a Máté Evangéliumában jelenik meg, illetve szólal meg...
Jézus így szól, és hangja visszhangzik az idők végtelejében: János Evangyélioma 10. rész
1.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6.
Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7.
Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8.
Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9.
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10.
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12.
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13.
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14.
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15.
A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16.
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Tehát azok akik az Övéi, "ismerik" Őt, és felismerik a hangját...
Akik nem az Övéi, nem ismerik sem Őt, sem pedig a hangját nem ismerik fel...
Az Ő hangjára a szív adja az ütemet! Az Ő hangját a szívünk ismeri fel! Ez azért van, mert meg van írva: Ezekiél 31,21.
Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba!
22.
Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
23.
Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!
24.
És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántóvetők és baromtartók együttesen.
25.
Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek.
26.
Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.
27.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28.
És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Tehát a szívünkbe iratott Isten Igéje... Ezt úgy is mondhatjuk: A Szívünk Jézus trónszéke! Őt nem intellektuálisan ismerjük... úgy nem lehetséges, hiszen az Intellektuális tudás, vagy ismeret, valami racionálishoz kötődik...
Tehát az intellektuális ismeret elsőként racionalizál! Na! Ez az amit Yessuával nem lehet megtenni! És éppen ezért, azok számára, akiknek a hit nem az életük, illetve nem az Egy Igaz Istenben hisznek, Őt nem keresik-utána nem tudakozódnak, hanem Hitben állhatatlanok
vagy csupán önmaguk tévelygésével megelégedettek... azok számára az Ige kapuja zárva marad, mert az Ige kapuján a zörgetés, az Igazság utáni olthatatlan vágy!
Van különbség az Isten szerint való, és a Test szerint való Igazság keresésében... Az Isten szerint való Igazság keresők, önmagukat félretolva, az Igazság által szeretnének élni!
A Test szerint valók, pedig az Igazságot szeretnék önmagukhoz idomítani...
Most tehát, ha: Yehezkiél slosim arbaa- vö ha: Johann eszer... bocsesz...Ezekiél 34 és a János 10 alapján, vizsgáljunk meg egy fontos kérdést: Kik az Övéi? Mi az amiről őket felismeri a világ?
Az Első kérdésünk tehát: Kik az Övéi?
A Válasz bár egyszerű, de az értelem miatt, járjuk picit körbe ezt a dolgot...
AZ Úr Tehát a Főpásztor... A Főpásztor pedig tereli-vezeti a nyáját. A Nyája Ismeri Őt, Ismeri a hangját, és követi Őt.
Ha tehát:Megszólít téged a mindennapjaidban-bizonyos szituációkban... Egyszer csak megszólal benned az Ige,és te a Szívedben felismered az Ő hangját, és akár azt mondja: Ezt rosszul tetted!... vagy azt: Ezt és ezt kell tenned-mondanod... vagy ehhez hasonlókat, de tehát megszólít, akkor ez azt jelenti: Nemcsak hogy él benned, de közösséged is van vele!
És ha ezek hatására engedelemben követed Őt, akkor ez pedig azt jelenti: Ő a te Pásztorod, hiszen vezet!
És ha te csak az Ő vezetésére figyelsz, és mást nem követsz, akkor szabad leszel minden más vezetéstől-követeléstől-ilyesztéstől-hazugságtól-tévtanoktól-megtévesztéstől...stb.
Jézus ezt mondja: Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Ezek alapján lesz Jézusból a számodra: Jahve Rói... azaz a személyes Pásztor!
Általánosan megvallja Őt minden hívő Pásztorának... mi hát a különbség? Nos ahogyan Jézus mondja: Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
Vagyis: Miért nevezi Őt Urának az, aki nem engedelmeskedik neki?
Van egy sokak által találgatott Ige a Szent Tanban: Mt.21,42.
Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
43.
Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.
44.
És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Erről az Igéről rengeteg találgatás látott napvilágot, de az értelem képlékeny még...
Ellenben ha a szövegkörnyezetébe visszahelyezzük, akkor egyeértelműen meglátjuk, hogy az előzmények ugyan arról szólnak, mint amiről az eddigiekben beszéltünk...
És ha ehhez hozzátesszük ezt az Igét? : 2Pt 2,19
Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
A Végső kijelentésre koncentráljunk, mert nagy titkot leplez le: "mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett."
Figyeljetek csak: Van itt egy "ismeretlen szerzőtől való vers az Igaz megtérésről:
Ismeretlen szerzőtől.
Ó megannyi fájdalom és bánat ami volt a múltban,
Milyen büszkén mondtam akkor Jézusnak:
Semmit sem belőled,mindent csak általam.
De Ő mégis rám talált,néztem a fán melyet megátkoztak
Ezt mondta halkan a szívem
Egy kicsit belőled-de a többit önmagam által.
Napról-napra szelíden segített, hogy lejjebb szálljak
Közben ezt mondtam:többet belőled de egy kicsit általam.
Szereteted magasabb,mint a legmagasabb hegyek-
Mélyebb,mint a legmélyebb tengerek.
Uram! ez győzött bennem,
semmit sem belőlem, mindent általad.
Nos: Yessua neve: El Gibbor! vagyis: A Győzelmes vitéz.
1989 Június 14.-e... Ezen a napon én ráestem erre a szegletkőre, amikor szembesültem azzal a ténnyel, hogy mennyire semmi vagyok. a másodperc tört része alatt engem nem csak hogy legyőzött, hanem meg is győzött Yessua!
Engem nem emberek vezettek az Úrhoz, hanem értem jött Ő! E miatt, és még sok más miatt is, félelmes számomra ez az Ige: Luk.12,47.
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
49.
Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?
Ám Valójában engem nem a félelem hajt, hanem a Szerelem... Az Igazság az, hogy azóta én nem is akarok lenni, mert ami vagyok az csak bajt hoz. Botlás-tévelygés-bűn.
De Jézus... Nos amit én szeretnék, és amiért könyörgök is: Jézus: Te élj bennem! Had tűnjek el, hogy csak Te maradhass!
Szóval Ő engem le és meg győzött! Azóta szolgálom őt!
A következő kérdésünk: "Mi az amiről őket felismeri a világ?"
Erre a kérdésre az azonnali válasz: Az egymás iránti szeretet! Mondják ezt sokan, és egyben ettől lesz erőtlen a bizonyságtételük is Istenről...
Áldott Testvérek: Én tudom hogy ez van megírva a János 13-ban és Jn. 15-ben, De azt is mondtam hogy az Ige Isteni bölcsességgel íródott, az álhatatlanok és felületesek távoltartására...
Ez egy konklúzió, ami több összetevőből áll, és ha nem ismered az összetevőket, akkor tartalmatlan a bizonyságtevésed!
Figyeljünk csak a követendő példára: Mt 7,28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Ez a Hatalom pedig az Ismeret! Ha te Ismered Őt, akkor ugyan azzal a Hatalommal szósz, és ezt el sem rejtheted! Még csak le sem tagadhatod! Akár Péter...
Mt 26,73
Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
Ettől az Ismerettől vagy: HITELES BIZONYSÁGTEVŐ! EZ A HITELED ALAPJA!
Te hallod Őt, ismered Őt, közösséged van Vele, és bizonyos hogy tudod: Miről, illetve kiről beszész!
Ha valaki egy idegen településen útbaigazítást kér, nyilvánvaló hogy attól kér, aki Ismerős azon a helyen... Miért lenne ez másként a mi esetünkben?
Tehát a Főpásztor Ismerete és Ismerése, amiről Jézus beszél a Jn.10-ben, tesz bennünket szilárdakká, magabiztosakká,Hitelesekké, és ez ad nekünk Erőt-Hatalmat.
Figyeljük csak hogyan nyilatkozik erről Pál: I Kor.9,19.
Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem.
20.
És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem;
21.
A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.
22.
Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.
23.
Ezt pedig az evangyéliomért mívelem, hogy részestárs legyek abban.
24.
Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25.
Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27.
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
A 26-os Igét kívánom, annak minden vonzatával együtt, mindannyiunknak!
Most pedig jussunk értelemre ez felett a kérdés, vagy sokkal inkább, az arra érkező válasz terjedelme és alapja felett:
Meg van írva: Mt 10,34
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
És az is írva van: Ésaiás próféta könyve 2. rész
1.
Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2.
Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3.
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4.
Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5.
Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
Mindezek fényében megértjük: Jézus ebbe a világba kontrasztot hozott! Bár nekünk Istennel és nem e világgal való békességet adott, ami azt jelenti: Hogy bár a világ és e világ felyedelmének ellenségei lettünk, de az Istennel Jézus engesztelő áldozata és a neki való engedelmesség által Békességünk van!
Mi értjük, hogy nem az emberekkel van harcunk, hanem azzal, aki őket irányítja! Erről beszél Pál is: Eff.6,12.
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
Így tehát míg Istennel, és Istenben (!) egymással békességünk van, vonatkozásul: Ézsaiás 2,1-5-ig...
Addig a világgal és a világban élőkkel bizony háborúságot szenvedünk! vonatkoztatva: Mt.10,34.
Most pedig, változtatok a hangomon, és nem leszek szelíd...
Az Hogy ez eddig nem teljesedett be a Keresztyénség teljességén, az azért van, mert nem adnak kontrasztot! Nem élik a Hitüket a világ előtt!
Lássuk a kulcsot, és figyeljük mily ajtók tárulnak fel előttünk ebben a kérdésben: Róma 15,4.
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Meg van írva: Gal 4,29
De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
Kain-kontra: Ábel; Yichak-kontra: Yismáél; Yisráél-kontra Edom; Yisráél-kontra világ! ( Edom-Szíria-Asszír birodalom- Görögök- Róma... és mint hogy Róma az új világrend letéteményese, Róma indulatával: Spanyol ország (első holokauszt) ; Törökország;Ukrajna, ( Babijaar); Oroszország- majd később a Szovjet tagok államai..., Németország, Anglia; Francia ország;...stb.
Ebben az összefüggésben meglátjuk: E világ folyamatos erőkifejtéseket tesz, a Zsidók kiirtására! És nincs szünet!
Hiszen a Testi, mindíg is üldözte a lelkit!
Időről-időre, azt mondják: Újra fellángol az Antiszemitizmus! Ezt sem érti mindenki...
Had térjek ki erre picit bővebben: Noénak három fia volt, akik vele együtt megmaradta: Sém... Ő a Sémiták-vagy másként Szemiták Ősattya. Az Ő Leszármazottai a Héberek.
Chám és Yafeth...
Na tehát, azt mondtam: Időről-időre, azt mondják: Újra fellángol az Antiszemitizmus! Ez valójában ténylegesen nem igaz állítás!
Mivelhogy az Antiszemitizmus folyamatosan tart!
Ennek két féle módja van, úgy is mondhatnám: Az Izráél kiirtásának két gyakorlata ismeretes: Az Egyik a Véres véghezvitel, ennek egyik neve: Holokauszt.
A Másik, a fehérgalléros gyilkosok módszere, ami a kívülvalók számára láthatatlan: Ez két részből tevődik össze: Az egyik adja a másik alapját...
Tehát a táptalaja a Közöny... és a véghezvitel pedig a Zsidóság ellehetelenítése, ( Zsidótörvények, közfelfogás, és a Keresztyénség tévelygése!) Gyülytőnéven: Kirekesztés és ellehetelenítés... azaz a Lélek gyilkolása.
Ez pedig: és lássátok be, mindíg is volt, és a Messiás után 120-óta ki is terjedt és folyamatos, még a Keresztyénségben is. ( Ez is Róma hatása)
Olvastuk már az Ábrahámnak tett Isteni Igéretet, miszerint: I Mózes 12,3.
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Ezurtán olvastuk az Ezekiél 47-et, amiban megértettük, hogy mi ez a szalíd olajfa, és hogyan történik a nemzetekből az Izráél Istenéhez megtértek beoltatása, amiről Pál beszél a Róma 11-ben...
Olvastuk az Ezekiél 34-ben azt, hogy azt mondja az Úr: " 11. Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.
12. Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján.
13. És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén. "
És eme Prófécia beteljesedéseként ezt is olvastuk: Jn.10,16.
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Ami tehát, a Hívők családjában az Idősebb Testvér sorsa, abban osztoznia kell a fiatalabb Testvérnek is...
Ezért mondtam többször is: Amíg a Keresztyének asszimilálódott életet élnek és nem adnak a hitük diktálta: Kontrasztot... addig ugyan békességük lesz, és nem lesznek üldöztetéseik, de ez nem bölcsesség, hanem állhatatlanság és gyávaság!
-
Na tehát, azt mondtam: Időről-időre, azt mondják: Újra fellángol az Antiszemitizmus! Ez valójában ténylegesen nem igaz állítás!
Mivelhogy az Antiszemitizmus folyamatosan tart!
Ennek két féle módja van, úgy is mondhatnám: Az Izráél kiirtásának két gyakorlata ismeretes: Az Egyik a Véres véghezvitel, ennek egyik neve: Holokauszt.
A Másik, a fehérgalléros gyilkosok módszere, ami a kívülvalók számára láthatatlan: Ez két részből tevődik össze: Az egyik adja a másik alapját...
Tehát a táptalaja a Közöny... és a véghezvitel pedig a Zsidóság ellehetelenítése, ( Zsidótörvények, közfelfogás, és a Keresztyénség tévelygése!) Gyülytőnéven: Kirekesztés és ellehetelenítés... azaz a Lélek gyilkolása.
És van ennek egy ma is szalonképes változata. Mindegy mit csinál Israel, kritizálják. Kettös mércével mérnek. Nekik nem megengedett állapolgáraik védelme, mert mindjárt elitélöen ott van a nemzetközi sajtó. Számtalanszor megtörtént, hogy utólag helyesbíteni kellett nekik, de ez természetesen nem jelenik meg akkora betükkel, mint a vádirat volt. De Istent nem lehet megcsúfolni, amit vet az ember azt fogja aratni.
-
Echad.
Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész
1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
Ezen Igefejezet, úgy vonult be a köztudatba: mint a szeretet himnusza... Ám ennél tovább menve ezen fejezet bizonyos részleteire alapozva építették fel a rész teóriát is,
ami alapján azt tanítják, hogy az egyháznak csupán részismeret adatott, ami csak a teljesség beáltával teljesedik ki tökéletessé...
Ezek eddig rendben is vannak... csupán az a kérdésés, hogy mikor jő el a teljesség?
Egyáltalán: Mit értünk teljesség alatt? Bizonyos hogy az Örökkévalóságba való belépés a teljességre jutás? Szánjunk erre egy kis időt, és vizsgáljuk meg ezt a kérdést!
Mindenek előtt, ezt a kérdést, annak minden vonzatával együtt, vizsgáljuk meg egy egészen más aspektusból:
Tehát az I Kor. 13, a szeretet nagyságát és fontosságát emeli fel!
Ezzel kapcsolatban értsünk meg egy fontos kritériumot:
Mt.22,34.
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Jézus a szeretet fontosságáról tesz bizonyságot, és bár sokan azt gondolják hogy valami újat hozott, valamit ami azaddig ismeretlen volt, és ezen új parancsolatra építi fel az Egyházát,
had lombozzam le az új pártiakat...
Nem új ez, hanem a leg ősibb!
V Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből...
illetve: III.Mózes 19,13.
A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14.
Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15.
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16.
Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17.
Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
[/size]
Ez tehát az eleve rendelt törvény... szabály, amit az Örökkévaló kezdettől fogva hirdetett!
Amikor Jézus azt mondta: Jn 13,34
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Akkor igazából az eleve rendelt parancsolat tökéletes megélését hirdette, ponosan úgy újítva meg azt, mint a szövetséget, amiről a Jer.31-ben olvashatunk...
Nem új, hanem megújított! A részvétel-illetve a betöltés feltételei újultak meg tehát! Ez az, amihez újá kell születni, hogy ne testileg töltsük be, mint akik a szemnek szolgálnak, hanem lélekben, mint akik Istennek akarnak tetszeni!
Ezt prezentálja János is levelében: 2Jn 1,5
És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!
Mi hát a szeretet? János Apostol I. levele 4. rész
1.
Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.
2.
Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;
3.
És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.
4.
Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van.
5.
Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájok.
6.
Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.
7.
Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
8.
A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
9.
Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
10.
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
11.
Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12.
Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
13.
Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.
14.
És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.
15.
A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben.
16.
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet;és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.
A Szeretet nem csak egységben tart, de az egységre vezet és az egységet építi is... Vagyis: S'ma Yisráél: Adonaj Elohejnu, Adonaj Echad! Azaz: Halld Izráél: Az Úr a mi Istenünk, az Úr egy!
( megjegyzem: az hogy Echad, nemcsupán egyet jelent, de egységet is!)
Ezt olvassuk valójában a Zsoltárban is: Zsoltárok könyve 133. rész
1.
Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
2.
Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
3.
Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
Hinné má Tov u máh nájim, sevet achim gám Yáchád...
/ Nem érdekes hogy ezt pont Dávid írta??? Szóval a jelentése: Íme mij jó és kedves, ha testvérek egyek! Értjük ugye? Dávid jelentése: Egyesítítő-egyé tevő...
Na most azt figyeljük meg, mit igér ebben az egységben az Úr: Mt.18,15.
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16.
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18.
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
19.
Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20.
Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Tehát ezen ígéret, csak a valós echad-ban, vagyis egységben következik be! Most pedig egy érdekességet szeretnék mutatni... egy párhuzamot a Szent Tanban, ami valóban érdekes lehet...
Azt tehát megértettük, hogy Dávid neve egyesítő! Azt is tudjuk, hogy az Izráélben minden név, nemcsak hogy jelentéssel bír, de egy prófétikus jelentést is hordoz...
azt is tudjuk, hogy Dávid eme próféciája akkor teljesült, amikor az Izráél kilenc és fél törzse, egyesült Yúdah két és fél törzsével az Uralkodása alatt!
Ezért Dávid trónját tette Örökkévaló trónnak az Úr, és erre a Trónra ült Yessua, aki Örök uralmat kapott, éspedig: Mindenek felett!
Ezért, akik benne hisznek, azok Egységben vannak... (vagy legalábbis kell lenniük.) Hát... ezért oly pici és gyengus még az Igazi egyház...
Yessua, valójában egyé tette a benne hívőket, azokat akik Őbenne jutottak Igaz Hitre!Efézusbeliekhez írt levél 2. rész
1.
Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
2.
Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
3.
A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
4.
De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett,
5.
Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
6.
És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:
7.
Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
8.
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9.
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Ezt nevezzük tehát úgy: Echad! azaz: egység!
minden más a megoszlás... Aki nem az egységen dolgozik, az a Sátán követe!
Figyeljük csak: Mt.7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Láthatjuk, hogy ebben az Igazi egységben, nincsenek egyenlőbbek és kevésbé egyenlőek...
És erre tanít Jézus a továbbiakban is: Luk.22,24.
Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
25.
Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
26.
De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
27.
Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Na most jussunk tehát értelemre:
A Szeretet kétirányú! Az V Mózes 6- és a III Mózes 19 alapján, van egyszer egy függőleges iránya, ami Istenhez köt, és van egyszer egy vízszintes iránya, ami a Testvérekhez köt.
ez így teljes, Sőt: János egyenesen arra utal, hogy az Isten iránt való szeretet abban nyilvánul meg, hogy hogyan viszonyulunk a Testvéreinkhez!
1Jn 4,20
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?
Most pedig figyeljünk a következőkre: Prédikátor 4,7. Viszont láték a nap alatt más hiábavalóságot.
8. Van oly ember, a ki egymaga van és nincs vele másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná: vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!
9. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
Ha ketten vannak ebben a példában, akkor mitől hármas a kötelék??? Nos figyeljük csak meg hogy miket tesznek együtt: A Jó jutalomért segítik egymást... felemeli egyik a másikat; melegszenek; a támadásnak ellenállhatnak...
ezek biza a szeretet megnyilvánulásai! Ha pedig a szeretet, akkor tehát az Isten! És így és ez által hármas a hármas kötelék!
Isten szeret engem, Isten szeret téged, egymásban szeretjük Istent! Ez már nem szakad el, mert ez a kötél csak akkor szakadhat el, ha bennem megszakadna az Iste iránt való szeretet!
Ez nem a másik félen múlik, ez csak rajtam áll!
Jézus sem azokért jött akik az Isten által kijelölt úton jártak! Jézus elhagyta a mennyei lekhelyét és az Ő Istentől kapott dicsőségét azért, hogy a bűnösöket, akik Istentől távol voltak az Istenhez vezesse, mert tudta, hogy Istennek az a gyermeke hiányzik
aki tőle távol van!
Ez nem egy egzakt tudomány... Meg van írva: Róma 1,19. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
21. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
22. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;
Ha tehát egy ember az iránt a gyermek iránt érez fájdalmat és hiányt, akivel nincs kapcsolata, miért gondoljuk hogy Isten nem így érez? Hiszen ezeket a nemes érzéseket tőle kaptuk...
Jézus tehát nem azon örömködött, hogy osztozkodás nélkül egyedül van az Isten szeretetében, hanem érezve az Atya szomorúságát, értünk jött, hogy az Atyának örömöt szerezzen!
Te hány mért földútra vagy hajlandó elmenni a Testvéredért???
Jézus azt mondta: Jn 15,13
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
Az Apostolok, például ezt úgy élték meg, hogy az Evangélium hirdetésénél nem tekintettek a maguk testi biztonságára...sőt: Apcsel 5,40.
Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket.
41.
Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek.
42.
És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.
De van ennél tovább is: Apcsel 15,24.
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
25.
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26.
Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
/valki meg tudná mondani ezek fényében, hogy a mai keresztyén gyülekezetekben, jól ellenőrzött keretek között, Testvérek közösségében, minek kellenek biztonsági őrők?/
És most térjünk vissza az I.Kor.13-ra, de mielőtt oda lapoznánk még innen az Apcsel 15-ből egy fontos adalék, hogy megérthessük azt, amit az I Kor. 13-ban szeretnék mutatni...
Apostolok Cselekedetei 15. rész
1.
Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
2.
Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
3.
Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
4.
Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
5.
Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6.
Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
7.
És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
8.
És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
9.
És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
10.
Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11.
Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
12.
Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
13.
Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14.
Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
15.
És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
16.
Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
17.
Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18.
Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.
19.
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20.
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
22.
Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
23.
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
24.
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
25.
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26.
Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
27.
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
28.
Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
29.
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
30.
Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
31.
És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
Tehát ezeket elolvasva annak lettünk tanúi, hogy egy bizonyos problema hatására, követeket küldtek az alapokhoz, a tizen kettőhöz, hogy döntsenek a kérdésben...
Meglett a döntés ugyan, és ezt is megláttuk... de a tizen kettő közül melyikhez köthető a döntés?
A 15-18-ig azt látjuk, hogy az Igéből kaptak világosságot a döntésre, de kihez kötődik a döntés? Mely Apostol adta az Irányvonalat?
Csak az Úrhoz kötődik, és nem emberhez! Az Apostolok és a vének egységben voltak, és ebben az egységben megszólalt az Úr!
Ezen a ponton, ebben az egységben már nincsenek egyedek! Itt Echad van!
-
----------------Folyt.----------------------------
Most nézzük az I Kor. 13-at: Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész
1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
A Szeretet Egységre vezet! Egységre Istennel, és egységre a Testvérekkel... Isten adja az Egység erejét! Ebben az Egységben a rész megszűnik!
Nincs tovább külön szolgálat-sem külön sikerek! Minden az egységért- az egységben történik! Nem a próféta, vagy az Igehirdető, vagy a Pásztor neve említettetik, hanem...
Ez az Egység az EGYHÁZ! Az Egyházban a rész úgy szűnik meg, hogy a részek a közös célért, teljes egyetértésben összeadódnak! Így már nem részekről, hanem az egészről- a teljesről beszélünk!
Nosza: dobjuk össze amink van, had kerekedjen ki a kép....
Van az Úgy Testvérek, hogy bizonyos szituációkban, pontosan részletek miatt, a teljesség homályossá, vagy esetnként láthatatlanná válik...
Ilyenkor szükség van útmutatóra, aki ezt a tökéletes egységet, ismét segít helyre állítani... Segít, hogy a homály oszoljon, és a világosság ragyogjon... segít, hogy a részletek a helyükre kerüljenek, és a teljesség beálljon.
Ezt a segítőt, úgy nevezzük: BÖLCSESSÉG!
Példabeszédek 8. rész
1. Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2. A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3. A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4. Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5. Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6. Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7. Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8. Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9. Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10. Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11. Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12. Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14. Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15. Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16. Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17. Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Áldott Testvérek. Mint eme Ige fejezetből is láthatjuk nyilván: Az Isteni bölcsesség önmagát hirdeti, éspedig személyválogatás nélkül bárkinek, aki figyelmére méltatja azt.
Az Isteni bölcsesség, minden esetben gyökerestől ragadja meg a problémát, és nem foglalkozik a tüneti kezeléssel!
Az Isteni bölcsesség a világosságot hirdeti! A Világosságban nincs semmi homályos-vagy sötét... ott az abszolút világosság uralkodik!
Erről beszél Jézus:Jn.12,34.
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
35.
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36.
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
37.
És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
38.
Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
39.
Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
40.
Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
41.
Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
Az Isteni bölcsesség, a világosságot keresőket meggyógyítja, és teljes gyógyulás van a szárnyai alatt!
Ám azok számára, akik a maguk dicsőségét keresik és így a sötétséget hirdetik hogy ők maguk ragyoghassanak, sötötséget hoz az által, hogy távoltartja őket az Igazság felismerésétől!
Valahogy így: Apostolok Cselekedetei 23. rész
1.
Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig.
2.
Ananiás főpap pedig megparancsolá azoknak, kik ő mellette állanak vala, hogy üssék őt szájon.
3.
Akkor Pál monda néki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek?
4.
Az ott állók pedig mondának: Az Istennek főpapját szidalmazod-é?
5.
Pál pedig monda: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd!
6.
Mikor pedig Pál eszébe vette, hogy az egyik részök a sadduczeusok, a másik pedig a farizeusok közül való, felkiálta a tanács előtt: Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak reménysége és feltámadása miatt vádoltatom én.
7.
A mint pedig ő ezt mondta, meghasonlás támada a farizeusok és a sadduczeusok között, és a sokaság megoszlott.
8.
Mert a sadduczeusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják.
9.
Támada azért nagy kiáltozás: és felkelvén az írástudók a farizeusok pártjából, tusakodnak vala, mondván: Semmi rosszat sem találunk ez emberben; ha pedig lélek szólott néki, vagy angyal, ne tusakodjunk Isten ellen.
Az Isteni bölcsesség, az önépítők építményét lerombolja... az Egyházat azonban építi és erősíti!
Az Isteni bölcsesség a világosságot hirdeti, úgymint: Róma 8,28.
Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
29.
Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
30.
A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
31.
Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
32.
A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
33.
Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;
34.
Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
35.
Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?
36.
A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.
37.
De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,
38.
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
39.
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
A Világi bölcsesség a homályt terjeszti! Úgymint: Generációs átok; Predesztináció; Démoni megszállottság... Hogy ne lehess biztos az Úr Igéretében, hogy valami emberi cselekedet feltétele lehessen a bizonyosságod!
Ha te az Isten lelke által újá születtél, kinek a bűnét hordozod, mint generációs átkot?
/ Jn.1,1.14.; Jer. 31,29-30.; Ezekiél 18-32./
Ki az akinek a megtérése eleve lehetetlen?
/ Jn.3,16-; Rm.8,32;.../
Yessua, melyik tanítványából űzött démont? Ha az Újászületésünkkel az Isten templomává lett a Testünk, akkor hogyan juthatna be Démon, amikor tudjuk, hogy Jézus jelenlétéből, önmagukat felfedve, sikítva menekültek a démonok?
Ha pedig valakiben démonok vannak, vajon engedné-e a démon, hogy Jézus jelenlétébe menjen az a valaki akiben ő lakozást vett?
Ezek a tanítások nem az Egységet építik, hanem a megosztást preferálják... vannak-e ezeknek Igei alapjaik?
Ha pedig az Ige nem ezt tanítja, akkor miért kell ezeket követni???
És aki követi... miért reméli hogy Isten nem bánja?
Tehát ezek fényében megérthetjük, hogy ki mit hirdet, annak szolgál! Aki a Világosságot hirdeti, az azt szolgálja, és az Idő elérkeztével abban lesz része!
Aki pedig a tévelygést hirdeti, az a sötétséget hirdeti! Tehát a sötétségnek szolgál, és az idő elkérkeztével abból arat!
Meg is van írva: Gal.6,7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
Az is írva van: Ezékiel próféta könyve 13. rész
1.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2.
Embernek fia! prófétálj Izráel prófétái ellen, a kik prófétálnak, és mondjad azoknak, a kik önnön szívökből próféták: Halljátok meg az Úr beszédét!
3.
Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, a kik az önnön lelkök után mennek, mert semmit sem láttak.
4.
Mint rókák a romok közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izráel!
5.
Nem hágtatok fel a törésekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körül, hogy megállhassatok a harczban az Úrnak napján.
6.
Hívságot láttak s hazug jövendölgetést, kik ezt mondják: Monda az Úr! holott az Úr nem bocsátotta őket, és még várják, hogy betelik beszédök.
7.
Avagy nem hiábavaló látást láttatok-é, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-é? midőn ezt mondjátok vala: Monda az Úr! holott én nem szólottam!
8.
Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy hívságot szólottatok és hazugságot láttatok, azért ímé én ellenetek leszek, ezt mondja az Úr Isten.
9.
És lészen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
10.
Azért, mert eláltatták az én népemet, mondván: béke! holott nincsen béke; és ha a nép falat épít, ímé ők bemázolják azt mázzal.
11.
Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik; ömlő záporeső lészen, és ti jégeső kövei hulljatok, szélvihar hasítsd!
12.
És ímé leomlik a fal. Avagy nem mondják-é majd néktek: hol a mázolás, a melylyel mázolátok?
13.
Ezokáért így szól az Úr Isten: És meghasogatom szélviharral búsulásomban, és ömlő zápor lészen haragomban, és lésznek jégeső kövei búsulásomban annak elrontására.
14.
És ledöntöm a falat, melyet mázzal mázoltatok és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentoma; és leomlik, és ti veszszetek el közepette, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr.
15.
És teljessé teszem búsulásomat a falon és azokon, a kik mázolák azt mázzal, és mondom néktek: nincs a fal és nincsenek, a kik azt mázolák,
16.
Tudniillik Izráel prófétái, kik prófétálnak Jeruzsálemnek és látnak néki békességnek látását, holott nincsen békesség, ezt mondja az Úr Isten.
17.
És te, embernek fia, fordítsd orczádat néped leányaira, a kik önnön szívükből prófétálnak, és prófétálj ellenök.
18.
És mondjad: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, a kik kötéseket varrogatnak minden kézcsuklóra, és takarókat készítenek akármilyen termetűek fejére, hogy lelkeket vadászszanak! Némely lelkeket elvadásztok népemtől, másokat elevenen megtartotok a magatok hasznára.
19.
És megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kellene meghalniok, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, a mely hazugságra hallgat.
20.
Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én kötéseitek ellen leszek, a melyekkel ti a lelkeket vadászszátok, mint madarakat; és leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, melyeket ti vadásztok, szabadon bocsátom, mint madarakat.
21.
És elszaggatom takaróitokat, és megszabadítom népemet kezetekből, és nem lesznek többé zsákmány a ti kezetekben, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
22.
Mivelhogy megszomorítjátok az igaznak szívét hazugsággal, holott én őt bántani nem akartam, s megerősítitek a hitetlen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy őt életben megtartsam.
23.
Ezokáért hívságot nem láttok és jövendőt nem jövendölgettek többé, s megszabadítom népemet a ti kezetekből, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Tehát azok, akik nem az Úr szerint tanítanak, bizony ítélet alá kerülnek!
Akik tehát ezek alapján hazugságot szólnak az Úr nevében, de Istenben reménykednek mégis mineközben... nos nekik lett a Prófécia: Ámos 5,18.
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19.
Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20.
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21.
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Ugyanis úgy van ez Testvérek, hogy ki hova vet, ott fog aratni!
Aki a világosságot hirdeti, végül a világosságban arat! Aki a sötétséget hirdeti... nos: Máté Evangyélioma 22. rész
1.
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2.
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
3.
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
4.
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
5.
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6.
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
7.
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8.
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9.
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
10.
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
11.
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
12.
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
13.
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Ahogyan Pál mondja: Ef.4,17.
Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában,
18.
Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
19.
Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
20.
Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21.
Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban:
22.
Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
23.
Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24.
És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
25.
Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
Ki mit öltözött fel?
Vanak az Istentől rendelt vezetők, akik a nyáj felvigyázói... ahhoz hogy a világosságról beszélhessenek, hogy arról bizonyságot tehessenek, hogy a világosságban vezethessék a rájukbízottakat, nos nekik is szükségük van a világosságra, amit meg is adott az Örökkévaló!
Ez a világosság, az Or, az Örök mécsesből árad, amit úgy nevezünk: Menorah!
Most figyelem: Ésaiás próféta könyve 11. rész
1.
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2.
A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
Az Úrnak lelke... ezt nevezzük kenetnek. Azután: Bölcsesség; értelem; tanács; hatalom; ismeret; Istenfélelem. Ez tehát a Menóra, azaz a Hétágú mécses jelentése!
És ennek segítségével látja a színtiszta Igazságot, és terelgetheti a rábízott nyájat a világosságban!
Ennek következtében, és ennek következményeképp pedig: 3.
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4.
Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5.
Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
Tehát, az Úr jelenlétének és dicsőségének a teljessége tölti meg a gyülekezet életét!
-
Köszönjük az áldott tanítást Testvérem! :afro:
-
Hálás vagyok én is az ÚRnak a tanításért!
Hinné má Tov u máh nájim, sevet achim gám Yáchád...
Bocs, de ezt nem hagyhatom ki... :pirul:
http://www.youtube.com/watch?v=lZs9ld3klPo# (http://www.youtube.com/watch?v=lZs9ld3klPo#)
Zsolt 133
-
Az egység igen sokat szenved az alatt, hogy ma nagyon individuális hitet propagálnak. Mindenki azt hisz, amit akar. Sokan önállósultak, és az Ígéhez való ragaszkodás és a szeretet helyébe az emeberi meglátások léptek. Mindenkinek lehet saját meglátása, autonómiát képeznek a hasonló gondolkozásúak, és egyben saját teológiájukat hirdetik. Feláldozzák az egységet a teológiai meglátások oltárán.
Izrael történetében láthatjuk, hogy Isten nemcsak az egyéneknek szólt, hanem a kolletktív engedelmességet is megkövetelte. Amikor Dávid népszámlálást rendezett az egész népnek szenvednie kellett. A törvény átadása elött beszél az ÚR az egész néphez:
Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. 6. Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak. 7. Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az ÚR parancsolt neki. 8. Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Mózes megvitte a nép válaszát az ÚRnak.
2Móz 19,5-8
-
igen
-
De mit gondolnak azok, akik már 10-20 vagy akár 50 éve "megtértek", és cselekedeteikben nem lehet felismerni Jézust? Azt hiszik hogy megmenekülhetnek?
igen
-
Ezért is lenne fontos a tiszta és teljes Evangéliumot hirdetni. Mert aki nem Isten Szavában, hanem saját hitében hisz, vagy emberi értelmezésekben, az tévelyeg.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Mt 7,21
-
Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat,
azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad
Ézsaiás 29, 13-14
Akkor lesz a meglepetés amikor az Úr színe elé kell állni és számot kell adni hitünk cselekedeteiről.
-
:igen:
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
2Kor 5,10
-
De mit gondolnak azok, akik már 10-20 vagy akár 50 éve "megtértek", és cselekedeteikben nem lehet felismerni Jézust? Azt hiszik hogy megmenekülhetnek?
igen
Jó megközelítés. A vallásosság nem üdvözít egyetlen egy embert se. Jézust nem lehet ímmel-ámmal követni, nem lehet úgy lerendezni, hogy járok gyülekezetbe vagy hogy néha adakozok. Vagy mindent, vagy semmit. Aki tartogat magának akár egy kicsi részt, az nem követi teljes szívéből az Urat. Arról pedig tudjuk, hogy kétlelkű és állhatatlan. Ne is reménykedjen az üdvösségében.
-
De mit gondolnak azok, akik már 10-20 vagy akár 50 éve "megtértek", és cselekedeteikben nem lehet felismerni Jézust? Azt hiszik hogy megmenekülhetnek?
igen
Jó megközelítés. A vallásosság nem üdvözít egyetlen egy embert se. Jézust nem lehet ímmel-ámmal követni, nem lehet úgy lerendezni, hogy járok gyülekezetbe vagy hogy néha adakozok. Vagy mindent, vagy semmit. Aki tartogat magának akár egy kicsi részt, az nem követi teljes szívéből az Urat. Arról pedig tudjuk, hogy kétlelkű és állhatatlan. Ne is reménykedjen az üdvösségében.
Ilyen ember nagyon sok van az a baj...És ha ezt egyes helyeken el "mered"mondani,megbotránkoznak,és még ők fognak rád haragudni,hogy hogy mondasz ilyeneket. Sok helyen szükség van a megújulásra,és ébredésre..Ezen a héten gyülekezetünkben hitmélyitő és evangélizáló alkalmak vannak.Adja az Úr,hogy legyenek megujulások,megtérések.
-
Kedves Jazmin!
Teljesen egyetértek, és úgy gondolom, hogy ez a megújulás és éberedés nálam kell, hogy elkezdödöjön.
Mondd meg azért népednek: Ezt mondja a Seregek URa: Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek URa, és én is hozzátok térek! - mondja a Seregek URa.
Zak 1,3
Az ÚR türelmes, mert nem akarja, hogy bárki elvesszen. Jöjjünk az ÚR elé öszinte szívvel:
Vizsgálj meg, URam, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet!
Zsolt 26,2
Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! 4. Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! 5. Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. 6. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. 7. Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. 8. Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. 9. Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.
Zsolt 51,3-9
:ima02:
-
Ámen!
-
Pedig olyan egyszerű a megoldást. Csak lépnünk kell, előre, az Úr felé. Bár lehet, hogy kétfelé húzott a szívünk, vágyódtunk az Úr felé, de a világot sem akartuk elengedni.
Isten világosan megmondta, hogy van megoldást. Tegyük le vétkeinket, térjünk meg azokból és induljunk el az Úr felé vezető ösvényen.
Jak 4:8
Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.
-
ÁMEN!
És...
Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, 20. azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; 21. és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: 22. járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, 23. a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. 24. Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.
Zsid 10,19-24
-
De mit gondolnak azok, akik már 10-20 vagy akár 50 éve "megtértek", és cselekedeteikben nem lehet felismerni Jézust? Azt hiszik hogy megmenekülhetnek?
igen
Jó megközelítés. A vallásosság nem üdvözít egyetlen egy embert se. Jézust nem lehet ímmel-ámmal követni, nem lehet úgy lerendezni, hogy járok gyülekezetbe vagy hogy néha adakozok. Vagy mindent, vagy semmit. Aki tartogat magának akár egy kicsi részt, az nem követi teljes szívéből az Urat. Arról pedig tudjuk, hogy kétlelkű és állhatatlan. Ne is reménykedjen az üdvösségében.
En is egy hasonlo ember vagyok ,mint akirol itt irva van ,es megis tudataban vagyok az udvossegemnek .
-
Kedves László, azt akarod ezzel mondani, hogy ímmel-ámmal követed Jézust?
-
Hiszem ,hogy Isten megadta a megmenekulest azoknak is akiknek a cselekedeteiben nem ismerheto fel Jezus .Es itt magamat is talalom akinek sok vallasos megnyilvanulasa,meg langymeleg cselekdete van.Igen ,azt is elmondhatom hogy bizony van olyan terulet az eletemben ahol nem teljes szivbol kovetem Jezust, amikor hirtelen duhos leszek,maskor embereket megitelek,irigykedek ....es hasonlok.Amikor elkezdjuk magunkat es masokat a cselekedeteink alapjan ,,cimkezni,, nagyon ingovanyos talajra lepunk .Lenne egy kerdesem ,olvastam hogy Terezmama , aki sok beteget apolt keleten ,a betegekben mindig Krisztust latta, hogyan lehetseges ez?hiszen ezek az emberek nem is voltak keresztenyek ,legtobjuk meg Krisztusrol sem hallott ,vagy talan Terezmamanak volt rossz a ,,latasa,,
-
Kedves László!
Teréz anyáról nem szeretnék párbeszédet folytatni, mivel számomra az Isten igéje a mérce és nem az emberek élete.
Nem számít, hogy én mit mondok, az számít, amit Jézus mondott:
Máté evangéliuma 10,37
„Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;”
Tehát Övé az első hely. Ha ez nincs meg, akkor kárhozat lesz a vége.
Máté evangéliuma 10,38
„és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.”
Aki a maga útját járja és nem Istent követi, annak a vége szintén kárhozat. Követni Őt ülve nem lehet.
Máté evangéliuma 10,39
„Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”
Itt pedig a kegyelmi döfés (értsd szó szerint), ha nem halunk meg önmagunknak és nem élünk Jézusért, akkor a vége ennek is kárhozat.
Jézus mondja ezeket, így ezek igazak és egyben tükör is számunka, amelyben szemlélhetjük magunkat. Lehet bármilyen érzésünk a cselekedeteinket illetően vagy akár az üdvösségünket illetően, Istent nem fogja érdekelni. Mert nem az érzelmeink mentenek meg minket és nem az emberek bizonyságai. Meg van írva:
Római levél 14,12
"Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek."
Szeretettel,
Antee
-
Hiszem ,hogy Isten megadta a megmenekulest azoknak is akiknek a cselekedeteiben nem ismerheto fel Jezus .Es itt magamat is talalom akinek sok vallasos megnyilvanulasa,meg langymeleg cselekdete van.Igen ,azt is elmondhatom hogy bizony van olyan terulet az eletemben ahol nem teljes szivbol kovetem Jezust, amikor hirtelen duhos leszek,maskor embereket megitelek,irigykedek ....es hasonlok.Amikor elkezdjuk magunkat es masokat a cselekedeteink alapjan ,,cimkezni,, nagyon ingovanyos talajra lepunk .Lenne egy kerdesem ,olvastam hogy Terezmama , aki sok beteget apolt keleten ,a betegekben mindig Krisztust latta, hogyan lehetseges ez?hiszen ezek az emberek nem is voltak keresztenyek ,legtobjuk meg Krisztusrol sem hallott ,vagy talan Terezmamanak volt rossz a ,,latasa,,
Kedves Laszlo! Ne haragudj,hogy ezt irom,de tevhitben elsz..Onmagad csapod be,ha igy gondolkodol.
Jakab levele 2:17-18;20-24
17 Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak.18 Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
20Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?21 Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?22 Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
23 És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.
24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
-
De mit gondolnak azok, akik már 10-20 vagy akár 50 éve "megtértek", és cselekedeteikben nem lehet felismerni Jézust? Azt hiszik hogy megmenekülhetnek?
Testverem,en a fentiekre csak ujbol is ujbol azt tudom mondani hogy IGEN , megmenekulhetnek .Ki az aki a cselekedetek alapjan elmerasztalhat egy embert is? Es ki az aki az udvosseget az ember cselekedeteihez meri? Lehet hogy itt sokan maskepp gondoljak ,szivesen veszem ha nekem is elmegyarazzak , de a cselekedeteimmel en ugyan nem megyek sokra mert meg a legjobbak is bunnel vannak fertozve.
-
Jó megközelítés. A vallásosság nem üdvözít egyetlen egy embert se. Jézust nem lehet ímmel-ámmal követni, nem lehet úgy lerendezni, hogy járok gyülekezetbe vagy hogy néha adakozok. Vagy mindent, vagy semmit. Aki tartogat magának akár egy kicsi részt, az nem követi teljes szívéből az Urat. Arról pedig tudjuk, hogy kétlelkű és állhatatlan. Ne is reménykedjen az üdvösségében.
Milyen jo hogy az udvosseget nem mi emberek adjuk/osztjuk ,nagyon ures lenne az ISTEN orszaga es ez pontosan nekunk lenne unalmas,es milyen jo hogy ISTEN megtoltotte az O orszagat ,,csonka/bonkakkal,, igy nekem is jutott egy hely, DICSERTESSEK ERTE AZ O NEVE!
-
Kedves László!
Írtad:
Ki az aki a cselekedetek alapjan elmerasztalhat egy embert is? Es ki az aki az udvosseget az ember cselekedeteihez meri?
Jézus Krisztus Maga mondja, hogy ki üdvözülhet és azt akatja, hogy tartsuk meg a parancsolatait. Ezek viszont a cselekedetekben nyilvánul meg. Az üdvösségröl valóban Isten dönt, de kinyilatkoztatta az Ö akaratát, amiszerint dönteni fog. Nem hagyott minket a homályban.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Jn 3,17-21
46. Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
47. És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
48. A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
49. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
50. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.
Jn 12,46-50
-
Márk evangéliuma 13:13
...aki mindvégig megmarad, az megtartatik.
Máté evangéliuma 24,13
De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
-
Márk evangéliuma 13:13
...aki mindvégig megmarad, az megtartatik.
Máté evangéliuma 24,13
De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. Milyen csodalatos igeket valasztottal ,biztos hogy nem magadtol ....De figyeld csak ,mindkettoben ott van a ,,mindvegig,, a ,,veg,, amirol JEZUS igy szol hogy EN VAGYOK A KEZDET ES A VEG. Vagyis meddig ? igen ez JEZUSIG ,az O igazi valojanak a felismereseig szol.Ezt ismerte fel Zakeus is ,erre tudta azt mondani JEZUS HOGY MA LETT UDVOSSEGE E HAZNAK,itt nem egy tavoli idott kell varni ,szamunkra az udvosseg es a megtartatas megtortent valosag amit ezek az igek is alatamasztanak.Gondold csak el ,az orok elet az mar most megvan ,ha nem igy lenne akkor mitol ,,orok,,
-
A probléma gyökere az kedves László, hogy nem érted azt, hogy az Ige mit ért a Hit alatt. A hit nem hiszékenység vagy reménység.
A hit cselekvő.
-
Igen az üdvösség már most megvan..De ezekkel az igékkel arra utaltam,hogy aki megmarad Jézus mellett egész életében,és Őt követi,az fog jutalmat kapni a mennyben.Hiába vagy biztos az üdvösségedben,ha közbe nem ugy élsz,ahogy elvárja Jézus.Mert ha üdvösséget kaptál,akkor az meg is látszik az életeden és nem" ímmel-ámmal" éled a hivő életet,Antee szavaival élve....
Irtad:
Hiszem ,hogy Isten megadta a megmenekulest azoknak is akiknek a cselekedeteiben nem ismerheto fel Jezus
Ezt honnan veszed??Honnan olvasod a bibliából,hogy Jézus azt mondaná,hogy éljetek ahogy akartok....???
1Péter levele 1,15
Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.
-
Most nem akarom hogy valakit is megbantsak ,de te mar felismerted valakinek a cselekedeteiben Jezust?
-
Habár nem engem kérdeztél, kedves László, mondhatom nagyon sokszor!
Áldott testvéreimben felismerhetö Jézus Krisztus többek között Istenfélemükben, Istenszeretetükben, iragalmasságukban és az Igéhez való hüségükben. Szeretetük is Jézusról tanúskodik, mert nem valami szimpátián alapul és nem üres frázisok, hanem cselekvö.
"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Mt 7,21
-
Ha Jézus Krisztust akarjuk követni akkor szavainkban, cselekedeteinkben és jellemünkben őt kell bemutatnunk.
Ajánlom kedves László, hogy olvasd el Jakab levelét. Választ ad kérdéseidre.
Jak 1.22
A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.
Jak 1.23
Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettől kapott arcát tükörben nézegeti.
Jak 1.24
Megnézi magát, aztán odébb megy, s nyomban elfelejti, milyen is volt.
Jak 1.25
Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az teljesítésében boldog lesz.
Jak 2.14
Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite?
Jak 2.15
Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka,
Jak 2.16
és egyiketek így szólna hozzá: "Menj békében, melegedj, és lakjál jól!", de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna?
Jak 2.17
Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.
Jak 2.18
Azt is mondhatja valaki: "Neked hited van, nekem meg tetteim." Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet.
Jak 2.19
Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek.
Jak 2.20
Akarod-e tudni, balga ember, hogy a hit tettek nélkül mennyire meddő?
Jak 2.21
Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei alapján igazult meg, amikor odatette fiát, Izsákot, áldozatul az oltárra?
Jak 2.22
Láthatod, hogy hite működött tetteiben és tettei tették teljessé a hitét.
Jak 2.23
Így teljesült az Írás szava: "Ábrahám hitt az Istennek, ez megigazulására vált" és: "Az Isten barátjának" nevezték.
Jak 2.24
Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában.
Jak 2.25
Ugyanígy a parázna Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább?
Jak 2.26
Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.
-
Igen felismertem.Az elég sajnálatos,ha viszont Te nem....
-
Kedves László. Tényleg szomorú a kérdésed, mert a kérdéseddel egyben azt is mondod, hogy te még nem ismerted fel Jézust a testvéreidben. Talán olyan emberekkel vagy körülvéve, akik csupán beszélik, de nem cselekszik azokat. Vagy az is lehet, hogy nem veszed észre az Úr munkáját az emberek életében.
-
Kedves László!
kell, hogy a cselekedeteinkben is felismerhető legyen a hitünk, hogy Jézust követjük. A Biblia azt mondja, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. (Jakab levél 2. 14-26.)
-
Nagyon sokminden osszeirodott a kedves testverektol ,nem szeretnem idezni az egeszet ,csak probalom kovetni ...lassuk csak ... felismerni Jezust az emberek cselekedeteibol ....megismerni a hitet a cselekedeteink alapjan ...Eloszor is Jezust nem a cselekedeteinkbol ismerhetik fel ,O egy elo szemely ,nem a cselekedeteinkben talalhato,talan ugy lenne helyes hogy a cselekedeteinkel bizonysagot tehetunk Rolla.Az ember nem egyenlo a cselekedeteivel ,hanem sokkal tobb .Az emberben felismerheto Jezus ,fugetlenul hogy milyenek a cselekedetei. A hitet sem az ember ,,produkalja,, hanem Isten ajandeka ,ennelfogva nem a cselekedeteim fogjak azt megismertetni masokkal,mivelhogy a hit teljesen Isten cselekedeten alapszik.Es O mindezt nekunk ajandekba adta.
-
Amíg magunkról azt hisszük, azt gondoljuk, hogy testiek vagyunk, akkor csak a külsőt, a valóság formáját látjuk, a cselekedeteink alapján ítéljük meg magunkat, és egy testi, emberi dolgot, vallás csináltunk Krisztusból. Ha elhisszük, hogy Krisztussal együtt meghaltunk, és feltámadtunk meglátjuk a lényeget, a szubsztanciát, amiből minden áll, a leplezetlen Valóságot, Krisztust, minden közbevetés, közbenjáró, idegenvezető vagy tolmács nélkül
-
Kifejeznéd egy kicsit bövebben, kedves László testvérem?
Megmondom öszintén nem igen tudom követni, amit mondani akarsz. Mert ugye azt mondja az Íge, hogy Jézus bennünk lakozik az Ö Lelke által. Akkor most hogy is van? Eggyé lettünk Vele. Akkor nem éppen a cselekedeteink hitelesítik a hitünket? Milyen hit az, amelyet pl hazugságok vagy rágalmazások követik?
Tényleg nem értelek, mire akarsz kilyukadni?
:2smitten:
-
megismerni a hitet a cselekedeteink alapjan .
Ezt nem mi állítjuk, hanem az Íge!
Az Íge a fontos és nem az emberi értelmezés!
Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, 10. Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.
1Kor 6,9-10
1. A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.
2. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.
Jel 3,1-2
Egyértelmü, hogy Jézus Krisztus a cselekedeteik alapján figyelmezteti a gyülekezetet.
-
Az emberben felismerheto Jezus ,fugetlenul hogy milyenek a cselekedetei.
Tudod kedves László, ismerek jónéhány keresztényt, akik hivönek vallják magukat, de a cselekedeik homlokegyenest magcáfolják a hitüket. Mert pl. fösvények, mert pl, hazudoznak, mert pl. magukat szeretik, és sorolhatnám, akik a kegyesség látszatát mutogatják, de annak erejét megtagadják.
Szóval azért jó lenne az Ígéket nem átlépni, vagy kiválogatni a saját önkéntes véleményem szerint.
-
Sziasztok, csak egy gondolat:
Az, hogy Jézus felismerhető a cselekedeteinkben, az nem jelenti azt, hogy mindenkor tökéletesek vagyunk.
Nem, nem vagyunk azok. Hibázunk, követünk el bűnöket, mert gyarló emberi testben vagyunk, amely a Lélek ellen törekszik.
Ám, ha vétkezünk, nem kifogásokat keresünk a magunk számára, hanem odaállunk őszintén Isten elé, megbánva és elhagyva a bűnt, amibe belekeveredtünk.
Sergio Scataglini írta egyik könyvében (Szentségének tüze): az igazi hívő vagy szentségben, vagy bűnbánatban jár.
Ha valaki hívőnek mondja magát, de az életében nincs nyoma a bűnbánatnak, és a bűnök elhagyásának, ott van a komoly probléma.
-
Tökéletesen egyetértek, kedves Jules!
:afro: :2smitten:
-
Nagyon jól mondtad kedves Jules.
:2smitten:
-
Testvereim nagyon erdekes ami folyik korulottunk ,es aminek tobbe /kevesbe reszesei vagyunk.Megprobalom megertetni . Ahova jarok istentiszteleti alkalmakra ott nagyon sokszor hallani elmarasztalo predikaciot azokkal szemben akik nincsenek jelen az alkalmakon. Amikor ,,hivo,, kozossegekben vagyok ottan meg sokat hallani arrol hogy mennyire helytelen azoknak a valasos embereknek a magatartasa akik amugy jarnak a templomba de nem latszik rajtuk. A ,,vilagiak,, peddig mar telve vannak a sok hivoskodo emberrel ,mar meguntak a sok ,,palcatorest,, meg kritikat amivel folyton celozzak. Magamrol azt kell mondjam hogy en is inkabb a masok cselekedeteivel foglalkoztam, persze a magameival is mert tudtam hogy kereszteny embernek a maga dolgait is kell rendezze.De sosem kerultem el arra a pontra hogy ugy lassam az embertarsaimat ,fuggetlenul hogy miket tesznek, mint Jezus.Mit gondoltok Jezus hogy lat bennunket? Igen Eggyek vagyunk Vele , ez a valosag ,es ez fuggetlen a mi cselekedeteinktol, es mivel Eggyek vagyunk Vele ,akkor milyennek lat ? Nehogy felre ertsetek ,nem a jo cselekedetek ellen beszelek,vagy partolom a rossz cselekedeteket .
-
Kedves László!
Köszönöm, hogy részletesebben leírtad, mert úgy gondolom, kezdem megérteni a gondolataidat. Én is voltam olyan gyülekezetben, ahol a törvényeskedés, az ítélkezés folyt. A hívösködök, pedig azok, akik testileg akarják megélni a hitüket. Dogmákkal akarják meghatározni a magaviseletet. Én nem erre gondoltam, amikor a hit cselekedeteiröl szóltam. Akikben valóban Isten szeretete van, azok nem követnek ilyen emberi dogmákat, hanem szeretettel fordulnak (még a világi) embertársaik felé.
Ha nem jól értettelek, kérlek korigálj.
:2smitten:
-
Kedves László testvérem!
Az Úr Jézus könyörületes és nagyon szeret minket, annak ellenére, hogy tökéletlenek vagyunk. Arra tanít minket, hogy mi is így szeressük egymást. Mind hibázunk, de ha mindennek ellenére szeretjük egymást, akkor igazán testvéri lehetne a gyülekezet.
-
Amit a bűnről tudni érdemes....
Mózes III. könyve 16. rész
1.
És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, a kik akkor haltak meg, a mikor az Úrhoz járultak vala.
2.
És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, a mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhőben jelenek meg a fedél felett.
3.
Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bűnért való áldozatul, és egy kossal égőáldozatul.
4.
Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen fel; szent ruhák ezek; mossa meg azért a testét vízben, és úgy öltse fel ezeket.
5.
Izráel fiainak gyülekezetétől pedig vegyen át két kecskebakot bűnért való áldozatul, és egy kost egészen égőáldozatul.
6.
És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért.
7.
Azután vegye elő a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához,
8.
És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért.
9.
És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul.
10.
Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.
11.
Áron pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, a mely az övé.
12.
És vegye tele a tömjénezőt eleven szénnel az oltárról, a mely az Úr előtt van, és vegye tele a két markát a porrá tört fűszerekből való füstölőből, és vigye be a függönyön belől.
13.
És vesse a füstölőt a tűzre az Úr előtt, hogy befedje a füstölő felhője a fedelet, a mely a bizonyság felett van, hogy meg ne haljon.
14.
Azután vegyen a tuloknak véréből és hintsen újjával a fedél felső színére napkelet felé; a fedél előtt pedig hétszer hintsen újjával a vérből.
15.
És ölje meg a bűnért való áldozati bakot, a mely a népé, és vigye be annak vérét a függönyön belől, és úgy cselekedjék annak vérével, a mint a tuloknak vérével cselekedett: hintse ugyanis azt a fedélre és a fedél elé.
16.
Így szerezzen engesztelést a szenthelynek Izráel fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt; mindenféle bűnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, a mely közöttök van, az ő tisztátalanságaik közepette.
17.
Senki se legyen a gyülekezet sátorában, a mikor bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig; és végezzen engesztelést magáért, házanépéért, és Izráelnek egész gyülekezetéért.
18.
Azután menjen ki az oltárhoz, a mely az Úr előtt van, és végezzen engesztelést azért is; vegyen ugyanis a tuloknak véréből és a baknak véréből, és kenje meg az oltárnak szarvait köröskörül.
19.
És hintsen arra a vérből az ő újjával hétszer; így tegye tisztává, és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságaitól.
20.
Miután pedig elvégezi a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést; hozza elő az élő bakot.
21.
És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába,
22.
Hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában.
23.
Azután menjen be Áron a gyülekezet sátorába, és vesse le a gyolcs ruhákat, a melyeket felöltött, mikor bement a szenthelybe, és hagyja ott azokat.
24.
És mossa meg a testét vízben szent helyen, és öltse fel a maga ruháit, úgy menjen ki, és készítse el a maga egészen égőáldozatát és a nép egészen égőáldozatát, és végezzen engesztelést magáért és a népért.
25.
A bűnért való áldozat kövérjét pedig füstölögtesse el az oltáron.
26.
Az pedig, a ki elvitte az Azázelnek való bakot, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután menjen be a táborba.
27.
A bűnért való áldozati tulkot pedig, és a bűnért való áldozati bakot, a melyeknek vére engesztelés végett bevitetett a szenthelyre, vigye ki a táboron kivül, és égessék meg azoknak bőrét, húsát és ganéját tűzzel.
28.
És a ki elégeti ezeket, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután így menjen be a táborba.
29.
Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a benszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.
30.
Mert ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket; minden bűnötöktől megtisztultok az Úr előtt.
31.
Szombatok szombatja ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat; örökkévaló rendtartás ez.
32.
És végezzen engesztelést a pap, a kit felkennek, és a kit az ő tisztére felavatnak, hogy paposkodjék az ő atyja helyett, és öltözködjék a gyolcs ruhákba, a szent ruhákba:
33.
És végezzen engesztelést a szentek szentjéért, és a gyülekezet sátoráért, és az oltárért is végezzen engesztelést, sőt a papokért és az egész összegyülekezett népért is engesztelést végezzen.
34.
És örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok, hogy egyszer egy esztendőben engesztelést végezzenek Izráel fiainak minden bűnéért. És úgy cselekedék, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.
Áldott Testvérek.Amiről eme fejezetben szó van, az valójában a Yom Kippúr, azaz: Az Engesztelés napja.
Ezen a napon, az Örökkévaló, beül az ítélőszékbe, és mint: Dajan ha Emet, azaz Igaz Bíró ítéletet tart élők és holtak felett.
Ezen a napon megy be a Főpap egy évben egyszer az Áldozati vérrel a Szentek Szentjébe,így szerezve Engesztelést a Nép bűnéért, és szintén ezen a napon mondhatta ki, és csakis a Főpap az Örökkévaló nevét.
Erről a témáról már ugye Yom Kippúr napján beszéltünk, most pedig ennek a másik oldaláról beszélhetnénk, pontosabban a Bűnről.
Az Örökkévaló Igéje így nyilatkozik: III.Mózes 16,7.
Azután vegye elő a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához,
8.
És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért.
9.
És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul.
10.
Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.
Vajjon ki ez az Azázel?
Valójában, és egészen pontosan: Azaziél a neve, és egy Fő Angyal volt az Őrzők között. A bűne pedig, a titkos tudományok megtanítása az emberekkel, azon dolgok tanítása, amiket Isten nem akart az Embereknek adni.
Ennek következtében a bűn az egész földön elterjedt és naggyá lett, és az emberek szenvedtek és meghaltak a bűn miatt.
Henok könyvében ezt olvashatjuk:Henok 10 1. Ekkor megszólalt a Magasságos, a Szentséges, és Hatalmas, szólt, és elküldte Urielt a Lámek fiához, mondván neki:
2. "Menj el Noéhoz, és az én nevemben mondd neki – rejtsd el magad – és nyilvánítsd meg számára a közeledõ véget: hogy az egész föld el lesz pusztítva, és özönvíz fog eljönni az egész földre, ami elpusztít mindent, ami azon van.
3. És ezért utasítsd õt, hogy megmenekülhessen, és az õ magja megmaradjon a világ eljövendõ nemzedékeiért".
4. És Ráfaelnek pedig azt mondta az Úr: "Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd õt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd õt.
5. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard õt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot.
6. És az ítéletnek nagy napján a tûzre lesz vetve.
7. És gyógyítsátok meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdessétek a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak.
8. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bûnt."
Így lett hát, hogy a III. Mózes 16 alapján, az Azázel bakjára mondták a nép bűnét, és kivitték a sivatagba.
De mit jelent ez, a mi számunkra?
Nem az én bűnöm!!! Menjen ahhoz, akitől jött a bűn!
Előbb beszéljünk talán a Bűnről...
Nos a bűnnel kapcsolatban szintén nagy tévelygések vannak a hívők között...
A Bűn / Avera/ tekintetében, ezen alkalommal ne a Katolikus nézeteket vegyük alapul, hanem az érdekesség kedvéért az Ősi Zsidó tanítást...
Az Avera szót a Bűnnel azonosítjuk, de pontos jelentése: "megszegés"- "áthágás"
A Bűnösök akik: 1; Szándékos bűnösök, vagyis akik akaratlagosan követnek el egy bűnt,úgymint: Lázadás- Ellenkezés Istennel, és ezért a legszigorúbb elbírálás alá esnek ("B'mezid")
2; Véletlen bűnösök, akik akaratukon kívül követik el a bűnt és ezért enyhébb elbírálás alá esnek ("B'shogeg")
3; Azok a személyek, akiket nem zsidó közösségben neveltek fel és ezért nincsenek tudatában cselekedeteik következményének . Ezeket a személyeket ("Tinok Shenishba") nem tartják felelősnek cselekedeteikért.
/ Ezen utóbbi kategóriára hivatkozik Péter is,az Apcselben: Csel 17,30
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.../
A Bűnök kategóriái pedig:
1; Pesha: szándékos bűn; a modern héberben: bűncselekmény, vagy Mered (azaz „lázadás”). A bűnt elkövetése Isten parancsainak szándékos, közvetlen, akaratlagos megszegése.
2; Avon („gonoszság, romlottság”) – a paráznaság vagy a túlzott érzelmek-vágyak bűnei. Szintén akaratlagosan, szándékosan elkövetett bűn, de nem Isten akaratával szemben.
3; Cheit – nem szándékos, gondatlanságból elkövetett bűn.
A zsidók szerint egyetlen emberi lény sem tökéletes és minden ember követ el bűnöket az élete során. Egyes bűnök azonban (mint például az avon vagy cheit) nem kárhoztatják örök szenvedésre a bűnöst, a pokolt csak az igazán kirívó, Isten akaratát semmibe vevő bűnösöknek tartották fenn. A zsidó szentírások és a rabbinista értelmezések alapján Isten éppen ezért a büntetést mindig könyörületességgel mérsékli.
És erre hivatkozva mondja János:I János 5,12.
A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.
13.
Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.
14.
És ez az a bizodalom, a melylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket:
15.
És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk ő tőle.
16.
Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, a ki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön.
17.
Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn is.
18.
Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem a ki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.
19.
Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.
20.
De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.
21.
Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!
Ezen fejezet 17-es verse szerint: "Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn is." Nos akkor ugye látjuk is, hogy az eredeti közeg, A Zsidó környezet szerint, a halálos bűn, a Pesha, ami az Isten akaratával szemben történő, akaratlagos bűn!
Vegyünk két példát a Szent Tanból: Dávid, bár sok bűnt követett el, de egyik sem volt "Pesha" azaz Lázadás.
Volt ugyan "népszámlálás" Ez egy véletlen, vagy tudatlanságból elkövetett "Avera" azaz: Bűn volt. Volt Leskelődés-paráznaság... ez pedig "Avon" volt, ami bár romlottság... De nem lázadás.
Minden esetben pedig ott volt Dávid szívében, a maró fájdalom, amit a bűnei miatt érzett, és az Isten előtt való töredelmes bűnbánat.
De nézzük Saul esetét: Minden esetben Pesha volt amit elkövetett, tehát lázadás és Istennek való szándékos ellenszegülés.
Példa beszédek 24,16.
Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
17.
Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18.
Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
Áldott Testvérek: Vajon mi az ami megkülönböztet bennünket a letaszítottaktól? Miért van számunkra kegyelem, és azok számára miért nincs?
Vajon mi az oka annak, hogy nekünk megadja az Úr a megtérés lehetőségét oly sokszor is?
Az Angyalok csupán egyszer buktak, és bár az Ő bukásuk a Pesha volt, vagyis a szándékos ellenszegülés-lázadás, de az ő esetükben is ott volt a bűnbánat, és a kegyelemért való folyamodás...
Nekik nincs kegyelem- nekünk van...
Azt szoktuk mondani: Ők nem hit által követték Istent, hanem a számukra látható Istent követték, vagy kellett volna követniük, nekünk pedig a láthatatlant, és ezért a Hit által adatik a kegyelem.
De ez azért nem teljesen van így...
Hiszen vannak akik Hite már meggyőződéssé érett, és ezek számára már a láthatatlan, nem is láthatatlan. Valahogy így ír erről a Zsidókhoz írt levél szerzője: Zsid.11,24.
Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,
25.
Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;
26.
Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.
27.
Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.
És tudjuk hogy nem "mintha" látta a láthatatlant, hanem látta! Akár csak mi!
Ez már több mint HIT. Ez már meggyőződés!
Akkor ha ez így van, mégis mi az amiben különbözünk azoktól, akik számára nincs kegyelem? Tehát a bukottaktól?
Nos a VÉR!
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
Azok az emberek, ott és akkor mind tökéletesek voltak? NEM!
Bűntelenek voltak tehát? NEM!
Mégis megmenekedtek a pusztítótól...
Mert a Vér beszélt értük!
Azóta eltelt pár évszázad, és megszületett Béjt lechem városában a Messiás! Az Ő vére pedig mindenkiért szól... Ha.... de mikor is?
A Messiást az Örökkévaló, csak az emberekért adta! Ez a különbség! A Bukottakért nem adta, de értünk igen!
Most értjük meg azt a szeretetet, amit érez irántunk a Teremtőnk.
De beszéljünk a vérről:
3Móz 17,14
Mert minden testnek élete az ő vére a benne levő élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, irtassék ki.
illetve ennél messzebb menve: 3Móz 17,11
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
És a legnagyobb - a leg csodálatosabb: Jn.6,30. Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
32. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
36. De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
37. Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
38. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
39. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
40. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
41. Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
42. És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
43. Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
44. Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
46. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
47. Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
48. Én vagyok az életnek kenyere.
49. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
51. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
52. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
54. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
58. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
Figyeljünk csak az 56-57-es Igékre: 56. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
Az Ő vérért inni, azt jelenti: AZ Ő életét élni! Ha az Ő életét éled, akkor érted is szólt az engesztelés!
-
Köszönjük Testvérem, nagy üzenetek vannak benne! :afro:
-
Koszonom testverem az uzenetet ,es remelem nem haragszol ha azt merem mondani hogy mindez nem tolled van :2smitten: Lenne egy kerdesem is , a bunokkel kapcsolatban, Megemlitodik a ,,lazadas,, mint bun ,es David bune ,ami egyertelmu hogy az Isten akarata ellen volt.Nem latom itt tisztan a dolgokat.Vagy csak annyi lenne hogy a bukott angyalokert nincs aldozat?Vagy a bun is mas erteku amit az angyalok elkovettek?
-
Sőt! Én köszönöm László Testvérem, valóban nem tőlem van. AZ Örökkévaló, aki engem a kegyelmébe fogadott, Ő adja meg nekem, hogy alkalomról-alkalomra, szólni tudjam az Ő Igéjét. A Bukottak bűnével kapcsolatban: Számukra nincs engesztelés-nincs engesztelő áldozat. Ez tény. Dávid sok bűnt követett el ugyan, de egyik sem volt lázadás Isten ellen, nem úgy mint Saul esete. Úgy a bukottak, mint Saul, szándékosan mentek szemben az Örökkévaló rendelésével, tudva, hogy amit tesznek azt TILTJA az Örökkévaló! Dávid pedig, bár szintén szándékos bűnöket is elkövetett, ( bár több esetben nem tudatosan tette...) De soha nem tett olyan dolgot, amit számára megtiltott az Isten, illetve, az Isten utasítása ellen sem tett soha semmit! Tehát Dávid részéről soha nem volt szándékos ellenszegülés-vagy lázadás!
-
Királyok II. könyve 4. rész
1.
És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.
2.
Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.
3.
Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;
4.
És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az olajból mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.
5.
És elment ő tőle, és bezárkózott az ő fiaival, azok hordták néki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett.
6.
És mikor megtöltötte az edényeket, monda az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.
7.
És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hiteleződet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.
Eme történet felmutatja számunkra, a helyes gondolkodást- a cselekedetek helyes módját.
Azt olvassuk a történetben, hogy ez az asszony elment a Prófétához segítséget kérni, a Próféta megmondta hogy mit tegyen az asszony, az engedelmeskedett is a Prófétának, amikor pedig meglett
a Próféta által megmondott dolog, nem kapkodott önfejűen, hanem visszament a Prófétához, hogy aki elindította őt a menekedés útján, az is vezesse végig!
De sokan rohangálnak önfejűen, mintegy: "kitalálva" a menekedést... de sokan kezdenek ilyen helyzetben "következtetni" a számukra egyértelmű dolgok irányában...
Az Isten előtt helyes út ellenben: Minden lépés engedelemességben történjen!
Mert nem csak a kivezetés a fontos, de a célbaérés is! Az hogy valaki elindult a menekedés útján, még nem jelenti azt hogy célba is ér!
A mi Urunk neve: Alef vö Táv! azaz: Első és utolsó, a kezdet és a vég! ( az Alef és a Táv, a Héber ÁBC első illetve az utolsó betűje.)
Van Izráél királyai között egy olyan, akit egyetlen mondatáért tartok meg az emlékezetemben...
Királyok I. könyve 20. rész
1.
És Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és harminczkét király volt ő vele és nagyon sok ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni kezdte azt.
2.
És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel királyához a városba;
3.
És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.
4.
És felele az Izráel királya, és monda: A mint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, a melyeket bírok.
5.
Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt izentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem;
6.
Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, a mi csak kedves előtted, és elhozzák.
7.
Akkor egybehívá az Izráel királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemű gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tőle.
8.
És mondának néki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj néki, és az ő akaratját be ne teljesítsd.
9.
És ő monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, a melyek felől először izentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ.
10.
Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!
11.
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!
A 11-es vers a megjegyzendő, miszerint: "11.
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!"
ez azt jelenti: Aki belekezd valamibe, ne vélekedjék úgy, mintha már biztos lenne a siker! Vissza kanyarodva a történetünkhöz:
Aki tehát elindult a szabadulás útján, még ne gondolja annyira biztosnak, hogy be is ér a célba! Ezért mondja Pál is: Fil.2,12.
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13.
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
Van az úgy Testvérek, hogy amikor a napot sötét fellegek takarják el előlünk, amikor a gondok és a támadások- a szenvedések miatt szem elől tévesztjük az Urat, Testvéri segítségre van szükségünk,
vagy éppen a hívő életünk elején is így van ez: Szükségünk van arra, hogy az Örökkévaló egy Testvérünkön keresztül adjon útmutatást, szóval ne csak az első lépésnél legyen figyelmünk a segítségre-útmutatásra, hanem engedjük hogy végig is vezessenek bennünket, egészen a célig...
De mi a helyzet, ha nem tévesztettük szem elől az Örökkévalót? Mit tegyünk és hogyan járjunk el, amikor a hallásunk nem tompult az Ő hangjára, amikor a félelem- szorongattatás nem tompítja a látásunkat?
Mehetünk -e a belátásunk után?
Vannak vélemények, miszerint minden dolgunk az Úr akaratában van, és hogy független attól hogy tudatosan vagy sem, de az Örökkévaló akarata szerint járunk...
Nos Testvérek, ez a hozzáállás veszélyeket is hordoz magában!
Figyeljük meg a következő történetet, és vegyünk példát Dávidról, akiről azt tudjuk, hogy az Örökkévaló szíve szerinti szolgája volt...
azt is tudjuk róla, hogy hozzánk hasonlóan: Ő is követett el hibákat-bűnöket... És azt is tudjuk róla, hogy ő tanította nekünk példaadás által a szív teljességéből való megtérést is!
Ám van még valami, amiért az Örökkévaló így jellemezte őt: " Az Én Szolgám!" És róla, még halála után is így szólt, az utána következők elé például állítva őt.
Sámuel I. könyve 23. rész
1.
Értesíték pedig Dávidot, mondván: Ímé a Filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérűket.
2.
Akkor megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Elmenjek és leverjem-é ezeket a Filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak: Eredj el, és verd le a Filiszteusokat, és szabadítsd meg Kehillát.
3.
A Dávid emberei azonban mondának néki: Ímé, mi itt Júdában is félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a Filiszteusok táborára.
4.
Akkor Dávid ismét megkérdezé az Urat, az Úr pedig válaszola néki, és monda: Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én a Filiszteusokat kezedbe adom.
5.
Elméne azért Dávid és az ő emberei Kehillába, és harczola a Filiszteusok ellen, és elhajtá marhájokat, és felette igen megveré őket. És megszabadítá Dávid Kehilla lakosait.
6.
Lőn pedig, hogy a mikor Abjáthár, az Akhimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot is magával vitte.
7.
Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta őt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne.
8.
És összegyűjté Saul a harczra az egész népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja Dávidot és az ő embereit.
9.
Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul ő ellene gonoszt forral, mondá Abjáthár papnak: Hozd elő az efódot.
10.
És monda Dávid: Uram, Izráel Istene! bizonynyal meghallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jőni Kehillába, hogy elpusztítsa a várost miattam.
11.
Vajjon kezébe adnak-é engem Kehilla lakosai? Vajjon lejön-é Saul, a mint hallotta a te szolgád? Óh Uram, Izráel Istene, mondd meg a te szolgádnak! És monda az Úr: Lejön.
12.
És monda Dávid: Vajjon Saul kezébe adnak-é Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az Úr: Kezébe adnak.
13.
Felkele azért Dávid és az ő emberei, mintegy hatszázan, és kimenének Kehillából, és ide s tova járnak vala, a hol csak járhatának. Midőn pedig Saulnak megmondák, hogy elmenekült Dávid Kehillából, felhagyott az elmenetellel.
14.
És Dávid a pusztában tartózkodék az erős helyeken, és a Zif pusztájában levő hegységen marada. És Saul mindennap keresé, de az Isten nem adá őt kezébe.
15.
Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdőben vala:
16.
Felkele Jonathán, a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőbe, és megerősíté az ő kezét az Istenben.
17.
És monda néki: Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utólérni téged, és te király leszesz Izráel felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz.
18.
És szövetséget kötének ketten az Úr előtt. És Dávid az erdőben marada, Jonathán pedig haza ment.
19.
És felmenének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Avagy nem nálunk lappang-é Dávid az erős helyeken az erdőben, Hakila halmán, mely a sivatagtól jobbkézre van?!
20.
Most azért minthogy lelkednek főkivánsága az, hogy lejőjj, óh király, jőjj le; és a mi gondunk lesz, hogy a királynak kezébe adjuk őt.
21.
És monda Saul: Legyetek megáldva az Úrtól, hogy szánakoztok rajtam!
22.
Menjetek azért el, és vigyázzatok ezután is, hogy megtudjátok és meglássátok az ő tartózkodási helyét, és hogy ki látta őt ott, mert azt mondották nékem, hogy igen ravasz ő.
23.
Annakokáért nézzetek meg és tudjatok meg minden búvóhelyet, a hol ő lappang és minden bizonynyal térjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek; és ha az országban van, kikutatom őt Júdának minden ezrei között.
24.
Azok pedig felkelének, és elmenének Zifbe Saul előtt. Dávid pedig és az ő emberei Máon pusztájában valának a mezőségen, a mely a sivatagtól jobbkézre van.
25.
És elméne Saul az ő embereivel együtt, hogy megkeresse őt. Dávidnak azonban megizenték, és ő leszállott a kőszikláról, és Máon pusztájában tartózkodék. Mikor pedig meghallotta Saul, üldözé Dávidot Máon pusztájában.
26.
És Saul a hegynek egyik oldalán méne, Dávid és az ő emberei pedig a hegynek másik oldalán. És épen, mikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekülhessen Saul elől, és Saul és az ő emberei már körül is kerítették Dávidot és az ő embereit, hogy megfogják,
27.
Akkor érkezék egy követ Saulhoz, mondván: Siess és jőjj! mert a Filiszteusok betörtek az országba.
28.
Akkor megtére Saul Dávid üldözéséből, és a Filiszteusok ellen ment. Azért hívják azt a hegyet a menekülés kősziklájának.
Mielőtt neki dőlnénk ennek a történetnek, meg kell értenünk valamit ami nagyon fontos:
Zsoltárok könyve 127. rész
1.
Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.
2.
Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.
3.
Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.
4.
Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.
5.
Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.
Nincs semmi de semmi ezen a világon, amit Isten kedvére-tetszésére tehetnénk, hiszen minden az Övé, és minden az Ő kezében van! Azaz egy valami van és ez a kizárólagos és egyetlen dolog, amiben az Örökkévaló gyönyörködik...
Ez pedig az: ENGEDELMESSÉG!
Ahogyan azt a 127-es Zsoltár szemlélteti: Az hogy valaki feltalálja magát, tehát "élelmes", vagy az ötleteit ahogyan tudja véghez viszi... ezek nem nyűgözik le az Urat!
figyeljük csak a következő figyelmeztetést Prófécia gyanánt: Ézsaiás 10,5.
Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom!
6.
Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.
7.
De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.
8.
Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é?
9.
Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust?
10.
Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának,
11.
Avagy a mint cselekedtem Samariával és az ő bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel?
12.
Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét.
13.
Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erős, a magasan ülőket;
14.
És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is!
15.
Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa!
16.
Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ő dicsősége alatt égés ég, miként a tűz égése;
17.
És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon;
18.
Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó;
19.
Erdője fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja!
Istent tehát az nem dicsőíti, ha valki céltudatosan cselekedve, magára hívja fel a figyelmet! Istent az dicsőíti, ha az Övéi, az engedelmes követésükkel Rá irányítják a figyelmet, és az engedelmességükkel példát adnak az Örökkévaló követésére!
Ezért írja a Zsoltár: Zsoltárok könyve 127. rész
1.
Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.
2.
Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.
3.
Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.
4.
Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.
5.
Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.
És ha megfigyeljük az I Sámuél 23.- történetét, pontosan azt láthatjuk: Dávid soha-semmiben nem szaladt az Úr elé, hanem az Ő útmutatása szerint tett mindent, és ezzel Őt dicsőítve nekünk hagyott példát az engedelemben való követésre!
Amikor önfejűen cselekszünk, és az ötleteink után megyünk, de Isten áldását és segítségét kérjük arra, akkor az valójában úgy néz ki: Istent odarángatjuk a tetteinkhez, és azt mondjuk neki: "ezt áldd meg!"
De ez dicsőítheti-e Őt? Ki szolgál itt kit? Ki a szolgája Kinek???
Mennyire más az, amit Dávid tanít nekünk... Menjek.e? Mit tegyek?-hogyan Tegyek?...
Most pedig, itt és ezen a ponton, jussunk értelemre egy dolog felől:
Jézus azt mondta: Jn.6,44.
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45.
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
És ez pontosan így történt minden igaz Hívő esetében is!
Volt egyszer az életünk egy pontján, egy hívás, amit nem biztos hogy az értelmünkkel, de a szívünkkel biztosan meghallottunk!
Ez így szólt: Mózes I. könyve 12. rész
1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
Ezután így fordultunk kimondva-vagy kimondatlanul az Örökkévalóhoz és ez a párbeszéd zajlott le közöttünk: V Mózes 26,17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod...
Ez után Ő megadta az Utat amin járva, hozzá eljuthatunk, tehát megadta a hozzávezető utat: Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Sem a Próféta özvegyének-sem pedig Dávidnak nem adatot meg, hogy olvassák a Szent Tant. Tórájuk ugyan volt, de a példaadást nem olvashatták... ők írták azt, hogy mi olvasva, világos vezetésben részesülhessünk!
Ezután Testet is alkotott az Ő beszédének, és elküldte hozzánk, Ő pedig így szólt: János Evangyélioma 14. rész
1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Ám Ő nem csak Út... Több is annál!
Ézsaiás 9, 6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
Dávid elhatározta hát, hogy Házat épít az Örökkévaló nevének, azaz az Istentisztelet számára. Ám az Örökkévaló határozata alapján nem Ő építette meg a Béjt ha Mikdasht, hanem Salamon, aki Isteni bölcsességgel szolgálta az Örökkévalót!
Egyetlen eltérés volt az eredetileg, a Hóreben megmutatott Szent sátor és a Béjt ha Mikdásh között... Két oszlop a bejárat előtt...
Sokáig gondolkodtam, miért építette így Salamon... AZt tudtam ugyanis, hogy nem önfejűen, és nem is az összhatás kedvéért lettek ezek az oszlopok...
Egy alkalommal az Örökkévaló megadta nekem a magyarázatot!
I Kir.7,13.
És elkülde Salamon király, és elhozatá Hírámot Tírusból.
14.
Ez egy özvegy asszonynak volt a fia a Nafthali nemzetségéből; az ő atyja pedig Tírusbeli rézmíves ember vala; és ez teljes vala bölcseséggel, értelemmel és tudománynyal, hogy tudna csinálni mindenféle mívet rézből. Ki mikor Salamon királyhoz jött, minden mívet megcsinála néki.
15.
És formála két réz oszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolcz sing volt, és tizenkét sing zsinór éri vala át mind a két oszlopot.
16.
És készíte két gömböt érczből öntve, hogy azokat az oszlopok tetejére tegye, és öt sing magas volt az egyik gömb és öt sing magas volt a másik gömb.
17.
Reczés mívű hálók, lánczmívű zsinórok voltak a gömbökön, a melyek az oszlopok tetején valának; hét volt az egyik gömbön, és hét volt a másik gömbön is.
18.
És megkészíté az oszlopokat, és két sor díszítést tett köröskörül az egyik hálón, hogy befedje a gömböket, a melyek az oszlopfőkön voltak; és így csinálá a másik gömböt is.
19.
És a gömbök, a melyek a tornáczban levő oszlopok tetején voltak, liliom formájúak voltak, négy singnyiek.
20.
Gömbök voltak a két oszlopon, felül, közel a kidomborodáshoz, a mely a háló mellett volt. És kétszáz gránátalma volt sorban köröskörül a második gömbön.
21.
És felállítá az oszlopokat a templom tornáczában; és felállítá a jobb oszlopot, és nevezé annak nevét Jákinnak, és felállítá a bal oszlopot, és nevezé annak nevét Boáznak.
22.
És az oszlopok tetején liliomok formáltattak vala. És ilyen módon végezteték el az oszlopok míve.
Íme tehát a két oszlop. Nevük is volt, és azt biztosan tudjuk, hogy az Izráélben, minden névnek jellemző tulajdonsága, illetve Prófétikus jelentése is van!
Na most figyeljünk csak: Jákimot vegyük előbb: Ésaiás próféta könyve 22. rész
1.
Jövendölés a látás völgye ellen.
Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?
2.
Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!
3.
Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire.
4.
Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
5.
Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6.
És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7.
És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8.
És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,
9.
És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.
10.
És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;
11.
És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!
12.
És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13.
És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14.
És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
15.
Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki:
16.
Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!
17.
Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,
18.
Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
19.
És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.
20.
És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,
21.
S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
22.
S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
23.
S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának;
24.
S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.
25.
Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.
Az Úr tanácsa szerint való járás gyümölcse, az : IGAZSÁG!
Itt, ebben a felyezetben olvashatunk Jákimról, az oszlop névadójáról, a 20-as versben: 20.
És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát...
Az előnév mint jelző-tulajdon jogot jelez. Eli-azt teszi: Istené...Isten tulajdona! Az Oszlop esetében erre az előtagra már nincs szükség, hiszen nyilván a Béjt ha mikdásh bejárata elé került!
Jákim esetében azt láthatjuk, és az a kijelentés erősíttetik meg számunkra, hogy aki az Örökkévaló rendelése szerint, és az Örökkévaló Tanácsa szerint jár, és végzi a rábízott feladatot, az az Örökkévaló kijelentése alapján.: IGAZ! Sebna mint Királyi főember, a nép bajával nem törődött,Az Örökkévaló rendelése szerint nem járt, Sebna egoizmusa miatt, önmagára irányította a figyelmet, és nem az Örökkévalóra... Ezért nevezte meg az Örökkévaló-Dávid esetéhez hasonlatosan: Jákimot.
Jézus mondja: Jn 7,18
A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.
Tehát Sebna ment... Elijákim jött.
Nézzük Boázt: Boázról Rúth könyvében olvashatunk,és úgy ismertük őt meg, mint aki: Minden esetben, és mindenben "JOG SZERINT JÁRT EL!"
Mindent egybevetve tehát: Igazság és Jogosság...
Most pedig Ézsaiás 9, 6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
Jézus így szól: Mt.7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
Mindennek az Értelme?
Talán: Isten útmutatásának-tanításának a követése az Engedelmesség! Ha engedelmes vagy, akkor csak kevesek által járt keskeny úton jársz, mert az engedelmesség nem sokak kenyere! Keskeny, mert nincs kitérő a dolgok elől, szük a kapu, mert csak a két oszlop között mehetsz be a bejáraton!
-
Köszönöm Shomer Testvérem az áldott tanítást.
Érdekes, hogy amikor Jézus a Jn 3,16-ban arról beszél, hogy
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
Ám Jézus azonnal rátér a cselekedetek megnyilvánulására:
Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19. Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. 20. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. 21. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat."
Jn 3,16-21
Sajnos sokan a második részt elhagyják, pedig itt is látható, hogy a hit és az engedelmességben történö cselekedetek szétválaszthatatlanok.
-
Jn 16,13
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
Eme Igeversben azt olvassuk a Szentlélekről: "elvezérel majd titeket minden igazságra."
Valójában, a "Minden" jelzi a "Teljest" Vagyis: A Teljes Igazságról van szó! Bár lényegi különbség a két jelző között nincs, mégis az egyértelműség kedvéért jeleztem.
Tehát a "Teljes" valójában több összetevőben áll.
A Teljesség-tökéletesség száma a Szent Tanban, a Hetes szám.
Hogy megérthessük, hogy mi is ez a Teljes Igazság, ahhoz meg kell keresnünk egy erre vonatkozó utalást, ahol a Hetes szám,ebben az aspektusban, megjelenik...
Nos: Véletlenül van is Ilyen:Ésaiás próféta könyve 11. rész
1.
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2.
A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3.
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4.
Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5.
Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
6.
És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;
7.
A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik;
8.
És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:
9.
Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.
10.
És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
Mielőtt nekilátnák az ezen fejezetben prezentált Menóra értelmezésének, szeretném felhívni a figyelmet a 9-es versre:
"9.
Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják."
Ennek fényében kijelenthetjük: A Szentlélekkel való betöltetekezés legfőbb gyümölcse és egyben jele, NEM A NYELVEKEN SZÓLÁS, (mint azt oly sokan gondolják...)
Hanem az Isten Ismeret!
A Menórát úgy is nevezzük: "Örök Mécses" Ez a Menóra, az Örökkévaló rendelése szerint, a Szenthelyen volt, közvetlenül a Szentek-Szentje előtt.
II.Mózes 25,31.
Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert aranyból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek.
32.
Hat ág jőjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból.
33.
Mandolavirág formájú három csésze az egyik ágon, gombbal és virággal; és mandolavirág formájú három csésze a másik ágon is, gombbal és virággal; így legyen a gyertyatartóból kijövő mind a hat ágon.
34.
A gyertyatartón pedig négy mandolavirág formájú csésze legyen, gombjaival és virágaival.
35.
Gomb legyen a belőle kijövő két ág alatt; ismét gomb a belőle kijövő két ág alatt, és ismét gomb a belőle kijövő két ág alatt: így a gyertyatartóból kijövő mind a hat ág alatt.
36.
Gombjaik és ágaik magából legyenek; egy darab tiszta aranyból legyen verve az egész.
37.
Csinálj hozzá hét mécset is, és úgy rakják fel mécseit, hogy előre világítsanak.
38.
Hamvvevői és hamutartói is tiszta aranyból legyenek.
39.
Egy tálentom tiszta aranyból csinálják azt, mindezeket az eszközöket.
40.
Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.
Ez tehát a Hetes szám, ami által "teljes lesz a világosság!"
Figyeljük meg, a II.Mózes 25,32-es verset: "32.
Hat ág jőjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból."
Azért csak hat, mert a középső a hetedik...
Most pedig figyeljük meg, az Ézsaiás 11, 2-es vers sort: "2.
A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke."
Testvérek: Ez nem véletlenül sikeredett így... ez eleve így rendeltetett!
Az Úrnak lelke, a középső! Azután: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És így lesz teljessé a Szentlélek-avagy: Ez a Szentlélek teljessége!
Talán, nézzük a gyertyatartókat, külön-külön....
Bölcsesség:Korinthusbeliekhez írt I. levél 2. rész
1.
Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
2.
Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.
3.
És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.
4.
És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:
5.
Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.
6.
Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;
7.
Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
8.
Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:
9.
Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek...
Értelem: ( I.Kor.2,)10.
Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
11.
Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
12.
Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
13.
Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14.
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
15.
A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16.
Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Tanács: Péld 24,6
Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
Hatalom: I.Mózes 22,15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
Most tessék a 17-es versre figyelni, és annak is az utólsó mondatára, mert nagy kijelentés van ott a hatalomról elrejtve: "és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját."
Ez a kijelentés pedig: Történetesen ugyan azt jelenti, amit Jézus mond Péternek, illetve mindenkinek, aki az Egyház egységében van:
Mt 16,18
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
Ezt nevezzük hát „A”HATALOMNAK!
Isten Ismeret: Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással? Az Örökkévaló, megadta a vele együtt járás lehetőségét, és szabályait...
Istenfélelem: Zsolt 34,10
Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
Testvérek: Ezek nem új dolgok, nem is elrejtettek... Hisz mindig is ott voltak előttünk:
Jelenések könyve 1. rész
1. Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,
2. A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott.
3. Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van.
4. János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől, a mely az ő királyiszéke előtt van,
5. És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,
6. És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.
7. Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.
8. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.
9. Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.
10. Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét,
11. A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában.
12. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;
13. És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.
14. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng;
15. És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.
16. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében.
17. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
18. És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.
19. Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek:
20. A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.
Arra ugye emlékszünk, hogy a Hétágú gyertyatartó, a Menora, a Szenthelyen állt, a Szentek Szentje előtt, illetve a kárpit előtt... A Kárpit, Jézus kínhalálakor ugye: Meghasadt...
Mt.27,45.
Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.
46.
Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
47.
Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
48.
És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
49.
A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
50.
Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
51.
És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének...
János pedíg, a Jelenések könyvének első fejezetében azt írja: 10. Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét,
11. A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában.
12. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;
13. És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.
Vagyis a Menóra ágai között elnézve, meglátta a Mennyei Szentek Szentjében Jézust, mert ugye a kárpit már nincs meg... Pontosan azért, amiért meg is van írva:
Zsidókhoz írt levél 10. rész
1.
Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
2.
Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
3.
De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
4.
Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
5.
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
6.
Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
7.
Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
8.
Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,
9.
Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
10.
A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
11.
És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
12.
Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,
13.
Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
14.
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15.
Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
16.
Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
17.
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18.
A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
19.
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
20.
Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
21.
És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
22.
Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
23.
És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett...
Tehát az Örökkévaló Szent lelkével beteljesedni, azt teszi: A Teljes világosságban járni!
Jn.8, 12.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
És ne feledjük: Ezt az mondta, aki maga az ÉLET!
Jn.14,6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Most, az érdekesség kedvéért, ugorjunk vissza picit, a II Mózes 25 höz, ahol is azzal zárja a Menóra elkészítésének magyarázatát az Örökkévaló: 40.
Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.
Tehát „Odaát” Vagyis a Menyekben volt és a Jelenések könye szerint, van ez a Menóra.
Mivel hogy innen árad a világosság, akkor most értetük meg azt , hogyan lehetett világosság a nap, a hold, és a csillagok teremtése előtt...
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5.
És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6.
És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7.
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8.
És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9.
És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10.
És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11.
Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12.
Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13.
És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14.
És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15.
És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16.
Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17.
És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18.
És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19.
És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
Ugye látjuk is, hogy előbb a világosság-azután a világító testek teremtése...
És ez az, amiért küldte az Örökkévaló Yessuát. Hiszen a Prófécia szerint, ezt fogja helyreállítani az idők teljességre érésekor!
Ésaiás próféta könyve 60. rész
1.
Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
2.
Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
3.
És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
4.
Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
5.
Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
6.
A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
7.
Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
8.
Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
9.
Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
10.
Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
11.
És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
12.
Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
13.
A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
14.
És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
15.
A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
16.
És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
17.
Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
18.
Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21.
És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22.
A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
És ez a Prófécia, megismétlődik a Jelenések könyvében is, megerősítésül:
Jelenések könyve 22. rész
1.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
Hívők széles körében, meg-megújuló vita tárgya, a Szentlélekkel való beteljesedés jele...
Valamiért folyton a nyelveken szólás kerül a figyelem központjába...
Értem én, hogy az akár fontos is lehet, de az csupán „ Egy” az ajándékok közül...
Még csak nem is mindenkinek adatik a Szent tan szerint...
Akkor miért ettől teszik függővé az újászületést? Miért ez a vizsgálat alapja?
Arról nem is beszélve, hogy sokakat ismerek, akik bár szólnak nyelveken, de nincs bennük erő – nem is a Szent Igén nevekednek, hanem emberi tanítást követnek...
Ez véleményem szerint, nem a Szentlélekkel való beteljesedés bizonysága az esetükben.
Gügyögni-hablatyolni egy kisbaba is tud... Ha azt vesszük, a „nyelveken szólás „ Általunk ismert-vélt-gondolt formában, a leg egyszerűbben utánozható is.
Ha valaki szól így „nyelveken” minden fenntartás nélkül, befogadásra kerül.
Aki ugyan nem szól nyelveken, arra meg azt mondják: Nem született újjá...
Az Ézsaiás 11, 9 szerint, a Szentlélekkel való beteljesedés legfőbb gyümölcse: Az ISTEN ISMERET!
9.
Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.
Azt pedig tudjuk, hogy az Ismeret, nem azt jelenti, amit mi értünk alatta...
Az Ismeret, a leg bennsőségesebb egybe forrás, amit a Szent tan a férj és asszony eggyesülésének nevez, aminek vonzataként, egy új élet fogan!
Most ebben az aspektusban értsk meg az Újjá születést!
Egységre jutni Istennel, és ez által új teremtésként élni... Aki Tehát Isten fiaként él, vele teljes békességben-egységben-egyetértésben... az a Világosságban él, és az ő életének világossága, a kívül levők számára bizonyság!
-
Köszönjük Testvérem az áldott tanítást. :afro:
-
Köszönöm én is, kedves Shomer Testvérem!
Ennek fényében kijelenthetjük: A Szentlélekkel való betöltetekezés legfőbb gyümölcse és egyben jele, NEM A NYELVEKEN SZÓLÁS, (mint azt oly sokan gondolják...)
Hanem az Isten Ismeret!
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem; 26. És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Jn 17,3;25-26
-
Ítélkezés...
Máté Evangyélioma 7. rész
1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5. Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
6. Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
7. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
9. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
10. És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?
11. Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!
12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17. Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29. Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Áldott Testvérek. Eme fejezetet nevezhetjük, az Irgalom-a Kegyelemtanításának, azaz: A Kegyességre nevelés fejezetének...
Az első öt vers, leplezetlenül erre hívja fel a figyelmünket!
Ezzel a kezdettel: "
1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek."
A Probléma talán azzal kezdődött, hogy a fejezet verseit ízekre szedték, és úgy kezdték alkalmazni bizonyos szituációkban, ezért egyrészt sok szempontból homályossá-értelmezhetetlenné vált az
emberek előtt, de legfőként: Távol került a színtiszta Igazságtól az emberi tanítások, és emberi magyarázatok miatt...
Lássunk erre egy példát eme fejezetből: 6. Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
Erről az Igeversről, mindenkinek van adott esetben akár több értelmezése is kéznél...
AZ egyik azt mondja: A Hitedről ne beszélj hitetlennel, mert kicsúfol és meggyaláz... Ez a magyarázat kézenfekvőnek tűnhetne, csak az a probléma ezzel, hogy ha ez így lenne, akkor ez az Ige, szemben menne az Teljes Szentírás tanításával!
Hiszen pontosan arra rendeltettünk, hogy a világban hirdessük az Igaz Istenben való hitet, prédikálásunkkal, értékrendünkkel, és életünkkel...
Ebben az aspektusban pedig, ha megcsúfolnak-kigúnyolnak-megvetnek-esetleg meg is vernek a felmutatott és megvallott hitünkért... pontosan hogy megtiszteltetés számunkra és nem kerülendő szégyen!
Erre tanít bennünket Jézus, és ezt a példát hagyták ránk az Apostolok is:
Jn.15,14.
Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15.
Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
16.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
17.
Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.
18.
Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
19.
Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
20.
Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
21.
De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
22.
Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.
23.
A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.
24.
Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
25.
De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
26.
Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27.
De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
Ezeket előre hirdette konkrétan is: Mt.10,14.
És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.
15.
Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.
16.
Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.
17.
De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket;
18.
És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak.
19.
De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.
20.
Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.
21.
Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket.
22.
És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.
23.
Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.
24.
Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.
25.
Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!
26.
Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.
27.
A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.
28.
És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.
29.
Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
30.
Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31.
Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32.
Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33.
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt...
Az Apostolok ennek megéléseként, Tisztességnek és dicsőségnek könyvelték el, amikor Jézus nevéért megostorozták őket...
Tehát a kérdéses ige magyarázata, miszerint: 6." Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket."
Szóval ennek az Igének az eddig ismert emberi magyarázata és emberi értelmezése, helytelennek bizonyult...
Akkor mi lehet a magyarázata?
Nos: Az Igét a maga környezetébe visszahelyezve megláttatik: Ha téged az Örökkévaló indít valamire, ami esetleg megütközést is okozhat a Testvéreknek, a világnak, ne magyarázkodj olyanoknak, akik az ítéletüket már előre meghozták felőled...
akiknek a vizsgálat csak színjáték, akik csak magamutogatók, és gyönyörködnek a képmutatásban, és az ítélkezésben!
Jézussal is ezt tették, és Jézus sem felelt ezeknek...
Jn.7,50.
Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala ő hozzá, a ki egy vala azok közül:
51.
Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?
52.
Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.
53.
És mindnyájan haza menének.
Láthatjuk: AZ ítélet már előre megvolt, a vizsgálat pedig csak színjáték volt...
Ezeknek Jézus, kérdésre-kérdéssel felelt...
De visszatérve az ítélkezés fogalmához, lássuk arról is egy átfogó példát:
János Evangyélioma 8. rész
1.
Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2.
Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
3.
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4.
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6.
Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7.
De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8.
És újra lehajolván, írt vala a földre.
9.
Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10.
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11.
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
12.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Adott ez a történet tehát, és azok akik előre eldöntötték hogy az Asszonynak meg kell halnia, Mózesre, de méginkább a Miczvára hivatkoznak: "4.
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?"
Lássuk a Miczva ide vonatkozó hivatkozását tehát: III.Mózes 20,10.
Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.
Ez valahogy nem passzol a János 8-ban leírt történettel, mert az az Ige amire hivatkoztak az akkoriak, nyilván kimondja: A Férfinek is meg kell halnia!
Ám Jézus elé csak az Asszonyt vitték... tehát színi előadás volt az egész...
De ne álljunk meg itt...
A Törvény büntető passzusainak a vége: Mózes V. könyve 17. rész
1.
Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, a melyen valami fogyatkozás van, akármi hiba; mert útálatosság az az Úrnak, a te Istenednek.
2.
Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, vagy férfiú vagy asszony, a ki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, megszegvén az ő szövetségét;
3.
És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, a melyet nem parancsoltam;
4.
És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az útálatosság Izráelben:
5.
Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, a ki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak.
6.
Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.
7.
A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessék, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt.
Tehát a halál!
Pál ugyan erre magyarázatul mondja: I Kor.6,15.
Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.
16.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.
17.
A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.
18.
Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.
19.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
20.
Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.
Tehát ha és amennyiben a paráznát életben hagyják, vélelmezhető, hogy másokat újra bűnbe visz, , és így a bűnt terjeszti, mint valami fertőzést...
Akkor hogyan ítéljünk? és ebben az estben Jézus miért nem ítélt?
Tehát fussunk neki még egyszer: Akik a parázna asszonyt hozták, a Törvényre hivatkoztak... Csakhogy a Törvény kimondja azt is, hogy: 1; mindkét félt ki kell irtani!
2; a tanúk kihallgatása! ( V.Mózes 17,6.
Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.)
A Férfit nem hozták, tehát a tanúk hiteltelenek!
Ki vitt bűnbe kit? A Nő a férfit-vagy a férfi a nőt? Biztos hogy paráznaságról beszélünk? Nem lehetett erőszak?
A FélIgazság nem Igazság! Ha nem lehetséges a körültekintő vizsgálat, akkor nem lehetséges Igaz ítéletet hozni!
És ezzel meg is érkeztünk a fő témánkhoz!
-
--------------Folytatás.------------------------------
Jézus azt mondja: Máté Evangyélioma 7. rész
1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
És azzal folytatja: 12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Ezt pedig az előtt mondja Jézus, mi előtt "Minden hatalom neki adatott" volna... Közeledve ennek biztos meglétéhez, ez a kijelentés, tehát a Mt.7,12 magasabb szintre emelkedett!
Jézus ugyanis összekötötte a Mennyet a földdel, az Ő engesztelő áldozata által!
A benne hívőket, és a neki engedelmeskedőket, Isten fiaivá tette! A Mt. 7, 12 tehát felemelkedett a tökéletesség szintjére, és úgy módosult: Amit szeretnél magadnak Istentől, azt biztosítsd az embereknek!
Ahogyan ezt Pál is mondja: Gal.6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
Ám még előbb Jézus erről így beszél: Mt.18,10.
Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.
11.
Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.
12.
Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?
13.
És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.
14.
Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül.
15.
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16.
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18.
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
19.
Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20.
Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
21.
Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
22.
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
A Szent tanban a Hetes szám, és annak többszörözése, a Tökéletességet-a teljességet jelzi!
Azok számára mondanám, akik a hetvenhétre koncentrálva számolgatják hogy hányszor bocsátottak meg, jelzem hogy abszolút rossz irányban állnak!
Ugyanis: A Hetvenhét azt jelenti: Ha megbánja az a valaki a tettét, és beismerve bocsánatot kér, akkor mindíg-minden esetben meg kell bocsátani!
Arról nem is beszélve, hogy ez, nem szabad hogy fogat összeszorítva történjen, hanem természetes indulatból kell hogy fakadjon!
Ám ez a szám ennél még tovább is mutat!
Ha valaki össze tudja számolni, hogy hányszor bocsátott már meg, az valójában azt jelenti, hogy mindíg előtte van a sérelem... tehát igazából egyszer sem bocsátott meg!
Ezzel pedig rabságban tartja azt, akit fel kellene szabadítania!
A Messiási megbocsájtásról, és ebben az aspektusban, egy Messiási prófécia adhatja talán a leg teljesebb képet: Ésaiás próféta könyve 61. rész
1.
Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;
2.
Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;
3.
Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!
Ha Ő Nekünk ezt adja, és ez nekünk az életet jelenti, és a biztonságot, és a boldogságot, és a vígasztalást, és a reménységet...
és mi az Ő testvérei lettünk általa, akkor mi ezt miért ne adhatnánk meg mindenkinek úgy, ahogyan Ő adta nekünk?
Nem ez az Evangélium?
Akkor tehát az ítélkezésről....
A Törvény azt mondja: V.Mózes 17,6.
Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.
A Két-vagy három Tanú, nem azt jelenti, hogy egy aspektusban beállított tanúk, hanem a történet teljességét ismerő tanúk meghallgatását jelzi!
Vagyis a Teljes Igazság világosságára kell törekedni!
A Törvény így szól: III.Mózes 24,13.
Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván:
14.
Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet.
15.
Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét.
16.
És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon.
17.
Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.
18.
Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért.
19.
És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek:
20.
Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.
21.
A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.
Isten nevének átkozása-nevének szidalmazása az is, ha Igazságtalan vagy felületes ítélet esetén az Örökkévalóra hivatkozik az ítélet hozó!
Hiszen az Igazság ismerői előtt, gyalázatra dta akaratlanul is az Úr nevét...
Tehát: Meg van írva: Életet életért!
De az is meg van írva :
Mózes IV. könyve 35. rész
1.
És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:
2.
Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az ő örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelőt is a lévitáknak;
3.
Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelők pedig legyenek az ő barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak.
4.
És azoknak a városoknak legelői, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül.
5.
Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felől két ezer singet, dél felől is kétezer singet, napnyugot felől kétezer singet, és észak felől kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelője.
6.
A városok közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül adjatok negyvenkét várost.
7.
Mind a városok, a melyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelőivel egyben.
8.
A mely városokat pedig Izráel fiainak örökségéből adtok, azokhoz attól, a kinek több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az ő örökségéhez képest, a melyet örökül kapott, adjon az ő városaiból a lévitáknak.
9.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
10.
Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:
11.
Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetből öl meg valakit.
12.
És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.
13.
A mely városokat pedig oda adtok, azok közül hat legyen néktek menedékvárosul.
14.
Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek azok.
15.
Izráel fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetből öl meg valakit.
16.
De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
17.
És ha kézben levő kővel, a melytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
18.
Vagy ha kézben lévő faeszközzel, a melytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
19.
A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
20.
Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít valamit reá, hogy meghal;
21.
Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.
22.
Ha pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt;
23.
Vagy akármiféle követ, a melytől meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal, holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:
24.
Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.
25.
És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, a ki felkenetett a szent olajjal.
26.
Ha pedig kimegy a gyilkos az ő menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala;
27.
És találja őt a vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz annak vére ő rajta;
28.
Mert az ő menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az ő örökségének földére.
29.
És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken.
30.
Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.
31.
Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon.
32.
Attól se vegyetek váltságot, a ki az ő menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a főpap haláláig.
33.
És meg ne fertőztessétek a földet, a melyben lesztek; mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhető engesztelés a vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a ki kiontotta azt.
34.
Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben laktok, a melyben én is lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.
Testvérek: Ne legyen már annyira egyszerű előttünk az ítélkezés... Hagyjuk az ítéletet a Mindnt tudóra, aki a szíveket vizsgálja, és aki előtt minden tiszta és világos!
Tehát meg van írva: Máté Evangyélioma 7. rész
1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
És erre az ítélkezők, azt szokták mondani: Viszont az is meg van írva: I Thessz.5,21.
Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!
22.
Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!
És ez alapján szoktak ítélkezni mégis...
NAmost vagy az van, hogy pál mást hirdetett mint Jézus, vagy pedig arról van csupán szó, ahogyan arról Péter is beszélt: II.Péter 3,14.
Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.
15.
És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
16.
Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.
17.
Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;
18.
Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.
Tehát az Igazságban állhatatlanok csűrése csavarása nyomán deformálódott Igemagyarázat ékes példáját hallhatjuk olyankor, amikor Pál szavait szembe állítják Jézus Parancsolatjával!
Ezt meg is láthatjuk, ha a kiragadott Igét vissza helyezzük a környezetébe...
Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. rész
1.
Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;
2.
Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
3.
Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.
4.
De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
5.
Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
6.
Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
7.
Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.
8.
Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
9.
Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,
10.
A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.
11.
Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is.
12.
Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket;
13.
És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek.
14.
Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.
15.
Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.
16.
Mindenkor örüljetek.
17.
Szüntelen imádkozzatok.
18.
Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.
19.
A Lelket meg ne oltsátok.
20.
A prófétálást meg ne vessétek,
21.
Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!
22.
Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!
23.
Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
24.
Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt.
25.
Atyámfiai, imádkozzatok érettünk.
26.
Köszöntsétek az összes atyafiakat szent csókolással.
27.
Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél minden szent atyafi előtt.
28.
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen.
Vagyi az Isten Igéje melletti megmaradásra hív, a Szent Tan szerinti életre, és az abban való állhatatlanságra!
Azt mondja: 19.
A Lelket meg ne oltsátok.
20.
A prófétálást meg ne vessétek,
21.
Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!
22.
Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!
De mi a jó? ez a kérdés, és ezek megértéséhez ez a kulcs...
Na Figyi: Mk.10,17.
És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
18.
Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
A Lélek és a Prófétálás környezetében, a Jó, az Isten Igéjét jelenti! A Gonosz pedig mindaz, ami az Ige Igazságától eltér! Nem emberre vonatkozik, hanem a Tanításra!!!
Most ebben az értelemben vizsgáljuk meg Jézus szavait: Mt.7, 12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17. Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29. Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
A Gyümölcs vizsgálata, tehát az Igéhez- az Örökkévaló tanításához való viszonyulást jelenti... Mennyire más perspektíva ez így...
Az is meg van írva: Jak 2,13
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.
-
Köszönjük ezt az áldott tanítást testvérem. Még a skype alkalom lezárása után is elmélkedtem a hallottak felől.
Ez az igerész tárult fel előttem.
Róma 14
4
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.
5
Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.
6
Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.
7
Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
8
Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.
9
Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.
10
Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.
11
Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.
12
Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.
13
Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.
-
Köszönöm Testvérem. Ez nagyszerű!
-
Köszönöm én is kedves Testvérem az áldott tanítást!
Az Íge felszólít minket, hogy ítéljük meg mit fogadhatunk el, mi Isten akarata, vagy mi az ami tévtanítás, vagy az ami tévelygésre visz. DE!!! Sohasem ítélhetünk el egy embert sem! Isten az ítélet jogát megtartotta magának. Azonkivül nem szabad a intést, ami néha szükséges, az ítélkezéssel összekeverni.
Csak Isten tudja igazán, mi lakik egy ember szívében és egyedül Ö ismeri a jövöt is. Ahogy hatalma volt egy gyülekezetet üldözö Pál apostolt is egy áldott szolgálóvá tenni, hatalma van arra is, hogy egy még ma a bünben élöt megváltsa.
Én, én mondtam meg, el is hívtam őt, vezettem, hogy sikerrel járjon útján. 16. Jöjjetek ide hozzám, halljátok meg ezt! Régen sem beszéltem rejtélyesen, amióta ez történik, jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az ÚR elküldött engem és lelkét adta nekem. 17. Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.
Ézs 48,15-17
-
Áldott Testvéreim. Tanui és hallgatói vagytok azoknak a dolgoknak, amikor a mi kis közösségünkben, az Úr a kijelentései által, megsemmisít hamis tanításokat, tévképzeteket, Testies gondolkodásokat, amiket az emberek találtak ki valamikor,
és arra kamatoztatják, hogy maguknak szerezzenek elismerést-másokon élősködjönek-rabszolgaságban tartsanak Testvéreket, biztos anyagi forrás tekintetében, mások Hitében zsákmányt vessenek...
Így és ennek folyományaként láttuk meg az Isten Igéje szerint az Igazságot az: Eleve elrendelés tévelygéséről- a Generációs átok Istentelen módon történő emlegetéséről- a Tizedfizetésről...
Ez alaklommal pedig a Szegénységről- és a betegségről ejtünk szót, Isten Igéjének világosságánál, és egyszer-s mindenkorra elvetjük az emberi ötletelésekből adódott tévelygéseket ebben a témakörben is,
ami szerint: az aki elszegényedik, vagy eleve szegénynek született, az Isten átka!...
Jakab Apostol levele 5. rész
1.
Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok.
2.
Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;
3.
Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!
4.
Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.
5.
Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján.
6.
Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek.
7.
Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap.
8.
Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.
9.
Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.
10.
Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, a kik az Úr nevében szólottak.
11.
Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.
Figyeljük meg az első három verset, ezen belül pedig Koncentráljunk a második -harmadik Igeszakaszra: 2.
Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;
3.
Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!
Vajjon hogyan,és mi módon rothad-rozsdásodik meg a gazdagság? A ruhát mikor és mi módon eheti meg a moly???
Az ugye vitathatatlan, hogy nem Használat közben!
Amikor valaki csak használatlanul felhalmozza a gazdagságát, azt nem kamatoztatja, nem használja nemes célokra, nem vet belőle, akkor ez történik! Megrothad!
Azok akik földművelést, ha csak részeiben is de ismerik, tudják, és igazolhatják: A Búza aratásakor is, a learatott mag jelentős részét "visszaforgatják"
Szó szerint! Abból lesz a következő termés, és a következő aratás!
A Vetés gazdagságából láttatik meg, kinek mennyi van! Figyeljetek csak: Mt 13,12
Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
Ennek eredeztetője pedig: Zsolt 126,6
A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.
Akkor hát Testvérek, félre az eddigi, vélt ismeretet és emberi gondolatot... lássuk az Örökkévaló tanítását ebben a dologban is:
Mózes V. könyve 15. rész
1.
A hetedik esztendő végén elengedést mívelj.
2.
Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért.
3.
Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.
4.
De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt.
5.
De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet én ma parancsolok néked.
6.
Mert az Úr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.
7.
Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt;
8.
Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az ő szükségére, a mi nélkül szűkölködik.
9.
Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned.
10.
Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted.
11.
Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.
12.
Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendőben bocsássad őt szabadon mellőled.
13.
És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen;
14.
Hanem terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból; a mivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki abból.
15.
És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked.
16.
Ha pedig ezt mondja néked: Nem megyek el tőled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól van néki te nálad dolga:
17.
Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba; és legyen szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is.
18.
Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod őt mellőled; (hiszen két annyi bérre valót szolgált néked hat éven át, mint a béres-munkás) és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, a mit cselekszel.
19.
Barmaid és juhaid első fajzásának minden hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteljed. Ne munkálkodjál a te tehenednek első fajzásán, és meg ne nyírjad a te juhaidnak első fajzását.
20.
Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt esztendőről esztendőre, te és a te házad népe, azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr.
21.
Hogyha valami fogyatkozás lesz benne; sánta vagy vak lesz, vagy akármely fogyatkozásban szenvedő: meg ne áldozd azt az Úrnak, a te Istenednek.
22.
A te kapuidon belől edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta egyaránt, mintha őz volna az vagy szarvas.
23.
Csakhogy a vérét meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a vizet.
Áldott Testvérek. Akármennyire furcsának is tűnik, eme fejezetet egyetlen Igével is leírhatnánk, ami mindenre is Igaz, nem csak az anyigiakra...
I.Kor.4,7.
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
És ha megnézzük eme Igevers folytatását, beláthatjuk hogy tökéletesen passzol a Mózesi rendeléshez, melynek célja: Ne legyen versengés-uralkodás-elnyomás... Hanem egységben való egyenlőség Isten előtt.
Itt és most az V Mózes 15 tekintetében, jussunk értelemre egy, a Keresztyén körökben szállóigévé lett tévelygés felett:
Azt szokták állítani, hogy a szegénység Isten átka...Vajjon ha valóban az Isten átoka lenne a szegénység, akkor miért tanítaná, és tenné törvénnyé a róluk való gondoskodást??? Mt.7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Néha elgondolkodom azon, ki lehet az, aki ennyi esztelenséget talál ki, és hirdet a szószékről, miközben ő Isten Igéje hirdetőjének-prédikátori címben tetszeleg?
De az is érdekes lehet, hogy annyi Istenfélőnek tűnő ember, miért ad hitelt ennyire Istentelen beszédnek?
A Szegénységről, röviden: V.Mózes 15,7.
Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt;
8.
Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az ő szükségére, a mi nélkül szűkölködik.
9.
Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned.
10.
Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted.
11.
Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.
És erre egy hivatkozó Passzus Jézustól: Márk Evangyélioma 14. rész
1.
Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.
2.
Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
3.
Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére.
4.
Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
5.
Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
6.
Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.
7.
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
Ha és amennyiben a szegénység Isten átka lenne, nem indítana bennünket az adakozásra,segítésükre!
Sőt: Ebben az aspektusban, nemes egyszerűséggel azt is mondhatnánk: A szegénység jelenléte eszköz egyúttal arra, hogy a gazdagoknak legyen mivel bizonytaniuk, hogy nem a gazdagságuk számukra a leg fontosabb, hanem az Istennek való engedelmesség...
Ám ez alkalommal nem is ebben az irányban szeretnék tovább haladni, hanem egy másik oldalt szeretnék felmutatni, ami érdekes és tanulságos lehet...
A Gazdagság alliterációja, az anyagi biztonság... Azok számára, akik az anyagi biztonságban élhetnek, jellemezhet egyszer egy elkényelmesedés, amikor is hajlamosakká válhatnak arra, hogy az Örökkévalóval való kapcsolatukba,
lanyhulást engedjenek. Ekkor pedig támadhatóvá válnak a Szitrá Áchrá felől, és ebben a támadásban nem sok esélyük van megállni, ha nincs rendezett kapcsolatuk Istennel!
Ennek veszélye pedig nem csekély, hisz ettől már jó előre óvta az Övéit az Örökkévaló a Királyi törvényben megfogalmazva:
V.Mózes 17,14.
Mikor bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképen egyéb népek, a melyek körültem vannak:
15.
Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.
16.
Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!
17.
Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.
18.
És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból.
19.
És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.
20.
Fel ne fuvalkodjék az ő szíve az ő atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az ő országában ő és az ő fiai Izráelben.
A 18-as verstől, a 20-ig, annak lehetünk tanui, hogy az uralomra emelt Király szent kötelessége volt, a törvény könyvről másolatot készíteni!
Ez nem egyszerű kötelesség volt Testvérek... Nem Office dokumentumokkal dolgoztak azok a Királyok, nem is fénymásolóval történt az engedelmesség...
Bizony sajátkezűleg íródott a Tóra, és ennek az a vonzata még napjainkban is, hogy az Istenfélelem azzal veszi kezdetét, hogy az Isten Igéjét tökéletes hűséggel írták.
Ez azt jelenti, hogy nemcsak szavanként ellenőrizték a szöveghűséget, de betűnként! sőt: Amikor Jézus azt mondta: Mt.5,17.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
Akkor ezt értette arra, hogy nemcsak hogy minden betű, de minden írásjel is fontos a Törvényben!
És ezt ebben a Népben a mai napig, mindenki, aki az írásokhoz közel kerül, így be is tartja!
( csendesen megjegyzem: ehez képest, meglehetős szabadosság jellemez ebben a tekintetben is sokakat... nyilván pont ez az oka anak, hogy bizonyos felekezetek ennyire távol kerültek az Ige Igazságától, miközben az Igét uruknak vallják, és az Igében a szabadítót látják...)
Miközben tehát az Isten népének a vezetői így másolták a Tórát, ezzel a figyelemmel-ezzel a hűséggel... meg is tanulták! És ezzel tettek eleget az Örökkévaló kívánalmának és parancsolatjának: V Mózes 17,19.
És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.
De térjünk vissza a témánkhoz: Szóval az anyagi jólétre jutás esetén, Isten hangsúlyosan figyelmeztet mindenkit a hozzá való hűség fontosságára!
Leszögezhetjük tehát, hogy az Istentől való Micva az egymás szükségeire való érzékenység, és a Testvéri szeretet... hovatovább: az Echad!
Erről az egységről, erről a közösségről, amikor is ugye ez azt jelenti: S'má Yisráél: Adonaj Elohejnu, Adonaj Echad! Vagyis: Egy az Úr a mi Istenünk!
Ez valójában azt jelenti, hogy egyetlen Urat szolgálunk, mert Ő a mi Istenünk! Minden rendelését megtartjuk, és a neki való engedelmesség még az életünknél is fontosabb!
Mindíg-Mindenben!
Szóval az ezt vallók közössége az amit a Szent Tan Echad-nak, vagyis Egységnek nevez! És erről az Echad-ról szól a Zsoltáros így: Zsoltárok könyve 133. rész
1.
Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
2.
Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
3.
Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
Valójában ez az írás, egy félreérthetővé vált fordítás miatt lett számunkra homályos a szavak jelentésének a megváltozása okán...
az együtt lakozás... régen azt jelentette hogy egy értelemben, azaz: Egységben.
Hiszen az Köztudott, hogy a régmúlt idejében, azok akik egységesen gondolkodtak, egyértelemben voltak, egymással közösségben is éltek... Ezek össze gyültek, és egy törzsként vonultak be a köztudatba.
Na pontosan erről beszé Jézus is amikor azt mondja: Mt.18,15.
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16.
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18.
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
19.
Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20.
Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Tehát az egység alapja nem egy lakótelep, vagy egy munkahely... Hanem az Úr Igéje, és az abból való kijelentés-beteljesedés a legnagyobb áldás, amiről szólt mind a 133.-as Zsoltár-mind pedig a Mt.18,15-20-ig!
Ez tehát az egység alapja és egyben Kritériuma is...
Ebben az egységben, mi az ami megkülönbözteti a résztvevőket? Mi az ami megoszthatja őket?
És inne folytassa Pál: I.Kor.4,7.
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
8.
Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
9.
Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.
10.
Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak.
11.
Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is,
12.
Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük;
13.
Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.
14.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.
15.
Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
16.
Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim.
17.
Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
18.
De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
19.
Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
20.
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
21.
Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?
--- valahol-valami félrecsúszott Testvéreim... Ami ma van az nem kóser...
Egyszer csak jött egy új tanítás... egyszer csak megjelent egy új közfelfogás, és a lelki követésből-Testi versengés lett...
Mára a Sátáni tanításnak köszönhetően, az Isten áldását, a gazdagságban és a szaporulatban látják csupán... Ezen tanítás azért nyerhetett ekkora teret, mert a "Hívők" nagy része, Egócentrikus, és testileg gondolkodik...
Mert valóban van egy többször is ismétlődő áldás a Szent Tanban, amit rendre félreértenek azok, akik a Testi gondolkodásuk, igei alátámasztásán szorgoskodnak...
I Mózes 22, 15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Ezen lelki áldásról a testiek azt a testi konzekvenciát vonták le, hogy az Örökkévaló áldása pénzben és létszámban mérhető..
Előre látván ezt az Örökkévaló, aki mindent jó előre tud, gondoskodott számunkra intésről-tanításról...
Rómabeliekhez írt levél 15. rész
1.
Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.
2.
Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére.
3.
Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.
4.
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
5.
A békességes tűrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:
6.
Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
7.
Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
Mielőtt a mai anyagra rákanyarodnánk, szeretnék egy feltűnő dolgot átbeszélni veletek...
A Héber közösségben a nevek, nem csak határozott jelentéssel bírnak, de Prófétikus jelentést is hordoznak... Namost viszont az van, hogy talán éppen ezért, minden név gyakori is...
Azért hogy be lehessen határozni hogy kiről is van szó, általában az apáról nevezik meg a személyt, mint például: David ben Yisáj: azaz Dávid- Isai fia.
És így biztosan tudjuk hogy: Melech David-ról, azaz Dávid Királyról van szó.
Vannak azonban esetek, hogy az apa neve is gyakori volt, vagy éppenséggel az ismeretlenségbe veszett, hogy ne legyen keveredés vagy félre értés, akkor a származsái helyéről nevezték meg a személyt...
Mint pl.: Magdalai Mária... Ez azt jelentette, hogy a Magdala nevű halászfaluból származó Máriáról van szó.
A Szent Tanban szereplő emberek nevei-származási helyük- névtábláik... pontosan a hitelesség kedvéért íródtak meg.
De van egy történet számunkra a Szent Tanban, amikor nincs sem apai név, származási hely... de még csak a nemzetség táblákban sem szerepel...
Van ugyan Yichakar fiai között egy ilyen nevű, de ő meg nem Úz földén élt...
Mindenképpen a Törvényadás előtt kellett hogy éljen, mert naponként áldozatot mutatott be, amiben az Örökkévaló a kedvét találta, hiszen őróla így tett bizonyságot: "Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő."
A Törvény adás után ez már nem lehetett volna, hiszen a Törvény mondja: V.Mózes 12,13. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14. Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
( Ez a hely, pedig nem az Úz földe volt, hanem a Moria hegyén, amit úgy nevezünk: A YeruSálem-i Templom... Plusz, akiről beszélek, nem volt Lévita sem...)
Tehát akkor minden bizonnyal a Törvényadás előtt élhetett, de Noé-ig biztosan nem élt, mert a leg aprólékosabb nemzetségtáblákon nincs nyoma...
És ami a legfontosabb, és leg érdekesebb számomra: Bár hihetetlen ragaszkodást mutatott az Örökkévaló iránt, róla mégsem tesz említést a Zsidó levél, 11.-felyezete!
Ez így, mithogy figyelemfelkeltő a története, számomra egyértelmű hogy: Különös fontossággal bíró Tanítás okán lett megírva és fenntartva!
Jób könyve 1. rész
1.
Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
2.
Születék pedig néki hét fia és három leánya.
3.
És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
4.
Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
5.
Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
6.
Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.
7.
És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.
8.
És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.
9.
Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
10.
Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
11.
De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!
12.
Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.
13.
Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában.
14.
És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
15.
De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
16.
Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
17.
Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
18.
Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában;
19.
És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
20.
Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.
21.
És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
22.
Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
Most, az eddigi gyakorlattal szemben, a Szoton támadásának módjára figyeljünk:
Anyagi javak, és a leszármazottak a fontossági sorrend tehát az ő szemében, és félelmetes felismerés ez a számunkra, mert a hívők szemében is ez az áldás összegzése!
De van tovább is ám: Mert a magára valamit is adó hívő, a Testi egészséget is preferálja ám... a tökéletes test fogalama, szinte egybeforrt a Hittel sokak számára.
vagyis: az ő olvasatukban az egészség is az egyik kizárólagos jele az Istennel való közösségnek!
/ Persze itt is felmerül a kérdés: Ha ez így van, akkor mi történhetett vajjon Jakov-al? Hiszen róla tudjuk, hogy öreg korára, már szinte teljesen megvakult, járni bot nélkül már nem is tudott...Mi volt Elísával, aki halálos betegségbe esett? Mi történhetett Dávid Királlyal, hogy folyton fázott?
Miért lett beteg CidkízYachu? (Ezekiás), Mi lehetett a gond Pál egészségével? Hiszen valami indította őt arra valami hogy megírja számunkra: II.Kor.4,16.
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
Bár ugyan ezen levél 12.-felyezetében konkrétan meg is fogalmazza hogy valami nem stimmel a szervezetével...
De ezen kérdések felvetésének elengedhetetlen feltétele az lenne, hogy valaki olvassa a Szent Tant, mielőtt az ostobaságait tanítaná másoknak...
Mert aki olvassa a Szent Tant, az megláthatja, hogy az Ábrahámnak tett áldás, nem erre a világra vonatkozik, hanem a következőre! És aki annak részese szeretne lenni, az tudja, hogy : Nem testben lesz részese, hanem a romolhatalan Testben!
Hiszen meg van írva: 1Kor 15,50
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Azt is tudjuk: Rm 14,17
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.
Ámde legfőként: Luk.17,20.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Isten a Testnek nem vetett! Isten alkotása, javai-ígéretei-áldásai... Örök! A Test csak ideig való! egy marék por csupán... ma van... de mit hoz a holnap? És mi lesz azokkal akik a Testük jólétén fáradoznak?
Namost a kérdés tehát az: Ki hol, és miben él? Ki hova vet? Aki hívő létére Testileg gondolkodik, az a Testével együtt fogja elvenni a sorsát...
Meg van írva: Gal.6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
9.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
10.
Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
Valakit a sorsáért megítélni... elítélni... A lesúlytottnak további fájdalmat okozni...
Így tehát megtaláltuk, hogy honnan jön ez a "tanítás" az Egyházba...
Ám most döbbenjünk meg alaposan!
Mert a mai Tanítások és Istentelen gondolkodás, elő példáját, maga a Szoton prezentálja nekünk...
Hiszen a Jób gyötrettetése itt nem ért véget, hogy elveszítette a Javait-fiait-lányait-feleségét... Jöttek a barátai is...
Néha elgondolkodom azon: akinek olyan barátai vannak mint Jóbnak voltak, minek annak ellenség???
Pedig Jób "barátai" nem haltak ki... itt vannak közöttünk ma is! Gyülekezeteinkben-közösségeinkben... Amint valaki bajba kerül, vagy rosszra fordul a sorsa, ott találhatjuk őket is...Ahogyan ezt Jézus mondja: Mt 24,28
Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
Szóval Jób megpróbáltatása itt nem ért véget, és ez által betekintést nyerhetünk a Szoton támadásának módozataiba:
És a mai gyakorlat, attól semmiben nem tér el!
Tehát jób mindenét elveszítette, azután jött az egészségének megromlása, amin felbátorodhattak a Barátai is, és ezzel egycsapásra lettek a Szoton eszközeivé!
Mert nekik valami nagy bölcsességgel kellett kirukkolniuk ott és akkor... valami megkérdőjelezhetetlen Igazságot kell mondaniuk, amivel egyszer s mind: A Maguk tekintéjét növelhetik, másrészt ha megtámadják az agymenésüket, akkor
Isten személyét és Igazságát kérdőjelezzék meg ha lehet... hiszen csak így lehetnek ők magik biztosak magukban...
Tehát eljutottunk a végső és egyben a leg utolsó állomáshoz, amivel, ha erős is Istenben valaki, de az Istenben való reménységének megsemmisülését érheti el Sátán... és ehhez a munkához adják oly sokan magukat, azok akik állítólag Hívők pedig...
Az Egyik ilyen "Barát" Kijelent egy alap Igazságot: Isten az Ártatlant nem súlytja!
A Másik ugyan ezt mondja, csak hangzatosabban: Itt valami bűnről van szó!
A Harmadik pedig már személyeskedik-vádol-okoskodik... mindeközben Istenre hivatkozik...
Ma nem így működik ez, Testvérek?
-
Hááát kedves Shomar testvérem, jó kérdést vetettél fel.
Számtalanszor tapasztaltam, hogy testvérek elmondták, mennyire "jól" tanácsolták a hivatásos lelkigondozók. Probléma esetén azonnal elkezdödik az esetleges bün kutatása, s ha nem találnak valamit direkt, akkor felmerül a generációs átok, és törik a fejüket, hogy vajon a dédnagypapa hol vétkezett. :167:
Meg vagyok arról gyözödve, hogy egy újjászületett Isten gyermeke életében mégha el is esett, a Szent Lélek világosságában azonnal tudja, hogy mit kell tennie:
Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.
Zsid 4,16
Erre rámutatni lenne egy "lelkigondozó" feladata. Ami ezen felül van, az abból az önteltségböl adódik, hogy azt hiszi, többet tud segíteni, mint Isten Jézus Krisztusban.
:2smitten:
-
Igen! Ott vannak Isten próbái is, amelyek nem bűn miatt adatnak, hanem kipróbáltság céljából.
-
Igen ,a Job baratjai magatartasa ,okoskodasuk nagyon emlkeztett valakire ,akivel nap mint nap talalkozok ... a neve Laszlo.
-
Mózes V. könyve 27. rész
1.
Mózes pedig és Izráel vénei parancsot adának a népnek, mondván: Tartsátok meg mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok ma néktek.
2.
És a mely napon általmentek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néktek: nagy köveket állíts fel, és meszeld be azokat mészszel.
3.
És mihelyt általmégy, írd fel azokra e törvénynek minden ígéjét, hogy bemehess arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, a tejjel és mézzel folyó földre, a miképen megígérte néked az Úr, a te atyáidnak Istene.
4.
Mihelyt azért általmentek a Jordánon, állítsátok fel azokat a köveket, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek, az Ebál hegyén; és meszeld be azokat mészszel.
5.
És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, a melyeket vassal meg ne faragj.
6.
Ép kövekből építsd az Úrnak, a te Istenednek oltárát; és áldozzál azon egészen égőáldozatokat az Úrnak, a te Istenednek.
7.
Áldozzál hálaáldozatokat is, és egyél ott, és vigadozzál az Úr előtt, a te Istened előtt.
8.
És írd fel a kövekre e törvénynek minden ígéjét igen világosan!
9.
És szóla Mózes és a Lévi nemzetségéből való papok az egész Izráelnek, mondván: Figyelj és hallgass Izráel! E mai napon lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé.
10.
Hallgass azért az Úrnak, a te Istenednek szavára, és cselekedjél az ő parancsolatai és rendelései szerint, a melyeket, én parancsolok ma néked.
11.
És parancsola Mózes azon a napon a népnek, mondván:
12.
Ezek álljanak fel a népnek megáldására a Garizim hegyén, mikor általmentek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, József és Benjámin.
13.
Ezek pedig az átkozásra álljanak fel az Ebál hegyén: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Nafthali.
14.
Szóljanak pedig a léviták, és ezt mondják az egész Izráel népének felszóval:
15.
Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál, útálatára az Úrnak, mesterember kezének munkáját, és rejtve tartja azt! És feleljen az egész nép és mondja: Ámen!
16.
Átkozott a ki kevésre becsüli az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!
17.
Átkozott, a ki elmozdítja az ő felebarátjának határát! És mondja az egész nép: Ámen!
18.
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
19.
Átkozott, a ki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek igazságát! És mondja az egész nép: Ámen!
20.
Átkozott, a ki az ő atyjának feleségével hál, mert feltakarja az ő atyjának takaróját! És mondja az egész nép: Ámen!
21.
Átkozott, a ki közösül valamely barommal! És mondja az egész nép: Ámen!
22.
Átkozott, a ki az ő leánytestvérével hál, az ő atyjának leányával vagy az ő anyjának leányával! És mondja az egész nép: Ámen!
23.
Átkozott, a ki az ő napával hál! És mondja az egész nép: Ámen!
24.
Átkozott, a ki megöli az ő felebarátját titkon! És mondja az egész nép: Ámen!
25.
Átkozott, a ki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa! És mondja az egész nép: Ámen!
26.
Átkozott, a ki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!
Áldott Testvérek. Ezen alkalommal a 18-as Igét szeretném felemlíteni, és azzal kapcsolatosan annak a mélységeiről beszélni.
"18.
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!"
Ezzel kapcsolatosan, gondolom sokan fellélegeznek, mert ilyen dolgot nem szokásunk tenni, sőt: Mégcsak hallani sem lehet ilyen gonoszságról...
Azonban erre az Igére is igaz az, hogy nem arról szól, aminek gondoljuk első olvasatra!
A Vakot félre vezetni, roppant gonosszág, és ez minden vitán felül áll! Ebben azt gondolom, teljes az egyetértés, és ez felekezetektől függetlenül elfogadott.
A Vak, aki nem látja az Útját, aki nem tudja, milyen akadályok kerülnek elé, aki nem lája a helyzetét, és a lehetséges kerülő utakról sem tud... Sőt! Ha eltéved, még csak vissza sem talál a kiindulási pontra, tehát számára minden út egyben,
a siker vagy kudarc lehetősége is... vagy eléri a célját, vagy nem! Viszont ha nem, akkor onnan a visszatérés sem egyszerű dolog...
Tehát a vak emberre jellemző, hogy csak a begyakorolt útra indul egyedül. Minden egyébb útjában, egy megbízható vezetőre van szüksége!
Na ennek a fényében, vizsgáljuk meg ezt a Micvát, egy egészen más aspektusban is...
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9.
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11.
Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12.
Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13.
Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14.
Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15.
Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16.
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
17.
Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18.
Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19.
Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20.
Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21.
Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
22.
De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23.
Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24.
Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25.
Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
A 16- 20-ig terjedő Igeszakra koncentráljunk:
16.
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
17.
Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18.
Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19.
Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20.
Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
Ebben az aspektusban a Vakság, a Messiáson keresztül, a megtértek egyik leg főbb jellemzője, hiszen ezen megtértek nem a látásuk szerint járnak!
Tehát a látható dolgok miatti megtévesztésére- a látható dolgok varázslására vakok!
Ezért mondja Pál is: Korinthusbeliekhez írt II. levél 5. rész
1.
Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
2.
Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
3.
Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
4.
Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
5.
A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.
6.
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7.
(Mert hitben járunk, nem látásban);
8.
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
9.
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Tehát összefoglalva: Ebben az aspektusban, a vakság, nem egy szervi rendellenesség, hanem a lelki beállítottságunk Istentől való ismérve! Hiszen pontosan a látható dolgok
azok, amik Istentelen elbírálásra vihetnek... ebből szármaik a : Versengés, lenézés, ítélkezés, bíráskodás...stb.
Erről szól a Messiási Prófécia egyik jellemző kijelentése: Ésaiás próféta könyve 11. rész
1.
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2.
A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3.
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4.
Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5.
Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
Ugye a 3-as Ige a frekventált...
"3.
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:"
Tehát nem a láthatókra figyel, mint pl.: öltözködés-pillanatnyi helyzet,pillanatnyi lelki állapot... nem figyel a hallható dolgokra sem, vagyis: nem veszi kézpénznek a pillanatnyi, vagy hamis lelkesültségből fakadó szavakat,
de a vádlók rágalmait sem veszi figyelembe!
Tehát újra a fent említett Messiási Prófécia Igéi: Ézsaiás 42,19.
Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20.
Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
A Vakság tehát egy elvárt, és egy Istentől rendelt állapot a hívőkre nézve!
Na most jön a "fekete leves"...
Ha egy valakit megtévesztünk- ha valakit becsapunk, azzal valójában a sötétségbe vezetjük... tehát: Félre vezetjük a vakot az úton!
És ez Átkot von magára!
Jézus azt mondja: MT.18,15.
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16.
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18.
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
19.
Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20.
Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
És az átokkal kapcsolatban pedig így szólt:V.Mózes 27, 18.
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
Tehát a hívők gyülekezetével kimondatja, mintegy: megpecsételteti, hogy ez a bűn átkot von magára!
Ez pedig így is történik, mert aki másokat sötétségbe visz-maga is sötétségbe megy...
Apostolok Cselekedetei 13. rész
1.
Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.
2.
Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam.
3.
Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.
4.
Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.
5.
És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs.
6.
És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus;
7.
Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.
8.
Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.
9.
De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,
10.
Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?
11.
Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.
12.
Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.
Elimás, az Ige világosságát- sötétségbe akarta folytani... hát az ő szemei sötétültek meg...
Ráadásul itt láthatjuk azt is, hogy azok a kijelentések erőssíttetnek meg jelek által, amelyek nem az emberhez, hanem Istenhez köthetőek!
Meg van írva: Ézsaiás 5,20.
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
Figyeljük meg Pál esetét, mert hatalmas tanítás, és példázat hordozója ez a rövidke Történet...: Apcsel.13,6.
És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus;
7.
Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.
8.
Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.
Barjézus,( nevének jelentése: Jézus fia...) alias: Elimás, ugye ugyan azon személy...
Pálék, bizonyára megörültek annak, hogy egy távoli országban egy testvérrel találkoztak. Az hogy ördöngős, vagyis Démonizált, az csak a későbbiekben derülhetett ki...
Tehát ezen Testvér beosztása lehetővé tette számukra, hogy a hitüket megoszthatták egy a világ számára fontos, és jelentős vezetővel, akin keresztül, vélhették: sokakat is elérhettek akár...
Namost az történt, hogy éppen a Testvér lett az akadálya ennek a rendkívül fontos Evangelizácónak...Miért és mivel?
Nos az a "testvér" valószínűleg féltékenységből tette amit tett!
Felismerhette az evangélizáció fontosságát, és megláthata, mely ajtók nyílnának fel annak hatására...
Mondhatta magában: Én voltam itt hamarabb! nehogy már ne én tündököljek a "főnököm-és az ismerőseim előtt..."
Ezért volt hát az ellenkezés, és a kötözködés... ebben láttatott meg, hogy ő valójában ördöngős, hiszen ha ekkora a tét, az egoizmus, a féltékenység...egyértelmű árulkodó jel!
Vannak esetek és szituációk, amikor az érvényesülés, az anyagi haszon érdekében történik félrevezetés...
ezen esetekben az átgondolatlanság, a tudatlanság esete is előfordulhat... de akár mi is motivál valakit a Testvért a félrevezetésre, felemlíteném az aranyszabályt, ami erre az esetre is Igaz:
Effezosz. 6,10.
Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11.
Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12.
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
13.
Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
14.
Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
15.
És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;
16.
Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
17.
Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:
18.
Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért...
Ne az embert kárhoztassuk, hanem a bűnt nevezzük meg, és ítéljük el!
-
Párhuzamok. (?)
Kolossébeliekhez írt levél 2. rész
1. Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak, és mindazokért, a kik nem láttak engem személy szerint e testben;
2. Hogy vígasztalást vegyen az ő szívök, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére,
3. A melyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.
4. Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel.
5. Mert jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét.
6. Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne,
7. Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.
8. Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:
9. Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,
10. És ti Ő benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;
11. A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;
12. Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból.
13. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,
14. Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
15. Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
16. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:
17. Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.
18. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.
19. És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.
20. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:
21. Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.
22. (A mik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?
23. A melyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.
Áldott Testvérek. Ezen Igei Fejezet senki előtt nem ismeretlen, sőt: Sok tanítás született már erről a fejezetről, különböző aspektusokból...
Most egy olyan aspektust szeretnék felvázolni előttetek erről a fejezetről, ami ezeddig talán teljesen el volt rejtve!
Abban mi már az eddigiekben ugye egyességre jutottunk, hogy az Igének hihetetlen mélységei vannak, ráadásul: Isteni bölcsesség által íródtak, az állhatatlanok távoltartására...
Azonban: Ha és amikor Isten lelke vezet bennünket az Ige olvasásakor, Valami egészen csodálatos módon megelevenedik az Ige, és valójában beteljesedik amit Urunk és megváltónk mondott:
Jn 14,26
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Jézusról tudjuk, hogy Ő az Örökkévaló tetté lett beszéde!
Tehát amire bennünket az Ige olvasása közben is, és életünk minden területén történő szituációkban is, az Istennek Lelke emlékeztet, az nem más: Mint ami MEG VAN ÍRVA!
Ebben az aspektusban nézzük most eme Kolossébeliekhez írt levél fejezetét:
Az első három vers, nem pusztán köszöntés, ahogyan azt mondani szokták... Hanem emlékeztető!
Emlékeztet bennünket egy régen megírt tényre, és bizonyos szavak kínos pedantériával utalnak szó szerint az eredetre...
Értelem...Bölcsesség...Ismeret...
Ugye Testvérek, így már azonnal az Ézsaiás 11-re asszociálunk...
de ne álljunk meg még itt... haladjunk ezekben tovább, mert valami rendkívül fantasztikus dolgot szeretnék megmutatni:
A Kolossé 2 további versei, valójában egy pontos címzéssel, kifejezetten egy csoportnak-csoportért íródtak, figyelmeztetésül, az emberi tanításokból-emberi törvénykezésekből adódó, versengések-üldözések-gyűlölködések... ellen!
Azt mondtam: Pontos címzéssel íródott... nos figyeljetek csak: 10. És ti Ő benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;
11. A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;
12. Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból.
13. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,
14. Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
15. Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
Na kire emlékeztetnek ezek a sorok?
Ha esetleg nem ugrik be azonnal mégsem, nézzük a rá vonatkozó leg ismertebb aspektust: 14. Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
15. Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
Na figyu:
Hóseás próféta könyve 13. rész
1.
Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
2.
Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!
3.
Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
4.
Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító!
5.
Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
6.
A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.
7.
De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
8.
Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!
9.
Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen.
10.
Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!
11.
Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
12.
Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!
13.
A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.
14.
Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
15.
Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.
A 14.-es versre tessék összpontosítani: 14.
Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
És ezt vessük össze a Kol.2,14-15- el: 14. Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
15. Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
A Fejedelemségek-hatalmasságok tehát: Mot vö Seol... azaz: Halál és Pokol... Hiszen ezek győzettek le, Yessua feltámadása által! Azaddig az ő hatalmuk... az ő Királyságuk volt a végállomás sokak számára.
Aki-amely Királyságot szolgálta életében, abba a Királyságba került a halála után... Ámde a Messiás feltámadása által legyőzettek ezek, és többé nem képesek fogságban tartani azokat, akik Isten dicsőségére éltek!
Valójában erről beszélt Péter a Savuot ünnepén: Apcsel 2,22.
Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23.
Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24.
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25.
Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26.
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27.
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28.
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
De most vissza a mai témánkhoz:
A Címzés tehát: EFRÁIM!
És az előzőekben azt találtam mondani, hogy a Kol.2. valójában az Ézsaiás 11-et. Eleveníti meg előttünk...
akkor lássuk:
Ésaiás próféta könyve 11. rész
1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4. Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
6. És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;
7. A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik;
8. És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:
9. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.
10. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
11. És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől.
12. És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól.
13. Megszünik Efraimnak irígysége, és Júdából a gyűlölködők kivágattatnak; Efraim nem irígykedik Júdára, és Júda sem támad többé Efraimra.
14. És repülnek a Filiszteusoknak hátára napnyugot felé, és kelet fiaiban együtt vetnek zsákmányt, és kezet vetnek Edomra és Moábra, és az Ammoniták engednek nékik.
15. És az Úr megátkozza Égyiptom tengerének nyelvét, és kezét felemeli az Eufráth fölé erős száraztó szélben, és hét patakra csapja azt, és népét sarus lábbal vezeti át,
16. És csinált út lészen népe maradékának, a mely megmaradt Assiriától, a mint volt Izráelnek, mikor kijött Égyiptomnak földéből.
Vegyük csak sorjában:
1; Az elsőtől- az ötödik versig, az Igazság Uralomra jutásáról tesz bizonyságot, vagyis az Igéről, vagyis a Messiásról! ( Jn.17,17)
2; A hatodiktól pedig, az Igazság következményeként beállt, BÉKÉRŐL beszél!
Ugyanis: AZ Istentől való Igazság, Békét hoz! Elsősorban Istennel, mint akikkel megbékél a Teremtő az Ő fia vérében levő Igazság által! Másodsorban pedig, a Messiásban hívők is békében élnek egymással!
Ez által teljesedik be egy szintén Ézsaiási Prófécia:
Ésaiás próféta könyve 2. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4. Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
Namost tehát Testvérek, az van: Hogy a Kolossébeliek, illetve a Laodícea beliek számára írt levél, második fejezetéről azt találtam állítani: hogy az Valójában az Efráimnak szóló utalásokat hordozza!
A felmutatott idézetek, minden kétséget kizáróan, az Efráimnak-és az Eráimról szóló írásokra utalnak.
Hogy megérthessük ezek jelentését, meg kell értenünk, hogy ki ez az Efráim?!
Mózes I. könyve 48. rész
1.
És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2.
És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3.
És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4.
És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5.
Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6.
Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.
7.
Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton.
8.
És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
9.
József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg.
10.
Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket.
11.
És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.
12.
Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre.
13.
És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá.
14.
Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala.
15.
És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:
16.
Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
17.
Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át.
18.
És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
19.
Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
20.
És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
21.
És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.
22.
Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.
Efráim tehát József fia volt, mégpedig ami különösen fontos vele kapcsolatban: 1; Eggyiptomi anyától, és másodikként született!
2; bár másod szülött, mégis hatalmasabb nép ősattya!
És ez a kezdet!
Nem Izáelita anyától született, tehát valójában nem számít Zsidónak, mindezekkel együtt, mégis osztozik a Zsidók örökségén...
Vagyis: Izráél-kontra: Kereszténység előképe???
Nézzük az Eggyiptomból kivonuló törzseket: Eredetileg így volt: Mózes II. könyve 1. rész
1. Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének; kiki az ő házanépével méne:
2. Rúben, Simeon, Lévi és Júda;
3. Izsakhár, Zebulon és Benjámin;
4. Dán és Nafthali, Gád és Áser.
Ugyanis itt elveszett volt József, és ezért csupán 11 nemzetségről beszélünk.
Amikor József meg lett, az ő két fia, Efráim és Manasse került be József ágán, nehogy a kivonulás után az idegen származásuk miatt, őket kizárják az elsőszülöttek örökségéből.
Ellenben Lévi nemzetsége nem számláltatott már közéjük, mert őket, az elsőszülöttek helyett választotta magának az Örökkévaló!
Mózes IV. könyve 3. rész
1.
Ezek pedig Áronnak és Mózesnek szülöttei azon a napon, a melyen szólott az Úr Mózesnek a Sinai hegyen;
2.
Ezek az Áron fiainak nevei: Az elsőszülött Nádáb, azután Abihú, Eleázár és Ithamár.
3.
Ezek Áron fiainak, a felkenetett papoknak nevei, a kiket papi szolgálatra avattak fel.
4.
De Nádáb és Abihú meghala az Úr előtt, mikor idegen tűzzel áldozának az Úr előtt a Sinai pusztájában, fiaik pedig nem valának nékik. Eleázár és Ithamár viselék azért a papságot, Áronnak, az ő atyjoknak színe előtt.
5.
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
6.
Hozd elő Lévi törzsét, és állassad Áron pap elé, hogy szolgáljanak néki.
7.
És ügyeljenek az ő ügyére, és az egész gyülekezet ügyére a gyülekezet sátora előtt, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.
8.
Ügyeljenek pedig a gyülekezet sátorának minden eszközére is, és Izráel fiainak ügyeire is, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.
9.
És adjad a lévitákat Áronnak és az ő fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól.
10.
Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.
11.
Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:
12.
Ímé én kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közül, minden elsőszülött helyett, a mely az ő anyjának méhét megnyitja Izráel fiai között: azért legyenek a léviták enyéim.
13.
Mert enyém minden elsőszülött; a mikor megöltem minden elsőszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr.
És ismét: IV.Mózes 1,47.
De a léviták az ő atyáiknak háznépe szerint nem számláltattak közéjök.
48.
Mert szólott vala az Úr Mózesnek, mondván:
49.
Csak a Lévi törzsét ne vedd számba, és azokat ne számláld Izráel fiai közé...
Tehát így az Isráél törzsei: Rúben;Gád; Naftáli; Simeon; Yichakár; Ásér;Yöhudá; Benjámin;Dán; Zebulon; Efráim; Menássé.
Azonban van itt egy zavarba ejtő dolog!
Ugyanis a Jelenések könyvében már nem olvasunk Efráimról!
Jelenések könyve 7. rész
1. Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.
2. És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,
3. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.
4. És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.
5. A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
6. Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
7. A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
8. A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.
9. Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;
10. És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!
A Testvére, Menássé meg van... De Efráim helyett az Apja, vagyis József van...
Mindjárt be fogom az Írások alapján bizonyítani, hogy bár házként ugyan nem állhatnak meg a bűneik miatt, de az Apjuk ágán megmenekülhetnek közüllük azok, akik a megtérésre adják magukat...
Elsőként tisztázzuk, hogy miért jártak így?
Nos, a titok nyitja: Zsoltárok könyve 78. rész
1.
Aszáf tanítása.
Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5.
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6.
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Tehát Efráim, Elsőként elfordult a Testvéreitől; másodsorban irigykedett a testvéreire, és erről bizonyosodhatunk meg Jefte esetében is, amit leginkább ez jellemez: Bír 8,1
És mondának az Efraim férfiai néki: Miért cselekedted azt mi velünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál? És erősen feddőzének vele.
Ámde mindezek előtt, és talán minden baj forrása: IV.Mózes 33,50.
És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikhó ellenében, mondván:
51.
Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:
52.
Űzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elől, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden ő öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el!
53.
Űzzétek ki a földnek lakóit, és lakozzatok abban; mert néktek adtam azt a földet, hogy bírjátok azt.
54.
Azt a földet pedig sorsvetés által vegyétek birtokotokba a ti nemzetségeitek szerint. A nagyobb számúnak nagyobbítsátok az ő örökségét, a kisebb számúnak kisebbítsd az ő örökségét. A hová a sors esik valaki számára, az legyen az övé. A ti atyáitoknak törzsei szerint vegyétek át birtokotokat.
55.
Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek lakosait a ti színetek elől, akkor, a kiket meghagytok közülök, szálkákká lesznek a ti szemeitekben, és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek a földön, a melyen lakoztok.
56.
És akkor a miképen gondoltam, hogy cselekszem azokkal, úgy cselekszem majd veletek.
És lássatok csodát: Józs 16,10
De ki nem űzék a Kananeust, a ki lakik vala Gézerben; azért ott lakik a Kananeus az Efraim között mind e napig, és lőn robotos szolgává.
A kanaániták pedig bálványimádatba vitték Efráimot! És ezzel is kezdődött a Hóseás 13!
Hóseás próféta könyve 13. rész
1.
Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
2.
Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!
3.
Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
4.
Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító!
Egyre több a párhuzam tehát... vagy sokkal inkább helyes a kifejezés: Egyre határozottabb a párhuzam tehát az Efráim és a Nemzetek között! A Nemzetek sorsa, és a nekik adatott lehetőség is egyezik az Efráimnak adatott lehetőségekkel!
Ámde ne rohanjunk előre:
A Kolossé... illetve a Laodíceának íródott levéllel kezdtük: Kolossébeliekhez írt levél 2. rész
1. Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak, és mindazokért, a kik nem láttak engem személy szerint e testben...
Érdekesség: Jel.3,14. A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:
15. Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
16. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
18. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
19. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
20. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
21. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
22. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
Figyeljetek a 17.-es versre: 17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
Ez pedig onnan van, hogy azzal dicskedett... nos igen! Efráim: Hós. 12:9. Efraim így beszél: Milyen gazdag lettem, vagyonra tettem szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem szereztem vétkesen.
Tehát ujra és ujra megerősíttetik: Efráim és a nemzetek bűne és sorsa egy!
De van ígéret!
Figyu:
Jer.31, 18. Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19. Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.
20. Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!
21. Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba!
22. Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
23. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!
24. És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántóvetők és baromtartók együttesen.
25. Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek.
26. Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.
27. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28. És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
29. Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30. Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35. Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36. Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
38. Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.
39. És kijjebb megy még a mérőkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé.
40. És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mező a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.
-
Köszönöm Testvérem, áldott tanítás! :afro: Dicsőség az Úrnak. :2smitten:
-
Érdekes ez az összefüggés Efraim és a Laodiceai gyülekezetek között. Fellelhető napjainkban is az alábbi dicsekvés, hogy elértem amit akartam, meggazdagodtam és nincs szükségem semmire.
Jelenések 3,17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
Olyan ez, mint a mesében király új ruhája. Semmi nincs rajta, de azt hiszi, hogy mindenki benne gyönyörködik.
Az önelégültség sok közösség bukását okozta már. A meztelenséget nem kell elviselni, fel kell öltözni.
Vissza kell térni az élő igaz Istenhez és tanításához.
-
Igen, nekem is nagyon csodálatos felfedezés volt Isten üzenete. Köszönöm, kedves Shomer testvér, hogy átadtad nekünk ezt a "kemény" eledelt.
Nagyon elgondolkoztató és egyben hatalmas figyelmeztetés ma is mindannyiunknak.
Egy pár gondolat ami a tanítás által született meg bennem:
Efráim tehát József fia volt, mégpedig ami különösen fontos vele kapcsolatban: 1; Eggyiptomi anyától, és másodikként született!
2; bár másod szülött, mégis hatalmasabb nép ősattya!
És ez a kezdet!
Nem Izáelita anyától született, tehát valójában nem számít Zsidónak, mindezekkel együtt, mégis osztozik a Zsidók örökségén...
Vagyis: Izráél-kontra: Kereszténység előképe???
Tehát Efraim egyiptomi anyától, Egyiptomban, a számüzetésben született és nött fel. Izrael áldása azt is jelentette gyakorlatilag, hogy Efraim nem imádhatja anyja népének isteneit és nem asszimilálódhat azzal a néppel ahová beleszülettek. Beoltattak Izrael örökségébe. Ez volt Isten akarata, és látjuk, hogy annak ellenére, hogy nem ö volt az elsöszülött, mégis nagyobb néppé lesz, mint Manassé.
A beoltatás másik csodálatos példáját látjuk a moabita Rútnál:
Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
Ruth 1,16
Beoltatásról beszél Pál apostol is a Rómabeliekhez írt levélben, és megtalálunk ugyanebben e szakaszban még egy aspektust: az önelégedtség, önteltség, elbizakodottság.
Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. 17. Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, 18. ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
Róm 11,16-17
Nézzük meg az általad beidézett párhuzamot Efraim és Laodicea állapota között: önelégedettség. A dicsekedés gyökere mindig az önelégedettségböl fakad, és Isten messzemenöleg elítéli azt.
Efraim:
Efraim így beszél: Milyen gazdag lettem, vagyonra tettem szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem szereztem vétkesen.
Hós 12,9
Laodícea:
17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem;
Jel 3,17a
Engedtessék meg nekem még egy párhuzam:
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. 12. Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
Lk 18,11-12
Az önelégültség, az önteltség, a büszkeség vakká tesz, és ezért is mondja Jézus Laodíceának:
Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.
Jel 3,18
E büszkeség miatt figyelmezteti Pál apostol is a beoltattakat:
Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. 22. Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz.
Róm 11,21-22
Mindazonáltal Isten könyörületes, és nem akarja hogy bárki is elvesszen, megadja a megtérés lehetöségét:
Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! 20. Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. 21. Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán. 22. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!"
Jel 3,19-22
Ezeket a szavakat Laodícea angyalának mondja Jézus Krisztus.
Efraimhoz is hasonló képpen irgalmas az Örökkévaló:
Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem. 19. Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát. 20. Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!
Jer.31, 18.
A beoltattakhoz pedig Pál apostol írja:
Ne légy elbizakodott, hanem félj! 21. Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. 22. Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz.
Róm 11,20-22
Ne legyünk önelégültek, elbizakodottak, önteltek, hanem mondjuk ki a vámszedövel együtt:
A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. 14. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."
Lk 18,13-14
ÁMEN!
-
Áldott Testvérem!
Én is hálás vagyok az Örökkévalónak a tanításért és köszönöm Neked, hogy nem fáradsz bele és hűségesen tovább adod ezeket nekünk. Felmerült egy talán furcsa kérdés bennem. Úgy érzem Efraim részét pedzegetem, de Manasséról ezután nincs szó. Vajon ez miért van? Vagy én nem látok valamit? :(
-
Manassé leszármazottai Izráel törzsei közé számláltattak.
1. Így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában, a kijelentés sátrában, a második év második hónapjának elsején azután, hogy kijöttek Egyiptomból: 2. Vegyétek névjegyzékbe fejenként Izráel fiainak egész közösségét, nemzetségenként és nagycsaládonként egytől egyig minden férfit, 3. húszévestől fölfelé minden hadkötelest Izráelben! Vegyétek őket számba seregenként, te és Áron! 4. Legyen segítségetekre törzsenként egy-egy férfi, mindegyik egy nagycsalád feje legyen. 5. Ez a neve azoknak a férfiaknak, akik segíteni fognak nektek: Rúbenből Elicúr, Sedéúr fia, 6. Simeonból Selumiél, Cúrisaddaj fia, 7. Júdából Nahsón, Ammínádáb fia, 8. Issakárból Netanél, Cúár fia, 9. Zebulonból Eliáb, Hélón fia. 10. József fiai közül: Efraimból Elisámá, Ammihúd fia, Manasséból pedig Gamliél, Pedácúr fia, 11. Benjáminból Abídán, Gideóni fia, 12. Dánból Ahiezer, Ammisaddaj fia, 13. Ásérból Pagiél, Okrán fia, 14. Gádból Eljászáf, Deúél fia, 15. Naftáliból Ahira, Énán fia. 16. Ezek a közösség képviselői, az ősi törzsek fejedelmei, Izráel nemzetségfői. 17. Maga mellé vette azért Mózes és Áron ezeket a név szerint kijelölt férfiakat, 18. és összegyűjtötték az egész közösséget a második hónap elsején. Azok pedig bejegyeztették magukat a névjegyzékbe nemzetségenként és nagycsaládonként, húszévestől fölfelé egytől egyig. 19. Úgy vették őket számba a Sínai-pusztában, ahogyan az ÚR megparancsolta Mózesnek. 20. Rúbennek, Izráel elsőszülöttének a fiai, azok leszármazottai nemzetségenként és nagycsaládonként, névjegyzékbe véve egytől egyig minden férfi, húszévestől fölfelé minden hadköteles,
4Mózes 1, 1-20
34.Manassé fiainak a leszármazottai pedig, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 35. akiket számba vettek Manassé törzséből, harminckétezer-kétszázan voltak.
4Mózes 1, 34.
29. Manassé törzse felének is Mózes adott örökséget. Ez jutott a Manassé fiai törzse felének nemzetségenként: 30. az ő területük lett Mahanaimtól kezdve az egész Básán, Ógnak, Básán királyának az egész királysága és Jáírnak összes faluja, amely Básánban van, hatvan város. 31. Továbbá Gileád fele és Astárót meg Edrei, Óg királyságának a városai Básánban. Ez jutott a Manassétól származó Mákír fiainak, Mákír fiai felének, nemzetségenként.
Józs. 13:29–31
-
Igen Testvérem, de körülbelül ennyi. Itt még Manassé törzse előtt megemlíti Efraimot is. Viszont a Jelenések7-ben, ahol a 144000 ezret említi már nincs róla szó, ugyan úgy mint Efraimról (csak Józsefről). Na mármost az utóbbit úgy érzem értem, de nem tudom mi lett Manassé törzsével. Vagy ez nem is fontos? :(
-
Jelenések könyve 7. rész
1. Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.
2. És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,
3. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.
4. És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.
5. A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
6. Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
7. A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
8. A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.
9. Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;
10. És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!
-
Áldott Testvérem. Menássé, akárcsak Ruth beoltatott! Bennük végbe ment a Beoltatás, és így Yisráéllel egyek lettek. Ennek azonban van egy olyan vonzata, hogy önállóan már nem említtetnek többé, hanem csak Yisráél társaságában.
-
Áldott Testvérem! Köszönöm a magyarázatot és a helyreigazítást. Most nagyon szégyenlem magam amiért ilyen figyelmetlenül olvastam az Örökkévaló igéjét. :08:
-
A Mélység.
Mikeás próféta könyve 6. rész
1. Halljátok csak, a mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok.
2. Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az ő népével, és az Izráellel is perbe száll.
3. Én népem! mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem!
4. Hiszen felhoztalak Égyiptom földjéről, és a szolgák házából megváltottalak, és előtted küldém Mózest, Áront és Máriát!
5. Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtől fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.
6. Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?!
7. Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj-patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!
8. Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
9. Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre. Halljátok meg a vesszőt és ki rendeli azt?!
10. Vannak-é még a gonosznak házában hamissággal gyűjtött kincsek, és ösztövér véka, a mely útálatos?
11. Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket, és a zsákba rejtett csalárd fontokat?
12. Mert a gazdagok megtöltöztek köztök ragadománynyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az ő szájokban.
13. Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bűneid miatt.
14. Eszel te, de meg nem elégszel, és benned marad a te éhséged; és gyűjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítsz is, fegyverre hányom.
15. Vetsz te, de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened magadat olajjal, és mustot is, de bort nem iszol!
16. Mert az Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az ő lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát.
Áldott Testvérek, kezdetnek figyeljünk a 4-es versre: " 4. Hiszen felhoztalak Égyiptom földjéről, és a szolgák házából megváltottalak, és előtted küldém Mózest, Áront és Máriát! "
Mindenek előtt, az értelem kedvéért tisztázzuk mit is jelent ez az Igevers...
Tudjátok Testvérek, hatalmas zavar van a Hívők köréen a megváltás fogalmával kapcsolatban.
Általános nézet az sajnos, hogy a megváltás mindenkié...
Mekkora tévedés ez, és e miatt a nézet miatt, sokan élnek hamisan az Isten Nevével.
Mégpedig ez a nézet a következő Igerészletből ered: Jn.3, 16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
A szelektív Igeolvasás nem használ Testvérek...Sőt: egyenesen rombol! Rombolására van a tiszta Igazságnak, és építésére a hazugság oltalmának... Ám bennünket nem erre rendelt az Úr!
Hiszen a kiragadott Igerészek félrevethetik azokat, akik nem az Ige környezetével együtt értelmezik az Igét.
Ezen Igerész arra enged következtetni, hogy az Örökkévaló az egész világért küldte el a fiát Szabadítóul... Ez csupán részben Igaz állítás, ugyanis csupán a világ számára LEHETŐSÉGÜL adta őt, mintegy lehetséges alternatívaként, hogy az emberek akik őt keresik, hozzá eljuthassanak!
Ésaiás próféta könyve 45. rész
1.
Így szól az Úr felkentjéhez, Czírushoz, kinek jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, ő előtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak;
2.
Én menéndek előtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az érczajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat.
3.
Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, a ki téged neveden hívtalak, Izráel Istene.
4.
Az én szolgámért, Jákóbért, és elválasztott Izráelemért neveden hívtalak el, szeretettel szólítálak, noha nem ismerél.
5.
Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél.
6.
Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok az Úr és több nincsen!
7.
Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!
8.
Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, nyiljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt!
9.
Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?
10.
Jaj annak, a ki atyjának mondja: Miért nemzesz? és az asszonynak: Miért szülsz?
11.
Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!
12.
Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elő.
13.
Én támasztottam őt fel igazságban, és minden útait egyengetem, ő építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a seregek Ura!
14.
Így szól az Úr: Égyiptom gyűjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetű Szabeusok hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak, előtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen több Isten!
15.
Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!
16.
Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben gyalázatban járnak a bálványok faragói;
17.
És Izráel megszabadul az Úr által örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké;
18.
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
19.
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
20.
Gyűljetek egybe és jőjjetek elő, közelegjetek mind, a kik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem tart!
21.
Jelentsétek meg és hozzátok elő, sőt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtől fogva és jelenté meg előre? Vajjon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.
22.
Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!
23.
Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
24.
Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.
25.
Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!
A 15-ös vers előre vetíti: Ő rejtőzködő Isten! Mégpedig ez azt jelenti, hogy Őt csak az találja meg, aki akarja Őt, vagyis aki keresi! Tehát nem egyetemes a vele való közösség, és bizony sokan lesznek, akik végérvényesen el lesznek tőle választva!
A 19-es vers azt sugallja: Keressék őt azok, akik akarják a vele való közösséget, mert aki keres az talál! ( egyébbiránt ezt mondja Jézus is, a Mt. 7,7-8.)
Most nézzük meg a Jn 3, teljes fejezetét, és lássuk meg hogy mennyire nem teljes a kényelmi pozíció a hitéletben:
János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
22. Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele.
23. János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.
24. Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.
25. Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől.
26. És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.
27. Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.
28. Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el.
29. A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
30. Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.
31. A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.
32. És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.
33. A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34. Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
35. Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.
36. A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
A Fejezet konklúziója és mondanivalója pedig: Nikodemus Őt felismerte és megtalálta! Hiszen azt mondja: " 1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. "
Minekutána a Hitéről vallást tesz Yessuának, Yessua azt mondja neki és mindenkinek is rajta keresztül: EZ MÉG NEM ELÉG! Ha hiszel bennem, általam szüless is újá!
" 3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. "
Nikodemus nem volt buta vagy értetlen ember. ő tudta az Igazságot, de az ő itt felsejlő értetlensége valójában csak értünk szóló színjáték volt, hogy megirathasson a számunkra ez a kérdés, és az erre érkező válasz...
Nevezetesen: Miért nem elég csak a hit? És a válasz: Mert az Igazság által el is kell változni, vagyis újá kell születni!
Ezt megismétli számunkra Simeon is, akit Kefának vagyis Péternek nevezett az Úr:
Péter Apostol I. levele 1. rész
1. Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek,
2. A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.
3. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
4. Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,
5. A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.
6. A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,
7. Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;
8. A kit, noha nem láttatok, szerettek; a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:
9. Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.
10. A mely idvesség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, a kik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek:
11. Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Lelke, a ki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.
12. A kiknek megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal, a melyeket most hirdetnek néktek azok, a kik prédikálták néktek az evangyéliomot az egekből küldött Szent Lélek által; a mikbe angyalok vágyakoznak betekinteni.
13. Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.
14. Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;
15. Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;
16. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
17. És ha Atyának hívjátok őt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:
18. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
19. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
20. A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,
21. A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
22. Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;
23. Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
24. Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:
25. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.
A Befogadott magról, vagyis az Isten beszédéről, ami az Igazság... Így szól az Örökkévaló: Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Tehát: "10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem. "
Tehát ujá szüli azt aki befogadja! Amennyiben és akiben ez végbe megy... nos nézzük csak mi lesz azzal?
"12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik."
Tövis helyén Ciprus... Bogács helyett Mirtus... Hogy ez mit jelent? Nos lássuk és értsünk:
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Ezen felyezetet azzal jellemzik a legtöbbször: Az "ember bukása" Pedig van egy másik aspektusa is ennek, ami távolra mutat:
A Lelki ember, vagyis az Istennel közösségben élő ember ÁTMENETI HALÁLA AMI AZÉRT TÖRTÉNT, HOGY AZ EGY ÁLTAL MINDENKI TÖKÉLETESSÉGRE JUTHASSON SZENVEDÉSEK ÁLTAL!!!
(mert a szenvedés teszi teljessé a szabadulás örömét!) Hiszen ha valaki nem szenved nem tud értékelni sem!
Tehát a lelki ember átmeneti halála és a Testi ember születése, és annak következményei!
A Testi ember aki Isten elő rejtőzködik! ( "7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. ")
Aki nem vállaja a tetteiért a felelősséget! ( " 9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém. ")
És ezek következménye: " 14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz. "
Tehát ezen felyezet konklúziója: A Testi ember átka, és halálos ítélete! A Testi ember kifejezés pedig nem vélemény, hanem az Örökkévaló jellemzése, hiszen írva van: I Mózes 6, 3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Jézus így szólt: Jn 8,35
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
Ne felejtsük el, hogy függetlenül az emberek hitétől, vagy véleményétől-ideológiáitól, és világnézetétől... Ő Ura mindeneknek!
Aki tehát nem válik egyé Vele, az a szolgai állapotban marad!
Azoknak pedig, akik vele egyé lettek engedelmesség és újá születés által így folytatta: Jn.8,36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Azoknak pedig akik Testben- Testileg... szándékozzák a Hívő életüket folytatni ezt mondja: Jn.6, 63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
66. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
Most pedig kapaszkodjatok Testvérek, mert amit most mutatok az nem szám misztika, hanem egy félelmes előjel: 666 ! Vagyis az AntiKrisztusi jel következménye: JN. 6,66 Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
A Testiek, vagyis az Antikrisztusi jeggyel bírók, el lesznek választva tőle mindörökre!
A Jelenések könyvében említett 666 nem a Sátán száma Testvérek! Nem a Szotont teremtette az Örökkévaló a hatodik napon, hanem az embert! A Többszörözése pedig azt jelenti: A Teljesen Testi ember...
Akik tehát testben maradnak, az Úrtól végérvényesen el lesznek választva!
A Testi élet tehát rabság Testvérek! És ebből a rabságból ígér szabadulást az Örökkévaló! De csak azok számára, akik a Testi életet Rabságnak élik meg!
Csak azok számára Yessua az Úr... mások számára pedig: Dayan ha Emet! Vagyis: Igaz Bíró!
Ezért mondja: Jak 5,9
Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.
Tehát a Testi ember életének a következménye: I Mózes 3, 18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Ám akiket az Örökkévaló a halálból új életre szült, és az Újá születésük következménye: Ézsaiás 55,"12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Tövis helyén: Ciprus, ami a leg szebb és leg nemesebb fa, és ne feldjük, ez a fa volt a Béjt ha midrash, vagyis a Templom fa berendezéseinek az anyaga...
továbbá bogács helyén Mirtus... és ugye tudjuk hogy a Mirtusból fonták a győzelmi koszorút... vagyis a győztesek koronáját is...
Figyeljünk csak: Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
5.
De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
6.
Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.
7.
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.
Miről beszél ez a Pál? Nos erről: Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
Namost kanyarodjunk vissza a kezdő, Mikéjjá Próféciához:
Mikeás próféta könyve 6. rész
1. Halljátok csak, a mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok.
2. Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az ő népével, és az Izráellel is perbe száll.
3. Én népem! mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem!
4. Hiszen felhoztalak Égyiptom földjéről, és a szolgák házából megváltottalak, és előtted küldém Mózest, Áront és Máriát!
5. Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtől fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.
6. Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?!
7. Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj-patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!
8. Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
9. Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre. Halljátok meg a vesszőt és ki rendeli azt?!
10. Vannak-é még a gonosznak házában hamissággal gyűjtött kincsek, és ösztövér véka, a mely útálatos?
11. Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket, és a zsákba rejtett csalárd fontokat?
12. Mert a gazdagok megtöltöztek köztök ragadománynyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az ő szájokban.
13. Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bűneid miatt.
14. Eszel te, de meg nem elégszel, és benned marad a te éhséged; és gyűjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítsz is, fegyverre hányom.
15. Vetsz te, de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened magadat olajjal, és mustot is, de bort nem iszol!
16. Mert az Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az ő lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát.
Tehát kezdjük a 4-es verssel: "4. Hiszen felhoztalak Égyiptom földjéről, és a szolgák házából megváltottalak, és előtted küldém Mózest, Áront és Máriát!"
A szolgaságból való szabadulás előzményei... az abból való kivezetők: Móse... Áron... Mirjám.
Móse valójában Eggyiptomi eredetű név, és így hangzik: Mse... vagy: Móse... esetleg: Mozisz. Jelentése: Valakinek a Fia! Eggyiptomi példában: Tutmozisz...
Való igaz, hogy esetében a népi magyarázat szerint: A vízből kihúzottat jelenti, de ez csak rá igaz.
Áron Izráelita név, és azon belül: Lévita... Jelentése: Szekrény, és asszociálva az Izráeliták mind máig így nevezik a Szent Tóra tartóját!
Róla így nyilatkozott az Örökkévaló: Mal.2,4.
És megtudjátok, hogy azért adtam néktek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura.
5.
Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet, és megalázta magát az én nevem előtt.
6.
Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből.
7.
Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.
Na és Mirjám. Szintén Izráelita név, és jelentése, gondolom a Mirháról: Keserűség...
Ezek vezetnek hát a vágyva várt Szabadulásra! Valakinek a Fia- A Szövetség Igéje, és a Keserűségből való újászületés!
Nézzük most A Mikéjjá 6, 8.-as versét: „ Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel. „
1; Igazságot cselekedni! De mi az Igazság? Nos a Jn. 17,17 szerint az Úr Igéje-Beszéde... vagyis: Jézus az Igazság! Tehát az Örökkévaló Tanítása szerint cselekedni, vagyis: Az Örökkévaló Tanítása szerint járni... Akiket az Örökkévaló Igéje vezet, azok egyszer megismerik az Urat mint Pásztort, másfelüől és végeredményül: Őket vezeti szabadságra, tehátr számukra az Úr nem mint Daján ha Emet vagyis tehát mint bírót ismerik meg, hanem mint Szabadítót... vagyis: Yessuát!
2;Szeretni az Irgalmasságot! Nos ez nem azt jelenti csupán, hogy szeretem ha én Irgalomban részesülök, hanem: Amit szeretnék Istentől a magam számára, azt biztosítom minden embernek feltétel nélkül!
3; Alázatosan járni Istennel! Ez pedig nem azt jelenti hogy szem lesütve, hanem hogy nem az én elképzeléseim, véleményem és erőm által járom a Hívő utamat, hanem mindíg-mindenben, Isten vezetése és tanácsa szerint! Semmit nem a magam erejéből, hanem mindenben alárandelődés Istennek!
-
Köszönöm, kedves Shomer Testvérem az áldott tanítást!
Hiszen a kiragadott Igerészek félrevethetik azokat, akik nem az Ige környezetével együtt értelmezik az Igét.
Sajnos ez a legnagyobb gond, a kiragadott Igerészeket más értelemben használva, megpróbálják saját teológiájukat „igei” fényben feltünteni. Sokan azt hiszik, hogy ha Igével van alátámsztva egy vélemény, akkor Ige szerint is van. Veszélyes zsákutca az ilyen gondolkozás. Engem is próbáltak már „helyes értelmezésre” rábeszélni. S amikor a szövetgkörnyezettel jöttem, „felvilágosítottak”, hogy azt nem úgy kell érteni. Ebben csak az a borzasztó, hogy azt feltételezik elöre, hogy Isten nem tudta magát elég értelmesen kifejezni. Döbbenetes nem?
A megváltásnál nincs automatizáció....
Nézzünk meg két Igeverset:
Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, 10. ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.
Ézs 58,9-10
"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 8. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
Mt 7,7-8
Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! 3. Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
Zsolt 42,2-3
-
A Szabadító.
Áldott Testvérek. Mind tudjuk, hogy mikor Móse megkérdezte az Örökkévaló nevét, ( má semó?) Az Isten így felelt: Echje áser, Echje! Vagyis: Vagyok,aki vagyok...II.Móse 3, 13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
Az Örökkévaló neve Titkolt, általa. Mégpedig ennek két oka van! Az ami a számunkra ebben az aspektusban fontos, Az Ő nevét emberi elme felfogni-megérteni... Képtelen!
Ezért Nevezte meg magát úgy, mint: J H V H. Ez azt teszi: Jö Hu, vö Hájá. Jelentése: Volt-lesz- tehát: Örökkévaló!
A Sors fintora, hogy ezt a számunkra ennyire leegyszerűsített Tényt sem tudják sokan a Hívők közül értelmezni...
Mert az Hogy Örökkévaló, azt jelenti hogy: Örökké van! Ez magában foglalja azt, hogy ugyan az a szeméy, ugyan abban az állapotban... Tehát soha a legkissebb mértékben sem változik!
NAmost ezzel szemben, a mai gyülekezetek túlnyomó többsége azt tartja, hogy az Örökkévaló megváltoztatta a véleményét az emberekről, és ezzel együtt a Tervét is az emberrel kapcsolatban!
Hiszen azt tartják, hogy az Isráélt elvetette, és a nemzeteket választotta a képpen, hogy elküldte értük a fiát, aki felülírta a Szabályokat-eltörölte a törvényt, és aki akarja-aki nem, kegyelmet osztott mindenkinek.
Érvénytelennek tartják a Szent Tant, és mint "Ó"-t... mint lejártat említik...
Na ezt nevezi a Szent Tan úgy, hogy Istenkáromlás!
Jézusról... Tehát Őt úgy tartjuk: A Szabadító! Ő Valóban az Örökkévaló fia.
Az, hogy ez miként történhetett, szintén sokaknak feladja a leckét, pedig valójában egyszerű ennek értelme!
Yessua az Örökkévalótól származik, mégpedig úgy, hogy az Örökkévaló hangot adott az Igazságnak! Ugyanis Ő Mondta ki a határozatát!
Jézus tehát az Isten Szava-az Isten beszéde. Ezért nevezzük Urunkat, az Isten Igéjének- Beszédének-Szavának- Az Igazságnak...
Ők valójában ezért egyek, ahogyan ezt Jézus mindíg is tanította! Az Örökkévaló és az Ő beszéde, soha és semmijen körülmények között, szét nem választható, egymás ellen nem fordítható!
Így, és ezek értelmében tehát, minthogy Jézus az Örökkévalótól van, az Ő Fiának nevezzük... illetve: nevezi is magát!
Így tehát Ő is: Örökké való, és változhatatlan !
Az Örökkévaló tehát, úgy határozott, hogy elküldi az Ő beszédét az emberekért, vezetőül-pásztorul-Szabadítóul-vígasztalóul... És ezért neki Testet is alkotott!
Valójában erről tesz bizonyságot János is.
János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Róla, tehát Yessuáról, már a teremtés kezdetén említést tesz az Örökkévaló: Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
Arra hogy jó a világosság, most eszméljünk egy közismert történeten...
Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
Minthogy a napot, a holdat és a csillagokat csak a negyedik napon teremtette az Örökkévaló, ez azt jelenti, hogy az Ő beszéde a világ világossága is...
( rémlik valami... ugye?)
Jézusról-a Szolgálatáról, és annak módjáról is szólt már az Örökkévaló, többször, és jó előre...
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9.
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11.
Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12.
Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13.
Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14.
Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15.
Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16.
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
17.
Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18.
Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19.
Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20.
Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21.
Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
22.
De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23.
Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24.
Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25.
Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
Figyeljünk a 7.-es versre: "Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket."
Vakoknak azokat nevezzük, akik nem látnak... az Ige, Lelki értelemben azokat nevezi vaknak, akik az Igazságot nem látják, tehát: Tudatlanok...
( Megjegyzem a sok oktondi ezen a ponton követi el a szarvas hibát, mert azt állítják magukról, hogy az Igazság ismerői... vagyis: hogy ők nem vakok... Figyeljetek csak: Jn.9,39.
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Tehát az ember inkább ismerje el, hogy szüksége van a Tanításra, ne hivalkodjon, mert aki azt mondja hogy: "ezeket én tudom... Nos ez alapján a saját beszéde által esik ítélet alá!)
De vissza az anyagunkhoz:
Tehát a Prófécia alapján, Jézus világosságul-Szabadítóul küldetett Istentől!
Most pedig figyeljük meg a 22-es verstől: 22.
De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23.
Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24.
Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25.
Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
Ugyanis az van Testvérek, hogy ha valaki letér az útról... menthetetlenül eltéved!
A Nép pedig letért a szövetség útjáról, azután már nem találta...
AZ történt, mint a régmúlt napjaiban Eggyiptomban: Istenhez kiáltottak szabadulásért! És akárcsak a Régmúlt napjaiban: Fel is jutott Istenhez ez a kiáltás!
II.Móse 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Ott ugyan még Testi rabságról volt szó, de a Prófécia idejére ez lelki rabság, vagyis a bűn rabságává vált, és ezt az időszakot jelölte az Isten! Csak azoknak küldte a Szabadítót, akik magukat rabságban vallják!
Azoknak nincs szükségük Szabadulásra, akik jól érzik magukat....
Mostpedig nézzünk egy másik Messiási Próféciát:
Ésaiás próféta könyve 61. rész
1. Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;
2. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;
3. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!
4. És megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait.
5. És ott állnak az idegenek, és legeltetik juhaitokat, és a jövevények szántóitok és vinczelléreitek lesznek.
6. Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek, és azok dicsőségével dicsekedtek.
7. Gyalázatotokért kettős jutalmat vesztek, és a szidalom helyett örvendenek örökségükben; ekként két részt öröklenek földükben, örökös örömük lesz.
8. Mert én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt; és megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velök.
9. És ismeretes lesz magvok a népek közt, és ivadékaik a népségek között, valakik látják őket, megismerik őket, hogy ők az Úrtól megáldott magok.
10. Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit.
11. Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.
Áldott Testvérek: Ezen Messiási Prófécia alapján induljunk ma el, és Ismerjük meg Istenünket-Ismerjük meg Yessuát-Ismerjük meg magunkat, lépjünk a világosságba, és Ismerjük fel (!!!) a pozíciónkat!
"
1. Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;
2. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;
3. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére! ...
Kik a szegények, és ezeknek mily örömhírt lehet mondani? Róma 3,
23.
Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.
24.
Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,
25.
Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,
26.
Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való.
Ugye a szűkölködőket nevezi a Szent Tan, Szegénynek?!
Tehát meg is kaptuk az első kérdésre a választ! Eküldte a Beszédét az Örökkévaló az Evangéliummal, ámde csak azokhoz, akik Isten Dicsőségének a hiányától szenvednek!
A Dicsőségét... másnéven a Shekinát, Jelenlétnek-megjelenésnek fordítjuk.
Tehát azokhoz jött, akik Isten jelenlétének hiányától szenvednek...
Mostpedig figyeljünk a 3.-as vers utolsó mondatára: "... hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!"
Kapaszkodjunk, mert éles kanyar jön...
Kezdetben történt: I Móse 3,16.
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Ezt a történetet nevezik általánosan, a Bűnbeesés történetének... én inkább a Testivé válás történetének nevezem.
Hiszen a Bűn következtében, a halál állapotába került a lelki ember, aki az Örökkévalóval szoros kapcsolatban volt, ettől kezdve csak bújkál Isten elől az ember...
Jn. 3,19.
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20.
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21.
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
hiszen itt, az I Móse 3-ban olvassuk is: 7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
Nem vállal felelősséget a tetteiért- másra mutogat... 10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
Tehát az Istennel való közösségre teremtett ember, testivé vált, és ez nem kedves az Örökkévaló előtt! Hiszen mondja is: I Mózes 6,3.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Erről rendelkezett már a testivé váláskor az Örökkévaló úgy: 17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Most tehát figyeljünk a 18-as Igeversre: 18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
Ámde az Általunk vizsgált Messiási Próféciában azt olvassuk: Ézsaiás 61, 3. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak...
Ez pedig pont az Isten szava által mehet végbe, azokban akikhez Ő elküldetett! Mégpedig azért, mert meg van írva:
Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Figyelem: 11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Itt jelzi előre az Örökkévaló, hogy Szabadítóul elküldi a beszédét, vagyis: Yessuát...
Az Ő Szava által, mintegy: AZ Ő SzaváBAN!!! Van nekünk Szabadulásunk... És ez egyben azt is jelzi, hogy a mi sorsunk, az Ő Beszéde szerint lesz!
Yessua Tehát egyrészt, csak azokban teszi meg ezt a csodálatos átalakítást akik Őt mint szabadítót várják, ezek azok akik Isten jelenléte nélkül szenvednek, Másrészt pedig megfigyelendő:
" 13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik. "
Tehát amíg a Testi embernek: Tövis és bogács... addig a megszabadultaknak: " 13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik. "
Ugye emlékszünk még? A Cziprus, azon kívül hogy az egyik leg drágább, és leg nemesebb fa, de a Béjt ha Mikdásban ebből készítették a fa berendezési tárgyakat...
A Mirtus pedig a győzelem és dicsőség koszorújának az anyaga...
Ezt nevezi egyben a Szent Tan így: Csodálatos Átalakulás! És ez nem csak bennünk megy végbe, de az életünket is átformálja!
És még valami a fákkal kapcsolatban: A Szent tan, az embert nevezi-jellemzi fának... A Fával kapcsolatosan tudva levő: Önálló életre nem alkalmas! Úgyértem, a gyökerével a táptalajba kell kapaszkodnia, és csak azon a helyen életképes. A Fa mint ember, minden vélekedéssel ellentétben, „jó földbe plántáltatott!” És a gyümölcsöző életéért, mindent meg is tett az Örökkévaló!
Erről szól Jézus példázata is: Lukács Evangyélioma 13. rész
1.
Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
2.
És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
3.
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
4.
Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
5.
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
6.
És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
7.
És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
8.
Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
9.
És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
Ezt teszi az Ige, azzal, aki befogadja!
De van más lehetőség is...: Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
7. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
9. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
10. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
Folytassuk:
Ésa.61, 4. És megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait.
5. És ott állnak az idegenek, és legeltetik juhaitokat, és a jövevények szántóitok és vinczelléreitek lesznek.
6. Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek, és azok dicsőségével dicsekedtek.
7. Gyalázatotokért kettős jutalmat vesztek, és a szidalom helyett örvendenek örökségükben; ekként két részt öröklenek földükben, örökös örömük lesz.
Elsőként, figyeljük meg a 6-os Igeverset, hogy megérthessük, hogy kinek, és mely időre szánta ezt a próféciát az Örökkévaló?
6. Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát
Ugye tudjuk, hogy akkoriban csak és kizárólag a Lévi nemzetsége töltötte be a Papi tisztséget?
Ám Melki Cedek, azaz Yessua Főpapsága alatt, mint Királyi Papság állt elő, a Messiásban Hívők, megváltott serege! Erről szólt Péter is: 1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket...
Most figyeljünk a 4-es versre:
"4. És megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait. "
A Bűn bejövetele által, beáll a halál állapota. Ez a földre, mint: Ádámára kivetítve: Pusztát és sivatagot jelent...
Jeremiás 4,11.
Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél jő a magas helyekről a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való!
12.
Erős szél jő onnan reám is; azért hát ítéletet mondok ellenök.
13.
Ímé! úgy jő fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!
14.
Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bűnös gondolataid?
15.
Mert hírmondó szava hangzik Dán felől, és Efraim hegyéről vészhirdető.
16.
Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Őrizők jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen.
17.
Mint a mezőnek őrizői, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr.
18.
A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserű, bizony egész a szívedig hatott!
19.
Oh én belsőm, oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót!
20.
Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt!
21.
Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát?
22.
Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!
23.
Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!
24.
Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!
25.
Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.
26.
Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt!
27.
Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét!
28.
Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.
Ám a Messiás követése által: Ésaiás próféta könyve 35. rész
1.
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2.
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3.
Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5.
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6.
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7.
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8.
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10.
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
De ez csak azok számára lesz így, akik szenvednek az Isten jelenléte nélkül! Akik vágyva vágynak a Szabadulásra!
Menjünk tovább:
Ésa 61, 8. Mert én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt; és megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velök.
9. És ismeretes lesz magvok a népek közt, és ivadékaik a népségek között, valakik látják őket, megismerik őket, hogy ők az Úrtól megáldott magok.
10. Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit.
11. Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.
Figyeljünk csak: " 8. Mert én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt..."
Ugyanis Testvérek ez azt jelenti,hogy az Ember, jog szerint az Istené! Ő Teremtett minket, mégpedig a saját ábrázatának a hasonlatosságára!
A Szoton volt az, aki tőrbe csalta az embert, és azóta is ezt teszi! Ragadományul akarja a hatalmába keríteni az embert., A Test kívánságait kihasználva, és a testi cselekedetek által, az Istennel való közösségre teremtett embert, az Isten szavának való ellenszegülésére csábítva... De Isten ennek véget vet!
Ám csak azok esetében, Akik szenvedésként élik meg, hogy teremtőjük távol van. Akik megszenvedik Isten jelenlétének hiányát! Akik várva várják a SZABADÍTÓT!
Van egy nép... Ez a nép a Történelem kezdete óta, az emberektől megvetett-támadott. Ez a nép magát Istenről nevezeteti, és a mindennapi Imájuk alap kérése, a Messiás eljövetele!
Ezt a népet választotta magának az Örökkévaló, és az Ő akaratát, végig is viszi! Azt tervezte, hogy ebbe a népbe oltja a Nemzetekből megtérteket... nem helyettük, hanem bennük szabadítja meg őket!
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Figyeljetek csak: 8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
és ezután: 13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
( A Kos, valójában a Hím Bárány, és a szarv pedig minden esetben a Hatalom szimbóluma!)
Végül: 15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Kapaszkodjunk meg: MT.28,18.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Tehát ez a nép, Isten népe, örök választás szerint, És a Máté 28,18-20-ig, az Ígéret beteljesedésének lehetősége, a Nemzetek számára! Ez a menekülés útja, ez az egyetlen módja a menekedésnek!
Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
38.
Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.
39.
És kijjebb megy még a mérőkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé.
40.
És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mező a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.
[/color]
A Hívőkre nézve aranyszabály, vagy méginkább: Ismertető jel: Gal.2, 20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
És ezt vallja is minden Hívő, hogy a Messiás él benne...
Akkor hát lássuk, hogy így van-e?
A Messiás ugye Szabadon bocsátja a fogjokat... Ha Ő él bennünk, akkor ez ránk is Igaz kell legyen...
A Messiás Világosságot hoz!
A Messiás Gyógyít!
( a gyógyítás valójában a Szent Tan alapján, lelki helyreállítást jelent! Jer.17, 10. Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
11. Mint a fogoly madár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő költött, olyan, a ki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz.
12. Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye.
13. Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
14. Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem! )
A Messiás jött, hogy a szegényeknek hirdesse az Evangéliumot...
Kiknek van szükségük az evangéliumra?
És legfőként: Mi az evangélium?
Zsolt. 31,22.
Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!
23.
Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
24.
Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!
25.
Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!
Ez az Evangélium!
Tehát a kérdések summája, akik ezekben a dolgokban munkálkodnak, azokban él Jézus!
Van tehát egy nép, akik közé beoltja az Örökkévaló, a minden népből,és nemzetből a Szabadulni vágyókat... Ti bentvagytok már?
-
Köszönöm, kedves Shomer Testvér az áldott tanítást!
Van egy nép... Ez a nép a Történelem kezdete óta, az emberektől megvetett-támadott. Ez a nép magát Istenről nevezeteti, és a mindennapi Imájuk alap kérése, a Messiás eljövetele!
Ezt a népet választotta magának az Örökkévaló, és az Ő akaratát, végig is viszi! Azt tervezte, hogy ebbe a népbe oltja a Nemzetekből megtérteket... nem helyettük, hanem bennük szabadítja meg őket!
Sajnos, akik azt állítják, hogy elvetette az ÚR választott népét, akit elsöszülött fiának nevez, és akinek neve nem mástól, mint az Örökkévaló Istentöl származik, nem ismeri, vagy nem akarja megérteni Isten és Jézus Szavait.
Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. 12. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. 13. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által.
Ef 2,11-13
Nem árt néha pontosan olvasni az Ígét.... :167:
Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből.
Róm 11,1
-
Köszönöm Ferenc Testvérem az áldott tanítást. :afro:
Valóban ugyanaz a párhuzam Ádám és Éva bujkálását illetően, mint akárcsak a mai napon bujkáló keresztények között.
Ahogyan az Őseink elbújtak Isten elől, úgy bújnak el a mai Testvérek Isten elől, ha szembe kerülnek az igéjével.
Ádám Évára, Éva pedig a kígyóra mutogatott. Ma sincs másképp, a másik testvérre mutogat vagy a lelkipásztorára. De mit sem használ, hiszen az igében meg van írva:
Római levél 14,12
"Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek."
-
:afro:
Nagyon Igazad van, Köszönöm a hozzászólásaitokat-kiegészítéseiteket Testvéreim.
-
Még visszatérve a tanításra, egyértelmű üzenetet mutat:
És még valami a fákkal kapcsolatban: A Szent tan, az embert nevezi-jellemzi fának... A Fával kapcsolatosan tudva levő: Önálló életre nem alkalmas! Úgyértem, a gyökerével a táptalajba kell kapaszkodnia, és csak azon a helyen életképes. A Fa mint ember, minden vélekedéssel ellentétben, „jó földbe plántáltatott!” És a gyümölcsöző életéért, mindent meg is tett az Örökkévaló!
Erről szól Jézus példázata is: Lukács Evangyélioma 13. rész
1.
Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
2.
És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
3.
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
4.
Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
5.
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
6.
És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
7.
És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
8.
Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
9.
És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
Ezt teszi az Ige, azzal, aki befogadja!
De van más lehetőség is...: Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
7. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
9. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
10. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
Isten gyümölcsöket akar látni, ha nincsenek akkor semmire sem vagyunk jók, csak a földet foglaljuk.
Máté evangéliuma 7,19
"Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik."
Az ige elénk tárja, hogy a gyümölcseiről ismerjük meg a fákat. Ha a fa (ember) csupán beszél Istenről de jó gyümölcsei nincsenek, akkor az rossz fa és Isten országának az örökösei nem lesznek. Az ilyen ne is reménykedjen Isten kegyelmében:
Ézsaiás könyve 26,10
"Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát."
-
:igen:
Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, 2. hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. 3. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.
Zsolt 1,1-3
:2smitten:
-
Ámen
-
Áldott Testvérek. A Mai napon, a Megtérésről-annak módjáról-és a megtérés fontosságáról beszéljünk...
Egyszer egy bölcs ember azt mondta: Mielőtt beszélgetni kezdenénk, tisztázzuk a fogalmakat!
Roppant bölcs tanács, és mindenképpen követendő példa ez Testvérek, mert a viták és a félreértések leg gyakoribb oka, hogy valamely fél, nem ismeri a szó igazi jelentését...
Tehát kezdjük a megtérés fogalmának a tisztázásával:
A Megtérés is egy alapvetően félreértett-félre magyarázott- terjedelmére nézve végzetesen leegyszerűsített fogalommá vált sajnos..
A Tösúvá- megtérés-vagy : Visszatérés, nem egy egyszer megtörténő cselekedet, amikor elmondjuk a megtérők imáját... ( ami egyébbként nincs...)
Hanem szó szerint: A Rossz útról visszatérni a jó útra! Tehát arccal Isten felé!
De nem ennyi a teljessége...
A Visszafordulás magában hordozza, mert valósággal magában kell hogy hordozza a rossz felismerését, és az az miatt érzett fájdalmat- bánatot.
Tehát ezek tekintetében: A Megtérők imája egy alapjában képmutató szócséplés a legtöbb esetben,mert a frissen megtértek, még nem biztos hogy felismerik az addigi kisiklást, nem biztos hogy
azok miatt, tényleges fájdalmat éreznek.
Az Örökkévaló szerinti Tösúvá a Szent Tanba van foglalva:
Jóel próféta könyve 2. rész
1.
Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
2.
Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
3.
Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
4.
A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
5.
Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6.
Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
7.
Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
8.
Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9.
Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10.
Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
11.
És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12.
De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13.
És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14.
Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15.
Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16.
Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17.
A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
18.
Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
19.
És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
20.
Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
21.
Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
22.
Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
23.
Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
24.
És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
25.
És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
26.
És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
27.
És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
28.
És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
29.
Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30.
És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
31.
A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
32.
De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!
A 12.-versig, a közelgő ítéletet taglalja, amitől egyedüli menekedésként a Megtérést említi az örökkévaló!
"12.
De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is."
A 13.-as vers, pedig annak Isten szerinti- az Isten előtt kedves és elfogadható módjára utal...
"13.
És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt."
Ez az, amiről azt állítottam az előzőekben, hogy az elkövetett bűnök miatt, bizony érezni kell a fájdalmat, és megfelő bűnbánattal történhet csak az igaz megtérés!
Vigyázat!!!
Azt Mondja: "És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat..."
Ez kb. annyira lehetséges az ember számára, mint fából-vaskarikát csinálni... Ha és amennyiben e felett értésre jutunk, azt is meg fogjuk érteni, miért mondta azt Jézus: Jn.6,44.
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Tehát a szív megszaggatása, vagyis az igazi és teljes bűnbánat a testi ember számára pont annyira lehetetlen, mint az Isten Igéjét helyesen értelmezni...
Ezeket kizárólag az Örökkévaló segítségével lehetséges! Embernek ez lehetetlen! És amíg az adott ember Testileg él, addig ezek a dolgok nem lesznek számára gyümölcsözőek... vagyis: nem működhetnek!
Figyeljük, az Isten szerint elfogadható megtérés egyetlen módjáról szóló tanítás Igéit:
Jeremiás próféta könyve 31. rész
1. Az időben, monda az Úr, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és ők az én népemmé lesznek.
2. Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekedett nép, az Isten ő előtte menvén, hogy megnyugtassa őt, az Izráelt.
3. Messzünnen is megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.
4. Újra felépítlek téged, és felépülsz, oh Izráel leánya. Újra felékesíted magadat, dobokkal és vígadók seregében jösz ki.
5. Még szőlőket plántálsz Samariának hegyein; a kik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével.
6. Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.
7. Mert ezt mondja az Úr: Énekeljetek Jákóbnak vígassággal, és ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek dicséretét, és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet, az Izráel maradékát.
8. Ímé, én elhozom őket észak földéből, és összegyűjtöm őket a földnek széleiről, közöttök lesz vak, sánta, viselős és gyermek-szűlő is lesz velök, mint nagy sereg jőnek ide vissza.
9. Siralommal jőnek és imádkozva hozom őket, vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsőszülöttem.
10. Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyűjti őt össze, és megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját.
11. Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erősebbnek kezéből.
12. És eljőnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.
13. Akkor vígadoz a szűz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az ő siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból.
14. És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr.
15. Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek.
16. Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földéből térnek vissza.
17. Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra.
18. Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19. Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.
20. Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!
21. Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba!
22. Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
23. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!
24. És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántóvetők és baromtartók együttesen.
25. Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek.
26. Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.
27. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28. És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
29. Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30. Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
Mennyire más ez a felyezet, ha az eredeti értelmében látjuk... A Folytatása pedig, a Szövetség megújításának igérete, ennek a következménye.
Ugye azt látjuk ezen fejezetben, hogy az Örökkévaló megadja az Övéinek az Igaz megtérést, mint ajándékot!
Figyeljük meg, hogy a Próféta ezt a kritériumot felismerve mily kéréssel fordul az Örökkévalóhoz: " 18. Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19. Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát. "
AZ Isten ajándékaként adatott megtérő szív, képes csak a megtérésre!
Meg van írva: Jeremiás próféta könyve 17. rész
1. A Júda vétke vas tollal, gyémánt hegygyel van felírva; fel van vésve szívök táblájára és oltáraik szarvaira,
2. Mivelhogy megemlékeznek fiaik az ő oltáraikról, Aséra bálványaikról a zöld fák mellett és a magas halmokon.
3. Oh én hegyem a síkon! Vagyonodat, minden kincsedet prédává teszem a te magaslataidért, minden határodban való vétkeidért.
4. És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtől, a melyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, a melyet nem ismersz; mert tűzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog.
5. Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
6. Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.
7. Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;
8. Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.
9. Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
10. Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
11. Mint a fogoly madár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő költött, olyan, a ki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz.
12. Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye.
13. Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
14. Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
Tessék a 9-es versre figyelni: 9." Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? "...
Ezt a csalárd,gonosz, körülmetéletlen szívet...illetve a szívnek ezt az állapotát nevezi a Szent Tan, Kőszívnek.
Mitől kőszív? Mitől gonosz???
Nos Testvérek: Amikor a bűn bejön az ember életébe, sebeket ejt a szívünkön, ami eredetileg arra lett teremtve, hogy az Örökkévaló szavára dobbanjon.
A Sok seb pedig, varrasodik-hegesedik. Ez egy megkeményedett szövetet alkot. Olyan mintha kőből lenne! Érzéketlenné válik a szív ekkor az Isten hangjára.
Ezen jellemzők magyarázzák valójában a következendőket:
Mózes III. könyve 14. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz.
3. A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék:
4. Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot;
5. Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.
6. Az élő madarat pedig, vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.
7. És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre.
8. Azután a megtisztulandó ember mossa ki az ő ruháit, borotválja le minden szőrét, és mosódjék meg vízben, és tiszta lesz; így menjen be azután a táborba, de a sátorán kivül maradjon hét napig.
9. A hetedik napon pedig borotválja le minden szőrét: a haját, szakállát, szemöldökeit és minden egyéb szőrét borotválja le, és mossa ki ruháit, és mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz.
10. A nyolczadik napon pedig vegyen két ép bárányt, meg egy ép nőstény bárányt, egy esztendőst, és olajjal elegyített három tized efa lisztlángot ételáldozatul, és egy lóg olajt.
11. A pap pedig, a ki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának nyílásához.
12. És vegye a pap az egyik bárányt, és áldozza meg azt vétekért való áldozatul a lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az Úr előtt.
13. A bárányt pedig ott ölje meg, a hol a bűnért való áldozatot és az egészen égőáldozatot ölik meg a szent helyen; mert a miképen a bűnért, azonképen a vétekért való áldozat is a papé; igen szentséges az.
14. És vegyen a pap a vétekért való áldozatnak véréből, és kenje meg azzal a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, és az ő jobb kezének hüvelykét, és jobb lábának hüvelykét.
15. Vegyen a pap a lóg olajból is, és töltsön a papnak a bal tenyerére.
16. És mártsa be a pap az ő jobb kezének újját az olajba, mely az ő bal tenyerén van, és hintsen az olajból az újjával hétszer az Úr előtt.
17. A maradék olajból pedig, a mely az ő tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérén felül.
18. És a mi megmarad az olajból, a mely a pap tenyerén van, kenje a megtisztulandó ember fejére; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr előtt.
19. Azután készítsen a pap bűnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak; azután ölje meg az égőáldozatot.
20. És vigye fel a pap az égőáldozatot és az ételáldozatot az oltárra; így szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.
21. Hogyha pedig szegény ő, és nincs módja azokhoz, akkor vegyen egy bárányt vétekért való áldozatul meglóbálás végett, hogy engesztelésül legyen érte; meg egy tized efa lisztlángot, olajjal elegyítve, ételáldozatul, és egy lóg olajt.
22. És két gerliczét vagy két galambfiat, a mint a módja engedi, és legyen az egyik bűnért való áldozat, a másik pedig egészen égőáldozat.
23. És vigye azokat az ő tisztulásának nyolczadik napján a paphoz, a gyülekezet sátorának nyílásához, az Úr elébe.
24. És vegye a pap a vétekért való áldozat bárányát, és a lóg olajt, és lóbálja meg azokat a pap az Úr előtt.
25. Azután ölje meg a vétekért való áldozat bárányát, és vegyen a pap a vétekért való áldozat véréből, és kenjen a megtisztulandó ember jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére, és jobb lábának hüvelykére.
26. Az olajból pedig töltsön a pap a papnak baltenyerére.
27. És hintsen a pap az ő jobb kezének újjával az olajból, a mely az ő bal tenyerén van, hétszer az Úr előtt.
28. Azután kenje meg a pap a tenyerén levő olajból a megtisztulandó jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérének helyén.
29. A mi pedig megmarad a pap tenyerén levő olajból, kenje a megtisztulandó fejére, hogy engesztelésül legyen érette az Úr előtt.
30. És készítse el az egyiket a gerliczék közül, vagy galambfiak közül, a melyik az ő módjától telik.
31. Azt, a mi kitelik az ő módjától: az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul az ételáldozattal egybe; így szerezzen engesztelést a pap a megtisztulandó embernek az Úr előtt.
32. Ez a törvénye annak, a kin poklos fakadék van, de a kinek nincs módja az ő megtisztulásánál.
Ezen fejezet tárgyalja a poklosságból megtisztult ember törvényét. A Poklosságból nincs menekedés! Nem is történt ily dolog az Isráél házában, kivéve a szíriai Naamánt, de ő nem volt Isráélita.
Minthogy ily csoda nem történt az Isráélban, ezt a szanheddrin, Messiási jelként értelmezte!
A Poklosságról amit tudunk, az az, hogy a poklos ember, érzéketlenné válik a sérülésekre, és ez vezet a halálához! Vagyis: A Poklosság miatti érzéketlenség, végül oly sérülésekhez vezet, ami vérmérgezéshez vezet, ami pedig halálba visz!
Na akkor most summázzuk: A Poklosság gyógyíthatatlan betegség, ami valójában ajtó, a többi betegség- fertőzés... számára!
Pontossan ezért kéri Yírmájáhu: Jer.17, 14. Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
A Poklosságból csak az Örökkévaló tisztíthatja ki az embert, ezért nem is tanította az Örökkévaló az embert ebben az estben: Gyógymódra...
Azonban ha Ő valakit kitisztít ebből az állapotból, akkor az a megtisztult ember az életét kell hogy az Úrnak Szentelje! Hiszen ez az eljárás, vaójában ugyan az az eljárás, amiről a III.Móse 8-ban olvashatunk, tehát a Pappá Szentelés!
Figyeljük csak: " 4. Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot;
5. Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.
6. Az élő madarat pedig, vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.
7. És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre."
Ez pedig ugye a szövetségkötésre emlékeztet bennünket...I Móse 15.
A Két madár az életet szimbolizállja. A Madarak egyben a szabadságra is utalnak ebben az esetben, hisz galambokról van szó...
Az egyik megöletik-míg a másik az ő vérével megmenekül, ez jelenti azt, Hogy: ÉLETET AZ ÉLETÉRT!
Mindezek ismeretében észre kell vennünk, hogy a poklosság a testnek, ugyan az, ami a bűn a léleknek!
Azt is mondtam az előbb, hogy a poklosság végül szepszishez, vagyis vérmérgezéshez vezet, ami halálba visz...
Nem annyira bonyolult ez a kirakós ugye? III.Móse 17,11.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Tehát a vérben van az élet... sőt: V.Móse 12,23.
Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
A Vében van a lélek... A Vért pedig a szív keringeti!
A Szív állapota tehát hatással van a keringésre, és ez fordítva is igaz!
Ezeken változtatni csak az Isten tud!
Tehát a Messiási jel lényege: A Megtérés lehetősége, és a bűnbocsánat elvétele.
Isten ajándéka pedig a szív állapotbeli változása, amikor is a szív alkalmassá válik a Megtérésre.
Ezekiél 36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Térjünk vissza röviden, a Joéli Próféciához: Joél 2,12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
Megbeszéltük ugye, hogy a Szívszaggatás, csak és kizárólag Isten ajándékaként kapott bűnbánat által lehet...
De mit jelentenek a következő Igék? Mit jelent a ruha megszaggatása?
Minden hiedelemmel ellentétben, a ruha megszaggatása a megbotránkozás jele, amivel is kijelentem: Nem értek egyet ezzel a beszéddel-vagy cselekedettel, nem vagyok társ ebben...
Tudjátok Testvérek, amikor nincs Isten ismeret, sok dolog miatt botránkozhat meg az, aki egy tanítással- megvallással-próféciával nem ért egyet...
Nem megbotránkozni kell, hanem a te lelked legyen tiszta az Isten előtt! Ne színészkedj mások dolga miatt, hanem te térj meg Istenhez!
Vannak akik azt tartják, hogy a megtérését és a bűnbánatot nem kell "misztifikálni". vagy: Nem kell annak akkora jelentőséget tulajdonítani...
Nos van egy ilyen ember a Szent Tanban. Nézzük meg ezt a félre értett történetet, amiről azt hittük hogy ismerjük-értjük, és most döbbenjünk rá, hogy ez mennyire nem igaz!
Dániel próféta könyve 5. rész
1.
Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2.
Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
3.
Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
4.
Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5.
Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.
6.
Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.
7.
Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
8.
Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.
9.
Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.
10.
A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
11.
Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;
12.
Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.
13.
Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
14.
És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?
15.
Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.
16.
De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.
17.
Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
18.
Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
19.
És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
20.
De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;
21.
És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
22.
És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23.
Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
24.
Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25.
És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26.
Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27.
Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
28.
Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
29.
Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban.
30.
Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.
31.
És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.
Az tehát, hogy a Templomi edényeket használta, azt jelenti, hogy Isten gazdagságával próbált élni...
Hiszen az Istennek szentelt dolgok, az Ő tulajdonát képezik! Akár ember, akár edény is az...
Isten gazdagságával élni... Ez tehát ugyan az, mint Bűnbocsánatban dicsekedni alaptalanul, Isten nevével élni jogtalanul, Isten hatalmát emlegetni, illetéktelenül...
Valójában ezt jelenti ez a történet...
Hányaknak jelenik majd meg az a kéz, és hányaknak írja ezt a félelmes üzenetet a falra???
-
Köszönjük Testvérem az áldott tanítást! :afro:
-
Elgondolkodtató, építő és nagyon fontos tanítást hoztál kedves testvérem. Az elhangzottak tükrében teljesen másképpen ismertem meg a megtérés fogalmát, menetét és áldásait.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Áldja meg a Mindenható az önzetlen szolgálatodat!
-
Köszönöm én is Shomer Testvérem az áldott tanítást.
Pontossan ezért kéri Yírmájáhu: Jer.17, 14. Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
A megtérés tulajdonképpen nem más az életünkben, mint az odaszentelés, miután bünbocsánatban részesültünk. Ha ez nem történik meg öszinte és egyenes szívvel, akkor még a megtérés elött állunk.
Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23. újuljatok meg lelketekben és elmétekben, 24. öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
Gal 4,22-24
...míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, 14. hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; 15. hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.
Gal 4,13-15
-
Pontossan ezért kéri Yírmájáhu: Jer.17, 14. Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
Erröl az Ígéröl szól egy nagyon öszinte héber ima. Szövege:
BARUCH BARUCH BARUCH ATAH ADONAI
ELOHEINU MELECH HAOLAM HAEL HAKADOSH
REFAENU ADONAI VENIRAPE HOSHIENU VENIVASHEA
BEN ELYON GOEL YSRAEL ADON YESHUA HAMASHIACH
ATAH MOSHIA MOSHIENU
Légy áldott, légy áldott, légy áldott Urunk Adonai!
Istenünk, a világ Királya, Örökkévaló és Szent!
Segíts rajtunk, gyógyítsd meg sebeinket.
Szólj egy szót és gyógyultak leszünk.
Te vagy Izrael Megváltója, Adon Jesua HaMassiah,
Te vagy nekünk a segítségünk.
http://www.youtube.com/watch?v=ySASNClJo9k# (http://www.youtube.com/watch?v=ySASNClJo9k#)
-
Mózes V. könyve 29. rész
1. Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
2. És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3. A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
5. Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.
6. Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
7. És eljutottatok e helyre, és kijöve előnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket.
8. És elvettük az ő földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének.
9. Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11. A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12. Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13. Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15. Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16. (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
24. Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
25. És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;
26. És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
27. És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.
28. És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.
29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Érdekes ez a nem titkolt kijelentés az Igében: "29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük. "
Az örökkévaló, és az Örökkévaló kijelentése által Móse is tudta már jó előre, hogy eljön a ma is élő nemzedék, akik elfordulnak az Isten Igéjétől...
Erről beszélt Pál is: Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
5.
De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
Ez az elfordulás, roppant veszéjeket hordoz magában, és mint látjuk itt, ebben a fejezetben is, bizony átok alá rekesztetett!
Egy másik fejezetben Pál így szól: Róma 1,18.
Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19.
Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20.
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
21.
Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
22.
Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;
23.
És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
24.
Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék;
25.
Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.
Ugyanis Testvérek az történt, hogy az emberekk mindíg valami: Titkos-valami elvont-valami homályos,vagy sejtelmes dolgokat preferálnak, a nyílt kijelentés helyett!
Így van ez tehát a hívők világában... AZ Örökkévaló Igéjét, már nem tartják fontosnak-követendőnek... sokkal inkább valami rejtett dolog a kívánt, sokak számára...
A mesék-hamisságok-újkori Próféciák... és ezeknek hatalmas követői tábora van.
Észrevettétek.e már? Hogy ezek az úgy nevezett: Újkori Próféciák, már nem az Igéről szólnak, hanem egy-egy ember-vagy egy-egy gyülekezet-vagy egy ország hatalmas fejlődéséről-anyagi hejzetének javulásáról...
Így került a Hívők figyelmének a középpontjába a Mammon, és így vetik meg az Örökkévaló Igéjét, akit mindezekkel együtt mégis Uruknak neveznek. ( Bár megjegyzem: Hiába!)
Jézus mondja: Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
Érdekes és megfigyelendő továbbá az is, hogy sokan mondják: Az Úr mondta-az Úr mondta... pedig valójában nem az Úr mondta, hanem a saját körülmetéletlen szívük diktálta!
Mert amit az Úr mond, az olvasható a Szent Tanban... És az Úr nem változik!
Figyeljünk csak: V.Mózes 29, 19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
Kiket jelenít vajon meg, a : részeg és a szomjas jelző?
Nos a részegek azok, akik a saját vágyaik szerint már megelégedtek, a szomjasok pedig azok, akik a vágyaiktól hajtottak.
Jézus szólt ezekről az időkről: Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég...
Majd ezen fejezetben Jézus, ezek után visszautal a szövetségkötésre- a szövetségre, és sokak számára a szövetségtörés következményeire...
...36.
Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
37.
A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
38.
Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
39.
És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
40.
Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
41.
Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
42.
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43.
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44.
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45.
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
A 48-as Igétől tessék figyelni: 48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
A Kettévágatás, amiről az 51-es fejezetben szól, utal a szövetségre...
Ugyanis, az I Móse 15-ben, Ábrahám, az Örökkévaló utasítására, kettévágja a leölt állatokat, és a szövetségkötők a felvagdalt darabok között mentek át...
Mózes I. könyve 15. rész
1.
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5.
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18.
E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19.
A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20.
A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21.
Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Az hogy a felvagdalt darabok között mentek át a szövetségkötők azt jelezte, hogy ha valamej fél a szövetségi igéretet megszegi, úgy kell járnia, ahogyan azok a kettévágott állatok jártak...
Mi ez az egész? miről beszélünk???
Nos a " B'rit... vagyis a szövetség, valójában és teljességében azt jelenti: Frigy-vagyis házasság!
A Házasság szent kötelékében mit is tesz az asszony, ha az Ura elutazik???
Elsőként is: Nem szűnik meg Őt szeretni, és hozzá hűségesnek lenni!
Azután: Minden pillanatban várja a hazaérkezését, ebben nem kételkedik!
Végül: Hűségesen végzi a rábízott feladatokat, hogy amikor hazaér a szeretett Ura, minden rendben legyen, és az Ura örüljön!
Most kérdezhetnénk azt, hogy : De mit bízott ránk az Úr? Mit kellene tennem???
Na! Pontosan ehhez kell az Igét olvasni! és ettől a perctől, a Szent Tan, egyben egy Szerelmes levél is, ami csak nekem-neked-nekünk szól!
Figyelem: V.Móse 29,18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
Hogy ez mit jelent, ezt is az Ige fogja megmagyarázni: Zsidó levél 12,12.
Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
13.
És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
14.
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15.
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16.
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18.
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
Az Üröm a keserűséget jelzi, de mérget is jelent, mert a keserűség megmérgezi a hangulatot...
Ugye Testvérek, mostanra az már feltűnt, hogy a Szent Tanban sem változott semmi az Idők folyamán?!
Pál-Jézus, és a többiek is mind, a Tórában foglaltakat tanították...
És ez még csak a Tóra egy piciny része... ez csupán egyetlen fejezet a Tórából... És ezt nevezik oy sokan: Idejét múltnak- érvénytelennek...
Az V Mózes 30, nyíltan tárgyalja az Örökkévaló Igéjéhez való Hűség áldásait, és az Isten Igéjének megvetésének a következményeit.
Mózes V. könyve 30. rész
1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Ajánlom, hogy amikor az Örökkévaló Igéjéről szól, bátran és félelem nélkül gondoljatok Jézusra, hiszen Ő az Örökkévalónak megtestesült Igéje!
Az eddigiekben megláthattuk, hogy mi történik ha Engedelmesen követjük az Isten Igéjének az útmutatását, és megértettük hogy kik az ellenszegülők, és mi az ő jövőjük...
Most pedig figyeljünk meg egy rég ismert történetet, egy egészen új aspektusban, ami új megvilágításba helyezi a langyosság fogalmát...
Apcsel 19,13.
Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, a kikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál.
14.
Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, a kik ezt mívelik vala.
15.
Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?
16.
És reájok ugorván az az ember, a kiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból.
17.
Ez pedig tudtokra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.
18.
És sokan a hívők közül eljőnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket.
19.
Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégetik vala. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek.
20.
Ekképen az Úrnak ígéje erősen nevekedik és hatalmat vesz vala.
Ezek az ördögűzők, bizonyos szinten elfogadták Jézust tehát, hiszen az Ő nevében levő hatalomra apelláltak... csakhogy valami félre ment...
Ugyanis nem elég Jézust elfogadni Úrnak! Jézus tanítványává is kell lenni!
Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Tehát Skebá fiai, elfogadták Jézust, és vallották a hatalmát... pont mint a mai hívők többsége...
Vallják ugyan Jézust, de Igazán megismerni Őt, és az Életüket az Ő tanítása alá rendelni nem akarják...
A Nevében levő hatalom általi jó dolgok kellenek... de a neki való engedelmesség helyett, szabadságra hivatkoznak...
Az elkövetkező ítéletkor pedig, desokan mennek majd mezítelenül balkéz felől...
És még valami, ami rendkívül fontos: A Messiás nevében levő hatalommal szólni csak az tud hitelesen, aki maga a Messiásban van!
Ezek tehát a langyosok. Nem hidegek ugyan Jézusért, de nem is égnek az Imádatában. Tehát langyosok.
V.Mózes 29,18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22.
És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23.
Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
24.
Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
25.
És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;
26.
És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
27.
És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.
28.
És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.
29.
A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Tehát az Örökkévaló rendelése alapján: Ne a titkokat kutassuk, hanem elsőbb azokat teljesítsük engedelemben, amik megirattak a számunkra!
Ez az engedelmes követés! Ha betöltjük az Örökkévaló tanítását, az az engedelmesség!
Nos akik a szabadságukra hivatkoznak...
Ésaiás próféta könyve 66. rész
1.
Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye?
2.
Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elő mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkű, és a ki beszédemet rettegi.
3.
A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jő, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként ők így választák útaikat, és lelkök útálatosságaikban gyönyörködött:
4.
Akképen választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájok hozom, a mitől félnek; mivel hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték szemeim előtt, s a mit nem szerettem, azt választák.
5.
Halljátok az Úrnak beszédét, a kik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, a kik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek.
6.
Halld! zúgás a város felől, hah! a templom felől, hah! az Úr, a ki megfizet ellenségeinek.
7.
Mielőtt vajudott volna, szült, mielőtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra.
8.
Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szűlé Sion az ő fiait!
9.
Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szűlést? szól az Úr, vagy én, a ki szűletek, bezárjam-é a méhet? így szól Istened.
10.
Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik őt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta!
11.
Hogy szopjatok és megelégedjetek megvígasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsőségének bőségén.
12.
Mivel így szól az Úr: Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsőségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiken czirógatnak titeket.
13.
Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást!
14.
Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött.
15.
Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal.
16.
Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek.
17.
A kik magokat megszentelik és mossák a bálvány kertekért, egy pap megett, a középen; a kik disznóhúst esznek és férget és egeret, együtt pusztulnak el mind, mondja az Úr.
18.
És én cselekedeteiteket és gondolataitokat megbüntetem! Eljő az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek, hogy eljövén, meglássák az én dicsőségemet.
19.
És teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsőségemet, és hirdetik dicsőségemet a népek között.
20.
És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az Úr, a mint hozzák Izráelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába.
21.
És ezek közül is választok a papok közé, a Léviták közé, így szól az Úr.
22.
Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek;
23.
És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.
24.
És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.
AZ Isten Igéje szerint, kétféle szabadság létezik...
Az első, ami természet szerint adott... Ez az Istentől, és az Istennek tetsző élettől való szabadság, ám ez valójában a bűn szolgasága!
A Második pedig, a bűntől való szabadság, de ez pedig az Istennek való engedelmesség!
Jeremiás próféta könyve 17. rész
1.
A Júda vétke vas tollal, gyémánt hegygyel van felírva; fel van vésve szívök táblájára és oltáraik szarvaira,
2.
Mivelhogy megemlékeznek fiaik az ő oltáraikról, Aséra bálványaikról a zöld fák mellett és a magas halmokon.
3.
Oh én hegyem a síkon! Vagyonodat, minden kincsedet prédává teszem a te magaslataidért, minden határodban való vétkeidért.
4.
És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtől, a melyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, a melyet nem ismersz; mert tűzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog.
5.
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
6.
Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.
7.
Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;
8.
Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.
9.
Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
10.
Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
11.
Mint a fogoly madár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő költött, olyan, a ki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz.
12.
Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye.
13.
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
14.
Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
... „A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!”...
-
Köszönöm Testvérem az áldott tanítást. :afro:
-
Köszönöm én is a nagyon aktuális és áldott tanítást! Legyen a dicsöség az ÚRé!
Skeba fiainál akadtam el egy picit. Tulajdonképpen hányan vannak ma is, akik azt hiszik, hogy visszaélhetnek Jézus/Jeshua Szent Nevével. Tulajdonképpen profitálni akarnak Nevének erejével és hatalmával. Itt a profit nem kizárólag anyagi jellegü, habár az is szerepet játszhat, hanem nagyon sok esetben egy fajta hatalmi vágy. Mottójuk: "Mi is tudjuk, amit ti tesztek..." Az ösbün jutott eszembe:
"Olyanok lesztek, mint Isten..."
Minden ami nem AZ, hanem olyan, az hamis és Isten ellen megy.
Ne gyalázzátok meg szent nevemet, hogy megszentelt legyek Izráel fiai között. Én, az ÚR, vagyok a megszentelőtök, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről, hogy a ti Istenetek legyek. Én vagyok az ÚR.
3Móz 22,32-33
Mert ha nem teljesedik be amit Isten, vagy Jézus Szent Nevében szóltak, ezzel tulajdonképpen meggyalázzák mindenki elött Isten és Jézus/Jeshua Szent NEVÉT!
Megismertetem szent nevemet népemmel, Izráellel, és többé nem hagyom, hogy gyalázzák szent nevemet. Akkor megtudják a népek, hogy én, az ÚR, Izráel Szentje vagyok.
Ez 39,7
-
Köszönöm áldott Testvérem, hogy így adod magad a szolgálatra! A mostani tanításból nagyon szólt hozzám a 2Tim.1-5 Ige rész: "Timóteus, ezt a parancsot úgy adom neked, mintha Isten és Krisztus Jézus előtt állnánk. Mert Krisztus Jézus ítélni fog élők és halottak felett, és visszajön, hogy királyként uralkodjon a földön! Tehát azt parancsolom neked, hogy hirdesd Isten üzenetét az embereknek, akár kedvező, akár kedvezőtlen a helyzet! Győzd meg, igazítsd helyre, bátorítsd, figyelmeztesd és tanítsd őket nagy türelemmel! Azért írom ezt, mert eljön az idő, amikor már hallani sem akarják többé az egészséges tanítást. Inkább olyan tanítókat keresnek majd maguknak, akik azt fogják mondani, amit a közönségük hallani szeretne. Akkor az emberek elfordulnak az igazságtól és inkább a kitalált, misztikus történetek és legendák érdeklik őket. Te azonban őrizd meg a józanságodat, és bármilyen nehézséggel kell szembenézned, viseld el! Hirdesd az örömüzenetet, és kitartóan végezd mindazokat a szolgálatokat, amelyeket Isten rád bízott!"(egyszerű fordítás). Tudod pont tegnap délután beszéltem egy általam nagyra becsült és szeretett testvérrel, aki azt mondta nekem, hogy nála nem ült a vasárnapi tanítás. Mégpedig azért mert sok volt benne az Ige! Azt mondta ezeket otthon is tudja olvasni, nem ezért jön az alkalmakra. Ez engem nagyon megszomorított és valamilyen szinten felháborított. Hiszen az Ige maga a Messiás! Ha ezt sokallja valaki, akkor az Örökkévalót sokallja! Ezt finoman a saját szavaimmal elmondtam. Ma találkozom a testvérrel és hálás vagyok az Örökkévalónak, hogy megmutatta nekem az Igéjében a választ. :04: :afro:
-
Örökkévaló kérlek bocsásd meg tévedésemet. :pirul: Bocsássatok meg nem pontos az igehely meghatározás. A helyes: 2Tim.4,1-5. :pirul:
-
Úgy gondolom, és tapasztalatom, kedves Tomi, hogy ez az eset nem egyedülálló és nem is olyan ritka. Igen, otthon is olvashatják, de olvasván sem értik meg az ÚR Szavát, különben nem tennének ilyen kijelentéseket. És nem ezért van az a rengeteg híres nevezetes tanítók iránti buzgalom, mert már nekik Isten Szava kevés? Pont ez az a pont, ahol ma már hihetetlen nagy veszélye van a tévelygésnek. Olyan lett a keresztény irodalmi piac mint a bazár. Válogathatsz: tetszik... nem tetszik... tetszik nem tetszik.... Aztán a "dicsiket" meg már olcsón meg lehet venni, ha elég régen produkálták, és nincs aki megvegye. :119:
Nincs más út, mint vissza a Gyökerekhez, és ez az ÚT JESHUA!!!
:2smitten:
-
Köszönöm kedves testvérem a tegnapi tanítást. Nekem nagyon sokat mondott és ma is visszaköszönt belőle több gondolat is.
5. Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.
6. Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
5Mózes 29, 5-6
Az Úrral együtt átélünk olyan csodákat amely nélküle nem valósulhatott volna meg. Én személy szerint a szabadulásomat a függőségemből ami egyik napról a másikra következett be. Másoknál hónapokat vesz ugyan ez igénybe és a siker nem garantált.
Gyógyulás a betegségekből. Orvosok évek alatt nem tudták meggyógyítani azt a betegségemet amit az Úr meggyógyított. És tudtam, hogy ezeket az Úr megváltó kegyelmének köszönhetem.
Gondolom sokunk életében történtek ilyen dolgok amelyekért hálásak lehetnék Istenünknek.
Az Úr megkötötte a szövetséget velünk. Elénk adta a halált és az életet, az átkot és az áldást. De nem csak velünk kötte meg, hanem másokkal is. Erről ír az Ige.
14. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15. Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
5Mózes 29,14-15
Csak két lehetőség van. Az Úr áldása és ve az élet, vagy az Úr átka, ha nélküle akarunk élni és annak az ára a halál.
Választhatunk.
Az emberek nagy része pedig tudatlanul, vagy dacolva Istennel vállalja az átkot. És ezzel a döntéssel sok esetben nem csak saját maguktól dobják el a kegyelmet hanem azoktól is akik rájuk vannak bízva.
Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
5.
De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd
Kötelességünk megnyitni az emberek szemét és szívét és bemutatni, megismertetni velük az Urat az és döntésre vezetni őket.
-
Testvéreim! Anti testvér kérésére egy kis kiigazítás a mai hozzászólásomhoz: Az említett tanítás és testvér nem a skypealkalmon volt, hanem a saját gyülekezetemben, ahová vasárnaponként járok alkalmakra. Bocsi a félreérthető fogalmazásért. :pirul:
-
Érdekes Tomi, amikor a hozzászólásodat olvastam bennem fel sem merült, hogy a skype alkalomról beszéltél volna számomra nyilvánvaló volt, hogy valamelyik gyülekezeti tesvér véleményét említetted meg.
Most viszont újraolvasva valóban lehet a skype alkalomra is gondolni.
Köszi, hogy korrigáltad a hozzászólásodat.
Viszont, mi akik ezeken a skype alkalmakon részt veszünk, tudjuk, hogy a sok ige csak azokat zavarja akik ritkán forgatják a Bibliát.
-
Mózes V. könyve 16. rész
1.
Ügyelj az Abib hónapra, és készíts az Úrnak, a te Istenednek páskhát; mert az Abib hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened Égyiptomból éjjel.
2.
Páskha gyanánt pedig ölj az Úrnak, a te Istenednek juhot és ökröt azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy oda helyezze az ő nevét.
3.
Ne egyél azzal semmi kovászost, hanem hét napon át egyél azzal kovásztalan lepényeket, nyomorúságnak kenyerét, (mert sietséggel jöttél ki Égyiptom földéről) hogy megemlékezzél arról a napról életednek minden idejében, a melyen kijöttél Égyiptom földéről.
4.
És ne lásson senki kovászt hét napon át sehol a te határodban; és a húsból, a melyet az első napon estve megáldozol, semmi ne maradjon reggelig.
5.
Nem ölheted le a páskhát akármelyikben a te városaid közül, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked;
6.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy az ő nevét oda helyezze: ott öld le a páskhát estve, napnyugtakor, abban az időben, a mikor kijöttél Égyiptomból.
7.
Azon a helyen süsd és edd is meg, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened; reggel pedig fordulj vissza és menj haza a te hajlékodba.
8.
Hat napon át egyél kovásztalant; hetednapon pedig az Úrnak, a te Istenednek berekesztő ünnepe lévén, ne munkálkodjál azon.
9.
Számlálj azután magadnak hét hetet; attól fogva kezdjed számlálni a hét hetet, hogy sarlódat a vetésbe bocsátod.
10.
És tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarat szerint való adományával, a melyet ahhoz képest adj, a mint megáldott téged az Úr, a te Istened.
11.
És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, a ki a te kapuidon belől van, és a jövevény, az árva és az özvegy, a kik te közötted vannak, azon a helyen, a melyet kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy oda helyezze az ő nevét.
12.
És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptomban; és tartsd meg, és teljesítsd e rendeléseket.
13.
A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtöd a termést a te szérűdről és sajtódról.
14.
És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, a kik belől vannak a te kapuidon.
15.
Hét napig ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr; mert megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen!
16.
Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt; a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr előtt!
17.
Kiki az ő képessége szerint adjon, az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, a melyet ád néked.
18.
Bírákat és felügyelőket állíts minden kapudba, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, a te törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel.
19.
El ne fordítsd az itéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét.
20.
Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
21.
Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából, az Úrnak, a te Istenednek oltára mellé, a melyet készítesz magadnak.
22.
Oszlopot se emelj magadnak, a mit gyűlöl az Úr, a te Istened.
Áldott Testvérek. Eme fejezetről az eddigiekben ugye úgy vélekedtünk, hogy az ünnepek rendelése...
Nos ez a vélekedés, mától megváltozik!
Mindenek előtt, egy hiányra szeretném felhívni a figyelmet, aminek felismerése által vezethetővé válunk ebben a dologban az Isten Igéje által.
Említve van ugye a Peszach, ami a szabadulásra utal...
Van a Savuót-(hetek ünnepe), ami az első zsenge... ( erről fogunk ma többet beszélni)
és van a Szukkóth, ami a sátoros ünnep... ám a sávuóth és a szukkoth között igazából lenne a két "fő" ünnep, amiről ezen fejezetben nem esik szó. Vajon miért?
Mindenek előtt tehát, tisztázzuk: mely ünnepek maradtak ki, és mit jeleznek azok az ünnepek?
1; ros hasonó... (kürtzengés ünnepe.)
2; Yom kippur... (a Zsidó újév)
Az Ünnepekről, teljes terjedelmükben, a III.Mózes 23-ban olvashatunk.
A Kürtzengés valójában megtérésre hívja az embereket! Sőt!!! Teljes bűnbánatra, és az ebből fakadó szívszaggatásra...
III.Mózes 23,23.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24.
Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25.
Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
26.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27.
Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28.
Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29.
Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30.
És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31.
Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
Itt már senki ne tegyen semmit, hanem csak azon legyen, hogy az Örökkévalóval békességre jusson!
Azután az ítélet napja, amikor is az Örökkévaló, mint Dajan ha Emet... azaz: Az Igaz Bíró beül az ítélőszékbe és határoz az ember lelkének sorsa felől...
Ezeket a napokat nevezik más néven: Rettenetes napoknak is.
Ezek után a napok után, mint ahogy írva is van, következik a Szukkoth, azaz a Sátoros ünnep.
III.Mózes 23,33.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
34.
Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.
35.
Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
36.
Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.
Kezdjük tehát előlről, hogy összefüggéseiben megláthassuk, hogy mit jelentenek ezek az Ünnepek.
Elsőként tehát a Peszach, ami a rabságból való szabadulást(!!!) jelzi... Ezen az Ünnepen a bárány vére a menekedés egyetlen és kizárólagos módja! Akin rajta van a vér, az megmarad, és megszabadul!
De ne siessünk ebben tovább, mert hatalmas horereje van ennek, és rengetegen még mindíg nem értik, miért hívják Őt(!) Yessua ha Massiách-nak, azaz Jézus Krisztusnak...
Yessua, mert a vérében van a Szabadulás kulcsa. Aki tehát az Ő vérének oltalmában van, az megszabadul a rabszolgaság igájától.
De van ennek egy sokkal mélyebb értelme is:
elsőként, az Örökkévalónak való engedelmesség útja a testi ember előtt ismeretlen! Nem találhatja meg a testi, az Ádámi természettel bíró ember az Istenhez vezető utat!
Ezért, hogy erre az útra, vagyis hogy az Istenhez vezető útra ráleljünk, szükségünk van a Vezetőre, a Pásztorra!
Ahogyan írva is van: Ézs 42,16
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
Általa Tehát, nemcsak a rabságból, de a sötétségtől is megszabadulhatunk, és így lesz számunkra Yessua, vagyis Szabadító.
Massiách-vagyis Megváltó pedig úgy lesz, hogy önmagát adja váltságul azokért, akik neki engedelmesek, vagyis azokért, akiket Ő vezet!
Ugyanis nem elég a Rabságból, vagyis a tudatlanságból megszabadulni... A Kívánatos vég elérése végett, kritérium, hogy az Örökkévalóval megbékéljünk!
Ám az elkövetett bűnök, bennünket elválasztanak az Örökkévalótól, és így a sorsunk kárhozat lenne, ámde a Messiás vére az embert elrejtette-elrejti az ítélet végrehajtó elől...
Ez persze azt is jelenti, hogy akik Jézushoz térnek, vagyis: Megtérnek, az Ő életét kell hogy éljék azért, hogy a maguk bűnnel terhelt élete ne is láttassék, mintegy: el legyen rejtve mindörökre!
Azt mondja Pál:
Kolossébeliekhez írt levél 3. rész
1.
Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,
2.
Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.
3.
Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.
4.
Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.
5.
Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;
6.
Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira;
7.
Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban.
8.
Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.
9.
Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt.
10.
És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt:
11.
A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
12.
Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;
13.
Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is;
14.
Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele.
15.
És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
16.
A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.
17.
És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.
Erre pedig csak a Messiás vére képes!
Meg van írva: 3Móz 17,11
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Tehát: Ha a Messiás vére rajtunk és bennünk van, annak szigorú következménye, hogy már nem a magunk életét éljük,hanem Ő él bennünk, és lesz békességünk az Örökkévalóval, mert nem a mi bűnnel terhelt életünket látja,hanem az általa elrendelt, és előtte kedves életet, ami a Messiás élete!
Írva van: Jn.8,12.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
13.
Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
14.
Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
15.
Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
16.
De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
17.
A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18.
Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
19.
Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20.
Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
21.
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22.
Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23.
És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24.
Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
25.
Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek.
26.
Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
27.
Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
28.
Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
29.
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30.
A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Az ember nem láthatja a maga utát. Ahogyan azt a Próféta is mondja: Jer.10,23.
Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
Szükségünk van a tanácsosra, a vezetőre, a Pásztorra hogy az Igazság Ösvényén vezessen... Így lesz az Örökkévaló Igéje számunkra, Jessua ha Massiyách!
/de ez még nem teljes.../
Most lépjünk tovább:
Kijutottunk tehát általa a Rabságból, és bent vagyunk az ígéret földjén...
V Mózes 16,9.
Számlálj azután magadnak hét hetet; attól fogva kezdjed számlálni a hét hetet, hogy sarlódat a vetésbe bocsátod.
10.
És tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarat szerint való adományával, a melyet ahhoz képest adj, a mint megáldott téged az Úr, a te Istened.
11.
És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, a ki a te kapuidon belől van, és a jövevény, az árva és az özvegy, a kik te közötted vannak, azon a helyen, a melyet kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy oda helyezze az ő nevét.
12.
És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptomban; és tartsd meg, és teljesítsd e rendeléseket.
13.
A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtöd a termést a te szérűdről és sajtódról.
14.
És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, a kik belől vannak a te kapuidon.
15.
Hét napig ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr; mert megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen!
A Zsenege ünnepe, vagy: Sávuót mint a Hetek ünnepe.
De mi van, ha a Bizonyság ünnepének nevezzük? Mert bizonyságok vagyunk arról, hogy az Ő élete, az Ő vére által itt vagyunk! Felemeljük hozzá az Ő életének gyümölcseit,
tehát a megtérésünk Zsengéjét!
Felmutatjuk, hogy az Ő vezetését követve, most itt vagyunk hogy hálát adjunk az Új életért, az Ígéret földjéért, ami meghozta a termését...
Írva van: 10.
És tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarat szerint való adományával, a melyet ahhoz képest adj, a mint megáldott téged az Úr, a te Istened.
Vagyis ne tegyél hozzá, de ne is vegyél el abból! csak annyit mutass fel az Örökkévalónak, amit valójában kaptál tőle!
Miért?
Na figyu: Apostolok Cselekedetei 2. rész
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22. Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23. Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25. Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
29. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35. Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36. Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44. Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45. És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
Mert az Örökkévaló azt áldja meg-azt szaporítja meg-azt sokasítja meg, ami Tőle van! Így lesz mindenért az Övé a dicsőség!
Csak az marad meg ami tőle van!
Megmondatott! MT.15,Máté Evangyélioma 15. rész
1.
Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:
2.
Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
3.
Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
4.
Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
5.
Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.
6.
És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
7.
Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:
8.
Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.
9.
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
10.
És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
11.
Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
12.
Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
13.
Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
14.
Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
Az emberi igyekezetre nem áldás ígértetett tehát...
Hatehát felmutatjuk azt az Isten előtt, amit neki köszönhetünk, akkor azt teljessé teszi a számunkra azzal, hogy MEGELEVENÍTI!
Írva van: Ésaiás próféta könyve 55. rész
1.
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Amikor tehát az Ő beszédét vezetőként ismerjük el, és Őt követve Pásztorunkká tesszük... /ezt valójában csak mi tehetjük meg, mert Ő nem erőlteti ránk magát.../
Akkor az Örökkévaló az Ő lelke által meg is eleveníti számunkra, hogy a vele való közösségünk tökéletes legyen!
És ennek folyományaként értjük meg a következő példázatot:
János Evangyélioma 2. rész
1.
És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
2.
És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
3.
És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
4.
Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
5.
Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
6.
Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
7.
Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
8.
És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
9.
A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
10.
És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
11.
Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
Beteljesedik tehát a Joél-i Prófécia, amiről Péter is beszélt: Joél 2,21.
Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
22.
Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
23.
Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
24.
És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
25.
És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
26.
És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
27.
És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
28.
És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
29.
Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30.
És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat...
Bizonyár észre vettétek, hogy elhagytam az utolsó két Igeverset eme fejezetből...
nos azért tettem, mert az a két ünnep el lett hagyva az Örökkévaló által az V. Mózes 16-ból...
Ugyanis írva van: Jer.29,11.
Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.
12.
Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket.
13.
És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.
Amikor pedig így, és ily módon rálelünk, az már a Savuót, a sátoros ünnep...
Írva van: Jelenések könyve 21. rész
1.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5.
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6.
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
A Savuót tehát az első zsenge ünnepe.
Nevezzük talán Jézus neve napjának???
Figyi:
Korinthusbeliekhez írt I. levél 15. rész
1.
Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
2.
A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
3.
Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;
4.
És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
5.
És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;
6.
Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
7.
Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
8.
Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
9.
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
10.
De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
11.
Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.
12.
Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
13.
Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
14.
Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
15.
Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16.
Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
17.
Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
18.
A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
19.
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
20.
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
21.
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22.
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
23.
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
24.
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
25.
Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
26.
Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27.
Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
28.
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Mert beteljesedik a Prófécia: Hóseás 13,14. Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
-
Áldott Shomer Testvérem!
Nagyon hálás vagyok az ÚRnak és Neked, hogy olvashattam a tanitást! Nagyon jó, hogy rávilágítottál a Szent Lélek által Isten Szavával való összefüggésekre a Szent Lélek kitöltetésével kapcsolatban.
Sajnos sokan, ha utalunk ezekre, legyintenek, az az „Ószövetség“, mi már nem élünk a törvény alatt. De kérdezem én, miért fogalmazott az Örökkévaló úgy, hogy „ezek az ÚR ünnepei...“ Nem a zsidóké, nem a keresztényeké, nem. Ezek az ÚR Ünnepei!!! Az ÚR ünnepén teljesedett be a prófécia, ahogy azt írtad is. Mennyi tévtanítástól és ostobaságtól mentene meg minket, ha félnénk az URat, és ha ö azt mondta, hogy örök rendelkezés, akkor azt komolyan vennénk, és ami örök, az érvényes ma is.
A Pünkösddel kapcsolatban nagyon sok olyan vélemény forog a keresztények körében, ami Isten Ígéjével nem egyeztethetö össze.
Péter apostol Shavuoti / Hetekünnepi beszédét, ha megfigyeljük, tele va olyan utalásokkal a Tanachból, ami alapján bebizonyítja, hogy valóban Jézus a megígért Messiás! Nem mással, mint az „Ószövetséggel“, az Írásokkal támasztották alá, a Szent Lélekkel betöltekezve. Itt, Shavuot ünnepén lett teljessé a szelíd olajfa, amelybe azután a pogányok is beoltathattak.
Jézus megígérte, hogy velünk van a világ végezetéig...
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, 20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Mt 28,19-20
Nem azt mondja Jézus, hogy veletek leszek, hanem, hogy veletek vagyok. Hogyan lehetséges ez, ha Ö felment a Mennybe és Istennek jobbján ül?
Ez pedig az Ö drága Szent Lelke által lehetséges, Akit elküldött, hogy vezessen Igazságban (Igaszság Lelke), hogy vígasztaljon (Vígasztaló) És kijelentse nekünk Isten Ígéjét („Rólam tesz bizonyságot...)
Légy áldott kedves Testvérem!
Jewarechecha Adonai vejischmerecha
Ja'er Adonai panaw eleicha wichuneka
Jissa Adonai panaw eleicha wejasem lecha schalom
Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. 25. Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. 26. Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.
4Móz 6,24-26
-
Köszönöm én is a tanítást, amely olyan sokrétű volt, hogy fel kellett dolgoznom a hallottakat és rendszereznem magamban. Összefüggésbe hozta előttem azokat a dolgokat melyek eddig összefüggéstelenek voltak és megvilágított sok igazságot.
Meglepő volt számomra az a gondolat, hogy Jézus vére nem a bűneinket takarja el, hanem valójában a mi teljes óemberünket.
Összefüggésbe került a Pünkösd és a Hetek ünnepe(Savout) és most értettem meg amit egyik pásztor testvérünk a börtönmissziós szolgálat kapcsán elmondott Baracskán. Nem lehet külön venni, mert összetartozik.
A mai korból visszatekintve követendőnek látszik az az élet amit az Apcsel idejében éltek meg. Nem magukért, hanem Jézus Krisztusért.
Az élő igét hirdették és nem a saját véleményüket osztották meg.
Valóban nagyon fontos, hogy felismerjük pásztorunk (Úr Jézus) hangját és őt kövessük.
Királyok II. könyve:23:3
És oda állott a király az emelvényre, és kötést tőn az Úr előtt, hogy ők az Urat akarják követni, és az ő parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívből és lélekből megőrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédeit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben; és ráállott az egész nép a kötésre.
-
Mózes II. könyve 2. rész
1. És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségűl.
2. És fogada méhében az asszony és fiat szűle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.
3. De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.
4. Az ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?
5. És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá azt.
6. És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörűle rajta és monda: A héberek gyermekei közűl való ez.
7. Az ő nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közűl, hogy szoptassa néked a gyermeket?
8. És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját.
9. És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt.
10. És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a Faraó leányához, és fia gyanánt lőn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízből húztam ki őt.
11. Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai közűl.
12. Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.
13. Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát?
14. Az pedig monda: Kicsoda tett téged fő emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.
15. A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Faraó elől és lakozék Midián földén; leűle pedig egy kútnál.
16. Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és vizet húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.
17. A pásztorok is oda menének és elűzék őket. Mózes pedig felkele és segítséggel lőn nékik és megitatá juhaikat.
18. Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?
19. Ők pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette vizet is húzott nékünk, és megitatta a juhokat.
20. S monda leányainak: És hol van ő? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret.
21. És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Czipporát.
22. És fiat szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.
23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Áldott Testvérek. E mai alkalommalezen fejezeten induljunk el, és ezen Igék méysegeit kutassuk fel...
Nos tehát kezdjük az elején:
Mózes II. könyve 2. rész
1. És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségűl.
2. És fogada méhében az asszony és fiat szűle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.
Az Örökkévaló-akár az Ember, előre tervez. A Különbség az Örökkévaló terve és az ember terve között az, hogy az Örökkévaló terve tökéletes, és mindvégig meg is áll.
Az Hogy kell egy Papi nemzet, aki közbenjáró az Isten és az emberek között, nem egy, a későbbiekben egyszercsak lett dolog, hanem már itt kezdődött, és a nemzetség kiválasztása is(...)valójában innen datálódik.
Az első két Igevers tehát, egy Lévita származású gyermek születéséről szól.
A Továbbiakban egy roppant fontos tanítás, és prezentáció tanui lehetünk...
Hívők között gyakran hallható beszédtéma ez:
" - én tudom mi lett volna az elhívásom- szolgálatom, de megakadályozta a Sátán..."
Nos Móse, kinek neve: Következtetve: Vízből kihúzott; Eredeti Eggyiptomi hangzással és jelentéssel: Mózisz- Valakinek a fia (!)
Nos tehát ő, meglehetősen nehéz helyzetbe született... A Sorsa felől, már megszületése előtt döntött a Szoton, és a Faraó kiadta a parancsot: II.Móse 1, 22. Parancsola azért a Faraó minden ő népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.
csendesen megjegyzem, ez azután a történelemben még megismétlődött... Ám előtte az Örökkévaló, figyelmeztette a népét, Szent Prófétája által: Jer.31,15.
Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek.
És ezen Próféciának beteljesedéseként: Máté Evangyélioma 2. rész
1. A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:
2. Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.
3. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem.
4. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?
5. Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta:
6. És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.
7. Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét.
8. És elküldvén őket Bethlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki.
9. Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala.
10. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének.
11. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.
12. És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba.
13. Mikor pedig azok visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.
14. Ő pedig fölkelvén, vevé a gyermeket és annak anyját éjjel, és Égyiptomba távozék.
15. És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott a próféta által, a ki így szólt: Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.
16. Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Bethlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, a melyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől.
17. Ekkor teljesedék be, a mit Jeremiás próféta mondott, a midőn így szólt:
18. Szó hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ő fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.
19. Mikor pedig Heródes meghalt, ímé az Úrnak angyala megjelenék álomban Józsefnek Égyiptomban.
20. Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, a kik a gyermeket halálra keresik vala.
21. Ő pedig felkelvén, magához vevé a gyermeket és annak anyját, és elméne Izráel földére.
22. Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem mert vala oda menni, hanem minthogy álomban meginteték, Galilea vidékeire tére.
23. És oda jutván, lakozék Názáret nevű városban, hogy beteljesedjék, a mit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni.
A Párhuzam miatt, ne szisszenjetek fel Testvérek. A Zsidók Móséra ugyanis úgy tekintenek, és róla úgy emlékeznek, mint Szabadítóra... ( szabadító-Yessua-Jézus...)
Erről meggyőződhetünk a Szent Tanban:
Ésaiás próféta könyve 63. rész
1.
Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.
2.
Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?
3.
A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.
4.
Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.
5.
Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem!
6.
És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!
7.
Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.
8.
És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok.
9.
Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
10.
Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök.
11.
S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét?
12.
Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen?
13.
Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!
14.
Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!
15.
Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem!
16.
Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.
17.
Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!
18.
Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet.
19.
Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.
Most tehát térjünk vissza a II.Móse 2-höz...
Szóval a maiakkal ellentétben, Móse igen-igen húzós helyzetbe született... Volt ugye már előre a halálos ítélet. Az Ő életében ezzel sem tudta a Szoton megtorpedózni az elhívását... Sőt!
Egy másik, hatalmas tanítás: Az Örökkévaló mindent a javunkra fordíthat!
Mert ebben a nehéz helyzetben, minden ami történt, az Móse és a népe javát szolgálta... Negyven évig tanult a pásztorlást, mire az Örökkévaló, rábízta a népét...
Lekéstek valamiről??? NEM! De lett a népnek egy megpróbált pásztora.
De folytassuk az Igével: II.Móse 2, 11. Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai közűl.
12. Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.
13. Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát?
14. Az pedig monda: Kicsoda tett téged fő emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.
15. A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Faraó elől és lakozék Midián földén; leűle pedig egy kútnál.
Eme történet hallatán, általános az a nézet, hogy azok a fránya zsidók mennyire arrogánsak.
Pedig ennek az Igének is van egy hatalmas Tanítása a számunkra!
Jak.1,17.
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18.
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19.
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20.
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
Emberi indulattal-emberi elgondolások alapján nem szolgálhatjuk Isten ügyét! Aki testbe vet, testből is arat! ( Gal.6,7)
Az a Zsidó, mintegy: Őrálló, nem engedte, mert nem is engedhette Mósét az ő ideje előtt szolgálatba állani! ... bár ma is lennének ily Őrállók...
Szóval: II.Móse 2, 16. Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és vizet húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.
17. A pásztorok is oda menének és elűzék őket. Mózes pedig felkele és segítséggel lőn nékik és megitatá juhaikat.
18. Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?
19. Ők pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette vizet is húzott nékünk, és megitatta a juhokat.
20. S monda leányainak: És hol van ő? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret.
21. És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Czipporát.
22. És fiat szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.
23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
A 22-es verset tessék figyelni: 22. És fiat szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.
Az hogy: Jövevény voltam idegen földön, azt jelenti: Ezzel kifejezi, hogy nem felejtette el hogy honnan jött!
Ezt ma desokan elfelejtik...
Az pedig hogy így nevezte el a fiát azt jelenti: MÓSE TOVÁBBRA IS ZSIDÓ ÉS KÖZÖSSÉGET VÁLLAL A NÉPÉVEL!
Ezt is eltanulhatnák a maiak... mert ma ha valakit elutasítanak valamiért, az mindjárt az egész gyülekezetének is hátat fordít...
folytassuk talán:
23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
És egyben ez a központi téma a mai alkalmunkon Testvérek!
Kié a Szabadító? Általánosan jött mindenkiért, vagy csak azokért, akik Őrá vágynak?
23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
Ezek az emberek, a szolgaságuk állapotát felismerve, annak egyáltalán nem örülve, Istent kérték, hogy Szabadítsa meg őket.
Nem mindenkiért jött hát a Szabadító, csak azokért, akik a jelenlegi Testben töltött életüket, rabságnak élik meg.
-
Köszönöm testvérem az áldott tanitást.
Arra reagálnék ami tegnap elhangzott: Hívők között gyakran hallható beszédtéma ez:
" - én tudom mi lett volna az elhívásom- szolgálatom, de megakadályozta a Sátán..."
Ez olyan jó kifogás a semmittevésre, a felelősség elháritására.
Efezus 4:9-12
„Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire? Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy betöltse a mindenséget. És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: Szolgálat munkájára tökéletesítve a szenteket, a Krisztus Testének építésére.”
Akit az Úr kiválaszt szolgálatra annak a lehetőséget is megadja annak teljesítésére. Az természetes, hogy a sátán megpróbálja akadályozni benne, és ha megijed vagy elretten a nehézségektől akkor nem teljesíti vagy abbahagyja a szolgálat folytatását.
Láthatjuk, hogy Mózes is számtalanszor akadályoztatva volt, mégsem adta fel. Sőt ő volt az aki kiállt az Úrhoz hűtlen nép közbenjárójaként az Úrnál is.
Mózes megkapta a kőtáblákat, egyben az Úr figyelmeztetését is, hogy az Áronra bízott nép, bálvány épített magának és azt imádják.
2Mózes 32, 7-10
7
Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, amelyet kihoztál Égyiptom földéből.
8
Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, akik téged kihoztak Égyiptom földéből.
9
Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.
10
Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek.
De Mózes közbenjárt a népéért
2Mózes 32,11-14
11
De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről?
12
Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.
13
Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.
14
És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.
Sátán akadályozhat, elrettenthet, de ha az Úrtól van a szolgálati ajándék azt a sátán tevékenysége nem törheti meg.
-
Egyetértek Testvéreim! :afro:
-
Isten elhívása már az életünk megkezdése előtt megtörténik:
Jeremiás könyve 1,5
"Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé."
Az Úr pedig elég hatalmas ahhoz, hogy az Ő elhívásába beállítson. Itt csak mi bukhatunk el az engedetlenségünkkel.
-
Zsoltárok könyve 14. rész
1.
Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
2.
Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
3.
Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
4.
Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?
5.
Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
6.
A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.
7.
Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.
Áldott Testvérek, e testi élet nemcsak kihívások elé állítja az Isten gyermekeit, hanem hatalmas próba elé is.
Megmaradni hitben-megmaradni az Isten által adott értékrendben-megmaradni kegyességben.
Az Örökkévalóval kötött esküvő fogadalom tétele a következő:
V.Móse 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Ezen fogadalomtétel értelmében, az Ő rendelései szerint éljük az e testben történő hátralevő időnket, míg felvirrad ránk hitünk-életünk értelme és célja: Az Üdv napja!
Ésaiás próféta könyve 25. rész
1.
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
2.
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
3.
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
4.
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
5.
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6.
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
10.
Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
11.
És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;
12.
És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.
Ámde...
Nos ez a kívánt vég, csak akkor jöhet el számunkra, ha megmaradunk azokban, amiket vállaltunk az eküvői fogadalomtételben, és amit az Örökkévaló megkíván tőlünk.
Mert minden esküvőn van fogadalom tétel...
Erről így vélekedik az Örökkévaló, és adta ezt így a Prófétája szájába: Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
Ám ez esetben figyeljük meg a Prófétai szót, teljes terjedelmében:
Ámós próféta könyve 3. rész
1.
Halljátok meg e beszédet, melyet az Úr szól ti felőletek, Izráel fiai; mindama nemzetség felől, a melyet felhoztam Égyiptom földéről, ezt mondván:
2.
Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül; azért büntetlek meg titeket minden gonoszságtokért.
3.
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
4.
Ordít-é az oroszlán az erdőben, ha nincs mit ragadoznia? Hallatja-é hangját barlangjából a kölyök-oroszlán, ha semmit nem fogott?!
5.
Tőrbe esik-é a madár a földön, ha nincs tőr vetve néki? Felpattan-é a tőr a földről, ha fogni nem fogott?
6.
Ha megharsan a kürt a városban, nem riad-é meg a nép? Vajjon lehet-é baj a városban, a mit nem az Úr szerezne?
7.
Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.
8.
Ordít az oroszlán: ki ne rettegne? Az én Uram, az Úr szólt: ki ne prófétálna?
9.
Adjatok hírt Asdód palotáiban és az Égyiptom földében való palotákban, és így szóljatok: Gyűljetek össze Samariának hegyein, és lássátok meg benne a sok háborgást, és az elnyomottakat az ő keblében.
10.
Mert nem tudnak igazán cselekedni, azt mondja az Úr, ők, a kik halomra gyűjtik az erőszakosságot és zsarolást az ő palotáikban.
11.
Annakokáért ezt mondja az Úr Isten: Ellenség jön és körülveszi e földet; ledönti hatalmadat és feldúlatnak a te palotáid.
12.
Ezt mondja az Úr: A mint a pásztor az oroszlán szájából csak a két lábszárt menti meg, vagy a fül hegyét; akképen menekülnek meg Izráel fiai, a kik Samariában pamlag szegletében ülnek és a nyugágynak selymén.
13.
Halljátok meg és adjátok tudtára a Jákób házának, azt mondja az Úr Isten, a Seregek Istene,
14.
Hogy a mely napon megbüntetem Izráelt az ő vétkeiért, Béth-El oltáraiért is büntetek, és letöretnek az oltár szarvai, és a földre omlanak.
15.
És ledöntöm a téli házat a nyári házzal együtt, és elpusztulnak az elefántcsont-házak is, megsemmisülnek a nagy házak, ezt mondja az Úr.
Áldott testvérek. Ugye látjuk már, hogy a próbák tulajdonképpen eszközök az Örökkévaló kezében, hogy ezekben megláttassék: Kicsoda hű és Igaz, és ki az ingatag-parázna...
A szó, mint Parázna, nem csupán a testi paráznaságra utal, hanem a Hívők esetében, minthogy ők már testileg nem is követhetik el a paráznaságot, Lelki értelemre-lelki töltetet kap:
Parázna a Szent Tan álláspontja szerint az, aki az Istentől kapott Lelki fegyvereket felcseréli- e világ fejedelmének eszközeivel!
Tehát: Az Istentől kapott Tanítást-e világ fejedelmének tanításával... vagyis: A Lelkit a testivel.
Hóseás próféta könyve 4. rész
1.
Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.
2.
Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri.
3.
Azért búsul a föld és elerőtlenül minden, a mi azon lakik, a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.
4.
Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddőzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak.
Honnan indul ez? Mi inspirálja ezeket?
Nos: Amikor az erőszak nyilvánvalóvá lesz, az ember ösztönösen reagál, és testi eszközökhöz nyúl...
ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy ki mily alapon áll!
Pál azt mondja: I.Kor.3,9.
Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
10.
Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.
11.
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
és ezt is mondja: I Thessz.5,14.
Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.
15.
Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.
16.
Mindenkor örüljetek.
17.
Szüntelen imádkozzatok.
18.
Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.
19.
A Lelket meg ne oltsátok.
20.
A prófétálást meg ne vessétek,
21.
Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!
22.
Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!
23.
Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
24.
Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt.
És leleplez előttünk egy titkot is, amiben leteszi a mi lelki harcunk menetének alapját: Efézusbeliekhez írt levél 6. rész
1. Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.
2. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel).
3. Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.
4. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.
5. Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak;
6. Nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratját lélekből,
7. Jó akarattal, mint a kik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek;
8. Tudván, hogy kiki a mi jót cselekszik, azt veendi az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados.
9. Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ő velök, elhegyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és személyválogatás nincsen Ő nála.
10. Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
13. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
14. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
15. És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;
16. Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
17. Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:
18. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,
19. Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát,
20. A melyért követséget viselek lánczok között; hogy bátran szóljak arról, a miképen kell szólanom.
21. Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit cselekeszem, mindent megismertet veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga az Úrban;
22. Kit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a mi dolgainkat, és megvígasztalja a ti szíveteket.
23. Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel egybe az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!
24. A kegyelem legyen mindazokkal, a kik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban. Ámen.
Ez valami hirtelen lett- sohasem volt titok-e, amit ő oszt meg velünk esőként?
nos nem!
mert az eredőztető ez:
Mózes III. könyve 19. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
3. Az ő anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
4. Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
5. Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok.
6. A ti áldozástok napján és a következőn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tűzben.
7. Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves.
8. És a ki eszi azt, viselje az ő álnokságának terhét; mivelhogy megfertőztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az ő népe közül.
9. Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
10. Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11. Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját.
12. És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.
13. A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14. Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
19. Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen rajtad.
20. És ha valaki asszonynyal hál és közösül, és az valamely férfi hatalma alatt lévő rabnő, és sem ki nem váltatott, sem szabadon nem bocsáttatott: büntetés érje, de meg ne ölettessenek, mert nem volt szabad az asszony.
21. A férfiú pedig vigye el az ő vétkéért való áldozatát az Úrnak a gyülekezet sátorának nyílásához: egy kost vétekért való áldozatul.
22. És a pap szerezzen néki engesztelést, a vétekért való áldozat kosával az Úr előtt, az ő bűnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki az ő bűne, a melyet elkövetett.
23. Mikor pedig bementek arra a földre, és plántáltok ott mindenféle gyümölcstermő fát, annak gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok, három esztendeig legyen az néktek körülmetéletlen: meg ne egyétek.
24. A negyedik esztendőben pedig annak minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az Úrnak.
25. Csak az ötödik esztendőben egyétek meg annak gyümölcsét, és annak termését magatoknak gyüjtsétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
26. Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bűvészkedjetek.
27. A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el.
28. Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.
29. A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt; hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal.
30. Az én szombatjaimat megtartsátok; szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.
31. Ne menjetek ígézőkhöz, és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertőztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
32. Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
33. Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt.
34. Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
35. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és ürmértékben.
36. Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből.
37. Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az Úr.
Ez után egyszer csak egy Prófétai kijelentés: V.Móse 18,15.
Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!
16.
Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!
17.
Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.
18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
Majd ennek megerősítéseként: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9.
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11.
Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12.
Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13.
Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14.
Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15.
Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16.
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
És ezen Próféciáknak beteljesedéseként: Máté Evangyélioma 5. rész
1.
Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2.
És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3.
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8.
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12.
Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
13.
Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19.
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20.
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22.
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23.
Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24.
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25.
Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.
26.
Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
27.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28.
Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29.
Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30.
És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31.
Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.
32.
Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33.
Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34.
Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35.
Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36.
Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37.
Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
38.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39.
Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40.
És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41.
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42.
A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47.
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Mától a Mt, 5-re úgy tessék tekinteni, mint az Ézsaiás 42 beteljesedésére, ugyanis észre kell venni, hogy ezen felyezetben valójában a törvényt " IGAZÁN JELENTI MEG" !!!
Figyeljünk a 48-as Igére: 48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Utálsként és az értelmesek számára segítségként, Ő azzal zárja mondanivalóját, amivel a III Móse 19 kezdődik: Mózes III. könyve 19. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
És ezek után, a III Móse 19 ugye a Felebarátainkkal történő együttélés szabályait vázolja, amint az imént olvastuk is...
A Törvény két irányultságú! Az első kőtábla parancsolatai a függőleges irányt mutatják:
S'má Yisráél:
Mózes II. könyve 20. rész
1.
És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2.
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6.
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
8.
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10.
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11.
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12.
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
Majd a második kőtábla Igéi, amik a vízszintes irányt vázolják:
13.
Ne ölj.
14.
Ne paráználkodjál.
15.
Ne lopj.
16.
Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17.
Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
A Kettő kőtábla Igéi együtt teszik ki az egészet!!!
Nem lehet szétválasztani ezeket! Nem lehet, hogy valaki csak az egyik irtányt preferálja, de a másikat elhagyja, mert a kettőt Isten szerkesztette egybe, és adta egyként!
Jakov is ezt mondja: Jakov 2,8.
Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.
9.
De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói.
10.
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
11.
Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.
12.
Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.
13.
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.
És emlékezzünk meg arról, hogy a mi Urunkat Keresztre feszítették... Két irány vázolása a kereszt. Tehát mindkét irányban történt a feloldozás, ami nem azt jelenti hogy ezzzel nem kell foglelkoznunk többet,
hanem azt, hogy azt: Hogy neki gondja volt a teljességre, tehát az Övéinek is gondja van arra!
Ha hiszel Istenben, hiszel neki!
Tehát kövesd az Útmutatását!
Jézus ezt mondja: MT.18,7.
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
8.
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
És az utolsó időkre vonatkozó Próféciája: Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
Most pedig emlékezzetek!
Emlékezzetek arra, hogy mondtam nektek hogy Yisráélben, minden névnek jelentése is van...
Ennek tekintetében lássunk-és értsük meg a következőket:
Luk.16,19.
Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:
20.
És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.
21.
És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit.
22.
Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.
23.
És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.
24.
És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.
25.
Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.
26.
És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.
27.
Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához;
28.
Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak.
29.
Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.
30.
Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek!
31.
Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.
A Lázár jelentése: Akit Isten megsegített!
Ez a példa tehát azt jelzi, mi történik az idők végén azokkal, akik a sorsukat az Örökkévalóra bízták e testben...
-
Köszönjük Testvérem a szolgálatodat, nagyon áldott alkalmunk volt! :afro:
-
Köszönöm én is a tanitást.
Elgondolkodtató volt, hogy mennyi mindent félreértelmezünk a bibliai tanitásokból és azokat Jézus nevéban a saját céljainkra alkalmazzuk.
Tegnap este emlitettem példának amikor megzsaroljuk az embereket csak azért, hogy egy statisztikai kimutatást betöltsünk.
Pl. "Ha nem térsz meg, nem dolgozhatsz itt többet, nem kapsz segélyt stb.
Ennek egy másik műfaja az amikor egy oktatási intézményben csak akkor tanulhat a gyerek, ha a szülei elfogadják az általuk kinált vallást és az szerint élnek is.
Nem akarom taglalni a KERESZTES háború okozta emberáldozatokat, az amerikai, afrikai benszülöttek tűzzel-vassal történt hittérítését, a zsidóságot ért kiirtásukra folytatott haláltáborokat, és folytathatnák a sort amit a " Az eszköz szentesiti a célt" elve okozott.
Napjainkban hasonló az a zsarolás is, amikor a "megtért férj vagy feleség" azzal fenyegetőzik, hogy elválok tőled ha nem lépsz az utamra, mert ezt irja a Biblia, hogy hitetlennel ne élj együtt.
-
Máté Evangyélioma 15. rész
1. Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:
2. Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
3. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
4. Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
5. Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.
6. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
7. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:
8. Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.
9. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
10. És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
11. Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
12. Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
13. Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
14. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
Eme fejezetrész, egy a valóságban megtörtént történelmi momentum, amikor is az ember, emberi bölcsességgel próbálta felül űberelni a Mindenható tanítását, és ütköztette
álláspontját a Mindenhatóval...
Mi is történt ebben a történetben?
Mert való Igaz, hogy adatott a tisztálkodás hagyománya...
Akkor tehát Jézus valami újat hozott? valamit amivel elszakítja magát és a követőit a hagyományoktól?
Nos: NEM!
Csupán az történt, hogy Jézus, és a követői, helyükön kezelték a dolgokat. Elválasztották, és különbséget tettek az Örökkévaló rendelései, és az emberi rendelések között.
Hogy ezt megérthessük, elsőbb egy kis magyarázat:
Az idézet Mátétól származik, és lévén hogy ő a Zsidók számára jegyezte le az Evangéliumot, nem magyarázta a kézmosást, mivelhogy akik olvasták, tudták miről van szó...
Márk például ezt magyarázta, hiszen ő a Rómaiakat célozta az Evangéliummal...
Márk Evangyélioma 7. rész
1.
És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala.
2.
És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.
3.
Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák;
4.
És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.
Tehát a magyarázat: a "közönséges"
Írva van: Mózes III. könyve 19. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
A Szentség ellentéte a közönséges, vagyis: szentségtelen...( III Mózes 10,10)
A régiek pedig azt tartották, ha bár mihez is hozzáértek étkezés előtt, azzal tisztátalanná-közönségessé lettek az Örökkévaló előtt.
Ha pedg így esznek, azzal megfertőztetik azt amihez hozzáérnek, és tisztátalanságot is ennének, amivel a lelküket is tisztátalanná tennék...
Vannak tehát logikus... nak tűnő következtetések, amikre nem mondhatjuk hogy az Örökkévaló tanításai!
"Ésa 55, 8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! "
Meg van írva: Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
És ezen rendelések és törvények között egy sem mondja, hogy kárhozatra jutsz, ha mosdatlan kézzel eszel!
Ám mégis ezt tanították a régieknek, éspedig az Örökkévaló nevének felemlítésével, mintha Ő adta volna ezt a parancsolatot...
Hol kezdődik az Isten tisztelet?
Talán ott, hogy amikor az Isten szól, akkor minden teremtménye elnémul!
Talán azzal, hogy az Ő beszédét az élet kritériumának veszik!
Talán azzal, hogy az Ő beszédét megszentelik, és azt nem toldozzák-foltozzák...
Talán ott, hogy bár táplálék az Isten beszéde, ámde nem kendermag, mi pedig bár az Ő teremtményei vagyunk, ámde nem tyúkok hogy válogassunk benne...
És legfőként: Mi az Ő nyája vagyunk,és az Egyház akol!... és nem baromfi udvar!
Jézus így szólt egyszer, és a hangja visszhangzik az évszázadokon át: MT.15, 6. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
7. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:
8. Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.
9. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
Tehát a régieknek voltak rendelései, amik nem egyeztek, az Örökkévaló rendeléseivel...
És ma? Ma mi újság Testvérek?
Sajnos a fejlődés jegyében, a maiak rendelései- törvényei... nem csak hogy nem egyeznek, de mégcsak nem is emlékeztetnek az Eredeztetőre...
Az Örökkévaló nem a fejlődésnek ezt az irányát szerette volna az Övéinek.
Ha az akkoriak, akik Jézusnél kihúzták a gyufát az ötleteléseikkel, a maiak tévelygését hallanák, elsápadnának a szörnyűségtől!
Pedig Jézus pecséte ez: MT. 15,13. Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
Pál ezt üzente a mai Keresztyénségnek, Timoteus által: I Tim.1,7.
Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem a miket beszélnek, sem a miket erősítgetnek.
8.
Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele...
... Akik pedig nem tudják miről beszélnek amikor a törvényt emlegetik, vagy éppen a rendeléseikkel az Isteni törvényeket teszik semmissé, azokra az Örökkévaló-örök törvénye keményen fog visszaütni...
Hogy jutott ide a Keresztyénség? Mely út vezetett idáig? Miért és miből ez a tévelygés???
Lett törvény arra nézve, hogy ki tartozhat egy gyülekezéshez... lett törvény arra is, hogy ki merítkezhet be- hogy ki élhet az Úrvacsora áldásával...( nem mintha tudnák hogy mit példáznak ezek...)
Csináltak törvényeket arra vonatkozóan, hogy miképpen kell értelmezni az Isten Igéjét...
És ezen törvények, sajnos még csak nyomokban sem emlékeztetnek az Eredetire, az Örökkévaló által megfogalmazott törvényekre!
Van tehát egy Ige, amit küldött nekünk az Örökkévaló, Szent Prófétájával: Jer.6,10.
Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az ő fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban:
11.
Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam azt visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;
12.
És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr.
13.
Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.
14.
És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
15.
Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.
16.
Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!
17.
Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!
18.
Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok.
19.
Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.
20.
Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földről való jóillatú fahéj? A ti égőáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem.
21.
Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ő barátja elvesznek.
Ám az Igaz, hogy lenne a menekedésnek egy lehetősége...
Ez is Írva van:
Jer.31,18.
Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19.
Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.
20.
Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!
21.
Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba!
22.
Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
23.
Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!
Ismételjünk:
Nos talán emlékeztek arra az alkalomra, amikor az Igéből felmutattam egy érdekes párhuzamot Efráimra vonatkozóan...
Efráim, József fia volt, ámde nemzetekből való anyától. Mint ilyen, tehát a Zsidó rendelések értelmében: Nem Zsidó!
Hiszen az Anyai ág az örökség ága...
Jákob, a nagyapja azt úgy hidalta át, hogy az áldásában a fiának fogadta, tehát a Testvérek nem utasíthatták el őt.
Mózes I. könyve 48. rész
1. És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6. Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.
7. Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton.
8. És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
9. József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg.
10. Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket.
11. És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.
12. Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre.
13. És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá.
14. Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala.
15. És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:
16. Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
17. Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át.
18. És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
19. Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
20. És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
21. És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.
22. Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.
És talán emlékeztek még arra az Anti Testvérünk által vezetett alkalomra, amikor felfedte előttünk az a dolgot, hogy ezen "örökbe fogadás" után: mintegy: 440 évvel később: az Ígéret földjének a küszöbén, a Yordán előtt, két ember vezeti a megszabadultakat... Yósua és Káleb.
Yósua Izráelita, zen belül Yúdaita! és Káleb mint Efráimita...
Ezek után az Efráimmal történt valami...
A Próféta által emlékeztet az Örökkévaló arra a szörnyűségre, amit először mondott Efráim, majd arra amit ennek vonzataként tett:
Hós. 12:8. Efraim így beszél: Milyen gazdag lettem, vagyonra tettem szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem szereztem vétkesen.
És az ezt követő bűne: Zsoltárok könyve 78. rész
1.
Aszáf tanítása.
Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5.
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6.
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Egy mondatban összefoglalva: Efráim gazdagnak "gondolta" magát, ezért megvetve a Testvéreit, nem harcolt értük-nem közösködött velük tovább!
Pont mint azok a Keresztények, akik annyira el vannak dőlve maguktól, hogy nekik már nincs szükségük a Zsidó Testvéreikre, mert úgy "gondolják" hogy a megváltás már úgy is az övék...
Ám csak "gondolják"!
Azért tettem idéző jelbe azt hogy gondolta a gadagságát, mert Jézus ezt nem így látja, de erről picit később...
Elsőbb értsük meg a következőket:
Efráim tehát származásra nézve nem zsidó, ámde beoltatott a Zsidóságba, vagyis más szóval: A Szelíd olajfába...
Ez a mód tehát a Keresztyénségre utal! Efráim bűne és utai pedig történetesen pontosan az a bűn, és az az út, amit a Keresztyénség is elkövetett, és az az út, amint a Keresztyénség is eltávolodott a Testvéreiktől és egyben az Örökkévalótól is.
Pál azt mondja: Eff.2,11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Ezek értelmében tehát, ha valaki elszakítja magát az egyiktől, elszakad a másiktól is!
Na lépjünk rázósabb területre...
Pál írja utalásként, és egy hatalmas titok bevezetőjeként:
Kolossébeliekhez írt levél 2. rész
1.
Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak, és mindazokért, a kik nem láttak engem személy szerint e testben;
2.
Hogy vígasztalást vegyen az ő szívök, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére,
Majd ezzel zárja sorait, mint aki tudja előre, hogy a Laodíciába küldött levele, el fog veszni...
Kol.4,15.
Köszöntsétek az atyafiakat, kik Laodiczeában vannak, és Nimfást és a gyülekezetet, mely az ő házánál van.
16.
És mikor felolvastatik nálatok e levél, cselekedjétek meg, hogy a laodiczeaiak gyülekezetében is felolvastassék, és hogy a Laodiczeából átveendő levelet ti is felolvassátok.
17.
És mondjátok meg Arkhippusnak: Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed!
18.
A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, van írva. Emlékezzetek meg az én bilincseimről! A kegyelem veletek. Ámen.
Mit tartalmazhatott az a levél? Nos nem tudjuk pontosan, de bizonyos hogy sértette "valakik" érdekeit!
Ám maga Jézus fedi fel a "Titkot"
Jel.3,14. A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:
15. Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
16. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
18. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
19. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
20. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
21. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
22. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
Az hogy a Laodíciai gyülekezet angyala, a Keresztyén mesékkel ellentétben, nem egy szárnyas lényt jelent, hanem annak a közösségnek a Pásztorát... mintegy: Felvigyázóját jelenti.
Most tehát a a 17-es vers a kulcsa a megértésnek: 17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem...
ez visszacseng ugye a Hóseási próféciából, miszerint: Hós 12, 8. És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!
A Jelenések 3,17 folytatása pedig megérteti azt, hogy miért mondtam, hogy Jézus nem úgy gondolkodik mint azok a Keresztyének, akik szerint ők a Zsidók nélkül is jól meg vannak...
Mindezek vonzataként megértjük a Jer.31-ben megírt dolgokat is, és világosan értjük már hogy miért pont a Szövetség megújításának igéretekor, mintegy feltételként hozza ezt az Örökkévaló...
Ugyanis a Jer.31, az Szövetség megújításának igérete!
Na figyu:
Tehát ezen dolgok tisztázása után, megértjük a következőket: Ésaiás próféta könyve 11. rész
1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4. Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
6. És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;
7. A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik;
8. És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:
9. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.
10. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
11. És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől.
12. És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól.
13. Megszünik Efraimnak irígysége, és Júdából a gyűlölködők kivágattatnak; Efraim nem irígykedik Júdára, és Júda sem támad többé Efraimra.
14. És repülnek a Filiszteusoknak hátára napnyugot felé, és kelet fiaiban együtt vetnek zsákmányt, és kezet vetnek Edomra és Moábra, és az Ammoniták engednek nékik.
15. És az Úr megátkozza Égyiptom tengerének nyelvét, és kezét felemeli az Eufráth fölé erős száraztó szélben, és hét patakra csapja azt, és népét sarus lábbal vezeti át,
16. És csinált út lészen népe maradékának, a mely megmaradt Assiriától, a mint volt Izráelnek, mikor kijött Égyiptomnak földéből.
Yúda és Efráim együtt-Egyként- Egységben!
Nincs versengés-nincs háború-nincs dicsekedés!
Értjük hogy ez hogy lehetséges?
Ésaiás próféta könyve 2. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4. Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
Ezen Próféciák beteljesedéseként, Jézus szavai a Zsidókhoz: MT.28,18.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
( A Tanítványa elsőként ugyanis kivétel nélkül Zsidók voltak! )
Ezen Parancsolat ételmében tehát a Tanítványok meg is kezdték a rájuk bízottakat, és kezdték tanítványozni a nemzetbelieket. Titusz,Apollós,Andrónikus,Junia,Ampillás,Orbán,Apelles,Merkúrius,Triféná, Trifósá,Nárcissus,Olimpás,Stákhis,
Heródion... ( Rm.16)
Nos ezek mind Nemzetek beliek voltak, és természetesen ennél többek is voltak, csupán a példa kedvéért neveztem meg őket.
Ámde ezeket mind az Apostolok Tanították az Isten Útjára, és adták nekik hogy adják tovább a tanultakat.
Akármely ország-akármely városában voltak és tanítottak, akkor is a Yerusálemi Apostolok tanítását adták tovább!
Azután Jánostól egy félelmes levél: János Apostol III. levele 1. rész
1. A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek.
2. Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.
3. Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz.
4. Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.
5. Szeretett barátom, híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel,
6. A kik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra.
7. Mert az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól;
8. Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban.
9. Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket.
10. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.
11. Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentől van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.
12. Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.
13. Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked:
14. Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtől szembe beszélhetünk.
15. Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint.
Ezen levél jelzi, hogy elkezdődött az a szakadás, amiről Pál szólt a végső időket jellemzően: Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
Ugyanis a Szakadás nélkül, nem kezdődhetett volna el a tévelygés!
Addig amíg a Kettő egy volt... tehát Zsidók és a nemzetekből megtértek egy Lelki táplálékon táplálkoztak, addig a hazugság nem tudott betörni!
A Szakadás volt az egyetlen lehetősége a hazugság betörésének, és az Istentelenség felemelkedésének.
Ez a szakadás ott és akkor elkezdődött, majd a Messiás után, 325-ben tökéletességre is jutott...
Az Apostolok munkája az volt, hogy az Isten Igéjéhez vezették az embereket. ( Jézus a Testté lett Ige!)
Mi hogyan írjuk tovább a történelmet Testvérek?
-
Köszönöm áldott Testvérem a tanítást! :afro:
-
Köszönöm tesvérem a tanítást. Jó volt visszaolvasni, mert így jobban megérett bennem a hallott és a látott Ige.
Úgy látszik hogy a mai időben is követik a farizeusi példát, kiegészítve az Úr Igéjét emberi hozzátoldásokkal.
Frissen megtért keresztényként nehéz felismerni, hogy melyek ezek az emberi szempontok. Ahhoz, hogy világosan lássunk szükség van átfogó Biblia ismeretre és a Szentlélelek vezetésére. De ha ezek bármelyike hiányzik és ha olyan tanítók adják át, akik szintén emberi okoskodások által tanítják az Úr Igéjét, akkor késik ez a felismerés, vagy akár el is marad.
Sajnálattal tapasztalom, hogy a mai gyülekezetek hitvallása a Bibliára épül ugyan, de emberi módon és nem a Szentlélektől vezettetve. Ezekben érvényesülnek az emberi célok és törekvések, a kiválasztás és megkülönböztetés.
Gondolok itt a bemerítési és úrvacsorai előírásokra, a tizedfizetés fontosságára.
A mai bemerítési gyakorlat elvárja, hogy aki víz alá kerül annak az életében már látszódjon meg a Szentlélek jellemformáló munkája, azért, hogy biztos és stabil (érett) tagot kaphasson a gyülekezet, aki jövedelmének tizedrészével és azon felüli adakozással segíti elő a gyülekezet munkáját és a gyülekezetek vezetőinek megélhetését.
Az Úrvacsora pedig azok számára érhető el, akiknek ilyen irányban rendezett a gyülekezeti tagsága és a gyülekezet nem tud a "titkolt" bűneiről. Mert ha azok kiderülve napvilágra kerülnek, mint "bűnös" a gyülekezet tagjai nem vállalnak vele közösséget és kizárják az Úrvacsora közösségi gyakorlásától.
Ezek miatt vannak álarcok a keresztény életben, a kapcsolatok ritkán testvériek, inkább csak felszínesek.
Van még tanulnivalónk és tart még az életünkben a folyamatos megtérés időszaka.
A Biblia igazságait felismerve el kell gondolkodnunk azon, hogy ismerve az igazságot vállaljuk annak továbbadását nem elkerülve a konfrontációt, vagy elvegyülünk a nyájba és, mint a struccok homokba dugjuk a fejünket.
-
Egyetértek Testvérem, az ige számunkra elérhető és ezért mindenkinek személyesen kell utánanéznie az Úr igéjében hogy valóban úgy van-e, ahogyan azt hangoztatják. Meg van a felelőssége a nyájnak is, hogy mivel táplálkozik.
-
Ámós próféta könyve 8. rész
1.
Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs.
2.
És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé!
3.
Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé.
4.
Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására.
5.
Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?!
6.
Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?!
7.
Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket!
8.
Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója.
9.
És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.
10.
Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja!
11.
Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12.
És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13.
Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
14.
A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!
Áldott Testvéreim. ezen Prófécia, egy olyan Prófécia, amely nem egyszer, nem is kétszer- de többszöri beteljesedésre utal.
Elsőként akkor teljesedett be, amikor Megkezdődött a Babiloni fogság, mely 70 évig tartott, majd másodszor akkor teljesedett be amikor a Messiás után 70-ben lerombolták a Béjt ha Mikdást, ( a Templomot ) és az Isráél népét száműzték a földjükről.
És még hátra van egy beteljesedése, amiről mindjárt, egy másik Próféciából értésre jutunk...
Máté Evangyélioma 24. rész
1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
Amit azonnal észre kell venni ezekkel a Próféciákkal kapcsolatban, az az, hogy valójában ugyan arról szólnak.
Nem csupán általánosságban a végidőről, hanem betű szerint és tökéletesen.
Az Ámosi Prófécia bevezető részében, a "gyümölcs érést" követő aratás-illetve szüret említtetik. Az elkövetkező pusztulás és pusztítás, a hívők, vagyis az Úr népének
bűnös dolgaiért járó ítélet.
Ezt mondja Péter is: 1Pt 4,17
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
Lássuk a Máté 24-et: ... 3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül...
Eltévelyítés, és eltévelyedés... ennek következményeként pedig a bűn azaz az Istentelenség, aminek végső következménye az ítélet.
A bűn forrása tehát nem más, mint az eltévelyedés... Mitől is? Nos az Örökkévalótól! Tehát, az Isten népe... Az Isten által választottak, eltévelydnek az Istentől... ez nem annyira paradoxon, mint első olvasatra gondolnánk...
Ez úgy lehetséges, hogy a Hívek a hamis tanításra figyelnek, az által eltévelyítve, tévelyednek el.
Jeremiás próféta könyve 7. rész
1.
Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:
2.
Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!
3.
Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!
4.
Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
5.
Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;
6.
Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:
7.
Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
8.
Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!
9.
Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:
10.
És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!
11.
Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.
12.
Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért!
13.
Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek:
14.
Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemről neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem.
15.
És elvetlek titeket színem elől, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát.
16.
És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!
17.
Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?
18.
A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.
19.
Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?
20.
Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.
21.
Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
22.
Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
23.
Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
24.
De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
25.
Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
26.
De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!
27.
Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:
28.
Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból.
29.
Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert útálja az Úr és elhagyja a nemzetséget, a melyre haragszik.
30.
Mert gonoszt műveltek előttem Júdának fiai, azt mondja az Úr; útálatosságaikat bevitték abba a házba, a mely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt.
31.
És felépítették a Tófet magaslatait, a mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben, a mit nem parancsoltam, és a mi gondolatomban sem volt.
32.
Azért ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, a mikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnom völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről; és temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég.
33.
És e nép holtteste az ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelökké, és nem lesz, a ki elriassza azokat!
34.
És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin az örömnek szavát és a vígasságnak szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld!
A 22-24 es Igére figyeljünk Testvérek: "22.
Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
23.
Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
24.
De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal."
Magaválasztotta Istentiszelet? Pont mint ma! Isten beszédének elutasítása? Pont mint ma!
Na figyu:
Jeremiás próféta könyve 18. rész
1. Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:
2. Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!
3. Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon.
4. És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.
5. És szóla az Úr nékem, mondván:
6. Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!
7. Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:
8. De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.
9. És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem;
10. De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a melylyel vele jót tenni akartam.
11. Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!
12. Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekeszszük.
13. Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!
14. Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?
15. Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;
16. Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.
17. Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.
18. Ők pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!
19. Figyelmezz reám Uram, és az én pereseimnek szavát is halld meg!
20. Hát roszszal fizetnek-é a jóért, hogy ők vermet ásnak nékem? Emlékezzél! Előtted álltam, hogy javokra beszéljek, hogy elfordítsam rólok haragodat.
21. Azért juttasd fiaikat éhségre és hányd őket fegyver hegyére, hogy legyenek az ő asszonyaik magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harczon.
22. Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tőrt vetettek lábaimnak.
23. Te pedig Uram, tudod minden ellenem való gyilkos szándékukat; ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orczád elől, hanem veszni valók legyenek előtted; a te haragod idején bánj el velök!
Érdekesség, és egy Próféciának a magyarázata egyben a 17-es vers... A Prófécia pedig a Gal. 6, 7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
A Jer 7,24.
De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
és a Jer.18,17. Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.
Tehát aki az Örökkévaló beszédére nem figyelmezett amíg intéztetett hozzá a szó, ( az Ige), annak az Örökkévaló is hátatfordít az ítélet napján!
A Jer. 7 konklúziója tehát:
Isten Megtérésre hívja az Övéit...Pont mint ma! De megvetették, mert arra, aki az Ő Igéjét hirdeti, nem figyelnek... kellettek a hamis és hazug tanítások-a szórakoztatás... Pont mint ma!
És Jött az ítélet... Pont mint hamarosan! Ám a következő sokkal szörnyűbb lesz... Hiszen meg van írva: I Kor.10, 11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
Vagyis: Aki azt "HISZI" hogy az Úrban van, nehogy meglepődjön az ítéletkor...
Ugyanis a régmúlt népe írta a történelmet, és a példaadást! Az ő esetükből tanulhat a mai nemzedék! Ezért a maiak büntetése nagyobb.
Egy felhívás az Örökkévalótól, ami nem az első,és nem is az utolsó: Ézsaiás 55, 6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
Ámde sajnos sokan nem keresik Őt, mert elég nekik azt Gondolni hogy megtalálták...
Újra az Ámosi Prófécia: Ámos 8,10.
Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja!
11.
Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12.
És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13.
Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
14.
A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!
Amíg közel van, addig nem kell sokaknak... eljön az idő, mikor kellene, de addigra már nem lesz!
Most mindezek fényében, lássuk újra a Mt.24-et:
Máté Evangyélioma 24. rész
1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
5-ös vers: "5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek...
Kik jönnek a nevében: 11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
Hogy megértsük, mert az értésnek rendkívüli fontossága van, mindenek előtt tisztáznunk kell: Ki a Krisztus, és mit jelent a Név?
Segítségül egy, a Zsidó Igei gondolkodást ismerő, és gyakorló személy kijelentéséből származó Tan:
Jn.4, 7. Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8. Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9. Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10. Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11. Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
13. Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
14. Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
15. Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
16. Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
17. Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18. Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
Tehát az Ő kijelntése a Messiásról, hogy mindent megmond az Örökkévalóhoz való eljutás lehetőségéről!
Konkrétan: A Messiás az Örökkévaló Beszéde! ( Igéje) Vagyis az, aki az Isten Igéjét Igazán és teljes mélységében, szín tisztán Tanítja, és így tölti be a teljes törvényt, természetesen azt is, ami róla szól...
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Azonban ennek fényében,a Máté 24-ben az Úr, arról tesz bizonyságot, hogy sokan hirdetik a Megváltást- a Szabadulást, de hamisan...
Azt mondja az Úr: MT 24, 23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
Vajon miért óv attól, hogy szaladgáljunk érte???
Nos a válasz, a Jer. 31-ben található:
Jer.31, 31. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Vagyis: Az Övéinek a szívében él Jézus, ezért nem kell rohangálni...Az Úr Igéje, a szívünkbe van írva, és ÉL!
Ezt mondja Pál is: Gal.20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
És ezt mondja a Próféta is: Ézsaiás 8,11.
Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:
12.
Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;
13.
A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!
14.
És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
15.
És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!
16.
Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
Akiben tehát él az Örökkévaló Igéje, annak nem kell rohangálnia-rettegnie...
Tehát az utolsó időket éljük, amit arról is felismerhetünk, hogy mennyire eldeformált módon hirdetik a Szent Tant... Hamisan tanítják az Isten útját, és tévelygésbe visznek sokakat.
A Hamis tanítóknak- hamis prófétáknak ugyan szörnyű büntetésben lesz részük, ámde hatalmas felelősségük van a Tanítványoknak is...
Jeremiásnál így szól az Úr: Jer 23,28
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
Ez az Ige, eredetiben így hangzik: Az a Próféta, aki álmot hirdet, mondja hogy csak álom volt, Akinél pedig az Én Igém van, beszélje az Igémet, de Igazán...
Ez a Tanítók-Próféták felelőssége.
A Tanítványoké meg az, hogy nem hivatkozhatnak majd az ítéletkor arra, hogy: " nekünk ezt tanították...", mert Ismerhették volna az Igazságot, de nem érdekelte őket. Mert kénylemes volt a kedvük szerint való hazugságot hallgatni...
-
Köszönöm Testvérem a tanítást, áldott alkalmunk volt. :afro:
-
A hamis krisztusok már rég a világban vannak. Az antikrisztus azt jelenti, hogy Krisztus ellen (Isten tanításának ellentmond - tévtanítás) és azt is jelenti, hogy Krisztus helyett (nem kell a törvény).
-
Köszönöm a tanítást kedves testvérem.
Elgondolkodtatott, hogy félelem nélkül megállhatok-e azon a napon az Úr előtt? Megtettem-e mindent amit rám bízott. Vagy csak hallgattam az igaz tanítást és a hamis tanítást sz nélkül?
Nem zárható le az amit elmondtál testvérem azzal a gondolattal, hogy de jó és ütős tanítás volt, hanem elgondolkodtat, önvizsgálatra és cselekedetre késztet.
-
Pontosan Testvérem, Jézus nem csak az ige hallgatására hívott el minket (önmagában az nem üdvözít), hanem a megcselekvésére.
Aki hallja de nem cselekszi meg, az a homokra épít. Aki viszont a hallottakat megcselekszi, annak a háza Jézuson (kősziklán) van és csak akkor tudná elsodorni az ár, ha Jézust is eltudná sodorni. De Jézus az uraknak Ura és minden hatalom Neki adatott. Van hatalma arra, hogy megőrizzen minket.
-
Galátziabeliekhez írt levél 6. rész
1.
Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.
2.
Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.
3.
Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg.
4.
Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.
5.
Mert kiki a maga terhét hordozza.
6.
A ki pedig az ígére taníttatik, közölje minden javát tanítójával.
7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
9.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
10.
Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
11.
Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!
12.
A kik testre szépek szeretnének lenni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldöztessenek.
13.
Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek.
14.
Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.
15.
Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.
16.
És a kik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén.
17.
Ennekutána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben.
18.
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel atyámfiai! Ámen.
Ezen fejezet, a Hívő ember Hitéletben történő járását tanítja.Valójában ennek a tanításnak is kimeríthetetlen mélységei vannak, és ezekbe a mélységekbe nyerhetünk bepillantást e mai alkalommal.
Ám előtte:
Mindenek előtt tisztázzuk, mi az amit már első pillantásra észre kell-(ene) vennünk a Tanításban...
Első vers:"Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is."
Az ember a bűnbeesés pillanatatától kezdve, egoista, azaz önközpontúvá vált. Felelősséget nem vállalt a bűneiért, hanem másra fogta, és erről győződhetünk meg, a "Kezdetben" könyvében.
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém...
Elsőként tehát jött a bujkálás Isten elől, majd a magyarázkodás- a másik okolása...
A Bűn, valójában erős köteléket vet az emberre... És egyben, akár a föld esetében a gaz, rendkívüli iramban törekszik teljességre. Előbb ugyan csak az elkövetőben viszi véghez a beteljesedést, majd pedig azon személy környezetére is kihat.
Ennek a rombolásnak, az egységben, és egységesen történő ellenállás szabhat gátat, ámde csak az Ige szerint! Mert amikor Pál azt mondja: "igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is."
Nos nem csak arra gondol, hogy: Nehogy a másik bűne behálózzon, hanem azt is mondja ezzel:
II Tim.2, 5. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.
6. A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.
7. Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.
A Szabály szerű küzdelem alapja pedig az Örökkévaló Tanítása, mely végső konklúzióban: A Szeretet!
Ebben az Isteni szeretetben kell nekünk minden dolgunkat véghez vinni, nem versengve, nem fentről -lefelé, nem gyűlölködve, mert aki ezekkel él, meggyőzetett a gonosztól!
Második-harmadik vers: Gal.6,2.
Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.
3.
Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg.
Egymás terhét hordozni! Itt és mst a Testvériségről beszélünk... Definiáljuk ezt a szót, mert elvesztette az évszázadok folyamán az értelmét...
Testvér= Egy Test- és egy vér...
Egy test, mert az Úr testének, az egyháznak tagjai vagyunk, és egy vér, mert a messiás vére kering bennünk, és éltet minket.
V.Mózes 12, 23. Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
ill.: III.Mózes 17, 11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
A Messiás vére, tehát, az Isteni élet! Vagyis: A Messás életét élve, az egyházban lenni! Ezt jelenti a szó: Testvér.
Minthogy pedig együvé tartozunk, a célunk is közös! Tehát a feladatot is közösen kell ellátnunk, mégpedig egyként, azaz: Tökéletes egységben!
Gal.6,4.
Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.
5.
Mert kiki a maga terhét hordozza.
Elsőként nézzük a 4-es verset: Egyértelmű az Úr magyarázata erről, kár hogy az Övéi, nem figyelnek rá... kár hogy háttal állnak felé, és nem arccal...
Máté Evangyélioma 7. rész
1.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2.
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4.
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5.
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
Az ötös vers, egy látszólagos ellenmondást mutat az állhatatlanok, és a kívülállók számára...
míg a második vers azt mondja: "Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét."... addig az 5-ös vers: "Mert kiki a maga terhét hordozza."
Ne tessék kragadni az Igét a szövegkörnyezetéből, és akkor nem lesz ellent mondás! A 4-es vers azt mondja tehát, hogy senki ne ítélje a másikat, hanem mindenki a maga dolgai felől ítéljen, és az 5-ös vers arra int, hogy a te bűnödet ne akard másra kenni, vagy azért ne mást okolj!
A 7-es, 8-as versek az alapot leplezik le... Vagyis ki mely alapon áll?
Aki ebben az életben szeretne nyerészkedni az Isten által rá bízott dolgokból, az tehát testi, és testi alapon áll!
Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Persze nem mindenki a pénzért teszi amit tesz, mégis undorító dolog Isten előtt a szolgálata...
vannak sokan, akik a nyerészkedést, presztízsért-elismerésért teszik...
Máté Evangyélioma 6. rész
1.
Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.
2.
Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
3.
Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
4.
Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
5.
És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6.
Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7.
És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
8.
Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.
9.
Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
10.
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
11.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
12.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
13.
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
14.
Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
15.
Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
16.
Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat.
17.
Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg;
18.
Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
22.
A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
23.
Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
24.
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
25.
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
26.
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
27.
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
28.
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
29.
De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
30.
Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
31.
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32.
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
34.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
Ez a fél lábbal a hitben-fél lábbal a világban járás... Ötletnek bár nem utolsó, de Ananiásnak,és Szafirának nem jött be a próbálkozás. ( megjegyzem, másnak sem lessz jobb vége.)
Gal.6,9-10: 9.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
10.
Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
Jótétemény-Jótékonyság-adakozás. Ezek különböző fogalmak.... máskor beszélünk ezekről is.
11.
Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!
Nem csak arra utal Pál, hogy a látása megromlott, hanem és legőként arra, hogy ezek annyira fontos alapszabályok, hogy ezek közlését nem bízta másra.
Gal.6,12.
A kik testre szépek szeretnének lenni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldöztessenek.
13.
Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek.
14.
Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.
15.
Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.
16.
És a kik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén.
Ha a Testi életet levetkeztétek, ne akarjátok a Testeteket tökéletessé tenni a törvény cselekedeteivel! Mert akik ezt hirdették, valójában egy testi asszimilálódást hirdettek, ami Isten előtt semmi!
Ha te azért metélkedsz körül, mert hitbéli megygyőződésed az, mondjuk a származásod miatt, akkor tedd meg! Hiszen ennek okán, maga Pál metélte körül Timoteust.
De ha azért metélkedsz körül, hogy üdvözülj, akkor elveszel!
Gal.6, 17.
Ennekutána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben.
18.
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel atyámfiai! Ámen.
Ezzel el is érkeztünk a mai este legfőbb mondani valójához:
Hogy ezeket a rendkívül fontos dolgokat megérthessük, tisztáznunk kell, hogy mily bélyegekről beszél Pál?
A Messiás mily bélyegeket szerzett, és valójában azok mit jelentenek?
Beszélnek az emberek, úgynevezett: Stigmákról, amikor is, a mélyen hívők, azokon a pontokon ahol Jézus megsebeztetett, spontán vérzést mutatnak...
Nem a stigmatákról szeretnék beszélni, hanem a valós jelentésről:
Jézus testén tehát ugye sebek lettek... Megkorbácsolták Őt, tehát a teste megsebeztetett. Töviskoszorú okozta sebek a homlokán, és fején... a szegek okozta sebek a kezein,és lábain... végezetül, hogy a csontja ne törettessen meg, a dárda ütötte seb.
Ésaiás próféta könyve 53. rész
1.
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2.
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3.
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5.
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8.
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9.
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!
Az első három verset, valójában leírta már János is, csak nem ismertük fel!
János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
Felnőtt, mint egy vesszőszál... vagyis az Ige elvettetett! Nem volt neki alakja, tehát az emberekben nem vált élővé, megvetették az Isten Igéjét, nem az Ő vezetése szerint éltek!
Ezt leg szemléletesebben a IV Mózes 21, ben olvashatjuk: IV.Mózes 21,5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
Az az eledel amit ők, és a maiak is útálnak mi is volt?
Mózes V. könyve 8. rész
1.
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Na ezt jelenti az hogy: Megvetett!
Ézsaiás 53,3.
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
Senki sem akarta befogadni az Igét... de mielőtt tovább haladnánk, eljött a pillanat, hogy megértsük mit jelent az Isten szerint a betegség, és a gyúgyulás!
Sajnos sokan testi értelemben veszik ezeket, pedig az Örökkévaló a Gyermekeihez küldte az Igéjét!
Az Isten Igéje szerint, a betegség, a lelki deformitás definíciója! Azok jellemzője, akik elhajoltak tőle!
A Gyógyulás pedig a Lelki újá születés jele és következménye, amikor a meggyógyult már Isten szerint él, az Örökkévalónak tetsző életet!
Azt mondja tehát az Ézsaiás 53,3... fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
Ezt máshol Jézuról így mondja János: Jn.2,24.
Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
25.
És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.
Íme a betegség ismerője!
Ézsaiás 53,5.
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8.
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
Na helyben vagyunk! Most kapunk magyarázatot az Úr Jézus bélyegeiről!
Tehát elsőként, a korbács okozta sebek: III.Mózes 24,19.
És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek:
20.
Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.
A Korbács okozta sebek jelentése tehát, az emberek-egymás ellen elkövetett erőszakos cselekedeteinek büntetése!
A Töviskoszorú: A Törvény mondja: V.Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
A homlokon levő sebek jelentése tehát: Az Istentől való eltávolodás büntetése, mivel az emberek gondolkodása gonosszá vált, és nem az Ige szerint való!
A szegek okozta sebek a kezén és lábain: A Törvény így szól: V.Mózes 21,22.
Ha valakiben halálos ítéletre való bűn van, és megölik, és felakasztatod azt fára:
23.
Ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten előtt a ki fán függ; és meg ne fertéztessed azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül.
hogy jobban megértsük: Kol.2,10.
És ti Ő benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;
11.
A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;
12.
Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból.
13.
És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,
14.
Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
Az Ő Testében a bűnt és az átkot, miértünk magára vette, hogy mi az Ő Igazsága által élhessünk előtte.
És végül a dárda okozta seb...
előbb egy Ige: Jn.14,11.
Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
12.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
13.
És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
14.
Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
15.
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16.
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18.
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
26.
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
27.
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
28.
Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.
29.
És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek.
30.
Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;
31.
De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.
A 30-as vers: "30.
Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;"
A Dárda ütötte seb, azért volt, hogy meggyőződjenek arról, hogy Jézus halott... Nem tarthatták tovább a kárhoztaban, a fán, hiszen a törvény által, meghalt a törvénynek!
Nos Testvérek: Hogy állunk ezekkel a bélyegekkel? Mert ha megkülönböztetés-versengés-uralkodás-átkozás-rágalmazás-ítélkezés van a Testvérek között, akkor nincsennek meg ezek a bélyegek!
És a vér... Mi is a Messiás vére?
A vér, nem oldószer, mely lemossa a bűneinket! Bár tudom, hogy sokan ebben képzelegnek...
Az, hogy a Messiás vére adatott nekünk-értünk, azt jelenti, hogy az Ő életét élhetjük, vagyis: Ige szerint való életünk lehet!
-
Köszönöm Testvérem az áldott tanítást! :afro: :2smitten:
-
Mennyire igaz ez az igére, hogy ha test szerint közelítjük meg, akkor óriási tévképzetek alakulnak ki belőle. Gondolok itt a stigmákra! Isten beszéde lélek és élet (Jn 6,63), úgy közeledjünk hozzá és aszerint elmélkedjünk róla.
-
Sajnos valóban úgy van az, hogy azok kik az Igét olvassák, Hívők... mégis valamiért a Testre összpontosítanak sokan. ( testi épülés-testi tökéletesség-testi gyógyulás-testi igyekezet...)
Azonban ezzel a hozzáállással, egyben azt az alapot is feltárják, amelyen állnak...
-
Igen, hisz aki a testnek vet, az testnek is arat. De Isten minket lélekben imádóknak hívott el minket, ezért az Ő aratása nem szólhat testről.
Galátzia levél 6,8
"mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.
-
Jelenések könyve 19. rész
1.
És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
2.
Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén.
3.
És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké.
4.
És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!
5.
És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
6.
És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.
7.
Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
8.
És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
9.
És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
10.
És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
11.
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
12.
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
13.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
14.
És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
15.
És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.
16.
És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.
17.
És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;
18.
Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
19.
És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen.
20.
És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:
21.
A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.
Áldott Testvérek, ezen alkalommal beszéljünk a Prófétákról-Prófétálásról.
Először is, tegyünk különbséget a Prófétai szolgálat, és az eseti Prófétálás között.
Azokat a szolgálókat nevezzük Prófétáknak, akik ezt az elhívást Istentől kapták, és ennek jelei bizonyságot nyertek.
Mint ahogyan ez minden szolgálati területre-úgy erre is igaz: Nem azé aki akarja, hanem csak azé, akit az Úr kiválaszt erre!
Próféciát mondani pedig egy egészen más történet. Ahogyan azt Pál is mondja: I.Kor.14,20.
Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
21.
A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.
22.
A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
23.
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?
24.
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,
25.
És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.
26.
Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.
27.
Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:
28.
Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.
29.
A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.
30.
De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson.
31.
Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;
32.
És a prófétalelkek engednek a prófétáknak;
33.
Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében.
Ezen rövid bevezető után, a Jelenések 19-alapján induljunk el, és jussunk értelemre az felett: Mi is az a Prófécia?
Az imént olvasott fejezetben, a Jelenések 19-ben, két Igére szeretném a figyelmet irányítani:
9.
És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
10.
És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
ill.: 13.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
Amit tehát megérthetünk ezen utalásokból, hogy a Prófétálás az Ige által van.
Ahogyan Ámos mondja: Ámós próféta könyve 3. rész
1.
Halljátok meg e beszédet, melyet az Úr szól ti felőletek, Izráel fiai; mindama nemzetség felől, a melyet felhoztam Égyiptom földéről, ezt mondván:
2.
Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül; azért büntetlek meg titeket minden gonoszságtokért.
3.
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
4.
Ordít-é az oroszlán az erdőben, ha nincs mit ragadoznia? Hallatja-é hangját barlangjából a kölyök-oroszlán, ha semmit nem fogott?!
5.
Tőrbe esik-é a madár a földön, ha nincs tőr vetve néki? Felpattan-é a tőr a földről, ha fogni nem fogott?
6.
Ha megharsan a kürt a városban, nem riad-é meg a nép? Vajjon lehet-é baj a városban, a mit nem az Úr szerezne?
7.
Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.
8.
Ordít az oroszlán: ki ne rettegne? Az én Uram, az Úr szólt: ki ne prófétálna?
A Prófécia két irányultságú lehet:
1; A Bekövetkezendő dolgok elővetítése.
2; Erős figyelmeztetés.
Most pedig lássunk és értsünk:
Jn.15,14.
Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15.
Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
16.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
Mielőtt ezen Igerész felett értelemre jutnánk, egy hihetetlen fontos dolgot szeretnék megmutatni nektek:
Ismét a Jel.19,9.
És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
10.
És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
[/size]
Alapvetően és sokak által félreértett Igék ezek Testvérek!
Mert valamiért azt gondolják általánosan, hogy azokban van a Prófétai lélek, akik vallást tesznek Jézusról!
Pedig az Ige nem ezt mondja..." szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke."
Figyeljünk csak: Mt.10,24.
Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.
25.
Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!
26.
Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.
27.
A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.
28.
És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.
29.
Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
30.
Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31.
Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32.
Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33.
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
34.
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35.
Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
36.
És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
37.
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
38.
És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
39.
A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
40.
A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
41.
A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi;
42.
És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.
Tehát a 32-es Igevers azokra utal, akik az élet viharaiban is állhatatosan megmaradnak az Igében, vagyis Jézus Tanításában.
Ezek azok, akiket " Ismer" Jézus,Vagyis ők azok akik egyé váltak az Igével!
Tehát nem az a valami, hogy én vallást teszek Róla, hanem az a fontos, ha élem is amit mond, akkor Ő is vallást tesz rólam!
És csakis ekkor teljesedik be, amit a Jn.15-ben mond:
Jn.15,14.
Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15.
Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
16.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
Ez az, amire Pál utalt az I.Kor.14-ben, miszerint: "31.
Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;"
A Jn.16-ban az Úr, már direkt utal a Szentlélek ezen megnyilvánulására:
János Evangyélioma 16. rész
1.
Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2.
A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3.
És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4.
Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
5.
Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
6.
Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
7.
De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8.
És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9.
Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10.
És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11.
Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12.
Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13.
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14.
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15.
Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Summázzuk tehát az eddigieket:
A Próféta nem csupán az eljövendő dolgok hirdetője, hanem a Zsidó gondolkodás szerint, ( és ez a mérvadó:) Olyan embert jelez, aki Istentől ihletetten beszél!
Ezért nevezték Mózest-Mirjámot-Deboráht-Dávidot-Élijahut-Elísát...sőt a Bemerítőt is Prófétának.
Ezen Istentől való ihletettség által, főként:A Tanítás jelenik meg a beszédben!
Tehát nem intellektuális ismeret megosztásáról beszélünk, hanem Istentől való Ihletettségről!
És ha megfigyeljük: Móse-Éli-vagy akár mely Próféta kijelentéseit, túlnyomó többségben Tanítást tettek közzé, és kevesebb, a jövőben bekövetkező dolgokat...
-
Köszönöm Testvérem, nagyon mély gondolatokat hoztál. A prófétaságról az az általános felfogás, hogy a jövővel kapcsolatban kijelent valamit és beteljesül. Pedig ez még nem jelenti azt hogy követni kell! Ugyanis az első hitelesítő pecsétje nem a beteljesedése, hanem hogy az Úr igéjén áll-e. Mert ha ugyan beteljesedik, de nem az Úr igéjén alapszik, akkor nem szabad követni.
5Mózes 13,1-5
"Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked; Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül."
-
Ámen! Ez így korrekt Testvérem.
Most pedig csak gondolkodom.... Momentán azon, hogy a mai eklézsiában, az önjelölt próféták szöszögését, nemcsak hogy az Igével, de a valósággal sem vetik össze, Semmi nem teljesedik be azok közül, mégis népes táboruk van.
Mt.24, 10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül
-
Igen Testvérem, valóban nem ésszerű ez. Sajnos sokak számára unalmassá vált a Szentírás és ezért új kijelentésekre lettek éhesek.
-
Na ja... Aeropágusi gyüli (-k)... Amit vet az ember...
Jer.6,10.
Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az ő fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban:
11.
Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam azt visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;
12.
És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr.
13.
Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.
14.
És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
15.
Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.
16.
Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!
17.
Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!
18.
Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok.
19.
Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.
20.
Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földről való jóillatú fahéj? A ti égőáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem.
21.
Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ő barátja elvesznek.
Hamár Prófécia kell... meg jövőkép a jelen miatt...
-
Jeremiás történetében is nagy tanításokra figyelhetünk fel. Jeremiást többször ostromolták hogy kérdezze meg az Urat mert akarták tudni az Úr akaratát. Jeremiás megkérdezte, de mivel nem azt hallották amit szerettek volna, ezért elvetették Isten igéjét a prófétával egyetemben. A mai kor emberei is azt szeretik hallani, hogy "áldott vagy", "kedves vagy az Úr előtt", de ha már arról van szó hogy meg kellene tartani az Úr parancsolatait, akkor azonnal törvénykező és ítélkező lesz a másik. Pedig az Úr parancsolatai nem elvetendőek, hanem megtartandóak.
-
Igen Testvérem, ez a szelektív figyelem... Csakhogy pont Jeremiásnál olvassuk: Jer 7,24
De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
illetve a következmény: Jer 18,17
Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.
Ezért is írtam az elején: Amit vet az ember, azt aratja is... ( Gal.6,7)
-
Gondolom, ez a passzivitás a " hívők" nagyrésze által azért lehet, mert abban akarnak hinni, hogy ők már tökéletesek, és nem tartoznak Istennek engedelemmel... A kedvező jövőről való jövendölés, persze hogy kell nekik... de a Tanítás, az Igére való figyelmeztetés, az engedelmességre való hívás, az Örökkévalóhoz való hűségre való nevelés már nem kell nekik, mert az olyan macerás számukra.
-
---- natessék!---- most meg azon filózom, hogy ha a hit csupán ennyi, és azt nem követi az Igének való engedelmesség, akkor mi különbözteti meg a hívők nagy részét, mondjuk.... mondjuk a Sátántól????
-
Egyetértek Testvérem! Pedig Isten igéje egy szerelmes levél felénk, amit úgy is kellene olvasnunk! Ha pedig szeretjük Istent, akkor a parancsolatait megtartjuk:
1János levele 5,3
"Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek."
-
Jer 17,13
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
Mindenek előtt, beszéljen az Ige:
2Sám 22,31
Az Istennek útja tökéletes;
Az Úrnak beszéde tiszta;
Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
A Jer.17,13 félelmes dolgot vetít elénk, amit sajnos sokan nem ismernek fel! Pedig az Úr világosan beszél.
Vannak Hívők, akik a leg egyszerűbb dolgot is agyon bonyolítják-míg a valóban bonyolult dolgot, végletesen-és végzetesen leegyszerűsítik..
Meg kell érteni, hogy az Úr szava: Cháj vö Moot... azaz: élet-vagy Halál.
Mielőtt megkezdenénk a ma esti anyagot, lássunk egy gyakorlati példát, ami a szinoptikusok írása alapján megtörtént eset...
János Evangyélioma 8. rész
1.
Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2.
Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
3.
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4.
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6.
Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7.
De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8.
És újra lehajolván, írt vala a földre.
9.
Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10.
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11.
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
12.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Az Írástudók és a Farizeusok tehát egy tetten ért asszonyt hoztak Jézus elé, és apellálva a Mózesi Törvényre, (ami valójában nem Móse törvénye-hanem az Örökkévaló Igéje...)
Azt várták hogy Jézus ámen-t mond a megkövezésre...
Erre a legtöbb keresztyén azt gondolja és mondja: " Mert Ő mindent megbocsát, és ez a jele annak, hogy elég csak a nevében hinni, és megbocsátatnak a bűnök.
Pedig nem erről van szó! Valami nagy dolog történt ott és akkor Jézus által, mert megszégyenülve mentek el a vádlók... mégpedig szavak nélkül szégyenültek meg.
Ennek okát, a maiak közül egy sem tudja, csak ötletel... megmondom mi történt ott és akkor:
Mindenek előtt a Törvény, amire apelláltak a vádlók:
III.Mózes 20,10.
Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.
Tessék mondani: A Fent említett történetben, hol volt a férfi?
őt miért nem hozták Jézus elé???
Meg van írva: Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
és ismét: V Mózes 12,32.
Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!
Ha valaki csak egy Igét is elvesz abból amit az Örökkévaló adott, vagy hozzátesz valamit, az tehát elhagyja az Urat, mert nem az Ő szava szerint jár...
Ha pedig ez van, akkor: Jer 17,13
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
És ahogy olvassuk a fent említett történetet, ami valójában példa a maiak számára: Jn.8,5.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6.
Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
Nakérem, ennyire fontos, az Igéhez való hűség!
Jézus így szól: Jn.8,12.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
13.
Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
14.
Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
15.
Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
16.
De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
17.
A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18.
Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
19.
Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20.
Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
21.
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22.
Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23.
És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24.
Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
25.
Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek.
26.
Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
27.
Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
28.
Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
29.
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30.
A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Ez ugye egyértelműen azt jelenti, éspedig egyenesen az Úr szájából hangzik el: AZ Igében való járás, és abban való megmaradás vezet a szabadulásra!
És ezzel meg is érkeztünk a ma esti témánkhoz:
Galátziabeliekhez írt levél 1. rész
1.
Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból);
2.
És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek:
3.
Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
4.
A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.
5.
A kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.
6.
Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.
7.
Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.
8.
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
9.
A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.
10.
Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.
11.
Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;
12.
Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.
13.
Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt.
14.
És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.
15.
De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által,
16.
Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,
17.
Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba.
18.
Azután három esztendő mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.
19.
Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.
20.
A miket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.
21.
Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba.
22.
Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt;
23.
Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított.
24.
És dicsőíték bennem az Istent.
Figyeljün újra: 6.
Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.
7.
Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.
8.
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
9.
A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.
10.
Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.
11.
Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;
12.
Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.
Ez azt jelenti számunkra, hogy sajnos rengeteg evangélium hirdettetik a világon, és ezekben az az egy a közös, hogy mind hazugság!
Az egyik azt hirdeti: Minden rendben, ne aggódj!
A másik azt: Isten azt akarja hogy jól élj ezen a világon...
A Harmadik egy gyülekezet-felekezet kizárólagosságát hirdeti
Megint másik, azt: Amit hallani akarsz...
Az Önfeladásról-önfeláldozásról- testi javak megvetéséről nem beszél egy sem...sőt: szenvedés-üldözés-megalázás-önmegtagadás-új életre születés-A TÖRVÉNY SZERINTI ÉLET...
nem is említtetik a legtöbb helyen...
Figyeljük Jézus tanítását:
Máté Evangyélioma 24. rész
1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
A 13-as vers azt mondja, hogy Állhatatosak maradnak meg... Állhatatosnak-kitartónak a nehézségekben-üldöztetésekben kell lenni, a gonoszság és a hazugság-a tévelygés ellenére...
Jézus ugyan itt azt is mondja: Mt.24,24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
Mennyire kell Ismerni az Igazságot, mégpedig a Teljes Igazságot ahhoz, hogy megállhassunk a hazugság ellen???
De menjünk tovább:
A 14-es vers: 14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
Mi ez az Evangélium? A Máté evangéliuma lenne? De azt mindenhol hirdetik...
Figyeljünk csak:Jn.16, 20.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.
21.
Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.
22.
Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.
Áldott testvérek: A Szülés-születés nem örömteli pillanat, sem az anyának-sem pedig a babának...
Ez így adatott Istentől, mindőn azt mondta: I Mózes 3, 16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
Akik ebben a világban a jó létet keresik, esetleg megtalálva abban is élnek, Tehát akik az e világi élvezeteket preferálják, azokról így szól a Szent Tan:
Hóséjá 13,12.
Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!
13.
A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.
Az előzőekben már beszéltünk Efráimról... ugye emlékszünk még?
Ennyit a siker evangéliumokról, és a könnyű üdvösségre jutásról...
De vissza a témánkhoz:
Így szólt Jézus a Tanítványaihoz: Mt.28,18.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Jézus a Próféciákra utalt, amikor a Tanítványaira bízta a Tanítványozást!
Ésaiás próféta könyve 2. rész
1.
Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2.
Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3.
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4.
Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5.
Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
ill.: Zak 8,23
Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!
Tehát ne a Pogányok, akik nem ismerik az Istent,tanítsák a Zsidókat, hanem fordítva! Ha a Pogány megismeri az Örökkévalót,és az Ő Igéjét, vagyis a Messiást, az meg már nem pogány! Ám idáig el kell jutni!
Felekezetek-dogmák-alapító szabályok-kirekesztések-személyválogatások-teóriák... ezek csak emberi ötletelések, és nem Isten Ismeret!
Most tehát a Galata levél...
Ott és azokban az időkben, a hitnek egy félelmes egyvelege kezdett életre kelni...
Mert elsőként ott voltak a részben megvilágosodott Zsidó hívők, akik a Nemzetekből megtérteket, Testileg is Zsidóvá akarták tenni, ami persze nem helyes, bár még mindíg kevésbé rossz, mint amit a részben Hívők és részben pogányok kezdtek el hirdetni...
Pál így szólt a Testi átváltozásról: I kor.7,17.
Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem.
18.
Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? me metélkedjék körül.
19.
A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.
20.
Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon.
21.
Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal.
22.
Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen a ki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája.
23.
Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.
24.
Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.
Ez tehát azt jelenti: Ne testleg akarj Zsidó lenni, hanem Lelkileg Isten gyermeke! Hiszen mindannyian új testet kapunk majd az Isten előtt! Nem az a fontos amit lát az ember, hanem az, amit Isten lát a szívünkben!
És most beszéljünk az igazán nagy tévelygésről:
Amikor a félig hívők-avagy: félig hitre jutottak kezdenek tanítani és eltévelyíteni... amikor a félig megtértek rekesztik el a világosságot a hazugságaikkal, ami az ötletelés kategóriája...
Sajnos belőlük van több, és általánosságban mondható: ők a gyülekezti vezetők-tanítók... azaz: Bálványpapok, mert hamis Messiást prédikálnak,És akik azok helyességéről tesznek bizonyságot, azok a: Hamis Próféták!
Pál, egyértelműen így szól: Róma 3,29.
Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
30.
Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.
31.
A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.
A Zsidót hitből... tehát az Ő hitében kap megigazulást!
A Pogányt pedig Hit által, ami azt teszi, hogy a Pogánynak előbb hitre, mégpedig Igaz Hitre kell jutnia, hogy majd abból-abban... megigazítsa őt az Isten!
( Jól jön a Zsidó a háznál...)
Mert a Zsidók Ismerik az Örökkévalót, és Ismerik az Ő Igéjét, ami-aki... az Igazság, ami Testté lett!
Na ez az a pont, ami az e világ fejedelmének, és az ő követi szorgos munkájának köszönhetően mára szinte kiveszett!
Ám így nincs Tanítás, és van tévelygés...
Az Igére vonatkozóan az alapigazság: Mindent-vagy semmit! ( V.Mózes 30) Ha teljességében megtartod: Áldásodra lesz- ha megveted, vagy szelektálod: Minden betűje átokká lesz ellened!
Vannak a Hívők körében, elfogadott testi reflexek. Egy rész hit-egyrész testi bölcsesség; egyrész Igei vezetés-egyrész emberi vélekedés... Veszélyes egyveleg ez Testvérek! Még a házi asszonyok is tudják: Nem jó ötlet a színeset együtt mosni a fehérrel! Nem jó dolog az összmosás!
Így szól az Örökkévaló: Jeremiás próféta könyve 18. rész
1. Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:
2. Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!
3. Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon.
4. És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.
5. És szóla az Úr nékem, mondván:
6. Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!
7. Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:
8. De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.
9. És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem;
10. De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a melylyel vele jót tenni akartam.
11. Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!
12. Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekeszszük.
13. Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!
14. Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?
15. Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;
A Megtérésre való hívásról, és annak elutasításáról így: Jer 6,16
Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!
Ezekre az ítélet:
Sofóniás próféta könyve 1. rész
1.
Az Úr igéje, a melyet szólt Sofóniásnak, a Kusi fiának, a ki Gedáliás fia, a ki Amariás fia, a ki Ezékiás fia, Jósiásnak az Amon fiának idejében.
2.
Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr.
3.
Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr.
4.
És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt;
5.
Azokat is, a kik a háztetőkön az ég seregének hajlonganak; és azokat, a kik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra is;
6.
Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétől, és a kik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.
7.
Hallgass az Úr Isten orczája előtt, mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, megszentelte az ő hivatalosait.
8.
És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, a kik idegen öltözetbe öltöztek.
9.
És megfenyítem mindazt, a ki a küszöbön ugrál ama napon, a kik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.
És most lássunk-halljunk és értsünk: I.Kir.18,21.
És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
-
Köszönöm Testvérem! A probléma gyökerét ott látom, hogy nagyon sokan nem veszik komolyan Istent. Nem éhezik a vele való kapcsolatot és nem vágynak Őt minél jobban megismerni. Ennek eredményeképpen Isten sem veszi komolyan az ilyen embert.
A kegyelem adatott, de nem azért hogy szabadosan éljünk. Az Isten akaratát cselekedni kell és nem a kegyelemre hivatkozni. Akik a küszöbön ugrálnak, azok nem Istent szolgálják mert még nem haltak meg a Világ számára.
-
Így van Testvérem. Nem elég a rabszolgaságból csupán megszabadulni! AZ Isráél népe is megszabadult az Eggyiprtomi rabságból, de a pusztában elvesztek kettő kivételével, mert nem rendelték magukat az Örökkévaló szolgáiul. Csak két királyság van! Nincs harmadik! Aki nem az Örökkévalót szolgálja az a Sátánt szolgálja! Az akkoriak megvetették Isten Igéjét, ezért elvesztek...( IV.Mózes 21) Akárcsak a mostaniak többsége, akik az Igét elvetik-helyette emberi ostobaságok-dogmák-szokások és őrjöngések a preferáltak általuk... Ezúttal sem lesz más a vég...
-
Bizony! A mai korban kinevetik azokat, akik fák és kövek formájában imádták az isteneket. De a mai kor is ugyanezt csinálja csak más formában. Azt gondolják hogy a baál papjai már kihaltak több ezer éve, pedig ezekben az időkben jóval több van belőlük. Ahol ugyanis tévesen hirdetik Isten igéjét, ott a vezetők baál papok, akik pedig követik őket, azok meg a baál imádók.
-
Köszönöm a tegnap esti tanítást. Számomra sokat jelentett hallani és felismerni az igazságokat. sokszor elgondolkodtam a bűnös asszonyon. Bennem azt volt, hogy koholt vádak alapján hurcolták meg, és valójában az asszony csak egy eszköz volt, mert nem őt akarták megbüntetni, hanem Jézus ellen szövetkeztek.
Tegnap értettem meg, hogy a törvényt csak teljes igazság alapján lehet alkalmazni, féligazság esetén nem. Mivel a férfit nem tudták előállítani a törvény ezen pontja nem volt alkalmas az ítéletre.
5Mózes 4,2
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
Jézus a porba írt. eddig azt gondoltam, hogy csak firkált, vagy időt akart nyerni, vagy bármi mást, de arra nem gondoltam, hogy akik vétkeztek az Úr törvénye ellen azoknak a neveit írhatta a porba.
Jer 17,13
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
Nem lehet két Urat szolgálni úgy, hogy egyiknek se sérüljön meg az érdeke. Akkor meg főleg nem ha céljaik és törekvéseik egymás ellen vannak.
Akik nem tudnak dönteni, és a küszöbön ugrálnak vagy kétfelé sántikálnak szintén a porba irattatnak.
Itt az ideje annak, hogy végre válasszanak és vagy ezt, vagy azt az Urat szolgálják.
I.Kir.18,21.
És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
Ha sok hívőt megkérdeznénk arról hogyan döntött, ma is többnyire csak hallgatás lenne a válasz.
-
Van egy olyan probléma is, hogy a mértéket nem Isten igéjéhez teszik, hanem a másik testvérhez. Ezzel pedig azt akarom mondani, hogy az Istenhez való hűségét és odaadását az Isten akaratához kell mérni, így abban megvizsgálva nem csaljuk meg magunkat, hanem felismerésre jutunk hogy valóban Istent szolgáljuk-e!?
Mert ha a világ dolgaival foglalkozunk inkább és nem az Úrtól kapott elhívásunkkal, akkor kinek élünk? Nemde a Világ számára?
-
Mi a Bűn?
Áldott Testvérek. Mivelhogy-e témakörben nagy tévelygések vannak, jussunk értelemre a bűn definíciója felett.
A Bűnről röviden: A Bűn, az Igazság ellentéte!
Picit bővebben:
A Bűn, az Örökkévaló tanításának megszegése! Minden bűn, ami nem egyeztethető össze az Igazsággal! ( Jn.17,17)
A Bűn előfordulása: 1; cselekedetben.
2; Gondolatban.
3; beszédben.
Ha tehát, és amennyiben, valaki akár szóban-akár tettben-akár gondlatokban eltér attól amire az Örökkévaló tanított bennünket, az Bűnt követ el!
A Bűnnek további csoportjai vannak:
1; Szándékos ( Mered )
2; Véletlen ( Avon )
3; tudaton kívüli ( Cheit )
A Szándékos bűn, a leg súlyosabb bűn. Úgy is mondhatjuk: Lázadás az Örökkévaló ellen./ II.Péter.2,20.
Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél.
21.
Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
22.
De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe./
A véletlenül, vagy akaratunkon kívül elkövetett bűnök, ( vétek) Nagyságrendekkel kisebb bűn.
Azok az emberek, akik nem ismerik az Örökkévaló Tanát, tehát az Igazságtól idegenek...azok bűne nem tulajdoníttatik be... ( legalább is, egy az Örökkévaló által rendelt ideig!) ApCsel 17,30
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.
Az Igazság, az Örökkévaló szava! ( Jn.17,17) Vagyis az Ő Igéje. Amit az Örökkévaló meghatározott, az az abszolút Igazság tehát. Aki ennek ellentmond-ellene tesz-megmásítja... az tehát bűnt követ el!
Ezek fényében, nézzük meg az ember történetét:
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
20. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
Mit is tanít nekünk az Örökkévaló, e történet által? Tehát az alapvető viszonyulásunk az Örökkévaló beszédéhez ez: AZ Isten Igéjének, hihetetlen mélysége van! Nem ragadhatunk le a szem előtt valóknál, hanem kérjük el az Örökkévalótól, a kijelentés lelkét, hogy az Ő vezetése-tanítása-magyarázata által, világosságra jussunk...
Ezen Ige fejezet, pedig felmutatja nekünk, hogy az alapvetően az Örökkévalóval való közösségre teremtett ember, a bűnbeesésig lelki életet él, majd a bűn után válik testivé, amit ki is jelent az Örökkévaló: I.Móse 6,3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Az Igazság, és az Igazság követése tehát lelki! A Lelki éetet defíniálhatnánk így is: Istennek való engedelem. Valójában erről beszél Pál is a Róma 7-ben.
Rómabeliekhez írt levél 7. rész
1.
Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
2.
Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól.
3.
Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.
4.
Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
5.
Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak;
6.
Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
7.
Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
8.
De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.
9.
Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
10.
Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
11.
Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
12.
Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
13.
Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14.
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15.
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16.
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17.
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18.
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19.
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20.
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21.
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22.
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23.
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24.
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25.
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Egyben ez a fejezet, a megtérés szükségét belátó ember dilemmája is, és ez által ismeri fel, hogy szüksége van a Szabadítóra- Yessuára! Isten szava, a Szabadulás szava!
Ám az I Móse 3-ban, a Messiást, elsősorban nem mint Szabadítót ismerhetjük meg, (hiszen itt még az ember közösségben volt Istennel...) hanem mint Róit, azaz Mint Pásztort!
Ugyanis az Örökkévaló beszéde vezeti az embert...
Aki tehát engedelmeskedik az Örökkévaló Beszédének-Szavának-Igéjének- a Törvénynek... Az az Úrtól vezett, és ezek azok, akik Igazán mondhatják, hogy az Úr az én Pásztorom!
Sokan vannak azok, akik bár nem követik Őt, mégis ugyan ezt állítják magukról... Voltak ilyenek régen is...
Jeremiás próféta könyve 8. rész
1.
Abban az időben, azt mondja az Úr, kihányják majd Júda királyainak csontjait és az ő fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak csontjait az ő sírjaikból;
2.
És kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, amelyeket szerettek, és a melyeknek szolgáltak, és a melyek után jártak, és a melyeket kerestek, és a melyek előtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén!
3.
És inkább választja a halált, mint az életet az egész maradék, mindazok, a kik megmaradtak a gonosz nemzetségből, mindazokon a helyeken; a hol megmaradtak, a hová kiűztem őket; azt mondja a Seregek Ura!
4.
Ezt is mondjad nékik: Így szól az Úr: Úgy esnek-é el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-é vissza?
5.
Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe, örök elfordulással? A csalárdságnak adták magokat, visszafordulni nem akarnak.
6.
Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki sincs, a ki megbánja az ő gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az ő futó-pályájokra térnek, mint a harczra rohanó ló.
7.
Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben, és a gerlicze, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét!
8.
Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!
9.
Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességök van tehát nékik?
10.
Azért az ő feleségeiket idegeneknek adom, mezőiket hódítóknak; mert kicsinytől fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak; a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot űznek.
11.
És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
12.
Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek; de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak: ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.
13.
Végképen véget vetek nékik, azt mondja az Úr! Nincs gerezd a szőlőtőkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt; azt teszem azért, hogy tovavigyék őket.
14.
Miért ülünk még? Gyűljetek össze, és menjünk be az erősített városokba, és hallgassunk ott; mert az Úr, a mi Istenünk hallgatásra juttatott minket, és mérges vizet adott innunk; mert vétkeztünk az Úr ellen!
15.
Miért békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító időre, holott ímé itt van az ijedelem.
16.
Dántól fogva hallatszik az ő lovainak tüsszögése; méneinek nyerítő hangjától reng az egész föld; és eljőnek és megemésztik e földet és mindenét, a mije van, a várost és annak lakóit.
17.
Mert ímé, én vipera-kígyókat bocsátok reátok, a melyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az Úr!
18.
Megnyugodhatom-é a nyomorúság felett? Szívem eleped én bennem!
19.
Ímé, az én népem leányának kiáltó szava a messze földről: Nincsen-é ott az Úr a Sionon? Nincsen-é azon az ő királya? Miért ingereltek fel engem az ő faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel?
20.
Elmult az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!
21.
Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem!
22.
Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?
Mindezek tekintetében, Yessua így szól: Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
De maradjunk még picit, az I Móse 3-nál...
Tehát az Igazság követése Lelki élet. Ha követjük Róit, a Pásztort, akkor közösségben vagyunk és maradunk az Örökkévalóval!
Yessua erről így nyilatkozik: János Evangyélioma 10. rész
1. Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
Az 5-ös vers Hatalmas kijelentés, pedig sajnos sokak által nem ismert... Ez azt jelenti, hogy azok akik valóban az Úrat akarják követni, azoknak el kell szaladniuk azoktól, akik... de erről mindjárt.
Tehát újra, és mégegyszer: Az Úr beszéde az Igazság!
Az Igazság ellentéte a hazugság, és az aki erre inspirálja az embert, az a Szoton, vagyis a Sátán.
Róla, és az ő követőiről, így szólt Yessua: Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
37.
Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
38.
Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.
39.
Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
40.
Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
41.
Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
42.
Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43.
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
44.
Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
45.
Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
Most pedig evezzünk igazán háborgó vizekhez, és megdöbbentő kifejlethez...
Az Igazság követéséről, annak módjáról így szól az Örökkévaló:
Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
Most pedig figyeljünk meg egy, a vonzataiban hasonlatos utalást a Jelenések könyvéből:
Jel.13,11.
Azután láték más fenevadat feljőni a földből, a kinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány;
12.
És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, a melynek halálos sebe meggyógyult vala;
13.
És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára.
14.
És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett.
15.
És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,
16.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
17.
És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18.
Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
Ismét egy sokak által féreértett dolog ez Testvérek...
A Jelenések 13-ról, oly képzelgések kaptak szárnyra, hogy ez elsősorban egy jelet,vagy pecsétet... esetleg egy csippet jelez...
A Baj az "elsősorban" gondolkodással van!
Mert elsősorban az van, hogy a hívők, akik állítólag lelki életet élnek, test szerint gondolkodnak, és ezért az első számukra a látható...
Nagyon meg kellene érteni már a Zsidó 11 első pár versét...
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2.
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3.
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Előbb mindíg a láthatalan! Első a lelki! majd csak abból a láthatóak! Előbb láthatatlan Urat követünk, és célunk elérésével meg is láthatjuk!
Halljátok hát az értelmet:Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
VAgyis: Tanuld az Örökkévaló rendeléseit- Féljed Őt, vagyis egy pillanatra se feledkezz meg róla!-Cselekedj az szerint amit tanít-gondolkodj az szerint amit Tanított neked!
Ez a jelentése a T'filin ros, és a T'filin Yad-nak.
Az Örökkévalót nem lehetséges véletlenül követni! Annak tudatosnak kell lennie!
A Szoton is ugyan azt akarja elérni! Tehát tudatos követőket akar az Idők végén!
Az Örökkévaló:Tanítása- Szava-Igéje-Beszéde-Törvénye az Igazság!
És a Szoton Tanítása-beszéde... a Hazugság!
Ahogy az Örökkévalónak az Igéje, vagyis a Davar(!) A Fia, úgy a Szotonnak is van fia... ő az Igazság ellene. ( anti messiás)
A Jelenések 13, 16-18-ig róla szól! De róla szól levelében is János: I.Jn.4,6.
Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét...
Most pedig figyelem:
Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15.
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16.
Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17.
A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18.
És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19.
Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20.
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21.
Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22.
És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23.
Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24.
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25.
Ímé eleve megmondottam néktek.
26.
Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27.
Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
28.
Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
Mindenk előtt, egy az eddig sokak által nem értett kijelntésre figyeljünk:28.
Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
Az Igazság beszéde, az Élet beszéde! Ezért mondja az Úr: Jn.14,6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Azt is mondja: Jn.11,25.
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26.
És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
Tehát aki befogadja az Élet beszédét, az megelevenedik, tehát attól kezdve: ÉL!
Azok pedig, akik Yessua nélkül léteznek, azok eleve halottak!
Ezért mondja Yessua: Mt.8,21.
Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
22.
Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Ahol pedig nincs a Messiásban való megingathatatlan hit, és az Ő követése... tehát ahol ötletelnek-tévelyegnek és szédelegnek... nos ezeket nevezi Yessua holtaknak-Dögöknek... és azon letaszítottakat akik Az Igazságtól félre vezették az embereket, nevezi: Keselyűknek!
De menjünk tovább,és kapaszkodjunk, mert csattanós lesz a finálé:
Tehát Yessua a Mt.24.-ben, bizonyságot tesz a HAmis Messiásokról, és a Hamis Prófétákról...
Hatehát a Messiás az Igazságra vezeti az embereket, És legyen itt egy Messiási Prófécia:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9.
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11.
Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12.
Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13.
Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14.
Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15.
Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16.
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
17.
Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18.
Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19.
Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20.
Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21.
Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
22.
De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23.
Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24.
Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25.
Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
Tehát ezzel pontosan ellentétesen, a "hamis" Messiás... azaz: Anti Messiás a hazudságra vezet, pont mint az I Móse 3-ban...
A Prófétákról azt kell tudnunk, hogy az Isten Igazsága... Beszéde-Igéje... felé terelték-és terelik az embereket, Tehát Yessuához, addig a "hamis" Próféták, a haugsághoz, vagyis az anti messiáshoz vezetik az embereket, tehát tévelygést hirdetnek...
így tehát eljutottunk ugye arra a végkövetkeztetésre, hogy a mostani gyülekezetek majd teljességa antikrisztusi gyülekezet, mivelhogy nem az Isten Szava a mozdíthatatlan alap, és azok az aktivisták, akik ily tréfli tanításokhoz vezetik az embereket, nos ők a hamis próféták!
Jn.9,39.
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Eme Ige figyelmezteti a maiakat! Mert a maiak az Igére hivatkoznak-Jézussal dicsekednek- a Kegyelemben bíznak... Ám ezek bűne nagyobb! Mert ők azt mondják, tudják az Igazságot... A Szájukból lesznek megítélve!
-
Köszönöm Testvérem az áldott tanítást. Valóban nagy kijelentések ezek és ennek fényében el lehet borzadni, hogy mennyire nagy a baj!
Mt.24,24-25
"Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek."
Már ebben élünk. A hívők nagy része inkább az emberek bizonyságai által, saját élményük és érzelmük által formálják Istent. Pedig az Urat az igéből ismerhetjük meg, az által ismerjük meg az Úr hangját. De akik inkább a csodák és jelek után mennek, azok elsodródnak.
-
Zsidó levél 2,1
"Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk."
Vagyis Isten igéjére!
-
Sámuel I. könyve 2. rész
1.
És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban,
Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban.
Az én szám felnyílt ellenségeim ellen,
Mert szabadításodnak örvendezek én!
2.
Senki sincs olyan szent, mint az Úr,
Sőt rajtad kivül senki sincs.
Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.
3.
Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen;
Szátokból ne jőjjön kérkedő szó,
Mert mindentudó Isten az Úr,
És a cselekedeteket ő ítéli meg.
4.
Az erős kézíjjasokat megrontja,
És a roskadozókat erővel övedzi fel,
5.
A megelégedettek bérért szegődnek el,
Éhezők pedig nem lesznek;
S míg a magtalan hét gyermeket szül,
A sok gyermekű megfogyatkozik.
6.
Az Úr öl és elevenít,
Sírba visz és visszahoz.
7.
Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít,
Megaláz s fel is magasztal;
8.
Felemeli a porból a szegényt,
És a sárból kihozza a szűkölködőt,
Hogy ültesse hatalmasok mellé,
És a dicsőségnek székét adja nékik;
Mert az Úré a földnek oszlopai,
És azokra helyezé a föld kerekségét.
9.
Híveinek lábait megoltalmazza,
De az istentelenek setétségben némulnak el,
Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.
10.
Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja,
Mennydörög felettök az égben,
Az Úr megítéli a földnek határait,
Királyának pedig hatalmat ad,
És felemeli felkentjének szarvát!
11.
Elméne ezután Elkána Rámába az ő házához; a gyermek pedig az Úrnak szolgája lett Éli pap előtt.
12.
Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat.
13.
És a papoknak ez vala szokásuk a néppel szemben: Ha mikor valaki áldozatot tesz vala, eljött a papnak szolgája, midőn a húst főzték, és a háromágú villácska az ő kezében vala;
14.
És beüti vala a serpenyőbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, a mit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. Így cselekesznek egész Izráellel, kik oda mennek Silóba.
15.
És minekelőtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, hanem csak nyerset.
16.
És ha az ember azt mondja néki: Hadd gyújtsák meg most a kövérét, azután vedd el, a mint lelked kívánja: akkor azt mondják vala: Semmiképen nem, hanem most adjad, mert ha nem, erővel elveszem.
17.
Igen nagy volt azért az ifjaknak bűne az Úr előtt, mert az emberek megútálják vala az Úrnak áldozatát.
18.
Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak, mint gyermek, gyolcs efóddal körül övezve.
19.
És anyja kicsiny felső ruhát csinált vala néki, és felvivé néki esztendőnként, mikor férjével felment az esztendőnként való áldozat bemutatására.
20.
És megáldá Éli Elkánát és az ő feleségét, és monda: Adjon az Úr néked magzatot ez asszonytól a helyett, a kiért könyörgött, és a kit az Úrnak kért. És haza menének.
21.
És meglátogatá az Úr Annát, ki az ő méhében fogada, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedék az Úrnál.
22.
Éli pedig igen vén vala, és meghallá mindazt, a mit fiai cselekesznek egész Izráellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyülekezet sátorának nyílása előtt szolgálnak.
23.
Monda azért nékik: Miért cselekesztek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeteiteket mind az egész néptől.
24.
Ne tegyétek fiaim! mert nem jó hír az, melyet hallok; vétkessé teszitek az Úrnak népét.
25.
Ha ember embertársa ellen vétkezik, megítéli az Isten; de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki lehetne érette közbenjáró? De nem hallgatának atyjok szavára, mert az Úr meg akará őket ölni.
26.
A gyermek Sámuel pedig folytonosan növekedék és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt.
27.
És eljöve Istennek embere Élihez, és monda néki: Így szól az Úr: Nem jelentettem-é ki magamat atyád házának, midőn Égyiptomban a Faraó házában valának?
28.
És kiválasztám őt papnak Izráel minden nemzetségei közül magamnak, hogy áldozzon az én oltáromon; hogy füstölő szert füstölögtessen, hogy az efódot előttem viselje; és atyád házára bíztam Izráel fiainak minden tüzes áldozatait.
29.
Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem e hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hízlaljátok az én népem Izráel minden áldozatának elejével.
30.
Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én előttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.
31.
Ímé, napok jőnek, és levágom a te karodat és atyád házának karját, hogy ne legyen vén ember a te házadban.
32.
És meglátod az Isten hajlékának szorongattatását, mind a helyett, a mi jót cselekedett volna Izráellel; és nem lészen vén ember a te házadban soha.
33.
Mindazonáltal nem fogok mindenkit kiirtani oltárom mellől, te éretted, hogy szemeidet emészszem és lelkedet gyötörjem; de egész házadnépe férfikorban hal meg.
34.
És az legyen előtted a jel, a mi következik két fiadra, Hofnira és Fineásra, hogy egy napon halnak meg mind a ketten.
35.
Támasztok azonban magamnak hűséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem előtt fog járni mindenkor.
36.
És lészen, hogy mind az, a ki megmarad a te házadból, eljön, hogy leboruljon előtte egy ezüst pénzecskéért és egy darab kenyérért, és ezt mondja: ugyan helyezz el engem a papi tisztségek egyikébe, hogy ehessem egy falat kenyeret.
Áldott Testvérek. A múlt alkalommal Anti Testvérünk tanított, az Áron-i Főpapságról- és a Levita rendről...
Megértettük, hogy Áron mint Főpap és az ő fiai is mind, és majdani egyenes ági leszármazottai is, a Levi családjából származtak. Ezt az ágat randelte az Örökkévaló Papi nemzetnek, mert egyrészt:
Az Örökkévaló nem a szem előtt való dolgokra néz!
Hiszen, (és erről is beszéltünk) Levi nem nézett emberre, amikor a rendelésekről-törvényekről-parancsolatokról volt szó, és ezekért nem kímélte kardját a vértől...
Van egy történet a Szent Tanban Leviről,és egyben ez volt a meghatározója a Levről alkotott hozzáállásnak:
Mózes I. könyve 34. rész
1.
Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szűlt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
2.
És meglátá őt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála és erőszakot tesz vala rajta.
3.
És ragaszkodék az ő lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szól vala a leánynak.
4.
Szóla pedig Sekhem Khámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségűl ezt a leányt.
5.
És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.
6.
És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.
7.
Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről és meghallák a dolgot, elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem kellett volna történni.
8.
És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségűl.
9.
És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,
10.
És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt.
11.
Sekhem is monda a Dína atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.
12.
Akármily nagy jegyadományt és ajándékot kivántok, megadom a mint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányt feleségűl.
13.
A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát az ő húgokat,
14.
És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körűlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.
15.
Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körűlmetélkedjék ti köztetek.
16.
Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;
17.
Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körűlmetélkedjetek: felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk.
18.
És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának.
19.
Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsűlete vala.
20.
Elméne azért Khámor és Sekhem az ő fia az ő városuk kapujába; és szólának az ő városuk férfiaival, mondván:
21.
Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az ő leányaikat vegyük magunknak feleségűl, és a mi leányainkat adjuk nékik.
22.
De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körűlmetélkedik közöttünk, a miképen ők is körűl vannak metélkedve.
23.
Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.
24.
És engedének Khámornak, és Sekhemnek az ő fiának mindenek, a kik az ő városa kapuján kijárnak vala, és körűlmetélkedék minden férfiú, a ki az ő városa kapuján kijár vala.
25.
És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének.
26.
Khámort, és az ő fiát Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekhem házából, és kimenének.
27.
A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették vala az ő húgokat.
28.
Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezőn vala, elvivék.
29.
És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent a mi a házban vala.
30.
És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a Kananeusok és Perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.
31.
Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?
Minek előtte hirtelenkedve pálcát törnénk Lev felett, vegyünk észre pár apróságot:
Elsőként: Egy tőlük idegen nép elrabolt és fogvatartott egy Testvért, azután pedig ezt még legalizálni is akarta! Tehát először erőszakkal tette rabszolgává, de azt akarta, hogy rajta keresztül az egész népet választás szerinti szolgákká tegye...
Figyeljük meg a 23.-as verset: 23.
Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.
De nem csak a szolgaságról van itt szó!
Elsőként: Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
A Szent földön élő népekről van szó tehát... Az A Föld kizárólag az Örökkévaló földje, annak adja akinek akarja! Az a föld a világ köldöke, ami összeköti e világot a Mennyel!
Az I Móse 15-ben ugyan nem látjuk a Khivveusokat külön említve, és ez azért van, mert a Khivveusok egy alkirályi ága a Filiszteusoknak...
Erről bővebben: Bírák könyve 3. rész
1.
Ezek pedig a pogányok, a kiket meghagyott az Úr, hogy azok által kísértse Izráelt, azokat a kik nem ismerték a Kanaánért való harczokat,
2.
Csak azért, hogy az Izráel fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa őket hadakozásra, csak azokat, a kik azelőtt ezt nem tudták:
3.
A Filiszteusok öt fejedelemsége, a Kananeusok mindnyájan, és a Sidoniusok, meg a Khivveusok, a kik a Libánon hegyén laknak, a Baálhermon hegyétől fogva Hamath bemeneteléig.
4.
Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általok az Úr Izráelt, hogy meglássa, vajjon engedelmeskednek-é az Úr parancsolatainak melyeket parancsolt az ő atyáiknak Mózes által?
Tehát a konklúzió: NEM KEVEREDHETTEK VELÜK!
Az I Mózes 34-hez visszatérve pedig meg kell látni, hogy Levi és Simeon kivételével mindenki belement volna abba a csapdába...
Nos a Történet vége, Yisráélnek nem tetszett ( YAkov) , És ennek hangot is adott később: Mózes I. könyve 49. rész
1.
És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben.
2.
Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.
3.
Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.
4.
Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő.
5.
Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök.
6.
Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.
7.
Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.
Ez körülbelül annyit tesz: Yisráél által megvetetteké váltak...
Nos nem így alakult teljesen a beteljesedés, mert aki megvetett lett a népben, az lett az egyetlen közbenjáró Isten és az ember között!
Az Örökkévalónál ez,márcsak így megy: Zsoltárok 118,20.
Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
21.
Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
22.
A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!
23.
Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
Ez ugye a Messiásról szóló Prófécia, de a Messiásban mi is ugyan így lettünk e világból átmentve:
Meg van írva: I Kor.1,25.
Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
26.
Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
27.
Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
28.
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
29.
Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
30.
Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:
31.
Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.
Ugyanis, e világ-és az e világban élők szerint mi is megvetettek-bölcstelenek-bolondok... vagyunk...
Yakov ebben az ítéletben tévedett biza, mert ő azt mondta: I Móse 34, 30. És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a Kananeusok és Perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.
Ezzel szemben pedig ez következett: Mózes I. könyve 35. rész
1. Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala.
2. Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
3. És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.
4. Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.
5. És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
Tehát ahogy látjuk, megegyezésre jutunk a Próféciával, miszerint az Örökkévaló nem egészen úgy lát dolgokat mint az ember...
Ézsaiás 55,8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
És beszélt az elmúlt alkalommal Anti Testvérünk a sivatagban történt mészárlásról is, amit csak a Lev családja vitt véghez, mert bálványimádatot végzett Yisráél háza,
Emlékszünk még :Mózes IV. könyve 25. rész
1.
Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival.
2.
Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit.
3.
És odaszegődék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izráel ellen.
4.
És monda az Úr Mózesnek: Vedd elő e népnek minden főemberét, és akasztasd fel őket az Úrnak fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izráeltől.
5.
Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az ő embereit, a kik odaszegődtek Bál-Peórhoz.
6.
És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az ő atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyilásánál.
7.
És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe.
8.
És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között.
9.
De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren.
10.
Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
11.
Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat Izráel fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta ő közöttök; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izráel fiait.
12.
Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség szövetségét adom ő néki.
13.
És lészen ő nála és az ő magvánál ő utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az ő Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért.
A 13-as vers tehát egy szövetségről tesz említést, ami örökkévalóságot ígért, ám az Ároni főpapság mégiscsak megszűnt... vajjon miért?
Konklúzióban olvashatjuk Malakiásnál: Malakiás próféta könyve 2. rész
1.
Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok!
2.
Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!
3.
Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.
4.
És megtudjátok, hogy azért adtam néktek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura.
5.
Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet, és megalázta magát az én nevem előtt.
6.
Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből.
7.
Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.
8.
De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel, felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura.
Tehát a szövetség ezek szerint jól indult, ám Lévi családja végezetül azt felbontotta! Miért?-hogyan? Ezt pedig fontos megérteni, mert ma is desokan bontják fel az Örökkévaló szövetségét, a kiválasztottak közül...
Nos az Örökkévaló ezt mondta: I Sámuél 2,30.
Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én előttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.
Pál pedig így összegezte: Timótheushoz írt I. levél 6. rész
1.
A kik iga alatt vannak mint szolgák, az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék, hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék.
2.
A kiknek pedig hívő uraik vannak, azokat meg ne vessék, mivelhogy atyafiak; hanem annál inkább szolgáljanak, mivelhogy hívők és szeretettek, kik a jótevésben buzgólkodnak. Ezekre taníts és ints.
3.
Ha valaki másképen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt,
4.
Az felfuvalkodott, a ki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharczokban szenved, a melyekből származik irígység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások,
5.
Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai a kik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, a kik ilyenek, eltávozzál.
És ezzel vissza is tértünk a kezdő Felyezethez, az I Sámuél 2-höz...
Illetve még egy apró magyarázat, ami felfedi ez elhajlás okát, ami végül ehhez az ítélethez vezetett: Bírák könyve 3. rész
1. Ezek pedig a pogányok, a kiket meghagyott az Úr, hogy azok által kísértse Izráelt, azokat a kik nem ismerték a Kanaánért való harczokat,
2. Csak azért, hogy az Izráel fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa őket hadakozásra, csak azokat, a kik azelőtt ezt nem tudták:
3. A Filiszteusok öt fejedelemsége, a Kananeusok mindnyájan, és a Sidoniusok, meg a Khivveusok, a kik a Libánon hegyén laknak, a Baálhermon hegyétől fogva Hamath bemeneteléig.
4. Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általok az Úr Izráelt, hogy meglássa, vajjon engedelmeskednek-é az Úr parancsolatainak melyeket parancsolt az ő atyáiknak Mózes által?
5. Így az Izráel fiai a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok között laktak,
6. És azok leányait vették magoknak feleségül, a saját leányaikat pedig oda adták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit.
7. És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úr szemei előtt, és elfelejtkezének az Úrról, az ő Istenökről, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak.
Vagyis: az asszimiláció!
Elkeveredtek a körültük való népekkel, és átvették a szokásaikat-bálványaikat, A nép Istefélelmét, nyerekedésnek tekintették. Emberi gondolatok szerint írták felül az Örökkévaló rendeleteit-parancsolatait...Mivel megvetették az Örökkévalót, és az Ő szentségét-az Örökkévaló is megvetette őket...
Lévi- aminek jelentése: Szívem-Szívem szerinti, nos Lévi szívébe belekerült a testi gondolkodás, és ezáltal megszegte a Szövetséget az Örökkévalóval, amit neki az Örökkévaló a IV.Móse 25,13-ban Ígért neki, és magvának...
Lévi nemzetsége tehát elbukta ezt a szövetséget, vagyis a Papi szövetséget...
De mi a helyzet nálunk?
Péter Apostol I. levele 2. rész
1. Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.
2. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
3. Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4. A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
5. Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
6. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
7. Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8. A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
9. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
11. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;
12. Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
13. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;
14. Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére.
15. Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;
16. Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.
17. Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.
18. A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.
19. Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.
20. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.
21. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:
22. A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
23. A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:
24. A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.
25. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
Mindezek fényében, mi hol állunk?
Ötletelések; Emberi rendelések, amik felülírják az Örökkévaló szavait; Testies gondolkodások;
ASSZIMILÁCIÓ A VILÁGGAL...
Akkor a Leviták nagy tiszteletben álltak a nép előtt...
Ez mára úgy módosult, hogy egy szolgáló minél nagyobb ostobaságokat beszél-mennél nagyobb tévelygést hirdet, annál nagyobb az elfogadása-tisztelete.
A maiakon meglátszik hogy kit szolgálnak?
Nos sajnos igen... látszik a mammon, mint a gyarapodás bálványa, látszik a Baal, mint hamis Istenkép, látszik e világ fejedelme a hazugságokból-és tévelygésekből...
A maiak valami nagyobb kegyelembe reménykednek talán? Vagy azt gondolják hogy az Örökkévaló már akár mivel is beéri???
-
Köszönjük Testvérem az áldott tanítást, fel kell ismernünk a felelősségünket amelyet kötelezően meg kell tartanunk. Mert azzal hogy Isten útjára léptünk, felelősségünk lett és az számon is lesz kérve tőlünk. Ha mi felbontjuk Istennel kötött szövetségünket, akkor Isten is fel fogja bontani velünk a szövetségét. Mert igenis Isten elvárja azt, hogy a világ számára meghalva Neki éljünk. Elvárja, hogy Ő legyen minden tekintetben az első. Elvárja, hogy engedjünk az Ő szavának. Elvárja, hogy az Ő rendeletei szerint éljünk!
-
És erre mondok én: ÁMMEN-t. Így is van Testvérem. Ahogyan az írva is van, az I.Kor.10,11-ben, Az Atyáink dolgai példaképpen estek rajtuk, hogy megirathassanak a mi tanulságunkra... Tehát az elődeink esetéből tanulnunk kellene. Kérdés az hogy érdekel-e valakit? Mert ahogyan láthatjuk is: A Többséget NEM érdekli a tanulás...
AZ azonban érdekelne, hogy miben reménykednek azok a langyosok, akik tanulni nem akarnak, csak a kegyelemben bizakodnak.... Mert az Örökkévaló, mindenek előtt IGAZ! Az Ő Igazsága, pedig nem egyezik a langyosok hamisságával!
Ézsaiás 33,7.
Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
8.
Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
9.
Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
10.
Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
11.
Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.
12.
A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.
13.
Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:[/size]
-
Továbbá: Az egykori Papi nemzetség vétke az volt, hogy emberi ötletek és emberi törvényeik által, felülírták az Örökkévaló rendeleteit...
Fontos azonban tudni, hogy ezek, a Törvény maximális tisztelte mellett hoztak oly emberi rendeleteket, amik által azt akarták elérni, hogy az Örökkévaló rendeleteit, még véletlenül se tudják megsérteni... Az Ő Igazságuk nagyobb a mostaniaknál, mert a mostaniak, az Örökkévaló Beszédét, nem hogy nem Ismerik, de el is utasítják, a gyülekezeti-felekezeti rendelések miatt...
Meg van írva: Mt 5,20
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
A Maiak Igazsága, nem hogy nem több azokénál-de még csak nincs is! Pontosan azért, mert gyülekezeteket építenek, az Egyház helyett. Nem tartják Tiszteletben az Örökkévaló beszédét, és csak a szórakozásukat-kedvtelléseiket keresik az Istentiszteleten...
-
Lukács evangéliuma 18,8
"Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"
:104:
-
Nos igen... És ha Ő, aki mindent tud ezt kérdezi, akkor tudjuk hogy roppant erős figyelmeztetés ez a kérdés valójában.
-
A legtöbben a szemmel láthatók alapján ítélik meg az Úrral való kapcsolatot. Szép a dicsőítés, jelek és csodák történnek, jól érzem magam a gyülekezetben, és ezekben ringatják magukat az emberek, hogy az Úr akaratában vannak.
Márk evangéliuma 13,22
"Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is."
Nekünk az igéből kell táplálkoznunk és nem a szemünk és a megtapasztalásaink után járni. Máskülönben lesodródunk a kőszikláról és más istent kezdünk el imádni. Mert nem varrhatjuk Jézus nevét bárhová, csakis az igéhez! Mert Jézust az ige határozza meg és nem az érzelmeink vagy a tapasztalataink.
-
Cedek, Cedek Tirdoch!
/ Igazságot,Igazságot Kövess!/
V.Mózes 16,20
János Evangyélioma 8. rész
1. Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2. Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
3. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4. Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6. Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8. És újra lehajolván, írt vala a földre.
9. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11. Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
12. Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
13. Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
14. Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
15. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
16. De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
17. A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18. Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
19. Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20. Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
21. Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22. Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23. És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24. Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
25. Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek.
26. Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
27. Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
28. Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
29. És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30. A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31. Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32. És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34. Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Ezen Ige fejezet bizonysága szerint, mindössze két út létezik...
Az egyik, ami a kárhozatra és az Örökkévalótól való örök elválasztódásra vezet, Jn.8,21. Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22. Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23. És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24. Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
Illetve a másik, a Tökéletes, ami az Örökkévalóval való teljes egységre-Szabadságra, a megváltáshoz vezet: Jn.8,31. Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32. És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Ezen fejezetben, az Urat, mint Pásztort-mégpedig mint egyetlen Pásztort ismerhetjük meg!
"15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. "
Nos egyszerű utasítások a boldog és tökéletes élethez... Megmondta világosan mit tegyen-mit tehet- és mitől tartózkodjon az ember.
Tehát vezette az embert a Pásztor.
Az Örökkévaló adta nekünk a beszédét vezetőül-vagyis a Pásztornak. Majd amikor eltávolodott az ember az Örökkévalótól, akkor az Ő beszédének Testet alkotott, és az emberért-az ember után küldte, hogy biztosítsa az embernek a visszatérés lehetőségét.
A Biztosítás pedig magában foglalja, a Tanítást...
és erről olvassuk együtt: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13. Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15. Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
17. Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18. Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19. Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20. Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
22. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23. Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24. Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25. Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
A hármas Igére tessék figyelni: "3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. "
Ez mit jelent? A Megértés a Móse 2,20- illetve a Máté 5-ben van elrejtve...
Mózes II. könyve 20. rész
1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
13. Ne ölj.
14. Ne paráználkodjál.
15. Ne lopj.
16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
18. Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.
19. És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
20. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.
21. Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.
22. És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek.
23. Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.
24. Földből csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.
25. Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.
26. Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.
Illetve:
Máté Evangyélioma 5. rész
1. Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2. És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3. Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4. Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8. Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
13. Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23. Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24. Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.
26. Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
27. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28. Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.
32. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33. Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35. Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36. Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37. Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
38. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Az Örökkévaló a Pararncsolatokat két kőtáblán adta az Övéinek. Azért kőtáblák ezek, mert megváltozhatatlan-és elenyészhetetlen parancsolatok ezek.
Az Övéi az első Kőtáblán levő parancsolatokat, és az áldozati rendszer követelményeit még tisztán megtartották, de a második kőtábla parancsolatait bizony áthágták...
Pedig a Micvák bár valóban két kőtáblán adattak-ámde valójában a kettő-EGY!
meg is van írva: Jakab Apostol levele 2. rész
1.
Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.
2.
Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában;
3.
És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé:
4.
Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?
5.
Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik?
6.
Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, és nem ők hurczolnak-é titeket a törvény elé?
7.
Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, a melyről neveztettek?
8.
Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.
9.
De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói.
10.
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
11.
Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.
12.
Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.
13.
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.
Tehát a Micvában sincs válogatás! Vagy mindent-vagy semmit!
Nem elég az első Kőtábla Igéit megtartani! Ha valaki az Örökkévaló szövetségében kíván részesülni, akkor az Örökkévaló teremtményeit-legfőként pedig az embert is tisztelnie-segítenie kell, éspedig nem pusztán izzadságszagú
kötelességtudatból, hanem a szívnek teljességéből.
És ezzel megértettük mindjárt a második vonatkozását is annak a Messiási Próféciának, amely azt mondja hogy: Ésa.42,3 " ... A Törvényt Igazán jelenti meg."
Ugyanis nem elég külsőképpen-vagy látszatra- esetleg: csupán mások előtt... úgy tenni-úgy beszélni, mintha telve volnánk szeretettel, de a szívnek teljességével és nem színlelve kell megélni az Örökkévaló tanítását.
És hamár tanítás:
A SZövetség első szintjének a következő kritériuma volt:
S'má Yisráél:
Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
10.
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;
11.
És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
12.
Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
13.
Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
Ezek után, az idők elközeledtével az Ígéret, és az előjelzés a Szövetség jelen szakaszáról:
Jer.31,18.
Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19.
Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.
20.
Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!
21.
Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba!
22.
Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
23.
Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!
24.
És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántóvetők és baromtartók együttesen.
25.
Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek.
26.
Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.
27.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28.
És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
38.
Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.
Efráimról megértettük ugye az eddigiekben, hogy a nemzetekből beoltatottak előképe ő, és eme fejezet éppen a beoltatásról-helyreállításról tesz bizonyságot velük kapcsolatban.
Továbbá:
31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
38.
Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.
Ez pedig azt jelenti, hogy a szövetség első kritériumának, vagyis a tanulásnak megtartása mellett, amit akkor megtanultunk, azt az életünk természetes részévé teszi az Úr, amikor is azt mondja:
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Ezek után, az ígéretek sorrendben történő beteljesedései:
1; Eljött a Messiás, aki a Törvény Igazán történő megélését-betöltését tanította.
2; Az engesztelés, hiszen meg van írva: Vér nélkül nincsen bűnbocsánat! ( III.Móse 17,11 ; Zsid.9,22 )
3; A Feltámadás által az engesztelés időtlenné tétele. ( Mert a feltámadással az Örökkévaló eltörölte a halál és a pokol intézményének a minden emberre elható: " végállomás" jellegét! )
Erről bővebben: Hosájá 13,14.
Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
Konkrétabban: I.Kor.15,50.
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51.
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
52.
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53.
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
54.
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
55.
Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
56.
A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
57.
De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58.
Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
Ez természetesen csak azokra igaz, akiknek az Úr a Pásztora!
Mit is jelent ez?
Nostehát: Ha és amennyiben megtanuljuk az Örökkévaló Parancsolatait-Micváit, amik az életre vezetnek, azt az Örökkévaló a szívünkbe és az elménkbe írja, ami azt teszi: Megérteti és megszeretteti velünk...
Majd a Messiás befogadása által, ( ezt nevezzük megtérésnek) Megeleveníti bennünk, ( ezt nevezzük újá születésnek.) És ettől kezdve, az Örökkévaló beszédének-Igéjének-szavának-Tanításának... vezetése szerint járunk!
Ha tehát él bennünk az Örökkévaló Igéje, akkor vezetni is kész! Ha Ő vezet, akkor immáron Ő a Pásztorunk! Ha Ő a Pásztorunk, akkor megszabadulunk a hazugságok, a megtévesztés, a ködösítés rab igájától, tehát akkor Szabadítónk is,
HA pedig szabadokká lettünk, akkor megértjük, hogy az hogy az Örökkévaló a gyermekévé fogadott, az nem a mi Igazságunk, hanem az Ő beszédének az Igazsága, Tehát ekkortól mondhatjuk: Yachve Cidkénu, vagyis: Az Úr a mi Igazságunk.
És ezek világosságában olvassuk el újra a Jn. 8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
----
Ha és amennyiben az Úr beszédének a vezetése megnyilvánul bennünk, a most következő Ima értünk szól, mert ezen a világon, az Úr Temploma immáron mi vagyunk:
I Kir.8, 22. És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé,
23. És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te előtted teljes szívvel járnak;
24. A ki megtartottad azt, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon megtetszik.
25. Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodból való férfiú el nem fogy én előttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy én előttem járjanak, a mint te én előttem jártál.
26. Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.
27. Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.
28. De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon;
29. Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felől azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen.
30. És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!
31. Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ő ide jő, megesküszik az oltár előtt ebben a házban:
32. Te hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék a mit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.
33. Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az ő ellenségeitől, mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban:
34. Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, a melyet adtál az ő atyáiknak.
35. Mikor berekesztetik az ég, és nem lészen eső, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mert te szorongatod őket:
36. Te hallgasd meg őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg őket a jó útra, a melyen járjanak; és adj esőt a te földedre, a melyet örökségül adtál a te népednek.
37. Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok:
38. A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mért csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:
39. Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő útai szerint, a mint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét.
40. Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, a melyet adtál a mi atyáinknak.
41. Sőt még az idegen is, a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért;
42. (Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), és eljövén imádkozánd e házban:
43. Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, a melyet én építettem.
44. Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, fordulván az úton e város felé, a melyet te magadnak választottál és e ház felé, a melyet építettem a te nevednek:
45. Hallgasd meg a mennyekből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot.
46. Ha te ellened vétkezéndenek, - mert nincsen ember, a ki ne vétkeznék - és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, a kiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;
47. És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, a kiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!
48. És megtéréndenek te hozzád teljes szívökből és lelkökből, az ő ellenségöknek földében, a kik őket fogva elvitték, és imádkozándanak hozzád az ő földöknek útja felé fordulva, a melyet adtál az ő atyáiknak, és e város felé, a melyet magadnak választottál, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:
49. Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;
50. És légy kegyelmes a te néped iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok előtt, a kik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok;
51. Mert ők a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze közepéből,
52. Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak.
53. Mert te különválasztottad őket magadnak örökségül a földnek minden népei közül; a miképen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten!
54. És mikor elvégezte Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elől, és megszünék az ő térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétől.
55. És felállván megáldá az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván:
56. Áldott legyen az Úr, a ki nyugodalmat adott az ő népének, az Izráelnek, minden ő beszéde szerint, csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, a melyeket szólott Mózes, az ő szolgája által.
57. Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk,
58. Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, rendeléseit és végzésit, a melyeket a mi atyáinknak parancsolt.
59. És ezek a szavak, a melyekkel imádkoztam az Úr előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izráelnek, minden időben,
60. Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más.
61. És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképen e mai napon.
-
Ésaiás próféta könyve 63. rész
1. Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.
2. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?
3. A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.
4. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.
5. Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem!
6. És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!
7. Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.
8. És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok.
9. Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
10. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök.
11. S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét?
12. Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen?
13. Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!
14. Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!
15. Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem!
16. Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.
17. Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!
18. Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet.
19. Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.
Áldott Testvérek. A mai alkalommal egy érdekes dolog megfigyelésére hívlak titeket... Egészen pontosan: kettőre- két éra jellemzőjére...
Tehát két korszakról legyen ma szó.
A második-az első következménye. nem átugorható, és lehetetlen a másodikban élni, az első megértése-megélése...nélkül!
Mielőtt alaposan kifelyteném ezeket, álljon itt még egy Igei rész, az egyertelműség kedvéért...
Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék...
Most akkor kezdjünk hozzá:
Ésaiás próféta könyve 63. rész
1. Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.
2. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?
3. A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.
4. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött...
Abdiás próféta könyve 1. rész
1.
Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról: Hírt hallottunk az Úrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal!
2.
Ímé, kicsinynyé tettelek a népek között; felettébb útálatos vagy.
3.
Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?!
4.
Ha oly magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr.
5.
Ha tolvajok törnének reád, avagy éjjeli rablók, (hogy elpusztíttattál!), nem annyit lopnának-é, a mennyi elegendő?! Ha szőlőszedők jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?!
6.
Mennyire kifosztogatták Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit!
7.
A határig űznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeredet tőrül vetik alád. Nincsen benne okosság!
8.
Azon a napon, ezt mondja az Úr, nem vesztem-é ki a bölcseket Edomból, és az értelmet az Ézsau hegyéről?!
9.
És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés által.
10.
A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre!
11.
A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülök.
12.
De ne gyönyörködjél öcsédnek napján, az ő szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az ő veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján.
13.
Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az ő jószágához nyomorúsága napján;
14.
A résre se állj fel menekülőit elveszíteni; és ne áruld el az ő megmaradottait a szorongattatás napján!
15.
Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre.
Tehát láthatjuk, hogy az Ézsaiás 63 első pár verse, egy prófécia beteljesedését hirdeti Edom felől, aki az Úr népének ellenségeként, dobzódott az Izráél elleni bajkeverésben...
Az Ézsaiás 63,7-14-ig, pedig, az I Kor.10,11 fényében, visszavezet bennünket a megértés kulcsához...
Ez ugye a Miczráimból való szabadulás, és a sivtagi időszak történései...
lássunk ezekről pár példát:
II.Mózes 14,8. És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.
9. És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék őket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón előtt.
10. A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.
11. És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból?
12. Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.
13. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.
14. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
Láthatjuk, hogy a nép, mint vezetőjére- Móséra tekintett... ( éppen az okolás kedvéért...)
Lássunk egy sokkal szemléletesebb történeti szemelvényt:
II.Móse 17,8.
Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.
9.
És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.
10.
És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
11.
És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.
12.
Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra űljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.
13.
Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élivel.
14.
És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól...
Nos mi is az, amire a mai alkalommal reflektálni szeretnék?
Vajon a hadakozók, akik a harcot vívták, tudták-e min múlik a harc kimenetele?
Miközben folyt a vér, és Yisráél fiai a hadakozással voltak elfoglalva, tudatosult-e bennük, hogy a közbenjáró, és az Örökkévaló kapcsolatán múlik a jövőjük???
A Történetben láthatjuk: Mózes felemelt karja volt a kapcsolat... amikor fent voltak a karjai-akkor létesült a kapcsolat föld és a Menny között, és akkor az Úr népe győzelemre jutott...
ha megszakadt a Mennyel a kapcsolat, akkor éppen vesztésre állt a nép...
De vajon tudatosult-e a népben ez?
Nos nem gondolnám, hogy harc közben, a tőlük távol levő Móse karjait figyelték volna...
Mind Móse-mind peadig Áron, Levita volt... és ezek fényében megérthetjük, hogy eme kor, a közben járók kora volt, amit maga a nép akart valójában...
II.Móse 20,18.
Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.
19.
És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
20.
Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.
21.
Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.
22.
És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek...
Tehát mindezek értelmében, a népnek nem volt közvetlen kapcsolata az Örökkévalóval, hanem csak a közben járók- azaz: a Leviták által... Ennek okán, vagy nem is tudtak mindenről, és csak a következmények részesei lehettek- vagy csak részleteiben érthették a dolgaik alakulását...
Ámde voltak egyes személyek, akiket kiválasztott az Örökkévaló magának, hogy érthessék a történéseket, és közvetítsenek az Örökkévaló, és az Ő népe között.
Az első időszakra tehát az volt a jellemző, hogy az Örökkévaló népe, mintegy: gyermekcipőben járt, és az Atyával való kapcsolatuk a "Felnőttek"-az "Idősebb Testvérek" vezetésén múllott...
Akár egy újszülött esetében, még nem tudják hova- mibe is születtek... még nem nyílott meg az értelmük...
Mint ahogy azt már előre leszögeztem, és a gyermekkorra jellemzően is tovább is vittem, a következő korra, balkézről,lehetetlen belekrülni!
És ezzel egyidőben elmondtam: A Következő kor, a felnőtt férfiúság kora, amikor már tujuk kik vagyunk, és mi a célunk... amikor már nem kellennek közbenjárók az Atyánkkal való kapcsolatunkhoz,
amikor már nem a következményekkel való szembesülés a dolgunk, hanem amikor már értjük is: mi miért történik úgy ahogy történik...
Erről az éráról így szól a prófécia:
Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
38.
Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.
39.
És kijjebb megy még a mérőkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé.
40.
És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mező a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.
Tehát közvetlen és valós kapcsolat és ami ugyan ennyire fontos: ISMERET (!) az Örökkévalóval!
A mai napon, sokan gondolják magukat az úgynevezett " Újszövetségi" korban...
Vajon azok akik így gondolnak magukra, hogyan tartják a kapcsolatot az Örökkévalóval? Ha bajba kerülnek-vagy válaszúthoz érnek, fordulnak-e közvetlenül az Úrhoz-vagy még közbenjárókat-idősebb testvéreket kérdeznek-e???
És ami a legfőbb:
Így szól a Prófécia: Ézsaiás 57,15.
Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
16.
Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
17.
Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt.
18.
Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
19.
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
20.
És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.
21.
Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
Tehát ezen Prófécia folyományaként: felismerjük-e az Örökkévaló-értünk történő cselekedeteit? Tudjuk-e mi miért történik, és tudunk-e hálát adni ezekért a dolgokért?
Egykor, példaadásul ez történt: IV.Mózes 11,15.
Ha így cselekszel velem, kérlek ölj meg engemet, ölj meg ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat.
16.
Monda azért az Úr Mózesnek: Gyűjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közül, a kikről tudod, hogy vénei a népnek és annak előljárói, és vidd őket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled.
17.
Akkor alá szállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekből, a mely te benned van, és teszem ő beléjök, hogy viseljék te veled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.
Ez tehát előjel volt, a maiak számára...
Azután, az Idő elkérkeztével ez történt:
Jn.20,21.
Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
22.
És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
23.
A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
De látjuk-e és értjük-e a párhuzamot?
Végezetül: Rómabeliekhez írt levél 8. rész
1.
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2.
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3.
Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4.
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9.
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10.
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11.
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12.
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13.
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14.
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15.
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16.
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17.
Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
18.
Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
19.
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Mert azért érdekes dolgok ezek, mert a maiak hitéletében is az az érdekes dolog figyelhető meg, amit úgy nevez a Szent Tan: Hálátlanság!
IV.Móse 21,5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
És igen... Ugyan ezt lehet felfedezni a maiak hitéletében is...
Ugyanis az amit az akkoriak megvetettek, valójában az Ige volt...
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
A Maiak többsége is megveti a Mennyei kenyeret- az Úr beszédét, és sokkal inkább hitelt adnak az emberi ötletelésnek...
Az akkoriak, szívükben visszafordultak-egyesek pedig valójában sohasem szakadtak el Eggyiptomtól...
Akárcsak ma van ez....
A Maiak többsége is kettős életet él. Hálát adni nem tudnak- az Úr szabadítását, ami ebből a világból kivezetné őket, nem értékelik, és kedvtellésüket a a világban találják, tehát a hívő életükben is a világi dolgokat preferálják...
-
Köszönjük Testvérem a tanítást. :afro:
-
Zsidókhoz írt levél 12. rész
1.
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2.
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3.
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4.
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5.
És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
6.
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
7.
Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8.
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9.
Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
10.
Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11.
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
12.
Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
13.
És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
14.
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15.
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16.
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18.
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
Áldott Testvérek. Elismerem, hogy volt idő, amikor eme levél felől, mint: Zsidókhoz írt levél, úgy vélekedtem mint: ZsidókNAK írt levél...
lányos zavaromban akkoriban az okozott nekem fejtörést, ha Yessua a két nemzetséget egybeszerkesztette, akkor a küldöttei ( az Apostolok)...miért tettek mégis különbséget a kettő között?
Mert írva van: Efézusbeliekhez írt levél 2. rész
1.
Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
2.
Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
3.
A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
4.
De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett,
5.
Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
6.
És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:
7.
Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
8.
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9.
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Az Örökkévaló kegyelméből, mára megértettem azt az Igazságot, hogy a Nemzetekből megtértek beoltatása egy oly folyamat végeredménye, amikor is a goy-ok, ( a nemzetekből megtértek ), Az Ávrahám- Yichak-Yakov... Tehát Yiszráél Istenéhez
való csatlakozásuk eredményeként, az Örökkévaló népével egybeolvadnak... Vagyis, Elkezdik felkutatni az új nemzetük történelmét, ( ami az Isten Igéjében, a TANACH-ban található (!) ; és az Atyák ágán, és az Atyai tanítások megélésével, mintegy: valósággal beolvadnak az Örökkévaló népébe.
Ezek fontosságáról elég csupán annyi,hogy az Örökkévaló világos parancsolata ez: 4Móz 15,15.
Óh, község! néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti.
16.
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
És ennek függvényében, végső konklúzióként megjelenik ez: Ezékiel próféta könyve 47. rész
1.
És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.
2.
És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.
3.
Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
4.
És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.
5.
És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
6.
És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.
7.
És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.
8.
És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.
9.
És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.
10.
És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.
11.
Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
12.
És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
13.
És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.
14.
És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.
15.
És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve:
16.
Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középső Hásér, mely Havrán határán van.
17.
Így legyen a határ a tengertől Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.
18.
És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.
19.
És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.
20.
És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.
21.
És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.
22.
És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.
23.
És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.
Ezekről részletesebben és bővebben, a Róma levél 11-ben olvashatunk...
Natehát, amint előre is mondtam, ez a beolvadás-beoltatás... valójában: AZONOSULÁS (!) egy folyamat végeredménye, ami először is a szívben kezdődik, és ezek után tudatosul az emberben...
mert írva van: Ésaiás próféta könyve 2. rész
1.
Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2.
Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3.
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4.
Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5.
Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
EZ valójában és nemes egyszerűséggel azt jelenti, hogy a Messiásban a megtértek, megértik-és megélik a Testvériség törvényét szívük teljességével, ennek eredményeként pedig az történik, hogy " lészen egy akol, és egy Pásztor!" ( Jn.10 )
És ekkor teljesedik be ama Prófécia, amit az Örökkévaló előre megmondott: Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Ám értjük mi ezt a "Próféciát"? Mit is tanít nekünk Mórijách?
Elsőként is Ábrahámról: Mózes I. könyve 17. rész
1. Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
2. És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
3. És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
4. A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
5. És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
6. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
Tehát nevének értelme: Népek sokaságának Attya...
Azután van itt még egy fiú, kinek a neve Yichak... Nevének szó szerinti jelentése: Isten mosolyoghat!...
Hogy megértsük mit jelenthet az hogy az Isten mosolya-öröme?... hogy mi okozhatja ezt? hogy mi okozza végezetül az Örökkévaló Örömét?
El kell olvasnunk, az erre vonatkozó Isteni tanítást:Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt...
Tehát a dolgok értelme: AZ Istennek való engedelem, örömére van az Örökkévalónak!
Vissza Mórijjá-hoz: Van is egy Izráélita ének erről, a címe: Morijjá...
Mit is tanít nekünk Morijjá?
Tehát a Nemzetek Attya, az Engedelmes fiú által Szövetséget szerez az egész teremtett világnak!
És erről ír konklúzióban az Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává...
Most pedig következzék egy Szent Ima, aminek megértésével- megérthetjük a mondanivalóm lényegét is:
Hálaadás a Tóráért.
" S'má Yisráél:"
Baruch ata Ado-naj, Elohenu Melech haOlam, ascher bachar banu mikol ha’amim, wenatan lanu et torato. Baruch ata Ado-naj, noten hatora. vö imru: ÁMÉN.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki a Tóra nekünk adásával kiválasztottál bennünket a többi nép közül." Áldott vagy Urunk a Tóráért. és mondjuk: ÁMÉN!
Tehát mindezek értelme, hogy akiben végbemegy az Isten népébe való beoltatás valóságban is, az megérti, hogy az Örökkévaló legnagyobb adománya az embernek, a Tóra... vagyis az Ő Igéje!
Tehát: Ha valki az Isten népébe akar oltatni, mert megértette azt az alap kritériumot: Hogy az Örökkévaló: Ávrahám-Yichák-Yakov... azaz a Yisráél Istene, az tudja hogy az Istennel való közösség előfeltétele,
az Isten népébe való tartozás! Hiszen az Örökkévaló ezt a Népet választotta magának, ezt népet tanította magának, ezt a népet szentelte el magának...
Hogy ez a "beoltatás" végbe mehessen, egy táplálékra van szükség! Ez pedig az a táplálék, amit egykor úgy neveztek: MÁNÁ... Azóta tudjuk, hogy ez a Mennyei kenyér,
Amiről Yessua így szólt: Jn.6, 27. Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
28. Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
29. Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
30. Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
32. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
Ez a Táplálék tehát az Isten beszéde, ami befogadva, valósággal újá szül!
Namost ezek fényében, az értelem kedvéért nézzük meg, mire is utal az "EREDETIBEN" A Zsidókhoz írt levél szerzője, amikor is azt mondja: Zsid.12,26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
Nos: Aggeus próféta könyve 2. rész
1. A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
2. Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, és a nép többi tagjainak, mondván:
3. Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna?
4. De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura,
5. Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!
6. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.
7. És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.
8. Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.
9. Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.
10. A kilenczedik hónap huszonnegyedikén, Dáriusnak második esztendejében szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
11. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől, mondván:
12. Ha szentelt húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajjon szent-e az? És felelének a papok, és mondák: Nem.
13. Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná!
14. Aggeus pedig felele, és mondá: Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezöknek minden munkája, és a mit ide felhoznak: tisztátalan az.
15. Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában!
16. Az előtt elmentek a huszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett.
17. Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és még sem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr.
18. Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmultakat is! A kilenczedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!
19. Van-é még mag a csűrben? És bizony, a szőlő, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak.
20. Másodszor is szóla az Úr Aggeusnak a hónap huszonnegyedik napján, mondván:
21. Mondd meg Zorobábelnek, Júda fejedelmének: Én megindítom az eget és a földet.
22. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullanak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által.
23. Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyürű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.
Tehát summaként ebben a fejezetben-Próféciában azt látjuk, hogy az Isteni Tantól való eltérés, bűnként jelent meg az Örökkévaló előtt, és ennek folyományaként, az Örökkévaló Igéri,
az Alapok tisztázását!
Na ezekről bővebben:
Azt mondtam, hogy az Isteni rendelésektől való eltérés a kezdet...
Nos Megmondatott: Zsolt 50,14
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Azonban a Haggéjá Próféciájában azt olvassuk: Hagg.2, 15. Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában!
16. Az előtt elmentek a huszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett...
Az Alap pedig!
Ézs 40,8
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
Tehát az Isten beszéde a romolhatatlan-Örök és állandó ALAP!
Most nézzük ezeknek egy tágabb- terjedelmesebb értelmét is...
Erről az alap tisztázásról, eszembe jut egy másik történet is a Szent Tanból...
Királyok I. könyve 19. rész
1.
És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.
2.
És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.
3.
A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját.
4.
Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!
5.
És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél.
6.
És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.
7.
És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.
8.
És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.
9.
És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?
10.
Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
11.
És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.
12.
És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.
Tehát az Örökkévaló nem volt a viharban-nem volt a földrengésben-nem volt a tűzben sem...
mit jelent ez?
Nos meg van írva: Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9. Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
Tehát a második Ige mondanivalója újra: 2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
Vagyis ne a te értelmeddel!; ne a te erőddel!; ne szelektálj azokban!; és NE HAGYD EL!
De mit is jelentenek ezek az úgy nevezett: " Természeti" erők?
A Szélvihar, ami elsodorja- felkapja és messze viszi a szemetet, a megszáradt ágakat...
Írva van:
Ésaiás próféta könyve 40. rész
1.
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2.
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
3.
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4.
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5.
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6.
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
7.
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
8.
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
A Földrengés: Aggeus próféta könyve 2. rész
1. A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
2. Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, és a nép többi tagjainak, mondván:
3. Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna?
4. De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura,
5. Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!
6. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.
7. És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.
8. Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.
9. Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.
10. A kilenczedik hónap huszonnegyedikén, Dáriusnak második esztendejében szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
11. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől, mondván:
12. Ha szentelt húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajjon szent-e az? És felelének a papok, és mondák: Nem.
13. Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná!
14. Aggeus pedig felele, és mondá: Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezöknek minden munkája, és a mit ide felhoznak: tisztátalan az.
15. Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában!
16. Az előtt elmentek a huszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett.
17. Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és még sem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr.
18. Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmultakat is! A kilenczedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!
19. Van-é még mag a csűrben? És bizony, a szőlő, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak.
20. Másodszor is szóla az Úr Aggeusnak a hónap huszonnegyedik napján, mondván:
21. Mondd meg Zorobábelnek, Júda fejedelmének: Én megindítom az eget és a földet.
22. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullanak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által.
23. Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyürű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.
Figyeljünk csak a 6.-os versre: 6. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.
AZ a szó hogy megindítom azt jelenti: MEGRÁZOM. És erről beszél a Zsidókhoz írt levél szerzője is a 12.-fejezetben: Zsid.12,26. Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27. Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
Tehát a Földrengés jelenti egyben az állhatatlanok lezuhanását is, ám jelenti azok felemelkedését is, akik a "szerénység" illetve a "Kegyesség" által, ezeddig takarva voltak a hatalmaskodók által.
Erről a változásról számol be a Malakiási Prófécia: Mal.3,16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
A Tűz: Mivel is zárja a Zsidó 12 a sorait? Zsid.12, 28. Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29. Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
Honnan is ered ez a kijelentés? Valami új ez? NEM!
Megmondatott: V.Mózes 4,23.
Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségéről, a melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened.
24.
Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.
Ezek pedig azt jelentik: Minden égni fog, ami Nem az Tanítása szerint van, nem az Úrtól van...Nem az Isten dicségét szolgálja!
Az is írva van: ( közben figyeljetek a Tűzre:) Ésaiás próféta könyve 33. rész
1.
Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
2.
Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
3.
Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
4.
És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
5.
Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.
6.
És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
7.
Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
8.
Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
9.
Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
10.
Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
11.
Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.
12.
A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.
13.
Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16.
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17.
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18.
Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
19.
A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
20.
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21.
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22.
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
23.
Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
24.
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.
Natehát eljutottunk eddig a pontig, de még nem biztos hogy teljességéban értjük ezeket...
Mindezek tehát az egész világra és a megtért és a megtéretlen emberek közötti Isteni megkülönböztetésre vonatkoznak tehát, vagy esetleg van valami mélyebb értelme is?
Beszéljünk a Világról:
" Böresit baráh Elohím ha Samajim, vö ha Erec..."
I Móse 1, 1 Kezdetben Teremté Isten az Eget és a földet...
Bocsánat a profán kérdésért, de megkérdezném: A Földet? Mekkora földet? Egy kertnyit-egy cserépnyit- vagy az egész világot?
Mert a Héber nyelv ennyire nem szegényes... Van a földnek is más neve! úgy mondjuk: Ádámá. A Kettő között pedig az a különbség, hogy az Erec,valójában egy Királyságra, mintegy:
" Birtokra"... AZAz Tulajdonra vonatkozik, míg az ÁDÁMÁ, a föld nevű bolygóra. Ebből megérthetjük, hogy kezdetben arra teremtette a Földet az Örökkévaló, hogy az Ő Dicsőségét hirdesse! Míg az a szó, hogy ÁDÁMÁ, már egyfajta megoszlást-megosztást jelent, tehát egy földet, ami nem egy uradalom alatt van...Ezt nevezhetnénk így is: A Világ. Ám a világnak is van neve a Héberben. Úgy mondjuk: Olám.
Maradjunk még egy picit az ÁDÁMÁ-nál:
Nos tudjuk, hogy az Örökkévaló az embert eleve az Ádámáról nevezte el, Ádám-nak...
I.Mózes 1,26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
Most tehát ezzel egycsapásra két dolog felett is értelemre jutottunk: Az Első: IGEN! AZ Örökkévaló előre tudta hogy mi lesz az emberrel, ezért osztotta meg a föld feletti Uralmát előre...
Kettő: Megértettük az Erec,és az ÁDÁMÁ közötti különbséget is.
A Teremtésnél ellenben ezt mondja az Ige: " Kezdetben teremté Isten az Eget és a földet..."
És kódolva van a visszatérés a Teremtőhöz, amikor is azt mondja: I.Mózes 3, 14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Ezeknek lényege és értelme: A Megosztásban-megoszlásban soha nincs békesség! Állandó harc és ellenségeskedés, mind a bitorló-mind az ember számára, és végezetül az Isten dicsősége jut Győzelemre! ( Hiszen az Ádám-mint a megosztott uralomból való- visszatér az Isten uralma alatt álló " ORSZÁGBA!"
Ha valaki erre készülve-örömöt érez, és ezen munkálkodik, Istennek való engedelem által, annak számára ez áldás lesz! Abban az emberben Öröme van az Istennek!
Az Úr ezt tanítja erről: Lk 12,34
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Illetve: Luk.17,20.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Tehát, HA az életedben Már ott élsz, számodra a mennyek országa, csupa öröm lesz!
Azonban ha valakinek a kincse ebben a világban van, akkor az eljöndő világ, kincsek nélküli üresség- a szenvedések helye lesz annak.
Továbbá: Aki pedig az Isten országának eljövetelét nem akarja, az az Örökkévaló akaratának ellenségévé nyilváníttatik....
ÉS akkor egy pár keresetlen szó, a világról...
A Világ, mint Olám a Teremtett dolgok sokszínűségére utal, ami bár Istentől van, de az embereket nem vezette megtérésre... A Megosztás-további megosztásokat eredményezett... határvonalak-országok-népek és nemzetek sokasága
Ahol is az emberek egymás iránt értetlenek-szétziláltak.
De az Úr így szólt: Jn.10 " És lészen egy akol, és egy Pásztor!"
Tehát ebből a sokszínűségből-idegenségből-megosztott nyelvből... van visszatérés az Erec-be- az Isten Királyságába!
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
( ebben a fejezetben van egy értelmezésre váró szó: a Tenger... Valójában a Tenger, egy átjárhatatlan, országok és világok közötti elszeparálódás- elválasztás szimbólikája...Na és ez az ami többé nem lesz...)
Tehát lesz egy Király ( AZ Örökkévaló!; egy vezetés ( Az Ő Beszéde-Igéje); És egyetlen nép! ( ez a Yisráél!) Te már be vagy oltva???
Tehát és végezetül: A Zsidókhoz írt levél, minthogy a TANACH-ot idézi, azokhoz címeztetett, akikben végbe ment a beoltatás, és értik- " Ismerik" a Szent Tant, és annak mélységeit!
-
Mózes I. könyve 22. rész
1.
És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2.
És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3.
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4.
Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5.
És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6.
Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7.
És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8.
És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9.
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15.
És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16.
És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17.
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18.
És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek...
Áldott Testvérek, bizonyára emlékeztek még az elmúlt Szombati alkalomra, amikor felfedetett előttünk az, hogy valójában ez a történet, a Messiás tökéletes áldozatát vetette előre.
Talán nem árt, ha mégis felelevenítjük ezt...
Mindenek előtt, és a teljes érthetőség kedvéért, idézzük fel az I.Mózes 17-et is:
Mózes I. könyve 17. rész
1.
Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
2.
És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
3.
És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
4.
A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
5.
És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
6.
És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
7.
És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad...
Mint lájuk, az I Mózes 17 első 7 verse, az Ávrámnak- az Örökkévalótól való új nevének- és annak jelentésének a története olvasható.
Ávrám- Ávráhám...
Áv ráhám Jelentése, mint olvashatjuk is: Népek sokaságának Attyja.
Valójában ki is a népek sokaságának az Atyja? Pontosan az, aki Teremtette a népeket! Az Ávrám nevében a "H"-betű jelentése, valójában ez: " YAH" Vagyis az Örökkévaló nevének jele...És azzal hogy ezt a nevet adta az Örökkévaló Ávrámnak, valami egészen fantasztikus-
és egyben: Valami roppant fontos dolgot sejtet... Hogy mi az a roppant fontos és fantasztikus dolog, azt az I Mózes 22-ben olvashatjuk...
Még mielőtt megtennénk azonban, még egy név jelentése felett kell értelemre jutnunk...
Ávrám fia Yichak... Yichak jelentése Valójában és szó szerint: Isten az aki mosolyoghat...
Félre értett és félre magyarázott név ez, az emberi felszínesség, és a testies gondolkodás miatt... nézzük Yichak névadásának történetét:
Mózes I. könyve 18. rész
1. Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon.
2. És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
3. És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
4. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.
5. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.
6. És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
7. A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
8. És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
9. És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.
10. És monda: Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.
11. Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.
12. Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!
13. És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem?
14. Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
15. Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél...
Ez tehát Yichák nevének az eredete, illetve annak története...
Sajns a felszínes és sekélyes figyelem miatt, rossz szóra koncentráltak azok, akik Yichák nevét ezzel a sekélyes értelmmel jellemezték...
Figyeljünk csak:
9. És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.
10. És monda: Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.
11. Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.
12. Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!
13. És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem?
14. Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
15. Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél...
Mit jelent tehát a Név?
Isten szaván ember ne nevessen! Az ember életében vannak ugyan lehetetlennek tűnő dolgok, de Isten előtt semmi sem lehetetlen! Az Örökkévaló bármit megtehet!
Az ember pedig ne kételkedjen az Örökkévaló szavában, és pláne meg: Semmiképpen se nevesse ki az Örökkévalót a szavaiért!
Mert az Isten az aki nevethet! Kineveti a nehéz dolgokat- nevet a lehetetlen felett! Isten az aki nevethet! Az ember pedig némuljon el, ha az Örökkévaló szól, és lehajtott fejjel fogadja azt, amiben az Örökkévaló részesíti őt!
Ebben a történetben pedig a névnek az a variánsa jelenik meg, hogy az Örökkévaló, a maga jókedvéről neveztette a gyermeket...
Vajon mi indíthatja az Örökkévalót jókedvre- örömre? Vagy mi az amiben az ember a szomorúságára van? mi okozza a haragját?
És egyben itt lép be az Isten ismeretnek elengedhetetlen fontossága is...
Figyeljük meg Ávrám történetét, ami végül ide vezetett:
Mózes I. könyve 12. rész
1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
4. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból...
Itt kezdődött minden! Az Örökkévaló szólított valakit, aki azonnal " ENGEDELEMBEN" követte az Ő utasításait!
És minden cselekedetére is Igaz ez az állítás! Ávrám mindenben-mindenkor-minden áron engedelmes volt az Örökkévalónak.
Most figyeljünk a konkrétumokra:
Mózes V. könyve 30. rész
1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Tehát az Istennek való engedelmesség, az Örökkévaló örömét eredményezi! ( Yichak )
Most akkor lássuk újra, ebből az új aspektusból az I Mózes 22-őt:
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait
, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Tehát: Áv ráhám, ( a népek-nemzetek sokaságának az Attyja), az engedelmes fiú- ban... Megváltást szerez az egész világnak!
Mit is vetít ez elénk? Mire is emlékeztet ez bennünket? MIRE TANÍT BENNÜNKET A MÓRIJJÁ???
Egy mondatban: Mk. 10,45.
Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Erről bővebben: Jn.8,20.
Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
21.
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22.
Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23.
És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24.
Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
25.
Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek.
26.
Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
27.
Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
28.
Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
29.
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30.
A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Ezek fényében tehát a végső konklúzió: Jn 8,29
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
Vagyis tehát, az ENGEDELMESSÉG!
Na figyu: I Mózes 22,13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Erre a történetre van az emlézés, a Ros ha Sana ünnepén, amikor is a Kos szarvból készített kürtöket fújják.
A Szarv, minden esetben az erő- a hatalom szimbolikája... Tehát ez a történet, egy "bizonyos" Győzelemre is tanít bennünket!
Hogy mely győzelmet vetíti elénk, az egy másik Igeversből derül ki...
I Mózes 22, 15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
"Örökség szerint bírni az ellenség kapuját, az Istennek való engedelmesség által..."
Az a szó, hogy: Bírni... azt jelenti: Tudni... vagyis: Győzedelmeskedni az ellenség kapuin... Hogyan értsük ezt? Nos:
Háború esetén, az előnyös helyzetben levő fél, vagyis az erősebbik fél, ostrom alá rekeszti az ellenfelét, annyira, hogy azok a saját kapujukon sem mehetnek ki.
Most figyeljetek enek az ígéretnek az ismétlésére: Mt.16,13.
Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
14.
Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
15.
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16.
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
17.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
És Igen! Mert az I Mózes 22, is erről a győzelemről, és erről az ellenségről szólt!
Mert meg van írva: Eff.6,10.
Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11.
Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12.
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
Mindezek fényében egyértelműen kijelenthetjük tehát:Hogy az I Mózes 22 ben, Ávrám és Yichak története, az Örökkévaló és Yessua, Világ megváltásának a története, előkép-Prófécia- Tanítás szerűen.
Most még egy elrejtett titok: I Mózes 22,14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Morijjá története újra:
Ávrám az Örökkévalót a kezdettől, vagyis az ő kihívásától, tökéletes engedelmességben követte, mindent az Ő akarata szerint tett, aminek következtében Isten Ismeretre tett szert, és az Örökkévaló a Hit legmagasabb pontjára vezette!
Erről így szól a Zsidókhoz írt leél szerzője a Szentlélek által: Zsid.11,8.
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9.
Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10.
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11.
Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12.
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13.
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14.
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15.
És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16.
Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
17.
Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18.
A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19.
Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
Van egy másik elrejtett dolog is ebben a részben: Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
Figyeljünk a 4- es versre: "4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről. "
Tehát a legvégső Próba három napon át tartott! Az Atya számára a fiú, valójában Már halott volt... A Fiú is tudta mi fog következni, tehát a maga és a világ számára már ő is halott volt...Három nap...
Akárcsak: Mt.12,38.
Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tőled.
39.
Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.
40.
Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.
És legvégül: Luk.24,13.
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14.
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15.
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16.
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
17.
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
18.
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
19.
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
20.
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
21.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22.
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23.
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
24.
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
25.
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
26.
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27.
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
28.
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
29.
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30.
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
32.
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33.
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34.
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35.
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
36.
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37.
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38.
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39.
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40.
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41.
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42.
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43.
Melyeket elvőn, és előttök evék.
44.
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
45.
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
46.
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47.
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
48.
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
Tehát a Morijjá csúcsára ez az út vezet fel! ez a legmagasabb pont is egyben! ez az engedelem legmagasabb pontja: A Halál! Meghalni e világ számára- meghalni még önmagam számára is!
Meghalni az emberi elvárásoknak- meghalni az önös céloknak- meghalni a magam akaratára nézve, hogy azután újjá születve Istennek élhessek!
Ez a csúcs, valójában a Gal. 2, 19-20! ( "19.
Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
20.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.")
Tehát Yichák felment az Apjával- az Apjáért erre a csúcsra, és példaképpen az ő engedelmességük áldását hagyták ránk...
Morijjá neve, mostanság: Cion... Nevezhetjük és neveznünk is kell így: Yerusálájim... ( Békességünk (!!!) Városa)- IStennel való békességünk megalapítása! Éspedig: Engedelmesség által! AZ Engedelmességeddel bizonyítod Isten felé a Hitedet!!!
Tehát itt és ezen a ponton, nem csupán Békességed van az Örökkévalóval, de az Ígéretei szerint, a gondviselésében is részed van! ezért mondta Ávrám: I Mózes 22,14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
De erről tett bizonyságot a Próféta is: Ésaiás próféta könyve 33. rész
1. Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
2. Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
3. Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
4. És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
5. Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.
6. És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
7. Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
8. Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
9. Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
10. Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
11. Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.
12. A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.
13. Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
14. Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15. A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16. Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18. Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
19. A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
20. Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21. Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22. Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
23. Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
24. És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.
Mindez pedig kibővítve a Nemzetekből megtértek számára: Ésaiás próféta könyve 56. rész
1.
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
2.
Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.
3.
És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!
4.
Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:
5.
Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;
6.
És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:
7.
Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
8.
Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez!...
Tehát ide vezet az Istennek való engedelmesség!
Bizonyára észrevettétek, hogy ezen Ézsaiási próféciának van folytatása...
Lássuk és értsük meg: ...9.
Mezőnek minden vadai! jertek el enni, erdőnek minden vadai!
10.
Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverők, szunnyadni szeretők!
11.
És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok ők, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt!
12.
Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítő italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb!
Mi ez a váratlan, hogy ne mondjam: Drámai fordulat?
Nos megmondom az Ige által: Az Evangélium lényege, hogy van egy Út, amin ha végig járod, eljutsz Isten Örömébe! Ott a megbocsájtás-ott az Öröm- Ott a gondviselés...
Az evangéliumokból azonban ez a kirtérium, mint: " ENGEDELMESSÉG" valamiért kimaradt... nos előttetetek csak eddig!
Yessua mondja: Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég...
Tehát Yessua azt mondja, hogy a megtévesztés a Hamis küldöttek által van... Kik ezek a küldöttek? Pásztorok- Tanítók... Ők azok, akik a siker evangáliumukkal sokakat elaltatnak...
Erről beszél az Ézsaiás is:
Ézsaiás 56,9.
Mezőnek minden vadai! jertek el enni, erdőnek minden vadai!
10.
Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverők, szunnyadni szeretők!
11.
És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok ők, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt!
12.
Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítő italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb!
Tehát azok a hamis Messiások, akik a Testi dolgokat preferálják, és azt tanítják... azok a hamis Próféták, akik ezekhez a hamis tanításokhoz vezetnek sokakat...
A Messiás munkássága ez: Istennek, Hit által való engedelmes élet! Ami ettől eltér, az az AntiKrisztus!
-
Köszönöm testvérem a tanítást. Tegnap délután készülödtem a mai gyülekezeti igehirdetésre, és én Ábrahám és Lót hasonlóságait és különbözőségeit szerettem volna bemutatni.
Az éjszakai eszélgetésünk és ezen tanítás által teljesebb és láthatóbb képet kaptam mindkettőjükről. Az igehirdetés mondanivalója megváltozott.
Igen, nagyon fontos az engedelmesség az Úrnak. Ha átajuk az életünket, és az Ő áldásaiban akarunk részesülni, nem mehetünk a saját fejünk után. Mert akkor derülhet ki, bár azt hittem, hogy Isten vezet, Őt kizártam az életemből.
Isten boldog és örül, ha engedelmesek a gyermekei.
Eszembe jutott Ézsaiás próféciája:
1. Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; 2. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;
Ézsaiás 61, 1-2 (Károli)
Még itt a lehetőség, hogy az Úr jókedvének esztendejében áldást és megváltást nyerjen életünk.
-
Az alább következő Szombat esti anyag előtt, fordítsatok figyelmet az azt megelőző, egyebekben Szerdán este tárgyalt anyagnak, hogy érthetővé és egyértelművé legyen a most következő... / Test és Lélek harca./
http://alfa-omega.hu/forum2/index.php/topic,1443.msg129100.html#msg129100
-
"Hiné ha Ádám... Ecte Hómo... Íme az Ember!"
Júdás Apostol levele 1. rész
1. Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
2. Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
3. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
4. Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5. Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6. És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7. Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
8. Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9. Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
10. Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
11. Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.
12. Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;
13. Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
14. Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
15. Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.
16. Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók.
17. Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, a melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak.
18. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, a kik az ő istentelen kívánságai szerint járnak.
19. Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen Szent Lélek.
20. Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,
21. Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.
22. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket.
23. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, a melyet a test beszennyezett.
24. Annak pedig, a ki titeket a bűntől megőrízhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel,
25. Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen.
A Hármas versre tessék most koncentrálni: " 3. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott. "
Tehát mielőtt a Jóhírről beszélnénk, előbb mégis az Intelem szükséges sajnos...
Bizonyára elevenen él bennetek még a Szerdai Igehirdetés anyaga...Annak fényében történik a mai is...
Bizonyára gyakorta hallottátok ti is ezt a kijelentést: " azért mégis csak Emberek vagyunk" És mondják ezt azért sokan, hogy legalizálják bűneiket, vagy esetleg az Isten és az emberek előtt magyarázatot- mentséget találjanak bűneikre...
Azt mondom: Fussunk egy kört az Emberi jelzővel, hogy azután értelemben levonhassuk a végső következtetést arra vonatkozóan, hogy ez a védekezés, miszerint: "Mégis csak emberek vagyunk"
Elfogadható-e az Örökkévaló számára?!
Tehát a kezdet:Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Ez tehát a Kezdet! És itt és ezzel kezdődött minden!
Tanui lehetünk azoknak a dolgoknak, ahogyan az Örökkévaló létrehozza a maga Királyságát, majd ezen a Királyságon belül egy másik Királyságot is megalapít...
Vagyis: Ő Teremtett mindeneket, majd a teremtése fölé, megteremti az Embert, hogy Uralkodjon az Örökkévaló Teremtésén.
Ebben az állapotban valójában nem két- hanem egy Királyságról beszélünk még, Mert valójában ebben az állapotban az Örökkévaló és az ember egy közösséget alkot, és teljes egységben uralkodnak...
Erre az állapotra mondta végülis az Örökkévaló: "31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap."
Tehát az Örökkévaló Kijelentette: Ebben az Állapotban minden jó! És ez után: Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté...
Tehát a Megpecsételés után közvetlenül, A Békesség Ideje kezdődik! Innen tudjuk, hogy akit és amit az Örökkévaló: Jónak- Igaznak pecsétel el kijelentése- vallástétele által, az bizony bemegy az Isten Békességébe- Salómjába.
Figyeljük meg, az Ember részét részletesebben:
Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
A 7-es verstől tessenek figyelni: " 6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
AZ Ember tehát aki földből vétetett... Vagyis: FÖLDI- FÖLDBŐL VALÓ.
Itt és ebben az állapotban tehát, amit az Örökkévaló "JÓ"- nak jelentett ki, az Ember Teste csupán munka eszköz a Lélek számára... Csak egy porhűvely...
Erre az állapotra is Igaz az a mondás: " A Tartalom a fontos- nem a forma"
Az Ember ennek fényében is járt, mégcsak figyelemre sem méltatatta a Testét, hiszen majd csak a következő felyezetben deül ki számára hogy: Mezítelen.
Tehát: A Teremtés rendjére nézve, és az Istennek akarata szerint, a Test csupán a lélek szolgája, egyszersmind: Munkaeszköze a léleknek, hogy teljesíthesse az Örökkévaló akaratát!
Még a Teremtés rendje szerint: A Lélek irányítja a Testet!
Itt és ebben az állapotban, a Testnek nincsennek indulatai- érzelmei- AKARATA- VÁGYA... És ebben az állapotban az ember Boldog, és ami a legfőbb: Istennel közösségben él!
Ezt az Állapotot pecsételte meg tehát az Örökkévaló, mint Igen Jó-t
Haladjunk tovább:
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
20. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
Ugye ez a Történet az Ember bukásának, Testivé- testiessé válásának a történetét dolgozza fel, és annak következményeit...
Tehát elsőként amit meg kell látnunk: Az Élő lélek, vakon követte erededően az Örökkévaló Beszédét-Igéjét-Szavát... A TÖRVÉNYT, és eszébe sem jutott áthágni, mert a Lélek akarata: az ENGEDELEM!
Tehát a Testnek kellett egy " Külső segítség" ami felébresztette. Kellett egy beavatkozás, hogy a Test öntudatra ébredjen...
Sátán nak Nem volt elég az a Dicsőség amit az Örökkévaló neki adott a Teremtésekor... Nem tűrhette, hogy az Örökkévaló íly nagy dicsőséget adott a legkisebb teremtményének. Ő Ezt is akarta... ezt is a magáénak akarta.
Erről így szól a Szent Tan:
Ésaiás próféta könyve 14. rész
1. Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
2. És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon.
3. És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,
4. E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn!
5. Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
6. A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.
7. Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
8. Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk.
9. Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait;
10. Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
11. Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!
12. Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
13. Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
14. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
15. Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!
16. A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?
17. A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza!
18. A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában,
19. Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!
20. Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva sem!
Ne gondoljátok, hogy ez egy egyszer volt- és azóta sem dolog ez... emberek ugyan úgy elkövetik néha pont ezt a bűnt...
Figyeljetek csak: / Közben pedig az Ézsaiás 14-ben megfogalmazott : " zuhanásra" is figyeljetek...
Mózes IV. könyve 16. rész
1.
Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;
2.
És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
3.
És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?
4.
És mikor hallá ezt Mózes, arczra borula,
5.
És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert a kit magának választott, magához fogadja azt.
6.
Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete!
7.
És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, a kit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
8.
És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
9.
Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
10.
És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
11.
Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
12.
Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
13.
Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
14.
Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!
15.
Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az ő áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem el tőlök, és egyet sem bántottam közülök.
16.
Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt; te és azok és Áron, holnap.
17.
És kiki vegye az ő temjénezőjét, és tegyetek abba füstölő szert, és vigyétek az Úr elé, kiki az ő temjénezőjét; kétszáz és ötven temjénezőt. Te is, és Áron is, kiki az ő temjénezőjét.
18.
Vevé azért kiki az ő temjénezőjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölő szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása előtt, Mózes is és Áron.
19.
Kóré pedig összegyűjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész gyülekezetnek.
20.
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
21.
Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemészszem őket egy szempillantásban.
22.
Ők pedig arczukra borulának, és mondának: Isten, minden test lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre haragszol-é?
23.
Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
24.
Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül.
25.
Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék őt Izráel vénei.
26.
És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, a mi az övék, hogy el ne veszszetek az ő bűneik miatt.
27.
És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellől köröskörül; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.
28.
Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam:
29.
Ha úgy halnak meg ezek, a mint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet.
30.
Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.
31.
És lőn, a mint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok.
32.
És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket: és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden jószágukat.
33.
És alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül.
"
Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
10.
És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
HAtalomvágy-Irigység-kizárólagosság...
De vissza a történetünkhöz:
Tehát az I Mózes 3 szerint, a Testivé válás következményei: I Mózes 3, 7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
Bujkálás Isten elől- a Bűn tagadása- mentegetőzés- másra mutogatás-másik okolása...
Mivel az Örökkévaló előre megmondta hogy ennek a következménye a Halál, pontosan az is történt, hogy egy oly hatalmasságot hívott életre az ember, ami addig nem létezett! Vagyis a Halált!
Bár meg kell említeni azt is, hogy ebben a történetben azt is meg kell látnunk, hogy az Örökkévalónál mi a fontos és a figyelmére méltó sorrend:
Test- Lélek? LÉLek !!!
Azt mondta: I Mózes 2,16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
AZ Örökkévaló tehát nem az Ember Testére összpontosít, hanem a tőle kapott részre, a Lehelletére... vagyis: Az Ő Szent Lelkére!
Nem az Ember Teste halt meg, hanem a Lélek került a Halál állapotába!
Ennek szigorú következménye, hogy a lélek az engedetlenség miatt, a Test által legyőzetett, és cselekvőképtelenné vált. Ettől a perctől az Ember, elválasztódott az Istennel való közösségtől, és érzéketlenné vált az Isten szavára!
Ennek a vonzata pedig ez lett: I Mózes 6,3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Erről az állapotról így ír Pál: Róma 7, 5. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak;
6. Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
7. Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
8. De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.
9. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
10. Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
11. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
12. Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
13. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
Tehát nem a testi halálról szólt az Örökkévaló, hanem a lelki halálról.
A dolgok furcsa összjátéka, hogy ezt az Ádám és Éva már nem is érzékelhette.
Azonban senki más sem, Ádám óta. Ez azt jelenti, hogy az Emberek, nem is tudják hogy valójában halottakként járnak e testben!
Tehát az Örökkévaló Intelme így szólt: Amely napon arról a fáról ejéndetek, meghaltok... Ugye tehát nem testileg, hanem lelkileg!
Isten számára az ellenszegülők, bizony halottak!
Egy példa: Mt.8,21.
Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
22.
Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Ugye ez egy az eddigiekben erőteljesen félreértett Igefelyezet...
Azt tartják erről, hogy Jézus nem engedte meg ennek a tanítványának, hogy a halott édesapját eltemesse...
Nézzünk a dolgok mögé egy picit:
Mt.8,21.
Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
Amíg az ember az Atyai házban él, addig az Apa törvénye alatt van... Ha az Apa meghal, a fiú szabadul az Apai törvény... ( engedelmesség) alól.
Jézus ezt mondta: Mt 10,37
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
Inkább, azt jelenti, hogy ha valaki nem az ő akarata szerint jár, hanem szülők- családi érdekek által vezett akkor nincs Jézushoz köze...
A Történet értelme tehát a mai nyelvre lefordítva, így hangzik:
Uram: Engedd meg hogy az Apám halála után kövesselek téged...
Erre Jézus: 22.
Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Ez tehát azt jelenti: Aki nem Istennek engedelmes életet él, az az Isten szemében HALOTT! Hagyd a Halottakra, hogy a halottak tradícióját, és életre kelve kövess!
Most pedig nagyon figyeljünk, mert egy roppant fontos részhez értünk:
I Mózes 3, 22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
Mielőtt ezen Igerész felett értelemre jutnánk, értsük meg azt, hogy miért ekkora baj az, ha az ember teljessé válik a jó és gonosz ismeretében?
Mindenek előtt: A Törvény különbséget tesz: Szándékos bűn- és vétek között! Véteknek nevezzük azt, ha az ember tudatlanságból követi el a bűnt... A Törvény, III.Mózes 5 szerint nagyságrendekkel kissebb bűnnek nyilvánítja ezt a Bűnt...
Azonban a szándékos Bűn az, amikor már tudjuk mit vár tőlünk az Örökkévaló, de azt félresöpörve, a magunk véleménye szerint járunk... ezt a Törvény, MERED-nek, azaz LÁZADÁSNAK értelmezi! Ez pedig HALÁLOS BŰN!
Sokan úgy vélekednek, hogy Ádám még a Törvényadás előtt élt... Nos ez csak emberi és ráadásul felületes és figyelmetlen vélekedés...
Mert az Örökkévalónak minden szava élet- vagy halál... tehát minden szava TÖRVÉNY! Ha engedelmeskedsz az Isten szavának, akkor törvényszerűen az Ő Békességébe jutsz! Ha ellenállsz neki, akkor pedig Törvényszerűen meghalsz!
Erről szól egyebekben az V Mózes 30.
Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Akkor most a roppant fontossággal bíró megjegyzéshez térjünk vissza, amifelől szóltam az I Mózes 3- kapcsán...
I Mózes 3,22.
És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23.
Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24.
És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
Azt már értjük, hogy miért lett volna jobb kihagyni a Jó és Rossz tudás fájának gyümölcsét, de az Örök élettel mi lehetett a gond? Hiszen attól eredendően nem tiltott az Örökkévaló?
Nos valójában ez az utolsó kérdésem, erőteljes csúsztatás! Tehát amikor azt mondtam hogy: Az embert nem tiltotta az Élet fájának gyümölcsétől, az nem Igaz!
Mert nem az Embert nem tiltotta, hanem az ÉLŐ LELKET nem tiltotta! A Romlatlan Teremtését nem tiltotta! AZt nem tiltotta, akivel Ő Közösségben élt!
AZt nem tiltotta, aki meóindenben engedelmeskedett neki!
És pontosan ennek a termtményének meg is adja az Élet fájának a gyümölcsét!
Jel.2,7.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van.
Az Embert, vagyis a Testi embert már tiltotta ettől a gyümölcstől, éspedig pontosan az Ember érdekében!
Mert ha a megromlott és testivé vált ember még örök életet is nyert volna, akkor végérvényesen menthetetlenné vált volna!
VAn ugyan megmenekedés, de az kizárólag az Úr szava szerint létezik! Csak úgy van menekedés, ahogyan az Úr szólt! Ez az Út pedig a Halál! A Halálból ugyanis van Újá születés!
Azonban az Örök élettel bírók számára ez az Út járhatatlan! Nekik lehetetlen meghalniuk, és ezért nem is születhetnek újá! Ez az Oka a letaszítottak ítéletének! Számukra ezért nincs visszatérés!
Most pedig figyelem: Azt mondottam volt az előzőekben: "Mivel az Örökkévaló előre megmondta hogy ennek a következménye a Halál, pontosan az is történt, hogy egy oly hatalmasságot hívott életre az ember, ami addig nem létezett! Vagyis a Halált!"
Ez pedig azóta is így van... Kell még az embernek teremtő erővel bíró szó???
Figyeljetek: IV.Mózes 21,5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7.
Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8.
És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9.
Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
Itt is láthatjuk, az emberek a bűneikkel életre hívták a pusztítót... a menekedés pedig úgy volt lehetséges, ha az ember szembe nézett a bűnei következményeként életre kelt ítélet végrehajtóval, vagyis a bűnei következményével!
Most egy sokkal meredekebb utalás következik:
Ugye azt tartjuk, hogy Yessua a Keresten, végső győzelmet aratott a Halál és a Sátán felett...
Figyeljünk csak: Jelenések könyve 13. rész
1.
És láték egy fenevadat feljőni a tengerből, a melynek hét feje és tíz szarva vala, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve.
2.
És e fenevad, a melyet láték, hasonló vala a párduczhoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adá az ő erejét annak, és az ő királyiszékét, és nagy hatalmat.
3.
És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat.
4.
És imádák a sárkányt, a ki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele?
Vajon ennek a fenevadnak ki gyógyította meg a halálos sebét? Ki- vagy méginkább kik adták vissza a fenevad létjogosultságát a halálos seb... vagyis a Messiás győzelme után???
Igen! Mi! AZ Emberek! Mi voltunk azok, akiknek kellettek a mesék- a hazugságok... mi voltunk azok, akik életre hívtuk a megtévesztést!Mert nekünk kellettek az alatató- testi értékeket preferáló hazugságok...
Akar még valaki a szavával Teremteni???
És ugyan ezzel egyhangban, és természetesen annak meg és fenn tartásával amit már említettem, Tehát: "Mivel az Örökkévaló előre megmondta hogy ennek a következménye a Halál, pontosan az is történt, hogy egy oly hatalmasságot hívott életre az ember, ami addig nem létezett! Vagyis a Halált!"
és az ebből való menekedés kritériumaként említettek, miszerint: "VAn ugyan megmenekedés, de az kizárólag az Úr szava szerint létezik! Csak úgy van menekedés, ahogyan az Úr szólt! Ez az Út pedig a Halál! A Halálból ugyanis van Újá születés!"
Ecte Hómo... Ímé az ember...
A Szinoptikusokban olvasva azzal kell szembesülnünk, hogy Yessua, majd minden esetben ( De mindenképpen csak egy bizonyos pontig!!!) így nevezi magát: Az Ember fia...
Vagyis: Az Ember következménye...
Ennek a csúcspontjaként, és talán a leg szemléletesebben iránymutatóként csak egyetlen Igerész a sok közül: Mt 17,9
És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
De vegyük csak sorjában... Miért nevezi magát így: Embernek fia?
Ésaiás próféta könyve 53. rész
1. Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2. Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3. Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5. És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8. A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9. És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!
Azért nevezte magát így, mert kizárólag így nyithatta meg az újászületés lehetőségének ajtaját az Emberek előtt! Csak így vihette végbe a megváltást...
Csak az Ember vihette végbe azt, amit csak az embernek adatott törvény határozott a bűnbocsánat felől, Nevezetesen:III.Mózes 17, 11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Tehát a halál!
Yessua az Ő Igazsága által, feltámadott a halálból! AZ Ő Igazsága a tökéletes Igazság! Neki megadatott a korlátlan hatalom, amiről így szólt Szent Prófétája már előre: Hóseás 13,
14. Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
Tehát akik Jézus halálába merítkeznek, azok Jézus feltámadásából is Részesülnek! De csak azok!
Ezt így írja le Pál: II.Kor.5, 15. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
16. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
Ezt János így írja le: János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
A 12 es, 13-as Igékre tessenek figyelni: 12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Ugye az imént azt mondottam volt, hogy csak egy bizonyos pontig nevezte magát Yessua, Embernek fiának... Mert ugyanis a megigazulás menetében a következő név ez:
Istennek fia!
Isten Igéje a Mag! Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Jézus ezt kézzel foghatóan így magyarázza: MT.13,34.
Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
35.
Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
36.
Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
37.
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
38.
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
Az pedig amit János mondott az Evangéliumának első felyezetében így szól: Jn.I, 12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Ezt a folyamatot nevezi a Szent TAn így: ISMERET! Ez a szó: ISMERET, nem egy emlékszem rá... jelző... nem egy laza kapcsolat jelzője valójában! Ez a Szó: ISMERET, jelntése az, amit földi értelmben kizárólag az Asszony és a Férj közötti
Egyesüléssel lehet leginkább értelmezni! "1Móz 4,1
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól."
Tehát az Ismeret Jelentése: A Férj és a Feleség eggyesüléseként egy Új élet fogan... AZ Örökkévaló a Férj! A Mag, az Ő beszéde... Ha befogadod, új életre kelsz! Értjük mi ezt?
Ha ez az Ismeret ebben a formájában nem jut teljességre, akkor áll be az, amit Jézus mond példázatban: MT.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Most ennek fényében értelmezzük a Szerdai anyagot, és ezek kapcsán, olvassuk el a Róma 8- at, 1-19-ig...
Rómabeliekhez írt levél 8. rész
1.
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2.
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3.
Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4.
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9.
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10.
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11.
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12.
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13.
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14.
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15.
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16.
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17.
Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
18.
Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
19.
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését...
-
Korinthusbeliekhez írt II. levél 11. rész
1. Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
2. Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
3. Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.
4. Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.
5. Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.
6. Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.
7. Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?
8. Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek.
9. Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.
10. Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.
11. Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.
12. De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.
13. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
14. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.
15. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.
16. Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
17. A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,
18. Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.
19. Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket.
20. Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.
21. Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
22. Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.
23. Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.
24. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
25. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;
26. Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;
27. Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
29. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
30. Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.
31. Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
32. Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;
33. És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.
Pált, kinek valódi neve: Rav. Saul, Nem szükség bemutatnom előttetek. Mind Ismerjük őt, mind nevekedünk a Tanításain,( ha ugyan nevekedünk...) Mind ismerjük, múltját- szolgálatát...
Mégis... Szavai és mondanivalója oly perspektívákat vázol sokak számára, amik teljesen eltérnek a mai gyülekezeti tanításoktól... Oly ismeretlenek... oly idegenek...
Pál bizonyos írásaira hivatkozva törlik el a Törvény erejét a mai hívők...
Pál erre vonatkozó intelmeit emlegetve hirdetnek sokak, maguknak és másoknak szabadosságot, az Igazi szabadság helyett.
Pedig ő volt aki intett bennünket: Gal 5,13
Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
Ugyanis van különbség a szabadság és szabadság között! Akik az Örökkévaló Tanítása szerint járnak, azt élve amit az Örökkévaló elvár tőlünk, azok szabadok a bűntől-a hazugság
és a megtévesztés okozta tévelygésektől, a haláltól való félelemtől...
Jézus is erről tett bizonyságot: Jn.8,26.
Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
27.
Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
28.
Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
29.
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30.
A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Tehát aki az Örökkévaló szolgálatára adja magát, az mindezektől szabad, de nem a törvénytől, ami az Örökkévaló beszéde-tanítása.
Lássátok meg ezeket Pál esetében is: Ki volt az aki Timóteust körül metélte? Nemde Pál?! ( Apcsel 16)
Kivolt az, aki megberetválta a fejét egy Istennek tett fogadás jeleként? Nemde Pál?! ( Apcsel 18)
Meg kell értenünk azt az Igazságot végre: Hogy Pál tanítása ebben a kérdésben arra irányult, hogy ha te azt gondolod, hogy a Törvény cselekedetei által igazulhatsz meg, akor elveszel.
Mert a Törvény arra van, hogy elkerüld a Bűnt az életedben. a Bűnt, ami elválaszt Istentől. A bűnt ami azt célozza hogy meghalj Isten számára...
A Megigazulás Hitből van! Ámha Te Isten számára élsz, akkor nem teszel Törvénybe ütköző dolgokat! Ha azt mondod: Bennem Jézus él, és én Jézusban, Akkor bizonyára a Szent tan szerint fogsz járni, ahogy Jézus is járt mindenkor!
( Jn. 8,28.
Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
29.
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.)
Hatehát valaki azt mondja hogy benne Jézus él, de bűnt cselekszik, az valóságban azt hazudja, hogy Jézus vezeti őt a bűnbe. És ez Isten káromlás!
Tehát ez az egyik szabadság.
A Másik szabadság pedig: Ha te a magad életét éled, nem az Isteni Tanítás szerint, emberi törvényeket preferálsz, és emberi elgondolásokra építesz, akkor teljesen szabad vagy Istentől. Ám akkor Sátán fogja maradsz...
Csak két Úr- két Királyság van! Aki nem az egyiké-az a másiké!
Lássunk tovább a valásos ködön!
Figyeljük meg Jézus esetét és tanítását...
Mielőtt ezt megtennénk, engedtessék meg nekem egy érdekes dolog felmutatása: A Szent Tan nem hasonlatos egyetlen másik írásműhöz sem!
Ne is próbáljuk meg úgy olvasni, mint bármely más olvasmányt...
Más írások esetén, tudjuk hogy az első sorok-oldalak... csupán bevezetők, ezért nem is fordítunk elegendő figyelmet a bevezetésnek...Azt várjuk, hogy olvasás közben egyszercsak magára vonja a figyelmünket a mű.
De nem így a Szent Tan! A Szent Tan minden betűje élet-vagy halál! Élet azoknak akik megtartják, halál azoknak akiket nem érdekel! ( V.Mózes 30)
A Szent Tanban már az első szavak is hatalmas tanításokat hordoznak...
Lássunk egy példát: Apostolok Cselekedetei 1. rész
1. Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, ...
Cselekedni és Tanítani... Tehát előbb tette a dolgait, azután beszélt róluk... Előbb élte azt amit később tanított!
És ez tette Őt hitelessé az emberek előtt!
A Hitelesség a kulcs az emberek szívéhez! De kulcs az Örökkévaló szívéhez is ám... Az Örökkévaló nem figyel a hamis lelkesültségből fakadó szavakra... az Örökkévaló azt nézi: A Szavaink átmennek-e gyakorlatba is?
Éljük-e azt amiről beszélünk? Vagy csak üres és alaptalan frázisokat fröcsögünk???
Máté Evangyélioma 4. rész
1.
Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.
2.
És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
3.
És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
4.
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
5.
Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
6.
És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
7.
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
8.
Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,
9.
És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
10.
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
11.
Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
Akkor nézzük a Hitelességet a Törvény tekintetében:
Jézus az Istennek fia, a Messiás, a Gonosztól megkísértetik ebben a történetben.
Jézusnak testi formát kellett ölteni ahhoz, hogy az embereket meválthassa! Ezzel egyidőben, az emberi kísértések-megpróbáltatások-szenvedések... célpontjává is tette magát, hogy a megváltás valós és HITELES legyen!
Ez kritérium a későbbiekhez, melyről így fogolmaz az Isten lelke által az író: Zsid.4,14.
Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.
15.
Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.
16.
Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.
Tehát itt van ebben az állapotban, és ebben a helyzetben a mi Urunk... Lássuk mihez kezd itt?
Máté Evangyélioma 4. rész
1.
Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.
2.
És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
3.
És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
4.
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
Meg van írva??? Hol? Kinek írták meg ezt amire hivatkozik Jézus?
Nos Az egyik kérdésre válaszolok most... a másodikra majd a végén.
Hol van megírva amire Jézus Hivatkozik?
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
10. Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16. A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
19. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
20. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.
Folytassuk hát...
Mt.4,5.
Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
6.
És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
7.
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
8.
Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,
9.
És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
10.
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
11.
Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
Hol vannak ezek megírva???
Mózes V. könyve 6. rész
1. Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2. Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
10. És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;
11. És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
12. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
13. Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
14. Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
15. (Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.
16. Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában!
17. Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.
18. És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19. Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.
20. Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21. Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22. És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23. Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24. És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.
Most pedig válaszolok arra, hogy kiknek van ez megírva:
4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Vajon ez a Kritérium a földrajzi helyet jelöli?
Nem! Azokat jelöli, akik nem egyszerűen egy Istenhez... egy felsőbb értelemhez adják magukat, hanem: ÁVRÁM_ YICHÁK- YAKOV ISTENÉHEZ ADTÁK MAGUKAT! A ZSidók ISTENÉHEZ!
Minthogy a mi Istenünk az Yiszráél Istene, akinek elsőszülöttei az Isráéliták.. tehát az Ő népe az Yisráél,( 2Móz 4,22
Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.) így mindeki aki hozzá járul,hozzá adja magát-Őt követi... ebbe a népbe oltatik! Nos ezeknek adta az Örökkévaló az Ő Igéjét!
Tehát a dolgok summájaként azt kell látnunk, hogy Jézus a Törvénnyel űzte el a Kísértőt...Sátánnak pedig itt azzal kellett szembesülnie, hogy emberi testben is az Isten fiával volt találkozása...
Jézus itt egy oly embert jelenít meg, akinek nincs egyébb hatalma, mint az Úr kijelentése- Tanítása, és az ebbe vetett bizalom elégséges volt számára, hogy ez a fajta kisértéssel szembeni ellenállás, elűzze Sátánt!
Erről beszél Yakov is: Jak 4,7
Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
Mit is tehát? Megélni, azután beszélni róla! Engedelmeskedni Istennek... Azután jöhetnek a megvallások- kijelentések... Mert a megélt dolgokról tudunk csak Hitelesen beszélni, és az ebből fakadó erő tesz hitelessé mások előtt!
Hitelesség tehát...
Vissza Pálhoz:
Korinthusbeliekhez írt II. levél 11. rész
1.
Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
2.
Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
3.
Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.
4.
Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.
5.
Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.
6.
Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.
7.
Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?
8.
Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek.
9.
Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.
10.
Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.
11.
Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.
12.
De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.
13.
Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
14.
Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.
15.
Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.
16.
Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
17.
A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,
18.
Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.
19.
Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket.
20.
Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.
21.
Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
22.
Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.
23.
Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.
24.
A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
25.
Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;
26.
Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;
27.
Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28.
Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
29.
Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
30.
Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.
31.
Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
32.
Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;
33.
És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.
Pál amikor a dicsekvést említi, a gyengeségével való dicsekvésről szól... ( 30-as vers)
Hogy mit jelent ez? Nos a Hitelességére hívja fel az emberek figyelmét! Ő nem csak beszélt az emberek előtt az Isten Tanításáról, hanem emlékezteti őket arra, hogy tanui voltak előzőleg annak hogy ő élte -éli is azt, amiről beszél.
Nem attól válunk megpróbáltakká, ha a jóban tudunk lelkendezni!
Pál mondja: 2Kor 10,18
Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.
Az Úr, pedig azt ajánlja, akit Ő maga Próbált meg! Erről beszélt az Úr az V.Mózes 8 - ban.
Mózes V. könyve 8. rész
1.
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4.
A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5.
Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6.
És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
A Könnyű és boldog órákban nem nehéz Isteről bizonyságot tenni- Isten nevét emlegetni-Isten nevében bízni! Aikor jól megy a dolgunk, könnyű Őt választani biztos alapként.
A Nehézség napjaiban, a sötötség esztendeiben is mutasd hogy Ő az aki a legfontosabb számodra! Mentegetőzől-elrejtőzöl-bujkálsz Isten elől mint Ádám? Ki a legfontosabb? Az egód- vagy az Örökkévaló?
Ha bízol Istenben, és Őt féled, akkor az üldöztetések idején, a háborúságokban is Benne bízz! Erre tanít bennünket Jeremiáson keresztül:
Jeremiás siralmai 3. rész
1. Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2. Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3. Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4. Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5. Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6. Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7. Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8. Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9. Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10. Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11. Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12. Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13. Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14. Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15. Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16. És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17. És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18. És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19. Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20. Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21. Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23. Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24. Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29. Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30. Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31. Mert nem zár ki örökre az Úr.
32. Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33. Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34. Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35. Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36. Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37. Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38. A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39. Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40. Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41. Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42. Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43. Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44. Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45. Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46. Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47. Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48. Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49. Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50. Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51. Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52. Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53. Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54. Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55. Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56. Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57. Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58. Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59. Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60. Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61. Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62. Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63. Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64. Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65. Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66. Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
De mivan akkor, ha szembesülnöd kell azzal, hogy bizony vétkeztél ellene?
Mi van akkor ha megérted, hogy bár valóban Őt Imádod, de fájdalmat okoztál neki?
Elrejtőzve siratod magad, vagy...
Nos erre nézve is van tanítás:
Mikeás próféta könyve 7. rész
1.
Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
2.
Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3.
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4.
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5.
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6.
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
7.
De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
8.
Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!
9.
Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.
10.
De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.
11.
Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!
12.
Azon a napon eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig.
13.
És pusztává lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért.
14.
Legeltesd népedet a te vessződdel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!
15.
Mint az Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.
16.
Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;
17.
Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!
18.
Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
19.
Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!
20.
Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.
Mit is jelentenek ezek?
A Sötétség idején mondd, hogy mennyire szereted az Örökkévalót!
Ha üldöznek és rágalmaznak? Most Hallelujázz!
Ha megrabolnak? Most tessék Hallelujázni!
Ha betegség és fájdalmak kínoznak? Most mutasd kiben bízol!
Mert minden vallásos maszlaggal ellentétben, ezekből van több egy hívő életében!
Ezek azok a megpróbálások, amik által Hitelessé válhatsz!
Zsoltárok könyve 90. rész
1.
Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
2.
Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
3.
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4.
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
5.
Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
6.
Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7.
Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8.
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
9.
Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10.
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11.
Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12.
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13.
Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14.
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
15.
Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16.
Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
17.
És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
Most pedig értsünk...
Mt.6, 9. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
10. Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
11. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
12. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
13. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
MT.6,12 És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek...
A Mi Bűneinket... Jelentése. Mivel mi valljuk hogy Ismerünk téged, tudjuk hogy amiket teszünk, tudatos ellenszegülés a beszédeidnek.
Bocsáss meg nekünk Atyánk!
Ellenünk vétkezők... Atyám mi megbocsátunk ezeknek, mert nem tudják mit cselekednek. Kérünk téged bocsáss meg nekik Te is.
Jézus mondja: Jn 20,23
A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
Pál így szólt: 2Kor 2,10
A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán...
Ahhoz hogy az Istenben Tudatosan cselekedjünk, ahhoz hogy tudatosan kövessük... tehát az engedelmeskedéshez, ismernünk kell a Törvényt, vagyis az Isten beszédét...
Ebben az állapotban nem hivatkozhatunk arra, hogy valamit nem tudtunk... mert a Törvényből megtaníttattunk! Itt már nem beszélhetünk vétkekről.
Pál is ezt mondja: I.Kor.9,24.
Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25.
Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27.
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Ezeket nevezzük így: HITELESSÉG!
-
Józsué könyve 4. rész
1. Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:
2. Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.
3. És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.
4. Előhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből;
5. És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,
6. Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?
7. Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre
Áldott Testvérek.
Az Örökkévalótól, a népének adott rendeleteivel emlékezésre indítja az övéit.
Emlékezésre, részben hogy megértsék az Övéi, hogy minden ami történt-történik- vagy történni fog, egy folyamat része, és ezekben Ő a Hatalmas semmit nem változik!
Ő a biztos alap! A Kőszikla, mely szilárd és enyészhetetlen, Másrészt pedíg arra tanítja az Övéit, ahogyan Pél fogalmaz: Fil.3,15.
Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek:
16.
Csakhogy a mire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.
17.
Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, a kik úgy járnak, a miképen mi néktek példátok vagyunk.
Mielőtt rátérnénk az emlékezésre, annak nézzünk utána: Kik az Örökkévaló népe, vagyis kiknek adatott a Szent Tanítás?
Mindenek előtt az Yisráél az Ő népe, tehát ők az elsőszülöttek serege!
II.Móse 4,22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
Ez tehát azt jelenti, hogy aki nem született Izráélitának, de megtér az Ávrám-Yichák-Yakov Istenéhez, arra nem vonatkoznak az Örökkévaló rendeletei?
NEM! AZ Örökkévaló már a kezdetektől hirdette a népek-hozzá való csatlakozását.... ámde az Ő népén keresztül!
Ezt mondta Ávrám-nak: I Móse 22,15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Majd minek utána kivezette- kiszabadította az Ő népét, az Isráélt a rabság házából, és biztos forrásból tudjuk hogy nem csak Isráéliták jöttek ki a szabadságra, hanem mindazok is
akik hittek az Isten beszédének, e rendeletet adta az Örökkévaló: 4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Erről a " beoltatásról ír Yehezkiél 47 is, és arra emlékeztet bennünket Pál is a Róma 11-ben.
Hogy ez mennyire nem váltott semmit, arra még egy példa a Zsidókhoz írt levélből:
Zsid.12,14.
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15.
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16.
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18.
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.
Az ELSŐ SZÜLÖTTEK SEREGÉHEZ és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
Most, miután tisztáztuk kiknek adatott a Szent Tan- vagyis a végzések-rendelések... a Törvény...
Még egy szó a Törvénnyel kapcsolatban. A Törvény valójában azt jelenti: Szabály rendszer. Azért és azoknak adatott, hogy akik az Örökkévaló akarata, és az Ő tetszésére szeretnének élni
megtehessék! Azért nevezzük Törvénynek, mert csak ez az egymódja van annak, hogy az Ő akarata szerint élhessünk!
Két alapvető tényező miatt lettek a szabályok Törvényerejűvé számunkra:
1; Változhatatlansága miatt! Ezt nevezhetjük: Kizárólagosságnak is...
2; Mert hatalmas megtartani- vagy elveszíteni is! ( V.Mózes 30!!!)
A Messiás pedig pont a Törvény Igaz betöltésére tanította- tanítja az Övéit!
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak...
Ennek betöltése:
Mt.5,14.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19.
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20.
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22.
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23.
Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24.
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25.
Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.
26.
Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
27.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28.
Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29.
Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30.
És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31.
Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.
32.
Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33.
Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34.
Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35.
Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36.
Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37.
Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
38.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39.
Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40.
És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41.
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42.
A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47.
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
A Mt. 5, 48; valójában emlékeztetés a III. Mózes 19,2-re...
Miről van ott szó?
Hát lássuk:
Mózes III. könyve 19. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
3.
Az ő anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
4.
Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
5.
Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok.
6.
A ti áldozástok napján és a következőn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tűzben.
7.
Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves.
8.
És a ki eszi azt, viselje az ő álnokságának terhét; mivelhogy megfertőztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az ő népe közül.
9.
Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
10.
Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11.
Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját.
12.
És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.
13.
A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14.
Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15.
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16.
Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17.
Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
19.
Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen rajtad.
20.
És ha valaki asszonynyal hál és közösül, és az valamely férfi hatalma alatt lévő rabnő, és sem ki nem váltatott, sem szabadon nem bocsáttatott: büntetés érje, de meg ne ölettessenek, mert nem volt szabad az asszony.
21.
A férfiú pedig vigye el az ő vétkéért való áldozatát az Úrnak a gyülekezet sátorának nyílásához: egy kost vétekért való áldozatul.
22.
És a pap szerezzen néki engesztelést, a vétekért való áldozat kosával az Úr előtt, az ő bűnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki az ő bűne, a melyet elkövetett.
23.
Mikor pedig bementek arra a földre, és plántáltok ott mindenféle gyümölcstermő fát, annak gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok, három esztendeig legyen az néktek körülmetéletlen: meg ne egyétek.
24.
A negyedik esztendőben pedig annak minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az Úrnak.
25.
Csak az ötödik esztendőben egyétek meg annak gyümölcsét, és annak termését magatoknak gyüjtsétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
26.
Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bűvészkedjetek.
27.
A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el.
28.
Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.
29.
A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt; hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal.
30.
Az én szombatjaimat megtartsátok; szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.
31.
Ne menjetek ígézőkhöz, és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertőztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
32.
Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
33.
Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt.
34.
Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
35.
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és ürmértékben.
36.
Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből.
37.
Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az Úr.
... Tehát a Törvény....
És van ezeknek egy sokkal meredekebb előjele is, amit sajnos rengetegen nem vesznek komolyan.
Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
38.
Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.
39.
És kijjebb megy még a mérőkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé.
40.
És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mező a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.
Erről azt tartjuk, hogy ez az úgynevezett Új SZövetség B'rit hadasha, ígérete... Ez Stimm! De miért nem értik azok, akik olvassák?
Először is: Mitől-és miben új? Hiszen az Örökkévaló nem mással köti! Tessék csak nézni: Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
Ugyan azokkal köti, ráadásul nem is ebben az aspektusban új ez, minthogy Ő mindvégig Férj maradt! ( Szövetség= Frigy- Esküvő-házasság.)
Tessék nézni tovább, mert ebben láttatik meg, miben újszerű ez: 33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Mindenek előtt, a viszonyítási alapként nézzük meg az elsőt, aminek betöltése már nem elégséges:
Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
Ugyan azok a rendelések- szabályok... Tehát ugyan az a TÖRVÉNY! Ámde az első szinten még az emberekre volt bízva annak betöltése, és hát ez sajnos teret adott a félre értelmezésre is...
ezen a szinten, vagyis a Szövetség megújításának a szintjén, ez nem elégséges! Isten azt mondja:Jer.31, 33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
Na és most tessék nagyon figyelni, mert itt jön a "meredek" kijelentés:Jer.31, 34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Ez pedig pontosan azt jelenti: Ha nincs Igazi Isten Ismeret, akkor nincs bűnbocsánat sem!
Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Akkor tehát az emlékezés tárgya:
Mózes III. könyve 23. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik az Úrnak ünnepeit, a melyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim:
3. Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.
4. Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések napjai, a melyekre szabott idejökben kell összegyülekeznetek.
5. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája.
6. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret.
7. Az első napon szent gyülekezéstek legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
8. Hét napon át pedig tűzáldozatot áldozzatok az Úrnak, és a hetedik napon szent gyülekezéstek is legyen: semmi robota munkát ne végezzetek.
9. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
10. Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak.
11. Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.
12. A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendős bárányt egészen égőáldozatul.
13. Ahhoz pedig ételáldozatul két tized efa lánglisztet, olajjal elegyítve; tűzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.
14. Új kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségről nemzetségre minden lakóhelyeteken.
15. Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok.
16. A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.
17. A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak.
18. A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendősöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égőáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe; kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
19. Készítsetek el egy kecskebakot is bűnért való áldozatul, és két bárányt, esztendősöket, hálaadó áldozatul.
20. És lóbálja meg azokat a pap a zsengékből való kenyérrel az Úr előtt való lóbálással a két báránynyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak a pap számára.
21. És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint.
22. Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a meződnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
33. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
34. Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.
35. Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
36. Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.
37. Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.
38. Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni szoktatok az Úrnak,
39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
44. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felől.
Ezek tehát az Örökkévaló által, Örök rendtartásul adatott Ünnepek- emlékezések -találkozók...
A Messiás után 325- től, amikor is a Pál által előjelzett szakadás bekövetkezett...
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
A Messiás után 325-ben be is tellt ez a Prófécia, amikor is a Keresztyénség elszakadt a Zsidóságtól...
Ne feledjük hogy az Apostolok Zsidók voltak, és azok is maradtak!
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
9. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12. És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13. Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei...
Tehát addig amíg az Apostolok szolgálatban álltak, addig ők tanítványozták a Keresztyénséget, és az ő tanításaikon nevekedtek azok akik eredendően nem a Zsidó néphez tartoztak.
I Thessz.2,14. Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban...
Megfigyelendő, és tudva levő: Károly az általa való kiegészítéseket, dőlt betővel írta... A Többesszám pedig dőlt betűkkel van írva ebben a részben...
Tehát ez így hangzik eredetiben: " I Thessz. 2, 14 Mert ti Atyámfiai, követőivé lettetek az Isten gyülekezetének, mely Yúdeában van...
Vagyis az Apostoli gyülekezethez tartozott minden, a Messiásban hívő Gyülekezés! Egy Isten, Egy Úr, Egy Hit, Egy lelki táplálék!
Amíg ez így volt, addig az Igazság hirdettetett! ( Jn.17,17!!!)
Az Utolsó Apostol kiktatásától pedig lehetővé vált, a Hazugság és a Tévelygés felemelkedése... vagyis a Mt.24-ben előjelzett Antikrisztusi tanoknak felemelkedése...
Az új tanítók úgy fogadtatták el az új Istentiszteletet az addigi pogányokkal, hogy az Úr ünnepeinek egy részét, az addig is szokásban levő bálványtiszteleti ünnep időpontjára tették...
ÍGy lett Peszach-( Szabadulásból)- húsvét; Hanukából (Fények éjszakája- Templomszentelés)- Karácsony; Savuóthból ( Hetek ünnepe)- Pünközsd...
Ám Az Őszi Ünnepek, kimaradtak a Keresztyénné válásból, mert hogy azokon az időpontokon egyetlen bálványimádati szokás sem volt...
Pedig mily hatalmas-fontos-rettenetes napok ezek...
Az Első tehát: III.Mózes 23,23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
Ezt az Ünnepet nevezzük: Ros ha Sonónak- majd ez után következik a Yom kippúr. minthogy a 32-es vers azt mondja: "Ünnepek ünnepe ez néktek," Tehát az Év feje! Úgy is nevezik ezt: Zsidó újév...
Ámde legfőként: kezdete a Rettenetes napoknak! Rettenetes, mert az Úr mondja: III Mózes 23,29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
Ezen a napon az Örökkévaló, mint Dayan ha Emet, beül az ítélőszékébe, és dönt az emberről, hogy ki élhet az Igazak földjén, és ki ítéltetik el...
Éppen ezért, már az ezt megelőző teljes hónap, a Tesúvá- azaz a Megtérés jegyében tellik el! Ezért mondja az Örökkévaló: " Sanyargassátok meg magatokat!" És ismét: 29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
Csak az érdekesség kedvéért mondom nektek: Ezen az Ünnepen küldte nekünk a megtérésről, a Bűntől való elszakadásról szóló tanítást az örökkévaló, Anti Testvérünkön keresztül... ( vajon miért???)
A Következő őszi ünnep, a Szukkoth.
III.Mózes 23, 33. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
34. Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.
35. Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
36. Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.
37. Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.
38. Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni szoktatok az Úrnak,
39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
44. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felől.
Mi is ez a Szukkot?
A Sátoros ünnepen szintén az emlékezés- megemlékezés az ami a legfőbb jellemző.
41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Most pedig emlékezzetek: Amikor az Örökkévaló kimentette a rabszolgaság házából az Övéit, a szabadulásuk első idjében... 40(!) évig, az Örökkévaló gondjaira voltak szorulva...
Mózes V. könyve 8. rész
1.
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4.
A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5.
Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6.
És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
Nem éheztek, pedíg akkoriban még nem sok grillbüfé volt a sivatagban... ( azóta sem!)
Nem haltak szomjan, pedig akkoriban még kevés presszó épült a pusztában... ( azóta sem!)
Nem esett le róluk sem a ruha-sem a lábbeli.
MERT AZ ÚR GONDOSKODOTT RÓLUK!
Az Úr azóta sem változott semmit!
Most is gondoskodik az ÖVÉIRŐL!!!
Most pedig nézzük az Őszi ünnepek sorrendiségét: Első a Ros hasonó,amikor is kürtzengésre gyülekezik az Isten népe. Miért?
Mert a Kürthang emlékeztet bennünket a következő történetre: I Mózes 22,9.
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
A Kürt valójában Sofár... a Sofár pedig a kosszarvból készített kürt. Vagyis arra emlékezünk, hogy az Úr hegyén a gondviselés!
Meg van írva: V.Mózes 12,13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
A Morjjá, a Yerusálem! Ez a hegy, az Istennek való tökéletes engedelem helye! Itt és ezen a ponton teljesednek be ránk nézve az Örökkévaló igéretei!
Ne a földrajzi helyet nézzétek, hanem a történet mondanivalóját! Ha mindenben engedelmes leszel, mint volt Ávrám, ha semmi sem lesz fontosabb neked mint az Isten...
Akkor tiéd az ígéret!
A Következő ünnep a Yom kippúr, amikor történik az engesztelés. A Kettő között a sanyargatás van, amit Tösúvának, vagyis: MEGTÉRÉSNEK(!) BŰNBÁNATNAK (!) nevezünk.
Ezek után pedig a Jövő!
A Sátoros ünnep... Nem csak emlékezés, de pláne meg : JÖVŐKÉP IS!
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
/ eddig a pontig akik eljutnak, tehát akik túljutnak az első két ünnepen... vagyis és még egyszer: Megtérésük után az értük szóló engesztelés elfogadás megléte, ami nem a mi megvallásainkból, hanem Isten döntése alapján történhet meg!
eljutnak az Istennel való sátorozás örök ünnepére. ekkor teljesedik be a jövőre szóló ígéret... miszerint: /
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
9. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12. És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13. Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15. A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
16. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
17. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
18. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20. Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
22. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
23. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
24. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
25. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
26. És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
-
A Megtérés Útja.
/ A Megszentelődés folyamata./
Ezékiel próféta könyve 36. rész
1. És te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felől, és mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét,
2. Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az ősi magasságok a mi örökségünk lőnek.
3. Ennekokáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Azért, mert pusztítanak, és kívánnak titeket mindenfelől, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára-nyelvére kerültetek;
4. Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lőnek a pogányok maradékának köröskörül.
5. Azért ezt mondja az Úr Isten: Bizony, féltő szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik magoknak vették az én földemet örökségül teljes szívöknek örömével és lelkök megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék;
6. Ezokáért prófétálj Izráel földjéről, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Ímé, féltő szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek;
7. Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, ők viseljék gyalázatukat.
8. Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajőjjenek.
9. Mert ímé, én hozzátok hajlok és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket.
10. És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik.
11. És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom őket rajtatok, mint régi időtökben, és több jóval lészek hozzátok, mint első napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
12. És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izráelt, és bírjanak téged, s te légy nékik örökségül, s többé nem teszed őket gyermektelenné.
13. Így szól az Úr Isten: Mivelhogy mondják néktek: emberevő vagy és gyermektelenné teszed népedet:
14. Ennekokáért embert nem eszel többé, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az Úr Isten.
15. És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten.
16. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
17. Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem.
18. És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt.
19. És eloszlatám őket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.
20. És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki!
21. Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének.
22. Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
29. És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.
30. És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között.
31. És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt.
32. Nem ti érettetek cselekszem, ezt mondja az Úr Isten, tudtotokra legyen! Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok miatt, Izráel háza!
33. Ezt mondja az Úr Isten: Azon a napon, melyen megtisztítlak titeket minden vétketektől, azt cselekszem, hogy lakják a városokat, és a romok megépíttetnek.
34. És az elpusztult földet mívelik, a helyett, hogy pusztán hevert minden átmenő szeme láttára;
35. És ezek mondják: Ez a föld, ez az elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje, és a rommá lett s elpusztult s lerontott városokat megerősítve lakják.
36. És megtudják a pogányok, a kik körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem meg a lerontottakat s plántáltam be a pusztaságot. Én, az Úr mondtam és megcselekedtem.
37. Így szól az Úr Isten: Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának, hogy cselekedjem ő velök: Megsokasítom őket, mint a nyájat, emberekkel.
38. Mint az áldozatra szentelt juhok, mint a Jeruzsálem juhai az ő ünnepein, így lesznek a rommá lett városok teljesek emberek nyájával; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Minek előtte rátérnénk a mai anyagra, szeretnék felmutatni valami egészen érdekes dolgot:
16. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
17. Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem.
18. És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt.
19. És eloszlatám őket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.
20. És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki!
21. Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének.
22. Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
29. És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.
30. És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között.
31. És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt.
32. Nem ti érettetek cselekszem, ezt mondja az Úr Isten, tudtotokra legyen! Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok miatt, Izráel háza!
Amit meg kell látnunk ezen részben, az az lenne, hogy a nép bűnéért történt az Yisráél ideiglenes félre tolása.
Ha az Örökkévaló az Ő elsőszülöttének- A Magaválasztotta népének nem kedvezett a bűn miatt, akkor a Nemzetekbeliek miért gondolják, hogy értük mást fog cselekedni az Örökkévaló? (!)
Azt is látnunk kell, hogy nem végérvényes, hanem Ideiglenes félretolás történt Yisráél számára, és ez rögvest több dolgot is felvet:
Elsőként: Tisztáznunk kell egy hatalmas félreértést :
Keresztény tanítások általánosan félreértve tanítják, hogy az utolsó időkben, az AntiKrisztus felemelkedése akkor válik lehetővé, ha az Isten lelke elvétetik a földről...
Mégpedig eme Igére alapozva született e tévtanítás:
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1.
Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2.
Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3.
Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4.
A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5.
Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6.
És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7.
Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8.
És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9.
A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10.
És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11.
És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12.
Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban...
Ugye a 7-es versre figyelünk: "7.
Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia."
Ezt az Isten lelkére vonatkoztatni azonban erőteljesen sántít...
Ugyanis: Jn.14,15.
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16.
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18.
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Ebből tehát láthatjuk, hogy az Örökkévaló nem vonja vissza az Ő lelkét, egészen az utolsó pillanatig.
Erre az agymenés következő állítása az, hogy ez az Ati Krisztusi idő, az egyház elragadtatása után következik be...
Nos: NEM!
Miért?
Pál, még a szolgálata végén figyelmeztetést küld Prófécia gyanánt az övéinek, hogy utána... és még az egyház idejében... bekövetkezik a Tévtanítás ideje.:
Timótheushoz írt II. levél 3. rész
1.
Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3.
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4.
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5.
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
6.
Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat,
7.
Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.
8.
Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek.
9.
De többre nem mennek: mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt, a miképen amazoké is az lett.
10.
Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet,
11.
Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, a melyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű üldöztetéseket szenvedtem! de mindezekből megszabadított engem az Úr.
12.
De mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.
13.
A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.
14.
De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad,
15.
És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.
16.
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
17.
Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
Ugyan Pál, azt mondta hogy : " az utolsó napok" jele lesz ez, de ő minden bizonnyal azt gondolta, hogy az idő annyira szűkre van szabva, hogy bár őutána, de még Timóteus idejében lesznek az utolsó napok...
Hiszen azt is mondja: " És ezeket kerüld."
De miért is Pál tanításával kezdem a sort? Hiszen maga az Úr is figyelmeztet bennünket arra, hogy az AntiKrisztus, még az egyház idejében emelkedik fel!
Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15.
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16.
Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17.
A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18.
És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19.
Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20.
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21.
Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22.
És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23.
Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24.
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25.
Ímé eleve megmondottam néktek....
János is utal az Antkrisztus jelenlétére...
János Apostol II. levele 1. rész
1.
A presbiter a kiválasztott asszonynak és az ő gyermekeinek, a kiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, a ki megismerte az igazságot.
2.
Az igazságért, a mely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké:
3.
Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel.
4.
Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, a kik igazságban járnak, a mint parancsolatot vettünk az Atyától.
5.
És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!
6.
És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.
7.
Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.
8.
Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, a mit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.
9.
A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.
10.
Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek;
11.
Mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.
12.
Sok írni valóm volna néktek, de nem akartam papirossal és tintával, hanem reménylem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtől szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.
13.
Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvérednek gyermekei. Ámen.
A 7-es vers több figyelmet, és teljes értést kíván: "Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus."
Először is: Mit jelent az hogy "Tagadja hogy Jézus a Krisztus" ?
Jézus, eredetiben: Yessua. Jelentése: Szabadító! Azt pedig tudjuk: Az Örökkévaló a beszédét küldte az emberiség Szabadítójául.
Ésaiás próféta könyve 55. rész
1.
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Krisztus, eredtiben:Messiás, azaz: Felkent. Tehát Hitünk alapja kell hogy legyen: AZ Istennek testet öltött Igéje a Felkent, aki által Szabadulást hirdet az Isten a bene hívőknek!
Példa beszédek 8,22.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28.
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Aki tehát tagadja az az Örökkévaló beszéde- Igéje által van Szabadulásunk- újá születésünk...az az Antikrisztus lelke által hisz...
János egyebekben erről szólt pontosan:
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal
Akkor vissztérve a kiindulási pontra, nézzük meg mi volt az, aminek félre kellett tolatnia az útból, hogy az Antikrisztus felemelkedhessen?
Tehát újra Pál: Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
Hogy szűkítsük a kört, nézzünk meg egy másik igét, pontosításul: I.Kor.3, 16. Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
17. Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.
Most ezt vessük össze a II.Thessz. 2,4.-el: " A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. "
Közelítünk...
Tehát. Mi lehetett az a szakadás, ami azt eredményezhette, hogy azt gondolva hogy Istennek Szent épülete vagyunk, valójában azonban Sátánt ültettük Trónra?
A Szakadás az a pont volt, amikor a Keresztyénség szakított a Zsidókkal... vagyis az Apostoli tanítással!
Ettől a pillanattól, minthogy a Keresztyénség nem volt tudatos követője Istennek, lehetővé vált a hazugság és a tévelygés felemelkedése,Hiszen akik Tanítani kezdtek önhatalmúlag, az Igazságot, és az Igazság útját nem is ismerték. És ez volt az, amitől óvott bennünket mind az Úr, ( Mt.24) mind Pál (II Tim.3) Mind pedig János.
Azt mondtam eredetileg a Keresztyénség nem volt tudatos követője Istennek. Ez így is van. Nézzük a bizonyítékokat erre vonatkozóan:
Ef.2, 11. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon...
És pontosan ezek szerint is hirdette a Keresztyénségnek a hitet, mind ő- mind az Apostolok.
Apcsel 17,16.
Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.
17.
Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piaczon mindennap azokkal, a kiket előtalált.
18.
Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.
19.
És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?
20.
Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.
21.
Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.
22.
Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.
23.
Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
24.
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25.
Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26.
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27.
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek!
Tehát a pogányoknak először azt hirdette, hogy ki az Örökkévaló, hogy Ő az egyetlen, és hogyan kell Őt követni!
A Zsidóknak ellenben nem így hirdették az evangéliumot: A Zsidóknak az Igéből mutatták fel, hogy Yessua a megígért Messiás.
Ám amikor a nemzetekbeli elfogadta azt, hogy egyetélen Isten van, aki mindeneket teremtett, és nincs más rajta kívül, akkor már ugyan úgy tanították a továbbiakban őket, mint ahogy a Zsidók is tanultak!
Apostolok Cselekedetei 15. rész
1.
Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
2.
Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
3.
Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
4.
Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
5.
Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6.
Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
7.
És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
8.
És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
9.
És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
10.
Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11.
Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
12.
Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
13.
Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14.
Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
15.
És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
16.
Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
17.
Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18.
Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.
19.
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20.
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
Vagyis azt mondta: A Keresztyének járnak zsinagógába, ahol így is- úgy is Mózest tanulják (!!!!!)
Majd amikor az Isten rendeli, a többi felől megvilágosodnak... Ez a magyarázata Pál szavainak, miszerint: A Zsidót hitből Igazítja meg az Isten, a Pogányt meg Hit által! (Róma 3,30 )
És ezzel meg is érkeztünk a ma esti anyaghoz...
Tehát amikor a Keresztyénség elszakította magát az Apostoli tanítástól, ezzel egyetemben elszakadtak az Igazságtól is...
Ettől kezdve tehát értelemszerűen meséket- tévelygéseket kezdtek követni.
Ennek egy sarkallatos pontja a megtérés felől való gondokodás is...
A Keresztyéni alaptanítás alap tézise a megtérésről az, hogy amint elmondta valki a " megtérők imáját" egy varázsütésre meg is Igazul...
Testvérek: Láttatok ti a Szent Tanban olyat hogy : Megtérők imája???
NINCS OLYAN!
Mégpedig azért, mert értelmetlen is lenne...
A Megtérés nem végállomás, hanem a kezdet!
Megtérés, eredetiben: Tesúvá... azt jelenti: " Visszafordulás"
Ez azt jelenti: Eddig a magad feje után mentél, háttal Isten felé... Mostantól fordulj meg, és az arccal Isten felé járj egész földi életedben!
Ez rögtön két dolgot vázol:
1; piszok távol vagyunk a tökéletességtől.
2; Ez egy hosszú út, aminek a végére kell járnunk. Ez egy élethosszig tartó utazás! Ezért tanít bennünket Ávrám így: "Átutazók és vándorok vagyunk e földön." ( Zsid.11)
Ennek dinamikája van! Állandó elfoglaltságot jelez! Ezért mondja Jézus: Mt.24,44.
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45.
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Nem azt mondja hogy, aki elvégezte a munkáját, hanem azt: "Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál."
Ugyanis a folyamat az Ítélőszék előtt ér véget!
II.Kor.5,6.
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7.
(Mert hitben járunk, nem látásban);
8.
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
9.
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
A Megtéréssel kezdődik tehát a megigazulás útja! És erre utal Jakab is amikor azt mondja: Apcsel 15,19. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20. Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
Vagyis: Hagyjuk őket... Majd az Örökkévaló vezeti el őket minden Igazságra a kijelentései által!
És most vissza a Yehezkiél 36- hoz...
Ez.36, 20. És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki!
21. Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének.
22. Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én TÖRVÉNYEIMET MEGŐRIZZÉTEK és BETÖLTSÉTEK. (!)
Figyi.:
Máté Evangyélioma 5. rész
1. Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2. És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3. Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4. Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8. Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
13. Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23. Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24. Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.
26. Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
27. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28. Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.
32. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33. Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35. Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36. Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37. Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
38. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Tehát mind gondolkodásunkban-mind pedig cselekedeteinkben Szentelődjünk meg.
Az akkoriaknak, akiknek Jézus kijelentette magát először, azért volt gyors a Felismerés, mert az Igazságnak egy részét már ismerték... Ők megtaníttattak a Szent tan felől, már gyermekkoruk óta.
Bennük az Isten Igéje naggyá lett, és ezek után, az Ige alapján ismerték fel a Messiást-Yessua személyében. Vagyis a Testté lett Igét.
Ők nem próbálták külön értelmezni Jézust az Ígétől... Soha nem próbálták szembe állítani az Igét Jézussal...
De azt az egységet... hogy úgymondja Echád-ot is hirdették mindenkinek.
Jézus mondja: Jn 14,10
Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
Így ismerték fel Jézusban az Igét,és az Atyát. Így jutottak egységes és egészséges Hitre, mely erős volt bennük.
Minthogy az Isten által elvárt gondolkodás alapja már meg volt bennük, ilyenek mint: Istenfélelem-Isten tisztelet, Ige iránt való feltétlen hűség...
Ezét ment bennük végbe visznylag hamar a Hitben való teljességre jutás is!
Vagyis: Önmaguk és a maguk életét feladva, az Isteni Tanítás szerinti élet... AZ Újá születés...
Pontosan ezért kellett először Zsidóknak Hirdetnie Yessuának az Evangéliumot, hogy ők értelemre jutva hirdethessék azt a nemzetek között...
( Meg kell jegyezni, hogy sajnos köztük is voltak olyanok, akik az emberi tanításokat preferálták, és ezért nem juthattak értelemre...)
Bár ez is tanulságul és jelül adatott a maiak számára, hogy megérthessék a maiak, hogy mennyire hiábavaló és buta dolog, ha valaki, emberi értelemhez ragaszkodik.
Az akkoriak, még az Isten Törvényeinek abszolút sérthetetlensége miatt hoztak emberi rendeléseket, a maiak viszont, az Igazság ismeretének ismerete nélkül hozzák azokat...
Ennek a viselkedési formának az egyik formája, a " behelyettesítéses Teória."
Amikor is, azt gondolják, és sajnos sokan vannak ilyenek, hogy az Elsőszülöttek elvetése által, majd ők lesznek az elsőszülöttek... vagyis hogy átveszik nagy kéjesen az elsőszülöttek helyét...
Szóval a tévelygésnek ekkora mélységei is vannak...
De nem újkeletű gondolatok ezek... a testies gondolkodásúakra jellemző dolgok ezek.
Lásd pl.: Yismáél, a mai Arabok- Ézsau- és a mai antiszemita Keresztyének. Ez teljes és világos képet közvetít számunkra egyebekben, hogy az Antiszemita Keresztyénség mely tőről fakad.
Róluk-nekik szól a Yehezkiél 36- első pár verse:
Ezékiel próféta könyve 36. rész
1. És te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felől, és mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét,
2. Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az ősi magasságok a mi örökségünk lőnek.
3. Ennekokáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Azért, mert pusztítanak, és kívánnak titeket mindenfelől, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára-nyelvére kerültetek;
4. Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lőnek a pogányok maradékának köröskörül.
5. Azért ezt mondja az Úr Isten: Bizony, féltő szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik magoknak vették az én földemet örökségül teljes szívöknek örömével és lelkök megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék...
Azt mondja az 5-ös vers: Néptelenül zsákmánnyá tegyék... vagyis: Az Isráél nem kell... majd ők válnak azzá. Hogy mennyire egoista gondolkodás ez, arra a leg jellemzőbben: Nekik ne az Isten mondja meg hogy kit választ... majd ezt ők akarják eldönteni.
Tehát a megtérés útja a nemzetekbeliekre vonatkoztatva:
1; Hitre jutni az egy Igaz Istenben, aki teremtette a mennyet, a földet, és mindeneket amik azokban vannak.
2; Eljutni az Isten Igéjének a teljes elfogadására-preferálására, az iránt való teljes bizalomra-iránta való hűségre.
3; Átvinni a Szent Tanból megtanultakat, a gyakorlatba! Ezt nevezhetjük így: Megélni a tanultakat, még szemléletesebb ha ezt mondjuk: Követjük Isten szavát.
( Ekkor, és csakis ekkor mondhatjuk legálisan: Az Ige, vagyis: Jézus az én Pásztorom!
Hiszen ha csak tud valaki az Igéről, de nem éli meg az abból tanultakat, annak nemhogy nem a Pásztora az Ige, de egyenesen az Igazság ellensége is az a személy...)
Mennyire kell Őt követni?
A Szent Tan erre is ad példát:
Egykor szólt az Örökkévaló, és Noah bárkát épített...
Megadta az Örökkévaló a leg teljesebben- a leg aprólékosabban a méreteket az építéshez. Noah pedig nem módosítgatta azokat... nem csípett el belőle, de nem is tett azokhoz! ( I Móse 6.)
Egykor szólt az Örökkévaló, és Móse vezetésével elkészült a Szent sátor, és annak teljes felszerelése... (II.Móse 25.)
Móse Sem variálta sem a méreteket-sem pedig a formát...
Azután Salamon felépítette a Templomot... De nem tért el semmiben, az Örökkévaló által megadott méretektől-sem formától! Minden ugyan olyan lett mint a Szent sátor.
A közeljövőben pedig leszáll a Mennyekből a végleges és Örökké fennmaradó Szent templom.
Annak méretei ugyan azok, mint a Mósénak megadott méretek voltak. ( Ez.40- 47-ig.)
Mire tanít ez bennünket?
Nos arra, Hogy a tökéletes engedelem az egyetlen dolog, ami Üdvösségre vezet! Az engedelemben láttatik meg, hogy ki az Urunk a valóságban! Ugyanis: Ha Hiszel benne, akkor úgy is élsz, ahogyan Ő tanít!
Erre tanít vennünket direkte az Isteni kijelentés is: Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9. Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
Tehát a Megtérés jelentése ismét:
Eddig a saját gondolataim szerint jártam az életem útját, és az Istennek háttal voltam-nem pedig arccal.
Mostantól visszafordulok Isten felé, és életem hátralevő idejében Isten szerint járom a hozzá vezető utam.
Ennek valós módja: 1; Hitre jutni az egy Igaz Istenben, aki teremtette a mennyet, a földet, és mindeneket amik azokban vannak.
2; Eljutni az Isten Igéjének a teljes elfogadására-preferálására, az iránt való teljes bizalomra-iránta való hűségre.
3; Átvinni a Szent Tanból megtanultakat, a gyakorlatba! Ezt nevezhetjük így: Megélni a tanultakat, még szemléletesebb ha ezt mondjuk: Követjük Isten szavát.
( Ekkor, és csakis ekkor mondhatjuk legálisan: Az Ige, vagyis: Jézus az én Pásztorom!)
És most a Tökéletességre jutásról:
Ha tehát ezek bekövetkeznek, vagyis: valósággá válnak, akkor azt nevezzük beoltatásnak, mert akkor érjük el azt a szintet, ami az Ábrahám örökségéhez méltó! Az Ábrahámi hit valós jelentése pedig, a Tökéletes engedelem volt!
Ezen a szinten már nincs különbség Született Zsidó és nemzetek beli között, mert ezek már az Ígéret gyermekei... Ekkor beszélünk a beoltatás végbemenetelének valóságáról is.
-
Itt sajnos nem tudom megálni, hogy nézzem a keresztyénség lábbal tiprását, és mind azt amiért a tanítványok harcoltak.
Sajnálom, barátom, de ez az Antikrisztusos dolog egészen érdekes.
Mondjuk úgy, hogy azért Dániel és a Jelenések máskép beszél róla. Bizpny a Jeruzsálemi templomba fog beülni, és a zsidók ültetik oda, mint megváltójukat és szabadítójukat, hisz Jézust nem fogadták el Krisztusnak, Messiásnak. (Nem a keresztyének szivében,)
Maga Jézus mondja, hogy majd azt aki a maga nevében jön azt elfogadják, a zsidók, nem a keresztyének. Maga a történelem bizonyítja, hogy jeruzzsálemben bárki nevezte ki magát Messiásnak elfogadták, ez volt az oka 70-ben Jerozsálem pusztulásának, maj 112 ben végleges pusztulás.
Maga Jézus is azt mondja:
Mt.24.15.
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16.
Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
Kik akik Judeában, mert ott lesz a Fenevad, az antikrisztus, aki a zsidók közzűl támad. Ez a sajnálatos igazság.
Persze elfogadom, hogy az antikrisztus szelleme már most munkálkodik, azokban akik tagadják Krisztust, vagy éppen megváltói munkájátazt, mint pl. a Jehova Tanui, akik pl. azt mondják, hogy nem elégséges, Krisztus megváltói munkája az üdvösséghez, be kell tartan a törvényeket is, mert ez az ami az örök életet ki eszközli, tehát ki kell érdemelni cselekedeteink által.
Máskülömben, nem a Szent Szellem lesz félretólatva, hanem az egyház, Krisztus teste, Krisztus menyaszonya, a só, ami akadájozza a romlást, na akkor kezdódik a romlás, s az Antikrisztus testben való eljövetele.
Van még itt furcsaság.
A szakadás, na ez is érdekes.
IDÉZET: “A Szakadás az a pont volt, amikor a Keresztyénség szakított a Zsidókkal... vagyis az Apostoli tanítással!”
Ez igen csak badarság, már csak azért is mert az első keresztyének éppen azok a zsidók voltak akik elfogadták Jézust Messiásnak, közzéjük tartoztak a tanítványok, és éppen ezért szenvedtek, szinte minden városban éppen a zsidóktól üldöztetést. Pont a zsidók közösítették ki a keresztyéneket, és bujtották fel a pogány vezetőket a Jézus Krisztus - a Messiás - követők ellen.
Éppen ők voltak akik tagadták Jézus messiási voltát. Nem a kersztyénség szakított a zsidósággal, hanem a zsidóság a keresztyénséggel.
Pál valahány zsinagógában megpróbálta hírdetni Jézust, a Messiást, széppen kipenderítették, főleg mikor meghallották hogy a pogányok is részesei lehetnek az Isten országának.
Ezenfelűl maga Jézus mondta:
Mt.23.34. Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök.
Ezt tették a zsidók, még Saulus is, aki majd Pál lett.
Apcs 8:3 Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöczbe veti vala.
Házról – házra … vajon miért?
Mert azt olvassuk, hogy házaknál gyűltek össze, hisz szinte minden levélben és nem csak a Páléban, megtaláljuk azt a kifelyezést, hogy " ... házánál való gyülekezet, vagy közösség" nem tudok zsinagógának írt levéről
AZ igéből úgy látom, hogy Pál és a Tanitványok jobban vagy legalábis ugyan úgy féltették a gyülekezeteket a törvényt tanító zsidóktól mint a pogány befolyástól.
Hisz ahogy megtért egy pogány és elfogadta a kegyelem evangéliuma által az egy igaz Istent (Jahvet), mindjárt megjelentek a törvénytanítók akik összezavarták a gyengéb hitüeket, vagy a még tudatlanokat.
Ha nem akarták beveni, e zsidó tant, mindjárt elkezdek zavarogni és bujtogatni.
Az első kéresztyénségben nagyon sok kárt a judaizálók okozták.
1Tim 1:7 Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem a miket beszélnek, sem a miket erősítgetnek.
Nagyon jó példa erre a Gal. levél
Nagyon érdekes Pál vallomása, ezzekkel szemben :
Gal 1:6 Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.
Gal 1:7 Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.
Gal 1:8 De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
Gal 1:9 A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.
Gal 1:10 Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.
Gal 1:11 Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;
Gal 1:12 Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.
Gal 1:13 Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt.
Gal 1:14 És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.
Az evangéliumot nem Mózestől kapta, még nem is Gamálieltől, sőt még nem is Pétertől … maga Krisztus Kijelentése által (méghozzá akkor amikor a menybe volt ragadtatva)
Sőt ezt az evangéliumot nem is beszélte meg Péterrel, - (Gal 1:17 Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba. )- nem mintha ez más let volna a Péter által hírdetett evangéliumoknál, de Pálnak sokkal tisztább volt az a látás, hogy mostmár az Úr egészen máskép cselekszik, és máskép gyűjt népet magának, hogy a nemzetek ugyan úgy részesei a mennyei örökségnek és Ábrhám áldásának.
Hisz e áldás Krisztus által lép érvénybe és nem Mózes által, vagy a törvény által.
Hisz az igéret és áldás Ábrahám magvában, adatott, az egyben – aki a Krisztus - és nem magvaiban a későbi nemzetben.
Kik voltak a belopózkodot atyafiak, éppen azok akik a törvényt erőltették az új megtértekre
Gal 2:3 De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög vala,
Gal 2:4 Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, a kik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, melylyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek:
Gal 2:5 Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangyéliom igazsága megmaradjon számotokra.
Az evangélium igazsága és értéke függött ettől.
Kegyelem vagy a Törvény által.
Gal 2:16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
Gal 2:21 Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [van] az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.
Gal 3:1 Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, [mintha] ti köztetek feszíttetett [volna] meg?
Gal 3:2 Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából?
Gal 3:3 Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?
Gal 3:4 Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába.
Gal 3:5 Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából [cselekeszi-é]?
Gal 3:6 Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.
Gal 3:7 Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.
Gal 3:8 Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek.
Gal 3:9 Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.
Gal 3:10 Mert a kik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.
Gal 3:11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
Gal 3:12 A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.
Olyan tisztán beszél erről a Galata level
Gal 3:26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
Sehol nem látom a törvény betöltését.
Sőt Pál haragját ezek miat.
Gal 5:10 Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek; de a ki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen.
Gal 5:12 Bárcsak ki is metszetnék magukat, a kik titeket bujtogatnak.
Gal 5:13 Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
Gal 5:14 Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Egy tanító azt mondta, a tévtanítások mindig a szélsőségekben találkoznak.
A baj ott van amikor a szélsőségekbe esünk.
Azt vettem észre, hogy vagy a Kegyelemet értik félre és hangsúlyozzák az örületig, vagy a törvények (parancsolatok) megtartását
Ez azért van mert nem értették meg ezen igazságok lényegét, sem szerepüket az üdvösségben. Összecseréljük az ok és okozatott.
Ahogy már megfogalmaztam, az Üdvösségünk nem a cselekedeteink gyümölcse, hanem cselekdeteink az Üdvösség gyümölcse. A gyümölcs csak megmutatja, mik vagy kik vagyunk, de sosem fogja okozni sem helyzetünket, sem létünket.
Üdvösségünk a Krisztus áldozatában van, és az Ő benne való hit által. Még a mi megtartásunk is, egész a mennyekig kegyelemből van, és minden cselekedetünk ennek az igazságnak a gyümölcse, és nem okozója.
Hagy menjek tovább.
Nagyon érdekes és tanulságos a Róm.9.
Amiről nagyon sokan tudomást sem akarnak szerezni.
Róm 9:8 Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
Róm 9:9 Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
Róm 9:10 Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
Róm 9:11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
Ez érdekes.
Aztán tovább.
Róm 9:15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
Róm 9:16 Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.
Holvan akkor a törvény megtartásnak erölködése és az abból fakadó üdvösség.
Róm 9:23 És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, [mit szólhatsz ellene]?
Rólunk.
Róm 9:24 A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
Róm 9:25 A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.
Róm 9:26 És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.
Zsidók:
Róm 9:27 Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma [annyi] volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.
Róm 9:28 Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
Róm 9:29 És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
Mi által állnak a zsidók ... kegyelemből, mert az biztos hogy nem a törvény megtartása által, hisz:
Gal 6:13 Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; …
Aztán meg, maga az Úr tesz róla bizonyságot, hogy e nép minden népnél engedetlenebb és keménnyakúbb. Az, hogy megmaradt egy “mag”, az az Isten kegyelme.
A konkluzió is érdekes (és ez nem egy pogány szavai)
Róm 9:30 Mit mondunk hát?
Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot;
Róm 9:31 Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
Róm 9:32 Miért?
Azért, mert nem hitből [keresték], hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,
Róm 9:33 A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.
Sokan beleütköztek(nek) Krisztusba és a kegyelem evangéliumába.
Van itt még egy pár ige, amit úgy gondolok nem szivesen olvassák azok akik a törvényt preferálják:
Róm 10:1 Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
Róm 10:2 Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
Róm 10:3 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
Róm 10:4 Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
Aztán.
Gal 4:21 Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt?
Gal 4:22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.
Gal 4:23 De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.
Gal 4:24 Ezek mást példáznak: mert azok [az] [asszonyok] a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szűlő, ez Hágár,
Gal 4:25 Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
Gal 4:26 De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
Gal 4:27 Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.
Gal 4:28 Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.
Gal 4:29 De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
Ezt az üldözést láthatjuk az első korszakban
Gal 4:30 De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.
"Ez azért kemény beszéd"
Gal 4:31 Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.
Tehát szükségünk van a kegyelemre.
Mert:
Gal 6:13 Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt;...
Nem az Úr iránti engedetlenségre buzdítok, de nagyon fontos, megérteni azt az igazságot, hogy a törvény betartása által egy tet sem igazul meg, egyedűl a Krisztus elvégzet váltságában van, hit által, Isten kegyelme által.
Gal 3:11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
Gal 3:12 A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.
Gal 3:13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ:
Gal 3:14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.
És miután életre keltünk kegyelem által, ez az élet - ami Krisztus bennünk - ez láthatóvá kell váljon. De ez a a mi Krisztusban való életünk gyümölcse.
Gal 2:20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
És még egyszer a nagy igazság:
Gal 2:21 Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [van] az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.
De itt még egy félre beidézet ige, vagyis a kontextusból kiragadva, jó lenne helyre tenni.
Ef.2, 11. Annakokáért
emlékezzetek meg arról, hogy
egykor ti a testben pogányok,
kiket körülmetéletlenségnek
nevez vala amaz úgynevezett
s a testen kézzel megcsinált
körülmetélkedés,
12. Hogy ti, mondom, abban
az időben Krisztus nélkül
valók voltatok, Izráel
társaságától idegenek, és az
ígéret szövetségeitől
távolvalók, reménységetek
nem vala, és Isten nélkül
valók voltatok e világon...''
Ef 2:13 Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
Tehát a krisztus vére által ... de mit mond tovább
Ef 2:14 Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két [nemzetséget], és lerontotta a közbevetett választófalat,
Ő eggyé tette mind a két nemzetséget? Hogyan? Lerontotta azt ami elválasztott.
Mit?
A törvényt.
Ef 2:15 Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén;
Mit tett ezáltal, a kettőből létrehozott egy újat, és nem a régit újította meg.
folytatás:
hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
Nézétek csak: a megbékélésnek, és az Atyához való menetelhez (tehát a fiúságnak) Mind a kettőnek (zsidónak és nemzeteknek) ugyan az az alapja.
Ef 2:16 És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
Ef 2:17 És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
Ef 2:18 Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
de had térjek vissza ez igére:
Ef 2:15 Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
A kettőt egy új emberé.
Ki az új ember, ha nem az a titok amiről Pál beszél, ami el volt rejtve ősidők óta, amibe angyalok kívántak betekinteni?
Az Új ember ... Krisztus menyaszonya, Krisztus teste, Isten egyházza.
Ez el volt rejtve, ez titok volt, ezt nem látják a mai napig a zsidók ez rejtve maradt előtük.
Sőt az angyalok kívánkoznak betekinteni:
Ef 3:9 És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, a mely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által;
Ef 3:10 Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége,
Maga Péter is bizonyságot tesz az evangélium ez igazságáról:
1Pt.1.12 Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.
Ef 3:1 Ezért [vagyok] én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért;
Ef 3:2 Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben;
Ef 3:3 Hogy [tudniillik] kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, a szerint, a mint az elébb megírám röviden,
Ef 3:4 Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől;
Ef 3:5 A mely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, a hogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által:
Ef 3:6 Hogy [tudniillik] a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
Krisztus titka, az egyház, Krisztus menyaszonya, ahol nincs zsidó, görög, meg egyébb nemzett, hanem egy új nép Krisztusban, és ez el volt rejtve, a pünkösd utáni korig, s csak az után lett kijelentve, érdekes módon a Szent Szellem által, nem a Krisztus földönvaló jártakor. Erről is beszélt Jézus mikor azt mondta, hogy még sok tanúlni valótok van, még sok mondanivalóm, de most még el nem hordozhatjátok, hanem mikor eljön a Szent Szellem akkor majd megtanít benneteket és elvezet az igazságra.
Ezt pedig csak a Szent Szellem által ismerhetjük meg, ha lehul a lepel.
Van egy igazság ami végig vonul a Róma - Galata és az Efézus levélen, érdemes át tanulmányozni, mert ezt együtt lehet megérteni.
Úgy látom túl hosszú lettem, hogy tovább értékeljem Shomer Ayin tanítását.
Had zárjam egy testvérem hit vallásával.
Talán az a legnagyobb gond, a messiáshívő zsidók és keresztyén követőik számára, hogy félre értelmezik a keresztyének törvényhez való viszonyát.
Talán mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy a keresztyének NEM ÁLLÍTJÁK, HOGY
- A TÖRVÉNY ROSSZ
- A TÖRVÉNYT NEM SZABAD MEGTARTANI
- A TÖRVÉNYT SZABADON ÉS KÉSZAKARVA ÁT LEHET HÁGNI
ÁLLÍTJUK, HOGY
-KRISZTUS IRÁNTI SZERETETBŐL IGYEKSZÜNK A TÖRVÉNYT MEGTARTANI
-DE A TÖRVÉNYT KÉPTELENEK VAGYUNK TELJES MÉRTÉKBEN BETÖLTENI (Mivel aki egyetlen parancsolatot is megszeg, az egész törvény megrontásában vétkes. Vö. Jak. 2:10)
-ÜDVÖSSÉGÜNK NEM A TÖRVÉNY CSELEKEDETEIBŐL, HANEM KEGYELEMBŐL, A JÉZUS KRISZTUSBA VETETT HIT ÁLTAL MEGY VÉGBE.
-
Kedves Zoltán Testvérem. hogy te mit nem tudsz megállni, az a te dolgod... Később meg majd a Tied és az Örökkévalóé lesz. Látom Testvérem, hogy te a Szent Tanból kiválogatod a kegyelemre vonatkozó dolgokat, míg minden mást sutba dobsz, azután pedig úgy tanítod.
Azon kívül: Te nem tűröd a Keresztyénség " Lábbal Tiprását" Mily becses tőled... De azt tűröd hogy " BIZONYOS" Keresztyéni körök, Magatartásformája, Antiszemita tanokat hirdet... Bár én nem vettem egy kalap alá a teljes Keresztyénséget, te azonban azt állítod rólam hogy mindenkire értettem. Te, gondolom egy másik fórumon eldöntötted hogy mindenkit bántok... mennyire kár, hogy elfelejtetted megkérdezni az ittenieket.
Testvér: Ha csak ezért tudsz visszajönni, inkább kérlek az ottaniakat tanítsd... Gondolom biztosan nagy az egyetértés nálatok.
-
Ja... és még valami: Zoltán, a te szentírásodból lehet hogy kimaradt a Mt.5. ??? Szerintem pótolnod kellene. Ha te a Törvényre azt mondod: nem lehet betölteni, akkor mit szólsz A Mt.5-höz Testvér? Csak emlékeztetőül esetleg belepillanthatnál az Ézsaiás 42.-is. ( Messiási Prófécia, melynek beteljesedése a Mt.5.)
-
-KRISZTUS IRÁNTI SZERETETBŐL IGYEKSZÜNK A TÖRVÉNYT MEGTARTANI
Ja igen...igyekezzünk, próbáljuk és a többi rokonértelmű szó. Csakhogy ez kevés, és nem én mondom ezt, hanem az ige. Érdekes, hogy az ige számtalan helyen erről beszél, mégis marad az emberi logika és a következtetés. Sok lap hiányozhat abból a Bibliából.
-
Kedves Zoltán!
Kik akik Judeában, mert ott lesz a Fenevad, az antikrisztus, aki a zsidók közzűl támad. Ez a sajnálatos igazság.
Nem is tudtam, hogy a keresztények jósolgathatnak…. Úgy tudom, Isten nem engedte meg a jóslást.
A próféciák nem azért adattak, hanem, hogy világító szövétnek legyen.
Ez legfeljebb a te igazságod, te már csak tudod…
Persze jól jön, hogy újra minden gonosz gyökere a Zsidóságban kereshetö. Mintha más országoknak nem lenne meg ugyanúgy az antikrisztusa, akit imádnak. Lásd Máriaimádat.
Azt is úgy tudom, hogy még a keresztények is úgy tekintik Antiopus Epiphanest, mint az Antikrisztus elöképét. Zsidó volt? Történelmi adatok szerint nem. Követték a zsidók Epiphanest? Nem. Ezt is történelmi tények bizonyitják. A Makkabeusok fellázadtak ellene és Isten csodája ott történt meg amikor a Templomot újra felszentelték lásd Hanukka.
Nem lehetséges, hogy pont azért lesz Jákób nyomorúsága, mert nem hajlandó elfogadni az Antikrisztust?
Maga Jézus mondja, hogy majd azt aki a maga nevében jön azt elfogadják, a zsidók, nem a keresztyének. Maga a történelem bizonyítja, hogy jeruzzsálemben bárki nevezte ki magát Messiásnak elfogadták,
Talán nem ártana ismerni a Messiás fogalmának fordítását, ami Felkentet jelent. A zsidó gondolkozásban egyszerüen egy Isten által felkent személyröl van szó. Ezért is lehetett a történelem folyamán több ilyen személy Isten által felkentnek tekinthetö a zsidó gondolkozásban. Semmiképpen nem keverhetö össze a Jelenések könyvében leírt Fenevaddal, akit az egész világ istenként fog tisztelni. Jelenleg inkább minden mást elfogad a világ, mint a zsidó vezetöt. Azt is nehezen képzelem el, hogy a muzulmánok leborulnának egy zsidó elött.
Ti beszéltek keresztény viselkedésröl??? Nem kell mindennel egyetérteni, én jómagam sem értek mindennel egyett, de az, hogy egy másik fórumon nyilvánosan személy megnevezésével kibeszélitek és becsmérlitek a testvéreiteket, számomra nem egyeztethetö össze Jézus tanításával, és amit még MO.-on kivül nem is hallottam, vagy láttam. A világ ezt úgy nevezi, hogy becsületsértés. Mennyivel vagytok Ti különbek akkor?
De nem szándékszom tovább erröl vitázni föleg nem olyanokkal akik mások háta mögött, nyilvánosan megalázzák embertársaikat. Engem Jézus nem erre tanított.
Isten áldjon!
-
-KRISZTUS IRÁNTI SZERETETBŐL IGYEKSZÜNK A TÖRVÉNYT MEGTARTANI
Ja igen...igyekezzünk, próbáljuk és a többi rokonértelmű szó. Csakhogy ez kevés, és nem én mondom ezt, hanem az ige. Érdekes, hogy az ige számtalan helyen erről beszél, mégis marad az emberi logika és a következtetés. Sok lap hiányozhat abból a Bibliából.
Kiragadtam igéket? Idéztem ahogy ti is teszitek.
Hozzászólásodbol ítélve, akkor ti már nem próbáljátok, hanem be is töltitek a törvényt.
Ugyan úgy, a hegyibészéd minden paragrafusát is minden nap hibátlanúl betöltitek. Akkor ez azt jelenti, hogy már tényleg nincs szükségetek kegyelemre, sem Krisztusra, hisz már olyanok vagytok mint a Jézus Krisztus, hisz (eddig) tudomásom szerint egyedűl Ő volt, aki a törvényt betöltötte, hibátlanúl. (De Jakab szerint ha csak egy dologban vétkezünk az egész törvény megrontásában bűnösök vagyunk.)
Így, nincs is szükségetek bűnbocsánatra, hisz nem vétkeztek sosem, (talán tudatlanul?), de ha tudlanul, akkor meg, hogy is kernél bocsánatott, hisz nem tudod.
Én, be és megvallom, hogy még elbukom néha, vagyis mindennap teszek valami helytelent, bűnt, de hála az Úrnak, megváltómnak a Jézus Krisztusnak bátran mehetek a Kegyelem Királyi székéhez, a amennyei Atyához, bűnbánattal, kegyelmet kérni. (Milyen jó, hogy nektek ezt már nem kell tenni)
Jak 5:16 Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.
1Ján 1:8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
1Ján 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
1Ján 1:10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.
-
Áldott Testvérem. Szerintem te félreértesz valamit... Mi nem azt tartjuk hogy próbáljuk meg betartani, hanem azt, ha bennünk is Jézus él, akkor Ő bennünk is be tudja Tartani... Nem csak egyet-kettőt, hanem mind. Különbséget tesz a Szent Tan a bűn tekintetében, mint: Szándékos bűn- És mint Vétek, azaz Tudatlanságból elkövetett bűnök... Te melyikre gondolsz Testvér? Netalán a Szándékos- ha úgy tetszik Lázadás bűnét legalizálnád???
És még valami: Te az én nevemben ne beszélj! Aki engem ismer, az tudja, hogy nálam jobban talán senki nem értékeli a Kegyelmet. Te és a Társaid vagytok azon a véleményen, hogy akár hogy is éltek, az az Isten előtt jó és Igaz... Akkor most ki elégedett magával?
Testvér. Neked- ( nektek) is van Szentírásod-( -otok.) ÉS mindenki maga ad számot magártól az Örökkévaló előtt.
( II. Kor. 5, 6. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7. (Mert hitben járunk, nem látásban);
8. Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
9. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. )
Megkérlek továbbá: Ha azon a másik fórumon túl nagy lenne az unalom, akkor valami hasznosabb elfoglaltság után is nézhetnétek...
-
Na igen... Ez aztán igazán bátor tett... beosonsz-beírsz... utána gyorsan elbújsz... Ez de bátor és karakán viselkedés! De gondolom ott már vár a tapsvihar...
-
Bocsáss meg kedves Zoltán, hogy beleszólok, de ismerem nagyon jól Frenec Testvér tanításait. Soha sem állította sem Ö sem én, hogy a törvénybetöltése által igazulunk meg, illetve üdvözülünk. Ez kizárólag Isten Páska Bárányának véráldozata alpján lehetséges kegyelemböl!!!
Kérlek ne fordítsátok ki a mondottakat!
Ám Jézus maga mondta:
Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
Jn 15,10
Akkor most hogy is van? Nem kell már a Hegyi Beszéd, úgy sem tudjuk megtartani? Hát ki munkálja bennünk az engedelmességhez szükséges akaratot? Nem Jézus Krisztus? Vagy neki nincs elég ereje ahhoz, hogy munkálja bennünk az akarást?
5. És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!
6. És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.
7. Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.
2Jn 1,5-7
Mégis és pont azért nem dicsekedhetünk, mert semmi sem a mi érdemünk.
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Lk 17,10
-
Ez az evangelium lenyege (Galata 2,20), hogy ha mar nem mi elunk hanem Jezus el bennunk, akkor ugy fogunk elni ahogyan O elt (1Janos 2,6). Ha pedig valoban megszabadit Jezus bennunket, akkor valoban szabadok leszunk, meghozza a buntol (Janos 8.)!
Kerlek Ferenc testverem ellenorizd le az igehelyeket amit beirtam, mert munkabol irok es nem tudtam megnezni...
-
:afro: Korrekt ...
-
Ez az evangelium lenyege (Galata 2,20), hogy ha mar nem mi elunk hanem Jezus el bennunk, akkor ugy fogunk elni ahogyan O elt (1Janos 2,6). Ha pedig valoban megszabadit Jezus bennunket, akkor valoban szabadok leszunk, meghozza a buntol (Janos 8.)!
Kerlek Ferenc testverem ellenorizd le az igehelyeket amit beirtam, mert munkabol irok es nem tudtam megnezni...
Kedves Anti igen!(Bocsánat lassan reagálok még igen lázas vagyok csak nem tudtam szó nélkül hagyni)
Gal : 2:20:
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.
1János: 2:6:Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. Ide beidézem az 1 verstől:
János Apostolnak közönséges első levele » 2. fejezet
1
Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.
2
És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
3
És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.
4
Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.
5
Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
6
Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.
most viszont azon gondolkozok hogy a kedves testvér : Zoltán nem tudja azt is hogy Jézus Zsidó volt??? és ha élek többé nem én hanem él bennem a Krisztus akkor azt jelenti hogy beoltattam a szelíd olajfába ,
ja meg csak annyit hogy Jézus maga mondja hogy:
Máté Evangéliuma:5:18 Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik!!!
igen tart a kegyelem! szerencsére hogy még tart a ma, mert ki tudja lesz e holnap?,,
hát szerettet testvérem nem kell vádaskodni! egy Szent irás van , csak sajnos többen úgy értelmezik ahogy csak nekik jó!
ez nincs helyén való kedves Zoltán! nem birok most többet irni pedig szeretnék , de kívánom hogy :telyesedjen be a te életedben is ez a 2 ige: Ján:8:32
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
és János: 8:36
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.!
-
Zoltán olvastam gondolataidat és úgy találom, hogy a Biblia terjedelme lehetőséget ad arra, hogy olyan igékkel támasszuk alá eszmefuttatásunkat amelyek igazolni láttatják igazságunkat.
Lehet úgy tanítani, hogy azt sugalljuk, hogy Isten kegyelme által mindenre és mindig van bocsánat, kegyelem.
De a kegyelem nem zárja ki a cselekedeteket.
Mi akik itt vagyunk keresztények és nem csak hébe-hóba lapozgatunk bele a posztokba, ráadásul személyesen részt veszünk a tanításokban nem ézékeljük sem a zsidó magasabbrendűséget, sem a kereszténységen való tiprást, lenézést. Én és velem együtt több testvérem is elfogadjuk Ferenc és Anti tesvérünk tanításait melyeket az Úrtól adottnak tekintünk.
Éppen ezért helytelennek tartom én is azokat a megnyilvánulásokat melyeket olvashattam azon a fórumon ahonnan te jöttél. Bár most a téma arrchíválva lett rendezés címén, de meg nem történtté tenni nem tudjátok.
Az igazságot pedig az Úr fogja szolgáltatni.
-
Ahogy elnézem a legtöbben el sem olvasták azt amit írtam (legalábis teljes egészében).
Sehol nem írtam sem a törvény sem a hegyibeszéd ellen, sem megtartásuk ellen.
Amit írtam egy mondatban az.
Úgy a zsidóknak, mint a nemzetbelieknek egy reménységünk van és ez a Krisztus váltságműve.
Megváltásunk, megigazulásunk és örök életünk egyedűl a Krisztusba vetett hit által van, kegyelemből.
Róm 11:6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
Ami ez után jön a cselekedet, az mind ennek a megváltásnak, Isten munkájának az eredménye, gyümölcse.
Cselekedeteink sosem szülnek sem megigazulást sem megváltást sem örökéletett. Viszont a Krisztusban való megváltás, újjászületés (ami az Ő munkája bennünk) az cselekedeteket szűl.
Ennyi az egész.
Kedves Ildikó, nagyon jól tudom azt, hogy Jézus zsidó volt, azt is hogy a tanítványok, azt is hogy az első keresztyének ....
Azt is tudom, hogy aki szereti Jézust az keresi, törekszi, teljes erejőből, teljes akaratából, teljes szelleméből, teljes lényéből, azt, hogy kedves legyen ő előte, és mindent elkövet, hogy akarata, paracsolata, és igazsága szerint járjon.
De ne mondja azt senki, hogy valaki elérte volna azt, hogy sosem vétkezik, sosem hibázik, sosem követ el bűnt, akarva (tudatosan), akaratlanul, (mert tudatlanul senki sem vétkezik).
És még valamit, NEM BUJKÁLOK. Válalom minden soromat, másként nem írtam volna.
-
Kedves Zoltán, bocsáss meg értelmetlenségemért, die miért erösítgeted azt amit mi is mondtunk? Pont erröl van szó, hogy Jézus áldozati vére árán kegyelemböl van megváltásunk.
Amiröl viszont szó van, ha én megváltott gyermekként azzal akarom mentegetni, hogy hát ember vagyok.... Ezzel tulajdonképpen legalizáljuk a bünt. Péter apostol keservesen sírt amikor magtagadta az Urat. Isten lát a szívekbe és azt is látja, hogy valaki valóban magbánta a vétkét-e vagy sem.
Isten kegyelme ingyen van, de nem olcsón. Megfizethetetlen árat fizetett azért Isten, hogy megváltson minket. Nem lehet a bün kérdését félválról venni.
Amig valóban nem tudom az mondani, hogy élek de többé nem én, addig nagyon könnyü helyzete van a kisértönek.
-
Ezt összevetve az eddigi írásaiddal, nos így azért már más a mondanivalód lényege... Most csak azon filózok, ha sem mi- sem pedig te nem állítottál Igeellenes dolgot, akkor ez miért történt???
Ám azt is had mondjam el, te vagy az, aki nem igen olvassa a hozzászólásokat... Vagy ha igen, akkor szépen átléped. Így nem sok értelmét látom a " Beszélgetésnek."
Vagy ha esetleg van valami konkrét dolog amiben vitatkoznál, kérlek azt írd meg. De a válaszokra is reagálj valamit, mert az egyirányúsított kapcsolatot én nem igazán preferálom.
-
Ahogy elnézem a legtöbben el sem olvasták azt amit írtam (legalábis teljes egészében).
De ne mondja azt senki, hogy valaki elérte volna azt, hogy sosem vétkezik, sosem hibázik, sosem követ el bűnt, akarva (tudatosan), akaratlanul, (mert tudatlanul senki sem vétkezik).
És még valamit, NEM BUJKÁLOK. Válalom minden soromat, másként nem írtam volna.
KEDVES ZOLTÁN! HIDD EL ELOLVASTAM TELJESEN EGÉSZÉBEN AMIT ÍRTÁL!
meg senki sem irta azt hogy tökéletes és nem vétkezik , hanem arról van szó hogy ne bújunk a kegyelem szó mögé ha vétkezünk ,ne akarva vétkezünk szándékosan hogy hát úgy is kegyelemben vagyunk! érted nem? tévedések vannak természetesen mert emberek vagyunk és nem jutottunk el a tökéletességre. ezt senki sem állította ahogyan irtad:
Kiragadtam igéket? Idéztem ahogy ti is teszitek.
Hozzászólásodbol ítélve, akkor ti már nem próbáljátok, hanem be is töltitek a törvényt.
Ugyan úgy, a hegyibészéd minden paragrafusát is minden nap hibátlanúl betöltitek. Akkor ez azt jelenti, hogy már tényleg nincs szükségetek kegyelemre, sem Krisztusra, hisz már olyanok vagytok mint a Jézus Krisztus, hisz (eddig) tudomásom szerint egyedűl Ő volt, aki a törvényt betöltötte, hibátlanúl. (De Jakab szerint ha csak egy dologban vétkezünk az egész törvény megrontásában bűnösök vagyunk.)
Így, nincs is szükségetek bűnbocsánatra, hisz nem vétkeztek sosem, (talán tudatlanul?), de ha tudlanul, akkor meg, hogy is kernél bocsánatott, hisz nem tudod.
Én, be és megvallom, hogy még elbukom néha, vagyis mindennap teszek valami helytelent, bűnt, de hála az Úrnak, megváltómnak a Jézus Krisztusnak bátran mehetek a Kegyelem Királyi székéhez, a amennyei Atyához, bűnbánattal, kegyelmet kérni. (Milyen jó, hogy nektek ezt már nem kell tenni)
szóval szavadon fogtalak????
-
Áldott Testvérek. Nem is annyira miattatok, sokkal inkább a "másik fórum" itt jelenlevő, hadakozó kedvű munkatársai miatt írom.
Tehát amit hirdettem eddig, és fogom is: Törvény cselekedetei által van-e üdvösségünk? NEM! ha te azt gondolod, hogy a te cselekedeteid által bejuthatsz a kegyelembe... elveszel. Ám: Ha te azt állítod, hogy Jézus benned él, de rágalmazó- vádaskodó-erőszakos- hazug.... vagy, akkor te nem csak hogy hazudsz, de Istenkáromló is vagy!
Ha benned Jézus él, akkor Jézus benned is úgy viszonyul a Törvényhez, mint ahogy tanította is.... ( MT 5 !!!)
Tisztelettel, egy Messiáshívő.
-
Nagyon kevés alkalommal lépek be a fórumra, de amit itt olvasok az eszméletlen. Egyik fórum, másik fórum...Zoltán fóruma, ez a fórum. Nyomó iroda is müködik??? Segít valaki abban, hogy töröljem magam erről a fórumról??? Sokat k
-
Testvéreim most olvastam a másik emlitett forumon, hogy figyelmeztetnek a Messiáshivö zsidok miatt, akik öszerintük Báránybörbe öltözött farkasok.
Tehát ez az egész beszélgetésnek Zoltán által az inditó ok.
Döbbenetes, hogy keresztények figyelmeztetnek azok ellen, akik mint Isten válsztott népe felimerték Jézusban/Jeshuában a Messiást.
No comment....
-
Nagyon kevés alkalommal lépek be a fórumra, de amit itt olvasok az eszméletlen. Egyik fórum, másik fórum...Zoltán fóruma, ez a fórum. Nyomó iroda is müködik??? Segít valaki abban, hogy töröljem magam erről a fórumról??? Sokat k
Persze Testvérem. Tessék.
-
Nagyon kevés alkalommal lépek be a fórumra, de amit itt olvasok az eszméletlen. Egyik fórum, másik fórum...Zoltán fóruma, ez a fórum. Nyomó iroda is müködik??? Segít valaki abban, hogy töröljem magam erről a fórumról??? Sokat k
Kedves Hanci!
Nem kezdeményeztük itt ezt a témát, habár olvastuk az ottani hozzászólásokatt. Viszont reagálunk azokra a vádakra mit Zoltán probált itt felmutatni.
-
Még megérteném, ha rám mondanák hogy: farkas. Mert az vagyok...
(Bocsánat a humorért.)
-
Áldott Testvérek. Nem is annyira miattatok, sokkal inkább a "másik fórum" itt jelenlevő, hadakozó kedvű munkatársai miatt írom.
Tehát amit hirdettem eddig, és fogom is: Törvény cselekedetei által van-e üdvösségünk? NEM! ha te azt gondolod, hogy a te cselekedeteid által bejuthatsz a kegyelembe... elveszel. Ám: Ha te azt állítod, hogy Jézus benned él, de rágalmazó- vádaskodó-erőszakos- hazug.... vagy, akkor te nem csak hogy hazudsz, de Istenkáromló is vagy!
Ha benned Jézus él, akkor Jézus benned is úgy viszonyul a Törvényhez, mint ahogy tanította is.... ( MT 5 !!!)
Tisztelettel, egy Messiáshívő.
Áldott Testvérek. Bizonyára ezek után megértitek, holnapig a Topicot lezárom...
-
A szobát megnyitottam.
-
Ézsaiás 55, 6-13
6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Kiemeltem ezt az idézetet Shomer ayin szombati tanításából.
Legyen üzenet az a mára, és a holnapokra. Mi vitatkozhatunk Isten igazságokról mégis emberi gondolkodás marad. Az utolsó szót az Úr fogja kimondani. Mert mint olvashatjuk: " Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!".
Éljünk a lehetőséget amely még megragadható, szeretetben, testvériségben, engedelmeskedjünk az Úrnak, és hittel kövessük Őt. Testvéreim, szülessünk újjá!
-
A mai korban teljesen elfelejtették az evangéliumnak azt a lényegét, miszerint Jézus halálra ítélte a testünkben a bűnt. De ez csak azokra igaz, akikben valósággal él Jézus. Ha szándékosan vétkezünk, akkor nem mondhatjuk a lábai elé borulva, hogy: "nem tudtunk ellenállni a bűnnek". A válasza ugyanis az lesz Istennek, hogy ez nem igaz! Mert ha Jézus él bennünk, akkor már nincs a bűnnek hatalma felettünk, vagyis: ha mégis szándékosan vétkezünk, akkor a vérén taposunk.
Ideje lenne komolyan venni az elhívást. Az a helyreállítás, ha Isten igéjét megéljük, nem pedig az, ha beszélünk róla.
-
A mai korban teljesen elfelejtették az evangéliumnak azt a lényegét, miszerint Jézus halálra ítélte a testünkben a bűnt. De ez csak azokra igaz, akikben valósággal él Jézus. Ha szándékosan vétkezünk, akkor nem mondhatjuk a lábai elé borulva, hogy: "nem tudtunk ellenállni a bűnnek". A válasza ugyanis az lesz Istennek, hogy ez nem igaz! Mert ha Jézus él bennünk, akkor már nincs a bűnnek hatalma felettünk, vagyis: ha mégis szándékosan vétkezünk, akkor a vérén taposunk.
Ideje lenne komolyan venni az elhívást. Az a helyreállítás, ha Isten igéjét megéljük, nem pedig az, ha beszélünk róla.
Aldott Testverem erre,ez az igeresz jut eszembe:
Roma 7 :4-25
4 Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. 5 Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; 6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. 8 De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn. 9 Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, 10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. 11 Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa. 12 Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó. 13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. 14 Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15 Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem. 16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. 17 Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. 18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. 19 Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. 20 Ha pedig én azt cselekeszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. 21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; 23 De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. 24 Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
-
Kedves Testvérem, olvasd el ezt válaszomul:
http://alfa-omega.hu/forum2/index.php/topic,1443.msg129100.html#msg129100
-
Koszonom Testverem! :05:
Felreertes ne essek,nem a bunt partolom es azt,h szabad bunt tenni.Sot!!Harcolni kell ellene.De azt is tudjuk Tesvereim,hogy ezen a foldon emberek vagyunk es harcunk van onmagunkkal,ahogy irtad Te is Antee.Mikor megterunk,ujjaszuletunk akkor fordulatot vesz eletunk,es UJ ELETET kapunk Krisztusban.Az termeszetes,hogy utana nem vetkezunk szandekosan,tudva h bun valami es megis tesszuk,hanem mondok egy gyakorlati peldat.En tudom azt,hogy szelid kell legyek es alazatos,viszont ezt nem mindig sikerul megelnem,mert van amikor elgyengulok,es az oemberem gyoz es akkor ideges leszek,es megbantok mast.MAr meghaltam a bunnek,de mivel meg itt vagyok e foldon bennem van a rosszra valo hajlam meg megteres utan is.Mert Krisztus el bennem,de az oember is ottvan meg. Egy igehirdeto mondta egyszer: Ha valaki igazan megtert egyszer,az naponta meg kell ujuljon.Mert Ha nem tettben,akkor gondolatban teszek bunt.Irigykedem,nem vagyok megerto stb.Vagy szavaimmal vetkezem. De mivel en ujja vagyok szuletve,ezeket felismerem,hogy nem jol tettem es megvallhatom mennyei Atyamnak! Aki megbocsat .NEha megbuntet az O veszejevel,hogy tanuljak ,megfedd es megostoroz,de megbocsat. Zsidó levél 12,6
Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.
1 Janos 1:8-10 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. 9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. 10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.
1Janos 2:1-7
1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. 2 És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. 3 És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. 4 Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. 5 Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; 6 Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. 7 Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva. 8 Viszont új parancsolatot írok néktek, ami igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.
-
Áldott Testvérem, Jázmin. Tudod a Teljes Szentírás a teljes Igazság... Nem szabad válogatni az Igében Testvérem.
Tudod ez is írva van: János Apostol I. levele 3. rész
1.
Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.
2.
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
3.
És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta.
4.
Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.
5.
És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.
6.
A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.
7.
Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz:
8.
A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
9.
Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.
10.
Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát.
Az Evangélium nem azt jelenti, hogy mindenki válogathat neki tetszően az Örökkévaló Igéi közül... Vagy mindent- vagy semmit!
Jézus engesztelő áldozata nem azért adatott, hogy ugyan olyan emberként éljünk, mint megtérésünk előtt...
Az is meg van írva: II.Kor. 5,15.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
Azt mondja: Ne magunknak éljünk, hanem neki! Amit mond, azt tesszük. Jézus mondja: Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
Nem elég tudni az Igazságot! Az szerint, pontosabban, annak vezetése által kell megélnünk a hitünket.
Vannak, akik csak tudják az Igazságot, de erre-meg arra hivatkozva, szépen félretolják... Jézus mondja: Jn.9,39.
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Aki csak tudja az Igazságot, de nem az szerint él, ennek fényében jobb lenne ha hallgatna...
Csak beszédben állna hát az Isten országa?
Jézus mondja: Mrk.8,36.
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
37.
Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
Az Isten pedig mindent lát- mindent hall...
-
Bocsáss meg nekem Jázmin, elértettem amit írtál. A fenti írásom nem neked szól tehát...
-
Aldott Testverem! Az Ur orizzen,hogy en csak valogassak az Igekben! :05: En kerek bocsanatot,ha felreertheto voltam!
-
Áldott Jázmin Testvérem!
Egy nap sok lehetőség adatott számunkra, hogy válaszuk a test kívánságait vagy győzedelmeskedjünk a lélek által.
Jézus megadta a lehetőséget az áldozata árán, hogy mindenkor választhassuk az életet. De e helyett megmagyarázzák, kimagyarázzák és magukra, és a körülöttük levőkre tekintenek, mint Isten igéjére.
-
Bocsánat, ezt az igét is írni akartam, csak lemaradt:
1János levele 5,18
Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.
-
:2smitten: :2smitten:
Roma level 6 resz
1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? 2 Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? 3 Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? 4 Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. 5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. 6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: 7 Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. 8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. 9 Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, 10 Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. 11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. 12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: 13 Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. 14 Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. 15 Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. 16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?
17 De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok. 18 Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek. 19 Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. 20 Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok. 21 Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál. 22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet. 23 Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.
Filippi level 3 resz
12 Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. 13 Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: 14 De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. 15 Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek:
16 Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.
Roma level 8 resz
38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, 39 Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
-
Testvérem, mit szeretnél ezekkel mutatni?
-
Jól értem hogy ezt? János Apostol I. levele 2. rész
1.
Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.
2.
És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
3.
És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.
4.
A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.
5.
A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
6.
A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.
-
Jol erted Testverem,de ezt mar egyszer leirtam. :088:
Koszonom Testverem! :05:
Felreertes ne essek,nem a bunt partolom es azt,h szabad bunt tenni.Sot!!Harcolni kell ellene.De azt is tudjuk Tesvereim,hogy ezen a foldon emberek vagyunk es harcunk van onmagunkkal,ahogy irtad Te is Antee.Mikor megterunk,ujjaszuletunk akkor fordulatot vesz eletunk,es UJ ELETET kapunk Krisztusban.Az termeszetes,hogy utana nem vetkezunk szandekosan,tudva h bun valami es megis tesszuk,hanem mondok egy gyakorlati peldat.En tudom azt,hogy szelid kell legyek es alazatos,viszont ezt nem mindig sikerul megelnem,mert van amikor elgyengulok,es az oemberem gyoz es akkor ideges leszek,es megbantok mast.MAr meghaltam a bunnek,de mivel meg itt vagyok e foldon bennem van a rosszra valo hajlam meg megteres utan is.Mert Krisztus el bennem,de az oember is ottvan meg. Egy igehirdeto mondta egyszer: Ha valaki igazan megtert egyszer,az naponta meg kell ujuljon.Mert Ha nem tettben,akkor gondolatban teszek bunt.Irigykedem,nem vagyok megerto stb.Vagy szavaimmal vetkezem. De mivel en ujja vagyok szuletve,ezeket felismerem,hogy nem jol tettem es megvallhatom mennyei Atyamnak! Aki megbocsat .NEha megbuntet az O veszejevel,hogy tanuljak ,megfedd es megostoroz,de megbocsat. Zsidó levél 12,6
Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.
1 Janos 1:8-10 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. 9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. 10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.
1Janos 2:1-7
1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. 2 És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. 3 És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. 4 Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. 5 Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; 6 Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. 7 Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva. 8 Viszont új parancsolatot írok néktek, ami igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.
Es meg azert is irtam,mert itt ennek az egesznek olyan ize van (legalabbis en igy latom),mintha azt mondanatok,hogy miutan megter valaki tokeletes lesz...De javitsatok ki,ha nem jol ertem.
Termeszetesen nem szandekosan,de neha a hivo is elesik.De errol irtam mar..Vissza lehet olvasni. :05: Aldast!
-
Jézus az út, és ezen az úton járni kell. Éppen ezért a megtérés egy folyamat. Isten nem a Mennyben tervezi a megtisztítást, hanem a földön! Amíg Jézus élt, a tanítványok követték Őt, elhagyták mindenüket. Idáig a legtöbben nem jutnak el, csak beszélnek Isten kegyelméről úgy, hogy nem is értik mit jelent. Nem versenyszerűen küzdenek, a gonoszság fegyvereit használják, de minden fa a gyümölcséről ismertetik meg. Isten ígérete szerint különbséget tesz a bárány és bárány között is, így hamarosan mindenki előtt nyilvánvaló lesz, hogy ki a hallgatója és ki a tevékeny megtartója annak, amit Jézus kért tőlünk. Odáig pedig el kell jutni, mint amit Pál is mondott:
"Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak." (1Kor 11,1)
Miért mondta ezt? Mert úgy élt, ahogyan Jézus élt.
-
Jázmin igaz, hogy sokszor elbukunk vétkeink miatt, mert az óemberünk nagyobb erőre kap bennünk mintsem gondolnánk. Igen elődordul, hogy indulatosak leszünk, gondolatban vétkezünk, de az Úr Szentlelke ezeket azonnal a felszínre hozza bennünk. És úgy gondolom ilyenkor még nincs veszve semmi, hiszen nem szándékos volt az amit tettünk, abban a pillanatban fel sem fogtuk talán. De amikor a Szentlélek jelzi, hogy nem jó úton járunk akkor még van megállás. Viszont ha nem hallgatunk rá akkor letértünk a helyes útról.
Úgy gondolom, hogy senki sincs közöttünk aki elmondhatná magáról, hogy teljes mértékben úgy él és úgy gondolkodik, mint Pál. Azt már nem is merem kijelenteni, hogy úgy, mint Jézus Krisztus. De viszont törekednünk kell arra, hogy minél jobban Jézus Krisztus képre formálódjunk. Ez pedig nem következik be egyik pillanatról a másikra, hanem az igazság felismerése általi folyamat
Róma 8
28Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. 30Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
-
Sokan úgy tekintenek Pál-ra és a többi nagy hit hősökre, mint valami elérhetetlen szintre, pedig nem ők a mércék hanem Jézus.
De se Pál, se Illés vagy Mózes, se Dávid vagy Jeremiás, se Noé vagy Ézsaiás, de még Ábrahám sem voltak angyali lények, hanem emberek voltak, akik engedelmesek voltak. Ezért tudta őket Isten is használni, és számunkra is adott az a lehetőség, hogy megbecsült arany edények lehessünk Isten kezében.
Jakab levele 5,17-18
"Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét."
-
Amen Testvereim!
-
Áldott Testvérek!
Zoltánnak már majdcsak 1 éve meg lett mondva privát üzenetben, hogy ha csak azért jön már a fórumra hogy ellentmondjon, akkor inkább menjen el. Ezt nem tette meg, a mai napokban is megismételte ugyanezt. De nem tiltottuk, nehogy valaki azt gondolja, hogy így oldjuk meg az esetleges támadásokat és nem az ige által. De mivel már 3. napja nem írt, ezért úgy gondolom hogy nincs több mondanivalója számunkra. Ezért most tiltom, mert a jövőben nem fogjuk tolerálni a hasonló megnyilvánulásait.
Így is más kitiltott tagokhoz képest több mérföldútra elmentünk vele, de ez pedig azért történt, mert szolgálótársunk volt, közénk tartozott. Szükségesnek tartottam ezt megírni a nyílt fórumon, hogy ne adjak esélyt az esetleges téves információáramlásnak.
Szeretettel,
Antee
-
HELYES DÖNTÉS! :2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
Szomorúan tapasztaltam az itteni megnyilvánulásokat, mert azért támadni valakit hogy zsidó létére a tanítványok módjára magyarázza az Igét...nos elszomorító! Éppen Ferenctől tanultam azt hogy "drága testvérem a hitéleted ne emberi ötletelések gyűjteménye legyen hanem az Igén a Tanachon alapuló!" Mindenki csodálkozik az Igeismeretemen amiben növekedtem pedig nem történt más csak halgattam Ferencre! Aki meg azt mondja hogy törvényeskedik nos, Ungár testvér akkor a legnagyobb törvényeskedő volt a Messiáshívők között!
Talán azt kéne inkább megvizsgálni hogy pl. a vasárnap ünneplése ami ellen termésetesen nem vagyok, pl. egy pogány filozófus abeli látásával van megerősitve aki azt mondta hogy a 7. évezred után jön a 8. évezred ami az új ég és föld lesz, így azért kell vasárnapot ünnepelni mert a 7. nap utáni 8. nap az már az új teremtést hordozza magában! És a 8. nap a vasárnap! Pl. ez egy tréfli számomra.
Tehát: Ferenc csak abban vétkes hogy nem tesz hozzá emberi bölcseleteket a tanításához hanem Isten tiszta Igéjét tanítja!
-
Végig olvasva és részben átélve az elmúlt napok eseményeit, hálás köszönet Zoltán tiltásáért. Számomra az Ige elferdítése és a vele való viszály keltése bizony Isten káromlás. Mi ez ha nem " szándékos bűn". Sajnálom Zoltánt és a többi testvért az egyértelmű tévelygésükért és imádkozom mielőbbi megtérésükért. De a mi Atyánk az Igaz Isten, aki ki is ossza a " jutalmakat". És Ő az aki az Ige által felmutatja mi vagy ki igaz vagy hamis.
-
Áldott testvérem! Boldog névnapot! :)
-
Nagyon köszönöm Testvérek...
-
Mt.25,31. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36. Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Áldott testvérek.A Szent Tanból, egyetlen Ige sem marad el!
Ezen felyezet is bizonyság erre, és mindjárt meglátjuk, hogy ez mennyire Igaz...
A 33-as vers, megkülönböztet Juhokat, és Kecskéket... Mindkét egyed ugyan a nyájhoz tartozhat, ám a jellemvonásaik egymástól merőben eltérőek.
A Juhról többek közt azt tudjuk, hogy szelídek... Míg a kecske jellemzően harcias-öklelődző...
Lássuk hát e merőben eltérő tulajdonságok előjelét az Örökkévaló Igéjéből:
Ezékiel próféta könyve 34. rész
1. És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
2. Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?
3. A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.
4. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;
5. Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;
6. Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.
7. Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
8. Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;
9. Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
10. Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.
11. Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.
12. Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján.
13. És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.
14. Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.
15. Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten;
16. Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.
17. Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.
18. Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?
19. És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!
20. Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,
21. Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek;
22. És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.
23. És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk.
24. Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.
25. És szerzek ő velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben.
26. És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.
27. A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják.
28. És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg őket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze őket.
29. És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;
30. És megismerik, hogy én, az Úr, az ő Istenök, velök vagyok, és ők népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten;
31. Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.
Tehát mindezek tekintetében, akár kecske-akár bak- akár kos, mindenképp erőszakosságot jelenít meg...
Figyeljünk csak:
15. Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten;
16. Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.
17. Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.
18. Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?
19. És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!
20. Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,
21. Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek...
Ezek a tagok, túl erősek... Ám Ezen egyedek ereje nem az Úrban van, hiszen egyértelműen írva is van: II.Kor 12,... 8. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;
9. És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
10. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.
Vagyis: Amikor mi Testben elgyengülünk, akkor erős bennünk az Úr! Ám amikor erősek vagyunk, akkor nem az Úrban, hanem testben vagyunk erősek! Tehát az Egónk!
Amikor az egónk erős, akkor pedig távol vagyunk az Úrtól, és az Úr is távol van tőlünk...
Ez pedig mind a Máté 25-ben, mind pedig az Ezekiél 34-ben azt jelzi, hogy azok ellen megy az Úr, akik a testi valójukban erőszakosak, vagy felsőbbrendűnek láttatva magukat, sérüléseket okoznak a gyengébbekben... Ez lehet: Gyűlölködés-harag -viszálykodás-rágalmazás-súsárlás...
Pál, így ír ezekről a cselekedetekről: Gal.5,13. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14. Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
15. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
16. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Egy érdekességet szeretnék mutatni itt a Törvény viszonyában:
Gal.5,13. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14. Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Tehát itt hívja fel Pál a Törvény betöltésére a figyelmet!
És az érdekesség, amit készakarva félreértenek és magyaráznak sokan: 22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
Mit jelent az , hogy „ nincs törvény „az Igazak ellen? Nos ez a Törvény elmarasztaló hatályát jelenti!
Tehát akik Krisztus tanítása szerint járnak, azok nem a testies dolgaikat cselekszik, így a törvény nincs rájuk elmarasztaló hatállyal...
Akármely Testies jellemvonást vesszük, mindenképpen egy dologra vezethető vissza, mégpedig: ELHAGYTÁK AZ ÚR PARANCSOLATAIT!
Erről így ír Yirmájá: Jer 17,13
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
Mit jelent az hogy elhagyni az Urat?
Nos ez egyszerű: A Hívására Igennel felelni, de a tanításától-vezetésétől eltérően viseltetni. Ennyi az elhagyás.
Ezek az egyének, akik elhagyták az Urat, próbálják legalizálni a dolgaikat, és sokak számára meggyőzően is hathat... Elmondják, hogy : „még testben vagyunk”... és ehhez hasonló, fennkölt dolgokat … ámde ez, azt is jelenti: Rm 8,8
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Az Örökkévaló Igéjéből, vagy mindent-vagy semmit!
A Törvény két irányultságú!
Jézus mondja: Mt.22,35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
A Függőleg irányultságot, rendkívül kevesen merik megkérdőjelezni... ám a vízszintes irány is ugyan ennyire fontos! A két irányultság adja az egészet, és erre is vonatkozik Jakab félre értett szava:
Jak 2,10
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
Az Örökkévaló Parancsolata így szól: III Mózes 19, 16. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Ezt Jézus, teljesen érthető okokból meg is erősítette: Jn 13,34
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Ezt pedig János így teszi érthetőbbé, ( amennyiben erre szükség lenne, ám sajnos nyilván vannak akiknek szükségük van rá...)
I Jn.2,7.
Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, a melyet hallottatok kezdettől fogva.
8.
Viszont új parancsolatot írok néktek, a mi igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.
9.
A ki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van.
10.
A ki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való.
11.
A ki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit...
Tehát mindezek fényében megláthatjuk: Aki a Testvérét meg vagy ki tagadja, magát zárja ki a kegyelemből, hiszen nem egymást hívtuk Testvéreknek, hanem az Úr hívott gyermekeinek bennünket, és így lettünk Testvérek!
Aki a Testvére ellen támad, az az Örökkévalóval találja szemben magát... ( jobb volna annak, ha a gyorsvonattal futna szemben,,,)
És most térjünk rá, a ma esti anyag mondanivalójára...
Mt.25,31. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36. Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Mindenek előtt:Mt.25,31. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
Sokan reménykednek abban, hogy nem kell az ítélő szék elé állni... ( hiába!)
Más dolog ítéletre menni, és megint más,Ítélő szék elé állni!
Ítéletre menni azt jelenti: A büntetést letölteni... Míg ítélőszék előtt megjelenni:
Döntésre várni...
Ennek elkerülhetetlenségét láthatjuk is a Mt.25.31-35-ig.
És ír enek szükségességéről Pál is: II.Kor.5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Azután, a Mt.25-ben, olvassuk még:
Jobb kéz- bal kéz.
Mi lehet ez a Jobb, illetve bal kéz?
Nos: Mózes V. könyve 30. rész
1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Áldott Testvérek. Eme fejezet, az Igéhez való Hűségre hívja fel a figyelmet! Vagyis Áldás-Átok...
Jobb irány-bal irány. De pontosítsunk még:
Van tovább is: V.Móse 11,18.
Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között;
19.
És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.
20.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra;
21.
Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, a míg az ég a föld felett lészen.
22.
Mert ha szorosan megtartjátok mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok néktek, hogy a szerint cselekedjetek; ha szeretitek az Urat, a ti Istenteket, ha minden ő útain jártok, és ő hozzá ragaszkodtok:
23.
Akkor kiűzi az Úr mind azokat a nemzeteket ti előletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken.
24.
Minden hely, a melyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától a Libanonig, és a folyóvíztől, az Eufrátes folyóvizétől a nyugoti tengerig lesz a ti határotok.
25.
Nem állhat meg senki előttetek; azt míveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, a melyre rátapostok, a mint megmondotta néktek.
26.
Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot!
27.
Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek;
28.
Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek.
29.
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén.
30.
Nemde azok túl vannak a Jordánon, a napnyugoti út megett, a Kananeusok földén, a kik a síkságon laknak Gilgálnak átellenében, a Móré tölgyei mellett?!
31.
Mert ti átmentek a Jordánon, hogy bemenvén bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek. Ha bírni fogjátok azt, és lakni fogtok abban:
32.
Vigyázzatok, hogy mind e rendelések és végzések szerint cselekedjetek, a melyeket én ma adok ti előtökbe.
Figyu a 26-29-ig...
26.
Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot!
27.
Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek;
28.
Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek.
29.
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén.
Amikor az Isráél bevonult az ígéret földjére, az arany útról, úgy tért le, hogy Somron városán keresztül értek be a földre...
Somron, két hegy között, a völgyben fekszik. A balkéz felőli a Ébál, míg Jobb kéz felől: Garizim van. Ébál útján menve, Ge Hinnom, avagy Gyehenna völgyébe vezet az út, míg Jobb kéz felől, az Isten Városába, Yerusáláim városába jutunk!
Yerúsáláim, jelentése: Békességünk megalapítása- Békességünk városa! Istennell való békesség pedig, csak és kizárólag az Ige által lehetséges!
Aki tehát követi az Örökkévaló beszédét, az Jobbkéz felé mehet, aki pedig nem a vezetése szerint jár, hanem az elgondolásait,szokásokat,emberi ötleteléseket... követ, az mehet balkéz felé, amely út, a Mt.25 szerint az örök gyötrelemre, azaz a Gyehennára vezet.
-
Köszönöm Testvérem, úgy gondolom egyértelmû üzenet a bal és jobb kéz iránya. Ha nem hallgatunk Istenünk szavára, akkor az átok érvényesül rajtunk az engedetlenség következtében. Viszont ha megtartjuk, akkor élünk.
-
Ez az ige jut eszembe:
Ézsaiás könyve 42,1-3
"Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg."
Ha valaki esetleg nem is merte fel volna, Jézusról szólnak ezek az igék, ugyanis ez messiási prófécia.
-
Ahogy Jézus beszédeit olvassuk, láthatjuk a tanítványok reakcióit is, amelyet Jézus beszédei váltottak ki. Sokszor sokkolta őket Jézus az igazsággal, mert nem enyhíteni jött a törvényt, hanem érvényt szerezni neki.
Úgy abban az időben is, mint most is, az Isten igéjét felhígították emberi gondolatokkal, behelyettesítésekkel és kisegítésekkel. Erről írtál te is Testvérem, amikor is idézted az Ezékiel 34. fejezetet:
Ezékiel 34,18
"Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?"
Isten az élő vizet tisztán adja, de sokan belelépnek és azzal felkavarják, zavarossá teszik Isten beszédét. Pedig az úgy van jól, ahogy van, nem szabad a kősziklához nyúlni vassal!
5Mózes 27,4-5
"Mihelyt azért általmentek a Jordánon, állítsátok fel azokat a köveket, amelyeket én e mai napon parancsolok néktek, az Ebál hegyén; és meszeld be azokat mésszel. És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, amelyeket vassal meg ne faragj."
Faragatlan kő, vagyis ember hozzá ne nyúljon Isten igéjéhez. Csak az Ebál hegyén állították fel a köveket! Miért!? Mert Isten igéje átokká lesz mindazoknak, akik nem cselekedik meg azt:
János evangéliuma 12,47-50
"És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem."
-
Malakiás próféta könyve 2. rész
1. Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok!
2. Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!
3. Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.
4. És megtudjátok, hogy azért adtam néktek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura.
5. Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet, és megalázta magát az én nevem előtt.
6. Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből.
7. Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.
8. De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel, felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura.
9. Azért én is szidalmasakká tettelek titeket és útálatosakká az egész nép előtt, a miatt, hogy meg nem őriztétek az én útamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel.
10. Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét?
11. Hűtelenné lett Júda, és útálatosság támadt Izráelben és Jeruzsálemben, mert megfertőztette Júda az Úrnak szentségét, a melyet ő szeret, és idegen istennek leányát vette el.
12. Elveszt az Úr mindenkit, a ki ezt cselekszi, a vigyázót és a felelőt, a Jákób sátraiból, még ha áldozatot visz is a Seregek Urának.
13. És ezt is cselekszitek: betöltitek az Úr oltárát könyhullatással, sírással és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekből.
14. És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, a kit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged!
15. Nem tett ilyet egy sem, a kinek még volt lelke. És mit keresett az az egy? Istentől való magvat. Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok!
16. Mert gyűlölöm az elbocsátást, ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene, és azt, a ki ruhájára kegyetlenséget borít, azt mondja a Seregeknek Ura. Őrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok!
17. Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?
Áldott Testvérek. Ez alkalommal, szánjunk figyelmet az utolsó, Messiás előtti Prófétának, hiszen nagyon sok megértésre váró kijelentést hordoz a Próféciája,
És értelemre juthatunk ennek fényében abban a vonatkozásban is, hogy a Szövetség első-és második szintje között, van-e különbség-és ha igen: miben hordoz változást?
Fogunk látni párhuzamokat, ezen Messiás előtti Prófécia- és az újszövetségi írásokban, a Messiás általi utalások között, és meglátjuk, menyire félre értik sokan a Messiást-a Tanítását- és a szövetség jelen szakaszára érvényes kritésiumokat...
Mint az előbbi fejezetből láthatjuk, máris egy változást jelez a Prófécia, mégpedig a Papságra- a Papi nemzetre vonatkozóan:
Gyakran hallom azt a kijelentést, és sajnos sokaktól, hogy a Szövetség első felére vonatkozó kritériumokat, lehetetlen betölteni... A Bűn kerülése-a Büntetés szigora- az áldozati rend... ezért Jézus ezt a számunkra betölthetővé tette...
Nos ez sújos felületesség-az írások ismeretének hiánya-és Istentelen tévelygés!!!
Ugyanis: Adatot a Törvény, ami valójában nem törvény, hanem ajánat az Istentől, azok számára, akik Őt kívánják követni.
Ezt nevezhetjük így: Rendelés. Vagy: Út, ami hozzá vezet...
A Mindenható nem tiltások sorát küldte az Őt követőknek, hanem egy választási lehetőséget, egyszersmind: Opcióként ajánlja fel a hozzá vezető utat, az emberekre bízva a döntési lehetőséget! ( V.Mózes 30 !!!)
Az ellenben Igaz, ha valaki az Úr népéhez tartozik, arra nézve ez a szabály rendszer, már kizárólagosságot jelent, és így már törvényről beszélünk!
Ez a Törvény, különbséget tesz bűn tekintetében, úgymint: Vétek. ( Tudatlanságból elkövetett bűnök- tehát NEM szándékos bűn) illetve: Szándékos bűn. ( tudatos választása a bűnnek-Lázadás)
A Szándékos bűn tekintetében, további szintek is vannak.: Halálos-és nem halálos bűnök. ( itt még volt különbség a kettő között...Majd megnézzük Jézus tanításában, hogy ez például hogyan változott...)
A Vétekért, és a nem halálos bűnért, rendelve volt áldozati rend.
Amikor az ember ezek közül valamelyikben érintve lett, akkor felvitte a megáldozni valóját a Morijja hegyére...a Yerusálemi Templomba, és a Pap által megáldozta azt.
Ez volt tehát a rendelet az Örökkévalótól! Csakhogy...
És most jön a dolog lényege:
Láthatjuk a Malakiási Próféciában, ami a Messiás előtti utolsó Prófécia volt, amit pár száz év csend követett, hogy a Lévitai Papság-emberi tanításokkal-emberi rendelésekkel tisztátalanná tette az Örök parancsolatokat,
egyszersmind: Erőtlenné tették az Örökkévaló rendeléseit, amik így már nem vezethették tökéletességre az embereket.
Erről olvashatunk Jézus Tanításából: Márk Evangyélioma 7. rész
1.
És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala.
2.
És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.
3.
Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák;
4.
És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.
5.
Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.
7.
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
8.
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
9.
És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
10.
Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
11.
Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:
12.
Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,
13.
Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.
Tehát a Kulcs az értéshez: Az Áron-i Főpapság- a Léviták rendje, ezekért már nem vezethették tökéletességre az Örökkévaló népét!
A Malakiás második fejezete tehát a Papságra nézve-változást ígér...
Az Ábrahámmal köttendő szövetség megelőző pillanataiban ezt olvassuk: I Mózes 14,17.
Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.
18.
Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
19.
És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.
20.
Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.
21.
És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.
22.
És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez:
23.
Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.
24.
Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket.
Láthatjuk, hogy Ávráhám győztesen érkezik, és mint győztesnek Jogai lettek... a győzelemből neki járandósága-jogai adódtak, amikről az Istentől reménylett javakért nemcsakhogy lemondott, de egyenesen: nem is volt hajlandó azok fölött gondolkodni... mintha égette volna őt...
Hívők között sajnos desokan beszélnek világi javkról-részről-jogokról... nem úgy mint Ábrahám, sőt! egyenesen elkezően! Pedig Ávráhám gondolkodását áldotta meg az Örökkévaló Papja, és az ígéret szerint mindazokat, akik hozzá hasonlóan viseletetnek...
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
4. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.
5. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.
6. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
7. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.
8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
De most vissza az I Mózes 14-hez...
Tehát van itt az Örökkévaló Papja, a neve nem Melkisédek, ( ami nem mond semmit) hanem: Melki Cedek. AMi azt teszi: Igazság Királya! ( Melech= Király; Cedek= Igazság)
Ennek a Papnak nincs származása- Nincs előélete-Nincs földi megfelelője, hisz a Szent Tan nem beszél ezekről. Ebből tehát tudjuk, hogy nem földi!
Erről így ír számunkra egy Tanító: Zsidókhoz írt levél 7. rész
1. Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta,
2. A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,
3. Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.
De kik kerülhetnek be e Papi nemzetségbe? A Lévitákról tudjuk, hogy abba a rendbe biza Születni kellett!
De ebbe?
Péter ezt írja: 1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket...
Hogyan kerültünk mi ebbe a rendbe? Fontos lenne megértenünk, hiszen azon múlik hogy milyen kritériumok vonatkoznak ránk...
Meg van írva, a III Mózes 14-ben, hogy mit kell tenni akkor, ha a Poklos megtisztul... Történetesen ugyan az az eljárás van leírva, ami a III.Mózes 8-ban. Arról pedig tudjuk, hogy az a Pappá kenetés szidrája.
Tehát ha a gyógyíthatatlan meggyógyul, akkor Pappá kenetik. Ez azt jelenti, hogy a Törvény szerint halálos beteg meggyógyulása esetén a meggyógyult már nem a maga életének ura, hanem Istennek éli a testben hátra levő életét!
Elválasztott Istennek! Elszentelt edény az Úr házában!
Ámde ilyen az Ysráélben nem fordult elő, ezért a Szanhaddrin úgy határozott, hogy Poklost megtisztítani kizárólag a Messiás tud majd!
A Poklosság a testnek, ugyan az, mint a Bűn a Léleknek! Ezért a megtérést, gyógyulásnak nevezi a Szent Tan.
Bűnt megbocsájtani pedig csak az Isten tud! Ez Is Messiási csoda tehát.
Vagyis: Akinek a Messiás megbocsájtja a Bűneit, az már kizárólag Istennek elválasztott! Nem magának él, hanem csak és kizárólag Istennek!
Ez már egy új élet! Ezt nevezi a Szent Tan így: Újá Születés.
Na így lettünk a Melki Cedek szerinti Főpapság-papjai...
Tehát visszatérve a tévelygéshez, amiről az előzőekben beszéltem, miszerint: " hogy a Szövetség első felére vonatkozó kritériumokat, lehetetlen betölteni, és ezért Jézus azt elérhetővé tette nekünk..."
Tehát láthatjuk hogy abszolút téves állítás, hiszen az áldozati rend tette elérhetővé mindenkinek az Isten által meghatározott életnívót akkor- míg mára a betöltéshez előbb önmagunk számára meg kell halni, és az Isten Igéje által: Újá kell születni!!!
János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Azt mondja az Úr: Víztől és lélektől szükséges újá születni...
Víztől tehát: Ézs 64,7
Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
A Víz pedig eloszlatja- mintegy elmossa a sarat! Ez azt jelenti, hogy a bemerítésre szolgáló víz, elmossa a Testi énünket, és a Lelki megnyilvánulásunk bukkan fel a hullámsírból, ami Istent keresi-Istent követi immáron.
Lélektől pedig: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Tehát Isten Igéjének-beszédének befogadása, lélek szerint való újászületést eredményez!
Folytassuk:
Malakiás próféta könyve 3. rész
1. Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a kit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.
2. De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!
3. És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.
4. És kedves lesz az Úrnak a Júda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben.
5. Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.
6. Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!
7. Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?
8. Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.
9. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!
10. Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.
11. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura.
12. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.
13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Ezen fejezet, a Papi rend megtisztulását követő, és az ennek hatására, a népben végbe menő változásról beszél...
Ami azt teszi: Amikor a Papság elveti végre az emberi tanítások preferálását, és visszatér az Isten Igéjének tisztán történő hirdetéséhez, akkor az az embereket megtérésre vezeti, vagyis így tudják a Papok betölteni a küldetésüket!
Tisztán az Isten beszédét hirdetve, és az szerint élve!
Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9. Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
10. El ne felejtkezzél a napról, a melyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.
11. És előjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tűzben ég vala mind az ég közepéig, mindamellett sötétség, köd és homályosság vala.
12. És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.
13. És kijelenté néktek az ő szövetségét, a melyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kőtáblára.
A Messiásról sokan gondolkodnak tévesen, pedig egyértelműen megadatott a felismerésének ez az irányultsága is:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13. Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15. Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
17. Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18. Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19. Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20. Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
22. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23. Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24. Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25. Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
EZ tehát azt jelzi, hogy a Felkent (!) a Törvényt fogja hirdetni-tanítani... mindenféle emberi ötleteléstől mentesen... vagyis: " A Törvényt Igazán jelenti meg"!
Ezek után pedig a Messiás megjelenésénél olvassuk, hogy a Törvényt, emberileg betölthetetlen szintre emelve tanítja! ( Mt.5)
Azért emberileg betölthetelen szintre emelve tanítja, hogy mindenki megérthesse az Újászületés szükségességét!
Sajnos e mai napokra a leg jellemzőbb az, amikor az Isteni Tan óságáról beszélnek nagy általánosságban... Erről az időről is szól a Malakiási üzenet:
Mal.3, 13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Ám erről még egy előbbi Prófécia is szólt már:
Jer.2,33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
A Mal.3,18-ban a megtérés után történő ébredésről tesz bizonyságot a Prófécia... a Megtérés tehát előfeltétel a felismeréshez! A Megtérés feltétele pedig, és azt az előzőekben már tárgyaltuk: Az Ige tisztaságának világossága!
Az Ige fényében válik láthatóvá tehát, hogy ki az Úré-és ki nem!
Folytassuk: Malakiás próféta könyve 4. rész
1. Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ezen Prófécia tehát említi, a kezdetekhez való vissztérés szükségességét!
Mózes, mint a Törvény kézbesítője-Tanítója--- Illés mint az aki az idegen Istentiszteleti szokások követőinek végét hozza! ( Ennek megértéséhez tudni kell a Baál szó jelentését, ami szintén férjet jelent, de egy hamis Istenképet vázol az Igazihoz képest!)
Figyeljetek csak: Máté Evangyélioma 17. rész
1.
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
2.
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3.
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
Nincs ezekben semmi változás, és nem lesz irgalom azoknak, akik nem szabály szerűen élik a hitüket!
Pál is eről tett bizonyságot pedig: 2Tim 2,5
Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.
Aki nem a Krisztus tanítását éli- az az AntiKrisztus tanítását követi! Vagy-vagy... nincs más út!
És most, a Malakiási Próféciák ismeretében, figyeljük meg ezeket:
Máté Evangyélioma 11. rész
1. És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
3. Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4. És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5. A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6. És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
7. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8. Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10. Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15. A kinek van füle a hallásra, hallja.
16. De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak,
17. És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
18. Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.
19. Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az ő fiaitól.
-
Jeremiás próféta könyve 23. rész
1. Jaj a pásztoroknak, a kik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr.
2. Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztoroknak, a kik legeltetik az én népemet: Ti szélesztettétek el az én juhaimat és űztétek el őket; és nem néztetek utánok; ímé, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr.
3. Juhaimnak maradékát pedig összegyűjtöm minden földről, a melyekre elűztem őket, és visszahozom őket az ő legelőikre, és szaporodnak és megsokasodnak.
4. És pásztorokat rendelek melléjök, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak, azt mondja az Úr.
5. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.
6. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, a melylyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!
7. Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, a melyekben nem mondják többé: Él az Úr, a ki kihozta Izráel fiait Égyiptom földéből.
8. Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, a ki kihozta és a ki haza vezérlette Izráel házának magvát az északi földről és mindama földekről, a melyekre kiűztem vala őket, és lakoznak az ő földjökön.
9. A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igéjéért.
10. Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, és az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis.
11. Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az ő gonoszságukat, azt mondja az Úr.
12. Azért az ő útjok olyan lesz, mint a sikamlós útak a setétben, megbotlanak és elesnek: mert veszedelmet hozok reájok, az ő büntetésöknek esztendejét, azt mondja az Úr.
13. A Samariabeli prófétákban is bolondságot láttam: a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet, az Izráelt.
14. De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora.
15. Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: Ímé, én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre.
16. Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17. Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem!
18. Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19. Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20. Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21. Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23. Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24. Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25. Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26. Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27. A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28. A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29. Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30. Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31. Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32. Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
33. Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr.
34. A mely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát.
35. Kiki ezt mondja az ő barátjának és kiki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr?
36. És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét.
37. Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt néked az Úr és mit szólt az Úr?
38. Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, a kik ezt mondják: Ne mondjátok: ez az Úrnak terhe;
39. Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orczám elől.
40. És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti reátok, a mely felejthetetlen.
Áldott Testvérek. A Hamis Pásztorokról, akik önmaguk fontosságát,maguk dicsőségét hirdetik, maguknak gyüjtenek nyájat, de úgy hogy nem sok ismeretük van az Igazságról... már szót
ejtettünk. A Mt.24 alapján, most a hais prófétákról szóljunk, mert az Úr sokszor figyelmeztetett bennünket az általuk hirdetett tévelygés veszélyére.
A Jer.23,9-től, róluk,és az őket követő pusztulásról számol be...
Jer.23, 9. A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igéjéért.
10. Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, és az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis.
11. Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az ő gonoszságukat, azt mondja az Úr.
12. Azért az ő útjok olyan lesz, mint a sikamlós útak a setétben, megbotlanak és elesnek: mert veszedelmet hozok reájok, az ő büntetésöknek esztendejét, azt mondja az Úr.
13. A Samariabeli prófétákban is bolondságot láttam: a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet, az Izráelt.
14. De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora.
15. Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: Ímé, én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre.
16. Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17. Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem!
18. Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19. Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20. Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21. Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
A 9-es versben ez áll, a büntetést kiváltó okként: "9. A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igéjéért. "
Majd a Prófétákra vonatkozó Kritérium is elhangzik: "22. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától. "
Ezen Igék, az Örökkévaló Igéjéhez való hűség kizárólagosságát hivatottak megjeleníteni!
Sajnos e felvilágosult nemzedék,"bizonyos" tanítói-Pásztorai-"prófétái" vagyis szó szólói, elvonatkoztatva az Örökkévaló Igéjétől, emberi vélemények alapján vetnek sokakat...
Nem az Isten útmutatása szerint, hanem vélemények-elgondolások-ötletelések alapján, magukválasztotta Istentisztelet szerint tanítják az elhívottakat.
Ha valaki az Örökkévaló Igéjének követését hirdeti, azt törvénykezőnek kiáltják ki... Meg sem gondolják hogy ők maguk a törvénykezők, amikor egyeseket eltiltanak az Úrvacsorától-különböző indokok alapján késleltetnek-vagy egyenesen akadályoznak sokakat a bemerítezéstől,
Vagy megvetően tagadják meg másoktól a Testvériséget... ( nem mintha joguk lenne, hiszen nem általunk van a Testvériség... nem egymást hívjuk be a Testvériség Szent kötelékébe, hanem az Örökkévaló hívott bennünket gyermekeinek, és így lettünk egymásnak a Testvérei!
Aki ebből mást kitagad-az magát löki ki-mert az ő akarata nem nagyobb, mint az Isten rendelése!
Én például az Ige fényében, ezeket látom törvénykezésnek, és nem az Ige vezetésének követésére való felhívást...
Szóval elérkeztünk erre a pontra, amikoris, az Isten elhívottainak nagy része, elhatárolódik az Isten Igéjétől. ( Kíváncsi lennék, hogy a "biblia tanítók" mit tanítanak, ha nem az Igét-és annak kiárólagosságát?
A Pásztorok mi alapján pásztorolnak, ha nem az Ige szerint? A Lelkészek mi alapján lelkészkednek, ha nem az Ige szerint? De leginkább: A Követők mi alapján követik ezeket???
Még csak fel sem sejlik ezekszerint, hogy a tanultak még csak köszönő viszonyban sincsenek a Szentírásban leírtakkal?)
Tehát láthatjuk a Jer.23-ban, hogy az Isten igen is számontartja-és számon is kéri az Övéitől, az Igéjének a követését-illetve az Ige iránt való hűtlenséget!
Sokan úgy gondolkodnak, hogy ezek mára, a szövetség jelen szakaszához érve-megváltoztak...
Lássuk csak: Az Ige ezt mondja: Jak 1,17
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
Azért hoztam elsőként "Újszövetségi" Igét, mert vannak akik eleve elvetik a Tanach-i Igéket... Ezen "újszövetségi" Igét, azért teszem idézőjelbe, mert valójában ez sem új!
Íme az eredetije: 4Móz 23,19
Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
Van ugyan a Szövetség két szintje között, jócskán a szövetség első szintje előtt előjelzett változás, de az előre meg lett mutatva, és nem az alapról szólt!
Az alap soha és semmiben nem változott, sem nem változik!
Tehát mi az alap?
Jézus ezt a példázatot mondja:
János Evangyélioma 10. rész
1. Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6. Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8. Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12. A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15. A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
Tehát itt az Ismeret fontosságát emeli ki és a követés tényét! Akik Ismerik, azok követik... akik követik Őt, azok az Övéi!
Van másik, ennél ha lehet: szemléletesebb példázat is, ami talán még szemléletesebben és egyértelműbben utal az ALAP-ra...
Mt.7, 21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29. Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Tehát az alap, itt már "Kőszikla"-ként van utalásban megemlítve... Azért egyértelműbb utalás ez, mert itt már a nevén van nevezve az alap...
Íme: Mózes V. könyve 32. rész
1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
A Kőszikla tehát az Isteni Tan! A Tanítás követése-vagyis az Istentől tanultak szerint való élet pedig az Építkezés erre az alapra! Ez a magyarázata tehát a Mt.7 21-29. Példázatának!
Akik tehát Ismerik-megIsmerik-felIsmerik Jézusban a Kősziklát, ezeket nevezi Jézus azoknak akiket Ismer Ő is.
Ámde ez még nem elég! Ha valaki csak Ismeri őt, az még nem jelenti azt hogy minden rendben van... éppen ellenkezőleg!
Hiszen írva van: Apcsel.19,13.
Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, a kikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál.
14.
Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, a kik ezt mívelik vala.
15.
Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?
16.
És reájok ugorván az az ember, a kiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból.
17.
Ez pedig tudtokra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.
A Gonosz lélek is Ismerte Jézust... csak éppen nem az Ő akaratát kereste... nem érte élt-nem őt tekintette és tekinti élete Urának... Őt csak egy legfelsőbb Úrnak fogadja el.
Amikor Jézus utasítja még engedelmeskedik is neki, de csak úgy, mint egy legfelsőbb hatalomnak, és nem mint személyes Urának.
Róla-róluk pedig tudjuk hogy mindezekkel együtt, el vannak veszve. Nincs számukra remény.
Ha pedig belegondolunk, hogy ezek, bár végső soron mégis engedelmeskednek Jézusnak és mégis elveszendők, akkor arra a flusztráló kijelentésre jutunk, hogy ezek a káhozottak, mégis többet tesznek, mint sok hívő...
Engedelmeskednek neki, mert csak azt tehetik,és csak annyit-amennyit az Úr enged nekik! Ha valahonnan eltiltja őket, akkor oda nem mennek...
Meg van írva:
Filippibeliekhez írt levél 2. rész
1.
Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,
2.
Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
3.
Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.
4.
Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
5.
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6.
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7.
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8.
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
9.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
10.
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Ámen!
Csak mennyire kár, hogy pont az állítólag Övéinek térde nem tud meghajolni...
Márpedig Jézus, az Isten Igéje!
Olvassuk csak: János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Az Istenről azt tudjuk, hogy Ő Örökkévaló! Nem tőlünk adatott neki ez tisztelet teljes név, hanem Ő maga határozta meg Önmagát ezzel!
II.Mózes 3,13.
Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14.
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
Ez a szó, hogy " Vagyok"-jelzi: Volt-Van-Lesz. Minden időben-jelenidőben, és mindenütt jelenlevő! Tehát Örökkévaló!
Mégpedig ez csakis úgy lehetséges, és csak annak tudatában nyer értelmet ez az állítás, ha tudatosul bennünk, hogy mindenhol-mindenkor Változatlan! Ugyanis ezzel jut teljességre az hogy Örökkévaló!
Hatehát ez így van, mintahogy ez így is van, akkor egyértelmű, hogy ugyan ez vonatkozik az Ő beszédére-szavára is, tehát az Igéjére!
Ezért mondjuk teljes hittel: Jézus Örök!
És ha ebben is egyet tudunk érteni, akkor már csak az a kérdés: Mimódon mondják némelyek az Isten Igéjére, hogy már "nem érvényes?"
Ejtsünk pár szót, jellemzően az Isten Igéjéről:
Ha Istenhez akarsz jutni, akkor Ő az ÚT!
Ha Ezt az Életet az Isten követésével éled, akkor az Úr szava a te PÁSZTOROD!
Ha kétségek gyötörnek, és problémákból kiutat keresel,ámde az Ő vezetése által, akkor az Úr szava számodra a TANÁCSOS!
Ha nem érted a helyzeted, a tudatlanság sötétségében ülsz, és meg szeretnéd látni az Értelmet, akkor az Úr beszéde a te: VILÁGOSSÁGOD!
Ha a tudatlanságból kijutottál az Ő vezetése által a Világosságra, akkor Ő a Te: SZABADÍTÓD!
És ha a menekülés lehetőségeit vesszük számba, és rájöttünk, ( kis segítséggel) hogy nincs rajta kívül más ÚT a Szabadulásra, akkor úgy beszélünk róla, mint: TÖRVÉNY!
És most térjünk vissza az V.Mózes 32-höz, egy másik érdekesség miatt: Mózes V. könyve 32. rész
1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
Most ennek ismétlését figyeljük meg, egy különösen fontos aspektus miatt:
Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Ezen Igei összefüggés, azt a változást vetíti előre, hogy a Kősziklára való építés- vagyis az Isten Igéjének megélése, azt a változást hozza el, amit a Szent Tan Újászületésnek-
vagy másképpen: Új teremtésnek ír le!
Ézsaiás.55,10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Az e világi állapot, Ádám és Éva óta, így működik: I.Mózes 3,17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Tehát tövist- és bogácsot-bogácskórót... Gazt és szégyent...
Ám ha az Igét követjük:Ézsaiás.55,10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Tövis helyén Ciprus... Vagyis: megvetettség helyett az a leg nemesebb "FA", ami a Templom berendezéseinek anyaga... tehát Megvetettség helyett Tisztelet...
és erről szólt az Isteni értelemmel bírő Salamon is:
Példabeszédek 4. rész
1. Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4. Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5. Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7. A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10. Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11. Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12. Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13. Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
És az Ézsaiás 55-höz vissztérve így folytódik: Bogács helyett Mirtus... azaz: Szégyen helyett: Dicsőség! A Mirtus a győzelmi koszorú anyaga ugyanis...
Testvérek: Ezeket erdményezi az Ige követése, és az Igéhez való töretlen hűség és ragaszkodás!
Jézus előre szólt, hogy az Ő követése ellenszenvet és támadások sorozatát eredményezi, és pont a " Testvéri" közösségből...
Mt.10,17. De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket;
18. És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak.
19. De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.
20. Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.
21. Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket.
22. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.
Gyülekezetbe ugyanis nem a hitetlenek járnak... ( általában)
De van másik Igei figyelmeztetés is:
János Evangyélioma 16. rész
1.
Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2.
A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3.
És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4.
Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
Isteni Tiszteletet sem a világiak-vagyis a hitetlenek akarnak cselekedni...
( és mindezekben van egy világos Tanítás is ám: Akiket Isten Igéje vezet, azok nem kezdeményeznek harcot-üldözést- nem gúnyolódnak,nem is átkoznak-nem állítanak Igaztalan dolgokat-
nem rágalmaznak! Hanem ahogyan azt Jézus rájuk hagyta, és Péter erre melékezteti őket azt élik. Miszerint: I.Péter 2,23.
A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre...
Avagy ahogyan Pál is tanít: Róma 12,14.
Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
15.
Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
16.
Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
17.
Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.
18.
Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
19.
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
20.
Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.
21.
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
Mindezekkel tehát azt mondja az Ige: Ha te az Ige vezetésével élsz, lesz bajod elég! Mégpedig azoktól, akiket a Testvéreidnek tekintessz!
Jézus, ( Az Isten Igéje) Azt tanítja, tekintsük ezt úgy, mint a Hitünk próbáját!
Máté Evangyélioma 5. rész
1.
Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2.
És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3.
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8.
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12.
Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
13.
Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
Jakab így inti azokat, akik az Igét, mint hű Pásztort követik:Jakab 1,18.
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19.
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20.
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
-
Sámáj és Hillél rav.-ok, a Messiás előtti korban éltek és tanítottak. Híres és bölcs emberek voltak,iskolákat alapítottak, és tanították az Isráél fiait.
Amennyiben jól tudom, Bölcs Gamaliél is, rav.Hillél Iskolájában nevekedett, róla pl. az Apcselben olvashatunk ( Apcsel.5,34-40.) És az Ő Iskolájában nevekedett rav.Saul-Pál is.
Az hogy valaki Iskolát alapított, elsősorban irányzatot jelez!
Ezzel az irányzattal kapcsolatban szeretnék felmutatni egy érdekes történetet, mely szerint, és ti is látni fogjátok: Rav. Hillél tanítására-Jézus is emlékeztet.
Történt egyszer, hogy egy Nemzetekbeli ember, felkereste rav.Sámájt, és azt mondta neki: Rabbi, én csatlakozom a te népedhez, és tisztelni fogom a ti Isteneteket, ha megtanítod nekem
az egész törvényt, amíg fél lábon állok... Rav. Sámáj fogta a botját, és elkergette ezt az embert.
Az emberünk felkereste rav.Hillélt, aki éppen el volt foglalva a házában. Az emberünk bekiabált neki a házba: rav.Gyere ki, mert valami fontosat akarok.
Rav Hillél felet neki: Kérlak gyere vissza később, mert fontos dolgom van. Az emberünk csak erősködött, mondván: Nem! Hanem gyere ki mert az én dolgom még fontosabb!
Rav. Hillél tehát kiment a háza elé, és mondta az embernek: Mondd, mit szeretnél.
AZ emberünk mondta neki, Rav: Én a te népedhez csatlakozom, és a Ti Isteneteket fogom tisztelni, megtanítasz engem az egész törvényre, amíg fél lábon állok....
Rav Hillél pedig mondta neki: Rendben van, állj tehát fél lábra...
Az emberünk tehát fél lábra állt, és rav Hillél így szólt: Amit szeretnél magadnak, azt cselekedd másokkal, mert ez az egész törvény!
Most pedig eredj el, és tanuld meg mit jelent ez!
Bizony, amikor elhangzik az a szó, hogy: Micva, azaz: Törvény, akkor túlnyomóan jellemző hogy az emberek ösztönösen összerezzennek.
Három csoport különböztethető meg ebben a tekintetben:
1; Akik nem is tudják mi a Törvény, de nem is érdekli őket...
2; Akik nem ismerik a Törvényt de félnek attól, mivel az életükről maguk is tudják hogy nem éppen kirakati, és a félelmükből adódóan elutasítják...
( erre az első két csoportról, jellemzően szól Péter: II.Péter 2,17.
Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
18.
Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,
19.
Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
20.
Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél.
21.
Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
22.
De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.)
Tehát ők azok, akik bár szájukkal vallást tettek egykor arra vonatkozóan, hogy Istent megszentelik szívükben, és Őt fogják követni, de valójában nem követik, és nem is érdekli őket, hogy az Örökkévaló mit szeretne tőlük.
( Tehát az Isten kegyelmét magukénak mondják, de az Isten tanítását elutasítják....)
és a harmadik csoport: Akik a Törvény Igéit, követendőnek vallják.
A Törvényt, alapvetően nem értették meg az emberek, és külső hivatkozásként, mintegy: muszájból próbálták,és próbálják követni sokan...
Az Örökkévaló pedig, minthogy ahogyan mondja is, Gondott fordított, és fordít ma is arra hogy a beszéde teljessé legyen: Jer.1,11.
Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
12.
És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
Már előre jelezte, hogy a Messiás eljön, és megtanítja az Övéit, az Ő beszéde szerint való, az Ő tetszése szerint való, ösztönösen történő Szent életre.
( ehhez az ösztönösen történő Megszentelt élethez kell az Újá születés, ami nem beszéd vagy megvallás útján történik csak,hanem valósgban!)
Ésaiás próféta könyve 9. rész
1.
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2.
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
3.
Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
4.
Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
5.
Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
6.
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7.
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
8.
Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,
9.
Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
10.
Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
11.
De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
12.
A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
13.
Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
14.
Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.
15.
A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.
16.
Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.
17.
Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
18.
Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában.
19.
A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül,
20.
Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
21.
Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
( pici értelmezési segítség: A sötétség minden esetben a tudatlanság-vagy a tudatlanság rabságának állapota. Jn.12,34.
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
35.
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36.
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
Vagyis Jézus ismétlés és emlékeztetés okán hivatkozott a régi tanításra, miszerint: Ézs 55,6
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
Tehát egy másik értelmezési segédlet: A Halál, minden esetben elválasztást-elválasztódást jelent! Ez kétféleképpen létezhet csupán:
1; Istentől
2; a világtól
Tehát vissza az Ézsaiás 9-hez, egy roppant érdekes dologra hívnám fel a figyelmet: 8.
Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben.
Talán nem tudja mindenki, hogy a kiválasztás szerint való Isten népe, sajnos nem mindíg volt egységes... Yakov fiai voltak,ez tagadhatatlan! Ámde mindíg és mindenre vonatkozóan igaz az az állítás,
hogy minden teremtésnek van egy Testi ellene is a kontraszt kedvéért.
Kell a kontraszt ugyanis: Ha nincs világosság-akkor nincs sötétség sem; ha nincs rosz, akkor nincs jó sem...
Nézzétek: Ávrámnak két fia volt, az egyik Test szerint, a másik az Ígéret által!
Yichaknak is két fia volt, az egyik Test szerint, ( Edom) a másik az Ígéretért: (Jakov)
Jakov fiai is két részre oszlottak... és voltak akik test szerint éltek, és voltak akik Atyjuk értékrendje szerint...
A 12 törzs, csak Dávid és Salamon alatt volt egységes, egy hatalmas, a korokat átölelő tanítás kedvéért a maiak számára! Előttük is és utánuk is ketté váltak.
Volt a 10 törzs, akik nem követték az Atyai értékeket, miszerint: Mózes V. könyve 6. rész
1. Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2. Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
10. És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;
11. És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
12. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
13. Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
14. Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
15. (Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.
16. Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában!
17. Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.
18. És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19. Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.
20. Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21. Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22. És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23. Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24. És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.
Tehát voltak akik követték ezt a Szövetségi fogadalmat, és voltak akik nem!
A 10 törzset nevezi a Szent Tan így: Yisráél.
És a maradék két törzset így: Júdaiták. Itt és most azonban le kell szögeznünk, hogy amikor Dávid ( nevének jelentése: Egyesítő-eggyé tevő) és Salamon alatt Előjelül és tanításul egyesült a két fél, akkor NEM A NAGY SZÁMOK TÖRVÉNYE JELESKEDETT!
Nevezetesen: Nem a Júdaiták hagytak fel az Isteni értékrend követésével, hanem az Isráéliták tértek vissza az eredeti fogadalomtételükhöz, vagyis: Istent követni fogják...
( akárcsak azok a tudathasadásos Hívők, akik egyszer megtérésükkor azt mondták Istennek: Téged foglak követni egész életemben, de azután a maguk életét folytatva, a maguk értékrendjét hirdetik tovább..)
Natehát újra az Ézsaiás 9,8.: Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben...
Ezt ismétlésül hallhatjuk a Mesterünktől is: Lk 5,32
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.
Vagy még szemléletesebben: Mt 15,24
Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
Ám azt tudjuk: Jézus Júdában tanított mégis! Naná, ennek így is kellett lenni, mégpedig azért mert írva van: Ésaiás próféta könyve 2. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde...
Másfelől meg azért is, mert addigra a tíz törzs nagyja, már szerte szét volt a nemzetek között, erről a Rómaiak gondoskodtak, kiüzetés által.
Amikor pedig Jézus a feltámadása által Uralomra jutott mindenk felett, akkor a benne való hitben egyesített mindeneket. És ezzel egyidőben megérthetjük: A Benne való Hit,
nem csak arról szól, hogy fogadjuk el tényként azt amit nem látunk, hanem azt is jelenti: Ha elfogadjuk tényként, akkor kövessük is a Tanítását!
(Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?)
ÉS Jézusnak éppen ez volt a Problémája az akkori Törvénytisztelőkkel is, és nem egyébb! Nem a törvényt vetette el Jézus! Épp ellenkezőleg!!!
Jézusnak nem a Törvény betöltése volt a baja azokkal akiket úgy ismertek meg sokan hogy: Farizeusok...
Hiszen ezt mondja Jézus: Máté Evangyélioma 23. rész
1.
Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,
2.
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3.
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
4.
Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.
5.
Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét;
6.
És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölűlést.
7.
És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!
Jézus a Prófécia beteljesedéseként tehát azt tanítja: A Törvényt nem elég látszólag- szem szerint követni...
Szóval a Messiást igérő, egyik Prófécia pont erről is szól:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13. Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15. Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
17. Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18. Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19. Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20. Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
22. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23. Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24. Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25. Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
Ezen Messiási Igéret arról számol be, hogy a Messiás megérteti a Törvényt az Övéivel, teljes értelmében.
Azután a beteljesedéskor, (Mt.5!) azt látjuk, hogy valóban, nemcsak terjedelmében, hanem teljes mélységében is a Törvényt kezdte tanítani.
Újra az Ézsaiás 9.
Ésaiás próféta könyve 9. rész
1. De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
3. Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
4. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
5. Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
8. Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,
9. Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
10. Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
11. De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
12. A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
13. Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
14. Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.
15. A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.
16. Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.
17. Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
18. Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában.
19. A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül,
20. Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
21. Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
Tehát a 8-as versre már az előzőekben felhívtam a figyelmet, ám most lássuk hogy kiket céloz: 18. Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában.
19. A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül,
20. Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
21. Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
Efráim,és Menássé... Ugye az előző anyagokból már megértettük, hogy ők a törvény szerint, nem Isráéliták valójában...
József volt bár az apjuk, de az Anyjuk nem Isráélita volt, hanem nemzetek béli...
A Bentmaradásukról, és a kitagadhatatlanságokról éppen Jakov gondoskodott, halála előtt!
Mózes I. könyve 48. rész
1. És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
Menássé, szó szerint vette és fogadta a befogadást, és meg is élte! Soha nem támadott Testvéreire-eggyé vált az Isten népével... Ám Efráim, a befogadó Testvéreinek hátat fordított-háborúzott velük-elárulta őket...
Nos láthatjuk hogy bizony a mai nemzetekbeliek minden hamisságát cselekedte... naná... hiszen az előjelek...
Hamár előjelek:
Hóseás próféta könyve 12. rész
1.
Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba visznek olajat.
2.
Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az ő útai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki.
3.
Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel.
4.
Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.
5.
Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az ő neve.
6.
Térj hát vissza a te Istenedhez; őrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben.
7.
Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni.
8.
És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!
9.
De én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől kezdve. Újra sátorok lakójává teszlek téged, mint az ünneplés napjain.
10.
Mert én szólottam a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és én szólottam hasonlatokban a próféták által.
11.
Ha Gileád a gonoszság városa, bizony semmivé lesznek! Gilgálban ökrökkel áldoznak; de oltáraik is olyanokká lesznek, mint a kőrakások a mező barázdáin.
12.
Jákób Aram földére bujdosott, és egy asszonyért szolgált az Izráel, és egy asszonyért pásztorkodott.
13.
És próféta által hozta fel az Úr Izráelt Égyiptomból, és próféta által tartatott meg.
14.
Gonoszul ingerelte Efraim az Istent; de rajta szárasztja a sok vért, és gyalázatosságát megfizeti néki az ő Ura.
Figyeljünk csak a 8-as versre: 8.
És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!
Hát nem ismerős a jövőre vonatkozó Prófécia szerint ez a kijelentés? ( nem mintha nem lenne ismerős a maiak szerény megvallásaiból is...)
Jel.3,14.
A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:
15.
Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
16.
Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
17.
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
18.
Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
19.
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
20.
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
21.
A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
22.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
Laodícea??? Kik is ők?
Nos akár kik is a Laodíceaiak, azt látjuk, hogy egyértelmű párhuzamot állít Jézus Efráimiták, és a Laodíceaiak jellembeli tulajdonságai között. Mintegy: Azonosítja őket Jézus...
Pál is írt nekik: Kolossébeliekhez írt levél 2. rész
1. Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak, és mindazokért, a kik nem láttak engem személy szerint e testben;
2. Hogy vígasztalást vegyen az ő szívök, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére,
3. A melyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.
4. Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel.
5. Mert jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét.
6. Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne,
7. Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.
8. Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:
9. Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,
10. És ti Ő benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;
11. A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;
12. Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból.
13. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,
14. Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
15. Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
16. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:
17. Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.
18. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.
19. És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.
20. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:
21. Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.
22. (A mik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?
23. A melyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.
Az eddigiek is, és ez a levél is egyértelműen azokhoz- azoknak szól, akik szájukkal bár egykor Igent mondtak Isten követésére, de életükben ez nem valósult meg!
Ők a langymelegek... Hiszen azt még vallják hogy Istent Ismerik... azt is vallják, hogy megváltottak... Azt is vallják hogy Isten népe ők, de nem élik Isten tanítását, és nem is érdekli őket!
Testvér tagadók-erőszakosak-gyűlölködők...
Most visszatérve Hillél rav. érdekesnek tűnő, magyarázatához,miszerint: "Amit szeretnél magadnak, azt cselekedd másokkal, mert ez az egész törvény!"
Lássuk Jézus ezzel teljesen egyetértő tanítását: Máté Evangyélioma 7. rész
1.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2.
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4.
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5.
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
6.
Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
7.
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
9.
Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
10.
És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?
11.
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!
12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15.
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17.
Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18.
Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19.
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20.
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Ugye a 12-es vers az egyértelmű párhuzam...
Máté Evangyélioma 24. rész
1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
28. Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
29. Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.
30. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.
31. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
32. A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
33. Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
34. Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
35. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
36. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
37. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
38. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
39. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
40. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
41. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
No igen... Széles út- keskeny út...
A Próféci azt mondja: 9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
Jézus nevében lenni, azt jelenti: Megmaradva az Igében! Jézus az Isten Igéje!
Az Igét hirdetőkre pont azok támadnak, akik magukat is követőknek vallják... csakhát nem abban az irányban haladnak...
A Tévelygés pedig az Ige Igazsága nélkül hatalomra emelkedik annyira, hogy ennek sokan esnek áldozatul.
De figyeljetek csak: 48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Tehát a Pató Pál urak, akik azt "gondolják" Ej, ráérünk arra még...
És ezek mit is tesznek? Erőszakoskodnak a szolgatársaikon? Erőszakosan nyilvánulnak meg???
Ha nem vetnék el az Ige fontosságát, akkor tudnák hogy ez mely legfőbb bűn...
Azt mondja Jézus: 50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Ketté vágja őt... Dehát ez a Szövetség szegők büntetése...
Miért is?
Nos világos a képlet:
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Ez tehát a Szövetségkötés! Az állatokat két félre kelett vágni, és a Szövetségkötők, a kétfélbe vágott darabok között mentek el.
Ez pedig azt volt hivatott jelenteni, hogy : " amennyiben a Szövetséget megszegem, járjak úgy, mint ezek között az állatok közül egy!"
Vagyis: Ha Szövetségszegő lennék, vágjanak ketté!
Namost ebből két dolog következik mindezek fényében:
1; Szövetségen kívül, Istenhez csatlakozni lehetetlen!
2; Mivelhogy a végső ítélet is erre hivatkozik, ebből is látható hogy NEM VÁLTOZOTT SEMMI A SZÖVETSÉGRE VONATKOZÓAN!
Tehát: AZ IGE ÖRÖK!!!
-
Mózes II. könyve 3. rész
1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
11. Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
12. És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
16. Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban.
17. És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.
18. És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.
19. Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem.
20. Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.
21. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
22. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.
Áldott Testvérek. A Szent tanból, vagy mindent-vagy semmit! Ha a fejezeteket-ige verseket önálló módon próbáljuk értelmezni, az tévútra vihet bennünket.
A Szent tan Igéi, szorosan egybekapcsolódnak-egybe vannak szerkesztve, mégpedig az Örökkévaló bölcsességével.
Ember nem értheti teljességében ezeket...
meg is van írva: Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Tehát nem a mi gondolataink-értelmünk szerint történnek az Istentől rendelt dolgok, és ezért csak az ENGEDELMESSÉG az ami által részünk lehet a vidám aratásban.
Erre utal a következő Fejezet is: V.Mózes 29, 1. Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
2. És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3. A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
5. Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.
6. Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
7. És eljutottatok e helyre, és kijöve előnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket.
8. És elvettük az ő földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének.
9. Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11. A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12. Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13. Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15. Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16. (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
24. Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
25. És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;
26. És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
27. És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.
28. És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.
29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Most elsőként figyeljünk a 4-es versre: 4. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
Ez a vers valójában az Ézsaiás 55,8-9 eredője, és pontosan ezért int bennünket ugyan ezen fejezet 29-es verse:
29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Most térjünk vissza a II.Mózes beteljesedést jelző részére:
II.Mózes 3, 14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
16. Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban.
17. És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.
18. És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.
19. Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem.
20. Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.
21. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
22. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.
Ugye ha nem olvasnánk figyelmesen a Szent Tant, akkor nem értenénk, hogy ezen rész, mitől beteljesedést jelző történet...
De olvassuk és tudjuk: Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Elsőként: 1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
Most pedig ennek értelmét-jelentését figyeljük meg: Mózes V. könyve 26. rész
1.
Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2.
Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3.
És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4.
És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5.
És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
Yisráél fiai tehát az ígéretnek megfelelően: megsokasodtak létszámra nézve... Ugye az Ábrahának tett ígérteben benne foglaltatik a nemzetekbeliek felvétele is, hogy egy néppé, vagyis az Ígéret népévé állnak egybe...
Ábrahám nem volt Yisráélita! Csak az egyik unokája alapította azt a népet...
Ez pedig azt jelenti: ÁbrahámBAN- az Ősatyák ágán, Minden nemzetből és ágazatból egy népbe- az Örökkévaló népébe oltatnak az Igaz követők.
Ez pedig már Eggyiptomban a kezdetét vette, hiszen tudjuk jól: Efrájim és Menássé, nemzetekbeliek voltak... hiszen Anyai ágon nem tartoztak Yakov nemzetségéhez.
A 14.-es versre figyeljünk: 14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
Ez tehát, vagyis a Szövetségkötés az eredőztetője a II.Mózes 3-nak. A Kettő történet között pedig eltellt több mint 400 év.
Mindezek fényében láthatjuk, hogy Istennek egyetlen szava sem tűnik el a múlt homályában, hanem az Istennek minden szava teljességre jut!
Sőt: Valójában, már a Tórában benne foglaltatik a jelenünk és a jövőnk;a megváltás, és az ígéret földjére való bemenetel, vagyis az Üdvözülés is!
Nem oly meredek kijelentés ez, mint amijennek hangzik...
Szánjunk ennek egy kis figyelemet:
Egyértelmű és vitathatatlan: Hogy minden teremtménynek Atyja az Isten! Tőle származnak a népek,és nemzetek. Ő minden Embernek Atyja tehát!
Ezért nevezzük Őt, Atyánknak.
Ámde a Tóra bizonyságot tesz arról, hogy ezt a nevet, egy adott pillantban Egy emberre hagyományozta az Isten.
Ábrahám, ( nevének jelentése: népek-nemzetek Atyja) valójában nem csak az Isten választott népének az Atyja, hanem mindenkié is...
Ábrahámnak két fia volt: Yismáél vö Yichak... Az egyik Test szerint való, aki készpénzre akarta és akarja váltani azt hogy ő fia Ábrahámnak. Tehát Testileg él, és a testiességet preferálja.
Yichak pedig, aki követi Ábrahámnak értékrendjét, Átutazóként él ezen a világon,Az hogy sátorban él jelenti: Nincs hazája, nem akarja lekötni magát sehol, az Igazi után vágyódik!
Ábrahám elküldi magától a Testit, hogy teret adjon az ígéret szerintinek, azaz a Lelkinek.
Egy ponton pedig ez történik:
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Itt és ezen a ponton tehát az történik, hogy Ábrahám, a nemzetek Atyja, kész megáldozni az ígéret szerint való egyszülöttjét, Yichák-ot, akinek neve jelentése: Isten az aki mosolyoghat, vagyis az Úr örömét keresőt.
( Yichák valójában nem nevetést jelent! Teljes értelmében azt jelenti: Isten az aki nevethet!!! A Nevetés pedig örömöt jelent az Igaz értékrend szerint!)
Tehát adott egy Atya, aki fogja az ígéret szerinti egyszülött fiát, aki mindenkor az Istennek tetsző dolgokat keresi, és halálra szánja áldozatul.
Ha így ebben az aspektusban a Teremtőnk és Jézus sejlik fel, nos az NEM A VÉLETLEN MŰVE!
Yichák-nak is két fia születik: Edom és Yakov...
Edom szintén testi értékeket preferál, és ezért megveti az ígéreteket...
Rá a leg jellemzőbb talán ez a mondat: I Mózes 25,29.
Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30.
Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
31.
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32.
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
33.
És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
34.
S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.
Figyeljetek: 32.
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
Akár mintha ma hallanánk-és halljuk is ezeket a szavakat:Nekem ezen a világon kell élnem... és ez a pont minden hitbéli parancsra, válaszul...
Ez határozza meg a döntést sokak életében, minden választásban...
És ugye van Yakov, aki küzd az ígéretekért-az áldásért... Akinek fontos az Atyai áldás...
És most az imént felhozott párhuzam ismét: Jézus bár mindenek Ura, ám vannak ezekben azok akik testben élik ezt meg, és nem követik az általa tanított dolgokat, és vannak akik ígéret szerint születtek neki... ( újá születtek)
Ezek pedig Pásztoruknak-tanítójuknak-vezetőjüknek tekintik Őt.
A Tórából, vagyis Mózes könyveiből nyilván láthatjuk, hogy az engedelem valójában, a HITBELI KÖVETÉST JELENT!
Íme egy előjel a Tórából: V.Mózes 18,15.
Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!
16.
Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!
17.
Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.
18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
Most pedig tessék kimondottan Jézusra asszociálni!
Jézus mondja: Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Namost pedig lássunk és értsünk!
A Tórából is világosan láthatjuk, hogy az Örökkévaló minden egyes Ígérete beteljesedik!
Nem csak a jók, de az ítélet is!
Ne feledjük, hogy a Micrájimból kivezetett nép is az ígéretek földjére készült...
Bár mindannyiukat kiszabadította az Örökkévaló, Mózes vezetésével, ám voltak akik a vezetést megvetették... ezek nem is mehettek be az ígéret földjére!
Bár a rabszolgaságból kiszabadultak, de az ígéret földjére be nem mehettek! Elvesztek út közben...
Ezek egész úton folyton a megtérést gyakorolták...
Estek-keltek, míg az úr határozatot hozott ellenük!
Ezért szól egy későbbi üzenet így: Zsid 6,1
Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek...
Figyeljük meg az elveszők napi rutinját: Mózes IV. könyve 20. rész
1. És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.
2. De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
3. És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
4. És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5. És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen! ...
Nem a Hit, és nem az Istenbe vetett remény hallatszik, hanem az elégedetlenség...
Másik történet: Mózes IV. könyve 21. rész
1. Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.
2. Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait.
3. És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.
4. És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
Megint csak a hitetlenség, és a fogságba való visszavágyás... ÉS JÖTT AZ ÍTÉLET!
Mi ez a fogságba való visszavágyás?
A Fogság tulajdonképpen az az állapot, amikor az ember nem dönthet a vele kapcsolatos dolgokról...
Tehát amikor egy hívő, a megtérése előtti állapotot kívánja vissza akármi okért, az a fogságba való visszavágyás bűne egyben!
Ám nem csupán ez... De az engedetlenség bűne is ilyen az Isten előtt!
V.Mózes 28,58.
Hogyha meg nem tartod és nem teljesíted e törvény minden ígéjét, a melyek meg vannak írva e könyvben, hogy féljed e dicsőséges és rettenetes nevet, az Úrét, a te Istenedét:
59.
Csudálatosakká teszi az Úr a te csapásaidat, és a te magodnak csapásait: nagy és maradandó csapásokká, gonosz és maradandó betegségekké.
60.
És reád fordítja Égyiptomnak minden nyavalyáját, a melyektől irtóztál vala, és hozzád ragadnak azok.
61.
Mindazt a betegséget és mindazt a csapást is, a melyek nincsenek megírva e törvénynek könyvében, reád rakja az Úr, míglen kipusztulsz.
62.
És kevesen maradtok meg, a kik annak előtte oly sokan voltatok, mint az égnek csillagai; mivelhogy nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára.
63.
És a miképen örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek és megsokasított titeket: akképen fog örvendezni az Úr rajtatok, hogy kiveszt és kipusztít titeket; és ki fogtok gyomláltatni arról a földről, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt.
64.
És szétszór téged az Úr minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, a kiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ.
65.
De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak nyugodalma; mert rettegő szívet, epedő szemeket és sóvárgó lelket ád ott néked az Úr.
66.
És a te életed kétséges lesz majd előtted: és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben.
67.
Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! - a te szívednek rettegései miatt, a melylyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz.
68.
És visszavisz téged az Úr Égyiptomba hajókon, azon az úton, a melyről azt mondtam néked, hogy nem fogod azt többé meglátni! És áruljátok ott magatokat a ti ellenségeiteknek szolgákul és szolgálóleányokul, de nem lesz, a ki megvegyen.
Az Ígéret földjére bemenni, azt jelenti: Az Úr örömébe bejutni... Ennek feltétele pedig az Istentől való vezettetés, és a vezetés engedelmes követése!
Íme a Pásztor, és Íme a nyáj.
Most pedig lássuk Pál intelmét, ugyan ezen dolgokról: Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1.
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2.
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3.
És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4.
És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5.
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6.
Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7.
Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8.
Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9.
Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10.
Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.[/size]
-
Köszönjük Testvérem az áldott tanítást. :afro:
-
kedves testvérem!
köszönöm hogy felraktad és igy el lehet olvasni is, szerettem volna végre én is ott lenni , de sajnos dolgoznom kellett , de igy hálás vagyok hogy el tudom olvasni , és igy tudok táplálkozni isten Igéjével!! :2smitten: :2smitten: :2smitten:
-
Mózesnak 40 év kellett ahhoz, hogy megtanulja a rábízott nyáj vezetését, és biztonságban tartsa őket. 40 év alatt felismerte, hogyan kell a sérültet, beteget ellátni, hogyan kell az agresszívar megfékezni, az eltévedtet megkeresni. Megismerték őt a nyáj és ő a nyájat. És negyven évi ktartó és hű szolgálat után bízott rá az Úr egy sokkal hatalmasabb nyájat, izrel népét, hogy vezessi ki őlet a rabszolgaságból. Újabb negyven évi pusztai várndorlás után amikor a kapuba értek adta át a nyájat egy másik pásztornak, Józsuénak. Hűséges volt, egyaránt a rábízottakhoz, és megbízójához az Úrhoz. Jóban-rosszban.
Engem ez a kötelességtudat fogott meg, amit teljes odaadással és odaszánással végezhetek az Úrnak a rámbízottakért. Szeretném ha az én életemben is ez valósulna meg.
Köszönöm kedves testvérem a tanítást.
-
Rómabeliekhez írt levél 3. rész
1. Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?
2. Minden tekintetben sok. Mindenek előtt, hogy az Isten reájok bízta az ő beszédeit.
3. De hát hogy ha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hűségét?
4. Távol legyen. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, a mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged.
5. Ha pedig a mi igazságtalanságunk az Istennek igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajjon igazságtalan-é az Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok.
6. Távol legyen! Mert akkor mi módon ítéli meg az Isten a világot?
7. Mert ha az Istennek igazsága az én hazugságom által öregbült az ő dicsőségére, miért kárhoztattatom még én is, mint bűnös?
8. Sőt inkább ne cselekedjük-é a rosszat, hogy abból jó származzék? - a mint minket rágalmaznak, és a mint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, a kiknek kárhoztatása igazságos.
9. Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak;
10. A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
11. Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
12. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
13. Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.
14. Szájok telve átkozódással és keserűséggel.
15. Lábaik gyorsak a vérontásra.
16. Útjaikon romlás és nyomorúság van.
17. És a békességnek útját nem ismerik.
18. Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.
19. Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.
20. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.
21. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;
22. Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség,
23. Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.
24. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,
25. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,
26. Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való.
27. Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.
28. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.
29. Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
30. Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.
31. A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal beszéljünk az Istennek az emberek megmentésére irányuló tervéről:
Mindenek előtt, olvassuk el figyelmesen ismét az imént olvasott fejezet bizonyos sorait:
Róma 3,9. Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak;
10. A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
11. Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
12. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
13. Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.
14. Szájok telve átkozódással és keserűséggel.
15. Lábaik gyorsak a vérontásra.
16. Útjaikon romlás és nyomorúság van.
17. És a békességnek útját nem ismerik.
18. Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.
19. Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.
20. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.
Mindenek előtt meg értenünk végre, hogy a törvény azért adatott, hogy a bűnt felismerjük, és azt elkerülve járhassunk az Örökkévaló tanítása szerint!
Most tehát lássuk az Örökkévalónak, az emberek megmentésére irányuló tervét: Vajon az Örökkévaló, mikor adta nekünk Jézust? A Bűn bejövetelének kezdetén, mint aki próbál lépést tartani a történésekkel, vagy a
teremtésének kezdetén? mint aki elébe megy a történéseknek...
Kezdjük a leg elején: Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
Mielőtt elkezdenénk felfedezni a teremtés rendjét, figyeljük meg, hogy Jézus miként beszél Önmagáról?
Példabeszédek 8. rész
1. Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2. A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3. A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4. Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5. Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6. Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7. Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8. Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9. Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10. Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11. Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12. Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14. Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15. Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16. Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17. Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18. Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19. Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20. Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21. Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Nos a 22-es Igeverstől válik izgalmassá ez a beszéd, hiszen most fedi fel Önmagát előttünk...
22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Újra a teremtés könyve: Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Tehát ha értelmesen, és az Isten előtt kitárt szívvel tanulmányozzuk az Isten Igéjét, megláthatjuk hogy Jézus első belépése, a világ-világosságaként történt!
Mithogy beszél az Ige a szétválasztásról is, láthatjuk, hogy csak ez a két út létezik a teremtmények számára!
Vagy a világosság- vagy a sötétség...
Ezért mondja picit később Jézus: Jn 8,12
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Hiszen vegyük észre Testvérek: Az Örökkévaló, csak a negyedik napon tereti a napot, holdat, és a csillagokat...
Tehát van a két Út... Jézus pedig az az Út, aki Istenhez vezet, és nála meg is tart!
Jn.14,6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Ez tehát amaz és úgy nevezett: Édeni állapot, amikor minden jó!
De mi is jellemzi az ember számára az Édeni állapotot?
Most pedig lássuk Jézusnak, a második belépőjét az emberek számára: Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
19. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
20. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
Figyeljetek csak: 15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Feladatot ad Tehát az embernek, és Parancsolatot!
Tudom hogy ez egyeseknek fájó pontja, de akkor is Úrrá tette az Isten-Jézust, a Teremtményei fölé, és amíg a Parancsolatában járt az ember, addig volt minden jó!
Tehát megismerhetjük Jézust úgy is, mint Pásztor.
Amikor azt mondtam hogy ez egyeseknek fájó pont, elém jött egy történet a Szent Tanból, ami ebben az aspektusban, egészen új megvilágítást kapott!
Luk.19,10.
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
11.
És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
12.
Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
13.
Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
14.
Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
15.
És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
16.
Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
17.
Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
18.
És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
19.
Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
20.
És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
21.
Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
22.
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
23.
Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
24.
És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
25.
És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
26.
És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
27.
Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
Azért furi ez Testvérek, mert tudjuk hogy sokan vannak a hívői körökben, akik azt természtesen elfogadják hogy Jézus kegyelmet oszt, de hogy Úr legyen és Uralkodjon rajtuk, azt már nem akarják...
nos láthatjuk hogy rájuk is már előre gondolt az Úr...Azt is meg kell látnunk: Bizony lesz elszámoltatás, és lesz számonkérés is!
Erről beszélt Pál, amikor azt mondja: II.Kor.5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Folytassuk a történetet: Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
20. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
Eme történet szerint, megtörtént az ember bukása, és itt máris megláthatjuk Urunk soron következő hivatásának Ígéretét, ami már az ember megmentésére irányul: 13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Tehát ismét sorrendben: Elsőként mint az Isten rendelésében megtartó-őriző, vagyis mint világosság; a következő mint terelő vezető, mint Pásztor; végül pedig megmentő!
Az ember tehát a bűn által, elszakadt az Örökkévalótól...
Jézus pedig, mint jó Pásztor eljött az emberért.
Luk.19,10.
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
Tehát Jézus visszafordíthatja azt a folyamatot, ami az embert elszakította az Örökkévalótól... vagyis: VISSZA Vezet bennünket az Édeni állapotba, ahol és amikor, az Örökkévaló szerint: minden JÓ!
Nézzük ezt tételesen: Ugye visszafelé a sorrend: Vezető- Parancsoló- Világosság.
1; Amíg az ember a bűnben él, addig szolgája a bűnnek! Isten fiai azonban szabadok, és az Isten nem tart rabszolgákat. Isten mellett dönteni, csak szabadságban lehetséges!
Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
2; Mint Úr:
Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
Akkor nevezhetjük Őt Uruknak tehát, ha megtartjuk a beszédeit...
Ez pedig nem kényszerből történik, hanem választás szerint!
Jn 14,15
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
3; Végezetül a világosság:
Ésaiás próféta könyve 60. rész
1.
Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
2.
Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
3.
És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
4.
Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
5.
Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
6.
A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
7.
Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
8.
Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
9.
Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
10.
Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
11.
És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
12.
Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
13.
A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
14.
És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
15.
A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
16.
És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
17.
Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
18.
Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21.
És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22.
A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
Egyebekben pont erről beszél János is a Jelenések könyvében: Jelenések könyve 22. rész
1.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
De vannak akik azért nem engedelmeskednek az Úrnak, és azért hiszik magukat biztonságban, mert esetleg viszonylagosan jólmennek a dolgaik, és azt gondolják minden Isten ismeret nélkül, hogy ha már Isten kegyelmében vannak, akkor velük minden rendben...
Mondom : Hiszik!
Mondom : Isten Ismeret nélkül!
De a tévedésükért, az örökkévalóságban fizetnek, ha meg nem térnek!
Tessék mondani: Isten nem gondoskodott azokról akik a kivonuláskor a sivatagban vándoroltak 40 (!) éven keresztül? Bár már az Isten elvégezte hogy az ígéret földjére nem mehetnek be, mégsem hagyta őket magukra!
Halt-e közűlük valaki éhen? Haltak-e szomlyan? A Sivatgban egy napot sem lehet megúszni Isten kegyelme nélkül!
Nekik 40 év tellt el ott...
Isten gondot visel a teremtényeire!
Jézus mondja: Mt.5,43.
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
A 43-44-es verseket, senki ne merje félreérteni! Jézus nem felülírta a törvényt, hanem teljessé tette! Jézus óta tudjuk, mert tudnunk kell ugyanis, hogy:
Ef 6,12
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
Ezt megértve, most koncentráljunk a 45-ös versre: 45.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Mert Isten a Teremtményeire Gondot visel! Ezt nevezzük általános kegyelemnek, ami viszont nem egyenlő a tökéletességre jutással!
A Bűnbocsánat, tehát a tökéletesség egészen más dolog!
Figyeljetek csak: Jer.2,29.
Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.
30.
Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
31.
Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32.
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
36.
Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt.
37.
Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.
Isten gondviselése: Kegyelem! De ez nem érdem, hanem Isten jósága a teremtményeihez!
A Bűnbocsánat nem autómatikus, és az Ő országába, csak a fiai mehetnek be!
Végezetül egy ezzel is kapcsolatba hozható, tanulságos Igevers a Szent tanból: I.Kir.20,11.
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!
Isten Gondot visel a Teremtményeire, de vajon miért? Hiszen az Ő Megállapítása szerint:
Zsoltárok könyve 14. rész
1.
Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
2.
Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
3.
Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
4.
Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?
5.
Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
6.
A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.
7.
Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.
Ha ennyire elvetemültek lettek az emberek, miért viseli mégis gondjukat az Isten?
Nyáron melegét árasztja rájuk a nap, étel az evésre-víz az ivásra...
miért?
Izráél elveszendő fiaival is miért volt kegyelmes a 40 év alatt? Hiszen ő már döntött arról hogy onnan élve nem jönnek ki.
A Maiakkal miért? hiszen már döntött arról hogy a kétharmad nem mehet be...( Zak.13.)
Mert az Isten Meg akarja menteni az embert! És ezért van minden cselekedete!
Még a kismadarak tavaszi éneke is az Ő kegyelméről szól!
Nyári estéken a kerti lámpa fényénél, a kisbogarak fényhez való törekvése, ami a halálukig tart, az is tanít bennünket!
Törekedni Istehez, amíg a Testi ember halálával, lélekben és lélek által újászületünk!
Minden teremtmény a Teremtőre irányítja a figyelmünket...
Pál erről szól a Rómabeliekhez írt levelében:
Róma 1,16.
Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.
17.
Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.
18.
Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19.
Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20.
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
Isten gondoskodott a hozzá, "Vissza" vezető Útról... rajtunk áll hogy "Vissza" megyünk-e hozzá...
És mindazok, akikben valósággal él az Örökkévaló Igéje, vagyis Jézus, azokban is ugyan azokat cselekszi, melyek az Ő ismérvei. Az hogy Jézus bennünk él, nem megvallásokban nyilvánul meg, hanem valóságban!
Vannak tehát nyilvánvaló jelek, amikről tényszerűen felismerhető hogy kiben mely Úr él...
És még valami:
A Megtérés EREDETIBEN (!!!) Így hangzik: Tesúvá! azaz: VISSZA fordulás...
Azért emeltem ki azt hogy : EREDETIBEN... MERT VANNAK OLY TUDATLANOK, AKIK VAGY AZ ISMERET HIÁNYA MIATT, VAGY EGYENESEN A BENNÜK ÉLŐ GYŰLÖLET MIATT, AZT HIRDETIK HOGY AZ EREDETI TAN, GÖRÖGÜL ÍRÓDOTT...
mI UGYE TUDJUK, HOGY AZ ÖRÖKKÉVALÓ: HÉBERÜL SZÓLT-HÉBERÜL ÍRT, ÉS YESSUA IS HÉBERNEK SZÜLETETT EMBERI TESTBEN!
ÉS NEM A ZSIDÓK OLTATNAK BE A NEMZETEK BELIEK KÖZÉ, HANEM A NEMZETEK A ZSIDÓ TÖRZSEKBE, HOGY ÁVRÁM ÁLDÁSA BETELJESEDJEN!
-
Köszönöm kedves testvérem a tegnapi tanítást. számomra solkat mondott, hiszen Isten nélkül mindannyian elveszettek lennénk. Megtörtént a bűnbe esés, az emberpár kiűzettetett A PARADICSOMBÓL, meghalt bennük az, ami ISTENNEL kötötte össze őket.
Viszont az Úr küldött egy pásztort a számukra, hogy legyen aki vezeti, ápolja, erősíti és védi őket. Tudjuk, jól, hogy ez a pásztor Jézus Krisztus. Jézus hű volt küldetéséhez. "...A jó pásztor életét adja a juhokért" (János 10,11b)
Jézus nem csak mondta, hanem meg is cselekedte.
Ő hozta a sötétségbe a fényt. Az igazságot. Az életet. És ő volt a fény, az igazság és az élet. És tovább folytatva, nem csak volt, hanem VAN. Mert ő az fény, az igazság és az élet.
Átadott nekünk a fényéből. De nehogy azt higgye bárki is, hogy saját maga világít. Nem mi világítunk, hanem Jézus Krisztus fénye világít rajtunk keresztül. Ezt visszük be a sötétségbe amikor kimegyünk vagy bemegyünk a sötétségbe Jézus tanítványaiként. Az igazság fénye behatol mindenhová és megvilágítja a bűnt. ezt sokan szeretnék eltakarni, elrejteni ezért küzdenek is ellene.
Azonban ez a fény sokak számra megmutatja azt az utat amely az életre vezet.
János 8,12 "...Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága."
Aki ezt a világosságot válassza az életet választotta. a sötét oldalon maradottak a halál útján maradnak.
Az Úr elküldte a Megmentőnket, Szabadítónkat, Pásztorunkat. Halljuk meg az ő szavát és fogadjuk el vezetését, útmutatását.
-
Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
20.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21.
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
22.
Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
23.
Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
24.
Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
25.
A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?
26.
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
27.
Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk?
28.
Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.
29.
És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.
30.
Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.
Áldott Testvérek. Eme Igefejezet, bár nagy titkot rejt, mégis sajnos oly annyira homájos sokak előtt...
Oly teóriákat építettek fel ezen példára, melyek ugyan hangzatosak-ámde az Igazsághoz- nos lássuk be: semmi közük nincs!
Ezen teóriák egyik vonulata szerint: Jézus felülírta az Istennek való engedelmesség fontosságát...
Meg kell értenünk Testvérek, és egyszer és mindenkorra ki kell jelentenünk, mely igen veszélyes kijelentés ez! Ez valójában alapja egy bálványimádati felhívásnak, és ebben a tekintetben, minthogy tudjuk hogy Jézus és az Atya egy- egyenesen Istenkáromlás!
Akik azt állítják, hogy Jézus felmentést ad az Isten parancsolatainak megtartása alól, azok burkoltan azt állítják, hogy: Isten bár mondott-mert mondhatott ezt, meg azt, de eljött Jézus mint megmentő, és az Atyától és az Atya akarátától mentett meg bennünket...
Lássáátok meg mekkora Istenkáromlás ez! Tehát szerintük eljött Jézus, aki ellene ment Istennek, és legyőzve Őt, mindenkit Üdvösségre juttat, akár milyen életet is élnek testben...
Nos: Mindenek előtt tisztázzunk pár aprónak "tűnő" dolgot:
1; Az Atya és Yessua egy! (Jn 10,30 Én és az Atya egy vagyunk.)
2; Jézus nem visz bennünket üdvösségre, hanem vezet!
3; Jézus, soha semmit nem tesz vagy mond az Atya akaratán kívül! ( Jn 12,50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.)
Mindezek figyelemben tartásával, figyeljük meg a Mt. 19-ben feltárt titkot, mely ezeddig oly homályos volt előttünk:Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
Látni-látjuk ezen Igéket... de értjük-e?
Jó Mester...
Miért mondasz engem JÓ-nak? Senki sem Jó, csak az Isten!
Vagyis: Mivan gyermekem, felismertél engem?
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy JÓ a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
Tehát itt az első mondatban is felfedi magát Jézus, és nem hagy kétséget az felől: Hogy Ő és az Atya Egy!
Minek előtte tovább haladnánk, egyenesítsünk ki egy kérdőjelet: Jézust mondott-e valamit is azért, hogy félrevezessen sokakat?
Hogy ne kelljen ezen a kérdésen sokat töprengenünk, hallgassuk meg Jézust, mit mond Magáról erre a kérdésre vonatkozóan: Példabeszédek 8. rész
1.
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2.
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3.
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4.
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5.
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8.
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Tehát leszögezhetjük: Jézus nem hazudik!!!
Akkor viszont miért állítják oly sokan, hogy Jézus eltörölte a Törvényt?
Vegyük már észre ami a napnál is világosabb: Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
Jézus az Ifjú figyelmébe a Törvényt ajánlotta, az Örök élet zálogaként! ( Nem lehet annyira nehéz felismerni a Tízparancsolatot...)
Azután folytatódik a szóváltás Jézus és az Ifjú között:
"20.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21.
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
22.
Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
23.
Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
24.
Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
25.
A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?
26.
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
Mi fogytkozás van még bennem? - kérdezte az Ifjú... Tehát a parancsolatok megtartása mellett, mi az ami még kellene az Üdvösséghez?
"21.
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem."
Talán ez a Kijelentés célhoz vezethet bennünket, hogy értelemre juthassunk e válasz felett...
Jn.14, 30. Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;
31. De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.
" eljön -e világ fejedelme"... Tehát a Szoton eljön és vizsgálatot folytat, hogy Jézusban van-e valami, ami miatt jogot formálhat rá, mint rabszolgára, és örök rabságra viheti-e?
Jézus nem fut bizonytalanra, és egész földi pályafutása alatt törekedett arra, hogy e világtól független legyen!
Nevezetesen, ahogyan azt a Zsidókhoz írt levél szerzője is írja: Zsid.4,14.
Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.
15.
Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.
16.
Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.
Tehát Jézus a bűntől érintetlen volt, így tehát rá nem formálhat jogos igényt a Szoton!
Ebből két dolgot érthetünk meg:
1; A Parancsolatok valósággal Igazságra vezethetnek! ( nem azt mondtam hogy visznek(!) hanem azt, hogy: Vezetnek!
És most figyelmesen olvassuk el, Pál félreértett szavait: Rómabeliekhez írt levél 10. rész
1.
Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
2.
Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
3.
Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
4.
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
5.
Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
6.
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)
7.
Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
8.
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
A Róma levél 10, 5-8-ig ha ismerősen cseng,... nos az nem a véletlen műve!
Ez biza az V.Mózes 30!
Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Tehát konkrétumokban az első pont: A Parancsolatok Igazságra vezethetnek, ha engedelemben követjük azokat, tudva immáron azt hogy minden parancsolat vége a Messiás!
Róma 10,4.
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
De mielőtt elhamarkodottan, fél igazságra bólintanánk, lenne itt még valami, mert a fél igazság-nem igazság!
A Parancsolatokat úgy nevezzük: Isten Szava- Isten Igéje! Történetesen ez a neve a Megváltónknak!
Jn.1,János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
Tehát a teljes Igazság: Az Isten Beszéde Testté lett, és egyrészt Önmagát a testiesség határain túl nyúlóan tanította, majd az Tökéletes engesztelés által, és az Ő Istentől való feltámadása által, lehetővé téve nekünk a benne való újá születést, Őnmagában elérhetővé tette számunkra a Törvény betöltését!
És a második pont ami következőképpen érthetővé válik Jézus emberi testben történő, ámde a bűntől való érintetlenségéből:
Jézus arra tanított bennünket példát adva, hogy igen is lehetséges e világon is, az Isten országában élni!
Érintetlenül e világ rendeléseitől-preferendumaitól... mintegy Átutazóként.
Ezzel pedig újra vázolja a Szövetségben való részvételt!
A Szövetség kötést, úgy nevezzük: Ábrahám Szövetsége.
Ennek biza vannak kritériumai!
Az első az hogy Ábrahámban! Vehetünk részt a Szövetségben!
Vagyis: Akik Ábrahám Hitével megeggyező Hitet élnek.
Erről a Hitről így ír Konklúzióként a Zsidókhoz írt levél szerzője: Zsid.11,8.
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9.
Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10.
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11.
Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12.
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13.
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14.
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15.
És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16.
Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Ebben az aspektusban egyértelműen kitűnik, hogy Ábrahám Hite az engedelmességben nyilvánult meg!
Ez Mára megváltozott volna? Nos nem!
Még Jakab is ezt a hitet preferálja a levelében:
Jakab Apostol levele 1. rész
1. Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
2. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
3. Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
4. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
6. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
7. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8. A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
9. Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;
10. A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.
11. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.
12. Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
21. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24. Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25. De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
26. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
27. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
Mire eddig eljutottunk, valamit fel kell említenem:
Tudjátok, hogy ezen Igehirdetések anyaga, olvasható formában közkézre kerül sokak számára... Vannak oly olvasók is, akik szkeptikusan állnak ezekhez a dolgokhoz...
ők mostanra fellélegeztek, mert a szigorú idézetek: Zsidókhoz írt levél-Tóra- Vagy Jakab levelének címzése szerint: 1. Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
Zsidókhoz-ás Zsidók NAK... szólnak...
Megint tévednek ezen olvasók...
Mondanám ezt, hogy elfelejtkeznek egy fontos momentumról, de nem mondhatom, mert erre soha nem jutottak el, így nem felejtésről van tehát szó, hanem tudatlanságról.
Azon hívők a nemzetekbeliek közül, akik Megtértek valósággal Ávráám- Yichak-vö Yakov Istenéhez, És megismerték Yessuában a megígért... Hirdetett Messiást, azok BEOLTATTAK A SZELÍD OLAJFÁBA!
Tehát Nekik szól minden, ami a Zsidóságnak adatott! ( Így az ígéretek és az Örökség is!)
Akik nem oltatnak be, azoknak is van részük a történetben, tehát nem tűnnek el az idők végeztével: A Szent Tan , plusz az Újszövetségi írások bizonysága szerint, kellenek az elszáradt gallyak tüzelőanyagnak a Gyehennára!
-
Köszönöm kedves testvérem a tegnapi tanítást. Nagyon megérintett és elgondolkodtatott.
Mindnyájan tartunk valamerre.Ki az örök élet felé, ki az örök halál felé.
Nem mindegy, hogy melyik utat választjuk.
Jézus felajánlotta nekünk a választási lehetőséget.
Máté 7
13. "Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. 14. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják."
De nem csak Jézus, Mózes könyvében is megtalálhatjuk az Úr üzenetét
V Mózes 30
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
....
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
...
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
Mégis milyen sokan nem akarnak, vagy nem mernek dönteni. És olykor elérkezik az a pillanat amikor már nincs több lehetőség a választásra.
Aki az Úrhoz akar kerülni, az általa előkészített helyre, melyet Jézus Krisztus megígért, az csak a cselekvő hit által valósítható meg. És ha az Úr látja szívünk tiszta állapotát és életünket, kegyelmébe zár minket.
-
Sokaknak túl macerás Isten igéjét betartani, ezért inkább jobban rágyúrnak a száj általi dicséretre és a kegyelembe való élésre. De nem fog rajtuk ez segíteni. Pedig világos üzenet az igében az, hogy azok üdvözülnek, akik az Isten parancsolatait megtartják. Ugyancsak világos üzenet az is, hogy akik viszont nem tartják meg, azoknak nem lesz helyük Isten országában, hanem az örök kárhozatra jutnak.
Mégis kifogásokat hallunk, megmagyarázásokat, bizonygatásokat, érzelmeket és másra mutogatásokat, de ez mind hiábavaló, mert mindenkinek saját magáért kell majd számot adnia Isten előtt.
-
Jezus betoltotte a torvenyt. Nem torolte el azt.Sot meg egy magasabb szintre is emelte.Mar nem csupan cselekedetei szinten van,hanem gondolati szinten is. Mivel Isten megadta a Szentlelket segitsegkepp megelni az IGET,tobbet var el tolunk mint azelott!
Mate evangeliuma 5: 19
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.
22
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23
Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25
Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged.
26
Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
27
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28
Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29
Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30
És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31
Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.
32
Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33
Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34
Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35
Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36
Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37
Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
38
Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39
Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.
40
És aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41
És aki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42
Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.
45
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46
Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é?
48
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/5/?page=1)
Eljunk szentul a mindennapokban!
-
Mózes II. könyve 33. rész
1.
Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a melyet kihoztál Égyiptom földéről, a földre, a melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt.
2.
És bocsátok előtted Angyalt, és kiűzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat:
3.
A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton.
4.
Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit.
5.
Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled.
6.
És lerakták magokról az Izráel fiai az ő ékességeket, a Hóreb hegyétől fogva.
7.
Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lőn, hogy mind a ki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.
8.
És lőn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és kiki mind az ő sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne.
9.
És lőn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhő-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.
10.
És látá az egész nép, hogy a felhő-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az ő sátorának ajtajában.
11.
Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és mikor Mózes a táborba visszatére, az ő szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.
12.
És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.
13.
Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.
14.
És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?
15.
Monda néki Mózes: Ha a te orczád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen.
16.
Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, a mely e földnek színén van.
17.
Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged.
18.
És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.
19.
És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.
20.
Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.
21.
És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára.
22.
És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.
23.
Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.
Áldott Testvérek: Tudjuk hogy a hívők berkein belül, sokan gondolkodnak úgy, hogy jó választás lehet az áldott tudatlanság...Hiszen a tudatlanság-szerintük- mentséget ad a számonkéréskor.
Nos, hogy ez mennyire nem így van, azt a mai alkalommal megérthetjük, Isten kegyelméből.
Tehát, dőljünk neki ennek a fejezetnek hogy értelemre jussunk: Kezdetnek pedig figyeljünk a következő részletre, mert ez által megérthetjük, mekkora mélységei vannak az Igének- mennnyire fontos a tudatos követése az Istennek,
és hogy hova vezet a tudatlanság....
12.
És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.
13.
Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.
14.
És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?
Mózes tudta, hogy nem az ajándék a fontos, hanem az ajándékozó Személye. Mit ér a szabadság, ha az Örökkévaló nem jár velük? Ezért tehát azt kérte az Örökkévalótól, tanítsa őt, hogy megtaníthassa... Megismertesse (!) néppel az "Utat"
Figyeljetek a 12-es versre: 12.
És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.
Nem mutattad meg nekem,KIT (!) küldesz velem...
AZ Örökkévaló megadta az Ő követéséhez szükséges "utat" ... Igét...
DE: Mózes V. könyve 29. rész
1.
Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
2.
És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3.
A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4.
De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
Valamiért a nép nem értette meg, hogy az Eggyiptomban történt dolgok, azok engedetlensége miatt, az engedetlenség büntetéseként történtek.
Nem értették meg, hogy velük is ezt fogja tenni az Úr, mert nem tesz kivételeket!
Meg is van írva: Példabeszédek könyve 20,10.
A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.
Nem szabad azt gondolni, hogy majd a mi kedvünkért megváltozik az Örökkévaló... Nem szabad azt gondolni, hogy miattunk, kétféle mértéket fog használni...
Szintén a Példabeszédek 20,11.
Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete.
Az Eggyiptomi Faraónak pedig szólt az Örökkévaló, egyszer-kétszer-háromszor, de az nem engedelmeskedett az Istennek, ezért küldte az Örökkévaló a pusztítót, aki végezte zok szó nélkül, amit az Isten rábízott.
Ám ezek után azt olvassuk:Mózes II. könyve 33. rész
1.
Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a melyet kihoztál Égyiptom földéről, a földre, a melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt.
2.
És bocsátok előtted Angyalt, és kiűzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat:
3.
A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton.
Mózes tehát ebből tudta meg, hogy bizony nagy bajban vannak... Tudta mert emlékezett rögtön a "Példára", ami vele történt, és azt is tudhatta, hogy az Ő esete valójában példa volt, hogy később azonnal értelemre jusson...
Nem a boldog tudatlanságot választotta Mózes!
A zavarba ejtő Példa pedig: II.Mózes 4,19.
Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
20.
És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
21.
És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.
22.
Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23.
Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
24.
És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni.
25.
De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
26.
És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.
Azért zavarba ejtő eme "példa", mert azt látjuk, hogy Mózes éppen elkezdi az engedelmességet, és máris szemben találja magát az Örökkévaló ítéletével...
Miért?
Mert most már látjuk, nem elég az Isten parancsolataiban való járás, ha nincs az Úrral való tényleges közösség! Ennek módja pedig a csatlakozás felmutatása, vagyis az engedelmes Hit! Igen! Az Ábrahámi Hit!
Ez az Ábrahámi hit felmutatása pedig rájuk nézve még csak a körülmetélkedésben nyilvánult meg, ám mára megértettük ugye, hogy valójában az is az engedelmesség szimbóluma...
Ebben az Ábrahámi engedelmes Hitben lehetséges csak az Úrral járni, vagyis közösséget gyakorolni az Örökkévalóval,
Mert a Vele való közösségben fogan meg az Ismeret, és csak Ismeret által lehet tökéletességre jutni!
Az Örökkévaló, és Mózes közti párbeszéd tehát erre épül a továbbiakban: II.Mózes 33,
11.
Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és mikor Mózes a táborba visszatére, az ő szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.
12.
És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.
13.
Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.
14.
És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?
15.
Monda néki Mózes: Ha a te orczád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen.
Valójában ezt a pár mondatot, és annak jelentését, Mózes így foglalta össze a nép számára:
Mózes V. könyve 26. rész
1.
Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2.
Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3.
És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4.
És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5.
És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6.
Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7.
Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8.
És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9.
És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10.
Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11.
És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12.
Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13.
Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14.
Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
A 17-es verstől tessék koncentrálni de nagyon!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Tehát a nép kérte, hogy megtudhassa az Utat, aminek követésével, tökéletességre juthatnak. Ámde ez a tudás, az Istennel való közösség nélkül nem sokat ér...
Figyeljetek csak:
V.Mózes 31, 14. Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában.
15. És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett,
16. És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem.
17. De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orczámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?
Ugyanis ha nincs Istennel való közösség-akkor nincs Ismeret sem! Ezek azért fontosak, mert az Isten ismeret nélkül, az engedelmesség is csak Baal imádat! Baal, mint hamis Istenkép. Ha nincs Isten ismeret, akkor tehát az engedelmesség sem lehet tökéletes, mert ha nem ismerjük az Urunkat, akkor nem is tudjuk mit szeret, mik a kedvesek neki.
És ennek kizárólagosságáról beszél Jézus:
Mt.7, 21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Mózes pedig felismerte, hogy az Isten szava, valójában "A" Pásztor! És Őt meg akarta Ismerni, hogy ne egy Tiltólistát közöljön a népével, hanem egy személyessé tehető kapcsolatot a Pásztorral!
Ezért mondta : II.Mózes 33, 12.
És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem...
Azután kérte Mózes, hogy megláthassa a Szót!!!
II. Mózes 33,14.
És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?
15.
Monda néki Mózes: Ha a te orczád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen.
16.
Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, a mely e földnek színén van.
17.
Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged.
18.
És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.
19.
És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.
20.
Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.
21.
És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára.
22.
És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.
23.
Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.
Ezek után ugrunk egy nagyot térben és időben, és itt vagyunk ma...
Megértettük, és megláttuk, hogy a tudatlanság nem vezet célhoz!
Megértettük azt is, ha megpróbáljuk a törvény parancsolatait betölteni, az egyrészt nem sikerül, másrészt azzal szembesülünk, hogy nem érezzük az erőt, ami az Úr jelenlétére utal...
De megértettük azt is: Ha megismertük Őt, akit Mózes is meg akart Ismerni, akkor Ő a Parancsolatok betöltésére sarkall, de akkor, tehát az Ő jelenlétében ez sikerre is jut!
Nem mi vagyunk az elsők Mózes után, akik szeretnék az Igét "Meglátni"...
Jézus maga mondja ezt: Mt.13,16.
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17.
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
Nos azért, mert ott és akkor Az Ige-valós kapcsolatot alakított ki az engedelmes követőkkel, és ebben a valós kapcsolatban, nem csak vezette őket, de magyarázott-tanított-korrigált is.
Ezt nevezzük így: Élő kapcsolat az Úrral!
Az eddigiekben tehát megértettük, hogy az Örökkévalóval való Egységre jutás az engedelmességen alapul, és csak ebben az állapotban lehetséges a tökéletességre jutás az Istenben.
Ám ugye azzal kezdtük a leg elején, hogy vannak akik tagadják az engedelmesség fontosságát, és a tudatlanságot választják menedékül, mondván: Amiről nem tudunk, azt nem kérhetik számon...
Csakhogy: Pál azt írta: Róma 15,
4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Tehát nekünk igen is Hitbéli kötelességünk, hogy az atyáink által megélt, és hirdetett dolgoknak utána járjunk, és értelemre jutva, méltóknak találtassunk arra nézve, hogy
a Hitbeli őseinket: Atyáinknak nevezhessük.
Az engedetlenség, akár tudatos-akár tudatlanságból elkövetett legyen: Bűn!
A Büntetés nagyságában van csupán különbség!
IV.Mózes 15,22.
És ha megtévelyedtek, és nem cselekszitek meg mind e parancsolatokat, a melyeket szólott vala az Úr Mózesnek;
23.
Mind azokat, a melyeket parancsolt az Úr néktek Mózes által, az naptól fogva, a melyen parancsolta azokat az Úr, és azután a ti nemzetségeiteknek is:
24.
Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kivül esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égőáldozatul, kedves illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozatul.
25.
És végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és megbocsáttatik nékik, mert tévedés volt az; ők pedig vigyék be az ő áldozatjokat tűzáldozatul az Úrnak, és a bűnért való áldozatjokat az Úr elé az ő tévedésökért.
26.
És megbocsáttatik Izráel fiai egész gyülekezetének, és a közöttök tartózkodó jövevénynek; mert az egész nép tévedésben volt.
27.
Hogyha csak egy ember vétkezik tévedésből: áldozzék egy esztendős kecskét bűnért való áldozatul.
28.
A pap végezzen engesztelést azért a tévedő emberért, a ki tévedésből vétkezett az Úr előtt, és ha engesztelést szerez néki, megbocsáttatik néki.
29.
A benszülöttnek Izráel fiai között és a jövevénynek, a ki közöttök tartózkodik: egy törvényetek legyen néktek a felől, a ki tévedésből cselekszik.
30.
De a mely ember felemelt kézzel cselekszik, akár benszülött akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az ő népe közül;
31.
Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette, és az ő parancsolatját megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember, az ő hamissága legyen ő rajta.
32.
Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon.
33.
És elvivék azt, a kik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez.
34.
És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni.
35.
És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kivül.
36.
Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kivül, és agyon kövezék őt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
A Szándékos bűn, lázadás! Ennek halál a következménye, és ezt látjuk is...
Az, hogy ma ez nem megy azonnal végbe, az részben az Úr népének hibája, akik szintén eltértek az Úr által adatott Út vezetésétől, részben pedig azért késik az ítélet, mert eljött az az idő, amikor a bűnösöknek is be kell tölteniük a bűneiket.
Mindezekről, mi már beszéltünk, több alaklommal is...
Amit mutatni szeretnék, az a 37-41-es igékig terjedő felhívás, és annak mélysége:
37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
A Szemlélő bojt, vagyis a cicett, arra adatott tehát, hogy: " megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat..."
Megemlékezni ugye csak arról lehet, amit mi már megtanultunk!
Ma is van ilyen "emlékeztető" a Nemzetekből megtértek számára....
Jn.14,26.
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Elsőként tehát tanít a Szentlélek! Ez pedig pontosan azt jelenti, hogy az Ige szerint vezetve tanít, ha és amennyiben valós közösségünk van vele!
Ez nem beszédben, és legfőként: nem a mi megvallásaink szerint van, hanem valóságban.
Egyrészt, megeleveníti számunkra az Igét, majd magyarázva-korrigálva tanítja.
És az hogy emlékeztet minket, az azt is jelenti: Semmi újat nem tesz, hanem csak azt eleveníti fel, amit Jézus tanított és hirdetett már eleve,
és azt is, hogy amikor megakadunk egy szituációban, a Szentlélek eszünkbe juttatja a számunkra járható Utat.
-
Köszönöm kedves testvérem a tanítást. volt min elgondolkodni. Hiszen nem bújhatunk mindig a nem tudtam, nem ismertem az Úr parancsait kifogás mögé- Hiszen mi megkaptuk a pártfogót, Az Úr szent Lelkét aki vezet minket és figyelmeztet minden véteknél és minden bűnnél.
Jeremiás 31
33. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. 34. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/jeremias-konyve/31/?page=1)
Tudjuk azt is, hogy az engedetlenségeinknek következményei, gyümölcsi vannak. Az Úr megbocsátja ugyan hűtlenségünket, de amit tettünkkel teremtettünk annak terheit el kell viselnünk.
Volt oyan időszak amikor a bűnök terheit a fiaknak kellett hordozni.
Jeremiás siralmai 5, 7
Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét. (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/jeremias-siralmai/5/7/?page=1)
De tudjuk, hogy elérkezett az Úr ígéretének esztendeje
Jeremiás 31
27 Eljön még az az idő - így szól az ÚR -, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal.
28 És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiirtsam, leromboljam és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket - így szól az ÚR.
29 Abban az időben nem mondják többé, hogy az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle,
30 hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik.
31 Eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/jeremias-konyve/31/?page=1)
De ahhoz, hogy ennek az új szövetségnek az áldásainak a részesei lehessünk közösségbe kell lennünk az Úrral, teljesíteni kell a kéréseit, betartani parancsolatait. És ebben a Szent Lélek vezet mindnyájunkat.
-
Prédikátor könyve 12. rész
1.
Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2.
Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3.
És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
4.
A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
5.
Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
6.
És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
7.
Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
8.
Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
9.
És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
10.
Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!
11.
És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.
12.
És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
13.
A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
14.
Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15.
A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16.
Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
Áldott Testvérek. Eme Igefejezettel induljunk ma el, és vizsgáljuk meg, Istennek mely igen mélységesek a kijelentései.
Meg fogjuk látni azt is, hogy az az általunk ismert szó, hogy: megtérés, mennyire félrevezethet,és félre is vezet sokakat, és valójában mit jelent a Megtérés?
Mindenek előtt a " Megtérésről"...
A Megtérés a Keresztyén felfogás szerint azt jelenti, hogy a hitetlenségből-hitre jutni Istenben...
Nem teljes azonban ez a felfogás, és minél mélyebbre haladunk, anál világosabb, hogy ez teljesen félrevezető definíció.
Hitetlenségnek nevezzük azt az állapotot, amikor az ember nem hisz, egy úgymond: "felsőbb hatalom" létezésében.
Csak és kizárólag abban "hisz" amit lát-amit megérinthet... tehát a materiális dolgokban van csak meggyőződése.
Ezt az állapotot valójában mind ismerjük. Ezen állapotra jellemző, hogy az ember teljesen testi, és testies életet él...
Ebben az állapotban a test, a világ számára él, hiszen teszi azokat a dolgokat, amik e világ diktátumai... kedvtellések-élvezetek-szükségletek...
Az embert ebben az állapotban pusztán a közerkölcs vezeti-korlátozza, és az egyénekre lebontva, az úgynevezett: Lelki ismeret az ami indít-vagy tartóztat.
A lelki ismeret azonban, emberi tanításokból építkezik, tehát az emberek által megszavazott dolgok elsajátítása által van a személyes vezettetés is.
erre az állapotra utal pál is, a Róma levélben:
Róma 2,14.
Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök:
15.
Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)
NA és erre az állapotra végül az is Igaz, hogy ebben az állapotban ugyan testileg, e világ számára él az ember, de az Isten számára halott!
A Halál elválsztást-elválasztott állapotot jelent.
Erre egyebekben több utalás is van a Szent Tanban.
Lássuk az első ilyen utalást:
Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
A 15-17-ig, tanui lehetünk egy ismételt tanításnak, ami a két utat is jelzi. Ez valójában a két irányt, vagyis az elválasztódást jelenti.
Azért mondom hogy ez egy ismételt, és később még többszörösen ismétlődő tan, mert ez már a kezdetektől fefedett tanítás az ember számára:
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Ugye látjuk az alap Tanítást erről: "3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. "
A Világosságra azt mondta az Örökkévaló hogy: JÓ (!)
Ez a világosság ugye nem a világító testek által adatott, mert azokat csak a negyedik napon(!) teremtette a Teremtő... ez a világosság, a világ világossága. Ő a kezdet-és a vég...
Nevezhetjük Őt bátran Yessuának is, bár Őt ebben a küldetésében, mint Szabadító, csak később ismerjük meg. Most azonban a Világ-Világossága, aki Jó Az Örökkévaló szemében, tehát egyszer s mind: Követendő!
Van egy rejtett történet a szinoptikusokban erről: Mt.19, 16. És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17. Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19. Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
A Párbeszéd elrejtett Igazsága pedig, konklúzióként így hangzik: Jézust megszólítja az ifjú, mondván: Felismertelek! Te vagy a követendő-te vagy a jó-te vagy a Világ,Világossága!
Jézus így felelt neki: Ha felismertél engem, akkor is tudd meg: Én, tőle születtem! Tudd meg: Ő az eredet! Őt kell követni!
Kérdezi az Ifjú: Hogyan? Jézus így felelt: Ő megmondta! Engedelmeskedj neki!
Ami ez után következik a szóváltásban, az egyben már tovább s vezet bennünket e mai témakörben...
... 20. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21. Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
Mi által leszek "tökéletes"?
A Tökéletes szó jelentése: Hibátlan-hasznos... Vagyis: "JÓ"(!)
És erre a válasz: Ja ha te első szülötté akarsz lenni, akkor dobj el mindent, ami e világhoz, vagyis a testiséghez köt!
Testvérek, meg kell értenünk egy kézenfekvő titkot: A Mi Teremtőnknél nincs hatalmasabb! Ő mindenek Ura! Ő oly Hatalmas, hogy minden teremtett dolog, Őt szolgálja!
Bizony, még az ellensége is...
Ha tehát ő használ valamit, az még a használati eszközt nem teszi Igazzá... Mindez nem az eszközt emeli fel, hanem Isten Nagyságát mutatja.
Erre utal Ézsaiás is: Ézsaiás 10,Ézs 10,15
Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa!
Most pedig gondolkodjunk reálisan ebben a dologban: Azt állítottam tehát, hogy az Örökkévaló oly hatalmas, hogy még az Ő ellensége is Őt szolgálja...
Hogy ez mennyire így van azt lássuk meg a legfőbb ellensége vonatkozásában:
Ugye az Ő legfőbb ellensége a Szoton- Sátán?
Nos az a nézet alakult ki, hogy az Úr, egyfolytában kergeti a Sátánt az Övéitől...
Pedig nem így van!
Az Urunk, Pásztor, aki vezet bennünket... Tehát adott egyszer egy Pásztor... Miket is használ egy Pásztor a vezetéshez?
Van neki többek közt, egy botja... na itt kezdődik az, aminek távolabbi vonatkozásairól, a későbbiekben akartam beszélni, de majd ide még visszatérünk, ezt mostmár vigyük végig.
Tehát egy városi ember számára, a téves ismeretből az adódik az ő értelme szerint, hogy a pásztor a botjával a nyájat üti...
Dehogy Testvérek... dehogy... Ugyanis van neki egy kutyája is ám... ha a nyáj valamely tagja eltévelyedik a Pásztor vezetésétől, az a kutyával találja magát szemben.
És a kutya hamar meg tudja ám győzni az eltévelyedettet, hogy jobb neki a Pásztort követni...
Tehát mégegyszer: A Pásztor dolga hogy vezessen- a nyáj dolga pedig a követés.
Ha követed Őt, akkor biztonságban vagy, Ha pedig nem követed, akkor nem tartozol a nyájához, tehát a Pásztortól ne várj semmit! ( itt már végső pontot említettem, vagyis a Pásztor elhagyását, és nem az eltévelyedésről beszélek.)
Ugye a Prédikátor 12 vel kezdtük a mai alkalmunkat...
Mit is mond a 13-as versben?
: "A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak."
egy Pásztortól adatott szavak- Ösztöke- szeg... Vagyis : A TÖRVÉNY!
Ha megtartod, akkor hozzá tartozol- ha ellene állsz, akkor pedig nem vagy az Övé.
Jn.14,15.
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16.
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18.
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Most tehát beszélnék arról picit bővebben, hogy mely igen félre vezető lehet sokak számára az a szó, hogy "megtérés"- amit ugye már jeleztem a leg elején, és amit fel elevenítettem a városi ember képzelgése a Pásztorról vonatkozásban is...
Az előzőekben tárgyaltuk a Hitetlen ember állapotát, és megértettük hogy egy ilyen ember Isten számára: halott.
Hiszen kapcsolata nincs és nem is lehet Istennel,nem tudja ki Ő, és nem is követi Őt...
Még egy példát hoznék erre, ám szükségeltetik előbb egy "kis" korrekció, mert általánosan sikerült ezt "is" félreérteni kersztyéni körökben...
Mt.8,21.
Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
22.
Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Nos sajnos az Igaz tanítás hiányában, ezt úgy értelmezik sokan, hogy mennyire tapintatlan volt Jézus ezzel a tanítványával...
Ennek a szóváltsnak a lényege ez: "Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat."
Tudni illik: Az ember amíg nem alapít családot, az Atya törvénye alá van rekesztve! Hiszen az Apja házában él, és amíg ez áll fent, addig azt kell tennie, amit az Apa helyesnek lát.
Amikor az Apja meghal, a fiú felszabadul az Apa törvénye alól. Hasonlóan, mint ahogy az asszony is a Férj törvénye alá van rekesztve, és ez alól csak a férj halála után szabadul fel.
( ez utóbbiról beszél Pál is: Rm 7,2
Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól.)
Tehát a tanítvány közli Jézussal, hogy az Apja nem engedi a követést, és ennek kell engedelmeskedni amíg az Apja él... Jézus pedig azt mondja neki: A Halottak kövessék a Halottakat,
Te pedig Élj,és kövess engem!
Ebből is láthatjuk, hogy mindaz aki Őt nem követi, az Halott az Ő szemében! (Jn 10,30
Én és az Atya egy vagyunk.)
Tehát a "megtérésről"
Amikor tehát az eredetileg: materiális nézeteket valló Hitetlen, szembesül azzal hogy igenis van "természet feletti"- tehát van egy felsőbb hatalom, ami szemmel nem látható,
akkor bár nyitottá válik a láthatatlan követésére, a láthatatlan "erőnek" való engedelmességre... Ámde ez nem biztos hogy az Egy Igaz Isten lesz az ő életében...
Hiszen vannak hamis Istenképek, amit a Szent Tan így nevez: Baal. Ennek jelentése: Épp úgy férj, mint ahogyan a mi Urunk is nevezi magát...
De előbb értsük meg azt, hogy mitől lett Isten, Férj az Övéi számára:
Nos az Örökkévaló, az Övéivel ugye SZövetségre lépett( I Mózes 15)... a Szövetséget úgy nevezzük: Frigy. Mai szóhasználattal ez, Esküvőt-házasságot jelent...
Tehát a Baal is férjet- Szövetségest jelent, ám ez egy hamis Istenkép követését jelenti!
Attól lett hamis, hogy az Őt követők, félre ismerték-félre értették... így nem: valós Ismereten alapul a követés...
Nem tűnik oly nagy problémának ez, de ha megértjük hogy az Örökkévaló számára mely igen fontos hogy megismertesse magát az Övéivel, ha megértjük azt is, hogy minden ami megelőzi Őt figyelemben az bálvány... ha megértjük hogy az Örökkévaló,
mennyire gyűlöli a bálványimádatot...hovatovább: PARÁZNASÁGOT!!! Akkor megérthetjük azt is, hogy a Hamis Istenkép követése bizony végleg elválaszt Istentől...
Számunkra tehát nem az a preferendum, hogy higgyünk a láthatalan létezésében-hogy engedelmeskedjünk valaminek amit nem látunk, hanem az, hogy Megismerjük a Teremtőnket, és CSAK NEKI ENGEDELMESKEDJÜNK!
Ez a félreérthető, és sokak által félre is értett szó az eredetiben így hangzik: Tesúvá... azaz : "VISSZA" Térés!
Ez már konkrétumokat hordoz! Így már nem félreérthető!
Figyeljetek csak a Prédikátor 12-re:
Ugye az első verstől, az e világi dolgok fokozatos elmúlását mutatja, míg végül a legfőbb kijelentés:
Prédikátor könyve 12. rész
1.
Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2.
Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3.
És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
4.
A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
5.
Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
6.
És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
7.
Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
8.
Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
9.
És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
Az eredeti írásban, tehát a TANACH könyvében is "Visszatérés" van írva, minden esetben.
Látjátok? Vissza a Teremtőnkhöz! Nem akárkihez, Hanem a Teremtőhöz, aki Teremtett minket!
Hogyan? Nos ennek két módja van Testvérek: Az első lehetőség is hozzá vezet, de csak futólag... szó szerint! Amikor a Testi ember meghal, az Utolsó ítéletkor neki is meg kell jelennie az ítélőszék előtt...
Még az Újszövetségi írásokban is több helyen tárgyalják ezt...
PL.:Mt.25 teljes fejezete; II Kor.5,10; Jelenések könyve...
A Testi ember számára az Út folytatódik azonban, egészen a végső elválasztás helyére... ( Higyjétek el Testvérek: Az számunkra nem kívánatos vég...)
A Másik módja picit komplexebb...
Mint ahogyan kezdtük is, Az ember eleve, a halál állapotában lévő lélekkel születik erre a világra. Ez szerint, bár testben és testileg él, ám de csak e világ számára él, ami múlandó...
Isten számára azonban halott.
Ha tehát, és ez az "Újá születés" Isten számára meg elevenedünk, akkor először is, a testi élet számára válunk halottá, és így élhetünk Isten számára.
Ezt jelképezi a bemerítkezés is: A Víz alá, vagyis a Halálba merül az érzéki test, és ami feltámad a halálból... vagyis a vízből, az a lelki élet!
Amíg testileg éltünk, a testi törvényeknek engedelmeskedtünk... : élvezetek-szükségletek...
Most hogy már Lélek szerint élünk Istennek, természetes és magától értetődő, hogy Isten Parancsolatai szerint élünk!
Figyeljetek:
Jelenések könyve 22. rész
1. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2. Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4. És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
6. És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
7. Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
8. És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.
9. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.
10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
17. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
18. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
19. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
20. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
21. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.
Olvasva a Jelenések könyvét, legfőként ezen fejezetét, egy idézetben össze lehetne foglalni az érzéseinket, ami szintén egy Igei idézet...
Préd 3,15
A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
Hogy mire gondolok?
Megmutatom:
Jelenések könyve 22. rész
1. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2. Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
Ez nem egy Új kijelentés Testvérek, hanem egy régen megadatott Prófécia! Figyeljetek:Ezékiel próféta könyve 47. rész
1. És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.
2. És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.
3. Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
4. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.
5. És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
6. És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.
7. És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.
8. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.
9. És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.
10. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.
11. Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
12. És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
Tehát János, nem kapott semmi új dolgot, hanem az Istentől való eredeti kijelentés megerősítését vehette át...
nézzük tovább:
Jel.22, 3. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4. És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
Figyu: Ésaiás próféta könyve 60. rész
1. Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
2. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
3. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
4. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
5. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
6. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
7. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
8. Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
9. Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
10. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
11. És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
12. Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
13. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
14. És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
15. A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
16. És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
17. Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
18. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
Nos láthatjuk hogy ebben sincs semmi változás...
De maradjunk még itt, és vegyünk észre még valami fantasztikusat:"19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt. "
ez is : "VISSZA" vezet bennünket... méghozzá: EGÉSZEN VISSZA. A Kezdetekhez!!! Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Tehát ebben az állapotban,és ezen a ponton, újra az Édeni állapot köszönt ránk, amikor minden jó és tökéletes, és ahol majd az ember ismét harmónikus állapotban van a Teremtőjével...
De kik és hogyan juthatnak ide?
Nos a Jelenések 22-szerint: Jel.22, 14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
Tehát ez azt jelenti: Követni a Pásztort, aki VISSZA Vezet bennünket!
Ahhoz hogy tehát csatlakozzunk a Pásztorhoz, aki "VISSZA" vezet bennünket, nos ahhoz előbb meg kell halnunk e világ, és e testi élet számára...
Ezt nevezi a Jelenések könyve így: Első halál.
Ez az Első halál tehát jelent egyszer egy elválasztódást a Testi élettől... mindentől ami e vághoz, illetve e világ fejedelméhez köt,
Ám egyben ajtót nyit az Újá születés felé, ami által megelevenedhetünk Isten számára!
Ezért mondja Jézus: János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Újonan születés azt jelenti: Új élet! Ha pedig élet, akkor érthető hogy CSELEKVŐ Életről van szó!
Mit cselekszik az Új Teremtés?
Nos azt amit Isten mond!
Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
És hogy ne legyen félreértés: 4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Most pedig jussunk végre értelemre egy roppant fontos dolog felől:
Figyeljetek: II.Mózes 3, 14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
Nemzetségről-nemzetségre!
Folytatnám: Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
9. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12. És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13. Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15. A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
16. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
17. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
18. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20. Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
22. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
23. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
24. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
25. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
26. És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
Először is, ami szembetűnő: Nem New york- nem is Párizs, hanem Még Mindíg Yerusáláim... Még a név is azt jelzi: Békességünk megalapítása! ( nyilván való, hogy az Istennel való békességről van szó!)
Hogy ezt megértsük, előbb meg kell értenünk azt, hogy miért? Nos mert Ávráhám, ott tett először engedelmességet az Örökkévalónak! Az Istennek való tökéletes engedelem köti össze a földet a Mennyel, és ez a pont először is a Mória volt, amit azóta így nevezünk: Yerusáláim!
Csak az Istennek való engedelem köt minket az Istehez! Ez pedig Csak Yessuában- és Yessua Által lehetséges. Hiszen a Bűn nélküle elválaszt Istentől.
De kik Részesedhetnek Jézus engesztelésében? Nos azok, akik a bocsánat után már nem testileg élnek, vagyis nem maguk számára élnek, hanem csak és kizárólag NEKI!
II.Kor.5,15. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
Haladjunk:
Tehát egyszer: A Megtérők, Ávrám-Yichák, vö Yakov Istenéhez csatlakoznak... Ez azt jelenti, hogy az eleve megadott feltételek szerint!
Yerusálemnek a 12-kapuja a 12 törzs bejárata... Ez pedig megerősíti az Ezekiél 47-ben leírt, azután Pál által a Róma 11-ben tárgyalt BEOLTATÁST!
Tehát nincsenek már egyébb nemzetek- nincs más identitás, hanem csak az Isáélita Identitás, az Atyák Tanítása szerint!
És még valami: Jel.21, 19. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20. Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
Azt szokták mondani, Kersztyéni körökben, hogy az Apostoli tanítások, teljesen eltérnek a Tanach-i tanításoktól, mert Jézus más Parancsolatokat adott...
Nyilván azok mondogatják ezt az őrjöngést, akik nem ismerik az Írásokat, nem Ismerik Jézust, és nem ismerik az Apostoli Tanításokat sem...
Nos elég nyilvánvaló Testvérek, hogy a Város alapjai, a Tizen két Apostol... A 12 Apostolt pedig, 12 drágakővel írja le az Isteni Kijelentés...
Mi ez a 12 Drága kő??? Hol Találkoztunk már vele??? Nos Igen! A Hósen... AZ Ítélet Hósenén.(II Mózes 28.)
Tehát Testvérek, nincs semmi Új, hanem csak az eleve megadott dolgok vannak mozdíthatatlanul.
-
Mózes V. könyve 29. rész
1.
Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
2.
És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3.
A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4.
De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
5.
Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.
6.
Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
7.
És eljutottatok e helyre, és kijöve előnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket.
8.
És elvettük az ő földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének.
9.
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10.
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16.
(Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17.
És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22.
És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23.
Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
24.
Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
25.
És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;
26.
És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
27.
És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.
28.
És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.
29.
A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal, beszéljünk az Igaz Istentiszteletről, az abban való tiszta részvételről, és az Írások ismeretének hiánya miatti tévelygések súlyosságáról!
Mindenek előtt, figyeljük meg: Kikkel kötött szövetséget az Örökkévaló...
9.
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10.
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
Mindenek előtt, értelemre kell jutnunk az felett, hogy a 9-es vers, miszerint: "9.
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek."
Mire utal-honnan ered, és hogyan kerül a képpbe?
hogy kerül ide a szövetség Igéje?; Miért feltétel ez a szövetségre lépők számára? És egyáltalán: Mi ez a szövetség???
Mielőtt ezeknek utána járnánk, tisztázzuk, és lássunk tisztán a Keresztyénségre vonatkozó dolgokban:
Olvassuk el figyelmesen újra a 9-15-ig terjedő idézetet:
9.
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10.
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
És most újra a 14- 15-ös vers: "14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk."
Tehát nyilván felfedi az írás hogy lesz a követők nemzedéke, akik nem voltak ott azon a napon, de mint előre is vetítettem a legfőbb jellemzőt, ami rájuk Igaz: Követők.
Tehát a szövetség Igéi:
Ebben a témában, hogy megértsük a Szövetség kötés valós jelentését, az abban való részvétel feltételeit... Vissza kell mennünk, térben és Időben, a szövetségkötés pillanatához.
Ott fogjuk megérteni a Szövetség valóját-értelmét, és ránk való kritériumait.
Ennek azonban szigorú előfeltételei vannak ránk nézve, amit az Igaz értelemért meg kell hoznunk!
Azonban cserébe kapjuk a szín tiszta képet-értelmet, hogy tudatos és Igaz követőkké lehessünk, egyszersmind: Szövetségre léphessünk valóban az Istennel.
A Kritérium azonban sokaknak túl nagy ár lehet.... Innentől csak azokhoz szólok, akik képesek elhagyni az eddigi ismereteiket, amik emberi bölcsességre- emberi tanításokra- felekezeti dogmákra... épültek, és Hajlandóak alapul tekinteni
az Ige Igazságát, és kizárólag Isten tanítására építkezni.
Tehát a SZövetségkötés pillanata:
Mózes I. könyve 15. rész
1.
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5.
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18.
E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19.
A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20.
A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21.
Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Mindenek előtt, lássuk meg azt, kikkel és mijen kritérim által köti az Örökkévaló a szövetséget: "
Mózes I. könyve 15. rész
1.
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd."
Tehát meg kell látnunk, hogy a Szövetségben csak SZABADOK Vehetnek részt.
Ezt azért fontos megértenünk, mert a Keresztyénség berkein belül, vannak sokan olyanok, akik: Aktív és lelkes Antiszemiták, akik azt hirdetik magukról, hogy ők a lelki Yisráél.
Ezen nyilvánvaló Istentelenségre nem is szeretnék sok időt fecsérelni, ezért csak tőmondatokban mutatnám fel, mennyire Istentelen és, ha úgy tetszik: AntiKrisztusi tan ez...
Mindenek előtt, amit érteni kell: AZ Örökkévaló így mutatkozik be Mózes számára, és a későbbi nemzedék számára is egyben: II.Mózes 3, 13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
Nem csupán az Ős Atyát említi az Örökkévaló, hanem az Ígéret ágát vezeti elő, és erről az ágról nevezteti magát: 15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
Ávráhám, Yichák vö Yakov Istene.
Fontos ezt megérteni, mert Ávrámnak két fia volt. Az egyik Test szerint született, akinek az Anyja Szolgáló volt, így aki született, szintén szolgaságra született.
AZ Örökkévaló pedig a Szolgáknak nem adja az Örökségét!
I Mózes 21,9.
Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
10.
Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11.
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
12.
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
13.
Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
Ezt történetesen a maiak kedvéért Jézus megerősítésül újra kijelenti: ( Azért mondom hogy újra, mert ez elsőt is Ő mondja, hiszen tudjuk hogy Jézus az Isten beszéde!)
Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek...
Egyebekben Jézus ebben a történetben pontosan a Szövetségre emlékezteti az Övéit! de erre visszatérünk még...
Tehát az Ávrám másik fia... a Kissebbik lett az Ígéretek örökösévé, de neki is két fia született: Edom, vö Yakov.
Edom nem lehetett örökös, mivel az Ígéreteket megvetette, mert ő a jelent, azaz a Testi életet tekintette alapnak. / I Mózes 25,29.
Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30.
Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
31.
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32.
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
33.
És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
34.
S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget./
( akárcsak a mai "hívők" túlnyomó többsége... Ők pont azt vallják mint Edom. Itt és most kell megélnem...) ezek azok is, akik az Isten ígéreteit zsákmánynak, mintegy: magától értetődőnek tekintik magukra vonatkozóan...
És a "kisebbik" Lett az ígéretek ága, akit az Örökkévaló átnevezett: Yisráél-nek!
Ez tehát a Beoltatás ága. A Nemzetekre vonatkozóan ez ugyanis csak "beoltatás" általi részvételt jelent! Ezt erőszakkal elvenni- kisajátítani... nem lehetséges!
Tehát ennyit az "aktív Antiszemitákról"
A Másik ugye a " Passzív" Antiszemitizmus"
Egy mondtaban :az ő passzivitásuk, hogy mi van a Zsidókkal az nem érdekli őket... majd a dolgok legvégén az Isten beilleszti őket a névsorba, és a zsidóknak tetszik-nemtetszik, el kell ezt fogadniuk.
Nos nem így lesz!!!
Az Yisráél népéhez való csatlakozásnak, két alapvető kritériuma van!
Az első: 4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Ez az Istennel való együttjárás alapszabálya, ( és egyben a Szövetségben való részvét egyik kritériuma is.)
Hiszen meg is van írva: Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
A Másik kritérium a beoltatáshoz, ami a néppel egyesíti a beoltásra vágyókat: Ruth könyve 1. rész
1.
És lőn azon napokban, a mikor a bírák bíráskodának, éhség lőn a földön. És elméne egy férfi a Júda Bethleheméből, hogy Moáb mezején tartózkodjék; ő meg a felesége, és a két fia.
2.
A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethleheméből valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának.
3.
Meghala pedig Elimélek a Naómi férje, és marada ő és az ő két fia.
4.
A kik Moábita leányokat vőnek feleségül; az egyiknek neve Orpa, és a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tíz esztendeig.
5.
Meghalának ők is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az ő két fia és férje nélkül.
6.
Felkele azért ő és az ő menyei, és ő visszatére Moáb mezejéről; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az ő népét, hogy adjon nékik kenyeret.
7.
És kiméne arról a helyről, a hol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére,
8.
És monda Naómi az ő két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az ő anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem!
9.
Adja az Úr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az ő férje házában. És megcsókolá őket; és ők nagy felszóval sírának.
10.
És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!
11.
Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének?
12.
Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:
13.
Ugyan megvárhatnátok-é őket, a míg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserüségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze.
14.
Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az ő napát; Ruth azonban ragaszkodék hozzá.
15.
Ő pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után.
16.
Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
17.
A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.
Ez a megvallás, nem csupán közös jelent,nem csupán együtt lakozást, de közös sorsot, és sorsvállalást is jelent!
Ebben az aspektusban ezt Jézus is az Üdvösség előfeltétele alapjának tekinti: MT.25,31.
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32.
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33.
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34.
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36.
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38.
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39.
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40.
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41.
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42.
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43.
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44.
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45.
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46.
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Tudom én, hogy ez a fejezet egy merőben más aspektust mutat sokak számára az eddig tanultakkal szemben, de bizonyára észleltétek ti is az első két mondatot:
"32.
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33.
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja."
Ugye: NÉPEK-et mond?
Ez úgy válik teljesen érthetővé, hogy Jézus nem csupán magáénak vallja a népet, de egyenesen azonosítja is magát a népével!
Tehát azok csatlakozhatnak a Szövetséghez, akik Istene és sorsa is egy a választott néppel!
3Móz 20,24
Néktek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az ő földüket, mert én néktek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül.
Vagyis, az ígéret földjére, ami egyben a mi Üdvösségre jutásunk is, csak azok mehetnek be, akik a kiválasztottak között vannak!
Tehát a Szövetségkötés, és annak valós tartalma:
Tehát eddig megértettük, hogy az Istennel való Szövetségre lépés előfeltétele a Szabadság. Ám vigyázat!!! Nem szabadosságot mond az Ige, hanem Szabadságot!
Szabadosoknak nevezzük azokat, akiknek sehol,és semmiben sincs gyökerük...
Ezek mindentől és mindenkitől függetlenítik magukat. Számukra mindennek ők a középpontjai, egész életük csupán magamutogatás, és az Egoizmusuk kiszolgálása.Mindennek tetejében: Ők valójában nem Istenben hisznek, hanem egy olyan hamis Istenképben, ami legalizálja ezen emberek aljasságait. Mind életvitelük- mind pedig értékrendjük szöges ellentétben áll, az Isteni tanítással, és ezt hirdetik is mint járható-követendő utat...
Bár ők is meglátják Isten országát, de részük abban nem lesz!
Most még a gyűlölettől hangosak, nemsokára azonban a fájdalom kiáltásuk fog hallatszani...
A Szabadok pedig azok, akik e világtól- a megtévesztéstől- a hamis képzetektől megszabadultak, és az Örökkévalóhoz kötötték magukat!
Akik ettől kezdve, kizárólag az Örökkévalótól vezettetnek!
Ugyanis észre kell vennünk egy furcsaságot a szövetségkötéssel kapcsolatban: I Mózes 15, 12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Tehát látjuk hogy az Ávrám éppen alszik a Szövetség megkötésekor...
Nem Ávrám megy át a húsdarabok között, hanem: 17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Ez pedig két dolgot jelent: Először is: Minthogy bár úgy nevezte ezt az Örökkévaló hogy az Ábrahámmal kötött szövetség, de valójában nem Ábrahámmal kötötte, azt vetíti elénk, hogy azok csatlakozhatnak ehhez, akik az Ábrahámi hitet élik!
Ez pedig azt jelenti, hogy azok, akik TELJES MEGGYŐZŐDÉSSEL KÖVETIK ISTENT!
A másik jelentés pedig,Isten Önmagával köti a Szövetséget.
Mivel tudjuk hogy az Örökkévaló és az Ő beszéde-Igéje... tehát Jézus egyek, így nyilvánvalóvá válik, hogy tehát a Szövetségben való részvétel Kritériumai:
Szabadnak lenni e világtól, és az e világi rendelésektől, az Isten számára, Ábrahám hitével követni az Örökkévalót, és engedelmeskedni annak, aki hejettünk vette a bűneink miatti átkot magára!
Mert ugyanis: Az hogy átmentek a darabok között és így kötötték meg a szövetséget, azt jelenti: Hogy amikor átmennek a szövetségre lépők a kettévágott darabok között,
kijelentik: HA A SZÖVETSÉGET MEGSZEGEM, JÁRJAK ÚGY MINT EZEK KÖZÜL EGY!
Figyeljetek csak: Mt.24,48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Látjátok mit ígér Jézus azoknak akik nem teljesítik a Szövetségben vállat részt? Ketté vágatik!
Péter is pont erről beszélt ám, csak éppen sokak előtt nem érthetően. Ebből is látszik mennyire fontos az írások ismerete, és az egy értelemre jutás az írások által!
Apcsel.1,15.
És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):
16.
Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, a kik megfogták Jézust.
17.
Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.
18.
(Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.
A 17-es versben megfogalmazottak szerint: "elnyerni a szolgálat osztályrészét" valójában azt jelenti: Szövetségessé lenni!
18 -as vers: és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.
Elhasdt középen, azt jelenti: Ketté vált... ketté vágatott... ez tehát a Szövetségszegés büntetése!
Azért érthetetlen ez a rész sokak számára, mert általánosan ismert, hogy Júda, ( Júdás) felakasztotta magát... itt meg zuhanásról, és ketté válásról beszélt Péter.
Naja: Mert Péter nem a látható dolgokat tanította, hanem a valóban végbement dologról számolt be...
Ugye a Szövetséget tehát az Örökkévaló, az Ő Igéjével kötötte meg!
Tehát Ábrahám engedelmes hite, és az Ige szerinti élet, a Szövetség... frigy... vagy érthetőbben: "HÁZASSÁG", feltétele.
Hiszen a Csatlakozásunkkor mi is azt kértük az Örökkévalótól, vezessen bennünket mindenkor, és hogy tudhassuk hogy Ő vezet, és Ő velünk van!
Az Ősatyáink is pontosan ezt kérték, a nevünkben is:
V.Mózes 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Megdöbbentő és rémítő meglátni, hogy ezek ismeretében, mennyire sokan ringatják magukat hamis illúzióban... azt gondolva, hogy Istennel való szövetségben vannak,... pedig dehogy...
Térjünk vissza az V Mózes 29-hez...
V.Mózes 29,18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
Ha ezeket megértjük, ismét egy mai tévelygést leplez le előttünk...
"18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):"
Elfordulni az Örökkévalótól, azt jelenti: Nem neki engedelmeskedni, nem az Ő rendelései szerint járni, hanem az egyébb nemzetek,"bálványozott szokásainak" Tehát azok a szokások az idegenek Istenei.
Méreg és ürömtermő gyökér: Azokról szól, akik hamis tanítással eltévelyítenek másokat, ezzel megölve őket Isten számára, majd ezen ügyleteik miatti általános megkeseredés, még többeket megfertőztet.
erről beszél a Zsidókhoz írt levél szerzője is: Zsid 12,15
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
De mi által lopózhatnak ezek be?
19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):"
Tehát azok által kezdődnek a bajok, akik az általános kegyelemről beszélnek, mégpedig az Istennek való engedelem feltétele nélkül!
Ezek azok, akik a maguk szabadosságát is elfogadhatónak-sőt(!) követendőnek tartják... Akik azt élik és tanítják, hogy bár hogy élsz, kegyelemben vagy...
Akik Isten beszédét elavultnak-érvénytelennek vallják, és ezt tanítják másoknak is...
Részeg és szomlyas jelentése: Tévelygő, és az eltévelyíthető... a Tévelygőt még csak-csak értjük, de kik az eltévelyíthetők?
Nos hosszan lehetne sorolni ezek ismérveit, de jobb ha a "gyökerénél ragadjuk meg" a kérdést a problémát: Azok, akiknek nem az Isten beszéde az egyetlen és követendő Igazság!
Tehát ezen tévelygésben élőkhöz szól a folytatás:
„20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.”
Ezeknek a hite, csupán ILLÚZIÓ!
-
János Evangyélioma 19. rész
1.
Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá.
2.
És a vitézek tövisből koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adának reá,
3.
És mondának: Üdvöz légy zsidók királya! És arczul csapdossák vala őt.
4.
Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom őt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt.
5.
Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!
6.
Mikor azért látják vala őt a papifejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt ő benne.
7.
Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.
8.
Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala;
9.
És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki.
10.
Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?
11.
Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem.
12.
Ettől fogva igyekszik vala Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királylyá teszi, ellene mond a császárnak!
13.
Pilátus azért, a mikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és űle a törvénytevő székbe azon a helyen, a melyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának.
14.
Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!
15.
Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!
16.
Akkor azért nékik adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék.
17.
És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak:
18.
A hol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust.
19.
Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
20.
Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.
21.
Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok.
22.
Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam.
23.
A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.
24.
Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.
25.
A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.
26.
Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!
27.
Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.
28.
Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
29.
Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához.
30.
Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
31.
A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket.
32.
Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait és a másikét is, a ki ő vele együtt feszíttetett meg;
33.
Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait;
34.
Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.
35.
És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek.
36.
Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.
37.
Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek.
38.
Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.
39.
Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.
40.
Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.
41.
Azon a helyen pedig, a hol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala.
42.
A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.
Eme történet, a Messiás-értünk való szenvedéseiről, majd haláláról szól.
Majd minden hívő által ismerni vélt írás ez, de mindjárt meglátjuk: Valóban értjük-e ezeket?
Sajnos az a tévképzet terjedt el hívői körökben, hogy ez a fejezet a bizonyság arra, hogy a Zsidók ölték meg a Messiást...
Mindenek előtt szögezzük le: NEM A ZSIDÓK ÖLTÉK MEG ŐT!
Láthatjuk, hogy a Zsidók kérésére ugyan, de a Rómaiak ölték meg.
Azt szokták mondani azok, akik némi ismerettel rendelkeznek: Mert a Zsidók nem ölhették meg, mert az Izráél, Római provincia volt akkoriban, ezért nem gyakorolhattak
önkormányozást a Zsidók...
Valamit észre kell azonban venni: Luk.4,24.
Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában.
25.
És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
26.
Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.
27.
És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.
28.
És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
29.
És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
30.
Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.
Jn.8,56.
Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
57.
Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
58.
Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59.
Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.
Jn.10,27.
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
28.
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
29.
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
30.
Én és az Atya egy vagyunk.
31.
Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32.
Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
Tehát láthatjuk, hogy Provincia ide-Római megszállás oda, a Zsidók ha valakit ki akartak végezni, azt kivégezték....
Ám a Messiás esetében ez nem így történt.
És most ami a legfőbb: A Messiásnak meg kellett halnia,hogy azokért akik hitben követik Őt, mint Pásztort.... Tökéletes engesztelést adjon a bűneikért.
De ez sem ennyire egyszerű, mint ahogyan azt sokan gondolják...
Nézzük hol az elrejtett Igazság ezzel kapcsolatban, amit sajnos csak kevesen értenek meg manapság...
Jn.19,28.
Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
29.
Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához.
30.
Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
31.
A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket.
32.
Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait és a másikét is, a ki ő vele együtt feszíttetett meg;
33.
Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait;
34.
Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.
35.
És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek.
36.
Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.
37.
Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek.
A Messiási próféciáknak, maradéktalanul be kellett teljesedni az Ő személyében!
Ebben a fejezetben a következő Messiási Próféciák beteljesedésének lehetünk tanui:
69-es Zsoltár,17.
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
18.
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
19.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
20.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
21.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
22.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Mózes II. könyve 12. rész
1.
Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2.
Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3.
Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4.
Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5.
A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6.
És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7.
És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8.
A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9.
Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10.
És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11.
És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12.
Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13.
És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14.
És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15.
Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16.
Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17.
Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18.
Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19.
Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20.
Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21.
Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22.
És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23.
Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24.
Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
25.
És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
/ Az Áldozati báránynak, épnek kellett lennie! Ezért nem volt szabad, hogy az Ő csontjai eltörjenek./
IV. Mózes 21,5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7.
Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8.
És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9.
Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
Ugyan erre utal:
/ Jn.3,14.
És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15.
Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen./
De a titok amit említettem: Jn.19,34.
Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.
35.
És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek.
Ez hát a Titok, amit sokan nem értenek, ezért a Jézusba vetett hitük, merő tévelygés és értetlenség...
Először is: Jézus mondja: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Tehát víztől és lélektől szükség újá születni...
De mit értsünk ez alatt?
Mindenek előtt, jussunk értelemre a víz felől:
Amikor Mózes a népet kivezette Micráimból, a Veres tengeren mentek át. Ez azt jelentette, hogy akik az eggyiptomi oldalon bementek a verestengerbe, csupán szökött rabszolgák voltak,
ám a túloldalon amikor kijöttek, már az Úr Szabadosaiként léptek a partra.
Ide már nem követhették őket az Eggyiptomi katonák, mert akik üldözték Isten népét, a Tengerbe vesztek!
Erre utal Pál is, az I Kor.10,Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1.
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2.
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben...
A Vízbe való bemerítkezés tehát azt jelenti, hogy aki bemerül a vízbe, az a Testi ember, aki pedig felbukkan a víz alól, az az új teremtés!
A víz tehát a hullámsír, ami lemerül, az meghal! Ami pedig feljön, immár új teremtés!
ebből a halálból nem támad fel mindenki, hiszen az Eggyiptomiaknak sem sikerült...Ezt nevezi a Jelenések könyve: Első halálnak!
A testi emberek számára ugyanis nem lehetséges az Újá születés! Az újászületés, nem megvallásokban áll, hanem a valóságban!
Akik a testi énükkel leszámolnak, tehát szándékosan temetik a hullámsírba a testiségüket, azért hogy élhessenek Istennek, azok életében, igen is láthatóvá válik az újá született állapot.
Ez tehát a víz értelme...
Lássuk a lélek jelentését, hiszen Jézus azt mondja, Ismétlem: Jn.3,5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
Honnan ez a lélek? És hogy kapcsolódik a Jn. 19-ben leírt vérhez?
Nos Testvérek, ezért mondtam már elöljáróban, hogy sokan csak azt hiszik hogy értik a Messiás váltság halálát...
Lássuk hát:
V.Mózes 12,20.
Mikor az Úr, a te Istened kiszélesíti a te határodat, a miképen igérte vala néked, és ezt mondod: Húst ehetném! mivelhogy a te lelked húst kíván enni: egyél húst a te lelkednek teljes kívánsága szerint.
21.
Ha messze van tőled a hely, a melyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az ő nevét, és leölsz, a mint parancsoltam néked, a te barmaidból és juhaidból, a melyeket az Úr ád majd néked: akkor egyél azokból a te kapuidban a te lelkednek teljes kívánsága szerint.
22.
De, a mint az őzet és a szarvast eszik, úgy egyed azokat; a tisztátalan és a tiszta egyaránt ehetik abból.
23.
Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
24.
Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet.
figyu a 23-as Igét: 23.
Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
A Vér a Lélek tehát!
Lássunk egy szemléletesebb magyarázatot erről: III.Mózes 17,11.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
A Vér... a benne levő Élet által... Engesztelést szerez.
Ezt most értjük?
I Mózes 2,7.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Tehát az Örökkévaló Testet alkotott az embernek... egyszer s mind, egy porhűvelyt.
Ez még magában semmi Testvérek. Csak egy marék por! Nincs akarata, nincs cselekvése... csak egy tehetetlen halmaz.
Héberül az embert, Ádám-nak nevezzük... azért mert földből való... a Földet pedig így: Ádámá.
Az ember bukásakor azt látjuk, hogy az Emberre vonatkozó átok, kihatással van az Ádámára is!
Tövis és bogácskóró... tehát a gaz. ez pedig ugyan az, mint az ember számára a bűn! ezért nem kell dolgozni... ez terem magától.
de van tovább is az azonosság: A Föld 70-72%- víz. Történetesen az emberi testnek, szintén 70-72%-a víz...
Most ereszkedjünk mélyebbre ezekben, egy hatalmas tanítás kedvéért:
I Mózes 6; és 7-dik fejezete az Özönvízről szól, ami által megtisztította az Örökkévaló a földet, minden bűntől....
Azt is meg kell látnunk, hogy csak Noát találta az Örökkévaló Igaznak az emberek között....
Ellenben az egész családjának megkegyelmezett, és ez Tanítás miatt adatott nekünk, amit később az Örökkévaló a Próféta által így magyaráz nekünk:
Ézsaiás 26,10. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Mert azt is meg kell látnunk Noá özönvizének történetében, hogy az Örökkévaló ugyan vízzel megtisztította a földet, de minthogy ez nem képes gyökeresen megváltoztatni az embereket, így
a megtisztult földön, a bűn felemelkedése nem várat sokáig magára...
A Víz tehát megtisztíthat a testiségtől, mintegy: újá születést tesz lehetővé. Ám hogy tökéletesé lehessen az ember, ezért Jézus élete kell hogy belekerüljön, ebbe a földi porhűvelybe.
Ahhoz hogy a bemehessünk az ígéret földjére, és örökös békességben élhessünk az Örökkévaló előtt, nem csak víz általi Újászületés szükségeltetik, hanem lélek által is újá kell születnünk!
Erről beszélt Jézus- Nikodemus-al.
Ha csupán Víz által születnénk újá, attól még szabad prédák lehetnénk a Sátán számára...Cirka ugyan abba az álapotban találnánk magunkat, mint Ádám és Éva...
Ám ha a lélek általi újászületésben is részesülünk... nos akkor már kizárólag Istené vagyunk!Hiszen az hogy az Úrvacsorán részesedünk a borból, azt jelenti a
III. Mózes 17,11-alapján, és az V.Mózes 12,23-alapján, Jézus életét vesszük magunkhoz!
Vagyis Jézus él bennünk ez által!
De vigyázat: Sokan állítják, hogy Jézus él bennük... meg sem gondolva, mely igen Istenkáromlás ez.
Hiszen aljas dolgaikat cselekedve, de Jézus életére hivatkozva, azt álllítják, hogy Jézus az aki teszi bennük a bűneiket...
Mert ha Jézus él bennünk, akkor a cselekedetei is láthatóvá válnak!
Azt állítottam az eddigiekben tehát, hogy Jézus az aki vízzel és vérrel Szentel el bennünket az Isten számára!
( ugye emlékszünk még, hogy felmutattam az eddigiekben, hogy a vér, az a lélek... vagyis az Élet?)
Akkor ugye megértettük a Jn.19,34-es versét is...
Jn.19, 34. Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.
35. És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek.
Olvassuk csak: János Apostol I. levele 5. rész
1. Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született.
2. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.
3. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.
4. Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk.
5. Ki az, a ki legyőzi a világot, ha nem az, a ki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!
6. Ez az, a ki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Lélek az, a mely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság.
7. Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.
8. És hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér; és ez a három is egy.
9. Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, a melylyel bizonyságot tett az ő Fiáról.
10. A ki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. A ki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, a melylyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról.
11. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.
12. A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.
13. Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.
14. És ez az a bizodalom, a melylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket:
15. És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk ő tőle.
16. Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, a ki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön.
17. Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn is.
18. Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem a ki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.
19. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.
20. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.
21. Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!
És most újra olvassuk el a 6-os verset: "6. Ez az, a ki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Lélek az, a mely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság. „
(Jn.14-16...) Jézus lelke, ugye akiről szó van, és Ő Jézusról... vagyis Isten Igéjéről, Tesz bizonyságot, és Az Ő kijelentéseire emlékeztet bennünket, és Ő az, aki a Jn.17,17 alapján az Igazság!
Érdekes Gondolat: Ugye emlékeztet bennünket Jézus tanítására? De ha sosem tudtuk mit tanított, akkor hogyan tud emlékeztetni???
-
Köszönjük Testvérem az áldott tanítást. :afro: :2smitten:
-
Sziasztok tesók! Fúúú de jó volt ez! ;) Csak azt nem értem hogy akkor ha bemerítkeztem akkor meg is haltam? Ez mit jelent? Vagy a víz a Szellem lenne? Ebben elmerülve születünk újjá?
Tetszett az is hogy a Károli és a King James fordítást követve/idézve, a szentháromsági Igéket is idézted! :)
-
Júdás Apostol levele 1. rész
1.
Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
2.
Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
3.
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
4.
Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5.
Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6.
És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7.
Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
8.
Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9.
Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
10.
Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
11.
Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.
12.
Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;
13.
Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
14.
Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
15.
Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.
16.
Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók.
17.
Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, a melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak.
18.
Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, a kik az ő istentelen kívánságai szerint járnak.
19.
Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen Szent Lélek.
20.
Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,
21.
Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.
22.
És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket.
23.
Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, a melyet a test beszennyezett.
24.
Annak pedig, a ki titeket a bűntől megőrízhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel,
25.
Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen.
Áldott Testvérek. Ezen alkalommal picit, ha lehet így mondani: Keményebb dolgokról fogunk beszélni...
Ahogyan Juda is kezdi a levelét: "3.
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott."
Ezt ma mondhatnánk így is: "Mielőtt az elkövetkezendő jó dolgokról, és annak alapjairól beszélnék, kénytelen vagyok arra hogy figyelmeztesselek titeket, mert jelenleg nem úgy éltek, hogy a Jóhír, nektek is Jót jelentsen..."
Bizonyára értjük, hogy ez a levél, kizárólag a nemzetekből megtérteket vette célba, és intőleg, mintegy: Életet mentő kiűáltásul küldetett az Apostoltól.
Honnan lehetünk biztosak benne? Nos, mert az utóbb, utalásokban felsosolt problémás területeket, a Zsidók soha nem érintették!
Ők tudják, hogy a Fejedelemségek és Hatalmasságok, valójában a Küldötteket, vagy ha úgy tetszik: Angyalokat jelenti!
A Zsidók nem szidalmaztak vagy rágalmaztak Lelki hatalmasságokat. Ez a fajta: Szellemi harc, nem az ő asztaluk....
A Zsidók ismerik a Hit definícióját, és tudják hogy a Hit, teljességében azt jelenti: Engedelemben követni Istent! És azt is tudják, hogy a kettő, vagyis az engedelmesség, és a követés, egymástól elválaszthatatlan jellemzők!
Hiszen ezt tanítja nekünk valójában Ávrám ősatya is, és ezt a magatartást hagyományozta ránk, ennek megélése által vagyunk az ő magva, és mindezek által kerülhetünk az Ábrahámi Szövetségbe Istennel!
Folytassuk a Júda levelével: 4.
Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5.
Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6.
És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
Azokat akik "nem hittek"... egy lapon említi, mintegy egybe köti a bukottakkal... Mindennek jellemzője ugye az egoizmus. Vagyis a Testi kívánságok szerinti járás.
Nos bár mondhatnám, hogy ez egy új-ezeddig elő nem fordult dolog, de sajnos nem mondhatom, mert, és ismét sajnos, nem Júda az első, aki ez miatt figyelmezteti a Hívőket:
Ésaiás próféta könyve 24. rész
1.
Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!
2.
S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, a kinek hitelez;
3.
Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.
4.
Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.
5.
A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.
6.
Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.
7.
Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám szívűek.
8.
Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendők zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.
9.
Énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ívónak;
10.
Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!
11.
Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.
12.
A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.
13.
Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midőn a szüret elmult.
14.
Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől.
15.
Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.
16.
A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.
17.
Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója!
18.
És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.
19.
Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;
20.
Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!
21.
És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:
22.
És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.
23.
És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen.
Figyeljük meg a 3-6-ig: 3.
Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.
4.
Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.
5.
A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.
6.
Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.
Hogy hol kapcsolódik ez a Júda levelével? Erre a későbbiekben adja meg a választ a Próféta:
Ésa 24,16.
A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.
Ugye tehát annak az érdekes anomáliának lehetünk ez alapján tanui, hogy : Bár egyértelműen Hívőkről van itt szó, mert hiszen Dícsérik bár Istent, ámde a Próféta az ő dicsőítésük hallatán elsápad, és ezeket, akik fennszóval dícsérik Istent: Hitetleneknek nevezi...
Hogy ez felett értelemre juthassunk, defíniáljuk a Hit fogalmát: A Hit, Héberül így hangzik: Emunah. Ennek a jelentése: Engedelmesség; Követés... Imádat. Az Imádat pedig nem lelki-érzelmi állapotot jelent, hanem teljes önfeladást az Imádott személyért!
Számunkra ez a Személy, egyértelmű hogy : Isten!
Tehát a két figyelmeztetés, valójában a Hitetlenség alapján kötődik egybe...
És ha belegondolunk hogy pusztán csak az értetlenség miatt... mert a Hívők nem tudják, hogy a hit, valójában nem egy gondolati viszonyulást- feltételezett elfogadást jelent, hanem a Meggyőződésen alapuló, engedelemben végbemenő Követést!
Minden ami ettől eltér, Hitetlenségnek bizonyul az Isten Szava szerint!
Figyeljünk és értsünk meg egy teljesen egyszerű, és érthető bizonyságot minderről:
Jelenések könyve 19,11.
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
12.
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
13.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
14.
És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
Ugye teljesen egyértelmű hogy itt Jézusról tesz bizonyságot- János?!
Figyeljük csak a 11-es verset: 11.
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
Neveztetik: Hívnek ... és Igaznak.
Mitől Hív,és mitől Igaz?
Jn 8,29
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
Ettől Hív. Mert mindenkor neki engedelmeskedik tehát!
Mt 12,37
Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.
És ez által Igaz! Mi az Igazság beszéde?
Jn.17, 17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Kik azok akik Fehér gyolcsba öltözve követik Őt? mi a fehér gyolcs jelentése?
Jel.19,7.
Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
8.
És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
Ugye hogy az Ige világosságában mindez mennyire egyértelmű?!
És most változik a hangnem: Jer.23,16.
Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17.
Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem!
18.
Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19.
Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20.
Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21.
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23.
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25.
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30.
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31.
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32.
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
33.
Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr.
34.
A mely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát.
35.
Kiki ezt mondja az ő barátjának és kiki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr?
36.
És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét.
37.
Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt néked az Úr és mit szólt az Úr?
38.
Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, a kik ezt mondják: Ne mondjátok: ez az Úrnak terhe;
39.
Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orczám elől.
40.
És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti reátok, a mely felejthetetlen.
Mert ugye vannak, akik Hívő létükre, elforgatják- kiforgatják az Igazságot, ami az Isten Igéje, és olyanokat tanítanak, hogy a Törvény nem számít... sőt: A Törvényről úgy gondolkodnak egyenesen, mintha teher lenne...
32.
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
33.
Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr.
34.
A mely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát.
35.
Kiki ezt mondja az ő barátjának és kiki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr?
36.
És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét.
37.
Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt néked az Úr és mit szólt az Úr?
38.
Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, a kik ezt mondják: Ne mondjátok: ez az Úrnak terhe;
39.
Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orczám elől.
40.
És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti reátok, a mely felejthetetlen.
Nos azok számára, elég egyértelműen fogalmaz a Szent Tan...
Testvérek: Nem számít, hogy eddig mit tanultál; nem számít, hogy eddig hogy értettél; nem számít hogy eddig mi szerint élted a hívő életed. Ma még felkelt a nap-ma még tart a KEGYELEM! Ma még lehet változni, és változtatni...de holnap? Ki tudja közűlünk biztosan: lessz holnap?
Az eddigiekben megláttuk, hogy Júda-mind pedig Yesájá, ( Ézsaiás) oly Hívőkhöz, és oly Hívőkről szólnak, akik bár meg vannak győződve a maguk Hívő mivoltukról, ámde az Örökkévaló szerint: Hitetlenek!
Defíniáltuk a Hit igazi fogámát is, és megláttuk, hogy az általunk gyakorolt hit... nos hogy is mondjam... némiképp eltért attól.
Valami oly dolgot mondtam volna a hittel kapcsolatban, ami az Igével nem igazolható?
Nos minthogy sajnos sokan vannak akik csak az újszövetségi írásokra hagyatkoznak, ami azért hiba ugye, mert aki nem ismeri a TANACH-ot, az nem érti meg az Újszövetségi írásokat sem... de a példa kedvéért, a hittel kapcsolatos új aspektust, had mutassam meg az újszövetségi írásokból is.
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
4. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.
5. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.
6. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
7. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.
8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
Kezdjük talán rögtön az elején: 1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
Akkor válik valósággá számunkra a reménység, ha meggyőződünk annak tényszerűségéről!
Azt is szokták mondani a régiek: A puding próbája az evés...
Vagyis: Ha valaki hite csak a vágy stádiumában leledzik, akkor az valójában nem Hit, hanem csak annak a küszöbe... amíg nem lépsz át rajta... amíg nem tapasztalod meg, addig csak vágy marad!
A Zsid.11 folytatásában pedig annak lehetünk tanúi, hogy az eddigiekben, azok akik valósággal hitre jutottak, tényleges engedelemben cselekedték a hitük által diktált dolgokat, ami valójában az önfeladás nemes bizonysága volt.
De nem az önfeladást kéri tőlünk Jézus?
Jn.12,25.
A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
26.
A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
Szokás azt kérdezgetni ezek hallatán: Ki tud így élni???
A Kérdés valójában nem is ez, hanem ez: Miért csak kevesen maradnak meg?
Szóval vannak sokan, akik azt gondolják hogy hívők...
Ésaiás próféta könyve 66. rész
1.
Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye?
2.
Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elő mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkű, és a ki beszédemet rettegi.
3.
A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jő, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként ők így választák útaikat, és lelkök útálatosságaikban gyönyörködött:
4.
Akképen választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájok hozom, a mitől félnek; mivel hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték szemeim előtt, s a mit nem szerettem, azt választák.
5.
Halljátok az Úrnak beszédét, a kik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, a kik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek.
6.
Halld! zúgás a város felől, hah! a templom felől, hah! az Úr, a ki megfizet ellenségeinek.
7.
Mielőtt vajudott volna, szült, mielőtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra.
8.
Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szűlé Sion az ő fiait!
9.
Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szűlést? szól az Úr, vagy én, a ki szűletek, bezárjam-é a méhet? így szól Istened.
10.
Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik őt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta!
11.
Hogy szopjatok és megelégedjetek megvígasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsőségének bőségén.
12.
Mivel így szól az Úr: Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsőségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiken czirógatnak titeket.
13.
Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást!
14.
Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött.
15.
Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal.
16.
Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek.
Az első versben ezt olvassuk? Ne akarjatok díszes dolgokat adni a magatok erejéből, mert minden Istentől adatik!
a második versben: Inkább azt adjátok amit kértem!
Figyeljetek csak: " Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkű, és a ki beszédemet rettegi."
Mostpedig: Máté Evangyélioma 5. rész
1.
Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2.
És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3.
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8.
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12.
Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
Mit jelent ez? Isten beszédét rettegni. Nos: akarat a megismerésére, és megcselekvésére! Az Igaz tudás vágy! A tőle való vezettetés!
Vagyis az, amire Jézus ezt mondja: 6.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Figyeljünk csak: V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
És amikor az Örökkévaló népe észre vette, hogy valójában mennyire eltávolodott attól az Istentől, akiről azt gondolták hogy Őt követik, akkor hangzott el ez az Ima:
Ésaiás próféta könyve 64. rész
1.
Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek;
2.
Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.
3.
Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.
4.
Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?
5.
És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!
6.
S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.
7.
Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
8.
Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.
9.
Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné.
10.
Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.
11.
Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?
Jaaaaa... hogy a hívő élet, ha ezek így vannak, akkor nem rólunk szól? nem a mi életünk? nem a céljaink? nem a mi vágyainkról??? Hát NEM!
Mondtam már hogy ma még van lehetőség átgondolni a Hitünket és változtatni???
-
Köszönöm a tanítást. Van miről elmékedni és átértékelni eddigi életünket.
-
Köszönöm én is a tanítást Testvérem. Valóban ezt is láthatjuk, hogy a legtöbben csak beszélnek Istenről, és úgy gondolják, hogy a kegyelmének elfogadásával jegyük van a Mennybe. Pedig Jézus sehol se mondta azt, hogy: "fogadd el a kegyelmemet". Mit mondott helyette?
Máté evangéliuma 19,17
"...Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/19/17/?page=1)
A kegyelem sokakra kiárad, de a legtöbbjük esetében hiábavaló lesz Isten kegyelme. Ezt olvashatjuk a Máté 18. fejezetében is.
Bár egyértelmű és tiszta üzenet ez az igében, még sem látják ezt sokak egyértelműnek. Miért? Mert önteltek, kevélyek, szeretetlenek, másokat megítélők, vakok, de azt mondják hogy látnak. Vakok módjára vezetnek másokat, de mit is mondott ezekről Jézus?
Máté evangéliuma 15,14
"Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/mate-evangeliuma/15/14/?page=1)
Vajon miért mondta róluk Jézus, hogy hagyjuk őket? Azért, mert ha Istennek az igéje nem győzi meg őket, akkor nincs ami meggyőzhetné őket. Akik rossz alapon állnak de nem méltatják arra Istent hogy megnézzék; vajon jó alapon állnak? - azok önmagukban hisznek és nem Istenben. Mert az alap Jézus, Istennek az igéje.
-
Egy gondolat még:
Mennyire sajnálatra méltó az, mikor azon gondolkodnak egyesek, hogy meg-e kell tartani Isten parancsolatait? De ennél van még rosszabb. Mikor már nem is gondolkodnak, hanem ítéletet hoznak, hogy: nem kell megtartani. Ők nem sajnálatra méltók, hanem Istentelenek.
Jézus csak azt cselekedte, amit az Atya mondott neki.
János evangéliuma 12,49-50
"Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/12/?page=2)
Mégis Jézusról azt merik mondani, hogy megváltoztatta az Atya parancsolatait.
:045:
-
Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
19. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
20. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
Áldott Testvérek. Ezen alkalommal beszéljünk az elválasztásról, a Lelki és Testi ember közötti különbözésről, és fedezzük fel együtt, hogy azok közül, akik önmagukat újonnan szülöttnek vallják, valójában hányan testiek még???
Mindenek előtt, olvassuk el újra, ezen fejezet hetes versét: "7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké."
Élő lélekké tehát... itt és ezen Igevers tanulsága szerint láthatjuk az Istentől való preferendumot, a maga teljes érthetőségében és világosságában...
Az Örökkévaló tehát, az embert eleve Lelkinek teremtette, vele való közösségre.
ebben az állapot ban, tehát láthatjuk, hogy a test mennyire üres- lényegtelen- sokadrendű... ezen a ponton, az ember teste nem több mint porhűvely... mint ház, a lélek számára!
Úgy is mondhatjuk: A Test, az Istentől eleve meghatározott fontossági sorrendiségben, nem egyébb, mint eszköz a lélek számára, hogy cselekedhesse a lélek akarata szerint, az Istennek való engedelmességet.
műveld-őrizd-eheted-ne egyed...
itt és ezen a ponton, teljesen magától értetődő volt az embernek, hogy az Isten Szava... Igéje, mintegy az Élet parancsolata, mert a Lélek számára, az Istennek való engedelmesség maga az élet, és az élet eggyetlen célja, és értelme egyben.
Az Örökkévaló tehát meghatározta hogy mit tehet az ember, és mit nem, és amíg ez szerint élt az ember, addig egyrészt: Istennel való közössége töretlen volt, más felől addig az Isten szerint minden JÓ volt.
Itt és ezen a ponton, az ember Isten fiaként élt még, hiszen Isten eleve elrendelése így hangzott:
I Mózes 1,26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Uralkodásra-hatalomra teremtette az Isten az embert tehát, mégpedig a maga képére és hasonlatosságára!
Akkor is tehát volt engedély, isten szava szerint... meg kötelesség... és tiltás!
Engedély= Melyek azok az eledelek amelyeket ehet...Uralkodni az Isten teremtései felett...
Kötelesség= Őrizni a teremtés rendjét...
Tiltás: Mint nem ehet!
Ezen a ponton még csak ez az egy tiltás adatott Istentől, és a lelki ember számára ez , elfogadható volt.
Minden közhiedelemmel ellentétben, ennek a tiltó parancsolatnak az áthágása, nem lázadásból, hanem megtévesztésből történt!
I.Timótheus 2,13.
Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.
14.
És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:
Az hogy Pál tolmácsolásában ez így hangzik, meg kell értenünk a történetet...
Ezen a ponton, az Ádám, és Éva kapcsolata oly egység volt, amiről a mai házasok, még csak nem is álmodnak...
Mivel az Asszony teremtésekor azt mondta Ádám: I Mózes 2, 21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
És mivel hogy Isten ezt mondta: I Mózes 2, 16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
És mivel az Asszony evett arról a tiltott fáról, I Mózes 3, 6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék
Tehát az Ádám annyira egységbe került a feleségével, hogy vele együtt akarta elvenni a büntetést, ami egyenesen a lét megszűnése volt számukra.
És minden közhiedelemmel és okoskodással ellentétben, ezen a ponton meg is halt Istennek az ember nevű teremtménye... pontosan ahogyan azt az Isten mondta:
I.Mózes 2,16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Ettől a pillanattól deformálódott az Isten teremtése.
Már Nem a Lelki ember él, az Isten számára, hanem a Test él a maga kívánságai-akaratai- okoskodásai számára...
Az Isten által szólt utasítások, amelyek egykor az élet egyeten értelmét jelentették, és melyek egykor szóltak: Felhatalmazásról-kötelességekről-tiltásokról.... már törvényként... mégpedig szükséges rosszként jelennek meg az ember számára.
Ettől a perctől, már nem az Istennek való engedelmesség az egyetlen életcél, hanem a Testi vágyak.... a testi akarat.... tehát az EGÓ kielégítése.
Ez az állapot már nem jó és nem elfogadható az Isten számára... az ebben az állapotban élők felől így határoz az Örökkévaló: I Mózes 6,
3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Azonban ne tévesszük szem elől azt, ami miatt az ember romlásba dőlt... ez a jó és a rossz tudásának fájának gyümölcse volt ugyebár...
Azóta az ember tehát , és ennek megfelelően, a maga okoskodásaitól vezettetik...
erről az állapotról így ír Pál: Rómabeliekhez írt levél 2. rész
1.
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.
2.
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.
3.
Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?
4.
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
5.
De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára.
6.
A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:
7.
Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;
8.
Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.
9.
Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek;
10.
Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek:
11.
Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.
12.
Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,
13.
(Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.
14.
Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök:
15.
Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)
16.
Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által.
17.
Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.
18.
És ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni azok között, a melyek különböznek attól, mivelhogy a törvényből megtaníttattál;
19.
És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága,
20.
A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját.
21.
A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?
22.
A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é?
23.
Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?
24.
Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva.
25.
Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.
26.
Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki?
27.
És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, a ki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy.
28.
Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van:
29.
Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.
Tehát az önmagunkhoz méregetés- általunk preferált vélt vagy valós igazságok... uniformizálás- közerkölcs...
abban kiegyezhetünk, hogy nem Isten Szavának az alapulvétele történik azóta sem...
mindenki csak okoskodik-bölcselkedik-ötletel. ha valaki nem hasonlatos- avagy nem azonosul az önmagát ki kiáltó prédikátorhoz, az már Istentelen a közvélemény számára.
Ma már mindenkinek lehet elhívása az emberek szerint... ehhez hozzájuthat közfelkiáltással-anyagiakkal-lekökötelezés által-erőszakkal...
A Maiak már észere sem veszik a deformálódás mértékét sem.
Nézzetek csak szét: Akik manapság elkülönülnek a testvériségtől, azok megtagadnak és kitagadnak kényük-kedvük szerint másokat. Nyíltan hirdetik a gyűlöletet, és a megvetést
háborút indítanak olyanok ellen, akik nem az ő véleményük szerint járnak... a gyűlölet hullámai, eddig nem látott méreteket érnek el. Klikkesedések-dac és véd szövetségek,elkülönülések,versengések,háborúságok...
Ez a viselkedés Isten Igazságát hiredeti? Ez Isten szerint való lenne? Ezt tanítja a Messiás???
És azóta mi változott? Mit változtatott meg Jézus?
Máté Evangyélioma 19. rész
1.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl;
2.
És követé őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket.
3.
És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani?
4.
Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket,
5.
És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.
6.
Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.
7.
Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt?
8.
Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.
9.
Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.
10.
Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni.
11.
Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek adatott.
12.
Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.
13.
Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat.
14.
Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.
15.
És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét.
16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
20.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21.
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
Nos tehát azt láthatjuk, hogy nemcsak hogy nem változtatott a Törvényen Jézus, de annak betöltésének fontosságát, ki is emelte!
Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
De figyu már... ezek nem a „Tíz parancsolat szavai???
Most ennek fényében, nézzük a legutolsó Próféciát, a Szent Tanunk, legutolsó írásának, leg utolsó fejezetéből, nehogy azt gondolja valaki, hogy az idők rendjére nézve, ebben változás állhatott be:
Jelenések könyve 22. rész
1. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2. Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4. És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
6. És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
7. Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
8. És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.
9. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.
10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
17. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
18. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
19. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
20. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
21. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.
Eszméljünk rá a 10-16-ig terjedő versek mondanivalójára:
10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
Most a 14-es versre: 14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
Tehát azt olvassuk, hogy: " Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait..."
Ugye ebben a részben, maga Jézus beszél... És tehát Jézus azt mondja, hogy az Ő Parancsolatait kell megtartani... Kinek a Parancsolatairól szólhat vajjon Jézus?
Testvérek, a Törvény viszonyában lássuk tisztán: A Törvény, 613 parancsolatot tartalmaz, ésbár azt mondjuk Jakabbal teljes egyetértésben: Jak 2,10
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
Azért nem árt, ha értjük, hogy a Parancsolatoknak, vannak oly passzusai, amelyek nem mindenkire- vagy már senkire sem vonatkoznak...
Ilyen pl. a Lévitákra vonatkozó parancsolatok és utasítások összessége.
Azért pedig, mert a Szent Sátor, majd később a Béjt ha Mikdash, azaz a Szent Templom belüli és körüli feladatok elvégzésére rendelte a Lévitákat az Örökkévaló.
Csakhogy már nincs sem Szent sátor- sem pedig, a Templom épülete sincs sehol. A Templom épülete, a Messiás után 70-ben leromboltatott, azóta a Léviták megszűntek a templomhoz tartozó feladatok elvégzésétől.
Tehát nincs kizárólagos közbenjárói tisztségük, nincs tizedfizetés, nincs áldozati rend sem.
A Királyi törvény: V.Mózes 17, 14-20. Ez csak a Királyra vonatkozott, de azóta ez az intézmény is megszűnt, tehát a Törvény ezen cikkelye sem érvényes mára.
Az Asszonyokra- Nőkre vonatkozó Törvényt sem kell a férfiaknak betartani,csak a nőknek! mert meglehetősen kevés férfi szokott szülni- Férfiak nem szoktak havi ciklust sem tartani...
Az Istentisztelet helyhez kötöttsége,(V.Mózes 12.) egy időre hatályon kívül helyeztetett, pont a Templom lerombolása, és a Messiás által a Kegyelem, minden népekre történő kiárasztása miatt, de ez az Idők legvégén újra életbe lép a jelenések könyve szerint.
De a Törvény összes többi passzusa érvényes!
Azok soha nem vesztik hatályukat!
Jézus mondja: Mt.5,17.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
A Betölteni szó, senkit ne zavarjon meg Testvérek! Az hogy Betölteni, azt jelenti: Telj hatalomra emelni!
Erről íme a Prófécia: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9.
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11.
Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12.
Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13.
Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14.
Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15.
Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16.
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
17.
Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18.
Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19.
Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20.
Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21.
Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
22.
De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23.
Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24.
Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25.
Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
Most pedig térjünk vissza a mai anyag kezdetéhez, amikor is azt mondtam: Ezen alkalommal beszéljünk az elválasztásról, a Lelki és Testi ember közötti különbözésről, és fedezzük fel együtt, hogy azok közül, akik önmagukat újonnan szülöttnek vallják, valójában hányan testiek még???
Ugye az eddigi alkalmakkor már megbeszéltük, azon alapokat, hogy az a szó hogy: Megtérés, valójában nem fejezi ki a lényeget?
Valójában,és eredetiben, nem megtérésről, beszélünk, hanem: Teshúva-ról, azaz: VISSZA TÉRÉSRŐL.
Hiszen nem egyszerűen és pontatlanul a láthatókból, a láthatatlanba, hanem a Testi életből, a lelki életbe, mégpedig határozottan az egy Igaz Isten szerinti élethez!
Arra a pontra, amikor az ember még Isten útmutatása szerint cselekdve, tökéletes összhangban élt a Teremtőjével.
Ezzel el is mondtam a lényeget is: A Teremtő Útmutatása szerinti élet!
Amíg az ember nem az Örökkévaló rendelése szerint él, addig halott az ember az Isten számára!... bár él ennek a világnak, és a maga testének.
Erre az állapotra jellemző, hogy az ember a testi vágyak kielégítésért él.
Amikor az ember "VISSZA TÉR" az Istentől eleve elrendelt élethez, akkor az ember ugyanmeghal e világ számára, a maga testi vágyai számára... De ÉL AZ ISTENNEK!
Most pedig figyelem:
Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég...
Újra a 14-es vers: 14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
Ennek tekintetében tehát úgy tűnik, hogy Jézus nagyon is tudatában volt annak, hogy az Apostolok után, más Evangéliumot fognak hirdetni, és az eredeti... hovatovább az Igaz Evangélium, az Idők vége felé jelenik meg ismét...
Jézus, az Istennek való engedelmesség fontosságát- sőt: Kizárólagosságát hirdette.
Az utána következő időkben, mikor a „szakadás” teljességre jutott...( A Zsidó apostolok tanításaitól elszakadt a Kereszténység.) Egy oly Evangéliumot kezdtek hirdetni, ami NEM az Örökkévaló rendeleteit preferálták...
Úgymond: „csak légy nyugodt, akár hogy élsz, úgyis üdvözülsz.”
Már elveszett a HIT ( Emunah) eredeti jelentése. (Bizalmon és Szereteten alapuló,Engedelmes- megcselekvő...ragaszkodás.)
Pontosan ezért kérdezte Jézus : Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
Bizalmon alapuló, engedelmességben cselekvő ragaszkodás...
Szokás mondani: Pál tanításaiban egyértelműen kitűnik, hogy nem kell a törvényt megtartani.... sőt:
Pál egyenesen azt mondja: Ha a törvényt megtartod, Krisztustól elesel...
Ezt csak a tudatlanok mondják egyébbként, akik nem értik Pál üzenetét, nem ismerik a Szent írást, és Nincs sem Isten félelmük-sem pedig Isten iránt való szeretetük sem... akik csak magukat,ill. A maguk életét szeretik!
Tessék mondani: Nem Pál volt az aki Timóteust körülmetélte???
Nem Pál volt az aki Felment a Yerusálemi templomba Fogadalomtétel miatt? (Mózes III. könyve 27. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki fogadásul a te becslésed szerint való személyeket szentel az Úrnak:
3.
Akkor, ha férfit kell becslened, húsz esztendőstől hatvan esztendősig ötven ezüst siklusra becsüljed, a szent siklus szerint...)
Apostolok Cselekedetei 21. rész
1. A mint pedig, ő tőlük elszakadván, elindultunk, egyenesen haladva Kóusba érkezénk, másnap pedig Rhodusba, és onnét Patarába.
2. És mikor találtunk egy hajót, mely Fenicziába méne által, abba beülvén, elhajózánk.
3. És miután megláttuk Cziprust és elhagytuk azt balkézre, evezénk Siriába, és Tirusban köténk ki: mert a hajó ott rakja vala ki a terhét.
4. És ott maradánk hét napig, miután feltaláltuk a tanítványokat, kik Pálnak mondják vala a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
5. Mikor pedig eltöltöttük azokat a napokat, kimenvén, elutazánk; kikísérvén bennünket mindnyájan feleségestől, gyermekestől egészen a városon kívülre. És a tenger partján térdre esve imádkozánk.
6. És egymástól elbúcsúzván, beülénk a hajóba, azok pedig megtérének az övéikhez.
7. Mi pedig a hajózást bevégezvén, Tirusból eljutánk Ptolemaisba; és köszöntvén az atyafiakat, nálok maradánk egy napig.
8. Másnap pedig elmenvén Pál és mi, kik ő vele valánk, érkezénk Czezáreába; és bemenvén a Filep evangyélista házába, ki ama hét közül való vala, ő nála maradánk.
9. Ennek pedig vala négy szűz leánya, a kik prófétálnak vala.
10. Mialatt pedig mi több napig ott maradánk, alájöve egy Júdeából való próféta, névszerint Agabus.
11. És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, a kié ez az öv, ekképen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe.
12. Mikor pedig ezeket hallottuk, kérők, mind mi, mind az oda valók, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13. De Pál felele: Mit míveltek sírván és az én szívemet kesergetvén? mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért.
14. Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úrnak akaratja.
15. E napok után pedig felkészülődvén, felmenénk Jeruzsálembe.
16. Jövének pedig mi velünk együtt a tanítványok közül is Czézáreából, kik elvezetének bizonyos cziprusi Mnásonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy ott legyen szállásunk.
17. Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak.
18. Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának.
19. És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett.
20. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett:
21. Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak.
22. Micsoda annakokáért? Mindenesetre össze kell gyülekezni a sokaságnak; mert meghallják, hogy ide jöttél.
23. Ezt míveld azért, a mit néked mondunk: Van mi köztünk négy férfiú, kik fogadalmat vettek magokra;
24. Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velök, és költs rájok, hogy megnyíressék fejöket: és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, a miket te felőled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.
25. A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.
26. Akkor Pál maga mellé véve azokat a férfiakat, másnap ő velök megtisztulván, beméne a templomba, bejelentvén a tisztulás napjainak eltelését, a míg mindegyikökért elvégeztetik az áldozat.
Ugye a 25-ös vers, picit rövidített verziója az eredeti rendeletüknek:
Az eredetit olvasva, érdekes kép tárul elénk:
Apcsel 15,19. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20. Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
Tehát az Apostolok, a Zsinagógák Igehirdetéseire bízták a Pogányokból lett hívők tanítását!
Pál soha nem a Törvény ellen beszélt, hanem attól óvta a tanítványait, hogy azt ne merjék gondolni, hogy a törvény cselekedeteiből igazulhatnak meg! A Kettő között óriási különbség van!
És ha már különbség:
Gal.5, 13. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14. Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
15. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
16. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Tisztázzuk azt, hogy mit jelent az hogy valaki a Törvény alatt van?
Először is: ALATT! vagyis ALÁ rekesztve...
Tehát azokra mondja a Szent Tan, hogy a Törvény alatt van, akire a Törvény elmarasztaló hatállyal nehezedik! Tehát a BŰNÖSÖKRE!
Most pedig lássuk, ki vannak a Törvény ALATT: 19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
Akik például ily megnyilvánulásokkal élik az életüket, azok vannak a Törvény alatt, hiszen Pál is állítja, hogy azok akik ezeket cselekszik, a kegyelmből kiestek!
Kik Nincsennek a Törvény alatt?
22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Akik élete, és életvitele, a lélek gyümölcseivel teljesek! De ha megfigyeljük ezeket a Gyümölcsöket, az nem a Törvény tanításai???
Nos vannak sokan, akik azt állítják hogy Hívők... a gyümölcseikről sem felejtenek el hivalkodni...
van egy tanítás ezen "testvérekről" a Szent Tanban:
Mt.21,18.
Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.
19.
És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.
Mert nem beszédben áll az Isten országa...
Tehát a Törvény...
Jelenések könyve 12. rész
1.
És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;
2.
A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben.
3.
Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona;
4.
És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye.
5.
És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez.
6.
Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer kétszáz hatvan napig.
7.
És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;
8.
De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.
9.
És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.
10.
És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
11.
És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.
12.
Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
13.
Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szűlte.
14.
De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig.
15.
És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
16.
De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott.
17.
Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
18.
És álla a tengernek fövenyére.
Kikkel hadakozik Szoton? 17.
Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele...
Isten Parancsolatainak megőrzőivel!
Naja... Mert akik nem őrzik meg az Isten Parancsolatait, azok a Sátánnak nem ellenségei! Sátán az övéit nem támadja.
Nézzétek csak meg Testvérek:
Azok, akik tagadják az Istenfélelem fontosságát, akik elutasítják az Isten rendeleteit... azok oly elérhetetlen távolságba kerültek az Isteni élettől, hogy az félelmetes!
Már észre sem veszik, hogy mennyire elsodródtak. Rágalmazók-súsárlók-kevélyek-személyválogatók-ellenségesek-gyilkos indulattal viseltetnek-haragot és háborút indítanak mindenki ellen, aki nem őrjöng velük a testiesség áradatában.
Azután, ők mondják ugyan ezeket azokról, akik ellen támadást... sőt: Hadjáratot indítottak.
Ez nem incselkedés Testvérek... Ők már tényleg nem eszmélnek az általuk elért mélységből...
beszélhetnek ők a kegyelemről oly hangosan ahogy akarnak... nem az ő beszédük szerint ítél az Isten.
Hiszen ők azok, akik Isten Örökkévalóságát és hatalmát tagadják. Ők azok akik Jézust szembe akarják fordítani a Teremtővel. Ők azok akik bálványimádók, ők azok, akik azt mondják, hogy Jézusban hisznek, de az Örökkévaló beszéde rájuk nem vonatkozik, mert szabadokká lettek...
na persze: Szabadokká lettek Istentől! Készakarva nem értik, hogy Jézus az Isten Igéje! Jn.1,1-14
Ők is Szereteről beszélnek, de ha szerintük ez a viselkedés a szeretet, akkor milyen a gyűlöletük?
Félő hogy már az elpecsételés ideje tart... Jézus mondja: Jel.22,11.
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
Róma 3,10.
A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
11.
Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
12.
Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
13.
Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.
14.
Szájok telve átkozódással és keserűséggel.
15.
Lábaik gyorsak a vérontásra.
16.
Útjaikon romlás és nyomorúság van.
17.
És a békességnek útját nem ismerik.
18.
Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.
19.
Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.
20.
Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.
21.
Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;
Ugye az van, amit az imént tárgyaltunk már...
Akik a Törvény alatt vannak, azok azok, akikre a törvény elmarasztaló hatállyal nehezedik, mégpedig az elkövetett bűnök miatt.
Látható is a cselekedeteikből...
Az pedig, hogy az Isten Igazsága törvény nélkül jelent meg, azt jelenti, amit mindíg is vallottunk: Jézus tökéletes volt, bűntől érintetlen, és így tökéletese engesztelés adhatott azokért, akik benne hisznek!
Hinni pedig azt jelenti: Engedelemben, az Ő vezetését követve, cselekedve az Ő akaratát...
Mert akik így élnek, nincsennek a Törvény alatt, hiszen a bűnt elkerülik!
János Apostol I. levele 3. rész
1.
Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.
2.
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
3.
És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta.
4.
Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.
5.
És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.
6.
A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.
7.
Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz:
8.
A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
-
A csudiba, hogy nem lehettem ott az alkalmon! :(Mindenesetre köszönöm hogy leírtad a tanítást, áldott testvérem! :)
-
Mennyire összehangolt a tanítás. Beillesztettem a mai igei üzenetet Oswald Chambert: Krisztus mindenek felett című mai napra szóló írásából és egyértelműen igazolja a tegnap esti igehirdetésben elhangzottatakat.
Tekintsetek el attól, hogy más tollával ékeskedem, de az író ebben az üzenetben az én gondolataimat is elmondja:
"Ettől fogva sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (Jn 6,66).
Amikor Isten Szent Szelleme által megláttatja veled Igéjében, hogy mit akar és a te értelmed és lelked megremeg belé: tudd meg, ha nem jársz annak a látásnak a világosságában, akkor olyan életszemléletnek leszel rabszolgájává, amihez Urunknak semmi köze. A meglátott világossággal szembeni engedetlenség az embert olyan nézetek uralma alá sodorja, amelyek Jézus Krisztustól idegenek. Ne nézz semmi másra és ne mondd: "Amaz járhat ilyen nézetekkel és boldogul, miért ne boldogulhatnék hát én is úgy?" Neked az általad meglátott világosságban kell járnod, ne hasonlítgasd magad másokhoz és ne ítélgess másokat: ez Istenre és rájuk tartozik. Amikor ráébredsz arra, hogy valamilyen neked kedves vélemény összeütközik mennyei látomásoddal és mersz vitatkozni: akkor bizonyos megkötöttségek kezdenek kifejlődni benned: a vagyonra és személyes jogaidra tekintgetsz. Ezek olyasmik, amikhez Jézus Krisztusnak semmi köze sincs. Ő mindig ellene volt ezeknek, mert ezek mindannak a gyökere, ami tőle idegen. "Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (Lk 12,15). Ha mi ezt nem ismerjük fel, ez azért van, mert figyelmen kívül hagyjuk Urunk tanításának alapjait. Hajlamosak vagyunk hanyatt feküdni és elábrándozni régi, csodálatos élményeinkről. Pedig ha van olyan alapelv az Újszövetségben, amit Isten világossága felfed és te nem érsz fel hozzá, sőt készség sincs benned arra, hogy elérhesd: ez már a pártütés kezdete. Azt jelenti, hogy lelkiismereted már nem érzékeny az igazságra. Amint feltárult előtted egy igazság, többé már nem lehetsz ugyanaz. Abban a percben dől el, hogy tovább jutsz-e, mint Jézus Krisztus hű tanítványa, vagy szökevény leszel és lemaradsz.
-
Valóban nagy (életbeli) különbség van a törvény alatt és felett lenni. A törvény alatt azok vannak, akiket a törvény elítél, vagyis akik Isten igéjét nem tartják meg. A törvény felett valók pedig azok, akik betöltötték a törvényt, vagyis nincs elmarasztaló ítélet a számukra.
Mert két csoport létezik
- az Istentelenek, akik a törvény alatt vannak
- és az Istenfélők, akik a törvény felett élve kegyelemből üdvözülnek.
A törvény alattvalók ugyanis azért vannak a törvény alatt, mert nem tartják meg Isten parancsolatait. Isten parancsolatait nem is lehet magánakcióban megvalósítani, egyedül Jézussal lehetséges, ha mindent átadunk Neki. Így emel minket Isten a törvény fölé.
Római levél 6,14-16
"Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?" (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/6/?page=1)
Így megérthetjük ezt az igét is:
Galátzia levél 5,18
"Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/galatzia-level/5/18/?page=1)
-
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Áldott Testvérek, ez alkalommal az elválasztásról fogunk beszélni.
Láthatjuk az Igéből, hogy az Isten már a teremtés hajnalán, egyfajta sorrendet állított fel,mégpedig az idők rendjére nézve.
A Héber környeztben azt már tudjuk, ha egy állítás ismétlésre kerül, az valami fontos jelentéssel bíró kijelentés.
Ezen fejezetben is van ilyen fontos kijelentés, csak valamiért nem sokaknak tűnt ez fel... legalábbis, és reményeink szerint eddig.
Nos ezen többször ismétlődő dolog felől, hamarosan meglátjuk, mennyire érdemtelenül siklottunk át felette ezeddig, és ennek megértése által mennyivel gazdagabbak leszünk az Ismeretben.
Tehát ezen, egészen pontosan hatszoros kiemelést kapott kijelentés:
" 1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. "
" Lőn este, és Lőn reggel..." Vagyis sötétség és világosság... vagyis Éjszaka és nappal...
Lássuk hát meg, hogy ezen érdemtelenül elsikkadt és figyelemre sem méltatott sorrendiség, mily titkot rejt.
Minek előtte tovább mennénk, olvassunk el újra egy fontos megjegyzést ezen fejezetből, hogy a továbbiakban értelemre juthassunk:
"3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. "
Ezen Ige sorokban több érdekes dolgot láthatunk meg: Az első ilyen dolog, hogy Azt mondja az Örökkévaló: "3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság."
Ez azért érdekes, mert a továbbiakban láthatjuk is, hogy majd csak a negyedik napon teremtette az Örökkévaló a világító testeket...
Ez a világosság, valami egészen mást takar tehát... valaminek az előjele... valami rendkívül fontos dologról tesz bizonyságot... vagy esetleg Valakiről?!
Az eredeti Héber gondolkodás szerint, ( ez azért fontos, mert az Izráélitákat, gondolkodni is az Örökkévaló tanította...) Szóval a Héber gondolkodás szerint, minden egy folyamat része...
Vagyis, ami itt elkezdődött, ahoz vissza is fogunk jutni! Minden visszatér a kiindulási pontra, és így a kezdet a vég is egyben. Vagyis: A Kiindulási pontra tér vissza minden a pályályának megfutása után.
Hát lássuk így van-e? Lássuk Igazolja-e ezt az elméletet a Szent tan?
Elsőként is:Prédikátor könyve 1. rész
1. A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
3. Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4. Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5. És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
6. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7. Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
8. Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9. A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12. Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
13. És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
14. Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
15. Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
16. Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
17. Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
Nos a Prédikátor szavai elég egyértelműek ebben a tekintetben (is)... Hozzátenném, hogy emlékezzünk meg arról, hogy ez a Prédikátor az Isteni Bölcsességgel bíró Salamon volt.
Ehez a Bölcsességhez mi még vissza fogunk térni egy baljóslatú Prófécia értelméért...
Szóval azt mondja a Prédikátor, hogy az Örökkévaló teremtésének a célja a kezdethez való visszajutás!
Éhát lássuk meg, hogy az ember létezésének is ez a célja:
Azt mondja az embernek,( Ádám nak.) : I Mózes 3, 17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Mielőtt ezt fokoznánk, értsük meg azt is, hogy ez a kijelentés és egyben el rendelés, a Testi emberre vonatkozik! Ez valójában a Testi ember életének a hiábavalóságát jelenti.
Salamon az Istentől kapott bölcsesség szerint, az Örökkévaló gyermekeinek létéről már így szól:
Prédikátor könyve 12. rész
1. Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2. Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
4. A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
5. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
6. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
7. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
8. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
Ugye itt láthatjuk is, hogy ezen felyezet első pár versében az Istennel való járásra int, majd arról tesz bizonyságot, hogy akik így élnek, azok élete, nem ér véget a test halálával, hanem " VISSZATÉRNEK" a Teremtőjükhöz.
Azt mondja: "9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt. "
Most pedig miért az életről beszélek, amikor itt Lélek szerepel?
Nos ezért: V.Mózes 12, 23. Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
Illetve a III Mózes 17-szerint: 11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Ám most térjünk vissza a leg nagyszerűbb előjelhez-ami a kezdet könyvében már meg van...
Ugye megláttuk azt, hogy a Teremtésben a világosság, már az első napon "megszületik" ám a világító testek csak a negyedik napon teremtetnek...
Lássuk ehhez az állapothoz, van-e visszatérés a Szent Tan bizonysága szerint?
Nos Van!
De lássuk ezt folyamatában, hogy megértsük, hogy a Világ világosságához való visszatérés, csak az Istentől való vezettetés következményeként lehetséges!
Ez ugyanis nem általános, hanem csak azok láthatják ezt meg, akiket az Örökkévaló "vissza" vezet...
Elsőként nézzük az előképként adatott próféciákat, majd azok beteljesedését... végül pedig lássuk azok valóságos értelmét a maga mélységében!
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Az Örökkévaló, tehát itt előre közli Ávrámmal azt ami az ő magvára vár a jövőben... Rabszolgaság, majd az abból való " SZABADULÁS"
Azután azt olvassuk: 17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Vagyis a nap lement és sötétség lett, aminek jelentése: Tehát egy új nap kezdődött, ezen az Új nap hajnalán köttetett meg a "Szövetség" Ami egyben az Ábrahám magvának a Jövőjére nézve is köttetik!
De ki köti kivel ezt a Szövetséget? Azért érdekes ez a kérdés, mert a továbbiakba erről a Szövetségről úgy beszél, hogy: Ábrahámi Szövetség...
Pedig valójában nem Ábrahámmal köttetik, hanem Ábrahámért-és az Ő magváért! Csak értük... de erről később bővebben...Mert Ábrahám a szövetség kötés pillanatában... mit is csinál?
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
Szóval, hogy kik között köttetik: 17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Figyeljünk csak: Ésaiás próféta könyve 62. rész
1. Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
2. És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.
3. És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
4. Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
5. Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
6. Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
7. És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.
8. Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál,
9. Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem pitvaraiban.
10. Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.
11. Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte!
12. És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.
Figyeljünk egy pillanatra az első versre: 1. Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
Tudjátok testvéek, a bajok akkor kezdődtek, amikor a Szent Tant, kiragadták az eredeti környezetéből... ez akkor, és azzal történt, amikor a Keresztyénség elszakította magát a Zsidó gyökereitől...
Azóta a szavak is más jelentéssel bírnak, így viszont elveszett az értelem... ráadásul: a Görög fordítás miatt a lényeg is elveszett...
Mutatok valamit, ami rendkívül érdekes, de egyben hihetetlen fontossággal bír:
Az Ézsaiás 62, első verse Héberül így hangzik: "Lömán Cion lo echese, u lömán Yerusáláim lo eskod, ád jecékánogá Cidká, vö Yesuátá Kelápid imán...
Koncentráljunk most erre a szóra: Yessuátá. Jelentése: Segítsége-Szabadítója-Szabadítása...
Ezt fordítják Görögül így: Jézusa...
Tessék érteni ám, hogy a mi Urunk, Szabadító!
És egyben ezen fejezet által megláthattuk azt is, hogy a VILÁGOSSÁG alliterációja az IGAZSÁG! Míg a SÖTÉTSÉG= Rabszolgaság-választási képtelenség- Vagyis: Tudatlanság!
De még ne siessünk ennyire előre...
Tehát eltelt az Ábrahámi Szövetség megkötése óta négyszáz év... és ezt látjuk:
II.Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Mózes II. könyve 3. rész
1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
Az Örökkévaló tehát elküldi a népéhez... Ábrahám magvához, és értük azt, aki által: MEGSZABADÍTJA a NÉPÉT...
Rendelte mellé Áront és Mirjámot...
Álljunk meg egy szóra, mert nem biztos hogy értjük ezeket...
Mózes név eredetiben valahogy így hangzik: Mozesz-Mozisz. Ez Egyiptomi név, és a jelentése a közhiedelemmel ellentétben nem az hogy " A vízből kihúzott-vízből ki vont..."
Hanem nemes egyszerűséggel: "Fia" Tehát fiú... valakinek a fia!
Áron név jelentése: Láda-Szekrény.
Mirjám Jelentése: Keserűség-szenvedés.
Kezd már összeállni?
Tehát van egy előkép a Szabadítóról, ámde három személyben adatik...
Tehát valakinek a Fia...
Áron, vagyis a Láda-vagy szekrény vonatkozásában értsük meg:
Mózes II. könyve 25. rész
1. És szóla az Úr Mózeshez, mondván:
2. Szólj az Izráel fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat; minden embertől, a kit szíve hajt arra, szedjetek nékem ajándékokat.
3. Ez pedig az az ajándék, a mit tőlök szedjetek: arany és ezüst és réz.
4. És kék, és bíborpiros, és karmazsinszinű fonal, meg len fonal, és kecskeszőr.
5. És veresre festett kosbőrök, és borzbőrök, és sittim-fa.
6. Mécsbe való olaj, kenet-olajhoz való arómák, és füstöléshez való fűszerek.
7. Ónix-kövek és foglalni való kövek, az efódhoz és a hósenhez.
8. És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam.
9. Mindenestől úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját.
10. És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat.
11. Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belől is kivül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörűl arany pártázatot.
12. És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát.
13. Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal.
14. És a rúdakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát.
15. A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból.
16. És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába.
17. Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset.
18. Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére.
19. Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélből csináljátok ki a Kérubokat annak két végén.
20. A Kérubok pedig terjeszszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arczaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arczai a fedél felé forduljanak.
21. A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked.
22. Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.
Ugye értjük, hogy a Láda azokat tartalmazta, melyeket az Örökkévaló parancsolt...
És végül Mirjám, mint keserűség-szenvedés...
I Mózes 15,13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
Ugye a Szolgaság miatti keserűségről van tehát szó... a rabság miatti szenvedésről.
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21. Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24. Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
25. És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27. Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
A Peszachi vacsorán, amit az Urunk is megtartott a megfeszítése előtt, tehát keserű füveket is el kell fogyasztani,( Máror-Kárpász- Torma és petrezsejem.) emlékezve a Rabság idejére...a Kárpászt még sós vízbe is mártjuk, ami emlékeztet bennünkett a szenvedés könnyeire.
Mindezeknek nagyon súlyos mondanivalójuk van! Mert nem lehet mindenkié az Örökkévaló Szabadítása, hanem csak azoké, akik Szabadulni akarnak, a rabságból.
Ez elég egyértelmű és világos... hiszen ha valki jól érzi magát a helyzetéen, az nem rabszolga, és annak nincs szüksége a Szabadításra.
Tehát konklúziókban: Valakinek a Fia, a Parancsolatok megvigyázásával-megőrzésével,( Áron= láda, és nyilván azért kellett ládába tenni, hogy meg legyen vigyázva...)
A Keserűségből szabadítja meg az Örökkévaló népét.
Ámde ez az előkép, nyilván nem volt, és nem is lehetett tökéletes.
Valószínűleg ezért is csak előkép.
Mégpedig azért nem volt tökéletes, mert bár volt már itt is példázata az Újászületésnek, hiszen a Verestengeren keltek át, de ez nem adta meg a valós újászületést, vagyis az emberek az Örökkévaló rendelését
testileg próbálták megtartani. A Megtartás tehát nem vált ösztönössé-nem változtatta meg az emberek szívét...
Még az ismétlés sem, amikor is átkeltek a Yordán folyóján... Hiszen tudjuk is, hogy továbbra is Testi életet éltek, és rövid időn belül vétek és bűn keveredett az életükbe.
Pedig ez is hatalmas dolog Próféciája volt ám... Ki is vezette át a Yordánon az Isráélt? Nos az a név, hogy Józsué, az nem mond semmit... ez is valami Görögösített-Magyarosított, semmit mondó név lett. De eredetileg nem így hangzik ez a név!
Yosúa- vagy Yessúa. Ez tehát a név, a jelentése??? Nos Igen! SZABADÍTÓ, aki átvezeti az Örökkévaló választottait a halál folyóján. Mert ugye a Yordán, a Holt tengerbe folyik...
Figyeljétek csak mit tesz, mit változtat az, ha valaki ebbe a folyóba belelép?
Királyok II. könyve 5. rész
1.
És Naámán, a siriai király seregének fővezére, az ő ura előtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Siriát; és az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt.
2.
Egyszer portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.
3.
És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából.
4.
És Naámán beméne, és elbeszélé az ő urának, mondván: Így s így szólott az Izráel országából való leány!
5.
Akkor monda Siria királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izráel királyának. Elméne azért és vőn magával tíz tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz öltöző ruhát.
6.
És elvivé a levelet az Izráel királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, ímé az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy őt gyógyítsd meg bélpoklosságából.
7.
De a mikor elolvasta az Izráel királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez én hozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az ő bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és lássátok, hogy csak okot keres ellenem.
8.
Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen izenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jőjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben.
9.
És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja előtt.
10.
És külde Elizeus követet ő hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.
11.
Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: Íme én azt gondoltam, hogy kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.
12.
Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.
13.
De hozzá menének az ő szolgái, és szólának néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?
14.
Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.
15.
Azután visszatért egész kiséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla előtte, és monda: Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, ez ajándékot a te szolgádtól.
16.
Ő pedig monda: Él az Úr, a ki előtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig őt, hogy elvegye; de ő nem akará.
17.
És monda Naámán: Ha nem; adj kérlek a te szolgádnak e földből annyit, a mennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád többé égőáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak.
18.
Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék, és ő az én kezemre támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon templomában: azt, hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban
Ezt nevezzük egyszerűen így : MEGTÉRÉS-ÚJÁ SZÜLETÉS! Hiszen ez az ember felismerte hogy az Izráél Istenén kívül nincs más Isten! És csak és kizárólag Őt Imádta-szolgálta, csak neki volt ezek után áldozni!
( félelmetes belegondolni ezek ismeretében, hogy hány úgynevezett: testvér lett csak vizes a bemerítéskor... hiszen semmi más változás nem követte a bemerítkezésüket...)
Azután a Prófcia: V.Mózes 18,18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
Ezek után: Ésaiás próféta könyve 9. rész
1. De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
3. Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
4. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
5. Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
Figyelitek?
" 2. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! "
VILÁGOSSÁG!!! Tehát a vezetés ugye? I Mózes 1. Sötétségből-világosság...
Tehát a Messiásra, vagyis a FELKENTRE... az előjelzett Yessuára vonatkozó próféciák szerint, a következő Szabadító lesz az, akiben nemcsak hogy minden egyszerre jelenik meg, de egyben vissza is térünk általa ahoz a Világossághoz, amivel kezdődött a teremtés.
Hiszen ezen idézetből nyilvánvalóan kiderül, hogy ez a Világosság egyben a Szabdítás is!
Va ám tovább is: Ézs 9,6
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
Fiú adatik nekünk... Mózes???
A Következő rá utaló pontosított Prófécia: Ésaiás próféta könyve 11. rész
1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4. Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
6. És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;
7. A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik;
8. És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:
9. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.
10. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
11. És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől.
12. És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól.
13. Megszünik Efraimnak irígysége, és Júdából a gyűlölködők kivágattatnak; Efraim nem irígykedik Júdára, és Júda sem támad többé Efraimra.
14. És repülnek a Filiszteusoknak hátára napnyugot felé, és kelet fiaiban együtt vetnek zsákmányt, és kezet vetnek Edomra és Moábra, és az Ammoniták engednek nékik.
15. És az Úr megátkozza Égyiptom tengerének nyelvét, és kezét felemeli az Eufráth fölé erős száraztó szélben, és hét patakra csapja azt, és népét sarus lábbal vezeti át,
16. És csinált út lészen népe maradékának, a mely megmaradt Assiriától, a mint volt Izráelnek, mikor kijött Égyiptomnak földéből.
A 16-os vers szerint: "Út lesz a megváltottaknak, mégpedig a Békesség útja... Hiszen olvassuk is: 13. Megszünik Efraimnak irígysége, és Júdából a gyűlölködők kivágattatnak; Efraim nem irígykedik Júdára, és Júda sem támad többé Efraimra.
Efráim-Yúda... Efráim ugye a törvény szerint nem Zsidó, hiszen anyai ágról Nemzetek beli... Az Ősatya ágán történt a "beoltatása"
Mózes I. könyve 48. rész
1. És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6. Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.
Mivel eddig már sokszor beszéltünk erről, ezúttal nagyot ugorva summázzuk tehát: A Nemzetekbelieket és a Zsidókat megbékélteti önmagában, és a kettőt egybe szerkeszti!
Újabb pontosított Messiási Prófécia:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13. Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15. Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
17. Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18. Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19. Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20. Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
22. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23. Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24. Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25. Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
Ezen Prófécia Szerint, már teljesedik a kép, hiszen Benne, megtaláltatik eddig a: Világosság- a Szabadító- Békesség Atyja-Tanácsos, vagyis Vezető... Úgy mint PÁSZTOR!
És most láthatjuk:
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
Áron??? Nem kiáltja ki, erre várni kell tehát... olyan mintha el lenne zárva? és csak azok részesednek ebből akiknek Ő akarja kijelenteni?
Vajon kik lehetnek azok akiknek Megjelenti? kiket tanít a Messiás?
Nos a Máté 5 szerint: 6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
És a fejezet további részében ugye a törvényt tanítja... egy emberileg betölthetetlen szintre emelve! Pont azért pedig, hogy akik testileg akarják Őt követni, a maguk életének megtartásával, ne juthassanak hozzá!
Ezen szintet kizárólag Újá születve lehet elérni!
Ezért mondja Jézus: János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
De hamár ide eljutottunk, emlékezzünk meg még valamiről: Először is: Megvan az Ézsaiás 9,6 alapján: Mózes; Az Ézsaiás 42 alapján: Áron...
Most pedig a Mirjám, vagyis a Keserűség-szenvedés jöjjön:
Ésaiás próféta könyve 53. rész
1.
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2.
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3.
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5.
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8.
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9.
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!
10-11 es versek: 11.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!
Itt a Mirjám.
Ennek felelevenítéseként tudnunk kell, hogy a Testben megszületett megváltó Testi Anyját nem Máriának nevezték eredetileg, hanem így: MIRJÁM! Mivel hogy Mirjám szülte Őt testileg, és Ő Isten fiúságába vezet bennünket a halálból való feltámadás által,
ennek jelentése: A Testi élet szolgaságából való Szabadítás!!!
Az Apját pedig... Csak nem József???
József? mintha ezzel a névvel már találkoztunk volna...Hol is-hol is???
Jaaa Tényleg:
Mózes I. könyve 48. rész
1. És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6. Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.
József-Isráél fia... Az Ő magva pedig a Menassé...Nemzetekbeliek előképei ... hmm na ez érdekes.
Vajon tudjuk-e hogy ez a név, mint József mit jelent? Nos: József= adjon még az Isten fiúgyermeket.
Testvéreim: Ha ezek alapján az eddigiekkel ellentétben már nem elfogadjuk hogy Jézus a Messiás, hanem az Isten tanítása alapján: FELISMERJÜK YESSUÁBAN A MEGÍGÉST MESSIÁST, AMI EGYBEN KRITÉRIUM,
Akkor meg kell értenünk, hogy Ő valójában nem hoz mást,hanem mint amit az Örökkévaló eleve rendelt!
És Tudjuk azt is, hogy Jézus valójában azért jött, hogy az Istenhez visszavezessen bennünket!
Figyu: Ésaiás próféta könyve 60. rész
1. Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
2. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
3. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
4. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
5. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
6. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
7. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
8. Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
9. Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
10. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
11. És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
12. Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
13. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
14. És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
15. A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
16. És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
17. Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
18. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
És mit tesz az Övéivel Jézus?
Jn.12,34.
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
35.
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36.
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
37.
És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
38.
Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
Azt mondja a 34-es vers: Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
Örökre megmaradni pedig csak a feltámadás által lehetséges... ezt nem értették a tanítványok. Ahhoz viszont előbb meg kell halni, hogy valaki feltádhasson.
Ezt jelképezte Mózes által a Veres tengeren való átkelés, és Jósua általi Yordánon való átkelés... de ezt nem értették Jézus IG!
Ez is egy rá vonatkozó Prófécia beteljesedése volt egyébként: Hóséjá 13,14.
Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
Ugyanis a Feltámadásával vetett véget a Hlál végleges hatalmának, és a pokol diadalmának. Mert ez által lett Jézus urakodása Örök, a megváltás pedig Időtlen.
Ez által Uralkodik Ő Mindeneken, ez által lett a hatalma Teljes, és mindenekre elható, úgy emberekre-mint minden teremtményre vonatkozóan.
A Jn.12, 36 így szól: 36.
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
Legyetek a világosság Fiai! Ez ugye a halála és feltámadása, vagyis az engesztelés és a megváltás, vagyis a szabadítás előtt volt még...
Azóta?
Efézusbeliekhez írt levél 5. rész
1.
Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek:
2.
És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.
3.
Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik;
4.
Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.
5.
Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.
6.
Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira.
7.
Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek;
8.
Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
9.
(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
10.
Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.
11.
És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;
12.
Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is.
13.
Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, a mi napvilágra jő, világosság.
14.
Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.
15.
Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek:
16.
Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.
17.
Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja...
Pál a 7-10-ig terjedő versekbenben azt mondja: 7.
Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek;
8.
Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
9.
(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
10.
Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.
A Világosság tehát az Igazság szabadsága! a Teremtés kezdetén, még csak ez volt Testvérek. Akkor még nem volt sem rabság-sem hazugság- sem pedig testiség...
Igazság... Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban
Isten Igéje tehát az Igazság... Ezt nevezzük így: Parancsolatok.
Mi alapján, de legfőként: Kinek a Vezetésével kerülhetünk kapcsolatba az Isten Parancsolataival?
Hogyan Igazulhatunk meg tehát? a cselekedeteink által? NEM! Hanem a Pásztorunkba-Szabadítónkba vetett Hit Által!
Ugyanis ez visszafelé nem működhet! Nem lehet a cselekedet nagyobb-jobb-nemesebb...mint a Mester!
Nélküle még mindíg tévelyegnénk. Sőt... ha meggondoljuk, hogy Ő él bennünk, hiszen az Úrvacsorával, amit az Ő emlékezetére teszünk, a borral az Ő Életét vesszük magunkhoz...
Hiszen: III.Mózes 17,11.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Tehát akkor ez nem is a mi cselekedetünk, mert nem is a mi életünk!
Ezért mondja Pál: Rm 3,27
Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.
Jézus így szól azokhoz, akik benne, mint Mesterükben hisznek: Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Szabadságot ígér, és világosságot...Igazságot tehát...vagyis az Istennel való közösséget.
A Beszédeiben való megmaradás következményeként! Nem általános ígéret ez, hanem annak függvénye, hogy megmaradjunk azokban amiket a Tanít!
Nos Tetszik-nemtetszik- Ő a Törvényt tanította, és annak Igaz betöltését tette lehetővé az Újászületés által! ( nem ígért közkegyelmet!)
És nézzük csak mindennek a végét: Jelenések könyve 22. rész
1.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
6.
És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
7.
Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
8.
És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.
9.
Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.
10.
Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11.
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13.
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14.
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15.
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16.
Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
17.
És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
18.
Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
19.
És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
20.
Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
21.
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.
14-es versre tessék koncentrálni: 14.
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
Namost Ugye Jézus mondja, hogy az Ő Parancsolatainak megtartása ad jogosultságot az élet fájához, és a vele való Örök közösséghez!
Most pedig: 18.
Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
19.
És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
A TÖRVÉNY LELKI SZINTEN VALÓ MEGÉLÉSE MINT KRITÉRIUM, PEDIG TÖBBSZÖRÖSEN ISMÉTLŐDIK A JELENÉSEK KÖNYVÉBEN!!! (is)
Mindezek után, csakhogy visszatérjünk a mai alkalom kezdetéhez, olvassuk el ismét a jelenések 22,5-ös versét: 5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől...
Elválasztás tehát...
Jel.22,14.
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15.
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
Még mindíg az elválasztás...
Mt.25,31.
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32.
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33.
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34.
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36.
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38.
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39.
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40.
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41.
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42.
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43.
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44.
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45.
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46.
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
És most róla, a Maga teljes Világosságában:
Példabeszédek 8,20.
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28.
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
-
Korinthusbeliekhez írt I. levél 12. rész
1. A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.
2. Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz.
3. Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.
4. A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.
5. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.
6. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben.
7. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.
8. Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;
9. Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;
10. Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;
11. De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.
12. Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is.
13. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.
14. Mert a test sem egy tag, hanem sok.
15. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
16. És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
17. Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás?
18. Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.
19. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?
20. Így azonban sok tag van ugyan, de egy test.
21. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
22. Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:
23. És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek;
24. A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván,
25. Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.
26. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.
27. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.
28. És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.
29. Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é?
30. Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?
31. Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképen való útat mutatok néktek.
Áldott Testvérek. Ezen fejezet úgy vonult be a köztudatba, mint a szolgálati "ajándékok" elosztásának fejezete...
Ám ez a fejezet is, az Ige,és a kijelentések mélyére vezethet bennünket a taulmányaink során... ha hagyjuk.
Ugyanis: AMikor valamiről kijelentjük, hogy ezt ismerjük-tudjuk miről szól, akkor az Örökkévaló nem tanít bennünket abban a dologban tovább, hiszen az ily kijelentés, a lélekben jóllakottakat jellemzi.
Márpedig örök érvényű Igazság Jézus szava: Mt.5, 6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Láthatjuk, hogy egy Testről, vagyis az Egyházról szól Pál, és rólunk,egyen-egyenként, mint a Test tagjairól...
Az egység fogalma-jelentése, de főleg megléte, ezek által új, ezeddig ismeretlen fontosságúra emelkedik előttünk.
Most vonatkoztassunk el egy picit az ajándékokról, hogy megláthassuk azt a fontos kritériumot, ami nélkül semmi nem működhet.
Ésaiás próféta könyve 60. rész
1.
Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
2.
Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
3.
És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
4.
Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
5.
Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
6.
A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
7.
Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
8.
Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
9.
Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
10.
Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
11.
És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
12.
Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
13.
A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
14.
És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
15.
A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
16.
És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
17.
Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
18.
Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21.
És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22.
A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
Ugye annak lehetünk e Prófécia hallatán tanui, hogy az Örökkévaló előre vetíti ismét, a "fogságból való Kivonulást" amikor is az ÍGéret földjére vezeti-sőt: viteti az Övéit!
Ez már a tökéletességbe való bejutás,amikor is az Övéi nem pusztán életteret keresnek az Ígéret földjén, hanem az Örökkévaló jelenlétét, a vele való valós és tökéletes közösséget,
Tehát Őt magát!
Ebben az aspektusban azt is meg kell értenünk, hogy az egykori Miczráimi kivonulás, a pusztai vándorlás, és az ígéret földjére való bevonulás, előkép volt, ami előre vetítette, hogy jön majd a tökéletesség.
Vegyük sorra az eseményeket és jussunk értelemre ebben a dologban tehát.
Mózes I. könyve 12. rész
1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2.
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3.
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei...
Ugye az történik, hogy az Örökkévaló az Ő áldását az engedelmességtől teszi függővé!
azt mondja: 1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
Az pedig hogy jöjj ki, többet jelent mint amit az ember gondol... Az hogy jöjj ki a te földedből, jelenti, hogy az Örökkévaló egy új-eddig ismeretlen életteret ajánl;
az hogy a te rokonságod közül, jelenti hogy: vesd el az eddigi tradíciókat, a közösségi elvárásokat...
az hogy a te atyád házából...jelentése egészen mély értelmet jelez... Elsőként is: hagyd el a neveltetésed, a testi atyai értékrendet... ami valójában ugye azt is jelenti, hogy ezeddig a Testi apák végül is úgy nevelik a gyermekeiket,
hogy az ő életüket-nézeteiket-értékrendjüket vigyék tovább a gyermekek...
na ez az első szint, de van lejjebb is:
János ev. 8,31. Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32. És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34. Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
37. Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
38. Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.
39. Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
40. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
41. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
42. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
44. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
45. Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
46. Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?
47. A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.
48. Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?
49. Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem...
Mivel az első emberpár elszakadta bűn által a LELKEK ATYJÁTÓL, a bűnre való csábítás által, mint a bűn rossz gyümölcsei lettek a Sátán gyermekeivé.
Azért pedig, mert a hazugság volt ugye a mag, ami által születtek új életre, mégpedig a testi életre, amit eleve NEM így akart az Örökkévaló.
Ezért mondja Jakab: Jak.1,12.
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14.
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
Az első emberpár óta tehát, alapvetően minden e világra megszületett ember a kívánság magva által testi emberként születik, éspedig bűnben!
Azért a kívánság magva által, mert: Mózes I. könyve 3. rész
1.
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
Na és erről a kívánságról szólt Jakab, és ez az a kívánság, ami azóta is bűnbe vezeti az embereket...
Pontosan ezért mondja az Örökkévaló a Törvénye: "NE KÍVÁND"! aMI AZT JELENTI, NE LEGYENEK TESTI KÍVÁNSÁGAID!
Erről tanít Pál is:Róma 13,
8.
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.
9.
Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.
10.
A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.
11.
Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk.
12.
Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.
13.
Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben:
14.
Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.
Tehát anak hogy "jöjj ki a te Atyád házából"... ezt is jelenti!
De mi történik ez után?
Mózes I. könyve 22. rész
1.
És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2.
És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3.
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4.
Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5.
És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6.
Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7.
És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8.
És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9.
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15.
És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16.
És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17.
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18.
És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Ezen fejezet hatalmas kijelentés halmazt hordoz... erről évtizedeken át beszélhetnénk, és még az is kevés lenne a teljes kijelentés megértéséhez...
Mint hogy mi már többször nekifeszültünk ezen fejezetnek, ezért a mai alkalommal csak tőmondatokban-és bakugrásokkal vegyük át újra...
Az Hogy ezen fejezetben Nem Ávrám, hanem már Ávráhám a neve az ŐsAtyának, mutatja hogy itt valami rendkívüli dolog történik...
Áv = Jelentése= Atya.
Ráh jelentése = Többesszám.
Ám Jelentése= Népem.
Yichák jelentése: Az Úr az aki nevethet.
Ez tehát magáan hordozza, és magába foglalja, hogy : " Az Úr Örömét keresem"
Tehát az Örökkévaló, a maga nevét az Ősatyára hagyományozza, és a neki Ígért fiút magának kéri tehát...
Ávráhám fel is viszi az ő fiát arra a helyre, melyet az Örökkévaló határozott meg, ennek a helynek a neve: Morijjáh
Ezt a hegycsúcsot Ávráhám elnevezi így: 14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Ez azt jelenti, hogy az Örökkévalónak való tökéletes engedelem itt és ezen a ponton áldatik meg.
De jelenti azt is, hogy az engedelmességnek el kell érnie ezt a szintet.
Azután azt mondja az Örökkévaló: V Mózes 12,13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Ez a hely pedig, amit az Örökkévaló kiválasztott, ismét a Morijjáh volt, ezt a helyet nevezték el így: Yerusáláim. Jelentése: BÉKESSÉGÜNK VÁROSA!
Mégpedig a Békesség teljességének városa, mert minekutána Megbékéltünk Istennel, megbékélésre jutunk, népének minden tagjával is...ezt nevezi a Szent Tan így: Testvériség!
Ezért mondja Ézsaiásnál: Ézsaiás 60,18. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
Tehát ugye olyan az egész, mintha az I Mózes 22-ben, a világ megváltása lenne előjelezve, mégpedig a tökéletes engedelmesség által. Mintha Ávráhám és Yichák, Az Örökkévalót, és az Ő Fiát jelenítenék meg...
/ csak az érdekesség kedvéért mondom: Az a szikla, amire feltette Ávráhám a fiát hogy megáldozza, e mai napon is ott van a hegy csúcsán, és pont a megmaradt, "Kadosim a Kados" Azaz Szentek-Szentjének fala fölött...
E köré építették az Arabok az Al Aksza Mecsetet./
Mit mondtam? Miről van SZó? SZIKLA???
Mit jelentett Yichak Neve?
Figyeljetek csak: Mózes V. könyve 32. rész
1.
Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2.
Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3.
Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4.
Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
És ebben a történetben ( I Mózes 22)történik egy apró módosulás is:
Nevezetesen: Az I Mózes 12-ben még ugye Ávrámnak ezt mondja az engedelmességnek azon a szintjén az Örökkévaló: " 3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei."
Itt, az I Mózes 22-ben már így: 17.
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18.
És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Pillanatra uye zavarba ejtő ez, mert hiszen a 17-es versben éppen megszaporítja Ávráhám magját, ám a 18-as versben egyes számban beszél róla... Tessék ezt észre venni!!!
Pál így magyarázza ezt: Gal.3,14.
Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.
15.
Atyámfiai! ember szerint szólok. Lám az embernek megerősített testámentomát senki erőtelenné nem teszi, sem ahhoz hozzá nem ád.
16.
Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus.
Ezek után az előképként történő Szabadulás, ami ugye előképnek tökéletes volt ugyan, de nem a Tökéletes szabadulást hozta...
Miért? Mert a Szabadulókkal már a nemzezetből valók is kivonultak, hiszen tudjuk is, hogy József fiai a Zsidó törvények szerint nem voltak Yísráéliták,
Hiszen anyai ágon születik valaki Zsidónak... Mert Ávrámnak két fia volt: Yismáél vö Yichák, ámde az számított igazán hogy kiben fogant az élet!
Mert Yismáél Nem Szárában fogant meg, bár ő nevelte, mégsem lehetett Örökös.
csak az lehetett az Örökös, aki Szárában fogantatott! Ez pedig Yichák volt.
Nevének Jelentése: Isten az aki nevethet!
Tehát keresünk valakit, aki azért élt, és azért született erre a világra testben, hogy az Isten jókedvét keresse, mégpedig tökéletes engedelem által...
Megvan? Nos Yessuáról tudjuk, hogy kizárólag Benne találjuk meg ezeket a jeleket!
És a továbbiakban: Efézusbeliekhez írt levél 2. rész
1. Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
2. Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
3. A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
4. De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett,
5. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
6. És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:
7. Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13. Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15. Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20. Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21. A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22. A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Vagyis: Jézus BAN! Születve új életre, EGY EMBERKÉNT! " 18. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. "
Erről az Ő szavai, kérésként az Atyához: János Evangyélioma 17. rész
1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2. A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23. Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26. És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
". Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották."
Azokról szól tehát, akik az Atya Beszédét megtartották-vagyis megőrzik
" 9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök. "
Tehát nem mindenkiért jár közben, hanem : CSAK EZEKÉRT! vAGYIS AZOKÉRT AKIK MEGTARTJÁK ISTEN BESZÉDÉT-RNEDELÉSEIT-PARANCSOLATAIT... Tehát Isten jókedvét keresik!
"17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. "
Az Isten beszédében való járás általi megszentelésüket kéri Istentől...
"21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. "
És a tökéletes egységet, mint kritériumot jelzi!
Tehát: A Miczráimi kijövetelkor bár voltak köztük már a nemzetek képviselői, akik engedelmesség által követték az Örökkévalót, hiszen engedelmesség nélkül ők sem menekedtek volna meg eggyiptomban...
és bár az Ígéret földjére való bevonuás vezetése is egységben történt Yósua és Káleb, tehát egy nemzetek beli és egy Zsidó...
De a tökéletes egységet, és a tökéletes engedelmességet ők nem érték el!
Az egységet azért, mert József egyik fia: Efráim, hátat fordított Yisráélnak, tehát ellenségévé lett...
Engedelmességet pedig azért, mert az ígéretek földének előképében, ENGEDETLENEKKÉ LETTEK A TESTIESSÉG MIATT!
Márpedig írva van: Ézs 26,10
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Vagyis: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8.
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
Tehát Testvérek: kizárólag akkor érjük el az Üdv mértékét, ha JÉZUSBAN! Születünk újjá! Ekkor, mint igaz Testvérek valós Testvérként, Isten Örömét keresve, tökéletes egységben találtatunk Jézus által, és Jézus BAN! Ekkor Egy emberként, mégpedig Mint Istenfiakként fogunk élni-járni gondolkodni,és csakis ekkor részesedhetünk az Ígéretek áldásaiból!
-
Köszönöm a tanítást testvérem! :) Sajnálom hogy nem vehettem részt az elmúlt alkalmakon, csak kicsit összejöttek a dolgok! Amint tudok, hamarosan újra itt leszek! :2smitten:
-
Szeretettel várunk Testvérem! :afro:
-
Máté Evangyélioma 11. rész
1.
És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2.
János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
3.
Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4.
És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5.
A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6.
És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
7.
Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8.
Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9.
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10.
Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11.
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12.
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13.
Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14.
És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15.
A kinek van füle a hallásra, hallja.
16.
De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak,
17.
És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
18.
Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.
19.
Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az ő fiaitól.
20.
Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg:
21.
Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.
22.
De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.
23.
Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna.
24.
De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.
25.
Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.
26.
Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
27.
Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
28.
Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
30.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal figyeljük meg, hogy az általunk ismerni vélt... egyértelműnek vélt... Ige fejezet, valójában mennyivel több, mint amit eddig tudni véltünk arról...
Az 1-10-ig terjedő szakaszban, Jézus nemcsak az felől érdeklődik valójában hogy akik kimentek Jánoshoz, miért mentek ki hozzá? hanem ellebbenti a fátylat mindarról, ami történt valójában!
Hát nézzük, valójában mit takar az első 10 Igevers:
1.
És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2.
János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
3.
Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
A Bemerítő tanítványai, a Bemerítő kérésére felteszik Jézusnak a személyét tisztázó kérdést: Te vagy az akit várunk?
Érdekesnek tűnhet ez a bizonytalanság a Bemerítő részéről, hiszen a Bemerítő az Isteni jel megnyilvánulásakor már bizonyságot kapott felőle...
Mt.3,13. Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa.
14. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám?
15. Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.
16. És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.
17. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.
A zavar pedig abból adódhatott, hogy még János elől is el volt rejtve az Örökkévalónak, a világ megváltására irányuló terve...
Pál erről így szól: I.Kor.2,6.
Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;
7.
Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
8.
Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:
9.
Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
Azon felül, János egy Prófécia beteljesedéseként jött erre a világra,"vissza"! És a Prófécia azonosíthatósága miatt, nem a városokban-falvakban... nem a közösségekben(!)
végezte a szolgálatát, hanem a "Pusztában". Miért?
Először is: Malakiás próféta könyve 4. rész
1.
Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2.
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3.
És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Egyben ugyan ezen Prófécia fedi fel előttünk, hogy János...Illés...Éli ( mert valójában Éli a neve, minek jelentése egyben felfohászkodás is, így hangzik: Istenem!)
Szóval Éli a Prófécia beteljesedéseként várta volna az ígért ítéletet is....
Haldjunk tovább:
Ezen Prófécia felemlíti, egyszer s mind emlékeztet Mózesre és egyben a Törvényre...
Majd hirdeti, hogy a Messiás előtt érkezik Éli, aki "vissz fordítja... egyszer s mind: Vissza téríti ! Az Isten népét. Azt mondja hogy:" 5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal."
Az Atyák nevei: Ábrahám-Yichák-Yakov. Ez az ígéretek ága ugye...
Az úgy nevezett Mózesi törvények pedig az Atyák fiainak adattak...
Majd írva van: Mindaz ki nem marad meg Isten Szavában, Irtassék ki az Ő népe közül!
Az is írva van: IV.Mózes 15,15.
Óh, község! néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti.
16.
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Mielőtt tovább mennénk, tisztázzunk valamit Testvérek: A Törvény felől nagy viták vannak a hívők között... Egyesek, ( köztük én is) azt tartják, hogy az Örökkévaló szava Örök!
Mások pedig azt tartják, hogy hit által történik a megigazulás... ( érdekes az hogy ez vitákat szül, pedig egyáltalán nincs ellen mondás a két dolog között...)
Lássuk Pál sokat emlegett, és az állítólagosan a Törvény ellen intézett sorait:
Galátziabeliekhez írt levél 3. rész
1.
Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg?
2.
Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából?
3.
Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?
4.
Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába.
5.
Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é?
6.
Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.
7.
Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.
8.
Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek.
9.
Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.
10.
Mert a kik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.
11.
Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
12.
A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.
13.
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ:
14.
Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által...
Mindenek előtt tisztázzuk: Mi az Ábrahámi hit?
Lássuk meg Ábrahám életéből az engedelmes követést, amit a későbbiekben az Ige így nevez: HIT.
A Hit, eredetiben így hangzik: Emunah. Jelentése: Ragaszkodó-követő-meggyőződéses függelem...
A Hit tehát engedelemben történő,meggyőződésen alapuló követést jelent.
Azt pedig érteni kell, hogy a Törvénynek voltak olyan pontjai, amik mára érvényüket veszítették egyértelműen, de Pál idejében egyrészt még egyáltalán nem volt ennyire egyértelmű a "frissen megtértek számára"
A Törvény rendeli a Lévi papságot, annak kizárólagos közben járó szerepét! (4Móz 3,10
Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.)
Egyben ez az egyik magyarázata annak, hogy a Koheniták,( Főpapi rend-Mózes és Áron leszármazottai) és a Leviták miért határoztak Jézus halála felől...
Erre egyebekben történik is utalás az "újszövetségi írásokban: Zsid 7,14
Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról.
A Messiásra utaló Próféciák azonban nem pontosan határzták meg a származását...
5Móz 18,18
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
Olyat mint te... jelentheti a Kohenita származást, és ez ki is teljesedik ebben a formában: Zak.6,9.
És szóla az Úr hozzám, mondván:
10.
Végy a számkivetésből valóktól: Heldaitól, Tóbiástól és Jedajától; és menj be azon a napon, menj be Jósiának, a Sefániás fiának házába, a kik Babilonból jöttenek,
11.
Végy ugyanis ezüstöt és aranyat, és csinálj koronákat, és tedd Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak fejére!
12.
És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát!
13.
Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között.
14.
És a koronák legyenek Hélemnek, Tóbiásnak, Jedajának és Hénnek, a Sefániás fiának emlékjelei az Úr templomában.
15.
És a messzelakók eljőnek és építenek az Úr templomában, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. Így lesz, ha hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára!
Tehát a Messiásban először is egy Kohenita származású Főpapot vártak, aki mint Király fog uralkodni...
Namost: Isten ellenben a Melki Cedek, azaz az Igazság Királya Főpapságot állította fel személyében!
Az is írva van a Messiásra utaló Próféciában: Ésaiás próféta könyve 53. rész
1.
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2.
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3.
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5.
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8.
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9.
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!
Ezen Prófécia előre vetíti, hogy első körben nem fogják Őt felismerni, és nem mint uralkodó jön el első körben, hanem mint Megváltó!
De vissza a Galata levélhez:
Gondoljátok el Testvérek, hogy az akkoriak, akik felé Pál szolgált, még a Templom fennálásának idején éltek!
Azt is gondoljátok meg, hogy akkor a Lévi rendelések nagyon is életben voltak... Azt is gondoljátok meg, hogy a törvény oszthatatlansága akkor még nem lehetett kérdéses!
Tehát: Akiket a Törvény betöltésére inspiráltak, valójában az áldozásra, és az Istentisztelet, és a neki való engedelmesség helyhez kötöttségére lettek inspirálva.( V.Mózes 12). Márpedig azzal Jézus tökéletes áldozatát vetették volna meg.
A Törvénynek akkor még életben volt egyszer egy cselekedeti része, és volt egyszer egy "passzív" része, ami bizonyos dolgok,(bűnök) kerülését tartalmazta. A Cselekedeti rész,
egyszer tartalmazta, Úgy az Örökkévalóval-mint az emberekkel preferált viselkedési elvárásokat,
és volt olyan hányada ami azt parancsolta, hogy időszakonként vidd fel az engesztelő áldozatodat a Templomba...
Na ezt nem akarták az Apostolok, mert aki ezt megtette, az Jézus tökéletes és örök időkre szóló engesztelését tagadta meg!
DE TESSÉK ÉSZRE VENNI, HOGY AZ ÖRÖKKÉVALÓVAL VALÓ KÖZÖSSÉGRE, ÉS AZ EMBEREKKEL VALÓ KÖZÖSSÉGRE VONATKOZÓ PARANCSOLATOKAT AZ APOSTOLOK SEM KÉRDŐJELEZTÉK MEG! SŐT: Úgy Pál, mint a tizen kettő, szinte valamennyi levelében inti az Isten népét a szent és feddhetetlen életre!
Térjünk vissza a tárgyalt Igefejezethez:
Ugye Élinél tartottunk....
Malakiás eme Próféciája után, mintegy 200 év telt el Prófétai kijelentés nélkül, majd megjelent a Bemerítő, aki több jellemvonásában "emlékeztet" Éli-re...( Illésre)
Először is: az Öltözete: Szőr ruha, és Bőr öv...(Mt 3,4
Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.) Éli, akarom mondani: Illés ruházatának is ez volt az ismérve.
Királyok II. könyve 1. rész
1.
És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltől.
2.
És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből?
3.
Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?
4.
Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés.
5.
És mikor a követek visszajöttek ő hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza?
6.
És felelének néki: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, a ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.
7.
És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, a ki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek?
8.
És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.
Azután a következő utalás: Máté Evangyélioma 3. rész
1.
Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2.
És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3.
Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4.
Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5.
Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6.
És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
Ez pedig több okból is határozott utalás a személyére vonatkozóan!
Figyeljetek csak: Királyok II. könyve 2. rész
1.
És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
2.
És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
3.
Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
4.
És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
5.
A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok.
6.
Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.
7.
Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.
8.
És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta...
Ugyanis ott folytatta, ahol egy időre abbahagyta! A Jordánnál... a Pusztában...
de ennek is nagyon mély mondanivalója van ám:
Gilgál-Béthel-Yerikó-Yordán... ugyan az az útvonal, amit Yisráél fiai bejártak a Pusztai vándorlásuk végeztével,csak vissza felé... Yosua...Yessua (!) vezetésével. ( ugyanis olyan név, hogy Józsué, nincs)
De miért ment "vissza" Éli a Yordánon? Miért ment ki az Ígéret földjéről???
Mi történt a nép átkelése előtt???
Józsué könyve 1. rész
1. És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:
2. Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
3. Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.
4. A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
5. Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
6. Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.
7. Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
8. El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
9. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.
10. Parancsola azért Józsué a nép előljáróinak, mondván:
11. Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul.
12. A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:
13. Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet.
14. Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, a kik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket;
15. A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.
16. Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.
17. A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.
18. Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!
Summázva ez: 8. El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
Namost akkor figyeljünk csak: Tehát az ígéret földjére, az Örökkévaló akarata szerint: Józsué, kinek a neve eredetiben így hangzik: Yóshua-Yesshua... Görögül:Jézus...Magyarul: Szabadító.
Vezeti be a népet. Ám az átkelés előtt, az Örökkévaló emlékezeti-Figyelmezeteti az Övéit, hogy az Ígéret földjét azok Örökölhetik, akik az Ő Parancsolatai szerint járnak, Az Ő rendelése szerint, egyszer s mind: A Yordánon átkelve,( bemerítkezve) Újjá is születnek!
Ezek után jött Éli-Illés, aki emlékeztette az Isten népét, hogy egy „aprócska” Dologról elfelejtkeztek, nevezetesen: ELTÉRTEK AZ ISTENI RENDELÉSKTŐL!
Majd az Ő vezetésével: Vissza a Yordánon való átkelés előttre-vagyis, Ezen Prófécia beteljesedéseként: Hós 2,13
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek. Ott pedig: Újra a fogadalom tétel: „16. Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.
17. A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.
18. Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős! „
És ezen fogadolomtételt követően az előre pontosan jelzett: Yóshua-Yesshúa...Jézus, aki be is vezeti az Isten népét az Ígéret földjére, az Újá születés által!
Erről a Prófécia: Ezekiél 36,22.
Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23.
És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Most újra a Malakiási Prófécia: Mal.4, 4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Lássuk meg Testvérek, hogy a Bemerítő nem csak vizessé tette azokat akik hozzá kimentek...Mt.3, 5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
Vajon mi által látták meg, ismerték fel a bűneiket? Pál így magyarázza:Róma 7, 9. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
10. Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
11. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
12. Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
13. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
Ugyanis: Ha nincs Törvény, akkor nincs bűn sem... ha nincs bűn, akkor nem lenne ítélet sem ugye? Csakhogy úgy a Mt. 7; mint a Mt.25...II.Kor.5,10; ... jelenések 19-22.-ig nagyon is ítéletről tesznek bizonyságot, és megdöbbentő de olyanokról szólnak, akik Uruknak vallották ugyan Jézust, de neki nem engedelmeskedtek!
És ezen ítéletek, egy kivételével, pont a cselekedetek hiányára hívják fel a figyelmet.
A Bemerítő munkássága közben, bizonyságot tesz a Messiásról: Mt.3,11. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
12. A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
Ugye azt mondta a Bemerítő a Messiásról: "ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket..."
Mit jelent ez? Nos a Szentlélekkel azért, mert jelzi a Béjt ha Mikdás... azaz a Templom újjáépítését, a Prófécia szerint, nevezetesen: Zak.6,12.
És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát!
13.
Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között.
AZ Örökkévaló pedig az Ő Lelke által vesz lakozást azokban, akik...
De azzal folytatja: És Tűzzel "keresztel"
Mi a TŰZ ?
Zak.13,7. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
A Tűz az a "TISZTÍTÓ" eszköz, ami által az Örökkévaló mintegy: eltávolít minden salakot-tisztátalanságot az Övéiből, azokból, kik magukban eljutnak annak felismerésére, hogy az Isten tanítása Szent és jó, és egyetlen célba vezető út,
és magukban a Bűnt megítélik... pontosan ugyan úgy, mint ahogyan Pál is magyarázza, a Róma 7-ben.
" 14. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. "
Egyebekben ez a 6 Igevers egyben a Bűnvallás lényege is....De bizonyára felismertétek már...(?)
Tehát magyarul: Ha a bűneidből keresel szabadulást, a Messiás megadja!
Mindenkinek? NEM! Csak azoknak, akik keresik ezt a szabadulást! Pontosan ugyan úgy, mint: II.Mózes 2,23-25-ig! Ugyanis ez a Szó, hogy Yessua, azt jelenti: Szabadító!
És a Prófécia erről a tényről: Mt.1,18.
A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.
19.
József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.
20.
Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.
21.
Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.
22.
Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:
23.
Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten...
Figyeljetek csak: egy nagyon érdekes dolgot szeretnék nektek mutatni a Mt.11-ből, amivel kezdtük a mai estét, mert ugye értitek hogy még mindíg azt tárgyaljuk?!
És ez még csak a Mt 11, első 10 versének mélységei... Mondja valaki hogy Ismeri a Szentírást... legfőként hogy esetleg (unalmas)
Tehát amikor Jézus azt kérdezi a sokaságtól, hogy mit látni mentetek ki a pusztába? Akkor valójában azt kérdezte: Tudjátok hogy mire vállalkoztatok amikor kimentetek Jánoshoz hogy bemerítkezzetek?
Szóval az érdekesség: Ugye azt mondtam: Nem mindenkinek adja meg a Szentséget-Tisztaságot-Tökéletességet az Örökkévaló, hanem csak azoknak, akik meg akarnak szabadulni a bűneik rabságából...
Mt.11,12.
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
Azért nem célszerű a Görög fordításból keresni az értelmet, mert akármennyire próbálták helyesen átadni, ha az ember nincs tisztában a Görög gondolkodással, nem fogja hitelesen érteni az olvasottakat.
Ezen szónak több alliterációja van, és ott keresendő az értelem.
Erővel történő odaszánás megnyilvánulása: Őrizni-kutatni-akarni...
Mindezek értelmében ugye az elhatározást, a vas akaratot értjük... egy határozott akaratot, a megőrzésre, a fellelésre...tehát ebben nem csak dinamizmus van, hanem mindenképpen kiérződik az erő, mégpedig a
megalkuvást nem tűrő erő!
Továbbá, Az erőszak, vagy erőszakoskodás alatt, ez is értendő: I.Kor.9, 24. Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27. Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Ha ezen alierációt mevizsgáljuk a Szinoptikusokban, akkor ezeket az "érdekességeket" kapjuk, megerősítésként:Mt.5, 6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek...
Mt.7, 6. Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
7. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
Azaz: Keresd-Kutasd-Őrizd!
Nos Testvérek: Röviden és tömören, ennyit a Máté 11 eső 12 versszakának mélységeiről... ugye hogy több az, mint amit gondoltunk felőle?
Mondtam már, hogy aki nem ismeri az úgy nevezett "Ó" szövetségi írásokat, semmit nem érthet meg az új szövetségi írásokból?
A Mt.11, 12-27-ig, azokhoz szól, akik nem ismerték fel benne a megígért Messiást, vagy a Messiás célját!
Utána pedig: 28. Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
30. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
Ha a Messiásra így, az eddigiek szerint tekintünk, akkor me kell hogy lássuk azt is, hogy kiknek ígéri a céljaik elérését...
"28. Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket."
Azokhoz szól tehát, akik a bűnök miatt való örökös harcban fáradtak meg, és a bűn iránt érzett gyűlölet az ami miatt rabszolgaságként élik meg a minden napjaikat...
A 29-30-as vers pedig, a Jézussal való megélt és valós közösségünk gyümölcseit hivatott felvázolni!
"29. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
30. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. "
Tehát ezen ismérvek alapján: Felismerhető-e bennünk Jézus?
De egyben ez Utalás is... Szelíd és alázatos szívű...
Ésaiás próféta könyve 53. rész
1.
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2.
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3.
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5.
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8.
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9.
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!
Ő tehát ilyen... és az Övéi? Nos erről egy korábbi Prófécia szól,és a Próféta által előre meg lett mondva: Akiben Ő él, azok hasonlatosakká lesznek Ő hozzá!
Zsoltárok könyve 44. rész
1.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
2.
Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
3.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
4.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
5.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
6.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
7.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
8.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
9.
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
10.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
11.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
12.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
13.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
14.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
15.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
16.
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
17.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
19.
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
20.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
21.
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
22.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
23.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
24.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
25.
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
26.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
27.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Yessua= SZABADÍTÓ!
-
Köszönjük Testvérem az áldott tanítást. :afro: :2smitten:
-
Köszönöm, hogy egylépéssel megint közelebb kerültem Istenhez. Dicsőség az Urnak.
-
Én is köszönöm a tanítást. elgondolkodott és átértékeltem magamban a hívő élet irányát. Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet Keresztelő János és Illés azonosságára.
-
Mielőtt tovább mennénk, tisztázzunk valamit Testvérek: A Törvény felől nagy viták vannak a hívők között... Egyesek, ( köztük én is) azt tartják, hogy az Örökkévaló szava Örök!
Figyeljetek rám, ti népek, hallgassatok rám, nemzetek! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.
Ézs 51,4
Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.
Kol 1,12
-
A Harmadik Templom.
Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. rész
1. Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;
2. Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
3. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.
4. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
5. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
6. Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
7. Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.
8. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
9. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,
10. A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.
Áldott Testvérek. Ezen Tanítás, egy Próféciát is hordoz az utolsó nappal kapcsolatban. A világon valaha élt hívők, Ádámtól fogva azt a napot várják.
Talán ez a kérdés, nevezetesen hogy: Mikor jön el ez a nap, szinte mindenkit foglalkoztató kérdéssé vált.
Rengeteg Teória látott napvilágot ezzel kapcsolatban, bár szinte minden hívő tudja, hogy Jézus eleve megmondta: Ezt még Ő sem tudja...
Azonban mindenképpen adott támpontokat, az idők jeleinek felismeréséhez.
Jézus Így szólt ezekről a jelekről:
Máté Evangyélioma 24. rész
1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
Erre a Fejezetre még vissza fogunk térni...
Tehát ezen idézet így végződik: "14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég. "
Az ez előtti, és az utána következő dolgok, azok felsorolása egyértelművé teszik Jézus ezen kijelentését, nevezetesen: Jézus előre jelzi, hogy Ő utána eljönnek azok az idők,
amikor azok, akik Róla nevezik magukat, elhagyják az Ő tanítását, nem azt követik, és nem az Igazságot hirdetik majd. Ám az elrendelt idő előtt, az Örökkévaló az Ő nagy kegyelméből "újra elküldi Illést-(Élit)
És általa újra magára iránytja a figyelmet.
Valójában erről tesz bizonyságot Jézus azzal a kijelentésével, hogy: 14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
Erről beszélt egyebekben Pál is: Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
Ugye azzal kezdtük, hogy arról a napról sok teóri látott napvilágot...Javaslom, az egyiket vizsgájuk meg a mai alkalommal, hogy meglássuk mekkora veszélynek teszik ki magukat azok, akik nem az Idők jeleit figyelik, hanem emberi tanításokkal butítják magukat...
Nos tehát: Az egyik ilyen verzió, Pél tanítására apellál, miszerint:
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
Tehát ezen Próféciára hivatkozva azt állítják, Pató Pál úrral teljes egyetértésben: "Ej...ráérünk arra még...."
Szóval a türelemre intés a következőkre épül:
1; Előbb bekövetkezik egy látványos szakadás...
2; fel kell épülnie a harmadik Templomnak, hogy az Anti Krisztus oda beülhessen...
3; Az AntiKrisztus tehát kijelenti magát Istennek, és beül a Szenthelyre.
Logikusnak "TŰNŐ" következtetések ezek... de mint mondtam: Tűnő... és mint mondtam: Csupám csak emberi agymenések ezek...
Lássunk világosan az Ige fényében Testvérek, és vegyük sorjában ezeket a dolgokat:
Ugye tehát valami látványos szakadásról beszél Pál... Na erre aztán beindult az emberiség fantáziája, és valami olyan szakadásról kezdtek suttogni hívői körökben, hogy talán valamelyik gyülekezet fog megszakadni...
( ja... talán a röhejtől...)
Pedig a magyarázat annyira kézenfekvő! Figyeljetek csak:
Mt.28,
18.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Ezt a 11-et,majd kiegészülve a 12-re, plusz Pál, akiknek ez a parancsolat adatott nevezzük így: Apostolok... valójában: Küldöttek.
Amíg az Apostolok végezhették a rájuk bízott feladatot, addig az Igazság hirdettetett, éspedig minden népeknek.
Erre lássunk egyet e rengeteg példából: Csel 17,11
Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.
Illetve egy nagyon fontos adalék arra bizonyságul, hogy az „Apostolok” Minden mai agymenéssel ellentétben, nagyon is megtartották és tisztelték a Törvényt:
Apcsel.21,17.
Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak.
18.
Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának.
19.
És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett.
20.
Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett:
21.
Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak.
22.
Micsoda annakokáért? Mindenesetre össze kell gyülekezni a sokaságnak; mert meghallják, hogy ide jöttél.
23.
Ezt míveld azért, a mit néked mondunk: Van mi köztünk négy férfiú, kik fogadalmat vettek magokra;
24.
Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velök, és költs rájok, hogy megnyíressék fejöket: és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, a miket te felőled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.
Ugye látjuk, hogy az Apostoli Igehirdetés még valóban Igehirdetés volt! Akkoriban kizárólag a Szent Tan Prédikáltatott, és a Tanítványok... a hívők, szintén a Szent Tan alapján tanultak!
Az Apostolok kiirtása adott lehetőséget arra nézve, hogy a Keresztyénség elszakadjon a Zsidó Igehirdetéstől... és Pontosan ez nyitott teret a HAZUGSÁG-az ISTENTELENSÉG... Felemlkedésének!
Ez az Antikrisztus!
Mivelhogy az Antikrisztusi tanok alapján hirdettetett a "megtérés" és mivelhogy azok akik tanították a hívőket ők maguk sem ismerték az Igazságot, így ült be az Antikrisztus az Istennek Templomába!
Namost ezt meg miből következtettem ki?
Hja Igen... a harmadik Templom ugye?
Figyeljünk csak, és vegyük sorjában:
Az első templomot, ugye Salamon építette az Úr nevének.
Ezt később, a Babiloni fogság idején ugye lerombolták, majd a fogságból való szabadulás után újra megíépítették, tehát ez még mindíg az első Templom.
Azután Heródes gadol, vagyis Nagy Heródes építette meg a második Templomot, és ez már a Második Templom...( ez épült 46 éven keresztül, és ez az a Templom, a Jézus idejében állt.)
Azután ugye a Messiási Prófécia: Zakariás próféta könyve 6. rész
1. Majd megfordulék és felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé négy szekér jön vala ki két hegy közül, és azok a hegyek ércz-hegyek.
2. Az első szekérben veres lovak, a második szekérben fekete lovak;
3. És a harmadik szekérben fehér lovak; a negyedik szekérben pedig tarka lovak, erősek.
4. És megszólalék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek, Uram?
5. Az angyal felele, és mondá nékem: Ezek az égnek négy szele, jőnek az egész föld Ura mellett való szolgálatukból.
6. A melyben a fekete lovak vannak, észak földére mennek, és a fehérek mennek utánok, a tarkák pedig a dél földére mennek;
7. Az erősek is mennek és kivánják eljárni a földet. És mondá: Menjetek, járjátok el a földet; és eljárák a földet.
8. Majd híva engem, és beszéle velem, mondván: Lásd! Az észak földére menők lecsendesíték lelkemet északnak földén.
9. És szóla az Úr hozzám, mondván:
10. Végy a számkivetésből valóktól: Heldaitól, Tóbiástól és Jedajától; és menj be azon a napon, menj be Jósiának, a Sefániás fiának házába, a kik Babilonból jöttenek,
11. Végy ugyanis ezüstöt és aranyat, és csinálj koronákat, és tedd Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak fejére!
12. És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát!
13. Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között.
14. És a koronák legyenek Hélemnek, Tóbiásnak, Jedajának és Hénnek, a Sefániás fiának emlékjelei az Úr templomában.
15. És a messzelakók eljőnek és építenek az Úr templomában, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. Így lesz, ha hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára!
Ezen Prófécia alapján, a Messiás építi meg a harmadik Templomot...BINGÓ! Mert fel is építette!
JN.2,12.
Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
13.
Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
14.
És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
15.
És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
16.
És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
17.
Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
18.
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
19.
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
20.
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
21.
Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
Áldott Testvérek? A Harmadik Templom, a Messiás Teste! Az Egyház!
Amikor pedig a Hívők, tehát az egyház tagja, a szívükben a Testiességet dédelgetik,és nem a Messiás Tanítására alapozzák az életüket, hanem a kívánságokra-emberi tanításokra...
akkor pontosan az történik, hogy az Antikrisztus ül be az Isten Templomába-Isten gyanánt mutogatva magát.
Hiszen amikor a Hívők azt mondják, hogy már nem szükséges az Istennek engedelmeskedni, akkor valójában azt ületetik a trónra akit úgy nevez a Szent Tan: Antikrisztus!
Miért?
Mert a Krisztus kizárólag azt kereste mindíg, ami az Istené! Mert kizárólag az Isten Igazságát hirdette, Kizárólag Isten dicsőségére tett mindent!
A Tanítása az Isten Igéje volt, amit úgy nevez a Szent Tan: Törvény!
Majd az Övéit, tehát csak azokat akik valóban Őt követik, Tehát számukra ezt kérte az Atyától: Jn.17,17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
És ebből következően, elég egyszerű az egyenlet... Csak azok a megszenteltettek, akik az Ige által vannak megszentelve! Ez pedig azt jelenti: Akik az Ige vezetése szerint élnek...
és így tisztán érthető Jézus mondása: Mt 7,21
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
A Hit, Eredetiben: Emunah, és ez valójában: Engedelmes követést jelent. Akik Hitben élnek, azokban a Hit nyilvánvalóan meg kell hogy látszon! Mégpedig abban, ahogyan követi az Örökkévalót, engedelmeskedve neki!
Korinthusbeliekhez írt II. levél 6. rész
1.
Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.
2.
Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.
3.
Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.
4.
Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.
5.
Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben.
6.
Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
7.
Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel;
8.
Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak;
9.
Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;
10.
Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.
11.
A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.
12.
Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.
13.
Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.
14.
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
15.
És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?
16.
Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.
17.
Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,
18.
És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.
Ez Pedig Pál tanításaiból ismét egy alapjaiban félreértett Tanítás...
ugye a felemás iga... Nos ezt arra szokták érteni, ha valamely hívőnek hitetlen házastársa van, és ezen tanításra szokták alapozni azt a förtelmes Istentelenséget, hogy a hívő
válljon el.
Nem mintha Pál erről a témakörről nem írt volna...Nagyon is írt!
I.Kor.7,10.
Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék.
11.
Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét.
12.
Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.
13.
És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.
14.
Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.
15.
Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.
16.
Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?
17.
Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem.
Tessék! Ez Pál Tanítása a hitetlen házastárssal való egységről!
Miért gondolják azt egyesek, hogy Pál azért írt sokat, mert mindíg megváltozott a véleménye?
Pál nem metereológus volt, aki mond ezt-meg azt- meg ilyet meg olyat, valamelyik csak be jön...
Pál nem volt olyan gyökértelen, mint a mai hívők nagy része!
A Felemás Iga azt jelenti: Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
illetve ahogy Éli mondta: 1Kir 18,21
És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
Aki Hívő, az éljen Isten vezetése szerint! Aki meg világi, az menjen a maga feje után... De ne keverje senki az utait!
Szóval a harmadik templomot ugyan felépítette a Messiás, ám a Páli Prófécia beteljesedéseként:
II.Thessz.2,3.
Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4.
A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5.
Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6.
És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7.
Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8.
És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9.
A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10.
És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11.
És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12.
Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
Nos: Mert vannak, akik az Igazságot nem ismerik, vagy ami még enné is rosszabb: Elutasítják az Igazságot, hogy a maguk akarata szerint élhessenek.
Kapaszkodni:
Péter Apostol I. levele 2. rész
1.
Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.
2.
Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
3.
Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4.
A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
5.
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
6.
Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
7.
Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8.
A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
Tehát elsőként:" 7.
Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig:" Tehát a Hit-szembe állítva az Engedetlenséggel...Mondtam már hogy a Hit-Héberül Emunah valójában Engedelmességet, mégpedig meggyőződésen alapuló engedelmességet jelent.
Tehát aki Hisz, az engedelmeskedik Istennek!
De tovább: "7.
Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8.
A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is."
Ugyanis: Akik most építik az Egyházat, tehát a Hívők... nos többségük nyíltan megveti az Isten Igéjét...
Namost: Hatehát az Isten egyháza a harmadik templom, minthogy az! Akkor azt is meg kell látnunk, hogy az Antkrisztus sajnos valóban beült ebbe a Templomba.
Mert ahogyan Pál is mondta, az Istennek gyermekei, nem az Isten szava szerint élnek-járnak, hanem a Testies dolgok cselekvése által, az Antikrisztust követve!
Kezdetben, AZ Örökkévaló azt hagyta meg az Embernek,( Ádám) hogy neki engedelmeskedjen, Őt Kövesse.
Ádám ebben elbukott, és a Hatalmat átjátszotta Sátánnak.
Az Istennek minden teremtményére elhatott az engedetlenség következménye...
Az elrendelt időben, az Örökkévaló elküldte a Messiást, És a Messiás által azt tanította, hogy az Övéi, Őt kövessék-neki engedelmeskedjenek...
Namost sok Hívő, ismét Sátánt ülteti a Trónra, mert nem a Krisztus tanítása szerint járnak, hanem az Antikrisztus tanítása szerint, testileg élnek...
A Különbség csupán annyi, hogy Ádám bűne elhatott az egész világra, ám a Messiás engesztelő áldozata által, Ezek a bűnök már nem terjednek ki mindenkire, hanem csak azoknak tulajdoníttatik, akik neki engedetlenek!
Tehát a büntetés, nem kollektív,-nem örökletes, hanem csak azoké lesz, akik "megvetik a SZEGLET KÖVET!
Ezékiel próféta könyve 18. rész
1. És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2. Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3. Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4. Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!
5. És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik;
6. Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik;
7. És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezőnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi;
8. Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt;
9. Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten.
10. És ha erőszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból;
11. Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette;
12. A szűkölködőt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett;
13. Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen ő rajta!
14. S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint:
15. A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izráel házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertézteti,
16. És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi;
17. A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen.
18. Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és a mi nem jó, azt cselekedte népe között: ímé meghal a maga vétkéért.
19. És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolatimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen.
20. A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.
21. És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.
22. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.
23. Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
24. És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.
25. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
26. Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.
27. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben.
28. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.
29. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
30. Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.
31. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
32. Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!
Nézzük újra a Páli idézetet, részenként:Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
Ezen rész, az Antikrisztus felemelkedésére mutat, ámde mint jövőbeli események következményére...
... 6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
Ez tehát az Antikrisztus felemelkedésének kritériuma, ami nélkül nem emelkedhet fel a : "Törvény taposó"
Felfigyeltünk erre a jelzőre?
Törvény Taposó! Tessék össze rakni a mozaikt Testvértek! Nem olyan nehéz ez az egyismeretlenes egyenlet...
Mit jelent ez hogy Törvény taposó?
Nem a mostani állapotot? Amikor a Hívők egy része...( a nagyobbik része ) Az Isten Törvénye ellen hablatyol?
Hiszen Pál így folytatja: "8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban."
Na vegyük újra: A Törvény Igéit: Isten beszédének- Az Isten Igéjének nevezzük, azaz: AZ Igazságnak.
Azért Igazság, mert nincs benne semmi elfordult dolog: Példa beszédek 8,
5. Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6. Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7. Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8. Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9. Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
És azok akik Isten beszédét megőrzik, ez által SZENTELTETNEK meg! Ezekiél 36,
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
A Messiás, azaz: Melki Cedek, ( IGAZSÁG KIRÁLYA ) a Főpapi Imájában ezt kéri tehát a Prófécia beteljesedéseként:
Jn.17, 17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
És mit gondoltok, kik Öröklik az Ígéreteket?
Jel 22, 10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
Picit keveredés fedezhető fel a hívők ismeretében, mert a Görög fordításokra koncentrálnak... nem helyes dolog, mert ez a keveredés oka...
A Görög nyelv, említ egyszer olyat mint Apostol, ami Küldöttet jelent, és nevez olyat mint Angelos-t ami angyalként volt be a köztudatba...
Ám a Héber ezzel szemben nevezi azt hogy MÁLÁCH. Ez pedig egyszerűen annyit tesz: Küldött! Ez vonatkozhat úgy emberre, mint ???
Mert ha az ember Megtérve- VISSZA TÉRVE az Örökkévalóhoz, az Ő kedvét keresve neki szolgál, akkor az ember neve is ez: ISTEN FIA!
Rm 8,14
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
Hapedig az Istentől rájuk bízott dolgokban járnak, akkor így nevezzük őket: KÜLDÖTTEK!
Most pedig figyelem: Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Jel.22,16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat,( küldöttemet), hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
És aki Isten Küldöttére támad az Igazság miatt, az Istennek támad ellene!
De ne siessünk ennyire: Tehát ugye a II.Thessz. 2,-ben Pál azt mondja:
... 6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
Na vajon mi tartotta akkor vissza még?
Van egy erre vonatkozó Prófécia: Ámos 8,11. Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13. Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
Ez ugye az Ige iránti éhséget, vagyis az Isten Igéjének a hiányát Prófétálja...
Figyeljünk csak: MT.24,24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
Hamis Krisztusok-Hamis Próféták... Amennyiben megértjük a Messiás egyik legfőbb ismérvét: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Ez tehát egyértelműen jelzi, hogy a Messiás az Isten Parancsolatait- az Örökkévaló Törvényét emeli fel!
A Máté 5-ben ezt láthatjuk is Jézus által betöltve!
Tehát ha és amennyiben ez a Messiás egyik legfőbb ismérve, akkor az AntiKrisztusé vajon mi???
II.Thessz.2, 7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
Az Antikrisztusi tan legfőbb ismérve tehát a Törvény taposás-Tövény tagadás!
Na figyu: Mal.3, 13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
ismét:
Na figyu: Mal.3, 13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
Nem ismerősek ezek a szavak Testvérek?
És kik Öröklik az Ígéreteket? : 16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Namost nem is tudom... Mondtam már hogy Tartós tejre már nem kell beruházni???
Az Ige világossága már jó ideje nem fénylik a hívők nagy része számára. Behelyettesítik azt, emberi- mesüge hablatyolással.
Azok akik Tisztelik az Isten beszédét, és erre kapacitálnak másokat, azokat nevezi az Isten Igaznak.
Egykor ezen Prófécia küldetett ezekről: Mikeás próféta könyve 7. rész
1. Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
2. Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4. A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5. Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
7. De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
Az hogy olyan a törvény taposók számára valaki mint a tüske, az azt jelenti, hogy szúrja a szemüket... tehát ellenséggé avazsálódnak a Törvénytisztelők a többség számára!
Ezt ma már többen is megélik....
Jézus mondja: MT.24, 5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
Egyre több helyen kezdték hirdetni az Isten Igéjének Igazságát... Tehát az Igaz és egyetlen evangélium már Hirdettetik bizonyságul mindenek számára, ami azt mondja:
AMi az ember számára lehetetlen, az Jézussal sikerül! Ha Őt befogadod és te magad alább szállsz, akkor Ő átveszi az életed irányítását, és akkor eljuthatsz idővel arra a szintre, hogy nem fogsz többé vétkezni Isten ellen!
Ezen Próféciák által észre kell vennünk Testvérek, hogy az Idők beteltek, a Messiás vissza jövetelét már nem tartja vissza semmi!
A Harmadik templomnak pedig MÁR fel kellett volna épülnie, mert az az Egyház- az a Messiás Teste... A MENYASSZONY!
De vannak akik elszeparálódás miatt kirekesztették magukat abból- vannak akik mondják ugyan hogy benne vannak pedig sohasem voltak benne ezidáig, éshát sajnos rengetegen vannak, akiknek
meg volt a lehetőségük a beépülésre, annak Tiszta megjelenését a maguk szemével még látni is fogják... DE RÉSZÜK ABBAN NEM LESZ!
Ne gondolja senki, hogy ama nap eljöveteléig még sok időnek kell eltelnie!
-
Köszönöm, kedves Testvérem az áldott tanítást!
Engedj meg kérlek egy pár gondolatot...
A Hit, Eredetiben: Emunah, és ez valójában: Engedelmes követést jelent.
A HIT - EMUNAH
Emunah – hit, hűség, kitartó, igaz, megbízható
A héber Emunach kifejezés igazából sokkal többet jelent, mint a hit fogalma.
Nézzük meg példákon:
1. Hós 2,22
Bizony, hittel / Emunah jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
(Károly)
Eljegyezlek magamnak a hit / Emunah ajándékával, és megismered az URat.
(Új fordítás)
Eljegyeztelek magamnak hűséggel / Emunah, s megismered az Örökkévalót.
(Héber-Magyar Tanach)
2. Emunah -> Hűség
Hab 2,3-4:
Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el! 4. Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite/ Emunah által él.
(Károly)
Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. 4. Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite/ Emunah által él.
(Új fordítás)
Mert még csak időre szól a látomás és a vég felé siet és nem hazudik; ha késedelmezik, várj reá, mert jőni, jőni fog, nem késik el. Ímé felfuvalkodott, nem volt egyenes ő benne a lelke; de az igaz hűsége / Emunah által él.
(Héber-Magyar Tanach)
Tehát a héber gondolkozás a hűség kifejezést használja a hit helyett.
A Zsid.10,38 tulajdonképpen idézi a Habakuk 2,3-4 verseit:
Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. 38. Az igaz pedig hitből (hűsége / Emunah ) él.
Zsid 10,38
És mivel a Zsidóknak szól a levél, az eredetit nem gondolnám, hogy görögül írták és mivel idézetről van szó a héber Tanachból, így tulajdonképpen ott is a hűség / Emunah kifejezésnek kellene lennie.
3. Szilárd, kitartó -> Emunah (ebben az értelemben csak egyszer fordul elő)
és felemelve maradának kezei a nap lementéig.
2Móz 17,12b (Károly)
...Így voltak a kezei kitartók / Emunah a nap lementééig.
2Móz 17,12b (Héber-Magyar Tanach)
4.Igaz -> Emunah
Az igaz / Emunah tanú nem hazudik, de a hamis tanú hazugságot beszél.
Péld 14,5 (Új fordítás)
A hűséges/ Emunah tanú nem hazudik....
Péld 14,5 (Héber-Magyar Tanach)
5.Bízik -> Emunah
megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik / Emunah;
Ézs 26,2 (Károly)
Megóvod a békét, a békét, mert Benned bízik/ Emunah.
Ézs 26,2 (Héber-Magyar Tanach)
Csupán ezen a néhány példán is látható, hogy a „hit”, „Emunah” kifejezések sokkal többet jelentenek, mint az általunk használt szimpla hit kifejezés. A szólkulcs magyarázata szerint, nem egy állapotra utal, hanem mindig egy folyamatos viselkedéssel, megbízhatósággal, vagy magatartásal összekötött tulajdonság, amely minden felelőségteljes szolgálathoz előfeltétel. A folyamatos megbízható, Isten Ígéjéhez hűséges viselkedés, pedig nem más, mint engedelmesség.
Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét, tudakozódjatok, kutassátok át tereit! Található-e, van-e olyan ember, aki törvény szerint él, és igazságra / Emunah (hűen engedelmeskedni) törekszik? (Újfordítás)
Járjátok el Jeruzsálem utczáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piaczain, ha találtok-é egy embert; ha van-é valaki, a ki igazán cselekszik, hűségre / Emunah (hűen engedelmeskedni) törekszik, és én megbocsátok néki! (Károly)
Jer 5,1
Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség / Emunah (hű engedelmessség) ; kiszaggattatott az ő szájokból.
Jer 7,28
Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven / Emunah (hűen engedelmeskedve) jártak el.
2Kir 12,16
Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el az ÚR félelmében, hűséggel / Emunah (hűen engedelmeskedve) és tiszta szívvel:
2Krón 19,9
Az istentelen követ bajba esik; a hívséges / Emunah (hűségesen engedelmes) követ pedig gyógyulás.
Péld 13,17
A megbízható/ Emunah (hűen engedelmes) ember bőven kap áldást, de a gazdagságra törő nem marad büntetlenül.
Péld 28,20
Bízzál / Batah az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel/ Emunah (hűen engedelmeskedve) élj.
Zsolt 37,3
Szótöve az „Ámon”, ami >hű<-t jelent, és innen származik az „ÁMEN” kifejezés is. (Megerösítése a mondottaknak, Úgy van, úgy legyen!):
És megtartom azt az esküt, amelyet őseiteknek tettem, hogy nekik adom a tejjel és mézzel folyó földet, ahogyan van ez ma is. Én pedig így válaszoltam: Bizony, így van / ÁMEN, URam!
Jer 11,5
Megjegyezném, hogy amit a magyar Biblia engedelmességnek fordít, a „SH’MA” kifejezést találjuk sok helyen:
A Sh’ma tulajdonképpen „Halld” fogalommal azonosítható.
Sh’ma Israel Adonai Eloheinu, Adonai echad
Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!
5Móz 6,4
Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség / SH’MA? Ímé, jobb az engedelmesség / SH’MA a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!
1Sám 15,22
Idegen fiak hizelkednek nékem,
S egy hallásra engedelmeskednek /SH’MA,
2Sám 22,45
26. Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot!
27. Az áldást, ha engedelmeskedtek / SH’MA az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek;
Szóval nem puszta meghallásról van szó, hanem az engedelmességről! Úgymond, halld és tedd meg, engedelmeskedj!
Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni.
Róm 2,13
Forrás: Elbelfelder Studien-Bibel alapján
-
Nagyon köszönöm a kiegészítést Testvérem. Ugye mindezek megtartásával, a végkövetkeztetés a Hitbéli követés-engedelmesség. Ám valóban úgy van ahogyan állítod Testvérem, az Emunah, mindazokat jelenti, amiket felsoroltál. Tehát újra: Köszönöm a kiegészítést.
-
Korábban sokat elgondolkoztam ezeken a kifejezéseken, azért is néztem egy icipicit pontosabban utána...
A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! 25. Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, 26. de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére. 27. Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen.
Róm 16,24-27
:2smitten:
-
Köszönöm Shomer ayin és Elisabeth testvéreim a tanítást és kiegészítést.
Nem könnyű eledel ami elhangzott. Bár lehet, hogy az elménk tiltakozik ellene, de a hit / Emunah által edzett szív elfogadja.
"De én bízom benned, URam, vallom: Te vagy Istenem!"
Zsolt 31:15.
-
Szívesen meghallgatnám újra, de én nem találom a youtube-n. Kéne egy kis segítség :05:
-
Szia kedves Testvérem, sajnos a youtube-on még elég kevés anyag van fent. Írásban már meghaladta a 200-at, szóval eléggé le vagyunk maradva. Ez az anyag még nem került fel a youtube-ra.
-
Semmi gond, szívesen olvasom. Így is tökéletes élmény.
-
:afro: :2smitten:
-
Fil.4,4.
Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
5.
A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
6.
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7.
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8.
Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9.
A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
Testvérek, lássuk újra a 7-es verset: 7.
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Igen fontos megértenünk Pál üzenetét, hiszen a hitünk próbájának korát éljük.
Ezekben a nehéz időkben a legfőbb kísértés, a békesség útjának elhagyása, és az e világ fejedelmének fegyverzetének a felvétele. Olyanok mint: Düh-harag-ellenségeskedés-vissza vágás-bosszú...stb.
Ellenben az Örökkévalóval való kapcsolatunk csak akkor áll, és csak akkor lehet erős, ha kizárólag az Ő fegyverzetével élünk.
Ezekről ír Pál, az Effezosziakhoz írt levelében:
Eff.6, 10. Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
13. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
14. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
15. És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;
16. Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
17. Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:
18. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért...
Azt mondja a 10-es versben: " Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. "
Mielőtt tovább mennénk, térjünk vissza, a Filiipibeliekhez írt levél, egy nagyon fontos, és méltánytalanul meg nem értett soraihoz: Fil.4, 8.
Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9.
A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
Látható, és tudva levő, hogy a Próféciákban, amikről nemsokára szólunk is, előre megmondatott, hogy nagy próbák lesznek a Békességünk elhagyására irányulóan.
Nem lennének ezek próbák, ha az akadályt simán vennénk, tehát ezek intenzív, és fájdalmas támadások valójában.
Ha mindenkor ezekre figyelünk, és ezekről gondolkodunk, ha a sebeinket nyalogatjuk, és fájdalmainkat dédelgetjük, akkor nem kérdés hogy elbukunk!
Pál azt mondja: 8.
Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9.
A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
Jézus így beszél ezekről az időkről: Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
A Gonoszság megsokaksodása... a Szeretet meghidegülése... Ezeknek van magyarázata, ami igen is megmutatja miről van szó valójában:
János Evangyélioma 16. rész
1.
Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2.
A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3.
És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4.
Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
Tehát meg kell értenünk, hogy az utolsó felvonásban, a legnagyobb küzdelem, a Testvérharc!
A Legnagyobb fájdalmat ugyanis az tudja okozni, aki ellen nem emelünk sem pajzsot-sem kardot...
Bizony az idők jelei... de folytassuk:
Mit jelentenek ezek? Mit tegyünk és hogyan viszonyuljunk ezekhez a támadásokhoz?
Mózes V. könyve 20. rész
1.
Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és látsz lovakat, szekereket, náladnál nagyobb számú népet: ne félj tőlök, mert veled van az Úr, a te Istened, a ki felhozott téged Égyiptom földéről.
2.
És mikor az ütközethez készültök, álljon elő a pap, és szóljon a népnek;
3.
És ezt mondja nékik: Hallgasd meg Izráel! Ti ma készültök megütközni ellenségeitekkel: A ti szívetek meg ne lágyuljon, ne féljetek, és meg ne rettenjetek, se meg ne rémüljetek előttök;
4.
Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harczoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket.
Mert hiszen, csak az Úrral lehetünk győztesek! Csak akkor lehetünk az Úrral, ha megtartjuk az Ő utasításait. Ha elhagyjuk az utasításokat-tanításokat-redeléseket, akkor
ellenben semmi közünk nem lenne az Úrhoz, de akkor egyben a győzelem felől sem lehetne reménységünk!
Azt is mondja Pál: 2Tim 2,5
Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.
Lássuk az egyik Messiási Próféciát: Ésaiás próféta könyve 9. rész
1.
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2.
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
3.
Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
4.
Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
5.
Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
6.
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7.
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
Az Úr aki harcol értünk, a Békesség fejedelme tehát...
A Békesség fogalma, az egyik leg félreértettebb fogalom, sokak számára...
van elsőként a világ szerinti békesség, ami valójában nem más mint egy dac és véd szövetség, ami egy közös ellenség leküzdéséig köttetik az emberek között.
ebben a világ szerinti "békességben" az emberek valójában állandóan félnek, nehogy úgy forduljon a dolog, hogy ellenük irányuljon a közharag...
A Leg nagyobb és leg ocsmányabb aljasságokban is békességet éreznek ilyenkor, és egy idő múltán észre sem veszik, hogy valójában már életükben a pokolig süllyedtek az aljasságaik miatt.
Ekkor valójában az e világ fejedelmével kerültek akaratukon kívül békességbe, hiszen aki a Sátán tanítását követi, az a Sátán tulajdon követőjévé lett! A Sátán pedig nem támadja az övéit.
A Szent Tan bizonysága szerint, a Sátáni hadviselésnek is meg vannak az eszközei: Súsárlás-rágalmazás-megtagadás-HAZUGSÁG-HAMIS VÁDAK-ellenségeskedés-harag-versengés...
Ezeket összefoglalva Pál a Testiesség termékeinek- a Testi megnyilvánulás gyümölcseinek írja le.
Gal.5, 19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
Mindezekkel szemben a Messiás által, akik valóban a Messiásban vannak, az Isten szerinti Békességben élhetnek...sőt ez a Békesség az egyik legfőbb ismérvük.
Békességben az Örökkévalóval, a Messiás engesztelő áldozata által, és békességben az emberekkel, a Messiás tanítása szerint!
V.Mózes 6, 4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
illetve, III.Mózes 19, 18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Ezeket a Parancsolatokat adta a Messiás ismételten, a MT.22-ben Mt.22,34.
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Azután ezt megerősíti: Jn 14,27
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
Ebben a kijelntésében van egyszer egy megkülönböztetés a világi békesség, és a Messiás általi Békesség között, illetve felhív a félelem nélküli életre is ebben a békességben.
Nem azt mondja, hogy nem lesz okunk a félelemre, hanem azt, hogy ne félj!
Hiszen többszörösen ismétlődik a figyelemztetés, hogy bizony e világ fejedelme, és az ő követői, erőteljesen azon lesznek hogy legyen okod a félelemre.
Mikeás próféta könyve 7. rész
1.
Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
2.
Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3.
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4.
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5.
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6.
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
Majd a Messiás által, ismét:Mt.10,
16.
Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.
17.
De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket;
18.
És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak.
19.
De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.
20.
Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.
21.
Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket.
22.
És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.
23.
Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.
24.
Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.
25.
Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!
26.
Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.
27.
A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.
28.
És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.
29.
Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
30.
Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31.
Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32.
Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33.
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
34.
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35.
Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
36.
És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
37.
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
38.
És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
39.
A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
Ugye itt az a zavarba ejtő, hogy jelen esetben a "másik oldal" is Jézus nevére hivatkozik...
Nincs itt semmi érthetetlen Testvérek, hiszen a Messiásunk neve valójában egy sokak számára érthetetlen dolgot is jelent!
Figyelem: Mt.1,18.
A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.
19.
József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.
20.
Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.
21.
Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.
22.
Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:
23.
Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.
A 21-es verset tessék figyelni: "Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből."
Tehát a bűneinkből szabadít meg! Vagyis: Szabaddá tesz a bűneinktől!
Ezt Ő így magyarázza: Jn.8,21.
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22.
Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23.
És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24.
Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
25.
Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek.
26.
Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
27.
Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
28.
Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
29.
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30.
A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Ez pedig azért alakult így, mert az egyik legfőbb, és leg kifejezőbb Messiási Prófécia így szól:
Ézs.42,Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Ugyanis tehát: Aki Isten Tanítását követi, és Istennek tetsző életet él a Messiásban, annak nincs oka félni az Istentől, hiszen ezek az Istennek fiai!
Ez pedig kizárólag a Messiás által lehetséges, hiszen a Testi ember nem képes Istennek tetsző életet élni, sem pedig az Istent követni.
Ez, hogy a Messiás nélkül lehetetlen ott kezdődik, hogy minden ember, aki erre a világra születik, az Ádámi természetet örökli a szülei által.
Az Ádámi természet bukást jelent, és bűnben való fogantatást.
Ezért mondja Dávid is: Zsoltárok könyve 51. rész
1.
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
2.
Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3.
Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
4.
Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
5.
Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
6.
Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7.
Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
8.
Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
9.
Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
Ismét: "7.
Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám."
A Bűnös ember pedig nem járulhat az Isten elé, még bocsánatkéréssel sem. A Messiás mint közbenjáró Főpap által is csak akkor lehetséges, ha a bűnök miatti valós bűnbánat motiválja az Őt keresőt.
Mik 3,4
Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orczáját előlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik.
Ahoz hogy az Istenhez folyamodjunk a bocsánatáért, szükség volt egy ENGESZTELŐ ÁLDOZATRA!
III:Mózes 17,11.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
És most van itt az ideje az értésnek Testvérek: Azt mondja hogy:
"Mert a testnek élete a vérben van"... ezek után: " mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést."
Jézus pedig ezt mondja: Jn.6,51.
Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
52.
Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53.
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
54.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55.
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57.
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
vizsgáljuk meg ezeket mélyebben Testvérek:
A Vér tehát az élet!
Jézus, tehát a Messiás vére, az Ő Életét jelenti! Erre emlékezünk az Úrvacsorai alkalmakkor.
Figyeljük meg Pál tanítását: I Kor.11,23.
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24.
És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25.
Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
26.
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
27.
Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28.
Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29.
Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
30.
Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.
31.
Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
32.
De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.
Tehát elsőként tisztázandó: A kenyér fogalma... Nos valójában nem kenyérről van szó, hanem Pászkáról!
Ez KOVÁSZTALAN KENYERET jelent...
Miért?
Mert a Kovász a Bűnt szimbolizálja! Aki Kovászossal veszi az Úrvacsorát, az tehát azt mondja, hogy az engesztelő áldozat bűnös volt...
Ha ez tudatos ellenszegülés, akkor itt két félelmes dolog jelenik meg:
1; Ránézve semmi hatással nincs az engesztelés, mert bűnös a bűnösért nem adhat engesztelést...
2; Elköveti a megbocsátás nélküli bűnt, mert :Ézsaiás 5,20.
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
A Jót, vagyis a Messiást bűnösnek mondani tehát komoly bűn! Reménylem, hogy akik ezt teszik, vagyis az Úrvacsorán kovászos kenyeret vesznek magukhoz, tudatlanul teszik.
Ámbár... ha vetnének egy pillantást az Úrvacsora előképeként adatott Peszach-i vacsorához adatott rendelésre...Mert ugye Jézus is ezen alkalmat ülte meg a tanítványaival.
II.Mózes 12,14.
És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15.
Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16.
Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17.
Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18.
Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19.
Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20.
Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
A Messiás Testének szimbóluma tehát a Kovásztalan kenyér, ami a BŰNTELENSÉGET jelenti, és a Messiás vére az Ő Isten dicsőségét kereső életét jelenti!
Ha tehát így vesszük magunkhoz az ÚRVACSORÁT, akkor ez az a méltó vétel, amiről Pál beszél... Mert ezzel az Ő Bűntelenségét, és az Ő életét vesszük magunkhoz, illetve azt a vágyat erősítjük, ami ide, erre a szintre elvezet bennünket!
Hiszen kizárólag ennek az életnek van létjogosultsága az Örökkévalóságban.
Csak és kizárólag így van biztos Békességünk az Örökkévalóval, ámde ha vele Békességben élünk, akkor békességben kell lennünk az Emberekkel is. Legalábbis ahogyan Pál Tanítja: Rm 12,18
Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
Akikkel pedig nem áll módunkban Békességben élni, azok a Fele barátaink, mert ránknézve akkor is elvárt viselkedési forma a Baráti megnyilvánulás, Tehát mi akkor is barátként kell hogy viszonyuljunk hozzájuk, de ez nem talál viszonzásra...
Mert a mi életünk, és hozzájuk való viszonyulásunk, NEM LEHET AZ Ő ÉLETVITELÜK KÖVETKEZMÉNYE! Vagyis nem csak akkor vagyunk irányukba, az Istentől való utasítás szerint barátsággal ha ők viszonozzák is ezt az indulatot, hanem ez minden elvárástól mentes kell hogy legyen.
Hiszen az Isten Törvényének két irányultsága volt... Az egyik a függőleges, az első Kőtáblán, az Istennel való együttjárás szabályaival, a másik kőtábla pedig az emberekkel való együttélés szabályait vázolja!
És azért Kőtáblák ezek, mert MEGVÁLTOZHATATLANOK ÉS ÖRÖKKÉVALÓK!
HA és amennyiben így élünk, akkor van tehát Istentől való, és a Messiásban adatott BÉKESSÉGÜNK!
Sajnos ez a Békesség, nem egy egyszer kapott, és Feltétel nélkül megmaradó békesség... Ezért a Békességért, nap-mint nap meg kell küzdenünk! ( érdekes perspektíva... egy békesség, amiért harcolni kell...)
Nos ami erre a harcra nézve kritérium: Nem egymás ellen történik a harc, hanem magunkkal!
Mindenkinek magának, és önmagában kell legyűrnie, a Békesség ellenére, benne felmerülő indulatait!
Zsoltárok könyve 37. rész
1.
Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2.
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3.
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5.
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6.
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7.
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8.
Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9.
Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10.
Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11.
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12.
Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13.
Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14.
Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15.
De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16.
Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17.
Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18.
Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19.
Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20.
De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21.
Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22.
Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23.
Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24.
Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25.
Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
26.
Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
27.
Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28.
Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29.
Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30.
Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31.
Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32.
Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33.
De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34.
Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35.
Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36.
De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37.
Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
38.
De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39.
Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
40.
Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.
-
"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt."
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."
olvashatjuk a Filippi levél 4, 6-7 soraiban.
Igen, ha hallgatok az Úrra, és a megdicsőülés útján járok Isten békessége betölti életemet, gondolataimat és tetteimet.
Köszönöm
-
Köszönjük Ferenc testvérem az áldott üzenetet. A békességet a keresztények bizonyos része másképpen képzeli, mint ahogy Isten határozott felőle. Az e világi békesség az egészség, a biztos és stresszmentes munkahely, de lehetne egyszerűbben úgy fogalmazni, hogy anyagi jólét. Bár ez e világi békesség, mégis keresztényi körökben ezt szokták mondani Isten akaratának és egyértelmű áldásának az életükre. Pedig Isten sehol sem ígért teljes egészséget, anyagi jólétet, vagy problémáktól mentes életet. Sőt, Jézus üldöztetéseket ígért, megverést, kiközösítést, és erre mondta rá, hogy ezen örvendezzünk, mert ez a bizonyítéka annak, hogy közösségünk van Vele.
Másrészt pedig a békéltetést is nagyon sokan félreértik. Azt gondolják sokan Jézus békéltetésének, hogy Jézus a szőnyeg alá sepri a bűneinket, és ez által békéltet meg minket az Atyával. Pedig közel sem így néz ki a dolog. Sokan szokták érzelgősre fogni, miszerint Jézus egyszer s mindenkorra elvette a bűneinket, és a megtérésük után is folyamatosan bűnt követnek el. Pedig ez nagyon téves elgondolás. Mert Jézus úgy békéltetett meg minket az Atyával, hogy:
1. eltörölte a megtérésünk előtti bűneinket
2. bennünk lakozva győzedelemre vezet minket a kísértések felett, hogy ne kövessünk el bűnöket
Ez a második pont nagyon nem tetszik a legtöbb embernek, pedig ez az evangélium, nem pedig az, hogy nyugodtan kövessünk el bűnöket, mert Isten már azokat is kifizette. Akik így gondolkoznak, azok nem ismerték meg Istent. Mert Isten nem változik, a bűn mindig is elválasztottak tőle, és mindig is el fognak választani minket. Akikben pedig Jézus valósággal lakozik, azok átadták a teljes irányítást Jézusnak, és így Jézus nem fog bűnt elkövetni mibennünk. Vagy talán azt mondjuk, hogy Jézus él bennünk, miközben bűnt követünk el? Fel kellene ébredni, Jézus nem követ el bűnt bennünk. Ezért ha mégis bűnt követünk el, ezzel azt jelentjük ki, hogy Jézus nem él bennünk.
1János levele 5,18
"Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/1janos-levele/5/18/?page=1)
-
Péter Apostol II. levele 1. rész
1.
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
2.
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
3.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4.
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
5.
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
6.
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
7.
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
8.
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
9.
Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról.
10.
Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.
11.
Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.
12.
Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.
13.
Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket;
14.
Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.
15.
De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.
16.
Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának.
17.
Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:
18.
Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.
19.
És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;
20.
Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
21.
Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
Áldott Testvérek, figyeljük meg e mai alkalommal Péter levelének ezt a fejezetét, és lássuk meg hogy az Apostol, sőt: Jézus kijelentése nyomán az Apostolok ( küldöttek) közül a vezető,
mely álláspontra helyezkedne a mai Hívők egyik leg parazsabb vitájában...
E legfőbb vita pedig nem más, mint az Istennek való engedelmesség fonttosságának kérdése.
Tehát:" 2.
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében."
Ez a megismerés két dolog miatt is elengedhetetlenül fontos számunkra...
Az első mindjárt az: Mert ha nincs Isten ismeret, akkor van Baal imádat. Sokszor tisztáztuk már, hogy a Baal jelentése valójában: Férj.
Namost ugye az Örökkévaló egyértelműen kijelentette, és ezt többször is megtette, hogy Ő a Férj.
Az a szó hogy : Szövetség-Frigy, valójában házasságot jelent! Ő Pedig ebben a "Szövetségben...Házasságban, a férj.
Mi itt a Probléma akkor? Az hogy akik Isten tiszteletet végeztek, az Istentisztelet irányultságaként a legfőbb szövetségesüket határozták meg, mint teremtő Istent.
Viszont az a bökkenő, hogy az Örökkévaló Igéjét megvetették, és a magaválasztotta Istentisztelet természetesen célt tévesztett. Így az Örökkévalót oly tulajdonságokkal ruházták fel, ami Őt nem jellemzi, tehát egy másik Isten,
más fajta Istentisztelete történt...(?) vagy történik (?)... Ez pedig bálvány imádat.
Jézust a mai napon hihetetlenül sokan tisztelik ismeret nélkül... ez ugyan olyan bűn,Így lesz a Király: MOLOCH...Mert a Moloch -is királyt jelent, de meg kell érteni, hogy a mi Királyunk, Melki Cedek! Vagyis az Igazság Királya!!! Mi az Igazság? Jn.17,17 alapján:Az Ige! Hiszen amikor a bűnöket legalizálva arra hivatkoznak sokan, hogy az Isten szava már érvényét veszítette, akkor azt állítják,
(és leírni is alig merem): Az Örökkévaló ugyan mondott ezt -meg azt, de eljött Jézus... mint egy másik Isten, aki felülírja a Teremtő szavát-eltörli a rendeléseit, és üdvösségre vezeti mindazokat, akik elhiszik hogy Ő létezik...
( mára a Hit fogalma már csak ennyit jelent sokaknak sajnos...) Mindezekből látható, hogy ez az Imádat nem azt a Királyt célozza, akit az Isten adott nekünk Út és Pásztor, de legfőként: KÖZBENJÁRÓ gyanánt...
Az hogy: Jézus és az Atya Egy! És az hogy a Messiás nem más mint az Örökkévaló Testet öltött Igéje, sokak elől el van rejtve, mert az Írásban betűkkel van kódolva...
Ha van ismeret, akkor lehetséges-mondom: Csak lehetséges az Igaz Istentisztelet! Azért csak lehetséges, mert a Sátán és a démonok is bizonyos értelemben :"ismerik" mind az Atyát-mind a fiút, de esetükben ez mégsem eredményez bűnbocsánatot, és Üdvösséget.
Ha azonban nincs Ismeret, akkor van baj!
Jakab azt mondja: Jakab 1,15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
Ugye a bűn növekedéséről. és teljességre jutásáról van szó...
Az Örökkévaló Igéje azt mondja: 5Móz 32,39
Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.
Pál ezt állítja: Korinthusbeliekhez írt I. levél 8. rész
1.
A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
2.
Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.
3.
Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle.
4.
Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.
5.
Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr;
6.
Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa.
Mit jelentenek ezek? Nos azt, hogy egyetlen Isten van, és Ő adta nekünk a szabályokat, aminek megtartásával eljuthatunk az Ő békességébe, és adta nekünk a Szavát- Igéjét-Ígéretét... (!)
Hogy be is visz bennünket, Mindazáltal az emberek, akik magukat Hívőknek nevezik, a saját elgondolásaik-véleményük-kívánságaik szerint gyártanak maguknak Isteneket és Urakat...
Bár azt mondhatnánk, hogy a célt tévesztett Istentisztelet nem ér célba... de sajnos nem mondhatjuk, mert eléri a célját! De akihez eljut ez a fajta Istentisztelet, az nem más mint Sátán!
Ésaiás próféta könyve 14. rész
1. Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
2. És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon.
3. És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,
4. E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn!
5. Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
6. A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.
7. Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
8. Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk.
9. Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait;
10. Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
11. Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!
12. Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
13. Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
14. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
Bizony: Sátán Istenként mutatja magát sokaknak, és akik nem Ismerik az Örökkévalót, azok hisznek is neki.
A Magaválasztotta Istentisztelt,hozzá jut. Aki Őt imádja, annak nincs semmi köze a Teremtőhöz!
Pontosan így azok, akik nem ismerik a Messiást! Ők még észre sem vették, sőt! az idők leg végén fogják csak észre venni, hogy az antikrisztust követték életükben.
Tehát szükség az Ismeret!
Van is erre Ígéret: Hóseás próféta könyve 2. rész
1.
Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ő bujaságát arczáról, és az ő paráznaságát emlői közül;
2.
Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, a milyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom őt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm őt szomjúsággal.
3.
Sőt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai ők is.
4.
Mert paráználkodott az ő anyjok; gyalázatba merült, a ki őket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretőim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.
5.
Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit.
6.
És szaladgál majd szeretői után, de nem éri el őket; és mikor keresi őket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:
7.
Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, a mit ők a Baálra költöttek.
8.
Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, a melyek meztelensége befedésére lettek volna.
9.
És most feltárom az ő gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja őt ki az én kezemből.
10.
És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját.
11.
És elpusztítom szőlejét és fügefáját, a melyekről ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretőim adtak nékem, és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket.
12.
És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyaklánczát, és elment szeretői után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr.
13.
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
14.
És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.
15.
És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.
16.
És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé...
Tehát az Örökkévaló, ígéri a bálványoktól, és a bálványtiszteletektől való elszakadást... De ezt hogyan?
Testvérek: Komolyodjunk meg! Pont a Messiás, a Yessua által!
Figyeljetek:
Ésaiás próféta könyve 11. rész
1.
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2.
A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3.
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4.
Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5.
Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
6.
És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;
7.
A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik;
8.
És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:
9.
Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.
10.
És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
11.
És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől.
12.
És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól.
13.
Megszünik Efraimnak irígysége, és Júdából a gyűlölködők kivágattatnak; Efraim nem irígykedik Júdára, és Júda sem támad többé Efraimra.
14.
És repülnek a Filiszteusoknak hátára napnyugot felé, és kelet fiaiban együtt vetnek zsákmányt, és kezet vetnek Edomra és Moábra, és az Ammoniták engednek nékik.
15.
És az Úr megátkozza Égyiptom tengerének nyelvét, és kezét felemeli az Eufráth fölé erős száraztó szélben, és hét patakra csapja azt, és népét sarus lábbal vezeti át,
16.
És csinált út lészen népe maradékának, a mely megmaradt Assiriától, a mint volt Izráelnek, mikor kijött Égyiptomnak földéből.
Újra: 9;
Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.
Tehát a Messiás által, ismerhetjük meg az Atyát!
Péter így folytatja: "3.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4.
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon."
Megajándékozott tehát minket az Örökkévaló mindazokkal, amik Életre (!) és Kegyességre (!) valók...
Tisztázzuk hogy mi az Élet.
Az élet nem egyszerűen a létezés aktív formája! Az élet egészen más mint amit arról godoltuk eddig...
Hogy megértsük az Élet definícióját, térjünk vissza az Élet kezdetéhez, az első " Életre teremtett emberpárhoz. Ott megérthetjük, hogy a Halál is egészen más, mint aminek mi "ismertük"...
I Mózes 2,
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Ez tehát az ember... egészen pontosan Ádám termtésének története... Ádám, héberül azt jelenti: Földből való! Így tehát a földet héberül így nevezzük: Ádámáh.
( Ez a földre, mint föld nevű bolygóra értendő.Ha egy ország vagy nép földjéről beszélünk, akkor Erec.)
Tehát a teremtés rendje az Emberre nézve: " 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké."
Láthatjuk hogy az Isteni rendelés szerint, az ember teste nem több, mint ház, mint eszköz az Istentől kapott Lélek számára.
Ugye erre szoktuk mondani: A Tartalom a lényeg, nem a forma...
Testet alkotott tehát az Isten a maga lelke számára, és ez egyben tökéletes egységet jelent! Ezen a ponton az ember, valós közösségben: ÉLT(!) Az Isten dicsőségére!
Adott szabályokat is az Isten az ember számára, hogy azokban járjon,és a vele való közössége meg is maradjon.
"16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. "
Tehát amíg az ember az Örökkévaló rendelése szerint járt, addig Élt az Istennel, és az Isten dicsőségére.
sajnos folytatódik a történet...
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
20. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
Hát lássuk mi is történt itt:
Ugye volt először az Örökkévaló szava, ami azt mondta: Mit tehet az ember, és mit nem!
Ezután jött egy "MÁS" Ige, ha úgy tetszik: Ellen szó...esetleg Anti Tanítás... ami azt mondta, hogy NEM úgy lesz, ahogyan Isten mondta...
Ám az élet csak akkor van, ha az Isten szavának történik az ENGEDELMESSÉG!
Namost nem így alakult a dolog... A Testi ember-testi gondolkodásának eredménye szerint, nem is történt meg a halál eset. Pedig DE!
Hányan-de hányan léteznek úgy, hogy nem is tudják hogy valójában : HALOTTAK!
Amíg tehát az ember Isten Szavát követte... hova tovább: Amíg az Ember pásztora volt az Isten Igéje... Addig Élt az ember.
Mert az Istennek való létezést nevezi az Ige ÉLETNEK!
Amit az Örökkévaló Halálnak mondott, az az engedetlenség miatti, Istennel való egység megszakadását jelentette!- Vagyis az Istentől való elválasztottságot.
Amikor az ember bűnt követ el, bizony elválasztódik az Istentől, és többé nem közeledhet hozzá, mert az Isten elfordul a bűnűntől!
A Későbbiekben ezért adott Isten Közben járókat, hogy amikor az ember bűnbe esik, akkor egy élet által menthesse az övét... Tehát kellett áldozat is!
III.Mózes 17,11.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Tehát a Bűnbe esett, fogta az Áldozati bárányát, felvitte a Levitához, aki megáldozva azt, annak vére által szerzett engesztelést a Bűnös számára, hogy ne kelljen örökre
Istentől elválasztottnak lennie!
És ez Ádám vö Eva esetében is így volt!
I Mózes 3,21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
Az a Bőr! Az Testvérek ezt megelőzően egy állaton volt ám... És ez által válik érthetővé, hogy az Isten ezek után ismét "szóba állt" az emberrel!
Most hogy értsünk ebből:
Tehát Jézus nem azért látott halált, hogy mi bűnökben élhessünk, hanem azért, hogy visszatérési szándékkal közeledhessünk a Teremtőnkhöz!
De vissza Ádámhoz:
Egy új, ezeddig nem létező "létforma" és egy új, ezeddig ismeretlen fogalom születése történt meg ebben a pillanatban, ez pedig nem más, mint a: Testi ember fogalma, és az Isten számára Halott lét formája.
Most egy érdekességet nézzünk meg ezek fényében: Jn.11,25.
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26.
És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
Ezt azért fontos pedig megértenünk, mert enélkül nincs reménységünk!
Tehát Ádámban és Évában, minden ember Testi emberként, és Isten számára halottként születik erre a világra.
Ezrét olvassuk: Mt.8,21.
Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
22.
Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Nem Jézus tapintatlanságának lehetünk itt szemtanúi, hanem annak a barbár értetlenségnek, ami akkor következik be, ha nem "ismerjük" a dolgok hátterét... ( nos amíg a Zsidó Apostolok tanították a Keresztyénséget, addig volt tanítva a Zsidó háttér is...)
Szóval az értelem: Az ember az Isten számára halottként születik erre a világra.
Mivel az ember halott az Isten tanítása számára, így tehát saját és elvárt "szabályok" szerint léteznek.
Ilyen pl. az Apai-vagy az Apai ház törvénye is.
Ellenben ha ember Yessuát... vagyis a Szabadítót felismeri, és Uraként akarja követni, az már ÉLET A HALÁLBÓL! akkor már nem élhetünk többé a világi törvények, és világi elvárások szerint, hanem Isten Szavának KÖVETÉSE ÁLTAL!
Isten azt mondja valamire hogy: NE! és ez az élet szava!
Sajnos a testi ember erre azt feleli: De...és hozzáteszi: nem akkora baj az engedetlenség...
Hát igen... ha legalább a hívők olvasnának...
1Sám 15,23
Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
Erre gondolom többen fellélegeznek, mert azt mondják, hogy ők nem is akarnak Királyok lenni... mondom ha legalább a hívők olvasnának...
I.Mózes 1,26.
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és URALKODJÉK a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27.
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28.
És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok BIRODALMATOK alá; és URALKODJATOK a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Testvérek ez biza Királyságot jelent!
Na de hamár az Élet szabályánál, azaz a Törvénynél járunk...
Rómabeliekhez írt levél 6. rész
1.
Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
2.
Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?
3.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?
4.
Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.
5.
Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.
6.
Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:
7.
Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.
8.
Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele.
9.
Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,
10.
Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.
11.
Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
12.
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:
13.
Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.
14.
Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
15.
Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.
16.
Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?
17.
De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok.
18.
Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.
19.
Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.
20.
Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok.
21.
Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, a miket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.
22.
Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.
23.
Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.
Ugye még nem tisztáztuk a BŰN fogalmát: Minden ami Isten Szava ellen van!
az eddigiek fényében ezen a fejezeten mit lehet félre érteni?
HA TEHÁT AZ ISTEN SZAVA-IGÉJE SZERINT JÁRUNK, AKKOR VAN ÉLETÜNK!
uzsgyi vissza az I Mózes 3-hoz...
Ugye azt láthattuk ebben a történetben, hogy hogyan és miként fogantatott meg a Testi ember... Mert ez bizony a gonosz magjától való fogantatás volt...
Ez pedig úgy ment végbe, hogy az "ellen szó"... az "anti messiás" elhitette az asszonyt, és ezáltal bűnbe ejtette az embert.
ezzel kapcsolatban egy érdekesség:
I Mózes 1,11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
Tehát egy "gyümölcstermő FA" emlynek "GYÜMÖLCSÉBEN" van az ő "MAGVA"
Amíg az ember Isten szavának engedelmeskedett, addig mint "jó gyümölcsként" ÉLT az ember az Isten Dicsőségére.
AMikor az ember eltért az Isten Igéjének követésétől, és a "másik"-az ellen-az Anti Igét... egyszerűsítsünk: AZ AntiKrisztust! kezdte követni, akkor az Istennek való engedetlenség, vagyis a Bűn magva vettetett el az emberben, és az ember magában is hordja a bűn magvát a
Testi életében, amivel meg is fertőz másokat!
Az első "Gyümölcs fa" Tehát a Messiás. Figyeljetek csak: II.Mózes 25, 10. És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat.
11. Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belől is kivül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörűl arany pártázatot.
12.
És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát.
13.
Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal.
14.
És a rúdakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát.
15.
A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból.
16.
És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába.
17.
Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset.
18.
Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére.
19.
Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélből csináljátok ki a Kérubokat annak két végén.
20.
A Kérubok pedig terjeszszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arczaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arczai a fedél felé forduljanak.
21.
A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked.
22.
Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.
Na akkor vegyük át: Gyümölcs fa... ugye fa, ami "gyümölcsöt" terem. és a gyümölcs, magában hordja a magját...
Fa az emberi testben való életet jelenti, az arany borítás, ami az Isteni identitás jele... Erről írt ugye Péter, és olvastuk is az elején: II.Péter 1, 4. A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által ISTENI TERMÉSZET részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon. A gyümölcs pedig ? : "II.Móse 25,16.
És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába."
Mik voltak a bizonyságok? A Törvénytáblák... vagyis az Isten Igéje, ( ha úgy jobban tetszik: az Élet Igéje, mert erről szól János: János Apostol I. levele 1. rész
1. A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3. A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
5. És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
6. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.
7. Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
8. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
9. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
10. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.
Volt még ott ugye az Istentől való "KIVÁLASZTÁST" jelző: Kihajtott mandulafa vessző...
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én VÁLASZTOTTAM, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
És a Mana,( jelentése mai Héber nyelven: Máze?...mi ez?) ami a mennyei kenyér.
Jn.6,33.
Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34.
Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35.
Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
Mindezek ugye határozottan egy irányba mutatnak... pontosabban "VALAKIRE" Aki befogadása által visszajuthatunk az Istennel való közösségbe, az Örökkévaló Shalómjába... vagyis az Életbe!
János Evangyélioma 14. rész
1.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4.
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7.
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
8.
Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9.
Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10.
Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
11.
Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
Egyben ez, ennek a "GYÜMÖLCSFÁNAK GYÜMÖLCSE IS" !!! ÉS AKI BEFOGADJA EZT A MAGVAT, ABBAN MEG IS MARAD A MAG, ÉS TERJESZTENI IS TUDJA MAJD!
Végül lássuk az egyik, és talán leg ismertebb Messiási próféciát ezek megerősítéseként:
Ésaiás próféta könyve 61. rész
1.
Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;
2.
Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;
3.
Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy IGAZSÁG FÁINAK neveztessenek, az Úr PLÁNTÁINAK, az Ő dicsőségére!
Igazság Fái tehát?
Figyu: Jn.17,14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
Hát Testvérek... mit is kívánhatnék számotokra? AZ Igazságban való, bőséges gyümölcsözést kívánok mindannyiunk számára.
De van más fa és más gyümölcs, és annak más magva is... Annak első vettetése bizony az volt, amikor Isten Szavának, mintegy "felül írásával" megtévesztette Évát, és vele aratott Ádám is... ( ez egy ilyen gyorsan érő gyümölcs ugyanis...)
János mondja: János Apostol I. levele 3. rész
1.
Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.
2.
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
3.
És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta.
4.
Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.
5.
És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.
6.
A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.
7.
Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz:
8.
A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
9.
Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.
10.
Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát.
11.
Mert ez az üzenet, a melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást...
Nos azért mondja János hogy "Kezdettől fogva hirdettetett" mert meg van írva: III.Mózes 19,13.
A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14.
Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15.
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16.
Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17.
Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Gyakorta előkerül az a kérdés: "De miről ismerhetjük fel a Testvéreinket, vagy miként tudjuk észre venni, a báránybőrbe bújt farkasokat?
Nos a Testiességnek bizony roppant észrevehető jelei vannak...
Rejtve pedig elénk is van tárva, az első emberpár bukásánál. Térjünk vissza arra a fejezetre picit:
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
A Testi kívánság öntudatra ébredt, azután megnyíltak tehát a Testi szemek, a Testies látásra. Innentől van Testi ember. (I.Móse 6,3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő TEST; legyen életének ideje száz húsz esztendő. )
De mi is történik ez után?
1; 7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
A Testiesség takargatása!
2; Az egymásra mutogatás- a másik okolása-kibújás a felelősség alól....
ezek elég árulkodó jelek napjainkban is...
Hányszor halljuk nap-mint nap Hívőktől: Ááááá-Nem úgy lesz az velünk mint ahogyan Isten mondja... ( mennyi kígyó van ez szerint...)
Mt.24, 23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
Ezek ugye az Antikrisztusok, akik ellen mondanak Isten Igéjének, és a hamis Próféták, akik a hívőket ezekhez az Antikrisztusokhoz vezetik....
Van olyan ismérv is, ha felelősségre vonás történik: NEM ÉN.... Ő VOLT... Ő MONDTA!
ha azonban babérokat lehet learatni: ÉN-ÉN!!! CSAK ÉN VOLTAM!
Ám összefoglalva az egyértelműen Testiesen élők ismérvei, akiket NEM KELLENE KÖVETNI! Pál által: Gal.5, 19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
És most fordítsuk nagyon komolyra szót:
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
Adta tehát a Ma na-t, hogy azzal táplálja az Övéit... Ugyan ez által nevelje-fenyítse is! A Ma na: A Mennyei Kenyér.
Azután a történet szerint: IV.Mózes 21,4. És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
Megvetették a Mennyei- a LELKI táplálékot az akkoriak, azután meglátták hogy mit aratnak... mintha olvasták volna Pál intelmét: Gal.6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
Ezek után ugye kérték Mózest, hogy járjon értük közben a Mindehatónál... A Mindenható pedig rendelte az érckígyót, de nem bálványként, hanem azért hogy az aki felismeri és elismeri a bűnét, és szembe néz a bűnének következményével, az megmenekül!
( ezt nevezzük bűnbánatnak és alázatnak...)
Vagyis szlengesen: Azok akiket az Úr kihozott a rabságból, azok út közben besokalltak az Isten vezetéséből, és fellázadtak a "mennyei táplálék" AZ Isten Igéje ellen!
Aztán könyörögtek bocsánatért és az Örökkévaló azt mondta, hogy: Bizony megvetettétek a Szavamat, de a Megmaradás akkor is a Szavam által van!
Pont mint ma! Ma is út közben vagyunk, az Ígéret földje felé vezető úton...akár csak egykor! Ma is sokan besokalltak az Örökkévaló nevelésétől-tanításától....pont mint egykor!
Ma is sokan fellázdtak Isten Igéje ellen...Pont mint egykor! De ezek kedvéért nem feszíttetik meg újra a MESSIÁS!
-
Köszönöm testvérem a tanítást.
44. A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. 45. Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. 46. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: "Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. 47. Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig." 48. Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek.
ApCsel 13, 44-48
Az Élet Igéjét el lehet fogadni és vissza lehet utasítani. Aki elfogadja - nem csak haalja! - és szívébe zárva engedelmességben követi Jézust az örök életre választottak ki.
Akik viszont vissza utasítják , saját maguk köcvetnek el öngyilkosságot, és nem méltóak a mennyei örök élethez.
-
Köszönöm Testvérem, valóban így van ahogyan mondod.
Ám mert sajnos az általad beillesztett Igét félre értik sokan, és mert ezen alapulóan az egész Zsidóságra kiterjesztik az engedetlenséget, had mutassak egy másik Igerészt, ami felfedi, hogy nem minden Zsidó utasította és utasítja el az Evangéliumot:
Apcsel.21,17. Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak.
18. Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának.
19. És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett.
20. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett:
-
Halleluja!
-
Mózes V. könyve 32. rész
1.
Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2.
Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3.
Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4.
Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
5.
Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.
6.
Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.
7.
Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
8.
Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,
9.
Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
10.
Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;
11.
Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:
12.
Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.
13.
A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;
14.
Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.
15.
És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját.
16.
Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
17.
Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
18.
A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.
19.
Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.
20.
És monda: Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!
21.
Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.
22.
Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
23.
Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
24.
Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
25.
Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
26.
Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
27.
Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
28.
Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
29.
Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
30.
Miképen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
31.
Mert a mi KÖSZIKLÁNK nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
32.
Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.
33.
Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
34.
Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
35.
Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
36.
Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van.
37.
És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, a melyben bizakodtak?
38.
A kik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
39.
Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.
40.
Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!
41.
Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.
42.
Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!
43.
Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
44.
Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué a Nún fia.
45.
És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,
46.
Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;
47.
Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
48.
És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
49.
Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.
50.
És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;
51.
Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
52.
Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.
Áldott Testvérek: rendkívül súlyos dolgok következnek e mai alkalommal...
Ezen fejezetben, tanúi lehetünk annak, hogy az Örökkévaló, az Önnön Tanítását eggyé teszi Önmagával amikor így szól:
1. 'Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő! "
Az Örökkévaló, a világ fiaiból vett " RÉSZÉT" A sorsvetés által neki jutott részt, amit Ő Maga Vetett... A Maga beszéde által felnevelte, gondját viselte,táplálta,nevelte, tanította...
Tehát ez az Ő része, eltért az Isten által neki tanítottaktól, és Idegen irányba fordult-mintegy idegen tanításokat követett...
Ezekről olvashatunk, a 5-6 os versben: 5. Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.
6. Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.
Vegyük észbe Testvérek, hogy ez az "elhajlás" miben nyilvánult meg? Hiszen abból érthetjük meg, mik voltak-és honnan lettek ezek a bálványistenek...
Nos az Isráél bűne summázva és egyszerűen ez volt: Elhagyták az Isten szavát, illetve az Ő szavának követését, és a maguk feje után mentek...
Kívánsaik irányították őket, ilyenek mint: evés-ivás-gazdagság-hatalom... és az ezeknek való áldozás volt az igyekezetük.
Tehát megértve: Minden ami a figyelemben megelőzi az Istent: az Bálvány, vagyis Idegen Isten.
Minden ez irányban kifejtett igyekezet: Bálvány áldozat.
És minden ezeknek szentelt gondolat-öröm-megemlékezés: Bálvány imádat az Örökkévaló szemében!
A Kőszikla jelentésére és elengedhetetlen fontosságára még vissza fogunk térni, de most lássuk meg a szem előtt levőket, tehát azt a pozíciót, ami a köszikla nélkül adódott, hiszen ez a jelen helyzet is egyben...
" 19. Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.
20. És monda: Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!
21. Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket. "
Ez Testvérek egyet jelent a kiszolgáltatással, vagyis az Örökkévaló a népét kiszolgáltatja azoknak, akik szokásait felvette az Isráél.
Ennek különböző mélységei vannak pedig:
1; uralkodnak rajtuk testileg
2; uralkodnak rajtuk lelkileg
A Testileg való uralkodás, a testi erőszakot jelenti értelem szerűen, amikor is szolgasorba taszítják őket-üldözik őket-gyilkolják őket...
A Lelkileg való uralkodás pedig jelenti, hogy az identitásuktól fosztják meg de legalábbis próbálják megfosztani az Isten népét...
Ugye gyakorta elhangzik ez a mondat: " Csak volt a te Istened, de már a mienk!..." Elvetett téged az Isten, és minket vett magának... és a többi esztelenség.
Ez a Népek számára egyben az ítélet gyüjtés ideje is egyben, hiszen ezekkel a szavakkal maguk ellen gyüjtenek haragot az Istentől.
Ezekben az időkben kellene nagyon az Isten ismeret, és az Isten iránti tisztelet, de az eleve nem lehet meg náluk, hiszen az Isten eleve nem adta más népnek meg ezek módját, hanem csak az Övéinek...
Ugye ez lenne a "KŐSZIKLA" . Hiszen minden olyan állítás, ami az Örökkévaló változásáról szól, egyben Istenkáromlás is, mert azért Örökkévaló Ő , mert változhatatlan és sziklaszilárd!
Mielőtt tovább haladnánk-térjünk vissza a kezdetekhez, hogy a következőket megérthessük:
Mózes I. könyve 4. rész
1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
Ábel esetében, a második engesztelő áldozatnak lehetünk tanúi, hiszen az elsőt maga az Örökkévaló adta Önmagának az emberért!
I Mózes 3, 21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
Ez a bőr, ugye sejtjük is, hogy ezt megelőzően egy állaton volt...(!)
Azt is tudjuk, hogy a bűn elválaszt mindenkit az Istentől... de hogy ez ne juthasson teljességre, az emberért megadta az Úr a keresésének "LEHETŐSÉGÉT" ezzel az: "ENGESZTELŐ ÁLDOZATTAL"
Ugye ebből kiindulva érthetjük meg azt is, hogy a Messiás engesztelő áldozata bár az egész világért adatott, de valóban csak LEHETŐSÉG GYANÁNT! Annak okán, hogy az ember kereshesse az Örökkévalót, és engedelmesség által
az Ő Fiává lehessen! A Bűntelen magára vállaja az én bűneimet, és meghal a bűneim miatt, hogy én az Bűntelenségében élhessek !
" Bőrébe öltözve"... vagyis vele azonosulva- az Ő életét élve! Nem báránybőrbe bújt farkasról beszélünk, hanem valós átlényegülésről, ami az azonosulást jelenti! Vagyis az Újá születést!
A Báránybőrbe bújt farkas jelentése egészen más, hiszen ahogy mondjuk is: Csak külsőleg akar az a valaki hasonulni, de a bennseje változatlan marad...az élete nem változik- a testiessége továbbra is fennáll.
Tehát Ábel-vö Kain...
Ábel valahogy " ráérzett" arra a szükségre, hogy ahogyan ez több helyen is megjelenik a Szent Tanban: Zsid.9,22.
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
Kain ezzel szemben "ugrott egy nagyot" és mindjárt hálaáldozattal kezdett, hiszen hála áldozatul adatik "vissza" az Amivel az Isten megajándékozza a Teremtményeit.
Tehát nem rendezte az Úrral a maga életét,hanem magától értetődőnek gondolta az Istenhez való közeledést.
De ez lehetetlen, hiszen a bűn elválaszt az Istentől...Mert nem elég az engesztelés, ha a mindennapi életre nézve nem eredményez gyökeres változást!
Isten maga mondja Mózesnek: II Mózes 19,14.
Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
15.
És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
16.
És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
17.
És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
18.
Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
19.
És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
20.
Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21.
És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
22.
És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
23.
Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
24.
De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
25.
Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
Amikor tehát az Örökkévaló adta a Kősziklát, ami az Ő Igéje, akkor azt is elvárta, hogy az Övéi-SZÓFAGADÓAK-tehát: ENGEDELMESEK legyenek, éspedig nem csak egyszer-egyszer; és nem is "bizonyos dolgokban"
hanem tökéletesen és állandóan!
Erről beszélt maga a Megtestesült Ige is :
Mt.7,24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Ezek után pedig térjünk vissza a Folytatáshoz:
Tehát az Örökkévaló, az "engedetlen és SZÓFOGADATLAN népét, elszéleszti az ítélete szerint a népek közé...
már előre vetít egy félelmes ítéletet a nemzetek ellen:
V Mózes 32, 15. És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját.
16. Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
17. Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
18. A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.
19. Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.
20. És monda: Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!
21. Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.
22. Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
23. Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
24. Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
25. Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
26. Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
27. Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
28. Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
29. Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
30. Miképen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
31. Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
Olvassuk el azt a fejezetet, ami ezekről a Büntetésekről szól, és jussunk értelemre: Ezékiel próféta könyve 36. rész
1. És te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felől, és mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét,
2. Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az ősi magasságok a mi örökségünk lőnek.
3. Ennekokáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Azért, mert pusztítanak, és kívánnak titeket mindenfelől, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára-nyelvére kerültetek;
4. Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lőnek a pogányok maradékának köröskörül.
5. Azért ezt mondja az Úr Isten: Bizony, féltő szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik magoknak vették az én földemet örökségül teljes szívöknek örömével és lelkök megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék;
6. Ezokáért prófétálj Izráel földjéről, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Ímé, féltő szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek;
7. Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, ők viseljék gyalázatukat.
8. Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajőjjenek.
9. Mert ímé, én hozzátok hajlok és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket.
10. És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik.
11. És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom őket rajtatok, mint régi időtökben, és több jóval lészek hozzátok, mint első napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
12. És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izráelt, és bírjanak téged, s te légy nékik örökségül, s többé nem teszed őket gyermektelenné.
13. Így szól az Úr Isten: Mivelhogy mondják néktek: emberevő vagy és gyermektelenné teszed népedet:
14. Ennekokáért embert nem eszel többé, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az Úr Isten.
15. És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten.
16. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
17. Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem.
18. És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt.
19. És eloszlatám őket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.
20. És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki!
21. Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének.
22. Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek...
Ugye láthatjuk hogy az Isráél azzal fertőztette meg az örökkévaló nevét a Pogányok között, hogy ez az Úr népe, de ugyan olyan bűnösök-bálványimádók... tehát az Istennek engedetlenek mint akár mely nép.
De ezek a népek nem gondolkodnak el a mostani dőben sem, amikor már pedig: nekik is megadatott volna a Szent Tan, és nekik is lenne "LEHETŐSÉGÜK" az Istenhez való közeledésre, hiszen a Tökéletes engesztelés előttük is ajtót nyitott ehhez.
Ugye azt mondottam: „ Ez az idő, a nemzetek számára az ítélet gyülytésének ideje is egyben...”
Miért? Mert megmondatott az Istentől elsőként : Mózes I. könyve 12. rész
1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2.
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3.
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Ezt az Örökkévaló ki is mondatja eggyel a "nem népéből" valóval:
Mózes IV. könyve 24. rész
1.
Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indula, mint az előtt, varázslatok után, hanem fordítá az ő orczáját a puszta felé.
2.
És mikor felemelte Bálám az ő szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az ő nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala ő rajta.
3.
Akkor elkezdé az ő példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata.
4.
Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:
5.
Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!
6.
Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett!
7.
Víz ömledez az ő vedreiből, vetését bő víz öntözi; királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az ő országa.
8.
Isten hozta ki Égyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.
9.
Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.
Tehát aki az Élő Isten népét szidalmazza-átkozza vagy ellene tör, az bizony ítéletet gyűjt magának!
Ez az egyik része a dolgoknak... a másik pedig:
Lukács Evangyélioma 19. rész
1.
És bemenvén, általméne Jerikhón.
2.
És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
3.
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
4.
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
5.
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
6.
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
7.
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
8.
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10.
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
11.
És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
12.
Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
13.
Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
14.
Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
15.
És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
16.
Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
17.
Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
18.
És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
19.
Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
20.
És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
21.
Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
22.
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
23.
Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
24.
És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
25.
És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
26.
És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
27.
Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
Áldott Testvérek: Mit is olvasunk ezen fejezetben?
Nos ezen fejezet értelme, sokkal mélyebb mint azt gondolnánk... Példa beszéd ez!
Mielőtt ezt kifejtenénk, lássuk meg az "Ellen Példát"
Lukács 7,36.
Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
37.
És ímé a városban egy asszony a ki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet.
38.
És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel.
39.
Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki őt illeti: hogy bűnös.
40.
És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.
41.
Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
42.
És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?
43.
Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.
44.
És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
45.
Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
46.
Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.
47.
Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48.
És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.
49.
És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
50.
Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
Figyeljük meg a két eset közötti különbséget:
Jézus ugye mind a két esetben bement a "befogadó" házába.
Az egyik hatalmas megtiszteltetésnek vette ezt a Messiástól, míg a másik, egyfajta gesztusnak irányozta a vendégül fogadást...
Az első "befogadónál" Tökéletes változáshoz-újászületéshez vezetett az hogy a Messiás bement őhozzá, és teljes bűnbánat fakadt fel benne, majd az egész életét ezek után az Istennek tetsző életnek szentelete,
addig a másik esetben nem eredményezett változást a befogadó életében a Messiás "behívása".
A Zákeusban történt azonnali változást látva ezt mondta Jézus:
„8.
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10.
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.”
Figyeljetek a 9-es versre: 9.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
Ábrahám Fia! Azért a fia, mert engedelmben követi az Istent! Miért? Mert bűnbánatra indult, és megtért a bűneiből...Hiszen őt foglalkozása vitte bűnbe, és tette bűnössé mind az Isten-mind az emberek előtt.
Vámot szedett-adót hajtott be. Márpedig az Isten szava kimondja hogy ezeket nem szabad tenni!
Valósággal nyomorgatta az Isten népét, pedig a Törvény ezt tiltja!
Vagyont gyülytött, pedig tiltja a törvény
Patvarkodott, pedig rendeli a hétévenkénti "visszaállítást" is, és tiltja az erőszakkal való elvételt is.
Addigi életében tehát Engedetlen volt az Istennek!
Ábrahámról pedig tudjuk, hogy mindenben-mindenkor tökéletesen engedelmes volt az Örökkévalónak. Aki követi az Ábrahám hitét, vagyis az engedelmességet, az az Ábrahám fia!
Namost a Szövetség, vagyis az Istennel való házasság, Ábrámmal-és az Ő magvával köttetett!
Ugye Testvérek, és visszatérve a két "befogadó" közötti különbségre: Azt látjuk, hogy mind a két esetben megtörtént az, hogy Jézus bement hozzájuk, de csak az egyiknél eredményezett ez " Üdvösséget"...
Jézus mondja: Jel.3,19.
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
20.
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
21.
A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
22.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
Megint csak a kiragadott igék okozta zavar... Jézus azzal kezdi: Jel.3,19.
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
Bizony vannak, akiket Jézus személye már megtérésre indít... és vannak akiket a győzködése sem!
Hányan gondolják magukat megtérve azóta is, mondván: "Befogadtam az Urat, tehát Biztos hogy Üdvözít!"
Ezt is mondja Jézus az utóbb olvasott Igerészben: 22.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
A Lélek pedig Megtérésre és az Istennek való engedelmességre hív mindeneket!
( erre még visszatérünk)
Pedig látjuk is hogy nem! Ma hányan vannak akik úgy hívták be az Urat az életükbe, hogy az életükben ez nem eredményezett változást?
Egészen pontosan a hívők kétharmada él így Testvérek!
Zak.13,8.
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9.
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Mert aki nem a "Kősziklára" épít, annak építménye romba dől!
Ha az Örökkévaló a maga népét száműzte az engedetlenség miatt az Ígéret földjéről, akkor azokat az idegeneket akik nem az Ő népe, beengedné?
Ez az állítás minden nemzetekbelire Igaz tehát? NEM!
Mert azok a nemzetbeliek, akik valóban „megtértek” éspedig: Yisráél Istenéhez... tehát: Ábrahám-Yichak, vö Yakov Istenéhez, azokat az Isten egybe szerkesztette a népével, tehát „BE PLÁNTÁLTA ŐKET.”
Figyeljük meg ezzel kapcsolatban először is a Messiás magyarázatát, majd Pál tanítását:
Erről szólt a Messiás már előre: János Evangyélioma 10. rész
1.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6.
Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7.
Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8.
Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9.
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10.
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12.
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13.
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14.
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15.
A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16.
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Tehát újra: "16.
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor."
Ez az akol az az akol, ahol a Juhok az Igazi Pásztorként, tehát követendő Úrként tekintenek Jézusra! "2.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját."
Tehát semmi más tanításra ne figyelnek ezek, hanem csak az Ismert vezetőre, aki maga az Isten Igéje!
És Jézus engesztelő áldozata csak értük szól! "14.
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15.
A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért."
Tehát most lássuk Pál tanítását:
Effezosz 2, 11. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13. Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15. Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20. Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21. A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22. A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Ám ezek az eredetileg más akolból valók, nem más út vezetése által, és nem erőszakkal akarják magukénak az Isten népének helyzetét!
Zakariás próféta könyve 4. rész
1.
Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2.
És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3.
És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4.
És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5.
És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6.
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
/A Két olajfa, és az Igaz Világosság , vagyis a Menóra, egy terjedelmét tekintve hosszú történet, javaslom hogy ne ma beszéljünk ezekről.../
Tehát: "6.
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura."
Isten lelke pedig megtérésre, és engedelmességre hív mindeneket!
Csak ezek oltatnak be és csak így!
Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9.
Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
Az Istennek népét, az Istennek fiai alkotják! Ezek pedig azok, kik az Örökkévaló nevelése szerint élnek!
-
Köszönöm a tanítást.
Az alábbi gondolataim támadtak miközben elolvastam ezt az írást. Olvastam, mert sajnos a headsetem meghibásodása miatt nagyon rosszul értettem az elhangzottakat.
Nagyon sokan elhajlottak az Úrtól és élik a saját maguk teremtette istennel az életüket. Nem véletlen, hogy ilyen sok gyülekezet és közösség "épül" nem a kősziklára.
Bírák könyve 2,13
És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak.
Ábrahámnak azt ígérte az Úr, hogy utódai, és nem a gyülekezetek száma lesz annyi, mint csillag az égen.
1Mózes 26,4
És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;
Az Úr elrejtette orcáját. Malakiás idejében is elrejtette mert a bűnös nép nem óhajtotta vele a kapcsolatot és engedetlenek maradtak.
Napjainkban sok esetben a Sátán hangját tévesztik össze az Úr beszédével.
Isten szava rostálásra kerül. Csak az marad meg ami nem okoz a testnek kellemetlenséget és kényelmetlenséget.
1János levele 2,18
Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
Kősziklára építeni fáradtságos, megeröltető munka. De amikor jön a vihar akkor szilárdan meg áll.
Az Úr Igéjén és tanításán megerősödve könnyedén ellent lehet állni a megpróbáltatásoknak.
Jakab levele 1,3
Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
Akinek elmosta a vihar az építményét tanulhat az esetből amig nincs későn.
Az Urat bármikor lehet keresni. Engedelmes szív, töredelmes lélek.
Zsoltárok 51,19
Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
Jézus ma is gyógyít. előbb a lelket, szívet, és ha szükséges a testet is. Zákeus vendégül látta Jézust. Úgy gondolhatta, hogy ő adott, pedig nem úgy történt. Ő kapott szabadulást a bűntől, és Istent félő szívet.
Ezékiel könyve 11,19
És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testökből, és adok nékik hússzívet;
Aki büszke és rátarti és nem akar megalázkodni isten előtt, az elveszett ember. az ilyen hiába találkozik Jézussal. Elveszett. a lábai nem a kősziklán állnak.
Zakariás könyve 11,3
Hangzik a pásztorok jajja, mert elpusztult az ő büszkeségök! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége!
Jézus azokhoz megy akik örömmel fogadják, és engedelmesek. Aki beengedi Jézust a szívébe az nem vész el.
Jelenések könyve 3,20
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
-
Mózes V. könyve 30. rész
1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Áldott Testvérek: A Tóra ezen fejezete, Az Istenhez való hűség bizonyságaként, az Ige-vagyis az Isten szavának megtartását rendeli.
Egyben az Ige megtartásától teszi függővé, az Isten népének sorsát is, Tehát az Ige megtartása-Áldást von maga után, míg az Igétől való függetlenedés-Átkot hoz magával.
"ha Davar" Az Ige... Az Ige, Isten teremtő szava! Az Ige által lettek mindenek,és a beszéde által tartja meg egyes teremtményeit, míg más teremtmények, ugyan e szó által szűnnek meg létezni.
Olvassuk el, mit mond az Igéről a "B'rit hadassa" Azaz az Újszövetség egyik Apostola: János.
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
János elbeszélése szerint, az Ige...vagyis a Messiás, az Ő eljövetelével, megadta a választás lehetőségét az Isten teremtményeinek, hogy az Isten szerinti életet tegye számukra lehetővé, vagy az Istentől való elválasztódás maradjon fenn számukra.
Az e világra született emberek, kivétel nélkül, Istentől való elválasztottságban születnek. Mert a testi ember örökli az Ádám és Éva természetét, ami az Isten szavától való függetlenedés... vagyis a bűn természete.
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Az Isten szavától való elszakadás egyenlő a halállal tehát! Ebben az állapotban tehát minden embernek ez a része: "17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz."
Ez az állapot, az értelmetlen és tartalmatlan lét formája, amit egyszerre neveze a Szent Tan: Testi életnek, és Isten számára halott létezésnek.
Az Igazi halál az az Istentől való elválasztás! A Test halála csupán a test létezésének megszűnése. A Test létének megszűnése csupán egy ajtó, ami teret nyit egy másik lét megkezdésének, és ennek tere a nem mindeggy!
Nem mindegy hogy az ember az örökkévalóságot a gyehennán tölti, ami a lélek szenvedésének örökös helye,: Ézsaiás 66, 24. És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.
Amit az Isten nem is az emberek számára, hanem a bukott Angyalok számára készített, ám végezetül ugyan erre a helyre kerülnek azon emberek is, akik inkább a bukott angyalokat követve, elhagyták az Örökkévalónak való engedelem útját: Mt 25,41
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
Az Ige vezetése szerint való élet, egyszer élet a halálból, tehát a feltámadás az Isten számára!
Ezt nevezzük Újászületésnek is... Másrészt: A Világosság fiainak a megjelenése! /Jn evangéliuma 1, 12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek./
Olvassuk el, hogyan beszél Isten szava Önmagáról: Példabeszédek könyve 8, 22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Az Isten Szavának való engedelmesség tehát Áldást vonz...: "35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot."
És erről beszélt Mózes az V Mózes 30-ban: 15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
Az Isten szavának való engedetlenség pedig az Átkot hozza magával: Példabeszédek 8,36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Illetve Mózes által: V Mózes 30, 17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
A Testté lett Ige, vagyis Yessua, a földi pályafutása alatt is többször elmondta ezeket: Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
Ebből világosan látható, hogy bár igaz Pál szava, miszerint: Fil.2,9.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
10.
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
De a maga Urának-Pásztorának-Szabadítójának-Mesterének... csak az vallhatja Jézust, aki engedelmben követi Őt!
Ezért folytatja Pál is így: Fil.2,12.
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13.
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
Ezzel a Páli idézettel, egyúttal egy súlyos félreértést is tisztáznunk kell:
Ezen idézetből kiindulva gyakorta halljuk: Nem az én igyekezetem a jóra való törekvés, hanem Jézus az akinek ezeket kell bennem tennie...
mint mondtam: csúnya-csúnya félreértés ez.
Hiszen ebből következhet az is: Ha nem az Isten parancsolata-Tanítása szerint élek az azért van, mert Jézus még mindíg nem munkálta ki bennem...
Tehát: Nem az Én hibám... Ő késlekedik bennem!
Figyeljétek csak: I Mózes 3, 7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
Vagyis a felelősség átruházása- a másik okolása- elrejtőzés Isten elől- más felelőssé tétele... ezek Testvérek még mindíg a Testi élet jellemzői!
Péter ezzel szemben egészen másra hív bennünket! Fontos figyelmezni a szavára, mert egyrészt Pétert valaminek az alapjává tette Jézus: Mt 16,18
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
Majd az Apostolok tanításának követésével Örök életet kért Jézus: Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem!
és Péter ezt tanítja nekünk: Péter Apostol II. levele 1. rész
1.
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
2.
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
3.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4.
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
5.
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
6.
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
7.
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
8.
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
Tehát az Istennel való Szövetségből, igenis ki kell vennünk a részünket!
Hogyan- és mi a mi részünk?
Áldott Testvérek: Meg kell látnunk, hogy az Embernek születése óta meg van a vágya arra nézve, hogy egy szövetségest találjon magának, akire számíthat a bajban,akit segítségül hívhat, akire számíthat akkor, amikor az ő ereje-tehetsége-bölcsessége a végére ér...
Ugye szoktam volt mondani: süllyedő hajón, és zuhanó repülőgépen nincsennek ateisták! És ez nem vicc!
Mert amikor az ember olyan bajba kerül, ahol nem tud segíteni magán-és más sem tud már segíteni rajta... akkor gyorsan nyitottá válik az Isten keresésére...
Ám:
A közvetlen veszélyből való menekedés keresése nem korrekt! hiszen ilyenkor az ember, az eddigi létformájának fennmaradását keresi.
A Szövetséges, akit ilyenkor keresnek, aki minden vesztett helyzetből megmenthet...azonban egészen mást kér!
II.Kor 5,15.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
Tehát egy Új életet kínál, mégpedig egy Isten tanítása szerint való életet, de ezt kritériumként meg is követeli!
Mt.10,32.
Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33.
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
34.
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35.
Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
36.
És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
37.
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
38.
És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
39.
A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
40.
A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
41.
A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi;
42.
És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.
Mindaz tehát, aki az Igaz nevében él, az az Igaz cselekedeteit cselekszi is!
Jakab ezt mondja:
Jakab Apostol levele 2. rész
1.
Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.
2.
Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában;
3.
És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé:
4.
Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?
5.
Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik?
6.
Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, és nem ők hurczolnak-é titeket a törvény elé?
7.
Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, a melyről neveztettek?
8.
Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.
9.
De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói.
10.
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
11.
Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.
12.
Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.
13.
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.
14.
Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit?
15.
Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,
16.
És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?
17.
Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
18.
De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
19.
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
20.
Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?
21.
Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
22.
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
23.
És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.
24.
Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
25.
Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?
26.
Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.
De hogyan tudhatnánk mi ezt a tanínást, aminek megtartása-követése Istenszerint való életre vezet bennünket?
Az ember, minthogy testben és testileg születik, nem képes önnön magától megtalálni ezt az Utat!
Nem képes az ember testileg jót... tehát Isten szerint való dolgot tenni!
Tehát kell az Út, a tanítás... mitegy: Világosság a sötétségből, hogy Istenhez juthassunk!
El kell ismerni, hogy enélkül az "ÚT" nélkül nem lehetséges az Isten szerint való élet!
Az Isten keresésének egyetlen célra vezető útja tehát: Az Isten által kijelölt Út megtalálása, és ennek módját kérte-kéri... minden ember, aki az Örökkévalóval Szövetségre kíván lépni!
Ez egyben eskü is!
Minden hívő közösségben elmondatják a "Megtérők imámáját", Ami így ebben a formában nincs is benne Isten Tanításában, de arra az Eskütételre, amire bizony az Isten Tanítása szerint fel kellene hívni a figyelmet, nos arra nem történik utalás és nyomatékosítás!
A Szövetséget nevezzük : Frigynek! Ezt ma így nevezzük: Házasság. És minden házasságban kell hogy legyen fogadalom tétel!
Ennek a fogadalomnak megtartása, a Házasság- Frigy-SZÖVETSÉG fennmaradásának záloga, és a fogadalomtól való eltérés, maga a Házasságtörés-Hűtlenség-Paráznaság!
Az Istennel való Szövetségrelépés fogadalom tétele ez: S'má Yisráél:
V.Mózes 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Tehát: Te kérted a megtérésedkor az Istentől, hogy tanítson... Az Isten pedig azt kérte tőled (!), hogy a títása szerint járj vele!
Figyelem! Ne legyen tévedés ebben... Az Isten szavának megtartása nem azt jelenti hogy csak tudd! Azt jelenti hogy az szerint élj! Tehát éld is meg!
Az Út... vagyis az Ige elkérése ugye tehát elhangzott, és az annak megtartására való figyelmeztetés is elhangzott az Istentől... de hol az Út? Ki hozza el nekünk? Ki érteti meg?
Erre olvassuk el a válszt:
V Mózes 30, 10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
Mit jelentenek ezek a sorok?
Nos : "
V Mózes 30, 10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. "
Ez tehát azt jelenti, ha valóban rá szándékozol lépni az Isten Örömébe vezető útra... akkor: "11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt."
Tehát nem csak elérhetővé tette számodra, hanem beléd is plántállta!
És erről olvashatjuk az Idők rendjére nézve: Jer.31, 31. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35. Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36. Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
De!!!
Ne csak tanuld- ne csak tudd... Éld is meg!!!
Ésaiás próféta könyve 1. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
2. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem.
3. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
4. Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.
5. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.
6. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
7. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak;
8. És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.
9. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
10. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11. Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12. Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13. Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17. Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20. És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
21. Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
22. Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
23. Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
24. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25. És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
26. És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
27. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28. De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
29. Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;
30. És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez:
31. És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.
Ugye mindíg is voltak ,akik csak dícsérték-ünnepelték az Úr gondviselését, mintha az "járandóság" hovatovább, mintegy: Isten kötelessége lenne...
Isten azonban azt mondja: "10. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11. Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12. Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13. Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni..."
Azokat akik csak ünneplik az Istent... vagy másként: Azokat akik a szövetség rájuk eső részéből csak a könnyebb- a kívánatosabb részt akarják elvenni, így nevezi Isten: Szodoma fejedelmeinek-Gomorra népének nevezi az Isten.
Ezekre jellemző, a felhőtlen ünnepi hangulat-a világ javaival való élet vágyása- a testi célok elérése- de legfőképp: A Testies élet szabadossága!
Ám ezektől az emberektől, Isten nem akarja hallani a dicsőítést...
Anti Testvérünk a Szerdai Igehirdetésében hozta a történetet Datánról és Koráh-ról... Ők voltak a vezetői azoknak, akik eltérve az Isten rendeléseitől, Istent próbálták dicsőíteni...
nos elvesztek! Ezúttal is el fonak veszni azok akik elhagyják az Isten Tanítását, de az Istentől való jóban reménykednek...
Ámos 5,14. Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok.
15. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.
16. Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetőt is gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra;
17. És minden szőlőben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr.
18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Malakiásnál ezeket olvassuk, és ez az idők rendje szerint a mai helyzet is egyben:
Mal.3, 13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Mára már nagy vonalakban végbe ment a szétválasztás...
Ezen időpontra, akik a TESTIES ÉLET SZABADOSSÁGÁT választották, eltévelyedtek az Igazságtól, és kirekesztették magukat az Isten országából...
Rájuk jellemző, hogy a maguk választotta Istentisztelet szerint élik: „hívő életüket”
És az Ige Igazságát elutasítva-emberi bölcselkedéseket-magyarázatokat preferálnak...
Gyűlölködőek-csúfolók-haraggal élők...
Isten Igéjét kiforgatják, az Isten beszédét legóként alkalmazva, tehát szó összerakóst játsszva, azzal támogatják a maguk preferendumait.
Akik ellenben az Isten jókedvét-Isten országának teljességgel történő eljövetelét várják, azokban szinte észrevétlenül megtörtént az átalakulás!
Ezek már nem magukhoz mérik az Isten Szavát- hanem magukat mérik az Isten Szavához!
Nem a maguk életvitelét akarják Igazolni,mintegy az Istent akarva idomítani önnön magukhoz, hanem vágy alakult ki bennük, az Isten szerint való élethez...
Az akarás- a jóra, az Igazra való törekvés ezekben az emberekben, már célként lebeg a szemük előtt, és határozott szándék alakult ki bennük a Jó cselekvésére!
Sőt: Amikor Isten Tanítása szerint cselekszenek, valami megmagyarázhatatlan örömöt éreznek.
Ezek nevezhetik joggal az Isten Igéjét... Vagyis: Jézust Pásztoruknak, hiszen az Ő vezetését követik.
-
Ezékiel próféta könyve 43. rész
1.
És vitt engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, a mely napkelet felé néz vala.
2.
És ímé, Izráel Istenének dicsősége jő vala napkelet felől, és zúgása, mint nagy víz zúgása, és a föld világos vala az ő dicsőségétől.
3.
És a jelenség, melyet láttam, olyan vala, mint az a jelenség, melyet akkor láttam, mikor menék a várost elveszteni; és olyan látások valának, mint az a jelenség, melyet a Kébár folyó mellett láttam. És orczámra esém.
4.
És az Úr dicsősége beméne a házba a kapunak útján, mely néz napkeletre.
5.
És fölemele engem a lélek, és bevitt engem a belső pitvarba, és ímé, az Úr dicsősége betölté a házat.
6.
És hallám, hogy valaki beszélget hozzám a házból, holott ama férfiú mellettem áll vala.
7.
És mondá nékem: Embernek fia! ezt az én királyi székemnek helyét és lábaim talpainak helyét, a hol lakom Izráel fiai között örökké, és itt az én szent nevemet többé meg ne fertéztesse Izráel háza, ők és királyaik paráznaságukkal és királyaik holttesteivel, magaslataikkal,
8.
Mikor küszöbüket az én küszöböm mellé és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé tették, és csak a fal vala köztem és közöttök; és megfertéztették az én szent nevemet útálatosságaikkal, melyeket cselekedtek, ezokáért elvesztém őket haragomban.
9.
Most már eltávoztatják paráznaságukat és királyaik holttesteit tőlem, és ő köztök lakozom mindörökké.
10.
Te, embernek fia, hirdessed Izráel házának ezt a házat, hogy piruljanak vétkeik miatt. És mérjék utána arányosságát;
11.
És ha pirulni fognak mind a miatt, a mit cselekedtek: e ház formáját és berendezését, kijáratait és bejáratait és minden formáit és minden rendeléseit és minden formáit és minden törvényeit jelentsd meg nékik és írd meg szemeik előtt, hogy megtartsák minden formáját és minden rendeléseit, s azokat cselekedjék.
12.
Ez a ház törvénye: A hegy tetején egész határa köröskörül igen szentséges. Ímé, ez a ház törvénye.
13.
És ezek az oltár mértékei singek szerint (egy sing tesz egy közsinget és egy tenyért): talpa vala egy sing magas és egy sing széles, korlátja pedig a szélén köröskörül egy arasznyi. És ez az oltár magassága:
14.
A földön való talptól az alsó bekerítésig két sing s szélessége egy sing, és a kisebb bekerítéstől a nagyobb bekerítésig négy sing és szélessége egy sing;
15.
És az Istenhegye négy sing, és az Isten-tűzhelyétől fölfelé a szarvak egy sing.
16.
És az Isten-tűzhelyének hosszúsága tizenkét sing vala tizenkét sing szélesség mellett, négyszögben négy oldala szerint.
17.
És a bekerítés vala tizennégy sing hosszú, tizennégy sing szélesség mellett, négy oldala szerint; és a korlát köröskörül rajta fél sing. És talpa vala egy sing köröskörül. És grádicsai napkeletre néztek.
18.
És mondá nékem: Embernek fia, ezt mondja az Úr Isten: Ezek az oltár rendtartásai: Azon a napon, mikor elkészül, hogy égőáldozattal áldozzanak rajta és vért hintsenek reá,
19.
Adj a papoknak, a Lévitáknak, kik a Sádók magvából valók, a kik járulhatnak én hozzám, ezt mondja az Úr Isten, hogy szolgáljanak nékem, egy fiatal bikát bűnért való áldozatul.
20.
És végy véréből, és tedd az oltár négy szarvára és a bekerítés négy szegletére és a korlátra köröskörül, és tisztísd meg azt, és szenteld meg.
21.
És vegyed a bikát, mely a bűnért való áldozat, és égesd meg azt a háznak erre rendelt helyén, a szenthelyen kivül.
22.
Másodnap pedig vígy egy ép kecskebakot bűnért való áldozatul, és tisztítsák meg vele az oltárt, mint a fiatal bikával megtisztították.
23.
Mikor elvégezed az oltár megtisztítását, vígy áldozatul egy ép, fiatal bikát és egy ép kost a nyájból.
24.
És áldozzál velök az Úr előtt, és a papok hintsenek sót reájok, és vigyék azokat égőáldozatul az Úrnak.
25.
Hét napig mindennap egy-egy bakot hozz bűnért való áldozatul, és egy fiatal bikát és egy kost a nyájból, mint épeket hozzák.
26.
Hét napon át szenteljék és tisztítsák meg az oltárt és töltsék meg kezét.
27.
És betöltsék e napokat; a nyolczadik napon és azután pedig áldozzák a papok az oltáron égőáldozataitokat és hálaadó áldozataitokat, és én kegyelmesen fogadlak titeket, ezt mondja az Úr Isten.
Istentől elhívott Testvérek.E mai alkalommal ezen fejezet tanúlságától indulunk, értelemezve ezeket...
Ez tehát a ház törvénye, és ne legyen előttünk ez múltbéli dolog felidézése, mert ez nem a múltba révedés alkalma, hanem felkészülés az eljövendő dolgokra-és az azokban való részvételre...
Ne feledjük, hogy a Béjt ha Mikdásh ugyan a Messiás után 70-ben leromboltatott, de az idők végeztével újra állni fog-ezeddig soha nem látott dicsőségében.
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
9. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12. És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13. Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15. A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
16. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
17. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
18. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20. Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
22. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
23. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
24. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
25. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
26. És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
És egyben a jelenések könyvének ezen fejezetének 27-es verse mutat egy rendkívül fontos dologra a mai anyaggal kapcsolatban:
" 27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé."
Ugyan ezen kritériumot tárja elénk, az Ezekiél 43,12.
Ez a ház törvénye: A hegy tetején egész határa köröskörül igen szentséges. Ímé, ez a ház törvénye.
Hogy ennek jelentését meg tudjuk érteni, mindenek előtt fel kell fedeznünk valamit ezen fejezetben, ami valójában nem is rejtett:
" 19. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20. Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist. "
Figyelem: II Mózes 28,13.
Csinálj annakokáért arany boglárokat,
14.
És két lánczot tiszta aranyból; fonatékosan csináld azokat; sodrott mívűek legyenek, és tedd rá a sodrott lánczokat a boglárokra.
15.
Azután csináld meg az ítéletnek hósenét mestermunkával; úgy csináld mint az efódot csináltad: aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínű, és sodrott lenből csináld azt.
16.
Négyszögű legyen, kétrétű, egy arasznyi hosszú és egy arasznyi széles.
17.
És foglalj abba befoglalni való köveket; négy sor követ, ilyen sorban: szárdiusz, topáz és smaragd; ez az első sor.
18.
A második sor pedig: karbunkulus, zafir és gyémánt.
19.
A harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt.
20.
A negyedik sor: krizolith, ónix és jáspis; arany boglárokba legyenek foglalva.
21.
A kövek tehát az Izráel fiainak nevei szerint legyenek, tizenkettő legyen az ő nevök szerint; mint a pecsét, úgy legyen metszve, mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.
A Város kőfalainak alapjai, megeggyeznek a...? mivel? Az Ítélet hósenén való kövekkel!
Mondom: Az Ítélet hósenének köveivel!
Az Ítélet mint szó, eredetiben így hangzik: "Mispátim" ennek jelentése: Döntésem-ítéletem.
Az Ítélet Hósenét a Főpap viselte a mellén, így képviselte Yisráél 12 nemzetségét az Örökkévaló előtt.
Ez tehát jelenti az Örökkévalónak egy kérdésre adott válaszát- tehát döntését is, jelen esetben: Kik mehetnek be... de jelenti azt is, hogy a nemzetekből beoltatottak, mely nemzetségbe írattak be!
És ennek felhangjaként jelenik meg a 27-es vers, miszerint: "27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé. "
Tehát van először is a beiratás az Élet könyvébe...
Mal.3, 13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
[/b]
Majd a beoltatás az Isten népébe, ugye ez a nemzetekből megtértek számára van...
A Beíratás nem autómatikus, mint ahogy azt sokan gondolják... EZ nem úgy megy, hogy tetszik-e a zsidóknak vagy sem...
A Beoltatásnak bizony, Kritériumai vannak!
Ezekiél 47,21.
És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.
22.
És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.
23.
És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.
Mit jelent ez? Megmutatom:
Mal.4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Most tisztázzuk, kik voltak az Atyák?
II.Mózes 3, 13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
Tehát: Ábrahám-Yichák vö Yakov.... Ők az Ősatyák.
Hogyan lehetséges a szíveinket hozzájuk fordítani-és az ő szívüket mihozzánk? Csak úgy, ha az ő tanításaik-példaadásuk nyomán, mi is az egy Igaz Isten akaratát keresve-neki engedelmeskedve éljük, az e testben töltött életet!
Nem csak keresve az akaratát, de legfőként: Feltétlen engedelemmel élve Istennek! pont mint ők! akiknek semmi sem volt ehez túl drága, és bár miről le tudtak mondani, hogy az Örökkévalónak a jókedvét keressék az engedelem által!
Most pedig értsünk, és ezzel egyidőben, térjünk vissza a kezdetekhez:
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Hogy megérthessük a lényeget, vagyis hogy a kulcsot átvehessük, ami a Szent Tan minden ajtaját, és a kijelntések mélységeinek tárházát nyitja, figyeljünk fel a Tanításra:
Az Örökkévaló tehát Ábrahámtól azt az egyetlent kéri, ami még megmaradt neki az életének vágyaiból. Ez minden ami megmaradt, és egyben ez az, ami az Istentől minden értelmet felülhaladóan meg is adatott neki.
Nemes egyszerűséggel: AZt az Utolsó dolgot kérte tőle az Örökkévaló, ami ebben a testi életben még fontos volt Ábrahám számára...
Ábrahám nem gondolkodott, hanem engedelmben követte az Örökkévalót, továbbra is az Ő tetszését keresve. Ezzel egyértelműen kifejezésre juttatta, amit végül Dávid fogalmazott meg oly szépen: Zsolt.16,2.
Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Ábrahám számára nem létezett más, hanem csak az Isten, aki Örökké megmarad. Mivel hogy Ábrahám az Örökkévalóságba vetett-Öröksége is az Örökkévalóság.
Na most valamit nagyon meg kell értenünk!
Gyakorta hallható, hogy azok akik egyebekben elvetik a Tóra tanítását, az Ábrahámi áldásokról beszélnek, azokra hivatkoznak-egyszer s mind: Az Ábrahámi áldásokat kívánják maguknak,
mint jogos jussukat...
AZ Ábrahámi áldások közül is legfőként a gazdagságot...
Alaposan melléfognak ezek, mert ha így fogják fel a dolgot, akkor a tényleges Ábrahámi áldásokból részük nem lesz!
Az Istennel való Békesség, az Isteni gondviselés,az Istentől való jó akarat, az Isten által adatott jó szerencse... ezek e világi szinonímái a gazdagság.
De nem a világi javakban való bővölködés a cél, hanem mind ezek!
Valójában ezek az Ábrahámi áldások, amikből részünk lehet.
Aki a világban veszi ki a részét, az a világgal is veszi el a részét! AZ pedig a mindent megemésztő tűz lesz...
Amit vetünk, azt nem itt kellene learatnunk, hanem majd odaát...
Ezt tanította a Mester: Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Ezzel kapcsolatban, és ha már itt vagyunk, tegyünk tisztába egy ősrégi félreértést is...
Gyakorta hivatkoznak a kétfelé sántikálók a tékozló ifjú esetére... Hogy bár eltékozolta a vagyonát, de az Atya nemcsak hogy visszafogadta őt, hanem újra meg gazdagította.
Mondom ősrégi félreértés ez!
Hogy ezt honnan veszik, azt nem tudom... de olvassuk el figyelmesen a történetet, és meglátjuk hogy az értelme egészen más, és nem is szorul magyarázatra.
Luk.15,11.
Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12.
És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13.
Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14.
Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
15.
Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
16.
És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17.
Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18.
Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19.
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20.
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
21.
És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
22.
Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
23.
És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
24.
Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
25.
Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
26.
És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
27.
Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
28.
Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
29.
Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
30.
Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
31.
Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
32.
Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
Ez tehát a történet, és most figyeljünk a 31-es versre: "31.
Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!"
Nem azt mondja hogy osztozol az öcséddel... nem is azt hogy : "vagyonom egy része a tied"... AZt mondja az Atya a hű fiának,: "Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!"
A Tékozló fiúnak tehát adatott egy gyűrű-egy öltő ruha, meg egy pár saru... Így tessék tékozolni!
Ha a mennyek országában lesz szomorúság, akkor az azért lesz, mert a ejutottak meg fogják tudni hogy mijük lehetett volna...(!) ha ezen a világon odafigyeltek VOLNA...
A Testi élet feladásának ezt a szintjét nevezi a Szent tan így: Morijjáh! A Mai nevén így hangzik: Yirú Salaim- vagyis: Yerusálem. A Békességünk, és természetesen az Istennel való Békességünk Városa!
Ezen a hegycsúcson építtetett meg a béjt ha Mikdásh, és az Idők végeztével, újra itt fog állni.
Ezt a szintet nevezte el Ábrahám így: "14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés."
Mert azok akik ezt a szintet elérik, azok bízhatnak az Örökkévalónak-mindenre kiterjedő,( így a bűnök bocsánatára, és az Üdvösségre jutásra is kiterjedő) Gondviselésére!
Ezt a szintet... hovatovább: Ezt a hegycsúcsot nevezzük e mai napon így: Gal 2,20. Ennek jelentése pedig:" Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem. "
Aki ide feljut, az már nem ember, és nem emberként él, hanem ez a neve: Istennek Fia!
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Egyben ez a hely, és ez a szint, az Igaz Istentisztelet helye is!
V.Mózes 12,13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Ez azt is jelenti, hogy csak azoktól fogadja jó szívvel az Isten az Istentiszteletet, akik elérnek az engedelmesség ezen helyére-ezen szintjére!
mert:
1Sám 15,22
Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!
Erre a szintre, a Szövetség első felében, kizárólag a Leviták jutottak-juthattak el, és ők mint közbenjárók közvetítettek, és kizárólag ők közvetíthettek az emberek és az Isten között.
Sokan nem tudják, de mind Mózes-mind pedig Áron, Levita volt.
Ám mára, egészen pontosan a Messiás megfeszítése és feltámadása után ez megváltozott.
Addig tehát volt az Áron szerinti főpapság ideje, és közbenjáróként a Leviták családja, ám a Messiás feltámadásával beállt az eleve hirdetett, és ezek után örök időkre szóló:
Melki Cedeki... azaz az Igazság Királya szerinti Főpapság ideje, akinek trónja nevezetesen Sálemben, azaz Yerú Sálemben... azaz: A Békesség városában van.
Ezen Főpapi rendben pedig mindnyájan a Papi rend része vagyunk.
1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket...
Most pedig jöjjön a csattanó: Ezekből kiindulva meg kell látnunk, hogy ma sokan gondolják magukat az Istentisztelet helyén, mint annak jogos gyakornokai...
És sajnos sokan ezt a népből el is hiszik...
Ezekiél 43,7.
És mondá nékem: Embernek fia! ezt az én királyi székemnek helyét és lábaim talpainak helyét, a hol lakom Izráel fiai között örökké, és itt az én szent nevemet többé meg ne fertéztesse Izráel háza, ők és királyaik paráznaságukkal és királyaik holttesteivel, magaslataikkal,
8.
Mikor küszöbüket az én küszöböm mellé és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé tették, és csak a fal vala köztem és közöttök; és megfertéztették az én szent nevemet útálatosságaikkal, melyeket cselekedtek, ezokáért elvesztém őket haragomban.
Az elmúlt héten Anti Testvérünk az Igehirdetésében hozta: Koráh vö Dátán esetét...
Mi volt az ő bűnűk? Isten rendelését elvetve, nem tiszta motívumokból kifolyólag akarták maguknak a tisztséget... El is veszejtette őket az Isten!
Ezúttal is így lesz azok sorsa, akik képmutatással-versengéssel-erőszakkal-jogtalanul-de legfőként: Isten kinyilitkoztatott Igazságától függetlenül akarnak babérokat gyülyteni.
Az Ezekiél 43, 11- től, az Isten előtt helyes Istentisztelet módját vázolja az Örökkévaló Igéje...
Nincs olyan hogy : „ szerintem így is jó”... meg: „ ennek is örül az Úr”...
Az Istentiszteletnek nagyon szigorú Kritériuma van!
Summázva így hangzik: ENGEDELMESSÉG!
Aki Engedelmes az Örökkévalónak, attól fogadja szívesen az Isten Tiszteletét, attól fogadja örömmel a dicsőítést.
Hogyan és mi módon lehetünk engedelmesek?
Ez a jó kérdés...Ez a kérdés felmerült már Ámos Prófétánál is: Ámós próféta könyve 3. rész
1.
Halljátok meg e beszédet, melyet az Úr szól ti felőletek, Izráel fiai; mindama nemzetség felől, a melyet felhoztam Égyiptom földéről, ezt mondván:
2.
Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül; azért büntetlek meg titeket minden gonoszságtokért.
3.
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
Na ennek az együtt járásnak a módját az Örökkévaló, a TÓRÁBAN adta meg.
Aki megtartja az Isten szavát- AZ Isten Igéjét, annak áldásul van az IGE...( V Mózes 30)
Arra nézve beteljesedik az Isten Igéjének... azaz Yessuának Szava:
János Evangyélioma 17. rész
1.
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2.
A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4.
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5.
És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23.
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24.
Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25.
Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26.
És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
( Az Evangélium ezen fejezete, valójában a Melki Cedek Főpapi Imája- Közbenjárása azokért, akik általa juthatnak az Örökkévaló kegyelmébe...Tehát azokért, akik neki-mint az Isten Igéjének engedelmeskednek!)
Akik ellenben elhagyják az Igét, és nem élnek az Ige vezetésében, azok ellen átok lesz minden betűje a Szent Tannak! ( V Mózes 30.)
Tehát az Isten Igéje adatott egyetlen és kizárólagos Út gyanánt azoknak akik hisznek.
Számukra az Isten Szava- Igéje...: AZ ÉLET BESZÉDE!
-
Ésaiás próféta könyve 30. rész
1.
Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, a kik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak!
2.
A kik Égyiptomba szállanak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a Faraónak oltalmába, és Égyiptom árnyékába rejtőzködjenek.
3.
És lesz néktek a Faraó oltalma szégyentekre, és az elrejtőzködés Égyiptom árnyékában gyalázatotokra.
4.
Mert már Zoánban voltak fejedelmei, és követei Hánesig érkezének.
5.
Megszégyenülnek mind a nép miatt, a mely nem használ nékik, a mely nem segít és nem használ, sőt szégyenökre és gyalázatukra lesz!
6.
Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, a honnan nőstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok jőnek ki; viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevéknek púpján kincsöket a népnek, a mely pedig nem használ.
7.
Hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, a ki veszteg ül,
8.
Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre.
9.
Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;
10.
Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!
11.
Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!
12.
Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok:
13.
Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, a mely már kiáll a magas kőfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jő el romlása;
14.
És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából.
15.
Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok;
16.
Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek.
17.
Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon.
18.
S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
19.
Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;
20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
22.
És megútáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: ki innen! szólsz nékik.
23.
És ad esőt a magra, a melylyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon.
24.
A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával.
25.
És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.
26.
És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, a melyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!
27.
Ímé, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz!
28.
Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába.
29.
És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az Úr hegyére, Izráel kőszálához.
30.
És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégeső kövével.
31.
Mert az Úrnak szavától megretten Assiria, veri azt akkor vesszővel;
32.
És a büntető vessző minden sujtását, a melyet az Úr mérend reá, dobokkal és cziterákkal fogjátok kisérni, és Ő kezét fel-felemelvén, harczol ellene.
33.
Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.
Áldott Testvérek. A mai alkalommal ezen Igefejezeten fogunk elindulni, hogy az eleve hirdetett ítélet felől értelemre jussunk, és hogy megláthassuk, hogy valójában miért vesznek el a hívők közül oly sokan az ítéletben...
Az első 17-vers valójában a titok nyitja ebben a dologban:
Hogy megérthessük ezt, meg kell emlékeznünk mindenek előtt arról, hogy minek az előképe volt az Eggyiptomi szolgaság, hogy miért adatott Yisráél- szolgaságba, és mit kell hogy eredményezzen az onnan való szabadulás?
Nos tehát: AZ Örökkévaló, a kezdetektől hirdette az Övéi nyomorságát...
Már Ávrámnak említette azokat a napokat:
I Mózes 15, 12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
Sokan gondolják azt, hogy ez a szolgaság Jószef vö Potifaar halála után kezdődött, az eggyiptomban élő Zsidók számára, de ez nem egészen van így, főleg ha alapul vesszük az Örökkévaló által eleve hirdetett kb.400-évet.
Fontos megértenünk ezt, mert bár ez ezeddig alábecsült fontosságú dolog volt, de valójában ennek megértése rejtett kincshez vezethet...
Az eddigi félreértések okaként talán azt a mondatot emelném ki, hogy az Örökkévaló ugye azt mondta Ávrámnak először is az I Mózes 13-ban, hogy neki adja azt a földet:
I Mózes 13,10.
Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe.
11.
És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.
12.
Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a Jordán-melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig.
13.
Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.
14.
Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra.
15.
Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.
16.
És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.
17.
Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.
18.
Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.
Majd az I Mózes 15-ben azt mondja: I Mózes 15,13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
Tehát ezért a szolgaság kora úgy vonult be a köztudatba, hogy a szolgaság kizárólag Eggyiptomot jelezhette...
Pedig nem!
Mert szintén az I Mózes 15-ben hangzott el az is: I Mózes 15,16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
Ez pedig azt jelenti, hogy bár már előre Ábrahámnak-és az ő magvának adja azt a földet az Örökkévaló, ám ez csak akkor lesz az Övék, amikor a gonoszság betölti a mértékét, és az Örökkévaló ítélete végbemegy.
Tudva levő ugyanis, hogy az elveszendők számára is, megvan a bűn mértéke, amit be kell tölteniük, és erre meg is adja az időt az Örökkévaló.
Erről a későbbiekben így tanít Pál: II Thessz.2,7.
Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8.
És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9.
A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10.
És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11.
És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12.
Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
Ebben az értelemben meg kell látnunk tehát, hogy az akkor még : Kanaan földje is a szolgaság földe volt számukra. Hiszen Ábrahám nemzete nem jutott uralomra, egészen Jósua bevonulásáig (!)
Az Eggyiptomba való bevonulásig is volt miért bosszankodniuk...
I Mózes 26-ban leírt történet szerint, az Ábrahám által ásott kutakat tönkre tették, Yichak idejében...
Azután később az I Mózes 34-ben leírt Dínah esete, ami valójában az erőszak, és az erőszakkal tett kísérlet a szövetség népével való keveredésre... ( ez ma is dívik sajnos...hiszen ez a : " Jézus a miénk-vesszen Izrael" teória hirdettetik, valójában ennek emel emléket...)
Majd később ám még Yakov idejében történt: szárazság-éhség ami miatt Eggyiptomba vonult az Isten választottainak népe...( akkor még kevesen...)
valójában ez volt a szolgaság kiteljesedése...
Mi is történt tehát valójában?
Nos: Az aknamunka, amit a Palesztínok végeztek-nem vezetett célra-sem az erőszak, ami a Khivveusok próbálkozása volt...
A Testi szükségletek- a megélhetés problémája azonban más történet volt... / Ne feledjük el, hogy : Elsőként is tanít az ő esetükből az Örökkévaló-másodsorban: az ő esetekből mutatja meg az Örökkévaló, hogy az Övéit bizony kiszabadítja a Sátán hatalmából...)
Tehát Yakov és az övéi, végeredményben a Testi szükségletek- a megélhetés miatt mentek Eggyiptomba, amit nem véletlenül így nevez az Örökkévaló: Vas Kemence. ( V.Mózes 4.)
Vas kemence tehát ami forró, mert egyfelől szükséges a szükségletek miatt- másfelől azért, mert felemészt mindent ami abba kerül.
abból emberileg nincs menekvés! onnan kijutni lehetetlen... azaz... csak az Isten menthet ki bennünket abból!
Dániélnél olvassuk: Dániél 3,14.
Szóla Nabukodonozor, és monda nékik: Sidrák, Misák és Abednégó! Szántszándékból nem tisztelitek-é az én istenemet és nem imádjátok-é az arany állóképet, a melyet felállíttattam?
15.
Ha tehát készek vagytok: mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát, leboruljatok és imádjátok az állóképet, a melyet én csináltattam. De ha nem imádjátok, tüstént bevettettek az égő, tüzes kemenczébe; és kicsoda az az Isten, a ki kiszabadítson titeket az én kezeimből?
16.
Felelének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: Oh Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked.
17.
Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemenczéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket.
A Testi szükségletek miatt a mai napon is sokan mennek Eggyiptomba... Pedig az Örökkévaló a Királyi törvényben meghagyta, hogy: 5Móz 17,16
Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!
Eggyiptom tehát ebben az aspektusban, szinonímája lett a Sátán hatalmának-a Sátán birodalmának.
A Sátán módszere, (hiszen tudjuk is): A testi szükségleteink kielégítése-a testi vágyak elérése- vélt-vagy esetenként: Valós oltalom helye...
Eggyiptom a Szent tan bizonysága szerint pontosan ezt a szerepet töltötte be...
De lássuk napjaink történetét: Sokan a hívők közül, a mai napon is a szükségleteik miatt e világi Preferendumok oltalmába menekülnek... tehát vissza abba az életbe, amiből kivezette őket az Örökkévaló!
bizony sokan maradtak szökött rabszolgák, azok között akiket megszabadított az Örökkévaló!
És amikor jönnek a nehézségek-próbák-támadások... vagy amikor hirtelen jön egy vágy- vagy vélt szükséglet, akkor ezek hatására: " Vissza Eggyiptomba a tiltott Úton!"
A Visszavezető Út, bizony TILTOTT! Ezt mondta az Örökkévaló: V.Mózes 17,16 ... "Ne térjetek többé vissza azon az úton!"
Az Istentől adatott Út az Egyetlen, ami járható számunkra,és egyben ez az egyetlen "célba" vezető Út is: Jn.14,6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7.
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
A Maiak közül, rengetegen megismétlik a régiek bűneit-hibáit... Ma is sokan a hívők közül: Megvetik- Megtagadják az Isten Igéjét...
IV.Mózes 21,5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
Mert a szükség idején, megtagadva az Örökkévaló szavát... a MENNYEI TÁPLÁLÉKOT, Világi vezetés-vagy világba való vezetést keres magának....
Nagy vonalakban erről van tehát szó, az Ézsaiás 30, 1-17-ig terjedő szakaszban...
De figyeljük csak meg az Ézsaiás 30,17-et: 17. Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon.
Ugye mennyire ismerős ez a vers? Honnan?
Hát értsük meg, hogy pontosan erről szólt már előre az Örökkévaló!
V.Mózes 32,16.
Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
17.
Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
18.
A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.
19.
Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.
20.
És monda: Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!
21.
Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.
22.
Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
23.
Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
24.
Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
25.
Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
26.
Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
27.
Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
28.
Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
29.
Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
30.
Miképen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
31.
Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
32.
Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.
33.
Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
34.
Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
35.
Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
36.
Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van.
Figyeltük a 30-as Igét? 30.
Miképen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
Az Isten Szavától való elhajlás-az Isten Parancsolatainak elhagyása bizony, az eleve hirdetett ítéletet vonja maga után, és ez nem változik soha!
Ezért mondja az Isteni értelemmel bíró Salamon: Prédikátor könyve 1. rész
1. A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
3. Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4. Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5. És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
6. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7. Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
8. Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9. A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12. Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
Mindezek fényében figyeljük meg Pál félremagyarázott, és széndékosan félreértett sorait:
Galátziabeliekhez írt levél 4. rész
1. Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;
2. Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
3. Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként:
4. Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett,
5. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
6. Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!
7. Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.
8. Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek;
9. Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?
10. Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket.
11. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.
12. Legyetek olyanok, mint én; mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai, kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.
13. Tudjátok pedig, hogy testem erőtelensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot először.
14. És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem útáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.
15. Hová lőn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek, hogy ti, ha lehetséges volt volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.
16. Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?
17. Nem szépen buzgolkodnak érettetek, sőt minket ki akarnak rekeszteni, hogy mellettök buzgolkodjatok.
18. Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.
19. Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szűlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.
20. Szeretnék pedig most köztetek jelen lenni és változtatni a hangomon; mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
21. Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt?
22. Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.
23. De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.
24. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szűlő, ez Hágár,
25. Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
26. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
27. Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.
28. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.
29. De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
30. De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.
31. Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.
Ugye az 1-8-ig terjedő szakban, ugyan azt olvassuk, amiről ezideig beszéltünk...
a 9-10-ig terjedő szakasz, pedig az a pont, ahol az állhatatlanok félresiklanak..."9. Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?
10. Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. "
És ebből adódóan azt magyarázzák, hogy a maiaknak már nem kell az Örökkévaló vezetése, azaz az Örökkévaló szava szerint élni...
valóban ezt mondja Pál?
Mert a világi rendeléseknek nincsennek ünnepei-nincsen rendtartása? nincs törvénye, amihez a problémák kikerülése miatt vissza térnek az Istennek szabadosai?
Nincsennek emlékei e világnak háborúkról-év fordulókról?
Valóban azt tanítaná Pál hogy az Isten által rendelt ünnepeket-napokat-évfordulókat hagyjuk el, és tagadjuk meg?
Az Isten által rendelt Ünnepek örök érvényűek!
Olyannyira, hogy ezek az Ünnepek, e világ után is megmaranak!
Kanyarodjunk vissza az Ézsaiás könyvének 30.-adik fejezetéhez:
18. S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
19. Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;
20. És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21. És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
22. És megútáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: ki innen! szólsz nékik.
23. És ad esőt a magra, a melylyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon.
24. A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával.
25. És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.
26. És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, a melyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!
27. Ímé, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz!
28. Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába.
29. És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az Úr hegyére, Izráel kőszálához.
30. És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégeső kövével.
31. Mert az Úrnak szavától megretten Assiria, veri azt akkor vesszővel;
32. És a büntető vessző minden sujtását, a melyet az Úr mérend reá, dobokkal és cziterákkal fogjátok kisérni, és Ő kezét fel-felemelvén, harczol ellene.
33. Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.
Figyeljük meg a 18-as verset:
18. S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
Most fedezzük fel az egyezést Péter mondandójával: Péter Apostol II. levele 3. rész
1.
Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem;
2.
Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról:
3.
Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak,
4.
És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva.
5.
Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;
6.
A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:
7.
A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.
8.
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
9.
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
10.
Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
11.
Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
12.
A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!
13.
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.
14.
Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.
15.
És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
16.
Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.
17.
Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;
18.
Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.
Ugye a 9-es vers a kapocs: 9.
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
Ézsaiás 30,18 S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
Áldott Testvérek: Nem mindenkié az Isten Szabadítása, hanem csak azoké, akik várják Őt! A Szabadítás, héberül így hangzik: Yessua. ezt... Őt magyarul így nevezzük: Jézus.
A Menekedés- a Szabadítás egyetlen lehetséges módja pedig, ha az e világi életet rabszolgaságnak tartjuk, és megszenvedjük ezt a testben töltött időt, mint rabságot!
Így tett az Isten népe is, és ezzel kezdődött az Isten Szabadítása számukra:
II.Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Pontosan ez történt a Babiloni fogságban is: Dániel próféta könyve 9. rész
1.
Dáriusnak, az Asvérus fiának első esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségéből vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán;
2.
Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.
3.
És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban.
4.
És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait.
5.
Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.
6.
És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.
7.
Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened.
8.
Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.
9.
A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene;
10.
És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő törvényeiben, a melyeket előnkbe adott, az ő szolgái, a próféták által.
11.
És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!
12.
És teljesíté az ő szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben.
13.
A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine előtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra.
14.
Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára.
15.
Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földéből hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!
16.
Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtől, a te szentséges hegyedtől, mert a mi bűneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.
17.
És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott.
18.
Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedről neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket.
19.
Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped.
20.
És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bűnömről, és az én népemnek, az Izráelnek bűnéről; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért.
21.
És még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, a kit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején.
22.
És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak.
Azok, akik jól érzik magukat ezen a világon, akik élvezik-vagy élvezni akarják ezt a testi életet, azok nem akarnak tehát szabadulni... azok számára nincs-mert nekik nem is kell a Szabadítás!
Ezzel a világgal vesznek is el!
Erről szól az Ézsaiás 30, utolsó verse is: Ézsaiás 30,33. Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.
-
Ésaiás próféta könyve 2. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4. Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
6. Mert elhagytad, Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;
7. És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek;
8. És betelt földje bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.
9. Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátsz nékik.
10. Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt.
11. A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.
12. Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.
13. És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen;
14. Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;
15. Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen;
16. És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen.
17. És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.
18. És a bálványokat teljességgel elveszti.
19. És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
20. Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,
21. Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
Áldott Testvérek. Ezen alkalommal merüljünk el az ismerni vélt Próféciában, és jussunk együtt értelemre a kijelentések mélységeiben...
Az 1-5-ig terjedő szakasz, a Messiási korra jellemző világosság kiáradásáról- a tévtanoktól való elszakadásról- a versengés megszűnéséről- és a Testvérharc befejezéséről tesz bizonyságot...
Az 5. verstől pedig a Messiás nélküli tudat miatti ítéletnek lehetünk tanui... ha most megértjük, akkor csupán tanui-és nem szenvedő alanyai...
Figyeljük meg a bűnök jellemzőit és azoknak erre a korra kiteljesedő mértékét.
6-11-ig, a tévelygés és az egó felemelkedett állapota említtetik-úgy közemberre-mint fő emberre vonatkozóan. Akár gyülekezeti vezető-akár gyülekezeti tag esetében ez a helyzet...( Értsük meg Testvérek: A Szent Tan nem a világiaknak íródott, hanem okulásul-tanításul-világosságul adatott a Hívőknek!)
erről az állapotról írt előre mind a Zsoltáros:
Zsoltárok könyve 14. rész
1.
Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
2.
Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
3.
Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
4.
Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?
5.
Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
6.
A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.
7.
Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.
Meg kell értenünk, hogy az a név, hogy : Yisráél, azt jelenti: Aki Istennel harcol. egyben tisztázzunk egy nagyon régi félreértést, miszerint a jelentése ennek a névnek az hogy: Isten ellen harcolni, és ezt a téves diagnózist arra állítják fel, hogy a történet szerint
Yakov Isten ellen küzdött...
I Mózes 32,24.
Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25.
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
26.
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
27.
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
28.
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
30.
Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
31.
És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.
32.
Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.
Valójában ezen történet értelmezése azon múlik- mint minden a Szent Tan-ban, hogy az olvasó mely alapon áll! Mert aki Testi életet él, az Testiesen is gondolkodik! Aki Pedig Lélekben született újá, az a lélek vezetése szerint ért.
Tehát a történet summája és mondanivalója: Yisráél, aki minden megkörnyékező akadállyal szemben megküzdött, hogy örökölhesse az Isten Áldását és Ígéreteit.
A Próbák ugyanis az Istentől adatnak, hogy azok által formáljon, és tegyen bennünket a Szentségben való állhatatosságra!
Tehát a 14-es Zsoltár valójában azt mondja: Mind a főemberek-mind pedig a közemberek elidegenedtek az Istentől, ezekre eljön az Isten ítélete, és ebben az ítéletben csak az állhatatosak... vagyis csak és kizárólag az Isten népe marad meg!
Tehát azok között, akik Isten népének vallják magukat, vannak olyanok akiket nem az Ige vezet mint Pásztor, hanem a maguk véleménye- vagy a közfelfogás szerint járnak, és vannak akiket az Isten lelke vezet valóban...
Ugyan mind azt vallja hogy a Lélek vezetése szerint járnak, ám ennek van egy kizárólagossága is:
Jn.14,23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
26.
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
ill.:
Jn.15,26.
Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27.
De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
Ehhez még alapul kell venni az értelem miatt azt, hogy ki Yessua?
János Apostol I. levele 1. rész
1.
A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2.
(És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3.
A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4.
És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
5.
És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
6.
Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.
7.
Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
8.
Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
9.
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
10.
Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.
ill.: Jel.19,11.
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
12.
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
13.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
Tehát Jézus az Isten Igéje-Szava-Beszéde!
Az Istennek Szent Lelke pedig Őt említi fel-Őt Emeli fel-Őrá emlékeztet-Őt ismétli!
Nem ad más vezetést, csak azt ami megmondatott az Istentől!
Pál által megmondatott jó előre:
Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
5.
De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
6.
Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.
7.
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését...
Azt mondja: A Hitet Megtartottam... Nem a véleményét, hanem az Isten által hirdetett engedelem útját!
Eltétett neki a mi? Az Igazság koronája... Azt hogy Igazság, úgy mondjuk: Cedek!
Ki is a mi Urunk? Nos Ő a Főpapunk, és az Ő Neve... ha Sem: Melki Cedek! Jelentése: az Igazság Királya.
Tőle kapott hát koronát Pál. De mit jelent ez?
Először is : Jn.17, 14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
Tehát Isten Beszéde az Igazság, vagyis maga a Messiás Yessua.
Isten beszédét- azaz: Önmagát adta az Övéinek, és azok az Igazak, akik benne élnek! Nem mellette- nem is nélküle- hanem Őbenne!
Tehát akik az Igazság útját járva megszenteltetnek, az Igazságban gyakorlottak- az Igazságtól vezérlettek... azok nyerik el az Ígéretet!
Most pedig lássunk és értsünk- és döbbenjünk meg:
I Mózes 32,24.
Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25.
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
26.
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
27.
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
28.
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
30.
Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
26-os vers: 26.
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
Vagyis: Nem hagylak el-nem engedlek el-nem térek el tőled, és nem fordulok el tőled. VELED MARADOK AMÍG BE NEM TELJESEDIK MINDEN AMIT ÍGÉRTÉL!
... na igen: Yakov ebben a küzdelemben megsérült... akik Istent választják, azok sem ússzák meg sérülés nélkül! Halálos sebet kap az EGÓ! A Testi élet... az Önközpontúság!
Pálnak is adódtak ebben a küzdelemben "nehézségei-sérülései-fájdalmai" ő kitartott ezek ellenében, anélkül hogy elhajlott volna. Mi is elmondhatjuk ezt?
Sokan a nélkül beszélnek az Igéről- vagy ünneplik az Igét, hogy tudnák mit mond... nem ezen az úton járnak azok.
Pál sem így tanította az Ige Útját- de a 12-sem! Márpedig a bejárás Isten Városába, csak rajtuk alapulhat!
Jel 21,14
És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
Na most tessék hangoztatni hogy ki a lelki Yisráél...
Tehát bár sokan az Istenről neveztetik magukat, de az utaik valójában más irányba fordultak egy ponton...
Más tanítás szerint járnak-más tanítást követnek...
Azt a más tant nevezi a Szent Tan így : Anti Krisztusi tan...
ezen Antikrisztusi tanítás alapján halmozzák tehát sokan a világi dolgaikat-növelik az egójukat-polírozzák a maguk dicsőségét- és hitetik el másokkal hogy ezek Istennek ajándékai- Istennek az életükre vonatkozó személyre szóló vezetései...
Erről illetve ezek elleni ítéletről szól Tehát az Ézsaiás második fejezetének 6-11-ig.
10- től:Ézsaiás 2, 10.
Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt.
11.
A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.
12.
Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.
13.
És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen;
14.
Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;
15.
Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen;
16.
És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen.
17.
És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.
18.
És a bálványokat teljességgel elveszti.
Ezen ítélet a megsemmisüléssel kezdődik tehát azok számára, akik tudtukon kívül-de mégis a maguk véleményére támaszkodtak-és ezért elvetették az Isten Igéjét, így tehát önmagukat bálványozták...
ebben az ítéletben mindenek előtt: rájönnek hogy nincs menedék az Isten elől- hogy magukat nem tarthatják meg- hogy az ítéletben nem menekedhetnek meg a véleményük által...
A 10-es vers így kezdődik:
"10.
Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt."
Most lássuk meg hogy az Újszövetségi írások sem hrdetnek mást:
Jelenések könyve 6. rész
1. És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd.
2. És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.
3. És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jőjj és lásd.
4. És előjőve egy másik, veres ló, és a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.
5. És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében.
6. És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.
7. És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, a mely ezt mondja vala: Jőjj és lásd.
8. És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.
9. És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.
10. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?
11. Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.
12. Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér;
13. És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.
14. És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.
15. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba;
16. És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:
17. Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?
És most újra:Ézsaiás 2,
19.
És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának
dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
20.
Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,
21.
Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
A 16-os vers a letisztább Ézsaiási utalás: 15. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba;
16. És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:
17. Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?
Ugye mondtam már, hogy a Jelenések könyve valójában és teljességében a TANACH-i Próféciák gyülyteménye? (!)
Az Ézsaiási Prófécia kapcsán: Azok akik nem érzik magukat ültetvénynek-fáknak-domborzatoknak... ne nyugodjanak meg, mert a Fák és magaslatok nem azt jelentik, mint amit azokról gondolni szokás...
Figyeljük meg a Messiási Próféciát, hogy értelemre juthassunk ezek felől...
Zsoltárok könyve 22. rész
1. Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
2. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
3. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
4. Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
5. Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
6. Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
7. De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
8. A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
9. Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
10. Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
11. Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
12. Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
13. Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
14. Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán...
Ugye a 13-as verstől említtetik a Básán megnevezése... Bár az Ézsaiás 2,13-ban Básán Tölgyfái említtetnek, a 22-es Zsoltárban pedig Básán Bikái- ám valójában a Básán jelentése a fontos számunkra...
lássunk még egy Próféciát ezzel kapcsolatban az egyértelműség kedvéért:
Ámós próféta könyve 4. rész
1. Halljátok meg e beszédet Básánnak ünői, a kik Samaria hegyén vagytok; a kik nyomorgatjátok a szegényeket, megrontjátok az ügyefogyottakat, a kik azt mondják az ő uroknak: Hozd elő, hadd igyunk!
2. Megesküdt az Úr Isten az ő szentségére, hogy ímé napok következnek reátok, a mikor szigonyokkal visznek el titeket, és a ti maradékotokat halászó horgokkal.
3. És a réseken mentek ki, mindenikőtök egyenest; és a Hermónba vettettek, ezt mondja az Úr.
4. Menjetek Béth-Elbe és vétkezzetek, szaporítsátok a vétkeket Gilgálban. Vigyétek fel reggelente áldozataitokat, és harmad-naponként tizedeiteket.
5. Kovászosból gyújtsatok hálaáldozatot; ajánljatok önkéntes áldozatokat, híreszteljétek; mert így szeretitek, Izráel fiai, azt mondja az Úr Isten.
6. De én is bocsátottam rátok fogak tisztaságát minden városaitokban és kenyérszükséget minden helységeitekben, és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.
7. De én is megvontam tőletek az esőt, három hónappal az aratás előtt, és esőt adtam egy városra, más városra pedig nem adtam esőt. Az egyik rész esőt kapott, az a rész pedig, a melyre nem esett eső, megszáradott.
8. És két-három város tántorgott egy-egy városba, vizet inni, de meg nem elégíttettek; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.
9. Megvertelek titeket szárazsággal és ragyával; kerteiteknek, szőlőiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét megette a sáska; és még sem tértetek vissza én hozzám, ezt mondja az Úr.
10. Döghalált bocsátottam rátok, mint Égyiptomra; fegyverrel öltem ifjaitokat, fogságra vitettem lovaitokat; és táborotok bűzét egész orrotokig emeltem, és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.
11. Felforgattam közületek többeket, a mint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát, és olyanokká lettetek, mint a tűzből kikapott üszök; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.
12. Azért hát ekképen cselekeszem veled Izráel! Minthogy pedig ekképen cselekeszem veled, készülj Istened elé, oh Izráel!
13. Mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az ő gondolatját, a ki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr ő, a Seregeknek Istene az ő neve.
Ugye ezen Prófécia is Básán tulkaihoz-azaz bikáihoz szól, de most elsőként lássuk: mit jelent számunkra a Básán hegye:
Termékeny-Gazdag fennsík volt ez a hely, a Jordán keleti partvidékén. Az Erdői-barmai, az erő, az önelégült jólét és a szenvedély jelképe...
Mindezek mellett, ez az egész hely, valójában magaslaton-vagyis fennsíkon fekszik...
Tehát az értelem az, hogy az emberi- a testi kívánságok, az Egoizmus táplálása, az önérdek diktátumai valójában azok a magaslatok, amik akadályokat képeznek az Isten megismerésében, az Istennek való engedelemben!
Akik ezen magaslatok lakói- azok képviselnek a hívők számára, hatalmukkal nehézségeket-bántásokat. Ezekkel volt valójában kemény harca Jézusnak is.
Hívőknek vallották magukat, de inkább az emberi érdekeket helyzték előtérbe, mint az Isten Igazságát!
Pál is szól ezen magaslatokról egyebekben: Korinthusbeliekhez írt II. levél 10. rész
1. Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;
2. Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk.
3. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.
4. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;
5. Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;
6. És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.
7. A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk.
8. Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent;
9. Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által.
10. Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány.
11. Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, cselekedetben is.
12. Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.
13. De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.
14. Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával.
15. A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen.
16. Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.
17. A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
18. Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.
5-ös versre figyelünk: 5. Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak...
Aki az Istennek elszentelt edényének- tehát: Isten népének vallja magát, az Isten vezetése szerint is járjon, elhagyva az ellenkezéseket-ötleteléséeket-okoskodásokat!
Akiket valóban az Isten Igéje vezet-Pásztorol, ezt az éneket énekelhetik majd, mégpedig Igaz szívvel az Istennek:
Ésaiás próféta könyve 26. rész
1. Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
2. Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.
3. Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
4. Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.
5. Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
6. Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
7. Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8. Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9. Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
11. Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
12. Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
13. Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
14. A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.
15. Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
16. Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
17. Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!
18. Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
19. Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
20. Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
21. Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
A Bárány éneke???
-
Ésaiás próféta könyve 35. rész
1.
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2.
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3.
Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5.
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6.
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7.
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8.
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10.
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Áldott Testvérek. Ézsaiás könyvének eme fejezete, Messiási Próféciaként ismeretes.
A Messiás eljövetelével ugyanis ezen jeleknek is be kell teljesedniük, az Ísten Igéje szerint.
Mielőtt rátérnénk a mai anyagra, figyeljük meg, ezen jelek beteljesedését az Ige szerint: A Szent tanban, a betegség jelentése, az Istenáltal tanított élettől való elidegenedést jelenti, A Vakság
azt az állapotot, amikor az ember nem látja az Igazságot, a sántaság szinonímája jelenti, amikor valaki hol az Isten által kijelölt úton halad-hol pedig nem, tehát "kétfelé sántikál".vagy még egyszerűbben:
Nem jár határozottan az Igazság útján.
Ezt nagyon jegyezzük meg, mert erről még lesz szó!
Most pedig lássunk ezekre egy-egy példát a hitelesség kedvéért:
Ézsaiás 33,20.
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21.
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22.
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
23.
Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
24.
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.
Ugye figyeltük a 24-es verset? 24.
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.
Jn.9,39.
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Ezekhez egy kis magyarázat, amennyiben az szükséges: Tehát vakok azok, akik nem látják az Isten Igazságát... Jézus nem vitatkozik azokkal akik állítják hogy ismerik az Igazságot, hanem éppen az ő szájukból ítéli meg őket...
1Kir 18,21
És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
...
Ezek csak egy-egy példák, de az Írások szinte minden fejezetben bizonyságot tesznek erről...
Ezen dolgok értelmezése azonban felfed egy titkot is az értelmező személyéről... felmutatja, hogy mely alapon áll az illető! Írva van: 1Kor 15,50
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Isten a Messiás által, nem a testi tökéletességet tette elérhetővé- hanem az Istenben való Lelki éppséget.
most pedig lássuk újra az Ézsaiás 35-ből a beteljesedett próféciát:
5.
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6.
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7.
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
És a betejesedés:
Máté Evangyélioma 11. rész
1.
És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2.
János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
3.
Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4.
És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5.
A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6.
És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
Még valamit tisztáznunk kell a teljességhez: Mit jelent a lelki szegénység?
Jézus mondja: Mt.5,3.
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
Arról pedig hogy kik a lelki szegények-nagyon sok teória született...
Most nézzük a magyarázat megértéséhez szükséges segítségét Jézusnak:
Luk.12,15.
Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.
16.
És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.
17.
Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.
18.
És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
19.
És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
20.
Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?
21.
Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.
Ugyanis tudva levő: A Gazdagság-nyugodalomba helyez, míg a szegénység-ÖSZTÖNÖZ! ( ám ezekhelye is fontos-és egyáltalán nem mellékes!...)
Írva van:Mt.7,7.
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
És az is írva van:
Mt.5,6.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Eme rövid...-nek szánt bevezető azért volt szükséges, hogy a most következő dolgok érthetőek legyenek...
Ismét Ézsaiás 35- hátra maradt részéhez: 8.
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10.
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
A 8-as vers egy ÚT ról tesz bizonyságot, ami egyértelmű- vagyis "EGYENES" Ami a rajta való járást követhetővé-könnyűvé...egyszerűvé teszi.
Vagyis ez az út, egyszer-smind: Vezető a hova?
A Válasz a további részben lelhető fel: Az Istennel való békességbe vezet!
Tehát a Szentség Utja...
Áldott Testvérek: Tudjuk mi mind, hogy amikor az Örökkévaló az Ő népét kivezette Eggyiptomból, a pusztában vezette őket.
A Pusztában nincs kiépített út, mégsem tévedtek el.Amíg ezen az Úton jártak, egyetlen egy sem halt éhen-vagy szomjan...
erre az állapotra így emlékezetet bennünket az Örökkévaló:
Mózes V. könyve 8. rész
1.
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4.
A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5.
Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6.
És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7.
Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8.
Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9.
Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
10.
Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
11.
Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12.
Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13.
És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14.
Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15.
A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16.
A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17.
És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18.
Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
19.
Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
20.
Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.
Isten Gondviselése jelen volt ezen az Úton, bár a rajta járóknak éppen nem volt kívánatos ez az Út.
Pontosan ez az a dolg egyben, amitől az Örökkévaó óvta is az Övéit, már előre... Ebben a fejezetben is olvastuk:
11.
Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12.
Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13.
És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14.
Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
Nos ahogy írva is van: Róma 15,4.
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Tehát lássunk-tanuljunk-értsünk!
Az Örökkévaló a pusztában, az Ő szavának-Igéjének követését adta ÚT gyanánt. Tettszett-nemtettszett a népnek, ha élni akartak-Őt követték...
Eggyiptom,( Miczrájim) A rabszolgaságot jelképezte, ami számunkra a világi életet, tehát a Testbe zárt rabságot jelenti mára.
Erről eredetiben így emlékezik a Szent Tan: II.Mózes 2,23.
És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24.
És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25.
És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Ezt az Állapotot, Pál így írja le:
Korinthusbeliekhez írt II. levél 5. rész
1.
Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
2.
Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
3.
Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
4.
Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
5.
A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.
6.
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7.
(Mert hitben járunk, nem látásban);
8.
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
9.
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
Tehát két állapot létezik csak! Az első, Ádám és Éva bukása miatt, az Isten számára halott lét formája, amit Testi életnek nevez a Szent tan, ez egyben jelenti az értelmetlen,
és végesre ítélt létezést is.
Erről ezt olvassuk: I.Mózes 6,3.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Ebben az állapotban a Test dominál, és a lélek a Test rabszolgája... ebben az állapotban a Lélek halott az Isten számára, mert CSELEKVŐ KÉPTELEN- és nem képes ENGEDELMESKEDNI!
Ebben az állapotban tehát e világ fejedelmének a rabszolgái vagyunk, a bűnök miatt elválasztva Istentől!
A Másik lét pedig: Isten számára létezni, mikor a Lélek CSELEKVŐKÉPES AZ Isten számára, a Test pedig rabszolga, mert nem cselekedhet a test ebben az állapotban a maga indulatai-érdeke-vágyai... számára,
és erről ezt tanítja Pál: I.Kor.9,24.
Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25.
Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27.
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Tehát a Létezésünk értelme, az Istennel való közösség gyakorlása, Isten követése-az Istennek való engedelem.
Vagyis: Ettől a világtól, és e világ fejedelmétől, Elválasztott Élet, az Isten számára fenntartva! Ezt az Állapotot így nevezi a Szent Tan: SZENTSÉG!
A Szentséget definiálhatjuk így is: Igazság szerint való élet. Amikor azonban egy-egy dologban elhajlás következik be az Isten vezetésétől, az károsodott állapotot jelent,
ettől kezdve egyre nagyobb lesz az elhajlás... ez már nem az Istennel való békességbe vezet,hanem a pusztulásba, és ezt nevezi az Ige így: BETEGSÉG.
Ebben az Állapotban az ember ugyanis nem képes az Istenszerint való életre-az Istennek való engedelmességre-az Igazság gyakorlására.
A Betegség elgyengít-rőtlenné tesz... míg cselekvőképtelenekké válunk... tehát halotakká... ismét...
Amennyiben ezt az Állapotot el akrjuk kerülni, annak egyik leg kézenfekvőbb módja, ha elkerüljük a betegekkel való közösséget...( most ne a testi értelem szerint értsünk ha lehet...)
Tehát: Nem megyünk betegek közé...
Ezt preferálta az Isten is, amikor azt mondta: II.Mózes 34,11.
Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust.
12.
Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted.
13.
Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket.
14.
Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő.
15.
Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból.
16.
És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén.
Adott más lehetőséget is a Szentség megtartására:
IV.Mózes 15,37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Az ember amikor a maga közösségében, a maga népe között járt-kelt, és látta a népe fiain a Cicettet-a rojtokat, akkor megemlékezett arról, hogy ki ő-kik között él, és mijen szidra, azaz rendtartás szerint örökölhette, és tarthatja meg, az Istennel való közösséget!
Eszébe sem jutott bűnt elkövetni-idegen tanítások szernt járni, mert a Cicett, azaz: Szemlélő bolyt, összességében 613 csomót hordoz, tehát az Istennek 613 micváját, azaz Parancsolatát. Ez a 613 parancsolat- összfoglalható 10 parancsolatban, ami Két Főparancsolatban teljesedik ki!
Így tehát ebben az állapotban, az Isten népe, egymást segítették a Tiszta- Isten számára fenntartott életben, mert nem magukon látták ezeket a bojtokat-hanem egymáson...
Ugye mennyire felértékelődik az egység fogalma?
Ennél a példánál maradva, értsük meg ennek fontosságtá: Ha az Isten népe elegyedik más népekkel, akkor tudva levő, hogy azok nem úgy öltözködnek, tehát nem "emlékeztetnek" a származásomra...
Ezek szigeteket alkotva élnek Isten népe között, és a rajtuk áthaladó Izraelita immunrendszere gyengül, és eltévelydhet közöttük az Isten álatal tanított élettől...
Tehát könnyebben "beteggé válhat"
Nos tudjuk hogy sikerült is, mert az Isten népe, igen is szövetséget kötött az idegen népekkel, majd Efráim szándékosan elegyedett is azokkal, így az egységes nép kétfelé szakadt...
Átvettek "világi" szokásokat, melyek nem Isten tanítása szerint valók voltak, és azokat követték, mint parancsolatokat... ez tehát a bálványimádás.
Csendesen megjegyzem: A Mai hívők sokkal inkább engedelmeskednek a világi tanításoknak-mint Isten parancsolatatinak!
A Világi törvényeket-szokásokat-diktátumokat... örömmel és sok esetben büszkén elfogadva-az Isten Parancsolatainak hallatán bezárkózva haragra-indulatra gerjedve járnak, és közben fennen hirdetik az Isten kegyelmét...
Testi értek szerint ítélnek és gondolkodnak- világi értékrend szerint gondolkodnak...
Tehát amikor az Örökkévaó kivezette a népét Eggyiptomból, az Ő szava szerint való járás volt az Út, aminek engedelmes követése vezetett be az ígéret földjére...
Ne legyen félre értés! Azok akik nem engedelmeskedtek az Istennek-vagy csak szükségből és nem Igaz Hittel, azok nem jutottak be az Ígéret földjére!
Az egész népből, azok közül akik emlékeztek Eggyiptomra-megélték az Úr szabadítását-vezetését, csak ketten értek célba!
Vajjon a maiak közül hányan juthatnak be?
Hogy akkor nem volt Jézus?
Dehogynem!
Az Ige szerint való járás volt az Istennel való békesség záloga! Csakúgy mint ma!
Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1.
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2.
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3.
És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4.
És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5.
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6.
Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7.
Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8.
Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9.
Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10.
Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
13.
Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
14.
Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.
A Maiaknak számára vajjon ki az Örök életre buzgó vizek kútfője?
A Maiaknak vajon ki adja táplálásul magát, vagy a maiak számára ki a mennyei táplálék?
A Maiaknak ki adja a vezetést?
A Maiaknak kit kell-ene követniük?
A Maiakat ki vezeti az Istennel való Békességbe-az Ígéret földjére-az Örök hazába???
Akiket nem Ő-azok nem is jutnak be, csakúgy mint az egykoriak!
Na figyu:
Tehát az Isten, Mózes által mutatta meg az Utat, aminek követése által juthattak békességre-győzelemre azok akik Pásztorként követték Őt.
Mózes halála után, a nép megfedkezett erről az ÚTRÓL (!) Az Istennek való Feltétlen engedelmességről, és eltévelyedtek a céltól...
Ezután eljött Éli-Illés, aki "emlékeztette" a népet a Mózes által kijeleölt, ámde valójában az Örökkévalótól adatott ÚTRA (!)
Éli valójában a szolgálata alatt azon volt, hogy az Isten által kijelölt, és Mózes által felmutatott ÚT-ra vezesse VISSZA a népet,
és ennek leg szemléletesebb része, egyszer-smind: Konklúziója volt: 1Kir 18,21
És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
Éli után megint eltévelyedettek az állhatatlanok, és az Igazság Útja- az Üdv Útja-az Engedelmesség Útja- az Életre vivő Út... megint feledésbe merült...
egyszer csak : Jeremiás Próféta által egy Üzenet: Jeremiás próféta könyve 6. rész
1. Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből, és fújjatok kürtöt Thekoában, és tűzzetek ki zászlót Beth-Hakkeremben; mert veszedelem fenyeget észak felől és nagy romlás!
2. A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát.
3. Pásztorok jőnek el hozzá nyájaikkal együtt; felvonják mellette a sátrakat köröskörül; kiki legelteti, a mi keze ügyébe esik.
4. Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!
5. Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az ő palotáit!
6. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa nyomorgatás van benne!
7. Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az ő gonoszságát: erőszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van előttem szüntelen.
8. Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tőled a lelkem; hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé!
9. Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a szőlőt. Fordítsd kezedet reájok, mint a szőlőszedő a kosarakra!
10. Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az ő fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban:
11. Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam azt visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;
12. És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr.
13. Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.
14. És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
15. Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.
16. Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!
17. Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!
18. Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok.
19. Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.
20. Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földről való jóillatú fahéj? A ti égőáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem.
21. Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ő barátja elvesznek.
22. Így szól az Úr: Ímé, nép jön el az északi földről, és nagy nemzet serken fel a földnek végéről!
23. Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörül; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion leánya!
24. Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.
25. Ki ne menjetek a mezőre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület fenyeget köröskörül.
26. Népem leánya! Ölts gyászt, és heverj a porban, sírj, mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen; mert reánk tör a pusztító hamar!
27. Próbálóvá tettelek téged az én népem között; őrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az ő útjokat.
28. Mindnyájan igen vakmerők, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek ők.
29. Megégett a fúvó a tűztől, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem tisztíthatók.
30. Megvetett ezüstnek hívjátok őket, mert az Úr megvetette őket!
Ezen Üzenet taglalja az Isteni élettől elidegenedett nép tévelygését-bűneit, de itt megjelenik egy figyelmeztetés, és egyben az ellenszegülés számára egy ítélet: 16. Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!
Azért mondtam hogy figyelmeztetés, ámde egyben ítélet is, mert ahogyan a Próféta mondja is, a válasz az eredeti ÚT megkereséséről és az azon járásról szóló felhívásra, a mai napon is az hogy : NEM!
Ezek után egy homályos... nak tűnő Prófécia Zakariástól:
Zakariás próféta könyve 4. rész
1. Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3. És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4. És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5. És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6. És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
7. Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8. És szóla hozzám az Úr, mondván:
9. A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.
10. Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
11. És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?
12. És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?
13. És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
14. És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.
Ezen Prófécia pontosítására, részbeni megvilágítására a Jelenések könyvében találhatunk rá...
Jelenések könyve 11. rész
1.
És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.
2.
De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.
3.
És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig.
4.
Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak.
5.
És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájokból, a mely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni.
6.
Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.
7.
És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket.
8.
És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak utczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett.
9.
És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni.
10.
És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait.
11.
De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentől ő beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik őket nézik vala.
12.
És hallának nagy szózatot az égből, a mely ezt mondja vala nékik: Jőjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben; és láták őket az ő ellenségeik.
13.
És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget.
14.
A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő.
15.
A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.
16.
És a huszonnégy Vén, a ki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orczájára és imádá az Istent,
17.
Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.
18.
És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják.
19.
És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.
A 4-es versban történik a visszutalás a Zakariás Próféciájához...: 4.
Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak.
A Két gyertyatartó említése nem arról szól, hogy "mámeg" két gyertya tartó lett... hanem arról számol be, hogy ketten vannak akik Őt felemelik... azaz felmutatják... tehát RÁ IRÁNYÍTJÁK A FIGYELMET!!!
Tisztázzuk hogy mi ez a Gyertyatartó...
Ahoz hogy megérthessük, előbb egy pontosítás ezzel kapcsolatban, ami tisztázza a Személyét:
Ésaiás próféta könyve 11. rész
1.
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2.
A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3.
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4.
Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5.
Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
6.
És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;
7.
A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik;
8.
És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:
9.
Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.
10.
És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
11.
És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől.
12.
És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól.
13.
Megszünik Efraimnak irígysége, és Júdából a gyűlölködők kivágattatnak; Efraim nem irígykedik Júdára, és Júda sem támad többé Efraimra.
14.
És repülnek a Filiszteusoknak hátára napnyugot felé, és kelet fiaiban együtt vetnek zsákmányt, és kezet vetnek Edomra és Moábra, és az Ammoniták engednek nékik.
15.
És az Úr megátkozza Égyiptom tengerének nyelvét, és kezét felemeli az Eufráth fölé erős száraztó szélben, és hét patakra csapja azt, és népét sarus lábbal vezeti át,
16.
És csinált út lészen népe maradékának, a mely megmaradt Assiriától, a mint volt Izráelnek, mikor kijött Égyiptomnak földéből.
Az első vers arról számol be, hogy akiről szó van, az Yisáj leszármazottja... Történetesen Yisáj Ismert fia Dávid volt, aki Yisráél Királya lett. Az Örökkévaló pedig azt mondta, hogy az Ő magvából származik a Megváltó.
A Második vers azt mutatja, hogy a Messiás teljes lesz az Úr lelkével...
Ettől kezdve pedig a Prófécia arról tesz bizonyságot, hogy a Messiásban megszűnik a versengés-a háborúság... Békességre jutnak az emberek Istennel és egymással-tehát egységre jutnak, és Ő Isten Ismeretre vezetei az Övéit.
Ha megértjük azt is hogy minden bonyodalom a valós tudatlanságból következik, mert a tudatlanság miatt tesznek az emberek oly dolgokat amit azutan nagyon megbánnak, akkor nem lesz baj annak megértésvel sem, hogy a Szent Tan a tudatlanságot Sötétségnek-azaz Vakságnak nevezi...
az ember a sötétségben nem lát semmit. A Látáshoz szükség van a Világosságra!
Namost: Ésaiás próféta könyve 9. rész
1.
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2.
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
Ez egy Ígéret a Messiás eljöveteléről...
Azután egy prófécia a Messiási korról:
Ézsaiás 60,19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21.
És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22.
A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
Majd ennek megerősítése ismétlés és konkretizálás által:
Jelenések könyve 22. rész
1.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
6.
És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
7.
Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
Végül a Messiás megjelenésével a Bemutatkozás: Jn.8,12.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Menóra! Hétágú gyertyatartó, ami jelzi, hogy az Örök Világosság, az Isten Lelkével teljes!
Most pedig vissza azon két "olajfához"-"Tanubizonysághoz"-"Olajjal felkenetettekhez"... akik a Világ Világosságára mutatnak- vagyis akik felemelik az emberek szemei előtt a Menórát:
Kik lehetnek ezek? Nos eddig is beszéltünk már róluk... Muszáj megértenünk, mert ha nem értjük meg a személyüket, akkor nem is követhetjük azt, akit felemelnek!
Mózes, mint aki rámutatott az Igaz Útra, és az azon való járás kritériumára ha Jó és kívánatos véget akarunk végállomásként...
Illyés-(Éli), Aki Vissza Vezette-Vissza Térítette a Népet a Mózes által mutatott Útra...
Azután, de még a Messiás előtti kornak, az utolsó Prófécia gyanánt adatott figyelmeztetése: Malakiás próféta könyve 4. rész
1. Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ebben azt látjuk, hogy a végítélettől való megmenekedés egyetlen lehetősége, a Mózes és Illés által felmutatott Út gyors megkeresése, és az azon való járás!
Pontosan erről szólt Jeremiás 6-ban az Ige, miszerint: Jer.6, 13. Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.
14. És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
15. Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.
16. Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!
17. Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!
Ezek után pár száz év csend következett, és ez volt a vajúdás időszaka is egyben, és megjelenik a Prófécia szerint Éli! (Illyés)
Mt.3,Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
Hogy a Bemerítő személye ne legyen vita tárgya, figyeljük meg Jézus Kijelentését róla: Máté Evangyélioma 11. rész
1. És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
3. Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4. És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5. A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6. És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
7. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8. Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10. Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15. A kinek van füle a hallásra, hallja.
De felfigyeltünk-e a Máté 3-ban olvasottakra?
,Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
Vallást tettek a bűneikről... De mi alapján??? Az alapján, amiről eddig is beszéltem! A Mózes által felmutatott úttól való eltérés felismerése által!
Tehát Illés betöltötte esetükben a küldetését!
És miután Illést... azaz a Bemerítőt kivégezték:
Máté Evangyélioma 17. rész
1.
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
2.
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3.
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
4.
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
5.
Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
Középen a Világ világossága- jobb és bal oldalról azok akik felemelik Őt az emberek szemei előtt, Majd az Isten Bizonysága Róla!
--------
Végezetül, egy vígasztaló-bíztató üzenet - nek nem mondható Ige magától az Úttól:
Jn.5,33.
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34.
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35.
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37.
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38.
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41.
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43.
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44.
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45.
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47.
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
-
A Növekedésnek pedig több fokozata van. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az Igében való növekedésük egyetlen akadálya, ha még él az, aki egykor feléjük szolgált... ilyenkor ugye az a természetes, ha leküzdendő akadálynak tartja az egykori szolgáló Testvérét, és a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt támad rá, törli bele a lábát, és okoz neki fájó sebeket...
Bizonyos érdekek miatt, szakadásig viszik a dolgokat....
Nos hiszitek vagy sem, nem ilyen az Isten által preferált fejlődés útja...
-
:254: Istenem :290:
-
A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere.
[ Lukács 6,40]
-
Dicsőség az Úrnak az áldott tanításért! :05:
-
A Növekedésnek pedig több fokozata van. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az Igében való növekedésük egyetlen akadálya, ha még él az, aki egykor feléjük szolgált... ilyenkor ugye az a természetes, ha leküzdendő akadálynak tartja az egykori szolgáló Testvérét, és a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt támad rá, törli bele a lábát, és okoz neki fájó sebeket...
Bizonyos érdekek miatt, szakadásig viszik a dolgokat....
Nos hiszitek vagy sem, nem ilyen az Isten által preferált fejlődés útja...
nos ezt nem értem el tudnád magyarázni, hogy értsem meg hogy miről van szó??? :?: :?:
-
Egy igevers idézet Shomer ayin tegnapi tanításából, és gondalataim az igevers alapján
Máté Evangyélioma 11. rész, 5.
A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
Az igaz evangélium hirdetésekor a vakok szemei megnyilnak, meglátják a világi élet szennyfoljait, szívük szívük romlottságára utaló elváltozásokat és Jézus krisztussal való találkozásuk következtében megszűnik vágyakozásuk a világi élet iránt, amely csak a testiséget hirdeti.
"Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem."
Fil 3:8.
Akik megismerik az igaz evangéliumot, azoknak megszűnik a tétovaságuk és már nem akarnak a világnak és Istennek is egyaránt tetszelegni, sántaságuk meggyógyul és az egyenes úton fognak járni.
"és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon."
Zsid 12:13
Akik megismerik az igaz evangéliumot bűnös életüket felismerve bűnbánatot tartva megválnak azoktól és megtisztulnak korábbi poklos életüktől Jézus Krisztus kegyelme által.
"Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged."
Zak 3:4.
Isten a szíveken keresztül szólítja meg a süketeket, akik a világ zajában nem hallják meg az ő hangját. Meghallják hívó szavát amely a legnagyobb zajban is az igazságot szólja.
"Azután ezt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és hallgasd figyelmesen!"
Ez 3:10.
A halottak, akik csak a testiségüknek élnek, és a kiszabott földi létük végeztével az örök halálba merülnének lehetőséget kapnak egy döntésre: vagy örök élet, vagy örök halál.
Az evangélium megadja a választás lehetőségét.
"Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!"
5Móz 30:19.
Mindaz aki szegény, mert nem ismeri Jézus Krisztust lehetősége, annak az evanfélim hirdetésekor lehetősége nyílik az örömhír meghallására, Jézus világosságának, igazságának felismerésére, bűneik bocsánatára, az örök élet elérésére.
"Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet."
Róm 6:22.
Az evangéliumot nem csak szavaink, hanem cselekedeteink, életünk hirdetik. Éppen ezért fontos, hogy ne fotelban hátradőlő hívők legyünk akik a kegyelemre hivatkozva semmit sem tesznek, hanem legyünk az Úr igaz és engedelmes követői.
"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat."
Jak 1:22.
-
Ámen Testvérem! :afro: :2smitten:
Isten munkálkodik mindazokban, akik befogadták Őt. Mindenkiben munkálja az akarást, de csak kevesen adják magukat engedelmességre. Komolyan kellene venni Istent, hogy Isten is komolyan vegyen minket.
-
Jeremiás próféta könyve 23. rész
1.
Jaj a pásztoroknak, a kik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr.
2.
Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztoroknak, a kik legeltetik az én népemet: Ti szélesztettétek el az én juhaimat és űztétek el őket; és nem néztetek utánok; ímé, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr.
3.
Juhaimnak maradékát pedig összegyűjtöm minden földről, a melyekre elűztem őket, és visszahozom őket az ő legelőikre, és szaporodnak és megsokasodnak.
4.
És pásztorokat rendelek melléjök, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak, azt mondja az Úr.
5.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.
6.
Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, a melylyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!
7.
Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, a melyekben nem mondják többé: Él az Úr, a ki kihozta Izráel fiait Égyiptom földéből.
8.
Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, a ki kihozta és a ki haza vezérlette Izráel házának magvát az északi földről és mindama földekről, a melyekre kiűztem vala őket, és lakoznak az ő földjökön.
9.
A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igéjéért.
10.
Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, és az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis.
11.
Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az ő gonoszságukat, azt mondja az Úr.
12.
Azért az ő útjok olyan lesz, mint a sikamlós útak a setétben, megbotlanak és elesnek: mert veszedelmet hozok reájok, az ő büntetésöknek esztendejét, azt mondja az Úr.
13.
A Samariabeli prófétákban is bolondságot láttam: a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet, az Izráelt.
14.
De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora.
15.
Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: Ímé, én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre.
16.
Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17.
Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem!
18.
Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19.
Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20.
Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21.
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23.
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25.
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30.
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31.
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32.
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
33.
Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr.
34.
A mely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát.
35.
Kiki ezt mondja az ő barátjának és kiki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr?
36.
És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét.
37.
Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt néked az Úr és mit szólt az Úr?
38.
Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, a kik ezt mondják: Ne mondjátok: ez az Úrnak terhe;
39.
Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orczám elől.
40.
És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti reátok, a mely felejthetetlen.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal ismét ezen fejezeten induljunk el, bár ezen fejezetnek már több alakalommal figyelmet szenteltünk, ámde nem lehetséges ezen fejezetet a mélysége miatt kimeríteni.
Figyelmezzünk a 21-27-es versre, és ezzel kezdjük a mai Igei barangolásunkat:
"21.
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23.
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25.
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?"
A 24-es versben az Örökkévaló, Önmagára utal, és Önmaga teljességére: Hogy megérthessük, kezdjük az elején:
II.Mózes 3,13.
Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14.
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15.
És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
16.
Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban.
17.
És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.
Az Örökkévaló, megjelenti az egyértelmű ismertető jelét a maga Személyének.
Echje, azaz : VAGYOK, jelenti= Volt-Van-Lesz. Tehát Örökkévaló, aki Mindekor-mindehol jelen van! Mindenkor jelen időben.
Ezért mondja Yessua: Jn.8, 52. Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.
53. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
54. Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
55. És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.
56. Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
57. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
58. Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
Tehát mielőtt Ávráhám lett, Ő VAN!
Mindenkor-mindenhol-Jelen időben...
Ezek bár a legfőbb jellemzői- de valójában azt fejezi ki, hogy Ő Maga a Teljesség!
Ebben a teljességben, rendkívüli tanítás van. Elsőképpen: Bár hova jutunk életünk folyamán, Ő jelen van! Bármekkora slamasztikába kerüljünk is életünkben, Ő mindenkor megsegíthet! Bár mi is történjék, Ő mindent lát-előle semmi sincs elrejtve!
Ám azt is jelenti a Teljesség-az Örökkévalóság, hogy: VÁLTOZHATATLAN!
Az Ő Szava Örök; Ígéretei megvannak, és fenn vannak tartva mindazok számára, akik Őt választják oltalmukul.
De! A Teljesség nem osztható részekre!
Nem szabad az Örökkévaló bizonyos részeit, a többi ellenében, ill. a Többi elvetésével prefrálni!
A Tökéletesség- az Örökkévalóság- a Teljesség, két kritérium által Áll!
Hogy megérthessük mely alapokra helyezte az Isten ezt, lássunk egy Próféciát, magyarázatul:Ésaiás próféta könyve 9. rész
1. De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
3. Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
4. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
5. Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
Figyeljünk a 7-es versre: " 7. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! "
Először is, tudjuk hogy ezen fejezet egy Messiási Prófécia, ami azt jelenti, hogy a Messiás által töltetik be!
Azt mondja a 7-es vers, hogy : DÁVID Trónján.
Dávid jelentése: Eggyé Tevő- Egybe szerkesztő- Eggyesítő.
Tehát minthogy Dávid Trónját teszi Örök uralommá, ez azt jelenti, hogy a Messiás egy oly trónon ülve uralkodik mindenkiben és mindenhol, melynek alapjai- fundamentomai-Tartó oszlopai: az Igazság és Jogosság!
Látjuk a Hetes versben továbbá: " Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! "
Tehát bár mindenhol jelen van, de az Ő uralma- az Ő országa mégis egyetlen népre koncentrálódik, mégpedig Dávid Királyságára!
Tehát Yúdára. Yúda a zászló vivő, a fejedelmi törzs.
Most lássuk a magyarázatot, ami az eddigiekben talán elsikkadhatott sokak számára: Ruth könyve 4. rész
1.
Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, a kiről Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle.
2.
Ekkor ő maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közül és monda: Üljetek ide! És azok leülének.
3.
És ő monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, a ki haza jött a Moáb mezejéről.
4.
Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülők előtt és az én népemnek vénei előtt. Ha megváltod: váltsd meg; és ha nem váltod meg: jelentsd ki előttem, hogy tudjam; mert rajtad kívül nincs, a ki megváltaná, és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom.
5.
És monda Boáz: A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezéből, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétől veszed meg, hogy nevet támaszsz a megholtnak, az ő örökségében.
6.
A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg.
7.
Ez vala pedig a szokás régen Izráelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerősítésére: A férfi lehúzta az ő saruját és oda adta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izráelben.
8.
Monda annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.
9.
És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezéből;
10.
Sőt a Moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak az ő örökségében, és ki ne veszszen a megholtnak neve az ő atyjafiai közül és az ő helységének kapujából. Tanuk vagytok ma.
11.
És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, a ki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten építették fel Izráel házát, és gyűjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben.
12.
És a te házad legyen, miként a Pérecz háza - a kit Thámár szült Júdának - abból a magzatból, a melyet az Úr adánd néked ettől az asszonytól.
13.
Elvevé annakokáért Boáz Ruthot, és lőn az néki felesége, és beméne hozzá, és megadá az Úr, hogy az fogana az ő méhében, és szült fiút.
14.
És mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, a ki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj; emlegessék az ő nevét Izráelben!
15.
És legyen ő a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte őt, az, a ki téged szeret, és a ki többet ér néked hét fiúnál.
16.
Ekkor megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lőn annak.
17.
A szomszédasszonyok pedig nevet adának néki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az ő nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának.
18.
És a Pérecz nemzetségei ezek: Pérecz nemzé Hesront;
19.
Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé Amminádábot;
20.
Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé Sálmónt;
21.
Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet;
22.
És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot.
Ugye láthatjuk az alapok letételét, a Trón felállítását...
Boaz Igazság és jogosság által lett a "férje" Rúthnak, az pedig Moabita volt, tehát eredileg az Isráél örökségétől idegen.
Mégis: Igazság és Jogosság által lett a választott néppel egy, és az ő beoltatása által született meg a Messiás.
A Törvény azt mondja: V.Mózes 25,5.
Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közülök, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el őt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban.
6.
És majd az elsőszülött, a kit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelből.
7.
Hogyha a férfinak nincs kedve elvenni az ő ángyát, menjen el az ő ángya a kapuba a vénekhez, és mondja: Sógorom vonakodik fentartani az ő testvérének nevét Izráelben, nem akar velem sógorsági házasságban élni.
8.
Akkor hívják azt az ő városának vénei, és beszéljenek vele; és ha megáll és ezt mondja: nincs kedvem őt elvenni:
9.
Akkor járuljon hozzá az ő ángya a vének szemei előtt, és húzza le saruját annak lábáról, és köpjön az arczába, és szóljon, és ezt mondja: Így kell cselekedni azzal a férfival, a ki nem építi az ő testvérének házát.
10.
És "lehúzott sarujú háznép"-nek nevezzék az ő nevét Izráelben.
Továbbá azt mondja a Törvény a földről: Mózes IV. könyve 27. rész
1.
Előállának pedig a Czélofhád leányai, a ki Héfer fia vala, a ki Gileád fia, a ki Mákir fia, a ki Manasse fia vala, József fiának, Manassénak nemzetségei közül. Ezek pedig az ő leányainak neveik: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thircza.
2.
És megállának Mózes előtt, és Eleázár pap előtt, és a fejedelmek előtt, és az egész gyülekezet előtt a gyülekezet sátorának nyilásánál, mondván:
3.
A mi atyánk meghalt a pusztában, de ő nem volt azoknak seregében, a kik összeseregeltek volt az Úr ellen a Kóré seregében; hanem az ő bűnéért holt meg, és fiai nem voltak néki.
4.
Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az ő nemzetsége közül, azért, hogy nincsen őnéki fia? Adj örökséget nékünk a mi atyánknak atyjafiai között.
5.
Mózes pedig vivé ezeknek ügyét az Úr elé.
6.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
7.
Igazat szólnak a Czélofhád leányai: Adj nékik örökségi birtokot az ő atyjoknak atyjafiai között, és szállítsd rájok az ő atyjoknak örökségét.
8.
Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és fia nem leend annak, akkor adjátok annak örökségét az ő leányának.
9.
Ha pedig nem leend néki leánya, akkor adjátok az ő örökségét az ő testvéreinek.
10.
Ha pedig nem leendenek néki testvérei, akkor adjátok az ő örökségét az ő atyja testvéreinek.
11.
Ha pedig nem leendenek az ő atyjának testvérei, akkor adjátok az ő örökségét annak, a ki legközelebbi atyjafia az ő nemzetségéből, és bírja azt. Legyen pedig az Izráel fiainak végezett törvényök, a miképen megparancsolta az Úr Mózesnek.
Egyiket a másik nélkül nem lehetséges érvényesíteni!
Aki nem akar magot támasztani a testvérének, az az Örökségről is le kell hogy mondjon!
Ez az Igazság, és a Jog.
Namost Rúth legközelebbi rokona, akinek a Törvény szerint joga lett volna az Örökség kiváltására, történetesen nem volt ingerenciája a név fenntartására.
Így egyiket sem kapta meg!
Boaz azonban a Törvény szerint járt el, és Jogosan lett övé mind a kettő.
Ma hányan tesznek választást vajon? Ma hányan vannak a hívők között, akiknek kell mondjuk az amit Áldásnak vesznek, de a kötelesség és a felelősség elutasításra kerül általuk?
De menjünk tovább: Boáz tehát megalapozta a Trónt, ami az Örökkévalótól megkívánt élet út egyben...
Azzal fejezi be Rúth könyvének ezen fejezete: Rúth 4,21.
Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet;
22.
És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot.
Dávid tehát egyesíti mindazokat, akik Jogosan beszélnek az Igazságról... Akik Jog szerűen élnek az Igazság gyümölcsével.
Mert vannak akik az Igazságot a maguk javára akarják használni... Magukra nem vonatkoztatják azt. Ezt nevezi az Ige így is: Kettős mérték.
Jog szerint csak azok emlegethetik az Igazságot, akik azt elsősorban magukra vonatkoztatják.
Ezért mondja Jézus: Máté Evangyélioma 7. rész
1.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2.
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4.
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5.
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
Mert ugyanis: Ha valaki törvénykezik- vagy törvénykezni akar, akkor ki kell hogy álljon Ő is az Igazság világosságára. Ha mást megítél, akkor az Igazság a felperest is megpróbálja!
Írva van: Mt.7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Ez a Messiás teljességre jutásával, tehát mind halála-mind feltámadása után, az Ítélőszékbe való beülésével...( Dávid Trónja: Azaz Igazság és Jogosság) tehát ez annyiban módosult, hogy amit szeretnénk Istentől- azt adjuk meg másoknak.
Ez a Vetés- Aratás törvénye... Amit vet az Ember, azt aratja.
Ez nem azt jelenti hogy a bűnt nézzük el... Sőt! A Bűnt jelentsük ki bűnnek! De ne hirdessünk ítéletet a bűnös felett, mert az Yessua Dolga!
Jn.5,19.
Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
20.
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
21.
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
22.
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23.
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
24.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26.
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27.
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
Beszéljünk még egy picit Dávidról... Dávidról sok mindent mondhatunk, de azt hogy soha nem botlott meg, nos azt nem.
Hogy jön ide az Igazság akkor?
Dávid egész életében törekedett az Istennel való jó kapcsolatra, tehát mindenkor egy valós függőségben élt az Örökkévalóval.
Amikor mégis megbotlott, akkor ha kellett nyilvánosan gyakorolt bűnbánatot, és egyben ezzel is az Isten Mindenhatóságát mutatta fel, és ezzel egyidőben az Isten Dicsőségét hirdette!
Nem úgy mint Saul, aki nyilvánosan dacolt az Istennel, hanem úgy, mint aki bizonyságot ad mindenek előtt arról a tényről, hogy az Isten számára az egyetlen fontos az életében, akiért mindenről kész lemondani!
Tehát Dávid igenis Törekedett az Igazságra, Dávid meg akart Igazulni, Dávid az Igazságot választotta oltalmául-és az Igazság által hagyta magát megítéltetni is.
Hogy is mondta Jézus? Mt.7,7.
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
És mindezek fényében figyeljünk csak: Ésaiás próféta könyve 54. rész
1.
Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.
2.
Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet.
3.
Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek.
4.
Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel.
5.
Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.
6.
Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:
7.
Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek;
8.
Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.
9.
Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.
10.
Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.
11.
Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak.
12.
Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből;
13.
És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
14.
Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.
15.
És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! A ki ellened összegyűl, elesik általad.
16.
Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre!
17.
Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.
Igazság által lesznek erősek azok, akik...Yerusálemben élnek, azaz: Egyesülve Dávid által, az Úrral való békességben!
Aki keres az talál... Tehát: Törekedjük az Igazságra! Ami rajtunk áll azt nekünk kell megtennünk, hisz ezzel mutatjuk fel az Isten előtt, hogy az Ő Megigazítására mindennél nagyobb szükségünk van!
Nekünk kell igyekezni ebben, tudva azt: Hogy ahol a mi erőnk véget ért, ott kezdődik az Isten ereje!
Ami számunkra már nem megy- ott kezdődik az Isten hatalma. De az Isten Szabadítását és hathatós segítségét csak azok látják meg, akik törekedtek az Isten által rendelt Igazságra!
Ám beszéltünk az előzőekben arról a tényről, hogy Igazság-és Jogosság, ami által áll ez a trón is...
Mert vannak akik csak részben emlegetik az Igazságot, tehát magukra nem vonatkoztatják...
Sőt: Az Igazság palástja alatt visznek véghez gonosz dolgokat...
Figyelem: II Kir.9,16.
És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe, a hol Jórám feküdt, és a hova Akházia is, a Júda királya lement volt, hogy meglátogassa Jórámot.
17.
Mikor pedig az őrálló, a ki Jezréelben a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét, hogy jő, monda: Valami sereget látok. Akkor monda Jórám: Válaszsz egy lovast és küldj eléjök, és mondja ezt: Békességes-é a dolog?
18.
És oda lovagolt a lovas eléjük, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé. Megjelenté pedig ezt az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan a követ; de nem tért vissza.
19.
Akkor elküldött egy másik lovast, a ki hozzájok ment, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé.
20.
Hírül adá ezt is az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan; de nem jött vissza. De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása; mert mint egy őrült, úgy hajt.
21.
Akkor monda Jórám: Fogjatok be! És befogván az ő szekerét, kiméne Jórám, az Izráel királya, és Akházia, a Júda királya, mindenik a maga szekerén, Jéhu eleibe, és a Jezréelbeli Nábót mezején találkoztak vele.
22.
És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!
23.
Akkor megfordítá Jórám az ő kezét és futni kezde, és monda Akháziának: Árulás ez, Akházia?
24.
Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot hátba lövé a lapoczkák között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott a szekérben.
25.
És monda Bidkárnak, az ő hadnagyának: Fogd meg és vesd a Jezréelbeli Nábót mezejére; mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az ő atyja, Akháb után lovagoltunk, és az Úr ő felőle ezt a fenyegetést mondotta:
26.
Bizonyára megkeresem a Nábót vérét és az ő fiainak vérét, a melyet tegnap láttam, azt mondja az Úr: Azért megfizetek néked ezen a szántóföldön, azt mondja az Úr: Most azért fogjad őt, és vesd a szántóföldre, az Úr beszéde szerint.
27.
Akházia pedig, a Júda királya, mikor látta ezt, futni kezde a kert házának útján; de Jéhu utána menvén, monda: Ezt is vágjátok le a szekérben és megsebesíték őt a Gúr hágójánál, a mely Jibleám mellett van; és ő Megiddóba menekülvén, ott meghalt.
28.
És az ő szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe, és eltemették az ő sirboltjába az ő atyáival a Dávid városában.
29.
Akházia pedig uralkodni kezdett Júdában Jórámnak, az Akháb fiának tizenegyedik esztendejében.
30.
És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon.
31.
És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa?
32.
Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két vagy három főember.
33.
És monda azoknak: Vessétek alá őt. És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt.
34.
Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen mégis csak király leánya.
35.
De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.
36.
És visszamenvén, megmondák néki, és ő monda: Ez az Úr beszéde, a melyet szólott az ő szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén,
37.
És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!
Jéhu a történet hőse ugye?!
Jéhu az Örökkévaló által küldött Szent Prófétáktól szólt ítéletet hajtotta végre, az Örökkévaló rendelése szerint.
Megölte Isráél királyát, Jórámot.
Majd a 30-as verstől, egy érdekes leleplezés tanui lehetünk:
"30.
És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon.
31.
És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa?
32.
Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két vagy három főember.
33.
És monda azoknak: Vessétek alá őt. És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt.
34.
Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen mégis csak király leánya.
35.
De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.
36.
És visszamenvén, megmondák néki, és ő monda: Ez az Úr beszéde, a melyet szólott az ő szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén,
37.
És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!"
Jezabel kifestette magát,felékszerezte magát... vagyis: Kívánatossá tette magát.( ennek fontosságára még vissza térünk)
Majd amikor Jéhu beér a kapun, Zimrinek nevezi... Nem tévesztette össze Jéhut- Zimrivel, hanem nagy súlyú ítéletet hirdetett Jéhunak.
Zimri-ről az I Királyok könyvében olvashatunk, és konklúzióként talán annyi elég most róla, hogy zendülés- azaz LÁZADÁS által kerekedett fel, és támadt az Urára, majd öngyilkos lett...
Tehát az hogy Jézabel őt Zimrinek nevezte valójában azt jelentette, hogy az a személy, aki lázadással veszi át az ország feletti uralmat...
Na most jön a dekoráció fontossága: Az hogy Jézabel felékesítette magát, tehát hogy "kívánatossá" tette magát azt a célt szolgálta.... volna, Hogy ezen Zimri megnevezés elbátortalanítsa Jéhut,
és vegye észre hogy Jézabel kompromisszumkész...
Tehát: Az Uralmat megtarthatta volna Jéhu "majdnem törvényesen is" ha feleségül veszi Jézabelt...
nos nem így történt, hanem a felemelkedett hangvitel után, Jézabel csúfos zuhanásba kezdett...
Figyeljük meg Jézabel jellemét, mert komoly tanítás van ebben:
Ez volt az a Jézabel, aki...
De ez volt az a Jézabel is, aki "Törvényes" segítséget nyújtott Akhábnak- Nabóth esetében.
Királyok I. könyve 21. rész
1.
És történt ezek után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szőlője volt Jezréelben, Akhábnak, Samaria királyának a háza mellett.
2.
És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nékem a te szőlődet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én házamhoz, és néked érette jobb szőlőt adok annál, vagy ha néked tetszik, pénzül adom meg az árát.
3.
És felele Nábót Akhábnak: Isten őrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.
4.
Akkor haza méne Akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, a melyet szólott néki a Jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az ő ágyára, és arczát a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret.
5.
Hozzá menvén az ő felesége Jézabel, monda néki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel?
6.
És ő monda néki: Mert ama Jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt mondám néki: Add nékem a te szőlődet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szőlőt adok néked érette, ő pedig azt mondta: Nem adom néked az én szőlőmet.
7.
Akkor monda néki Jézabel, az ő felesége: Te bírod-é most az Izráel királyságát? Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved örvendezzen, én majd néked adom a Jezréelbeli Nábót szőlőjét.
8.
És levelet írt Akháb nevével, a melyet megpecsételt az ő gyűrűjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a főembereknek, a kik Nábóttal egy városban laktak;
9.
És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek bőjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére;
10.
És ültessetek vele szembe két istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek ő ellene, mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon.
11.
És ekképen cselekedének a vének és a főemberek, a kik az ő városában laktak, a mint Jézabel nékik megparancsolta, és a mint a levélben megírta, a melyet nékik küldött;
12.
Bőjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére.
13.
Előjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért őt a városból, és megkövezék, és meghala.
Az Isráél számára "Igaznak tűnő" eljárás által, Igaztalan módon öletett meg egy akadályt jelentő embert...
Az Igazság "látszatát" fenntartva él Igaztalanságban, és vezet romlásba... halálba másokat.
Hiszen írva van: III.Mózes 24,15.
Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét.
16.
És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon.
Tehát Jézabel ajánlása az volt, hogy a Törvényre hivatkozva- a Törvény által ítéljék-ítéltessék el másokkal el az Igazat.
Igazságra hivatkozva ugye az nélkül, hogy neki valami része is lenne az Igazsághoz....
Ez valójában egy szelemiség, és bár Jézabelnél lepleződik le, de az ő neve valójában nem Jézábel.
Tehát egy szellemiség, aki az Igazság látszatát használja fel az aljas és alantas céljai eléréséhez!
Ugyan ez a szellemiség jelenik meg az Újszövetségi írásokban is: Máté Evangyélioma 14. rész
1.
Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
2.
És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők.
3.
Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.
4.
Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned.
5.
De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.
6.
Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;
7.
Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
8.
A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.
9.
És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
10.
És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
11.
És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.
Látjuk és értjük?
Tehát Heródiásnak akadályt jelentett a Bemerítő... azaz Éli, mert hatással volt Heródesre az Igazság, amit a Bemerítő hirdetett!
Hogy megtarthassa a hatalmát, Törvényre hivatkozva, kényszerítette Heródest hogy megölje a Bemerítőt.
Ugyanis írva van: 5Móz 23,23
Ügyelj arra, a mi ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, a mit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az Úrnak, a te Istenednek.
Tehát ha valaki megfogad valamit- megígér valamit-esküszik valamire, akkor úgy kell teljesítenie, mintha az Istennek ígérte volna meg!
Ez a Törvény!
Heródes meg szépen belekönnyelműsködte magát ebbe a helyzetbe...
De látjuk ezt a szellemiséget? Értjük mekkora valós veszély számunkra? Értjük hogy mennyire fel kell ismerni őt?
Mennyire tisztában kell lennünk az Igazsággal? Mennyire meg kell ismernünk az Igazságot, hogy az Igazságnak "tűnő" dolog – vagy a féligazság , ne téveszthessen meg minket?
Gyakorta hallani a gyülekezetekben a Jézabel szelleméről... Alapvetően téves dolog ez. a róla való tanítás először is azt mondja, hogy csak nő lehet az illető, akit birtokol.
tévedés! Előszeretettel nő az akit használ, de használ férfit is a céljai eléréséhez!
A Második. Csak akkor veszti el a megtévesztés erejét egy ilyen szellemiség, ha nevén van nevezve! Nos: NEM JÉZABEL A NEVE!
Tehát értsük meg Testvérek: Akik az Igazságnak csupán a látszatára törekednek, éspedig azért hogy az "uralmukat"-"elsőbbségüket"- "hatalmukat"... fenntarthassák, azok ezen szellemiség által vezettetnek...
Az Úr népe nem választja szét a Jogosságot az Igazságtól! Nem két különböző esetként tekintenek ezen fundamentumokra!- hanem egyként értelmezik és tartják meg ezeket.
Dávid szeretett volna házat építeni az Örökkévaló nevének, ám a Béjt ha Mikdást nem Dávid- hanem a fia: Salamon építette meg.
Mindenben az Istentől adott mintát követte, egyetlen kivetellel: I.Kir.7,18.
És megkészíté az oszlopokat, és két sor díszítést tett köröskörül az egyik hálón, hogy befedje a gömböket, a melyek az oszlopfőkön voltak; és így csinálá a másik gömböt is.
19.
És a gömbök, a melyek a tornáczban levő oszlopok tetején voltak, liliom formájúak voltak, négy singnyiek.
20.
Gömbök voltak a két oszlopon, felül, közel a kidomborodáshoz, a mely a háló mellett volt. És kétszáz gránátalma volt sorban köröskörül a második gömbön.
21.
És felállítá az oszlopokat a templom tornáczában; és felállítá a jobb oszlopot, és nevezé annak nevét Jákinnak, és felállítá a bal oszlopot, és nevezé annak nevét Boáznak.
22.
És az oszlopok tetején liliomok formáltattak vala. És ilyen módon végezteték el az oszlopok míve.
Jákim és Boáz... A Két oszlop jelentése: Igazság és Jogosság! És csak a Két oszlop között lehetett az Isten Házába bejutni... illetve: CSAK A KÉT OSZLOP KÖZÖTT VAN BEJUTÁS AZ ISTEN SZÍNE ELÉ!
-
Dicsőség az Úrnak a tanításért!
Ez a rész nagyon elgondolkodtatott, mert ilyen összefüggésben (fondorlatos elbátortalanítás) még sosem gondoltam Jéhu és Jézabel találkozására:
"Jezabel kifestette magát,felékszerezte magát... vagyis: Kívánatossá tette magát.( ennek fontosságára még vissza térünk)
Majd amikor Jéhu beér a kapun, Zimrinek nevezi... Nem tévesztette össze Jéhut- Zimrivel, hanem nagy súlyú ítéletet hirdetett Jéhunak.
Zimri-ről az I Királyok könyvében olvashatunk, és konklúzióként talán annyi elég most róla, hogy zendülés- azaz LÁZADÁS által kerekedett fel, és támadt az Urára, majd öngyilkos lett...
Tehát az hogy Jézabel őt Zimrinek nevezte valójában azt jelentette, hogy az a személy, aki lázadással veszi át az ország feletti uralmat...
Na most jön a dekoráció fontossága: Az hogy Jézabel felékesítette magát, tehát hogy "kívánatossá" tette magát azt a célt szolgálta.... volna, Hogy ezen Zimri megnevezés elbátortalanítsa Jéhut,
és vegye észre hogy Jézabel kompromisszumkész...
Tehát: Az Uralmat megtarthatta volna Jéhu "majdnem törvényesen is" ha feleségül veszi Jézabelt..."
-
Jézábel elég erős karakter (negatív) az igében, elég csúfos véget ért az élete. Ő volt a fő a családban, nem pedig a férj. Meghozott igazságtalan döntéseket, valóban úgy, mint ha az igazságos lett volna. Pusztította az Úr igaz prófétáit, helyükbe pedig a Baál papokat állította.
De ma is így van, azok a próféták és tanítók akik Isten igéjéről tesznek bizonyságot, üldöztetések és gyilkos indulatoknak vannak kitéve, míg a baál imádók (helytelen Istentisztelet) akik meggátolják az embereket hogy Isten igéjének engedelmeskedjenek, megtűrve, sőt támogatva, megbecsülve és védve vannak. De nem lesz mindig így, Illés még sok baál papot fog leölni.
-
Nos ez valóban így van Testvérem. a Mt.24-alapján, ezek az idők, és ezek a harcok "eljönnek" és még fokozódni is fognak. az azonban biztos: A Rész Igazság-Nem Igazság!
Az Ige teljes egészében Igaz, és nem lehetséges részekre bontani, úgymint :Tetszik-kevésbé tetszik... Vagy Ezt Preferálom-azt nem...
Ugyanakkor érdemes megfigyelni azt is, amikor valaki ugyan hirdet valamit, amire rá is mondhatjuk hogy Igaz-ám a próbában pont az ellenkezőjét teszi annak, amit beszél. Látszat-megtévesztés-felületesség... Ezek nem az Úrtól való eszközök.
Vannak közöttük olyanok, akik által megpróbálja az Úr azokat, akik azt mondják önmagukról hogy az Övéi... Ezen személyek által válik nyilvánvalóvá hogy valóban az Úréi-e. Ez a Próba is egyben. Mert figyeljük csak meg Jehut! Nem bölcselkedett-nem tervezgetett... Jézabel ,az emelkedett hangnem után, meredek zuhanásba kezdett, amit csattanós finálé zárt...
-
:156:
-
:009:
-
Találó szmájli, hiszen Jézabelből is a koponya, kézfejek maradtak meg...
-
na ja... a gonoszra siető lábak, a gonoszságra kész kezek, és a gonosz gondolatokkal teli fej...
-
Pontosan. :afro:
-
A papi felkenetés sem véletlen. Lábujj, kezen a nagy ujj és a fülcimpa...
-
Hova megy-Mi szerint cselekszik-mit enged be a fejébe... (?)
-
Akár. Vagy például: kezével írta Nábót elítélését, lábai gyors voltak az Úr prófétáinak megölésében, gondolatai szüntelenül a gonosz volt.
-
Hát Testvérem.... Amit vet az ember-azt aratja is...
-
Bizony...
Biztos nem gondolta volna, hogy ilyen hírtelen jön rá a pusztulás.
-
HáááááátJA! Merthogy denagyon sokan gondolkodnak Pató Pál úr módjára... Hogy még lesz idejük változtatni a dolgokon... pedig nem biztos: Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. rész
1.
Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;
2.
Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
3.
Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.
4.
De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
5.
Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
6.
Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
7.
Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.
8.
Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
9.
Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által...
-
Lukács Evangyélioma 18. rész
1.
Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
2.
Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
3.
Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
4.
Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
5.
Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
6.
Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
7.
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
8.
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
9.
Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
10.
Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
11.
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
12.
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
13.
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
14.
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal, ezen idézettel induljunk el az Ige mélységeit kutatva.
Láthatjuk hogy ezen Ige rész, az Imádkozásra- illetve az alázatosságra tanít. A Két ember Templomi története valamiért úgy vonult be a köztudatba, hogy az egyik a törvény cselekedetei miatt került megvetésre az Istentől,
míg a másik a törvény cselekedetei nélkül Igazult meg...
Nos természetesen nem erről van szó, hanem egy a napjainkban teljesen elharapódzott nézetről, ami által sajnos sokan elbizakodottakká váltak, így abban az állapotban találtatnak mint a példabéli Farizeus.
Mindenek előtt, tisztázzunk pár dolgot:
Lett -légyen az első: Mit jelent az a szó hogy: Farizeus?
Sajnos ezt a szót a mai nemzedék, minden alapot-ismeretet nélkülözve, szitokszónak tartja fenn...
Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy érdekes párbeszéd, amit egy nagyon régi Magyar filmben hallottam...Az egyik szereplő, ha jól emlékszem Latabár Árpád, sértés gyanánt azt mondta a másik szereplőre, aki Latabár Kálmán volt, hogy: Maga-maga-maga normális!
Mire Latabár Kálmán így válaszolt: Kérem: Kikkérem Magamnak! Én nem vagyok normális!
Ez ott, abban a komédiában nagyon jól hangzott, és mulattató volt... de sajnos ugyan ez a komédia történik akkor, amikor az egyik hívő sértés gyanánt azt mondja a másikra: Te-te-te Farizeus!...mire a másik megsértődik...
A Farizeus szó jelentése nemes egyszerűséggel: Elválasztott. Elválasztva e világtól-Isten számára élő személy. Vagyis elszentelt.
De nem ezt kéri mindenkitől az Atya?
Mózes III. könyve 19. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
A Másik tisztázandó kérdés: Mitől bűnös egy vámszedő?
Majd mindenki azt gondolja, hogy azért, mert Istentől elválasztott életet éltek- Istennek háttal fordulva-Isten Igéjét megvetve...
Nos ez sem stimmel!
A Törvény szerint, Izráél fiai egymást nem adóztathatták, hanem csak a legyőzött ellenségre vethettek ki vámot és adót.
Ez a foglalatosság mint adószedés, nem is volt addig, míg a Yisráél-Római provinciává nem lett. A Rómaiak vezették be ezt a foglalkozást, és nem valószínű hogy önkénteseket tettek azzá...
Ők nem maguknak-hanem a Rómaiaknak szedték az adót...
Visszatérve a történetünkhöz: Mindketten a BéjthaMikdásh - ban voltak, tehát mindketten Istenfélők voltak...
A Kettejük között más tett különbséget... Az egyik- a Farizeus megtestesíti a mai hívők majd 95%-át. Nevezetesen: Önhitt!
Ők nem kételkednek a sikeres végkimenetelben... Számukra biztos az üdvösség.
Mindenki másnál okosabbak-bölcsebbek-igazabbak-szentebbek... sok esetben a megnyilvánulásaikból azt látjuk, hogy még Istennél is Szentebbnek gondolják magukat.
Ezért mi sem természetesebb számukra, mint hogy üdvözülnek... sőt! Mi több: Már Üdvözültek is...
Bennük Jézus él! Mondják ők... azután persze a dolgaikat látva- a Testvérekkel való viselkedésükben... nem Jézust látjuk ugyan, de ezt ők vagy észre sem veszik- vagy egyenesen azt mondják: Nem is baj az!
Foltassuk:
Látjuk azt is, hogy mind a ketten már bent vannak a Templomban, és az Istenhez Imádkoznak... Ez már nagyobb mélysége az Igének.
Isten elé bűnös ember nem járulhat! Ez Törvény!
Ezért adta az Örökkévaló az áldozati szidrát.
Ha a bűnös-felismerve hogy bűnt követett el, ( nem halálos bűnt) Isten előtt akarja rendezni a dolgát, mindenek előtt áldozatot kell bemutatnia önmagáért.
Ő nem járulhat az Isten elé, hisz a bűn elválaszt az Istentől! Tehát szüksége van egy bűntelen életre, akit önmagáért ad, és szüksége van egy közbenjáróra, aki elvégzi az Áldozatot, és engesztelést szerez a bűnös számára.
Ez után járulhat az illető az Isten elé, hogy vallást tegyen a bűneiről az Isten előtt, kijelentve ezzel hogy nagyon megbánta amit tett-és szüksége van az Isten kegyelmére...
Az Önhittek az Imát nem Bűnrendezéssel kezdik-hanem hála adással...
De hogyan járulhatok az Isten elé, ha a bűn elválaszt tőle?
Figyeljük meg a Példa történetét, hogy egyértelműen megértsük ezek jelentőségét:
Mózes I. könyve 4. rész
1.
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2.
És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3.
Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4.
És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
Látjuk a történetből, hogy Kain a föld gyümölcséből vitt ajándékot az Örökkévalónak, ami ugyan nem volt bűn, de az Istenhez ezzel nem nyithat!
A Föld gyümölcse által ( (pri ha Adama) , az Istenhez járulás a későbbiekben is megmaradt, mégpedig az Isten által adatott Törvényben meghatározva:
Mózes V. könyve 26. rész
1.
Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2.
Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3.
És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4.
És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5.
És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6.
Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7.
Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8.
És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9.
És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10.
Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11.
És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12.
Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13.
Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14.
Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
Ez hála áldozat! De figyeltétek a 13-as Verset?
13.
Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
Minden Parancsolatát megtartottam!(?)
Namost ha esetleg mégsem, ( és gondolom előferdülhet hogy becsúszik néha egy kis "gixer", akkor már mindjárt nem hálaáldozat az első-hanem a bűnrendezés! ( gondolom megesehet hogy ebből van több...)
Pont ahogyan Ábel tette...- Pont ahogyan a vámszedő tette!
Nem azt jelentik ezek- hogy nem kell törnöm magam a Szent és Istentől tanított botlás nélkül való életre-hanem azt jelenti hogy, ahogyan azt az Írás mondja a Szent Apostol által:
János Apostol I. levele 2. rész
1.
Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.
2.
És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
3.
És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.
Azt még hozzá szeretném tenni, hogy Cheit-ről, azaz nem számndékos bűnről-vagy véletlenül megesett bűnről van szó, és nem Pesha vagy Mered-ről, ami szándékos bűn-azaz: Lázadás!
Tehát az Isten elé járulás szabálya, ha mindenek előtt, elismerem hogy szükségem van a kegyelmére! Nem magától értetődő ugyanis a bűnbocsánat! János is azt mondja hogy:
"
1.
Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus."
Tehát törekedjünk az Istentől tanított Szent életre!
Tehát a Lukács evangéliumában, példaként megírt történetnek nem az a summája hogy nincs szükség a törvényekre, hanem arra hogy Járjunk alázatosan az Isten előtt!
Mik.6,8.
Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
Vajon mit jelent ez: Igazságot cselekedni?
Mindenek előtt, hisz eleve hirdettetett: Cedek-Cedek Tirdoch! azaz: V Mózes 16,20 Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
Mi az Igazság?
Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Ez azt jelenti, hogy az Isten Igéjét követve, az Ő tanítását cselekdve, és ez által megszenteltetni az Istentől!
Ezen belül: az Irgalomhoz való ragaszkodás pedig: Mt.7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Hiszen írva van: III.Mózes 19,13.
A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14.
Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15.
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16.
Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17.
Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Illetve a Prófétától: Ézs 1,17
Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
És az alázat??? Nos az Alázat azt mondja, hogy: Isten nélkül semmi nem megy! ( az Üdvösségre jutás meg pláne!)
Ugye mennyire más ezek ismeretében a Luk.18-ban leírt történet?
Van egy mondat a szent tanban ami bennünket óvatosságra int ebben a kérdésben: 1Kir 20,11
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!
Ebben az aspektusban ez azt is jelenti: Amikor elindulunk a Hit útján...valójában az az e világ Fejedelmével folytatott harcok kezdete... Ne beszéljünk úgy, mintha botlás nélkül mindvégig megállva már bent is lennénk az Igazak földjén...
Ezek után van még kedve valakinek hangoskodni? Valakik felett ítélkezni?? esetleg valakiket leuralni??? Valakik előtt a tökéletességet láttatni?-hivalkodni? másokat rágalmazni??? Szidalmazni??? VERSENGENI (!) ?
Az Úr, a végső idők jeleként adott Próféciájában, felkészít bennünket a felismerésre, vagyis: A Végidők jeleinek felismerésére!
Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15.
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16.
Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17.
A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18.
És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19.
Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20.
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21.
Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22.
És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23.
Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24.
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25.
Ímé eleve megmondottam néktek.
26.
Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27.
Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
28.
Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
29.
Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.
30.
És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.
31.
És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
32.
A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
33.
Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
34.
Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
35.
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
36.
Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
37.
A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
38.
Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
39.
És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
40.
Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
41.
Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
42.
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43.
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44.
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45.
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Először is tehát :"10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást."
Nos ez önmagáért beszél, nem is firtatnám tovább...
"11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek."
Hamis próféták azok, akik hamis Igazságot hirdetnek, hamis Jézuról ( mint szabadítóról- vagy...: HAMIS SZABADÍTÁSRÓL-AZAZ A SZABADULÁS HAMIS MÓDJÁT HIRDETVE MUNKÁLKODNAK!)
Minden hamis, ami eltér az Igében meghatározott módtól. Ezt a hamisságot esetleg a "szeretet"- vagy az empátia Köntösében csempészik be...
azonban felfedhető a hamisság, mert azok akik hamisan hirdetik a Szeretetet, pont ők azok, akik a leg hamarabb, és leg nyilvánvalóbban hagyják el a szeretet útját, ezzel meg is tagadva a szeretet erejét, ha és amennyiben, az egójukat sértve érzik.
Ám addig is a könnyebb utat hirdetik, miszerint senkinek nem kell aggódnia- legfőként nem kell semmit tennie ahhoz, hogy Üdvre jussanak, Jézus az aki cselekszik bennünk, de ha nem teszi,hanem hagyja hogy rágalmazóként-Igaztalanként-feluvalkodva-öntelten-világiasan járjunk, az végeredményben a Messiás dolga.
Tehát a Kegyelem az általuk hirdetett verzió szerint nem kérdéses...
Tehát ők azok, akik azt hirdetik, hogy az Imádat kezd a hálaadással a legnagyobb lelki nyugalommal, mert a végkimenetel nem kérdéses!
( ebben nincs alázat az Isten előtt, hanem csak önhittség...)
"12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül."
Ugye ezen versek előre vetítik a szakadást- az elszeparálódást... Ha Isten felé szeretet gyakorlunk, akkor biza az embertársaink felé is azt kell gyakorolnunk ugyanis!
1Jn 4,20
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?
Az Istentől adatott, és Mózes által hirdetett Törvények, két irányultságúak ugyanis!
Két kőtábla volt, ami elsősorban jelzi: Kőbe vésve- tehát: VÁLTOZHATATLAN- ÉS ELÉVÜLHETETLEN!
Másodsorban pedig a két irányultságot jelzi!
Az Első Kőtáblára írott Miczvák, az Örökkévalóval való, engedelmes és tisztelett teljes együttjárás szidrái- rendtartásai vannak felírva- míg a második kőtáblára a vízszintes irány, vagyis az emberekel való együttélés szabályai.
Csak az egyik megtartása nem elég, mert a kettő adatott egyként!
Egyebekben pedig: A Szereteről sokan, és hosszan tudnak fennkölt módon beszélni...Pont a Szeretet az egyik oly dolog, amiről nem beszélni kell, hanem megélni, és mutatni!
-
Köszönöm kedves testvérem.
-
Jézus valóban megmutatta itt, ki a valóban Istentől elválasztott. Köszönöm Somer Ajin testvérem a nagyszerű írást.
-
Köszönjük Testvérem! :afro:
Nemrégiben a figyelmembe ajánlották ezt a videót:
A konferencia résztvevői nem egyszerű hívő emberek, hanem gyülekezeti vezetők; tanítók és pásztorok. Ezek az emberek lettek megvezetve az által, hogy nem kell Isten igéjével foglalkoznunk, hanem csak szeretnünk kell egymást! Mekkora tévtanítás, mekkora Istentelenség!
Isten a helyreállítást nem úgy tervezi, hogy az igéjét félredobva egységben és szeretetben éljünk, hanem épp az ige általi egységben munkálja a helyreállítást. Hiszen az előbbi ökumenizmus, míg a másik a valódi egység. Ez a szeretet ami által az egységet akarják munkálni hamis, hiszen nincs gyökere, amint valaki kiáll az Isten igazsága mellett, akkor az számíthat rá, hogy ez a bizonyos "szeretet" hirtelen gyűlöletté csap át ellene.
A Tony pap helytelenül vonatkoztatja magára Illés lelkét, mert Illés lelke mindig Isten igazsága és tisztasága mellett állt ki, gondoljunk csak Illés és a baál papok történetére, vagy akár keresztelő János szavaira is, aki viperák fajzatának hívta azokat, akik bár tanítók voltak, de igeellenesen éltek. Illés, sem János nem ölelt senkit sem a keblére a szeretetre hivatkozva. Remélem majd találkozik valakivel akiben Illés lelke munkálkodik, bizonyára nem fogja elfelejteni azt a napot.
Elég sokat mondó az is, hogy a "szeretet" által a katolikus egyház megnyerte magának az egyik legnagyobb ellenségüket, a karizmatikus irányzatokat. De burkoltan mindvégig ott volt, hogy a hitvallásukat, Istentelenségüket megtartva hozzájuk térjenek be a különböző felekezetek. Szóval eszük ágában sincs változtatni az igei nézetükön, hozzájuk térjenek be.
Gondoljunk csak bele, hogy e konferencián részt vevő több száz vezető(!) ily módon meg lett vezetve, ők majd tovább fogják vinni ezt a saját gyülekezetükben. Ha a vezetőt eltéríti a Sátán, akkor azzal együtt a nyájat is. Kenneth Copeland sem olvassa eleget az igét, világosan meg van írva, hogy csak az szólhat a gyülekezetben nyelveken, aki meg is magyarázza azt. Ja, de ő Kenneth Copeland, szóval megteheti... Nyilvánvaló Istentelenségek történnek, vezetők, nagynak számító emberekkel jelen, mégsem volt egyetlen olyan ember sem, aki felállt volna Isten igéjéért. Vigyázat, nagy a sötétség!
-
Olyan cukormázas evangéiumot hirdet ez a Tony nevű ember. Az embereknek viszket a fülük.
-
Én ezen kattogok folyamatosan, hogy miként lehettek a konferencián levő emberek tanítók és pásztorok? Kenneth Copeland is hogy lett az, aki!? Megmondom: emberektől vették szolgálatukat, nem Istentől.
Ennyire nyilvánvaló hamis tanítás megvezeti az úgynevezett "nagy" embereket, akkor az "egyszerű" hívő hova lesz?
-
Elgondolkodtam a látottakon. A szeretettel nincs baj szerintem, hiszen Jézus is parancsba adta a szeretetet.
34. Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." János 13,34-35
De azt nem mondta Jézus, hogy a szeretet legyen megalkuvó. Azt sem mondta, hogy szeresd a bűnt. Isten bűngyűlölő. Soha nem fog közösséget vállalni a bűnnel. Viszont a bálványimádás az bűn, és ezt Tony is tudja, mégis cselekszi.
„Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.”
2Mózes 20, 4-6
Ez a parancsolat a bálványok — Isten látható képviselete — készítése ellen van. Nincs olyan kép, szobor, amely pontosan mutathatná be Istent. Az emberek könnyen átmennek emberkéz által készített tárgyak imádatába, istenítésébe. Ha Istent képviselő bálványt készítünk, akkor valójában hamis istent imádunk.
Isten szavainak kiforgatása és megmásítása is bűn.
János ezt írta a jelenések könyvében:
18. Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; 19. ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. Jelenések 22, 18-19
Visszaépülni a katolikus egyházba és a pápa előtt hajlongani és isteníteni, ez sajnos nem fér össze az én tanításommal amit Jézus szavain keresztül kaptam.
Nem beépülni, hanem kiválni kell azok közül akik követni akarják ezt a hamis, antikrisztusi vonalat. Továbbá nem eltűrni, hanem felvenni a lélek kardját, és hirdetni az Úr valódi evangéliumát.
-
Ámen :afro:
-
Legyetek áldottak, Testvéreim! :168:
Ezt az előbb találtam, kapcsolódik a témához. Bocsánat, kissé hosszú talán, bár igyekeztem "esszenciát" készíteni a terjedelmes tanításból.
...
Sigurd Bratlie: A Menyasszony és a Parázna és a végső idők (részlet)
„A természeti-test kívánsága ellenségeskedés Istennel szemben. Isten törvényének az nem képes engedelmeskedni. Aki természeti-testben van, nem tetszhet Istennek. Jézus megölte az ellenségeskedést a kereszten, és a természeti-testén keresztül a törvényt érvénytelenné tette. Ef. 2, 14-18.
Most megértjük, hogy jön létre a Parázna. Ha Jézushoz jövünk, anélkül, hogy gyűlölnénk magunkat természeti-test szerint, megosztjuk szívünket. Hűtlenek vagyunk, és Jakab mondja: "Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világrendszerrel (kozmosszal) való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Aki azért a világrendszer (kozmosz) barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz." Jak. 4, 4. "Ha valaki a világrendszert (kozmoszt) szereti, nincs meg abban az Atya szeretete." I. Ján. 2, 15.
Ilyen módon jön létre a Parázna. Látjuk, hogy a Parázna nevet nemcsak egy, vagy több meghatározott vallási irányzatnak címezhetjük, hanem mindenkinek hozzá kell látni ahhoz, hogy úgy éljen, nehogy Isten Igéje Paráznának nevezze…
Némelyek fékezhetetlen vágyat éreznek a tisztaságra, és istenfélelemre, de e sokaság között, ebben az egészen Parázna szellemben ezeknek nagyon nehéz. Jézus és az Apostolok kifejezetten figyelmeztettek erre. Azonban e kevesek keresnek, míg nem találnak és zörgetnek, míg meg nem nyittatik, és kérnek, míg meg nem kapják a Szellem helyes válaszát és a Szent Szellem erejét, hogy gyümölcsöt teremjenek Istennek.
Mégis a többség, a sokaság nyer először vezető szerepet. Ezáltal a Sátánnak sikerült az ébredésből egy megelégedett embercsoportot létrehozni, akiknek mégiscsak reménységük van az örök életben, de szívükkel a világrendszerben vannak…
Ha már a Sátán a Gyülekezetet Isten nevében a "bibliai" minta szerint megszervezte és a test szerint való többség áltat a megfelelő személyeket a vezetésbe beállította, ugyancsak elkezdheti az embereket: "kereszténnyé tenni". (Krisztianizálni.) A legbefolyásosabb személyek, és az adottságokkal rendelkezők, valamint a tekintélyesek a vezetőhelyeken vannak és a többiek mind szépen ülnek a padokban…
Így nyomon követhetjük ezt az irányvonalat és láthatjuk, hogyan fejlődik tovább a Parázna. Tudjuk, hogy az emberek különbözőek, és ezért minden jó szervezés ellenére nehéz őket egy táborba összehozni. Az óember képtelen saját magát megtagadni. Az irigység és a szakadásra való hajlam érvényesül. Egyre többen vannak azok, akik vezetni szeretnének, és valamilyen szolgálatot (állást) akarnak. Nemsokára előáll valaki, aki új világosságot nyert a Bibliából és úgy gondolja, hogy a gyülekezet igen elvilágiasodott és ezt világosan kimondja. A vezetők megkísérlik, hogy a régi formákban megnyugtassák. De ez nem használ. Sokan vele tartanak. Kilépnek és alapítanak maguknak egy új gyülekezetet. A minta adva van, az előző gyülekezet, ahonnan kijöttek. Ez tehát rendben van. Pusztán csak az a fontos, hogy sokkal jobban csinálják. A szétforgácsolódás, összekuszáltság ellen a Sátán nem tesz semmit. Hiszen azért van, hogy szétforgácsolódást támasszon. Mindent megszervez és a többség által hatalma lesz az új szervezetben is.
Kezdetben sok ellentét van a két szervezet közőzt. Mindkét részről óva intenek a másiktól. Az új, kis szervezetet és tagjait tévtanítóknak bélyegzik. Mégis, ez az új vallási-párt éppen úgy érti az emberek tetszését keresni, mint az előző. Kiharcolják az elismerést. Az egymás elleni nyilvános figyelmeztetéseket kölcsönösen abbahagyják, és elismerik a másik párt létjogosultságát. Az új nézet nem kelt többé feltűnést, általában hozzászoktak (nem hirdetik ők sem az óember halálát és a Sátánnak nincs semmi ellenvetése az új vallási párt miatt). A két szervezet elkezd közős találkozásokat rendezni "Aliansz" összejöveteleket. – És úgy gondolják – hiszen ez igen nagy lépés Jézus Krisztus főpapi imádságának beteljesedése felé: "hogy mindannyian egyek legyenek". Ha az "Aliansz" alkalmakon túl vannak ismét visszavonulnak, mindegyik a maga vallási-pártjába.
Nem tart sokáig és ismét keletkezik egy újabb vallási-párt. Ezzel pontosan ugyanaz történik, mint a többivel. Jellemző erre, amit a próféta mond: "istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre!" Zsolt. 68, 16-17.
(Egy hegység sok hegycsúccsal, ez a Básán hegye.) Mindezek a vallási-pártok egy hegység – egy szellem – de sok hegycsúccsal, egyik magasabb, mint a másik. Ezért a neve: "a Parázna anyja" tehát vannak leányai. Jel. 17, 5. Ez a Sátán munkájának eredménye Isten népe között.
Erősen meg vagyok győződve arról, hogy a Básán hegyén sok őszinte és Istennek átadott lélek van, akik Sionra felnéznek. Azt kérdezik maguktól, vajon nem lehet annál többet elérni, mint amit ezek a szervezetek nyújtanak. Tulajdonképpen hagyják magukat becsapni ettől az úgynevezett bibliai rendtől. Bárcsak elérné őket a mennyből jövő hang: "Fussatok ki belőle én népem!" Jel. 18, 4.
Újra közzé teszi: www.istenkereso.hu
-
Mózes V. könyve 29. rész
1.
Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
2.
És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3.
A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4.
De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
5.
Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.
6.
Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
7.
És eljutottatok e helyre, és kijöve előnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket.
8.
És elvettük az ő földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének.
9.
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10.
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16.
(Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17.
És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22.
És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23.
Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
24.
Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
25.
És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;
26.
És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
27.
És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.
28.
És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.
29.
A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Áldott Testvérek. A Tóra ezen fejezete, valójában a Szövetségkötés Igéinek megtartására hívja fel a figyelmet, mint olvastuk is.
Az Örökkévaló, azt szeretné elérni, hogy azok akik Őt követik, tudatos választás szerint legyenek a követői...
Istent nem lehetséges "véletlenül"követni! Nem is lehetséges a "jobb hijján" engedelem!...
Aki az Örökkévalót akarja követni, Tudatos engedelem, és ami még rendkívüli fontossággal bír: "ISMERET" által kell hogy tegye.
Ezért is adta meg az Örökkévaló azokat a támpontokat, amik által megismerhetjük Őt.
Ugyan ezen eredményre jutottak-és jutnak azon Hívők, akik az Isten kegyelméből az Ő követésére adták-adják magukat...
Azért mondom hogy ez csak az Isten kegyelméből történhet meg,mert írva van: Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Ez tehát nem emberi érdem, hanem az Isten munkálja bennünk a megtérést...Szintén írva van: Fil.2, 12. Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13. Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
14. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;
15. Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
( a filippi levél ezen részéhez még visszatérünk az este folyamán...)
Tehát mint mondottam volt az imént, mindazokban akik az Isten Igaz módon való követésére adták-adják magukat, megfogamazódott-megfogalmazódik az a kérés, hogy had ismerjem meg az Istent, és had ismerjem meg az Ő követésének módját, hogy az Örökkévalónak tetsző és előtte kedves módon történjen a követés.
Valójában ez pontosan így le van írva a Szent tan, ezt megelőző, tehát az V.Mózes 26.-fejezetében:
Mózes V. könyve 26. rész
1.
Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2.
Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3.
És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4.
És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5.
És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6.
Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7.
Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8.
És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9.
És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10.
Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11.
És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12.
Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13.
Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14.
Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
A 16-os versben, az Isten útmutatása történik, hiszen tudva levő, hogy véletlenül az Istent nem lehetséges követni, sem pedig magaválasztotta formában sem! AZ Istennel való közösségnek szigorú kritériumai vannak!
A 17-es vers bizonyságot tesz arról, hogy a hozzá megtért hívek, az ezelőtti fejtegetésnek megfelelően, nem véletlenszerű-nem homályban tapogatózó botorkálással szeretnék követni az Urat, hanem elkérik azt az egyetlen Utat; Ismeretet; Világosságot;... ami által létre jöhet a tudatos követés.
Most bár ugrottam egy nagyot, de térjünk csak vissza az Ismeret szóhoz:
AZ Ismeret szó értelme egészen mást mutat, mint amit jelentett egykor....
Ismerni annyit tesz: Egyesülni-egyé válni, aminek folyományaként egy új élet fogan...
Lássuk erre az Igei példát: Mózes I. könyve 4. rész
1.
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
Ez csak egyetlen példa, de ha valaki odaszánja magát, még az "újszövetségi" írásokban is megtalálja ezen jelentés valóságát.
(had segítsek egy picit: Mt.1, 24. József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.
25. És NEM ISMERÉ őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak. )
Tehát vissza az V.Mózes 26-hoz:
a 18-as versben azt olvassuk, hogy az Isten megadja a hozzá vezető Utat, de egyben ezen Út követéséhez köti a vele való közösség "GYÜMÖLCSÖZŐ" létrejöttét!
Ugye nem kerülte el a figyelmünket, hogy az V Mózes 26,1-15-ig, a GYÜMÖLCSÖK FELMUTATÁSÁRÓL szól (? !)
Ezen Gyümölcsökkel kapcsolatban jussunk értelemre Testvérek, ám mindenek előtt, tisztázzunk egy alapos félreértést is ezzel kapcsolatban.
Sajnos elterjedt nézet a hívők között, hogy vannak akik gyümölcstelenek...
Nincsenek gyümölcstelen emberek! Minden ember gyümölcsöző, mégpedig gyümölcsökben gazdag életet él...
Más kérdés, hogy azok a gyümölcsök jó-vagy rosz gyümölcsök-e?
Mielőtt tovább haladnánk, értsük meg, ezen fejezetben miről is van szó:
Tehát az Isten népe, az Örökkévalóhoz könyörgött a szabadulásért...( II Mózes 2,23-25.)
II.Mózes 2,23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Az Örökkévaló tehát megemlékezett az Ígértéről, és elérkezettnek látta az Időt, az ígérete beteljesítésének. I Mózes 15, 12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Az Örökkévaló azonban ezt, az Ábrahám hitével megeggyező magatartáshoz kötötte-és köti!
V.Mózes 26,18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Akiket tehát bevezet az Ígéret földjére, azoktól el is várja, hogy ahogyan Ő maga "megemlékezett" az Ábrahámmal kötött szövetségéről és Ígéretéről, úgy ezek is megemlékezzenek arról, hogy az Ígéret földjére való bejutás, és az ott történő "gyümölcsöző élet" Nem az Ő érdemük-dicsőségük-bölcsességük-erejük...
hanem az Isten Kegyelme!
Figyeljük meg erről Pál tanítását...( merthogy van erről tanítása!)
Timótheushoz írt II. levél 2. rész
1.
Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben;
2.
És a miket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, a kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek.
3.
Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.
4.
Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harczossá avatta.
5.
Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.
6.
A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.
7.
Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.
Figyeltük a 6-os verset ugye?
"6.
A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie."
Ki a földmívelő? Nos mindenekelőtt az Isten!
Hiszen Ő teretette a Födet,Ő teremtett rajta mindeneket, Ő adott életet mindennek...A Földet nevezi a Héber így: ÁDÁMÁH, és az embert, mint földit-vagy földből valót így: ÁDÁM.
( namost ha valaki az Ádámáh vö Ádám kapcsolatában párhuzamokat vél felfedezni, az NEM a véletlen műve... )
Tehát ebben az aspektusban: Ha az Ember az Istennek való engedelmesség által, számára elérhetetlen célokat ér el, az nem az ő Dicsősége, hanem az Istené egyedül!
Az erről való megemlékezés tehát mindenképpen: "jó gyümölcs"
És ezt ne feledjük el felmutatni!
Pál intelme tehát: Mindenki-mindenkor és mindenhol elsőként az Istennek adjon hálát, és adja meg a dícsőséget, majd azok után lehet benne része neki is...
Hiszen ha a Testi életünkben Őt dicsőítjük, akkor a Testi élet után minket is az Ő dicsőségébe fogad...
Ám Pál intelme azért ezt tovább is vezeti, nevezetesen: Ha valaki szolgált feléd egykor, és az ő szolgálatának gyümölcséből részesültél, akkor ne támadj ellene,mert az Isten őt használta érted! Nem az ellenséged tehát, ne is viselkedj úgy vele, mintha ellenség lenne...
sajnos sokan, a maguk dicsőségét keresve, azt aki egykor szolgált feléjük, leküzdendő akadálynak tekintik, az érvényesülésük útján...
Tehát mindíg-mindenben első az Isten!
Tőle indul minden, és minden Őhozzá tér vissza!
Azt mertem állítani, hogy ebben a testi életben, mindenek gyümölcsöző életet élnek... nos igen!
Mert az van Testvérek, ha ezen a példán is indulunk el megláthatjuk, hogy vannak akik "jó gyümölcsként" az Istennek való engedelem ajándékát mutatják fel az Istennek Gyümöcs gyanánt, és vannak akik a maguk dicsőségét keresve, a maguk egoizmusát, mint gyümölcsöt...
Ha már gyümölcsök: Mindenek előtt lássunk pár példát a gyümölcsökről, rövid összefoglalásban: Gal.5,
13. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14. Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
15. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
16. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Figyeljük meg a testies élet "gyümölcseit" Nem mintha idegen lenne előttünk, hiszen nap-mint nap találkozunk ezekkel a bőven termő gyümölcsökkel...
"19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. "
És most a végső intelmet figyeljük meg: ..." 24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők. "
Jakab ezeket így foglalja össze: Jakab Apostol levele 4. rész
1.
Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek?
2.
Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.
3.
Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.
Itt most nagyot ugrottam,elnézést. Tehát:
Amikor az Örökkévaló adta az Ő Igazságának Útját, hogy az Ígéret földjére bejuthassunk, és részesei lehessünk a vele való közösségnek, akkor azt nem csak nekünk adta, hanem az a szándéka, hogy rajtunk keresztül, másokat is elérjen, így munkálva az elengedhetetlen egységet, és az egymáshoz való odaadó-önfeláldozó szeretetet,
amit a Törvényben meg is határozott:
III.Mózes 19,13. A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14. Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Egyebekben erre a Törvényre utalt maga a Messiás is, amit olvashatunk is: Mt.22,35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Ehhez az egységhez, és ezen egység munkálásához az Örökkévaló, eszközöket adott, kinek-kinek mint akarta... Ezeket az eszközöket nevezzük így: a Lélek ajándékai!
Korinthusbeliekhez írt I. levél 12. rész
1.
A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.
2.
Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz.
3.
Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.
4.
A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.
5.
A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.
6.
És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben.
7.
Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.
8.
Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;
9.
Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;
10.
Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;
11.
De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.
Mindezek azajándékok-eszközök tehát! mégpedig azért vannak, hogy az Isten dicsősége hirdettessék a világon, hogy valós egységben képviseljék az emberek az Istent!
Ezen eszközök arra vannak, hogy egységbe tudjunk rendeződni, és teljes egységben élhessünk. EZen a ponton, mindenki az Istennek adja a Dicsőséget, és mindenki az Élő Istenre mutat!
A Messiás mondja: Jn 7,18
A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.
Irígykedés-háborúságok-viszályszítás, és viszálykodások-harag-ellenségeskedések-pártütések, mint szakadások... ezek is gyümölcsök! csakhát éppen rossz gyümölcsök.
Arról árulkodnak, hogy mely alapon állnak azok, akik ezeket a viselkedési formákat mutatják fel gyümölcs gyanánt...
Ezek a Testi gyümölcsök, az egységet bomlasztják, míg a Lélek gyümölcsei az egységet munkálják!
Azok akik ezeket a rosz gyümölcsöket produkálják, azok a maguk dicsőségét keresik, és a maguk elsőségét-felsőbbségét preferálják... összefoglalva így nevezzük őket: Versengők.
Ámde nem az Isten népével versengenek valójában, csak ők ezt a titkot nem tudják...
Azzal szálltak versenybe, aki a szolgálati ajándékot adta! A Versengők nem egy másik emberrel, hanem magával az Istennel versengenek valójában...
De akárhogy is van, az egységet bomlasztják, bár ők is az egységet hirdetik, és a szakadást bár elítélik, de ők a velük való egységet kívánják a többiektől, és a tőlük való elszakadást ítélik el...
Na erről beszél mind Pál-mind pedig Jakab.
Jakab már eleve ettől óvja azokat, akik pici figyelmet tanusítanak az irnyában:
Jakab Apostol levele 1. rész
1.
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
2.
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
3.
Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
4.
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
6.
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
7.
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8.
A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
9.
Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;
10.
A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.
11.
Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.
12.
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14.
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17.
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18.
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19.
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20.
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
21.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22.
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23.
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24.
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25.
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
26.
Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
27.
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
A 12-végig tartó versek a kulcs Testvérek:
" 12.
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14.
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17.
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18.
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19.
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20.
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
21.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22.
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23.
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24.
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25.
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
26.
Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
27.
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
14-15 ös vers tehát: "14.
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz."
Na ezek a kívánságok a versengések, tehát az ego építésére irányuló kívánságok...
A Kívánságoktól ezért int Óvva az Örökkévaló, már eleve:
S'má Yisráél:
2Móz 20,17
Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
Az Istentől kapott szolgálati eszközeit se kívánd!
Sajnos sokszor, és sok esetben van az úgy, hogy bizonyos emberekben megfogalmazódik egy gondolat: ezt és ezt a feladatot, én szebben-jobban-okosabban tudnám csinálni...
Ebben mi a rossz? megmondom: az hogy Te tudnád csinálni! Nem pedig az Isten rajtad keresztül! Másfelől, van tovább is: aki így gondolkodik, az valójában megítéli az Istent, hiszen azt állítja, az Isten nem tudja hogy jobbat is választhatott volna...
Nem tanácsolni kell az Istent, hanem engedelemben követni!
Mi a helyzet, ha felismertük a gyülekezésünkben, hogy vannak versengők-viszálykodók-egységet bomlasztók?
Gyakori eset az, hogy az egység megmaradásáért,vagy helyreállításáért a tagok, nem azt intik meg, aki a testiességével okozota a szakadást, hanem azt aki ellen irányult a támadás...
És ekkor jönnek különböző frázisok is: Te legyél okosabb!-legyél te a kezdeményező a békességre jutásban- kérj bocsánatot- meg kell hogy bocsáss...stb.
Ezek valóban fontos dolgok Testvérek, csakhogy ebben a helyzetben ezek csak frázisokká válnak, mégpedig azért, mert ez már necceli az ökumené határait...
Nem mindenkivel és akármi áron történő békességre hívott minket az Isten, hanem az Isten Igazságában való egységre!
Egy egoistával nem hogy nem kell, de nem s szabad törekedni az egységre! egy versngővel nem szabad egységben lenni! egy rágalmazóval nem szabad az egységen dolgozni!
Aki ezekkel megpróbál egységre jutni-vagy közösségben maradni, az valójában megpecsételi hogy egyetért a viselkedésével!
Az Isteni bölcsességgel bíró Salamon ezt mondja: Példa beszédek 22,24.
Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj;
25.
Hogy el ne tanuld az ő útait, és tőrt ne keress tennen magadnak.
Ezt mondja a második legfőbb parancsolat is: III.Mózes 19, 14. Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Hatehát, észrevettük azt hogy az egységben van oly személy, aki magának keres babérokat, azzal nem kell egyetérteni a békesség kedvéért.
Most tehát itt állunk az ígéret földjén! A Messiás mondja: Luk.17,20.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Ha és amennyiben azt állítjuk, hogy az Istennel kötött Szövetség részesei vagyunk, tehát az Isten országának állampolgárai vagyunk, akkor az Isten országában érvényes Törvény szerint is kell élnünk!
Nem a világi törvényeket kell követnünk-hanem az Istentől kapott Utat!
Tehát itt állunk, és azt állítjuk hogy az Ő országában élünk... Mutassuk hát fel azokat a gyümölcsöket megemlékezés gyanánt!
-
Nem mindenkivel és akármi áron történő békességre hívott minket az Isten, hanem az Isten Igazságában való egységre!
Teljesen egyetértek Testvérem. Bár a mai keresztény felfogás nagyon hajlik az ökumenizmus irányába, mindenáron a szeretet, még ha Isten igazságát vagy Isten igéjét is kell a szőnyeg alá söpörni. De nem ilyen tanítást olvashatunk az igében, sőt:
2János levele 1,10-11
"Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/2janos-levele/1/10-11/?page=1)
Továbbá:
1Korintusi levél 5,11
"Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek." (http://urszava.net/biblia/mbt-uj-forditas/1korintusi-level/5/11/?page=1)
Figyeljünk oda mit mond Pál. Azok, akik ilyeneket cselekszenek, azok nem testvérek, még ha úgy is nevezik őket.
Parázna - Testi és lelki értelemben is, nem csupán a testi paráznaságot jelenti! Hanem aki bár Isten mellett döntött és mégis a világ szerint él.
Nyerészkedő - Aki mindenben a világi javakat keresi, még a szolgálatért is pénzt kér.
Bálványimádó - Nem csupán azok, akik szobrok előtt borulnak le, hanem azok is, akiknél nem Isten van az első helyen.
Rágalmazó - Másokat igazságtalanul megvádol, hamis hírét terjeszti!
Részeges - Nem csak alkohol általi illuminált állapot, ugyancsak a helyes és helytelen dolgokról való döntésképtelenség, más által való befolyásoltság!
Harácsoló - Csak az önmaga hasznát keresve, minden lehetőséget megragadva a más megsarcolására.
Könnyű ítéletet mondani a parázna, bálványimádó és a részeges ember felett, hogy meg kell térnie. De aki harácsoló, vagy másokat rágalmazó, azt testvérként elfogadva szemet hunynak felette. De ha hiszünk az írásnak, ha hiszünk Pál szavainak, akkor rá kellene döbbennünk, hogy mennyi olyan "testvér" van, akit bár testvéreknek hívnak, azonban mégsem azok!
-
Nem akarok okoskodónak tűnni, de pont az Antee által kitett (Tony Palmer és Kenneth Copeland) videóhoz kapcsolódik. Nagyon sokan semmit sem tudnak, mi zajlik a színfalak mögött... :061:
A 'bűnbocsánat napja' - Richard Bennett
https://keskenyut.wordpress.com/2014/04/10/a-bunbocsanat-napja-abonyi-sandor/
-
Áldott Testvérek. E mai alkalommal tegyünk eleget egy, az Isten által ránk rótt kötelezettségünknek, nevezetesen: A Megemlékezésnek.
Emlékezzünk tehát az Isten szabadítására, ami által: Megszabadította- megmentette-megváltotta és népévé fogadta az Örökkévaló az atyáinkat.
Majd ezek után, és a Szent tan bizonyságtevése és tanítása által lássuk meg, hogy nem csak atyáinkról szól eme megváltás, hanem épp úgy rólunk is...
Mindenek előtt olvassuk el, az ide vonatkozó fejezetét a Szent tannak:
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21. Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24. Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
25. És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27. Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
28. És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.
29. Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.
30. És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
31. És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.
32. Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
33. És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk.
34. És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
35. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
39. És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiűzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.
40. Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendő vala.
41. És lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről.
42. Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.
43. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
44. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
45. A zsellér és a béres ne egyék abból.
46. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
47. Izráel egész gyülekezete készítse azt.
48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
50. És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.
51. Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.
Ezt az éjszakát nevezik így : Széder este. A Széder- a Szidra szóból származik,aminek jelentése: Rend, rendtartás.
Ha már a rendnél tartunk, kezdjük a kizáró tényezőkkel...Vannak-e akik nem vehetnek részt ebben? és Ki, vagy kik azok, akik nem vehetnek részt ezen alkalmon?
Tehát az Ige szerinti korlátozás által tudjuk: " 43. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
44. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
45. A zsellér és a béres ne egyék abból.
46. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
47. Izráel egész gyülekezete készítse azt.
48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik."
Tehát az Izárelitákhoz csatlakozottak- " beoltatottak" vehetnek részt ezen az estén, de azt is mondja: "45. A zsellér és a béres ne egyék abból."
Ez azt jelenti: Aki bérért-vagy kényszerűségből- esetleg: Jobb hijján venne részt ezen a megemlékezésen, az NEM LEHET JELEN!
A Peszachi est, egy rendkívül szigorú rend szerint folyik. Mindennek ami történik, rendkívüli és mély jelentése van, és ezektől nem szokás eltérni.
Az hogy Széder este, jelenti még: Az Elkülönülés- Elválasztás-Őrállás éjszakáját is.
Ám, mire eddig az estéig eljutunk, vannak elhagyhatatlan előzmények is, amik Kritériumok!
Felismerés; mert Izráél fiai annak idején tudták hogy kihez fordulhatnak a bajukkal. Tehát az Istenhez fordulás szükségességének felismerése, és egyben elismerése annak, hogy csakis Isten az, aki kimenthet bennünket minden bajból.
A Szabadulás utáni vágy, hiszen Izáél fiai, a szolgaság miatti nyomorúság miatt kiáltottak fel Istenhez! (II.Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek. )
Ez is kritérium, hiszen aki jól érzi magát az állapotában- a világban... annak nincs szüksége szabadításra tehát, és azt nem is szabadítja meg az Úr. De Ő nem is nevezheti Urának Yessuát-Jézust, hiszen az Ő neve: Szabadító!)
Tudatosulnia kell bennünk ezen az estén, ha az Isten általi szabadulást választjuk, akkor az Ő Szabályai szerint kell a továbbiakban élnünk.
Hiszen beláttuk az eddigi életünkben, hogy ez a világ számunkra nem jó hej... Megértettük, hogy ha ebben az eddigi állapotunkban maradunk, akkor reménység nélkül elveszünk!
Megértettük már, hogy önerőből nem vagyunk képesek a szabadulásra, és szükségünk van az Istenre!
Számot kell vetnünk pro és kontra a továbbiakkal kapcsolatban. Hiszen többé nem a magunk értékrendje lesz a mérvadó számunkra, hanem az Isten vezetése és parancsolatai!
Ez bizony nagy döntés!
Erről tanít valójában Jézus is:
Luk.14,26.
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27.
És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
28.
Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
29.
Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
30.
Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
A Kovász eltakarítása! / " II.Mózes 12,15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek. "/
Szörnyű belegondolni abba a dacos magatartásba, hogy egynémej gyülekezés az Úrvacsorát, kovászossal veszi... Szörnyű belegondolni a végükbe! ( 19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen. /
A Kovász kitakarítása több lépcsőben történink ez ünnep előtt: A házból kihordanak minden bútort, és kiseprik a házat, nehogy akárcsak egy morzs is maradjon... ezek után visszahordják a kint már kitakarított bútorokat, majd a szülők itt- ott elrejtenek egy-két kovászos darabot,
amit a gyermekeknek meg kell keresniük. Ez nem csak játék, és a gyermeke bevonása, hanem egy biztonsági intézkedés is egyben, hiszen a gyermekek mindent feltúrnak hogy találjanak valamit, ezért ha van még kovászos valahol, azt is megtalálják így...
Mielőtt kihordod a bútoraidat a lakásból, és kukázod minden kovásszal készült eledeled, jusson eszedbe hogy a kovász, a bűnt szimbolizálja a Szent Tanban!
1Kor 5,8
Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.
Értsük meg tehát: A mi Áldozati bárányunk, a Messiás, abszolút bűntelen volt, mert csak így adhatott engesztelést az ember bűneiért! Azért aki kovászossal veszi az Úrvacsorát, az azt nyilvánítja ki, hogy a Messiás bizony bűnös volt a véleménye szerint!
De mást is jelez ez! Nevezetesen: Minden eddigi bűnömtől elszakadok- azok élvezetét megtagadom, és ezektől megszabadulva állok az Isten elé! AMikor kijelentem az aljasságaimről, hogy azok bizony bűnök! Mégpedig halálos bűnök- tudva azt hogy a bűn az Istentől elválaszt, és Isten nélkül nincs élet (!), ezért minden Istentelen dolgot megjelntek az Istennek, az Isten Lelke által gerjesztett
Bűnbánattal, ezzel jelentve ki egyben azt is: hogy ezek nem az enyéim, és ezektől szabadulni akarok! Tehát mintegy: KILÖKÖM MAGAMBÓL EZEKET!
( ezt nevezzük Bűnvallásnak) ...
Minden, az Istennel való kapcsolat alap eleme a bűnvallás, elismerve egyszer hogy nélküle semmi jó nincs bennünk, és minden utunk a halálba visz, másszor: Csak Ő az aki megszabadíthat minden bajból!
A negyedik előzmény csak egyszer történt meg az Atyáink idejében, de a mi esetünkben is csak egyszer történt meg ugyan, de azóta is folyamatosan ebben bízunk: A Bárány vére!
( II.Mózes 12, 12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét. ")
(ufászáchti) - Elkerüllek, ami azt teszi a mi esetünkben: AZ ítélettel kerül el minket Isten.
Most ezen a ponton gondolkodjunk el: A Vér, megszáradva egy sötét anyaggá lesz... A Sötétben, sötét alapon nem látszik! Sötét volt, hiszen egyszer ez az este, a kilencedik csapás utáni este volt, a kilencedik csapás pedig a sötétség volt...
Értsük meg Testvérek: A Kilencedik csapás sötétsége azt jelenti: Isten Ítéletekor, nem számít mit akarsz mutatni- hogy miben vagy öltözve... semmi sem látszik már az Isten előtt, csak a vér ! Márha ott van... de sem te, sem pedig más ember azt nem láthatja.
Ezért mondja a Szent Tan: Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
A vért, a Bárány vérét..., a Messiás vérét tehát sem te, sem pedig más ember nem láthatja! Azt a vért csak Isten láthatja, és a Sátán. Ha ott van, elkerül az ítélet, ha nincs ott, senki nem menthet meg!
Ezért érdektelen hogy az ember mit állít magáról- vagy hogy mit állítanak mások róla... Ezért nem ítélhet ember- embert!
Natehát itt vagyunk eme napon, és az estére készülünk...
Ez este, valójában a vacsoráról szól, de a vacsora minden történése fontos jelentéssel bír!
Az este második elengedhetetlen kelléke a Széder tál. ( Azért a második, mert az első valójában a Peszachi Hágádá, ami az eze estére vonatkozó Ige és rend gyűjteménye.)
A Széder tálon van: szédertál, rajta ételek:
zroá (זרוע) – egy darab sült csirkehús (nyak, vagy szárny, melyet nem fogyasztanak el; a tál jobb felső részén)
bécá (ביצה) – egy sült vagy főtt tojás (a tál bal felső részén)
máror (מרור) – keserűfű (cházeret, torma és fejes saláta az előző kettő alatt)
chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke (a keserűfű alatt jobb oldalon)
kárpász (כרפס) – valamilyen zöldség (a keserűfű alatt bal oldalon)
koréch (כורך – alul középen ismét keserűfű, ugyan az, mint a máror)
bor (legalább 3,5 dl személyenként, helyette lehet szőlőlé is)
pohár (mindenkinek)
egy nagy és díszes serleg (Élijáhu/Illés serlege)
egy tálka sós víz
három darab pászka (macá, macesz, majd ebből vétetik-különíttetik el az áfikomán, ami a megtört mácát jelenti...)
ünnepi gyertyák (legalább kettő)
Az est lefolyásában elengedhetetlen a gyermek, ( egy vagy négy) a kérdések miatt.
először is a három kérdés:
5Móz 6,20
Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
Válasz: 21.
Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22.
És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23.
Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24.
És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25.
És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.
2; 2Móz 12,26
Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
Válasz:
27.
Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
3; 2Móz 13,14
És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.
Ezek a kérdések is tanító és a jövőre nézve bizonyságul adatott kérdések a szakadásra, és a hűtlanségre nézve...
A Első kérdező, még az Istenhez tartozik, és a Tanubizonyságokat kérdezi, a közös hitről téve bizonyságot:
... Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek...
A Második kérdező, aki már nem vállal közösséget sem a néppel, sem az Istennel...
Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? / egy kívülállóként kérdezi, aki magát különítette el az Isteni rendelésektől, és az Isten népétől.../
A harmadik kérdező, aki azt sem tudja mi történik körülötte... Még kérdezni sem tud már értelmesen:
"És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez?..."
Erről az állapotról Pál ír szemléletesen:
Róma 1,18.
Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19.
Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20.
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
21.
Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
22.
Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;
23.
És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
Ezek után még elhangzik négy kérdés:
A gyermek négy kérdést tesz fel, arra vonatkozólag hogy miben különbözik ez az este az év többi estjétől:
máskor ehetünk kovászosat és kovásztalan, ma csak kovásztalant?
máskor nem kell mártanunk, ma kétszer is mártunk?
máskor ehetünk minden zöldséget, ma csak keserűt?
máskor úgy ülünk, ahogy kedvünk tartja, ma este csak hátra támaszkodva?
A kérdésekre egy egész elbeszéléssel válaszolunk.
Rabszolgái voltunk a fáraónak Egyiptomban, de egy szép napon Istenünk kivezetett minket erős kézzel és kinyújtott karral.
A négyes szám kiemelkedő ezen estén, mert:
kivezetlek Egyiptom szolgaságából
megváltalak benneteket
népemmé teszlek benneteket,
megmentelek benneteket.
Minden kérdésre adott válaszkor, kiisszuk a poharakat. ( Bor) Négy kérdés- négy válasz- négy pohár bor.(Az ötödik pohár bort nem isszák meg, mert még várják a Messiást.)
„Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.”
Mózes II. könyve 6. fejezet 6–7. (Károli Gáspár fordítása)
megszabadítalak, kivezetlek (hocéti) – A fizikai szabadulás (Egyiptomból)
megmentelek (hicálti) – megváltás a szolgaságból
megváltalak (gáálti) – szabad néppé formálódás
népemmé fogadlak (lákáhti) –
…és az ötödik (Elijachu próféta kelyhe):
beviszlek titeket az országba – ez az ígéret földjére vonatkozik. A Héber szavak, a poharak nevei egyben!
Az Ötödik pohár, és az egyik gyertyának szerepe, meg egy ablak története az est végén jut értelmezésre...
Most lássuk a tálon levő ételek jelentését:
1; Sült bárány-vagy csirkehús darab, ami az áldozatot jelképezi. ( Zroá) Fontos hogy nem szabad, hogy a benne levő csont törött legyen!
2; Főtt tojás ( Béjcá) Ennek jelentése, a formájából adódik! minden ami valahonnan elindult, ugyan oda tér vissza! Az embert az Isten a Földnek porából teremtette, és az emberi test, ugyan azzá is lesz!; Az embernek a maga Lelke által adott életet az Örökkévaló, és az Út végén, a Lélek meg is tér ahhoz, aki azt Adta! ( I.Mózes 3- Prédikátor 12.)
3; keserű fű.( Máror) (Leginkább a torma a szokás) Ez a sanyarúságot- a rabszolgaság kenyerét szimbolizálja
4; Chároszet.( reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke ) ... (fini) a szabadulás- megváltás... az Isteni gondviselés édes íze?
5; Kárpász. Zöldség.( leginkább petrezselyem.)
6; Bor ( legalább 3,5 dl. mindenkinek(!) / erről az jut eszembe, hogy az első alkalommal amikor széder estét vezette, picit be is csiccsentettem... (de nem rúgtam be) /
7; egy tál sós víz. Ez a rabság és a szolgálat miatti könnyeket és izzadságot jelképezi, ebbe mártjuk a kárpászt. ( petrezselyem zöldjét)
Tehát elhangzott a négy kérdés, amire pontonként kimerítő választ adtunk, és elbeszéltük a szabadulásunk történetét, mindeközben kiittuk a négy poharat is...
És az Ötödik pohár?
Majd a végén...
De lássuk meg ezekben: Ez valójában nem a mi történetünk összefoglalója Testvérek???
Nem a mi megtérésünk- elhatározásunk- és reménybeli várakozásunk elbeszélése Testvérek?
Nem azért rendeltetet ez este, hogy megemlékezés által nyerjünk bizonyságot arról: hogy az Örökkévaló ezt egyszer már megtette, és tudva hogy Ő nem változik, megteszi újra és miértünk is?
Az Eggyiptom a világot jelképezi Testvérek!
Mostpedig értsünk:
Pál mondja: Galátziabeliekhez írt levél 4. rész
1.
Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;
2.
Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
3.
Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként...
Hogyan? Mikor? Ki által lett ez?
Értsünk:
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Itt az alávettetés jelzése előre...
És ha ez így van, mintahogyan ezek így vannak mint láthatjuk is, Értjük e már, hogy mit jelent méltatlanul résztvenni ezen az estén, vagy méginkább: méltatlanul venni az Úrvacsorát?
Pál mondja: I.Kor.11,16.
Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek.
17.
Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe.
18.
Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is.
19.
Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.
20.
Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:
21.
Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl.
22.
Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.
23.
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24.
És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25.
Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
26.
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
27.
Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28.
Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29.
Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
30.
Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.
31.
Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
32.
De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.
Azért lehetségesek a szakadások, mert az egyének nem értették meg, hogy csak EGYSÉGBEN LEHETSÉGES, MÉGPEDIG MINTEGY AZ ÚR NYÁJAKÉNT CSAK A BEVONULÁS AZ ÍGÉRET FÖLDJÉRE!
És lészen az egész földön egy Ország, (az Isten Országa), és egy nép. (egy nyáj aminek az Úr a Pásztora)
Amíg teret kap az EGÓ, addig lesznek szakadások is, és addig van széthúzás, és addig NINCS IGAZI EGYSÉG!...
" I Kor.11,26.
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
Mert a Páskabárányunk megáldoztatott, így szerezve békességet az Istennel a számunkra, az Ő tulajdon vére által!
"27.
Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28.
Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29.
Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."
Ha és amennyiben, valaki számára az eddig elhangzottak, nem az együvétartozásunk története, akkor annak nincs helye annak az Úr asztalánál! ( zsellérek és béresek )
" I.Kor.11,31.
Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
32.
De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk."
Ahogyan azt az Írás mondja: Péld 21,2
Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
Az ember, a maga szemszögéből hajlamos arra hogy kijelentse magáról, hogy a maga ítélete szerint Igaz...
Ezért nem a mi értékrendnket adta az Úr követendő Út gyanánt, hanem az Ő Igazságát, és az szerint kell vizsgálnunk magunkat!
És most értünk el az Illés poharának megértéséhez, azaz az Ötödik pohárhoz, az egyik gyertyához, és az ablakhoz...
Az est utolsó történése az, hogy az ötödik poharat az asztalon hagyják, az ablakot kinyitják, és egy gyertyát tesznek az ablakba, és egy éneket énekelnek el közösen: Elijáchu ha Nabiin...
Ezzel kinyilvánítva, hogy várják Illést-Elijáchu-t... azaz a Messiást!
Meg van írva: Malakiás 4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Vissza az Egységhez! Atyák szívét a fiakhoz- a fiak szívét az Atyákhoz!
Vissza az Isten tanításához! Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
Ez után jön el a Messiás! Mt.24,9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
-
Köszönöm áldott Testvérem! :afro:
2Mózes 12,45
"A zsellér és a béres ne egyék abból."
Ma is sokan méltatlanul eszik. Megemlékeznek Jézus áldozatáról, de ugyanúgy Istentelenül élnek tovább, mint azelőtt.
Isten rendelete a bárányhús, ehelyett ma sonka van. Meg kellene emlékezni arról, hogy honnan hozott ki minket az Úr, és ehelyett van locsolkodás.
A nyuszit még mindig nem tudom hova tenni... :hehe:
-
Áldott Testvérem, Természetesen a kosárba kell tenni a nyuszit, hogy kikelthesse a tojásait,és abból lessz a kiscsibe...
/asszem.../ :2angel:
-
:2funny:
-
Nyugtass meg kérlek Testvérem, ugye a locsolkodás biblikus!? :061:
-
De komolyra fordítva a szót: Egykor,a Katolicizmus eme ünnepre hús hagyást rendelt egyfajta böjt gyanánt.
Mivel hogy nekik sem sikerült megtartaniuk, a halról kijelentették hogy az nem hús, tehát a böjt alatt is fogyasztható, és a kis nyúl, valójában még hal, tehát a nyúl 1 éves koráig, halként fogyasztható, ami pedig nem hús.
/nem vagyok ittas,sem a gyomromat nem rontottam el! Ez tényleg a Katolicizmus elve./
-
Áldott Testvérem, Természetesen a kosárba kell tenni a nyuszit, hogy kikelthesse a tojásait,és abból lessz a kiscsibe...
/asszem.../ :2angel:
ez igaz bárhová mentünk mindenhol nyuszi meg színes tojás semmi köze sincs a húsvéthoz! hogy találták ki a nyuszit????? rejtély!!!
-
Valószínű ez is Constantinus császár idejére vonatkoztatható vissza, amikor is egyesítette az Úr által rendelt ünnepeket a pogány ünnepekkel. Így megmaradt például a peszach ünnepe, de át lett nevezve húsvétnak és bár Jézus áldozatát és feltámadását ünnepeljük, de azt nyuszival meg tojás festésével.
A fenyőfa és ajándékozás sem az Úr ünnepe, hanem egy pogány ünnep, amire rávarrták Jézus születését.
De vannak olyan ünnepek (Úr ünnepei), amik viszont teljesen eltűntek (a kereszténységből).
-
Áldott Testvérem, Természetesen a kosárba kell tenni a nyuszit, hogy kikelthesse a tojásait,és abból lessz a kiscsibe...
/asszem.../ :2angel:
:hehe:
-
:2funny: :fetreng: :fetreng: nyuszi tojás
-
A húsvéti tojás
A tojást, mint a termékenység, az élet és az ujjászületés szimbólumát, minden vallásban megtaláljuk. A Nap tiszteleteként a kínaiak már 5000 évvel ezelőtt a tojást pirosra festették. Az egyiptomiaknál volt egy Istennö, akinek a neve lefordítva Ös – tojást jelent. Akkoriban neki köszönték meg az emberek az életerőt. Valamikor a tojásfestés pogány szokás volt és ebből Kr. u. 200 körül a rómaiak keresztény hagyományt teremtettek. A tojás nem más, mint Jézus feltámadása által hirdetett élet szimbóluma. A piros pedig a mártírok vérét, a Napot valamint a szerelmet jelképezi.
Az egyik verzió szerint a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap a pogány hagyomány szerint Ostra istennő napja volt, a tavasz ünnepe. A húsvét angol Easter, vagy német Oster elnevezése a germán tavaszistennő Ostra nevéből ered. Ostrának a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat.
A húsvéti tojás karrierje valószinüleg a középkorban kezdődött. Akkoriban volt szokás a bérleti díjat és az adót tojás, tyúk és nyúl formájában megfizetni, méghozzá Húsvét idején. Ebből az „adótojásból“ vált később a húsvéti tojás, amit csak a reformáció után dugtak el a gyerekeknek megkeresés céljából. Ez a hagyomány a mai napig él Németország területein. A 17. században vált divattá a húsvéti tojás díszítése különböző motívumokkal, írással, képekkel. Szükség volt a felnőtteknek valamiféle magyarázatra a gyerekekkel ellentétben, mert ugyanis az valahogy világos volt, hogy a tyúk ilyen kincset nem tud tojni, így került a képbe a húsvéti nyúl. A nyulak ugyanis megszenvedtek az életükért, tavasszal gyakorta keresték fel azért a falvakat, hogy a répa és a káposzta maradékait megtalálják és jól lakhassanak velük. Éppen ezért némely falvak környékén még gólyával , rókával vagy kakukk – kal osztozkodtak e finom falatokon.
-
Köszi, Pisti ezt a részletes elemzést!
Sajnos, sokan csupán néphagyományként őrzik az ősi pogány szokásokat, és nem veszik a fáradságot, hogy utána nézzenek, mi az alapja egy-egy ünnepkör mai liturgiájának.
A "Menjetek ki közülük és tisztátalant ne érintsetek!" erre a témára is vonatkozik. Erős hitet, igei világosságot és bátorságot igényel kitartani meggyőződésünkért, aminek alapja az Úr szava.
-
Ezékiel próféta könyve 33. rész
1. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2. Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő magok közül, és őt őrállójokká teszik:
3. És ő látja jőni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;
4. Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és őt utóléri: az ő vére az ő fején lesz.
5. Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére ő rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.
6. Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az őrálló kezéből kérem elő.
7. És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.
8. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.
9. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
10. Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?
11. Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
12. Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezendik.
13. Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.
14. S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik;
15. Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal.
16. Semmi ő vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.
17. És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjok nem igazságos.
18. Mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.
19. És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt.
20. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza.
21. És lőn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálemből, mondván: Megvétetett a város!
22. És az Úrnak keze lőn én rajtam este a menekült eljötte előtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé.
23. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
24. Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.
25. Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?
26. Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?
27. Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezőnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erősségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.
28. És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erősségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.
29. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.
30. És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki?
31. És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.
32. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.
33. De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.
Áldott Testvérek. Mint látjuk is, a Szent Tan ezen fejezete, az engedetlenségről-mint értelmetlen és öngyilkos ellenálásról szól.
Tudjuk-mert az eddigiekre tudnunk is kell, hogy az Isten beszéde, az Élet kenyere! Yessua, a megígért Messiás ezt el is mondja magáról, hiszen azt mondja: Jn 6,48
Én vagyok az életnek kenyere.
Az Élet kenyere, a lelkünket életképessé teszi, csakúgy, mint ahogyan a fizikai étel a testet erősíti.
Tehát mindazok akik hallgatják az Isten szavát, és engedelmesen cselekszik az Isten akaratát... tehát: Követik az Istent: ÉLNEK.
Azok pedig akik nem hallgatnak az Isten Szavára; Beszédére; Igéjére, azok lelke a halál állapotában marad, és a földi pályafutásuk befejeztével, a halálban-vagyis: az Istentől való elválasztottságban mararadnak.
Az Istennek való ellenszegülésnek, több oka is lehet, de mindegyik ok, azon eleve fennálló momentumban gyökerezik, hogy az ember, születésétől fogva testi, hiszen az Ádám vö Éva eredendő bűne által, a testiséget örökítik tovább az emberek. Ezen állapotról tudható a Szent Tan bizonysága szerint:
1; A Bűn miatti szégyenérzet, nagyobb mint az Istenhez való vágyódás! Ebben az Állapotban az ember már testileg lát-testileg gondolkodik...
/I Mózes 3,7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém./
2; Mentegetőzés- egymásra mutogatás, egyszer s mind: mások okolása...
/I Mózes 3,11.
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém./
És ezek eredménye képpen, az Istentől való elválasztódás, a Testiség miatt!
/ I Mózes 6, 3.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő./
Erre az állapotra jellemző Pál szavaival élve: Róma 8,5.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Testi ember, akire jellemző tehát ismertetőjegy gyanánt: 1; Testileg lát dolgokat; 2; Testileg gondolkodik 3; mentegetőzik 4; Másokat okol a sorsáért... de legfőként: A Testi élete miatt, eleve nem is engedelmeskedhet Isten akarata szerint, hisz a bűn elválasztva tartja az Örökkévalótól!
Isten Igéje nem is jut el hozzá- mert hallani ugyan meghallja, ámde az ilyen ember meddő marad a mag befogadására.
Tehát ez az alap, és ebből kiindulóan futnak serte szét a szálak... akarom mondani az ellenszegülés különböző miértjei személyre szabottan.
Ám mit kezdjünk azzal, amikor az engedetlen, valójában már, és legalábbis a megvallása alapján már hívő, tehát elvileg nem áll fenn az Istentől való elválasztottság?
Nos ennek az egyik leg kézenfekvőbb oka az, hogy olyanok tanították neki az Igét, akiket az Isten nem küldött, és nem adta nekik ezt a szolgálatot.
Minthogy az Istentől való kiválasztásuk erre a szolgálatra nem adatott meg, így azt helyesen nem is tehetik, hiszen meg van írva: Jn 15,5
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
ellenben azok, akiket az Örökkévaló erre a szolgálatra rendelt: Isten az Ő Beszédét adta a szájukba, és ők az Isten Beszédét is szólják! Ahoz nem tesznek hozzá- nem is magyarázzák félre-nem élezik le- nem igazítják az emberek tetszésére- nem válogatnak abban, és nem is vesznek el belőle egy betűt sem!
A Két eset közötti megkülönböztetésről számol be , a Jer.23,28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
Ám sajnos mint tudjuk hogy lettek önmaguk által felkent tanítók-próféták, akik az Igazságot nem ismerve kezdtek el tanítani másokat, így azok nevelése, akik ily tanítók által taníttattak, már eleve kudarcra volt ítélve.
Erre az Állapotra mondta Yessua: Mt 15,14
Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
Vannak ellenben szép számmal, akikhez egyszercsak eljut valahogy a Tiszta Evangélium, és elég elszántak és bátrak ahhoz, hogy minden addigi "eredményt" félredobva,
Mindent előlről kezdve, elinduljanak azon nagyon "keskeny úton" amit mi így nevezünk: Az Ige Vezetése.
Na ők mondhatják el magukról jogosan és Igazán, hogy az Ige az ő Pásztoruk. ( Hiszen az Igét, vagy mondom így nyíltan: Jézust követik.)
A Többiek , (és sajnos ők vannak többen) Az Igazság hallatán berzenkedve elzárkóznak az Ige hallatán, és oly "tanítókat" keresnek, akik az ő szájuk íze szerint konferálja az Isten Szavát.
Esetenként "szeretere" hivatkozva utasítják el az Isten Figyelmeztetését az Isten által küldött és erre a célra- vagy még inkább: SZolgálatra kiválasztott Testvéreket.
És ezennel vissza is tértünk a kiindulási pontra... Nevezetesen: Még Testileg gondolkodnak, mert valójában soa sem lettek lelkiekké!
Testi szeretet egészen más, mint az Isten által tanított és elvárt szeretet.
A Testi szeretet önközpontú- tehát Egoista- míg az Isten által plántállt-tanított és elvárt Szeretetnek: Kiindulópontja- központja és vége, mindíg az Isten!
A Testi ember azt keresi-azt preferálja ami neki jó- amit magának szeretne... az Újá született ember pedig az Isten tetszését keresi mindíg-mindenben.
Azok tehát akik valósággal újá születtek, az önmaguk által kívánatos dolgok fölé helyezik az Isten akaratát- é ebben az értelemben: az embertársaik, (lett légyen az Testvér- vagy még nem Testvér is) hasznát is.
Tehát a Szeretet, személyenkénti definíciójában is megláttatik a különbség, és egyben az az alap is, mely felfedi, hogy az értelmező mely alapra építkezik: Testire-e- avagy Lelkire?
Lássuk Például Mózes Személyét:
Mózesről a Szent Tan úgy emlékezik meg: 4Móz 12,3
(Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.)
Tehát ez a Mózes szelíd-alázatos... mondhatni:Szeretet teljes embere volt Istennek. Ez nem élcelődés, mert ez így is van!
De nem Testi értelemben , hanem az Isteni Szeretben nyilvánult ez meg estében!
Lássunk egy nagyon érdekes esetet:
Mózes II. könyve 32. rész
1.
Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott.
2.
És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.
3.
Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz.
4.
És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről.
5.
Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!
6.
Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.
7.
Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből.
8.
Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből.
9.
Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.
10.
Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek.
11.
De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről?
12.
Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.
13.
Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.
14.
És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.
15.
Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva.
16.
A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra.
17.
Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban.
18.
Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.
19.
És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.
20.
Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.
21.
És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?
22.
Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.
23.
Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik előttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéről kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga.
24.
Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tűzbe vetettem, és e borjú formáltaték.
25.
És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára.
26.
Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai.
27.
És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.
28.
A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.
29.
És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
30.
És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
31.
Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
32.
De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál.
33.
És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.
34.
Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnöket is meglátogatom.
35.
És megverte az Úr a népet ezért is, a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.
Mózes az Isten előtt védte a népét, sőt: azt mondta, mikor az Örökkévaló el akarta veszejteni ezeket: II Mózes 32,2Móz 32,32
De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál.
Azonban a bűnnel- a tévelygéssel- az ellenszegüléssel szemben, csöppet sem volt toleráns! Isten népe között nem tűrte ezek jelenlétét, sőt: Pont az Isten népe érdekében állt fel oly keményen a bűn ellenében, nehogy a bűn továbbgyűrűzve, másokat is megrontson, és ez által őrizte meg a népet a bűntől.
A gazt ugyanis egyrészt gyökerestül kell miszaggatni- másrészt kímélet nélkül, teljesen! Mert ha továb terjed, már mások is áldozatul esnek.
És a "keménység" fennáll abban az esetben is, ha valaki a szakadék felé sétál, nem suttogva- "ölbe ültetve"- cirógatva... próbálod megmenteni, hisz arra ebben az esetben nincs idő(!)
Ha rákiáltasz megmentheted! ha hezitálsz- elveszíted!
Erről jut eszembe az a történet, mikor a lőtéren, egy könnyelműsködő- önjelölt profi, viccelődött a csőre töltött fegyverével... a vizsgabiztos úgy ráüvöltött, hogy teliszaladt a delikvens gatyája... ám a vizsgabiztos ezzel a "szeretetlen" és "durva" és "sértő" megnyilvánulásával életeket mentett...
Ha menteni akarsz, néha keménynek kell lenni... azt az ágat, amelyik rugalmas, nem tudod a megfelő irányba fordítani hajlítással... azt az ágat meg kell törni ahhoz, hogy a megfelelő irányba fordíthasd véglegesen. A Megtörés gyógyulással jár, és teljes gyógyulást hoz... a hajlítás még nagyobb erővel visz a rossz irányba...gondolj a meghajlított rugalmas faágra...
Na most ezek ismeretében, olvassuk el újra, az Ezekiél könyvének, fent említett fejezetét:
Ezékiel próféta könyve 33. rész
1. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2. Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő magok közül, és őt őrállójokká teszik:
3. És ő látja jőni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;
4. Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és őt utóléri: az ő vére az ő fején lesz.
5. Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére ő rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.
6. Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az őrálló kezéből kérem elő.
7. És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.
8. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.
9. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
10. Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?
11. Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
12. Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezendik.
13. Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.
14. S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik;
15. Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal.
16. Semmi ő vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.
17. És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjok nem igazságos.
18. Mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.
19. És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt.
20. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza.
21. És lőn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálemből, mondván: Megvétetett a város!
22. És az Úrnak keze lőn én rajtam este a menekült eljötte előtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé.
23. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
24. Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.
25. Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?
26. Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?
27. Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezőnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erősségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.
28. És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erősségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.
29. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.
30. És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki?
31. És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.
32. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.
33. DE HA BETELJESEDNEK, MERT ÍMÉ, BETELJESEDNEK, MEGTUDJÁK, HOGY PRÓFÉTA VOLT KÖZÖTTÜK.
Ugye látjuk a történelemben , hogy a nép sérelmezte az Őrállók kajabálását...
" engem te csak ne figyelmeztess.." Hány esetben halljuk ma is ezeket a szavakat...
vagy: "Ez az ember nem lehet Istentől, hisz sértő módon beszél...."
Van másik szó is, ami első hallásra talán nem tűnik sértőnek, de a jelentése már végleges!
Jeremiás próféta könyve 15. rész
1.
És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állanának is előttem, nem hajolna lelkem e néphez; küldd ki az orczám elől, hadd menjenek!
2.
Ha pedig ezt mondják néked: Hová menjünk? ezt mondjad nékik: Így szól az Úr: A ki halálra való, halálra; a ki fegyverre való, fegyverre; a ki éhségre való, éhségre, és a ki fogságra való, fogságra.
3.
Mert négyfélével támadok reájok, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és pusztítsanak.
Mentsen mindenkit az Isten attól, hogy ezt az üzenetet küldje számára!
Meg kell hallgatni az Isten Beszédét! De még ez sem elég!
Jakab intelme: Jak.1,21.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22.
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23.
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24.
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25.
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
Talán emlékezünk ezekre az Igékre, hiszen az elmúlt alkalommal Anti Testvérünk Igehirdetésének egy sarkallatos pontja volt ez...
És volt még másik is, ami ma is említésre kívánkozik, az eddigiek fényében: Ugye a magvető példázata...
Mert az Útszélre esett megokon kívül, mindhárom esetben hívőkről beszél Jéus.
Az egyikben azért nem fogan meg, és azért nem fordul gyümölcsözésbe a mag, mert az a hívő éppen a testi célja-kívánságai miatt, nem enged teret a magnak... ( tövises környezet.)
a másikban meg azért nem, mert az alap amire építeni kíván, nem engedi hogy az Isten beszéde meggyökezrezzen benne... ez a testies gndolkodás...
a harmadik... a "jó föld" nos ez a jó alap! Ebben gyümölcsözésbe fordul a vetés!
Vannak közösségek, ahol esetleg: érdekesség szintjén hallgatják a tiszta Igét... Hallani hallják, de nem az szerint élik a hívő életüket, tehát semmi hatással nincsennek számukra a hallottak.
Ezekiél 33,31. És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.
32. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.
Tehát Ezekiél 33 lenne a Magvető példája?
Akkor gáz van Testvérek...
Mert az utolsó Igéje ezt mondja: 33. DE HA BETELJESEDNEK, MERT ÍMÉ, BETELJESEDNEK, MEGTUDJÁK, HOGY PRÓFÉTA VOLT KÖZÖTTÜK. (!)
Az egész fejezet egyetlen rövid mondatban foglalható össze: MEG KELL TÉRNI!
-
Köszönöm testvérem a gondolatokat.
Elsőként az jött elő bennem, hogy milyen nagy felelősséget vettünk fel azzal, hogy Jézus követőivé, tanitványaivá lettünk. Mert nekünk kötelességünk őrállónak lenni, hívők és hitetlenek felé egyaránt.
Ha valaki azt mondja, ez engem nem érint, az még nem tette le az Egóját, abban még nem él Krisztus. Nem vallhatja meg, hogy
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és Önmagát adta értem. (Galata 2:20.)
Figyelmeztetnünk kell egyaránt a hitetlent, hogy élete a halálba vezet, és a hívőt, ha a szakadék felé tart. És ezt nem önnös érdekből, hogy az Úr ne rajtam kérje számon az életüket, hanem emberbaráti szeretetből is.
-
Nagy a felelősségünk ebben is. Nem lehet félvállról venni. Aki közömbös, az máris elítéltetett.
-
Testvėrünk tanítását hallgatva ės át olvasva rengeteg gondolatom támadt. Elsősorban a felelőssėgről, ami valóságos számunkra. De elsősorban magunk irányában, hiszen ha magunk nem állunk stabilan, hogyan legyünk mások támaszai.....
Aztán a" tanítók," Igehirdetők hitelessėgėt ėrtelmeztem újra:
Akit az Úr választ beszėde "továbbítására" tisztán ės ėrtelmezhetően adja át az Igėt, hisz az IGAZAT szólja. Itt nincs szüksėg magyarázatra, mert a hallgatóságnál ėrtelemre jut. Nėha bizony feddően, de nem vėletlenül.
Akik csak kizárólag a "szeretet" szóra hivatkoznak, alapból elutasítják az Igeáltali feddėst, figyelmeztetėst.
Igy ne csodálkozzunk rajta, ha őket süketeknek ės vakoknak mondja az Úr.
De hiszem hogy az Imáinknak van akkora hatalma, hogy a tėvelygőket megmentheti ės arra a keskeny útra terelheti.
-
Egyetértek Testvérem. A süketek és a vakok azok, akik azt hiszik hogy látnak és hallanak. Így nem tudják meglátni és meghallani az igazságot.
-
A Szabadságban.
János Evangyélioma 8. rész
1.
Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2.
Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
3.
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4.
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6.
Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7.
De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8.
És újra lehajolván, írt vala a földre.
9.
Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10.
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11.
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
Áldott Testvérek, e ma esti alkalommal ezen fejezeten-ill. ezen fejezet tanúlságán induljunk el, és válasszuk vezetőnkül az Örökkévaló Igéjét, hogy megláthassuk mily Igazságra vezet bennünket,
eme érdemtelenül és szándékosan félremagyarázott, és sokak által meg nem értett Igeszakasz...
Látjuk a történetben, hogy ezek az emberek Yessuához vezettek egy parázna asszonyt, és az Örökkévaló Törvényére hivatkoztak, ami Mózes közvetítésével adatott...- Tehát ezen törvény szerint akarták kivégezni...
Jézus reakcióját sajnos sokan félreértik a hívők népes csapatából, és ez sajnos tévutakra vezet sokakat.
Erre a félreértésre hivatkoznak azok, akik azt híresztelik, hogy Jézus eltörölte a törvényt, és a bűnben élők számára is kegyelmet oszt..
Nem bűnösökről szólok, hanem bűnben élőkről! Ugyanis azok számára, akik a bűnt választják életterükül, tehát a bűneiket csak többítik és azokból megtérni nem szándékoznak, azok számára nincs kegyelem!
Miért is lenne? Csak az kér szabadulást-aki rabságban érzi magát, és a Testben töltött életét: rabszolgaságnak éli meg!
Csak annak van bűnbocsánat, aki elismerve a bűneit: Őszintén bánva azokat- Szabadulni akar a bűnöktől...
De térjünk vissza a történetünkhez:
Tehát Jézus, lehajolt és a „porba, írni” kezdett... sok teória látott napvilágot arra nézve, hogy mit írhatott a porba Jézus... nos konklúzióként: egy sem talált...
Mielőtt megmondanám hogy mit írt Jézus a "porba"
Előbb vizsgáljuk meg azt a Törvényt, amelyre hivatkoztak az írástudók...
S'má Yisráél:
III.Mózes 20,7.
Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
8.
És tartsátok meg az én rendeléseimet, és cselekedjétek azokat. Én vagyok az Úr, a ti megszentelőtök.
9.
Mert valaki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját és anyját szidalmazta; vére rajta.
10.
Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.
11.
Ha valaki az ő atyjának feleségével hál, az ő atyjának szemérmét fedi fel: halállal lakoljanak mindketten; vérök rajtok.
12.
Ha valaki az ő menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el; vérök rajtok.
13.
És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok.
14.
És ha valaki feleségül vesz valamely asszonyt annak anyjával egybe: fajtalankodás ez; tűzzel égessék meg azt és azokat, hogy ne legyen köztetek fajtalankodás.
15.
Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg.
16.
Ha valamely asszony akármely baromhoz járul, hogy az meghágja őt: öld meg mind az asszonyt, mind a barmot, halállal lakoljanak; vérök rajtok.
17.
És ha valaki feleségül veszi az ő leánytestvérét, atyjának leányát, vagy anyjának leányát, és meglátja annak szemérmét, és az is meglátja az ő szemérmét: gyalázatosság ez; azért irtassanak ki népök fiainak láttára, az ő leánytestvérének szemérmét fedte fel: viselje gonoszságának terhét.
18.
És ha valaki havi bajos asszonynyal hál, és felfedi annak szemérmét, és forrását feltakarja, és az asszony is felfedi az ő vérének forrását: mindketten irtassanak ki az ő népökből.
19.
A te anyád leánytestvérének, vagy az atyád leánytestvérének szemérmét se fedd fel; mivelhogy az ő vérrokonát takarja ki: viseljék gonoszságuk terhét.
20.
És ha valaki az ő nagynénjével hál, az ő nagybátyjának szemérmét fedte fel: viseljék gonoszságuk terhét, magtalanul haljanak meg.
21.
Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok legyenek.
22.
Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, a melybe én viszlek be titeket, hogy ott lakjatok.
23.
És ne járjatok annak a népnek rendtartási szerint, a melyet kiűzök én előletek. Mivelhogy mindezeket cselekedték, azért megútáltam őket.
ve Imru: Ámen!
A Paráznaság tekintetében mint látjuk: A Törvény úgy rendelkezik, hogy mind a két felet meg kell ölni! Nem csak a gyengébbet! Nem csak a lassabbat aki nem tudott elfutni!
Mind a kettőt! A Törvény nem tűri a személyválogatást!
De a történetben azt látjuk, hogy csak az asszonyon akarták végrehajtani az ítéletet...
Na erre Jézus lehajolt, és írni kezdett! a „PORBA”!
Mit jelent tehát ez? Megmutatom:
Yírmájá 17,12.
Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye.
13.
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
14.
Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
A 13-as versre koncentálunk: "Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!"
Porba írta azokat tehát Jézus, akik Mózes törvényére hivatkoztak-ámde HAMISAN!
Mégpedig azért a „Porba”, mert azután felkapja a szél, és szerte szét szórja őket...
Na és így, és ezzel kezdődnek a bajok...
Ami tetszik- ami a könnyebb, azt megtesszük- ami nem támogatott, ami nem vonzó-ami nehéznek tűnik szépen elhagyjuk ugye?
Csakhogy az Örökkévaló Igéje nem kendermag, És az Örökkévaló népe, nem baromfi udvar hogy válogasson az Igében!
Vagy minden- vagy semmi!
Ha valaki a Törvényre hivatkozik, de maga is áthágja, viszont másokat bőszen ítél, akkor ő maga a Törvény által fog elveszni! ( egyebek közt erről is tanított bennünket Anti az elmúlt alkalommal...)
Ezen állítás miatt, többen nyugalomba helyezik magukat, és hirdetik azt a tévelygést, hogy a Törvénnyel tehát nem kell foglalkozni...
Csakhogy van ám tovább is, mert az Ige folytatódik ám: Mégpedig így: Akik pedig törvény nélkül élnek- Törvény nélkül fognak elveszni!
Ugye hogy előttünk legyen az Ige, melyre hivatkozok:Rm 2,12
Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg.
Most olvassuk el a következő Fejezetet az Örökkévaló Igéjéből:
Jeremiás próféta könyve 2. rész
1.
Majd szóla az Úr nékem, mondván:
2.
Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön.
3.
Szent volt Izráel az Úrnak, az ő termésének zsengéje; a kik emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr.
4.
Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.
5.
Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?
6.
Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket Égyiptom földéről, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott?
7.
És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek.
8.
A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hűtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.
9.
Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival is!
10.
Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é ott ehhez hasonló?
11.
Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel!
12.
Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr.
13.
Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet.
14.
Szolga-é Izráel, a vagy otthon szülött-é ő? Miért lett prédává?
15.
Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok.
16.
Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat.
17.
Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton!
18.
Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad?
19.
A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.
20.
Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.
21.
Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?
22.
Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten.
23.
Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain.
24.
Pusztához szokott nőstény vadszamár, a mely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.
25.
Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem lehet! mert idegeneket szeretek, és utánok járok.
26.
A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: ő maga, az ő királyai, fejedelmei, papjai és prófétái,
27.
A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kőnek pedig: Te szűltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!
28.
De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod!
29.
Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.
30.
Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
31.
Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32.
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
36.
Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt.
37.
Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.
Kezdetnek és figyelmeztetésül, olvassuk el a 33-as verset újra: "Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
Mert ugye már beszéltünk arról a momentumról, hogy sokan pont a szeretetre hivatkozva követnek el-tűrnek meg Istentelenségeket... de honnan indult ez?
Tehát olvassuk el újra, és figyeljük meg a kezdetet, majd vonjunk párhuzamot az akkori és a mai okok-motívumok között:
Jeremiás próféta könyve 2. rész
1.
Majd szóla az Úr nékem, mondván:
2.
Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön.
3.
Szent volt Izráel az Úrnak, az ő termésének zsengéje; a kik emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr.
4.
Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.
5.
Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?
6.
Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket Égyiptom földéről, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott?
7.
És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek.
8.
A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hűtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.
9.
Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival is!
10.
Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é ott ehhez hasonló?
11.
Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel!
12.
Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr.
Azok akik megszabadultaknak vallották magukat, és bejutottak az ígéret földére, szabadságra hivatkozva kezdtek Isten tanítása-randelése-Törvénye ellen élni. (pont mint ma)
KIjöttek a rabságból- csodával határos módon szabadultak meg az üldözőiktől-ellenségeiktől-addigi félelmeiktől... azután a szabadságban, pontosan azok életformája szerint kezdtek élni, akiket az Úr megsemmisített, ill. megsemmisítésre ítélt. ( pont mint ma)
Azt mondja az Isteni bölcsességgel bíró Salamon: Prédikátor könyve 1. rész
1.
A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2.
Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
3.
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4.
Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5.
És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
6.
Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7.
Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
8.
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9.
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10.
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11.
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
Nincs tehát emlékezet.... az baj Testvérek- ez nagy baj...
Pál így szól azokhoz, akik az Istennek szánt életükkel, az Örökkévaló jóakaratát keresik nap mint nap, és a jóra való törekvésük ellenére bajba kerülnek- a gonosz céltábláivá válnak- "Testvérek" vagy inkább áltestvérek box zsákjaivá...
Róma 15,4.
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Majd így szól azokhoz, akik elfelejtették honnan hívta ki őket az Úr, és elhagyták az Isten által adatott szent Tanítás követését:
I Kor. 10,11.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
( csupán az érdekesség kedvéért mutatnék rá a 12-es versre: "Azért a ki azt HISZI, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék"
Nem azt mondja, hogy aki ÁLL... hanem azt hogy :aki azt HISZI... Hja Igen ...nem beszédben áll az Isten országa, és nem a megvallásaink által jutunk Üdvre...)
Tehát Mind Pál, mind pedig a Tizen kettő azon volt hogy emlékezzünk... Ugye ahogy Péter is "emlékeztet": Péter Apostol II. levele 1. rész
1.
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
2.
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
3.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4.
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
5.
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
6.
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
7.
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
8.
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
9.
Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról.
10.
Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.
11.
Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.
12.
Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.
13.
Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket;
14.
Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.
15.
De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.
Lenne tehát okunk az emlékezésre... Hogy mire például?
Nos mindenek előtt arra, hogy a magunk bölcsessége által, a magunk ereje szerint... soha nem szabadulhattunk volna meg e világ elemi tanításainak követésétől, a hazugság félreveztésének rabságából...
Nem a mi kerestük meg az Örökkévalót, hanem Ő keresett meg minket! Arra is emlékzhetnénk talán, hogy senki sem több a másiknál, mert mindegyikőnket az életünk legmélyebb pontján ért el az Isteni kegyelem.
Ámde legfőként arra kellene emlékeznünk, hogy utunk kezdetén tettünk egy fogadalmat!
Mégpedig arról, hogy a Szabadító vezetését fogjuk követni ezentúl mindörökké!
És jött a szabadság ideje, és sokak nem is tudnák megmondani hol volt az a pont, amikor a szabadságuk-szabadosságba fordult...
Azután egyszer csak , szégyenérzet nélkül kezdték el sokan hívő létükre az élvhajhász életvitelt... csak azt keresik ami nekik jó... csak kihasználni minden lehetőséget...
Jer.2,23.
Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain.
24.
Pusztához szokott nőstény vadszamár, a mely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.
Már nem is emlékeznek a Szabályokra- az Isten rendeléseire... már a ködbe veszett számukra az egykori fogadalmuk...
Már csak a köldökük körül forognak, és egoizmusukban csak azt keresik ami nekik jó...
A Törvényt,és az Örökkévaló átkát csak mások ellen idézik emlékezetbe.
Szereteről beszélnek, miközben a ők a szeretetet csak magukra vonatkoztatják, Testvéreikkel meg szeretetlenek, és akkora aljasságokat követnek el, hogy sír a föld amerre járnak.
Ebben az állapotukban már észre sem veszik, hogy pont azt teszik, ami ellen egykor küzdöttek. Fel sem tűnik nekik hogy akkora mélységbe süllyedtek, hogy oda ember hangja már nem érhet le...
Nos kb. így lehet elszakadni Istentől, bár ezek még mindíg az Isten népének vallják magukat... mert nem veszik észre hogy mi lett velük! Mert nem emlékeznek meg az Ősök idejéről, és az ellenszegülőkkel nem azonosítják magukat...
Ami tehát egykor jól indult- miattuk és az ő hűtlenségük miatt kudarcba fulladt.
Yírmájá ezzel folytatja: Yír.2,13.
Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet.
14.
Szolga-é Izráel, a vagy otthon szülött-é ő? Miért lett prédává?
15.
Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok.
16.
Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat.
17.
Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton!
Sokan azt gondolják, hogy a Szabadulás a végállomás... nos tévednek!
A Szabadulás az első lépés! Azért nem teszünk semmit! AZ, az Isten kegyelme!
A Szabadulásnak az Engedelemben történő KÖVETÉSSEL kell folytatódnia!
És a Követés az ami által bejuthatunk az Ígéret földjére!
Oda nem lehetséges csak úgy bejutni!
Meg van írva: Yesájá 26,10.
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Nem maradhatunk meg annak, akik megtérés előtt voltunk! Nem élhetünk bálványimádó nép módjára!
Nem vehetjük át azok szokásait, akikről tudjuk hogy az Úr végzett felőlük a kárukra!
Csak az Istennek való engedelem által érhetjük el a célunkat, az Isten Örök Országába való bemenetelt!
Azt mondja Yírmájá: 2,13.
Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet.
Az Úr, az élő vizek forrása! Méégpedig azért, mert minden helyzetben megszólítja az Övéit-vezeti-korrigálja őket... tehát ÉL!
Helyette azonban repedezett kutakat ástak maguknak sokan, ami azt teszi, hogy az Isten Igéjét alakítgatják-módosítgatják... Amikor is a pillanatnyi helyzet határozza meg számukra, hogy mit mond az Ige...
"ha így tetszik így értem.-ha pedig úgy tetszik-úgy értem..."Olyan emberek "tanítják az Igét, akik maguk sem ismerik, nem is hajlandóak az életük alapjává tenni, ezért az Igehirdetésük is állhatatlanságba fordítja a hallgatókat.
Ha a közérdek- vagy és legfőként az EGÓ úgy kívánja- kibúvókat keresnek az Igében...
Yesájá mondja: Ésaiás próféta könyve 28. rész
1.
Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van.
2.
Ímé, egy erős és hatalmas jő az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása: földhöz veri kezével azt!
3.
Lábbal tapodtatik meg Efraim részegeinek kevély koronája,
4.
És úgy jár dicsőséges ékességének hervadó virága, a mely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés előtt, a melyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli.
5.
Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának;
6.
És ítéletnek lelke annak, a ki az ítélőszékben ül, és erősség azoknak, a kik visszanyomják a kapuig az ellenséget.
7.
De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítő italtól: pap és próféta tántorog részegítő ital miatt, a bor elnyelte őket, szédülnek a részegítő ital miatt, tántorognak a jövendőlátásban, és inognak az ítéletmondásban;
8.
Mert minden asztal telve undok okádással, úgy hogy hely sincs a nélkül.
9.
Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é?
10.
Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi.
11.
Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez,
12.
Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!
13.
És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!
14.
Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, a mely Jeruzsálemben lakik.
15.
Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!
16.
Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!
17.
És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.
18.
És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket,
19.
S a hányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást;...
... parancsra-új parancs; Szabályra- új szabály...
Egyszer olvastam valaki bizonyságtevését, önnön magáról... egy olyan valaki, aki a szeretet hirdeti(!) Azt mondta: "Én valóban nagyon sértő és bántó tudok lenni azokkal akikre haragszom, de aki ismer engem, az tudja hogy telve vagyok szeretettel...
Körül-belül ez a vallomás lényege...( nem biztos hogy szó szerint tudtam ezt feidézni, de ez volt a lényege... sajnos csak az agyvérzés tüneteire emlékszem tisztán, amit ezen "vallomás" olvasásakor tapasztaltam...)
És észre sem veszi- meg sem hallja amiket magáról mond... Szeretet van benne, de van akire haragszik? Szeretet van benne, de sértő és bántó??? Tehát személyeskedő???
És ő még tanít???
És ő tanító létére nem tudja hogy: Eff.6,10.
Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11.
Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12.
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
De mindez még nem minden! De azok sem veszik észre ezt, akik részesülnek a szolgálatából?
Íme a prezentáció: Parancsra-új parancs; Szabályra-új szabály... Bár megmondatott hogy: ( S'má Yisráél:) III Mózes 19,13.
A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14.
Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15.
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16.
Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17.
Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
19.
Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen rajtad.
( ve Imru: Ámén )
De ez a Parancs rá nem vonatkozik-ő önmagára nem is vonatkoztatja, és szerinte-és sajnos mások szerint is: jól van ez így...
íme a repedezett kutak, amik nem tartják a vizet!
Így szól Yesájá:
Ésaiás próféta könyve 63. rész
1.
Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.
2.
Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?
3.
A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.
4.
Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.
5.
Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem!
6.
És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!
7.
Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.
8.
És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok.
9.
Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
10.
Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök.
11.
S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét?
12.
Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen?
13.
Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!
14.
Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!
15.
Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem!
16.
Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.
17.
Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!
18.
Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet.
19.
Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.
Ésaiás próféta könyve 64. rész
1. Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek;
2. Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.
3. Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.
4. Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?
5. És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!
6. S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.
7. Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
8. Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.
9. Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné.
10. Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.
11. Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?
Yírmájánál ezt olvassuk:
Yer.31, 27. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28. És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
29. Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30. Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
33-as versben azt olvassuk: "... Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. "
Nem csak a szívünkbe írja, hogy ne csupán az érzelmeink vezessenek! Értelmünk és érzelmeink együtt!
Mert az érzelmek megcsalhatnak, és amikor oly borús az ég felettünk, akkor a tudatunk kell hogy emlékeztessen arról, hogy: KI AZ AKI NEVÜNKÖN SZÓLÍTOTT? KI VOLT AZ AKI SZABADSÁGRA HÍVOTT! MELY ALAPOKHOZ KÖTÖTTE, A HOZZÁ VALÓ KÖTŐDÉST?
MI MIT ÍGÉRTÜNK NEKI???
-
Ésaiás próféta könyve 43. rész
1.
És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
2.
Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
3.
Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.
4.
Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:
5.
Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek.
6.
Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről,
7.
Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!
8.
Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!
9.
Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.
10.
Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!
11.
Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!
12.
Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.
13.
Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?
14.
Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba.
15.
Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok.
16.
Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,
17.
A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!
18.
Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!
19.
Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
20.
Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
21.
A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
22.
És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
23.
Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.
24.
Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.
25.
Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!
26.
Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!
27.
Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem!
28.
Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!
Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal, az emlékezés egy nagyon fontos formájáról,a Megemlékezésről fogunk beszélni,ami azért fontos, mert a megemlékezés, a jövőt- a jövőnket formálhatja meg, az Úr szavai szerint...
Mielőtt eme fejezetnek nekidőlnénk, a fontosság- és pontosítás kedvéért, lássunk meg egy "újszövetségi" Igerészt, hogy megláthassuk, hogy nincs semmi változás ebben a kérdésben sem az "úgy nevezett: Ó szövetségi. és Újszövetségi kritériumok között"
MT.21,18.
Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.
19.
És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.
20.
És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?
21.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;
Ugye azt mondja az Úr: "Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;"
Hitünk de miben? kiben? mi alapján?...
Na ezekkel a kérdésekkel fogunk ma foglalkozni...
Mindenek előtt, vegyük át, eme utóbbi idézet történését... Tehát adott ez a fügefa, mely leveles, tehát "hivalkodó"...
Akár azok az emberek, akik hívőknek vallják magukat, ámde a hitük nem terem valós gyümölcsöket...
Az a szó a fügefa esetében hogy leveles, valójában és teljességében azt jelenti: Élettel teli.
Az ember esetében az a szó hogy: HÍVŐ- azt kellene hogy jelentse szintén, hogy ÉLŐ!
Pál azt állítja: Róma 1,16.
Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.
17.
Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.
18.
Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19.
Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20.
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
21.
Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
22.
Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek...
Tehát újra a konklúzió: "Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek."
Tehát a mai vizsgálódásunk esetére:
Zsoltárok könyve 1. rész
1.
Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
2.
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
3.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
4.
Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
5.
Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
6.
Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
Tehát azok, akik az Úr vezetése szerint élnek, valósággal olyanok a Szent Tan bizonysága szerint, mint a "folyóviz mellé ültetett fa, mely azt a tényt, hogy ÉLŐ- folyamatos gyümölcsterméssel mutatja fel!
Yehezkiél könyvében olvassuk: Ezekiél 47,12.
És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
Most azon gondolkodom, hogy a Karizmatikus hívők védjegyéül lett: "Gyógyító evangelizációk" mennyire félreértett dolgokon nyugosznak...
Ugye a gyógyítás utasításának való engedelmességet, valójában ebből merítik: Mt 10,8
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
Hát először is: Ingyen vettétek- ingyen is adjátok... ezt mondta tehát az Úr... minthogy ezen "evangelizációk" többnyire NEM ingyenesek... eleve nem nyernek hitelt...
de talán ami fontosabb: mit jelent a Szent Tan szerint a betegség- és mit a Gyógyulás elsődlegesen???
Jer.17,12.
Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye.
13.
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
14.
Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
Értsük meg azt a tényt Testvérek, hogy az Isten szerint való Gyógyulás, elsősorban a Lelki helyreállást jelenti, tehát a Tesúvát... azaz a visszatérést Istenhez... amit ma "megtérésnek" neveznek sokan...
És ebben az értelemben, nyilvánvalóvá válik, egy ezidáig érthetetlen dolog, ami sokakat gondolkodóba ejtett, remélhetőleg csak e mai estéig...A Kérdés pedig az: Isten Királyáságának idején még lesznek pogányok? ( az a jelző hogy : Pogány- jelenti: Bálvány imádó; Idegen Istent-Isteneket követő...)
Yehezkiél 47,12.
És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
illetve ezek alapján a :
Jelenések könyve 22. rész
1.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz...
Enek megértéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy értelemre jussunk a hely felől, tehát hogy hol lesznek ezek? Isten Országában!
A Mester ezt mondta: Luk 17,20.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Akik Tehát valóban Hívők, és az Egy Igaz Istenben hisznek... ( tehát újra emlékezzünk a Hit valódi Jelentésére az eredetiből, mint: Emunah. Engedelemben való Követés!)
Tehát ezek már a Testbe kényszerült létezésük idejét is Isten országában töltik!
Az eddigiek szerint tehát: Ezek élete, a Pogányokat Az Egy Igaz Istenhez Irányítják... vagyis: Megtérésre vezetik őket. Más Jelentése ennek: Meggyógyítják a lelki deformitásukat, azaz: Az Istentől való elidegenedett életüket.
Ez is a Gyümölcsöző Élet Jele, sőt: Valójában ez az Isten által preferált Életjel! Nem a hivalkodás, ami beszédben áll...( Megvallások) hanem a gyümölcsökben való bővelkedés!
János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge...
Még nyelvészeti értelemben is: Az Ige: cselekvést-létezést... vagyis Életet jelző szó.
Ha élsz, akkor cselekszel! és a cselekvésed következménye a Gyümölcs! Így válik érthetővé, a Jó és Rossz gyümölcs fogalma is...
Ha Ugyanis az Isten vezetése szerint cselekszel, akkor beszélünk "JÓ Gyümölcsökről"- míg ha Test- vagy emberi okoskodás szerint cselekszünk, nos ekkor beszélünk egyértelműen : ROSSZ Gyümölcsökről.
Ezek ismeretében térjünk vissza az Ézsaiás, fentebb olvasott fejezetéhez:
Ézsaiás 43,15.
Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok.
16.
Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,
17.
A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!
18.
Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!
19.
Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
20.
Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
21.
A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
22.
És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
Ugye értjük Testvérek?
Itt egy gyümölcs hiányára hívja fel a figyelmünket az Ige!
Hát nem kell megemlékeznünk a Micráimból való kimenekedésről???
"16.
Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,
17.
A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!"
Mert az Úr Kimentette az Ő népét a rabságból, és megszabadította őket az üldözőiktől, akik rabszolgaságban tartották az őket...
Ugyanis csak Yiszráél kelhetett át a verestengeren, de az üldözőik bele vesztek! Nem érhették el az Úr megszabadítottait.
Erre nem kellene emlékeznünk? Arra hogy nincs az a hatalom, ami rabságba vethetne minket?
Jézus mondja ismételten: Jn.10,27.
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
28.
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
29.
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
30.
Én és az Atya egy vagyunk.
Valójában Jézus ezen szavai is Emlékeztetők!
Így folytatódik az Ézsaiás 43: "18.
Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!
19.
Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
20.
Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
21.
A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
22.
És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
23.
Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.
24.
Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet."
Nem kell tehát a megemlékezés gyümölcse... bár az Örökkévaló azt mondja: 21.
A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
De az Ő népe nem dicsőíti az Istenét... Majd dicsőíti az Istent a mező vada!
Jézus ismét ezt mondja: Luk.19,37.
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
38.
Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
39.
És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
40.
És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
Ha nincs egy lélek sem aki Istent dicsőítené, majd dicsőíti Őt a Mező vada, vagy akár a kövek!
Kicsivel odébb, eme kor nemzedéke felől így határoz Isten: Ézsaiás 57,14.
És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek az útat, vegyetek el minden botránkozást népem útáról.
15.
Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
16.
Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
17.
Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt.
18.
Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
19.
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
20.
És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.
21.
Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
A 18- 19-es vers tehát:18.
Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
19.
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
Ugye a "gyógyítás-gyógyulás már értelmezve, de ami még fontos: "Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét"
A Hála is egy gyümölcs! Aminek megléte, az Istennel való békességünk alapja egyben! Ez tehát egy oly gyümölcs, ami minden fán... vagyis minden hívőben meg kell hogy teremjen!
És azért jövőformáló gyümölcs is egyben, mert ha az ember mindenkor "megemlékezik az Isten : Szabadításáról- kegyelméről... akkor minden szituációban az Isten szabadítását fogja várni, és felhagy az erőlködéssel-ötletelésekkel- önszabadítási kísérletekkel, amik minthogy emberi erőfeszítések, eredendően és egyértelműen tehát: Rossz gyümölcsök!
Ha azonban Istenre várva, békességben Tűr az Isten népe az Isten Szabadítására, közben megemlékezik és elbeszéli az Isten Cselekedeteit, melyek által az ősidőktől fogva megmentette az Isten az Övéit, ez már JÓ GYÜMÖLCS, és ebből a JÓ GYÜMÖLCSBŐL azok is táplálkoznak, akik eddig nem hallottak az Isten cselekedeteiről, de a HŰ bizonyságtevő által részesedhet az Istennel való kapcsolatból!
GYÓGYULÁST EREDMÉNYEZ SZÁMÁRA, A HÍVŐ, EZEN GYÜMÖLCSE!
Ésaiás próféta könyve 64. rész
1. Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek;
2. Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.
3. Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.
4. Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?
5. És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!
6. S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.
7. Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
8. Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.
9. Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné.
10. Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.
11. Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?
A 4-es vers ezt mondja: Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?
A Példabeszédek könyvében olvassuk: Példabeszédek 3. rész
1.
Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd;
2.
Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.
3.
Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
4.
Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.
5.
Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
6.
Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.
( Azt azért értsük meg Testvérek, hogy Salamon nem a maga tanítványaivá tette a népét, hanem az Úr Tanítványaivá! Tehát nem a maga tanításáról-törvényeiről szól, hanem az Istenéről...)
3-4-es vers: 3.
Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
4.
Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.
Vagyis azt mondja, hogy ezek által lesz az Isten számára: GYÜMÖLCSÖZŐ az életünk és ezekkel a gyümölcsökkel tudunk sokakat meggyógyítani....
Mind az Ézsaiás 64,4- mind pedig a Példabeszédek 3,6 azt mondja, hogy akik minden szituációjukban az Istenre emlékzve járnak, azok kedvesek az Isten előtt...
Mert mi az, amit az Isten nem láthatott előre?
Mi az az új dolog, amit az Isten nem láthatott előre a régmúlt napjaiban? Mi az a Szituáció, ami az Istent felkészületlenül éri?
Mi az amiből most- a régmúlt idők példái szerint nem tud kimenteni?
Pál is azt mondja: Róma 15, 4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
HA az Isten egykor megtett valamit- ma is megteheti, és meg is Teszi! Mert az Isten nem változik!
IV.Mózes 23, 19. Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
De most nézzünk a közelebbi történelemre: Téged akkor mentett meg az Örökkévaló, amikor még nem is ismerted!
Mert a Megtérésre hívással mentett meg mindannyiunkat! Nem a mi érdemünk volt ez.
Mi gondoskodtunk volna erről az Útról? Nem! Ezt Ő adta nekünk, és a megmenekedésünkért!
Életünk egy pontján, ránktalált az Isten Kegyelme... Megmentett azóta is számtalan bajból már... nem a mi érdemünk egyik menekedés sem!
Miért ne bíznánk magunkat az Isten vezetésre mindenkor? Miért lennénk vele bizalmatlanok?
Mert az engedetlenség valójában a bizalmatlanságon alapul sokaknál...
Mert sokan úgy ítélik meg a pillanatnyi helyzetüket, hogy: "az Istennek erre a helyzetre vonatkozó vezetése, nem biztos hogy sikerre vezet..."
Ez abszolút bizalmatlanság!
Ezt érdemli tőlünk az Isten?
Aki Hisz benne- az bízik is benne, mert a Hit, az egedelmes követést jelenti!
Azt mondja az Úr Igéje: Ézsaiás 42,16. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
A Szentírás azokat nevezi vakoknak, akik nem látják a dolgaik kimenetelét... Vak nem követhet vakot! A vakoknak oly veztőre van szükségük, aki Lát!
Isten az aki mindent tökéletesen lát!Sőt: Már előre lát mindent! Ki lenne a vezetésre alkalmasabb? Ki lenne méltóbb a követésre nála?
Ha pedig egyértelmű hogy Őt jó és helyes engedelemben követni, akkor mi ez a vonakodás tőle? Mi ez az ellenkezés?
-
Zsidókhoz írt levél 4. rész
1.
Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
2.
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.
3.
Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.
4.
Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől.
5.
És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
6.
Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:
7.
Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
8.
Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.
9.
Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.
10.
Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól,
11.
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
12.
Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
13.
És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.
14.
Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.
15.
Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.
16.
Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.
Áldott Testvérek.
Miről is van szó ebben a Fejezetben?
Nos a Sabat, valójában az Úr nyugodalmába való bemenetel. Ez a nyugodalom az ami sokakat zavarba ejt, hiszen e szó definíciója sokak előtt félreértett...
Mit is jelent tehát ez a szó: AZ Úr nyugodalma?
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5.
És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6.
És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7.
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8.
És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9.
És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10.
És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11.
Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12.
Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13.
És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14.
És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15.
És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16.
Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17.
És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18.
És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19.
És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
20.
És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21.
És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22.
És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23.
És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
24.
Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
25.
Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
26.
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27.
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28.
És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29.
És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30.
A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31.
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Azt látjuk tehát, hogy az Örökkévaló minden tremtését elvégezte, és tökéletessé tett mindent. Hiszen azt is látjuk a Böresit könyvének, a teremtéseire vonatkozó részeinél: "31.
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.
Itt meg kell azonban jegyeznem, hogy mindez csak addig volt így, amíg az Örökkévaló minden teremténye az Isten által megadott és meghatározott módon ENGEDELMESKEDETT A Teremtőnek!
Hiszen az EMber ellenszegülése-engedetlensége, az Antikrisztus sikeres munkája mindenre hatással volt.( az Antikrisztust mindjárt megmagyarázom...)
Tehát érteni kell, hogy minden történés-kihatással van mindenre.
Ahogyan Éva elsődlegesen elkövetett engedetlensége hatással volt Ádámra is, hiszen Éva miatt lett ellenszegülő Ádám, úgy az Ádám bűne is hatással lett a környezetére, ami pedig az élettere volt, annak minden seregével együtt.
Látjuk is:
Mózes I. könyve 3. rész
1.
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14.
És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15.
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16.
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Tehát summázva: Az egy cselekvése, hatással van az egy környezetében mindenre, és a megrontott környezet ismét visszaüt arra aki miatt beállt a romlás.
Pál is ezt írja: Róma 5,12.
Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;
13.
Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.
14.
Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.
15.
De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.
16.
És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra.
17.
Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.
18.
Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.
19.
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
20.
A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik:
21.
Hogy miképen uralkodott a bűn a halálra, azonképen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.
( talán ezt nevezi a fizika így: kölcsönhatás...)
Az Antikrisztus...
A Szó ami által Teremtett a Teremtő mindent, és ezt a Szót,( Davar-t) adta az Örökkévaló a Teremtése Világosságául, Messiásnak, azaz Felkentnek nevezzük!
Ezen Szó által van tehát a Teremtés, és van a Teremtés megtartatása!
Az Örökkévaló így tesz bizonyságot a Davar-ról: Ézs 45,23
Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
Ami ennek a Szónak ellen mond, nos azt nevezzük Hazugságnak-Engedetlenségre való feszólításnak... tehát: Antikrisztusnak.
Amikor a Kígyó, Éva megtévesztésére, ellene mondott az Istenttől vett Szónak, akor valójában az Antikrisztust jelenítette meg.
De térjünk vissza a Sabat-hoz.
A Sabat valójában tehát, az Isten megnyugvásába való bementel... ( "Vissza" menetel) A Kettő között körülbelül annyi a különbség, mint a "Meg" térés- és a Tesúvá, azaz "Vissza" Térés között.
A bemenetel- vagy megtérés, nem hordoz semmi konkrétumot. Hiszen bemenni- vagy megtérni lehet akár hova is és akár mihez-kihez is...
A VISSZA térés- vagy VISSZA menetel, már konkretizálja azt, hogy pontosan oda, ahonnan elszakadtam.
Ezért van az, hogy sokan csak megtérnek, de azt sem tudják, hogy igazából kihez... ezért nincs Isten ismeret, és pontosan ezért nem tartják az engedelmességet kritériumnak...
Tehát: Az Isten által teremtett és vezetett alkotásban, amikor is Isten minden teremtménye engedelmes a Szónak... Isten Igéjének, nos erre az állapotra azt mondja Isten: I Mózes 1,31,
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.
Ezek után ezt olvassuk: Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
A Szombat dolgában, adatott Törvény is...
Azonban az ember, mivelhogy ő testi-testileg értelmezve nem értheti ennek a napnak a jelentését és jelentőségét, ezért "csak" a tiltások halmazát láthatja abban...
S'má Yisráél:
II.Mózes 20, 8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
Tehát a Testi ember értelmezése ez: "ezt sem szabad-azt sem szabad-semmit sem szabad..."
Ez a gondolkodás pedig, (és természetesen) ellenkezést vát ki az emberből... a Testi emberből.
Valójában azonban ez Törvény nem a tiltásokról szól, hanem valami egészen fantasztikus- valami elképzelhetetlenül nagyszerű dologról...
Amikor a Micva úgy fogalmaz hogy sem te- sem pedig más, akkor valójában mindent összevonva egyenlőséget hirdet, az Isten Teremtésére vonatkozóan!
Mindenek az Isten Teremtményei, és senkit és semmit nem teremtett az Isten sem szolgaságra-sem pedig kárhozatra!
Isten szabadságából mindeneknek része van!
Az a Szó hogy Sabat,( szombat) Azt jelenti, hogy az Isten Teremtésének a vége, vagyis: A Megnyugvás ideje!
Amióta megtértünk, oda vágyunk mi mindannyian.
Ezt nevezzük Üdvösségnek is.
Egész héten nyomtad az ipart. Dolgoztál magadért, a családodért, a vállakozásodért... amikor abbahagytad a munkád fizikai részét, akkor a gondolataidban folytattad, hogy miként leetne ezeket hatékonyabban-szebben-jobban csinálni...
Pihenésként-kikapcsolódásként strapáltad magad hiába való gondolatokkal, illúziókkal, testi felüdüléssel...
De várjuk, hogy egy varázsos pillanatban "odaát" ébredünk...
Várjuk a csodát... pedig nincsennek csodák ebben a vonatkozásban, hanem csak "törvényszerűségek" vannak.
Meg is van írva: Gal.6, 7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
HA ugyanis úgy kezdünk hozzá a dolgainkhoz, hogy van egy nap, egy Istentől rendelt nap, amikor megpihenhetünk Őbenne úgy, hogy senki másra sem terhelhetjük a dolgainkat, és együtt élvezhetjük az Istennel való közösséget, akkor egy idő múltán
be fogjuk látni, hogy ez így ebben a formában nem megy, mert nem is mehet.
Ugyanis: Ha egész héten a Testi életünket éljük, és Testiesen gondolkodunk, akkor nem tudunk egy pillanat alatt feloldódni az Istennel való közösségben...
Egyre többet fogunk Őrá gondolni a hét folyamán, és ezek hatására átformálódik a gondolkodásunk-lelki hozzáállásunk a dolgokhoz...
Mindent el fogunk követni azért, hogy azon az áldott napon, amikor eljutunk a Sabat áldott idejére, ott készen legyünk, és ne valljunk szégyent azáltal, hogy nem tudunk felszabadulni az Isten jelenlétében.
Vegyétek észre, hogy az úgy nevezett "Ó" szövetségnek, jelen időre érvényes, tehát "új" szövetségi formájáról beszélek...
Ez az Igazi átalakulás!
Erről az időszakról ír Ézsaiás is... Ne feledjük hogy ez az "Igazi Átalakulás" nem egy általános időpont, hanem személyre szabottan adatik, kinek-kinek az értelmének megnyílásához szabva:
Ésaiás próféta könyve 35. rész
1.
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2.
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3.
Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5.
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6.
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7.
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8.
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10.
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Most mindezek ismeretében, olvassunk el egy igen nagyon érdekes részt az Újszövetségi írásokból, meglátva és megértve azt, hogy az Újszövetség-semmiben nem írta felül az Istennek való engedelmesség kritériumát, sem pedig a micvákat:
Máté Evangyélioma 12. rész
1.
Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.
2.
Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni.
3.
Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának?
4.
Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak?
5.
Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?
6.
Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.
7.
Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.
8.
Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.
Ugye megint a tiltások....
Pedig nem a Tiltások halmaza a Sabat-i Törvény, hanem az Igazi Szabadságé, ami mindenkire is vonatkozik!
Ugye Dávid esetéről van szó... De hogy is jön ide Dávid története?
Lássuk: Sámuel I. könyve 21. rész
1.
És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda néki: Mi dolog, hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled?
2.
És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, a miért elküldélek téged, és a mit parancsoltam néked; azért a szolgákat elküldém erre és erre a helyre.
3.
Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, a mi van.
4.
És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magokat, legalább az asszonytól.
5.
Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.
6.
Adott azért a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, a melyen az előbbit elvevék.
Mielőtt ezeknek nekidőlnénk, vegyük újra: mi is a Sabat? Az Istennek tetszésére lévőknek, az Istennel való közössége, mégpedig teljes békességben!
Ebben a történetben pedig azt látjuk, hogy Dávid és az őt követők, nem voltak érintettek egyetlen ellenük szóló vádpontban sem, nem egyébb helyre mentek eledelért, hanem Isten Házába, nem is egyébb helyről kértek segítséget, hanem Isten szolgájától, tehát
nem követtek el Szentségtörést a Szent kenyerek elfogyasztásával, ezért mondta Dávid: Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.
Tehát: "tiszta edényeknek" nevezte magukat... Az Hogy asszonyoktól tiszták maradtak, nem azt jelenti, hogy az asszony eleve tisztátalanná tesz, hanem ahogy értehtően és tisztán írja Pál:
I Kor.7,26.
Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni.
27.
Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget.
28.
De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.
29.
Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna.
30.
És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna.
31.
És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.
32.
Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak;
33.
A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének.
Tehát az asszonytól való "tisztán maradás" azt jelenti, hogy nem foglalkozik a férfi a világi dolgokkal, amit egyebekben azért kell tennie, hogy gondoskodjon a feleségéről-gyermekeiről...
Tehát mind Dávid, mind pedig az őt követők, nem merültek el a világi dolgokban, így nem vették méltatlanul a Szent kenyeret.
Hiszen értsük meg Testvérek: a Szent kenyér nem attól volt Szent, hogy valami különleges eljárással-vagy különleges módon készült volna... attól volt Szent, hogy az Istennek ajánlották!
És azért ehették csak a Papok, mert Ők is Istennek ajánlották magukat... Tudjuk hogy Dávid is az Istennek élt, és Istennek ajánlotta önmagát... Nem történt Szentségszegés tehát.
Aki az Istennel közösségben van, tehát Békességben az Istennel engedelem által, az nem vétkezik, ha él az Istennek Szentelt dolgokkal!
Lássunk egy ellenpéldát erre:
Dániel próféta könyve 5. rész
1.
Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2.
Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
3.
Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
4.
Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5.
Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.
6.
Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.
7.
Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
8.
Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.
9.
Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.
10.
A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
11.
Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;
12.
Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.
13.
Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
14.
És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?
15.
Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.
16.
De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.
17.
Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
18.
Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
19.
És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
20.
De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;
21.
És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
22.
És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23.
Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
24.
Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25.
És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26.
Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27.
Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
28.
Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
29.
Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban.
30.
Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.
31.
És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.
Belsezár megpróbált élni az Istennek Szentelt dolgokkal, tehát megpróbálta a maga hasznára alkalmazni azokat...
Az Ítéletben azonban, amikor is az Isten megvizsgálta hogy méltó e minderre a király, nos ezene vizsgálatban a Király... hogy is mondjam? Nos hijján volt az érveknek...
belebukott!
Aki ugyanis nincs békességben az Örökkévalóval, az ma se próbálja meg a magáévá tenni azokat, amiket az Isten Magának, és az Övéinek tart fenn!
Azok a Szent edények ugyanis az Istennek voltak Szentelve, és csak a Papok használhatták, mert ők, a magok részesedéséért is Istennek adták a dicsőséget!
A Szombat tehát nem arról szól, hogy mi mindent NEM SZABAD tenni, hanem arról, hogy milyen lehetőségeket biztosít ez a nap, éspedig mindeneknek, akikkel közösségben vagyunk!
-
Köszönöm testvérem. Ádám és Éva bukásáról az jutott eszembe, hogy mikor még nem ettek a jó és rossz tudásának fájáról, addig Istentől tanulták meg, hogy mi a jó és mi a rossz. Hittek Istennek és a jó és a rossz tudásának a fájáról gyümölcsöt szakítva azt jelentették ki, hogy többé ne Isten mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz, hanem ők maguk akarják eldönteni! Csakúgy mint a mai korban, Isten igéjét félretolva a saját utaikat járják sokan. Azt mondják ma is, hogy ne Isten igéje mondja meg hogy hogyan kell élnünk, majd mi eldöntjük az Istentől kapott szabadságunk szerint. Csak ez a szabadság szabadossággá lett, méghozzá szabadok Istentől.
-
Nagyon jó párhuzam Dávid és a szent kenyereket illetően, hogy akik megszentelték magukat, vagyis különválasztották magukat e világból Istennek, azok részesülhetnek a szent dolgokból. Erről beszél Jézus is, mikor a főpapi imádságában a következőt kérte:
János evangéliuma 17,21
"Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem." (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/janos-evangeliuma/17/21/?page=1)
Ahogyan Jézus az Atyában van, akképpen mi is Jézusban egyek lehetünk, tökéletesen egységben az Atyával. Ekkor már minden közös, ahogyan Pál is mondja:
Római levél 8,32
"Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar/romai-level/8/32/?page=1)
Ha valóban Istennek elszenteljük magunkat, akkor Isten asztaláról részesülünk. Akárcsak Dávid, a szent kenyerekből.
-
Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
19. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
20. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
Áldott Testvérek, ezen fejezetről, bár már sokat beszéltünk, és az Örökkévaló az Ő kegyelméből, az értelemnek már nagy mélységeit tárta fel előttünk,
ám e mai alkalommal további mélység ismeretéhez szükséges alapként, vegyük újra e sorokat.
Mint talán emlékeztek, a múlt sabati anyagban tárgyaltuk eme fejezet első 4 versét,a Sabat, azaz a Szombat miatt.
A 7-es versről is sok esetben beszéltünk már, de vegyük újra, mert ezen értelemben indulunk el a mai napon...
"7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. "
Tehát újra az amiről már többször beszéltünk, és amiben mi már az eddigiekben egy értelemre jutottunk: Eme vers alapján tehát, az Ember számára a Test, csupán eszköz a lélek számára, hogy az Örökkévalónak való engedelmességet végbevihesse!
Régies szlenggel: A Tartalom a fontos, nem a forma.
A Test csupán egy tartó edény... egy "ház" a lélek számára... érdekes gondolat jutott erről eszembe... Egy-ház... egyház.
Hiszen az Egyház definíciója valójában: Az Örökkévaló Híveinek egysége, az engedelmességre!
Ádámhoz vö Évához rövidesen visszatérünk, de szánjunk egy kis időt erre a gondolatra...
Tehát a Test, valójában csak egy "Ház"-egy "épület", az Isten Lelke számára... Hiszen azt olvastuk: " és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. "
Ezek után van egy pont, amikor is az emberben felborult ez a rend, ez a pont pedig a bűn miatti Testivé válás volt, ( erről nemsokára bővebben...)
Majd az Örökkévaló kegyelméből, ismét egy pont, amikor is a Testi emberben, az Isten Igéje által, újra Életre kelt az Isten Lelke.
Erről szól a János evangáliumának első - és harmadik fejezete!
János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal...
Ez tehát az Újászületés kizárólagos lehetősége, és pusztán az értelem miatt azért mondjuk ki: Az Újászületés azt jelenti, hogy a Testi ember, újra Lelkivé vált, és annak minden vonzata,és járulékával együtt, tehát: VALÓSÁGBAN! ( nem csak beszédben)
A Harmadik fejezet sorai pedig arról tesznek bzonyságot, hogy az Isten előtt való megjelenésünk és végleges letelepedésünk lehetősége, az Újászületéshez, mint KRITÉRIUMHOZ Van szabva!
János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8.
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
Majd Yessua nyíltan ki is mondja: János 6,63.
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Tehát az Ige átal elevenedik meg a halál állapotában levő Lélek, melyet az Istentől kaptunk, és az Ige által van életünk!
És nagyon fontos tisztázni, hogy nem egy új szó- egy másik Ige által van mindez, hanem ahogyan azt a Mesterünk mondja:
Jn 14,24
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Tehát máris értjük, mert ezek által megértettük: Böresit haja-ha Davar, vö ha Dávár haja Elohím... ( Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél... )
Tehát az Újászületés által, a Testi dolgaink értelmüket vesztik...a semmibe vesznek... És a Lelki élet, a Lelki vezettetés kap priortást!
A Lélek pedig az Istennek tetsző életre vezet, éspedig az Engedelem által.
Ezen Újászületett Hívők egységét-közösségét... nevezi a Szent Tan így: Egyház.
A Hívők számára a Test, ugyanis ismét csak Ház, a lélek számára, csupán egy eszköz az engedelemhez. A Lélek kap újra vezető szerepet- és valós és kizárólagos tartalomként való figyelmet.
Az Egyházat valójában tehát a Hívők egysége alkotja, de az Istennek lelke az, ami életre hívja-egybeszerkeszti és egyben tartja...
Ez valójában nem más, mint a Melki Cedek, azaz az Igazság Királyának Főpapi Imájának az egyik kérése-illetve annak az Istentől való megadatása:
János Evangyélioma 17. rész
1.
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2.
A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4.
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5.
És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23.
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24.
Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25.
Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26.
És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Egyben ez a Főpapi Ima, lehet hogy valójában az Egyház Életre hívása is?...
....
Eme rövid (- nek szánt) Gondolatmenet után, térjünk vissza az alaptémánkhoz, Ádám vö Éva történetéhez...
I Mózes 2, 6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
19. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
20. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
Tehát az Isten az Ádám hiányosságaként egyetlen dolgot határozott meg, és ez nem volt más, minthogy az embernek nem volt hozzá illő segítő társa...
Ezért tehát, és olvassuk újra, mert nagyon fontos:
21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
Ádám tehát felismeri-elismeri-kijelenti: "23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. "
Ketten tehát: Echád. Vagyis egy! Azaz úgy is mondhatnánk: Egy anyagból lettek, tehát nincs közöttük ilyentén való különbség!
Ez a következő megjegyzésből is nyilvánvalóan kitűnik:
"25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala."
Ez Tehát az Ember egységre való teremtésének a története is egyben.
Azt is meg kell látnunk mindezek fényében, hogy az Isten Teremtésének, az emberre vonatkozó rendje, az Egység, az Egységes látás, és azok kizárólagos látása és keresése, amik az Egységet erősítik!
Ezek után: Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém...
Na itt a kovász Testvérek... sajnos szó szerint... Ez a pont az, amikor először nyilvánul meg az Antikrisztus, ez a pont a Lelki ember halálának és a Testi ember megszületésének eredete is, annak minden vonzatával...
Tehát a Teremtés valójában, az Isten Szava által- az Isten Igéje által történt, és amíg az Isten által teremtett ember az Isten szava által volt irányítva, vagy mondjuk így:
Amíg az Ember számára a Messiás ( felkent) volt a pásztora... addig volt Isten szerint minden jó, sőt: Nagyon jó.
( I Mózes 1, 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap. )
Valójában a Messiás erről szól a Példabeszédek könyvében.
Példabeszédek 8. rész
1. Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2. A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3. A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4. Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5. Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6. Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7. Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8. Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9. Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10. Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11. Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12. Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14. Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15. Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16. Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17. Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18. Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19. Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20. Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21. Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Hiszen ugye mi mind felismertük, hogy Jézus ezen fejezetben Önmagáról, és a Teremtés rendjéről beszél...
"22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. "
Tehát az Isten szava az Igazság! ( Jn.17,17) illetve ennek eredete: Ézsaiás 45, 23. Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
Ami az Isten Igéjének ellent mond, azt nevezi az Isten Hazugságnak... illetve AntiMesssiásnak...vagy általánosan ismert néven: Antikrisztusnak.
A Kígyó esetében ne az állatra koncentráljunk, hanem a jellemzőire... tekergőzik-sziszeg- nyelve alatt méreg van...
Tekergőző, tehát az Igazságot elcsavaró...
sziszegő, tehát olyan, aki titkon szólja a hazugságot, mert nem vállalja fel nyíltan. Ráadásul látjuk is hogy Évát környékezte meg, tehát a legfőbb jellemvonása az, hogy a gyengébb edényt választja célpontként, és az által nyeri meg az erősebbet...
Méreg van a nyelve alatt, ami azt jelenti, hogy aki hitelt ad a szavának, az arra nézve végzetessé válik, ám mint ragály, másokat is megmérgez rajta keresztül.
( ugyanis így terjed és rombol a hazugság)
Ádám és Éva tehát bár kezdetben még teljes egységben volt, és pont az egység miatt választotta Ádám is a halált.
Ezért mondja Pál: 1Tim 2,14
És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett...
Mert Ádám valójában az Éva miatt választotta az Istennek való engedelmesség helyett, a halált, hogy a halálban is osztozzon Évával...
Nade: Egyben az ezen történet felől való beszélgetés, egy roppant titokfelfedő- tanulságos beszélgetés is a Hívők között...
"Azt mondta az Úr, hogy meghalnak ha esznek abból a gyümölcsből.... de nem haltak meg!..."
Azt mondtam : Titok felfedő... Igen! Mert ezen szavak mutatják meg azt, hogy aki Újászületettnek vallja magát, de így gondolkodik, az még nem is született újá valójában, és nagyon is testben él- és testileg is gondolkodik...
Hiszen az Isten Élő Léleknek teremtette az Embert!
És az engedetlenség okán, az élő lélek valóban cselekvő és vezető képtelenné vált... az egykor az engedelmesség eszközeként számára formáltatott Test, a börtönévé lett...
Itt az Antikrisztusi beszéd- az Antikrisztusi Ige által, elsőként meghal az élő lélek, majd megszületik a Testi ember...
( a halál jelentése sem az aminek mi mára értelmezzük. a halál az Istentől való elválasztást jelenti igazából.)
Isten pedig ezért így határozott: I Mózes 6,3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Itt és ezen a ponton szeretnék tisztázni egy félreértett dolgot...
Sokan nem értik az engedetlenség fogalmát...
Jézus mondja: Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Aki nem az Istennek engedelmes, az az Antikrisztusnak engedelmeskedik, pont mint Éva... az Antikrisztus az aki ellene mond az Isten szavának! ( I Mózes 3,4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg....)
Viszont aki az Antikrisztusnak engedelmes, az az Isten felé ENGEDETLEN!
Aki az Istennek engedelmes, az az Isten Királyságába kap bebocsátást, aki pedig az Antikrisztusnak engedelmes, az a Sátán országába kap bebocsátást, és: ÁTJÁRÁS NINCS!
Isten szava, a Messiás. És aki enged a Messiásnak, az az Igazság gyümölcsét veheti.
A Sátán Igéje az Antimessiás. És aki annak enged, az a hazugság gyümölcsét aratja!
Natehát Ádám és Éva történetében eljutottunk odáig, hogy az ember egységben engedelmessé lett az Antikrisztusnak, meghalt, tehát az Istentől elválasztódott az Élő Lélek, ámde megszületett a Testi ember, mint új létforma... a hazugság gyümölcseként...
Most a párhuzam kedvéért beszélhetnénk a magvető példájáról...
... az Antikrisztus az aki a Sátán hazugságt szólja... a hazugság, vagyis az Isten állításával ellentétes szó-ige a mag... akiben a hazugság megfogan, az a jó termőföld a Sátán számára...
Most nézzük mi történik a kígyóméreg hatására:
I Mózes 3, 6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
Elsőként is: Valójában mit is jelent a takargatás? Miért is rejtették el magukat egymás elől?
Nos mert már nem azt látták, és nem azt keresték ami egységben tart, vagyis nem az lett a fő szempont hogy "egy anyagból, és egy célra lettek teremtve"
Hanem elkezdték azokat keresni és meglátni, amik megosztják az egységet...
" te külöbözöl tőlem, tehát nem vállalok veled egységet!"
Azután és ebből adódóan: Egymásra mutogatás- a másik okolása, bújkálás a felelősségvállalás elől, bujkálás Isten elől....
Íme a Testi ember!!!
De nem ugyan ezt láthatjuk ma is sokakban? ( esetleg, Uram bocsá... magunkban néha?)
Amikor a Hívők paradoxon mód, nem azt keresik ami egybeköt- ami egyben tartana, hanem azt ami akadálya az egységre jutásnak és az egységnek...
Az Isteni értelemmel bíró Salamon ránk hagyott egy "titkos írást,tanításul,és egyet ellnünk szóló ítéletül"
Lássuk először a TANT:
Prédikátor 4, 8. Van oly ember, a ki egymaga van és nincs vele másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná: vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!
9. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
Láthatjuk,hogy az enddigiekkel összhangban, az elválasztódást ítéli, az egységet preferálja!
Mégpedig egy fontos dolgon alapuló egységről szól... ez pedig a hármas kötél!
Ha csak ketten vannak a példa szerint, abból hogy lesz "hármas kötél"?
Mert való igaz, hogy a világi életben is létre jönnek: Koalíciók-szerveződések-dac és véd szövetségek... de ezek csak egy közeli cél eléréséig, ezekben az egység, meglehetősen billenékeny, az egyenlőségről pedig: vannak egyenlőbbek és kevésbé egyenlőek, meg kis és nagy egyenlőségjelek...
Probléma esetén ezek a szerveződések, dac és véd szövetségek felbomlanak, és az alkotó elemek roppant gyűlölettel egymás ellen fordulnak.
A Hármas kötél azonban mást jelent! Valami, egészen fantasztikus dolgot...
Mi a hármas kötél?
Isten szeret engem- én szeretem Istent. Isten szeret téged-te is szereted Istent. Egymást is szeretjük, mert Isten szeret minket. Tessék: ez a hármas kötél, ami nem könnyen szakad!
Bár szakadhat, de nem könnyen, hisz olvassuk is... Azért nem könnyen szakad, mert a szakadás csak abban az esetben történhet meg, ha kettőnk közül, valamelyikőnk meggyűlöli az Istent!
Most nézzük az Ítéletül szóló, figyelmeztető írását Salamonnak:
Énekek Éneke 5. rész
1. Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, iszom az én boromat az én tejemmel. Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!
2. Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván: Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám, én galambom, én tökéletesem; mert az én fejem megrakodott harmattal, az én hajam az éjszakának harmatjával!
3. Felelék én: Levetettem ruhámat, hogy-hogy öltözhetném fel? Megmostam lábaimat, mimódon keverném azokat a porba?
4. Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónak hasadékán, és az én belső részeim megindulának ő rajta.
5. Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, és az én kezeimről mirha csepeg vala, és az én ujjaimról folyó mirha a závár kilincsére.
6. Megnyitám az én szerelmesemnek; de az én szerelmesem elfordult, elment; az én lelkem megindult az ő beszédén: keresém őt, de nem találám, kiáltám őt, de nem felele nékem!
7. Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik, megverének engem, megsebesítének engem, elvevék az én felöltőmet tőlem a kőfalnak őrizői.
8. Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, ha megtaláljátok az én szerelmesemet, mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok!
9. Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett, oh asszonyoknak szépe? Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett, hogy minket ilyen igen kényszerítesz?
10. Az én szerelmesem fejér és piros, tízezer közül is kitetszik.
11. Az ő feje, mint a választott drága megtisztított arany; fodor haja fekete, mint a hollónak.
12. Az ő szemei mint a vízfolyás mellett való galambok, melyek tejben fürödnek, szép teljesen helyheztettek.
13. Az ő orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához, a melyek illatos plántákat nevelnek; az ő ajkai liliomok, melyekről csepegő mirha foly.
14. Az ő kezei aranyhengerek; melyek befoglaltattak topázba; az ő teste elefántcsontból való mű, zafirokkal megrakva.
15. Az ő szárai márványoszlopok; melyek tiszta arany talpakra fundáltattak; az ő tekinteti, mint a Libánus; tetszetes mint a czédrusfa.
16. Az ő ínye édességek, és ő mindenestől fogva kívánatos! Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, oh Jeruzsálemnek leányai!
17. Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük őt veled együtt?
18. Az én szerelmesem, elment az ő kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.
19. Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.
Ugye azt mondtuk, hogy az egység megbomlása oka a megkülönböztetés... Egyben ez a megkülönböztetés, a Testiesség ismérve is akkor, ha a megkülönböztetés, a másik félre elmarasztalóan vonatkozik....
én szebb vagyok-meg igazabb-meg jobb-legfőként: Szentebb....
Van ez a fizikai dolog, a hatásról-és ellenhatásról...
Isten alap tanítása az Ő Igazságában, az elfogadás-befogadás törvénye!
Namost az van Tesók, hogy aki a Testvérét meg-illetve kitagadja, az magát löki ki Isten jelenlétéből...
És ugye az Énekek Énekének eme fejezetében azt olvassuk, hogy ez a Gám, addig gyönyörködött magában, annyira el volt dőlve magától, hogy Jézus faképnél hagyta...
Pont mint nagyon sok önelégült hívő ma...
És azt mondtam már? Hogy az Egyház az Úr Menyasszonya(!)
-
Nagyon tanulságos magyarázata annak, hogyan vált a lelki ember testi emberré. Ádám és Éva a bűnbeesés előtt egységben voltak. Azt is mondhatnám, hogy élt közöttük a hármas kötelék, mert az Úr is benne volt ebben az egységben.
Az Antikrisztus megfogalmazása is nagyon jól meg lett világítva. Magában a szó, hogy anti-, ellenességet, ellenkezőt jelent. Igen, aki Isten ellen van az antikrisztusi.
A kígyó, aki pont ezt az istenellenes antikrisztusi, ördögi fortélyt jelenítette meg, csúnya szóval mondhatni, megszülte a testi embert.
Hányszor esünk mi is hasonló kelepcébe, óvatlanságunk miatt.
Újjászülethetünk Jézus Krisztus kegyelme által, de a megszentelődés útját végig kell járni. Meg kell halnia a testi emberünknek, hogy a lelki emberünk élhessen. Ez az egónk elhagyásával jár és az engedelmesség útját kell járni. Gyümölcstermő életet csak akkor élhetünk, ha Jézus Krisztust tekintjük kősziklánknak, életünk alapjának.
Sajnos az önelégültség is kísérője lehet a hívő életnek, amikor valaki már annyira szentnek érzi magát, hogy felülemelkedik környezetén és megítél más hívőket, lenéz, kioktat, vagy nem vesz róluk tudomást. Az ilyenek lassan, de biztosan visszakerülnek a testiesség állapotába, és Isten már csak másodlagos lesz az életükben.
Ezt nagyon jól tükrözi az Énekek Éneke alábbi idézete:
2. Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván: Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám, én galambom, én tökéletesem; mert az én fejem megrakodott harmattal, az én hajam az éjszakának harmatjával!
3. Felelék én: Levetettem ruhámat, hogy-hogy öltözhetném fel? Megmostam lábaimat, mimódon keverném azokat a porba?
4. Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónak hasadékán, és az én belső részeim megindulának ő rajta.
5. Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, és az én kezeimről mirha csepeg vala, és az én ujjaimról folyó mirha a závár kilincsére.
6. Megnyitám az én szerelmesemnek; de az én szerelmesem elfordult, elment; az én lelkem megindult az ő beszédén: keresém őt, de nem találám, kiáltám őt, de nem felele nékem!
Énekek Éneke 5, 2:6
Bekövetkezhet az az idő amikor már hiába keressük az Urat, elkéstünk.
23
Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet.
24
Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt.
25
Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek,
26
ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek,
27
ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség.
28
Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg,
29
mert gyűlölték a tudást, és nem az ÚR félelmét választották;
30
nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet.
31
Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és tanácsukkal laknak jól.
32
Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el.
33
De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.
Példabeszédek 1, 23-33
-
:afro:
Az Énekek Énekére reagálva valóban tisztán látható a mai egyházban ez a mentalitás, hogy oly tisztáknak érzik magukat, hogy még Jézusnak sem nyitnak ajtót. Mert csak János három alkalommal árulja el nekünk, hogy Jézus a testté lett ige. Aki megveti Isten igéjét, az magát Jézust veti meg. Azt mondják, hogy elég Isten kegyelmét elfogadni az üdvösséghez, ezzel megtagadják az igaz hit fontosságát. Mert mi az igaz hit? Az igaz hit cselekvő, mert akiben Jézus lakozást vesz, abban Jézus cselekedik, és terem sok gyümölcsöt. Nem csak szájjal kell dicsőíteni Istent, nem csupán gondolatunkban kell megtartanunk Isten beszédét, hanem cselekedetekbe kell átültetnünk, máskülönben kivágattatunk!
-
Az igeismeret jó, de nem elég. Nem elég szellemi szinten ismerni a Bibliát, a tanítónak hitelesnek kell lennie. Nem véletlen terjedt el az a mondás, hogy bort iszik és vizet prédikál.
-
Igen. Az nem tud hitelesen tanítani például a szeretetről, aki amúgy gyűlöli a testvérét.
-
ja
-
És van még sok más. Például az a gyerek aki azzal dicsekszik az ovodában, hogy ismét új apukám van, hogyan fogja megtanulni a hűség fogalmát.
-
no kicsit bovebben kifejtve
valoban a bort iszik vizet predikal nem ok nelkul lett szalloige
a kepmutatas veszelyes egy dolog
errol hallgattam egy prima kis predikaciot
Mike Samuel baptista pasztortol
-
A képmutatók sorsa világos az igében...
-
Igazad van, a képmutatás igen veszélyes dolog. Pál apostol is írt Timóteusnak a képmutatásról:
1. A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; 2. és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. 3. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. 4. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, 5. mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által. 6. Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél.
1Timóteus 4, 1-6
-
Ámen :afro:
-
kerdesem lenne
sokat beszelgetek mindenfele kereszteny vallasu emberekkel / j tanuk adventistak stb/
valltig allitjak h az ATYA nem figyel,
meg nem mindig figyel a vilagban elo emberekre konkretan szemely szerint,
legalabbis nem mindig , meg bizonyos kriteriumok alapjan figyel oda rajuk
meg a jo eg tudja hogy meg miket mondanak
en meg ugy latom a Teremtot , hogy mindig mindent lat hall erzekel
iranyit mindent mindenkor ,es semmi se tortenik a tudta akarata
engedelye nelkul
,a vilagmindenseg tronjarol osszetart es kormanyoz mindent
en ilyennek gondolom hiszem ,
szerintem a Mindenhato Orokkevalo az ahogy mondjuk is valoban
kontrolall es kormanyoz mindent
kikernem ebben a velemenyeteket :088:
-
Shalóm Áldott Testvérem. Köszönöm hogy megtisztelsz a kérdéssel.
Nos én úgy látom az Igéből: II.Mózes 3, 13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
Tehát ez a szó: Echje-azaz Vagyok, jelenti: Mindenütt-mindenkor jelenlevő! Azaz pontosabban: Minden időben, és minden helyen, Jelen időben! Ez azt is jelenti, hogy: ÖRÖKKÉVALÓ. ( Ezért jelezzük a nevét az ismert- legalábbis ismerni vélt módon, a J H V H betűkkel, ezek jelentése: Jö HU vö HÁJÁh. Volt és Lesz.Ez pedig azt is magában hordozza, hogy VÁLTOZHATATLAN! (Hiszen ha változna, akkor már nem ugyan az lenne....)
Tehát egyszerűbben fogalmazva: Mindenkor-Mindenkivel-Mindenhol Jelenlévő!
Egyebekben ez által hozhat mindenki személyére nézve:IGAZ ÍTÉLETET, mert hiszen: Mindent tud-mindent lát, minden előtte van!
2Krón 16,7.
Az időben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a Siriabeli királyban volt bizodalmad, és nem az Úrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a Siriabeli király hada a te kezedből.
8.
Avagy nem vala-é a Szerecseneknek és a Libiabelieknek nagy seregök, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adá azokat;
9.
Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened.
10.
Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté őt a tömlöczházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is sokat megnyomoríta.
11.
De ímé Asának mind első, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.
-
Zsidókhoz írt levél 6. rész
1.
Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
2.
A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.
3.
És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.
4.
Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
5.
És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,
6.
És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
7.
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
8.
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
9.
De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.
10.
Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.
11.
Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.
12.
Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.
13.
Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.
14.
Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.
15.
És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet.
16.
Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü;
17.
Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,
18.
Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,
19.
Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,
20.
A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.
Áldott Testvérek. Sajnos a mai, úgy nevezett egyház... tanain belül, rengeteg Istentelen tanítás lát napvilágot, és a megtévesztett Hívők, ezen Tévtanításokon vegetál.
Tév tan, mert az Igazságtól távol áll, és a célt, azaz az Istennek tetsző életre való nevelést-és épp úgy a Hívők végcélját, az Üdvösségbe való bejutást elvéti.
Akik ezen Tévtanokon vegetálnak, azok épp úgy elvétik céljukat, mint a "csalfa kézív."
Azonban tévedés azért is, mert az ember azt reméli, hogy az Istere hatással lehet... azt gondolja az ember, hogy majd az ítélőszék előtt, egy párás tekintet, egy rebegő bocsi... megtesz a hatását.
Azt gondolja az ember, hogy ma még élhet testiesen-élhet a vágyai csapongásának...
Azt gondolja: Megteszem ezt-meg ezt, és majd utána rögvest bocsánatot kérek... óránként-naponként-hetenként-havonként... évenként.
A Testi ember, mint tudjuk: Isten számára halott.
A Halál értelme: Elválasztva Istentől!
A Test cselekedetei, értelem szerint: A Holt cselekedetek.
EZért kezdi a Zsidókhoz írt levél szezője ezt elsőként: " nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek..."
Azaz: A Testi cselekedetekből való vissztérés, az Isten által inspirált tettek, cselkvéséhez!
A Hívők száz százaléka azt állítja önnön magáról, hogy az Istenben való hitben él...
csakhogy: A Hit, mint Emunah jelentése végkonklúzióban: Istentől való vezetettség- Szívnek-léleknek való egységében történő engedelem az Istennek. ( Lásd Ábrahám példaadását...)
Mert nem elég Csak elhinni hogy van Isten! Sátán ennél többet tesz az asztalra, mégpedig engedelem által, és egy picit sem lesz ezek által sem kedves az Isten előtt... ennél több kell!
Nem elég pusztán tudni az Isten akaratát!
Jézus mondja: Mt 5,20
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
Nem elég tehát: Pusztán az Isten létének elfogadása, nem elég ezen felül tisztában lenni az akaratával, és a neki való engedelem útával sem! Eddig terjedt az írástudók igazsága ugyanis...
Azt mondtuk: Szívnek-léleknek teljes egységében való engedelem, pont mint Ábrahám!
Most olvassunk el egy a hívekre jellemző összefoglalót, hogy szembesüljünk az általunk felmutatott Hit hiányosságaival...
Zsoltárok könyve 78. rész
1.
Aszáf tanítása.
Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5.
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6.
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19.
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20.
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21.
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23.
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26.
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30.
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40.
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42.
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43.
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50.
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56.
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59.
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60.
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67.
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70.
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Ismét:
18.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19.
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20.
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21.
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23.
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26.
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30.
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40.
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42.
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól..."
Ez tehát a Testi emberre jelleme...
A Kívánságok örvénye- a hiábavalóságra való gerjedelem...
A régieknek nem kellett a mennyei kenyér, nekik a kívánságaik szerint való eledel kellett...
Meg is van írva, örök mementóul: IV.Mózes 21,5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
És a maiak?
Mielőtt összevetnénk a maiak dolgait az egykoriakkal,
Vegyük észbe a következőket: Lukács Evangyélioma 2. rész
1. És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
2. Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
3. Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
4. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
5. Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
6. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
7. És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
Tehát a fontosság kedvéért kiemelném: Yessua ha Massijah azaz Jézus a felkent, megszületett Béjt Lehem -ben, ami azt jelenti: A Kenyér háza!
Jézus mondja Önnön magáról: Jn.6,33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
36.
Tehát, az Élet kenyere, megszületett a Kenyér házában, és a legfőbb kijelentés: Jn.6, 41. Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
42. És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
43. Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
44. Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
46. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
47. Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
48. Én vagyok az életnek kenyere.
49. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon...
Elsőként lássuk és értsük meg a 49.-es verset: "49. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak."
Namost ez akkor azt jelentené hogy mégsem ugyan arról a kenyérről van szó? NEM! Ez azt jelenti, hogy azok bár ették, de : SZÍVÜKBEN VISSZAFORDULTAK A MAGUK VÁLASZTOTTA TÁPLÁLÉKHOZ!
Mert nem elég elfogadni! Benne is kell maradni ám!
Ezért mondja : 1Jn 2,28
És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.
És mi az amivel megláttatik hogy benne vagyunk? Szintén itt mondja János: I Jn.2,6.
A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.
Na oké... de Ő hogyan is járt?
Jn.4,21.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27.
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28.
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29.
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30.
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31.
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32.
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33.
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34.
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Tehát summázzuk az eddigieket a megmaradssal kapcsolatban:
Mert mit is jelent ez: Maradjatok meg a Jézusban! (?)
Elsőként: Jézus az Isten Igéje! Az Isten az, aki az Ő kegyelméből késszé teszi a szívünket , az Ige befogadására, amit szintén előre jelzett egy Próféciában:
Ezekiél 36, 22. Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Tehát amikor a szívünk jó táptalajjá válik az Isten Igéje számára, és az Ige meggyökerezik bennünk, és mi követjük az Ige vezetését, akkor Él BENNÜNK az Isten Igéje!
Ám: Amikor az Ige vezetését követve élünk, akkor már az Ige a Pásztorunk, és mi az Ő nyája...
Ha az IgéBEN Járunk, akkor bezárul a kör, nevezetesen: Az Isten Igéje Él bennem-én pedig az IgéBEN élek! ( Hiszen az Ige vezetéséBEN járva, az Ige utasításait cselekszem. A Tetteim, az Ige Tettei, tehát BENNE élek.)
Ez az egyik aspektus...De van tovább is...
Megmaradni Jézusban, azt is jelenti, ha ugyan tudjuk, hogy Jézus-eredetiben Yessua jelentése: Szabadító! Tehát azt is jelenti: Megmaradni abban a Szabadságban, amire Ő felszabadított!
Na Testvérek, erről ismerhető fel tehát, hogy ki az aki benne van, és ki az, aki hívő létére is Testi!
Mert ugyan sokakat szabadított meg az Isten a rabszolgaságból, de csak kevesen mentek be az ígérte földjére...
Hiszen az egykoriakra nézve, nem az volt a végállomás, hogy az Örökkévaló megszabadította őket Miczráimból, a rabszolgaság-a rabság házából... Az csupán a kezdet volt.
Testvérek: Az e világ alaptanítása- a Testi értelemtől való vezettetés is Miczráim.
Hiszen minden e világra született ember, akaratától függetlenül szolgál oly dolgokat, amik nem Istenek... Iskolák, melyek dogmákat tanítanak-munkahelyek, ahol mások szekerét tolják a beosztottak, és az ember reménysége csupán egy jobb-kényelmesebb élet, amíg el nem jön a vég.
Utána meg a remény szerinti csendes-békés elmúlás...Mindeközben kiszolgálni világi hatalmakat,
emberi törvényeket-rendeléseket, melyek az éppen hatalmon levő politikai szemlélet függvényei...
Ez nem rabszolgaság? Miközben az ember nem is tudja, hogy igenis van az életnek valós-éspedig örök időre szóló értéke-értelme, és lehet a testi életen túli célért is élni. Van egy „másik tanítás – másik törvény is” ami nem emberi- És változhatatlan, ami nincs határolva a testi képességeinktől.
Ráadásul, aki annak szolgál, annak az élete, nem száll a sírba a testével együtt.
És vannak akik jól reagálnak Isten hívására, és odafordulnak az Isten felé, ( ezt nevezzük megtérésnek) ezek is, akár a régiek veszik a mennyei táplálékot, amit a régiek Manának neveztek, ( jelentése: Mi ez?) Úgy a maiak is veszik tehát ezt a Mennyei táplálékot, aminek neve a maiak számára már nem : mi ez?, hanem egyértelműen tudják, hogy ez a „lelki táplálék” az Istennek Igéje,
de akár a régiek, úgy a maiak többsége is elfordulva megvetik az Igét, és a szabadságban is a régi, a testi... a világ szerinti táplálékot részesítik előnyben...
Erről írt már előre Pál: Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
És a Történelem megismétli önmagát...
Prédikátor 1,9. A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek...
Tehát ugye, a Zsidó levél 6. fejezetével kezdtünk, térjünk is vissza oda:
Zsidókhoz írt levél 6. rész
1.
Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
2.
A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.
3.
És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.
4.
Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
5.
És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,
6.
És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
7.
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
8.
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
A Messiásról szóló kezdetleges beszéd, valójában a Messiás személyére utal.
Betöltötte-e a róla szóló Próféciákat? ( sokan azt sem tudják, hogy vannak a Messiás „felismerését” elősegítő Próféciák... Más kérdés, hogy akkor hogyan tudják Őt „fel ismerni” ? )
Ki a Messiás? A Messiás eljövetele- A Messiás, a Próféciákban előre megmondatott szolgálata,
A Messiás megvádoltatása, a Messiás bűnösként való kivégzése, a Messiás Kínhalála, Majd a Feltámadása! Sokan nem foglalkoznak különösebben a Feltámadásával, pedig ha tudnák..
Ha tudnák hogy a Feltámadás által lett egyrészt Övé minden hatalom, másrészt: A Feltámadás által lett Örök időkra szóló az Engesztelés! Hiszen a Hóseási Prófécia beteljesedése, miszerint:
Hós.13,14.
Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
Ennek bekövetkezte tehát, a Feltámadáshoz van kötve. Hiszen az Élet végállomása, a Messiás váltságáig, a halál volt... Azonban a feltámadás által, a halál végállomás jellege megszűnt!
A Feltámadás által születhettünk meg mi is, különben már vége lett volna a Golgotha után a világnak, eljuthatott hozzánk is az Evangélium, részesedhetünk mi is a Messiás vérében való Kegyelemben! ... HA!...de ennek feltételei vannak...
És hamár a vér...
III.Mózes 17, 11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Mit jelent tehát hogy a messiás vérét vesszük magunkhoz az Úrvacsorán?
Hiszen meg is mondta az Úr: Jn 6,54
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
Enni a Testét, azt jelenti: Táplálkozni a Mennyei kenyérből, tehát táplálni a lekünket az Isten Igéjével!
Inni a vérét, azt jelenti: Az Ő Életével élni, hiszen a Vér, az az Élet...
Ezt úgy is mondhatjuk: Amit Tanulunk az Igéből, azt meg is éljük...
( ezek még igazából, a kezdetleges beszéd kategória lenne...)
Visszatérve és folytatva: A Holt cselekedetekről-a megtérésről- és a hitről már beszéltünk...
Úgyhogy térjünk rá a meddő és haszontalan föld példázatára, ami a Zsidó 6, 7-8-as verse...
„7.
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
8.
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.”
Tehát volt először is, az Úr által való megszabadulásunk, majd elkezdődött, az Úrtól való táplálásunk, ami valójában a Tanítás-tanulás-nevelés.... És? Jó földbe esett bennünk a mag???
Megvolt tehát a Föld teretése az Istentől, megadatott az Élet lehetősége, megvolt a vetés,megvolt az Eső, megvolt az Úrtól való gondozás.... Ezek eredménye gyümölcs- vagy gaz?
-
Shalóm Áldott Testvérem. Köszönöm hogy megtisztelsz a kérdéssel.
Nos én úgy látom az Igéből: II.Mózes 3, 13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
Tehát ez a szó: Echje-azaz Vagyok, jelenti: Mindenütt-mindenkor jelenlevő! Azaz pontosabban: Minden időben, és minden helyen, Jelen időben! Ez azt is jelenti, hogy: ÖRÖKKÉVALÓ. ( Ezért jelezzük a nevét az ismert- legalábbis ismerni vélt módon, a J H V H betűkkel, ezek jelentése: Jö HU vö HÁJÁh. Volt és Lesz.Ez pedig azt is magában hordozza, hogy VÁLTOZHATATLAN! (Hiszen ha változna, akkor már nem ugyan az lenne....)
Tehát egyszerűbben fogalmazva: Mindenkor-Mindenkivel-Mindenhol Jelenlévő!
Egyebekben ez által hozhat mindenki személyére nézve:IGAZ ÍTÉLETET, mert hiszen: Mindent tud-mindent lát, minden előtte van!
2Krón 16,7.
Az időben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a Siriabeli királyban volt bizodalmad, és nem az Úrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a Siriabeli király hada a te kezedből.
8.
Avagy nem vala-é a Szerecseneknek és a Libiabelieknek nagy seregök, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adá azokat;
9.
Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened.
10.
Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté őt a tömlöczházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is sokat megnyomoríta.
11.
De ímé Asának mind első, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.
kosz Shomer a valaszod
szokas szerint egyetertunk :afro:
-
Áldott Testvérek. Mint ahogyan arról már többször is beszéltünk, amikor az Örökkévaló kiszabadította az Isráélt Micráimból, a Verestengeren átkelve, az Úr szabadosaiként-
egyszer s mind: oly népként jöttek ki a tengerből,akiket felszabadított az Örökkévaló az Ő követésére.
Mózes II. könyve 3. rész
1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
11. Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
12. És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
Ezek után mint tudjuk, Az Örökkévaló csapásokkal sújtotta az Egyiptomiakat, majd jött a végső- a leg rettenetesebb csapás Egyiptomra nézve, ámde ugyan ezen csapás-Yisráél számára, a Peszach ünnepe volt.
Peszach, ami az ellenszegülők számára az elsőszülöttek halálát, de az engedelmesek számára a szabadulást hozta.
Akik az Örökkévaló rendelése szerint,elkészítették a páska bárányt-annak vérével megjelölték az ajtajuk szemöldökfáját,és szarufáit, és bezárkóztak a házukba,azok megmenekültek a félelmes csapástól.
Tehát láthatjuk, hogy az Úrna való engedelmesség volt az ami megkülönböztette az ellenszegülőket-a megszabadultaktól, illetve: AZ Úrnak való engedelem eredményezte az életben maradást, és a szabadulást is!
Ámde tudjuk azt is, hogy az Örökkévaló nem szabados életre szabadította meg Yisráélt, hanem Felszabadította őket arra, hogy az Ő NÉPEKÉNT ÉLJENEK-ÉS AZ ÖRÖKKÉVALÓT KÖVESSÉK A VILÁGI SZOKÁSOK HELYETT!
Ezek után tahát: Mózes III. könyve 23. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik az Úrnak ünnepeit, a melyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim:
3. Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.
4. Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések napjai, a melyekre szabott idejökben kell összegyülekeznetek.
5. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája.
6. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret.
7. Az első napon szent gyülekezéstek legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
8. Hét napon át pedig tűzáldozatot áldozzatok az Úrnak, és a hetedik napon szent gyülekezéstek is legyen: semmi robota munkát ne végezzetek.
9. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
10. Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak.
11. Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.
12. A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendős bárányt egészen égőáldozatul.
13. Ahhoz pedig ételáldozatul két tized efa lánglisztet, olajjal elegyítve; tűzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.
14. Új kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségről nemzetségre minden lakóhelyeteken.
15. Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok.
16. A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.
17. A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak.
18. A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendősöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égőáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe; kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
19. Készítsetek el egy kecskebakot is bűnért való áldozatul, és két bárányt, esztendősöket, hálaadó áldozatul.
20. És lóbálja meg azokat a pap a zsengékből való kenyérrel az Úr előtt való lóbálással a két báránynyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak a pap számára.
21. És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint.
Tehát mindenek előtt: Peszach után hét héttel, adta az Örökkévaló az Ő ígérete szerint át a népének a Tórát, amiről már Mózesnek előre szólt: II.Mózes 3,12. És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
Ezt a napot nevezzük így: Savuot. ( Hetek ünnepe, mert a Peszach után, hét héttel tartjuk.)
Tehát ez az Ünnep, mindenek előtt a Tóraadás ünnepe. De ez az Ünnep a későbbiekben, amikor Yisráél fiai bementek az ígéret földjére, már az elsőzsenge ünnepe is lett,illetve, még valami, amiről nemsokára beszünk... ámde ezek is a Törvény szerint,mert a törvény álltal adatott, mint olvastuk is...
Ha már itt tartunk, hogy Törvény... Valójában nem törvényről beszélünk, hanem ÉLETSZABÁLYOK ÖSSZESSÉGÉRŐL- AZ ÖRÖKKÉVALÓ RENDELETEIRŐL... végeredményben: A VEZETÉSRŐL, AMIT AZ ÖVÉI KÖVETHETNEK!
Mózes V. könyve 26. rész
1. Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3. És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9. És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11. És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12. Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13. Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14. Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Hiszen ha nincs vezetés-akkor nem lehetséges a követés sem! Ha azonban az Örökkévaló megadja a hozzá vezető utat, akkor tisztán és világosan kitűnik, ki az aki az általa letett úton jár...Tehát ki az aki neki engedelmes.
Azok az Isten népe, akik az Örökkévaló rendelései szerint élnek!
Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9. Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
10. El ne felejtkezzél a napról, a melyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.
11. És előjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tűzben ég vala mind az ég közepéig, mindamellett sötétség, köd és homályosság vala.
12. És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.
13. És kijelenté néktek az ő szövetségét, a melyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kőtáblára.
14. Engem is utasított az Úr abban az időben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.
Tehát az Úrnak való engedelmesség az, ami külnbséget tesz az elvesző, és az örök életre megmaradó között!
V.Mózes 26,17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
A Szövetség tekintetében meg kell jegyeznünk, hogy a tévtanítások eredményeként, sokan két szövetségről beszélnek, és szintén a tévtanítók, és a testisen gondolkodók- a szabados életvitellel élők agymenése szerint, a rendelések követése a zsidók feladata, míg a nemzetekbeliek, az egocentrikus életük után részesülnek, az egoizmusuk jutalmaként az örök létben.
ezt pedig az "új szövetségre" alapozzák...
Valóban szólt az Örökkévaló az Új szövetségről már előre... De elolvasva azt, meg kellene érteni, hogy mitől-és mennyiben új az...
Jer.31, 31. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35. Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36. Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Azt tehát látnunk kell, hogy ezen: "új szövetség"-sem más nemzetekkel köttetik, hanem a Yisráéllal... Azt is látnunk kell, hogy ez sem hirdeti az engedelmességet nélkülöző életet...
sőt: 33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Ahhoz hogy meglássuk miben újúlt meg ez a szövetség, meg kell értenünk a Szövetség előző szintjének a kritériumait...
Mózes V. könyve 6. rész
1. Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2. Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
Tehát a különbség...(-ek): A Szövetség első szintjén, a Szövetségben való részvétel betöltése, még az emberekre volt bízva- és a megítélés is kollektív volt...
Hiszen ez: "6. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra. "
Tehát : parancsolat szerint rejtsd a szívedbe... írd az ajtóidra- kapuidra... tehát mindenkire vonatkozik, aki a kapuidon belül, illetve a házadban van...
ezen a szinten volt kollektív jutalom-és kollektív büntetés is...
DE: Jer.31,33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Itt már nem az emberre van bízva a szövetségben való részvét betöltése-hanem...(?)
Illetve, egyéni elbírálás szerint éljük a hívő életünket...
Tehát nem ránk van bízva, mert maga az Úr írja a szívünkbe a Törvény "Igéjét" (!) Igét ugye?...
János Apostol I. levele 1. rész
1. A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3. A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
5. És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
6. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.
7. Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
8. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
9. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
10. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.
De hogyan lehetséges az, hogy egy ember, aki e világra született, a világ szerint neveltetett, egyszer csak "beíródik" a szívébe az Isten törvénye, és máris a szövetségben való kritérium szerint él?
Nos ez valóban nem lehetséges... ilyen valóban nem létezik... az ember számára nem! De: Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges!
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Ahhoz hogy ez a "CSODA" végbe menjen, valóságban meg kell halnunk, e világ számára- önnön magunk számára...mert csak a halál az, ami teret enged a Messiás által, az Újászületésnek!
Tehát a Savuot, a Törvényadás ünnepe- az első zsenge ünnepe, ámde az "új kenyér" ünnepe is!
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
10. Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16. A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
És most figyelem: V.Mózes 8, 3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Nevezzük inkább így: Az Új teremtés új tápláléka? (!)
És mindezek megtartásával, a Savuot, az Ígéretek napja is, mert ez a név hogy Savuot, jelent Esküvéseket is...!
Egészen pontosan két esküről beszélünk, az elsőt az Örökkévaló népe tette, és erre az Örökkévaló is tett egy esküt:
II.Mózes 24, 7. Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.
És az Örökkévaló eküvése: II.Mózes 19,5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
És most? 1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket...
De lássuk miről is beszélünk:
Apostolok Cselekedetei 2. rész
1.
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2.
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5.
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6.
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7.
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8.
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9.
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10.
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11.
Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12.
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13.
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14.
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15.
Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16.
Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17.
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
A Peszachi ünnep után, hét héttel és egy nappal, tehát a törvény szerint, azokat akik az Úr zsengéi voltak teljességgel, amiről Jézus előre szólt is:
Jn.6, 28. Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
29. Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
30. Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
32. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
36. De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
37. Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
38. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
39. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
40. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
41. Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
42. És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
43. Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
44. Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
46. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
47. Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
48. Én vagyok az életnek kenyere.
49. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
51. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
52. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
54. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
58. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
Tehát ezen Ígéret szerint, azokat akik új életre adták magukat az Igének engedelmeskedve, az Örökkévaló az Ő lelke által, új életre elevenítette meg!
Ez is az Örökkévaló ígérete szerint történt, hiszen megmondatott: Joél 2, 28. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
29. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30. És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
31. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
32. De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!
Ámde az engedelem az Apostolok által is kritériumként volt betöltve ehez, hiszen írva van: Apostolok Cselekedetei 2. rész
1.
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának...
Tehát az Örökkévaló rendelésének engedelmeskedve gyülekeztek össze...
És ma mi van? Állítanak májusfát, ( a Tavasz- az újászületés istennőjének...ünnepelnek mittoménmit, őksemtudjákmmiért... és várják az Isten áldását.)
Ti Testvéreim, mit ünnepeltek?
-
Zsidókhoz írt levél 10. rész
1.
Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
2.
Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
3.
De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
4.
Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
5.
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
6.
Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
7.
Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
8.
Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,
9.
Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
10.
A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
11.
És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
12.
Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,
13.
Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
14.
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15.
Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
16.
Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
17.
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18.
A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
19.
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
20.
Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
21.
És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
22.
Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
23.
És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
24.
És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
25.
El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
26.
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27.
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28.
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29.
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30.
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31.
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
32.
Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
33.
Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
34.
Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
35.
Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
36.
Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
37.
Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
38.
Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
39.
De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
Áldott Testvérek, ezen az estén, beszéljünk az időkről-az idők jeleiről, úgymint: Alkalmas-és alkalmatlan időről...
Mindenek előtt, vegyük újra az első 10 verset, mert sok tévelygést spórolhatunk meg az által, ha ezek felől értelemre jutunk...
"Zsidókhoz írt levél 10. rész
1.
Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
2.
Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
3.
De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
4.
Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
5.
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
6.
Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
7.
Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
8.
Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,
9.
Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
10.
A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által."
Ez az egyik alapvetően félreértett Igerész sokak által, és ezen "félreértésre"alapozzák sokan az Istentelen tévelygéseiket...
Egyrészt ezen Ige szakaszra alapozva állítják többen, hogy az Újszövetségben nincs szükség a vezetés szerinti életre, az engedelmeskedésre, a Törvényre...
Pedig mennyire nem így van!
Mindenek előtt meg kell értenünk Pál szavait ezzel kapcsolatban: Kolossébeliekhez írt levél 2. rész
1.
Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak, és mindazokért, a kik nem láttak engem személy szerint e testben;
2.
Hogy vígasztalást vegyen az ő szívök, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére,
3.
A melyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.
4.
Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel.
5.
Mert jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét.
6.
Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne,
7.
Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.
8.
Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:
9.
Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,
10.
És ti Ő benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;
11.
A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;
12.
Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból.
13.
És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,
14.
Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
15.
Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
16.
Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:
17.
Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé...
Ugye azt mondja: A Messiásban vagyunk beteljesedve!
De mit is jelent ez?
Na ezt nagyon meg kell értenünk Testvérek, mert itt buknak el sokan, és sokak Hite ezen félreértés miatt csupán illúzió...
Mert míg az Örökkévaló akaratáról ezt mondja: Jn.3,14.
És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15.
Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
Addig a Messiás, akit a Zsidókhoz írt levél szerzője így azonosít: Zsid.10,5.
"Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
6.
Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
7.
Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat."
Tehát egybe rakva azt teszi, hogy a Tóra által eleve hirdetett Messiásban így leszünk beteljesedve, azt mondja az Őbenne levőkről:Mk 14,24
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
Tehát míg az Isten akarata az, hogy minden ember megmenekedjen, addig a Messiás vére, csupán sokakért adatott...
De miért? Miért nem mindenekért?
Nos ezek felől jussunk ma értelemre...
Pál azt tanítja: Rómabeliekhez írt levél 6. rész
1.
Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
2.
Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?
3.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?
4.
Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.
5.
Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.
6.
Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:
7.
Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.
8.
Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele.
9.
Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,
10.
Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.
11.
Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
12.
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:
13.
Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.
14.
Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
15.
Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.
16.
Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?
17.
De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok.
18.
Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.
19.
Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.
20.
Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok.
21.
Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, a miket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.
22.
Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.
23.
Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.
Tehát a hívő számára két választás adatott: Halál vagy élet, élet vagy halál... de inkább mondjuk így: Feltámadás a halálból!
Erről beszélt Anti Testvérünk is az elmúlt alkalommal, mikor idézte az Igét: Ef 5,14
Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.
( csendesen jegyezném meg, hogy ezen Igevers eredete, azért komplexebb, és magában hordozza az engedetlenség büntetését is!)
Ésaiás próféta könyve 26. rész
1.
Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
2.
Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.
3.
Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
4.
Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.
5.
Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
6.
Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
7.
Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8.
Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9.
Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10.
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
11.
Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
12.
Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
13.
Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
14.
A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.
15.
Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
16.
Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
17.
Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!
18.
Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
19.
Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
20.
Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
21.
Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
( a 19-es vers mint konklúzió: 19.
Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!)
És ez a vers a feltámadásról is bizonyságot tesz. Tehát azok akik e világon élnek, az Isten számára halottak. Mert e világ számára- e világ szerint élnek, nem az Isten dicsőségére...
Azok akik Isten szerint akarnak élni, azoknak e világ számára kell meghalniuk, és mégpedig úgy, hogy CSAK Isten vezetését követik a továbbiakban!
Hjakérem: vagy-vagy!
Namost, a Tóra, egy próféciában,( igazából többször) bizonyságot tesz a Messiásról, mint Szabadítóról-Igaz Tanítóról, aki által győzelemre viszi Isten az akaratát.
IV.Mózes 24,16.
Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.
17.
Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait...
Illetve konkrétabban: V.Mózes 18,15.
Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!
16.
Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!
17.
Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.
18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
És ezen konkrét Messiási Prófécia, roppant konkrét utalásban előre vetíti az Engedelem kritériumát is!
És most térjünk ki az Időkre: A Messiás a kezdetektől hirdettetett, ám a Tökéletességre jutása, egy pontban történt meg!
Ezt pedig azért fontos megérteni, mert az Idők felett nem mi rendelkezünk!
Akit az Örökkévaló megszólít, és szívét késszé teszi az Ige befogadására- az nem játszhat az Isten kegyelmével, az által, hogy: Ej' ráérünk arra még... Meg hát majd...
Az az ember, akinek szíve kitárult az Ige befogadására, nem halogathatja az engedelmességet, mert ahogy kitárult a szíve hogy befogadja az Igzságot- úgy be is zárulhat az engedetlensége miatt.
Erre mondja Pál: I Kor.10,12.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
Tehát nem lett eltörölve a Törvény, hanem a Messiás által, tökéletességre emelkedett!
Hiszen: Azok akik élete a Messiásban van elrejtve, és ők a Messiás életét élik, azok a Törvény szerint: Tökéletesek! Jézus így szól: Mt.5,48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Akik pedig nem a Messiásban élik életüket, azok a Törvény által, tökéletesen elvesznek! MT.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
És most térjünk rá egy roppant félelmes Igerész mondanivalójához: Zsidó 10, 14. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
16. Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
17. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18. A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
19. Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
20. Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
21. És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
22. Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
23. És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
24. És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
25. El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
26. Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27. Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28. A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30. Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
Ezek megértéséhez elevenítsük fel, a hit definícióját: A Hit, mint Emunach jelentése: Engedelemben történő követés!
Tehát: Aki hisz Jézusban, az Engedelmesen Követi! Így lesz a Messiás a Pásztora- így lesz az Ige a Vezetője...
Hiszen a Messiás, mint az Isten Igéje, nos Ő az a Vezető- Ő az az Út, aki képes a sötétségből- a világosságra; a halálból-az életre; a kárhozatból- a Feltámadásra vezetni!
Mit jelent az: "28. A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? "
1;Isten fiát megtapodni, Jelentése: ... Nos ezt a bűnt, nem a hitetlenek követik el, hanem a hívők. Mert itt Isten fiáról van szó, ami pedig a felismerésről tesz bizonyságot...
A Hitetlenek nem ismerik fel a Messiásban, Isten fiát...
Azon hítre jutottak, akik Yessuában felismerik az Isten Igéjét, azok azonosítják jézust Isten Fiaként, minthogy az Isten Igéje, az Isten első szülötte!
Példabeszédek 8, 22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Akik erre a felismerésre eljutottak az Isten lekének vezetése által, de Nem engedelmeskednek az Igének, azok azok, akik az Isten Fiát megtapodják...
2;A Szövetség vérét tisztátalannak tartani, jelenti: Nos ehez értenünk kell, hogy a Messiás maga a Szövetség! (Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek SZÖVETSÉGÉVÉ teszlek, pogányoknak világosságává. )
Hiszen Ő BENNE Köttetett a SZÖVETSÉG, és aki Ő BENNE VANNAK- AZOK ÉLNEK A SZÖVETSÉGBEN!
A Vér az az élet! III.Mózes 17,11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Ez azt jelenti, hogy az egyháznak, ami a Messiás Teste, maga a Messiás az ÉLETE!
Azonban azok akik mégsem a MESSIÁS Életét élik, hanem a maguk bölcsessége szerint járnak, és úgy próbálnak tetszeni az Istennek, azok azok, akik Tisztátalannak tartják a Szövetség vérét.
3; A Kegyelem lelkének bántalmazása...: Jézus ezt mondja: Mt.12,9.
És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba.
10.
És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt.
11.
Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt?
12.
Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.
13.
Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik.
14.
A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.
15.
Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;
16.
És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék;
17.
Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:
18.
Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19.
Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.
20.
A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.
21.
És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.
22.
Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.
23.
És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?
24.
A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
25.
Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.
26.
Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?
27.
És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.
28.
Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
29.
Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?
30.
A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.
31.
Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
32.
Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.
Látjuk ebben a történetben, hogy egy süket-néma démont űzött ki Jézus, és ez történetesen a három messiási jel egyike volt.
A Messiás a Szanheddrin szerint, három jelet tesz, amit ember nem képes cselekedni, hanem csak az Isten!
Az Első Messiási jel,( csoda) A Süketnéma démon kiűzése... A Démonűzésnek, a Messiás előtt meg volt a metódusa, amit Salamon tanítása által tartottak-tartanak...
A Démon kilétét, kérdezés által fel kell deríteni. Ha a Démon elárulta a nevét, akkortól tudni lehet, hogy mely hatalmasság alá van vetve a Démon, és irányíthatóvá válik.
Tehát, kiűzhető... A Süketnéma démonnal ez nem történhet meg, mert sem a kérdést nem hallja, sem nem válaszolhat... Süketnéma démont tehát csak a legfelsőbb Hatalmasság űzheti ki! Na Ez a Legfelsőbb hatalmasság a Messiás!
Miután ezt a Démont-A Messiás kiűzte, Azt állították a Szanheddrinből egyesek, hogy a Baal z' boub által tette, tehát nem Isten által-hanem a legfőbb gonosz által történt. Ez tehát a Szentlélek káromlása!
De nézzük az eredeti leírását a Szentlélek káromlásnak:
Ézsaiás 5,20.
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
21.
Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!
22.
Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében;
23.
A kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük:
24.
Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.
Tehát a Jót-rossznak mondani- Szentlélek káromlás... de nem csak ennyi, mert van tovább is ám..."22.
Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében;
23.
A kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük:"
a 22-es vers, a megtévesztésről szól, tehát az Igazság elfordításáról-elferdítéséről... A Részegség szinonímája a tántorgás. Akik az Igazságban való járást- tántorgásba viszik... tehát félre vetnek másokat az Igazságban, azok is ugyan ezt a bűnt követik el, hiszen ez is a Rossz-jónak mondása,
mert a hazugságról állítják azt hogy Igazság, hovatovább: A Jó- rossznak mondása, hiszen az Igazról állítják hogy rossz... ezt pedig valami érdekből teszik.
Írva van: 5Móz 27,18
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
A Vak, az a személy, aki megtéveszthető valamely dologban, mert nincs ismerete abban a dologban az Igazságról... Ilyen ember hazugsággal történő befolyásolására mondjuk: Félrevezeti a vakot az Úton...
Ezt az aljasságot az Örökkévaló örök átok alá rekesztette, és a néppel mondatott Áment, az átokra!
Mégis annyian elkövetik ezt nap-mint nap... hogyan vezethet félre sokakat ez az aljasság?
Nos úgy, hogy nagyon sokan nem foglalkoznak az Isten Igéjével, ami az Igazságra vezet...
Írva van: 4Móz 35,30
Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.
A Kirekesztés a testvériségből-valójában halálos ítélet... az elkülönítés, a halálos ítélet végrehajtása. Mégis vannak sokan, akik ezt az ítéletet örömmel hajtják végre másokon, hamis dolgokra-vagy egyenesen hazugságokra alapozva.
Azok akik előtt ez történik, meg beletörődnek , és nem vizsgálják meg a vádakat az Úr tanítása szerint.
Hogy ez az "Új szövetségi írásokban nem szerepel?
DE!!!
Mt.18,15.
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16.
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18.
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
A Pogány és a Vámszedő, a Törvény szerint: Kirekesztettek! A Pogány azért, mert más Istent- vagy Isteneket Imád, a Vámszedő meg azért, mert Isten tiltása ellenére sulytja vámmal-és adókivetéssel a Testvéreit...( A saját népét)
Akit tehát kizárnak, az a halálos ítélet arra nézve. Ezt nem szabad pofára osztani! Ez roppant felelősségteljes döntés, és ezt egy ember nem vállalhatja magára!
Nem szabad egyoldalúan ilyen végzetes-és végérvényes ítéletet meghozni.
És ez is fordulhat úgy, mint ahogyan fordul is sok esetben, hogy az Isten által Örök életre hívottat, a Testvérei megölik! A Jót-rossznak állítják tehát...
És egyben ez is a Kegyelem Lelkének bántalmazása is, ami abban csúcsosodik ki, amikor a Hívő testvérből-démonokat próbálnak űzni...
Tehát abból a Testvérből, akiben az Isten Lelke vett lakozást- démonizáltnak nevezve-démonként űzik azt, aki benne él...
Sose hallottatok még ilyenről... Igaz?
Ámde ez sem csupán ennyi... Mit gondoltok azokról, akik a kegyelemre hivatkozva cselekednek aljasságokat, és bár mondanak Igaz dolgokat, de nyilvánvalóan bűnöket követnek el, majd mikor lelepleződnek- szintén kegyelmre hivatkoznak-meg szeretere, ami persze csak feléjük kell hogy irányuljanak....
Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
-
Köszönöm testvérem. Örülök, hogy részese lehettem a hallottaknak.
-
Áldott Testvérek. A ma esti alkalommal beszéljünk arról, hogy ki-mely parancsolatok szerint éli a hívői életét...
A Hívői körökban sajnos általánosnak mondható az a nézet, hogy mindaz, aki az Örökkévaló rendelései-parancsolatai-tanítása szerint akar élni-hovatovább: Törekszik az Istennek való engedelemre,
az a kagyelemből kiesik,és elkárhozik.
Van a fizikában egy törvény, ami igaz a kijelentéseinkre is:
A Fizika úgy fogalmaz, hogy minden erőkifejtésnek, van egy vele ellentétes irányú,azonos nagyságú erőkifejtése is.
Ez a beszédünkre is igaz, hiszen: Minden egyes kijelentésünknek, van egy vele ellentétes irányú- azonos nagyságú kijelentése is.
Tehát ennek fényében: Aki azt állítja, hogy az Örökkévaló rendeleinek megtartása, a Messiás áldozatának megtagadása- Az ezzel azt is állítja, hogy az Istennek való engedelmesség, megbocsáthatatlan bűn...
Ez azonban, (és ezt már érezzük is) Csak akkor igaz, ha azok akik ily kijelentést tesznek, a Gonosznak szolgálnak...
Hiszen az Isten, a saját értékrendje szerint, pont abban dicsőittetik meg, hogy az Övéi, az Ő rendeléseit megtartják-és az Ő tanítása szerint járnak!
Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9. Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
10. El ne felejtkezzél a napról, a melyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.
Illetve, egy általánosan kiteljesedett Igazság, a Hívői társadalomra nézve, ahol már az Újászületés-a Szövetség megújítása, és a Szívben-lélekben való Hit kijelentetik:
Ezekiél 36, 16. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
17. Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem.
18. És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt.
19. És eloszlatám őket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.
20. És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki!
21. Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének.
22. Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Mindezekből az is kitűnik, hogy az engedetlenséggel-a parancsolatok és rendelések elutasításával, az Isten Igéjének vezetését nélkülöző életvitellel hoznak szégyent az Isten nevére azok, akik egyebekben önmagukat, az Isten gyermekének nevezik.
Isten neve abban dicsőíttetik meg tehát, hogy az Övéi-engedelmben követik Őt.
Cselekedetek-e, avagy a Hit az amiben megigazulást nyerünk az Úrtól?
Erre akkor kapunk választ, ha a hitbeli atyánk életét megvizsgáljuk.
Hitben lettünk gyermekei Ábrahámnak, Hiszen Ábrahám Attyja mindazoknak, akik hozzá hasonlóan követik engedelemben az Örökkévalót...
Mózes I. könyve 12. rész
1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
4. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.
5. És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.
Ez a Történet, a Hit alapítójának az elhívása, és egyben az első cselekedete is, Hite bizonyságául.
Tehát az Örökkévaló megszólította Ábrahámot, és kihívta őt az addigi életteréből.
Azt is láthatjuk, hogy a Kihívásban nincs utasítás arra nézve, hogy merre induljon...
Ábrahám pedig nem kételkedett abban, hogy aki őt nevén szólította, és az engedelem fejében az ígéretet neki tette, hatalmas arra, hogy be is vigye őt arra a földre, amit neki ígért...
Nem kért tehát Ábrahám térképet-nem kért GPS-t, hanem összeszedte a cókmókját, és elindult abban a hitben, hogy az Isten az ő lépéseit is hatalmas irányítani.
Erre nézve is Igaz az, amit később a Próféta mondott:
Jer 10,23
Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
Ábrahám, minden embernél előbb tudta, hogy jobb az Istenre hagyni a vezetést...
Bár nem ő volt az első...
Mózes I. könyve 6. rész
1. Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
2. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
4. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
5. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
6. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.
7. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
8. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
9. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
10. És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
11. A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.
12. Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.
13. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.
14. Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal.
15. Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.
16. Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt.
17. Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.
18. De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.
19. És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek.
20. A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.
21. Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl.
22. És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.
Valójában Noah volt az első, aki a vezetést átengedte szó nélkül az Örökkévalónak...
Mikor???
Nos látjuk, hogy részletes útmutatást adott az Örökkévaló, a bárka elkészítésére vonatkozóan...
De hol a kormány?
Noah sem kérte a kormányt... tudta, és helyénvalónak vette, hogy majd az Örökkévaló kormányoz.
De térjünk vissza Ábrahámhoz:
Ábrahám hite itt kezdődött, és így indult! ( csak csendesen jegyezném meg, hogy a mai hithősök- a minden igazság állítólagos tévedhetetlen ismerői, évtizedek alatt sem érték el azt a szintet, amit Ábrahám, a Hit ősattyja, elsőként felmutatott.... csak azt nem értem, akkor miért nevezik Ábrahámot ők is hitbéli atyjuknak?!)
Ráadásul: Van egy olyan nézet, miszerint: Az Ábrahámi szövetség kritériuma, nevezetesen az Engedelmesség fontossága, eltöröltetett...ámde azok is az Ábrahámi áldásokat kívánják,és hirdetik, akik így gondolkodnak-és beszélnek...
Bizony némelyek változásokról beszélnek... Hát lássuk változott e valami?
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Mindenek előtt, figyeljük meg a 7-es verset: "7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl. "
Az Örökkévaló kihívásának- kérésének-rendelésének-akaratának... következménye az, hogy Ábrahám eljutott arra a földre, amit az Örökkévaló neki szánt...
Ábrahám tehát engedelemben követte az Örökkévalót.
Tehát az engedelemÉRT(!) Áldotta meg Ábrahámot, és ígérte neki az Örököst is.
Tehát akkor akit nem úgy vezet az Isten, mint Ábrahámot, annak nem szükséges az Engedelem? Akkor nincs kit követni? nincs kinek engedelmeskedni???
Dehogynem: "12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között. "
Valójában nem Ábrahámmal kötötte az Isten a Szövetséget, hanem...(?)
Van tehát egyszer egy Kemence, és a Szentírás szerint az, hogy ki személyesíti meg a kemencét, egyértelmű: 2Móz 19,18
Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
És van egy tüzes fáklya, aki megköti a szövetséget Ábrahám hellyett, aki értünk viszi vásárra az életét...
Mert ugyanis: Az hogy felvagdalt darabok között mentek át a szerződő felek, az azt teszi: " Ha az eskümet megszegem, járjak úgy, mint ezek közül az állatok közül egy!"
És a Szent tan szerint, mégpedig az Újszövetségi írásokban, maga az Úr tesz bizonyságot arról, hogy az engedetlenek-a Szövetségszegés büntetését sznvedik majd.
Mt.24,42.
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43.
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44.
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45.
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Mielőtt megvizsgálnánk hogy kinek volt ez a kettévágatott szolga engedetlen, még a Fáklya Személyét ismerjük fel.
A Fáklya azt a célt szolgálta, hogy este, amikor sötét van, azzal világították meg a járókelők az Útjukat... Nem lámpással, mert azt a házban haszálták...
Tehát a Fáklya, ami lehtővé teszi az emberek számára azt, hogy botlás nélkül járhassanak az Úton...Vagyis: VILÁGOSSÁGOT AD.
Ezen felül: Ésaiás próféta könyve 62. rész
1. Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
2. És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.
3. És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
4. Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
5. Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
6. Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
7. És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.
Szabadulása mint Fáklya ragyog...
Amikor az ember a tudatlanságában tapogatózik mintha sötétban járna, szüksége van a Világosságra, hogy ne tévelygjen, és elérhesse a célját.Szükség van egy vezetőre, aki Tévedhetetlen, aki soha nem téved...
hu Yessua! Ő Jézus!
Jézus az Isten Igéje! Ha tehát az Emberek az Isten Igéjét követik-neki engedelmesek, akkor vannak Szövetségben az Örökkévalóval, és az Ábrahámi ígéretek akkor teljesednek be. Ámde hol? Ezen a földön? ebben a Testben?
Az Apostolok nem voltak talán az Örökkévalóval Szövetségben?
Nem ide vetünk Testvérek-nem is itt fogunk aratni...
De vissza Ábrahámhoz:
Az Ézsaiás 62,7, nagyon jó felhang az engedelmhez: "7. És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön. "
Yerusálem, azt teszi: A Békesség városa- a Békesség megalapítása.
Az, ki Yisráelita, ezt így mondja: Yerusáláim. Azaz: Békességünk városa. ( különbség! Nem a más békessége, hanem a mienk!)
Tehát az engedelmesség: Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Ha Ábrahámról esik szó Hívői körökben, azonnal erre asszociálnak szinte kivétel nélkül... éspedig úgy, hogy a legtöbben nem is tudják miről van itt szó.
Tehát Ábrahám Hitben, és engedelmességben eljutott arra a pontra, amikor már semmi nem volt neki fontosabb, mint az Istennek való ENGEDELMESSÉG!
Az hogy felvitte a Fiát a Morijja csúcsára, az alapkő letétele volt valójában, mert ezt a csúcsot nevezték el így: Yerusálem, azaz A Békesség városa.
Ugyanis az Örökkévalóval tehát úgy lehetséges Békességben lenni, ha neki ENGEDELMESKEDÜNK!
Ez tehát az a pont, ez az a csúcs, ahol megbékélünk az Örökkévalóval. Ezt a hegycsúcsot nevezhetjük így is : GAL: 2,20.
És igen, az Örökkévaló az idők végén, oda, Yerusálembe viszi azokat, akik neki engedelmeskedtek földi életükben.
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
Talán nem ártana feleleveníteni ismét, mit jelent az hogy Hit? Nos a Hit, eredetiben: Emunah, Engedelemben történő követést jelent.
Alapvetően az a gond,és egyben ez a különbség is a régi és a mostani Hit-vagy: Hitbeni megnyilvánulás között, hogy míg pl.Ábrahám, Mindent odahagyott, és tökéletes engedelemben követte azt az Istent akiben Hitt, az új nemzedék legtöbbjének hite csak addig terjed, hogy "elhiszi "hogy létezik Isten...
De lássuk be Testvérek, ez nem több, sőt még csak el sem éri, a Sátán, és az ő démonai Igazságát... Hiszen ők is elhiszik hogy van Isten...sőt: még engedelmeskednek is az akaratának...( bár nem örömmel, és legfőként: nem szeretetből...)
A Régi nemzedék, akik eljutottak az Istenben való Hitre-az Isten kegyelméből, azok még kérték, hogy megismerhessék az Istennek való engedelem útját...
V.Mózes 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Ez a Szövetség-a frigy- az Esküvő eskütétele, hovatovább: ez a Házassági szerződés.
Tehát míg a régi nemzedék, meg akarta Ismerni az Istent, és a neki való engedelem "Útját",és arra építették-arra alapozták a hitüket, az új életüket, addig a mai nemzedék, a testies gondolkozására-testies életvitelére alapozva próbálja felépíteni a hitét...( tisztelet a kivételnek!)
Tehát nem az Igére építve a Hitbéli életet, hanem a Testi élethez alakítva-hajlítgatva az Isten Igéjét...
Ebből fakadóan jól nyomonkövethető, hogy egynémely gyülekezet, akik kimondva is elítélik az Istennek való engedelmességet, és a Parancsolatok megtartására irányuló igyekezetet,-sőt: annak még a gondolatát is, megbocsáthatatlan bűnnek nevezik,
Nostehát pont ők, sokkalta több törvényt-parancsolatokat kreálnak, és az ezekhez való tökéletes engedelmet, kötelezővé teszik a tagjaik számára. Bár érdekes, hogy az Istennek való engedelmet, szabadságra hivatkozva söprik félre...
Eszembe jut egy vita a közelmúltból, amikor is egy hitoktató mondta, hogy nem kell az Örökkévaló törvényeit megtartani, én kértem őt, hogy akkor mondja ki nyíltan, hogy szabad embert ölni-lopni-hazudni-személyt válogatni, esetleg: paráználkodni...
Kimondani nem merte azért... ( az ilyen emberre mondom én azt, hogy HITELTELEN. Hiszen a saját állításának következményét, már nem meri megnevesíteni...)
Tehát lássunk pár szemléletes példát arra, hogy bár az Isten parancsolatait mereven elutasítják, ámde maguk kreálnak új rendeléseket-parancsolatokat-Törvényeket...
Van elsőként is, a Megtérők imája, ami már valóságos mizérium lett... Szinpadias körülményeket alakítanak ki, és elmondatnak egy ilyen imát azokkal, akik szívét az Isten megynitotta, és hitre hívta...
Valaki megtudná mondani hogy hol rendeli ezt a Szentírás?
Nameg: És a bemerítés... Bizonyos Gyülekezetek-bizonyos magasan kvalifikált tagjai döntik el, hogy ki és mikor merítkezhet be...
Az Úr azt mondta: Mt.28, 18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Valójában pedig az van, hogy nem engedelmeskednek az Úrnak, hisz nem az Úr tanítványává teszik az embereket, hanem a maguk követőivé, nem merítik be azokat akik hitre jutottak, hanem ítélkeznek felette...Nem is az Egyházat építik amire az Úr hívta őket, hanem egy gyülekezetet-felekezetet...
Az Úr azt mondta: Máté Evangyélioma 7. rész
1.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2.
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
Ők bezzeg, azért is ítélnek! Még nem érdemelte ki a bemerítést... mondják a hitre jutottra... Tehát az történik a valóságban, hogy míg az Örökkévaló Hitre hívja a választottát, hiszen meg van írva: Jn.6,44.
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Tehát ezt az Isten választottát, ők távoltartják az első hitbéli engedelemtől, hátrányosan mekülönböztetve őt... ( Az Isten ezért is bosszút áll pedig!)
Mindezt "természetesen" igére hivatkozva teszik...
Mt.3,8.
Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
Na Testvérek, ilyen a kiragadott Ige, és így lehet félre magyarázni az Igét...
A Mt.3-7-et, nagyvonalúan elhagyják, mert akkor kiderülne, hogy mindazokat, akik elismerték hogy szükségük van a kegyelemre-hiszen a bűnös mivoltukról vallást tettek, számolatlanul merítette be János... az önigazultakat nem merítette be csupán.
Bár ha ezt így tartanák, akkor nem játszhatnák az egyházi elöljárót- a döntnököt...
Valójában, és tudom hogy ezzel megütközést okozok, de gondoljátok csak végig: Nem pont ők azok akik Farizeust játszanak?
Na nem az Igazi Farizeust, mert az igazi Farizeusok rendkívüli Istentisztelők.
Ezek a maiak megelégednek azzal a látszattal, hogy ők dönthetnek a hívek klubtagságáról-beavatásáról...( ezek ugyanis, és ezt ők még nem is sejtik: NEM AZ EGYHÁZAT ÉPÍTIK, HANEM CSAK EGY GYÜLEKEZETET-FELEKEZETET. de majd megtudják...)
Jézus mondja:
Mt 23,13
De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.
Hiszen elvileg a gyülekezeti elöljárók, mint : Pásztorok-Tanítók... arra lennének hivatva, hogy az Írások által, tanítsák a hívőket az Istennek való engedelemre. Bár lehet hogy ismerik az Írásokat, mégsem az Igére tanítják a gyülekezeti tagokat, hanem a gyülekezeti törvényekre-a gyülekezeti életre...
Ők nem mennek be az Isten országába, mert az Isten akaratát nem végezték- de azok akik be szeretnének jutni, miattuk nem mennek be, mert a tévtanítások miatt, árnyékra vetődnek.
Valójában ezek csak példák arra nézve, hogy mennyire különbözik az Ábrahámi hit ettől a mostani gyakorlattól...
Az Isten adott nekünk 613 micvát, hogy engedelmebn követhessük, és ezekből Istenismeretre juthassunk, nos ezt a mostaniak, szabadságra hivatkozva elutasítják, de hetente több parancsolatot adnak ki, amik igazából csak arra vannak, hogy lehessen uralkodni másokon...
Mózes V. könyve 30. rész
1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
-
Aldott testverem! Fulop és a prozelita jut eszembe. Az etiop mar zsidonak szamitott mivel prozelita volt, tehat megtartotta a 613 miczvat is. Na most amikor megaltak a kocsival és Fulop bemeritette semmilyen egyházi vezeto nem kellett ahhoz hogy ezt engedelyezze. A Testet epitette az apostol! Gondolom az etiop meg nem lazadt az ellen hogy a miczvakat nem tartja meg. Errol szo sem esett. Egyszeruen csak elhitte hogy Jeshua Ha Masshiah az akit keres és bemeritkezett. Kérdés és gondolkodás nélkul!
-
Ez így van Áldott Testvérem. És gondoljuk el, mekkora hitük volt az akkoriaknak... Hiszen a Templom még állt, 70-ig. Fel is jártak ugyan a Templomba, de sem tizedet nem fizettek többé-sem nem áldoztak véres áldozatot, amit egész életükben azelőtt megtettek... Mekkora hit...
-
Mózes I. könyve 32. rész
1.
Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.
2.
És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.
3.
Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe,
4.
És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig.
5.
Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt.
6.
És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.
7.
Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.
8.
És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.
9.
És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:
10.
Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
11.
Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
12.
Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.
13.
És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az ő bátyjának:
14.
Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;
15.
Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nőstény szamarat, és tíz szamár vemhet.
16.
És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgáinak: Menjetek el én előttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között.
17.
És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek előtted?
18.
Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is jön utánunk.
19.
Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok.
20.
Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk jő; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte.
21.
Előlméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála.
22.
Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.
23.
Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala.
24.
Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25.
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
26.
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
27.
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
28.
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
30.
Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
31.
És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.
32.
Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.
Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal beszéljünk Yisráélről, hogy mit is jelent a neve-és hogy miért kapta ezt a nevet.Mindenképpen érdekes lehet ezekkel tisztában lenni, hiszen ezek sokak előtt rejtve vannak,amiértis az Igét nem teljes
terjedelmében tanulmánnyozzák, hanem kiragdva annak környezetéből, így nem is összefüggéseiben látják az Igét, hanem csak részleteiben. Ha pedig ez így van, akkor máris érthetővé válik az, hogy a Hívők közül igen sokan, miért állhatatlanok-
miért olyanok, mint a szél ingatta nádszál...
Tehát Yakov...
Fontos tisztában lennünk, az Atyák jelentésével, márcsak azért is, hiszen Atyáknak nevezzük őket.
Volt elsőként, A Hitbéli Ősatya: Ábrahám, aki a Hitéért, és az Engedelmességéért lett , az Örökkévaló barátja, és a neki ajándékozott szövetség részese...
Neki az Ígéret szerint fia született, mégpedig kettő. Az első Test szerint született, szolgálótól lett. Ez nem kapkodás volt Ábrahám részéről, hanem azért kellett így lennie, hogy tisztán láthassuk és megérthessük:
Nem az a fontos hogy Ábrahám valakinek az Attyja, hanem...( majd később...)
Valójában ezt mondja a Bemerítő is:
Mt.3,9.
És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
10.
A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
Tehát Ábrahám első szülött fia Yismáél, test szerint született, így Atyja lett mindazoknak, akik az Istent Testileg próbálják követni. ( ma is sajnos sokak atyja ő...)
Hiszen a Yismáél leszármazottai, azért küzdenek, és minden hitbeli dolgukat azért teszik, hogy az Öröklétben szüzeket kapjanak... ( tudnám mit kezdenek a szüzekkel ott ???)
Második fia Yichak, akit már Sára szült neki, az ígéret szerint született, hiszen egy meddő asszony fogant abban a korban, amikor már csak Isteni csoda által történhetett a dolog...
Yichák, az ígéret szerinti Fia, nemcsak Ábrahám hitében osztozott, hanem Engedelemben is. ( Moria )
Majd Yicháknak is két fia született... Az egyik, (Edom), aki Hinni ugyan hitt, de engedelemmel nem párosította a hitét, majd a hitét-az örökségét, alárendelte a Testi vágyainak-szükségleteinek...
I Mózes 25,29. Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30. Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
31. Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32. És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
33. És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
34. S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.
Láthatjuk többek között a 32-es versben, hogy Istenben sem volt bizalma, ezért sorolta alább az elsőszülöttség jogát. ( vajon ma hány hívőnek nincs bizalma Istenben?)
Tehát Edom lett azoknak az Atyja, akik A Hitet nem párosítják engedelemmel...
Ám megszületett Yakov is, és ez az az ág, amiről fakadunk, ha ugyan erről fakadunk. Hiszen ő az, aki ragaszkodott az Atyai áldáshoz, azt fontosnak és kívánatosnak tartotta, engedelmes volt az atyjai-Yichák és Ábrahám rendeléseinek,Nem ment a saját feje után,
Asszonyt is ott keresett, ahol az Apja mondta neki.de ne siessünk ennyire előre...
Tehát Yakov küzdelme az Örökkévalóval...
Nos tíz hívőből-tíznek az jut eszébe ezen küzdelmet illetően, hogy az I Mózes 32-ben leírt történet az ő küzdelme...
"24.
Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25.
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
26.
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
27.
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
28.
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
30.
Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem."
De figyeljünk csak: "28.
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél."
Ugye ebben a törtnetben nem küzdött emberekkel? Mert nem ezért a birkózásért kapta a nevét csupán, bár kétség kívül: Ez volt a leg nagyobb-leg nehezebb "próbája"-"küzdelme", de akárcsak Ábrahámnak és Yicháknak a Mórijja-úgy neki is el kellett jutnia erre a szintre.
Yakov egész élete, az Engedelemről-a kitartásról- a meggyőződés megtartásáról- a hűségről- az ÁLLHATATOSSÁGRÓL Szól.
Atyjának engedelmeskedve ment Mesopotámiába, feleségért.Elsőként ő ajánlott munkát az asszonyért, majd annak ideje mikor letelt, és őt becsapták mert nem azt kapta asszonyául, akiért megszerződött, nem mondott le arról, hanem még hét évet szolgált érte.
Ő készvolt mindenben engedelmeskedi, Hogy Apja- a munkaadója- de legfőként az Úr elégedett legyen vele, hogy ez által, az Örökkévaló ígérete rajta is beteljesedjen.
I.Mózes 28, 10. Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.
11. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.
12. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.
13. És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
14. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
15. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.
Nem ment bíróságra, amikor a bérében megcsalta őt Lábán, nem perelt. Isten pedig a szava szerint naggyá tette, és megszaporította Yakovot, a miért? AZ Engedelmességéért.
Yakov mindennek ellénére alázatos és engedelmes tudott maradni, hogy az ígéreteket elnyerhesse.
Tizen két törzs, és a papi nemzet Atyja, lett az Isten kegyelméből.
Megannyi próba és küzdelem kiállása által kapta meg az Isteni ígéret beteljesedését, és mindvégig kitartott Hitben-Engedelemben.
És az Isten ebben sem változott semmit sem!
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
10. Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16. A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
19. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
20. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.
Ám Pál is említést tesz erről az "apróságról"
Apcsel 14,19.
Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
20.
De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
21.
És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
22.
Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
Majd tanításban is meghagyja nekünk: Róma 5,3.
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
4.
A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,
5.
A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
Majd ezzel teljes egyetértésben, Yakov is nevel minket a kitartásra és állhatatosságra.
Yak.1,Jakab Apostol levele 1. rész
1.
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
2.
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
3.
Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
4.
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
6.
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
7.
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8.
A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
Ha valami kell, és tényleg kell, azért meg kell küzdeni! a küzdelmünk vehemenciájából tűnik ki, hogy mennyire kell az amiért küzdünk. És ugye az Örökkévaló ígéreteiről, és annak beteljesedéséről beszélünk.
Sajnos általánosságban nem ezt látjuk... kár. Mert azoké az ígéretek beteljesedése, akik megküzdenek érte!
Hol és mikor mondta az Isten, hogy : "csak fogadd el!" Nemde nem azt mondja: V.Mózes 30,8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
Hogy Pál, mást tanított volna???
Nem!!!
I Kor.9,24.
Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25.
Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27.
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Tehát engedelmesség és Állhatatosság nélkül nem megy Testvérek...
Nos tehát az ígéretek örököseinek ága: Ábrahám- Yichák-vö Yakov. De még Yakovval sem érnek véget az Útelágazások...
Yakovnak tehát megszülettek az ígéret szerint a fiai, akik a Yisráél 12 törzsének Atyjai...
Rúben, Simeon, Lévi és Júda;
Izsakhár, Zebulon és Benjámin;
Dán és Nafthali, Gád és Áser,vö Joszef.
Joszefnek két fia született Micráimban, ámde nem Héber Anyától. A Zsidó törvények szerint, az számít Zsidónak, aki Zsidó anyától született...
Azért hogy az Izráél, ne zárja ki az örökségből a két fiát Joszefnek- Yakov a magáénak fogadta őket.
Mózes I. könyve 48. rész
1. És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6. Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.
Efráim vö Menássé...
Valójában így ők személyesítik meg a kereszténységet, azaz: A Nemzetekből megtérteket.
Tehát mégegyszer: Nem Héber anyától születtek, hanem Nemzetekbéliek voltak anyai ágon.Minthogy Yakov befogadta őket, így oltattak be ők, és azóta is a nemzetekbeliek így oltatnak be az Isráélbe.
Menásse beoltatása teljesen végbe is ment, és a Jelenések könyvében is találkozunk vele, mint nemzettel...ámde Efráim?
Jel.7,4.
És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.
5.
A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
6.
Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
7.
A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
8.
A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.
A Jelenések könyve szerint, Dán és Efráim ugyan kijöttek Micráimól, de a tényleges ígéret földére be nem mehettek nemzetségi szinten. Megtérői, más nemzettséggel mehetnek be.
Miujsi Dán-al, vö Efráimmal?
Dánról, illetve Dán bűnéről olvashatunk a Szent Tanban, ez a bűn pedig a Bálványimádat volt, és e bűn miatt kiszaggattatott a nemzetségéből.
Ámos 8,11.
Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12.
És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13.
Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
14.
A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!
Elhagyták Istent, tehát nincs részük az Örök Sabath ban.
(hozzáteszem: ez sem változott semmit!
Jel.21,Jelenések könyve 21. rész
1.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5.
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6.
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
Na de mizu Efráimmal?
Nos róluk is tudhatunk éppen...
Elsőként is: Zsoltárok könyve 78. rész
1.
Aszáf tanítása.
Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5.
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6.
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik...
( azt mondtam már, hogy Hit-engedelem és hűség nélkül nem fog menni?)
Tehát látjuk is egy részletét az Ő tetteinek, amiért nem örökölhette az Örökkévaló áldását, és amiért ő is kiszaggattatott az élők földéből.
De van tovább is...
Ugye megmutattatm, hogy Efráim valójában a Nemzetekbeliek előképe...
Figyu:
Hóseás próféta könyve 12. rész
1.
Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba visznek olajat.
2.
Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az ő útai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki.
3.
Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel.
4.
Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.
5.
Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az ő neve.
6.
Térj hát vissza a te Istenedhez; őrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben.
7.
Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni.
8.
És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!
9.
De én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől kezdve. Újra sátorok lakójává teszlek téged, mint az ünneplés napjain.
10.
Mert én szólottam a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és én szólottam hasonlatokban a próféták által.
11.
Ha Gileád a gonoszság városa, bizony semmivé lesznek! Gilgálban ökrökkel áldoznak; de oltáraik is olyanokká lesznek, mint a kőrakások a mező barázdáin.
12.
Jákób Aram földére bujdosott, és egy asszonyért szolgált az Izráel, és egy asszonyért pásztorkodott.
13.
És próféta által hozta fel az Úr Izráelt Égyiptomból, és próféta által tartatott meg.
14.
Gonoszul ingerelte Efraim az Istent; de rajta szárasztja a sok vért, és gyalázatosságát megfizeti néki az ő Ura.
De van itt még valami, ami félelmetesebb...
Kolossébeliekhez írt levél 2. rész
1.
Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak, és mindazokért, a kik nem láttak engem személy szerint e testben;
2.
Hogy vígasztalást vegyen az ő szívök, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére,
3.
A melyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.
4.
Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel.
5.
Mert jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét.
6.
Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne,
7.
Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.
8.
Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:
9.
Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,
10.
És ti Ő benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;
11.
A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;
12.
Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból.
13.
És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,
14.
Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
15.
Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
16.
Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:
17.
Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.
18.
Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.
19.
És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.
20.
Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:
21.
Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.
22.
(A mik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?
23.
A melyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.
Ugye a levél, Laodíceába lett címezve. ( "
Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak...")
A Levélben pedig oly dolgokról esik szó, mint: Tévelygés-ítélkezés...Testiesség-testies gondolkodás...
Akár a legtöbb gyülekezetben, mi? De figyu:
Jel.3,14.
A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:
15.
Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
16.
Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
17.
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
18.
Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
19.
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
20.
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
21.
A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
22.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
Figyeltük a 17-es verset? : "17.
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem..."
És most lássuk meg hogy miről-kiről van szó valójában:
Hóseás 12,8.
És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!
Tehát summázzuk: Hallottam nemrégiben egy Testvértől, hogy valaki arra apellált, és abban látta a felsőbbségét, és az üdvösségének zálogát, hogy ő már a harmadik generáció óta tagja , egy bizonyos felekezetnek... namost hova fussak?
Először is: 1; Felekezeteket nem épített az Úr, és arra parancsot sem adott!
2; Az sem számít sokat, ha valaki az Örökkévaló népébe születik, ámde nem az Örökkévaló vezetése-tanítása szerint él.
3; Az Istennek nincsennek unokái! Tehát egyenként fogunk megjelenni az ítélőszéke előtt, és senkit nem ment meg a gyülekezete, mintahogyan az sem, ha a szülei Igaz hívők voltak.
Láthatjuk a ma esti tanulmányunkban: nem autómatikus az áldás végbe menetele a leszármazottak számára. Azért mindenkinek meg kell harcolnia a hit nemes harcát, ahogy minden egyes elöljárónk is megetette, a Szent Tan bizonysága szerint.
Testvérek. Nem szép dolog a hűtlanség... legfőként Isten iránt! Nem szép dolog az állhatatlanság! Legfőként, ha az Isten ígéreteinek várományosai vagyunk. Nem szép dolog az Árulás! Efráim beszélhetne erről, mert ő kezdte a sort, amikor nem sietett a Testvérei segítségére,
hanem magukra hagyta őket. Nem szép dolog a bálvány imádás... és azon kívül hogy ezek: Nem szép dolgok, de az Örökségből ki is zárnak!
-
Áldott Testvérek. Az elmúlt alkalmak során, több ízben is szóba hozta Anti Testvérünk, hogy úgy a kivonulás idejében, mint az Apostolok idejében, a Hívők oly Szent közösséget
alkottak, hogy minden bűn-azonnali retorziót vont magával.Ennek több oka is van.
Elsőként volt ugye, a bálványimádás azonnali büntetése, az aranyborjú kapcsán...(II.Mózes 32.)
Azután volt a Sabath alkalmával, fát szedegető ifjú esete...(IV.Mózes 15.)
Majd volt aki szidalmazta az Örökkévalót: (III.Mózes 24,10-16.)
Volt aki versengett, és magának követelte azt a tisztséget, amit az Örökkévaló nem neki szánt: (IV.Mózes 16.)
Voltak ugye akik a szükségeik miatt lázadtak Isten, és a vezetőjük ellen:( IV.Mózes 20- IV.Mózes 21.)
Volt aki magának vett el az Istennek szentelt dolgokból: Józs.7.)
...
Majd az újszövetségi írások bizonysága szerint, az Apostolok idejében is volt,aki hazugság miatt vonta magára az Isten haragját: (Apcsel.5.) ( bár csendesen megjegyezném, hogy Ananiás a Safira bűne, valójában
nem a hazugság volt, hanem Ákánhoz hasonlóan, az Istennek Szentelt pénzből tettek el maguknak... Az Apostolok előtt, ugyanis kimondták: "Ennyiért adtam el azt, ami a világhoz kötött, és ezt a pénzt
mind az Isten céljaira adom."
Ez pedig már kimeríti az Istennek Szentelt dolgok-magántulajdonba vételét...)
Ha megfigyeljük ezeket a Bűnöket, egyfelől megérthetjük, hogy az Örökkévaló jelenléte, és a bűn megléte- egymással nem összeegyeztethető dolgok-
másfelől azt is megláthatjuk, hogy ezek a bűnök a mai napon is sűrűn elő ferdülnek a hívők népes csapatában sajnos...
Bálványimádás-Engedetlenség-Szitkozódás,vagyis Tiszteletlenség Istennel szemben- versengés-elégedetlenség-bizalmatlanság-lázadás és lázítás-Isten dicsőségének meglopása...
Miért, hogy ma nem megy végbe az ítélet rögtön?
Nos ennek több oka van...
Az első ok, sajnos a leg kézenfekvőbb: Ez nem más, mint a Szentség hiánya!
Azt nagyon meg kell értenünk Testvérek, hogy ahol nincs elhatárolódás a bűntől, ott nincs szentség! Bűnnek nevezünk mindent, ami nem Isten akarata szerint történik.
Ahol az Ember nem mondja ki egyértelműen, hogy: " Semmit ami nem Istentől van" ott egyrészt az egyén részéről van egy lelki paráznaság- másrészt pedig a bűnnel való megalkuvás.
Mózes II. könyve 6. rész
1.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről.
2.
Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
3.
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.
4.
Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.
5.
Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről.
6.
Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7.
És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
Testvérek, nézzük elsőként, az első 4 verset: Említi Ávrámot-Yichak-ot, vö Yakov-ot, vagyis az Ősatyákat... A 3-as versben bemutatkozik mint: Örökkévaló, Egyben jelzi, hogy az Övéitől ugyan azt a hitet és hűséget és engedelmet várja, mint az Ősatyáké volt.
( az hogy Örökkévaló- azt is jelenti: Soha nem változik!- Állandó!)
Említést tesz a Szövetségről... majd: A Fogságból való szabadulásról...
Hogy lett a fogság?
I Mózes 15, 12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
Első oka a fogságrajutásnak az volt tehát, hogy a Kanaán földén élők,és az Egyiptom is betölthessék a bűneik mértékét.
Ugyanis minden mértéket be kell tölteni, hogy az ítélet Igazságos legyen! Aki az Igaz életre adja magát, az az Igazság mértékét kell hogy betöltse, aki pedig a gonoszságra adja magát, a bűn mértékét kell hogy betöltse...Mindazok pedig, akik a rájuk szabott mértéket nem töltik be, nos ők a „langy melegek”.
Tehát az átok népének is be kellett töltenie a gonoszság mértékét, és erre az Örökkévaló, adott is nekik mintegy: 400 évet...
De van más tanítás is a Fogságrajutásból:
I Mózes 41-45-ig beszámol a nagy éhségről, ami Egyiptom kivételével az egész földet sujtotta... Bizony a szükség miatt jutottak fogságra az Isráél fiai, mert a szükség elől mentek a megélhetés- és az ígértenek megfelelően: A gazdagság felé...
Tehát: A Testi Szükségletek tették szolgákká az Isráél fiait, és ezek a testi szükségletek, a mai napon is sok rabszolgát szülnek...
Amikor az ember próbálja a testi szükségleteit betölteni, észre sem veszi, hogy mennyire behálóza, majd megkötözi... hovatovább: rabszolgává tette máris a szükség -és a szükség betöltésének hajszolása.
Ezek ismeretében nézzük csak az Örökkévaló beszédét: II.Mózes 6,5.
Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről.
6.
Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7.
És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
Elsőként megértendő: 5.
Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről.
Tehát csak azok részesülnek az Isten szabadításában, akik a világban nem hogy nem érzik jól magukat, de ebből a világból SZABADULNI AKARNAK! Aki jól érzi magát a testi életben, annak nincs szüksége a Szabadítóra...Yessuára-Jézusra...
Ami rendkívül fontos még, az az Isteni Szabadulás menete: 6.
Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
Most eszembe jutnak régi történetek, amikor is a megtérés előtt állók azt mondták nekem: "nézd: az a gond, hogy ha megtérek, akkor fel kell hagynom az eddigi munkámmal, amiből megélek-és eltartom a családom, mert a munkám, az bizony nem törvényes...sőt...
tehát csupán a megtérésre való hívás meggyőzte őket arról, hogy amivel foglalkoznak, az bizony bűn, az Isten előtt...az is ismertté vált előttük, hogy a bűn cselekvése és a Hit, egymással nem egyeztethető dolgok...
( ennyit a bűnvallásra való felkészítés szükségéről,és annak létjogosultságáról....)
Tehát voltak-vannak olyanok, akiknél a megtérés útjában, a megélhetésük áll.
Az Örökkévaló Szabadításának a menete pedig: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7.
És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
Tehát megszünteti a testi szükségletek betöltésére irányuló, és rabságba ejtő igyekezetet,A gondolkodásunk megváltoztatása által, megment a szükségletektől az által, hogy rámutat a valódi szükségleteinkre, majd megszabadít a késztetéstől- kényszertől.
Majd azokat, akiket így megszabadított: Egységbe szervezi, és népévé teszi- végül Kijelenti Magát számukra, hogy Ismerhessék őt az Övéi.
( hát a sorrend az más, mint ahogy azt az ember gondolná....)
És most lássuk nagy léptekben, hogy ez így van-e?
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
Az Úr kivitte a népet a Testi szükségletek rabságából - majd megmutatta nekik hogy különbség van a lelki szükséglet,és a testi szükségletek között, majd a valós szükségeiket be is töltötte, végül Ismeretre hívta azokat, akik ebbe a "pusztába"követték őt.
Hogy ez változott volna idővel?
Jézus így tanít ezzel kapcsolatban:
Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
22.
A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
23.
Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
24.
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
25.
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
26.
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
27.
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
28.
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
29.
De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
30.
Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
31.
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32.
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
34.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
És egy apróság: A Mammon imádatának a szimbóluma volt az oszlop, ami fallikus szimbólum.
A Fallikus szimbólum jelentése: Erő-gazdagság-dominancia-siker...
Hát nem érdekes? az újszövetségi írások, ugyan azt tartják a szükségletek felől...
Ezekre mondjuk tehát azt, hogy : "Meghalni e világ számára-meghalni önmagam számára, hogy élhessek Istennek!"
Ebben az állapotban, már nincs testi értékrend; nincsennek testi ambíciók; nincs Testiesség.
Ha az egyenletből kivonjuk a Testiességet, akkor a következő bűnök rekesztetnek ki: Bálványimádás-Engedetlenség-Szitkozódás,vagyis Tiszteletlenség Istennel szemben- versengés-elégedetlenség-bizalmatlanság-lázadás és lázítás-Isten dicsőségének meglopása...
Érdekes, hogy pont ezen bűnök felsorolásával kezdtük,amikor is a Szent Tan bizonysága szerint, az ezen bűnökkel élőket KI KELLETT IRTANI AZ ISTEN NÉPÉBŐL!
Amikor az Isten népe, az Örökkévalóval éli meg a közösséget,elválasztja magát minden világi szokástól-világi rendeléstől-emberi okoskodástól, és kizárólag az Örökkévaló vezetése
szerint éli meg a mindennapjait. ( ezt nevezzük Szentségnek...)
Mózes III. könyve 19. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
Ja hogy megváltozott volna Jézus által? Nos én nem így látom a Szent Tanból:
Mt.5,48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
A Tökéletesség-teljességet jelez... Ha ez Istennel kapcsolatban van említve, akkor ezzel a szóval alliterál: Szentség.
Ebben az állapotban tehát, egy koncentrikus körben történik a Szentség megteremtésére, és fenntartására irányuló erőkifejtés:
Elsőként önmagamban végzem el a nagytakarítást! Tehát felszámolom önmagamban a Testiességet, és a testiességből fakadó bűnök is megszünnek. ( ebben van segítségünkre az Istennek Szent Lelke, aki által lehetségessé válik mindez számunkra.)
Majd a család: V.Mózes 21,18.
Ha valakinek pártütő és makacs fia van, a ki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik:
19.
Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába,
20.
És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges:
21.
Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen!
Ám egy pillanat, mert ez a törvény visszafelé is vág....
Ugyanis :" Ha valakinek pártütő és makacs fia van, a ki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik..."
Ugyanis ezt megelőzendően adatott: Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9.
Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
Tehát elsőként én éljek Isten rendelése szerint, majd ez után: Tanítsam a gyermekeimnek... és csak annyit kérhetek tőlük számon, aminek megismertetéséről gondoskodtam!
A Család után pedig a közösség:Mózes V. könyve 13. rész
1. Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked;
2. Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, a kiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat:
3. Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből?
4. Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok.
5.
Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, a ki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.
Mózes V. könyve 17. rész
1.
Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, a melyen valami fogyatkozás van, akármi hiba; mert útálatosság az az Úrnak, a te Istenednek.
2.
Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, vagy férfiú vagy asszony, a ki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, megszegvén az ő szövetségét;
3.
És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, a melyet nem parancsoltam;
4.
És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az útálatosság Izráelben:
5.
Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, a ki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak.
6.
Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.
7.
A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessék, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt.
Mózes III. könyve 20. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Izráel fiainak pedig mondd meg: Valaki Izráel fiai közül és az Izráelben tartózkodó jövevények közül odaadja az ő magzatát a Moloknak, halállal lakoljon, a földnek népe kövezze agyon kővel.
3.
Én is kiontom haragomat az ilyen emberre, és kiirtom azt az ő népe közül, mivelhogy adott az ő magzatából a Moloknak, hogy megfertőztesse az én szentségemet, és megszentségtelenítse az én szent nevemet.
4.
Ha pedig a föld népe behúnyja szemeit az ilyen ember előtt, a mikor az oda adja az ő magzatát a Moloknak, és azt meg nem öli:
5.
Akkor én ontom ki haragomat arra az emberre és annak házanépére, és kiirtom azt és mindazokat, a kik ő utána paráználkodnak, hogy a Molokkal paráználkodjanak, az ő népök közül.
6.
A mely ember pedig az ígézőkhöz és a jövendőmondókhoz fordul, hogy azok után paráználkodjék, arra is kiontom haragomat, és kiirtom azt az ő népe közül.
7.
Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
8.
És tartsátok meg az én rendeléseimet, és cselekedjétek azokat. Én vagyok az Úr, a ti megszentelőtök.
9.
Mert valaki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját és anyját szidalmazta; vére rajta.
10.
Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.
11.
Ha valaki az ő atyjának feleségével hál, az ő atyjának szemérmét fedi fel: halállal lakoljanak mindketten; vérök rajtok.
12.
Ha valaki az ő menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el; vérök rajtok.
13.
És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok.
14.
És ha valaki feleségül vesz valamely asszonyt annak anyjával egybe: fajtalankodás ez; tűzzel égessék meg azt és azokat, hogy ne legyen köztetek fajtalankodás.
15.
Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg.
16.
Ha valamely asszony akármely baromhoz járul, hogy az meghágja őt: öld meg mind az asszonyt, mind a barmot, halállal lakoljanak; vérök rajtok.
17.
És ha valaki feleségül veszi az ő leánytestvérét, atyjának leányát, vagy anyjának leányát, és meglátja annak szemérmét, és az is meglátja az ő szemérmét: gyalázatosság ez; azért irtassanak ki népök fiainak láttára, az ő leánytestvérének szemérmét fedte fel: viselje gonoszságának terhét.
18.
És ha valaki havi bajos asszonynyal hál, és felfedi annak szemérmét, és forrását feltakarja, és az asszony is felfedi az ő vérének forrását: mindketten irtassanak ki az ő népökből.
19.
A te anyád leánytestvérének, vagy az atyád leánytestvérének szemérmét se fedd fel; mivelhogy az ő vérrokonát takarja ki: viseljék gonoszságuk terhét.
20.
És ha valaki az ő nagynénjével hál, az ő nagybátyjának szemérmét fedte fel: viseljék gonoszságuk terhét, magtalanul haljanak meg.
21.
Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok legyenek.
22.
Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, a melybe én viszlek be titeket, hogy ott lakjatok.
23.
És ne járjatok annak a népnek rendtartási szerint, a melyet kiűzök én előletek. Mivelhogy mindezeket cselekedték, azért megútáltam őket.
24.
Néktek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az ő földüket, mert én néktek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül.
25.
Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertőztessétek meg magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, a melyeket megkülönböztettem előttetek, mint tisztátalanokat.
26.
És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.
27.
És akár férfi, akár asszony, hogyha ígéző vagy jövendőmondó lesz közöttök, halállal lakoljanak; kővel kövezzétek azokat agyon; vérök rajtok.
Tehát mindezek szerint: Ha a közösségben van valaki, aki pártütést hirdet az Úr ellen... VAGYIS VALAMI OLYAT HIRDET, AMIT AZ ISTEN NEM TANÍTOTT, ÉS OLYAN DOLGOT TANÍT AZ A VALAKI, AMIVEL ENGEDETLENSÉGRE NEVEL MÁSOKAT, ILLETVE HA VALAKI OLYAN DOLGOT CSELEKSZIK, AMIVEL BŰNBE VISZI-MEGFERTŐZTETHETI-MEGBOTRÁNKOZTATJA AZ ISTEN NÉPÉT, ÉS EZ ÁLTAL VESZÉLYBE SODORJA A NÉPNEK- AZ ISTENNEL VALÓ KÖZÖSSÉGÉT,AZT KI KELL IRTANI A KÖZÖSSÉGBŐL!
Illetve: Ha van valaki, aki csendesen és titokban, de bár a közösség tagja az illető, de bálványimádó- vagy az Isten rendelésével össze egyeztethetetlen dolgokat tesz, ki kell irtani a közösségből!
Lássuk egyezik-e ez, az újszövetségi írásokkal?
I Kor.5,6.
Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja.
7.
Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.
8.
Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.
9.
Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok.
10.
De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.
11.
Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek.
12.
Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet?
13.
A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.
--------
Mt.18,15.
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16.
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18.
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
Ha és amennyiben ezekhez hozzávesszük, hogy az egyházból, ( nem gyülekezetből-hanem az egyházból, vagyis Isten népe közül!) Való kizárás, maga a halálos ítélet, akkor láthatjuk hogy ezekben SINCS(!) semmi változás.
Ugyanis: Ha valaki, megtűri önmagában,vagy a környezetében a bűnt, az szavak nélkül jelenti ki, hogy egyetért az Istentelenséggel!
Jelenések könyve 18. rész
1.
És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.
2.
És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.
3.
Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.
4.
És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból...
Tudva levő dolog: Az Istentisztelet és a bűn, nem fér meg egymással! Nem lehetünk megalkuvók! Nem lehetünk toleránsak a Testvériségen belüli Bűnökkel szemben!
Azonban nem lehet eléggé kihangsúlyozni: A Kirekesztés valójában, Halálos ítélet! A Kirekesztésnek rendkívül komoly, és ennek megfelelően: kellő körültekintéssel-megfontoltsággal hozható meg egy ilyen ítélet, ámde elengedhetetlenül fontos: Többek bizonyságán kell nyugodnia!
Tudni kell azt is: Ha a kirekesztés az Örökkévaló előtt nem indokolt, akkor a kirekesztő- az emberölés bűnével terhelt! Azt sem árthat tudni, hogy amikor egy hívő azt mondja a másik hívőnek: „Te nekem nem vagy a Testvérem”... az is a kirekesztés ítélete! Ez halálos ítélet!
A Kirekesztést, kizárólag az Isten elleni-vagy Isten tanítása elleni,( és ebben benne foglaltatik a Testvérek elleni) bűnök eredményezhetik.
Ha valakit kirekeszt a gyülekezete, mert a gyülekezete szabályzata ellen vétett, akkor csupán az történt, hogy lett egy üres szék... A kizártra nem száll az Isten átka, tehát nincs az egyházból kizárva!
Csak egyetlen Egyház van, Ez pedig az Isten Követőinek egysége, mely nem tűr felekezeti-gyülekezeti hovatartozás miatti megosztást!
Nem azt nézik hogy mi az ami megoszt- tehát nem a különbözőségeket keresik-hanem azt nézik hogy mi az ami egybeköt!
Nem a felekezetekről,és nem is a gyülekezetekről beszélek-amiket emberi gondolatok hívtak életre-hanem az Igaz és Isten által életre hívott Egyházról, amit Isten hívott életre a Messiás által!
Az egyházra jellemző: Nem emberi elgondolások által vezérelt, hanem Istennek való engedelem által, a Szentlélek vezetése szerint vezetett!
A tagok nem egymást hívják a Testvériségbe- hanem az Isten hívja mindegyiket a gyermekeinek, és így, és ezt elfogadva lettek Testvérekké a tagok! (ez , az a szoros-és úgy nevezett : Hármas kötelék, ami nem könnyen szakad!
Hogy ez a hármas kötelék elszakadjon, ahhoz az kell (ene): Hogy valamelyik elforduljon Istentől.
Több pontban-sőt minden pontban különbség van az Igaz Egyház- és az egyháznak ki kiáltott emberi szerveződések között!
Míg az Igaz egyházban, él az Isten Igéje-és ahhoz ragaszkodva-annak engedelmeskedve követik Isten Tanítását- addig a világban levő, és emberi elgondolások szerint alakult gyülekezetek-felekezetek szinte csak abban egyeznek,
hogy az Isten rendeléseit nem kell megtartani...
Míg az Egyházban az engedelem okán nem kérdés hogy mit kezdjenek az Isten által adatott Szent Parancsolatokkal- addig az emberi szerveződésekben azért nem kérdés, mert gondolkodás nélkül elvetik...
Míg az Igaz Egyházban Isten jelöli ki a szolgálókat- addig a dac és véd szövetségekben: egymást nevezik ki a tagok.
Míg az Igaz egyházban: Valóban a Lélek által újá született Hívek vannak- addig az emberi szerveződések tagjai, a Testi életükBE (!) Próbálják beleszuszakolni az Istenben való Hitet.
( Tehát nem az Isten Igéjére alapozva épülnek a követés és engedelem által Hitben- hanem a testi életet tovább élve, abba impregnálják a hitüket...az egyik ezt hiszi-a másik meg azt hiszi...)
Tehát amikor a Kirekesztésről beszünk, akkor mi az Igaz Egyházból való kirekesztésről beszélünk.
Az Egyház tehát az Isten akaratából, és a Messiás által lett élere hívva, hogy ebben a sötét és elvetemedett világban, terjessze a világosságot, ami által dicsőíti Istent! Ezen küldetés betöltésének egyetlen és kizárólagos módja, ha a tagok-részek... megélik az Istentől tanultakat!
Azt is tudjuk, hogy az Örökkévalót, a neki való engedelem dicsőíti!
Ezekiél 36, 16. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
17. Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem.
18. És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt.
19. És eloszlatám őket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.
20. És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki!
21. Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének.
22. Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Tehát ebben a közösségben, amikor valaki elkezd bálványt imádni- Isten tanításával ellentétes dolgokat hirdetni- másokat elfordítani az Istennek való engedelemtől...
azt kell kizárni!
A Kizárás oka sem emberi okok között keresendők!
A Kizárás okai:
1; Mózes III. könyve 19. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
A Szentség megtartása által, az Istennel való közösség fenntartása. Ésaiás próféta könyve 1. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
2. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem.
3. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
4. Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.
5. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.
6. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
7. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak;
8. És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.
9. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
10. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11. Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12. Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13. Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17. Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20. És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
21. Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
22. Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
23. Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
24. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25. És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
26. És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
27. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28. De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
29. Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;
30. És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez:
31. És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.
Tehát a bűn felszámolása, és az Istennek való engedelem által találhatjuk tarthatjuk meg az Istennel való közösséget.
Van más oka is a kirekesztésnek, és ez nem más, mint a tagok- a Testvérek védelme:
Korinthusbeliekhez írt I. levél 5. rész
1. Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye.
2. És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte.
3. Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte,
4. Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával
5. Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.
6. Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja.
7. Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.
8. Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.
9. Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok.
10. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.
11. Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek.
12. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet?
13. A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.
Kicsiny kovász, az egész tésztát megposhasztja... Aki megtűri a bűnt, aki elnézi a rombolást a Testvériségben- aki nem áll résre ha a bűn betörni akar...
Jer 48,10
Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértől; !
De mindenek előtt, defíniáljuk azt, hogy mit tesz a „kovász” a tésztával?
Nos amikor az elkészített tésztát tekintjuk, akkor láthatjuk, hogy van egy állaga-egy szerkezete.
Ha a Kovászt hozzáadjuk, akkor ez a szerkezet átalakul, míg egy új formát vesz fel a tészta.
Ha ezt Isten népére értjük, és tudjuk hogy a kovász a bűnt szimbolizálja, akkor megértjük, hogy a bűn, átformálja-átalakítja az Isten népét, hiszen a Hívők közösségének a formáját-állagát, az Istennel való kapcsolatunk adja! Namármost: Bűn és az Istennel való kapcsolat, egymást kizáró tényezők!
A Kizárás 3. oka pedig: Az Isten által adott értékrend- és értékek megőrzése.
Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9.
Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
10.
El ne felejtkezzél a napról, a melyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.
De van még egy fontos, hogy ne mondjam: Kritérium, amit szem előtt kell tartani:
Számonkérni csak azt lehet, amit elérhetővé tettünk!
A Bennünk élő Messiás, nem a kirekesztést kezdeményezi elsősorban, hanem a megmentést!
Elsőként mindig a megmentés kell hogy motiváljon bennünket. Ez csak úgy lehetséges, ha : „elbeszélgetünk azzal akiben az Istennek való engedetlenség megnyilvánult.”
A Mester mondja: Máté Evangyélioma 18. rész
1.
Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?
2.
És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
3.
És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
4.
A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
5.
És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
6.
A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.
7.
Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.
8.
Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.
9.
És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.
10.
Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.
11.
Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.
12.
Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?
13.
És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.
14.
Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül.
15.
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16.
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18.
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
19.
Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20.
Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
21.
Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
22.
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
23.
Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival.
24.
Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.
25.
Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.
26.
Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
27.
Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.
28.
Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.
29.
Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
30.
De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.
31.
Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala.
32.
Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:
33.
Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?
34.
És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.
35.
Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.
Tehát a koncentrikus körök megfutása:
Előbb magamban számolom fel a bűnt, éspedig az által, hogy egyértelműen kijelentem, hogy az Isten tanítása Igaz, és jó! Amiben azonban eddig éltem, az bűn volt! Tehát nem mentegetem magam, hanem megvallom hogy a tetteim bűnös tettek voltak, és többé nem vállalok közösséget a bűnnel, hanem kérem az Örökkévalót: Tanítson engem, és szabadítson meg engem a bűn cselekvésétől. Majd az Istennek engedelmeskedve megélem az Isten tanítását- majd a gyermekeimet is Istennek való engedelemre nevelem, s tanítom őket az Isten rendeléseire...
Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
Ugyanis ha ez végbemegy én bennem, akkor válok az Egyház tagjává! Ez azonban, az Ézsaiás 42.- ben megfogalmazottak szerint, és a Máté 5.- ben feltárt mélységek alapján, minden kétséget kizáróan láthatjuk, hogy KIZÁRÓLAG A MESSIÁS ÁLTAL LEHETSÉGES!
Tehát nem az én cselekedeteim, hanem a Kegyelem az ami által eljuthatok erre a szintre!
Tehát miután én eljutottam az Isten kegyelméből erre az állapotra,( Újá születés), akkor lehet gondom az Egyház tisztaságára!
Máté Evangyélioma 7. rész
1.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2.
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4.
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5.
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
-
Köszönöm kedves testvérem a gondolatokat
"Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el."
Mt 18, 12-13
-
Igen Testvérem, így van. Ám ez azokra vonatkozik, mint látjuk is az Igéből, akik valamilyen oknál fogva,( ez többnyire a tudatlanság-hiányos ismeret) ..."El tévelydtek" az Igazságtól....De nem vonatkozik azokra, akik az Isten Igazságát megvetik ( Ige! Jn.17,17.) és az Isten Igéjét "átdolgozzák-hozzátesznek-abból elvesznek-érvénytelennek nyilvánítják....stb. Írva van : II.Péter 2, 17. Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
18. Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,
19. Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
20. Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél.
21. Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
22. De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.
Tehát, mint utalsz is erre Testvérem, veled teljes egyetértésben mondom-(írom): Különbség van az eltévelyedés-és a szándékos megvetés között.
Az eltévelyedés, mint ahogyan arra utaltam is, Tudatlanság-vagy Hiányos ismeret okán lehetséges. Erre igaz a Tanítás: Csel 17,30
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
A Megtérés menete pedig, és ez is írva van: János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Tehát az Ige azt mondja, hogy a megtérés és az Újá születés, kizárólag az Ige befogadása által lehetséges!
Ha pedig ez így van-mint ahogy így is van, akkor hogyan mondhatják azok, akik elvetik-megvetik-érvénytelennek nyilvánítják az Igét, hogy: Újá Születtek, és bennük is Jézus él? És akik szándékosan elutasítják az Isten Igéjét, mimódon mondhatják azt, hogy : Jézus a Pásztoruk? Hiszen látható hogy nem is követik.
És ha nem Követik az Isten Igéjét-annak tehát nem engedelmeskednek-átírják a maguk tetszésére...stb., mimódon várják, hogy majd megmenti őket az ítéletben? Ézsaiás 1, 27.
Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28.
De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
Akik megmaradnak-az Igazság által maradhatnak meg! Isten Igéje a Igazság! ( Jn.17,17)
Tehát azok maradnak meg, akik Követik az Isten Igéjét-és annak engedelmeskednek!
Jn.14, 6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
-
Na sikerült megint a legfontosabbat le felejtenem...
Szóval különbség van az Eltévelyedés-és a szándékosság között...
Tehát természetesen, minden elő ítélet nélkül, "elmegyünk" a távol levőért, és a Segítségére próbálunk lenni a Messiás tanítása szerint.( Mt.18,14-18.)
És ekkor fedetik fel, hogy kiről van szó: Eltévelyedett-e? avagy Szándékos?
Az eltévelyedett, elfogadja, vagy méginkább: kéri a korrekciót!
Míg a szándékos nem!
Értenünk kell azt a törvényt, hogy az Isten Igéje által lettek mindenek! Ami van, akár látható-akár láthatatlan, az mind az Isten Igéje által állt elő!
Isten szavára lett a Föld, és azon minden. Isten szava által lett a semmiből az Élet; Isten Igéje adott értelmet mindeneknek, és az Isten Igéje az, ami életet teremt ott ahol az addig nem volt!
Isten Igéje által van tehát a lét-az Élet, de Isten szava az, ami-(aki) által szűnik meg a lét ott ahol az Isten Igéje mondja.
Isten szavára-Igéjére-beszédére Élednek meg a halottak-vagy halnak meg az élők.
Írva van: Fil.2,9.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
10.
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Isten Igéje a Messiás! Jézus mondja: János Evangyélioma 10. rész
1.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
És azt is mondja: Jn.15,18.
Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
19.
Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
20.
Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
21.
De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
22.
Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.
23.
A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.
24.
Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
25.
De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
26.
Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27.
De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
Tehát amikor az eltévelyedett az Isten Igéjét hallja, hajlandó felülvizsgálni a maga helyzetét!
Nem így van a szándékosokkal...
A SZándékos az nem a Messiást, tehát nem Jézust- nem az Isten Igéjét követi, hanem az AntiKrisztust!
A Messiás- a Krisztus tehát az, aki Isten Igéje! Az AntiKrisztus az, aki ellne mond az Isten Igéjének.
Amikor egy szándékoshoz szólunk, mindíg elutasítás a részünk...
Nem túl változatos repertoár által mégpedig...
" Lehet hogy meg van írva-DE"... Tehát elutasítva az Igét-és más tanítást emlegetve...
"NEM" Tehát határozott NEM a válasz az Igére...
"Így érzem-úgy érzem, de semmiképpen nem fogadom el...." Érzésekre apellálva veti el az Isten beszédét...
" Azt NEM AkARHATJA ISTEN, HOGY...." Tehát Istent félretéve, a maga érdekeit helyezi a fontossági sor elejére...
Újra tehát: A Messiás az aki Isten beszéde, és Isten Törvényét-Isten Tanítását emeli fel! ( Ézsaiás 42; Máté 5.)
Az Antikrisztus az, aki ellene mond- hozzá tesz- vagy elvesz részeket az Isten Beszédéből...
Kit követünk?
-
Írta: Shomer ayin
« Dátum: Tegnap - 13:03:55 »
Tehát amikor az eltévelyedett az Isten Igéjét hallja, hajlandó felülvizsgálni a maga helyzetét!
Nem így van a szándékosokkal...
Az eltévelyedett, bár lehet, hogy saját hibájából, de nem szándékosan jutott tévelygésre. Valóban az ilyen felülvisgálhatja helyzetét és a tasnulságot levonva, tapasztalatokkal gazdagodva vissza tud térni.
A szándékosan eltévelyedett újat keres, mert a régiben csalódott, vagy kényelmetlen a számára, vagy nem tud érvényesülni... Az ilyet én hagynám elmenni. Bár még az ilyenek is felismerhetik az igazságot, és ha bűszkeségüket félredobják még önmaguktól is visszatérhetnek.
-
Áldott Testvérek: Az elmúlt alkalommal arról beszéltünk, hogy mik azok a tényezők melyektől el kell határolódnunk,mik azok amivel nem vállalhatunk közösséget,és kik azok, akiket ki kell rekesztenünk magunk közül...
E ma esti alkalommal pedig beszéljünk arról: Mi az ami egybeköt-ami: Eggyé tesz.
Lukács Evangyélioma 1. rész
1.
Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2.
A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3.
Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4.
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5.
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6.
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7.
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
8.
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9.
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10.
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
11.
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
12.
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
13.
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14.
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15.
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16.
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17.
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet....
Egyenlőre itt megállunk, hogy értelemre juthassunk bizonyos dolgok felől, ami úgy tűnik: sokak elől el van rejtve...
"16.
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17.
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet...."
Ez két vers, egy visszautalás egy korábbi Próféciára valójában: ( muszáj erről megemlékeznünk, mert sajnos sokak véleménye az, hogy Isten belátta hogy a szentség nem várható el az emberektől, ezért a kegyelem mindenkire kiáradt...
Malakiás próféta könyve 3. rész
1. Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a kit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.
2. De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!
3. És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.
4. És kedves lesz az Úrnak a Júda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben.
5. Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.
6. Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!
7. Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?
8. Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.
9. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!
10. Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.
11. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura.
12. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.
13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Malakiás próféta könyve 4. rész
1.
Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2.
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3.
És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ezután a Prófécia után, mintegy 400 (!) év csend következett, amikor is az Örökkévaló hallgatott, és figyelt...
Majd a 400 esztendő végén fogant meg mind Éli, mind pedig a Messiás, aki kb. 30 évesen (!) kezdte meg a szolgálatát...
Figyeltünk ugye? ~ 430-esztendő...
Lehet véletlen, hogy az Ábrahámi Szövetségkötéstől- A Mózesi Törvényadásig, szintén ennyi idő telt el?
De maradjunk még egy pillanatra, a Malakiási Prófécia utáni csend időszakánál...
Ámós próféta könyve 8. rész
1. Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs.
2. És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé!
3. Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé.
4. Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására.
5. Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?!
6. Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?!
7. Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket!
8. Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója.
9. És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.
10. Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja!
11. Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13. Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
14. A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!
A 11-12 es vers szintén a Prófétai szó nélküli időszakot vetíti előre, majd azok elvesztét, akik számára csak az volt a fontos, hogy Isten népéhez tartoznak, és az ígéretek nekik adattak az Örökkévalótól, ámde nem
tartották fontosnak az Örökkévaló követését, a neki való engedelmet...
Valójában erről számol be Malakiás is, a harmadik fejezetben: Malakiás próféta könyve 3. rész
1. Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a kit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.
2. De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!
3. És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.
4. És kedves lesz az Úrnak a Júda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben.
5. Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.
6. Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!
7. Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?
8. Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.
9. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!
10. Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.
11. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura.
12. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.
13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Mielőtt fennakadnánk a tizedfizetésen, értsük meg, hogy ez még, és még ettől számítottan,kb. 430 évig, az Ároni Főpapság, és a Lévitai papság alatti időszak volt.
A Léviták jövedelme volt a tized, mert így rendelte az Örökkévaló: Mózes V. könyve 18. rész
1.
A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozatjaiból és örökségéből.
2.
Annakokáért ne legyen néki öröksége az ő atyjafiai között: Az Úr az ő öröksége, a mint megmondotta néki.
3.
És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, a kik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapoczkát, a két állat és a gyomrot.
4.
A te gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának zsengéjét néki adjad;
5.
Mert őt választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged közül, hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében, ő és az ő fiai minden időben.
4Móz 18,24
Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, a mit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem ő felőlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.
Na ennyit a tizedfizetéssről, hiszen a Messiás Dávid Trónjára ülésével, megváltozott a Papság, és attól kezdve, az előre jelzett Melki Cedek-i Főpapság állt be, amelyben a Hívők összessége a Papi nemzetség.
1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket...
Melki Cedek= Igazság Királya. Ezért Királyi Papság.
De most erre figyeljünk: Mal.3,13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
Ma vajon Hányan gondolkodnak így? Sokan! Ma sajnos újra azt hirdetik, hogy bűn az Istennek való engedelem- nem kell figyelnünk a szavára- nincs értelme az Istenfélelemnek...
Majd ezt mondja a Próféta: 16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
" Az Úr pedig hallgat, és figyel"...Mindeközben beírja azokat, akik az Ő Tisztelői...
Ezek Tehát abszolút egységben vannak, és így- egységben lettek elpecsételve az Isten által! Abban van az Egységük, hogy Ugyan azt az Istent Tisztelik-Az Ő rendeléseit megtartják- Az Ő tanítását-beszédét-Igéjét követik.
Ugyan azzal a Lélekkel itattatak meg, és ugyan azon vezettetés által járnak. Egyazon indulattal emelik fel az Úr nevét, és egyféleképpen gondolkodnak az Örökkévaló nevéről.
Vagyis ahogyan Pál is mondja: Efézusbeliekhez írt levél 4. rész
1.
Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.
2.
Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
3.
Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
4.
Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
5.
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6.
Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.
Egy kis pontosítás a Testre vonatkozóan...: Eff.2,14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Tehát egy Testben lenni, azt jelenti: Az Egyház Tagjának lenni! ( természetesen nem az emberek által meghatározott, és egyháznak nevezett dac és véd szövetségekre gondolok, hanem a Messiás Testére!)
Tehát az Echad, vagyis az Egység... Miben áll ez? Ez valami új dolog lenne, előjel nélkül?
Folytassuk a Lukács 1-el:
..."26.
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
27.
Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
28.
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29.
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
30.
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31.
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
32.
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
33.
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
34.
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35.
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
36.
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
37.
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38.
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal."...
A 32-es-33-as versre figyeljünk: 32.
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
33.
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
Dávid Trónja, vagyis Dávid Uralma... Dávid jelentése: Eggyétevő-Egybe szerkesztő- Egyesítő.
Tudjuk is, hogy Dávid egyesítette az Yisráél 12 nemzetségét.
A Luk. 1,33 is ezt mondja: 33.
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
Yakov háza, a Yisráél. Ám, a Szövetség jelen szakaszában, már nemcsak azokról szól, akik Testileg születtek Yisráélitáknak, hanem azokról, akik Istenben való Hitre jutottak az Isten kegyelméből: Ávrám-Yichak, vö Yakov Istenében.
Ebbe a nemzetbe már a Nemzetekből megtértek is beletartoznak, ámde egyazon szabályok vonatkoznak rájuk is!
4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
És ezen az alapon: Efézusbeliekhez írt levél 2. rész
1. Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
2. Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
3. A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
4. De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett,
5. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
6. És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:
7. Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13. Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15. Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20. Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21. A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22. A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Ez az Egység, csak az egyetlen és sziklaszilárd alapon- Fundamentumon nyugodhat!
Az Isráél nemzetségei nem voltak egységesek Dávid előtt... Már a Bírák korában széthullott az Egység, és voltak oly nemzetségek, akik elegyedtek idegen népekkel, és felvettek idegen Istentiszteleti formákat, és hordoztak bálványokat,
elhagyták az Úr tanítását...
Dávid alatt egyesült tehát a 12 nemzetség, de nem csak névlegesen, hanem Ténylegesen!
Zsoltárok könyve 101. rész
1.
Dávid zsoltára.
Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!
2.
Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.
3.
Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.
4.
A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.
5.
A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.
6.
Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.
7.
Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.
8.
Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.
( Ugye tudjuk hogy Dávid egyben előkép is volt, és Próféta is?)
Dávid nem tűrte meg az Istentelenséget a Királyságában, és visszavezette a népét- a Nyályát az Egy Igaz Pásztorhoz. Zászlója alatt egyesültek a nemzetek, tehát ez az Egység, végülis Istenben Köttetett!
Az ellenállók miatt volt ugyan baja, de diadalomra jutott Isten Kegyeleméből.
Annak, akit példázott is volt baja az ellenkezők miatt, de Ő is Diadalomra jutott-jut az Isten Kegyelméből, és akik Őt követik is van bajuk az ellenkezők miatt, de a Messiásban ők is diadalomra jutnak majd az Isten Kegyelméből!
Apcsel 14,21.
És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
22.
Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
Ma Testvérek, rendkívül zajos világban élünk, és a Vélt egység is rendkívül zajos. Ez valóban sokakat megtéveszt, pedig elég átlátszó lenne valójában a dolog... csak figyelni kell.(-ene)
Ma szinte minden hívő az egységet hirdeti! ( de sokuk versengő.)
Sokan beszélnek Szeretetről, ámde ezek többsége a gyűlöletet gyakorolja...
Sokan hirdetik a kegyelmet, de sokuk kegyetlen.
Sokan nyíltan hirdetik, hogy az Örökkévaló-Örök rendeléseinek vége, és egy új szabályra hivatkozva folytatják és hirdetik a testies életet...
Tehát Dávid trónja Örök, és a Messiás a Dávid Trónusán ül, az Isten redeléséből.
Akik egyek vagyunk, ezen szabály által vagyunk egyek.
Itt Nem azt nézzük, hogy mi az ami megoszthatna- hanem csak arra figyelünk, mi az ami egy bennünk.
Nem vonatkoztatunk el az Isten Igéjétől, hanem egységesen kérjük a Mindenhatót, hogy tegyen bennünket alkalmassá a Szentek Örökségében való részvételre, az Ő kegyelméből.
Nem változtatunk az Isten által lefektetett Szabályokon, hanem kérjük az Örökkévalót, hogy a szava szerint adja nekünk mind a vágyat- mind pedig a kimenetelét annak , hogy a Tanítása szerint tudjuk élni!
Tehát a Malakiást követő csend időszakának végeztével, a Messiás elhozta nekünk, a Próféciában megfogalmazottak szerint az Isten Törvényének Igaz Tanítását. ( Ézsaiás 42.)
És az Övéi fel is figyeltek erre, ámde nem maguktól, hanem szintén egy Isteni Ígéret beteljesedéseként: Ez.36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Ez az oka annak Testvérek, hogy a tényleges megtérés, nem emberi elhatározásból van, hanem az Isten kegyelméből, ugyanis mint látjuk is az Ezekiél 36-ban, a Megtéréshez új szív is kell, amit az ember nem adhat meg magának, hanem csak az Isten!
Ebből következik is, hogy az Ige befogadása által, ezen új szívvel megáldottak, Új életre is kelnek.
Új Élet- Új Értékrend-Új Szabályok-Új gondolkodás...
És ezek hiánya miatt láthatjuk azt is, hogy sokan valójában a megtérésükkel semmit sem változtak, hanem továbbra is a maguk értékrendjük , testi kívánságaik, testies gondolkodásuk szerint élnek...
Gyakori kédés lehet a mai időkben, hogy valójában kik az Úr Igazi szolgái, akik az Isten Tanítását közvetítik?
Malakiásnál találjuk a választ erre a kérdésre: Mal.3,13.
Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14.
Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15.
Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16.
Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17.
És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18.
És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
A 18-as vers tehát: És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Tehát ahhoz hogy felismerhessük az Úr Szolgáit, … nos ahoz is meg kell előbb térni az Úrhoz...
Jézus mondja ezekről, és ugyan erre a Próféciára utalva:
János Evangyélioma 10. rész
1.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
-
Áldott Testvérek. E mai alkalommal, beszéljünk a párhuzamokról, éspedig a régi idők és a mostaniak közötti párhuzamokról. Ezen Párhuzamok felfedhetik hogy merre tartunk,
egyeseknek lehet vígasztaló-míg másoknak jobb esetben figyelmeztető jel.
Misdenek előtt, szóljon a bölcsesség, ami már előre bizonyságot tett ezekről:
Prédikátor könyve 1. rész
1. A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
3. Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4. Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5. És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
6. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7. Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
8. Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9. A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
I; Az Ígéret földje.
Az Ígéret földje a világnak egy oly területe, mely bár a föld nevű bolygón van, de nem e világ ( Olám) része. Ez a föld,( Erec) egy oly pont, ahol a Menny ( Samajin), kapcsolódik a földdel ( Ádámá ).
Ez a terület, nem hasonlatos egyetlen országgal-egyetlen területtel sem a világon. Ez a terület, Isten tulajdonában van, és ezen területen, nem osztozkodhatnak az emberek!
EZt nem lehetséges örökölni, ezt nem lehet erővel elvenni.Ésbár a történlem folyamán többször is háborúztak érte, de meg kell látni, amíg az Örökkévaló nem rendelte másként, addig az a nép maradt rajta,
akinek az Isten megadta az ott lakást. Amikor az Örökkévaló a bűnök miatt elűzte a népét, és bár ehhez az elűzéshez más népet használt ugyan, de a föld meddő és haszontalan terület maradt mindaddig, amíg az
Örökkévaló népe, vissza nem tért arra a földre. Így volt ez a 70 éves Babilon-i fogság idején is, és így volt a Messiás után 100-tól- 1948-ig.
A Veres tengertől kb. Yúdeáig mocsaras terület- Yúdeától a Hermon-ig sivatag... Valahol középen két vánnydt hegyi kecskével...
De amikor arra a földre az Örökkévaló bevitte- vissza vitte a népét... na az az élet a halálból...
Tehát van egy földtrület a világon, mely nem a világ része, és erről a földről, így határozott egykor az Örökkévaló:
Mózes I. könyve 13. rész
1.
Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, ő és az ő felesége, és mindene valamije vala, és Lót is ő vele, a déli tartományba.
2.
Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal.
3.
És méne helyről helyre délfelől mind Béthelig, oda a hol először vala az ő sátora, Béthel és Hái között.
4.
Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsőben készített vala: és segítségűl hívá ott Ábrám az Úrnak nevét.
5.
Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai.
6.
És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt.
7.
Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön.
8.
Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.
9.
Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.
10.
Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe.
11.
És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.
12.
Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a Jordán-melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig.
13.
Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.
14.
Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra.
15.
Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.
16.
És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.
17.
Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.
18.
Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.
Majd ezt megerősítette az Örökkévaló Ávrámnak, és magvának több ízben is:
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
I Mózes 28,10.
Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.
11.
És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.
12.
És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.
13.
És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
14.
És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
15.
És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.
16.
Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.
17.
Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
18.
És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;
19.
És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.
20.
És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem;
21.
És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;
22.
És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.
Áldott Testvérek, ezen a ponton had tegyünk egy kis kitérőt, hogy értelemre juthassunk valóban fontos kérdések felől...
Vannak, akik szerint a Tized fizetésnek- a törvény előtti meglétét találhatjuk ezen fejezetben, és mondják ezt azért, hogy most is szedjenek tizedet...
"22.
És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom."
Valóban erről van szó? Hol is látjuk hogy Yakov tizedet fzetett volna? na és főleg hogy : Kinek is???
De értsük meg az Írást Testvérek: Kinek is nevezte az Örökkévaló el Yakovot? Yisráélnek, és hisszük vagy sem, de Yiszráél szavának megfelelően, amikor a fogságból visszajöttek Yiszráél fiai, valóban Béth El-ben,
( Isten Háza) Állították fel a Szent Sátrat. ( Szuká ha Kadosh-t)
/ Bírák 20,26.
Ekkor felment Izráel minden fia és az egész nép, és elmenvén Béthelbe, sírtak, és ott maradtak az Úr előtt és bőjtöltek aznap egész estvéig, és égőáldozattal és hálaadó áldozattal áldoztak az Úr előtt.
27.
És megkérdezék az Izráel fiai az Urat, - mert ott volt abban az időben az Isten frigyládája./
Namost Yisráél, immáron egy népet nevez, és a Szet Sátorban Az Isten által, Papi szolgálatra kiválasztott nemzet, a Leviták nemzete szolgált...És a Lévitáknak rendelte az Örökkévaló, részül a Tizedet.
Így tehát láthatjuk, hogy az Írás Igaz, és valóban fizetett Yisráél tizedet, elsőként Béth El-ben, majd Yerusáláim-ban, de a Lévitáknak, és nem egy ember, hanem a nevéről nevezett mag!
Mindez pedig Mózes rendelése nyomán lett, éspedig a Messiás engeszteléséig, azok számára kik benne felismerték a megígért Megváltót, azoknak pedig akik nem ismerték őt fel, Messiás után 70-ig,( és csak addig)
Hiszen akkor rombolták le a Béjt ha Mikdásh-t, a Béjt ha Kadost... a Templomot. Azóta megszűnt a Lévita rend, hiszen az Áron-i Főpapságot felváltotta a Melki Cedek-i Főpapság...
De térjünk vissza a témánkhoz... Tehát az Ígéret földje...
II; Lehet-e örökölni- örökség- származás által bírható-e, avagy: Vannak-e az Örökkévalónak unokái?
Láthatjuk, hogy ez a föld, bár Ávrámnak, és az ő Magvának adatott, de azt is látjuk, hogy nem egészen úgy, ahogyan ezt az ember elképzelné!
Hiszen maga Ávrám, és utána Yichak is, életvitelükkel vallást tettek arról, hogy nem a tulajdonuk az a föld... na nem a megvetés szavai ezek, hanem az érdemtelenség, alázatos szavai!
Zsid.11, 8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Tudjuk a történelemből, hogy Yakov idejében, idegen földre jutott Yisráél, majd nemsokkal Yakov halála után, rabságba került a magva...
Ezen rabság idején, az ő magva bizony szenvedett, és csak akkor kezdődött meg az Örökkévaló Szabadítása, amikor a nemzet: 1: Megemlékezett az Isten Ígéretéről, 2; Felkiáltottak a Szabadításért.
Tehát: 1; Eszükbe jutott hogy kik is ők, ezzel Ávrámnak-Yichák-nak; Yakovnak örökébe kívántak lépni.
2; Ezt közölték is az Örökkévalóval.
Hiszen nyilvánvaló, hogy akik jól érzik magukat e világban, azoknak nincs szükségük a Szabadítóra!
Ezen felkiáltás eredményeként azt is látnunk kell, hogy e világ fejedelme, mindent elkövetett azért, hogy meggondolják magukat az Isráél fiai...
Mózes II. könyve 5. rész
1.
Annakutána pedig elmenének Mózes és Áron és mondának a Faraónak: Ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nékem a pusztában.
2.
A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt.
3.
Ők pedig mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.
4.
Égyiptom királya pedig monda nékik: Mózes és Áron! miért vonjátok el a népet az ő munkáitól? menjetek dolgotokra.
5.
Ezt is mondja vala a Faraó: Ímé a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velök az ő munkáikat.
6.
Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarczoltatóinak és felvigyázóinak, mondván:
7.
Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelőtte; hadd menjenek el ők magok és szedjenek magoknak polyvát.
8.
De a tégla számát, mennyit ennekelőtte csináltak, vessétek ki rájok; azt le ne szállítsátok, mert restek ők és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek.
9.
Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak hazug szóra.
10.
Kimenének azért a nép sarczoltatói és felvigyázói és ezt mondák a népnek mondván: Ezt mondja a Faraó: Nem adok néktek polyvát.
11.
Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, a hol találtok; mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból.
12.
És elszélede a nép egész Égyiptom földén, hogy tarlót szedjen polyva helyett.
13.
A sarczoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el munkátokat, napjában a napi munkát, mint akkor, a mikor polyva volt.
14.
És verettetének az Izráel fiai közül való felvigyázók, a kiket a Faraó sarczoltatói rendeltek vala föléjök, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennekelőtte?
15.
És elmenének az Izráel fiai közül való felvigyázók és kiáltának a Faraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal?
16.
Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nékünk: Csináljatok téglát! És ímé a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik.
17.
Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az Úrnak!
18.
Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak néktek, de a rátok vetett tégla-számot be kell adnotok.
19.
Akkor látják vala Izráel fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a napi munka meglegyen.
20.
És mikor kijövének a Faraótól, szembe találkozának Mózessel és Áronnal.
21.
S mondának nékik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Faraó előtt és az ő szolgái előtt, fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.
22.
És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?
23.
Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.
Hát ezt egyszerűbben úgy is mondhatnánk tehát, hogy az Istenhez való fordulásuk eredményeként, a bajuk hatványozódott...
Pont mint azóta is minden megtérőnek... csak tudnám miért hirdetik úgy az Evangéliumot a maiak, hogy: " Csak térj meg, és minden bajodnak vége!" ???
És ez az a pont, ahol elkezdődött a különválasztás, és azóta is így van ez! Hiszen ettől kezdődően, már csak azok jutnak tovább, akik hallgatnak az Úrnak, az Istennek BESZÉDÉRE ! iGÉJÉRE! Amit-Akit MÓZES közöl a néppel!
És bár Mózes az Isten népéhez szól, ámde azon NEMZETEK BÉLIEK közül akik hallják és megtartják, szintén Szabadítást hoz számukra!
Tehát ezen a ponton, sok Nemzetekbéli is értelemre jut...
II Mózes 12,35.
Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36.
Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37.
És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38.
SOK ELEGY NÉP IS MÉNE FEL VELÖK; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
És bár ezen a ponton, az engedelmesség okán, Yisráél számát az egyébb népből származó, ámde engedelemmel viseltetők számával gyarapította az Örökkévaló, ámde a megpróbáltatás idején, az engedetlenek kiirtásával, alaposan le redukálta a kihozottak számát...
cirka kettőre, azaz: Két főre azok közül, akik saját szemeikkel látták az Örökkévaló csodáit, mégsem hallgatták őt engedelemmel!
A Népbe való születés miatt, tehát származásra való tekintettel, nem lehetséges Örökölni az Ígéret földjét! Azt KI KELL ÉRDEMELNI! Nem számít az, hogy valaki le tudja vezetni a családfáját Ábrahámig...az sem számít, hogy valaki oly családból
származik, amiben előtte, generációk óta mindenki hívő volt... egyéni elbírálásban lesz részünk!
II Kor.5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
III; A Próba kő.
Ugye a megpróbálás ideje...
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
10. Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16. A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
19. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
20. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.
Tehát az Örökkévaló, a Szabadításának második fejezeteként, ránk bocsátja a Megpróbálás idejét...
De nem ám azért, hogy előtte legyen nyilvánvaló, hogy mi van a szívünkben? hogy mennyire vagyunk odaszántak-állhatatosak?...
Hanem hogy mi magunk lássuk meg ezt az Igazságot! Hiszen Ő jobban ismer bennünket, mint mi saját magunkat...
Ezen Állhatatossági Próbák idejét tehát azért adja az Örökkévaló, hogy megláthassuk a magunk állhatatlanságát- alkalmatlanságunkat... Hogy Istenhez fordulva, az Ő Segítségét kérve, Az Ő Kegyelmét kérjük ebben is,
és ezek után nem lehet (ne) kétséges, hogy nem a mi cselekdeteink által-hanem az Ő kegyelméből juthatunk célba, ámde nem a cselekdetek nélkül, hanem cselekedve az Ő akaratát, Engedelem okán...
Hogy, ha ez így van, akkor ezt miért nem tanítják így? Nos: AZ Apostolok idejében ezt még így tanították, és ezt el is lehet olvasni a leveleikben...csak az van áldott Testvérek, hogy ha az ember elismerést keres magának, akkor legyen tanító... az sem baj, ha lövése sincs arról mit beszél...
ha pedig elismert, és közkedvelt tanító akar lenni, akkor beszéljen olyan dolgokról, amiket az emberek elfogadnak és szeretnek... amik Zene füleiknek...
Amikor a Mester mondott olyan dolgot, amivel lerombolta az ember erejét-bölcsességét... egyszer s mind: az Egóját, benne is sokan megbotránkoztak.
Jn.6, 47. Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
48. Én vagyok az életnek kenyere.
49. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
51. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
52. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
54. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
58. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
59. Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
60. Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
61. Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
62. Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
66. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
67. Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
68. Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
69. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
..." hja... nem az én nagyságom-erőm-ügyességem-bölcsességem-jóságom-igazságom-szépségem??? Akkor nem kell! Mondták, és mondják sokan ma is....
Tehát van egy Próbakő, és ez a kő mozdíthatatlan! ez azt jelenti: Csak úgy lehet, ahogyan az Örökkévaló elrendelte!
Nincs partizán akció- nincs leleményesség- nincs egyéni kreativitás! Csak a megadott kritérium szerint!
Az azonban Igaz, hogy ha mindent csakis az Istennek való engedelem által lehetséges tenni, tehát ahogyan Pál is mondta: Ef 2,10
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
Ha tehát ez így van, akkor eltűnik az ember, és helyette nem marad más, mint a megtestesült Ige! De nem ez lenne a cél?
Natehát: Ha és amennyiben, valaki az egoizmus előtt akar elismert-elfogadott- közkedvelt lenni, annak úgy kell beszélnie, hogy azt az egoizmus elfogadja...
Tehát: Nem az Isten Szavát közvetítve...
Régen is volt ilyen kezdeményezés, de csattanós fináléval zárult... szó szerint... hiszen akkor még Szent közösség lévén, az Örökkévaló, csírájában fojtotta el a lázadást, és követelte ezt meg az Övéitől is...
IV; Koráh vö Datán- avagy az AntiKrisztus első követei.
Júdás Apostol levele 1. rész
1.
Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
2.
Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
3.
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
4.
Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5.
Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6.
És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7.
Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
8.
Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9.
Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
10.
Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
11.
Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.
12.
Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;
13.
Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
14.
Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
15.
Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.
16.
Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók...
Figyeljünk a 11-es versre Testvérek: "11.
Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el."
Kainról azt tartjuk hogy az első Testvérgyilkos volt,ámde nem ez az amiről Yuda beszél! Kain Útja a féltékenység volt, és a féltékenység-versengés volt az, ami manifesztálódott a "versenytárs" kiiktatásában...
Mózes I. könyve 4. rész
1.
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2.
És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3.
Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4.
És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5.
Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
A Sértődöttség- Versengés-Féltékenység útja, tehát nem jó indulás...
Bileám tévelygése...
Bileámról sokféle szóbeszéd terjeng, ámde a leg alapvetőbb, valahogy elsikkad a köztudat elől... ahoz ugyanis el kéne olvasni a Szentírást.
A Szentírásunk Bileámot a IV.Mózes 22-től jegyzi, éspedig mint Prófétát! Mégpedig Igaz Prófétaként van jelölve, tehát nem olyan mai önjelölt Próféta...
Bileámot az Örökkévaló rendszeresen meglátogatta, tehát az Örökkévalóval volt egy alapvetően jó és masszív kapcsolata...
Ámde, és most jön a slusszpoén: Bileám amolyan mai értelembe vett: Emberi tulajdonságai miatt, Emberi referenciákat is preferált.
Figyeljünk a szavakra Testvérek: Péter így jellemzi őt, és azokat, akik őt követik: 2Pt 2,15
A kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor fiának útját, a ki a gonoszság díját kedvelte.
Ebből a maiak számára az jön le, hogy a pénzt- a gazdagságot kedvelte Bileám... pedig nem erről van szó.
Hiszen olvashatjuk is: Mózes IV. könyve 22. rész
1.
És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezőségen a Jordánon túl, Jérikhó ellenében.
2.
És mikor látta Bálák, a Czippór fia mind azokat, a melyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:
3.
Igen megrémüle Moáb a néptől, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izráel fiai miatt.
4.
Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját. (Bálák pedig, Czippórnak fia Moáb királya vala abban az időben.)
5.
Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, a mely vala a folyóvíz mellett, az ő népe fiainak földére, hogy hívják őt, mondván: Ímé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben.
6.
Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálamnál; talán erőt vehetek rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből; mert jól tudom, hogy a kit megáldasz, meg lesz áldva, és a kit megátkozol, átkozott lesz.
7.
Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendőmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák néki Bálák izenetét.
8.
Ő pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, a miképen szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.
9.
Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te nálad?
10.
És monda Bálám az Istennek: Bálák, Czippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, ezt mondván:
11.
Ímé e nép, a mely kijött Égyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharczolhatok vele, és kiűzhetem őt.
12.
És monda Isten Bálámnak: Ne menj el ő velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.
13.
Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.
14.
És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.
15.
Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál előkelőbbeket.
16.
És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Czippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!
17.
Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!
18.
Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát aranynyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek; kicsinyt vagy nagyot.
Tehát Bileám vissza utasította a Pénzt, az ajándékot, és ragaszkodott az Isten által megmondottakhoz! Nem a Pénz, a vagyon volt Bileám számára a gonoszság dijja, hanem...
Hanem a Világgal kötött barátság!
Pénz-kincs-ajándék nem kellett neki, és az Isten parancsolatait követte, Próféhoz méltóan. De volt egy dolog az életében, ami végül is a vesztét okozta...
Ez volt a világgal kötött barátság.
Átkot nem mondott az Isten népére, ámde elmondott valamit a vesztükre törő Báláknak, amivel ártott az Isten népének. Ez nem volt más, minthogy felfedte azt a Titkot, hogy az Isten népének ereje, az Isten jelenlétében van!
Amíg az Isten népe között lekozik az Örökkévaló, addig legyőzhetetlenek. Viszont csak addig lakozik az Néppel az Isten, amíg megtartják a Szentség Útát, vagyis: E világtól való elválasztottságukat, éspedig az Istennek való ENGEDELMESSÉG ÁLTAL!
Tehát egyrészt biztosította Bileám-Bálák-ot, hogy neki nem közömbös a Király sorsa, és barát, meg szeretlek téged... addig elérhetővé is tette számára azt a tudást, ami által megfertéztethette a népet,
és ennek eredményeként az Isten elfordult a népétől... tehát megtudta hogy bűnt kell becsempészni-kísértés által a népbe.Testi+ Lelki Práznaság= Biztos hatás...
Tehát mindazok Bileám követői, akik az Isten Szentei közé, tanítás által tisztátalanságot csempésznek...
És van még nekünk a Koráh ellenkezése...
Mózes IV. könyve 16. rész
1.
Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;
2.
És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
3.
És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?
4.
És mikor hallá ezt Mózes, arczra borula,
5.
És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert a kit magának választott, magához fogadja azt.
6.
Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete!
7.
És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, a kit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
8.
És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
9.
Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
10.
És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
11.
Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
12.
Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
13.
Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
14.
Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!
15.
Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az ő áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem el tőlök, és egyet sem bántottam közülök.
16.
Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt; te és azok és Áron, holnap.
17.
És kiki vegye az ő temjénezőjét, és tegyetek abba füstölő szert, és vigyétek az Úr elé, kiki az ő temjénezőjét; kétszáz és ötven temjénezőt. Te is, és Áron is, kiki az ő temjénezőjét.
18.
Vevé azért kiki az ő temjénezőjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölő szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása előtt, Mózes is és Áron.
19.
Kóré pedig összegyűjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész gyülekezetnek.
20.
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
21.
Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemészszem őket egy szempillantásban.
22.
Ők pedig arczukra borulának, és mondának: Isten, minden test lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre haragszol-é?
23.
Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
24.
Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül.
25.
Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék őt Izráel vénei.
26.
És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, a mi az övék, hogy el ne veszszetek az ő bűneik miatt.
27.
És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellől köröskörül; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.
28.
Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam:
29.
Ha úgy halnak meg ezek, a mint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet.
30.
Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.
31.
És lőn, a mint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok.
32.
És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket: és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden jószágukat.
33.
És alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül.
34.
Az Izráeliták pedig, a kik körülöttök valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld!
35.
És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, a kik füstölő szerekkel áldoznak vala.
36.
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
37.
Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a temjénezőket a tűzből, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert megszenteltettek a temjénezők;
38.
Ezeknek temjénezői, a kik a magok lelke ellen vétkeztek. És csináljanak azokból vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivelhogy járultak azokkal az Úr elé, és megszenteltettek: legyenek jegyül Izráel fiainak.
39.
Felszedé azért Eleázár pap a réz temjénezőket, a melyekkel a megégettek járultak vala oda, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására.
40.
Emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki idegen, a ki nem az Áron magvából való, ne járuljon az Úr elé füstölő szerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kóré és mint az ő gyülekezete, a miképen megmondotta vala néki az Úr Mózes által.
41.
És másnap felzúdula Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!
42.
Mikor pedig egybegyűle a gyülekezet Mózes ellen és Áron ellen, akkor fordulának a gyülekezet sátora felé: és ímé befedezte vala azt a felhő, és megjelenék az Úrnak dicsősége.
43.
Mózes azért és Áron menének a gyülekezet sátora elé.
44.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
45.
Menjetek ki e gyülekezet közül, hogy megemészszem őket egy szempillantásban; ők pedig orczájokra borulának.
46.
És monda Mózes Áronnak: Fogd a temjénezőt, és tégy abba tüzet az oltárról, és rakj reá füstölő szert, és vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értök, mert kijött az Úrtól a nagy harag, elkezdődött a csapás.
47.
Vevé azért Áron a temjénezőt, a mint mondotta vala Mózes, és futa a község közé, és ímé elkezdődött vala a csapás a nép között. És füstölő áldozatot tőn, és engesztelést szerze a népnek.
48.
És megálla a megholtak között és élők között; és megszűnék a csapás.
49.
És valának, a kik megholtak vala e csapás alatt, tizennégy ezer hétszázan; azokon kivül, a kik megholtak vala a Kóré dolgáért.
50.
És visszatére Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának nyílásához. Így szűnék meg a csapás.
Figyeljünk csak:
Mózes IV. könyve 16. rész
1. Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;
2. És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?
(versengés)
ámde a nép között, már a gonosz magva:
"41.
És másnap felzúdula Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!"
Bár testileg a zavarkeltők eltűntek, de lelki fertőzés által, tovább élnek-és rombolnak az Isten népében! Nem elég az Isten Bizonyságtétele nekik... Nem elég az Isten Szava- Döntése-Parancsolata...
" Miért tette ezt Mózes? Miért nem hagyta őket? Hol a Szeretet? Hol az elfogadás? Hol a Békesség???"
Azok számára akik ilyenek, nincs és nem is lesz békesség!!!
Tehát Koráh vö Dátáán ellenkezése: "Majd én jobban tudom-majd én irányítok-majd én vezetek- én akarom a szolgálatot- én vagyok a méltó- én leszek a nép vezetője..."
Nem is érdekli őket, hogy az Isten egyértelművé tette a maga választását... nem érdekli őket az sem hogy az Örökkévaló Szuverén...Ők azok, akik megvannak győződve arról, hogy még Istennél is jobban tudják mi kell a népnek...de hova is akarják visszavinni az Isten népét?
IV.Mózes 16,12. Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
14. Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!
( Ellenkezés)
Ők már az ígéret földének, a rabszolgaságot nevezik ki, tehát eggyiptomot... Vissza a világba! Isten népét vissza téríteni a világba! ez a jelmondatuk, és kimondva vagy sem, de ezt is teszik!
"Élj úgy, ahogy neked jó! Tedd amit akarsz, úgyis megbocsájt az Isten! Ne foglekozz az engedelemmel, csak higyj benne, és üdvözülsz! Kicsire nem adunk- a nagy meg nem számít..."
És bizony a Gonosz magva is ragaszkodó tud lenni... már felütötte fejét a gaz...
Jézus mondja:
Máté Evangyélioma 13. rész
1.
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2.
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3.
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
4.
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5.
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6.
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7.
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8.
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9.
A kinek van füle a hallásra, hallja.
10.
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12.
Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
13.
Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14.
És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15.
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
16.
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17.
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
18.
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
19.
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20.
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21.
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22.
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23.
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
24.
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
25.
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
26.
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
27.
A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
28.
Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
29.
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
30.
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
Az Állhatatos, és valóban elszánt- engedelmes követőké az Ígéret földje!
Jelenések könyve 22. rész
1. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2. Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4. És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
6. És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
7. Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
8. És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.
9. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.
10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
17. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
18. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
19. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
20. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
21. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.
Ma-akárcsak régen, nagy a tolongás az ígéret földje felé vezető úton, és sajnos, akárcsak régen, sokan megrekedtek e világ, és az ígéret földje között...
A Maiak közül- akárcsak a régiek közül, nagyon sokan fognak a pusztában elveszni hitetlenség miatt... mert nem értik meg, hogy a Hit, az, ha nem csak "elfogadod hogy van a felsőbb hatalom, - de amit mond, azszerint is élsz, tehát követed is!
Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12. AZÉRT AKI AZT HISZI HOGY ÁLL, meglássa, hogy el ne essék.
13. Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
14. Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.
Nem azt mondja a 11-es versben, hogy aki áll! Azt mondja: "AZÉRT AKI AZT HISZI HOGY ÁLL"...
Mert sokan csak hiszik hogy állnak...
Pál rájuk gondolt, amikor azt mondja: Korinthusbeliekhez írt II. levél 13. rész
1.
Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog.
2.
Előre megmondtam és előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most is távollétemben írom azoknak, a kik ezelőtt vétkeztek, és a többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes;
3.
Mert hát az általam szóló Krisztusnak bizonyságát keresitek, a ki irányotokban nem erőtelen, hanem erős ti bennetek.
4.
Mert noha megfeszíttetett erőtelenségből, mindazáltal él Istennek hatalmából. És noha mi erőtelenek vagyunk benne, de vele együtt élünk majd Isten erejéből ti nálatok.
5.
Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.
6.
De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk méltatlanok.
7.
Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk.
8.
Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.
Hogy ne csak higyjük- hanem tudhassuk hogy Jézusban vagyunk, vizsgáljuk meg magunkat! Jézusban lenni, annyit tesz: Az Ige Szerint élni!
És így Testvérek? (!)
Benne vagyunk?
-
Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9. Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
10. El ne felejtkezzél a napról, a melyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.
11. És előjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tűzben ég vala mind az ég közepéig, mindamellett sötétség, köd és homályosság vala.
12. És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.
13. És kijelenté néktek az ő szövetségét, a melyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kőtáblára.
14. Engem is utasított az Úr abban az időben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.
15. Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, a mikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben;
16. Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;
17. Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, a mely röpköd a levegőben;
18. Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévő vizekben.
19. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.
20. Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczéből, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai napon vagytok.
21. De én reám megharaguvék az Úr ti miattatok, és megesküvék, hogy nem megyek át a Jordánon, és hogy nem megyek be arra a jó földre, a melyet az Úr, a te Istened, ád néked örökségül.
22. Miután én meghalok e földön, nem megyek át a Jordánon; ti pedig átmentek, és bírjátok azt a jó földet;
23. Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségéről, a melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened.
24. Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.
25. Hogyha majd fiakat és unokákat nemzesz, és megvénhedtek azon a földön, és elvetemedtek, és csináltok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, és gonoszt cselekesztek az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, haragra ingerelvén őt:
26. Bizonyságul hívom ti ellenetek e mai napon a mennyet és a földet, hogy elveszvén hamarsággal elvesztek a földről, a melyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt; nem laktok sok ideig azon, hanem pusztára kipusztultok róla.
27. És az Úr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen maradtok meg a népek között, a kik közé visz titeket az Úr.
28. És szolgáltok ott emberi kéz által csinált isteneknek: fának és kőnek, a melyek nem látnak, nem is hallanak, nem is esznek, nem is szagolnak.
29. De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt.
30. Mikor nyomorúságban leéndesz, és utólérnek téged mindezek az utolsó időkben, és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára:
31. (Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened), nem hágy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségéről, a mely felől megesküdt nékik.
32. Mert tudakozzál csak a régi időkről, a melyek te előtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?
33. Hallotta-é valamely nép a tűz közepéből szóló Istennek szavát, a miképen hallottad te, hogy életben maradt volna?
34. Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen és válaszszon magának népet valamely nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?
35. Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kivüle több!
36. Az égből hallatta veled az ő szavát, hogy tanítson téged, a földön pedig mutatta néked amaz ő nagy tüzét, és hallottad beszédét a tűz közepéből.
37. És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az ő magvokat is ő utánok, és kihozott téged az ő orczájával Égyiptomból, az ő nagy erejével:
38. Hogy kiűzzön náladnál nagyobb és erősebb népeket előled, hogy bevigyen téged, és adja néked az ő földjöket örökségül, mint a mai napon van:
39. Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!
40. Tartsd meg azért az ő rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
Áldott Testvérek. Gyakori kérdés sokak esetében, hogy szívük szerint szeretnének biznyságot tenni az Örökkévalóról az emberek előtt, szeretnék felmutatni az emberek előtt a hitüket,
ámde nem tudják hogyan kezdjenek hozzá, sem azt hogy mi módon kell ezt tenni...
Egyáltalán? Hogyan kell az emberek előtt megvallani- femutatni a Hitünket úgy, hogy az emberek akik a környezetünkben élnek-látják a mindennapjainkat,az Istenre figyeljenek fel, és ne ránk?
Hogyan lehetünk az Istennek hiteles bizonyságai?
Vannak akik dacból, eltagadják a hitüket... és vannak, akik ugyan lépten-nyomon vallást tesznek szóban az ő hitükről, de mint mondtam is: "szóban"! És az életük, a magaviseletük... nyomokban sem emlékeztet senkit az Istenbe vetett hitre. (sőt ! )
Tehát a kérdés: Hogyan lehetünk "Hiteles Tanúbizonyságai az Úrnak?
Az Ige szerint, ennek egyetlen módja, az engedelemben történő követés! Ezen fejezet is erről tesz bizonyságot, nevezetesen: Az Istennek való engedelmesség az egyetlen oly dolog, ami egyrészt: Felhívja a Hitetlenek figyelmét az Istenre, egyszer s mind: Bemutatja a hitetlenek előtt, hogy
ezen a világon, és ebben a testi életben is lehetséges az Isten szerint való élet, másszor: Felhívja a hitetlenek figyelmét az Örökkévalóra, és vágyat ébreszt bennük is, az Istennel való - valós közösség feltalálására!
A Ma esti alkalommal, ezen fejezet tanításán induljunk el, ebben a témában.
Mindenek előtt lássuk újra az első 8 verset...
"Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?! "
Az Istentől való Tanítás arról tesz tehát bizonyságot, hogy NEM AZ EMBERI IZZADSÁG AZ AMI MEGDICSŐÍTI AZ ISTENT, HANEM KIZÁRÓLAG A TANÍTÁSÁNAK HŰ KÖVETÉSE!
És erről nem elég csupán beszélni, hanem a hitelesség miatt, az életünkkel kell evangelizálni!
Ahogyan azt az Apostolok is mondják többször-több helyen; pl: Péter Apostol I. levele 2. rész
1.
Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.
2.
Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
3.
Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4.
A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
5.
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
6.
Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
7.
Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8.
A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
11.
Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;
12.
Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
13.
Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;
14.
Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére.
15.
Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;
16.
Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.
17.
Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.
18.
A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.
19.
Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.
20.
Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.
21.
Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:
22.
A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
23.
A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:
24.
A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.
25.
Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
A Szentírás, nem hasonlatos egyetlen írásműhöz sem! A Szentírásnak minden szava: Élet-vagy halál!
Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Figyelem: „11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
Tehát ne csak beszélj Róla! Élj is az szerint...
Erről a szól, a Szövetség megújításának ígérete is:
Jer, 31,31. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
Nem elég elrejtve őrizni! Nem elég tudni! Nem elég beszélni róla! Az Életünkkel kelll felmutatni!
A Szentírásunkban, pontosabban a B'rit hadasah-ban is fellehető az, hogy már az első fejezet első sorai is elengedhetetlen kritériumokat vázol, visszautalva az V Mózes 30-ra. Vagyis: A Szent Tan Minden betűje élet vagy halál! Élet azoknak akik megtartják- és halál és átok azok számára, akik megvetik...
Lássunk erre vonatkozóan egy példát az Apcsel-ből: Apostolok Cselekedetei 1. rész
1.
Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
Tehát maga a Mester ( Rabbi), Elsőként megélte az Istenbe vetett hitet, és az engedelmet, majd erről magyarázatot adva: Bizonyságot is tett...
Nem elég beszélni a hitünkről, mint le becsesebb kincsünkről! Azt meg is kell mutatni, hogy a felmutatás által, egyszer: Bizonythassuk a valóságát... másszor: Kívánatossá tegyük a távollévők számára.
Erről tanít Pál is:I Kor.4, 16.
Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim.
17.
Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
18.
De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
19.
Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
20.
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
Az hogy Erőben áll az Isten országa!, Azt jelenti: Valós! beszélni Testvérek, akár miről is lehet... de a tényleges valóság áll meg az élet viharaiban.
Sokan beszélnek és tesznek bizonyságot a meg tapasztalásaikról- bizonyságaikról... ám ez nem teszi őket hitelesekké, ha az idegen... a kívülvaló, nem az Istent látja meg benne!
A hívő, életének bizonyos történéseiben szembe kerül önmagával, a maga általi megítélés okán.
Sajnos sok esetben az láttatik meg, hogy Isten Igazságához mérten... ( nos hogy is mondjam? ) bizony hijjával találtatunk...
Beszéltünk sok szép és Igaz dolgokat, de be kell látnunk, hogy a megpróbáltatások idején, bizony távol volt az Isten tanításának valóssága.
Ilyenkor két választás adatik:
1; Fennkölten hivatkozunk a Testben történő életre... e világ gonoszságára... az emberi mivoltunkra- vagy:
2; Megítéljük magunkat, és Kérve Isten kegyelmét és segítségét, egyre odaszántabban orientálódunk az Isten tanításának követésére.
Jézus mondja: Mt.12,24.
A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
25.
Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.
26.
Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?
27.
És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.
28.
Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
29.
Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?
30.
A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.
31.
Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
32.
Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.
33.
Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.
34.
Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.
35.
A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.
36.
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37.
Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.
Tehát amikor az ember "Őszintén" belenéz az Igazsá tükrébe, és tudván-tudja hogy NEM A TÜKÖR GÖRBE! hanem a maga torz képét látva megvallja, hogy mást beszélt, és más szabályk szerint cselekedett,
akkor van lehetősége kizárólagosan a MEGTÉRÉSRE!
Jézus azt mondta tehát, amely ház, meghasonlik Önmagával, nem állhat meg!
Tehát aki belátja, hogy az Igazság fényében meghasonlott önnön magával, és összeomlik, annak van tehát lehetősége az újrakezdésre!
De nem úgy, hogy ugyan azon gondolatok által vezettetve, a különböző szituációkban, hanem kell egy masszív elhatározás, és egy valós bizonyítása annak, hogy mától, csakis Isten vezetése szerint!
Ezekben a dolgokban, két csapat létezik: 1; az Állhatatosak serege, akik megküzdenek naponta ha az kell, elsőként önmagukkal, és minden megkörnyékező bűnnel, hogy az Isten Tanítása az életükben Győzelemre juthasson...
és 2; az Állhatatlanok és hiteltelenek serege, ( ők vannak többen) akik emberi bölcsességükre támaszkodva elhagyják az Isten vezetését, és a maguk ügyessége szerint akarnak kimászni a kérdéses helyzeteikből...
Fontos megérteni azt az Igazságot, hogy aki az Isten vezetését követi, az tehát nem az övé, hanem az Isten vezetésére szorul!
Tehát ezek, nem beszélhetnek a maguk Igazságáról, mert hiszen nem az Ő Igazságuk szerint cselekednek, hanem az Isten Igazsága szerint!
Miközben gyakoroltatnak az Isten vezetése szerint való Jóban, egyre határozottabban kiáltanak fel: Adoni, Rahem! Uram, Irgalmazz!
Mert bár Test szerint más- a berögződött tanítás szerint cselekednének, ámde az elhívásuknak megfelelően, a szívük diktálta értékek szerint, az Isten Követését preferálják... Ebben egyre inkább, a maguk tökéletlenségét- a maguk romlottságát látják meg, egyre nagyobb kontraszttal,
így tehát nem bizakodnak önmagukban, nem a cselekedeteik általi Igazságukban reménykednek, hanem az Isten Irgalmában, aki megadja neki egyrészt a Jóra való törekvést- másrészt az ERŐ-t, hogy ne a maguk akarata szerint cselekedjenek, hanem az Isten vezetése szerint!
Erről beszélnek az Apostolok is: Filippibeliekhez írt levél 2. rész
1.
Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,
2.
Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
3.
Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.
4.
Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
5.
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6.
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7.
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8.
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
9.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
10.
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
12.
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13.
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
14.
Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;
15.
Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
16.
Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.
Azt mondja Pál:"16.
Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába."
Életnek beszéde= AZ Isten Igéje!
Megéled, amit Isten Tanít- vagy nem éled meg? És most értettük meg Jézus szavait: MT.12,33.
Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.
34.
Mérges kígyóknak fajzatai, MI MÓDON SZÓLHATTOK JÓKAT, HOLOTT GONOSZAK VAGYTOK? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.
35.
A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.
36.
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37.
Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.
Mi az a tudathasadásos állapot, hogy az aki Isten Igazságáról beszél, gonosz dolgokat cselekszik?
Mi az az őrjöngés, hogy azok akik Isten Örökkévalóságáról beszélnek- Isten megváltozását tanítják???
Mi az az állapot, hogy akik Isten hatalmát említik, Isten gyengeségéről számolnak be önmagukra nézve?
Mi az, hogy egyeseknél... sokaknál, az Isten Igazsága csak szóban áll, és az életükben nem láttatik?
Nem mindenki fogadhatja be az Isten Tanát!
V Mózes 4, 32. Mert tudakozzál csak a régi időkről, a melyek te előtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?
33. Hallotta-é valamely nép a tűz közepéből szóló Istennek szavát, a miképen hallottad te, hogy életben maradt volna?
34. Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen és válaszszon magának népet valamely nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?
35. Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kivüle több!
36. Az égből hallatta veled az ő szavát, hogy tanítson téged, a földön pedig mutatta néked amaz ő nagy tüzét, és hallottad beszédét a tűz közepéből.
37. És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az ő magvokat is ő utánok, és kihozott téged az ő orczájával Égyiptomból, az ő nagy erejével:
38. Hogy kiűzzön náladnál nagyobb és erősebb népeket előled, hogy bevigyen téged, és adja néked az ő földjöket örökségül, mint a mai napon van:
39. Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!
40. Tartsd meg azért az ő rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
Hogy Jézus, avagy az Isten Testté lett beszéde, mást tanított volna erről?
Jn.6, 59. Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
60. Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
61. Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
62. Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
66. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
67. Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
68. Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
69. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
70. Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
71. Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.
Vannak sokan akik NEM HISZNEK....
Mi hát a Hit?
Két Tanítás van erről a fogalomról, és ezek egymást terjesztik ki- ezek egymást teszik erőssé:
1; Zsid. 11, 1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
A " Régiek," tehát az Ősatyák ugye a cselekedeteik, azaz az Istennek való engedelmesség által lettek pédákul állatva?!
És ebből értjük meg a Hit, azaz az Emunah valós jelentését, ami azt teszi: Engedelmességben való, ragaszkodó követés, az életünk árán!
Tehát kik azok akik nem Hisznek? Azok akik nem követik a Mi Urunkat!
Péter Apostol I. levele 4. rész
1.
Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,
2.
Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.
3.
Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.
4.
A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.
5.
A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élőket és holtakat.
6.
Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.
7.
A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.
8.
Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.
9.
Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.
10.
Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;
11.
Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.
12.
Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;
13.
Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.
14.
Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.
15.
Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó:
16.
Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent.
17.
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
18.
És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?
19.
Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.
Az Igazságért szenvedni, azt teszi: Isten Beszédéért mevetettnek lenni!
Jézus mondja: Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Igazsában való megszenteltetés azt jelenti: Az Isten Igazságában Lenni, azaz, ésminthogy tudjuk, mert írva van: Jézus az Isten Igéje, tehát azt teszi: Jézusban lenni!
Aki benne van tehát, az Él, hiszen Az Isten beszéde-rendelése-tanítása-szava-Igéje... az Élet beszéde!
Az Élet beszédét megtartani azt jelenti: Isten szavában- az Isten Szava szerint járni...
És az egyenlet nagyon egyszerű- egyismeretlenes egyenlet... ez alapján fog állni az ítélet is:
Benne vagy Jézusban? azaz Az Isten Szavát megtartottad- avagy NEM???
Mit ér az ember Hite, ha nem az szerint él?
Mit ér az Isten Szava az ember életében, ha azt nem követi?
Mit ér a nyáj, pásztor nélkül? Mit használ a Pásztor a más nyájából valóknak?
Jézus csak azt pásztorolja, aki az Ő nyájában van! Csak az mondhatja magárt a Pásztor nyájának, akik a Pásztort követi!
Namost: Ha tehát a földi életünkben is, márt az Isten Királyságában élünk, tehát az Istennek való engedelmet mutatjuk fel, akkor éles kontraszt láttatik, a Hívő- és a világi ember között...
A Világiaknak nem kell bemutatni a világit, hiszen abban- az szerint él...
A Világi arra figyel fel, aki NEM a világi dogmák és szabályok szerint él.
És a világban élő emberekben megfogalmazódik, egy határozott kíváncsiság, ami már valósan az Istenhez vezető útra terelheti őt.
Istennek Hű bizonyságtevői tehát, a megélés által lehetünk, akár Jézus!
Ebben van élet- ebben van erő- ebben van valóság!
Aki megéli az Istennek Beszédét, abban valójában ÉL AZ ISTENNEK BESZÉDE!
Ekkor megy át, az elmélet a gyakorlatba! ekkor elevenedik meg a írott betű!
Rómabeliekhez írt levél 7. rész
1.
Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
2.
Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól.
3.
Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.
4.
Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
5.
Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak;
6.
Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
7.
Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
8.
De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.
9.
Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
10.
Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
11.
Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
12.
Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
13.
Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14.
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15.
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16.
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17.
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18.
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19.
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20.
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21.
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22.
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23.
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24.
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25.
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Rómabeliekhez írt levél 8. rész
1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
/ eredetileg sem a Szentírás, sem pedig az Apostoli levelek nem voltak fejezetekre osztva... ezt sajnos a tanulhatóság kedvéért osztották részekre, ésbár az ötlet jó volt, ámde sajnos az emberi tudtalanság okán, a részekre válás, teljességben végbement sokakban...
Azonban: Ha a fejezeteket,és Igeverseket nem választjuk szét, hanem folytatólagosan olvassuk, akkor érthetjük meg terjedelmében a tanítást... Hatehát és lett légyen itt egy példa: A Róma 7-et, és a Róma 8-at, folyamatában olvassuk, akkor megértjük, hogy a Törvény ítéletül adatott, ami alól csak és kizárólag Jézusban, tehát az
Isten Szavában való élet által lehetséges szabaddá lenni!/
Pedig mennyire egyszerű ez, mégsem értik sokan: A Törvény a bűnöket- a bűnös életet hivtott ítélet alá rekeszteni! Ha tehát valaki az Istennek való engedelem okán, elkerüli a bűnös életet, akkor arra a törvény nincs elmarasztaló hatállyal!
De nincs sem emberi bölcsesség- sem pedig ügyesség, vagy emberi Jóság... ami lehetővé tenné a bűn elkerülését, hanem kizárólag Jézus! Aki az Istennek Testet öltött beszéde!
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
15. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
16. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
17. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
18. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.
-
Más szavakkal: Ne sunnyogjunk ! Vállaljuk minden szavunkért és tettünkért a felelősséget !
Mondjuk ki az igazságot ? Ne hazudjunk ? Az őszinte embert sehol nem szeretik. :062:
Azt hiszem akkor nem sok embernek lenne munkahelye. :088:
-
:104: valóban.nos ez érdekes felvetés ...Vajon Isten mit válaszolna?
-
Azt mondaná : Nem mondok semmit, már rongyosra beszéltem a számat....
-
Az már rėgen rossz ha Isten nem mondani semmit......
Vagy ha csak legyintene ......
De az sem a hejes úton halad aki így gondolkodik Istenről...
:292: :304:
-
Kedves Manóka :088:
Hiszen egyszer már elmondta : “Hogyha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába” :314:
-
Bocsi... ezt most nem értem... Tehát aki letagadja a hitét, az lenne az igaz? :254:
kezdem kapiskálni... Csakhogy!
Akkor mit kezdjünk ezzel: Mt 10,33
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
Inkább azon a vonalon kellene elindulni, ( szvsz) Hogy az írástudók és farizeusok Igazsága miben állt-és hol ért véget... Feltéve ha azt szeretnénk, hogy a mi Igazságunk több legyen mint amazoké volt...
/Máté Evangyélioma 23. rész
1.
Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,
2.
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3.
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
( kol hakavod )
-
Kedves Testvėrem Anisha!
A mi igazságunk a szentírás, vagyis Isten szava.
Isten parancsolatainak-TÖRVĖNYĖNEK követėse, annak megtartása...nem csak a szánkkal, a cselekedeteinkkel is.
Ha munkahelyünkön megtagadjuk Őt, azzal magunkra mondunk ítėletet.
Ez csak egy próba a sok közül!
Aki egyszer megtagadja az Urat az lehet máskor is megfogja.
Ők valóban csak a "szájukkal" hisznek.......
De mėg meglehet tėrni igaz szívből,hitből .
Nem az számít mit gondol a kollėgám, hanem hogy Isten örömėre vagyok-e! :2smitten:
-
Az Úr áldjon meg !
Én nem vagyok szentfazék, sok hibám van, de bárhol, bárkinek, bármikor ki merem jelenteni, hogy szeretem az Urat, hisz Ő előbb szeretett és az Ő szeretete olyan hatalmas, hogy arra nincsenek szavak.
-
Úgy gondolom, hogy minden embernek vannak hibái, bűnei. De ebbe nem kell beletörődni, igyekeznünk kell azokat elhagyni, és megváltozni, főleg ha kijelentem, hogy szeretem az Urat. Viszont Ő még inkább szeret, ezért jó tudni azt, hogy egy kegyelmes, Istenünk van aki megbocsájt minden bűnt. Mert, jó az Úr
-
Anisha Testvėrem nagy örömömre van hogy bárhol meg vallod Istent!
Ės hibái mindenkinek vannak. De az úr türelmes velünk ės arra tanít ne essünk el.
Ha mėgis megtörtėnik felsegíti azokat akik rá bízzák magukat ės szívből megbánják a bűnt amibe elbuktak.
Neked írt válaszom válasz volt egy korábbi hozzádzólásodhoz minden nemű bántó szándėk nėlkül.
De vajon elėg Istennek az hogy bárhol kimerjük mondani: Az Úr az igaz egyetlen ės örök? Nem ez nem elėg!
A tetteinkkel is meg kell vallanunk őt!
Ennėlkül nincs Isteni szeretet!
Lėgy áldott testvėrem! :2smitten: :2smitten:
-
Valter Testvėrem áldjon az Úr!
Hozzászólásod egy rėszėre áment tudok mondani. De biztos hogy mindent?
-
Hááááát... Nos nem minden bűn bocsáttatik meg! Mert itt van elsőként a Szentlélek káromlás bűne.: Ézsaiás 5, 20. Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
( Tehát a jót rossznak- vagy a rosszat jónak mondani...)
Azután itt van a Szándékosság (Pesá-Mered.) Isten Szavának szándékos elutasítása, azaz: Lázadás. Erre sincs bocsánat!
És itt van az Eggyiptomba- azaz a Világi életbe való visszatérés bűne.
5Móz 17,16
Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton![/size]
És erről szól, a: II.Péter 2,17.
Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
18.
Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,
19.
Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
20.
Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél.
21.
Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
22.
De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.
-
Valter Testvėrem áldjon az Úr!
Hozzászólásod egy rėszėre áment tudok mondani. De biztos hogy mindent?
Az övélyi életében
Az ige azt mondja:
Mik 7:18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
Mik 7:19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!
1Ján 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Isten gyermeke sosem káromolná a Szenlelket, nem utasítja el az Isten szavát.
-
De azt gondolom, nem is az a kérdés, hogy: Hányszor- s milyen bűneinket bocsátja meg az Úr... a kérdés véleményem szerint az, hogy van-e értelme játszadozni a kegyelemmel?
Mert mi van, ha pont akkor ér minket a vég, amikor éppen bűnben vagyunk???
Hiszen írva van: Ezekiél 18,21.
És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.
22.
Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.
23.
Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
24.
És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.
25.
És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
26.
Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.
27.
És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben.
28.
Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.
-
Valter Testvėrem áldjon az Úr!
Hozzászólásod egy rėszėre áment tudok mondani. De biztos hogy mindent?
Az övélyi életében
Az ige azt mondja:
Mik 7:18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
Mik 7:19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!
1Ján 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Isten gyermeke sosem káromolná a Szenlelket, nem utasítja el az Isten szavát.
Valóban??? Soha nem tesznek ilyen dolgokat azok akik Isten gyermekének vallják magukat??? Mert abban egyetértek, hogy Isten gyermekei ilyet nem tesznek...
-
Isten gyermeke valóban nem!!!!!!
De hány magát igaz hívőnek valló"testvėr" bukott már el ezen a ponton.... :306:
Megbocsáthatatlan bűn.....
Minden ami Istent el-vissza utasítja! Ami szándėkos! stb... Igen! Vannak bűnök amiket nem kísėr megbocsájtás!
-
Akik káromolják a Szentlelket vagy Istent azok nem Isten gyermekei, sem azok akik elutsítják Isten beszédét.
Viszont Isten gyermeke is követhet el bűnt, a lényeg az, hogy nem marad benne, megbánja és megtét, és ezzel bizonyítj, hogy Isten gyermeke.
Borzasztó lenne ha egyik percben vagy nap Isten gyermeke lennénk, a másikban nem. Vagy egyik percben van üdvösségem másikban nem.
Isten nem egy ilyen bizontalanságra hívott el bennünket. Aki hisz benne annak örök élete van, át ment a halálbó az életbe, és soha meg nem hal.
Ha már akkor szeretett bennünket mikor még ellemségei voltunk mennyivel inkább most, hogy gyermekei lettünk.
Dávid nagy bűnt követett el,előre kitervelt bűnt, de az Úr megbocsájtott neki, sőt a zsoltárból kitünik, hogy reánehezítette bűnét addig amíg megnem vallotta és meg nem tért. Ő Isten szive szerint való férfiú volt és az is maradt, a Messiás előképe.
-
Kedves Manoka Testvérem !
"Neked írt válaszom válasz volt egy korábbi hozzádzólásodhoz minden nemű bántó szándėk nėlkül."
Nos, amikor azt írtam, hogy az emberek nem mernek őszinték lenni, egyáltalán nem arra gondoltam, hogy megtagadják az Urat, vagy nem merik felvállalni a kereszténységüket. Egyszerűen azt próbáltam és próbálom kifejezni, hogy pl. egy munkahelyen valaki igazságtalanságot vesz észre- bármilyet- és ez ellenkezik az ő hitével vagy erkölcsiségével, egyáltalán nem biztos, hogy fel meri vállalni a dolgot, tudva azt, hogy aki (akik) feljebb helyezkednek el nála, számára nem kellemes szankciókat fognak alkalmazni, amiért mert őszinte lenni.
Tudjuk, hogy majd mindenhol érzelmi és anyagi kizsákmányolás folyik.
-
Áldott Testvérem:Valter. Minderre amit most írtál: Ámen! Így van! De a lényeg valóban, ahogyan mondod (írod) :" Viszont Isten gyermeke is követhet el bűnt, a lényeg az, hogy nem marad benne, megbánja és megtét, és ezzel bizonyítj, hogy Isten gyermeke. "
A Gond az, hogy sokan vallják, hogy Isten gyermekei, de gyűlölködők- de azt mondják-hirdetik: Nem fontos Isten szava-Igéje...
És még egy fontos kérdés: Maga a Hit (Emunah) szó Jelentése: Engedelmeben való követés, az életünk árán.
Biztos hogy minden, önmagát hívőnek valló Erről a Hitről beszél???
-
Anisha testvėrem ha bízok Isten hatalmában hiszek jóságában szerezetėben reá nėzek bűnömben, örömömben , rá bízozhatom az ėletem! Gondoskodik arról hogy kárt ne valljak!
Vagyis: Isten gyermeke meg vallja Őt a mindenhatót , elveszti állását....szomorú! De ahol egy kapu bezárul, ott kinyilik egy másik Isten segedelmėvel ės kegyelmėből!
Az övėiről gondoskodik....
Hát nem ez a hit? Mely hatalom nagyobb az Istennėl?
-
Manoka testvérem, mennyire igazad van !! :317:
Egyébként az eszmefuttatásunk picit elcsúszott egymás mellett, valami mást szerettem volna kihozni belőle :088: , de nem baj :316:
A bűnről pedig ennyit : A legnagyobb apostol háromszor tagadta meg szitkozódva az Urat, mégis megbocsájtást nyert, sőt az Úr maga állította őt helyre. Isten nem a külsőre (bűn) tekint, hanem a belsőre (megigazultság az Ő fiában).
Az emberek nem a bűneikért jutnak pokolra, hanem azért, mert elutasítják Jézust.
-
Ezekiel 18.26.....
Nem gondolom hogy elcsúszott a vita ėpítő! En tanulok tőled, te tanulsz tőlem, MI TANULUNK ISTENTŐL!
:2smitten:
-
Ezekiel 18.26.....
Nem gondolom hogy elcsúszott a vita ėpítő! En tanulok tőled, te tanulsz tőlem, MI TANULUNK ISTENTŐL!
:2smitten:
Ezekiél, 18,25.
És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
26.
Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.
-
Ės bocsáss meg...
nem háromszor hanem harmadszorra tagadta meg az Urat Pėter....
:2smitten:
-
Manoka testvérem, mennyire igazad van !! :317:
Egyébként az eszmefuttatásunk picit elcsúszott egymás mellett, valami mást szerettem volna kihozni belőle :088: , de nem baj :316:
A bűnről pedig ennyit : A legnagyobb apostol háromszor tagadta meg szitkozódva az Urat, mégis megbocsájtást nyert, sőt az Úr maga állította őt helyre. Isten nem a külsőre (bűn) tekint, hanem a belsőre (megigazultság az Ő fiában).
Az emberek nem a bűneikért jutnak pokolra, hanem azért, mert elutasítják Jézust.
Bocsáss meg Testvérem, de ez így nem egészen igaz. Ha valaki a Messiásban van, az nem marad bűnben, hisz a Messiás tölti ki az életét. Erre a valakire igaz, hogy a Messiás engesztelő Áldozatának a vére, érte szól. Aki nincs a Messiásban, az a bűnben van, tehát érte nincs engesztelés!
-
Hja... megint a lényeg... Szóval: A Bűne miatt hal meg az, aki elutasítja a Messiás engesztelését, mert a Messiás vére a Tökéletes és egyetlen engesztelő áldozat értünk.
-
Más: Mit gondoltok, van-e olyan "örömhír" .... Aminek örömködői számára, végül átok lesz minden szó?
-
Az örömüzenet nem az, amit sokan hisznek. Nem az az öröm tárgya, hogy jól tudtak dönteni (Jézus mellett) és nem annyiból áll a hívő élet, hogy a kegyelmi trónust szeméttelepként használva legyen hová a bűnöket vinni. Arra pedig nem gondolnak, hogy mi lesz a halál után, hogy továbbra is ugyanazok maradnak, mint a földi élet alatt voltak. Mert Isten a földi élet alatt igazít és szentel meg, nem pedig a feltámadás után. Akik paráznák, azok paráznák is maradnak, ne gondolja az ilyen ember, hogy beengedi Isten az országába.
Ézsaiás könyve 26,10
"Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát."
-
Ės bocsáss meg...
nem háromszor hanem harmadszorra tagadta meg az Urat Pėter....
mannoka többet kéne olvasgatni a Szentírást.
Öröm üzenet, mert , mert az üzenet az, hogy örök életünk van Krisztusban, hit által. Őröm üzenet az, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért, az összesért (még azokért is amiket még nem követtünk el). Jézus bűnné lett, hogy mi Isten igazsága legyünk ő átala. A kegyelem pont az, hogy az Úr nem azt adja amit érdemlünk, hanem azt amit nem érdemlünk, tehát ítélet helyet, örök életett ad.
Az öröm üzenet az, hogy kegyelem van. A kegyelem pedig az, hogy minden bűnünket a kegyelem királyi székéhez vihetünk (bár mennyit, mert nem mondja, hogy csak egyszer, vagy hétszer – hanem akárhányszor-), ez ad vígasztalást és békességet, hogy minden bűnünkkel mehetünk Ő hozzá és Ő el veszi azokat.
Az öröm üzenet nem volna öröm üzenet, ha az a mi cselekedeteinktől fügne, ha mi kéne megfeleljünk Istennek, ha mi kéne elérjünk egy mércét, ami által igazzá és kedvessé válhatunk Isten előt, ami által elnyerhetjük az örök életett. Azt gondolom minden embernél nyomorúltabbak lennénk.
Mindenkinél nyomorultabbak lennénk, ha Isten csak egy néhányszor bocsájtana meg nekünk, aztán széppen elküldene minket, mert nincs több bűnbocsánat, az már tényleg nem volna öröm üzenet.
-
Ámen :2smitten:
Bizony...a Bárány kapta azt, amit mi érdemlünk, mi pedig elsétálunk Isten áldásaival, amit Jézus érdemel.
-
:291: Valter Testvėrem köszönöm a Szentírásra vonatkozó tanácsodat...
Bár az általad leírt hozzászólásból az derül ki hogy bár te minden nap olvasid, mėgis mėjen fėlre ėrtelmezed.
Hiszen nem minden bűn nyer bocsánatot!
:2smitten:
-
Ės bocsáss meg...
nem háromszor hanem harmadszorra tagadta meg az Urat Pėter....
mannoka többet kéne olvasgatni a Szentírást.
Öröm üzenet, mert , mert az üzenet az, hogy örök életünk van Krisztusban, hit által. Őröm üzenet az, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért, az összesért (még azokért is amiket még nem követtünk el). Jézus bűnné lett, hogy mi Isten igazsága legyünk ő átala. A kegyelem pont az, hogy az Úr nem azt adja amit érdemlünk, hanem azt amit nem érdemlünk, tehát ítélet helyet, örök életett ad.
Az öröm üzenet az, hogy kegyelem van. A kegyelem pedig az, hogy minden bűnünket a kegyelem királyi székéhez vihetünk (bár mennyit, mert nem mondja, hogy csak egyszer, vagy hétszer – hanem akárhányszor-), ez ad vígasztalást és békességet, hogy minden bűnünkkel mehetünk Ő hozzá és Ő el veszi azokat.
Az öröm üzenet nem volna öröm üzenet, ha az a mi cselekedeteinktől fügne, ha mi kéne megfeleljünk Istennek, ha mi kéne elérjünk egy mércét, ami által igazzá és kedvessé válhatunk Isten előt, ami által elnyerhetjük az örök életett. Azt gondolom minden embernél nyomorúltabbak lennénk.
Mindenkinél nyomorultabbak lennénk, ha Isten csak egy néhányszor bocsájtana meg nekünk, aztán széppen elküldene minket, mert nincs több bűnbocsánat, az már tényleg nem volna öröm üzenet.
Ez az általános és a legtöbb keresztény felekezet által elfogadott gondolkozás. Ebből kellene felébredni. Az ige nem erről tesz bizonyságot, de minek is beszélni az igéről, hiszen akiket az emberi érzelmek, a csapatszellem és a maguk szerint tökéletes látás vezérel, azok sosem fogják meglátni a valódi Istent, és sosem fogják helyén értelmezni az igéket. Jézus ezeket az embereket hagyta elmenni, mert azt nyilatkozták, hogy látnak, ezért nem volt szükségük a Világ Világosságára. Jézusnak nem azok lettek a tanítványai, akik azt mondták, hogy követik. Hanem azok, akik otthagytak mindent, és követték. Ez a hit.
-
:291: Valter Testvėrem köszönöm a Szentírásra vonatkozó tanácsodat...
Bár az általad leírt hozzászólásból az derül ki hogy bár te minden nap olvasid, mėgis mėjen fėlre ėrtelmezed.
Hiszen nem minden bűn nyer bocsánatot!
:2smitten:
Kedves manoka, biztos vagyok benne, hogy egy nap megérted, Isten kegyelmét, és azt, hogy a bűnbocsájtásnak nincs mértéke, mert ha enne, hamar betöltenénk azt.
Én a „minden” szón mindent értek. Tehát ha az Úr minden bűnt megbocsájt, amit megbánunk és amiért bocsánatot kérük, akkor az „mindent” jelent , és nem csak néhányat.
Az Úr figyelmesztet:
Máté 7:1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
Máté 7:2 Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
Tehát ha valaki azt tanítja, hogy az Úr nem bocsájt meg – minden bűnt - , könnyen szembenézhet azzal a ténnyel, hogy azt kapja amit tanított, ha csak megnem bánja, hogy butaságot tanított.
-
Ézsaiás 5, 20. Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
Pl. ez is megbocsájthatatlan bűn!
Mátė 7:1 el te sajátmagadra mondtad ki az ítėletet amikor megítėltėl.
Látod Testvėrem az Ige bizony kėtėlű kard.....
-
Ma már csak egyetlen megbocsáthatatlan bűn létezik, éspedig a tartós hitetlenség. Ha valaki hitetlenül hal meg, nincs a számára bocsánat. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” Csak az nem nyer bocsánatot a bűneire, akiről nem mondható el, hogy „hisz őbenne”. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” – mondta Jézus . Aki elutasítja az üdvösségre vezető egyetlen utat, örök kárhozatra ítéli magát, hiszen a bocsánat egyetlen lehetséges forrásának visszautasítása nyilvánvalóan megbocsáthatatlan.
Sokan rettegnek attól, hogy elkövettek valamilyen bűnt, amelyet Isten nem tud vagy nem fog megbocsátani, és azt hiszik, nincs többé remény a számukra, tegyenek bármit is. Sátán éppen arra vágyik, hogy ebben a tévhitben vergődjünk.
"Hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” Ez a vers biztosít bennünket afelől, hogy Isten bármilyen bűnt kész megbocsátani, bármilyen förtelmes legyen is, ha bűnbánattal elé járulunk. Ha a bűntudat terhe nyomaszt bennünket, ne feledjük: a szerető és könyörülő Isten tárt karokkal vár ránk, s ha hozzá fordulunk, garantáltan megbocsát.
-
:312: Ėrtem ......tehát elegendő hinnem, a többi az Úr dolga.... :312:
Sajnos testvėrem ezzel nem tudok egyet ėrteni. :2smitten:
-
:291: Valter Testvėrem köszönöm a Szentírásra vonatkozó tanácsodat...
Bár az általad leírt hozzászólásból az derül ki hogy bár te minden nap olvasid, mėgis mėjen fėlre ėrtelmezed.
Hiszen nem minden bűn nyer bocsánatot!
:2smitten:
Kedves manoka, biztos vagyok benne, hogy egy nap megérted, Isten kegyelmét, és azt, hogy a bűnbocsájtásnak nincs mértéke, mert ha enne, hamar betöltenénk azt.
Én a „minden” szón mindent értek. Tehát ha az Úr minden bűnt megbocsájt, amit megbánunk és amiért bocsánatot kérük, akkor az „mindent” jelent , és nem csak néhányat.
Az Úr figyelmesztet:
Máté 7:1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
Máté 7:2 Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
Tehát ha valaki azt tanítja, hogy az Úr nem bocsájt meg – minden bűnt - , könnyen szembenézhet azzal a ténnyel, hogy azt kapja amit tanított, ha csak megnem bánja, hogy butaságot tanított.
Több önuralmat Testvérem, és ennél lényegesen szerényebben ha kérhetném!
A Szentírás bizonyságot tesz a Megbocsáthatatlan bűnökről, mint ahogyan arra már utaltam. Az Igaz Hívők, esetleg eleshetnek a Szentlélek káromlás megbocsáthatatlan bűnében, és erről tesz bizonyságot az Ézsaiás 5,20- illetve a Mt.12,32.
A Többi bűn már valóban olyan bűnök, amit azon Hívők követhetnek el, akik Visszatértek a világi értékrendeikhez, a Testies életükhöz...Függetlenül attól, hogy minek vallják magukat, ők már nem tartoznak a Hívők csoportjába.
De te Testvérem Valter, mit gondolsz azokról, akik bár vallják hogy hívők, de testiesen élnek-beszélnek, az Igét elutasítva-emberi értékrendeket preferálnak, Testies emberként gondolkodnak Isten Igazságáról, és a Változhatatlan, és Örök Isten megváltozásáról hablatyolnak? Tehát véleményed szerint, ők is bemehetnek-sőt: már bent is vannak az Isten Békességében ugye? Nem baj hogy gyűlölködő-hazug- más dolgába avatkozó- erőszakos... mindez nem baj, mert eme felvilágosult nemzedéknek minden bűne el van sikálva...
Csak tudnám miről beszélt akkor Pál? Gal.5, 19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
Értem én, hogy azt mondod áldott Testvérem: Akik megbánják, és megvallják a bűneiket.... De mikor? Majd a végén??? Addig simán belefér?
Van is egy történet, ha nem untatlak, megosztanám veled:
Egyszer egy ember ment a Rabbijához, és megkérdezte: Mondd Rav, Mikor kell az embernek megtérnie, hogy üdvözülhessen? Rögtön az első pillanatban, vagy elég a halála előtt közvetlenül? Mire a Rav: elég a halál előtt! Mire az emberünk megköszönte a választ, de az ajtóból még visszafordult... De rav. Honnan fogom tudni, hogy meddig élek?
Mire a Rav: Na ez az Fiam... ez az.
Tudod ott látom a bajt, amikor az emberek a saját véleményüket fogalmazzák meg, kizárólagos Igazságként. A Szentírás egyértelműen fogalmaz minden felől! Csak meg kellene tanulni, NEM szelektálva olvasni.
-
Ma már csak egyetlen megbocsáthatatlan bűn létezik, éspedig a tartós hitetlenség. Ha valaki hitetlenül hal meg, nincs a számára bocsánat. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” Csak az nem nyer bocsánatot a bűneire, akiről nem mondható el, hogy „hisz őbenne”. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” – mondta Jézus . Aki elutasítja az üdvösségre vezető egyetlen utat, örök kárhozatra ítéli magát, hiszen a bocsánat egyetlen lehetséges forrásának visszautasítása nyilvánvalóan megbocsáthatatlan.
Sokan rettegnek attól, hogy elkövettek valamilyen bűnt, amelyet Isten nem tud vagy nem fog megbocsátani, és azt hiszik, nincs többé remény a számukra, tegyenek bármit is. Sátán éppen arra vágyik, hogy ebben a tévhitben vergődjünk.
"Hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” Ez a vers biztosít bennünket afelől, hogy Isten bármilyen bűnt kész megbocsátani, bármilyen förtelmes legyen is, ha bűnbánattal elé járulunk. Ha a bűntudat terhe nyomaszt bennünket, ne feledjük: a szerető és könyörülő Isten tárt karokkal vár ránk, s ha hozzá fordulunk, garantáltan megbocsát.
Tehát azt mondod Testvérem: Isten belátta hogy olyat akar az emberektől, amit nem kaphat meg, ezért mostmár beéri bár mivel...
Tárt karokkal vár a MEGTÉRŐKRE!!! De nem akárkire, hanem a MEGTÉRŐKRE!!! És újra: Mi a hit? Ezt a mai hitet mutatták fel az Ősatyák is? Így éltek tehát a hitükkel, mint a mai nemzedék túlnyomó többsége? Nem is kellett már nekik sem engedelmeskedniük? Vagy csak " már" nincs szükség az Engedelemre? És a Máté 25??? Ott is mindkét tábor hitt az Úrban! Mindkét tábor Urának is vallotta Jézust! Mégis csak a Jobbkéz felől valók mehettek be az Isten Békéjébe... És az Írás szerint azért, mert Engedelmesek voltak a Parancsolatoknak!
-
Egyebekben pedig: A Bűntől nem rettegni kell, hanem elhagyni!
-
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Továbbá:
“Ezt mondja az Úr, az a panaszom ellened, hogy nincs már meg benned az első szeretet. Emlékezz tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és az előbbiekhez hasonló cselekedeteket cselekedj.”
Nem mondja azt, hogy elvetettelek, nem érdekelsz többé, nem tartozol hozzám. Azt mondja: valamiben engedetlen vagy. Nem cselekszed azt, amit akkor, amikor kihoztalak a sötétség hatalmából és átjöttél ide, az első csodálkozás, az első szeretet idején olyan boldogan cselekedtél. Nos, ebből az engedetlenségedből térj meg, és kezdd el újra azt csinálni, amit akkor. Ez nem azt jelenti, hogy kiment az országból, megint visszajöhet, megint kiszorul, megint vissza. Akit Isten egyszer befogadott, az az övé, de ebből az engedetlenségből kell megtérnie. A hitetlen ember a bűnből meg-tér Istenhez. Átjön a határon. A hívő ember az országon belül az engedetlenségeiből megtér újra az engedelmességhez. Ez a különbség.
-
Áldott Testvérem. De mi az első Szeretet? Mi a Szeretet Törvénye???
V.Mózes 6,4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
ill.:
III.Mózes 19,16. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
És hogy ne csak a Tanach-ot idézzem:
MT.22,36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
-
Ámen. Így van Testvérem...ehhez a szeretethez kell minduntalan visszatérni.
-
Ámen. Így van Testvérem...ehhez a szeretethez kell minduntalan visszatérni.
Egyszer egy ember elment rav. Sámájhoz, és azt mondta neki: Rav: Betérek a te hitedbe, ha megtanítasz engem az egész törvényre,amíg fél lábon állok...A Rav, minthogy hirtelen haragú volt, egy bottal elűzte az emberünket...
Azon melegében, elment Rav. Hillélhez, és kényszerítette hogy azonnal beszélhessen vele.
Hillél, szelíd volt és így szolt: Nos hallgatlak. Erre az emberünk előadta a kérését: Mester, felveszem a te hitedet,és a néped Hitét, ha megtanítasz az egész törvényre, amíg fél lábon állok. A Rav ezt mondta: Rendben fiam, állj féllábra.
Majd ezt mondta: " Amit szeretnél hogy veled tegyenek, azt tedd mással! Ez az egész törvény, és a Próféták!
Most pedig : "Eredj el, és tanuld meg, mit jelent ez!
MT.7,12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
-
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Továbbá:
“Ezt mondja az Úr, az a panaszom ellened, hogy nincs már meg benned az első szeretet. Emlékezz tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és az előbbiekhez hasonló cselekedeteket cselekedj.”
Nem mondja azt, hogy elvetettelek, nem érdekelsz többé, nem tartozol hozzám. Azt mondja: valamiben engedetlen vagy. Nem cselekszed azt, amit akkor, amikor kihoztalak a sötétség hatalmából és átjöttél ide, az első csodálkozás, az első szeretet idején olyan boldogan cselekedtél. Nos, ebből az engedetlenségedből térj meg, és kezdd el újra azt csinálni, amit akkor. Ez nem azt jelenti, hogy kiment az országból, megint visszajöhet, megint kiszorul, megint vissza. Akit Isten egyszer befogadott, az az övé, de ebből az engedetlenségből kell megtérnie. A hitetlen ember a bűnből meg-tér Istenhez. Átjön a határon. A hívő ember az országon belül az engedetlenségeiből megtér újra az engedelmességhez. Ez a különbség.
És még egy érdekes adalék ezzel kapcsolatban Testvérem:
Ugye a "Laodícea" Gyülekezetével az volt a "baj" Hogy elhidegült... langymeleggé lett. Ezért mondta neki: Legyél inkább teljesen hitetlen-vagy méginkább: Légy Hívő! Csak "langymeleg" ne.
A Kintmaradás okaként azonban a Jelenések könyve, konkrétan fogalmaz!
Jel.22, 10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
-
Ámen...bárcsak már eljönne :2smitten:
-
Ámen! Igen Testvérem. :afro:
-
Ézsaiás 5, 20. Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
Pl. ez is megbocsájthatatlan bűn!
Mátė 7:1 el te sajátmagadra mondtad ki az ítėletet amikor megítėltėl.
Látod Testvėrem az Ige bizony kėtėlű kard.....
Sajnálom.
Nem volt szándékomban senkit sem megitélni, de ha annak látszot szeretnék bocsánatott kérni.
Ugyanakkor nem értem az önuralomra való figyelmesztetést.
De ha úgy nézet ki ezért is bocsánatot kérek.
Én egyszerüen a bűnböcsnatról beszéltem.
Egyetlen megbocsájtahatatlan bűn van amiért nem kérnek bocsánatot.
Nem vagyok teológus, munkás ember vagyok, aki úgy ismerte meg Jézust aki kész megbocsájtani a bűnt.
Nem tudom elképzelni, hogy Jézus azt mondaná valakinek aki bocsánatért jön hozzá: - "eredj innen számodra már nincs bocsánat, nincs kegyelem számodra betelt a pohár".
Nem tudom elképzelni, hogy este mikor leborulok imádkozni, és át tekintem napomat, hogy az Úr azt mondaná nekem: - "Sajnálom Valter, de ebben az évben már huszadjára vesztél össze a feleségeddel, nem segíthetek rajtad". Vagy: - "már megint beszóltál a főnöknek, keres máshol vigaszt". Ha belegondolok, akkor már nem is volna kedvem imádkozni, ha arra kéne gondoljak, lehet, hogy mostmár nem bocsájt meg.
Nem nem ilyennek ismerem Őt.
:309:
-
Áldott Testvérem. Aki úgy gondolkodik mint te, azt az Úr megmenti azon bűnök elkövetésétől, amikre valóban nincs bocsánat. Most megmutattad az Úr iránt érzett őszinte szereteted. Zsolt 37,28
Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
-
Sajnálom.
Nem volt szándékomban senkit sem megitélni, de ha annak látszot szeretnék bocsánatott kérni.
Ugyanakkor nem értem az önuralomra való figyelmesztetést.
De ha úgy nézet ki ezért is bocsánatot kérek.
Én egyszerüen a bűnböcsnatról beszéltem.
Egyetlen megbocsájtahatatlan bűn van amiért nem kérnek bocsánatot.
Nem vagyok teológus, munkás ember vagyok, aki úgy ismerte meg Jézust aki kész megbocsájtani a bűnt.
Nem tudom elképzelni, hogy Jézus azt mondaná valakinek aki bocsánatért jön hozzá: - "eredj innen számodra már nincs bocsánat,
nincs kegyelem számodra betelt a pohár".
Nem tudom elképzelni, hogy este mikor leborulok imádkozni, és át tekintem napomat, hogy az Úr azt mondaná nekem: - "Sajnálom Valter, de ebben az évben már huszadjára vesztél össze a feleségeddel, nem segíthetek rajtad". Vagy: - "már megint beszóltál a főnöknek, keres máshol vigaszt". Ha belegondolok, akkor már nem is volna kedvem imádkozni, ha arra kéne gondoljak, lehet, hogy mostmár nem bocsájt meg.
Nem nem ilyennek ismerem Őt.
:309:
Köszönöm Testvėrem. Lėgy áldott! :2smitten:
-
János Evangyélioma 5. rész
1.
Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
2.
Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
3.
Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
4.
Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
5.
Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
6.
Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
7.
Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
8.
Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
9.
És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
10.
Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
11.
Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
12.
Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
13.
A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
14.
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
15.
Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
16.
És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
17.
Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18.
E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.
19.
Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
20.
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
21.
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
22.
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23.
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
24.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26.
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27.
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28.
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29.
És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
30.
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
31.
Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32.
Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
33.
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34.
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35.
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37.
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38.
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41.
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43.
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44.
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45.
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47.
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Áldott Testvérek. Sokan hirdetik, hogy a Messiás, valami egészen mást hozott-mást készített az újszövetség részeseinek, mint az elev hirdetett dolgok...
Hirdetik és tartják, hogy annak az első szövetségnek adatott a Törvény, és a rendek, annak volt egy választott népe, és annak a népnek adatott meg az Örökkévaló rendeléseinek megtartása is.
Mára azonban ez, sajnos sokak szerint "megváltozott", és rendelések- és a tanítás, és a törvény nélkül is üdvösségre jut ez szerint az "új szövetség" szerint akárki.
Járjunk utána a Szent tan bizonyságtétele által, hogy valóban így van-e?
Mindenek előtt abban jussunk egységre, hogy sem az Örökkévaló-sem az Ő beszéde NEM VÁLTOZIK!
Hiszen lássuk csak meg Tetsvérek. Isten egyszer szólt, és azóta teszi a dolgát a nap, a hold, és a csillagok... egyszer szólt, és azóta van szárazföld...
Csak egyszer szólt, és azóta van élet a földön. Egyszer fogadott valamit, és azóta van szivárvány is Szövetségi emlékeztetőgyanánt.
Azután amikor az Isten Ismertté teszi magát:
Mózes II. könyve 3. rész
1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
11. Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
12. És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
Azt mondja önmagáról az Isten: Vagyok! Az pedig hogy VAN, azt jelenti: Volt és lesz. ( J H V H ; Jö hu vö Hájá ) Ám ez nem csupán jelző, nem csak ismertető jel!
Mózes II. könyve 6. rész
1.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről.
2.
Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
3.
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.
Az hogy Örökké van, azt is jelenti, és egyben az ad Erőt- lényeget a Nevének, hogy: VÁLTOZHATATLAN!
És ez az Oka annak, amiért Jakab már ezt mondja róla: Jak.1,16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17.
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18.
Az ő akarata szült minket az IGAZSÁGNAK IGÉJE által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
Az Igazságnak Igéje...
Mielőtt meglátnánk hogy mit is jelent ez, Tisztázzuk a törvény örökös fennmaradását, Mint Isten Szavának meglévőségét...
A Törvény, teljességében 613 Micvát foglal magában, és többen azt gondolják, hogy ez egyszerre,és Mózes által adatott... Ámde nem így van.
Először is: A Törvénynek, az emberrel kapcsolatos része, tehát az a része ami az ember általi betöltésre vonatkozik (!) 613 parancsolat, de ezen kívül vannak parancsolatok, amiket nem az ember tölt be, de az emberért adatott!
Van parancsolat a nap-a hold-a csillagok számára, és van parancsolat a vízek számára...
Jer.31,35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
ill.: Példabeszédek 8,29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait...( ide még visszatérünk annak apropójából, hogy sokan úgy vélekednek, hogy a törvények idején még nem volt Jézus, de a Jézus megjelenésétől, meg nincs már törvény...)
Szóval az emberek betöltésére adatott 613 miczva, valójában nem mind adatott Mózes által, mert ennek vannak visszatérő, tehát a teremtés óta meglévő elemei...
ilyen pl.: az étkezésre vonatkozó parancsolat, hiszen a teremtés hajnalán adta az Örökkévaló a gyümölcs és zöldfélék evésére vonatkozó rendelését, és íme, az ember azóta él is azokkal...
ámde: A Noának adatott 7 parancsolat, engedmnyek, illetve útnyitó rendelései miatt, szintén fennmaradtak!
Mózes I. könyve 9. rész
1. Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
2. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
3. Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
4. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
5. De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
6. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
7. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
8. És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
9. Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
10. És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
11. Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
12. És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
13. Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
14. És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
15. És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
16. Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
17. És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
Itt, és ezen a ponton, 7 rendelést látunk, amely nyomós okként adatott, és mindezideig fenn is maradt,mert Mózes által is megerősíttetett, illetve később, az Apostolok által is megerősítést nyertek bizonyos részei...( nem mintha a többit elkaszálták volna, Sőt! de még ide is vissza térünk) Valójában, Mózesnél csak 606 Micva adatott, ehhez jön a Noah 7 miczvája, így lesz 613 parancsolat...
Tehát azt mondtam, hogy Útnyitó rendelések a Noah által vett, és neki adatott Parancsolatok...
És ezekből 7 van: 1; Szaporodjatok 2; sokasodjatok 3; töltsétek be a földet 4;És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott 5; Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
6; Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. 7; A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
Vegyük sorjában ezeket a rendeléseket: a Szaporodásról, talán nem kell sokat beszélnünk...Ebben benne foglaltatik egyszer a házasság intézménye, és azon belül pedig a hűség- a felelősség- és az egység fogaélma is... Ám benne van és szerves részét képezi a gyermeknevelés is, akárcsak mint Ádám és Éva esetében.
2; "Sokasodjatok" A Sokasodás, már magába foglalja a Sokszínűséget- a több féle értékrendet is, ( ez majd a "különválasztás" miatt lesz fontos, hiszen ne feledjük, hogy a Teremtő, nagyon is tudta, hogy kiknek adott kegyelmet Noáh-val egyetemben, és előtte nem volt kérdéses, hogy a bűn, újra felüti a fejét! Azon kívül pedig: Az Átok is Örök, és erre a földre, és a Testi életre Átkot mondott az Örökkévaló: I Mózes 3.)
3; "Töltsétek be a földet!" Ne legyenek az emberek egy élettérben, hogy végbemehessen az elválasztás, és a felvett szokásaikkal ne keveredjenek az emberek...
4; "Féljen és rettegjenek az állatok" Tehát ne az állatok uralkodjanak az embereken, és az emberek ne az állatokat szolgálják- se ne istenítsék azokat!
5; "A Húsevés engedménye" ami később, Mózes által korlátozva lett a "tiszta" állatok húsára...
6; "A Vérevés tilalma" Ez is fennmaradt, és módosítás nélkül erősíttetett meg mind Mózes-mind pedig az Apostolok által.
7; "Az Emberölés Tilalma" Ez is!
Minthogy az Isten nem teremtett, és nem adott bűnt az emberek elé, itt és ezen a ponton, akárcsak a kezdetekben, még nincs és nem volt szükség a különböző bűnök elkerülését célzó rendelések átadására...( boldog idők...)
Kezdetben, még minden Isten akarata-rendelése és Igéjében való vezetése szerint volt!
És természetesen, mindenek engedelmeskedtek az Isten Igéjének. ( Persze mindenek előtt Jézus!, és ezért mondjuk: Mindenekben Ő az első) Térjünk vissza azokhoz a pontokhoz, melyek felől mondtam, hogy még rátérünk...
Példabeszédek 8, 22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Tehát Jézus, az Isten Igéje, így írja le szemtanúként és megélőjeként, a Teremtés történetét...
A "Kezdetben" Könyvének első két fejezetében ugyan ezeket meg is találjuk, és láthatjuk is, hogy amíg minden és mindenek, ( köztük az ember ) Engedelmeskedtek az Isten Igéjének, Isten szavával leírva: " Ímé mit teremtett, minden Igen Jó!"-volt...
Ám volt már a kezdetetktől hirdetve, az engedetlenség büntetése is!
Ha tehát engedelmeskedik az ember az Isten Szavának: Minden Jó!
Ha engedetlen az ember: " Meghalsz!" ( ez sem változott)
Majd a Messiás Ígérete: I Mózes 3, 14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Kígyó és Magva... Asszony és az ő magva....
Jel 12,9
És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. ( még beszéünk erről...)
Egyebek között, tisztán láthatjuk a Szabadító, azaz Jézus küldetésének mibenlétét is: Az Engedetlenségtől Szabadít meg minket! Tehát Jóra, az engedelmességre nevel! És most értjük meg a Messiási Próféciaként adatott: Ézsaiás 42-őt, és annak Fejleményeként, pl. a Máté 5-öt.
Azt mondtam: Engedetlenségtől Szabadít meg minket...( Jézus= Yessua= Szabadító!)
Hiszen az Ismeret által, Világosságot ad, tehát Lehetővé teszi számunkra a Jó, az Igaz választását, hogy tudatosan és akaratlagosan, minden bizonytalanság nékül válaszhassuk az Igazat!
Ésaiás próféta könyve 61. rész
1. Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;
2. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;
3. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!
4. És megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait...
de ne siessünk előre, hanem lássuk meg a "kronológiát" és a "törvényszerűséget" a dolgok menetében...
Tehát a Bűnök megjelenése előtt, szükségtelen a különböző bűnöktől való intelem, csupán az egyetlen Intés marad meg, ami a "kezdetben" adatott az Ember számára, ez nem más mint az Engedetlenség átka.
Azt is mondtam, hogy Noáh-nál, a Törvény egy része, Útnyitóul adatott... nos igen, mert a sokaság-és a szétszéledés nyitotot ajtót, az Istentől való eltévelyedésnek- a bűnök kialakulásának, majd két Törvényszerűség Megjelenésének, nevezetesen:
1;Isten nélkül lehetetlen Istennek tetsző életet élni! 2; Törvény nélkül nincs bűn, azaz : Világosság nélkül nincs sötététség; Jó nélkül nincs rossz; Igazság nélkül nincs Hazugság.... Tehát a kontraszt oka!
Mózes előtt,tehát a Törvény további részeinek megjelenése előtt, már Ávrám idejében megjelenik a Melki Cedek.( Igazság Királya)
I Mózes 14, 18. Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
19. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.
20. Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.
Erről a találkozásról így ír, a Zsidókhoz írt levél szerzője: Zsidókhoz írt levél 7. rész
1.
Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta,
2.
A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,
3.
Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.
4.
Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;
5.
És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak;
6.
De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta,
7.
Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
Tessenek felfigyelni az egyszerű értelemre... Van például a "tizedfizetés misztériuma" és szintén a tizedfizetés fennmaradásának jeleként, arra hivakoznak azok akiknek nincs joguk tizedet szedni, hogy Ábrahám is fizetett tizedet- sőt Yakov is...
Elsőként had emlékeztessek mindenkit: Yakov ígérte, hogy az Ő későbbi nevének felvevői, az Isráeliták, azon a helyen fizetnek MAJD(!) tizedet... de ő maga nem fizetett!
I Mózes 28,20.
És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem;
21.
És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;
22.
És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.
Yakov röviddel ezután: Yisráél -nek neveztetett, azután a Yisráél, Miczráim-i ( Eggyiptomi) Fogságba jutott, ... majd az onnan való szabadulásuk,az ígéret földébe való bejutásuk után, a Szuká ha Kodes (Szent sátor) Béjt Él-ben állították fel, és az "átmeneti" Áron-i Főpap alatti, Levitai Papi rend törvénye szerint, valóban a Yakov által megígért helyen,tehát ott , Béjt El ben, fizettek Tizedet mindazok, akik Yisráél-ről neveték magukat...
Nos ennyit Yakov fogadalmáról, de lássuk Ávrám valós Tizedfizetésének Értelmét és jelentését:
Zsidókhoz írt levél 7. rész
1.
Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta,
2.
A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,
3.
Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.
4.
Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;
5.
És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak;
6.
De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta,
7.
Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
Ugyanis itt megjelenik "Valaki" akinek nincs jelölve a származása, és ez azért érdekes, mert a Szent Tanban minden ember, az Attyáról van nevezve... az Atya pedig az Ő atyjáról...és így továb-és így tovább...
Neki nincs származása jelölve... vagy mégis?
Nem Melkisédek a neve, hanem Melki Cedek! Igazság Királya. Ami azt jelenti: Tőle származik az Igazság. Azt is jelenti a leírás, hogy Saleem Főpapja.
Vagyis az Istennel- vagy Istenben való Békesség Főpapja... Nos erről-majd az Áron alatti Papi törvényekről- ami legfőként a közbenjáró tisztségről és az áldozatiszidrákról neveztetik, illetve azok Helyéről tudjuk, hogy ezek akkor még csak "eljövendők" voltak, és Ávrám az eljövendők idejéig, a jelen szerint volt alávetve a jelennek... Tehát Ávrám ezért fizetett Tizedet.
Melki Cedek, csak jóval az után ült be a Királyi székébe, amikor is megszűnt az "átmeneti" és mindenki aki az Ő Királyságában él, a Papi rend tagja is egyben!
És azzal vette kezdetét az Átalakulás, hogy az Istentisztelet helye, Béjt El-ből, Yerusáláimba került... Isten házából- A Békességünk városába. Így lett az egyből- sok; a "családból"- Nép.
De lássuk a Törvényadás teljességét, és annak fennmaradását:
Mindenek előtt az Isten Ígérete, hogy lássuk, hogy a Törvény nem egy hirtelen meggondolás eredménye:
I Mózes 15, 12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
Az Idők menete szerint, tehát Eljön Mózes...
II.Mózes 2,23.
És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24.
És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25.
És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Mózes II. könyve 3. rész
1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
11. Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
12. És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
16. Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban.
17. És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.
18. És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.
19. Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem.
20. Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.
21. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
22. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s ÍGY FOSZSZÁTOK KI EGGYIPTOMOT.
Tehát az ígéret, és a végbemenetel: I Mózes 15, 14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
II.Mózes 3,
21. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
22. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s ÍGY FOSZSZÁTOK KI EGGYIPTOMOT.
( Azért ebben is el van rejtve Testvérek valami, és annak értelmében MEG KELL LÁTNI! Hogy a Hit, a Cselekedetek nélkül mit sem ér! )
Tehát Szabadítóul- előképül az Isten elküldte Mózest az Ő népéért, hogy a rabságból és az elegyből kivezesse, az Igéjének világossága által, a Sötétségből kihozza a tudatlanság okozta rabság fogjait...
Amíg még az Isten népe, a nemzetekkel volt, a nemzetek szokása- és a nemzeti elvárások szerint élt...
de már itt kezdődött el az Ávrámnak- majd Yakovnak tett Ígéret beteljesülni, miszenrint: A Nemzetek is beoltatnak ebbe a nemes Tőbe...
II Mózes 12, 35. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38. SOK ELEGY NÉP is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
Ámde nagyon nem mindegy, hogy: Yisráél a többi népbe- vagy a többi nép Yisráélbe!
Azután adatott a Törvény Mózes által, mert a bűn, és a tévelygés, és a bálványimádás, a hamis Istenhit... a Tudatlanság miatt, felette igen megnevekedett...
És ezzel egyidőben az elegy nép számára is adatott, ha úgy tetszik egy parancsolat: 4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Tetszik vagy sem, így lesz: Mindenben és teljesen, EGY A NÉP! ( Közös nevükön: Isten Népe)
Ez által értjük meg a következőket: Jel 12,17
Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele...
Tehát a Sátánnak ellensége nem az, aki Isten népében valónak vallja magát, hanem az, aki az Isten rendeléseit megőrzi, és azok szerint jár...
Érdekesség: Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
Nos valóban azt írja: " aki Győz"... Nos ez a név: Yisráél, jelenti: Isten Harcosa.
Tehát azokkal harcol a Sátán, a Jelenések könyve szerint, akik Megőrzik az Istennek Szent Parancsolatatit...Ezért tahát küzdeni kell!
És ezzel egyértelemben: Jel.22, 13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
( A Jelenések könyve, a Szentírás utolsó könyve, ami már az "újszövetségi írások"-ban van...Tudják azok, akik miatt ezt megjegyeztem, hogy miért tettem...)
Térjünk vissza az Előképhez, Mózeshez...
Mózesről, tudjuk hogy Próféta volt... de valóban csak ennyi?
Volt ugye elsőként: Mózes Mint Próféta, és ez vitathatatan, és közismert... ezt még talán senki nem firtatja...
Azután volt Áron, akit Főpapnak rendelt az Isten... És most egy sarkallatos ponthoz értünk.
Az Ároni főpapság alatt szolgáló Levitai rendről, tudjuk, hogy "átmeneti"
Miből tudjuk? Egyrészt mindabból, amiről beszéltünk, Ávrám-és Yakov tekintetében... de van itt ami konkrétabban mutatja nekünk, a "tökéletlenséget" annak okán, hogy várjuk-és várhatjuk a "Tökéleteset"
V.Mózes 5,22.
Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kőtáblára, és adá azokat nékem.
23.
És lőn, mikor a szót a setétség közepéből halljátok vala, és a hegy tűzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;
24.
És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét és nagyságát; és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.
25.
Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!
26.
Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?
27.
Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.
28.
És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.
29.
Vajha így maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké!
Tehát a nép, az Igazság megjelenésekor, ítéletet érzett önmagán, és tudatosult bennük, hogy ezen bűneikkel ha megjelennek az Isten előtt, elvesznek. Ezért kértek maguknak közbenjárót, hogy ne közvetlenül Istennel, és az Ő Igazságával találják szemben magukat.
Ezt az Örökkévaló, helyénvalónak is látta... sőt: Ő Maga intette a népet, hogy ne nagyon siessenek hozzá, amíg bűneikben vannak- bűneikben élnek, mert nincs irgalom!
II Mózes 19,20.
Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21.
És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
22.
És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
23.
Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
24.
De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
25.
Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
( Tehát még a papok sem!!! Még nincs tökéletes áldozat,ezért a tökéletlenségben, nincs tökéletes!) Ezért mondja az Írás: 14-es Zsoltár: 2.
Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
3.
Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
Mózes tehát a Próféta, és Áron a Főpap, akiket az Isten elszentelt, és külön választott...
De Mózes valóban "csak" Próféta lett volna?
V.Mózes 5,31
Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre TANÍTSD meg őket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.
V.Mózes 6,1
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy MEGTANÍTSAM azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt...
Tehát mint látjuk: Nem "csupán" Próféta, de Tanító is volt ez a Mózes...Nem csupán elhozta a Törvényt, de Tanította is annak megélését...
Tehát az Eddigiek Szerint: Mózes volt: Pásztor ( Vezető), Próféta, Tanító... de van még tovább is:
Áron volt tehát az Istentől, hogy Főpap legyen... Ámde: Tudjuk az Írásokból, hogy Áront is Mózes tanította- Mózes Tanácsolta, és a Főpapi szolgálat leg jelentősebb részét, a népért való Közbenjárást is, Mózes végezte:
Mózes II. könyve 32. rész
1.
Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott.
2.
És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.
3.
Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz.
4.
És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről.
5.
Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!
6.
Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.
7.
Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből.
8.
Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből.
9.
Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.
10.
Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek.
11.
De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről?
12.
Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.
13.
Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.
14.
És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.
15.
Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva.
16.
A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra.
17.
Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban.
18.
Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.
19.
És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.
20.
Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.
21.
És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?
22.
Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.
23.
Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik előttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéről kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga.
24.
Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tűzbe vetettem, és e borjú formáltaték... (!) Nem én... a tűz! Nem én akartam, hanem a nép... nem én, hanem az asszony akit mellém adtál... de ismerős szavak...
Hááát....
Nos azt látjuk, hogy érdekes fordulat van a dologban:
Mózes a népéért így szól az Istenhez:
7.
Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből.
8.
Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből.
9.
Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.
10.
Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek.
11.
De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről?
12.
Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.
13.
Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.
14.
És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.
Sőt, hogy teljesen tiszta legyen a kép, egy másik aspektusban: II Mózes 32,29.
És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
30.
És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
31.
Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
32.
De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál.
( A 33-as vers, ami közvetlenül ez után jön, fenntartja az ígéretet Istentől lett fogadalom által, hogy az engedetlenek nincs bocsi...)
Szóval azt látjuk, hogy bár Mózes nem a Főpapi tisztben állt, mégis ő végezte a Főpapi tiszt, ezen leg jelentősebb részét, ami nem más, mint a népért való közbenjárás...
Míg Áron?
21.
És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?
22.
Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz....
( abban talán kiegyezünk, hogy Nem ilyen főpap az Igazán idilli...)
Tehát, Mózes: Egyszemélyben volt Isten által rendelt: Szabadító- a nép fejedelme- vezetője (Pásztora) - Próféta-Tanító és Igaz Közbenjáró,Főpap! aki a maga életét ajánlotta a népéért cserében...
Azután egyszercsak: V.Mózes 18,15.
Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!
16.
Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!
17.
Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.
18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
Ebben a kijelentésben, mint valami eljövendőkről való bizonyságtevésben, az eljövendő Messiást, Mózeshez teszi hasonlóvá... de nem frizura, vagy ruhaviselet szerint, hanem:
Istentől adatott Szabadító-Fejedelem-Pásztor-Tanító-Próféta- és Főpap !
Ha most azt mondanám, hogy MInden az egyben... félek félre értenék némelyek...
Az ezek után, az Istentől adatott Próféciák, melyek a Messiás felismeréséért adattak, szintén ezekről számolnak be, és az Idők teljességére nézve, egyetlen egy "személy" esetében láthatjuk meg ezek Összességét, aki nem más, mint a : Nácáreti Yessua ha Messijáh!
És ezennel visszatértünk a kezdő Igéhez, amivel kezdtük is a mai estét, a János 5-höz...
Így értettük meg, ( ha megértettük...) Hogy Miért mondta Jézus: Jn.5,39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41.
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43.
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44.
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45.
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47.
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Nem mondta: Mózes Tanítása helyett... hanem azt mondja: Mózes tanítása által!
Jézus tehát: NEM TÖRÖLT EL SEMMIT A TÖRVÉNYVBŐL, A SZENT TANBÓL, HANEM AZ Ő MEGJELENÉSÉVEL VETETT VÉGET, AZ ÁRONI FŐPAPSÁGNAK- AZ ÁLDOZATI RENDNEK, A LÉVITAI PAPSÁGRA- ÉS A VELE JÁRÓ PAPI REND TÖRVÉNYÉNEK, HELYÉBE BEÁLLÍTOTTA A MELKI CEDEK SZERINTI FŐPAPSÁGOT, MINT IGAZSÁG KIRÁLYA SZERINTI FŐPAPSÁGOT, AMINEK MI CSAK ÉS KIZÁRÓLAG AZ IGAZSÁG ÁLTAL LEHETÜNK A RÉSZESEI!
János Evangyélioma 17. rész
1.
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2.
A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4.
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5.
És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
SZENTELD MEG ŐKET A TE IGAZSÁGODDAL: A TE IGÉD IGAZSÁG!
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23.
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24.
Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25.
Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26.
És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
(Nem megvallásokban áll az igaságban való megszenteletetés, hanem az Igazság követése , tehát az Igazságban való járás által!)
Tehát a dolgok menetében a Teremtéstől kezdődően láthatjuk, hogy van jellölve egyszer a szolgálatra adás időszaka- majd az abból való szabadulás- az elegyedés időszaka-majd a szétválasztás- a Közbenjárók időszaka, majd annak Tökéletességre emelése... de sehol nincs említés, az Istennek-vagy Isten szavának, esetleg az Igazságnak megváltozásáról...
-
Ámen!
Áldott legyen az Úr ezért a tanításért!
-
Máté Evangyélioma 16. rész
1.
És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.
2.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég.
3.
Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?
4.
E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.
Áldott Testvérek. A Történetben Jézust, a Szanhedrin tagjai, Messiási jel miatt keresték fel, aminek megadását Jézus megtagadta.
Nem mintha nem tudta volna megadni nekik ezt a jelet... sőt! Hiszen már megadta ekkorra.
Jézus nem tagadta el a célját, hanem beteljesítette mindazokat a jeleket ( csodákat), amik felől a Szanhedrin úgy rendelkezett a tanításaikban, hogy azokat a ( jeleket) csodákat,
csak a Messiás teheti meg.
Tehát a Szent tan bizonysága szerint, három ilyen Messiási jel van, melyet valójában az Örökkévaló adott, a Messiás személyét felismerendő, és a Szanhedrin ezeket meg is találta
a Szent Tanban.
1; A Poklosság meggyógyítása. III Mózes 14, foglalkozik a Poklosságból megtisztult ember törvényével, és a megtisztulás utáni áldozat bemutatásával, majd az "érdekes" felkenés szabályával...
Azért mondom hogy érdekes, mert a felkenés, teljesen megegyezik a III Mózes 8-ban leírt: Pappá való felkenés leírásával.
A Poklosság valójában egy végzetes és halálos betegség, és a Törvényben úgy jelenik meg, mint Abszolút tisztátalanság. Valójában nem a Poklosság az ami megöli a beteget, hanem egyszer s mind egy
érzéketlenné teszi a beteget teljességgel, így olyan sérüléseket szerez magának a "megfertőzött", melyek az elfertőződés által, halálba viszik...
Ha végig gondoljuk eme "betegség" nevét, ami a "tisztátalanság" és ennek a következményeit, akkor arra a felismerésre jutunk, hogy olyan ez a betegség a testnek,
mint az Istentelen-tisztátalan élet a léleknek... Mert az ember az Istennel való közösségben, elkerüli a bűnöket, de ha mégis belekeveredik valamely bűnbe, azt bizony megérzi, ésbizony komoly fájdalom érzet által.
Ha van bűnbánat, akkor lehetséges elsőbb is a megtérés, de ugyan akkor kialakul az emberben egyfajta bűn gyűlölet is, mely akadályát képezi, a bűnismétlésnek.
A Poklosság pont ez iránt tesz érzéketlenné...
A Bűn pedig ha bejön, és nincs fájdalomérzet- nincs bűnbánat, akkor a bűn többszöröződik...( olyan ez mint a felülfertőzés ) és végül Istentől való teljes elválasztottság gyümölcseként eljön a halál...
Meg van írva: Jak.1, 12. Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
És van még az áldozati törvény, ami olvasható a III Mózes 14-ben: Mózes III. könyve 14. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz.
3. A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék:
4. Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot;
5. Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.
6. Az élő madarat pedig, vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.
7. És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre.
Ugye a két madár esete, mely nyilván megmutatja, hogy az egyik halála árán, a másik az életet megnyeri, ámde a meghalt vérében...
ez lelkiekre értve: Az egy, az életét és vérét adja a másikért, de annak a továbbiakban a meghalt vérében kell élnie. Életet- életért! És ha hozzávesszük hogy a vér az élet, akkor értjük is, hogy miért íratott meg számunkra: I Péter 2,
9. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
11. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;
12. Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
Vagyis akit a Messiás megváltott, az már nem önmagának él, hanem annak aki őérte meghalt. ( Ha és mindehhez hozzá vesszük, hogy Jézus élete miben állt, azaz mi jellemezte és jellemzi a messiás életét, akkor megláthatjuk azt is, hogy hányak élnek a Messiás vére által. )
2; A Következő Messiási jel, a vakon született szemeinek megnyitása.
Ezen jelnek nem bonyolult a felismerése... Teremteni kizárólag Isten tud! A vakon születetnek nincs szeme- de mégcsak látó idegei sincsenek... itt nem helyreállításra van szükség, amit esetleg megtehet akár egy Istentől megáldott ember is. Itt bizony a Teremtésre van szükség!
János Evangyélioma 9. rész
1.
És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala.
2.
És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
3.
Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
4.
Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.
5.
Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.
6.
Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,
7.
És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.
Tessék figyelni a 6-os verset: "6.
Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,..."
Na ez érdekes...
Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Na ez a Teremtés... a sár... szóval Jézus Teremtett, és ezt csak Isten teheti...
3; A Süket-néma démon kiűzése.
A Démonűzésnek, már a Messiás kora előtt is volt gyakorlata, és ennek eredete egy a maiak számára "apokrif" iratban lelhető fel. Erről az apokrifről nem szeretnék nyilvánosság előtt beszélni, inkább elmondom a gyakorlatot...
Ha valakiről kiderült, hogy démoni megszállotság alatt van, ( mert ez nem annyira egyszerű, mint azt ma sokan hiszik...) Akkor kellett valaki, aki ismeri a démonok tevékenységének ismertetőit, illetve a démonok aláredelődését, az Angyali fejedelmségeknek...
Tehát ha kiderült hogy egy ember démonizált,és ez megerősítést nyert, akkor egy erre a feladatra alkalmas személy, ( nem akárki, mert akik ezt végezték, nagyon komoly tudással bírtak...), tehát egy ilyen személy, megszólította a démont.
Ennek az volt a célja, hogy a démon tudomására hozza: 1; felismertünk! 2; ismerjük a törvényt, ami rád vonatkozik. 3; nincs maradásod.
Felszólította a démont, hogy nevezze meg magát, és erre azért volt szükség, mert 1; a démonok rejtve szeretnek lenni, azon törvényszerűség okán: ha nincs gonosz-akkor nincs jó sem. 2; az ki a démonűzést végzi, a démon nevéből tudni fogja, hogy mely Angyali hatalmasság- fejedelemség alá van vetve a démon, tehát a démon"felettesére"
hivatkozva, irányítás alá lehet vonni a démont, mert neki engedelmeskednie kell a felettese nevére.
Na most figyeljük meg hogyan tette ezt Jézus: Márk Evangyélioma 5. rész
1.
És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
2.
És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
3.
A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
4.
Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
5.
És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
6.
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
7.
És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
8.
(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
9.
És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk...
Nos ez a démonűzés, ugyan ezen metódussal kezdődött, ámde... egy váratlan fordulattal, az elkövetkező hatalomról számol be, ahol van egy valaki, mindenek felett, ahol az angyali fejedelemségek is alávettetnek egy valakinek, akinek mindenek engedelmeskednek....
( tehát itt is ugyan azon metódus látható, kivéve, ha valaki úgy vélekedik, hogy Jézusnak kedve szottyant egy kis ismerkedésre a démonok világában...)
Ez volt tehát a démonűzés gyakorlata a Messiásig... csakhogy ez a metódus, nem vezet eredményre a "süket-néma démon" esetében... sem kérdezni nincs őt értelme, mert nem hallhatja a kédést- sem válaszolni nem tud....Tehát
megállapítást nyert, hogy a Süketnéma démont, csak a Messiás űzheti ki, mert a Messiás az, aki nevére mindenek engedelmeskednek!
Ez tehát az a három Messiási jel, amit Jézus fel is mutatott- és be is töltött, tehát "felfedte" Önmagát nyiltan... Mégsem hittek neki.
Ezért mondta Jézus: Jn.5,39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
( Azt hogy Jézushoz menni mit jelent, megtalálhatjuk a III.Mózes 14-ben, a két madár áldozatának jelentésében... erről írt pál: Gal.2,20.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.)
És ezek után kértek még tőle jelet azok, akiknek kétség kívül fel kellett volna ismerniük a Messiást Jézus személyében... És mikor e jelek beteljesedtek, éppen nem nyilvánították ki Őt annak aki magáról bizonyságot is tett, hanem nyiltan pont az ellenkezőjét állították róla.
Azt mondták hogy nem Istentől-hanem a gonosztól való...
De mindezek mellett azért, ahogyan Jézus arra utalt is, az Idők jeleit is fel kellett volna ismerniük a legutolsó Prófécia kijelentéséből, az azóta eltelt időből, és a kialakult helyzetből...
Az Utolsó Prófécia, utolsó kijelntéseként ez adatott: Malakiás próféta könyve 4. rész
1. Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ezután a Prófécia után, eltelt kb. 400 év, éspedig ezalatt nem adatott több kijelentés az Istentől, hanem csak az utolsó Prófécia figyelmeztetése maradt érvényben. Érdekes...
Kezdjük előről:
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Ez ugye az Ábrahámi szövetségkötés, melyben szó esik a 400 éves szolgaság idejéről, majd az abból való szabadulásról, és az ígéretek örökléséről.
Ávrám leszármazottai ezek után meg is kezdik a 400 év kitöltését. Yichak-Yakov... ők még nem "kedvezményezettként éltek azon a földön, ahova Ávrámot bevitte az Isten, hanem bizony volt bajuk elég...
Az a föld, valóban még 400 évig, az átok és az ítélet népének "tulajdonában" volt... Ebben az időszakban Yakov- (Yisráél) el is hagyta az ígéretek földjét, és nem is egy alkalommal... volt szolga és nyomorgatott Lábánnál is, majd eljutott Eggyiptomba, ahol ismét szolgaság állapotára jutott...
Majd onnan kijőve, cirka 40 év sivatagi Időszak következett...
És most vissza a Malakiás utáni időszakhoz...
Yisráél ismét szolgaságra jutott éspedig a maga földén. Idegen nemzet alá lett rekesztve, majd megjelent a Malakiási Próféciának megfelelően előbb Éli ( Illés), a Bemerítő személyében...aki a Mózesi rendelésekhez vezette vissza az Isten népét, mert a Törvény-BEN láttatik meg, a bűn mértéke.
A Törvény által jutottak az emberek bűn felismerésére, a saját állapotuk megismerésére, és ezek felismerése által jutottak bűntudatra, ami a Bemerítkezésbe... azaz a " Visszatérésre" vezette őket.
Erről így ír Pál: II.Kor.7, 8. Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
9. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
10. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
( Ezt úgy is mondhatnánk: Aki Isten szavára megkeményíti a szívét, és megsértődik, az el is fog veszni, de aki Iste szavára megtér, az Örök életre tér meg.)
Azok az emberek a Bemerítő idejében, Isten szerint szomorodtak meg a bűneiket felismerve, és ez "megtérésre" szülte őket... De ez az Ige által adatott nekik, pont ahogyan a Prófécia mondja is: Mal.4, 4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Summázzuk az eddigieket: Ávrámtól Mózesig: 400 esztendő; Mózestól Yósuáig ( nem Jozsué-hanem Yosua, vagy ha úgy tetszik: Yessua...) Tehát Mózestől-Yósuáig kb. 40 esztendő. Mózestől a Bevonulás megkezdéséig, az Isten népe, ugyan már nem volt rabszolga, de még nem is voltak az Úr szabadosai...
Akik hallgattak az Isten szavára, és engedelemben követték Őt, azok be is mehettek az ígéret földjére...
Malakiástól a Messiásig kb. 400 esztendő telt el,ezen időszak alatt következett be a szolgaság és az elegyedés időszaka, ami kiteljesedett akkor, mikor az Isten népét Római provinciává tette Róma... és azok akik felismerésre jutottak,és megtértek a gonoszságaikból-bűneikből és engedelmben követték Őt, azok számára eljött mintegy 40 évvel később az az állapot, amit úgy nevezünk, az Úr szabadosainak lora, hiszen a Messiás után, mintegy: Kb.40 évvel, a Templom leromboltatott, és az Istentiszteletnek Helye többé nem volt egy helyhez kötve.
Azonban addig az Apostolok is, és a Tanítványok is, a Templomba jártak... Ám a Templomba, a Törvénynek megfelelően, a Nemzetkbeliek, akik Jézusban Hitre jutottak, nem mehettek be!
Ez egy megkülönböztetés volt tehát, de a templom lerombolása után ez a különbség megszűnt!
De van más "érdekesség" is: Mózes kora azzal vette kezdetét, hogy az Eggyiptomi Fáraó,"népszámlálást" tartott, és ebben a számbavételben kitűnt, hogy bizony hányan vannak az Isten népéből valók...
A Messiás kora is azzal kezdődött, hogy a Róma népszámlálást kezdeményezett... Testvérek: A Népszámlálás sokkal tovább mutat azon, amit feltételezünk arról...
Ki ő- hol született- hol él most, kivel él most... tehát egy totális ellenőrzés időszaka, amikor is az uralkodó nézet ezekből az adatokból, bizonyos "óv intézkedéseket " kezdeményezhet...
Pl. ritkítás- vagy az identitás kiölése, a gyökerektől való elszakítás által...
És erről szólt Jézus, amikor is a Máté 16-ban azt olvassuk: Máté Evangyélioma 16. rész
1.
És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.
2.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég.
3.
Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?
4.
E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.
Na ezek az idők jelei, amit az akkoriak közül sokan nem ismertek fel... Még szerencse, hogy ez ma nem így van ugye??? A Maiak felismerik az idők jeleit?
Hát lássuk: A Messiás után, újra elkezdődött a rabság időszaka...Ebben az időszakban az Isten népét száműzték a földjükről, ámde számontartották őket...
Ebben az időszakban azonban az Isten népe, a hitét is magával vitte, így sokan jutottak őáltaluk Istenhívővé, tehát a nemzetekbeliek közül ismét sokan bekerülhettek ebbe a "családba"
Elkezdődött a "népirtás" kora is... Lettek úgynevezett: világi Törvények is, melyek a későbbiekben már nem csak a Zsidókra vonatkoztak, hanem bizony a Keresztényekre is...
Üldözték úgy a Zsidóságot, mint a Kereszténységet is. Megpróbálták csellel és erőszakkal " el világiasítani" a hívőket, elszakítva a Hitüktől, ami egyben az identitás tudatuk lényege is.
Majd amikor úgy tűnt a "világ" számára hogy teljes a siker, eljött a látszólagos békesség időszaka... ( akik esetében nem látták a sikert, azokat kiirtották-bebörtönözték...)
Testvérek: Ma újra nagy gáz van... Van egy nézet, ami azt vallja, hogy a látszat számukra nem elég!
Egy ideje tart a "népszámlálás" ideje...Aztmondtam: Csellel, és erőszakkal... Elsőként talán azzal kezdődött, hogy a választási és egyébb kérdőívelen megjelent egy alapvetően ártatlannak tűnő kérdés: "Mely felekezethez Tartozik?"
A Cselezés azzal kezdődött,hogy bevezetésre került, a vonalkód és a Mobiltelefon időszaka... Ezek az eszközök, nem lennének eleve a gonosz eszözei, de elérhetővé teszik annak a teljhatalomra jutását, és a totális ellenőrzés időszakát. Éppen az benne a leg félelmetesebb, hogy nem eleve gonosz eszközök, és a bevezetésüknek igen is vannak "áldásos" jegyei...
a kezdeti lehetőségek, ezen eszközökkel tehát jók... de ezek, egy pillanat alatt, ellenünk fordíthatóak lehetnek...
A Vonalkód, és a bankkártya lehetővé tették, hogy "valaki"-"valakik" tudhassák, hogy hol dolgozunk- mennyit keresünk, hol élünk, mennyi a keresetünk, milyen vásárlási szokásaink vannak...stb.
A Mobil telefonunk által pedig tudják: Hol járunk, mennyi időt töltünk egy helyen, kikkel tartunk kapcsolatot-kikkel vagyunk közösségben, milyen internetezési szokásaink vannak, mi az érdeklődési területünk...
Ez totális ellenőrzés Testvérek, és nem mondom, minthogy én is használom ezen eszközöket hogy ezek eleve a gonosz oldal eszközei, de be kell látnunk, hogy eszközök, egy pillanat alatt ellenünk is fordulnak.
Most figyeljünk csak: Jel. 13,15.
És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,
16.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
17.
És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18.
Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
Ám hogy ez teljességre juthasson, kell a cselezés...
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
Azt mondja a Jelenések könyve: 18.
Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
Azt gondolják sokan, hogy a 6-os szám a Sátán száma... pedig nem! Nem a Szotont teremtette az Isten a hatodik napon, hanem az embert, és ezért is írja a jelenések könyve így: "mert emberi szám..."
Tehát a tökéletesen testi ember száma a 666.
Akinek a gondolkodása-értékrendje- testiessége- viselkedése mind-mind testies... A Sátán nem magára irányítja az ember figyelmét, hanem az emberi kívánságokra.
Az Antikrisztus első megjelenése is erre mutat: Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
Tehát az Antikrisztus jellegzetessége-felismerhetősége az, hogy ő az aki Isten szavára azt mondja hogy: NEM!
Nem úgy van ahogy azt az Isten Igéje mondja... "Élj a lehetőségeiddel, és lásd meg, mindenki bölcsnek és ügyesnek fog tartani..." Nem esel Isten büntetése alá, Nem lesz bajod....
Az I Mózes 3-további fejleményében láthatjuk, miként ment végbe az emberben a Tetté-testiessé válás... Bujkálás Isten elől, a bűn tagadása-egymás okolása...
Az Antikrisztus tehát az Isten Igazságának a megcáfolója...Ha az Isten Igéje az Igazság, ( tehát a Krisztus: Jn.17,17 )...Akkor az Antikrisztus a Hazugság... ez ennyire egyszerű...Minden ami ellene mond az Isten Igéjének, az hazugság! De hogy Ő teljességre juthasson,
Ahhoz előbb, az Igazságnak félre kell tolatnia az Útból... Az Isten Igéje pedig az Isten népének adatott, a Szentlélek által. Jn.15, 26. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
És ekkor teljesedik be Egyszerre az Ámosi és az Úrtól való prófécia egyszerre: Ámos 8, 9. És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.
10. Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja!
11. Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13. Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
14. A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!
Illetve: Máté Evangyélioma 25. rész
1. Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
2. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
3. A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;
4. Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.
5. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
6. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!
7. Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
8. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
9. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
10. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
Hja kérem: Akié a fiú, azé az élet! Ezért mondjuk az Urat, az Élet fejedelmének... Ha a Megadott ideig, amíg lehetőség volt rá, nem érdekelt... nos utána már hiába is keresed...
Ezért mondja az Úr: Ézsaiás 55, 6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
És ezért mondta az Úr mindenkinek is akit meg és fel szabadított: " eredj el, és többé ne vétkezzél!"
Tehát eljutottunk a mosthoz... és azt látjuk és halljuk a gonoszság felnövekedését- a hazugság elterjedését-a hívők rágalmazását-ellenük való gyűlölködést és az ő leölésük híreit... de olyan jó ez a hideg kóla a forró időben... olyan jó ez a karosszék... olyan jó hogy nyugalom van...
Máté Evangyélioma 24. rész
1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
28. Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
29. Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.
30. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.
31. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
32. A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
33. Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
34. Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
35. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
36. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
37. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
38. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
39. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
40. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
41. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Testvérek. A Napokban egy érdekes dolgot vehettünk tudomásul, nevezetesen: " Az Iszlám világ nevű szerveződés dolgait..." Azért mondtam hogy Szerveződés: Mert ebben a szervezet, a világ sok népét foglalja magába.
Irakból indult ez a dolog, majd Irán- Szíria következett... és nem kell földrajz tudósnak lenni ahhoz, hogy lássuk merre is tartanak.
A Következő előttük levő ország Testvérek: Yisráél.
Azokban az országokban ahol megkezdték a küldetésük betöltését, azzal kezdtek, hogy egy ártatalannak tűnő: " NUN" betűt írtak a Keresztények házaikra... ez után jött és jön az erőszakkal való "áttérítés " kísérlete, aminek ha ellenáll valaki, azt kivégzik.
Ez nem most kezdődött, de mára idáig jutott... és mindezekből nem vettünk észre SEMMIT...
Zakariás próféta könyve 14. rész
1. Ímé, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned.
2. Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból.
3. Mert eljön az Úr, és harczol azok ellen a népek ellen, a mint harczolt vala ama napon, a harcznak napján.
4. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad.
5. És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, a mint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele.
6. És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak.
7. De lesz egy nap, a melyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején.
8. És e napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugoti tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz.
9. És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.
10. Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig.
11. És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban lakoznak Jeruzsálemben.
12. És ez lesz a csapás, a melylyel megcsapkod az Úr minden népet, a melyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsok és pedig a míg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved szájokban.
13. És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét.
14. Sőt még Júda is harczolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha.
15. És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, a melyek e táborban lesznek, a milyen ez a csapás.
16. És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét.
17. És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső.
18. És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az égyiptomi nemzetség, ő rájok sem lészen; de lészen az a csapás, a melylyel megcsapkodja az Úr a népeket, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
19. Ez lészen Égyiptomnak büntetése, és mindama népek büntetése, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
20. Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medenczék.
21. És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljőnek mind, a kik áldozni akarnak, és választanak közülök és főznek azokban; és nem lészen többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon.
Ezen Próféciának vannak olyan részei, melyeket érdemes lenne megérteni sokaknak... 1948. Az Úr visszavitte a népét az Ígéret földjére, de sokan nem vettek észre semmit!
1967-ben, egy maroknyi Isráélita, elsővilágháborús fegyvereikkel, Négy(!) arab ország ( Orosz háttérrel) haderejét semmisítette meg! Nem kell Egyetemi docensnek lenni ahhoz, hogy megértsük: Ez Isten Műve volt! De sajnos a Hívők közül, a legtöbben mindezekből nem vett észre semmit, és nem járultak az Úrhoz, azaz nem egyesültek Yisráélal...
1973-ban a Yom kipurri háború, ahol megismétlődött a hatnapos háború végkimenetele... és még a hívők lagnagyobb része, ezekből sem vett észre semmit...
Nem hogy nem egyesülnek az Isráélitákkal a prófécia szerint,(Mikeás próféta könyve 4. rész
1.
És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.
2.
Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.
3.
És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.)
De még bírálják is a Tőt, melybe be kellett volna oltatniuk...."Yisráél adja vissza szegény földművelő palesztínoknak a földjüket..." Az A Föld soha nem volt a Palesztínoké, mintahogy a Palesztínok sem voltak földművelők...
Mindezek jelzik, hogy akik így gondolkodnak, akárcsak Noáh idejében a sokaság- ők is itt maradnak az ítéletre...
És a mai hívők többsége, mindezekből nem értenekés nem vesznek észre most sem semmit...
-
" Azt gondolják sokan, hogy a 6-os szám a Sátán száma... pedig nem! Nem a Szotont teremtette az Isten a hatodik napon, hanem az embert, és ezért is írja a jelenések könyve így: "mert emberi szám..."
Tehát a tökéletesen testi ember száma a 666.
Akinek a gondolkodása-értékrendje- testiessége- viselkedése mind-mind testies... A Sátán nem magára irányítja az ember figyelmét, hanem az emberi kívánságokra."
Erről még szivesen olvasnék.
-
Igazad van delfin, nem a Sátán ő, csak a sátán vezeti. Teljességgel testi ember aki Isten uralma ellen tör. Ismert a történelemből, hogy nem egy ember volt már aki istenként tiszteltette magát. De ez a megprófétált az utolsó.
2 Thessz 2,3-11
3. Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 4. Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. 5. Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? 6. És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. 7. A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnni az útból. 8. És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. 9. Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával; 10. és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. 11. Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, 12. hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.
-
Félreértés történt, én csak idéztem a fentebbi írásból, és annyit írtam, hogy szívesen olvasnék még arról, ami az idézetben áll.
-
Ja, értem.
Akkor vegyük úgy, hogy kiegészítettem az idézetet.
Ma este lesz skype csoportalkalom, ha úgy gondolod, hogy szeretnél egy élő tanításon részt venni, akkor vedd fel az alfa-omega.hu skype nevet és este 7-kor behívnak az alkalomra. Ez amiből idéztél a szombati tanítás volt.
-
Értem, köszönöm a meghívást. Akkor itt nem is lehet majd többet olvasni ebben a témában Shomer Testvérünktől? Csak a skypen lehetséges hallgatni?
-
kedves delfin, ha itt kérdezel tőle valamit akkor ő válaszol rá. Viszont ha érdekelnek azok a tanítások amelyek elhangzottak ezeken skype alkalmakon akkor azokat írott formában az alábbi linken megtalálod:
http://alfa-omega.hu/index.php/tanulmanyok
-
Akkor türelmesen várok, hátha ír még a témában a Testvér.
Köszönöm a linket.
-
Shalóm Áldott Testvérem, Delfin. Addig is, ha esetleg van konkrét kérdésed ezekkel kapcsolatban, szívesen megosztom veled amit az Úrtól kaptam.
-
" Ki kétkedőn vizsgálja Őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti Önmagát..."
Áldott Testvérek: Megannyi nézet és vallás jellemzi a hívőket, melyek okai az ellentéteknek-a széthúzásnak-kirekesztéseknek... A Különböző nézetek pedig kevés kivételtől eltekintve
mind az írásokon alapulnak, és mind ugyan arra hivatkoznak...
Az írás, azaz az Isten Igéje nem véletlenül fogalmaz úgy ahogy fogalmaz, hiszen egyrészt Isteni Bölcsesség által fogalmazódott meg, hogy annak helyes értelmezése csakis Isten lelkének kijelentése által válljon lehetségessé,
Hogy csakis Istené legyen minden dicsőség, hiszen ez által teszi az Úr azt a csodát, hogy nem az emberi értelemhez szabja az Ismeretet és a tudást, amik megosztanák és rangsorolnák az Istennek népét,
hanem a maga kijelntése által teszi közzé, ami által egyszer s mind : Közkinccsé teszi az Övéi számára a vezetését, amiben mindenek egyformán részesednek, és így teszi értelmetlenné és alaptalanná a versengéseket, és a különböző nézeteket, amik további szakadásokhoz vezetnek.
Hogy a Szent Tan olvasásakor az Istennek lelke vezessen, és ne a magunk értelme szerint értsünk, ahhoz egyetlen egyszerű dolog kell, ami egy megvallással kezdődik:
"Istenem, vallom hogy a Te Beszéded az Egyetlen és Örök Igazság! Kérlek vezess engem értelemre a Te kijelentésed által."
Tehát ezzel a kijelentéssel- megvallással kezdődik, és folytatódnia kell azzal, hogy valóban az Ő kijelentését várom, és nem támaszkodom a magam értelmére...
Ekkor vaósággal több dolgot figyelhetünk meg:
1; Isten egy idő múltán, valóban vezetni kezd a Tanulmányainkban...
2; Valóban megadja az Ige értelmét a kijelentései által.
3; Az Isten kijelntése, teljesen új gondolatokat-vezetést ad az Igéből.
4; Ezek az Isteni Tanítások teljesen mást fednek fel, mint az emberi ötletelések és az Isten kijelentésének világosságában, minden eddigi emberi tanítás, erőtelen és szánalmas próbálkozás volt csupán.
Ha és amennyiben az Isten tanít, akkor a Szentírás az első betűtől az utolsóig, tökéletes egységet, és egymásra épülő tanítást jelenít meg, a kezdetektől, egészen a jelen időkig.
És ez egyben igazolja a maga Örökkévalóságát is, szemben az emberi szöszögésekkel, amik a magasan kvalifikált magyarázó aktuális lelkiálapotának,gazdasági és világnézetének... megfelelően változnak.
Erről szól Bölcs Salamon is: Prédikátor 12, 13. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek EGY PÁSZTORTÓL ADATTAK.
14. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
Isten Igéje tökéletes, élő és ható! Isten Igéje a tényleges és válogatás nélküli befogadás által, valósággal újá szüli azt, aki befogadja és elfogadja Őt!
Ezért írja János: János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
15. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
16. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
17. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
Tehát az Ige, azokat akik Őt befogadják, valósággal újá szüli-és ennek megfelelően elváltoztatja a gondolkodásukat-értékrendjüket... és ezek által a cselekedeteiket.
A 17-es vers, pedig nem egy ellentmondásként írja le Mózes és Jézus "tevékenységét" mint azt sokan gondolják, hanem egy folyamatként!
Mindjárt meg is látjuk. Figyeljük meg, Pál miként tanít erről?
Korinthusbeliekhez írt II. levél 3. rész
1. Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
2. A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
3. A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4. Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
5. Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
6. A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
7. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
8. Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
9. Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10. Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
11. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
12. Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
13. És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
14. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
15. Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
16. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
17. Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
18. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
Pálnak ezen szavai talán a legjobb példa arra, hogy ha Nem az Isten Lelke vezet valakit a Tanulmánya során, akkor hogy és mennyire félre lehet érteni az Isten Tanítását...
Ugye a II Kor.3-ban, akár mint a János evangáliumának első fejezetében, mintha Szembe kerültek volna, a Mózesi és Jézusi alapok...
Lássuk meg, mennyire téves és veszélyes nézet ez...
Kezdjük azzal amit a János 1,17-ben olvastunk: "Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett."
Mózes által adatott valóban a Törvény, de nem Mózes adta! A Törvényt az Isten adta, és a Kegyelmet is Isten adja... Talán ez az első amit meg kell értenünk!
Nem az Isten megváltozásának lehetünk ezek által tanúi, hanem az Isten tervének tökéletességének!
Elsőként a Tanítás időszaka... Pál erről így ír: Rómabeliekhez írt levél 7. rész
1. Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
2. Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól.
3. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.
4. Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
5. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak;
6. Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
7. Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
8. De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.
9. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
10. Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
11. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
12. Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
13. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25. Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Rómabeliekhez írt levél 8. rész
1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13. Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
Ugye mennyire másként hat a tanítás, ha nem választjuk szét fejezetenként, hanem teljes egységben szól?
Mert a Róma 7 utolsó versét amikor utolsó kijelentésként tanítják, egy olyan felhangot kaphatunk, hogy : "nyugi...minden oké azzal ha továbbra is bűnben élsz, mert Jézus eltörölte-felfüggesztette a törvényt..."
Ámha Folyamatában olvassuk tovább a Róma 8-al, akkor egészen megváltozik a kijelentés, és így már egy folyamatában bekövetkezett, megváltozott állapot leírásaként szól...
Ráadásul: Tényleg azt gondoljuk hogy Pál, fejezetenként írt volna? Nem! Pál leveleit, éppen úgy mint a Szent Tan írásait,az Emberek osztották versekre és fejezetekre, a tanítás menetének lehetővé válásáért...
Tehát a mai alkalom első és egyben Sokkolóan újszerű Igerésze legyen ez és fejezeti elválasztás nélkül:
"18. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25. Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt."
És ezen gondolatmenet summájaként érthetjük meg Pál, talán eddig nem egészen értett szavait, amikoris azt mondja: Rómabeliekhez írt levél 6. rész
1.
Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
2.
Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?
De vissza a Mózes kontra(?) Jézus Szolgálatához, aminek végső kijelentése ez: Jn.1,17 "Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett."
Tehát eljutottunk arra a megállapításra, hogy a Törvény bár Mózes által adatott, ámde nem Mózes adta, hanem ugyan az az Isten, aki végül elküldte az egyszülött fiát Messiásul, hogy tökéletességre jutassa az emberiségre vonatkozó tervét...
Mózes az első Pillanattól jelezte hogy nem ő adja a Tórát, hanem az Isten, és aki megtartja nem neki engedelmes hanem az Istennek, és aki elveti: Nem őt veti meg hanem az Istent...
( Lehet hogy Mózes előre látta a mai állapotokat...)
Mózes II. könyve 34. rész
1.
És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az előbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél.
2.
És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott előmbe a hegy tetején.
3.
De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.
4.
Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kőtáblát.
5.
Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és nevén kiáltá az Urat:
6.
És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.
7.
A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.
8.
És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá fejét.
9.
És monda: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.
10.
Ő pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled.
11.
Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust.
12.
Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted.
13.
Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket.
14.
Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő.
15.
Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból.
16.
És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén.
17.
Ne csinálj magadnak öntött isteneket.
18.
A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.
19.
Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak első fajzása.
20.
De a szamárnak első vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen előmbe senki.
21.
Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj.
22.
A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendő végén.
23.
Háromszor esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe előtt.
24.
Mert kiűzöm a népeket előled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened előtt megjelenjél, esztendőnként háromszor.
25.
Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.
26.
Földed zsengéiből az elsőt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne főzz gödölyét az anyja tejében.
27.
És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.
28.
És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.
29.
És lőn, a mikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ő orczájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott.
30.
És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orczájának bőre sugárzik: féltek közelíteni hozzá.
31.
Mózes pedig megszólítá őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes.
32.
Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen.
33.
Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tőn orczájára.
34.
És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott.
35.
És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bőre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele szóljon.
Ebben a Fejezetben, pont a Törvény és a rendelések átadásának lehetünk tanúi...
Hogy rövidre fogjam: Mózes amíg az Örökkévalóval volt, az Isten dicsősége sugárzott rá, és amikor Mózes lejött a hegyről, az Istennek Dicsősége, Mózesről tükröződött vissza...
Az emberek féltek Mózeshez menni, hiszen tudták hogy a bűneik miatt az Isten jelenlétében, komoly gondjaik lesznek...
Tehát a Mózestől a Messiásig sajnos előfordulhatott az emberi értelmezés, és az ez miatt beálló félreértések is...
Lássunk pár példát: Elsőként legyen a szombat törvénye:
II Mózes 20, 8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
Ebből pedig az emberi tanítás: Semmit sem tehetsz ezen a napon!
Erről Jézus tanítása: Márk 2,23.
És lőn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ő tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni.
24.
Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért művelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?
25.
Ő pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe?
26.
Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?
27.
És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.
28.
Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.
És ezek summája: A Szombat nem tiltásokat ad, mint egy szolgáknak szánt parancsolat, hanem lehetőségként adatott az Istenben való szabadságra! Ezen a napon Ünnepeljünk!
Ünnepeljük meg az Isten nyugodalmába való bemenetel lehetőségét, és emlékezzünk meg az Isten Teremtéséről, nevezetesen: Hogy Mindent megteremtett, minden munkáit elvégezte, és ezen a napon ne engedjünk a világi szokásoknak és diktátumoknak,
ne is engedjük hogy ez a nap a közönségesség sekélyes szintjére süllyedjen, hanem a megemlékezés által szenteljük meg!
Másik példa: II Mózes 30,16.
És szedd be az engesztelési pénzt az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet sátorának szolgálatjára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az az Úr előtt, engesztelésül a ti lelketekért.
17.
Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:
18.
És csinálj rézmedenczét, lábát is rézből, mosakodásra; és tedd azt a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és tölts bele vizet;
19.
Hogy Áron és az ő fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat.
20.
A mikor a gyülekezet sátorába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak és tűzáldozatot füstölögtessenek az Úrnak.
21.
Kezeiket is, lábaikat is mossák meg, hogy meg ne haljanak. És örökkévaló rendtartásuk lesz ez nékik, néki és az ő magvának nemzetségről nemzetségre.
Ez tehát a "mosakodás törvénye, de ehhez azt is kell tudni, hogy minden férfi, egyben a családjának a főpapja is... ezért is hordanak a férfiak kipát.
Tehát mielőtt asztalhoz ülnének,vagy tanítani kezdenék az Isten rendeléseit, mindíg megmosakodnak a Törvénynem megfelelően...
Erről Jézus tanítása: Márk Evangyélioma 7. rész
1.
És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala.
2.
És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.
3.
Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák;
4.
És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.
5.
Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.
7.
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
8.
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
9.
És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
10.
Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
11.
Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:
12.
Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,
13.
Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.
14.
És előszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:
15.
Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.
16.
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
17.
És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.
18.
És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?
19.
Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.
20.
Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert.
21.
Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
22.
Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:
23.
Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert.
Ennek a summája pedig: A Tisztálkodás nem teszi Isten előtt tisztává az embert! A Szívnek-Léleknek Megtisztítása és Tisztán tartásáért adatott a törvény!
Azért nem árthat azzal tisztában lenni, hogy a Tisztálkodás, és a különböző dolgoknak a megmosása nem a vének hagyományain alapulnak, hanem a Törvény által adatott!
pl.: II Mózes 19,10.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
11.
És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
Illetve, a III Mózes 15- től, a IV.Mózes 19-ig többször ismétlődően olvashatjuk hogy mijen esetekben-mit kell megmosni...
Tehát láthatjuk, hogy a Törvény betű szerint való betöltése, nem éri el a tökéletsség szintjét...
Mózes egy "Leplet" használt, és ennek több jelentése is volt:
1; Amit láttak azok az emberek, az NEM Mózes dicsősége volt, hanem az Isten Dicsősége sugárzott róla vissza. Ezzel egyszer tehát azt juttatta kijelentésre, hogy az emberek ne úgy vegyék az ő szolgálatát, mintha ő adná a rendeléseket és a Törvényt... ( nos ez nem sikerült, mert a maiak neki tulajdonítják azokat...)
2; Az Isten nem őáltala jutattja tökéletességre a népét, tehát a Messiásra még várni kell...
A Törvény adatott tehát, hogy az Isten népe, egyszer választást tudjon tenni jó és rossz között, és út mutató, hogy a jót választhassák azok, akik Isten követésére adják magukat.
Azonban a Törvény a Messiásig, a Testi követést tette lehetővé, hiszen újá tenni-újá szülni nem volt képes az engedelmeseket. Ennek legfőbb mutatója,az áldozati törvények voltak, melyek a zsidókhoz írt levél szerzője szerint, egyenesen azért adatott, hogy megemlékezzenek az emberek a bűneikről,
ezáltal taníttatva legyenek arra,hogy jön majd egy Messiás, aki által az Isten Tökéletessé teszi az Övéit, és soha többé nem lesz majd több áldozás!
Zsidókhoz írt levél 10. rész
1.
Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
2.
Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
3.
De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
4.
Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
5.
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
6.
Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
7.
Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
8.
Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,
9.
Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
10.
A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
11.
És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
12.
Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,
13.
Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
14.
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15.
Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
16.
Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
17.
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18.
A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
19.
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
20.
Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
21.
És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
22.
Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
23.
És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett...
De tessenek megérteni: Nem eltörli a Törvényt, hogy azután már mindenki nyugodtan élhessen a bűneiben, hanem éppen ellenkezőleg: A Törvényt naggyá teszi, és nem emberi tanítás által adja tovább, hanem népe minden egyes tagjának a Szívébe és elméjébe írja... ami azt jelenti:
Életükké, gondolatukká teszi a Szent Tant...
Ezt is ígéri az Isten, amikor a Szövetség megújításáról szól: Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Ez summázva annyit tesz Jézus megfogalmazásában: Jn 6,45
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
Vagy ahogyan azt János is tanítja: 1 Jn.2,15.
Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
16.
Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
17.
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
18.
Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
19.
Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.
20.
És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.
21.
Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, a mi hazugság.
Tehát az Isten által adatott Tanítás Mózestől-Jézusig, Az eljövendő dolgok előábrázolása volt, amikor is az Isten népe tanult szokásként gyakorolta az Istennek való engedelmességet,
Majd az Isten Tanítása a MessiásBAN (!) Teljességre jutott, és valósággal újá is teremtette az Isten népét, amikoris már nem felvett szokásként, hanem Szívnek-léleknek teljességéből történik az Istennek való engedelmesség, az Istennek Tisztelése, az Istennek félelme... Tehát egy Új életet is ad a Szent tan.
Erről ír Pál, a II Kor.3-ban. Tessék csak figyelni: Korinthusbeliekhez írt II. levél 3. rész
1. Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
2. A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
3. A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4. Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
5. Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
6. A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
7. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
8. Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
9. Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10. Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
11. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
12. Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
13. És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
14. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
15. Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
16. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
17. Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
18. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
Nézzünk egy pár példát arról, hogy idézem: "9. Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10. Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
11. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
12. Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
13. És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
14. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
15. Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. "
Ugye amit tisztáztunk a Mózes leplének tárgyalásakor, hogy Mózes azért használt leplet, hogy a dicsőséget ne neki tulajdonítsák a Törvény átadásakor, hanem Istennek...
"10. Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt."
De nézzük,kikről szól így: "14. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
15. Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre."
Tehát azokról, akik elutasítják a Jézus Krisztust, mert csak és Kizárólag a Messiásban (!) Kerül le ez a lepel!
Ugyanis: A Betű szerint való engedelmesség-élet-szolgálat... még nem a beállt változásról számol be, hanem egy, nevezzük úgy: Megkövetelt szokások halmazáról.
A Szövetség jelen idejében már pedig nem szokások felvételéről beszél, hanem az Újá születettekről, tehát akik már nem testileg élnek, hanem Istennek gyermekeiként!
Az engedelmesség pedig nem tanult tulajdonság számukra, hanem az Életük! ( nem erről beszélt Jézus?)
Jn.4,31.
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32.
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33.
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34.
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Ezért mondja Pál és János, mitegy egymásra épülő figyelmeztetésként: Kol.2,6.
Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne.
ill.: 1Jn 2,6
A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.
És mindezekből láthatjuk, hogy Jézus, a Messiás nem eltörölte az Isten Tanítását, hanem egy olyan magas szintre emelte a Próféciáknak megfelelően, hogy azt Testileg már nem lehetséges betölteni, ámde, és most jön az Igazi Evangélium: Az Őt befogadók számára lehetővé is teszi, bennük való lakozás által a Betöltést, ámde immáron nem
Testi emberként, hanem Isten Fiaiként! Nem betű szerint, hanem Lélekben!
De sajnos a mai napon, és a megújított Szövetség jelen idejében is vannak, akik az Isten Igéjét olvassák, és olyan Istentelen gondolatokra jutnak, amik tökéletesen szembe mennek az Isten tanításával, és amik által sokakat félre is vezetnek...
Ők azok akik nem Isten vezetését kérik az írások megértéséhez, hanem a saját nézeteiket kívánják innen-onnan összeollózott, kiragadott igék , ácskapcsok és Andráskeresztek által összeeszkábálva, kijelentésre juttatni...
A Róma levélben a mai alkalommal megjelenített változás, ami akkor áll be éspedig tősgyökeresen, ha eltekintünk a fejezetek elválasztásától, itt is sokkolóan fog hatni... figyeljünk csak:
Korinthusbeliekhez írt II. levél 3. rész
1.
Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
2.
A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
3.
A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4.
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
5.
Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
6.
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
7.
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
8.
Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
9.
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10.
Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
11.
Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
12.
Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
13.
És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
14.
De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
15.
Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
16.
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
17.
Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
18.
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
Korinthusbeliekhez írt II. levél 4. rész
1. Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2. Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3. Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
4. A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
5. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
6. Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
7. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való...
Ám, ezek a maiak már nem egyszerűen a hiányos ismeretek miatt lettek a hamisság és a hazugság rabszolgái, mert egyrészt a rabszolgaság intézményét a Messiás egyszer s mindenkorra : Felszámolta,
Másrészt: Ezek tudatosan választották a hamisságot, a maguk mutaogatása- a korlátok nélküli élet, a Testiesség élvezetei miatt...
-
Shalóm Áldott Testvérem, Delfin. Addig is, ha esetleg van konkrét kérdésed ezekkel kapcsolatban, szívesen megosztom veled amit az Úrtól kaptam.
Örülnék, ha leírnád, amit az Úr rád bízott ebben a témában és ha akkor lesz kérdésem, felteszem. köszönöm.
-
Shomer Ayin írta:
" Ezt is ígéri az Isten, amikor a Szövetség megújításáról szól: Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Ez summázva annyit tesz Jézus megfogalmazásában: Jn 6,45
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. "
Ez azt jelenti, hogy az Atya beírja a szívbe az Ő Törvényét, beszédeit, és tanítja az embert, kegyelmet ad arra, hogy megérthesse, és felismerhesse az Atya Istent, és az Ő tervét, akaratát a megváltásra vonatkozóan? Felismerhesse az Igéből azt, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus a Messás Király, a Megváltó és így oda tud menni Jézushoz, Aki által bűnbocsánatban részesül, és odamehet az Atya trónjához? Így kerülhetünk az Atya által felkínált Szövetségbe és élhetünk kegyelemből Isten Szava szerinti életet?
-
:104:
-
Nos Jézus mondja: Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Tehát Úgy van kb. ahogy mondod ( Írod), Mert ha a Messiást követjük, akkor az Atyához jutunk, a vezetése által.
És Igen: Aki a Messiást követi,az az Isten Szava szerinti életet éli. Ezt nevezzük Tanítványságnak. Hiszen tanítványnak nevezzük azt: Akiben a jellemvonásai által felismerhető a Mestere.
-
Továbbá, és legfőként: A Jeremiás 31,31-34 Ahogyan említetted korrekt. Tehét a szövetség jelen idejében, az Isten az ígéretének megfelelően, az Övéi szívébe és elméjébe írja a Törvény Igéit. Ahogyan máshol is mondja az Ige: Ezekiél 36,25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
-
Köszönöm a választ.
Várom a másik témában is írásodat. :291:
-
I Mózes 3, 14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Ezen Igevers úgy vonult be a köztudatba, mint az Első (?) Messiási Prófécia, és ez természetesen Igaz is...
De! Tudjuk, mert nyilván való, hogy minden e világra született Teremtmény, a férfiú magva által fogan. Itt azonban az Asszony magváról szól, innen tudjuk, hogy a szűznemzés által születő
Megváltót említi, és ezen jegynek is tökéletesen megfelelt Yessua, hiszen Ő az egyetlen az e világra születettek közül, aki így született...( De biztos ez? )
Mégmielőtt azt gondolná valaki, hogy éppen a Messiás személyét kezdem megkérdőjelezni, megnyugtatásul had mondjam el: NEM! Dehogy tagadom meg az Uramat, és csak Ő tudja, és az Atya, hogy mennyire szeretem őt.
Ebben a rövid eszmefuttatásban, helyet kapott két kérdőjel is, oly kijelentések után, melyek valósággal megkérdőjelezhetetlenek! Szeretném megmutatni, hogy ezekben többről van szó, mint talán, azt az eddigiekben gondoltuk.
Tehát az első kérdőjelet akkor tettem ki, amikor azt mondtam, hogy az I Mózes 3,15 az első Messiási Prófécia a Szent Tanban...
Mindenek előtt, lássuk a Teremtés történetét és menetét:
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Azt látjuk, hogy a Teremtés, az ISTEN SZAVA által ment végbe...
A Zsidókhoz írt levél szerzője erre emlékezet bennünket: Zsidókhoz írt levél 11. rész
1.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2.
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3.
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
És erről tett vallást maga a Messiás is: Példabeszédek 8,
22.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28.
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Tehát ez azt jelenti, hogy a Teremtés kezdetétől jelezve van, hogy az Isten által teremtett világ és abban mindenek, engedelemre lettek teremtve, és amikor engedelmeskedik az Istennek-Isten Szavának... A Messiásnak minden, akkor mondja az Isten:
I Mózes 1, 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.
Ezekhez Tegyük hozzá, hogy ez a szó: Messiás; nem Szabadítót jelent, hanem Felkent-et. Isten Szava a felkent, aki által Uralkodik az Isten, Dicsőségben.
Tehát az első kérdőjelet azért tettem, hogy Tisztázva legyen, hogy nem az I Mózes 3, 15 az első Messiási utalás...
A Második már bonyolultabb történet. Ugye azt mondottam volt: " minden e világra született Teremtmény, a férfiú magva által fogan. Itt azonban az Asszony magváról szól, innen tudjuk, hogy a szűznemzés által születő
Megváltót említi, és ezen jegynek is tökéletesen megfelelt Yessua, hiszen Ő az egyetlen az e világra születettek közül, aki így született...( De biztos ez? )"
Hát járjunk utána ennek a kijelentésnek, és lássuk meg, talán pozícionálhatjuk is magunkat, a dolgok menetében...
Az I Mózes 3, 15 tehát valóban első mondanivalójában, a szűznemzésre utal, és a Yessua, azaz a Szabadító Eljövetelére. Azt mondtam azért, mert az e világra születettek mind a Férfiú magvából lettek, itt azonban Férfiútól mentes születés van jelezve...
Tehát minden további nélkül kijelenthetjük, hogy Yessua az első, aki így született erre a világra... Mondom az első... mondom: Optimális esetben.
Tessék csak figyelni: János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek
[/size]
Tehát Jézus volt az első, de Általa vagyunk mi hívők, akik már nem testi emberként léteznek, az Isten szára holt lélekkel, hanem a Messiás által élünk Istennek, az Ő Megelevenítő Szelleme által.
Mindezt fontos volt tisztázni, a most következők miatt...
Mózes I. könyve 12. rész
1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei
Ábrahámnak tett Ígéret tehát előre jelzi, hogy BENNE (!) Megáldatik a föld minden népe...
Mondom: BENNE. Éspedig azért, mert Ábrahám volt az Istentől kiválasztva arra, hogy az Özönvíz utáni nemzedékben benne tegye naggyá az Isten az Ő Igéjét.
Meg is lehet látni, hogy Ábrahám mindenben engedelmeskedett az Istennek, és ezen engedelmesség áldásának lehetünk mi is részesei ha...
Látjuk a Történelemben, hogy az Isten ezt az Ábrahámat valóban hatalmasan megsokasította, és megszaporította, hiszen sok-sok ezren lettek az ő népe, ám ez még nem az ígéret beteljesedése, hanem csak a kezdete... csak az egyik része annak.
Hiszen az Örökkévaló Így szólt Ábrahához ezek után: I Mózes 22,17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Yisráél népe önmagában bár sok - de még nem annyi, mint a tenger partján a föveny, mely megszámlálhatatlan...
Hogy hogyan lesz annyi?
Nos azt olvassuk az Igében: Ésaiás próféta könyve 2. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4. Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
Tehát ez azt jelzi, hogy lesz idő, amikor az Yisráél Istenéért a pogányok közül sokan megtérnek, és egyé válnak az Isten népével.
Bár ez csak a Messiásban történik meg...
És erről szól picit később konkrétabban: Ésaiás próféta könyve 55. rész
1.
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
Hogy mennyire válik eggyé így a nemzet? Teljesen!
Ezekiél 47, 21. És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.
22. És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.
23. És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.
Ez már a " Beoltatás " ígérete, és erről és ez felől szólt Pál is, a Róma 11-ben.
Ebben az aspektusban már, az a " szelíd olajfa" illetve az a " Szőlő tő" amiről az Úr szólt a Jn. 15-ben, tehát ezek fényében, ez egy népet jelez, ahol nincs megkülönböztetés, hanem csak befogadás, de nem is mindenki kénye kedvére él ebben az Echad-ban, hanem az Isten Szava szerint...
Hisz ezért adatott meg már jóelőre: 4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Namost azt az echad-ot ( egységet) másnéven így említi Pál: Eff.3,8.
Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát;
9.
És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, a mely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által;
10.
Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége,
11.
Amaz örök eleve-elvégezés szerint, a melyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban:
12.
A kiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által.
Tehát az egyház...
Namost akkor az érdekesebb rész: De honnan is indultunk?
I Mózes 3,14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Azt az eddigiekben megbeszéltük, hogy bár Abszolút Jézus volt az első aki, Férfiú magja nélkül született, ámde Jézus által, mi hívők, úgy Zsidók mint nemzetekből megtértek, a Jézusban új életre keltünk, nem férfiú magvából de Istentől születtünk újá.
Tehát Jézus által, már rólunk is elmondható hogy : Az asszony magva...
De ki ez az asszony?
Jelenések könyve 12. rész
1. És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;
2. A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben.
3. Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona;
4. És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye.
5. És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez.
6. Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer kétszáz hatvan napig.
7. És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;
8. De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.
9. És vetteték a nagy sárkány,AMA RÉGI KÍGYÓ, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.
10. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
11. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.
12. Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
13. Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szűlte.
14. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig.
15. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
16. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott.
17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
18. És álla a tengernek fövenyére.
Nos az Asszony nem más, mint az Egyház, ami azok közössége, akiket úgy neveznek: Az Asszony magja. Tehát eme felyezetben láthatjuk, hogy az első mag, maga Jézus!
És a Sátán, lévén hogy neki nem árthat, egyebekkel kezd (ett) harcolni: " 17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele..."
Ez egy jövő beli esemény? Nos nem... és ezennel rá is kanyarodnék a ma esti mondandóm lényegére:
Tehát ha a Nemzetkből megtértek " Beoltattak" az egyházba, akkor nem csak az ígéretek-nem csak a közös üdvösség, nem csak a jók azok amikben osztoznak az " Idősebb Testvérrel „ vagyis a Zsidókkal, de az Üldöztetésekben- a háborúságokban, a nehéz időszakokban is.
Jézus mondja:
Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15.
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16.
Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17.
A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18.
És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19.
Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20.
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21.
Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22.
És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
Ugye a Dániél-i " Pusztító Útálatosságról szólt Jézus.
Dn. 9,26. A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.
27. És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.
Amikor azt mondja: „ A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz.”
Jelenti az elragadtatást, ámde teljességében nem egészen úgy, ahogyan azt képzeljük...
Ésaiás próféta könyve 57. rész
1. Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz;
2. Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.
3. És ti közelgjetek ide, szemfényvesztő fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol.
4. Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bűn gyermekei, a hazugságnak magva?
5. A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.
6. A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket?
7. Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot.
8. Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tőlem eltávozván, fölfedted ágyadat, fölmentél rá, és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad.
9. És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig.
10. Nagy útadon megfáradál, és még sem mondád: mind hasztalan! erőd megújulását érezéd, így nem levél beteg!
11. Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtől fogva?
12. Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked.
13. Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványid raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet...
Ez tehát az elragadtatás jelzése, és ebben megláttatik rögvest két dolog:
1; Az Isten haragjának eljövetele elől ragadtatik el az Igaz... ( és mielőtt tovább haladnánk, gondoljuk átt hogy kik az Igazak az Isten előtt?
Jézus mondja: Jn.17,17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Tehát azok az Igazak, akik az Isten Tanítása szerint járnak-élnek...
Erről tesz bizonyságot,a jelenések könyve több helyen is, sőt: mintegy Kritériumként jegyzi: Jel.12,17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele...
De máshol is, pl.: Jel.22,14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
Tehát az Igazak, az elragadtatás által, elkerülik az Isten bosszúállása napját...
Bár tagadhatatlan, hogy lesznek, akik még testi életükben élik meg azt a napot, és az ő esetükben Pál Próféciája által lesznek a történések...
( I Kor.15,50-58; I Thessz.4,15-18.) Ám mint látjuk, és ez Pál Próféciájában is így van: Többen lesznek akik " elalszanak" és majd feltámadnak...
Ez az "elalvás" jelentheti, akár a kivégzés, vagy a kínszenvedés általi halált is...Ezért írja a jelenések könyve: Jel.6,9.
És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.
10.
És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?
11.
Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.
2; Amikor azt mondja az Ézsaiás 57,1- hogy a "Közelgő veszedelem elől ragadtatik el az IGAZ (!)..." Akkor nem a szenvedéstől-az üldöztetésekről- a Kivégzésekről... Hanem az Isten haragja elől ragadtatnak el az Igazak.
Talán akkor kezdődtek a problémák, amikor a magasan kvalifikált tanítók azt kezdték hirdetni egy alaposan félre értett Igével kapcsolatban, hogy az Isten népe nem lát szenvedést...
Lássuk hát azt az Igét: Jer 29,11
Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.
Isten nem azt mondja hogy a világgal való békességet ad nekünk... dehiszen ezt tanította nekünk a Messiás is: Jn 14,27
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
Istennel és IstenBEN való békesség az amit gondol számunkra az Isten. A Világnak és e világ fejedelmének, ezáltal ellenben az ellenségévé lettünk!
A Nagy nyomorúság, amiről beszámolnak a Próféciák, az pont az e világ fejedelmének tombolása, amit az Isten népén él ki...
És most Testvérek: AZ Örökkévaló Isten, rendelt számunkra találkozókat, amiket ünnepeknek nevezünk, bár az Úr Ünnepei nem arról szólnak, amire az ember első hallásra gondol! ( Mindjárt kifejtem.)
Tehát a III Mózes 23, az Úr Ünnepeit hirdeti, éspedig ÖRÖK RENDTARTÁSUL!
A Kereszténység ezekből átvett párat, amit egykor a Római császár, és az első Pápák meghatároztak, éspedig az alapján, hogy ha valamelyik, egy a Görögök és Rómaiak által gyakorolt bálványtiszteleti ünnep időpontjának közelében volt meghatározva...
Így lett a Peszachból, ( A Virrasztás éjszakájából) - Húsvét; A Savuóthból ( a Hetek Ünnepéből)- Pünközsd...
De azt észre kell venni, hogy az Őszi Ünnepek, a Kereszténység számára eltűntek...
A Zsidó gondolkodás szarint, és érdemes figyelni erre, mert a Zsidókat, gondolkodni is az Isten tanította, nos a Zsidó gondolkodás szerint, minden egy folyamat része.
Ahol elkezdődött valami, ugyan oda is tér vissza.
Így tanította az Isten! A nap, a hold a Csillagok...egy folyamatos körforgásban, soha el nem hagyják a pályájukat... a folyók vizei, és az esők is ugyan oda visszatérnek, és újra, és újra futják a Pályájukat...
és az ember... Megszületik a testi porhűvelyben, majd a test újra porrá lesz, és a lélek visszatér ahoz akitől lett...
De ezt hagy mondja el a Prédikátor: Préd.12,Prédikátor könyve 12. rész
1. Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2. Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
4. A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
5. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
6. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
7. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
8. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt...
Ugyan így az Ünnepek is, melyek időről-Időre, az Úrral való találkozásra, és megemlékezésre hívnak, tudjuk hogy az egyik alkalommal, egyszer csak... és ki mondhatja azt hogy ez nem lehet most??? Tehát az egyik ilyen ünnep a végső lesz.
Melyek tehát ezek az Őszi Ünnepek?
Mindjárt az első, a Ros hasónó, Vagy ismertebb nevén: Kürtzengés Ünnepe! Idén: Szept 24-26-ig tart. Ez az Ünnep, a Szent gyülekezés Ünnepe, de lényegében a Sofár megfúvása illetve annak hangjának hallgatása Emlékeztető is!
Emlékeztető pedig Ábrahámra, amikor is Ábrahám, a Hitbéli engedelmessége okán, kész volt a Fiát, Yichakot megáldozni, és egy Kos a Szarvánál fogva akadt meg a bokorban...
És hogy nekünk, még mit is jelent ez az Ünnep? Nos mint mondottam volt: A Ros hásáná, a Kürtzengés- a Kürtölés Ideje!
Figyeljetek csak: I Thessz.4, 13. Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.
14. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.
15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak.
16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;
17. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.
18. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.
Eme Ünnep előtt, a Zsidók már egy hónappal ezt megelőzően készülnek, éspedig bűnbánattal, és bűnvallással... Rendezik az életüket az Isten előtt...
Ez után, jön a következő ünnep, a Yom Kippur. Egykor, ezen az Ünnepen ment be a Főpap, az évenkénti áldozás alkalmával az Isten jelenlétébe, a Kadosim ha Kados-ba, hogy az engesztelés vérével, engesztelést szerezzen a népnek.
Ekkor az Örökkévaló, Beült mint Dajan ha Emet, az Ítélőszékbe, és döntést hozott arról, hogy kiket ír be az Élők könyvébe, és kiket az elveszők könyvébe.
Figyu: II Kor.5,10. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
És ezen Ünnep után, a soron következő Ünnep, a Szukkoth, azaz a Sátoros Ünnep. Emlékezés arra, hogy hogyan éltek Atyáink egykor, mikor Mózes által (!) Kiszabadította AZ Isten az Ő Népét Miczráimból, és számunkra jelent még valami mást is...
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az ISTEN SÁTORA az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
Tehát a Kürtzengés ünnepe, mint az elragadtatás pillanata, majd a Messiás ítélőszéke előtt való megjelenés, amiről a MT 25- beszámol, majd akik beírattak az Élők könyvébe, Örökké az Istennel fognak Sátorozni...
Namost tehát, mindezeket egybevetve, és a közelgő ünnepkre való tekinttel, illetve a világban alakuló helyzet miatt, esetleg bátran gondolhatunk arra, hogy az Idők végéhez értünk...
A Mi Messiásunk ugyan elvisz majd bennünket a végkifejlet elől, és az aki jön, akit az Iszlám vár, az a mi Írásaink szerint, maga az Antikrisztus.
Ekkor teljesednek be a Próféciák, Dániéltől- a Jelenések könyvéig... Minden, mi róla megíratott.
Az Iszlám 13. Prófétája, akit Messiásként várnak: Mahdi.
Egy érdekes részletet szeretnék nektek mutatni, az Iszlám 13-dik Prófétájáról, Mahdi-ról, illetve a róla szóló Próféciákról :
1. Az iszlám megváltó
2. Mohamed leszármazottja
3. A világszerte élő minden muzulmán kalifája és imámja
4. Példátlan tekintélyű politikai, katonai és vallási világvezető
5. A földet sújtó nagy felfordulás és szenvedés korszaka után jelenik meg
6. Igazságot teremt az egész földön
7. Forradalmat indít az új világrend megteremtésére
8. Minden nemzet ellen háborút indít, amelyik szembeszáll vele
9. Hétéves békeszerződést köt egy papi családból származó zsidóval
10. Meghódítja Izraelt az iszlám számára, és a zsidók elleni végső harc élére áll
11. Hét éven keresztül uralkodik Jeruzsálemben
12. Az iszlámot teszi az egyetlen vallássá a földön
13. Megtalálja és Jeruzsálembe viszi a Frigyládát
14. Hatalmat kap Allahtól a szél, az eső és a termés felett
15. Hatalmas gazdagságot birtokol és oszt szét
16. Az arca csillagként fénylik, és mindenki rajongva szereti
(Forrás: John Walvoord: Olaj, Armageddon és a Közel-Kelet)
Nos rövid latolgatás után, arra a következtetésre juthatunk, hogy az Iszlám Messiása, nem más számunkra, mint az Antikrisztus.
Hiszen ugyan ezen Próféciákra utal maga Pál is: Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
13. Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében;
14. A mire elhívott titeket a mi evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.
15. Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, a melyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok.
16. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, a ki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,
17. Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.
Tehát az Atikrisztus Szellemisége, már régen eljött a világba. Jelen pillanatban 50 (!) országban üldözik és gyilkolják a Keresztyén Testvéreinket. Ezek nem mind Iszlám államok... a Zsidókat, mint idősebb Testvéreket sem az Iszlámista hívők gyilkolták...
Ez azt jelenti, hogy a Hazug Tanítás már az Apostolok idejének végével megjelent, erről ír Pál...Ámde nem koncentrálódott egy Testbe... tehát csak egyfajta szellemiségről beszélhetünk.
De a gyilkosságra való úszítás eredetét már tudjuk honnan jön.
Jézus mondja: Jn 8,44
Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
Az Idők végén pedig megjelenik a Próféciák szerint a maga valóságában...
Tehát a Testvéreinket, akiket talán, és bizonyára többségében, test szerint nem ismerünk, a világ 50 ! országában üldözik és gyilkolják. Ők a halál vállalásával tesznek bizonyságot arról, hogy a Hitük, és az Isten iránt való: Szeretet és hűség, az életüknél is fontosabb számukra!
Náluk tehát az Isten iránt való Szeretet és ragaszkodás, nem csak beszédben áll.
És vannak közöttük: Gyermekek- Öregek-nők-férfiak, akiket korra és nemre való tekintet nélkül, bestiális brutalitással mészárolnak le a hitükért... mielőtt rájuk kerülne a sor, látják a szeretteik leölését, DE NEM GONDOLJÁK MEG MAGUKAT, NEM PRÓBÁLNAK TESTI BÖLCSESSÉG ÁLTAL MEGMENEKEDNI!
Vállalják a szörnyű halált, akár az Úr, akár az Apostolok...
Gyermekek- Öregek-Nők-Férfiak... a TESTVÉREINK!
Az Ő Hitvallásuk és vállalásuk, például vannak előttünk. Fel kell nőnünk a kitartásban hozzájuk, hogy méltók lehessünk arra, hogy TESTVÉREINKNEK NEVEZHESSÜK ŐKET!
Gyermekek... akik erőben és odaszánásban, felnőttebbek nálunk, akik a bűneinkkel sem merünk szembe nézni...
Ezen Testvéreink felől, azonban a Szeretet fájdalmán túl, azonban ne legyenek kétségeink!
Mert ha ők, a Szentírásban meghatározott kritériumok betöltésén túl, a halálukkal is dicsőítik az Istent és a Megváltónkat: Jézust, akkor az ő sorsuk, a Jelenések könyvében meghatározottak, és előre megmondottak szerint lesz:
Ugye a Kritériumról már szóltunk, de elevenítsük fel ismét: Többek között pl.: Jel.12, 17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az ISTEN PARANCSOLATAINAK MEGŐRZŐIVEL, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele...
Tehát a sorsuk: Jel.6,9.
És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.
10.
És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?
11.
Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek...
Legyen ez az alkalom, Főhajtás előttük, és Kérjük az Istent, hogy a Jézus Krisztusban tegyen bennünket olyan erősekké és szilárdakká,mint őket tette és teszi.
Legyen ez az alkalom, megemlékezés, éspedig arról, hogy eleitől fogva hirdettetett-taníttatott nekünk ez az idő, és az ezen időre való felkészülés …
Legyen ez az alkalom, Figyelmeztetésül számunkra, hogy le ne maradjunk-készületlenül ne érjen minket ez, amikor elér bennünket is, és ne legyünk méltatlanok az Őseinkhez- az Ősatyákhoz, és a Testvéreinkhez...
Legyen ez az alkalom, Vígaszul számunkra, hiszen látjuk már, hogy az Isten Minden egyes Szava – Betű szerint teljesedik be, és ha Kitartunk, a jövőnk is az Ő Szava szerint lesz.
-
Köszönöm a tanítást!
Ez tehát az elragadtatás jelzése, és ebben megláttatik rögvest két dolog:
1; Az Isten haragjának eljövetele elől ragadtatik el az Igaz... ( és mielőtt tovább haladnánk, gondoljuk átt hogy kik az Igazak az Isten előtt?
Jézus mondja: Jn.17,17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Tehát azok az Igazak, akik az Isten Tanítása szerint járnak-élnek...
Erről tesz bizonyságot,a jelenések könyve több helyen is, sőt: mintegy Kritériumként jegyzi: Jel.12,17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele...
De máshol is, pl.: Jel.22,14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
Tehát az Igazak, az elragadtatás által, elkerülik az Isten bosszúállása napját...
Bár tagadhatatlan, hogy lesznek, akik még testi életükben élik meg azt a napot, és az ő esetükben Pál Próféciája által lesznek a történések...
( I Kor.15,50-58; I Thessz.4,15-18.) Ám mint látjuk, és ez Pál Próféciájában is így van: Többen lesznek akik " elalszanak" és majd feltámadnak...
Ez az "elalvás" jelentheti, akár a kivégzés, vagy a kínszenvedés általi halált is...Ezért írja a jelenések könyve: Jel.6,9.
És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.
10.
És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?
11.
Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.
2; Amikor azt mondja az Ézsaiás 57,1- hogy a "Közelgő veszedelem elől ragadtatik el az IGAZ (!)..." Akkor nem a szenvedéstől-az üldöztetésekről- a Kivégzésekről... Hanem az Isten haragja elől ragadtatnak el az Igazak.
Talán akkor kezdődtek a problémák, amikor a magasan kvalifikált tanítók azt kezdték hirdetni egy alaposan félre értett Igével kapcsolatban, hogy az Isten népe nem lát szenvedést...
Lássuk hát azt az Igét: Jer 29,11
Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.
Isten nem azt mondja hogy a világgal való békességet ad nekünk... dehiszen ezt tanította nekünk a Messiás is: Jn 14,27
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
Istennel és IstenBEN való békesség az amit gondol számunkra az Isten. A Világnak és e világ fejedelmének, ezáltal ellenben az ellenségévé lettünk!
A Nagy nyomorúság, amiről beszámolnak a Próféciák, az pont az e világ fejedelmének tombolása, amit az Isten népén él ki...
"Az Isten haragjának eljövetele elől ragadtatik el az Igaz..."
Ez egy kulcs mondat, szerintem! És ez is:
"A Nagy nyomorúság, amiről beszámolnak a Próféciák, az pont az e világ fejedelmének tombolása, amit az Isten népén él ki..."
Ebben a nyomorúságban, mint egy kemencében próbáltatik meg minden ember és nagy lesz a kontraszt ember és ember között. Ide tartozik talán ez az ige:
Jel 22:11 Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki mocskos, legyen mocskos ezután is, és aki igaz, igazságot cselekedjék ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is.
Elválasztódik a búzamag és a pelyva, valamint a búza és a konkoly.
-
Dicsőség az Úrnak a tanításért! Sokat jelentett nekem!
-
Tehát az egyház...
Namost akkor az érdekesebb rész: De honnan is indultunk?
I Mózes 3,14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Azt az eddigiekben megbeszéltük, hogy bár Abszolút Jézus volt az első aki, Férfiú magja nélkül született, ámde Jézus által, mi hívők, úgy Zsidók mint nemzetekből megtértek, a Jézusban új életre keltünk, nem férfiú magvából de Istentől születtünk újá.
Tehát Jézus által, már rólunk is elmondható hogy : Az asszony magva...
De ki ez az asszony?
Jelenések könyve 12. rész
1. És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;
2. A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben.
3. Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona;
4. És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye.
5. És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez.
6. Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer kétszáz hatvan napig.
7. És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;
8. De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.
9. És vetteték a nagy sárkány,AMA RÉGI KÍGYÓ, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.
10. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
11. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.
12. Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
13. Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szűlte.
14. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig.
15. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
16. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott.
17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
18. És álla a tengernek fövenyére.
Nos az Asszony nem más, mint az Egyház, ami azok közössége, akiket úgy neveznek: Az Asszony magja. Tehát eme felyezetben láthatjuk, hogy az első mag, maga Jézus!
És a Sátán, lévén hogy neki nem árthat, egyebekkel kezd (ett) harcolni: " 17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele..."
Eddig úgy tudtam, hogy ezen igékben az asszony = Izrael, és onnan támadt a Messiás. Megmagyaráznád, hogy miért az Egyház és hogyan lehetséges ez? Hiszen nem az Egyház szülte a Megváltót.
-
Testvérem. Az Asszony magva... tehát nem férfiú akaratjából született. Az hogy az Asszony magva, a Messiásra jelenti, hogy "Szűznemzés által Született" Tehát A Megígért Megváltó. Ám a Messiásban a Hívőkre pedig jelenti: Isten Gyermekei...Tehát nem tesi ember.
-
Ezt értem, Testvérem
A kérdésem a következő:
Eddig úgy tudtam, hogy ezen igékben az asszony = Izrael, és onnan támadt a Messiás. Megmagyaráznád, hogy miért az Egyház és hogyan lehetséges ez? Hiszen nem az Egyház szülte a Megváltót.
-
Jn.1,12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Áldott Testvérem. Az Egyház, a Messiásban hívők közössége. A Nemzetekből megtértek pedig, Beoltatnak a "szelíd olajfába" nem abból születnek...
Végeredményben, nincs érdemi különbség a két állítás között, amennyiben a már beoltatottakról beszélünk. Akár Yisráél-akár Egyház-mindkettő nézet megállja a helyét, Hisz mindkettőnek abszolút alliterációja: Isten Népe.
-
Jel.21, 9. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12. És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13. Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
-
Jónás próféta könyve 4. rész
1. És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.
2. Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.
3. Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!
4. Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é?
5. Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a míg megláthatná, mi lészen a városból?
6. Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza őt a hévség bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.
7. De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá az a tököt, és elszárada.
8. És lőn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada. Kiváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!
9. És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!
10. Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:
11. Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!
Nos áldott Testvérek, mint látjuk a ma esti tárgyunk Jóna Próféta könyve.és nem véletlenül kezdjük a végén.
Mindenek előtt egy oly Igeverset szeretnék mutatni, mely sajnos sokak esetében észrevétlen maradt, és ezért a jelentése is homályba veszett számukra....
Tehát az Igevers: "1. És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.
2. Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó. "
Nos ez alapján lett általánossá a nézet, illetve legalábbis ezen Igeszakasz "látszik alátámasztani" azt a nézetet, mi szerint: "Nemszámít hogy hogyan élsz- Isten úgyis mindent megbocsájt..."
És ezen felbátorodva játszanak sokan Isten kegyelmével, Testies életet élve beszélnek a kegyelmről, ők maguk pedig, talán hogy bizonyítsák a nézetük bizonyosságát: Gyűlölködők- rágalmazók-erőszakosak-haragvók-hazugok...
Tehát egyesek szerint: Isten mindíg-mindent megbocsát, éspedig feltétel nélkül...
Na járjunk utána ezen Könyvből kiindulóan, hogy valóban így van-e?
Tehát Jóna, az Örökkévaló parancsára, végülis eljut Ninivébe... Bár ezt megelőzően, volt ugyan egy kis kitérője. Vajon egy Próféta, miért vonakodik az Örökkévaló Parancsát teljesíteni?
Nos: Akárhonnan nézzük, Jóna volt az első Próféta, aki idegen országba küldetett,idegen néphez, és idegenekért ... Ez baljós előjelű így már, hiszen ha az Isten népe a földén van, akkor az Isten szolgája mit keres "külföldön"? ( Pontosan ezért lett bizonyos nézet szerint Jézus is áruló, hiszen az Isten által adott kincset, a Szent tant, Közkinccsé tette...)
Ugyanakkor: Mint hogy akkoriban az Isten beszéde még csak a Zsidóknak adatott, és az Isten is bizonyságot tett arról hogy így van (!) ( V.Mózes 4,8 , És bár ez azóta is így van, ez nem változott, mert csak az Isten népévé az Isten Szava- Tanítása azóta is, más kérdés, hogy a „lehetőség” mások számára is megadatott, de ezek a „más” nemzetekből valók- „beoltatás által” -egyé válnak, azaz Isten népébe oltatnak be...( … És lészen egy Isten-egy Út- és egy nép.)
De ez csak a MessiásBAN válik elérhetővé az Idegen népek számára.... és addig is:
Akkor hogyan magyarázható ez a küldetés a nép előtt???
Bár van még egy lehetőség az igazolásra, de éppen ebben volt Jóna félelme is...
V.Mózes 18, 18. Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
20. De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.
21. Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?
22. Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!
Ugye ha az Úr küldte őt, akkor az Úr beszéde be is teljesedik... viszont ha olyat Prófétál ami nem teljesedik be... akkor van egy kis córesz...
Márpedig Jóna előre látta, mint mondta is: "Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó. "
Tehát: Ha a Ninive népe megtér az Intésre, akkor elmarad az ítélet, ami viszont igazolhatná a Próféta külföldi útját...
Most hogy a Próféta vonakodásának VÉLHETŐ (!) okát kitárgyaltuk, Lássunk még valamit, ami rendkívüli fontossággal bír ebben a történetben:
" 10. Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:
11. Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?! "
A Niniveiek bűne felgyülemlett, és megsokasodott, amit az Isten már nem nézett el tovább... Ugye azt mondta az Örökkévaló:
Jónás próféta könyve 1. rész
1. És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván:
2. Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!
Nos ezen szavak, kísértetisesen emlékeztetőek számunkra egy oly esethez, amikor is ezen SZÓ, egy másik nép végérvényes Ítéletét jelentették... hiszen olvastuk már az Igében, ily kijelentését az Istennek:
I Mózes 18, 17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
20. Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett.
21. Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
Tessék figyelni a 19-es versre: " 19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle. "
Erre az Igeversre még visszatérünk, de most értsük meg a dolgot: Ninive népét az Isten nem tanította-nem is adott neki törvényt. Róluk úgy fogalmazott az Isten:
"a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között..."
Jézus mondja: Luk.12,47.
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
Nos Ninivétől kevesebbet várhatott az Isten...
De mégis: Oly dolog történt ott, ami bizony figyelemfelkeltő, és példaértékű, és ezen felül: Ez a magyarázata is az Irgalomnak.
Jónás próféta könyve 3. rész
1. És lőn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor is, mondván:
2. Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.
3. És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó föld.
4. És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!
5. A niniveiek pedig hivének Istenben, és bőjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.
6. És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és leveté magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba.
7. És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és főembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak!
8. Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg kiki az ő gonosz útáról és az erőszakosságból, a mely az ő kezökben van!
9. Ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!
10. És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.
Ugye azt látjuk, hogy Ninive népe MEGTÉRT! Meg van írva, amit ők nem tudhattak, csak Jóna: Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
Ők valahogy ráéreztek arra hogy, ahogyan írva is van: Péld 21,30
Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
És nem erőszakkal válaszoltak a próféciára, nem bizonygatták az igazukat, nem magyarázkottak... Ők Megtértek.
Tehát láthatjuk, hogy az Úr azért öntötte ki a népre a irgalmát, mert a Királytól az állatokig mindenki megtért...
Sajnos a mai nemzedékből sokan nem jutnak el ide, csak reménykednek a kegyelemben, miközben örömmel és büszkén élik az aljasságokkal zsúfolt, Testies életüket.
Isten félelem, még mutatóban sincs sokaknál, az Isten Igéjét megvetik egyesek, míg mások kiforgatják és próbálják lelélezni...a megtérés számukra egy egyszer elmondott ima, az újászületés pedig csak annyit jelent, hogy immáron: Hívőként élnek ugyan úgy és ugyan azon szabályok által, mint a megétrésük előtt...
Az önigazultság sokakat rabul ejtett, és ezért sokan nem látják- MERT NEM AKARJÁK LÁTNI (!) az Igazságot. Amikor olvassák is az Igét, olvasásuk szelektív, és csak azt látják az Igében, amit látni akarnak...
Voltak régen is önigazult emberek, ezért mondta egykor Jézus, és hangja visszhangzik az idők végtelenjén át: Mt 12,41
Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.
Ám most egy pillanatra térjünk csak vissza az I Mózes 18-ban olvasott Igéhez:
I Mózes 18, 18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Namost ugye azt olvassuk, hogy az Örökkévaló az Ábrahámi áldást az ENGEDELMESSÉGTŐL Teszi függővé...
Valójában ezt az engedelmességet hirdette életével és cselekedeteivel Ábrahám, majd ezen engedelmességnek a csúcsára érve ( Mória) lett elpecsételve a Szövetség, ott kapott Ávrám vö Yichak HELYETTESÍTŐ ÁLDOZATOT...
I Mózes 22, 10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Ugye szokás azt mondani, hogy Jézus vére értem is adatott... Nos igen, ez Igaz. Hiszen meg van írva: Jn.3,16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Tehát az engesztelés az egész világért adatott ugyan, de mégsem élnek vele sokan azok közül, akik élhetnének...Tehát nem mindenki!
Hiszen Míg az Engesztelés az egész világért adatott, de tessék észrevenni, hogy feltételhez van kötve, és ezen feltételnek kevesek felelnek meg.
Írva van: 1Pt 4,18
És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?
Maga Jézus sem beszél mindenkiről az engeszteléssel kapcsolatban (!) Jézus így szól:
Mk 14,24
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
Tehát bár mindenkinek lett szánva, de ( és a feltételek miatt tudjuk miért) mégsem mindenkiért szól.
Ábrahámért és Yichák-ért a HELYETTESÍTŐ ÁLDOZAT akkor adatott, amikor eljutottak az engedelmességnek arra a szintjére, hogy az Istennek való engedelem fontosabb lett számukra, mint a saját életük.( Gal.2,20 )
Nem csak Ábrahám volt engedelmes ott... Yichakra valami kis fiúcskaként gondolnak sokan, akinek annyi értelme sem volt, hogy tudja hová viszik...
Nos Yichak egyrészt: Kb.: 37 éves volt akkor, és pontosan tudta hova megy az apjával, és ő ennek tudatosan alá is vetette magát-éspedig a saját akaratából!... Tehát ezen a szinten, mikor az Örökkévaló HELYETTESÍTŐ ÁLDOZATOT biztosított számukra, Ávrám így szólt:
"14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés. "
Az Úr hegyén a gondviselés tehát... ez a hely a Mória, később: Yerusáláim. Ezt a helyet választotta az Örökkévaló az engedelem és az Istentisztelet helyéül. ( ezért épült oda a béjt ha Mikdásh.)
Ez a hely bár leromboltatott, de nem azért, mert már nincs szükség az engedelmeskedésre, hanem azért, mert Jézusban az egész világ számára megnyílt a lehetőség, és ne csak egy helyen lehessen Istennek szolgálni- Istent tisztelni- Istennek való engedelmességet végezni.
Hiszen parancsolatba adatott: V.Mózes 12, 11. Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.
12. És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek.
13. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14. Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és OTT CSELEKDJÉL MINDENT,A MIT ÉN PARANCSOLOK NÉKED.
Tehát az Isten tisztelet helyhez kötöttsége lett felfüggesztve, nem az engedelem kritériuma...
Na tehát: A Hit, amit Ábrahám ránk hagyott, és amiben azokat akik őt követik, népévé is fogadja nem más, mint az Engedelmben való követsée Istennek, mégpedig addig, amíg eljut az ember arra a szintre, ahol már nem is magának él, hanem kizárólag Istennek! ( Gal.2,20.)
Szokták mondani Ávrámról: ő még a törvényadás előtt élt... Pedig nem. Hiszen már Noáh átvett az Örökkévalótól egészen pontosan 7 parancsolatot az emberiség számára...
Ezért mondta az Örökkévaló Ávrámról: I Mózes 18, 18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
De van abban a mndatban, miszerint: „Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.”
Még valami más is... valami több... valami „példa értékű, ami a későbbiekre-Kritériumként vonatkozik majd.... Tehát az Ávrám, és leszármazottai élete ( Isten követésük) : Törvényadó a későbbiek számára!
Tehát kiké a HELYETTESÍTŐ ÁLDOZAT? Nos elég egyértelműnek tűnik...
És ezt tanította Ávrám,Mózes,a Próféták,Dávid,a Messiás, és utána az Apostolok is.
De ami figyelmeztető számunkra: Ninive lakói is erről tettek bizonyságot, és ezért fognak kárhoztatni sokakat az ítélet napján, mert ők egy idegen Próféta szavára megtértek... pedig még az Isten szerint, a jobb és bal kezük között sem tudtak különbséget tenni...( nem voltak taníttatva)
Tehát ahogy látjuk az Igéből, az Isten Irgalma nem adatik akárkinek és mindenre! Csak a megtérőknek adja az Úr, és akik elhagyják a gonoszságaikat.
És ugyan így, a MESSIÁS HELYETTESÍTŐ ÁLDOZATA sem mindenkié, hanem csak azoké, akik Hozzátérve- neki élnek azután. ( Gal.2,20.)
Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Itt pedig álljunk meg egy pillanatra, és értsük meg, mit ígér ezen „megtérőknek” az Isten?
„A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.”
/Ám ez csak akkor Igaz, ha az előzőekben megmondottak szerint: Kritériumként vesszük a Megtérést./
Tessék csak figyelni:
I Mózes 3,17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
TÖVISET ÉS BOGÁCSKÓRÓT TEREMJEN TENÉKED; S EGYED A MEZŐNEK FÜVÉT.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Az Átok szavai szerint, az ember miatt átok alá rekesztett föld: Gazt teremjen, és az ember a maga tettének következményeivel éljen!
Nos a valós megtérést követő áldás, ettől az átoktól mentesti az embert, ha... ha tényleges megtérés történik! De csak akkor!
És ez az amit gondoltak és meg is tettek a Ninive béliek, és ezt így is fogalmazták meg:
Jóna 3,4.
És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!
5.
A niniveiek pedig hivének Istenben, és bőjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.
6.
És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és leveté magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba.
7.
És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és főembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak!
8.
Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg kiki az ő gonosz útáról és az erőszakosságból, a mely az ő kezökben van!
9.
Ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!
Erre adatott neünk is Prófétai szó: Jóél 2,11.
És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12.
De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13.
És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14.
Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
Tehát újra: Amíg az Emberiségre és az Ember miatt a földre mondott átok így szól: I Mózes 3,17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
TÖVISET ÉS BOGÁCSKÓRÓT TEREMJEN TENÉKED; S EGYED A MEZŐNEK FÜVÉT.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Addig a Megtérőkre mondott áldás így: Ézsaiás 55,13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Az pedig hogy "Örök jegyül,mely el nem töröltetik" Azt jelenti: Örökké élnek,éspedig dicsőségben!
Zsoltárok 37,27.
Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28.
Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja...
Tehát Ninive a Megtérése által kerülte el az Isten hargját...
Áldott Testvérek: Küszöbön a Ros hásáná, ami az Isten elé hív bennünket, és egyszer s mind: Emlékeztet is... Emlékeztet bennünket,Ávrám vö Yichak esetére a Mórián.
Most beszéltük meg, hogy a Tökéletes engedelem, és az arra válaszul adatott Yerusáláim, azaz az Istennel való: BÉKESSÉGÜNK MEGALAPÍTÁSA lett az a hely, ahol az Isten „HELYETTESÍTŐ ÁLDOZATA értünk beszélve- kivált bennünket....
És erre a "Találkozásra" a Zsidók bűnvallással, és bűnbánattal készülnek, így Szentelik meg magukat ama napra...
Mózes II. könyve 19. rész
1.
A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2.
Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3.
Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4.
Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7.
Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
8.
És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
9.
És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
10.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
11.
És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
12.
És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
13.
Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
14.
Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
15.
És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
16.
És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
17.
És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
18.
Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
19.
És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
20.
Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21.
És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
22.
És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
23.
Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
24.
De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
25.
Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
Ha esetleg nem lenne egyértelmű, hogy mely felhívásnak kell engedelmeskedni, nos ez a Törvényadás története... és ugye olvastuk ebben többször is, a "Kürt zengést"?
Nos a Ros hásáná, a Kürtzengés Ünnepe. És ugye Pál azt kódolta nekünk, hogy az elragadtatás, vagyis az Isten népének felvétele is egy ilyen "kürtzengésekkel" jelzett alkalommal lesz...
I Kor.15,50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
52. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
54. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
55. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
Nem állítom hogy ez az Ünnep lesz az, amiről Pál szólt... de ha igen?
az emberek valamiért úgy akarnak „építkezni” hogy mindjárt a sokadik emelettel kezdenek...
Az Írásokban az elrejtett dolgokat keresik elsőként- a titkokat...
Pedig írva van: V.Mózes 29, 29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Tehát kezdjük az engedelmességgel az első pillanattól, azután majd további- rejtett dolgokat is kinyilvánít az Úr.
Tehát summázuk az eddigieket:
Megértettük, hogy Jóna miért vonakodott, az Úr utasítását tenni, megláttuk azt, hogy az Isten Irgalma ( Rahen) csak a megtérés által lett a Ninive népévé!
De átugrottuk Jóna történetét...
Megláttuk azt az Igazságot az eddigiekben, hogy az Isten gondviselése,Irgalma ( Rahen) , ezek által az Istennel való egység előfeltétele, az Istennek való engedelmesség.
tehát az Isten keresés mint folyamat ( nem megelégedés vagy tudomásul vétel mint a maiak többségének esetében van ...) És az Istennek való engedelem előfeltétele az Istennel való kapcsolatnak.
Minderről meggyőződhettünk az eddigiekben már Ávrámnál, amikor a Hitbéli-azaz az Ígéret által születettekről ( Újá születés), mint még csak következendő nemzedékről szólt maga az Örökkévaló.
Fel elevenítésül újra: I Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Megláttuk azt is, hogy a Ninive népe- a mai egyházat megszégyenítő figyelemmel és gyorsasággal, az Isten üzenetét hallván, MEGTÉRT AZ ISTENHEZ (!) így kerülve el, az Isten ítéletét.
viszont:
Azzal hogy Jóna Próféta hezitált az Úr akaratát teljesíteni, és vonakodot neki engedelmes lenni, bizony bűnt követett el, és az ő állapota a bűn miatt bizony véglegesen és egyértelműen, az Istentől való
elszakítottságban találtatott. Hiszen megértettük mára: A Bűn elválaszt Istentől!
Lássuk hogy Jóna, ebben a teljesen reménytelen helyzetben mit tett, és hogyan érte el, hogy ebből az abszolút reménytelen helyzteből megmenekedhessen:
Jónás próféta könyve 2. rész
1. Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
2. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
3. És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
4. Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
5. És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
6. Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
7. A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
8. Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
9. A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
10. De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
11. És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
Eme rövid 11 sorosban annyi elrejtett dolog van említve, hogy azt sem tudom hol kezdjem...
A 7-es vers, az Örökre szóló, tehát a teljességben megtörtént ítéletet jelzi, ahol is, az ítélet Jónást abban az állapotban érte, amikor éppen Istennek való engedetlenségben volt, és ezért a Törvény allatt levőként élte meg a "MEGLÁTOGATÁST"
Ezt az állapotot, mi Hívők akkor értjük meg, amikor a valós megtérésünket követően, meglátjuk az Isten lelkének vezetése által a megtérésünk előtti állapotunkat, és rádöbbenünk arra, hogy menthetetlen állapotunkban látogatott meg minket az Úr, és könyörülvén - könyörült rajtunk, megtérésre hívva. ( ezt nevezzük kegyelemnek...)
Ezt az állapotot így írja le a Próféta: Ezékiel próféta könyve 16. rész
1.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2.
Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek az ő útálatosságait,
3.
És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjéről való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony.
4.
Születésed pedig ilyen volt: a mely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem póláltak.
5.
Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezőre, mert útáltak, a mely napon születtél.
6.
Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!
A Kegyelem ( Cheszed) tehát érdemtelenül és ingyen adatott a megtérésre, és az Isten által történt befogadásra... nem a Cselekedeteink vagy a jóságunk által...
Tehát a megtérésre hívás nem a mi jóságunk következménye, hanem Isten kegyelme!
és erre mondja Jézus: Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
De azt is látjuk, hogy : 1; A Valós Hívás- valós megtérést eredmnyez!
2; A Valós megtérés- a Teljes engedelmet eredményezi!
Na szóval ezek a kritériumok, Jónás Próféta történetében is felfedetnek. Ebből következik, hogy minden ember, az Isten előtt, egyenlő esélyekkel indul, akár Királyról legyen szó-akár megvetett és szegényről...
Mi a különbség a Kegyelem ( Cheszed) és az Irgalom ( Rahem ) között?
A Kegyelem egy feltételes mód, ami arra adatik, hogy az ember Megtérjen Istenhez. A Kegyelem Isten Jósága és alkalmas időben való segítsége, hogy a reménytelen helyztét felismerve az ember- Istenhez forduljon, aki hatalmas arra hogy bármely helyzetből kimentse őt...
Rm 2,4
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
Az Irgalom ( Rahem ) az Istentől való, végső menekítés! Amit érthetünk az ítélettől való megmenekítésre is.
Tehát míg a Kegyelem az Úr Útjára való rálépést teszi lehetővé- az Irgalom az Út végét jelenti...
De ugye nem kérdés az, hogy a Végállomást lehetetlen elérni az Út bejárása nélkül ?!
És ezen a ponton, e két fogalom közötti különbségtételen áll sokak árnyékra vetődésének oka...
Pál azt mondja, és ezt általánosan sikerült félre érteni, hogy a Kegyelm ingyen adatott nekünk, a Törvény cselekedetei nélkül!
És ez teljesen Igaz is! Nem tettünk azért semmit hogy az Isten bennünket Megtérésre hívjon... Volt egy, a Seol kapujáig süllyedt állapotunk, amit észre sem vettünk, hanem majd csak utólag értettük meg, mennyire reménytelen helyzetben voltunk, amikor utolért bennünket az Isten elhívásának kegyelme.
De ez nem azt jelenti hogy már be is jutottunk az Ő országába...
Meghívást jelent, az Ő Országába való bemenetelre!
Így mindjárt más értelmet rejt számunkra Jézus Tana, a Királyi Mennyegzőről:
Máté Evangyélioma 22. rész
1.
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2.
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
3.
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
4.
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
5.
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6.
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
7.
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8.
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9.
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
10.
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
11.
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
12.
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
13.
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
14.
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Mi is a „Mennyegzői ruha?”
És így már értjük ugye: Sokakat hívott az Örökkévaló megtérésre- de csak kevesen érik el az elívásuk jutalmát...
-
Jelenések 20:1 És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.
Jelenések 20:2 És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre.
Jelenések 20:4 És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.
Testvéreim,az lenne a kérdésem hogy szerintetek bekövetkezett-e ez már vagy még nem?És ha még nem,akkor vajon mi fog történni a földön ezer évig,amig a Sátán fogságban lesz? Van-e erre valahol valami utalás? :291:
-
Józsué könyve 1. rész
1. És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:
2. Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
3. Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.
4. A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
5. Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
6. Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.
7. Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
8. El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
9. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.
10. Parancsola azért Józsué a nép előljáróinak, mondván:
11. Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul.
12. A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:
13. Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet.
14. Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, a kik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket;
15. A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.
16. Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.
17. A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.
18. Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!
Áldott Testvérek: A mai napon is felmerül a kérdés, hogy hogyan örökölhetjük Isten ígéreteit-az áldásokat, mimódon tudhatjuk magunkénak az Isten vezetését, amire azért van szükség, hogy ne csak találgassuk az utaink helyességét,
hanem bátran és céltudatos követés legyen az Istennel való kapcsolatunk.
Bár tudom, és szinte hallom hogy sokan azt mondják: Én nem találgatok! én tudatosan teszem amit teszek... Csakhogy én meg azt tudom, hogy sokak életében ott vannak a kérdőjelek-a miértek....
Kérdőjelek, mert nem biztosak abban, hogy bizonyos szituációkban helyesen cselekdtek... Sokan hol azt érzik, hogy minden rendben van-néha meg azt: semmi sincs rendben...
Megint mások, egyik kezükkel csapkodnak maguk körül-míg a másikkal simogatnak, gondolva: valamelyik csak jó lesz...
Akár honnan is nézzük a dolgot, egyetlen megállapításra juthatunk: Isten előtt egyetlen dícséretes tett létezik az ember számára fenntartva, ez pedig nem más, mint az engedelmesség!
A ma esti Igei tanulmányainkkal, induljunk el Józsué könyvének eme fejezetéből kiindulva, és járjuk körül ezt a kérdést.
Talán kezdjük is azzal, hogy a név, mint Jozsué jelentését tegyük helyre önmagunkban:
Nos tehát: Mit jelent ez a név: Jozsué? Megmondom: Nem tudom. De tudom, hogy eredetiben ez a név, valójában Arámul így hangzik: Yosua. Ezt ma Ivritül így hangzik: Yessua. Görögül: Jézus. Magyarul: Szabadító.
Tehát itt van nekünk Yosua, és a történelemből tudjuk, hogy az Ő vezetésével mentek be az Úr által megszabadítottak, az ígéret földjébe, hogy örökölhessék mind azokat az ígéreteket-áldásokat, melyeket az Isten ígért az Ősatyáknak.
Ám még ezt megelőzően, az Örökkévaló, már Mózeshez így szólt: V.Mózes 18,15.
Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!
16.
Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!
17.
Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.
18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
Tehát a történetben itt állunk az ígéretek beteljesedésének küszöbén, és a Szabadítóhoz, aki valójában nyugodalomba helyezni volt hivatott, így szól az Örökkévaló:
Yosua 1,5. Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
6. Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.
7. Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
8. El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
9. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.
És itt van tehát az előzőekben felvetett kérdésekre a válasz: Ha az Isten vezet, nincs aggodalom-nincs bizonytalanság! Isten vezetése mindenkor és mindenben győzelemre visz! Ezért is mondom: Az engedelmesség lehet az egyetlen tette az embernek, ami az Isten tetszését kiváltja.
Ám a történelemből tudjuk, hogy röviddel az ígéret földjére lépést követően, az engedetlenség felütötte a fejét... ugye Ákán tette, ami kihatott az egész népre is.
Egyrészt megismétlődött a történelem,de egyben a jelen állapot tökéletlenségére, és ebből fakadóan, a jövőben bekövetkező tökéletesség egyetlen lehetőségére is utal, miszerint, és ahogyan Pál fogalmaz:
Róma 5,12.
Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;
13.
Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.
14.
Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.
15.
De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.
16.
És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra.
17.
Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.
18.
Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.
19.
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
20.
A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik:
21.
Hogy miképen uralkodott a bűn a halálra, azonképen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Ugye tudjuk, hogy Ákán engedetlensége miatt, jópáran meghaltak, és megverettetett a nép az ellenségének aprajától...
Bár Ákán már a Törvényadás után élt, ám ebben a történetben tisztábban láthatjuk, hogy az Istennek való engedetlenség mily következményekkel jár, és mennyire kihat az engedetlen környezetére is.
Pál így fogalmaz: Rm 8,3
Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
Valójában Ákán engedetlensége is a test miatt történt... Testileg megkívánt valamit, amiről Isten azt mondta: NE Kívánd meg!
Szinte ugyan az Ismétlődött meg, ami az Edenben történt.
Az Ákáni történet után, egy időre helyre állt a rend, miszerint: Mindenek engedelmeskedtek az Istennek, ezért Isten segítségével erősödtek meg azon a földön... ám az engedetlenség ismét megjelent:
Józsué könyve 9. rész
1.
Lőn pedig, hogy mikor ezt meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus:
2.
Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy akarattal.
3.
De meghallák Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala.
4.
És ők is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket;
5.
És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala.
6.
Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izráel férfiainak: Messze földről jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.
7.
Izráel férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?
8.
Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?
9.
És mondának néki: Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, a mit Égyiptomban cselekedett;
10.
Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala.
11.
Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!
12.
Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jőjjünk; most ímé, száraz és penészes lett.
13.
Ezek a boros tömlők is, a melyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!
14.
És vőnek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala.
Hogy ez a történet miért minősül engedetlenségnek?
Nos mindenek előtt megmondatott:IV.Mózes 33,49.
Tábort ütének pedig a Jordán mellett, Beth-Hajjesimóthtól Abel-Hassittimig, a Moáb mezőségén.
50.
És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikhó ellenében, mondván:
51.
Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:
52.
Űzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elől, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden ő öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el!
53.
Űzzétek ki a földnek lakóit, és lakozzatok abban; mert néktek adtam azt a földet, hogy bírjátok azt.
54.
Azt a földet pedig sorsvetés által vegyétek birtokotokba a ti nemzetségeitek szerint. A nagyobb számúnak nagyobbítsátok az ő örökségét, a kisebb számúnak kisebbítsd az ő örökségét. A hová a sors esik valaki számára, az legyen az övé. A ti atyáitoknak törzsei szerint vegyétek át birtokotokat.
55.
Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek lakosait a ti színetek elől, akkor, a kiket meghagytok közülök, szálkákká lesznek a ti szemeitekben, és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek a földön, a melyen lakoztok.
56.
És akkor a miképen gondoltam, hogy cselekszem azokkal, úgy cselekszem majd veletek.
De ha nem tudhatta az Isten népe hogy megtévesztik őket? Meghát ez így nem is szándékos engedetlenség...
Na hogy az ilyen megtévesztéseket elkerülhessük, ezért kell az Istentől való függelem, éspedig szüntelenül!
Mert ha Függünk az Istentől, akkor nem vagyunk becsaphatóak-megtéveszthetőek,és akkor soha nem kétségeskedünk a tetteink miatt, és soha sem kell megbánnunk azt amit az előzőekben tettünk.
Csak a függelem eredményezi az engedelmességet! Csak függelem által tudunk engedelmesek lenni! Nincsenek vélemények-ötletek... nincs következtetés. Isten tanácsa van, és az annak való engedelmes követés!
Tehát ez a bukfenc megint csak a testiességre vezethető vissza, amikor is az emberi bölcsesség és az emberi logika... az emberi következtetés került elfogadásra, szemben az Isten Tanácsával...
Tehát történt egyszer egy elhamarkodott- majd szinte azonnal megbánt cselekedet, ám a bűnt a megbánás nem írta már felül... attól kezdve, és azóta is, az Isten szava szerint folyik a történet: "55.
Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek lakosait a ti színetek elől, akkor, a kiket meghagytok közülök, szálkákká lesznek a ti szemeitekben, és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek a földön, a melyen lakoztok."
Ma pedig Hívők közül sokan, akár a hitetlenek együtt skandálják: "Szabad Palesztínát!" Majd Istennel rendezik is ezt a kérdést azok akik így vélekednek!
( ebből is láthatjuk: A bűn nem marad következmények nélkül!)
Amikor különböző bűnökről beszélünk, valójában elég messze vagyunk az értelemtől... valójában egyetlen bűn létezik, és pont ezért nincs kis bűn-meg nagy bűn...
az az egyetlen bűn pedig az ENGEDETLENSÉG!
tehát mindezek a történések egy irányba, és egy vég következtetésre mutatnak, ez pedig nem más, mint: I Kor.15,50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Vagyis: Testileg nem érhetjük el a tökéletességet! Ezért mondja Yessua: János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
A Messiási Prófécia így szól arról a Szabadítóról, akit mi megismertünk, arról aki véghez viheti bennünk a tökéletessé tételt, és alkalmassá tehet minket az Isten országának, ama romolhatatlan ígéretek földjének öröklésére:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13. Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15. Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
17. Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18. Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19. Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20. Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
22. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23. Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24. Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
25. Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
Majd amikor az Isten Ígérete beteljesedett,az Isten által eleve megmondottak szerint, így kezdte a Törvény Igaz tanítását: Máté Evangyélioma 5. rész
1. Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2. És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3. Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4. Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8. Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
13. Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23. Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24. Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.
26. Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
27. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28. Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.
32. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33. Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35. Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36. Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37. Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
38. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Ugye látjuk rögtön, hogy ebből a tanításból egy "valami" hiányzik?
Nevezetesen: A TESTIESSÉG... Nincsennek következtetések-vélemények-különböző aspektusok, hanem csak konkrétumok. Ilyentén,a Törvény megtartása, emberileg LEHETETLENNÉ vált egyszer s mindenkorra. De nem azért mert már nem is kell vele foglakozni, ahogyan azt magasan kvalifikált "szakemberek " állítják,
hanem azért, mert: ( és ezt eleve hirdette is Jézus) Ehhez újá kell születni, és ennek egyetlen módja: AZ ISTEN IGÉJÉNEK BEFOGADÁSA!
Jn.1,9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Egykor Mózes így szólt: V.Mózes 30, 10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
Mire gondolhatott Mózes, amikor azt állította: "Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt."
Vajon csak a mostani nemzedék felől szólt volna? Vagy már ők is ismerték Jézust?
Tudták hogy Isten az Ő Szava-Beszéde-Igéje által Szabadítja meg az Ő Népét, mint ahogyan tudták azt is, hogy az Isten ellenségei is az Isten Szava által semmisülnek meg...
Az Isten Igéje, minden egyes parancsolat átadása után így szólt: Pl.:2Móz 13,14
És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.
Vagy vég konklúzióként:V.Mózes 6, 4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
A Szülő kötelessége tehát, hogy a gyermekeiket tanítsák az Isten iránt való feltétlen szeretetre-engedelemre! ( Az ötödik parancsolat szavai, ezért kerültek tehát az első kőtáblára!)
Tehát a magyarázat: Mivel hogy Izráél számára Parancsolatban adatott, hogy Isten Törvénye szerint éljen, és azokra tanítsák a gyermekeiket is, tehát az Isten Igéje a szívükben és szájukban volt!
Egyebekben Jézus esetében is fellelhető ez az elengedhetetlen sorrend, miszerint Isten Tanítását MEGÉLNI, MAJD BESZÉLNI ARRÓL: Apostolok Cselekedetei 1. rész
1.
Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus CSELEKEDNI és TANÍTANI,
2.
Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
Hogy miért mondom hogy a sorrend is elengedhetetlenül fontos? "2Móz 13,14
És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? "
Ugye ha nem látná a gyermek a cselekedetet, akor nem jutna eszébe megkérdezni...!?
Beszéljünk most arról, hogy ki-vagy kik az Isten ellenségei? Kiket tekint az Isten ellenségének?
AZokat akik tagadják hogy Jézus a megígért Messiás? Nos ez nem lehetséges, ésedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen teremtmény nincs is!
Hiszen írva van: Fil.2,5.
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6.
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7.
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8.
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
9.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
10.
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Valójában sem a szoton, sem a letaszítottak serege, sem a démonok nem tagadják hogy Jézus a Messiás... hiszen nézzük csak: Mrk.1,21.
És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.
22.
És elálmélkodának az ő tanításán; mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.
23.
Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,
24.
És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.
25.
És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle.
26.
És a tisztátalan lélek megszaggatá őt, és fenszóval kiáltva, kiméne belőle.
Felismerte-megvallotta-engedelmeskedett neki a démon is...( ebben az aspektusban látható, hogy a démon többre tartja a Messiást érdemesnek, mint a hívők többsége! Még a démonok is engedelmeskednek Jézusnak... kár hogy pont a hívők többsége nem....)
Valójában a kérdés nem erre vonatkozik... Hiszed-e, hogy a Messiás, az Örökkévaló Igéje? ( más kérdés: ha hiszed, akkor miért nem engedelmeskedsz neki???)
Többször tárgyaltuk már a teremtés könyvének azt a tanítását és bizonyságtevését Jézusról, hogy amíg Istennek minden teremtménye engedelmeskedett az Isten Szavának, addig volt minden: "Igen Jó" az Isten szemében.
Amikor az ellen szó... az Antikrisztus "tanácsára" ( kígyó) bejött az engedetlenség- akkor jött be egyszer a halál,( az Istentől való elszakadás) és a romlás is az Isten teremtésébe.
Meg kell látnunk, hogy Isten nem határozta meg semminek az elmúlását-halálát... nem teretett romlást-pusztulást... csak Életet!
Ebből is látható, hogy amíg mindenek engedelmeskednek neki a Szava-beszéde-Igéje szerint, addig van ÉLET! Ezért is nevezzük Jézust így: AZ ÉLET FEJEDELME!
Látható az is: Azok akik engedetlenek-nos ők, az engedetlenségük miatt elszakadnak az Istentől.
Az engedetleneket nevezi az Isten így: Testi ember. A Testiességnek azonban már meghatározta a végét az Isten!
I Mózes 6,3.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
És ahogyan végül is Dávid mondja: Zsolt 37,28
Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
A Halál nem a testi lét utolsó állapota Testvérek! A halál az első állapot az ember számára! És vannak akiknek egyben ez az állandó állapotjuk is.
Minden ember, halva születik... Hiszen a holtaktól, nem születhet élő. Ádám és Éva engedtelenségének a következménye a halál lett, amiről megértettük, hogy az nem az elmúlás, hanem az Istentől való elszakítottság állapota.
Azért adta az Isten az Újászületés lehetőségét, hogy legyen Élet a halálból...
És csakúgy mint a "Kezdetben" volt: Isten Szava által van a Teremtés! Isten pedig Életre teremt mindeneket. Tehát az eleve holtakat, az Ő beszédének befogadása által: Életre teremti! ( ezt nevezzük, Újá születésnek!)
Ezért mondja János: Jn.1,9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
De mi van azokkal, akikről a 10 es-11-es versben ír János? "10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt."
Tehát mi van azokkal, akik nem fogadják be a "magot" ami által újá születhetnének, ami által élet származna a halálból? Nos Ők holtan születtek-és halottak is maradnak...
Ezért és ezekről mondja Jézus: Mt 8,22
Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Ám vannak olyanok is, ahogyan a "magvető" példája is mutatja... terméketlen földbe esik a mag...Nos így tanít erről Jézus: Máté Evangyélioma 13. rész
1.
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2.
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3.
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
4.
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5.
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6.
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7.
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8.
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9.
A kinek van füle a hallásra, hallja.
10.
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12.
Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
13.
Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14.
És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15.
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
16.
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17.
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
18.
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
19.
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20.
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21.
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22.
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
Akár köves helyre esik a mag az estükben, akár tövisek közé, a lényeg az állhatatlanság- a hűtlenség- a terméketlenség...
A Zsidókhoz írt levél szerzője ezekről így fogalmaz: Zsidókhoz írt levél 6. rész
1.
Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
2.
A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.
3.
És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.
4.
Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
5.
És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,
6.
És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
7.
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
8.
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
Yúda pedig egyenesen így: Júdás Apostol levele 1. rész
1.
Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
2.
Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
3.
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
4.
Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5.
Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6.
És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7.
Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
8.
Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9.
Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
10.
Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
11.
Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.
12.
Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;
13.
Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
14.
Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
15.
Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.
16.
Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók.
És mindez azért, mert terméketlenek maradtak az Igétől! Hogy maradthattak terméketlenek? Véletlenül???
Júda pedig világosan leírja ezt az okot, csakhát ez betűkkel van kódolva...
"Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el."
Testvéreik iránt gyilkos hajlam( gyűlölködés,harag, viszálykodás...) - tévelygés, mert nem fogadják el Isten vezetését-és végül szándékos ellenszegülés... Nos ezek maguk választotta viselkedés formák...
Valójában el kell mondani azt is, hogy az az állítás, hogy terméketlen ember, igaztalan, illetve pontatlan megfogalmazás... Minden ember termékeny valamely "magra." Két "mag" van-és két "magvető" Az egyik Magvető az Isten, és az Ő magva az Igazság!
A Másik magvető a Szoton, és az ő magva a hazugság! Aki nem az Isten magvát fogadta be... tehát nem az Igazságot fogadja be, az a hazugságot választotta magának! Termékennyé válik tehát a hazugságban. Az ő terményük a gaz... a konkoly-a tövis-a bojtorján... tehát a gaz.
Ezért is mondja Pál: II Thessz.2,7.
Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8.
És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9.
A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10.
És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy NEM FOGADTÁK BE AZ IGAZSÁGNAK SZERETETÉT AZ Ő ÜDVÖSSÉGÜKRE.
11.
És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12.
Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
Írva van: Róma 15,4.
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Márpedig a Szentírás nyilván hirdeti, hogy Az engedelem által érhetjük el a kívánatos célt, az Istennel való békességre jutást.
Hirdeti tanításban azt is, hogy Testileg, pont a test miatt, nem érhetjük el a célunkat, és testileg nem örökölhetők az áldások- a jó ígéretei Istennek... ( a bünetetést azonban sikerülni fog elérni! V.Mózes 30!!!)
Jósua Könyvéből megláttuk, hogy kizárólag a Test és a testiesség miatt nem helyezhette nyugodalmba az Isten népét Yosua, mert a Testi ember halott az Isten számára, így nem is engedelmeskedhet az Istennek.
Az engedetlenség pedig Bűn! És erről az állapotról így határoz a Szent Tan: Ézsaiás 26,7.
Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8.
Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9.
Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10.
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
11.
Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
Ezért van az, hogy azok számára, akik az Isten Igéjének ellen állnak: NINCS KEGYELEM!
-
Az engedelmesség útja pedig nagyon világosan kifejeződik Pál levelében is.
Róma 6:12 - 13
12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki az ő kívánságaiban:
13 Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.
-
Mózes V. könyve 32. rész
1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
5. Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.
6. Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.
7. Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
8. Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,
9. Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
10. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;
11. Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:
12. Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.
13. A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;
14. Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.
15. És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját.
16. Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
17. Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
18. A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.
19. Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.
20. És monda: Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!
21. Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.
22. Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
23. Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
24. Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
25. Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
26. Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
27. Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
28. Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
29. Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
30. Miképen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
31. Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
32. Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.
33. Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
34. Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
35. Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
36. Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van.
37. És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, a melyben bizakodtak?
38. A kik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
39. Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.
40. Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!
41. Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.
42. Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!
43. Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
44. Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué a Nún fia.
45. És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,
46. Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;
47. Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt...
Áldott Testvérek: Mielőtt a mai Igehirdetést megkezdenénk, mindenek előtt olvassuk el újra, mintegy: Megvallásként az Igaz Hívők jelmondatát, ami ezen fejezetben olvasható:
" 4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő! "
Ez a megvallás pedig nem más mint mérőzsinór is a hívőkre nézve, mert aki vallja, hogy: Igen! Ő mi Istenünk! Tehát ha így látja-így vallja, akkor ha mégsem így-ha mégsem ez alapján követi-nem engedelmeskedik neki... akkor miért nem?
Már Yakov leírja: Jak 2,10
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
Tehát az, aki hiszi és vallja, hogy Isten tökéletes,Isten Igaz, az Isten szava a kizárólagos és tökéletes Igazság... Hiszen maga az Isten Igéje mondja: Jn.14, 6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Tehát ha valaki mindezt hiszi és vallja, de neki mégsem engedelmeskedik, akárcsak egyetlen parancsolatban is, Akkor az a valaki abban bízik tehát, hogy: "bár az Isten Igaz, de az ő esetében, mégis cinkossá fog válni, és hazudni fog a bűnről...
Mert az Isten a Bűnt-büntetésre ítélte ugyanis! Hogy mi a bűn? egyetlen bűn létezik valójában, ez pedig az : ENGEDETLENSÉG.
Hiszen az Isten a Tilalmas dolgokról, megmondta: NE TEDD! aki mégis teszi, az engedetlen tehát...és van, amire azt mondta : Tedd! Aki pedig nem teszi, az is engedetlen...
A Kérdés pedig, és ez sokszor felvetődik: A Törvény megtartása által nyerünk tehát üdvösséget? És a válasz: NEM! A Parancsolatok megtartásával bizonyítjuk, hogy Hűségben követjük az Istent! A Parancsolatok megtartásával tesszük Isten és a világ előtt nyilvánvalóvá, hogy már nem az e világi rendeléseket követjük, és nem a saját fejünk után megyünk, hanem az Isten Szavát követjük,de nem ez által van Üdvösségünk, hanem az Isten Irgalma ( Rahem ) Által!
Viszont: És ez a fogas kérdés valójában... Aki egész földi pályafutása alatt, világi értékeket preferált- a maga kívánságai szerint járt, Isten Szavát semmibe vette... az mi alapján reménykedik az Isten Irgalmában???
Az emberiségnek, három csoportja ismeretes...
1; Világiak, akik Isten létezésében nem hisznek.
2; Hívők, akik Hisznek Istenben, de nem mint Örökkévalót és mint Kizárólagos Igazságot tisztelik, Őt nem követik-Őt nem keresik, hanem csak a kegyelemében reménykednek, függetlenül az életvitelük minőségétől és milyenségétől...
3; Hívők, kiknek a kezdet és a vég-az első és utolsó az Isten, akik tisztelik és félik Őt, akik önnönmagukat megtagadva, keresik-kutatják- majd Követik Őt.
A Világiakról nem ejtenék szót, hisz a Szent Tan nem hozzájuk szól.
A Második kategóriába tartoznak a bálványimádók, akiknek mindíg van valami fontosabb, az Istennek való engedelemtől...
Ők azok, akikről Pál is prófétált, amikor azt mondta: Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak...
Ezen emberek számára, a fundamentom, a saját életük-céljaik-kívánságaik-ambíciójuk... és ezek létjogosultságára keresnek maguknak tanítókat-gyülekezeteket... hogy elnyomhassák önnön magukban, a lelkiismeretük kiáltását.
Ők nem az Igét választották Útmutatóul, hanem a saját életvitelükre akarják alapítani a hitüket.
Alapítottak-és alapítanak ma is maguknak gyülekezeteket- csoportokat, ahol az alapelveik a biztosíték arra, hogy az Isten Igéjét és az Isten Ítéletét senki nem fogja megjeleníteni számukra, így nem kell tartaniuk a meghasonlástól- a bűntudattól... Senki nem fogja szemükre vetni az aljasságaikat- tévelygéseiket, tehát biztonságban érezhetik magukat, de ezek ellenére vígasztalják és bátorítják magukat és egymást arról, hogy az Isten majd mindenkinek megbocsát...
/Ézsaiás 41,5.
„Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek.
6.
Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős!
7.
És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.”/
Ők azok, akik ha a szívük rezdül, mindjárt azt mondják: Ez Istentől van! Majd ha nem jön össze az általuk megkívánt dolog, akkor Istent okolják- hazugnak nevezik...miközben ami valóban az Istentől való, úgy mint : Megtérésre hívás. Nos annak ellenállnak-azt elutasítják, Isten kegyelmének valódi ajándékait nem értékelik-sőt bizonyos esetekben, egyenesen megvetik...
Tehát ezen emberek számára az alap nem más, mint a saját gerjedelmeik-kívánságaik, és ezek alá (!) rendelik az Istent- és az Isten -től való függelmet.
( Őket nevezi a Szent Tan így: Bálvány Imádók.)
Ezékiel próféta könyve 18. rész
1.
És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2.
Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3.
Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4.
Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!
5.
És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik;
6.
Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik;
7.
És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezőnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi;
8.
Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt;
9.
Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten.
10.
És ha erőszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból;
11.
Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette;
12.
A szűkölködőt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett;
13.
Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen ő rajta!
14.
S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint:
15.
A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izráel házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertézteti,
16.
És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi;
17.
A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen.
18.
Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és a mi nem jó, azt cselekedte népe között: ímé meghal a maga vétkéért.
19.
És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolatimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen.
20.
A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.
21.
És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.
22.
Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.
23.
Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
24.
És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.
25.
És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
26.
Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.
27.
És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben.
28.
Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.
29.
És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
30.
Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.
31.
Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
32.
Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!
Láthatjuk az Igéből, hogy az Isten nem azokat nevezi Igaznak-megigazultaknak, akik elfogadják Isten létezését-hanem azokat akik: " törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen."
Na igen... az Atyák vétke... vajon ez csak azokra vonatkozhat, akik az Apjuk nevelésében részesültek? Mi van azokkal, akik nem is ismerték az apjukat?
Ézsaiás 43,26.
Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!
27.
Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem!
28.
Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!
Ádámtól fogva, minden ember bűnben születik. Minden test magában hordozza az árulás-a lázadás,és az engedetlenség bűnét, ezért minden testi ember halálra ítéltetett... Ádámtól fogva pedig, kevés kivétellel, minden előd,( Ős atya) egyre távolabb került Istentől... Tehát valójában ez az Atyák vétke.
Az Isten irgalma pedig az Újá születés lehetősége az Ember számára. Tehát az Isten hatalmas arra, hogy megmentse az embert. Ám ennek egyetlen útja, az Újá születés!
(János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.)
Újá születni, pedig csakis az Isten Igéje által lehet, vagyis: Az Újászületés egyetlen lehetőségeként az Isten, az Ő Igéjének befogadását-majd annak az életre való gyümölcsözését adta!
(János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.)
Minden hívő azt mondja, hogy Újá született... Ám akik elutasítják-felül írják-átlépik-megtapossák-leélezik-boncolgatják-el csűrik-csavarják az Isten Igéjét, valójában leleplezik a maguk valós testi állapotát...
Írva van: IV.Mózes 23,19. Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
Tudva levő dolog Testvérek: Isten nem csak a jót, nem csak az áldásokat- de az ítéletet-a haragot-az átkot is megígérte!
Azok, akik elutasítják az Isten által megkövetelt dolgokat... hiába is reménykednek az áldásokban, a végső Irgalomban... rajtuk az átok ígérete fog beteljesedni!
Mózes V. könyve 30. rész
1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
És ezek alapján, az engedetlenség átkának ismételt ígérete: Zakariás próféta könyve 5. rész
1.
Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, egy könyv repül vala.
2.
És monda nékem: Mit látsz te? És én mondám: Látok egy repülő könyvet, húsz sing a hossza és tíz sing a széle.
3.
És monda nékem: Ez az átok, a mely kihat az egész föld színére; mert mindaz, a ki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, a ki hamisan esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni.
4.
Kibocsátom ezt, szól a Seregeknek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, a ki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt, s annak fáit és köveit...
Hiszen minden Hívő házában ott van a Szentírás. Minimum egy-de van aki többet is tart a háznál, igazolva azt, hogy menyire magasan kvalifikált...
Ha tehát ezek ellenére sem az Isten Tanítása szerint jár-él... akkor csak az az egyetlen oka lehet annak, hogy azért, mert megveti az Isten Igéjét.
Írva van: Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9.
Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
10.
El ne felejtkezzél a napról, a melyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.
11.
És előjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tűzben ég vala mind az ég közepéig, mindamellett sötétség, köd és homályosság vala.
12.
És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.
13.
És kijelenté néktek az ő szövetségét, a melyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kőtáblára.
14.
Engem is utasított az Úr abban az időben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.
Majd nem sokkal későb ismét:
V.Mózes 12,28.
Vigyázz és hallgasd meg mindezeket az ígéket, a melyeket én parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod, néked és a te gyermekeidnek utánad mind örökké; mivelhogy azt cselekszed, a mi jó és igaz az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt.
29.
Mikor kiirtja előled az Úr, a te Istened a nemzeteket, a kikhez bemégy, hogy bírjad őket, és bírni fogod őket, és lakozol majd az ő földükön:
30.
Vigyázz magadra, hogy őket követvén tőrbe ne essél, miután már kivesztek előled; és ne tudakozzál az ő isteneik felől, mondván: Miképen tisztelik e nemzetek az ő isteneiket? én is akképen cselekszem.
31.
Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az útálatosságot, a mit gyűlöl az Úr, megcselekedték az ő isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tűzzel az ő isteneiknek.
32.
Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!
Bizony általánosan elhangzik a hívők között: " Az Úr az én Pásztorom!" De hiába hangzik el, ha mégsem akarják az Isten Igéjének vezetését, és nemes egyszerűséggel nem követik...
Jézus az Isten Igéje! ( Jn.1,1-14.; Jel.19,13.)
Bár amikor azt mondtam, hogy Hiába nevezik Pásztoruknak Jézust azok, akik nem követik a Pásztort, nos az elég erős csúsztatás volt tőlem... Hiszen Maga Jézus mondja:
Mt 12,36
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
Írva van: Gal.6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
9.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
A Jótétemények, sokak szemében kimerül az adakozásban... persze...pénz-pénz-pénz... mintha Isten Irgalmát meg lehetne vásárolni...
A Jótétemények megértéséhez közelebb kerülünk, ha elolvassuk Pál szavait erről.
Eff.2,8.
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9.
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
Jó Tétemény- tehát a jót tenni. Ha hozzátesszük ezt az "új infót", nos akkor tisztán láthatjuk, hogy az engedelemben való követésről van szó!
Tehát az Istennek való engedelmesség a Lelki élet- Lélekbe való vetés, és az arra vonatkozó Istentől való Ígéretnek ( áldásoknak) az aratása- Míg az engedetlenség, a Test szerint való élet, az Átoknak aratását eredményezi.
Persze ha azt vesszük, akár így-akár úgy, de Isten Ígéretének beteljesedését aratjuk... ( bár szvsz, nem mindegy hogy melyiket...)
Vannak olyanok, akik arra apellálnak, hogy Isten számára nincs lehetetlen dolog. És ezt értik az alatt, hogy a bűnt is képes az Isten Igazságnak kikiáltani, tehát akár hogyan is élik a Testben töltött idejüket, Isten az Ő Irgalmában részesítheti őket...
Nos alap helyzetben én is azt szoktam mondani, hogy Isten számára nincs "lehetetlen" .
De egy bizonyos dolog, mégis "lehetetlen " az Isten Számára...
A Rosszat-jónak mondani-tehát Hazudni, Lehetetlen az Isten Számára.
Zsidó 6,13.
Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.
14.
Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.
15.
És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet.
16.
Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü;
17.
Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,
18.
Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,
19.
Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,
20.
A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.
Ám ha ez valamiért-valaki számára mégis kétséges maradna, nos ezzel is kezdtünk... ez a Hívők jelmondata is egyben: V.Mózes 32,3.
Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4.
Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
Az Örökkévaló, az Ő örök időkre vonatkozó terve részeként, az első pillanattól kezdve jelezte az "ELVÁLASZTÁST".
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől...
Vajon el kell-e mondai, hogy ki a Világosság-és ki a sötétség fejedelme?
Aki Valamely oldalt szolgálja-annak a fejedelmnek veti alá magát... namost az a nem mindegy, hogy mely fejedelem szolgájaként vagyunk elkönyvelve...
Csak a világosságra mondta az Isten hogy : " Jó!" Jézus mondja: Jn 8,12
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Namost: Hat tehát valami nem Jó az Isten szemében- akkor az gonosz!
Írva van az is: Ézsaiás 26,10.
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
A Különbség a Világosság- és a Sötétség tanítása közt?
A Világosság tanítása ez volt egykor: I Mózes 2,15.
És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16.
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17.
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Őrizd-műveld- egyetlen gyümölcs kivételével, mindegyikkel élj!
A Sötétség tanítása ez volt erre válaszul: Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: BIONY NEM HALTOK MEG...
Az Isten által kijelentett Igazságnak a felülírása... Isten szavára a válasz a sötétség tanítása szerint: NEM!
Most ezt tanítja a Világosság: S'má Yisráél:
Mózes II. könyve 20. rész
1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
13. Ne ölj.
14. Ne paráználkodjál.
15. Ne lopj.
16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
Erre a sötétség válasza: " Ezek megtartása nem fontos..."
A Világosság Tanítása summázva, az emberi kapcsolatokra nézve ez: III Mózes 19, 13. A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14. Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
És erre a Sötétség Tanítása: Ne hagyd szó nélkül a téged ért sérelmet- legyél te a mindenki felett álló, tedd a gyűlöletet és a megvetést erénnyé- URALKODJ! Tagadd meg a Testvéredet...
ezekre pedig az Isten válasza példázatban: Ésaiás próféta könyve 5. rész
1.
Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen;
2.
Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!
3.
Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között!
4.
Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!
5.
Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék;
6.
És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!
7.
A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!
8.
Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!
9.
Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül,
10.
Mert tíz hold szőlő egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem.
11.
Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket:
12.
És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét.
13.
Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg;
14.
Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői;
15.
És porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és a nagyok szemei megaláztatnak.
16.
És felmagasztaltatik a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban.
17.
És bárányok legelnek ott, mint legelőjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!
18.
Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret köteleken;
19.
A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jőjjön el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudjuk meg.
20.
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
Na kérem: EZ A SZENTLÉLEK KÁROMLÁSA! Mert akik magukat hívőknek vallják, vallják hogy bennük él a Messiás az Ő Lelke által, de mégis a gonosz tanítása szerint járnak, azok valójában azt állíták, hoy a Krisztus tanítása az a gonosz amit tesznek...
És hazugok-rágalmazók-önzőek-súsárlók-képmutatóak-kétszívűek-bálványimádók... De egyetemben azt vallják, hogy ez Isten lelkének a munkája bennük.
Nekik szól ez az Intelem: Ámós próféta könyve 5. rész
1.
Halljátok meg e beszédet, a melyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza!
2.
Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szűze; végig terült az ő földén, és nincs, a ki felemelné.
3.
Bizony így szól az Úr Isten: A mely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; a mely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izráel házául.
4.
Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!
5.
És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz.
6.
Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tűz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa.
7.
A kik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják.
8.
A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve.
9.
A ki pusztulással sujtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erősségekre.
10.
Gyűlölik azt, a ki feddőzik a kapuban, és útálják azt, a ki feddhetetlenül beszél.
11.
Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tőle: bár faragott kőből építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából.
12.
Mert tudom, hogy sok a ti bűnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedők vagytok; és elnyomják a szegényeket a kapuban!
13.
Azért hallgat az eszes ebben az időben, mert gonosz idő ez.
14.
Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok.
15.
Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.
16.
Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetőt is gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra;
17.
És minden szőlőben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr.
18.
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19.
Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20.
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21.
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak...
… Ma még nem késő változtatni Testvérek...
-
Lukács Evangyélioma 1. rész
1. Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2. A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3. Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4. Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
8. Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9. A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10. És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
11. Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
12. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15. Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
Áldott Testvérek. Mint azt tudjuk, valamiért elharapódzott az a nézet, miszerint az Isten egy pillanatban belátta hogy tévedett, túl sokat vár az emberektől azzal, ha az engedelemre hívja őket,
majd támasztotta Jézust, és Jézus által egy oly ajtót nyitott a mennyekbe, ami által mindenki bejuthat oda, függetlenül attól, hogy milyen életet élt...
Majd talán pont ezért, nagyon sok felekezet-gyülekezet alaptanai közé tartozik, hogy az "ó" szövetségi írások érvényüket vesztették, ezért azokkal már nem kell foglalkozni, hanem csak az "új" szövetségi írásokkal...azokkal is csak: esetleg és jobb hijján...
Induljunk hát el a mai estén Lukács evangéliumával, és figyeljük meg, hogy az újszövetségi írások különválaszthatóak -e a Tanach-tól?
Nos kezdjük a Bemerítő történetével..."13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15. Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. "
Tehát a Küldötti bizonyságtétel-Jánosról így szól: 16." És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. "
Tehát tökéletes népet készít az Úrnak... mit nevezünk tökéletesnek?
Jézus mondja: Mt.5,48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Nos tudjuk, hogy ez egy visszautalás Jézustól-mégpedig egy régi felszólításra... egy régire... nos lássuk:
Mózes III. könyve 19. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
3.
Az ő anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
4.
Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
5.
Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok.
6.
A ti áldozástok napján és a következőn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tűzben.
7.
Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves.
8.
És a ki eszi azt, viselje az ő álnokságának terhét; mivelhogy megfertőztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az ő népe közül.
9.
Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
10.
Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11.
Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját.
12.
És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.
13.
A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14.
Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15.
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16.
Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17.
Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
19.
Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen rajtad.
20.
És ha valaki asszonynyal hál és közösül, és az valamely férfi hatalma alatt lévő rabnő, és sem ki nem váltatott, sem szabadon nem bocsáttatott: büntetés érje, de meg ne ölettessenek, mert nem volt szabad az asszony.
21.
A férfiú pedig vigye el az ő vétkéért való áldozatát az Úrnak a gyülekezet sátorának nyílásához: egy kost vétekért való áldozatul.
22.
És a pap szerezzen néki engesztelést, a vétekért való áldozat kosával az Úr előtt, az ő bűnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki az ő bűne, a melyet elkövetett.
23.
Mikor pedig bementek arra a földre, és plántáltok ott mindenféle gyümölcstermő fát, annak gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok, három esztendeig legyen az néktek körülmetéletlen: meg ne egyétek.
24.
A negyedik esztendőben pedig annak minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az Úrnak.
25.
Csak az ötödik esztendőben egyétek meg annak gyümölcsét, és annak termését magatoknak gyüjtsétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
26.
Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bűvészkedjetek.
27.
A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el.
28.
Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.
29.
A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt; hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal.
30.
Az én szombatjaimat megtartsátok; szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.
31.
Ne menjetek ígézőkhöz, és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertőztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
32.
Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
33.
Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt.
34.
Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
35.
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és ürmértékben.
36.
Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből.
37.
Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az Úr.
Vö imru: Ámén.
Nos Testvérek azt látjuk, hogy a Szentség-tökéletesség valójában azt jelenti, hogy Isten számára elválasztott- Isten számára fenntartott élet.
Teljesen és tökéletesen Istennek élni.
Ezt pedig az írások bizonysága szerint úgy lehetséges, ha elhagyva az e világi tanításokat, emberi elvárásokat... Isten tanítása szerint járunk.
Tehát visszatérve a Lukács evangéliumához, a Bemerítő szolgálat, illetve ( ismételt !!!) küldetésének egyetlen célja az volt, hogy az Istennek tökéletes népet készítsen, az Úr eljöveteléig...
Mindezek már előre megadattak róla, és az Angyal (küldött) érkezése, az Istentől adott Prófécia beteljesedésének a kezdete volt.
Malakiás próféta könyve 4. rész
1.
Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2.
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3.
És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ugye azt látjuk, hogy ez a Prófécia, 400 (!) évvel később megismétlődik, amikor is a küldött, ugyan ezen szavakat mondja Illésről.
Illés itt-Illés ott... de ki Illés?
Mindenek előtt tisztázandó, hogy nem Illés a személy, hanem Élijahu. A Héberben minden névnek van egy jelentése, illetve egy Prófétikus vonzata is.
Élijahu jelentése: Jah az én Istenem.
De ki ő? Nos születéséről-származásáról nem sokat tudunk, egészen pontosan: Semmit. És ez már magában is erősen figyelem felkeltő dolog, hiszen a Szent Tan, szinte minden szóba kerülő személyt bemutat, mégpedig a származása ágán...
Elvétve akad oly szereplő, akinél nincs származási vonal említve, és a későbbiekben legalábbis az egyik esetében csattanós a finálé...
Ez a "legalábbis az egyik eset" pont : Melki Cedek ( Nevének jelentése: Igazság Királya ) aki Ávrámmal találkozik, és Ő az, akiről kiderül hogy Ő személyesen Jézus volt...
Éli megjelenése ezzel veszi kezdetét: I Kir.17,Királyok I. könyve 17. rész
1. És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.
2. És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
3. Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.
4. És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.
5. Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, a mely a Jordán felé folyik.
6. És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.
7. És lőn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt eső a földre.
8. És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
9. Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
10. És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
11. De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
12. Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
13. Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
14. Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.
15. És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
16. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.
17. És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
18. Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
19. És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.
20. Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?
21. És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
22. És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
23. És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
24. És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.
Azért azt még tisztázzuk, hogy nem a vezeték neve az hogy Tesbites, hanem az életterére utal, nevezetesen: a Tishbi-ből való Éli.
Tehát az imént olvasott történet, Éli belépője. Róla ez által semmit sem tudunk meg, leszámítva azt, hogy az Úr Prófétája ő...
Érdemes megfigyelni azonban, hogy Mikor jelenik meg...
Nos az időpont arra datálódik, mikor Yisráél a vezetői miatt, egyre távolabb kerül az Istentől, hivatalosan is elfogadásra kerül a bálványimádat, és ekkor jött el Elijahu, hogy a népet, visszafordítsa a Mózesi rendelésekhez, és az Istennek tett fogadalmaik megtartásához.
Józs.1,16.
Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.
17.
A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.
18.
Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!
A Nép ugyanis a Jordánon való átkelés előtt megfogadta, hogy mindenben hallgat az Isten szavára, és megtartja az Isten rendeléseit-parancsolatait.
Nos Éli meg pont azért jött, mert a nép elfeledkezett erről az ígéretről...
Éli küldetése két felvonásban történt, a Szent Tan bizonysága szerint.
Az első küldetésének a végére figyeljünk: Királyok II. könyve 2. rész
1. És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
2. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
3. Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
4. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
5. A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok.
6. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.
7. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.
8. És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.
9. És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.
10. És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg.
11. És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.
12. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
13. És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.
14. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.
Hogy ez miért érdekes?
Nos a Bevonulás az ígéret földjére, így történt: Jordán- Yerikó-Béth Él és Aj egyszerre - és Gilgál...
Tehát Éli, pontosan a bevonulás útján tér vissza a Jordánhoz...
Ez azért érdekes, mert Éli szolgálatának második felvonása, pont itt kezdődik, tehát ahol elragadtatott, oda érkezett vissza.
Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
Tehát bár látjuk, hogy Éli ott jelent meg ahonnan elragadtatott, és ott folytatja a szolgálatát ahol felfüggesztésre került, de közben lett azonban, egy érdekes fordulat...
Az előzőekben, és ez nem csak Élire vonatkozik, hanem minden Prófétára is: A Próféták mentek a néphez... momentán azonban, a nép keresi meg a Prófétát...
Ez számunkra azt jelenti, hogy az Isten Irgalma nem mindenkié, hanem csak azoké, akik akarják azt.
De most kanyarodjunk vissza a bemerítőhöz: MT.3,5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
Vajon miért tettek ezek vallást a bűneikről? Nos látjuk, hogy a Bemerítő, az Isten Országának, azaz az Isten Uralmának elközeledtét jelezte... Tudták azok akikhez szólt, hogy az Isten elé bűnös nem mehet, mert az Isten nem huny szemet a bűn felett...
Emlékeztek még a történet figyelmeztetésére: II.Mózes 19,21.
És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
22.
És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
23.
Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
24.
De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
25.
Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
Nyilván való, hiszen az előzőekben is olashatjuk, a bűn miatt nem mehettek az Isten elé.
A Bemerítőnél a nép tudta tehát ezt, ezért a Bemerítő...alias: Éli szolgálatának folyományaként, egyszer: Bűntudatra ébredtek, majd a bűntudat-bűnbánatra vezette őket, ( Nyilván az Isten Törvényei által ismerték fel a bűneiket)
Erről az állapotról így ír Pál: II Kor.7,8.
Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
9.
Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
10.
Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
Na ezek az emberek, akiket bemerített végül a Bemerítő, az Isten szerint szomorodtak meg. Voltak azonban, akiket nem merített be, és ezen apropóból kiindulóan, oly ostobaság gyakorlatát kezdték művelni, hogy nem, vagy csak "bizonyos vizsgálatok eredményének függvényében merítenek be...
Nyilván írva van, hogy miért nem merítette be azokat, akiket nem merített be... Induljunk el abból, hogy azokat merítette be, akik Bűnbánatra jutottak... Tehát azokat nem merítette be, akik önigazultak voltak...
Minden emberi hablatyolástól függetlenül kijelenthetjük: akik egyébb ok miatt nem merítik be azokat, akik be szeretnének merítkezni, engedetlenek Jézusnak!
Megmondatott: Mt.28,18.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Illetve az is megmondatott: Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
Tehát láthatjuk Testvérek, hogy az úgy nevezett Újszövetségi írások, semmi újat nem tartalmaznak, hanem csak a "régit" az "eredetit" elevenítik-magyarázzák...
Azt mondja a Példabeszédek könyve: Példa beszédek 16,17.
Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
18.
A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
MEGTÉRÉS! VISSZATÉRÉS ISTENHEZ!
Ésaiás próféta könyve 55. rész
1.
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Isten ma is, akárcsak régen, megtérésre hívja az Övéit... Hozzá való megtérésre.
Keresi azokat, akik eltávolodtak tőle.
Egykor az első ember esetében hangzott el egy kérdés, és azóta visszhangzik az idők végtelnjében:
I Mózes 3, 9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
Ma is keresi az Örökkévaló azokat, akik eltévelyedtek-el távolodtak tőle... Ma még van vissza út...
Azonban már nincs látható akadálya annak, hogy bekövetkezzen egy prófécia, ami még (?!) beteljesedésre vár.
Ez a Prófécia valójában, csupán egy mondat... egy pecsét.
Jel.22, 11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
Éli itt van.
-
Malakiás próféta könyve 1. rész
1.
Az Úr igéjének terhe Izráel ellen, Malakiás által.
2.
Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak? azt mondja az Úr: Jákóbot pedig szerettem;
3.
Ézsaut ellenben gyűlöltem, és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá.
4.
Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk; de térjünk meg és építsük fel a romladékokat: ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők építenek, de én elrontom, és elnevezik őket istentelenség határának és oly népnek, a melyre örökké haragszik az Úr.
5.
És látják ezt a ti szemeitek, és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izráel határa felett.
6.
A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?
7.
Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.
8.
Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura.
9.
Most azért engeszteljétek meg az Istennek orczáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-é ezt néktek? azt mondja a Seregeknek Ura.
10.
Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből!
11.
Hiszen napkelettől fogva napnyugotig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura.
12.
Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele útálatos.
13.
És azt mondjátok: Ímé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből? azt mondja az Úr.
14.
Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitványnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között!
Áldott Testvérek. a mai alkalom, talán leg markánsabb- ez alkalomra talán leg kifejezőbb mondata, a 6-os versben fogalmazódik meg: "A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?"
Mielőtt kifejtenénk ennek okát, szeretném felemlíteni az-ez idő szerinti aktualitást, és annak irántunk való vonzatát...
Péter Apostol I. levele 2. rész
1.
Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.
2.
Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
3.
Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4.
A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
5.
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
6.
Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
7.
Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8.
A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
11.
Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;
12.
Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
13.
Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;
14.
Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére.
15.
Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;
16.
Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.
17.
Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.
18.
A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.
19.
Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.
20.
Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.
21.
Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:
22.
A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
23.
A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:
24.
A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.
25.
Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
...Királyi papság-Szent nemzet... De értjük-e ezeket, és tudunk e ezzel élni?
Kiknek íródott ez a címzés vajon? Mindenkinek-e, vagy csak bizonyos csoportnak?
Nos ha úgy vesszük-csak "bizonyos csoportnak... mindjárt kifejtjük ezt is.
Mert vannak, akik a Szent Tan, "bizonyos írásait" a címzettekre vonatkozó figyelmeztetésnek-tanításnak tartják, de nem magukra vonatkozó utalásnak...
Ennek fényében tehát: A TANACH-mint "Ó Szövetségi" írások összessége, a törvényekkel-parancsolatokkal-rendelésekkel együtt a Zsidóké; Pál levelei közül pedig, a Korintoszi levelek a Korintusziaké-a Galata levél a Galatzia belieké- az Effezoszi levél az Effezosziaknak íródott...és így tovább-és így tovább... a többieknek pedig marad a Szentírás borítója...
Csakhogy akik így gondolkodnak, azok gondolják meg azt is, hogy ha és amennyiben ez így van, akkor az Istentől adatott ígéretek is a címzetteké csak! Másoknak akkor mi keresnivalójuk van ezekben?
4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Ebből a nézetből ennyi is bőven elég, erre nem vesztegetnék több szót, hiszen ez beláthatjuk: Butaság.
A Papságra, a papi nemzetről pedig tudva levő: Egykor az Örökkévaló a Lévi nemzetségét választotta magának mint Papi nemzetet, és ebbe a Papságba csak beleszületni lehetett, tehát aki nem a Levi nemzetségében született, az nem is lehetett Pap!
Erre jelemzően: 4Móz 3,10
Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.
Ezt az Időszakot nevezzük "Átmeneti" időszaknak, mivel ez a Papság, csak a Messiásig létezett. A Messiás előtti kor jellemzői ebben a tekintetben: A Szuká há Kodes ( a Szent Sátor)- Majd a Béjt háMikdásh ( Templom), Hiszen törvénybe adatott:
V.Mózes 12,13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Ezt a Papságot nevezzük az Ároni Főpapság korának tehát.
Azután az Idők rendjére nézve elérkezett egy korszakváltás, amiről írt a Zsidókhoz íródott levél szerzője is:
Zsidókhoz írt levél 8. rész
1.
Fődolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle,
2.
Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített.
3.
Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen.
4.
Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal,
5.
A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.
6.
Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett.
7.
Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak.
8.
Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök.
9.
Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.
10.
Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.
11.
És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.
12.
Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.
13.
Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.
Ez tehát azt jelenti hogy megváltozott a Főpapság, mert az Ároni Főpapság, ( Áron jelentése: Szekréy-láda, Tehát mindenképpen valami elzártat, rejtettet jelez és ezt meg is érthetjük a papságban való részvétel kritériumára, úgy mint Születés szerinti választás...)
Tehát ez helyett eljött a teljesség, a Tökéletesség kora, és Beállt a Melki Cedeki-i Főpapság ideje, ( Melki Cedek jelentése: Igazság Királya) És ebben a Főpapságban
Minden Hívő, a Papi rendbe tartozik.
Mielőtt kifejtenénk, hogy hogyan és kik lettek a papi rend tagjai, tisztázzuk azt, hogy a Zsidó levél 8.-fejezete az Ároni Főpapság óságára, megszűnésére- és a Melki Cedeki-i Főpaság újságára mutat, és ebből akkor nyilván kiderül, hogy csak az Ároni Papságra vonatkozó úgy nevezett: Papi törvények, és ezen belül az Áldozati törvények elavulását-megszűnését hirdeti. ( Nem a Micvák és Szidrák összességét)
Kik és mi által lettek a választottak Papok?
A III.Mózes 14-ben, a Poklosságból megtisztult ember Törvényét olvashatjuk...
A Poklosság (Lepra) Egy oly "betegség" Ami nem egymagában jut tökéletességre, tehát nem egymaga viszi halálba az áldozatát, hanem az áldozatát érzéketlenné teszi a sérülések érzékelésére! Majd ezek a többi sérülések juttaják végül halálba az áldozatot...
Azt is láthatjuk, hogy ebben a III.Mózes 14-ben van egy jellemző rész, nevezetesen:
Mózes III. könyve 14. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz.
3.
A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék:
4.
Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot;
5.
Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.
6.
Az élő madarat pedig, vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.
7.
És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre...
A Két madár esetének jelentése: A Két élet... Az egyik a másik vérében szabadul a haláltól! Tehát, az egyik madár halála eredményezi a másik életben maradását, de a megöletett madás vérében él!
Na most kellene tisztáznunk, hogy mi a vér? A Vér a III Mózes 17,11; illetve az V Mózes 12,23 szerint, az ÉLET-a LÉLEK. Tehát mindezek azt jelzik, hogy aki megmenekül, az csak úgy menekülhet meg, hogy már az érte megöletett életében él a továbbiakban.
Mivel hogy a III.Mózes 14, ben leírt, úgy nevezett Poklosságból gyógyult eljárása, ugyan az, mint a III.Mózes 8-ban leírt Pappá kenetés eljárása, Továbbá ha figyelembe vesszük azt is, hogy a Messiás előtt bár a Törvény megvolt erre nézve, de eset nem volt,
Ez azt jelenti, hogy egy Messiási jel-ről van szó, ami majd csak a Messiás megjelenésével jut teljességre.
Ez pedig egyszer jelenti azt, hogy a Törvény a Messiási korban is érvényben marad, és jelenti azt is, hogy akik a Messiás-BAN, jutnak Hitre, azok a Melki Cedeki Főpapság idején, már nem Önmaguknak élnek, hanem annak aki érettük adta magát váltságul!
Erről írva is van: II.Kor.5,14.
Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,
15.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
16.
Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
17.
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
18.
Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
19.
Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
20.
Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
21.
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
Mindezekhez tegyük hozzá gyorsan-gyorsan, hogy a Poklosság jellemzői, úgy mint: Más sérülések által bejött felülfertőzés által igyekszik tökéletességre, tökéletes szinonímája a Bűnnek az ember életében.
Na így és ezek által lettek a Melki Cedeki főpapságban, papok azok, akik Papok lettek... Miért nem mindenki tehát? Azért, mert sokan csak mondják hogy megtértek és újá születtek, de valójában nem történt meg ez a kritérium.
És pontosan ezek miatt mondja az Úr, már előre: Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Az ezt megelőző fejezetekben a róla szóló Próféciáknek megfelelően, azokat betöltve, a Törvényt tanítja Jézus! Azt is hozzáteszi summázásként: Mt.5,17.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19.
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen...
Fontosnak érzem felhívni a figyelmet arra, hogy nem azt mondja Jézus, hogy : "Aki szelktál a törvény parancsolataiban"... hanem azt hogy: "19.
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen..."
Tehát csak egy parancsolt megrontása által, lehet ekkorát zuhani... Mit jelent a Megrontása a Parancsoltanak? Nem azt hogy nem vette valaki figyelembe, hanem azt, hogy egy parancsolat áthágása által lett vádlott valaki...
Tehát nem azokról szól, akik figyelembe sem veszik az Isten Parancsolatatit!
Említettem volt, hogy Jézus-Yessua, a Róla szóló Próféciáknak megfelelően tanított, és teszi az óta is a cselekedeteit...
Nos:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
És ugye látjuk is ennek kezdetét Jézus által, a Mt.5-ben.?!!!
MAjd pedig: Ezekiél 36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek...
Ez a Prófécia egyebekben, ismételten megjelenik a Szent Tan utolsó fejezetében több helyen is.
Jel.21,9.
És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10.
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11.
Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12.
És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13.
Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14.
És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15.
A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
16.
És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
17.
És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
18.
És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19.
És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20.
Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21.
A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
22.
És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
23.
És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
24.
És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
25.
És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
26.
És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
27.
És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
( Ha és amennyiben valaki számára úgy tűnne, hogy a 19,20.ik versben felsorolt "drága kövek, emlékeztetnek az ítélet Hósenének (mellvértjének) köveire, nos az nem a véletlen műve!)
és itt van záró akkordként mindjárt a Jelenések 22,10.
Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11.
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13.
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14.
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15.
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot...
/Vannak akik úgy gondolják, hogy a Tórában adatott parancsolatok helyett, lettek új- Jézusi Parancsolatok, és ezeket kell csak megtartani... Valójában egyfelől, nincsenek új parancsolatok az Újszövetségi írásokban, hanem csak az eredetiek!
És most mintegy figyelmeztetésül: Jel. 22,14.
"Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba."
Jézus azt mondja: Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
Vajon kire gondol, és kinek a parancsolatairól beszélhet Jézus???
Minedezek fényében értelmezzük újra azt, amivel kezdtük a mai estét: Mal.1,6.
A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?
7.
Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.
Hogy mi az a "megfertéztetett kenyér?" Pál mondja: I Kor.5,6.
Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja.
7.
Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.
8.
Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.
Pál nem ránkfogja hogy bűntelenek vagyunk, tehát kovásztalanok... hanem mintegy Kritériumként közli azt a tényt, hogy kovásztalanakká-tehát bűntelenekké kell lennünk!
A Szövetségben való részvételünk, a Szövetség első felében ránk volt bízva: Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
Tehát rejtsd a Szívedbe, és hirdesd, hogy az Úré vagy!
A Szövetség jelen, és egyben végső szakaszában, már nem ránk van bízva, hanem Isten végzi mindezeket el, az Övéiben!
Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, ,NOHA ÉN FÉRJÜK MARADTAM azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Tehát a Szövetség jelen idejében, a SzövetségBEN résztvevőkre jellemző: Isten Törvényét Szeretik, hiszen az Isten a Szívükbe írta azt, és a Gondolataik is elváltoztak a Törvényben- és a törvényről való gondolkodás szerint.
Na most lehet kézzel-lábbal jelentkezni, hogy : " újá születtem-új teremtés vagyok..."
Mert akkor, amikor mint vásott gyerkőcök az oviban: "én ezt nem akarom"-"nem így szeretném"- és "máshogy gondolom"- "Szerintem ez nem így a jó-hanem úgy jobb lesz..."
Akkor éppen nem azt mutatják azok akik ellenkeznek az Isten által meghatározott renddel, mintha Szeretnék (!!!) Mintha elfogadnák az Új életet....
Ma van: Yom Kippúr Ünnepének utolsó napja... Yom Kipúr ugye a Megtérés és a Böjt napjával kezdődött, majd az "engesztelés" napjával záródik.
Ezen a Napon a Főpap ( Melki Cedek), beül mint: Dajan ha Emet ( Igaz Bíró) Az ítélőszékbe, (II.Kor.5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
És döntést hoz rólunk...
Ha esetleg a mai alkalom Igehirdetése által, érintettnek érezné valaki magát, és mondjuk ma lenne az Utolsó ítélet napja, vajon hogyan szólna a döntés az esetében?
És ne gondolkodjon senki úgy: Ki az aki tökéletes? Mert mindenki önmagáért ad számot azon a napon, és a Döntést nem fogja befolyásolni az, hogy mások sem voltak tökéletesek! Ráadásul szvsz. Senkit nem fog megnyugtatni, hogy sokakkal mehet a kárhozatra.
Ne egymást firtassuk vagy vizslassuk, hanem mindenki önmagát!
-
Jeremiás próféta könyve 7. rész
1.
Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:
2.
Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!
3.
Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!
4.
Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
5.
Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;
6.
Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:
7.
Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
8.
Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!
9.
Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:
10.
És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!
11.
Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.
12.
Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért!
13.
Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek:
14.
Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemről neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem.
15.
És elvetlek titeket színem elől, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát.
16.
És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!
17.
Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?
18.
A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.
19.
Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?
20.
Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.
21.
Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
22.
Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
23.
Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
24.
De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
25.
Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
26.
De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!
....
Ugye Testvérek, elterjedt és preferált nézet az, miszerint: Nem a hívőket kell megtérésre hívni, hiszen ők már tökéletesek... hanem a Hitetleneket.
Azonban ez az egyik fejezet a rengetegből, ami azt a paradoxonnak tűnő (!) figyelmeztetést tartalmazza, miszerint: Az Úr az Övéin kezdi a számonkérést.
Vannak nézetek, melyek azt tartják: Igen, de ez csak az Ó Szövetség idejében volt így, és már tényleg minden hívő tökéletes az Úr szemében Jézus által...így tehát vannak, akik annyiban hívők, hogy azt hiszik, hogy minden rendben van velük, és ezt a nézetet azzal érvényesítik, hogy struccpolitikát folytatva, amikor az Isten Igéje szól- a fejüket a homokba dugják, hogy ne is hallják az Isten Igazságát... A Struccoknak nem jön be ez a politika , hiszen a közelgő veszedelem attól még valós hogy nem vesznek arról tudomást...és a vadásznak az is teljesen jó, ha a strucc fenekébe durrant.. Ha valaki nem veszi figyelembe az Isten szavát-Igéjét, azért az Isten Igéje, Élő és Ható marad!
Bár rengeteg utalás van az Újszövetségi írásokban a Hívők-Hitre hívásáról-figyelmeztetéséről... valamiért nem terjed a hang a közegben, ha nem az elvárásoknak megfelelően szól az a hang.
Mert akár Jézus-akár az apostolok, rengetegszer figyelmeztetik azokat akik Igaznak hiszik magukat.
Lássunk is egy-két példát ezekre: Mt.7,19. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29. Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
VAgy: Lukács Evangyélioma 13. rész
1.
Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
2.
És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
3.
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
4.
Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
5.
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
6.
És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
7.
És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
8.
Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
9.
És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
Illetve: I Péter 4,17.
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
18.
És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?
Pusztán idő hiányában nem másolnám be a Teljes Szentírást, hiszen tudjuk, hogy a Teljes Szentírás, valójában az Istennek való engedelmességre hív.
Az Hogy ki engedelmes, az nem érzésekben jelenik meg, hanem a tettekben- a szituációk okozta reakciókban nyilvánul meg... és látható ami látható sajnos...
Vannak akik önmagukhoz szabják az Istent, és bármit tesznek, természetesen az tökéletes és Igaz... megint vannak, akik a kegyességet összekeverik a Toleranciával, és a nylvánvaló bűnt megtűrik úgy a maguk életében, mint a közvetlen környezetük életében, ezzel egyetértve a bűnnel...
Pedig ugye az Isten egyértelmű tanítása szerint a bűntől el kell határolódni, és a bűnöst megtérésre kellene vezetni...és semmiképpen nem közösséget vállalni vele.
Tehát eme felvilágosult nemzedékben propagált nézet az, hogy : Mindenki Igaz, és senkinek nem kell tartania az Ítélettől.
Mindenkinek vannak gondolatai a Szentségről-magyarázatai a dolgaira vonatkozóan... Tehát mindenki jó az Isten szemében.
Malakiásnál az Úr, azért nem egészen erre utalt... Mal.2,17.
Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?
Tehát az van, hogy a Hívők között vannak, akik a megtérésükkor, csak ismét önmagukhoz tértek meg (!), esetleg egy nézethez, egy teóriához... de nem az Istenhez.
Ahogy ez van ma, úgy volt ez régen is. Ebben sincs új a nap alatt...
Csakhogy a régiek számára a tévelygés, a kétfelé sántikálás, és a küszöbön ugrálás- katasztrófához vezetett, majd az ő történetük megíratott számunkra, ahogyan Pál mondja is: I Kor.10,11.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
Térjünk vissza a Jeremiási Próféciához:
Jeremiás próféta könyve 7. rész
1.
Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:
2.
Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!
3.
Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!
4.
Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
5.
Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;
6.
Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:
7.
Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
8.
Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!
9.
Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:
10.
És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!
11.
Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr...
( Csak az értelem kedvéért, az hogy : "Lator" jelentése: " Törvényen kívüli"- "Törvénytelen életet élő" - Bűnös )
Van is egy érdekes rész az Újszövetségi írásokban egy ilyen "latorról" ami sok gondolatot ébresztett már a hívőkben, csak sajnos nem szűrték le a valós konzekvenciát a történetből sokan...
Luk.23,33.
Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.
34.
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.
35.
És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
36.
Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt.
37.
És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
38.
Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
39.
A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
40.
Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41.
És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
42.
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
43.
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
Ugye az egyik Lator, azt mondta Jézusnak: "39.
A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!"
Sajnos általános az a nézet, miszerint ez a lator annyira elvetemült volt, hogy még a súlyos-emberi értelemmel felfoghatatlan szenvedés közben is csúfolódott Jézussal.
Pedig nem erről van szó...
Valójában ez a Lator akkor, ugyan azt mondta-és bizonyos értelemben vett tisztelettel (!) mint a maiak többsége akik nem Ismerték meg valójában a Messiást (!) :
Jézus: Élj a Hatalmaddal, győzd le a halált, és Légy a Szabadítónk.
Ebben azonban nem látunk semmi személyjre vonatkozó változást. Valójában csak a menekedés iránti vágy nyilvánul meg ebben, de Jézusnak, mint Szabadítónak az elfogadása valójában nem vezet sem a bűn megbánáshoz, sem pedig az Isten törvényeinek az elfogadására!
Tehát láthatjuk, hogy sajnos eme Lator követőiből van több a hívők körében.
Érdekes példát szeretnék ezzel kapcsolatban felmutatni:
Mt 25,31.
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32.
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33.
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34.
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36.
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38.
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39.
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40.
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41.
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42.
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43.
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44.
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45.
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46.
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Az egyik keze felől levők, csak mint az életük fennmaradásának megtartójára, mint a maguk életének védőjére... néznek Jézusra... mint mondtam volt: Ezekből van sajnos több,
és ezekhez szól az Örökkévaló figyelmeztetése Ámos által, amikor is azt mondja:
Ámos 5,18.
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19.
Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20.
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21.
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak...
És nekik, és miattuk íratott meg a Jer.7.-is...
- míg a másik keze felől állók:
És most vissza a Golgotára:
Luk.23, 40. Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41. És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
Jézus szenvedését látván, ez a törvénytelen, az Isten Törvényét látta meg, hiszen ahogyan írva van: Gal.3,19.
Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a míg eljő a Mag, a kinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.
20.
A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy.
21.
A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-é? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, a mely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság.
22.
De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.
23.
Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.
24.
Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.
25.
De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.
26.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
27.
Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.
28.
Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
29.
Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.
Tehát a Hit Örök adójának megjelenéséig, mindenki a Törvény alá lett rekesztve, hiszen a Törvény által mindenki a bűneiről emlékezik, ezért rendelte a Törvény, az esetenkénti Bűnért való áldozatot...
Azonban ez a Törvénytelen... nevezzük az érthetőség kedvéért így: Törvény alá rekeszett... hiszen az hogy törvény alá rekeszett, azt jelenti, hogy a Törvény elmarasztaló hatálya alatt levő- vagyis: Átkozott...
Tehát ez az ember, Jézusban az Igazságot látta meg, ebben az Igazságban meglátta a maga bűnös mivoltát- megbánta az összes bűnét, és megértette, hogy a bűnei miatt adatott Jézus halálra, azt szenvedvén, ami a törvény szerint a bűnösök osztályrésze.
És így, bűnbánattal telve, mint a bűntől való Szabadítóra tekintett Jézusra...
Nem a maga bűnös életének megtartóját kereste benne... hanem az Igazságra vezető Pásztort, és így nevezte Jézust-Urának... Ez Jutott Üdvre.
Pont mint a Máté 25-ben, a jobbkéz felől állóók, akik nem maguknak éltek, hanem az Isten tanítása szerint, aminek cselekedetei annyira ösztönösek lettek számukra, hogy fel sem tűnt nekik az, hogy az Isten tanítását élték.
Pont ahogyan azt az Isten előre megmondta a Jer. 31-ben.
Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Az hogy az Isten, az Ő törvényét a szívünkbe írja, több dolgot is jelent:
1; Szeretjük a törvényt, mert a törvény által látjuk meg, hogy valójában szükségünk van az Isten Irgalmára, a Messiásban. Tehát számunkra kell egy vezető, aki Igazságra vezet, mert tudjuk hogy nekünk nincs Igazságunk, hanem csak az Isten Igéje ( Jézus) vezetése által juthatunk el, az egyetlen Igazságra!
Tehát számunkra Jézus az Élő Út, ami-aki Istenhez vezet.
2;A Szív, mint az Életünk diktálója...Péld 4,23
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
Tehát a szívünk ugye Jézus Trónszéke ( ha tényleg így van...) És Jézustól, tehát a Szívünkből, az Igaz Élet- a Bárány élete áramlik szét bennünk, ami Isten szerinti életre tesz alaklmassá minket.
Nos látható, hogy belőlük van kevesebb... meg még arról is felismerhető ez a "kisebbség", hogy ők azok akik közútálatnak örvendenek a Hívők közösségében.
Pláne meg azért, mert ezek szóvá teszik az Isten által elvárt, és tanított élet szükségességét...
Igazából szűrőként, az Isten Igéjét kell alkalmazni az esetükben: Valóban arról beszélnek ami meg is van írva az Isten Igéjében, vagy nem?
Ha tényleg benne van a Szentírásban mindaz amiről beszélnek, nos akkor meg azt kell megvizsgálni, hogy ők írták-e a Szentírást?
Mert ha nem ők írták, akkor nem velük kell veszekedni, hanem azzal aki azt "tollba mondta". Tehát Istennel.
De ha ezen Hívők, valójában nem akarják az Isten Igazságát- hanem csak Jézust, mint a testies életük és gondolkodásuk fenn és megtartóját, akkor meg az a gáz, hogy hogy az nem az a Jézus, akit az Isten Megváltóul küldött... Hiszen az a Jézus akit az Isten Küldött Megváltóul-Szabadítóul-Vezetőül... Nos Ő, az Isten Igazsága!
( Jn.17,17 )
Tehát a Többség kedvéért, egy másik figyelmeztetés:
Jeremiás próféta könyve 35. rész
1. Az a beszéd, a melyet szóla az Úr Jeremiásnak, Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiának idejében, mondván:
2. Menj el a Rékábiták házához, és szólj velök, és vidd be őket az Úr házába, a kamarák egyikébe, és adj nékik bort inni.
3. És mellém vevém Jaazániát, Jeremiásnak fiát, ki fia vala Habasániának, és az ő rokonait és minden fiait és a Rékábiták egész háznépét.
4. És bevivém őket az Úr házába, a Hanán fiainak a kamarájába, ki Igdaliásnak, az Isten emberének fia vala, a mely a fejedelmek kamarája mellett vala, Mahásiásnak, Sallum fiának kamaráján felül, a ki az ajtónak őrizője vala.
5. És a Rékábiták háza népének fiai elé borral telt kancsókat és poharakat tevék, és ezt mondám nékik: Igyatok bort!
6. És felelének: Nem iszunk bort, mert Jónadáb, Rékábnak fia, a mi atyánk parancsolta nékünk, mondván: Ne igyatok ti bort soha, se a ti fiaitok.
7. Se házat ne építsetek, se vetést ne vessetek, se szőlőt ne ültessetek, se ne tartsatok; hanem sátorokban lakjatok teljes életetekben, hogy sok ideig éljetek e földnek színén, a melyben ti jövevények vagytok.
8. És hallgattunk Jónadábnak a Rékáb fiának, a mi atyánknak szavára mindabban, a miket parancsolt nékünk, hogy teljes életünkben bort ne igyunk mi, a mi feleségeink, a mi fiaink és a mi leányaink.
9. Se házakat ne építsünk, hogy azokban lakjunk, se szőlőnk, se mezőnk, se vetésünk ne legyen nékünk.
10. Hanem lakozzunk sátorokban. Hallgattunk azért, és a szerint cselekedtünk, a mint nékünk Jónadáb, a mi atyánk megparancsolta vala.
11. Mikor pedig feljöve Nabukodonozor, a babiloni király a földre, akkor ezt mondánk: Jertek el, menjünk be Jeruzsálembe a káldeai sereg előtt és a Siriabeli sereg előtt; és Jeruzsálemben lakoztunk.
12. És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:
13. Így szól a Seregek Ura, az Izráel Istene: Menj el, mondd meg a Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak: Nem veszitek-é fel az intést, hogy hallgassatok az én beszédeimre? azt mondja az Úr.
14. Jónadábnak, a Rékáb fiának intései teljesedtek, a melyekkel megparancsolta az ő fiainak, hogy bort ne igyanak, és mindez ideig sem ittak bort; mert hallgattak az ő atyjok parancsolatjára; én is szóltam néktek; szóltam pedig jó reggel, de nem engedtetek nékem.
15. És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, de fületeket sem hajtátok reá, és nem hallgattatok reám.
16. Mivelhogy Jónadábnak, a Rékáb fiának fiai teljesítik az ő atyjoknak parancsolatját, melyet parancsolt vala nékik, e nép pedig nem hallgata reám;
17. Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ímé, én rábocsátom Júdára és Jeruzsálemnek minden lakóira mindama veszedelmet, a melyről szóltam nékik; azért mert szóltam nékik, de nem hallották, kiáltottam nékik, de nem feleltek.
18. A Rékábiták házának pedig monda Jeremiás: Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Mivelhogy hallgattatok Jónadábnak, a ti atyátoknak parancsolatjára, és megtartottátok minden parancsolatját, és úgy cselekedtetek, a mint meghagyta volt néktek:
19. Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Nem fogyatkozik el Jónadábnak, a Rékáb fiának maradéka, a ki előttem álljon mindenkor.
És a közelgő veszedelem felismerése... az Idők jelei... Nos a többség, ma sem hallgat az Isten Szavára sajnos...
Pont mint ahogyan arról olvastunk ma már: Jer.7,... 23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
24. De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal....
Pedig a következmény is le van ám írva...Jer 18,17
Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.
Hiszen írva van, és az írás fel nem bontható: Jeremiás próféta könyve 15. rész
1.
És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állanának is előttem, nem hajolna lelkem e néphez; küldd ki az orczám elől, hadd menjenek!
2.
Ha pedig ezt mondják néked: Hová menjünk? ezt mondjad nékik: Így szól az Úr: A ki halálra való, halálra; a ki fegyverre való, fegyverre; a ki éhségre való, éhségre, és a ki fogságra való, fogságra.
3.
Mert négyfélével támadok reájok, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és pusztítsanak.
4.
Bújdosókká teszem őket e földnek minden országában Manasséért, Ezékiásnak, Júda királyának fiáért, azok miatt, a miket ő Jeruzsálemben cselekedett.
5.
Mert ki könyörül meg rajtad Jeruzsálem, és ki vígasztal meg téged, és ki mozdul meg, hogy kérdezze: jól vagy-é?
6.
Te elhagytál engem, azt mondja az Úr, másfelé jártál; azért kinyújtom kezemet ellened, és elvesztelek téged; belefáradtam a szánakozásba!
7.
Elszórom őket szórólapáttal e földnek kapuiban; gyermektelenné teszem, elvesztem az én népemet; nem tértek vissza útaikról.
-
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
13. Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében;
14. A mire elhívott titeket a mi evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.
15. Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, a melyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok.
16. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, a ki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,
17. Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal beszéljünk azokról a dolgokról, amik arról szólnak: "milessz-ha nem lessz"... és mi-vagy ki az aki elvétetik, amikor az idő lezárul-amikor a pogányok ideje betellik?
Nos Pál általi Prófécia, valójában pontosítás által emlékeztet bennünket más, régebbi próféciára, amiben az Úr már előre figyelmeztet egy oly időről, amikor az önhittség a végső megszégyenülésbe veszik...
Bizony mindíg is voltak olyanok, akik szerint mindíg van idő még, és semmi sem fog változni... akik a Megtérésre hívás hallatán úgy gondolkodtak, ahogy illik a Pató Pál úr tanítványához: " Ej...ráérünk arra még..."
Tehát hiába az Isten figyelmeztetése, hiába a megtérésre hívás... Hiába a fenyegetés... Szerintük az utolsó pillanatban is lesz még idő a korrigálásra, hiszen: " Isten mindent megbocsát- és nem rekeszti el soha a megtérés Útját..."
Ennek egy jele a Szent Tanban:
Jeremiás próféta könyve 18. rész
1.
Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:
2.
Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!
3.
Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon.
4.
És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.
5.
És szóla az Úr nékem, mondván:
6.
Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!
7.
Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:
8.
De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.
9.
És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem;
10.
De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a melylyel vele jót tenni akartam.
11.
Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!
12.
Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekeszszük.
13.
Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!
14.
Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?
15.
Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;
16.
Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.
17.
Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.
18.
Ők pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!
19.
Figyelmezz reám Uram, és az én pereseimnek szavát is halld meg!
20.
Hát roszszal fizetnek-é a jóért, hogy ők vermet ásnak nékem? Emlékezzél! Előtted álltam, hogy javokra beszéljek, hogy elfordítsam rólok haragodat.
21.
Azért juttasd fiaikat éhségre és hányd őket fegyver hegyére, hogy legyenek az ő asszonyaik magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harczon.
22.
Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tőrt vetettek lábaimnak.
23.
Te pedig Uram, tudod minden ellenem való gyilkos szándékukat; ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orczád elől, hanem veszni valók legyenek előtted; a te haragod idején bánj el velök!
Ugye az előzményekből tudjuk, hogy Yírmájá egy oly időben kezdte a szolgálatát, ami bizony vészt jósló-majd pedig vész terhes idő volt... az Isten ítéletének közvetlen megelőző-majd alatti ideje volt, amikor és amiért szolgált...
Ezekben a napokban nem szűnt meg figyelmeztetni az Úr minden embert Jírmájá szolgálata által, de azok nem hallgattak rá, magukat tökéletesnek gondolták, az Isten Igéjéről is azt gondolták hogy alátámasztja a gondolataikat, és végső soron az Igét természetesnek vették, mintegy magántulajdont...
Erre jellemzően, szembe fordultak azzal, aki az Igét, mintegy : Tükröt alkalmazta feléjük, és ebben a tükörben... nos bizny torz képet láthattak azok az emberek.
Ezért Yírmáját okolták, míg végül elhangzott az előjel... az Ítélet, amit maguk ellen hívtak azok, de ami bizony kihatással van a jelen kor nemzedékére is...
"18.
Ők pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!"
A Szent Tanból pedig tudjuk: Debizony! Elvétetik...éspedig mind a bölcsesség- és vele együtt az Ige is...
Nemsokkal ezután, megerősíttetik Próféciában is:
Ámos 8, 9. És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.
10. Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja!
11. Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13. Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
14. A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!
A 11-es-12-es versre tessék figyelni: 11. Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
Tehát elvétetik az Isten Igéje, és nem találtatik többé!
Az Isten Igéjéről tudjuk, hogy az Isten azt adta: "Megváltó" gyanánt és "Pásztor" gyanánt.
Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Azt is láthatjuk ebben a fejezetben, hogy kizárólag az Isten szava- az Isten Igéjének vezetése általi élet az, ami visszafordítja az eleve kimondott átkot:
"13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik."
Ugye az Eleve kimondott átok a testies életre ez volt, és ekkor mondatott: I Mózes 3, 17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Az Átokban a Testi ember minden cselekedetének a gyümölcse: Tövis és bogács... míg az Ige vezetése szerinti élet gyümölcse: Tövis helyett- Ciprus; bogács helyett: Mirtus... Tövis helyett az egyik leg nemesebb fa, és bogács helyett a győzelmi koszorú, mint Mirtus...
Tehát a Pál Próféciája ezekkel teljes összhangban jelzi az időt, amikor már nem lesz senki és semmi, ami Istenhez vezetné az embereket.
II Thessz 2,3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
Mindenek előtt tisztázandó még, hogy mi az a szakadás, ami mindezt az Antikrisztusi kor eljövetelét... a hazugság teljességre jutását lehetővé teszi...
Nos tudjuk, hogy a Jézusban hitre jutottak között, voltak Zsidókból lett hívők- és pogányokból lett hívők, hiszen az Isten ezt eleve úgy határozta meg, hogy Izráél-BEN, egyesíti mindazokat, akik megtérnek a gonoszságaikból és hiába valóságaikból, a neki való engedelmhez.
I Mózes 22,15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek. "
És tudjuk azt is, hogy a Messiás a Földi pályafutásának végén, a Zsidókból lett hívőkre bízta a tanítványozást...
Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
De nem csak a Zsidókból lett hívőké lett az Üdvre jutás lehetősége, és nem csak az övék a Melki Cedek közben járása, hanem egyenlőképpen. Ahogyan azt a Főpapunk az Imájában ki is jelentette:
Jn.17, 17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
És ez a kérdőjeles: "Szakadás" ami mostantól... illetve " Diotrefesz-től" Töbé nem kérdőjeles, egyértelműen nem kérdőjeles többé: Arról szól, hogy a pogányokból lett hívők, elszakadtak a Zsidóságtól, így az Apostoli tanításoktól.
Namost az Apostolokról tudjuk, hogy az ő tanításaik, a Tanach-ról szóltak, és az Atyai tanításokon alapultak...
Apostolok Cselekedetei 15. rész
1. Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
2. Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
3. Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
4. Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
5. Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6. Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
7. És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
8. És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
9. És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
10. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11. Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
12. Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
13. Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14. Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
15. És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
16. Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
17. Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18. Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.
19. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20. Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
22. Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
Vagyis: Ne mi akarjuk őket tökéletessé tenni, mert az nem fog működni... Bízzuk Istenre, aki minket is megtart! Ezért mondja: "21. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák. "
Tehát az Ige vezetésére bízták a tanítványokat... ( de nem emberi maszlagra!)
Ezek után, ugye azt is tudjuk, hogy a Kerszténység- elszakadt a Zsidóságtól, és a tiszta Igei tanítások helyett- az emberi ötletelések-gondolatok... tehát a hazugság került a figyelem középpontjába.
Tehát bekövetkezett a szakadás, és felemelkedett a hazugság. Csakhogy az addig nem juthat teljességre, amíg az Ige, és az Ige elsőszámú hirdetője és megelevenítője, a Szentlélek itt van.
Ebben a tekintetben nem tartanám szerencsésnek hogy szétválasszuk az Igét-és a Szent lélek munkáját, hiszen az egyik első Prófécia így szól:
Ésaiás próféta könyve 35. rész
1. Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3. Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6. Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7. És tóvá lesz a délibáb, és a SZOMJÚ FÖLD,VIZEK FORRÁSIVÁ; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9. Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10. Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Erről a Próféciáról azt tartják, hogy ez a Szentlélekről szól... de értjük ezt a próféciát? Biztos hogy különbséget kell tenni az Ige- és a Szentlélek jelenléte között???
"8. És lesz ott ÖSVÉNY és ÚT, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9. Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10. Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj."
Vannak talán picivel egyértelműbb Próféciák is ezekről... A János 14-16-ig, a Szentlélek kitöltetéséről-eljöveteléről Prófétál, és ezek konkrétumai, hogy Jézust, vagyis az Isten Igéjét emeli fel, eleveníti meg, tanítja...
Tudjuk ugye, hogy Jézus, tehát az Isten Igéje az "bizonyos" Út... Jn.14,6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
és ezek után: Jn.14,23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, NEM AZ ENYÉM,HANEM AZ ATYÁÉ, A KI KÜLDÖTT ENGEM.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
26. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
ILL.: Jn.15, 26. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd ÉN RÓLAM BIZONYSÁGOT.
ill.: Jn.16, 7. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
( Szerettem volna azokat az ígéreteket is felmutatni az Igéből, amik szerint a Szentlélek majd baromfiudvarrá változtatja a Főpásztor nyáját... amikor azt mondja hogy: Ifjaitok csilláron hintáznak majd, és egyedeitek kukorékolnak vagy nyávognak...esetleg Igehirdetés alatt: röhögnek és kurjongatnak...De ezekről semmit nem talláltam a Szentírásban...)
De amit találtam az mind arról tesz bizonyságot, hogy a Szentlélek által, az Igében leszünk vezetettek! Az Igét emeli fel- az Igét teszi számunkra élővé, az Igéhez vezet, és az Ige által az Istenhez!
Namost az Istennek minden Szava, Örök Törvény! Tehát amikor azt mondja az Isten, hogy az Ige által Bárki- mindenki hozzá eljuthat, akkor ez így is van!
És ennek rendelt egy időt, amit a megtérés lehetőségének idejének- az Isten hosszú tűrésének- az Isten Kegyelembe hívásának idejének nevezünk...
De vannak, akik Játszanak az Isten Türelmével...
Az Ilyen : " Visszaélők" Miatt, rendelt az Isten egy napot, amikor a kegyelem ideje : LEZÁRUL. Akik, amíg lehetőségük lett volna, elutasították az Igét, azoktól az Ige elvétetik.
Erről Szólt Ámos 8; illetve erre utal az Ézsaiás is: Ézs.55, 6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
És bizony ezt konkretizálja Pál is: II Thessz.2, 6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
Mindenképpen értsük meg azt a változást, ami arról tesz bizonyságot, hogy amikor és akik estében az Ige Írott marad csupán, azok nem születnek újá, nem lényegülnek át, számukra nem él tehát az Ige...
Ha nem él, akor nem is vezet- nem is szólít meg- nem tanácsol...
Amikor azt mondja a Próféta: Ézs.35,5. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6. Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7. És tóvá lesz a délibáb, és a SZOMJÚ FÖLD,VIZEK FORRÁSIVÁ; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
Itt egy megvalósulásról beszél, ami eddig nem volt. Tehát az hogy: Tóvá lessz a Délibáb... ez azt jelenti, hogy egy álomkép, egy remény, egy elérhetetlen dolog, megvalósul.
Jézus ezért mondja: Jn 7,37
Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.
38.
A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.
39.
Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg.
Nade mi lesz-ha többé nem lesz?
Amíg velünk van az élő Ige, addig van vezetés, addig van Tanács, és legfőként: Addig vannak Jó cselekedetek, amik egyben a Lélek gyümölcsei is!
Ezért mondja Jézus: János Evangyélioma 15. rész
1.
Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2.
Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3.
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4.
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
EZért szólt egykor az Isten rendelése így:V.Mózes 6, 4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
Nem csupán a T'filin Ros-ról és a T'filin Yad-ról szól a rendelés... ennek van egy mélyebbb jelentése is...
Az Isten Tanítása által megváltozott gondalotok nyomán, a cselekedetek módosulása... ez a gyümölcsöző- mégpedig Jó gyümölcsökben gazdag élet.
Na ha tehát már nem lesz a földön az Élő, a megelevenített Ige... amikor elvész a tanács- és elvész az Igazság, és beáll a hazugság teljességre jutásának a kora, akkor ez megváltozik:
Jelenések könyve 13. rész
1.
És láték egy fenevadat feljőni a tengerből, a melynek hét feje és tíz szarva vala, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve.
2.
És e fenevad, a melyet láték, hasonló vala a párduczhoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adá az ő erejét annak, és az ő királyiszékét, és nagy hatalmat.
3.
És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat.
4.
És imádák a sárkányt, a ki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele?
5.
És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.
6.
Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, a kik a mennyben laknak.
7.
Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.
8.
Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta.
9.
Ha van füle valakinek, hallja!
10.
Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.
11.
Azután láték más fenevadat feljőni a földből, a kinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány;
12.
És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, a melynek halálos sebe meggyógyult vala;
13.
És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára.
14.
És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett.
15.
És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,
16.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
17.
És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18.
Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
16-os verstől újra: 16.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
17.
És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18.
Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
Itt sem csupán egy újabb T'filin rendelés történik, és nem csupán egy csipben, vagy egy vonalkódban teljesedik ez be...
Itt is többről van szó: az Igazság ismeretének hiányában beállt hamis tanítások miatti, eltorzult gondolkodás, és annak cselekdetei.
Tehát mi lesz ha már nem lesz? És mi van most, amikor a figyelmeztetés még szól, de annak következménye... nos nem éppen baráti üdvözlet az ellenszegülőktől?
Írva van: Ézsaiás 8,9.
Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok.
10.
Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi velünk!
11.
Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:
12.
Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;
13.
A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!
14.
És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
15.
És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!
16.
Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
17.
Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.
18.
Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!
19.
És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?
20.
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
Az hogy mi lesz azután, mikor a Kizárólagos Út elvétetik ... nos minden hívő vágya az, hogy azt ne élje meg ezen a földön, amikor is az Isten Haragja kitöltetik az ellenkezőkre.
Tehát igyekezzünk bemenni az Isten nyugalmába, amíg meg van a lehetőség arra!
Ha még meg van az Út Ami- Aki Által bejuthatunk... nos, ma még dönthetünk a Követése mellett...
-
És tudjuk azt is, hogy a Messiás a Földi pályafutásának végén, a Zsidókból lett hívőkre bízta a tanítványozást...
Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Kiemeltem ezt az idézetet. Jézus tanitványai zsidók voltak, ezért teljességgel érthető, hogy a tanitványozást rájuk bízta. Azt a parancsot adta, hogy "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket,.."
Elgondolkodtam azon, hogy ki tekinthető tanítványnak. A Biblia szerint tanitvány aki
János. 8:31.
"Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok;
János. 13:35.
"Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."
János15:8.
"Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek."
Számomra ezért ez nagyon fontos, mert aki a fentieknek megfelel, tanitványozó lehet származásától függetlenül.
-
Hálás vagyok az Úrnak ezért a tanításért!
-
Köszönöm Testvérem.
-
A Tanítványság kora-avagy: Kik a Messiás tanítványai?
Zsidókhoz írt levél 10. rész
1.
Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
2.
Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
3.
De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
4.
Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
5.
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
6.
Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
7.
Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
8.
Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,
9.
Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
10.
A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
11.
És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
12.
Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,
13.
Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
14.
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15.
Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
16.
Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
17.
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18.
A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
19.
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
20.
Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
21.
És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
22.
Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
23.
És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
24.
És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
25.
El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
26.
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27.
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28.
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29.
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30.
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31.
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
32.
Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
33.
Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
34.
Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
35.
Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
36.
Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
37.
Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
38.
Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
39.
De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
A Zsidókhoz írt levél eme fejezete, a Messiási Próféciák egyik legmélyebb gyülyteménye.
A Mai alkalommal ezen fejezet tanításán induljunk el...
Ugye, ahogy az az első pillanatra is tisztán látszik: A Tökéletes Engesztelésről szóló írás ez, illetve arról, hogy kik és milyen feltételekkel részesülhetnek az Engesztelő áldozatból...
Általánossá lett az a nézet, hogy a Megújított szövetségnek bárki részese lehet, éspedig minden előfeltétel nélkül.
Ezzel kapcsolatban mindenek előtt a 14-es verset szeretném felmutatni:" 14.
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket."
Tehát a "Megszentelteket" tette- teszi tökéletessé, ami ebben az aspektusban azt jelenti: Az Ő bűneiket törölte el, értük szól a Tökéletes engesztelés.
Kik tehát a Megszenteletek?
Nos Jézus mondja a Főpap-i Imájában, ami csak hogy egy pillanatra se felejtkezzünk meg róla: A Melki Cedek-i ( Igazság Királya ) Főpap-i Imája:János Evangyélioma 17. rész
1.
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2.
A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4.
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5.
És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23.
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24.
Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25.
Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26.
És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Mindenek előtt tisztázzuk újra: AZ hogy Igazság Királya, nem azt jelenti hogy az Igazságon uralkodik, hanem hogy az: IgazságBAN (!) Uralkodik.
Ahogy meg is van Róla írva: Ézs 42,6
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
Tehát nem az az Ő Uralkodása, hogy mindenkit Igaznak mond, hanem az, hogy azok Fejedelme, akik az Igazságot választották az Életük értékéül.
Az Igazság Királya, mint Főpap azt kéri az Istentől, hogy az Övéit, az Igazságban való járás által, azaz: Az Ige vezetése szerinti élet által Szentelje meg, azaz Az Isten által tanított élet felmutatása által különböztesse meg- válassza el, az e világ fiaitól!
Erről szól, a 17-20-as versig.
Majd azt kéri, hogy ugyan abban az egységben részesedhessenek, amely az Övé és Istené.( 21-26.)
Bizonyára ez sokak számára máris elég annak felismeréséhez és megértéséhez, hogy a Szentség fogalmát többé ne vonatkoztassák a világi értékek szerinti, beszédben álló megtérésre, és a szavakban álló megigazult életre...
Ezzel tökéletesen egybevágóan, Jézus már ez előtt is kódolta számunkra a vele való járás alap kritériumát:
Jn.8,26.
Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
27.
Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
28.
Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
29.
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30.
A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Sokan vallják, hogy Jézus beszédét megtartják- Parancsolatának engedelmeskednek...stb. Csakhogy: Amit Jézus mondott, mint ahogy arra rá is mutatott nem is egyszer, így ebben a részben is, a 26-os; 29-es versekben, Jézus nem egyebet hagyott ránk, hanem az Istennek való engedlmességet- Szava iránti Hűséget.
Erről beszél több helyen is, mint pl.:
Jn.14,15.
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16.
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18.
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Tehát a 24-es verset tessék figyelni: 24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Visszatérve a Zsidókhoz írt levél 10-es fejezetéhez, Tehát a Tanítványok számára szól a Tökéletes engesztelés.
Hiszen azt mondja: Zsid.10, 14. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
16. Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
17. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18. A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
19. Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
20. Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
21. És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
22. Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
23. És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
24. És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
25. El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
26. Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27. Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
Tehát nem azt mondja, hogy éljenek ahogy akarnak-vagy ahogy tudnak, akkor is megbocsátja a bűneiket, hanem azt hogy a Tanítványoknak bocsátja meg a bűneiket.
Namost az a szó hogy tanítvány, nem tanulót jelent... nem is alsó iskolást, hanem a legfelsőbb szintet jelzi. A Tanítvány az a személy, akiben FELISMERHETŐ A MESTERE!
De nem csak a beszédében, hanem a Bizonyság szerint: Cselekedeteiben is viselkedésében. Ahogyan Jézusról is meg van írva: Apostolok Cselekedetei 1. rész
1. Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani...
Tehát elsőként megélni az Istennel való Egységet (!) majd beszélni arról...Nem elég csak beszélni arról, hiszen írva van:1Kor 4,20
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
Tehát ahogy az a Próféciában előre meg lett fogalmazva: Ézsaiás 8,11.
Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:
12.
Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;
13.
A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!
14.
És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
15.
És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!
16.
Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
17.
Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.
18.
Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!
19.
És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?
20.
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
Tehát vannak a Tanítványok-és vannak azok akik nem a Tanítványai az Úrnak... csak hiszik-csak vallják esetleg... de nem azok.
Ezeknek címezte Jézus: Mt.7, 21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
Kősziklára épített ház... Kőszikla?!
Mózes V. könyve 32. rész
1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
Ezen fejezet 4-es versét említi Jézus a Jn.17,17-ben, miszenrint, az Isten Igéje az Igazság! Tehát azok a megszenteltettek, akik az Isten Igéje szerint Járnak, hiszen az Isten Igéje az egyetlen Út (!) ami-vagy még inkább: Aki által eljuthatunk a cél eléréséhez. ( Feltéve ha már Él – hamár : Megelevenedett – Ha már Testté lett számunkra az Ige...)
Minthogy tudható hogy Jézus az Isten Igéje: (János Apostol I. levele 1. rész
1. A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3. A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. )
(Nyilván azokhoz szól János, akikről előre is szólt Jézus amikor azt mondta a Főpap-i Imájában: Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.)
Tehát aki az Isten Szavára épít, az építkezik kősziklára! Az Isten Szava az Alap... A Fundamentum. az arra való építés pedig, a hitünk diktálta dolgok cselekedetei, amikről így írt Pál: Ef 2,10
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
Most mielőtt tovább haladnánk, tisztázzunk valamit a Törvénnyel kapcsolatban: A Törvény, valójában a Tan, amit Isten adott út gyanánt...
Két dologra épül, 1; Az Isten által jónak ítélt cselekedetekre való biztatás,
2; az Isten által rossznak ítélt dolgok kerülésére adott tanítás.
Tehát: Tedd!-Ne tedd...
A Tedd-része, a Jó cselekedetek- míg a nem teheted rész, a bűnök. Ám, és ami rendkívül fontos: Az hogy valaki a Törvény alatt van, azt jelenti, hogy akár mely rész által hiányos, tehát elmarasztalt az a valaki.
Tehát nem elég a bűnt kerülni, ha nincs meg, vagy híjján van a jó cselekedetekben.
és nem elég csak a jót tenni, és közben a tilalmas dolgokat is cselekedni...
A Zsidókhoz írt levél is mutatja, hogy Jézus nem a Törvénytől szabadított meg bennünket, hanem a bűntől, hiszen nyilván mondja is: Zsid.10, 14. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
16. Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
17. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18. A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
19. Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
20. Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
21. És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
22. Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
23. És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
24. És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
25. El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
26. Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27. Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28. A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30. Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
De erről beszél Pál is: Kol.2,6.
Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne,
7.
Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.
8.
Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:
9.
Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,
10.
És ti Ő benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;
11.
A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;
12.
Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból.
13.
És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,
14.
Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
15.
Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
Tehát az Által történt az ellenünk szóló kézírás félre tevése, hogy a Jézus Krisztusban való élet, alaptalanná tette- teszi az ellenünk szóló vádakat. ( Hiszen akikben Jézus él, azok nem cselekesznek a Törvény ellenére.)
Mindeközben, az Isten Tanítása szerint való járás, a különböző szituációkban, gyümölcsöket terem.
Háborúságban-Béketűrést
Szenvedésben-Kitartást
Gonoszságban-Jóságot
általános paráznaságban- Hűséget
elvetemedettségben- Igazságot...
Tehát Az Úr tanítványai, nem e világból kiemelt életet élnek, hanem e világban élik meg az Isten Tanítását, ezzel téve bizonyságot az Atyáról. Pont mint Jézus.Hiszen tudva levő dolog, hogy nem a világosságban kell világítani, hanem a sötétségben!
Ezért mondja Jézus: Jn.17,15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Hiszen a Messiás Tanítványai, éppen azzal mutatják fel az állhatatosságuk gyümölcsét, hogy a gonoszság ellenére is Isten Tanítása Szerinti életet választják.
Ennek meg van a maga fontossága, hiszen ezért mondta Jézus: Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
Az Állhatatosság- Hűség gyümölcse is számon kérteik az Istentől ugyanis.Tehát az Új életnek, új gyümölcsei is vannak.
Pál ír ezekről a gyümölcsökről...
Gal.5, 13. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14. Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
15. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
16. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Érdekes lehet megfigyelni, hogy amíg a Testi élet "gyümölcsei" Az egót emelik, tehát az önzés megnyilvánulásai... addig a Lelki gyümölcsök, az egység erősítésének a kapcsai.
Valójában ezt és erről láthatunk irányadást, a Messiás Főpap-i imájában is.( Jn.17.)
Most egy érdekes Próféciát szeretnék mutatni ezzel kapcsolatban:
Zakariás próféta könyve 11. rész
1.
Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tűz emészszen czédrusaid közt!
2.
Jajgass te cziprus, mert esik a czédrus, leomlott, a mi legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdő.
3.
Hangzik a pásztorok jajja, mert elpusztult az ő büszkeségök! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége!
4.
Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat,
5.
A melyeket leölnek az ő tulajdonosaik, a nélkül, hogy bűnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kimélik őket.
6.
Bizony nem kimélem többé e föld lakosait, ezt mondja az Úr; sőt ímé odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az ő királya kezébe, és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezökből!
7.
Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálczát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém a juhokat.
8.
És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az ő lelkök is megútála engem.
9.
És mondám: Nem őrizlek én titeket, haljon meg a halálra való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát.
10.
És vevém egyik pálczámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, a melyet az összes népekkel kötöttem.
11.
És felbomla az azon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, a kik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az Úr dolga ez.
12.
És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harmincz ezüst pénzt fizettek béremül.
13.
És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.
14.
Majd eltörém a másik pálczámat is, az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izráel között.
15.
És mondá az Úr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot.
16.
Mert ímé, én pásztort állítok e földre, a ki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törődik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levőt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli.
17.
Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.
Azt mondja: 4.
Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat...
Félreértés ne essék... A Hűséget, az Állhatatosságot igen is bizonyítani kell. A Jelenések könyve is megemlékezik erről: Jel.6,9.
És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.
10.
És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?
11.
Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.
Mindez tehát azt jelenti, hogy Jézus nevéért igenis meg kell szenvedni. Az aki csupán a Testi vágyai ellenére nem tud hű lenni hozzá- hogy fog hűséget mutatni akkor, mikor a hitéért a szerettei- vagy a maga életével kell fizetnie?
Tehát ahogyan Péer is írja, az ítélet az Isten Egyházán kezdődik el: 1Pt 4,17
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
Ez tehát egy... nevezzük így: Szelektálás, amikor is az Úr nyilvánvalóvá teszi, hogy kik valóban az Övéi- és kik nem...
Erről szólt már Malakiásnál is: Mal.3,13.
Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14.
Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15.
Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16.
Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17.
És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18.
És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Hogy ez a különválasztás mennyire lesz nyilvánvaló? Nos elrejtett lesz... azok látják csak meg a Prófécia szerint, akik valóban megtértek. (18-as vers.)
De a Próféciák szerint ezzel sincs vége a megpróbáltatásoknak azok számára, akiket elválasztott magának az Úr.
Mert a Zakariási Prófécia így folytatódik: Zak.13,7.
Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8.
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9.
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Itt most meg kell említeni, hogy a Halál nem az elmúlást jelenti, hanem az Istentől való elválasztottságot! És ebben a tekintetben tudható, hogy sokan vannak akik már életükben is halottak...
Ezért mondja Jézus: Jn.5,24.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
Ígytehát máris érthető, hogy pont a halál volt az egyik Fejedelemség-hatalmasság, akit Jézus legyőzött, míg a másik a Seol.
(Hóseás 13,14.
Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.)
Erről szólt Pál a Kolossé levélben: Kol.2, 15. Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
Tehát mindezek szerint, az Isten Iránti Hűséget a nehéz próbákban kell bizonyítani, és nem csak szájjal...
Jézus kérdése visszhangzik ma is: Luk.18,7.
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
8.
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
-
Ámen!
"Tehát vannak a Tanítványok-és vannak azok akik nem a Tanítványai az Úrnak... csak hiszik-csak vallják esetleg... de nem azok.
Ezeknek címezte Jézus: Mt.7, 21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. "
A Máté 25. részében, a juhok és kecskék szétválasztásánál is ez a sarkalatos pont: megtették vagy nem tették meg...
-
Máté Evangyélioma 20. rész
1.
Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
2.
Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.
3.
És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
4.
És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
5.
Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
6.
Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
7.
Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
8.
Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
9.
És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.
10.
Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.
11.
A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
12.
Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
13.
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?
14.
Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
15.
Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
16.
Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Jézus eme példázata szerint, az Isten az Ő országába, nemcsak egyénileg-de egyedien is hívja az embereket. És arra a bizonyságra is eljuthatunk eme példázat által, hogy bár sokakat, sőt: Mindenkit hív,
ám majd az elszámoláskor derül ki, hogy kik azok akiket be is fogad.
A Befogadás Isten részéről, bizony szigorú kritériumokhoz van kötve! Az első kritérium, a Szentség!
( Mózes III. könyve 19. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. )
Valójában erre utal Jézus, amikor azt mondja, és szintén a Rendelések és a Törvény tanításét követően: Mt 5,48
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
A Szentségről mindjárt beszélünk, ám előbb lássuk azt az emberi okoskodást, ami bár meglepő, de gáncsot vet a Szentségnek: ez pedig nem más, mint a versengés-ítélkezés...
Az Ítélkezés, mégpedig természetesen a mások feletti ítélkezés alapja a versengés... Hiszen a másikkal szemben történő előrébb sorolásról van szó.
Akár azt veszzük: Ki a jobb- a szebb-az okosabb-a Szentebb... az mind a másikkal szemben tanusított dolgaink, mint: Odaszánás-munkavégzés-elmélyülés... eredménye.
Ám Jézus tanításából kitűnik: ezek emberi, éspedig Testi következtetések- és tudva levő: Akik ezek által élnek, tehát testileg gondolkodnak, az Isten országának örökösei nem lehetnek!
I Kor.15, 50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Az Imént olvasott példázatban ugye azt látjuk, hogy különböző időpontokban hívott az Úr, különböző embereket, és különböző kritériumokkal az Ő munkájába...
Valójában nem is történt semmi más, mint hogy az emberi természetre bízta az Úr, a kiválasztódást.
Az emberi természet döntött arról, hogy kik maradnak hivatalosak, mint akiknek lehetőség adatott az Örökségre... és kikből lesznek választottak, az ígéretek öröklésére.
" én többet dolgoztam- én nehezebb körülmények között végeztem a feladatom..."
Kit érdekel!
Az Úr csupán lehetőséget adott, és végig ott volt a kérdés, mint a szabad akarat megnyilvánulása: Ennyiért vállalod ezt és ezt a munkát?
Mástól is ugyan ezt kérdezte, és nekik is megtette, ugyan azt a felajánlást...
Nem mondta azt hogy: de aki többet tesz, az plusszt is kap...
Most is, mint minden Igehirdetés átvételénél, magamon érzem az ítéletet... Én amikor a mostani munkakörömbe kerültem, megszerződtem a főnökömmel, hogy a munkámat a legjobb tudásom szerint fogom végezni.
És ezért felajánlott nekem egy bizonyos összeget, fizetség gyanánt, amit elfogadtam... Azután másokkal is megszerződött, és azok is vállaták azt, amit kért tőlük.
Azután az történt, hogy tőlem, ugyan azért a pénzért- sőtt bizonyos esetekben kevesebbért... sokkal többet vár el, mint másoktól.
( Adott időn belül- több elvégzett feladat, nehezebb körülmények között, több megoldott nehézséggel.)
És sajnos be kell ismernem, hogy én is elégedetlenkedni kezdtem, tehát mind e mai napig, simán elbuktam ezen a vizsgán.
Jézus tanításában azt kell meglátni: Hogy mindenkivel megszerződik az Úr, mindenkivel más és más körülmények között végezteti a feladatot... tehát egyénileg dönt, és ehhez másnak az égvilágon semmi köze!
Valójában ezt az esetben is nyomatékosítja, amikor Péterrel "beszélget"
Jn.21,15.
Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!
16.
Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!
17.
Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
18.
Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod.
19.
Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!
20.
Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged?
21.
Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?
22.
Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!
23.
Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá?
De arról had tegyek bizonyságot, hogy a Hitben a testvéreimet én soha nem ítéltem, és soha senkivel nem versengtem... Mindenkor szemem előtt volt az Ige: 1Kor 4,7
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
De azt is megvallom: Jézus soha nem mondta, hogy csak a testvérekkel, az Atyafiakkal szemben kell ezeket megtartani! Ő azt mondta: A Felebarátainkkal szemben.
Ki az én felebarátom?
Nos a Barátsághoz két fél kell! A Lényeg: Hogy én viszonyuljak mindenkihez barátként, függetlenül attól, hogy ez viszonzásra talál-e... Így van a felebarátság intézménye.
Ám ezeken túljutva az is biztos, hogy az Úr "hivatalosaira" kötelező, az Úr által: Kritériumként felvázolt módon való munkavégzés is.
Mert az is meg van írva: 2Tim 2,5
Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.
A Szabályszerű küzdelem alapja pedig mindenek előtt: A Szentség!
De mit is jelent ez a szó, hogy: Szentség? Hiszen e szó hallatán a legtöbben összerezdülnek, mndván: "ezt ember nem mondhatja magára!" És általánosságban a lelki szemek előtt, megjelennek az ikonok, amiken Glóriával jelennek meg a Szentek...
Pedig a Szentség fogalma egészen más, mint amit arról tudni vélnek sokan.
A Szent Tan, közönségesnek nevez minden e világi és általános dolgot, kezdve a : Gondolkolkodástól, az értékrendeken keresztül az életvitelig.
Szentnek nevezi pedig mindazt, ami az Isten számára fenntartott- e világtól elválasztott.
Tehát aki nem magának él, hanem az Istennek, az Szent, mert Istennek Szenteli el magát.
Erre az állapotra jellemzően: Nem a maga akarata-vágyai-elvárása... szerint él már, és nem a maga értékrendje szerint, hanem Isten akarata szerint.
És ez hol kezdődik és mikben nyilvánul meg?
Nos az ember, mikor Istennek szenteli el magát- e világtól bizony egyrészt: Megvetetté lesz, másfelől pedig: Rengeteg nehézsége támad.
Hogyan viszonyul az adott helyzethez- hogyan viselkedjen bizonyos szituációkban...Azaz: a reakciója legyen-lehet-e emberi, avagy maradjon e meg Szentként, és ezzel ha kell szenvedjen-e a meggyőződése megtartásáért?
A Testi ember, a vélt vagy valós igazságtalanság miatt: elégedetlenkedik.
Az őt ért támadásért: Visszavág
Az őt ért kárért: elégtételt vesz.
De az aki Istené...
Nos bár mi is történjen, nem veszt elégtételt magáért... és ez szemlélteti talán legjobban, a "megfeszített állapotot"
Gal 2,20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
A Megfeszített állapot, nem teszi lehetővé a védekezést, támadást, korrekciót,a szituációk elől való kitérést...
A Mefeszített állapot: Elszenved!
Ezt az Állapotot jellemzi Jób is, amikor azt mondja:
Jób könyve 19. rész
1.
Felele pedig Jób, és monda:
2.
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5.
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22.
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23.
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24.
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28.
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
A Hívő számára nincs többé lamentátlás- vagy szabad akarat! A Hívő tudomásul veszi a sorsát, és nem menekül. A Hívő- Istenre bízza a sorsát, és Istentől reményli a sorsának jobbra fordulását... de ha az mégsem jön el: A Hívő Akkor is Istenben remél.
Erről beszélt Dávid, amikor a Történet szerint:II Sámuél 16,5.
Elméne azután Dávid király Bahurimig, és ímé onnan egy férfi jöve ki a Saul nemzetségéből való, kinek neve Sémei vala, Gérának fia, és kijövén szidalmazza vala őket.
6.
És kővel hajigálá Dávidot és Dávid királynak minden szolgáit, jóllehet az egész nép és az erős férfiak mindnyájan az ő jobb és balkeze felől valának.
7.
És így szóla Sémei szitkozódása közben: Eredj, eredj te vérszopó és istentelen ember!
8.
Megfizet most az Úr néked Saul egész házanépének véréért, a ki helyett te uralkodol; és adta az Úr az országot a te fiadnak, Absolonnak: és ímé te nyomorúságban vagy, mert vérszopó ember vagy!
9.
Monda pedig Abisai, Sérujának fia, a királynak: Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a királyt? Majd én elmegyek és fejét veszem.
10.
Monda pedig a király: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai? Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki: Szidalmazzad Dávidot; és ki mondhatja néki: Miért míveled ezt?
11.
És monda Dávid Abisainak és minden szolgáinak: Íme az én fiam, ki az én ágyékomból származott, kergeti az én életemet: hogyne cselekedné tehát e Benjáminita? Hagyjatok békét néki, hadd szidalmazzon; mert az Úr mondotta néki.
12.
Netalán reá tekint az Úr az én nyomorúságomra, és jóval fizet még ma nékem az Úr az ő átka helyett.
És erre céloztak, Sidrák-Misák és Ábednegóh is amikor azt mondták: Dn.3,12.
Vannak zsidó férfiak, a kiket a babiloni tartomány gondviselésére rendeltél, Sidrák, Misák és Abednégó: ezek a férfiak nem becsülnek téged, oh király, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany állóképet, a melyet felállíttattál, nem imádják.
13.
Akkor Nabukodonozor nagy haraggal és felgerjedéssel meghagyá, hogy hozzák elő Sidrákot, Misákot és Abednégót; erre elhozák a férfiakat a király elé.
14.
Szóla Nabukodonozor, és monda nékik: Sidrák, Misák és Abednégó! Szántszándékból nem tisztelitek-é az én istenemet és nem imádjátok-é az arany állóképet, a melyet felállíttattam?
15.
Ha tehát készek vagytok: mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát, leboruljatok és imádjátok az állóképet, a melyet én csináltattam. De ha nem imádjátok, tüstént bevettettek az égő, tüzes kemenczébe; és kicsoda az az Isten, a ki kiszabadítson titeket az én kezeimből?
16.
Felelének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: Oh Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked.
17.
Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemenczéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket.
18.
De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, a melyet felállíttatál, nem imádjuk.
Tehát az ember, amikor az Isten kezébe teszi az életét, és életének folyását, rábízva magát az Istenre, akkor már önmagáért nem tesz semmit, hanem tartja magát az adott fogadalmához: Zsoltárok könyve 56. rész
1.
Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.
2.
Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
3.
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
4.
Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
5.
Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
6.
Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
7.
Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
8.
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
9.
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
10.
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
11.
Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
12.
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
13.
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
14.
Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
Hiszen igen is él a Prófétai szó: Hóseás próféta könyve 6. rész
1.
Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!
2.
Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt.
3.
Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.
A Megtérés fogadalomtétele: " Én Te benned bízom Isten!" És a hitünk, nem lehet más hitének a vonzata-következménye!
Tehát ne egymást firtassuk sanda tekintettel, hanem mindnyájan csakis az Istenre figyeljünk, tudva azt, hogy mindenki önmagáért ad számot, és senki sem kap kedvezőbb ítéletet, más engedetlensége-hitetlensége miatt!
A Szentség kritériuma pedig nem kollektív-hanem egyéni, és a Szent egyének adják következésképp, a Szentek táborát. Ezért volt úgy a kivonulásnál is, mint az Apostolok esetében is, hogy az Isten, megkövetelte az Övéitől, hogy a közönségeseket vesse ki maga közül.
Az Ítélet sem kollektív-hanem egyéni! A Szentek seregébe, csak Szentek kerülhetnek. Nem lessz senki attól Szent, ha Szentek közé keveredik.
Ha valki eljár egy közösségbe, ahol az Istenért égnek a tagok, az csak azt jelenti hogy közéjük jár! És nem azt hogy Ő is ég az Istenért...
De más kérdés az, hogy azokra nem biztos hogy jó fényt vet az, hogy közönségesek is vannak köztük...
Ezért mondja Pál: 2Kor 6,14
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
Volt egyszer egy ismerősöm, aki azt mondta: "úgy szeretek táncolni! még a ritmustól sem hagyom zavartatni magam..." Ezen ott és akkor és ebben a tekintetben jót derültem, de sajnos ez sokak gyakorlata is, és sajnos a Szentírás vonzatában is.
Ezt az iménti Pál-i Igét, sokan a házasságra vonatkoztatják, mondván hogy, a hívő ne legyen hitetlennel közösségben, tehát a hívő fél-váljon el a hitetlen házasrtárstól!
Meg sem gondolva, hogy szövetségszegésre buzdítják az Isten népét...
Pedig ha az Igét visszahelyezzük a maga környezetébe, akkor láthatjuk hogy nem erről van szó: Korinthusbeliekhez írt II. levél 6. rész
1.
Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.
2.
Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.
3.
Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.
4.
Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.
5.
Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben.
6.
Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
7.
Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel;
8.
Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak;
9.
Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;
10.
Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.
11.
A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.
12.
Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.
13.
Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.
14.
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
15.
És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?
16.
Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.
17.
Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,
18.
És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.
Ez tehát azt jelenti, hogy az Isten népe közé, ne engedjenek Hitetelent, vagy más Istenben hívőt...
Ez pedig Istentől adatott törvény, miszenrint: II Mózes 12,43.
És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
44.
Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
45.
A zsellér és a béres ne egyék abból.
46.
Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
47.
Izráel egész gyülekezete készítse azt.
48.
És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49.
Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
A Páska szidráját említi Pál is amikor azt mondja: I Kor.11, 23. Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24. És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
Vagyis: A Menekülésünk záloga, a Messiás halála! Ő Adta őnmagát értünk, tehát csak azokkal vállalunk közösséget ebben a tekintetben, akik szintén így gondolkodnak, éspedig ennek minden vonzatával együtt!
Tehát egyfelől: II Kor.5, 15. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
16. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
Tehát új szabályok szerint élünk! És mi lehet Új szabály - ha a régi szabály az emberi természet???
Míg más felől:Gal.2, 20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Ez tehát az alapja a Szentek közösségének.
Ebben a Közösségben, tehát minden egyes egyénnek Szentnek kell lennie! Nem a Közösségi tagság Szenteli meg a tagokat, hanem attól válik Szenté a közösség, hogy minden egyes tagja Szent!
Isten pedig megadta: IV.Mózes 15, 37. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38. Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39. És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40. Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Ebben az Egységben a Tagok, a Szentségben való részvételüket erősítik egymásban! Ha az egyik a támadás idején ránézett a másikra, a Cicett láttán-Istenre emlékezett, és az elszentelt életre!
Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
Nem elég tehát, a világi élettel szembeni kritika...
Hiszen meg van írva: 2Tim 2,5
Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.
Küzdelem = Harc. Ezért az e világi dolgok elleni küzdelem tesz bennünket Isten Harcosaivá, azaz egy szóval: Yisráél-é.
Tehát, és ezen a ponton vissztérve az első gondolatmenethez: Azokat akik e szabályok szerint küzdenek, nem ítélgetjük... de azokat akik eltaszítják maguktól az Isten által felvetett szabályokat: Kiközösítjük.
Ennek az iménti mondatnak komoly tanítása is van Testvérek! Nem azt mondtam: Akik nem tudják- nem ismerik vagy nem értik a szabályokat, azokat közösítjük ki, hanem azt, hogy azokat akik elvetik!
Ez egyben az elszeparálódás is, de a Szentség alapja is.
És ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos figyelmeztetés:
Egykor adatott az Istentől, a papok számára egy Törvény: IV.Mózes 3,5.
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
6.
Hozd elő Lévi törzsét, és állassad Áron pap elé, hogy szolgáljanak néki.
7.
És ügyeljenek az ő ügyére, és az egész gyülekezet ügyére a gyülekezet sátora előtt, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.
8.
Ügyeljenek pedig a gyülekezet sátorának minden eszközére is, és Izráel fiainak ügyeire is, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.
9.
És adjad a lévitákat Áronnak és az ő fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól.
10.
Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.
A Hajlék körül való szolgálat pedig a "Közben járás."
Namost az Ároni Főpapság alatt, csak a Levi Törzse lehetett Pap-i szolgálatban, ámde a Tökéletesség beálltával, immáron a Melki Cedek Főpapság ideje van, és a Megváltás-kiváltás által, akik Őt követik, tehát az Övéi, adják a Papságot.
Ezért mondja Péter: I Péter 2,9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Tehát azok, akik Isten Hívására-Igennel feleltek, megtörtént a Felszentelés, tehát a Pappá szentelés is egyben.
A Papok tehát élhetnek az Istennek Szentelt dolgokkal, mint Dicsőítés-hálaadás-közenjárás... Sőt: Nem csak hogy élhetnek ezekkel, de kötelességük is!
De mi van akkor, ha valaki miután az Isten Hívására Igennel felel, de azután a maga életét folytatja?
Nos itt van a válasz tanítás formájában, az Isten Igéjében:
Dániel próféta könyve 5. rész
1.
Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2.
Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
3.
Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
4.
Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5.
Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.
6.
Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.
7.
Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
8.
Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.
9.
Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.
10.
A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
11.
Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;
12.
Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.
13.
Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
14.
És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?
15.
Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.
16.
De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.
17.
Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
18.
Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
19.
És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
20.
De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;
21.
És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
22.
És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23.
Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
24.
Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25.
És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26.
Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27.
Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
28.
Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
29.
Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban.
30.
Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.
31.
És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.
Az Ima, a közbenjárás, a hálaadás... ez mind mind a Szentek- szent dolgai- eszközei... ha valaki közönséges állapotában él ezekkel, továbbra is átok alá esik: IV.Mózes 3,8.
Ügyeljenek pedig a gyülekezet sátorának minden eszközére is, és Izráel fiainak ügyeire is, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.
9.
És adjad a lévitákat Áronnak és az ő fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól.
10.
Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.
Ezért haltak meg oly sokan a kivonulás után, és a bemenetel közötti időkben, ezért haltak meg Ananiél és Safirah...és ezért halnak meg még az idő eljövetelével a maiak közül is sokan! A Szent eszközökhöz- csak Szentek nyúlhatnak!
Tehát a Szentség fogalma, az E világi normatívák elvetése, az Isten által elvárt normákkal szemben.
Ez kizárólag az Engedelmesség által mehet végbe, hiszen mi magunk képtelenek vagyunk az Istennek tetsző életre.
A Hitbéli Ősatyánk ugye Ábrahám, hisz a Szent Tan azokat nevezi Ábrahám magvának, akik ugyan azt a hitet mutatják fel, amit Ábrahám is felmutatott!
Ábrahám hívása: Mózes I. könyve 12. rész
1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2.
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3.
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Tehát: Hagyd el a neveltetésedet, az atyai hagyományokat és a veled szemben történő elvárásokat, és kövess engem! Szólt az Isten.
És Ábrahám követte az Istent, egy oly élettérbe, amiről nem tudott, és oly helyre, amit nem ismert... Ezt nevezzük az Istentől való függelemnek, hisz egy oly Útra lépett, amit nem ismert.
Majd ez Út követése folytán, eljutott egy oly szintre, amit: Morijának nevez a Szent Tan.
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Ám ebben a történetben sokkal több van, mint amit első pillanatra meglátunk.
Először is, itt van Ábrahám lemondása! Ábrahám úgy határozott azzal, hogy úgy döntött hogy lemond a fiáról, arról akire annyira vágyott, és akit igen nagyon szeretett, Isten számára.
Ezzel bizonyítva, hogy:
1; semmi sem lehet fontosabb Istennél, és Isten kérésének teljesítésénél!
2; Mivel hogy az ígéretek a magban jutnak teljesítésre, és a magnak adattak, az Isten vissz fogja adni... majd valamikor. Ez pedig az Istenben való, és az Isten Szavaiban való Bizalom! És ezt már nem önmagáért teszi Ábrahám, hanem az Ígéret népéért!
De van még mélyebb tanítás is:
Mert itt van a "Fiú engedelmessége" is... Sokan gondolják, hogy Yichak valami naív, kis tudatlan fiúcska volt itt...pedig Yichák itt már nagyon is felnőtt volt, és nagyon is tudatában volt a vele kapcsolatos dolgonak.
Tehát engedelmes volt, éspedig az önmaga ellenére.
Ereszkedjünk még mélyebbre, ahogyan azt a Zsoltáros is mondja: Zsoltár 42,8.
Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
Ábrahám nevének jelentése: Nemzetek Atyja. De ki szülte a népeket-nemzeteket? Ki Teremtette az Embert? Hiszen ez Isten Jelzője.
Yichák Nevéek jelentése: Isten az Aki Mosolyoghat... vagyis Istennek legyen Öröme.
Ez tehát a fiú jelzője... Csak Isten Örömét keresni.
És mentek ketten, és a fiú engedelmeskedett az Atyjának, az Ígéret népéért.
Tehát a világ megváltásának előjelének lehetünk tanúi ezen történetben!
De van még mélyebb szint is:
A Hegy neve: Mórijjá. És erről a történet szerint arra következtetünk, hogy ez az Önfeladás- Önátadás csúcsa is, a Hitbeni követés tekintetében...
És a Történet szerint: I Mózes 22, 9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Ez pedig azt jelenti, hogy azoké a helyettesítő áldozat, akik eljutnak erre a hegyre, tehát erre a szintre! Hiszen Ábrahám ezt mondta:
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Jézus mondja: Mk 8,35
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
-
Luk.6,20.
Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa.
21.
Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.
22.
Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
23.
Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.
24.
De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.
25.
Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
26.
Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.
27.
De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek,
28.
Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.
29.
A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
30.
Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
31.
És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
32.
Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik.
33.
És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.
34.
És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35.
Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
36.
Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
37.
Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
38.
Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.
39.
Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?
40.
Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
41.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
42.
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
Áldott Testvérek, a mai alkalommal ezen fejezet Tanításán induljunk el, és lássuk meg mennyire más az amit jézus tanít-ahhoz képest, amit a Hívők közösségén belül sokan gyakorolnak...
Mindenek előtt a 36-37-es Igeszakaszt figyeljük meg: "36.
Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
37.
Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik..."
Az Ítélkezés témaköre, roppant kényes kérdés. Kényes azért, mert ha a dolgok mélyére ásunk, kiderülhet, hogy az Igazságban, minden az ellenkezőjére fordul...
Törvénykezőnek nevezik azokat a Hívőket,akik az Isten Igazságát emelik fel, az Istennek való engedelmességet és odaszánást hirdetik. Hiszen ők azok, akik az Isten tanítását-rendelkezéseit-"törvényét" hirdetik.
De érdekes megfigyelni, hogy azok akik így és ezek által vannak megbélyegezve, tehát: Megítélve... Azok azok, akik valójában nem ítélnek senkit.
Nem bántanak másokat- nem is ártanak másoknak-nem törvénykeznek mások felett, tehát: nem ítélnek senkit...
Ezzel szemben azok akik a "szeretetről" beszélnek, mennyire lendületesen bélyegeznek-gyűlölködnek-rágalmaznak-ítélkeznek... másokat-legfőként és elsősorban,az előbbieket.
Azok számára akik az Isten Törvényét, tehát a tanításait és rendeléseit...Tehát az Isten Igéjét tartják a kizárólagos Útnak, azok tanácsolnak másokat, de nem fenyegetnek. Esetenként Tanítanak, de nem uralkodnak másokon.
Tehát gyakorolják a "Kegyes életet" és mindjárt meglátjuk miért-pont ezzel váltják ki másokból az ellenszenvet.
Mindenek előtt lássuk meg, hogy azok, akik számára az Isten Szava a Kizárólagos út, a mérő zsinór amiről Pál is szólt: Korinthusbeliekhez írt II. levél 10. rész
1.
Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;
2.
Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk.
3.
Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.
4.
Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;
5.
Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;
6.
És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.
7.
A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk.
8.
Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent;
9.
Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által.
10.
Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány.
11.
Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, cselekedetben is.
12.
Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.
13.
De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.
14.
Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával.
15.
A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen.
16.
Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.
17.
A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
18.
Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.
Nos ezzel a, mintegy: Más értékrenddel, tükröt tartanak akaratlanul is azok felé, akik Nem ezzel az Értékrenddel élnek...
Ésbár valahol ezek a mások, tudják a lelkük mélyén hogy nem helyesen élnek, mégsem korrigálják az utaikat-gondolkodásukat, hanem inkább az általuk törvénykezőknek ítélt látásmód, megsemmisítésére törekednek aktív-vagy éppen: Passzív módon,
éspedig azért, mert úgy gondolják: Ha megszűnik a kontrasztot adó élet hirdetése, akkor az általuk hirdetett dolog marad egyben a kizárólagos is...Ez valójában nem lebecsülendő törekvés, és legfőként: Ez nem emberi bölcsesség ! De nem is Istentől való...
Hiszen való Igaz: Ha nincs világosság-akkor nincs sötétség sem; ha nincs jó-akkor nincs rossz sem; ha nincs Igazság-akkor nincs hazugság sem.... Ha nincs Istennek Tanításának való engedelem-akkor nincs engedetleség sem.
Ez a törekvés, mint arra utaltam is: Nem embertől származik.
Tehát ezt tudatosan-vagy tudattalanul, pont erre törekednek sokan, aktív-vagy passzív módon.
Tehát vagy hangzatosan, hirdetve ál alázattal: Nincs Tökéletes ember! Nem lehet Istennek tanítását betölteni...(mondják ők, mintha már megpróbálták volna...) Meg sem gondolva, hogy ezzel a kijelentéssel Istent teszik hiteltelenné.( Nos legalábbis megpróbálják hazuggá tenni.)
Hiszen Maga Isten Mondja: Ezekiél 36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
De mit is hirdet ebben az Isten? Nos elsőként-és lepődjünk meg ezen: "24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket."
Ez nem más, mint az Úr Páskája, hiszen: "Megszabadítalak titeket" - és "Megtisztítalak benneteket".
Nos hogy ez végbe mehessen úgy hogy az Isten Igazsága győzedelmeskedhessen, ehez van szükség a Szabadítóra, akit Héberül így mondunk: Yessua. ( Görögül: Jézus.)
És az Ő Tökéletes engesztelésére! Hiszen nem a gonoszságaink ellenére mond Tisztának az Isten, hanem a Messiásban fel,és megszabadult élet által!!!
Ezért mondjuk: Gal.2,20.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Vagy még érthetőbben: Korinthusbeliekhez írt II. levél 5. rész
1.
Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
2.
Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
3.
Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
4.
Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
5.
A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.
6.
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7.
(Mert hitben járunk, nem látásban);
8.
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
9.
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
11.
Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.
12.
Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
13.
Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
14.
Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,
15.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
16.
Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
17.
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
18.
Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
19.
Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
20.
Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
21.
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
Tehát a Jézus Vére bűnbocsánatot szerez azok számára, akik a továbbiakban elhagyják a maguk életét azért, hogy ezután Jézus életét éljék, aki mindíg-mindenben engedelmes volt az Istennek.
Mielőtt valaki azt mondaná, hogy ez lehetetlen, legalább a hitelesség kedvéért tegyen egy próbát... Miért mondja azt hogy lehetetlen, ha meg sem próbálta?
Ráadásul: Ha valóban Jézus él benne... Nos tehát azt állítja, hogy Jézus sem tudja ezt megtenni? Vagy azt tagadja, hogy Jézus valójában nem is él benne?
Hallom a következő kérdést már: " Te így élsz?"
És a válaszom: "mi közöd hozzá?" Mit használ az neked ha igen-vagy az ha nem? A te büntetésed nem lessz attól enyhébb, ha én elbukok!
és mit használ az neked, ha én Üdvre jutok??? Ne velem foglalkozz! Te kövesd az Urat!
-És vannak akik csak hallgatással, tehát passzívan viseltenek az Igazság ellen... amikor szólniuk kellene az Igazságtalanság ellen, hallgatnak...
Az Isten Szava az Igazság! Minden ami az Isten Szavával ellenkezik, az az Igazságtalanság. De nem csupán az ellent mondás, hanem az is Igazságtalanság, ha valamit az Isten Igazságából elvesznek- vagy éppen ahhoz hozzátesznek.
Ezért mondja az Isten: Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
Illetve: V.Mózes 12,32.
Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!
Tehát azok, akik nem e szabály által élnek, megvetik-gyűlölik azokat, akik számára ez az állapot, az elérendő cél, hiszen Jézus erre nevel-ezt tanítja a maga példáján.
Erről szól a Prófécia is, miszerint: Mikeás próféta könyve 7. rész
1.
Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
2.
Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3.
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4.
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5.
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6.
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
7.
De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
8.
Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!
9.
Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.
10.
De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.
11.
Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!
A 11-es verssel kapcsolatban: Sajnos akik beszélnek, nem mindíg értik azt amiről beszélnek...
Az Isten, a hozzá vezető Út gyanánt, adott Tanításokat- Szabályokat, amik által Őhozzá juthatnak azok, akik Őt Szeretik. Ha Élünk ezzel a " Lehetőséggel", akkor Kizárólagos Útról beszélünk, mégpedig két okból:
1; Kizárólagos- mert nincs semmi más mód,ami kiválthatja az Isten tetszését.
2; Út, mert nem egy egyszeri megvalláson múlik, hanem egy állandósult folyamatról szól.
Azonban: Ha nem ezek szerint él valaki, akkor az Isten Szava Törvény, mert megkerülhetetlen,elmúlhatatlan és felül írhatatlan! Tehát amikor Törvényről beszélünk, akkor nagy általánosságban arról van szó, ha valki az Isten tanítása ellenére tesz, tehát ekkor: Elmarasztalásról van szó.
Amikor pedig a Mikeás 7,11 azt mondja: "11.
Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!"... Akkor arról beszél, hogy azok, akik a "falakon" belüllévők- tehát az Elszenteltek nincsennek az elmarasztaló hatály alatt, de nem azért, mert rájuk nem vonatkozik az Isten Igazsága, hanem azért, mert az Úrnak szentelt élet által, amit Jézus Tökéletes Áldozata, és a bennük való feltámadása tesz lehetővé
nem élnek engedetlenségben!
De pont itt van előzetesként jelezve, hogy ezzel az Elszentelt- elválasztott, egyszer s mind: Kontrasztot adó élettel, bizony sok ellenséget is szereznek maguknak...
4.
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5.
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6.
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
Jézus Önmagáról-Önmagával kapcsolatban, pont erről beszél: Máté 10,32.
Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33.
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
34.
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35.
Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
36.
És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
37.
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
38.
És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
39.
A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
40.
A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
41.
A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi;
42.
És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.
A 42-es vers értelme pedig pont a Messiás-Főpap-i, mint Melki Cedek-i ( Igazság Királya) Imájában van elrejtve, éspedig: Jn.17, 17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
És e dolog miatt mondta Pál: Korinthusbeliekhez írt I. levél 4. rész
1.
Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
2.
A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.
3.
Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.
4.
Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az.
5.
Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.
6.
Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.
7.
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
8.
Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
9.
Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.
10.
Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak.
11.
Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is,
12.
Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük;
13.
Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.
14.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.
15.
Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
16.
Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim.
17.
Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
18.
De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
19.
Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
20.
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
21.
Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?
A 21-es versben pedig bár sokak számára nem nyilvánvaló, ezért is mondom el: Nem a testi fenyítéssel fenyeget Pál, hanem a szájának vesszejéről szól, mint az Igazság kimondásáról!
Most ezek után, hogy látjuk, hogy az Igazságban minden más, mint ahogyan mi látni véljük, és ha van még valaki, aki ítélkezne ezek után is, lássuk Jézus figyelmeztetését:
Jn 7,24
Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!
A mostani értelembe vett ítélkezés, valójában az egoizmus megnyilvánulása. Minden esetben arról van szó, hogy "jobban- igazabbul gondolkodok; jobban-igazabbul élek; jobb és Igazabb vagyok... ezzel szemben:Te..."
Jézus pedig azt mondja: Ne ez alapján, hanem Igaz Ítélettel, azaz: Ne magadhoz viszonyíts- és a viszonyítást ne más embertől eredeztesd, hanem csak az Istentől!
Nos ehhez egy rendkívül fontos dologra van szükség, ez pedig nem más, mint az Igazság Ismerete!
Ugye nyilván való, hogy aki nem ismeri az Igazságot, az nem is hozhat Igaz Ítéletet.
Viszont, aki Ismeri az Igazságot, az meg tartózkodik az ítélkezéstől...
Aki ismeri az Igazságot az tudja, hogy Isten Irgalma, Jézus bocsánata, és a Szentlélek vezetése nélkül nem lenne esélye sem az Ítéletben.
Namármost: Ha ez így van, akkor ez nem az Ő Igazsága, hiszen nem a természetéből fakad, hanem csak akkor és addig az Ő Igazsága, amikor és amíg engedelmben követi az Isten Vezetését, Tehát: Szüksége van az Isten vezetésére-tanácsolására.
De mi van akkor, ha az Isten másra vonatkozóan, nem köti ennek az orrára az Igazságot?
Mi alapja van-lehet akkor az ítélkezésnek?
Ezért mondta Jézus Péternek: Jn.21,20.
Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged?
21.
Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?
22.
Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!
Ezzel pedig azt mondja ma neked-nekem... Ne mással foglakozz! Te kövess engem!
Az egyik megítéli a másikat, mert másik gyülekezethez tartozik, vagy másik gyülekezetbe megy... az egyik megítéli a másikat, mert nem a szerinte követendő módon gondolkodik...
az egyik megítéli a másikat, mert az a másik, az Isten Szavát tartja mindenek felett...Az egyik megítéli a másikat, mert az Istennek való engedelmességet hirdeti...
A Bagoly megítéli a verebet mert annak nagy a feje...
Példa beszédek 11,17.
Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
Hogy ezt megértsük, Jézus Tanításához kell folyamodnunk...
Mt. 7,7.
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
9.
Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
10.
És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?
11.
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!
12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Jézusnak ez a Tanítása, a tökéletességre való jutása előtt hangzott el. A Tökéletességre való jutása után ez annyiban módosult a 12-es versre vonatkozóan csupán, hogy: Amit szeretnél magadnak az Istentől-azt cselekedd másokkal!
Ezt tanítja Pál is : Gal.6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
Ebben az értelemben, a kegyesek nem attól kegyesek, hogy "bőven akarnak aratni az Isten kegyelméből", mint akik visszaélnek az Isten Béketűrésével- Hanem attól kegyesek ők, hogy ezt gyakorlják másokkal!
Mert aki a kegyelmet veti, az a kegyelmet aratja is. Ezért mondja az Apostol: Jak 2,13
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.
És Jakov pont a Példabeszédek 11,17-ről beszélt...
Azt mondja Pál: Rm 12,21
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
Jézus pedig ezt: Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
20.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21.
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
Tehát ma, amikor rossznak és bolondnak mondják azokat, akik az Isten Igazságára alapoznak,( Isten Igéje az Igazság...) Ne győzettessünk le a hazugságtól azzal, hogy a magunk kedvéért- elhazudjuk az Isten Igazságát, hanem az Isten Igazságát élve győzzük le a hazugságot.
Isten Igéje tehát az Igazság! És a Mt.19-ben nem azt olvastuk, hogy az Isten Parancsolatainak betöltése helyett-adja el a vagyonát, hanem azt mondta: "17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat."
És ha ( de csak ez után!!!) Tökéletességre vágyik, akkor menjen ki ebből a világból, mint Ábrahám.
Testvérek: Legyünk mindíg következetesek az Igében!
Jézus azt mondta ennek az ifjúnak, hogy ha Isten előtt élő akar lenni, akkor tartsa meg a parancsolatokat...
De minthogy ez az Ifjú, Jézust nevezte meg Ravjául,(Mesteréül)és tőle kért tanácsot amit meg is adott neki plusszban Jézus, de ennek ő már nem engedelmeskedett... nos ugye ezért mondta Jézus: Mt.19,23.
Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
24.
Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Ám ez utóbbi parancsolat, csak annak az Ifjúnak szólt, és csak Plusszként. Az első tanács az volt hogy: "Tartsd meg a parancsolatokat!" És a tévedések eloszlatása miatt, pontosan felmutatta az Isten Rendeléseit.
Ezt nagyon fontos megérteni!
Tehát ezek után már értjük is Pál szavait, amikor azt mondja: A Gonoszt- Jóval Győzd le! Vagyis: Az által győzd le a gonoszt, hogy az Istennek engedelmeskedsz! És ez mindenre is vonatkozik!
És most egy vártalan fordulattal:
Mt.13,34.
Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
35.
Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
36.
Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
37.
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
38.
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
39.
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
40.
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
41.
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
42.
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
43.
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
44.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
45.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
46.
A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
47.
Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
48.
Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
49.
Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
50.
És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
51.
Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
52.
Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
Ót és Újat az éléstárból... Vannak akik esküsznek arra, hogy itt a borról van szó-megint mások pedig arra, hogy a kolbászról, vagy sonkáról...
Pedig nem ezekről beszél Jézus.
A Mai korban beszélünk egyszer : Ó - és Új Szövetségi időkről.
Sajnos a legismertebb nézet szerint : Az Újszövetségi időkben, tehát a jelen korban, nem kell az Isten Rendeleteivel foglalkozni, mert azok már elavultak.
Mondják ezt arra az Igére hivatkozva, mely a Zsidókhoz írt levélben található: Zsid.8,13.
Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.
Ezt teszi ugyanis a szelektív olvasás... ez a fejezet nem ezt az egy Igeverset tartalmazza ugyanis... és ha vennék a fáradságot azok akik így gondolkodnak, akkor látnák is, hogy a Szövetségben való részvételről van szó, és a Papságra- ezen belül az Áldozati rendelésekre vonatkozik.
Ám az Isten Rendeléseiről más következtetésre jut, hiszen az Újszövetség- új formájáról beszél, amikor is, az Isten tanításait-rendeléseit, már nem elegendő külső hivatkozásként kezelni, hanem az Új szövetség idején az Isten azt, az Életünk alalpjává teszi!
( most tessék mondogatni hogy : "Újá születtem-újá születtem...)
Hiszen a Jeremiási Próféciáról szól, miszerint: Jer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Tessék figyelni a Fontossági sorrendet, amit Isten állított fel: A Törvényét az Ő Szívükbe és elméjükbe írja... ÍÍÍÍGEEEEEEN! Ugyan azt a Törvényt...
Megismerik az Igazságot azok, akik befogadják az Igét....( Ugyanis a Törvény, az Isten szava-neszéde...Igéje.)
És ezeknek az Isten Megbocsát.
Tehát akkor miről beszél Jézus az "Ó" és "Új" vonzatában?
Nos azt olvassuk erről: Mózes III. könyve 26. rész
1. Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
2. Az én szombatjaimat megtartsátok, és az én szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.
3. Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek:
4. Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét.
5. És a ti csépléstek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken.
6. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken.
7. Sőt elűzitek ellenségeiteket, és elhullanak előttetek fegyver által.
8. És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezeret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által.
9. És hozzátok fordulok, és megszaporítlak titeket, és megsokasítlak titeket és szövetségemet megerősítem veletek.
10. És réginél régibbet ehettek, és az új elől is régit kell kihordanotok.
11. És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem.
12. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.
Tehát a 10-es vers: " 10. És réginél régibbet ehettek, és az új elől is régit kell kihordanotok. "
És értjük is, hogy minden amit az Isten ad, Örök és maradandó! Semmi nem múlik el...Ezt adja az Isten az Övéinek, akik Őbenne Tökéletességre jutnak, és akikhez- és akikről Jézus is beszélt, a Máté 13.-ban...
És most vissza az Értés kedvéért, a Gazdag Ifjúhoz.
A Gazdag Ifjúnak is először az "Ó"-t, a "régit" ; az eleve hirdetettet kell felmutatni( Tehát az Isten Rendeléseit!)... azután, ámde erre felépítve a Személyére szólót.
-
Példabeszédek 4. rész
1. Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4. Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5. Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7. A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10. Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11. Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12. Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13. Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
14. A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15. Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább.
16. Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.
17. Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák.
18. Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
19. Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
20. Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
21. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.
22. Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
23. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
24. Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
25. A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
26. Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
27. Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.
Áldott Testvérek. Ezen az estén induljunk el ezen fejezetén az Igének, és ismerjük fel-és ismerjük meg Jézust az Igéből, hiszen mint látjuk, eme fejezetben az Atya tesz bizonyságot
az Ő beszédéről-Igéjéről...
Mindenek előtt, figyeljük meg a 11-es verset, és döbbenjünk meg, ezen Igevers fontosságán: "11. Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin."
Ugye, mint látjuk az Útról beszél, mintegy: Kizárólagos útról, mely Út követése által, elérhetjük a célunkat, ami egyben nem más, mint a hitünk célja...
"Bölcsesség Útja"- "Igazság Ösvénye"...
Az Úr, mint a Bölcsesség is szól hozzánk, szintén a Példabeszédek könyvében:
Példabeszédek 8. rész
1. Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2. A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3. A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4. Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5. Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6. Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7. Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8. Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9. Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10. Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11. Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12. Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14. Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15. Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16. Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17. Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18. Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19. Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20. Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21. Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Ugye ezen fejezetben is meghalljuk az Urunk hangját, és felismerjük Őt (?!)
Mint Igazság Ösvénye pedig, mindenek előtt bizonyságtételben: Mózes V. könyve 32. rész
1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
Majd Ígéretben: Ézsaiás 30,18.
S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
19.
Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;
20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
Felismerésben is, hiszen a mi Urunk neve: Melki Cedek, mindek jelentése: Igazság Királya!
És ezek után mondja Önmagáról az Úr: János Evangyélioma 14. rész
1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Azt mondja Jézus: "4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok."
bár mint kiderült a továbbiakban, nem tudták... pedig Jézus oly nyilvánvalóvá tette mindenki számára. De az vesse a tanítványokra az első követ, aki mostanra megértette... mert a maiak közül sem értik sokan.
Előzetesben tömören- majd picivel később bővebben erről:
Jézus az Isten akarata szerint élt és járt emberi testben-ezen a földön. Minthogy Jézus mindenben engedelmes volt, egyértelmű hogy ahhoz ment, akihez annyira készült- akit annyira szeretett, hogy mindent alárendelt az Ő akaratának- tehát az Atyához.
Minthogy tudjuk hogy az Isten Igéje az Igazság.( Jn.17,17.) És hogy az Isten beszédének megtartása az Örök élet,(Jn.12,50 ) És ennek fontosságát, végső soron a Tanítványok fel is ismerték, hiszen: Jn-6,63.
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64.
De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65.
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
66.
Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
67.
Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
68.
Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
69.
És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Így egyrészt megláthatjuk: Jézus Önmagában – Tehát a Testében, mint Istennek szentelt Templomban dicsőítette az Atyát, és a maga Utaiból mutatott az egy Igaz Istenre- Másrészt, és ami fontos: Az Életéből mutatta fel, hogy hova megy, így az Életét adta Út gyanánt. Ez az Út pedig nem más, mint az Istennek való Engedelmesség.
De...
Nos Pál azt mondja: Rómabeliekhez írt levél 10. rész
1. Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
2. Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
3. Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
4. Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
5. Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
6. A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)
7. Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
8. De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
9. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
10. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
11. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.
12. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják.
13. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
14. Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?
15. Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!
16. De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?
17. Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.
Nos az Istennek való engedelmességnek két formája ismert, az ember számára:
1; Szabad akaratból, tehát természet szerint.
2; kényszerből, tehát szolgaként.
De nem a szabad akarat az első, bár eleve így határozta és adta azt az Isten.
I Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Ugye látjuk, hogy a Test, csupán egy marék föld?! Semmi! Ezért mondja Jézus: Jn.6, 63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Porból lett-ismét porrá lesz... ahogyan meg is határozta azt az Isten a Testi-testies emberről: I Mózes 3, 17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
És ez után: I Mózes 6,3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Tehát ez a Test, és ez a Testi ember jövője...
De a Lélek?
Nos: Rm 8,10
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
Tehát a két lehetőség: Ha valaki az Istennek való engedelmességet, testileg "próbálja" betölteni, az tehát mintegy: Külső hivatkozásként alkalmazza az Isten Igazságát. Ezt nevezi Pál így: A Betű ósága.Ez egyáltalán nem nevezhető rossznak, vagy Istentelenségnek, de ez nem a tökéletesség.Ez csupán a kezdet... Ez nem a fiúság kora, hanem az a kor, amikor a megélésünk, a Szolgaság állapotát jelzi...
Jézus erről azt mondja: Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Elsőként nézzük a szolgai formát:
A Törvény magában foglalja azt a lehetőséget is, ha valaki nem ismeri teljességében az Igazságot, az vétkezhet... ( Nem szándékosan !)
Ha pedig vét az Isten határozata ellen, akkor van engesztelés a számára, ez azonban a bűnre-pontosabban a vétekre emlékeztet...( Meg kell érteni, hogy a Törvényben a szándékos ellenkezésre nem volt engesztelés!)
A Szándékosság- elutasítást, és pedig: Az Isten Igazságának elutasítását Jelenti! Ezt a Törvény Lázadásnak ( Mered) -nek nevezi, ennek a következményeként pedig az Isten, a Halálbüntetést, mint az Istentől való végleges elválasztódást -és az Ő örökségéből való végleges kizárást határozta meg!
Meg kell említenünk azt a bűn csoportot, amit romlottságnak ( Avon) nevezünk, de ez a bűn, az emberi természetből- pontosabban a testiességből fakad. Ez már bűn- de nem lázadás, tehát erre van engesztelés.
A Véletlen, mint a nem szándékos bűnt, Véteknek nevezi ( Cheit) Ami tehát nem akaratlagos, nem szándékos, hanem véletlen, ami tudatlanságból fakad... ez azt is jelenti, hogy amit tett, arról nem tudta hogy nem szabad...
Azonban azt is jelenti: Aki az Isten Igéjét, mint kizárólagos Igazságát olvassa, az nem mondhatja többé, hogy : " Nem tudtam hogy ezt nem szabad..." Ezért nevezzük egyrészt Útnak az Isten Igéjét, mert Ismeretre vezet- Azaz: az Igazság Ismeretére...
AZ Isten Igéjének a megtartására való felhívás, nem visz Szolgaságba, hanem Szabadságba vezet!
Pál mondja: Róma 10,4. Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
Az Isten Igéjének a befogadása, az Élet meggyökerezése!
János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Vagyis: Aki befogadja az Isten Igéjét, mint megkérdőjelezhetetlen Igazságot, és ez által követi az Istent, azt az Ige: Újá Szüli!
Ők azok akiket Jézus " ISMER!"
Az Ismeret jelentése, nem azt jelentette egykor, amit ma tulajdonítanak ennek a szónak...
Nem információt hordoz- hanem: "Mózes I. könyve 4. rész
1.
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól...
Az Ismeret azt a leg bennsőségesebb közösséget- egységet jelzi, aminek hatására, egy új élet fogan!
Erről beszél János is, amikor azt mondja: I Jn.1, 12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek...
Az Ige el és befogadása tehát az, ami által Újá születünk!
Ezeket nevezi az Isten Szabadoknak.
Jézus pedig azt mondja: Jn.8,35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
Nem sokról beszél, mint Fiak-ról, hanem egyről, mint: Fiú-ról.
Mert az Isten egységre hívott minket, és akiben Jézus él, az nem magáért él, hanem benne Jézus az Istenért. Nem sokról van szó, hanem egyről... és ezek egységét nevezi így: Egyház!
Erről beszél a Gal.2,20.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
De ezek, már nem mint törvényekről gondolkodnak, hanem az Isten Igazságáról, aminek feje- Királya :a Krisztus.
Namármost az hogy az Igazság Útja... jelent elsőképpen egy dinamizmust- tehát egy folyamatot is... Tehát nem egy egyszeri magvalásban áll, hanem egy állandó haladásban nyer értelmet.
Vagyis: Aki erre az "Útra" lép, az lépésről-lépésre változik el. Úgy is mondhatjuk: Egyre Szentebb és Szentebb; egyre Igazabbá és Igazabbá válik. Erről beszél a Példabeszédek 4-ben is: Példabesz. 4,18. Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
Az hogy azt mondja: „Teljes délig” Azt jelenti: A Világosság teljességéig! De ez az a pont, ahol és amikor már nem vet árnyékot az ember... Hiszen úgy lesz teljes a világosság, amikor már nincs semmi sötétség.
Tehát egyre egyértelműbbé, és egyre világosabbá lesz számukra az Isten Igazsága. És ehhez valóban csak el kell kezdeni, az Isten kinyilvánított Igazságában való Járást, elfogadva és megélve az Istentől tanultakat.
Ezekről, és erről ír a Próféta is, miszerint: Ézsaiás 30,18.
S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
19.
Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;
20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
A 19-es versre figyeljünk: 19.
Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked...
Cion= Bástya, mely jelentése: A Világot kizáró, Istenben menedéket adó erőd. ; Yerusálem= Az Istennek való engedelmesség legfensőbb szintje,( Mória) ahol az Istennek való engedelem csúcsán, Békességre jutunk Istenben. Tehát: A Békesség városa-Megalapítása.
Ezek után 20-as vers: "20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!"
Tehát ez egy magaslati hely, és erről írt még Ézsaiás máshol is: Ézsaiás 33,13.
Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16.
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17.
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
De tovább is halad, és valami nagyon fontosat is közöl az Ézsaiás 30, 20..."és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!"
Tehát azok, akik erre a szintre eljutnak, többé nem üldözik azokat, akik Isten Igazságát hirdetik...
És végül egy kis gondolkodni való a hétre:
Ézsau,( Edom) Nem volt rosszabb vagy gonoszabb ember a mai Hívők többségénél. Hitt ő is, akár a maiak. Kellett is neki az Áldás, hiszen akarta azt az Apjától, Yichak-tól.
Az életét nehéz munkával töltötte, ráadásul veszéjes körülmények között, ezért mondta hogy: I Mózes 25,31.
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32.
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
Tehát Edom, nem volt rosszabb a mai hívők többségénél, mégsem az ő ága lett az Ígéret örököseinek ága.
Yakov ágát nevezte az Örökkévaló a népének-Yisráél-nek...
Hatehát: Edom aki élte az életét miközben azért hitt, és mégsem lehetett az ő hite elég az Istennek, akkor miért gondolják a maiak közül oly sokan, hogy elégséges az ő hitük, miközben ugyan úgy élik az életüket mint Edom?
Hiszen ugyan azt teszik mint ő... Elhagyják az Atyai intelmeket-az életüknek rendelik alá a hitüket,élnek a világ adta lehetőségekkel, megvetik-gyűlölik azokat, akik az életet rendelik alá a hitüknek... Pont mint Edom...
-
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Áldott Testvérek. Ez az Igerész, a Hitünk alapjának megvallása. Nem ez a hit fogalma, hanem csak annak alapjául tekintendő.
Többször beszéltünk már arról, hogy mi a Hit... A Hit, mint: Emunah jelentése, a Tökéletes engedelemben való követés.
De ehez az Engedelemben való követéshez, azért szükség van a meggyőződésre-bizonyságra, mert hát kit is kövessen az ember?
Nos ahoz hogy az Élő Istent követhessük, mindenek előtt, szükséges a Hitre hívás, mégpedig az Istentől, mert az ember nem juthat Hitre az Isten Kegyelme nélkül.
Erről mondta Jézus: Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Hiszen az ember, az Ádámi természetet örökölve- Testi emberként születik erre a világra, elválasztva-elválasztódva az Istentől, elidegenülve az Isteni, tehát az Isten szerinti élettől, ami nem más mint az : Engedelem.
Figyeljük meg a következőket: I Mózes 2,15.
És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16.
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17.
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
18.
És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
19.
És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
20.
És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
21.
Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
22.
És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
23.
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24.
Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25.
Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
Ebben az Edeni állapotban megfigyelhető, hogy amit az Isten "Kimondott" Tehát amiről, vagy: ami felől " Szólt" az Isten, az szerint történt minden.
Ezt másként úgy is mondhatnánk: AZ Isten Szavának- Igéjének engedelmeskedtek mindenek a Teremtés hajnalán...
Az a Szó, hogy: Teremtés Hajnala, vagy Teremtés kezdete... nem egészen pontos kifejezés azonban...
Hiszen az a szó, hogy "kezdet" magában hordozza, a változás tényét is... valami elkezdődik- és a célja felé közeledve változáson megy át...
Ám az Isten ezt eredetileg mégsem úgy rendelte hogy a neki, illetve a szavának való engedelem, mint a teremtményeivel való közössége változáson menjen keresztül.
Tessék megfigyelni:
I Mózes 1, 11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
- 20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
- 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Ezekben két dolgot is megfigyelhetünk.
1; Minden amit az Isten Teremtett, ereje teljében termett, tehát nem kezdeti életciklusban, hanem" Felnőttként... A Halak nem ikraként lettek, hanem: Nyüzsögni kezdtek, és szaporodó állapotban; A Füvek maghozó állapotban, a gyümölcsfák- gyümölcsöztek hiszen arra rendeltettek...;
az ember... vagyis Ádám férfiként kezdte már az életét, tehát: Felnőttként.
Éppen ez okból kifolyólag van az, hogy a Zsidó gondolkodás szerint, a Teremtés ősszel ment végbe, és az Isten által teremtett dolgok- élőlények, már a végleges formában láttak napvilágot.Ugyanakkor és ugyanitt azt is megláthatjuk, hogy ezzel a "létformával" kapcsolatban, nem határozott az Isten elmúlást-nem szólt az Idő múlásáról, sem a végéről.
tehát az Isten nem rendelte ideig tartóra- ideiglenesre, a teremtményeit. De az is mefigyelendő, hogy csak az engedelemre mondta az Isten hogy: JÓ!
A Sötétségre például nem mondta hogy jó... és ha Ősz, akkor értelem szerűen eszünkbe jutnak az Őszi ünnepek, mint: Roshasónó- Yom Kippur-majd Szukkoth. Az első ünnep, amikor elé járulunk- majd a második, amikor megítél, és a harmadik, amikor is azokkal akiket "Jónak" ítélt, közösséget gyakorol. ( ez a harmadik. szukkoth= Sátoros ünnep. Jel.21,3.)
Majd erre az állapotukra mondta az Isten hogy Jó, és ebben az állapotukban mondta az Isten hogy szaporodjanak és sokasodjanak...
Tehát egyszer s mind: Ezt az állapotot örökítsék tovább...
A Második megfigyelendő dolog: Itt tehát még mindenek tökéletes engedelemben voltak az Isten előtt... Tehát az az állítás, hogy a Hívő a szentírás tanulmányozása közben, elsőként a Máté evangéliumában olvashat Jézusról... nos ez az állítás ugye: Megdőlt !(?)
Az Ember, ebben az állapotában, még tökéletes közösségben volt az Istennel... Hiszen olvassuk is:
I Mózes 3,8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
Tehát az Isten közösséget gyakorolt az emberrel- és az hogy az Isten az Edenbe ment, nem egyébb okból történt, hanem kifejezetten az emberért! ( Hiszen az embert kereste...) ( ma is hányakat, ész hányakat keres...)
Minthogy az ember, ezt az Eden-i állapotot elhagyta, éspedig pontosan az Engedetlenség által, tehát egyszers mind: Kilépett az engedelemből, ezáltal el is szakadt az Istennel való közzöségtől,( ezt nevezi a Szent Tan úgy hogy: Halál...)
Nos ennek az Új formának, ami valójában nem új, hanem az Isten nélküli állapot- tehát: a Sötétség... nos ennek már igenis véget is határozott az Isten.
I Mózes 6, 3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Az ember tehát, amikor megszületik erre a világra, testi emberként születik- Istentől elidegenedve- Istentelen állapotban,és értékrendel, Isten számára, holtan születik... Ezért mondja az Apostol, és mondjuk mi vele együtt a megérésünk előtti cselekedeteinkre hogy: Zsid 9,14
Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.
Tehát a holt létformának- értelem szerű, hogy a cselekedetei is holtak...
Nos a halálból nem születhet semmi jó, ám az Isten az aki egyedül képes a halálból, Újá szülni. A Megtérésünk ezért lehetetlen az Isten nélkül.
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
Föld= Ádámá- Ember= Ádám. Ez az Új Teremtés... És most itt az elejn tegyük gyorsan hozzá, hogy mindez az Isten Szava- Isten Igéje által történik, hioszen olvassuk is: " És monda Isten".
Ezért mondta Jézus, aki az Isten Igéje: Jn.6, 27. Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
28. Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
29. Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
30. Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
32. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
36. De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
37. Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
38. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
39. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
40. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
41. Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
42. És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
43. Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
44.SENKI SEM JÖHET ÉN HOZZÁM, HANEMHA AZ ATYA VONJA AZT, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
46. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
47. Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
48. Én vagyok az életnek kenyere.
Ezek után visszatérve a kezdő igéhez: Zsid.11,Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Tehát a Testi ember számára, ez az Újászületés- és ide kell visszatérni-megtérni...
A Testi ember ismérve, hogy azt hiszi, amit lát, amit megfoghat... De nem így a Hívő. Ellenben a Hívő ha meggyőződik a Láthatatlan dolgok valóságáról, akkor el is hagyja a Láthatókért való küzdelmet, a láthatóknak való alárendelődést.
És ez megnyilvánul mindenben is...
Mindenek előtt, kész lemondania látható dolgokról, úgymint : Vágyak-célok-kívánságok- testi szükségletek.
Kész a világi követelményeknek hátat fordítani azért, hogy az Ígéreteket elnyerhesse...
Kész a Testi eledelről lemondani böjt gyanánt azért, hogy az Isten előtt nyilván vallást tegyen arról, hogy a lelki állapota számára fontosabb, mint a testi élete.
Kész az Életét lelki táplálékkal biztosítani, ami nem is lehet más, mint az Isten Igéjének olvasása, és az annak való engedelmes követés (!!!) .
Tisztázzuk talán, hogy az engedelem miben is nyilvánul meg:
Ha az Isten Igéje vezet valakit, és ez a vezetés be is teljesedik a követésben, ezt nevezzük engedelmnek.
Ha azonban valaki nem követi a vezetést, az tehát nem engedelmes.
Az aki úgy vélekedik, hogy mindezek szépek és rendben is vannak... csakhogy mi emberek vagyunk... nos az a rossz hír van erre, hogy az embernek már jelezte a végét az Isten.( I Mózes 6,3.)
És Jézus azért jött el, hogy mi ne emberként, hanem Isten fiaiként élhessünk, az Isten színe előtt. ( Jn.1, 12-13.)
Mindezek testileg-testi akarattal nem érhetőek el!
Úgy is mondhatnánk: Akikben ezek megvannak, akár csak kívánság gyanánt is, azok azok, akik újá születtek- akik ezekről nem így gondolkodnak, nos esetükben az újászületés, még várat magára...
Most erről olvassuk el a következőket:
Korinthusbeliekhez írt II. levél 4. rész
1.
Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2.
Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3.
Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
4.
A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
5.
Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
6.
Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
7.
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
8.
Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9.
Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
10.
Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
11.
Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
12.
Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
13.
Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
14.
Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít.
15.
Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
16.
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
17.
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
18.
Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Az Evangelium- tehát az Örömhír pedig nem más, mint az, hogy ezt az Újászületést, Jézusban lehetővé is tette az Isten!
Ugye mindeközben észre vettük a 6-os verset is?
"6.
Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett."
Az eddigiekben ugyanis pontosan erről volt szó... A Teremtés "hajnala"... azaz és még inkább az előbb tárgyalt dolgok miatt: Az Edeni állapot tehát nem csecsemő korba vezetnek, hanem : " Értett, felnőtt korba" Azaz: " Tudatos és felelősség teljes követésbe" Tudva azt az Írások bizonysága által, hogy a Cselekedeteinknek milyen vonzatával számolhatunk...
Azt mondja erről Pál: Gal.6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
És erről beszél nyíltan Jézus : Jn 3,19
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
Tehát a dolgok summája ez: Az Istennek való engedelem, a világosság. - míg a Testi élet a sötétség...
Péter Apostol II. levele 1. rész
1.
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
2.
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
3.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4.
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
5.
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
6.
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
7.
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
8.
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
9.
Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról.
10.
Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.
11.
Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.
12.
Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.
13.
Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket;
14.
Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.
15.
De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.
16.
Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának.
17.
Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:
18.
Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.
19.
És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;
20.
Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
21.
Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
Mely prófétai szó?
Nos az eddigiek figyelembe vételével a folytatás:
Ésaiás próféta könyve 60. rész
1.
Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
2.
Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
3.
És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
4.
Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
5.
Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
6.
A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
7.
Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
8.
Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
9.
Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
10.
Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
11.
És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
12.
Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
13.
A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
14.
És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
15.
A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
16.
És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
17.
Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
18.
Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21.
És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22.
A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
És hogy ez mennyire biztos? Nos tudjuk, hogy a Szentírásban a fontosság fokozása az, ha megismétlődik a kijelentés...
Jelenések könyve 22. rész
1.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
6.
És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
7.
Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
8.
És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.
9.
Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.
10.
Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11.
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13.
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14.
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15.
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16.
Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
17.
És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
18.
Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
19.
És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
20.
Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
21.
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.
-
Mózes I. könyve 21. rész
1.
Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.
2.
Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
3.
És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:
4.
És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
5.
Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák.
6.
És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
7.
Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.
8.
És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
9.
Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
10.
Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11.
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
12.
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
Áldott Testvérek, a Szentírás eme sorai- valójában a Testi és a leki elhatárolásának-el különítésének sorai...Most olvassuk el a következőket, hogy megérthessük azt az elrjtett dolgot, ami fényt deríthet sokmindenre:
Mózes I. könyve 17. rész
1.
Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
2.
És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
3.
És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
4.
A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
5.
És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
6.
És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
7.
És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
Ávrám= Nemzet Atyja; Áv ráhám= NemzeTEK Atyja.
Tehát a Földön Azokban az Időkben, egységesen tévutakon jártak a föld lakói- Isten ismeret nem volt, és Isten nélkül valók voltak az emberek e világon, addig ebben az értelemben egységes volt nép, ezért nevezhetjük nemzetnek, a föld nemzetének.
Mikor az Örökkévaló, azt az egyet, Megkülönböztette, mintegy : Kiválasztotta magának és oly nevet adott neki hogy: Áv Ráhám, így kódolta, hogy ettől kezdve nem egy- de két nemzetség támad belőle.
Ezt a két nemzetséget el is evezte íly módon: Testi; illetve: Ígéret szerinti... azaz: Lelki.
A Történelemben azt is láthatjuk, hogy a Testi, mindíg is háborúságot okozott a lelkinek, és erről emlékezik Pál, amikor azt mondja:Gal.4, 22.
Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.
23.
De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.
24.
Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szűlő, ez Hágár,
25.
Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
26.
De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
27.
Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.
28.
Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.
29.
De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
30.
De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.
31.
Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.
Tehát ettől az elválasztástól- el különítéstől datálódik a test és a lélek harcának kezdete.
A Testi a szolga, mert a testiekre gondolva, a test akarata-kívánalma szerint él. Szolga mert a testi kívánságokat szolgálja, a Lelki pedig nem a maga dolgai szerint él, hanem az Isten akarata- vezetése- jókedve szerint cselekszik.
Sajnos gyakori nézet a hívők között, hogy aki megtér az Istenhez, az minden harctól és küzdelemtől megszűnik. ez azonban csak "bizonyos" szempontra igaz állítás.
Hiszen aki Megtérésre jut az Istenben, Jézus által, az az Istennel, és Isten ben (!) Jut békességre, de ettől a pillanattól kezdve, a világ, és e világ fejedelmének ellenségévé lesz! E világ fejedelme, pedig ezek ellen, elsőszámú eszközként használja azokat, akikkel a valós megtérés előtt
szívbéli kapcsolatban voltak.( családtagok-barátok-munkatársak...)
Ezért mondta Jézus: Máté Evangyélioma 10. rész
1.
És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget.
2.
A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére;
3.
Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak;
4.
Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt.
5.
Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;
6.
Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.
7.
Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.
8.
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
9.
Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,
10.
Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára.
11.
A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, a míg tovább mehettek.
12.
Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt.
13.
És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza.
14.
És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.
15.
Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.
16.
Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.
17.
De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket;
18.
És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak.
19.
De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.
20.
Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.
21.
Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket.
22.
És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.
23.
Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.
24.
Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.
25.
Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!
26.
Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.
27.
A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.
28.
És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.
29.
Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
30.
Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31.
Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32.
Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33.
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
34.
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35.
Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
36.
És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
37.
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
38.
És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
39.
A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
40.
A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
41.
A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi;
42.
És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.
És ez nem egy ezeddig nem volt-hirtelen lett dolog...
Hiszen már Mikeásnál olvashatjuk ugyan ezt.
Mikeás próféta könyve 7. rész
1.
Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
2.
Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3.
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4.
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5.
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6.
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
Tehát ezek azt jelentik, hogy a megtérésünk előtt, csupán egyek voltunk az e világból valókkal, és egységesen mind, a Világ dolgaival éltünk- a világ rendtartását követtük.
Majd a Hitrejutásunkkal egyben, az lett az ellenségünk, akikkel a megtérésünk előtt, teljes egyetértésben éltünk.
Vannak erre nézve tanítások is a Szentírásban: Hiszen tudjuk-mert olvastuk, hogy az Eggyiptomból kiszabadítottaknak, megparancsolta az Úr, hogy harc által menjen be, és foglalja el az Ígéret földjét...
Ebben a tekintetben tehát láthatjuk, hogy bár Jézus engesztelő áldozata által, az Istennel békességre juthatunk, ám ugyankkor: E világ ellenségeivé is leszünk.
A Valódi harcok valójában, a megtérésünktől kezdődnek!
A Hívő elsőként is Megküzd önmagával, és megküzd az e világ elvárásaival- követelményeivel.
Majd megküzd e világ fejedelmének az eszközeivel, akár a kényszerről beszélünk- akár az eszközként felhasznált emberekről...
Azt is tudjuk a Szentírásból, hogy vannak harcok, amiket igen is nekünk kell megharcolni, és vannak harcok, amiket az Isten harcol értünk.
Az Isten népének harcai Röviden:
Mikor az Isten népe Micráimban volt rabszolgaként, az Isten harcolt a rabszolga tartó ellen, de a népnek várnia kellett a Szabadítást!
Amikor kiszabadította Őket az Úr a rabszolgaságból, az Ígéret földjére vezető úton, a népnek kellett harcolnia, és Isten figyelte azokat, akik állhatatosan követték az Isten Szavát.
Az Ígéret földjén pedig szintén Isten kezdte a harcot az ellenséggel-de a népnek is részt kellett azokban venni!
V.Mózes 2,24.
Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozzál ő ellene.
25.
E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted.
Ezekben a harcokban az Isten az, aki már előre megadja a győzelmet... tehát garantálja a sikert, ha... Ha kitartunk mellette.
Most ugorjunk egyet térben és időben Pálhoz:
Róma 8,28.
Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
29.
Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
30.
A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
31.
Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
És most kezdjük előlről, megszemélyesítve:
Megtérésünk előtt, e világ rabszolgái voltunk, és valójában pont a Testi dolgaink juttattak minket rabszolgaságra.
A Megtérés nem a mi cselekedetünk volt, hanem Isten adta a kegyelmét a megtérésre, hiszen Jézus mondja: Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
A Megtérésünk pillanatától lépünk tehát az ígéret földére vezető útra, ami valójában nem más, mint Jézus követése, azaz : Az Isten Szavának való engedelem. ( Jn. 14,4.
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.)
És itt, és ezen a ponton kezdődnek a harcaink! Megharcolunk önmagunkkal, úgymint: Vágyak-félelmek-szükségek... És megharcolunk e világ fejedelmének minden eszközével.
Ezekben a harcokban ugyan az Isten megadja a győzelmet, de akkor is meg kell harcolnunk- éspedig mindvégig kitartva!
Hogy megértsük ezt az utolsó mondatot...
Meg van írva: Róma 8,31. Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
A Végkimenetel tehát borítékolva van, de csak akkor győzhetünk, ha Istennel-és IstenBEN maradunk!
Jézus mondja: Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A KI GYŐZ, ÖRÖKSÉGÜL NYER MINDENT; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál...
Pál búcsúja is magában foglalja a küzdelmet- a harcokat... és mivel Hitben maradt-azaz az Istent engedelemben követve kitartott mindezekben: A GYŐZELMET.
Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1. Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4. És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
5. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
6. Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.
7. Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.
Ez a Név: Yisráél= Isten Harcosa.
-
Keresd a különbséget.
Zsoltárok könyve 37. rész
1.
Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2.
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3.
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5.
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6.
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7.
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8.
Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9.
Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10.
Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11.
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12.
Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13.
Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14.
Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15.
De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16.
Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17.
Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18.
Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19.
Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20.
De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21.
Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22.
Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23.
Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24.
Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével...
Áldott Testvérek, bizonyára ismeretesek azok a rejtvények, amikor két-azonosnak tűnő (!!!) kép között, különbségek vannak elrejtve...
Ezek elég népszerű rejtvények, és vannak akiknek nagyon gyorsan megy-vannak akik sokat töprengenek mire meglátják ezeket a különbségeket...
Akár így-akár úgy, a részleteket kell vizslatni.
Most egy ehez hasonlatos "érdekességet szeretnék mutatni a következőkben, nevezetesen: Mi tesz különbséget, Hívő és Hívő között?
Hogy kell-e ilyen kérdésekkel foglalkoznunk? Nos bizonyos szempontból Igen! Hiszen a Szentírás arra hívja fel a figyelmünket, hogy bizony az Isten "megkülönbözteti" azokat akik Őt az Igaz Úton követik- azoktól, akik testileg próbálják követni...
Jellegzetes Igéje a Szent Tannak, ebben a tekintetben: Ézsaiás 29,9.
Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.
10.
Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
11.
És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12.
És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.
13.
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
14.
Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
Ugye a 13-as vers elég egyértelműen hangzik: "13.
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn..."
Ez a Testi módon történő követés, amikor is az ember csupán megvallásokban az Úré, de az élete nem mutatja hogy az elhívóhoz tartozik...
Ebben a tekintetben olvassuk el a következő Idézeteket is:
Ámós próféta könyve 5. rész
1. Halljátok meg e beszédet, a melyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza!
2. Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szűze; végig terült az ő földén, és nincs, a ki felemelné.
3. Bizony így szól az Úr Isten: A mely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; a mely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izráel házául.
4. Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!
5. És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz.
6. Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tűz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa.
7. A kik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják.
8. A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve.
9. A ki pusztulással sujtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erősségekre.
10. Gyűlölik azt, a ki feddőzik a kapuban, és útálják azt, a ki feddhetetlenül beszél.
11. Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tőle: bár faragott kőből építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából.
12. Mert tudom, hogy sok a ti bűnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedők vagytok; és elnyomják a szegényeket a kapuban!
13. Azért hallgat az eszes ebben az időben, mert gonosz idő ez.
14. Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok.
15. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.
16. Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetőt is gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra;
17. És minden szőlőben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr.
18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
25. Járultatok-é hozzám véres áldozatokkal s ételáldozatokkal a pusztában negyven éven át, oh Izráel háza?!
26. Majd viszitek hát Szikkútot, a ti királyotokat és Kijjunt, a ti képeiteket, a ti isteneitek csillagát, a melyet ti csináltatok magatoknak.
27. És Damaskuson túlra száműzlek titeket, azt mondja az Úr, a kinek neve Seregeknek Istene.
Mindenek előtt, lássuk meg a fontosságokat:
Elsőként azt, hogy azokhoz szól az Úr Igéje, akik magukat az Úrról nevezik... ( Nem is egyszerű megvallás ez, hiszen nem tőlük indult-hanem az Isten az aki Magáról nevezte őket.)
Nem hitetlenekhez szól ez az intelem, hiszen így szól: " 18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját!"
Ugye beláthatjuk, hogy a Hitetlenek nem várják az Úr napját?
1-12-es versig látjuk azt, hogy a bűnök azok, amik miatt jön a büntetés, és a félelmes vég előjelzése;
a 13-as vers egyfajta különbséget tesz már hívő és hívő között...
A 14-15-ös vers, pedig rendkívüli fontossággal bír számunkra! Azt mondja:
" 14. Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok.
15. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak."
Elsőként figyeljük meg ezt a mondatot: "14. Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok. "
Keressétek a jót és ne a gonoszt! Ezek szerint, és mint láthatjuk az előzményekben (1-12-ig) , Függetlenül a "Megvallásoktól" igen is a gonosz tanácsa szerint éltek azok, akik az Istenről nevezték magukat....
Tehát láthatjuk, hogy egy dolog a megvallás, ám az nem menti meg az ítéletben a megvallót... Hiába... mint írva is van: I Kor.4, 20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
Azaz mégsem hiába.
De nem úgy, hogy a megvallás mérsékli az ítéletet, hanem pont fordítva! Hiszen az is megmondatott: Jn 9,41
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
A Megvallás azt jelenti, hogy a megvalló "ismeri" az Igazságot... Jézus nem száll vitába ezzel, akkor sem ha Ő tudja hogy távolról sincs ismeret, hanem az embert a saját beszéde által ítéli, azaz: Ha tudtad, akkor miért nem gy éltél?
Mennyien vannak akik számára csak beszédben áll a Hit?
Nos Zekárjáh Prófétánál megmondja az Úr: Zak.13,8.
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9.
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Úgy tűnik... kétharmadról beszél...
A Világ megalapítása óta, a Hívők kétharmada el fog veszni az ítéletben... ( persze ezt is lehet vitatni... csak ki kell tépni az Igéből ezeket a lapokat...(is).
( Bár az Isten Igazsága attól még megmarad!)
Nos tehát a kérdés: Mi tesz különbséget Hívő és Hívő között? Miben különbözik Hívő a Hívőtől?
Bizonyára emlékeztek arra, hogy én ezeddig azt vallottam, hogy Testvér a testvérét ne kérdőjelezze meg, és nem azt keressük ami megkülönböztet, hanem azt ami egybe köt ?!
Ám ez most sincs másként, nem változtattam meg a gondolkodásomat, de ez nem azt jelenti, hogy Isten sem tesz különbséget. Ez azért van, mert az Ítélet az Istené!
És Igen is van különbség! Mert, és ezt láthatjuk is: Különbözik egymástól Hívő és Hívő.Mert Különbség van Értékren és értékrend- viselkedés és viselkedés-élet és élet között...
Vannak akik Hívőként vallják hogy az Uruk az Igazság fejedelme,( Melki Cedek), ámde ők maguk úgy hazudnak hogy csoda hogy nem szakad rájuk a plafon...
Vannak akik az Urat a békesség fejedelmének mondják, de ugyanakkor ők maguk erőszakosak, és erőszakot hirdetnek, majd erre még büszkék is...
Vannak akik vallják hogy az Úr- Örökkévaló, de ők maguk azt is hirdetik, hogy az Isten változik, és már nem érvényesek a szavaik...
Vannak akik vallják hogy "ismerik " az Úr hangját, de mégis... a szívük ezek irányába húz...( Jn.10.) Na persze, hiszen a magaválasztotta Istentisztelet, a szabados életmód, a "nekem mindent szabad" értékrend- bizony sokakat vonz...
Ezekről mondja Pál: Tit 1,16
Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.
Nos Igen, és e tekintetben nincs különbség Zsidó és nemzetekbéli között... Hiszen írva van: Rómabeliekhez írt levél 2. rész
1.
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.
2.
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.
3.
Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?
4.
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
5.
De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára.
6.
A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:
7.
Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;
8.
Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.
9.
Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek;
10.
Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek:
11.
Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.
Tehát láthatjuk is, hogy nem a származás tesz különbséget hívő és hívő között, és már csak azért sem, mert ahogyan írva is van:
Efézusbeliekhez írt levél 2. rész
1.
Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
2.
Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
3.
A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
4.
De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett,
5.
Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
6.
És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:
7.
Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
8.
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9.
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
/ Nos a Törvényben meghatároztattak bizonyos parancsolatok, melyek igen is különbséget tettek Zsidó és nem zsidó között... ( A Megtérés és a befogadás által, már nincs, a nemzetek számára ezt tette lehetővé Jézus! Hiszen az Egyigaz Isten, Ábrahám-Yichák_ Yakov Istene, tehát a Zsidók Istene...
Ha valaki Hozzá megtér, beoltatik az Isten Népébe, tehát többé nincs különbség Zsidó és nem zsidó között./
Vannak nézetek, miszerint abban van a különbség, hogy akik az Istennek akarnak engedelmeskedni, azok elkárhoznak, mert megtagadják az Urat...
Nos erre a nézetre most nem szánnék sok időt, hiszen a telejs Szentírással szembe megy ez az állítás, ez alakalommal csak egy történetet említenék:
Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
Ugye vannak olyan nézetek, melyek azt feltételezik, hogy Jézus- az Isten Parancsolatait félre söpörte, és új parancsolatokat adott...
A Pontosítás miatt erre a Gazdag Ember is rákérdez: "18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat."
Nos ezek ugye a Tíz Parancsolat szavai, de nem azt jelenti, hogy csak ennyi a tízből, hanem azt jelzi, hogy továbbra is él az Isten Szava!
Hogy ez mennyire igaz, ahoz nem is kell mást tenni, mint elolvasni az Ézsaiás 42-őt, és annak bekövetkezését, a Máté 5-ben. Biza a Törvény Igéit tanítja Jézus!
Majd folytatódik a történet: Mt.19,20.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21.
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
Ez már egy "második mért földút"... ez ha úgy tetszik, a Plusz! De nem pótolja a Plusz, a kötelezőt!
Tehát ez sem az a különbség- illetve ez már a látható része annak, de nem itt kezdődik...
Hol kezdődik tehát az, ami különbséget tesz Hívő és hívő között- Hit és Hit között?
Nos tisztán látjuk, hogy a hozzáállásban van a különbség. Tehát a különbség pont ott keletkezik, ahol a hitünk is!
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2.
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3.
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Ami látható- a láthatatlan BÓL (!) áll elő...
A Láthatatlan a leki hozzáállás!
És ebből a Lelki Hozzáállásból lesznek láthatóvá, a megnyilvánulások...
A Lelki hozzáállás az ami különbséget tesz Hívő és Hívő között!
Akik lélekben nem újúltak meg, maradtak a puszta megvallásoknál, a testiességnél, a testi szabadosságnál...stb. Míg a valósággal újá születtek, minden igyekezettel a " Jót" Keresik.
Erről olvastunk az Ámos Prófétánál is:Ámos 5,14.
Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok.
15.
Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.
Vagyis: Ha a száddal vallást teszel az Igazságról, akkor élj is az szerint! Ne a rossz, a gonosz dolgokat tegyétek, hanem a JÓT (!)... ( de mi a jó???)
Nos: Szélviharban-vitorlát bontani, nem jó!
az Éhezőnek jó étvágyat kívánni, nem jó!
Háború előtt-békességet hirdetni, nem jó!
a halálba tartónak-jó életet kívánni, nem jó!
Esőben-napernyővel védekezni, nem jó!
Tehát az a Jó tett, amikor az Isten tanácsát-út mutatását követjük! Hiszen világos, hogy bármely, általunk "Jó"-nak gondolt cselekedet, gyorsan fordulhat a visszájára...
Ezért mondja a Bölcs : Péld 19,21
Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
A Lélek általi újászületéstől, vajon lehet-e, hogy az ember botlás nélküli legyen? NEM! Hiszen egyrészt ebben fel kell nevekednünk- meg kell erősödnünk- meg kell gyűlölnünk a "botlásokat"!
Ez a Szentség Útja, de ezekből építkezünk, ámde csak is úgy lehetséges, ha lelkileg, a botlás nélküli életet kívánjuk-a tökéletességre törkedünk- nem alkuszunk meg a bűnnel, az Isten által rossznak ítélt dolgokkal-megnyilvánulásokkal.
Ha botlunk az fáj, és nem büszkeség tölt el. Nem hivatkozunk az Emberi mivoltunkra, és nem legalizáljuk az aljasságot, hanem Bűnbánattól terhelten megyünk Isten elé...
De ott az Isten előtt kérjük is az Istent, hogy adja meg számunkra, hogy soha többé NE kövessük el ezeket a bűnöket.
De Ott van a vágy,az elhatározás és az akarat, hogy csak Isten vezetése-Igéje szerint járunk.
De ott az ítélet bennünk, hogy tudván tudjuk, hogy amit elkövettünk az BŰN! És gyűlöljük a bűnt.
Ez tesz különbséget Hívő-és hívő között!
Nem az a hozzáállás, hogy: Kicsoda tökéletes?!!! Hanem az, hogy: Én az Akarok Lenni, mert Isten ezt Kéri!
A Törekvés- a Hozzá állás- az Oda szánás- az Akarat!
( III Mózes 19,2.
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
Ill.: Máté 5,48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Az Isten rendelése szerint gondolkodó hívőban, tehát ott van a törekvés a tökéletességre- a jóra, ha botlott, akkor ott a bűntudat és ezzel együtt a bűnbánat, de ebből akár építkezhet is...
Hiszen egyrészt vígasztalást vesz, mégpedig az által hogy felismeri, hogy nem ő tud ennyire jó lenni, hogy fájjon a rossz cselekedete, hanem az Istennek benne levő lelke az, aki elvezette őt erre az Igazságra! Tehát ezek szerint, az Istennek Gondja van rá, tehát az Isten az elesésből felállítja - megvígasztalja-
megtisztítja... tehát MEGMENTI... És még valami:
A Hívő a próbákról-nehézségekről- szenvedésekről is másként gondolkodik...
Hiszen ahogyan írva van: Zak.13,8.
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9.
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Tehát tudja, hogy a Szentelődés útján, a szenvedések nélkülözhetetlen eszközök, a Szentség- a tökéletesség eléréséért.
Olyanok ezek, mint az Ötvösnek a tűz, mint a Kézmíves számára a véső és a kalapács...
Miközen megtisztít- újra formál-"farag"... megtisztít minden testiességtől-sallangtól, és kiábrázolja bennünk a Messiást.
Van is erre egy ismert történet, mi szerint az Ötvös megolvasztja az ezüstöt, majd hagyja vissza hűlni picit, akkor a kicsapódott szennyeződéseket lekaparja a tetejéről. Majd újra felhevíti, és ismét tisztít...hiszen: miközben kiégnek a szennyeződések, mindjárt a felszínre is kerülnek...és ezt addig folytatja, míg a maga arcképét meglátja visszatükröződni az anyagban...
Ezért is mondja az Írás: Zsid 2,10
Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
illetve ehhez, mintegy Folytatásként:
Péter Apostol I. levele 4. rész
1.
Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől...
Ugye ez a "megváltozott" gondolkodásmód... És ezért mondja: Rm 12,2
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
És vannak akik jól indulnak, de a Hívő életük egy pontján, bejön a bukás... A Fájdalmat érzik... a bűnbánat terheli őket, és annak súlya alatt meg görnyednek...
Az Isten kijelentéseinek mélységeit még (!) nem ismerik, így a szemüket sem merik az Istenhez emelni...Elmegy a gyülekezetbe, de ott is csak ítéletet kap a "testvéreitől"... Imádkozni nem mer-úrvacsorából nem meri kivenni a részét... egy idő múltán, ( ha nem azonnal) Eltávolodik a közösségétől, mert nem mer a "szentek" közösségébe menni...
hiszen ott, mindenki annyira "tökéletes".... És senki nem segíti, hanem inkább még fokozzák a fájdalmát...
Ahelyett hogy értenék amit az írás mond:
Korinthusbeliekhez írt II. levél 1. rész
1. Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:
2. Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
4. A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
5. Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
6. De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.
7. Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.
Mert ha értenék, akkor lenne aki szólna az elesetthez: Igen! Én is voltam már így.. Éreztem a fájdalmat a bűn miatt, tudtam hogy aljas bűnt követtem el. De az Isten látta a fájdalmam és felemelt engem- Téged is felemel!
Jó a fájdalom és a bűnbánat, mert ezek nélkül nincs bűnbocsánat! Állj fel! Fordulj Istenhez, mert meg van írva: Mikéjjá 7,18. Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
19. Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!
20. Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.
DE EZZEL NE ÉLJ VISSZA!!!
Ésaiás próféta könyve 1. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
2. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem.
3. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
4. Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.
5. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.
6. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
7. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak;
8. És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.
9. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
10. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11. Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12. Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13. Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17. Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20. És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
Tehát látjuk hogy igenis az Isten Különbséget tesz Hívő és Hívő között...Igaz és testi között... Kit kövessünk, hiszen vannak akik az Istenfélelem nélküli életet hirdetik szabadság alatt...
( Természetes hogy ezek is Jézusban dicsekednek, hisz a "Szabadságra" hivatkoznak... Jézus nevének jelentése: Szabadító. Csakhogy Jézus nem Istentől tesz szabaddá-hanem e világtól, és e világ fejedelmétől, a Testi rabszolgaságtól!)
Akik a szabadosságot hirdetik, azok is megvallják tehát Uruknak Jézust- ugyan azt az Istent mondják Teremtőjüknek, de a cselekedeteik tagadják a Szentséget...
Róluk és miattuk ír Aszáf:
Zsoltárok könyve 73. rész
1. Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7. A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8. Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9. Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10. Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11. És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12. Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13. Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14. Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15. Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16. Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17. Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18. Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20. Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21. Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22. Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23. De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26. Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27. Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Végezetül a Prédikátor sorait olvassuk el:
Prédikátor könyve 12. rész
1. Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2. Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
4. A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
5. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
6. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
7. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
8. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
10. Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!
11. És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.
12. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
13. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
14. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
Jézus, a Megváltónk, az Isten Követésére inspirál mindenkit! De az Isten Követése, csakis az Isten által meghatározott módon lehetséges! Ennek elfogadása az Isten Tisztelése!
-
Szeretetben maradni. I.
Mt.22,34.
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Áldott Testvérek. A Mai este alkalmával, Szenteljünk egy kis figyelmet, az egyik talán leginkább félreértettebb- vagy inkább: meg nem értett "parancsolatnak", ami nem más mint a Szeretet törvénye...
Ha defíniálni kell a szeretet fogalmát, valahogy ( és ez természetes), mindenki tud arról valamit mondani, mindenkinek van gondolata a szereteről, illetve annak betöltéséről.
Azt is látnunk kell, hogy a Szeretet viszonyában általános az a nézet, miszerint a szeretet érzelmi alapokon működik-érzelmekre épül, érzelmekben mutatkozik meg...
Talán ezen nézet okozza a legtöbb és legnagyobb félreértéseket, és ezen nézet az oka annak, hogy sokan, akik nem tudják megfelelőképpen kimutatni az érzelmeiket,
a Hit dolgában, aggodalmat éreznek-vádoltatva vannak önmaguktól, és lesütött szemmel járnak, hisz ők ( úgy érzik ), nem tudják megfelelő képpen kimutatni az érzelmeiket...
Tehát a generációkat és az érákat átívelő dilemma a szeretről- annak megnyilvánulásairól- betöltésének fontosságáról, meglehetősen "ingatag" lábakon áll, és pontosan azért, mert érzelmi alapokra lett helyezve, minden vanzatával együtt...
A Szeretet vonzatában talán a leg szemléletesebben Pál szól, és a szóban forgó levél részlet, talán éppen ezért úgy vonult be a köztudatba, hogy a Szeretet Himnusza!
Lássuk hát sorait erről:
Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész
1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
A Szeretenek eme deficiója azért egy picit más, mint az amit sokan tudni "vélnek" a Szereteről...
Mindjárt kezdetnek, keressük meg ezen fejezetből azokat a sorokat, amik érzelmekről- esetleg érzelmi állapotokról tanúskodnak:
Az első három vers sem az érzelmekre – vagy nem pusztán az érzelmekre utal, ami bizoyos szituációk függvényében változhat, hanem a tudatra, az elkötelezettségre, ami semmi esetben sem változhat! Ha csak az érzelmekre hallgatunk, akkor nem tudnánk szeretni azt-vagy azokat, akik nem viszonozzák a szeretetünket, nem lennénk képesek szeretni azt vagy azokat, akik fájdalommal illetnek... Ellenben Jézus igen is azt mondja: „ Szeressétek ellenségeiteket is.”
Tehát ebben az értelemben nem érzelmi állapotról, hanem egy tudatos elkötelezettségről van szó, mégpedig mindentől függetlenül,és minden viszont elvárástól mentesen, tehát: Önzetlenül.
Ugye a 6-os vers kivételével, nem találunk "Érzelmi" megnyilvánulást-vagy érzelmek említését...
" Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;"
Bár itt is az "Öröm" fogalmát említi, és ez a szó, mint:Öröm- sem biztos hogy azt jelenti sokak számára, mint amit jelentenie kellene.
Ha mást nem is veszünk alapul, hát annyit azért had jegyezzek meg az örömmel kapcsolatban, hogy írva van: Mt.5, 10. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
Akinek volt már része: Háborúságban-üldöztetésben-gyalázásban-rágalmazásban-Aki az Igazságért szenvedett már... nos azért elmerengve azokon amiket azokban az esetekben: "érzett" ,közülük vajon hányan mondják-mondhatják el, hogy a szó jelenleg "ismert" értelmében, érztek Boldogságot-örömöt??? éde még vissztérünk...
Visszatérve a Szeretet Himnuszához: Nem találunk a Szeretet megkívánt ( megkövetelt) cselekedetei között érzelmi megnyilvánulásokat.
Mint pl.: Puszilgatás-cirógatás-simogatás... De olyan utalást sem, hogy mit kell-(ene) éreznünk, egy szeretett, vagy szeretni rendelt személlyel kapcsolatban.
Abban azonban egyetértünk, hogy a Szeretet az egyik leg fontosbb alapja a Hitünknek, az életünknek.
A Kezdő Igén elindulva, ( Mt.22, 34-40.) Járjuk körül a kérdést a szeretről, és annak megnyilvánulási formáiról, majd leplezzük le sokak esetében, a félelmes valóságot a pozícióról, amibe a félreértés miatt kerültek...
Ugye Jézus Szavai, a Tórához vezetnek bennünket, mert bár talán sokak nem tudják, de igenis a Tórát tárja elénk Jézus.
Emlékeztetőül idézzük fel ismét Jézus beszédét:
Mt.22,34.
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
AZ első, " Nagy" Parancsolat tehát:
S'má Yisráél:
V.Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Majd, hogy kétséget, és e mai állapotokhoz hasonló dilemmákat kivédje, mindjárt meg is hagyja, hogy miben nyilvánuljon meg ez a "SZERETET"
...6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
10.
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;
11.
És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
12.
Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
13.
Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
14.
Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
15.
(Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.
16.
Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában!
17.
Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.
18.
És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19.
Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.
20.
Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21.
Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22.
És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23.
Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24.
És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25.
ÉS EZ LESZ NÉKÜNK IGAZSÁGUNK, HA VIGYÁZUNK ARRA, HOGY MEGTARTSUK MIND E PARANCSOLATOKAT, AZ ÚR ELŐTT, A MI ISTENÜNK ELŐTT, A MIKÉPEN MEGPARANCSOLTA NÉKÜNK.
Vagyis az Isten iránti Szeretet megnyilvánulása: A Hozzá való ragaszkodás,neki való engedelmesség, tanácsának-vezetésének követése, Rendeléseinek el nem hagyása, a Róla való állandó emlékezés...
Lássuk a Jézus szavai szerint: Második "nagy" Parancsolat-ot, nevezetesen,és fel elevenítésül: Mt.22, 39. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Ennek a Tórában található eredeztetője tehát: III:Mózes 19,18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem SZERESSED FELEBARÁTODAT, MINT MAGADAT. ÉN VAGYOK AZ ÚR.
És hogy ne hagyjon kétségeket a Szeretet betöltésével kapcsolatban, az ezt megelőző versek, melyek konklúziója a 18-as, pontosan meghatározzák a szeretet betöltését, és annak cselekedeteit, az Isten által meghatárott és megkívánt formában!
Tehát akkor az elejétől: S'má Yisráél:
Mózes III. könyve 19. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: SZENTEK LEGYETEK, MERT ÉN AZ ÚR, A TI ISTENETEK SZENT VAGYOK.
3.
Az ő anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
4.
Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
5.
Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok.
6.
A ti áldozástok napján és a következőn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tűzben.
7.
Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves.
8.
És a ki eszi azt, viselje az ő álnokságának terhét; mivelhogy megfertőztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az ő népe közül.
9.
Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
10.
Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11.
Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját.
12.
És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.
13.
A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14.
Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15.
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16.
Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17.
Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Azt már látjuk is ezekből, ( ha ugyan látjuk...) Hogy ezekben sincs semmi, a mai értelemben vett érzelmi megnyilvánulás-követelmény...
Mondom a mai értelemben vett érzelmek, és azok hátterei...
Azt is láthatjuk, hogy ezek szerint sokan lehetnek olyanok, akiknek akár évek óta borzalmas önvádlásban-kétségekben lehet részük, és csupán azért, mert valamiért "elfelejették" velük közölni, hogy az Isten által "TANÍTOTT"!!! Szeretet megnyilvánulásai nem a mai értelemben vett szeretet megnyilvánulásai, vagy úgy is mondhatnám:
NEM E VILÁG TANÍTÁSA SZERINTI CSELEKEDETEK.
Mert Testvérek, két féle Tanítás van, az egyik az Isten Tanítása, a másik az e világ fejedelmének tanítása.
Az Isten tanítása Lelki- az e világ tanítása a Testi.
Az Isten Tanítása egész lényt követel, úgymint: Lelket, és annak végrehajtó eszközeként (!) a Testet.
A Világ tanítása a Testet igényli csupán...
Isten Teremtésének a rendje erre nézve: I Mózes 2,7.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Ezt úgy is mondhatnánk: A Tartalom a fontos, nem a forma... Tehát nyilván való, hogy a Lélek a fontos, hiszen azt kaptuk az Istentől, és az az Örök... A Test pedig nem több, mint eszköz a Lélek számára, hogy cselekedhesse az Isten akaratát. Csupán egy földi sátorház... egy "Átmeneti szállás" a Lélek számára...
Az Isten pedig nem a Test, tehát nem a forma, nem az átmeneti szállás-tehát Földi sátor kényzetetését célozza az áldásaival, hanem a Lelket építő-erősítő, a lélek számára "örömöt" eredményező,dolgokat.
És ebben az aspektusban válik érthetővé Jézus szava a Máté 5- ben:Máté Evangyélioma 5. rész
1.
Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2.
És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3.
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8.
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12.
Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
Tehát nem Testi boldogság- hanem a Lelki!Nem a Testi Öröm- hanem a Lelki! Nem a Testi beteljesedés- hanem a Leki!
Nem a Testi értelem- hanem a Lelki!
És ezek folyományaként: Nem a Testben való tökéletességre jutás- hanem a Lelki tökély!
A Szeretet sem Testi-hanem Lelki! És annak beteljesedése sem Testi- hanem Lelki!
Annak megnyilvánulásai sem testiek-hanem lelkiek. Ezt Jézus máshol így tanítja,( magyarázza) : Máté Evangyélioma 7. rész
1.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2.
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4.
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5.
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
6.
Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
7.
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
9.
Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
10.
És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?
11.
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!
12.
A MIT AKARTOK AZÉRT, HOGY AZ EMBEREK TI VELETEK CSELEKEDJENEK, MINDAZT TI IS ÚGY CSELEKEDJÉTEK AZOKKAL; MERT EZ A TÖRVÉNY ÉS A PRÓFÉTÁK.
És ebben azt is meg kell látni, minthogy Jézus a Törvény betöltésére utal, és ebben mondja „beteljesedve” A Törvényt, hogy és lássuk be hogy a Törvény két kőtáblán adatott, és az első Kőtábla az Istennel való együtt járásunk alap feltételeit közli- míg a második kőtábla az emberekkel való együtt élésünk alapját vázolja, és tudjuk hogy a kettő- egy!
Hiszen Javov is mondja: Jak.2,10. Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
Tehát, nem elég csak az egyiket megtartani, mert nem lehetséges úgy az Istennel kapcsolatban maradni, hogy az Istennek az emberekkel való együttélésre vonatkozó szabályait félretesszük!
Tehát Jézus,imént olvasott mondata, ( Mt 7,12) Azt is magában foglalja, hogy amit szeretnénk magunknak az Istentől, azt adjuk meg a felebarátainknak!
Úgy mint: Békesség-Jó indulat- segítő szándék- el és be fogadás-bűn bocsánat...
Hiszen tudjuk is: Amit vet az ember, azt aratja is!
És akkor ezek tekintetében, a félelmes pozícionálás...
Mindenek előtt: Az a Szeretet, amit a világ hirdet, és ami lássuk be: Igen is érzelmekben nyilvánul meg, önmagából adódóan: személyválogató... gondoljuk csak meg Testvérek: Az ember érezhet vonzódást-esetleg: Vágyat- de általánosan : Érzelmi állapotot, a hozzá közel állók irányába, de nem érzehet olyanok felé, akikkel soha nem is találkozott, akik földrajzi értelemben, távol élnak tőle...
Ám az Isten Parancsa erre vonatkozóan ez: Ne legyen közöttetek Személy válogatás!
Ha tehát az érzelmi dolgokat vesszük alapul, azonnal törvnyszegők leszünk.
És ha valki vét egy ellen...
Ha az érzelmek alapján válogatjuk meg hogy kikkel vállalunk közösséget, akkor beza a csúfos bukás nem is kérdéses.
Ugyan akkor: Kimondhatjuk, és ebben a kérdésben „talán” mindenki egyetért (?)
Isten minden embert Szeret!
Ám mégis tudható, hiszen írva is van: Zsidókhoz írt levél 12. rész
1.
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2.
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3.
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4.
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5.
És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
6.
MERT A KIT SZERET AZ ÚR, MEGDORGÁLJA, MEGOSTOROZ PEDIG MINDENT, A KIT FIÁVÁ FOGAD.
7.
Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8.
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9.
Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
10.
Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11.
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
12.
Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
13.
És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
14.
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat...
A Fenyítés...
Ez már önmagában ellent mond, a Szeretet testi értelmében vett megélésének ugye...
De mint az előzőekben arra már utaltam is: Nem a Test a fontos, hanem a lélek! Nem a testi jólétet-örömöt...célozza az Isten az Ő kegyelmével, hanem a Lelki tökéletességre jutást!
Az is írva van: 1Pt 4,1
Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől...
És hogy Páltól is idézzek az is írva van: 2Kor 4,16
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
A Feddés-fenyítés, testileg nem "vonzó" dolgok. ( most nem a szadistákról és a mazohistákról beszélünk...)
Mégis a Szent Tan arról tanúskodik, hogy az Isten szeretetének elengedhetetlen eszközei ezek. Ráadásul éppen mi értünk, a javunkra.
Írva is van: Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. ÉS EMLÉKEZZÉL MEG AZ EGÉSZ ÚTRÓL, A MELYEN HORDOZOTT TÉGED AZ ÚR, A TE ISTENED IMMÁR NEGYVEN ESZTENDEIG A PUSZTÁBAN, HOGY MEGSANYARGASSON ÉS MEGPRÓBÁLJON TÉGED, HOGY NYILVÁNVALÓ LEGYEN, MI VAN A TE SZÍVEDBEN; VAJJON MEGTARTOD-É AZ Ő PARANCSOLATAIT VAGY NEM?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. GONDOLD MEG AZÉRT A TE SZÍVEDBEN, HOGY A MIKÉPEN MEGFENYÍTI AZ EMBER AZ Ő GYERMEKÉT, ÚGY FENYÍT MEG TÉGED AZ ÚR, A TE ISTENED;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
10. Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16. A KI MANNÁVAL ÉTETE TÉGED A PUSZTÁBAN, A MIT NEM ISMERTEK A TE ATYÁID, HOGY MEGSANYARGASSON ÉS HOGY MEGPRÓBÁLJON TÉGED, ÉS JÓL TEGYEN VELED AZUTÁN:
17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
19. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
20. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.
Mint ahogy az is írva van, és ez az emberekkel való megnyilvánulásokkal kapcsolatban:
Péld 10,17
A bölcseség megőrizőnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
Péld 11,32
A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.
Péld 15,10
Gonosz dorgálás jő arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a fenyítéket, meghal.
Péld 23,13
Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.
Tehát ezek tekintetében IS (!!!) leszögezhetjük: Nem minden az, aminek látszik, és nem biztos hogy Isten is azt látja jónak, amit mi jónak gondolunk...
-
Szeretetben II.
I Jn.2,15.
Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
16.
Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
17.
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
Áldott Testvérek. Az elmúlt szombaton, az emberek közötti szeretet,ill. szeretetlenség témakörével foglalkoztunk,mint a "Második Legfőbb Parancsolattal", ami az embertársainkkal való
kapcsolat alapszabálya.
A Ma esti alkalommal, az "Első Nagy Parancsolat" azaz a "Leg nagyobb Parancsolattal" Foglalkozzunk, és emlékeztetőül az Ige ezekkel kapcsolatban:
Mt.22,35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
És az elmúlt alkalommal megnéztük a Jézus által elmondott Parancsolatok eredeztetőjét is, ami igen is a Tórában lelhető fel.
Emlékeztetőként, ezeket is vegyük újra:
AZ Első: V.Mózes 6, 4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
A Második:
III.Mózes 19, 18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Beszéltünk arról, hogy két kőtáblán adattak az Istentől a Parancsolatok, és hamár itt tartunk, beszéltünk arról is, hogy ezek valójában nem Parancsolatokként lettek a kőtáblákra írva,
hanem mintegy: Élet Szabályokként.
Két Kőtábla, a Két Főparancsolat miatt...
Az első kőtáblán az Istennel való együttjárás szabályai-(kritériumai)
A második kőtáblán az emberekkel való együttélés alap szabályai-( kritériumai)
Nézzük hát a Két Kőtábla Igéit:
S'má Yisráél:
Mózes II. könyve 20. rész
1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
---Ez az első Kőtábla Igéi, és bizonyára feltűnt, hogy a Keresztényi ábrázolástól eltérően, A Szülők iránti Tisztelet követelményét, az első - Tehát az Istennel való együttjárás Szabályai közé soroltam...
Nos ezt nem én tettem, hanem ez így van "eredetileg" is, hiszen ha a Zsinagógák homolkzatán megfigyelitek a Két kőtábla ábrázolását, akkor láthatjátok ti magatok is, hogy nem 4-6 parancsolatok, hanem 5-5.
Az pedig hogy a Szülők iránti tiszteletadás kritériuma miért az Istennel való együttjárás Szabályai között van említve, nagyon egyszerű, és egyértelmű...
Az Isten az Ő Tanításaiban, minden alkalommal meghagyta, hogy a szülők tanítsák a gyermekeiket az Isten rendeléseire.
A Második Kőtábla Igéi pedig:
S'má Yisráél:
13. Ne ölj.
14. Ne paráználkodjál.
15. Ne lopj.
16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
Ugye Testvérek, ez az a sokak által félreértett, vagy inkább: Egyáltalán nem értett "Szeretet" Parancsolata...
Talán emlékeztek, hogy az Isten parancsolata a szerettel kapcsolatban, nem érzelmi- hanem tudati alapú. Sehol nem parancsolta az Isten, hogy meglátva a Testvéred,
gyorsuljon a pulzusod-táguljon a pupillád-légy libabőrös-borzold fel a karodon a szőrödet...stb.
De meghagyja, hogy hogyan viselkedj vele! Mit tégy-illetve mit Ne tégy vele kapcsolatban.
De ugyan ezt Kéri mint látjuk is: kezdetnek Önmagára nézve, ám minthogy az Isten Megemésztő Tűz, Aki Igazán "megismeri" az Istent, soha többé nem akar nélküle élni-gondolkodni-érezni-tudni-létezni...
Ez pedig már Nem egyszerűen Tisztel, ez már sokkal inkább: SZERELEM Iránta.
Az Isten az Ő CSelekedetei által, úgy mint pl.: Szabadítás-gyógyítás-menekítés-jóindulat-segítség... A Figyelmünket igyekszik elvonni a látható dolgokról, és az azok iránt való törekvésektől- a láthatalan felé tereli.
Ezért is mondja : Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Mert mindíg előbb a Láthatatlan, majd abból a látható! És ez mindenre is Igaz!
A Cselekedetink-szavaink-gondolkodásunk eredőztetője is a: "Lelki" hozzáállásunk- Lelki viszonyulásunk. Majd ami "láthatóvá válik", az a Lelki meggőződés gyümölcse.
EZek fényében, a Szeretet eredeti definíciójaként értendő: Amiért tudunk odaszántan: Figyelmet szentelni-igyekezni-erőt-energiát-vagy akár anyagiakat is befektetni-
amire tudunk kitartóan vágyakozni... azt szeretjük.
Ám így már sokkalta veszélyesebb képet vázol a pzíciónk ugye? Hiszen minden ami megelőzi az Istent: Figyelemben-iránta való törekvésben-neki, vagy iránta való áldozotban (úgy mint: Erő-energia-akár anyagiak...) , nos ez mind BÁLVÁNY!
Hiszen az Isten mindíg-mindenben az ELSŐ kell hogy legyen.
Hiszen mondta is: Mózes II. könyve 20. rész
1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
És egyáltalán nem meglepő módon, Jézus erre emlékeztet is bennünket, amikor is: Mt.10,37.
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
38.
És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
39.
A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
40.
A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
Ugye látjuk? Mindíg-mindenben első az Isten! Hiszen az aki Jézust akarja követni, azért követi, hogy Jézus őt, az Istenhez vezesse. Tehát annak a Jézust követi, mindentől szabaddá kell hogy váljon. Aki Jézust teszi az Élete középpontjába, valójában az Istenhez való jutás
fejében teszi! És az is nyilván kitűnik a szinoptikusokból, hogy Jézus nyiltan megmondta hogy azért jött erre a világra, hogy az Isten akaratát cselekdje!
Jézus mondja: Jn 6,38
Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
és van itt egy rendkívül fontos tanítás is kódolva, Jézus Szeméjét illetően...
Jézus mondja: Mt.7, 15. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17. Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Na ezek felől a gyümölcsök felől, aztán mindenkinek vannak gondolataik...pl.: szelígség-alázatosság-segítő készség...stb.
Csakhogy Jézus elárulja azt is, hogy mik ezek a gyümölcsök valójában, amik arra utalnak, hogy Jézus követségéban van-e valaki, avagy nem:
Jn.7,16.
Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.
17.
Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?
18.
A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.
Tehát az által tudunk különbséget tenni az Igaz-és a Hamis között, hogy mit hirdet az illető- és mijen céllal?
Ha tehát valaki az Isten Igéjét Hirdeti, és az Istehez kívánja fordítani a hallgatóság figyelmét- az Istenhez kívánja vezetni a hallgatóságát az Ige által, abban Jézus szavai szerint : Nincs hamisság.
Aki az Isten Igéjét leélezi-kiforgatja-elmúlt érvényűnek nevezi és nevezteti-az Isten tanítását érvénytelennek, vagy egyenesen nem fontosként bélyegzi... arról ugye ezek fényében már nem is kell beszélnünk,
és nyilván azokról sem, akik bár az Istennek bizonyos "kiragadott" Igéit hangoztatják, de egy önző, vagy valami egyébb érdek motiválta okból kifolyólag.
Nem csak az eszköz, tehát nem csak a tan, de a cél is fontos.
Had mondjak erre egy példát: Ha például valaki az Igékre hivatkozva szólít fel erőn felül való adakozásra, az bár az Igét említi, tehát ebben nem hazudik.
Ám az adakozás célja az ő jobb léte, tehát az ő anyagi gyarapodása. Ez már gáz!
Ráadásul: Tudva levő, hogy az Adakozás nem erőszakolható, mert annak "Önkéntesnek" kell lennie! Amit az illető önszántából felajánl. Ezt nem lehet helyre korrigálni azal az Igével, hogy a " Jókedvű adakozót szereti az Isten."
Úgy mint add csak ide mindenedet, de ne feledd hogy még jókedvűnek is kell lenned!...
Mert Pál azt is megírta: Korinthusbeliekhez írt II. levél 8. rész
1.
Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.
2.
Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.
3.
Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak,
4.
Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket.
5.
És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratjából.
6.
Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.
7.
Azért, miképen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.
8.
Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.
9.
Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10.
Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
11.
Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, azonképen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, a mitek van.
12.
Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.
13.
Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását;
14.
Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen;
15.
A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.
Ha tehát az adakozás nem e szerint a Szabály szerint történik, akkor bár igazolható az Igével, de sem a módja-sem pedig a célja NEM! És ezt Jézus szavai szerint: ÉSZRE KELL (ene) VENNI!
Jézus mondja: János Evangyélioma 10. rész
1.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
Nem lehetőségként adta az úr, hogy "ha akarják-faképnél hagyhatják a csalókat..." Hanem : KÖTELESSÉGKÉNT! Csakhát ehez ismerni kell az Igazat...
Hja... hogy ha ez így van, akkor sok gyülekezet nem tudná magát fenntartani???
Nos írva van: Zsolt 127,1
Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.
Ez van Testvérek... Ha Izzadság szagú az alapvetés, akkor izzadság szagú lesz a fenntartás is...
Biztos hogy tényleg az Isten hívta életre ezeket a Gyülekezeteket? Mert ha igen, akkor fenn is maradnak! Hiszen az Isten fel tudja indítani a Testvéreket, az erejük szerinti adakozásra, éspedig nem felszólításra, hanem önkéntesen.
Így tehát nem egrecíroztatni kell a Testvéreket az adakozásra, hanem csupán lehetővé tenni!
Ez csupán egy példa a rengetegből annak felismerésére, hogy bizony nem minden az, mint aminek látszik...
Visszatérve a Szeretet témaköréhez.
Ha megértjük, hogy Minden ami figyelemben-odaszánásban... megelőzi az Istent az életünkben az BÁLVÁNY, és minden ezekért mozgósított energia, akár erő-akár anyagiak azok, az pedig BÁLVÁNY ÁLDOZAT!
Akkor beláthatjuk, hogy beza van miért megrettenni, hiszen aki felismeri, hogy ezek alapján bizony van miből megtérnie, az azt is tudhatja, ezek szerint azokat a dolgokat, amiket előtérbe helyezett az eddigiekben, akár családtag, akár munka, akár egzisztencia... tehát azokat szerette, de legalább is jobban szerette eddig, mint az Istent!
Az is írva van: Jelenések könyve 21. rész
1.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5.
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6.
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és BÁLVÁNYIMÁDÓKNAK és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
Amihez ragaszkodsz-azt Szereted! Akihez ragaszkodsz- Őt szereted! Bárkit át lehet verni, kivéve az Istent! Ő mindent tud- mindent lát...Ő tudja hogy igazán, kinek-mi van a szívében!
Azt mondja az Ige: Péld 4,23
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
És ez nyilván igaz is! Ám csak azokra nézve, akik szíve, Jézus Trónszéke! Jézus az Isten Igéje!
Mert a megtéretlen-körülmetéletlen-kőszívű emberekre nézve azt mondja az Ige: Jer 17,9
Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
És pontosan azért, hogy az Újszövetségi időkben ne csak beszédben álljon az Isten Királysága- hogy ne csupán tettetett legyen a "Megtérés", hogy valóságos újá születést következtessen a Megtérés...
nos ezért ahogyan írva is van, már nem bízza az Isten a Szövetség Igéjének betöltését az emberre, hanem Jézus tölti be.
Írva is van: Ezekiél 36,23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
És eljött a Messiás...
Ő Mondja: Mt 10,37
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
Tehát akikben Ő vesz lakozást az Ő Lelke által, azoknak Ő van a Szívében!
Ezért is mondja: Jn. 1,12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Ez az "Újá Születés", és csak Így mehet végbe- de így végbe is megy!
És akiknek Jézus él a Szívükben, azok az Istent Szeretik, és semmi és senki sem lehet a számukra fontosabb!!!
-
Köszönjük testvérem.
11. Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; 12. nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak. 13. Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. 14. Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. 15. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. 16. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.
1János 3, 11-16
Átadtuk életünket az Úrnak. Ezért már nem a saját testi-lelki szükségleteink kielégítése a legfontosabb cél. Hiszen van Istenünk akihez tartozunk, és vannak testvéreink akik fontosabbak számunkra, mint saját magunk.
7. Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8. aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. 9. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 13. Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 14. És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 15. Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; 16. és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. 17. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. 18. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. 19. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. 20. Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.
1János 4, 7-21
-
Máté Evangyélioma 18. rész
1.
Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?
2.
És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
3.
És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
4.
A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
Áldott Testvérek, ezen Ige alapján tudható, hogy azoké a mennyek országa, akik olyanok, mint egy gyermek...sok ötletelés is napvilágot látott már arról, hogy valójában milyen
is egy gyermek, ezek egy része megfontolandó, a többi részük pedig átgondolást igénylő,Mert egyrészt: Bármily következtetésre is jutunk, azt egybe kell vetni a Szentírással, és itt bukik sok teória ezzel kapcsolatban is, hiszen nem adhat más irányt az Isteni tannak az eredmény...Mert hiszen az is írva van, hogy el kell jutni hitben, a felnőtt férfiúságra!
( Ef.4,13.
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14.
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15.
Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16.
A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.)
Tehát akkor miről is szólt ott és akkor, és szól ma is Jézus, a gyeremekek kapcsán?
Hiszen ott is van Testvérek, világosan leírva az előző versben a lényeg: Mt.18,2.
És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt...
Ha ezt a mondatot megértjük, akkor tisztázódik az is, hogy pontosan miről-illetve milyen tulajdonságról beszél Jézus a gyermekekkel kapcsolatban...
Tehát Jézus egy gyermeket állított a tanítványai közé...
Most ennek kapcsán átgondolva egy gyermek viselkedését, a következő következtetésekre jutunk: Alázatos, hiszen ő egyedül van a nála idősebbek-tanultabbak, tehát az általa és mások által is Tiszteltek között...
Tisztelettel is van a tanítványok irányába éppen ezért, és eszébe sem jutna versengeni velük.
Ebben az aspektusban tehát kaptunk egyszer az Alázat, és a tisztelet "gyümölcsét"... és ezekre még jön a csöndesség, ami a hivalkodás-okoskodás ellentéte.
Így ugye egészen más jellemzők felismerésére jutottunk mint mások-más irányú okfejtései esetén, és éppen azért, mert nem egyszerűen a gyermeket, a gyermeki tulajdonságokat figyeltük meg, hanem az Ige útmutatása alapján, az egy gyermek viselkedését, az általa tisztelt "felnőttek" között.
Tehát a környezet adja a kontrasztot.
Tehát vegyük újra ennek az "új" aspektusnak a következményeit-jellemzőit:1; Függelem a főhöz, hiszen nem egymásért vannak koalícióban a tagok, hanem Jézusért, és nem egymást hívták ebbe a közösségbe, hanem Jézus rendeléséből és elhívásából lettek tagok ebben az egységben.
Ezzel ugyanakkor el is ismerik, ha egymást firtatják-egymással ellenkeznek-versengenek, akkor Jézus rendelését kritizálják!
Az pedig hogy Jézus a maga akaratából, egy gyermeket állatott közéjük arra nevelte őket, és nevel bennünket ma, hogy ne versengjünk, ne hivalkodjunk, ne magunkat tartsuk különbnek, hanem egyást tartsuk különbnek, tiszteljük az Istent, és Isten rendelését egymásban, így vetve véget a versengésnek egymás között...
Ha most ezt összevetjük a Szentírással, akkor nem kapunk ellentétes kijelentéseket, nincsennek úgy nevezett: "paradoxon-ok", és ezt csak is úgy étük el, hogy ragaszkodtunk az Igéhez, és attól nem tértünk el.
Írva van: Jn. 1,12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Akik az Isten Igéjét befogadták, azok az Isten Gyermekei. Ha az Újá születettennek tudatában is van, akkor tehát úgy is viselkedik, mint Isten gyermeke. Ha ez így van, akkor tehát nem hangoskodik-nem verseng- nem tiszteletlen, a testvéreivel szemben, és nem is támad Jézus döntése ellen, tehát nem firtatja a Testvérért, vagyis: Nem akarja kitaszítani a testvériségből...
Minthogy pedig azzal is tisztában van az ilyen, hogy nem tett azért semmit, hogy az Isten az Ő kegyelmébe hívta őt... nem az ő érdeme az hogy Hívővé lett, így nem nézi le azokat sem, akik " MÉG" nincsennek az Isten kegyelmi elhívásában.
Tehát valójában kétféle emberrel számolnak összességében:Testvérekkel,és MÉG NEM Testvérekkel.
Ezzel pedig máris betöltik a "Második Fő Parancsolatot, miszerint: Szeresd a felebarátod, mint önmagad!
Jézus azt mondja: Mt.11,25.
Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.
26.
Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
27.
Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
28.
Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
30.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
Ugye látjuk is, hogy Jézussal, és Jézusban tényleg nem nehéz a Parancsolatainak betöltése?!
És tudva azt az elengedhetetlenül fontos dolgot, hogy mindez azért történt, mert Isten Iránt vagyunk tisztelettel, és engedelemmel, és szeretettel, és mindent és mindezt az Istenért fogadtuk el, ezennel kijelenthetjük, hogy így, mindenek előtt az Első Nagy Parancsolat betöltése által juthattunk el erre a szintre!
Szeresd az Urat a te Istenedet, Teljes szívedből,teljes lelkedből, és minden erőddel!
( És ez mindenre is Igaz, és mindenkor ennyire egyszerű, ha minden amit teszünk, vagy nem teszünk ( tehát tiltunk magunktól), az Isten Iránti szeretetünk- tiszteletünk-engedelmünk bizonysága.)
A Hitben való félresiklásnak az egyik oka tehát, hogy az Igére nem fordítanak sokan kellő figyelmet. A Másik ok pedig az lehet, hogy azt gondolják sokan, hogy azt elég egyszer, és onnantól kezdve minden autómatikus, tehát
a megtérés már szerintük egyben a a vég cél elérése is...
Vagyis: A Megtérés már egyértelműen garantálja, az Üdvösségbe jutást is...
Namost: Írva van: Mt.24,42.
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43.
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44.
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45.
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Ugye itt is a részletek fontossága...
Azt mondja: 46.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ILY MUNKÁBAN TALÁL...
Tehát a hitünk cselekedetei- a tökéletességre jutás nem végezhető el az Úr Vissza jöveteléig, hanem az utolsó állapot adja a véglegesítést számunkra!
Ha ezt is összevetjük a Szentírással, akkor arra jutunk, hiszen összefoglalva írva is van:
Ezékiel próféta könyve 18. rész
1.
És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2.
Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3.
Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4.
Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!
5.
És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik;
6.
Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik;
7.
És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezőnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi;
8.
Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt;
9.
Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten.
10.
És ha erőszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból;
11.
Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette;
12.
A szűkölködőt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett;
13.
Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen ő rajta!
14.
S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint:
15.
A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izráel házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertézteti,
16.
És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi;
17.
A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen.
18.
Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és a mi nem jó, azt cselekedte népe között: ímé meghal a maga vétkéért.
19.
És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolatimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen.
20.
A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.
21.
És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.
22.
Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.
23.
Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
24.
És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.
25.
És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
26.
Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.
27.
És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben.
28.
Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.
29.
És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
30.
Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.
31.
Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
32.
Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!
Nos ez elég egyértelműnek tűnik...
A Biztonság kedvéért lássunk egy példát ezekre az Újszövetségi írásokból is:
ZSid.10,32.
Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
33.
Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
34.
Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
35.
Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
36.
Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
37.
Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
38.
Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
39.
De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
Tehát a kitartás a megpróbáltság alapja!
Ez azonban néha nagyon nehéz tud lenni... állandó harcot jelent az életünkben. Részben ez lehet az oka annak, hogy Isten az Ő népét így nevezi: Isráél! ( Isten harcosa.)
Nem nyugállományú-nem inaktív, hanem igen is és határozottan : Aktív Harcost jelent, ami azt is magában hordozza, hogy állandó küzdelemben álló.
Ennek a legfőbb oka, Pál tolmácsolásában így hangzik: Rómabeliekhez írt levél 8. rész
1.
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2.
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3.
Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4.
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9.
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10.
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11.
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12.
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13.
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14.
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
És mielőtt erre valaki rá vágná, hogy úgy is van, mert mind lélek szerint élünk!... Nos van ám tovább is, és szintén Pál által megfogalmazva: Gal.5,16.
Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17.
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18.
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
19.
A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20.
Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21.
Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
22.
De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23.
Az ilyenek ellen nincs törvény.
24.
A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25.
HA LÉLEK SZERINT ÉLÜNK, LÉLEK SZERINT IS JÁRJUNK.
26.
Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Tehát ismét: "HA LÉLEK SZERINT ÉLÜNK, LÉLEK SZERINT IS JÁRJUNK."
Az Isten Lelke által, ugyan az Istennel nyilván békességünk van, de a világgal ellenségek lettünk. Az Isten Lelke nem a megalkuvás lelke!
Szintén írva van: Jak 4,4
Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.
Minthogy e világ, és e világ fejedelme nem lankad, így mi sem helyezhetjük magunkat kényelembe, és ezért van folyamatos és állandó küzdelmünk.
A Tökéletességre való eljutás, az Isten Irgalma,de nekünk is ott kell lennünk! Nekünk is ki kell vennünk a részünket az Isten nevelése-vezetése által!
Útban az Ígérte földjére, bár az Isten adta a győzelmet az Ő népének, de a harcokban az Isten népének, igen is részt kellett vennie! sőt! Amikor nem akartak harcolni, roppant súlyos árat is fizettek!
Namost ez a harc tehát hosszú, hiszen a földi pályafutásunk végéig tart, és éppen ezért van az, hogy az utolsó állapotunkat véglegesíti az Örökkévaló.
Aki a világgal élt békességben, vagy maga körül forgolódott, az a világgal is veszi el a részét- aki pedig az Istennek szolgált, az az Isten Királyságának állampolgára lesz, annak minden vonzatával, és következményével.
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
Addig azonban maradnak a küzdelmek, és ez egyben a felkészülés- és orientálódás időszaka is.
A Győzelemért futunk ugyanis... nem a második helyért, nem is a "futottak még" kategóriában, nem a részvétel a fontos a számunkra, hanem a győzelem!
Jézus mondja: " 7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. "
Pál azt mondja erről az időszakról: I Kor.9,24. Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27. Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Majd a maga futsáról ezt írja, bizonyságul minekünk: II.Tim.4,7.
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.
Ámde, és itt buknak még nagyon sokan- Az is írva van: II.Tim.2,5
Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.
A Szabályszerű küzdelem alapja pedig az Istenért égő Szeretet, és pont ez az, amiből minden más következik-azaz az Engedelmesség!
-
Ésaiás próféta könyve 57. rész
1. Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz;
2. Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.
3. És ti közelgjetek ide, szemfényvesztő fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol.
4. Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bűn gyermekei, a hazugságnak magva?
5. A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.
6. A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket?
7. Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot.
8. Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tőlem eltávozván, fölfedted ágyadat, fölmentél rá, és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad.
9. És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig.
10. Nagy útadon megfáradál, és még sem mondád: mind hasztalan! erőd megújulását érezéd, így nem levél beteg!
11. Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtől fogva?
12. Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked.
13. Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványid raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet.
14. És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek az útat, vegyetek el minden botránkozást népem útáról.
15. Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
16. Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
17. Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt.
18. Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
19. Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
20. És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.
21. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
Áldott Testvérek. Ezen fejezetről, pontosabban ezen fejezet első két verséről mi már beszéltünk többször is, mégpedig az "elragadtatással" illetve a személy földi pályafutásának végével kapcsolatban.
Most nem is annyira erről, sokkal inkább a következő versekről ejtsünk pár keresetlen szót...
Tehát a 3-as verstől kezdődően, beszél a Paráznákról... vajon kik lehetnek ezek a paráznák? De még előbb: Mi a definíciója ennek a szónak valójában?
Hiszen ha ezt megértjük, akkor fogjuk a teljes fejezetet megérteni, és önmagunkat pozícionálni a földi életünk végén ránk váró eseményekben...
A Paráznaságról, szinte egyöntetű az a vélemény, hogy a törvénytelen szekszuális kapcsolatot jelenti. Hát lássuk hogy ez mennyire nem hejt álló, legalábbis: Első körben nem hejtálló nézet.
A Zsidókhoz írt levél 11.- fejezetének első három verse óta tudjuk, hogy mindíg-és mindenben, első a láthatatlan, és majd csak abból lesznek a láthatók.
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Tehát a paráznaság is a láthatatlanból indul, és ráadásul ez a leg veszéjesebb, és leg aljasabb bűn is egyben, és ennek veszéjéről, Pál is beszélt.
I kor.6,15.
Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.
16.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.
17.
A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.
18.
Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.
19.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
20.
Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.
Ugye világosan kitűnik, hogy Pál sem a testi paráznaságról beszél?!
Mielőtt tovább tapogatóznánk ez ügyben, olvassunk el egy utalást, az Ézsaiás 57-ből, és ez által jutunk közelebb ahhoz a tényhez, hogy mely bűnről van szó a paráznaság neve alatt, és kikhez szól az intelem:
"Ézsaiás 57, 3. És ti közelgjetek ide, szemfényvesztő fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol.
4. Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bűn gyermekei, a hazugságnak magva?
5. A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.
6. A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket?
7. Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot.
8. Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tőlem eltávozván, fölfedted ágyadat, fölmentél rá, és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad.
9. És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig.
10. Nagy útadon megfáradál, és még sem mondád: mind hasztalan! erőd megújulását érezéd, így nem levél beteg!
11. Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtől fogva? "
Bezony! A Hívőkhöz, pontosabban a hívők bizonyos hányadához szól, és a későbbiekben meglátjuk azt is, hogy a hívőknek mely nagy hányadáról is van szó.
Nézzük erről a Ezekiél könyvének 16-os fejezetét:Ezékiel próféta könyve 16. rész
1.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2.
Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek az ő útálatosságait,
3.
És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjéről való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony.
4.
Születésed pedig ilyen volt: a mely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem póláltak.
5.
Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezőre, mert útáltak, a mely napon születtél.
6.
Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!
7.
Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlőid duzzadának s szőröd kinőtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál.
8.
Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lől az enyém.
9.
És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal.
10.
És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel.
11.
És felékesítélek ékeségekkel, s adtam karpereczeket kezeidre és lánczot nyakadra.
12.
És adtam orrpereczet orrodra és függőket füleidre és ékes koronát fejedre.
13.
És felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépülél felette igen, s királyságra jutál.
14.
És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; mert tökéletes vala az ékességeim által, a melyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten.
15.
De elbízád magadat szépségedben és paráznává lőn híred szerint, elárasztál paráznaságaiddal minden melletted elmenőt: legyen kedve szerint!
16.
És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különböző szinnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz.
17.
És vevéd a te ékességidet az én aranyomból és ezüstömből, melyeket néked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráználkodál.
18.
És vevéd hímes ruháidat és befedezéd azokat, és olajomat és füstölőszeremet vetéd eléjök.
19.
És az én eledelemet, melyet néked adtam, - lángliszttel és olajjal és mézzel etettelek vala, - ő eléjök rakád kedves illatul; így lőn, ezt mondja az Úr Isten.
20.
És vevéd a te fiaidat és leányaidat, kiket nékem szültél vala, és megáldozád őket azoknak eledelül. Avagy nem volt-é már elég paráznaságodból,
21.
Hogy megölted fiaimat is, és oda adád őket, midőn tűzben nékik áldozád?
22.
És minden útálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál.
Nos a hányadról, azaz hogy a hívők mekkora százalékáról is van szó, talán elég annyi, hogy az egyházhoz szól, azaz a "menyasszonyhoz". (Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.)
Yerusálem, a Menyasszony neve ugyanis, azaz az egyház neve.
És ha hozzá szól az intelem, akkor biztosan tudjuk, hogy a túlnyomó többség érintett ebben a bűnben, amit egyenlőre nevezzünk még Paráznaságnak, és nemsokára azt is megértjük hogy miért.
Yerusálem egy konkrét napon született, ahogyan olvassuk is az Ezekiél könyvének 16.-fejezetében, és ez a nap nem más, mint az Ábrahám-i, legfőbb engedelmesség esete.
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Ez a hegy, azaz hegy csúcs, eredeti nevén: Mória, és ez a hegycsúcs lett a későbbiekben Yerusálemnek nevezve. Az az szikla, melyet oltárként használt Ábrahám, mind e mai napig ott van, bár most az Al Aksza mecset legszentebb pontját adja.
Ez a hegy, az Istennek való odaszánás és egedelem csúcsa. Ám nem itt kezdte Ábrahám a pályafutását, csak mindennek a végén ide jutott, éspedig nem véletlenül.
Nézzük azt a pontot Ábrahám pályafutásban, ahonnan törvény szerű volt hogy ide eljusson:
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Ez ugye az úgy nevezett: Ábrahám-i Szövetség kötés, vagy más más nevén: A "FRIGYRE lépés" története...
Az a szó hogy szövetség, nevezhető Frigynek is, vagy nemes egyszerűséggel: Házasság kötés.
És ha ezt megértettük, akkor megértettük azt is, hogy miért nevezi az Úr Önmagát több helyen, és több esetben Férjnek. ( pl. Yer.31,32.)
Ám azt is látnunk kell, hogy bár Ábrahám-i Szövetségről beszélünk, de valamiért mégsem Ábrahámmal kötötte az Örökkévaló ezt a Szövetséget, hiszen azt olvassuk:"12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá."
És a "szerződő felekről pedig azt olvassuk: "17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között."
Hogy kik azok akik megkötötték a szövetséget? Nos: Ha a Tüzes Fáklyáról tudjuk hogy ki, hiszen írva is van: Ésaiás próféta könyve 62. rész
1. Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
Szabadító... Tehát a Szabaítás Fáklyája... Nos az a Szó, hogy Szabadító-Héberül Yessua, és Görögül, ( sajnos ezen a nyelven ismertebb a neve valamiért) Jézus.
Tehát ha Jézus az egyik fél, és mindjárt meglátjuk azt is hogy miért, akkor vajon ki lehet a "Füstölgő Kemence"??? De most tényleg: Ki is rendelte el ezt a Szövetség kötést???
Mostpedig egy éles kanyarral: meg van írva: Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
Azaz: Nincs Házasság, fogadalom tétel nélkül!
Szinte hallom, hogy sokan azt mondják, hogy új házasság köttetett azóta... Nos ezeknek ajánlanám a Szentírás olvasását, a fantázia iratok tanulmányozása helyett...
Mindjárt meglátjuk hogy mennyire nincs Igazuk ezeknek...
Szóval a fogadalom tétel, avagy: Mi alapján köttetett a frigy? ( Tudva azt, hogy az egyik szerződő, Jézus volt, aki az Isten Igéje.)
V.Mózes 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Minden, eme frigybe lépő, tudatosan, vagy anélkül, de megteszi, hogy engedelmet és követést ígér az Istennek... valamiért ezt nevezték így: A Megtérők imája...
Nos hogyan lehetnénk ebgedelmesek, ha nem tudjuk hogy miben kell engedelmeskednünk?! Ez is kell a teljes és igaz házassághoz.
Ezt kértük el, mi mindnyájan, ez az Út a teljességhez is. Teljesség= Üdvösség... ( ez az az Út, amelyen némelyek eltévednek, és soha nem érik el a célt, és vannak de kevesen, akik révbe érnek, ámde csak ezen az Úton.
Az egykoriak közül, akik elindultak ezen az Úton, csak ketten értek célba... Josua vö Kaleb. azok közül, akiknek adatott az elhívás a szabadságra, és az ígéret földjének öröklésére, csak ketten maradtak meg, mert a többiek, a saját kívánságaikat-ötleteléseiket akarták érvényre juttatni... Ezést írta meg Pál figyelmeztetésként:
Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
13. Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
14. Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást...
Tehát megvan a Szövetség, és megvan annak alapja is, azaz a Szövetségben maradás Igéje is... de mi van akkor, ha a Szövetségre lépő, eltér a fogadalmától?
Nos ezt nevezi a Szent Tan így: Paráznaság.
Hiszen világos: Megígértük mi mind az Istennek, hogy Őt követjük, neki engedelmeskedünk... Azután némelyek, nem engedelmeskednek, és nem az Isten rendeléseit tartják szem előtt, hanem a maguk meglátása szerint járnak...
Tudjuk-e, hogy mi a Paráznák sorsa?
Naná, hiszen írva van, és egyben most mutatnám be, hogy mennyire tévednek azok, akik azt mondják, hogy már más szövetség ideje van:
Mindenek előtt: Az úgy nevezett: Ábrahámi szövetség kötés jegye az volt ugye, hogy ketté vágott tetemek között haladtak át a szövetségre-frigyre lépők... Ez azért van, mert az Ilyen szövetségkötés fogadalma ez: " Ha én a fogadalmamat megszegem, járjak úgy, mint ezek közül egy."
Azaz: Ez a ketté vágatás. És érdekes, de nem meglepő, hogy a Máté 24, ben is pont ezt olvassuk: Mt.24, 48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És KETTÉ VÁGATJA ŐT, és a KÉPMUTATÓK SORSÁRA JUTTATJA; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Tehát ez a szolga, tudta mi volt az Ő Ura rendelete, de nem az szerint járt, hanem a világias dolgok szerint... ez a szövetségszegés, azaz: Paráznaság, Hiszen a fogadalmát, melyben engedelmességet ígért, megszegte!
Képmutatók sorsa, mert magáról azt a képet mutatta mások felé, hogy ő az Urának szolgája, pedig valójában csak magát, illetve e világ fejedelmét szolgálta...
És még valami: Az úgy nevezett "új szövetség ígérete, két különböző Prófétától:
Yer.31,31. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35. Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36. Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr...
Ugye látjuk, hogy ugyan azon Törvényt írja a Szívünkbe és bennsőnkbe, tehát ennek értelmében csupán annyi a változás az "Ó" és az "Új" között, hogy már nem külső hivatkozásként alkalmazzuk az Örökkévaló rendeléseit, hanem Szívünk teljességével megéljük!
Ezt persze, ember el nem érheti... ez igaz... Ezért kell Újá születni, és Nem emberként, hanem Isten Gyermekeként élni!
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Másik Prófécia ugyan erről: Ezekiél 36,22. Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. ÉS ADOK NEKTEK ÚJ SZÍVET, ÉS ÚJ LELKET ADOK BELÉTEK,ELVESZEM A KŐ SZÍVET TESTETEKBŐL, ÉS ADOK NEKTEK HÚS SZÍVET.
27.ÉS AZ ÉN LELKEMET ADOM BELÉTEK ÉS AZT CSELEKSZEM, HOGY AZ ÉN PARANCSOLATAIMBAN JÁRJATOK ÉS AZ ÉN TÖRVÉNYEIMET MEGŐRIZZÉTEK ÉS BETÖLTSÉTEK.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
29. És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.
Új Lélek-Új szív... de ugyan az a Törvény! A Törvényszegésnek pedig ugyan az a Büntetése! ( Ketté vágatás)
Mostpedig, egy váratlan fordulattal, ugorjunk az érdekesség kedvéért és főleg a megszívlelésért Zakariáshoz.
Zakariás próféta könyve 4. rész
1. Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3. És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4. És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5. És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6. És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
7. Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8. És szóla hozzám az Úr, mondván:
9. A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.
10. Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
11. És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?
12. És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?
13. És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
14. És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.
Ugye Testvérek, azt látjuk, hogy van itt nekünk egy Menóra, amit úgy is nevezünk: Örök mécses. Ugyanis ez a Menóra, a Szenthelyen állva, mindíg világított.
Ez az a Hétágú Mécses. Azt is tudjuk, hogy ebbe a Mécsesbe, kizárólag szín tiszta olajat volt szabad tölteni, mert egyrészt, ez Isten rendeléséből volt így, másszor pedig gondoljuk csak el Testvérek: Ha ebbe közönséges olajat töltöttek volna, akkor pillanatok alatt bekormozott volna a Szenthelyen mindent...
Ennek az Olajnak a tisztításához, nyolc nap volt szükséges.
Ám itt azt látjuk, hogy az Olaj, egyenesen a "két olajfából" és mégpedig: Aranyként folyik a Menorába...
Az hogy Arany, hiszen tudjuk: Isteni természetet, azaz: Származást jelent. ( Agg 2,8
Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.)
Ez tehát azt jelenti a számunkra, hogy itt és ezen a szinten, nem az emberi tisztogatásra van szükség, hanem kizárólag az eredetire, ami közvetlenül az Istentől adatik!
A Menora tehát, az Örök mécses, és ez, tudjuk a világosságot jelenti. Azt is tudjuk, hogy a Világ világossága, maga a Messiás, vagyis : Jézus. Azt Is tudjuk, hogy Jézus a Testben töltött szolgálata alatt, nem magára mutatott, nem magát hirdette, hanem az Istent!
Tehát ha az Ő előképe a Menóra, és Ő a Testé lett Ige, akkor tudjuk, hogy az Isten Szava az Olaj, ami táplálja a dicsőség tüzét, és világosságot ad a világnak...
De ez a szó, valami új szó-e, vagy az eredeti? Erre akkor kapunk választ, ha megfejtjük, hogy ki az a két olajfa?
Nos... van egy utalás arra nézve, hogy ezek az olajfák, nagyon is emberek.:
Jelenések könyve 11. rész
1.
És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.
2.
De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.
3.
És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig.
4.
Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak.
5.
És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájokból, a mely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni.
6.
Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.
Tehát két embert keresünk, akik a bizonyság szerint: Ontják magukból, az Isten Igazságát...
Nos véletlenül ír róluk a Szent Tan: Mal.4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Tehát Mózes és Éli. Móse, aki által közölte az Isten az Ő rendeléseit- tanítását... azaz a Szövetségben maradás Igéit, és Éli, aki ehhez vissza vezette a népet!
Nagyon érdekes, de ez Igazolva is van a Szentírásban...
Máté Evangyélioma 17. rész
1.
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
2.
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3.
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
Mózes és Illés, az Úr mellett... Zak.4,14. És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.
Majd a Szózat az Istentől: Mt.17,4.
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
5.
Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok!
Róla, akit hallgatnunk kell, így nyilatkozik az Isten: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
A Szövetség Igéje az Út, ami által révbe érhetünk... A Kizárólagos út, és nem változik. Jézus mondja: János Evangyélioma 14. rész
1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Az Út követése az Engedelem, és ezt nem lehet elhazudni! Vagy követi valaki- vagy nem! Hogy nevezheti valaki Pásztorának az Isten Igéjét, ha nem is követi?
Aki pedig mondja hogy Jézus a Pásztora, de nem követi Őt,... na az a Parázna.
Mint aki engedelmet ígért az Istennek, de nem neki enged, hanem magának.
A Fogadalmakkal tele a padlás.
Zsoltárok könyve 50. rész
1.
Asáf zsoltára.
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6.
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9.
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13.
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14.
HÁLÁVAL ÁLDOZZÁL AZ ISTENNEK, ÉS TELJESÍTSD A FELSÉGESNEK FOGADÁSIDAT!
15.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16.
A GONOSZNAK PEDIG EZT MONDJA ISTEN: MIÉRT BESZÉLSZ TE RENDELÉSEIMRŐL, ÉS VESZED SZÁDRA AZ ÉN SZÖVETSÉGEMET?
17.
HISZEN TE GYŰLÖLÖD A FENYÍTÉST, ÉS HÁTAD MÖGÉ VETED RENDELÉSIMET!
18.
HA LOPÓT LÁTSZ, MELLÉ ADOD MAGAD, ÉS HA PARÁZNÁKAT, TÁRSALKODOL VELÖK.
19.
A SZÁDAT GONOSZSÁGRA TÁTOD, ÉS A NYELVED CSALÁRDSÁGOT SZŐ.
20.
LEÜLSZ ÉS FELEBARÁTODRA BESZÉLSZ, ANYÁD FIÁT IS MEGSZIDALMAZOD.
21.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23.
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
-
Testvéreim!
Ha valaki személyesen érintett, jelen esetben egy élethelyzetben, akkor szeretne minél több megerősítést az elgondolásában, esetleg cáfolatot.
Kérdésem: Nem vagyok földi, látható gyülekezet tagja. - Miképp befolyásolhatja ez a tény az elragadtatásomat? - Köszönöm!
Legyetek áldottak! :2smitten:
-
Kedves Testvérem. Az Úr azt nézi, hogy az Övé vagy, nem azt hogy jársz-e gyülekezetbe. Azok Isten gyermekei, akik a lelki egyház tagjai, nem azok, akik a földi egyházé. Van sok olyan gyülekezet, ahová Isten sem teszi be a lábát.
-
Nos ez rövid, de velős válasz... Tökéletesen egyetértek. :afro:
-
Ésaiás próféta könyve 43. rész
1. És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
2. Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
3. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.
4. Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:
5. Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek.
6. Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről,
7. Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!
Érdekesnek tartom, hogy bár ez az idézet is(!) Yakov magvának szól, az Izráélnek, mégis mennyire általános az, hogy ezt minden hívő a magáénak mondja, mintegy: személyes üzenetnek,
és nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy olyanok is a magukénak tekintik,akik minden egyébb kapcsolatot tagadnak az Izráellel.
Hogy miért mondom ezt? Megmondom:
Talán kezdjük Jézus szavaival...
Jn.10, 14. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15. A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Pál ugyan ezt írja le, picit bővebben és szó kimondóbban, hiszen ott Jézus a Zsidókhoz szólt, pál pedig ezt azoknak magyarázta, akikRől(!) Jézus beszélt:
Efézusbeliekhez írt levél 2. rész
1. Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
2. Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
3. A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
4. De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett,
5. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
6. És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:
7. Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13. Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15. Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20. Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21. A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22. A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Ugye már bizonyára értitek is, hogy a beoltatásról szeretnék szót ejteni...
Ábrahámtól két nemzetség létezett. Voltak azok a nemzetek, akik Istentől idegenek voltak, mert megmaradtak a testiesség miatt, az Istentől el idegenedett állapotukban, amit halálnak nevez az Isten, ( I.Mózes 3; I Mózes 6,3.)
Ádámtól és Évától, minden ember így született ugyanis, tehát ez a természetes ezek számára.
De Ábrahámtól kezdődően, lett az ígéret szerint, az Örökösök ága,és egyben ez volt az Ígéret Örököseinek nemzete.
Tehát lett egy nép, melyet magának választott az Örökkévaló.
Nem volt ennek különösebb oka, hanem csak a maga döntése volt ez. V.Mózes 7,6.
Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.
7.
Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok;
8.
Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a melylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az égyiptombeli Faraó királynak kezéből.
9.
És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hívséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, a kik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják.
( a 9-es versre még vissza térünk...)
Tehát az Isten ezt a népet választotta magának, ahogy ez írva is van máshol is: V.Mózes 32,7.
Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
8.
Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,
9.
Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
Ám már ezt megelőzően gondja volt arra, hogy ebben a népben, adjon szabadulást-menekedést, a nemzetekből származóknak is.
Mózes I. könyve 12. rész
1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2.
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3.
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Erről a momentumról Pál is ír: Rómabeliekhez írt levél 9. rész
1. Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
2. Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
3. Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
4. A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
5. A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
Tehát ismét: A Nemzetek számára az Isten, a menekedést Izráel BEN (!) adta meg.
Pál, szintén itt a róma 9-ben kitér arra, hogy az sem minden, hogy valaki akár eleve Izráelbe, születik, hanem azok az Ígéret szerint az Örökösök, akik Lélek szerint lettek Isten fiai.
Ezt mondja János is: Jn.1,12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
És most térnénk vissza az V.Mózes 7,9-re, miszerint: "És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hívséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, a kik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják."
Ezeket egybe véve tehát: Akik Lélek szerint imádják az Istent, és követik Őt... Csakúgy ahogy azt az Ábrahám is élte.
Pont ezt mondta Jézus, az asszonynak... Jn.4,22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
A 22-es verssel jutottunk el a mai mondanivalóm lényegéhez:
Izráél földje az egyetlen olyan föld, ami sorsa-tulajdon joga felett ember nem dönthet! Az a Föld, az Isten tulajdona, és élettérként annak adja akinek akarja.
Nem nagy földterület, nem is kincsekben gazdag... mégis mennyien küzdenek ezért a tenyérnyi földért.
Tudom hogy vannak, akik azt mondják magukban: " Most is élnek ott más nemzetek is, tehát mégis megtehették, és Isten nem akadályozta meg...)
Ez így van. Ám Írva van: Jóel 3,2
Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen...
Szóval maradjunk annyiban, hogy MÉG (!) teszik, de nemsokára vége az osztozkodásnak....
Tehát Samaria, eredeti nevén: Somron.
Somron egy völgyben fekszik, pontosabban nem is akár hol, a Gerizim és Ébál hegyek között terül el.
Tudjuk, mert írva van, hogy amikor Yisráél fiai bevonultak a Szent Földre, e két hegy között megálltak, és az Ébál hegyén felolvasták az Átok Igéit, a Gerizim hegyén pedig az Áldás Igéit...
A Bevonuláskor úgy álltak, hogy Jobb kézre esett a Gerizim hegye-bal kéz felől pedig az Ébál.
Aki tehát az Istennek Igéit megtartja, az a Jobb kéz felé megy... történetesen a jobb kézre eső út, Yerusáláimba visz.
Aki pedig megveti az Isten Beszédét, az balkéz felé sorjázik... az az út, pedig a Ge Hinnomba... azaz a Gyehennába vezet.
Ezek ismeretében mennyire új felfedezés a Mt.25 ugye?
Namost tehát, mindezt egybe foglalva: Vannak a nemzetek, akik az Istentől elidegenedett életet élnek-Izráél társaságától is idegenek... mégis az Isten megadta a megtérés lehetőségét számukra.
Ennek módját pedig úgy határozta meg, hogy aki megtér az Egy Igaz Istenhez, azaz: Ábrahám-Yichak-Yakov Istenéhez, az maga egyben az Isten Népébe is számláltatik.
Erről is beszél Pál, a Róma 9-ben. Abban a történetben, egy Szelíd olajfában szemlélteti ezt...
A Szelíd Olajfa gyökere, aki életet ad, és megtart, az Isten. Aki az életet közvetíti, és a "lomb koronát" tartja, a Messiás... és a Lombkorona nem más, mint Yisráél.
Az Ágak számára pedig csak úgy van élet, ha a lombkorona részét képezik. ( egyebekben: Erről beszél Jézus, a Jn..15-ben.)
Szóval az Istennel való Közösség egyetlen lehetősége: Beoltatni a Szelíd Olajfába. Ezt a Munkát pedig az Isten Végzi el.
Azok, akik íly módon: "Beoltattak", az Ezekiél 47 szerint, egyben Örökösök is! Ezekiél 47,22.
És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.
23.
És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.
Tehát újra: A Két hegy között áll minden ember, aki az Isten Örökösévé szándékozik lenni, innen elágazik az út, két felé...Az egyik úton haladnak azok, akik számára elég az elhívás, a lehetőség, de valójában ezekkel együtt, az e világi életet is akarják- a maguk feje után mennek-kívánságaik szerint járnak,
az Úr Igéjével pedig mit sem törődnek...
A Másik út... ez jóval keskenyebb ugyan... Szóval ezen az Úton haladnak azok, akiknek a cél elérése a fontos, mert számukra nem a lehetőség a cél, hanem a célba érés.
A Cél pedig nem a Gerizim hegy lábainál van, hanem csak Yerusáláimban.
Namost: Bár a másik, tehát az Ébál hegy felőli úton... az érzékletesség kedvéért: A Balkéz felé többen mennek ugyan, de most sem ezekkel szeretnék foglalkozni, mert van egy olyan véleményem Testvérek, hogy a Gyehennával egy teendője van a Hívőnek: ELKERÜLNI! vagyis: Az ellenkező- és szó szerint az ellenkező irányba menni!
A "kisebbség" tehát a jobb kéz irányában halad, és immáron egy népként. Erre a népre azonban kötelező, hogy egy szabály szerint- egységben haladniuk.
4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Ezt az egy Szabályt- és egy törvényt pedig nem a Beoltatottak határozzák meg, nem is azok a szokások ami szerint megtérésük előtt éltek, nem is annak az országnak a szokásai és törvényei ahonnan kiszakadtak... hanem az ISTEN!
És most térjünk vissza egy nagyon fontos megjegyzéshez, amit a Jn.4-ben olvastunk: Jn.4,22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
Ez az asszony, egy Somroni nő volt... sokan úgy gondolják, hogy ő is zsidó volt, hiszen Izráelben élt. Csakhogy ahogyan arra már utaltam is, de nem is ez a fontos, hanem hogy a Bemerítő utalt, és Pál is a Róma 9-ben, nem az a zsidó, és nem az az Örökös, aki magát annak tartja, hanem az aki Lélekben és IgazságBAN (!) Követi az Istent.
Mit is jelent az hogy: IgazságBAN követni az Istent?
Anti az elmúlt alkalommal felmutatta ezt már.
Jn.17,16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Tehát nem e világi szokások-követelmények-tanok útján járnak, hanem az Isten által lefektetett szabályok szerint! Azt mondja: A Te Igéd Igazság! Tehát azzal vagyunk megszenteltettek- azaz: Elválasztottak, hogy nem e világi-és nem testi dolgok után járunk, nem azokat követjük, hanem az Isten Igéje szerint járunk-élünk-gondolkodunk és cselekszünk!
Namost tehát az, hogy az Izráél földjén élt az az asszony, még nem perdöntő. Már csak azért sem, mert bár az Isten népének öröksége közé számíttatott az a terület, de a rajta lakó nép, egy vezetőjük miatt, elhagyták az Isten Tanítását-törvényét, és kizárólag hatalomféltésből kifolyólag...
Tehát elidegenedtek ismét az Istentől.
Nem Ismerték már az Istent, sem az Ő Tanítását-Igéit. Alap Igazságokban bizakodtak, mint pl.: A mi Atyáink ezen a hegyen Imádkoztak... ( melyiken a kettőből?)
Meg a Szent földön éltek... ez is Igaz! Csakhogy mivel nem az Isten rendelése szerint, így bitorlókká váltak.
Ma is vannak akik ilyen dolgokban bíznak: Engem is elhívott az Úr! ( na ja... de akkor miért nem követed?)
meg: Én is az Ő teremtménye lennék... ( ez is Igaz, csakhogy van ítélet is.)
Az V.Mózes 30 világosan megmondja: Ha engedelmeskedsz az Isten Igéjének, akkor Áldásokban van részed.
Ha ellen állsz az Igének- Átok alá esel!
Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Test szerint született zsidó, és test szerint nem zsidónak született között, a Messiásban nincs Különbség. ( Szelíd olaj fa lombja.)
De oda kell tartozni, éspedig kizárólag az Isten Szava szerint! Ez kritérium.
Hja ... de aki nem zsidónak született, az honnan tudja az Isten Tanítását és rendeléseit? Hiszen ezeket nem tanítják mindenhol...
Nos talán pont ezért az Úr, nem egyebekre bízta az Ő Igéjét, hanem a Zsidókra!
Rómabeliekhez írt levél 3. rész
1.
Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?
2.
Minden tekintetben sok. Mindenek előtt, hogy az Isten reájok bízta az ő beszédeit.
Nem lenne talán szégyen, ha tanulnánk a Zsidóktól... Nincs abban szégyellni való, ha az idősebb Testvér tanítja-segíti a fiatalabbat.
Mert ha a beoltatás végbe megy, éspedig teljességgel, akkor valóban adatott az Isten Igéje, és Ígérete azoknak, akik beoltattak. Ám ha csak az Örökség kellene, de Örökös társak nélkül... nos akkor az Istennek nem a jó, nem az Áldásokról szóló ígéreteit nyerik azok, akik Testvér tagadók és gyűlölködők. Az Isten nem cserélte le a népét.
Hiába hivatkoznak egyesek " új Szövetségre", mert abban sem történt változás!
Yer.31,31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Ugyan azt a népet nevezi meg kedvezményezettként az Örökkévaló mint látjuk.
Abban van változás, hogy már nem az határozza meg a Szövetségben való részvétel jogát, hogy ki született Testileg abba, hanem az, hogy ki született az Isten Igéjének befogadása által újá, az Isten Fiaként! ( Jn.1,12-13.)
De ha ez megtörtént, és valóban egy szabály szerint járunk, akkor ne hivatkozzunk a mondjuk: Bangladesi szokásokra, meg az egyébb nemzeti közfelfogásra, hanem az Isten Igéje szerinti Vezetés legyen a legfőbb!
( És ne féljünk kérdezni és tanulni, az idősebb Testvérektől, hiszen őket még gondolkodni is az Isten Tanította! )
-
Józsué könyve 1. rész
1.
És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:
2.
Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
3.
Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.
4.
A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
5.
Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
6.
Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.
7.
Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy JÓ SZERENCSÉS lehess mindenben, a miben jársz!
8.
El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel JÓ SZERENCSÉS a te utaidon és akkor boldogulsz.
9.
Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz...
Jó szerencse= Boldogulás- Boldogságra jutás...
Áldott Testvérek.Ezen a földön, akár hívő az ember-akár hitetlen, mind bizonyos értelemben, siker orientáltak. Az ember eleve sikerre-győzelemre lett teremtve, ezért van az, hogy minden ember magában hordozza a sikerre jutás utáni vágyat.
Így van megírva:
I Mózes 1, 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Az Örökkévaló tehát azt mondta: "28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és HAJTSÁTOK BIRODALMATOK alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. "
Ez ugye azt jelenti, hogy ezért biza tenni is kell, hiszen nem az ember ölébe pottyantotta ezt az Uralomra jutást, hanem azt határozta: "Hajtsátok birodalmatok alá".
A Siker Zálogát megadta az Isten, azaz a Siker borítékolva lett, de akkor is tennie kell az embernek ezért.
Lényegében ugyan ezt olvashatjuk a következő fejezetben is: I Mózes 2,15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
Gyakorta próbálunk valamit megvigyázni-valamit művelni, több kevesebb sikerrel... Itt azonban azt látjuk, hogy az Isten a "SIKERT" eleve borítékolta, amennyiben az Ő Szavát követjük.
Az Isten Szavának a Követése, maga az Engedelmesség Ténye. Pont ezt tette Ábrahám is, hiszen nem tett mást, csak követte az Isten Út mutatását, és ezért az Ígéretek Örököse - és örökül hagyója lett.
Ez a siker utáni vágy, mint az előzőekben mondtam is: Minden ember ismérve, függetlenül attól, hogy Hívő-e az ember, vagy Hitetlen, alapvető különbség azonban van közöttük,
Mégpedig több is.
Elsőként is:
A Hitetlen ember, világi célokat tűz maga elé, a sikert általában anyagiakban méri.
A Hívő ember számára mást jelent a siker, mert egészen más a célja.
Különbséget tesz továbbá közöttük a mérték is. A Világi ember számára nincs végső határ, tehát függetlenül a helyzetétől, a maximumot akarja kihozni- míg a hívő, nem vesz magára nagyobb ruhát, mint az ő mérete.( azaz a jelen állapotának mértéke szerint gondolkodik, és ez a mértékletesség egyben.)
Tehát mindent összevetve, a különbség alapja: Míg a világi embernek a céljai: Pénz-hatalom-hírnév.; Addig a Hívő céljai, az Istenben való növekedés.
A Hívők számára az anyagiak, csak szükséges eszközök, az egyszerű (!!!) megélhetéshez, mert ezek az anyagiak számukra nem képviselnek kincseket.
Az Ő Kincsük az Istennel való jó közösség megélése.
Egy hívő számára a jó anyagi helyzet, csupán lehetőség arra, hogy csak és kizárólag az Istennel való közösségen dolgozzon. Ezek adakozóak-kegyesek, tehát látható hogy a siker számukra nem anyagiakban mérhető- másfelől az is látható, hogy számukra nem az anyagiak a cél.
Ezzel szemben a hitetlen ember jellemzője, amit egy példában olvashatunk: Lukács 12,15.
Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.
16.
És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.
17.
Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.
18.
És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
19.
És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
20.
Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?
21.
Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.
Tehát a kulcs a 18- 19-es versben : 18.
És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
19.
És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
Míg a Hívő számára a lélek nyugalomba helyezése: Zsoltárok könyve 62. rész
1.
Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.
2.
Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.
3.
Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
Ez tehát az alapvető különbség az anyagiakkal kapcsolatban, Hívő- és Hitetlen között. Tehát a Cél, a motívum... És itt pontosan a cél adja az Út választást is, értelem szerűen.
Míg az aki a gazdagság felé orientálódik, az azt teszi bálványává, és azt követi, annak hódol, és annak áldozik. Hiszen tudjuk, hogy mindaz ami az Istent megelőzi figyelemben-követésben-törekvésben... az Bálvány! És mindaz az erőkifejtés, amit annak eléréséért teszünk: Bálvány áldozat.
Addíg, aki az Istent, és az Istennel való közösséget választotta célként, a figyelme és a törekvése is Isten felé irányul, tehát Istent keresi-Istent Követi.
Erről Jézus írja is: Mt.6,24.
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
25.
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
26.
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
27.
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
28.
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
29.
De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
30.
Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
31.
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32.
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
34.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
És a mostani téma kulcsa, amivel lényegében kezdtük is a mai alkalmunkat: "Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."
Ugye azt mondtam az imént, hogy ezzel kezdtük a ma esti alkalmunkat? Pedig valójában a Josua Könyvének soraival kezdtünk... akkor miért mondom ezt?
Nos hogy is olvastuk a leg elején?
Józsué könyve 1. rész
1.
És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:
2.
Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
3.
Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.
4.
A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
5.
Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
6.
Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.
7.
Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
8.
El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
9.
Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.
Tehát a párhuzam: "7.
Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
8.
El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
9.
Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz."
azaz:
Mt.6,33.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Isten Igazsága az amit kimondott! Tehát az Isten Szava.
Az Isten Szava tehát a hívő számára nem más, mint a győzelem, az Isten által célul adott sikerre jutás záloga! A Szavának- Igéjének követése pedig maga a Cél!
Meg is van írva: Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Figyelem: " 11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem."
Isten az Ő szavát adta Szabadítóul, ( Yessua ) Pásztorul, és az Ő Szavának megtartása vezet biztos győzelemre!
Ezen Próféciának a beteljesedése pedig a Melki Cedek ( Igazság Királya)főpap-i Imájában történik meg:
János Evangyélioma 17. rész
1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2. A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23. Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26. És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Mindenek előtt tehát a meg különböztetés e világ fiaitól, a 17-es versben fogalmazódik meg: "Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság."
A Szentség szó jelentése: Megkülönböztet-elválaszt. Tehát a cél követése, és annak módja adja a különbséget!
Majd az Igében való Szerencse- azaz Boldogulás-boldogság Ígérete ismételten: " 22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23. Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. "
Ugye átbeszéltük eddig, hogy a Cél elérése, valójában nem más, mint a sikerre jutás. Ez pedig a Hívők számára nem anyagiakban mérhető, hanem ???
V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és DICSŐSÉGBEN, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Péter Apostol I. levele 5. rész
1.
A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanuja, és a megjelenendő dicsőségnek részese;
2.
Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal;
3.
Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.
4.
És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a DICSŐSÉGNEK hervadatlan koronáját.
Tehát a hívő számára a siker nem anyagiakban-hanem DICSŐSÉGBEN mérhető! A Dicsőség a siker a győzelem szinonímája.
Amikor egy hívő eljut a cél elérésére, akkor valójában nem történik más, mint DICSŐSÉGRE-MEGDICSŐÜLÉSRE jut.
Na Ez nem a Hívő erején múlik, hanem az Úr kegyelmén! Tehát amikor egy hívő "Szerencséről-Jó Szerencséről" Beszél, az azt jelenti számára, hogy egy számára elérhetetlen célra való eljutáshoz kap Istentől segítséget.
A Hívő számára nem azt jelenti a szerncse-mint a hitetlen tehát a világi ember számára... A Hívő számára nem a szerencse a cél- hanem az Istennel való jó közösség elérése, tehát a szerencsére azért van szüksége, hogy azt elérhesse.
A Hívő számára a Szerencse azt jelenti, amikor egy számára erején felül való dolog teljesül, Tehát : AMIKOR AZ ISTEN MEGKORONÁZZA A HÍVŐ TÖREKVÉSÉT, AMIT AZ ISTEN IGÉJÉNEK KÖVETÉSE ÁLTAL, MINTEGY: AZ ISTENNEK VALÓ ÁLDOZATUL TESZ!
-
Máté Evangyélioma 24. rész
1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is...
Áldott Testvérek. Az Úr már eleve jelzi számunkra, hogy sok hamis próféta, és sok hamis Krisztus ( Messiás ) jön, akik megtévesztik-elhitetik a Hívőket olyannyira, hogy azok, akik valóban a Messiást követik
gyűlöletesek lesznek a megtévesztettek-félre vezetettek előtt.
Tehát egy oly időről prófétál, ahol a megtévesztés szinte tökéletes; egy oly időt, ahol a rossz a jó-és a jó a rossz; Egy oly időt, ahol nem az IGAZSÁG a fontos, hanem a jelek és a csodák; egy oly időt, ahol
létszükséglet a választáshoz való " ISMERET", mert azon áll vagy bukik minden, hogy az ember választást tudjon tenni: Igaz és Hamis között; egy oly Időt, mint ez a mai...
Az hogy valaki különbséget tudjon tenni Igaz és Hamis között, a Szentírásban foglaltak szerint, egy bizonyos kritériumhoz van kötve...
Mal.3,13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18.ÉS MEGTÉRTEK ÉS MEGLÁTJÁTOK, HOGY KÜLÖNBSÉG VAN AZ IGAZ ÉS A GONOSZ KÖZÖTT, AZ ISTEN SZOLGÁJA KÖZÖTT ÉS AZ KÖZÖTT, A KI NEM SZOLGÁLJA ŐT.
Tehát a tisztán látás kritériuma, hogy az ember "MEGTÉRÉSRE JUSSON."
Bár minden- magát hívőnek valló, azt is vallja, hogy a hitre jutása óta, természetesen meg is tért...ám valójában az Igaz megtérésnek látható-érezhető jelei is vannak.
Különbség van Hitrejutás és megtérés között.
Ha valaki hitre jut, az még csak azt jelenti, hogy elhiszi hogy létezik Isten, mint valami : Legfelsőbb Hatalom, aki teremtette az egész világot...
Ez valójában kevesebb mint a Démonok és a Letaszítottak által felmutatott hit...
Meg van írva: Jak.2,19. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
Mégpedig azért van ez, mert a démonok és a Letaszítottak, Engedelmeskednek is az Isten akaratának! Nézzétek csak meg a szinoptikusokban, vagy az Apcsel-ben: Amikor Jézus-vagy akár valamely küldötte, felszólították őket,
megtették azt, amiről a felszólítás szólt. Ha az kellett: Megnevezték magukat- ha az kellett: távoztak, Vagy a TANACH írásai szerint, amikor az kellett, akkor népeket semmisítettek meg- országokat töröltek el- királyokat vittek hazugságba,
sőt: Egy esetről bizonyosan tudunk, hogy Pál és a tanács által Megítélt illetőt is "kezelésbe vették..."
Korinthusbeliekhez írt I. levél 5. rész
1.
Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye.
2.
És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte.
3.
Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte,
4.
Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával
5.
Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.
Tehát ezekben azt láthatjuk meg, hogy a másik oldal képviselőinek az Istenben való hite, tovább mutat az engedelmesség által, mint azoké, akik csupán "elhiszik hogy van Isten" de valójában továbbra is csak a maguk akaratát és testi kívánságaikat szolgálják...
Tehát különbség van Hitrejutás- és megtérés között...
A Megtérés az más... A Megtérés, egyben egy új élet- és az új élethez új alapokat és célokat is ad.
A megtérésről, talán leg szemléletesebben és érthetőbben János ír: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek...
Tehát azt mondja: AZ Isten Igéjének befogadása a MEGTÉRÉS, és egyben ez az Újá születés is!
És egyben azt is láthatjuk, hogy ezennel vissza kanyarodtunk a ma esti kezdő Igénk okozta dilemmához, azaz: Hogyan - vagy miről Ismerjük meg a Messiást?
Általánossgban hallható az az állítás, hogy majd amikor elé állunk, azonnal és kétség kívül felismerjük...De miről-Hogyan?
Szóval az van Testvérek, hogy a Szentírás elénk tár oly eseteket, amikor nálunk különbek sem ismerték fel Őt...
Szakállának hosszáról? Bajszának formájáról? Pajeszának hosszáról? ruhájáról? arcról? Esetleg Testi megjelenésének összhatásáról???
csak...( mindíg az a fránya csak...)
Nem stimmel, mert meg van írva: 2Kor 5,16
Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
Márpedig valahogy fel kell Ismernünk Őt, mert ha nem-vagy csupán felszínesen ismerjük, akkor a Mt.24-szerint félre vezethetőek-megtéveszthetőek vagyunk, tehát meg is leszünk tévesztve...
Jézus szavai szerint: Azokban az időkben ( most), Akkora lesz a megtévesztés ereje, (van) hogy a választottak közül is sokan elvétik az irányt.
( Mt 24, 23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, A VÁLASZTOTTAKAT IS.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek. )
Tehát úgy a Máté 24- mint a Jn.1, elénktárja azt a tünetet, hogy az emberek követik a hamisat- míg az Igaz Messiást elvetik és nem követik, mert nem Ismerik meg Őt.
Igaz, hogy : "a Tudatalanság Idejét elnézi az Isten"... és erre szokás hivatkozni hívőéknél általában, főleg akkor amikor kiderülnek oly turpisságok, amikről mindent elkövetett az illető, hogy rejtve maradjanak...
Csak... ( már megint csak...)
Szóval ennek az Igének, van folytatása-mégpedig mondatbeli folytatása is:
Csel 17,30
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek...
Stimm! Megint a Megtérés fontossága...
Szóval: míg egyszer, a Megtérés az Ismeret és a különbség felismerésének alapfeltétele, ( Mal.3,13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt. )
Másszor az Ismeret az a kritérium, ami által megmaradhatunk az IGAZSÁG követésében!
János 1-ben azt látjuk, hogy az Isten Igéjének a befogadása a Kulcs! Tudjuk az Isten Igéje- Maga Jézus!
Ám ennek van egy oly szabálya is, hogy ha valaki az Isten Igéje által jutott : Hitre és Megtérésre is egyben, az miért tér vissza az emberi-testi maszlagokhoz-tanításához, a tévelygés hazugságaihoz?
Hiszen Meg is kell mindabban maradni, amit az Isten az Ige által elplántállt bennünk!
Meg van írva: Gal.4,9.
Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?
Tehát nem jó út az, hogy a megtérés után, ismét az emberi ötletek-vélemények kerülnek a frissen megtértek figyelmének a központjába... Megtérésedet követően, térj be a gyülekezetbe, kövesd a gyülekezeti szabályokat, táplálkozz az Isten Igéje helyett (!!!) az elöljáróid tévelygésével...
Tehát minden mást kövess, csak ne az Isten Igéjét... Nem baj az, hogy a gyülekezeti dolgok a szemeid láttára furdulnak egyenesen az Isten Igazsága ellen, mert a gyülekezeti vezetőid majd elmagyarázzák neked sorjában, miért NE AZ ISTEN IGÉJÉRE FIGYELJ- Miért NE ÚGY ÉRTSD AZ ISTEN SZAVÁT AHOGY ÍRVA VAN...
Ha van az Igazság Ismerete- akkor nincs tévelygés! Ha nincs Ismeret- akkor van nagy baj!
Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
( az "Ismeret" szó nem azt jelenti, hogy valamiről-vagy valakiről tudunk valamit... az "Ismeret" szó jelentése: Egyé válás-Eggyesülés!
erre egy példa és egy ellen példa: Példa: Mózes I. könyve 4. rész
1.
Azután ISMERÉ Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól...
ellen példa:
Mt 1,22.
Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:
23.
Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.
24.
József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.
25.
ÉS NEM ISMERÉ ŐT, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.)
Azt állítom tehát, hogy ha nincs az Igazságnak Ismerete, akkor az Isten Ígéretei sem teljesednek be a Hívőn?
NEM! Igen is beteljesednek az Ígéretek azon is, aki nem ismeri az Igazságot... csak éppen az Istennek, az ítéletének-büntetésének az Ígéretei!
Zsid.3,7.
Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,
8.
Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,
9.
A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.
10.
Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ŐK PEDIG NEM ISMERTÉK MEG AZ ÉN UTAIMAT.
11.
Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.
Tudjuk tehát, hogy az Isten Igéje-Jézus, az Út az ÉLET és az Igazság... Csak az Követheti Őt,, aki Ismeri is. Meg van Írva: János Evangyélioma 10. rész
1.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ISMERIK az ő hangját.
Nos hogy ezeket megvizsgáltuk, marad a kérdés: Miről Ismerjük meg a Megváltót?
Bizonyososan emlékeztek, többször is mondtam már: Jézust nem elfogadás által kell követni, hanem FELISMERÉS által!
Aki csupán elfogadja hogy Jézus az akinek állítja magát, abban nincs felelősség vállalás.
Jézus tana erről:Mt.16, 13.
Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
14.
Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
15.
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16.
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Aki nem "ismeri" a Zsidó érték rendet, az nem biztos hogy érti, mit vállalt magára Péter... vagy hogy mit is tett a vak...
Mrk.10,46.
És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.
47.
És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
48.
És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
49.
Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.
50.
Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
51.
És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
52.
Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.
vagy hogy mit vállalt az az apa, akinek a fiát, a "süket-néma démon" szállta meg?
Mt.17,14.
És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,
15.
És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.
16.
És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani...
Kezdjük ezzel mindjárt: Tehát egy Apa, aki letérdel Jézus előtt.
14.
És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte...
Annak ellenére is, és most figyelem! annak ellenére is tántoríthatatlan maradt a Jézusban, mint
Messiásba vetett Hitében, hogy a Tanítványok kudarcot vallottak...
"16.
És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani"
Ez nagy baj volt a tanítványok számára ebben az esetben... Hiszen az a szó, hogy: "Tanítvány", azt jelenti, hogy egy oly személy, akinek jellem vonásaiból- tulajdonságaiból... FEL ISMERHETŐ A MESTERE!
Amikor egy tanítvány kudarcot vall, azzal a mesterét is megkérdőjelezteti... Ezért lett oly indulatos Jézus a Tanítványai felé...( "17.
Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem.")
Ezzel az Apa tehát, az "ISMERETÉN" felül, a Benne való "HITÉNEK": "ÁLLHATATOSSÁGÁT" is bizonyította!
Majd egy másik, mások szemében "Haj meresztő" dolgot is tett: A " süket-Néma démon" kiűzését kérte Jézustól... ( ENNEK MEGTÉTELE, UGYANIS A MESSIÁSI JEL.) Ez az Apa ezt jól tudta, és vállalta is, hogy ezért esetleg bajba kerülhet ha téved.
Egy másik történet pont arról számol be, mily következményekkel járhat az, amikor embertől olyas valamit kér valaki, amit csak az Isten tehet meg: Királyok II. könyve 5. rész
1.
És Naámán, a siriai király seregének fővezére, az ő ura előtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Siriát; és az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt.
2.
Egyszer portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.
3.
És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából.
4.
És Naámán beméne, és elbeszélé az ő urának, mondván: Így s így szólott az Izráel országából való leány!
5.
Akkor monda Siria királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izráel királyának. Elméne azért és vőn magával tíz tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz öltöző ruhát.
6.
És elvivé a levelet az Izráel királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, ímé az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy őt gyógyítsd meg bélpoklosságából.
7.
De a mikor elolvasta az Izráel királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez én hozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az ő bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és lássátok, hogy csak okot keres ellenem.
8.
Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen izenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jőjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben.
Tehát ez az Apa, Felelősségel vállalta a Hitbéli meggyőződését, ami ékes bizonysága annak, hogy a Hite-ISMERETEN alapul!
És erről az Ismeretről-és erről a hitről tettek bizonyságot a szavaikkal-cselekedeteikkel mind Péter-mind a vak, hiszen oly dolgokat tettek és mondtak tanúk előtt, amiket kizárólag Istennek címezhet az ember!
Ámde hogy Péter ne hagyjon kétségek közt minket, le is van írva: Jn.6,63.
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64.
De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65.
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
66.
Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
67.
Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
68.
Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
69.
ÉS MI ELHITTÜK ÉS MEGISMERTÜK, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Tehát itt is van a kérdésünkre a válasz, nevezetesen: Miből-hogyan ISMERHETJÜK MEG JÉZUST?
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: A BESZÉDEK, MELYEKET ÉN SZÓLOK NÉKTEK, LÉLEK ÉS ÉLET.(!)
Tehát arra a következteésre juthatunk, hogy Jézusban az ATYÁT és az ATYA BESZÉDÉT-IGÉJÉT- KIJELENTETT IGAZSÁGÁT FELISMERVE JUTOTTAK EZEK IGAZ HITRE-MEGTÉRÉSRE!
De nem volt ez eddig is előttünk? Hiszen olvastuk is: Mt 7,28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
vagy: János Evangyélioma 14. rész
1.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4.
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7.
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ISMERITEK ŐT, és láttátok őt.
Mindezek alapján tehát azt állítom, hogy Jézus nem egy új vallást alapítani jött, hogy Jézus nem törölte el az Isten rendeléseit-sőt... Pontosan az Ézsaiás 42 értelmében, a TÖRVÉNY IGAZ BETÖLTÉSÉT TANÍTOTTA? ÉS VÁLTSÁGÁVAL ANNAK RÉSZÜNKRŐL TÖRTÉNŐ IGAZ BETÖLTÉSÉT TETTE SZÁMUNKRA ELÉRHETŐVÉ.
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak...
Tehát azt állítom, hogy Jézust, az Isten Igéje által Ismerhetjük fel, tehát az a személy, aki maga a MEGTESTESÜLT IGE! Aki nem tesz hozzá az Igéhez-és nem is vesz el belőle semmit! Aki nem írja felül az Istenrendeléseit-hanem tökéletesen betölti azokat, és azok is, akikben Ő ÉL!
Hogy ez az állításom alaptalan-vak következtetés volna, amit semmi nem támaszt alá?
Nos nem alaptalan!
János Evangyélioma 17. rész
1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2. A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23. Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26. És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Ez ugye a Melki Cedek, azaz az Igazság Királya szerinti Főpap, értünk való Imája!
Nézzük csak: 6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
Meg van írva: Jn.6,44.
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45.
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
Azokhoz jött tehát Jézus, akik Igazán tudják értékelni az Isten Szavát,abban elkötelezik magukat, És pontosan az Isten Szava Által ISMERIK FEL a Megígért Messiást, A Messiásban, MEGISMERIK AZ ATYÁT, ÉS AZÉRT KÖVETIK JÉZUST MERT RÓLA TUDJÁK, HOGY KÉTSÉG KÍVÜL,AZ ATYÁHOZ VEZET!
Azaz: JÉZUSBAN AZ ATYÁT ISMERIK FEL!
Ja... hogy ez köztudott dolog???
Akkor miért vallják oly sokan, hogy az amit Isten mondott, már nem érvényes? Miért mondják azt, hogy az Isten Szavának követése nélkül van az Üdvösség-és az aki az Isten szavát követi, vagy követni akarja, az elkárhozik, mert az megtagadja Jézust? ( na ekkora őrjöngés...)
Azt is mondja a Főpap az Imájában, illetve pontosan azt kéri számunkra az Istentől: "17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. "
Azaz: Atyám: Add hogy ezek, életük minden napján, a Te Igéd szerint járjanak! Én velük maradok, hogy Ők mindenkor velem legyenek, és mindenkor a Te Igéd vezetésében maradjanak!
Tehát így Ismerjük fel a Fiúban az Atyát- és az Atyában a Fiút!
Ez által van az Ismeret, és ez az az Ismeret, ami mindenkor-minden történés ellenére megtart tévedhetetlenül az Igazság követésében.
Tehát nem új szabályok- nem új rendelések-nem új tan... Hanem az eredeti- amit az Isten eleve tanított!
Szokás az, hogy az Igehirdetés végén, visszatérünk a kezdeti Igéhez...
Hogy is volt?
Máté Evangyélioma 24. rész
1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég...
Ugye a 9-es; 10-es Ige: "9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást."
Ez már az Anti Krisztus felemelkedésének vonzata, ami szintén egy Próféciának a beteljesedése: Mikeás próféta könyve 7. rész
1.
Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
2.
Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3.
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4.
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5.
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6.
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
7.
De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
8.
Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!
Nem a világiak okozzák az Igaz Hívők problémáit, hanem azok a Hívő Testvérek, akik valójában soha nem ISMERTÉK meg az IGAZSÁGOT!
Az a szó, hogy: "Anti Krisztus" Jelentése: Isten Igazságának ellene mondó! Isten Szava az IGAZSÁG! Ami annak ellene mond, az a Hazugság!
Amikor valaki nem ISMERI az Igazságot, az a HAZUGSÁGOT KÖVETI...
A 12-es vers értelmében pedig, a hazugság követésre az ellenoldal a hívők elnyerésért, felhazsnálhat akár tév tant- de akár nehézségeket- problémákat-szenvedéseket is...
Ézsaiás 28,9.
Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é?
10.
Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi.
11.
Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez,
12.
Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!
13.
És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!
14.
Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, a mely Jeruzsálemben lakik.
15.
Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!
16.
Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!
17.
És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.
18.
És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket,
19.
S a hányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást;
20.
Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor.
...
Szóval vannak eszközök arra, hogy így-vagy úgy, de a Hívők, akik jól indultak, ismét a hazugság és a megtévesztés rabszolgáivá legyenek...
De aki kitart az Isten Igéjének vezetése és annak követése mellett, tehát azok akik elkötelezettek az Igazságban, azok maradnak meg.
Majd így folytatódik a Mt. 24: 14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég...
Egyesek számára nem evangélium- azaz nem öröm hír az, hogy az Isten Igazsága Örök... De az már Igen, hogy Jézus által már lehetséges az Igazság tévedhetetlen követése!
Tehát: Nincs is más hátra-mint előre: Hirdessük Testvérek, hogy az Atya és a Fiú- vagyis a Teremtő és az Ő Igéje EGY!
-
Zsoltárok könyve 50. rész
1.
Asáf zsoltára.
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6.
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9.
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13.
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14.
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16.
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17.
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18.
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23.
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Áldott Testvérek, a ma esti alkalommal ezen Fejezeten induljunk el Igei kalandozásunkban, és lássuk meg hova vezetnek ezek a sorok...
Mint látjuk, ez a Zsoltár, az ítéletről szól, amikor az Örökkévaló, mint Dajan ha Emet ( Igaz Bíró), Ítéletre készülve, Tanukat szólít.
"4.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6.
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela."
Vajon az Örökkévalónak miért van szüksége Tanúkra, hiszen Ő maga a Mindenható?! Nos azért, mert az Örökkévaló meg és be tartja azokat a szabályokat, amik megtartására a maga népét is felszólította.
(Pl.: 5Móz 19,15
Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.)
A Következő Igeversek arról szólnak, illetve arra intenek, hogy az aki bőséggel áldozik Istennek, azért ne gondolja azt, hogy ő tartja el, vagy tartja jól a Teremtőt, hiszen mindaz amit az ember adhat az Istennek, az az Istennek a teremtménye.
És ezennel egy nagyon fontos dologhoz értünk a mai Igetanulmányainkban: Nevezetesen a Gyümölcs kérdése...
A Gyümölcsről már a Teremtés könyvében olvasunk, és az ott leírt fogalom által tudjuk, hogy azok a gyümölcsök, amik önmagukban hordozzák a magvukat.
Ezt ebben az aspektusban azért fontos tudni, mert így érthető meg, hogy az ember is, amikor mások számára gyümölcsöző életet él, azokban is elvetésre kerül a mag, és bennük is megtermi ezeket a gyümölcsöket...
Azért mondtam hogy: "mások számára gyümölcsöző élet... mert egy gyümölcsfa sem táplálkozik a maga gyümölcséből. Tehát amikor gyümölcsök teremnek az Isten által bennünk, úgy mint: Hála-türelem-szívesség-szelídség... akkor mindazok akik részesednek ezekből a gyümölcsökből, és jó termőföldként fogadják a magot, azokban is megfogannak ezek, és a maguk idejében
meg is termik ezeket a gyümölcsöket.
Hogyan történhet ez a megfoganás? Nos amikor valaki-más valakivel ugyan abba a szituációba kerül, és látja azt a társát, aki abban a helyzetben teszem azt: békés-szelíd tud maradni... ez megragadja azt, aki forrong-vagy kétségeskedő, ez belátja hogy az általa felmutatott viselkedési formával szemben az a másik- kívánatosabb-jobb... mindez pedig nyilvánvaló jele annak hogy a jó gyümölcs magva evetésre került őbenne is.
Tehát megállapítható, hogy a gyümölcsök-gyümölcsöket plántállnak, és ez fontos felismerés a következők miatt.
" 14.
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!"
Hálával áldozni az Istennek... A hívő ember is, gyakran megfeledkezik arról, hogy mindaz ami vele történik, az Istennek jó indulata érte. És ez igaz nem csak a jó dolgokra-de a próbákra-nehézségekre is, hiszen megértettük már, hogy a próbák és nehézségek által formál bennünket az Isten,csiszolja a jellemünket, ezek által tesz bennünket szilárdakká-állhatatosakká, és ezek által érjük el a Hitben való megpróbáltság jelzőjét.
Ám, és ami talán a leg fontosabb: Az Isten iránt felmutatott hála, mint gyümölcs által ismerjük el az Isten előtt, hogy oda ahova eljutottunk, az nem a mi érdemünk-jóságunk-bölcsességünk-szépségünk eredménye, hanem az Isten Kegyelme!
De még ennél is több. Hiszen a hála,nem csak elismerés, hanem bizonyságtétel is egyben!
Hiszen a hálaadással kinyilvánítjuk hogy az Isten Igaz, és megtartja a szövetséget, és ebben az ígéreteit is.
Amikor az Isten "kihívta" Ávrámot, akkor azt mondta neki: Mózes I. könyve 12. rész
1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2.
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3.
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Tehát az hogy: " Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked." Ez a "bevitelt" Jelzi, amikor is az Isten a neki engedelmes követőjét: "Beviszi" az Ígéret földjébe. Mi ugye tudjuk, hogy ez a föld nem e világi, hiszen Ábrám sem érezte otthon magát azon a földön ahova eljutott, hanem tovább vágyódott, és erről így ír a Zsidókhoz írt levél szerzője:
Zsid.11,8.
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9.
Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10.
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
... majd ugyan ez Igaz a többi hithősre is, mert így zárul ebben az aspektusban a róluk emelt szó: 39.
És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
40.
Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
Ebből tudjuk, hogy az Isten Ígéretei, nem e világra-és nem a testi életre vonatkoznak.
Tehát a bevitel-be vezetés nem annyit jelent, hogy valahova bevisz, hanem rengeteg dolgot hordoz magában...
A Bevitel jelenti azt, hogy vezet! Hiszen egy oly földről van szó, amit mi nem látunk, tehát ebben a vonatkozásban, és ezen a ponton vakok vagyunk.
Ezért mondja: Ézs.42,16. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
De még ennél is többet jelent a bevitel, hiszen az Út során, amikor kiszolgáltatottak lettünk, hiszen kimozdultunk az eddig biztonságot adó testi értelmünkből, akkor meg is vigyáz, és ha kell, meg is véd az Út során.
Ám nem csak ez, hanem el is tart bennünket, és gondoljunk csak a sivatagi vándorlásra ami előjelül adatott számunkra minden vonatkozásával együtt: Egy sem halt sem szomjan-sem éhen a sivatagban 40-éven át.
A Ruha sem kopott le róluk... tehát ezek alapján, rólunk is gondoskodik ez úton.
Ám, a bevitel, magában hordozza, a célba jutásra való felkészítést is, tehát nevel-átformál... Újra teremt idő közben, azaz: Felkészít az Ígéret földjén való életre!
Erről is olvashatunk:
Mózes V. könyve 8. rész
1.
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4.
A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5.
Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6.
És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7.
Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8.
Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9.
Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
10.
Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
11.
Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12.
Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13.
És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14.
Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15.
A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16.
A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17.
És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18.
Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
19.
Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
20.
Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.
Tehát amikor Hálával áldozunk az Úrnak, akkor tanúbizonyságot teszünk arról, hogy az Örökkévaló megtartja a szövetséget, és ebben az Ígéretét-azaz: Fogadását is.
Mózes V. könyve 32. rész
1.
Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2.
Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3.
Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4.
Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
5.
Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.
6.
Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.
7.
Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
8.
Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,
9.
Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
10.
Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;
11.
Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:
12.
Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.
13.
A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;
14.
Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.
15.
És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját.
16.
Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
17.
Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
18.
A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged...
Tehát az Isten Megtartja az Ígéretét-de mi van velünk? Mi is megtartjuk? Tehát amikor majd ítéletre kerül a sor, mint látjuk a Próféciában, az 50-es Zsoltárban...
1.
Asáf zsoltára.
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6.
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened...
Ugye a törvény szerint, három tanubizonyságot hív elő az ítélethez..."4.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!"
Tehát az Egeket, hogy megvolt-e a gyümölcsök beszolgáltatása- a Földet, hogy volt-e miből... és a Kegyeseket, hogy a gyümölcsök-azaz az Istennel való együtt járás létre jöhetett az emberek számára.
Mózes V. könyve 26. rész
1.
Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2.
Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3.
És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4.
És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5.
És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6.
Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7.
Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8.
És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9.
És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10.
Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11.
És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12.
Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13.
Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14.
Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Vannak vélemények, amikor Hívők egy csoportja azt mondja: " sok esetben egyszerűen nincs miért hálát adni... vagy: "Miért tudnék most hálás lenni?"
Az Ige bizonysága szerint, azonban az Igaz Hívők úgy gondolkodnak: Miért NEM(!!!) tartozom hálával? Hiszen minden ami történik-miértünk történik, és mindaz az Isten kezében eszköz, éspedig miértünk.
Azután persze, ahogy egyre közelebb jutunk az Ígéret földjéhez, anál inkább "zörög a léc" tehát annál magasabb az Istennek arra a szintre vonatkozó elvárása is.
Ezért mondja Péter: Péter Apostol I. levele 4. rész
1.
Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,
2.
Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.
3.
Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.
4.
A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.
5.
A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élőket és holtakat.
6.
Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.
7.
A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.
8.
Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.
9.
Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.
10.
Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;
11.
Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.
12.
Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;
13.
Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.
14.
Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.
15.
Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó:
16.
Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent.
17.
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
18.
És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?
19.
Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.
Szóval minél közelebb jutunk a célhoz, annál nagyobbak a próbák... Hiszen az ami a kezdetnél elég volt, mára már nem elég. Egykor a Szövetség első szintjén, az ember odaszánására volt bízva a Szövetségben való megmaradás, az Iste Igéjéhez való hűség...
Majd eljött az idő, amikor ezt már az Isten az Újászületéshez kötötte, és ezen a ponton már Ő maga végzi bennünk, az Ő Szent Lelke által.
Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra...
majd pedig: Ezekiél 36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Ugye tulajdonképpen ez az "Új Szövetség ígérete, amiről ugyan ennyire nyilvánvaló módon szól: Jer.31,26.
Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.
27.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28.
És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
38.
Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.
39.
És kijjebb megy még a mérőkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé.
40.
És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mező a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.
Bizony ezt a szintet embertől született már nem érheti el, ehhez biza újá kell születni!
Jézus mondja: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8.
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
De a nehézségek fokozását okozzák még, a valaha Testvéreknek gondolt tagok is, akikkel együtt indultunk, és egy célt tűztünk magunk elé...
I Jn.2,15.
Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
16.
Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
17.
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
18.
Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
19.
Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.
20.
És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok...
Bizony a Testvér harc a leg nehezebb rész, és ezért marad a küzdelmeink végére.
Gondoljuk csak meg: Kain és Ábel esete... Kainnak csak akkor lett gondja Ábellel, amikor az Istenhez való közeledésükben az Isten egyértelmű különbséget tett...
Ézsau és Jakov... Csak az ígéretek örökségének átvételekor furdult Edom Jakov ellen, amíg csak ígéretekről volt szó,és az ahoz szükséges életformáról... Edomot nem érdekelte a dolog.
Így most is vannak, akikkel együtt indultunk valaha, és ugyan azon elhívásnak engedelmeskedve, egy cél eléréséért emeltük a szemünket a láthatóktól-a láthatatlan felé...
Ám a próbák során voltak, akik a maguk igyekezetével próbáltal menekedést találni. Akár a bölcsességük-akár az erejük által, de magukat szabadították ki szurult helyzetükből.
Innen már csak egy pillanat volt, amikor az Isten Tanítását fel is cserélték az emberi okoskodásokkal- és elhagyták az Isten Szövetségét, miközben egyre hangosabban kiáltják hogy ők a szövetség kezdvezményezetjei, és rázzák öklüket azok felé, akik valóban a Szövetség Útján haladnak.
Erről az Időről, rendkívül sok Prófécia szól.
Pl.:
Mikeás próféta könyve 7. rész
1.
Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
2.
Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3.
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4.
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5.
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6.
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
7.
De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!...
Nos tehát először is: Ugye leírja ezeket az Állapotokat, amikor is kontrasztosan elválik a két nemzedék útja: "2.
Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3.
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4.
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor."
" Elveszett a földről a Kegyes" Arról számol be, hogy a hívők túlnyomó többsége, világi értékrendet követ, tehát gonosszá váltak. Nem mindannyian, de sajnos a többség... a hangosabb többség.
Erről Jézus így szól: Mt.24, 8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
Hívők-Hívők ellen... de valóban ennyire megtévesztő és átláthatatlan ez a kép? Valóban ennyire nehéz különbséget tenni a két oldal között?
Nos van ennek egy módja: Mal.3, 13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
A Megtérés pedig abban nyilvánul meg, hogy felhagyunk az emberi tanítások követésével, és az Isten Igéjének vezetésére bízzuk magunkat.( ez eredményezi egyben az Újá születést is!)
Jn.1, 9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Namost akkor a különbség tétel, ezek fényében: Ki is támad kire? Akit az Isten Igéje vezet, erőszakos indulatú? Hazudik? Áskálódik mások ellen? Aljas? súsárol? rágalmaz???
Ugye hogy nem olyan nehéz különbséget tenni? (!!!)
De, és szintén sokszor elhangzó kérdés: " Kit kövessünk? Kire Hallgassunk? Hisz minden "Tanító az Igére hivatkozik-Mind ugyan azt vallja Istenének-Urának..." ?
Nos erre is egyszerű a válasz: Az Igazság az, amit az Isten Kimondott! Az Isten Szava a " FELKENT" azaz a MESSIÁS. ( Krisztus)
Ami vagy aki az Isten szavának ellent mond-ahhoz hozzá tesz-vagy abból el vesz... az az AntiKrisztus.
AZ Isten Igéjét kell követni, és nem embert-emberi koalíciót-vagy Dac és Véd szövetségeket.
És ha belegondolunk: Mindez csak azért, mert voltak-vannak próbák-nehézségek-kívánságok és gerjedelmek... De nem volt velünk valamennyi Próbában az Úr?
Valóban elvislhetetlen és kiállhatatlan dolgokat várt el az Isten Tőlünk? Nem adott a Testiek helyett, új kívánságokat-célokat-vágyakat, amik fontosabbak lettek számunkra a Testi dolgoknál?
Ezért is mondja Jézus: Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Ahol Kincsünk, azaz a vágyaink és a számunkra igazán fontos dolgok... ott van a szívünk is. És oda jutunk, ahova a szívünk húz!
Pál erre mondja: Gal.6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
9.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
Szóval erről lenne szó Testvérek: Valójában a különbség a két csoport között: Az Úrral-vagy Nélküle.
Itt a Mikeásban olvastuk az Imént a kulcsról: Mik.7,7.
De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
Azt mi már átbeszéltük, hogy azé az Isten Szabadítása- azé a Szabadító ( Yessua) Aki Szabadulásra vágyik! Aki Magáért harcol- vagy aki jólérzi magát, annak nincs szüksége a Szabadítóra...
Ezért mondja Jézus: Jel 3,20
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
-
Prédikátor könyve 9. rész
1. Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem lát):
2. Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.
3. Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mind ez előttük van.
4. Minden olyan, hogy mindenkit érhet, egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bűnösnek, az esküvőnek úgy, mint a ki féli az esküvést.
5. Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek.
6. Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.
7. Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.
8. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.
9. No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!
10. A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék.
11. Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.
12. Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.
13. Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek.
14. Mert nem is tudja az ember az ő idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképen ezek, azonképen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljő reájok hirtelenséggel.
15. Ezt is bölcseségnek láttam a nap alatt, és ez én előttem nagy volt.
16. Tudniillik, hogy egy kicsiny város volt, és abban kevés ember volt, és eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy erősségeket épített.
17. És találtatott abban egy szegény ember, a ki bölcs volt, és az ő bölcseségével a várost megszabadította; de senki meg nem emlékezett arról a szegény emberről.
18. Akkor én azt mondám: jobb a bölcseség az erősségnél; de a szegénynek bölcsesége útálatos, és az ő beszédit nem hallgatják meg.
19. A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását.
20. Jobb a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál; és egy bűnös sok jót veszt el.
21. A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azonképen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
22. A bölcs embernek szíve az ő jobbkezénél van; a bolondnak pedig szíve balkezénél.
23. A bolond, mikor az úton jár is, az ő elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy ő bolond.
Áldott Testvérek. E ma esti alkalmunk címe legyen ez: Élők és Holtak.
A Prédikátor könyvének eme fejezetével még nem foglalkoztunk, bár hihetetlen mélységei tárulnak fel ebben is a bölcsességnek.
Először is,Igei párhuzamok felkeresése által lássuk meg, mennyire nem nevezhető idejét múltnak- el avultnak eme bölcssesség.
Az első igétől-a harmadikig: " 1. Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem lát):
2. Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.
3. Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mind ez előttük van."
Ezen versek megerősítésül vannak, éspedig arra nézve, hogy az ember nem helyezheti magát nyugalomba, mert valójában soha nem érhet ezen a földön-ebben az életben a dolgai végére...
Ugye sokan gondolkodnak úgy, hogy már révbe értek, és a jelenük-jövőjük biztonságban van... ez lehet anyagi-de akár hitbéli dolog is,tehát akár munkahely-akár hitre jutás... Gyakorta hallatszik az Evangelizációkon a megtérésre hívás után, mikor elmondják együtt a megtérők Imáját:
" Mostantól Biztonságban vagytok" ... " be lett írva a nevetek az élők Könyvébe"... és egyébb hangzatos-ámde az Igazságtól elrugaszkodott kijelentések ezek.
Az ember soha nem veheti kezébe az életének irányítását! Erre figyelmeztet a Próféta is: Jer 10,23
Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
Amikor azonban, Valaki kijelenti hogy : "Biztonságban van" Akkor valójában függetlenséget jelent ki, éspedig pont Istentől, hiszen azt vallja ez a valaki, hogy Ővele már semmi sem történhet.
Más az, amikor valaki az Isten vezetésére bízza magát, és az Isten vezetésének követése által érzi magát biztonságban.
Mint pl. Dávid, amikor azt mondja: Zsoltárok könyve 23. rész
1.
Dávid zsoltára.
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
2.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
3.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
4.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
5.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
Ám ez azért merőben más állítmány, mert egyenesen az Úr vezetésére bízva magát, a Főpásztor oltalmát tudhatja a magáénak, így már tényleg jogosan érezheti magát biztonságban. Ugye értjük?
Nem egy cselekedethez- nem is egy cselekmény végre hajtásához- főleg nem egy alapjaiban félre értett gyakorlat, állítólagos törvényszerűségéhez köti a biztonságát, hanem az Örökkévaló állandó követéséhez, ami azt is jelenti,
Sőt: Legfőként ezt jelenti: Mindenkor az Úrral való közösségben lenni!
Ugye elsőként nézzük azt: Miért mondtam a megtérésre, hogy : " egy alapjaiban félre értett gyakorlat?
Nos mert azt tanítják, és vallják sokan, hogy a megtérők imájának elmondása már önmagában garancia a lélek biztonságára...
Először is: A Szent Tan bizonysága szerint, nincs megfogalmazott, ún.: Megtérők Imája.
Másodszor: A Megtérés nem a végállomás, hanem az Út kezdete! Ettől a pillanattól kezdődik az Isten tudatos keresése- az Ige követése- az Isten előtt kedves élet gyakorlása... azaz az : Engedelmesség!
És most értünk vissza a kezdeti kijelentéshez: Az ember nem érhet az Uta végére! Egy hívő sem nyugdijjazhatja magát, még akkor sem, ha Pálhoz hasonlóan, egy hosszú és szolgálati gyümölcsökben bővölködő életet tudhat maga mögött, hiszen nem tudhatja az ember, hogy az Istennek meddig vannak-lehetnek céljai vele.
Tehát ez az állandó és folyamatos követés a lényeg, és pontosan erről beszélt Jézus is.
Mt.24, 42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Mindenek előtt, a kulcs az értéshez: " 46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál."
Nem azt mondja, hogy aki elvégezte a feladatát... Tehát ez egy egész életre szóló szolgálat...
Azután, és pláne meg: "48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. "
Magyarul: Ha a megtrét hívő, Pató Pál úr módjára azt mondja magában, hogy ráér még a számadással, nem kell a stressz az engedelmesség és a sáfárság miatt...
nos Jézus azt mondja az ilyenekre:
"50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. "
Hogy mi ez a "Kettévágatás" Ítélete? Nos az biztos hogy az osztódással szaporítás gyakorlatáról beszélünk!
A Büntetést, illetve ezen fejezet vég konklúzióját valóban csak azok érthetik, akik tudják, hogy mijen bűnt nevez meg, az Úrnak való engedelem hiánya, és annak a büntetése.
Az Biztos, hogy a legnagyobb büntetés jelzője a kettévágatás, és pontosan azért, mert a leg sújosabb bűn büntetéséről van szó.
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben...
Ugye ezen fejezet. A SZÖVETSÉG KÖTÉS-t írja le, éspedig azt a szövetség kötést, aminek mi mind a részesei LEHETÜNK...( Feltételes mód!)
Hogy megértsük ezt, szépen sorjában nézzük a dolgokat- lépésről-lépésre...
Mind tudjuk ki Ávrám. Tudjuk azt is hogy az Istennek való Engedelmességéért köttetett a szövetség, és minthogy azokban a napokban, és azokban az időkben, régtől fogva Ő volt az egyetlen,
aki az Isten keresésére-majd pedig követésére adta magát, mégpedig önmaga teljes feladásával (!) ezért elsőként is : Magoknak... azaz : Fiainak nevezi az Örökkévaló mindazokat akik követi az " Ávrám-i Hitet", Majd Szövetséget köt a maggal, és Ígéreteket tesz az Isten a Magnak...
Ebbe a Szövetségbe nem lehet bele születni, ezt nem lehet, autómatikusan örökölni, ennek Örökségébe, az azonos hitet felmutatva lehet belépni!
Tehát a Szövetség kötés ténye: "8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. "
Először is, kezdjük a végén..."12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. "
Tehát valójában nem Ávrám köti a szövetséget, de a megköttetett szövetség róla neveztetik.
Tudjuk hogy kik kötik a Szövetséget, éspedig az Örökkévaló, és az Ő Adott Szava! Ám ez azt is jelenti, hogy az Örökkévaló Szavát ugyan úgy kell követni, mint ahogyan Ávrám is tette egész életében.
Most pedig a lényeg: "9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé. "
Hogy a felvagdalt tetemeknek mi a jelentése, talán nem mindenki tudja...
Amikor a Szövetségre-frigyre lépők, átmennek a felvagdalt tetemek között, azt jelentik ki: " Ha én az Eskümet megszegem, járjak úgy, mint ezek közül egy!
Na ez a kettévágatás, és most már azt is értjük, hogy aki az Úr Követésére adta magát, ámde nem követi az Urat, vagyis nem követi Őt, folyamatos engedelemmel, az Szövetség szegő, és Jézus felmutatja hogy ez alapján lesz elszámoltatva, és megbüntetve is.
Értjük hogy ez mit jelent? Mózes első könyvében van leírva a Szövetség kötés- és Jézus mondja el a Szövetségszegés számonkérését-és annak büntetését.
( Ha eben nincs változás, akkor miben lehetne???)
Ha már a darabokról beszéltünk, akkor stílszerűen folytatnám: Tehát ha ezt a részt ki veséztük...akkor folytassuk a Prédikátor fent megkezdett fejezetével:
Préd.9, 4. Minden olyan, hogy mindenkit érhet, egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bűnösnek, az esküvőnek úgy, mint a ki féli az esküvést.
5. Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek.
6. Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.
7. Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.
8. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.
9. No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!
10. A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék.
11. Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.
12. Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.
13. Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek.
14. Mert nem is tudja az ember az ő idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképen ezek, azonképen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljő reájok hirtelenséggel.
15. Ezt is bölcseségnek láttam a nap alatt, és ez én előttem nagy volt...
Tehát az Élők, és a Holtak története...
A Szent Tanból tudjuk: Azok akik Testileg élnek, tehát nem az Isten Vezetése szerint, azok Testi emberek, és az Isten számára Halottak!
I Mózes 2, 15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Valójában tudjuk, mert a Szent Tan olvasása által tudható, hogy az első ember, majd picit később, az első ember pár életében is ott volt Jézus, éspedig mint: " JÓ PÁSZTOR".
Valójában Ő vezette az Isten Teremtményeit, és amíg a Teremtmények engedelmeskedtek az Isten Szavának, úgy mint: " Legyen-és lett...Pezsdüljön-és Pezsdült... Szaporodjatok- és meglett... Őrizd és Míveld!!! és amíg ezt tették..
Mit jelent ez: Őrizd és Míveld??? Tudjuk-e?
Nos a Teremtés rendje általi csodálatos és rendezett életet... az Eden-t! Isten Királyságát!
Őrizd! Tehát vigyázz, hogy minden megmaradjon ebben az állapotban, amikor is: Mindenek engedelmeskednek az Isten Szavának!...
És míveld! Vagyis te is azt tedd! ( ne csak másokat inspirálj, hanem te is kövesd!)
Hiszen itt és ezen a Ponton, amikor még mindenek engedelmeskedtek az Isten szavának, akkor volt minden az Isten szerint: I Mózes 1,31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Tehát mindezekből tudjuk, hogy az Isten egyetlen dolgot kér: Ez pedig nem más, mint az Engedelem!
És egyetlen bűnt ismerhetünk, ez pedig nem más, mint az engedetlenség! És egyben ez az engedetlenség az ami az embert elválasztja az Istentől, és ez egyben a Halálba is viszi az embert.
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban...
Tudjuk, hogy az Isten Szava a Krisztus.. azaz a : FELKENT. Azért Felkent, mert Isten Őt adta követendő mintaként! Őt adta követésre-neki lehet engedelmeskedni ha biztosan meg akarunk maradni az Isten Örömében, és Vele való Békességben!
Minden, ami az Isten Szavának ellene mond-ahoz hozzá tesz valamit, vagy abból elvesz... az az AntiKrisztus.
Namost sajna az első emberpár az AntiKrisztust részesítette előnyben, és ezért halálba is jutottak, sőt: Minthogy ők az elsők ( ebben is) , az Utánuk következők, már eleve ott kezdenek, ahova az elsők eljutottak, azaz: Testi emberként születnek- halálra ítélve, Isten számára Holtan...
I Mózes 6, 3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Egyben azt is láthatjuk a bukás történetében, hogy mik az elsődleges ismérvei a Testi embernek...
A Mezítelenség rejtetgetése... ebben az aspektusban: Amikor is az ember többnek-szebbnek-jobbnak akarja magát mutatni, mint ami valójában.
"7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak."
Vagyis: Ne lásd a szégyenemet, hanem azt lásd, amit mutatni akarok...
2; Bujkálás Isten elől... A Mai "Hívők" Között is akadnak szép számmal olyanok, akik bujkálnak az Isten elől... Vállalnak inkább szolgálatokat is, csak hogy elkerüljék az Istentől való személyre szóló kérdést: ( HOL VAGY EMBER???)
"8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? "
3; Mások okolása... Ez talán ott kezdődik, amikor a "hívők" Nagy része, mindjárt azzal kezd, hogy Adámot vö Evát okolja mindenért...
Az Ő felelősségük nem kérdés, ámde az Isten Adta az Újra kezdés lehetőségét, tehát nem kell megmaradni az Istentől elválasztott állapotban, hanem Új életet lehet kezdeni... Adta Jézust, a Maga Szavát, akiben Újá lehet születni! ( Követés-neki való engedelem...)
Tehát nem felelőst kell keresni akit okolhatunk mindenért, hanem újászületés által el lehet kerülni minden rosszat.
Vannak akik fantáziával is meg vannak áldva... nos ők már nem is Ádámot és Évát okolják, hanem a démonokat, éspedig olyan dolgokban is, amihez a démonoknak semmi közük.
Na nézzük ezt, és ezzel folytassuk a Prédikátor aktuális fejezetét:
Az emberi élet, a Világi élet, olyan mint egy hatalmas folyam. Erős áramlataival-sodrásával magával ragad mindent és mindenkit... Ezek az áramlatok-sodrások egy cél felé sietnek, ez pedig nem más, mint a teljes és megkérdőjelezhetetlen elválasztódás, a visszatérés lehetőségét is elvéve az embertől.
Lehetnek ezek: Irányzatok-divat-szokások-alap elvek-célok kitűzései... valójában csak Emberi kívánságokat fogalmaznak meg, pont mint Éva esetében, és a testi dolgokra irányítják a figyelmet.
Erről így ír összességében az Apostol: I Jn.2,15.
Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
16.
Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
17.
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
Tehát az e világi élet, mint egy nagy folyam, visz és sodor magával mindenkit akit csak lehet, éspedig a testi kívánságok hajszolása által, és bőséges a választék...
Mert először is, mást kíván egy fiatal-és mást egy idős; mást egy férfi-és mást egy nő... azután vannak az ambíciók szerint osztályozott kínálat... akár egy szupermarkett... egy szellemi szupermarkett...
És ebben az árban- az emberek... a TESTI emberek, valójában csak mint valami marionett bábuk sodródnak a kívánságok útvesztőjében... Holtak... csak utasok a halálban való kiránduláson. Istentől távol, és idegenen... Akár mennyire is Élőnek-Hívőnek vallják magukat-soha sem Ismerték meg az Élet kútfőjét!
Ezeket nem a démonok viszik a bajba, hanem a saját kívánságaik-gerjedelmeik-céljaik... tehát az Egó.
Ám, és ezzel a gondolattal zárja az Apostol is, ebbéli tanítását, vannak kivételek, akik nem sodródnak, hanem egyenesen a sodrással küzdenek, és GYŐZNEK! KÜZDENEK ÉS GYŐZNEK!!!
YISRÁÉL!
Ők Harcosok. Született Küzdők és reménybeli Győztesek. Nem sodródnak áramlatokkal- nem hánykolódnak a különböző szél irányoktól... Ők masszívan kötik magukat az Isten Szavához, annak kötelmeivel és irányadásával együtt, és Biztosan állnak a hitben, de ezzel egyetemben és legfőként: ÉLNEK AZ ISTEN SZÁMÁRA!
Végezetül folytassuk a Prédikátor könyvének tárgyalt fejezetével, illetve ami még hátra van abból...( ez a kedvenc részem... ) ezt iróniának szántam.
Préd.9,15. Ezt is bölcseségnek láttam a nap alatt, és ez én előttem nagy volt.
16. Tudniillik, hogy egy kicsiny város volt, és abban kevés ember volt, és eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy erősségeket épített.
17. És találtatott abban egy szegény ember, a ki bölcs volt, és az ő bölcseségével a várost megszabadította; de senki meg nem emlékezett arról a szegény emberről.
18. Akkor én azt mondám: jobb a bölcseség az erősségnél; de a szegénynek bölcsesége útálatos, és az ő beszédit nem hallgatják meg.
19. A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását.
20. Jobb a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál; és egy bűnös sok jót veszt el.
21. A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azonképen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
22. A bölcs embernek szíve az ő jobbkezénél van; a bolondnak pedig szíve balkezénél.
23. A bolond, mikor az úton jár is, az ő elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy ő bolond.
Jób 28,28
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
Tehát aki ez alapján tanácsol valamely bajba jutottat, ( nem általánosságokat fröcsögve, hanem személyre szóló- hathatós segítségként..) , nos ezek alapján érdemes figyelni az ilyen tanácsra.
DE... ( már megint az a fránya: DE...)
Mert tudjátok Testvérek, úgy van az. Hogy először is, a Bölcsesség nem nyomja el a bolond beszédet, hangerőben... Tehát nem hangzatos ebben a formában.
Csöndes tehát, éspedig azért, mert személyes. Ezt meg kell keresni, és meg kell találni! Nem általános beszéd-tanács ez, hanem személyes.De nem is lankad meg, és nem fárad meg- tehát mindenkor- minden időben meg lehetne Őt találni...
Ezért mondja a Prófécia: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
Jézus erről a "nem evidens- ről" így szól: Mt.7,13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
Az ostoba szóért persze elég ha megnyitjuk a vízcsapot... abból is az folyik. A Butaságot hangosan és hangzatosan hirdetik, és mindenki meghallja...
És... Az is Igaz, hogy ha ezerszer is kisegít-vagy megment a Bölcsesség a bajból, vagy egyenesen a biztos pusztuásból is, akkor is újra elhagyják a tanítást oly sokan, és követik újra és újra a butaságot, az emberi maszlagot, akkor is, ha azért már rengetegszer fájt a fej...
Péld 1,7
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Isten szavai jutnak eszembe erről, amit vígaszul küldött valakinek...
Ez.33,23.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
24.
Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.
25.
Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?
26.
Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?
27.
Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezőnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erősségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.
28.
És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erősségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.
29.
És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.
30.
És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki?
31.
És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.
32.
És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.
33.
De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.
-
Mózes II. könyve 20. rész
1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak...
Áldott Testvérek, a Szent Tan ezen idézete, a Bálványozás ellen való felhívás ugye...
Az hogy az Isten tiltja a bálványok készítését-tisztelését, az nem is kérdés és általánosságban elfogadott alap,bár arról, hogy valójában hogyan készülhetnek bálványok-vagy méginkább:
mi minden lehet bálvány egy ember életében, nos arról már megoszlanak a vélemények.
Tudjuk, hogy bármi lehet bálvány, sőtt: Minden bálvány a hívő életében, ami figyelemben-fontosságban- iránta való törekvésben... megelőzi az Istent, hiszen Isten mindíg-mindenben az első!
Tehát ha valamit...akár mit az Isten elé helyezünk, az bizony bálvánnyá avanzsálódik, és minden azért való igyekezet pedig: Bálvány imádat-bálvány áldozat.
Minthogy ezekről már többször is beszéltünk, most ebben a témában, egy ugyan ennyire fontos dolgot szeretnék felmutatni, ami nem más mint az Isten helyhez kötése...
Az ember általában vizuális alkat... Ahhoz hogy valamit-valakit megértsen,kötődni tudjon hozzá, vizualizálnia kell... ezt teszi ugyanis a Testies élet.
Tehát a Testi ember jelzője az is, hogy abban hisz-amit lát, amit megérinthet. Még az is belefér a Testi ember számára, ha csak egy bizonyos helyen teheti meg ezt az érzékelést.
A Lelki ember számára, már nem szükségesek az ilyen" kézzel fogható-szemmel látható" "bizonyítékok."
A Bálványozással pedig az a baj, hogy amikor az ember, megpróbálja a szem számára,láthatóvá tenni az imádata személyét-tárgyát...Akkor egysze s mind: be skatulyázza, tehát azt mondja: Ő Ilyen!
( így néz ki-ilyen a haj viselete-ilyen a szakálla-ekkora a pajesza-ilyen ruhát hord... vagy ugye mindjárt: ő férfi...stb. ) de mi van azokkal, akik nem olyanok?
Ugye ez a kategorizálás... és ennek egy ugyan ennyire problémás formája, amikor az Istent egy adott helyhez kötik.
Van is erre pár példa a Szent Tanban. Most nézzük az egyiket:
I Kir.20,17.
És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelőször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották néki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából!
18.
És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el őket elevenen.
19.
De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, a mely őket követte:
20.
Mindenik vágni kezdte azt, a ki eléje került, és elfutottak a Siriabeliek, az Izráel pedig kergette őket, és megfutott maga Benhadád, Siria királya is lovon a lovagokkal együtt.
21.
És azután kivonult az Izráel királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a Siriabelieket nagy csapással.
22.
És méne az Izráel királyához egy próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erősítsd meg magad, és vedd eszedbe és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendő mulva ismét feljő Siria királya ellened.
23.
A siriabeli király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket; de vívjunk csak meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket?
24.
És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyéről; és állíts hadnagyokat helyettök,
25.
És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, a melyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és vívjunk meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? És engede az ő szavoknak, és akképen cselekedék.
26.
Mikor azért az esztendő elmult, rendbeszedte Benhadád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izráel ellen.
27.
De az Izráel fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz képest olyanok voltak, mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a Siriabeliek ellepték a földet.
28.
Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izráel királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.
Ebben a történetben az Isten személyét, olyanok akik nem tisztelték őt, szerették volna egy helyhez kötni, és azt remélték, hogy ez által más helyen legyőzhető a népe...
Nos nem jött e nekik.
Ez a történet azonban különleges a maga nemében, mert olyanok próbálták helyhez vagy helyi adottságokhoz kötni az Isten személyét, akik nem tisztelték...
Ám a legtöbb esetben, pont az Istent tisztelők próbálták az Isten hatalmát-dicsőségét-személyét egy adott ponthoz kötni.
Először is, Dávid... ő szerette volna megépíteni a Béjt hamikdást-a Templomot, bár ez valójában szintén egy félre értett-és félre magyarázott dolog, hiszen Dávid nem Istennek szeretett volna házat építeni- hanem az Isten Nevének.
Erről így szól Salamon, aki végül is megépíthette:
Királyok I. könyve 8. rész
1. Akkor összegyűjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion.
2. És felgyűlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap.
3. Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát,
4. És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok és a Léviták.
5. És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, a mely ő hozzá gyűlt, megyen vala ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt.
6. És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.
7. Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről.
8. És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.
9. És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kőtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földéből.
10. Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd tölté be az Úrnak házát,
11. Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.
12. Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.
13. Építve építettem házat néked lakásul; helyet, a hol örökké lakjál.
14. Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott.
15. És monda: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette, mondván:
16. Attól a naptól fogva, a melyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, a melyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy ő legyen az én népem, Izráel felett.
17. És ámbár az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy ő épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének;
18. De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;
19. Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.
20. És beteljesíté az Úr az ő beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének.
21. És helyet szerzettem ott a ládának, a melyben az Úrnak szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Égyiptom földéből.
22. És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé,
23. És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te előtted teljes szívvel járnak;
24. A ki megtartottad azt, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon megtetszik.
25. Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodból való férfiú el nem fogy én előttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy én előttem járjanak, a mint te én előttem jártál.
26. Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.
27. Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.
Ezen része a Szent Tannak, mély, ámde nem annyira rejtett dolgokra reflektál, amennyire érthetetlen ez sokak számára...
Először is: Nem Dávid-és nem Salamon választotta valójában a Helyet, ők Igazodtak az Isten Hely választásához.
Meg van írva: V.Mózes 12, 10. Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:
11. Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.
12. És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek.
13. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14. Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
És az is meg van írva, hogy Sors vetéssel osztották el a földet, Yisráél törzsei között: Zsolt.78,52.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
És valójában az is meg van írva, hogy miért az a hely az ahova végül is felépült a Templom...
I Mózes 22,9.
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Tehát ezekben látható, hogy nem emberi ötlet volt az, hogy oda épült a béjt hamikdásh, hanem az Örökkévaló választása.
Az pedig hogy kőből lett építve, az azt jelenti, hogy nincs tovább vándorlás, hiszen a vándorlás-az átmeneti szállás helye és jele a sátor. Ez vonatkozik az emberi Testre is a hívők esetében, hiszen ezért nevezik a testet földi sátorháznak, pl.: II Kor.4, 16. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
17. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Korinthusbeliekhez írt II. levél 5. rész
1. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
2. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
3. Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
4. Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
( ez egyben egy jó bizonyíték arra is, hogy miért nem jó a Szentírás fejezetenkénti felosztása...)
És ha már itt vagyunk, akkor a soronkövetkező tanítása a Salamon "Templomszentelő Imájának"...
I Kir.8, 17. És ámbár az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy ő épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének;
18. De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;
19. Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.
Dávidról tudjuk, hogy bizonyos esetekben a Messiás előképe volt, mint pl. a Nevének jelentése: Egyesítő-egyé tevő...
Ám más vonatkozásban...?
Nos todjuk, hogy meg van írva: 1Kir 9,5
Megerősítem a te birodalmadnak trónját az Izráelen mindörökké, a mint megígértem volt Dávidnak a te atyádnak, mondván: Nem fogy el a te nemzetségedből való férfiú az Izráel királyi székéből.
és így folytatódik: Ézs 9,7
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
Ez például egy a Messiási próféciák közül, tehát ezekből tudjuk, hogy Dávid trónjába ül a Messiás... akkor tehát még kinek is az elképe Dávid? Az ő Trónszékének két tartó oszlopa tehát: Jogosság és Igazság...
Akkor tehát Dávid, minthogy meg van róla írva hogy az Ő magvából származik a Messiás:Rómabeliekhez írt levél 1. rész
1.
Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére.
2.
Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban,
3.
Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint,
4.
A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,
5.
A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért;
6.
Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai
Akkor tehát itt, Salamon az aki a Messiás előképe immáron, mert Salamon volt az, aki Templomot épített az Úr nevének. És minthogy ez is csak előkép volt, az Igazi Messiás fel is Építette a Tökéletes Templomot, hogy az írások beteljesedjenek, és erről Pál így tanít:
1Kor 3,16
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
És itt már nem egy elbomló anyagról van szó, hanem a lélekről, és a lélekről is tudjuk hogy ÖRÖK!
Tehát mindezek miért fontosak a számunkra? Azaz hogy az Istent nem lehet-és nem illdomos egy helyhez, esetleg egy személyhez kötni?
Nos: Hányan és hányan vannak valóságos lelki válságban azért, mert mondjuk: Költözés vagy egyet nem értés miatt, el kell hagyniuk a gyülekezeteiket, ahol valamikor először találkoztak az Istennel...
Ahol talán életükben először volt valóságos tapasztalásuk Istennel.
Erre is van példa a Szent Tanban:
Máté Evangyélioma 17. rész
1.
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
2.
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3.
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
4.
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
Péter itt, a megdicsőülés helyén szeretett volna "hajlékot" azaz: Oltárt építeni annak emlékére, hogy a Tanach-i- leg utolsó Prófécia itt teljesedett be...
Malakiás próféta könyve 4. rész
1.
Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2.
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3.
És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
... Mózes-Éli- Messiás...
De az Isten válasza így hangzott: Mt.17,5.
Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
És Őt, tehát a Messiást hol kell Halgatni? Nos hol állt meg Jézus? Sehol! Míg a földön járt mely helyhez kötötte magát? Sehova!
Bár tiltotta a tanítványait a Pogányoktól- ám Ő maga elment értük is, és beszélt is velük, sőt: Kéréseiket is teljesítette több esetben...Majd pedig, amikor Uralmának teljességére jutott, már egyenesen küldte hozzájuk a Tanítványait.
Mindez azt jelenti, hogy Követni kell Őt, hiszen meg van írva: 5Móz 1,30
Az Úr, a ti Istenetek, a ki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt...
Ugyanis az Evangelizáció, egy harc! Ilyenkor ugyanis az történik, hogy az Evangelista elmegy e világ fejedelmének a tulajdonába, annak tudatában, hogy a Hatalmast kifossza, és a fogjait kiszabadítsa.
Nélküle semmi esélyünk, de Vele... Győzünk!
És bárhová is jutunk- akárhonnan is kell elmennünk... Mindíg-mindenhol velünk van az Úr!
Az Örökkévaló mondja: Mózes II. könyve 6. rész
1.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről.
2.
Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
3.
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.
4.
Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.
5.
Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről.
6.
Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7.
És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
8.
És béviszlek titeket a földre, a mely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr.
Tehát: 3.
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.
Azaz, Ábrahám-Yichák-Yakov, úgy ismerte az Istent, hogy : El Sadday, azaz: Isten, aki mindenre elegendő. Ám Mózes óta így ismerhetjük: Jö Hu, vö Hájáh . Azaz Volt és Lesz... azaz: Örökkévaló! Mindenhol-mindenkor-Ugyan az!
Nincs hely, ahova el sodródhatnánk, és nem lennénk Istennel!
Azt mondja a Zsoltáros: Zsoltárok könyve 139. rész
1.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7.
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
8.
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
9.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17.
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18.
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok....
A Próféta által pedig már egyenesen inti is az embereket:
Jer 23,24
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
Amikor esetleg félünk, hogy az Istentől elsodródunk, ez vígasz! De egy bizonyos pont után, már az Iste számára, egyenesen ingerlővé válhat, ha az ember azt gondolja róla, hogy az Isten ezen a földön-ebben az életben, más helyen már nem lesz vele.
Az Istennel való kapcsolatunk nem egy adott helyhez kötött, hanem az Újá születéshez!
-
Hóseás próféta könyve 12. rész
1.
Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba visznek olajat.
2.
Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az ő útai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki.
3.
Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel.
4.
Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.
5.
Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az ő neve.
6.
Térj hát vissza a te Istenedhez; őrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben.
7.
Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni.
8.
És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!
9.
De én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől kezdve. Újra sátorok lakójává teszlek téged, mint az ünneplés napjain.
10.
Mert én szólottam a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és én szólottam hasonlatokban a próféták által.
11.
Ha Gileád a gonoszság városa, bizony semmivé lesznek! Gilgálban ökrökkel áldoznak; de oltáraik is olyanokká lesznek, mint a kőrakások a mező barázdáin.
12.
Jákób Aram földére bujdosott, és egy asszonyért szolgált az Izráel, és egy asszonyért pásztorkodott.
13.
És próféta által hozta fel az Úr Izráelt Égyiptomból, és próféta által tartatott meg.
14.
Gonoszul ingerelte Efraim az Istent; de rajta szárasztja a sok vért, és gyalázatosságát megfizeti néki az ő Ura.
Efráim... Testvérek, figyeljük csak meg a kulcs mondatot ismét: 7.
Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni.
8.
És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!
Bezony sokan vélekednek olyképpen, hogy a dolgai-viselkedése-értékrendje... nem Bűn.
Vagy sok esetben úgy: Hááát nem vagyunk tökéletesek, de "odaát" már nem fogok bűnben élni, mert Isten megszabadít, úgyhogy nincs semmi baj...
De van baj, mégpedig nem is kicsi. Meg van írva: Ézs 26,10
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Nos ez alapján láthatjuk: Bűnös ember nem nyerhet kegyelmet. Az elválasztás itt történik ezen a világon.
Vannak olyanok is esetleg, akik valamely bűnöktől hányatott életet élnek, de úgy, hogy gyűlölik azt a bizonyos bűnt, és attól:SZABADULNI AKARNAK.
Többen úgy vélekedenek, hogy bizonyára démonizált az illető... nos ha a Hit az Isten ajándéka, márpedig az,és ha úgy van a hitrejutás és az újászületés, mint ahogyan le van írva a Jn.1-ben,
akkor kijelenthetjük, hogy hívőben nem lehet Démon! Amikor pedig a Hívőből démont űznek, akkor az a Szentlélek káromlást meríti ki.
Ézsaiás 5, 20. Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
Az hogy nagyon sokan a démonokat okolják a bűneikért, az nem új keletű dolog... Nem én-az asszony... akit te adtál! Nem én-hanem a kígyó!
Más okolása...egymásra mutogatás... Testi élet.
Hogy is volt a 7-es versben? " 7.
Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni."
A Kanaániták azok, akik az Örökösökkel együtt élnek, közös az országuk-bár azon vannak hogy az Örökösöket kizárják-kiszorítsák az Örökségükből.
Most vegyük sorjában a bűneiket: Kanaánita... Ez önmagában még sokak szerint nem lehet bűn-pedig az sajnos. Meg van írva:I Mózes 9, 25.
Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
26.
Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
Nos az aki oda születik, még nem lenne felelős mindezért, ámde ha megtartja a népe szokásait-az ő atyai utain jár-nem hagy fel az elvetemültséggel-nem szakít a gonoszságokkal, akkor már felelős, hiszen ő maga
él Kanaániként.
Miért nevezi az Örökkévaló a Próféciában-Efráimot Kananeusnak? Mert az Örökkévaló parancsával szemben, nem űzte ki maga elől a Kanaenitákat,hanem az együttélést választotta velük. Átvette a szokásaikat-Isteneiket-
Isten tiszteletüket-életmódjukat... Tehát elegyedett velük,megfertéztette a Testvéreit-bűnbe vitte őket, nemsokkal később már kritizálta a Testvéreit,ellenük fordult, és amikor bajba kerültek- cserben hagyta őket.
Erről emlékezik a Zsoltár is.
Zsoltárok könyve 78. rész
1.
Aszáf tanítása.
Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5.
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6.
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik...
De ha belegondolunk, ma hányan-és hányan élnek úgy a testvéri közösségben, hogy valójában mindez fellelhető bennük is?
Hiszen nem az Isten rendeléseit preferálják-hanem emberi ötleteket... nem egy szabály szerint gondolkodnak azokkal-akik Istennek szeretnének tetszeni...
Fenyegetőznek-gyűlölködnek.
Most nem a Kanaánitákról beszélek-hanem azokról, akik a Kanaáni értékek szerint élnek közöttünk... az Efráimitákról van már szó.
Tudjuk, hogy mindaz, ami benne foglaltatik a Szentírásban, valójában Tanítás, és mint olyan: Előjel.
Efráim sorsa, tehát : Születése-befogadása az Isráelita közösségbe-értük is szóló szabadítása az Istennek-Isten ben-és Istentől való meg gazdagodásuk- majd pedig Testér elleni gyűlöletük-makacsságuk-bálvány imádatuk-
bűneik összessége... mind mind előjel egy későbbi időre vonatkozóan, egy "bizonyos" viselkedés formára, a "beoltattak" egy részére vonatkozóan...
Most sokan azt gondolják, hogy aki már beoltatott-az nem lehet a későbbiekben hitetlen-engedetlen-Testvér gyűlölő-gonosz.... stb.
Már Pál is utalt rá hogy de!
Róma 11,16.
Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17.
Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18.
Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19.
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20.
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21.
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22.
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
Akkor most nézzük, ki is volt a példaadó ebben az esetben...
Józsefről tudjuk, hogy a Testvérei "közre működésével"... Eggyiptomba került, hogy ( mint később kiderült) Isten így gondoskodjon a Népéről.
Eggyiptomban az Isten felemelte őt, és jóra fordította a sorsát. Itt feleséget vett magának, és fiai is születtek.
Namost: Bár József Zsidó, ám a fiai mégsem lettek azok, hiszen a Zsidó törvények szerint az a Zsidó-aki anyai ágon születik Zsidónak.
József felesége-Eggyiptomi volt ugye. Így a Fiai sem számítottak Zsidóknak, és hogy egy részük lehessen a Zsidókkal, úgy mint: Egy Isten-egy nép- egy ígéret-egy sors...
Ezért Jákov,( Yisráél) a magáénak fogadta József gyermekeit, Efráimot és Menássét.
Mózes I. könyve 48. rész
1. És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6. Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.
7. Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton.
8. És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
9. József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg.
10. Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket.
11. És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.
12. Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre.
13. És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá.
14. Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala.
15. És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:
16. Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
17. Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át.
18. És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
19. Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
20. És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
21. És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.
22. Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.
Ettől kezdve lett Atyai ágon, Efráim-Yisráél része törvényesen, tehát így gondoskodott Yakov arról, hogy ő utána, a fiai ne zárhassák ki őt az Örökségből.
Tehát az első "Beoltatásnak" lehetünk tanú ebben az esetben.
Ugyan a Beoltatás megtörtént tehát, ámde mégsem jutottak egységre-bár az indulás jó volt.
Közös sors-közös szabadulás-közös kivonulás-közös vándorlás-az Isteni vezetés, és az Isteni gondviselés is közös volt-még a cél is közös volt... sőt: A Bevonulás kezdete is közös volt, és ami ennél is több:
Két ember vezette az Isten nyáját-Mózes után: Káleb és Yosua. Az egyik Zsidó-a másik Efraimita.
De a nyugalomba helyezés után, az Efráim- nos... más értékrend szerint kezdett gondolkodni-más Istent kezdett követni- a Testvéreiről is másként gondolkodott,
Más szabályokat állított magának-más törvényeket követett...
Mi a különbség Efráim és Menássé között? Hiszen mind a Ketten József fia-mindketten beoltatottak...
Végeredményben az, hogy Menássé megmarad törzsként, és benne az Áldás szövege szerint mindazok, akik beoltatnak.
I Mózes 48, 5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6. Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.
Nos ezért van az, hogy a Jelenések könyvében, a Törzsek felsorolásnál, már nem találjuk Efráim nevét, de Menássé neve- és József neve megjelenik.
Jelenések könyve 7. rész
1.
Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.
2.
És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,
3.
Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.
4.
És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.
5.
A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
6.
Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
7.
A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
8.
A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.
9.
Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;
10.
És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!
Mindez azt is jelenti, hogy Efráim mint törzs, nem lehet jelen örök és megmaradó nemzetként a Testvérei között, ámde a megtérői igen!
Hiszen József ismét megjelenik a Törzsek között, noha sem Eggyiptomban-sem pedig a Kivonuláskor- sem az Ígéret földjén a letelepedők között nem számoltattak be.
Ez pedig azt jelenti, hogy mindazok, akik bár Efráimiták voltak-de felhagytak az "Efráimra jellemző viselkedéssel"(!!!)
És vissza Tértek az Atyai neveltetéshez, azok meg maradnak.
Azt mondtam, hogy: "felhagytak az "Efráimra jellemző viselkedéssel..."
Tehát egy: " viselkedési formát" kell keresnünk, ami rájuk jellemző, és elárulja az ő létezésük miben létét...
Vannak akik úgy gondolkodnak, hogy az " Ó" Szövetségi írások- a Zsidóknak Irattak meg; a Levelek pedig a címzésüknek megfelelően- Tehát a Róma levél a Rómaiaknak;
A Korintoszi- a Korintosziaknak... és így tovább-és így tovább... nekünk meg megmaradt a könyv borítója.
Csakhogy ez nem igaz! Mert a viselkedési formáknak- és formákról ír a Szent tan. A Hívőknek a Hitük céljáról- A Hitetleneknek és gonoszoknak a bűneik következményéről.
Így a Szent tan, sőt: az Új szövetségi írások is felemlítik az Efráimita viselkedési mintát, hogy felismerhessük- és hogy őket figyelmeztessük de a viselkedésüket ne kövessük.
Melyek ezek tehát?
Első sorba, és ezzel is kezdtük: Efráim, egyfajta egyveleget alkot az Isten tanításából és a Világ tanításából... Ugye az Ige szerint: Hóseás próféta könyve 12. rész
1.
Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba visznek olajat.
2.
Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az ő útai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki.
3.
Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel.
4.
Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.
5.
Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az ő neve.
6.
Térj hát vissza a te Istenedhez; őrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben.
7.
Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni.
8.
És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!
A 7-es vers tehát:"Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni."
Hamis mérték jelenti a személyválogatást is, hiszen minden embert más mérték alapján kezel...
Tehát személyválogató-hazug-csaló... és már eleve: kanaáni, tehát nem az Ígéret népének szokásait-életvitelét-gondolkodás módját követi, hanem a világét.
Hány olyat hallottunk már, hogy állítólagos hívőkk azt mondták: Nem kell a Szentírást komolyan venni- Nem így kell érteni-hanem úgy- meg hogy nem lesz számonkérés- tehát a bűn számukra nem bűn...
ezt mondja a 8-as versben is: "És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!"
Ez az Ige vers pedig nagyon fontos számunkra, hiszen a Jelenések könyvében is vissza köszön.
Tehát újra a származási Ige:
Hóseás 12,8.
És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!
Majd a Jelenések könyvéből ugyan ez: Jel 3,14.
A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:
15.
Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
16.
Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
17.
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
18.
Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
19.
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
20.
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
21.
A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
22.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
A 17-es versre figyeljünk tehát: 17.
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem...
Azt mondja az Úr, hogy ezek az általa Langymelegek. Az elmúlt alkalommal beszélt Anti Testvérünk erről a Langymelegségről, úgyhogy erről én nem is szólnék többet, egyetlen dolgot kivéve.
Langymelegség az is ám, ha az ember egy néphez tartozik, de törekvéseikben nem vállal közösséget- az ellenségeikkel nem vállal konfrontálódást- a nehézségeikből nem veszi ki a részét...
Figyeljünk csak: Zsoltárok 78, 9. Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10. Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11. Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Hányan és hányan felejtették már el, hogy honnan és milyen áron adatott meg nekik, hogy az ígéretek részesei lehessenek?
Hányan felejtették el, hogy nem az ő érdemük volt a megtérésük, hanem az Isten hívását követve juthattak megtérésre?
Hányan felejtették már el, hogy a Hitben sem rajtuk múlik a megmaradás- hanem csak az Isten megtartó erején múlik?
Hányak gondolják magukat már most győzteseknek, pedig a cél, még messze van tőlük?
És hányan gondolják feleslegesnek a célra futást, hiszen már most győztesek és gazdagok a maguk szemei előtt??? ( Gazdagság= Örökség.)
A 18-19-es verssel folytassuk: "18.
Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
19.
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg."
Tűzben próbált arany... Nos az arany, az Isteni természet jelzője. Tehát az a letisztult- drága és nemes anyag, ami az Isten tulajdonát jelzi!
Agg 2,8
Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.
Ezt az anyagot rendelte magának az Örökkévaló, a frigyládára vonatkozóan is, ami ugye- és mára már tudjuk is, hogy nem csupán egy "Áron" tehát egy ládáról szól, hanem arról, ami... aki... akik... vele lehetnek, az Ő jelenlétében!
Figyeljük csak meg: II.Mózes 25, 9. Mindenestől úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját.
10. És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat.
11. Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belől is kivül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörűl arany pártázatot.
12. És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát.
13. Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal.
14. És a rúdakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát.
15. A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból.
16. És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába.
17. Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset.
18. Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére.
19. Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélből csináljátok ki a Kérubokat annak két végén.
20. A Kérubok pedig terjeszszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arczaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arczai a fedél felé forduljanak.
21. A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked.
22. Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.
Tehát kell egy " Áron" , éspedig ez "fából" készül! A Fa az embert jelképezi a Szent Tanban.
Ezt Kívül és Belül, arannyal kell borítani, tehát egy emberről van szó, aki Isteni természetet öltözik fel és változik el természetében, az Isteni étékrend szerint!
Figyelem: Ézsaiás 33,13.
Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16.
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17.
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18.
Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
19.
A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
20.
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21.
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22.
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
23.
Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
24.
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.
Tehát olyan emberről szól mindez, aki mind életvitelében-mind belső tulajdonságok szerint, az Urat Öltözte fel. ( Gal.3,26.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
27.
Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.
28.
Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
29.
Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.)
És ebben az Áron-ban, ( Ládában) mi is volt?
II.Mózes 25, 16. És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába.
A Bizonyságok ugye? Tehát nem feljtkezünk el sem az Úr Törvényeiről-sem a kiválasztásáról- sem pedig arról, hogy mivel táplálkozunk, azaz: Mivel kell táplálnunk a Lelkünket!
Ezek után, a "Fedél". II Mózes 25,17. Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset.
Na itt már nincs fa... itt már nem emberről van szó!
És még egy fontos dolog ezzel kapcsolatban:
21. A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked.
22. Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.
Na valszeg ezért mondjuk, hogy az Egyház feje a Krisztus!
Azok akik erre igyekeznek, azok azok, akik: Nemcsak "beoltattak" de be is "pecsételtettek"! Ők azok, akik az Isten Jelenlétében élhetnek!
És erről beszél Jézus, a Jelenések 3-ban, amikor azt mondja: 18.
Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
19.
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
20.
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
21.
A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
22.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
Ugye a név lett csupán más- de a személy (ek) ugyan az... Már nem Efráimként vannak nevezve, hanem: Laodícea.
És ez nem egy nép- hanem azon emberek összessége, akik egy adott viselkedési sémát követnek.
Ugyan ezek a jellemzők neveztetnek a Kolossé belieknek írt levélben is, amikor a bűnök felsorolása-illetve az azoktól való tartózkodás inspirálása történik.
Ráadásul könnyítés képpen, a Kolossé levél második fejezete megadja a címzetteket is: Kolossébeliekhez írt levél 2. rész
1. Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak, és mindazokért, a kik nem láttak engem személy szerint e testben...
De nem csak itt bukkan fel ez a viselkedési séma, mint: Más mértékek, azaz csalás hazudozás-személy válogatás-versengés- testvér tagadás-kizárás-Törvénytelen életforma-
Isten tagadás...
Hiszen még a Korintosziaknál is elkél a figyelmeztetés: I Kor.4,7.
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
8.
Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
Ugye??? Versengés- Uralkodás... tehát Meg gazdagodás-gazdagság... ( Hóseás 12,8.
És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!)
Bárhogy is nevezzük őket: Efráimiták-Laodíceaiak... amit művelnek az nem jó... de van számukra egy Út, ez pedig nem más, mint a megtérés! ( mint mindannyiunk számára!)
Bár számukra, hogy ne érezzék magukat oly nagyon biztonságban, külön is küld figyelmeztetést az Örökkévaló, hiszen azzal, hogy együtt lakoznak az Isten népével, hamis illúzióban ringatják magukat a sorsuk felől, és ezért oly nehéz hatni rájuk.
A Prófécia így szól számukra: Jer.31, 18. Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19. Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.
20. Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!
21. Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba!
22. Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
23. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!
24. És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántóvetők és baromtartók együttesen.
25. Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek.
26. Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.
Tehát a megtérés!
És figyeljük csak a 22-es verset: 22. Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. ASSZONY KÖRNYÉKEZI A FÉRFIT.
Ugye a Férj- tehát a Férfi, az Örökkévaló! Egyszer-sőt többször is megtette hogy utánunk nyúlt, és kiragadott a bűneink következménye elől...
Most már nem az " Ébredésre" kell várni, hanem ezen Ige szerint is: FEL KELL ÉBREDNI, ÉS AZ ÚR KERESÉSÉRE KELL INDULNI!
-
Jeremiás próféta könyve 10. rész
1.
Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza!
2.
Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!
3.
Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.
4.
Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék.
5.
Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!
6.
Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért!
7.
Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!
8.
Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.
9.
Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány.
10.
De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását.
11.
(Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!)
12.
Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.
13.
Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.
14.
Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek.
15.
Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök idején!
16.
Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója ő, és Izráel az ő örökségének pálczája; Seregek Ura az ő neve!
17.
Gyűjtsd össze a földről a te árúidat, a ki erősített városban lakozol!
18.
Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak.
19.
Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!
20.
Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!
21.
Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.
22.
A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak földe felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává.
23.
Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
24.
Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!
25.
Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították!
Áldott Testvérek. Mint tudjuk, a hívők közösségén belül, sokan vannak akik azért nem ismerik az Igazságot, mert nem azt tanítják a gyülekezeti tanítók.
Sajnos az a gyakorlat állt be még hívői körökben is, hogy : "Térj meg egy gyülekezethez-vagy felekezethez- Élj a felekezeti-gyülekezeti szabályok szerint-tiszteld és szolgáld a felekezeti-gyülekezeti elöljáróidat-fizesd a tizedet és sok esetben
erőszakoskodnak az adakozásért-köteleznek hogy minden kitalációjuknak örömmel (!) engedelmeskedj-és érezd magad teljes biztonságban, mert ha ezeket a kritériumokat betöltöd, még az Isten sem menthet meg az Üdvösségtől...
Ellenben ha nem vagy engedelmes, és ami aztán még ennél is több: Esetleg elő mersz hozakodni oly dolgok észrevételével amik egyenesen ellene mennek az Igének, az Isten tanításának, akkor viszont megbélyegeznek-ha ezután sem térsz meg hozzájuk, akkor kizárnak, és akkor aztán
biztos hogy az Isten kegyelméből vagy kizárva, hisz ők azok akik dönthetnek élet és halál- Üdv és kárhozat felől...
Lássuk ezt a csapdát, melybe oly sokan belekeverednek- pontonként, hogy megérthessük, mennyire komoly veszély ez valójában.:
Elsőként is: Ezen felekezetek nagy része, nem az egyházat építi, hanem egy magukat építő koalíció, melynek jelmondata lehetne:
1Móz 11,4
És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
Ezt sokan nem is veszik észre, még az "építők" közül sem... Ezt csak az alap felfedése által érthetjük meg, hiszen:
1; Mi épísünk... Csakhogy meg van írva: Zsoltárok könyve 127. rész
1.
Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.
2.
Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget...
Tehát az a törekvés, hogy építsünk gyülekezetet-vigyázzunk nehogy szétessen-fogalmazzunk meg célokat-növekedjünk...stb. Ez egy önmegvalósító-ön építő-egocentrikus magatartás, ami történetesen nem egyezik az Örökkévaló által megkívánt cselekedetekkel.
Ezekre ellenpélda: Apostolok Cselekedetei 2. rész
29. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35. Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36. Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44. Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45. És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
Röviden össze foglalva: Bemutatják Jézust az ÍRÁSOK ÁLTAL (!) Bizonyítják az ÍRÁSOKBÓL (!) hogy az Örökkévaló, általa Szabadítja meg a népét- és ez magában foglalja azt is, hogy: 1; Isten és az Ő akarata-Szava Örök!
2; Csak Jézus által van bűnbocsánat és Üdvösség.
3; Csak Jézus az egyetlen közben járó az Isten és az Emberek között.
4; Ezek értelmében tehát beállt az Áron-i Főpap-i rend után, a Tökéletesség a Papságba, aminek Főpapja: Melki Cedek, azaz: Igazság Királya.
( Ám az is tudható, hogy ha beállt ez a Tökéletes rend, akkor az azt is jelenti, hogy többé nincs tévelygés-hanem kizárólag az Igazság szerint, és az Igazság-BAN (!!!) szabad járni.)
Azt is tudjuk, hogy az Igazság pedig az Isten szava! Jn.17,17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
Tehát az Ige követése az Igazság Útja...Namost Jézus az, tehát Jézus követése-és Jézusnak való tökéletes engedelem a megigazulás Útja, és ezek összefoglaló neve az Emunah-amit mi mára már csupán így nevezünk: Jézusban való Hit.
Ezekből egyértelműen következik: Ha valaki nem az Igét követi- nem az Ige szerint jár... nem az Igére alapoz vagy épít-nem az Ige tanácsa szerint dönt...
az Nem Hisz Jézusban!
Az Ilyenektől pedig nem kell félni, hiszen ma még vannak-holnap már senki nem is emlékezik rájuk...Akkor sem kell velük foglalkozni, ha ők akár tanítóknak-prófétáknak-pláne meg: pásztoroknak vagy megejtő szerénységgel és alázattal: Apostoloknak nevezik magukat.
Valójában a törekvéseik is elárulják a maguk Testi orientációjukat...
Naggyá lenni- nekik való engedelmesség -PÉNZ-HATALOM...
Ezek egyike sem lelhető fel a Szentírásban foglaltakban, az Egyházi vezetőkre vonatkozóan.
Tehát ahogyan meg van írva: Jn.8, 30. A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31. Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32. És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Tehát az Ige vezetése által, felismerhetjük azokat, akik nem az Igazságban Járnak-nem az Igazságot képviselik, és ezeket elkerülve, megszabadulhatunk (-nánk...) sok
kudarctól-tévelygéstől-fájdalomtól...
Azért nem ennyire egyszerű ez a képlet. Hiszen ezen "vezetők" vezetője (!) is bölcs a maga nemében, csakhát nem a jóra az Igazra... Tehát mindezeket Ő is tudja, tehát nincs is más dolga,mint a követői által megakadályozni, hogy a felekezeti-gyülekezeti tagok figyelmébe kerüljön az Isten Igéje.
Ha mégis előkerül a Szent Írás- nos azt majd ők akarják megmagyarázni, mint ahogyan azt is, hogy mely részével szabad, és mely részével egyáltalán nem szabad foglalkozni...
Az Ilyen közösségekbe bekeveredő Tagok, tehát egyértelműen az ottaniak befolyása alá kerülnek, és nem az Ige vezetése alá, ez azért nagy baj, mert csak egyetlen vezetés által juthatunk el az Istenhez! Ez pedig nem a gyülekezet-felekezet vezetése- Hanem Jézus követése!
VAnnak úgynevezett vezetők, de még a tagok között is olyanok, akik önmagukat az alapján ajánlják, hogy ők már sokadik generációs követői ezeknek a felekezeteknek...
nahiszen....
Ha tudnák, hogy akkor a maguk szava alapján, mekkora bajba keverték magukat...
Ha tehát nem az Isten Szava az első, hanem a közösségük, és az Isten Igéjét szabják önmagukhoz, akkor ezekre igaz a Következő Prófécia:
Ésaiás próféta könyve 29. rész
1.
Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!
2.
És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel.
3.
Körülveszlek táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened.
4.
És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded.
5.
Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.
6.
A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztő tűzi lánggal;
7.
Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják.
8.
És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.
9.
Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.
10.
Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
11.
És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12.
És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.
13.
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
14.
Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
15.
Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
16.
Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!...
- Ugye anélkül hogy ezek közül bárki is észrevette volna, ezen Prófécia már be is teljesedett! Hiszen még ha az Igéről is beszélnek-azt úgy teszik, hogy egy mukkot sem értenek az Igéből!
/ 9.
Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.
10.
Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
11.
És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12.
És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást./
És miért mindez? Nos hát pontosan ezért: 13.
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
14.
Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
15.
Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
16.
Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!...
A 15-ös Igének szenteljünk egy kis figyelmet, mert ez egy sokak által, alapjaiban félre értett Igevers.
"15.
Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?"
Ugye ahogyan meg van írva:
János Apostol I. levele 1. rész
1.
A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2.
(És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3.
A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4.
És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
5.
És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
6.
Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.
7.
Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
8.
Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
9.
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
10.
Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.
Tehát az Isten maga a világosság! Jézus,mint az Isten Igéje, a Világ világossága tehát. Namost nem azt jelenti a sötétségben való cselekedet, hogy elrejtőzve teszi a dolgát valaki, hanem azt jelenti-hogy : NEM AZ ISTEN IGÉJÉNEK VEZETÉSE ALAPJÁN!
Az pedig hogy : " Ki lát minket és ki ismer minket?" azt jelenti, hogy őket senki ne merje megkérdőjelezni, mert ők a maguk valójukat elrejtve jelennek meg az Isten nyája között, tehát nem fedik fel nyiltan hogy tévelygők, meg hogy magukat hízlalók... hanem vezetőként sok esetben...
NAmost ezek után nézzük, hogy miért is mondtam azt, hogy azok akik sokadik generációsnak vallják magukat tévelygő - és az Isten Igéjétől idegen felekezeteikben, mivel is keverik magukat bajba:
"13.
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:..."
Hiszen Nem az Isten vezetését követik-de nem is engedik másoknak sem, mert az Isten Szavát felül írják a Gyülekezeti szabályokkal, amik valójában csak emberi parancsolatok- de az Isten nevével fenyegetőzve, sokakat félelemben tartanak...
Na ezek azok, akikre az Isten azt mondja: "Ezek az Istent gyűlölők"
Az Akkori időkben, a gyűlölet szó, még nem egy izzó ellenszenv-et jelentett, hanem a megvetés szava volt....míg a megvetés szava- a fontossági sorban történő, alább sorolást jelentette...
Márpedig meg van írva:
Mózes II. könyve 20. rész
1.
És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2.
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6.
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
Na ezért kevrték saját magukat bajba ezek... Hiszen Jézus mondja: Mt 12,36
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
/ ugye hogy ezek fényében ezen Igék mennyire másként hatnak???/
Vissza térve az Ézsaiás Próféciájához, most nézzük teljes terjedelmében, mert roppant meggyőzően pozícionálhatjuk magunkat általa, az időkre nézve:
Ésaiás próféta könyve 29. rész
1.
Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!
2.
És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel.
3.
Körülveszlek táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened.
4.
És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded.
5.
Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.
6.
A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztő tűzi lánggal;
7.
Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják.
8.
És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.
9.
Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.
10.
Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
11.
És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12.
És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.
13.
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
14.
Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
15.
Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
16.
Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!
17.
Nemde kevés idő multán a Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik?
18.
És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.
19.
És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében.
20.
Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden őrei,
21.
Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, a ki őket a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat.
22.
Ezért így szól az Úr Jákób házáról, Ő, a ki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sáppad meg többé az ő orczája.
23.
Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.
24.
És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és a kik zúgolódnak, tanulságot tanulnak.
Mai zsargonnal össze foglalva: " Az eddigi Istentelen vezetés hatására, egyre távolabb kerül az Isten nyája az Isten vezetésétől, ám az Örökkévaló hagy ezekből maradékot, akik észre veszik hogy csak üres és erőtlen beszédet követtek eddig...
"8.
És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen."
Cion= Bástya.
Tehát soha nem érhetik el ezt a magaslatot, mert minden erőlködésük-kudarcra ítéltetett...
Ekkor felfigyelnek az Isten Igéjére annak apropójából, hogy: MIÉRT?
Rá kell jönniük arra is, hogy akiket eddig vezetőknek tartottak, ők sem értik az Isten Szavát...
"11.
És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12.
És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást."
Ezen időről máshol is írva van a Szent Tanban...
Ámos 8,10.
Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja!
11.
Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12.
És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13.
Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
14.
A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!
Tehát akik ennek ellenére sem térnek meg, azok többé ténylegesen nem kelhetnek fel.Ezek felől, és Erről az időről Jézus így szól:
Jelenések könyve 22. rész
1.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
6.
És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
7.
Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
8.
És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.
9.
Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.
10.
Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11.
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13.
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14.
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15.
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16.
Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
17.
És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
18.
Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
19.
És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
20.
Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
21.
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.
Tehát újra: "10.
Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11.
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13.
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14.
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15.
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot."
Ám, és az Istennek hála- Vannak akik észlelték a problemát, és az Ige vezetésének követésére adták magukat...
Ez az Időszak, az az idő, amiről így szól az Ige: Zsid.12,25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
A Megrázatás idejéről van tehát szó... Ennek köszönhetően, amit nem az Isten épített, recsegve-ropogva önmagába omlik...Így azok a gyülekezetek is, melyek nem az Isten Dicsőségére-hanem az emberi hatalomvány kiszolgálására épültek...
Tagok válnak ki-szakadnak el- vagy azokat a renitens tagokat egyenesen kizárják maguk közül, akik megátalkodottan az Ige felé szeretnék terelni a közösségüket.
Ám ugyan ebben az időkben, azok akik ellenben továbbra is csak magukat akarják legeltetni-egyre keményebb és egyre vérmesebb dolgokra határozzák el magukat.
Azok pedig akik az Igéért kiszakították magukat az Istentelen tömegekből...
Ézsaiás 29,
18.
És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.
19.
És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében.
20.
Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden őrei,
21.
Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, a ki őket a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat.
22.
Ezért így szól az Úr Jákób házáról, Ő, a ki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sáppad meg többé az ő orczája.
23.
Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.
24.
És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és a kik zúgolódnak, tanulságot tanulnak.
Tehát ez történt ez eddig- és itt tartunk Testvérek...
És mi jön most?
A Számonkérés !
De vigyázat, mert az Isten Igaz! És az is írva van:
Péter Apostol I. levele 4. rész
1.
Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,
2.
Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.
3.
Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.
4.
A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.
5.
A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élőket és holtakat.
6.
Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.
7.
A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.
8.
Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.
9.
Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.
10.
Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;
11.
Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.
12.
Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;
13.
Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.
14.
Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.
15.
Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó:
16.
Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent.
17.
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
18.
És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?
19.
Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.
Hogy miért mondja azt Péter, hogy az Igaz is alig tartatik meg?
Nos, vegyük újra: Az Igazság az Isten Igéje! Csak az Isten Igéjében való járás az amiáltal megszentelődünk, és erről számol be a Jézus, azaz a Melki Cedek-( Igazság Királyának ) Főpap-i Imája.
Jn.17,14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;...
Tehát aki az Igét követi, az a megszentelt... azaz így is mondhatjuk: Igaz. Igaz azért, mert nem a maga akarata szerint jár, hanem az Isten akarata szerint.
Jézus mondja: Jn 7,18
A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.
Tehát már értjük a megigazulás menetét...
Csakhogy ez nem érdem! illetve nem a mi Érdemünk!!!
A Kegyelmnek pedig kegyelemnek- az Irgalomnak pedig-Irgalomnak kell lennie! Az tehát hogy alig tartatik meg az Igaz, azt jelenti: Nem érdemből-hanem Irgalomból!
Mindez figyelmeztet minket, hogy az Ige vezetésétől, senkinek nem szabad eltérnie!
Mi van most azokkal, akik testi koalícióban, vezetgetnek felekezeteket-gyülekezeteket, de nem az Isten vezetése és Parancsolatai szerint? Nem az Isten dicsőségét keresve, hanem a maguk kedvére?
Nos hozzájuk is intéztetett Prófétai Üzenet:
Ezékiel próféta könyve 34. rész
1.
És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
2.
Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?
3.
A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.
4.
A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;
5.
Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;
6.
Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.
7.
Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
8.
Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;
9.
Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
10.
Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.
11.
Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.
12.
Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján.
13.
És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.
14.
Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.
15.
Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten;
16.
Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.
17.
Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.
18.
Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?
19.
És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!
20.
Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,
21.
Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek;
22.
És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.
23.
És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk.
24.
Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.
25.
És szerzek ő velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben.
26.
És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.
27.
A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják.
28.
És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg őket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze őket.
29.
És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;
30.
És megismerik, hogy én, az Úr, az ő Istenök, velök vagyok, és ők népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten;
31.
Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.
... csakhát... szerintetetk értik az üzenetet?
-
Apostolok Cselekedetei 1. rész
1. Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
2. Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
3. Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
4. És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem:
5. Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
6. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
7. Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
8. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
Áldott Testvérek. Ezen részlete az írásoknak, egy ismételt ígérete a Szentlélek eljövetelének, és egyben ehhez köti Jézus, az Apostolok-Erővel és hatalommal való szolgálatát.
Miért pont Jerusálemben? Miért kellett az Apostoloknak ott kivárni az Ígéret beteljesedését? Nos mert: MINDENNEK AZ ÍRÁSOK SZERINT KELLETT-ÉS KELL BETELJESEDNIE!
Erre Jézus rendkívül nagy figyelmet fordított, talán azért mert ez volt - és ma is ez a egfőbb bizonysága annak, hogy Jézus a Testté lett Ige.
Pl.: Mt.3,13.
Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa.
14.
János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám?
15.
Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki...
Minden Igazság... Na igen- hiszen a Jn. 17-17 alapján tudjuk, hogy az Isten Igéje az Igazság!
vagy egy másik példa:
Mk 14,49
Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek....(!)
Ez csak kettő példa azok közül, melyek direkt kijelentés alapján fedik fel, hogy Jézus semmiben és soha nem tér el az Atya kinyilvánított Igazságától, ám a Szent Tan a bizonyság arra nézve,
Hogy az Isten előbb Kijelentést tett arra nézve hogy mit fog cselekedni- majd meg is tette, és ezzel egyetemben a hatalmát is bizonyította mindezzel!
Ahogy a Próféta hirdeti: Ézsaiás 43,8.
Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!
9.
Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.
10.
Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!
11.
Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!
12.
ÉN HIRDETTEM, ÉS MEGTARTOTTAM, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.
13.
Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?
A Következőkben pedig nézzük meg, hogy az Apcsel 1-ből, a felemlített rész, mily ígéretek beteljesedésének kezdetei...
Talán kezdjük mindjárt az Apcsel 1,1-el: 1. Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
2. Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
Ez is egy beteljesedett Prófécia felemlítése, hiszen az Ézsaiás 42, mint Messiási Prófécia arról számol be, hogy az Isten által felkent Messiás, a Törvényt Igaz módon jeleníti meg-tanítja azt az emberekkel!
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
A 8-as vers egy roppant fontos dolgot jelent ki: "8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak."
Ez nagyjából annyit tesz, hogy mindennek úgy kell történnie-és minden az idők végéig úgy is fog történni és az szerint, ahogyan azt az Isten előre megmondta, hogy ne állhasson be az a helyzet, hogy a Messiásból bálványt csináljanak maguknak az emberek,
Aki mint Király (Moloch) Beül az Isten Ítélő székébe, és Isten határozatának ellenére, minden gonosztevőt-hazugot-bűn kedvelőt...Igaznak jelent ki...
Nos, bár sokan abban a meggyőződésben vannak hogy Jézus ezt megteszi, de az Igazság az, hogy Jézus az Isten Igéje, és Jézus soha-semmijen körülmények között-és semmiben nem írja felül-nem változtatja meg az Isten rendeléseit!
Erre talán a leg jellemzőbb: Jel 22,10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
Bizonyára sokan olvasták már e sorokat, de kevesen figyeltek fel a következőkre: A 16-os versben, Jézus bemutatkozik... Akkor a 14-es versben vajon kinek a Parancsolatatiról beszél?
Tehát az Isten cselekmény sora, egy meghatározott rendben-(Szidra) és időben történik. Minden egyes cselekedetét, előre megjelenti-attól soha el nem tér, és ez már önmagában bizonyság a Hatalmára nézve! ( Ézsaiás 43,12.)
A Szentlélek kitöltetése, és annak ígérete:
Egy bizonyos nézet szerint, a Messiás előtti időkben, nem volt jelen a Szentlélek a földön, ezért a Szentlélek jelenlétét is Jézusnak köszönhetjük...
Nos ez nem pontos megállapítás! A Messiás előtti időkben is volt Szentlélek, és az Ő jelenlétét is bizonnyal lehetett érzékelni, ámde való IGaz: Nem általánosan volt jelen, hanem csak bizonyos személyeken- és bizonyos esetekben...
A Teremtés hajnalától kezdve jelen van az Istennek Szent Lelke, de az Ő vezetésére az ember- Isteni beavatkozás nélkül nem képes figyelni- mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy az első ember pár bűnbe esésétől kezdve, minden ember, Testi embernek születik.
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
20. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
Ugye a Bűnbe esés története ( már számtalanszor vettük) , Majd a Testivé válás jellemzői: Takargatás-bujkálás Isten elől-Isten okolása (!) /12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. / Te adtad mellém-nem az én hibám! Te tettél ilyenné- Te adtad ezt a helyzetet.../
Egymásra mutogatás...
Erre mondta az Isten azt hogy: 17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Ám látni kell azt is, hogy az Isten itt még nem határozta meg az ember életének az időtartamát, csak a Testi élet hiába valóságát.
AZ Időtartamról később határozott, amikor a bűn betöltötte a mértékét.
I Mózes 6, 3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Tehát a Bűnbeesés miatt beállt a Lélek halál állapotába kerülése, Cselekvő képtelensége, hiszen ettől kezdve az ember a Testi kívánságai által vezettetik- a lélekre pedig nem képes figyelni.
És ezt az Állapotot örökíti tovább az első emberpár! Meg is van írva: 20. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
Nyilván nem az állatoknak -madaraknak-halaknak- növényeknek lett az Anyja, hiszen azokat az Isten már megteremtette...
Ezért nevezik a Testi embert így: Ádám-i Természetű.
Beszéljünk még egy picit a Halálról... Sokan azt gondolják, hogy a Halál-végleges, azaz: Végállomás jellegű. Nos Tévednek akik így gondolkodnak.
A Halál első sorban: Inaktív állapotot jellemez. Akikről az Isten azt mondja: Halottak- nos ezek azok, akik Isten számára nem aktívak, Nem ISten számára élnek...
Jelenések könyve 3. rész
1. A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.
Nem Isten akarata szerint- nem az Isten dicsőségét keresve- nem az Istenért élnek...
Ezzel szemben Jézus, és mind azok, akik Jézusban vannak: Jn 18,37
Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.
Ill.: Jn.4,31.
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32.
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33.
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34.
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Tehát mindebből látható, hogy akiket az Isten Élőnek nevez, azok azok, akik Isten akarata szerint-Isten dicsőségére- Isten vezetését keresve és követve járnak.
Ez az, amihez bizony erő kell! Még pedig ember feletti erő!
Nézzünk az érdekesség kedvéért egy ismert történetet a Szentírásból, egy ez eddig nem ismert oldalról:
Királyok I. könyve 19. rész
1.
És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.
2.
És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.
3.
A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját.
4.
Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!
5.
És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél.
6.
És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.
7.
És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.
8.
És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.
A 7-es versre figyeljünk: 7.
És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert ERŐD FELETT VALÓ utad van.
Jó kis "pogi" mi? Csakhogy nem a "Pogi" adta neki az erőt, hanem az engedelem az Igének!
Akkor most Jézus szava: Jn.4,34.
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Azon elgondolkodtunk-e, hogy honnan tudta Éli, hogy hova kell mennie?
Az Ige így szólt: "Kelj fel, egyél."
Tehát engedelmeskedett az Igének: Evett, és elindult... Honnan Tudta hogy hova? Nos a mennyei eledel, az Isten beszédének hallgatása-és megcselekvése! Az Isten beszéde pedig mindent megmond, amit tudnunk kell!
Egy nagyon érdekes dolgot szeretnék mutatni ezzel kapcsolatban:
Írva van:
Malakiás próféta könyve 4. rész
1.
Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2.
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3.
És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ugye említtetik a Mózes-i Törvény- azután Éli-majd a Messiás.
Tehát visszatérés az Isten Szavának való engedelmességhez (4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.)
És ez után a Messiás ejövetele, és az ítéletében való megállás azoknak, akik nem érintettek a törvény elmarasztaló hatályában.
Jézust megkérdezték egykor: Mt 17,10.
És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
11.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
12.
De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
13.
Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.
A Bemerítőnél ugyanis ez történt: Máté Evangyélioma 3. rész
1.
Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2.
És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3.
Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4.
Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5.
Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6.
És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
Megjelent ott, ahonnan Elragadtatott...II Kir.2. Azt látjuk abban a történetben, hogy azon az úton ment vissza-ahol bejöttek az ígéret földjére az Ősök.
Ez azt jelenti, hogy pontosan oda vezeti vissza a követőit ( tanítványait), ahol valamit megfogadtak az Istennek és ...Jozsuénak- Valójában: Yossuának... mai kiejtéssel: Yessuának. Jozsué 1,
10. Parancsola azért Józsué a nép előljáróinak, mondván:
11. Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul.
12. A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:
13. Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet.
14. Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, a kik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket;
15. A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.
16. Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.
17. A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.
18. Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!
Tehát itt először elragadtatik Éli- majd a rendelt időben megjelenik-Bemeríti azokat akik hozzá mentek, minek utána:Mt.3,2.
És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3.
Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4.
Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5.
Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6.
És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
Minek utána visszatértek a Törvényhez, abban felismerték a maguk bűneiket- megbánták azokat-megvallották, tehát NEM TAKARGATTÁK azokat tovább.( I Mózes 3 !!!)
1 Mózes 3- ban azt olvastuk, hogy a Testivé válás első jele, a takargatás volt...Fügefa levelek-bokrok-egymásra mutogatás... Itt pedig: Kimentek-kiálltak (!) Megvallották!
Ez még nem a Szentlélek által való vezettetés, de annak lehetővé tételéének az alapja!
Ez a Megelevenítés, a lélek megelevenítése!
Ezért mondja Pál: I Kor.15,42. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
/ Az ezt megelőző Igehirdetésekben több esetben is elhangzott, hogy mindíg a Lelki- a láthatatlan az első, és majd abból a látható, tehát a Testi... Itt azt látjuk, hogy Pál az ellenkezőjét állítja. De valóban az ellenkezőjét állítja?
Mert a Születésünkre nézve állítja ezt, hiszen mindannyian Testi emberként születtünk, de a Teremtés rendjére nézve nem, hiszen ő maga is mondja: 45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
Hiszen a Teremtés rendje ez: I Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember ÉLŐ LÉLEKKÉ.
Ugye azt mondja: ÉLŐ LÉLEK !?
Na Igen, hiszen egészen a bűnbe esésig, mindenben engedelmeskedett az Ember az Isten Szavának, Tehát: ÉLT Az Istennek!
Na és ehhez a ponthoz tértek vissza azok akik kimentek Élihez-akarom mondani a Bemerítőhöz... és ott történt még valami más is...
Hiszen azok, akiket a régi időkben bevezetett Józsué-Yossua-Yessua, Azok nem merítkeztek be, mert azt olvassuk:
Józsué könyve 3. rész
1. Felkele azért Józsué jó reggel, és elindulának Sittimből, és eljutának a Jordánhoz, ő és Izráel fiai mindnyájan, és meghálának ott, mielőtt általmentek volna.
2. Lőn pedig három nap mulva, hogy általmenének a vezérek a táboron;
3. És parancsolának a népnek, mondván: Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládáját és a Lévi nemzetségéből való papokat, a kik hordozzák azt, ti is induljatok meg a ti helyetekről és menjetek utána.
4. Csakhogy legyen köztetek és a között mintegy kétezer singnyi távolság; közel ne menjetek ahhoz, hogy megismerhessétek az útat, a melyen mennetek kell, mert nem jártatok ezen az úton soha ez előtt.
5. Józsué pedig monda a népnek: Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csudákat cselekszik köztetek.
6. A papoknak is szóla Józsué, mondván: Vegyétek fel a frigyládát, és menjetek át a nép előtt. Felvevék azért a frigyládát, és mennek vala a nép előtt.
7. Az Úr pedig monda Józsuénak: E napon kezdelek téged felmagasztalni az egész Izráel szemei előtt, hogy megtudják, hogy a miképen vele voltam Mózessel, te veled is veled leszek.
8. Te azért parancsolj a papoknak, a kik a frigyládát hordozzák, mondván: Mikor bementek a Jordán vizének szélébe, álljatok meg a Jordánban.
9. Ekkor monda Józsué Izráel fiainak: Járuljatok ide, és halljátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek szavait!
10. És monda Józsué: Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek, és hogy kétség nélkül elűzi előletek a Kananeust, a Khittheust, a Khivveust, a Perizeust, a Girgazeust, az Emoreust és a Jebuzeust:
11. Íme az egész föld Urának frigyládája előttetek megy át a Jordánon!
12. Most azért válaszszatok magatoknak tizenkét férfiút Izráel nemzetségeiből, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.
13. És mihelyt megnyugosznak majd a Jordán vizében a papok talpai, a kik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák: a Jordán vize ketté szakad, és a felülről aláfolyó víz megáll egy rakásban.
14. És lőn, hogy a mint megindula a nép az ő sátraiból, hogy általmenjen a Jordánon, és a papok, a frigyládának hordozói, a nép előtt:
15. És a mint a láda hordozói a Jordánhoz jutának, és a ládahordozó papok bemárták lábaikat a víznek szélébe (a Jordán pedig az egész aratási idő alatt telve vala minden ő partja felett):
16. Megálla a víz, a mely felülről foly vala alá, és álla egy rakásban, nagy messzire Ádám városánál, a mely Czarthan mellett vala; a puszta tengere, a Sóstenger felé aláfolyó víz pedig egészen elfuta, és általméne a nép Jérikhó előtt.
17. A papok pedig, az Úr frigyládájának hordozói, ott állának a szárazon a Jordán közepében bátorsággal, és az egész Izráel szárazon megy vala át, mindaddig, míg az egész nép teljesen általméne a Jordánon.
De a Bemerítőnél tett látogatást- az Isten előtt való "újra kezdést"... Már nem ússzák meg szárazon!
Na vegyük sorjában tehát:
Az Első Bemerítés, a Verestengeren való átkelés volt, és ezért a nép nem tett semmit- nem is ígért semmit. Szárazon mentek át, mert a Verestenger ketté vált...
A Törvények csak később adattak, előbb az Isten megszabadította őket-és kivezette őket a rabságból.
A Jordánnál már volt ugyan fogadkozás-ígérgetés... de szárazon mentek át... nem is tudták értékelni mindazt, amit az Isten adott nekik-úgy mint: Szabadság-Győzelem-Ígéretek földje.
Nem is örökölték azt, csak ideig, hiszen volt ott: Háború-fogság- rabságra vitel-éhezés meg döghalál...PONT AHOGY AZ ISTEN MEGÍGÉRTE ARRA AZ ESETRE, HA ELFORDULNAK TŐLE, ÉS AZ Ő IGÉJÉTŐL!
Mózes V. könyve 29. rész
1. Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
2. És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3. A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
5. Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.
6. Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
7. És eljutottatok e helyre, és kijöve előnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket.
8. És elvettük az ő földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének.
9. Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11. A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12. Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13. Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15. Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16. (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
24. Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
25. És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;
26. És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
27. És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.
28. És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.
29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Mózes V. könyve 30. rész
1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Miért gondolják azt sokan azok között, akik a Mennyei hajlék- az Örökkévaló jó után vágyakoznak, hogy: NEM ezen kijelentések által lesz döntés arról hogy kik öröklik a jót- és kik az Isten átkát???
Jel.22, 10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
Azt mondja a 12-es versben, hogy "KINN Maradnak..." De mi lesz kint?
Nos ahogyan azt az V.Mózes 29, leírja: 23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
Vagy ahogy olvassuk Ézsaiás könyvében: Ézsaiás 66, 24. És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.
Nos ezek alapján, ott kint, ahova mi nem szeretnénk kerülni, nos tehát ott kint a "szemét égető" lesz, azaz a : Gyehenna.
Visszatérve a témánkhoz, láthatjuk hogy az Istennek való, engedelmes élet, nem tanulható-nem is örökölhető testileg. Ahogyan azt mondani is szokták: " Erre születni kell"!!! Naná! Mégpedig, és egészen pontosan: Újá Születni!
Ahhoz pedig az Isten Kegyelme kell! Ezért mondja Jézus: János Evangyélioma 15. rész
1. Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
Erre az utolsó két mondatra most nagyon figyeljünk: 4. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
Ugye Jézus az Isten Igéje?! Namost akkor ez azt Jelenti: Megmaradni az Isten Szavában!
És pontosan ezt kéri az Istentől a Melki Cedek ( Igazság Királya)
Jn.17, 17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk...
Most pedig figyeljünk a 22-es versre: " 22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk..."
Nekünk??? Dicsőségünk???
Figyeljünk csak: Példabeszédek 4. rész
1. Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4. Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5. Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7. A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked...
Koronát...Ugye emlékszünk Anti Testvérünk Szerdai Igehirdetésére???
Folyt. Köv.
-
Rómabeliekhez írt levél 8. rész
1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13. Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk...
Áldott Testvérek. A múlt Szombati alkalommal ugye arról beszéltünk, hogy az eredendő bűn miatt, minden ember, az Ádám-i természettel születik- Isten számára holtan, és minden dolgát-Testi emberként végzi...
Az eredendő bűnről is szóltunk, de a biztonság kedvéért elevenítsük fel:
Az Örökkévaló tehát megteremtette a Mennyet és a Földet,( Sámáin-vö Erec-aval: Ádámá ). Szavára (Igéjére) Álltak elő mindezek, és Szintén Szava-Igéje által népesítette be ezeket.Mindennek, amit teremtett meghatározta a feladatát-annak rendjét ( Szidráját és erről beszélt Anti Testvérünk Szerdán...)
És ez a Szidra- rend , és annak megtartása volt Isten teremtésének a világossága! Amíg mindenek engedelmeskedtek az Isten Szavának, addig volt Isten szemében minden- ÍDe ezt inkább az Ige mondja el:
I Mózes 1, 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Tehát minden az Isten Szava Által lett ami lett. Valójában erről szólt Johann, akit Jánosként ismerünk, Evangéliumának első soraiban.
János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága...
Ezen a Ponton, az ember Lélek szerint élt és járt, és számára a test, csupán eszköz volt az Istennek való engedelmességhez- hogy "mívelhesse" az Isten akaratát.
Tehát az Istennek való tökéletes engedelem az Éden-i állapot!
És ennek az állapotnak vetett véget az engedetlenség, de ugyan ebben a pillanat ban emelkedett fel az Antikrisztus!
A Krisztus- azaz: Felkent, az Isten Szava! Hiszen az Isten az Ő SZavát- Igéjét kente fel, hogy a neki való engedelmesség- a Tökéletesség állapotát hozza el.
EZzel is kezdődött a Teremtés mint látjuk, és ezzel is fog véget érni, hiszen minden ami elkezdődött-oda tér vissza ahol kezdődött.
Nézzük ezt az Igében- az Ige Szemszögéből, Ahol is, az Ige beszél Önmagáról:
Példabeszédek 8. rész
1. Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2. A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3. A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4. Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5. Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6. Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7. Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8. Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9. Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10. Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11. Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12. Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14. Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15. Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16. Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17. Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18. Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19. Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20. Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21. Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
És hogy telejesen "világosan" kifejtsem:
Ugye azt mondtam, hogy az Isten Teremtésének a Szidrája (rendje) volt az Isten Teremtményeinek világossága! És a Szidra szerint, minden ugyan erre tér vissza...
A Kezdetben: ( Bö Resit)
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság...
Tehát az Isten, minden Teremtését erre a "világosságra" alapozta!
Majd a vég ( Szof ):
Jelenések könyve 22. rész
1. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2. Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4. És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké...
Ezért nevezzük az Isten Szavát-Igéjét így: Első és Utolsó; Kezdet és a vég; Alef-vö Táf; Alfa és Omega.
Ezt valójában a Próféciában is megtaláljuk, mert a Prófécia beteljesedését említi fel Johann ( János ).
Ésaiás próféta könyve 60. rész
1. Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
2. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
3. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
4. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
5. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
6. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
7. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
8. Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
9. Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
10. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
11. És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
12. Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
13. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
14. És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
15. A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
16. És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
17. Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
18. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
Tehát minden Isten Igéjével kezdődött, és minden Isten Igéjével- ben... ér véget! EZt az állapotot nevezi a Szent Tan: VILÁGOSSÁGNAK!
Azt is megértettük, hogy ha ez így van- márpedig így van, akkor menet közben is mindennek, az Isten Igéje szerint kell történnie!
Tehát a Világosságban, mindent tudunk, mert az Isten akarata számunkra nyilvánvaló- míg a sötétségben képtelenek vagyunk látni az Igazságot, hiszen az, rejtve van előttünk.
Akik tehát a sötétségben vannak, azok nem képesek az Istennek való engedelmességre!
Erről beszél Jézus, amikor azt mondja: János Evangyélioma 15. rész
1. Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
6. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek...
Hogy miért ez a kemény ítélet, amiről Jézus bizonyságot tesz a 6-os Igében?
Testvérek: Hova lesz a sötétség és annak minden teremtménye-cselekedete... ha beáll a Világosság??? Ugye egy pillanat alatt megszűnnek létezni!
Hogyan? Miért épp Tűz által szűnnek meg?
5Móz 4,24
Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.
És pontosan erről beszél Péter is levelében: Péter Apostol II. levele 3. rész
1.
Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem;
2.
Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról:
3.
Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak,
4.
És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva.
5.
Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;
6.
A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:
7.
A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.
És erről beszél intőleg a Próféta is: Ésaiás próféta könyve 33. rész
1.
Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
2.
Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
3.
Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
4.
És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
5.
Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.
6.
És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
7.
Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
8.
Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
9.
Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
10.
Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
11.
Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.
12.
A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.
13.
Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16.
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17.
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18.
Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
19.
A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
20.
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21.
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22.
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
23.
Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
24.
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.
Tehát ami nagyon fontos az eddigiek fényében: "14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson..."
A 14-es versben tehát a kédés, hogy kik maradhatnak meg az Isten Jelenlétében?
A 15-ös versben pedig a válasz, hogy azok akik megtartják az Isten Rendeléseit (Szidráját)!
Ez nem változott, hiszen ugyan erről olvashatunk a Jelenések könyvében is!
Jel. 22,11.
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13.
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14.
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15.
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot...
Tehát ha minden az Isten szava szerint volt-van -lesz, és csak azok maradnak meg, akik benne vannak... Akkor célszerű az embernek az Isten Szvában (Igéjében) élni.
És itt kezdődik az ember kálváriája....
Hiszen az eredendő bűn óta, senki nem képes az Isten vezetését követni, hiszen minden ember Testben-és testileg születik, azaz: Ádám-i természetettel!
Az Isten ugyan megadta a Rendeléseit az ember számára, hogy annak követése által célba érhet az ember... csakhogy...
Ábel megértette az Istent, de utána nem élt sokáig...
Mózes megértette az Istent, de ő is elbotlott...
A Nép követte az Istent Miczráimból- de az ígéretek földjére be nem mehettek mert...
Azok akik bementek, nem örökölhették véglegesen az Ígéret földjét mert....
mert volt az eredendő bűn.
Az Isten rendelése szerint: Akik ismerték az Isten Igéjét- tartoztak azzal, hogy tanítaniuk kellett azokat, akik nem ismerték.
De mi van akkor, ha az aki tanította- félre értett valamit, és úgy tanította? Mi van azokkal, akik tévtanításokon nőttek fel?
Mi van azzal, aki bár szeretne tanulni- de incs senki aki tanítaná???
Mivel az emberek alapvetően nem értették az Isten akaratát, ezért eleve emberi okoskodásokra építettek...
És az ember gyártott mindenféle teóriát, meg Teológiát, és ötletelt mindenféle jónak TŰNŐ (!!!) szabályokat, de félre siklott az egész.
És ez volt az, amit Jézus nem hagyhatott jóvá, mert felül írták-hozzá tettek-elvettek kijelentéseket-szabályokat az Isten beszédéhez képest.
És lett egymáson való uralkodás- a Testvériség helyett; és lett rabság- a Szabadság helyett...
Mindenből bűnöket kreáltak, és tüneteket kezeltek az emberek, melyek nem képesek a világosságban való megtartásra.
Nem értették-és ma sem értik sokan, hogy valójában nem sok bűn van, hanem csak egy, és annak két ága!
Az Egy bűn, valójában az első bűn, ami nem más, mint az engedetlenség- Szó fogadatlanság! Ezt nevezzük egyetemesen: Romlottságnak.( Avon)
Ennek két iránya pedig a Tudatos, tehát szándékos bűn. ( Mered) Ez a Lázadás bűne...
és a másik ágazat: A Nem szándékos bűn, tehát a TUDATLANSÁGBÓL ELKÖVETETT Bűn. ( cheit )
Tehát valójában akárhány és akár mennyi bűn is létezik az emberek életében, valójában mind egy: Ez pedig az Istennek való engedetlenség!
És ennek az engedetlenségnek két kategóriája van, 1; szándékosság-tehát Lázadás!; 2; tudatlanságból elkövetett bűn.
Az Utóbbiról szeretnék a továbbiakban beszélni, hiszen az első kategóriára az Isten nem adott áldozatot, a törvényből is láthatjuk, hogy a szándékosságra nem volt bocsánat...
A Második kategória azonban adhat csalóka lehetőséget, de mindjárt meg is látjuk, hogy ez mint mondtam: Csalóka, és sokakat átsodorhat a szándékosság kategóriájába...
Nem tudtam- tehát nem szándékos... véletlenül és társai, amik által leélezhetjük a bűneinket... csak nem az Isten előtt!
Azt mondja az Apostoli határozat az Isten Szavával: Csel 17,30
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.
Érdekessségként megjegyzem, hogy ebben az esetben is, csak egy félbe harapott mondatra utalnak a leg többen, mert csak annyit mondanak, hogy a: " Tudatlanság idejét elnézi az Isten.
De van folytatása is a mondatnak: " mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek."
Namost a régi emberi bölcsesség szava ugye: Jobb az áldott tudatlanság"...meg: " Ne akarj sokat tudni, mert nagyobb a számonkérés"...
Csakhogy az Isten Parancsolatja ez: " mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek."
A Megtérés= Visszatérés! Hova? Oda ahol minden kezdődött, és Isten szemében minden jó volt, azaz: Vissza a világosságba, azaz: A Tudatos- Teljes- TERMÉSZET SZERŰ Engedlmességhez.
Aki ennek nem tesz eleget, és szándékosan választja a tudatlanságot... az valójában a sötétséget választotta magának!
A Világosság = AZ ISten Igéje.
Sötétség = Az Isten Igéje nélkül!
Isten Igéje = ISMERET!
AZ Ige nélkül= Tudatlanság- hazugság- Antikrisztus általi vezettetés!
HA az ember az Isten Igéje által vezettetik, akkor jár a világosságban, éspedig BOTLÁS NÉLKÜL!
Erről így szól Jézus: Jn.12,35.
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36.
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
Testvérek: A SZentlélekről- és a Szent lélek munkájáról kezdtük a tanulmányunkat, és az Igénél járunk... Értjük-e ezt?
Jézus mondja a Szent lélekről: Jn. 14,15.
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16.
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18.
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
26.
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Jn.15, 26. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
Jn.16,7. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Tehát a Szentlélek megtanít minket az Igére, és eszünkbe juttatja( Jn.14); Bizonyságot tesz az Igéről.( Jn.15); És az Ige által megfogalmazott Igazságokat érteti meg velünk! ( Jn.16.)
( ebben a repertoárban nem találom a csilláron hintázást- kukorékolást-ugatást-nyávogást-röhögést-futkosást-székek borogatását...)
Tehát azt találjuk, hogy ahogyan az Istentől nem választható el az Ő Beszéde- úgy az Igétől sem választható külön az Ő Lelke!!!
Az van Testvérek, ha az Istennek akaruk engedelmeskedni- akkor az Ő Igéjét kell követni! Az Isten Szavában való tökéletes járáshoz, pedig: Nemes egyszerűséggel szükség újá születni, éspedig ismét az Isten lelke által, mert a Testi ember nem képes követni az Isten Lelkét!
Olvassunk erről:
János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek...
------ Folyt. Köv.----
-
Jóel próféta könyve 2. rész
1. Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
2. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
3. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
4. A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
5. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6. Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
7. Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
8. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9. Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10. Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
18. Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
19. És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
20. Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
21. Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
22. Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
23. Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
24. És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
25. És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
26. És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
27. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
28. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
29. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30. És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
31. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
32. De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!
Áldott Testvérek. Az eddigi alkalmakkal megfigyeltük, hogy az ember Testben - és testileg élve, bizony távol van az Istentől, illetve, ahogy az Ige fogalmaz: Az ember halott az Isten számára.
Tudjuk, és szintén az Igéből, hogy bűnben, és bűnökkel élve, az ember nem közeledhet az Istenhez.
Amíg az ember testi életet él, a hívői élet, csupán színjáték, de az Isten ezt nem fogadja el. Sokan azt gondolják, (hiszen ezt is tanítják nagyon sok felekezetben), hogy Jézus Kereszthalálának érdeme, hogy minden bűnt megbocsát...
Ám ez nem teljes, sőt: Ebben a felállásban egyenesen Téves nézet!
Meg van írva: Mt.1,18. A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.
19. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.
20. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.
21. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.
22. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:
23. Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.
24. József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.
25. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.
A 21-es versre figyeljünk: 21. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.
Tehát nem a bűnök következményétől, azaz a büntetéstől és az ítélettől, hanem a Bűn elkövetésétől tesz szabaddá mindenkit, aki Őt követi.
Hogy ez egy téves fordítás lenne, ami nem is ismétlődik meg többé?
Lássuk:Zsoltárok könyve 130. rész
1.
Grádicsok éneke.
A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
2.
Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
3.
Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
4.
Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
5.
Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
6.
Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
7.
Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
8.
Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.
Avagy:
Júdás levele, 24.
Annak pedig, a ki titeket a bűntől megőrízhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel,
25.
Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen.
Vagy:
Ezekiél 36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
illetve:
János Apostol I. levele 3. rész
1.
Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.
2.
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
3.
És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta.
4.
Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.
5.
És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.
6.
A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.
7.
Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz:
8.
A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
9.
Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.
10.
Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát...
Pár példa csupán, ráadásul Úgy "ó" Szövetségi, mint "új" Szövetségi példák, hogy lássuk, hogy minden az Istentől eleve meghatározott módon megy végbe.
Az Új Szövetség ígérete, illetve első sorban alapja, hogy attól kezdve már nem elég testileg igyekezve, megélni az Istennel való közösséget és egységet, hanem az Új szövetségben résztvevők számára az Isten lehetővé teszi
a résztvételt éspedig teljességgel, és tökéletességben, nem a testre és az emberre bízva a követelmények betöltését, hanem egyenesen lélek által- a maga Lelkére.
Erről tanít Pál, amikor azt mondja: Korinthusbeliekhez írt I. levél 2. rész
1.
Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
2.
Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.
3.
És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.
4.
És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:
5.
Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.
6.
Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;
7.
Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
8.
Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:
9.
Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
10.
Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
11.
Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
12.
Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
13.
Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14.
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
15.
A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16.
Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
És ezt példázza Jézus is többször-több helyen:
János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek...
Tehát ezek alapján, az Örökkévaló az embert, akik IGEN-el válaszolnak az Ő hívására, Újra... vagy még inkább: Újá teremti az Ő lelke által, és ez az amit Jézusnak köszönhetünk de nagyon, mert megadta az Újra kezdés lehetőségét Önmagában, immáron nem elválasztva az Istentől, ami a bűneink következménye, hanem újá teremtve lélek által,
amiről így tanít Pál: I Kor.15, 33. Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
34. Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.
35. De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
36. Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
37. És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
38. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
41. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
42. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
AZt kérdezi : "35. De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? "
Hát lássuk csak: AZ ember, amikor megszületik erre a világra, Testtől születik, tehát Testi. Ebben az állapotban azonban halott az Isten számára, hiszen amíg valaki Testileg él, nem az Isten dicsőségére él...
Jézus tanítja: Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Az eddigi alkalmakkor megláttuk, hogy az Isten Szava a Krisztus- és minden ami az Iste Szavát tagadja- módosítja-felül írja... stb. AZ az Anti Krisztus.
A Testi ember tehát, az Anti Krisztus által, Tehát az Isten Igéjének Tagadásában, e Világ fejedelmét szolgálja...
A Lélek által születettek, az Isten Igéje által, az Istent Szolgálják, cselekedeteikkel pedig Magasztalják őt.
Amíg az Ember testileg él, tehát a Szotont szolgálja, mert a testiesség lételelme az Isten Igéjének tagadása.
Míg Jézus által, tehát az Isten Igéje által... Nézzük csak:
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Tehát az Ige befogadása által, az Isten Fiaiként élhetünk, mert azok akik az Isten Igéjével együtt, az Istennek lelkét is be és el fogadják, újá születnek, immáron nem testileg- hanem Lelkileg.
Így és ebben az állapotban azonban, már az Istennek élünk, hiszen az Ő akaratát cselekedjük- Őt követjük, Ő táplál bennünket... ám e világ fejedelme számára, és e világ számára: Halottá válunk.
Ez az első halál, és az első feltámadás.
Jelenések 2,
9.
Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, a kik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.
10.
Semmit ne félj azoktól, a miket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöczbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.
11.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A ki győz, annak nem árt a második halál.
Tehát akik az Isten Lelke által élnek, azok nem e világ tanítása szerint élnek, hanem csakis a Isten Szavát követik, nem e világban akarnak örökölni, hanem az elkövetkezendőben, ezen a világon csupán átutazóként- vándorokként élnek, tehát itt nem azt keresik ami az Övék-mert ezen a földön semmi nem az Övék, illetve nem is akarják hogy úgy legyen.
Jézust követve ebben is természetesene, hiszen Ő mondta: Jn.14,30. Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;
31. De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.
Amikor az Istennek Igen-t mondunk, ezzel egyidőben a Sátánnak: Nem-et. Amikor azt mondjuk, hogy a Sátánnak nemet mondunk, akkor tudva levő, hogy valójában a Testi vágyainknak- céljainknak- világ általi felajánlásoknak... kell nemet mondnunk, éspedig az Istenért!
Hiszen a Sátán, nem a maga szerepében jelenik meg, nem úgy jelenik meg mint fejedelem vagy rabszolga tartó... a Sátánt szolgálni annyit tesz: Nem az Istennek élni!
Az Istennel való járáshoz tehát erő kell, éspedig nem Testi-hanem ember erején felül való erő! Mennyei erő!
Ezt ígérte Jézus, a SZentlélek eljövetelével!Luk.24,
47.
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
48.
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49.
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
50.
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
51.
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52.
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53.
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
Tehát mégegyszer: Bűnös ember nem közeledhet az Istenhez!
Ahhoz hogy Istenhez járulhassunk, kell az értünk szóló-tökéletes, tehát mindenre kiterjedő engesztelő áldozat!
Erről beszél a Próféta:
Ésaiás próféta könyve 1. rész
1.
Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
2.
Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem.
3.
Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
4.
Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.
5.
Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.
6.
Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
7.
Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak;
8.
És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.
9.
Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
10.
Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11.
Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12.
Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13.
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14.
Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15.
És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16.
Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17.
Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18.
No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19.
Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20.
És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
21.
Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
22.
Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
23.
Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
24.
Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25.
És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
26.
És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
27.
Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28.
De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
29.
Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;
30.
És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez:
31.
És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.
Elsőként a 19-es vers: "Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek..."
Mit hallgassunk? Hát az Isten Beszédét, Igéjét!
Most a 27-es vers:
"Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által..."
Ennek elsődleges jelentése: AZ Igaz vére általi bűnbocsánat, de a jogosság azt kívánja meg... nos ahogyan arról Pál beszél: II Kor.5,15.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
Tehát, akik a Messiás véráldozatát magukra veszik, többé nem a maguk számára élnek, hanem Istennek!
Ponotsan a Törvény Szerint... A III.Mózes 8, a Pappá kenetés eljárását tárgyalja... ezzel történetesen viszont találkozunk, a III.Mózes 14-ben, amikor is, a Poklosságból megtisztult ember esetével foglalkozik a Törvény.
A Poklosságra nincs gyógyír, abból nincs menekülés. alig észrevehetően kezdődik-majd elhatalmasodik az emberen, és menthetetlenül a halálba viszi az áldozatát...
Isteni, akarom mondani: " Messiási Csoda" az, ha valaki kigyógyul a Poklosságból!
Tehát a Poklosság a Testnek, ugyan az mint a Bűn a léleknek... A Bűnből is csak a Messiás által van megtisztulás. Ám azt látjuk a Törvényben, hogy akin végbement ez a Csoda, az többé nem a maga életét éli, hanem az Istennek szaóentelt életet, tehát egyben: PAPPÁ kenetik...
Valójában első olvasatra erről beszél az Ézsaiás 1,27...
Mondom első olvasatra...
Hiszen azt mondja: Cion (!!!) jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által...
Cion jelentése: Erődítmény-Erősség-Bástya.
Mt.16,13.
Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
14.
Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
15.
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16.
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
17.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
Tehát ugye: AZ Isten Kijelentése által vett, megkérdőjelezhetetlen Igazság Ismeretére épült, Győzelemre ítélt- de állandó ostrom alatt álló: Erődítmény-erősség - BÁSTYA!
Hja kérem... aki nyugalomra vágyik, az menjen nyugdijjba! Mert az Isten Népe biza : Harcosok.
Mi Istennel kerültünk békességbe a Messiás vére által, ám attól kezdve, a Sátán ellenségeivé lettünk!
Az Istennel való teljes békességben való megmaradáshoz kell az erő, hogy mindenkor legyőzhessük az első számú ellenséget, ami a Test- és annak urát- Sátánt.
Ezért mondja Pál: I Kor.9,24.
Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25.
Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27.
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
De ehhez az állandó küzdelemhez ERŐ kell! Éspedig MENNYEI ERŐ!
Apostolok Cselekedetei 1. rész
1. Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
2. Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
3. Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
4. És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem:
5. Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
6. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
7. Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
8. HANEM VESZTEK ERŐT, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
A Győzelmet- küzdelemben lehet elérni... És a Győzelem erő nélkül nem lehetséges!
Tehát csak Erőért adatott a Szentlélek?
Nos nem... Olvastuk az Igében, hogy :Istentől adatott: Kijelentésért; Erőért;...
Na szedjük csak össze:
Bölcsesség-Eszesség-Úrtól való vezettetés átvételét teszi lehetővé, tehát : Tanácsol; Általa Ismerjük meg és fel a "Fő Pásztor" Hangját; És megtart minket az Istennel való Közösségben!
Most olvassuk a következőket: Ésaiás próféta könyve 11. rész
1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4. Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
A második versre figyeljünk picit: 2. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
Namost ugye ez a MENORÁ... azaz: ÖRÖK MÉCSES!
A Menorának van ugye egy főága, és hat mellék ága, tehát összértékben: Hét ága van, ezért nevezzük: Hétágú gyertya tartónak.
Zakariás próféta könyve 4. rész
1. Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3. És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4. És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5. És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6. És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
7. Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8. És szóla hozzám az Úr, mondván:
9. A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.
10. Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
11. És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?
12. És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?
13. És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
14. És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.
Felfigyeltünk ugye a 10-es versre?! : 10. Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
Átpillant= Figyelemmel tart, Őriz, tanácsol,vigyáz...tanúskodik.
Jn.14,15.
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16.
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18.
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
26.
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
27.
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
Jn.15, 26. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
János Evangyélioma 16. rész
1. Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
5. Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
6. Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
7. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Jézus amikor figyelmeztetésül azt kérdezi a Lukács 18-ban: ". Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?"
Nos ekkor a Szentlélek tanúságáról beszél.
EZért mondja Pál: Rómabeliekhez írt levél 8. rész
1.
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2.
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3.
Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4.
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9.
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10.
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11.
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12.
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13.
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14.
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15.
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16.
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Tessék a 9-es, és a 14-es versre figyelni nagyon...nameg az összes többire...
Az Isten lelke általi újászületés, A Lélek általi vezettetés ( természetesen és annak követése!) GARANTÁLJA a Botlás nélküli haladást.
Minden ellenkező állítással szemben, az Ige világosan elénk tárja, hogy az Istennek Lelke, nem valami új dolgokat cselekszik közöttünk, hanem mindazokat tölti be, amiket előre megmondott az Úr!
Ezért mondja Jézus: Jn.14,26.
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Vagyis: A Szentlélek tanácsolása-hatalma-ereje... által tudunk valósággal megmaradni Jézusban-azaz: AZ Isten Igéjében!
-
Mt.7, 12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
Jézus szavai Örök és elévülhetetlen Igazságok! Ezen Igékről is többször beszéltünk, e mai alkalommal azonban vizsgálódjunk újra ezekben az Igékben.
Elsőként is, Nézzük a 12-es Verset, és lássuk mit tanít ezekben Jézus?
"12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. "
Sokan gondolkodnak úgy, hogy a Törvény, valami nagyon bonyolult dolog, amit ember fia be nem tölthet, ezért épp eszű ember meg se próbálja azt- sőt: Vannak szélsőséges nézetek,
miszerint, aki megpróbál az Isten tanítása szerint élni, az egyenesen megtagadja a Messiást....
Ezen szélsőséges nézet megtorpedózására: Emlékezzünk az elmúlt szerda esti alkalomra, amikor is Anti Testvérünk Igehirdetésében említtetett János levele, amiben az Apostol,
Egyeesen azt mondja: 1Jn 2,7
Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, a melyet hallottatok kezdettől fogva.
Ugye azt látjuk, hogy a Jézus által megkülönböztetett Tanítvány,A Régi Parancsolatra emlékeztet bennünket, mint Megtartandó- megélendő kritériumra.
Azt is látjuk ez irányú Igei vizsgálódásaink során, hogy nem csupán Jénos- de mind az Összes Apostol is az Igét adta a hívek elé, mint a Hitélet alapját- Isten követésünk elsődleges Kritériumát.
János az Ige követésében, a Szeretet zálogát mutatta fel egy másik írásában is:
János Apostol II. levele 1. rész
1.
A presbiter a kiválasztott asszonynak és az ő gyermekeinek, a kiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, a ki megismerte az igazságot.
2.
Az igazságért, a mely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké:
3.
Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel.
4.
Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, a kik igazságban járnak, a mint parancsolatot vettünk az Atyától.
5.
És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!
6.
És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.
7.
Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.
8.
Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, a mit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.
9.
A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.
10.
Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek;
11.
Mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.
12.
Sok írni valóm volna néktek, de nem akartam papirossal és tintával, hanem reménylem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtől szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.
13.
Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvérednek gyermekei. Ámen.
Figyeljünk mindenek előtt az 4-6-os Igékre:"4.
Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, a kik igazságban járnak, a mint parancsolatot vettünk az Atyától.
5.
És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!
6.
És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok."
Ezen Igék, egyértelműen megtorpedózzák azt a nézetet, mely szerint: " Nem kell engedelmeskedni az Isten Parancsolatatinak..."
Ezek után, térjünk vissza a ma esti vizsgálódásaink kezdeti Ige verséhez: Mt.7, 12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Tehát vannak, akik azt hirdetik, hogy az Isten Parancsolatai, egy beteljesíthetetlen elvárások összessége, amit ha megpróbál az ember nem csak hogy elbukik, de még az Isten átkát is magára vonja...
Ezzel szemben a Messiási Prófécia- Jézusról így szól: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...
...A Törvényt- Igazán- vagyis: Igaz módon jelenti meg...Ez azt is jelenti, hogy a Törvény irányát és elvárását világítja meg, számunkra érthető módon.
Nem tesz hozzá- nem is vesz el belőle, hanem egyértelművé teszi számunkra!
Nos ezt látjuk, amikor azt mondja Jézus a Próféciának megfelelően: Mt.7, 12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Lássuk először is a Törvényt tehát: A Törvény összességében: 613 micvát- azaz Parancsolatot tartalmaz.
Ezen 613 parancsolat magában foglalja :
Az Istennel való együttjárás alap szabályait
A Lévitákra vonatkozó parancsolatokat
az Áldozati rendet
a Királyokra vonatkozó Parancsolatokat
asszonyokra- nőkre vonatkozó parancsolatokat
a Tisztátalanok törvényét
A föld megmunkálására vonatkozó parancsolatokat
A hadba menetelre vonatkozó parancsolatokat ( Gyávák- új házasok- új birtokosok.)
És az emberek együttélésére vonatkozó alapszabályok összességét...
Ez a Törvény, két kőtáblán adatott, tekinthetjük ezt úgy is, mint két kategória.
1; az Istennel való együtt jérés alapszabályai.( II Mózes 20,1-12.
/ Mózes II. könyve 20. rész
1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
vö Imru: ÁMEN!
És a második kőtábla, az emberekkel való együttélés alapszabályait tartalmazza, ( II Mózes 20,13-17.)
/ 13. Ne ölj.
14. Ne paráználkodjál.
15. Ne lopj.
16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé. /
EZ ugye kétszer 5 parancsolat, és a egész törvény ebben a kétszer 5 parancsolatban adatott az Istentől az ember számára, mint lehetőség, melynek megtartása által lehetünk az Istennel közösségben.
( Minden ellentétes véleménnyel kapcsolatban: A Szülők törvénye az első kőtáblán adatott, hiszen a Szülők kötelessége, a gyermekek Isten félelmre- Isten tiszteletre való nevelése, és az Isten tetteinek elbeszélése!)
Tudjuk, hogy mindíg- és mindenben első az Isten! Ha tehát valaki a felbarátjával jót tesz, első sorban azért teszi, mert Tiszteli az Istent!
Hiszen minden ember, sőt: ahogyan azt az írás mondja: Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Tehát minden ami látható az Isten szavára állt elő! Amikor ezt tiszteleten tartjuk és erről meg emlékezünk, ezzel is a Teremtőt Tiszteljük!Enek alapján tehát megértjük,
hogy a két kőtábla- két főparancsolatban említtetik. Ezért olvassuk Jézustól:
Mt.22,34.
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Az első kőtábla, és első Parancsolat: V.Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
A Második Kőtábla és második Parancsolat:
Mózes III. könyve 19. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
3.
Az ő anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
4.
Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
5.
Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok.
6.
A ti áldozástok napján és a következőn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tűzben.
7.
Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves.
8.
És a ki eszi azt, viselje az ő álnokságának terhét; mivelhogy megfertőztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az ő népe közül.
9.
Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
10.
Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11.
Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját.
12.
És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.
13.
A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14.
Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15.
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16.
Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17.
Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
E két főparancsolat megtartása tehát a Törvény betöltése!
És hogy tévedés ne legyen:
Jakab Apostol levele 2. rész
1.
Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.
2.
Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában;
3.
És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé:
4.
Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?
5.
Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik?
6.
Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, és nem ők hurczolnak-é titeket a törvény elé?
7.
Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, a melyről neveztettek?
8.
Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.
9.
De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói.
10.
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
11.
Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.
12.
Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.
13.
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.
Tehát nincs szelektálás! Vagy mindent- vagy semmit...
Namost:
A Törvény valójában nem a tiltások és kötelességek halmaza, hanem egy " LEHETŐSÉG" Az Istennel való együttjárásra- Az Isten Tanítványságára- Az Isten Igéjében, azaz a Messiásban való közösség megélésére!
Ézs 8,18
Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!
( Valójában ugyan ezt a Próféciát magyarázza János, az evangéliumának kezdetén: Jn.1, 1-14.)
Tehát a törvény alap szabályokat közöl, és ebben benne foglaltatik hogy mit tegyen- és mit ne tegyen az, aki az Isten népéhez sorolja magát.
Amikor pedig Jézus azt mondja a Mt.7, 12-ben: 12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Akkor pontosan ezt magyarázza! Hiszen ha úgy él mindenki hogy azt veti el, amit aratni is szeretne, akkor senki nem fog rosszat vetni a cselekedetei által, de igenis vet oly dolgokat, melyeket ő is szeretne aratni!
Pár péda, hiszen sokan azt hirdetik, hogy ez lehetetlen...
Gondolom Senki nem szeretné, ha valaki "lenyúlná" a feleségét- férjét...Tehát nem tesz ilyet a hívő mással sem! De ennek van egy méjebb jelentése is: Hiszen a Házasság, valójában Frigy- azaz: Szövetség. Tehát ha valaki nem örülne hogy a szövetségese elárulja őt, ő sem tesz ilyet a szövetségesével!
A Házasság, egy, az emberek kapcsolataiban megélhető valós megtapasztalás lehetne, az Istennel való kapcsolatunkra!
Malakiás próféta könyve 2. rész
1.
Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok!
2.
Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!
3.
Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.
4.
És megtudjátok, hogy azért adtam néktek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura.
5.
Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet, és megalázta magát az én nevem előtt.
6.
Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből.
7.
Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.
Most ezt visszafordítva az emberi házasság nyelvére - csodálkozzunk el azon, hogy a mi gyermekeink neveltetése esetleg olyan izé... olyan " felemásra" sikeredett...
Hiszen írva van: 2.
Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!
3.
Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.
Gondolom senki sem rajongana azért, ha meglopnák őt... Tehát mi sem lopunk meg senkit!
Senki nem örülne ha végérvényesen kizárnák őt az életből... Tehát mi sem gyülytünk sem rabokat- sem meg nem öljük az ellenségeinket.
... Így tekintsünk tehát a Törvényre, mert Jézus így tanítja nekünk, és ezt Pál így foglalja össze: Gal. 6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
9.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
10.
Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
És Yakov ezt még szorosabbra húzza, hiszen egyenesen azt mondja: Jak 4,17
A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.
És tudjuk már, hogy a bűn egy olyan vetés, amit le is aratunk ha nem vigyázunk!
Gondoljuk csak meg: Ha mind így és ezek alapján élnénk, mennyivel jobb lenne ez a világ...
Most pedig, hogy ha nem így élünk, gondoljuk csak meg: Miért- és mily jogon (!!!) mondjuk azt magunkról, hogy Jézus Tanítványai vagyunk?
---
Az elmúlt időszakom több ok miatt is, meglehetősen "macerás" volt...(illetve még maradt bőven,ami tart még...)
Ám akkor amikor egy jogi határozat miatt, emberek hozzáállásának függvénye lett az én dolgom megoldása, és ők halogatták volna a megoldást, annak ellenére hogy elismerték, hogy jogos a kérésem, és azt mondták: " Cirka 1-két hét !!!" míg
kézbe veszik az ügyemet, akkor az Istenhez kiáltottam, és meghallgatott engem!
És tudjátok, amikor azt mondtam az Istennek: "Atyám, én soha nem várattam senkit időn túl, ha segíthettem rajta..."
Akkor egy pillanatban elém jöttek oly dolgok, amik igazlták is a kijelentésemet, és olyannyira jó érzés és bizodalom vett erőt rajtam, és ezt az erőt- és Istenhez való bizalmat kívánom mindenkinek- mindenben.
Szóval végül a minimumra garatntált: 1-2 HETES !!! várakozási idő, végül is redukálódott, pár órára. Ezen pár óra pedig szintén kegyelemben telt, hiszen nem csak arra lett időm, hogy át meg át gondoljam a dolgaimat, hanem arra is, hogy elmondjam Istennek a döntésemet, miszerint:
Ha most nem is járok sikerrel, akkor sem fogom a kudarcomat a világ arcába vágni, hanem maradok az eredeti elhatározásom mellett, miszerint: Egyre jobb és tökéletes élet, Isten Tanítása szerint!
---
És ezennel tovább is léptünk a Kezdeti Igénk Tanulmányozásában...
Ismétlésül: Mt.7, 12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17. Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Keskeny út- Szoros kapu...
Nos Anti Testvérünk, már többször-több ízben beszélt a Szororos kapu és keskeny út jelentéséről...
Talán nem baj, ha röviden ismét össze foglalom ezt:
Salamon- Dávidnak az Ő Atyjának örökébe lépve- Atyja elhatározását és Utát követve, Házat Épített Isten Nevének, az Isten engedélyével-és az Ő akaratából...
Ám Slomó- Mindenben az Isten Parancsolatait követte a Ház - Templom- (Béjt ha Mikdásh), amit Mósétól vett, ( II.Mózes 25.)
Egyetlen dolog kivételével, amit viszont annak jeléül és bizonyságául tett, hogy az Istentől való bölcsességet, és Tudást kapta az Istentől. Tehát a Templom bejárata elé, két oszlopot állíttatott, melyek elhejezükből adódóan, lecsökkentették a "bejárat" azaz: A " Kapu" szárny nyílását!
E Két oszlop neve: Yákim vö Boaz- Azaz: Igazság és Jogosság.
E Két oszlop között lehetett az Isten jelenlétébe belépni!
Igazság és jogosság tehát, mely valóban szűkre szabott lehetőséget ad az életvitelünkre nézve! Amit vet az ember- azt aratja is!
És egyben egy félelmes valóságot is mutat a jövőben... Nehogy úgy legyen az, hogy közeledve a Dáján ha Emet ( Igaz Bíró) Trónjához, ami a Kegyelem Királyi széke, és aki abban ül, az a Melki Cedek, azaz: Az Igazság Királya, Tehát hozzá közeledve az a kiábrándító felismerés találjon el valakit, hogy az az IGAZSÁG-hogy a kegyelem és az Irgalom kérése: Nem JOGOS!
Pontosan erről tanúskodik az Apostol, amikor azt mondja: Jak 2,13
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.
Tudjátok Testvérek, vannak sokan, akik azt szeretnék minden igyekezetükkel aratni- amit soha nem vetettek, hanem mások vetését szeretnék learatni!
Róluk példáz Jézus amikor azt mondja: Mt.7, 13. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17. Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Ne feldejük: A Hit- nem csak elhisz- hanem Követ is!
-
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21. Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24. Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
25. És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27. Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
28. És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.
29. Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.
30. És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
31. És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.
32. Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
33. És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk.
34. És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
35. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
39. És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiűzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.
40. Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendő vala.
41. És lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről.
42. Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.
43. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
44. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
45. A zsellér és a béres ne egyék abból.
46. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
47. Izráel egész gyülekezete készítse azt.
48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
50. És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.
51. Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.
Áldott Testvérek. Idén a Peszach ünnepe, Április 3-11-ig tart, és mint az Örökkévaló mondja: 17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
Örök Rendtartás, Tehát ezért nevezzük ezt az Ünnepet Széder estének. ( Jelentése: Rend-Rendtartás.)
Ezen az Ünnepen, minden, a nevéből adódóan: Szigorú rend szerint történik. Itt nincs helye a kreativitásnak- az Ötleteknek, nem írható felül semmilyen módon.
Szigorú rend alapján történik az ételek elkészítése, a terítés, az elbeszélés az Ige alapján, a kérdések feltevése, a Poharak...teheát mindennek meg van a hagyománya.
Az ételekre még visszatérünk, most azonban nézzük a történet rejetette hátteret- a Szabadulás mikéntjét, mert ezek oly felszínesen értelmezett dolgok széles körben, hogy ezért is tátong szakadék azok között akik értik ezeket- és azok között akik nem.
Mielőtt felmerülne akár csak gondolatban is: "Miért ez a trakta a keresztények számára, hiszen ők nem zsidók..."
Felhívnám a figyelmet, két aprócska momentumra:1; Az Isten, Ávrám-Yichák vö Yakov Istene, tehát a Zsidók Istene!
2Móz 3,15
És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
Aki Tehát az Isten követésére adja magát, az beoltatik az Isten népébe, és rá is kötelező érvényű lesz az Istennek minden rendelkezése. Annak megtartásával lehet közösségben ő is az Istennel.
Most pedig nézzük röviden a Szabadulás előzményeit...
Az Isten választott népe, Bár az Isten akaratjából, de akár honnan is nézzük: Testi szükségek miatt került rabságba.
Elsőként vegyük azt, hogy miért mondtam hogy az Isten akaratából: I Mózes 15,13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
Most nézzük azt, hogy mre hivatkoztam, amikor azt mondtam: Testi szükségek miatt jutottak rabságra?
Mózes I. könyve 42. rész
1.
És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra?
2.
És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.
3.
Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.
4.
De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
5.
Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menőkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén...
A Testi táplálék, a Testet táplája... ezért mondtam azt, hogy Testi szükség miatt jutottak rabságra. Ezt akár úgy is mondhatjuk: A Test rabsága.
Ebben az állapotukban eljött az idő, mikor feladták az erőlködést és felismerték, hogy a nyomorúságukból csak az Isten tudja megszabadítani őket...
II Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Ezt a "felismerést" Nevezzük valójában így: Teshúváh... azaz: Visszatérés. ( Megtérés )
És csak ez után az Istenhez való fordulás után emlékezett meg az Isten a Szövetségéről! Sokan gondolkodnak úgy, hogy már a szülei is hívők voltak- ők is meg lettek keresztelve- tehát garantált a Szövetségben való részvétel a számukra... Nos Tévednek akik így gondolkodnak, sőt:
Mindjárt meg fogjuk látni, hogy még az sem garancia semmire, ha valaki egyszer megtért, de azután az Istennek való engedelmesség már nem "fér bele" a követésébe...
Mózes II. könyve 3. rész
1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
11. Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
12. És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
16. Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban.
17. És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.
18. És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.
19. Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem.
20. Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.
21. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
22. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.
Figyeljünk elsőként a 18-as vers első mondatára: " És HA hallgatnak szavadra"... Most pedig a 20-22-es versekre: 20. Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.
21. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
22. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.
Tehát ha hallgatnak Mózesnek az Úr küldöttének Szavára, akkor... akkor minden úgy lesz, ahogyan azt az Úr, már Ábrahámnak megmondta!
Ábrahámnak tett ígérete az Istennek: I Mózes 15, 13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
AZ Ígéret ismétlése az engedelem függvényében: II Mózes 3,20. Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.
21. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
22. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.
Na ennyit arról a sajnos: " köz véleményről" Hogy nem kell az engedelmesség...
Most pedig gondoljuk csak el Testvérek: Mi lett volna, ha az Isten választott népe, nem engedelmeskedik a felszólításnak, miszerint: II Mózes 12, 3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
Tudjátok: Voltak olyanok, akik nem Izraelitaként ugyan, hanem nemzetekbeliként, de látva az Isten Jeleit-csodáit, hallva az ítéletét... Úgy határoztak hogy engedelmeskednek az Istennek, és ők is megtették azt, amit az Isten rendelt.
( Gondolom Móse - Aron és a vének, alég elfoglaltak lettek a Sorozatos körülmetélés miatt...) hiszen megmondatott az Istentől: II Mózes 12, 48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
Ezek a Nemzetek beliek, az ENGEDELMESSÉG ÁLTAL, csatlakoztak az Isten népéhez, és az Isten, az ENGEDELMESSÉGÜKÉRT (!) Fogadta be őket a Népébe, olyannyira, hogy az Izraeliták tudtára adta, hogy sajátjaként tekint ezekre is, és óvta az Izraelitákat attól, hogy bár mi módon: Kirekesszék- hátrányos helyzetbe sorolják a Nemzetekbeliek közül beoltatottakat a későbbiekben...
3Móz 19,34
Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Ezek a "Nemzetekbeliek", tehát Engedelemben követték az Istent, így az Isten népébe oltatva, ki is mentek Egyiptomból...
Egyiptom ( Micráim) a Rabság földe- a Rabszolgaság Állapota...
Sokan gondolják úgy, hogy a Keresztényeknek ezekhez semmi közük...
Figyelem: Az Isten népe Tudta hogy kihez kell fordulni, amikor az emberi tehetség elfogy- a Nemzetekbeliek pedig úgy döntöttek az Engedelem mellett, mint a " Leg fennsőbb Hatalomnak tett engedelmesség Szükségessége"
Hiszen megbizonyosodtak az felől, az Izraeliták Istene az egyetlen Isten!
Mindez számunkra azt tanítja, hogy: 1; Az Istenhez való fordulás elengedhetetlen, ha az Istentől várunk valamit!
2; Ha hozzá fordultunk ( megtértünk), akkor a továbbiakban már nem az eddigi Életünket éljük, hanem Neki való engedelem lesz a kenyerünk!!!
Figyelem, mert ez fontos: Izráel fiai, a Testi kényszer miatt jutott rabságra, majd az Isten szabadítása a Halál földjére vezette a népet, hiszen a Sivatagba vitte őket, ahol csak és kizárólag az Isten gondviselésében bízhattak... ( Most nem tudom hogy van ez, de akkoriban, és ezt biztos forrásból tudom: Kevés étterem és szálloda működött a sivatgban...)
Itt az Isten népe megtanulhatta: Nem a Testi táplálék a fő, hanem az Isten gondviselése által van az ember élete. Ezt Jézus így mondja: Luk.12,13.
Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget.
14.
Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá?
15.
Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.
És még ott a Sivatagban az Örökkévaló ezt szó szerint így fogalmazta meg: Mózes V. könyve 8. rész
1.
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4.
A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5.
Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6.
És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7.
Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8.
Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9.
Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
10.
Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
11.
Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12.
Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13.
És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14.
Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15.
A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16.
A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17.
És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18.
Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
19.
Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
20.
Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.
Engedelem-bűn-rabság-szolgálat... mennyi-mennyi negatív dolog. Hol van a kegyelem?
Megmutatom:
Mondjuk te nyersz egy meghívót, tegyük fel: Karakó szörcsökre, ahol a csappból is arany folyik, ahol minden vágyad teljesül, ahol elfelejthetsz minden gondot...
akkor is, és az a lényeg: ODA KELL JUTNOD! Nem jön ide hozzád... neked kell oda menni! De hogyan? Nos tetszik vagy sem: Engedelem által!
Alá kell rendelned magad a tömeg közlekedésnek, a fizetési kötelmeknek, ( jegy-út dijj...) Ha autóval mész, akor meg pláne, mert a kresz betartása-autód papírjainak rendben léte-a közlekedésben való résztvétel szabályai-dijjköteles utakon való közlekedés szabályai ( fizetés)
És csak ezek által juthatsz el oda! Nem indulhatsz az ellenkező irányba, mondván: " Gömbölyű a föld... előbb-utóbb oda jutok... nem mehetsz más úton- nem lehetsz szabályszegő, mert akkor sosem jutsz oda.
Ez valahogy természetes ugye? Hát az Isten Ígéreteibe való eljutás ne lenne kritériumokhoz kötve??? Az Ő szabályait nem kell betartani? Vagy így már nem érné meg???
Ha úgy döntünk, hogy az Isten ígéreteinek földjére, a Mennyekből leszállt Yerusáláimba el akarunk jutni, Nos el kell indulnunk ez felé. ( ezt nevezzük megtérésnek, de valójában ez a kezdet, tehát itt és ezen a ponton lépünk rá a Kizárólagos útra, ami-aki által juthatunk el Istenhez.
Jézus mondja: Jn.14,6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Most ezen a ponton egy érdekességet szeretnék mutatni. Egykor az Isten népe, Mózesnek engedelmeskedett, és így jutottak ki a Rabságból...
Mózes- eredetben: Móse-Mojse-Mózisz, egy Egyiptomi név, jelentése: Fiú-Fia. Minthogy nincs előjel előtte, mint pl.: Tut Mózisz, ( jelentése Tut tehát: Tutenkhámen fia)
így tehát nem tudjuk hogy kinek a fia, tehát: Valaki Fia. De őt küldte az Isten Szabadítóul az Isten ( II.Mózes 3,9.
Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10.
Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.)
Jézus, Eredetiben: Yessua ( Nevének jelentése: Szabadító) Az Isten Fia. Érdekes nem? Előjel- tökéletesség...
Sokan gondolják azt, hogy mindez azokra tartozik, akik akkoriban Eggyiptomban voltak, és akiket Mózes vezetett ki onnan...
Voltak régen is, akik így gondolkodtak...
Jn.8,12.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
13.
Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
14.
Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
15.
Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
16.
De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
17.
A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18.
Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
19.
Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20.
Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
21.
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22.
Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23.
És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24.
Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
25.
Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek.
26.
Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
27.
Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
28.
Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
29.
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
30.
A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
A Bűn rabjai ugye? Mert bizony mindannyiunknak szükségünk van-(lenne !!!) A Szabadítóra...
Miből? Akár miből! Mert rabság tehát a Bűn- a Testi kényszer- a tudatlanság is...
Figyeljük mit mond Jézus:" 31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket."
Ha Ti MEGMARADTOK A BESZÉDEIMBEN... Tehát ha a Engedelmesek vagytok... Akkor vagytok a Tanítványaim! Nem azok az Úr Tanítványai akik hallgatják őt csupán... nem is azok akik el is hiszik amit mond... azok az Úr Tanítványai, akik meg is teszik amit mond nekik.
Sokan mondják: Igen de nem hallom amit mond.
Elsőként a vetés Testvérek- és csak az után az aratás! Ahogyan írva is van: V.Mózes 29,29.
A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Elsőként talán kezdjük azzal, hogy amit megmondott előre, azt teljesítsük! Ami le van írva... Ami általános! Majd csak ez után a Személyre szabott!
Az Egyiptomból megszabadultak között, voltak akik félúton megálltak, és vissza fordultak volna az úton... Meghaltak!
voltak, akik engedetlenkedni kezdtek... Meghaltak!
Voltak akik zúgolódtak... Meghaltak!
voltak akik fellázadtak... Meghaltak!
Voltak akik maguknak akartak nagyobb tisztességet... Meghaltak!
Voltak akik nem az Isten által meghatározott szabály szerint próbálkoztak... meghaltak! ( Aron fiai)
Végül csak ketten, egy Nemzetekbeli és egy Izraelita jutott be az Ígéret földjére azok közül, akik látták- megélték az Istennek Szabadítását- Eggyiptomtól fogva.
Hogy mára mi az arány? Ez is meg van írva: Zakariás 13, 7. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
egy harmad rész a Hívők közül. De ez nem a mostani arány, hanem a világon valaha élt hívők egyharmada az akik megmaradnak csupán... és miért?
Mert vannak akik szívükben vissza fordultak a világi élet felé
Mert vannak akik szentebbek akartak lenni az Istennél
mert vannak akik fellázadtak az Isten ellen, mondván: Nem úgy van az...
vannak akik nem az Isten által meghatározott REND (!) Szerint járnak
Mert vannak akik szerint nem kell engedelmeskedni
Mert vannak, akik magukat léptetik elő szolgálatban...
Meghalnak-meghalnak-meghalnak-meghalnak!
A Széder est alapja, az elbeszélés! II Mózes 12, 26. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27. Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
Amikor erre a földre lesúlyt az Isten haragja, csak az menekedhet meg a Pusztítótól, akin rajta van a Bárány vére! Beszéld el mindenkinek, hogy hogyan és miként került rád az Isten bárányának vére, és mi mindentől ment meg a hited - és az Isten Ígérete szerint!
Mert a Páska vacsora valójában az Úr vacsora, amiből minden hívő részesedik! De vajon tudják-e? Hogy a Pohár, illetve a bor, amit magukhoz vesznek, az a Messiás vére?
Tudják e? Meg van írva: III Mózes 17,11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
A Vér, tehát az élet! Ha Jézus Életét vesszük magunkhoz, akkor az Ő életének kell megnyilvánulnia bennünk! Nem a mi életünk szerint járunk többé tehát, hanem Jézus él bennünk!
Ezért mondja Jézus: Jn.6,48.
Én vagyok az életnek kenyere.
49.
A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
51.
Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
52.
Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53.
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
54.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55.
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57.
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
58.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
Miért mondja azt Jézus, hogy nem úgy mint ahogyan az Atyák ették a Mana-t és meghaltak? Hiszen a Ma na Az Isten Szava-beszéde Igéje... ott és akkor is az volt, tehát akkor miért?
Nos azért, mint ahogyan arra már utaltam is: Az Akkoriak az Apostol elmondása alapján: Zsidókhoz írt levél 4. rész
1.
Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
2.
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.
Nem hittek ugyanis, ezért nem használt nekik! Nem hittek? Hogyan??? Hiszen mindent láttak-mindent megéltek és mégsem?
Nos a Hit nem azt jelenti, mint amit mi gondolunk a jelentéséről... Hit= Emunah, azaz: ENGEDELEMBEN VALÓ KÖVETÉS!
Nem baj ha te nem tudsz engedelmeskedni mindenben az Istennek, ugyanis ezért kell a világ és a magad számára meghalnod és ezért támad fel benned Jézus, aki veled ellentétben tud!
Jézus mondja: Jn.4,34.
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Ő Hajlandó arra, hogy benned élve,engedelmeskedjen a Teremtőnek. Te húzódj szépen hátra, ne engedd a te életedet megnyilvánulni, így hagyd, hogy Jézus éljen benned!
-
Királyok I. könyve 19. rész
1.
És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.
2.
És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.
3.
A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját.
4.
Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!
5.
És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél.
6.
És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.
7.
És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.
8.
És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.
9.
És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?
10.
Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
11.
És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.
12.
És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.
13.
És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés?
14.
És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
15.
És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában;
16.
És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.
17.
És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg.
18.
De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt.
19.
És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá veté.
20.
És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?
21.
És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal ezen Igén elindulva ereszkedjünk az értés és az értelem nagyobb mélységeibe, ahogyan azt az Írás mondja is:Zsolt 42,8
Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
Mert az tudva levő, hogy az Isten Igéje mindíg több és mélyebb, mint amit első-vagy akár sokadik olvasásra arról tudni VÉLÜNK (!)...
Ugye ebben a Fejezetben Elijáhu-ról, illetve a Pályafutásának egy momentumáról olvashatunk, éspedig arról a momentumról, amikor előtte is nyilvánvalóvá vált az a dolog, hogy a Pályafutásának végéhez ért ugyan, de a rábízott feladatot, még nem végezte el.
Többen úgy gondolják pusztán a 2-3-as versből kiindulva, hogy Éli féltette az életét és ezért kezdett menekülni...
2.
És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.
3.
A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját.
Valójában nem azt írja hogy: Féltette az életét... hanem azt hogy : " vigyázván az ő életére."
A Kettő között pedig óriási különbség van. Ha Éli ugyanis az életét féltette volna, akkor ő nem az lenne-AKI!
Nem Prófétált volna- nem szállt volna szembe a Király-al- nem szállt volna szembe a Baal Prófétáival- nem igyekezett volna azon, hogy a Yisráél népét-vissza fordítsa az Isten által kijelölt és mutatott Útra.
Éli vigyázott az Ő életére, és ez pedig abból adódott, hogy tudván tudta, hogy bár a Küldetését még nem teljesítette (!!!) ám a földi pályafutásának a végére ért.
Ez egyben azt a tényt is megmutatja, hogy Éli számára mit jelentett a Hit, mit jelentett a Szolgálata, és mekkora odaszánás volt benne, az Istentől kapott feladat elvégzésére.
( így mennyire máshogy hangzik...)
Most óhatatlanul is fel dereng bennem az ellentét-tehát a kontraszt, amit Éli életvitele-tanítása tehát- és a mai hithősök mint hívők által felmutatott "odaszánás" között tapasztalunk...
Éli számára az a tény, hogy nem tudja elvégezni a rá szabott időben a rá szabott feladatot, elviselhetetlen kudarcot jelentett. Ám az elkerülhetetlen vég ne az ellenség kezéből érje őt utol-hanem Ő akarja vissza adni a lelkét az Istennek, akkor is ha kudarcot vall, tehát ne küldjék őt hozzá, hanem ő akarja elvinni a kárvallását az Istenhez.
( nem elbújik a Teremtő elől, hanem kész elé állva, megvallani a kudarcát.)
Ugye a mai hithősök: Ha kér valamit az Isten: Boldogok, mert Utasította őt az Isten valamire... de hogy meg is tegye??? nana... azt már : "nem akarhatja az Isten (!!!) hogy meg kelljen mozdulnom! " Isten nem kérhet tőlem olyan dolgot, ami esetleg az érdekeim ellen megy...Azt nem akarja az Isten hogy tegyek valamit, hiszen nem a cselekedetek által van a megigazulás hanem Hitből Ugye???
Végül is érthető ez Testvérek... Éli még egyszerű ember volt, és abban a korban, még nem volt oly " felvilágosult" a nemzedék mint ma... ezért gondolkodott Éli és a Többi, Istennek odaszánt Hit embere máshogy mint a maiak...
Azért az azonban mégis érdekes, hogy az Isten az Ő "egyszerűségüket" adta és kívánta meg a későbbiektől- Örökül!
Malakiás próféta könyve 4. rész
1.
Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2.
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3.
És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Belátom ez egy picit keményre sikeredett Idézet lett, mert itt azokat akik nem Élihez hasonlóan gondolkodnak és az Ő útmutatását nem követőket, az Isten Kevélynek-Gonosztevőknek titulálja-és kárhozatra ítéli...
Talán azért ezt illesztettem be, mert csak a Szentírás van előttem nyitva, a Micimackó könyvéből pedig én azért nem tudok idézni, mert a gyermekségem elteltével, azon túl léptem.... ( nem úgy mint mások...)
Visszatérve a témához, tehát azt a dolgot látjuk tényként, hogy Éli, EMBERKÉNT gondolkodva, tehát Három dimenzióban látta meg a helyzetét, és az így ... hát nem tűnt rózsásnak előtte...Földi pályafutásának a vége elérkezett, Kudarcnak élte meg, hogy annak az Istennek kell a kudarcát bejelentenie, akit mindennél-és mindenkinél jobban Szeretett- a rábízott feladat teljességének pedig, még a végét sem látja, nem hogy elmondhatná: " ÉN MINDENT MEGTETTEM!"
Erről az utolsó mondatról pedig az a félelmes dolog jut eszembe amit Jézus mondott: Lk 17,10
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Továbbá most tudtam meg, hogy ezt valóban Jézus mondta! És ez állítólag már az "Újszövetségi" írások között van... Tehát akkor ennyi a cselekedetek szükségességéről! ( Ha mindent meg is cselekedtünk- a Kegylem akkor is kegyelem! De ez nem azt jelenti hogy akkor nem is kell cselekedni... )
Azért fontos megszívlelnünk hogy Éli emberileg gondolkodott- / Figyelem! Nem azt mondom hogy Testileg-hanem azt hogy emberileg!!! A kettő nem ugyan az... Ha Éli Testileg gondolkodott volna, akkor mondhatnánk, hogy féltette az életét. De akkor nem is szolgálta volna az Istent!/
Tehát Éli: " emberileg" gondolkodott, és ez pedig behatárolta a lehetőségek figyelembe vételét... Tehát nem számolhatott az Isten Csodájával.
Ez az Éli az az Éli, aki tüzet hívott le a Mennyből... ez az Éli az az Éli, aki a Bőség idején -szárazságról beszélt, és a szárazságban esőről! És ezek ellenére mondtam hogy nem számolt az Isten lehetőségéivel...
Nevezetesen: Azzal, hogy az Örökkévaló úgy határozott, hogy Éli szolgálatának teljességre jutásához : HÁROM- teljességében NÉGY (!!!) "forduló" szükséges.
1; Amit róla aKirályok könyvében olvasunk.
2; Amit Malkijá Prófétánál olvasunk róla, és amit a Bemerítőnél meg is találunk először. ( ekkor Jézus róla bizonyságot is tett két ízben hogy ki ő valójában. Mt.11,8-15.; Mt.17,11-13.)
3; Ám ugyan ez a szolgálat, mint hogy az Idők teljességére nézve ismét a Messiást várjuk...( Vissza) , most, a napjainkban is folyik...
4; A Jelenések könyve szerint Bizonyságtétel is szükséges a teljességhez, tehát a negyedik szolgálata, ami már nem megmentésre hanem az elvesztésre irányul, és erről beszélt már Zakariás is... ( Zak.4,11-14.; Jel.11.)
Ez az amit Éli nem tudott-mert nem tudhatott, és ezért nem számolt ezzel a lehetőséggel, de ennek ellenére,nem dacoskodott-nem fenyegetőzött-nem zsarolt- nem emberi tanácsokat keresett-nem ötletelt-nem vette a maga kezébe a sorsának alakítását... hanem a Kútfőhöz járult-Őt kereste-Elé vitte a dolgát a kudarcának megvallásával együtt!
I Kir.19,4.
Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!
5.
És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél.
Az érdekes fordulat ott áll be, amikor mintegy: " mi sem természetesebb mint hogy ide jutottál"- módon, az Úrnak Angyala ( ki is lehetett ő?)
Nem a problémával törődött, hanem azzal hogy táplálja Élit... Ezzel egyszer s mind Kijelentette: Nyugi! Nincs még vége...
A Továbbiak előtt, egy személyes bizonyságot szeretnék megosztani veletek.
----
Tudjátok Testvérek, ( Persze hogy nem!) Az elmúlt időszakom, hogy is mondjam csak? Rendkívül megviselt engem.
Talán Pál fogalmazza meg leg kifejezőbben ezt az Állapotot: 2Kor 7,5
Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.
Gondok a munkahelyen-gondok a tágabb családban-Testvérek dolgai-szolgálat-nehézségek-harcok...
És hát eljött a mai nap is... a nehézségek továbbra is megvannak de szolgálatra kell készülnöm... ám felismertem magamban azt az érzést, hogy annyira az elmúlt napok hatása alá kerültem, hogy az Úr vezetésében nem lehetek biztos. Illetve: Félő, hogy az Üzenetbe belekeveredik a saját szívem lötyögése is. Na ennek nálam már a gyanúja is kizárja azt, hogy szolgálatot vállajak. Hiszen eddig is voltak harcaim az Igehirdetéseim miatt,
ám minden esetben elmondhattam azt, hogy semmi másról nem beszéltem, mint amire az Úr vezetett! De azt éreztem, hogy a mai alkalom után ezt nem mondhatnám el, és így nem kell!
Olvastam az Igéből-megnyugvás nincs, zaklatottság növekszik; Próbáltam az Úrhoz fordulni imában, de nem változott az alap felállás, és azok a dolgok amik eddig terheltek engem, most is ott verik az ajtót a tudatomban.
Felhívtam a Testvéremet és szolgáló társamat, hogy megvalljam a kudarcom, és kérjem hogy vegye át tőlem a szolgálatot, ő pedig ez helyett beszélgetni kezdett velem...
Mondtam magamban: " a te bajod... akkor most rád zúdítom-ezt hord ki"
Beszéltem-beszéltem-beszéltem... igazából: panaszkodtam-panaszkodtam-panaszkodtam... egy idő múlva felfigyeltem valamire vele kapcsolatban... Nem merült el ezekben a dolgokban, hanem csak hagyta hogy beszéljek, és ezzel mintegy: Azt éreztem hogy nem végeztem mára...
Tudtam hogy :1; nem veszi át a szolgálatot
2; Nem ad felmentést.
3; NEM LESZ BAJ.
Bár ettől még nem lettem békésebb... akkor még....
Tudjátok az van, hogy Istennek hála, a hallásom ki van hegyezve az Úr hangjára, és Őt akkor is meghallom, ha a leg mélyebb helyzetben leledzem...
És akkor szólt az Úr!
Persze a Testvéremen keresztül-de tudtam hogy Ő szól hozzám! Azt mondta: " NEM VOLT A FÖLDRENGÉSBEN- NEM VOLT A TŰZBEN SEM!"
Megszűnt a külvilág számomra. Nem hallottam már a problémákat-megszűnt minden egy csapásra számomra, és végre csak az Ige maradt...Pontosabban Éli, aki az Igéhez vezet vissza!
És megértettem mindent. Megértettem, hogy azok a dolgok amiken átmegyek, az Úrtól való tanítások.
Megértettem hogy azért nem "ereszkedett" mellém a problémák mélyébe a Testvérem, mert csak az tud kisegíteni mást a gödörből, aki nincs a gödörben.
Megértettem hogy Éli szolgálata az, hogy : VISSZA AZ ISTEN BESZÉDÉHEZ! ( Mal.4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.)
És Éli esetéből megértettem egy ezeknél sokkal nagyobb kijelentést is:
I Kir.19,7.
És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.
8.
És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.
9.
És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?
10.
Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
11.
És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.
12.
És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék...
... 11.
És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.
12.
És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.
Erős szél... ezek viharok, amik a bajt a nehézségeket, a problémákat jelentik. de ezekben elmerülve: NEM HALLJUK MEG AZ ISTENT!
Földindulás... Amikor úgy érzed hogy minden összedől körülötted, DE EBBEN AZ ÁLLAPOTBAN ELMERÜLVE NEM TALÁLOD MEG AZ ISTENT!
Tűz, ami ebben az esetben nem az a Tűz amivel Mózes találta szemben magát, tehát ez nem a Szentség tüze ami megszentel, hanem az Érzelmi állapot jelzője- az indulatok-érzelmek jelzője, ami tűzként emészti az embert...DE EBBEN TŰZBEN NINCS AZ ISTEN!
"És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék..."
MIndezekből megértettem, hogy ezen példa adás által, Éli esete arra tanít, hogy a nehézségek-problémák idején ne leterhelten keressük a kiutat, hanem mindentől elvonatkoztatva-mindent letéve, a Békességben keressük Őt, mert Ő a Békesség fejedelme.
Vannak dolgok, amik rajtunk túl nyúlnak, és ezekkel nem tudunk mit kezdeni. De Don Qihote esete a szélmalommal arra tanít, hogy ne hadakozzunk vérszemet kapva oly dolgok ellen, ami ellen nem tehetünk semmit.
Csak ami rajtunk áll! De azt mindet-és amihez a mi képességeink már nem elegendőek- azt kipótolja az Isten!
Nem kell belemennünk minden harcba! Csak azokba, amibe az Úr vezet! Csak azokban győzhetünk, de azokban a Győzelemért- és a győzelemig(!) Kell Harcolnunk!!!
/ erről beszél egyébbként Pál is konkrétan: 2Tim 2,4
Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harczossá avatta.
De a Teljes Szentírás is erre tanít, hiszen az Isten népe csak akkor ment harcba amikor az Isten felhívta őket-és ezeket a harcokat már előre elkészítette az Úr!/
És az Időzítés! Az nagyon fontos, és éppen azért, mert előbb mindíg az Úr megy! Mindíg-mindenben Ő az Első!
Ebben is Példát hagy Dávid:
II.Sámuél 5,22.
Azután ismét feljövének a Filiszteusok, és elszéledének a Réfaim völgyében.
23.
Megkérdé azért Dávid az Urat, ki ezt felelé: Ne menj most reájok; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg őket.
24.
És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te előtted az Úr, hogy megverje a Filiszteusok táborát.
25.
És úgy cselekedék Dávid, a mint megparancsolta vala néki az Úr: és vágta a Filiszteusokat Gibeától fogva, mind addig, míg Gézerbe mennél.
Azt is látjuk ebben a történetben, hogy bár az Úr volt az aki már a harc megkezdése előtt győzött, de Dávidnak is mennie kellett- És Dávid és az ő harcosai keze által vitte végbe a csatát és a győzelmet az Úr!
Szóval az én, mai történetemben, az én Testvérem volt az az Angyal, ( Küldött !) Aki Élit táplálta és az Úrhoz irányította...
Nem árulom el a nevét ennek a Testvéremnek, mert sokan felkeresnék őt azzal, hogy legközelebb a Mt. 27,4-5-ös versét idézze, hátha végre felkötöm magam...
Tehát számomra mind ez, és mind az elmúlt időszak eseményei azt tanítják, hogy ha biztosan meg akarjuk találni az Úr vezetését, és biztosak akarunk lenni az Úr vezetésében: LE KELL CSILLAPODNI!
Zsoltárok könyve 37. rész
1.
Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2.
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3.
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5.
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6.
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7.
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8.
Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9.
Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10.
Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11.
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben...
-
János Evangyélioma 14. rész
1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10. Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
11. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
12. Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
13. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
14. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
15. Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Áldott Testvérek. A Szinoptikusokból tudjuk, hogy Jézus felől azokban az időkben,(is!) valami mást vártak az emberek, mint ami-aki Ő valójában.
Ezért volt az, hogy például egy Palesztín asszony, aki életében nem ment-mert nem is mehetett a Jerusálem-i Templomba az Istenhez, Jézushoz viszont elment a lánya kedvéért...( Mt.15,22-28.)
Egy másik asszony-majd az ő ráhatására egy város lakói, akiket generációs ellentétek választottak el a Júdaizmustól, Jézusban felismerték a Messiást...
Az Írástudók, pedig Jézus Tanítását, folyamatosan a Mózesi tanítással látták ellenkezni, majd miután Jézus megválaszolt nekik... nos megszégyenülve elkullogtak, mert kiderült hogy pont ők azok akik nem értették meg a Mózesi Tanításokat sem...
Mindezek egy Prófécia beteljesüléseként történtek, hiszen írva van: Ésaiás próféta könyve 9. rész
1.
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2.
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
3.
Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
4.
Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
5.
Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
6.
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7.
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
8.
Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,
9.
Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
10.
Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
11.
De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
12.
A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
13.
Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
14.
Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.
15.
A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.
16.
Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.
17.
Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
18.
Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában.
19.
A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül,
20.
Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
21.
Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
Az első hét versszak a Messiás eljöveteléről ad számot... majd a 8-as vers..
Figyeljük csak:
8.
"Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben..."
Kis történelmi kitérő:
Izráel népében a bevonulástól kezdődően, sajnos megkezdődött az elkülönülés folyamata, és csak tessék-lássék egység maradt meg, ami abban teljesedett ki, amikor évente összejöttek az Úr által hirdetett Ünnepekre.
Ezt az el szeparálódást segítette elő-sőt fokozta, hogy az Isten Parancsának ellenére, bizony nem lettek elűzve a Kanaanita népek a földről...
elsőként volt egy ici-pici önhittség még Yosuánál, amikor is "az Úr tanácsát nem kérték ki" egy bizonyos szövetségkötés felől. ( Jós.9.)
Ezek után pedig már egy szándékos ellenszegülés Efráim részéről, hiszen ez a törzs elegyedett is az idegenekkel, és bizony a szokásaikat is átvették sok dologban.
Olyannyira, hogy még ők érezték magukat sértve, és hol cserben agyták a Testvéreiket-hol egyenesen a Testvéreikkel kezdtek háborúba...
így telt el szépen a Bírák kora, majd eljött a Királyság ideje. Dávid alatt egyesült az Izráél 12 nemzetsége, a nevét is adó Prófécia beteljesedéseként, (Dávid= Egyé tevő)
Majd a fia- Salamon után... de ezt inkább olvassuk: I Kir.11,26.
Azután Jeroboám, a Nébát fia, Seredából való Efrateus, - a kinek anyja Sérua, egy özvegy asszony volt - a Salamon szolgája emelte fel kezét a király ellen.
27.
Annak pedig, a miért felemelte kezét a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megépítette Millót, és berakatta az ő atyjának, a Dávid városának romlását;
28.
Jeroboám erős férfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, reá bízá a József háza gondviselésének egész terhét.
29.
És történt ebben az időben, hogy mikor kiment egyszer Jeroboám Jeruzsálemből, találkozék az úton Ahijával, a Silóbeli prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten valának a mezőn együtt.
30.
És megragadván Ahija az új ruhát, a mely azon volt, hasítá azt tizenkét részre.
31.
És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt; mert ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Ímé elszakasztom ez országot Salamon kezétől, és néked adom a tíz nemzetséget;
32.
Egy nemzetséget hagyok pedig ő nála az én szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálem városáért, a melyet magamnak választottam az Izráel minden nemzetségei közül,
33.
Még pedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Kámost, a Moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, a mi tetszett volna az én szemeimnek: az én rendelésimet és végzéseimet, a mint Dávid, az ő atyja.
34.
De nem veszem el az egész birodalmat az ő kezétől, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében, Dávidért az én szolgámért, a kit választottam; mivelhogy megőrizte az én parancsolatimat és rendeléseimet;
35.
Hanem az ő fiának kezétől már elveszem a királyságot, és néked adom azt, tudniillik a tíz nemzetséget.
( egyébbként csípem ezeket a fordításbeli ferdítéseket... Szóval a 26-os versben szereplő: Efrateus- Efráimitát- Efráim törzséből valót jelent.)
Ám ez a rész, a kétrészre szakás története, és a továbbiakból azt is tudjuk, hogy a féltékenység-hatalomvágy volt az, ami végül Jeroboámot rávette arra, hogy be is teljesítse ezt a Próféciát.
Ettől kezdve lett külön nevezve, a valójában az Ősatyák révén egy népet: Izráélnek és Júdának.
Izráél, akik elhagyták a Mózesi Tanítást, és a maguk alkotta szabályok szerint éltek; És Júda ( Yehudá) Akik megtartották a Mózesi rendeléseket.
Tehát amikor Ézsaiásnál azt olvastuk hogy: Ézsiás 9,8.
Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben...
Akkor pont ezen próféciának beteljesedésének lehetünk tanúi, amikor a Szinoptikusokban olvassuk azokat a dolgokat, hogy azok akiknek fel kellett volna ismerniük Jézusban a Messiást, nem ismerték fel- ám azok, akik elidegenültek az Isten rendeléseitől- felismerték...
De miért? A várva várt Messiás, megbüntetni jött azokat akik a Hitet megtartották???
( megjegyzem ezt a nézetet preferálja a hívők többsége, bár ennek a nézetnek ellene mond az Isten- az Ő Igéje, a Hit Törvénye, és a történések jelentése is...)
Mert egyrészt itt van a Messiási Prófécia folytatása, hogy érthessünk:
Ézsaiás 9,9.
Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
10.
Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
11.
De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
12.
A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
13.
Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
14.
Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.
15.
A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.
16.
Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.
17.
Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
18.
Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában.
19.
A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül,
20.
Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
21.
Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
A 7-es versben azt olvassuk, hogy a Messiás a Dávid trónján ül majd mindörökre... Mi is jellemzi Dávid Trónszékét?
Nos mindenek előtt az Isten iránt való Hűség és engedelem! Ám ezzel egyidőben: Igazság-Jogosság és...ECHAD! Egység-azaz egységre jutás, és az egységesség!
Ennek első megnyilvánulásaként Jézus ki is fejti az Álláspontját, amikor azt mondja: Mt 15,22.
És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.
23.
Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.
24.
Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
A Messiás Júdaitaként született ugye? Júda, akinek az Istentől adatott neve: Ariel-azaz: Isten Oroszlánja. ( Ézsaiás 29.)
Yúda a fejedelmi törzs egyebekben.
Tehát a Messiás a Fejedelmi Törzs meg és fenntartásával- az Izráél hozzá gyüjtéséért jött első körben, így tehát már nem Judaitákról és Izráelitákról beszélünk,mert a Messiás által újra egységessé lehet(ne) az egész Izráél.
Miután pedig teljességre jutott a Hatalomban, ahogyan Pál is jegyzi róla: Fil.2,5.
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6.
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7.
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8.
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
9.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
10.
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
A Hatlmának Teljességére jutva, és szintén egy eleve megmondott Prófécia betljesedéseként, már mindenek Urává tétetett az Istentől: Zsoltárok könyve 110. rész
1.
Dávidé; zsoltár.
Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
2.
A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
3.
A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
4.
Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
5.
Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
6.
Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
7.
Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.
Ezen telj hatalmora jutása után pedig, de csak és kizárólag ez után:Eff.2,10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
... ugye elgondolkodtató, hogy a Messiásnak ki vagy kik lehetnek az ellenségei, akikről említést tesz a 110-es Zsoltár??? Nos pedig szintén itt van leírva.
"4.
Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint."
Melki Cedek! azaz: Igazság Királya... Tehát ha a Messiás maga az Igazság- akkor nem is nehéz megérteni, hogy az Ő ellensége a Hazugság-azaz: Antikrisztus. vagyis: Minden és mindenki, aki ellene mond az Istennek, és az Ő Igéjének...
Namost ez a Messiás az a Messiás? Honnan tudjuk hogy Jézus a Várva-várt Messiás?
Jézus mondja, és ma már olvastuk is: János Evangyélioma 14. rész
1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10. Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
11. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
12. Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
13. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
14. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
15. Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Először is: Jézus mondja Önmagáról: 6,.... "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. "
Tehát Ő az Út...de hova? Az Atyához! Tehát nem egy másik Isten Ő, akiről Pál így fogalmaz: 2Thess 2,4
A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
Pál az Antikrisztusról beszél, de biztos hogy értik azok akik olvassák őt? Mert amikor Jézusról azt tartják, hogy eltörli az Isten törvényét, és szabadságot hirdet Istentől... hogy megtűri a bűnt és üdvözíti a gonoszokat... akkor pont Jézusban jelenítik meg az Antikrisztust, hiszen róla állítják hogy mindezt megteszi, függetlenül az Istentől,és az Isten Igazságától...
Tehát valójában Jézust nevezik ki egy "másik Istennek" és egy " másik Úrnak"
Ezzel szemben Jézus azt mondja hogy Ő- az Atya Dicsőségére-és dicsőítésére jött emberi Testben! És a Jn.14-ben, hogy úgy mondjam, elég "szájbarágósan" nyomatékosítja is, hogy Ő és az Atya Egy! Pontosan Úgy, mint az Isten és az Ő Beszéde!
Térjünk vissza kérdésünkhöz, miszerint ha nem azért jött jött a Messiás, hogy megbüntesse azokat akik Hűek az Istenhez, akkor miért volt az, hogy :"Ézsaiás 9,8.
Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben...
Testvérek értsük meg a lényeget valójában...
Itt nem arról van szó, hogy elküldetett a Messiás Yúdába, de pont ők nem, hanem csak az Izrael értette meg és fogadta Őt be.
Hanem arról, hogy a Fejedelmi Törzsből szólítja meg az Egészet, hiszen Yakovhoz küldetett, és Ő egy volt, és belőle lett az egész Izráél. Tehát az egészhez küldetett, és azokon csapódott le a megtérésre hívás, akik addigra már távol levők- elveszettek lettek.
Hogy Jézus eltörlte volna a Mózesi rendeléseket, és leszámolt volna a HIT Őrizőivel?
Jézus mondja: Máté Evangyélioma 23. rész
1.
Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,
2.
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3.
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
Nos nem úgy tűnik hogy Jézus függetlenítette volna magát akár csak az egyiktől is... a Probléma velük egészen másban gyökerezik...
A Hit Őrizői, tehát a Farizeusok, emberi törvényekkel elegyítették az Isten Rendeleteit, ezért lett nehéz és elhordozhatatlan a a Hívő ember számára...
Máté Evangyélioma 15. rész
1.
Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:
2.
Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
3.
Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
4.
Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
5.
Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.
6.
És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
Ugye egyértelmű a dolog? Nem az Isten rendelésének hiányát látták Jézusban, tehát nem a Mózesi rendeléseket hágta át Jézus,ill. A tanítványai, hanem a...(?) A Vének rendeléseit, azaz: Emberi törvényt.
És ezek után, egyértelművé válik az Ézsaiási Prófécia folytatásában, hogy azért Jött a Messiás, és azért a szigorú ítélet fenyegetése, hogy megértse mindenki hogy az Isten és az Ő Szava-Beszéde-Igéje ÖRÖK!
Ézsaiás.9,9.
Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
10.
Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
11.
De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
12.
A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
13.
Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
14.
Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.
15.
A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.
16.
Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.
17.
Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
18.
Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában.
19.
A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül,
20.
Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
21.
Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
És ezzel egybevágóan, ezt az ítéletet Hóseás is a tudtunkra adja: Hóseás próféta könyve 14. rész
1.
Meglakol Samaria, mert daczolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak.
2.
Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!
3.
Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked.
4.
Assiria nem segít meg minket; lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva.
5.
Kigyógyítom őket hűtlenségökből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlök az én haragom.
6.
Olyanná leszek Izráelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libánon.
7.
Kiterjednek az ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libánoné.
8.
Visszatérnek az ő árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő; híre olyan lesz, mint Libánon boráé.
9.
Efraim így szól: Mi közöm nékem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom és figyelek reá. Olyan vagyok, mint a zöldelő cziprusfa! Tőlem származik a te gyümölcsöd!
10.
Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok.
... ez a 10-es vers nagyon elgondolkodtaó...
"Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok."
sokan-nagyon sokan nem vigyáznak a beszédükre... Most eszembe jut Yakov levelének harmadik fejezete...
Jakab Apostol levele 3. rész
1. Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.
2. Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.
3. Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testöket igazgatjuk.
4. Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja.
5. Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!
6. A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.
7. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által:
8. De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.
9. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:
10. Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!
11. Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt?
12. Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.
13. Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.
14. Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen...
Ne hazudjunk az Igazság ellen... ilyet közüllünk senki nem tenne Igaz??? vagy nem?
Mert amikor azt mondják-hirdetik és tanítják, hogy az Isten Törvényét betartani-megtartani lehetetlen... nos az Éppen hogy hazugság az Igazság ellen!
Hóseás 14,10 pedig pont azt magyarázza, hogy akik tényleg nem képesek megtartani az Isten rendeléseit, azok meg sem tértek valójában!
"10.
Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok."
Búcsúzóul, olvassunk el egy részt, az "Új Szövetségi" Időkről, és az "Újá született" hívőkről:
Ezekiél 36,23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
...
Jelenések könyve 22. rész
1. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2. Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4. És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
6. És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
7. Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
8. És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.
9. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.
10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
17. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
18. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
19. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
20. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
21. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.
-
Ésaiás próféta könyve 58. rész
1. Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
9. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.
12. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.
13. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:
14. Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!
Áldott Testvérek. Ezen Prófétai üzenet arról ad számot, hogy az egykori nép, "picit" tévútra tért, és míg meg voltak győződve a maguk Igazságáról, addig az Örökkévaló úgy vélte,
hogy lenne még "egy kis csiszolni való" a Szent életvitelükön...
Sokan gondolják úgy, hogy ez csak az egykoriaknak szóló üzenet, meg ráadásul csak a zsidóknak szól, mert a mai kor dicső nemzedékének ezekre már nem kell ügyelniük, hiszen ami tökéletes-az tökéletes...
Volt idő, mikor az Isten rendelései-parancsolatai-Törvénye, amire fel esküdött az Isten népe, az emberi parancsolatoknak-véleményeknek-gondolatoknak köszönhetően, távol került azoktól, akiknek adatott.
Hogy kiknek adatott az Isten törvénye? Csak a zsidóknak?
Nos meg van írva: V.Mózes 29,9.
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10.
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16.
(Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17.
És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
Elsőként a 14-15-ös Igeszakaszt olvassuk el újra: 14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
Hogy ez mit jelent? Nos akármit is jelent, ugyan ezt mondta Jézus a Főpap-i imájában: Jn.17, 17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
Nos tehát akkor ez azt jelenti, hogy azokkal köti az Isten a Szövetséget, akik a saját fülükkel hallják, és azokkal is, akik majd csak később adják magukat az Úrhoz, ámde ugyan azon Kritérium alapján, tehát az Isten Törvényének megtartása által!
Hogy teljesen megbizonyosoghassunk az felő, hogy ez nem csak Zsidókra vonatkozó állítás, több helyen is említve van a következő felszólítás: pl.:4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Ezek a "jövevények akik közöttük laknak" azok a Nemzetbeliek, akik nem születtek ugyan Zsidónak, de az Egy Igaz Istenben, azaz: Ábrahám-Yichák-Yakov Istenében jutottak hitre, és őket nevezték a későbbiekben "Prozelitáknak".
Ezekkel megegyezően olvashatjuk a Prófétánál: Ésaiás próféta könyve 56. rész
1.
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
2.
Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.
3.
És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!
4.
Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:
5.
Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;
6.
És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:
7.
Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
8.
Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez!...
Ez a fejezet folytatódik is, ámde már más hangvitelben... olvassuk csak:
9.
Mezőnek minden vadai! jertek el enni, erdőnek minden vadai!
10.
Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverők, szunnyadni szeretők!
11.
És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok ők, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt!
12.
Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítő italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb!
Hogy miért ez a fordulat? Ennek megértéséhez, vissza kell térnünk az V.Mózes 29-hez.
V.Mózes 29,18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben...
...bevallom, ezen fordítás... hogy is mondjam... Félre érthető.
A 18-19 es versek így hangoznak az "EREDETI ÍRÁSBAN":
" Nehogy legyen köztetek férfi vagy nő, vagy család vagy törzs,a kinek szíve elfordul ma az Örökkévalótól a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgálja ama népek isteneit: nehogy legyen közöttetek mérget és ürmöt hajtó gyökér.
És volna, midőn hallja emez eskü szavait, és áldaná magátszívében, mondván: béke lesz velem, bizony szívem makacsságában járok- hogy elpusztítsa az ázottat a szomjassal...
Tehát ez az "eredeti" Ige, és félelmes az értelmi változás ugye?
Tehát azokról szól, akik megvetik az Istent, és felesküdnek azok ellen, akik az Istennek való engedelemre szentelik az életüket. Hogy miért lett érdemben másként fordítva ez a rész, azt nem tudom. De az eredetiben mint látjuk: Nem részeg és szomjas szerepel, hanem Ázott és szomjas.
A Különbség pedig szembe tűnő, hiszen az ázott jelenti a megelégített- betelt állapotot, míg a szomjas, a vágyakozót-törekedőt-elepedt lelkűt. Ebben az aspektusban pedig azt olvassuk, hogy az Isten Óvva int azoktól, akik látszólag az Isten népéhez tartozónak adják ki magukat, ( báránybőrbe bújt farkasok)
Ámde Mérget teremnek, tehát el akarják veszteni azokat, akik Istenben teljes életet élnek, és azokat is akik arra az életre vágynak- tehát: Törekednek arra.
Ugyanakkor békességben érzik magukat, és az Isten rendeleteit elvetve-tagadva,a szívük tanácsa szerint járnak, és ezt még hirdetik is.
Az ítéletük, mint olvassuk is a folytatásban: Megvan!
Tudjuk hogy voltak és vannak, akikre tökéletesen ráillik ez a leírás... Nekünk azonban az Isten Igéje adatott, és annak követése, sőt: Figyelmeztetés is azzal kapcsolatban:
V.Mózes 4,1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
És most értjük meg, hogy miért az a váratlan fordulat az Ézsaiás 56 végén, miszerint: "9.
Mezőnek minden vadai! jertek el enni, erdőnek minden vadai!
10.
Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverők, szunnyadni szeretők!
11.
És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok ők, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt!
12.
Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítő italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb!"
Ugye látjuk, hogy az első felében, azok számára ígéri az Isten a Jót, és a kívánatos révbe érést, akik követik az Isten Igéjét...
De az a helyzet sajnos, hogy ezekből lesz a leg kevesebb, hiszen a mostani "Őrállók" akik akár : Próféták-akár Pásztorok vagy tanítók... nem figyelmeztetik a hívőket arra az aprócska problémára, hogy történetesen: Rossz irányba mennek....
sőt: Azok, akiknek a nyáj vigyázásával kellene törődniük, mind- ( de legalábbis a legtöbbjük) Méreg és üröm hajtó gyökér-azaz: Báránybőrbe bújt farkas!
Békességem van... a szívem tanácsa szerint járok...megtéretlen-körülmetéletlen szív... Isten iránt való makacssággal teljes.
Na tehát az Ézsaiás 58-al kezdtük a ma esti alkalmat, és megláttuk hogy biza nekünk is szól a figyelmeztetés, ami bennünket is Meg... sokkal inkább: Vissza térésre hív, mégpedig az Isten Igéjének követéséhez!
Most egy érdekes fordulat:
Ézsaiás 55- az Ige követése által való, tökéletességet említi.
Ézsaiás 56- az Isten áldását kiterjeszti a nemzetekbeliekre is- de már figyelmeztet.
Ézsaiás 57- az Isten Igéjének követőinek, felvétele után, kiáradó haragot említi.
Ézsaiás 58- azokhoz szól, akik tökéletesnek GONDOLJÁK magukat, ámde nem azok az Isten szemében, és utaik korrigálására hív fel.
Mi alapján? Az Ige alapján természetesen... na igen, de azt már annyian és annyiszor félre magyarázták... talán már senki sem "ismeri" az Igazságot.
Na ezért van az, hogy a Messiás az akitől ezt is megtudjuk. Ugyanis az Ige szerint, és ezt tudták eleink is: Kizárólag az Isten Igéjének követése által- tehát az engedelem által lehetünk békességben az Istennel.
Ezért nevezzük az Isten Igéjét útnak, ami- AKI... Istehez, és a vele való békességbe vezet.
V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Hogy ez beteljesedhessen, és elérhetővé válhasson, ezért a Messiás egyik jótéteménye az emberiség számára, ( ezt valamiért sokan figyelmen kívül hagyják...) Az Isten Igéjének tiszta tanítása!
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9.
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11.
Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12.
Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13.
Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14.
Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15.
Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16.
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom...
Most olvassuk el újra a kezdő Igénket: Ésaiás próféta könyve 58. rész
1. Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
9. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.
12. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.
13. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:
14. Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!
Eddig ugye a testi hítélet, illetve a szemnek szóló,látszat hit lepleződött le,ámde az Igazságtól távol.
És ezek után döbbenjünk meg:
Lukács Evangyélioma 13. rész
1.
Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
2.
És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
3.
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
4.
Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
5.
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
6.
És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
7.
És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
8.
Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
9.
És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
10.
Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában.
11.
És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
12.
És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!
13.
És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.
14.
Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
15.
Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?
16.
Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?
17.
És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek.
18.
Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
19.
Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.
20.
És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
21.
Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
22.
És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
23.
Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik:
24.
Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
25.
Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;
26.
Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;
27.
De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
28.
Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
29.
És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.
30.
És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.
Azt látjuk, és ami döbbenetes számunkra, hogy míg az Ézsaiás 56, az Igazság ismeretének hiánya miatt beállt tévelygésről szól, Addig a Lukács 13, annak gyakorlati példáját mutatja! (még mondja valaki hogy nem egységes a Szent írás...)
Ez van, és ide vezet, ha az Isten Tanítását ojanok tanítják akik szabadidejükben: Mérget és ürmöt teremnek- akik békességet és szabadságot hirdetnek, de nem az Istenben- hanem az Isten től! Akik az Újszövetségi írásokból azon néven válnak ismertté, mint: Báránybőrbe bújt farkasok.
De van ám a nyájnak is felelőssége ezekben!
Hiszen Jézus mondja:
János Evangyélioma 10. rész
1.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
Ezek után, visszatérve a kezdeti kérdésünkhöz, miszerint: "Érinthet-e bennünket az Isten Igéjéhez való Visszthívás, és az Igének való engedelemre való felszólítás?"
Nos döntse el mindenki, önmaga számára!
-
Még egyszer a HIT-ről...
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő....
A Tévtanításoknak, és a kiragadott igék félreértésének,illetve a szelktív Igeolvasásnak köszönhetően, ezen Igeszakasz az egyik-talán leg félreértettebb idézet a Szent írásból...
Amennyiben elhangzik az a kérdés, hogy: "miről szól a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete?" A Válasz: A Hithősökről! És ez Igaz is... de hogy ezek a hithősök, mi által váltak hit hősökké? nos azt már nem akarják megérteni a hívők-legalábbis a legtöbbjük.
Ha az a kérdés hangzik el: "Mi a Hit definíciója?" Ezen fejezet-imént idézett sorai hangoznak el, de inkább csak mint liturgikus varázsigék... mint valami érthetetlen-vagy inkább: Meg nem értett (!) idézet kántálása-akár mint az Eggyiptomi vallási kultusz varázs igéi.
Tévtanítás- mert ezen "megvallás" és ezen "hitbéli elfogadás" még nem követel gyökeres változást az ember életében...
Kiragadott Igék okozta félreértés- Mert ha tovább is olvasnák ezt a fejezetet (IS)... Akkor egyértelművé válna, hogy a Hit, valójában miben is nyilvánul meg-és mily változásokat eredményez az ember életében...
Szelektív Igeolvasás... mert a legtöbb hívő, ha egyáltalán olvassa is a Szent Tant- akkor csak arra koncentrálódik a figyelem, ami tetszik-amivel még egyet tudnak érteni...
Csak a jó dolgok ígéretei-csak az áldások- csak a vígaszok.... de a követelmények-a cselekvésre való felszólítások-a számonkérés... na az már nem közkeletű...az nem nekik szól ... meg különbenis: Kegyelem van vagy mi.
Így ebben az értelemben is, a hívők sokasága számára, a hit csak egyfajta: Elfogadása és megvallása egy fennsőbb hatalomnak, ami testesül meg sokak számára, hogy el kell hinni, hogy van Jézus.
Hogy mit jelent a név? Az egyesek szerint nem fontos- mások tudják ,de nem értik hogy miért fontos.
Mindjárt utána járunk, és eldönhetjük hogy fontos-e; vagy sem...
Ám ha már itt stagnálunk, ennél a fejezetnél, talán foglaljuk össze, hogy a továbbiakban miről is számol be-azaz: ezek az emberek, akiket Hit hősöknek nevez a Szent tan- valójában mitől is lettek Hit hősök?
Zsidó 11, 4. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.
5. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.
6. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
7. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.
8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
20. Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.
21. Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.
22. Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett.
23. Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.
24. Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,
25. Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;
26. Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.
27. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.
28. Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket.
29. Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.
30. Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták.
31. Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.
32. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról;
33. A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.
34. Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.
35. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
36. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is;
37. Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
38. A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
39. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
40. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
Ha és amennyiben, egy pici figyelmet szentelünk ezen emberek cselekményeinek, akkor megláthatjuk, hogy az általuk megélt és felmutatott hit, egészen más, mint az amit ma arról széles körben tanítanak...
nézzünk csak egy pár esetet, és mindjárt kezdjük Ábel eseténél...
Ábel ugye "első kézből" tudta meg, hogy hogyan született-mi volt a megszületése előtt-miért nem ott-és miért nem úgy élnek immáron mint a születése előtt...
Ugyan ezt a tanítást ( elbeszélést) hallhatta és minden bizonnyal halotta is Kain. Nos, mint a következőkből láthatjuk, Kain "egészen máshogy" értelmezte a helyzetet, így más következtetésre is jutott...
Lássuk a történetet:
Mózes I. könyve 4. rész
1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
Nos, ugye azt látjuk, hogy Ábel: Vér áldozatot vitt az Istennek- míg Kain: Hála áldozatot... Sokak szerint ezzel Kain bűnt követett el... pedig valójában nem követett el bűnt, csak nem helyesen járt el.
Itt és ezen a ponton kezdődik az Isten Ismeretének fontossága- és a helyes Isteni Tisztelet kritériuma, amit a mai hívők legtöbbje sem ismer...
Ábel a szülei történetének folyományaként látta a maga helyzetét is, és arra a következtetésre juthatott, hogy az Istenhez való közeledés első lépése, a bűnbánat, tehát a bűn rendezése Istennel...
Kain pedig arra a következtetésre jutott, hogy amit a szülei-elődei-felmenői...(akár hogy is nevezzük őket) elkövettek, ahhoz neki semmi de semmi köze, hiszen nem ő követte el az engedetlenséget! Neki az Istenhez való közeledés első lépése az, hogy hálát ad az Istennek, hiszen él és megél, ezzel elismerve és felmutatva
hogy Hisz Istenben-elismeri hogy Isten az, aki megáldja őt, és gondot visel rá is...
/ ha azt vesszük, ma is nagyon sokan-Kain tanítását követik tehát...vagyis: Adj hálát az Istennek-más dolgod nincs is! "fogadd el az Úr kegyelmét"... Ha valki a megtérésről beszél-azt el kell törölni a föld színéről, hiszen tökéletesek vagyunk.../
Erre és ezekre figyelmeztet bennünket valójában Yuda is a levelében:
Júdás Apostol levele 1. rész
1. Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
2. Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
3. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
4. Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5. Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6. És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7. Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
8. Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9. Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
10. Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
11. Jaj nékik!MERT KAIN ÚTJÁN INDULTAK EL, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.
12. Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;
13. Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
14. Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
15. Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.
16. Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók...
Tehát láthatjuk, hogy Kain önmagáért adott hálát, míg Ábel... nos Ábel a Teremtő tanítását követte, és a Teremtővel való kapcsolat meglétére törekedett...
Miben is követte Ábel a Teremtő tanítását? Nos...
I Mózes 3,21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
.... az a "bőr", amiből azok a ruhák készültek... előzőleg valamely álaton voltak ugyebár?...
Szóval: MÍg valamiért ez a Kainista nézet talál követőkre széles körben, azonban volt egy helyes útra lépő-aki a Szülei tanításából: Helyes Isten ismeretre tett szert, nem egoista motívumból építkezve, helyesen kereste az Istennel való közösséget...
Tulajdon képpen ezért adatott Szent Parancsolatban-éspedig az első Kőtáblán a szülők tiszteletének követelménye... Hiszen a szülők kötelessége és legfőbb dolga, a gyermekeik Isten Taníttatására való felkészítése.
Ezek után itt van Ábrahám...
Ábrahám egy neves és gazdag család sarjaként látott napvilágot,és annak minden vonzatával is élt... de azt az életet, és mindazt amit az az élet kínált, el tudta hagyni azért, hogy követhesse azt akit nem látott-de tudta hogy VAN! akiről nem hallott- de felfedezte őt mindenben...
Tehát egy oly közegben élt Ávrám, ami bálvány imádó-egocentrikus életvitelt folytatott, de velük ellentétben Ávrám tudta-érezte hogy azok rossz úton tévelyegnek, és ő azokat hátrahagyva igyekezett megtalálni azt, akit "keresni kell"!!!
Jézus mondja: Mt.7,13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
Jézus azt mondja, hogy: "kevesen vannak, a kik megtalálják azt." Tehát: Keresni kell!
Mennyire van elrejtve? Valójában nincs elrejtve, de a Testi ember számára- a látható dolgok az evidensek...
Pál azt mondja ezekről: Róma 1, 16. Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.
17. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.
18. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
Tehát Ábrahám a világból- az Istent látta meg, és Őt-illetve a Vele való kapcsolatot kezdte keresni...Elhagyott érte mindent, és eljutott arra a hitre, ahol már semmi nem volt számára fontosabb az Istennél és az Istennek való engedelmnél...
/ Egyszer- nem is olyan régen, Valaki ÁLLÍTÓLAG (!) azt nyilatkozta az Ábrahámi hitről és annak szükségszerű követéséről: " Hajrá! Lakjunk sátorokban-fektessük le a szobalányt-öljük meg a gyerekeinket"... és ez a "valaki" azt állítja magáról hogy hívő...Jézus meg ezt állítja: Mt 12,36
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
Bizony vannak páran, akik az időtlenség túlnyomó részében, a saját nyelvüket fogják szorgalmasan harapdálni az egykori kijelentéseik miatt...
De itt van nekünk Mózes...
Mózes esete is több, mint amit róla tudnak általánosságban- vagy amit tudni vélnek róla...
Nem biztos hogy értik a legtöbben, hogy mekkora volt az a gazdagság-hírnév-hatalom... amiről Mózes egy pilanat alatt lemondott a népéért-a Testvéreiért.
Ma sokan Hívőként (ugyan azon hitre hivatkozva nevezik magukat hívőnek...) A Testvérükért arra sem hajlandóak, hogy megmozdítsák az egyik ujjukat... vagy ha azt meg is teszik... nos azt inkább nem szeretném kifejteni...
De ugyan azon Istenről-ugyan azon hitről-ugyan azon értékrendről neveztetik magukat, mint azok a Hithősök, akikről a Zsidó 11 szól...
Mózes csak képletesen- vagy csak fellángolásból- esetleg meggondolatlanul adta volna önmagát a népéért?
Nos róla tudjuk a következő történetet: II Mózes 32,30.
És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
31.
Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
32.
De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál.
Ez elég egyértelmű... Jézus mondja: Jn 15,13
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
Na itt a Szent Parancsolat, amit a maiak is fennhangon hirdetnek...És Mózes mint a törvényeskedő... né má... még kiderül hogy róla is szólt Jézus...
Summa-summárum, ez nem egészen az a hit, mint ami a mai általános hit...
De mondjuk megértem, hogy ezek csak zsidók voltak- ( ezt elég nehéz igazából megérteni, mert pl.: sem Ábel-sem Ábrahám-sem Yichák nem voltak Zsidók... csak Yakov-tól kezdődik a "zsidóság"...
De ennek ellenére azt szokták mondani: "ezek csak Zsidók voltak- és ezen levél is a Zsidóknak íródott..."
Bár az Igazság az hogy nem egészen... Hisze létezik a "Beoltatás" intézménye is, és azon emberek, akik Ábrahám- Yichák-Yakov Istenében jutnak Hitre, beoltatnak a "szelíd olajfába" ( Ezekiél 47; Róma 11.) És lészen egy Isten és egy nép!
Ennek fejében, ezen levél is azokhoz íródott, akik "beoltattak"- így "részeseivé váltak" a Szentek örökségének.
De legyen- nézzünk egy másik történetet, ami nem ezen levélből való, hogy megláthassuk hogy van-e különbség e tekintetben:
Legyen mondjuk az a történet, és az a fejezet, amit a legtöbb hívő: AZ EVANGÉLIUMNAK - Nevez...
János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Elsőként lássuk meg a Felismerés-ráeszmélés- megvallás- Hitre jutás szavait...
" 1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. "
Ezt megértve- meg fogjuk érteni azt is hogy miért mondja Pál: Róma 3,30.
Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.
Ugye a Zsidók, mint látjuk is a történelemben: Hitre lettek teremtve! Nekik van Isten Ismeretük-Ige ismeretük-Isten tiszteletük... Ők ezekből igazíttatnak meg.
A Pogányt előbb hitre, mégpedig az Egy Igaz Istenben való Hitre kell nevelni, ezért ők a Hit által jutnak megigazulásra...
Szóval Nikodemus megvallása abban áll, hogy a Szent tanban leírt, a Messiásra vonatkozó Cselekményekből ismerték fel Őt.
Messiási jelek:
III.Mózes 14. A Poklos megtisztulása...Bár a Törvény megfogalmazza, hogy azokat akik Poklosságból megtisztulnak: Pappá is kell választani, ámde ilyen nem történt Izráelben, ( kivéve a szíriai Naamán esetét, de az inkább csak előjel-csak a törvény fel elevenítése volt, de aki által meglett a dolog, nem küldte őt a papokhoz...)
Ezt Jézus tette meg, akkor a Mózesi Törvények értelmében ( III.Mózes 14) A Papoknak el is kellett végezni mind az áldozást-mind pedig a felkenést.
( Ennek már volt visszhangja)
A Vakon született szemeinek a megnyitása! Nem a vakká lett ember szeme világának vissza adása, hanem olyan valakinek ad látást, akinek nem volt soha! ( két értelemmel bíró kijelentés!)
Ugyanis: Ha valaki vakon születik, annak előbb szemeket kell TEREMTENI! Namármost Teremteni csak az Isten Tud.
Első Teremtés: I Mózes 2,4.
Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5.
Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6.
Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Pára+ Por= Sár... ezért mondja : Ézs 64,7
Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
Ugyan ez Jézusnál: János Evangyélioma 9. rész
1.
És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala.
2.
És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
3.
Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
4.
Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.
5.
Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.
6.
Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire...
Tehát teremtett, csakúgy mint az első emberpár esetében...
Azután a : " Süket - néma démon elűzése..."
Ezek a Messiási " Jelek" Amik általa be lettek töltve, és ezekhez a Messiási Próféciák, amik benne szintén és hiánytalanul beteltek.
Ilyenek a Törvény Igaz módon való tanítása- ezen belül, és az Ézsaiás 42-nek megfelelően, a "vakok" szemeinek felnyitása-illetve annak második értelme...
A Szent Írás, vakoknak nevezi azokat, akik nem ismerik az Igazságot... Sokan azt gondolják, hogy az Igazság ismeretének a hiánya, máris az Isten Átka...
Nos ez nem igaz! Isten igen is óvja őket a rendelt ideig... Ezért van meg a törvényben: 5Móz 27,18
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
és ezért mondja Yakov a Levelében: Jakab Apostol levele 3. rész
1. Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.
Ugyanis a megtévesztés-tév útra vezetés... akkor is átkot von magára, ha valaki tudatlanságból állít hamis dolgot!
Jézusról pedig így szól a Prófécia: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
10. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
12. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13. Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
14. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
15. Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom...
Na tehát ezekre hivatkozott Nikodemus, és ezek azok a jelek, amik Jézusról Bizonyságot tesznek, ennek felismerésének fontosságáról Ő is beszélt:János Evangyélioma 14. rész
1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10. Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
11. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
A Kiragadott Igének köszönhetően, a 11-es versre utalnak sokan, és azt mondják: Nem kell Jézust felismerni, mert jobb ha elhisszük neki hogy Ő az, akinek állítja magát...
Csakhogy ugyan ez a Jézus mondta azt is: Jn 5,43
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
Ez ugye történetesen, tökéletesen egybevág a Jn. 14 1-11-ig terjedő Igeszakaszának mondanivalójával, miszerint: Jézust az Atyából ! lehet és főleg: KELL!!! FEL ISMERNI, mert így tesz Jézus bizonyságot az Atyáról, és ez által biztosítja, hogy mindenben az Atya Dicsőíttessék!
Haladjunk tovább a Jn.3-ban:
11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
Íme egy Utalás... hova? Noshát ha meglátjuk, megértjük hogy miért Hívjuk Jézust az Isten Igéjének...
V.Mózes 30, 10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Haladjunk-haladjunk...
Jn.3,14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
Na ezt az utalást aztán életbe vágóan fontos megérteni!!! Ha ez megvan, akkor Ismeretre juthatunk- ha ezt nem értjük meg ezt, akkor van az az állapot és ismeretlenség homálya ami van!
Mózes IV. könyve 21. rész
1. Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.
2. Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait.
3. És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.
4. És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada...
... Elért sikerek-megélt Isteni csodák... Isten bizonyságot tett már rólunk, ne legyünk már mesügék! Minek ez az önsanyargatás? miért ez az ájtatos élet? Hiszen Isten már mindent elénk tett! Hagyjatok már az Igékkel-azok már lejárt lemez! Meg kell érteni hogy Isten egyetlen vágya, hogy kiszolgálja a vágyainkat...
...és jöttek a tüzes kígyók-és osztották a fájdalmas halált...
Ez, amiről most beszélünk, még nem a maiak története. Isten valamiért MÉG VÁR. MÉG TARTÓZTATJA MAGÁT...MÉG TŰR...
A Régiek-akár a maiak többsége, megelégelte az Önmegtartóztató életmódot, az Isten Igéjének követését, és fellázadtak Isten ellen, és azok ellen, akik az Isten Rendeléseit emlegették...
Mana = Isten Igéje! V.Mózes 8, 3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
A Félelmes ítélettől- a lázadásuk következményeitől szerettek volna szabadulni, ezért fordultak Mózeshez.
Nincs ebben sem változás, hiszen a bajban a lázadó, hamar megbánást tanusít... csakhát színlelve...
Ezekiél 33,23.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
24.
Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.
25.
Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?
26.
Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?
27.
Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezőnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erősségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.
28.
És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erősségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.
29.
És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.
30.
És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki?
31.
És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.
32.
És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.
33.
De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.
Azért ez csak a "maiakra" Igaz, mert az akkoriak... de nézzük csak: Izráél népe addigra elég nagy volt szám szerint, és mint ekkora nép-terjedelmes helyet is foglalt...
Gondoljuk csak meg, hogy egy oly távolságot kellett legyőzniük, amekkora a kiindulási pont és az érckígyó közötti távolság volt. Ezen közben: Lépten-nyomon kígyók marták őket... le kellett győzniük a halálfélelmet, az emberi menekülési ösztönüket azért, hogy az Érckígyóhoz eljuthassanak...
Tudták hogy : CSAK ÚGY VAN MENEKEDÉS HA AZ ÖSZTÖNEIKET- A SZEMELŐTT VALÓKAT- AZ ÉREZHETŐ DOLGOKAT SUTBA VÁGJÁK, ÉS TÖREKEDNEK A MENEKEDÉS HELYÉRE!
És csak Ott-és csak akkor , és csak így van : SZABADULÁS! Na ezért Hívják Jézust- Szabadítónak, mert hatalma van megszabadítani abból, ami minden törvényszerűség szerint járna nekünk... de csak Ott és csak ezen cselekménysor által!
Jézus mondja: Mk 8,35
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
Mi hát a Hit? Hogyan defíniálhatnánk ezt az egyszerűnek gondolt-ámde teljesen félreértett szót?
Ehhez is "VISSZA" (!) kell nyúlnunk az "EREDETHEZ" (!)
Nos az eredet ezt a szót úgy defíniálja: Emunah- azaz: Követés, teljes engedelemben!
Eszembe jut egy régi történet... Egy Testvérem azt mondta nekem: " Ma még a békesség idejét éljük, és a békesség és a béke szeretés jellemzi a hívők gyülekezeteit..."
Azt mondtam neki: Testvérem: Próbáld csak meg az Isten Tanítását követni-szemben az emberi rendelésekkel... Próbáld meg szó szerint értelmezni az Isten Szavát, és meglátod lesz bajod elég- a béke szerető gyülekezeti tagoktól...
Megpróbálta... azóta békességért könyörög az Istenhez...
Volt egy másik Testvér is, akivel ugyan ezen beszélgetés hangzott el... ő is megpróbálta, azután amikor meglátta hogy mivé fajulnak a dolgok, kihátrált, és megalkudott, hogy ne legyen céltábla belőle...
Jézus mondja: Luk.18,7.
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
8.
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
-
János Evangyélioma 21. rész
1.
Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen:
2.
Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül.
3.
Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
4.
Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.
5.
Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!
6.
Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt.
7.
Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.
8.
A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal.
9.
Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.
10.
Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok.
11.
Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.
12.
Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő.
13.
Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is.
14.
Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.
15.
Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!
16.
Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!
17.
Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
18.
Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod.
19.
Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!
20.
Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged?
21.
Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?
22.
Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!
23.
Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá?
24.
Ez az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekről, és a ki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.
25.
De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen.
Áldott Testvérek, lehetne ezen alkalomnak a címe: "egy félre ismert embert- egy meg nem értett evangélium- és a félreértett alapok..."
Ezen Est folyamán, ezen történetet vegyük górcső alá, és szánjunk egy kis figyelmet a történéseknek, hogy megláthassuk ezekben a beteljesedő Próféciákat, mint az Örökkévaló beszédének- Telj hatalomra jutását.
Roppat érdekes ahogy kezdődik ez a fejezet a János Evangeliumában, és annyira kár, hogy a felszínes érdeklődés miatt, sekélyes a megértése ezeknek a dolgoknak...
"3.
Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit."
Mi lehet ebben érdekes? Van itt cirka 11 unatkozó ember, akik ráeszmélnek, hogy kénytelenek gondoskodni magukról, étel és unalom űzés ügyében...
Nos az az érdekes ebben, hogy valójában nem ez történt, hanem egy tanítás az Istentől- és egy ismételten beteljesedő Prófécia.
Ugyanis:
Lukács Evangyélioma 5. rész
1.
És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala;
2.
És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.
3.
És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.
4.
Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
5.
És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.
6.
És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
7.
Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.
8.
Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!
9.
Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak;
10.
Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz.
11.
És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt...
Tehát Jézus elhívta őket- kiválasztotta őket, és ott és akkor egyértelmű volt számukra, hogy az eddigi életvitelük-foglalkozásuk... és végezetül: minden egyébb dolgaik: Gyökeresen megváltoznak a továbbakban.
Így van az, amikor az embert, Isten elválasztja e világtól... ez egyben az Újá születés ismérve is. Élt eddig a pontig egy ember, mostantól pedig helyette él egy "Küldött"
Élt ezeddig egy, a szükségleteknek engedelmeskedő emberi lény, aki a munkájából tartotta fenn, magát és a családját- mostantól pedig az Isten gyermeke, akiről és akinek szükségleteiről az Isten gondoskodik- miközben ő végzi az Úr által rábízott dolgokat...
Ezek a Tanítványok felhagytak a foglalkozásukkal, és követték Jézust engedelemben, mindeközben a cirka három- három és fél év alatt, egyszer sem haltak éhen, nem feslett le róluk a ruha,nem láttak szükséget semmiben,( ha csak az egyedül létet és a pihenést nem vesszük...)
Tehát semmiben nem láttak szükséget.
Addigi életük leg csodálatosabb periódusát élhették meg az Isten kegyelméből.Együtt járhattak a megígért- és a rég várt MESSIÁSSAL!
Látták a bizonyságokat- láthatták a csodákat, a Tanításából megérthették az Írásokat, és nem kevésbé: Megélhették és saját bőrükön megtapasztalhatták, hogy rájuk már nem vonatkoznak sem az e világ- sem pedig a fizika törvényei.Isten Törvénye vonatkozott rájuk immáron, ami felül írt minden más szabályt.
HA valimen engedtek is az emberi elvárásoknak, nem az egyetértés miatt tették- nem szükségből, hanem tanítás és "türelem" miatt...
Például a vám esete: Mt.17,24.
Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
25.
Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
26.
Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
27.
De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.
Vagy lássuk ez egyik leg félreértettebb jelenetet: Mt.22,15.
Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
16.
És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
17.
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18.
Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
19.
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
20.
És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
21.
Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
22.
És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
Nos ez, mint előre mondtam: Félre értett fejezete az Evangéliumnak... Ugyanis: Nem " ADJÁTOK MEG" - hanem: "ADJÁTOK VISSZA" Utasítás hangzik el ebben a fejezetben...
Ezt kivételesen, még a Görög fordítás is megerősíti, és bizony különbséget is tesz!
/ http://biblia.hu/szentiras_com_cikkek/adjatok_meg_a_csaszarnak/
Tehát valójában azt mondta Jézus, hogy : Adjátok vissza a Császárnak a Pénzét! Ezzel azt is mondta: A Ti pénzetek a Sekel!
Kik is kísértették Jézust? Farizeusok-Heródes pártiak... Sem a Farizeusok-sem pedig Heródes nem volt Róma iránt elkötelezett. Heródes csak érdekből ápolt baráti viszonyt Rómával, de magát többre tartotta egy szekértolónál.
Jézus eme kijelentését, valójában hízelgésként értelmezték mindannyian...( " Ti többre vagytok érdemesek ennél")
Tehát a tanítványok mindezt megélhették az Isten Kegyelméből, ámde eljött a nap, amit ők rettenetként- borzalomként- elképzelhetetlen eseményként éltek meg, és ráadásul teljesen össze is zavarta őket...
Jézus Meghalt! Megölték Őt. A Próféciák azt mondták Róla: Ézs 9,7
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
Bár megjelent már nekik, de csak nekik... Nem tanít már nyilvánosan, nem hatalma teljében jött vissza, nem szüntette meg a Rómaiak nyomorgatását, nincs már velük minden pillanatban.
Ott és akkor, sok dolgot- talán a leg lényegesebb dolgot "MÉG" nem értették.
Amikor tehát a Tanítványok úgy döntöttek, hogy : elmennek halászni, valójában az a Prófécia teljesedett be, ami arról szól:Dániél 9, 24. Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.
25. Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben.
26. A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.
27. És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.
Valójában ezért mondta Jézus a Tanítványainak: Mt.24, 15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
Hát ami azt illeti... a Messiást kivégezték, az Övéi elhagyták őt,Majd végezetül, a Messiás után 70-ben: A Templom leromboltatott. Addigra azonban a Bűn- bűnnek ítéltetett, és be pecsételtetett! Az Igazság hirdetettetett, és ezzel egy időben egy másik Prófécia beteljesedése vált esedékessé:
Mielőtt arra rá térnénk szükséges még valait tisztáznunk a Jn. 21-el kapcsolatban: Tehát a Tanítványok nem unalomtól űzötten mentek halászni, hanem " VISSZA !!!" tértek a maguk életéhez...
Vissza tértek a maguk foglalkozásához. Vissza a Testi élethez...
Tehát egy Prófécia sor beteljesedése vette kezdetét ezennel:
Elsőként: Ézsaiás 11,10.
És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
11.
És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől.
12.
És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól.
Ugye a 11-es vers: "11.
És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye..."
Azaz: Nem hagyta őket az Úr vissza süllyedni- nem hagyta őket eltévelyedni az Úr.
Egyébbként ez az Ézsaiási Prófécia ismét beteljesedett 1948-ban, YIsráél állam megalakulásával is, de ahogyan az elsőt nem vették észre, úgy azt sem.
Érdekes, hogy sokan azt gondolják, hogy ezen Ézsaiási Prófécia akkor teljesedett be, amikor vissza jöttek a 70 éves Babilon-i fogságból, akik fogolyként vitettek el...
De gondoljuk csak meg: Elsőként ami feltűnő: Nem akkor kezdődött a Messiási kor! Nem egyébb országok fogjai voltak, hanem csak Babiloné!
Nem nyílt akkor meg az Út a "pogányok" számára az Istenhez, hanem épp ellenkezőleg, hiszen Ezsdrás és Nehemiás vissza küldette az elegy nép asszonyait-és gyermekeit a hazájukba.
Ám, és ami viszont fontos momentum, hogy Jézusnál azt olvassuk: Mt.28, 18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
A gond ott és akkor az volt, ezzel kapcsolatban, hogy Jézus az Isten Parancsának való feltétlen engedemet hirdette mindvégig...
De az Isten Parancsolatai között volt az is, hogy: V.Mózes 12, 10. Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:
11. Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.
12. És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek.
13. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14. Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Tehát nem hagyhatták el Yerusálemet addig, amíg állt a Templom! Ezért jártak a Tanítványok a Templomba- ezért tanítottak ott amíg lehetett! / csak többé véres és égő áldozatot nem mutattak be.../
A Templom lerombolása után, már : Bár ki- Bár hol...(De nem Bár hogy!!!) Tisztelheti- Imádhatja- Dicsőítheti az Istent!
Valójában ekkor vette kezdetét, a Messiás Királysága! Ettől kezdve, az egész teremtett földre köszöntött be a Messiási kor.
Ettől kezdve megnyílt az Út, a Nemzetek számára is, beteljesedve ezzel számos Messiási Prófécia.
Szánalmas, hogy sokan úgy vélekednek, hogy ez a bolygó, a sátán uralma alá került... valójában nem így van, hanem éppen ellenkezőleg!
Az Igazság Hirdettetik, éspedig Isten Igazsága! A Bűnről mér tudható hogy Bűn- a Hazugságról felismerhető hogy hazugság. Tehát a Sátán léte felfedetett, és lehetőség adatott a " VÁLASZTÁSRA"
Jézus mondja: Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
A Próféciák erről az időszakról: Ézs 2,3
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde...
Menjünk fel az Úr hegyére...! Mi is ez az Úr Hegye? Nos az időrend határozza meg a nevét ennek a hegynek...
Az Időrend Testvérek! Mert elsőként a Neve: Mória. Ez az ember- Istennek való engedelemének a Csúcsra jutása!
Ez után, és csak ez után: Yerusálem, ami az Istennel való Békére jutást jelenti!
Ez után, és csak ez után nevezzük így: Cion! Amikor az Isten, és az Istennel való kapcsolatunk, egyben védő bástya is, a világgal, és az e világi dolgokkal szemben!
Tehát a Messiási próféciák azt mondják, hogy az egyébb nezetek, megtérnek a Messiásban : Ábrahám-Yichák vö Yakov Istenéhez, és eljutnak, mert el akarnak jutni erre a magaslatra, amit hegynek Kőszálnak-csúcsnak nevezünk.
Az Igazság tehát hirdetettetik! Ha az Igazság világosságát mégsem látják sokan, nos az Nem az Igén múlik, sokkal inkább az egoizmus és a kő szív miatt van!
Az Újszövetségre nézve, két ígérete is ismert az Istennek: Ezekiél 36, 24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Ezzel egybevágóan olvassuk a Jelenések könyvének ide vonatkozó passzusait is: Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
9. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12. És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13. Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15. A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
16. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
17. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
18. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20. Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
22. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
23. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
24. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
25. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
26. És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
Illetve: Jel.22, 10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
Tehát azt látjuk, hogy az "Új Szövetségi" Időkben, az Isten Törvényét már az Újá születettek szeretik, és az szerint is gondolkodnak...
Ezt Igazolja a Jer. 31 is, miszerint: Jer.31, 33. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Na most lehet hivalkodni és bizonygatni hogy ki mennyire tudott újá születni!!! Mert amíg azt hirdetik és vallják sokan, hogy: Nem kellenek az Isten Törvényei, meg: Nem kell engedelmeskedni az Istennek... meg: Hát csak emberek vagyunk...
Addig az Ige szerint,azokban az emberekben nem ment végbe az Újá születés!
Jézus mely tanításában buzdít akár kit is, az Isten Parancsolatainak elhagyására???
Nem az elhagyásra, hanem a betöltésére buzdít ugye?
Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
20.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21.
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
Tehát az Örök élet zálogaként, az Istennek való teljes engedelmet hirdeti Jézus! Nem leélezve, hanem még Nehezítve, tehát telj hatalomra juttatva az Isten Parancsolatait!
Mt.5,21.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22.
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
Azt is hallottam több esetben, hogy: Az Isten Törvényei csak a Zsidóknak adattak...
Nos, Ezzel szemben Jézus azt mondja: Mt.28,18.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Tehát testileg született Zsidó- és nem zsidónak született között, ebben (sincs) különbség! Ezzel betöltve a törvényt, mely azt mondja: 4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Err persze van aki azt mondja: "oké, de ez meg csak azokra vonatkozik, akik ott is élnek..."
Én meg azt mondom: Ha valaki, aki bár hívőnek vallja magát, de nem Yerusálemben- azaz: Nem az Istennel való békében él, annak nincs köze az Istenhez!
És most egy picit had térjek el a témától, a Jelenések könyvére hivatkozva...
Jézus mondja: Jel.21, 7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
Az Új szövetségi írásokban, rengeteg esetben jelenik meg a Hívő harca- illetve a harcokban való kitartás szükségessége is...
VAlakitől, egy magát szerényen: Tanítónak (!) nevező valakitől hallottam, hogy: "a Hívőknek nincsenek már harcaik, mert Jézus minden küzdelmünket elvégezte..."
Ab ovo: Ne legyen gondotok semmire! Mondja ő... ( nem én!)
Kezdeném azzal az aprósággal, hogy az Istennek egy népe van csak! Ennek a neve: Yisráél!
Aki, nemzetekbeli létére beoltatott ebbe a népbe, Jézus által, az a nevet is örökölte! A Név pedig azt Jelenti: Istennek Harcosa!
Nem tiszteletbeli név ez, és nem is nyugállományú harcosokat jelent...
A Harcos- harcol!
Most és itt, A Messiási korban, a Messiás oldalán kell megharcolnunk a Sátán ellen, a Hit harcait a Bűnre csábítás,és a közöny ellenében!
Győzni, csak harcok árán lehet! Győzni harc nélkül nem lehet.De aki az Úr oldalán harcol, az biztosan Győz is!
Szóval Péter esete...
A Jn.21, beszámol tehát arról, hogy az Apstolok is bizony... vissza kacsintottak oda, ahonnan kihozta őket az Úr. Sikertelen is lett a próbálkozásuk.
Sokan azt gondolják, " a világi életben jobban alakultak a dolgaik..." Pont mint Eggyiptomból jövet, egykor...
Vannak akik vissza is térnek a világi életükhöz, a jobb reményében, és lessz-lett belőlük: Alkoholista- kábszeres-összetört-megcsömörlött- hitehagyott-sikertelen emberi roncs... Sátán sem felejt... megrágja és kiköpi azt, aki egykor a szemébe nevetett, utána meg vissza somfordálna hozzá...
Ez persze csak azokkal fordulhat elő, akik egyszer már valóban megtértek az Istenhez... mert nagyon sokan, valójában soha sem tértek meg hozzá, hanem csak önmagukhoz- esetleg egy gyülekezethez, vagy egy névhez... de nem az Istenhez.
Jézus azonban: Másodszor is kinyújtotta feléjük a kezét, hogy megvegye Őket!
Péter tud úszni!
Jn.21,7.
Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.
8.
A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal.
Onnan tudhatjuk hogy Péter, nem Öngyilkossági szándékból vetette magát a Tengerbe... hogy előbb ért a partra, mint a hajók.
Na ez csak azért fontos, mert Péterről olvassuk a következő történetet:
Mt.14,22.
És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
23.
És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.
24.
A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
25.
Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
26.
És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
27.
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
28.
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
29.
Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
30.
De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
31.
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
A "kicsiny hitű Péter"...
De sokan élcelődnek Péteren ez miatt... mennyire nem értenek semmit azok, akik Pétert ezért megnevetik...
Péter tudott úszni, minthogy halász volt, tehát szinte a vizen nőtt fel! Csak nem akart! Mégpedig azért nem, mert eddigre nem akart a maga erejéből-tudásából... érvényesülni- még menekedni sem!
Hanem csak Jézus kegyelméből!
Péter eldöntötte, hogy ha Jézus nem tartja meg őt, akkor nem tesz semmit önmagáért, és vállalja a halált!
Ha Péter "kicsiny hitű volt, akkor a mai hívők túlnyomó többségét, vajon minek nevezi az Úr??? nem is tudom... talán: HITETELEN? (!!!)
És volna itt még végezetül egy félre értett dolog, ami valójában egy csodálatos tanítás, és egyben: Figyelmeztető jel lenne, ha hejesen fordították volna, és helyesen értelmeznék azt a maiak...
Jn.21,15.
Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!
16.
Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!
17.
Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
Ez eredtiben ...
Mint látjuk, nem azt kérdezi Jézus: Szeretsz engem? hanem azt: Tudsz szeretni engem?
Mindannak ellenére ami rád vár... tudsz szeretni?
Szeretet... nos ezt is de nem értik a legtöbben. Jézust szeretni nem megvallásokban áll, hanem abban amit Ő nevez iránta való szeretenek.
Jn.14,21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Tehát valójában a kérdés: Mindazok ellenére, amik rád várnak a jövőben a hitedért... tudsz hozzám végig hű lenni? Mindenben???
És te? Te tudod Szeretni Jézust?
-
Apostolok Cselekedetei 2. rész
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik...
Áldott Testvérek. Az Új Szövetségi írások eme fejezete, sokkal mélyebb- sokkal beszédesebb- sokkal átfogóbb lehetne, ha azok akik olvassák, értenék is a dolgok hátterét.
Talán, ha tudva lenne a többség számára, hogy ez az eset, szintén egy- az Úr által rendelt"Ünnep" napjának kiteljesedése volt, és amik ezen a napon történtek, az akkoriak Isten iránt való engedelmének következménye-
illetve a Próféciák beteljesedései voltak- talán máshogy viszonyulnának a Tórához...
Az első ilyen "Ünnep", aminek beteljesdése- ehhez hasonlóan : "megreformálta" a Hívők életét, és élettelivé tette a hitet sokak számára, a Peszach volt...
Nos, talán az okoz zavart sokak számára, hogy valamiért az embernek van egy olyan érzése, hogy a fordítók a legtöbb fordítás esetében, mintha különösen nagy gondot fordítottak volna arra- hogy az Új Szövetségi dolgokat, elszakítsák a gyökereitől...
Ehhez párosul az is, hogy nagyon sok gyülekezet a tanításaiban, Kínos gonddal kerüli a Tanach-al kapcsolatos tanításokat, és inkább az Újszövetségi tant propagálja.
Ám az a helyzet állt elő, hogy éppen ezért, a legtöbb hívő, minthogy nem ismeri a Tórát- a Tanach-ot, nem érti- illetve teljesen félre érti az Újszövetségi írásokat...
Az eddigiekben már megértettük, hogy az első ilyen ünnepen, Jézus nem egy hirtelen ötlettől vezéreltetve ejtette meg azt a nevezetes vacsora alkalmat, hanem engedelmeskedve a Tórának, a Peszach estét tartotta meg Ő és a Tanítványai... Megértettük azt is, hogy ez szerint tehát,
mindazok amik megirattak a Peszach ünnepének megtartására- vonatkoznak ránk is, megértettük továbbá, hogy a Messiás-ig, a Peszach a fizikai szabadulást jelenítette meg a hívők számára, ám a Messiásban- a Messiás által, a Lelki szabadulást tartogatja azok számára, akik a Hívásnak engedelmeskednek.
De amikor a Hívásról beszélek, nem az általánosnak mondott- és általánosan ismert hívást említem, hanem azt a hívást, amit pl. a III Mózes 23-ban olvasunk, az Úr Ünnepeire vonatkozóan.
III.Mózes 23,37.
Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.
Ezen ünnepek megtartása- megélése után, utolsóként jelenik meg a Szukkoth- a sátoros ünnep, amint azt látjuk is a Tórában, és ez azt jelzi, hogy aki mindvégig megjelent az Úrral való Találkozókon, ( Ünnepeken) az az Utolsó Találkozón vele is marad!
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
Természetesen vannak a Tórában oly "ünnepei" is az Úrnak, ( valójában ezek az Ünnepek-Találkozókat jelentenek!) Melyek teljesen eltűntek a Keresztény szokásokból...
ezek az ún: Őszi Ünnepek, melyek valójában a Rettenetes napok....( talán ezért nem örökültek át...)
Mindezen Ünnepekre jellemző pedig, hogy nem tűnnek el, hanem egytől-egyig beteljesednek!
Tehát lesz számonkérés és Ítélet is...
De e ma esti alkalommal, nézzük ezt a nevezett: Pünkösd ünnepét.
/A pünkösdi népszokásokban keverednek a keresztény illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. Európa számos országában is ez tapasztalható a pünkösdi hagyományokban.
A termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál ezekben a szokásokban. Pünkösd ünneplésében fontos szerepet játszanak a virágok,
elsősorban a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza. A Római birodalomban május hónap folyamán tartották az ún. Florália ünnepeket.
Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. A pünkösdi királyné fejét általában rózsakoszorú díszíti,
egyes változatokban rózsaszirmot hint maga körül. Lehetséges, hogy a pünkösdi rózsa és a pünkösdi énekekben szereplő Szent Erzsébet kapcsolatban állott Szent Erzsébet tiszteletével és az ún. rózsacsodával...
Ezen kívül még van számos szép nép szokás ezen az ünnepen, olyanok mint: Pünközsdi Király választás és egyébb Pogány szokás, amit sajnos gondolkodás nélkül megtartanak azok is, akik egyszer már az Úrhoz adták magukat...
Forrás: http://kerekito.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=429:puenkoesd-a-nephagyomanyban&catid=37:olvasnivalok /
Nos ez az az Ünnep, amihez viszont nekünk semmi közünk nincs!
Viszont van az az Ünnep, amiről az Apcsel is beszámol a második fejezetében, ám azt nem Pünkösdnek- hanem: Savuot-nak, azaz: Hetek Ünnepének nevezünk.
A Savuot, azaz: Hetek Ünnepe, a Peszachtól számított hetedik héten van, ez talán az Oka, amiért ez a neve...
Ezt az ünnepet nevezik így is: Zsenge ünnepe- vagy : Új kenyér ünnepe.
Ezzel kapcsolatban olvassuk el a Szent tan ide vonatkozó passzusát:
Mózes V. könyve 26. rész
1.
Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2.
Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3.
És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4.
És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5.
És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6.
Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7.
Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8.
És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9.
És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10.
Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11.
És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12.
Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13.
Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14.
Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Ezekről a dolgokról még beszélünk, de előbb meg kell említeni ezzel a nappal kapcsolatosan még egy fontos dolgot: Ezen a napon adta az Örökkévaló, mintegy: Jegy Ajándékul a Törvényt a Szináj hegyén.
Ez a nap tehát, a Törvény adás Ünnepe is egyben!
Ha már Törvény...
Sajnos elterjedt nézet az a Keresztény körökben, hogy nem kell az Örökkévalónak engedelmeskedni-a nélkül is lehet üdvözülni... sőt: Vannak szélsőséges nézetek, miszerint pont az jut csak kárhozatra, aki az Örökkévalónak engedelmeskedik...
( no comment)
De vajon elgondolható e? Hogy pl.: Az Apostolok Idejében, annyi ember térhetett volna meg a Messiásban a mennyi végülis megtért egyetlen napon, ha azok nem lettek volna engedelmesek Istennek, és nem mentek volna fel Yerusálembe, az Ünnepre?
Apcsel 2, 5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
Látjuk hogy azok részesedtek az írások szerint az Istennek Áldásából, akik a Törvénynek engedelmeskedtek. Azt is Látjuk, hogy maga a Messiás is, a Törvényhez szabta az Ígéretének beteljesedését, hiszen bár a Peszach-i vacsora, amit azóta a Keresztények Úr vacsoraként ismernek, valóban a Messiás Telj hatalomra jutása előtt volt, ám a Savuót ünnepén a Szentlélek kitöltése, már a Teljhatalomra jutása után, és a Törvény még ÁLL!
Ugye a történetben Péter, többek között, egy Joél-i Próféciát említ ezen a Napon... Lássuk hogyan kapcsolódik- vagy: Kapcsolódik-e egyáltalán ez a Prófécia, ehhez az Ünnephez?
Jóel próféta könyve 2. rész
1. Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
2. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
3. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
4. A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
5. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6. Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
7. Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
8. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9. Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10. Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
18. Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
19. És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
20. Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
21. Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
22. Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
23. Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
24. És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
25. És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
26. És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
27. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
28. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
29. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30. És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
31. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
32. De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!
Nos azt látjuk, hogy nagyon is kapcsolódik! Hiszen a Szentlélek kitöltését, a Jó aratáshoz kapcsolja a Prófécia, ami azt is jelenti, hogy aki az Istenbe vetett, az Jót arat!
Meg jelez még valami mást is, de az azokra vonatkozik- akik Istentelenül élnek, vagy az Isten Törvényét megvetik...
Bizony a vetés-aratás törvénye mindenre vonatkozik... ki mit vet...
Ezen az Ünnepen, tehát a Savuot Ünnepen, a csúcspont, a Tíz Parancsolat felolvasása. Ezek után, úgy nevezett Halélt- azaz Áldást-Dícséretet mondanak, ez a Hallél az Általánosan ismert: Hallelujah Alapja, és általánosan nem ismert: Emlékeztetője is!
Azért mondom hogy : Általánosan nem ismert, mert ha ismert lenne, nem Hallelujáznának oly sokan üresen és tartalmatlanul...
A Halél,a 6-113-118- as teljes Zsoltárokban áll.
Olvassuk el ezeket a Zsoltárokat, majd szenteljünk figyelmet, a 118-as Zsoltár szövegének, 20-tól végéig terjedő szakaszára...
Tehát mit is jelent számunkra ez az Ünnepp? Hétfőn elszaladunk virágcsokrot venni? vagy Pünközsdi Királyt avatunk? Megemlékezünk egy Pogány szokásról, és egy Bálvány isten nőről???
VAGY INKÁBB MEGEMLÉKEZÜNK AZ ISTENÜNKRŐL- A TÓRÁRÓL, ÉS A NEKI TETT FOGADALMUNKRÓL?
Ez az Ünnep, a Fogadalom tétel alaklma is egyben.
Két fogadalom hangzik el ezen az Ünnepen... az Egyik az Örökkévaló részéről- a másik az Ő Népe részéről:
II Mózes 19,6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Mire az Ő Népe ezt fogadja a Teremtőnek: II Mózes 24, 7. Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.
Testvérek, most olvassuk el a Legfőbb Apostol figyelmeztetését, és gondoljuk meg: Tényleg változott ezekben akár mi is? Tényleg nincs már szükség az Istennek való engedelemre???
Péter Apostol II. levele 3. rész
1.
Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem;
2.
Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról:
3.
Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak,
4.
És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva.
5.
Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;
6.
A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:
7.
A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.
8.
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
9.
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
10.
Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
11.
Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
12.
A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!
13.
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.
14.
Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.
15.
És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
16.
Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.
17.
Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;
18.
Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.
-
Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
20.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21.
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
22.
Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala...
Áldott Testvérek. Eme történet, sokak által félre értett- vagy szándékosan félre magyarázott végkövetkeztetésre adhat okot...
Vannak ugye, akik eme történetben látják az Isten parancsolatainak eltörlését, és vannak akik szerint van jobb lehetőség is az Üdvösségre- mint a Törvény és parancsolatok megtartása...
Pedig, akár hogyan is nézzük, a képlet egyszerű és világos: Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
Íme egy egyszerű kérdés, mely minden hívőben megfogalmazódik, őszinte pillanataiban...
És a válasz, melyre minden hívő egyformán vágyik és tudni akar: 17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, TARTSD MEG A PARNCSOLATOKAT.
Sokan gondolkodnak úgy, hogy valami más Parancsolatok léptek életbe Jézus eljövetelekor, ami felül írja az Isten Parancsolatait... Esetleg előfordulhat, hogy a kérdezőben is hasonló gondolatok cikáztak,
ezért pontosítást kért Jézustól, és az arra érkező válasz,konkrétan leszögezi, hogy nem véletlenül vésettek kőbe az Örökkévaló rendeletei...
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
Ugye Jézus Bizonyságtétele a Parancsolatokról, nem azt jelenti, hogy csak párat az egészből... hanem az idézet által pontosítja, hogy mely parancsolatokról van szó!
A Kérdező, mindent vagy semmit alapon gondolkodott, s ez nagyszerű, mert így is kell! Ezért volt még egy félelmes kérdése, amit vele ellentétben, csak kevesen mernének feltenni...
Mert a legtöbb hívőnek, elég az érdemek elismerése Istentől... a korrekció már nem kell a legtöbbnek- a fogyatkozásaikkal már nem mernek szembenézni...
Pedig elengedhetetlenül fontos lenne, hiszen írja is valahol a Szent Tan: Zsid 4,1
Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
A Fogyatkozás, sokak szerint a : " nem fontos" kategória... pedig mint látjuk: Gáncsa lehet az Üdvösségre jutásnak!
Ez az ember, akár honnan is nézzük: Őszinte és bátor volt, és meg merte kérdezni jézust:20.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
Ez az ember, mint tudjuk: Gazdag volt...ez már nem stimmel, mert tudjuk azt is, hogy ott és akkor voltak szegények is... valami nem kóser tehát a gazdag ember történetében...
A Törvény, nem csak egy általános szeretetben neveztetik, hanem igenis: Mindenre kiható szeretetben nyilvánul meg, a segítségnyújtástól-az ítélkezésen át- az anyagakig...
A Törvény 10 Parancsolata- valójában 613 parancsolat, és ezek azok, amik Két Fő Parancsolatban foglalhatóak- és foglaltattak is egybe.
És a Törvénynek, igen is gondja van a Szegényekre is, hiszen a Törvényre is Igaz állítás, a : Mindent vagy semmit.
Azt is mondja a Törvény: 3Móz 25,35
Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.
A Törvényben foglalt: SZERETET KRITÉRIUMA (!) Nem csak abban áll, hogy a Második Törvénytáblán foglaltak szerint,mely cselekedetek nemlétét tudod felmutatni az életedben, úgy mint: Lopás-paráznaság-gyilkosság-mások tévútra vezetése...
hanem abban Teljesedik ki a Szeretet törvénye, hogy mely cselekedetek Megléte van meg az életedben! Úgy mint: Segítség nyújtás-törekvés a gazdasági egyenlőségre-egyforma bánásmód...stb.
A Törvény teljes megtartása: Egyenlőséget- és ezzel egyetemben: Egységet- egységességet eredményez!
A Történetbeni Gazdag ember tehát abban volt fogyatkozásban, hogy a Törvénynek csak bizonyos részeit tartotta meg, de a meg gazdagodásra-elszegényedésre vonatkozó Parancsolatokat nem!
Vagy mindent-vagy semmit! A Törvény rendeli, a Hetedik évi elengedést is!
Mózes V. könyve 15. rész
1.
A hetedik esztendő végén elengedést mívelj.
2.
Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért.
3.
Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.
4.
De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt.
5.
De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet én ma parancsolok néked.
6.
Mert az Úr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.
7.
Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt;
8.
Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az ő szükségére, a mi nélkül szűkölködik.
9.
Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned.
10.
Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted.
11.
Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.
12.
Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendőben bocsássad őt szabadon mellőled.
13.
És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen;
14.
Hanem terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból; a mivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki abból.
15.
És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked...
Ha megengeditek nekem: Lenne itt egy dolog, amit sokan nem értenek, és Paradoxonnak tartanak ebben részben:
"4.
De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt."
És a következőkben, egy ennek ellentmondásosnak tűnő kijelentés: "11.
Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden."
Csak hogy tisztán lássunk Testvérek: Elsőként, bölcs lenne, ha tisztáznánk a fogalamakat, és ebben a tekintetben a Szegény definíciója így hangzik: "Szükségben levő"
Ez a Definíció szükséges, a továbbiak megértéséhez...
Az Örökkévaló egységbe hívja az Ő népét, és leront minden válaszfalat, mely gátolná az egységre jutást... származás-kor-nem... de a gazdasági válaszfalat is rombolja ám...
Akik valamiben szükségben vannak, azok-azok, akik fogékonyak az egységre, mert akik nem élik meg a szükséget semmiben, azok úgy gondolják hogy egymaguk is elboldogulnak.
Ők azok, akik legalább is: Bizonyos tekintetben: Nem osztoznak az egységben...Nehézségek felett- és szükségen kívül állók.
Azok, akik szükségben élnek, hajlamosak az osztozásban. De nem csak a gondjaikat osztják meg- de a tulajdonukat is. Pont mint az Apostolok idejében.
EGyenlőségben vannak, és ez a fontos! Amikor azt mondja: "4.
De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt."
Akkor valójában arról van szó, hogy az Isten Parancsolatainak megtartása által, nem lesz közötted olyan, aki szükségban marad! ( hiszen akkor a többiek segítik őt...)
Amikor pedig azt mondja: "11.
Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden."
Akkor valójában azt tanítja: Nem lesz oly idő, amikor nem lesz szükségetek egymásra- ne szorulnátok egymás segítségére!
És íme: egy lépéssel közelebb is értünk, a : " Boldogok a Lelki szegények" Jelentésének megértéséhez!
És lássunk erről egy példát: Ugye a Szentírás szerint, amikor Gazdagságról esik szó, akkor Melech Slomó- azaz: Salamon Király jut eszünkbe...
Csakhogy: Valójában nem Salamon lett gazdag, hanem az Egész nép! És a Gazdagságukat, az Isten Házának építésére használták...
Maga Salamon pedig: SZÜKSÉGBEN VOLT!!! I Kir.4,7.
Vala pedig Salamonnak tizenkét tiszttartója az egész Izráelen, a kik ellátták a királyt és az ő háznépét: esztendőnként mindeniknek egy hónapig kellett az ellátásról gondot viselnie.
Áldott Testvérek. Mint látjuk: a Törvény több, mint amit arról gondollnak sokan. Sokan úgy gondolkodnak, hogy a Törvény, valami büntetés az Istentől, valami lehetetlen-elhordozhatatlan teher, amivel az Örökkévaló az Övéit azért, amiért neki tetsző életet szeretnének élni...
Elsőként is, Fontos megértenünk a következőket: Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
Tehát egyszer, az Örökkévaló rendeleteinek megtartása, Istenről való bizonyság azok számára, akik az Isten Szövetségétől távol vannak.
Másszor pedig: Figyeljük csak egy példában: Ezekiél 20,5.
És mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Azon a napon, melyen elválasztám Izráelt, és fölemelém kezemet a Jákób háza magvának, és megismertetém magamat velök Égyiptom földjén, és kezemet fölemelém nékik, mondván: Én vagyok az Úr, a ti Istentek!
6.
Azon a napon felemeltem kezemet nékik, hogy kihozzam őket Égyiptom földjéről a földre, a melyet kinéztem vala nékik, a mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;
7.
És mondék nékik: Kiki az ő szemei útálatosságait elvesse, és Égyiptom bálványaival meg ne fertéztessétek magatokat; én vagyok az Úr, a ti Istentek!
8.
De pártot ütének ellenem, s nem akarának hallgatni reám. Senki az ő szeme útálatosságait el nem veté és Égyiptom bálványait el nem hagyá. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok Égyiptom földjének közepette.
9.
De cselekedtem az én nevemért, hogy ez meg ne gyaláztassék a pogányok szemei előtt, a kik közt ők valának, a kiknek szemei előtt megismertettem magamat velök, hogy kihozom őket Égyiptom földjéről.
10.
És kihozám őket Égyiptom földjéről, s vivém őket a pusztába.
11.
És adám nékik parancsolatimat, és törvényeimet kijelentém nékik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.
12.
És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttök; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjök.
A Törvény tehát nem lehetetlenség-vagy büntetés... hanem: Jegy ajándék! Éspedig pont a Frigyre lépő emberek kérésének megfelelően!
V.Mózes 26,15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Ugye tehát: Az Örökkévalóval Frigyre lépni kívánók, kérték-kérik az Örökkévalót: Adjon nekik "VILÁGOS" utasítást- mintegy: UTAT, aminek követése által, célba érhetnek...
Tudjuk hogy Jézus az Isten Igéje! Nos Jézus mondja: Jn.14, 19. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
És most beszéljünk egy oly dologról, ami ténylegesen sokaknak okozott-okoz fejtörést...
Ezekiélnél olvassuk: Ezekiél 20,11.
És adám nékik parancsolatimat, és törvényeimet kijelentém nékik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.
Ugye erről az idézetről Pál sorai jutnak eszünkbe, és ez valóban össze zavarhat bennünket...
Rómabeliekhez írt levél 10. rész
1.
Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
2.
Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
3.
Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
4.
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
5.
Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
6.
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)
7.
Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
8.
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
9.
Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
10.
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
11.
Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.
Erről sajnos az a köz keletű tanítás ment ki, hogy Jézus eltörölte a törvényt...
De valóban erről beszél Pál? Arról a Pálról beszélünk, akiről Péter úgy nyilatkozott: II.Péter 3,13.
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben IGAZSÁG lakozik.
14.
Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.
15.
És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
16.
Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.
17.
Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;
18.
Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.
Pál a Róma 10-ben idézi a Szent Tant ugye?
5.
Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
6.
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)
7.
Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
8.
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
Nos ugye az előzőekben tárgyalt Ezekiél Próféciájából idéz, és talán fontos lehet megérteni, hogy nem Ezekiél mondja ezeket a szavakat, hanem az Isten!
Ezekiél 20,11.
És adám nékik parancsolatimat, és törvényeimet kijelentém nékik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.
Ám ez már régebbről: III.Mózes 18, 4. Az én végzéseim szerint cselekedjetek, és az én rendeleteimet tartsátok meg, azok szerint járván. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
5. Tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én végzéseimet, a melyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr.
Illetve Pál- idéz máshonnan is, és ez az idézet, a teljes terjedelmében nagyon érdekes fordulatot eredményez: Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Tehát az idézett Ige Újra:
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
Ugye mennyire más ez így, mint amit erről tanítanak és elfogadnak oly sokan?
Namost vagy az van, hogy Pál, a levelének ezzel a fejezetével, teljesen ellene megy a Szent Tannak- vagy az történt,hogy ezt (is) sikerült alaposan félre érteni sokaknak...
Mert ha a Pál tanítását, minden eddigi vélekedésedtől-és eberi magyárzkodástól mentesen olvasod-lassan-figyelmesen, akkor megérted azt, hogy Pál azt mondja:
Mostantól megértheted hogy mit jelent ez:[ Róma 10,4.
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára![/color]
Mert mostantól érted, hogy mit jelent ez: Jn.1,12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Mert az Isten Igéje benned is él, és bened is : TESTTÉ LETT!
Mostantól, az Isten Igéjét-Jézusnak nevezed, mert Ő az, aki benned él, és meg SZABADÍT! Szabaddá tesz a Tudatlanságtól, a tévelygéstől,ha követed Őt, akkor meg szabadít a bűnök elkövetésétől is...
És ezen Szabadítás által vezet az Üdvösségbe, az Isten Igazságába!
Lássunk erről egy Messiási Próféciát, ami Jézusról tesz bizonyságot: Ezekiél 36,23.
És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
29.
És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.
Hogyan lesz a Tökéletesség?
Nos itt mondja az Ige: 26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Hogyan és mi által szenteli meg az Isten az Ő nevét rajtunk a pogányok között?
Ezt meg az előzőekben olvastuk: Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
A Biztonság kedvéért, lássunk egy másik Messiási Próféciát is:
Jer.31,27.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28.
És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
Miben nyilvánítja ki az Újszövetség miben létét az Örökkévaló? "33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Vagyis: nem úgy mint Pál állítása szerint a Róma 10-ben, amikor azt mondja: Rómabeliekhez írt levél 10. rész
1.
Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
2.
Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
3.
Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
Vagy nézzük az Ézsaiás 42-őt?
Vagy melyiket nézzük? Mert mind arról számol be- azt jelzi előre amit Pál Mond: Róma 10,4.
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára
Te már felismerted a Törvényben, azaz az Isten Igéjében a Messiást?
Van már ismeret köztetek?
Ha igen, akkor ellentétben a nagy többséggel,te már érted a következőket.
János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
-
János Evangyélioma 4. rész
1.
Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2.
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
3.
Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4.
Samárián kell vala pedig általmennie.
5.
Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6.
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7.
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8.
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9.
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10.
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11.
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12.
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
13.
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
14.
Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
15.
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
16.
Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
17.
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18.
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19.
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20.
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27.
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28.
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29.
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30.
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31.
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32.
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33.
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34.
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
35.
Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
36.
És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
37.
Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
38.
Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
39.
Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
40.
A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
41.
És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
42.
És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
Áldott Testvérek, mi is lehetne e ma esti alkalom címe? ... talán ez: Üzenet a múlt népeitől- a jelen számára.
Ezzel a történettel mi már többször foglalkoztunk, de nem gondolhatjuk komolyan, hogy az Ige mélységeit is felkutattuk egyben. Hiszen ahogy a Zsoltáros is mondja:
Zsoltárok 42,8.
Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
azaz: AZ Isten Igéje magába húz, és egyre mélyebb értelemre vezet (het) bennünket, ha....(?) nos: Ha megfelelő módon viszonyulunk hozzá...
Lássuk újra a Szent Tan eme fejezetét, és nézzük meg, miről is tesz bizonyságot számunkra?
Bevallom őszintén: Oly sok mindent szeretnék megmutatni azzal kapcsolatban, amit az Örökkévaló eme fejezetben mutatott nekem, hogy azt sem tudom hol kezdjem, és félek, hogy míg törekszem mindazon dolgok átadására
amit kaptam- fontos részletek, és tanulságos dolgok valahogy többek számára elsikkadnak-vagy egyenesen: kimaradnak...
Ugye az előzőekben azt találtam mondani, hogy a Szent Tan, a Kijelentések és az értelem mélyebb szintjeire vezethet bennünket, ha megfelelő képpen viszonyulunk hozzá....
Ez a megfelelő mód pedig, ha szó szerint vesszük az Igét- ahoz nem teszünk hozzá, és nem veszünk el.( V.Mózes 4,2.) És ha az Ismeret hiányában, nem hozunk elhamarkodott ítéleteket.
Az Újszövetségi írások egyik leg félre értettebb fejezete ez a történet, éspedig sajnos pontosan, az ismeret hiányában történt-elhamarkodott ítéletek miatt.
Elsőként is az Asszony személye ugye...
Ugye tehát egy paráznáról beszélünk, akinek öt férje volt eddig a pontig- a mostanival pedig paráználkodik... ugye? Nos NEM! Nem erről van szó, ez csak az Ismeret nélküli ítélkezés alap tézise, amit gondolkodás nélkül is elfogadnak az emberek,
és ennyire egyszerű, valkit esetleg Igaz létére-bűnösnek állítani.
Lássunk csak egy : (vélhetőleg) "ismert történetet":
Mózes I. könyve 38. rész
1.
És lőn abban az időben, hogy Júda elméne az ő atyjafiaitól, és betére egy Adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala.
2.
És meglátá ott Júda egy Súah nevű Kanaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá.
3.
És az fogada méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Hérnek.
4.
És ismét fogada méhében, s fiat szűle, és nevezé nevét Ónánnak.
5.
Még egyszer szűle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szűlé, Khezibben vala.
6.
És vőn Júda az ő elsőszülött fiának Hérnek feleséget, ennek neve Thámár vala.
7.
De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr.
8.
És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségűl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak.
9.
Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támaszszon.
10.
És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé őt is.
11.
És monda Júda Thámárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az ő atyja házában.
12.
Sok idő múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvígasztalódék és elméne az ő juhainak nyírőihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába.
13.
Hírűl adák pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad Thimnába megy juhainak nyírésére.
14.
Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leűle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák őt annak feleségűl.
15.
Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orczáját.
16.
És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem ha bejösz hozzám?
17.
És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd?
18.
És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és pálczádat, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté.
19.
Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját.
20.
És megküldé Júda a kecskefiat az ő Adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt.
21.
És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a felavatott parázna nő, a ki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre felavatott parázna nő.
22.
Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre felavatott parázna nő.
23.
És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg őt.
24.
És lőn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg.
25.
Mikor pedig kivitetnék, elkülde az ő ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, a kiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié e gyűrű, e zsinór, és e pálcza.
26.
És megismeré Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré őt Júda többé...
Figyelem: I Mózes 38,26.
És megismeré Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré őt Júda többé...
Egy példa tehát arra, hogy ha nem értjük egy nép szavainak valós jelentését- nem ismerjük a gondolkodás módjukat- nem fogjuk érteni a történeteiket sem...
Ezen történetben egy érdekes dolgot szeretnék mutatni:
Támárnak ugye volt két férje, akik meghaltak... Nem egyébb ok miatt volt több férje-hanem a halál szólt közbe, Tehát NEM PARÁZNA!
De ha meghalt az utolsó férje-akkor miért nevezték őt Paráznának, és miért akarták őt kivégezni???
Nos azért, mert a Zsidó értékrend, és a Zsidó életszabályok, nem az "európai" értékrenden alapulnak.
Számukra a házasság nem az, amit a többi nép gondol arról! Nem ott kezdődik ( anyakönyv vezető)-nem is ott szakad meg.( bíróság)
A Házasság kötésnek van egy előkészített- illetve egy gyorsított eljárása.
Lehet házasságot kötni ígéret által,( eljegyzés) de ellentétben a többi nép értékrendjével, a közel keleten az eljegyzett felekre, már a házasság törvénye vonatkozik!
És ha történik egy Szexuális kapcsolat, az a gyyorsított eljárása a házasságnak.
Ebben az esetben, Támár- el lett jegyezve Séla számára, tehát a házasság törvénye alapján akarták őt kivégezni. Azonban kiderült, hogy nem követett el Házasság törést, hiszen az tette a magáévá-aki eljegyezte őt a fiának-de mégsem adta hozzá a fiát...
valójában maga vette el azt, akit a fiának szánt!( I Mózes 38,26.
És megismeré Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré őt Júda többé...)
Ez az Utolsó mondat azt jelenti: Többé nem létesített vele szexszuális kapcsolatot.
Lássunk erre két példát a Szent Tanból: I Mózes 4,1.
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
illetve: Mt.1,24.
József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.
25.
És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.
Az Ismerés valójában az egyesülést- egyé válást jelenti, aminek folyományaként, egy új élet fogan! Ennek testi értelme, a szexualitás.
és mutatok annak érdekében egy valóságos és sokkoló pédát arra nézve, hogy a "megismerés"-"fel ismerés" egészen mást jelent mint az :" Ismerés", és egyben megérthetjük ezzel a példával, a Sodoma népének gyűlöletetes, és fertelmes bűnét is, amiért véget is vetett az Isten azoknak:
Mózes I. könyve 19. rész
1.
Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában űl vala, és a mint meglátá őket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla.
2.
És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg.
3.
De nagyon unszolá őket, és betérének hozzá, és bemenének az ő házába; ő pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének.
4.
Lefekvésök előtt a város férfiai, Sodoma férfiai körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig.
5.
És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket.
( Ugye nem kell kommentálnom ezt?! vannak nézetek, miszerint a Sodoma beliek pedig éppen ezért- el tudnák mondani, hogy mi a különbség a meg...- és a rá... között...)
Ezen kitérő után tehát vissza a Somroni asszony történetéhez: Tehát az hogy neki öt férje volt, azt is jelentheti, hogy azok meghaltak, és Pál is azt mondja, hogy a Férjes asszony-ha meghal a férje- felszabadul a férj törvénye (kizárólagosság) alól.
Az pedig hogy a mostani NEM A FÉRJE- azt jelenti- hogy nem létesült közöttük Szexuális kapcsolat! ( hiszen az, a házasságkötés gyorsított eljárása, és akkor a hatodik is a férje lenne...)
Egyszóval: VIGYÁZAT AZ ÍTÉLKEZÉSSEL!
Na akkor csapjunk bele:
Érdekes, hogy az Isráeliták esetével ellentétben, ennek a Somroninak- Kijelenti magát Jézus!
Jn.4,25.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek...
Vajon miért? mi lehet annak az Oka, hogy Jézus a Zsidók előt nem jelentette ki magát nyiltan- sőt: Akik felismerték benne a Messiást, azoknak megtiltotta hogy beszéljenek erről- de a Somroni asszonynak Kijelentette magát?
Nos egy Prófécia teljesedett be ebben a történésben.
Nevezetesen: Ésaiás próféta könyve 9. rész
1.
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2.
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
3.
Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
4.
Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
5.
Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
6.
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7.
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
8.
Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,
9.
Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
10.
Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
11.
De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
12.
A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
13.
Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
14.
Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.
15.
A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.
16.
Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.
17.
Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
18.
Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában.
19.
A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül,
20.
Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
21.
Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
A Nép, mely sötétségben jár... Halál árnyékának földje...
Az első kiemelés azt jelenti valójában, hogy: tudatlanságban járnak ezek a népek: ( 9.
Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa,)
Nos tudjuk a történelemből, hogy az Efráimiták, valahogy : meglehetősen sajátságosan értelmezték a Testvéri kapcsolatot... Nem tartottak a Testvéreikkel, amikor kapcsolatba is léptek a Testvéreikkel, akkor az sem a Szeretetben-hanem a gyilkolásban és harcokban jutott kifejezésre, plusz:
Mindez azért, mert az Örökkévaló rendeléseivel nem törődtek- a Parancsolatait-Törvényét megvetették. Ennek megfelelően, az Isten Ítélete elsőként őket sulytotta, és a terület foglaló szomszédos királyságok, közéjük plántált idegen népeket, így azok csak fokozták a társadalmi és morális ellentéteket,
Köztük-és a Yudaiták között.
Azok a betelepítettek, természetesen hozták magukkal a bálvány imádatukat és keveredtek a Somroniakkal... Eltűnt az Isten Ismeret számukra- azaz: El idegenedtek az Istentől.Beállt a Baal Imádat. Baal jelentése: Férj. Valójában az Imádatukkal ugyan azt az Istent célozták meg, akinek köszönhették a szabadulást Micráimból, de hamis "ismereten" alapul a Tiszteletük.
Oly dolgokkal-tulajdonságokkal ruházták fel a Teremtőt, melyek nem az Övéi. Tehát így lett bálvány imádat az Isten Imádatuk...
Ezért mondja Jézus a Somroniaknak: Jn.4,22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
( Imeret= Egyé válás-Egységre jutás, aminek folyományaként: Új élet kezdődik.)
Halál árnyékának földje... Nos nem a halál völgye- hanem a Halál árnyékának földje. Mi a különbség?
A Halál Völgye ugye : Ge Hinnom, vagy ismetebb nevén: Gyehenna. Onnan nincs vissza térés! Ez még nem az, tehát itt még lehet- sőt itt kell Utat választani!
Somron két hegy között terül el. Jobb kézre esik Gerizim hegye- Bal kézre pedig az Ébál hegy. a Gerizim Hegyről mondták el az Isten Áldásának ígéretét- Ébál hegyről pedig az Isten Átkát.
Jobb kéz felé, Yerusálembe lehet eljutni- a Balkéz felőli úton pedig : Ge Hinnom völgyébe....
Figyeljünk csak: Mt.25, 31. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36. Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Jobb kéz- Balkéz... Üdvösség-Kárhozat. Yerusálem- Ge Hinnom.
Ezért mondja a Prófécia: Ézsaiás 66, 24. És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.
Ugyanis Yerusálemmel átellenben terül el, Ge Hinnom völgye.
Az eddigiek fényében értjük meg, Hóseás Próféciáját, mely tökéletes összhangban van az eddigiekkel:
Hóseás próféta könyve 4. rész
1.
Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.
2.
Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri.
3.
Azért búsul a föld és elerőtlenül minden, a mi azon lakik, a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.
4.
Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddőzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak.
5.
De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem.
6.
Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról.
7.
Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom dicsőségöket!
8.
Népem vétkéből élősködnek ők és bűneik után áhítozik lelkök.
9.
De úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem őket az ő útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért.
10.
Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek az Úrra vigyázni.
11.
Paráznaság, bor és must elveszi az észt!
12.
Népem az ő bálványát kérdezi, és az ő pálczája mond néki jövendőt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az ő Istenök megett.
13.
A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a tölgyfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért paráználkodnak a ti leányaitok, és házasságtörők a ti menyeitek.
14.
Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörők, mert ők magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik.
15.
Ha te paráználkodol is Izráel, csak a Júda ne vétkezzék! És ne járjatok Gilgálba, és ne menjetek fel Beth-Avenbe! és ne esküdjetek így: Él az Úr!
16.
Mert szilajkodik Izráel mint a szilaj üsző; most tágas földön legelteti őket az Úr, mint a bárányt.
17.
Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd hát magára!
18.
Ivásuk elfajult, untalan paráználkodnak; igen szeretik pajzsaik a gyalázatot.
19.
Szárnyaihoz köti őt a szélvész, és megszégyenülnek áldozataik miatt.
Ugye a 15-ös vers fedi fel a titkot, és ad magyarázatot...: 15.
Ha te paráználkodol is Izráel, csak a Júda ne vétkezzék! És ne járjatok Gilgálba, és ne menjetek fel Beth-Avenbe! és ne esküdjetek így: Él az Úr!
Izráél itt és ezen a ponton, tíz nemzetséget foglal magában, és Júda valójában kettőt. Júda Törzsében- főleg a Léviták miatt, megmaradt az Isten tisztelet- míg Izráél elhagyta azt, és tévutakon jártak.
De nem a mai értelemben vett: Szándékos ellenszegülés lelhető fel ebben Izráél részéről, hanem az elidegenedés és engedetlenség miatt bekövetkezett: Tudatlanságból adódó Hamis Istenkép követés-Hamis Istentisztelet.
( Baal)
Ők azt hitték, hogy jó úton járnak- azt hitték hogy náluk az Igazság-azt hitték, hogy elég az amit tudnak... hitték-hitték-hitték...csakhogy nem attól vagyunk hívők hogy azt hisszük-hanem azért mert tudatosan választjuk Isten Követését-bármi áron...
Sokmindent hittek tehát, pont mint a maiak többsége... Azt hitték, hogy elég belépni az ígéretek földjére... és nem értették-értik meg sokan ma sem, hogy nem az Ígéretek- hanem a BETELJESEDETT Ígéret a leg főbb!
Pontosabban: Az sem mindegy, hogy mire irányuló Ígérete teljesedik be rajtunk Istennek?
Mert Ígért ugyan jót, ami Áldás... de az ellenszagülők-Istentelen életet élők- a Szövetség szegők számára, ígért Átkot is. Az tehát hogy az Ígéret földjén, eljutottak a válaszút kezdetéhez, nem a végállomás! Itt kell választani Utat magunknak!
Jobb kéz- vagy Balkéz...
Ők úgy gondolkodtak akkor, mint a maiak többsége: " Nos itt vagyunk tehát, az ígéretek földjén... Megszabadultunk a rabságtól... csak jó dolgok történhetnek velünk, biztos hogy az Isten Áldásában lesz részünk...
Aki ennek ellene mond, az teljesen... az nem lehet Testvér..."
ÉS pontosan ezt jutattja kifejezésre a Somroni asszony is: Jn.4,20.
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell...
Azaz: Mi jobban tudjuk, ti pedig ellenkeztek velünk....És ennek kontexusában Jézus Szava: 22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
És most a Lényeg Testvérek: Hova vezet ez az egész? mi a Mondanivalója ezeknek? Miben van Jézus állításának ereje, amit nem kizárólag magára vonatkoztatott-hanem a Judaitákra nézve?
Hiszen ezt mondta Jézus: "Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; MI (!!!) azt imádjuk, a mit ISMERÜNK (!!!): mert az idvesség a zsidók közül támadt."
( Többes szám- és az ellentét fényében: Népre kivetítve! Úgy mint: Zsidók-nem zsidók. Tudtátok-e? Hogy az a név hogy Zsidó, kizárólag a Magyar nyelvben ismeretes, és itt is csak egy hibás és egy elfuserált fordítás miatt. Mindenhol máshol Júdaitáknak nevezik azokat, akik az Isten tanítása-törvénye mellett maradtak meg! Pl.: Németül: Yuden- Angolul: Jewis-ejtsd: Dzsuis...)
Nos ezen kijelentés erejét, a TANÍTÁS MELLETTI MEGMARADÁS ADJA!
Mert a Judaiták megmaradtak a TAN Mellett, és nem hagyták el az Isten Rendeléseit! Megtartották a Tórát- ez által az Istentiszteletet, így végeredményben megmaradtak az Isten Ismeretében.
Ezért mondja Jézus a követőinek: Jn.4,35.
Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
36.
És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
37.
Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
38.
Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
Kik azok a " Mások" akik végezték a vetést? Kik azok, akik eljuttatták ezt a dolgot, az ARATÁS idejére?
Nos első az Isten, hiszen Ő az Első-aki a Tanítást átadta a népének! és utána és általa ilyenek mint: Mózes-Áron-Éli-Elísa-Dávid-a Próféták... Tehát mindazok, akik Jézus előtt, az Örökkévaló Igéjét vetették. Az Aratás pedig abban van, hogy azok akik a vetést "befogadták" Azokban a "mag" a Messiás által, ki is kelt, azaz: Új élet született!
Ezért mondja: Jn.1,12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Vajon vetés nélkül lehet e befogadni a Magot? Nos Pál azt mondja: Róma 10,10.
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
11.
Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.
12.
Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják.
13.
Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
14.
Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?
Ugye a sorrend-egyben a fontosságot is magába foglalja...
AZt mondja az ÍRÁS... Csak az Igéből tudhatod-nem a fantáziálásokból!
Segítségül csak azt hívhatod-akiről tudod hogy hatalma van Segíteni...
De hogyan tudhatnál róla- ha nem " Ismertetnék" meg veled?
Ezért mondja János: 1Jn 2,7
Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, a melyet hallottatok kezdettől fogva.
Ezért mondja Jézus: Mt 13,52
Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
Lehet-e? az Ó Nélkül megérteni az Újat???
Lehet-e? : Tanulás nélkül tudni?
Lehet-e?: Már Testileg-tökéletesnek születni???
Olyan ez, mint: az utca szintről-nem léphetünk azonnal a második emeletre... nem lehet a ház építést a tetővel kezdeni... nem lehet alapozás nélkül építkezni.
Azt mondja a Szövetség első feléről az Isten: V.Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
Azaz: Fogadd el-be az Igét, és amiket megértettél-azokat tanítsd meg másokkal!
A Szövetség jelen szinjéről pedig ezt: Jer.31,33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Azaz: Azok, akik ily módon el és befogadták az Igét, azokban az Isten tökélyre viszi a Tanítást!
Változott-e valami ezekben a Messiás óta?
NEM! Hiszen Jézus mondja: Jn.17,20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
És ezek fényében, mit is hirdettek az Apostolok? Hááát pl.:
Csel 17,2
Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból,
Csel 17,11
Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.
Csel 18,24
Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.
Csel 18,28
Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.
Rm 1,2
Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban,
Rm 15,4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
...STB...
Tehát az Igét hirdették- az Igét magyarázták- az Igére mutattak, és akik felé végezték a szolgálataikat, az Igét fogadták el!
Tehát itt vagyunk, az ígértek földjén, de megértettük hogy az ígéretek, csak lehetőségek addig amíg be nem teljesednek... ráadásul az sem mindegy, hogy mely ígéretek teljesednek be mirajtunk, az áldás-vagy az átok...
Megértettük, hogy erről a pontról tovább kell lépnünk, éshát van is két út: az egyik jobbkézre esik- a másik balkézre.
Nézegetünk sandán egymásra-latolgatjuk a választást is... a Jobbkézre eső út, nem tűnik egyszerűnek,mert az út, a vége felé kaptatóvá válik, hiszen hegyre visz.
A Balkézre eső út-könnybbnek tűnik, és a vége völgybe ereszkedik. onnan a gravitáció is segít...
melyiket válasszuk?
Józsué könyve 24. rész
1. Józsué pedig összegyűjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és előhívá Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelőit, és oda állának az Úr elébe,
2. És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: A folyóvizen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.
3. De áthozám a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám őt az egész Kanaán földén, és megsokasítám az ő magvát; és adám néki Izsákot.
4. Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Szeír hegyét adám birtokul, Jákób pedig és az ő fiai alámenének Égyiptomba.
5. Majd elküldém Mózest és Áront, és megverém Égyiptomot úgy, a hogy cselekedtem vala közöttök; azután pedig kihoztalak vala titeket.
6. És kihoztam a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerhez, és űzék az égyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Veres tengerig.
7. Akkor az Úrhoz kiáltának, és homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert és elborítá őket. Szemeitek is látták azt, a mit cselekedtem vala az égyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.
8. Majd elhozálak titeket az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám őket, és bírátok az ő földüket, őket pedig eltörlém a ti orczátok elől.
9. Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.
10. De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az ő kezéből.
11. Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám őket.
12. Mert elbocsátám előttetek a darázsokat, és űzék azokat előletek: az Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által!
13. És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a melyeket nem építettetek vala, mégis bennök laktok; szőlőket és olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek azokról.
14. Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.
15. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.
-
Dániel próféta könyve 5. rész
1. Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2. Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
3. Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
4. Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5. Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.
6. Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.
7. Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
8. Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.
9. Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.
10. A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
11. Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;
12. Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.
13. Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
14. És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?
15. Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.
16. De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.
17. Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
18. Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
19. És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
20. De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;
21. És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
22. És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23. Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
24. Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25. És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26. Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
28. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
29. Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban.
30. Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.
31. És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.
Áldott Testvérek. E maesti anyag címeként, mit is határozhatnék meg? Talán ez lenne a leg kifejezőbb: " hú-hol is kezdjük..."
Mint látni fogjuk, eme ismert (-nek vélt) fejezet, picit más, mint ahogy ismerni véltük...
Szóval: Na hol is kezdjük?
Dániel Könyve az egyetlen írás a Szent Tanban, mely több nyelven íródott, és ennek figyelembevétele, több dologra is rá világít számunkra.
Ezen nyelvek, mint tudjuk: Héber-Arám és Görög. Mindezek majd később lesznek érdekesek számunkra.
Azok előtt azonban, több dolgot is fel kell elevenítenünk. Tehát adódott ez a Fogság ideje a Zsidóknak, ( 70 év!) azaz egy ember öltő...
Hogy miért? Nos azért, mert Isten népe, elhagyta a számára kijelölt utat(!) Nem követték Isten Tanítását-megvetették az Örökkévaló rendeléseit, Küldte hozzájuk az Úr a Prófétáit, de nem figyeltek rájuk-több ízben üzent az Örökkévaló, de ahogyan Ő jellemzte: "Jer 32,33
És háttal fordultak felém és nem arczczal, és tanítottam őket jó reggel, és noha tanítottam őket, nem voltak készek az intés befogadására."
Tehát ezen okok miatt, az Örökkévaló, az Ő népét számüzetésbe küldte, de nem adta el őket.
Ezért is mondja: "Ézs 50,1
Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel őt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bűneitekért bocsáttatott el anyátok!"
Tehát nem mondott le az Övéiről, "csak" büntetésül és Ítéletül, el űzte őket a Szent Földről, mely tulajdonképpen az Istennel való kapcsolatot jelezte.
Ez körülbelül ugyan az a következmény, melyről a B'resit- azaz: Kezdetben könyvében is olvahatunk a harmadik fejezetben, amikor is az Örökkévaló, az első emberpárt, a Bűn miatt száműzte az Eden-ből.
Ezt az ítéletet már jó előre jelezte az Örökkévaló-Mózes által, és csak egyetlen előfeltétel adatott ezen ítélet beteljesedésének elkerülése érdekében:
Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Tehát az Ige, mely meghatározta a nép sorsát mintegy 70 évre számüzetésben: "15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt."
Nos mint tudjuk az Igéből, az Isten népének nem volt szívügye az Örökkévaló rendeléseinek megtartása, így eljött az emberöltőnyi számüzetés...
Ugye ez az emberöltő pedig arra emlékeztet bennünket, amikor az Örökkévaló- Pusztai vándorlásra ítélte azokat, akiket kiszabadított Micráimból,láttatott velük sok hatalmas csodát és Jelet, táplálta-őrizte és mgtartotta őket az élet ellenes környezetben,( Sivatag)
De mégis engedetlenkedtek-lázadtak az Istennel szemben, és enek büntetéseként, egy emberöltőnek kellett eltelnie azért, hogy mindazok akik kezdettől fogva, tanui voltak az Örökkévaló dolgainak, de mindaz amit az Isten értük-velük tett, mégsem hozott érdemi változást az életükben, az Istennek tett fogadalmukat megszegték( Mózes II. könyve 19. rész
1.
A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2.
Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3.
Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4.
Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7.
Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
8.
És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.)
... nem tették meg... mindazokat tehát akik íly keményszívűek és engedetlenek maradtak az Úr iránt, és ígéretüket is megszegték,arra ítélte az Örökkévaló, hogy az Ígéret földjén kívül haljanak meg!
Ehhez kb. 40 év kellet, ámde ez Babilon esetében már 70(!) évre rúg... ( megjegyezném, hogy amíg a 4-40-44-400...és a többi, az emberi megpróbáltatás száma a Szent tanban- addig a 7-70-77-700...és a többi- a tökéletesség száma!)
Mind tudjuk, hogy a Sivatgból, az ígéret földjére belépők esetében, a bűn felemelkedése, nem váratott magára sokáig, és mielőtt valakiben megfogalmazódna az a gondolat, hogy a Babilonból való szabadulás után sem kellett sokáig várnia a bűn felemelkedésére, gyorsan hozzátennék egy a Babilon-i fogság alatt elhangzó Próféciát, miszerint:
Dn.9,24.
Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.
25.
Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben.
26.
A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.
27.
És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.
Ebből megérthetjük, hogy a Rabságból való szabadulás, nem hoz békességet, sőt, amíg ez a világ ebben a formában meglesz, az Isten népének-küzdelmekkel teli életük lesz, mert vágyniuk-akarniuk kell a megszentelődést, hogy megtanulják értékelni a Szentséget, mely Adományként nem volt tisztelt előttük, ezért ha megszenvednek érte-majd tudják értékelni!
De hogy a 70-szám, mint a tökéletesség száma ennyiszer szerepel itt is, az pedig azt jelenti, hogy e világ idejének eltelte után, a következőbe már nem lehetséges bejutni megvallás-vagy születés által, és ezért is van megírva:Ézs 26,10
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Na tehát az eddigiekben megérthettük, hogy mi vezetett a Babilon-i fogság idejére...ámde azt is megérthettük, hogy az onnan való szabadulás is, csak egy újabb mérföld kő, hiszen nem a szabadulás hozza el a várva várt állapotot, hanem az csak a kezdet... de micsoda kezdet!!!
Hiszen írva van: Jer.23, 5.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.
6.
Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, a melylyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!
7.
Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, a melyekben nem mondják többé: Él az Úr, a ki kihozta Izráel fiait Égyiptom földéből.
8.
Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, a ki kihozta és a ki haza vezérlette Izráel házának magvát az északi földről és mindama földekről, a melyekre kiűztem vala őket, és lakoznak az ő földjökön.
Ugye egy Magról szól az Ige? Ez a Mag már a Messiás? vagy esetleg még csak az elő jele???
Nos lássuk az ígéret szerinti magot, aki azokban az időkben támadt...
Zakariás próféta könyve 4. rész
1.
Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2.
És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3.
És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4.
És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5.
És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6.
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
7.
Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8.
És szóla hozzám az Úr, mondván:
9.
A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.
10.
Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
11.
És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?
12.
És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?
13.
És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
14.
És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.
Zoru Babel... azaz: Bábeli sarj. ez cirka azt is jelentheti: Valaki, aki a szenvedésekből nőtt fel- Főpappá.
nos véletlenül tudunk is egy ilyenről ugye: Zsidó 2,9.
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
10.
Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
illetve ez ránk is utalva: 1Pt 4,1
Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől...
...Szenvedés; megszűnik... nos Testvérek, ezeknek a szavaknak roppant mély tartalmuk van. Mert ugyanis dinamikát sejtetnek, tehát folyamatot írnak le.
elsőként nézzük a "megszűnik" szót: Ugye ez nem egy véghatározó, hanem a jövőben beteljesdő dolog jelzője, tehát folyamatos haladás-a végállomás felé.
Szenvedés: Ez epdig azt jelenti, hogy egy folyamatos fájdalommal-kínnal járó küzdelem.
mindez elénk tárja, hogy a megigazulás útja, mégsem olyan egyszerű, mint ahogyan sokan azt gondolják...( és főleg: Nem autómatikus!!!) ezért tenni kell!
Szenvedés és kín, mert az embernek le kell mondania az egójáról, a testi vágyairól, és el kell vonatkoztatnia önmagától.
Például itt van Dániel...
Dániel a titkok megfejtőjének neveztetett, és nem véletlenül. Valóban megmutatta neki az Örökkévaló azoknak a dolgoknak az értelmét, melyeket mások tudni szerettek volna, de nekik nem adatott meg...
Csakhogy: Dániél ugye tudjuk: Folyamatosan böjtölt és Imádkozott...Ez nagyon fontos a továbbiak megértéséhez. A Böjtről nem szeretnék sokat beszélni, hiszen Anti már tanított arról, nem is egyszer. Talán csak annyit említenék erről, hogy a Böjt nem csak valaminek- önmagamtól való megvonásáról szól, mert az Jézus szerint- és a Prófécia szerint is: Visszatetsző az Isten előtt.
A Bőjt ennél több! A Böjtölés ha nem jár Önvizsgálattal, akkor csak erős fogyó kúra-vagy ha kéréssel párosul: Éhség sztrájk...
Dániél a Böjtölésel vizsgálta önmagát-azonosulva a népével és annak bűneivel, és folyamatos kapcsolatot keresett és talált Istennel! De láthatjuk azt is, hogy Dániél és társai- feltétel nélkül kezdték az Örökkévalóval való kapcsolat keresését, és nem felhívásra!
A Felhívás már régen elhangzott az Istentől! Az Isten népe meg szépen: Nem felelt...
Itt és most tértek vissza ahoz, akitől elfordultak oly rég óta... ( mondom: azonosultak a népükkel!)
Ez az egyik oka annak, hogy nem igazán tudok azzal mit kezdeni, amikor valaki-hívő létére azt mondja egy általános (!) Igei felszólítás kapcsán: " Hááát ezt megvárom, míg az Isten nekem személyesen is kijelenti..."
Tehát Dánielnek volt egy folyamatos önvizsgálata, és az Istennel való kapcsolatot ezzel kereste. Ez fontos, mert aki nem így tesz, az azt jelenti i, hogy ő másokkal ellentétben tökéletes, és mindennek hozzá kell (-ene) igazodni...
Eme rövid (-nek szánt) bevezető után, térjünk a lényegre, és mindezek megtartásával tessék figyelni az Igére!
Elsőként is, a Dániél 5, egy érdekes, és valamire emlékeztető dologba fordul... van tehát egy: " ÍRÁS" amit valahogy senki sem ért-senki sem tud elolvasni...
Ez mire is emlékeztet??? Nos Ézsaiás könyvének egy bizonyos Próféciájára!
Ésaiás próféta könyve 29. rész
1.
Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!
2.
És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel.
3.
Körülveszlek táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened.
4.
És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded.
5.
Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.
6.
A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztő tűzi lánggal;
7.
Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják.
8.
És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.
9.
Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.
10.
Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
11.
És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12.
És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.
13.
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
14.
Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
15.
Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
16.
Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!...
Egy ítélet hangzik el ebben a Próféciában tehát, de hogy lehetséges az, hogy mégsem azokon telik be, akiknek íródott?
Nos meg van írva: Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
Mi mindent nem erdményez a megtéré mi??? Dániél és társai a népükkel azonosulva- a népért jártak közben...De nem az Üdvözülésért-hanem az Újra kezdés lehetőségéért.
Azért, hogy Yerusálemben- helyre állíthassák az Istentiszteletet, és az Istennek szánt áldozatot- és menet közben, felépíthessék a Szent várost!
Szóval bepecsételtetett írás-melynek jelentése kettős. Egyszer: Értelme elrejtve; másszor: Nem olvashatja akár ki...
Erről pedig ugye eszünkbe jut a Jelenések könyve- illetve Pál egy elejtett szava:
Jelenések könyve 5. rész
1.
És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet, a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.
2.
És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?
3.
És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.
4.
Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem:
5.
És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.
6.
És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre.
7.
És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből.
8.
És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.
9.
És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,
10.
És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön...
( a 8-as versre mindjárt rátérünk...)
De előbb: Tehát van egy írás, ( könyv még akkor nem volt-ezt tudjuk! Csak tekercsek voltak-amiket Írásnak neveztek...)
Oké, tehát Jézus olvashatja és értheti, de hol jövünk mi a képbe?
Nos Pál elejtett szava: I Kor.2,14.
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
15.
A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16.
Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Ez az értelem, mint látjuk: Dániél-nek is megadatott tehát, ezért tudta elolvasni és meg is értette az Írást-de még ne rohanjunk előre.
Nagyon fontos tisztázni, hogy mi vezetett odáig, hogy " egy kéz" írjon a falra...
Dániel próféta könyve 5. rész
1. Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2. Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
3. Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
4. Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5. Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.
Arany-ezüst edények,(poharak) a Béjt ha Mikdásh-ból... na ez volt a gáz Testvérek, és ez lesz a Gáz sokak számára a közeli jövőben is, és több figyelmeztetés nem lesz!
Nézzük az arany és az ezüst jelentését, mely több dologra utal: Az Arany és az ezüst- különleges és ritka dologra utal, aminek egyértelmű jelentése: NEM KÖZÖNSÉGES!
Ennek egyértelmű jele az Igében: Aggeus próféta könyve 2. rész
1.
A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
2.
Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, és a nép többi tagjainak, mondván:
3.
Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna?
4.
De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura,
5.
Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!
6.
Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.
7.
És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.
8.
Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.
9.
Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.
Tehát a 8-as vers: 8.
Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.
( Ő mondta !- nem én...)
Fokozzuk a sokkoló tényt: Ezeket az Arany és Ezüst edényeket, az Úr Utasítására kellett elkészíttetnie Mózesnek, és ezek az Úr házában voltak, mint Szent Edények, melyek Áldozatra voltak az Isten Számára, tehát Szentek voltak.
Ezeket az Edényeket, senki ember fia nem vehette használatba, hiszen az Isten Tulajdonában álltak, csak és kifejezetten az Úr-és a Papjai!
Ezek, mint arra már utaltam, Áldozatra voltak fenntartva, Étel-illetve: Ital Áldozásra. Az Áldozat ezen iránya, az Úrral való Közösség építésére szolgál. Ezen Áldozáskor, elsősorban, mintegy: Megerősíttetik a felek közti szövetség; másfelől, az Étel illetve Ital áldozatkor olyan, mintha az Örökkévaló, az "Asztalához ültetné"-"ülteti"-
"Megvendégeli"-" Vacsorához hívja" a szövetségeseit- Övéit!
Tehát csak az Isten-és az Ő szentei-(Papjai) vehetik használatba!
Az Istennel való Kapcsolat megerősítésére, a vele való kapcsolat építésére-elmélyítésére... adódó lehetőségek: Ima-Hála-Dicsőítés.
Most olvassuk ujra a jelenések könyvének már idézett passzusát: Jel.5,8.
És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.
9.
És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,
10.
És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.
Most pedig, mielőtt rákanyarodnék a lényegre, egy kis érdekesség a nevekkel kapcsolatban...
Dániél- akit Baltazárnak neveztek...
Belsazár- aki Király akkoriban...
Nabukodonozor- aki azt megelőzően uralkodott...
Vagy lehet hogy félreértünk mindent ezekkel kapcsolatosan is? Jó lenne tisztázni, mert akkor picit színesebben érthetnénk meg az "Írás" jelentését is...
Tehát először is: Dániél, akit az Istentől kapott bölcsességéért- és most figyelem: Nem neveztek át-hanem: Léptettek elő így: Bel sar Uszurr. ( Jelentése: Társ régens-társ uralkodó-másodikként uralkodó)
Amikor pedig nabukodonozor- valójában: Nabu Kudurri Uszurr-on betejesedett a Próféciában meghatározott ítélet, és Uralkodásra alkalmatlanná vált- Helyébe lépett fia, aki törvényesen lett ettől kezdve: Bel Sar Uszurr, és nem osztozott többé Dániellel.Tehát Dániel ettől kezdve nem volt: Bel sar Uszurr.
Ezért volt az, hogy Jutalomként már nem a második helyet ajánlotta fel Dániél számára- hanem a harmadikat, hiszen Nabu Kudurri Uszurr még élt, csak nem gyakorolta a hatalmát...(heveny: Ökör szindróma okán...)
Tehát ez a Király, magát vendégül látóként, azaz ebben a Tekinteben, hogy a Templomi poharakat hozatta elő:Istenként-míg a vendégeit Papok-ként jelenítette meg...
( kár volt.)
Vajon, mindezek figyelembe vételével- hányan követik a maiak közül a tanítását? Hiszen hányan-de hányan vannak olyanok, akik magukat Pap-i tisztre emelik azzal, hogy Áldoznak az Istennek,( Ima-Dicsőítés-Hálaadás...)
De valójában soha nem Istenért-hanem mindíg csak önmaguk számára éltek-élnek...
Hányan nyúlnak közönséges létükre-Szent dolgokhoz? Hányan beszélnek a SZent Írásról-az Igazságról-Istenről... miközben a közönségesnél is közönségesebbek?
Bizony sokaknak írt már a kéz a Falra, de ők nem is vették észre, és nem lesz több figyelmeztetés!
És most az ítélet:
Dn.5, 18. Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
19. És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
20. De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;
21. És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
22. És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23. Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
24. Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25. És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26. Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
28. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
29. Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban.
30. Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.
31. És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.
Figyelem, mert sokakat érinthet ez is: 18. Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
19. És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart...
Azt gondolta, hogy az Örökkévaló a Zsidókat is a hatalmába adta, pedig nem! A Zsidók-Isten népe!
Máshol mondja is az Úr: Ésaiás próféta könyve 47. rész
1.
Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!
2.
Vedd a malmot és őrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon.
3.
Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek!
4.
Így szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Ő neve, Izráel Szentje!
5.
Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének!
6.
Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!
7.
És ezt mondád: Örökre úrnő leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végéről.
8.
És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem!
9.
És mind e kettő eljő reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jőnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod.
10.
Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több.
11.
Azért jő te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jő pusztulás reád, nem is tudod!
12.
No állj elő hát igéző szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod a veszedelmet.
13.
Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád.
14.
Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belőlök melegülésre, sem körülülhető parázs!
15.
Így járnak azok, a kikkel vesződtél; és a kik kereskedő társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!
Szóval azt gondolta ez a Király, hogy az Isten az Ő népét is a hatalmába adta, és ő lett az Örökös... ezért is nyúlt a Templomi Szent Poharakhoz...
Ma is többen vélik, mivel az Isten komoly nehézségeket enged a maga népére, ( mostanra már tudjuk miért... " Szenvedések által tegye tökéletessé...")
Szóval azt gondolják, hogy a Zsidókat kirekesztve-mintegy: Kitaszítva Örökségükből, átvehetik a helyüket...
Na nézzük ezen gondolkodás mód büntetését:
Dn.5, 24. Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25. És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26. Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
28. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
Nézzük félre fordítás (-Ferdítés) nélkül ezeket a szavakat:
מנא ,מנא, תקל, ופרסין
Mene: Arámi súly mérték... cirka 50 Sekel.
Tekel-valójában Sekel, az előbbi arámi nyelv-míg a Sekel Héberül van. Ez is súly mértéket jelöl, bár mind e mellett ma Pénznem is.
Peresz... mindenek előtt ez a: "nem egészen világos szöveg környezetben: 27. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
28. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
Hol íródott a falra a Peresz?
Figyeljünk csak: Peresz ugye? Nos véletlenül az akkori Perzsiát- mostani Iránt, egykor fársz-nak- közép Perzsiában pedig Pársz-nak nevezték... Tehát ez a szövegben: U Párszim... vagyis: Perzsáknak.
Ez cirka annyit tesz: Hivalkodtál, de a súlyod a mérlegen kevésnek bizonyult! ( a Mene-a Sekel-el szemben...), ezért jöjjön a következő!!!
Nos: Azért ez sokkoló nem?
Mert ugyanis csak két lehetőség van Testvérek az Ítéletben! Vagy jobbkéz-vagy Balkéz; Üdvösség-vagy Kárhozat!
A HIvalkodó előbb kerül a mérlegre, és ha bukik... nos hogy ne én fogalmazzam ezt meg: Ézsaiás 30,8.
Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre.
9.
Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;
10.
Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!
11.
Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!
12.
Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok:
13.
Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, a mely már kiáll a magas kőfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jő el romlása;
14.
És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából.
15.
Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok;
16.
Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek.
17.
Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon.
-
Prédikátor könyve 12. rész
1. Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2. Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
4. A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
5. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
6. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
7. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
8. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
10. Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!
11. És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.
12. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
13. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
14. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
Nos Áldott Testvérek, a Prédikátor könyvének eme felyezetéről már több esetben is beszéltünk, most azonban egy másik aspektusból kezdjük itt a vizsgálódásunkat.
Mindenek előtt, egy érdekes dolgot szeretnék mutatni:
"
1. Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2. Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! "
Ugye gyakorta halljuk hívői körökben: Isten nem akarja hogy komolyak legyünk- Isten gyönyörködik a vígalomban...
Mielőtt ezen állításoknak utána néznénk, egy az ezzel kapcsolatos tanítását olvassuk el a Prédikátornak:
Prédikátor könyve 7. rész
1.
Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2.
Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3.
Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4.
A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában...
Mindezzel nem azt akarom mondani hogy burkolózzunk méla búba- hanem azt hogy mindennek meg van a maga ideje-hogy szintén a Prédikátort idézzem.
Préd.3,4.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
Tehát nem azzal van a baj ha az ember jókedvű-hanem azzal, amikor oly dolgokkal komolytalankodik, amivel nem lenne szabad.
A vígasság ebben az értelemben, nem csupán valaki jókedvére utal-hanem a gondtalanságra-kicsapongásra...Amely állapotban az ember nem méri fel, a tetteinek következményeit.
Ezt a kicsapongó-felelőtlen életmódot nevezi a Szent tan az : Ifjúság korának. Ifjú korban az ember, hajlamos a meggondolatlan viselkedésre, és valamiért arra gondol: Most ki szórakozom magam-és majd az idő múlásával, megkomolyodom...
Ekkor az ember hajlamos a vágyainak élni, de minthogy felelőtlen- fel sem gondolja hogy egyre távolabb kerül az Örökkévalótól-és egyáltalán nincs biztosíték arra nézve, hogy lesz visszaút, ami Istenhez vezet...
Az ember ezekben az időkben tesz oly dolgokat-amiket később nagyon megbánhat. Tehát amikor a Prédikátor 12,2 azt mondja: "2. Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. "
Akkor azt sugallja: A kezdet, még nem biztosíték semmire.
Ehhez képest sok hívő azt tartja, hogy nincs semmi probléma a gyermekies viselkedéssel-hiszen az Úr gyermekei vagyunk, és ráadásul: Ha gyermeki korban maradunk, akkor kissebb a követelmény is velünk szemben....
Ezek- mint látjuk: Nem Igei gondolatok. Persze értem én, hogy a kissebb felelősség jobbnak tűnik, csakhogy nem az az akarata a Teremtőnek, hogy az övéi ölben űlők legyenek-éretlen felfogással-meg mindennel ami ezzel jár-hanem az, hogy Felnőjünk Ismeretben,
és Felnőtt módjára-tudatosan kövessük Őt hitben.
Amire a Prédikátor tanít minket, az az: Hogy legyünk mindenkor készen a számadásra-és felelősségünk tudatában éljük minden napunkat.
És van még valami: Ez pedig nem más, mint a Megpróbáltság állapota, ami már egyfajta ajánlás is Istentől!
Amikor azt mondja: Préd.7,2.
Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
Ezzel arra utal, hogy az ember az Utának elején, még csak ígéret... itt és ezen a ponton, még semmi sem biztos. Amikor a Lakodalmas házról beszél-nem feltétlen az esküvőről van szó-sőt! ebben a szövegkörnyezetben arról a házról van szó-ahol gyermek született.
A Gyermeknek még fel is kell növekednie... ebben a szülők segítik-mindeközben, az Örökkévaló Tanítása és rendelése szerint nevelik, ezzel lehetővé téve-hogy a felnövekedett gyermek Istenfélő életet éljen, és készen álljon az Örökkévaló szolgálatára.
De hogy ez így is lessz, az még egyáltalán nem biztos. A Siralmas ház jelentése az az állapot, amikor egy olyan valakiről van szó, aki megfutotta az Életpályályát-tehát már nem ismeretlen előttünk, hogy mi lett belőle.
Hamár a gyermeki kor esteében párhuzamot vontunk a...Nevezzük így: a Hitéletben első lépéseit tevőkkel-( ez nem az időn, sem nem az életkoron múlik, hiszen sokan vannak olyanok, akik akár évtizedek óta dunsztolják magukat és a környezetüket abban az illúzióban hogy Hívők, de valójában,
még el se kezdték a Hívők életét.) Szóval az Újonnan megtértek esetében is ugyan az a helyzet-mint a gyermekekkel...
Vannak oly szolgálók, akiket arra rendelt és adott az Örökkévaló, hogy ezen újonan megtérteket segítsék-neveljék-tanítsák, hogy idő múltán majd Felkészültek legyenek az Istennek való szolgálatra-hitbeni követésre-és a megszerzett tudásuk tovább adására.
A Gondok ott kezdődnek, amikor az önjelölt "szülők" (!) Az Isten szerinti életre nevelést- közerkölcsre-gyülekezeti szabályzatra-vezetői fantazmagóriákra kívánják alapozni, és nem a Szent Tanra...
( vélhetőleg azért-mert ők sem ismerik a Szent Tant... ez több esetben be is bizonyosodik sajnos...)
Nos azok akik ily" Neveltetésben" részesülnek, valójában akaratukon kívül, egy gyülekezethez-egy ember csoporthoz-egy szemlélethez térnek meg de nem Istenhez!
És ha belegondolunk, ők csak ezt is adhatják tovább...Sajnos ezen "tanítók" fáradhatatlanul osztják meg sokakkal az ostoba ömlengéseiket, és ez által, sokakat vezetnek félre.
Tehát eljutottunk eme felvilágosodott korra, amikor a Hívők többsége szerint, már nem Dívik a Szentírás tanulmányozása- már nem mérvadó sokaknak az Isten TAnítása, és ez- a legtöbb hívő számára jó és követendő példa.
10 hívőből 10; Nem a Szentírásból tanul-nem a Szentírásban keresi az irányt a tanácsot-a tudást, hanem különböző -önmagukat hívő szerzőnek vagy Prófétának kikiáltó ...valakiknek az Írásaiból.
Van már írás arra nézve: Hogyan Imádkozzunk; létezik írás arra nézve: Hogyan növeljük a Hitünket; Írtak már a démonűzéssel kapcsolatban is könyvet-és ezekből tanul a jó nép, nem a Szentírásból. Ez meg is látszik!
Ekkora butaságokat követnek-és az sem zavaró sokak számára-hogy ezen förmedvények-kszönő visznyban sincsenek a Szentírással.
Mindeközben több dologra is történik hivatkozás:
1; A Szentlélek által, tökéletes a tudás...
2; mivelhogy a Szentlélek bennünk él- nincs szükség az Igére...
Ugye mondtam én hogy ostobaság?!
Nos elsőként: A Szentlélek emlékeztet bennünket az Igére; az Igéről tesz bizonyságot! De hogyan emlékeztetne, ha nem tanultuk??? (Jn.14-Jn.15-Jn.16.)
Másodszor-de nem utolsó sorban: A Szövetség jelen szakának az ismerető jele: Isten Törvénye az Isten fiainak szívében van az Isten által!
És senkinek nem tűnik fel az a szomorú tény: hogy általános nézet az Isten törvényének lábbal való tiprása? Ezek szerint ugye: Nem sokan vannak valójában szövetségben az Istennel manapság! ( Ez.36; Jer.31.)
Most pedig nézzünk pár emlékezetes és irányt mutató esetet, amikor a Szentírás kerül a Figyelem közép pontjába:
II Krónika 34,14.
Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyűlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által adott volt.
15.
Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.
16.
És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;
17.
Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelőknek és munkásoknak kezébe.
18.
Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király előtt.
19.
Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.
20.
És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván:
21.
Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felől, a mely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott.
22.
Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselőjének fia vala (ő pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki.
23.
Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött;
24.
Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya előtt;
25.
Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az ő kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.
26.
A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál:
27.
Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallád az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.
28.
Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak...
Ugye volt ez a : "Mi mindent tudunk" állapot-pont mint ma, és akkor valaki megtalálta a Törvénykönyvet, ami egyben az Örökkévaló tanítása-rendelései és végzései is, és azt találták-hogy az amit ők ott és akkor tudni véltek az Igazságról... nos az nem az, amit az Örökkévaló rendelt. ( már késő volt...túl későn találták meg.)
Ma ez ugye azért nem fordulhat elő, mert a maiak házában is ott az Isten Rendeléseinek-tanításainak könyve... csak általánosságban nem sokakat érdekel...
( bár az ítélet attól még nem marad el!)
Azután egy másik történet:
Dániel próféta könyve 12. rész
1.
És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.
2.
És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.
3.
Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.
4.
Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás...
Nos valójában mint láthatjuk: nem más történet, hanem az első következménye!
Hiszen Jósiás idejében azoknak kedvezett az Örökkévaló, akik meglátták a tévelygéseiket-és megtértek az Ige Világosságához!
Mikáél idejében is azok találnak majd irgalmat az Istennél, akik addigra már az Ige szerint járnak!
Figyelem:
"3.
Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké."
értelmesek? Kik ők? hogyan lehet értelemre szert tenni?
Nos megmondja a Prédikátor ezt is, egy másik írásában:
Példabeszédek 2. rész
1.
Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2.
Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3.
Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4.
Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5.
Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6.
Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.
7.
Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8.
Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9.
Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10.
Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
11.
Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged...
Tehát ugye az Ige által?!
Az Igéről tudjuk:Példabeszédek 4. rész
1.
Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2.
Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3.
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4.
Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5.
Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6.
Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7.
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8.
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10.
Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11.
Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12.
Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
És az Ige mondja Önmagáról:
Példabeszédek 8. rész
1.
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2.
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3.
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4.
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5.
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8.
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10.
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11.
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15.
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20.
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28.
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Ugye egykor voltak akik vétkeztek ellene, és a végüket tudhatjuk is... nos igen! A Szent Tanból: IV.Mózes 21,5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
...az a hitvány eledel, amit útáltak-nos az a Mana volt, vagyis az Isten Igéje! Ezért mondja: Mózes V. könyve 8. rész
1.
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Hiszen az Örökkévaló az Ő népéről, az Ő Igéje által gondoskodott-az Igéje által táplálta őket-( Szedj mana-t); az Igéje által vezette őket-Az Igéje által adott nekik győzelmet ...
Nos a népnek ez nem tetszett... most sem tetszik sokaknak... De az Örökkévaló szava, akik sokan neveznek Uruknak (Jézus) -attól nem változik!
Van még egy érdekes Ige rész, ami felett sokan elsiklanak-pedig ez már a Messiási időből tudható:
Máté Evangyélioma 2. rész
1.
A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:
2.
Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.
3.
Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem.
4.
És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?
5.
Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta:
6.
És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.
7.
Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét.
De honnan tudták volna a bölcsek hogy egy csillagot kell követniük-ha nem ismerték volna az Igét?
/4Móz 24,17
Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait./
Ezért nevezték Jézust Názáretinek, hiszen az hogy Pálca-vagy vessző , azt így mondjuk: Nácá... Ezért tudták hogy Király, hiszen írva van felőle több helyen is:4Móz 24,17
Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből...
illetve: Ésaiás próféta könyve 11. rész
1.
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2.
A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3.
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4.
Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5.
Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
Honnan tudhatták volna az Igazságot Heródes gádol bölcsei-ha nem ismerték volna az írásokat???
Mt.2,3.
Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem.
4.
És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?
Miért kérdezte Jézus mindultalan hogy : Sohasem hallottátok-é? ha nem lenne fontos az Ige a továbbiakra nézve?
És most figyelem: Jn.16,12.
Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13.
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14.
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15.
Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Az Igére emlékeztet-az Isten Igéjét Dicsőíti-és az Isten Igéje által vázolja a jövőt! Tehát a Szentlélek jelenlétére nem a kukorékolás-csilláron hintázás-bégetés és ugatás-fetrengés és röhögés a biztos pecsét-hanem az Isten Igéjének tisztelete!
Az Ige nélkül-nincs vezetőnk... nem ismerhetjük az utat-nem tudhatjuk azt sem, mi a jó az Isten szemében... Az Ige nélkül nincs menekedés sem, hiszen az Ige nélkül elveszünk.
Az Igét nevezhetjük Jézusnak is, de csak akkor, ha Őt követjük, hiszen csak akkor lesz szabadító számunkra az Ige-ha élünk a vezetésével.
Tudjuk a Prédikátortól-hogy minden visszatér a kezdetéhez!
Prédikátor könyve 1. rész
1.
A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2.
Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
3.
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4.
Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5.
És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
6.
Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7.
Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
Nos ez történetesen igazolva van az Isten Igéjéből is:
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5.
És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Ugye a világító testeket-úgymint: Nap-hold-csillagok, csak a negyedik napon tereti az Örökkévaló, ám mint látjuk a nélkül is világosság van. Hogyan lehet ez?
Nos: Minden az Isten Szavára áll elő! Minden az Isten szava szerint történik! És amíg ez így van, addig az Isten azt mondja a Teremtéséről:
I Mózes 1,31.
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Tehát az Isten szava- Igéje a Világosság!
És aztán: Ézsaiás 60,19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21.
És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22.
A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
Ez az az állapot, ami Isten választottainak megtérése után következik el, és ismét azt látjuk, hogy nincs nap-hold-csillagok-hanem az Isten Igéje szerint van minden, és ez maga a világosság!
Majd pedig: Jelenések könyve 22. rész
1.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké...
Ez ugyan arról számol be, és ez a Szent írásunk utolsó Próféciája is egyben!
Majd ugyan itt mondja: 6.
És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
7.
Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
8.
És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.
9.
Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.
10.
Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11.
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13.
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14.
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15.
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16.
Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
Tehát oda az eredti-azaz: Eden-i állapotba azok kerülhetnek, akik : 14.
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
Tehát akik megtartják az Isten Igéjét!
De ha ez így van-mintahogy így is van! Akkor mimódon állítják sokan, hogy Isten megváltoztatta azt amit mondott? Mimódon hisznek ezeknek mégtöbben?
Mimódon maradhatnak meg hitben azok, akik szerint az Isten megváltoztatja a Szavát??? Ha egysze megteszi-máskor is megteheti nem? És ha pont az ő esetükben változtatja meg a szavát, ami Irgalomról szólt?
Az Örökkévaló mondatja ezt a Prófétával: IV.Mózes 23,19. Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
Mint arra utaltam már, a Keresztény világban, sokan-sokféle meglátást közölnek-egyetemes Igazságként kikiáltva az írásaikban...
És egyre többen ötletelnek agyforralló agymenéséeket-amik emberi ötletekre-testi bölcsességre-következtetésekre épülnek.
Sajnos sokan ezeket preferálják-és nem az Igét...( a maguk vesztére)
A Prédikátor ezzel summázza ezt az "elfoglaltságot": Préd.12,13. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
14. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
Ugye a Bölcsességről-anak megszerzésének kizárólagos módjáról, már beszéltünk... És most figyelem, mert az Istentől kapott Bölcsesség ezt mondja: Préd.12,13. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
( Vajon Slomo-mely pásztorról beszél? Vagy lehet hogy ő is Ismerte Jézust? Akárhogyis legyen, kimondta az Igére-és az Igéhez való viszonyulásunk alap szabályát: " hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak. "
Azaz: Attól se jobbra-se balra! Attól nem szabad eltérni!Azt nem szabad figyelmen kívül hagyni!
Ezt csak Ő gondolta volna így?
Nos nem, mert a Próféta is figyelmezetet bennünket erre: Ézsaiás 30,18.
S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
19.
Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;
20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
Vannak Tanítók-Istentől rendelve ma is... csak sokan inkább rejtőzködnek, mert nem éppen "közkeletű" ma és a letgtöbb közösségben az Igéről-az Igazságról beszélni...
De eljön az idő-és már eljött, amikor egyre többen emelik fel szavukat az Isten Igéjéért, és bizony vannak, akiket már nem a mesék- hanem az Igazság érdekel.
Ők azok, akik akár Jósiás Király- meglátják az Isten Igéjében, hogy amit eddig Hitnek és Isten Követésnek véltek-nos az nem az, és ők készek változtatni a felfogásukon és az értékrendjükön.
Ezért mondja a Próféta: 20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
Ja igen... mi a kenyér és mi a víz? Na egyre többen ezért a "kenyérért és vízért" mennek oly Igehirdetésre, ahol ténylegesen az Isten Igéjét prédikálják.
De mi van a többivel? Miért a hamis tanítást részesítik előnyben? Szándékos ellenszegülés talán?
Nos nem egyértelműen, hiszen bár Jézus valóban azt mondja: János Evangyélioma 10. rész
1.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
Tehát Jézus szavai szerint valóban el kellene futni a hamis tanítások elől- ám ne feledjük, hogy ez azokra vonatkozik, akik : " Felismerik" az Ő Hangját- tehát Ismerik az Igét.
De lássuk be Testvérek: A Legtöbben nem ismerik az Isten Igéjét, de nem is hiányzik nekik. Tehát a hamis tanítók-nem maradnak publikum nélkül.
Az Örökkévaló Igéje: szintén Örök!
-
Jn.5,37.
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38.
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41.
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43.
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44.
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45.
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47.
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Áldott Testvérek, e ma esti alkalommal azokról a dolgokról fogunk beszélni, amit az Igeismeret ( Az Örökkévaló Tanítása-rendelései-végzései,azaz a Törvény ismeretének) hiánya eredeztet.
Az eddigiekben azokról a formákról-esetekről beszéltünk, amit egyszerűbben: Szándékosságnak nevezhetünk. Erre az állapotra jellemző, hogy : 1; kizárólag hívők követhetik el! Hiszen egy világi ember, nincs tudatában az Isten rendeléseinek-tanításának-elvárásainak,
így nem is engedelmeskedhet az Istennek.
Mielőtt folytatnánk a témát, talán nem árthat ha átismételjük újfent, hogy Az Örökkévaló-az Ő népével szövetségre lépett, Tehát az Örökkévaló és az Övéi között, Szövetségi viszony van életben!
A Szövetséget nevezzük még : Frigynek-vagy Házasságnak. Tulajdonképpen ez az oka annak, hogy az Örökkévaló-Férjnek nevezi magát.
Pl.:Jer 3,14
Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem néktek, és magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből, és beviszlek titeket Sionba.
Amikor a Házasság megköttetik, akkor ugye a felek szeretnék tudni, hogy mivel kedveskedhetne-mivel tudna örömöt szerezni a házastársának.
Ez Atyáink idejében is így volt, és és pontosan ez okból kérték is az Örökkévalótól az irány mutatást.
V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Valójában ezen Igeszakaszt, nyugodtan nevezhetjük: Házassági Szerződének is.
Tehát mint említettem volt: Vannak akik szándékosan nem vesznek tudomást arról ami az Örökkévalónak Örömöt szerez-szándékosan hagyják figyelmen kívül az Örökkévaló által meghatározott szabály rendszert, mert a maguk Egoista életük fontosabb a számukra mint az Örökkévaló.
Igazából ezek: önmagukat szeretik-maguknak akarnak kedveskedni-önmagukhoz tértek meg-számukra önmaguk az elsők és leg fontosabbak.
Ezen alkalmon nem róluk szeretnék szót ejteni hanem azokról, akik a megtérést egy vallásos miszticizmusnak gondolják, és valami ájtatos ( szándékosan nem áhítatos szót használok...) Viselkedési formát öltenek magukra, ami szintén testi, hiszen nem Isten ismereten alapul-hanem valami önmegvalósításon...
Azonban: Ha nem történik valóságos újászületés, akkor nem lehetséges az Igaz Isten Tisztelet.
Az Újá születés egyetlen módja, az Ige befogadása!
Erről szól János : János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Tudni illik: Héberül a földet így nezzük: Ádámá. És ami abból vétetett, azt pedig így: Ádám. Namost ez az oka annak, hogy a Szent Tan bennünket embereket Termő földnek nevez!
Valójában itt van a Magvető példázatának magyarázata is. A Mag az Ige, ha a mag oly földbe ( emberbe ) Kerül, ami jónak bizonyul, tehát befogadja, akkor a mag kikel és gyümölcsöt hoz.
Vagyis: Ha az Igét valaki befogadja, abban az Ige újászületést eredményez, és ez egyben az Ismeret jelentése.
azaz: Az Isten Igéje által-egy új élet születik.
Tehát az Istennel való szövetségre lépésnek ez a célja. Ha valaki nem fogadja be az Igét-bárhogyan is él-bár mit is tesz, nem ér semmit-illetve az csak rossz lehet. Ezért mondja a Próféta: Jer.13,23.
Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.
Ugyanis kizárólag egyetlen jó cselekedet létezik az Isten előtt, ez pedig nem más, mint az Engedelem!
Az engedetlenségnek van egy másik formája is, és bár ez is engedetlenség-tehát az Isten előtt rossz! Ám ezt az engedetlenséget a testileg történő jóra törekvés inspirálja.
Amikor újászületés nélkül, azaz nem az Ige hatására és vezetése szerint akar valaki jót tenni.
Sokan esetleg azt gondolhatják, hogy ez nem nagy probléma, de mindjárt megmutatom az Igéből, hogy : De még mennyire nagy baj ez is.
beszéljünk picit azokról, akik minden bűnt elnéznek- az Ige ellenességet is legálisnak tartják-felhördülnek azon, ha valaki- más valakit figyelmeztet arra, hogy amit tesz az a másvalaki: Bűn.
Azokról szeretnék néhány keresetlen szót ejteni, akik képesek a bűnt védelmezni, mondván: Ne bántsd őt-ne szólj rá-hagyd rá-nézzük el neki...stb.
Olvassuk az Igét:IV.Mózes 33,51.
Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:
52.
Űzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elől, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden ő öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el!
53.
Űzzétek ki a földnek lakóit, és lakozzatok abban; mert néktek adtam azt a földet, hogy bírjátok azt.
54.
Azt a földet pedig sorsvetés által vegyétek birtokotokba a ti nemzetségeitek szerint. A nagyobb számúnak nagyobbítsátok az ő örökségét, a kisebb számúnak kisebbítsd az ő örökségét. A hová a sors esik valaki számára, az legyen az övé. A ti atyáitoknak törzsei szerint vegyétek át birtokotokat.
55.
Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek lakosait a ti színetek elől, akkor, a kiket meghagytok közülök, szálkákká lesznek a ti szemeitekben, és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek a földön, a melyen lakoztok...
Ezek a Kanaánita népek bűnben éltek, és ekkorra betelt az Isten előtt az Ő bűneik mértéke!
I Mózes 15,13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18.
E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19.
A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20.
A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21.
Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Szóval ez a nép-valójában a bűnt terjesztették-a bűnt képviselték, és a bűnt eltörlendő-adta parancsba az Örökkévaló ezen nép kiüzetését-kiirtását.
Amikor tehát az Örökkévaló egy nép kiirtására adott utasítást az Övéinek, azzal az volt a célja- hogy a Bűnt irtsa ki a Szent földről.
Ugyan ez volt a motívum akkor is, amikor az Isten népének-önmaguk közül kellett a bűnöst eleveszejtenie!
Minden bűn: Istentelenség! Ám a bűnöknek három fő csoportja ismeretes, úgy mint: 1;Mered = Lázadás. Azok a bűnök, amikkel szándékosan és akaratlagosan teszünk az Örökkévaló ellen. pl.: A Sabath napján, fát gyülytögető ifjú. (IV.Mózes 15.)
2; Avon= Gonosszág-romlottság.
3; Cheit= Nem szándékos bűn-azaz: Vétek. Amikor az elkövető teszem azt: Nem is tudja hogy bűnt követ el.
Megjegyzem: Erre szoktak hajazni nagy általánosságban sokan a hívők közül, mondván: Jobb az áldott tudatlanság, hiszen akkor nincs felelősség...
És ezt egy félbe harapott igével is alátámasztják: Csel 17,30
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten... csakhogy van ugyan ebben a mondatban folytatás is, éspedig:... mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek!
Ugye az Ige által természetesen, tehát ha valaki befogadja az Igét, akkor már nem hivatkozhat a tudatlanságra-hiszen olvashatja-értheti-tudhatja...
Nagyon fontos megérteni, hogy a Mered-re-azaz a Lázadásra nem volt-és most sincs engesztelő áldozat! III.Mózes 5,
17.
Hogyha vétkezik valaki, és cselekszik valamit az Úrnak valamely parancsolata ellen, a mit nem kell cselekedni, ha nem tudta is: vétkessé lesz, és hordozza az ő vétségének terhét:
18.
Vigyen azért a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bűnért való áldozatul, és szerezzen néki engesztelést a pap az ő tévedéséért, a melylyel tudatlanságból tévedett, és megbocsáttatik néki.
19.
Bűnért való áldozat ez, mivelhogy bűnt követett el az Úr ellen.
A Lázadásra nincs bocsánat! Ha tehát valaki tudatosan az Isten akarata ellen tesz, az szándékosság-lázadás az Isten ellen. ezeket rendelte ...( és rendeli!!!) A Törvény :KIIRTANI!
A Szövetség jelen szakaszában, a Kiirtást nem nekünk kell tenni, hanem az Istenre bízzuk-ámde nem szabad az ilyennel közösséget vállalni-tehát ki kell közösíteni!
Ezt a szörnyű ítéletet, és ezt nem lehet eléggé hangsújozni: Nem Gyülekezeti szabály megsértéséért-nem egy elvárt magaviseleti forma elhagyásáért- nem egy emberi törvénykezés megsértéséért vállaljuk fel, hanem kizárólag az Isten ellen elkövetett Lázadás -szándékosság-okán!
Erre ugye nagyon sok Igei felhívásunk van-több ezek közül az Újszövetségi írásokban,ám mire eddig eljutunk-van egy áthághatatlan sorrend, amit be kell tartani! Ugye ahogy azt az Ige elénk is tárja: Elsőként beszélni kell az illetővel. Azután több szem közt kell beszélni az illetővel, de ez nem a győzködés miatt van, hanem azért, hogy az elhangzottakra tanúk is legyenek.
A bűn sújától függően-illetve az állítás -tagadás esetén, ezen a ponton már az elkövetés valóságát is bizonyítandó- Tanúk meghallgatása is szükségeltethet.
Ha és amennyiben ez a bűn- Tudatlanságból adódott, és az Ige fényében az elkövető belátta hogy nagyot vétett az Ige ellen- akkor itt vége a dolognak, hisz megtért a bűnből tehát nincs miről beszélni a továbbiakban! Nem szabad tovább forszírozni a dolgot.
Ha viszont szándékosság a kiváltó ok, ami lehet általános romlottság-vagy egyenesen: lázadás az Ige ellen, és ebből nem is szándékozik megtérni az illető, sőt: Azt sem látja be hogy bűn az amit tett-tesz... akkor a közösség bevonásával kell folytatni az eljárást, ami ( ha a közösség előtt is igazolódik a szándékosság) kizáráshoz vezet!
AKi a bizonyítottan szándékos elkövetőt-védelmezi, az közösséget vállal az elkövetett bűnnel! Aki pedig eme eljárási sorrendet rúgja fel-az is vét az Ige ellen!
A Sorrend betartása is rendkívül fontos! A Tanach az ilyen esetekben rendeli-hogy fedd meg a kapudban-vagyis "beszélj vele négyszemközt..." majd: "Vidd a vének elé..."-majd: " az egész gyülekezet előtt..."
És ezzel egyhangban rendelkeznek az Újszövetségi írások is.
( Mt.18,15-18.; I Kor.5,11-13...)
Egyebekben pont ezért,tehát az Isten népének szentségéért való küzdelemet folytatta Dávid is, és tőle olvassuk: Zsoltárok könyve 101. rész
1.
Dávid zsoltára.
Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!
2.
Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.
3.
Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.
4.
A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.
5.
A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.
6.
Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.
7.
Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.
8.
Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.
( Egyébbként: Minthogy Dávid Próféta is volt-ez is egy Messiási Prófécia- Tehát senki ne várjon Jézustól se mást... erről számol be a jelenések könyve.)
Ezen Zsoltár első sorát olvasva jutnak eszembe oly esetek-amikor a Kegyelmet ( Cheszed) - vagy Irgalmat ( Ráhem ) ellentétbe állítják az Igazsággal-és az ítélettel...
Pedig nincs itt ellentét, hiszen azok szeretnék ezt, akik tudják hogy van félni valójuk! Mert az ítélet rendelkezik arról is, ha valaki ellen elkövettek valami Igazságtalanságot- annak esetében Igazságot szolgáltatnak.
Tehát: Hiába él valaki ájtatos ( -nak tűnő) életet, de szándékosan okoz bántódást testvérének-vagy testvéreinek-vagy bárkinek... akkor az Istentisztelete üres és hiába való- az Igazságszolgáltatás vele szemben pedig nem marad el!
Ezért mondja az Ige: Ézsaiás 26, 7. Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8. Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9. Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
11. Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
Mielőtt tovább mennénk-tisztázandó az Ellenség fogalmát említsük meg, hogy: Az Isten azokat nevezi ellenségnek, akik az Ő rendelései-Tanítása-Szabályai ellen tesznek...
Amikor tehát az Örökkévaló által bűnnek ítélt dolgokat cselekvőket-kirekesztjük, akkor a Szentség fenn tartásáért cselekszünk, tudva azt, hogy az Istennel csak akkor lehetünk egységben, ha a bűnt kirekesztjük!
Mégegyszer had mondjam el: Csak az Úr által bűnnek ítélt dolgokért, és nem emberi törvénykezés ürügyén!
De ugyan ez szükségeltetik abban az esteben is, amikor nem lázadásról van szó-hanem oly egyébb bűnről, amiből az elkövető nem akar megtérni!
Ugyanis: Írva van: Ha és amennyiben, egy az Úr által bűnnek ítélt cselekedet miatt szólunk az elkövetőnek, az megmenekülhet ha belátásra jut... Ha nem szólunk-mi engedetlenséget követünk el, az elkövető pedig esetleg miattunk fog elveszni, mert nem tudta hogy az bűn amit tett...
Ha szólunk de az elkövető nem figyel az intésre-akkor az már lázadásnak minősülhet, hiszen már nem hivatkozhat tudatlanságra!
( Ezekiél 18.)
Ha megértettük azt, hogy a Bűn-bűnnek nevezése nem csupán egyetértés az Istennel, de a Szentség fenntartására tett kísérlet is egyben a Testvérek védelmének érdekében, annak okán hogy az Istennel való közösségünk megmaradjon, akkor ezzel egy időben megérthetjük azt is, hogy a bűn legalizálása, éppen lázadás az Isten ellen-és szándékos rombolásnak minősül a Testvériség ellen!
Hiszen értsük meg Testvérek. Ha egy általunk tudott bűnt, rejtve hagyunk... azzal a többi Testvért is veszélynek tesszük ki. Ez cirka olyan, mintha a családi hűtőszekrényben a te tudtoddal maradhatna méreg, a többiek tudta nélkül.
Ezekből láthatóvá válik, hogy mégsem "kis malőr" legfőként: Nem szent cselekedet az, ha a bűnt legalizálva-el mismásolva...támogatjuk a bűnt elkövetőt.
Nem ez a Törvénykezés Testvérek! Ugyanis: Ha az Igazságért emelünk szót a bűn ellen- akkor az minden esetben mentő jellegű, tehát elsősorban a megmentésre irányul.
Csak nagyon vigyázzunk, mert valóban csak az Isten rendeléseivel össze egyeztethetetlen dolgok miatt szabad valakit kirekeszteni! Vigyázat!!! Nem bölcs dolog olyas valakit bűnösnek kikiáltani, akit az Isten Igaznak ítél!
Pontosan ezért kell az Ige szerint, annyira körültekintően eljárni, és ezért szükséges esetéleg hosszasan vizsgálódni a kérdésben!
Szinte hallom: Az vesse rá az első követ....Szokták ilyenkor idézni az Igét...
De nézzük már meg ezt az Igét, és nézzük már meg: Tényleg a bűn legalizálására irányult Jézus beszéde?
János Evangyélioma 8. rész
1.
Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2.
Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
3.
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4.
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6.
Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7.
De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8.
És újra lehajolván, írt vala a földre.
9.
Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10.
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11.
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
Először is- Kezdjük a végén:" eredj el és többé ne vétkezzél!"
Tehát akkor nem legalizálta a bűnt Jézus... akkor mi történt itt valójában?
Nos: 3.
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4.
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
A Mózes-i Törvényre hivatkoztak ezek az "írás tudók" éspedig itt tettek maguk ellen bizonyságot, hiszen azt mondták: " ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő."
Vagyis: A bűn elkövetés pillanatában kapták rajta. ( ez fontos momentum!)
Ugyanis: A Mózes Trövénye így hangzik: III.Mózes 20,10.
Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.
Hol volt a Férfi??? Mózes nem mondta hogy a nőt végezzék ki-hanem azt hogy: "halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő."
Mivel a férfit nem vitték Jézus elé-de a Mózes-i Törvényre hivatkoztak, meghamisították az Igét-és ez nagy bűn- ez nem apró malőr!
Figyi: Jer 17,13
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
Tehát aki elhagyja az Igét- vagy annak pontos követését-meghamisítja az Igét... az a porba iratik be, amit majd a szél elhord...
És a Történet megemlékezik erről, hiszen írja is: "... Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre."
Ők is bűnösek voltak- mert csak félig akartak ítélkezni-de Mózesi törvényre hivatkoztak... nem azért lettek vádolva a Lelki ismerettől mert ők is házasságtörők -paráznák-gyilkosok- csalók .... voltak, hanem mert meghamisították az Igét-és meghamisítva hivatkoztak a teljességre...
V.Mózes 4,2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
Nem is tudom... említettem már hogy nagyon kell vigyázni az ítélkezéssel? Mennyire fontos ragaszkodni az Isten Igéjéhez, és mennyire nem szabad az Igére: "hozzávetőlegesen" "körülbelül" alapozni???
Nem attól vagyunk Szentek, hogy valami ájtatos vallásosságban, mindenkit a keblünkre ölelünk, mint valami: az ökumenikus szeretet kétlábon járó plakátjai... hanem attól vagyunk Szentek, hogy e világtól-és annak minden velejárójától vagyunk elválasztva és fenntartva az Isten számára!
Ámos 5,15.
Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.
Mit mond??? József maradékai? De kik ők?
Nos Tudjuk, hogy József Zsidó volt- de a felesége nemzetekbeli volt. Ettől az asszonytól született gyermekei tehát a Zsidó rendelkezések szerint nem voltak zsidók,
hiszen nem az volt a lényeg hogy Ábrahám nemzette a gyermeket-hanem az hogy Ábrahám nezette Sárának. ( Izmáél-Yichák) Tehát nem az Apai ág -hanem az Anyai a fontos.
Tehát József fiai a zsidó törvény szerint nem minősültek zsidóknak-így az Örökségben sem lehetett volna részük.
Ezért volt szükséges hagy az Ős Atya- a maga nevére vegye őket.
Mózes I. könyve 48. rész
1.
És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2.
És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3.
És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4.
És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5.
Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6.
Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.
Minthogy az Ős Atya ágán kerültek a népbe-tehát ily módon: "beoltattak" és ez által lettek az ígéretek örököseivé, ezért ők azon nemzetekbeliek előképei, akik bár nem születtek Izraelitának-de később megtérésre jutottak az Izráél Istenében!
Eme kis kitérő után tehát summázva: Az Igazság helyreállítása az, amikor mindent az Isten Igéjének útmutatása szerint teszünk.
Ha ezt elhagyjuk, azzal azt jelentjük ki hogy nem fontos számunkra az Ige.
Ha valaki ezt sérelmesnek tartja-annak meg kellen még próbálnia az Ige oldalára állni, főleg ha úgy is róla nevezteti magát...
-
Luk.17,20.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Áldott Testvérek. Az Isten országáról sokaknak egy földrajzi terület-vagy a Menny jut eszébe. Tehát sokan úgy vélekednek, hogy egy oly "országról" szólnak-ahol nincs többé gonoszság-fájdalom-bánat....
Mivel ezen jelzők egy próféciát idéznek-nevezetesen: Ézsaiás 60,18. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
Tehát mivel ezek azok a a jelzők, amik az Isten Országával kapcsolatban eszünkbe jutnak, és mivel ezen jelzők meg is neveztetnek egy oly állapotban ami vonatkoztatva is van az ítélet utáni állapotra nézve-az a nézet alakult ki sokakban,
hogy az úgynevezett: " Üdvözült állapotról" kérdezik.
Ami rendkívül érdekes az az, hogy a farizeusok valóban ezt kérdezték-Jézus azonban korrigálta a kérdést, és egyben figyelmezetette is őket-illetve minket is figyelmeztet.
Akkor-úgy csakúgy mint manapság-sokan vélekedtek-véleknek úgy, hogy : " mi sem természetesebb annál hogy üdvösségre jutunk? (!)
Hisze hívők vagyunk-pont ezért hívott el minket az Isten, és aki az Üdvösségre jutásunkat megkérdőjelezi... nos azt kiátkozzuk...
Tehát az lett az általános nézet, hogy: Minden hívő-üdvre jut...
A Prófécia meg azt: Ámos 5, 18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak...
És ez számszerűen: Zakariás 13, 7. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Ezen Próféciákra azt szokták mondani, hogy nem a hívőkre vonatkoznak, hanem a hitetlenekre... Nos a hitetlenek nem várják az Úrnak ama napját... tehát nem várják az Isten ítélet hirdetésének -bosszú állásának napját...
A Szentírás csak a hívőkhöz szól ráadásul! ( és ez minden aspektusában is Igaz állítás...)
A Zakariási Próféciára még visszatérünk, hogy egy nagyon fontos dolgot észre vegyünk...
Nos tehát Jézus a kérdést korrigálandó-figyelmezetet, hogy ne érezzük magunkat annyira biztonságban, mert nem biztos hogy úgyvan az ahogyan mi tudjuk...
Hiszen éppen pár mondattal fentebb, ugyan ezen fejezetben mondja Jézus: Luk.17,10.
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Itt egy érdekes kijelentése Jézusnak a maiak számára!
Miért? Nos azért, mert manapság jutott felszínre az a nézet, hogy az Úr rendeléseit nem kell-és nem is szabad cselekdni, mert a meg igazulás-cselekedetek nélkül van.
Aki tehát cselekszi az Örökkévaló rendeléseit, az Jézust tagadja... Nos ez az őrjöngés és egyértelmű esztelenség- a mai kor vívmánya és sajátossága.
Ha mindent megteszel ami rendeltetett... Azt mondja az Úr, hogy akkor is csak az Isten irgalmára számíthatsz... és ez az Irgalom,(Ráhen) vagy nevezzük kegyelemnek, ( Cheszed ) ez az ami kizárólag az Örökkévaló döntésén múlik!
Ezt nem lehet "kiérdemelni". De van Törvény!!! A Törvény pedig erre a kérdésre is vonatkozik...
Az Örökkévaló azt mondta-ha az Ő rendeléseit megtartjuk-és csak akkor ! Számíthatunk az Ő Jóindulatára. ( V.Mózes 30.)
Ha nem tartjuk meg a Rendeléseit-akkor számíthatunk az Ő ítéletére!
Ez is törvény, és ezt az Örökkévaló-Önnön magára is vonatkoztatja. Tehát ha a Rendeléseit mind megtartjuk-akkor is az isten Irgalmában reménykedhetünk.
Szóval: Isten országa.
Nos az Isten országa az a hely, ahol az Isten Uralkodik. Tudható, hogy azt nevezzük Isten Uralkodásának, amikor az Isten rendeléseit megtartják, és az Isten akarata szerint történik minden.
Most kanyarodjunk vissza a Zakariás 13-hoz: Zakariás 13, 7. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Ez a Prófécia egy oly korról számol be, ahol és amikor súlyos Próbákat kell kiállniuk az Isten népének, és ezen Próbák alatt a Kétharmad elvérzik-a maradékra pedig nagyobb próbák jönnek, és ezek azok a nehézségek-szenvedések...ami által teljesen megtisztulnak.
Erre utal az Apostol is amikor azt mondja: Péter Apostol I. levele 4. rész
1.
Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,
2.
Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.
3.
Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.
4.
A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.
Jézus is utal a Zakariási Próféciára, és nézzük Összefüggéseiben tehát a kezdő Igét: Luk.17,20.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
22.
Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
- Zak.13, 7. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
Tehát egy állapot-egy időszak, amikor az Isten népének nagy próbákat kell kiállnia-és a körülményektől szenvednie. Emlékezteti Jézus azokat, akik olvasták-olvassák a Szentírást, hogy mely időszakok azok a történelmünkben, melyekhez hasonlatos az, amiről szól:
Luk.17,26.
És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
27.
Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
28.
Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
29.
De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
30.
Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
Illetve, és figyeljük meg Péter tanítását erről a kérdésről: Péter Apostol II. levele 2. rész
1.
Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
2.
És sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
3.
És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.
4.
Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
5.
És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
6.
És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;
7.
És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
8.
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):
9.
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
Nos ezen időszakokról tudható a Szent Tan bizonysága szerint, hogy a környezethez képest, csak "kevesen" maradtak meg... Számukra,( a Kevesek számára) Éppen a környezetük-és az őket körbe vevő dolgok-történések voltak a Próbák!
Az Istentelenség-a gonoszság- a bűn hihetetlen mértéke-az Igazság lábbal való tiprása...
És itt van ez a mai kor... Amikor a Gyülekezetek többségében az Istentisztelet nem az Igén alapul, amikor az Igehirdetés nem az Isten Igéjéről szól-amikor nem divat már- sőt egyes gyülekezetkeben egyenesen függelem sértés a Szentírás tanulmányozása...
Amikor az Istennek való engedelmességet nyiltan tagadják, és azokat akik engedelmességre adják magukat-törvénykezőnek nevezve: Kivetik maguk közül....
És itt van ez a mai nézet, miszerint : Mindenki Üdvösségre jut- kivéve azok, akik Istennek való engedelemre és a Szava iránt való hűségre adták magukat...( szerintük)
Erről az Időszakról szólt előre Jézus: János Evangyélioma 16. rész
1.
Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2.
A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3.
És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4.
Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
A Hívők túlnyomó többsége,Testileg éli meg a hitét, Testileg élve hirdeti az Újászületettségét...Testileg élnek-testileg gondolkodnak-testileg értenek...
Erről az állapotról szól a Prófécia: Jer.17,5.
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
6.
Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.
7.
Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;
8.
Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.
A Testiességről pedig ezt mondja Pál: Rm 8,8
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Tehát az a súlyos tévedés tört utat magának, és ebben széles réteg érintett, hogy ." Majd eljön az Úr ítéletre, véget vet a bűnnek-és így a bűn nélkül maradt embereket mind Üdözíti...
Nos a Prófécia ezzel szemben így szól: Ézsaiás 2,17.
És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.
18.
És a bálványokat teljességgel elveszti.
19.
És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
20.
Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,
21.
Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
És ugyan ez a Jelenések könyvéből: Jel.6,9.
És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.
10.
És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?
11.
Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.
12.
Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér;
13.
És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.
14.
És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.
15.
És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba;
16.
És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:
17.
Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?
Micsoda drámai fordulat....
Azok akik várták (várják) ezt a napot, csalódnak ezek szerint...mert ők a maguk Igazságának igazolását-dícséretét várták az Istentől...
Köztük vannak szép számmal azok, akik megvetették az Isten Törvényét azaz: Rendeléseit-Tanítását-végzéseit. Azok, akik azokra támadtak, akik Isten Igéjét hirdették-és minden eszközzel próbálták ellehetetleníteni az Ige hirdetőit...
És azok akik "fehér ruhákat kaptak" ... Mind e közben?
Préd 7,3
Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
Ehez Pál magyarázata: II Kor.7,10.
Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
Az Előző csoport az, amelyik most az Igazság ellen gyűlölködik, de minden másban : Örömködik... szép az élet-ami kell azt elveszem-hazudhatok,csalhatok... bárkit átverhetek... bármit teszek az nem bűn, hisz nincs törvény... stb...
Jézus mondja: Jn.16,20.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.
21.
Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.
22.
Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.
A Próféta is ezekhez szól: Jer.2,31.
Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32.
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
36.
Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt.
37.
Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.
A 36-os vers miatt többen azt gondolják, hogy ez a fejezet csak a Zsidókhoz szól, hiszen a Keresztényeknek nem volt dolguk a nevezettekkel...csakhogy:
Eggyiptom, a Rabszolgaság háza a Szent Tanban. Nem a rabszolgaság a szégyen, hanem az, amikor valakit megszabadított az Úr, de ez a valaki a Rabszolga tartóval köt szövetséget-tehát visszamegy a rabszolgaságba...
Assúr: Egy bálvány, éspedig egy harcos bálvány-akinek segítségében többen is bíztak...( nem jött be)
Ugyanakkor Assurnak neveztek el, ám a bálványról egy várost is, ami a későbbi Asszír nép kiindulási pontja is volt...
Hogy ez miért fontos? Mert többen vannak akiket megszabadít az Úr a Testiesség rabszolgaságából, azaz abból az állapotból, amikor a Test kívánságai irányítják az ember életét, de a megszabadult visszatér a Testének szolgálatához, az Istentőlés az Isten ítéletéte ellen, pedig egy kreált tévhittel próbál védekezni-ami valójában a számára egy bálvány-egy tévképzet...
Tehát az Isten országa nem egy földrajzi hely... nem is a mennyek országa... Isten országa az, amit megélhetünk! Ha magunkban az Istent ültetjük a Trónszékre-ha neki engedelmeskedünk-ha az Ő akarata szerint járunk és az egész életünkkle Őt dicsőítjük-akkor az Ő országában élünk.
Aki itt és ezen a földön az Isten országának állampolgára-az Jut Üdvösségre a Szentírás bizonysága szerint, Aki viszont nem él itt és most az Isten országában, annak nem lesz része az Üdvösségben sem!
Ésaiás próféta könyve 26. rész
1.
Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
2.
Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.
3.
Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
4.
Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.
5.
Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
6.
Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
7.
Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8.
Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9.
Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10.
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
-
Mt.25,13.
Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
14.
Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15.
És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16.
Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17.
Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18.
A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19.
Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20.
És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21.
Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22.
Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23.
Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24.
Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25.
Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26.
Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27.
El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28.
Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29.
Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30.
És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
31.
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32.
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33.
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34.
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36.
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38.
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39.
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40.
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41.
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42.
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43.
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44.
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45.
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46.
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Egy nem is oly régi történeten gondolkodtam el... Egy Testvérrel beszélgettem, és kérdeztem tőle: Szolgálsz valahol? Ugyanis régebben szolgáló volt...nem is akár milyen! Kérdésemre azt válaszolta: "NEM vannak elegen nélkülem is."
Most az Evangélium eme fejezetének olvasása juttatta eszembe ezt a kis beszélgetést-egészen pontosan a 29-es vers.: "29.
Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van."
Régebben is gondolkodtam már azon, hogy akinek nincs- attól mit lehet elvenni? Ma értettem meg ezt a kijelentést. Akinek nincs gyümölcse- attól a lehetőséget veszi el az Úr... Az az egy tálentum amit kapunk az Úrtól, az valójában a lehetőség...
Lehetőség a gyümölcsözésre-lehetőség a Jóra....Hiszen láthatjuk is a Történetben: A Lehetőségekkel való élés-mint gyümölcs megléte-vagy hiánya alapján lett az ítélet!
Az éhezők-szomjazók-mezítelenek-betegek-fogjok... mindezek megvoltak-megvannak ma is... és ezeket látva hogyan éljük meg a hitünket??? Mert ez a kérdés! Ugye mind-mind lehetőség a jóra... a Jó cselekvésére. Na persze: De mi a Jó? Nos a Jó cselkvése nem más, mint az: Ige Követése!
És az Ige követése a Testvérekre-Felebarátokra vonatkozóan egyetlen Főparancsolatban foglaltatik egybe: III.Mózes 19,18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr. Erről véletlenül Yakov Apostol is ejtett némely keresetlen szót: Jak.2, 10. Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
11. Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.
12. Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.
13. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.
14. Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit?
15. Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,
16. És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?
17. Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
18. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
19. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
20. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?
21. Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
22. Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
23. És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.
24. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
25. Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?
26. Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.
Tehát látva mások szükségét, valójában lehetőségeket láthatunk, amiben megélhetjük a hitünket...vagy nem... Aki nem él ezzel,Úgymond: Nem kamatoztatja-attól a lehetőség vétetik el!
Tudjátok Testvérek úgy van az, hogy minden Hívő a magáénak tartja a lehetőségeket, de azok valójában Isten ajándékai-Próbái számunkra!
Élünk vele-vagy sem. Ha élünk hogyan élünk.... De nem magunknak teremtjük ezen szituációkat, hanem az Isten adja... amíg adja. De azt látjuk a történetben, hogy ez nem egy végtelen történet azok számára akik packáznak az Istennel.
EZen fejezet, a Számonkérés-számadás példázata, melyről láthatjuk: KEMÉNY! És ami még ennél is rettenetesebb: Végleges! Utólag már nem lehet változtatni rajta! Ma a legtöbb Hívő vitatja - Tagadja a Számonkérés tényét.
Azonban Pál is írja nekünk figyelmeztetésül: II Kor.5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
És ha megfigyeljük ezt az állítását-akkor azt látjuk, hogy a Máté 25-pont erről szól!
Jézusban az Élet, mindenképpen cselekvő! Jézus Tanításának a Lényege, hogy mindíg-mindent a Teremtő akarata Szerint!
Ma sokan vallják hogy:" Jézus az Uram!" Bár a cselekedeteik nem éppen Jézusra mutat... Jézus tanítása hozzájuk: Luk.6,45.
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
46.
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
47.
Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
48.
Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
49.
A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.
Bizony sokan élik hívőként az életüket úgy, hogy Nem Jézus tanítását követik-mégis azt mondják hogy Jézus a Pásztorom...
Hogyan lehet vezetője Jézus azoknak-akik nem Őt követik???
Jézus sem értette ezeket-nem nagy dolog hogy én sem értem....Ezek között vannak olyanok is, akik tudják mit kellene tenni...hogyan kellene tenni... Tudni -tudják. De nem teszik!
Ők azok akik elássák az Úrtól kapott tálentumot. Emberi -Testi tanításokat követve élik a minden napjaikat-mindeközben persze Hitre hivatkoznak, nem az Isten Rendelései szerint járnak-magukénak mondják az Úr Irgalmát-szeretetét- és erre a frigyszegésre még másokat is ösztönöznek.
Jeremiásnál mondja: Jer.2,32.
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
Jaaaa... mert hát a szeretet... szeressük egymást gyerekek- és ne hagyjuk magunkat zavartatni attól a nyilván való ténytől sem, hogy fogalmunk nincs arról-Mit nevez az Isten szeretetnek!
Szeretem a mákostésztát-szeretem a gyors és erős autókat-szeretem a családom- és szeretem azokat-akik egyet értenek velem ( bár csak addig! azután azonban...) Ezt nevezi az Úr Szeretetnek??? NEM!!!
de nem baj-mit érdekli ez az "apróság" a mai felvilágosult kor nemzedékét...Dudorogjunk dicsiket-persze először az én kedvenceimet-utána a tieidet-mindenki hallhatja hogy hívők vagyunk. És mivel mi vagyunk többen-legyőzzük azokat-akik velünk ellenkeznek. Ó beszép a hívő élet.
Építsünk gyülit-tartassuk el magunkat-manapság ez a divat- ahány település-ötször annyi felekezet kell....
Mindeközben hogy az Ige azt mondja: Ámos 5,21.
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
kit érdekel ugye? Isten egyedül állítja ezt-mi többen vagyunk nem? Hol van a demokrácia? ( ezeket még leírni is szörnyű, bár csak irónikusan teszem-és azért felmutassam a valóságot, amit bizony a hívek többsége tesz!)
Azt állítják-és ezen állítást rengetegen követik: Isten szereti a bűnösöket-tehát nem kell az életünket jobbítani! Így vagyok jó ahogy vagyok-így szeret az Isten!
Isten pedig ezt mondja: Mal.2,17.
Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?
Hiszen nem látjuk az Isten ítéletét a gonoszokon... biztosan letett már az Úr a Tervéről, és mostmár beéri akármivel is...
Szintén Malakiásnál fogalmazódik meg a mai felvilágosult nemzedék vívmányáról: Mal.3,13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
A Máté 25-el teljesen megeggyezően mondja: Ézsaiás 1, 27. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28. De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
29. Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;
30. És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez:
31. És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.
Jogosság-Igazság! E két fundamentom akármennyire is hihetetlen- a Messiási kor ismérve!
Ésaiás próféta könyve 11. rész
1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4. Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
E két fundamentom megjelenik már Salamonnál is, hiszen Salamon a Templom építésekor e két alapot jelezte oszlop formájában a Templom ( Béjt ha Mikdás) Építésekor.
Yakim-vö Boaz. Igazság és Jogosság szűk bejárást enged az Isten jelenlétébe... Nehogy kiderüljön az út végén, hogy: "Az az Igazság-hogy nincs jogod belépni!"
Ugyanis: AZ Igazság az Úr Igéje! A Jog pedig azt mondja: Csak akkar nevezheted Uradnak az Isten Igéjét,( Jézust) Ha neki engedelmeskedsz!
Vannak nézetek-miszerint: A Megtérésünk pillanatától, békességünk van az Istennel-Jézus vére által!
Ez az Állítás Igaz! Csak nem biztos hogy értik azok ezt az állítást-akik hangoztatják...
A Megtérés Igéje: Gal.2,20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Értjük ezt? Nem az én értelmem szerint-nem az én akaratom szerint-nem az én céljaim szerint...
Nézzük az újá születés igéjét-elsőként a Próféciában.:Mózes III. könyve 14. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz.
3. A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék:
4. Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot;
5. Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.
6. Az élő madarat pedig, vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.
7. És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre.
8. Azután a megtisztulandó ember mossa ki az ő ruháit, borotválja le minden szőrét, és mosódjék meg vízben, és tiszta lesz; így menjen be azután a táborba, de a sátorán kivül maradjon hét napig.
9. A hetedik napon pedig borotválja le minden szőrét: a haját, szakállát, szemöldökeit és minden egyéb szőrét borotválja le, és mossa ki ruháit, és mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz.
10. A nyolczadik napon pedig vegyen két ép bárányt, meg egy ép nőstény bárányt, egy esztendőst, és olajjal elegyített három tized efa lisztlángot ételáldozatul, és egy lóg olajt.
11. A pap pedig, a ki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának nyílásához.
12. És vegye a pap az egyik bárányt, és áldozza meg azt vétekért való áldozatul a lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az Úr előtt.
13. A bárányt pedig ott ölje meg, a hol a bűnért való áldozatot és az egészen égőáldozatot ölik meg a szent helyen; mert a miképen a bűnért, azonképen a vétekért való áldozat is a papé; igen szentséges az.
14. És vegyen a pap a vétekért való áldozatnak véréből, és kenje meg azzal a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, és az ő jobb kezének hüvelykét, és jobb lábának hüvelykét.
15. Vegyen a pap a lóg olajból is, és töltsön a papnak a bal tenyerére.
16. És mártsa be a pap az ő jobb kezének újját az olajba, mely az ő bal tenyerén van, és hintsen az olajból az újjával hétszer az Úr előtt.
17. A maradék olajból pedig, a mely az ő tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérén felül.
18. És a mi megmarad az olajból, a mely a pap tenyerén van, kenje a megtisztulandó ember fejére; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr előtt.
19. Azután készítsen a pap bűnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak; azután ölje meg az égőáldozatot.
20. És vigye fel a pap az égőáldozatot és az ételáldozatot az oltárra; így szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.
Ez az eljárás-nem véletlenül, teljesen megegyezik a III Mózes 8-ban leírt: Pappá kenetés eljárásával!
Miért Prófécia ez? Mert ilyen a Messiásig nem történt Yisráélben.
Mit jelent ez? Aki a biztos haláltól - illetve a biztos halált okozó tisztátalanságból megtisztulás által megmenekült,az Tartozik azzal-hogy ne a maga életét élje, hanem az Istennek szentelje az életét! Tehát: " PAPPÁ KELL AVATNI!"
Ez tehát a Megtérés helyes menete, hiszen a két madár esete, a mi menekedésünket szimbolizállja!
" 4. Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot;
5. Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.
6. Az élő madarat pedig, vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.
7. És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre. "
Ugye az egyik Vérében éljen a másik!
Mi mind halálra ítéltek voltunk-vagyunk a Tisztátalanságaink miatt... az ítélet biztos-átok alá reksztve! ( I Mózes 6, 3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. )
Testi, azaz: Tisztátalan élet-hiába valóságra ítélve! Ezért mondja az Úr: Jn.3, 6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Illetve más helyen: I Kor.15, 50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Test és vér... a Testet értjük, de a vér? Nos elsőként tisztázandó: NEM A MESSIÁS VÉRÉRE ÉRTENDŐ EZ AZ ÁLLÍTÁS!
Nézzük amit a vérről tududnk: III Mózes 17, 11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Jézus vére-tehát Jézus életét jelenti!
Pál a saját életünkről szólt a vér említésekor- tehát azok akik Testileg élik a saját testi életüket- nem lehetnek Isten országának örökösei!
De ha Jézus vérét vesszük- akkor már nem magunknak élünk, hanem... ? Kinek is?
Jézus földi Pályafutása miről is szólt? Mit mutatott fel élete-létezése alapjaként Jézus?
Talán egyetlen mondata erről a sok közül: Jn 8,29
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
Egyben ezzel a mondatával fedi fel előttünk, az Isten iránt való feltétlen bizalmának alapját is! Mindíg az Isten akaratában!
Tehát akiben Jézus él, az is természetesen így él!Azaz: Isten akaratát cselekszi!
Valójában erről tesz bizonyságot Jézus: Jn.14,11. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
12. Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
Ezt valójában csak az elmúlt szerdai tanításból értettem meg Anti Testvérünk szolgálata által... Hiszen annyi féle elgondolások láttak napvilágot, Jézus eme kijelentésével kapcsolatban...
Ha elhisszük hogy Jézus az akinek állítja magát...( hiszen sokak szerint ez a hit.) Szóval akkor mi is sétálhatunk vízen-észrevétlenül jövünk-megyünk-eltűnünk ha az kell... de ha ezeknél nagyobbakat is teszünk-akkor repülhetünk is, sőt ha bemegyünk a kórházba látogatóba valakihez, akkor ott mindenki meggyógyul, és bezárhatnak a kórházak is...
De nem ezek a "csodák" voltak Jézus cselekményei legfőként, hanem az Istennek való engedelem! Tehát Jézus azt mondja: Ha valaki hisz benne-( Hit= Emunah, azaz:Meggyőződésen alapuló, Feltétlen követés)
Az is az Atya Akaratát fogja cselekedni!
Hogyan lehet azt fokozni? Tehát nagyobbat? Nos elsőként: Jézus tudta hogy honnan jött-hova tartott... Mi Látatlanban követjük Őt. Jézus látta a láthatatlant- mi nem, de ennek ellenére is meggyőződhetünk arról...
Tehát ha ezeket megértjük-és meg is éljük, akkor értjük meg, hogy miért mondja Péter: 1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket,
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
A Papságot már értjük... de Királyi?
Nos Királyi, mert a Messiás: Melki Cedek! azaz: Igazság Királya! Ha így térünk meg-és így hiszünk-és így követjük Őt engedelemben, akkor vagyunk: Királyi Papság!
-
Zsoltárok könyve 126. rész
1.
Grádicsok éneke.
Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
2.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
3.
Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
4.
Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
5.
A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
6.
A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.
Áldott Testvérek. Eme Zsoltár, az Isten népének nehéz és vészterhes korszakának végéről szól,amikor az Isten népe kiszolgáltatott állapotban sínylődött, evilági hatalomtól,
mely az Isten tanítása szerinti életvitelt egyenesen tiltotta-ám ezzel az Isten népe számára még kívánatosabbá tette azt.
Valóban az Istennek való engedetlenség volt az oka annak, hogy az Isten népe, ebbe az e világnak kiszolgáltatott állapotba került, és csak az Istennek való odaszánás-engedelem-tehát a megtérés és az Isten szerint való életben való-
megpróbáltatottság vethetett annak véget. Ugyanakkor: Ez az időszak, Bár az Isten népe számára a nyomorúság-rabság próbája-ámde: Próba a világ számára is, hiszen írva van:
Ésaiás próféta könyve 47. rész
1.
Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!
2.
Vedd a malmot és őrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon.
3.
Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek!
4.
Így szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Ő neve, Izráel Szentje!
5.
Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének!
6.
Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!
7.
És ezt mondád: Örökre úrnő leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végéről.
8.
És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem!
9.
És mind e kettő eljő reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jőnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod.
10.
Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több.
11.
Azért jő te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jő pusztulás reád, nem is tudod!
12.
No állj elő hát igéző szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod a veszedelmet.
13.
Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád.
14.
Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belőlök melegülésre, sem körülülhető parázs!
15.
Így járnak azok, a kikkel vesződtél; és a kik kereskedő társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!
És hogy ez a Prófécia Babilon ellen szóló ítélet? Nos igen, de a név ne tévesszen meg minket...
A Jelenések könyvében olvassuk: Jelenések könyve 17. rész
1.
És jöve egy a hét angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, a ki a sok vizen ül;
2.
A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai.
3.
És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala.
4.
Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,
5.
És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.
6.
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt.
7.
És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely őt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van.
8.
A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van.
9.
Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, a melyen az asszony ül;
10.
Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni.
11.
A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy.
12.
A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal.
13.
Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják.
14.
Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is.
15.
És monda nékem: A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.
16.
És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel.
17.
Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei.
18.
És az asszony, a melyet láttál, ama nagy város, a melynek királysága van a földnek királyain.
Nos beszéljünk Babilon-ról picit: Babilon-Héber írások szerint: Bávál= össze zavar szóból származik, bár az Ősi Akkád nyelv szerint, Isten Kapuját jelenti.
Ézsaiás Próféciája szerint, Babilon valóságos uralkodója, maga Szoton ( SÁTÁN ), hiszen írja is: Ésaiás próféta könyve 14. rész
1. Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
2. És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon.
3. És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,
4. E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn!
5. Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
6. A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.
7. Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
8. Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk.
9. Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait;
10. Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
11. Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!
12. Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
13. Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
14. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
15. Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!
16. A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?
17. A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza!
18. A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában,
19. Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!
20. Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva sem!
21. Készítsetek öldöklést az ő fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét!
22. És felkelnek ő ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr;
23. És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprőjével, szól a seregeknek Ura.
24. Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:
25. Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe válláról eltávozik.
26. Ez az elvégezett tanács az egész föld felől, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött.
27. Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erőtelenné? Az ő keze fel van emelve; ki fordítja el azt?
28. A mely esztendőben meghalt Akház király, akkor lőn e jövendölés.
29. Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jő ki, a melytől szárnyas sárkány származik.
30. És legelnek a szegényeknek elsőszülöttei, és a szűkölködők bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.
31. Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, mivel füst jő észak felől; és nem marad el seregeiből egy sem!
32. És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.
Ha ezeket a mozaikokat össze rakjuk, érdekes kép táril a szemeink elé: Tehát a részletek: Egy vallási vezető-aki szövetkezik a világ vezetőivel-E vallási vezető, aki üldözi azokat, akik az Úr Igéje szerint gondolják a Hívő életet,
Egy oly vallás, ami a jeleket és csodákat részesíti előnyben-szemben az Istennek való engedelemmel-egy vallás, ami a testi életet preferálja...
Tehát mindezekből azt kell meglátnunk, hogy az Utolsó idők nagy harca, nem a világiak- tehát nem a hitetlenek ellen történik, hanem azon hívők ellen, akik megtéveszetett állapotukban, nem az Egy Igaz Istenhez tértek meg, hanem egy hamis istenhez...
Ezért az a sok figyelmeztetés Jézustól, és az Apostoloktól, a hamis atyafiak-a báránybőrbe bújt farkasok-hamis Próféták -állnok munkások ellen.
Bizony a megtévesztés veszélyes fegyver... Megtéveszteni valakit pedig számtalan formában lehet.
Megtévesztésnek nevezzük azt a jelenséget, amikor valaki előtt az Igazság helyett-hazugságot mutatjuk.
Nagyon nagy bűn ez akkor is, ha nem tudatosan tesszük. PL.: Mi sem ismerjük az Igazságot-és a véleményünk-az általunk igazságnak gondolt dolgot mutatjuk fel tényként.
Ezért mondja az Ige: Jak 3,1
Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.
Azt az állapotot, amikor nem látjuk az Igazságot- az Ige: Vakságnak nevezi. Ha valaki megtéveszt valakit aki nem látja az Igazságot, azt pedig az Isten: Átok alá rendelte, és az egész néppel mondatott erre az ítéletre Ámmen-t.
5Móz 27,18
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
Ehez képest, sokan szolgálják Babilon valós fejedelmét, hazugságot fröcsögve-Ige ellenes állításokat hangoztatva-üldözve-rágalmazva azokat, kik az Isten Igéjét hirdetik. És ezzel válnak érthetővé számunkra a jelenések könyvének: Babilonról szóló passzusai.
Ez a Törekvés, mármint hogy az Ige helyett-a hazugság emelkedjen fel, sokakat megtéveszt,és sokak elől zárja el, a megtérés és az Isten előtt kedves életvitel útját.
Ezért mondja Jézus: Mt.7,13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15.
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
Meg kell érteni Péter szavait: II.Péter 2,17.
Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
18.
Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,
19.
Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
20.
Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél.
21.
Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
22.
De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.
Akit valaki legyőzött-annak szolgájává lett... Tehát akiket az Igazság győzött meg, azok az Igazság szolgáivá lettek-akiket pedig a Testi vágyaik-céljaik győztek meg, a Sátán rabszolgáiból-a Sátán odaadó szolgái lettek...
De nem hanyagolható el az a tény, hogy bár tudjuk az Igazságot-ettől még vészt jósló, és rendkívül nehéz idők jönnek...
Jézus mondja:
Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15.
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16.
Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17.
A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18.
És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19.
Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20.
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21.
Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22.
És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
A 12-13-om as versek, a jóban való állhatatosságra hívják fel a figyelmünket. Jó-Jézus szerint az Isten. Az Ő Igéje az Igazság.
Namost az ebben való állhatatosságot-cselekedeteinkből kell és lehet felmutatni!
Az ISten SZava-Beszéde-Igéje az Igazság tehát! És minden ami annak ellene mond-felül írására törekszik, az a Hazugság!
Ugye már nem is olyan kis huncutság ennek a fényében az, ha valaki azt mondja az Igére: Lehet hogy így van,DE...!
Aki a Hazugságot szólja, az az Anti Krisztus!
Van pár Prófécia ezekről a napokról a Szent Tanban, most lássunk kettőt például ezekre a napokra:
Ámos 8, 11. Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
Ez a Prófécia, egy oly időt vázol, melyben az Isten Igéjére éhezők és szomjazók, szembesülni kénytelenek azzal a ténnyel-hogy teljessé lett a hazugság.
Akárhova mennek-a gyülekezetekben hazugságot szólnak és hirdetnek... emberi és testi értelemmel szólnak, és Isten Igéjével ellentétes kijelentéseket hangoztatnak.
Most egy másik Prófécia az Újszövetségi írásokból: Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
"Aki most még azt visszatartja..." Na ugye erről rengeteg teóriát gyártottak már a gyülekezeti tanítók, és majd mind a Szentlélekre utal.
Ám a Szentlélek-Jézus beszéde alapján azért adatott, hogy az Istennek odaszánt életet élőket,( tehát azokat akik a mennyei kenyérrel táplálkoznak-azaz az Igével)
EMLÉKEZETESSE AZ iGÉRE! Jn.14, 23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
26. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Ezekből, és az Ámos-i Próféciából tehát megérthetjük, hogy nem a Szentlélek tolatik félre az Útból, hanem az Isten Igéje válik elrejtetté,hiszen ha az Ige vétetik el, ami az IGAZSÁG, akkor emelkedhet fel a HAZUGSÁG!
Azután azt olvassuk: II.Thessz.2, 3 Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
Ugye ez azt az állapotot tárja elénk, amikor a Hazugságot tisztelik az Úgy nevezett Hívek, szemben az Igazsággal.
Mennyire jó, hogy ma még nem hallani az Isten Igéjére mondva, oly jelzőket: PL.: Ez már nem érvényes-ránk nem vonatkozik-ezt nem is lehetséges megtartani...stb. ( érezni az iróniát a szavaimban?)
Azok számára, akik az Életük vezetését az Igére bízzák-nehéz idők járnak... Testvéreknek gondolt emberek vádolják-üldözik-rágalmazzák őket, hazugságot mondanak rájuk,gyülekezetekből kivetik ezeket, Vélt Testvéreik megtagadják őket....
Tehát a Földi pályafutásuk nem éppen örömteli, hanem sírás-szomorúság-megvetettség...
Olvassuk el újra a Zsoltárt, amivel kezdtük a ma esti alkalmunkat:
Zsoltárok könyve 126. rész
1.
Grádicsok éneke.
Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
2.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
3.
Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
4.
Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
5.
A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
6.
A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.
"5.
A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
6.
A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve."
Ezt pál imigyen kommentálja: Gal.6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
9.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
A Zsidókhoz írt levél szerzője pedig így: Zsidó 10,32.
Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
33.
Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
34.
Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
35.
Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
36.
Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
37.
Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
38.
Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
39.
De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
Ugye mind, egy rendkívül nehéz időben való helytállásról-az állhatatosság próbájáról-szenvedésteljes időszakról számol be, és az utána következő-felszabadult örömről..
Erről szóltak a Próféciák ugyanis: Pl.:
Ézsaiás 25,8.
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
Mal.4,2.
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
Jelenések könyve 21. rész
1.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5.
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6.
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
Ám erről Jézus már ezt megelőzően is beszélt: Jn 16,20
Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.
Jézus további szavai-egyfajta vajúdást vetít elénk: Jn.16,21.
Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.
22.
Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.
Ez az az Idő, amikor a vetésünk még nem látható... amikor még csak reménykedünk abban, hogy egyszer majd arathatjuk is amit vetettünk-azaz: Az Istenben való Állhatatosságot-az Isten Igéjének vezetésében való járás végállomását-tehát a végső megnyugvást.
-
János Apostol I. levele 3. rész
1.
Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.
2.
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
3.
És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta.
4.
Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.
5.
És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.
6.
A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.
7.
Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz:
8.
A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
9.
Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.
10.
Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát.
11.
Mert ez az üzenet, a melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;
12.
Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.
13.
Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ!
14.
Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.
15.
A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna ő benne.
16.
Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.
17.
A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete?
18.
Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.
19.
És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket.
20.
Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.
21.
Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;
22.
És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte.
23.
Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk.
24.
És a ki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, a melyet nékünk adott.
Áldott Testvérek, e ma esti alkalommal, az Apostol levelének eme felyezetéből induljunk ki.
Mindenek előtt: Bizonyára megfigyeltük már, hogy János első levelében a felyezetek-a megtérés menetének irányát mutatják tárgyilagosan és lényegre törően.
Az első felyezet-A Messiás bemutatása az Apostol felismerése és felismertetése által, melynek gyakorlati csúcspontjaként:János Apostol I. levele 1. rész
1. A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3. A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
5. És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
Ez a szemelvény magában foglalja a János evangeliumának első fejezetét-és azon keresztül a Mózes első könyvének első fejezetét...
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága...
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap...
A Biblia Tanítása szerint, a Világosság-a Jóság-Igazság-Élet, szinonímák, éspedig az Istentől adatott és Isten által preferált dolgok szinonímái.
Ezért van az, hogy a Messiás hol a Világ-világosságaként, hol az Élet fejedelmeként, hol pedig mint az Igazságként mutatkozik be számunkra.
Nagyon fontos már kezdéskor tisztáznunk, hogy mi az Igazság-illetve mit nevez a Szentírás Igazságnak:
Jn.17,17. "Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. "
Ugyan ennyire fontos a továbbik miatt megérteni, hogy ez a kijelentés-ami valójában több mint amit erről gondolunk- a Messiás Főpapi Imájának része!
A Messiás neve: Melki Cedek-azaz Igazság Királya. Ez további kijózanító hatású felismerés lehet számunkra, ha megértjük, hogy az Igazság Királya nem fog hazudni senki kedvéért-így értünk sem!
Tehát a bűnösre nem fogja azt mondani hogy Igaz... Arra aki a maga gondolatai szerint élt-nem fogja azt mondani hogy az Ő nyájának tagja.
Szóval az Ige: Jn.17,17. "Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. "
Megszentelni-azt jelenti: ELVÁLASZTANI. Tehát összességében egyrészt: Az Isten IGéje az Igazság, és az Igazság a Világ Világossága, tehát az ÉLet...
És ugyan ekkor: A Főpap azt Kéri az Istentől, hogy az Ige által válassza el a világosságot- a sötétségtől- a világosság gyermekeit a sötétség gyermekeitől...
Az elválasztás módja pedig egyszerű: Ki kit követ... Aki Tehát az Ige vezetését követi, az az elválasztott.
Hiszen a sötétség tanítása: Irigység-egoizmus-Testi vágyak hajhászása-erőszzakosság-hazugságok... és ezek cselekedetei: Rablás-lopás-megtévesztésbe ejtés-erőszak-gyilkosság...
Akit azonban az Ige vezet-ily cselekedetei nincsennek! Ebben az Értelemben vannak jó-és Rossz cselekedetek. A Jó cselekedet az Isten tanításának követése, tehát amikor azt és akként teszünk dolgokat, amit és ahogyan az Örökkévaló Mondja...
Rossz cselekedetek pedig azok, amik ellenkeznek az Isten tanításával.
Ki mely tanítást követi-annak a szolgája- Ki mely Úrral ért egyet-annak a gyermeke.
Nézzük erről a kérdésről-János tanítását:János Apostol I. levele 3. rész
1. Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.
2. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
3. És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta.
4. Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.
5. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.
6. A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.
7. Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz:
8. A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
9. Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.
10. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát.
11. Mert ez az üzenet, a melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;
12. Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.
13. Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ!
14. Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.
15. A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna ő benne.
Isten tanítására-ellen példaként: Kain cselkményét- ( és mivel sokan követik Kain-t,) miattuk: Tanítását mutatja:
Kain cselekménye... nos első és felületes olvasásra azt látjuk, hogy vajmi keveset tudunk erről a dologról, hisza a Szent Tan elég szűk szavúan ad hírt erről a nevezetes esetről...
Ámde biztos ez? hát lássuk: Mózes I. könyve 4. rész
1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
9. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
10. Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
11. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
12. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
13. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
14. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet...
Ha egyetlen szóval kellene egybe foglalni Kain dolgát, talán ez lenne a leg adekváltabb kifejezés: Egoizmus!
Kain úgy érezte hogy tisztában van a maga pzíciójával az Isten előtt, ezért volt az, hogy a hála adást vélte az Istehez való közeledésének kezdő elemeként- Míg Abel, a Bűnért való áldozattal nyitott...
A Föld gyümölcseinek bemutatása ugyanis azt jelenti: Hálát adok neked mert te teremtetted ezeket a számomra!
Míg a vér bemutatása: Élet az életért! Tehát valakinek meg kell-(ett) halnia azért, hogy én e mai napon- Te előtted megjelenhessek, és veled szólhassak...
Figyeljük meg Jézus egy hasonlatos Példázatát és annak tanítását: Luk.14,7.
És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
8.
Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
9.
És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
10.
Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
11.
Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Ezt Yakov így magyarázza számunkra: Jak 4,6
De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.
Ezek után Kain További dolgai:
Kain megszégyenült,- (megszomorodott). De nem a jobbítás lett a célja, hanem az, hogy aki helyette ért célba-azt eltegye az útból...
Erről Pál Tanítása: II.Kor.7,10.
Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
Ezek után jött az Isten ítélete,Kainra- de Kain vitatni kezdte az Isten döntését, és vitába szállt az Istennel...
( de jó hogy ma ezeket a hívők nem követik el... Hiszen egy sem magasztalja fel magát azzal, hogy bűntelen és tökéletes az Isten előtt, tehát nincs szüksége sem tanításra-sem bűnbánatra... egy sem haragszik meg arra aki más úton ( az Ige szerint)
közeledik az Istenhez- egy sem gerjed fel arra, akit az Isten megkülönböztet-senki sem vitatja az Isten által kijelentett döntéseket-( a Törvényt)...
Érezni az iróniát???
Ezeket olvasva, sokan azt gondolják és vagy mondják: Ezzel túl magasra kerül a léc! Ki üdvözülhetne így? Ezért nem az "Ó" szövetségi írásokat preferáljuk...
De nézzük a sokkoló tényt, azaz János Apostol tanítását erre:Jn.3, 19. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket.
20. Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.
21. Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;
22. És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte.
23. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk.
24. És a ki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, a melyet nékünk adott.
Bizony a szívünk állapota... Az ember átverheti a közösségét- hazug képet festhet önmagáról-imitálhatja az áhítatot is, de sem az Istent-sem pedig a szívét nem verheti át!
( A Szív átverésével kapcsolatban, természetesen csak azokra gondolok, akikben meg van a jóra való törekvés, és az Isten iránti vágy...)
Mert ők azok- akik nem azt nézik amit megtettek-hanem azt: Mi az amit még megtehettek volna! Nem a maguk korlátait tekintik-hanem az Istentől adatott lehetőségeiket!
Nem az e világi törvényeket veszik alapul-hanem az Istennek- a korokat és történelmet átívelő, Örök rendeléseit, aminek még a fizika és minden egyébb törvényszerűség is alárndeli magát...
Ez az aspektus az, ami nem hagyja nyugodni az odaszántakat... ez a szemléletmód az, ami nem számolja a kilómétereket és a türelem idejét... ez az ami folyamatos cselekménysorban ösztönöz az Isten akaratának betöltésére...
Hiszen ebben láttatik meg az odaszánás mértéke- ami a testvérek iránt való "SZERETET" kifejezése is egyben.
Hiszen a szívünk több mint egy belső szerv! Slomó ezt mondja aszívről: Példa beszédek 4,23.
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
Ha a szívünket e világnak adjuk, akkor az e világi dolgokat pumpálja az ereinkben, és ezek a dolgok késztetnek majd az e világi preferendumok cselekvésére. Ezt nevezzük a világ törvényének.
Ha a szívünket Isten Trónszékének szánjuk, akkor Jézus vére fog az ereinkben pulzálni, és jézus élete fog bennünket az Isten szerint való jó és Igaz dolgok cselekvésére ösztönözni!
Amennyiben, önmagunktól elvonatkoztatunk-és mintegy: Kívül állóként szemléljük ezen Törvényszerűséget, akkor látható a markáns különbség a két ember között.
Ki- kinek adta a szívét; ki-kit szolgál; Ki szereti az Istent-és ki szereti a gonoszt...
Miért gondolja azt sok hívő, hogy az Isten nemlátja hogy kinek-mi van a szívében???
Mal.3, 13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
-
Jer.23,16.
Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17.
Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem!
18.
Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19.
Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20.
Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21.
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23.
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25.
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30.
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31.
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32.
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
33.
Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr.
34.
A mely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát.
35.
Kiki ezt mondja az ő barátjának és kiki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr?
36.
És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét.
37.
Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt néked az Úr és mit szólt az Úr?
38.
Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, a kik ezt mondják: Ne mondjátok: ez az Úrnak terhe;
39.
Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orczám elől.
40.
És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti reátok, a mely felejthetetlen.
Áldott Testvérek, ma ezen fejezet tanításán induljunk el, és vizsgáljuk meg: Ez az akkoriaknak íródott íteletül-vagy nekünk is?
Eleve provokatív a kérdés, de azért fogalmaztam így, mert manapság szokás az a hívők köreiben, hogy osztályoznak az szerint: Mely fejezet-kinek íródott...
Érdekes felfogás ez, mert ugye ha ez így lenne valóban, akkor az Isten tanítása ugye a Zsidóknak íródott- a korintoszi levél a Korintosziaké- a Római meg a Rómaiaké... nekünk meg maradna a borítója...
Ám ez ugye világos hogy nem így van... Ez abból is kiderül (hetne..) hogy a Szinoptikusokban_ Jézus a Tanításaiban mindíg, Vissza utal a Mózes-i rendelésekhez-tehát új Tanítást-rendeléseket nem ad, hanem csupána Prófécia szerint, ami azt mondja:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak...
Tehát a Törvényt-Igazán, azaz: Teljességében és valóságában jelentette-jelenti meg, azaz Tanítja.
Vannak érdekes felfogások, melyek azt tartják, hogy a Törvények-rendelkezések-Tanítások a Zsidóké, a Keresztényeknek azzal nem kell törődniük...
Erre válaszul itt is van az Úr válasza: Jer.23,23.
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
Hiszen ugye tudjuk: Egy az Isten, és neki Egy népe van! Ebbe az egy népbe pedig beoltatnak a nemzetekből azok-akik Megtérnek az egy Igaz Istenhez.
De ez csak egy módon történhet, éspedig az eskü-azaz a fogadalomtétel szavai által!
V: Mózes 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Tehát magyarán: Azt kérted az Úrtól, hogy mondja ki hogy Istened lesz neked-meg akartad tudni az utat amit neked szánt-meg akartad tudni a rendeléseket-parancsolatokat-végzéseket, hogy mindenben- mindenkor engedelemeskedhess neki.
Ugyanis ezt az Engedelmességet nevezi a Szent Tan így: Emunah-azaz HIT!
Ha csak ígéret van, de nincs engedelem... akkor egyrészt van ugye Paráznaság-hisz az eskütétel megvolt, de nem az Isten tanítását követi az illető, hanem egy "másik" Úr tanítása szerint jár... Ez egyszer Paráznaság- Házasság törés-azaz: Szövetség szegés!
Érdekes az a tudathasadásos állapot, ami fenntartja a látszatát annak, hogy az Isten népének tagja az illető, de más szabályok szerint jár....
Erről az állapotról, és annak következményeiről ír Jeremiás:
Jeremiás próféta könyve 13. rész
1. Ezt mondá az Úr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt!
2. És megvásároltam az övet, a mint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém.
3. És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván:
4. Vedd az övet, a melyet vásároltál, a mely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékában.
5. És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nékem az Úr.
6. Sok nap mulva pedig újra monda nékem az Úr: Kelj fel, menj az Eufrateshez, és vedd el onnan az övet, a mely felől parancsoltam, hogy ott rejtsd el.
7. És elmenék az Eufrateshez, és kiásám, és kivevém arról a helyről az övet, a hová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen.
8. És szóla az Úr nékem, mondván:
9. Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét.
10. Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen.
11. Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek.
Azt mondja a 11-es versben: "11. Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek. "
Amikor tehát azt mondja hogy Yiszráél egész háza-és Yúda egész háza... az ebben az aspektusban nem a kettészakadt állapotra utal, amikor Yisráél 9 nemzetsége különválasztotta magát az Úr szabály szerű követésétől...
hanem valami másra-valami egészen nagyszerű dologra....
Míg Yiszráél a Zsidóságot jeeníti meg, addig Yúda egész háza...
Ésaiás próféta könyve 54. rész
1.
Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.
2.
Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet.
3.
Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek.
4.
Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel.
5.
Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.
6.
Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:
7.
Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek;
8.
Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.
9.
Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.
10.
Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.
11.
Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak.
12.
Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből;
13.
És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
14.
Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.
15.
És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! A ki ellened összegyűl, elesik általad.
16.
Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre!
17.
Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.
/ A 11-es verstől ismerős versek a Jelenések könyvében is olvashatóak, így válik érthetővé hogy itt Yerusálemről van szó...
Jel.21, 9. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12. És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13. Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15. A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
16. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
17. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
18. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20. Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
22. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
23. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
24. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
25. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
26. És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé. /
Yerusáláim-Yuda földének ékköve! A FŐ- sőt: A LEGFŐBB VÁROS! Történetesen ebből a Törzsből származik a Messiás, és Őt ugye úgy tratjuk számon, mint Yúda Oroszlánja.
Mielőt kérdésként megfogalmazódna, hogy hogyan lehet valaki annak feje-amiben született? Nos ez előtt utalnék Jézus-sokakat gondolkodóba ejtő hasonló kérdésére:
Mt.22,41.
Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
42.
Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
43.
Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
44.
Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
45.
Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
Így és ezek után láthatjuk, hogy ez már az Úgy nevezett Egyház Időszaka, amit a Szent Tan, a Fiak nemzedékének nevez! Itt és ezen a ponton, már nem az tesz különbséget ember és ember között, hogy ki a született Zsidó és ki nem az...
Itt már az tesz különbséget az emberek között: Ki engedelmeskedik az Istennek, és ki nem...
Jak.4,7.
Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
8.
Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.
9.
Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.
10.
Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.
Valóban nehéz Próba alatt van az Isten népe manapság... de volt ily időszak régen is. A Legnehezebb része ennek az időszaknak az, hogy a támadások-vádlások-hazugságok nem is "kívülről" jönnek, hanem pont belülről-azaz olyanokon keresztül, akiket Testvéreknek gondolunk...
És ez az a pont, ahol visszérkezünk a kezdő Igerészünkhöz, azaz a Jer.23 hoz.
Jer.23,14.
De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora.
15.
Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: Ímé, én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre.
16.
Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17.
Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem!
18.
Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19.
Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20.
Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21.
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23.
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25.
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30.
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31.
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32.
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
Na figyi: 16.
Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17.
Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem!
Hányan és hányszor halljuk ezt? Azt mondják: Nem kell engedelmeskedni, hiszen nem a cselekedetek által üdvözülünk... mert készakarva nem értik: A Cselekedetek arra valók, hogy bizonyságot tegyenek arról: Kit követünk-kiben hiszünk! Nem azok által nyerünk üdvösséget-hanem az általunk követett Jézus által!
De Jézus azt mondta: Jn.14,15.
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16.
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18.
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Ugye a 24-es versre alliterál talán a legjobban az a tény, hogy Jézus az Isten Igéje!
Tovább: Jer.23,25.
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
Nos ezekhez képest, manapság az unicum az, ha valamely önjelölt próféta-könyvet ír az álmairól... és ezt kapkodják is a mai hithősök... az sem zavarja őket, hogy semmi köze az Igéhez ezeknek a könyveknek...
Menny és pokol túrizmus mi???ezek ma a leg kelendőbb agymenések.
Péter int bennünket: 1Pt 5,8
Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen...
Jézus azt mondja Sátánról: Jn.8,38.
Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.
39.
Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
40.
Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
41.
Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
42.
Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43.
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
44.
Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
45.
Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
46.
Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?
47.
A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.
Jézus azt mondja azoknak akik nem értik az Ő szavát: 43.
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
Hápersze hogy nem... tetszetősebbek a mesék sokaknak...Egyebekben Jézus a példázatában sem engedte hogy "odaátról" érkezzen bizonyság! Sámuél sem segített "odaátról"
Pál sem beszélhette el hogy miket hallott "Odafent". De kit érdekel ugye? A Lényeg hogy legyen mesedélután, és valaki érdekes-izgalmas-biztató és egyébb mesékkel traktálja a nagyérdeműt...
Jeremiás 23-ban ez a mondat : "28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot..." Eredetiben így hangzik: "A Próféta aki álodott-mondja hogy csak álom volt..."
A Szent Parancsolat Pedig így hangzik: Mózes V. könyve 13. rész
1.
Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked;
2.
Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, a kiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat:
3.
Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből?
4.
Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok.
5.
Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, a ki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.
És végezetül újra a Jer.23,21.
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23.
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25.
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30.
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31.
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32.
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
Ki -kit követ? Ki- mit hirdet?
Az Út ezen a ponton ágazik ketté... Jobbkéz- Balkéz; Üdvösség-Kárhozat. Csak az Isten Igéje az, aki által eljuthatunk az Istennel való Békességbe!
Ezért mondja Jézus: János Evangyélioma 14. rész
1.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4.
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7.
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
Persze ha az emberi agymenések érdekesebbek... hát tessék csak-tessék...
Jer.34,13.
Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem a ti atyáitokkal azon a napon, a melyen kihoztam őket Égyiptom földéről, a szolgálatnak házából, mondván:
14.
Mikor a hét esztendő eltelik, kiki bocsássa el az ő héber atyjafiát, a ki néked eladatott vala és hat esztendeig szolgált téged; bocsássad őt magadtól szabadon. De nem hallgatának a ti atyáitok engemet, és fülöket sem hajtották erre.
15.
És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én előttem, kiki szabadságot hirdetvén az ő atyjafiának, és én előttem szövetséget kötöttetek abban a házban, a mely az én nevemről neveztetett.
16.
De elváltoztatok, és beszennyeztétek az én nevemet, és kiki visszahozta az ő szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát, kiket egészen szabadon bocsátottatok vala, és igába vetettétek őket, hogy néktek szolgáitok és szolgáló leányaitok legyenek.
17.
Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára.
18.
És odaadom a férfiakat, a kik megszegték az én szövetségemet, a kik nem teljesítették a szövetség pontjait, a melyet előttem kötöttek vala tulokkal, a melyet ketté vágának és átmenének annak részei között,
19.
Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, a kik átmentek a tulok részei között:
20.
Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.
-
" Amikor tehát azt mondja hogy Yiszráél egész háza-és Yúda egész háza... az ebben az aspektusban nem a kettészakadt állapotra utal, amikor Yisráél 9 nemzetsége különválasztotta magát az Úr szabály szerű követésétől...
hanem valami másra-valami egészen nagyszerű dologra.... "
Nem 10 törzsről van szó?
" Így és ezek után láthatjuk, hogy ez már az Úgy nevezett Egyház Időszaka, amit a Szent Tan, a Fiak nemzedékének nevez! Itt és ezen a ponton, már nem az tesz különbséget ember és ember között, hogy ki a született Zsidó és ki nem az...
Itt már az tesz különbséget az emberek között: Ki engedelmeskedik az Istennek, és ki nem... "
Hol írja a Szent Tan ezt, hogy az Egyház időszaka a Fiak nemzedéke?
Tulajdonképpen minden időben az engedelmesség tett különbséget, nem?
-
Fiak nemzedéke az Írások szerint az a Kor, amikor azok akik az Úréi, nem azért engedelmeskednek mert azt kell tenniük-hanem egy értelemben-természetes szinten
követik az Igazságot! Pl.:
Zsoltárok könyve 73. rész
1.
Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10.
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11.
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13.
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
Ez Pál általi utalásban is felmerül: Róma 8,13.
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14.
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15.
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16.
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17.
Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
18.
Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
19.
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Ez a Jellemző, kizárólag a Szentlélek általános kitöltetése által jöhet el! Ettől kezdve pedig a Messiás teljhatalomra jutásával, a Pogányok közül megtértek is Beoltathatnak a Szelíd olajfába, ez pedig az Egyház időszaka...
"Tulajdonképpen minden időben az engedelmesség tett különbséget, nem?"
Igen is-meg nem is.... Ugyanis: Az Izráél népébe akkoriban még csak születni lehetett-nem létezett az Újászületés fogalma.
Az pedig hogy valaki oda született, még nem jelentette azt, hogy biztos hogy Üdvözül is...
-
:104: ... valamiért annyira ismerősnek tűnsz... :afro:
-
Thessalonikabeliekhez írt I. levél 4. rész
1.
Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok.
2.
Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által.
3.
Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok;
4.
Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét,
5.
Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, a kik nem ismerik az Istent;
6.
Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk.
7.
Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten.
8.
A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk.
Bizony Testvérek, egy ideje már szembesülünk azzal a ténnyel, hogy az Igében a tanítás, mennyire más-mint ahogy azt tanítják a felekezetek-gyülekezetek. (már ha egyáltalán tanítanak valamit a Szent Tanból...)
Eme rövid idézet is oly nagy mélységeket tár elénk a tanítás terén, és oly fontos dolgokról tesz bizonyságot... kár hogy egyesek az Igét sekélyesnek tartják-és emberi ötleteléseiket tanítják igeként-ezzel sokakat megtévesztve.
Minedenek előt nézzük Pál utalását a Szentséggel kapcsolatban:
7.
Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten.
Elsőként nézzük a Tisztátalansággal kapcsolatban a tényt-amit sokan nem tudnak...
Az Örökkévaló a Törvényben bizonyos dolgokat-történéseket-állapotokat...Tisztátalannak nevezett.Ilyeneket mint: Bizonyos állatok húsa-magfolyás-havi baj-POKLOSSÁG (!)-Súsárlás-gyávaság... Ezeket az Igéket megfigyelve megállapítandó:A Tisztátalanság az az állapot, mely ragályos-Fertőző,tehát mások megfertőzésére alkalmas-azok tudta nélkül-illetve és vagy: Egyszerűen közönségessé Tesz-tehet,akár egy egyed által egy egész közösséget...
Izráél-azaz: Isten népének erejét, az Örökkévalóval való szilárd kapcsolat,és így :Az Úrral való Közösség adta.Ez az állítás nem csak a közösségre értendő-hanem minden egyes tagra. Talán ez a leg félre értettebb Dolog hívői körökben...
Sokan azt gondolják, hogy az Úrral való kapcsolat akkor alakul ki- ha egy közösség tagjaivá válnak... A Valóság pedig az, hogy az Ember kerül az Istennel- megtérés által, és Békességre jut Istennel Jézusban- és ezen emberek összessége adja a Szentek közösségét! Tehát: Nem a közösség szenteli meg az Egyént-hanem az egyének Szentsége- Szenteli meg a Közösséget!
Mielőtt Tovább mennénk, szükség megértenünk a Szentség fogalmát: A Szentséget sokan az elvont-vagy spirituális állapttal azonosítják. Ez Helyes gondolkodás, csak nem értik mégsem a kézenfekvő tényt.
Pedig mennyire egyszerű az értelem: Az eredeti környezetből-élettérből ( világ) elkülönülni-elválasztódni-és fenntartva lenni az Isten számára, az Ő tulajdonaként!
Ebben az aspektusban: A Világi-tehát a megszokott létforma a közönséges, és az ettől való elválasztódás az Isten számára a Szentséges!
Ha tehát valaki, születésétől fogva a világ tanításának megfelelően él-gondolkodik-és cselekszik az a közönséges, hiszen nem különbözik semmiben a többi embertől...
Ha azonban valaki a világi megszokott élettől elidegenedik, és az Isten Rendelései szerint él, az a Szent élet.
Ez által válik talán érthetőbbé, miért oly veszélyes, ha valaki a Szentek közösségében-világiként él (közönséges létforma), Világiként gondolkodik ( nem követi az Isten rendeléseit)... Hiszen mint belül lévő-megfertőzi a közösség tagjait az Istentelenségeivel-(mindeközben a közösség meg vakarja a fejét, hogy miért távolodott el tőlük az Isten?)
A Hitben erőteleneket pedig beoltja észrevétlenül a világ tanításával, és megfertőzi rajtuk keresztül az egész közösséget.Ezek számára rendelte egykor az Úr, a KIIRTÁSUKAT! Most pedig rendeli, az ezen egyedektől való elzárkózást-ezek kizárását...tehát az ilyenektől való elkülönülést, ami valójában ugyan úgy halál büntetés, csak annak végrehajtása az Úr kezére van bízva.
Ezért mondja Jézus: Mt.18,15.
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16.
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18.
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
Mindez ebből adódik: V.Mózes 29,9.
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10.
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16.
(Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17.
És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
Újra: 18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
Értjük ezt Testvérek: Ez a mostani nyelvezet szerint kb. így szólna: " Vajha ne lenne közettetek férfi vagy nő, nemzet vagy törzs, akik "MÁS" tanítást követnének... vajha nem lenne köztetek mérget és keserűséget termő gócok.
Méreg az, mely fogyasztás által észrevétlenül viszi halálba a fogyasztóját. ( hazugság)
Üröm az a növény, mely megkeserít mindent amiben el tud keveredni...( aratás)
Ezért mondja a jelenések könyve: Jel.8,10.
A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira;
11.
A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek.
/ hááát JA! Ki mivel táplálkozik-ki mi által kíván felfrissülni...És tudjuk: Amit vet az ember,azt le is aratja./
Na tehát: Ha azt látjuk egy közösségben, hogy vannak akik: Siker orientáltak (törtetők); Egocentrikusak; Hazugok; képmutatók; rágalmazók;Az IGÉNEK (!!!) engedetlenek... na most már tudjuk, hogy ők a méreg és ürömtermő gyökerek...
Ezért mondja a Tóra velük kapcsolatban: 19.
"És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek)..."
Vagyis: Ha hallja az Isten rendeléseit- de nem figyelmez arra, hanem azért is a világi rendelések és gyakorlatok szerint él és azokat tanítja is másoknak- hogy ezek és azok is akik miattuk elfordulnak az Isten rendeléseitől- a világi szabályokhoz: együtt vesznek el...
"20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól."
Azaz: Nincs azoknak kegyelem!!!
Vissza térve a kezdő igénkhez: Thessalonikabeliekhez írt I. levél 4. rész
1.
Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok.
2.
Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által.
3.
Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok;
4.
Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét,
5.
Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, a kik nem ismerik az Istent;
6.
Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk.
7.
Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten.
8.
A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk.
A Hármas vers tehát: 3.
Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok...
Isten Akarata-azaz mondhatjuk úgy is: Rendelése: Mózes III. könyve 19. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
Felvetődik a kérdés: Ha a Szentség definíciója az amit az előzőekben arról mondtam, akkor az Isten mitől lehet elválasztott?
Nos a kérdésben a válasz: Ez a világ sötét és hazug...Az Isten NEM!
Ez a világ Gonosz! Az ISTEN NEM!
E világ tanítása az egoizmus! Az ISTENÉ ENNEK ELLENE MEGY!
Isten nem elegyedik a világgal! Ezért mondja Jézus: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
És ezért mondja János -Jézusról: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
És ezért mondja a Próféta: Ézsaiás 22,12.
És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13.
És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14.
És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
Hiszen az Istennek az életünkre vonatkozó rendelése nem az, mint amit a Sátán tanít! De ha az ember a Sátánnak engedelmeskedik-az az Isten számára: Halott! Azok, akik a Sátán Tanításának engedelmeskednek, azok az úgy nevezett: Testi emberek. A Testi ember- Istentől halálra van ítélve!
( I.Mózes 6,3.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.)
Most nézzük mennyire fontos az Ige Pontos követése, és a Szöveghűség- illetve: Mennyire meg lehet változtatni az Isten beszédének értelmét, egy írásjel hibás alkalmazásával:
Máté Evangyélioma 3. rész
1.
Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2.
És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3.
Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
Tehát ezek szerint, van valaki aki a Pusztában (sivatag) Kiabál a megtérésről...
Na akkor nézzük a Származtatási Igét-Ézsaiásnál, hiszen rá történik a hivatkozás:
Ésaiás próféta könyve 40. rész
1.
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2.
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
3.
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4.
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5.
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6.
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
7.
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
8.
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
Ugye a hármas vers: 3.
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
Namég egyszer: Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát...
Látjuk ezt? Értjük ezt? Nem a pusztában levő valaki kiabál a Megtérésről! Hanem TE MENJ KI EBBŐL A VILÁGBÓL A PUSZTÁBA!!!
Hiszen máshol is mondja: Hós 2,13
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
Túl hangos-túl markáns-túl erőszakos...ez a világ-Nem hallod az Úr szelíd szavát... ellene beszélnek e világban az Isten Igéjének... Menj ki a pusztába, ahova a világ nem megy... ott csak Isten lesz-és csak te.
Menj ki a Köz (-önséges) ből... Légy SZENT!
-
IV.Mózes 15,37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Olvassuk el újra a 39-es verset:" 39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok."
Mind tudjuk, hogy amikor az Örökkévaló az Ő népét kihozta Micráimból-útban az Ígéret földje felé-más népek és nemzetek földjén mentek át. Sőt: Az ígéret földjén is éltek még oly nemzetek, melyek kiűzéséről rendelkezett az Örökkévaló a gonoszságaik miatt.
( I Mózes 15,16-21.; IV.Mózes 33,50-56. ...)
Ezen népek bűnei, igenis látványos bűnök voltak, olyan mint: Bálvány imádás;paráznaság; erőszak;varázslás;halott idézés;jövendölések;...tehát oly bűnök, melyek elkövetésétől az Örökkévaló tiltotta az övéit.
Mindeközben ugye tudva levő dolog, hogy az Örökkévaló és a népe között-Szövetség (frigy) köttetett, és az Isten Igéje volt a kapocs az Isten és az Ő népe között.
( I Mózes 15,17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18.
E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.)
Ez a Szövetség kötés Története, ám láthatjuk azt is, hogy bár ez a Szövetség: Ábrahám-i Szövetségnek nevezetetett-ámde nem Ábrahámmal kötötte az Úr, hiszen Ábrahám át aludta ezt a részt. (I Mózes 15,12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.)
Füstölgő kemence-mint az Örökkévaló Isten, és a tüzes fáklya mint az Ő Igéje, mely a sötétségben világosságot ad.
Láthatjuk is, hogy Ábrahám életét, az Istennek való engedelmesség jellemezte-és így és ezért lett a Hitbeli Attyja mindazoknak akik hisznek az Istenben.
A Hit eredetije: Emunah, Jelentése: Feltétlen engedelem. ( Vagyis nem azt jelentette egykor a Hit-mint ma. De nem az új jelentése szerint kell számotadnunk a hitünkről majd-hanem az eleve meghatározott jelentés szerint!)
Ugye a szövetség itt ugyan megköttetett, ámde itt és ezen a ponton, még nem adatott közre az Istennel való együttjárás alapfeltétele, azaz: Az Isten Igéje.
Istennel ezen a ponton még csak Ábrahám volt kapcsolata, és a népének ( a vele levőknek) Ábrahám adta tudtul az Isten akaratát.
Az azonban már kiderült, ezen a módon nem örökítheti át Ábrahám az Isten ígéreteit, vagyis: Azok akik Ábrahámnak engedelmeskednek, csupán szolga szülöttek, és azok nem örökölhetik az Isten ígéreteit.
Mózes I. könyve 15. rész
1.
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5.
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
Ez azt jelenti: A Fiak nemzetét azok alkotják-akik Ábrahám-al egyezően: Tökéletes engedelmben követik az Istent. Ebből is láthatjuk: Nem a közösség szenteli meg az egyént-hanem az egyének szentsége adja a közösség szentségének erejét.
A Későbbiekben látható, hogy az Istennek való engedelmesség adta a menekedést-segítséget-védelmet. Az Örökkévaló adott valakinek egy utasítást-és ha az a valaki engedelmes volt az Istennek, engedelem által megnyerte az Isten segítségét.
Így volt ez a kivonuláskor ( SZABADÍTÁSKOR) is: Ugye a csapásokat követően jött az elválasztás az szerint ki engedelmeskedik az Istennek és ki nem: II.Mózes 10, 21. És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.
22. És kinyujtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű setétség egész Égyiptom földén három napig.
23. Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.
Ez egy nagyon fontos moment, hiszen az Isten eleve rendelkezett az elválasztásról ugye?
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
A Teremtés könyvéből láthatjuk, hogy az Isten nem rendelkezett sem a sötétség felől-sem pedig a sötétségben való történések felől...
A Világosságról- és a világosságban történő dolgok felől rendelkezett az Örökkévaló-és csak a világosságra mondta az Örökkévaló hogy: "4. És látá Isten, hogy jó a világosság..."
Ebből az következik, hogy a sötétség előbb volt mint az Isten? Nos a helyzet egészen más: Minden, ami Isten nélkül van-létezik, az Halott az Isten számára.
Minden ahol nincs jelen az Isten: Az a Sötétség!
A teremtés könyvében láthatjuk: Isten a világosságban teremtett mindeneket-hiszen az Ő Igéje által hívta elő a nem levőket-mint meglévőket, és minden teremtményének meghatározta a világosság cselekedeteit!
A növények növekedjenek és gyümölcsözzenek; az állatok-halak-madarak szaporodjanak és nyüzsögjenek... az Ember pedig tegye-amit rá bíz az Isten.
Amíg ez így volt, és amíg mindenek engedelmeskedtek az Isten Beszédének- addig az Isten így nyilatkozott a Teremtéséről: I Mózes 1, 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Mindezekből kitűnik: Isten Igéje a világosság! Tehát visszatérve a kilencedik csapáshoz-azaz az elválasztáshoz: Voltak egyiptomban akik látták az Izráél világosságát, és ezen: Számukra lett világosság miatt döntöttek az Istennek való engedelemről!
( na ezt nevezem én evangélizációnak! ) Történelmi tény, és ezt természetesen a Tóra is megerősíti: A Tizedik csapás elkerülésére adott Szent parancsolatnak már mások is engedelmeskedtek!
Mi lett volna, ha nem engedelmeskednek az Isten Parancsolatának akár zsidók-akár nem zsidók? Nos... nem lenne Szent Tan, és mi sem lennénk...
De engedelmeskedtek az Isten Parancsának, és akik megtették-azok ki is szabadultak a rabszolgaságból... Kinek engedelmeskedtek ezek? Mózesnek? Az Örökkévalónak? Nos áttétesen! Elsődlegesen az Isten Igéjének!
És van ebben valami egészen csodálatos is, megfogalmazva a számunkra:
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
Ugye a Szent Parancsolat-vagyis felhívás az Engedelemre! és ebben elrejtve: 7. "És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára."
És ennek fejében: "13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét. "
A Vér!
Tehát egy felmutatott jel, ami az engedelmesség jele egyben. És ez tovább is van ám...
A Vérről tudjuk-mert tudva levő: III.Mózes 17,11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Jézus mondja: Jn.6,54.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55.
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57.
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
Ugye hogy nem is olyan nehéz ezeket össze rakni? A Vér az Élet...Mivel Jézus Élete az Istennek való engedelemről szól, és ezt adja nekünk: Tehát az engedelmesség az az Életforma, ami: Megment; meg tart; meg szabadít... amikor az Isten ítéletének ideje eljön. Tehát az engedelem az ÉLET- a VILÁGOSSÁG, hiszen amikor az ember az Istennek engedelmeskedik, akkor biztos a siker.
Ezért mondja János: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
Azok pedig akik így élik életüket, tehát az Istennek való engedelemben-ez a világ-és e világ hívei : Megkörnyékezik-kísértik. Hogy ezek erősen meg tudjanak állni a környező bűnnel szemben, egységben élve-egységesen minden esetre több esélyük van.
Az Istennek való odaszánást nevezzük Szentségnek. És tudjuk már, hogy az egyének Szentsége adja a közösség szentségét és nem fordítva! De hogy az egyének szentsége fennmaradhasson, szükség a másik szentségének ereje.
Vagyis: Egymást erősítik a tagok! ( ezt nevezzük Héberül: Echad-nak.)
A Prédikátor is mondja: Prédikátor 4,9.
Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10.
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11.
Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12.
Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
Vannak akik úgy gondolják, hogy a Prédikátor egy emberi koalícióról vagy munka közösségről beszél... nos a 12-es versben van a titok nyitja: 12.
Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
Kettő esetén csak úgy beszélhetünk háromról, ha a Hitbeni életről beszélünk... Isten szeret engem-én szeretem Istent; Isten szeret téged-te szereted Istent; Szeretjük egymást-mert szeret minket az Isten-és mindketten szeretjük Őt! ( Ez a hármas kötél, ami csak és kizárólag úgy szakadhat el, ha valamelyikőnk megszűnik szeretni az Istent...)
A Szentség fenntartására rendkívül nagy szükség van és ezt megemlíti a zsoltár is: Zsoltárok könyve 133. rész
1.
Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
2.
Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
3.
Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
Gondolom ez az Egyházról szól... vagy tévednék?
Sajnos azonban, akárcsak mint egykor Lót-úgy sokan ma is Lelküket gyötörve élik Hívő életüket-idegenként és számkivetettként e világban.
A Testvéri közösség megélése pedig nagy előny-és egyben nagy segítség is. Közösségben a tagok erősebbek a külső támadásokkal szemben. Még ha meg is környékezi az egyént valami bűnös gondolat-ha ránéz a Testvérére, megemlékezik az Istenről az illető, és ellene tud állni a gonosz csábításának.
Ezért mondja az Örökkévaló: IV.Mózes 15,37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Hogy ez Jézus után megváltozott volna? Nem gondolom... Csak éppen nem kell (-ene) már a külső jel, ami hivatott a Hitünk felmutatására, ( Cicett- vér az ajtó kereten)
Hanem mára már annyira ösztönösnek-annyira mélyről fakadónak kell (-ene) lennie a Szentlélek által az Isten dicsőítésének, ( Istennek való odaszánt élet) Hogy az nyilvánvaló legyen mindenki számára...
Apostolok Cselekedetei 5. rész
1.
Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát.
2.
És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé.
3.
Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy?
4.
Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
5.
Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala.
6.
Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték.
7.
Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne.
8.
Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért.
9.
Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged.
10.
És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé.
11.
És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.
12.
Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornáczában valának.
13.
Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalá őket;
14.
Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.
Egy ilyen Szentségre, Isten is vigyáz! Ezt az egyöntetű akaratot a Szentség fentartására-Isten megvigyázza!
Elgondolkodtunk már azon, miért lehetett oly fontos megemlíteni, hogy hol voltak a hívek egy akaraton???
"12.
Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornáczában valának."
Zsoltárok könyve 92. rész
1.
Zsoltár, ének szombat napra.
2.
Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
3.
Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
4.
Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
5.
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
6.
Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
7.
A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
8.
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
9.
Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
10.
Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
11.
De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
12.
És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
13.
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
14.
Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
15.
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
16.
Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
...II Kor.6,14.
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
15.
És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?
16.
Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.
17.
Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,
18.
És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.
-
I Kor.4,20.
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
Áldott Testvérek, e mai alkalommal ezen igén induljunk el, és lássuk meg-mennyire sokan vannak azok-akik magukat a szavaik - megvallásaik alapján gondolják célba érkezve...
Mindenek előtt, lássunk egy félelmetesen nagy Félre értést ezzel kapcsolatban: Mk.8,38. Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
Ezért és ennek okán, lelkes Hívek, lépten-nyomon az Úr nevét emlegetik a világban, hogy (ezt remélik) Jézus is vallást tesz róluk, amikor eljön az ítélet napja...
De erről van szó valóban?
Nézzük az Idézett Igerészt, a teljes környezetében: Mk.8, 27. És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?
28. Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.
29. És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.
30. És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle.
31. És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.
32. És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.
33. És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
34. A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
35. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
36. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
37. Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
38. Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
Akkor lássuk, mit is foglal magába ez a történet? Elsőként is: Tisztázza-hogy a követői felismerték-e Őt? hiszen a továbbiak csak így foganatosíthatók.
Ha felismerték ugyanis, hogy Ő a Messiás, és mint Messiás felvállalja az emberekért a Megaláztatást-a szenvedést-az emberi ítélkezés következményeit...
Akkor az Őt követők sem tehetnek másként-hisz mindez ezen a világon és az emberek közt-szintén Messiási jel.
Ésaiás próféta könyve 53. rész
1.
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2.
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3.
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5.
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8.
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9.
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!
Ez azért hordoz rendkívüli fontosságot-mert Ha és amennyiben a követőiben is Jézus él, akkor a Követőiben ugyan-úgy felismerhetővé kell lennie a Messiásban!
Ezért mondja Jézus: Mt.10,14.
És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.
15.
Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.
16.
Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.
17.
De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket;
18.
És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak.
19.
De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.
20.
Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.
21.
Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket.
22.
És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.
23.
Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.
24.
Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.
Tehát újra ezen megvetettségek és érdektelenségek következményeként a konklúzió: "Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál."
Azaz: Mindezeket fel kell vállalni a Messiás követőinek is!
Ehhez képest- sokan csak szavakban vállják fel a Messiást- mint valami: Élet filozófiai aspektust...A Messiást megvallani nem csak annyi, hogy itt is-ott is kimondom a Nevét- sokkal inkább az életvitelemmel kell Őt kijelentenem- és az életemben kell hogy felismerhetővé válljon az emberek előtt!
Nem arról beszélek hogy naponként korbácsoljuk magunkat a szenvedésért, meg állítsuk magunkat Pellengére hogy kritizáljanak az emberek...
Arról beszélek-hogy az életünkben-lelplezetlenül feltalálható Messiásért kell a nehézségeket felvállalnunk.
E világ-és e világ fiai ugyanis: Nem szívlelik a Messiást, mert a Messiás számukra Ítéletet hoz-ítéletet jelent... Kézzel foghatóvá teszi Isten hatalmát...
Úgy gondolják: Ha a Messiást így vagy úgy de sikerül eltávolítani-el lehetetleníteni, akkor nem kell az Istentől se félni. Hiszen: 1; A Messiás dolga a Tanítás- a jóra való nevelés-A Törvény naggyá tétele úgy az emberek előtt, mint az emberBEN!(V.Mózes 18; Ézs.42; Ez.36; Mal.4.) De ha nem teszi... akkor nincs mit számonkérni...
Ezt pédázza Jézus beszéde: Mt.21,33.
Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
34.
Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.
35.
És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.
36.
Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének.
37.
Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
38.
De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.
39.
És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.
Tehát vannak akik Tagadásba- MEG tagadásba burkolóznak- és vannak akik bár beszédükkel ugyan megvallják ŐT, de az életükből kizárják. ( azaz: számukra a Messiás személye, nem eredményezett változást az életükben...)
Ugyan meghallgatják Őt-de testileg és öncélúan akarják értelmezni a szavait, csupán testileg próbálják Őt követni, és csak addig-és csak abban ami számukra előnyös...
A Többi Igéjét: Érthetetlennek mondják-vagy egyenesen: "nem nekünk szól"-nak...
Ezért szól a Prófécia róluk és Számukra: Ézsaiás 29,9.
Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.
10.
Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
11.
És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12.
És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.
13.
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
14.
Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
15.
Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
16.
Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!
Ezzel kapcsolatban, egy érdekességet szeretnék mutatni: Jn.6,63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
66. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
Mindenek előtt, a visszatérő témánk-azaz: A Hit definíciója: Emmunah= Tökéletes engedelem!
Ennek irányában: A Testi követés- és az önmegvalósítás, mint Testi élet gyakorlata: NEM HASZNÁL SEMMIT!
Tisztázandó alap szabály továbbá: NEM A MI VÁLASZTÁSUNK AZ ISTEN KÖVETÉSE!!! Soha senki nem született még úgy az emberek közül, hogy egy nap úgy döntött volna: " Mától hívő leszek..."
Jézus mondja: Jn.3, 6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Ahhoz hogy az ember Isten mellett dönthessen, előbb Isten szükséges-hogy megadja a választás lehetőségét! Minden ember testileg- és testi emberként születik erre a világra!
( ezért volt szükség-hogy a Messiás természet feletti módon, úgy nevezett: Szűznemzés által fogantasson! / erről pedig nem a Máté evangéliumában olvasunk először-hanem az I Mózes 3-ban- " Asszony Magva".../
A Testi ember a Testi ábrázatot hordozza- ami nem más, mint az Isten elleni lázadás. Ebben az állapotban az embernek nincs választási lehetősége- tehát tetszik-nem tetszik : A gonoszt szolgálja, és így az ember az Isten számára Holt.
Életet pedig tudjuk: CSAK ISTEN TEREMTHET! Tehát kell valami az ember számára-Istentől, hogy az ember Isten felé fordulhasson, és ezért mondta Jézus: Jn.6, 65. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Nos ez a Szükséges "valami" már tudjuk hogy nem más, mint a Messiás Lelke, ami által meg elevenít minket, de ez valójában nem is más számunkra, mint az Újá születés pillanata! Ugye tudjuk-hogy a Messiás valójában az Isten Igéje?!
Ezért mondja János: János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
(A 12-vers megint csak akkor válik érthetővé, ha tudjuk mit jelent a HIT valójában...)
És most az érdekesség, amit a János evangéliumának 6-os fejezetéből szeretnék mutatni: Jn.: 6-66 : Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
Vannak nézetek, miszerint a hatos szám, a Sátán száma... de valóság az, hogy nem a sátánt teremtette az Isten a hatodik napon hanem az...? Nos az embert. és a hatos többes alakjának a jelentése: A Teljesen testi ember.
Na ők azok, akik nem járnak Jézussal...Jel.13,14.
És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett.
15.
És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,
16.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
17.
És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18.
Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
Ugye elválasztódás-kirekesztés-aki nem uniformizálódik a világ szerint, annak üldöztetés-macerás élet...stb. Szóval ha te jól kijössz a világgal, és nincs részed Jézus miatt a kirekesztésben, akkor lesodródtál a küzdőtérről.../vagy sohasem voltál rajta./
Tehát ugye ezek alapján a Hit is egy olyan dolog-sok mással egyben,amiről nem beszélni kell, hanem MEGÉLNI!
És most tisztázzunk néhány félreértést-melyek eredményeként sokan azt gondolják, hogy elég a megvallások meg a beszéd az Üdvösséghez...
Ennek egy ékes példája, a Róma levél egy fejezete...( persze jól elszeparálva a környezetétől...)
Rómabeliekhez írt levél 10. rész
1.
Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
2.
Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
3.
Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
4.
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
5.
Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
6.
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)
7.
Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
8.
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
9.
Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
10.
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
11.
Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.
Ugye erre alapozva mondják sokan: "Na tessék...Izráél megpróbált az Istennek engedelmeskedni, de nem sikerülhetett nekik... most viszont helyettük mi jutottunk tökéletességre Jézus által, tehát nincs is semmi dolgunk, csak beszéljük el, hogy mennyire tökéletetsek vagyunk..."
Nézzük ezzel szemben mit mond Pál?
1.
Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
2.
Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
3.
Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
Tehát mégsem az Istennek való engedelem volt a bukásuk oka-hanem éppen ellenkezőleg! " és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek."
Továbbá:
4.
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
5.
Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
6.
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)
7.
Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
8.
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
Tehát elsőként: 4.
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
Azaz: Az Emberi Testben IS (!) Isten fiaként élő személy. Vagyis: Az Isten tanításának megtartásával eljutni a Megigazulásra! ( Ezért mondja Jézus: Jn.15,3.
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4.
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.)
Ezután az 5-8-ig tartó versek megértéséhez a kulcs, V.Mózes 30-ban található, aminek konklúziója: V.Mózes 30,10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, HOGY TELJESÍTSED AZT.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
( Vagyis: Ha megtartod akkor Isten Áldásában lesz részed- ha nem tartod meg, akkor az Isten Átka marad rajtad...) És ugye Jézusról tudjuk, hogy az Istennek való engedelmet-Tökéletes szintre emelte, tehát nem csak a látványos-látható szinten hirdette az Istennek való Engedelmességet-hanem Szívnek-léleknek teljességével...( Mt.5.)
9.
Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
10.
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
11.
Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.
/ szóval: ha te, miközben beszélsz Jézusról-és közben tudva tudod hogy az Isten azért az életért amit Ő élt-Örökösévé tette, tehát Örök példa az, amit Jézus felmutatott, és az előzőek értelmében te is az szerint élsz, akkor beszélhetsz a reménységedről is-meggyőződéssel...
Tehát ez az idézet nem támasztja alá a: " megvallásokban a sorsom" teóriát.../
Nem arról van szó Testvérek hogy "Csináljunk úgy mint Jézus..." Arról van szó: Engedjük hogy Jézus éljen bennünk! És a kettő között nagy a különbség.
-
Mózes I. könyve 20. rész
1. És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban.
2. És monda Ábrahám Sáráról az ő feleségéről: Én húgom ő. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát.
3. De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van.
4. Abimélek pedig nem illette vala őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?
5. Avagy nem ő mondotta-é nékem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt.
6. És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt.
7. Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó...
Áldott Testvérek: E mai alkalommal beszéljünk egy rendkívül fontos dologról, ami a Hitünk felmutatása is egyben a próbák alatt, és mint minden másban is: Ebben is tanítónk és Hitbéli elődünk kell legyen Ábrahám.
Nézzük a Történet eme irányultságát: 7. Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó...
Ábrahámtól ugye elvették a feleségét, és ez nem kis fájdalom egy férj számára... Ábrahám nem gerjedt haragra-nem kérte Isten Ítéletét Avi Melech-ellen...
Ávrámnak volt egy feladata Istentől, és ehez a Feladathoz szükség volt a Feleségére is. Isten ezért úgytűnik- Ávrám kérése nélkül is Ítélkezett Avi Melech és háza népe felől, és éppen Ávrám kérése miatt tartóztatta magát az Örökkévaló.
" Ő imádkozik érted-és te élsz..."
Ha belegondolunk hogy ez ma mennyire nem így van a hívői körökben-és mielőtt tovább mennénk-gyorsan meg kell vallanom: Ezen a területen, nekem is nagy hiányosságaim mutatkoznak. ( eddig)
Ezen világ-jelen állapota már hihetelen sötét. A gonoszság,eddig nem látott méreteket ért el-és ebben kontrasztot adó lámpásként kellene a Hívőknek világítaniuk-de valljuk be: Jó ha pislákolunk...
Ezen világ kedvenc idő töltése: Bosszantani a hívőket. És a Hívők ezekben a bosszantásokban vajon Ábrahám hitét és cselekedeteit követik-vagy valami egyebet?
Sajnos sok esetben, egyfajta önvédelmi mechanizmust indítanak be a hívők, és nem éppen Ábrahám út mutatása szerint.
Volna éppen hova fejlődnünk ezekben a dolgokban...
Nézzétek: Évek óta gyilkolják különböző országokban a Testvéreinket- és amikor már a híradások is ezekről szóltak, voltak hetenként imádkozások értük... de ennyi.
Azóta semmi.
Amerikában be börtönöztek egy testvérünket, mert nem volt hajlandó össze adni egy meleg párt, és a bírói döntés fejében: csak akkor hagyhatja el a börtönt, ha megtagadva a hitét: hajlandó lesz elismerni a melegek jogait.
És a hívek mit tesznek? Várják az Amerikából érkező önjelölt prófétákat-tanítókat-pásztorokat...
Az ottani Hívek mit tesznek ez ellen? Miért nem tiltakoznak az Istentelen kötelezvények ellen? Miért az Isten Örök törvénye ellen- és miért nem ez Istentelen törvények ellen megy a lázadás???
Az Iszlám országokból-meg számlálhatatlan tömegekben érkeznek a menekültek... ( Be kell lássam: ennél egyszerűbben és gyorsabban az Iszlám nem terjedhetne el a világon) De itt és most: Biztosak lehetünk abban, hogy ez a cél?
Biztos hogy az Iszlám terjedése a a valódi célja ezen áradatnak?
És ha nem? A Menekültek befogadása-a nyomorultak megsegítése-az éhezők etetése... ez nem lenne Hívői kötelem? Most még nem tudhatjuk hogy ebből mi lesz, de ha nem Istenben bízunk-hanem egy önvédeli mechanizmus szerint kell gondolkodnunk-akkor az Istenbe vetett hitünk nem ér semmit!
Ráadásul: E világ nem örök, hanem nagyon is véges! És ennek a vége immár elközelgett... Nekünk az lenne a feladatunk tehát hogy védjük-ha kell az Isten ellen is azt, ami a mienk?
Szóval nézzük Ávrám-irány adó hitét: Ávrám Imádkozott azért és azokért-akik neki bosszúságot és kárt okoztak.
Jézus mondja: Máté Evangyélioma 5. rész
1.
Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2.
És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3.
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8.
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12.
Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
Ezekhez képest mi? Bennünk fel ismerhetőek a Próféták jegyei? De nem azokról a jegyekről beszélek, amikor valaki az eljövendő dolgokról beszél-hanem azokról a jegyekről, amiket Jézus emel ki:
Háborúságban-béketűrő; rosszért-jóval fizető; Önmagukért-bosszút nem állók; Támadásokban-szelídek...
Testvérek ezen dolgokra Pál is figyelmeztet bennünket több esetben is: Rómabeliekhez írt levél 12. rész
1.
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2.
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
3.
Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
4.
Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:
5.
Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.
6.
Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük;
7.
Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;
8.
Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje.
9.
A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
10.
Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.
11.
Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.
12.
A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak;
13.
A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.
14.
Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
15.
Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
16.
Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
17.
Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.
18.
Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
19.
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
20.
Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.
21.
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
És elárul nekünk egy rendkívül nagy titkot, amit a világiak nem tudhatnak meg- de mielőttünk ismert kell hogy legyen: Eff.6,10.
Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11.
Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12.
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
13.
Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
14.
Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
15.
És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;
16.
Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
17.
Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:
18.
Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért...
A Titok tehát: 12.
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
Mert ha ezt az Igazságot az eszünkbe véssük, segíthet hogy ne tegyünk a törvény ellen!Jézus mondja: Mt.22,35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Két Főparancsolat-mint a két Kőtábla...
Az első:
Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
A Második pedig: III.Mózes 19,9.
Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
10.
Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11.
Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját.
12.
És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.
13.
A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14.
Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15.
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16.
Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17.
Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Avagy: Mt.5,14.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19.
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20.
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22.
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23.
Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24.
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25.
Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.
26.
Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
Most kellen tisztáznunk: Ki az én felebarátom? Nos ezt, nem is annyira nehéz defíniálni... A Barátsághoz két fél kell ugyebár... ( Barátság= Jó akarat-jó indulat!!!)
A Felbarátság jelentése tehát: Részemről jó akarója vagyok azoknak is, akik nem viszonozzák a feléjük irányult: Jó akaratom-jó indulatomat...
Tehát: Isten minden teremtett lénye a felebarátom!
Ugyanis: Isten senkit nem teremtett veszedelemre! Isten az általa teremtett lényeket és dolgokat: Jóra teremtette!!! ( más kérdés-hogy a gonosz munkásságának révén: mivé lettek?)
De Testvérek, a Képlet: Én miben vagyok jelen? ( mindenki magának válaszoljon...)
Az Igazság eszközévé lettem?-Vagy maradtam a Gonoszság eszköze és marionettje?
Mely szituációra-mily reakcióim vannak??? Önmagát senki sem csaphatja be...
Most még ítélkezhetünk önmagunk felett is, és akkor ha kel korrigálhatunk. Ha Isten Ítél majd minket az ítélőszékben ülve-már nem lessz korrekciós lehetőség!
II Kor.5,6.
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7.
(Mert hitben járunk, nem látásban);
8.
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
9.
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Jézus mondja: Mt.25,31.
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32.
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33.
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34.
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36.
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38.
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39.
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40.
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41.
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42.
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43.
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44.
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45.
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46.
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Azaz: Nem feletek meg a "második nagy parancsolat" kritériumának!
Yakov mondja: Jak 2,10
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
Hiszen :Ugyanaz az Isten parancsolta Mindkettőt!
Nem az Istentelenségét-gonoszságát-Isten iránt való engedetlenségét kell szertnünk a másikban-hanem azt a tényt, hogy őt is Isten teremtette! ( és ezt tisztelnünk kell mindenkiben!)
Teljessé lenni szeretben... Hogyan? Mit jelent ez? Amikor felül tudok emelkedni az engem ért sérelmeken, és jó akarója tudok lenni azoknak akik nekem sérelmeket okoznak... ( Pont mint Isten!)
Hiszen, ahogy Jézus mondja: Mt.5, 38. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
És Jézus köszöntötte és beszélgetett a vámszedőkkel is- a Paráznákkal is, a bűnösökkel is, de nem azért hogy legalizálja a bűneiket, hanem azért hogy a Jó által-legyőzze bennük a gonoszt, így elfordítva őket a bűnöktől-Igazságra vezethesse őket.
Ha valaki szereti az Istent, az Isten iránt való igaz szeretet, Minden Isten által teremtett dologra kivetül! ( akkor is, ha nincs viszonzás!)
Van egy nézet, miszerint, azért kell jót cselekdni a rossz akarómmal, hogy a büntetését többítsem...
Aki így gondolkodik-gondolja át... Isten azért volt jó hozzám-és azért hívott engem megtérésre, hogy a Gehinnom legméjére taszítson? Azért emelt fel-hogy nagyobbat eshessem?
Van az Ige, aminek értelmezésén sokan elcsúsztak: Róma 12,20.
Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.
Ez van, ha az Igeverset kiragadjuk a maga környezetéből...
Rómabeliekhez írt levél 12. rész
1.
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2.
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
3.
Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
4.
Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:
5.
Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.
6.
Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük;
7.
Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;
8.
Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje.
9.
A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
10.
Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.
11.
Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.
12.
A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak;
13.
A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.
14.
Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
15.
Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
16.
Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
17.
Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.
18.
Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
19.
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
20.
Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.
21.
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
És ha ezt a Fejezetet, vissza helyezzük az eredeti környezetébe-azaz a Szentírásba, és együtt értelmezzük, akkor azt látjuk, hogy a Jó cselekedetek által kell legyőzni a bűnt, de ha a bűnös-továbbra is a bűnt preferálja, akkor az érte tett javítási kísérletek-átokká lesznek ellene!
De nem azért teszek vele jót-hogy a bűneit sokasítsam- hanem azért, hogy megnyerhessem őt Istennnek!
Tehát a jelszó- amit Ávrám is felmutatott: Amit szeretnék magamnak Istentől- Azt adom mindenkinek!
Mert: Amit vet az ember-azt aratja!
-
Köszönöm Somer Ajin Testvérem.
-
Mózes I. könyve 22. rész
1.
És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2.
És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3.
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4.
Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5.
És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6.
Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7.
És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8.
És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9.
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15.
És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16.
És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17.
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18.
És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Áldott Testvérek, e mai alkalommal ezen fejezet sorai adják a beszélgetésünk tárgyát, pontosabban innen ered a későbbi és a törvényben már: "örök szidraként (rendtartásként) nevezett: Ros hasana ünnepe.
Egészen pontosan a következő idézet adja az "Ünnep" alapját: "13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett."
Ez tehát a helyettes-vagy inkább: Helyettesítő Áldozat története-számunkra már: Előképe.
Ebből a történetből- több következtetést is levonhatunk:
1; Ávráhám az engedelem útján jutott el erre a pontra, és engedelem által kapta az ígéretet. Ávráhám magjai tehát azok, akik Ávráhám hitét mutatják fel, azaz: Engedelemben követik az Istent.
Ezen ígéret egyik eleme: V.Mózes 28,13.
És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat;
14.
És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, a melyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.
Azaz Isten áldásainak ezen eleme: Kiválasztás-Elválasztás-Sokasodás-Más népek számára, kívánatos beoltatás nemezetévé válása.
Ugye ez lenne a Pap-i nemzet, hiszen megmondatott: II.Mózes 19,5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Ezért van az, hogy azokhoz a nemzetekből származókhoz, akik a Tesuvá (megtérés) által beoltattak a ( szelíd olajfába), így szól Péter:I Péter 2,9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Fontos megemlítenünk, hogy a Kereszténységben: Megtérésnek nevezik azt, amikor a világi ember-hívővé válik...
Ez nem pontos meghatározás-sőt: egyenesen ponttatlan és határozatlan. Egy világi ember aki megtér-megtérhet akár kihez; akár hova is...
Sajnos ahogy a legtöbb esetben láthatjuk is, a pontatlanság-tévútra is vezet sokakat.És lettek a hívők sokan: Öntörvényű-Angyal tisztelő-természet feletti kutató-elszellemiesített, de ugyan akkor röghöz kötött emberek...
A Héber szó, mint: "Tesúvá" jelentése: VISSZA TÉRÉS. Na ez már pontosan definiálja azt hogy hova-kihez... Természetesen csak ahoz lehet " Vissza Térni"
Akitől ered minden élet-tehát: Istenhez.És ha már Istenhez, akkor az utat is tudjuk: Ávrahámhoz hasonlóan: Engedelemben Követők.
Ugyanis az Engedelem nélkül, Ávrahám sem jutott volna el erre a pontra... Mely pontra is?
I Mózes 22,14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Ez a hegy ugye a Mórijjáh.Nos ezen a hegyen lett ugye egy oltár építve, és ez az oltár a legvégső engedelem oltára egyben. Nem csak Ávráhám engedelme ez, hiszen Yichák ekkorra már nem karonülő öntudatlan kisgyermek volt, hanem érett felnőtt!
Yichák: Nevének jelentése: Isten az aki nevethet-tehát "valaki" aki Isten Örömét keresi.Erre a hegycsúcsra épült pedig a későbbiekben a Béjt hamikdás-azaz a Templom is, és ezt a hegyet nevezzük így: Yerusáláim-azaz: Az Istenel való békességünk városa.
Kik élhetnek itt? Nos Yesájá Próféciája szerint: Ézsaiás 33,14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16.
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17.
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18.
Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
19.
A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
20.
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21.
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22.
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
Na tehát ide kell eljutnunk nekünk is...
Hogy ezt Jézus felül írta volna???
János Evangyélioma 14. rész
1.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4.
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7.
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
8.
Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9.
Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10.
Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
11.
Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
12.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
13.
És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
14.
Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
15.
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16.
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18.
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Nos nem úgy tűnik hogy felül írta volna az engedelem kritériumát Jézus-Sőt! Jézus egész testben történő pályafutása során arra helyezte a hangsúlyt, hogy megmutassa:
Emberi testben is lehetséges az Istennek való engedelem! Sőt kell is!!!
Mt.12,46.
Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni.
47.
És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
48.
Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
49.
És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!
50.
Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.
Kiket nevez Jézus Testvéreinek? "50.
Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám."
És ettől a pillanattól bele is kezdtünk a második következtetésbe-(tanításba)
2; Látjuk hogy ezen időre, Áv-r-ámm neve: Áv ráhám ra változott az Örökkévaló szava által, ez pedig azt jelenti: Nemzetek (hámm) Atyja (Avrá).
Elgondolkodtató kérdésként merül fel bennünk: De ki az-ki teremtette a Nemzeteket-népeket???
Csupán az érdekes párhuzam kedvéért: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
És ugyanakkor csak a bizonyság kedvéért: Mózes I. könyve 18. rész
1.
Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon.
2.
És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
3.
És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
4.
Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.
5.
Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.
6.
És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
7.
A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
8.
És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
9.
És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.
10.
És monda: Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.
11.
Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.
12.
Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!
13.
És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem?
14.
Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
15.
Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.
16.
Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.
17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
( További érdekesség, hogy a Ros Hasana első napján, a Zsinagógákban, éppen Yichák születését-(születésének ígéretét) tanulmányozzák, míg a második napon a Megkötözését...)
Yichákról tehát újra: "A Fiú-aki az Atyja akaratát cselekszi és ez által, az Atya Örömét keresi."
Testvérek: Talán nem is kell tovább magyarázni ezeket, hiszen láthatjuk: A Világ megváltásának előjele történt ott a Mórián! Erre lett megalapozva az Istennel kötött békesség városa is, és ez lesz az a hely, ahova a jelenések könyve szerint, a mennyekből száll alá a tökéletes város- a tökéletessé lett lakóinak.
Kik ezek? Nos azok- akik az Ígéret kritériumaként: Tökéletes engedelemben követik az Istent. És ez által: Lészen egy Isten-egy nép és egy élet tér!
Jelenések könyve 21. rész
1.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5.
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6.
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
9.
És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10.
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11.
Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12.
És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13.
Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14.
És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15.
A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
16.
És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
17.
És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
18.
És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19.
És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20.
Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21.
A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
22.
És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
23.
És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
24.
És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
25.
És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
26.
És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
27.
És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
Még egy érdekesség: "14.
És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei."
Tehát a tizen két apostol az alapja ennek a városnak...( naja... hiszen ők tanították az egykor pogányokból lett ámde a Messiásban beoltatott hívőket is...)
De van tovább is: "19.
És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20.
Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist."
Ha ezeket össze vetjük a Hósen köveivel, akkor azt látjuk, hogy valójában a Hósen az alapja az Istennel való békességünknek. Ki viselte ezt a Hósent? A Főpap!
Ki a Főpap? Melki Cedek, azaz Jézus!
Hogy ez picit világosabb legyen: Jn.17,20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
Az Apostoloknak pedig ezt mondta: MT.19,25.
A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?
26.
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
27.
Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk?
28.
Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.
Tehát a Kürtzengés ünnepe... Testvérek, a Zsidók a Ros hasono ünnepe előtt már tíz nappal, felül vizsgálják magukat abban a tekintetben, hogy a hitéletük emlékeztet-e az Ávráhám által felmutatott- a Mózesi tan által megkövetelt hitre?
Nekünk magasabb a léc, hiszen Jézust kell szem előtt tartanunk, és így aztán nincs mellé beszélés... SZóval van egy, az Úrtól rendelt idő, amikor mindenkinek önmagát kell megvizsgálnia, és lehetősége van a korrekcióra...( talán még van lehetőség...)
Az egész Szent Tan- benne a Próféciákkal-írásokkal-újszövetségi írásokkal... mind-mind az Istennek való engedelemről-az Istenben való bizalomról szólnak, és mind felveti a két utat-mint választási lehetőséget: Engedelmesség esetén az Isten áldásait- engedetlenség esetén az Isten átkát!
Vizsgáljuk meg önmagunkat Testvérek, és lássuk meg a Szentlélek által, hogy lenne-e még egy kis polírozni való a Tökéletességünkön?
Ma még lehet... ki tudja mit hoz a holnap! De:
Ha esetleg valaki úgy találja hogy lenne még hova fejlődnie, és ezen megszomorodik, azoknak egy lehetőség...
II.Kor.7, 8. Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
9. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
10. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
őőő... nemtom mondtam-e már... Pál is Apostol volt...Ha csak egyetlen egyszer is-csak az érdekesség kedvéért egyszer az Apostoli leveleket szó szerint vennénk, minden emberi magyarázattól függetlenül- nos azért lenne min megszomorodnunk...
-
Lukács Evangyélioma 1. rész
1.
Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2.
A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3.
Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4.
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5.
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6.
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7.
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
8.
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9.
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10.
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
11.
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
12.
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
13.
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14.
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15.
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16.
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17.
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
18.
És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.
19.
És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
20.
És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.
21.
A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
22.
És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.
23.
És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza...
Áldott Testvérek. Van ebben az idézetben pár kulcs szó, aminek felfedése által, Érdekes felfedezésekre juthatunk...
"5.
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6.
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak."
Egy Pap az " Abia" rendből... ennek jelentése körülbelül: Atyai rend, azaz Kohenita... közismert nevén: A Főpapi rend. Áron közvetlen leszármazotti vonala ez, és azért említi külön Erzsébetre hogy: " Áron leányai közül" Mert bár az is Áron vonala-
Ámde ez a Tisztség a nők számára nem öröklődik. Tehát mindketten Áron vonalát képviselték.
Azután: "8.
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9.
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen."
Ez pedig azt jelenti, hogy ez a történet egy bizonyos ünnepen- éspedig Yom kippúr ünnepén történt! Hiszen ezt az Ünnepet megelőzendően, A Főpap egy hétre beköltözik a Szentélybe-elkülönítve magát a családjától is,és ekkor a Jóillat áldozattal-vér áldozattal járul Isten elé.
III Mózes 23,23.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24.
Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25.
Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
26.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27.
Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28.
Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29.
Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30.
És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31.
Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32.
Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
Azt mondja: "28.
Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29.
Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30.
És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül."
Miért?
A Válasz Ézsaiásnál található: Ézsaiás 57,14.
És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek az útat, vegyetek el minden botránkozást népem útáról.
15.
Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
16.
Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
17.
Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt.
18.
Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
19.
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
20.
És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.
21.
Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
Tehát ilyenkor semmi mással nem szabad foglakozni, hiszen az engesztelés elengedhetetlen feltétele a bűnök megbánása... Azt mondja Ézsaiásnál: "17.
Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg..."
Tehát munkával sem!
Az Igazi megbánáshoz, kell az Igazság Ismerete is, ami megtéréshez vezet...
Malakiás próféta könyve 4. rész
1. Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Tehát ebben a kulcs mondat: 4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
És ezután térjünk vissza a kezdő történetünkhöz: Luk.1, 13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15. Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
Ezek után pedig ezt olvassuk: Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről...
Van itt egy nagyon érdekes dolog Testvérek: A Sivatagban készíti fel a népet, és akik ennek hallatán megtérnek, bemeríti őket a Yordán vízében...
Itt próféciák teljesednek be testvérek.
Elsőként: Ézs 40,3
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
Ez ugye jelenti, hogy el kell különülni a nagyvárosi zajtól, és az Úr elé kell menni! Azaz: El kell csendesedni az Úr hangjának meghallásáért.
Ezzel egybevágóan egy másik Prófécia: Hós 2,13
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
Tehát akik ténylegesen látják azt a különbséget aközött amit az Úr kért az Övéitől-és a között amit az Övéi felmutatnak, azok mindentől elkülönülve-az Úrhoz mennek, hogy valóban meg igazulhassanak.
Ezt tette a Főpap is, és ezt tették azok is, akiket bemerített a Bemerítő.
Van még egy érdekesség:
Királyok II. könyve 2. rész
1.
És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
2.
És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
3.
Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
4.
És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
5.
A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok.
6.
Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.
7.
Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.
8.
És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.
Tehát az állomások: Gilgál-Béthel-Yerikó-Yordán... Ott sivatag van.
A Bevonulás állomásai: Yordán ( Jozsué 3,11-17.); Gilgál ( Jozsué 4,19-24.); Jérikó (Jozsué 6.); Béth el (Jozsué 6.)
Tehát Éli ( Illés ugyan azon az Úton ment vissza a jordánhoz, ahogyan Jozsuénál bevonultak...) És itt jelent meg Éli ( A Bemerítő), újra valamiért...
(Máté Evangyélioma 11. rész
1. És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
3. Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4. És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5. A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6. És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
7. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8. Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10. Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15. A kinek van füle a hallásra, hallja. )
Tehát miért lehet fontos számunkra, hogy Éli ott jelent meg, ahol el ragadtatott, és hogy azon az úton ment vissza ahol a nép bejött?
A Bevonuláskor még a Yordánon való átkelés előtt, ugyanis elhangzott a nép részéről egy fogadalom: Jozsué 1,16.
Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.
17.
A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.
18.
Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!
( ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám: Be is tartották, hiszen Mózesre sem hallgattak, és mindíg lázadoztak ellene...) De nem akarok cinikus lenni, úgyhogy inkább azt emelném ki, hogy lett tehát egy Ígéret, Ami az Isten vezetésének követéséről szólt...
( Azt mondtam már hogy Józsué neve: Helyesen: Jósua- mai héber szerint: Yessua- azaz: Szabadító? Tehát a Szabadító, aki be viszi a népét az Ígéret földjére... Ugye ezek az ismérvek, akár mintha Jézus elő jegyei volnának???)
Azután valamiért gyorsan el feledte a Nép az ígéretét... akik kimentek a jordánhoz, azoknak eszükbe juthatott mindez, hiszen megbánva bűneiket megtértek...
Ezek követték azután Jézust.
Tehát Yomkippúr- az engesztelés ünnepe... Ezen a napon az Úr ítéletet tart, mint Dajan haemet ( Igaz bíró) beül a Székébe, és ítél.
II Kor.5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Pál tulajdon képpen, egyetlen mondatban foglalja össze: Jézus beszédét a MT 25-ből...
Mert lesz ítélet! Az Úr ünepei közül, azokat amik egyébb istenség ünnepének közelébe estek dátum szerint-átírva de fenn tartották a kereszténységben.
Ilyeneket mint: Pészach-Húsvét; Savuot-Pünközsd... és lett még a Hanukából-karácsony- de az Őszi ünnepek valamiért kimaradtak a sorból.
Ezek az Őszi ünnepek, ( rettenetes napok) Ami a Megtérés fontosságára utalanak,( Ros hasónó-Yom kippúr-Szukkoth) És rendkívül érdekes sorozatot tárnak elénk...
Ros hasónó, mint a kürtzengések ünnepe ( alkalma) , ez az emlékezés napja is, és ezen belül a megtérésre hívás-megtérés-bűnbánat.
Yom kippúr, mint az ítéletre (sorsunkról való döntésre) várás ideje. Ezen a napon három könyv nyittatik az isten előtt: A Köztesek könyve ( ebbe van beírva minden teremtésnek a neve) Az Élők könyve és a holtak könyve.
A Köztesek könyvéből pedig, az Isten döntésének értelmében- beírja a nevünket az általa meghatározott könybe. ( azok akik úgy gondolják hogy a nevük, járandóság szerint be van írva az élők könyvébe-nehogy meglepődjenek majd...)
Szóval a következő ünnep pedig a Szukoth, azaz a Sátoros ünnep.
Jelenések könyve 21. rész
1.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
Persze ez az utolsó felvonás azok számára lesz Örömhír-akik az Élet könyvébe írattak be...
-
Zsidókhoz írt levél 12. rész
1. Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5. És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
6. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
7. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8. Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
10. Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
12. Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
13. És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
14. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15. Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
Áldott Testvérek. A Zsidókhoz írt levél eme fejezetének értelme és lényege, sokak előtt talán azért homályos, mert a taníthatóság értelmében ezeket az írásokat-fejezetekre osztották...
Az ezt megelőző-tehát a tizen egyedik fejezet, azokról az úgy nevezett Hithősökről szól, akik a Hitet az Isten és az emberek előtt, példa mutatóan élték meg, és a Hitükért elviselték az
üldöztetéseket-meghurcoltatásokat-rágalmakat-szenvedéseket...mind halálig.
Ezeket a Hit hősöket nevezi a Tizen kettedik fejezetben: " Bizonyságok fellegének". Bizonyságok, mert a mai közvéleménnyel ellentétben, Be bizonyították, hogy Igenis lehet az Istennek tetsző életet élni, a tökéletességre igyekezve!
Bizonyították, hogy Igenis lehet, hogy az ember hite-Meggyőződéssé érjen oly annyira, hogy az életét feltegye erre a meg győződésre!
Bizonyították, hogy Igen is lehetséges, hogy a meggyőződést nyert ember- Testben élve-lélek szerint járjon, és ez által, ne e világnak és e világ dolgainak éljen, hanem Testben is az Istennek!
A Mai kor vívmánya a hívői világban az, hogy az Isten egyetlen akarata az, hogy a hívő ember: Bővölködő és gondtalan életet éljen, és ezért a gondtalanságért legyen Hálás az Istennek...
Ezen aspektus jelszava: " Nem akarhatja azt az Isten hogy:..." És jöhetnek a felsorolások: Hogy szűkölködjek;hogy bánatos legyek;hogy feladjam azt-vagy ezt; hogy esetleg megizzadjak abban a dologban-vagy ebben; hogy olyat tegyek amit nem szeretnék...stb.
És ezekre magyarázatul: " Hiszen a Nagy Király gyermekei vagyunk!"
Áldott Testvérek: Ezen nézet, maga "A" (!!!) veszedelmes eretnekség. Ezen fejezet, a Példák felmutatásával kiegészítve, tulajdon képpen ismétlése egy "régebbi" figyelmeztetésnek, ami tulajjdonképpen ugyan erről szól.
Mózes V. könyve 29. rész
1.
Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
2.
És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3.
A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4.
De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
5.
Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.
6.
Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
7.
És eljutottatok e helyre, és kijöve előnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket.
8.
És elvettük az ő földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének.
9.
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10.
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16.
(Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17.
És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22.
És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23.
Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
24.
Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
25.
És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;
26.
És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
27.
És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.
28.
És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.
29.
A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Ugye a két írás kapcsolati pontja, mindenek előtt, az Istenhez-és az Ő Igéjéhez való hűség-és az Isten tanításához való állhatatos ragaszkodás.
Ami még szembe tűnő kapcsolat: Zsid.12, 15. Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
V.Mózes 29,18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
Üröm termő gyökér= Keserűség gyökere...
Megkeseredés lehet akkor, amikor valaki vagy valakik, az Isten követését-Istennek való engedelmességet... kényszernek és nemkívánatos cselekménysornak tartva, elhagyják az Isten iránti engedelmet, és más tanítás szerint való módon, saját kívánságaik szerint kezdenek járni-
és ezzel másokat is az Istennek való engedetlenségre vezetnek...
Ezt konkretizálja az V.Mózes 29 is:19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek)...
Részeg- aki megittasodott a tévelygésében.( Engedetlenség-Lázadás)
szomjas- aki megkívánja azt a tévelygő életvitelt.( Állhatatlanság-kétfelé sántikálás)
Azt találtam állítani az előzőekben, hogy a két írás kapcsolati pontja ugye: Az Istenhez és az Ő Igéjéhez való állhatatosság-Kitartás-hűség-ragaszkodás...
Gyakorta hallható az bizonyos nézetet valló Kersztény körökben, hogy a Keresztényekre ezek a dolgok nem vonatkoznak, hanem csak Pál levelei... ( no comment)
Tehát Pál nem ezt vallotta volna? Hát lássuk: Apcsel 20,26.
Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.
27.
Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.
28.
Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
29.
Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
30.
Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.
31.
Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.
32.
És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.
Kegyelem Igéje- azaz: Egy nem ismert, és elérhetetlen cél elérésének lehetővé tétele-azaz: Mintegy: Útmutató-egy Vezető (Pásztor), aminek követése által elérhetjük a célt.
Úgy tűnik, Pál levelei sem annyira mérték adóak ezen "bizonyos nézetet valló körökben"...
Érdekes és figyelem felhívó lehet Pál ezen szavai egyebekben is... Figyeljük csak: 28.
Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
29.
Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
30.
Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.
V.Mózes 31, 26. Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;
27. Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?
28. Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti előljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet.
29. Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.
30. Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig.
Többek között azért érdekes ez a "Párhuzam"(?) ... mert az Isten szava (Krisztus) után azonnal jön az ellenérv (Antikrisztus). És ez nem változik.
egyesek szerint észrevétlen a megjelenése, más nézet szerint szembetűnő.
AMikor ugyanis elhangzik a felolvasás az Isten Igéjéből- szinte rögtön történnek megjegyzések arra... ilyenek mint: Hát igen, CSAK...; már nem érvényes; nem nekünk szól; azért mondta az Isten ezeket-hogy meglássuk hogy lehetetlen neki engedelmeskedni; és az örök sanzon: " Nem akarhatja az Úr..."
Valójában ugye hogy nem észrevétlen az Antikrisztus megjelenése?(!)
Ráadásul: Minden érának meg voltak és vannak azon küldöttei, akik az Isten Iránt való egyenességet és hűséget prédikálják. ( Ábrahám; Mózes; Dávid...Pál...)
Amíg az Ő Prédikálásuk tart, addig ha van is "ellen szó" arra mindjárt jött az ítélet-büntetés formájában, tehát addig amíg ezeknek tart a Prédikációjuk, addig nem lehet el kaszálni őket.
Bár a feladatuk elvégzésében nehezíthetik a dolgukat-de azokon felül emelkednek az Isten Segítségével. Erről beszél Pál: II.Kor.4,6.
Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
7.
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
8.
Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9.
Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
10.
Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
És az „ERŐ” Amivel fel lettek ruházva ezen „küldöttek” ...
Pál több helyen is hivatkozik erre az "erőre" Pl.: II.Kor.10,5.
Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;
6.
És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.
2Kor 13,10
Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra.
Amikor azonban lejár az Idejük-azonnal megjelenik az " Ellen szó" ( anti Krisztus) aki ellenük mond-meghazudtolja őket, és azonnal végbe megy a szelekció a hallgatóság soraiban, hogy nyilván valóvá váljon: Ki Igaz-és ki nem...
Ki az aki elkötelezett az Isten Iránt-és ki az Állhatatlan.
Erről is szólt Pál Prófécia formájában:
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
Pál nem egyedi- soha nem volt-hirtelen lett dolgokról beszélt... Mindaz ami történt Mózes idejében és utána-ugyan az Történt Pál idejében és utána...
Csak...felismerjük-e ezeket?
A Prédikátor mondja: Prédikátor könyve 1. rész
1.
A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2.
Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
3.
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4.
Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5.
És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
6.
Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7.
Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
8.
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9.
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10.
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11.
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek...
-
Mt.7, 24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29. Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Áldott Testvérek, az elmúlt szerdai alkalmon az Igehirdetés konklúziója,a Kősziklára utalt, és több esetben is szóba került mint alap-mely szilárd-biztos-örökké való-meg nem romló,és meg nem ingó funamentum.
Bár majdnem infarktust kaptam, mert attól tartottam hogy egyben a szombati Igehirdetés anyaga is kitárgyalásra kerül-mégis örültem, hogy egyértelmű mindenki számára, hogy az Istennek való engedelem és az Istennek követése, mindenki számára nem is jelent mást,
Mint a : "Kősziklára való építés"!
Azok számára, akik így gondolkodnak nem lesz újdonság- de akik úgy gondolkodnak, hogy Jézus eltörlte az Isten Törvényeit-rendeléseit... az engedelem kritériumát...stb. Azok számára talán sokkoló üzenet lehet-hogy az imént idézett mondatok Jézustól (MT.7,24-29.)
Az eredeti és roppant fontossággal bíró üzenet ismétlése.
Lássuk tehát azt az "Ige hirdetést", amit Jézus meg ismételt a fontossága és kizárólagossága miatt:
Mózes V. könyve 32. rész
1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
5. Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.
6. Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.
7. Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
8. Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,
9. Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
10. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;
11. Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:
12. Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.
13. A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;
14. Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.
15. És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját.
16. Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
17. Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
18. A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.
19. Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.
20. És monda: Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!
21. Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.
22. Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
23. Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
24. Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
25. Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
26. Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
27. Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
28. Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
29. Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
30. Miképen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
31. Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
32. Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.
33. Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
34. Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
35. Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
36. Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van.
37. És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, a melyben bizakodtak?
38. A kik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
39. Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.
40. Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!
41. Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.
42. Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!
43. Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
44. Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué a Nún fia.
45. És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,
46. Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;
47. Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
48. És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
49. Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.
50. És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;
51. Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
52. Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.
Tudjátok Testvérek: Úgy van az-hogy ha a Kősziklára szertnénk építeni- akkor arról minden lerakódást le kell előbb tisztítani sőt: annak környékét is meg kell tisztítani, hogy az építményünk ne a lerakódáshoz-hanem magához a Kősziklához kapcsolódjon.
A Különböző irányokból érkező szelek, és az eróziónak köszönhetően, a Kősziklára és a környezetére-hordalék kerül, és az újabb instabil alapot-állapotokat eredményez.
A mi esetünkben a Kőszikla: Isten Igéje! Az erre való építkezés: Az Igének-tehát az által, az Istennek való engedelem! A Szelek és az erózió következtében oda került hordalék pedig nem más, mint az emberi logika-a korhű aspektus-az egoizmus diktálta tévelygések, melyek elfedik a valóságot.
A Kőszkla tehát nem más-mint egy Örökké fennmaradó-éspedig: Mozdíthatatlan-szilárd alap, melyre építhetünk.
Számunkra ( Hívők számára) ez nem is lehet más, mint Isten és az Ő szava! Hiszen Ő az aki mindörökké megmarad, éspedig Változatlanul, hiszen Ő az egyetlen és az Ő beszéde, ami semmi és senki kedvéért nem változik!
Ezt mondja is eme fejezet 40-es versében: " Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én! " és ugyan erre utal máshol is: IV. Mózes 23,19. Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
Ám sajnos ahogyan Pál is mondja: "1Kor 8,5
Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr..."
Így a különböző éráknak-nemzeteknek és embereknek-sokféle építési alapjuk volt és van, melyre építenek, és ezeket az alapokat is: "Kősziklának" kell tekinteni az Ő esetükben...Tehát egy alapnak, amire ezek építik a létezésüket.
( Egyebekben ezeket a "más kősziklákat" nevezi a Szent Tan így: "Bálványok".) Ezen bálványok, általában a gazdagságra-sikerre-szabadosságra-de legfőként: Hatalomra szólóak, és ezen bálványoknak, ugyan azon építési technikájuk van melyek egyben áldozatoknak is tekinthetők, ilyenek mint: erőszak-hazugság-rágalmazások-
viszály szítás-testi bölcsesség-gyilkosságok-dobzódások... Tehát minden, amit az Övéi számára Tilt az Isten!
Ez persze azt is jelenti, ha ezen "eszközökkel "él valaki, akkor Idegen Isteneknek áldozik az a valaki.
Az emberi tanítások azt tartják, hogy az Isten előtt vannak "kis bűnök és nagy bűnök- halálos és nem halálos bűnök, és úgy kell navigálni az életben, hogy a nagy és a halálos bűnöket ne kövessük el-míg a kis és "bocsánatos " bűnök: "beleférnek" a hívők életébe...
Nos az Igazság azonban ezzel ellentétében: Kis és nagy bűn nincs! Bűn van ami elválaszt Istentől!!!
Halálos és nem halálos bűn között az tesz valójában különbséget, hogy az elkövető tudta-e hogy Isten ellen tesz-vagy nem tudta? ha nem tudatos bűnről beszélünk, akkor beszélünk "Vétekről", és az Igazság felfedése előtt, ez volt a "nem halálos" kategória.
Gyakorta szokták ezen állítás ellen alkalmazni és felhozni, az Apcsel erre vontkozó passzusának-félbe harapott mondatát, miszerint: Csel 17,30
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten...
Ám mint említettem, ez csak egy félbe harapott mondat, hiszen így folytatódik: ... mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek,31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Tehát "Igazságban-azaz Igazság alapján ítél...
Ezzel kezdődik az V.Mózes 32 is... :Mózes V. könyve 32. rész
1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
Tudjátok Testvérek, volt egy ember régen ( és vannak most is ilyenek) aki kérdezte Jézust, hogy mi az Igazság...
Jn.18,28.
Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt.
29.
Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?
30.
Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.
31.
Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;
32.
Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.
33.
Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?
34.
Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem?
35.
Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?
36.
Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.
37.
Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.
38.
Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.
Tehát ugye elhangzott : "A" kérdés, ám nem várta meg a választ... Bizony sokan voltak és vannak, akik nem az Igazságtól szeretnék megtudni az Igazságot, hanem az Igazságtól szeretnék igazoltatni a maguk igazság ismeretét- ami- és lássuk be: Nem találkozik a valós Igazsággal!
A Pilátus túl hangos volt az Ismeretének viszonyában... Ő nem várta, és nem is tudta meg az Igazságot. Ez is nagy hiba volt-de nem a legnagyobb hiba részéről.
A Legnagyobb hiba már eddigre megtörtént: 33.
Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?
34.
Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem?
35.
Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?
Nem a TE NÉPED VAGYOK!!!... NEM TARTOZOM HOZZÁD_HOZZÁTOK!...
Hány Keresztény mondja azt: A Törvény csak a Zsidóknak adatott!... Nem vagyok Zsidó... Meg még azzal is hallottam valakit "dicsekedni": ..." Nincsenek Zsidók közt, még barátaim sem...!"
Akkor tehát az alapok: Ezékiel próféta könyve 47. rész
1.
És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.
2.
És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.
3.
Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
4.
És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.
5.
És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
6.
És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.
7.
És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.
8.
És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.
9.
És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.
10.
És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.
11.
Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.
12.
És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.
13.
És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.
14.
És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.
15.
És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve:
16.
Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középső Hásér, mely Havrán határán van.
17.
Így legyen a határ a tengertől Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.
18.
És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.
19.
És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.
20.
És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.
21.
És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.
22.
És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.
23.
És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.
Ugye ezen idézet, a jelenések könyvének 21; 22-dik felyezetéből ismerős lehet azoknak, akik olvasták.
Tehát lészen egy ország-egy nép és egy Isten!
Azon Hívők, kik nem ebbe a Népbe születtek testileg- azok "Beoltathatnak" Lelkileg, és lészen egy- éspedig "A" Szelíd olajfa, melynek gyökere a Teremtő Isten, aki életet ad és táplál; a Törzs, mely Istenhez köti-kapcsolja a Lomb koronát ( Jézus); és a Lomb korona, mely maga az Isten Népe!
Ki az Isten népe? Hogyan történik a beoltatás?
Nos: az Isten Mondja: 2Móz 19,5
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
Amikor ezt mondta-mindenkinek mondta akik ott voltak-és azoknak is akik csak később csatlakoztak oda... és tudjuk, hogy Egyiptomból nem csak a Zsidók vonultak ki Mózes vezetésével, hanem más nemzetekből is sokan...
II.Mózes 12,37.
És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38.
Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
Ezután ezen- az Istenben és Isten követésében egyesült nemzet számára-és a később beoltatottak számára a Konkrétum: V.Mózes 29, 10. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11. A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12. Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13. Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15. Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
Majd ezt megerősítve Jézus által újra: Jn.17, 17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
Tehát ki az Isten népe? és legfőként: Mi az Igazság??? Nos, és ez az amire a Pilátus nem várta meg a választ: Azok, akik Istent Követik-az Isten által lefektett szabályok szerint! És az Isten által lefektetett szabály nem más, mint az IGAZSÁG!
Nevezhetjük még: Isten Szava; Isten Igéje; Jézus.
Tehát mi ez a "kőszkla" és hol található? Nos ahhoz hogy magunkban letisztázható legyen az "alap" melyre építjük a hitünket nem is kell más, mint a Kritérium gyakorlása...
Azaz: Minden Igehirdetés alap szabálya, hogy csak miután megvizsgáltuk a hallottakat, azután hozzunk arról döntést: Elfogadjuk-e vagy sem...
Te mivel veted egybe a most hallottakat? AZ Isten Igéjével ( ami az Igazság)-vagy véleményekkel-kortól,felekezettől és nemzettől függő teóriákkal? Mert számodra az a kőszikla-amit vizsgálati alapul tudsz-ami számodra: Örök és mozdíthatatlan.
-
Máté Evangyélioma 6. rész
1. Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.
2. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
3. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
4. Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
8. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.
9. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
10. Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
11. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
12. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
13. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
14. Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
15. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
16. Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat.
17. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg;
18. Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
22. A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
23. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
24. Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
25. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
26. Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
27. Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
28. Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
29. De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
30. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
31. Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32. Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
34. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
Jézusnak az Atyával való kapcsolata oly bennsőséges volt , hogy a Tanítványok ezért kérték: „Mester: Taníts minket Imádkozni.” Jézus nem azt mondta hogy ezt imádkozzátok-hanem azt: Így Imádkozzatok! Azaz: Az a Teremtőt nem pusztán Istennek nevezve mint a legfelsőbb hatalom személyét-hanem egy bensőséges kapcsolatban megszólítva Őt, ami természetesen azon alapul, hogy mindenben neki engedelmeskedve-Nem a magunk kénye-kedvére céljaink kedvéért élve.
Jézus mindebben példát adott nekünk, akik Őt követjük. Ha ez így van, akkor a Termtőnket - Atyának szólítva – az Ő akaratát kérjük mind magunkra-mind pedig az egész környezetünkre nézve, és mi sem természetesebb annál, hogy magunkat ajánljuk neki elsősorban, mint akik már nem maguknak élnek-hanem Számára, és így mindenben és mindenkor az Ő akaratát cselekdve-az Ő akarata szerinti életben.
A Jézusról mint Messiásról szóló Próféciák azt mondják: " A Törvényt Igazán Jelenti meg..." ( Ézsaiás 42.) Amikor a Törvényről beszélünk, a legtöbb hívő bezárkózik, és mint egy pajzsot tartja maga elé a vissza utasító kérdést:
" Ki tud így élni?"...Vagy egyenesen: "Lehetetlen így élni!"
Ez Jézus idejében is így volt-bár volt egyébb oka is az Ő vissza utasításának, olyannyira, hogy még a saját háza népe is: Bolondnak gondolta Őt a Tanításai miatt...
(Mk.3,20.
Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
21.
A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.
22.
Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.)
Hiszen azt mindannyian látták-szavaiból érezték, hogy "Erővel" és "HATALOMMAL" szól és él... de azt valamiért nem feltételezték a hozzá legközelebb állók sem, hogy az Istentől kapott Erő és Hatalom ez.
Ezt csak azok tudták és vallották, akiket Jézus meg és fel szabadított, a Neve jelentésének megfelelően.
János Evangyélioma 9. rész
1.
És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala.
2.
És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
3.
Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
4.
Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.
5.
Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.
6.
Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,
7.
És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.
8.
A szomszédok azért, és a kik az előtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni és koldulni?
9.
Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az.
10.
Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid?
11.
Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom.
12.
Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom.
13.
Vivék őt, a ki előbb még vak volt, a farizeusokhoz.
14.
Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala.
15.
Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok.
16.
Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük.
17.
Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.
18.
Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, a kinek megjöve a látása,
19.
És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, a kiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most?
20.
Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született:
21.
De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról.
22.
Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből.
23.
Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek.
24.
Másodszor is szólíták azért az embert, a ki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
25.
Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.
26.
Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?
27.
Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?
28.
Szidalmazák azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk.
29.
Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való.
30.
Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta.
31.
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
32.
Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.
33.
Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.
34.
Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt.
35.
Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?
36.
Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?
37.
Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, az az.
38.
Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.
39.
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Ez a Történet, egy Messiási jelről, azaz a Vakon született-szemeinek megnyitásáról tesz bizonyságot...
Ma is-akárcsak régen, sokan kívánnak jelet az Istentől, hogy hinni tudjanak. " Ha látom majd elhiszem" felkiáltással.
Láthattak és nem hittek. Testvérek az a definíció hogy: "vakon született szemeinek megnyitása" nos ez nem pontos meghatározás...
A Pontos definíciója ennek: A Szem Teremtése! Egy vakon született embernek nincsennek szemei ugyanis. Tehát itt nem elégséges valaminek a helyre állítása, hisze egy oly dolgot kell tenni-ami azelőtt nem is volt.
Olvassuk is eme történetben:
1.
És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala.
2.
És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
3.
Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
4.
Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.
5.
Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.
6.
Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,
7.
És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva...
Ez a " Sarat csinála.." ugyan az, mint amit a Szentírásunk elején olvasunk: I Mózes 2,6.
Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
És erről beszél a Próféta, mikor summázza: Ézs 64,7
Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
És azok-kikhez Jézus eljött, mint akit azok vártak már rég óta-felismerték volna Őt? Nem! Mert nem akartak hinni a Szemeiknek-sem a füleiknek.
Ezért mondja is János: I Jn.1,9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt...
Miért nem? Ez a kérdés Testvérek, hiszen ezek szerint, az hogy egy: pásztorból a nép vezetője legyen-az lehet!; Hogy egy: Rabszolgából-Főpap legyen-az lehet!; Hogy egy kecske pásztorból-Isten szíve szerinti Király legyen: az is lehet...
De hogy egy ács fiából- Messiás? nos az kizárt! ...
Ez az egyik ok, amiért Jézusnak el utasításban volt része... De volt egy másik ok is...
A Hit megélésének, két formája ismeretes az emberek elött... ( sajnos, mert volna egy harmadik lehetőség is, de azt- akárcsak Jézust: El utasítják)
Tehát az első forma: " Az emberek azt higyjék el-amit mutatni akarok"-forma...
Ezt nevezte Jézus: Képmutatásnak, hisz az ezt gyakorló embereknek, két életük van. Egy Publikus- és egy titkos-ami a valóság... A Publikus részben, megmutatják hogy mily szépen imádkoznak,szoktak szenvedő arccal böjtölni is...( éhség sztrájk)
Az a "Hasonulás" mely a szemeknek szolgál. Hiszen olyan mintha...az emberek azt látják... Pont mint a természetben az imádkozó sáska... olyan mintha imádkozna, de valójában gyilkolásra készül... megtéveszt. Kezeit össze teszi mintha... de a szívében vágyak és célok vannak-melyek a saját testének kívánságai,
és azoknak szolgál-nem az Istennek.Bár ennek az "irányzatnak" vannak oly gyakorlói is, kiknél nem fogalmazódnak gonosz vágyak és célok-nincsennek háttér gondolatok, csak egyszerűen nem tudják hogy lehetne: "Tényleg" élni a hitet.
És van egy harmadik lehetőség is mint az imént jeleztem volt... de az elutasításra kerül a legtöbb hívő előtt-akár Jézus és az Ő tanítása is...
Mégpedig azért, mert a Testi ember mottója: Érd el! És azok akik így gondolkodak-magukra néznek, és a saját korlátjaikat látják minden esetben...
Jézus eleve megmondta: " SZükség Újonan születnetek..." Tehát az egyetlen lehetőség a Hitünk tényleges megélésére: Nem madra nézz-mert akkor kudarcot vallassz egy tdathasadásos állapotban- hanem Istenre nézz aki téged is teremtett, és hatalmas arra hogy újonan szüljön-újra teremtsen.
Jézsu ezt nagyon egyszerűen fogalmazta meg az úgy nevezett : Úr imában: "Mi Atyánk..."
Bár ez a megszólítás a Zsidók előtt nem volt és most sem ismeretlen-vagy újszerű, hiszen Ők is így szólítják meg a Teremtőt az egyik leg Szentebb imában: Avínu Malkénu... azaz: Atyánk-Királyunk. De esetükben is-akár a Kereszténység esetében: Nem párosul Hittel és megéléssel a kimondott szó, azaz a Megvallás.
A Testi emberek számára a Testi atya a származási vonal,ami borítékolja a bukást is, sokak esetében... erről tanít Pál is, egy meg nem értett tanításában: Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1.
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a MI ATYÁINK mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2.
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3.
És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4.
És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5.
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6.
Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7.
Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8.
Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9.
Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10.
Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék...
Míg a Lelki ember számára az Isten az egyetlen Atya, és az Ő tanításán (nyomdokain) haladva- egyre nagyobb világosságba vezet az Útjuk...(Péld 4,18
Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.)
Hiszen ezek az Isten Tanításán járnak, és az Isten irány mutatása számukra az egyetlen lehetséges Út... Tehát míg egyrészt ők azok akik "jogosan" nevezhetik az Isten Igéjét: Pásztoruknak ( Hisz Őt követik)
Másrészt: Számukra nincs is más alternatíva,és ezt nevezzük egyben a Szentség Útjának is, melyen minél tovább haladunk, annál jobban elszentelődünk az Isten számára-tehát egyre jobban és élesebben elhatárolunk e világtól.
" Jöjjön el a Te országod..."
Tehát az előzőek fényében, van Két ország- két Királyság...Az egyik a Testi ország-ahol a Test uralkodik... Érdekes de sokan azt gondolják, hogy a Sátán szolgái azok-akik nem az Istent szolgálják...
Nos ez elég félre értett dolog. Először is: A Sátán nem magára hívja fel az emberek figyelmét-hanem magukra... és ez nem mindegy!
Ugyanis kell a kontraszt a Szentírás tanulsága szerint, mert ha nincs az egyik-értelmét veszti a másik. Ha nincs világosság-nincs sötétség sem; ha nincs Igazság-nincs hazugság; ha nincs jó-nincs gonosz...stb.
Ennek értelmében, ha a Sátán el tudja hitetni az emberrel, hogy ő-mint megtestesült gonosz: nincs, akkor az ember szabad préda a számára...
Ezért az Ő tanítása nam magára-hanem magunkra-azaz a Testi kívánságokra- és a szabadosságra hívja fel az emberek figyelmét.
Ezt a célt elérheti úgyis, hogy egyáltalán nem létezőnek tünteti fel magát-de elérheti úgy is, mint Legyőzött-megsemmisült ártalmatlan valakit, akitől nem kell tartani-akivel nem is kell számolni.
Péter mondja: I Péter 5,8.
Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:
9.
A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.
10.
A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká,
11.
Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Azaz: Vigyázz! Mert ha a Sátán meg tud téveszteni- neked meszeltek!
A Szent Tan, A Bűnt- Istennek való engedetlenségként defíniálja... Mi-vagy mik is azok amik akadályát képezik az Istennek való engedelemnek? Nos a Test és a Test kívánságai!
Legyen az: Hatalomvágy-gazdagság-siker-szexszualitás... mind-mind a Testet helyezik előre.
Erről mondja az Apostol:Rm 8,7
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
Nos azok, akik az Isten követésére szánják magukat, egyszer s mindenkorra SZABADULNI akarnak a Test börtönéből, ami számukra egyszerre jelenti, hogy a Testben töltött idő, nem más mint RABSZOLGASÁG!
Pál mondja: Korinthusbeliekhez írt II. levél 5. rész
1.
Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
2.
Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
3.
Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
4.
Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
5.
A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.
6.
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7.
(Mert hitben járunk, nem látásban);
8.
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
9.
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Figyljük meg a 8-9 es verseket: 8.
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
9.
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
Azaz: Mt.6,10. Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
Tehát azok számára, akik a Testi életet: Rabszolgaszolgaságként élik meg, azok számára a Jó hír, hogy Jézus nevének jelentése: Szabadító!
EGykor, Egyiptomban a Rabszolgák sorsát csak akkor tekintetette meg az Isten, amikor azok: Fel kiáltottak a Rabszolgaság miatt!
II.Mózes 2,23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Istennek az Ígéretei ugyanis: Feltételekhez kötött ígéretek! Ha megtartod a Szövetséget jól lesz dolgad- ha nem akkor nem! ( V.Mózes 30.)
Jelentkezz be az Istennél, mint aki Őt kívánja követni! Ha nem teszed meg, akkor bár vannak ígéretei az Istennek, de azok közül a jó és kedvező ígéretek csak akkor következnek be rajtad-ha jelzed, hogy azokra igényt tartanál...
Utána nincs is más dolgod, csak hogy bizonyítsd be neki engedelem által-hogy komolyan is gondolod amit beszélsz!
Bizonyítsd be hogy: Őt választottad Uradul-Királyodul.
Jézus mondja: Mt.6, 24. Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Ha tehát: Igaz módon-Istennek testző életet szerenél élni, és fel fedezed hogy a tested- e világ ebben akadályoz, kiálts fel Istennek, hogy Szabadítson meg a Rabszolgaságodból!
Ha magadra figyelsz, és nem tartod fontosnak az Istennek tetsző élet megélését- akkor azt jelzed: Nincs szükséged a SZABADÍTÓRA!
Hja kérem... csak azé-aki akarja...
-
Máté Evangyélioma 7. rész
1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5. Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
6. Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
7. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
9. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
10. És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?
11. Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!
12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
15. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17. Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29. Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Áldott Testvérek. Jézus eme beszéde-csakúgy mint az ezt megelőző fejezet-azokhoz szól, akik Őt követik.
Ennek egyértelmű jele a 21-es vers, hiszen Jézust a Farizeusok vagy az Írás tudók nem nevezték Uruknak-hanem Mesternek. Úrnak-Jézust azok nevezték-nevezik, akik felismerték már Jézusban a megígért Messiást.
Sajnos ma is-akár csak egykor, az egységre jutás akadályát, az ítélkezés-elő ítélet okozta-okozza. Tudjuk hogy Jézus azokhoz is szólt, akiket a társadalom ki-vagy meg vetett.
Tanítványai közt voltak: Halászok-vám és adó szedők-egy paráznáról is tudunk-és voltak olyanok is, akik igen is a törvény útján jártak, és az Ige által jutottak Jézus személyére vonatkozóan felismerésre.
Erre bizonyságul: János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele...
Ugye a : "tudjuk"... többes szám, ami egyértelmű jele annak a ténynek, hogy többen is vannak azok, akik "tudják"...
Ez persze csak egy jelenet a sok közül, ami azt támasztja alá, hogy az Ige útján járok közül-többen is eljutottak a felismerésre, hiszen nem beszéltünk a Zsinagógai elöljáróról (Yairus), Azokról a Farizeusokról
akik kérték Jézust, hogy gyógyítsa meg a Római százados szolgáját...stb.
Ezek bár egységre jutottak Jézus személyét illetően, de valós egységet mégsem alkothattak-mégpedig az előítéletek tekintetében...
Mindenkinek volt és van egy Ige ismereti hányada, ami alapjául szolgál, az Igei látásának...és bár szertnénk-esetenként szeretjük is azt gondolni, hogy a saját Igei látásunk a tökéletes... azért lenne még egy kis csiszolni való a látásunk tisztaságán.
Ezért mondja Jézus: Máté Evangyélioma 7. rész
1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5. Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
Az Igazság-és annak világossága: Egységes, és nem személyre szabott! Nincs külön igazságunk, hanem csak egy Igazság létezik: Ez pedig az Isten Igazsága!
Az Ítélet viszont személyre szabott, és nem egységes! Hiszen nem fog Üdvösségre jutni-vagy elkárhozni senki sem, csak azért, mert egy népbe született-vagy mert egy gyülekezethez tartozik...
Mások felett ítélkezni csak az tud felelősséggel és Igaz módon-aki az Igazság tökéletes ismeretét tudja a magáénak... Ezt csak Istenről állíthatjuk Testvérek.
Még a Farizeusok sem élték ezt másként, hiszen Mózestől kezdve, még a leg egyértelműbb bűn esetekben is-Istenhez fordultak kijelentésért ebben a dologban.
Volt és van azonban egy olyan variánsa is az Ítélkezésnek, ami viszont gyakorolt, és ez nem más, mint a kiközösítés-meg bélyegzés...Ennek a nevében is benne van: Kizárás az egységből.
Na ez az akadálya az egységre jutásnak, éspedig sajnos sokszor alaptalanul! Mert ugye egyértelmű, hogy meg van írva a törvényben: Atyádfiától nem szedhetsz sem vámot-sem adót...
És ez az oka annak-hogy az adószedőket és vámszedőket kirekesztették az akkoriak a közösségből...De (!!!)azt biztosan tudhatjuk hogy szabad akaratából, és felelőssége teljes tudatával lett Zakeus adószedő? vagy Máté vámszedő?
Számukra tehát nincs visszatérési lehetőség? csak a mi számunkra van???A megtérés lehetősége nekik nem adatott meg? Hiszen még a törvény is mondja, hogy a nem tudatos bűnre van áldozat! ( III.Mózes 4.)
A Paráznaságról tudjuk, hogy nem szép dolog... sőt... És ez- és ez is volt az oka annak, hogy a Paráznákat megbélyegezték is ki közösítették-közösítik.
( érdekes hogy csak a Paráznákról beszélünk, míg azokról akik élnek az általuk felkínált lehetősséggel-nos azokról valamiért soha nem esik szó....)
De (!!!) lehet az, hogy a Parázna felett pálcát törjünk, míg azok eszünkbe sem jutnak, akik a paráznaságot támogatják? ugye a felhasználói társadalomról beszélek...
Mert ugye ha nem lenne olyan, aki fogadja ezt a fajta szolgáltatást, akkor nem lennének paráznák sem...
És még hosszasan sorolhatnánk ezeket a dolgokat, de Jézus nem ment bele a részletekbe, hanem úgy határozott, hogy betöltve a róla szóló Próféciát, mely szerint:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak...
Tehát határozott egy napot, amikor mindent elölről kezdve, a Törvényt kezdi tanítani tisztán és érthetően.
És azt látjuk hogy ez bejött! Hiszen Máté otthagyta a könyvelést, és Követte Jézust; Zákeus vissza adta a pénzt, és Jézus követője lett; a Parázna felhagyott a paráznasággal és szintén követő lett...
Tehát az az érdekes fordulat állt be azok-kontra a mi esetünkben, hogy számukra mást jelentett az Újra kezdés fogalma.
Egy mai bűnös-az Ige nélküli igehirdetés hatására a bűneit kezdi újra-megy újra; míg az egykoriak: Elhagyva a bűneiket- az életüket kezdték újra-immáron az Ige vezetése által. Ezt teszi ugyanis az IGE hirdetése-illetve annak hiánya...
Ma is mint egykor: valamiért mindenki a másikat szeretné tökéletesíteni-bűnteleníteni... csakhogy mivelhogy nincs a tudatában az Igazság ismeretének, így csupán egy erkölcsi nívót-egy felekezeti látásmódot-egy elfogadott életvitelt-
tud rá eröltetni a másikra, vagy esetenként csupán arra törekszik-hogy magát klónozza egy másik személyben...Nem így és nem ebben kell egységre jutni Testvérek!
Ha ez így össze is jönne-akkor sem lenne jó és kedves az Isten előtt! Nekünk az az Út-az a lehetőség adatott, hogy a Messiás- BAN (!!!) jussunk egységre-azaz az Igazság Ismeretében!
Tehát nem magunkhoz mérjük a másikat- hanem mindenki önmagát méri Jézushoz! Pál mondja: II.Kor.10,12.
Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.
13.
De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.
14.
Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával.
15.
A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen.
16.
Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.
17.
A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
18.
Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.
Tehát ne a magunk Igei meggyőződését hirdessük-hanem az Igét hirdessük Testvérek! Jézus mondja: Mt.28,19.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
A Küldetésünk nem abban áll, hogy magunkat prédikáljuk-hanem abban amit Jézus mondott: "Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek..."
És Jézus Főpap-i imája szerint is: Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A TE IGÉD IGAZSÁG.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az IGAZSÁGBAN.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
Na ez az egység-vagy tehát az ECHAD alapja! Jézus amikor az Igazságról beszél, az Isten Igéjét mondja! Ez roppant fontos felismerés kellene hogy legyen, hiszen itt Újabb Próféciák beteljesedését hirdeti...
Ez.36,22.
Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23.
És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Illetve:
Jer.31,29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Ugye tisztán látjuk ezek fényében: Jézus a Főpap-i Imájában, ( Melki Cedek-IGAZSÁG KIRÁLYA) , az úgy nevezett " B'rit Hádásáh" azaz: Új szövetség idejének elérkezését kéri, Isten eleve tett Ígérete szerint azok számára, akik Őt követik.
DE NEM AZ IGAZSÁG NÉLKÜL-HANEM AZ IGAZSÁG-BAN!!! "Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A TE IGÉD IGAZSÁG." azaz: Éltesd őket a Te Igédben- elválasztva őket, e világtól!
-
Apostolok Cselekedetei 2. rész
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok...
Áldott Testvérek. Elsőként talán vizsgáljuk meg, mit jelent az a szó hogy: Pünközsd? Megmondom: Nem tudom.
De azt tudom, hogy eredetiben itt nem Pünközsdről van szó, hanem: Savuot-ról, azaz: Hetek ünnepéről.
III.Mózes 23,9.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
10.
Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak.
11.
Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.
12.
A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendős bárányt egészen égőáldozatul.
13.
Ahhoz pedig ételáldozatul két tized efa lánglisztet, olajjal elegyítve; tűzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.
14.
Új kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségről nemzetségre minden lakóhelyeteken.
15.
Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok.
16.
A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.
17.
A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak.
18.
A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendősöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égőáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe; kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
19.
Készítsetek el egy kecskebakot is bűnért való áldozatul, és két bárányt, esztendősöket, hálaadó áldozatul.
20.
És lóbálja meg azokat a pap a zsengékből való kenyérrel az Úr előtt való lóbálással a két báránynyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak a pap számára.
21.
És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint...
Ugye ez az úgy nevezett: Hetek ünnepe, illetve ahogyan még szokták nevezni: Első zsenge ünnepe. Hetek ünnepe-hisz a névben az értelem: Savua- azaz: Hét. Ráadásul Peszach után, hét héttel tartandó.
Első zsenge ünnepe-hiszen mint olvastuk is: Az új élettér első termése az Úré!
Miért Jézus után teljesedett be ez a Prófécia? hiszen több száz évvel a valós bevonulás utáni esemény ez... Nos azért, mert az Ígéret földjére vonatkozó ígéretek-próféciák... nem fizikai síkon teljesednek be.
Jézus mondja: Mt.12,15.
Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;
16.
És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék;
17.
Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:
18.
Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19.
Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.
20.
A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.
21.
És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.
22.
Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.
23.
És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?
24.
A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
25.
Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.
26.
Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?
27.
És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.
28.
Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
Isten országába, csak a Messiás vezetésével lehetséges bejutni! Ez az első dolog, amit tudhatunk az Isten országáról-mint a tényleges Ígéret földjéről.
Ám van ez tovább is, éspedig Pál tolmácsolásában: Rm.14,17.
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.
Ugye nyilván látható, ahoz hogy ne vegyük észre, hogy az Isten Országára vonatkozó kijelentésekhez a Szent léleknek minden esetben köze van, ahoz ténylegesen vaknak kell lenni.
Bizonyára emlékeztek arra, hogy szinte minden alkalommal mondom: Az Írások szerint, minden visszatér a kiinduló pontra- tehát az Édeni állapotába.
Ezt ténylegesítik a Próféciák, mint ( és most csak bakugrásokkal: Ézsaiás 60,18.
Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21.
És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22.
A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
illetve: Jelenések könyve 22. rész
1.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
6.
És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
7.
Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
Nos ezen próféciák bizonyságot tesznek arról, hogy a "kezdetekhez" jutunk tehát vissza, éspedig azon pontra-ahol az Isten állítása szerint-minden "JÓ" volt.
I Mózes 1,31.
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Ugye a Keresztény tanítások szerint, akkor még azonban nem volt Szentlélek... és ha ebből indulunk ki-akkor hogyan és mivel magyarázom azt a kijelentésemet, hogy a Szentléleknek nagyon is köze van az Isten országához, és általa hogyan juthatnánk "vissza" egy oly pontra, ahol
Ő még nem is volt??? ( ezt az infantilis kérdés sort...)
Megutatom mennyire tévednek azok, akikszerint a Szentlélek csak később adatott: Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől...
Most egy nagyon érdekes dolgot szeretnék mutatni ezzel kapcsolatban: Bizonyára emlékeztek még Anti Testvérünk egy korábbi Ige hirdetésére, amikor is a MT.3-ból kiindulóan tanított bennünket, éspedig eme Igéből indulóan: Mt.3,9.
És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
10.
A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
11.
Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
...Szent lélekkel és Tűzzel... Nos erre építendő: Azt mondta, hogy a Tűz, az ítéletet is jelenti!
De mennyire így van ez. Hiszen Tudjuk: A Világosság az Igazság! Az Igazság= Isten Szava! A Teremtéskor az Isten csak a Világosságra mondta azt hogy: "JÓ" és amikor azt a kijelentést tette, hogy: I Mózes 31,
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.
Azt arra mondta az előzményeket alapul véve, hogy ezen a Ponton, még mindenek engedelmeskedtek az Isten Szavának...Igéjének... Jézusnak?(!)
Ugye a vízek visszahúzódtak- a fű zsendült-a madarak repdestek-a halak nyüzsögtek- az ember pedig, Istentől kapott hatalommal... uralkodott-azaz: Őrizte az Isten által való rendet!( Engedelmet.)
Mindez pedig mily környezetben? Hol volt ez? Mitől lett a sötétségBEN (!) - VILÁGOSSÁG?
Nos a SZENT LÉLEK-BEN!- a Szent lélek által!
Jézus mondja a Szentlélekről: Jn.14,26.
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Tehát Jézus állítása szerint: Vissza a kezdetekhez!
A Szent lélek tehát úgy teremt világosságot- hogy az Ismeretet hozza el. Az Ismeret nem jelentette egykor-amit jelent ma! AZ Ismeret az a leg bennsőbb kapcsolat- aminek folyományaként-egy ÚJ ÉLET FOGAN!
Jn.1,12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
/ ezt nevezzük újá születésnek!/
És most vissza térve Anti Testvérünk Igehirdetéséhez:Mt.3,11.
Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
Ha tehát és amennyiben: A Tűz az ítéletet is jelenti, akkor ez hogyan hozható össze a Világossággal-sötétséggel?
Nos: A Világosság tehát az Igazság, és az Igazság az Isten Szava! (Jn.17,17.)
A Világosságnak vannak cselekedetei- ami nem más mint az Istennek való engedelem!
A Sötétség az Isten nélküli állapot, aminek a cselekedetei, az Engedetlenség!
A SZentlélek pedig világosságra hozza ezeket:Jn.3,16.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18.
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19.
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20.
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21.
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Ez pedig testvérek az eleve meghatározott módon történő : "szétválasztás"! És azért eleve, mert ezt eleve elvégezte az Isten: I Mózes 1,3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
A Szent lélek tehát ítél és kárhoztat is! Mi módon? Nos az IGE ÁLTAL! Anti Testvérünk legutóbbi Igehirdetésén hallottuk: "Az Ebál hegyén, sziklába vésték és be meszelték az Isten Igéjét, hogy amikor az ember elmegy az Ebál hegye mellett vezető úton a Ge hinnom-azaz: A Gyehenna felé,( Balkézre)
Akkor tudva-tudhassa a Kárhoztatása okát! ( előtted volt-hallhattad is, de nem érdekelt! MEG VETETTED! )
Erről egyébbként konkrétan az V.Mózes 30-ban olvashatunk!
Tehát ezek ismeretében: Ott ahol az Isten Igéjének nincs tisztelete, ott hiába is ácsingóznak a Szentlélekre... ahol nincs Szentlélek-ott pedig nincs az Ige megértése sem-hiába is olvassák azt.
Az Atya- Fiú - Szentlélek tehát: Egymástól nem elválaszthatóak!
A Próféta mondja: Jer.23,18.
Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19.
Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20.
Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21.
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23.
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25.
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30.
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31.
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32.
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
Aki Tehát a világosságot választja magának, az tehát az Isten szava szerint jár- és ő maga a teljes és örök világosságba jut, hiszen ott a világ-világossága a Király!
Aki nem hallgat az Isten Szavára-az a Sötétséget választotta magának, és rá ezen igék érvényesek: Ézsaiás 8,20.
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
Szentlélek... Mire adatott tehát nekünk a Szent lélek? Azért hogy szórakoztasson minket? Hiszen megannyi gyülekezet bizonyságként azt mutatja fel, hogy az ő Isten tiszteleteiken mindenki röhög-fetreng-kukorékol-béget, és igen vidám összejöveteleik vannak...
Azért hogy pótolja azt a hiányt, amit az Isten Igéjének hallgatása és meg nem tartása okoz? Nos azt látjuk az eddigi Igékből, hogy: NEM!!!
Azért hogy Megfejtse számunkra az Isten Igéjét-hogy az által Tanítson-neveljen-erősítsen-bátorítson-vígasztaljon...? IGEN? Akkor miért nem élünk vele???Miért nem hallgatunk rá???
Vissza térve a kezdő Igénkhez:Apostolok Cselekedetei 2. rész
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
Tehát az Apostolok voltak Isten országának első zsengéi-Jézus-azaz az Isten Igéjének első munkái. Felemelt áldozatként tekintett le rájuk az Isten, és teljesítette be rajtuk elsőként a valós újá születést.
Ezek így és ez által Újonan születve, miről is beszéltek? mit is hirdettek ezuttal már bátran-erővel és Istentől kapott hatalommal??? Az ISTEN IGÉJÉT!
Ezek az egyszerű emberek, a Szentlélek által megértve az írásokat-azokat tanították-azoknak magyarázták az írásokat- akik azt hitték hogy tudják az Isgazságot, és olyannyira meggyőzték ezeket, hogy az Apostoloktól kértek tanácsot végül: Apcsel 2, 37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
De mivel győzték meg a népet, és a nép mi által jutott megtérésre? AZ IGE ÁLTAL! de vajon a Szentlélek nélkül is eljutottak volna erre a vég kifejletre?
Mi is kellett tehát ehez?
Ige Iránti Tisztelet.
Az Ige befogadása.
AZ Igének való engedelem!
Az Ige Ismerete.
Az Apostolok első Zsengeként tehát ezek megélésével jutottak el, az Igazság Ismeretének oly szintjére, hogy már többé nem a maguk korlátait-félelmeiket...tartották szem előtt, hanem az Istenét, amiért mindent fel tudtak adni, ami számukra egykor,fontossággal bírt.
Gal.2,20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
-
Mózes II. könyve 4. rész
1.
Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
2.
Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
3.
Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
4.
Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
5.
Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
6.
És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
7.
És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
8.
És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
9.
És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
10.
És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
11.
Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
12.
Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
13.
Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
14.
És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
15.
Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
16.
És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
17.
Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
18.
És méne Mózes és visszatére az ő ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
19.
Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
20.
És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
21.
És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.
22.
Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23.
Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
24.
És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni.
25.
De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
26.
És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.
27.
Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá őt.
28.
Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.
29.
És méne Mózes és Áron és egybegyűjték Izráel fiainak minden véneit.
30.
És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt.
31.
És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.
Áldott Testvérek, a Tóra ezen fejezete- mint bármely fejezete, oly mélységeket fed fel számunkra, hogy az hihetetlen...
A mai alkalommal innen induljunk el, vizsgálódásainkban.
Mindenek előtt, vizsgáljuk meg azon jeleket- és jelentéseiket, melyekről azt gondolják sokan-hogy csupán jelek és csodák...jelentés nélkül.
"1.
Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
2.
Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
3.
Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
4.
Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében."
Az Afrikában élő kígyó fajok, melyek Eggyiptomban is fel lelhetőek, azon túl hogy mérges kígyók, csellel-alattomosan ejtik el áldozataikat. Vannak oly vipera fajták, melyek a sivatag homokjában rejtőzködnek és így várják áldozataikat-
és vannak kobra fajták-melyek az este sötétjében osonnak a házakba-meleget keresve, és ágyaikban-álmukban marják halálra az embert.
Ezen kígyókról -ha mást nem is, de az mindenki által ismert tény, hogy ha mindenképpen meg kell fogni-nem szabad a farkánál, mert vissza marnak! A Fej alatt kell megfogni, mert akkor nem tud marni. AZ Örökkévaló azonban azt mondta Mósénak:
" Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! " ... És a történetből tudjuk-hogy ismét pálcává-bottá lett a kígyó-ahelyett hogy vissza mart volna...
Jézus szavait idézzük fel erről: Mrk.16,16.
A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
17.
Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.
18.
KÍGYÓKAT VESZNEK FÖL; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Ez eddig rendben is van-de mit jelent ez? Nos: Az ezt megelző fejezetben-azaz a II-mózes 3-ban, az Örökkévaló az Ő szabadításának Igéit közli Mózessel.
Majd jelül adja a Kígyó esetét... ennek jelentése pedig: Ha valaki megveti az Úr szavát-az előtte földre hullt Ige-mint átok-kígyó formájában fog végezni a megvető személyével!
Ézsaiásnál olvashatunk erről: Ézsaiás 14,28.
A mely esztendőben meghalt Akház király, akkor lőn e jövendölés.
29.
Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jő ki, a melytől szárnyas sárkány származik.
30.
És legelnek a szegényeknek elsőszülöttei, és a szűkölködők bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.
31.
Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, mivel füst jő észak felől; és nem marad el seregeiből egy sem!
32.
És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.
Ugye azt mondja: Az Úr tette le Cion alapját... Nos erről szóló prófécia: Ézsaiás 28,16.
Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!
17.
És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.
Cion jelentése: Bástya-erősség! Nos az Úr Igéjéről van tehát szó! Erősség-vígasz-bátorítás azok számára, akik engedelemmel hallgatják- Átok azok számára akik megvetik!
A Kígyó azonban, amit Mózes második könyvében olvasunk vissza mart, éspedig úgy, ahogyan rendeltetett. Azokat marta meg-akik megvetették az Úr Igéjét.
IV.Mózes 21,5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7.
Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8.
És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9.
Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
Ugye ezek akiket megmartak a kígyók, mind megvetették Isten Igéjét-melyet az Úr Mózessel küldött... Jézus is azt mondta-csak azokra nem halálos-akik "HISZNEK"
Mit is jelent a Hit? Engedelemben való követés! Tehát Jézus által is helyben hagyott átok ez, hiszen az V.Mózes 30-ban leírtak róla szólnak!
V.Mózes 30,10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
A Második jel a Poklosság volt..."6.
És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
7.
És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
8.
És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának."
Hiszen a Poklosság gyógyíthatatlan és halálos "betegség". Érdekessége, hogy valójában nem ez visz halálba, hanem érzéketlenné teszi az embert-így az érzéketlenség miatt történő sérülések okozzák végül a halált!
Ebből láthatjuk: A Poklosság ( lepra) a testnek-olyan mint a bűn a léleknek... Érzéketlenné válás, amikor az ember már nem is fogja fel, hogy mily bűnöket követ el...
a bűn zsoldja pedig a halál! Nos a bűnt nem lehet lemosni-nem lehet megtisztítani a bűnöst. Erre kizárólag a Messiás képes- hiszen egy alapjában rossz életet csak az Isten újíthat meg!
Az Örökkévaló mondja Mózesnek: II.Mózes 4,10.
És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
11.
Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
12.
Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
13.
Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
14.
És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
15.
Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
16.
És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt,TE PEDIG LESZESZ NEKI ISTEN GYANÁNT.
A Leprából-azaz a Poklosságból megtisztultak számára azonban a későbbiekben adatott a törvény! ( III.Mózes 14) Ez pedig kimondja: Akit az Úr ebből a gyógyíthatatlan kórból kigyógyított,( megtisztított-új életre szült) az Tartozik, hogy a
továbbiakban ne magának éljen-hanem annak aki megmentette! Vagyis: Pappá kell avatni azt- és élete hátra levő részét, Papként élje le!
Az Úr mondja: II.Mózes 19,5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
( ezért és ezek alapján nevezzük Istent így: J.H.V.H. Mekkades- az Úr a mi megszentelőnk!)
És erről-és ezért mondja Péter: 1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket...
Tehát mindezekből láthatjuk, hogy az Istennel való szövetség-az Istennel való kapcsolat, az Isten Igélye által állhat fenn!
Ezt tudták "valahonnan" Isráél fiai, ezért kérték az addig hiányzó kapcsot: V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Honnan tudhatták ezek hogy van egy hiányzó kapocs, ami Istenhez köt?
Nos nem nehéz ez a kérdés-mint ahogy a válasz sem az.
I Mózes 15,8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Nem Ávrám ment át a felvagdalt darabok között az Úrral... akkor ki lehetett Ő?...
Nos a Prófétánál olvassuk: Ésaiás próféta könyve 62. rész
1.
Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
Cion= Erősség-Bástya
Yerusálem= Istennel kötött Béke megalapítása ( a Béke városa)
Szabadulás= Világosság-Ismeret.
Erről szintén olvashatunk utalásokban a Messiási Próféciákban: Ézsaiás 42,6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket...
Ki tudhatja az Igazságot-a hazugságban? Ki adhat világosságot-a sötétségben? Ki vezethet oly úton-amit nem ismerünk???
Nos ezt az Isten már előre jelezte számunkra:Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől...
Kezdetben tehát van a sötétség... Ez nem múlt idő, ez van minden e földre született ember számára elsőként-hisz minden ember testileg-testinek születik- az Igazságtól és Istentől elválasztva.
Azután azt olvassuk: "És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság." Tehát kell nekünk az Isten Igéje! Mert az Isten Igéje számunkra a fény- a világosság a sötétségben- az élet a halálban. A Cél és értelem - az értelmetlen tudatlanságban.
A Harmadik meg nem értett, és méltánytalanul ismeretlenségben hagyott jel a VÉR volt ugye?
II.Mózes 4,8.
És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
9.
És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
Az első roppant fontos dolog, hogy megérthessük hogy ez első sorban mit jelent- picit vissza kell olvasnunk az elmőzményeket:
II.Mózes 1,22. Parancsola azért a Faraó minden ő népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a FOLYÓVÍZBE, a leányt pedig hagyjátok mind életben.
Tehát első sorban azt jelenti, ahogyan azt Mózes picit később meg is fogalmazza: 5Móz 32,43
Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
Tehát egy figyelmeztetés- hogy Isten nem felejt, és bosszút áll az Övéiért!
De van tovább is: Hiszen a vér az Élet. ( III.Mózes 17,14.) Ez tehát egyben egy új életet is jelent...
És egy "aprócskának" tűnő(!!!) érdekesség: Kikhez is szólt Mózes? Kiknek is adattak a jelek? A Faraónak-vagy a... nos a népnek!
Mózes II. könyve 4. rész
1. Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
Plusz: Ugyan ezen fejezet ,28-31-ig terjedő szaka, teljesen világosan elmondja, hogy végül is: Kikhez küldte Isten ezeket a jeleket és csodákat bizonyságul.
Az előző fejezet vetíti előre a kérdést: mi van ha a Nép- akik szabadítására küldetett Mózes-ha ők nem hisznek majd?
Kikhez szól a Tanítás? Kikért adattak a jelek? Egy király mondta, és szava ebben a tekintetben Prófécia és Magyarázat is volt:Ésaiás próféta könyve 38. rész
1. Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
2. És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
3. És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
4. És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
5. Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.
6. És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
7. Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:
8. Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
9. Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.
10. Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!
11. Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
12. Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem!
13. Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!
14. Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!
15. Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!
16. Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!
17. Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!
18. Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
19. Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet!
20. Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!
21. Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
22. És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?
" Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon. "
Fekély??? nos akkor Lepra pusztított éppen...
-
"A Leprából-azaz a Poklosságból megtisztultak számára azonban a későbbiekben adatott a törvény! ( III.Mózes 14) Ez pedig kimondja: Akit az Úr ebből a gyógyíthatatlan kórból kigyógyított,( megtisztított-új életre szült) az Tartozik, hogy a
továbbiakban ne magának éljen-hanem annak aki megmentette! Vagyis: Pappá kell avatni azt- és élete hátra levő részét, Papként élje le!"
Kedves Shomer ayin!
Ezt úgy kell érteni, hogy papként szolgáltak a Templomban, mint a léviták, ároniták?
-
Péter Apostol I. levele 4. rész
1.
Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,
2.
Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.
3.
Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.
4.
A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.
5.
A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élőket és holtakat.
6.
Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.
7.
A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.
8.
Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.
9.
Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.
10.
Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;
11.
Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.
12.
Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;
13.
Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.
14.
Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.
15.
Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó:
16.
Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent.
17.
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
18.
És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?
19.
Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.
Az elmúlt héten részem volt egy érdekes beszélgetésben. Egy fiatal ember,beszélgetés közben meg említette hogy a szülei mélyen vallásosak,és a testvére pedig pap, és tudja hogy rendszeresen imádkozik érte, és elismerte: "valahogy tényleg-mintha jobban alakulnának a dolgai azóta..."
Gondoltam magamban: Szuper! Témánál is volnánk tehát... Kérdeztem hogy ő is hívő-e? Kérdésemre elmondta, hogy hinni éppen hisz, de amit lát a világban, az nem inspirálja őt döntésre.
Hiszen míg a világban azt látja, hogy a gonoszság-irígység-gyengébbek kihasználása és az erőszak egyre nagyobb méreteket ölt-Addig a hívők vagy rejtőzködnek-vagy egymással háborúznak...
Egyik fél mellett sem tenné le a voksát...
A saját fülem hallatára többen is megfogalmazták azon véleményüket, hogy "ha lenne Isten (!!!)-akkor nem hagyná így el a hívőket"...
"na szép gondoltam magamban...A Hívők-mint vert sereg szinonímája lett a világ és önmaguk szemében..." Meg kell tehát látni: a Hitről és odaszánásról szóló- tartalmatlan és üres frázisok, a világiakat sem győzik meg-nemhogy a hitben gyengébbeket...
Nem elég a megvallás-ha a megvallást tevő szavaiból-a hiteltelenség üvölt! Nem elég beszélni az Igazságról-ha az életben Igaztalanul él;nem elég beszélni a hitről-ha a cselekedetek testiek... és azt is meg kell látni, hogy sajnos túl sok "mai hithős" fest ilyen torz képet a világ előtt a hitről, és sajnos ez alapján ítélik meg a Hívőket.
De... Valójában mit tehet a Hívő-ezekben az időkben? Hisz a Hívőket érő csapások-nehézségek és próbák... a hívők béketűrését is megpróbálják...
Jobb lenne-e, ha tagadva a nehézségeket- erőseknek-ki kezdhetetlennek mutatnánk magunkat? Hiszen a világiakat átverhetjük talán...mintha nem is lenne semmi baj...
Jézus mondja: Mk 8,36
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
Ezek ugye olyan kérdések-melyek felmerülhetnek egy ilyen beszélgetés során...
Be kell látnunk: Ez már az a helyzet, amikor nem a világra kell mutogatnunk a dolgok rendezéséhez-hanem saját házunk táján kell rendet raknunk.
Nézzük a dolgok menetét, a bizonyságok fényében:
Az elődeink ott Eggyiptomban-minél közelebb kerültek az Isten Szabadításának napjához- annál nehezebb lett az életük.
Sanyargatták őket: Megbélyegzéssel-mint lázadók és mint munka kerülő-lusta emberek, hisz az volt a köz felfogás, hogy az élet egyetlen értelme és célja: Egyiptom-tehát a birodalom Erőssé- naggyá és széppé építése...
( Itt és ezen a ponton tegyük helyre a dolgokat: A Zsidók nem piramisokat építettek,hiszen azok kövekből készültek...A Zsidókkal városokat építtettek- és háború esetén, az Egyiptomiak oldalán harcoltak...)
Azután a Zsidók munkáját nehezítették és többítették... Tehát egyre nehezedett az életük a Szabadulás felé vezető úton és időben...
Ennek értelme pedig az volt, hogy mint a pezsgős palackból a dugó-úgy robbanjanak ki Egyiptomból, és ne legyenek olyanok, akik inkább maradnának... Mintha egyetlen pillanat alatt: "Eltűnnének a földről..."
A Nehézségek fokozódásának azonban sajnos voltak szomorú jelei is... a leg disszonánsabb jel pedig az volt, amikor a Zsidók- Mózes és Áron ellen kezdtek lázadni...
Mózes II. könyve 5. rész
1.
Annakutána pedig elmenének Mózes és Áron és mondának a Faraónak: Ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nékem a pusztában.
2.
A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt.
3.
Ők pedig mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.
4.
Égyiptom királya pedig monda nékik: Mózes és Áron! miért vonjátok el a népet az ő munkáitól? menjetek dolgotokra.
5.
Ezt is mondja vala a Faraó: Ímé a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velök az ő munkáikat.
6.
Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarczoltatóinak és felvigyázóinak, mondván:
7.
Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelőtte; hadd menjenek el ők magok és szedjenek magoknak polyvát.
8.
De a tégla számát, mennyit ennekelőtte csináltak, vessétek ki rájok; azt le ne szállítsátok, mert restek ők és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek.
9.
Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak hazug szóra.
10.
Kimenének azért a nép sarczoltatói és felvigyázói és ezt mondák a népnek mondván: Ezt mondja a Faraó: Nem adok néktek polyvát.
11.
Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, a hol találtok; mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból.
12.
És elszélede a nép egész Égyiptom földén, hogy tarlót szedjen polyva helyett.
13.
A sarczoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el munkátokat, napjában a napi munkát, mint akkor, a mikor polyva volt.
14.
És verettetének az Izráel fiai közül való felvigyázók, a kiket a Faraó sarczoltatói rendeltek vala föléjök, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennekelőtte?
15.
És elmenének az Izráel fiai közül való felvigyázók és kiáltának a Faraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal?
16.
Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nékünk: Csináljatok téglát! És ímé a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik.
17.
Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az Úrnak!
18.
Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak néktek, de a rátok vetett tégla-számot be kell adnotok.
19.
Akkor látják vala Izráel fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a napi munka meglegyen.
20.
És mikor kijövének a Faraótól, szembe találkozának Mózessel és Áronnal.
21.
S mondának nékik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Faraó előtt és az ő szolgái előtt, fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.
22.
És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?
23.
Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.
Naja... Amikor az Örökkévaló a népét kezdi szembe fordítani a Rabszolga tartóval, akkor a népe az általa kijelölt vezetők ellen fordul-és próbálja erősíteni a szövetségét a rabszolgatartóval...
A vezetőit okolja: Te mondtad-te döntöttél-te ígérted... Hol van az ő hitük? Hol van az ő-ígértetekben való reménységük? Hát persze... mindíg más a felelős-mindíg más a hibás.
Na mindegy, mert ezek el is vesztek a pusztában. A mindíg mást okolók-felelősséget nem vállalók-örökké lázadók és engedetlenek, akik csak ölben akarnak vitetni,és azt várják hogy valaki mindent elintézzen helyettük...
Az ugyanis Testvérek, hogy ki veszik el út közben és ki megy be az Ígéretek földjébe, már itt derül ki- a megpróbálatás és a türelem idejében, amikor az Igaz Hívők számára is csak a remény marad!
Pál mondja: Rómabeliekhez írt levél 5. rész
1.
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
2.
A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.
3.
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
4.
A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,
5.
A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
Ugyanis ha Hiszünk-Követjük is a Hitünk eredőztetőjét. Ha Követjük-Háborúságaink is lesznek azokkal akik nem hisznek.
A Háborúságban-tűrnünk kell, ez azt jelenti: Van az úgy hogy látszólag vesztésre állunk, mert az ellen oldal felül kerekedni látszik...
Ha ez így alakul, akkor pedig annyira megnehezedik a dolgunk, hogy az erő meg a bátorság, már csak mint árnyék követ, ami viszont megnyilvánul bennünk és általunk, nem több mint REMÉNY!
Viszont akik a Reményt megőrzik, nem szégyenülnek meg. Testvérek lássuk be: Az nem próba, amit észre sem veszünk! Az a próba, ami a Hitünk és meggyőződésünk legvégső határait feszegetik!
Namármost: Meg van írva: I Péter 4,17.
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
Péter ezt nem egyedül álló kijelentésből merítve hozta elénk, hanem Isten eleve elvégzett határozata alapján...
Zak.13,7.
Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8.
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9.
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Áldott Testvérek, amikor azt mondtam valamikor az Igehirdetés elején, hogy: A Magunk házatáján tegyünk rendet elsőként, én sem népi bölcsességet követve mondtam ezt, és nem is saját kútfőből merítve, hanem Isten Tanítása szerint.
Isten is az Ítéletet a Háza népén kezdi ugyanis: Zak.13,7.
Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8.
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta...
Csak az Állhatatosak maradnak BENT-míg az állhatatlanokat KIVETI!
DE!!! Az állhatatosak számára sem a csupa öröm ideje jön, hanem a tisztítás ideje!!!
Zak.13,9.
És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
A Tisztítás pedig fájdalmas és szenvedés teljes, mert az által kopik le rúlunk minden e világi szokás és rögzült testiesség, és majd csak ez Után jön el a várva várt Éden-i állapot ideje...
De addig: Jer.siralmai 3,22.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28.
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31.
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Ezek az idők-azok az idők, amikor kiderül, ki-mennyire hisz Istenben. Itt az életünk tesz bizonyságot a hitünkről. Ki-mennyire kötelezte el magát az Isten iránt; kinek-mekkora a hite; ki- mennyire hiteles...
Nem a világosságban kell világítani! Könnyű azt szeretni akivel nem találkozunk; könnyű a békességben és a jóban- tűrni... Most mutasd meg ki az Urad-Kit követsz!
Most!!! Amikor a világban egyre tapinthatóbb az Istentelenségből fakadó sötétség. Amikor a nemzeti vezető-egy hazug és csaló- köztudottan illegálisan meg gazdagodó embert állít példaként népe számára...
Amikor az ember élete semmit sem ér, és csak akkor gyakorolnak irgalmasságot egy elesettel, ha abból profitálhatnak is... amikor abban merül ki az emberi megbecsülés a nemzeti vezetők részéről, hogy "ENGEDIK" hogy a munkahelyén pusztuljon el a "melós", az utolsó perceiben is gazdagítva a vezetőséget.
Most!!! Amikor-ha a gyülekezetedben ki mered mondani az Isten Igazságát, és ezért kizárnak és megvetnek... amikor elvárnák tőled, hogy te szégyenkezz Isten Igéjéért...
Most amikor megvetnek a "Testvéreid", az Isten Igéje iránti elkötelezettséged miatt... Most amikor a gyülekezeted ellened fordul azért, mert Hiszel Istenben és Követni is akarod Őt Engedelemben...
Most amikor Téged ér ítélet a világiak részéről- a Hitet megtagadó-Ál testvéreid miatt...Most amikor egy "VILÁGI ember" Nagyobb megértéssel viseltet irántad-mint a hit társaidnak Gondolt emberek...
Most, amikor nem azt aratod- amit vetettél! Amikor mindenki türelmetlen irántad-pedig te mindenkivel türelmes voltál... amikor megvetnek-holott te Tiszteletet tanusítottál-és tanusítassz mindenki iránt... most amikor még a szeretteid is szeretetlenül viseltetnek irántad-és téged is ezzel vádolnak.
Most, amikor lépten-nyomon mocskolnak és vádolnak...
Vissza vágsz a magad igazáért- vagy tűröd, ha kell szó nélkül is??? Sir.3,25.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
A Próféta mondja ezekről az Időkről: Mikeás próféta könyve 7. rész
1.
Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
2.
Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3.
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4.
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5.
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6.
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
7.
De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
8.
Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!
9.
Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.
10.
De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.
Hogy ez nehéz... Igen, valóban nagyon nehéz ez-úgy is mondhatnánk: "HITET ÉS ODASZÁNÁST PRÓBÁLÓ IDŐK EZEK..."
Esetleg vígaszul és erőt adóul- gondolhatunk Jézusra is, akit: Azok akiken segített- holtan akarták látni- Akiket az Igazságra tanított- Igaztalansággal vádolták meg; Akiket gyógyított-örömmel kísérték a vesztő helyre;
... és akikért mindezeket zokszó nélkül vállata-most elárulják ŐT...
Luk.18,7.
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
8.
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. MINDAZÁLTAL AZ EMBERNEK FIA MIKOR ELJŐ, AVAGY TALÁL-É HITET E FÖLDÖN?
Az nagy gáz-amikor egy világi ember, hamarabb felismeri a megrázatás idejét, mint a hívők...
Zsid.12,25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
És hamár megrázatás...
I Kir.19,7.
És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.
8.
És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.
9.
És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?
10.
Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
11.
És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.
12.
És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék...
...Erős szél... Amely a nem szilárd dolgokat megszaggatja-etépi.
...Föld rengés... mely a leszakadt-illetve nem szilárd dolgokat eltávolítását...( Zsid.12,27)
...Tűz... Próba tétel-tisztítási folyamat.
...Szelíd és csendes hang...Zak.13, 9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; Ő SEGÍTSÉGÜL HÍVJA AZ ÉN NEVEMET ÉS ÉN FELELNI FOGOK NÉKI; EZT MONDOM: NÉPEM Ő! Ő PEDIG EZT MONDJA: AZ ÚR AZ ÉN ISTENEM!
-
Jób könyve 11. rész
1.
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
2.
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3.
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
4.
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
5.
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6.
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
7.
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
8.
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
9.
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10.
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11.
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12.
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13.
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14.
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15.
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
16.
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
17.
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
18.
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19.
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
20.
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
Áldott Testvérek, a mai alkalommal, ezen fejezet tanulságán induljunk el, Igei tanulmányainkban.
Ezen Könyv-ezen szereplői-méltatlanul le redukált, és méltánytalanul sekélyes jelentéssel bíró része a Kereszténység számára.
Pedig ha figyelnének is miközben olvasnak...
Elsőként figyeljük meg-mit tudunk Jóbról: Jób könyve 1. rész
1.
Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
Kevés olyan szereplője van a Szent írásnak, akinek sem születéséről-sem származásáról nem tudunk semmit, és ez halmozottan figyelem felkeltő kell hogy legyen számunkra.
Az első a szent írásunkban, akinek nincs származási vonala elbeszélve: Melki Cedek; a másik: Jób; megint másik: Éli ( Illés)...
A Héber nevek ugyanis három tagból tevődnek össze: Pl.: Yúda Ben Húr. ( Csakhogy közismert nevet hozzak példaként) Yúda= Ez maga a név. Ben= Jelentése hogy valakinek a fia;
Húr= Jelentése, hogy Húr fiáról van szó. Tehát egyben: Yúda-Húr fia.
Ez teszi lehetővé, hogy a névről felismerhető legyen, hogy kiről van szó. Ugyanis nem is volt, és most sem túl széles a választék Izráelben a nevekben.
Ha egy utcán elkiáltod magad hogy Dávid... cirka minden második ember rád figyel. Hogy a sok Dávid között el igazodj-tudnod kell hogy az akit te keresel, annak ki volt az apja.
Akkor van gond, ha az apa neve is sűrűn használt név...Akkor viszont azt kell tudni, hogy az akit keresel-honnan származik... Pl. (hogy ismert nevet említsek) Magdali Mária.
Mivel hogy a Mária név sűrűn használt név volt, és vélhetően az Apai név is, így arról történik az azonosítás, hogy mely területről jött. Nos ez Magdala esetünkben, tehát egy halász faluból származik.
További érdekesség a nevekkel kapcsolatban, hogy a Héberben, minden névnek van egyszer egy jelentése, és egy Prófétikus hordozása is...( erről Jób esetében később.)
Tehát Jóbnak sincs származási ága-sem származási helye jelölve, és tudjuk hogy ez, figyelem felkeltő számunkra...
Amit tudunk róla, az az: "Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő."
Négy olyan tulajdonság tehát, melyről azt tartjuk, hogy ember nem lehet ily tökéletes...de ne rohanjunk át ezeken a dolgokon, hanem ez egyszer tulajdonítsunk ezeknek figyelmet is... ki tudja: Talán érdekes következtetésre juthatunk ezek által...
Azt még azért tisztáznunk kell, Isten mondta Jóbról ezeket a jelzőket, és nem a kortársaihoz méri őt az Isten, hanem a Saját mértékéhez!
Jób 1,7.
És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.
8.
És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.
A Zsidó gondolkodás szerint, egy ember értéke, a cselekedeteiből és Isten követéséből mérhető le.
Namost az a furi dolog történik tehát a szemeink előtt, hogy Jób, a Törvényadás előtt, Törvény tisztelőként él, hiszen a Bűn fogalmát a Törvény határozza meg.
Persze Mózes előtt is voltak már parancsolataok, de ezek, mint mondtam is: Parancsolatok voltak még, és nem "A" Törvény.
Tehát ebből is és másból is következtethetünk arra, hogy mindenképpen Mózes előtt játszódik a történet.
Miből még? Nos mindenek előtt a terület, mint: ÚZ földje. Úz jelentése: "Homokos talaj" Tehát sivatagos területről van szó. Úz=Náchor és Milka fia volt.De ő nem követte Tárét-Ávrámot és Lótot az Ígéret földjére.
Tehát fel tehetőleg - ( sőt egyes nézetek szerint: Meg kérdőjelezhetetlenül) Mezopotámiában volt Úz földje.
És minthogy tudjuk az Istenről, hogy nem egy perccel gondol előre, így arra a következtetésre juthatunk, hogy ez a történet,Ávrám elhívása előtti történet.
Most térjünk vissza a név jelentésére Jób viszonyában, és egy alapvetően félreértéseken alapuló nézetet oszlassunk el.
Jób jelentése: " A megtámadott-gyűlölt-üldözött-meg vetett" (!!!) Figyelem! Ez Nagyon Fontos!
Tehát a félreértéseken alapuló gondolkodás eredete Jóbról: Jób 3,25. Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Hiszen minden nap áldozatot mutatott be Önmagáért és Fiaiért... ezért tehát azt tartják keresztény körökben, hogy Jób a félelméért kapta a sátánnak való kiszolgáltatottságot...
Nos nem azért, hanem azért, mert ez az állapot, benne volt a nevében!
És akkor nézzük az érdekes párhuzamokat, amik meglétének nem látásához, vakoknak kell lennünk.
Jób, minthogy már születése után kapta a nevét, de jelentéséről már előbb tudtak a szülei, így az ő sorsa is megpecsételtetett már születése előtt! Pont mint a ...(?)
Igaz volt-bűn gyűlölő és feddhetetlen! Pont mint a...(?)
Vigyázott hogy mind magát-mind az Övéit, Isten kegyelmében tudhassa! Pont, mint a...(?)
Bár Isten előtt tökéletes volt, mégis bűnnel és Istentelenséggel vádolták meg! Pont, mint a...(?)
Azok fordultak ellene, akik szintén Ismerték Istent, hisz mindaz amit Jób barátai az Istenről mondtak: Szín tiszta Igazság volt... csakhogy azt vádolták meg,
Akit Isten Igaznak és követendőnek mondott! Pont, mint a...(?)
Majd azokért, akik üldözték-vádolták-rágalmazták, Neki volt kizárólag joga közben járni! Pont, mint a ...(?)
Ezen: "érdeksen tűnő" párhuzamok fényében, Jób története úgy tűnik, mint egy Ősi tanítás a Messiásról!?
Azután az idő közeledtével a Próféciákban:
Ésaiás próféta könyve 53. rész
1.
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2.
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3.
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
" mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele." ( Ez a Jób névnek a jelentése ugye???)
Testvérek, igen hosszúra sikeredne a mai alkalom, ha lépésről-lépésre végig mennénk a jellemző pontokon és párhuzamokon, és felesleges is ráadásul, hisz Jób történetét-és a Messiás földi pályafutásának állomásait ti is tudjátok... Mindenki magában ujra értelmezheti azokat a jellemző párhuzamokat,
amiket eddig nem vett észre. Már az Ősi tanítás is azt hangoztatja, hogy azokat, akik Isten kezébe teszik az életüket, érhetik kellemetlenségek-vádlások-igaztalanságok-támadások-elárulás...
Jézus is ezt mondja a követőinek, és az apostolok is ezekre figyelmeztetnek.
Mindezek azért fontosak számunkra, mert megtörtént valami Jóbbal, ami a Messiással nem! De velünk-köztünk, újra-meg újra megesik sajnos...
Ez pedig nem más,mint a sorsunk átkozása, tehát az az állapot, amit a "kétségbe esés" állapotának is nevezhetünk, és a feladás állapotának.
Pál így kommenteli ezt a tényt: II.Kor.4, 6. Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
7. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
8. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
10. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
11. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
És végezetül egy intés ezek elkerülése felől, mely átvonul mint felkiáltó jel a teljes Szent Tanon:
Zsidó levél 10,32.
Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
33.
Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
34.
Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
35.
Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
36.
Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
37.
Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
38.
Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
39.
De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
Áldott testvérek: Általános és tény sajnos, ha meg kérdezünk egy Keresztényt arról: " Mik a Kereszténységnek,tehát az Isten követésének közvetlen jegyei?
A következő választ kapjuk: Mrk 16,16.
A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
17.
Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.
18.
Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Csakhogy, és itt a félreértés: Ezek következmények! És innen indulnak a bajok...
És a megvetettség? és az Igaztalan vádak? És az üldöztetések? megtiprások-rágalmazások a hitünkért és az Istennek való odaszánásunkért? Az Isten Igéjének tiszteléséért???
Hiszen pont ezek miatt válnak sokan állhatatlanokká-meg hátrálókká... sokan pont ezek miatt térnek át azok oldalára, akik káromolják az Isten nevét...
sokakból, pont ezen "nehézségek" miatt lessz Testvér áruló!
Jézus tanítása is, Kikhez szól?
Máté Evangyélioma 5. rész
1.
Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2.
És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3.
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8.
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12.
Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
13.
Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
Azokhoz szól, akik a megpróbáltatások idejét élik, és elhatározzák: Nem hátrálnak meg...
Ésaiás próféta könyve 53. rész
1.
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2.
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3.
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5.
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8.
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9.
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!
-
Ésaiás próféta könyve 22. rész
1. Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?
2. Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!
3. Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire.
4. Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
5. Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6. És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7. És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8. És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,
9. És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.
10. És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;
11. És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!
12. És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13. És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14. És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
15. Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki:
16. Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!
17. Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,
18. Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
19. És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.
20. És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,
21. S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
22. S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
23. S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának;
24. S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.
25. Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.
Áldott Testvérek, e ma esti alkalommal, ezen Fejezet tanításán induljunk el, és figyeljük meg, hogy az értelem nélkül való Ige olvasás következményeként, mily hatalmas-tanulságos és érdekes dolgokról maradunk le.
Eme fejezet első 13 verse, az Isten tanácsát és vezetését, figyelmen kívül hagyó-értelmetlen élet felmutatása, melyben meglátjuk, hogy ezek bármily indulattól is vezérlettek-mégis, mintha szándékosan Isten ellen való lázadásról lenne szó!
Ez a Testies élet jellemzője egyben, hiszen Isten valamit mond, az Őt meg nem halló emberek, talán tudatlanságból vagy értetlenségből, de egyenesen az ellenkezőjét teszik.
Isten mondja: Gyászoljatok! Ők meg lakodalmat ülnek...
Isten mondja: Készüljetek a harcra! ők meg úgy készülnek, mintha ezt nekik, a maguk bölcsessége és tudományuk szerint kellene tenniük..."5. Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6. És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7. És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8. És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,
9. És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.
10. És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;
11. És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok! "
Vagyis: Látják hogy a háború elközelgett, de NEM Istenre néznek még most sem, hanem saját bölcsességükben gondolkodnak.
Majd hirdeti Isten a Rabság idejét és az alázat felmutatását... "12. És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre... "
( A zsákba öltözés-hamu fejre szórása a siratás és gyász kifejezése, míg a fej megkopaszítása a rabság jele.) Isten már itt jelzi a Babilon-i fogságra vitelről szóló ítéletét.
De Isten tanításával ellentétben nem ezt teszi a nép, hanem valmiért (!!!) pont az ellenkezőjét, éspedig a hedonista életvitel felmutatását teszik.
Ez a hedonizmus tulajdonképpen egyenesen lázadás az Isten ellen. A Hedonizmus alapja, az élet örömeinek kiaknázása amíg lehet.
Ez tehát egy olyan tézis, ami bármely meglepő-nem a mai kor vívmánya, hanem mint látjuk: Ez már régóta éket üt Isten és az Ő népe közé.
A 14-es vers, pedig az ezen életet élő ember halálos ítéletét adja tudtunkra: "14. És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura."
Ezen ítélet miatt az Örökkévaló ugyan e fejezet bizonysága szerint egy valakit okol, de ha megértjük a tanulságot, akkor láthatjuk hogy nem egyetlen személyről szól ez, hanem sokakról.
Lássuk hát: 15. Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki:
16. Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!
17. Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,
18. Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
19. És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről. "
Sébna tehát az, akiben meg személyesül az ok és okozat... de mi volt ez az ok? miért ez az ítélet? Ki volt ez a Sébna?
Sébna személyéről és bűnéről közvetett bizonyítékok szólnak csupán de azok, nagyon is konkrét tényeket közölnek róla.
" 16. Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának! "
Akkor hát a tények személyéről és a bűnéről: " Mi dolgod itt, és ki leszz itten tied??? " Sébna nem Zsidó volt, tehát nem Isten népéhez tartozott. Hogy ez születésétől fogva így volt-e? vagy csak a lelki állapotát tükrözi, azt nem tudjuk, de a biztos hogy Isten nem számol vele, mint népe tagjával!
Mi dolgod itt?... Jelentése: Mit akarsz te a népem között? mit szeretnél magadnak az Ígéret földjén?
Egy ember tehát, aki valamely oknál fogva: Isten szerint nem tartozik az Ő népéhez... Akkor tehát ha valaki nem születik Zsidónak, már nem is részesülhet az Ígéretekben?
Azt szoktuk mondani: A Hit az, ami Istenben egyesíti a HÍvőket, és a Hit által egyértelműen beoltatunk a "szelíd olaj fába..."
Ezek szerint mégsem? Mert Sébna igen is, ebben az értelemben hívő volt.Hiszen meg van írva: " 16. Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának! "
A Zsidó gondolkodás szerint úgy van az, hogy az Úr, amikor leszáll a földre, és az Olajfák hegyére teszi a lábait, akkor minél magasabban van valaki nyugalomra helyezve ( el temetve) annál hamarabb támad fel.
Tehát ez az ember hitt az Istenben-hitt a Messiás eljövetelében-hitt a feltámadásban.
Sébna ezen fejezet állítása szerint, Mint második uralkodott Yerusálemben, hiszen írva van felőle: "15. Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki: "
Közvetlenül a második ember volt tehát a hatalmi ranglétrán... Ezt fontos megértenünk, mert így érthetővé válhat az Úr haragja- a nép elhajlása-az Isten Ítélete, és az azt követő döntése.
Azt mondja az Ige: 17. Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,
18. Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
19. És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.
Sébna Ura, a Király, éspedig: Ezekiás volt. Ezekiásról tudjuk, hogy Istennek testsző módon uralkodott.
Királyok II. könyve 18. rész
1. És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia.
2. Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Abi, a Zakariás leánya.
3. És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, a mint az ő atyja, Dávid cselekedett volt.
4. Ő rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érczkígyót is, a melyet Mózes csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak.
5. Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között sem azok között, a kik ő előtte voltak.
( itt és ezen a ponton érdemes felfedezni, hogy bár Akház fia volt, Atyai ágon,/ 3-as vers/ mégis Dávidot jelöli a Szent tan...)
De Sébnáról azt mondja az Ige: Ézsaiás 22, 18." Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata! "
És most amit nagyon meg kell értenünk az Igéből: "... ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata! "
A Zsidók, nem vitték magukkal a gazdagságukat a sírba... nem volt-és most sem szokás az Izraeliták között, hogy szekereikkel-gazdagságukkal temessék el a halottaikat...
Ez figyelem felkeltő jel, és vagy azt jelenti: Eggyiptomi volt ez az ember- vagy pedig Egyiptom felé húzott. Az viszont biztos, hogy Ezekiás királyságának gyalázataként jelöli őt az Isten.
( vagy...???)
Mit is értünk Eggyiptom alatt? : Rabszolgaságot-tüzes kemencét-BÁLVÁNY IMÁDÁST-az Istentelen és hitetlen emberek menedékét...
Már nem is biztos hogy Ezekiást jelöli csupán Ura házaként, hanem...Hiszen egy hatalmon levő-hívő emberről szóló prófécia ez.
És a beteljesedés: Nos arról nem tudunk sokat, de azt tudjuk, hogy pár fejezettel később, már csak íródeák hivatalt tölt be Sébna: "Ésaiás próféta könyve 37. rész
1. És lőn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az Úr házába.
2. És elküldé Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Ámós fiához, a prófétához..."
Tehát itt már a Prófécia első részének beteljesedéseként: Elijákim az Udvar nagy-és sébna csupán íródeák...
Ezek után Sébna eltűnéséről nincsennek feljegyzések, de azt tudjuk az Igéből, hogy : Júda nagyobbik része: Babilonba vitetett rabságra,és a maradék, akik nem akartak rabságra kerülni, hanem el akarták kerülni Isten ítéletét-büntetését: Egyiptomba mentek...
Azt is tudjuk, hogy kiket és miért zárja ki az Örökké való az Örökségből...
Jel.21, 22. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
23. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
24. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
25. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
26. És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
ill. Jel.22,11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
Tehát egyértelmű, hogy az Isten nem a származásra nézve zár ki valakit a Vele és a népében való közösségből, hanem az életvitele miatt!
Ha azt vesszük, hogy Sébnáról azt mondja: Ézsaiás 22, 18." Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata! "
Akkor megállapíthatjuk: Ez az ember nyerészkedni akart, földi életében. Tehát "Gazagságot gyűjtött" (Jakab Apostol levele 5. rész
1. Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok.
2. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;
3. Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!
4. Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.
5. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján.
6. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek. )
Illetve a jelekből az látszik, hogy nem Istenben volt reménysége, hanem Egyiptom tanítását követte, ami a bálvány imádat.
De kit jelöl Isten Utódául? Ki ez az Elijákim?
Elijákim nevének jelentése: Akit az Isten megerősített! Akit az Isten fel emelt!
Apja neve: Hilkijá. Az Ő nevének jelentése: Isten tulajdona!
Tehát itt arról van szó, hogy az Isten az Ő tulajdonának következményét-vonzatát-utódját: emelte fel és erősítette meg.
Ha azt már tudjuk, hogy az Isten szerint való határozatról van szó, akkor pl.: Elijákimot mondhatjuk egyszerűbben így is: Yákim, minek jelentése: A Felemelt- a megerősített, hiszen tudjuk hogy Isten az aki tette.
Azt mondja róla a Prófécia: Ézsaiás 22, 20. És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,
21. S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
22. S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
23. S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának;
24. S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.
Elijákim esetében is, egy két időre szóló Próféci hangzik el Istentől, hiszen egyszer beteljesedik előképként egy ember személyében, majd pedig a tökéletességben is be fog teljesedni.
Az előképről olvashatunk is, hiszen ő lett a Király után a második... ( értjük ezt?)
Most beszéljünk a hosszú távon beteljesedő Próféciáról:
I Kir.7,15.
És formála két réz oszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolcz sing volt, és tizenkét sing zsinór éri vala át mind a két oszlopot.
16.
És készíte két gömböt érczből öntve, hogy azokat az oszlopok tetejére tegye, és öt sing magas volt az egyik gömb és öt sing magas volt a másik gömb.
17.
Reczés mívű hálók, lánczmívű zsinórok voltak a gömbökön, a melyek az oszlopok tetején valának; hét volt az egyik gömbön, és hét volt a másik gömbön is.
18.
És megkészíté az oszlopokat, és két sor díszítést tett köröskörül az egyik hálón, hogy befedje a gömböket, a melyek az oszlopfőkön voltak; és így csinálá a másik gömböt is.
19.
És a gömbök, a melyek a tornáczban levő oszlopok tetején voltak, liliom formájúak voltak, négy singnyiek.
20.
Gömbök voltak a két oszlopon, felül, közel a kidomborodáshoz, a mely a háló mellett volt. És kétszáz gránátalma volt sorban köröskörül a második gömbön.
21.
És felállítá az oszlopokat a templom tornáczában; és felállítá a jobb oszlopot, és nevezé annak nevét Jákinnak, és felállítá a bal oszlopot, és nevezé annak nevét Boáznak.
22.
És az oszlopok tetején liliomok formáltattak vala. És ilyen módon végezteték el az oszlopok míve.
Jákin-mint: A Fel emeltetett- a meg erősített; és Boáz. Boázról tudjuk, hogy ragaszkodott a Joghoz, amit Isten jelölt követendő útként, hiszen mindenben az Isten tanítása szerint járt el, az Isten mondta meg, hogy a megözvegyült asszony esetén, ha nincs örökös, hogyan kell eljárni, kinek kötelessége elsőként szerepet vállani-
és ki és hogyan "jogosult" helyette, ha ő nem engedelmeskedik a Törvénynek.
Boáz, tehát a Jogot-Jogosságot testesíti meg számunkra.
Yakin esetében viszont picit kutakodnunk kell az írásokban, hogy megérthessük mit jelöl. Tehát keresünk valamit (vagy valakit) amit-akit az Isten felemlet- megerősített...
Ézsaiás 16,5.
És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője.
Dávidról nem elsőként esik szó, utalás formájában, hiszen Elijákim esetén is Dávid házának-sátorának kulcsát adja neki.
Tehát a kulcs tekintetében egy nagyon fontos dolgot kell keresnünk, és itt is van a szemünk előtt: És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője.
Majd ennek fejleményeként, és még Próféciában:Ézsaiás 1,18.
No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19.
Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20.
És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
21.
Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
22.
Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
23.
Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
24.
Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25.
És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
26.
És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
27.
Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28.
De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
Majd ugyan ez, konkrétabban: Ésaiás próféta könyve 9. rész
1.
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2.
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
3.
Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
4.
Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
5.
Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
6.
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7.
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
Jogosság és Igazság Tehát, és a Felemeltetett a Meg erősített keresményünk neve tehát: Igazság!
Ha ez így van, és már Dávid út mutatása szerint Salamon által: Oszlopként az Úr nevének háza elé épített oszlopok formájában tudtunkra volt adva, akkor megértjük Jézus mondani valóját, amikor azt mondja: Mt.7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
Szoros, mert csak a két oszlop között lehet bemenni az Örökkévaló jelenlétébe, csa és kizárólag: Igazságon és Jogosságon által lehetséges Isten elé járulni!
Ma is vannak Sébnák még tisztségben, és nehogy ők is azzal szembesüljenek, hogy: " AZ AZ IGAZSÁG-HOGY NINCS JOGUK ISTEN ELÉ JÁRULNIUK!!!"
Mert nem úgy élnek... nem hogyan?
Jézus mondja a Főpap-i Imájában értünk: Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Elsőként megfigyelendő: "Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság."
A Megszentelés nem azt jelenti, hogy mindenkit- válogatás nélkül megszentel az Isten, hiszen így nem lennének kizárva az ebek-gyilkosok-paráznák-szemfény vesztők (hazugok)-tisztátalanok... a mennyeknek országából és az Isten jelenlétéből.
Jézus ezen szava azt jelenti: " Járad őket a te szavad szerint! " Tehát Isten ígéretét kéri beteljesülni az Őt követők számára! Hol van Isten ezen ígérete, és miről szól ez az Ígéret pontosan?
Ezekiél 36,23.
És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Tehát Jézus, a Főpap-i Imájában, az Isten ezen ígéretét kéri beteljesülni az Övéin!
Majd a fojtatásban: Jn.17,18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Hogyan és miért is küldte az Isten- Jézust e világra?
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket...
Tehát minden általános véleménnyel ellenkezően: Jézus nem törölte el az Isten törvényét-nem mondja igaznak a bűnösöket- nem üdvözíti azokat, akik nem tértek meg, hanem Lehetőséget ad a Megtérésre, és arra, hogy a megtértek-
Ő Benne-és általa az Istennek tetsző-Igaz életet éljenek!
Mert tudjátok Testvérek, úgy van az, hogy minden Istentől érkező Prófécia ( Ígéret-elő jelzés) beteljesedik, éspedig szó szerint!
-
Jakab Apostol levele 1. rész
1.
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
2.
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
3.
Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
4.
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
6.
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
7.
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8.
A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
9.
Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;
10.
A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.
11.
Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.
12.
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14.
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17.
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18.
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19.
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20.
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
21.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22.
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23.
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24.
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25.
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
26.
Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
27.
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
Áldott Testvérek. E ma esti alakalommal, ezen fejezet tanulságán indulunk el Igei tanulmányainkban, és figyeljük meg az Apostol tanításának mélységeit.
Ugye az első 15 versről több ízben beszéltünk már, mint próbákról-azok jellem formáló áldásairól amennyiben megmaradunk az Isten által kijelölt úton és eszközöknél.
Illetve buktatóiról, amennyiben elhagynánk az Isten által kijelölt utat.
Ez alkalommal, a 16-os verstől induljunk el.:
16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17.
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18.
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19.
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20.
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
21.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22.
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23.
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24.
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25.
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
26.
Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
27.
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
Elsőként megfigyelendő: "16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17.
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka."
Sajnos sokan vélekednek úgy, hogy a Messiás eljövetelével megszűntek az Istennek-a hívőkkel szemben megfogalmazott elvárásai, és mostmár beéri bármivel és bárkivel a Teremtő.
Illetve abban bíznak többen- hogy az Isten megváltozott, és irányukban az Isten nem lesz szigorú. Ezek szerint nem a mai kor vívmánya ez a gondolkodás-vagy ha igen, akkor Jakab egyben Próféta is volt...
A 16-17-es verssel tisztázza: Nincs Isten részéről változás!Ő Ugyan az aki volt-ugyan azokkal az elvárásokkal-Törvényekkel, ámde ugyan olyan irántunk való kegyelemmel-irgalommal-gondviseléssel-szeretettel is. Minden jó adomány és ajándék esetében nem egyébbről van szó, hanem "A" legfontosabbról, és annak vonzatában mindenről!
Erről Péter is írt nekünk, figyeljük meg ő hogy kommenteli ezt:Péter Apostol II. levele 1. rész
1.
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
2.
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
3.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4.
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
Ugye így hirtelen az a gondolat fogalmazódik meg bennünk: " Két bizonyság megáll!"
Szóval Jakab nem egyébbről ír nekünk adomány és ajándék tekintetében, mint a Messiásról, mint legfőbb jóról, aki lehetővé teszi számunkra, hogy az Istennek tetsző módon élhessük, a testben hátralevő időt.
Talán a Messiás személyével kapcsolatban egy tisztázásra váró aspektus: A Messiás nem azért küldetett erre a világra, hogy a gonoszokat üdvözítse-hanem azért, hogy a gonoszokat "meg gyógyítsa" (!!!) És Igaz Úton járassa őket, ami által Üdvözülnek majd az ígéret szerint!
Erről egy prófécia-bizonyságul: Jer.17,12.
Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye.
13.
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
14.
Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
15.
Ímé, ők azt mondják nékem: Hol van az Úr szózata? Most jőjjön el!
16.
De én nem siettem elhagyni a te útaidnak követését, sem gonosz napot nem kívántam, te tudod; a mi ajkaimon jött ki, nyilvánvaló volt előtted.
17.
Ne légy nékem rettentésemre: reménységem vagy te a háborúság napján!
Talán ezért van az, hogy a Messiás ezt mondta: Mt 23,10
Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.
Hiszen Ő az, aki gyógyít. Bár ezt a tényt sem ártana tisztázni...
A SZentírás bizonysága szerint, Isten gyógyítása elsősorban a lelki gyógyulásra irányul, éspedig oly módon, hogy a lelki deformitást szünteti meg-így lesz a bűnösből-és a tévelygőből Igaz követője Istennek.
Az sem vita tárgya-hogy esetenként Testi értelemben is gyógyít, de Isten számára a fontossági sorrendben a test nem az első helyen áll, hiszen az porból lett, és ismét porrá lesz! Első az Istennél, a tőle kapott lélek gyógyítása!
Hiszen a lélek volt az, amit az Istentől kaptunk, meg is van írva: I Mózes 2,7.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
És ez az Istentől kapott lélek, kapott halálos sebet a bűn elkövetésekor... Isten ezt a sebet gyógyítja elsősorban!
Figyelem: Jer.17,14.
Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
Azaz: J.A.H. Rófe; J.A.H. Yessúa... Az Úr a gyógyítóm- az Úr a Szabadítóm!
És pontosan ez a sorrend egyben, azaz: Az Isten, a Gyógyítása által Szabadít. A Szabadításért adatott tehát nekünk "Valaki" aki meggyógyít az Istentől kapott módszerrel-és ez által végbe viszi a szabadítást is.
Nos az Ő neve: Yósua-Yessua-Jézus-Szabadító.
Nézzünk Jézus gyógyításáról-példaként, egy csodálatos siker történetet: Lukács Evangyélioma 19. rész
1.
És bemenvén, általméne Jerikhón.
2.
És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
3.
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
4.
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
5.
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
6.
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
7.
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
8.
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10.
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
Zákeus azért volt bűnös, és az emberektől megvetett, mert Vám szedő volt... Saját népét vámolta-adóztatta-sanyargatta.
De halotta Jézus tanításait, és az Ige (!!!) Megtérésre indította. Ez indította arra hogy nyisson Jézus felé-ez indította arra hogy másszon a fára, ez indította arra, hogy a törvény parancsolata szerint tegye jóvá a maga kárára azt, amit bűnként elkövetett!
Zákeus az Isten törvényéhez tért vissza Jézus Tanítása Által!!! És hogy miért Ábrahám fia? Nos írva
Van: I Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Jézus a Törvényt tette-teszi naggyá, és vannak (kevesen) akik ezért Térnek meg Istenhez.
Jézusról meg van írva: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Jn.7,15.
És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!
16.
Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.
17.
Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?
18.
A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.
Jézus arról ismerteti magát, hogy csak az Atya Tanítását-akaratát követi!!!
Nem tesz hozzá-de nem is vesz el abból. Csak azt teszi, amit az Atya rábízott!
Jézus az Isten Igéje tehát.
És most vissza Jakab leveléhez: Jak.1,18.
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19.
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20.
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
21.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22.
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23.
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24.
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25.
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
26.
Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
27.
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
Elsőként talán legyen ez: 18.
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
Az értelem kedvéért: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Tehát elsőként:Jak.1,18.
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
Majd ennek magyarázata: Jn.1,12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
János az Isten Igéjét: Életként( Jn.1,4.) - Világosságként (Jn.1,4-5.) illetve az újászületés magjaként írja le! (Jn.1,12-13.)
Aminek-Akinek befogadása által Élővé válunk: Jn.5,23.
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
24.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
Hiszen tudjuk, mert olvastuk a Teremtés könyvét: Amíg az Isten teremtményei engedelmesen követték az Isten Szavát-addig minden jó volt!( I Mózes 1,31.
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.)
Majd amikor az ember elhagyta az Isten Parancsolatát, az ember, az Isten számára meghalt.Ettől datálódik a Lélek-halál állapotába való kerülése, ami az Isten számára halott teremtmény jelzője, és egyben egy új fogalom születik meg: A Testi ember élete...
Következménye a halál: I Mózes 6,3.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. Észre kell venni: Isten a Teremtményei számára nem rendelt elmúlást! Az elmúlást a romlás-azaz a Bűn hozta magával, és ennek következményeként rendelte az Isten a Testi élet végeként a halált, ami valójában az Istentől való elválasztottság vége.
Ám amikor az ember visszatér az Istennek való engedelemhez az Isten Igéje álat, azt nevezzük így: FELTÁMADÁS A HALÁLBÓL!
Ez az első halál és első feltámadás- hiszen az ember meghal a testi élet számára- de újra él az Istennek!
Adatott Tehát nekünk az Istentől, egy " Visszatérés" ... egy "Út ami Vissza vezet hozzá"... Jézus mondja Magáról: Jn.14,6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Ezért tiszteljük-ezért szeretjük-ezért követjük-ezért ragaszkodunk Jézushoz-Jézus tanításához-Jézus vezetéséhez!
Tehát nem azért, mert egy Atya nélküli életet tesz számunkra lehetővé-opcióként, hanem azért- mert minket, akik bár holtak voltunk, gonoszok és bűnösök és ezek által Istentől elválasztottak voltunk, kiknek részük a kárhozat lett "Volna"... Megigazíthat- és Isten előtt kedvessé tehet... ( ha akarjuk)
És most újra Jakab: Jak.1,21.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22.
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23.
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24.
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25.
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
Csak hallgatni az Igét, de nem élni, az azt eredményezi: Meglátom a magam betegségét-a deformációt mit a saját bűneim okoznak... Ez csupán tény feltárás-ámde nem eredményez gyógyulást.
Olyan ez, mintha kínzó betegség miatt orvoshoz fordulnánk aki diagnosztizálja a betegséget... ezáltal megértjük hogy mi-miért van, de nem lesz könnyebb a helyzetünk...
Mégha kezeljük is a tüneteket, nem oldódik meg a probléma... Tüneti kezelés például az előző példázathoz... tudom hogy aneorizma okozza az állandó fejfájást, de fájdalomcsillapítón kívül mással nem élek.
Minden esetben: Gyökeres megoldás kell biza!
Ezt teszi számunkra lehetővé az Ige! Nem egy elrejtett dologról van szó amivel nem lehet állandó közösségünk-hanem csak egyszeri...
Ő Mondja: Ézs 45,19
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
Állandó kapcsolatot- állandó és világos vezetést ad számunkra. Lehetséges a követése tehát." Igazságotszólok"- "Megjelentem mik Igazak" Jelen időt használ-tehát dinamizmust sugároz számunkra.
Ha azonban követjük is: Lépésről-lépésre; szituációról-szituációra, formál-csiszol-alakít...ÁT ALAKÍT-ÚJRA FORMÁL-ÚJÁ SZÜL (!)Minket!
Vannak Testvérek, akik aggodalomban vannak, mert ugyan látják az életük deformitását-akarják is a "gyógyulást"... de tartanak attól hogy nem gyógyulnak, vagy nem megfelelő iramban gyógyulnak, pedig odaszánják magukat.
Az Ige amit elkezdett, azt be is fejezi! Ezt tanítja Pál is nekünk, éspedig meg győződéssel:Filippibeliekhez írt levél 1. rész
1.
Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, a kik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben:
2.
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3.
Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben,
4.
Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén,
5.
Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az első naptól fogva mind ez ideig;
6.
Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:
7.
A mint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint a kik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.
És bármij furcsa: Pál az Isten Igéjéből vette a meggyőződését eziránt: Ésaiás próféta könyve 55. rész
1.
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Azaz: Hagyd el a gonoszságaid diktálta Testi életed-Engedelmeskedj az Igének(!!!) Biztos a siker!
És még ennél is több! Figyeld csak: 12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Tövis-Bogács...
A Bűn, azaz az Engedetlenség átka: I Mózes 3,17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
Azonban az Engedelem áldása, Vissza fordítja az Átkot-és még többet is ad ez felett: Ézsaiás55,13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Azaz: Tövis helyett Cziprus... A Cziprus a Béjt hamikdásh ( Templom) Berendezéseinek anyaga- Bogács azaz gaz helyett-Mirtus ami a GYŐZELMI KOSZORÚ - KORONA, Anyaga...
Pál írja: Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
5.
De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
6.
Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.
7.
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.
-
Korinthusbeliekhez írt II. levél 3. rész
1.
Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
2.
A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
3.
A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4.
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
5.
Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
6.
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
7.
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
8.
Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
9.
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10.
Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
11.
Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
12.
Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
13.
És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
14.
De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
15.
Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
16.
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
17.
Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
18.
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal tisztázzuk azokat a dolgokat-amik éket ütnek közénk, és azok közé, kik nem értenek velünk egyet az Igében.
Ugye elsőként a mi sajátosságunk: Az Ige szó-szerint való elfogadása- az Ige teljességének egybe vétele; Az Ige Tisztelése; A Tanach megtartása...
A másik oldalon pedig van, az "új szövetségi írások-nak" emberi okoskodásokkal kitöltött ( legtöbb esetben: Félre magyarázása-félre értése...)
Pál levelének imént idézett levelének fejezete-eme ellentétet látszik el mélyíteni- ámde biztos ez? A látszat biza ez, hiszen lépten-nyomon ebből történő idézeteket halljuk akkor, mikor a Tanach múlhatatlanságát-és időszerűségét mutatjuk fel.
A valóság tehát az, hogy míg a másik oldal velünk szemben ezen fejezetet tűzi a zászlajára-addig mi pedig ezen fejezetet igyekeztünk (eddig) idéző jelbe tenni...a végeredménye ennek pedig... nos nem az egységre jutás lett.
Nézzünk szembe a tényekkel és a konkrétumokkal tehát, és jussunk dűlőre ebben a kérdésben.
Nézzük az éken első pörölycsapást mérő kijelentését Pálnak: "6.
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít."
Ebből következik tehát az az állítás, hogy az Írott ige "megöl" és ezzel szemben viszont az Új szövetség pecsétjeként adatott : Szent lélek adja a vezetést.
Ugye az Írás-az írás, és esetleg sokan nem tudtak ebben a dologban vitatkozni, hisz meg van írva-ez tény.
Ezt látszik megeresőteni kegyelem döfésként a következő állítása Pálnak: "14.
De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
15.
Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre."
Upsz... úgy tűnik 1-0 oda.
Ha ezt így tudomásul vesszük-és ebbe bele nyugszunk, akkor biza nem fogunk dűlőre jutni ebben a kérdésben, és az ellentétek csak nőnek, mi pedig nem mint győztes-sokkal inkább mint vesztes sereg kulloghatunk az eseményekkel.
Nos Testvérek kezdjük újra, és tisztázzuk a tényeket:
Első pontként tisztázandó: Valóban azt tanácsolta Pál, hogy ne olvassuk az Isten Igéjét?
Egy idézettel válaszolnék erre a kérdésre Páltól: Csel 17,11
Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.
Pál abban a dologban tesz különbséget a Thesszalonikiak és a Bérea beliek között, hogy míg az egyik nem gondolkodva fogadta el az Ige hirdetést-addig a másik Utána járt, hogy tényleg azt írja-e a Szent írás...
Tehát Pál nagyon is a Szentírást tanította- a Szent írást emelte fel!
Persze lehet, hogy sokan arra gondolnak, hogy itt is az Újszövetségi-kontra Ó szövetségi írások okozták a különbséget. Nos ezt a felvetést tényekkel lehet elsimítani...
Amikor Pál és a többi Apostol tanított, még nem voltak Újszövetségi írások ugyanis...
Ha tehát ez így van-és Pál továbbra is az Igét hirdette, akkor mi ez a Halál-kontra élet ellentét?
"6.
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít."
Elsőként talán tisztázandó: mi a definíciója a Halálnak-és mi az életnek a Biblia szerint?
A halál (mot) jelentése: Elválasztódás-végő elválasztottság. Az Élet (Chay) Jelentése: Egyesülés az Élet adóval-tevékeny és valóságos követése Istennek.
Ugye az Isten a termtményeit-Életre termtette! Ez megfigyelhető a Teremtés könyvének első fejezetében.
Ennek az életnek nem határozott véget, ami azt jelenti: Ez az élet az ami megmarad örökre!
A Halál megjelenését akkor tapasztaljuk: amikor bekövetkezik az engedetlenség ugye...irónikus dolog ez számomra, mert azt látom hogy ebben sincs érdemi változás-azóta sem. Isten ad eledelt- de az embernek valamiért az az eledel kell-amit az Isten nem rendel eledelül...
Eva egy tiltott gyümölcsöt kívántak meg- a Zsidók a pusztai vándorlás során nem érték be a Maná-val, nekik hús kellett- a mai kereszténység nagy része pedig a tisztátalan állatok húsához ragaszkodik foggal és körömmel.
Érdekes ez, mert bármiben lehet ezek szerint kompromisszumra jutni- de a zabálás az nem lehet kérdés.
Tehát vissza a bö'resit könyvéhez: Azt látjuk az élet jeleként, hogy Istennek minden teremtménye-engedelmeskedett az Isten szavának-akaratának-rendelésének.
Az engedetlenséget pedig: Az élettől való elválasztásként jeleníti meg az Ige, azaz: Halálként.
Sokan a Tanachot- de még inkább a Tórát a törvényként-tehát valami kötelezőként-diktátumként értelmezik, tehát sokak számára a "nem jó"-t jeleníti meg.
"ezt kell-így kell-akkor kell; és ezt meg azt nem szabad-semmit sem szabad" dolgok gyűjtő írásaként...
Számukra ez a Kárhoztatás-és ebből következően: Azok akik hirdetik a Tórát, azok végzik a kárhoztatás szolgálatát...
Elsőként megfigyelendő: Pál ezt a szolgálatot: Dicsőséges-ként írja le! Tehát valós-fontos és kiemeltként!
Akkor most következzen a Kárhoztatás tényének megvizsgásása. Áldott Testvérek, ehhez sem kell nyelvésznek lenni, hiszen meg is van írva a jelentése:
Jn.3,16.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18.
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19.
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20.
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21.
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Tehát a kárhoztatás jelentése: Isten megjelentette az Igazságot-kinyilvánította az akaratát, és akik ezt nem veszik figyelembe, azok magukra vessenek.
Ez cirka, az V.Mózes 30 summája.
Akik hallják az Isten Igéjét-többé nem mondhatják azt, hogy ezt vagy azt nem tudtuk... Cirka erről van szó.
Akkor most beszéljünk a "lepel"ről: II.Kor.3,13.
És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
14.
De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
15.
Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
16.
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
17.
Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
Körül-belül mostanra sejthető, hogy itt nem negatívumról van szó, sokkal inkább, valaminek a bevezetőjéről-előképéről...
Amikor az ember szolgálatba áll, akkor még nem kell mindent értenie, elég megtennie. az engedelmesség az első szinten még nem teszi lehetővé hogy mindenre rákérdezzünk: Miért így? miért kell?
Az első szinten tesszük-és slussz-passz! Érezzük ugyan hogy mindennek van valami oka- de nem tudjuk pontosan hogy mi.
a Szövetség jelen szakaszában azonban: Jn.15,14.
Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15.
Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
Tehát az a szitu, hogy legalább is, elkezdtük megérteni hogy mit -miért kell úgy, ahogyan azt az Isten mondja.
Ez is egy Prófécia beteljesedése, hiszen írva van a Messiásról ez is: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Tehát az Értés-értelem- tudás, a világosság a szentírás szerint, míg a tudatlanság-értetlenség a homály-sötétség-lepel..., hiszen a dolog jelentése: Leplezett-elrejtett.
Nézzünk egy példát ezekről- tehát egy tanítást, amiben meglátjuk azt, amit eddig nem értettünk.
II.Mózes 10,16.
Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.
17.
Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el én tőlem.
18.
És kiméne a Faraó elől és imádkozék az Úrhoz.
19.
És fordíta az Úr igen erős nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán.
20.
De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.
21.
És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.
22.
És kinyujtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű setétség egész Égyiptom földén három napig.
23.
Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.
Egy érdekes párhuzamot szeretnék mutatni: Jn.12,26.
A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
27.
Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
28.
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
29.
A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
30.
Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
31.
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
32.
És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
33.
Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
34.
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
35.
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36.
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
Ugye a Párhuzam: Mindkét esetben, a Szent rész kivonása a közönségesből... És a sötétség is közös ezekben, azaz a tudatlanság - értelem nélkül valóság jele...plusz a három nap is közös pont, hisz a Messiás is három napig volt a Föld gyomrában.
A Zsoltár mondja magyarázatul: Zsoltárok könyve 112. rész
1.
Dicsérjétek az Urat.
Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
2.
Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
3.
Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
4.
Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
Jézus ezen esete, a Megdicsőülése előtt történt, és látjuk is, hogy nem értették meg Őt az akkoriak, és pont azért, mert a megdicsőülése után adja nekünk az értelem mélységeinek megértését.
Az apostolok sem értették meg, hiszen tényleg írva van a Messiásról hogy Örökre megmarad... Jézus meg a haláláról beszél. Azután ki is végezték, és mivel még nem értették azt amit a Messiásról ír a Tanach, így vissza is fordultak a világba...
János Evangyélioma 21. rész
1.
Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen:
2.
Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül.
3.
Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit...
Miért mondom azt, hogy ez azt jelenti hogy vissza fordultak a világba? Mert Jézus innen hívta el őket!
Lukács Evangyélioma 5. rész
1.
És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala;
2.
És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.
3.
És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.
4.
Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
5.
És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.
6.
És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
7.
Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.
8.
Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!
9.
Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak;
10.
Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz.
11.
És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt.
Az is meg van írva:V.Mózes 17,15.
Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.
16.
Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!
Az ember nem fordulhat vissza oda-ahonnan kihozta-kihívta az Úr! Nem jött ez a visszapillantás Lót feleségének sem, nem jött be a pusztai vándorlás során azoknak sem akik vissza akartak térni eggyiptomba, nem jött be az Apostoloknak sem, hiszen olvassuk is, hogy sikertelenek lettek.
Jn.21,3.
Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit...
Ezután egy másik Prófécia beteljesedése történik meg Jézus részéről: Ézsaiás 11,10.
És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
11.
És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől.
12.
És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól.
Hiszen Jézus ujra elhívta a tanítványait, és azokat küldte értünk.
A Faraó- nem tudta az Igazságot és ezért jött a sötétség- Ő nem tudta hogy csak Egy Isten Van! Azt sem tudta sem ő sem a népe, hogy az Isten márpedig kiviszi a népét egyiptomból! Az Izraeliták mindezt tudták, ezért volt náluk világosság!
Viszont az Izraeliták nagy része nem tudta, hogy Istennel nem lehet játszani... Ezért haltak meg oly sokan a kihívás után-és a bevonulás előtt...Mert nem tudták-nem értették, hogy csak az Isten által meghatározott módon és szabályok által lehet Őt követni és áldásaiban részesülni!
Itt is lesz majd párhuzam, mert ezt az Igazságot a maiak nagyrésze sem tudja vagy nem akarja megérteni...
Jézus idejében nem tudták az írástudók, hogy az Igével, éspedig a valós és tökéletes Igével vitatkoznak- ezért borult rájuk teljes sötétség...
Az apostolok pedig nem értették, hogy a Messiás úgy lesz Örök és Időtlen, ha a halálból feltámad, és ez által nyit nekünk- halandó embereknek ajtót, hogy Általa mi is átjárást kaphassunk- ezért kerültek rövid időre ismét a sötétségbe...
Mi pedig mindezeket azért érthetjük meg, mert a Messiás teljhatalomra jutott, és ahogyan írva van Pál által:II.Kor.3, 16.
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
17.
Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
Érthetjük is az írásokat, érthetjük azt hogy mit miért tetet velünk a Teremtő- Tehát világosságunk van! Érthetjük hogy a világban mi történik és mi következik- érthetjük hogy mi-miért következik be rajtunk- de ha esetleg pillanatnyilag nem is értjük-megtesszük, és TUDJUK hogy idővel meg fogjuk érteni!
Mi ugyan igen- de azok akik csak az "új szövetségi írásokat " olvassák, azt sem értik hogy hova mutatnak-VISSZA(!!!) azok...
Mert a hívők létének egyetlen értelme a VISSZA jutás... Vissza oda-ahonnan minden indult... vissza ahhoz akitől minden ered!
Vissza a világosságba-vissza az Isten által jónak ítélt állapotba. Tehát nem vissza a világosságból a sötétségbe; a tudatosságból az értelem nélküli életbe; a szabadságból a rabságba... Hanem Vissza Istenhez.
Ám mostmár a Messiásnak hála: Tudatosan- az Ő vezetését követve!
Maradt még valami, ami ékként ott feszül Pél levelének idézetében köztünk és azok között, akik elutasítják a Szentírások összeségének szó szerint vételét...
Ez pedig nem más mint az Újszövetség kora, ahogyan Pál megfogalmazza: Korinthusbeliekhez írt II. levél 3. rész
1.
Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
2.
A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
3.
A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4.
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
5.
Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
6.
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít...
Tisztázzuk, hogy miben állt az Úgy nevezett "Ó Szövetség"
Mózes V. könyve 6. rész
1.
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2.
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3.
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6.
És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
Azaz a tény tehát: Az ember, mintegy: Külső hivatkozásként gyakorolja magát az Isten által meghatározott Törvényekben!
Az Újszövetség:
Jer.31, 31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Namost ugye azt látjuk, hogy a Törvény maradt- a kiválasztott nép is maradt ( ebbe viszont már be lehet oltatni...)
Tehát ezekben nincs változás ó-és új között... de akkor miben van? Nos a betöltésének a módjában!
Míg az elsőben az ember feladata volt, hogy külső hivatkozásként alkalmazza a Törvényt, addig az Újban már az életünk legfőbb elemévé válik!
Hiszen írja: 33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
És máshol is írva van: Ez.36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
És a Szentlélek dolga is tiszta már előttünk ugye? Hiszen írja is: "27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek."
Jézus mondja a Szentlélekről: Jn 14,26
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Ill.:Jn.15, 26. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
Ill.:Jn.16,János Evangyélioma 16. rész
1. Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
5. Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
6. Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
7. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Ugye nem felejtjük el arról, hogy Jézus a Testé lett Ige(!?)
Tehát VILÁGOSAN ÉRTHETJÜK már azt is, hogy a Szentlélek nem az Ige helyett adatott- hanem az IGÉÉRT!
Talán a ma esti anyag summája az lehet: Ne féljünk a látszólagos Bibliai ellenmondásoktól- hanem Kérjük az Urat hogy segítsen MEG ÉRTENI az IGÉT!
-
Nem tudhatom hogy e közösségben ki ismer más misztikus iatokat is. A tórán és az ujtestamentumon kivül.
De azt tudom hogy Pál apostol ismerhetet.
A korabei emberek válogatot közöségei .Több ékirásos táblához - és irás tekecshez hozájuthattak .
Hiszen az akkori nagy uralkodók nagy könyvtárakat hoztak létre. A teljeség igénye nélkül( Nagy Sándor is).
Van egy olyan ósrégi agyag tábla mely szerint az ember létre hozójának ell kellet hagynia ezt a világot .
És majd visza fog ide térni fiaihoz. Hogy ez hogy van nek kivánom ki fejteni.
Az azonban a tábla szerint bisztos hogy a nevezet az Atyának a fia.
Sokan azt a töténetet hogy amikor a Krisztus megszületet. Napkeleti bölcsek érkeztek üdvözlésére ezel a (várakozással és megérkezéssel kötöték össze. A tórában is várnak valakit aki bizonyos haderő vezetése élén érkezik meg. A táblán irtakban van erre precedens.
Teintetel arra hogy abban az időben nem mindenki, tudot irni olvasni.
A kik pedig tudhatak azok tanulmányi utakra utaztak az akori világ nagy városaiba. Azok viszont nem csak leltárakat olvasgattak.
Manapság élvonalbeli ókori filozófusoknak titulják őket.
A korabeli elitt bisztos hogy kulturál népség lehetet, Hiszen Pálról tudjuk hogy az volt. Ezeket ellkellet igazgatni a jól ismert vagy egyáltalán nem ismet absztraktnak tunhető nézetek mentén.
Pál azt álitotta hogy J h v h szellem .És szükség hogy szelemben és igazságban imádják.
Továbbá azt is mondta hogy az irás , egy utmutatás .A teremtet ember számára.
Mig az aki megérkezet az az irás megvalósitója. Minden ami irva vagyon az ó szeméjének igérete.
Még azt is mondta, hogy az igéret meg valósult, az igéretet betöltik most. És innen től kezdve az irás mellet egy hatalmas személyiség nyujt Vezetést utmutatást az. Emberi közösségnek..
-
Shalóm kedves : sogor...
Nos kezdetnek talán azt írnám:Mi itt, nem olvasunk misztikus dolgokat,nem foglalkozunk sem a filozófiával, sem pedig a miszticizmussal sem.
Azt írod: "Teintetel arra hogy abban az időben nem mindenki, tudot irni olvasni." Izraelben tudtak, hiszen a felnőtté válás idejére,(13 év) döntésképessé kell-(ett) hogy váljanak, az pedig csak tanulással érhető el. Ráadásul: A Barmicvón, fel is olvastak a Szentírásból...Talán fel is figyelhettél arra, hogy a Szinoptikusokban írja több helyen is: Jn 12,16
Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
Tehát tudtak olvasni-mert kellett!
Továbbá azt is írod: "Pál azt álitotta hogy J h v h szellem .És szükség hogy szelemben és igazságban imádják."
...Nos valójában nem szellem, hanem LÉLEK! (Nefes).
Ismét idézlek: " A tórában is várnak valakit aki bizonyos haderő vezetése élén érkezik meg. A táblán irtakban van erre precedens."
Ez sem egészen van így... A Tórában nem valakit hirdet, és azok akik olvassák sem "valakit" várnak (vissza)- hanem a Messiást.
Szóval az van, hogy nem az ufókban hiszünk, hanem Istenben!
Nézd kérlek: Mi tiszteletben tartjuk a te álláspontodat- kérlek te is tartsd tiszteletben a mi hitünket...
-
Továbbá azt is írod: "Pál azt álitotta hogy J h v h szellem .És szükség hogy szelemben és igazságban imádják."
...Nos valójában nem szellem, hanem LÉLEK! (Nefes).
Sziasztok. Az igében ez van:
Ján 4:24 Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
A lélek szó mindkétszer nem nefes, hanem πνευ̑μα (pneuma)
1) szél, fuvallat
2) lélekzet, lehelet
3) szellem
4) szellemi lény; kísértet
Tehát Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.
-
hja a görög fordításban...látom vizsgálódsz nyelvi dolgokban is, és ez dícséretes. Javasolnám: Nézd meg, hogy a TANACH- mikor és mily környezetben haszál Lélek- és mikor Szellem jelzőt... ( Héberben...)
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: ...
esetleg még ez is releváns lehet...: Jn.20, 16. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
17. Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Még a te definíciód szerint sem lehetne érinteni egy szellemet ( szellemi lényt) hisz nincs teste...
( Még az általad idézett Újszövetségi írásoknak is van Héber változata és megfelelője- bár ez nem túl szerencsés megjegyzés, hiszen kevés írástól eltekintve Héberek írták vagy diktálták ezeket. Mindezen túl- az Újszövetségi írások majd 100 % ban a Tanach-on alapulnak. Továbbá igen szomorú az, hogy a miatt, mert azt tűzted a zászlódra hogy engem froszlizz- egy "ufonauta" mellé állsz-hitbéli dolgokban...
-
Mózes III. könyve 10. rész
1. Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.
2. Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.
3. És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.
Áldott Testvérek. A maesti alkalommal ezen fejezet tanulságán induljunk el, azaz azon, hogy azok akik közelebb állnak az Úrhoz-azoknak többet néz-e el az Úr?
Mindenek előtt, tisztázzuk az Idegen tűz fogalmát:
Gyakori nézet ezzel kapcsolatban, hogy azért nevezte ezt az Isten "idegen tűznek"- mert nem az oltárról vették az eleven szenet, tehát nem az Úrtól jött tűz által történt a jóillat gerjesztése...
Nos ezen nézetet gyakorlók-bizony tévedhetnek mégpedig nagyot... És ha nem tisztázzuk ezt a dolgot-ma is előferdülhet az Idegen tűzzel való tisztelet adás az Úrnak, hasonló végkimenetellel.
Ám azért irattatott meg ez a történet-hogy okuljunk belőle...Hiszen írva van:I Kor.10,11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
Vannak nézetek az idegen tűzzel kapcsolatban, miszerint az Eggyiptomi hagyományt követték Áron fiai, hiszen ott a papok, ha kellett-ha nem, mindíg füstöltek...( :) )
Nos ebben már lehet némi igazság, de ez csak eredezhette azt a dolgot, ami végzetessé tette ezt a cselekményt.
Testvérek, ha ezt a fejezetet vesszük kiindulási pontnak, akkor évekig vitázhatnánk a valós okról, mégsem jutnánk nyugvó pontra ebben a kérdésben, hiszen többször beszéltünk már a Kiragadott és félbe harapott igék okozta tévelygésekről.
Inkább induljunk el a "kályhától" és nézzük hogy a vizsgálódásunk így-hova vezet?
Nos a Kályha ez lenne esetünkben: Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
És ismételten, hiszen ez a fontosság jelzője: V.Mózes 12,32. Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból! ( Abban az esteben ha nem a Károlit használja valaki, akkor V.Mózes 13,1)
Tehát az Örökkévaló-Örökkévaló rendelései-rendtartása (szidrája)
Hogy a szóban forgó esetet tisztábban láthassuk, előbb értelmeznünk kell, mit szerettek volna elérni Nádáb vö Abihu, a tömjénezéssel?
Nos a tömjénezés = Jó illat gerjesztés.
Egyfajta olyan tett, aminek végzése által reméljük, hogy az Örökkévaló örömmel-jó tetszéssel tekint ránk-illetve arra a helyre ahol végzik a jóillatozást.
Tehát egyfajta Tisztelet adás az Istennek, ami által azt kívánjuk elérni, hogy az Örökkévaló-Jól érezze magát közöttünk...
Egyfajta Dícséret az Istennek, hiszen azt adjuk neki amit szeret... / tudni kell azt is, hogy a jóillat gerjesztéséhez- egyfajta speciális fűszer keverékre van szükség, és annak csak az egyik össze tevője a Tömjén. Azt pedig hogy miből mennyire van szükség-csak a Leviták tudták pontosan./
Most vizsgáljunk meg egy történetet a Szent tanból, ami pontosan erről szól, és egyben Tanítást ad-majd egy sokak által ma is tévesen gyakorolt ballépést is leleplez:
Mózes IV. könyve 16. rész
1.
Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;
2.
És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
3.
És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?
4.
És mikor hallá ezt Mózes, arczra borula,
5.
És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert a kit magának választott, magához fogadja azt.
6.
Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete!
7.
És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, a kit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
8.
És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
9.
Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
10.
És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
11.
Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
12.
Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
13.
Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
14.
Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!
15.
Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az ő áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem el tőlök, és egyet sem bántottam közülök.
16.
Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt; te és azok és Áron, holnap.
17.
És kiki vegye az ő temjénezőjét, és tegyetek abba füstölő szert, és vigyétek az Úr elé, kiki az ő temjénezőjét; kétszáz és ötven temjénezőt. Te is, és Áron is, kiki az ő temjénezőjét.
18.
Vevé azért kiki az ő temjénezőjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölő szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása előtt, Mózes is és Áron.
19.
Kóré pedig összegyűjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész gyülekezetnek.
20.
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
21.
Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemészszem őket egy szempillantásban.
22.
Ők pedig arczukra borulának, és mondának: Isten, minden test lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre haragszol-é?
23.
Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
24.
Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül.
25.
Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék őt Izráel vénei.
26.
És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, a mi az övék, hogy el ne veszszetek az ő bűneik miatt.
27.
És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellől köröskörül; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.
28.
Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam:
29.
Ha úgy halnak meg ezek, a mint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet.
30.
Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.
31.
És lőn, a mint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok.
32.
És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket: és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden jószágukat.
33.
És alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül.
34.
Az Izráeliták pedig, a kik körülöttök valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld!
35.
És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, a kik füstölő szerekkel áldoznak vala.
Mielőtt eldöntenénk hogy maga a tömjénező okozza a galibát, azért vegyük észre hogy Mózes vö Aron is tömjénezett...Sőt: Később a Béjthamikdásh-ban is tömjéneztek folyamatosan.
Tehát akkor hol a hiba? Mi ebben a Tanítás? mi az amit ma is gyakorta elkövetnek lelkesült hívők is a maguk vesztére?
Akkor a történet summája elsőként is: Korah-Datan vö Abirám-Léviták voltak, tehát abból a törzsből valók, amit Isten választott magának a Nép közül-Papok nemzetségének.
Egyszerűbben mondva: Papok voltak-különválasztva a néptől, Isten szolgálatára.Csakhogy nem Koheniták, azaz: Nem a Főpapi nemzetségből voltak-hiszen nem Aron leszármazottai.
Ők akarták a Főpap-i tisztet magukénak, és ők akarták irányítani a népet...Vissza... a világba... vissza oda-ahonnan kihozta őket az Úr...
Ez volt a bibi-de mi ebben a tanítás?
Nos az előbb vázoltam, hogy a tömjénezés (jó illat tétel) Nem egyszerű, hiszen TUDNI KELL hogy mik az összetevők és mi a keverési arány...
Tehát ezek is Léviták voltak,azaz tudták ezeket. A tanítás és a tanulság pedig az, hogy vajon elég-e a tudás az Isten előtt? A Tudás helyettesítheti-e a kiválasztást?
Tudással lehet-e befolyásolni az Isten döntését? Hiszen ma is hányan-de hányan "vállanak" szolgálatokat úgy, hogy egyértelműen látszik: Nem arra hívta el őket az Örökkévaló.
Hányan tiszteltetik magukat Prófétaként-pedig nem azok...Hányan lesznek tanítók úgy hogy az nem az Isten elhívása az életükben...
Hányak léptetik magukat elő gyülekezet vezetőnek, pedig nem az Isten döntése az...
Ezzel két - de valójában három probléma van. Nevezetesen: 1; Ha nem azt teszik amit Isten bízott rájuk-eleve nem tehetik jól!
2; Így nem azzal foglalkoznak amit az Örökkévaló rájuk bízott- tehát a számadásnál hiány támad. Olyan ez, mint amikor a munkaadó számonkéri a beosztottját-hogy ezt vagy azt megcsinálta-e? Az pedig azt mondaná: Nos azt ugyan nem, de szépen fütyültem helyette...
3; Ha nem azt teszi amit az Örökkévaló rábízott- akkor hogyan mondhatja az ilyen, hogy az Istent szolgálja?
Tehát kulcs amit keresünk, ami által megérthetjük Nadab vö Abihu esetét is: a Prófétánál található:Hós 6,6
Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.
Persze most jönne a definicíók szükségessége-hogy ezt is érthessük...
Szeretet nem az a szeretet amivel szeretjük esetleg a lekváros-vakondos palacsintát- vagy a denevéres hurkát...
Azt hogy az Örökkévaló szeretet vár tőlünk-tudjuk kezdetetktől, hisz meg van írva: Pl.:Józs 22,5
Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, a melyet parancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és járjatok minden ő útján, és tartsátok meg az ő parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok néki teljes szívetekből és teljes lelketekből.
Ez bár magyarázatot is ad a Szeretet mikéntjére, de ez annyira szembetűnő-annyira nyilván való magyarázat, hogy nem látjuk-nem láttuk és az elődjeink sem látták valszeg, és ezért Jézus definiálja nekünk tisztán és érthetően:Jn 14,23
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
Isten felé kinyilvánított szeretet az, hogy megtartjuk az Igéjét! / engedelem!!!/
az Ismeret fogalma: ugye már többször tisztáztuk: A Bibliai értelembe vett ismeret nem arról szól, hogy: Ezzel együtt vakaróztam a fertőtlenítőben tehát ismerem ...
A Bibliai értelemben vett Ismeret jelentése: Egyesülés-egyé válás, aminek folyományaként egy új élet fogan. Ezt a Szent tan emberi léptékkel prezentálja nekünk, de ugyan ez igaz a Lelki értelemre nézve is:
Pl.I Mózes 4,1.
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
másik példa erre: Mt.1, 24. József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.
25. És NEM ISMERÉ őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.
Ez a testi értelemben vett ismeret definíciója. Most nézzük a lelki értelmet: Jn.1,9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
( ugye tudjuk hogy az Isten Igéje a MAG!) Most kellen tisztázni a mag fogalmát, de azt keressétek ki ti a Szentírásból...(Mt.13.)
Az Isten Igéjének befogadása eredményezi tehát az Újá születést, és ebben a formában már idővel kifejlődnek az Új élet ösztönei, ami azt jelenti, hogy természet szerű lesz számunkra az hogy mia sz Isten szemében a jó- és ösztönösen csak Jót fogjuk cselekedni.
Ez hát a szeretet és Ismeret definíciója Testvérek.
És hogy ezt tisztáztuk, végre mözelebb kerültünk az "Idegen tűz" megértéséhez is.
Akkorhát fussunk neki újra:
Mózes III. könyve 10. rész
1. Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.
2. Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.
3. És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.
Most hogy tisztán lássunk, újra az arany szabály: Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
És most lássuk az Áldozás esetén mi az Isten akarata a Jóillatra vonatkozóan:
III.Mózes 8, 18. Azután előállatá az égőáldozatra való kost, és Áron és az ő fiai rátevék kezeiket a kos fejére.
19. És megölék azt; Mózes pedig elhinté a vért az oltárra köröskörül.
20. És a kost tagjaira vagdalák, és Mózes elfüstölögteté annak a fejét, a tagjait és a kövérjét.
21. A beleket pedig és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögteté Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égőáldozat ez, tűzáldozat ez az Úrnak, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek. [/size]
De ki mondta Nádáb-nak vö Abihu-nak, hogy tömjénezzenek? Ki mondta hogy Istennek ezúttal olyan jóillatra lett kedve, ami az ember számára is jóillat?
a belek és a lábszár elégetésének füstje az Isten számára volt ugyan jóillat ebben az esetben, de az emberi orr számára nem volt az, ezért hát annak a szagát elfedni-olyan mintha mi akarnánk jobban tudni mit szeret az Úr...
Nem az engedelem cselekvése volt ez, hanem a helyettesítés cselekménye. valami ami az Isten által meghatározott dolog HELYETT Történne...
Mert a Jóillatnak is meg van a maga helye és ideje- ámde legfőként a módja!
Mert a Béjthamikdásh-ban is minden napon áldoztak jóillattal az Istennek, de ez más! Hiszen a Béjt ha mikdásh azaz Az Isten nevének háza- azaz a Templom jelentése:
Ahol Isten neve lakozik! Tudjuk hogy az Örökkévaló- az Igazságban lakozik. Tehát olyan helyen, ahol mindíg-minden az Ő akarata szerint történik- ahol valósággal Ő az Úr!
Ott nemcsak lehet- de kell is a Jóillat, de nem az Engedelem helyett- hanem a JÓILLAT A TÖKÉLETES ENGEDELEM MEGNYILVÁNULÁSAKÉNT JELENIK MEG!!!
-
Áldott Testvérek. Ezekben a napokban szinte az egész világ lázban ég, hiszen készülnek az egyik leg nagyobb ünnepre- a karácsonyra. Ez az ünnep a Kereszténység számára fontos-
mert úgy tartják: Ezen a napon született meg a Messiás...Bár a kereszténységen belül sokaknak ez a meggyőződése, de valójában ez nem igaz.
A valós történet részlete ez: Az ünnep keletkezése
"Az ünnep 325 és 335 között keletkezett Rómában. Célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat és népszerűsítse a niceai zsinat határozatát, amely szerint Jézus Isten és ember egy személyben.
Az ünnep napjának kiválasztása sok problémát okozott, mivel ebben az időben számos nézet létezett Jézus születésének időpontját illetően.
Egyesek szerint 20-án, mások szerint április 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint November 25-én vagy január 6-án született Jézus.
A választás mégis December 25- ikére esett, hogy ellensúlyozzák a “Sol invictis” (legyőzhetetlen nap) pogány ünnepét.
Így bevezették Krisztusnak a “Sol Salutisnak” (az üdvösség napjának) ünnepét.
Jézus születésének ünnepe új tartalamt kapott és a húsvéti böjthöz hasonlóan, előkészületi időt csatoltak az ünnephez (lásd Advent)."
/ idézet: "http://hirtorta.hu/hasznos-erdekes-aktualis/a-karacsony-telapo-mikulas-jezuska-szilveszter-ujev-farsang/909-a-karacsony-eredete-es-jelkepeinek-tortenete " /
( szerény véleményem szerint is, ez az Áprilisi dátum állhat a leg közelebb a Messiás testben való születéséhez, hiszen meg van írva: A jászol üres volt, mert a pásztorok a nyájat legeltették... Télen nem szokás legeltetni...)
Ezek után, inkább beszéljünk egy helyén való decemberi ünnepről- amit a felvilágosultabak, a karácsony zsidó megfelelőjének tartanak- a Hanukáról.
Hanuka jelentése: Templom szentelés ünnepe-Fények ünnepe. Lássuk miért ez az ünnep, ami valójában nem szerepel az Úr ünnepei között- mégis elválaszthatatlan lett a hívők számára azoktól.
Ezen jeles nap megértéséhez, vissza kell mennünk az időben, és a történelmi írásokban ezen időre. Bár a ma esti kezdő idézetünk, mára már nincs az általunk teljesnek vélt Szentírásban, talán sokan emlékeznek, hogy nemrég még részét képezte.
( állítólag a katolikus szentírásban még mindíg helye van...)
Lássuk az előzményeket- a Makkabeusok könyvéből. ( Makabi jelentése: Pöröly.)
Makkabeusok I. könyve
1Mak 1
1Mak 1.1
Miután Macedóniai Fülöp fia, Sándor kivonult Chettiimből, és legyőzte a perzsák és a médek királyát, Dáriust, helyette először Hellászon uralkodott, királyként.
1Mak 1.2
Sok hadjáratot vezetett, erődöket foglalt el és királyokat küldött halálba.
1Mak 1.3
Egészen a föld határáig előrenyomult, és sok néptől szedett adót. Az egész föld elnémult előtte. Erre szíve elbizakodottá vált és gőggel telt el.
1Mak 1.4
Hatalmas sereget gyűjtött, s uralomra tett szert országok, népek és fejedelmek fölött, úgyhogy sorra adófizetői lettek.
1Mak 1.5
De aztán ágynak esett, s tudatára ébredt, hogy meg kell halnia.
1Mak 1.6
Maga elé idézte legfőbb embereit, akik vele nőttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát.
1Mak 1.7
Sándor tizenkét esztendei uralkodás után meghalt.
1Mak 1.8
Szolgái vették át az uralmat, ki-ki a maga részén.
1Mak 1.9
Halála után mindannyian föltették a diadémot, s utánuk fiaik is, sok éven át. Rengeteg bajt hoztak a földre.
1Mak 1.10
Istentelen sarj fakadt belőlük, Antiochusz Epifánész, Antiochusz királynak az egyik fia. Túsz volt Rómában, s a görög hatalom 137. esztendejében jutott uralomra.
1Mak 1.11
Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben. Sokak fejét telebeszélték javaslatukkal: "Menjünk, és kössünk szövetséget a körülöttünk élő népekkel. Mert amióta elkülönültünk tőlük, rengeteg baj ér bennünket."
1Mak 1.12
Ez a javaslat tetszésre talált.
1Mak 1.13
A népből néhányan készek voltak rá, hogy elmenjenek a királyhoz. Ez felhatalmazta őket, hogy pogány szokásokat vezessenek be.
1Mak 1.14
Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újranövesztették előbőrüket,
1Mak 1.15
és elpártoltak a szent szövetségtől. Szövetségre léptek a pogányokkal, s arra adták magukat, hogy vétkezzenek.
1Mak 1.16
Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, arra gondolt, hogy Egyiptomra is kiterjeszti hatalmát, hogy így mindkét országon uralkodjék.
1Mak 1.17
Hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal és nagy hajóhaddal Egyiptomba vonult.
1Mak 1.18
Háborút indított Egyiptom királya, Ptolemeusz ellen. Ptolemeusz megfutamodott előle és elmenekült, de sokan áldozatul estek.
1Mak 1.19
Meghódította Egyiptom megerősített városait és kifosztotta Egyiptom földjét.
1Mak 1.20
Miután Egyiptomot leigázta, Antiochusz 143-ban visszatért és hatalmas sereggel Izrael és Jeruzsálem ellen vonult.
1Mak 1.21
Gőggel eltelve behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló aranyoltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt,
1Mak 1.22
továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölőket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte őket.
1Mak 1.23
Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált.
1Mak 1.24
Mindent összeszedett, és visszatért országába. De előbb vérfürdőt rendezett és fennhéjázó beszédeket tartott.
1Mak 1.25
Mély gyász borult Izraelre, minden tartományára.
1Mak 1.26
Siránkoztak a főemberek és a vének, a szüzek és az ifjak sorvadoztak, az asszonyok szépsége elenyészett.
1Mak 1.27
Aki vőlegény volt, mind gyászolt, s jajgatott szobájában ülve fájdalmában a menyasszony.
1Mak 1.28
Megremegett a föld a lakói miatt, Jákob egész háza szégyenbe öltözött.
1Mak 1.29
Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe.
1Mak 1.30
Álnok módon békét ígért nekik, úgyhogy hittek benne. De váratlanul meglepte a várost. Nagy csapást mért rá, és Izrael fiai közül sokakat lemészárolt.
1Mak 1.31
A várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevő falakat.
1Mak 1.32
Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták.
1Mak 1.33
Megerősítették Dávid városát, magas és erős falakkal és hatalmas bástyákkal.
1Mak 1.34
Ezek várul szolgáltak nekik. Istentelen népet és hitehagyott embereket telepítettek beléjük; ezek befészkelték oda magukat.
1Mak 1.35
Fegyvereket és élelmet hordtak oda, és ott raktározták el a Jeruzsálemben összeszedett zsákmányt. Így (a bástyák) hatalmas csapdává lettek.
1Mak 1.36
A szentély számára leshellyé lettek, Izrael számára gonosz ellenséggé minden időre.
1Mak 1.37
A szentély körül ártatlan vért ontottak, megszentségtelenítették a szent helyet.
1Mak 1.38
Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk.
1Mak 1.39
Szentélye elhagyatott lett, mint a puszta, ünnepei gyászra fordultak. Szombatjai gyalázattá váltak, becsülete helyébe megvetés lépett.
1Mak 1.40
Mint egykor dicsősége, akkora volt a szégyene, nagysága szomorúságra változott.
1Mak 1.41
Akkor a király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet,
1Mak 1.42
és hagyjanak fel szokásaikkal. A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának.
1Mak 1.43
Sőt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak és megszegték a szombatot.
1Mak 1.44
A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz,
1Mak 1.45
a templomban hagyjanak fel az égő-, a véres- és az italáldozattal, szegjék meg a szombatot és az ünnepeket,
1Mak 1.46
és szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat.
1Mak 1.47
Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat,
1Mak 1.48
hagyják fiaikat körülmetéletlenül, és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal.
1Mak 1.49
Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat.
1Mak 1.50
Annak, aki nem tett eleget a király parancsának, meg kellett halnia.
1Mak 1.51
Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelőket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta - városról városra -, hogy mutassanak be áldozatot.
1Mak 1.52
A népből sokan csatlakoztak hozzájuk, mind, akik elpártoltak a törvénytől. Gonoszságot követtek el az országban,
1Mak 1.53
és arra kényszerítették Izraelt, hogy mindenféle zugba rejtőzzék.
1Mak 1.54
A 145. esztendő Kiszleu hónapjának tizenötödik napján a király az égőáldozat oltárán szörnyű undokságot épített, és Izrael helységeiben mindenféle oltárokat emeltek...
Ezen sorok olvasása által, tanui lehetünk az uj világrend felemelkedésére tett kísérletnek, amikor is az író megfogalmazása szerint: Istentelenek és hitehagyottak- az Isten ellen lázadva- erőszakkal akarták rávenni a föld lakosságát arra, hogy NE ENGEDELMESKEDJENEK AZ ISTENNEK!
Ezekben az időkben, voltak olyan emberek, akik nem nézték ezt jó szemmel, és az életüknél is fontosabbnak tartották, az Isten rendelkezésének megtartását. Amikor az Isten törvényét emlegetjük-nem árt ha tudjuk, hogy ekkor valójában Isten Tanításáról beszélünk- Ami által tanít minket arról: Mi a jó- mi a rossz; mit szeret- mit gyűlöl...
Ez tehát Isten Igéje. Ezek az emberek elhatározták, hogy Isten Igéjét tűzik a zászlajukra, és harcba indulnak az Istentelenség ellen.
Róluk olvashatunk egyébbként, a Zsidókhoz írt levél, 11-es fejezetében, mint a : Hit hősei.
egy idézet a könyvből a hozzáállásukkal kapcsolatban: 1Mak 2.6
Amikor látta a Júdában és Jeruzsálemben végbemenő istenkáromlásokat,
1Mak 2.7
azt mondta: "Jaj nekem! Miért születtem? Azért, hogy lássam népem pusztulását és a szent város romjait, s hogy tétlenül üljek, amikor kiszolgáltatják az ellenségnek, a szentély pedig idegenek hatalmában van?
1Mak 2.8
Temploma olyan, mint a meggyalázott férfi, pompás fölszerelését elhurcolták zsákmányul.
1Mak 2.9
Az utcákon lekaszabolták a gyermekeket, az ifjak meg az ellenség kardélén hulltak el.
1Mak 2.10
Hol van nép, amely ne uralkodott volna rajta, s ne szerzett volna tőle zsákmányt?
1Mak 2.11
Minden ékszerét elrabolták. Aki egykor szabad volt, rabszolga lett.
1Mak 2.12
Nézzétek szentélyünket: díszünket, dicsőségünket hogy kifosztották! A pogányok megszentségtelenítették.
1Mak 2.13
Miért is élünk még?"
1Mak 2.14
Mattatiás fiai megszaggatták ruhájukat, vezeklőruhát öltöttek és gyászoltak.
1Mak 2.15
A király tisztviselői, akiknek elpártolásra kellett kényszeríteniük őket, Modinba értek, hogy áldozati ünnepet rendezzenek.
1Mak 2.16
Izraelből sokan átpártoltak hozzájuk. Mattatiás és fiai azonban összefogtak.
1Mak 2.17
Erre a király tisztviselői elkezdték, és így beszéltek Mattatiáshoz: "Te tekintélyes és másokra is hatással levő vezető ember vagy ebben a városban, s fiaid, rokonaid támogatnak.
1Mak 2.18
Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is (tették). Akkor fiaddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaddal egyetemben."
1Mak 2.19
Mattatiás válaszolt, és kemény hangon ezt mondta: "Ha a király hatalma alá tartozó minden nép hallgat is rá, s mindenki elhagyja is atyái hitét és eleget tesz is utasításainak,
1Mak 2.20
én, a fiaim és a testvéreim atyáink szövetségéhez hűen fogunk élni.
1Mak 2.21
Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a parancsoktól eltérjünk!
1Mak 2.22
Nem engedelmeskedünk a király rendeletének, és nem térünk el hitünktől sem jobbra, sem balra."
1Mak 2.23
Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron.
1Mak 2.24
Ennek láttán Mattatiás fölindult, a legbenseje is beleremegett. Szent harag töltötte el, nekiesett és leütötte az oltárnál.
1Mak 2.25
A király tisztviselőjét is megölte, aki áldozatbemutatásra ösztökélte, majd lerombolta az oltárt.
1Mak 2.26
A törvényért szállt síkra, mint egykor Pinchász tette, Szalu fia, Zimri ellenében.
1Mak 2.27
Azután Mattatiás hangosan felszólította a várost: "Akiben még van buzgalom a törvény iránt, és hűségesen kitart a szövetség mellett, az kövessen!"
1Mak 2.28
A fiaival együtt a hegyekbe menekült. Mindenét otthagyta a városban.
1Mak 2.29
Akkoriban sok igazságot és jogot kereső ember vonult a pusztába,
1Mak 2.30
gyermekeivel, feleségével és nyájával együtt, hogy ott letelepedjék, mert a baj rájuk nehezedett.
1Mak 2.31
A király tisztviselőinek és a Dávid városában, Jeruzsálemben állomásozó csapatoknak jelentették, hogy néhány olyan ember, aki megszegte a király parancsát, a puszta barlangjaiba húzódott.
1Mak 2.32
Számosan nyomukba eredtek, és utol is érték őket. Eléjük álltak, és szombati napon megtámadták őket.
1Mak 2.33
Odaszóltak nekik: "Most aztán elég legyen! Gyertek elő, és tegyetek eleget a király parancsának! Akkor életben maradtok."
1Mak 2.34
De azt felelték: "Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, és a szombatot sem szegjük meg."
1Mak 2.35
Erre nyomban megindították ellenük a támadást.
1Mak 2.36
De nem viszonozták, egyetlen követ sem dobtak rájuk, és a barlangokat sem torlaszolták el.
1Mak 2.37
Azt mondták: "Mi mindannyian tiszta lelkiismerettel akarunk meghalni! Tanúnk az ég s a föld, hogy igazságtalanul öltök meg bennünket."
1Mak 2.38
Szombaton támadták meg őket, s így meghaltak feleségükkel, gyermekeikkel és nyájaikkal együtt, mintegy ezer ember.
1Mak 2.39
Amikor Mattatiás és barátai ezt hírül vették, nagyon sajnálták őket.
1Mak 2.40
De aztán így szóltak egymáshoz: "Ha mindannyian így tennénk, ahogy testvéreink tettek, s nem harcolnánk életünkért és törvényünkért a pogányok ellen, csakhamar eltűnnénk a föld színéről."
1Mak 2.41
S még aznap a következő határozatot hozták: "Minden ember ellen, aki szombaton megtámad bennünket, fölvesszük a harcot, nehogy mind meghaljunk, ahogy testvéreink meghaltak a barlangokban."
1Mak 2.42
Akkoriban csatlakozott hozzájuk egy asszideus csoport - izraeli bátor férfiak, törvényhez hű emberek.
1Mak 2.43
Azok is mind hozzájuk szegődtek, akik a szorongattatások elől menekültek.
1Mak 2.44
Erősítésül szolgáltak nekik. Így összeverődött egy sereg, és lesújtottak haragjukban a bűnösökre és neheztelésükben a hitehagyottakra. Akik megmaradtak, a pogányokhoz menekültek.
1Mak 2.45
Mattatiás és követői körbejártak és lerombolták az oltárokat.
1Mak 2.46
Erőszakkal körülmetélték a még körülmetéletlen gyerekeket, akiket Izrael földjén találtak.
1Mak 2.47
Üldözték a felfuvalkodottakat, és vállalkozásuk sikerrel járt.
1Mak 2.48
Így megvédték a törvényt a pogányok és a királyok támadásaival szemben, és megakadályozták a bűnösök győzelmét.
1Mak 2.49
Amikor Mattatiás napjai végükhöz közeledtek, így szólt fiaihoz: "Most gőg és gyalázat uralkodik, a pusztulás és az ádáz harag ideje van itt.
1Mak 2.50
Gyermekeim, harcoljatok hát a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért!
1Mak 2.51
Emlékezzetek atyáink tetteire, amelyeket a maguk idejében véghezvittek. Akkor nagy híretek lesz, s nevetek örökre fennmarad.
1Mak 2.52
Ábrahám nem a próbatételben bizonyult-e hűségesnek, nem az szolgált-e megigazulására?
1Mak 2.53
József nyomorúsága idején megtartotta a törvényt, és ura lett Egyiptomnak.
1Mak 2.54
Ősatyánk, Pinchász buzgalmáért az örök papság ígéretét kapta.
1Mak 2.55
Józsue betöltötte a törvényt, és Izrael bírája lett.
1Mak 2.56
Káleb tanúbizonyságot tett az egybegyűltek előtt, és örökséget kapott az országban.
1Mak 2.57
Dávid jóságáért örök időkre örökölte a királyi széket.
1Mak 2.58
A törvény iránti buzgalmáért Illést az égbe vitték.
1Mak 2.59
Hananja, Azarja, Misael hittek, és kiszabadultak a lángokból.
1Mak 2.60
Dánielt ártatlansága megmentette az oroszlán torkából.
1Mak 2.61
Tudjátok meg ebből - nemzedékről nemzedékre -, hogy aki benne remél, nem csalatkozik.
1Mak 2.62
Ne féljetek hát a bűnös szavától, mert dicsősége csak sár és féreg martaléka.
1Mak 2.63
Ma még dicsőítik, holnap már letűnik, visszatér a porba, tervei meghiúsulnak.
1Mak 2.64
Gyermekeim, legyetek férfiak, és tartsatok ki a törvényben! Mert így juttok dicsőségre.
1Mak 2.65
Nézzétek testvéreteket, Simont! Én tudom, hogy okos ember. Engedelmeskedjetek hát neki mindig! Ő legyen az atyátok!
1Mak 2.66
Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére és vezesse a népek elleni harcot.
1Mak 2.67
Gyűljetek köré mindannyian, akik szem előtt tartjátok a törvényt, és álljatok szörnyű bosszút népetekért.
1Mak 2.68
Fizessetek vissza keményen a pogányoknak, és igazodjatok a törvény előírásaihoz."
1Mak 2.69
Aztán megáldotta őket, és megtért atyáihoz.
"Ha mindannyian így tennénk, ahogy testvéreink tettek, s nem harcolnánk életünkért és törvényünkért a pogányok ellen, csakhamar eltűnnénk a föld színéről."
Tehát nem úgy, mint a mai hívők közt sokan: " Hiszen mindenki ezt teszi"... vagy : senki sem tartja az Isten szavát-tehát nem is kell!- vagy: Nem foglalkozom a dologgal és nem is teszem szóvá a nyilvánvaló Istentelenséget, hogy ki ne zárjanak a gyülimből...
Hanem felelősnek érezték magukat azokért akik utánuk születnek, és fenn akarták tartani az Istenhez kötődő hűséget- jó példát mutatván azoknak, akik utánuk következnek majd.
Hogy azok-(mi) láthassák-(láthassuk) : LEHET EZT ÍGY IS!
És az Örökkévaló megsegítette őket, mert az Isten Igéjét követték-és tették naggyá mindenek előtt, és az Örökkévaló-győzelemre vezette őket a harcban!
A Maiak közül sokan azt mondják: Na ja... látjuk ugyan hogy mivé lett az Isteni tisztelet- hogy az Isten Igéjét megtiporják a gyülekezetekben is... hogy nem divat már az Istennek való engedelem... de oly kevesen vagyunk mi - hozzájuk mérten, hogy nem győzhetünk...
Makabi nem így gondolkodott... ő az Igéből vett bátorítást, mintha olvasta volna Pál levelét... vagy Pál róla szólt volna a későbbiekben???
Pál ezt mondta ezekről a dilemmákról: Róma 15,4.
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Tehát Makabi így szólt a társaihoz: 1Mak 3.13
Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele,
1Mak 3.14
így szólt: "Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom."
1Mak 3.15
Kivonult hát egy második támadásra. Istentelenekből álló hatalmas sereg kísérte, hogy segítsen neki Izrael fiain bosszút állni.
1Mak 3.16
Amikor Bet-Horon lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberével kivonult elé.
1Mak 3.17
Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: "Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk."
1Mak 3.18
"Kevesen is körülzárhatnak sokakat - felelte Júdás -, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást.
1Mak 3.19
A háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hiszen a segítség az égből jön.
1Mak 3.20
Azok ott gőggel és istentelenséggel eltelve jönnek ránk, hogy asszonyainkkal és gyermekeinkkel egyetemben elhurcoljanak és kifosszanak bennünket.
1Mak 3.21
De mi harcba szállunk életünkért és törvényünkért.
1Mak 3.22
(Isten) maga fogja őket a szemünk láttára megsemmisíteni. Ne féljetek hát tőlük!"
Tehát a kulcsszó: 3.17
Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: "Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk."
1Mak 3.18
"Kevesen is körülzárhatnak sokakat - felelte Júdás -, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást.
1Mak 3.19
A háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hiszen a segítség az égből jön.
Honnan vette Yehuda ezeket a szavakat? Nos az Igéből! Hiszen írva van egy hasonló történet- egy hasonló felállásban: Sámuel I. könyve 14. rész
1.
És történt egy napon, hogy Jonathán, a Saul fia azt mondá szolgájának, a ki az ő fegyverét hordozza vala: Jer, menjünk át a Filiszteusok előőrséhez, mely amott túl van; de atyjának nem mondá meg.
2.
Saul pedig Gibea határában, a gránátfa alatt tartózkodék, mely Migron nevű mezőn van; és a nép, mely vele volt, mintegy hatszáz ember vala.
3.
És Ahija is, ki Silóban az efódot viseli, fia Akhitobnak, az Ikábód testvérének, Fineás fiának, a ki az Úr papjának, Élinek fia vala. És a nép nem tudta, hogy Jonathán eltávozék.
4.
A szorosok között pedig, melyeken keresztül akara menni Jonathán a Filiszteusok előőrséhez, volt egy hegyes kőszikla innen, és volt egy hegyes kőszikla túlfelől. Az egyiknek Boczécz, a másiknak pedig Sené volt a neve.
5.
Az egyik sziklacsúcs északra volt, Mikmás átellenében, és a másik délre, Géba átellenében.
6.
És monda Jonathán a szolgának, a ki az ő fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek előőrséhez, talán tenni fog az Úr érettünk valamit, mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.
Látjátok Testvérek? Így van ez... ha valakinek az éjjeli szekrényén van a Biblia, annak nem fog használni az ami bele van írva! Csak annak használ az Isten beszéde, aki követi is ŐT!
A Makabeusok követték, és az Isten meg is segítette őket- Győztek! A Következő lépés pedig? Nos ez volt: 1Mak 4.36
Júdás és testvérei így beszéltek: "Lám, megsemmisültek ellenségeink! Menjünk hát fel, tisztítsuk meg és szenteljük föl a templomot!"
1Mak 4.37
Az egész sereg összegyűlt és felvonult Sion hegyére.
1Mak 4.38
Látták az elpusztított szentélyt, az égőáldozat megszentségtelenített oltárát, a fölégetett kapukat, az előudvarokban a bozótot, amely mint valami erdőben vagy hegyen, úgy elburjánzott, és a szétrombolt helyiségeket.
1Mak 4.39
Erre megszaggatták ruhájukat, nagy jajgatásban törtek ki, és hamut szórtak a fejükre.
1Mak 4.40
Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak és hangosan esedeztek az éghez.
1Mak 4.41
Akkor Júdás parancsot adott embereinek, hogy vegyék fel a harcot a várat megszállva tartó csapatokkal, addig ő megtisztítja a szentélyt.
1Mak 4.42
Aztán feddhetetlen és törvényt megtartó papokat választott.
1Mak 4.43
Ezek megtisztították a szentélyt, és a botrány köveit tisztátalan helyre vitték.
1Mak 4.44
Az égőáldozatok megszentségtelenített oltára ügyében tanácsot tartottak, hogy mit tegyenek vele.
1Mak 4.45
Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják, nehogy azzal gúnyolják őket, hogy a pogányok megszentségtelenítették. Tehát lerombolták az oltárt.
1Mak 4.46
A köveket a templomdombon egy arra alkalmas helyre rakták, míg próféta nem támad, aki majd megmondja a teendőket.
1Mak 4.47
Aztán a törvény előírásának megfelelően faragatlan köveket vettek, és a régi mintájára új oltárt építettek.
1Mak 4.48
A szentélyt is újra fölépítették, és fölszentelték a templom belsejét meg az előudvarokat.
1Mak 4.49
Új fölszerelést is készítettek az istentisztelethez, és bevitték a mécstartót, valamint az illatáldozat bemutatására szolgáló oltárt meg az asztalt a templomba.
1Mak 4.50
Az illatáldozat oltárán tömjént égettek, a mécstartón pedig meggyújtották a mécseseket, és ezek megvilágították a templom belsejét.
1Mak 4.51
Kenyeret tettek az asztalra, és újra fölszerelték a kárpitokat. Így végbevitték, amibe belefogtak.
1Mak 4.52
A 148. esztendőben a kilencedik hónap - azaz a Kiszleu hónap - huszonötödik napjának hajnalán nekiláttak,
1Mak 4.53
és az égőáldozatok újonnan emelt oltárán áldozatot mutattak be a törvény szerint.
1Mak 4.54
Ugyanabban az időben és ugyanazon a napon szentelték fel, amelyen a pogányok megszentségtelenítették, dicsőítő énekekkel, citera, hárfa és cintányér kíséretében.
1Mak 4.55
Az egész nép leborult. Magasztaló és dicsőítő énekeket zengtek az égnek, amely sikerre vitte ügyüket.
1Mak 4.56
Az oltár fölszentelését nyolc napig ünnepelték. Örömükben égőáldozatot és hálaáldozatot mutattak be a szabadulásért, aztán dicsőítő áldozatot.
1Mak 4.57
A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és -pajzsocskákkal díszítették, helyreállították a kapukat meg a helyiségeket, és ellátták őket ajtókkal.
1Mak 4.58
Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet, hogy lemosták a pogányok okozta szégyenfoltot.
1Mak 4.59
Júdás, testvérei és Izrael egész közössége elhatározta, hogy az oltár fölszentelésének napjait minden esztendőben megünneplik öröm és ujjongás közepette ugyanabban az időben, Kiszleu hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át.
A Makabeusok második könyve, egy picivel nagyobb betenkintést enged nekünk a történtekbe, hogy megérthessük eme ünnep fontosságát:2Mak 10.1
A Makkabeus és emberei Isten segítségével elfoglalták a szentélyt és a várost.
2Mak 10.2
Szétrombolták a pogányok oltárait, amelyeket a piacon emeltek, és a berkeket is.
2Mak 10.3
Megtisztították a templomot, és az égőáldozatok bemutatására új oltárt építettek. Szikrát csiholtak a kőből és úgy gyújtottak tüzet. Kétévi szünet után újra mutattak be áldozatot, égettek tömjént és mécsest, és kitették a kenyeret is.
2Mak 10.4
Amikor ezzel elkészültek, a földre borultak és könyörögtek az Úrhoz, ne engedje, hogy még egyszer ilyen nagy nyomorúság szakadjon rájuk, s ha újra vétkeznek, csak mértékkel büntesse őket, ne szolgáltassa ki őket többé az istenkáromló, barbár pogányoknak.
2Mak 10.5
Ugyanazon a napon tisztították meg a templomot, amelyen a pogányok meggyalázták, vagyis ugyanúgy Kiszleu hónap huszonötödik napján.
2Mak 10.6
Nagy örömükben nyolc napig tartó ünnepet rendeztek, a sátoros ünnep mintájára. Visszaemlékeztek rá, hogy nemrégen még hogyan ünnepelték a sátoros ünnepet, amikor a hegyek közt és a barlangokban tengették életüket, akár a vadállatok.
2Mak 10.7
Most azonban borostyánnal díszített botokat, zöld ágakat és pálmát vittek, és dicsőítő éneket zengtek annak, aki megadta nekik a templom megtisztításának örömét.
2Mak 10.8
Aztán közös elhatározással és rendelettel az egész zsidóság számára kötelezővé tették ezeknek a napoknak évről évre való megünneplését.
Nézzük csak: 2Mak 10.5
Ugyanazon a napon tisztították meg a templomot, amelyen a pogányok meggyalázták, vagyis ugyanúgy Kiszleu hónap huszonötödik napján./- Kiszlév 25, azaz: December 25.../
Ez tehát a Templomszentelés ünnepének története, és mint látjuk: Bizonyságot nyertünk arról, hogy Istennek tetsző dolog volt, hogy némelyek-kevesek... az Életüket nem kímélve- szót és fegyvert emeltek, az Istentelenség ellen!
Ez egy régi történet? Nos ha ez ma nem megy végbe ugyan így, a hívőkben és a hívők által, akkor igen... egy feledésbe merült régi történet, ami semmit sem használ nekünk- ami élettelen... de egyszer majd- vádirattá is válik majd azok számára, akik hagyják feledésbe merülni...
Akik nem emlékeznek... mert akik nem emlékeznek, azoknak nem is mutathat irányt.
Akárhogyis vesszük Testvérek, bizonyíték van arra nézve, hogy Jézus is megemlékezett erről az ünnepről.
János Evangyélioma 10. rész
1.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6.
Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7.
Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8.
Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9.
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10.
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12.
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13.
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14.
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15.
A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16.
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
17.
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18.
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19.
Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
20.
És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
21.
Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
22.
Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23.
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
Pál mondja: II.Kor.6,13.
Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.
14.
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
15.
És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?
16.
Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.
17.
Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,
18.
És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.
Mégegyszer: 16.
Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.
Jövő héten, amikor a fenyőfát állítjátok, és vacsorához ültök a családdal... amikor ajándékoztok és ajándékokat bontotok- erről a történetről is emlékezzetek meg, és szenteljétek fel magatokat az Istennek, mint az Élő Istennek templomai! (Úgy ahogy az eleink mutatták!)
-
Ezékiel próféta könyve 37. rész
1.
Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala.
2.
És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala.
3.
És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!
4.
És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!
5.
Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek.
6.
És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
7.
És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez.
8.
És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök.
9.
És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!
10.
És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.
11.
És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!
12.
Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére.
13.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem!
14.
És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten.
15.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
16.
És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ő társaié.
17.
És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben.
18.
És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel?
19.
Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben.
20.
És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára:
21.
Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjökre.
22.
És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra.
23.
És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök.
24.
És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik.
25.
És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké.
26.
És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem őket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké.
27.
És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem.
28.
És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.
Áldott Testvérek. Általános az a nézet, miszerint a Próféciák- a jövőben bekövetkező dolgok elővetülései. Ezek ígérhetnek jót-vagy rosszat, és az egykori Próféciák mint például ez is, melyet olvastunk-immár bekövetkezett prófécia-mely számunkra már nem közvetít semmit...
Valójában azonban a Próféciák-egyfajta : Tanítás az Istentől. Irány mutató-útjelző tan, mely által pozícionálhatjuk magunkat, időre és cselekedetek mijenségére nézve.
Sajnos valamiért a Próféciát,sokan össze keverik a Jóslással-mint jövőben bekövetkező dolgok előjelzésével. Ez nem jó dolog- mert míg a Prófécia Isten adománya- addig a jóslás halálos bűn!
V.Mózes 18,9.
Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.
10.
Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;
11.
Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző;
12.
Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.
13.
Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.
14.
Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.
15.
Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!
Tehát míg a jövendölésre tilos hallgatni- addig a Próféciára: Kötelező! V.Mózes 18,18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
Tehát a Prófécia- egyben Tanítás is... Valamiért mostanság-eme felvilágosult korban- a Próféciától minimálisan elvárt kötelesség (ismertető jel) hogy Jót hirdessen...
Ezzel szemben írva van: Jer.23,13.
A Samariabeli prófétákban is bolondságot láttam: a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet, az Izráelt.
14.
De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora.
15.
Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: Ímé, én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre.
16.
Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17.
Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem!
18.
Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19.
Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20.
Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21.
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
És hamár itt tartunk: Ezen Próféciák a múlt népeinek adattak- vagy éppen hozzánk szólnak? Elsőként hogy értsünk is...
Somronbéli Próféták-akik a Baal nevében Szólnak. Somron, a népek keveredésének piedesztánja, ahol éppen ezért, az Istenkép is torzult-az Isten tisztelet sérült, és átment az egész, bálvány imádatba... Nem más Istent választottak- nem szándékos másisten hit alakult ki, hanem
Mivel nem őrizték meg a Parancsolatokat- így oly kép alakult ki az Egy Igaz Istenről-mely nem fedi a valóságot. Ezek is a leg főbb szövetségesnek vélték az Istent (férjnek) Ámde mivel nem tisztán az Ő útmutatása szerint tisztelték- végül is: Baal (férj) imádatba vezetett - azaz Bálvány, hiszen nem az Igazi Istent tisztelték személyében.
Oly dolgokkal ruházták őt fel, melyek nem rá utalnak... Olyanok mint: Bár megmondta az Isten, hogy Yerusálemben van a Szentély helye... de ők úgy vélték: máshol is lehet.
Megmondta az Isten hogy kit választ zászló vivőnek, de szerintük más is lehet... Megmondta az Isten mit tilos! De szerintük az sem baj ha megteszik...
Tehát nincs Istenfélelem-Nincs Isten Ismeret ebből adódóan lett Tévelygés!
Yerusálemi Próféták Paráznasága-hazugsága: A Yerusálemi Próféták- akik Ismerik az Istent- tehát náluk nem e tévelygés esete konkretizálódik-hanem a Paráznaság esete, amikor oly dolgokat hirdetnek, amiket nem az Isten közölt...
Ez egyben a hazugság is...Ezt nagyon fontos volt tisztázni, hogy megértsük a kezdő felyezetet.
Ezékiel próféta könyve 37. rész
1.
Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala.
2.
És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala.
3.
És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!
4.
És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!
5.
Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek.
6.
És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
7.
És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez.
8.
És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök.
9.
És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!
10.
És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.
11.
És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!
12.
Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére.
13.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem!
14.
És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten.
Bár ez a Prófécia a Babilon-i fogság idején történt, mégsem mondhatjuk (éspedig több okból sem) hogy a Babilonból való szabadulást hirdette csupán.
Elsőként is: A halál-vs. Élet jelentése: Halál az az Állapot, amikor az ember-mint teremtmény elválasztva van a Teremtőjétől. ( ennek oka a bűn!)
Élet: Amikor az ember megtér-vissza tér a Teremtőjéhez!
Itt és ezen a ponton már kódolva van számunkra egy Igazán fantasztikus hír- egy Öröm hír... csak még nem értjük-de mindjárt meglátjuk...
Ha azt mondjuk: Itt még csak Izráelről beszélt az Isten, akkor ez fedi a valóságot??? Meglátjuk mindjárt.
Az azonban biztos- hogy a Feltámadásról szól, és ezt Pál is fontosnak tartotta ahhoz hogy megemlítse: Róma 11, 11. Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
12. Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök?
13. Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,
14. Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
15. Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
és a következőkben vissza utal az Ezekeiel-i Próféciára, amikor így folytatja: 16. Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18. Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21. Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
24. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.
25. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26. És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27. És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
Tehát a Feltámadás a halálból... Jézus mondja: Jn.5,17.
Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18.
E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.
19.
Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
20.
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
21.
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
22.
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23.
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
24.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26.
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27.
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28.
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29.
És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
30.
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
/ csak érdekességként: A 24-es vers az egyik olyan idézet, mellyel azt célozzák alátámasztani többek, hogy a hívő manapság amikor testileg meghal, azonnal él a Mennyekben...
Pedig Jézus nem ezt mondja-hanem azt: 24.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
Tehát a halottak, akik a bűneik miatt elválasztva vannak az Istentől- az Ige hallatán megtérnek, és élnek az Istennek!
Ez valójában több Messiási Prófécia ismétlése.( Ézsaiás 42.) Persze ez felmutatja azt is, hogy Jézus nem az Isten Törvénye nélkül viszi Igazságra a Követőit-hanem az Isten törvénye által...
És azt találjuk, hogy Jézus a Jn.5-ben, valójában az Ezekiél 37-es fejezetét mondta el.
Most nézzük a folytatást: Ez. 37,15.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
16.
És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ő társaié.
17.
És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben.
18.
És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel?
19.
Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben.
20.
És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára:
21.
Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjökre.
22.
És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra.
23.
És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök.
24.
És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik.
Tehát lássuk az Örömhírt: Tehát ad nekünk egy Pásztort... (Rói) És a Pásztor vezetése által, egybe szerkeszti a kettőt...( azért nem fenékig tejfel ez, hiszen sokaknál ez leveri a biztosítékot... ez ugyanis bár az úgy nevezett: Új Szövetség híre, ám a jellemzője ennek a kornak:
"22.
És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra.
23.
És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök.
24.
És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik."
upsz. Tehát nem a Törvény nélküli élet-hanem a Törvény betöltése... Keveseknek ez jó hír, éspedig azok számára, akik az Istennek tetsző-bűntelen életet szeretnék élni, hogy az Isten mindenkor örömét lelje bennük.
Másoknak meg részvétem.
Ez a Prófécia, illetve ezen része, a Szelíd olajfa történetét vázolja, amikor Zsidók és nem zsidók együtt- egybe szerkesztve- az Isten népé állnak egybe.
Csakhát ez nem egészen tiszta, mert ugye itt Júdáról-és Efráimról van szó.... De tényleg pusztán-Efráimról van szó?
Ki is volt Efráim? Efráim- József fia volt, aki bár Zsidó apától származik- ámde nemzetekbeli anyától. Namár most: Zsidónak az ember anyai ágon születik. Hogy Efráim ne legyen kirekesztett- Izráél befogadta:
Mózes I. könyve 48. rész
1. És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6. Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.
Menásse azon mód beoltatott éspedig teljességgel, és az Atyai vonalat örökítette meg. Ámde Efráim nem az Atyai rendelések szerint járt-elfordult a Testvéreitől-megvetette az Isten rendelkezéseit-Keveredett egyébb népekkel...Efráim a nemezetekbeliek előképe-azok minden bűneivel-bálvány imádatával...Efráim a Jelenések könyvében már nem is szerepel többé...
Pontosan ugyan úgy-és ugyan azért, mert az egyébb nemzetek sem szerepelnek, hanem az Isráél! A BEOLTATÁS végbe kell hogy menjen ugyanis!
És itt jön a zavarba hozó név: Dávid. Dávid a Király, ugyanis ekkorra már nincs-hiszen el temették. Tehát előbb Dávidnak is fel kellene támadnia?
Nos: Igen is meg nem is... Lássuk a Dávidról szóló Próféciát- Jézus róla szóló kérdését- és a Magyarázatot:
Sámuel II. könyve 7. rész
1.
Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,
2.
Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, én czédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.
3.
És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.
4.
Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:
5.
Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam?
6.
Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.
7.
Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat?
8.
Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;
9.
És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.
10.
Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte,
11.
Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr.
12.
Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:
13.
Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.
14.
Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével;
15.
Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted.
16.
És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké...
Ezen Prófécia az a Prófécia, melyről azt tartják, hogy Dávid Magva a Messiás... de értjük is ezt?
Elsőként vegyük számba- Dávid Uralkodásának Ismertető jeleit: Istenért való rajongás; Isten félelem; Isten Tisztelete; Istentől való függőség; Igazság; Jogosság; és...
és most jön nevének valós jelentése: Egyesítő(!!!) Hiszen az Ő Uralkodása alatt egyé Izráél mind a 12 nemzetsége.
Egyé tevő tehát! Jézus mondja: Jn.10, 15. A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
És most Jézus zavart okozó kérdése ezzel kapcsolatban: Luk.20,41.
Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
42.
Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
43.
Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
44.
Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
És ahogy mondtam a Magyarázat: Előkép, azaz: A Név ( nevek) jelentésében az Értelem! Az Első név: Ávrám: Népek Atyja. Ávráhám= Nemzetek Atyja. ( Egy nép házai-családjai, azaz szűkíti a kört-elkezdődött az elválasztás!)
Yichák= Csak az Úr nevethet- azaz: Az Úr Örömét kereső.
Yiszráél= Az Úr harcosa.
Mózes- Móse- eredetiben Eggyiptomi nyelven: Mosis-Mózisz= Valaki fia. (pl.: Tut Mózisz= Toten kámmon fia. esetünkben még nincs kinyilvánítva hogy kié) Ő a törvény adó.
Áron: Szekrény-Láda-tehát elzárt-el különített- el rejtett-fedett.Az akkori rend főpapja-közben járója
Mirjám= Keserűség-bánat-fájdalom... Az utat jelöli, amiről Pál is ezt mondja: Csel 14,22
Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk...
Józsué ( Yosua) = Szabadító. aki bevezeti az Isten népét az Ígéret földjére.
Dávid= Egybe szerkesztő-egyé tevő.
Éli ( Illés) = Istenem- Én Istenem. Él= Isten; -i= enyém. Ő volt az, aki a Tévelygésben, törekedett vissza vezetni a népet az Istenhez.
( ezért volt az, amikor Jézus a halála előtt azt mondta: Éli-Éli: Lámá Sabakt aní? ( Istenem-Istenem-miért hagytál el engem?) Azt hitték hogy Élit azaz Illést hívja. Mt.27,46-47.
Jézusban-azaz a Messiásban pedig ezek egyszerre és egy személyben teljesedtek be: Isten Fia-de magát az ember fiának is nevezte. Őbenne pedig a Menny-egybe ér a földdel. Egybe szerkeszt mindeneket. A Prófécia erről:
Hóseás próféta könyve 1. rész
1.
Az Úr igéje, a mely lőn Hóseáshoz, a Beeri fiához, Uzziás, Jótám, Ákház, Ezékiás, Júdabeli királyok idejében, és Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében.
2.
A mikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.
3.
Elméne tehát és elvevé Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esék, és fiút szűle néki.
4.
És mondá az Úr néki: Nevezd őt Jezréelnek, mert még egy kis idő, és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izráel házának királyságát.
5.
És azon a napon lészen az, hogy eltöröm az Izráel ívét a Jezréel völgyében.
6.
Ismét teherbe esék, és leányt szűle. És mondá néki az Úr: Nevezd őt Ló-Rukhámáhnak; mert nem kegyelmezek többé az Izráel házának, hogy akármiképen könyörülnék rajtok.
7.
De a Júda házának megkegyelmezek, és megtartom őket az Úr, az ő Istenök által; de nem tartom meg őket ív, vagy kard, vagy háború által, sem lovak és lovasok által.
8.
Mikor elválasztá Ló-Rukhámáht, ismét teherbe esék, és fiút szűle.
9.
És mondá az Úr: Nevezd őt Ló-Amminak; mert ti nem vagytok az én népem, s én sem leszek a tiétek.
10.
De mégis annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, a mely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy a hol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai!
11.
És összegyűlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egy fejedelmet választanak, és feljőnek az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja!
12.
Mondjátok atyátokfiainak: Ammi! és a ti húgaitoknak: Rukhámáh!
Egyben Ő Szabadítja meg Isten népét a Testiesség és a világ rabszolgaságából, azáltal, hogy kivezeti a népét a látható dolgok rabságából, a láthatatlan szabadságába.
Ezek számára, a Törvényt naggyá teszi bennük... ( Prófécia:Ézsaiás 42; Jer.31,31-38.; Ezekiél 36; Ezekiél 37,24.; Mt.5;Jn.14,23-25.)
Egybe szerkeszti-egy néppé teszi mindazokat akik hallgatják Őt engedelemmel és követik Őt. És Bevezeti ezeket az Ígéretek élet terébe, és ott nyugosztja őket.
Pásztor-szabadító-tanító-egybe szerkesztő. Az EZekiél 37 vége, valójában ugyan az, mint a jelenések 21 is.
Ezekiél 37,25.
És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké.
26.
És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem őket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké.
27.
És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem.
28.
És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.
ill.: Jelenések 21,Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
Minthogy a Ge Hinnom-éppen Yerusálemmel átellenben van, akik a Ge hinnomban lesznek, megtudják-mert látni fogják, hogy az Övéit megszenteli az Isten... ( Me kades- megszentel.)
Tehát a Próféciák lejártak már? Elmúltak? Nem kell velük foglalkozni???... vagy most jönnek? Nos az biztos, hogy az-aki figyelmez a Próféciákra-az tanulhat is belőlük a javára-megérti azt ami eddig volt,és felkészített lesz a jövőt illetően.
Jeremiás próféta könyve 1. rész
1. Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, a ki az Anatótban, Benjámin földén lakó papok közül vala;
2. A kihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében;
3. Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, a mi az ötödik hónapban vala;
4. Szóla pedig az Úr nékem, mondván:
5. Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
6. És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
7. Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.
8. Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
9. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
10. Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
11. Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
12. És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
Mandula vessző... Pont mint Áron esetében? ... na ezért nem lehet mindenkiből Próféta! Isten dönti el, hogy kit küld, és arra is gondja van az Istennek-hogy beteljesítse az Igéjét! Teljessé tenni azt is jelenti: Minden időre és Mindenkire vonatkozóan- akár így-akár úgy.
-
Jeremiás próféta könyve 3. rész
1. Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még a férfi ő hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr.
2. Emeld fel szemeidet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplősítettek meg téged? Az útakon vártál reájok, mint az arab a pusztában, és megfertőztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságoddal.
3. Noha megvonattak a korai záporok, és késői eső sem volt: mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál.
4. Nemde mostantól így kiáltasz nékem: Atyám! Ifjúságomnak te vagy vezére.
5. Mindörökké haragszik-é, mindvégig bosszankodik-é? Ímé, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, a mint tőled telik.
6. És monda az Úr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment ő minden magas hegyre és minden zöldelő fa alá, és ott paráználkodott.
7. És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az ő hitszegő húga, a Júda.
8. És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott.
9. És lőn, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott.
10. És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr.
11. És monda nékem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda.
12. Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja az Úr, és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr, nem haragszom mindörökké.
13. Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtelenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál útaidon az idegenekhez mindenféle zöldelő fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az Úr.
14. Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem néktek, és magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből, és beviszlek titeket Sionba.
15. És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománynyal és értelemmel.
16. És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra.
17. Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyiszékének, és minden nemzet oda gyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívöknek makacsságát.
18. Azokban a napokban a Júda háza Izráel házával fog járni, és együtt mennek be az északi földről abba a földbe, a melyet örökségül adtam a ti atyáitoknak.
19. Azt mondám ugyanis magamban: Miképen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kivánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tőlem!
20. Mindamellett a mint hitszegővé lesz az asszony az ő társa iránt: úgy lettetek hitszegőkké irántam, Izráel háza, azt mondja az Úr.
21. Szó hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklő sírása, mert elfordították útjokat, elfelejtkeztek az Úrról, az ő Istenökről.
22. Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolástokat! Ímé, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!
23. Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekről való zajongás; bizony az Úrban, a mi Istenünkben van Izráel megmaradása!
24. És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat!
25. Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.
Áldott Testvérek, nem butaság azt gondolni, hogy a paráznaság a leg ősibb mesterség...( ha ugyan nevezhető ez mesterségnek.) Ám fontos tisztázni azt, hogy a Szent tan-mit nevez paráznaságnak.
Nos a Paráznaság- az Istentől való függelmétől való eltávozást jelenti elsősorban, mert tudjuk: Előbb a láthatatlan-és majd csak abból a látható!
A Paráznaság, mint lelki bűn- nevezhető még : Hitszegésnek-árulásnak-és végső soron: Szövetség szegésnek is.
Ez a bűn, minden tekintetben a Szívben kezdődik, tehát lálhatatlan-azaz lelki.
Meg van írva: Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő...
És ez mindenre is igaz, így a bűnök aratására is.
Pál is utal erre: Gal.6, 7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
És mint ahogy mindenre is igaz álítások ezek-így a Paráznaságra is.
A Prófétánál meg van írva: Hóseás próféta könyve 4. rész
1.
Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.
2.
Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri.
3.
Azért búsul a föld és elerőtlenül minden, a mi azon lakik, a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.
4.
Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddőzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak.
5.
De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem.
6.
Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról.
7.
Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom dicsőségöket!
8.
Népem vétkéből élősködnek ők és bűneik után áhítozik lelkök.
9.
De úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem őket az ő útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért.
10.
Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek az Úrra vigyázni.
11.
Paráznaság, bor és must elveszi az észt!
12.
Népem az ő bálványát kérdezi, és az ő pálczája mond néki jövendőt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az ő Istenök megett.
13.
A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a tölgyfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért paráználkodnak a ti leányaitok, és házasságtörők a ti menyeitek.
14.
Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörők, mert ők magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik...
Azaz: A Lélekben az Isten ellen elkövetett paráznaság, mint hűtlenség;szövetség szegés-manifesztálódik testi viszonylatban is.
Köttetett egy szövetség ( esküvő) az Isten és Ábrahám között, és az Isteni ígéretek pedig Ábrahám magvának adattak.
Tehát ebbe a Szövetségkötésbe, az Ábrahám leszármazottai kerülhetnek be. De kik az Ábrahám fiai?
Voltak egykor ( talán még ma is sokan) akik úgy gondolták-gondolják, hogy a származási vonal a döntő...
Máté Evangyélioma 3. rész
1.
Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2.
És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3.
Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4.
Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5.
Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6.
És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
7.
Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8.
Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
9.
És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
Rendkívül fontos tisztán látnunk azt, hogy kiket tekint az Isten-Ábrahám fiainak...és azt is fontos megértenünk, hogy Isten nem a test szerint ítél e kérdésben-hanem lélek szerint!
Hiszen Ábrahámnak két fia volt, az első test szerint született, de ő nem örökölhette az első szülöttséget!
Tehát nem a testi származás dönt ebben a kérdésben, hanem az Ígéret-azaz a Leleki!
A Szentírásban a válasz arra a kérdésre, hogy kik tekintetnek Ábrahám fiainak: I Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Tehát Ábrahám fiai azok, akik követik Ábrahám hitét! Azaz: Ábrahámhoz hasonlóan követik Istent-teljes engedelemben!
Hiszen a szövetségkötés is ezt mutatja: Mózes I. könyve 15. rész
1.
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5.
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18.
E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19.
A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20.
A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21.
Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Tehát a fontos momentum:
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Nem Ábrahám ment át Istennel a felvagdalt húsdarabok (-tetemek) között, hanem?
Nos ez azt jelenti, hogy azt a valakit kell követnünk hűségben-engedelemben, aki átment értünk. Pont mint Ábrahám!
Ehhez azonban kell hogy tudjuk mi is, hogy mit vár tőlünk az Isten, hiszen csak úgy tududnk engedelmesek lenni...
Nos ezért kérte az Isten népe, az Igét-mely egykor vezette az első emberpárt, akik azonban hűtlenekké lettek a test miatt...
Majd vezette Ábrahámot-aki viszont hű maradt a vezetéshez... az Igéhez, és már tudjuk, hogy mi csak így részesedhetünk az Ábrahámnak-és az ő magjának tétetett ígéretekben.
Nos tehát az Isten népe kérte ezt az Igét, majd meg is kapta: V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Ez tehát az Eskü szövege. És most az én bocsánat kérésem, és bűnvallásom: Nagyon sokszor állítottam azt, hogy a megtérők imája, amire a kereszténység általánosan alapozza az Istennel való együttjárás kezdetét, nincs is az Igében... Nos idő kellett hogy rájöjjek: De benne van!
Bár még csak pár éve hirdetem az eskü szövegét, és hol van ez a pár év, a föld korához? Bár abban azért igazam volt, hogy nem az elmondása az ami üdvösséget eredményez-hanem a megtartása!
De mi is ez az eskü? Nos tehát: Elkértük az Igét, hogy engedelemben követhessük a Teremtőnket-és a Teremtő pedig, az Ige követéséhez kötötte az Ígéreteinek betöltését!
Tehát abban Igazam volt, hogy nem egy úgy nevezett Ima az ami biztosítja az Üdvösséget-hanem az Ígéret ránk eső részének betöltése...
Mert ha az ember megígéri, de nem tartja meg az Esküt-nos akkor, és most jön az a rész, amit nem sokan értenek...
I Mózes 15,6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté...
Azért vágta Ábrahám kétfelé ezeket az állítokat, mert a Szövetség kötés kötelező eleme ez. Jelentése pedig: " Ha az én eskümet megszegem-járjak úgy, mint ezek közül egy..."
Tehát a ketté vágatás esete... ezért mondja Jézus a Mt.24-ben: 48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Hiszen ez a szolga úgy lett megbízott szolga, hogy ígéretet tett az ő Urának. És azért lett ketté vágatva, mert nem teljesítette az ígéretét...
Ezek fényében tehát láthatjuk: nem azok tekinthetők Ábrahám fiainak akik testileg születnek- hanem azok, akik megtartják az Isten Parancsolatait, és Igazságben járnak!
/I Mózes 18,18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle./
Akkor most a paráznaság: Tehát köttetett egy frigy ( esküvő) de amikor a fogadalomhoz képest eltérés következik, akkor beszélünk szövetség szegésről-azaz: Paráznaságról, hiszen az ilyen esetben esetben egy "másik úrnak" engedelmeskedik a szövetség szegő...
Akkor pedig iszonyatos baj kezdődik, hiszen írva van: Hóseás 4,11.
Paráznaság, bor és must elveszi az észt!
Ebben az állapotban már, nem képes az ember Vissza térni az Istenhez- az Igazsághoz. Olyan ez, mint amikor valaki kimegy egy házból... kimenni-ki tud, de vissza már nem jöhet, mert a kilincs-belül van.
Imitálni ugyan lehet azt, hogy nem parázna az illető, de az meg csak képmutatás az Isten szerint, és írva is van: Jer.3,8. És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott.
9. És lőn, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott.
10. És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr.
A Szív teljességével való megtérés-nem a mi cselekvésünk! Jézus mondja:Jn.6,63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Tehát van az az állapot, amikor az ígéret tevő-elhagyja az ígéretének megtartását, és más "Úton" indul el... ha megbánja is, hogy elhagyta az Urat-az Úrnak való engedelemet, nem az ő kezében van a "kilincs" a visszatéréshez!
Lehet ugyan testileg imitálni azt hogy rendben van a kapcsolat... de az meg képmutatás csupán-és testi erölködés...Azt meg tudjuk: Ábrahám fiai közül a Testi- nem örökölhetett az ígéret szerint valóval.
Erről az Ábrahám fiairól, az a tévképzet alakult ki, hogy a Zsidók a testiek-és mára már a nemzetekről szól. Csakhogy ez tévképzet! azon nemzetekbeliek is elküldetnek, akik elhagyták az Ábrahám tanítását!
Ezért mondja Pál: Róma 11,11. Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
12. Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök?
13. Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,
14. Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
15. Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
16. Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18. Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21. Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
Ugyanakkor azt is jó ha értjük, hogy Jézus a Zsidóknak mondja: Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Namerhogy: Az Apostolok (-Küldöttek) Zsidók voltak egytől-egyig!
Tehát amikor a Megtérők-Ígéretet tesznek az Istennek, hogy engedelemben fogják követni az Istent... de nem engedelmeskednek az Ígéretük szerint, akkor van a paráznaság- hiszen esküvel adták magukat az Istenhez-de nem neki engedelmeskednek- nem neki akarnak tetszeni-nem Őt követik- nem az Ő akarata és rendelése szerint járnak...
nos az a Paráznaság- és minthogy a Paráznaság okozta tévelygést-hasonlatossá teszi az Isten a bor okozta részegség miatti támolygással... így láthatjuk: Ebből nem lehetséges a visszatérés- a helyes és Igaz út fel lelése!
Testvérek ez nem kicsíny probléma! Hiszen a baj nem most kezdődött, hanem már régen. Azóta pedig akik tanítanak-tévelygést tanítanak-akik követik a tanítást, maguk is tévelyegnek.
Ezért mondja: Jeremiás siralmai 5. rész
1. Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2. A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3. Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4. Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5. Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6. Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7. Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8. Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9. Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10. Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11. Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12. A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13. Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14. A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15. Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16. Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17. Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18. A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19. Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20. Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21. Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22. Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Illetve máshol is: Ésaiás próféta könyve 64. rész
1. Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek;
2. Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.
3. Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.
4. Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?
5. És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!
6. S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.
7. Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
8. Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.
9. Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné.
10. Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.
11. Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?
Tehát kell nekünk egy vezető-egy Pásztor... aki tudja az "utat" aki Vissza vezethet minket az egyetlen Útra-ami Istenhez visz! Mert e nélkül, nincs értelem-nics tanács... írva is van: Hóseás próféta könyve 4. rész
1.
Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.
2.
Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri.
3.
Azért búsul a föld és elerőtlenül minden, a mi azon lakik, a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.
4.
Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddőzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak.
5.
De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem.
6.
Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról.
Ezért ígértetett a Messiás! Jézus mondja: Példa beszédek 8.
1. Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2. A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3. A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4. Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5. Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6. Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7. Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8. Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9. Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10. Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11. Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12. Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14. Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15. Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16. Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17. Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18. Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19. Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20. Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21. Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Vagy rövidebben máshol ismét: János Evangyélioma 14. rész
1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
De a súlyos tévképzet ellenében: Jézus nem az Engedelem helyett juttat Üdvösségre- Hanem Jézus, a Jóra és Igazra vezet, ami által-betöltjük az Istennek tett Ígéretünket!
/ Példa beszédek 8,17. Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18. Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság. /
De mi van akkor, ha valaki neki sem engedelmeskedik? Nos ahogy írva is van: 32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Vagy máshol ugyan ez példázatban: Mt.7, 21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Jézus nélkül-de Jézus nevében??? Jó volna tisztázni: Ki Jézus? Mi az Igazság? Mit jelent az, hogy: HIT?
-
Péld 3,5
Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
Áldott Testvérek, e ma esti alaklommal az Úrba vetett bizalom el engedhetetlenségéről beszéljünk, ami bizony több és szélesebb körű, mint azt gondoljuk...
Ahogy azt a Zsoltár is mondja: Zsoltárok könyve 115. rész
1.
Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2.
Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
3.
Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4.
Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5.
Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6.
Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7.
Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
8.
Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
9.
Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
10.
Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
11.
A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
12.
Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13.
Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14.
Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15.
Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16.
Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17.
Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18.
De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
A 9-11; majd a 17-es versek, a bizalom hihetetlen széles spektrumát tárják elénk. Mert nézzük elsőként a 17-es vers eredőjét:
Ésaiás próféta könyve 38. rész
1. Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
2. És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
3. És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
4. És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
5. Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.
6. És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
7. Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:
8. Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
9. Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.
10. Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!
11. Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
12. Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem!
13. Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!
14. Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!
15. Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!
16. Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!
17. Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!
18. Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
19. Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet!
20. Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!...
Eme történet hátter tehát, hogy Cidkizjahu ( Ezekiás), ugyan azt a betegséget kapta el, ami által az Úr, megszabadította Yuda földét a betolakodóktól.
Ez a betegség az ellennel végzett, tehát halálos kór-ról beszélünk-mégsem ez a lényeg.A lényeg az a feltétlen bizalom, amit Ezekiás-az Örökkévaló felé mutatott.
Nem a kór nagyságára-súlyosságára nézett, hanem az Isten hatalmára, ami által bármiből-bármikor... megszabadíthat az Úr.
Ezen állítás valódiságát,a 18-as verstől olvashatjuk: "18. Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
19. Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet!
20. Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!..."
Ezt olvashatjuk azután az Úr házának énekeként: Zsoltár 115,17.
Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18.
De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
Hogy ez a megvallás innen ered? vagy hogy csupán a betegségből való felépülés lehetőségéről szólna-e az Úr szabadítása-megtartása???
Nos ez elég sekélyes gondolat lenne tőlünk...
mert nézzük csak a példa adást: Mózes II. könyve 17. rész
1.
És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
2.
Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
3.
És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
4.
Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.
5.
És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
6.
Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
7.
És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?
8.
Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.
9.
És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.
10.
És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
11.
És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.
12.
Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra űljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.
13.
Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élivel.
14.
És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.
15.
És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek.
16.
És monda: Megesküdött az Úr, hogy harcza lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre.
Találjuk meg a kulcsokat ezen fejezetben: Ugye-Yisráél népe a sivatagban volt, meglehetősen zord és élet ellenes környezetben... és akkoriban még kevés szálloda és bisztró volt a sivatagokban. ( nem tudom azóta több van-e?...)
Szóval elhangzik a nép kérdése, melyet az Örökkévaló Kísértésként vett: Megtart-e bennünket az Úr?; Beteljesíti-e a szavát az Úr? Velünk van-e mindíg-mindenben az Úr?
Ezek az Igéből: Mózes II. könyve 17. rész
1.
És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
2.
Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
3.
És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
4.
Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.
5.
És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
6.
Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
7.
És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?
Ám nem maga a kérdés volt a baj ebben a dologban, hiszen van az úgy Testvérek, hogy a minden napos küzdelmekben meglankadva, lelki szemeink előtt-felhők takarják el a napot. Ésbár tudva tudjuk, hogy a nap a felhők fölött van, mégis a láthatókra kezdünk figyelni aggodalommal...
Nem a kérdés volt a baj tehát-hanem az a dacos-lemondó-vádló közeg, amiben megfogalmazódott ez a kérdés.
"1.
És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
2.
Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
3.
És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?"
Maga a feltételezés volt a baj, amit megfogalmaztak, kérdésükben: "Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?"
Hiszen a nép már számos esetben meggyőződhetett arról, hogy Mózest-Isten vezeti, a javukra!
Tudhatták és tudták is, hogy az Örökkévaló beteljesíti rajtuk az ígéretét, melyet még Ábrahának tett: I Mózes 15,12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
Tehát tudhatták-és tudták is, hogy az Úr megemlékezett a Szövetségről, és Ígéretének megfelelően elhatározta, hogy a Népét megszabadítja a Rabságból; az élet ellenes környezetből-az Ígéret földjére vezeti be.
azaz: A Halál árnyékának völgyéből- a Tejjel és Mézzel folyó földre.
De a nép a sivatagban, nem az Isten ígéretére nézett, hanem a problémák nagyságára. Azaz: NINCS VÍZ! A közelkeleti népeknél, a víz az életet is jelenti. ahol nincs víz, az a halál völgye. A bajt okozó kérdés pedig már nem is kérdés-hanem egyenesen feltételezés volt Istenről, és ezért lett bűn az Isten előtt.
Megtarthat-e az Isten életben ott-ahol nincs élet? Nos láthatjuk, hogy: IGEN!
A Következő probléma: Mi van, ha nálunk erősebb had támad ránk???
II.Mózes 17, 8. Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.
9. És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.
10. És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
11. És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.
12. Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra űljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.
Ez a történelmi leírás, egyben hatalmas tanítás is, és aki tanul ezekből, az győzhet! Jonathán tanult az esetből, és ez ebben a történetben konkretizálódik: Sámuel I. könyve 14. rész
1.
És történt egy napon, hogy Jonathán, a Saul fia azt mondá szolgájának, a ki az ő fegyverét hordozza vala: Jer, menjünk át a Filiszteusok előőrséhez, mely amott túl van; de atyjának nem mondá meg.
2.
Saul pedig Gibea határában, a gránátfa alatt tartózkodék, mely Migron nevű mezőn van; és a nép, mely vele volt, mintegy hatszáz ember vala.
3.
És Ahija is, ki Silóban az efódot viseli, fia Akhitobnak, az Ikábód testvérének, Fineás fiának, a ki az Úr papjának, Élinek fia vala. És a nép nem tudta, hogy Jonathán eltávozék.
4.
A szorosok között pedig, melyeken keresztül akara menni Jonathán a Filiszteusok előőrséhez, volt egy hegyes kőszikla innen, és volt egy hegyes kőszikla túlfelől. Az egyiknek Boczécz, a másiknak pedig Sené volt a neve.
5.
Az egyik sziklacsúcs északra volt, Mikmás átellenében, és a másik délre, Géba átellenében.
6.
És monda Jonathán a szolgának, a ki az ő fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek előőrséhez, talán tenni fog az Úr érettünk valamit, mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást...
Az Úr előtt nincs akadály hogy sok vagy kevés által, mert a győzelem is az Úrtól van, és akinek ítéli azé! A Tanítás szerint pedig nem is a haderő volt a győzelem záloga, hanem Mózes-Istenhez emelt keze!
" 10. És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
11. És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.
12. Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra űljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig. "
Továbbá érdemes megfigyelni Húr vö Aron ténykedését... Nekik sem volt mindegy, hogy ki fog győzni, de nem Josua mellé sorjáztak kivont karddal, hanem Móse kezeit emelték az Ég felé segítségül, és ez biztosította a sikert.
Ma hányan-de hányan tennének mésként? Hányan gondolkodnának úgy, hogy a bunyóból még az én erőm hiányzik...Szerencsére Húr vö Aron úgy gondolkodtak, hogy az erejüket az Istentől kapták, és ezt az Istentől kapott erőt annak adják, aki az erejének szűkébe került-az Istennél való közbenjárásban... Azaz: Résre álltak!
Isten által van tehát a megtartatás! Szedjük össze tehát ezeket: Isten elegendő arra, hogy Megszabadítson! Isten elengendő arra, hogy vezéreljen! Isten elegendő arra, hogy tanítson! Isten elegendő arra hogy megsegítsen!
Isten elegendő arra, hogy Meggyógyítson!Isten mindenre Elegendő!!!
Hogy ez egy új felfedezés lenne tehát? Nos sajnos nem...figyeljünk csak: II.Mózes 6,2.
Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
3.
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.
Újra: "3.
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten..." Valójában így mondjuk: " El Shadday" és ez valójában ezt jelenti: Mindenható-Isten aki MINDENRE ELEGENDŐ!
És ezt már tudta Ábrahám-Yichak vö Yakov... Ők ugyan tudták, csak e mai felvilágosult nemzedék nem tudja már... mert amikor a saját erejükkel-tehetségükkel-bölcsességükkel próbálják magukat meszabadítani a szorult vagy akár: Kilátástalan helyzetükből? Amikor oly gyorsan el tudják felejteni, hogy ha nem is látom most, de tudva-tudom, hogy a felhők felett ott a nap!?
Amikor aggodalommal figyelik a világban történő dolgokat, és annak okán akarnak összefogni, hogy megakadályozzanak oly dolgokat, amiket az Isten elrendelt, mint aminek MEG KELL LENNIÜK...
Amikor a látható dolgoktól való félelem előbbre kerül, mint a láthatatlanban való bizalom. Amikor már a hívők jelszava is ez: Hiszem ha látom...
Szóval az van kedves tesók, hogy azt hogy: Isten Mindenre elegendő, már tudták az Ősatyák is... Fontos lenne-e nekünk is tudni? Abszolut!
Mert ebből fakad minden, ami a hitet jelenti! Ezen alapul az odaszánás-az engedelem-a követés-az alávetés...
ÉS hogy ezt Isten is így gondolja-e??? Nos: Malakiás próféta könyve 4. rész
1.
Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2.
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3.
És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
A Kérdés ugye az volt, hogy az Atyák Hitének-meggyőződésen alapuló hitelességét, fontos lehet-e átörökítenünk?
A Válasz pedig: 5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Atyák szívét a fiakhoz fordítja: = Befogadás! ( PL: I Mózes 48.)
Fiak szívét az Atyákhoz: A Beoltatásra való odaszánás! (akarás)
Ám tudva levő, hogy ennek van egy alap szabálya! Ez pedig nem más, mint az Isten iránt való hűség-ami abban lát napvilágot, hogy minden amit mond, vagy mondott az Isten, az ARANY SZABÁLY!
I Mózes 18, 17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Tehát az ezekhez való " VISSZA TÉRÉS" a Malakiás-i Prófécia beteljesedése, aminek vonzata, a Messiásban való feltétlen és felhőtlen BIZALOM! Hiszen ezek megléte a záloga annak, hogy a Messiás ítéletének eljöttekor, nem a Messiás ellenében fogunk elhelyezkedni, hanem a Messiás mellett! ( Jobbja felől! MT.25.)
És hogy ez viszont valami új felfedezés lenne? Nos sajnos ez sem új. Térjünk csak vissza Mózeshez: II.Mózes 6, 2. Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
3. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.
Tehát: " de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes. " Nos talán azért nem is lehett Ismeretes előttük, mert Ábrahám előtt nem is volt az Örökkévalónak olyan irányú határozata, hogy népet választ magának...
De az óta viszont?! Hiszen ez a Jelző: J.H.V.H. Aki volt és Lesz, azaz : Örökké való! És ez mindent magában foglal, hiszen azt is Jelenti, sőt első sorban azt jelenti: VÁLTOZHATATLAN!
Tehát a HÍvő bizalmának ereje, az Isten változhatatlansága! Amit egyszer megtett-az újra megteheti! Aki kihívott-be is visz! Amit megígért-azt be teljesíti!
Ennek felismerésének fontosságáról írta Pál: I Kor.9, 25. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27. Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Végezetül szóljon az Ige, amivel kezdtük is a ma esti alkalmat: Péld 3,5
Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
-
II.Mózes 4, 19. Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
20. És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
21. És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.
22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
24. És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni.
25. De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
26. És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért...
Áldott Testvérek. Gyakorta hallható állítás az, hogy a tudatlanság idejét elnézi az Isten... Beszéltünk mi már arról-hogy ez nem egészen azt jelenti, amit erről gondolnak: nevezetesen: Ha valamit nem-vagy nem jól tudsz, akkor az nem tulajdoníttatik bűnül.
Elsőként is, ezen állítás eredetije: Apcsel.17,22.
Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.
23.
Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
24.
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25.
Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26.
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27.
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból...
Tehát elsőként fontos megértenünk: Nem az általános tudatlanság az amit "elnéz" az Örökkévaló! Hiszen arról ezt mondja: Példa beszédek 1, 20. A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21. Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22. Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23. Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24. Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25. És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26. Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27. Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28. Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29. Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31. Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33. A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Pál az Isten keresés módjának tudatlanságáról beszélt ugyanis, de egy oly felkiáltással arról is, hogy: MEG KELL TÉRNI! Ugyanis ez az Isten parancsolata, és ezt nyomatékosítja az ítéletre való figyelem felhívással!
"30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból..."
Tehát ezek után vissza térve Mózes esetéhez, azt látjuk, hogy az Örökkévaló meggyőzi Mózest-hogy álljon be abba a szolgálatba amit neki szánt, és Mózes éppen hogy elkezdené az engedelmet... Az Örökkévaló ítéletével találja magát szemben...
Na ez érdekes dolog... már csak azért is, mert azt szokás mondani: "Isten úgy szeret téged ahogy vagy, hiszen te is láthatod, mert ebben az állapotodban szólított el téged-tehát nyugodj meg...."
Igaz ugyan hogy bűnös állapotunkban szólított meg bennünket, hiszen nélküle nem is lehet tökéletesség! De pont azért szólított meg bennünket, hogy meg mentsen! De nem úgy hogy a bűnös állapotunkra hazudja azt, hogy : JÓ... Hiszen Isten Igaz!
Hanem úgy, hogy Igazságra vezet bennünket! / ezt nevezzük így: Meg Igazítás.../
Szóval Mózes,pont a tudatatlansága miatt került élat veszélybe...
II Mózes 4, 22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
24. És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni.
25. De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
26. És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.
Nézzük csak a történet hátterét hogy megértsük ezt a jelenetet.
1; A Szövetség kötés jele és annak rendelése: Mózes I. könyve 17. rész
1.
Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
2.
És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
3.
És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
4.
A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
5.
És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
6.
És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
7.
És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
8.
És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.
9.
Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
10.
Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
11.
És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
12.
Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.
13.
Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken.
14.
A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.
Majd Mózes előtt azt olvassuk: II.Mózes 2,23.
És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24.
És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25.
És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Tehát az Örökkévaló- Pontosan a szövetségről emlékezett meg, egészen pontosan erről a részéről: I Mózes 15,13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be...
És hát az van, hogy pont az aki ebben a tekintetben a szövetség közbenjárója lett-az hagyta el a szövetséget a tudatlansága miatt...
Tehát még egyszer: I Mózes 17,9.
Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
10.
Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
11.
És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
12.
Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.
13.
Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken.
14.
A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.
Bár Mózes körül volt metélve, de a fiát nem metélte körül...pláne nem nyolcad napos korában. És ez ebben a tekintetben azt jelenti: Felbontotta a szövetséget.
A Halálos bűn pedig- halálos bűn...
De miért kérte számon az Isten- Mózesen azt, amit nem is tudhatott? Honnan tudhatta volna Mózes ezt a dolgot? Ezek szerint Isten azt is számon kéri- amit nem is tudhattunk volna???
Nos nem így néz ki a dolog! Mert ha kérdéseket teszünk ezügyben, akkor elsőként azt kérdezhetnénk: Czipporah honnan tudta hogy mit kell tenni???
Nos Czipporah ugye: Midiánita volt?! És ráadásul: Midián Papjának a lánya volt... ( II.Mózes 3,1.)
A Midiániták, a Yismáélból származó egyik törzs- a tizen kettőből.
És tudjuk azt is: I Mózes 17,23.
Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közűl és körűlmetélé férfitestöknek bőrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.
24.
Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendős vala, mikor körűlmetélé az ő férfitestének bőrét.
25.
Ismáel pedig az ő fia tizenhárom esztendős vala, mikor körűlmetélék az ő férfitestének bőrét.
26.
Ugyanazon napon metéltetett körűl Ábrahám és Ismáel az ő fia.
Tizen három éves volt Yismáél, tehát tudta és értette hogy mi ez a körülmetélkedés, és ezt így adta is tovább az övéinek, és ezért metélik magukat körül az Arabok is... ( Yismáéltől származó-12 törzset nevezzük Araboknak)
Na Testvérek: Ide vezet a laza törvénytartás! Hogy Jetro-mint Pap... Mózes gyermekeinek születésekor miért nem gondoskodott a körülmetélésről-azt nem tudom, de látjuk, hogy kis hijján katasztrófába fordult a dolog.
Szokás ezzel kapcsolatban mondani még: " Látható mennyire fonos az asszony a háznál, hiszen Czippora nélkül- rövid lett volna ez a történet...
Na ja... de hol volt Czipporah, amikor megszülte a gyermeket???
És egy ujjabb tanítás-ami egyben figyelmeztető jel is: II Mózes 4, 22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
Eggyiptom a világot szimbolizálja számunkra-annak minden bálvány imádatával-kultuszával és rabszolga tartásával... Amikor azt mondja az Úr: " Elsőszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat. "
Nem csak arról van szó, hogy a Farao első szülöttére mond ítéletet az Örökkévaló, hanem arra, hogy minden világi felett ítélkezik!
Az eslő szülött jelenti: Az Atya örököse. Az az Örökös, aki követi az Atyja hagyományát.
Aki a világ tanítását követi-az a világ első szülöttje, és örököl is a világgal... ( Isten ítéletét...)
Aki az Istent Követi-mint Ábrahám-Yichák vö Yakov... Az pedig az Isten első szülötte- és örököse is az Istennek.
Pontosan erről szól a Zsidó levél 12,16.
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18.
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
( Járultatok= Csatlakoztatok!!!)
Tehát mindez azt jelenti: Aki nincs az Istennel való szövetségben- az a világgal együtt, halálos ítélet alatt van! És azt is láthatjuk, hogy Isten ezen üzenete után, Mózes és fia lett volna az első áldozat-majd a tizedik csapásban sem csak a Farao fia halt meg-hanem...
Bár ott és akkor elhangzott az Átok Istentől-mégsem ölt meg azonnal mindenkit, de utána Próféciákkal erősítette, majd ténylegesen végbe vitte az ítéletet Egyiptomon, hiszen akiket mi Egyiptomiaknak gondolunk, azok csupán betelepített népek-de valójában nem az ősi egyiptom leszármazottai.
Hogy ezek után, megválaszoljuk a kérdést, miszerint: Fontos-e a szabályok ismerete?
Nos röviden, ahogy Pál mondja: 2Tim 2,5
Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.
Picit bővebben pedig: Ám. 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással? ( ez azért bővebb picit, mert ezen el is kell gondolkodni...)
Hiszen mielőtt adjuk magunkat valakihez, "Ismeretre" kell jutni felőle nem? Akkor tudhatjuk meg: Mi a cél? Mi a követelmény? Mit ígér? ...stb.
Na akkor erről az ismeretről-néhány keresetlen szó:
Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Ezt a történetet gyakorta halljuk-olvassuk, beszélünk erről... de értjük is? Ismeret tehát a kulcs.
Nézzük csak: Mt.16,13.
Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
14.
Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
15.
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16.
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
17.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
19.
És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.
20.
Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.
Ugye az Ismeret tehát?! Mert Péter- vallást tett arról hogy: " Ismeri" Jézust; Jézus vallást arról hogy: " Ismeri" Pétert, és erre az "Ismeretre" Építi fel az Egyházát a Messiás!
Az Ismeret nem azt jelenti hogy tudjuk kiről van szó... hiszen akkor a démonokra is kívánatos vég várna... hiszen ők is tisztában voltak Jézus szeméjével...
Az Ismeret az egyéválás fogalma, aminek folyományaként egy új élet születik... és lett pl.: egy halászból-Egyházi vezető, aki életét adta az Uráért-Hitéért-a Testvéreiért. Aki amíg e földön élt, mindent az Úrnak való szolgálatának rendelt alá.
És hogy de ma már az Újszövetség idejét éljük? Ezek már nem fontosak?
Nos az egyik első Ujszövetségi Prófécia:
Ez.36,22.
Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23.
És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Tehát a Szentlélek jelenlétének a jele: "26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek."
Akkor tehát nem a fetrengés-kukorékolás-röhögés-futkosás...a Szentlélek jelenlétének az egyértelmű jele- hanem a Törvény szeretete. ( nos ebben az esetben fordulni látszik a kocka, hiszen a mai hívők túlnyomó többsége-nem nyilatkozik... hogy is mondjam finoman... Nos "kedvezően" az Isten rendeléseiről-Tanairól-Törvényéről...)
De nézzünk egy másik Ilyen irányú próféciát erről a korról: Jer.31,29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Szövetség= Frigy vagy esküvő. Tehát ugyan az a férj-azaz Isten! Ugyan az a nép-tehát az Isten népe, mindazokkal egybe, akik ebbe beoltattak. Ugyan az a törvény! (no comm.)
Ismeretre hívás... ( erről mintha már beszéltünk volna..)
Jézus mondja: Jn.14, 6... Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Csak Jézus az, aki által eljuthatunk Hitünk adójához és céljához! Mégpedig úgy, hogy Őt követve megszentelődünk-meg Igazulunk. De nem úgy hogy ránkfogja hogy Igazak vagyunk, hanem Úgy-hogy ha követjük Őt, akkor az Igazságban Járat minket.
És ez Új lenne? Nos nem! Már régen megíratott: Cedek-Cedek Tirdoch! azaz: 5Móz 16,20
Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
De mi- vagy még inkább: Ki az Igazság? Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Nos hát az Isten Igéje az Igazság!
Ezért mondja Pál: Kolossé 2,6.
Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne,
7.
Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.
8.
Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:
9.
Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,
10.
És ti Ő benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;
11.
A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében...
Érdekes nem? Ahogy az Igét olvassuk-mindenféle teória meg vélemény nélkül... annyira érthető és egyértelmű pedig...
-
Zsoltárok könyve 16. rész
1.
Dávid miktámja.
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2.
Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3.
A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
4.
Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5.
Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6.
Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7.
Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8.
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
9.
Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10.
Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
11.
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Áldott Testvérek, ez a Zsoltár-Messiási Próféciaként vonult be a köztudatba. Péter is eme zsoltárról beszél-Próféciaként, mely a feltámadásról tesz bizonyságot.( Apcsel.2, 22-28.)
Illetve, Pál is erre utalva hirdette a feltámadást:Apcsel 13,35-37.
Ámde valóban csak a feltámadásról tesz bizonyságot ez a zsoltár? Hiszen minden verse tanít is a Szentségre-illetve elénk tárja a Szentség valóságát.
Figyeljünk csak: "Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom."
Tudnánk-e definiálni ezt a szót: Bizalom- Bízni Istenben? A Bizalom egyfajta függelem.A Bizalom több mint amit arról gondolunk. A Bizalom nem csupán egy reménység-hanem attól több!
Hiszen ha bízom Istenben, akkor nem csak azt remélem tőle hogy megsegít alkalmas időben... Ha bízom benne, akkor követem is Őt, hiszen feltételezem róla, hogy hogy jobban tudja mire van szükségem-mint én magamról.
Ha bízom benne, akkor neki engedelmeskedek- hiszen egyedül Ő az, aki minden tudás- tökéletes birtokában van. Tehát át is adom életem irányítását neki.
Ha benne bízom, akkor elhagyom az egyéni ambícióimat-céljaimat-vágyaimat, és hagyom hogy cserében Isten munkáljon ki bennem célokat-vágyakat- ambíciókat, amik már nem testiek, amik már nem romlásba visznek, amik építőek úgy a környezetem számára-mint a számomra.
Erre utal Pál is a Filippi beliekhez írt levelében: Fil.1,6.
Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig... Hiszen picivel később ezt pontosítja: Fil 2,13
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
Ugyanis az Isten az, aki inspirál bennünket a jóra-az Igazra. Ad nekünk vágyként egy célt, majd lehetőséget, erőt a véghez viteléhez... és még meg is jutalmaz azért, amit Ő tett-ami tőle adatott...
Ha benne Bízunk, akkor egész lényünket az Ő szolgálatába állítjuk, mert Hisszük hogy egyedül Ő az aki Győzelemre vezethet az Új életünk minden területén.
Nézzük a második verset: "Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen."
Ha ezt a két állítást, teljes mélységeiben szeretnénk kitárgyalni, nos arra nem lenne elég egy ember öltő... Hiszen, és lássuk elsőként az Úr fogalmát:
Példaként és irány adóként egy Prófécia erről: Mal.1,6.
A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?
7.
Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.
8.
Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura...
Nos igen... sokan nevezik Úrnak az Örökkévalót-de a cselekedeteikkel gyorsan meg is tagadják Őt. Hiszen úgy gondolkodnak róla: " Ő beéri bármivel"-meg: " a szándék a fontos"... "Most ezt meg azt megteszem, aztán majd bocsánatot kérek..."
Sokan igyekeznek azon, hogy a tetteikhez akarják oda vonszolni az Urat... Saját elképzelésük-saját akaratuk szerint élnek, és a saját dolgaikat akarják az Úrral megáldatni!
Nem az Úr akaratát keresik-nem az Úr tanácsát kérik- nem az Úr vezetése szerint járnak... számukra az Úr a szolga-akit oda lehet rángatni-és vele mindent meg lehet áldatni... ( pedig nem!)
Sokaknak igazán jót tenne, egy kis történelmi kiruccanás az egykori feudális élet térbe és módba, az akkori törvények szerint...
Megtanulnák mi az Úr... megtanulnák mit jelent az, hogy Keresni az akaratát-keresni a tetszését-keresni a jókedvét.... az egykoriak-akiket a Szentírás megemlít, úgy Zsidók-mint nem zsidók, ilyen életben éltek, és ezért ők tudták mi az a "félelemmel való szolgálat"- "Alázat"
"szorgalom"-"igyekezet"- és legfőként: TISZTELET.Nem én vonok párhuzamot a világi hatalom-és az Isten hatalma között ebben az aspektusban, hanem maga az Úr: Mal.1,8.
Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura...
Tehát sokan nevezik az Örökkévalót Úrnak, de mindegy hogy hogyan és mi alapján... Mert lehet úgy is elismerni a hatalmát, mint ahogy pl. a démonok... hiszen ők is Úrnak tartották Jézust. csak azért ha ezt nevezzük az Úr félelmének, akkor öngólt lövünk. Hiszen ebben az esetben az a furcsa helyzet áll elő,
hogy a Kereszténység- kontra Démonok közt, a Démonok a hitelesebbek, hiszen a kerszténységtől eltérően- a démonok engedelmeskedtek is az Úrnak...
Hiszen kétféle képpen lehet tisztelni az Urat. Az egyik mód: Engedelmeskedni neki, mint a leg fennsőbb hatalmasságnak-de kényszerből. ( ezt teszik a démonok pl.)
És engedelemskedni neki úgy, mint a Szeretett-Imádott Úrnak, aki irányában az engedelem, szívnek-léleknek legmélyéből fakadó-egyetértés is egyben, a magam életét háttérbe szorítva.
Erre utal Jézus, amikor azt tanítja: Lk 14,26
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
( gyűlölet= másodrangú- elhanyagolható a fontossági sorrendben. Tehát nem az az izzó ellen szenv, amit ma értünk a gyűlölet szó hallatán.)
Tehát amikor azt olvassuk-vagy halljuk...esteleg állítjuk: " Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen." akkor az előzőeket is vegyük figyelembe.
következő versek: 3.
A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
Nos egy kis ki igazítás: Nem a katolicizmust hirdeti ez a vers, tehát nem az emberek által megformált szobrok-szentképek-ereklyék imádatára inspiráló vers ez, hanem azon Szentekről szól akik az Úrnak szentelték magukat-és elválasztódtak Isten számára- a közönséges élettől.
Az ő barátságuk keresése-az ő társaságuk kedvelése...és hamár ebben egyek, akkor talán jobban érthető ez, ha Pálhoz fordulunk magyarázatért:Filippibeliekhez írt levél 4. rész
1. Annakokáért szerelmes atyámfiai, a kik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!
2. Evódiát intem, Sintikhét is intem, hogy egyenlő indulattal legyenek az Úrban.
3. Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik fölírvák az életnek könyvében.
4. Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
5. A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
6. Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8. Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9. A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
Talán mert egységben az erő?!!! Hiszen ezért adatott az Istentől a Szentek közösségének jele is: IV.Mózes 15,37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Ugye mennyire érdekes? Hiszen azt látjuk, hogy Pál is-konkrétan uyan ezt említi. Hiszen a Szentek közössége, ahogyan az Úr tanítja is: Megőriz a külső behatásoktól-hívságoktól-testi gerjedelmektől...
Egyrészt mert a beszélgetések iránya is Szent, és ilyenkor a kísértő messze kerül, hiszen ő nem szívesen hallgatja az Isten dícséretét-magasztalását, már csak azért sem, mert ilyenkor maga az Úr is Jelen van!
Hiszen valójában erre a közösségre vonatkozott Jézus állítása, miszerint: Mt 18,19.
Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20.
Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
És ez még csak három verse, ennek a rövid kis Zsoltárnak... Biztos hogy értjük azt amit olvasunk Testvérek???
Haladjunk tovább.
"4.
Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra."
Ugye a bálványokról van gondolatunk általánosan. Legtöbbször valami számunkra idegen Istent jelent, akit-akiket az ember teremtett magának, különböző célok eléréséhez való segítségül, vagy oltalmul azon szituációkban amikor már nem elég a maga ereje-értelme-bölcsessége...
DE...!
A Bálvány fogalma nem ebben merül ki! Ugyanis: Minden, ami megelőzi az Egy Igaz Istent- Figyelemben; célként; erő kifejtésben; igyekezetben... az bálványnak minősül- hiszen mindíg-mindenben az Isten az Első!
De még ez sem teljes definíciója a bálványnak... Ugyanis: Ha oly tulajdonsággal ruházzuk fel tudtunkon kívül is az Istent, ami nem az Ő tulajdonsága a valóságban, vagy oly módon tiszteljük, amit Ő nem jelölt meg tisztelet adásul, vagy oly eszközökkel keressük az akaratát, amit Ő nem engedett-vagy éppen tiltott egyenesen, nos ez is bálvány imádat, és bálvány áldozat,
hiszen egy oly Istent céloz, aki nem létezik-akit nem ismerünk- aki NEM AZ EGY IGAZ ISTEN!
Rövidre fogva, és csak erre a versre koncentrálva:
Vannak akiknek a siker- a pénz- a hatalom lett a bálvány az életükben, pedig jól indultak. Menet közben azonban meg tetszett nekik, az őket érő tisztelet, ami ugyan célt téveszett először, mert az Istent illette volna- de egy idő multán, helyet is adtak ennek a cél tévesztésnek, és le akarják aratni azt amit nem lenne szabad nekik learatni. ( Hála-pénz-tisztelet-sőt: néha egyenesen: Imádat.)
Tehát most olyan szolgálókról beszélünk, aki célt tévesztettek, szolgálat közben, és a figyelmük-önmagukra irányult.
Figyelem: "nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra."
Félelmetes előre jelzés!!! Hiszen ne felejtsük el, hogy ez a Prófécia a Messiásról szól!
Azaz: Értük nem szól az engesztelő áldozat! Hiszen a véres italáldozat= Mt 26,28
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
Azt mondja: "Sokakért"!!! Tehát nem mindenkiért! Mert bár az Isten mindenkiért adta a Messiást, de nem mindenki akar ahoz méltóvá lenni.
És az az állítás, hogy: " nem veszem nevöket ajkaimra." jelenti : Luk.12,8.
Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt;
9.
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.
Vallást tenni az Úrról-nem csupán beszédben áll, hanem- és első sorban cselekedetekben. ( Mt 25.)
Ezért mondtam mindjárt az elején: Sokan nevezik Jézust Uruknak, de a cselekedeteik által meg is tagadják...És ezekről szól összességében Jézus tanítása: Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Bár az Ő nevében szolgáltak, de önző-sajátos és egoista célokból...
haladjuk-haladjunk...
"5.
Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6.
Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem."
Ha most megkérdeznétek arról: Honnan ered és mire épül az úgy nevezett "siker evangélium" akkor azt mondanám: Biztos hogy nem a Szent írásra...
Nézzük elsőként az Osztályos rész eredetét:V.Mózes 18,
20.
Monda pedig az Úr Áronnak: Az ő földjökből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked ő közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között.
Tehát azok mondják-mondhatnák(!!!) Igazából Osztályrészüknek az Örökkévalót, akik minden tekintetben az Úrból-és az Úr által élnek!
Vagyis: Az Úrtól kapott célokra-az Úrtól kapott erővel-az Úr szolgálatában élők. Ezek mondhatják el-ők azok akik bízhatnak abban tökéletesen, hogy az Úr támogatja őket, hiszen az Úr-gondot visel az Ő szolgáiról-háza népéről!
Namost: "6.
Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem."
Durr egy pofon a siker teória követeinek...
Mert ebben az egy mondatban-kijelentésben benne van minden a pénzről-hatalomról-sikerről.
Mert bár itt, ezen a földön- de nem ide vetünk-nem itt aratunk! Jézus mondja:Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is...
Figyeljük csak meg, hogy ez az utalsó mondat- mekkora kijelntést és leleplező tanítást hordoz: "Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is"
Akinek a pénz-a gazdagság-jólét- elismerés a fontos, tehát az számára a kincs, az maga mutatja fel magáról, hogy bizony ő testi-és a céljai is testiesek...
Akinek padig az Ura az egyetlen kincse, az a Mennyeiekbe vet, és azért él és azért tesz mindent, hogy a Mennyeket gazdagítsa! ( Gyümölcsökkel-megtértekkel-meg igazítottakkal-üdvözülőkkel...)
Tudod olyan ez, mint amikor egy apró-pici magot vagy hajtást gyökereztetsz... addig amíg gyökeret ereszt, egy cserépbe teszed, de nem azért hogy az ablakodban virítson majd, hanem azért, hogy amikor meg erősödik-kiülteted a kertbe, és gyümölcsözik és szaporodik majd.
És hogy abból az arra vetődők is profitálhatnak??? Pont azért!
Nem az enyém-nem tőlem ered-nem az én erőm-bölcsességem, én is úgy kaptam! Éspedig egy határozott céllal és cél-RA (!!!) kaptam. Nincs jogom megtartani-vagy abból tiszteltetni!
Pál mondja: I Kor.4,1Kor 4,7
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
Vissza térve a Zsoltárunk aktuális verséhez és a kijózanító pofonokhoz: "6.
Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem."
Lényegében erre tanított bennünket az életével-Ábrahám is, és a leg szemléletesebben, és erre koncentrálva, a Zsidókhoz írt levélben olvashatunk: Zsid.11,8.
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9.
Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10.
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11.
Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12.
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13.
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14.
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
...a szép örökség pedig... majd az ígéretek beváltásának elérkeztével...
Tovább:
"7.
Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim."
Hogy ezt megértsük-picit vissza kell mennünk térben és időben:
Jób 33,13.
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14.
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15.
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16.
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17.
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19.
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20.
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21.
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23.
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24.
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27.
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28.
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29.
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
Ugye mennyire elhamarkodott és rossz dolog a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni?! Hiszen Jób könyvéből az ilyen gyöngyszemeket is elvesztik azok, akik nem értették meg Jób könyvének mondanivalóját... mert Élifáz mondta: ki vele! ... mondják ők.
Csak azt nem értették meg, hogy Jób barátainak az volt a bűnük- hogy azt akit Isten Igaznak mondott- ők bűnösnek nevezték!Plusz azt állították, hogy az Igaz embert nem érheti olyan baj, mint ami érte Jóbot...
Pedig de-mint látjuk. Na ezért ekll az Isten Ismeret Testvérek- hogy a hamis ismereten alapuló-hitbeli kijelentéseinkkel ne okozzunk magunknak olyan bajt, mint amit ezek okoztak maguknak... Mert van az Úgy, hogy az Isten megpróbál bennünket... van az Úgy, hogy az állhatatosságunk-Hitünk megmérettetik.
De vissza az anyagunkhoz: Nos az "éjjeli oktatás" az, amikor az Isten- lecsillapodott állapotunkban szólít meg bennünket, amikor is képesek vagyunk már az Úrra figyelni-megállva az ámokfutásunkban...
Mert előferdül az is, hogy az Istennek embere- igyekezetében, szem elől téveszti az Urat, és saját következtetése szerint cselekszik... ez rossz! Isten viszont nem hagy bennünket elsodródni a nagy lendületünktől, hanem utánunk szól.
Azt mondja Jóbnál: "23.
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24.
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!"
Most gondoljuk meg Testvérek...Magyarázó angyal... Egy az ezer közül...Nekünk pedig a Messiás által- a Szentlélek adatott, aki mindíg velünk van! Hogy elvezessen minden Igazságra- emlékeztessen bennünket az Úr Igéire-tanítson-neveljen és meg igazítson bennünket! Mindíg velünk-mindenkor bennünk!
"8.
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök."
Jobb kezem felől van az Úr... ezért nem botlok meg... na ez egy pici magyarázatra vár talán, hiszen ha szemben állok az Úr Ítélő székével- ( lásd: Mt 25.) Akkor az a lényeg, hogy az Ő jobbja felé legyek.
Ha akkor Ő van a Jobbom felől, akkor nekem meszeltek!( mert akkor az Ő bal keze felől vagyok ugye?)
Csakhogy itt nem erről van szó. Ugyanis: Jobbom felől van az Úr- azt jelenti: Az Ő akarata szerint cselekszem! a Jobbkéz a cselekvés szinonímája ugyanis- míg a bal kéz ugye a pajzsot tartja-tehát elhárít!
Pontosan így van az Úr esetében is. Az Ő jobbja felől lenni, azt jelenti: Befogad-annak minden járulékával és vonzatával együtt, míg a balkéz felő lenni: Elutasítás ( Mt.25)
Jobb= Jertek... Bal= Távozzatok tőlem...
Tehát amikor azt olvassuk: 8.
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök." Azt jelenti: Az Úr akaratára figyelve-az Úr Parancsolataiban járok-biztos a siker!
És ennek következményeként: "9.
Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10.
Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
11.
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak öröké."
Azzal kezdtük- hogy ez a Messiásra utaló Prófécia is egyben... de ha a Messiás benned él-és te Ő benne???
-
Példabeszédek 4. rész
1.
Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2.
Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3.
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4.
Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5.
Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6.
Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7.
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8.
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10.
Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11.
Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12.
Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13.
Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
14.
A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15.
Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább.
16.
Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.
17.
Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák.
18.
Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
19.
Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
20.
Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
21.
Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.
22.
Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
23.
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
24.
Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
25.
A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
26.
Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
27.
Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.
Áldott Testvérek. A mai alkalmunk-irányadó Igéje ez legyen, és lássuk, mily mélységeket rejtenek magukban ezek a sorok, melyek-hasonlóan a Szent Tan többi írásához: Méltánytalanul
sekélyes értelmet nyeretek, a felületes olvasás miatt.
Ugye tehát ezen írás, a Bölcs Salamontól származik, és természetesen róla is szól... De biztos ez??? Kezdjük az elején: Példabeszédek 4. rész
1.
Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2.
Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3.
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt...
Elsőként kezdjük is, egy apró pontosítással... ( erre a fordítás okozta félreértés miatt van szükség!)
A TANACH-ban az első vers így szól: " Halljátok Fiúk ( fiak) az Atya Oktatását s figyeljetek, hogy megösmerjétek az értelmességet..."
Így azért más egy picit ugye? Tehát nem Salamon szól a gyermekeihez-hanem...(?)
És innentől kezdve, azonnal Jézusra gondolhatnánk, Ahogy magáról tesz bizonyságot az Atyára hivatkozva... csak a hármas vers ne zavarna meg bennünket. 3.
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt...
Nézzük az eredeti írást, hátha itt is pusztán a fordítás tompítja a látásunkat: " Mert Fia voltam Atyámnak- Gyöngéd és egyetlen az anyám előtt."
De ha Jézusról van szó- neki ki az Anyja??? Jézus mondja ezt meg nekünk: Mt.12,46.
Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni.
47.
És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
48.
Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
49.
És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!
50.
Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.
Hogy miért nevezi ezeket így? Nos mert hiszen tudjuk is, a Messiás önmagát az ember fiának is nevezi-Pl.: MT 13,36.
Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
37.
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
38.
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
39.
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
40.
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
41.
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
42.
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
43.
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
De nem Férfi magvábó született, hanem az Asszony magvából-a Szent lélek által. Így születhetett romlatlannak, mert így nem örökölte a romlott-Ádámi természetet.
Vissza térve a Példabeszédekhez- innentől már tisztán látjuk is, hogy az Isten Igéjétől való vezettetésről és annak áldásairól van szó:
4.
Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5.
Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6.
Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7.
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8.
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked...
A Hatos versen megérni hosszan merengeni...
A 9-es vers, pedig maga az Írás történelem, hiszen oly mélyre nyúlik vissza-annyi titkot rejt magában. Tudom hogy beszéltünk már erről, de talán megéri ujra beszélni róla:
"Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked..."
Haladjunk visszafelé az Írásokban, megértsük ennek nagyságát-mélységét-és eredetét.
Erről a Koronáról-koszorúról beszél természetesen Pál is: Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
5.
De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
6.
Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.
7.
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.
Igazság koronája-koszorúja tehát ugyebár... Valójában ugyan erről szól a Példabeszédek 4,9-is, pláne ha tudjuk, hogy az Isten Igéje az Igazság- és az az szerint való járás, a megigazulás.
Valójában erről szól a Példabeszédek 4,18-amikor is azt mondja: "Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig."
A Dél, a nap csúcs pontja. De talán a legfontosabb ebben a tekintetben, hogy délben nincs árnyék-hiszen a nap-pontosan középpen áll!
Tehát ebben a tekintetben a dél, azt jelenti: A megigazulás valahonnan kivezet- és elvezet arra a pontra, ahol már nem vetünk árnéykot-azaz: A Tökéletességre!
És erről számol be az Ézsaiás 55 is, miszerint: Ésaiás próféta könyve 55. rész
1.
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
"6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban."
Nos igen... Keresni amíg elérhető, ugyanis tudjuk, hogy nem lesz mindíg az... Ámos 8,11.
Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12.
És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
Ez az az idő, amiről Pál is prófétált... Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
Az Isten Igéje az Igazság! ( Jn.17,17.) Az Igazság, szabadságra vezeti azokat akik követik őt.( Messiás- Krisztus)
Ami ellene mond az Istennek az a Hazugság.(Bűn- törvény taposó-antiKrisztus.)
Amikor beteljesedik az Ámos-i Prófécia, akkor tehát nem az Igazságot fogják hirdetni és hallgatni, hanem a hazugságot-hamisított igét, és mivel azt hirdetik-azt is fogják követni sokan... ekkor kerül a hazugság hatalomra azokban, akik elvileg az Isten követésére adták volna magukat...
Mivelhogy pál megmondta: I Kor.3,16.
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
17.
Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.
Ez valójában az a bizonyos harmadik templom, aminek felépülését várják sokan- pedig ezt Jézus már több mint két ezer éve felépítette...Amikor a hívő ember szívében a hazugság ver tanyát, akkor tehát beült az antikrisztus az Isten templomába-Istenként mutogatván magát...
Ezért mondja a Példabeszédek 4,23.
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
Mit fogadsz el? Mit engedsz a szívedbe? Mi van a szívedben? Isten Igéje-vagy valami egyébb??? Mert akik és főleg az Újszövetség idejében vannak, azokra jellemző:Ezekiél 36,23.
És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
( ugyan erről ad bizonyságot, a Jeremiás 31,31-38 ig.)
De most még picit térjünk vissza a koszorú-korna kérdéshez: "9.
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked."
Ugye Pálon át-eljutottunk az Ézsaiás 55-ig, és azt olvassuk végezetül: Ézsaiás 55,13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Tövis helyén... Bogács helyén...
Lássuk csak ezen dolgok eredetét: . I Mózes 3,17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Mivel az ember elhagyta az Istennek való engedelmességet- ezért átok alá lett rekesztve. Ádám= Földi-földből vétetett- ember. Föld= Ádámá. Amikor az Örökkévaló átok alá rekesztette a földet, akkor az is átok alá lett rekesztve, ami abból lett. Az ember életében a bűn tehát pontosan olyan-mint a föld értelmében a gaz.
( a gazért nem kell dolgozni, az jön csak úgy- magánszorgalomból... ugyanígy az ember életében a bűn is...) Ám amikor az ember az Isten Igéje által visszatér az Istennek való engedelemhez- akkor az Átok helyett- áldás következik, éspedig így: Tövis helyén Cziprus... A Cziprus az egyik leg nemesebb- leg tartósabb fa, és nem véletlenül,
ezen fa volt a béjt hamikdásh berendezéseinek anyaga is...
Bogács helyén mirtus... Nos legyen elég erről annyi, hogy a Mirtus- a GYŐZELMI KOSZORÚ ANYAGA.
És az Ézsaiás 55, így végződik: "... és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik."
Ugyanis az Örökkévalóságban- semmi tisztátalanság nem lessz... Jel.21,27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
Na akkor haladjunk tovább:
Példabeszédek 4,10.
Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11.
Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12.
Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13.
Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
14.
A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15.
Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább.
16.
Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.
17.
Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák.
18.
Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
19.
Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
20.
Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
21.
Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.
22.
Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
23.
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
24.
Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
25.
A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
26.
Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
27.
Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.
"12.
Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13.
Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed."
Hányszor hallottam azt a mondatot hívőktől is: " Pedig jót akartam-és ez lett belőle..."Ez akkor van, mikor az ember bizonyos dolgokban, saját szándék által- vagy: emberileg próbál jót tenni...
Jézus mondja: Jn.15,4.
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
Ugyanis ha az Ige követői vagyunk-akkor nem szaladhatunk a vezetőnk elé... Viszont ha Őt követjük, akkor minden rendben lesz!
Most nézzük a következőt: "13.
Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed."
Lássunk szintén a bölcs által egy félelmes mondást, ami arról szól,mekkora bajba kerülhetünk a figyelmetlenségünk okán...
Prédikátor 10,
1. Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.
2. Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtől származik.
3. Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek.
4. Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.
5. A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.
Elsőként nézzük a szándékosok dolgát:
"2. Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtől származik.
3. Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek.
4. Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák. "
Nos ide most beilleszthetnénk a 73-om as Zsoltárt, mely pont erről szól. de röviden csak az érintett részt nézzük: Zsoltárok könyve 73. rész
1.
Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10.
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11.
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13.
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16.
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19.
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket...
Ez tehát azokra vonatkozik, akik szándékosan ellenkeznek az Istennel-és gazdagságot-Örökséget gyülytenek ott-ami számunkra csak átmeneti hely...
Következő azonban nagyon félelmes rész: Préd.10, 5. A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.
6. A ki a köveket helyökből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.
Aki vermet ás... De miért is ásnak vermet? Nos a verem ebben az aspektusban a csapda alliterációja...
Márpedig adatott törvényül, hogy: 5Móz 27,18
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
Vakoknak nevezi a Szent Tan azokat, akik nem látják-nem tudják az Igazságot. ( Igazság= Világosság! Tudatlanság = Sötétség-Vakság!)
Valakit félre vezetni tehát- Csapdába csalni... és aki ezt megteszi, önként vonult az Isten átka alá...
"beesik; és a ki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó. "
Aki a gyepüt elhányja... Nos a gyepü, az a kerítés-telek határ-falu határ vonala... Elhányni az azt jelenti: Megszüntetni- azaz valaki részét elvenni- kisebbíteni.
Véletlenül adatott egy ilyen törvény is: 5Móz 27,17
Átkozott, a ki elmozdítja az ő felebarátjának határát! És mondja az egész nép: Ámen!
Tehát ez az "apróság" is Isten Átka alá lett rekesztve... Aki ezt nem veszi figyelembe- azaz : "MEGVETI AZ ISTEN IGÉJÉT..." Nos rémlik mintha ez a kígyó-régen is tizedelt volna az Isten Igéjének megvetése miatt...
( IV.Mózes 21, 5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. ) Az a megvetett és Útált eledel, az Isten Igéje volt ugyanis...( V.Mózes 8,3.)
Ugye mindez a Példabeszédek 4 ből származó és kifejett Ige. Ismétlésül: Példa beszédek 4,11.
Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12.
Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13.
Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
Folytassuk akkor: 20.
Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
21.
Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.
22.
Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
23.
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
24.
Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
25.
A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
26.
Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
27.
Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.
az idő szűke miatt, csak egyetlen gondolatmenet erejéig, csak a 25-ös Igét emelném ki. Tehát: 25.
A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
Előre nézni-azaz: Kizárólag a célt szemelőtt tartva- arra összpontosítva élni-járni. Nem kitűzni menetközben valami egyébb-mellékes célt-célokat, mint pl.: siker-elismertség-hatalom-anyagi dolgok... hanem csak a célra koncentrálva.
Mert csak az tud célba érni aki így is él! Erről beszél Pál, mikor azt mondja: I Kor.9,24.
Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25.
Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27.
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Ne az akadályokra-esetleges szenvedésekre- megvetettségre-szükölködésre-gyalázásra-nehézségekre-fájdalmakra-félelmekre figyeljünk, mert amire figyelünk, az válik célunkká... Hanem a célra-ami ezek után következik! Az értelmére és eredőztetőjére annak, amiből mindezek adódnak...
Amikor az ember valami áramvonalas testet szeretne magának, le tud mondani a táplálkozásról- tud időt szakítani magának a konditeremre- pénzt és energiát tud belefeccölni annak eléréséért-vállal rengeteg fájdalmat és kínt meg szenvedést azért hogy... de tényleg miért is? Hogy a rothadó húst formássá tegye IDEIGLEGESEN???
De Istenért és az Örökért nem lehet vállalni ugyanezeket? A Nők epillálják a lábaikat-testrészeiket, ez fájdalommal jár ugye... és miért is? Hogy max egy hétig ne legyen szőr olyan helyeken-amit normális helyzetben más nem is láthat...
A Sportolók egész éveket rendelnek a cél elérése érdekének. Nem ehetnek akármit- nem élhetnek akárhogy- nem tehetnek meg bármit... és miért? A Testvéremnek annyi érme van, hogy már nem fért el a lakásukban, ezért többségét a teremben tartja. Van EU bajnokságról szóló plakett- Világ bajnokságról szóló plakettei, (ezek arany plakettek)
A múltkor nem is tudta megmondani hány országos-európai-és világbajnoki bajnokságot nyert eddig... és? Még azokat sem érdekli-akik tudnak róla...
Ennek rendelte alá az életét-erről szól minden napja és minden órája... De mit ért el ezzel? Néhány percig tartó örömöt és ünneplést... azután minden a feledésbe merül szép csendesen.
Nekünk azért nem ily cél adatott! Mi nem az enyészetért és a feledésért élünk! Ha egész életünkkel és egész lényünkkel, ezért a célért küzdünk-szenvedünk ha kell-tűrünk... akkor a cél elérése igenis biztos- mert ISTEN ÍGÉRTE EZT!!
Aki Kihívott bennünket- az be is visz! Aki elkezdte a jót bennünk-az be is végzi! Aki ígérte nekünk a biztos sikert- az meg is adja csak... akarjuk-e? Követjük-e?
Mindezért mondja a Prédikátor: Prédikátor könyve 7. rész
1. Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4. A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
5. Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.
6. Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!
7. Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék.
8. Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély.
1." Jobb a jó hír a drága kenetnél;" Jobb az ha az Isten tesz rólunk bizonyságot- mintha mi magunk bizonygatnánk a szentségünket...
" és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. " Mert az aki pályafutása végére ért, az elérte a célját. ( már ha hívőről beszélünk.) És nyert egy bizonyságot az Istentől, hogy mostmár célba jutott. Ezért mondta Pál is oly biztosan: II.Tim.6.
Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.
7.
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését...
Míg az, aki csak megszületik... rááll az útra, még csak a lehetőségeivel tud számolni ugyanis, de az még csak esetleges dolog.
És pont erről ad számot a prédikátor a 2-es versben, miszerint: 2. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
Hiszen amikor, elköltözik egy Igaz ember erről a földről- akkor egy Igazzal kevesebb marad... Őt már nem keresheted fel tanácsért-tanításért. Hozzá már nem fordulhatsz a dolgaiddal... már nem láthatod a napjait, amik által is bizonyságot tett előtted és mások előtt a hitéről.
Ezért ugyan siratod-de egyben örülsz is, hiszen ahogy ő elment-te is elmész... láttad a hiteles életét- és a hitelt adó végét. Nem esett kétségbe-nem tagadta meg a hitét-nem aggodalmaskodott, még a vég előtt is, a hitről és az Úrról beszélt.
JÓ PÉLDA-HITELES BIZONYSÁG! Jobb a Bizonyosság- mint a bizonytalanság tehát.
A Vég= célba érés! Kezdet (születés) esetlegesség- bizonytalanság...
Ezért mondja: "mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról." Ha tehát valaki a célba érésnek rendeli alá az életét, és így és ezért éli a napjait, az nem csalódik majd- nem kételkedik... az biztosra fut.
Pál mondja: I Kor.9,24.
Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25.
Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27.
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
A Prédikátor 7,8 azt mondja: 8. Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély.
Jobb a célba érés, mint a lehetőségek latolgatása, és a célért és annak eléréséért jobb tűrni-mint követelőzni...
Ha a célunk az Isten Örömébe való bejutás, akkor ezen célunkat, csak az Isten Igéjének követése által érhetjük el! ( Jn.14,.6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.)
Az Ő Követése által, lehetünk biztosak a sikerben!!!
-
Róma 15, 4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Áldott Testvérek. E mai alkalom címe, talán lehetne ez is: Közönséges-vagy közkincs?
Ahogy arról már szerdán beszélgettetek Anti Testvérünkkel, a Szent Tan eredtileg még nem volt oly elérhető a hívők számára-mint manapság. Senki nem tartotta az otthonában, hanem a gyülekezeti helyhez volt kötve, és Szombatonként tanulmányozták-ráadásul egy komoly tanmenet szerint,
ami biztosította azt, hogy évről-évre kiolvassák. Gondoljuk csak meg: Minthogy a Szent írás egyáltalán nem volt bárki számára-bár mikor elérhető- ezért a Hívek, egyfajta izgalommal várták a szombatot-vagy a hét közben keresték a lehetőséget és a megfelelő személyt, hogy az Igéről beszélhessenek.
Akkor még volt tisztelete az Igének... Ma pedig? Nos bárki számára-bármikor elérhető... tehát általánosan úgy gondolkodnak a hívek, hogy : "amikor csak akarom"... tehát már nem az Ige határoz arról hogy mikor-hanem a hívő határozza meg az Igének hogy mikor...
Ennek eredménye, hogy bármikor és bárhol-csak most nem... És fontosabb lett a mindennapi teendő-mint a lehetőség. Így aztán az Ige kivonult a köztudatból-megvetés okán, és a hívek figyelmen kívül hagyják az Isten szavát.
Nem hogy nem emlékeznek, de egyenesen: sosem tudták! Egyszer olvastam egy "tanító" hozzám intézett szavait a fórumon, miszerint ő tanító már sok éve, és már egyszer kiolvasta a teljes Szent írást... ez többeknek tetszett-nekem nem annyira, mert rögtön fel is merült bennem a kérdés-amit meg is fogalmaztam számára:
Ha te csak egyszer olvastad ki az évek alatt, amióta tanítasz- akkor mit tanítasz???
Nincs senki, akinek ne lenne szüksége az Isten Igéjére! Nincs olyan magasan kvalifikált szakszolgáló-akinek ne az Ige határozná meg a szolgálatát.
Egy példát szeretnék mutatni az Igéből, ami szoros párhuzamban áll, a kezdő Igénkkel: Dániel próféta könyve 9. rész
1. Dáriusnak, az Asvérus fiának első esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségéből vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán;
2. Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.
3. És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban.
4. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait.
5. Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől...
Dánielről mindanyiunknak van ismerete, hogy próféta is volt, Istennek szolgája is volt, Istennek kedves is volt... De neki is az Isten Igéjére volt szüksége, és az Igéből jutott értelemre a dolgok felől.
Az Igéből értette meg, hogy eljött az Idő, amiről Isten határozott. Ugyanakkor mást is tudott az Igéből:Dániel ugyanis nem arra gondolt, hogy akkor autómatikusan megszabadulnak a fogságból, hanem eszébe jutott az Ige:
II.Mózes 2,23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Azaz: Az Isten Ígérete, nem autómatikusan megy végbe-hanem... Ha azoknak, akiknek tétetett az ígéret, kell is a beteljesedés.
Dániél mindenek előtt-bűnvallással-bűnbánattal fordult az Istenhez-Bocsánatért. valahogy úgy, mint ahogy azt a 106-os zsoltár is tanítja: Zsoltárok könyve 106. rész
1. Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2. Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3. Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4. Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5. Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6. Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk...
Persze az is lehet, hogy manapság már annyira felvilágosult korban élünk, hogy a tudás hasztalanná tette a tanítást, és ezért nincs már szükség az Isten Igéjére...
Hiszen ma már soha senki nem érzi azt a fájdalmas ürességet, amit azok éreznek, akik távol érzik magukat az Úrtól- az Isten számukra tett ígéreteitől...
Dániel még nem volt ily felvilágosult-tehát az Igére volt szüksége.
És az Ige vezette őt, és biztosra futhatott, mert az Ige nem téved! Az Ige a jó Pásztor, és azok akik (Őt) követik-biztosan célba érnek.
Báááár... Tehát a tudás hatalma... de mivel akárhogy nézem: nekünk csak öt almánk van... lássuk be Testvérek: Továbbra is szükségünk van az Igére-márcsak azért is, mert hiszen Ő mondja: Jn.14,6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Az Ige-Igazságra-és IgazságBAN (!!!) vezet. Namost a sorrend tehát: Igazságra! Azaz: Az Igazság fényénél az első amit meglátunk, az a mi saját és kollektív bűneink!
Tehát nem a te bűnöd- hanem az enyém, és az amit én-veled együtt követtem el. Na most, amikor felismertem a bűneimet- két lehetséges út adódik, és mindkettő benne van a Szentírásban lehetőségként...
Az első:Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém...
( Kígyó pedig csak sziszegni tudott már-ezért nem hivatkozott gondolom másra...)
Tehát ez a történet, az ember testivé válásának története, amikor megláthatjuk és felismerhetjük a testiesség jellemzőit is...( Az Igéből!)
Takargatás-bujkálás Isten elől-másra mutogatás...
Nos, mivelhogy ez is egy megírt történet, és tudhatjuk ezek következményét az Igéből- tudhatjuk ( tudhatnánk) azt is, hogy ez a módi- bármily széles körben preferált is, nem vezet célra...
Van egy másik alternatíva is arra estre ha hirtelen szembesülünk a bűneinkkel...
Dániel próféta könyve 9. rész
1. Dáriusnak, az Asvérus fiának első esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségéből vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán;
2. Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.
3. És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban.
4. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait.
5. Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.
6. És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.
7. Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened.
8. Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.
9. A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene;
10. És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő törvényeiben, a melyeket előnkbe adott, az ő szolgái, a próféták által.
11. És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!
12. És teljesíté az ő szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben.
13. A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine előtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra.
14. Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára.
15. Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földéből hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!
16. Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtől, a te szentséges hegyedtől, mert a mi bűneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.
17. És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott.
18. Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedről neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket.
Ez bejön-ez tuti, mert Dániélnek bevált. És mi is gyakorolhatjuk-ezért lett megírva ez a történet. Hiszen-és amivel kezdtük is a mai alkalmat: Róma 15, 4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Persze az is igaz, hogy az ilyen vígaszokhoz-lehetőségek ismeretéhez... olvasnunk kell a Szentírást-sőt! Nem csak egyszerűen olvasni-hanem táplálkoznunk kell abból!
Jézus mondja: Jn.6,24. Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
25. És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
26. Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
27. Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
28. Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
29. Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
30. Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
32. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
Újra: 33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
De micsoda életet??? egy új életet-egy szent életet- egy, az Istennek kedves életet immáron! Mert nem csak olvasni kell az Igét- hanem élni is kell azzal!
Meg is van írva: V.Mózes 8, 3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
A Testi eledel a testet szolgálja és energiával látja el, így cselekdhet -így létezhet a test. A Mennyekből leszállt kenyér, a lelket táplálja és erősíti és energiával látja el, így tud létezni-élni- cselekdni a lélek.
Namost az van tesók- hogy az Isten- az embert, nem testinek-hanem lelkinek teremtette- és egyben ez a teremtés rendje is erre nézve. Ha a tested nem táplálod-egyre gyengébb és gyengébb lesz, majd annyira kimerül, hogy már éhséget sem érez-hanem szépen felmondja a szolgálatot...
és lesz a legjobb esetben is egy csúnya halott és egy szép temetés...
Ha a lelked nem táplálod, akkor a Lélek kezd leépülni, amit elgyengülésként érez az ember, már nem süt olyan jó melegen a nap-megfakulnak a színek-az étel is ízetlen-az ég oly sötétre fordul... és ha a hívő ember továbbra is megvonja a lelkétől a Mennyei táplálékot, akkor... nos akkor ugyanúgy visszatér a testbe-mint azelőtt volt.
Isten az Ő Igéjét, Közkincsnek szánta- de sajnos sokak számára: közönséges és érdektelen lett. Nem tudják sokan, mekkora kincset tarthatnak a kezükben.
Az ember akkor tudja csak értékelni azt amije volt- amikor már elveszítette.
Isten határozott e dolog felől is: Ámos 8, 11. Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13. Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt...
Értjük ezt Testvérek? Ha az Úr Igéje eltűnik a földről- akkor a világ, megszűnik létezni! Hiszen Isten a szavával tartja fenn a világ mindenséget! A Szava által vet határt a vizeknek- Szavának engedelmeskednek az égen a világító testek, Szavának engedelmeskedve szárnyalnak a madarak-nyüzsögnek a halak... Szava által élhet az ember is.
Tehát Testvérek, Az Ige az egyetlen alternatíva- aminek (akinek) vezetése által, helyre állhat az Istennel való békességünk! Talán ezért is hívjuk Őt a békesség felyedelmének?
AZ Ige a Jó pásztor-akinek vezetése által, az Isten örömébe eljuthatunk.
Az Ige a Jó tanácsos, aki megmutatja mit vagy hogyan kell tennünk.
Ézsaiásnál olvassuk: Ézsaiás 30,18.
S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
19.
Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;
20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
Namost ahoz hogy ide eljussunk, kell egy megfelelő szituáció-mondjuk egy sivatag, ahol elkezdhetjük gyakorolni az éhezést... mert a jóllakott ember válogat. ez egyébbként rendkívül jól meg is figyelhető hívői körökben... (ne erről beszélj-inkább arról...)
vagy egy másik vonzat:
a napokban egy munkatársam, akivel szoktam beszélgetni a vallásról azt mondta nekem: " Kíváncsiságból megkóstoltam ezt a páskát... te és ebből nektek mennyit kell ennetek? vagy esetleg valamivel lehet ezt ízesítenetek? merthát az íze...
...na honnan kezdjem? gondoltam magamban, de aztán csak annyit mondtam: Nem az ízéért fogyasztjuk-hanem a jelentéséért...azért amit képvisel.
Amikor megvan az éhség- akkor jön Istentől a táplálék, ami új távlatokat nyit-új életre hív-új perspektívát vázol. A Jóllakott ember válogatására jellemző az is, amikor azt halljuk Testvérektől: Szeretnék valami bíztatót hallani Istentől; vagy: Mondhatna nekem valami szépet vagy jót...
Az Isten szavára éhes emberre jellemző pedig: " Ó csak szólna hozzám-bármit... akár feddjen ha az kell, csak szóljon hozzám...Mit tegyek? mit csináljak? min kell változtatnom-miben vétettem... csak korrigáljon engem... csak egy szót..."
... Egyszer láttam a tv-ben egy műsort, valami filozófusról... arról beszélt, hogy egész életében kereste az élet értelmét mások nyomán és másokhoz hasonlóan. Sokat utazott-beszélgetett más filozófusokkal, bejárta a világot-de nem találta meg. És ahogy ült az asztalánál, a háta mögött, egy polcon-ott volt a Biblia..."
-
Zakariás próféta könyve 4. rész
1.
Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2.
És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3.
És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4.
És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5.
És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6.
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
7.
Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8.
És szóla hozzám az Úr, mondván:
9.
A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.
10.
Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
11.
És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?
12.
És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?
13.
És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
14.
És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.
Áldott Testvérek. Ahoz hogy ezt a fejezetet átfogóan és mélységeiben is megérthessük, szükségeltetik hogy tisztázzuk a szavak és nevek jelentését, mert ezek tisztázása után, egy fantasztikus kijelentést kaphatunk.
A Próféciák, Isten határozatának elővetülései. Mint olyanok-azt szokták mondani:" picit pontatlanok"... nos mindjárt meglátjuk: egyáltalán nem pontatlanok a Próféciák, hanem egyszerűen csak arról lehet szó-hogy nem értjük.
Lássuk hát a példa kedvéért ezen Próféciát, és lássuk meg hova vezet-miről szól valójában ez az üzenet-Istentől?
Ugye elsőként, ezen Zakariási Prófécia- tartalmaz számunkra egy utalást, egy másik Próféciára, mely ugyan ezt a nevet tartalmazza... Talán elsőként nézzünk utána ennek az iránynak:
Aggeus próféta könyve 2. rész
1.
A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
2.
Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, és a nép többi tagjainak, mondván:
3.
Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna?
4.
De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura,
5.
Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!
6.
Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.
7.
És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.
8.
Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.
9.
Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.
10.
A kilenczedik hónap huszonnegyedikén, Dáriusnak második esztendejében szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
11.
Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől, mondván:
12.
Ha szentelt húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajjon szent-e az? És felelének a papok, és mondák: Nem.
13.
Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná!
14.
Aggeus pedig felele, és mondá: Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezöknek minden munkája, és a mit ide felhoznak: tisztátalan az.
15.
Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában!
16.
Az előtt elmentek a huszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett.
17.
Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és még sem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr.
18.
Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmultakat is! A kilenczedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!
19.
Van-é még mag a csűrben? És bizony, a szőlő, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak.
20.
Másodszor is szóla az Úr Aggeusnak a hónap huszonnegyedik napján, mondván:
21.
Mondd meg Zorobábelnek, Júda fejedelmének: Én megindítom az eget és a földet.
22.
És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullanak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által.
23.
Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyürű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.
Nos, első pillantra úgy gondolhatnánk, hogy nem jutottunk sokkal közelebb az értéshez, hiszen bár ugyan azon nevek szerepelnek-de ez a Prófécia, a Templom építésről- újjá építéséről szól.
Tudva azt, hogy ezen idő szerint, az Isten népe éppen a Babilon-i fogság idejét élte, és tudva azt, hogy ezekben az időkben az Isten népének az volt a vágya, hogy vissza térhessenek a földjükbe- újra elfoglalhassák az Örökségüket,
ami nem más mint az hogy ők az Isten választott népe- azaz a világ szemszögéből a Szent papság, ezen üzenet valójában nevezhető ugye: "Jó hírnek"-"Örömhírnek"-is.
Hiszen ez azt jelenti: Visszatérhetnek a földjükbe- elfoglalhatják az örökségüket- újra állni fog a templom- helyre lesz állítva az Istentisztelet.
Ha és amennyiben ezen a ponton meg is állunk, akkor- ahogy eddig is volt- továbbra sem fogjuk érteni ezen Próféciák valós és tényleges üzenetét...
Szóval haladjunk tovább...
Minthogy már belekezdtünk a Haggéja Próféciájába, picit időzzünk el itt, mert lényeges kijelntésre juthatunk, mely segít bennünket ezen üzenetek megértésében:
"9.
Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.
10.
A kilenczedik hónap huszonnegyedikén, Dáriusnak második esztendejében szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
11.
Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől, mondván:
12.
Ha szentelt húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajjon szent-e az? És felelének a papok, és mondák: Nem.
13.
Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná!
14.
Aggeus pedig felele, és mondá: Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezöknek minden munkája, és a mit ide felhoznak: tisztátalan az.
15.
Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában!
16.
Az előtt elmentek a huszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett.
17.
Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és még sem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr.
18.
Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmultakat is! A kilenczedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!
19.
Van-é még mag a csűrben? És bizony, a szőlő, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak.
20.
Másodszor is szóla az Úr Aggeusnak a hónap huszonnegyedik napján, mondván:
21.
Mondd meg Zorobábelnek, Júda fejedelmének: Én megindítom az eget és a földet.
22.
És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullanak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által.
23.
Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyürű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura."
Elsőként a 9-es igét figyeljük meg: "9.
Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura."
Tehát itt nem egyszerűen helyre állításról van szó-hanem valójában az első-mintegy: Tökéletességre emeléséről... Ez valójában hasonló az Ó-és az Új szövetség viszonyához... nagyon hasonló... sőt: Nem is hasonló-hanem tulajdonképp ugyan arról szól!
És a következőkben, tehát a 10-23-ig valójában erről is szól az üzenet, mintegy lelplezésként.
Tehát volt egy külcsíny, miszerint végülis minden ok. hiszen bárki láthatja hogy az Úr dolgát végezzük- azt meg senki nem látja hogy : " milyen szintű alapossággal."
Na hogy ezt a részt tisztázzuk, figyeljünk meg egy-inkább két Próféciát, ugyan ezen üzenettel-ugya ezen időből...
Ezékiel próféta könyve 33. rész
1.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2.
Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő magok közül, és őt őrállójokká teszik:
3.
És ő látja jőni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;
4.
Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és őt utóléri: az ő vére az ő fején lesz.
5.
Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére ő rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.
6.
Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az őrálló kezéből kérem elő.
7.
És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.
8.
Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.
9.
De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
10.
Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?
11.
Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
12.
Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezendik.
13.
Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.
14.
S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik;
15.
Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal.
16.
Semmi ő vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.
17.
És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjok nem igazságos.
18.
Mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.
19.
És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt.
20.
És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza.
21.
És lőn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálemből, mondván: Megvétetett a város!
22.
És az Úrnak keze lőn én rajtam este a menekült eljötte előtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé.
23.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
24.
Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.
25.
Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?
26.
Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?
27.
Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezőnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erősségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.
28.
És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erősségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.
29.
És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.
30.
És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki?
31.
És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.
32.
És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.
33.
De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.
A Kulcs az értelmhez ujra: "31.
És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.
32.
És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.
33.
De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök."
Tehát az Isten népe, akik ragaszkodnak az örökségükhöz, de nem a megfelelő módon, és így nem is örkölhetik...
Másik prófécia:
Ezékiel próféta könyve 8. rész
1. És lőn a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda vénei ülnek vala előttem és esék reám ott az Úr Istennek keze.
2. És látám, és ímé vala mintegy tűznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tűz vala, és derekától fogva fölfelé vala mint a fényesség, mint az izzó ércz.
3. És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, a mely északra néz, a hol vala helye a bosszúság bálványának, a mely bosszúságra ingerel vala;
4. És ímé ott vala Izráel Istenének dicsősége, a látás szerint, a melyet láttam a völgyben.
5. És monda nékem: Embernek fia! emeld föl csak szemeidet észak felé. Fölemelém azért szemeimet észak felé: és ímé északra az oltár kapujától áll vala a bosszúság ama bálványa a bejáratnál.
6. És mondá nékem: Embernek fia! látod-e mit cselekesznek? A nagy útálatosságokat, melyeket Izráel háza itt cselekszik, hogy eltávozzam az én szenthelyemtől. De még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni.
7. És vive engem a pitvar bejáratához, és látám, és ímé egy lyuk vala a falban.
8. És mondá nékem: Embernek fia! ronts csak át a falon! és átronték a falon, és ímé egy ajtó vala ott.
9. És mondá nékem: Menj be és lásd meg a gonosz útálatosságokat, a melyeket ezek ott cselekesznek.
10. Bemenék azért és látám, és ímé az útálatos csúszó-mászó állatoknak és barmoknak mindenféle képei és Izráel házának minden bálványai vannak bevésve a falon köröskörül.
11. És hetven férfiú Izráel házának vénei közül (ezek közepette Jaazanjáhu, a Sáfán fia) áll vala előttök, mindenik a maga tömjénezőjével kezében, s a füstölőszer felhőjének illata száll vala fel.
12. És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia, Izráel házának vénei mit cselekesznek a sötétben, kiki az ő képes házában? mert azt mondják: Nem lát minket az Úr, elhagyta az Úr ezt a földet.
13. És mondá nékem: Még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni, miket ezek cselekesznek.
14. És vive engem az Úr háza kapujának bejáratához, a mely északra van, és ímé ott asszonyok ülnek vala, siratván a Tammúzt.
15. És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? még egyéb, ezeknél nagyobb útálatosságokat is fogsz látni.
16. És bevive engem az Úr házának belső pitvarába, és ímé az Úr templomának bejáratánál, a tornácz és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátokkal az Úr templomára és orczájokkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a napot.
17. És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? avagy kevés-é Júda házának ily útálatosságokat cselekedni, a milyeneket itt cselekedtek? hogy még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek, ímé, hogy tartják a venyigét orrukhoz!
18. Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket; s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg őket.
Íme a nagy lelplezés! amikor kiderül hogy Isten igen is látja, hogy mi van a cselekedetek mögött, és akik cselekszik ezeket- valójában miért és valósággal hogyan végzik az Isten munkáját...
Félszívvel-más motívumokból,saját célra fordítva-nem az Isten dicsőségére! (ezt az utolsó mondatot tessék megjegyezni! ide még vissza fogunk térni.)
Mert voltak és sajnos vannak ma is, akik valójában nem az Istent szolgálják, hanem magukat! Vannak-voltak akik nem szívből-hanem muszájból szolgáltak-szolgálnak...
A legtöbben pedig: Hatalomvágyból-egoista motívumokból-szereplési vágy-pénzszerzési lehetőségként... vállalnak szolgálatot.
Ez van, amikor Testi életet élve akar az ember, a tökéletességre eljutni. Amikor a testi ember-Istennek való engedelmet-testi célokra akarja kamatoztatni...
Amikor az Isten ismeret-távol marad az embertől-az Isten tisztelet félre csúszik, és az ilyen azt gondolja, hogy Isten megelégszik azzal ami látható, és nem foglalkozik a cselekedetek mozgató rugójával.
Na ez volt tehát...( csak volt???) És végülis ez a magatartás vezetett, a Babilon-i fogsághoz, melyben adattak ezen Próféciák.
Mostpedig Kezdjük kapiskálni a Haggéjah Próféciájának lényegét, miszerint: Ne egyszerűen helyreállítani akarjuk az Istentiszteletet az eddigi ismereteink szerint, hanem a Tökéletességre akarjunk eljutni- Isten tanítása szerint. Mert annak megléte el van készítve! (Igenis lehetséges!)
Aggeus 2,5.
Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!
6.
Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.
7.
És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.
8.
Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.
9.
Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura....
majd ismét: 23.
Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyürű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.
A Hetes vers- a Messiásra utal- míg a 23-as vers, Zorobábelként azonosítja... De nem zorobábel a Messiás...vagy...
Nemtom mondtam-e már, hogy Isráélben a nevek, valójában jelentéssel bíró szavak-esetenként vagy minden esetben: Prófétikus kijelentéssel...
Esetleg érdekes lehet, ha tisztázzuk ezen név jelentését, illetve ezen nevet viselő személy kilétét... Tehát akkor: Zorobábel-Sealtiél fia...
Nos: Zorbábel, valójában: Zoru Bávál-azaz: Bábeli-sarj.( Bávál-i sarj ) Leszármazott. Bávál jelentése: Keveredés-zűrzavar...esetünkben tehát egy ember leszármazottjáról van szó.
Említettem a nevekkel kapcsolatban, hogy jelentéssel-illetve Prófétikus tartalommal bírnak, tehát ez egy utalás is lehet- azaz: Előképe "valakinek"
Pontosítva hogy ki előképéről van szó- adatott egy másik név, jelölve azt hogy ki fiáról eszélünk, ez a név pedig: Sealtiél.
Seáltiél -ről, sokan azt vallják teljes meggyőződéssel hogy egy angyal neve. Ha ez így is van, akkor is van egy emberi kivetülése, amiről meg is győződhetünk:
Luk.3, 21. Lőn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég,
22. És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!
23. Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié,
24. Ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé,
25. Ez Matthatiásé, ez Ámosé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié,
26. Ez Maáté, ez Matthatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé,
27. Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié,
28. Ez Melkié, ez Addié, ez Hosámé, ez Elmodámé, ez Éré,
29. Ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
30. Ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé,
31. Ez Méleáé, ez Maináné, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
32. Ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmoné, ez Naássoné,
33. Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Fáresé, ez Júdáé.
34. Ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré,
35. Ez Sárukhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé,
36. Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé,
37. Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné,
38. Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.
" 27. Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé,"...
Saláthiel, ugye egy picit félrefordított (ferdített), de már tudjuk hogy kiről van szó... jelentése pedig végre: Istennek szóló imádság-Isten iránt való alázat- Istent dicsőítő (!!!)-Isten az akitől kértem.
Tehát a két név együtte jelentéseként fogalmazódik meg a Próféciában: Agg.2,7.
És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.
Azaz. Mint a Szentírásban oly gyakori: A Nevek viselői-egyfajta előjelzésként-a tökéletességre mutatóként születtek a világra:
Mint pl.: Ábrahám- Nemzetek Atyja, aki a fiát áldozza fel az Őt követőkért.
Izsák (Yichák): Csak Isten nevethet-azaz: Isten Örömét kereső! ( A Fiú)
Móse : Valaki fia, aki Szabadítóul adatik.
Jozsué ( Yosua) Szabadító aki beviszi az ígéret földjére az Isten népét.
Dávid (David) Egyesítő-egyé tevő-egybe szerkesztő
Majd a mai két név jelentése-tehát valaki, akire vágyva vágyunk és várunk, Istentől való adományul, Aki felépíti tökéletsségben a Tökéletes Templomot...
Ja a beteljesedés?
Nos írva van: Jn.2,17.
Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
18.
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
19.
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
20.
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
21.
Ő pedig az ő testének templomáról szól vala...
Tökéletességben a tökéletességet. Jézus teste ugyanis az Isten akaratát kereső és cselkvő test, azaz egyház-azaz: AZ Úr nevének háza. A TEMPLOM!
Jézus mondja az "Építésre" vonatkozóan:Jn.10,14.
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15.
A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16.
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
17.
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18.
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
És ugyan ez ujra a próféciában: Agg.2,7.
És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura. ( "...A kit minden népek óhajtanak..." !!! )
...
Még van egy fontos és érdekes felfedezésünk a Próféciákban és azok tökéletesen tiszta üzenetében... Ugye a Zakariási Próféciával kezdtünk ma este?
Zakariás próféta könyve 4. rész
1.
Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2.
És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3.
És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4.
És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5.
És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6.
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
7.
Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8.
És szóla hozzám az Úr, mondván:
9.
A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.
10.
Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
11.
És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?
12.
És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?
13.
És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
14.
És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.
Két olajfa: Az egyik az, akit Istentől kértek... / II.Mózes 2,23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek./ Nos Isten : Szabadítóul küldte Mózest ( Móse= Valaki fia) Tehát: Báváli Sarj.
A másik: Valaki aki az Istennek való Tisztelet célozta helyre állítani-Isten akaratát kereste és cselekdte... Ha kellett büntetett-ha kellett segített. Illés ( Éli= Yah az Isten)
Ezek ketten ott álnak az Arany gyertya tartó mellett, két oldalon és ontják magukból az aranyat, azaz: Dicsőítik a Tökéletest, akire egész életükben utaltak - még a nevükkel is.
A 6-os vers: 6.
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
Azaz: Nem testileg-hanem Lélek által.
9-es-10-es: 9.
A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.
10.
Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
A 9 es versről valójában eddig beszéltünk-tehát az új Templom, a Tökéletes Templom felépítése...
Majd a 10-es versben a hét "ón kő"..."10.
Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet."
Hogy megtudjuk hogy ez mire utal-szintén egy Próféciához kell folyamodnunk...
Jelenések könyve 1. rész
1. Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,
2. A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott.
3. Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van.
4. János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől, a mely az ő királyiszéke előtt van,
5. És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,
6. És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.
7. Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.
8. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.
9. Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.
10. Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét,
11. A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában.
12. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;
13. És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.
14. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng;
15. És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.
16. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében.
17. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
18. És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.
19. Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek:
20. A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.
Nos ez a "másik" Prófécia-Valójában ugyan az a Prófécia-egyetlen különbséggel...
Az elsőben még szürke "Ón kőről" van szó- míg az utolsóban már fénylő -világos (!!!) Csillagokról. Miért? Mert ami eddig oly árnyalt vagy egyenesen szürke volt számunkra az értés hiánya miatt- már világosan értjük!
-
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága...
Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal-vizsgáljunk meg egy új perspektívát a Kezdetekről-a kezdetetktől...János evangeliumjának első fejezete, ez nyilvánvaló: A kezdetekről tanúskodik- és a kezdetekhez vezet vissza bennünket.
Részben talán azért, hogy láthassuk: A Messiás már a teremtés első pillanata óta ránk vár- részben pedig talán azért, hogy láthassuk-megláthassuk: Hogy az első lépéstől rontottuk el az életünket.
Tehát: / Böresit hájáh ha Dávár./ Kezdetben volt az Ige. ( Szó.)
Mint látjuk : János valójában a Teremtés könyvénél kezdi a Tanítást- az Öröm üzenetet.
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság...
Az Ige- a Szó, mely által Teremtetett minden mi van: akár láthatók-akár láthatatlanok. A Második versben a titok nyitja, éspedig mindjárt az elején: " A föld pedig kietlen és puszta vala..."
A Kietlenség- a Puszta földje-azaz: Sivatag.A Sivatagról van valami ismerete mindenkinek: Kietlen-életellenes- terméketlen. Kietlen-mert üres; életellenes, mert minden mi a test számára fontos-itt hiánny cikk.; és terméketlen, mert ez bevethetetlen föld.
A Héber gondolkodás-kétféle sivatagot különböztet meg: Somem- mint a gyötrelem- pusztulás sivatagja; és a Midbár-azaz a Beszéd sivataga.
A Teremtés idején az első még nem volt-hiszen amit Isten Teremtett, az mind jó volt... tehát a Teremtéskor csak a Szavak- a beszéd sivataga volt.
Egy tiszta alap, amiből bármi is lehet... Mint egy üres lap.És lettek hegyek és tengerek-állatok és az ember. Minden ami lett-Isten elhangzott szava által lett, és pontosan úgy ahogy az elhangzott. Tehát ahogy írva is van: I Mózes 1, 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó...
Minden élő-Isten Szavának-Beszédének (Dávár) engedelmeskedett. Az embernek is azt mondta Isten: I Mózes 2,15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
Valaki egyszer azt kérdezte tőlem: "ha ott és akkor minden jó volt, és minden úgy működött ahogy az Isten Rendelte, és még gaz sem volt, akkor mit kellett művelni azon-és mitől kellett őrizni?"
Ez a kérdés gondolom többekben is felmerülhetett, mint ahogy jó ideig bennem is ott motoszkált, egészen az Isten kijelentésének napjáig. Nem nagy dolog a válasz, és az értetlenség is magától értetődő, hiszen az ember- a Testi ember gondolkodása jócskán megfordult a testiesség okán, és újra kell tanulnunk mindent-
így a gondolkodást- az értelmezést- és a szavak jelentését is...
A Válasz pedig ( Miután az Örökkévaló kinyilatkoztatta) egyszerű: Műveld! Azaz így tedd te is! - Őrizd! Őrködj felette, tehát vigyázz- el ne térj attól!
Az ember pedig eltért, ez által lett egy új-ezeddig nem volt faj- és az emberért lett egy új közeg is.
AZ Új faj a Testi ember- az Új közeg pedig a Gyötrelem-a halál (mot) sivataga (somem).
Az Örökkévaló az embernek nem határozott az élete végéről a teremtésekor-tehát az ember akár-bármeddig is élhetett volna. A halál valójában az Istentől való elszakadást jelzi első sorban, így érthető, hogy ez felől eredendően nem rendelkezett az Isten, hiszen az Isten az embert- vele való közösségre teremtette!
Ugyanakkor, jelentheti valaminek a végét-és másvalaminek a kezdetét is. Ahogyan ezt Pál tanítja is: I Kor.15, 42. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
Tehát előbb a halál- utána a Feltámadás! Előbb a pusztulás-majd utána az Élet. Tehát szükség, hogy előbb Mot (halál); és utána a Cháj (Élet)
Ha tehát: Az Utainkat akarjuk megjobbítani- ha helyesen és Isten szerint akarunk élni, akkor "Vissza" kell hozzá térnünk oda-ahol minden elkezdődött.
Hogy ez ennyire egyszerű lenne tehát? Nos azért nem egészen, hiszen megmondatott: Jn.6, 63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Majd ez után: Jn.14, 6.... Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
És ugyan ez előjelezve a Próféciákban: Hós.2,13
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
A Hívó szó nélkül-továbbra sem ébredne vágy a szívünkben Isten Iránt... és az Isten Igésje-Szava ( Dávár) nélkül, sohasem találnánk mega helyes utat.
erről is nézzünk egy Próféciát: Ésaiás próféta könyve 40. rész
1.
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2.
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
3.
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4.
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5.
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6.
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
7.
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
8.
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
És itt is vagyunk a Dávár- a Szavak Sivatagában. Írva is van: Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
A Bibli olvasásról és értésről csak annyit, hogy cirka ennyi magyarázat után kezdjük kapiskálni, János evangeliumának első négy versét...
Tehát a Megtérő ember útja a Sivatagba vezet, és már látjuk: Előbb a Sanyargatás és a Halál Sivataga- utána a Szavak Sivataga.
Nézzük újra az V.Mózes 8-at.
Kettes-hármas vers: 2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Tehát előbb a Sanyargatás-Halál Sivataga (somem): Hiszen mint tudjuk, ez egy életellenes-"meddő"(!!!) (Figyeljetek mert ez később nagyon fontos lessz) Terület-élet tér.
Itt nincs a nagyvárosi-ingergazdag környezet, itt nincs más csak Isten és te. Egy kieteln és zord környezet, ahol nem élhetsz a test számára! Ha megtanulsz az Istenre figyelni-Élsz; ha nem: Meghalsz!
Hiszen akik nem figyeltek az Isten Szavára- mind meghaltak! Korá vö Datan- egész házuk népével és életük minden származékával szálltak a Seolba.
De ha megtanulsz figyelni az Isten Szavára- akkor is lesz temetés ezen a helyen, hiszen eltemeted a Testiességedet-az Egódat!
Ez által át is mentél a Szavak sivatagába ( midbár)- egy új... AZ ÚJ (!!!) Élet kezdetébe...Itt születsz újá! Jánostól ez így hangzik: Jn.1, 9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
A Próféciákban pedig így van ez előjelezve: Ésaiás próféta könyve 35. rész
1.
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2.
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3.
Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5.
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6.
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7.
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8.
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10.
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Mert az, amit te testi emberként: kietlenségnek-a halál földjének láttál, arról kiderül hogy valójában az élet (Cháj) Bölcsője!!!
Emlékeztek még? Azt mondtam egy ponton, hogy jegyezzétek meg, mert ez fontos lesz még...Ugye az V.Mózes 8- al kezdődött: "3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Tehát előbb a Sanyargatás-Halál Sivataga (somem): Hiszen mint tudjuk, ez egy életellenes-"meddő"(!!!) (Figyeljetek mert ez később nagyon fontos lessz) Terület-élet tér.
Itt nincs a nagyvárosi-ingergazdag környezet, itt nincs más csak Isten és te. Egy kietlen és zord környezet, ahol nem élhetsz a test számára! Ha megtanulsz az Istenre figyelni-Élsz; ha nem: Meghalsz!"
Bizony a Sivatag leírása: "Tehát előbb a Sanyargatás-Halál Sivataga (somem): Hiszen mint tudjuk, ez egy életellenes-"meddő"(!!!)"
Mi az amit tudunk a Meddőségről? egészen pontosan erről a meddőségről-ezekkel kapcsolatban? Az hogy ahogy mondtam az imént: "Mert az, amit te testi emberként kietlenségnek-a halál földjének láttál, arról kiderül hogy valójában az élet (Cháj) Bölcsője!!!"
És így is volt ez a Történelemben-emberekre vonatkoztatva is: Sárá- aki követte férjét a ? Sivatagba, és innen folytassa a Zsidókhoz írt levél szerzője: Zsid.11,11.
Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12.
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan...
A 12-ben amikor azt olvassuk: " még pedig mintegy kihalttól" akkor tudva levő, hogy: Meddőtől! Hiszen Sárá- egész addig Meddő volt, és Csak és kizárólag az (???) Isten SZAVA- IGÉJE- DÁVÁR!!! által nyílt meg a Méhe- és fogant és szült!
És beszélhetnénk most Rebekáról :1Móz 25,21
És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.
Vagy beszélhetnénk Ráchel-ről: I Mózes 30,22.
Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten és megnyitá az ő méhét.
23.
És fogada méhében, és szűle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.
24.
És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is...
Adott is... de mennyit ?! Hiszen a Kereszténység beoltatásának helye lett...
De beszélhetnénk még : Annáról ( I Sám.1.) vagy Erzsébetről (Luk.1.)
Hiszen ezek az Asszonyok mind-"Terméketlenek"-" Kihaltak"- "Meddők" voltak önmaguk és az emberek előtt, de Isten Szavára: Egy Új Életet- a lehetetlen környezetben AZ(!!!) Isten szerint való-Igazi és Jó gyümölcsöket hoztak napvilágra...
Látjátok Testvérek? Amit az emberek megvetnek-vagy tartanak attól-arról kiderül, hogy az Istenhez vezető Út kezdete!
De nem ez az a pont ami miatt sokan nem akarnak Hívőként élni? Hisz gyakori az a kérdés a világiak részéről: " És ti akkor nem Paráználkodhattok? Nem is hazudhattok? Nem is tehettek ezt-vagy azt???"
Számunkra azonban ez az élet nem a Tiltások élet tere-mint a gyötrelem a halál sivataga (somem) hanem a Lehetőségek- az Új Élet- a tudatos választás- a Szavak; a kinyilatkoztatás; az értelem bölcsője!
-
Mózes V. könyve 29. rész
1.
Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
2.
És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3.
A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4.
De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
5.
Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.
6.
Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
7.
És eljutottatok e helyre, és kijöve előnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket.
8.
És elvettük az ő földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének.
9.
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10.
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16.
(Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17.
És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22.
És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23.
Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
24.
Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
25.
És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;
26.
És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
27.
És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.
28.
És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.
29.
A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Áldott Testvérek. A Tóra ezen fejezetéről már több alkalommal is beszéltünk, ám ezen Igék mélysége minden képzeletet felül múl, tehát szánjuk rá a mai estét is.
Gondoljuk át újra meg újra, mily bűnöket követtek el azok, akiknek szemei előtt történtek Istennek csodái-csapásai, akik megélték a szabadulást onnan ahonnan nem jöhettek volna ki élve...
Az ő bűnük egyetlen szóban van egybe foglalva: Hitetlenség. HItetlenségből aggodalmaskodtak-hitetlenségből lázadtak-hitetlenségből féltek...
A Hitetlenségük ösztönözte őket arra is, hogy visszavonják az Istennek tett fogadalmukat.
Mózes II. könyve 19. rész
1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
8. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
... nem tették meg... Visszavonták az adott szavukat, majd nyilvánosan lázadtak az Úr Igéje ellen: IV.Mózes 21,5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
És a hitetlenségből fakadó félelmükkel haragították magukra az Urat.( IV.Mózes 14.)
Bár az Örökkévaló ott és akkor még nem adott szívet-szemeket és füleket, de mégis magától értetődő volt, hogy Isten elvárta az engedelmet a nép részéről.
Majd azt mondja:29.
A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
A Törvény több, mint amit arról sokan gondolnak.
Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9.
Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
A Törvény, valójában a Megkülönböztetés, a többi néptől- A Törvény az, ami különbséget tesz Isten népe közt-és azok közt akik nem az Isten népe. Egészen pontosan: A Törvény megtartása az.
Ahogyan azt Pál is mondja: Róma 2,12.
Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,
13.
(Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.
Szóval adatott ez a kijelentés, miszerint: V.Mózes 29.
A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
És az idő elteltével, eljött az Újszövetség kora, melyben megkaptuk a szívet az értésre-szemeket a látásra-füleket a hallásra, és...? És???
Ez.36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Jézus mondja: Luk.10,21.
Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
22.
Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
23.
És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.
24.
Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.
25.
És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
26.
Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
27.
Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
28.
Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
Tehát a Messiással együtt, mindent megkaptunk. Péter is mondja: Péter Apostol II. levele 1. rész
1.
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
2.
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
3.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4.
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
5.
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
6.
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
7.
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
8.
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
Van szív az értésre-szemek a látásra-fülek a hallásra, egyéni és a leg tökéletesebb vígasztaló, azaz Tanító is biztosított számunkra, és... ÉS???
És mi van most? Hitetlenségből fakadó aggodalom; Hitetlenség inspirálta lázadás; Hitetlenségből adódó félelem.
Meg Jézustól egy intés: Luk.12,47.
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
49.
Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?
Amikor a hívek, az Igehirdetést száraznak és fogyaszthatatlannak- vagy egyenesen: érdektelennek tartják-az nem lázadás? Amikor a hívek a jelent vagy jövőt illetően kétségbe esnek az nem hitetlenség?
Amikor valami ujat akarnak hallani- valami elrejtettet- valami olyat amit még soha senki nem hallott, az nem Isten kísértés? Hiszen addig amíg azt nem tesszük meg amiket ránk bízott az Isten, tehát a kinyilatkoztatott rendeléseket-parancsolatokat- a törvényt, addig mit szeretnénk még?
Az Isten szeretete az a szeretet, amiről nem beszélni kell, hanem megélni! Jézus mondja: Jn.14,19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Az Isten iránt érzett szeretet kimutatása tehát, az Engedelmesség Istennek! Jézus is az engedelméről ismeretette fel magát.
Jn.10,22.
Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23.
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
24.
Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
25.
Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26.
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
27.
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
28.
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
29.
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
30.
Én és az Atya egy vagyunk.
31.
Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32.
Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
33.
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34.
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35.
Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
36.
Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37.
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38.
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
Ugyan ez az a tulajdonság, amit az övéiben is keres. (Mt25.)
Véletlenül van egy pont idevágó Ige a bibliában.
Prédikátor könyve 12. rész
1. Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2. Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
4. A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
5. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
6. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
7. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
8. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
10. Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!
11. És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.
12. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
13. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
14. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
Minden kornak megvannak a maguk dolgai-amik elvonhatják a figyelmünket az Istenről. A gyermeki kor, a maga felelőtlenségével- a fiatal kor a maga élvhajhász és lázadó felfogásával... De eljön az idő, mikor az ember ott marad kiégve és egyedül, és kénytelen belátni: Az egész élet hiábavaló volt.
Megöregszik, tehát már nem fűtik többé a világ kívánságai. Amikor kénytelen az ember fel fedezni, hogy mennyire törékeny- mennyire gyenge- mennyire kilátástalan helyzetbe került, az eltelt élete miatt.
Amikor önkéntelen is, egy segély kérés tör fel belőle: Rachem! Irgalom. Az élet a kívánságaitól túlfűtött menete, amíg benne élünk tágas tért és időt kínál, céljaink elérésére, majd utána a megtérésre... de az élet elrepül, ahogy Mózes mondja:Zsoltárok 90,Zsoltárok könyve 90. rész
1. Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
2. Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
3. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4. Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
5. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
6. Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
9. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Bölcs szívhez jutni, azaz: Tudni és érteni, hogy az emberi, a testi lét rövid és véges, és lesz számonkérés! Hogy az életünket úgy éljük, hogy majd életünk végén ne kelljen megbánnunk semmit. Akkor már késő...
A Bölcsesség pedig ezt mondja: Préd.12, 15. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
Jézus így beszél: Luk.21,34.
De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap:
35.
Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.
36.
Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!
Azok állhatnak meg előtte, akik a földi életükben is Isten Országában éltek. Azaz ott, ahol az Isten a Király. Ahol minden úgy történik, ahogy az Isten akarja.
Péter írja nekünk: Péter Apostol II. levele 3. rész
1.
Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem;
2.
Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról:
3.
Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak,
4.
És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva.
5.
Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;
6.
A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:
7.
A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.
8.
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
9.
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
10.
Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
11.
Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
12.
A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!
13.
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.
14.
Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.
15.
És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
16.
Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.
17.
Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;
18.
Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.
A 13-as vers újra:13.
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik. Mi az Igazság? Az Isten Igéje az Igazság. Mi is az egyetlen dolog ami megmarad a Tűzpróba után?
I Kor.3,9.
Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
10.
Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.
11.
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
12.
Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;
13.
Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.
14.
Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
15.
Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.
Az alap, az Isten Igéje tehát, azaz Jézus. Erre építhetjük és erre építjük a hitéletünket. Az arany-ezüst drágakő- az Isten Igéje által inspirált cselekedetek, míg a fa - széna- pozdorja, azok a cselekedetek, amiket nem az Ige vezetésére tettünk. ezek eltünnek a tűzben, és nem marad semmi belőlük.
erről beszél valójában Pál máshol is: Korinthusbeliekhez írt II. levél 5. rész
1.
Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
2.
Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
3.
Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
4.
Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
Be kell látnunk Testvérek, az egész életünkben egyetlen jó és örökre megmaradó valóság van, ez pedig nem más, mint ISTEN!
-
Ésaiás próféta könyve 1. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
2. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem.
3. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
4. Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.
5. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.
6. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
7. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak;
8. És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.
9. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
10. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11. Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12. Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13. Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17. Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20. És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
21. Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
22. Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
23. Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
24. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25. És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
26. És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
27. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28. De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
29. Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;
30. És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez:
31. És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.
Áldott Testvérek. Eme Próféciai részlet arról tesz bizonyságot, hogy az Isten népe-akik jól indultak, egy ponton eltértek az Örökkévaló rendeléseitől, és a maguk hasznára kezdték kamatoztatni az Istenfélelmet és az Istennek járó tszteletet.
Ez eredményezte valójában azt az állapotot, hogy külsőleg bár Igaz Híveknek tűnnek-a bennsejük azonban gonosz, mégpedig az indulatok miatt.
Az Örökkévaló rendeletetit- emberi rendelésekkel kezdték magyarázni-a törvényt emberi törvényekkel egészítették ki annak ellenére hogy szigorúan szúl a Parancsolat: V.Mózes 4, 2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
Az Emberi rendelkezések és magyarázatok miatt, teljes homály állt be az Istenkövetésben azok részéről is, akik ezektől tanultak, bár ők valóban az egy Igaz Istent szándékozták követni.
Jézus így írja le ezt az állapotot: Luk.11,37.
Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni.
38.
A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg.
39.
Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal.
40.
Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belől van?
41.
Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek.
42.
De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
43.
Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket.
44.
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.
45.
Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz.
46.
Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.
47.
Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket.
48.
Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat.
49.
Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek;
50.
Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétől fogva kiontatott,
51.
Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől.
52.
Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.
53.
Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani és őt sok dolog felől kikérdezgetni,
54.
Ólálkodván ő utána, és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt.
Sokan gondolják azt, hogy Jézus azért jött, hogy az Isten rendeleteit semmissé tegye... bár például itt is nyilván olvasható: "42.
De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni."
Naná! hiszen írva van: Jak 2,10
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
Egy pillanatra térjünk még vissza a Luk.11-hez, mert van itt valami, amit nem biztos hogy értünk...
47.
Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket.
48.
Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat.
49.
Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek;
50.
Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétől fogva kiontatott,
51.
Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől.
Ábeltől-Zakariásig... és a többi? A többi nem volt fontos? Nos ezen két ember tette magyarázza a jelentését ennek a mondatnak: Ábel, aki rátalált az Úrhoz - Vissza vezető útra!
Hiszen olvassuk is a történetben: Mózes I. könyve 4. rész
1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
Mi is történt itt? nos pontosan az történt, hogy az Isten való közeledést Kain a Hálaadással kezdte- mígy Ábel: Bűnbánattal! Ábel véráldozattal kereste az Örökkévalót- Kain pedig azon gyümölcsök felmutatásával, amiért ő munkálkodott...
A Későbbiekben meg is fogalmazódik Ábel esetére is vonatkozóan: III.Mózes 17,11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Míg Kain esetére vonatkozóan: Ézsaiás 1,13. Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
Zakariás története pedig ez volt: II.Krónika 24,15.
Megvénhedék pedig Jójada, és megelégedvén életével, meghala. Százharmincz esztendős korában hala meg.
16.
És eltemeték őt a Dávid városában a királyok között, mivel kedves dolgot cselekedett vala Izráelben mind Istennel s mind az ő házával.
17.
Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magokat a király előtt; a király pedig hallgatott reájok.
18.
És elhagyák az Úrnak, atyáik Istenének házát, és szolgálának az Aseráknak és bálványoknak; mely vétkök miatt lőn az Úrnak haragja Júda és Jeruzsálem ellen.
19.
És külde hozzájuk prófétákat, hogy visszatérítenék őket az Úrhoz, a kik bizonyságot tevének ellenök, de nem hallgattak reájok.
20.
Az Isten lelke pedig felindítá Zakariást, a Jójada pap fiát, a ki felálla a nép között, és monda nékik: Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? - mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, ő is elhagy titeket.
21.
Amazok pedig reá támadván, ott az Úr háza pitvarában megkövezék őt a király parancsolatjából.
A Kettőnek -tehát Ábel és Zakariás vérének jelentése tehát: Attól aki az Úrhoz való visszatérés lehetőségét felmutatta- addig, aki feszólalt az Úr elhagyása ellen! Tehát mindenki vére számonkéretik, aki az Úrért élt, és akiket pont a Testvéreknek gondolt emberek öltek meg, az Úr iránt való egyenességük miatt.
Jézus ezt konkrétan ki is mondja: Mt.10,16.
Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.
17.
De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket;
18.
És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak.
19.
De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.
20.
Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.
21.
Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket.
22.
És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.
23.
Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.
24.
Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.
25.
Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!
26.
Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.
És hogy miért ez a sok gyilkosság? Nos ezt is Megmondja Jézus: János Evangyélioma 16. rész
1.
Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2.
A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3.
És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
Körülbelül mostanra tisztán láthatjuk, hogy ezen dolgok-nem a világ-kontra egyház dolgai, hanem a hamis és Igaz hívek közt történnek.
Van egy nagyon érdekes dolog, amit szeretnék mutatni nektek: Jelenések könyve 18. rész
1.
És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.
2.
És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.
3.
Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.
4.
És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:
5.
Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
6.
Fizessetek úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki.
7.
A mennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.
8.
Ennekokáért egy nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti őt.
9.
És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják,
10.
Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!
11.
A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi;
12.
Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden edényt;
13.
És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.
14.
És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod.
15.
Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván,
16.
És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!
17.
És minden hajósmester és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.
18.
És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz?
19.
És port hányván az ő fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában!
20.
Örülj ő rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg őt érettetek való büntetéssel.
21.
És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik.
22.
És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned;
23.
És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek.
24.
És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön.
Testvérek, mint tudjátok: Sokan és sokszor próbálták "megfejteni" a Jelenések könyvét, és nem sikerült nekik-talán mert egyrészt egy új Prófétai kinyilatkoztatást láttak benne...Pedig abszolut de nem új! Hiszen a Tanach-i Próféciák összessége ez, mindössze annyi különbséggel, hogy míg a Tanach-i Próféciákat több Prófétán keresztül adta az Úr, és sok évek alatt, addig a Jelenések könyvét egy személy vette át-rövid idő alatt...
Így ez a fejezet is megtalálható természetesen a Tanach-i, nevezetesen az Ézsaiási Próféciákban.
Ésaiás próféta könyve 47. rész
1. Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!
2. Vedd a malmot és őrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon.
3. Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek!
4. Így szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Ő neve, Izráel Szentje!
5. Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének!
6. Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!
7. És ezt mondád: Örökre úrnő leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végéről.
8. És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem!
9. És mind e kettő eljő reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jőnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod.
10. Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több.
11. Azért jő te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jő pusztulás reád, nem is tudod!
12. No állj elő hát igéző szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod a veszedelmet.
13. Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád.
14. Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belőlök melegülésre, sem körülülhető parázs!
15. Így járnak azok, a kikkel vesződtél; és a kik kereskedő társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!
Majd.:
Ésaiás próféta könyve 48. rész
1. Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; de nem híven és nem igazán.
2. Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!
3. Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,
4. Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:
5. Tehát előre megjelentém néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.
6. Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;
7. Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat...
Babylon... Láthatjuk- mint ahogy eddig is láttuk: Babilonról szól ez a vészt jósló prófécia, és ezért nemsokat törődtek ezzel sokan, hiszen ugye a címzés...
de biztos hogy nem nekünk szól? Hiszen az eddigiekből láttuk: Az egyházról szólnak a Próféciák-az Egyházban történnek a visszás dolgok és a gyilkosságok- az egyháznak adatott a szent tan- és tudjuk azt is, hogy az Istennek az Ő népére van gondja.
Tehát biztosak lehetünk abban, hogy ez is nekünk szól, és mindjárt meg is látjuk:
Elsőként a címzés-tehát Babilon... Ahogy ezt szokás is mondani: A név jelentésében az értelem- tehát Babilon: Isten Kapuja.
És most olvassuk Jézustól az Ide vonatkozó passzust: Luk.11,52.
Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.
Azt állítom tehát, hogy az Isten kapuja a tudomány??? Nos nem én állítom, hanem a bölcsesség!
Példabeszédek 2. rész
1.
Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2.
Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3.
Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4.
Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5.
Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6.
Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.
7.
Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8.
Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9.
Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10.
Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
11.
Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
12.
Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13.
A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
Tehát mindezeket egybe véve azt látjuk, hogy az utolsó nagy háború, a Testvérháború ( már elkezdődött) és tudnunk kell különbséget tenni azok közt akik csak színlelik a Hitet- és azok közt akik élik!
Ebben van is segítségünk az Istentől: Mal.3,13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Megtértek-és meglátjátok a különbséget... Megtérni tehát... de hogyan? Nos ugye beszéltünk ma már Ábelről...
Ábel rátalált az Istenhez vezető útra-engesztelő áldozat által. Majd ahogy telt az idő, ezt olvassuk- ezzel kapcsolatban: Zsid.12,22.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
Jézus vére az Út, a kizárólagos és egyetlen út tehát! De mi a vér? Ahogy azt már olvastuk ma: III.Mózes 17, 11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
hogy tisztább képet kaphassunk erről a fontos jelentésről, olvassuk el ezt egy másik részben is-egyetlen szóért- ami valami fontosat- valami egészen fantasztikus dolgot közöl velünk, amiből megérthetjük azt is, hogy nem változtatott az Örökkévaló semmin
az Ó- és az Új Kehilát viszonyában, hanem csak arról van szó- hogy időre rendelte el a tökéleteset.
V.Mózes 12,23. Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek...
Jézus Lelke is a vérében van- tehát mindez azt jelenti, hogy aki Jézus vérével - vagy vére által él, az Jézus életét is éli! Nem a maga hasznára-céljaira, hanem pontosan úgy, ahogy Jézus Él, az Atya Örömére és Dicsőségére!
Az tehát, hogy kin van Jézus vére-és kiken lesz a kellő időben látható- a láthatatlan vér, nem egy tabularáza. Pontosan látszik már most is. Aki úgy él ahogy Jézus- arról tudhatjuk hogy Jézus vére által él.
És most az eddigiek Jézustól, röviden-tömören és konkrétan:János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Persze azt azért még tisztázzuk: Mit jelent ez a szó: HIT?
Emmunah- azaz: Tökéletes engedelemben történő követés!
-
<< >>
Sámuel I. könyve 25. rész
1. Meghala pedig Sámuel, és egybegyűle az egész Izráel, és siratták őt, és eltemették az ő házában Rámában. Dávid pedig felkelt és elment Párán pusztájába.
2. És volt egy ember Máonban, a kinek jószága Kármelben vala, és ez igen tehetős ember volt: háromezer juha és ezer kecskéje volt néki. És Kármelben épen juhait nyírta.
3. (Azt az embert pedig Nábálnak, és feleségét Abigailnak hívták, a ki igen eszes és szép termetű asszony volt; a férfi azonban durva és rossz erkölcsű vala, a Káleb nemzetségéből való volt.)
4. És meghallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhait nyírja.
5. Elkülde azért Dávid tíz ifjút, és monda Dávid az ifjaknak: Menjetek fel Kármelbe, és mikor Nábálhoz érkeztek, köszöntsétek őt nevemben békességesen.
6. És így szóljatok: Légy békességben az életben, legyen békességben a te házadnépe és legyen békességben mindened, a mid van!
7. Most hallottam, hogy juhaidat nyiratod. A te pásztoraid pedig velünk valának, nem bántottuk őket, és semmijök sem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg Kármelben valának.
8. Kérdezd meg szolgáidat, ők meg fogják mondani néked. Legyenek azért ez ifjak kedvesek előtted, mert alkalmas időben jöttünk. Adj kérlek abból, a mi kezed közt van, szolgáidnak, és a te fiadnak, Dávidnak.
9. Elmenének azért a Dávid szolgái, és szólának Nábálnak mind e beszédek szerint a Dávid nevében, és várakozának.
10. Nábál pedig felele a Dávid szolgáinak, és monda: Kicsoda Dávid és kicsoda Isainak fia? Mai napság sok olyan szolga van, a kik elszöknek uraiktól.
11. Vegyem azért kenyeremet és vizemet és az én levágott marhámat, a melyet nyíróimnak levágattam, hogy olyan embereknek adjam, a kikről azt sem tudom, hova valók?
12. Akkor megfordulának a Dávid szolgái az ő útjokra, és visszatérének; és mikor megérkezének, értesítették őt mind e beszédek felől.
13. És monda Dávid az ő embereinek: Kösse fel mindenki kardját! És felköté mindenki a kardját, Dávid is felköté az ő kardját; és felment Dávid után mintegy négyszáz ember; kétszáz pedig ott maradt a podgyásznál.
14. Abigailt pedig, a Nábál feleségét értesíté a szolgák közül egy ifjú, mondván: Ímé Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék a mi urunkat, de ő elűzé őket.
15. Azok az emberek pedig igen jók voltak mi hozzánk; és nem volt bántódásunk, és semmink nem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg velök jártunk, mikor a mezőn voltunk.
16. Olyanok voltak reánk nézve, mint a kőfal, mind éjjel, mind nappal, az alatt az egész idő alatt, míg velök valánk, mikor a juhokat őriztük.
17. Most azért értsd meg és lássad, hogy mit kelljen cselekedned, mert jelen van a veszedelem a mi urunk és az ő egész háza ellen, ő pedig oly kegyetlen ember, hogy senki sem szólhat néki.
18. Akkor Abigail sietve vőn kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt juhot elkészítve, öt mérték pergelt búzát, száz kötés aszúszőlőt és kétszáz kötés száraz fügét, és a szamarakra rakta.
19. És monda az ő szolgáinak: Menjetek el előttem, ímé én utánatok megyek; de férjének, Nábálnak nem mondá meg.
20. És történt, hogy a mint a szamáron megy vala, és leereszkedék a hegynek egyik mellékösvényén: ímé Dávid és az ő emberei lejövének eleibe, és ő összetalálkozék velök.
21. Dávid pedig azt mondotta volt: Bizony hiába őriztem ennek mindenét, a mije van a pusztában, hogy semmi híjja nem lett mindannak, a mi az övé, mert ő a jó helyett roszszal fizet nékem.
22. Úgy cselekedjék az Isten Dávid ellenségeivel most és ezután is, hogy reggelig meg nem hagyok mindabból, a mi az övé, még egy ebet sem.
23. Mikor pedig meglátta Abigail Dávidot, sietve leszállott a szamárról, és arczczal leborula Dávid előtt, és meghajtá magát a földig.
24. És az ő lábaihoz borula, és monda: Óh uram! én magam vagyok a bűnös, mindazáltal hadd beszéljen a te szolgálóleányod te előtted, és hallgasd meg szolgálóleányodnak szavait.
25. Kérlek, ne törődjék az én uram Nábállal, ezzel a kegyetlen emberrel, mert a milyen a neve, olyan ő maga is; bolond az ő neve és bolondság van benne. Én azonban, a te szolgálóleányod, nem láttam az én uramnak szolgáit, a kiket elküldöttél volt.
26. Most pedig, óh uram! él az Úr és él a te lelked, hogy az Úr akadályozott meg téged, hogy gyilkosságba ne essél, és ne saját kezeddel szerezz magadnak elégtételt. Most azért olyanok legyenek ellenségeid, mint Nábál, és valakik az én uramnak megrontására törekesznek.
27. És most ezt az ajándékot, a melyet a te szolgálóleányod hozott az én uramnak, adják a vitézeknek, a kik az én uram körül forgolódnak.
28. Bocsásd meg azért a te szolgálóleányodnak vétkét; mert az én uramnak bizonyára maradandó házat épít az Úr, mert az Úrnak harczait harczolja az én uram, és gonoszság nem találtatik te benned a te életedben.
29. És ha valaki feltámadna ellened, hogy téged üldözzön és életed ellen törjön: az én uramnak lelke az élőknek csomójába leend bekötve az Úrnál a te Istenednél; ellenségeidnek lelkét pedig a parittyának öbléből fogja elhajítani.
30. És mikor az Úr megadja a jót az én uramnak mind a szerint, a mint megmondotta felőled, és téged fejedelmül rendel Izráel fölé:
31. Akkor, óh uram, nem leend ez néked bántásodra és szívednek fájdalmára, hogy ok nélkül vért ontottál, és hogy az én uram saját maga szerzett magának elégtételt. Mikor azért jót tesz az Úr az én urammal: emlékezzél meg szolgálóleányodról.
32. És monda Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki téged ma előmbe küldött!
33. És áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba ne essem, és ne saját kezemmel szerezzek magamnak elégtételt!
34. Bizonyára él az Úr, az Izráelnek Istene, a ki megakadályozott engem, hogy veled gonoszul ne cselekedjem, mert ha te nem siettél és nem jöttél volna előmbe, úgy Nábálnak nem maradt volna meg reggelre csak egyetlen ebe sem.
35. És átvevé Dávid az ő kezéből, a mit hozott néki, és monda néki: Eredj el békességben a te házadhoz; lásd, hallgattam szavadra, és megbecsültem személyedet.
36. Mikor pedig Abigail Nábálhoz visszaérkezék, ímé olyan lakoma volt az ő házában, mint a király lakomája, és Nábál szíve vigadozék azon, mert igen megrészegedett; azért ő semmit sem mondott meg néki, sem kicsinyt, sem nagyot egészen reggelig.
37. Reggel pedig, mikor Nábál kijózanodék, megmondá néki felesége ezeket a dolgokat; és elhala az ő szíve ő benne, és olyanná lőn, mint a kő.
38. És mintegy tíz nap mulva megveré az Úr Nábált, és meghala.
39. És mikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, monda: Áldott legyen az Úr, ki bosszút állott Nábálon az én gyaláztatásomért, és szolgáját visszatartotta a gonosztól, a Nábál gonoszságát pedig visszafordítá az Úr az ő fejére! És elkülde Dávid, és izent Abigailnak, hogy elvenné őt feleségéül.
40. Elmenének azért Dávid szolgái Abigailhoz Kármelbe, és beszélének vele, mondván: Dávid küldött minket hozzád, hogy téged elvegyen feleségéül.
41. Ő pedig felálla, és meghajtotta magát arczczal a földre, és monda: Ímé a te szolgálóleányod szolgáló lesz, hogy mossa az én uram szolgáinak lábait.
42. És Abigail sietve felkele, és felült a szamárra és az ő öt szolgálóleánya, a kik körülötte valának, és elment Dávid követei után, és az ő felesége lőn...
Áldott Testvérek, ezen fejezetet mindannyian olvastuk már-mindenki megértette a tanulságát-mindenki ért ezzel kapcsolatban-mindent... De biztos így van?
Nézzük meg egy másik aspektusból,hogy tényleg értettük-e ezen fejezet tanulságát... ez majd a ma esti anyag végére kiderül.
Addig is Elöljáróban tisztázzuk az Avi gajil név jelentését, ami : Az Apám Öröme.
Mielőtt újra értelmeznénk ezen fejezetet, és leszűrnénk a tanulságát- lássunk egy ehhez hasonló történetet az Újszövetségi írásokból:
Mt.22,15.
Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
16.
És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
17.
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18.
Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
19.
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
20.
És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
21.
Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
22.
És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének...
Alapjaiban félreértett és ezért félremagyarázott történet ez Testvérek, és a félreértés ezen esetben is a szavak más értelemmel bírása az oka.
Jézus valójában nem azt mondja: "Adátok meg"- hanem azt: "Adjátok vissza"!
Egy rég történt beszélgetés ködlik fel előttem, amit egy testvérrel ejtettem meg- és hogy finoman mondjam: nem értettünk egyet egymással...
A Testvér azt mondta: " ...Igen- de ezen a világon élünk, és ennek a világnak is meg vannak a törvényei-rendelései, és azokat is meg kell tartani"!
Erre azt feleltem: Vagy ennek felelsz meg- vagy annak" Kettőnek egyszerre nem lehet eleget tenni! Ő Jézus ezen történetét hozta példaként és ellenérvként, én pedig elmondtam neki: Én hogy látom ezt a történetet.
Az " Adjátok meg" Egyfajta tartozást jelent, és ebben az értelemben mintha Jézus legalizálná azt hogy ezen világnak is alá kell vetnünk magunkat-tartozás szerint...
Csakhogy: Jn.14,27.
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
28.
Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.
29.
És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek.
30.
Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;
31.
De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.
Tehát újra: 30.
Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije...
Vagy itt élsz és így- vagy ott élsz és úgy... egyszerr két Urat szolgálni... de hogy is mondja Jézus: Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Aki ennek a világnak rendeli alá magát, az tartozás szerint teszi meg, és amíg a tartozását rendesen törleszti-addig van csak békessége!
Ezen világ kötelékei pedig: Gazdagság-siker-egoizmus-uralkodási vágy...Amíg ezen kötelékeknek élsz, és amíg rendesen törlesztesz annak aki ezekhez hozzá segít, addig békességben lehetsz e világtól.
Erre utal a jelenések könyvében az ide vágó passzus is, miszerint: Jel 13,17
És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
Tehát ezek ellenében az, hogy: "Adjátok vissza" : Azt jelenti: Ne éljetek vele- ne kötelezzétek el magatokat ezekkel a kötelékekkel.
Mi történik ha nem tesszük? Nem tudom! De azt tudom, hogy jobb Istennel élni békességben.
Most térjünk vissza az induló történetünkhöz:
Nábál nevének jelentése: Bolond-bölcstelen-esztelen...legalábbis a szó pejoratív értelmében, mi így tudjuk. De ez a szó valóban és teljességében értett számukra a történetben?
Hiszen Nábál gazdag-tehetős... tehát sikeres ember volt abban a korban, minden tekintetben. Ha az e világ bolondjaira gondolunk, akkor ez nem stimmel Testvérek-vegyük észre.
De van ennek egy másik aspektusa is- nevezetesen: Azok az emberek-akiket Isten nevez bolondoknak...
Kik Ők? Hát például: Luk.12,16.
És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.
17.
Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.
18.
És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
19.
És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
20.
Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?
21.
Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.
Emlékeztek amikor azt mondtam, hogy aki e világgal van békességben, az tartozik is e világnak?
Nábál idejében, éppen Saul volt a törvényes Király, és Dávid éppen Saul ellenségének tekintetett... Ha Nábál adott volna valamit is Dávidnak, az úgy tűnt volna, mintha segítette volna az ő ura ellenségét...( szövetségszegés)
Mi történt volna ha nem utasította volna el Dávidot? Nem tudom, de biztos hogy Dávid részéről békessége lett volna... ráadásul nemsokkal ezután-Dávid lett a törvényes Király. Hogy ha megtudta volna Saul hogy segítette Dávidot- mit tett volna? Hát van elképzelésem erről, de azt is tudom, hogy bizony sokan adták életüket azért az
eljövendő Királyságért, ami szemmel láthatólag még megvetett és semmi, de amikor majd az eljön-az első feltámadásban lesz részük, és azon túl az Örökös jóban és Igaz békességben.
Nábál-al, ellentétben- Avigajil nevének jelentése, mint már említettem talán: Az Atya Öröme. Ő nem törődött az esetleges büntetéssel! Ő Nem a jelenbe- hanem a Jövőbe- egy másik-egészen pontosan az Igaz Királyságba vetett!
I Sámuél 25, 27. És most ezt az ajándékot, a melyet a te szolgálóleányod hozott az én uramnak, adják a vitézeknek, a kik az én uram körül forgolódnak.
28. Bocsásd meg azért a te szolgálóleányodnak vétkét; mert az én uramnak bizonyára maradandó házat épít az Úr, mert az Úrnak harczait harczolja az én uram, és gonoszság nem találtatik te benned a te életedben.
29. És ha valaki feltámadna ellened, hogy téged üldözzön és életed ellen törjön: az én uramnak lelke az élőknek csomójába leend bekötve az Úrnál a te Istenednél; ellenségeidnek lelkét pedig a parittyának öbléből fogja elhajítani.
30. És mikor az Úr megadja a jót az én uramnak mind a szerint, a mint megmondotta felőled, és téged fejedelmül rendel Izráel fölé:
31. Akkor, óh uram, nem leend ez néked bántásodra és szívednek fájdalmára, hogy ok nélkül vért ontottál, és hogy az én uram saját maga szerzett magának elégtételt. Mikor azért jót tesz az Úr az én urammal: emlékezzél meg szolgálóleányodról.
Ésaiás próféta könyve 62. rész
1.
Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
2.
És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.
3.
És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
4.
Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
5.
Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
Új névről eszünkbe juthat a Jelenések könyve is:Jel 2,17
A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, a melyet senki nem tud, csak az, a ki kapja.
Ezek után azt talán biztosra vehetjük, hogy azok, akik elkötelezik magukat e világgal,és az e világnak való megfelelési kényszer miatt, szembe kerülnek Istennel- biztos hogy nem : AviGajil nevet kapnak...
Nábál, mikor megtudta hogy Dávid mire készült, és mivel mentette meg őt és mindenét a felesége- megkövült-végleg megkeményedett a szíve. részben egyfajta tudat hasadásos állapotba került, mert nem védte meg őt az a világ, aminek ő adózott, aminek ő a hűségese volt- részben meg azért, mert rájött: Mitől menekedett meg- és ebből megtudta: Rossz lóra tett!
Azonban túl sokáig lamentált ezeken, és bár az Örökkévaló-tíz napig várta hogy korrigáljon, idő múltán elpecsételte őt, mint Bolondot-aki nem a megfelelővel kötött szövetséget, és megverte őt, mert menthetetlen lett a gonoszságában.
I Sámuél 25,37. Reggel pedig, mikor Nábál kijózanodék, megmondá néki felesége ezeket a dolgokat; és elhala az ő szíve ő benne, és olyanná lőn, mint a kő.
38. És mintegy tíz nap mulva megveré az Úr Nábált, és meghala.
Csak a tizedik napon verte meg az Úr- Nábált! Nem Ő keményítette meg a szívét hogy meg ne térjen! Isten Várt...
Tudjátok-e, hogy Jézus idejében a Szanheddrin, miért nem jelentette ki az emberek előtt, hogy Jézus a megígért Messiás?
Nem azért mert nem ismerték fel-hiszen felismrték őt...János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
Tanító-Messiás? Messiás a tanító! Hiszen írva van a Messiás felől: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
DE!!! Ha Jézust-mint Messiást elfogadják, ez oly változásokat eredményezne a nép részéről, amit a Római birodalom nem nézne jó szemmel. Pl. az Adófizetés esete...
A Szanheddrin a Rómaiaktól tartott tehát, és ezt nyilván ki is mondják:Jn.11,45.
Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
46.
De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
47.
Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
48.
Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet...
Tehát nem az Istentől féltek-hanem Rómától... Pont mint Lábán is-nem Dávidtól tartott-hanem Saultól.
-
Ezékiel próféta könyve 18. rész
1. És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2. Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3. Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4. Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!
5. És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik;
6. Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik;
7. És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezőnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi;
8. Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt;
9. Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten.
10. És ha erőszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból;
11. Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette;
12. A szűkölködőt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett;
13. Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen ő rajta!
14. S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint:
15. A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izráel házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertézteti,
16. És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi;
17. A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen.
18. Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és a mi nem jó, azt cselekedte népe között: ímé meghal a maga vétkéért.
19. És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolatimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen.
20. A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.
21. És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.
22. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.
23. Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
24. És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.
25. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
26. Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.
27. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben.
28. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.
29. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
30. Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.
31. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
32. Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!
Áldott Testvérek. Több alkalommal is beszéltünk már a Szent Tan-eme fejezetéről, és ugye Többek közt eme fejezetettel vetettük össze, a Karizmatikus Kereszténység azon dogmáját, mely a "generációs átokról szól..."
Bár az Ige írja ezen nézet helytelenségét-de "kit érdekel?" felkiáltással-egész, iparágat hoztak létre azon okból, hogy a frissen "megtért" Testvérek felmenőinek a szennyesében turkáljanak...
Átbeszéltük mi már a kiragadott Igék félre érthetőségét is ezzel kapcsoolatban, hisz a Generációs átok eredetét-hisszük-vagy sem: A II.Mózes 20-ból eredeztetik, egy kiragadott,( sokkal inkább: Félbe harapott) Igére alapozva, miszerint: Mózes II. könyve 20. rész
1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen...
Csakhogy van ennek folytatása is, ami már önmagában elkaszálja azt az esztelen állítást-hogy egy Hívő életében- a felmenői bűnei miatt lehetnek bajok.
Szóval tejes terjedelemben ezen Ige: Mózes II. könyve 20. rész
1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
Két csoportban konkretizálódik az emberiség-és eme két csoport halmazainak neve:Istent Gyűlölők- és Istent Szeretők csoportjai
Fontos lehet tisztázni: Mely csoport-mit takar?
AZ első és egyben sajnos nagyobb csoport felől akkor jutunk értelemre- a tisztázzuk a második csoport mibenlétét...
" 6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják."
Szinte hallom hogy sokan azt mondják magukban,( meg hangosan is) : Mit akar ez már megint az Ó Szövetségi írásokkal-hiszen számunkra már az Újszövetség ideje van, amiben ezek már nem érvényesek...
( na ők az első nagy csoport hangadói...) De most komolyan: " 6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják."
AZ Írásokban jártas Testvérek, azonnal Jézus beszédére emlékeznek, amiben is Jézus, pontosan ezt mondja: Jn.14, 15. Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Tehát: Ha valaki Szereti Jézust-az Megtartja a Beszédét ( Igéjét-rendelését-parancsolatait) Ha valaki nem tartja meg, az nem Szereti Jézust, és ráadásul Nem Jézus beszédét-Igéjét-parancsolatait veti meg-hanem Istenét!
Ez már Újszövetségi Ige, de hamár itt tartunk: Az Újszövetségi korról szóló Prófécia- és egyben legfőbb Ismérv: Ez.36,22. Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Tehát a két csoport mibenléte: Az első (ők vannak többen sajnos) AZ Istent gyűlölők csoportja. Ez a szó: Gyűlölet-nem egy heves ellenszenv-amit ma értünk e szó alatt,
hanem körülbelül azt jelenti: Figyelmen kívül hagyás. Így már jelentősen többen érezhetik magukat érintettnek ebben a dologban.
Azok akik figyelmen kívül hagyják Isten tanítását-Igéjét-parancsolatát...ők a gyűlölők-és rájuk valóban létezik a generációs átok-hiszen nem hogy nem tértek el, felmenőik Istentelenségeitől-de maguk is folytatják ezt a "családi hagyományt" együtt vetnek-együtt aratnak...
Azok azonban akik Istenhez térnek meg valósággal és teljesen, ez abban lesz nyilván valóvá, hogy elfordulva az addigi életformájuktól-Istennek való engedelemben élik földi életüket.
Ezek számára azért sem lehetséges a "generációs átok" jelző, mert ezeket az Ige: Isten gyermekeinek nevezi. ( Ennek okán nevezhetjük az Örökkévalót- Atyánknak)
És most nézzük a gyakorlatot:
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
4. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.
5. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.
6. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
7. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.
8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte...
Annyira elsiklunk sokszor a lényegen olvasás közben... Ezen "Hithősök" egyike sem kezeket az ölbe-és élj ahogy akarsz vagy ahogy tudsz hívők- hanem nagyon is konkrét dolgokban fáradozó-fizikát-biológiát-kémiát sutba vágó,
dinamikus hitéletet- azaz: Istennek engedelmeskedő életet élő emberek, akik az életüket és minden mást is: Isten akaratának-vezetésének vetettek alá.
Sokan azt gondolják Noah-ról: Hát hátra menet a kertjében, és össze ütött egy rocsót... ennyi... Valójában azonban, ez az összeütés-sok évtizedig tartott, és már csak az előkészületetk is hosszú évekig tartottak. Hatalmas földterületet megtisztítani-el egyengetni, ezen épül majd a bárka... kell egy másik hatalmas földterület is, ahova az alap anyagot kell felhalmozni...
kell az alapanyag is... ( nem barkácsüzletben vette ). és ezek mellett-és ennyi időn keresztül, figyelmen kívül hagyni, az értetlenek cívódásait-a csúfolkodók-csúfolását, a család esetleges unszolását...
Noáh mindezekben és annyi időn át kitartott engedelemben, és mit is nyert Istentől: Zsid.11, 7. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.
Hitből való örökségbe való felvételt...Nem az által menekedett meg, mert ügyes volt és bárkát ácsolt! Nem az engedelméért való fizetségként kapta a túlélést, hiszen gondoljátok csak meg Testvérek: Akkor is voltak már "tengeri népek"- halászok... ezeknek is volt hajójuk. Ők mégsem menekedhettek meg. És egyáltalán: egy mai mérnök szerint, Noah „ügyesen” építette azt a bárkát?
Hiszen pontos utasítást kapott az Istentől arra nézve, hogy mekkora legyen-hogy ossza fel a szinteket-hova tegyen ablakot (szellőzőt) … mindenre – vagy majdnem mindenre kiterjedő utasítást kapott, de hol a kormány Testvérek? Noah nem ellenkezett- nem próbálta betölteni a maga bölcsességével a hiányzó részt... nem kellett neki a kormány, mert neki elégvolt tudni, hogy Istennél van az irányítás! Pont mint később Ávrám. Ő sem kért térképet az Útra, amikor az Úr kihívta.
Noaht a Hite miatt mentette meg az Isten-Irgalomból, nem tartozás szerint! De mi lett volna, ha nem engedelmeskedik, és nem épít bárkát? Miben mutatta volna fel a Hitét???
Noah esetében már az Isten tisztelet módja is más. Ő még nem volt oly felvilágosult, mint a mai nemzedék... Ő még pusztán az Engedelme által tisztelte az Istent! Nem dudorgott kedvenc dicsiket-nem fetrengett- nem táncolt-nem beszélt szépen, és hosszan-legalábbis nem erről híresült el, hanem az engedelméről...pusztán az Engedelmességéről!
Zsid.11, 7. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.
Hite által Tisztelte az Istent úgy, hogy engedelemskedett Isten Igéjének. Hogy ez mára más lenne?
Péter valami nagyon konkrét dologra hívja fel a figyelmünket ezzel kapcsolatban: I Péter 3,15.
Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:
16.
Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.
17.
Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.
18.
Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;
19.
A melyben elmenvén, a tömlöczben lévő lelkeknek is prédikált,
20.
A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;
21.
A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;
22.
A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők.
21,A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;...
A Bárka tart meg minket most is??? A Bárka amit Noah barkácsolt? Vagy az, amit: jelent a Bárka készítése? Éveken át embert próbálóan-külső behatásokat figyelmen kívül hagyva-dolgozni valamiért, amit nem látunk-ami nem látható, csak Hitben engedelmeskedve Istennek, akinek el is hisszük amit mond.
Az a bárka, amit Noah készített Isten Igéjére válaszul- az a bárka ami megfeneklett az Ararát csúcsán...Nos ez a bárka, először az első világháborúban került egy időre a figyelem központjába, amikor is felderítő gépekről készült fotókon megjelent... Ám minthogy a Török kormány nem engedte (akkor még érthető okokból...) a kutatást, ismét feledésbe merült.
A Háború után kutató expedíciók kutatták, de a gleccserek miatt nem találták, mert addigra ismét sok méter vastag jég és hó réteg- felismerhetetlenné tette a helyét.
Utána természetesen jött egy csaló- aki elsőként sok-sok fát vitetett fel a hegyre- majd vitetett le, és azt állította: Ez Noah Bárkája... az egyértelmű csalás, sokak szerint nem érte el a célját- szerintem igen! Hosszú évekre ismét feledésbe merült...
Mára megvan a bárka! Egyértelműen-bizonyítottan... De változott valami? A Hívők életében eredményezett ez változást? nem is tudom: Komolyabban veszik a Szentírást? Nem!
A Hitetlenek- hitre jutottak ez által??? NEM! Mert vannak ugye más- mindezeknél fontosabb dolgok is, amire ugye figyelnünk kell...
Deviza árfolyam; gyülekezet építés-szépítés;hírnév szerzés-polírozás;napi gazdaság; politikai helyzet... Az hogy esetleg felmerüljön egy kósza gondolatban: Egyszer volt hogy a világ egyetlen Igaz miatt maradt fenn, és az Ő Igazsága által- én is megszülethettem.
Volt már olyan, hogy amikor a Bűn ismét elterjedt, egyetlen ember Igazsága ( hitben való engedelme) miatt, adott az Örökkévaló lehetőséget a megigazulásra.
I Mózes 18, 17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
ÉS a maga Idejében adott az Isten valakit-aki tökéletes volt nem csak a maga nemzedékében- de Örökké, és az adta magát váltságul, hogy aki Benne jut Hitre-ne vesszen el az elveszendőkkel egyetemben.
Az idők rendjére nézve- az Ő visszatérését várjuk, és reméljük hogy amikor visszajön,minket megment és Üdvözít...De addig is itt vannak a mindennapok problémái- a sok nehézség-küzdelem... néha olyan: "mintha az egész világ össze esküdött volna ellenünk..." ezért aztán valakik szerint kell a kompromisszum e világgal- a megalkuvás... ( Isten igazán megértheti ugye?) És vannak ( kevesen) akik nem kötnek alkut- nincs megalkuvás. Ezeknek az előző csoport, elég sok problémát okoz persze...Éshát lesznek – vannak, akik azért hogy ne fokozódjanak a problémáik, inkább a sokak felé sorjáznak...
Luk.18,7.
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
8.
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
Két csoporttal- két halmazzal kezdődött a ma esti Igei kirándulásunk... Majd akkor amikor visszajön az Úr... akkor vajon mely csoportba sorol bennünket?
De térjünk még vissza a ma esti anyag első fejezetéhez egy mondatért:
Ez.18, 9. Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten.
Törvényemet megőrzi: Hogy Igazságot cselekedjen...
Érdemes ezen elidőzni Testvérek, hiszen ez nagyon fontos kijelentése az Istennek! A Törvény cselekedetei- az Igazság cselekedetei! Az Örökkévaló Igéjét nevezzük Szent Parancsolatoknak- Törvénynek. Ez más szóval: AZ Igazság! Ha az szerint cselekszel, akkor az Igazságot cselekszed!
De nem ez az amit Jézus elkért a Főpap-i imájában számunkra?
Jn.17,17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Azaz: Válaszd el őket e világ fiaitól a magad számára- a te Igéd megtartása által!
Szóval mely csoport a miénk? Isten hova sorol bennünket most?
-
Mózes V. könyve 11. rész
1.
Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az ő megtartani valóit: rendeléseit, végzéseit és parancsolatait minden időben.
2.
És tudjátok meg ma (mert nem a ti fiaitokkal szólok, a kik nem tudják és nem látták) az Úrnak, a te Isteneteknek fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját,
3.
Jeleit és cselekedeteit, a melyeket Égyiptomban cselekedett a Faraóval, az égyiptombeliek királyával, és az ő egész földével;
4.
És a melyeket cselekedett az égyiptombeliek seregével, lovaival és szekereivel, mivelhogy reájok árasztá a Veres tenger vizeit, mikor üldözének titeket, és elveszté őket az Úr mind e mai napig;
5.
És a melyeket cselekedett veletek a pusztában, a míg e helyre jutátok;
6.
És a melyeket cselekedett Dáthánnal és Abirámmal, Eliábnak a Rúben fiának fiaival, mikor a föld megnyitá az ő száját, és elnyelé őket háznépeikkel, sátoraikkal, és minden marhájokkal egyetemben, a mely az övék vala, az egész Izráel között.
7.
Mert saját szemeitekkel láttátok az Úrnak minden nagy cselekedetét, a melyeket cselekedett.
8.
Tartsátok meg azért mind a parancsolatokat, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy megerősödjetek, bemenjetek és bírjátok a földet, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.
9.
És hogy sok ideig élhessetek a földön, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik és az ő magvoknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
10.
Mert a föld, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt, nem olyan az, mint Égyiptomnak földe, a honnan kijöttetek; a melyben elveted vala a te magodat és a te lábaddal kell vala megöntöznöd, mint egy veteményes kertet;
11.
Hanem az a föld, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt, hegyes-völgyes föld, az égnek esőjéből iszik vizet.
12.
Oly föld az, a melyre az Úr, a te Istened visel gondot; mindenkor rajta függenek az Úrnak, a te Istenednek szemei az esztendő kezdetétől az esztendő végéig.
13.
Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, a melyeket én ma parancsolok néktek, úgy hogy az Urat, a ti Istenteket szeretitek, és néki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből:
14.
Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat;
15.
Füvet is adok a te meződre a te barmaidnak; te pedig eszel és megelégszel.
16.
Vigyázzatok azért, hogy a ti szívetek meg ne csalattassék, és el ne térjetek, és ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne boruljatok le előttök.
17.
Különben az Úrnak haragja felgerjed reátok, és bezárja az eget, hogy eső ne legyen, és a föld az ő gyümölcsét meg ne teremje; és hamarsággal elvesztek a jó földről, a melyet az Úr ád néktek.
18.
Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között;
19.
És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.
20.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra;
21.
Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, a míg az ég a föld felett lészen.
Áldott Testvérek. E ma esti alkalom címe-talán lehetne ez: " Ugye mennyire más"?
Elsőként, szeretném felidézni, a második vers-zárójeles részét: "(mert nem a ti fiaitokkal szólok, a kik nem tudják és nem látták)"
Van egy világi szokás- és annak a valósága, mely így szól: " Akik nem tudják- azok tanítják"...
Sajnos ez teljesen így van, és ezen állítás- sajnos mindenre is igaznak bizonyul... Amíg szakmai- gazdasági-és egyébb területekről van szó, addig valójában nincs nagy baj, hiszen ezek csak siettetik a teljes össze omlást- a káoszt- ami küszöbe a világ végének, de ha vallási dolgokról van szó:
akkor már katasztrofális következményekkel jár, hiszen sokak- ezen esztelenség miatt jutnak kárhozatra- szimplán azért, mert bár az Egy Igaz Istent szándékoztak követni, azonban esztelen- tudatlan és gonosz emberek makacskodása, és öntömjénezése miatt- idegen isten tisztelet miatt- és bálványimádat miatt, jutnak tév útra.
Mi az a "más" amiről én ma beszélni szertenék? Nos a húsvét és a Peszach közti különbségről.
A Húsvét- mint egykori- pogány isten tiszteleti ünnep, a tavaszi: nap-éjj egyenlőségi ünnepek egyike. nyuszi meg tojás, meg hús zabálás- tehát lakoma és szórakozás- valóságos öröm mámorról szól.
Erre készül a Kereszténység is, hiszen ezt tanulták-ezt élik évről-évre... Ha megkérdezünk valakit: " mire való nektek ez az ünnep"?
Kiderül, hogy kevesen ismerik az eredetét, míg a többség elmondja nekünk: "Krisztus feltámadását ünnepeljük" Szerintük legalábbis egyértelműen erre utal a disznóhús - a tojásfestés- a locsolkodás...
(Tovább nem érdemes kérdezni, mert hajmeresztő mód- el is magyarázzák ezek jelentését.) úgy mint pl: A Pirosra festett tojás- Jézus vérét szimbolizálja, és az hogy tojás, ez azt jelenti hogy halott. de amint a tojásból kikel a kiscsibe- úgy támadt fel-Jézus is...( na ja...)
( hogy mit szimbolizál a kék-lila-zöld-fekete- és egyébb színű tojás? nos gondolom a színtévesztést...) Ám egyértelmű a Szentírás szerint, hogy a Feltámadott messiás- nem úgy támadt fel, mint egy kiscsibe... hanem Erővel és Hatalommal! És micsoda erővel és micsoda Hatalommal?!
Fil.2,5.
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6.
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7.
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8.
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
9.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
10.
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Nézzétek el nekem, nem szeretnék sokáig időzni a pogány-keresztény szertartásoknál, inkább az Igére szeretném felhívni a figyelmet.
V.Mózes 11,16.
Vigyázzatok azért, hogy a ti szívetek meg ne csalattassék, és el ne térjetek, és ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne boruljatok le előttök.
17.
Különben az Úrnak haragja felgerjed reátok, és bezárja az eget, hogy eső ne legyen, és a föld az ő gyümölcsét meg ne teremje; és hamarsággal elvesztek a jó földről, a melyet az Úr ád néktek.
18.
Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között;
19.
És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.
20.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra...
Azaz Tanítsd és hirdesd az Igazságot- ha te tudod! ( ha meg nem tudod-kérdezd azt aki tudja-vagy olvasd el az Igét!)
Az egy Igaz Istenben- azaz: Ávrám-Yichak-Yakov Istenében hívők, momentán semmit sem ünnepelnek, hanem idén majd Április 22-30 -igy terjedően a Peszach ünnepét.
Hogy miért Ávrám-Yichak vö Yakov Istene- és miért nem mondjuk a Magyarok Istene? Nos mert írva van: Mózes II. könyve 3. rész
1.
Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2.
És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3.
S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4.
És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5.
És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6.
És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7.
Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8.
Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9.
Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10.
Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
11.
Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
12.
És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
13.
Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14.
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15.
És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
16.
Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban.
17.
És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre...
... Tehát a 15-ös vers ismét: "15.
És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre."
Mit ünnepelnek a Hívők ezen ünnepen? Nos a Peszach jelentése, nagyon mély értelmű. Lehet erre röviden is válaszolni, csak nem biztos hogy értik azok akik hallgatnak minket, ez esetben a válasz: "Az elkerülés éjszakája"
Erről beszéljünk kicsit bővebben:
A Lényegről az imént olvastunk, nézzük ujra figyelmesen: II.Mózes 3,7.
Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8.
Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9.
Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10.
Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból...
Tehát a lényeg: Szenvedés-sanyargatás-nyomorúság miatti kiáltás, azaz: Menekülni akarás!!!
Így is olvassuk picit előrébb: II.Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Testvérek, nem a Peszach ünnepét szeretném előre hozni, hiszen ha élünk még- akkor majd a maga idejében fogunk arról beszélni. inkább az arra való felkészülés fontosságáról beszélnék most.
Mint látjuk: Bár az Örökkévaló, már Ábrahámnak megígérte előre ezt a jeles eseményt: I.Mózes 15, 13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Ezen Ígéretének bekövetkezte- mégsem volt magától értetődő, sem pedig autómatikus! Ezen Ígéretének beteljesítése, a népe "felkiáltásán" múlott!
Rabság-rabszolgaság.
Az Örökkévaló népe, valójában kényszer miatt jutott erre a sorsra, egészen pontosan az Éhezés miatt kerültek rabszolgaságra.
Mózes I. könyve 42. rész
1. És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra?
2. És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.
3. Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.
4. De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
5. Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menőkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.
6. József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának ő előtte.
7. Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földéről jöttünk eleséget venni.
8. Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt.
9. És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felől álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
10. És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
11. Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. Soha nem voltak kémek a te szolgáid.
12. Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
13. Amazok mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
14. József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.
15. Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia.
16. Küldjetek el közűletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.
17. Annakokáért fogságban tartá őket harmadnapig.
18. Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.
19. Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.
20. Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.
21. És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
22. Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!
(A 21-22 - es vers nemsokára nagyon érdekes lesz, ide még vissza térünk nemsokára...)
Tehát a testi kényszer hatására váltak rabszolgává azok, de lássuk be mi is, sőt: mi már a testi kényszer hatására, születtünk eleve rabságra. a test rabszolgáivá.
Testi kényszer- testi kívánságok- testi dolgok... rángatnak és játszanak velünk- testi életünkben, és tetszik-nem tetszik: A testet és a testiességet szolgáljuk a Testies életünkkel.
Aki ebben az állapotban jól megvan, és nem talál ebben semmi kivetnivalót- annak tehát: Nincs szüksége a Szabadítóra! Szabadítót annak küld az Örökkévaló, aki : "megszenvedi- sanyarúságnak" érzi ezen rabságot, és: Szabadítért- Szabadításért kiált!
Azért ez mégsem ennyire egyszerű azért, mert az Isten Szabadítása, kritériumhoz van kötve...
Ésaiás próféta könyve 62. rész
1. Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
2. És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.
3. És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében...
Tehát, fontos és tisztázandó: Mi ez az Igazság, mely mint világosság fénylik, és amit meglátnak a népek?
V.Mózes 6,17.
Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.
18.
És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19.
Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.
20.
Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21.
Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22.
És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23.
Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24.
És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25.
És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.
Illetve konklúzióban: Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
Tehát az Isten- Igazságra, az Igazság gyümölcsözésére szabadít fel! Hogy mi lesz azokkal, akiket felszabadított ugyan az Úr, a gyümölcsözésre, de erre a gyümölcsözésre: Meddőknek bizonyulnak, nos arról Szerdán beszélt: Anti Testvérünk.
Most egy pillanatra -egy érdekesség miatt, térjünk vissza az I Mózes 42-hez, ahogy ígértem:
I Mózes 42, 21. És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
22. Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!
Jézus mondja: Mt.23,37.
Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.
Íme az egyik ily összegyűjtési kísérlet: Jeremiás próféta könyve 35. rész
1.
Az a beszéd, a melyet szóla az Úr Jeremiásnak, Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiának idejében, mondván:
2.
Menj el a Rékábiták házához, és szólj velök, és vidd be őket az Úr házába, a kamarák egyikébe, és adj nékik bort inni.
3.
És mellém vevém Jaazániát, Jeremiásnak fiát, ki fia vala Habasániának, és az ő rokonait és minden fiait és a Rékábiták egész háznépét.
4.
És bevivém őket az Úr házába, a Hanán fiainak a kamarájába, ki Igdaliásnak, az Isten emberének fia vala, a mely a fejedelmek kamarája mellett vala, Mahásiásnak, Sallum fiának kamaráján felül, a ki az ajtónak őrizője vala.
5.
És a Rékábiták háza népének fiai elé borral telt kancsókat és poharakat tevék, és ezt mondám nékik: Igyatok bort!
6.
És felelének: Nem iszunk bort, mert Jónadáb, Rékábnak fia, a mi atyánk parancsolta nékünk, mondván: Ne igyatok ti bort soha, se a ti fiaitok.
7.
Se házat ne építsetek, se vetést ne vessetek, se szőlőt ne ültessetek, se ne tartsatok; hanem sátorokban lakjatok teljes életetekben, hogy sok ideig éljetek e földnek színén, a melyben ti jövevények vagytok.
8.
És hallgattunk Jónadábnak a Rékáb fiának, a mi atyánknak szavára mindabban, a miket parancsolt nékünk, hogy teljes életünkben bort ne igyunk mi, a mi feleségeink, a mi fiaink és a mi leányaink.
9.
Se házakat ne építsünk, hogy azokban lakjunk, se szőlőnk, se mezőnk, se vetésünk ne legyen nékünk.
10.
Hanem lakozzunk sátorokban. Hallgattunk azért, és a szerint cselekedtünk, a mint nékünk Jónadáb, a mi atyánk megparancsolta vala.
11.
Mikor pedig feljöve Nabukodonozor, a babiloni király a földre, akkor ezt mondánk: Jertek el, menjünk be Jeruzsálembe a káldeai sereg előtt és a Siriabeli sereg előtt; és Jeruzsálemben lakoztunk.
12.
És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:
13.
Így szól a Seregek Ura, az Izráel Istene: Menj el, mondd meg a Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak: Nem veszitek-é fel az intést, hogy hallgassatok az én beszédeimre? azt mondja az Úr.
14.
Jónadábnak, a Rékáb fiának intései teljesedtek, a melyekkel megparancsolta az ő fiainak, hogy bort ne igyanak, és mindez ideig sem ittak bort; mert hallgattak az ő atyjok parancsolatjára; én is szóltam néktek; szóltam pedig jó reggel, de nem engedtetek nékem.
15.
És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, de fületeket sem hajtátok reá, és nem hallgattatok reám...
Mert igen! Az Úr kért... kérte az utaink megjobbítását, de cserébe okoskodást-bölcselkedést és okolást kapott...
Te teremtettél ilyennek-te igazán beláthatnád hogy... te megértheted...
Tudva vagy tudatlanul: Annak kell majd könyörgnünk, annak jóakaratán fog majd múlni a sorsunk, akit megvetettünk amikor kért, halogattuk és várattuk- amikor várt, figyelmen kívül hagytuk amikor szólt...
És még, ahogy azt Rúben is megmondta: " Még a vérét is rajtunk kérik majd számon"!!!
Ugye az elkerülés estjére készülünk? De készülünk??? Hogy az Isten ítéletének végrehajtója elkerüljön minket- hogy ne vesszünk el az elveszendőkkel? Mert ítélet van-annak végrehajtása meglesz!
Meg van írva: Ézs 26,10
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
----
Láthatjuk, hova halad ez a világ... Terrorizmus elleni intézkedések megszavazása- azok bevezetése folyamatban... Hiszen fél mindenki, ezért gondolkodás nélkül-Igent mondanak oly intézkedésekre, melyektől védelmet remélnek az emberek...
ifj. George Busch mondta a terrorizmus ellenes intézkedéseinek elfogadtatása után: " Na ezaz! mindíg is mondtam: Diktatúrában és statáriumban lehet nyugodtan kormányozni!"
Ilymódon észre sem veszik most az emberek, hogy mire szavaznak-mire adják a voksukat-mit fogadnak el... mert ugye a félelem... Hogy az Internet használatát szigorúan korlátozzák és felügyelik? na még szép, hiszen a terroristák is ezt használják ugyebár...
Hogy a telefonbeszélgetéseinket lehallgatják? persze! hiszen a terroristák is használják... Hogy még a hátsónkba is kamerát meg mikrofont dugnak? világos! ezt így kell, hogy felderítsék hogy kik a terroristák...
És ha majd észre veszed hogy ez valójában csak téged tart kontroll alatt? Te akartad! Ha úgy gondolod hogy korlátozva vagy? Te kérted! Ha úgy érzed hogy mindezzel téged szorítanak feltétlen engedelmességre a világi hatalomnak? Te fogadtad el!
Ki mire készül- ki mit vár? Vannak akik háborúra készülnek- megint mások-megint másra, és vannak akik az Úr vissza jövetelére, ami szinte rögtön magával hozza az ítélet végrehajtát is.
Ha azt az Ítéletet, ami kijátszhatatlan-megváltoztathatatlan-végérvényes és rendkívül szigorú-el szeretnénk kerülni, akkor készüljünk erre a jeles eseményre oly módon, ahogy elénk adta azt az Úr!
Zsidókhoz írt levél 3. rész
1.
Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra,
2.
A ki hű ahhoz, a ki őt rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában.
3.
Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.
4.
Mert minden háznak van építője, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az.
5.
Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára,
6.
Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk.
7.
Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,
8.
Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,
9.
A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.
10.
Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én útaimat.
11.
Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.
12.
Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon;
13.
Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által:
14.
Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.
15.
E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.
16.
Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által?
17.
Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában?
18.
Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?
19.
Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.
-
Sámuel II. könyve 24. rész
1.
Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.
2.
Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege fővezérének: Menj el, járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.
3.
És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint a mennyi most van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király?
4.
Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi főemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elől, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt.
5.
És általkelének a Jordánon és tábort járának Aroer város mellett jobbkéz felől, Gád völgyében, és Jáser mellett.
6.
Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Sídon környékére.
7.
Ezután menének a Tírus erős városához, és a Hivveusoknak és Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felől való részére, Beersebába.
8.
És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva.
9.
És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer erős fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala.
10.
Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!
11.
És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az Úr Gád prófétának, a ki Dávidnak látnoka vala, ezt mondván:
12.
Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elődbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy a szerint cselekedjem veled.
13.
Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: Akarod-é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid előtt bujdossál és ellenséged kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, a ki engem elküldött.
14.
És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe.
15.
Bocsáta annakokáért az Úr döghalált Izráelre, reggeltől fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva Beersebáig, hetvenezer férfiak.
16.
És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, a ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szérűje mellett.
17.
És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, a ki a népet vágja vala, és monda: Ímé én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen.
18.
Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, és rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérűjén.
19.
És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr megparancsolta vala.
20.
És feltekintvén Arauna, látá, hogy a király az ő szolgáival ő hozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá magát a király előtt, arczczal a föld felé.
21.
És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a király az ő szolgájához jő? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tőled e szérűt, és oltárt építsek ezen az Úrnak, hogy megszünjék a csapás a nép között.
22.
Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, a mi néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett;
23.
Arauna mindezt, óh király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad.
24.
Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tőled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérűt és az ökröket ötven ezüst sikluson.
25.
És oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a csapás Izráelben.
Áldott Testvérek. Ezen fejezet tanulsásgán elindulva-lehetne az Alkalmunk címe: "Félreértések sorozata" is, vagy például: Mi történik, ha nem ismerjük a törvényt-avagy: A Tudatlanság büntetlenül maradhat-e?
Mert mindkét cím, lefedné ezt a történetet ugyanis.
A Helyzet az, hogy az írások nem ismerete miatt,és a felületes olvasás miatt, ezen felyezet is- téves végkövetkeztetést nyert sokak esetében.
Akkor tisztázzuk elsőként is ezt történést: Az első Igeversre hívnám fel a figyelmet: "1.
Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát."
Minden további magyarázat nélkül, ez máris elkaszálja azt a nézetet, hogy Dávid fejéből pattant ki, ez a kósza gondolat...Márpedig ugye, valamiért mégis ezt tanítják...
Miért bűn, a népszámlálás? ( Ez a kérdés így egyébbként nem pontos-de mindjárt megnézzük ezt is.)
Tehát az Örökkévaló ígérete ez volt: I Mózes 22,16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Az Örökkévaló ígérete az, hogy megszámlálhatatlanul megsokasítja a népét,és ezt az ígéretét többször-több alkalommal is megismétli... a népszámlálás olyan, mintha számonkérnénk-vagy ellenőriznénk az Örökkévalót, hogy megteszi-e azt amit ígért.
Ugyanakkor: Az Örökkévaló nem veszi azonnal sértésnek, ha az ember-Őt megpróbálja... és ezzel térnék vissza arra a pontra, aholis megjegyetem: " maga a kérdés-mint: Miért bűn a népszámlálás? nem pontos!)
Tehát mi a gond akkor a kérdéssel?
Nos tehát: AZ Örökkévaló fel is hívja az Övéit arra, hogy tegyék Őt próbára: Mal 3,10
Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.
Valójában nem ezzel van tehát gond- vagy inkább mondjuk így: Lehetne ezt jól is tenni! De hogyan?
Nos úgy-ahogy Ő megengedi.Ám elsőként nézzük meg, mikor is látja meg Dávid hogy mit tett? Amikor visszaérkeznek a "népszámlálók" és beszámolnak az eredményről:
II Sámuél 24,8. És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva.
9. És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer erős fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala.
10. Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!
Itt valami elmaradt ugyanis... valami nem stimmel.Megvan a népszámlálás eredménye, és Dávid belátja hogy vétkezett az Úr ellen. Mi hiányozhat a történetből?
Hát a Váltságdíj!...Az Úrnak való áldozat elmaradt ugyanis.
II.Mózes 30, 11. Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:
12. Mikor Izráel fiait fejenként számba veszed, adja meg kiki életének váltságát az Úrnak az ő megszámláltatásakor, hogy csapás ne legyen rajtok az ő megszámláltatásuk miatt.
13. Ezt adja mindaz, a ki átesik a számláláson: fél siklust a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az Úrnak.
14. Mindaz, a ki átesik a számláláson, húsz esztendőstől fogva felfelé, adja meg az áldozatot az Úrnak.
15. A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet fél siklusnál, a mikor megadják az áldozatot az Úrnak engesztelésül a ti lelketekért.
Dávid vitézei tudták hogy a nép "elfelejti ezt az apróságot"... A Próféták nem mentek Dávidhoz, mert tudták hogy nem tőle van ez.
Ne felejtkezzünk el arról a tényről, hogy az Örökkévaló felhívására- máskor is volt már népszámlálás! ( PL.: IV.Mózes 1.)
Dávid- veszélyes helyzetbe hozta a népet, hogy kiderüljön, mennyire vannak tudatában annak, hogy az Úr népe ők,és mily rendelései vannak az Örökkévalónak ily helyzetekre vonatkozóan... ( bár sejthető volt hogy nem tudják a teendőket.)
És ebben volt Dávid vétke. Nem a gondolat hogy számba vegye a népét, mert arra Isten indította fel- abban volt bűne, hogy bár sejthető volt, hogy a nép nem fog engedelmeskedni ebben a dolgban (sem) az Örökkévaló rendelésének, nem hívta fel a nép figyelmét az Áldozat fizetésre.
Az Örökkévaló haragja, nem Dávid ellen irányult, hanem a nép ellen: Sámuel II. könyve 24. rész
1. Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát...
Ez tehát azt is jelenti: Az Örökkévaló is "sejtette" hogy ez mily eredményt hoz majd...
Tehát lehet-e mentség a tudatlanság? Mert van oly nézet, miszerint-és ezt hangoztatják a maguk mentségére oly sokan: A tudatlanság idejét, elnézi az Isten.
Bár nem erről szól ez az Ige, azért mégis... mennyien vallják hogy áldott a tudatlanság-meg ha nem tudod hogy mit hogy szabad-vagy mit nem, akkor nincs bűn...
Az Ige így szól: Apcsel 17,16.
Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.
17.
Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piaczon mindennap azokkal, a kiket előtalált.
18.
Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.
19.
És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?
20.
Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.
21.
Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.
22.
Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.
23.
Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
24.
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25.
Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26.
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27.
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Tehát arról van itt szó-mint látjuk is: Az a nép, aki nem ismerte az Örökkévalót- akiknek ki sem jelentette magát az Isten, akik nem ismerték az Úr utait... és ezek bálványok által keresték őt... nost ezt itt és most elnézi nekik az Isten, de egyúttal: MEGTÉRÉSRE HÍVJA FEL ŐKET!
azaz: hagyják abba az eddigieket, és térjenek az Úr Utaira!
De azok akiknek már kijelentette Magát az Isten? Azoknak elnézi a tudatlanságot? Hiszen mindent megtett azért hogy megtudhassuk: Mi a jó-és mi a rossz; mi az Igaz és mi a hazugság... Az Ő Fiát (az Igét) és az Ő Szent lelkét is adta gyámolítóul.
Aki mindezt megveti-az Istent veti meg! Aki pedig megveti az Istent- Isten is megveti azt!
Van egy másik olvasat is a történetünkről, és sokan ezt a másik olvasatot veszik alapul, mintha azt mondanák: Az első nem lett jó-hanem a második...
Krónika I. könyve 21. rész
1. Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.
2. Monda azért Dávid Joábnak és a nép előljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt, Beersebától fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.
3. Akkor monda Joáb: Az Úr száz ennyivel szaporítsa meg az ő népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-é azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek büntetésére.
4. De a király szava erősebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt; azután megtért Jeruzsálembe.
5. És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel népének száma ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai közül pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi.
6. A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.
7. Sőt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt...
Tehát az első mondat: 1." Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt"...
AZ pedig amivel kezdtük: Sámuel II. könyve 24. rész
1. Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.
Tévedés történt volna? Ha az lenne, akkor a Szent Tan-hiteltelenné lehetne előttünk, mert ha egy tévedés -elírás történhetett, akkor több is lehetséges ugyebár...
A magyarázat pedig egyszerű: A Cselekvést nem az Örökkévaló végzi-hanem az Ítéletének végrehajtója!
Ez hasonló- ha nem- egyenesen ugyan az, mint amit olvasunk Jób esetében is, miszerint: Sátán kérte ki Jóbot, De a döntés Isten jogköre maradt.
Ugyan az, mint I Kir.22, 19. És monda Mikeás: Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az ő székiben ülni, és az egész mennyei sereget az ő jobb- és balkeze felől mellette állani.
20. És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá.
21. Akkor előjőve egy lélek, a ki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Miképen?
22. És felele: Kimegyek és hazug lélek leszek minden ő prófétáinak szájában. Akkor monda az Úr: Csald meg és győzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy.
23. Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.
Az Örökkévalónak minden döntésére van megfelelő Ítélet végrehajtója ugyanis- DE!!! Akár a Világosság angyala-akár a Szoton-akár egy démon- vagy akár ember legyen a végrehajtó: csak azt teheti-és csak annyit tehet, amit és amennyit az Örökkévaló enged!
Csupán érdekességként: Az I Krónika könyvében ezt olvassuk: "6. A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.
7. Sőt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt..."
Az eredtiben (Héber) pedig ugyanerről ezt: " De Lévit és Benjámint nem számlálta közöttük, mert utálatosnak bizonyult a Király szava Joábhoz. És visszatetszett Istennek szemeiben ez a dolog és megverte Izraélt."
Az eddigi tanítások szerint, egyértelműen Dávid követett el bűnt, mert tilos a népszámlálás...(mondja egy részük.) Nos nem tilos, és volt is már rá példa ugyebár, csakhát a törvény adja meg a népszámlálás módját. Azt pedig be kell tartani!
Más nézet szerint azért bűnös Dávid, mert nem az Istenre figyelt...De Istenre figyelt, és ezt leszögezi a II Sámuél 24, 1.!
Megint más nézet szerint, azért bűnös Dávid, mert a nép hadrafoghatóságáról akart, számszerű eredményt kapni. Ez sem talált, mert Dávid, minden hadjáratát-Istentől tette függővé!
A mai alkalmunk tanulsága talán az lehet, hogy lehetnek a Szent Tanban esetleg homályos-vagy számunkra nem érthető dolgok. Nem az a baj, ha beismerjük hogy: "legalábbis egyenlőre" nem értjük azokat, hanem az a baj: Amikor számunkra érthetetlen dolgokból-teóriákat gyártunk, és ezzel bemocskolunk olyan valakit- akit az Úr: Igaznak mond!
A Másik tanulság pedig az kell legyen: Mielőtt véleményt formálunk a törvényről-annak fontosságáról: Meg kell ismernünk a törvényt! Hiszen ma is az van-mint rég volt...
Annyira Igazak vagyunk, hogy arra már nincs szó ugye? Minden rendben, mert mi az Isten népe tudunk lenni... Nem érhet minket baj, hiszen az Úr velünk...
Csakhogy az Isten elsősorban és mindenek felett: IGAZ! És ha netán Ő-valamiért mégsem lát minket annyira Igaznak és Szentnek- fenntarthatja a próba jogát, velünk szemben is!
Ne feledjük, hogy az Isten haragja, Izráél népe ellen irányult. Ez a nép, hosszú ideje nem tartozott az Isten népéhez. Dávid alatt egyesültek, és lettek egy néppé-az Isten népévé.
A bűn miatt kiment a pusztító,és Izráélben pusztított, de Júda felett megállította az Isten!
Velünk is az a helyzet, hogy ugye beoltattunk a szelíd olajfába-tehát minden:"tuti" itt már baj nem lehet... ugye? És ha mégis? mert ezzel a felelősség és a kötelem is nagyra növekedett ám!!!
-
Sámuel I. könyve 24. rész
1.
És Dávid elméne onnan, és Engedi erősségei közt tartózkodék.
2.
Lőn pedig, hogy a mikor visszatért Saul a Filiszteusok üldözéséből, megizenték néki, mondván: Ímé Dávid az Engedi pusztájában van.
3.
Maga mellé vőn azért Saul az egész Izráel közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin.
4.
És eljutott a juhaklokhoz, a melyek az útfélen vannak, hol egy barlang volt; és beméne Saul, hogy ott szükségét végezze; Dávid pedig és az ő emberei a barlang rejtekeiben valának.
5.
Akkor mondák Dávidnak az ő emberei: Ímé ez az a nap, a melyről azt mondotta az Úr néked: Ímé kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, a mint néked tetszik. Felkele azért Dávid, és elmetszé orozva Saul ruhájának szárnyát.
6.
Lőn pedig ezután, hogy megesett a Dávid szíve rajta, hogy elmetszé Saul ruhájának szárnyát;
7.
És monda az ő embereinek: Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene, mert az Úrnak felkentje ő.
8.
És megfeddé Dávid kemény szókkal embereit, és nem engedte meg nékik, hogy Saul ellen támadjanak. Mikor pedig Saul felkelt a barlangból, és elment az úton:
9.
Dávid is felkelt ezután, és kiment a barlangból, és Saul után kiálta, mondván: Uram király! Mikor pedig Saul hátratekinte, Dávid arczczal a földre hajolt, és tisztességet tőn néki.
10.
És monda Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan ember szavaira, a ki azt mondja: Ímé Dávid romlásodra tör?!
11.
Ímé a mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották, hogy öljelek meg téged, de én kedvezék néked, és azt mondám: Nem emelem fel kezemet az én uram ellen, mert az Úrnak felkentje ő.
12.
Azért atyám! nézd, ugyan nézd felső ruhádnak szárnyát kezemben, mert mikor levágtam felső ruhádnak szárnyát, nem öltelek meg téged! Azért tudd meg és lássad, hogy nincsen az én kezemben hamisság és semmi gonoszság és nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedel, hogy elveszessed azt.
13.
Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened.
14.
A mint a régi példabeszéd mondja: A gonoszoktól származik a gonoszság; de az én kezem nem lesz ellened.
15.
Ki ellen jött ki Izráelnek királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát?
16.
Legyen azért az Úr ítélőbiró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből.
17.
És lőn, hogy a mikor elmondotta Dávid e szókat Saul előtt, monda Saul: A te szavad-é ez, fiam, Dávid? És felkiálta Saul, és síra.
18.
És monda Dávidnak: Te igazságosabb vagy én nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem néked.
19.
És te megmondottad nékem a mai napon, minémű jót cselekedtél velem, hogy az Úr kezedbe adott engem, és te még sem öltél meg engem.
20.
Mert ha valaki megtalálja ellenségét, elbocsátja-é őt békében az úton? Annakokáért fizessen az Úr néked jóval azért, a mit velem ma cselekedtél.
21.
Most pedig, mivel tudom, hogy te király leszesz, és Izráelnek királysága a te kezedben állandó lesz:
22.
Esküdjél meg nékem most az Úrra, hogy én utánam nem fogod kiirtani maradékomat és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából!
23.
És Dávid megesküvék Saulnak. És Saul elméne haza, Dávid pedig és az ő emberei felmenének az ő erősségökbe.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal vizsgáljunk meg egy érdekes és alaposan félre értett kérdést-mely a haraggal kapcsolatos.
VAnnak vélemények, mely szerint: Egyáltalán nem szabad haragudni; megint más vélemény szerint, szabad haragudni-csak nem szabad a haragnak utat engedni...
Akik azt vallják hogy , egyáltalán nem szabad haragudni- Jézus kijelentésére hivatkoznak- míg azok akik azt vallják hogy szabad- Pálra hivatkoznak.
Picit félreértett dolog ez, mert ugyanis ha megfigyeljük Jézus szavait- valójában Ő sem azt mondta hogy nem szabad haragudni.:
Mt.5, 16. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
Mielőtt Folytatnánk a Témát- figyeljük meg Jézus szavait a Parancsolatok-a Törvény tekintetében: " 18. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
Nagyon fontos ezt az utolsó mondatot tisztán érteni, utána elmondom hogy miért tartom fontosnak ezt a "látszólagos" kitérőt.
Tehát a mi Igazságunknak, többnek kell lennie- a Farizeusok Igazságánál...Ez alatt sokan-sokfélére gondolnak, és erről a kérdésről több teóriát is gyártottak már a magasan kvalifikált szakértők,
ezekben egyetlen közös pont van: egyiknek sincs köze az Igazsághoz...
Hogy ezt a mondátát-Jézusnak megértsük, nem kell egyetemi diploma, csak az kell hogy Rá figyeljünk. ígytehát akkor is, amikor ezt a mondatát magyarázza:
Máté Evangyélioma 23. rész
1.
Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,
2.
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3.
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
A Farizeusok Igazsága tehát az, hogy ők tudják-ismerik az Igazságot. ( csak épp nem az szerint jártak.) A mi igazságunk úgy lehet- sőt- az által kell hogy több legyen, hogy Ismerjük az Igazságot, és az szerint is járunk!
Így értjük meg Jézus szavait itt a Mt.5-ben, nevezetesen: Mt.5,19.
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
Azaz: Ha valaki bár hirdeti az Igazságot, de ő maga csak egyet is megront, tehát vét egy ellen a parancsolatok közül,nos hát az így jár... ( Jézus azt mondja: A Legkissebb parancsolatok közül egyet!)
Mellyek a kissebb- és mellyek a nagyobb parancsolatok? Hát ez az... Ha valaki nem ismeri a parancsolatokat- ezt sem tudhatja.
Ezt azért tartottam fontosnak tisztázni, mert sajnos egyre többen hirdetnek a keresztényi körökben szabadságot a törvénytől...Azt mondják: " Már" nem kell az Istennek engedelmeskedni...
Mondom a Keresztényi körökben....(!) Volt valaki, aki nemrég úgy kezdte bevezetni az eszmefuttatását- hogy elmondta: " Én így és így szabadultam meg az Isten törvényétől..." És voltak a hívők közt olyanok, akiknek ez tetszett...
Azt meg különösen érdekesnek tartom, hogy olyas valaki beszélt a Törvény miatti félelmekről, aki soha nem ismerte a törvényt, és soha nem is próbált az szerint járni...
Az Isten egyféleképpen hirdet szabadságot a törvényétől márpedig: Jer.34,8.
Ez a beszéd, melyet szóla az Úr Jeremiásnak, minekutána Sedékiás király szövetséget köte az egész Jeruzsálembeli néppel, szabadságot hirdetvén köztük.
9.
Hogy kiki bocsássa szabadon szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát a héber férfit és a héber leányt, hogy senki ne szolgáltasson közöttük az ő Júdabeli atyjafiával.
10.
És engedelmeskedtek mindnyájan a fejedelmek és az egész nép, a kik szövetséget kötöttek, hogy kiki szabadon bocsássa az ő szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát, hogy senki azokkal ne szolgáltasson többé; és engedelmeskedtek és elbocsáták azokat.
11.
De azután elváltozának, és visszahozák a szolgákat és szolgálóleányokat, a kiket szabadon bocsátottak vala, és őket szolgákká és szolgálóleányokká tevék.
12.
És lőn az Úrnak szava Jeremiáshoz az Úrtól, mondván:
13.
Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem a ti atyáitokkal azon a napon, a melyen kihoztam őket Égyiptom földéről, a szolgálatnak házából, mondván:
14.
Mikor a hét esztendő eltelik, kiki bocsássa el az ő héber atyjafiát, a ki néked eladatott vala és hat esztendeig szolgált téged; bocsássad őt magadtól szabadon. De nem hallgatának a ti atyáitok engemet, és fülöket sem hajtották erre.
15.
És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én előttem, kiki szabadságot hirdetvén az ő atyjafiának, és én előttem szövetséget kötöttetek abban a házban, a mely az én nevemről neveztetett.
16.
De elváltoztatok, és beszennyeztétek az én nevemet, és kiki visszahozta az ő szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát, kiket egészen szabadon bocsátottatok vala, és igába vetettétek őket, hogy néktek szolgáitok és szolgáló leányaitok legyenek.
17.
Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára.
18.
És odaadom a férfiakat, a kik megszegték az én szövetségemet, a kik nem teljesítették a szövetség pontjait, a melyet előttem kötöttek vala tulokkal, a melyet ketté vágának és átmenének annak részei között. (!)
Napersze... Szinte hallom is: " de ez az Ószövetség ideje volt...Mondják erre sokan. Énpedig azt mondom: Valóban?
Akkor nézzük ugyanezt máshol: Mt.24, 45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
A Szövetségszegés büntetése a kettévágatás ugyanis! A Törvény- rendkívül komplex! Vannak akik az Istennel való együttjárás szabályait ugyan igyekeznek megtartani, de az emberekkel való együttélés szabályait semmibe veszik.
Ám a Törvényből kiderül: Aki nem tiszteli az emberekben is Istent, tehát hogy minden ember az Ő teremtménye, és minden embert haza vár, mindenkiért adta az Ő fiát...
Tehát ha valaki ezt nem tartja tiszteletben- az az Istent sem tartja tiszteletben. Mert a Törvény, ugyan két kőtáblán adatott, de a kettő akkoris EGY és OSZTHATATLAN!!!
Jakab is azt mondja: Jak 2,10
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
A Törvénytől való- ösztönös félelem leg gyakoribb oka lehet, a hamis tanítás is. Vegyük például a haragot. Nézzétek Testvérek: Ezen a világon elég macerás lehet a hívő élete. Szinte minden eszközzel igyekszik e világ, lelombzni a hívőket... valóban felháborító dolgokkal zaklatnak minket-valóban felháborító dolgok történnek-A bűn és a törvénytelenség- valóban szinte elvárt egyetemesen,
és szinte csak olyan dolgok történnek, amik a lelki békénk megrontására igyekeznek...Plánemeg: Ha Testvér vagy családtag okoz nekünk fájdalmat-megbotránkozást.
Bizonyos esetekben- sokakban felmerülhet a rettegett érzés: a harag... És a hamis tanítások miatt- sokan járnak meggörnyedve- Isten elől bujkálva, mert azt tanulták: Nem szabad haragudni, meg: Szeretni kell... de hogy hogyan kezeljék az ilyen helyzteket, azt nem tanították, ezért mivelhogy nem tudják ilyenkor mi a járható út, tehát félnek, és magukat kárhoztatják.
( olyanok is, akiknek nem kellene.)
Tehát: Szeressük az ellenségünket-Hiszen ezt tette Dávid is, és erre tanít Jézus!
Most viszont ( talán elsőként) Nézzük miben áll, ez a szeretet:
Sám.24,9.
Dávid is felkelt ezután, és kiment a barlangból, és Saul után kiálta, mondván: Uram király! Mikor pedig Saul hátratekinte, Dávid arczczal a földre hajolt, és tisztességet tőn néki.
10.
És monda Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan ember szavaira, a ki azt mondja: Ímé Dávid romlásodra tör?!
11.
Ímé a mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották, hogy öljelek meg téged, de én kedvezék néked, és azt mondám: Nem emelem fel kezemet az én uram ellen, mert az Úrnak felkentje ő.
12.
Azért atyám! nézd, ugyan nézd felső ruhádnak szárnyát kezemben, mert mikor levágtam felső ruhádnak szárnyát, nem öltelek meg téged! Azért tudd meg és lássad, hogy nincsen az én kezemben hamisság és semmi gonoszság és nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedel, hogy elveszessed azt.
13.
Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened.
14.
A mint a régi példabeszéd mondja: A gonoszoktól származik a gonoszság; de az én kezem nem lesz ellened.
15.
Ki ellen jött ki Izráelnek királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát?
16.
Legyen azért az Úr ítélőbiró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből.
Tehát harag- vs. szeretet...
az egyik fegyveres alakulatnál ahol szolgáltam egykor ( nem rendőrség) , volt egy szlogen- amit a "jól megfontolt és hibátlan" rendelkezések szültek : Ami kerek azt visszük-ami szögletes azt gurítjuk...
Ez arról jutott eszembe, hogy a hívők is gyakorta esnek abba a hibába, hogy ami lelki azt el materializálják ( pl.: Bár Jézus azt mondja: Ne gyüjtsetek magatoknak gazdagságot erre a földre... azért a hívek bizonyos csoportja, az Ábrahámi áldásokban is a Gazdagságot véli felfedezni, és pénzre-hatalomra-gazdagságra szavaznak.)
És ami Valóban materiális- azt el szellemiesítik...( pl.: A Hit! Elég hinni Istenben- nem kell engedemeskedni is neki... Mert nem értik, hogy a Hit a tökéletes engedelem!)
Érzelmeket keresnek-érzelmi állapotokra törekednek- érzelmeket követnek sokan...
Szeretet... mintha valami érzelmi állapot lenne, amiben nem látom az ellenségem- ellenem irányuló törekvéseit, hanemcsak egy rózsaszínű fátyolon át látom az elémtáruló csodaszép dolgokat...
Nézzük Dávid esetét újra:
"13.
Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened.
14.
A mint a régi példabeszéd mondja: A gonoszoktól származik a gonoszság; de az én kezem nem lesz ellened.
15.
Ki ellen jött ki Izráelnek királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát?
16.
Legyen azért az Úr ítélőbiró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből."
Hát ez ugye nem egészen az a rózsaszín fátyol... ez inkább: " Önmagamért nem állok bosszút- hanem Istenre bízom.)
Jézus mit is tanít erről?
Mt.5, 43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Azaz: Mindenkivel tegyetek jót- tudjatok jót tenni! A Többit pedig bízzátok Istenre! ( Ugyanis egykor mindannyian-Isten nélkül valók voltunk, és akaratunkon kívül is okozhattunk bajt-botránkozást azoknak, akik már akkor Isten népe voltak... De minket is utolért-elért, az Isten Kegyelme és hívó szava, és azok akiket egykor bántottunk-Testvérként köszöntenek ma.)
" Imádkozzatok azokért, akik háborgatnak titeket..." De hogy imádkozzunk azokért, akik bajokat okoznak nekünk? " fogalmazódik meg sokakban ez a kérdés...
Nos nem úgy, hogy: Álld meg ezt és ezt az embert Istenem. Mert az Istentől nem kérhetünk a bűnre áldást, mert azzal igazságtalanságra kérnénk az Istent.(!!!)
De a megtéréséért Imádkozhatunk, hogy őt is elérje az Isten kegyelme azért imádkozhatunk, és Jézus tanítása szerint: Imádkoznunk is kell!
Ezt nevezhetjük így is: "kettőt egy csapásra" Hiszen ha megtér, a gonoszsággal is felhagy, így nemcsak hogy egy testvérrel több lesz az Egyházban, egyel kevesebb pedig a kárhozatban, de még a hadjáratot is befejezi, ami ellened irányult...
Dávid bár nem rajongott Saul-ért, de mégis mindíg a jóra törekedett érte, és nem indult soha ellene! Soha nem vette kezébe a sorsának egyengetését, hanem Istenre bízta azt.
Ezt tanította később Jézus, a Mt.5-ben.
Pál is erre inspirál minket: Rómabeliekhez írt levél 12. rész
1.
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2.
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
3.
Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
4.
Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:
5.
Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.
6.
Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük;
7.
Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;
8.
Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje.
9.
A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
10.
Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.
11.
Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.
12.
A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak;
13.
A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.
14.
Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
15.
Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
16.
Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.
17.
Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.
18.
Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
19.
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
20.
Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.
21.
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
Meggyőzés-megbékélés-helyreállítás.
Főleg ez az utóbbi dolog, mint: "Helyreállítás" okozhat ( Okoz) sokaknak gondot... Helyreállítás alatt értendő: Vissza állítani az eredeti állapotot.
De ezt valóban úgy kell mint ahogy azt értik a legtöbben? Mert ezért szenvednek önvádlásban és ok nélkül való bűntudatban oly sokan....
Lássuk elsőként Dávid példaadásából, mikor-hogyan és mivel állította helyre a kapcsolatát Saul-al?
Sámuel I. könyve 24. rész
1.
És Dávid elméne onnan, és Engedi erősségei közt tartózkodék.
2.
Lőn pedig, hogy a mikor visszatért Saul a Filiszteusok üldözéséből, megizenték néki, mondván: Ímé Dávid az Engedi pusztájában van.
3.
Maga mellé vőn azért Saul az egész Izráel közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin.
4.
És eljutott a juhaklokhoz, a melyek az útfélen vannak, hol egy barlang volt; és beméne Saul, hogy ott szükségét végezze; Dávid pedig és az ő emberei a barlang rejtekeiben valának.
5.
Akkor mondák Dávidnak az ő emberei: Ímé ez az a nap, a melyről azt mondotta az Úr néked: Ímé kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, a mint néked tetszik. Felkele azért Dávid, és elmetszé orozva Saul ruhájának szárnyát.
6.
Lőn pedig ezután, hogy megesett a Dávid szíve rajta, hogy elmetszé Saul ruhájának szárnyát;
7.
És monda az ő embereinek: Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene, mert az Úrnak felkentje ő.
Lehet hogy esetleg sokan nem értik, és sokak nem is tudják, de Dávid részéről, itt ment végbe a helyreállítás.
Nevezetesen: Dávidot felbíztatták hogy: a sikerért itt és most kell tenned! Dávid pedig egy momentumot akart csak magának... egy bizonyságot, ami jobb belátásra ösztökélheti azt , aki üldözi... egy bizonyságot, ami meggyőzheti Sault. Isten a kezembe adott tudd meg! De nem élek vele- illetve én így élek a lehetőségemmel!
Dávidban helyre állt az Isten iránti tisztelet-Saul hatalmával szemben is, újra meg újra! Megerősödött ebben. Láthatjuk is: 8.
És megfeddé Dávid kemény szókkal embereit, és nem engedte meg nékik, hogy Saul ellen támadjanak. Mikor pedig Saul felkelt a barlangból, és elment az úton:
9.
Dávid is felkelt ezután, és kiment a barlangból, és Saul után kiálta, mondván: Uram király! Mikor pedig Saul hátratekinte, Dávid arczczal a földre hajolt, és tisztességet tőn néki.
A Jótett, meg is hozta a gyümölcsét, hisz-Saul, itt jobb belátásra- ezzel egyidőben: Bűnbánatra jutott! Elfogadta Isten mindenhatóságát, ezzel együtt az Isten döntését, és belátta, hogy Dávid nem a maga akaratából lép a helyébe, és nem is a maga kezével akar véget vetni Saul Királyságának.
17.
És lőn, hogy a mikor elmondotta Dávid e szókat Saul előtt, monda Saul: A te szavad-é ez, fiam, Dávid? És felkiálta Saul, és síra.
18.
És monda Dávidnak: Te igazságosabb vagy én nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem néked.
19.
És te megmondottad nékem a mai napon, minémű jót cselekedtél velem, hogy az Úr kezedbe adott engem, és te még sem öltél meg engem.
20.
Mert ha valaki megtalálja ellenségét, elbocsátja-é őt békében az úton? Annakokáért fizessen az Úr néked jóval azért, a mit velem ma cselekedtél.
21.
Most pedig, mivel tudom, hogy te király leszesz, és Izráelnek királysága a te kezedben állandó lesz:
22.
Esküdjél meg nékem most az Úrra, hogy én utánam nem fogod kiirtani maradékomat és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából!...
Sajnos ez azonban csak átmeneti megtérés volt Saul számára, de nem is azt látjuk hogy: "Ok" megvolt a helyreállítás, és Dávid és Saul kart-karba öltve elügettek a naplementébe...- hanem azt hogy:
23.
És Dávid megesküvék Saulnak. És Saul elméne haza, Dávid pedig és az ő emberei felmenének az ő erősségökbe.
Ezek után nemsokkal pedig a Filiszteusokhoz ment Dávid, és nem próbálkozott többet Saulnál... Nem bizalmatlanság okán, hanem azért, mert jól tudta: Mire számíthat Saultól...
Sault sem tette ki erején felül való kísértésnek- hiszen azzal ha Dávid szem előtt lett volna, Saul ujra megpróbálta volna megölni-megöletni Dávidot, bűneit többítve.
De magát sem tette ki Dávid, a folytonos menekülésnek-üldöztetésnek-bizalmatlanságnak... míg számára ez további haragot eredményezett volna...
Lássuk be Testvérek,ez nem az a helyreállítás, amit tanítanak mostanság. A helyreállítás jelentése: Én magam álljak helyre-mind lelkileg-mint testileg Istennel és azzal aki nekem bántásomra volt (van), függetlenül a másik féltől.
Azaz: Ismerjem el és fgadjam el, hogy ő is Isten teremtménye-Isten őt is meggyőzheti-ha bajba kerül az illető: Tudjak vele jót tenni, és ne utat a haragnak vele szemben- azaz: Ne vegyem kezembe a bosszú lehetőségét!
Tehát ahogy Pál mondja: Rm.12,17.
Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.
18.
Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.
19.
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
20.
Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.
21.
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
Dávid, a szó-szoros értelmében, igenis haragudott Saulra. És Isten ítéletét kérte és várta Saulra. ( Volt oka rá...) De nem vette kezébe az ítélet végrehajtását.
Jézus sem azt mondja: Ne haragudjatok... Hanem azt: Ok nélkül ne haragudjatok!
Mt.5,21.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22.
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
De mi lehet ok a hargra- és mi nem? Nos Saul ténykedései és igyekezete, okot adott Dávidnak a hargra például...
De mi lehet az, ami nem ok a haragra? Itt most sorolhatnám a lehetőségeket, mint pl.: Rálépett a kedvenc kavicsomra; azzal a szemével nézett rám mint amivel a kutyára is szokott; kaviccsal dobálja a repülőket...stb.
Vagy inkább csak annyit is mondhatnék: az nem ok, ha valamit keresek amiért haragudhatok. amikor én provokálom ki a sértést vagy azt a cselekedetet, amiért már haragudhatok. amikor eljátszhatom végre a sértett szerepét-akit engesztelni kell...
Tehát az sem lehet ok a haragra, amikor le kell aratnom-amit vetettem! Avagy: Sok esetben azért haragszunk meg ok nélkül valakire vagy valamire, ami valójában csak jogos fizettség azért, amit mi tettünk-vagy tenni szándékoztunk...
Hogy mi is lehetne a mai alkalom konklúziója? Nos talán csak annyi: Mielőtt leszóljuk-elvetjük az Örökkévaló- Örökkévaló Igéjét, legalább ismerjük meg!
( És talán páran, ha átgondolják ezt a mai Igehalmazt amről itt és most szó volt, és felfedezik, hogy ok nélkül vádolták magukat harag vagy meg nembocsátás miatt, most végre felszabadulhatnak...)
-
János Evangyélioma 5. rész
1.
Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
2.
Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
3.
Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
4.
Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
5.
Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
6.
Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
7.
Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
8.
Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
9.
És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
10.
Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
11.
Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
12.
Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
13.
A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
14.
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
15.
Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
16.
És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
17.
Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18.
E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.
19.
Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
20.
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
21.
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
22.
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23.
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
24.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26.
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27.
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28.
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29.
És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
30.
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
31.
Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32.
Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
33.
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34.
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35.
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
Áldott Testvérek. Jézusról-mint Messiásról, általában az a képzet alakult ki a legtöbb hívőben, hogy volt egykor a Teremtő, aki rendelt ezt-meg azt, de látta Jézus hogy ez így nem működik, ezért eljött, és mindenkit üdvre visz-az Atya rendeléseitől függetlenül.
Egy időben hallhattunk oly agymenéseket, hogy: Az Ó szövetség Istene az ítélet Istene volt, de az Újszövetség Istene a kegyelem Istene lett... ( mintha két Isten is lenne...)
Bár sokan állítják hogy ismerik Jézust, valamiért a lényeg-sokak számára értelmezhetetlen maradt.
Jézus mondja Önmagáról: "36.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem."
Tehát nem oly dolgokról van szó, melyek előjel nélküliek, hanem az Általa tett dolgok bizonyítják, hogy Istennek eleve elvégzett tervének beteljesítésére jött.
Ez persze azt is jelenti, hogy nem elég "elfogadni" hogy Jézus az, akinek mondja magát... hanem Jézusban, a cselekedeteiről kell " Felismerni" az Atyát!
Nos ha ez feladat lenne, akkor ez a "feladat", sokak számára ki is meríti a lehetetlenség fogalmát, mert nemes egyszerűséggel, nem olvassák a Tanach-ot.
Hogy miért lehet fontos a Felismerés? nos egyebek mellett azért, mert ez által tudatosul bennünk, hogy nem változott az Örökkévaló-így tehát a végzése sem. Ez az ismeret pedig így, megóvhat (na) bennünket és még sokakat a tév utaktól- a hamis istenkép követésétől ( Baal)
És a végső- nagy csalódástól, amiről a próféta tesz bizonyságot: Ámos 5, 18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Arról nem is beszélve, hogy ugyan ezen felismerésről számoltak be az Apostolok is, mi pedig "állítólag"- az ő hitüket követjük.../ Jn.6,67.
Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
68.
Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
69.
És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia./
Akkor tehát nézzük meg, hogy pl.: az Imént olvasott fejezet cselekményeit hol jelzi a Tanach előre, azaz : Az Istennek mely ígéretei teljesednek be ezen fejezetben?
A Jn.5, 1-36-ig: A gyógyításról-a halálból való életről-ítéletről-kárhozatról szól... Itt azonban meg kell jegyezni, hogy bár sokan azt gondolják a halál- mint az emberi élet végállomásából való fetámadásról van szó, ám tévednek... és minél többen gondolják ezt-annál többen tévednek!
Ugyanis nem erről van szó, de ennek megértéséhez, vissza kell ugranunk picit térben és időben- egészen a kezdetekig. Tehát: Bö' resit...
I Mózes 2, 15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz...
Nos tehát láthatjuk, hogy volt idő, mikor a Törvény, valójában egyetlen tiltást tartalmazott... Arról az egyről nem ehetsz...
Volt egyszer, mikor egy testvér azt kérdezte tőlem: Ha az Edenben még minden jó volt és tökéletes... gaz sem volt, akkor miért kellett mívelni és mitől kellett őrizni a kertet?
Jogos kérdés ez, a válasz pedig ez esetben is a szavakban keresendők- azaz a szavak jelentésében, illetve azon jelentésében, amikkel egykor bírtak.
Míveld: azaz te is a rendelések megtartásával élj! ( tedd ami rád bizatott.) és Őrizd: ne térj el attól! ( vigyázz magadra, nehogy áthágd!)
Tehát innen indul az élet és a halál értelme. Ha az Isten rendelései szerint vagy- akkor élsz! ha eltérsz attól, akkor meghaltál...
A Bűn elkövetése, ami valójában az Isten rendeleteinek áthágása, eredeztetője lett, egy új létformának, egy olyan létformának, amit az Örökkévaló nem teremtett!
Ez pedig nem más, mint a Testi ember léte, melyről viszont már határozott az Isten:I Mózes 6,3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Ami azt is jelentheti: Isten egy tágabb értelemben határozott, a Testi ember újászületésének-(megtérésének) idejéről... azaz: ennyi, tehát a földi pályafutás ideje szab határt a megtérésnek, ami azt is magában foglalja, hogy a testi halál után, már nem reménykedjen senki az irgalomban-ha addig nem élt a lehetőségével.
Tehát a lényeg ismét: Aki testi emberként él, az az Isten számára - halott! Hiszen nem az Isten szerint él, nem az Istennel való közösségben van.
Erre egyébbként Jézus is utal egy helyen mikor azt mondja: Mt 8,22
Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Tehát ebben az értelemben nézzük a Jn.5-öt: Jn.5,24.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26.
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27.
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28.
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29.
És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
30.
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
Akkor nézzük, van e ezeknek előjele a Szent tanban?
Ezékiel próféta könyve 37. rész
1.
Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala.
2.
És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala.
3.
És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!
4.
És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!
5.
Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek.
6.
És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
7.
És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez.
8.
És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök.
9.
És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!
10.
És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.
11.
És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!
12.
Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére.
13.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem!
14.
És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten.
Nos úgy tűnik, hogy megtaláltuk amit kerestünk, de az van, ha itt- ezen a ponton megállunk, azzal elveszítjük azt a lényegi részt, ami bennünket, a helyes irányba terelne...
Tehát azt látjuk az eddigiekben, hogy nem egy "jobbhijján" döntés következménye a Messiás eljötte, hanem egy eleve elvégzett határozat beteljesülése. És ami még nagyon fontos: Az az Ige- az Isten Igéje tehát, amitől sokan vissza riadnak-amivel sokan nem törődnek... tehát ugyan az az Ige határoz a feltámadásról-az Új életről is.
Ez sem egy eddig még nemvolt-demostár van prófécia, hiszen ennek is megvolt az előjele már régen!
IV.Mózes 21,4.
És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7.
Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8.
És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9.
Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
Isten Igéjét- ama régi Manát- sokan megvetették- nem kellett nekik, lázadtak és engedetlenkedtek. amikor jött a baj, mégis Istenhez kiáltottak, de az Örökkévaló, nem egyszerűen a bajt szüntette meg, ( bár sokan ma is ebben reménykednek akkor amikor eléri őket a baj...)
Hanem úgy rendelkezett: Adott egy Igét- ha annak engedelmeskedsz- élni fogsz! Ez egyben az új életre születés ígérete- előjele is volt, hiszen aki elment és felnézett az érc kígyóra, már haldoklott a kígyó marástól. tehát halálra volt már ítélve, de ha engedelmeskedett Istennek, immáron új - megújult formában ( engedelmesség által ) élt tovább.
Ezek után egy váratlan fordulattal vissza térve a Jn. 5-höz, megértjük hogy Jézus cselekményeiben, az Isten eleve elhatározott tervét vitte- viszi végbe. Ezért mondja azt: Jn.5,24.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26.
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27.
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28.
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29.
És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
Tehát Ezekiél 37-imént idézett részletében megtaláltuk, Jézus cselekményének-Igehirdetésének- magyarázatának előjelét, de mint mondtam, ha megállunk azon a ponton, akkor életbevágóan fontos bizonyságoktól fosztjuk meg magunkat, ami nélkül csak tévelygnénk a hit útján...
Akkor tehát ami eddig kimaradt:
Ez.37,15.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
16.
És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ő társaié.
17.
És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben.
18.
És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel?
19.
Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben.
20.
És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára:
21.
Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjökre.
22.
És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra.
23.
És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök.
24.
És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik.
25.
És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké.
26.
És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem őket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké.
27.
És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem.
28.
És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.
További tévelygés tannak bizonyul tehát ezek ismeretében az is, hogy a Törvény a Zsidóknak adatott csak, a nemzetekből származóknak nem kell azal élni...
A Nemzetek beoltatásának ígérete itt is felemlítésre kerül, persze ha értjük amit olvasunk...
Efráim-azaz Joszef ága. Nos Tudjuk hogy ki volt József-azaz Joszef, tudjuk azt is, hogy Yakov-Micráimba való érkeztéig: két fia született, ám a zsidó értelemben, ők már nem voltak zsidók, mert nem izraelita asszonytól születtek, hanem nemzetekbeli-től.
Hogy ők is Yiszráél örökségébe léphessenek, kellett a befogadás, amiről olvashatunk is : Mózes I. könyve 48. rész
1. És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek...
Az utolsó mondat jelentése : "magyarosítva": A Nemzetekből valók- IzrelBEN(!) áldatnak meg. Pláne meg, ha értjük, hogy Yakov-ot nevezte először az Isten- Izraelnek.
Erről a beoltatásról ír Pál, a Róma levél 11. fejezetében.
Konklúzióként tehát: A Nemzetekből beoltatottak életére ugyan úgy- akár a Zsidókra- vonatkozik a határozat, miszerint: Ez.37,23.
És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök.
24.
És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik.
25.
És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké.
26.
És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem őket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké.
27.
És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem.
28.
És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.
Egyébbként ezt Jézus is említi: Jn.10, 14. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15. A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Érdekes lehet a 16-os vers egy mondata, miszerint: ... " és hallagtank majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor."
Azaz: Engedelemben való követés. Erről- kritériumként máshol is hangot ad a Messiás, és persze mindjárt magyarázatot is:
Jn.14,21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Vagyis: Aki a Messiásnak engedelmeskedik-az valójában az Atya rendeléseinek engedelmeskedik- aki pedig nem engedelmeskedik: az Atya Igéjét veti meg!
Illetve, és a továbbiak szerint: Jel.22, 10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
Tehát akik így- ezek alapján ismeri fel: Jézusban a megígért Messiást, az nem tévelyeg oly módon, miszerint: " Bár az Isten mondott ezt is meg azt is, de eljött Jézus, aki megment mindenkit az Atya Ítéletétől, és csakazértis Üdvözít mindenkit..."
A ami alkalom konkúziója is csak egy példa volt arra, hogy az "Ó" nélkül, lehetetlen helyesen értelmezni az Újat...
-
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21. Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24. Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
25. És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27. Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
28. És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.
29. Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.
30. És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
31. És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.
32. Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
33. És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk.
34. És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
35. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
39. És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiűzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.
40. Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendő vala.
41. És lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről.
42. Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.
43. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
44. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
45. A zsellér és a béres ne egyék abból.
46. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
47. Izráel egész gyülekezete készítse azt.
48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
50. És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.
51. Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.
Áldott Testvérek. Az idei évben, tegnap kezdődött a Peszach ünnepe, és nyolc napig tart.Mi is ez a peszach? Mit is ünneplünk ekkor?
Erről beszéljünk a ma esti alkalommal.
Peszach jelentése: Elkerülés, mert elkerülte az Úr az Isráélt-mikor ítélettel átvonult- micráim földén és megölte az elsőszülötteket, de Isráélt nem érte csapás, mert megjelölték a házaikat a bárány vérével.
Csak az érdekesség kedvéért, gondoljuk át, ma mi történne-vagy mi történt volna azokkal, ha úgy gondolkodtak volna mint a mai kereszténység nagy része?
"Nem kell az engedelmesség- hiszen Isten úgyis megbocsát, mert megígérte..." Ugye ismerős jelmondat ez? Nos. ha azok is így gondolkodtak volna, akkor ma nem lenne miről beszélni-mert Isráél megmaradottai-Micráimban maradt volna.
Ugyanis: Isten Parancsolata ez volt: Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára...
Ez az a vérjel, ami arról tanúskodik, hogy akik abban a házban laknak-engedelmeskedtek az Isten Parancsolatjának.
És egyben ez volt az ok, amiért nem érte őket a csapás. Mivel a vérnek az újszövetségben is nagy szerepe van, itt és ezen a ponton tisztázzuk, hogy mi is a vér:
III.Mózes 17,11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Tehát azt látjuk, hogy a vér, maga az élet- egészen pontosan: Annak az élete, akié a vér. Namost akkor: Ha tehát valaki, az Isten elé akart járulni, anélkül hogy azonnal az Isten ítélete alá kerüljön-vér áldozatot kellett bemutatnia-önmagáért.
Mivel akkor még csak az Isten által megnevezett állatoknak nem volt bűnük az Isten előtt, ezért ezen állatok vérét vitték magukért az emberek. Ahogy ezt a Zsidókhoz írt levél szerzője is mondja: Zsid 9,22
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
Ezt nevezzük : Helyettesítő áldozatnak, mikor is: a vér tisztasága- az áldozó tisztátalansága helyett szól. Ezt nem lehet kiérdemelni-ki erőszakolni... Az áldozatnak nem szabad ellenkeznie-védekeznie, hiszen akkor gyilkosságról beszélünk, és nem áldozatról.
Mindezek megtartásával, azt is értenünk kell, hogy a vér, nem pusztán a bűnök eltörlését eredményezi, hanem egyfajta "csere" történik, hiszen az Áldozat meghal a bűneimért-én pedig az Ő vére által élek, tehát: Az Ő bűntelen életét élem ez után.
Ez az, ami az Ószövetségben nem juthatott tökéletességre, de Jézus engesztelő áldozatával igen, mert ahogy máshol is mondja a Törvény: V.Mózes 12,23.
Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
/ Mivel most nem a kóser táplálkozásról beszélünk, ezért kiemelném azt a részt ami most nagyon fontos a számunkra: "...mert a vér, az a lélek..."
Az embert ugyanis így nevezi az Örökkévaló: "Élő lélek" ( ha ugyan él az a lélek már...) Tehát Jézus a vérével együtt- a Lelkét is adta nekünk- / tehát nem csak áldozatot adott értünk, hanem egy új életet is! /és ez azt jelenti: Azok a megszenteltettek, akik az Ő életét élik-illetve: Ő él bennük.
Ezért mondja Pál: Galata 2, 20.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Ezeké tehát a helyettesítő áldozat.
Tehát egészen egyszerűen: Amikor az Örökkévaló-átvonult Micráim földén, azokhoz nem ment be ítéletre, ahol tiszta és bűntelen életet látta.
Most egy másik aspektusból is nézzük meg azt a bizonyos-és gyakorta hallott jelmondatot, amit már idéztünk: "Nem kell az engedelmesség- hiszen Isten úgyis megbocsát, mert megígérte..."
Ez ebben az olvasatban Igaz is lehet- de mint mindjárt meglátjuk:ebben az olvasatban is (!!!) Feltételhez van kötve!
Mert bár az Örökkévaló, már a kezdetekben ígéretet tett arra nézve hogy kihozza Isráél fiait a rabságból, hiszen olvassuk: I Mózes 15,12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
És azt látjuk, hogy az Istentől rendelt idő szerint- és pontosan az szerint! Hiszen kétszer is olvassuk egy fejezetben: II Mózes 12, 40. Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendő vala.
41. És lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről.
illetve: II.Mózes 12,51. Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.
Tehát ugyan azon a napon jöttek ki- mint amelyiken bementek, csak a két esemény közt, eltelt 430 év. De azt is látjuk, hogy az ígéret beteljesülése, egy "véletlennek" tűnő eseménnyel vette kezdetét:II.Mózes 2,23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
Na igen... Ahogy Mózes mondja: Zsoltárok 90, 4. Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel...
Istent nem lehet sürgetni semmivel, de nem is kell, hiszen akár egy pillanat alatt is betudja pótolni az emberek által: "el tékozoltnak" ítélt esztendőket!
Hogy ez a Véletlennek tűnő esemény, mennyire "véletlen", azt nem tudom. De azt tudom, hogy erre mondja Jézus: Jn.6,65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
És végezetül az ígéret második része is betelejesedett, ugyanis megmondatott Istentől: I Mózes 15, 14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal...
És négyszáz harminc esztendő végén: II Mózes 3, 19. Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem.
20. Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.
21. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
22. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot...
Tehát azt látjuk, Istennek minden ígérete- a leg apróbbnak tűnő dolgokban is, pontosan teljesdnek be! Így tehát és elsősorban: Az engedetlenségre ítélet (halál)- az engedelemre dícséret- azaz: Áldás. (élet.)
(Sikerült egy mondatban összfoglalni az V.Mózes 30-at.)
Szokás mondogatni a keresztény körökben: " A megszentelődés útja, egy folyamat... és ezen folyamatban- lépésről-lépésre tisztít meg az Úr a bűnöktől..."
Azért ezzel a kijelentéssel óvatosan ám testvérek! Mert a megszentelődés-nem ugyan az, mint az ellenszegüléstől- bűnöktől való megszűnés!
A bűnt a Szent tan, Kovásznak nevezi... ezen kovász eltakarítását, nem folyamatábrán kérte az Örökkévaló, hanem az ígéretének beteljesedése előtt, hogy mire eljön az ítélet tételre, az Övéi, már készek legyenek!
Azoknak akik elvesztek a pusztában, nem az engedelemmel volt problémájuk, hiszen amit mondott az Isten, azt megették... Megmondatott: Öljetek bárányt! és öltek... Fessétek be a vérével a szemöldökfát, és az ajtó feleket! megtették...a vándorlás során is: Induljatok és indultak- álljatok meg és megálltak-tisztítsátok meg magatok és megtisztálkodtak...
esetükben nem ez volt a bukás oka, hanem a megszentelődés- tehát az e világtól, vagyis az úgy nevezett: Ó emberi természettől, és a test kívánságaitól való elválasztódás! ( egyetlen esetet leszámítva, de valójában akkor is a testi szemlélet volt a lázadás oka, ezért ijedtek be az "óriásoktól"
/ Ezért mondja Pál: Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1.
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2.
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3.
És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4.
És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5.
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6.
Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7.
Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8.
Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9.
Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10.
Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
13.
Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
14.
Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást...
A Maiak ennél azért többre mennek? nem! hiszen nekik már az engedelemmel is bajuk van...
Ez volt tehát. És mi van ma? Vannak akik csak a kárhozattól való félelmükben mennek Jézushoz, és megint vannak, akik Istentől- ill. Isten ítéletétől való félelmükben menekülnek hozzá...de csak a végeredményért, az Útért nem. Pedig a mi Urunk nem csak élet, hanem:
Jn.14,6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Erre mondjuk: Pech... ( bal szerencse)
Út- mint a Megszentőlődés, tehát az Atyához való járulás záloga!
Igazság- mint az Ítélettől való menekedés egyetlen lehetősége! / Ézs 1,27
Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által... illetve: Ézs 54,14
Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád./
Élet- Az Isten számára- az egyetlen elfogadható létforma, ami nem a testi embert jelenti, hanem az Isten fiát. ( Ezért nevezzük Jézust az élet fejedelmének, hiszen új életre vezet bennünket.)
/ Az első emberpár bűnbe esésétől- az ember lelke a halál állapotába került, ekkor született az új létforma, aminek neve: Testi ember. Így tehát, A Messiás nélkül, minden ember-Testi emberként él, az Isten számára Halottként.A Messiás által azonban- már Lehetséges az Isten számára élni, ám a testi kívánságok számára halottként!
Ezért mondja Pál: I Kor.9, 26. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27. Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. /
Nem bizonytalanul él, és nem levegőt vagdos, mert Jézustól tudja hogy hogyan lehet az Istennek tetsző módon élni! Ez a Lelkét felszabadítja a halál köteleitől, azonban ahogy mondja is: ennek azonban, a teste látja kárát. ( ezt testi emberként nem lehet elérni! )
Ezért mondja Jézus: Jn.6,48.
Én vagyok az életnek kenyere.
49.
A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
51.
Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
52.
Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53.
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
54.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55.
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57.
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
58.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
59.
Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
60.
Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
61.
Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
62.
Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
63.
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
És ez az a pont, ami a Messiás által jöhetett csak el, ez az a sarkallatos pont, ami a Messiás nélkül nem juthatott tökéletességre, hiszen az Állatok vére-ugyan ideig-óráig kárpótlást adhatott az elkövetett bűnökért, de tökéletességre nem vezethette az áldozókat. A Messiás azonban a vére ( lelke) által, tökéletessé teszi azokat, akik
az Ő vére által, élnek! ( azaz: akikben Ő él!)
És ezek végeredményeként az Atyához való vissza jutás- aminek egyetlen lehetséges módja, a Jézus Krisztus, azaz : Yessua ha Massijah követése!
Mindezekért nevezi Jézus- Önmagát Rói - nak, azaz: Pásztornak- mert Ő az, aki mindezekre, és mindezek által az Atyához el vezeti azokat, akik Őt követik!
Tehát a Peszach jelentése számunkra ma:
Jézus engesztelő áldozata által, lehetőséget kaptunk arra, hogy Jézus élete árán- Ki vonulhassunk ebből a világból, és az Atya jelenlétében élhessünk- Szentek közösségeként- az Atya jó akaratában-áldásaiban-oltalmában-és örömére!
Mi van azokkal, akik nem értik mitől szabadító a szabadító, vagy éppen az evilági élettel akarják ötvözni az új életet?
Nos akik régen így voltak-azok elvesztek út közben, és az Ígéret földébe ők nem juthattak be...
-
"Tehát a Peszach jelentése számunkra ma:
Jézus engesztelő áldozata által, lehetőséget kaptunk arra, hogy Jézus élete árán- Ki vonulhassunk ebből a világból, és az Atya jelenlétében élhessünk- Szentek közösségeként- az Atya jó akaratában-áldásaiban-oltalmában-és örömére!
Mi van azokkal, akik nem értik mitől szabadító a szabadító, vagy éppen az evilági élettel akarják ötvözni az új életet?
Nos akik régen így voltak-azok elvesztek út közben, és az Ígéret földébe ők nem juthattak be..."
Ezt lehetne tisztázni, pontosítani - erre az Igére nézve?
Jn 17,15
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
-
Hogyne áldott testvérem. Nos ugye azt szokás mondani: amíg ezen a földön élünk... vagy e testben élünk- nem lehet úgy élni, ahogy az Isten kéri... :062:
Ezzel szemben Jézus ezt kéri az Atyától: Itt ezen a világon járasd őket a tökéletességben.
Ehhez persze magyarázatul a 17-es vers is kapcsolódik: Jn.17, 17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Azaz: Járasd őket a Te Igéd vezetése által-így válaszd el őket e világtól-e világban. Ha az Isten Igéjét követed-akkor nem érinthet a gonosz...
:313:
-
Jelenések könyve 3. rész
1.
A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.
2.
Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.
3.
Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.
4.
De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.
5.
A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.
6.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
7.
A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja:
8.
Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.
9.
Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.
10.
Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.
11.
Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.
12.
A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.
13.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek...
Áldott testvérek. Van az úgy, hogy oly könnyedén átsiklik az olvasó-hatalmas kijelentések-mély tanítások-Igei párhuzamok felett, többnyire az értetlenség okán-ezzel pedig értelemtől és nagyon sok esetben, a felfedezés örömétől fosztva meg magát.
Nézzük ezt az általánosan ismert (-nek vélt) pár sort, és figyeljük meg- mennyivel több-mélyebb-fantasztikusabb... mint azt eddig gondoltuk.
Talán (stílszerűen) kezdjük az elején: 1.
A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.
Elsőként talán jussunk értelemre az felől: Mi ez a hét lélek?
Nos: A Hét lélekről, valójában az Ézsaiás könyvében olvashatunk ám ez is csak utalásjellegű, elsőként nézzük ezt: Ésaiás próféta könyve 11. rész
1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
Tudjátok Testvérek, úgy van az, hogy egyetlen helytelen írásjel-félre értelmezhetővé-vagy akár értelmetlenné tehet egy fontos mondatot. ebben az esteben csak hiányt okoz a kettőspont, ami az eredeti írában ( Héber) nem szerepel.
Az eredeti így olvasható: ... "És nyugoszik rajta az Örökkévaló szelleme,a bölcsesség és értelem szelleme,a tanács és erő szelleme,a megismerés és Istenfélelem szelleme..."
Jézus úgy fogalmaz: Az Isteni hét lélek...ez akkor válik teljesen érthetővé számunkra, ha megismerkedünk a Menorával...ugyanis épp arról van szó.
II.Mózes 25,31.
Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert aranyból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek.
32.
Hat ág jőjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból.
33.
Mandolavirág formájú három csésze az egyik ágon, gombbal és virággal; és mandolavirág formájú három csésze a másik ágon is, gombbal és virággal; így legyen a gyertyatartóból kijövő mind a hat ágon.
34.
A gyertyatartón pedig négy mandolavirág formájú csésze legyen, gombjaival és virágaival.
35.
Gomb legyen a belőle kijövő két ág alatt; ismét gomb a belőle kijövő két ág alatt, és ismét gomb a belőle kijövő két ág alatt: így a gyertyatartóból kijövő mind a hat ág alatt.
36.
Gombjaik és ágaik magából legyenek; egy darab tiszta aranyból legyen verve az egész.
37.
Csinálj hozzá hét mécset is, és úgy rakják fel mécseit, hogy előre világítsanak.
38.
Hamvvevői és hamutartói is tiszta aranyból legyenek.
39.
Egy tálentom tiszta aranyból csinálják azt, mindezeket az eszközöket.
40.
Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.
Tehát egy anyagból készült az Örök mécses ( merthogy a Menora jelentése, valójában: Lámpás) Tehát egyetlen anyag, és nem különálló ágakból tevődik össze. A Középső ágon levő mécset gyújtották meg elsőként (!!!) és erről a középső lángról a többit egyen-egyenként.
Tehát akármely ág mécsét nézzük-az is a középsőrő kapta a tüzet.
Így aztán érthető, hogy akármely fontos "ajándékot" nézzük, az mind az Úr lelkére utal. Az Ézsaiási magyarázat esetében tehát: A Középső ág, az Úrnak lelke, és ez az Úrnak leleke inspirálja a bölcsességet-értelmet-tanácsot-hatalmat-Istenismeretet és Istenfélelmet.
Ez hát az Isten lelkének Teljessége. A slusszpoént pedig akkor mondtam el, amikor elárultam a Menora jelentését, ami tehát ismét: Lámpás. Ez a lámpás, az örök világosságot és egyben a világ világosságát is szimbolizálja.
A Hetes szám a teljesség-tökéletesség száma ugyebár, ez pedig egyben azt jelenti a jelenések könyvének tárgyalt részében: Az szól, aki tökéletesen világosan- tehát teljes Igazságban látja a dolgokat, mindenki esetében.
Majd úgy folytatódik a címzés: " Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy." Élő-halott... ezekről is beszéltünk már sokszor, elevenítsük fel azért tő mondatokban. Élőknek nevezi a Szent tan azokat, akik Isten akaratát cselekszik, míg halottaknak azokat, akik nem Isten akarata szerint járnak.
Tehát egy olyan egyházi elöljáróról van szó, aki azt hitette el magáról, hogy Isten szerint tanít, de valójában meglankadt, elhagyta a szolgálatát, és ez másokra is rossz hatással van. Nincs már tűz a szolgálatában ennek a szolgálónak.
Erre utal a Messiás amikor így folytatja: 2.
Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.
Tudni illik, amikor azt mondja az Úr: "nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek" Ez nem azt jelenti, hogy már csak félszívvel végzi a feladatát, hanem azt: Nem futotta meg a pályályát! Nem tartott ki mindvégig! Nem teljesítette mindazt, ami az Úrtól rá bízatott.
Fel adta.
3.
Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.
4.
De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.
5.
A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.
A 4. vers szerint, vannak olyanok-akik megmaradtak azok mellett, melyeket egykor tőle tanultak, és ezeknek az Úr-bizony jót ígér.
nézzük a folytatást: 7.
A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja:
8.
Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.
9.
Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.
10.
Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.
11.
Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.
12.
A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.
13.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
Dávid kulcsa... valamit kinyit-az nyitva marad... nos erről is Ézsaiás Prófétánál olvashatunk, nézzük is meg: Báár... ugyan ez a fejezet fogja magyarázni, a jelenések könyvének-most vizsgált részét is.:Ézsaiás 22,15.
Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki:
16.
Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!
17.
Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,
18.
Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
19.
És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.
20.
És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,
21.
S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
22.
S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
23.
S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának;
24.
S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.
Nézzükcsak miről beszéltem: Jelenések 3,9.
Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.
először is tisztázzuk: Zsidók... kiket nevezünk zsidóknak? Nos a világon, kizárólag a magyar nyelvben fordul ez elő-gyülytő fogalomként, mert akár angolul: Jewis-akár németül Juden- így valójában a magyar Zsidó kifejezés is, a Júdaitárkra utal. Namost: Az hogy Júdaita-azt jelenti: Az Isten vezet-Isten a vezetőm-Istent követem...
Nos mindent egybevetve az amikor Jézus azt mondja: 9.
Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.
Arról szól, olyan gyülekezetből valók, akik azt mondják magukról, hogy az Istent követik- Pedig nem! De némelyek valóban megtérésre jutnak idővel...
Ebben az összefüggésben nézzük most az Ézsaiási próféciát: Ézsaiás 22,15.
Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki:
16.
Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!
17.
Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,
18.
Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
19.
És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.
20.
És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,
21.
S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
22.
S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
23.
S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának;
24.
S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.
Látható: A Képmutatók és hazugok elvettetnek, helyettük pedig: Eliákim van!
Eliákim jelentése: Akit Isten felemel- a felemeltetett.
Tehát ki az akinek Dávid kulcsa van a kezében? Jn.3,14.
És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15.
Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
Tehát Jézus azt ígéri a "filedalfiai Szolgálónak"- miután jelezte számára, hogy tudja hogy: kevés ereje van, ami azt jelenti: Nincs hatalma, tehát elég kevesen becsülik a szolgálatát, ráadásul ezektől fenyegetve is van, hiszen abban erősíti őt Jézus: "Elődbe adtam egy nyitott ajtót-amit senki be nem zárhat"
Ez szerint valószínűleg azzal fenyegetőztek a Jézus által: Álhívőknek nevezett- azthiszi hívők, hogy az Üdvösségét is elveszítette már...( de ismerős szöveg ez...)
Szóval a hite töretlenségéért- követésben való kitartásáért azt ígéri számára Jézus, hogy azok közül páran, akik most vitatkoznak vele,akik azt hirdetik magukról hogy az Urat követik ( tehát vezetők is lehetnek)... be fogják látni, hogy az Igazságot hirdette!
Majd rögtön ez után: "
10.
Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait."
Erről a "Próbáról" sokan azt gondolják, hogy az ítélet ideje... bizonyos értelemben valóban így van, ugyanis ez a próba végképp választást is tesz hívő és látszat hívő között...
De nem egészen úgy, mint ahogy azt sokan képzelik...
Nézzük a Próféciát, mely erről a próbáról számol be: Ézsaiás 30,18.
S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
19.
Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;
20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
22.
És megútáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: ki innen! szólsz nékik.
23.
És ad esőt a magra, a melylyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon.
24.
A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával.
25.
És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.
26.
És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, a melyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!
27.
Ímé, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz!
28.
Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába.
A 20-21 es vers, szintén vissza köszön ránk a Jelenések 3-ban, miszerint: Ézsaiás 30,20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok...
Tehát bátran fogják hirdetni az Igazságot az Istentől rendel szolgálók, és nem fognak többé felülkerekedni a hazugságaikkal a képmutatók.
Most nézzük ezt a nagy próbát, melyről Jézus beszél a Jelenések 3-ban: 27.
Ímé, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz!
28.
Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába.
Ugyan erről beszél a Máté 24-ben is: MT.24,4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég...
Hazugságra hívja fel a figyelmet az Úr, majd a hazugság romlása miatti dolgok jönnek... végül az Igazság csorbítatlan hirdetése... de. Ahogyan Jézus is mondja, a végkifejlet előtt, tehát az Igazság mindent elsöprő hirdetése előtt, azonban lesz a nagy próba ideje: Mt.24,23.
Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24.
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25.
Ímé eleve megmondottam néktek.
Tehát a hazugság felemelkedése... Ahogy Pál ezt teljesen világosan elmagyarázza nekünk: Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
Ez a Próba arról szól, hogy az Örökkévaló megengedi, hogy a hazugság felemelkedjen, és pontosan azért, hogy az Igazságban állhatatlanok elsodródjanak végleg...
Igazság= Isten Igéje! ( Nevezhetjük a Törvénynek is...)
Hazugság= Ami ellenkezik az Isten Igéjével- ahhoz hozzá tesz, vagy abból elvesz.
Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
Az Idő hiánya miatt, most eddig csak tizen két verset értelmeztünk testvérek... és csak hatalmas bak ugrásokban vettük a szavak jelentését...
a 13.dik vers pedig azt mondja: 13.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
Ezt- vagy ehhez hasonló dolgokat hallanak azok , akik a Lélek kijelentéseiről beszélnek manapság???
-
Máté Evangyélioma 12. rész
1.
Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.
2.
Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni.
3.
Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának?
4.
Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak?
5.
Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?
6.
Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.
7.
Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.
8.
Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.
9.
És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba.
10.
És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt.
11.
Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt?
12.
Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.
13.
Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik.
14.
A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.
15.
Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;
16.
És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék;
17.
Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:
18.
Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19.
Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.
20.
A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.
21.
És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.
22.
Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.
23.
És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?
24.
A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
25.
Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.
26.
Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?
27.
És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.
28.
Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
29.
Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?
30.
A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.
31.
Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
32.
Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.
33.
Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.
34.
Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.
35.
A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.
36.
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37.
Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak...
Áldott Testvérek. Jézusról-mint Messiásról, sokan-sokféleképpen vélekednek a felületes vizsgálódás és az azt követő tévtanítások eredményeként.
Sokan a szemtanúk által leírtak alapján-tévesen ítélik meg Őt, hiszen azt olvassák ki ezekből az írásokból, hogy Jézus jött, mint polgár pukkasztó, és felrúgva a törvényt, valami egészen mást tanított, mint az addig érvényben levők.
Ez-mint mondtam, a felületes vizsgálódás eredménye, és az írások nemismerésének eredménye. Talán abból adódnak ezek a végkövetkeztetések, hogy ennyire sokan nem ismerik a Tanach-ot.
Bár a nyilvánvaló utalás megtörténik ezekben az írásokban- mint: "Beteljesült írások" ill. "beteljesülő próféciák"... mégsem jutnak sokan oly irányú érdeklődésre, hogy utána járjanak az írásokban.
Lássuk mindjárt az első- nagy általánosságban: Nem értett példázatot: "
1.
Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.
2.
Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni.
3.
Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának?
4.
Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak?
5.
Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?
6.
Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt."
A Tanítványai cselekedetét-azaz táplálkozásukat-Dávid ill. Dávid szolgáinak táplálkozásával teszi egyenlővé, illetve a Papok szombatnapi cselekedeteivel...
Mivel a dolgok summájaként-Jézus azt mondja: "
Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?"
Ebből sokan azt a tév következtetést vonják-vonták le maguknak: A Törvény tehát nem fontos...
Pedig nagyon nem erről van szó! Pál magyarázata erre vonatkozóan ez: 1Kor 9,13
Nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és a kik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket.
Dávid-mint tudjuk, az Isten iránt való engedelméből, és Isten akaratjából jutott abba a helyzetbe, amibe került, így-minthogy az Istennek tett szolgálata eredményezte a helyzetét- az Isten asztaláról ehetett ő is, és a szolgái is.
A Léviták szintén- és a Messiás tanítványai: szintén!
Nem a törvényt tették ezek erőtlenné-hanem a Törvény rájuk vonatkozó passzusával éltek. A Törvénynek-több irányultsága is van ugyanis... Van egy irányultsága a férfiak számára-a nők számára, és senkinek nem tűnik fel, hogy azért mert egy férfi, nem vonatkoztatja magára a nőknek szóló micvákat, azért senki nem szólja meg...
( hiszen a férfiak közül, igen kevesen szoktak szülni, vagy ritkán adódik egy férfinak Menszesze...)
Van irányultsága a törvénynek a Királyra vonatkozóan is, és ezt sem tették:Közzé, hiszen nem mindenki volt Király. És van irányultsága a Földművelésre-és álat tartásra vonatkozóan is; de volt a köz emberre- és az Isten szolgáira vonatkozó törvény is.
Ezek tekintetében tehát: Minthogy az Örökkévaló az Ő szolgáinak örökségeként, magát-illetve az Ő gondoskodását-gondviselését ígérte, az Ő szolgálatában állók, tőle fogadták-és fogadhatták is el az élelmezésüket.
Láthatjuk is: Pl.: Elijahu sem lamentált: amikor a holló- húst hozott neki táplálékul..." vajon tiszta-vagy tisztátalan állat húsa ez?-vagy kóser vágásból van-e-vagy esetleg tréfli? ( dög-fullva holt, vagy vadtól szaggatott)...
Elfogadta és slussz-passz! ( I Kir.17,4-6.)
A Messiás nem a Törvény eltörlését gyakorolta-hanem a Törvény betöltését! És erre ösztönzött-és ösztönöz mindenkit! ( bennünket is). Ez is az írások beteljeseülése ugyanis... / Ezekiél 36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek./
És pontosan ebből következik a soron következő, másik-alaposan félreértett mozzanat is:Mt.12,14.
A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.
15.
Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;
16.
És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék;
17.
Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:
18.
Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19.
Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.
20.
A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.
21.
És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.
22.
Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.
23.
És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?
Ebből a mozzanatból erednek a "Gyógyító evangelizációk" De biztos hogy erről van szó? Hiszen bár Izraelben is voltak betegek-de azért ott sem mindenki volt beteg a szó pejoratív értelmében...
Hacsak nem-egy egészen más betegségről-és egészen más gyógyításról van szó...
Ugyanis: A Betegség a Szent tanban, egyfajta deformitást jelöl, de ez vonatkozik a lelkiekre-sőt: elsősorban lelki vonatkozása van. Úgy mint: Az Írások nem ismerése miatt beállt:Félre értése az Istennek, azaz és ennek követkzményeként: Az Isten tanításaitól el idegenedett élet.
/ Ezért mondja a Prófétánál: Ésaiás próféta könyve 1. rész
1.
Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
2.
Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem.
3.
Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
4.
Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.
5.
Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.
6.
Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak...
És pontosan ez miatt kért gyógyulást Jeremiás is-és nem az esetleges influenzája miatt...Jeremiás próféta könyve 17. rész
1.
A Júda vétke vas tollal, gyémánt hegygyel van felírva; fel van vésve szívök táblájára és oltáraik szarvaira,
2.
Mivelhogy megemlékeznek fiaik az ő oltáraikról, Aséra bálványaikról a zöld fák mellett és a magas halmokon.
3.
Oh én hegyem a síkon! Vagyonodat, minden kincsedet prédává teszem a te magaslataidért, minden határodban való vétkeidért.
4.
És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtől, a melyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, a melyet nem ismersz; mert tűzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog.
5.
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
6.
Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.
7.
Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;
8.
Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.
9.
Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
10.
Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
11.
Mint a fogoly madár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő költött, olyan, a ki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz.
12.
Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye.
13.
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
14.
Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!
Ez a betegség az, ami terjed is... Hogy miért kért gyógyulást Jeremiás, holott ő nem hagyta el az Urat? Nos az előző részben mondja az Úr:
Jer.16, 10. És hogyha tudtára adod e népnek mind e határozatokat, és ezt mondják néked: Miért határozta az Úr ellenünk mindezt a nagy gonoszt; és micsoda a mi bűnünk és micsoda a mi vétkünk, a melylyel vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen?
11. Akkor ezt mondd nékik: Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották.
12. És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám.
Az Apák engedetlensége- a fiakat megfertőzte. Ezért a betegség (-bűn) általános és alaphelyzet lett, amikoris az ember már fel sem ismeri az állapotát...
Az Örökkévaló pedig nem úgy fogalmaz Jeremiásnak hogy: ők... hanem úgy hogy: TI... És ezért kéri elsőként a gyógyítást-helyreállítást- Jeremiás.
Tehát a Szent tan által elsődleges jelentéssel bíró- Gyógyulás: Az ebből való helyreállás-az Isten tanításainak megértése és megélése által.
És mennyire érdekes, Pont erről beszél a Mt.12 is, hiszen az " általános és sokakra kiterjedő gyógyítást"- az Ézsaiási Prófécia beteljesedésének állítja: Mt.12,15.
Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;
16.
És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék;
17.
Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:
18.
Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19.
Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.
20.
A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.
21.
És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.
Lássuk csak az "eredetit" :Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Ezért van az, hogy az ebben azértelemben vett "betegségként" említ ilyeneket mint például:
Vakság: Az az állapot, amikor az ember nem látja az Igazságot.
Süketség: Akik nem hallják MEG (!!!) az Igazságot. Fontos megérteni: Nem az a süket aki nem hallja-mert az abból adódik, hogy nem hirdetik neki az Igazságot. Ez nem az ő hiányossága...
Azokat nevezi a Szent tan süketeknek, akik nem értik meg, hogy az Igazságot hirdetik nekik.
Lássunk ezekre egy-egy példát-magyarázattal: Jn.9,39.
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Lássuk az első mondatot: Az ítélet szerint: Akik eddig nem látták az Igazságot-lássák meg, és akik látják az Igazságot- ne a világ szerint láthatók szerint éljenek.
Messiási Prófécia beteljesedéseként ugyanis, hisz írva van: Ézsaiás 42,18.
Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19.
Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
Ugyanis: Akik e világ dolgaira látnak és hallanak, azok vakok és süketek az Isten Igazságára!
Ezért mondja az írás a Messiásról: Ézs 11,3
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4.
Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5.
Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
Tehát hogy folytassuk:Jn.9, 40.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Ugye egyértelmű mindenki számára, hogy nem a fizikai vakságról folyik a diskurzus?!
Szóval kérdezik őt-azok, akikről mindenki azt gondolná hogy ismerik az Igazságot: Szerinted mi nem látjuk hogy mi az Igazság?
És erre a Messiás válasza, mely sokkoló és lesújtó: Nem vitatkozik velük- miszerint: "csak hiszitek hogy ismeritek-de félre értettétek...
Ő nem vitatkozik, hanem azt mondja: ha nem ismernétek az Igazságot-nem volna bűnötök. De mivel ti azt mondjátok hogy ismeritek-akkor magatok ellen szóltatok, hiszen ha ismered akkor szándékos ellenszegülés a bűnöd, mert bár azt mondod hogy ismered-mégsem az szerint élsz!
És ugye a jól ismert példázat, ami szerint ítél az Úr:Lk 12,47
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
Tehát ez a Gyógyítás-nem az a gyógyítás, mint azt sokan képzelik... Nem azt mondom, hogy a testi betegségeket nem gyógyította-vagy nem gyógyítja az Úr, hanem azt mondom: Az Ige szerinti elsődleges vonatkozása a gyógyulásnak, az Lelki irányultságú-azaz: A Megtérés-helyre állás a jelentése!
Mt12,23.
És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?
24.
A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
25.
Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.
26.
Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?
27.
És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.
28.
Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
29.
Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?
30.
A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.
31.
Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
32.
Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.
Ismét egy meg nem értett történet...
A Szentlélek káromlásának eredetének gondolják sokan, és még ennél is többen rettegnek attól-hogy véletlenül elkövetik-vagy akár: Már elkövették ezt a bűnt, és ebből nincs vissza út számukra....
Idétlen gondolatok-idétlen tanítások eredményeként!
Inkább lássuk: A Messiás miről tanít? A Nép-felismerni vélte Jézusban a megígért Messiást. A Farizeusok meg attól tartottak, hogy a nép-ezek után Jézust fogja követni és nem őket. ( ez nem pusztán a féltékenységről szól, de ez hosszadalmas és komplex téma. Majd máskor beszélünk erről.)
Azért tehát, hogy a népet ne veszítsék el-cáfolták Jézus-Messiási mivoltát... ( ez volt a szarvas hiba)
És erre nézve tanított-egyszerre több dolgot is Jézus.
Először is, a meghasonlás-azaz a kettősség elbírálása. ( ez a kettősség nem az a kettősség, amivel jelezték Tamást is, mert az ő esetében a kettős azt jelenti: Iker. vagyis hogy volt egy iker testvére. Tehát nem azért nevezték őt kettősnek mert kételkedett a feltámadt Úrban.)
Tehát ez a kettősség az a kettősség- amikor valaki felismerte az Igazságot-de megtagadja. erről azt mondja az Úr: NEM ÁLLHAT MEG! azaz: Megsemmisül. az Ítéletben nem maradhat meg az ilyen ember!
29.
Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?
Ismét félre értett Igazság ez Testvérek, és roppant tévesen van alkalmazva az önjelölt démon űzők köreiben...
Tehát itt nem a "megkötözlek Jézus nevében..." hadova eredetéről olvasunk, hanem egy tanításról... de micsoda tanításról?! Hiszen hogy vehetnéd el a Sátán tulajdonát, Megtévesztett és csapdába ejtett embereket hogyan vezethetnéd a világosságra
- azaz a testies életből-hogyan vezethetnél bár kit is a Lelki élethez, ha nem győzöd le a Sátánt te magad és nem fosztod meg a hatalmától a magad élete felett .(!!!)
Talán erre mondja Pál: 1Kor 4,20
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
/ aki elolvassa az I Kor.4-et, az megláthatja, hogy pontosan erről beszél ő is./
A Bűn és az erőtlenség felett -mások életében csak akkor vehetsz erőt, ha te magad már nem vagy a fogja!!!
És akkor a Szentlélek káromlásáról:
Először is tisztázandó: Nem ez az első említése a szentlélek káromlásának!
Ézsaiás 5,20.
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
És ugye látjuk: Pont ezt tették azok, aki Jézus-látható Igaz cselekedeteit- Baal zeboub-nak tulajdonították.
A Jót-rossznak mondták-és az Igazat-hazugnak állították! Ez nem egy véletlen műve volt, hanem szándékos tagadása az Igazságnak!
Hogy miért állítom, hogy Szándékos tagadása az Igazságnak? miért nem lehet tévedés???
Nos írva van: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
TUDJUK!!! Tehát tudták. és persze hogy tudták, hiszen az Írások róla szóltak, és Jézus oly kínos gonddal vigyázott arra, hogy a szolgálatában, minden írás-pontosan beteljesedjen!
Felismerték a Messiási jeleket-a csodákat-az Igazság teljes és tökéletes tanítását... Tudták hogy Ő a Messiás...Tudták- de a nép előtt, megtagadták!
Nem Iskárioti Yuda volt az első aki elárulta Jézust! Nem Kéfá volt az első, aki megtagadta-Jézust! Nem a Zsidók elvetéséről szólt tehát Jézus, amikor a szőlős gazda példázatát mondta.Mt.21,33.
Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
34.
Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.
35.
És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.
36.
Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének.
37.
Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
38.
De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.
39.
És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.
40.
Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?
41.
Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.
42.
Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
43.
Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.
44.
És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
45.
És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.
Nem arról tett bizonyságot hogy a Népét veti ki az Örökségből és adja azt az Örökséget a nemzeteknek-hanem azokról szólt, akiknek elsőként kellett volna követniük Jézust-de megtagadták!
Ezzel jelezte Jézus, hogy az Igazság ismerete, nem lesz többé az elkülönítettek (farizeusok) kiváltsága, akik hamisan (emberi tanításokkal keverve) hirdették. - hanem másoknak adja-akik beszolgáltatják annak gyümölcsét! Az Apostoloknak.
( Igazán hirdetik az Igazságot, és ez által az Igazság megfogan az emberekben és sokakat eltérítenek a bűntől!)
Van még egy Igevers, ami a kezdeti Igeszakaszból még hátra van. Talán nem véletlenül alakult ez így.
Mire idáig eljutottunk, talán világossá vált, hogy az Igazság ismeretével, nem szabad viccelni-illetve, ha felelőtlenül beszélünk arról, mint ahogy azt szokták oly gyakran monogatni: "Ismerem Jézust"- "ismerem a tanítását"-"ismerem az Igazságot"...
És esetleg úgy alakulna hogy mégsem úgy van-mint ahogyan sokan vélik hogy ismerik... vagy esetleg valós az ismeret-de mégsem az szerint élik az életüket...
Nos, ahogy Jézus mondja-elővetítve: Mt.12,36.
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37.
Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.
-
Jópár napja esik az eső... Tegnap mennem kellett egy dolog miatt-késő délután, és mentemben láttam,hogy gyönyörű-tökéletesen látható szivárvány ív magasodott a házak fölé. Megálltam-le is fényképeztem, és közben el-elkaptam néhány szót,
az ott nézelődő emberek beszélgetéseiből-ilyeneket mint: De szép; és mennyire tökéletes; mennyire érdekes... nekem meg eszembe jutottak közben, a nemis tudom mióta foglalkoztató gondolatok-
Ilyenek mint: Amikor olvassuk az Igét, a napnál világosabban kitűnik mindenki számára: Isten Örök! Az Ő Igéje is Örök! A Parancsolatai is Örök érvényűek!...
Mégis... milyen sokan mondogatják a hívők háza táján: Igen de ez már elmúlt; ezek már nem érvényesek; ezek mára megváltoztak...
Szóval bár több véleményt is hallottam-mégsem hallottam ott senkitől: " Ne féljetek-nem lesz özönvíz!" Vajon miért ilyen természetes hogy nem lesz özönvíz?
Hiszen egyszer volt már... ma is hallani a világból, hogy nagy mennyiségű áradások vannak-sokfelé, és esetenként, a nagy károk okozása mellett-emberi életeket is követelnek.
Miért ez a nagy biztonságérzet az emberekben-hogy velük ez nem fordulhat elő?
Mert az szemmel látható, hogy az ez irányú biztonságérzet-nem Isten ígéretén, nem az Ő szövetségének jeléből származik. Ésha: A Hívők is biztosak abban, hogy az Isten mondott régen ezt is-meg azt is...de ezek már elavultak-érvényüket veszítették,
akkor az özönvíz lehetősége-miért nem fenyegtő??? Hiszen ha csak egy dologban is megváltozott az Isten, ha csak egy dologban is megváltoztatja az adott szavát- már nem lehetnénk biztonságban ugye?!
A Legtöbb esetben, amikor ilyen irányú kérdésekkel flusztráltam a hívő társadalom jeles személyiségeit, azzal szembesültem, hogy teljes hittel vonatkoztatták a kegyelemben való megmaradásukra, az Isten ígéretét, miszerint:
IV.Mózes 23,19. Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
Na erre az Igére állították, hogy az Isten megígérte nekik az Üdvösséget, tehát nincs mitől félniük...
Naja... a kiragadott igék mizériája...
Bár ez az Ige nem erről szól-és bár, az Isten népéhez való csatlakozásnak megvannak a kritériumai...de ezeken túl lendülve is ott motoszkált számomra a kérdés:
Ha Isten tényleg megváltozik-vagy megváltoztatja az adott szavát... mi a garancia számukra arra nézve, hogy ezt a szavát nem változtatja meg???
Sokat gondolkodtam azóta is a szivárványon. Mennyi tudtalanság-mennyi félre értés van e dologban is...
Köttetett egyszer egy szövetség erre nézve ugyanis, és a jelekből látható, hogy bár nagyon régen köttetett-Isten máig sem feledkezett meg arról! (sem)
Mózes I. könyve 9. rész
1.
Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
2.
És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
3.
Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
4.
Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
5.
De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
6.
A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
7.
Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
8.
És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
9.
Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
10.
És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
11.
Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
12.
És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
13.
Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
14.
És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
15.
És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
16.
Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
17.
És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van...
Had mondjam el, számora mit jelent a Szentírásunk ezen része.
Mindenek előtt, egy új élettérben (-a bűntől megtisztított föld) az új élet kezdete. (bűntelenség) Az első ugyanis a bűn miatt romlott meg végérvényesen. ( Bűn= engedetlenség)
Az első emberpár engedetlen lett az Isten Igéjének-és a bűn-teljességre jutott az utódokban. Ezért olvassuk is:I.Mózes 6, 5. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
6. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.
7. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
8. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
9. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
10. És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
11. A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.
12. Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.
13. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.
Figyeljetek csak: "12. Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. "
Megrontotta az ő utát... azaz: NEM ENGEDELEMBEN JÁRTAK!!! Kezdetben- a teremtéskor, minden élő lény teremtésnek pillanatában-akár növény-akár hal-akár állat vagy madár-de akár az ember is, Meghatározta az Isten a feladatát.
Minden testnek megvolt az Istentől rendelt feladata! ( Most sokan azt gondolják: "igen-de akkor még nem volt ott Jézus)
De igen ott volt, és pontosan úgy ahogy később emberi testben is, ott is az Atya akaratjában járt-és az Atyának való teljes engedelmességet preferálta!
Már a keztdetekben is- az Isten Igéje volt a Világ-világossága!!! Láthatjuk is, hogy Mondta Isten: Legyen világosság-és lett! és majd csak a negyedik napon teremtette a világító testeket. És ha Úgy tetszik: Az Isten Igéje adta a teremtények tudtára, az Isten határozatait!
Tehát az is kiderül számomra ezekből, hogy az Istennek való engedetlenség- a Messiás megvetése volt, és ma is az!
Tehát a bűn elterjdt és állíndósult-Isten eltörölte- ha úgytetszik: elmosta a bűnt a földről, és itt már meg is fogalmazódik egy hatalmas tanítás-példa adás formájában... ( erről mindjárt)
Tehát a megtisztított élettér új szabályai is itt kezdődően adatnak. Vannak nézetek, amik az Isten rendelkezéseit-Mózessel fémjelzik... pedig a kezdeti parancsolatok nem nála, hanem már itt adattak, és pont az állandóság figyelmeztetése miatt, nála csak ismétlődtek.
Nézzétek csak: Mózes I. könyve 9. rész
1.
Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
2.
És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
3.
Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
4.
Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
5.
De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
6.
A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
A szaporodás (- ha úgy tetszik) parancsolata. Ráadásul ez is csak ismétlés-mert a termetéskor már megadatott!
Az Állatokon-halakon-madarakon való uralkodás parancsolatja! Szintén ismétlődő, mert a teremtéskor már mindezek megadattak, és jelzik ezek azt a tényt: Hogy az Örökkévaló- örökkévaló! Még az özönvíz sem változtatja meg Őt!
A Vér evés tilalma! ez sem Mózesnél adatott elsőként...
Ember ölés tilalma! ( ez valójában két részt taglal, mert egyrészt ugye az ember ölő állatokra-másrészt az embert ölő emberre.)
Tehát le lehet pattanni Mózesről-mert nem ő találta ki a törvényt! Noáht sem kellene kárhoztatni, mert nem is Ő-Hanem az Isten adta ezeket a rendeleteket!
hogy csak zsidóknak? ( most zavarba jöttem... Noáh-zsidó volt?)
Nnna szerncsére ez nem fontos, mert később adatott, erre nézve is egy törvény: 4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
/ Bár sokan azt gondolják, hogy ez azokra vonatkozik, akik Izráélbe költöztek, de nekem ezekhez lenne egy kérdésem ha már ennyire felvilágosultak ebben a kérdésben:
Akik oda költöztek-azok mind az Isten népe? vagyis: Csak földrajzi egyediség eredezteti az Istenhez tartozást??? / "Közöttetek Lakik"= 1; Akik az Istenhez csatlakoznak-azok autómatikusan csatlakoznak (beoltatnak) az Isten népébe is. ( naggyából erről beszél Pál, a szelídolajfa című monológjában Rm. 11)
Hogy a választott nép helyzete mennyire biztos? Nos nem tudom... De azt tudom hogy írva van: Jer.31, 35. Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36. Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
hát asszem ma még felkelt a nap-tegnap éjjel, meg mintha lett volna hold-és talán voltak csillagok is...
2; Az Istennel való közösséget-Lelkiekben éljük meg! ( ezért nem használ a test semmit.) / Ez által értjük meg azt, hogy a test csupán eszköz a lélek számára, hogy cselekedhesse az Istennek való engedelmet./
Tehát számomra tegnap késő délután az a gyönyörű ív- eszembe jutatta Isten rendeleteit-Isten irgalmát-Isten tanításait-és nem azt sugallta számomra hogy én nem fogok megfulladni az esővízben-hanem azt, hogy a világ nem fog újra-víz által elpusztulni.
És akkor rákanyarodnék egy váratlan ferdülettel arra a nagy és mély tanításra, amit fel említettem az Özönvíz esetében, amikor arról beszéltem, hogy víz által törölte el a bűnt az Isten.
Tehát a történet a Szent tanból: I Mózes 6,5.
És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
6.
Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.
7.
És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
8.
De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
9.
Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
10.
És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
11.
A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.
12.
Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.
13.
Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.
Most azokról ejtenék egy pár kerestlen szót, akik úgy gondolkodnak-hogy az üdvösséghez bőven elégséges ha valaki testileg születik a választott népbe-vagy közéjük sorolja magát-vagy egy klassz gyüli-esetleg egy frankó felekezet tagja...
A Történetből láthatjuk: Csak Noáh volt tökéletes az Isten előtt! A családjáról ezt nem állította az Isten! A Következményekben meg láthatjuk, hogy alig telt el kevés idő, és a bűn ismét felütötte a fejét, a megtisztított földön!
Később a prófétánál erről így beszél az Úr Igéje: Ézsaiás 26,8. Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9. Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Tehát a Noánál adatott tanítás-elejét kellene hogy vegye az efféle agymenéseknek, hogy az utolsó ítéletnél is elég lesz ha valamely felekezet tagja az illető...
Egyetlen mondatban is össze tudnám foglalni az eddigieket, és valójában ez is volt a célja a mai Igehirdetésnek: Isten soha-senki kedvéért-semmiért sem változik, és nem változtatja meg a szavát!
Isten, a törvényben, két irányt szabott törvényül!
Az első irányultság: A Bűn nem marad büntetlen!
A Második irányultság: Az Istennek való engedelem, nem marad jutalom nélkül!
Nem igaztalan az az állítás, ha valaki azt állítja önmagáról, hogy beteljesednek rajta az Istennek ígéretei...
Csak nem mindegy hogy mely ígérete teljesedik be az Istennek...a bűnre ( engedetlenségre) a büntetés-vagy az engedelemre az áldás?
Ez is egy nagy mizéria a hívői körökben... sok bűn-kicsi bűn-közepes bűn-nagy bűn....
Kicsi jó-nagy jó-nagyon jó...
Egy bűn van valójában, ez pedig nem más, mint az engedetlenség!
És egy jó cselekedet létezik, ami pedig nem más- mint az engedelem!
-
Mt.25,14.
Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15.
És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16.
Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17.
Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18.
A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19.
Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20.
És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21.
Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22.
Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23.
Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24.
Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25.
Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26.
Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27.
El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28.
Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29.
Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30.
És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
31.
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32.
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33.
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34.
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36.
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38.
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39.
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40.
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41.
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42.
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43.
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44.
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45.
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46.
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Áldott Testvérek. e mai alkalommal, beszéljünk az Istentől kapott lehetőségekről-mint alapokról, melyekre építhetjük a hívő életünket.
Ebben az is benne van, hogy csak az Istentől kapott alapra építhetünk, és így új értelmet is nyer Jézus mondása-amit olvashatunk: Jn 15,5
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
Pláne ha tudjuk: Jézus az Isten Igéje... Így válik érthetővé-Pál mondása, miszerint: I Kor.3,9.
Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
10.
Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.
11.
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
Tehát ujra egyetlen rövid mondatban: Csak az Istentől kapott alapra (-Igére) építhetünk, és csak az Istentől kapott lehetőséggel.
Hogy hogyan jutottunk a lehetőségekhez?
Nos a Történetben szereplő "Tálentum", valójában nem valami kevés dolgot jelent, hanem akár- egy élet megalapozására is elengendő összeget.
1 Tálentum= 3600 sekel. ez súlymérték szerint: 34,2 kg ezüst. Akárhogy is vesszük, ez akkoriban nem volt lebecsülendő összeg... elég klassz lehetőségnek is nevezhető akár...
Azt látjuk a történetben, hogy-és első sorban erre figyeljünk: 15.
És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
Tehát az "erejükhöz képest" osztotta ki a talentumokat, és nem adott utasításokat... nem volt útmutatás-nem volt megszabva, hogy mire használják fel ezeket.
Az első szolga átvette a talentumot- és megduplázta-azaz: Élt vele! A Második is átvette a talentumot, és ő is megduplázta- azaz: Ő is élt azzal.
A harmadik csak átvette, de nem élt a lehetőséggel-azaz: Meddő maradt.
A Történet folytatása-egy váratlan fordulattal, már az ítéletről szól... vagy nem váratlan ez a fordulat? Hiszen ha így nézzük ezt a történetet, akkor a Talentum, jelentheti a ránk bízott Igét-hogy aki hallja az Igét, és meg is cselkszi,
azaz: Épít arra-az valójában az a kategória, akiket Jézus a továbbiakban így nevez: "Atyámnak áldottai"- és így "Örökösök". Miért? Mert megélték az Igét!
Mert az Éhezőnek-enni adtak; a szomlyazót-megitatták; a mezítelent öltöztették... azaz: jó és Igaz cselekedeteik lettek, az Ige vezetése által. Ráadásul- és ami rendkívül fontos:
Egy kérdés az Áldottaktól: Uram mikor??? Ez egy rendkívül fontos kérdés, és mindjárt meglátjuk miről árulkodik...
Előbb azonban figyeljük meg, hogy az "átkozottak" is ugyan ezt a kérdést teszik fel: "Uram mikor...?"
Az Áldottak csoportja-nem tudja hogy mikor voltak ezek a jó cselekedeteik- az átkozottak csoportja meg nem tudja, mikor tehettek volna jót...roppant kínos.
Hogy ezt a kérdést- illetve ezt a jelenséget megérthessük, egy másik példázathoz kell fordulnunk.
Mrk.4,26.
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
27.
És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
28.
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
29.
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett...
És mit nyer az aratással??? na mit??? - újabb magokat! sok-sok magot,aminek egy részével lehet élni-más részét pedig újra el lehet vetni! / lehet vagy kell???! /
A jó hívő életet, a szentírásunk-gyümölcsözőnek nevezi. A Gyümölcsökről sokféle elképzelés létezik, de mi maradjunk az alapoknál, azaz annál a ténnynél, amiben maga: Isten határozza meg a gyümölcs fogalmát.
I Mózes 1,11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
Tehát: Az a gyümölcs-ami önmagában hordozza a magvát! / ebben az aspektusban ez, a lelkület által inspirált cselekedeteket jelenti./ így létezik tehát a jó és rossz gyümölcs. ( mi a jó gyümölcsökről beszéljünk...)
Ám ez azt is jelenti, ha az Istentől kapott mag, azaz az Ige-a szívünkben meggyökerezik, és az Ige tanítása átmegy a gyakorlatba, azaz: megéljük, az már a gyümölcsözést jelenti! akikkel pedig kapcsolatba kerülünk, és részesednek ezekből a gyümölcsökből,
azokban is autómatikusan elvettetik a mag, hiszen ne feledjük a gyümölcs definícióját... magában hordozza a magját!
Most nézzünk pár gyakori gyümölcsöt-Pál tálalásában: Gal.5,22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
Ezt egybe vetve a Messiás által felsorolt: "Jó cselekedetekkel"... nos talán nem véletlen hogy egyezést találunk...
Ugyanakkor: Azt mondtam nemrég, hogy : " Az a gyümölcs-ami önmagában hordozza a magvát! / ebben az aspektusban ez, a lelkület által inspirált cselekedeteket jelenti./ így létezik tehát a jó és rossz gyümölcs."
Tehát, minthogy van: Világias lelkület- és van az Istentől kapott lelkület. A Világias lelkületet nevezzük testies életnek-testi életnek,hiszen itt is az történik, hogy a testi motívumok inspirálják a cselekedeteket... és ennek is megvannak a gyümölcsei...
Pál beszéljen erről is: Gal.5,19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
/ A Kezdő történetünkre utalva: Nem is lettek az Isten országának örökösei, mert mehettek balkéz felé.../ És ami még fontos: Pontosan ezek a testi "gyümölcsök" voltak az okai annak, hogy nem tudták mikor tehettek volna jót! hiszen épp el voltak vakulva az:
irigységtől-versengéstől-haragtól-bálványimádástól...
Az Áldottak csoportjába tartozókban az Ige egy oly átalakítást végzett-ami eredményeként, számukra-kézenfekvő és ösztönös lett, az Ige általi cselekvés!
Ezek azok, akik nemcsak: "elfogadták" a lehetőséget az új életre- de lehetőséget látva abban, már itt-ezen a földön is: meg akarták élni. ők azok, akik megduplázták a kapott talentumukat.
Az pedig aki- bár tudja hogy mit kellene cselekedni-de nem cselekszi, ő az aki elássa a talentumot. És it van Isten hatalma és mindentudása: Minthogy mindenkinek az "erejéhez képest" adja a lehetőségeket- neki meg is mondta: " a váltók asztalára kellett volna tenned"
Hiszen ha ő-ők nem is élnek azzal-attól még másnak jól jöhet... Talán erre mondta Pál: Fil.1,8.
Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében.
9.
És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben;
10.
Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára;
11.
Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.
12.
Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy az én dolgaim inkább előmenetelére lőnek az evangyéliomnak;
13.
Annyira, hogy a Krisztusban híressé lett az én fogságom a testőrség egész házában és minden mások előtt;
14.
És többen az Úrban való atyafiak közül bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az ígét.
15.
Némelyek ugyan irígységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust.
16.
Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik;
17.
De mások szeretetből, tudván, hogy én az evangyéliomnak oltalmazására rendeltettem.
18.
Mert mit mondjak? csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.
Ám ha ez így is van, arra talán nemárt figyelni, hogy az Ige erről így szól: MT.25,27.
El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
ezeknek nem ígér jót, csak arról szólt, hogy a "magáét kapta volna vissza-nyereséggel"!
Áldott Testvérek. Az eddigiekből azt is leszűrhetjük, hogy azok számára, akik : Nemcsak befogadják az Igét, de meg is élik, nos azok számára az Isten törvénye-nem a tiltások halmaza-hanem a gonoszságtól való szabadság menlevele!
Ők nem azt nézik: ezt ezért kell...azt meg azért nem szabad... mert megtanulták az Ige befogadása által-ösztönösen a Jót választani, és a gonoszt megvetni!
-
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap...
Áldott Testvérek. A mai alkalomma, az ok-okozat; eredeztető-eredmény kapcsolatáról beszéljünk.
A Fenti idézet, a b'resit könyvének kezdő Igéi, mint tudjuk. ezzel kezdődik a Szent Tan. Mint mondtam: Szent TAN!
Tehát a tanítás kezdő eleme. Fontos érteni- még fontosabb alkalmazni a tanultakat. A Szentírás nem hasonlítható egyetlen más könyvhöz-írás műhöz sem.
A Szentírásunk az első betűtől- első mondattól kezdve: dönthet életről-vagy halálról. Sajnos sokan elsiklanak ezen fontos tényező felett, és máris tévútra mehetnek.
Nézzünk egy példát erre:Apostolok Cselekedetei 1. rész
1. Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani...
Gyakori kérdés a hívők társadalmában (sajnos), hogy szükségesek-e a cselekedetek-avagy sem... Bár végső soron a teljes Szentírás, az Istentől ihletett cselekedetekről szól-mint szükséges JÓ cselekedetekről,
itt is pontosan le van írva, csak épp nem veszik észre a legtöbben: Cselekedni és tanítani! Megélte és beszélt róla! Prezentálta és magyarázta! Fontos a sorrend!
Ahogy Pál is mondja: I Kor. 4,20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
Ez az erő- az az erő, mely a beszélőt hitelessé teszi a hallgatóság előtt! ez az erő-az az erő, mely tapasztalt valóságból merít!
Ez az erő-az az erő, melyet Jézusban felfedeztek azok-akik először hallgatták Őt! Mt.7,28. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29. Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
És ez az erő-az az erő, amit Jézus ránk bízott! ( így kellene élnünk és evangélizálnunk nekünk is...) Sajnos oly sokan-oly gyakran esnek abba a végzetes hibába, hogy a Szentírás elemeit- elméleti síkon, és intellektuális tudásként veszik és adják tovább...
( erre mondjuk: Halott betű- mert aki hirdeti-nem éli meg az írás vezetését- nem éli át, hogy tapasztalatból szólhasson.)
Eme kis kitérő után, térjünk vissza oda, ahol minden kezdődött. Nézzük újra az idézetet:
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Akkor nézzük, ezek a sorok miről tanúskodnak számunkra:
Elsőként: Isten teremtette a világot, és nem az evolúcionisták szerinti ős robbanás!
2; nem az élettel kezdődött a világ teremtése, hanem kontrasztként: a halál- a semmi felmutatásával.tehát nem egy evolúciós folyamatábra szerint, előbb a papucsállatka-majd abból minden más-így az ember is, hanem a semmi bemutatása.
kietlenség-üresség-sötétség... tehát a halál- a nemlét állapota. Ám, minthogy ez a kezdet, már ebben van egy hatalmas tanítás az Örökkévalóról, nevezetesen: Ő az aki egyedül képes életet termteni ott- ahol nem volt!
Most is figyeljünk a sorrendre, mert nagyon fontos!
Tehát az Örökkévaló, aki életének kezdete nincs-de most-és örökké van! tehát ezért nevezzük Őt Örökké valónak.
Majd, és most is egy fontos rész tanui lehetünk: 3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
Ha most nem értünk-továbbra sem fogjuk érteni az Igét... Álljunk tehát meg egy szóért... szó szerint! és jussunk értelemre egy hatalmas dolog felől-az első felől.
" És monda Isten..." ez a szó: És Monda Isten- jelenti az élet beköszöntét, jelent mindent elsőként! Ez a mondat- A Messiásunk születése!
Az első Ige tanui lehetünk- tehát itt született!
Most figyeljük meg, Jézus hogy számol be a születéséről: Példabeszédek 8, 22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Ez alapján- ennek ismeretében érthetjük meg, mit is jelent valójában- Jézusnak az az állítása Önmagára nézve: Első és utolsó! Hiszen vele kezdődött-kezdődik minden, és benne jut beteljesedésre is minden.
Továbbá: Kezdet és a vég, hiszen Ő minden Isten szerint valónak az alapja ( fundament amire építhetjük az életünket-annak biztos tudatában hogy Isten szerint való az építésünk) - és benne is ér véget.
Ezt nem én állítom... ezt nem más állítja... ezt maga Jézus állítja Önmagáról- és már tanít is maga felől. Előbb azonban, nézzük ami hátra maradt az idézetünkből:
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Jézus neve, a továbbiakban a hívők- tehát az Őt követők számára: A Világ világossága!
Megfigyelhetjük a továbbiakban azt a tényt is, hogy az Örökkévaló, minden teremtményét az Ige által teremti: " Legyen"; továbbá ebben a világosságban; és szintén az Igében határozza meg a feladatukat! Ige által, tehát ha úgy tetszik: Parancsolatbna határozza meg a feladatukat!
a növények-növekedjenek és zöldüljenek; a halak ússzanak-a madarak repdessenek- a vadak vaduljanak... és az ember is őrizze a teremtés rendjét-miközben maga is műveli- azaz: teszi.
( így értjük meg hogy mit jelent ez az Ige: I Mózes 1, 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. )
És ezek egyben a világosság cselekedetei is, és a világosságra (- Jézusra) és a neki való engedelmességre-tehát a világosság cselekedeteire mondta az Örökkévaló, hogy : JÓ!
( I Mózes 1,31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap. )
Ezek után, térjünk vissza- Jézus Önmagáról szóló bemutatásához, illetve az Összegzéséhez hogy kerek képet kaphassunk arról, mit jelent teljességében a Kezdet és a vég jelzője.
A Kezdet, egyértelmű, hiszen ahogy Ő maga mondta is: Benne és általa kezdődött minden!
A Vég is egyértelmű, ahogy arra utaltam nemrég: Benne is ér véget minden! De biztos hogy teljességében értjük mi ezt? Hiszen A hívők úgy tartják: Aki benne éri el a véget, az boldog ember...
Ezzel az állítással azért vitatkoznék picit... Mert Jézus ugyan azt mondja a kárhoztatásról hogy és olvassuk: Jn.5,45. Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Tehát erre építették fel azt a teóriát, hogy Jézus nem vádol-tehát Jézusban mindenki tökéletes.
Legalábbis azok állítják ezt, akik nem olvasták Mózes-fent említett Próféciáját...
Mert Mózes- Jézus felől így szól: V.Mózes 18,18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
Tehát az aki nem engedelmeskedik Jézus tanításának- bár Őbenne ér véget a pályafutása, mert az Igében van meghatározva az engedetlenek sorsa is, de ettől még nem gondolnám hogy boldog végük lenne...
Nos úgy gondolom, ezek figyelembe vételével, kerekebb képet kapunk arról-mit is jelentenek az Ő nevei...Illetve... még egy aspektus, aminek megértése-új távlatokat nyithat előttünk:
Pál, azt mondja róla: Kol 1,18
És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első...
Első szülött a halottak közül- jelenti és jelentette is első sorban: Az első jó, az első élet... ugye a teremtés menetében, hiszen Jézus-ig, tehát a világosság megjelenéséig, volt csak a halál-a smmi az üresség, és Ő benne-és Ő általa teremtettek mindenek és ezt nevezi a Szent tan: ÉLETNEK!
De jelenti mást is, ami már lelki értelemhez vezet bennünket: Jézus- mint Messiás, megszületett emberi Testben, és élt és tanított, és gyógyított, és feltámasztott embereket emberi testben, ezek után meghalt emberi testben.
A Világ, és minden ember- Ádám és Éva bűne óta, testi- testies állapotban van-létezik, mert az eredendő bűn, mindent megfertőz, és ebből öröklődik a rossz- a bűn és a halál.
Tehát az egész világ, és minden ember- Isten számára továbbra is halott- kietlen- puszta-és kongó-visszhangzó üresség.
Az Ige mondja: Zsoltárok könyve 14. rész
1.
Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
2.
Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
3.
Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
Ebbe a halott semmibe érkezett meg a Megváltó, és a halálával és feltámadásával, lehetőséget adott az embereknek, hogy egy új létformában: Lelki életetben éljenek-Isten számára.
Tehát: Elsőként született testben: Élőnek Isten számára- Első volt a Halottak közül, első volt aki Új életre kelt Isten hatalma által, aki feltámasztotta Őt a halálból, annak minden aspektusában!
Lássuk tehát tovább: A Világi, azaz: Testi életnek ( ami Isten szerint halott) megvannak a maga cselekedetei. Ezek az önös érdeket képviselik, tehát egoista létforma.
Nem az Úr akaratát és annak végrehajtását keresik, nem az Úr tetszését keresik, nem az Urat dicsőítik a tetteikkel... ( mert nem az Úr útmutatása szerinti cselekedetek.)
Ahogy olvastuk is a teremtés könyvében, ezek a nemjó kategória... Hiszen a világosságra, és a későbbiekben- a világosságban való cselekedetekre mondta az Isten hogy Jó.
Jézus pedig ezekhez, az Isten szerinti cselekedetekhez vezet bennünket vissza, de nem is akárhogyan! Nem izzadsággal-nem mint egy " felsőbb hatalomnak való engedelem által - kényszerből, hanem...
Jézus a halála és feltámadása által, lehetővé tette, hogy az Őt követők, az Ő lelkét kaphassák, és a Lélek által- Ösztönösen-természetes módon való engedelemben, Isten szerint való életet életet éljenek.
Ebben a dologban- több Messiási Prófécia teljesedik be:
Tehát a Halálban- halottaknak való prédikáció az, amikor megszületve erre a világra testben, az Istentől távollevő embereket (halottakat) tanította az Isten szerint való életre.
Erről a Prófécia:
Ésaiás próféta könyve 9. rész
1.
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2.
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
És ezek után- de már az Ő lekével, azok akik azt kapták, már csak az Isten akarata és tetszése szerint fognak élni:
Ezekiél 36,22.
Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.
23.
És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
És egy összefogó prófétai szó ezekről: Zak 4,6
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
Ok-okozati összefüggéseket ígértem az Igehirdetés elején... Nos az Isten nélküli élet az ok a romlásra és a romlott állapotra...
Míg: Az Isten általi első Jó, A VILÁGOSSÁG - ban való lét-élet- a Jó az Isten szerint.A Világosság- tehát az Isten szava- Jó! és az Ő szavának követése-az Élet útja!
Tehát akkor a generációkat foglalkoztató kérdés, miszerint: Elég-e a hit, vagy kellenek a cselekedetek is?
( tegyünk úgy mintha nem tudnánk...) Elsőként is tisztázzuk: Mit jelent az a szó, hogy : Hit. A Hit= Emmunah Jelentése: Tökéletes engedelemben való követés!
Értjük már Jakab apostol intelmét, miszerint a Hit-cselekedetek nélkül halott...
Ha tudod hogy mit kéne tenned-de nem teszed, nem jutsz semmire! Olyan ez, mint egy kincses térkép... nézegeted napokon-éveken át, summázod hogy részletes és pontos, de nem mész érte, majd egyszer meghallod, hogy voltak akik érte mentek, elő is hozták, de abban részed nem lessz... eljátszottad a lehetőséged!
Akkor ezek szerint, Pál tévesen állította volna, hogy Hit által van a megigazulás-és nem cselekedetekből? Róma 3,28.
Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.
Figyeljük meg Jézus magyarázatát erről a dologról:
Lukács Evangyélioma 17. rész
1.
Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
2.
Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
3.
Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
4.
És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
5.
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
6.
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
7.
Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
8.
Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
9.
Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
10.
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Ugye a feltétlen engedelemről beszél Jézus-akár a megbocsátásról van szó, akár a példázatról...
Ha te csak azért engedelmeskedsz, mert nincs más választásod-tehát muszájból, akkor ne tedd! Isten nem gyülyt rabszolgákat...
Ha teszed-meggyőződésből tedd! Mert csak a meggyőződésesek lesznek állhatatosak és kitartóak! DE (!!!) a tény az tény marad, és erre hívja fel a figyelmünket Jézus!
"9.
Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
10.
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük."
A Hozzáállás más Testvérek. tudva: Nem a mi cselekedeteinket cselekedtük, hanem a Messiás Lelkének engedtünk! Nem a mi ötleteink vezéreltek minket-nem a mi jóságunk eredményezte, ha dícséretünk van Istentől.
Isten az, aki adta a szabályt. Isten adta a betöltéséhez szükséges előfetételt-azaz a Lelkét, hogy az Ő lelkének vezetése által-ösztönösen-azaz: szívnek-léleknek együttesével végezzük azt, amit ránk bízott.
Ha Ő adott mindent, tehát az elvárást-a véghezvitelhez való elszánást is, ( idézem Pált: Fil.2,12. Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13. Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.)
( tehát tudva azt, hogy mindent Ő tett lehetővé, és adott oly lelket, mely által szükségét is érezzük hogy mindent megtegyünk, úgy ahogy tőle halljuk-de tudva azt is, hogy ahogy adta-úgy el is veheti ezt az új létformát-meggyőződést tőlünk, ha játszunk vele.)
Tehát a kérdés: Cselekedetek vagy hit? Ha csak muszájból tesszük amit Isten kér, akkor semmik vagyunk. Ha nem tesszük amit kér, akkor elveszünk.
Ha meggyőződésből és feltétel nélkül tesszük, akkor a szeretetébe fogad minket! De az elvégzett munkánkért fog szeretni??? Dehogy! hanem azért, mert az Ő lelke által, elváltozunk az Ő ábrázatának hasonlatosságára.
-
Ésaiás próféta könyve 2. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4. Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
Áldott Testvérek. Ezen idézet-kijelentés, ami az utolsó időkre vonatkozó kijelentés-hiszen ezzel is kezdődik: "2. Lészen az utolsó időkben...".
A Harmadik vers első része pedig így szól: " 3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;"...
( a folytatása később...)
Ezekből-tisztán látható, hogy már a messiási idők végét jelző Próféciáról beszélünk... Miért?
Nos elsősorban azért, mert:1; A Yudaiták-nem tették soha közkinccsé a vallásukat, és nem tartottak soha "közös Istentiszteletet a nemzetekbeliekkel".
2; A Nemzetek sem igyekeztek soha Yisráélbe, Istentiszteletet tartani...
3; Nem ismerték el a nemzetek soha, hogy az Izráélből származik az egyetlen Igazság-tanítás formájában.( most sem)
4; Soha eddig-de még ma sem akarják az Istentől való tanítottságot magukénak-és nem is az Úr világosságát akarják, hanem a vélt világosságukat...
5; Mindezideig-nem is hagytak fel a háborúzással sem...
Mindezek tehát azt is jelenthetnék: Nem jött még el ez a kor... vagy jelentheti azt-ahogyan Péter is fogalmaz: 2Pt 3,9
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
Pontosabban- teljes terjedelmében: Péter Apostol II. levele 3. rész
1.
Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem;
2.
Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról:
3.
Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak,
4.
És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva.
5.
Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;
6.
A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:
7.
A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.
8.
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
9.
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
10.
Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
11.
Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
12.
A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!
13.
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.
14.
Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.
15.
És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
16.
Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.
17.
Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;
18.
Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.
Szent élet, azaz: Az Isten számára fenntartva-e világi élettől elválasztva.
Tehát helybenhagyva a Próféciát: Istentől való tanítottság kritériumként való megélése.
Most pedig ejtsünk néhány keresetlen szót, a mai helyzetről:
Momentán az a szitu létezik, hogy a hívő emberek jelentős csoportja, nem az Isten Tanítását keresi-éhezi-szomjúhozza, hanem bizonyos emberek-mint tanítók-gyülekezeti vezetők tanítását preferálja.
Valójában két gonosz dolog történik ebben: 1; A maguk életszemléletét alátámasztó-legalizáló tanításokat keresnek azok, akik nem akarnak az Isten kijelentett Igazságága szerint élni.
Erről Pál már előre szólt: Timótheushoz írt II. levél 3. rész
1.
Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2.
Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3.
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4.
Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5.
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
6.
Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat,
7.
Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.
8.
Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek.
9.
De többre nem mennek: mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt, a miképen amazoké is az lett.
10.
Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet,
11.
Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, a melyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű üldöztetéseket szenvedtem! de mindezekből megszabadított engem az Úr.
12.
De mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.
13.
A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.
14.
De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad,
15.
És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.
16.
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
17.
Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
Három állítás a Jövőre ( számunkra már a jelenre) nézve: Hívők közé keveredett-Testies emberek felemelkedése;Az Igaz hitre igyekvő hívők üldözése-el lehetetlenítése;Az Isten Igéjének-megélési alapként való fel emelése!
( valójában van egy negyedik állítás is, de az csak a mai korban nyert értelmet, amikor is: Pált-szembe fordítják az Igével, és azt állítják sokan, hogy az Ige elhagyását szorgalmazta életében...)
Ahogy tehát e mai helyzetet Pál egy mondatban egybefoglalja: 2Tim 4,3
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök...
...És a Páltól való próféciaként-beteljesdve: A Hívek nagy csoportja, megalkotta a szellemi szuper market fogalmát-a kívánságok legalizálásáért.
" a siker és gazdagság az általad preferált kívánság? gyere ebbe és ebbe a gyülekezetbe..."
" az Isten törvényétől szeretnél függetlenedni? vár ez és ez a felekezet!"
" nem szeretnéd elhagyni azokat a dolgaidat-amiket az Isten bűnnek ítél? Itt megtalálod a helyed..."
" Útálod a zsidókat és nem akarod eltűrni hogy nem te vagy a világ közepe? állj a sorainkba!..."
" szerinted nem gáz a homoszexualitás? vár téged a ... egyház!"
És a bűneik és tévelygéseik legalizálásért- Isten Igéjét szelektálják-a megmaradó Igéket kifacsarják-és ilymódon próbálják fenntartani a Hívői státuszukat.
Megalkotják a felekezeti-gyülekezeti szabályokat, melyek számukra Törvények, és ezekhez az emberi törvénykehez-foggal-körömmel ragaszkodnak, miközben az Isten Törvényeit elvetik...
Ez tehát az első gonoszság-romlottság, ami beteljesedik, a második pedig: Alázatnak(-ám valójában: ÁL ALÁZATNAK ) magyarázzák az Isten Tanításától való távol létüket, mondván: A Gyülim vezetőségéé a felelősség... Ők tanítanak engem... nekem kötelességem hallgatni rájuk...
CSAKHOGY !!! Az Igével ellenkező tanításokat és tanítókat- el kell kerülni! Nekik nem engedelmeskednünk kell-hanem kirekeszteni őket!
Ez által válik nyilvánvalóvá: Az Isten Tanításának- kizárólagos preferálása; Az Isten mellett való elkötelezettség; Az Isten Igéjének-Pásztorként való követése!
Emberek-emberi vélekedései-törvényként... emberek-emberi tanításában való reménykedés... Emberek-emberi vágyainak követése...
Jer.17,5.
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
6.
Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.
7.
Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;
8.
Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.
9.
Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
10.
Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
11.
Mint a fogoly madár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő költött, olyan, a ki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz.
12.
Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye.
13.
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
Voltak és vannak emberek, akik megfogalmaznak-sokak által: "jónak vélt" dolgokat, és követőkre találnak. De ezek a Jónak vélt dolgok, valamiért nem Isten Igéjét képviselik, hanem önös érdekből táplálkoznak.
Ha nem az Isten Igéjén alapul az életvitel-lehetetlen hogy jó legyen!
Az Ige mondja: Jer.13,23.
Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.
24.
Azért szétszórom őket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.
25.
Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.
Az emberek számára, az Igazság, a legtöbb esetben: Szubjektív. ( én igazságom-mi igazságunk-te igazságod...)
Csakhogy egyetlen Igazság van-éspedig az Isten Igazsága, és ez igenis: Objektív!
Isten Igéje az Igazság! minden ami az Isten Igéjével ellenkezik: Hazugság!
Pál is beszél azokról, akik az Isten Igéjét, mint kijelentett Igazságot megvetik, helyette pedig vélt igazságokat követnek.
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1.
Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2.
Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3.
Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4.
A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5.
Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6.
És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7.
Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8.
És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9.
A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10.
És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11.
És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12.
Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban...
Ugye emlékeztek a kezdeti dilemmára, miszerint: Az Ézsaiás 2-ben foglaltak "még" nem következtek be, ez jelentheti azt is-hogy "még" nem jött el ez a Messiási kor, vagy jelenthet valami mást is...
A Pál tanítása a II Thessz.2-ben valami mást mutat erről a korról. Egy új perspektívát vázol, miszerint: " Már folyamatban van a szétválasztás" !
Krisztus= Messiás. Jelentése: Felkent. Éspedig arra lett felkenve már a "kezdetektől, hogy a sötétségből a világosságra; a nemlétből az életre; az engedetlenségből az engedelemre; az Istentől-el vezető útról- az IstenHEZ vezessen, mint egyetlen és kizárólagos ÚT, mely a Teremtőhöz vezet!
Példa beszédek 8,22.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28.
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Az antikrisztus jelentése: A Messiás ellen, vagy a Messiás helyett. Tehát mást hirdet-mást tanít mint Jézus! ( most kellene tudni, Jézus mit tanított...)
Jézus tanítása egyetlen irányba mutatott, minthogy egyetlen mondanivalóra épült: Az Istennek való, feltétlen engedelem!
Csak így és csak ez által ígérhetett az Őt követőknek: Istentől való- védelmet-jó akaratot-oltalmat-szeretetet-kegyelmet-irgalmat.
Most egy gondolat erejéig, térjünk vissza a Jer.17-hez, annak is a 13-as verséhez:
"13.
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!"
Egy új dilemma lehetősége ez: Mennyire ó-az ó; és mennyire új az új???
Hiszen vannak sokan, akik úgy vélekednek: " ez az ó szövetségi Ige- de mi már az új szövetségben élünk..."
Túl azon, hogy nincsen új-ó nélkül, túl azon, hogy az ilyen gondolkodású emberek kedvéért-Jézus már jó előre mondta: Mt.13,47.
Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
48.
Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
49.
Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
50.
És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
51.
Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
52.
Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
Tehát túl mindezeken-fussunk a kedvükért egy kört ezzel a dilemmával is...
Tehát az Induló igénk ismét: Jer.17,13.
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
És nézzük: Hogyan vélekeik Jézus?
Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Tehát elsőként: 21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (!!!)
ezennel vége az összes oly ellenkező nézetnek, hogy Jézus-magánvélemény által dönt arról: kit üdvözít és kit nem!
Következő-megfigyelendő pont: 24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
Kőszikla vs Föveny. A Kőszikla tudjuk mit jelent?
Mozdíthatatlan, erős alap, amire építi Jézus az Egyházát! De mi ez a Kőszikla?
Mózes V. könyve 32. rész
1.
Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2.
Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3.
Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4.
Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
A Kőszikla jelentése a mi esetünkben: Isten és az Ő tanítása-Igéje!
Tehát ezek fényében, a Kősziklára való építés: Istennek való engedelem- és pontosan erre utalt Jézus, amikor azt mondta: 21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
A Föveny jelentése: Laza szerkezetű, úgymond: Futó homok -másnéven: Por...
Tehát aki engedelemmel hallgatja az Örökkévaló Igéjét, az kősziklára épít, aki pedig nem hallgat az Istenre, az Futóhomokra épít...
azaz, és mindent egybevetve: Aki nem az Isten tanítása szerint jár, az oda-abba lesz feljegyezve, ahol és amiben van. Homokba.
Mostpedig lássuk ennek: Sokkolóan szó szerinti beteljesdését-példa gyanánt, hogy lássuk: Mennyire szó szerint kell vennünk az Isten Igéjét-és mennyire tévúton járnak azok, akik emberileg gondolkodnak:
János Evangyélioma 8. rész
1.
Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2.
Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
3.
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4.
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6.
Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7.
De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8.
És újra lehajolván, írt vala a földre.
9.
Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10.
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11.
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
12.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Ugye erről az idézetről, két-egymásra épülő sületlenség látott napvilágot... Az első, és mindennek az alapja: Azért mentek el a vádlók, mert Jézus az ő bűneiket írta a porba, és rájöttek, hogy nem szabad vádolni másokat...
A második: Mivel Jézus nem akarta a Házasságtörő asszonyon végrehajtani az Isten ítéletét-így tehát nekünk sem kell az Istennek engedelmeskedni...
Valójában pedig arról van szó, hogy akik így gondolkodnak és ezt a magyarázatot fogadják el, nem ismerték meg sem az Atyát-sem Jézust... Tehát nem ismerik az Igazságot.
A Történet jelentése:
Az írástudók és a farizeusok-Mózes törvényére hivatkoztak..."4.
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?"
Nos az a baj, hogy Mózes nem egészen ezt mondta....
Helyesen idézve Mózest:V.Mózes 22,22.
Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonynyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a férfi, a ki az asszonynyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.
A Történetben hol volt a férfi???
Na ez van, amikor félbeharapott igékre építenek a hívők... "Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre."
Nem különböző bűnöket írt Jézus a földre-porba... hanem neveket! Azok neveit, akik csak félig tartották az Isten Igéjét...
Jer.17,13.
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
-
Jer.23,25.
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30.
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31.
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32.
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
33.
Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr.
34.
A mely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát.
35.
Kiki ezt mondja az ő barátjának és kiki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr?
36.
És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét.
Áldott Testvérek. Mára már fel sem tűnik szinte senkinek, hogy Igehirdetés címszó alatt- többnyire önjelölt-vagy gyülekezeti vezetők által-demokratikus úton jelölt személyek, álmokat-tévelygéseket-elképzeléseket hirdetnek, és nem az Isten Igéjét.
Nemrégiben hallottam egy mélyenszántó okfejtését, egy sokakáltal "ismert" gyülekezeti vezetőnek-egy oly témakörben, ami világosan írva van a Szent tanban. Bár a kérdés egyszerű volt-bár arra a válasz ott van az Igében,
Mégis annyira körmönfont-Igétől elválasztott képzelgés szerint magyarázott, hogy elképedtem. Hogy lehet az, hogy valaki-aki arra adta az életét hogy az Igét hirdesse, valaki akit úgy ismernek mint az Ige hirdetőjét, valaki akitől az Igét várják: Fantáziál?!
Ami még ennél is jobban megdöbbentett: Sokan hallgatták ezt a magyarázatát-nagyon sokan... Helyben is, és elképzelhetetlen tömegek a médián keresztül is...
Hogy lehet, hogy senki nem szólt közbe hogy helló! Ezek hol vannak az Igében??? És beszélt két ítéletről-és annak két beteljesedéséről, az első ítélet mely bár nem a végleges-de azért végleges, és ez azonnal végrehajtásra is kerül, de azért a második végleges is tárgyalásra kerül, de valójában a második végleges, nem fogja felülírni az
első végleges döntését...( vagy egyszerűen az én felfogásommal van baj-vagy tényleg értelmezhetetlen ez a káosz...)
De ez csak egy a sok közül-szemelvénynek. Mert rögtön ez után jönnek a másvilág túristák, akik hol a mennybe-hol a pokolba utaznak, és vagy vágykeltéssel-vagy ilyesztgetéssel próbálják meggyőzni a nagyérdeműt, a megtérés fontosságáról...
Ha ez így elfogadható lenne az Úr szemében, nos nála jobban senki sem tudna ilyesztegtni azt gondolom...
Aztán szépen eljött egy új nemzedék, akik ezekből a tántorgásokból-szédelgésekből, plusz a maguk elképzeléséből keverik ki a védjegyüknek is számító tévelygéseiket, és azt tálalják a hívők elé, mint egyetemes Igazságot... és ez is kelendő a hívői körökben.
Aztán megint mások- a gyávák és gyökértelenek, akik az általuk preferált "tanítások" ( teológiai álláspontok) terjesztésében látják a szolgálatuk beteljesedését.
Szóval a hazugság terjed, és tömegeket vezet a vágóhídra, miközben észre sem veszik hogy hova-merre tartanak. Naná hogy nem! Hisz ők a hangos többség, és rivalgásuk hangja elnyomja, az övékénél sajnos halkabb- józanság hangját is.
Eljutottunk arra a pontra, amiről Pál Prófétált: Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak...
nnaaa-neeem az teljesedett be, hogy az Igehirdetők az életüknél is jobban kapaszkodnak az Isten Igéjébe- hanem az az idő jött el, amikor az Igazság már nyomokban sem érdekli a többséget, mert a mesékhez ferdülnek.
Rendkívül fontosnak tartom tisztázni: Valóban vannak oly dolgok az Igében, amikre nem ismerjük-nem ismerHETJÜK, a választ.
Ilyenkor az aranszbály, mely írva van: V.Mózes 29,29 A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Nem attól vagyunk hívők-hogy mindíg-és mindenre csípőből tudunk válaszolni, és minden ismerettel rendelkezünk... nem attól hogy ha nem is tudjuk a választ-de azt tudjuk hogy muszáj válaszolnunk valami pazar hülyeséget, hogy az emberek lássák mekkora a tudás bennünk.
Attól vagyunk Hívők-hogy követjük a mi Urunkat! Hit= Emunah= Engedelemben történő követés!
Ne akarjuk annak a látszatát mutatni, mintha mindent tudnánk-és mindent értenénk. Írva van: Ézsaiás 55,6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
A mai hívői többség teóriája szerint, a hit és a hívői magatartás-egyfajta evolúción megy át, és ezt nevezik hitben való fejlődésnek. Amikor a mai kor Hívője, mindent jobban tud -mint az egykoriak.
Hiszen megadatott a Szent tan-lettek Istentől kijelentések-ezért van több próféta lassan mint ahány hívő összesen van...Ennek a nézetnek tudható be az is, hogy szerintük nem kell az Istennek sem engedelmeskedni, hiszen az engedelem a piszkozatnak volt a kötelessége, mert
azok még nem voltak annyira tökéletesek mint a mai kor gyermeke. Számukra a piszkozat jelenti egyszerre az Isten választott népét is, és a mostanit megelőző kort is...
Megragadó gondolat...( számukra lehet hogy az...) Azonban ( és csenedesen jegyzem meg...) ez sem stimmel, mert az Ige-ennek ellent mond!
Az Ige mondja: Malakiás 4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Malakiástól- Éli ( bemerítő ) megjelenéséig-cirka négyszáz év telt el, éspedig csendben! Nem volt ennyi időn át újabb kijelentése Istennek. De ez nem azt jelentette, hogy a négyszáz év alatt, meg gondolta volna magát az Örökkévaló, hiszen ezen Prófécia is, pontról-pontra; szóról-szóra teljesedett be azután.
Most nézzük ezt a Próféciát: A Mózesi törvényekre való emlékeztetés... ; Éli szolgálata. Na ezt sem értik sokan. Atyák szívét a fiakhoz-fiak szívét az atyákhoz fordítja.
Namost tehát a szöges ellentét a mai felfogás és az Istentől rendelt dolgok között: Az Elődök, ezen prófécia szerint, nem piszkozatok-hanem:Atyák.
Jelentése: Azok akik hitét-hitben való járását-át örökítjük- követjük.
Van egy prófécia arról, hogy nevezi az Isten azokat-akik nem követik az elődeiket-bár megvallásuk szerint ugyan azt a célt tűzték maguk elé:
Ézsaiás 30,8.
Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre.
9.
Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;
10.
Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!
11.
Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!
12.
Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok:
13.
Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, a mely már kiáll a magas kőfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jő el romlása;
14.
És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából.
Nem a mai Igehirdetés kedvéért írtam a Szentírásba az Ézsaiás 30-at, már régóta ott van...
Sőt: Sokkoló lehet, de mutatok valamit, hogy lássátok: A Szövetség és az "üdv történelem" jelen szakaszára nézve, Pál sem máshonnan vette a kijelentést, hanem a Szent Tanból:
Ézsaiás 30, 9.
Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;
10.
Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!
11.
Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!
illetve ugyan ez Páltól: Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
Igazság= Isten Igéje= Jézus! Ezért mondja Jézus magáról: Jn.14,
6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
És ugyan ezt mondja János-Jézusról: János Apostol I. levele 1. rész
1.
A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
/ Majd a folytatás, mely pontosan a Messiás-Főpap-i Imájának bekövetkeztéről tanúskodik:
2.
(És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3.
A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4.
És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
És pedig a Főpap-i Ima ezen része: Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23.
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
Igazság-Egység- Szentség... Szentségben való tökéletes egység, mégpedig az Igazságban! Pontosan úgy kell tehát élnünk-járnunk-gondolkodnunk, ahogy Jézus, hiszen mondja: 18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra.
Ennek a Járásnak a legfőbb jellemzője: Jn 5,30
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
Namost ha ez így van-Márpedig így van! Akkor mimódon mondogatják, hogy Jézus eltörölte az Örökkévaló szabály rendszerét, és a maga akarata szerint határoz-emberekre vonatkozóan-üdvösség és kárhozat dolgában?
És most egy kis emlékeztető Pál tanítására ebben a dologban: I Kor.15,21.
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22.
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
23.
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
24.
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
25.
Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
26.
Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27.
Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
28.
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Tehát a közvéleménnyel ellentétben: Pál szerint sem töröltetik el az Isten-és nem Isten nélkül fog Jézus Uralkodni...
Nem Hit evolúció van tehát-hanem VISSZATÉRÉS AZ ATYÁK HITÉHEZ!
Hogy az Milyen volt? Isten szólt-és megtették! Mint Ábrahám-Yichák-Jakov- majd mint Mózes-Illés-Dávid... és a többiek, akkikről örök időkre megemlékezik az Isten, és adott elénk példákul, mint Atyákat a hitben!
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2.
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3.
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
4.
Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.
5.
Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.
6.
Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
7.
Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.
8.
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9.
Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10.
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11.
Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12.
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13.
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14.
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15.
És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16.
Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
17.
Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18.
A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19.
Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
20.
Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.
21.
Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.
22.
Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett.
23.
Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.
24.
Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,
25.
Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;
26.
Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.
27.
Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.
28.
Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket.
29.
Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.
30.
Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták.
31.
Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.
32.
És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról;
33.
A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.
34.
Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.
35.
Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
36.
Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is;
37.
Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
38.
A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
39.
És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
40.
Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
Az utolsó vers szerint-nem arról van szó hogy mi-nélkülük jutnánk tökéletességre... ( ellenben azzal amit ma vélnek oly sokan)
Hanem arról van szó: Hogy nélkülünk-ők sem! Tehát együtt. És a Prófécia szerint ez úgy megy végbe: Mal.4,5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Tehát nem külön utakat járva, más úton mint az atyák, hanem megbékélve, a kijelentett Igazságot alapul véve-eggyütt!
A Messiás vissza jövetelét várjuk ma is, ahogyan írva is van... És pontosan ahogy írva is van: Azt megelőzi-Éli Próféta lelke, aki Megtérésre- egészen pontosan: VISSZA TÉRÉSRE HÍV MINDENKIT!
-
Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
Áldott Testvérek. A Tóra ezen sorai, nyilván arról tesznek bizonyságot számunkra, hogy az Igét nem elég "bemagolni", az Igét nem elég, megtanulva-magunkba zárni, hanem az Igének, a magaviseletünkön; értékrendünkön; gondolkodásunkban; életvitelünkön-azaz:
Cselekedeteinken is meg kell- a napnál is világossabban-nyilvánulnia.
Az Igét tehát meg kell élni!
Mózes mondja: " 6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?! "
Ez tehát azt jelenti, hogy az Ige megélése által, történik maga az Evangelizáció, a kívülvalók számára. És ez egyben maga a tökéletes evangelizáció, hiszen az Isten tanításának megélése-másokat (kívül valókat) Isten dicsőítésre sarkallja-majd a hitünk követésére!
Ez nem változott fikarcnyit sem az idők folyamán, hiszen Jézusról is így és ezek által tesznek bizonyságot.
Apostolok Cselekedetei 1. rész
1. Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani...
Tehát élte-utána beszélt róla!
Az Apostolok-Jézus követeként, ( sokan úgy gondolják hogy elsőként-pedig korántsem) Idegen népek és nemzetek között,mutatták be a hitüket, és tanítottak mindeneket-így azután sok követője lett a Messiásnak-akármerre is vezette őket az Örökkévaló.
Pál, többször emlékeztet mindeneket a magaviseletére-odaszánására-és arra, hogy-de inkább beszéljen ő: II.Kor.12,12.
Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is.
13.
Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot!
14.
Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.
15.
Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé szerettek is engem...
( bár így lenne ez ma is... Nem azért járnának a szolgálók, hogy kifosszák a gyülekezeteket, hanem annak épülésére...)
Pál elhívása, az Ige tanítása volt, ez pedig a nemezetek között-maga az evangelizáció volt. Ige által hirdette Isten országát-és az Ő Igazságát.
Nem érzésekre-borzongásokra épített-nem ékesszólással próbálta levenni a hallgatóságot a lábukról, hanem az Ige hirdetése által-bemutatott Istennel és a Messiással.
Az akkoriak pedig nem Pált "vették be" nem pál gyülijét szaporították, hanem ahogy az Ige mondja: Apcsel.17,10.
Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába.
11.
Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.
12.
Sokan hivének azért ő közülök; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen...
Tehát az Igét hirdette-az Igében vizsgálták azok hogy valóban jól mondta-e Pál, amit mondott... és ami sajnos mára teljesen átalakult: Azokat akik az Igében, megvizsgálták a szavait- nem kétkedőknek, nem is a "lázadás szellemének" nevezte Pál, hanem Nemes lelkűeknek.
Mondjuk ez mára azért fordulhatott a visszájára, mert Pál még az egyházat építette-míg ma egy gyülekezetet építenek sajnos...( ott pedig a legtöbb helyen, nem az Ige a fontos-hanem a vezetők felé való tökéletes alávetettség...)
Szóval Pál az Igét hirdette-és az által evangelizált... Mondjuk ha ez ma is így menne, akkor elkerülhető lenne a még megnem tértek részéről, sok kellemetlen kérdés...
Volt idő, mikor gyakorta hallottam szolgáló Testvéreimtől, hogy az evangelizáció alatt-többen kérdezték: " Miért kellene megétnünk"?
Apró malőr... upsz. Mert ugye a lelkesült testvér, azt találta mondani: " Isten nagyon szeret titeket"! Jogos a kérdés akkor, hiszen ha nagyon szeret, akkor üdvözít is mindenkit. Megtérés nélkül is ugye? és ha ez így van, vagy ugye egy másik gyakori "malőr" az evangelisták részéről:
Isten téged úgy szeret ahogy vagy! nna hátakkor meg pláne...
Van egy aprócska félreértés az Evangelisták részéről ugyanis: Nem szimpatizánsokat kell gyülyteni-hanem Isten elveszettjeit kell egybe gyülyteni!
Nem is teljesítményorientáltan kell evangelizálni, amikor a szolgálat legalizálása- számokban mérhető, hanem valóban csak az Isten vezetése szerint tenni a dolgunkat.
Mind ismerjük az Igét, mely ezt mondja: Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Ezzel szemben az van, hogy frázisokkal-üres és hazug ígéretekkel próbálják a hallgatóságot magukhoz édesgetni a szolgálat tevők.
Hogy ez hova vezet? nos ide-ahol tartunk! Lettek sok és nagy létszámú- halott gyülekezetek, ahol nem az Ige a lelki táplálék,( mert az senkit nem érdekel ott) hanem az agymenés-és a locsi-fecsi.
A Hívők tábora pedig felhígult, és többségbe kerültek azok, akik soha nem is hittek, hanem csak divatból-emberi elkötelezettségből ( ismertem ilyeneket sajnos. be is vallották, hogy csak azért lettek hívők, hogy a vállalkozásukat előnybe jutassák a tárgyalásokon. ( a fővállakozó hívő volt ugyanis.)
vélt-vagy valós érdekek miatt lettek hívők. Persze hogy nem az Egy Igaz Istent követik-persze hogy nem az Ige az abszolút mérő zsínór számukra. Naná hogy hazudnak, amikor azt mondják: Jézus a Pásztorom... Hogy is lehetne az? Hiszen Jézus az Isten testté lett Igéje! Ha nem követik az Isten Igéjét, hogy is lehetne a pásztoruk?!
Az ilymódon felépült és benépesített gyülekezetek értékrendje is teljesen más lett mint az egykori, hiszen általánosnak mondható az, hogy az Isten Igéjét elvetik, miközben emberi törvénykezéseket követve, az emberi rendelkezések lettek a gyülekezet alapkövei-és nem az Isten Igéje.
Mindezekben pedig, és érdekes hogy nem tűnik fel sokaknak: Nem az Isten dicsőül meg, ( max. egy szlogen erejéig) - hanem a gyülekezet vezetősége...
Miért van ez így? hiszen ezek is mind azt vallják, hogy megtértek. Nos ami elengedhetetlenül fontos: MegTÖRÉS nélkül-nincs megTÉRÉS!
Az ember, aki Istenre tekint-meg kell hogy lássa magában az Istentől elválasztó bűneit! Ha ez nincs meg, akkor az illetőben nem épül fel az Isten iránt való tisztelet...és végső soron, nem tudja értékelni, az Isten Irgalmát sem.
Hapedig: A manapság végbemenő-úgy nevezett megtérések- továbbra is a testies életre épül, abból csak ferde torony lehet-ami össze is omlik.
Ezért mondta Jézus: János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
és ismét: Jn.6,63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
És természetesen erről beszél Pál is- és igen: Az a Pál, akire hivatkoznak sokan, amikor az Istennek való engedelmesség ellen ágállnak.
I Kor.15,50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
( ha véletlenül: Jézus és Pál tanításai között, párhuzamot vélne valaki felfedezni, az azért lehet, mert Pál-Jézust prédikálta...azaz az Isten Igéjét!)
Volt idő, mikor megkérdeztem evangelistákat, hogy mi az az evangélium? Nos azért a legtöbb esetben el tudták mondani azt hogy : "Örömhír" ( szuper! bár tartalmasabb választ vártam volna...)
De hogy konkrétan mi az az Örömhír? na arra már nem kaptam választ... nem hogy nem kielégítőt-hanem semmilyet! És nem azért nem válaszoltak, mert megvetettek, hanem beismerve, hogy nem tudják ők sem pontosan...
( de azért evangelizálnak...) Kérdeztem, hogy akkor mi alapján evangelizálnak? mit hirdetnek? ...- hát a megtérés lehetőségét hirdetik....( Klassz.)
Egyszer meg is hallgattam egy ilyen evangelizációt: A Szolgáló testvért idézem: ( tényleg így hangzott el, azthittem agyvérzést kapok...)
" Emberek: Ez előtt, bűnöző voltam! rengeteg bűnt követtem el... parázna életet éltem- Loptam-csaltam-hazudtam... ( ezen a ponton érezni lehetett, hogy szinte kéjjel éli át az elkövetett bűnök emlékét-újra)
folyt.: " sok pénzem volt-különböző bűncselekményekből" Ismert és elismert voltam, és sok barátom volt... most pedig nincs semmim-nincs senkim-éhezem de nem baj! Kövessetek!"
Kértem a többi szolgálót, hogy valaki vezesse már le a szószékről, mert most vagy a bűnt hirdeti-vagy aszkéta életre hívogat mindenkit... ( nem vezették le...)
valamiért, nem voltak jelentkezők erre a felhívásra... Meg is kérdeztem őt: " Te az aszkéta és nincstelen életre hívogattad a nagyérdeműt??? Egyetlen szót sem szóltál Istenről! Nem szóltál az Igéről! Nem szóltál arról, amiért érdemes megtérni! Mit ettél? mi van veled???
Kit szolgáltál most???
És volt megint más testvér, aki az úgy nevezett: "kis evangéliummal" kezdte az Evangelizását. ( a továbbiakban pedig elrontotta...)
Jn.3, 16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
Nem teljes hirdetés ez, mert egy kiragadott igére alapoz. utána ettől is eltért persze...
Én pl. valahogy így kezdeném: Jn.3, 5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
És elmagyaráznám, Jn.1-alapján, mit jelent az Újászületés... és elmagyaráznám-a Mózes által kalapált kígyó miértjét és jelentését...( IV.Mózes 21.)
Elmondanám, hogy a nép, megvetette az Isten Igéjét, a manát ( V.Mózes 8.3) És mivel Isten Igéjét vetették meg és fellázadtak az Ige vezetése ellen, pusztulás következett a népre-és a pusztulás elől való menekedés egyetlen lehetősége, Isten Igéje szerint adatott! ( ne a marással foglalkozz, ne azzal hogy halálos ítélet ért ( kígyó marás) hanem menj a felszegezett-hez, és tekints rá! Akkor, és csakis akkor: Megtartatol.)
A 12-13-as verssel kapcsolatban, beszélnék az V.Mózes 30-ról, (ugyanis azt idézi Jézus...)
Elmondanám mi a sötétség- Isten nélküli élet; és mi a világosság...- Isten szerint való élet.
De és legfőként: Elmondanám mit jelet ez a szó: HIT ?! Mert a hiszékeny ember-bár mindent elhisz, ettől még nem lesz kedves az Isten előtt! A HIT= Engedelemben történő követés!
Beszélnék az Isten nélküli élet végéről-és beszélnék az Üdvösség megszerzésének lehetőségéről is. és azt gondolom, ezek alapján, nem kapnék olyan kérdéseket, mint pl: " mi értelme van a megtérésnek?"
Elmondanám, hogy a Messiás lelke által, pedig lehetséges az Ige teljes megélése immáron, tehát nem izzadságszagú ezt kell-azt nem szabad... nyüglődés, és nem a muszájok halmaza a Hívő élet, hiszen Jézus az Ő lelkét- a fiúság lelkét adja nekünk, hogy elkerülve e világ rabságát-Feszabaduljunk egy új, immáron: Isten előtt kedves életre.
Elmondanám, hogy a Hívő élet, nem egy feszes Vigyázz- hanem a Messiás lelke által, már elérhető az ösztön szerint való: Jó választása-és a gonosz megvetése.
Bár gondolom, sokan fordulnának el, de akik "megtérésre jutnának", nem félre értésekhez és kérdőjelekhez, főleg pedig: nem énhozzám térnének meg, hanem Istenhez, a Jézusban!
Van a Szent tanban egy roppant figyelemre méltó előképe, az Igazi evangelizációnak, amikoris: A Megtérő- Ábrahám-Yicha vö Yakov Istenéhez tér meg, és Ő benne az Ő népéhez is.
Ruth könyve 1. rész
1.
És lőn azon napokban, a mikor a bírák bíráskodának, éhség lőn a földön. És elméne egy férfi a Júda Bethleheméből, hogy Moáb mezején tartózkodjék; ő meg a felesége, és a két fia.
2.
A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethleheméből valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának.
3.
Meghala pedig Elimélek a Naómi férje, és marada ő és az ő két fia.
4.
A kik Moábita leányokat vőnek feleségül; az egyiknek neve Orpa, és a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tíz esztendeig.
5.
Meghalának ők is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az ő két fia és férje nélkül.
6.
Felkele azért ő és az ő menyei, és ő visszatére Moáb mezejéről; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az ő népét, hogy adjon nékik kenyeret.
7.
És kiméne arról a helyről, a hol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére,
8.
És monda Naómi az ő két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az ő anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem!
9.
Adja az Úr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az ő férje házában. És megcsókolá őket; és ők nagy felszóval sírának.
10.
És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!
11.
Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének?
12.
Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:
13.
Ugyan megvárhatnátok-é őket, a míg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserüségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze.
14.
Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az ő napát; Ruth azonban ragaszkodék hozzá.
15.
Ő pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után.
16.
Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
17.
A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.
18.
Mikor pedig látá, hogy erősködik vele menni, nem szóla néki többet...
Tudjátok Testvérek-úgy van az: Egy Izraelita családba, csak úgy nem lehetséges "beházasodni"... Első mindenben az Isten! Előbb az Iraelita hitbe való betérés- majd a népbe való "beoltatás"... ezután pedig a családba való "házasodás".
Mivelhogy: Orpa és Ruth nők voltak, így a Tanítást Naómi végezte irányukban. És így... Bár Orpa végül vissza tért a népéhez, de Rúth vele maradt. És csak nekem tűnik úgy, hogy bár Rúúth először- Naomi menye volt, de a későbbiekben már anya-lánya kapcsolatban voltak???
Ez ám a beszármazás Testvérek!
Egy Isten-egy nép-egy sors!!! Ez Evangelizáció volt Naómi részéről, és amennyire én látom: Sikeres! De micsoda siker... Hiszen Rúth-tól származott később-David is, a Király, és az Ő Trónja- mint tudjuk az Igéből- Örökre megmarad!
Bele gondoltunk már? David- jelentése: Egyé tevő-egybe szerkesztő. Tudjuk hogy az Ő uralkodása alatt került ismét egyesítésre, Yisráél 12 nemzetsége...
De értjük-e hogy Dávid-Rúth révén, már önmagában hordozta a Zsidókat és nemzsidókat is???
Az evangelizásásnál az Isten népébe való "beoltatásról" nem szükséges beszélni??? Pál nem ezt hirdeti a RM.11-ben? Hiszen nézzétek: A Szíriai Naamán is, hogy tért meg??? Nincs más Isten-csak Izráél Istene! Vitt magával földet is Izráelből, aminek jelentése: Ott vagyok otthon! És az hogy csak abból volt hajlandó Oltárt építeni, jelentette: Elfogadta az Isten rendelkezéseit is.
Hit = engedelem! azaz: Istenhez, az Isten által kijelölt úton (Igéje szerint) történő közeledés.
Egy ilyen evangelizáció után-gondolom csekély megtérés lenne... Ám akik Isten hívása miatt-mégis megtérésre jutnak, azok Valóban megtérnének.
Adja az Örökkévaló, hogy amikor evangelizálunk-tudjunk Isten szerint-igaz módon evangelizálni.
-
Ühm... szeretném kiengedni a gőzt s tisztába tenni valamit... a Jézus-i keresztútról. Valamennyi hívőtársam talán tudja miről van szó... úgy érzem én is belecsöppentem ebbe... Krisztusra emlékszem ezáltal, de szeretném jobban megérteni útját, hogy miként kellett szenvednie, s miért, hogy menedékre miért nem lelt útján, kinek jár ki ez a mód, s a zsidók szempontjából hogyan kell értelmezni ezt a döntést, s miért nem történt megoldása (egyáltalán lehetséges volt-e) olyanmód hogy Krisztus élete megmaradjon. Mert az életemben jómagam is egy keresztút előtt állok.... megálltam... s a továbbjutáshoz bizony most kellene egy útravaló, hogy egy kereszteződést hogyan értelmezzek, miért érzem úgy hogy valamennyire a választási lehetőségeim redukálódnak utam során, miért szűkül le a kilátás az életemben, egyre több minden vonódik el az életemből, s ez terhes számomra. Jézus miért nem alkudott meg?! (ez durva kérdés de nem vagyok tájékozott) Én mint a pornép tagja mennyire vagyok kitéve mint hívő annak hogy viseljem Krisztus terhét? Miből fakad az az emberi hozzáállás hogy megszenvedtetik azokat akik Istenbe vetik bizalmukat? Honnan ered ez a magatartás, s van e orvoslása? Végül Krisztus feltámadt annyit tudok.... miért tette meg ezt a csodát? Mi volt a dilemma? Szenvedés kelyhe.... nekem is ki kell igyam? Ez feltétlenül szükséges, ugyanis én szeretnék mást, jobbat. Nem bírom el Krisztus sorsát, könnyíteni szeretnék, ha visszatekintek gyermekkorom gondtalanságára, ma már terhes minden szó, gondolat, maga a tudatosság. S a teher amit Isten jelent az életemben. Zsold.... a halálnak... s őrület... hogy jön ki? Nem matek kérdés, életem.... nem túl vonzó nem igaz? Mindenesetre.... kijönni ebből.... valaki törjön nekem kenyeret. Legalább képletesen. Mi az ami túlmutat a sorsbéli kérdéseken? Hogy lelt nyugalmat Krisztus az életében? A menyországban.... Isten miért van jelen? Az imádkozás közben a földre akarjuk a menyországot vetíteni. Ezt valakitől tanultam. Miért van kitéve a Föld annak hogy két rendszer között (menny-pokol) harcok folynak mintha lenne értelme, hiszen maga a földi élet egy jó élet lehetőségét biztosítja, akkor hova tovább s hova visszább? Miért gondolkodjak úgy halálomkor hogy választanom kellene? Hiszen ha a földi életre vágyjuk le a menyországot, akkor egykoron majd nem lesz különbség e között a két világ között s akkor a választás lehetősége redukálódik. Ti ezt tisztán látjátok? Egyelőre ennyi. Vannak még kétségeim. Onnantól mernék hinni Krisztusban jobban ha belátnám hogy Isten nem a transzcendensben leledzik hanem a menyországban, vagy legalább érzékelném Krisztus Istenét, s történetesen egybefüggene az indiaiak által hagyományozódott Istenképpel, hiszen amíg nincs egyetértés kultúrálisan ki is az az Isten, addig maradnak kérdések kinek van igaza, s addig egyetértés se lesz kultúrális vonulatban... na nem én vagyok a megoldása ennek az egésznek, s emlékszem volt prófécia hogy a pogányok végül elnyerik a hitet. Ez szép dolog. Csak most olyan baljósak a dolgok úgy érzem... valaki csillapítson rajtam hogy leeresszen az agyam. Pszichés beteg vagyok, gyógyuló félben, de tartok az őrülettől, s annak következményeitől... túl vagyok pörögve pedig antipszichotikumokat kapok... sokat tanulok, s talán tudok eleget, de mindazt ami elhozza a nyugalmat nem tanultam meg. Miből ered az? Ti hogyan nyertétek el a nyugalmat? Mert nekem a hit nem elég, Isten igaza nem elég a megnyugváshoz. Talán a maradékom kiállt vissza ebbe a világba hogy elegem van a (hogy is mondják) csömörből. A lelki kultiválódás lassan érik, s nyilván a változásnak van aki nem igen örül.... ebben az esetben hogyan gyakoroljam valamennyi lelki gyakorlatomat? Hogyan indul virágzásnak a szeretet, s a béke? Sok kérdés.... kérlek mindre válaszoljatok szép sorjában. Aki tudja min megyek keresztül azt nagyon díjaznám ha adna receptúrát az élet minden mozzanatára, s a pszichés problémámra is tudna valamit mondani. Ugyanis egyszerűen csak agyi elégtelenséggel küszködtem, hirtelen, s annyira ledegradálódott a pszichés működésem hogy kisiklottam a áramlatból s más tudatállapot által majdnem embert öltem.... hozzám közelállót... valaki mondja most már meg mi ennek a következménye, mikor gyógyulnak be a sebek, s hogyan óvjam magam attól hogy több ilyet ne tegyek? Mindenkinek hálásan köszönöm aki elolvasott. S tényleg bátran válaszoljatok, minden morzsának örülök ami ezzel kapcsolatos. Mindegyikőtöknek kívánok béke hullámhosszot, nyiladozó rózsa szíveket, s bátorságot az elkövetkezőkben, a Szentszellem erejével. Ámen!
-
Gergely, tényleg "gáz" állapotban vagy. Sajnos, a pszichoszomatikus betegeket félre kezelik néha. Illetve sok idő telik el, mire olyan pirulát találnak, ami csökkenti az őrület érzést.
Mint már korábban írtam, sokfelé kerestél, és ma is csak keresel. Neked Krisztus csak egy a sok útból, lehetőségből.
Pedig Jézus maga az út.
Tudom, hogy ezt át kell helyezni egy másik topicba, remélhetőleg, Anti meg is teszi, amit köszönök! ( :314:)
Békére vágysz, de nem ismered a Béke Fejedelmét. Útkereszteződésnél állsz, de nem ismered a Bölcsességet.
Kaotikus állapotban háborognak az érzelmeid, indulataid, holott Jézus nyugalmat ígér azoknak, akik hozzá térnek.
Isten mindenhol jelen van. "Benne élünk és mozgunk" - ő nem egy buddhisták által imádott isten. Ő AZ EGYETLEN, ÉLŐ ÉS MINDENHATÓ ISTEN!
Krisztus pedig szüntelen kapcsolatban volt Vele e földi szolgálata során, ezért nem a mennyországban talált nyugalmat, hanem Ő MAGA A
NYUGALOM! Ő az, aki lecsendesíti a lelkek viharát is.
Jézus Krisztus ott volt az Atyával a teremtésnél. Mindent tud rólad. Olvasd el a 139. Zsoltárt!
Indulataidon uralkodni nem tudsz egyedül, amíg nem Isten az Úr az életedben. Keresd az Igazságot, olvasd, kutasd! S ha megtaláltad,
hasonlítsd hozzá önmagadat! Nézz bele, mint egy tükörbe!
Jézus VALÓSÁGOSAN szabaddá tesz, mert Ő maga az Igazság. Ha újjászületsz, valóban új ember, új teremtés leszel. Az Ige által.
A Szentlélek közösségében. De Ő nem költözik be a zűrzavar kellős közepébe!
Ne emberektől várj eligazítást elsősorban, hanem Istentől! Ő a rendíthetetlen Kőszikla, akibe kapaszkodhatsz!
-
Ühm... szeretném kiengedni a gőzt s tisztába tenni valamit... a Jézus-i keresztútról. Valamennyi hívőtársam talán tudja miről van szó... úgy érzem én is belecsöppentem ebbe... Krisztusra emlékszem ezáltal, de szeretném jobban megérteni útját, hogy miként kellett szenvednie, s miért, hogy menedékre miért nem lelt útján, kinek jár ki ez a mód, s a zsidók szempontjából hogyan kell értelmezni ezt a döntést, s miért nem történt megoldása (egyáltalán lehetséges volt-e) olyanmód hogy Krisztus élete megmaradjon. Mert az életemben jómagam is egy keresztút előtt állok.... megálltam... s a továbbjutáshoz bizony most kellene egy útravaló, hogy egy kereszteződést hogyan értelmezzek, miért érzem úgy hogy valamennyire a választási lehetőségeim redukálódnak utam során, miért szűkül le a kilátás az életemben, egyre több minden vonódik el az életemből, s ez terhes számomra. Jézus miért nem alkudott meg?! (ez durva kérdés de nem vagyok tájékozott) Én mint a pornép tagja mennyire vagyok kitéve mint hívő annak hogy viseljem Krisztus terhét? Miből fakad az az emberi hozzáállás hogy megszenvedtetik azokat akik Istenbe vetik bizalmukat? Honnan ered ez a magatartás, s van e orvoslása? Végül Krisztus feltámadt annyit tudok.... miért tette meg ezt a csodát? Mi volt a dilemma? Szenvedés kelyhe.... nekem is ki kell igyam? Ez feltétlenül szükséges, ugyanis én szeretnék mást, jobbat. Nem bírom el Krisztus sorsát, könnyíteni szeretnék, ha visszatekintek gyermekkorom gondtalanságára, ma már terhes minden szó, gondolat, maga a tudatosság. S a teher amit Isten jelent az életemben. Zsold.... a halálnak... s őrület... hogy jön ki? Nem matek kérdés, életem.... nem túl vonzó nem igaz? Mindenesetre.... kijönni ebből.... valaki törjön nekem kenyeret. Legalább képletesen. Mi az ami túlmutat a sorsbéli kérdéseken? Hogy lelt nyugalmat Krisztus az életében? A menyországban.... Isten miért van jelen? Az imádkozás közben a földre akarjuk a menyországot vetíteni. Ezt valakitől tanultam. Miért van kitéve a Föld annak hogy két rendszer között (menny-pokol) harcok folynak mintha lenne értelme, hiszen maga a földi élet egy jó élet lehetőségét biztosítja, akkor hova tovább s hova visszább? Miért gondolkodjak úgy halálomkor hogy választanom kellene? Hiszen ha a földi életre vágyjuk le a menyországot, akkor egykoron majd nem lesz különbség e között a két világ között s akkor a választás lehetősége redukálódik. Ti ezt tisztán látjátok? Egyelőre ennyi. Vannak még kétségeim. Onnantól mernék hinni Krisztusban jobban ha belátnám hogy Isten nem a transzcendensben leledzik hanem a menyországban, vagy legalább érzékelném Krisztus Istenét, s történetesen egybefüggene az indiaiak által hagyományozódott Istenképpel, hiszen amíg nincs egyetértés kultúrálisan ki is az az Isten, addig maradnak kérdések kinek van igaza, s addig egyetértés se lesz kultúrális vonulatban... na nem én vagyok a megoldása ennek az egésznek, s emlékszem volt prófécia hogy a pogányok végül elnyerik a hitet. Ez szép dolog. Csak most olyan baljósak a dolgok úgy érzem... valaki csillapítson rajtam hogy leeresszen az agyam. Pszichés beteg vagyok, gyógyuló félben, de tartok az őrülettől, s annak következményeitől... túl vagyok pörögve pedig antipszichotikumokat kapok... sokat tanulok, s talán tudok eleget, de mindazt ami elhozza a nyugalmat nem tanultam meg. Miből ered az? Ti hogyan nyertétek el a nyugalmat? Mert nekem a hit nem elég, Isten igaza nem elég a megnyugváshoz. Talán a maradékom kiállt vissza ebbe a világba hogy elegem van a (hogy is mondják) csömörből. A lelki kultiválódás lassan érik, s nyilván a változásnak van aki nem igen örül.... ebben az esetben hogyan gyakoroljam valamennyi lelki gyakorlatomat? Hogyan indul virágzásnak a szeretet, s a béke? Sok kérdés.... kérlek mindre válaszoljatok szép sorjában. Aki tudja min megyek keresztül azt nagyon díjaznám ha adna receptúrát az élet minden mozzanatára, s a pszichés problémámra is tudna valamit mondani. Ugyanis egyszerűen csak agyi elégtelenséggel küszködtem, hirtelen, s annyira ledegradálódott a pszichés működésem hogy kisiklottam a áramlatból s más tudatállapot által majdnem embert öltem.... hozzám közelállót... valaki mondja most már meg mi ennek a következménye, mikor gyógyulnak be a sebek, s hogyan óvjam magam attól hogy több ilyet ne tegyek? Mindenkinek hálásan köszönöm aki elolvasott. S tényleg bátran válaszoljatok, minden morzsának örülök ami ezzel kapcsolatos. Mindegyikőtöknek kívánok béke hullámhosszot, nyiladozó rózsa szíveket, s bátorságot az elkövetkezőkben, a Szentszellem erejével. Ámen!
[/i]
Barátom. Bár beismered, hogy nem Keresztényként élsz-éltél eddig, de a kérdéseid egy része, máris egy a "bizonyos keresztényi körökre jellemző" kijelentéseken alapul, és ezekre szeretnék reagálni. Elmondtad, hogy a téged ért csapások, majd az ezek miatt kialakult egészségi helyzeted miatt is, Utat-kapaszkodót-egyszer s mind: feloldozást keresel... Barátom, az antiszemitizmus nem fog segíteni rajtad... Sokakat vitt már tévútra, és sokan akik azt vallják, bár még nem tudják, de el is vesznek az miatt.
Nézzük az első ilyen ( burkolt választ is magában hordozó) kérdésed: "szeretném kiengedni a gőzt s tisztába tenni valamit... a Jézus-i keresztútról. Valamennyi hívőtársam talán tudja miről van szó... úgy érzem én is belecsöppentem ebbe... Krisztusra emlékszem ezáltal, de szeretném jobban megérteni útját, hogy miként kellett szenvednie, s miért, hogy menedékre miért nem lelt útján, kinek jár ki ez a mód, s a zsidók szempontjából hogyan kell értelmezni ezt a döntést, s miért nem történt megoldása (egyáltalán lehetséges volt-e) olyanmód hogy Krisztus élete megmaradjon."
A Messiásról, számos Prófécia látott napvilágot Isten kegyelméből, és ezek egybehangzó summázataként, a Messiásnak szenvednie kellett, részben az emberiség bűneiért - mint engesztelő áldozat- ( pl.: Ésaiás próféta könyve 53. rész
1.
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2.
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3.
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5.
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8.
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9.
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott! /
és részben, ahogy azt az írás mondja: Zsid.2,7.
Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
8.
Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.
9.
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
10.
Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé..
A Messiásnak mindezeket el kellett szenvedni, hogy : 1; engesztelést adhasson a vére által mindazokért, akik Őt követik.
2; Hiteles és tökéletes közben járónk lehessen az Atyánál, ahogy írva is van: Zsid 4,15
Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.
-és végül 3; Azok akik Őt követik, az Ő Igazsága által élhetnek.
A következő kérdésed: "miért nem történt megoldása (egyáltalán lehetséges volt-e) olyanmód hogy Krisztus élete megmaradjon. "
Ha a Messiás nem szenvedett volna kínhalált, nem adhatna értünk engesztelést, hiszen írva van: Zsid 9,22
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
És most pár kerestlen szót, az antiszemitizmusról...: Bár a Messiást, a Zsidók adták halálra, de nem a Zsidók, hanem a Rómaiak ölték meg! Mi lett volna, ha a Zsidók felismerik benne az ígért Messiást és nem adják a Rómaiak kezére? Nos akkor a hit és az Istennel való közösség maradt volna a választott népnél, és akkor nem beszélhetnénk más nemzetekről és népekről, mert már nem lennének. ( így Keresztények sem lennének!)
Mi lett volna ha a Messiás nem áldoztatik meg? Nem lenne bűnbocsánat senkinek! Írva van: Ézsaiás 1,11.
Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12.
Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13.
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14.
Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
És végül- ezt írod: "Végül Krisztus feltámadt annyit tudok.... miért tette meg ezt a csodát?"
A Halála által, engesztelést szerzett mindazoknak, akik benne hisznek. De ha ennyiben maradt volna a dolog, akkor csak a Messiás - ig !!! lett volna az engesztelés, és utána megállt volna az idő.
Azzal hogy az Örökkévaló-feltámasztotta Őt a halálból, eltörölte az időt és a halált, így a Messiás áldozata, lehet a miénk is, és utódainké is. Ez által a halál, megszűnt a végállomás jellegétől, és egy "átjáró" jellegre váltott. Ahogy írva van: Hós 13,14
Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
Barátom: Sok kérdésed van, amikben fel őrlődsz. Feltettél oly kérdéseket is, amikkel kapcsolatban ( és ezt eddig soha nem mondtam még senkinek) még nagyon ráérnél foglalkozni. Az alapozás-elkerülhetetlen, és az alapok hiánya-összeomlást idéz elő a továbbiakban.
Beszélhetnénk az egy Igaz Istenről- beszélhetnénk a Messiásról. Beszélhetnénk arról, hogy csak Egy Isten van- és Ő teremtett mindeneket. Beszélhetnénk kizárólagosságáról...Áldott Barátom. Elmondtad, hogy eddig- Krisna tudatú hívőként éltél... Tudod nem úgy van az, hogy Krisna tudatból ki- Monoteizmusba be, és az eddigi ismereteidet-egybe gyúrod a Monoteizmus alap tanaival... ez egy roppant veszélyes és instabil egyveleg lenne, ugye megérted.
Tanácsolom neked barátom, hogy keresd a Hívők azon rétegét, akik örömmel és szívesen segítenének neked ezekben. például itt is vagyunk páran, de ha ez nem felel meg neked, akkor akár máshol is találhatsz ilyeneket. Beláthatod: így-havonként egy levél erejével, nehéz szolgálnunk feléd. Vannak skype-os összejöveteleink is, mint ahogy már voltál is közöttünk-és örömmel is fogadtunk téged. A Jelen helyzetben, segítség kell neked, és erre vannak a testvérek.
-
Mt.11,28.
Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
30.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
Áldott Testvérek. Van az úgy, hogy az élet különböző területein ért csapások-megpróbáltatások... miatt, bizony megfáradunk. Nem kimondottan a bűnbeeséssel kezdődik az a
momentum, ami által elsodródunk az Úrtól-de garantáltan az lesz a vége.
Ebben az életben, az egyetlen lehetőségünk a megmaradásra, ha az Úrhoz, egyre közelebb húzódunk. Ilyenkor Őrá figyelünk, amit mond azt megtesszük, a tanításában járunk...
egyszóval ilyenkor és ez által vagyunk alkalmasak arra, hogy Őt szolgáljuk. DE!!! Mennél közelebb vagyunk az Úrhoz- annál inkább válunk a szitrá áhrá ( másik oldal) célpontjaivá.
Neki (-Sátánnak), a közvéleménnyel ellentétben, nem az a célja hogy az Örökkévaló ellen fordítson bennünket... neki bőven elég az, ha inaktív állapotba tud juttatni.
Ezzel máris eléri a célját, hiszen ha nem az Úrra figyelünk, nem tudjuk Őt szolgálni. Ha nem szolgáljuk Őt, akkor nem vagyunk fenyegetés, a sötétség oldalára.
Ezzel egyidőben, pedig már az Úrral sincs közösségünk, hiszen pont mással vagyunk elfoglalva (!!! erről mindjárt bővebben.) És a langymelegeket az Úr: Kiköpi. (Jel.3,16.)
Az ilyen " se nem hideg-se nem meleg" hívők, a szolgálatra alkalmatlan - engedelemre képtelen - tesze tosza társaság, akik hiába várják az Irgalmat...
Jézus mondja: Jn 12,26
A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
Mint mondtam: Bizony előfordul az a jelenség, hogy az egyszeri Hívő, nem szándékos érdektelenségből kerülhet ebbe az inaktív állapotba.
Ez a világ, és e világ fejedelme ad elfoglaltságot a hívő embernek. Munkahelyi problémák-családi dolgok-anyagi helyzet-vagy akár maga a szolgálat is, elvonhatja a figyelmet az Úrról.
Ha nem Rá figyelünk-nem hallhatjuk Őt. Ha nem halljuk Őt, képtelenek leszünk Őt követni.
A Minket körülvevő- sokszor kaotikus állapotokban is Őt kell a figyelmünk középpontjában tartani. Ismertem olyan Testvéreket is, akik a valóban súlyos problémáik miatt, egy időre levették a szemüket az Úrról-
majd ezt felismerve- a bűntudatuk által kötöztettek meg, és így adták fel, elhagyva szolgálatot, illetve közösséget is.
Figyeljük meg Jézus-hozzánk intézett szavát: "Mt.11,28.
Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket."
A Megfáradt és megterhelt állapotunkban is-Magához hív minket az Urunk. Nem azt várja tőlünk, hogy szinészkedjünk mintha minden Happy lenne... nem azt várja tőlünk, hogy zárjuk a szekrénybe a csontvázakat...
Nem azt várja, hogy oldjuk meg ön erőből a dolgainkat, és utána menjünk hozzá...
Az Úr azt várja, hogy tapasztaljuk meg, és ismerjük be, hogy Ő az Úr, éspedig: Mindenek felett! A Problémáink felett is!
A Prófétánál mondja: I Sám.2,6.
Az Úr öl és elevenít,
Sírba visz és visszahoz.
7.
Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít,
Megaláz s fel is magasztal;
8.
Felemeli a porból a szegényt,
És a sárból kihozza a szűkölködőt,
Hogy ültesse hatalmasok mellé,
És a dicsőségnek székét adja nékik;
Mert az Úré a földnek oszlopai,
És azokra helyezé a föld kerekségét.
Az ember, amit meg tud oldani ön erőből, abban akkor ugye: nincs szüksége Jézusra... csakhogy egy hívőnek, mindenben Jézusra van szüksége! A Hit- nem egy önmegvalósító szakkör!
Tudni kell elismerni, hogy az Úrnak korlátlan hatalma van, éspedig mindenek felett. Tudnunk kell Bízni Őbenne és az Ő Igazságában. Tudnunk kell beletörődni az Ő akaratába, amikor nem egészen úgy alakulnak a dolgaink, mint ahogy mi szerettük volna.
Testvérek az ebbe az állapotba süllyedés, nem újkeletű, és nem is példa nélküli.
Régen is volt már ilyen, és sokakat vitt el az Úrtól. Talán ez az oka, hogy Mózes, ránkhagyta az "imádságát"...
Zsoltárok könyve 90. rész
1. Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
2. Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
3. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4. Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
5. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
6. Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
9. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13. Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
15. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
17. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
Amikor az ember leveszi a szemét az Úrról, bizony hirtelen lesz annyi látni valója, hogy azt sem tudja: hova kapja a szemét. Nézzük Pétert:
Mt.14,25.
Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
26.
És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
27.
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
28.
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
29.
Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
30.
De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
31.
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
32.
És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
Először is, ha Péter "kicsiny hitű" volt az Úr szemében, akkor mi-mik vagyunk??? Hiszen a többi Apostollal ellentétben, Péter meg merte szólítani az Urat, és a bizalmának megszavazását- a saját, esetleges kárán szerette volna próba alá vetni...
( 28.
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.)
Tudjuk az előzményekből, hogy a víz- a szemből fújó szelek miatt-viharos volt. Egy olyan közeg volt ez tehát, amiben az ember akár el is veszhet. stílszerűen mondva: esetleges hullám sír...
Ez jelentheti a számunkra azt is, hogy az életünk egy oly válságos helyzetbe kerül, ami akár le is győzhet bennünket. A szembe fújó szél, ami lehet az ellenség haragja... a viharos víz, ami a bajok-problémák árja.
Péter ezek ellenére-vagy talán pont ezek miatt, azt kérte: "Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken."
Ez azt is Jelenti: Ha te vagy az Uram- mindezek felett is győzelemre vezethetsz! Te igen!!!
És pont ez az, amit kér tőlünk Jézus:
"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket."
Ezek után, a "kicsiny hitű" Péter, nem egy felfújhaó gumi kacsával tempózott az Úrhoz, hanem: Kilépett a csónakból! Ez nagyon fontos, mert tudható, hogy Péter, minthogy halász volt: Tudott úszni! Mégsem a saját ügyességét akarta latba vetni... nem a maga tudását akarta alkalmazni az Úrhoz való eljutáshoz,
Hanem egy eddig a számára ismeretlen módon- az Úrban való abszolút bizalommal. Ezt fontos észben tartanunk a következők miatt is:
29.
Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
30.
De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
31.
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
Jézus hatalma által, a Benne való abszolút bizalommal, Péter- minden e világi törvényszerűségre fittyet hányva: ( úgy mint: Fizikai törvények; az emberi gondolkodás által, a Lehetelenség törvényszerűsége...)
A Megtartójához közeledett... Aztán, talán csak egy pillantás erejéig, levette a szemét az Úrról, és máris meglátta a maga képtelenségét-a fenyegetés nagyságát, és ezzel egy időben: merülni kezdett...
Mint mi, amikor végső elkeseredésünkben, egy teljesen irányíthatatlan helyzetben az Úrhoz kiáltunk, Ő el is kezdi a szabadítást, és amikor már-már kezdjük magunkat biztonságban érezni, mert látjuk hogy a legyőzhetetlen akadályoknak ítélt, súlyos problémák, Jézus hatalma mellett eltörpülnek...
egy pillanat erejéig, szétnézünk, hogy lássuk, hogy az Úr, miken segített át, és megrémülünk a látványtól, a nem szűnő fenyegetéstől, a problémák nagyságától...
...és már süllyedünk is. Az Úr, ugyanis nem a fenyegetéseket szünteti meg, nem a problémákat semlegesíti, hanem minket emel amazok fölé! De még ebben az állapotunkban is, legyen előttünk példa: Péter, aki nem adta fel a hitét, nem vette kezébe a küzdés lehetőségét, nem tempózott vissza a csónakhoz pillangózással, hanem az Úrhoz kiáltott: "Uram, tarts meg engem!"
Vagyis: Uram ha te nem segítesz most-akkor végem! Ez egy olyan ember segítség sikolya, aki elhatározta magában, hogy semmi más módja nem érdekli a menekedésnek, csak az Úr Segítsége!
Azt vélem, Péter- bár számomra példaadóan viseltetett, de nem úttörőként, és azt is gondolom, hogy Péter is a Szenttanból vette a bátorítást ehhez:
Jónás próféta könyve 2. rész
1.
Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
2.
És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
3.
És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
4.
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
5.
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
6.
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
7.
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
8.
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
9.
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
10.
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
11.
És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
És igen- lehet az úgy, hogy a Hitünk, mely egykor harsogó és erőt sugárzó volt, egy adott pillanatban, már reménységgé zsugorodik...
De!!!
A történet vége:Mt.14, 31.
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
32.
És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
A Végső pillanatban, amikor az életünk és minden más csak tűnő árnnyá válik, de az utolsó kapaszkodó amit kétségbe esve keresünk, az nem a magunk ereje, nem a tudásunk... hanem az Úr keze...
Amikor mi már nem vagyunk képesek az Úrhoz közeledni, de az utolsónak gondolt sóhajunk az Úrhoz száll, akkor az Úr jön értünk, és hirtelen elcsendesedik minden vihar.
Ám ez csak akkor lehetséges, ha minden figyelmünk az Úrra van szegezve. Ha Őt nézzük- ha benne reménykedünk-ha benne gyönyörködünk.
Talán ezért adja bölcs tanácsként Pál, a megmaradás kulcsaként: Kol.3,12.
Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;
13.
Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is;
14.
Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele.
15.
És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
16.
A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.
17.
És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.
Valójában Mózes is erre int, bár burkoltan, de azért ugye értjük a célzást?
Zsolt.90, 16. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
17. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
Az Úrnak- bennünk való örömét mi is váltja ki??? Nos ahogy meg is van írva: V.Móz.30,8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és ÖRÖME LESZ BENED A TE JÓDRA, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
Kezeink munkájának állandósága? Hogy tegye a kezeink munkáját állandóvá? De hát mi és ki marad meg örökké??? Mert Mózes azt mondja: "...és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá! "
Tehát úgy magát az elvégzett munkát-mint azt aki elvégezte azt. De a kérdés marad! Ki és mi marad meg örökké?
1Jn 2,17
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; DE AKI AZ ISTEN AKARATÁT CSELEKSZI, MEGMARAD ÖRÖKKÉ.
Hogyan tudjuk hogy az életünkre-szolgálatunkra- döntéseinkre nézve: mi az Isten akarata??? Na ehhez kell mindenkor az Úrra figyelnünk!
-
Kedves Csikó Gergely! Megírnád nekem, hogy melyik város közelében laksz, megpróbálok keresni valakit, aki estleg tud segíteni Neked.
Köszönettel: Lucius
-
Rm.13,8.
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.
9.
Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.
10.
A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.
11.
Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk.
12.
Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.
13.
Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben:
14.
Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.
Áldott Testvérek. Mind hallottunk már oly megnyilvánulásokat a Hívő Testvérektől, hogy aki az Isten törvényét nagyra tartja, az törvénykező!
Érdekes ez, mert amíg azok, akik az Örökkévaló-Örökké megmaradó Törvényét ( Igéjét ) nagyra tartják-szívükbe zárják, azok nem másokat ítélgetnek-nem másokat irányítgatnak... hanem magukat mérik az Isten Igéjéhez,
Ám azok, akik csak a kegyelmet és a megbocsájtást, meg az Irgalmat hirdetik- azok azok, akik másokat becsmérelnek-mások felett ítélkeznek, és önmagukhoz méregetnek másokat.
Míg ezek az utóbbiak a tökéletesség alatt- önmagukat értik, ezért inspirálnak mindeneket arra, hogy ugyan úgy gondolkodjanak,éljenek... mint ők.
Azok pedig, akiket törvénykezőknek neveznek, nem másokat ítélgetnek-hanem önmagukat, azon apropóból, hogy a Törvény nem azt mondja: Mit követelj meg magadnak-mit várhatsz el másoktól... hanem azt mondja a Törvény: Én hogy éljek, én hogyan kövessem az Örökkévalót.
Hogy Jézus mást tanított volna?
Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót CSELEKEDJEM, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre,TARTSD MEG A PARANCSOLATOKAT.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
20.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi FOGYATKOZÁS van még bennem?
21.
Monda néki Jézus: Ha TÖKÉLETES akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
A Messiáshoz intézett kérdés tehát, az Üdvözülés kulcsát firtatta, és erre Jézus a Parancsolatok megtartására adott utasítást... A felsoroltakból ráismerhetünk az Örökkévaló Parancsolataira, melyek Kőtáblákon adattak.
Majd, miután ezek megtartásáról tett bizonyságot ez a számunkra ismeretlen illető-Jézus a fogyatkozás-tökéletesség viszonyában, az Ő követését vázolta.
Ha belegondolunk, hogy hányan és hányan kérték az Urat, hogy vele mehessenek, de őket nem hívta- míg ezt az embert hívta is... nos ez kínos... roppant kínos a szóban forgó illető számára.
Jézust úgy követni, hogy közben ebben az életben is bebiztosítja magát az ember a vagyonával... nos az nem megy. Vagy Ő - vagy e világ. Ahogy Jézus mondta: Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
De a szava áll!!! Mt.19, 17,..."Ha pedig be akarsz menni az életre,TARTSD MEG A PARANCSOLATOKAT."
Vannak oly felekezeti szokások, melyek a Törvényből, egyetlen parancsolatot tart. Autómatikusan görbül a kérdőjel: Miért?
A Többi nem fontos? ezek szerint: lopni-ölni-paráználkodni-hazudni... szabad? Más Istent imádni szabad? Csak a szombatot nem szabad megsérteni?
AZ Örökkévaló mondja: Ézsaiás 1,11.
Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12.
Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13.
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14.
Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15.
És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16.
Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17.
Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
A 17-es verset ismételném: "Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
Tanuljatok Jót Tenni...! Mi a jó cselekedet? honnan tanulható az? Törekedni az Igazságra? De hogyan, és mi az Igazság?
Vannak, akik számára nyilvánvaló, hogy csak az Istennek való engedelmesség nyilváníttatott Jó cselekedetnek- és az Isten Igéje az Igazság!
Tanulni Jót cselekedni tehát, az Igéből lehetséges, és egyben ez a megigazulás egyetlen lehetősége is.
Jézus mondja:János Evangyélioma 15. rész
1.
Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2.
Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3.
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4.
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
6.
Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.
Az hogy benne lenni, azt jelenti: az Isten Igéje szerint élni! Ha benne maradunk, akkor garantált a gyümölcs termő élet, hiszen csak úgy maradhatunk benne, ha engedelmesek vagyunk neki- aki nem engedelmeskedik, az egyrészt már nincs is benne, másrészt... hát na.. kell a tüzelő is.
Vissza térve a felvetéshez, miszerint elég lehet-e egyetlen parancsolat megtartása?
Jézus története ad választ: Mt.22,36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
A Parancsolatok összessége: 613 micvát foglal magában. Hogy lehetséges tehát, hogy e két parancsolattól függ az egész törvény? Nos egyszerű.
613 micva (parancsolat) Mindent egybevéve, összefoglalható 10 parancsolatban. Ez a tíz parancsolat pedig Két Kőtáblán adatott.
Ez a Két Fő Parancsolat, pedig, ha úgy tetszik: A Két Kőtábla címei. Az első Kőtábla az öt (!!! Nem négy hanem ÖT ) Parancsolatával, a " Szeresd az Urat a te Istenedet-teljes szívedből-teljes lelkedből és teljes erődből ! Címet viseli, és azért 5 parancsolat, mert az első kőtáblára íródott,
a : " Tiszteld Atyádat és Anyádat..." parancsolat is. Ugyanis: A Szülők kötelessége, hogy Isten tiszteletre és Isten félelemre neveljék a gyermekeiket!
A Második kőtábla címe pedig, a " Szeresd felebarátodat mint önmagadat" címet viseli.
Míg az első kőtábla az Istennel való együttjárás kritériumát vázolja... (?) de értjük ezt? Hiszen az elsőben foglaltatik az hogy: " Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből."
Azaz: És tisztázandó, hogy a Szentírásban itt megemlített Szeretet, nem egy emberi érzést mutat fel, És Isten sem csak egy érzelmi állapotot kér, hiszen írva van: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Tehát: Ne legyen a szívedben más-csak Ő! Ne imádj mást csak Őt! Csak neki engedelmeskedj, éspedig minden erőddel!!!
Tehát az Örökkévaló, ennek meglétét nevezi: Iránta való szeretetnek.
Jézus ezt máshogy tanította volna?
Nos nem, de nézzük együtt: Jn.14,21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Tehát egész földi Pályafutása alatt erről tanított-erről beszélt, de még előbb: Ezt tette Ő is. Az Istennek való engedelmességet kéri-keresi-nézi-jutalmazza...
És minthogy ha eddig nem is tűnt fel, de most Jézus konkrétan leszögezi: "A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem."
Tehát nem mást hirdetett-hanem az Örökkévaló Igéjét. Ez egyébbként érthető is, ezért is nevezzük Őt így: Az Isten Testé lett Igéje!
Már előre prófécia által is közölve let, hogy Felismerhessük, és ne mást várjunk: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak...
A 8-as verset ajánlanám Figyelmbe: "Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak."
Ugye mostanság azt szokás mondani hívőéknél, hogy Jézus az Isten törvénye ellenére is üdvözít majd mindenkit...(???) Csakhogy a Próféciában előre szól Isten: Ezt ne várja senki, mert nem Isten helyett jön a Messiás, hanem éppen az Örökkévaló dicsőségét fogja hirdetni!
Tehát, ahogyan Pál is mondta: A törvény betöltése, a szeretet! Szeretni Istent- és szeretni minden embert! Ám mint ahogy mondottamvolt: A Szeretet nem pusztán egy érzés ebben az értelemben, hanem a Jóra és Igazra való hajlandóság- mint az Isten, mint pedig az emberek viszonyában!
( ezt nevezzük, a törvény cselekedeteinek.)
Azt azonban el kell ismernem, hogy az eddigiek, mintha ellenmondanának Pál egynémely kijelentésének, és természetes hogy Pálnak van igaza...
Csakhogy, és mindjárt megmutatom nektek, hogy nincs ellenmondás. Tehát Pál kijelentése: Galátziabeliekhez írt levél 5. rész
1.
Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.
2.
Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ.
3.
Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.
4.
Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.
Tudjátok Testvérek, ez azért tűnhet ellentmondásnak, mert elfelejtkezünk egy aprócska tényről... Ugyanis amikor Pál ezt mondta, a Templom még állt!
Így tehát, a Szenthelyre vonatkozó parancsolatok is érvényben voltak... Ez egy átmeneti időszak volt, a Béjt hamikdás lerombolásáig, és ez valóban vékony jég volt sokakra nézve ebben az időben.
Gondoljátok csak meg: Vagy mindent-vagy semmit! A Szenthelyre vonatkozó törvény egyik alap eleme egyszer ugye, a helyhez kötöttség!
V.Mózes 12,10.
Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:
11.
Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.
12.
És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek.
13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Égő áldozat-Véres (bűnért ) való áldozat... ezek is érvényben voltak még Testvérek! De nem minden hívő volt olyan erős a Jézusba-és az Ő tökéletes áldozatába vetett hitében, mint az Apostolok akik bár jártak a Templomba, de nem áldoztak már...
Hiszen már eleve a körülmetélés előtt kellett volna áldoznia azoknak, akik Hitre jutottak a Messiás által az Izráél Istenében.Ezzel viszont pont a Messiást árulták volna el!
Ráadásul: Csak a Templomban tehettek volna engedelmességet, hiszen még a helyhezkötöttség is érvényben volt. De csak addig, amíg a Templom állt!
Plusz: Pál minden levelében sulykolta mindeneknek a Szent élet fontosságát, a Bűnök elutasítását és kizárását... Testvérek Szent életet élni, kizárólag az Istennek való töretlen és tökéletes engedelem által lehetséges, hisz csak az Istennek való engedelem által választódsz el e világtól... A Bűn kirekesztése sem menne a törvény nélkül, hisz a Törvény határozza meg:
Mi a Jó- és mi a rossz.
Pál is mondja: Rm 5,13
Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.
Picit bővebben: Rómabeliekhez írt levél 6. rész
1.
Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
2.
Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?
3.
Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?
4.
Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.
5.
Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.
6.
Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:
7.
Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.
8.
Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele.
9.
Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,
10.
Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.
11.
Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
12.
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:
13.
Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.
14.
Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
15.
Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.
16.
Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?
Valójában amit sokan nem értenek-illetve félre értenek: Törvény alatt lenni, azt jelenti, hogy a bűneink miatt, a törvény súlytó hatálya alá kerülni.
Kegyelem alatt lenni azt jelenti: Igaz cselekedeteink miatt, Isten Jó akaratában lenni.
Akkor tehát azt mondom, hogy mégis a cselekedetek által kapjuk az Üdvösséget? Nem ezt mondtam! Az Istennek tetsző engedelem diktálta cselekedeteink által élhetünk, Istennek tetsző életet, ez az ami Istennek-irántunk való-jóindulatát ( kegyelmét) váltja ki.
Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Tehát ahogy a Zsoltár mondja: Zsoltárok könyve 1. rész
1.
Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
2.
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
3.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
4.
Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
5.
Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
6.
Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
Nézzük a 2-3-as verset: 2.
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
3.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
Az Úr Törvényében van gyönyörűsége, nem az örömködést jelenti, hanem az Örömmel és Jókedvből történő cselekvést.
Gondolkodni arról éjjel és nappal- azaz az elmémben és a szívemben van... És a gyümölcsözés NEM MARAD EL!
De nem ezt mondta Jézus? János Evangyélioma 15. rész
1.
Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2.
Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3.
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4.
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
Ha tudjuk hogy Jézus az Isten Igéje, és tudjuk mit jelent az: Benne lenni, akkor értjük azt is, hogy a Zsoltár ugyan arról számol be, mint amit Jézus, az Isten Igéje mondott önmagáról, illetve a benne levők-garantált gyümölcsöző életéről...
És bár tudható, hogy a gonoszok sorsa hogy alakul majd végül, de és ez érdekes, mert azok, akik az Úr tövényében gyönyörködnek, és arról gondolkodnak éjjel és nappal,
a maguk tökéletlenségét látják, és nem a másokét, ezért nincs is kedvük-másokat ítélgetni... inkább egy törekvés van bennük az Utaik megjobbítására, és az Igazság teljes ismeretére!
Ézsaiás 1,16.
Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17.
Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18.
No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19.
Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek...
Tudjátok Testvérek, úgy van az... Ha valaki nincs tisztában tökéletesen azzal a ténnyel, hogy a bűnei miatt mit érdemelne, akkor nem tudja értékelni sem: Sem Jézus- érte való engesztelő áldozatát-sem az Örökkévaló Irgalmát!
-
Ésaiás próféta könyve 56. rész
1.
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
2.
Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.
3.
És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!
4.
Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:
5.
Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;
6.
És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:
7.
Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
8.
Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez!
9.
Mezőnek minden vadai! jertek el enni, erdőnek minden vadai!
10.
Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverők, szunnyadni szeretők!
11.
És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok ők, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt!
12.
Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítő italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb!
Áldott Testvérek. Yesájá Próféta szavai, a mai napon épp olyan erővel és épp oly figyelmeztetően szól, mint egykor.
Bár sokan gondolkodnak úgy, hogy ezen üzenet-minthogy TANACH-i üzenet, az egykoriaknak szólt csak, ám ez nem így van. Stílszerűen egy Igét mutatnék erről:
Ésaiás próféta könyve 40. rész
1.
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2.
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
3.
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4.
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5.
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6.
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
7.
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
8.
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
Látjuk ugye, hogy ezen üzenet-Messiási Prófécia, illetve: Közvetlenül a Messiás érkezéséről szóló Prófécia-melyet a Bemerítő ismételt.
Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
A 8-as vers pedig azt mondja: 8.
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
Tehát akkor a kérdés: Mindenkihez szólnak a próféciák? És a válasz: Nem! csak azokhoz, akik az Úrhoz adták magukat.
Visszatérve a kezdeti igénkhez, az első verset szeretném így elsőre kiemelni:
Ésaiás próféta könyve 56. rész
1.
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék...
Jog és Igazság, egymástól nem elválasztható fogalmak Isten előtt. Emélékszem, régen egy ügyvéd mondta a következőket: "az igazság senkit sem érdekel a bíróságon, csak az a kérédés, hogy a jog alapján megáll-e a dolog!"
Na ez az Isten előtt nem így van. Rendkívül fontos ezt tisztáznunk Testvérek, hogy ne legyen félreértés-mint ahogy már sokak részéről megtörtént.
Szintén a Prófétánál mondja: Ézs.1,27.
Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28.
De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
Tehát mit mond a Jog-és mi az Igazság?
A Jogosság Alapjáról, szintén Ézsaiás 56-ban kapunk magyarázatot: Ézs.56,2.
Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.
3.
És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!
4.
Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:
5.
Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;
6.
És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:
7.
Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
Vagyis: Aki az Isten tanítása szerint él-jár, annak van Joga az Örökkévaló-Jó ígéreteihez.
Az Igazság pedig az Isten Igéje! Vagyis: Akit az Isten Igéje pásztorol-az cselekszi az Igazságot!
Lényegében és konkrétan ezt foglalta össze egy mondatban a Messiás: Jn.14, 6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Most pedig beszéljünk arról a sajnálatos felfogásról, ami azt mondja: Ha valaki egyszer elmondta a megtérők imáját (amit nem is jegyez a szentírás...) Annak számára már biztos a siker.
Egy Igei példában szeretném megmutatni ennek a felfogásnak az alaptalanságát:
Zakariás próféta könyve 3. rész
1.
Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, a ki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt.
2.
És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?
3.
Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt.
4.
És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!
5.
Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala.
6.
És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván:
7.
Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat magtartod: te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között...
Annak lehetünk a tanui, hogy a Főpapot bár megvédi az Úr- bár eltörli a bűneit- bár az Igazság-ünnepi ruháját adja rá- bár ígéreteket ad neki... de azok örökségét-feltételekhez köti, nevezetesen: Az Ige megtartásától teszi függővé.
Azt mondja a Messiás: Jn.6,63.
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64.
De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65.
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Az Örökkévaló volt a kapcsolatban a kezdeményező tehát, és ezt láthatjuk a Zakariási próféciában is. Az Igét adta gyámolítóul, ezt is láthatjuk ugyan ott. De nem elég egy rész-kell a másik fél is, a gyümölcsöző kapcsolathoz.
János evangéliumában is láthatjuk: Jézushoz mentek olyanok is, akik " nem hittek benne" és ez a hit pedig nem azt jelenti hogy : "elhinni ezt is -meg azt is..." a Hit jelentése: Emunah, azaz: Engedelemben való követés!
Körül-belül ennyi elég lehet ahoz, hogy megértsük az Ézsaiás 56 első versét.
"1.
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék..."
A Mai nyelvezeten ezt így is mondhatnánk summázásként: Őrizzük meg a Jogosságot az Isten Jó ígéreteihez-az Igazság cselekvése által!
Mert az Istentől csak az várhat jót és kedvező döntést, aki maga az Igazságban és az Igazság által él! Mert az Istennek a kegyelme nem jogosít fel minket a bűnök elkövetésére-hanem az Isten kegyelme által kerekdhetünk a bűnök kényszere fölé!
Majd ugye a folytatás: "mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék..."
Szabadító= Yessua= Jézus-eljön, hogy ÍTÉLJEN IGAZSÁGBAN! Hiszen a róla szóló Prófécia szerint: Ésaiás próféta könyve 11. rész
1.
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2.
A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3.
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4.
Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5.
Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség...
Figyelem: "3.
És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik"
Nem a szemeinek látása szerint ítél... Tehát nem lehet Őt metéveszteni, sem bepárásodott szemmel-sem egyszer-egyszer elkövetett, vagy álságosan felmutatott cselekedetekkel!
Nem füleinek hallása szerint bíráskodik... Nem hatják meg Őt a megvallások sem...
Csak egyetlen Út adatott arra Testvérek, hogy az Ígéretek földjére-Isten örök jelenébe és jelenlétébe eljuthassunk! Ez az Út nem más, mint az Igaságban való Járás-azaz: AZ Igazság Követése!
Igazság= Isten Ígéje! Ha követjük az Isten Igéjét, akkor mondhatjuk Jogosan azt magunkról, hogy: Jézus az Én Pásztorom!
Az Ézsaiás 56-beszél még "heréltekről" és "idegenekről" is. Túl azon amit látunk, vagyis hogy ezeknek is elérhetővé teszi az Örökkévaló- az Ige megtartása által, az ígéretek örklését, talán nem árt, ha tisztázzuk-kik is ezek?
Nos a heréltekről: A Törvényben adatott, hogy az Áron-i Főpapság idején- ezek nem mehettek az Úr közösségébe-azaz: Kirekeszettek voltak!
Szintén ugyan itt rendelkezik a Törvény az "idegenekről" is. Idegeneknek tekintetnek azok-akik a törvény szerint-eleve kizárattak az Úrral való közösségből.
Mózes V. könyve 23. rész
1.
Akinek szeméremteste zúzott vagy megcsonkított, ne menjen be az Úrnak községébe.
2.
A fattyú se menjen be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjen be az Úrnak községébe.
3.
Az Ammoniták és Moábiták se menjenek be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjenek be az Úrnak községébe, soha örökké:
4.
Azért, mert nem jöttek előtökbe kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból; és mivelhogy felbérlette ellened Bálámot, a Beór fiát, a mesopotámiabeli Péthorból valót, hogy megátkozzon téged.
5.
De az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az Úr, a te Istened az átkot néked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az Úr, a te Istened.
6.
Ne keresd az ő békességöket és az ő javokat teljes életedben, soha.
Ez a Törvény azonban, ahogy mondtam is: Az Ároni Főpapság idején volt hatályban, hisz a Messiás engesztelő áldozatáig az áldozati rend, csak az oda járuló áldozatára vonatkozott, és csak az adott személyre vonatkozott.
A Messiás engesztelő áldozata azonban, az egész világért adatott!
Ebből is láthatjuk, hogy az Ézsaiás 56 is a Messiásról és a Messiási időkről tesz bizonyságot-tehát a MA emberéhez szól!
-
Mózes II. könyve 19. rész
1.
A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2.
Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3.
Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4.
Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7.
Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
8.
És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
9.
És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
10.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
11.
És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
12.
És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
13.
Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
14.
Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
15.
És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
16.
És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
17.
És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
18.
Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
19.
És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
20.
Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21.
És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
22.
És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
23.
Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
24.
De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
25.
Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal beszéljünk azokról a dolgokról, melyek sajnos elsikkadtak sok Hívő számára, pedig roppant fontos lenne tisztában lenni ezekkel.
Ilyenekkel mint: Isten ismeret; Isten iránti Tisztelet.
Manapság a Hívők táborában él az a tévedés, hogy Isten mindenkit olyannak fogad el-amilyen, és bármely állapotában megfelel az ember az Istennek...
Erről egy Prófécia így szól: Mal 2,17
Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?
Vannak oly nézetek, miszerint: Volt az "ó" szövetségnek egy Istene, aki kemény és bosszúálló Isten volt... Őt nevezik ma sokan így: Ítélet Istene.
És sokak szerint van az "új" szövetségnek is egy Istene, aki szenilis-minden botlást elfelejtő,- rossz látású-és mégrosszabb hallású nagypapa, aki már beéri akárkivel és akármivel, csak ne unatkozzon...
Nos, hogy ne legyenek ily Istenkáromló nézetek- kimondva-vagy kimondatlanul fantáziált Istenképek... Kell az Isten ismeret.
Ennek Tisztázására kérdezte egykor Mózes az Istent, ma semó? azaz: Mi a Neved?
II.Mózes 3,13.
Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14.
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15.
És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
Néha és sokak számára, még ezt a szót is oly nehéz megérteni: " Vagyok"
Ő már a teremtés kezdete előtt: Vagyok; és Ábrahámmal is: Vagyok; és ma is Vagyok; és az Idők végtelenjében is: Vagyok. Ez azt jelenti: Minden időben-mindenhol ugyan az az Isten!!!
Nem változik, mert akkor már nem lehetne Jelen állapotban!
Ezt próbálja tudtunkra-értésünkre adni az Apostol is: Jak 1,17
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
Tehát: Amilyennek megismerhetővé tette magát egykor-ugyan az ma is sőt: Mindíg ugyan az marad!
Talán valahol itt kezdődik az Isten Ismeret. Teremtő-gondviselő-Igaz- Változhatatlan-nem személyválogató.
Ahogy Mózes beszél róla-bizonyságot tevén az Ő személyéről a Mennyeiek és a földiek előtt: Mózes V. könyve 32. rész
1.
Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2.
Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3.
Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4.
Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
Kőszikla- ami változatlan-mozdíthatatlan-Örök. Minden Utában és mindenkor ugyan az-mindenkor az Igazság szerint ítél. Ezért Kőszikla...
Azt pedig, hogy nem személyválogató, sokan annak tudják be-hogy mindenkit a magáévá fogad...ám ez is csak fél Igazság... mert ez azt is jelenti- hogy az Ítéletben senkivel nem kivételez! Bárkiről van szó-ha Bűnben találtatik az Ítélet idején-Ítélet alá kerül az Örökkévalótól!
Ezért mondja Pál: II.Kor.10,5.
Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;
6.
És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.
Vagyis: abban a közösségben, ha Lehívnák az Isten ítéletét egy bűnnel kapcsolatban-Pálon kívül-senki nem maradna meg a bűnök miatt, mert az Isten ítélete nem korlátozódik egy személyre vagy egy "bizonyos bűnre" hanem a bűn ellen szól, ami az Igaztalanság- és nincs válogatás!
Isten soha és senki kedvéért nem változik!
Amikor az Örökkévaló- Mózesnek így adta tudtára ezt a Jellemzőt: "Vagyok"- akkor egyben azt is tudtára adta, hogy a szabadítás, a 400 évvel ezelőtt megadott módon fog végbe menni. ( I Mózes 15. Szabadítás által-meggazdagodva-meg sokasodva-az ígéret földjére.)
Ezt a szót: "Vagyok" egyetlen Zsidó sem vonatkoztatta-és vonatkoztatja magára azóta, mert az Örökkévaló-lefoglalta itt magának ezt a jelzőt!
A Bemutatkozásnaál sem mondjuk ki, ha kérdezik a nevünket: ma semó azaz: mi a neved? és a válasz: áni Ferenc! azaz és szószerint fordítva: Én Ferenc.
Ez így volt szóta, és így is van! Így válik érthetővé talán az a drámai és ezeddig: érthetetlen változás, aminek tanui lehetünk Jézus esetében, és amit ha értettünk volna eddig is, akkor nem lenne az a tévképzet Jézus személyére vonatkozóan, hogy Ő eltörölte-megváltoztatta volna a szabályokat...
Jn.8,45.
Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
46.
Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?
47.
A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.
48.
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?
49.
Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.
50.
Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli.
51.
Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.
52.
Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.
53.
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
54.
Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
55.
És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.
56.
Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
57.
Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
58.
Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59.
Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.
Elsőként, és ami nagyon fontos: Talán itt van az a rendkívül vékony és alig látható határvonal- ha egyáltalán van ilyen határvonal, ami az Isten Ismerte és az Isten iránt való- Tisztelet között húzódik...
figyeljünk csak: Igazság hirdetése= Isten Igéjének hirdetése!
Igazság- azaz az Isten Igéjének való alárendelődés= Az Isten Iránt való Tisztelettel!
Az Igazságban-azaz Az Isten Igéjének vezetésében való megmaradás= Örök élet!
És végül, de talán a leg első és leg fontosabb Ismérv a változhatatlanságról: 51.
Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.
52.
Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.
53.
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
54.
Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
55.
És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.
56.
Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
57.
Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
58.
Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
Tehát Jézus azt a szót, amit Mózes óta senki ember fia nem használt önmagára vonatkoztatva- Kimondta, ezzel egyértelműsítve, hogy Ő volt az, aki Mózessel beszélt-aki Ábrahámmal beszélt...
Ezért volt az a drámai változás, hogy a beszélgetést-gyilkossággal akarták lezárni! Ezért őrült meg a hallgatóság!
59.
Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.
Ezek ismeretének hiányában ma???
Hós 4,1
Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.
Eddig, az Isten Ismeret alapjairól-illetve az Isten Iránt való Igaz Tiszteletről volt szó.
Talán eddigre megértettük, hogy a Törvényadásnál, miért intette a Népét az Örökkévaló:
II.Mózes 19,20.
Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21.
És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
22.
És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
23.
Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
24.
De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
25.
Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
Hiszen egyértelmű mostanra: A Szín tiszta Igazság jelenléte-teljesen és tökéletesen véget vet az Igaztalanságnak. Ha tehát az Ő jelenébe kívánkozik valaki, nos és ne én beszéljek, hanem inkább a Próféta:
Ézsaiás 33,10.
Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
11.
Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.
12.
A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.
13.
Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16.
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17.
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18.
Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
19.
A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
20.
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21.
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22.
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
23.
Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
24.
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.
Tehát a konkrét kérdésre, ami így szól: Ki mehet az Örökkévaló jelenébe? - A konkrét válasz: 14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson...
Igazságban jár-azaz: Isten Igéjének vezetését követi!
Nézzük ezt egy oly Próféciában, ami bár TANACH-i Prófécia, de igenis az Új szövetségi időkről szól: Ezekiél 36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Hogy miért állítom hogy az Újszövetségi időkről szól? Nos az Újszövetség idejének az egyértelmű jelei: Az Újá születés, a Szentlélek általános kitöltetése-és az Új SZív.
Tehát ezzel egybevágóan, és ez sokak számára sokkaoló lehet: A Szentlélekkel való betöltekezett állapot jelzője nem egyébb, hanem az Isten Igéje iránti olthatatlan vágy, az Ige el és befogadása-az Ige megértése egyre mélyebb és mélyebb szinten, és az Isten Igéjének megélése!
"25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek."
Egyben ez a történés a Helyes magyarázata annak a ténynek, amit szokás mondani, de elsőként az Örökkévaló hirdetett: Az Isten Megigazít- Megszentel. ( Y.H.V.H Mekkades)!
És így-és az Igazság által! Azaz: Az Ő Igazságában való Járása által-Szentel meg-Igazít meg mindeneket, nem pedig úgy, ahogy vélekednek arról sajnos nagyon sokan, hogy az által-hogy az Igaztalanokat-Igaznak mondja...
Ha lenne Isten Ismeret-akkor nem gondolkodnának így az emberek. Isten Igaz!!! és soha és senki kedvéért nem fog hazudni...
-
Ef.6,10. Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
13. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
14. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
15. És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;
16. Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
17. Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde...
Áldott Testvérek. Felszínesen vizsgálva a jelen állapotokat, a Hívők tábora-mintha szabadságon lenne...el csendesedtek picit. Beűlről figyelve az eseményeket, olyan mintha az unalom-az érdektelenség és fásultság jellemzné
a Kereszténységet. Valójában nagy a zavar-és ebben a zavarban az emberek inkább figyelnek- mintha készülődnének valami nagy dologra, de valójában azt sem tudják mire kell készülni.
Vannak nézetek, miszerint egy rendkívül nehéz helyzetre-esetleg : közelgő háborús időkre-esetleg üldöztetésre. Néhányan konzervekbe invesztálnak, hogy : "ha ez a Jelenések 13,17. es prófécia" akkor be kell spájzoni ezekre az időkre.
Megint mások, a Terrorizmus elleni harcban látják a jövő lehetőségét, és támogatják-akár (legtöbben) szavakban, vagy némelyek tettekben is.
A lényeg: A Hívők, mintha érdektelenné váltak volna a világban folyó történések, plusz a sokak esetében, a maguk megnehezedett dolgai miatt.
Valóban nagy a zűrzavar- a káosz.
Jézus is beszél ily időkről, és talán nem ártana figyelni az Úr szavára-mégha eddig nem is tettük igazán.
Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15.
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16.
Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17.
A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18.
És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19.
Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20.
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21.
Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22.
És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok...
Háborúk-mindíg is voltak a világban. Amióta Kain sandán nézett Ábelre, azóta a rossz példa követése miatt, a háborúk és gyilkosságok lettek a Testi ember számára a probléma megoldás eszközei...
Az ember nehezen tud többfelé figyelni-ezért ösztönösen a nagyobb fenyegetésre koncentrál. Ez nem is lenne még baj, ha az emberben- a Hívő emberben... kialakult volna valóban, a helyes értékrend.
Míg sajnos a hívők is a testi dolgokra koncenrálnak-testben való örök életet képzelnek, a testük megóvását- a testi életük féltését-a testi javaik megőrzését preferálják...
A Valóban fontos-tehát a lelki figyelmük elhomályosodik, és az Istennek ígért figyelmi orientációjuk- másra irányul.
Tehát ebben az állapotban-a valóban fontos dolgok- észrevétlenül mennek végbe.
Így lehetséges az a dolog, amiről Jézus beszélt: MT.24,35.
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
36.
Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
37.
A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
38.
Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
39.
És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
Most nézzünk néhány példát a mostani készülődésről, amit némelyek bölcsességnek- vagy "előre látásnak" neveznek...
Van az a gyakorlat ugye, hogy a készülődés nevében, egyesek élelmiszert halmoznak fel a nehéz időkre... Ez a maga nemében még értelmes dolog is lehet ugyan, csak...
Nos Jézus mondja: Mt 24,17.
A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18.
És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
Ha ez így van, akkor kié lesz az amit gyűjtöttek?
Vannak olyanok is, akik az erősödő terrorizmus miatt maradtak ki a hívői közéletből, mert szerintük ( ebben lehet valami) az ellenoldal figyel, és megjegyzi a neveket...
És akkor mi van??? Hogy jöhet a megtorlás? És??? Olvassuk a Jelenések könyvében: Jel.6,9.
És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.
10.
És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?
11.
Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.
Ha tehát az Örökkévaló úgy rendelkezett, hogy legyenek oly Hívek a bizonyság kedvéért ( hogy az ítélet teljes lehessen a gonosz-és az ő emberi szolgái felett) Hogy némelyeknek-szó szerint az életükkel kell fizetniük a Hitükért-hasonlóan az Apostolok mártírságához...
akkor "bölcsességnek" nevezett gyávasággal bujjunk ki ez alól? És a nagy szavak??? " óóóó én bár mikor adom az életemet az Úrért!" ezzel mivan?
Meggyőződésem: Akik fennhangon beszélnek arról-hogy bátran és bár mikor készek az életüket adni-Jézus nevéért-de arra nem képesek mindeközben, hogy a Testi dolgaikat, töröljék a fontossági sorrendjük éléről, azok csak beszédben Szeretik az Istent-csak száj hívők.
Számukra a Hit, és minden ami Szent és fontos- csak beszédben létezik.
Már hogyan is adnák életüket Jézusért??? Hiszen ez azt jelenti: Az Igét Követni! Az Isten Igéje-nem a Testnek, hanem a Léleknek íródott, és a Lelket táplálja-vezeti...
Amikor az ember az Igét Követi, akkor a Testét sanyargatja-hiszen az Isten Ígéje-nem ígér a Test számára semmi jót. ( Hiszen csak egy marék por az-és végezetül ismét csak egy marék por lesz...)
Pontosan ezért mondja Pál: I Kor.9,24.
Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25.
Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27.
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Testünk-testi életünk megőrzése, a testi egészség mevigyázása vagy helyre állítása... ezek fényében valóban rendkívül fontos dolgok mi? Jézus mondja: Jn.6,63
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Szépségápolás-kozmetika... gondolom hogy stílusosan adhassuk vissza a földnek ami az övé... Bizonyos Hívők-milliókat de legalább is: Száz ezreket költenek a Testükre- a testükért... nyilván mert ez számukra a legfontosabb...
Pál azt mondja ez helyett: Ef 5,16
Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.
Na erre aztán majd mindenki állítja: " és ez így is van... hiszen fizetek tizedet-adakozok a gyülimnek- megfizetjük a vendég prédikátort..."
Csakhogy ez nem erről szól!!! Kezdjük az utolsóval: Istennek Igaz szolgái-nem fogadnak el fizetséget a szolgálatukért!
Áron is megvenni az alkalmatosságot azt jelenti a Levél fejezetének teljességére nézve: Azt hogy megélhessem azt amit Isten megtanított-amire képessé tett, azért még fizetek is, ha az kell!
Tehát pont fordítva: Ha Isten rámbízott valamit-akkor ha az kell, én állom a cehhet-hogy megtehessem a feladatom-és nem mással fizettetek!
De jelenti azt is, hogy minden másnál fontosabb számomra az Isten dolga! Tehát a Pénznél is! Ha tehát az okoz dilemmát-hogy dolgozni kell mennem amiért pénzt kapok...( mert ugye pénzből élünk)- Vagy a Szent dolgokban vegyek részt, akkor ez Igazán nem lehet kérdés...
De nem a pénz javára- mert a Hívő az Isten Irgalmából él, és nem a Pénzből!
Tehát az van Tesók, hogy valami nagyon de nayon nem stimmel... Mert a hívők lelkes csapatában, ugyan úgy a test és a testi dolgok dominálnak, mint a világiak számára...
Test-Lélek; Lélek- Test... hol borult fel a sorrend? Hol az a Pont, ahol elcsósztak a dolgok? Mert a Hívők vélekedése szerint, minden mi Istentől kapható, a Testben mutatkozik meg.
Testi egészség-testi szépség-Testi élet-siker-pénz-befolyás...
Pál azt mondja: Gal.5,16.
Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17.
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
Nos úgy tűnik-mégsem borult fel ez a sorrend sokaknál.... Soha nem is volt helyes a sorrend!
De ha ez volt a Sátán terve, akkor bevált, sokak esetében, mert amíg a Testies gondolataik nyomán-a testies életükkel és annak megtartásával vannak elfoglalva, addig nem figyelnek az Istenre!
Pál mondja:Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. rész
1. Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;
2. Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
3. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.
4. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
5. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
6. Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
7. Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.
8. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
9. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,
10. A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.
Figyeljük csak meg a 8-as verset: 8. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
Hit és Szeretet mellvasa... A Hit jelentése: Istennek való Engedelem! A Szeretet Igei Definíciója: A Jóra és Igaz dolgokra való készség!
De mi van akkor, ha az aki számára megélhetnéd ezeket- ( Jó cselekedetek.) Az éppen felbosszantott-megbotránkoztatott téged? Nos akkor jön a Hitetlenség ( nem éled meg a Felebaráti kötelezettséged.)
és a Szeretetlenség ( azaz nem cselekszel vele jót.)
Akkor jön ez: Mt.24,8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül...
A Máté 25- ből tudjuk, hogy ez vezet az Úr balkeze irányába...
Nézzük az " Üdvösség reménységének sisakja- jelentését:
Tudván tudd! Ez a világ számodra nem tartogat semmi jót- semmit ami örök! Sőt: Nem is ide tartozol! ( Jn 15,19
Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.)
Ebből a materiális vilából- így vagy úgy, de mennünk kell... Nem ide vetettünk-nem is itt akarunk aratni... Nekünk "odaát" a reménységünk szerint jobb lessz!
Ezért és ennek fejében, nem hagyhatom, hogy bármi ami ezen a világon és ebben a világban történik, megháborítsa a gondolataimat, és a megzavart gondolataim irányítsák a cselekedeteimet!
Bár erre sokan azt mondják: Ez így van! ... De akkor miért nem ez látszik???
-
Lukács Evangyélioma 14. rész
1.
És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
2.
És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
3.
És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
4.
Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
5.
És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
6.
És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
7.
És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
8.
Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
9.
És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
10.
Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
11.
Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
12.
Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
13.
Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
14.
És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
15.
Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
16.
Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
17.
És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
18.
És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
19.
És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
20.
A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
21.
Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
22.
És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
23.
Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
24.
Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
25.
Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
26.
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27.
És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
28.
Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
29.
Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
30.
Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
31.
Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
32.
Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
33.
Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
34.
Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
35.
Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal, az Evangelium ezen fejezetét vizsgáljuk meg-részenként.
Mielőtt azonban elkezdenénk-tisztázzunk néhány tényt, ami sajnos nem mindenki által ismert. Elsőként: "1.
És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni..."
Nos ez a jelenet, nem egy uzsonna-nem is ebéd... A Sabat-i étkezés-egyértelműen vacsoráról szól. Az étkezés, a Sabat beköszönte után esedékes, és természetesen fő étkezés. A Sabat, a Pénteki ( Yom Hecz-Fél nap ) Naplementével kezdődik.
( Yom hecz azaz félnap, mert csak délig tart a közönséges nap, utána már a szombat beköszöntét várják az emberek-azaz a találkozást az Úrral. Fél nap van arra, hogy lezárják az elmúlt hetet, és készüljenek a Sabat-ra, és ezzel megalapozzák az Új hetet is.)
Így minden napot az Úrral kezdünk és az Úrral zárunk, ( reggeli és esti Ima.) és minden hetet is az Úrral kezdünk, és az Úrral is zárunk.)
A Nap kezdése ellenben nem a reggel... Sokan azt gondolják, hogy reggellel kezdődik a nap... ám ez nem így van-és két tényezőből tudhatjuk ezt.
Az első: I Mózes 1,8.
És nevezé Isten a mennyezetet égnek: ÉS LŐN ESTE, ÉS LŐN REGGEL, második nap.
Előbb az este-azután a reggel... Tehát az este nem a nap búcsúztatója, hanem reményben az új nap kezdete. A Másik ok pedíg:
Az alvás, egy olyan dolog-ami bizonyos mértékben hasonlít a testi halálhoz... Alvás közben nem tud az ember magáról, és nincs rá biztosíték hogy lesz ébredés...Egy ilyen állapotba készülni Isten nélkül, és az életünk- Isten előtt való lezárása-rendezése nélkül, Felelőtlenség.
Ezért nevezi a Testi halál állapotát is az írás- Alvásnak. ( pl.: Jn.11,11.
Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
12.
Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13.
Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
14.
Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.- illetve Páltól: I Kor 15,51.
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
Tehát mostantól értjük Pál azon figyelmezetetését is, amikor azt mondja: 1Thess 5,6
Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. akkor nem az aszkéta életről és az éjszakai alvás megvonásáról beszél, hanem arról, hogy ne éljünk testies életet, ami az Isten számára halott-hanem éljünk az Istennek-Istennek tetsző-engedelmes életet...)
A Vacsora tehát- és főleg ebben a részben tárgyalt-Sabati vacsora, az életünk-Istennel történő rendezése és lezárása napi-heti és akár végleges szinten, ugyanakkor ( ha lesz holnap és jövő hét, akkor azok megalapozása-Istennel!)
Mindezek az eddigiek, elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy megérthessük a történéseket és példázatokat a Lukács 14-ben.
A Történetünk első hat verse arról szól, hogy amint régen-úgy ma is sokan azt gondolják: A Sabat valójában a tiltások halmaza, amikor is-senki semmit nem tehet...
Ahogyan arról-pár hónappal ezelőtt- Anti testvérünk tanított: " Nem szabad hogy arról szóljon a Szombat, hogy mi mindent NEM tehetünk... sokkal inkább arról kell hogy szóljon, hogy mennyi mindent IGEN! " Illetve: "A Szombatot ( Istennel való találkozó dátuma)
Úgy is meg lehet törni, ha lekötözve ülsz egy széken-ha az elmédben és a szívedben, nem a Szent dolgokra összpontosítasz."
És pont ez a kulcsa, a Luk.14, 16-24-ig terjedő példázat megértéséhez!
16.
Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
17.
És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
18.
És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
19.
És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
20.
A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
21.
Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
22.
És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
23.
Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
24.
Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
Ugyan nem csak a Szombatról lehet szó, hiszen vannak az Úrnak Ünnepei még ezen kívül is-de a Szombat a leg gyakrabbi alkalom, hiszen az minden héten van. De attól hogy gyakori-még nem lehet közönséges! Soha nem szabad a Szentségest keverni a Közönségessel.
Ezen példázatban az Úr, pont arról tesz bizonyságot, hogy amikor eljönnek az Úrral való találkozás napjai, ( Úr Ünnepei) Akkor azok, akik állítólag az Övéi, inkább mással vannak elfoglalva, mint az Ő előtte való megjelenéssel... ( pont mint manapság)
Persze ezen részt is sikerült félre magyarázni és félre érteni sokaknak... : 21.
Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
22.
És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
23.
Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és KÉNYSZERÍTS bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
24.
Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
Erre a három versre gondolok. Mert erre a félreértett három versre értik ma azt, hogy a Zsidókat elvetette az Isten, és haragjában mostmár beéri akárkivel-feltétel nélkül, csak ne az Ő népéből való legyen az illető...
Ez a szó, hogy: "Kényszerítés" - a Biblia nyelvezetében, szintén nem azt jelenti, mint amit arról gondolunk... Kényszerítés= a leg nyomatékosabb kérés, amitől reméljük hogy ellenálhatatlanságot ad a kérésünknek.
PL.:Mt 26,63
Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?
vagy: Mk 5,7
És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
Tényleg-valaki is azt merte-meri gondolni, hogy egy démon erőt vehet-Jézuson??? A Kényszerítés a leg nyomatékosabb kérés! Ha ez a kérés-Isten felé irányul, akkor azt: Könyörgésnek nevezzük.
Tehát így tisztázandó az év ezredes tév eszmét: "23.
Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és KÉNYSZERÍTS bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam."
azaz: Kérd őket hogy hozzám jöjjenek. ( Megtérésre hívás) a megtérteket sem bilincsekben hozzák az Isten országába, hanem engedelem által! Ha mennek, akkor tehát az engedelem útján mennek! Ha nem mennek, akkor ők sem jutnak be!
És ha már az engedelem úta...
Rögtön itt a folytatás-ami egyben: Útmutató az engedelemhez: 25.
Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
26.
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27.
És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
28.
Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
29.
Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
30.
Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
31.
Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
32.
Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
33.
Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
34.
Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
35.
Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Sajnos vannak, akik hirtelen fellángolásból döntenek úgy, hogy megtérnek az Istenhez, de amikor rálépnek a Hit útjára-akkor értik meg, hogy nem is tetszik nekik az.
Mert nem akar lemondani a maga életéről, és túl nagynak látja az "árat"-amibe a Hívő élet "kerül". Számára-számukra, túl fontosak az értékrendjük, és azokról-végülis nem hajlandóak lemondani...
Jézus előre tisztázza, a követésének feltételeit! Senki és semmi nem lehet fontosabb-mint Isten! ( Jézust követni azt jelenti: Úgy élni mint ahogyan Jézus él! Azaz: Mindent Istenért-és az Ő Tetszéséért!)
Ha ezt valaki: "megfizethetetlenül soknak" tartja, az bele se kezdjen!!!
-
Zakariás próféta könyve 12. rész
1.
Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott:
2.
Ímé, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet.
3.
És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya.
4.
Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg.
5.
És azt mondják szívökben Júda fejedelmei: Az én erősségem Jeruzsálemnek lakói, az ő Istenökkel, a Seregek Urával.
6.
Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint a milyen a tüzes serpenyő a fák között, és a milyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb és bal felől minden körülvaló népet; de Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben!
Áldott Testvérek. E mai alkalommal-Yerusálemről ejtenék szót. Mindenek előttazonban egy mondatra szeretném helyezni a hangsúlyt az iménti Igerészből: "de Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben!"
A Yerusálem szónak akármelyik jelentését is nézzük: Akár a Szent város jelentését-akár pedig az Istennel való Béke megalapítását-bizony harcolnak érte, mintha emberi erővel el lehetne azt venni.
A Földön-mindhárom Monoteista vallás-sajátjának tekinti, mégpedig Örökség szerint. A Kereszténység egyik ága szerint, minthogy a Pápa a Krisztus földi helytartója, és mivel a Pápa igényt is tart arra a városra (?!) így az nekik jár...
A Másik részük szerint pedig azért az övék, mert nemes egyszerűséggel-minthogy ők a tökéletesek, ezért a Zsidókat elvetette az Örökkévaló-kizárásos alapont tehát az övék.... ( no comm.)
A Mohamedánok szerint pedig az első szülöttség jogán a tulajdonuk...Ráadásul Mohamed Próféta-Hitük szerint onnan emeltetett fel, ezért a sajátjuknak tekintik.
Hogy a Zsidók miért tartják a magukénak-azt talán nem kell elemeznem. A Lényeg, hogy Yerusálemet, mindhárom monoteista vallás a magáénak vallja-és magukhoz akarják ragadni.
Roppant érdekesnek tartom, hogy míg a Hívők-a lelkieket vallják, és a test és a testies életnek-Istentől való ítéletét, (persze csak szavaikban) addig a tetteik, a gondolkodásuk igenis a Testiességről árulkodnak.
Most és ezen a ponton ejtenék-néhány kerestlen szót, a Kereszténységen belül, a testiességről árulkodó nyomokról.
Elsőként tisztázandó: Kik a Kersztények? Nos a Kereszténység-azon nemzetekbeliekből való emberek összessége, akik Hitre jutottak Jézus által: Ábrahám-Yichák-Yakov Istenében.
Erről Páltól szemléletesebben: Efézusbeliekhez írt levél 2. rész
1.
Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
2.
Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
3.
A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
4.
De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett,
5.
Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
6.
És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:
7.
Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
8.
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9.
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
A Továbbiak kedvéért, itt szeretnék tisztázni valamit: "11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához."
Tehát ujra a Kereszténység definíciója: a Kereszténység-azon nemzetekbeliekből való emberek összessége, akik Hitre jutottak Jézus által: Ábrahám-Yichák-Yakov Istenében.
És most a félreértett írása Pálnak: "14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén"
Tehát az, hogy egyé tette a két nemzetséget- nem azt jelenti, hogy a Zsidókat elvetette, és maradtak a keresztények, hanem pontosan azt jelenti amit mond. Azaz: Beoltattak a keresztények is a szelíd olajfába.
A Másik félreértett állítása Pálnak: "a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén..."
Na erre alapozva vallják azt, hogy a Messiás eltörölte a törvényt...
Mielőtt erre reagálnék, beszélnék egy számora nagyon szomorú esetről, ami sajnos egybevág ezzel a téves gondolkodással.
A Anpokban olvastam a szíves invitálást, egy sőt két magasan kvalifikált "mesteri" agymenésre, ami a törvényszegés titkos bűnéről szólt... hát.... szóval beleolvastam- aztán nagy levegőt vettem, és folytattam... de egyszerűen nem bírtam tovább...
értem én hogy egy okfejtéshez miért kellett két ember. Lehetetlenség, hogy ennyi butaságot egy ember össze tudjon hozni ugyanis!
Utaltak Pálra-Utaltak Jánosra is (egy egy kiragadott szavukra ugyan...) A Végkövetkeztetésük pedig: Az a TÖRVÉNYSZEGÉS titkos bűne- ha valaki meg akarja tartani az Isten RENDELÉSEIT!!!
Arra a Jánosra is utaltak, aki azt is mondta: 1Jn 3,4
Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.
Nem értem, hogy állítólag felnőtt és értelmes emberek annyit sem képesek felfogni, hogy ha nincs törvény-akkor nincs bűn sem! Pál is ezt mondja: Rómabeliekhez írt levél 7. rész
1.
Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
2.
Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól.
3.
Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.
4.
Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
5.
Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak;
6.
Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
7.
Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
8.
De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.
9.
Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
10.
Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
11.
Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
12.
Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
13.
Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14.
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15.
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16.
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17.
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18.
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19.
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20.
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21.
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22.
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23.
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24.
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25.
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
De Jézus nem a törvényt eltörölve szabadít meg bennünket, hanem a testies élettől tesz szabaddá, az által, hogy bennünk vesz lakozást! És pontosan erről beszél a következő fejezet első soraiban:
Rm.8, 1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
Most tényleg??? egyetlen lapozásra való képtelenség miatt bukhatnak el ennyire sokan???
Szóval olvasás közben már meg is fogalmazódott bennem a válasz, és azonnal készen is voltam egy "pársoros" megírásához... De hirtelen, ( és ilyen eddig még soha nem volt eddig) Hirtelen leállítva éreztem magam. " Ne szórj talpalávalót a disznóknak!"
Úgyhogy nem válaszoltam egy szót sem. ( ilyen eddig még soha nem volt...)
Na akkor vissza a Pál- félreértett állításához, miszerint: "a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén..."
Pál, ebben a mondatban- a Törvény két tételéről beszél ( ezek a tételek-kibontva, természetesen jóval terjedelmesebbek) : Az első: Zsidók, nem keverehetnek más népekkel!
Jézus mondta: Mt.28, 18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Ám ez sem egy hirtelen - vagy Istentől függetlenül hozott döntése volt Jézusnak, hanem a róla szóló-és benne beteljesedő Próféciáknak megfelelően. Pl.:Ésaiás próféta könyve 2. rész
1. Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4. Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
A második: A Szenthelyre vonatkozó rendelkezések. V.Mózes 12, 10. Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:
11. Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.
12. És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek.
13. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14. Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Tudjuk, hogy volt egy átmeneti időszak, ami alatt sokan buktak el a Keresztények közül... Amíg állt a Béjhamikdás ( a templom) addig sokan megtévdtek közüllük sajnos-és sokakat megejtettek-félre vezettek.
Az Apostolok a Tórát-a Tanach-ot prédikálták, Zsinagógába küldték a tanítványokat, ahol Mózesről és a Szent tanról tanulhattak, Ők maguk is jártak a Templomba, és akik a Kersztények közül még nem rendelkeztek a Messiás áldozatáról való megfelelő tudással, azok megtévedtek, és a törvénynek ezen tételét is megtartották.
Ezérthát a körülmetélkedés opkán-hamár elmentek ők is a Templomba-áldoztak is, ezzel azonban megtagadva Jézus tökéletes és örök időkre szóló Engesztelő áldozatát... Ez az átmeneti időszak, a Messiás után 70 től ért véget, mert a templom leromboltatott...
Most ugye azt gondoljátok: Hát jól eltértünk Yerusálemtől, amivel kezdtünk...
De hát mit jelent és mit jelképez valójában Yerusálem???
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Az egykori Móriah ezen csúcsa, egyben a Teljes hit csúcsa is. Itt és ezen a ponton lett bizonyság mindenek előtt, hogy ember képes eljutni eddig a szintig. Ezen a Ponton tett bizonyságot az ember- Ábrahámban arról, hogy lehetséges az Istennek tetsző élet - a teljes engedelem elérése!
És a továbbiakban- és azóta is, akik ezt szent célként tűzik maguk elé, azok azok- akik ÁBRAHÁMBAN NEVEZTETNEK! Hogy ez Jézus óta másként lenne?
Nos nem gondolom, mégpedig ezért: Lk 14,26
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
Persze ez esetben is tisztázandó: Mit jelent a Biblia nyelvén a gyűlölet szó? Nos egyértelműen a fontossági sorrendben való alább sorolást jelenti. Hasonlatosan a Szeretet félre értett szavához: ez sem érzelmi megnyilvánulást jelent.
Tehát míg a szeretet - Prioritást jelent, addig a gyűlölet-irreleváns-t.
Tehát nincs változás, és láthatjuk is: Jézus továbbra is ezt az Ábrahám által felmutatott hitet-azaz: Teljes engedelmet preferálja!
Amikor Ábrahám ide eljutott, akkor "átnevezte" ezt a "hegycsúcsot" :13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Ott és azon a ponton, tehát az engedelmnek ezen a pontján adatott a "helyettesítő áldozat" és ezt nevezte el Ábrahám így : Y.H.V.H Yíre.
Namost, csak az érdekesség kedvéért: Ézsaiás 33,12.
A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.
13.
Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16.
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17.
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18.
Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
19.
A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
20.
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21.
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22.
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
23.
Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.
24.
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik,BŰNBOCSÁNATOT NYER.
Hogy itt Yerusálemről van szó- és nem a Móriáról??? Dehát Móriá ezen csúcsát nevezték el- Yerusálemnek! Az Úrral való béke megalapításának!!!
Ezen a hegyen a csúcskő, a mai napon is az a szikla, melyre Ábrahám feltette a fiát-Yichákot. ezt a sziklát, erővel - zsarolással nem lehjet elvenni. ezt nem lehet hazavinni-sem bitorolni... ide az engedelm utát bejárva lehet eljutni!
Ezért is mondja az Örökkévaló: 1Móz 18,19
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Hogy mit szólt felőle az Örökkévaló? Noshát szintén ott, a Mórián- a későbbi Yerusálem alapkövénél mondja: I Mózes 22,15.
És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16.
És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17.
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18.
És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Ezek után is kell a Yerusálem-i állampolgárság??? Hát tessék...de csak így lehet.
-
Mt.13,44.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
45.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
46.
A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
47.
Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
48.
Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
49.
Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
50.
És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
51.
Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
52.
Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal, beszéljünk az Ó-és az Új viszonyában. Ismétlésül a ma esti kulcs Igénk: "52.
Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából."
Az akkori korban, a hívők gondolkodása bizonyos szempontból, az ellentettje volt a mai felfogásnak. Voltak az Isten népében olyanok ( nem kevesen), akik a Szent tanra úgy tekintettek, hogy csak erre a az életre-erre a
világra ad nevelést és örökséget. Röveden: ezek voltak azok, akik nem gondolták- sőt: tagadták hogy van feltámadás és örök élet a test halála után.Állásfoglalásuk alapja az volt, hogy mivel számukra kizárólag a Tóra létezett Szent iratként,
erre a témakörre a Mózesi irások nem tettek-tesznek utalást.Ám a Messiásig az ő köreikből kerültek ki a főpapok, akik mind a vallási-mind pedig a politikai kérdésekbe is döntést hozhattak. Ezek voltak a szadduceusok.
Ígytehát, az általuk képviselt értékrend, erre a világra koncentrálódott.
Az ő általuk képviselt értékek egyik leg árulkodóbb jelszava ez volt: Jn.8,52.
Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.
53.
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
Jézus pedig azt tanította, hogy azok, akik a Tóra-a Tanach tanítását, egyben tudják értelmezni az Általa hirdetett: Feltámadással-és utolsó ítélettel, hogy a Tanach arra adatott valójában, hogy erre a napra felkészítsen mindannyiunkat,
( erre is utalást tesz Pál: II.Kor.5,6.
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7.
(Mert hitben járunk, nem látásban);
8.
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
9.
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Tehát hogy az egész testben töltött életünk az Ige követése által-az Igének megfelelően halad, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a feltámadás és az ítélet után, az Istennek irgalmából, az Üdvösségben élhetünk az Istennel.
Valójában ezt kommenteli Pál is Timoteusnak: II.Tim.3,15.
És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.
16.
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
17.
Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
Tehát amíg a Szadduceus tanítások szerint: A Tóra támpontot és tanítást ad az e világon és e testben való- jó és Igaz életre és igaz értékrend fel állítására, hogy az Örökkévaló- e világon adhassa az Áldásait-és az Ő jóindulatában, e világon és e testben élhessünk Istennek irgalmából-
Igaz és teljes és hosszú életet... ( valójában ebben látunk különbséget a Tanach-i írásokban, amikor királyok, vagy egyébb vezetők, az imáikban a Testi élet hosszát preferálják, szemben az Újszövetségi írásokban az Apostolok állásfoglalásával, ami a testi élet utáni öröklétet hirdeti,
és ezt a szadduceusi nézetet támadja Pál, amikor azt mondja: 1Kor 15,19
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.)
Figyeljünk meg egy-egy esetet a Szent tanból ezekre:
Ésaiás próféta könyve 38. rész
1. Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
2. És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
3. És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
4. És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
5. Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.
6. És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
7. Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:
8. Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
9. Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.
10. Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!
11. Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
12. Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem!
13. Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!
14. Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!
15. Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!
16. Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!
17. Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!
18. Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
19. Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet!
20. Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!
21. Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
22. És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?
Ugye első olvasatra is kitűnik számunkra: nem az úgy nevezett "úlvilági életre" készül, és minden jó cselekedetét, amire a 3-as, versben tesz utalást (3. És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.), erre a világra, és a testben töltött élet hosszára cselekedte.
erről pedig a 10-es vers árulkodik. 10. Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!
A 22-es vers pedig nem írja felül ezt a tényt,miszerint: 22. És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?
Hanem a magyarázat egyszerű és kézenfekvő: Az Istennek-vagy: Isten nevének háza, azaz a Béjthamikdás, magyarul a Templom, az egykori Mória-későbbi Yerusálem hegy csúcsára lett építve... Oda pedig fel kell menni. A kérdés valójában arról szólt: Mi a jel arra nézve, hogy felkelhetek az ágyból?
Most nézzük meg a következő igét, ami talán magyarázatul szolgál egy, a Jézus szolgálatára utaló kijelentésre:
15. Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!
16. Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!
17. Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!
18. Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
19. Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet!
20. Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!
Ez a kijelentés bár minden betűjében igaz állítás, ámde korlátolt kijelentés így is, mert erre a testi életre konkretizál...
Most figyeljünk meg egy olyan kijelentést, amire sok magyarázatot sikerült már kiagyalni, de ezt az értelmét valamiért nem értették meg...
János Evangyélioma 2. rész
1.
És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
2.
És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
3.
És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
4.
Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
5.
Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
6.
Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
7.
Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
8.
És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
9.
A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
10.
És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
Figyelitek?
"6.
Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala."
A Tisztálkodás-tisztulás rendelését ki is adta? Nos az Örökkévaló rendelése ez, hogy amikor valaki Őhozzá készül, előbb tisztuljon meg! ( II.Mózes 19.)( természetesen ez csak szemléltetése a lelki megtisztulásnak! Hiszen a kulcsmondat, amit az akkoriak sem értettek meg teljes jelentésében: "Aki Hozzá készül" !!!
Ez a ház, árulkodott arról, hogy akik itt élnek, az Úrhoz készülnek! Éspedig engedelem által készülnek az Úrhoz!!! Na ez lett megáldva. És mi a jó bor jelentése?
Nos az, hogy az Örökkévalónak az ígéretei-áldása-Irgalma... nem igazán erre a világra adattak ( alábbvaló bor) hanem teljességében az ez után való-örök életre. ( Jó bor)
És most figyeljünk meg egyet_ Jézus tanításából, mely erről tesz bizonyságot: Mt.25,31.
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32.
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33.
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34.
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36.
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38.
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39.
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40.
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41.
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42.
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43.
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44.
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45.
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46.
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
A Tóra- később Jézus magyarázatával, tanításával kiegészítve, nem csupán erre az életre koncentrál, nem ezen a világon teljesedik be és ér véget az Örökkévaló ígéreteinek sora, hanem alapja csupán, az ez utáni öröklét, ígéretekben való beteljesedésének!
Míg a Jobbkéz felől állók számára, az Ige követése annyira ösztönössé vált, hogy fel sem figyeltek az úgy nevezett Jócselekedetekben való bővölködésre, más néven a jó gyümölcsök sokasodására, mert ahogy a Zsoltár is mondja:
119-es Zsoltár,10.
Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11.
Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12.
Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13.
Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14.
Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15.
A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16.
Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17.
Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18.
Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19.
Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat...
Tehát amíg a Jobbkéz felől állók, valósággal gyönyörködtek az Isten rendeléseiben-törvényében-és az Isten Igéje így vezette őket a tökéletességre-bár esetleg meg voltak győződve arról, hogy csak ezen a világon tart a jó, számukra az ítéletben kapott Üdvre jutás volt az Igazi " Jó Bor."
Az Izraelitáknál él egy mondás: " Ha egy életet megmentesz-egy világot mentettél meg!" Ha egy emberrel jót teszel, az Őáltala ismert világot változtatod meg... ha többel teszel jót, akkor több világnézetet változtatsz meg. Isten pedig ezt nem a te egy életedben honorálja igazán, hanem e világ után-az Öröklétben!
Éppen ezek alapján a büntetés is...
-
Efézusbeliekhez írt levél 4. rész
1.
Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.
2.
Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
3.
Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
4.
Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
5.
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6.
Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.
7.
Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.
8.
Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9.
(Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10.
A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11.
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12.
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13.
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14.
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15.
Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16.
A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.
17.
Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában,
18.
Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
19.
Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
20.
Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21.
Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban:
22.
Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
23.
Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24.
És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...
Áldott Testvérek. A mai Igehirdetésünk, talán kulcsmondata ez: " 20.
Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21.
Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban."
Kulcsmondat, mert maga Jézus mondja: Mt.24,4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
Ebben a Pilanatban is él bennem egy érzés-ami nagy háborgást okoz nekem... Egy kérdés-egy kijelentés váltotta ezt ki bennem, és ezt a mondatot egy olyasvalakitől hallottam, aki nyilvánvalóan bűnnek tartja az Isten Igéjének követését-
a Törvényt meg és el veti- az Igazságot magától származtatja...szóval az ő által felvetett cinikus kérdés így hangzott a Törvénnyel kapcsolatban: " Döntsétek el kik vagyunk? Szolgák-e, vagy az Isten Fiai??? Mert ha az Isten Törvényét követjük, akkor nem fiak-hanem szolgák vagyunk..."
Nos az én véleményem több okból is az az ilyen emberekre nézve- ahogy ezt már előttem a vezetőink is megírták: Zsid.12,7.
Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8.
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9.
Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
Tehát elfajzott korcs.
Mert az Isten nem azért adta a rendeleteit-törvényét-tanítását, mert unatkozott, hanem azért hogy ítéljen és neveljen, hogy eljussunk... nos ahogy Pál mondja: "13.
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére"
Azt mondtam: "Mert az Isten nem azért adta a rendeleteit-törvényét-tanítását, mert unatkozott, hanem azért hogy ítéljen és neveljen..."
Ítéljen és neveljen az Igéje által tehát... Olyan ez, mint a gazda, aki gyümölcsöt termeszt. Kapálja-öntözi-tehát táplálja azt, a vad hajtásokat lemetszi- Jó gyümölcsözésre erősíti...
Ahogy Jézus is mondja: János Evangyélioma 15. rész
1. Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
6. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.
Tehát a lemetszés-megtisztítás... azaz: ítélet.
Az Úr Igéjének cselekménye tehát: Jer.1,9.
És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
10.
Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
A Rosszat és hitványat megítéli-azután a Jót az Igazat felépíti.
Jézus- Testben töltött pályafutása során, nagyon is fellelhető ez az Igazság, amikor a tanítványokban végezte ezt a munkát.
Pl.: Péter esetében, amikor bár jót szeretett volna ugyan Péter, de nem Isten szerinti gondolatoknak adott hangot, hanem emberien vélekedett: Mt.16,22.
És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.
23.
Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
24.
Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
25.
Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
vagy a "Mennydörgés fiai" esetében: Luk.9,51.
Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,
52.
És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek.
53.
De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala.
54.
Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
55.
De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek:
56.
Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
Vagy együtt a tizen kettőnek: Mt 17,17
Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket?
Az Örökkévaló Testté lett Igéje-Jézus tehát, irtja a gonosz ( világias) berögződéseket- Majd a Jóra-az Igazra nevel. És ez így volt a Taítványok esetében is, és a tanítás végén mondja Jézus:
János Evangyélioma 15. rész
1.
Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2.
Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3.
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
Két fontos moment figyelendő meg a Tanítványok esetében ezentúl:
1; Nem kételkedtek Jézus személye felől!
2; Ők a Tanach-ot kezdték tanítani-minden emberi toldástól-gondolatoktól mentesen.
Ez van ugyanis- ha valaki: Igazán megismeri-Jézust. Tehát az Apostolok-Az Isten Igéjét kezdték a Prófécia beteljesedéseként Hirdetni: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Ugye Jézus, Amíg Testben volt-nem ment más országokba tanítani-sőt: a tanítványait is csak a Telj hatalomra jutása, azaz a Feltámadása után küldte-de az Ő hírével, tehát az Igével...
Jézus a Krisztus! Sokan nem értik ezzel kapcsolatban-János felvetését...
1Jn 4,2
Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van.
3.
És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már...
Egyszerűnek tűnik ez, de így sem értik sokan a jelentését...
Jézus- Yessua= Szabadító. ( ezzel még nincs vita) ezt még mindenki elismeri...
Krisztus-Messiás= A Felkent. Vita ezzel így még nincs, de értetlenség áll, a látszólagos kiegyezés mögött.
Ugyanis azon egyszerű oknál fogva-hogy nem tudják a legtöbben, hogy az Örökkévaló mit-vagy sokkal inkább : KIT kent fel- Szabadítóul?
Erre szintén az Ige adja meg a választ: Példa beszédek könyve 8,14.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15.
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20.
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28.
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
hogy tiszta legyen a konklúzió: Tudva levő az, hogy az Örökkévaló, az Ő Igéje által határozta meg, hogy ki és milyen módon lehet vezetője a népnek... ( Királyi törvény: V.Mózes 17,14-20.)
erre utal: 14-16-ig.
22-30-ig, a teremtést írja le, ahogy olvashatjuk is a Teremtés könyvében-ill. János ev. 1 fejezetében. Tehát tudjuk, hogy az Isten Igéje szól hozzánk ezen fejetből (is!) és itt a 23-as vers adja meg számunkra a választ:
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Tehát az Örökkévaló, az Ő szavát-beszédét-Igéjét kente fel arra, hogy az értelmetlenségből-az értelemre; a sötétségből - a világosságra; a halálól- az életre vezesse az Övéit... Tehát megszabadítson bennünket a tudatlanság rabságából.
Tehát János útmutatása a vizsgáltra, valójában így hangzik: " Aki vallja, hogy Jézus ( a Szabadítónk) a Testben megjelent Ige- Az Istentől van!"
Egyébbként ezt nyilván is kijelenti nekünk, egyszer s mind: Hitvallásként: János Apostol I. levele 1. rész
1. A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3. A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
Ez a Hitvallása Jánosnak- egyszer s mind válasz az Úr-Főpap-i Imájának következő részére: Jn.17, 7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk...
Tehát egyszer: Jn.17, 7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
A Maiak megértették-e, hogy Jézus nem magától szólt, hanem az Örökkévaló Isten Változhatatlan és Örök rendeléseit közvetítette?
II; 9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
Akkor tehát mégsem jó minden gosztevő az Úr szemeiben... ahogy a Próféta mondja: Mal 2,17
Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?
III.: 14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
Akkor ugye látjuk nyilván, hogy az Örökkévaló Igéit bízta ránk, és nem új szidrákat?!
IV.: 17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Mi is az Igazság? Hát az Örökkévaló Igéje az Igazság! Tehát: Járad őket a te Igédben-ezzel választva el őket a Világtól, ahogy engem is járattál ezen a földön az Igazságot cselekedve.
Ezek szintén egy " régebbi" Prófécia beteljesedései Testvérek: Ézsaiás 45,22.
Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!
23.
Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
24.
Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.
25.
Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!
Tehát a ma esti Igehirdetésünk kulcs mondata: Eff.4,20.
Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21.
Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban.
Ezt mindenki magában tisztázza ezek alapján...
-
Eff.6,10.
Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11.
Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12.
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
13.
Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
14.
Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
15.
És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;
16.
Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
17.
Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:
18.
Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,
19.
Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát,
20.
A melyért követséget viselek lánczok között; hogy bátran szóljak arról, a miképen kell szólanom.
Áldott Testvérek, ezen fejezet minden felszólítása-többes számban hangzik el. Ez a közösséghez szól tehát, és nem az egyénhez.
A mai alkalmunk kulcs mondata pedig így hangzik: 18.
Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,
19.
Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát.
A Közösségi Mádkozásról szeretnék tehát, néhány "keresetlen" szót ejteni...
A Közösség kohézióját ( egyben tartó erejét) mi sem fejezi ki annál jobban, ha az Igehirdetés előtt, színt vallunk az Isten előtt arról- hogy miért gyűltünk össze?!
Hogy miért kell ilyenkor Imádkoznunk? Nos ahogy Pál taní erről: 19.
Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát.
Ugye elsőként is tisztázzuk: Nem félt Pál, az Igazság hirdetésétől, hanem azért kérte az Imát, hogy az Isten kijelentésén alapuló Igehirdetésében lehessen bátor! Tehát ne bizonytalansággal átitatott legyen a beszéde,
hanem az Isten kijelentéséből meríthesse az erőt. ( különbség az Ihletett és az intellektuális tanítás között.)
Tehát az Igehirdetésért lehet és kell ilyen alkalmakkor imádkozni, hiszen Hit által így lehet kizárni, a tanítás emberi voltát... Bár nem csak erről-és nem kizárólag ezért jó élni a közös ima erejével.
Jézus mondja: Mt.18,19.
Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20.
Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Az Ima tehát nem csupán a kohézió kinyilvánítása, de a kéréseink megerősítése is. Imádkozás által, lépünk ki a mindennapos elfoglaltságaink hatása alól, és lépünk át a lelki szintre, illetve itt fogalmazódik meg a közös cél elérésért kinyilvánított elszántságunk,
és itt forr egybe a lelkünk is. Ebben az egységben nagyon nagy erő van tehát, de nem is csak erről van szó, hanem egy legalább ennyire fontos dologról, amivel az Ima igenis szorosan összefügg:
Ésaiás próféta könyve 56. rész
1.
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
2.
Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.
3.
És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!
4.
Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:
5.
Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;
6.
És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:
7.
Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
8.
Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez!
Áldott Testvérek: a Legtöbb esetben nem is az Imádkozással van gond, nem is az egység ellen tüntetnek hallgatással azok akik nem imádkoznak, hanem inkább azzal, hogy nem "mernek" sokan, nyilvánosan Imádkozni.
Ez sajnos szintén az erről szóló taníttások hiányának tudható be, és ezt sújosbítja az a tény, hogy a közösségi Imák alaklmával, vannak akik : "feltűnési viszketegségüknek" adnak hangot.
Elsőként beszéljük tehát át: Hogy nem szabad ilyen alkalmakkor Imádkozni:
1; Nem szabad a közösségi Ima alkalmával,úgy nevezett: színből-hosszan imádkozni!
Jézus mondja: Mt 23,14
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.
Azaz: mindenki csak addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér! Ne legyünk fellengzősek az Imában sem! Nem szabad többet mutatnunk magunkból, mint amik vagyunk, az Ima nem a színészi ambíciók kiéléséről szól,
hanem őszintén és lényegre törően kell Imádkozni. Ilyenkor tudni kell- az Imát nem a jelenlevők tetszésére mondjuk, hanem az Istennek, aki így is-úgy is látja mi van a szívekben!
Isten előtt-disszonáns és meglehetősen kellemtlen "szagú" az olyan ima, ami nem az Imádkozó valós lelki állapotát tükrözi.
Szigorúan tilos az olyan dolog, annak ellenére, hogy ez széles körben alkalmazott gyakorlat sajnos: hogy az Imádkozó az első szavával-megszólítja az Istent, (mintha hozzá intézné szavait)de a következő pillanatban már a jelenlevőkhöz szól-és a jelenevőket célozza ...
Viszont: És ez fontos: Csak az Olyan Imára mondhatunk Ámen-t, amivel egyetértünk-a felelősségünk minden tudatával! Tehát csak az Isten Igéje szerinti Imára mondhatunk Áment!
Ugyanis: Ha az Igével szembe menő Imára mondunk Áment, azzal azt juttatjuk kifejezésre: Nem értünk egyet az Istennel!
Például erre néhány sokkoló szemléltetés: Nem kérhetünk áldást: Homoszexuális vagy leszbikus párokra- mert az "fertelmes bűn az Isten előtt.; Nem kérhetünk békességet a háborúk idején, mert Jézus mondta: Mt.24, 6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. ...
Ezeknek Istentől rendeltetve: Meg kell lenniük! De a Te-Istennel való békédért nem csak lehet-de kell is könyörögnöd! De az Egyház, azaz: az Istenben hívők egységéért-és Istennel való Békességéért nem csak lehet de kell is Imádkozni! De a világért, és a világban folyó Ítéletek végbe menése ellen (!!!) nem szabad imádkozni.
Ábrahám sem az Ítélet előtt álló városokért, hanem az azokban levő IGAZAKÉRT (!!!) Imádkozott!
I Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
20.
Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
21.
Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
22.
És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.
23.
És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
24.
Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
25.
Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
26.
És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
27.
És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
28.
Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
29.
És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
30.
Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
31.
És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
32.
És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
33.
És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.
Nem szabad a bűnös-büntetés nélkül hagyásáért Imádkozni, mert azzal azt jelentenénk ki: Mi is a bűn védelmére vagyunk...
csupán néhány szemléletes példa azokról a dolgokról, amikért sajnos igenis gyakorta imádkoznak a hívők-pedig nem lenne szabad!
Az Imáink legyenek tehát: Rövidek-lényegre törőek-egyszerűek, és az aktuális lelki állapotunkra hűek! Ima alkalmával- Istenhez szóljunk, és ne a jelenlevőkhöz! Az Ima legyen egyszerű és aktuális!
Tudva az Isten Ígéretét: Ézsaiás 65,24.
És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.
Szóval csak bátran Testvérek...
-
Ezekiél 33,30.
És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki?
31.
És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.
32.
És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.
33.
De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.
Áldott Testvérek. A mai napon, beszéljünk a tévedésekről, és szokásokról-melyek bár ártatlannak tűnnek, akár a tudatlanságból merítkező-tévedésnek is nevezhetőek, de a Szent tanból nyilvánvalóan meglátható:
elválasztanak Istentől, majd az Örökkévaló haragját vonják magukra.
A Kivonulás alatt, a Pusztai vándorlás során, az Örökkévalónak gondja volt arra, hogy a népe-megismerhesse Őt, de arra is, hogy az Ő népe, ne vegye át azon népek szokásait-kultuszait, melyekkel így-vagy úgy , de kapcsolatba kerülnek.
II Mózes 23,20.
Ímé én Angyalt bocsátok el te előtted, hogy megőrízzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet elkészítettem.
21.
Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára; meg ne bosszantsd őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van ő benne.
22.
Mert ha hallgatándasz az ő szavára; és mindazt megcselekedénded, a mit mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat.
23.
Mert az én Angyalom te előtted megyen és beviszen téged az Emoreusok, Khitteusok, Perizeusok, Kananeusok, Khivveusok és Jebuzeusok közé, és kiirtom azokat.
24.
Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél az ő cselekedeteik szerint; hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat.
25.
És szolgáljátok az Urat a ti Istenteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti közűletek a nyavalyát.
Tehát, ahogy ezt máshol is mondja: Az Úr rendeléseinek való engedelem az, ami elválaszt bennünket-a világtól.
Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9.
Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
10.
El ne felejtkezzél a napról, a melyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.
11.
És előjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tűzben ég vala mind az ég közepéig, mindamellett sötétség, köd és homályosság vala.
12.
És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.
13.
És kijelenté néktek az ő szövetségét, a melyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kőtáblára.
14.
Engem is utasított az Úr abban az időben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.
15.
Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, a mikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben;
16.
Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;
17.
Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, a mely röpköd a levegőben;
18.
Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévő vizekben.
19.
Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.
20.
Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczéből, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai napon vagytok.
Tehát talán az első: kinek adatott az Isten rendelései? ( tanítása-törvénye-Igéje)
V.Mózes 29,9.
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10.
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16.
(Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17.
És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
Ugye tehát a kérdésre a válasz: 14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
Ez nem kizárólag az elkövetkező generációra utaló kijelentése az Úrnak, hanem: II.Mózes 12,49.
Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
Tehát azokra is utal a szövetségi tagság kitétele, akik a későbbiekben oltatnak be az Örökkévaló népébe. Ennek egy- Lényegében Ismétléseként hangzik el Jézustól: Jn.17,19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
Tehát a mai anyagunknak, egyszer van egy "földrajzi" vonatkozása, és egyszer egy lelki vonatkozása is.
Az Egyiptomból kiszabadított nép-mikor az Ígéret földjére bemehetett, gyorsan elfelejtkezett az Örökkévaló tanításairól, gyorsan elfelejtette "IDENTITÁSÁT" pontosabban az Identitásának azt a kritériumát, hogy attól az Isten népe ők-hogy az Isten vezetését követik.
Ahogy ma-úgy egykor is, azt gondolták, hogy minden rendben, hisz Isten népe vagyunk...
Jeremiás próféta könyve 7. rész
1.
Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:
2.
Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!
3.
Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!
4.
Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
5.
Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;
6.
Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:
7.
Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
8.
Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!
9.
Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:
10.
És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!
11.
Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.
12.
Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért!
13.
Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek:
14.
Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemről neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem.
15.
És elvetlek titeket színem elől, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát.
16.
És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!
17.
Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?
18.
A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.
19.
Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?
20.
Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.
21.
Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
22.
Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
23.
Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
24.
De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
25.
Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
26.
De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!
27.
Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:
28.
Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból.
Ez máshol is megismétlődik, és pontosan ebben a viszonylatban: Ezekiél 33,10.
Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?
11.
Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
12.
Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezendik.
13.
Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.
14.
S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik;
15.
Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal.
16.
Semmi ő vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.
17.
És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjok nem igazságos.
18.
Mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.
19.
És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt.
20.
És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza.
21.
És lőn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálemből, mondván: Megvétetett a város!
22.
És az Úrnak keze lőn én rajtam este a menekült eljötte előtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé.
23.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
24.
Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.
25.
Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?
26.
Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?
Ugye azt mondtam: A mai anyagunknak van egyszer egy-földrajzi, és egy lelki vonatkozása is...
Valójában ez nem teljesen van így. Mert ugye akárhol is vagy az Ég alatt, Ugyan az az Isten néz le rád-bárhol is vagy! Azt is látni kell, hogy azoktól, akik nem Izráél földében voltak-ugyan úgy a megtérést- a visszatérést várta az Úr.
Bárhol is vagyunk, Ugyan az az Isten-Ugyan azon Igék által vezet mindenkit, aki az Övé.
Ahogy régen is voltak, akik el nem szenvedhették az Isten Szavát- úgy ma is vannak ilyenek.
Ahogy régen is voltak okoskodók, akik azt hitték, hogy minden rendben velük..." V.Mózes 29,19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben."
Úgy ma is vannak, akik szerint minden rendben lesz-akárhogy is járnak...
-
Jer.13,15.
Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott!
16.
Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt setétséget szerezne, és mielőtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homálylyá fordítja!
17.
Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik.
18.
Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről a ti dicsőségtek koronája!
19.
A dél felől való városok bezároltatnak, és nem lesz, a ki megnyissa azokat; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül!
20.
Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, a kik északról jőnek! Hol van a nyáj, a mely néked adatott, a te dicsőségednek juhnyája?
21.
Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad őket magad ellen, fejedelmekké tetted fejeden! A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülőasszonyt?
22.
És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid.
23.
Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.
24.
Azért szétszórom őket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.
25.
Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.
26.
Azért én is arczodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod!
27.
A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezőn láttam a te útálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután se? Meddig még?
Figyelmeztetésül adatott nekünk ez a vészt jósló prófécia Testvérek.Adatott egy oly nemzedéknek mely-de inkáb az Ige szóljon itt:Ézsaiás 30,9.
Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;
10.
Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!
11.
Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!
Az ok, mely az Örökkévaló előtt roppant nagy bűn- a Jer.13,25-ben olvasható: 25.
Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.
Tehát a Testiességből kövtkező, egoista értékrend maradt, az úgy nevezett hívőkben, és ez az értékrend mondatta-mondatja sokakban ma is,: V.Mózes 29,19,... Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek).
"a részeg, és a szomjas..." Ugye a részeg az, aki megittasodott a kicsapongásaitól- a szomlyas pedig az, aki ezt az életet kívánja.
Tehát míg a részeg, a kicsapongások áradatában dobzódik-tanítja is a maga szemléletét azoknak-akik szintén fontosabbnak tartják a testi életet, az Örökkévaló követésénél...(szomjasok)
Persze erre sokan azt mondják: Igen de ez az ószövetség idejében volt-azóta már nem így van...
Csakhogy ez nagy tévedés, mert ami volt-ugyan az ami most is történik... ( mondaná a Prédikátor)
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban...
Ugye a törvényszegés fogalma-talán nem szorul magyarázatra különösebben. Lényegében a törvény figyelmenkívül hagyását jelenti.
Az Igazság- Jézus tanítása szerint, az Isten Igéje-beszéde.
A Törvény taposó, az AntiKrisztus, aki az Isten Igéjét-felül írja-elferdíti-abból elvesz vagy hozzátesz. Nevezhetjük még: "hazugságnak" is, Hiszen oly dolgokat tanít az Isten Igéjére hivatkozva, amiket az Örökkévaló, nem is mondott.
Ez a Páltól való "Prófécia", nem egy távoli eseményt közöl, hanem egy már bekövetkezett, és gyakorlattá vált tényre hívja fel a figyelmet.
Hiszen sok hívő esetében, a testük nem az Örökkévaló temploma-hanem az anti krisztusé, hiszen az Igazság helyett, a hazugságnak a tévelygésnek a templomává lettek.
És míg egy részről-hódolnak oly szabályoknak-rendeleteknek-törvényeknek és szokásoknak, melyeket az Isten nem rendelt- addíg az Örökkévaló egészséges tanítását-(törvényét) megtapossák.
Mi más lenne ennek leg szemléletetsebb példája annál, amikor azt ki is mondják: Az Isten törvényével, ( igéjével) nem kell foglalkozni...?
Tehát míg a dolgok elején már adatott figyelmeztetésül: V.Mózes 29,18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek)...
Nemsokkal később sajnos a figyelmezetetés ellenére ez be is következett: Ézsaiás 30,9.
Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;
10.
Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!
11.
Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!
Majd Pál által, ugyanez mára is kivetítve- és ujra figyelmeztet ezen életforma végső átkára: II.Thessz.2,7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban...
Hiszen az első figyelmeztetésnél, már az Örökkévaló-előre jelzi is, ezen létforma megfenyítését.
V.Mózes 29, 20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
Pontosan erre hívja fel a figyelmet a Próféta: Ámos 5,18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
Ugye ma már törvényerejűvé lett a tévelygés... mára már az Ige hirdetés címszó alatt, nem is az Isten Igéjét hirdetik...Mára már a hívők nagy része,egy-egy kiragadott-elfacsart Igénél többet nem tud felidézni sem.
mára már szinte közfelkiáltásként hangzik el a hívők szájából: Nem fontos az Isten törvénye, és jajj annak, aki az Istennek engedelmeskedni akar...
De ezek hívőknek vallják magukat, és várják az "Úrnak napját"... és várják hogy majd az Isten egy ilyen "Atyát tagadó" életvitel után, még jutalmat is ad... ( "lelki isráél mi? meg egyébb butaság...sokan vagyunk, nem tévedhetünk és a többi maszlag. meg ígéret meg örökség és egyébb ökörség.)
Ezekiél 33,23.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
24.
Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott. (!!!)
25.
Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?
26.
Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?
Mert ugyan voltak-vannak az Örökkévalónak ígéretei, de ezek feltételhez kötöttek! És az Is Igaz, hogy az Örökkévaló ígérete, minden emberben beteljesedik. De könyörgöm: Tényleg mindegy hogy mely ígérete???
V.Mózes 30,10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Engedelemre- az élet ígérete vonatkozik, míg az engedetlenségre az átok ígérete...
Ézsaiás 5,18.
Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret köteleken;
19.
A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jőjjön el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudjuk meg.
20.
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
21.
Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!
22.
Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében;
23.
A kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük:
24.
Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.
25.
Ezért gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja el nem mult, és keze még felemelve van.
Az Örökkévaló, a hozzá vezető út gyanánt, adta az Ő Igéjét-Jézust.
De az emberek nagy része, inkább más utat szeretne... ezek azt mondják: "szerintem így kell-vagy úgy... nálunk ezt és ezt tanítják...mi ezt vagy azt tartjuk jónak..."
Csakhogy megmondatott: Jn.14,6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
És Jézus azt is mondja ugyanitt: 21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Azaz: Jézus a közvéleménnyel ellentétben, nem valami hirtelen lett-ezeddig nemvolt dolgokat-nem új szabály rendeszereket adott közre, hanem az Örökkévaló-eleve elrendelt : Igéit-törvényét.
Aki azokat megveti-az Jézust veti meg!
Aztán majd eljön Jézus-másodszor is...
Jel.19,11.
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
12.
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
13.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
14.
És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
15.
És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.
-
Példabeszédek 4. rész
1. Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4. Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5. Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7. A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10. Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11. Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12. Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13. Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
14. A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15. Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább.
16. Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.
17. Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák.
18. Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
19. Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
20. Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
21. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.
22. Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
23. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
24. Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
25. A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
26. Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
27. Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.
Áldott Testvérek. Ezerszer és ezerszer olvasott része ez a Szent tannak, de vajon értjük -e, mit rejt magában a "példa beszédek" könyvének ezen része?
Tanítás? Magyarázat? vagy esetleg Próféciát? Valójában mindezeket együtt. és még ennél is többet! Szeretnék egy érdekes dolgot mutatni ezekben.
1. Halljátok meg, fiaim,/ valójában ez így hangzik: Fiak/ atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt. / az utolsó mondat valójában így hangzik: " az én anyám szemei előtt" /
Jézus gyermek koráról, csak hézagos ismereteink vannak a Szentírás vonatkozásában, de azért talán a leg fontosabb részletekről lehet bizonyságunk, mert azokat azért megírták nekünk, a beazonosítás és a bizonyság kedvéért.
Hiszen a róla szóló próféciáknak, benne kellett beteljesedniük.
Ilyeneknek mint pl.:
A születésének helye: Mik 5,2
De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.
és ennek megfelelően: Máté Evangyélioma 2. rész
1.
A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:
2.
Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.
3.
Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem.
4.
És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?
5.
Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta:
6.
És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.
Bethlehem- valójában : Béjt lehem-azaz: a kenyérnek háza. Ezt azért jó tudni, mert hiszen maga Jézus mondja: Jn.6,47.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
48.
Én vagyok az életnek kenyere.
49.
A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
51.
Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
52.
Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53.
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
54.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55.
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57.
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
58.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
Tehát az életnek kenyere-megszületett a Kenyér házában... Ez az a kenyér, amit az atyák is ettek a pusztában-vagy másik kenyér? Nos elsőként tisztázandó: Mózes V. könyve 8. rész
1.
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Tehát az élet kenyere a Lelki táplálék, aminek befogadása által él az ember. Csakhogy-és ami különbséget tesz, amiért az elsők meghaltak a pusztában és amiért mi megtartathatunk, az Ismeret!
Mert az atyák a pusztában , nem ismerték meg Őt-nem fogadták BE ŐT... Hiszen ez a szó: Ma na? azt jelenti: Mi ez???
És nem is követték őt, mert el voltak foglalva a folyamotos lázadással, és az aktuális kifogásaikkal és nyafogásaikkal... ( nem mintha ez ma máshogy lenne...)
Szóval nem fogadták be Őt. János írja nekünk: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt...
Na ez után így folytatódik: 12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
És erre és ezeknek mondja Jézus: Jn.6,50.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
51.
Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
( érdekes, de ezek szerint új értelmezést nyert talán, a tudatos táplálkozás fogalma...)
Ugye a Jézus gyermek koráról szóló leírásunk, az Egyiptom-i "kiruccanás" ténye.
Mt. 2,13.
Mikor pedig azok visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.
14.
Ő pedig fölkelvén, vevé a gyermeket és annak anyját éjjel, és Égyiptomba távozék.
15.
És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott a próféta által, a ki így szólt: Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.
De értjük-e mit jelent ez? nézzük elsőként a Próféciát erről: Hóseás próféta könyve 11. rész
1.
Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.
2.
A mint hívták őket, úgy mentek el előlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek.
3.
Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket.
4.
Emberi kötelékekkel vontam őket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe.
5.
Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az ő királya, mert nem akarnak megtérni.
6.
És fegyver száll az ő városaira, és elpusztítja az ő zárait, és felemészti őket az ő szándékaik miatt.
7.
Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni tőlem. Ha hivogatják is őt a magasságos Istenhez, senki nem indul meg rajta.
8.
Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!
9.
Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én.
10.
Az Urat fogják követni. Ordít, mint az oroszlán; ha ő ordít, remegve gyűlnek össze fiak napnyugot felől.
11.
Rettegve jőnek elő, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földéből; és letelepítem őket házaikba, ezt mondja az Úr!
12.
Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik még az Istennel és a hűséges Szenttel.
Ez tehát nem "csak Iráelről szól- nem csak Jézusról szól- hanem mindazokról is, akik JézusBAN- megtérésre jutottak. Számukra a világi élet szinonímája, az egyiptomi rabság kell hogy legyen, és a megtérésre jutás-az Egyiptomból való szabadulás!
Sőt: A Pusztai vándorlás is azonos kell hogy legyen a mi: "meg igazulásunk menetével". A kezdeti botlások sora- az esetenkénti lázadások és kudarcok sora, amiket végül elhagyunk, mert ezeknek a testies dolgoknak el kell veszniük, és csak a megszentelődött fiú, léphet az ígéret földjébe,
ahogy erről az Útról írva is van: Példa beszédek 4, 18. Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
Hiszen a hitéletünk útján tett első lépések még: bizonytalanok-botladozóak... néha lázadozóak... de minél tovább haladunk: anál magabiztosabbak-erőteljesebbek-cél tudatosabbak- sőt:
Amikor azt mondja: Példa beszédek 4, 18. Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
Akkor tudva levő az, hogy a dél az a pont, amikor a Nap a leg magasabb ponton van felettünk, tehát már nincs árnyék! Minél tovább haladunk a megszentelődés útján, annál tökéletesebbek is leszünk, Általa!
Mi ez a megszentelődés Útja?... vagy inkább: Ki ez az Út? Nos Jézus mondja: Jn. 14,6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az ÚT, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Jézus tehát az Út- aki a tökéletességre vezet!
De egyáltalán: kell e nekünk tökéletesnek lennünk-és mennyire kell tökéletességre jutnunk???, vagy jól vagyunk így is? Jézus mondja: Mt.5,48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Tehát kell, és ennyire... De ez Jézusnak valami új elgondolása lenne? Vagy csupán a régi ismétlése??? Nos nem új, hanem az eredeti ismétlése, jelezve ezzel, hogy Istennél nincs változás!
Mózes III. könyve 19. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
( nos érthető, feltéve hogy tudjuk mit jelent a Szentség fogalma... (?) Elválasztva e világtól-Isten számára fenntartva lenni.)
Jézus gyermekkoráról-van még egy leírás, amit nem biztos hogy eddig tudtunk párosítani- próféciával...
Luk.2,40.
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
41.
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42.
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
43.
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
44.
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
45.
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46.
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
47.
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
48.
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49.
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
50.
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
51.
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
52.
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
Ugye a kulcsmondatunk ez esetben: 48.
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49.
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
És akkor most amivel kezdünk: Példabeszédek 4, 1. Halljátok meg, fiaim,/ valójában ez így hangzik: Fiak/ atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt. / az utolsó mondat valójában így hangzik: " az én anyám szemei előtt" /
Hiszen míg az apák-az Atya (!!!) a maga életét-értékrendjét kívánják - kívánja viszontlátni a fiúban- addig az Anya gyermekeként akarja óvni-őrizni a fiát...
Továbbá: 52.
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
És ugyan ez a Példabeszédekben: 7. A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
A Messiásról szóló Próféciák azért adattak, hogy "felismerhessük" Őt, és különbséget tehessünk az Igazi Messiás, és a hamis Messiások között... Jézus maga mondja: Mt.24, 23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
A Mai igehirdetésből kitűnik: A Teremtő, már régtől fogva hirdeti a Messiást, és nem azért hogy a Messiás majd helyette hozzon az emberiségre nézve döntéseket, hanem azért, hogy az eleve hirdetett Igazság szerint-Igazítsa meg az embereket.
Erről a Prófécia szó szerint: Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Ma számos és számtalan módon hirdetik az "igazságot", sokféleképp vélik az Úr követését... A Kérdés pedig ezzel kapcsolatban így hangzik: Biztos hogy ugyan azt az Urat követjük???
A Többiekhez pedig így szól a kérdés- egyenesen Jézustól: Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
-
Mózes V. könyve 26. rész
1. Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3. És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9. És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11. És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12. Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13. Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14. Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Áldott testvérek, e mai alkalommal, ezen Ige fejezetével induljunk el, és nézzük meg-hova vezet bennünket, mindeközben tatsuk szem előtt: Mily jeles esemény előtt állunk éppen.
Idén: Október 2-án kezdődik a ros hasonó ünnepe mint tudjuk.(?) Ros hasonó, a Zsidó újév. Ez az ünnep a feje az évnek. ( ezt jelenti ugyanis)
Az Őszi ünnepek sajnos valamiért elvesztek a keresztényi köztudatbaól, mintha nem is kellene azzal foglakozni, pedig aki a tavaszi ünnepeket rendelte- ugyan az rendelte az Őszieket is.
Tudva továbbá azt is, hogy az Írásunk erejét éppen az adja, hogy változhatatlan, továbbá: Egyetlen Ige sem eshet le- annak beteljesülése nélkül.
Ősz... a legtöbb ember gondolatiságában az Ősz, az elmúlás évszaka... pedig nem feltétlenül. Gondoljuk csak meg Testvérek. A TAeremtés, mint mindennek a kezdete-éppen ősszel volt.
Hiszen a madarak repdestek- tehát nem tojásként kezdték a pályafutásukat. A Halak nyüzsögtek, ami azt jelenti, hogy kikeltek az Ikra állapotukból... a Fák Gyümölcsöztek és a föld: maghozó füvet hajtott. Az ember sem csecsemőként kezdte az életét, tehát mindezek ismeretében láthatjuk: Az Ősz, a felnőtt- gyümölcsöző kor hava.
Úgy is mondhatjuk: A Kész állapot ideje...
Térjünk vissza a kezdő igénk első pár sorához: Mózes V. könyve 26. rész
1. Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3. És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9. És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11. És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van...
Sokan nem is gondolják, hogy mennyire mély és sokat jelentő sorok ezek... Na ennek járjunk utána a mai alkalommal Testvérek:
Elsőként is: 1. Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve...
Ezt megelőzően, az Isten népe-rabszolga volt... Jellemzően: Nem az ő földjükben éltek- a föld nem nekik gyümölcsözött- nem a maguk jobbítására élhettek...
Ennek viszonyában, az Ígéret földje az a föld- az az Ország, amit otthonuknak mondhatnak, ahol a gyümölcs nekünk terem-ahol nem más népek által alkotott szabályok rabszolgái többé.
Tehát az ígéret földjén a gyümölcsök felmutatásakor a Főpap előtt- bizonyságot kellett tenniük, az Örökkévaló szabadításáról- fel említve: Honnan-hova vezette őket az Örökkévaló.
A két pont- azaz a Rabszolgaság és az Ígéret földje között, azonban volt még ugye, a Pusztai vándorlás ideje is. A Puszta mint olyan, valamiért abszolút negatív időszak az emberek gondolatiságában...
Pedig lehetne- sőt: kellen ezt máshogy is látni. A Pusztai vándorlás- valójában az Isten népe számára- ugyan az a közeg volt, mint a Teremtés pillanatában az élet teremtésének közege.
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
A Puszta, mint mondtam is: Sajnos általánosságba olyan a hívők számára- mint a hit élet a világiak számára... Ez sincs-az sincs; ezt sem lehet-azt sem lehet... nincs semmi...puszta-üresség.
Ettől fogva, van tehát kétféle gondolatiság a Pusztáról, az egyik az Igaz hívők véleménye, és kontrasztként a testiek véleménye. A Testi ember véleménye szerint a Puszta, egyértelműen a somem-azaz a pusztulás sivataga, az élet ellenes közeg.
A Hívők számára azonban ugyan ez a Dávár ( az Ige) sivataga, ami bár üres- de ez az a közeg- ahol Isten Szava által, a nem lévő dolgok elő állnak mint meglevők! Pontosan úgy, mint a kezdetben.
Pontosan erről szól a követező Igénk: Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
10. Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16. A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
19. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
20. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.
Ez által értjük meg, hogy az Isten Igéje- az élet alapja. Ebben a helyzetben láthatjuk azt is, hogy az Isten szavára álnak elő mindenek, de ugyan ez a teremtő szó határozza meg a cselekményüket is.
Amíg az engedelmes élet van, addig tehát minden jó az Isten szemében. ( I Mózes 1, 31.)
Mindebből az is látható, hogy az örökkévaló mindent amit teremtett, a maga akarata szerint, és a maga tetszésére teremtette. Tehát nem önálló létformákat a maguk tetszésére- hanem az egységes teremtést a MAGA TETSZÉSÉRE ÉS DICSŐSÉGÉRE!
Lássuk csak a népe viszonyában- mit is jelentett a Puszta?
Eggyiptomból kijöttek a Rabszolgák- de a Pusztában az Isten Népévé lettek!
Eggyiptomból kijöttek a felebarátok- De a Pusztában Testvérekké lettek!
Eggyiptomban emberi törvéyeknek voltak alávetve és embereket szolgáltak- A Pusztában mindez alól felszabadultak az Istennek való engedelemre.
Ez az a felismerés, amiről a Próféta is szólt:
Ésaiás próféta könyve 35. rész
1.
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2.
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3.
Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5.
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6.
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7.
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8.
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10.
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Aztán van azért az érmenek egy másik oldala is...
Mert a rabszolgaságból sokan akartak szabadulni ugyan, de voltak akik csak azért, hogy a maguk akarata szerint élhessenek...
Nos számukra nem sikerült az újá születés, tehát számukra a puszta-valóban a somem- a pusztulás sivataga lett... Ők bár a Rabszolgaságból kijöhettek, de az Ígéret földjébe be nem mehettek...
Mindezekből tehát megérthetjük, hogy míg az Isten Igéje az Élet alapja- addig az Isten Igéjének való Engedelem, maga az élet!
Most és ezen a ponton, jussunk értelemre az örök kérdés felől: Hit által, vagy cselekedetek által van-e- az Üdvbe- az ígéret födébe való bemenetel?
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
10. Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16. A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
19. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
20. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.
Az Ígéret földébe való bejutás, ( számunkra ez az Üdvösségbe való eljutás) előfeltétele, az Isten Igéjének való feltétlen engedelem. De ahogy az Ige figyelmeztet is bennünket:
" 13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16. A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van. "
Tehát a kérdésre a válasz: Nem a cselekedetekből, hanem Isten Kegyelméből adatik a bemenetel! De ennek az előfeltétele, a feltétlen engedelem marad!
Sokan úgy vélekednek, hogy az Isten országa ha bennünk van, akkor már nem vonatkoznak ránk szabályok...
Két válasz van ezekre:
1; Isten országa azokban van, akikben- akiken (!) az Isten uralkodik!!!
2; Mózes V. könyve 27. rész
1. Mózes pedig és Izráel vénei parancsot adának a népnek, mondván: Tartsátok meg mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok ma néktek.
2. És a mely napon általmentek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néktek: nagy köveket állíts fel, és meszeld be azokat mészszel.
3. És mihelyt általmégy, írd fel azokra e törvénynek minden ígéjét, hogy bemehess arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, a tejjel és mézzel folyó földre, a miképen megígérte néked az Úr, a te atyáidnak Istene.
4. Mihelyt azért általmentek a Jordánon, állítsátok fel azokat a köveket, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek, az Ebál hegyén; és meszeld be azokat mészszel.
5. És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, a melyeket vassal meg ne faragj.
6. Ép kövekből építsd az Úrnak, a te Istenednek oltárát; és áldozzál azon egészen égőáldozatokat az Úrnak, a te Istenednek.
7. Áldozzál hálaáldozatokat is, és egyél ott, és vigadozzál az Úr előtt, a te Istened előtt.
8. És írd fel a kövekre e törvénynek minden ígéjét igen világosan!
És érdekesnek hathat, hogy ezen fejezetben a Léviták átka, a titokban elkövetett bűnökre szól, tehát oly bűnökre vonatkozik, amik elkövetése titkon maradhat. És ezen bűnök elkövetésének átok alá rekesztésére- az egész néppel mondatott ÁMEN-t az Örökkévaló.
Tehát míg elsőként a bevonulók, tudatosítják magukban azt, hogy mi illteve minek megtartása által maradhatnak Isten országának örökösei, addig az arra járók előtt is nyilvánvalóvá válik, hogy kik és mi által örökölték azt a földet!
És most és ezen a ponton nézzük mégegyszer a kezdő igénk egy részletét- egy fontos és rendkívül fontos részletét: Mózes V. könyve 26. rész
1. Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3. És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9. És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet...
Tehát míg egyszer felmutatjuk az Ígéret földének gyümölcseit- ugyanott és ugyan akkor, emlékezzünk meg honnan és hova vezetett az örökkévaló.
Honnan tehát: Oly világból, melyben nem magunkért munkálkodtunk; oly világból, ahol csak rabszolgák voltunk- kiszolgáltatva a rabszolga tartó kényének-kedvének. Oly világból, ahol bár építettünk házakat- de más lakott abban; ugyan ültettünk, de más látta hasznát...
És Hova is?
Egy oly országba, ahol többé nem kell engedelmeskednünk emberi rendeléseknek. oly országba, ahol nem függünk más emberek kényétől-kedvétől. Oly országba, amit a hazánknak-otthonunknak tudhatunk. Ahol más épített ugyan, de mi lakhatunk a házban; ahol nem mi munkálkodtunk, de mi élvezhetjük annak gyümölcsét! Ez az ország-nem emberkéz által épül!
Egy oly országba, ahol nincs sem idő-sem ideiglenes- ahol az Örök állandóság uralkodik Örökkön Örökké. És ez minden részletben is megnyilvánul majd.
Ebben az Országban minden visszatér a kezdetekhez, ahol is nem a nap és a hold adta a világosságot- meg a csillagok, hanem az Úr Isten!
Erről szól a Próféta: Ésaiás próféta könyve 60. rész
1.
Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
2.
Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
3.
És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
4.
Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
5.
Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
6.
A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
7.
Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
8.
Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
9.
Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
10.
Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
11.
És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
12.
Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
13.
A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
14.
És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
15.
A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
16.
És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
17.
Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
18.
Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21.
És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22.
A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
És ugyan ezt mondja János is a jelenések könyvében
Jel.21, 22. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
23. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
24. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
25. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
26. És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
Az Úr világosságában nem lesz többé sem sötétség- sem annak cselekedetei tehát.
Hogy mire is készülünk Testvérek? Nos egyszer az Őszi ünnepekre, aminek nyitánya az Újév... majd és mindezeken túl, az Ígéret földjébe való bejutásra...
És így, az ember teremtésének 5777-dik évfordulóján, talán nem árt megemlékeznünk arról, honnan estünk ki- és hova szeretnénk vissza jutni.
-
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek...
Áldott Testvérek.A Ma esti alkalmunkat ezen Igékkel kezdjük ugyan- de nem itt kezdődik mégsem. A kezdet és a vég témaköre picit komplex lehet, főleg ha az ember tudja: A dolgok végén oda térünk vissza- ahol minden elkezdődött.
Az idei évben, Október másodikára esik: Ros hásáná, azaz a Kürtzengés ünnepe. ( azaz Holnapra) Ez az Ünnep emlékeztető az ember számára, de több dologra is emlékezünk egyben.
Elsőként talán emlékezzünk meg arról a számunkra fontos eseményről, hogy 5777 évvel ezelőtt Teremtette az embert az Örökkévaló.
Talán nézzük is meg ezt a történetet, és vonjuk le, a tanulságokat:
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Láthatjuk,hogy az Örökkévaló- az Ő Igéjét adta világosságul a világnak, hiszen: Míg először szólt az Örökkévaló: "Legyen világosság!" és lett világosságág- Pontosabban az Ő szava lett a világosság.( ez volt az első napon.) És azt is láthatjuk: csak a 4. napont teremtette az Úr a napot-holdat-csillagokat világító testekül.
Azt is láthatjuk, hogy az Örökkévaló, szintén a szava által teremtett minden mi látható, és nem csak teremtette mindezeket, de egyben meg is hagyta az Ő Igéje által, azok dolgait, tehát ha úgy tetszik: Mintegy, a Teremtésükkor parancsolatba is foglalta a létezésük céljaként az engedelem kritériumát!
Tehát itt és ezen a ponton, még mindenek engedelmeskedtek az Isten szavának, és erre az engedelemre teremtette az Örökkévaló az embert, szintén meghagyva az Igében, a létezése célját és értelmét.
Ezt az engedelemmel teljes állapotot látta az Örökkévaló : Igen Jónak! ( 31-es vers.)
Ez tehát az ember teremtésének története... Ezek után az ember megrontatta a maga utát, és a bűn miatt-eltávolodott az Úrtól. Idő-éspedig hosszú idő múltával, megjelenik Ábrahám, aki élete céljaként, az Örökkévalónak való engedelmet választotta.
Ha Ábrahámról esik szó a hívők között, valamiért mindenkinek és azonnal, a Mória története jut eszébe, mint az Isten és ember közötti szövetség kötés, a világ létére és megújítására ( újá teremtésére.)
Hiszen pontosan a Tesuvá- azaz a Visszatérés! Az Istenhez, és az Ő Szavának való engedelemhez való visszatérés az alapja, az Új teremtésnek és az Új-vagy inkább helyre állított rendnek.
I Mózes 22, 9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek...
Tehát ez az engedelem nem úgy zajlik le, mint ahogy azt sokan remélik: egy engedelmes volt, és az erre érkező áldásból mindenki részesül... hanem úgy, hogy: Egy, az Ő engedelme által ajtót nyit mindenki előtt- hogy mindenki is hozzá hasonlóan járjon.
Figyeljünk csak: 16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Tehát: Ábrahám magjáBAN!!! Ez azokról szól, akik Ábrahámot az Atyjuknak nevezhetik. Valahogy így, és ily kritériumok alapján: Jn.8,31.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
32.
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
37.
Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
38.
Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.
39.
Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
40.
Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
41.
Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
42.
Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43.
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
44.
Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
45.
Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
46.
Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?
47.
A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.
Figyeljünk csak: 33.
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
37.
Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok...
Na ezt a részt, szintén félre szokták érteni sokan... Pedig nem a Zsidók ellen szól, hanem a testi és testies emberek ellen. Ábrahának ugyanis két fia volt... Az egyik szolga szülöttje-szolgálatra (!!!) Míg a Másik a Szabadtól-szabadságra.
A Szolga nem maradhatott Ábrahámmal.
I Mózes 21,8.
És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
9.
Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
10.
Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11.
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
12.
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
13.
Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
Tehát még ha valóban visszavezethető is a származási vonala valakinek Ábrahámhoz, még az sem ad okot az örömre, mert az az Ígéret magja, aki követi is az Ábrahám hitét!
I Mózes 18, 17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Vissza térve a történetünkhöz:Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
Tudjátok testvérek, nem úgy van az ahogy sokan gondolják- miszerint: Istennel való szövetségre- bármogy és bármily állapotban léphetünk... Nézzük meg erről a tanítást:
Mózes I. könyve 4. rész
1.
Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2.
És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3.
Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4.
És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5.
Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
6.
És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7.
Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
Kain, a föld gyümölcséből vitt áldozatot az Úrnak, és többek véleményével ellentétben, ez nem volt bűn! ( a 7-es vers erre a bizonyság.)
A gyümölcsök felmutatása szintén bele tartozik az Áldozati rendbe, csakhogy az a Hála áldozat! De a hála is csak akkor lehet teljes, ha előbb megemlékezünk arról a tényről, hogy mennyire méltatlanok vagyunk az Örökkévaló adományaira, tehát az Istenhez való közeledésünket- bűnbánattal kezdjük,
és annak kiteljesedése a Bűnért való áldozat.
Bűnért való áldozat a vér és a tűz áldozat ugyebár... namost pont ezzel kezdte az Istenhez való közeledését-Ábel. Ezért tetszett Ábel áldozata az Istennek.
És mennyire érdekes: Ábrahám is tűz áldozat okáért ment a Mória csúcsára.
Aztán később ez törvénybe is adatott, és erről is megemlékezünk a mai alkalommal: III.Mózes 23,23.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24.
Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25.
Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
De mitől lesz ez az "Ünnep" a ros hásáná? azaz a Kürt zengés ünnepe? Miért és mire emlékezünk a kürt zegéssel???
Először is tisztázandó. A Kürt- valójában a Shofár! Ezt a Shofárt, a Kos szarvából készítik...
Figyeljünk csak:
I Mózes 22, 9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Tehát a válasz a kérdésünkre, miszerint: Miért Shofár zengés? és Mire emlékezetet ez bennünket: "13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben..."
Na ezért a Shofár- és erre emlékeztet minket a hangja...
Tehát először is: Volt egyszer Ábrahám, és ez a történet... erre emlékezem... és most ezekhez képest hol volnék én? Mondhatom én magam Ábrahám magvának???
És van ez nekünk- Jézusban Hívők számára-tovább is...
A Történetben láthatjuk, azoké a gondviselése Istennek- azoké a helyettesítő áldozat, akik Ábrahámhoz hasonlatosan- az életükkel is bizonyítják, hogy nincs és nem is lehet ebben az életben semmi sem fontosabb- mint az Istennek való engedelem!
Hogy nekünk tehát mivel folytatódik ez a shofár zengés? hogy még mire emlékeztet minket a Shofár hangja? Vagy inkább: Mire figyelmeztet???
I thessz.4, 13. Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.
14. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.
15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak.
16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;
17. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.
18. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.
Harsona-trombita-kürt... ez mind a Shofárt jelenti... és a riadó? Nos a türöá- a shofár egyik hangjelzése...
Nos tehát a Shofár- minden emberért, úgy az élőkért- mint a már elaludtakért is. De nem mindegy hogy kinek hogyan és miért. Mert lesznek, akiknek a shofár hangja, a várva várt végső szabadulást-és az Örök jót fogja hozni, és lesznek, akiknek mindennek a végét, és ezzel az Örök elvettetést.
Tehát Pál próféciája szerint, lesznek akik "elragadtatnak erről a földről" a kürtszóra. És lesznek akik itt maradnak...
Jelenések könyve 8. rész
1.
És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.
2.
És látám azt a hét angyalt, a ki az Isten előtt álla; és adaték nékik hét trombita.
3.
És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, a mely a királyiszék előtt vala.
4.
És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe.
5.
Azután vevé az angyal a tömjénezőt; és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre; és lőnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás.
6.
És a hét angyal, a kinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz.
7.
Az első angyal azért trombitála, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy, és vetteték a földre; és a földnek harmadrésze megége, és az élőfáknak harmadrésze megége, és minden zöldelő fű megége.
8.
A második angyal is trombitált, és mint egy tűzzel égő nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lőn;
9.
És meghala a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.
10.
A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira;
11.
A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek.
12.
A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen.
13.
És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, a ki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak
-
III.Mózes 23, 26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
Áldott Testvérek. Az Idei év, soron következő "Ünnepe" a yom kippúr. ( okt.11-12.) Ez az ünnep, az engesztelés napja, de ezt a két napot, a Szombatok szombatjának is nevezzük. ( Sábát sábáton.)
Mint engesztelés napja-ez az a nap-sőt(!) A Biblia szerint ez az egyetlen nap, melyre az Örökkévaló Böjtöt és ön sanyargatást hirdet. Ezek a Bűnbánat és bűnvallás napjai.
Ezeken a napokon az Izraeliták a böjt mellett, kényelmetlen cipőben járnak-hogy a szomjúság és éhség mellett, a testüket ez által is sanyargassák.
Joél 2, 12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
Ezen a napon pecsételtetik el, minden teremtményre nézve az Örökkévaló határozata. ( talán még nem késő...) Ezek a bűnbánat-megtérés-bűnvallás napjai.
A Béjthamikdás idejében, ezen ünnepe a Főpap szolgálata történt. Ám ő is megtéréssel kezdte a szolgálatát, ő is elkülönítette magát a néptől-családjától, Ő a Szent helyen töltötte a felkészülésre adatott hetet,
majd ezután ment be a Szentek szentjébe az áldozat vérével. Csak ezen a napon mehetett be a Főpap is Szentek szentjébe, engesztelés okáért. Csak ezen a napon mondta ki az Örökkévaló nevét a Főpap, amit máskor, szigorúan tilos volt.
Ezen idő alatt, a nép összegyülekezve tartott bűnbánatot, együtt tettek bűnvallást, és várták, hogy a Főpap az Ima után-kijön-e a Szentek Szentjéből...Mert előfordult-előfordulhatott, hogy Ő már nem jött ki élve.
Ez lehetett a legtöbb esetben a Nép bűnei miatt, mert az akkora volt már, hogy az Örökkévaló, nem fogadta el, a nép bűneiért az áldozatot. Ilyenkor az Örökkévaló Ítéletet, a Főpapon kezdődött el.
Ez ma sincs másként, hiszen az Örökkévaló ítéletét, a házanépén kezdi. Erre figyelmeztet Péter is.: 1Pt 4,17
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
Vannak akik számára a jövő évről szól az Örökkévaló döntése, de vannak olyanok is, akik számára az Örökkévalóság pecsételtetik meg, hisz nem adatik számukra több idő.
Mint mondtam, akik e földön maradnak, és bűn bocsánatot nyernek- nos számukra is csak további lehetőség adatik egy jobb, igaz életre. Nézzük erről a példát a Szent tanból.
Lukács Evangyélioma 1. rész
1. Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2. A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3. Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4. Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
8. Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9. A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10. És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
11. Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
12. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15. Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
18. És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.
19. És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
20. És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.
21. A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
22. És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.
23. És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
24. E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:
25. Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
26. A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
27. Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
28. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
30. És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
32. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
33. És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
Amit nagyon meg kell értenünk a bűnbánatra és a megtérésre vonatkozóan: Bár a mai felvilágosult nemzedékben, már sokak meggyőződése, hogy tökéletesek, bűntelenek, azért figyeljük csak meg a következőket:
5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
És a születendő gyermekről,( Johan) illetve az Ígért Messiásról így szólt Gávriél: 13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15. Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
Ez ugye egy korábbi Prófécia beteljesedésének ígérete... nézzük az eredetit: Mal.4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Johanról pedig a Messiás így szól: Mt.11, 7. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8. Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10. Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Tehát A Messiás nem azért adatott nekünk, hogy úgy ahogy vagyunk-ránk fogja hogy Igazak lettünk, hanem azért, hogy Igazságra neveljen, így tisztítva meg bennünket. ( lenne még hova fejlődnünk...)
Nos ezen "ünnepe tehát, Úgy készülünk az Örökkévaló elé, hogy most mint Dáján ha emet, azaz mint Igaz Bíró űl az ítélő székben, és kész arra hogy elpecsételjen bennünket, minden teremtményt. Kit miben pecsétel el?
kit mely állapotában? Az elpecsételés után, már nincs módosítás! Meg kell érteni testvérek. Az az Örökkévalóé, aki úgy él, ahogy azt az Örökkévaló kéri! Ha valaki másként él, az nem az Övé.
Róma 8,5.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9.
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
Testvérek. Az Úr ünnepei közül, a tavasziakat, már beteljesítette az Örökkévaló. Hisz a Peszach-i ünnep- beteljesedett az úgy nevezett Úrvacsora alkalmával, a Savuot ( pünkösd) a Szentlélek kitöltésével...
Az Ősziek is beteljesedésre kerülnek ám... Ezen Őszi ünnepek, sokat mondóan, a rettenetes napokkal kezdődnek, ez a bűnbánat-megtérés-bűnvallás napjai, és reményteli várakozás, az Örökkévaló ítéletére. Ezek után a Szukkoth, a Sátoros ünnep következik...
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
A Jelenések könyvének idézet passzusa, pont erről szól...
-
" A főpap évente egyszer kimondta Isten nevét."
Nem tudja valaki, hogy mi ez a név. Valahol azt olvastam, hogy ez nem a Jehova, vagy Jahve volt, ami Isten nevének a szimbólumának a JHVH - nak a téves olvasata.
Mi lehet az igazság?
-
Shalóm Testvérem. az igazság az, hogy abban sem lehetünk biztosak, hogy a kettő valamelyike téves... Ezért mondunk inkább Adonájt (Úr); illetve Ha Sem ( a név). biztos ami biztos. Meg a biztos büntetés elkerülése miatt is.
-
III.Mózes 23, 33. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
34. Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.
35. Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
36. Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.
37. Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.
38. Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni szoktatok az Úrnak,
39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
44. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felől.
Áldott Testvérek, a soronkövetkező ünnepe az Úrnak, a Szukot-azaz a Sátoros ünnep. Az Ünnep jelentése, a 42-43-as versekben olvasható: "42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. "
Ez az ünnep, szemben az ezt megelőző- őszi ünnepekkel- az öröm ünnepe. Megemlékezünk az Úr gondviselésről, arról hogy az élhetetlen-lakhatatlan földön, az ellenséges környezetben is megőrizte az Úr az Övéit,
Gondviselésében megtartotta őket, egy sem halt közűllük sem éhen-sem pedig szomjan.Ebből tanulhatjuk meg egyszer-s mindörökre, hogy nem a mi erőnk-tehetségünk-leleményességünk vagy ügyességünk által van a megmaradásunk,
hanem az Úr gondviselése által.
A Sátorokban lakás, az Úrtól való függelmet is szimbolizálja. A sátor anyagát, nem emberi erővel készítik-hanem fa lombokból, amit Isten teremtett.Egy pici bepillantás abba a felfedezésbe, hogy ezen a világon lehetne
annak tudatában is élni, hogy minden az emberért... vagy talán így helyesebb: Minden az Isten gyermekeiért van. Ahogy Pál mondja is:I Kor.3,21.
Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek.
22.
Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek.
23.
Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.
Testvérek, úgy van az, hogy fel kell fedezni-meg kell élni az Isten kegyelmét-gondviselését ahoz, hogy értékelni tudjuk azt. Az ember hajlamos arra, hogy a dolgai alalkulásában-mást okol, ha rosszul mennek a dolgok- de a maga
ügyességének tudja be, ha jól. Pedig Isten gondviselése az, ami megtrthat bennünket, és ha rossznak tűnik a dolgaink alakulása, akkor jusson eszünkbe Ábrahám élete. Ábrahámnak- hosszú év tizedekig tartott, mire felért a Mória csúcsára, ahol végső próbatétele
után fedezte fel a titkot, és nevezte el erről a "titokról" a helyet: I Mózes 22, 9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Azaz: Ha az Istennek való engedelemben járunk, és Isten vezetését követjük, az utunk végén eljutunk erre a csúcsra, és innen vissza tekintve felfedezhetjük, hogy az Örökkévaló vezetett minket nehézségeken és ellenségeken át, de nem engedte hogy erőnk felett megterheljenek ezek minket, végül pedig-
elvezet bennünket arra a helyre- a hitünk oly magaslatára, ahol Tudatosul bennünk a felismerés, hogy az Úr az aki gondoskodik rólunk-az Úr az aki: "Zsoltárok könyve 66. rész
1.
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének.
Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2.
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3.
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4.
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
5.
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6.
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7.
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
8.
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9.
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10.
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11.
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12.
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13.
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14.
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15.
Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
16.
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17.
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18.
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19.
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20.
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Amikor tehát eljutunk erre a helyre, nevezzük akár az Ígéret földjének-akár Ábrahám esetét tekintve a Hit csúcsának, megértjük végre Ézsaiás Próféciájának sorait: Ézsaiás 66,8.
Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szűlé Sion az ő fiait!
9.
Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szűlést? szól az Úr, vagy én, a ki szűletek, bezárjam-é a méhet? így szól Istened.
10.
Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik őt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta!
11.
Hogy szopjatok és megelégedjetek megvígasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsőségének bőségén.
12.
Mivel így szól az Úr: Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsőségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiken czirógatnak titeket.
13.
Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást!
14.
Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött.
Azt mondja: "13.
Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást!"
Jerusálaim, azaz a Békességünk városa... ez az a város, amit az egykori: Mória csúcsára építettek...
És hogy ez már elmúlt prófécia, ami beteljesedett? Nos részben, mert a végső beteljesedés még várat magára...
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak...
A Hármas versre figyelt valaki? "3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök."
Ez tehát a sátorok ünnepének végső beteljesedése,és ez fontos felismerés, fontos hogy megértsük ezt, hiszen Testvérek, a tavaszi ünnepek már beteljesedésre kerültek a Messiás által, úgy mint: Peszach- ami az Úrvacsorában jutott teljességre, a Savuot- ami a Szentlélek kitöltetésével teljesedett be...
Az Őszi ünnepek is be fognak teljesedni!!! Ezek kezdeteként a Roshásáná, ami a kürtzengés ünnepe, és ez Móriára emlékeztet bennünket, itt, felmérhetjük a pozíciónkat ahoz mérten, hogy hol vagyunk mi, Ábrahámhoz mérten... ( Ő is csak ember volt)
Erre jön általánosságban a bűnbánat... majd ezzel eljutunk időben a Jomkippúrhoz, ami az engesztelés napja. Itt dől majd el a Dajan ha Emet az Igaz Bíró előtt, hogy kik azok akik Megélik, a Sátorok ünnepének végső beteljesedését- és kik azok akik nem.
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
Hogy megláthassuk, mennyire nem új- soha sem hirdetett dolgokról beszélt János, nézzük ennek a próféciának eredtiét: Ésaiás próféta könyve 66. rész
1. Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye?
2. Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elő mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkű, és a ki beszédemet rettegi.
3. A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jő, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként ők így választák útaikat, és lelkök útálatosságaikban gyönyörködött:
4. Akképen választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájok hozom, a mitől félnek; mivel hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték szemeim előtt, s a mit nem szerettem, azt választák.
5. Halljátok az Úrnak beszédét, a kik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, a kik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek.
6. Halld! zúgás a város felől, hah! a templom felől, hah! az Úr, a ki megfizet ellenségeinek.
7. Mielőtt vajudott volna, szült, mielőtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra.
8. Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szűlé Sion az ő fiait!
9. Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szűlést? szól az Úr, vagy én, a ki szűletek, bezárjam-é a méhet? így szól Istened.
10. Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik őt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta!
11. Hogy szopjatok és megelégedjetek megvígasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsőségének bőségén.
12. Mivel így szól az Úr: Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsőségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiken czirógatnak titeket.
13. Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást!
14. Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött.
15. Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal.
16. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek.
17. A kik magokat megszentelik és mossák a bálvány kertekért, egy pap megett, a középen; a kik disznóhúst esznek és férget és egeret, együtt pusztulnak el mind, mondja az Úr.
18. És én cselekedeteiteket és gondolataitokat megbüntetem! Eljő az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek, hogy eljövén, meglássák az én dicsőségemet.
19. És teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsőségemet, és hirdetik dicsőségemet a népek között.
20. És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az Úr, a mint hozzák Izráelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába.
21. És ezek közül is választok a papok közé, a Léviták közé, így szól az Úr.
22. Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek;
23. És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.
24. És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.
És ezzel eljutottunk oda-ahol a mai alkalommal kezdtük, nevezetesen: A Sátoros ünnep alkalmával, megemlékezünk arról a tényről, hogy nem az emberi erő-ügyesség- leleményesség az, amivel elérhetjük a céljainkat, hanem az Úr gondviselése!
Ézs.66,1,Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye?
Hogy az ígéret földjére-vagy a hitünk csúcsára, csak az Úrnak való engedelemben juthatunk el: 2. Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elő mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkű, és a ki beszédemet rettegi.
Hogy aki másként gondolja, az ugyan meglátja a célt, de része abban nem lesz-sőt: Pont a másként gondolkodók okozzák a legtöbb bajt azoknak akik ténylegesen az Istennek való engedelemre adták magukat: 3. A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jő, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként ők így választák útaikat, és lelkök útálatosságaikban gyönyörködött:
4. Akképen választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájok hozom, a mitől félnek; mivel hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték szemeim előtt, s a mit nem szerettem, azt választák.
5. Halljátok az Úrnak beszédét, a kik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, a kik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek.
Tehát idén-okt.16-23, a Szukot ünnepe, már nem csak a megemlékezés számunkra, hanem a figyelmezetetés és felkészülés ünnepe is, a végső beteljesedésre- és a testben töltött gondokkal terhelt időszakból való menekedésre.
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
-
Példa beszédek 6,23.
Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
Torá Civá.
Tórá civá lánu Mose, morásá kehilát Jáákov.
Mózes rendelte nekünk a Tórát, ez Jákob
közösségének öröksége. (5Mózes 33:4)
Áldott Testvérek. Az Idei évben-okt.25.-ére esik a Tóra ünnepe, a szimchat torá.
Hogy mit is ünneplünk ez alkalommal? Nos a Tóra, eredtileg nem volt részekre és fejezetekre osztva, hanem tekercsekre írták azt. Ám a Tóra is csak akkor segíthet nekünk, ha élünk vele, ezért tehát tanulnunk kell belőle.
Pontosan a taníthatóság, és a tanulás kedvéért osztották versekre-részekre és fejezetekre, hogy minden alkalommal tudhassuk-hogy az előző alkalommal meddig jutottunk, nyilvánvalóan azért, hogy onnan folytassuk.
A Szimchat torá ünnepe pedig azért lett, mert ezen a napon kezdjük előről-mert itt értünk a végére. Kezdet és vég, ebben az értelemben új értelmet nyer-hiszen a Tóra tanulmányozása-soha nem érhet véget.
Ez az ünnep-talán egyáltalán nem meglepő módon, teljességében az esküvő ( a frigyre lépés ) hangulatát idézi. Valójában AZ ESKÜVŐ történik ezen az Ünnepen, hiszen a Tóra és a tóra népe kel egybe.
Ezen jeles eseményen, a Tóra felolvasói is egy erre a napra szólóan-új nevet kapnak...
Aki a Tóra végét olvassa fel, az Chátán Torá- azaz a Tóra vőlegénye.
Aki megekezdi a tóra felolvasását, ( tehát aki újra kezdi a Tóra olvasását az elejétől) az pedig a Chátán Böresit, azaz A Böresit Vőlegénye.
( Ugye ez az a nap, amikor a Tóra olvasás véget ér, és ugyan ekkor kezdik előről.)
Mint egy soha véget nem érő folyamat. Mint mondtam, ez az Ünnep az esküvbő, és az ünnep minden mozzanata, ezt az esküvői hangulatot árasztja. A Tórát kiveszik a Tóra szekrényből ( Áron ha kadesh)
És Körbe viszik-mint a menyasszonyt az esküvőn.
Miért ennyire fontos számunkra a Tóra?
V.Mózes 26,15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Egyetlen Út vezet bennünket az Isten Örömébe (!!!), ez pedig az Istennek való engedelem Útja-az Ige Megtartása.
( Számunkra, akik Jézusban- felismertük a megígért Messiást- így áll össze a kép: János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Majd végkifejlet: János Evangyélioma 14. rész
1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Ez persze csak akkor felismerés, ha tudjuk hogy Jézus az Örökkévaló-Testé lett Igéje...
Tehát az Ige megélése az, ami bennünket az Istenhez vezet! ( nincs más Út!)
De ha nem ismerjük az Isten Igéjét??? ha nem tudjuk hogy mit kíván tőlünk az Örökkévaló-ha nem tudjuk mi az Ő elvárása, akkor hogyan engedelmeskedhetnénk???
Na ezt felismerve kérte az Örökkévaló népe, a pontos Út mutatást- sőt: Magát az Utat.
V.Mózes 26, 17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának...
Erre a kérésre, az Örökkévaló-ismét az engedelem kritériumát kérte.
V.Mózes 26,18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Aki komojan gondolják, hogy az Örökkévaló Követésére adják magukat, Azok számára, igencsak felértékelődik a Tóra, mint ajándék... Sőt: ezek tudják, hogy a legdrágább kincs a Tóra...
Akkora kincs, amiért érdemes minden mást feláldozni, amiért eddig erőlködtünk...
Mt.13,44.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
45.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
46.
A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
Tudjátok Testvérek- úgy van az, hogy az ember, még a hívő ember is, egész életében szeretne valami maradandót- valami igazán jót elérni a földi pályafutása során...
És igyekszik a jóra, és gyülytögeti a "kincseit".
Azután eljön majd a nap, amikor kiderül-hogy egyetlen dolog adott értelmet és jó kimenetelt az egész élettünknek-létezésünknek, ami nem más, mint az Ige megélése!
Baruch ata Ado-naj, Elohenu Melech haOlam, ascher bachar banu mikol ha’amim, wenatan lanu et torato. Baruch ata Ado-naj, noten hatora.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki a Tóra nekünk adásával kiválasztottál bennünket a többi nép közül." Áldott vagy Urunk a Tóráért.
-
Királyok I. könyve 19. rész
1.
És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.
2.
És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.
3.
A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját.
4.
Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!
5.
És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél.
6.
És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.
7.
És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.
8.
És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.
9.
És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?
10.
Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
11.
És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.
12.
És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.
13.
És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés?
14.
És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
Áldott Testvérek. Javaslom, e mai alkalommal ezt a fejezetet vizsgáljuk meg egy más aspektusból...
Az ezt megelőző történetet tudjuk-hisz olvastuk a Szent írásban. A nép tévelygett, és idegen isten kultuszt követett-nem azon az úton haladt, amit Isten az Ő népének rendelt- Az Isten népe számára-idegen vette át a vezetést, és vezette félre az Isten népét.
Yezabel ( Izebel) nem zsidó származású volt ( Föníciai-bár Josefus Flavius szerint-Kartahagói )-soha nem is akart Isten népébe beoltatva lenni-sokkal inkább a maga pogány kultuszát akarta átvetetni a néppel...
Tehát az Isten tiszteletet oly ember határozta meg, akinek lövése sem volt arról: Ki Isten, Mit vár az Övéitől,Mit szeret, és mit gyűlöl...
( Még mindíg az I Királyok könyvénél járok- nem kívánok még párhuzamot láttatni a mai korral...)
Éli, a Próféta elment a néphez, hogy a fiakat az Atyákhoz vezérelje, és az Istennek háttal állókat-Isten felé fordítsa. Az a bizonyos "Kármel hegyi Ítélet" melyről az előző fejezetben olvashatunk-mint mondtam: Ítéletül adatott Istentől.
Nem bizonyságul, mint azt ma gondolják, hiszen akik előtt történt-azoknak ismerniük kellett az Örökkévalót,tudniuk kellett-hogy az Örökkévaló nem tűri a népétől a bálvány imádást.
Tehát az ítélet a bálványok felett...
I Kir.18, 30. Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt.
31. És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved;
32. És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne.
33. És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;
34. És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék;
35. Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.
36. És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.
37. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket!
38. Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.
39. Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!
40. És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák őket, és alávivé őket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott őket.
A 39-es vers tehát: 39. Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!
Olyan ez, mint manapság- amikor egy mai hívő-egy óvatlan pillanatban beleolvas a Szent tanban-meglátja hogy mennyire más utat mutat az írás ahoz képest amit gyakorol, és elismeri-hogy az Ige tudja jobban... aztán amikor leteszi az írást, gyorsan visszatér a bevett gyakorlathoz, tehát Istennek háttal áll, és nem arcal.
Hiszen nézzétek csak meg: Megvolt tehát az Örökkévaló ítélete-megvolt a beismerés... de mi történt ez után?
A folytatásban a magyarázat: Semmi! A nép elment, és el is felejetette a történteket.Nem történt trónfosztás-sem lázadás-nem rombolták le a bálvány oltárokat-nem fordultak vissza az Úrhoz-nem jegyeztek megtérést sem... tehát semmi nem történt.
Talán mert jött az eső, és a három és fél éve tartó szárazság után-vizat adott az Isten. Tehát az ítélet után-könnyebbedett a sorsuk-szenvedéseik véget értek, és ebből talán azt szűrték le, hogy minden rendben van. Ahogy azt a Prófétánál is mondja:Jer.2,32.
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
Mindebből csak magukat látták igazolni...Tehát minden maradt a régiben.
Többször hallottam már azt Éliről ( Illésről): A sikertelensége miatt-depresszióssá lett próféta...
Sikertelenség? depresszió?
Inkább csak megfáradt állapot. Ő mindent megtett-de az a kor, nem fogadta a szolgálatát... És a mai?
Éli, a szolgálatának-második részében, az Úr eljövetelét megelőző részében, mikor, egyszer s mind: Utat készít a pusztában, ismét találkozik a régi ismerősökkel... olyanokkal mint: közöny-érdektelenség-megvetés...
Nem is mindenkit merít be. Mert akik a jelekből és az általa szólt Igék által bűn bánatra jutottak- számolatlanul merítkeztek be általa-válogatás nélkül. De akik megigazultaknak vélték magukat, akik nem jutottak bűnbánatra,
akik nem féltek az Isten ítéletétől... azokat el zavarta. Mennyire érdekes és megfigyelendő, hogy ma pont az önigazultakat merítik be azonnal, azokat pedig akik bánják a bűnös életüket, aki mindennél jobban szertnék a bemerítkezést- mint a hitben történő első lépést, azokat pedig váratják...
Persze nem is annyira különös ez, ha meglátjuk a párhuzamot a régi történet, és a mai történések között... mert ma is sok helyen oly vezetők kerültek a hívők elé vezetőkként-akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne ott.
Ma is meghallgatják az Isten Igéjét-olvassák az Isten ítélkezéseit, és elismerik, hogy az Úr az Úr! ... aztán ma is marad minden a régiben. AZ áldások kellenek persze, az Örökkévaló-alkalmasd időben való segítsége kell... de hogy ezek megtérésre juttatnák a sokaságot? dehogy! mindek???
Hisz ártatlanok lennénk vagy mifene-hisz nincs rajtunk a haragja-sőt: Segít is az Isten...
Azon szolgálókat, akik Élihez hasonlóan megfáradnak- a mai felvilágosult kor, a kiégett jelzővel illeti, mint akik önerőből végezték a szolgálatukat, és ez pont elég nekik hogy elfelejtsék a fáradozásukat, és kárnak és szemétnek ítéljék a szolgálatukat...
Pedig nem kiégés-hanem megfáradt állapot... ennek inkább figyelmezető jelnek kellene lennie-és nem oknak arra, hogy magukat lássák igazolva az emberek, akiknek több szolgálat sem nyerte el a tetszésüket-sőt: egyes esetekben, magukat érezték firtatva.
Ilyenkor észben kell tartani a következőket: Fil.2,13.
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
De ha a szolgálót már nem indítja szolgálatra az Úr??? De ha nem ad neki szólni valót??? Ha a szolgáló eddigi szolgálatáról kiderül, hogy azok számára, akik felé történt, nem profitot hoz a későbbiekben-hanem súlyos ítéletet?! Mert már nem védekezhetnek azzal hogy nem tudják az Igazságot-mert igenis hírdetve lett nekik.
A Betegnek a gyógyszer csak akkor használ, ha él vele, tehát hasznosítja! Az eltévedt embernek az iránytű, csak akkor használ-ha él vele, tehát hasznosítja... a tévelygőnek az Úr Igéje csak akkor használ-ha él azzal, tehát hasznosítja. ( Mert ha nem él azzal, akkor átok lesz számára, minden Igehirdetés, amit hallott! )
V.Mózes 30,8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
És még valamit szeretnék mutatni Éliről: I Kir.19, 9. És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?
10. Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
11. És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.
12. És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.
13. És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés?
"És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt." Tehát Éli kiment az Úr elé, és nem egy bunkrebe menekült...
"És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.
12. És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.
13. És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés? "
Erős- sziklákat repesztő szél, mely őt is érte, de neki nem ártott... A Földrengés sem ártott neki. Hogy ezt megértsük, a Zsidókhoz írt levélhez kell lapoznunk.
Zsid.12,18.
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
Tehát az elejétől újra: Éli megállhatott az Úr előtt-nem értott neki sem a szikla repesztő szél, ami egyebekben az eltávolításra- a tisztátalanság eltávolítására hivatott...
Nem ártott neki a földrengés sem, ami az állhatatlan dolgokat mint teremtményeket semmisíti meg-nem ártott neki a tűz sem...
Azt gondolom, hogy aki ezeket kiállja, az igazán békességben van az Örökkévalóval! De akkor miért ítélgetik a maiak Élit?
-
Márk Evangyélioma 4. rész
1.
És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
2.
És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
3.
Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.
4.
És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
5.
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
6.
Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
7.
Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
8.
Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
9.
És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
10.
Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
11.
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
12.
Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
13.
És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
14.
A magvető az ígét hinti.
15.
Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
16.
És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
17.
De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
18.
A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
19.
De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.
20.
A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
Áldott Testvérek. Ezen fejezettel és ezzel a példázattal már ugyan foglalkoztunk az előzőekben, de talán nem árt-ha újból elővesszük.
Biztosan emlékeztek Anti Testvérünk Igehirdetésére, aikor is ezt az Igét-visszahelyezve a maga környezetébe-egy Prófécia magyarázataként tárgyalta.
Nézzük is meg ezt a Próféciát újra: Zak.13, 8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
A Magvető példázatában láthatjuk: Az első eset: 4.
És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt. Illetve ennek magyarázataként: 15.
Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
Nos ők nem hívők. Őket nevezhetjük akár hitetleneknek, vagy ha úgy tetszik: ateistáknak.
A Zakariás, idézett passzusa a világon valaha élt hívőkről szól-és ezt onnan is tudjuk, hogy a Szent Tan-a hívőknek adatott, nem pedig a hitetleneknek.
Ettől kezdve beszélünk a hívők három csoportjáról... Az első két csoportot azok alkotják, akik nem öröklik a mennyek országát-mert a Hitben állhatatlanok, és ezért vagy azért-elhagyják a Hit útját.
Az elsők ( ahol az Ige a sziklás talajra esett) ( kőszívűek) míg a második az a csoport, akik emberként testileg gondolják a Hit megélését. Róluk mondja a Próféta: Zak.13,8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal...
Beszéljünk ezúttal a harmadik csoprtról: A Harmadrészrnek sem csupa móka és kacagás kíséri az utát...
A Prófécia szerint: Zak.13, 9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Számukra a testi lét, sosem fogy ki a próbákból-megpróbáltatásokból és kísértésekből. Az ő esetükben azonban ezek a szenvedések-nem ellenük- hanem pontosan : Értük vannak.
Ezen megpróbáltatások során tisztulnak-csiszolódnak... Ahogy Pál mondja is: Apcsel. 14,22.
Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
Mert hát miben tudjuk megbizonyítani a kitartásunkat-ha nem a háborúságokban? Miben láttatik meg az állhatatosság-ha nem a megpróbáltatásokban?
Sajnos nagyon sokan vélekednek úgy, hogy a Hívők megpróbálása a szegénység, a nélkülözés- tehát az anyagi terület. Azt találtam mondani hogy "sajnos sokan vélekednek így"... nos igen, mert ez a gondolkodás potosan pozícionálja a hívő hol létét.
Jézus mondja: Mt 6,21
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Ezek alapján: Aki az igazi kincsnek e világi javakat tartja- annak a szíve is e világban van tehát!
Jézus pedig a Fő pap-i imájában így szól az Övéiről: Jn 17,16
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
Lehet más miatt is szenvedni-gyötrődni ám... nem csupán e világ javai miatt. Nézzük a sokak által megvetett Lót-ot.
II.Péter 2,7.
És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
8.
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):
9.
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
Ha valakiben az Örökkévaló lelke ÉL...( !!!) akkor bizony észre veszi az Igaztalanságot, az e világban uralkodó istentelenséget, a bűn felnövekedését... és ha már észre vette, nem pusztán tudomásul veszi, mint valami természetes jelenséget amivel együtt is lehet élni-el is lehet fogadni,
hanem igenis megszenvedi, és mindenképpen ragaszkodik az Örökkévalótól kapott értékrendhez! ( megéli a hitét), ezzel igyekezve változásokat elérni a környezetében.
Mint Ábrahám, amikor a kanaánita népek közt is, kizárólag Istennek maradt engedelmes. mint Yichák, aki szintén ebben a környezetben- a támadások- el lehetetlenítési kísérletek ellenére is szelíd és alázatos maradt. ( kutak)
Mint Yakov, aki nem problémázott az állandóan a kárára változó szabályok és ígéretek miatt, mert hitte, hogy az Örökkévaló minden földi akarat ellenére is, győzelemre vezeti!
És folytahatnánk a sort: Mózessel, Jósuával, Élivel és a többi Prófétával, Jézussal és az Apostolokkal, akik nem váltak meg a hit útjától, nem módosítgatták az Úr Igéjét a megélhetés kedvéért, a nehézségekben és megpróbáltatásokban kitartottak, embereket és országokat győztek meg a Hitük megélésével.
Ők nem módosítgatták a helyzetnek és köz erkölcsnek megfelelően az Isten Igéjét! Ők sokkalta inkább a tiszta és hamisítatlan Igét tartották szem előtt, és ezzel a romlatlan-módosítatlan Ige megélésének a fel mutatása által lett gyümölcsöző a Hit életük.
Ugyanis: Mk.4,20.
A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
Mert úgy van az Testvérek, hogy nem a mi életünk termi a gyümölcsöt, hanem az Ige! És bármely szituációban ha nem a magunk reakciója szerint hanem az Ige szerint járunk el, akkor egyszer: Az Isten dicsőül meg a válaszainkban, másodszor pedig: Az Ige gyümölcsöt terem. és ez törvényszerűség- hiszen az Úr mondta!
Bár ebben a példázatában az Úr, nem újdonságról beszél, hanem ismétli az eredetit...
Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
Nézzük csak: "2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek."
Tehát az Örökkévaló Igéjének tiszta megtartása által különülünk el a világtól, és nem magunk által húzott határvonalak által...
És a gyümölcsözés?
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
Ha a környező Igaztalanságban is az Igazságot követed- az Gyümölcs! ( Cedek-Cedek tirdoch... 5Móz 16,20
Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.)
Ha a háborúságot- békességgel viseljük, az gyümölcs. ( Mt.5,9.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. De nem úgy hogy a békesség kedvéért lemondunk az Igazságról, hanem úgy mint Yichák, aki a nyílt provokációra-békességgel válaszolt. Önmagáért nem állt bosszút.)
Bár egyenlőre ezen a világon és testben élünk, de nem e világ és nem e test szerint!
Ahogyan Pál mondja is: II.Kor.10,3.
Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.
4.
Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;
5.
Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.
Ha a környező és általános paráznaságot látva- hűek tudunk maradni az Istenhez és az Ő Igéjéhez, az gyümölcs! ( most nem csupán a testi paráznaságról beszélek, hanem arról az általásosnak mondható paráznaságról, amikor az Istennek-hűséget ígérő "hívők" az Örökkévaló Igéjét elhagyva-módosítgatva-megváltoztatva, emberi tanításokat követ.
Tehát nem kerülgetve az Igaságot, hanem egyenesen-célra tartóan követve azt!)
Ézsaiás 26,7.
Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8.
Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9.
Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10.
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
11.
Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
12.
Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
13.
Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
-
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől...
Áldott Testvérek. A Szentírás, már az első soraiban, lényegre törően-teljesen "világosan " tanítja nekünk a Teremtés rendjét, az Örökkévaló célját és Szent akaratát, a teremtményeire nézve.
Gyakorta hallható kérdés az hívőktől: " mi az Isten akarata az életemre nézve?" Hogyan tölthetem be az Ő akaratát?...
A ma esti alkalommal, ezen négy veresből kiindulóan figyeljük meg,hogy ezen fontos kérdésekre már itt, a könyv elején van a válasz- és csöppet sem kódolva.
Mindenek előtt figyeljük meg azt, hogy itt még nincs semmi-csak üresség ha úgy tetszik. itt és ezen a ponton veszi kezdetét a teremtés, és ez az állapot csak átmeneti és alapként tekinthető-amire felépül a teremtés menetében az Isten terve.
Érdekességként figyeljük meg, hogy világosság a kezdetben adatik, éspedig az Örökkévalótól, és a világító testek, mint a Nap-a hold és a csillagok, csak a negyedik napon teremtetnek.
Ez a tény-különös fontossággal bír-hisz az Írásokban többször is említésre kerül. Most egyenlőre csak egyetlen felemlítést nézzünk meg, a többit majd a maga menetében fogjuk látni.
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt...
" A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt " ... Hisz azon hívők is, akik esetleg arra vetemednek, hogy elolvassák a Szentírást az első fejezettől kezdve, ha nem ugrik le számukra azonnal a papírról az értés, hajlamosak arra,
hogy hagyják az érdektelenség holyába veszni a különösen fontos értelmet.
Most azon kattogok, hogy a Kereszténység részéről oly könnyen megítéltetnek azok a zsidók, akik nem ismerték fel Jézusban a megígért Messiást... de vajon a Kresztények közül, hányan ismerték fel Jézusban az Isten testté lett Igéjét- azaz a világ világosságát???
És ezt a kérdésemet sokszorosan aláhúzza a kereszténység berkein belüli, jelszóként emlegetett kijelntés, miszerint: Nem kell engedelmeskedni az Igének, mert így szeret az Úr-ahogy vagy...
Szóval az van tesók, hogy egyrészt: A Zsidók egy része nem ismerte fel Jézusban a Testben megjelent Messiást- ugyanakkor a Kereszténység többsége pedig: Nem Ismerte fel Jézusban az Isten- Testté lett Igéjét...
Mert ugye a teremtés könyvéből így már érthető: Az Isten Igéje a világ világossága!
Tehát az Örökkévaló- megteremtett egy alapot, azután ezt az alapot meg világosította, és ettől kezdve ami itt történik, az nevezhető akár a világosság cselekedeteinek- vagy akár: nevezhető az Istennek való engedelemnek is!
Hiszen Isten mondja: Legyen!... és lett... azaz: Isten szavára-igéjére, megtörténik feleletként, a neki való engedelem.
Gíakorta hallható kérdés ez a hívők házatáján: De vajon jó-e az Isten szemében az életem? Nos a Szentírás bizonysága szerint, amíg az Isten szava- Igéje szerint mennek a dolgok, addig... nos ahogy ezt maga az Örökkévaló mondta: I Mózes 1,31.
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.
Azaz: a VilágosságRA(!!!) és a viágosságBAN történő cselekedetekre azaz: Az engedelmességre(!!!) Mondta az Örökkévaló hogy: JÓ!!!
Mert Testvérek, a Sötétségnek is meg vannak a maga cselekedetei, és a világosságnak is.
Sötétségben az ember bolyong- a világosságban biztosan halad. Jézus mondja: ( Jn.11,9.
Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
10.
De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.)
Sötétségben az ember keres- világosságban pedig : Talál! ( Mt.7,13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.)
Sötétségben az ember alszik- világosságban pedig: ÉL. ( Eff.5,8.
Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
9.
(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
10.
Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.
11.
És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;
12.
Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is.
13.
Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, a mi napvilágra jő, világosság.
14.
Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.
15.
Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek.)
Tehát az Isten Igéje-mint a Világ-világossága az alap, amire felépül az Isten akarata- az életünkre vonatkozóan is. Most figyeljük meg Pál tanítását erről, de a maga teljes terjedelmében, és egyben figyeljük meg azt is, mennyire más az az Ige, mint amit arról tanítanak: I.Kor.3,11.
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
12.
Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;
13.
Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.
14.
Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
15.
Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.
16.
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
17.
Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.
Értjük mi ezt??? Mert eddig a versig szokás olvasni: "15.
Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül." Tehát ebből következően helyezik magukat kényelembe a hívők, és állítják azt, hogy: nincs pánik, legfeljebb az örökkévalóságban üres lesz a zsebünk....
Csakhogy nem erről szól a történet!
15.
Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.
16.
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
17.
Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.
Testvérek: Az ember lelke-Istentől adatott, és ez halhatatlan! Az Örökkévalóság minden ember számára adott-tehát ezért nem kell semmit sem tenni... az viszont nem mindegy, hogy hol töltjük ezt az Örökkévalóságot... Az Isten Örömében-vagy a kárhozatban???
( "17.
Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti." )
Isten Igéjének követésében, Isten minden tekintetben gondot visel ránk, hiszen láthatjuk eleink példáján is: Amikor az Isten az Ő népét kivezette a rabszolgaságból, a halál földjén át vezette a népét, és ez idő alatt, semmiben nem szenvedtek hiányt!
Mózes V. könyve 8. rész
1.
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4.
A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
Az Ábrahámi példázat pedíg azt tanítja nekünk, hogy azoké a végső helyettesítő áldozat, akik mindvégig kitartanak az Isten Szavának való engedelemben!
I.Mózes 22,9.
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Noáh története és példa adása azt tanítja nekünk, hogy teljes nyugalommal bízzuk az Úrra a vezetést! Hogy hol tanítja ezt Noáh? Nos az Örökkévaló, ugye részletes leírást ad arra nézve, hogyan és mi módon építse Noáh a bárkát. Hossz;szélesség;magasság;szintek;ablakok a szellőzésre... de hol a kormány Testvérek?
tényleg senkinek nem tűnt fel ez a hiányosság? Nos Noáh azért nem problémázott ezen, mert teljes nyugalommal adta át a "kormányt" Istennek!
És ha mi is így élünk majd? Nos akkor meg ismerhetjük az Urat, mint: Szabadítót- aki a sötétségből a világosságra, a tudatlanság rabszolgaságából- az Ismeretbe vezet bennünket, megadva a választás lehetőségét!
Megismerhetjük Őt, mint Pásztort, aki tanácsolásai által vezet-terelget bennünket; megismerhetjük Őt, mint gyógyítót, aki a lelki betegségből, azaz: az eltorzult és el deformálódott lelki állapotunkat-Istenben helyre állítja; Megismerhetjük Őt, mint Gond viselőt, aki betölti a szükségleteinket; ... és végül megismerhetjük Őt, mint Megváltót, aki adta magát miértünk és helyettünk ...
És mindezekben és mindezek által-mindeneket egybevéve: Felismerhetjük Őbenne a világ világosságát!
Jelenések könyve 22. rész
1. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2. Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4. És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
-
Zsidókhoz írt levél 13. rész
1.
Az atyafiúi szeretet maradjon meg.
2.
A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.
3.
Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről, mint a kik magatok is testben vagytok.
4.
Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.
5.
Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;
6.
Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?
Áldott Testvérek. E mai alkalommal, ezen Ige figyelmeztetésén indulunk el, és figyeljük meg azt a történelmi háttér felmutatásán-mire utal-mily bűn elkövetésétől óv bennünket a Zsidókhoz írt levél szerzője?
Elsőként figyeljük meg összhatásában ezt az idézetet-majd a történelmi háttér viszonyában.
Az elsőként tisztázandó kifejezésünk, az " Atyafiúi szeretet." többen úgy gondolják, hogy ez a kifejezés a testvériségre utal. Valóban így van ez, ám csak akkor igaz, ha ebben az értelemben tiszta a látásunk.
Ugyanis: A Szó mai és pejoratív értelmében vett testvér jelentésének, van egyszer egy testi vonulata: " Atyámfia" ; és van egyszer egy szűk és behatárolt jelentése ( lelkiekben ), miszerint: bizonyos értelemben vagy bizonyos körben,( egyház)
van egy testvériségre utaló értelme, de ez több dologtól is függ.
A fejezetben említett Atyafi kifejezés, ebben az értelemben, a teljes emberiségre utal, nevezzük még "felebarátságnak " is, annak tudatában, hogy minden ember Atyja az Isten, hisz Ő teremtett mindent ami van, akár láthatókat-akár láthatatlanokat, és mindazokkal egyben az Embert is.
Egyetlen dolog oldja ezt fel, ha valaki az Egy Igaz Isten-t tagadja, akár megvallásaiban-akár cselekedeteivel. ( ugye ez a személy,pont a közös származást tagadja)
Ugye mára már szokás, és sajnos a Hívők között is, hogy a mások irányában mutatott jóindulatot-segítő készséget...faji-ideológiai, és egyébb alapok viszonyában gyakorolják.
Valójában azonban, ez a fajta "kilikkesedés" az alapja, az emberiséget megosztó úgy nevezett: "válasz falaknak."
Pedig ugye tudjuk: Isten nem a megosztásnak- hanem az Egységnek az Istene. Még egyszer mondom: Ez alól csak az az egyetlen dolog képez kivételt, ha valaki az Egy Igaz Istent tagadja, mert az ilyen ember, saját magát zárja ki az egységből.
Figyeljük meg János leveléből az ez iránt rendelkező passzust: II.János 1,9.
A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.
10.
Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek;
11.
Mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.
Persze ugye, ez csak azok számára tiszta és világos, akik tudják hogy mi volt Jézus "tudománya" hogy mit tanított Jézus... Nos ugye az Atya akaratának végre hajtása, az Istennek való fetétlen engedelem által, fel és be mutatott, igaz Isten tisztelet.
Aki ezt nem osztja- annak ahogy János fogalmaz: " annak egynek sincs Istene " ! Tehát elvágta magát az Atyától.
Ugye ezekről nem beszélünk, tehát folytassuk az Ige megfigyelését:
2.
A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.
3.
Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről, mint a kik magatok is testben vagytok.
A második vers, tulajdonképpen a nem is rejtett utalás, a történelmi háttér felmutatására, egyenlőre azonban még maradjunk az értelmezésnél, tehát a vendégszeretet fogalmánál- és erre az intelem: 3.
Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről, mint a kik magatok is testben vagytok.
A Fogoly, nem csak a bezárást- de a kizárást is jelenti ugyanis. A Szabad ember, oda megy ahova akar- a fogoly csak oda, ahova engedik.
A szenvedés-nélkülözés ugye nem szorul magyarázatra...
Isten az Ő népének törvényben adta meg: 5Móz 10,19
Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén.
Illetve ugyan ez, még teljesebben: Jer 22,3
Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok és rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.
Talán nem árthat, ha azért az "árva" fogalmát defíniáljuk... Árva jelentése: Pártfogó nélküli. Ez lehet, akönapi értelemben vett: Szülők nélküli is, de vonatkozhat egy jövevényre is, akinek nincs ismerőse, se rokona bizonyos területen.
Most azon gondolkodjunk el, hogy mi lehet az oka annak, ha valahol- valakik nem fognak be valakiket?
Ugye ennek a kirekesztésnek- el lehetetlenítésnek, egy élettérre vonatkozóan a leg gyakoribb oka, a fösvénység- az irígység. Ugye a régi köz felkiáltások: " több ember-több éhes száj"; több munkás-kevesebb haszon...
De a figyelmeztetés: 5.
Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;
6.
Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?
Az igaz hívő szava tehát: Aki nyájat adott-legelőt is ad! A 4-es vers, kimaradt eddig, mert ennek megértéséhez, már a történelmi példához kell folyamodnunk.
Tehát előbb a vers: 4.
Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.
És a történelmi példa:
I Mózes 18, 20. Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
21. Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
Tehát mi volt ez a hatalmas bűn, amiről az Örökkévaló meg akart győződni- mielőtt a szörnyű ítéletet végre hajtja azokon?
A folytatásban a válasz: Mózes I. könyve 19. rész
1. Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában űl vala, és a mint meglátá őket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla.
2. És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg.
3. De nagyon unszolá őket, és betérének hozzá, és bemenének az ő házába; ő pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének.
4. Lefekvésök előtt a város férfiai, Sodoma férfiai körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig.
5. És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket...
Ugye ez akkor lehet magyarázat, ha tudjuk hogy mit jelent a biblia nyelvén, az "ismeret" szó...
és ezzel egyben- figyeljük meg a félbe harapott igék okozta szörnyű következmények egyikét. Az Ismeret szó a biblia nyelvén: Egyesülés, egyé válás, aminek folyományaként, egy új élet fogan.
Ez igaz első sorban, az Ige- a mag befogadására ( Mk.4,14) ami jelesül, az újá születést-tehát az új életet eredményezi. ( Jn.1, 12-13.)
Igaz a házasok közötti kapcsolatra is, amikor a Férj-"ismeri" a feleségét, aki fogan a méhében és szül gyermeket. ( I.Mózes 4, 1.)
Ezekben a példákban azt látjuk, hogy az Új életért a születésért történik az "ismeret"...
sajnos valamikor-valahol-valakik, ezt az ismeretet, elkezdték egyébb dolgok viszonyában is alkalmazni... földi és testies emberi viszonylatban, ez lett a szexualitás eredete sajnos.
amikor már nem az új élet a fontos, hanem a testi kielégülés-vagy valami egyébb cél elérése.
A testi kielégülés, elég egyértelmű-tehát nézzük meg az egyébb cél kategóriát. Lehet a megélhetés- pénz szerzés egyik foglalatossága, de ebben Sodoma és gomorra esetében például az elképzelhető leg nagyobb megalázás végrehajtása is.
Hiszen mi lehet nagyobb megalázás annál, mint amikor valakit- akár férfi-akár nő az illető-meg erőszakolnak?! talán az, ha azonos nemű az elkövető!
Tehát ez, ebben az esetben az abberáció netovábbja! Ebben a cselekményben válik egyértelműen felmutatásra, hogy a megerőszakolt fél, nem más-mint az elkövető-szexuális segédeszköze.
megfosztva akaratától-faji vagy nemi hovatartozásától- megfosztva minden emberi jogától és méltóságától.
Ki és miért választ ilyen gonosz cselkményt-másokkal szemben?
Azt olvassuk a könyvben: Mózes I. könyve 13. rész
1.
Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, ő és az ő felesége, és mindene valamije vala, és Lót is ő vele, a déli tartományba.
2.
Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal.
3.
És méne helyről helyre délfelől mind Béthelig, oda a hol először vala az ő sátora, Béthel és Hái között.
4.
Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsőben készített vala: és segítségűl hívá ott Ábrám az Úrnak nevét.
5.
Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai.
6.
És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt.
7.
Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön.
8.
Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.
9.
Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.
10.
Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe.
Ez a föld, akkor olyan volt, mint az EDEN. Gazdag-bő vízű-termékeny... na ezeket féltették a helybéliek. A gazdagságukat és jó és szép vidéküket. Mindent elkövettek tehát azért, hogy a jövevényeket-el ijesszék-távol tartsák maguktól.
ha innen valaki, aki ily megalázásban részesült- el tudott még menekülni, az hírét adta mindenütt, hogy hogyan bánnak a jövevényekkel-át utazókkal, és valahogy nem akaródzott az embereknek oda menni.
Tehát az abberációt-az önzésük- a fösvénységük érdekében alkalmazták.
( Lótot és családját, azért tűrték meg maguk között, mert Lót nem a gazdagságért ment-hanem gazdagságot vitt oda, és a későbbiekben Lót által, szövetségest láttak Ábrahámban.)
Számunkra ez, figyelmeztetés kell hogy legyen,éspedig minden tekintetben! Mert egyrészt: A Fösvénységükre és minden ez miatt tett cselekményükre-Isten azonnali Ítélete elérte őket; másrészt:
A Gazdagságuk elveszett, és a föld elnyelte őket. Az az akkori vidék- ami úgy nézett ki mint az EDEN... mára a halál földje- a mai Holt tenger környéke ugyanis.
Ebből más tekintetben is-tanulságok vonhatóak le.
Nevezetesen: Minden adomány az Istentől adatik az embereknek. Ha tehát ezeket az Istentől való adományokat- valaki megosztja másokkal, még gyümölcsözőbb lesz az élete- még több adatik.
(2Kor 9,6
Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.) Az ilyenek hasonlatosak a Galileai tengerhez.
De aki megszédül az adományoktól, és tulajdonaként meg akarja azt tartani-és abból másokat ki akar zárni, tehát Fösvénnyé válik,( és ez igaz a tudásra is, amit Istentől kapunk).
Nos az az illető olyan lesz mint a holt tenger. benne az élet- meghal.
A Galileai tenger-miben különbözik a holt tengertől? Hiszen mindkettőt a yordán táplálja??? Nos a Galileai tengeren- átfolyik a Yordán, és miközben az élet átfolyik rajta-magát is élővé teszi... a Holt tengerbe csak bele folyik a yordán-de az nem adja tovább... benne meghal az élet.
és ez vonatkozik azokra az emberekre is, akik Istentől kapott kinyilatkoztatásokat- nem adják tovább, hanem magukat akarják gazdagítani csupán, hogy az emberek tiszteletét tudhassák maguknak.
Mózes I. könyve 19. rész
1. Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában űl vala, és a mint meglátá őket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla.
2. És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg.
3. De nagyon unszolá őket, és betérének hozzá, és bemenének az ő házába; ő pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének...
Két angyal... Angyal, azaz: Málách= küldött.
Miért fontos ez? Miért akart az Örökkévaló-meggyőződni a bűn ténylegességéről-hiszen mindent tud? vagy mégsem?
Isten annyira Igaz, hogy maga is megtartja a törvényt ugyanis!!!
5Móz 17,6
Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.
A Panaszt tevő, a bűn miatt- maga a föld volt!
I Mózes 18, 20. Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett...
Ekkor a panaszos " vádjára", az Örökkévaló, mint Dajan ha Emet- ( Igaz Bíró) - beül az ítélőszékbe, és az ítélet hozatal előtt, meghallgatja a tanúkat.
(Hós 2,20
És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet...)
és itt a pont!
Két angyal-két küldött, akik tanúskodnak.
Van egy Zsidó tan- a Sabat napi küldöttekről, erre egy ének is emlékeztet. ( Salóm alejchem-Máláchéj há Sáret-máláchéj ha Elijon...)
A Tan szerint: Sabath éjszakáján-két angyal (küldött) jár a hívők között a lakó helyeiken.Az egyik a világosság angyala ( Égi); a másik a sötétség angyala ( földi). Ha valaki vendégségbe hívja őket, és látják az angyalok, hogy az invitáló-vendég szerető, és megemlékezik a Sabat-i rendről, tehát megemlékezik a Szombatról, akkor a Világosság angyala-oly áldást mond a házra és a benne élőkre:
Legyen ez így, a jövő héten is!... és a sötétség angyalának, erre kell Ámen-t mondania.
Azonban ha nincs invitálás-vagy azt látják, hogy nincs emlékezet Istenről-sem az Isten rendeleteiről, akkor a sötétség angyala mondja azt, hogy: "legyen ez így a jövő héten is"! és a világosság angyalának kell erre Ámen-t mondania.
Ugyanis ez, az Isten ítéletét vonja magával.
Akár mit teszünk- akár hol vagyunk, ha azt gondoljuk hogy jól el bújtunk és senki nem lát minket... akkor is vannak szemtanúk-minden cselekedeteinkre! És minden cselekedetünk-elnyeri a méltó következményét: Akár az áldást-akár az átkot.
-
Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
22.
A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
23.
Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
Áldott Testvérek, talán emlékeztek arra, hogy az elmúlt alkalommal, a Világosságról-mint már a kezdeteben- Istentől kapott lételemről- az élet alapjáról kezdtünk beszélni.
Ennek folytatásaként, a mai alkalommal vizsgáljuk meg a világosság miben létét, a világosság cselekedeteit- mint az Istennek való engedelem valóságát, és a kontraszt kedvéért, a Sötétség cselekedeteinek miben létét.
Tehát a világosság, mára már tudjuk: Nem is más, mint az Isten Igéje-Isten Igazsága-Isten rendelése. A Világosság cselekedetei pedig, az Istennek való engedelem- az Ő akaratának végre hajtása.
Bár egyszerűnek tűnik ez, de azért mégsem annyira szimpla dologról van szó. Most ezeket vizsgáljuk meg, egy más aspektusban is.
"Kezdetben"- az Örökkévaló, tehát Teremtést, a világosság életre hívásával kezdte, és mindent, amit ez után teremtett, a világosságban, és a világosságra, teremtette.
Erről Olvashatunk Jéusnak, az Örökkévaló-Testé lett Igéjének, "vissza emlékezésében" is.
Példa beszédek 8, 22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Tehát az Örökkévaló, a Teremtett Világot-és mindent ami abban van-akár láthatók, akár láthatatlanok, harmóniára, és legfőként: A Vele való közösségre teremtette.
Hogy a vele való közösségnek, miért előfeltétele a neki való engedelem? Nos erre is az Igében a válasz: Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
Ennek okárt tehát, az örökkévaló-minden egyes teremtményének életre hívása pillanatában, meghatározta az élete célját és cselekedeteinek miben létét.
( szaporodjanak és sokasodjanak, illetve: a madarak repdessenek, a halak ússzanak,... és így mindennel kapcsolatban, a vizektől kezdve, a föld határaiig, a fák a növények és minden ami van, úgy legyen ahogy az Örökkévaló rendelte.)
Erre mondta az Örökkévaló hogy Jó! ( I Mózes 1, 31.)
Tehát a világosság-és a világosság cselekedeteinek megléte a Jó az Örökkévaló szemében. Csak így és csak ezek megléte által lehetünk tehát az Örökkévalóval közösségben.
Ugye nemsokkal később, megjelent az antikrisztus, azaz az Isten szavával való ellenkezés illetve, az Isten Igéje helyett való kijelentés...Ezzel máris sikerült definiálnunk az antikrisztus jelentését: Tehát míg a Krisztus, az Örökkévaló Igéje- addig az antikrisztus jelentése: Isten igéjét vitató-
ill. : Isten Igéje helyett szóló !!!
Mózes I. könyve 3. rész
1.
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
Ebben a történetben tehát, az antikrisztus felemelkedésének kezdetét, az ő munkájának célját és következményét láthatjuk.
Megkérdőjelezi Isten Igéjét: " Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?"
Tagadja az Ige-Igazságát: " Bizony nem haltok meg"
Mást ad az Ige helyett: "Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói."
Még egyszer figyeljük meg, hogy az antikrisztus "befogadása" által-mivé válik az ember, illetve: ennek milyen megfigyelhető-észlelhető sajátosságai vannak:
I Mózes 3,6.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém...
Tehát az antikrisztusi magatartás ismérvei:
Isten elől való bujkálás: " és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között."
A felesősség alól való kibújás- más okolása! : "12.
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém..."
Ebben benne van az is, mikor a sorsáért az ember, végső soron az Istent okolja, mondván: "ő teremtett engem ilyennek... vagy: "Ő adta ezt a sorsot nekem": Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
Te adtad mellém, és ő vitt bajba... ártatlan vagyok, nem az enyém a felelősség...
( most ugorva egyet, térben és időben: Tudjátok Testvérek, ezért van az, hogy esetünkben, akik az örökkévalóhoz-vissza vezető utra léptünk, és az Örökkévalóhoz igyekszünk eljutni, tehát ugye számunkra, amikor az Örökkévaló Igéje szól- akkor minden teremtmény hallgat!
És amikor elhangzott az Örökkévaló Igéje, akkor erre egyetlen válasz létezik, éspedig minden teremtett lénytő: Ámen!
És erre tanít bennünket a természet is. Mert ezt az Áment csicsergik a kis madarak, ezt az Áment susogja a szél, ezt az Áment harsogja az óceán is...
Aki az Isten Igéjét vitatja- el facsarja-hozzá tesz valamit, lett légyen ez akár egy: " DE" szócska is... az ugye ezek után tudjuk kitől jött és mit közvetít?!
V.Mózes 4,2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
ill.:
V.Mózes 12, 32. Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!
( Nem Károli féle fordítás esetén, ez az utóbbi Ige, az V.Mózes 13,1-ben található.)
Még egy érdekesség észleléséért, figyeljünk meg valamit a "bűnbe esés történetében: "I Mózes 3,6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. "
Tehát az antikrisztusi deformálódás ismérvei: És látá... Tehát a látható dolgokra terelődik a figyelem. A következményre, és nem a következtetőre... Ugye pedig ez azért a Hitvallás esetében másként van:
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő...
Tehát az első, a látható dolgokra terelődő figyelem.
A következő: " és kivánatos"...
Nos a kívánsággal kapcsolatban az Örökkévaló mondta: NE KÍVÁNJ!!! Bővebben Pál fogalmazza meg: Rm 7,7
Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
Nos Testvérek, ezen ismérvek által romlott meg a világ, és ezen ismérvek fedzhetőek fel ma is, az ember elbukása mögött... ( vannak dolgok amik nem változnak...)
I.János 2,15.
Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
16.
Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
17.
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
szemek kívánsága ; testnek kívánsága ... ha belegondolunk, hogy ugyan az az első antikrisztusi tan vezeti azóta is, tév utakra az emberiséget...
Figyeljük meg ugyan ezeket-Jézus tanításában, és ezzel egyidőben fedezzük fel, hogy ezen tények tesznek valójában különbséget a Világosság és a sötétség tekintetében.
Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
22.
A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
23.
Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
ugye-ugye??? szemmel meglátva-megkívánni valamit, és addig sóvárogni azért, amíg testtel el nem érjük...
Jakab ( Yakov) mondja: Jak.1,12.
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14.
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
Tehát a világosság, az Örökkévaló Igéje. Jézus mondja: Jn 8,12
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
És ezennel megértettük a világosság cselekedeteit is, hiszen Jézus mindenkor az Istennek való feltétlen engedelmet tanította-tanítja ma is.
A sötétség- az Isten nélküliség, tehát oly helyzet, ahol elszakadunk az Istennel való közösségtől. Ezen sötétség cselekedetei pedig- az Isten Igéjének vitatása- azzal való ellenkezés- tehát röviden: Az Istennek való engedetlenség!
-
Máté Evangyélioma 11. rész
1.
És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2.
János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
3.
Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4.
És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5.
A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6.
És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
7.
Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8.
Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9.
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10.
Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11.
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12.
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13.
Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14.
És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15.
A kinek van füle a hallásra, hallja.
Áldott Testvérek. Az Ige ezen fejezetével már többször is foglalkoztunk, ez alkalommal egy más aspektusból vizsgáljuk meg-nevezetesen, a sokak által félre értett és mégtöbbek esetén- eddig nem értett kijelentés miatt:
12.
"A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt."
Hogy ezt a kijelentést megérthessük, hogy tisztázhassuk a félreértést a látszólagos bibliai ellentmondást-nevezetesen: Zsolt 37,11
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
Nos tehát hogy tisztán láthassunk ez ügyben, figyeljük meg, a Messiás megjelenésének bizonyságait, szintén ebben a fejezetben:
Mt.11,3.
Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4.
És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5.
A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6.
És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik...
Tehát a konkrétumok: 5.
A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak...
Azaz: Vele- általa, sikerül a lehetetlen! ( erre csak a Messiás képes!)
Hogy egy ember-emberileg, üdvösségre jusson-nos az lehetetlen! Jézus mondja: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Ugye az Újászületés-misztériuma... Vannak nézetek-miszerint egy "varázs ige" elmondása a kulcs, és egycsapásra újászületett az illető... csakhát: ezt az Igéből nem látjuk igazolhatónak...
Pálnál azonban ltáunk több-ennek ellentmondó jelzést, például: Eff.4,17.
Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában,
18.
Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
19.
Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
20.
Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21.
Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban:
22.
Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
23.
Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24.
És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
25.
Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
26.
Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;
27.
Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.
28.
A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.
Tehát ebben azt látjuk, hogy igenis akaraton és elhatározáson múlik a megújulás. Nevezhetjük ezt a teljes odaszánásnak is.
Az Újászületés nem egy varázsütés műve, hanem az elhatározáson alapuló-megváltozás következménye.
vannak emberek, akik elfogadják a maguk helyzetét, akik úgy gondolkodnak: Így hívott az Örökkévaló magához-tehát így szeret-ilyen maradok...
ez nem teljeen van így. Ugyanis, és szintén Jézus mondja: Mt.9,10.
És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz.
11.
És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?
12.
Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.
Tehát nem azért hzívott el minket, mert a mi akkori állapotunk tetszett neki, hanem azért hogy megmentsen bennünket. Ennek a bibliai igazolásaként figyeljünk meg egy jó példát:
Lukács Evangyélioma 19. rész
1.
És bemenvén, általméne Jerikhón.
2.
És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
3.
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
4.
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
5.
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
6.
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
7.
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
8.
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10.
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
Jézus tehát elment Zákeushoz-vele evett és ivott... de Zákeus, nem tekintette magát erre méltónak, és sürgős változtatást eszközölt az álláspontján- tehát akaraton alapuló- megújuláson ment át.
És egyben itt van a válasz a mai kérdésünkre, nevezetesen: Mt.11,12.
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
Tehát hogyen lehetséges erőszakoskodni a Mennyek országáért? Nos nem az Istennel-hanem mindenki önmagával, az úgy nevezett: Ó emberi természetével erőszakoskodik a megújulásra.
Erről beszél Pál is: I Kor.9,24.
Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25.
Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27.
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Van egy régi Zsidó bölcsesség erre vonatkozóan (is!!!): Ott ahol egy Megtért ember áll- egy Cadik sem állhat meg!
Cadik jelentése: Igaz ember. Vannak emberek, akik tulajdon képpen, már születésüktől kezdődően, az Igaz és Isten szerint való életet élik. ( Neveltetés) ( természetesen nekik is szükségük van az Üdvre jutáshoz, az Örökkévaló kegyelmére!!!)
És vannak, akik hosszú-hosszú éveket töltenek gonosz-Istentől elrugaszkodott életmódban. De ha egy ilyen ember megtér, az felett... és innen Jézus beszéljen ezekről: Lk 15,7
Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.
De! ( mindíg az a fránya de...) Szóval ezt a változást, ezt az Igaz és teljes megtérést-az egyénnek is akarni kell, és tennie is kell érte! Tehát ez nem egy varázsütésre történő fantazma.
A Messiás ebben segít! de nem varázsol. Ő a jó akaratot és a törekvést áldja meg, és nem az Isten törvényét változtatja személyenként.
Nézzük meg, hogy ez a változási szándék-felfedezhető-e, az "Újszövetségi írásokban?
Máté Evangyélioma 3. rész
1.
Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2.
És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3.
Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4.
Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5.
Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6.
És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
7.
Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8.
Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
9.
És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
10.
A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
11.
Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
Nos igen... felfedezhető.
Figyeljünk csak: 5.
Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6.
És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről...
Az hogy vallást tettek a bűneikről, a megtérési szándékot feltételezi, hiszen akik ezt teszik-elismerik a maguk bűnös mivoltukat, éspedig nyilván: Változtatási szándékkal, és egyben ez a helyes közeledés Istenhez.
Ez az első lépés tehát. Fontos és megfigyelendő, mi volt a különbség a bemerítő és a Messiás bemerítése között-egyáltalán: Van-e-különbség? Nyilván való hogy van, hiszen a következőket olvassuk:
Apostolok Cselekedetei 19. rész
1.
Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált,
2.
Monda nékik: Vajjon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek.
3.
És monda nékik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig mondának: A János keresztségére.
4.
Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban.
5.
Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére.
6.
És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala.
Ez nem egy elrejtett különbség, mert már eleve így hirdette János is tudni illik: Mt.3,11.
Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
és ugye erre utalt vissza- Pál.
Tehát a Megtérés Keresztsége nem más, mint a szándék kinyilatkoztatása... de a prófétánál olvassuk: Jer 13,23
Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.
Tehát ez a szándék-csak a beteljesedéshez vezető útra tett első lépés. Figyelem! Ez nagyon fontos-mert egyáltalán nem lebecsülendő!!!
Fil.2,12.
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13.
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
tehát az elhatározás is, az Isten irgalmának kezdete az Irányunkban. Ezután a következő lépés, ahogy ezt a Bemerítő is mondta: Mt.3,11.
Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
Tehát a következő kihagyhatatlan állomás, a Messiás! Hiszen Ő az, aki a hiányosságainkat kipótolja; a számunkra elérhetetlent-elérhetővé teszi.
Hogy ez, egy eddig nemvolt-hirtelen lett dolog lenne? Dehogy! Hisz mindíg is előttünk volt az előjel-példa gyanánt.
Ézsaiás 40,25.
Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
26.
Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
27.
Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
28.
Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
29.
Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
30.
Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
31.
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
Az hogy „erőt ad a megfáradottnak”; az hogy "erejük megújul" mit is jelenthetne mást, minthogy az abban való küzdelemben, eljutott a teljesítő képességének végére-tehát az a személy,már mindent megtett a sikerért-és akkor jön a hiányt pótló-nélkülözhetetlen segítség-Istentől!
A Régi történetek, amikor az Örökkévaló népének- egyenlőtlen küzdelembe kellett menniük, háborúk alkalmaikor, amikor e kevés ment a sok ellen; amikor a kicsi állt szemben a naggyal... az mind-mind azt példázta nekünk, hogy mi az Istenbe vetett bizodalomnál fogva-akarjuk a jót-az Igazat, Ő megsegít és diadalra vezet.
-
Fil.4,6.
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7.
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8.
Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9.
A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
Áldott Testvérek. Az elmúlt alkalmakkal ugye átbeszéltük, hogy a testi ember számára a bűnbe esés, valójában a kívánság következménye. Az ember meglát valamit, ami "kedves a szemnek" (!) majd megkívánja és ezzel egy időben,
cselekedetei által, ki is elégíti a kívánságát.Ezek alapján megláttuk, hogy bár rengetg bűnt követnek is el a világon, az mind ugyan azon antikrisztusi metódus szerint történik, ami már a legelső esetben is bűnbe sodorta az embert.
Mózes I. könyve 3. rész
1.
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék...
Ezen történet óta, eltelt több mint öt ezer hétszáv év, és azóta sajnos a bűnök is sokasodtak... egyre több és egyre nagyobb bűnök látnak napvilágot az ember életében. Mivelhogy a testiesség sajátja a bűn, a kiváltó okok oly szövevényesek lehetnek-mint a gordiuszi csomó.
megoldásához az "old scool" tana állja meg a helyét, tehát ne bocsátkozzunk szálanként a kibogozáshoz, hanem egyszerűen vágjuk ki ezt a csomót, éspedig a következő képpen:
Minthogy bűn teljességre jutása mindíg ugyan azon metódus szerint történik, nevezetesen: Az ember kapható a gonosszal való báj csevejre-majd megnézi amit a gonosz mutatni akar ( gonosz szemek)- megkívánja azt amit így meglát- majd tesz is érte.
Ahogy erről Jakov is írt nekünk: Jak.1,13.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14.
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
Tehát a csomó elvágása a következők szerint javallott:
Fil.4,6.
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7.
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8.
Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9.
A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
Tehát ugye, Pál szavai szerint, a gondolkodás a kulcsa a sikernek. Tehát lényegében és teljességében, a metódus minkét esetben ugyan az, csak itt a központi szerep az Istené- és nem a gonosz-é.
Istenre figyelve, arra figyelni amit Ő mutat, azt kívánni meg, annak eléréséért munkálkodni.
Hogy helyesen érthessük-Pál szavait, tudnunk kell, honnan idézett Pál.
Zsoltárok könyve 1. rész
1.
Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
2.
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
3.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
Tehát a tanítás szerint: Az ilyen ember- Isten Szavában ( Igéjében) gyönyörködik; Azon gondolkodik; az szerint cselekszik. Aki így él, annak a kívánságai, nem világi kívánságok, amik a bűnt eredeztetik-hanem tiszták, amik Istenhez juttatnak közelebb.
A Kívánságok beteljesedései is gyümölcsök.
Mózes I. könyve 6. rész
1.
Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
2.
És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
3.
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
4.
Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
5.
És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
Ugye tudjuk hogy miről is van szó ebben a történetben?! Az Őrizők, azért hogy feleséget kapjanak maguknak, oly dolgokat "mutattak"- "Tanítottak" az embereknek, amiket az Örökkévaló nem.
Azért hogy az emberek ezt az általuk "megkívánt" dolgokat megszerezzék, ezek elérésért munkálkodtak, és így szaporodott el a bűn a földön.
Ezt így tárja elénk a Szent Tan: 5.
És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
Tehát mindez azért, mert oly "tanításokat" halgattak meg egyesek, amik nem Istentől erednek; Ezek alapján oly dolgokat kívántak meg, melyeket nem Isten kínált; Oly cselekedetek szerint éltek-miket nem Isten inspirált.
Figyeljük meg, ezzel kapcsolatban mit ajánl az Örökkévaló:
Ésaiás próféta könyve 55. rész
1.
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Tehát: Kulcs mondatonként: 1.
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
/ leleplezi a testies kívánságok, haszontalanságát-helyettük jobbat- az Igazi Jót ajánlja./
6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
/ Az Úr keresését szorgalmazza, mint megtérést, ennek előfeltétele és egyben a teljessége is, az eddigi életmód elhagyása! egyben felfedezhető benne mindaz, amiről eddig beszéltünk: "Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait".)
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
/Az Ő Igéjének követését ajánlja, mint a Jó pásztorba vetett bizalmat, és az Ige követésének biztos sikerre való jutását ígéri./
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
/ Értjük ezt a verset? mit is jelöl ez a sor??? ez maga az Isten országa testvérek! Rm 14,17
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.
Igazság- azaz az Isten Igéje, ; Békeség- Azaz az Istennel való békesség; és Öröm, amikor Istennek minden teremtménye, együtt örülhet. ez már önmagában vissza utal az Eden-i állapotra, ahol még minden "Jó" az Isten szemei előtt./
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
/ Ez a vers sor pedig nem más, mit az első emberpár-bűnbe esése miatti átok- Áldásra forulása. ( I.Mózes 3,17-18.) /
És mindez eléréséért mondja Pál-ajánlás képpen: Fil.4,6.
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7.
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8.
Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9.
A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
Ezért adja útmutatóul: Rómabeliekhez írt levél 12. rész
1.
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2.
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
Tehát a dolgok summája:
1; Mit akarok meglátni? ( szem)
2; Mit kívánok meg- mi a kívánatos számomra?
3; mely szabályok szerint küzdök érte?
-
János Evangyélioma 10. rész
1. Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6. Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8. Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12. A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15. A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
17. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19. Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
20. És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
21. Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
22. Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23. És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
24. Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! ...
Áldott Testvérek. E mai alkalommal-ismét ezen a fejezeten indulunk el, és fedezzük fel-miről beszél-mit tanít nekünk ez a fejezet valójában?!
Egy fontos részletre, illetve a ma esti alkalmunk kulcs mondatára figyeljünk elsőként: " 22. Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23. És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala."
Mennyi mindent jelent ez a kulcs számunra- mi mindent tanít-mennyi utalás ez, és a jelentése mily hihetetlenül mély...
Figyeljük meg elsőként a történet helyszínét, és értsük meg, mit is jelöl maga a hely:
Salamon Tornáca ttehát a helyszín... mi az amit tudunk erről a helyről? nos röviden csak annyit,hogy ez, valójában Salamon házának az oszlop csarnoka...
Királyok I. könyve 7. rész
1.
Azután a maga házát építé Salamon tizenhárom esztendeig, a mely alatt elvégezé az ő házát egészen.
2.
Megépíté a Libánon erdő házát is, melynek hossza száz sing vala, szélessége ötven sing, magassága harmincz sing; építé azt négy rend czédrusoszlopon és az oszlopokon czédrusgerendák valának.
3.
És bepadlá czédrusdeszkákkal felül a gerendák felett, melyek valának negyvenöt oszlopon, mindenik renden tizenöt.
4.
És három rend ablak rajta egymással átellenben, három-három ellenében.
5.
És mind az ajtók és azoknak oldalfái négyszögűek valának az ablakokkal együtt, és egyik ablak a másiknak átellenébe volt mind a három renden.
6.
És építé az oszlopcsarnokot, a melynek hossza ötven sing és szélessége harmincz sing volt; és egy tornáczot ez elé, és oszlopokat és vastag gerendákat ezek elé.
7.
És építé a trón-termet, a hol ítélt, a törvényházat, a melyet czédrusfával bélelt meg a padlózattól fogva fel a padlásig.
Nos ez így, talán nem tűnik soknak-talán ezért nem is beszélnek erről... de trényleg ennyi lenne az egész?
Mi jellemezte Salamont a maga idejében? minek- kinek volt az előjele? Mivel jellemezték őt, oly annyira-hogy a jellemzése egybe forrt a nevével, éspedíg annyira, hogy a későbbiekben már a jellemzésével nevezték őt?
" Bölcs Salamon" ( Slomó ) Bölcsesség. Bölcsességet kért és kapott az Úrtól, és bölcsességéről nevezetetett.
Namost: Salamon első rendelkezésében- Házat épített az Örökkévaló nevének ( Béjt Hamikdásh - Templom) Majd ezután, a maga házát építette meg ahogy olvastuk is:I Kir.7,1.
Azután a maga házát építé Salamon tizenhárom esztendeig, a mely alatt elvégezé az ő házát egészen.
(Ez valójában ugye az Uralkodói ház-nem ez az, amiben lakott) Ámde, és szintén itt olvassuk: 7.
És építé a trón-termet, a hol ítélt, a törvényházat, a melyet czédrusfával bélelt meg a padlózattól fogva fel a padlásig.
Tehát a Trónterem kapott itt helyet-ahol ítélt, és ez volt a Törvény ház.
Erről egy "érdekes" dolgot olvashatunk a Szent Tanban:
Példabeszédek 9. rész
1. Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
2. Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3. Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4. Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5. Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6. Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7. A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8. Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9. Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10. A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11. Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12. Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13. Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14. És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15. Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16. Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17. A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
18. És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!
Tehát kulcs szavanként:
Példabeszédek 9. rész
1. Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván...
A Következő, ami valójában már a nagy vacsorára ( lakodalom) való előkészület: 2. Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
A Mennyegzőre való hívás: 3. Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4. Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5. Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6. Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
Ugye erről is olvashatunk a Szinoptikusokban-pl: Luk.14.
De és ami most rendkívül fontos: A Következő részben-bölcsesség felismerhetővé tétele, és a gonosz valódi céljának ismertetése folyik:7. A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8. Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9. Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10. A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11. Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12. Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13. Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14. És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15. Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16. Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17. A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
18. És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!
És pontosan ez történik a Jn.10-ben Testvérek! Az Igazság ismertetése-a gonosz céljainak leleplezése, és ezért az a váratlan kérdés Jézushoz: Jn.10, 24. Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
Még egy picit maradjunk itt, és az eddigieket summázzuk tehát: A Bölcsesség megépítette az Úr házát, és ezután az Ő tróntermét- ahol ítélt.
Ítélet Igazság és hamisság között; Jó és rossz között... Figyeljünk csak: Apostolok Cselekedetei 5. rész
1.
Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát.
2.
És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé.
3.
Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy?
4.
Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
5.
Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala.
6.
Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték.
7.
Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne.
8.
Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért.
9.
Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged.
10.
És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé.
11.
És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.
12.
Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornáczában valának.
Ugye az ítélet... és az ítélet irgalmatlan is lehet...
Ez már ezen a szinten is egy harc- egy háború, ezt később meg is mutatom, de most még egy fontos részletet szeretnék mutatni ezzel kapcsolatban: Példa beszédek 9,13. Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14. És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15. Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
Tehát maga a megtévesztett-a tudatlan, hívogatja azokat, akik egyenes utaikon járnak. Testvérek azt érteni kell, hogy a metévesztés akkor a leg teljesebb, ha maga a tévútra vezető sem tudja hogy tévelyeg.
Nem tettet-nem csal ami kiderülhetne-nem színészkedik, hanem őszinte... csak épp: téved, és tévedésével megtéveszt sokakat.( "Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud." )
Ám azok aki az " egyenes utaikon járnak" mennyire hajlíthatatlanok? mennyire megtéveszthetetlenek? mennyire meggyőződésesek???
Mert róluk szól Jézus egy vészt jósló fejezetben: Mt.24, 21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
... eleve megmondta? mikor??? hát a példabeszédek 9-ben.
Hamis Krisztusok-hamis próféták-hamis tanítások... azaz: NEM AZ IGAZI!
Hamisság-tévelygés-biztos kárhozat. De kik ezek a hamis munkások? kik azok akik megtévesztik az egyenes utaikon járókat?
János Evangyélioma 10. rész
1. Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6. Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8. Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12. A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim...
Tehát ahogy ezt leleplezi János: I Jn.2,18.
Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
19.
Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.
Testvérek, ez nem egy egyszerű történés-és ebben a történetben sokkal-sokkal több van, mint amit én most fel lebbenetettem előttetetk. De az Igazi mélységeire, nektek-magatoknak lenne jó eljutnotok.
Ajtónyitóként szeretnék még csak annyit mutatni a kulcs Igénkből ismét: Jn.10, 22. Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23. És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
Templom szentelés Ünnepe... Arról már sokszor beszéltünk, idézzétek fel magatokban a Makabeusok történetét, és gondoljátok át-mitől lett a neve: a fények ünepe? ( Fény= világosság; Menóra-mint az Örök mécs-hét ággal; a hetes a tökéletesség száma...) ezek a nyomvonalak ugye, plusz: Ézsaiás 11.
A Templom Szentelés ünnepét egy háború előzte meg, annak kiváltó oka pedig a Szent hely-megszentségtelenítése volt. A Győzelem után az első cselekmény pedig- Az Igaz Istentisztelet helyre állítása volt.
Megtísztították a Templomot... De értjük mi ezt? értjük mire utal-mit mutat és mit kér tőlünk ez a megemlékezés??? Hogy a Templom leromboltatott? Ez igaz-DE: Eff.2,19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Ez tehát, mint mondtam is: Harc. ezt a harcot, azaz a hit harcát kell megharcolni, ami bizony nem könnyű... de aki győz-annak Jézus- nagy jutalmat is ígér: Jel.3,7.
A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja:
8.
Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.
9.
Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.
10.
Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.
11.
Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.
12.
A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.
13.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
-
Rómabeliekhez írt levél 12. rész
1.
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2.
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
3.
Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal innen induljunk, Igei "kirándulásunk" alkalmának okán.
Mindenek előtt: Figyeljük meg a hármas verset újra: "Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét."
Megszívlelendő figyelmeztetés ez, bár figyelnének erre a mai "szolgálók"...
Ahogyan ezt Páter is mondja: 1Pt 4,11
Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Valamikor a Messiás után-325-től kezdődött, az általános tévelygés idieje, amikor is a Római vezetők-mint a Császár és a politikai pozíció hasznából lett pápa, a hívők vezetését étvették oly módon, hogy kiirtották azokat, akik az apostoli tanítást adták tovább, és az Isteni értékrend szerint,
Valódi és tudatos Isten tiszteletre, és Isten iránt való engedelemre tanították a Kereszténységet. Talán ettől a ponttól datálódik az a világi mondás: "aki nem tudja-az tanítja"
Ettól a ponttól azok tanították a hívőket, akiknek lövésük sincs arról, mi az Igazság- mit vár tőlünk az Úr, és mit gyűlöl... Az Úr igéje megvetett lett, és azoktól akiket érdekelt volna-elzárták azt.
Az egyházi pozíciókat-szimpátia vagy emberi érdekek alapján osztogatták, ( ez van ma is) és bár lelkiekről hablatyolnak, de az értékrendjük nagyon is röghöz kötött, és testies.
Gazdagság-testi éppség-hatalom-politika-számokban mérhető gyarapodás...Az Istentisztelet, sokak számára már csak egy összejövetel lett, és a központi szerep, nem az Istené-nem az Igéé-hanem még a legjobb esetben is emberi bölcselkedésé-álmodozásé...
Cirkuszi porondra változtatták a gyülekezetek többségét, és számukra az őrjöngés lett a bizonyság-Isten jelenlétére.
Az igaz hogy nyájként kellene össze állnunk, de nem baromfi udvarrá, és nem állatkertté.
Tehát a mai kor vívmánya a hívők többsége számára, az Istentől el idegenedett élet, és az Isten adta értékrend megvetése.
Így tehát érthető, hogy a testies gondolkodás, és a testi célok maradtak a mérték adóak a hívők számára.
A Messiás, váltság halála és feltámadása után-kettő ezer tizen hét évvel, ott tartunk, hogy a mai hívők többsége-tagadja az Istennek való engedelem fontosságát, megvetik az Istentől kapott értékrendet és kirekesztik azokat, akik az Isten Igéjét veszik alapul, az Istenhez való közeledéshez.
Ma már bárkiből lehet tanító... és ezek aztán tanítanak is sületlenségeket, meg fantázia szüleményeket...Bár az Igét nem ismerik, de már tanítanak.
A próféták is tévelygéseket hirdetnek-szívük szerint prófétálnak- ha az érdekük úgy kívánja jókat, ha meg nem - akkor rosszakat... A Pásztorok magukat legeltetik és a nyájban az anyagi gyarapodásuk kulcsát látják csupán... csoda hogy itt tartunk?
Tehát úgy tűnik, mindent újra kell kezdeni, azaz: Vissza az alapokhoz! vagyis az Igéhez.
Jézus- minden cselekedetével-minden szavával az Atyára mutatott! Az Atya iránt való, feltétlen engedelemet tanította.Mindent amit tett, az Atya Dicsőségére tett. Ami ezzel ellenkezik, az az Antikrisztus.
Életünk egy szakában, engedtünk az Atya hívásának-figyelmünk az Isten Igéjére terelődött, és így és ebben a sorrendben lettünk hívők.
Jézus mondja: Jn.6,63.
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64.
De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65.
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
És erre mondja Pál: Gal.5,25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
Ahogy egykor voltak úgy nevezett: Látszat hívők-úgy ma is vannak. különbséget kell tenni: Látszat hívők-és tévelygők között. A látszat hívők csak önmagukhoz, vagy egy csoporthoz tértek meg, de semmi lélekben történő változáson nem mentek át.
Továbbra is testiek, és testiesen gondolkodnak. Róluk ír János: I Jn.2,15.
Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
16.
Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
17.
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
18.
Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
19.
Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.
A Tévelygők pedig azok, akiket a látszathívők vezettek-vezetnek félre. Ők nem rossz szándékú emberek, hanem megtévesztett-célt tévesztett Testvérek.
Amit velük tettek, átok alá rekesztett cselekedet volt.
Az Örökkévaló mondja: 5Móz 27,18
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
A Hazugság a Sátántól származik! Jézus mondja: Jn 8,44
Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
Ezt a hazugságot, az ál hívők terjesztik, és így tévesztenek meg sokakat. Ez örök átok alá rekesztett bűn.
Vaknak nevezi a Szentírás azokat- akik nem látják az Igazságot. Aki egy ilyen embert megtéveszt, az a vak félre vezetése. Tehát a mi esetünkben: Ha valaki Istenhez való megtérésre adja magát, de egy ilyen antikrisztusi ember karmai közé kerül, akkor az félre vezeti, és tévelyegni fog.
Erre mondja Jézus: Mt 15,14
Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.Sokan nem is gondolják, mennyire komoly dolog ez: Ha ez a valaki-aki nem látja az Igazságot- tanítani kezd, akkor csak hazugságot szólhat!
( ugye ha csak véleményt közölne, és ki emelné hogy ez csak a véleménye, a bűne kissebb lenne... ám ha konkrétumokat közöl, akkor az már tanítás, és így ez félre vezetésnek minősül.)
Tehát a nem igaz állítása a hazugság- az ki ezt hirdeti, nem az Istennek-hanem a Sátánnak szolgál! ( hiszen ő a hazugság atyja.)
Isten ezt mondta: 5Móz 27,18
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
... és mondja az egész nép: Ámen!
Mit jelent ez? Rövid válasz: Örök átok a hazugokra! Miért is? Nos az Egekben lakozó Isten a határozatát, a föld lakókkal pecsételteti meg.
Olyan ez, mint: Mózes V. könyve 32. rész
1.
Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
A Bizonyságok szólítása. Isten határozatának kimondására, bizonyság az Ég és a föld! Tehát végleges!
Erre is van Igei bizonyíték: Jel. 22, 11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a HAZUGSÁGOT.
Na ezért óv annyira Jakov apostol mindenkit attól hogy tanítani igyekezzen.
Jak 3,1
Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.
Szép dolog a szolgálatra igyekezni, de ha nem az úr rendelte azt a szolgálatot,azt jól már biztos hogy nem is teheti az ember!
Ha pedig nem jól, azaz: Nem igaz módon teszi azt az ember, akkor... és az ítélet bizony súlyos... Sem a hazugság atyjának-sem pedig a szó szólóinak nincs bocsánat!
Annyira általános, és szinte közhely szerű az a mondat a hívői körökben, hogy : " Jézus a Föpásztorunk! "
De belegondoltunk-e valaha is, hogy ha ez igaz, akkor miért nem az Igének történik az engedelem, és miért a tévelygő-vagy éppen kimondottan ál pásztoroknak-ál vezetőknek???
Emberi szóra, miért vetik el általánosan az Isten Igéjét, és miért ragaszkodnak a hülyeséghez oly sokan?
Azt mondja Pál: Rómabeliekhez írt levél 12. rész
1.
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2.
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
Változz el, viselkedésben és gondolkodásban is! Ne játszad a hívősdit-hanem éld meg! Máshol is mondja: Fil.2,12.
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13.
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
14.
Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;
15.
Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
..."Feddhetetlenek és Tiszták"...azaz: Tökéletesek! Ahogy Jézus már eleitól tanította: Mt.5,48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Erre ugye jön, az emberi okoskodás és gáncsoskodás: " de ki tud úgy élni?!"
Na ez a gáz... mert akik így vélekednek, nem értették meg Jézus váltság művét-nem tudják így értékelni sem Jézusnak-értünk tett munkáját...
Ugyanis Jézus azért jött, és arra adta magát, hogy te tudj úgy élni-hogy én tudjak úgy élni... hogy mi mind tudjunk úgy élni!
János Evangyélioma 17. rész
1.
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2.
A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4.
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5.
És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban...
Az Istenhez való biztos és tévedhetetlen megérkezéshez tehát, szükségünk van egy megbízható-tévedhetetlen vezetőre... Miért ne lehetne Ő éppen Jézus? Az Isten- Testté lett Igéje.
-
Mt.24,42.
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43.
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44.
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
Áldott Testvérek. Bár a Szent tan-eleitől fogva-szándékosan nem nyilatkozik konkrétan a megváltás idejéről, valamiért mégis ezt az időpontot próbálják oly sokan kifürkészni...
Eleitől fogva, hisz már a Mózes első könyvében van az említés a megváltásra: I Mózes 3, 15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Ugye az "asszony magva"... Innen tudjuk, hogy a Megváltó-"Szűz nemzés" által fog erre a világra születni,így tehát nem örökli az eredendő bűnt... de hogy erz mikor lesz, arról nem nyilatkozott az Örökké való.
Azután az idők rendjében-előképként adatott Mózes-mint az első "Szabadító", és mint előkép-ebben is (ha kezdetleges mődon is) de előkép volt.
Zsid.11,24. Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják... Láthatjuk, hogy Apa nincs jelölve-hanem csak az anya. Továbbá, már maga a neve: Móse-azaz: Fia.
de hogy kinek a fia? Nos az nincs említve.
Ennyit az előkép-emberi mivoltáról, és most a jellemzők: I Mózes 3, 15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Mózes esetében tisztán láthatjuk ezen "ismérv" ki ábrázolódását: Törvényt ad a népe elé, hogy annak megtartása által, elkerüljék a bűnt,és tisztán,és Istennek kedves módon éljenek Isten előtt.
A Törvény ereje által, tehát leszámol a bűnnel-ily módon tehát: A kígyó fejére tapos.
( egyben azt is látnunk kell, hogy nem a népet nevezte a továbbiakban igaznak-és nem mindenki jutott be az ígéret földjébe, hanem csak azok lettek Igazak-és csak azok jutottak be az ígéret földébe-Akik engedelmeskedtek az Isten akaratának!)
Erre a fontos momentre, a mai kor emberét is figyelmezteti a Prófécia:Mal.4,4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Azaz: Az értelmesek számára a felhívás a Mózes Törvényének tiszteletben tartására,ennek mementójaként előbb eljön Éli aki a törvény megtartására figyelmeztet, majd utána a Messiás! Ez tehát az értelmeseknek szól, Hogy a Messiás-megváltást hozzon nekik és ne ítéletet.
Mert vannak akik nem emlékeznek a törvényre-akik nem figyelnek az Isten rendeleteire... nos számukra is van prófécia.
Ámos 5, 18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Bár Próféciákban ezek jelezve voltak- de hogy ezek mikor következnek be... az nem!
Ezután a prófécia után Malakiás) eltelt kb: 400 év, éspedig ezalatt nem adatott több kijelentés az Istentől, hanem csak az utolsó prófécia figyelmeztetése maradt érvényben. Érdekes. Kezdjük előröl:
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Ez ugye az Ábrahámi szövetségkötés, melyben szó esik a 400 éves szolgaság idejéről, majd az abból való szabadulásról, és az ígéretek örökléséről.
Ávrám leszármazottai ezek után meg is kezdik a 400 év kitöltését. Yichak-Yakov. Ők még nem „kedvezményezettként” éltek azon a földön, ahova Ávrámot bevitte az Isten, hanem bizony volt bajuk elég.
Az a föld valóban még 400 évig az átok és az ítélet népének „tulajdonában” volt. A Biblia nyelvén a 40-a 400... nem feltétlenül jelent pontos idő tartamot, mert ez a szám valójában az emberi megpróbáltatás idejét jelzi.
Ebben az időszakban Yakov (Yisráél) el is hagyta az ígéretek földjét, és nem is egy alkalommal. Volt szolga és nyomorgatott Lábánnál is, majd eljutott Egyiptomba, ahol ismét szolgaság állapotára jutott.
Majd onnan kijőve, cirka 40 év sivatagi időszak következett. És most vissza a Malakiás utáni időszakhoz. Yisráél ismét szolgaságra jutott éspedig a maga földén.
Idegen nemzet alá lett rekesztve, majd megjelent a Malakiási próféciának megfelelően előbb Éli (Illés) a bemerítő személyében, aki a Mózesi rendelésekhez vezette vissza az Isten népét,
mert a törvényben láttatik meg a bűn mértéke. A törvény által jutottak az emberek bűn felismerésére, a saját állapotuk megismerésére, és ezek felismerése által jutottak bűntudatra, ami a bemerítkezésbe, azaz a „visszatérésre” vezette őket.
Erről így ír Pál:
2Korinthusi levél 7, 8. Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
9. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
10. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
Ezt úgy is mondhatnánk: aki Isten szavára megkeményíti a szívét és megsértődik, az el is fog veszni, de aki Isten szavára megtér, az örökéletre tér meg. Azok az emberek a bemerítő idejében Isten szerint szomorodtak meg a bűneiket felismerve, és ez „megtérésre” szülte őket.
De ez az ige által adatott nekik, pont ahogyan a prófécia mondja is:
Malakiás könyve 4,4-6
„Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”
Summázzuk az eddigieket: Ávrámtól Mózesig 400 esztendő, Mózestól Yósuáig (nem Jozsué, hanem Yosua, vagy ha úgy tetszik: Yessua...), tehát Mózestől Yósuáig kb: 40 esztendő. Mózestől a bevonulás megkezdéséig, az Isten népe ugyan már nem volt rabszolga, de még nem is voltak az Úr szabadosai.
Akik hallgattak az Isten szavára és engedelemben követték Őt, azok be is mehettek az ígéret földjére.
Malakiástól a Messiásig kb: 400 esztendő telt el, ezen időszak alatt következett be a szolgaság és az elegyedés időszaka, ami kiteljesedett akkor, mikor az Isten népét római provinciává tette Róma.
És azok, akik felismerésre jutottak és megtértek a gonoszságaikból, bűneikből és engedelemben követték Őt, azok számára eljött mintegy 40 évvel később az az állapot,
amit úgy nevezünk, az Úr szabadosainak kora, hiszen a Messiás után, mintegy kb: 40 évvel a templom leromboltatott, és az Istentiszteletnek helye többé nem volt egy helyhez kötve. Azonban addig az apostolok is, és a tanítványok is a templomba jártak.
Ám a templomba, a törvénynek megfelelően, a nemzetekbeliek akik Jézusban hitre jutottak, nem mehettek be! Ez egy megkülönböztetés volt tehát, de a templom lerombolása után ez a különbség megszűnt! De van más „érdekesség” is:
Mózes kora azzal vette kezdetét, hogy az egyiptomi fáraó „népszámlálást” tartott, és ebben a számbavételben kitűnt, hogy bizony hányan vannak az Isten népéből valók. A Messiás kora is azzal kezdődött, hogy a Róma népszámlálást kezdeményezett.
Testvérek, a népszámlálás sokkal tovább mutat azon, amit feltételezünk arról. Ki ő, hol született, hol él most, kivel él most,
tehát egy totális ellenőrzés időszaka, amikor is az uralkodó nézet ezekből az adatokból, bizonyos „óvintézkedéseket” kezdeményezhet.
Például ritkítás, vagy az identitás kiölése, a gyökerektől való elszakítás által. Ilyen gyökerek elvágásának lehetősége lehet pl: Szekta törvény, ami ott csúszik el, hogy az állam által el nem ismert vallási közösségeket- a továbbiakban már szektaként kezelik.
Iskolák megszüntetése,központosított tanmenet,átírt történelem, az államilag finanszírozott vallási közösségek-politikai állásfoglalása-és annak propagálása...stb.
Tehát az van Tesók, hogy a Megváltásról szó esik a Szentírásban, de annak idejéről nem.
Viszont: Meg van írva: Prédikátor könyve 1. rész
1. A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
3. Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4. Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5. És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
6. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7. Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
8. Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9. A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
És ezt az Igazságot summázandó-Pál ezt mondja: Róma 15,4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Persze ezt is az értelmeseknek írja pál, akik észre veszik az idők jeleit-felfedezik a hasonlóságokat-a párhuzamokat...
ír ő erről más hangnemben is:Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
-
Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. rész
1.
Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;
2.
Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
3.
Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.
Idők és időszakok,jelek és példák a végről... Áldott Testvérek,amit biztosan tudunk-tudhatunk és tudnunk kell (!) Az az, hogy nincs semmi példa nélküli,tehát minden amit várunk-ami ránk vár, már megtörtént, és nem is egyszer.
Ahogy ezt a bölcs is mondja: Préd.3,14. Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék.
15. A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
A Hívők szűkebb csoportja, a Messiás visszajöttét, és a testi lét végét várja, azaz-az Üdvözült állapotot. Áldott testvérek, azt tudnunk kell, hogy az éremnek két oldala van!
Ami nekünk (reményeink szerint) az áldott lét kezdete, az a másik oldalnak, az Isten átkának és büntetésének kezdete. Az egyiknek Üdvösség-míg a másiknak kárhozat.
Amit mi siettetnénk-ugyan azt a másik oldal (szitrá áhrá) halasztana-vagy ha lehet, inkább kihagyna...Ennek lehetünk tanúi, Jézus és a démonok "szóváltása" alkalmával.:Mt.8,28.
És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.
29.
És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?
Ugye azt mondták: " Idő előtt..." Ebből aztán az is kiderül számunkra, hogy ők is tudják körül-belül; hogy mennyi idejük lehet még. Namost ezek annyiban különböznek az Úr szolgáitól-hogy ezek figyelnek a dolgok menetére, és élnek is a lehetőségeikkel...
Próbálják megelőzni a vég kezdetét, és meg akadályozni annak kialakulásához vezető történéseket. Erre lássunk pár példát:
Mózes II. könyve 1. rész
1.
Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének; kiki az ő házanépével méne:
2.
Rúben, Simeon, Lévi és Júda;
3.
Izsakhár, Zebulon és Benjámin;
4.
Dán és Nafthali, Gád és Áser.
5.
Mindazok a lelkek pedig, a kik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala.
6.
És meghala József és minden ő atyjafia és az az egész nemzedék.
7.
Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország.
8.
Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala.
9.
És monda az ő népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.
10.
Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, ő is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen.
11.
Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák őket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt.
12.
De minél inkább sanyargatják vala őt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.
13.
Pedig kegyetlenűl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait.
14.
És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenűl dolgoztatnak vala velök.
15.
És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, a kik közűl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve.
16.
És monda: Mikoron héber asszonyok körűl bábálkodtok, nézzetek a szűlőszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.
17.
De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy a mint Égyiptom királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a gyermekeket.
18.
Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?
19.
A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erősek; minekelőtte a bába hozzájok eljutna, már szűlnek.
20.
Annakokáért jól tőn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék.
21.
És lőn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az ő házukat.
22.
Parancsola azért a Faraó minden ő népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.
Áldott testvérek: Sokszor mondtam már,és amíg szolgálok-mondani is fogom: A Szent Tan-nem hasonlatos egyetlen földi eretű írásműhöz sem! A Szent Tan, minden szava: Élet (és) vagy halál!
Figyeljetek csak ezúttal mit mutatok: "15.
És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, a kik közűl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve.
16.
És monda: Mikoron héber asszonyok körűl bábálkodtok, nézzetek a szűlőszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.
17.
De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy a mint Égyiptom királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a gyermekeket.
18.
Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?
19.
A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erősek; minekelőtte a bába hozzájok eljutna, már szűlnek.
20.
Annakokáért jól tőn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék.
21.
És lőn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az ő házukat."
Ezek a "bábák" -oly hívői csoport voltak, akik az Istent félték-és megvetették azt, aki a földi testüket bánthatta volna... Jézus mondta: Luk.12,4.
Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.
5.
De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.
... Ezzel szemben manapság-az önjelölt hithősök, inkább a világi rendeléseknek és világi hatalmasságoknak engedelmeskednek-mintsem az Istennek...
A Második világháború idején, mikor elkezdődött a Zsidók deportálása és irtása, szintén voltak olyan hívők, akik inkább Istent félték-és nem a hitler által adott kegyetlen parancsot, és ahogy tudták- mentették a Zsidókat.
Azt szokták mondani az állhatatlanok és a megalkuvó gyávák: " A szükség nagy úr"... Jézus ellenben azt mondja: Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Azaz: Nem lehetsz az Isten gyermeke-ha a világot szolgálod!!!
És most figyelem: II.Mózes 1,20.
Annakokáért jól tőn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék.
21.
És lőn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az ő házukat.
Értjük ugye??? " Megépíté az Ő házukat" ! Jézus mondja: Jn 14,2
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
Minden érának megvannak a maga kihívásai, és minden korszaknak az Istentől elvárt cselekedete! Ha ezek találkoznak, az Isten-Lakóhelyet készít mindazoknak, akik a testi életüket nem kímélve félték Őt, és az Ő elvárásai szerint cselekedetek.
Nehézségek ellenére-életveszélyben-dacolva a világi rendelésekkel és fenyegetésekkel...Istent választva-az Ő utasításának engedve-megvetve halált és fájdalmat és kínt és küzdelmet... ahogy Pál is írt magukról:II.Kor.7,4.
Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.
5.
Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.
És ugyan ez jellemző, minden valós és tényleges Hithősre... ahogy ezt a zsidókhoz írt levél szerzője is mondja: Zsid.11,21.
Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.
22.
Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett.
23.
Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.
24.
Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,
25.
Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;
26.
Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.
27.
Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.
28.
Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket.
29.
Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.
30.
Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták.
31.
Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.
32.
És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról;
33.
A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.
34.
Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.
35.
Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
36.
Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is;
37.
Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
38.
A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
39.
És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
40.
Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
Figyeljetek csak: "39.
És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
40.
Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak."
Azoknak valahogy volt türelmük, és vállaták a rosszat a jóért cserébe... nemúgy mint a maiak többsége. A Mai Istentelen-apát tagadó-elődoket megvető álláspont szerint: Ha beteg vagy-Isten büntetése!;
ha szenvedsz: Isten átka; ha üldöznek-megérdemled, mert hülye vagy...
Azok a régiek, akik úgy gondolkodtak-Üdvözülnek; azok a maiak pedig akik így gondolkodnak-elvesznek. (viszont sok ismerősük lesz a kárhozatban)
Nehézségek-életveszély-üldöztetés...Próbák és kísértések... egyesek szerint jobb lenne-ha nem lennének-nem igen szeretik ezeket... utunk végén pedig majd kiderül, hogy ezek nem voltak mások, mint a színvallás helye-hitünk és meggyőződésünk vallástételei.Ki hol él- ki miben él-kinek hol a szíve... Jézus mondja: Mt 6,21
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Az ember azt szolgálja akit szeret. Ha valaki kincse maga az Isten, akkor nyilván Őt szolgálja-szemben akármi mással; ha valaki a világot szereti... nos ez egyértelmű.
Tehát visszatérve a II. Mózes 1-hez, annak lehetünk tanúi, hogy az akkori "vezető" - el akarja vágni a sarj vonalát, hogy a számukra nem kedvező jövő, ne vagy csak később következzen be.
Ugyan ez történt a Messiás idejében is...
Máté Evangyélioma 2. rész
1. A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:
2. Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.
3. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem.
4. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?
5. Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta:
6. És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.
7. Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét.
8. És elküldvén őket Bethlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki.
9. Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala.
10. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének.
11. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.
12. És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba.
13. Mikor pedig azok visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.
14. Ő pedig fölkelvén, vevé a gyermeket és annak anyját éjjel, és Égyiptomba távozék.
15. És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott a próféta által, a ki így szólt: Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.
16. Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Bethlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, a melyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől.
17. Ekkor teljesedék be, a mit Jeremiás próféta mondott, a midőn így szólt:
18. Szó hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ő fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.
Figyeltünk? "13. Mikor pedig azok visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.
14. Ő pedig fölkelvén, vevé a gyermeket és annak anyját éjjel, és Égyiptomba távozék.
15. És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott a próféta által, a ki így szólt: Égyiptomból hívtam ki az én fiamat. "
Eggyiptom a hívők számára, a rabszolgaság- a halál- a szenvedés...tehát e világ szinonímája! na innen kell kijönni, éspedig és kizárólag az Úr vezetésével! (és maradj ott, a míg én mondom néked...)
Tehát az idők jeleit, a másik oldal ismeri... csak éppen azok nem-akiknek szólna...
Mert ma is lettek furcsa rendelkezések a világban... Szekta törvény-államilag támogatott egyházak... Jut eszembe: a biblia iskolában valaki elmondta, hogy a gyülekezetükben a "pásztor"- a minszter elnök mellett kampányol...
Mondtam is neki: ezzel nincs semmi gond! hiszen akinek a kezéből eszik-azt prédikálja... a gond azzal van, ha ez így van-akkor te mit keresel ott???
Testvérek. Tudva levő, hogy mindíg a legnagyobb sötétség után jön el a világosság!Ésaiás próféta könyve 9. rész
1. De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
Az idők-készen állnak... az idők jelei is készen állnak... és a hívők, akiknek ezek adattak???
-
Jóel próféta könyve 2. rész
1.
Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
2.
Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
3.
Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
4.
A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
5.
Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6.
Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
7.
Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
8.
Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9.
Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10.
Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
11.
És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
Áldott testvérek. Ezen Prófécia, egy- ahogy azt szokás mondani: posztapokaliptikus jelenetet ír le.Vannak akik az szerint gondolkodnak, hogy ez egy eltervezett büntetése az Úrnak, de a folytatásban azt látják, hogy megtérés esetén, ez mégsem következik be...
Ez így-ebben a formában azonban nem igaz! A 31-es vers másról tanúskodik: 31.
A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
Tehát nem marad el ez a borzalmas nap, hanem a megtérők miatt-halasztásra került. Ahogy arról Péter is írt: Péter Apostol II. levele 3. rész
1.
Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem;
2.
Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról:
3.
Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak,
4.
És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva.
5.
Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;
6.
A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:
7.
A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.
8.
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
9.
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
10.
Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
11.
Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
12.
A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!
13.
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.
Tulajdon képpen, ez a Joél-i prófécia ismétlődik meg a jelenések könyvében is, jelezve ezzel, hogy bizony ez így lesz:Jelenések könyve 9. rész
1. Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és adaték annak a mélység kútjának kulcsa.
2. Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegőég a kút füstje miatt.
3. A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak.
4. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, a kiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte.
5. És adaték azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig; és azoknak kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert.
6. Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük.
7. A sáskáknak formája pedig hasonló vala a viadalhoz felkészített lovakhoz; és a fejökön mintegy aranyhoz hasonló koronák valának, és az orczáik olyanok valának, mint az emberek orczái.
8. És olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja; és fogaik olyanok valának, mint az oroszlánoknak.
9. És olyan mellvértjeik valának, mint a vas mellvértek; és az ő szárnyaik zúgása olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása.
10. És skorpiókhoz hasonló farkuk vala és fulánkjuk; és a farkukban vala a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.
11. Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve.
12. Az első jaj elmúlék; ímé ezután még két jaj következik.
13. A hatodik angyal is trombitált, és hallék egy szózatot az arany oltárnak négy szarvától, a mely az Isten előtt van,
14. Mondván a hatodik angyalnak, a kinél a trombita vala: Oldd el azt a négy angyalt, a ki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve.
15. Eloldaték azért a négy angyal, a ki el vala készítve az órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megölje az emberek harmadrészét.
16. És a lovas seregek száma két tízezerszer tízezer vala; hallottam a számukat.
17. És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, a kiknek tűzből és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jő vala ki.
18. E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, a mely azoknak szájából jő vala ki.
19. Mert az ő hatalmuk az ő szájukban van, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak.
20. A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst és ércz és kő és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak;
21. És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.
Tehát egy rettenetes nap leírása, ami nem más, mint az Úr haragjának napja. Ezt a napot a hívők természetesen epedve várják, és azt remélik ettől a naptól, hogy természetes szinten-nekik ez már a felüdülés idejének kezdete lesz.
Azonban van egy prófécia, mely kijózanítóan hat: Ámos 5, 18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Tehát itt vagyunk, és bizony vannak, akik néha-minden felszínes; fellengzős sallangtól mentesen-őszintén el mernek gondolkodni azon, hogy van-e; és ha igen, akkor mi a biztosíték arra,hogy az Isten ítélete elkerül,
hogy nem az Úr haragja-hanem az Úr öröme a jövő számára? és mivel az még nem is a vég-hanem a vég kezdete: Nem a kárhozat-hanem az Üdvösség?
Mivel az Ítélet elkerülésének kritériumaként: úgy a Próféták-mint az apostolok ( Pál; Péter; Jakov ) Az Igazságot-a tisztaságot-a kegyességet említik,Sokan elbátortalanodnak, hiszen mindenki aki a Szentségre törekszik-a hiányosságait látja csupán.
A Számunkra adatott mérce-maga a Messiás! Tekintve az Úr dicsőségét-Igazságát-szentségét... és amikor az ember magára néz ez után... nos ugye...
De hogy van az, hogy például Pál, mégis oly magabiztos tudott lenni az üdvre jutásában?
Hiszen ő mondta: II.Tim.4,6.
Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.
7.
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését...
Igazság koronája...az a bizonyos győzelmi koszorú... Honnan neki ez a magabiztosság vajon? Hiszen amit tanított: a tökéletesség-a szent élet fontossága-az Igazság követése... És az ember ha magára tekint ugye...
Valami baj van az alapokkal Testvérek... a hitünk alapjaival... A Hívők egy része azt a tanítást fogadta el, hogy vegye tudomásul hogy ő tökéletes-és ezért nem kell és nem is szabad tennie semmit!
egy másik része pedig azt propagálja,hogy az ő igazságának és szentségének a következménye az üdvre jutás...
nos mindkettő sántít... Pedig milyen világosan mondta Pál is és a többi apostol, és a Próféták, és maga az Úr, melynek konklúziója:
1: Újá születés nélkül lehetetlen Istennek tetszeni!
2; Gal 2,16
Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
ez utóbbinak látszólagos ellentmondása sejlik fel Jakabnál, miszerint : Jak 2,24
Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
Tehát van itt egy látszólagos ellentmondás-de melyiknek hihetünk vajon? Mert fontos lenne a jót választani, hiszen nem kicsi a tét. Üdv-vagy kárhozat!
Először is: Meg kell vizsgálni, mi a hit?
Ugye erre a kérdésre a leg gyakoribb válasz: Zsidókhoz írt levél 11. rész
1.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2.
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3.
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő...
oké ezt elhisszük, és akkor rendeben is lehetnénk csak... ( mindíg az a fránya "csak" )
Jakov mondja: Jak 2,19
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
szuper...ott vagyunk, ahol a part szakad. Namost vagy töröljük Jakov levelét, mert mindíg össze zavar minket, vagy... próbáljuk őket megérteni.
A Zsidó levél 11. fejezete, az Istenben való hitről beszél Testvérek, és ez alapja annak hogy Követjük is Istent-teljes odaszánással! Erre akkor jöhetünk ré, ha tovább olvassuk azt a fejezetet, és nem ragadunk le a harmadik versnél...
Jakab-péter-János is azt tanítja, ha hiszed hogy Ő van és Ő igaz... akkor kövesd is, teljes engedelemben!
Pál pedig konkretizál, hogy ne kerüljünk abba a zavart állapotba, ahol most vagyunk. ( nem sikerült neki)
Tehát amíg a többi apostol A Szentséget... azaz Az a törvény megtartását propagálja az által: Ha hiszel Benne ( Istenben) akkor engedelmeskedj is neki, vagyis: Tartsd meg az Örökkévaló Tanítását, mert ez által bizonyítod a Hitedet.
Addig Pál Konkretizál-orientál bennünket, hogy ne tévesszünk célt! Az ember hajlamos a maga érdemeit magasztalni... az ember-a hívó ember is hajlamos, hogy a maga igazságának-szentségének tulajdonítsa a későbbi Üdvösséget...
Csakhogy: Az ember-a hívó ember ha őszintén magára néz, ahogy már mondtam is: a saját sikertelenségeit-bukásait-érdemtelenségét... azaz a hiányosságait látja csupán. ( most az őszintékről beszélek, nem a hamis lelkesültekről.)
Viszont ha Istenre néz a hívő??? Ha Isten Igazságára tekint?
Isten mindenek előtt-és mindenek felett Igaz! Mózes V. könyve 32. rész
1.
Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2.
Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3.
Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4.
Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
Tehát az Isten Igaz és erre máshol is emlékeztet: IV.Mózes 23,19.
Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
Na ez az Igaz Isten ígérte meg, ha neki engedelmes életet élünk- akkor Irgalmába fogad bennünket. A mai kezdő kérdésre is ez a válasz: Van-e és ha van, mi a biztosíték arra, hogy nem a haragja vár ránk-hanem a vele való Békesség?
Jer 29,11
Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.
Ennek előfeltétele ugyan a Megtérés és az Engedelem, de nem azért mert a saját jóságunkban hiszünk, hanem azért: Mert Isten megígérte, ha az Ő után járunk, Üdvöt ad! És ebben volt az eleinknek a bizodalma, a meggyőződése! Ezért mertek vállani minden nehézséget-üldöztetést-kín halált-szenvedést...
Ezért nem féltek a test halálától. Mert Isten Megígérte-és Isten nem változtatja meg az adott szavát. Az ember ösztönösen fél a haláltól... az ember azt valahogy tudja, hogy utána már lehetetlen korrigálni-javítani-módosítani az eredményen. ezért szokták mondogatni: "még nem vagyok felkészülve-még nem vagyok kész..."
Hát hogy ez ne így legyen: Élj úgy ma-hogy holnap ne bánd a tegnapot! Ne magadban akarj biztos lenni-hanem Istenben, aki ígéretet tett!
-
V.Mózes 16,20.
Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
21.
Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából, az Úrnak, a te Istenednek oltára mellé, a melyet készítesz magadnak.
22.
Oszlopot se emelj magadnak, a mit gyűlöl az Úr, a te Istened.
Áldott Testvérek, erre az Igére még visszatérünk,hiszen fontosnak tartom eme Ige tisztázását, azonban addig is emlékeztetőül az elmúlt hét anyagára:
Talán emlékeztek hogy az elmúlt szombaton arról volt szó, hogy az Isten Igazságának ismeretében van a hívő ereje. Tudjuk hogy az Isten Igaz, tudjuk hogy az Isten ragaszkodik az Ígéretének megtartásához...
Tehát megbízhatunk Benne- Rá bízhatjuk magunkat.
Jeremiás próféta könyve 1. rész
1.
Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, a ki az Anatótban, Benjámin földén lakó papok közül vala;
2.
A kihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében;
3.
Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, a mi az ötödik hónapban vala;
4.
Szóla pedig az Úr nékem, mondván:
5.
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
6.
És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
7.
Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.
8.
Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
9.
És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
10.
Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
11.
Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
12.
És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
Ugye mindenek előtt, amit látunk: Egy komoly elhívása az Úr részéről- Jírmájá-nak. Talán vannak akik nem értik, miért annyira félelmes az, ha valakit ilyen szolgálatra hív az Örökkévaló?
Nos: adott egy ember, aki az egyik pillanatról a másikra- nagy horderejű kijelentések által hirdet ítéletet, ad tanácsot olyanoknak, akik bölcsebbnek-igazabbnak tartják magukat, az igazságot jobban ismerőknek,
de a legjobb esetben is: minimum egyenrangúaknak...
Tehát ilyenkor a kiválasztott-azonnal arra gondol, hogy nem veszik komolyan-sikertelen lesz, és azonnal el is utasítják őt.
Volt egyszer valaki, aki úgy viselkedett a hívők között, mint "Isten ostora"- és mindenkinek az Isten-elhatározott ítéletét hirdette-a kárhozatra jutást...
Kérdeztem tőle: Miért fordulsz így a Testvéreid ellen? Hiszen már az alapján is kárhoztatsz bárkit- hogy gyülekezethez-felekezethez-vagy országhoz tartozik... Miért teszed ezt? Jézus ezt tette???
Azt válaszolta: ő megkapta a Jeremiás 1-et-"rémába"... (!?) Szuper! Mondtam neki... és Ez lenne Jeremiás küldetése? Azt mondta hogy igen.
Pedeig nem!!! Mondtam: "9.
És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
10.
Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!"
Te nem gyomlálsz, hanem irtassz és pusztítassz... ráadásul válogatás nélkül. De hol az építés és a plántállás? Jeremiás pedig miután hirdette az addigi életre az ítéletet-mutatott egy alternatívát a Jó- az Igaz életre... Az Isten Követését.
Hát ő azt nem tudja mi a jó alternatíva... ő csak ennyit tud. mondta... aztán eltűnt egy pár nap múlva. ( ez sok éve volt... még tart a reményem hogy egyszer újra találkozom vele, mert jó barátok voltunk...)
Szóval a történetünk első pillantásra azt láttatja: Egy kiválasztás zajlik éppen, és ami nem igazán tiszta az az: Mi ez a mandulavessző?
Nos a válasz az első Blikkben rejlik. Kiválasztás ugyan- de micsoda kiválasztás???
II.Mózes 4, 10. És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
11. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
12. Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
13. Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
14. És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
15. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
16. És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
Áron tehát a "száj" volt-aki közvetítette az Isten Igéjét a nép felé... Ugyan ez a kiválaszttás történik meg újra, ám csak ezen a szinten marad, ez nem terjed ki a Főpap-i elhívásra. Hiszen mondja is az Örökkévaló: (Jer 7,16
És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!)
Ez is pont az Úr Igazságához köthető, hiszen Ő Mondja: II.Mózes 34,5.
Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és nevén kiáltá az Urat:
6.
És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.
7.
A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.
Az Ő ígérete volt az is, ha nem maradnak meg az Ő igazsága mellett- ha eltérnek az Ő Törvényétől...V. Mózes 28,15-68.
A Maiak egyetlen szerencséje, hogy innen-onnan vett tévelygések hatására-elmondtak egy imát-mint egy varázsigét... ami ráadásul nincs is a Szent tanban, Megfogadtak ugyan ezt-azt az Úrnak, de nem tudták azt sem, hogy mihez-Kihez térnek meg.
Erre vonatkozik Pál-gyakran emlegett mondása, miszerint: Apcsel 17,24.
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25.
Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26.
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27.
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Tehát újra: 30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt...
Megítél tehát mindenkit egy Férfiú (-Jézus) által- Igazságban... Jel.19,11.
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
12.
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
13.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
14.
És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
15.
És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.
16.
És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.
Hogy ez nem vonatkozik a "megtértekre"??? Dehogynem! Hiszen Jézus hányszor de hányszor beszél az ítéletről, amikor a benne hívők egy részét elutasítja magától...
pl.: Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők...
Az Igazság- az Igazság! És ha Ő Igaz, akkor nem fog senki kedvéért hazudni-és nem fogja a testi embert- Isten fiának mondani...
Pál is beszél erről: II.Kor.5,8.
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
9.
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
És az Írások legvégén Jézus erről az ítéletről ujra bizonyságot tesz: Jel.22,11.
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13.
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
A 11-es vers, az életpálya lezárása-egy, az időtlenségbe-az örökkévalóságba kimerevített életkép, az elpecsételés pillanata. Az idők lezárásakor- ki miben találtott-abban is marad! Attól a pillanattól, már nincs lehetőség a módosításra.
Ez a pillanat a világ eddigi történelmében, a testi halál pillanata volt-van... de eljön az idő, amikor az Örökkévaló véget vet a világ eddigi formájának, és lesznek akik testben is megélik ezt a pillanatot...
Ez valójában már régóta hirdettetett, csak éppen nem vették komolyan akik hallották... erről beszél Ezekiél Próféta. ( Ez.18.)
Tehát hogy ha megismertük azt, hogy az Isten Igaz; ha megértettük hogy az Isten Igéje az Igazság; ha megértettük azt az Igazságot, hogy valójában csak egyetlen jó cselekedet létezik és ez nem más,mint az Isten szavának ( Igéjének) követése...
Akkor két következtetést vonhatunk le-kötelesség gyanánt.
1; Én az Isten Igéje szerint fogok élni!
2; Elérhetővé kell tennem ezt-mások számára is!
Ez utóbbinak azonban kritériumai vannak!
1; Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
Tehát csak és kizárólag az Ige hirdetése!
2; V.Mózes 16,20.
Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
21.
Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából, az Úrnak, a te Istenednek oltára mellé, a melyet készítesz magadnak.
22.
Oszlopot se emelj magadnak, a mit gyűlöl az Úr, a te Istened.
Azaz légy hiteles! Ha te nem az szerint élsz, akkor a beszédedben nem lesz erő! És ez a különbség sok mai Igehirdető, és az Úr hirdetése között-továbbá ez tesz különbséget sok tanító között.
Mt.7,28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Ezt a hatalom, a megélésből merítkezik. Ez az a bizonyos: "meggyőző erő" Valójában ez sem új, hanem már régtől fogva van hirdetve: Példabeszédek 4. rész
1.
Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2.
Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3.
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4.
Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5.
Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6.
Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7.
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8.
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked...
Hogy Jézus is ezek alapján tanított-fel is jegyeztetett róla, hiszen írva van: Apostolok Cselekedetei 1. rész
1.
Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani...
Először tenni-azután hirdetni...
Van itt egy félre értés-ami tisztázásra szorul, azt gondolom: Tehát én azt állítottam, hogy a Szent tan, így a Próféták-az apostolok... mind azt tanították, hogy az Isten feltétlen követése, és az Istennek való feltétlen engedelem a záloga annak, hogy az Üdvösségre juthassunk...
( tudva azt, hogy nem a mi érdemünk, nem a mi jóságunk... hanem Istennek jó ígérete teljesedik be rajtunk, hiszen Isten ígérte azt, ha az Ő Rendeléseit megtartjuk, Ő Üdvre visz!)
Ellenben: Vannak akik azt tartják: " nem kell annyira komolyan venni az engedelmességet, hiszen Jézus azt is mondta: ha valaki mondjuk vét a parancsolat ellen, legfeljebb kissebb lesz a mennyek országában, de azért tehát ott van...
Nos ez így nem Igaz! Jézus nem ezt mondta!!!
Nézzük csak ezt az Igét: Mt.5,16.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19.
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20.
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
Tehát nem azt mondta hogy: "aki megrontja a parancsolatokat... hanem azt: 19.
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
Tehát ha valaki úgy tanít, hogy a legkissebb parancsolatok közül ront meg egyet, de taníja a teljességet... Vannak úgy nevezett "kis" parancsolatok-és vannak nagy Parancsolatok...
Így vannak bocsánatos bűnök ( vétek) ; és van az engedetlenség-ami halálos bűn! Mózes III. könyve 4. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj az Izráel fiainak, mondván: Ha valaki tévedésből vétkezik az Úrnak valamely parancsolata ellen, úgy a mint nem kellene cselekednie, és a parancsolatok közül valamelyiknek ellene cselekszik...
Testvérek: A Mózes harmadik könyvének 4. fejezete, az engesztelő áldozat törvénye, mint tudjuk! És ezzel kezdődik: "Ha valaki tévedésből vétkezik az Úrnak valamely parancsolata ellen..."
A Szándékosságra, nem volt és nincs is bocsánat!
A Következő alkalommal, a bűnökról fogunk beszélni...
Azonban addig még kimaradt valami nagyon fontos a mai anyagból: V.Mózes 16,20.
Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
21.
Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából, az Úrnak, a te Istenednek oltára mellé, a melyet készítesz magadnak.
22.
Oszlopot se emelj magadnak, a mit gyűlöl az Úr, a te Istened.
Ugye erről már elmondtuk: Tehát az Igazság követése a leg fontosabb az ember életében. Erről beszélt még a Prédikátor is: Préd.12,13.
A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
14.
Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15.
A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16.
Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
És arról is szó esett, ha te mártudod az Igazságot, és éled is-akkor tedd elérhetővé mások számára is!
De mit nem szabad?!
21.
Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából, az Úrnak, a te Istenednek oltára mellé, a melyet készítesz magadnak.
22.
Oszlopot se emelj magadnak, a mit gyűlöl az Úr, a te Istened.
Berek ültetése= liget létrehozása... azaz nem szabad csalogatni a hallgatóságot azzal, hogy az Igén kívül-más egyébbel teszed kívánatossá az együttlétet!
És az oszlop emelése pedig: Senki nem hirdetheti magáról az Istentől kapott javakat-minha az övé lenne, és nem követelheti meg a tiszteletet, mert azt az Isten munkálja ki másokban.
( egyébbként ezt is megígérte pl.: Ézsaiás 30, 20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok. )
Tehát szemben a mai gyakorlattal, amikor a gyülekezetek tanítóinak többsége ( tisztelet a kivételnek), Megkövetelik a tiszteletet, és a legnagyobb tiszteletlenségnek tekintik azt, ha a hallgatóság visszakérdez, vagy meg kérdőjelez.
-
4Móz 15,29
A benszülöttnek Izráel fiai között és a jövevénynek, a ki közöttök tartózkodik: egy törvényetek legyen néktek a felől, a ki tévedésből cselekszik.
Áldott Testvérek. Mózes harmadik könyvének 4. fejezete, ill.: negyedik könyvének 15.-fejezete, a bűnért való áldozatról szól. Azonban, és ez nagyon fontos: Tévedésból-azaz: Véletlenül elkövetett bűnökre rendeli az áldozatot!
Tehát a véletlen-és nem a szándékos bűnökre van az áldozati rend. Nézzünk pár példát a bűnökről, és azok következményeiről.:
IV.Mózes 15,29.
A benszülöttnek Izráel fiai között és a jövevénynek, a ki közöttök tartózkodik: egy törvényetek legyen néktek a felől, a ki tévedésből cselekszik.
30.
De a mely ember felemelt kézzel cselekszik, akár benszülött akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az ő népe közül;
31.
Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette, és az ő parancsolatját megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember, az ő hamissága legyen ő rajta.
32.
Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon.
33.
És elvivék azt, a kik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez.
34.
És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni.
35.
És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kivül.
36.
Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kivül, és agyon kövezék őt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
Ugye amire most figyelnünk kell: "30.
De a mely ember felemelt kézzel cselekszik, akár benszülött akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az ő népe közül;
31.
Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette, és az ő parancsolatját megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember, az ő hamissága legyen ő rajta."
Tudjátok Testvérek-úgy van az, hogy sokan ringatják magukat oly hamis illúziókban, hogy áldott tudatlanság-meg: Hogy mi van a szívemben-azt senki nem tudja...Az, hogy valaki szombat napján fát szedeget-nos hogy is mondjuk: Vannak és
minden bizonnyal voltak is gondolatok, hogy ez az ember-ezért a dologért nem bűnös-hisz lehet hogy valakinek segített, lehet hogy fázott vagy mittomén. Ám az Örökkévaló a szívekbe lát, és Őt nem lehet megtéveszteni:
Zsolt 7,10
Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
Bár senki Isráél fiai közül nem mert ítéletet mondani ez ember felett, még Mózes sem, ezért az Ügyét az Örökkévaló elé vitték, és Ő tévedhetetlenül látta, mi volt ezen ember szívében. ( Szándékosság!)
Ez az ember, tudta hogy mit szabad-és mit nem, mert megtaníttatott erről. Tudta hogy mi a szombat. Ez az ember szándékosan rontotta meg az Örökkévaló törvényét, és a szándákosságra nem volt, és ma sincs engesztelés!
Nézzünk egy másik esetet:
IV.Mózes 35,9.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
10.
Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:
11.
Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetből öl meg valakit.
12.
És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.
13.
A mely városokat pedig oda adtok, azok közül hat legyen néktek menedékvárosul.
14.
Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek azok.
15.
Izráel fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetből öl meg valakit.
16.
De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
17.
És ha kézben levő kővel, a melytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
18.
Vagy ha kézben lévő faeszközzel, a melytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
19.
A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
20.
Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít valamit reá, hogy meghal;
21.
Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.
22.
Ha pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt;
23.
Vagy akármiféle követ, a melytől meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal, holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:
24.
Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.
25.
És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, a ki felkenetett a szent olajjal.
Tehát a szándékos bűnre-nem maradhat el az ítélet! a véletlen bűneset azonban más elbírálás alá esik.
Mózes V. könyve 19. rész
1.
Mikor kiírtja az Úr, a te Istened a nemzeteket, a kiknek földjét néked adja az Úr, a te Istened, és bírni fogod őket, és lakozol az ő városaikban és az ő házaikban:
2.
Válaszsz ki magadnak három várost a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy örököljed azt.
3.
Készítsd meg magadnak az utat azokhoz, és oszszad három részre a te országod határát, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül; azok arra valók legyenek, hogy minden gyilkos oda meneküljön.
4.
Ez pedig a gyilkos törvénye, a ki oda menekül, hogy élve maradjon: A ki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlöli vala azt azelőtt;
5.
A ki például elmegy az ő felebarátjával az erdőre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyeléről, és úgy találja az ő felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon.
6.
Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi az ő szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú leend, és agyon üti őt, holott nem méltó a halálra, mivel azelőtt nem gyűlölte azt.
7.
Azért én parancsolom néked, mondván: Három várost válaszsz magadnak.
8.
Ha pedig az Úr, a te Istened kiterjeszti a te határodat, a mint megesküdt a te atyáidnak, és néked adja mind az egész földet, a melynek megadását megígérte volt a te atyáidnak;
9.
(Hogyha megtartod mind e parancsolatot, megtévén azt, a mit én ma parancsolok néked, tudniillik, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és járj az ő utain minden időben): akkor e háromhoz szerezz még három várost.
10.
Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad.
11.
De hogyha lesz valaki, a ki gyűlöli az ő felebarátját, és meglesi azt, és reá támad és úgy üti meg, hogy meghal, és bemenekül valamelyikbe e városok közül:
12.
Akkor az ő városának vénei küldjenek embereket, és vonják ki azt onnét, és adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon.
13.
Ne nézz reá szánalommal, hanem tisztítsd ki az ártatlan vérontást Izráelből, hogy jól legyen dolgod.
14.
A te felebarátodnak határát el ne told, a mely határt az ősök vetettek a te örökségedben, a melyet örökölni fogsz azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy bírjad azt.
15.
Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.
16.
Ha valaki ellen gonosz tanú áll elő, hogy pártütéssel vádolja őt:
17.
Akkor álljon az a két ember, a kiknek ilyen perök van, az Úr elé, a papok és a bírák elé, a kik abban az időben lesznek;
18.
És a bírák vizsgálják meg jól a dolgot, és ha hazug tanú lesz a tanú, a ki hazugságot szólott az ő atyjafia ellen:
19.
Úgy cselekedjetek azzal, a mint ő szándékozott cselekedni az ő atyjafiával. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt;
20.
Hogy a kik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek te közötted ilyen gonosz dolgot.
21.
Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.
Beszéljünk akkor a bánökről-illetve a bűnnel terhelt emberek besorolásáról:
Általánosságban, a bűn a Héberben: Avera. ez a tényt szögezi le-mint Bűn. nem mérlegel.
Három csoportja van a bűnós embereknek
1; B'mezid- akik szándékosan követnek el bűncselekményt. ezek azok, akik a legsúlyosabb ítélet alá esnek. Az ő esetük valójában kimeríti a lázadás bűntettét.
2; B'shogeg- akik véletlenül követtek el bűnt, ide tartozhat a meggondolatlanság,felelőtlenség.
3; Tinok shenisbá- ők azok, akik nem taníttatak meg a törvényre-nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, nincsenek tisztában a tettük következményeivel.( talán nem véletlen, de ebbe a csoportba tartoznak azok is, akik nem érték el az értelem megnyílásának korát, illetve soha nem is érik el azt. (gyermekek-mentális betegek) )
Ezekből adódóan, a bűnök is három kategóriába sorolhatóak.
1; Pesha ill. Mered. Pesha= szándékosságból elkövetett bűn-ill. Mered= Lázadás, amikor is az Örökkévaló Parancsainak szándékos megszegéséről beszélünk.
2; Avon. - általános romlottság-testies bűnök olyan mint: paráznaság vagy érzéki ill. érzelmi bűnök, melyek szintén akaratlagosak-de nem Isten elleni lázadásból adódóan.
3; Cheit- Véletlen, vagy tudatlanságból elkövetett bűnök.
Tehát láthatjuk: Vannak halálos illetve nem halálos bűnök. Ahogy erről János is szót ejt: 1Jn 5,16
Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, a ki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön.
Van egy oly nézet, miszerint egyetlen halálos bűn van, ami pedig a Szentlélek káromlása. Mindez ebből adódóan:
Mt.12,31.
Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
32.
Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.
Nézzük meg, Jézus ezen mondatának eredőjét: Ézsaiás 5,20.
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
Tehát a jót-rossznak állítani; a világosat-sötétségnek. És láthatjuk is Jézus esetén- az Isten lelkének munkáját-Jézus vádlói-démoni erőnek tudták be, tehát a Jót-rossznak mondták.
Mint amikor valaki lázad Isten ellen, és magában, vagy akár fennhangon azt mondja valamire-amiről az Örökkévaló azt mondta hogy rossz és tilos- szóval azt mondja: ez jó és szabad... Na ez a szándékosság-lázadás és megbocsáthatatlan bűn, amire nem volt engesztelés rendelve, és azóta sincs!
Figyeljük meg, hogy az Újszövetségben is mennyire így van ez: Ez.36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Ez ugye az Újszövetség ígérete, és azt találjuk hogy: Az Örökkévaló az Új szív és új lélek által azt éri el bennünk, hogy: ? ... 26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
De akár lássunk egy másik próféciát az Újszövetségi időkről: Jer.31,29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
31.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
ugye ez is ugyan arról tesz bizonyságot...
Tehát mint már mondtam: vannak akik azt gondolják, hogy a gondolatban elkövetett bűnök-minhogy nem történnek meg, nem számít bűnnek...
figyu: Péld 16,30
A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
hja hogy ez már nem számít?
akkor ez?
Mt.5,27.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28.
Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29.
Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30.
És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék...
Egész valónkat adtuk az Örökkévalónak, és ebbe beletartoznak az érzelmeink és a gondolataink is. Mt 9,4
És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?
Végezetül: II.Kor.5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
-
Galátziabeliekhez írt levél 5. rész
1. Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.
2. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ.
3. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.
4. Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.
5. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.
6. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.
7. Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?
8. Ez a hitetés nem attól van, a ki titeket hív.
9. Kis kovász az egész tésztát megkeleszti.
10. Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek; de a ki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen.
11. Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett a kereszt botránya.
12. Bárcsak ki is metszetnék magukat, a kik titeket bujtogatnak.
13. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14. Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
15. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
16. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Áldott testvérek, a ma esti alkalommal, ezen fejezet tanulságán induljunk el, és figyeljük meg az érdekes párhuzamokat-és ezekben a párhuzamokban azt a veszélyes csapdát, ami sokakat megtévesztett már az idók folyamán.
Elsőként vegyük-ezen fejezet első 11, versét:
Galátziabeliekhez írt levél 5. rész
1. Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.
2. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ.
3. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.
4. Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.
5. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.
6. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.
7. Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?
8. Ez a hitetés nem attól van, a ki titeket hív.
9. Kis kovász az egész tésztát megkeleszti.
10. Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek; de a ki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen.
11. Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett a kereszt botránya.
Többen úgy értelmezik-Pál levelének ezen fejezetét, hogy Pál a törvény ellen beszél, és a törvény megtartását-a Messiás megtagadásával, azaz,a kárhozattal azonosítja.
Namost ha a Szentírás többi részét nem olvassuk-úgy mint: Tóra; úgy mint: Tanach;úgy mint: a szinoptikusok ( Evangéliumok) és egyébb levelek+ Jelenések 21-22.
Akkor nyilván, valóban ez a tanulság vonható le, Pál eme leveléból... de mivelhogy nem erről van szó, mert igenis a teljes Szentírást olvassuk, tudjuk hogy nem erről van szó, tehát inkább igyekezzünk megérteni ezen írást.
Vegyük kezdésként ezen levél-leg jellemzőbb mondatát: "3. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.
4. Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek."
Ugye ezen sorok olvasásakor alakulhat ki az a nézet, miszerint a törvény rossz... ( a jót rossznak mondani ugye...) mert ugye szintén ez a Pál mondja: Rm 7,12
Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
Tehát akkor van itt nekünk ez a dilemma ugye, miszerint Pál az egyik levelében a törvényt jónak mondja-míg a másikban halálosnak...
Gyakorta szokásuk némelyeknek a törvényról úgy vitatkozni, hogy nem is ismerik a törvényt...
Nézzük a kiemelés megértésének kulcsaként újra a figyelmet nem kapott fontos részt: "3. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani."
szűkítve pedig: "köteles az egész törvényt megtartani."
Az egész törvényt tehát...
Nos a Mispátim, azaz a Törvények egészen pontosan, mindenre kiterjedően adattak Istentől, és ezeknek van időben és időre szóló vonzatuk is...
például olyanok, mint: Mózes V. könyve 26. rész
1.
Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:...
A Törvény még a pusztai vándorlás során adatott, de ezek nagy része, már a Szentföldön való élés és megmaradás záloga. A Törvény tartalmaz tehát úgy nevezett: "polgári törvényt; büntető törvényt; földművelési utasításokat is...
de, és ami a mai alkalommal számunkra az értés miatt nagyon fontos: A Szenthelyre vonatkozó törvényt is!
V.Mózes 12,13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Áldott testvérek: Biztos vagyok abban, hogy nem elrejtett dolog az előttetek, hogy a Messiás halála-feltámadása és a templom lerombolása között-mintegy 37 év telt el, és ezen időszakban még nagyonis élt a Szenthelyre vonatkozó törvény is.
"ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked."
Az egész törvény pedig magábafoglalta az áldozati rendet is-alkalmanként és az esetenként szükségeseket is. De az is tudva levő, ha valaki Messiáshívő létére, bűnért való áldozatot mutat be, az megtagadja a messiást egyúttal. Na ez baj!
Hogy Pálnak mennyire nem a körülmetéléssel volt baja, azt mi sem jellemzi jobban annál, mint az, hogy ő maga metélte körül-Timóteust például.
Ám ha valakit nem az Apostolok egyike metél körül-hanem Izraelita, az Izraelitaként is tanítja az illetőt, és nem mulasztja el, az áldozati rendere kötelezni, az általa körülmetélt személyt.
Tehát ezen, a mintegy 37 év, rendkívül vékony jég volt a frissen megtértek számára-pontosabban: azon újonan megtértek számára, akik a nemzetekből tértek meg.
Hogy bonyolítsuk a dolgot, ezen időszak alatt, az Apostolok így tehát Pál is jártak a Templomba ( Béjthamikdásh ) ... ez pedig megtévesztő lehetett a hitben még instabil keresztények számára.
Tehát a mindent-vagy semmit alapon működhetett sokaknál a dolog. Bár az apostolok is jártak templomba, de ők már nyilván nem áldoztak, hiszen a tökéletes engesztelő áldozat vére-mely örök időkre elhat, már kifolyt. és nyilván nem fizettek többé tizedet sem,
tudva azt, hogy a tized a közbenjáróknak rendeltetett az Örökkévalótól, és értük kizárólag a Messiás a közbenjáró-jelezve ezzel, hogy már nem az Áron-i Főpapság és nem a Lévita-i rend ideje és szidrája vonatkozik, hanem a Melki Cedek-i ( Igazság Királya) és a Krályi Főpapság
ideje és szidrája (rendje).
" 12. Bárcsak ki is metszetnék magukat, a kik titeket bujtogatnak. "
Ezt a verset,külön szeretném a mai alkalommal kezelni, mert ez kapocsként köti össze az ót-és az újat, hiszen vonatkozik mindkét időszakra.
Biztos vagyok abban, hogy már ti is látjátok, hogy Pál levelének ezen fejezete, a templom (ok) ról és időkre való rendelésükről, illetve egyesek számára, az esetleges buktatóiról szól!
Mielőtt a galata 5-el folytatnánk, szintén Páltól szeretnék idézni-mintegy sorvezetőként, hogy egyértelművé váljon a folytatás:
2Kor 6,16
Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.
Ezek után a folytatás: Gal.5, 13. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14. Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
15. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
16. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Áldott Testvérek, hogy a folytatás teljesen érthetővé váljon, most picit szélesebb kört kell leírnunk...
Tehát a Templomokról van szó,ezt számszerűsítenünk is kell, hogy esetleges-további félreértéseket is korrigálhassunk.
Van egy prófécia-Páltól ( aki valójában Rav Saul-vagy nevezhetnénk akár Saul rabbinak is)
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban...
Erre a "próféciára" alapozva robbant be a közfelfogásba a nézet, miszerint a harmadik templomot az antikrisztus fogja felépíteni, és ő is ül be abba...
Talán elsőként számoljunk picit ( nem nehéz ez a számítás.)
Az első Templomot: Salamon Építette fel-Dávid útmutatása szerint. Majd ez leromboltatott a Babilon-i fogság idején-azután HELYRE ÁLLÍTTATOTT! Tehát nem új templom lett-hanem a régit-azaz az elsőt állították helyre!
A Második Templomot Heródes gádol ( Nagy Heródes ) építtette, annak fejében, hogy az Izraeliták elfogadják őt Izráél törvényes királyaként, ( ő valójában Edomita volt, tehát nem is lehetett volna Izráél királya. Királyi Törvény: V.Móz.17,14-15 !!!; illetve még az volt az ára, hogy egy
egészen szerény előnevet is kapjon az izráelitáktól, egy bagatel: "Nagy"-ot... így lett ő: Heródes Gadol.)
Ez tehát a második Templom lett, és ez állt a Messiás megjelenésekor is: JN.2,17.
Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
18.
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
19.
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
20.
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
21.
Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
22.
Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
És mindjárt ebben az idézetben a kulcs a továbbiakhoz-azaz a harmadik Templom építéséhez: tehát a Harmadik Templomot nem az Antikrisztus építi fel a jövőben-hanem a Messiás őpítette fel a maga testében-ami az egyház!
Ez az egész félreértés, egy meg nem értett prófécián és az Izraeliták-azon törekvéséből adódik, hogy felépülhessen a harmadik templom... ( de könyörgöm: ők nem ismerték fel Jézusban a megígért Messiást...)
Tehát eddig, három templom építtetett, és ezek közül kettő-emberi kéz által-a harmadik pedig: Lélek által. Ez hogy Lélek által épült-fontos jelentéssel bír, a továbbiakhoz.
Minden ami testi-vagy testből ered, az romlandó! Nem az örökkévalóságnak van, nem is örökölheti az örökkévalóságot.
Pál mondja: I Kor.15,50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Tehát ennek a harmadik templomnak kell a tökéletesnek-azaz a mi esetünkben a véglegesnek lennie... ( Az iraeliták-akik nem ismerték fel még !!! Jézusban a megígért Messiást, nyilván szükségük lenne a templomra-hogy a teljes törvényt megélhessék-de az ő törekvéseik, nem függenek össze a miénkel.)
Hogy hogyan értelmezzük akkor Pál szavait, miszerint: II.Thessz.2, 3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
Nos elsőként is, nézzük a lényegi részt, ami elvezethet a megértéshez: "6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni."
Erről az az általános felfogás, hogy a Szentlélek az, aki visszatartja a ... ? kit is?
Mielőtt kiegyenesíteném azt a kérdőjelet- jelezném, hogy az új szövetségi írásokban nincs semmi új-hanem az eleve megmondottak teljesednek be!
Van egy Prófécia erről, mely pontos leírést ad arról-aki megvonatik: Ám.8, 11. Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
Tehát akkor nem a Szentlélek-hanem az Ige az ami visszatrtja a ...? kit is?
A Válasz pedig: Az Isten Igéje! De elismerem, hogy ez a Szentlélekről is szól, de a sorrend a fontos! Hiszen az általános felfogással ellentétben, a Szentlélek nem azért adatott, hogy zsonglőrködjenek vele-( futkosás-csilláron hintátzás-röhögés-nyihogás és kukorékolás...)
hanem : Jn.14, 23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
26. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Jn.15, 26. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
Jn.16, 7. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
13. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
...hja... pont a lényeg maradt volna le? Akkor mondanám is: Jézus az Örökkévaló Testté lett Igéje! Tehát Jézusról-mint az Isten Igéjéról tesz bizonyságot a Szentlélek!
"véletlenül" erről is van egy Prófécia: Ezekiél 36, 24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Namost a Pál-i próféciában jelzett szakadás ( II Thessz 2,3)- Pontosan a Zsidó apostok Ige tanítésétól való szakadást jelzi, aminek előfutáraként megjelent egykor Diotrefesz-aki úgy gondolta: "tudnám én ezt jobban is csinálni mint ők..." és sokakat el is vitt az egészséges tudománytól- aztán a katolicizmus folytatta a sort, mostmeg a többi önjelölt "énmegaszondom"...
Amikor és attól a pillanattól ezek a tévtanítók kezdték (kezdik) meg áldatlan tevékenységüket, valójában nem történik semmi más, mint a régi folytatása- tehát az antikrisztus ül be mint isten-az Isten templomába, és isten gyanánt mutatja magát...
Az a régi, amit a B'resit könyvében is olvasunk: I Mózes 3, 1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
Ugye a név, mint antikrisztus jelentése: Isten Igéje ellen- vagy Isten Igéje helyett...
Na ezért mondja az Ige: Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
( valójában erről szól a régi bölcsesség: Ne adj helyet az ördögnek)
Amikor tehát, az antikrisztus nyomán-a tévtanítók tanítanak-akkor kerül a test vagyis az egó, a figyelem központjába. Valójában az antikrisztus nem másra-hanem csakis az egóra hívja fel a figyelmet.
és ebből adódóan folytatja Pál:
Gal.5, 13. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14. Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
15. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
16. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
-
II,Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Van egy régi mondás: " Mindíg a napfelkelte előtt van a legnagyobb sötétség és ekkor van a leg hidegebb."
Ez az az idő, amikor minden teremtmény- legyen az ember vagy állat- kelet felé kémlel, és várja a napfelkeltét,hogy a sötétség eloszoljon, és a felkelő nap-átmelegítsen.
Tudjátok Testvérek-úgy van az, hogy a Zsidók első és legszentebb imája- a S'má Yisráél. Ez a hajnali ima,amikor is várják azt a pillanatot, amikor a Tálesz-en, levő fekete ( vagy kék) sávot, már kontraztosan meg lehet különböztetni a fehértől.
Ekkor hangzik tehát el, a S'má Yisráél Ima. ( V.Mózes 6,5)
Visszatérve a kezdő Ige szakaszunkhoz, az előzményekből, ami az I Mózes 15-ig nyúlnak vissza-tudjuk hogy a nép-rabszolgaságból való szabadulásának-Az Örökkévaló ígérete szerint, itt volt az ideje.
Ám vakok lennénk, ha nem vennénk észre azokat a kritériumokat, amik (mintegy) beindították az Örökkévaló Ígéreteinek beteljesedését.
Tudjátok Testvérek, van egy Igerész a Szent tanban, aminek megértéshez-14 évet kellett várnom...
Királyok I. könyve 1. rész
1. Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni...
Dávid ekkorra betelt az élettel, és ezen a világon már minden iránt elvesztette az érdeklődését. Kizárólag Isten volt figyelmének középpontjában.( észre kell venni-hogy nem Dávid próbálkozott a melegedés lehetőségeivel, hanem mások próbálták azt elérni nála.
Dávid ebben teljesen passzív volt, hiszen olvassuk is: I Kir.1, 2. És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, a ki a király körül legyen, és őt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.
3. Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, a kit el is hozának a királyhoz.
4. És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré őt. (!!!)
Hogy miért volt passzív az már érthető, de miért hagyta hogy mások megpróbálják őt melegíteni? Nos Ahogy ezt Pál mondja: Fil.1, 21. Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.
22. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válaszszam, meg sem mondhatom.
23. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb;
24. De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek.
Valószínűleg ezért mondja ismét: II.Kor.15, 6. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7. (Mert hitben járunk, nem látásban);
8. Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
Hogy hol kapcsolódnak ezek a mi, alap történetünkhöz? Nos úgy, hogy az Izráel népe is, egy ideig-igen jól érezte magát Micráimban, de eljött az idó, amikor észrevették hogy rabszolgák lettek, és eljutottak arra a pontra, amikor elegük lett az ottlétből.
És ekkor...(?) mi is történt? Nem azt olvassuk, hogy: És számonkérték az Örökkévalót, hiszen már 400 évvel azelőtt megígérte hogy kivezeti őket a szolgaságból...hanem azt olvassuk: "II,Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Tehát nem lázadoztak-nem szöktek, hanem Imában emlékeztették az Örökkévalót...
És ezután minden ment olajozottan, mint a karikacsapás? Nos nem ezt látjuk a történetben, hanem épp ellenkezőleg! Izrael fiainak ekkor lett a legnehezebb a szolgaság időszaka. Egyre többet követeltek tőlük, egyre nehezebb körülmények között.
Egyre élhetetlenebb lett számukra a szolgaság. Ez több dolgot is lefed.
1; E világ akkor tekint ránk ellenségként-amikor Isten felé fordulunk!
2; Minél kézzel foghatóbb e világ gyűlölete irányunkban- annál élesebb az elhatárolódás e világtól bennünk! / Jn.17, 6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. /
És végezetül: Ebből a világból (szolgaság földje), amit a Szentírás Egyiptomnak nevez: Nem ki andalognunk kell, hanem egyenesen ki robbannunk- mint pezsgős üvegből a dugó! ( futni-menekülni...)
Most ugrunk egyet térben és időben, és itt állunk a tengernél...
Előttünk a tenger, mint a dac-a közöny- a közönbösség vastag és nagy takarója, mely behatárolja a világ érdekeit-és eközben elrejti az Örökkévaló teremtésének mélységeit...
hátunk mögött pedig a világ istentelen rendjének katonái, akik azokat akik nem illenek bele a világ képbe-ki akarják irtani... Két lehetőség tűnik fel előttünk: Belefulladunk a közönybe a közönbösségbe, vagy leszámolnak velünk...
Cirka ez fogalmazódik meg a történetben is: Mózes II. könyve 14. rész
1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón előtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.
3. Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felől: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta őket a puszta.
4. Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és űzőbe veszi őket, hogy megdicsőíttessem a Faraó által és minden ő serege által és megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.
5. És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az ő szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból!
6. Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az ő népét.
7. És vőn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken.
8. És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.
9. És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék őket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón előtt.
10. A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.
11. És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból?
12. Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg...
Közönbösség és félelem szavai... Itt még a materiális világnézet dominál, és az ember azt látja ami a szeme előtt van. ( tartsuk észben, hogy a tenger partján vagyunk, ami egyszer határt szab a világi nézetnek,és ugyan akkor: Elfedi az Örökkévaló teremtését is.)
Hogy ez már az Isten ellen való lázadás lett volna a néptől, mint ahogy azt sok magasan kvalifikált szakember állítja? NEM! Ezek a riadalom szavai, melyek a hitben történt első-bizonytalan lépések miatti ijedtség.
Ugyan ezek történnek velünk is, amikor az első lépéseinket tesszük Isten-és az Ígéret földje felé: Innen kiszakadtam, és ellenségnek tekint a világ-oda meg, még nem jutottam el...
Ekkor mint szülő a gyermekének első lépéseikor: Isten oltalmaként: II.Mózes 14,13. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.
14. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
15. És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.
16. Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
17. Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsőíttetem a Faraó által és az ő egész serege által, szekerei és lovasai által.
18. És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsőíttetem a Faraó által, az ő szekerei és lovasai által.
19. Elindula azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora előtt, és méne mögéjök; a felhőoszlop is elindula előlök s mögéjök álla.
20. És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lőn a felhő és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.
21. És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.
22. És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felől.
23. Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.
24. És lőn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tűz- és felhő-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.
25. És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elől, mert az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen.
26. És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az ő szekereikre s lovasaikra.
27. És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az ő elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.
28. Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök.
29. De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felől.
30. És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Égyiptombeliek kezéből; és látá Izráel a megholt Égyiptombelieket a tenger partján.
31. És látá Izráel azt a nagy dolgot, a melyet cselekedék az Úr Égyiptomban: félé azért a nép az Urat és hívének az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.
Az a tenger-mely elhatárolja a világot az Isten teremtésének mélységeitől-kettévált az örökkévaló szavai szerint!
Pont úgy, ahogy rendelte is az Örökkévaló, már a teremtés hajnalán: Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
És meglátszott a valóság! Isten teremtésének rendje-annak konzekvens miértjei és következményei-emberi (testi) szemmel nem láthatóak. Ezért adott az Isten-Hitet, hogy megláthassuk és megtapasztalhassuk azokat.
Ezek menetében válik a hitünk-meggyőződéssé.
A Hit csak annyi lenne tehát hogy elhisszük azt amit nem látunk? ( erről így szokás gondolkodni manapság)
Nos a történet szerint nem erről van szó.
II.Mózes 14,15. És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.
16. Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
Tehát előbb induljanak el, a tenger pedig pont akkorra vált ketté, mire a nép odaért. A Hit nem annyi hogy valamit elhiszel... a hit ennél több! A Hit azt mondja: Ha hiszed-akkor tedd!
Egész földi életünk-a Sivatagi vándorlás. A Világból kiszakdtunk ugyan-de az ígéret földjére még nem értünk el... De az egész úton gyakoroljuk az Istennek való feltétlen bizalmat és engedelmet-hogy oda bejuthassunk!
Pál mondja: Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
13. Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
Gondoljátok meg Testvérek: Az hogy elindultunk az ígérte földje felé- még nem egyenlő a megérkezéssel! Még nem garantál semmit-hiszen eleink közt voltak sokan-akik bár elindultak-de sohasem érkeztek meg...
Vannak a maiak közt sokan, akik azt mondják: " Mennyire ostobák vagy elvetemültek voltak azok... hiszen látták az Isten szabadítását-látták a sok csodát, és mégsem hittek Istennek... teljesen igazságos hogy elvesztek azok...
és mi van ennek fényében a maiakkal??? Még azok hitetlenségének következményeit is olvashatják... mégsem hisznek.
És hol kapcsolódik az anyagunk vége az elejéhez? Nos ugye ahogy mondtam már: " Az egész e világi életünk nem más-mint vándorlás az Ígéret földje felé... az pedig KELETRE van! Napkeletre-ahol az Istennek minden ígéretei beteljesednek. Ahol egy új nap-az új élet virrad, ahol végetér a vándorlás, és elkövetkezik a megérkezés.
-
Zsidókhoz írt levél 6. rész
1.
Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
2.
A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.
3.
És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.
4.
Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
5.
És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,
6.
És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
7.
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
8.
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
9.
De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.
Áldott testvérek, a Zsidókhoz írt levél-ezen fejezetével már ugyan foglalkoztunk, mégis e mai alkalommal-ismét innen induljunk el.
Ezen fejezet 4-8-ig terjedő versei-félelmes átok szavaiként hatnak, és mivel oly sokan ezt nem értelmezni-ezért inkább csak fenyegetésként használják mások ellen ezen igéket.
Javaslom, hogy kezdésként, az első három verset figyeljük meg:"
1.
Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
2.
A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.
3.
És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi."
Abban az esteben ha az igére figyelünk, és el vonatkoztatunk bármi féle emberi agymenéstől-azt találjuk, hogy itt nem arról van szó, hogy az itt felsoroltakat nem is említjük, mert irreleváns dolgok ezek, hanem éppen ellenkezőleg:
Nem kell ezek miatt győzködni senkit- mert mindenkinek teljesen egyértelmű, hogy a hitünk alapjairól van szó, tehát ezekről már nem beszélünk-hanem éljük.
Mert olyan a megtérés szükségéről; a holt cselekedetek ( Testiesség),elhagyásának kritériumáról; az ige szerint való tanítás hallgatásának és megélésének fontosságáról; és a számadás ( ítélet) valóságáról beszélni- Hívők előtt,
mint amikor a gazda folytonosan gondozza a földet-és plántál, és öntöz és tisztítja azt... de az nem terem mást-mint bogáncsot és tövises gazt. ( azt mondtam már, hogy a bojtorjánt más néven-bogáncsnak nevezik?)
A Zsidókhoz írt levél, első 9 verse-két irányt vázol, a jó és a rossz irányt.
Hogy miért vannak akik miatt a rossz irány is említve van, azt Pál defíniálja számunkra: II.Thessz.2, 7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
A Jó irány mikéntjéről és mibenlétéről pedig, Ézsaiás könyvében olvashatunk: Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Tehát egyben mintegy: elkaszálva azt a régi agymenést, hogy az "ó" szövetség idején bár voltak ígéretek meg fenyegetések-de az "új" szövetség az már teljesen más..."
Láthatjuk, hogy az Igében már legalább annyira kell járatosnak lennünk, hogy a Zsidó 6,7- bál, azonnal tudjunk asszociálni az Ézsaiás 55-re!
Ézsaiás 55 pedíg-lényegében egy visszautalás, az V.Mózes 30-ra.
Hogy mit jelent a Zsidó 6-ban az eső, azt az Ézsaiás 55-ben érthetjük meg: " 10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem. "
Tehát az örökkévaló, az Ő Igéjét, mintegy: Felülről jövő öntözésként prezentálja, ami által életet ad! Hogy ez mennyira nem garantál általános és autómatikus kegyelmet, azt láthatjuk illusztrálva a természetben, hiszen vannak földek-melyek gyümölcsözővé válnak az eső hatására,
és vannak, melyek bár beisszák ugyan az esőt-de az hatástalan marad rájuk nézve.
Az Isten Igéjével tehát élni kell, és ezért nem elég csupán hallgatni. Ez le is van írva: Mózes V. könyve 30. rész
1. És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2. És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3. Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Áldott Testvérek: Van egy roppant érdekes történet a Szent Tanban, ami arról számol be, hogy volt egy Király ( Jósiás)- akinek Uralkodása idején-úgy is mondhatnánk: Igen jól mentek a dolgok...
Krónika II. könyve 34. rész
1. Nyolcz esztendős vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.
2. És jó dolgot cselekedék az Úr előtt, és jára az ő atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;
3. Mert az ő királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az ő atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektől.
4. Leronták ő előtte a Baálok oltárait és az azokon levő szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetőhelyén, a kik azoknak áldoztak vala.
5. A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.
6. Így cselekedék Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörül.
7. Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.
Mondom: Mondhatnánk, hogy jól indult ez a Király... már ugye, a mai szemmel láthatóan. Nyolc éves volt amikor hatalomra került-16 éves volt amikor elkezdte keresni az Urat-20 évesen kezdte az Isten tisztelet helyre állítását... de jajj!
II.Krónika 34, 14. Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyűlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által adott volt.
15. Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.
16. És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;
17. Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelőknek és munkásoknak kezébe.
18. Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király előtt.
19. Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.
Mostmeg mondhatnánk mondjuk azt: Há'vanilyen... Ez van, amikor a mi belátásunk szerint akarunk Istennnek tetszeni... Amikor szembesülünk azzal, hogy hogy kellett volna-az helyett, hogy mi hogy láttuk jónak...
Ez van, amikor az ember az Úr Igéje nélkül akar Istennek tetszően cselekedni. Nem az Úr által adott szabályok szerint.
Miért ez a malőr??? mert elhagyta ő is, az Úr törvényét-azért!
Mert a Királyra vonatkozó Törvény, így szól: V.Mózes 17,14.
Mikor bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképen egyéb népek, a melyek körültem vannak:
15.
Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.
16.
Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!
17.
Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.
18.
És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból.
19.
És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.
20.
Fel ne fuvalkodjék az ő szíve az ő atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az ő országában ő és az ő fiai Izráelben.
Tehát azzal kellett volna kezdenie az Uralkodását, hogy lemásolja a Törvénykönyvet... ( Miközben írja-meg is tanulja.) és azt kellett volna mindenkor olvasnia-hogy mindenkor meg is tudja tartani... hogy ne legyen az, ami lett is: Ó... hát ha tudtam volna...
Ma vajon hányan vannak, akik azt gondolják hogy minden rendben van...? Hányan gondolják azt vajon-hogy az Ige nélkül is minden cselekedetük- Istennek tetsző cselekedet?
Áldott testvérek, a folytatásban van a mai este lényege:
II.Krónika 34, 29. Akkor a király elkülde, és összegyűjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.
30. És felméne a király az Úr házába, és ő vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala az Úr házában.
31. Azután felállván a király az ő helyén, fogadást tőn az Úr előtt, hogy ő az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívéből és teljes lelkéből megőrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben.
32. És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálemből és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az ő atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.
33. Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjéről, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az ő Istenöknek; és az ő egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétől.
Krónika II. könyve 35. rész
1. És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskhabárányt az első hónap tizennegyedik napján.
2. És állítá a papokat az őrállásukra, és buzdítá őket az Úr házának szolgálatára.
3. És monda a Lévitáknak, a kik az egész Izráelt oktatják, és magokat az Úrnak szentelék: Helyheztessétek a szent ládát a házba, a melyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izráel királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és az ő népének az Izráelnek.
4. És készítsétek el magatokat a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, a mint Dávid az Izráel királya elrendelte volt, és megírta az ő fia Salamon.
5. És álljatok a szent helyen, a nép közül való testvéreitek családjainak csoportjai és a Léviták családjának egy-egy csoportja szerint.
6. Azután öljétek meg a páskhabárányt, és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.
7. És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.
8. Az ő fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz juhot és háromszáz tulkot.
9. Konánia pedig és Semája és Nétanéel az ő atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer juhot és ötszáz tulkot.
10. Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a Léviták is csapatjaik szerint, a mint a király parancsolta.
11. Megölék azért a páskhabárányt, és a papok hintik vala kezökből a vért, a Léviták pedig a bárányok bőrét húzzák le.
12. És külön választák az egészen égőáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldoznának az Úrnak, a mint a Mózes könyvében megiratott; azonképen a tulkokból is elválaszták.
13. És megsüték a páskhabárányt szokás szerint a tűznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfőzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek.
14. Ezek után magoknak és a papoknak is elkészíték a páskhabárányt, mert a papok, az Áron fiai az égőáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva késő éjszakáig, azért a Léviták készíték el mind magoknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.
15. Az éneklők is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolatja szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az ő atyjokfiai, a Léviták készíték vala el nékik.
16. És elkészüle az Úrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égőáldozatokkal áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király parancsolatja szerint.
17. Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik jelen lehetének, a páskhát abban az időben, és a kovász nélkül való kenyerek ünnepét hét napon át.
18. Ehez hasonló páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel próféta idejétől fogva; Izráel királyai közül is senki sem tartott olyan páskhát, a milyet Jósiás tartott és a papok, a Léviták, egész Júda, és a kik Izráelből jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.
Tehát Itt láthatjuk azt a helyes sorrendet, ami Isten Igéje szerint való-és Istennek valóban tetsző...
Megtérés;Az Ige tanítóinak-szolgálatba rendelése;és ez után, az Örökkévaló-szabadítására való várakozás... Áldott testvérek: E hónap 10-18-ig terjedően van a Peszach ünnepe.
Azt gondolom: Nem ártana erre az Ünnepre (is!!!)-méltó módon előkészülni. Olvassuk a II.Mózes 12-ben, hogy azoké volt az Úr védelme a pusztító ellen, és azoké lett az Örökkévaló szabadítása, akik engedelmeskedtek az Isten Szavának. ( A Páska bárány elkészítése-a vérrel való jelölés...)
Mi lett azokkal akik az szerint gondolkodtak-hogy elég nekünk az ígéret-nem kell az engedelem? nos róluk már nem beszélünk többé...soha többé.
-
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21. Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24. Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
25. És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27. Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
A Peszachi estének rendtartása van. Ez az este az őrállás-várakozás-emlékezés estéje. Már az ünnep neve is sokatmondó számunkra: Peszachi széder vacsora.
A Széder jelentése: Rend-rendtartás.
A Széder vacsora kellékei.
Mindenek előtt a hagada. ez minden résztvevő számára kötelező kellék, ebből olvassák a Tant, Isten utasítása szerint.
Ételek.: 1; Zroá Sült báránycomb-csirke nyak-vagy csirke szárny. Ez a páskabárányra utal. Az a fontos, hogy épp csontú legyen! Mert meg van írva: II.Mózes 12,46.
Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban. (Jn 19,36
Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.)
2; Bécá egy darab főtt tojás. A tojásnak jelentése és jelentősége az alakjában van. jelentése pedig: minden körbejár! erre utal a prédikátor is:Prédikátor könyve 1. rész
1. A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
3. Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4. Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5. És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
6. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7. Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
8. Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9.A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
3;máror azaz keserűfű (torma-fejes saláta) Ez a keserű kenyérre utal, mégpedig a szolgaság keserű kenyerére.
4;Charoszet ami reszelt alma-körte-dió-fahéjj és bor-ból áll.
5; kárpász. ez valami zöldféle, de legáltalánosabban petrezsejem.
6;koréch ami ismét keserűfű pl. torma.
7; a bor. mindenki részére legalább 3,5 dl.
8; pohár (mindenkinek)
9; egy díszes serleg ez Nabiin Elijahu vagyis Illés próféta pohara.
10; egy tálka sós víz.
11; három darab páska. (kovásztalan kenyér)
12; ünnepi gyertyák (legalább kettő)
A Vacsora rendje:
1, Kiddus (hálaadás a borra) Yessua is így tette: Baruch Ata Adonaj, Elohejnu Melech ha Olam boré pri hagafen.( Áldott vagy Örökkévaló, a világ Királya,teremtője a borág gyümölcsének.)
2; Urchác ( Rituális mosakodás. ez a kézmosást jelenti,és jelzi a megtisztulást.) Érdekesség kedvéért lássuk Jn.13-at.... de mi tette a tanítványokat tisztává? Nos írva van: Jn 15,3
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. Ezért aki Tanítvány, az Yessua által megtisztított vagyis Tiszta! És ahogy az Úr mondta: Jn.13,10.
Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok...
Mosakodás előtt mondjuk: Baruch ata Adonaj, Elohejnu Melech ha Olam, Áser kidösánu,bö micötáv vö civánu,ál nötilát yadájim. (Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya,
aki megszentelt minket parancsolataival és megparancsolta nekünk a kézmosást.)
3;Kárpász vagyis a keserű fű. ebbe mártják a keserű füvet, ez utalás a rabszolga munkára és arra hogy izzadsággal és könnyekkel ették a kenyerüket.)
A Háláadás pedig így hangzik: Baruch ata Adonaj Elohejnu Melech ha olám boré pri ha adama.
4;Jáchác A középső Páska kettétörése.A pászka nagyobbik felét további darabokra törik és elrejtik. A pászkának ezt a széttört részét ezután áfikománnak nevezik és a vacsora vége felé elfogyasztják. A kisebbik (össze nem tört) darab visszakerül a másik két pászka közé.
Emlékezzünk Yessua szavaira Pál tolmácsolásában: 1Kor 11,24
És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Majd ezek után a felolvasás következik...Nem szándékozom a Peszachi vacsorát online módon megtartani. Ami szándékom volt ezzel az annyi csupán, hogy megmutassam nektek: Ennek az Ünnepnek nincs semmi kapcsolata a húsvéttal. A Megemlékezés és az Őrködés estéje ez, nem kis félelemmel,se mindenképp készültségben! Ezért mondja az Úr Igéje: II.Mózes 12,11.
És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
De vajon miért kellett sietséggel enni ezt a Páskát? Nos azért, mert a szabadulás nem kisétálás, hanem valóságos kirobbanás kell hogy legyen, mégpedig valóságos nyomás hatására! Azért, hogy akik kiszabadulnak, eszükben sem legyen visszanézni-elmélázni mint mondjuk megesett ez Lót feleségével.
Állj készenlétben mindenkor! Ha az Úr szól, azonnal menj minden késlekedés nélkül! Ha kiszabadulhatsz e világ hatása alól, ne mélázz, ne is kívánkozz vissza a világba!
Mivé lett az Isten parancsolatja szerint való ünnep? Yessua nem kergetett nyuszikat, nem keresett nyuszitojást a kertben vagy a lakásban, nem locsolta a lányokat...
De van ennek egy még rettegettebb aspektusa is, Mégpedig: Antiokusz Epifánész tette először, hogy a Szent helyen tisztátalant áldozott és ezzel megfertéztette azt.
A Tisztátalan áldozat a disznó volt... Erre következett a Makkabeusok lázadása, amit Isten megsegített, és az Izrael felkelői Isten segítségével megtörték Antiokusz Epifánész hatalmát! Ami Antiokusz-nak nem sikerült, az Rómának összejött...(ezidáig)
De most ne erről beszéljünk!
Mi mind, akik Isten kegyelméből felismertük Yessuában a megigért Messiást, tudjuk, hogy Ő az Isten Báránya, akinek vére által van menekvésünk!
Oszlassunk hát el egy sokak által nem ismert-vagy félre ismert dolgot...Pál ezt írja:I Kor.11,
23. Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24. És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
Ez tehát az Úrvacsora, így és ezért hirdessük az Úr halálát! Mert Ő megáldoztatott azért, hogy mi megmenekülhessünk,hiszen az Ő áldozata, a mi menekülésünk záloga! De- és egybe véve a Páska rendtartással ( szidrával)- nem pusztán az Áldozat haláláról kell elmélkedni, hanem mindarról- és mindazt kell elbeszélni-hogy mitől menekedtünk mi meg általa!
Hogy mit jelent a vér? III.Mózes 17,11.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Azért nevezzük ezt "Helyettesítő áldozatnak" Mert az Áldozat magára veszi a bűneinket és azok büntetését-mi pedig az Ő tiszta életét vesszük magunkhoz! Nem pusztán arról van szó-hogy helyettünk elviszi a balhét-hanem arról-hogy mi az Ő tisztaságát öltözzük föl!
Így is van megírva: II.Kor.5,15.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
Lényegében erről szól, a Hámác ( hámec) eltakarítása is.( Kovász) A Kovász a bibliában a bűnt-azaz az engedetlenséget szimbolizálja! Amikor az Örökkévaló eltakarítja a bűnt-lényegében ugyan azt teszi-amit nekünk is parancsolatba adott.
Az Ígéret földjén, nem lesz többé bűn! ( engedetlenség)!!! Jel.21,27.
És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
Láthatjuk Testvérek, hogy bár az Örökkévaló a népe számára a szabadulást megígérte ( ebben benne volt a sokasodás és a gazdagság is... Pontosan úgy, mint ahogy ezt Nekünk is megígérte ezen testi élet után-és az ígéret földjén az Úr.) ( I Mózes 15.)
Szóval bár az ígéret megtétetett-de annak kezdete, nem autómatikus volt, hanem a nép-ezirányú kérése indította be.
(II.Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek. )
Láthatjuk azt is, hogy az ígéret az egész népre vonatkozott...illetve... az egész népre? Nos ez egy érdekes téma...Mert az Örökkévaló ígérete-Ábrahám magvának tétetett...de ki Ábrahám magva? nos azok, akik Ábrahámhoz hasonlóan-Teljes engedelemben követik az Urat!
Ezt nem lehetséges megörökölni-ezt meg kell élni! és hogy ez mennyire így van-azt mi sem példázza jobban annál, hogy akik nem engedelmeskedte az örökkévaló-Páskára vonatkozó parancsának-ott a pusztító tett rövid de emlékezetes látogatást-míg azok akik engedelmeskedtek az Isten parancsolatának-megmenekedtek...
Csak zsidóknak szólt a parancsolat? Nos azt is tudjuk, hogy meg van írva: II.Mózes 12,37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
A Következő kérdés-ami tisztázásra szorul: Izrael Istenét-lehetséges-e Izraeltől függetlenül követni? Nos ahogy írva van: II.Mózes 12, 43. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
44. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
45. A zsellér és a béres ne egyék abból.
46. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
47. Izráel egész gyülekezete készítse azt.
48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
Tehát a kulcs mondat erre a kérdésre válaszul: "és legyen olyan, mint az országnak szülötte." Pál-Szelíd olajfáról szóló írása szerint (Rm.11. ) Nem egy vad olajfa-és egy szelíd olajfa-hanem a vadolajfa ágai-beoltatnak a szelíd olajfába!
A Kersztény körökben ismert: " Úrvacsora- tehát a Páska vacsorából származik- és erre ugyan az a törvény vonatkozik-annak minden vonzatával együtt!
-
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:...
Áldott Testvérek, az elmúlt alkalommal a Peszach ünnepéről beszéltünk,de minthogy még tart ez az ünnep, folytassuk is ezzel.
Tehát átbeszéltük a Szabadulás előzményeit; a Szabadulás menetét-ma este pedig a Szabadulás következményeiről fogunk beszélni.
Az első vers, ami ma felolvasásra került, az arról tesz bizonyságot, hogy az Örökkévaló-még a nép rabszolgaságának idején, parancsolatok által rendelkezett a nép számára, így tudatva velük hogy mit és hogyan tegyenek ha szabadulni-élni akarnak.
Vegyük észbe Testvérek, hogy Izráél népének tétetett az ígéret az Örökkévalótól, és Ígértbe foglalta az Örökkévaló, hogy a népét-bár rabságra kerül, de az idő elteltével megszabadítja-sőt: A szolgaságból való szabadulásukkor-
nagy gazdagsággal jönnek ki...I Mózes 15, 13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
De nem autómatikus-és nem magától értetődő, az ígéret beteljesedése.
Ennek a ténye-és mibenléte-Jézus szavaiban is fellelhető-jelezve ez által, hogy ebben sincs semmi változás!
Jn.6, 63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Ill.:
Jn.14, 5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Tehát a szabadulás, illetve az Örökkévalóhoz való közeledés-az Isten jó ígéreteinek öröklése-igenis kritériumokhoz vannak kötve!
Lényegében erről tanít Pál is. Apcsel.17,24.
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25.
Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26.
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27.
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Tehát a mai-keresztény körökben elfogadott és gyakorolt tanításoktól eltérően: sehol nem találjuk azt hogy: "Fogadd el az Úr kegyelmét"...Hanem azt látjuk, hogy szigorú kritériumoknak kell teljesedniük a megtérő részéről, sőt: a Halacha menetében, ezen
szigorúság csak egyre növekszik... ezt nevezzük megszentelődésnek. Részben azért, mert a megszentelődés-elválasztódást jelent! elválasztódunk és eltávolodunk e világtól-miközben egyre közelebb kerülünk az Örökkévalóhoz.
Tehát az egykoriak, akik a Szolgaságból kijöttek-még szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy bár az Örökkévaló ígéretei már elkezdtek rajtuk beteljesedni, hiszen megszabadultak a szolgaságból,
Az őket üldözők a tengerbe vesztek,mindezek tetejében meg is gazdagodtak... mégsem tökéletesek még az Isten szemében, és ha abban az állapotukban közelednének az Istenhez, akkor az Örökkévaló jelenlétében-ők is az Örökkévaló ítélete alá esnének.
Mózes II. könyve 19. rész
1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
8. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
9. És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
10. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
11. És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
12. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
13. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
14. Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
15. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
16. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
17. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
18. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
19. És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
20. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
22. És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
23. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
24. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
25. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
Hogy ez mára megváltozott volna? Nos semmiképpen sem!
Zsidókhoz írt levél 12. rész
1.
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2.
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3.
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4.
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5.
És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
6.
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
7.
Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8.
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9.
Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
10.
Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11.
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
12.
Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
13.
És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
14.
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15.
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16.
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18.
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
Mindezeket a tényeket egybefoglalva azzal a kérdéssel találjuk magunkat szemben: " Akkor ki Üdvözülhet tehát?"
Nos ahogy a prófétánál olvassuk: Ézsaiás 33,14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16.
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17.
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
..." Igazságban jár"... De hogyan lehet az Igazságban járni? Mi az Igazság???
Nos ahogy ezt már olvastuk is: II.Mózes 19, 5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Hogy ez mennyire szól a maiakhoz? Nos annyira, hogy azok-akik akkor tanui voltak ezen kijelentésnek, Nem voltak mindnyájan Papok, mert közűlük csak a Leviták lettek azok... Mi pedig:
1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket...
"sötétségből-világosságra; azaz: Szolgaságból-szabadságba!
Tehát úgy tűnik, hogy az Úr Igéje az Igazság-és annak megtartása az Igazságban való járás... És pontosan ez az-amit Jézus a Főpap-i imájában ki is mond:
Jn.17,16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
Figyelünk? " 20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem..."
Hogy lássuk hogy nincs semmi új ebben sem, hanem csak a régi-az eleve elrendelt: V.Mózes 29, 9.
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10.
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
Tehát mindezekből megérthetjük: Szükség van az Igére-hogy tudhassuk mi a jó az Örökkévaló szemében és mit gyűlöl, hogy tudhassuk mit vár tőlünk-és mitől tilt...
Tehát kell az Ige, mint vezető-mint... PÁSZTOR?!
Ez az egykoriakban is felmerült, és kérték is! Tehát ha van megtérők imája, akkor ez lenne az ma is:
V Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Ugye autómatikusan adódhat a kérdés: "Izráel?" tehát ez csak a zsidóknak adatott volna?
Nos ahogy az eddigiekben tárgyaltuk: V.Mózes 29,14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
Jn.17, 20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem.
Illetve: 4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
...És ugye... Itt mindenki: Ábrahám-Yichák vö Yakov Istenét-az Izráel Istenét vallja egyedül Istennek?! Tehát a hozzá való Megtérés-valójában a beoltatás is!
-
Sámuel I. könyve 3. rész
1. És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.
2. És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),
3. És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:
4. Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok!
5. És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék.
6. És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le.
7. Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.
8. És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.
9. Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére.
10. Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!
11. És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele.
12. Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem.
13. Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket.
14. Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.
15. Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.
16. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
17. És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, a mit mondott néked!
18. Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.
Áldott testvérek, e mai esti alkalommal figyeljük meg, hogy a szolgálat végzése, az Isten Ismeret, a tudás... mennyire nem elég, az Isten Irgalmához, és ebből kiindulva járjunk utána annak a kérdésnek, ami-Jézus tanítványaiban
is felmerült, azaz:Mt 19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
20.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21.
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
22.
Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
23.
Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
24.
Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
25.
A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?
26.
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
Ez a két történet, érdekes párhuzamot mutat, hiszen a hívő emberek többsége úgy vélekedik, hogy egy gazdag embernek-minthogy semmire sincs gondja-minden idejében az Úrra tud figyelni...
Éli Főpap ezt szintén megtehette, hiszen pont ez volt - minden dolga...
Nade: Mindenek előtt, nézzük meg-mi volt Éli bűne?
I Sámuél 2, 27. És eljöve Istennek embere Élihez, és monda néki: Így szól az Úr: Nem jelentettem-é ki magamat atyád házának, midőn Égyiptomban a Faraó házában valának?
28. És kiválasztám őt papnak Izráel minden nemzetségei közül magamnak, hogy áldozzon az én oltáromon; hogy füstölő szert füstölögtessen, hogy az efódot előttem viselje; és atyád házára bíztam Izráel fiainak minden tüzes áldozatait.
29. Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem e hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hízlaljátok az én népem Izráel minden áldozatának elejével.
30. Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én előttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.
Élinek-Istentől való megítélése, a fiai bűne volt... mondják ezt sokan, pedig nem! A Fiai valóban megútáltatták az emberekkel az Istennek való áldozatot, ahogy ez írva is van: I Sámuél 2,12. Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat.
13. És a papoknak ez vala szokásuk a néppel szemben: Ha mikor valaki áldozatot tesz vala, eljött a papnak szolgája, midőn a húst főzték, és a háromágú villácska az ő kezében vala;
14. És beüti vala a serpenyőbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, a mit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. Így cselekesznek egész Izráellel, kik oda mennek Silóba.
15. És minekelőtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, hanem csak nyerset.
16. És ha az ember azt mondja néki: Hadd gyújtsák meg most a kövérét, azután vedd el, a mint lelked kívánja: akkor azt mondják vala: Semmiképen nem, hanem most adjad, mert ha nem, erővel elveszem.
17. Igen nagy volt azért az ifjaknak bűne az Úr előtt, mert az emberek megútálják vala az Úrnak áldozatát.
Ez a Fiak bűne volt, és ők meg is haltak a bűnükért. De Éli? Hiszen nem ő tette ezeket... Élinek volt Isten ismerete,Éli Tanította-nevelte Sámuélt, Éli segítsége által tudta meg Sámuel is, hogy az Úr szólítja őt...
tehát ez pont bele is illene abba a téves felfogásba- hogy a Fiak épp úgy felelnek az Apák bűneiért-mint az apák a fiak bűneiért... Mondom ez alapjaiban téves felfogás.
Mindenek előtt, szeretnék rámutatni, hogy ez, hogy a fiak elhagyták az apjuk példa adását, Sámuélnél is fennált- mégsem lett megvetett az Örökkévaló előtt.
Sámuel I. könyve 8. rész
1.
És lőn, hogy a mikor Sámuel megvénhedett, az ő fiait tevé bírákká Izráel felett.
2.
Elsőszülött fiának pedig Joel volt a neve és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak.
3.
De fiai nem járának az ő útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet.
4.
Összegyűlének azért Izráelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.
5.
És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.
Hogy mi az oka annak, hogy Sámuelt a fiai bűne miatt, nem vetette el az Úr? Nos meg van írva: Ezékiel próféta könyve 18. rész
1.
És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2.
Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3.
Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4.
Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!
Mindenki önmagért ad számot ugyanis! Bááár... nos a számonkérés- számadás, valamiért nem fér bele a mai felvilágosult kersztényi nézetbe-sőt: Tagadják ezek valóságát... ( na bumm... és akkor mi van ha tagadják? attól ezek még nagyon is valóságosak.)
A Máté 7,21-23-ig, nem az ítéletről szól? és a Máté 25,31-46-ig nem az ítéletről szól??? Vagy a II.Kor. 5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. -ez nem az ítéletről szól?
És a jelenések 22,11-15... és még nagyon sok ige szól a számadásról-mint az ítéletről-amely meg fellebbezhetetlen és Örök ítéletet hirdet.
Tehát akkor és ezek után-járjunk a végére- Éli bűnének...
I Sámuél 3, 16. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
17. És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, a mit mondott néked!
18. Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.
Na ez a gond Testvérek, hiszen azt látjuk: Éli-kötelezi Sámuélt, hogy mindent mondjon el neki, amit az Úr rábízott... Ebből úgy tűnik, hogy Éli nem fél az Igazságtól, hogy kész felvenni a feddést.
Ez nem kis dolog-mert bizony a Hívők többsége nem akar szembe nézni az Isten ítéletével, és szépen csöndben szeretné el sunnyogni a dolgot... Ezzel szemben Éli tehát: Kötelezi-Sámuelt-hogy kíméletlenül adja elő a teljes Igazságot.
De mi történik ez után? "18. Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik. "
Ez ellen az Istenfélő magatartás? Ezt kellett mondania egy olyan embernek akinek van Isten Ismerete, aki ismeri az Örökkévaló Igéjét, akinél jobban nem tudta az emberek közül senki a törvényt???
A Törvényt??? Igen a Törvényt! Éli-Főpap volt akkor. tehát neki kötelessége lett volna a Fiait inteni, és az után-ha az intés hatástalan, a Törvény szerint kellett volna eljárnia. Ezzel máris rendezett lett volna az ő státusza az Isten előtt.
Ezékiel próféta könyve 18. rész
1. És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2. Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3. Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4. Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!
5. És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik;
6. Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik;
7. És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezőnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi;
8. Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt;
9. Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten.
10. És ha erőszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból;
11. Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette;
12. A szűkölködőt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett;
13. Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen ő rajta!
14. S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint:
15. A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izráel házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertézteti,
16. És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi;
17. A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen.
18. Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és a mi nem jó, azt cselekedte népe között: ímé meghal a maga vétkéért.
19. És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolatimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen.
20. A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.
21. És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.
22. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.
23. Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
Ugye most jön az, hogy valaki emlékeztet engem arra az apróságra, hogy már az Új szövetség idejét éljük ( nem mintha egy pillanatra is elfelejetettem volna.)...
És ezzel mi legyen akkor?
Mt.19,16.
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
17.
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
18.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
19.
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
20.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
21.
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
Sokan, érdekes módon közelítik meg ezt a fejezetet... számukra a 21-es vers, eltörli a megelőző 4 verset...Tehát ad abszurdum: Szerintük el lett törölve a törvény.
De az Igazság az, hogy az Üdvre jutás kritériumaként-Jézus, a Törvény megtartását említi! A Tökéletesség az ennél is több, de ez nélkül nem lehetséges azt elérni.
Hogyan követhetné valaki az Élet Igéjét-ha nem engedelmeskedik neki? Jézus a Testé lett Ige!
Tehát a mai alkalom summája: Nem elég a Tudás és a lehetőség, hogy az Isten országába jusson valaki! Nem hivatkozhatunk tudatlanságra, hiszen akkor máris Igaztalanok lennénk!
Hiszen meg van írva: ( és ez pont az Új szövetség kritériuma) Ezekiél 36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Tehát, ahogy a Pródikátor mondja: Préd.12,11.
És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.
12.
És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
13.
A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
14.
Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15.
A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16.
Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
És még valami: Élinek is volt az Örökkévalótól egy ígérete: I Sámuel 2, 30. Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én előttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.
Van egy másik Prófétai szó-ugyan ennek kapcsán: Malakiás próféta könyve 2. rész
1.
Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok!
2.
Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!
3.
Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.
4.
És megtudjátok, hogy azért adtam néktek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura.
5.
Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet, és megalázta magát az én nevem előtt.
6.
Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből.
7.
Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.
Megmondom nektek, miért érdekes ez az Igerész: Nos azért, mert: I Péter 2, 9. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Királyi Papság... Tehát mindezek ránk is vonatkoznak...
-
Nem az adottságok-hanem a teljesítmény?
Máté 25,13.
Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
14.
Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15.
És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16.
Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17.
Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18.
A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19.
Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20.
És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21.
Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22.
Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23.
Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24.
Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25.
Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26.
Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27.
El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28.
Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29.
Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30.
És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Áldott testvérek. Ezen Igerészről-már több alkalommal is beszéltünk, de nézzük újra-egy másik aspektus mementójaként, nevezetesen: Az Örökkévaló előtt, az adottság a fontos-avagy a Teljesítmény?
VAnnak nézetek, miszerint a többség az szerint gondolkodik-hogy annak a jó, aki többet kapott az Istentől-hiszen azzal jobban lehet gazdálkodni. Szerintük ez az Igeszakasz is erről tanúskodik...
Azonban azok akik így gondolkodnak-nem vettek észre egy lényeges kitételt: "15.
És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele."
Nem vagyunk egyformák... Az Örökkévaló mindannyiunk erejével és környezetünkből adódó lehetőségeinkel is tisztában van. Az általános véleménnyel ellentétben: Nem vár tőlünk lehetetlent sem.
Egyszerűen csak megpróbál bennünket, hogy tartjuk-e a szavunkat? Hiszen megígértük neki mi mindannyian, hogy egész életünkkel-Őt szolgáljuk.
Ha tehát az egész életünkkel-akkor ez jelenti azt is- hogy a lehetőségeinkkel-és az adottságainkkal is!
Jézus mondja: Mt 5,41
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
A Messiás a Tanításában azt mutatja nekünk, hogy ott ahol a mi erőnk-türelmünk-tudásunk-bölcsességünk...elfogy-ott kezdődik az Isten ereje-türelme-bölcsessége... és ezeket ott és akkor nekünk biztosítja.
Ám hogy ezzel élhessünk-önmagunkból ki kell hozni a száz százalékot, tehát a teljességünket-mindenünket kell adnunk, és azt, mintegy: Megduplázza az örökkévaló.
Ha megfigyeljük a történetünket, akkor azt látjuk, hogy pontosan ez is történik a példában. Kettő-megduplázta a rábízottakat-míg a harmadik nem élt azzal, amit kapott. Nem a mennyiség volt a döntő-hanem az,
hogy megtörtént-e a duplázás? Azaz: Adtad-e magad az ígéreted szerint-vagy sem? Megígérted hogy teljes életeddel fogod-Őt szolgálni!
Préd 5,4
Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd!
És amikor te, minden lehetőséged-erőd-bölcsességed szerint,teljesíted a te részed-akkor azt az Örökkévaló megduplázza.
Van egy másik nézet is a kérdésünkről: Nevezetesen amit a Messiás is mondott:
Luk.12,47.
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
Ez kijózanítóan hathat azok számára, akik a nagyobb tudásért-nagyobb dolgokért ácsingóznak, és irigykednek azokra-akiknek a nézetük szerint több adatott.
Bár a Szent Tanm bizonysága szerint-akikre az Örökkévaló-( emberi szemmel láthatóan ) nagy(obb) dolgokat bízott, azok éppen nem voltak boldogok ettől, és nem voltak elégedettek önmagukkal.
Akár a Próféták-akár az apostolok esetében azt látjuk, hogy a hiányosságaikat látták-és nem az emberi gondolkodás szerinti teljesítményeiket.
A Hiányokat látták többnek, mint a megtett dolgaikat. Egész földi pályafutásukban önmagukat kritizálták-saját maguk kritikusai voltak.
Tudták mi mindent biztosít(ana) az Örökkévaló-és az miatt aggódtak- hogy ők teljesítik-e az saját részüket? Ennek okán voltbennük az az Igyekezet a szolgálatukban.
Figyeljünk meg egy példát:
Mózes IV. könyve 12. rész
1.
Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, a kit feleségül vőn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül.
2.
És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is? És meghallá az Úr.
3.
(Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.)
4.
Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének ők hárman.
5.
Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál; és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten.
6.
És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.
7.
Nem így az én szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész házamban hív.
8.
Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?
9.
És felgyullada az Úr haragja ő reájok, és elméne.
10.
És a felhő is eltávozék a sátor felül, és ímé Miriám poklos vala, fejér mint a hó; és rátekinte Áron Miriámra, és ímé poklos vala.
11.
Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek Uram, ne tulajdonítsad nékünk e bűnt; mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk!
12.
Kérlek, ne legyen olyan Miriám mint a holt, a melynek húsa félig megemésztetik, mikor kijő az ő anyjának méhéből.
13.
Kiálta azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!
14.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az ő orczájára, avagy nem kellene-é szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a táboron kívül, és azután hívassék vissza.
15.
Kirekeszteték azért Miriám a táboron kivül hét napig. És a nép nem indula tovább, míg vissza nem hívaték Miriám.
A hármas vers egy picit itt félre van fodítva-mert eredetileg ez így szól: "váis Mose ánáv meod mikol, ha ádám aser ál pánáj háádámá."
azaz: A Férfiú Mózes pedig SZERÉNYEBB volt, minden embereknél,kik az egész föld színén vannak.
Tehát nem szeíd-hanem Szerény! Mert tudta hogy mire híta Őt az Örökkévaló-de nem gyakorolt hatalmat-mások fölött-hanem épp ellenkezőleg: Alázatos volt akkor is, amikor a személyét támadták.
Mózes nem védekezett-hanem védelmet kért az Örökkévalótól. Nem hivalkodott az Istentől kapott kiválasztásával-hanem alázatos volt egész pályafutása alatt. Mint Pásztor- tudta hogy számadása van a nyájért, mely rá bízatott.
Mint kiválasztott: Tudta hogy számadása van az Isten előtt.Ezek őt-nem önteltségre sarkallták-hanem Józanságra-igyekezetre-alázatra-Szerénységre!
Mózes a rábízottakért, a maga életéről-teljességgel lemondott, és ez látható a "teljes idejű szolgálatában is, ugyanakkor ennél messzebb is elment amikor azt olvassuk felőle: II.Mózes 32,31.
Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
32.
De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál.
Mondhatjuk róla: Ő valóban odaszánt volt azokért, akikért közbenjárt az Istennél. Mi vajon meddig megyünk el azokért akikért közbenjárunk? Mennyit vagyunk hajlandóak áldozni azokért, akikért felelősek vagyunk?
Egyáltalán: Mennyi felelőséget vagyunk hajlandóak vállani? A legtöbben már ott meghátrálnak-amikor, megvetéssel kerülnek szembe,és már akkor el kámpicsorodnak, amikor ellenállásba ütköznek.
Feladják a szolgálatukat! De Jézus sem vágta a keresztet a tömegbe-és nem mondta azt: Ha jobban tudjátok- akkor csináljátok ti!
Jézus nem is vitatkozott a tudást illetően. : Jn.9,39.
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
A Vakság a biblia nyelvén azt jelenti: aki nem látja az Igazságot. ( nincs tudása-nincs világossága)
Jézus nem mondta: Én jobban tudom! Megvetteték-lenézték-hamisan vádolták...Mégis odaszánt volt azokért akiket rábízott az Örökkévaló.És ezekért közben is járt-és közben is jár!
János Evangyélioma 17. rész
1.
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2.
A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4.
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5.
És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök...
Jézus-mindvégig alázatos és szerény maradt-és teljesen megfutotta a pályáját-melyet az Örökkévaló neki szánt.
Jézus önmagát-teljességgel odaszánta a szolgálatáért. Jézus szörnyű kínhalált is szenvedett értünk... És az Isten része? Nos Isten feltámasztotta Őt a halálból-ilymódon toldotta meg-Jézus szolgálatát.
Az engesztelés nem azzal ért véget, hogy Jézus meghalt-hogy a bűneinkért engesztelést adjon-hanem azzal, hogy az Örökkévaló, Feltámasztotta Őt a halálból. Ez jelenti azt is, hogy elévülhetetlenné-Örökkévalóvá tette az engesztelést, és jelent még valamit:
Mi is a halál definíciója? Elválasztott állapot ugye? Nos mivel az Örökkévaló- Jézust, Feltámasztotta a halálból, Megszüntette az elválasztottságot is! ( illetve mindenki számára lehetővé tette- az elválasztás nélküli életet!)
És ily módon nincs elválasztás Jézusban: Istentől és emberektől sem!
Nem az adottság a fontos tehát-hanem az, hogy azzal amit kaptunk-hogyan gazdálkodunk! tehát hozzuk ki magunkból,és a lehetőségeinkből a legjobbat- hogy azt az Örökkévaló kipótolja-megtoldja az Ő hatalmával, és valami fantasztikus dolog születhessen!
-
Jer.32,26.
És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:
27.
Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem?
28.
Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én odaadom e várost a Káldeusok kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, hogy bevegye azt.
29.
És bemennek a Káldeusok, a kik ostromolják e várost, és e várost felgyújtják tűzzel és felégetik azt, és a házakat is, a melyeknek tetején füstöltek a Baálnak és áldoztak idegen isteneknek, hogy engem haragra ingereljenek.
30.
Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságoktól fogva csak azt cselekedték, a mi gonosz az én szemeim előtt, és az Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem az ő kezeik cselekedeteivel, azt mondja az Úr.
31.
Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, a melyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elől.
32.
Az Izráel fiainak és a Júda fiainak minden bűnéért, a melyet cselekedtek, hogy felháborítsanak engem, ők magok, az ő királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda vitézei és Jeruzsálem polgárai.
33.
És háttal fordultak felém és nem arczczal, és tanítottam őket jó reggel, és noha tanítottam őket, nem voltak készek az intés befogadására.
34.
Sőt az ő útálatosságaikat behelyezték a házba, a mely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt.
35.
És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, a mit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék, hogy Júdát vétekre vigyék.
36.
És most azért azt mondja az Úr, Izráel Istene e városnak, a mely felől ti mondjátok: Odaadatik a babiloni király kezébe, fegyver, éhség és döghalál miatt:
37.
Ímé én összegyűjtöm őket mindama földekről, a melyekre kiűztem őket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban.
38.
És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek.
39.
És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok.
40.
És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tőlök és a velök való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem.
41.
És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.
42.
Mert ezt mondja az Úr: A miképen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképen hozom rájok mind azt a jót, a miket én ő felőlök mondok.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal, ezen igén induljunk el...
Beszéltünk már arról, hogy az Isten-mindenek előtt és mindenek felett Igaz Isten, aki nem hagyja a bűnt-büntetlenül!
A Hívői élet, a megtérésről szól, és a megtérés-a helyreállítással veszi kezdetét. Azaz: Éltem eddig Isten nélkül és az Ő szabályai nélkül, mostantól pedig Istennel és az Ő szabályaival.
De nem úgy, hogy az eddigieket-nagyvonalúan elfelejtem, és az elrontott alapokra építem az új életet-hiszen akkor nem állhatna meg az építmény. Hanem úgy, ahogy Zákeus történetében:
Lukács Evangyélioma 19. rész
1.
És bemenvén, általméne Jerikhón.
2.
És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
3.
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
4.
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
5.
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
6.
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
7.
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
8.
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
Zákeus több ponton vétett a Törvény ellen- és ezen módon gazdagodott meg... Vámot szedett a népe fiaitól-patvarkodott-az elelngedést nem gyakorolta és így gazdagodhatott meg.
Minthogy életének ezen pontján, arra jutott, hogy Isten irgalmát választja- szemben a földi javakkal, ezért Isten szerint rendezi a dolgait.
Valójában erre utal-Jézus mondása, miszerint: Mt.9,16.
Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.
17.
Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.
Az Új életet-Új alapokra építjük! tehát helyre állítjuk az eddigi életünket-Isten szerint rendezve a dolgainkat. Itt van a helye a Bűnbánatnak, és a helyre állításnak.
Mt.5,23.
Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24.
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
Mi egyebet is adhatnánk az Istennek ajándékul-mint önnön magunkat?! De még ezt is Tőle kaptuk! De az egyetlen ami által igazán tiszteljük Őt, az az életünk, amit teljességgel neki adunk.
Vannak akik nem így látják, és az Örökkévaló türelmét a kegyelme jeleként aposztrofálják... Részben igazuk is van-de nem teljességben. Isten türelmes Isten, de nem szabad a türelmével vissza élni!
Erről szól a következő Ige is: Jer.2,33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
Ugye, mintha csak a maiakhoz szólna-akik a szeretetre hivatkoznak ( bár csak magukra vonatkoztatva-mert ők más irányában ezt nem alkalmazzák) ,és a maguk tökéletes állapotukat abban látják- hogy nem súlytja őket az Isten haragja ( még)...
Péter Apostol II. levele 3. rész
1.
Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem;
2.
Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról:
3.
Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak,
4.
És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva.
5.
Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;
6.
A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:
7.
A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.
8.
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
9.
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
10.
Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
11.
Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
12.
A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!
13.
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.
14.
Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.
Ezen Igeszakaszról a legtöbben azt gondolják-hogy csupán a kívülvalók miatt vár az örökkévaló...
de akkor mit jelent a következő Ige?
Ézs 30,18
S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
Tehát figyeljük meg szó szerint, kikhez intézi a szót Kefá: "9.
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson."
Mi rendezzük az életünket az Örökkévalóval előbb, és utána igyekezzünk a mások tökéletesbítésére!
Jézus mondja: Máté Evangyélioma 7. rész
1.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2.
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3.
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4.
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5.
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
Bizony a legtöbb esteben akkor nehezednek meg a dolgaink, amikor elkezdjük az Istennek való engedelmességet, azaz amikor a megtérés utára lépünk...
II.Mózes 4,24. És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni.
25. De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
26. És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.
Ugye mennyire érdekes ez a történet? Az Örökkévaló-megkeresi, Mózest, és megbízza őt a feladattal... Mózes ellenkezik, és mikor végre rászánja magát, hogy engedjen az Örökkévalónak...(?)
Hirtelen szemben találja magát az Örökké valóval...
Ugyanis: Mt 9,16
Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.
A Törvény pedig így szólt- Mózes számára: I Mózes 17,7.
És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
8.
És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.
9.
Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
10.
Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
11.
És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
12.
Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.
13.
Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken.
14.
A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.
Azaz: Mielőtt az ígért földére bevinne másokat-előbb arra figyeljen, hogy ő maga bemehessen! és ez ennyire komoly!!!
Zsidókhoz írt levél 12. rész
1.
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2.
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3.
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4.
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5.
És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
6.
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
7.
Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8.
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9.
Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
10.
Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11.
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
12.
Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
13.
És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
Még erre a versre, szánjunk egy kis figyelmet: 13.
És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
Hogy ez arra inspirálna hogy gyógyítsuk meg magunkat? Hogy valljuk meg hogy meg gyógyultunk?
Nos nem! Hanem a következőkre figyelmeztet: Mózes V. könyve 32. rész
1.
Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2.
Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3.
Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4.
Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
A Biblia nyelvén az a szó hogy: Sánta- jelenti: Aki nem jár egyenesen az Úr Útján.
Az Isten Igéje az Igazság! ( Jn.17,17.) Tehát az Jár egyenesen- az gyógyul meg az Isten szemében, aki az Ige vezetését követi!!!
-
V.Mózes 23,21.
Ha fogadással ígérsz valamit az Úrnak, a te Istenednek: ne halogasd annak megadását; mert bizony megkeresi azt rajtad az Úr, a te Istened, és bűnül tulajdoníttatik az néked.
22.
Ha pedig nem teszesz fogadást, bűn sem tulajdoníttatik néked.
23.
Ügyelj arra, a mi ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, a mit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az Úrnak, a te Istenednek.
Áldott testvérek. Ezen Igék rendkívül megszívlelendőek számunkra, és óvnak bennünket az ígérgetésektől-fogadásoktól-esküvésektől, melyek nem teljesülése esetén-függetlenül attól-Miért nem teljesítettük azokat-bűnünkül
tulajdonít nekünk az Örökkévaló.
Jézus tanít bennünket ezzel kapcsolatban-és egyben magyarázatot is ad:Mt.5,33.
Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34.
Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35.
Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36.
Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37.
Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
Elsőként is tisztázandó- mit jelent a hamis eskü?
A definíciója pedig roppant egyszerű: Oly eskü-ígéret, ami nem teljesül-vagy nem is teljesülhet!
Miért nem teljesülhetnek esetleg az ilyen ígéretek? Mert annak betöltése esetleg nem rajtunk áll esetleg. Jézus mondja: "34.
Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35.
Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36.
Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;"
Nem a miénk, és nem dönthetünk ezekről-nincs hatalmunk teljesíteni az ígéreteinket. illetve, és a következő ok lehet a felelőtlen ígérgetés, amit később megbánunk, és nem is akarjuk teljesíteni azokat.
Különböző okai lehetnek a megbánásnak.
1; Nem voltunk körültekintőek, az ígéretünk beteljesítésének vonzataival-következményeivel.( Bírák könyve 11, 30-40.)
2; Ugyan volt egy könnyelmű ígéret a részünkről, de később kiderül-hogy azért meg is kellene mozdulnunk, azt nem teljesíthetjük csupán karosszékben ülve! ( Lustaság)
3; Az ígéreteink betöltése-nem egyezik az Örökkévaló akaratával. Erre pedig példa lehet:Csel 23,12
Midőn pedig nappal lőn, a zsidók közül némelyek összeszövetkezvén, átok alatt kötelezék el magokat, mondván, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált.... ( béke poraikra)
És ettől kezdve, beszéljünk azokról az ígéreteinkről, amiket megfogadtunk az Örökkévalónak, ez történetesen egyezik is az Ő akaratával, és betöltésük kizárólag rajtunk áll...
Zsoltárok könyve 37,3.
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5.
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6.
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
Bízni az Úrban és Jót cselekdni-nem más- mint Engedelemben-teljes meggyőződéssel követni az Isten út mutatását. Tudva azt, hogy egyetlen jó cselekedet van az Isten előtt, ami nem más, mint az engedelmesség.
" E foldon lakozni" azt jelenti, hogy nem a világosságban kell világítani-hanem éppen ellenkezüleg: A Sötétségben! Nem lehet az életvitelünkre-gonoszságainkra-bűneinkre az magyarázat, hogy "dehát ilyen ez a világ..."
Az életünk nem lehet viszonyítási alap- minthogy például: A Szomszédom nálam is rosszabb... Itt ebben a gonosz és sötét világban mutassuk meg, hogy nem ide tartozunk, és más szabályok szerint élünk!
Jn.17,14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
" Hűséggel élni" Jelentése: Tudd hogy kié vagy! Tudd hogy kinek ígértél hűséget!
V.Mózes 4,24.
Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.
Hogy ez mit jelent? A Válasz Pál levelében van: 2Kor 11,2
Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
A Szövetségre lépés-valójában maga az eljegyzés! Ekkor a szerződő felekre, már a házasság törvénye!Hogy hol vana szövetség-és mily alapokra épül az?
V.Mózes 29,9.
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10.
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16.
(Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17.
És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
Illetve a szövetségi eskü pedig: V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Tehát a hűséggel élés jelentése: Engedelmeskedni az Örökkévalónak.
És hát akkor az ígéretek, amiket ugye megígértünk, de nem hogy nem teljesítjük-hanem már az első pillanattól kezdve-kibúvókat keresünk, hogy ne kelljen teljesítenünk azt-azokat:
1; Mindenben engedelmes leszek.
2; Követlek téged.
3; Használj engem Uram-mert szolgálni akarlak...
Ezen ígéretek-nem elvetendő ígéretek-sőt! Történetesen-tökéletesen Istennek tetsző ígéretek ezek-ha nemcsak üres locsi-fecsi ez, az ígérgető részéről...
És az Örökkévaló példát is ad nekünk az Ígéretek beteljesítésének kritériumáról.
IV.Mózes 23,19. Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
És Istennek ez a változhatatlansága az, ami bennünket Hitben tart! " Mert Ő Megígérte" És tudjuk, hogy az Úgy is van akkor!
És mi? " Ó dehát én csak ember vagyok..." Elég nagy baj az... Mert Jézus azért született emberin testben, azért adta magát értünk, és azért közölte velünk az Ő lelkét, hogy ne emberkét-hanem Istennek gyermekeiként éljünk!
II.Kor.5,15.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
És most nézzük a 36-os Zsoltár 5- 6-os versét: "5.
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6.
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet."
De csak a ránk tartozó dolgok-részünkről való betöltése után-számíthatunk erre!
Vannak akik abban reménykednek, hogy az Isten teljesítse be rajtuk az Ő ígéretét... Abban nem lesz hiba-Ő betljesíti... a kérdés csupán az: De melyiket?
Mert két ígérete van az Istennek.
V.Mózes 30,10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Ígért az Isten jót-vagy rosszat; Áldást vagy átkot... Ha neki engedelmeskedünk-tehát megtartjuk amit ígértünk neki-azaz a Hűséget, akkor az, az áldásunkra lesz.
ha pedig nem, akkor... Szóval melyiket választjuk? Mert itt van a hívó választási joga!
-
Péld 4,18
Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
Áldott Testvérek. A ma esti alkalommal ezen Igén fogunk elindulni...
Bár az Ige egyszerűnek látszik-mégsem értik oly sokan. Pedig a jelentése rendkívül fontos-pláne e mai felvilágosult nemzedék számára, amikor tagadják az Istennek való engedelem fontosságát-a megszentelődés elengedhetetlenségét...
Pedig Pál mondja: Korinthusbeliekhez írt II. levél 11. rész
1.
Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
2.
Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
3.
Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.
"Szeplőtlen szüzet" azaz: Botlás nélkül valót- vagyis: Tökéleteset.
Bizony, a tökéletességre kell törekedni, és ez nem emberi agymenés-hanem Jézus felhívása.
Mt.5,48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Sokan gondolják azt, hogy Jézus-mindent le egyszerűsített a számunkra, és az Örökkévaló parancsolatatit, szépen eltette az útból. Ez a tökéletességre való felhívása is, az ősi Igét idézi-bizonyságul, hogy nem törölte el a törvényt.
Mózes III. könyve 19. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
És az érdekesség kedvéért: Jézus a Tökéletességre való felhívását pont abban a szövegkörnyezetben tette-amikor az emberekkel való együttélés szabályait tanította...
Vajon az csupán a véletlen műve lenne-hogy a III.Mózes 19 az a fejezet, ahol a második Legfőbb parancsolat is írva van?
III.Mózes 19,18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
A Tökéletesség-azaz a Szentség jelentése: Elválasztódni-e világtól- és Istennek élni! Ennyire egyszerű... Ám vannak akiknek ezt is sikerül félre érteni.
Nem elég Istent szeretni-ugyanakkor az emberekkel ellenségesen-vagy közömbösen viseltetni. János mondja: 1Jn 4,20
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?
A Törvény bár két kőtáblán adatott-ámde ugyan az az Isten adta mindkettőt! Nem elégséges csak az egyiket megtartani!
Az Igaz Istentisztelet az Isten előtt: Mindenben engedelmesnek lenni Istennek. Tehát a törvény-két kőtáblán adatott... ( azért kőtáblán, mert örök!-ahoz nem lehet hozzá tenni-sem pedig elvenni abból.)
Mindkét kőtáblán-5-5 Parancsolat van. A Szülők tiszteletéről szóló parancsolat azért került az első kőtáblára-mert a szülők kötelessége a gyermekek-Istenfélelemre nevelése.
Tehát az első kőtábla, az Istennel való együttjárás szabályait tartalmazza, és ennek a kőtáblának a címe: V.Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Ez tehát az első Főparancsolat.
A Második kőtábla, az emberekkel való együttélés szabályait tartalmazza ( tő mondatokban) , És ennek a címe a Második főparancsolat: III.Mózes 19,18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
A kettő-együtt alkotja az egészet! Egyszer egy ember, elment Sámáj Ravhoz, és azt mondta neki: Rav- én felveszem a vallásotokat, és betérek, ha megtanítasz engem a törvényre, amíg fél lábon állok.
Bölcs Sámáj, fogta a botját, és elkergette ezt az embert-mondván: Viccet akar csinálni a törvényből...
Azzal a lendülettel ez az ember- elment Rav Hillélhez, és bekiabált neki: Rav-gyere ki! A rav ki üzent neki: egy perc, mindjárt jövök... az ember erre újra bekiabált: Nem rav-most gyere mert sürgős a dolog!
Rav Hillél tehát kiment hozzá, és az ember neki is ezt mondta: Rav: én felveszem a vallásotokat, és betérek, ha megtanítasz engem a törvényre, amíg fél lábon állok.
Rav Hillél erre azt válaszolta: Rendben. Amit szeretnél magadnak-azt tedd mással.-ez a törvény!... most pedig elmenvén-tanuld meg, hogy ez mit jelent!
Mennyire érdekes, hogy Jézus ugyan ezt tanította... ( MT.7,12.) És az mennyire érdekes, hogy Rav Hillél-párszáz évvel-a Messiás előtt élt.
Ha te férj lennél, örülnél-e annak, ha a menyasszonyod házában, más férfi szobra vagy képe lenne, és azokat imádná? Örülnél-e annak, ha a menyasszonyod-másokat dícsérne és dicsőítene?
Örülnél-e, ha egyetlen napot a hétből, nem adna csak és kizárólag neked???
Örülnél-e, ha valaki neked hazudna, és nem hihetnél neki? Ha el lopná tőled azt, ami a tied? Ha megcsalna a házas társad? ha az életedre törnének? ha hamisan vádolnának téged???
Ha igen-akkor mindent jól csinálsz... ha nem lennél ezektől boldog-akkor előbb te hagyd abba ezeket másokkal szemben!
A Törvény tanulása-az Igazságban való járás elsajátítása, egy folyamat... egy bejárandó út... ( ha úgy tetszik: Halacha)
Jer.32,39.
És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok.
40.
És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tőlök és a velök való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem.
41.
És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.
Az áldás ígérete-(mint látjuk) kritériumhoz van kötve!
39.
És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok.
Elsőként lássuk - mi az, amit a szívről (Lev) tudni lehet?
Ez.36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Ez tehát az Új szív-és az Istentől kapott lélek ( a Messiás Lelke) által beállt változás, ami nem beszédben áll, hanem mint látjuk, ez megjelenik valós változásként az életünkben.
Most az Útnak nézzünk utána: Jn.14,6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Tehát: Jézus az Út-az Élet, és az Igazság! Senki sem mehet a? hova??? Hiszen a mai hívők többsége, nem is az Atyához akar eljutni, mert éppen abban reménykednek, hogy Yessua-(Jézus) mint szabadító-pont az Atyától, és az Atya által adott törvénytől Szabadítja meg őket...
Ezzel szemben Jézus- Az Övéit, az Atya szeretetébe vezeti... vezeti-tehát követjük-azaz: Járunk az Úton...
Szóval Jézus az Út.
Jn.14,23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Hogy Jézus eltörölte volna az Atya törvényét tehát??? Nos azt olvassuk: 24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Azaz: Ha Jézust tényleg szereted-engedelmes vagy az Atyának!
Szentség-tökéletesség- Isten országában élni, már így-emberi testben is. Luk.17,20.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
ha ugyan bennünk van, ugyebár... Hiszen mi is az Isten országa? Rm 14,17
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.
Azaz: Az Isten országa nem a testnek kedvez-hanem a léleknek! ezért mondja Pál: Gal 5,25
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
Tehát az Isten országa: Igazság- Az Ige megélése. ( Jn.17,17)
Békesség-hiszen az engedelem következménye, hogy ránk-fiaiként tekint az Örökkévaló, és békességünk van vele. ( de csak az engedelem okán, hisz írva van: Rm 5,1
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.
( mi is a hit definíciója? Nos: Engedelemben való követés! és hogy ez az Ige vers így egyben mit jelent? Gal.2,20.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Tehát nem az én életem-céljaim-vágyaim dominálnak, hanem: II.Kor.5,15.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
És mi maradt még? A Szentlélektől való öröm- hiszen az előzőek megléte esetén, igazán boldogok lehetünk, mert biztosak lehetünk az Üdvösségben.
Tehát egy út-amit be kell járnunk... Az engedelem uta-a megszentelődés útja... És mivel is kezdtük:Péld 4,18
Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
Amikor elindulunk ezen az úton, még néha botladozunk rajta... de minél tovább haladunk, annál magabiztosabban-annál "ösztönösebben" járunk, éspedig a tökéletességre jutásunkig, hiszen ez hogy "Dél"
azt jelenti: Az az idő, amikor közvetlenül felettünk van a nap- és akkor már nem vetünk árnyékot! azaz: Semmi sem árnyékolja be többé a hitünket-nem árnyalja a cselekedeteinket... azaz: Tökéletesség!
-
Zsoltárok könyve 37. rész
1.
Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2.
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3.
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5.
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6.
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7.
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8.
Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9.
Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10.
Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11.
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12.
Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13.
Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14.
Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15.
De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
Áldott testvérek, az imént olvasott Igét sokan olvasgatják gyógyírként a problémáikra-de láthatjuk, hogy valójában ez a vígasztaló-bátorító-erőt és reménységet ébresztő Ige, Isten gyermekeinek ígér jót.
Azt mondja: "6.
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet."
Igazság-Jogosság...Való Igaz Testvérek, hogy minden ember, az Isten teremtménye! Való igaz az is, hogy az Örökkévaló-minden emberért adta a Fiát, engesztelésül és váltságul. De az is Igaz, hogy bár minden ember ember előtt
ott a lehetőség a megtérésre-mégsem élnek ezzel a lehetőséggel a legtöbben... Figyeljük csak ugyan ezt az Igében:
Jn.3,14.
És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15.
Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18.
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19.
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20.
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21.
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
A Hit... ugye? De mi is a Hit? Nos a Hit-engedelmben történő követése Istennek! Vannak akik engedelemben követik Istent-ezért nekik nincs rejtegetni valójuk-hisz az ő cselekedeteik-Isten szerint való cselekedetek-azaz a világosság cselekedetei.
Akik nem engedelmeskednek Istennek-azok a bűnt cselekszik-tehát a cselekedeteik, a sötétség cselekedetei.
Bár az örökkévaló-már kezdetben elválasztotta a világosságot- a sötétségtől, de egyenlőre, egy tőle rendelt ideig-ugyan azon a világon van mindkettő. Tehát eddig megértettük, hogy ahogy van (még) sötétség-úgy és addig vannak a sötétségnek fiai is.
Bár sokan gondolják hogy ez nem fog változni-pedig az Ige szerint-bizony hogy megszűnik, és nem lesz többé!
Jel.22,3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
Csendesen megjegyezném, hogy ez a prófécia sem egy új-János előtt nem volt-de nála hirtelen lett kijelentése az Istennek, hanem egy régi Prófécia felismétlése.
Ézsaiás 60,18.
Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19.
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20.
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21.
És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22.
A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
Láthatjuk, hogy ezekben a versekben-nem pusztán az éjszakáról mint napszakról van szó-hanem az éjszakáról-mint Istentelenségről-bűnökről-romlottságról.
A Sötétség-kontra- világosság témakörét, a leg szemléletesebben, a Teremtés könyvében vizsgálhatjuk.
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5.
És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
A Teremtés könyve-valójában nem csak a világ teremtésének kronológiája-hanem a mi életünk kronológiája is...
Isten nélkül volt a sötétség, és ennek folyományaként a sötétség cselekedetei is megvoltak az életünkben-Isten nélkül valók voltunk, és evickéltünk a romlottság-halálba vezető mezsgyéjén... majd az Isten szavára fény gyúlt a szíveinkben-és ezt nevezzük megtérésnek. Ezért mondja Jézus: Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Minderről Pál így ír: 2Kor 4,6
Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
Tehát mindebből megtudhatjuk azt, Hogy az Isten Szava-Igéje a világosság! Megtudhatjuk azt is, hogy Isten és az Ő Igéje, egymástól el nem választhatóak, de megtudhatjuk azt is, hogy Csak a világosságra mondta az Örökkévaló hogy Jó!
Tehát ellentétben minden emberi vélekedéssel, miszerint jók voltunk mi megtérésünk előtt is,hisz úgy és abban az állapotunkban hívott el minket az Isten...Láthatjuk hogy az a megtéretlen-Istentelen állapotunk-sokminden lehet az Isten szemében, csak nem jó.
Ezért mondja Pál: Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. rész
1.
Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;
2.
Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
3.
Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.
4.
De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
5.
Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
6.
Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
7.
Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.
8.
Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
9.
Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által...
Tehát, ahogy a világosságnak megvannak a cselekedetei-úgy a sötétségnek is megvannak a cselekedetei... azokat nevezzük gonoszságnak- romlottságnak, összefoglaló nevén: Bűnök!
Namost az van, hogy egy életterünk van egyenlőre, és a sötétség fiai-nagyon is szorgalmasan végzik a dolgukat-nem úgy, mint a világosság fiai...
Megkeserítik az életünket-minden erejükkel el akarnak lehetetleníteni minket, sok bosszúságot,és fájdalmat okoznak nekünk. Ezért mondta Jézus: Jn 16,33
Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.
Az egy élettérrel kapcsolatban-figyeljük meg-Jézus tanítását.
Mt.13,24.
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
25.
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
26.
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
27.
A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
28.
Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
29.
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
30.
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe...
És most a magyarázat:
36.
Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
37.
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
38.
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
39.
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
40.
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
41.
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
42.
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
43.
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Azt bizonyára tudjátok, hogy a konkoly, valójában egy mérgező növény. Vetési konkoly a neve, és gabona növényekkel együtt növekszik. ha azonban nem veszik észre aratásnál, akkor akár az ember-akár az állatok számára, mérgező a magja.
Ugyan az a szántóföld-ugyan az a gondoskodás a része mindkettőnek. Az egyik azonban az életre van ( búza) a másik a halálra. (Konkoly)
Az emberiség is-egy élettérben kapott helyet. Ugyan az a szántóföld-ugyan az a gondoskodása az Atyának... Elgondolkodtunk mi már azon? Hogy az Egyiptomból ki vezetett népről-egyként gondoskodott az Örökkévaló-pedig tudható volt, hogy közülük csak kevesen mehetnek be az Ígéret földjébe.?!
Mégsem halt közülük egy sem éhen-sem szomjan. Rengeteg hívő van, akik elítélik-meg ítélik azokat, akik miczráimból-az ígéret földje felé, elvesztek az úton...bár a Bibliai értelemben vett hitetlenség-tőlük sem áll távol...Pál mondja: Rómabeliekhez írt levél 2. rész
1.
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.
2.
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.
3.
Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?
4.
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
5.
De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára.
6.
A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:
7.
Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;
8.
Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.
Ugyan ezt az utat járjuk Testvérek. Nem szabad-hogy az életvitelünk-a cselekményeink-a gondolkodásunk... azonos legyen az elveszőkével! Nem szabad,hogy azokhoz hasonlatosnak lásson minket az Örökkévaló!
Nemsokára eljön az aratás,és többé semmit sem tehetnek ellenünk a sötétség szolgái, ha kitartunk hitben!
-
Hóseás 2,13.
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
14.
És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.
Áldott testvérek, az elmúlt alkalommal ugye beszéltünk arról-hogy a Biblia-két pusztát vázol elénk.
az egyik a somem pusztája-ami a halál sivataga. ez egy élhetetlen és élettelen környezet.
A másik a Davar pusztája-ami a Szavak-azaz: Az Isten Beszédének-kijelentéseinek helyszíne, ahol a nemlétező dolgok-Isten szavára előállnak mint meglevők.
Azonban nem a földrajzi helyzetük határozza meg, hogy melyik-melyik... hanem az embernek-ott tanúsított magatartása.
Figyeljük meg ezt az Igében:
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől...
Ebben a kezdeti állapotában, a föld is maga volt a puszta. De nem a halál pusztája-hanem a Szavak pusztasága, hiszen ezek után Isten szólt-és minden amit mondott-meglett.
Az elmúlt alkalommal ugye azt is mondtam-hogy ez a történet nem csak a föld teremtésének a története, hanem a mi életünk leírása is, hisz az életünk - Isten kijelentései előtt, sötét és puszta volt...ez ha ennyiben maradt volna, akkor ez lett volna végezetül a somem sivataga-számunkra...
De Isten nem maradt néma-hanem szólt-megszólított minket, és a puszta, az Isten szavára-egy szempillantásban átalakult.
Erről az átalakulásról, így ír a Próféta: Ésaiás próféta könyve 35. rész
1. Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3. Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6. Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9. Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10. Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Isten szava nélkül-minden halott! Valószínűleg-ezért hívják Jézust-Isten testté lett Igéjét: Az Élet fejedelmének.
Tehát Isten Szava-Igéje az élet. Jn.1,1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; ...
Azonban ott ahol az Örökkévaló nem szól...Zsoltárok könyve 28. rész
1.
Dávidé.
Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
Na persze Dávidhoz hasonlóan-a maiak többsége is kéri az Istent, hogy szóljon... de a maiak többségével ellentétben Dávid-nem csak hallgatta az Isten Igéjét...nem csak nagyokat bólogatott rá-de meg is cselekedte.
Szokás mondani: Megtörés nélkül-nincs megtérés.
Lássuk ezt elsőként Dávid esetében: Dávidnak is voltak elhamarkodott cselekedetei...például Nábál-al cselekedett volna elhamarkodottan és dühből-de a csendes asszonyi szó-kiütötte kezéből a kardot, és meghallotta az Istentől való bölcsesség hangját:
I Sámuel 25,30.
És mikor az Úr megadja a jót az én uramnak mind a szerint, a mint megmondotta felőled, és téged fejedelmül rendel Izráel fölé:
31.
Akkor, óh uram, nem leend ez néked bántásodra és szívednek fájdalmára, hogy ok nélkül vért ontottál, és hogy az én uram saját maga szerzett magának elégtételt. Mikor azért jót tesz az Úr az én urammal: emlékezzél meg szolgálóleányodról.
32.
És monda Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki téged ma előmbe küldött!
33.
És áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba ne essem, és ne saját kezemmel szerezzek magamnak elégtételt!
Ebből az esetből tanult is Dávid, és többé nem cselekedett elhamarkodottan-sem pedig megszokásból.
I krónika 14,8.
Megértvén pedig a Filiszteusok, hogy Dávid királylyá kenetett fel az egész Izráel felett, feljövének mind a Filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Mely dolgot mikor Dávid meghallott, azonnal ellenök ment.
9.
A Filiszteusok pedig eljövén, elszéledének a Réfaim völgyében.
10.
Akkor Dávid megkérdé az Istent, mondván: Felmenjek-é a Filiszteusok ellen, és kezembe adod-é őket? És monda néki az Úr: Menj fel, és kezedbe adom őket.
11.
Felmenének azért Baál-perásimba, és ott Dávid őket megveré, és monda Dávid: Az Isten eloszlatá az én ellenségeimet az én kezem által, mint a vizeknek oszlását; azért nevezék azt a helyet Baál-perásimnak.
12.
És ott hagyák az ő bálvány isteneiket, és Dávid megparancsolá, hogy megégessék azokat.
13.
Ismét feltámadának a Filiszteusok és a völgyben szétterjeszkedtek.
14.
Azért Dávid ismét megkérdé az Istent, és monda az Isten néki: Ne menj fel utánok, hanem fordulj el tőlök, és menj reájok a szederfák irányában;
15.
És mikor hallándod a járás dobogását a szederfák tetején, akkor menj ki a viadalra; mert az Isten te előtted megyen, hogy megverje a Filiszteusok táborát.
16.
Dávid azért úgy cselekedék, a mint néki Isten meghagyta volt, és vágák a Filiszteusok táborát Gibeontól fogva szinte Gézerig.
17.
És elterjede Dávid híre az országokban, és az Úr adá a tőle való félelmet minden pogányokra.
Volt neki testies bűne is, amit leginkább szeretnek fel emlegetni azok, akik a Dávidra való mutogatással próbálják kisebbíteni a maguk bűneit...
akárhogyis: tény- hogy Dávid is elesett ebben a bizonyos bűnben-nevezetesen: Bat Sevá ( eskü lánya)-val való afférról beszélünk, és azt is láthatjuk: Ezt a bűnt- nagyon meg is bánta; le is aratta a büntetését Istennek... és a megtérése teljes és tökéletes volt.
hogy honnan tudjuk ezt? Nos az Igéből.
Királyok I. könyve 1. rész
1.
Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.
2.
És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, a ki a király körül legyen, és őt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.
3.
Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, a kit el is hozának a királyhoz.
4.
És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré őt.
Dávidnak ebben a világban már-Istenen kívül semmire nem volt szüksége. Fázott-azaz: Kiégett e világ számára. A hajdani (ifjúi) vágyak sem gerjedtek benne újra.
Szóval Dávid-ellentétben a maiak többségével-nem csak hallgatta az Örökkévalót-de el is sajátította- meg is élte az Isten tanítását!
Addig amíg az ember a világ zsivajában él, és a gondolatai,a testiesség okán csaponganak-nem képes meghallani az Isten hangját.
Ezért szükséges a puszta. Minden ember életében ott van a pusztai időszak-mert ott kell hogy legyen. Ez egy olyan állapot-ami kimozdít a komfort zónánkból-ahol be kell látnunk hogy menthetetlenül elveszünk...
(megtörés-megtöretés!!!)
Nincs senki aki segítene-nincs nagyvárosi lárma hogy ne érezzük magunkat egyedül-az érzékszerveinkre nem támaszkodhatunk, mert amit közvetítenek, az nem más-mint a reménytelenség.
Egy ideig tart a döbbent csend... Hogy kerülhettem ebbe a helyzetbe? hogy juthatok ki ebből? és jön a kapkodás-a pánikolás... de nem segít semmi... mintha egy másik bolygón járnánk... senki nem érti meg amit mondani akarok-nem értik ahogy érzek...
egyedül maradtam...
Ezután jön a lázadás.: Miért pont velem történik ez? miért pont így? miért nem lehet ezen változtatni? ki kérte ezt? Ebben az állapotunkban is elvagyunk egy ideig-ki ennyi ideig-ki annyi ideig, és vannak szép számmal, akik ezen a ponton meg is rekednek, bele kövülnek ebbe a pillanatba. Elindultak az úton-a világból már ugyan kijöttek, de az ígéret földjére való bemenetelre még alkalmatlanok...míg mások számára, itt jön el, a feladás.
Mert ez az a pont-amikor meghallhatjuk Isten szavát-amikor megláthatjuk Isten Igazságát-amikor megérezhetjük az Ő jelenlétét-és megérthetjük a helyzetünket.
Tehát ott... ahol elfogytak a szavak...amikor már az utolsó könnycsepp is felszáradt... amikor feladjuk végre önmagunkat,és el tudjuk fogadni azt a magasztos eszmét, és életmódot, amit Isten tanít. Amikor Isten tanítását alapul véve-meg és el tudjuk ítélni az addigi életünket és céljainkat...
Amikor el tudjuk engedni a saját életünket... Amikor belátjuk, hogy mennyire sivár volt Isten nélkül az eddigi életünk...mint egy elkerített homokozó a sivatagban... csak üres illúzió...csak ködvár volt minden amiért izzadtunk-amiért küzdöttünk...valahol ott következik be a megtérés. hiszen ezen a ponton tudunk hátat fordítani az addigi életünknek-és ez által fordulunk arccal a Teremtőnk felé.
Amikor el tudjuk vágni a világhoz kötő köldök zsinórt-és amikor tudunk,e világ hívságai nélkül is létezni,az új-az egyetlen alternatívát választva.
Mert azt meg kell érteni Testvérek: Vagy e világ-vagy Isten! a kettő együtt nem lehetséges. Amíg a világban és a világ szerint éltünk-addig csak az az alternatíva létezett számunkra. ( rabszolgaság)
nem is tudtuk hogy lehet másként is élni... Isten szava által azonban egy új életre eszmélünk, és megértjük: hogy az eddigi élet-maga volt a halál előszele...
Jn.1,12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Tehát az Ige befogadása által születünk újjá-és ebben az újjá született állapotunkban jutunk értelemre, az addigi életünk felől.
Ebben az állapotban elevenednek meg számunkra a Prédikátor szavai.
Prédikátor könyve 12. rész
1. Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2. Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! ...
Ifjúság és a hajnal-hiába valóság... Mert ahogy az ifjúság az ember számára-úgy a hajnal a nap számára-csak a kezdet... még nem tudjuk mi lesz-hova jutunk-mi vár ránk... csak a kezdet...csak lehetőségek.
Ahogy ezt máshol is mondja a prédikátor: Prédikátor könyve 7. rész
1.
Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2.
Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról...
A kezdet-még nem a vég! És az ember életéről, a földi pályafutása végén tudható meg-hogy mire jutott életében.Ahogy erről olvashatunk is: Zsid 13,7
Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.
Hiszen az élete végén derül ki-megtartotta e a hitet? itt nyer teljes hitelességet az ember...( ha ugyan nyer.)
És ebben az új aspektusban láthatjuk meg- hogy valóban minden ember egyenlő! Mert a világias gondolkodás szerint-már a születés tesz különbséget ember-és ember között...( hova születik? mire születik? mibe születik bele???)
Valójában ebben az Új látásmódban értjük meg- hogy a születés semmi... csak lehetőségekről szól... de milyen ember lesz majd belőle? milyen utat jár be? ... Igaz lesz-e avagy gonosz?
És ez az Testvérek, amiben teljesen egyenlőek vagyunk, hiszen minden ember előtt-ott a lehetőség.
Pár évvel ezelőtt, egy Testvért búcsúztattam. Hirtelen halt meg. Infarktus vitte el... sokan gyűltek össze a temetésén, és ahogy beszéltem-ezeket az embereket néztem...elgondolkodtam a Prédikátor szavain, és azt mondtam a testvéreknek:
Tudjátok, nem tudhatjuk ki-mikor költözik el... Ma a Testvérünket búcsúztatjuk-de legközelebb egy másikunkon a sor. Erről a Testvérről tudjuk -hogy milyen életet élt...Amikor ránk kerül a sor-rólunk hogy fognak gondolni az emberek-akik ismertek? hogy fog ránk gondolni az Isten???
Van egy számora- rendkívül megindító-és kívánatos vallástétel a bibliában, és Kérem az Örökkévalót-adja meg nekem, hogy utam végén-Pálhoz hasonlóan, én is elmondhassam ezt a vallomást-teljes meggyőződéssel:
II.Tim.4,6.
Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.
7.
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.
Testvérek, a Megtérés csak a kezdet! az utunk kezdete-és nem a vége. Van egy Ige a szentírásban-amit egy király mondott egykor egy másiknak.
1Kir 20,11
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!
A megtérésünk elején, ami még csak a hajnal-ne beszéljünk úgy-mint aki az útja végére ért!
-
"Sáál oto páám snijá: Simeon Ben Johánán Háim átá ochev oti? Hásiv lo: Ken, Ádoni átá jodeá, seáni ochev otchá.
Ámár lo Jesuá: Nhág et coni!!! Sáál oto páám Slisit: Simeon Ben Johánán háim átá ochev oti? Hittácev kefá sesáál oto báslisit Háim átá ochev oti? Veámár áláv: Ádoni, hákol átá jodeá, átá jodeá seáni ochev otchá.
Ámár lo Jesuá: Ree át coni. Ámen" (Új héber forditás)
Kérdezte őt másodszor: Simon Johánán fia szeretsz engem? (tudsz szeretni engem? Válaszolt neki: Igen, Uram, Te tudod, hogy én szeretlek téged. Mondta neki Jézus: Vezesd az én nyájamat!!!
Kérdezte őt harmadszor:
Simon Johánán fia szeretsz engem? (Tudsz engem szeretni?) Megszomorodott Kefá, hogy őt hármadszor is kérdezte: Szeretsz engem? (Tudsz szeretni engem?) És mondta neki:
Uram, Te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged. Mondta neki Jézus: Legeltesd az én nyájamat. Igylegyen.
Tehát Jézus kérdése-Kefához: "Tudsz engem szeretni???"
Áldott Testvérek: A kérdés pontos feltetése tehát mint látjuk,nem érzelmeket firtat-hanem ennél többet-ennél mélyebbre hatol: "Tudsz-e szeretni?"
Az érzelmeink lehetnek felszínesek-és lehetnek illékonyak... most van-de ha történik valami-át is alakulhatnak-ellenkezőjükre is fordulhatnak. A Szeretet nem érzelmi állapot a biblia nyelvén-hanem a mások felé tanúsitott magatartásban látható meg!
Ez a kérdés-az egyház alapjához intéztetett, Kefához-így tehát rá épülően-mindannyiónkhoz: Tudjuk szeretni a Messiást?
Figyelem-mert ennek megértése fontos-ha nem-mindennél fontosabb! Elsőként nézzünk utána: Miért mondtam azt, hogy Kefá az alapja az egyháznak?Mt.16,13.
Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
14.
Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
15.
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16.
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
17.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
19.
És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.
Az Ige magyarázata előtt, nézzük meg-hogy értették ezt némelyek?
Nos testvérek tudjuk mert történelem, hogy az Örökkévaló tanítását fel nem vevő nép számára, az Örökkévaló már régen-Próféciában tett ígéretet a büntetésre.
Ézsaiás 46,8.
Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, vegyétek eszetekbe, pártütők!
9.
Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.
10.
Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;
11.
Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!
12.
Hallgassatok reám, kemény szívűek, a kik távol vagytok az igazságtól.
13.
Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsőségem.
Figyelem: "11.
Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!"
A sas... Nos-ezek után, talán nem véletlen, hogy a római légiók jele a sas volt, és a Messiás földi pályafutása alatt-és után, a római légió uralta-Izráel földjét...
Szintén történelmi tény, hogy a rómaiak által leromboltatott a szenthely, és így teljesedtek be, az ez idóre adatott próféciák:
Dn.9,20.
És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bűnömről, és az én népemnek, az Izráelnek bűnéről; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért.
21.
És még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, a kit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején.
22.
És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak.
23.
A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!
24.
Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.
25.
Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben.
26.
A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.
27.
És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.
Erre a próféciára utalt a Messiás is : Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15.
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):...
Ez a következő fejedelem tehát-és ez a Dániél 7-ben olvasható... azért "következő", mert amikor a Prófécia adatott, akkor az Isten népe, a Babilon-i fogságban volt, és az ez után jövő hatalomról szól-ami-ahogy olvassuk:
"Dn.9,26.
A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.
27.
És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad."
Erről a Próféciáról-többen azt gondolják, hogy a jövőben történik majd-és az Antikrisztusi kort lezáró prófécia ez... azonban ezt (is) csúnyán benézték akik ezt gondolják, hisz ez nem egy jövőben történó esemény-hanem egy Már bekövetkezett esemény volt-és nem az antikrisztusi kor végét jelzi-
hanem éppen ellenkezőleg? Annak a kezdete volt-és tart mind máig.
Honnan tuható ez?
Nos az írásokból, és igazolja azt a történelem! Hiszen- és nézzük a Próféciát: "Dn.9,26.
A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz.
Egy ismétlése-ezen próféciának mint figyelmezető jel, az időhöz közeledve: Zak.13, 7. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
Aztán a szinoptikusokban olvashatóan ennek beteljesedése: Jn.16,32.
Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33.
Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.
Ezek után: Ámos 2,15.
Nem állja meg helyét az íjj-hordozó sem, nem menekülhet el még a gyorslábú sem, és a lovon ülő sem menekedhetik.
16.
És a bátor szívű is a hősök között meztelenül fut el azon a napon, ezt mondja az Úr.
ennek beteljesedése konkrétan: Mk.14,50.
Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
51.
Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
52.
De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
A Messiás-ahogy a próféciák róla szóltak: Egyedül maradt... a tanítványok is magára hagyták.
Sőt: ezek után még: János Evangyélioma 21. rész
1. Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen:
2. Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül.
3. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Jézus az Apostolokat pontosan a hálótól-hívta el,és ahonnan az Úr elhív-oda nem térhetünk vissza! ( Lásd: Eggyiptom). Ez pedig egy másik Prófécia beteljesdéséért történt, nevezetesen: Ézs 11,11
És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől.
Tehát ezek-mint láthatjuk: bekövetkezett Próféciák, és nem a jövőben bekevetkező dolgok!
Tehát mint mondtam: Lássuk hogyan értelmezték az Igazság ismerete nélkül-Jézusnak- Kefának mondott kijelentését az egykoriak:
Elsőként a kijelentés: Mt.16,13.
Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
14.
Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
15.
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16.
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
17.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
19.
És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.
Ugye ekkortájt-a Rómaiak, azaz a Sas uralkodott Izraelben és római provincává tették a Szentföldet... Nemsokkal később arra is rájöttek a rómaiak, hogy a világon uralkodni-pusztán katonai erővel-lehetetlen-ezért szükségük van a vallási vezetésre is...
A Templomot felégették-beteljesítve a Dániel-i próféciának azon részét-miszerint:
Dn.9,27.
És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad."
Tehát a Templom megsemmisítésével-megszűnt az áldozati rend- majd nem sokkal később, egy zavaros álomra hivatkozva- Rómában ill. Rómának egy "bizonyos" részén alakítják ki a "Szent földet"... ( no comment)
Pétert-bestiális módon kivégzik és testét azon a bizonyos területen- Vatikában földelték el.Vatika egy Etruszk-nekro city azaz a holtak városa volt... Nevét pedig az Etruszk vallás szerint-Vatikáról, a holtak és az alvilág Istennőjéról kapta. ( mennyire érdekes hogy a Katolicizmus fellegvára, a mai napig is egy idegen isten nevét viseli...)
Majd egy következő Római császár-az általuk "felvett" kereszténységet megélendő- Péter tetemeire építette fel a Bazilikát.
Ez tehát a katasztrofális félreértése-Jézus szavainak. Jézus nem erre gondolt- amikor azt mondta Péternek: MT.16,18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
Hanem az "Ismeretet" az Istennel való egységet Nevezi Kősziklának-alapnak... és erre építi fel az anyaszentegyházat...
( Mt.16,17.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
18.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.)
Ez az ígéret sem egy újkeletű kijelentés-hanem az elsőnek az ismétlése: I Mózes 22,15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Mória-azaz az Istennek való tökéletes engedelem végállomása-az Istennel való egységre jutás csúcsa-azaz: Yerusálem! ( Istennel való békességünk megalapítása.)
Tehát ezek után láthatjuk: Kefá alapján-hozzánk is intéztetik a kérdés: Jn.20,16 "Háim átá ochev oti?" azaz: Tudsz-e engem szeretni?
Tehát ha nem az érzelmekről faggatózik Jézus-akkor beza a cselekedetben megnyilvánuló hitről!
Az Istennek való feltétlen engedelemre való készségről. (Jn.14, 21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék. )
Amikor azt erősítgetjük hogy mennyire-de mennyire szeretjük Jézust, ezt ennek tudatában tesszük? biztos hogy tudjuk azt hogy kit választottunk? Mert az iránta felmutatott szeretet, abban mérhető fel-Jézus kijelntése nyomán-
Engedelmeskedünk-e Isten Törvényének! Rm 13,10
A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.
Mindezek figyelembe vételével: Tudjuk hogy a Messiás az Alef vö Táv a kezdet és a vég.
Ha a kezdeti próféciák ennyire szó szerint teljesedtek be Őbenne-akkor miért gondoljuk-hogy ránk,már más szabályok vonatkoznak?!
Ha tehát felismertük -Jézus személyében az Isten Igéjét...Ha ráismerünk a Föld teremtésében;
Ha ráismerünk az Atyák történeteiben-ha felismerjük Őt-Mózes bizonyságaiban...Ha tudjuk hogy Ő nem változik és amit egykor kritériumként megkövetelt és ezt emberi testben megszületve-Ő is megtartott és tanított...nos így-ezek ismeretében tehát a kérdés: "Háim átá ochev oti?"
Tudsz-e engem szeretni? Szeretni Őt a Biblia nyelvén értendően...szeretni Őt a neki-azaz az Atyának való feltétlen engedelem felmutatása által...Jn.14, 23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Tehát a Kérdés így szól hozzánk, tudva azt, hogy nem érzelmeket firtat: "Háim átá ochev oti?"
Jézus a Messiás kérdez téged: Tudod-e Őt szeretni? ( akarod-e Őt, így követni?)
-
Egyszer, pár Testvérrel való beszélgetés közben-felmerült egy-talán mások számára is ismert problema.
A beszélgetésünk az Imáról-imádkozásról szólt és ezen alkalomból ajánlottam a Testvéreknek, hogy az Ima menetében, elsődleges az esetleges bűnrendezés, mert ennek-mindenek előtt prioritása van!
Erre volt ellenvetés, hiszen - ahogy mondták a Testvérek: Az Igében nem így van megírva!!!
Erre az Igére hivatkoztak: Zsolt 100,4
Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!
Tagadhatatlan! Valóban ez van az Igében...csakhogy... A Kapui-a falai, melyek a Szentet elválasztják a közönségestől...nos ezek már a hegy csúcsán vannak!!! És mi az ami bennünket arra késztet hogy feljussunk hozzá?
Nos az Istentől való elválasztottság-megszüntetése!Hiszen tudjuk, hogy a bűneink – vétkeink választanak el tőle.A Szenthez nem közelíthet a közönséges...II.Mózes 19,5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7.
Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
8.
És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
9.
És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
10.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
11.
És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
12.
És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
13.
Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre...
És ez az, amire szintén felhívják figyelmünket az Újszövetségi írások:Zsid.12,18.
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
A Megtisztulás-összecseng a közönségestől való elválasztódással! (valójában ezt jelenti-ezt jelképezi) Ennek vannak a Szent Tan bizonysága szerint: Külső illetve belsőjelei is.
A dolgok menetében, előbb voltak a külső jelek, mint:
1; Körülmetélkedés: I Mózes 17, 9. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
10. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
11. És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
12. Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.
13. Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken.
14. A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.
Véssük jól az eszünkbe, hogy ez az az Ábrahám, aki nem zsidó volt még-hisz csak az ő unokájától származik a zsidóság...A Törvény tehát nem Mózesi-bár általában a Törvényt Mózestől eredeztetjük-nem mintha Mózes adta volna azt, hanem az Isten!
Ez az Ábrahám-az az Ábrahám, akitől minden hívő-eredzteti magát-akár Zsidó-akár Keresztény legyen, hisze a Hitünk Ősattyja ő.
És bár a Kereszténység nem gondol rá és az Örökkévaló Törvényére párhuzamosan- mégis azt olvassuk róla: I Mózes 18, 17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
A Körülmetélkedés egy tikos-mások számára láthatatlan jel. Egy oly jel, melyet csak az tud, aki magán viseli, ez által emlékezve meg arról ezen a világon: ki ő-hova tartozik;mily szabályok szerint kell járjon.
Ez a jel tehát tikolt és egyéni.
Van külső jel is. Ilyen az ápoltság-tisztaság és ilyen a Cicett is.
IV.Mózes 15,37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
A Szentek közösségében az egyént- esetleg elő veheti valami kísértés-valami tisztátalan gondolat... ebben az esetben az egyén, ránéz egy testvérére-és annak a ruháján láthatja azt a jelet-ez által eszébe jut ki ő hova tart és kihez tartozik...Ugyan erre való a szakáll és a pajesz.(III.Mózes 19,27
A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el.)
és már a látvány elég ahoz, hogy elhatárolódjon a bűnös-vagy közönséges gondolatoktól-érzelmektől-cselekedetektől. így és ez által: nonverbálisan is fenntartható a Szentség.
Ezek után nem váratlan talán, ha a bennső jelekre terellődik a szó-mert ilyen is van.
Ahogy Pál mondja: Rm.2,28.
Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van:
29.
Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.
Általános az a nézet, miszerint, ha valaki elmondja a megtérők imáját, ez a körülmetélés máris megtörténik, és ez vitathatatlan...
Na nem azért mert szeretek vitatkozni-de azért vitatnám ezt az állítást... Hiszen akiben végbe megy a "körülmetélés" azon láthatóak a külső jelek is-inkább külső megnyilvánulásról beszélnék.
Mi ez a kéz nélkül való körülmetélés, és mi a lélek megváltozása konkrétan amiről Pál szól?
Nos ez is írva van: Ez.36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek...
Tehát a belső változások kivetüléseként: A parancsolatok megtartása-a Törvény betöltése-az Igéhez való ragaszkodás...
Ezek megléte által választódunk el e világtól, és élünk az Istennek... de olvassuk csak mi az amit kér is a Messiás-számunkra az Istentől?
Jn.17,6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Figyelem: Jézus nem mást adott nekünk, mint az Isten Igéjét-éspedig tisztán, és emberi agymenéstől mentesen!(7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.)
Ezzel betöltve a róla szóló próféciát: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására...
A világtól való elválasztottság okaként az Isten Igéjét jelöli meg-illetve az Ige követését: 14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
És ennek fenntartását kéri számunkra az Örökkévalótól: 17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Nem csak a jelenlevőkre vonatkoztatva ezen imáját-hanem:19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem.
És ami fontos még: hogy mennyire örök az Örökkévaló? mennyire változhatatlan az Ő Igéje?
Nos a Messiás Főpap-i imája sem újkeletű-illetve nem egy más időkre vonatkozó szidra-hanem egy mindíg is hirdetett és tudott kritériuma az Istennek:
V.Mózes 29,10.
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.
Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16.
(Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17.
És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18.
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.
És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20.
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
EL VÁLASZTÓDÁS-EL KÜLÖNÜLÉS- E VILÁGTÓL!!! Belátom hogy tisztátalan állapotomban nem lehetek vele közösségben, mert Ő nem vállal közösséget a bűnnel!
Ahogy írva is van több helyen: Ézsaiás 1,10.
Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11.
Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12.
Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13.
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14.
Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15.
És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16.
Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17.
Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18.
No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19.
Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek...
és ismét: Ámos 5,18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Azt látjuk az Igében, hogy mielőtt a kaput kezdenénk zörgetni-jussunk fel a Móriára-ennek a csúcsa-Yerusálem. ( Istennel való békesség megalapítása)
Tehát minden esetben az első, a bűnrendezés! Nézzük erről a Tanítást:
Mózes I. könyve 4. rész
1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
Ez a Történet, az első emberpár bukása utáni történet ugyebár, és azt találjuk, hogy az emberpár gyermekei-fel szeretnék venni a kapcsolatot az Örökkévalóval...
A történet szerint, az idősebb fiú volt az első, aki az Örökkévalónak szeretett volna kedveskedni. Mit is tett? "3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből."
Pri ha ec. Azaz a föld gyümölcsével ment az Örökkévaló elé. Ezt a cselekedetet a kereszténység berkein belül, a hamis tanításoknak köszönhetően az értetlenség okán: Bűnnek tekintik.
Azért mondtam hogy hamis tanításnak köszönhető az értetlenség-mert következtetésen alapul-nem az Isten Igéjén! és mivel hülyeséget lódítanak a magasan kvalifikált szakemberek, ezért a hallgatóság nem is érti hogy mi történt ott és akkor,
így pedig: Nem tudják hasznosítani a saját életükre-ima életükre nézve!
Pedig írva van: Rm.15,4.
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Nna... akkor lássuk hát, mi az amit többen nem tudnak a maguk vesztére:
Kain tehát a föld gyümölcsével kezdte a kapcsolat felvételét Istennel, tehát hála áldozatot mutatott be az Örökkévalónak. Nem a hála áldozattal volt a baj, hanem a sorrendel... A Hálaáldozat-később is helyt kap az Örökkévaló szidrái közt, tehát a hála az Jó a hála az kell is! erről később bővebben...
De az első mindíg a bűnrendezés!
Most lássuk mivel kezdett Ábel: 4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
Ábel "ajándékát" nevezi a törvény: Véres vagy egészen égó áldozatnak, és igen-ez beza a bűnért való áldozat!
Most és ezen a ponton, elmerengve a nemrég olvasott Ézsaiás-i és Ámos-i próféciákon, pont az volt a gond az Örökkévaló szemében, hogy a bűnrendezés elmarad-van helyette halleluja...
Meg sem gondolják sokan, hogy: 1; Rm 2,4
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
2; megtérés nélküli hálálkodás olyan a hitetlenek előtt, mintha az Isten a bűnt jutalmazná...
Rómabeliekhez írt levél 2. rész
1.
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.
2.
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.
3.
Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?
4.
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
5.
De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára.
6.
A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:
7.
Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;
8.
Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.
9.
Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek;
10.
Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek:
11.
Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.
12.
Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,
13.
Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.
Namost az Istenhez való közeledés törvénye azt tartja-hogy az ember-mindenk előtt tisztuljon meg! A Megtisztulás módja pedig: 1;Önvizsgálat 2; a bűn felfedezése esetén, a Bűn-bűnnek való megvallása-egyetértésben az Isten Igéjével; az esetleges bűn elkövetésének- elismerése; a Bűnbánat; végül a bűn elhagyása.
Ez egyben tehát a bűnrendezés. Ennek megléte esetén fordulhatunk az Örökkévalóhoz: Hála adással; kérésekkel; Nyitott az Úrvacsorai alkalom lehetősége is, de csak a bűnrendezés után.
Hogyan vigyük véghez a bűnrendezést?
Kik kellenek ehez? Nos ahogy Dávid mondja: Zsoltárok könyve 51. rész
1.
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
2.
Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3.
Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
4.
Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
5.
Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
6.
Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7.
Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
8.
Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
9.
Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál...
Tehát első sorban: "6.
Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben."
Akár ki ellen tettünk akármit is, első sorban Istennek való engedetlenséget követtünk el, hiszen Isten meghatározta, hogy hogyan éljünk Felebarátainkal. Ebbe a kapcsolatba az Isten tana szerint, nem fér bele a rossz!
Tehát minden esetben, elsősorban Isten ellen követünk el bűnt. Tehát a bűnök rendezéséhez szükségeltetik: a bűnbánat, és az elhatározás, hogy többé nem követjük el a bűnt. ( nem leszünk engedetlenek)
Ott van Jézus, aki megígérte hogy közvetít-közben jár értünk. ( Ő-ellentétbenvelünk- mindíg állja a szavát-Benne megbízhatunk!)
Amennyiben esetleg, valakinek bármily kárt okoztunk, ezek után vele is rendeznünk kell ha lehetséges. Kellenek-e tehát Testvérek, akik közbenjárnak értünk az Istennél? Nos csak akkor, ha valaki számára-Jézus nem elég megfelelő erre a célra... ( szarkazmus)
-
Korinthusbeliekhez írt I. levél 5. rész
1.
Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye.
2.
És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte.
3.
Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte,
4.
Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával
5.
Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.
6.
Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja.
7.
Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.
8.
Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.
9.
Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok.
10.
De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.
11.
Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek.
12.
Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet?
13.
A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.
Áldott testvérek. rav Saul levelének eme részlete, két roppant fontosságú dolgot tartalmaz. Egy alkalommal valaki megkérdezte tőlem: "ha Istennek minden rendelete örök-akkor hogy van az, hogy Isten rendeletében benne van: "Irtsátok ki a gonoszt közülletek"
és rendelte hogy köveztessenek meg azok, akik az Isten rendeléseit semmibe vették. Ma azonban mégsem történik meg ez. "?
Nos pedig a mai napig érvényes az Örökkévalónak ez a rendelete is! Csakhogy: Már nem Testileg élünk-nem testileg gondolkodunk-nem testileg cselekszünk-hanem Szívben és lélekben.
A Kiközösítés nem más-mint a halálos ítélet végrehajtása! Amikor az egész világon, csak egyetlen nép-é volt a hit, és ennek az egy népnek adattak rendeletek-addig egy teljesen zárt autonómiában élt az Isten népe.
Ha ebben a népben-valaki eltért az Örökkévaló utasításaitól-az valósággal árulást követett el-mind az örökkévaló ellen, mind a saját népe (családja) ellen. ez tehát nyílt lázadás volt az ilyen részéről.
Abban az esetben, az egyén által elkövetett bűn-kihatott az egész népre-és az Örökkévalóval való kapcsolat megszakadt-ha megkímélték a bűnöst. ( a bűnös megkímélése-az elkövetett bűn elnézése, nem más mint egyetértés a bűnnel!)
Ezért szakította meg az Isten a velük való kapcsolatot-és ezért fordult a nép ellen... akkor. És ennek megelőzésére-elkerülésére csak egyetlen lehetőség volt: Az elkövető-kivégzése kollektívan! Tehát ebben, mindenkinek részt kellett vennie- akárkiről is volt szó, mert ezzel
lett bizonyítva, hogy az egész nép-a kicsinytól a nagyig-elítéli a bűnt, és az Örökkévaló Igazságát választja!
II.Mózes 19, 5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
Jézus tökéletes engesztelő áldozata által azonban-megnyílt a lehetőség a nemzetek beliek számára is-és a Hit elterjedt az egész világon. Tehát bárhol-bárki megtérésre juthat: Ábrahám-Yichák-Yakov Istenében. ( ámde csak az Izráélnek adott szabályok megtartásával!!! 4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.) Hiszen a megtérés-magával hozza a beoltatást is, hiszen az Örökkévalónak, továbbra is csak egy népe marad-ámde ebbe a népbe már nem elégséges a test szerint való-"bele születés"-hanem a lélek által való újá születés adatott!
A Világ azonban való igaz hogy a Sátánnak adatott, ezért mondja Jézus: Jn.17,14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
A Hívők közössége immár-nem egy területre koncentrálódik, és nekünk, minthogy ez a világ nem a mienk-nincsen jogunk a világ fiait, kitenni a tulajdonukból. Viszont megm,aradt a kötelességünk-hogy magunk közül kitegyük azokat, kik nem közénk tartoznak! A Kizárás nem szabad hogy egyébb okon alapuljon-mint az Isten által adott szabályok semmibe vétele!!!
Ne feledjük: Ez továbbra is kivégzés! Az élettel pedig nem játszunk. (ugyebár)
És éppen ez a második nagy dolog alapja is, amire eddig csak utaltam. A kiválasztás így szól tehát: II.Mózes 19,5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Így válik érthetővé Kefá Levelének következő részlete: Péter Apostol I. levele 2. rész
1.
Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.
2.
Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
3.
Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4.
A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
5.
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
6.
Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
7.
Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8.
A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Az a kő-melyet az építők "MEGVETETTEK"... nos az a Kő-nem más-mint az Örökkévaló-örökkévaló Igéje! Ugyanis sokan hirdetik a Hitet... sokan hirdetik a megtérés fontosságát... de ezek többsége nem az Igére alapoz-hanem véleményekre-felekezeti-gyülekezeti dogmákra-ötletelésekre... valójában mindegy is hogy mire építenek-csak nem az Isten Igéjére!
( Jézus az Isten Testté lett Igéje!!!)
(7.
Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8.
A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.)
Tehát a kulcs-ami rendkívül fontos és ami egybe oltja a Zsidókat és nem zsidókat-illetve ami által mindenk beoltatnak az Isten népébe ( a szelíd olajfába) és ami egykor csak az egyetlen népnek adatott lehetőségként és ígéretként:"9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok."
Ennek eredetije volt ugye: II.Mózes 19,5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Tehát az elválasztás az amire még utal Pál a levelében, és ez az a második-rendkívül fontos dolog, amire utaltam!
I Kor.5,9.
Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok.
10.
De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.
A Kontrasztokra, és a kontrasztok felmutatására épül a Szent tan! sötétség kontra világosság; Igazság kontra hazugság;Jó kontra gonosz...
Az elválasztás-már a Szentírás első fejezetében olvaható:
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől...
Ugyan ez az elválasztás-elválasztódás igaz ebben az "Új szövetségi" korban is, annak ellenére, hogy sokan az szerint gondolkodnak-hogy Jézus valami mást hozott...
Jézus mondja: Luk.12,51.
Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást.
52.
Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen.
53.
Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.
Ez a meghasonlás ( valójában : Elválasztódás), nem csak a Hívő-hitelenre igaz, hanem a hívők táborán belüli- ellentétek kiéleződésére is.
Mt.7,21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
Vagyis ahogy Pál mondja: Rómabeliekhez írt levél 9. rész
1.
Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
2.
Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
3.
Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
4.
A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
5.
A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
6.
Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;
7.
Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
8.
Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
9.
Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
10.
Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
11.
Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
12.
Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
Ábrahámnak és az ő Magvának adatott az Ígéret. De Ábrahámnak két fia volt- Yismáél vö Yichak. De az Ígéret vonulata Yichák lett, az Örökkévaló kijelentése alapján.
Yicháknak is két fia lett: Edom vö Yakov. De az Ígéret vonulata-Yakov lett az Örökkévaló kijelentése nyomán. Nem mindenki aki bele születik-hanem az, aki be oltatik ugyanis...
Miért az eleve elrendelés? egyáltalán: Biztos hogy az volt eleve elrendelve-amit mi gondolunk?
I Mózes 25,19.
Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.
20.
Izsák pedig negyven esztendős vala, a mikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.
21.
És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.
22.
Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.
23.
És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
24.
És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében.
25.
És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.
26.
Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, a mikor ezek születének.
27.
És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.
28.
Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.
29.
Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30.
Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
31.
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32.
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
33.
És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
34.
S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.
Figyeljünk csak, szeretnék egy más alternatívát mutatni... egy eltérót attól, amit eddig tanítottak:
Tehát az eleve elrendelés gondolatának oka: 21.
És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.
22.
Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.
23.
És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
24.
És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében.
Valamiért azt gondolják alapvetően az emberek, hogy az a nagyobb, aki hamarabb született, tehát Edom. És Edom ezért, már mindjárt bekerült a skatulyába...
Isten nem mondta: Edom lesz a nagyobb... azt sem mondta előre-hogy edom lesz a megvetett (gyűlölt)
Azt mondta: " Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek."
De ki a nagyobb? Jézus tanított pedig erről-nem is egyszer: Lk 22,27
Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Vagy: Márk 9,33.
És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
34.
De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
35.
És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
I Péter 2, 9. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
... ugyanis a papok kötelessége- mások... a többség szolgálata, a közbenjárás.
Bizony a legnagyobb rácsodálkozások oka-sok esetben az, amikor az ember belátja: Annak ellenére hogy lélek szerintinek vallja magát valaki-be kell látnia, hogy test szerint gondolkodott bizonyos dolgokban.
Ugye azt is tanították sok esetben, hogy Edom eleve erőszakos-gonosz-önző ember volt... a gond csak az, hogy ezaz Igéből, nem látható...
De van más az Igében: I Mózes 25,27.
És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.
28.
Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.
Ha úgy van ahogy tanították eddig, akkor felmerül a kérdés: Yichák-miért szerette Edomot-szemben Isten választásával? Ha tehát úgy van, hogy születésük előtt eldöntötte az Isten hogy Edom a rossz, akkor miért nem fogadta ezt el így-Yichák?
Látszólag-ismétlem: " LÁTSZÓLAG" ezt támasztja alá Pál is, hiszen írja: Rm. 9,8.
Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
9.
Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
10.
Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
11.
Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
12.
Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
13.
Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
14.
Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen!
15.
Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
16.
Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.
Tehát ismét és a lényeg: 13.
Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
Tehát eleve, és még születés előtt történt ez személyre szólóan?
Csúnya-csúnya félreértés: Figyeljünk: 11.
Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
12.
Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
Ebben még nincs ugye semmi konkrétum személyre szólóan. Csak az, hogy az egyik nagyobb lesz a másiknál.
A Következő vers: 13.
Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. Ez pedig már múlt időben van, tehát következmény.
Mi az amit tudunk Edomról? Nos tudható például az, hogy nem félt a nehezebb utat választani. Vadász volt. Gondoskodott a családjáról-szüleiről, és ez az a moment, ami miatt szerette őt Yichak.
I Mózes 25,28.
Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad...
Vele a probléma Testvérek az volt, ami a maiak többségével is áll.
I Mózes 25,29.
Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30.
Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
31.
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32.
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
33.
És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
34.
S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.
A most-ért a jelenért a megfoghatóért- a jövőt és a jövő ígéretét... Ennek következménye lett, hogy megvetette Edomot az Örökkévaló-és ebből a nézeteltérésből nőtt fel Yakov. Ez az elválasztás-elválasztódás oka a hívők között.
-
I Kor.11, 23. Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24. És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
27. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
30. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.
31. Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
32. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.
33. Azért atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.
34. Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyűljetek egybe. A többire nézve, majd ha hozzátok megyek, rendelkezem.
Áldott Testvérek: Az úgy nevezett "Úrvacsora" fogalma és menete-bár általában gyakorolt szokássá vált, és bár értelmében és jelentésében egyszerű, és bár mindezek meg is vannak írva a számunkra a Szent Tanban
- mégis, szinte mizériát gyártottak belőle egyesek, és annyira elferdítették a jelentését, hogy a kritériumkénti gyakorlati következménye, sokak számára-teljesen elveszett.
Javaslom: Kezdjük előről,hogy az Ige vezetése által-napnál világosabban megláthassuk-mi is az, amit ugyan gyakorlunk-de talán mégsem helyesen, és hogy lehetséges-e, hogy a Pál által leírt félelmes igazság-
miszerint: 26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
27. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
vonatkozhat-e esetleg ránk?
Bár meg kell jegyeznem-ezt is félreértették sokan, és Pál-ezen felvetését félre értelmezve- másokat ítélgetnek bizonyos emberek, sandán méregetve másokat és döntéseket hoznak bizonyos támpontok alapján:
méltó-e az illető arra hogy Úrvacsorát vehessen. Ezen támpontok azonban, köszönő viszonyban sincsenek az Igével, a mások feletti ítélkezés pedig az Igazsággal.
Pál ezt mondja: "28. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,..."
Tehát Pál nem azt mondja, hogy másokat vizsgálgassunk-méregessünk... hanem hogy mindenki önmagát! és ez mennyire más ... ugye?
De mi lenne a vizsgálat tárgya? hogyan és mit kell vizsgálni? Na ezt akkor tudjuk meg-ha megértjük az Úrvacsora lényegét.
Nézzük tehát az Úrvacsorát a bibliában: Mt.26, 17. A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?
18. Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
19. És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.
20. Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel,
21. És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.
22. És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?
23. Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24. Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
25. Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.
26. Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
27. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
28. Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
29. Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.
30. És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.
Van itt egy érdekes rész, ami kulcsa a kialakult értetlenségnek, azaz: ez az oka annak, hogy mindenki úgy értelmezi az Úrvacsora jelentését-ahogy akarja.
"17. A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt? "
Kovásztalan kenyér ünnepén a húsvéti bárány? Az Örökkévaló-Örökre szóló rendelete felcserélve egy új ünnepre???
Mi az a húsvét? megmondom: Nem tudom! De azt tudom, hogy az az Ünnep, amit a Messiás megtartott a tanítványaival, az nem más mint a Peszach örök rendelete az Örökkévalótól-annak minden vonzatával és kritériumával!
Mennyire fontos tudni- érteni számunkra ezeket? Szó szerint-élet vagy halál kérdése!
Jn.6,52.
Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53.
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
54.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55.
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57.
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
58.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
Tehát elsőként: Figyeljük meg, mire figyelmeztet Pál?
I kor.11,27. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
Most azt figyeljük meg: Mire emlékeztet a Messiás: Jn.6,57.
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
58.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
Most azt a történetet nézzük meg mely konkrétan összefoglalja és megmutatja nekünk azt az okot, amiért a Messiás által fel említett rossz példák "meghaltak" és megértjük hogy ez az a dolog, amire figyelmeztet bennünket Pál.
IV.Mózes 21, 5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
Tehát a közvetlen és kiváltó ok kimondva: " 5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. "
Mi is ez az általuk "hitvány"-nak ítélt eledel? Nem más, mint a mana, jelentése: Mi ez? azóta már tudjuk, hogy ez nem más, mint a mennyekből leszállott kenyér, ami az Isten Igéje!
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
és 2017 évvel ezelőtt, az élet kenyere-megszületett a kenyér házában, azaz: Bét Lechem-ben...
Tehát a lényeg: Jn.6,"57.
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam."
Élő Atya...- mert nem kért tőlünk oly dolgot az Örökkévaló-amit maga ne úgy cselekedne!
Amint a Messiás is Él... nos... ahogy Ő fogalmazza is meg számunkra: Jn 8,29
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
És aki, ezzel a kenyérrel táplálkozik- azaz:gyakorolja magát ebben-tehát: Jn.6,56.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
Nos...ennek járjunk utána.
Elsősorban az felett jussunk értelemre- hogyan lehet az, hogy valaki táplálkozott ebből a kenyérből a példa adás idején, de mégis meghalt? Amire utalt is a Messiás: Jn.6,58.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
Első olvasatra, ismétlem: ELSŐ OLVASATRA (!) úgy tűnhet, mintha ez a mennyekből leszállot kenyér más lenne, mint az első.
Azonban értsük meg-miről is van szó:
Tehát a történelem:
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
Tehát a biblia nyelvén vett: Élet jelentése... Istennek való engedelem-Istennel való járás-mely gyakorlása által válunk élővé az Atya számára. Ugyanis: I mózes 2,15.
És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16.
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17.
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Tehát az Örökkévaló-az Ő rendelése által meghatározta, hogy mit tegyen az ember, és ha attól eltér-tehát engedetlenné válik, akkor meghal. Ebből konzekvensen következik a halál definíciója is: Tehát az Istennek való engedetlenség okozta: Istentől való elválasztódás!
Egyiptomban, ami a világot- a rabszolgaságot jelenti a Hívó számára, csak az Istennek való engedelem által lehet (ett-is ) szabadulni, mielőtt az Isten Ítelete érné a földet.
Ha ott és akkor valaki, nem engedelmeskedett a rendelésnek ( széder est; a páska bárány elkészítése; a vérrel való jelölés...) azokat beza elérte az Isten szörnyű csapása, és ott is maradtak...ha ugyan megmaradtak belőlük... hiszen az első szülöttek halála nem csupán annyi, hogy
ahol volt gyermek az meghalt-mert ne feledjük, a szülők is a szüleiknek gyeremkeik... ha pedig mindketten első szülöttek voltak, nos akkor...
De ezek azok-akikról nem beszélünk már, mert elmúltak... nincsenek már.
Ezzel szemben azok, akik engedelmeskedtek a rendelésnek-ők azok, akik ott és akkor, az életre támadtak fel Isten előtt, őket nem érte az Örökkévaló csapása, ők azok akiket megszabadított az Örökkévaló.
Ám ez a szabadságra való hívás nem az, mint ahogy ezt sokan gondolják... mint amikor a birkákat kiengedik a karámból-és mindenki mehet arra amerre lát...
Az Istennek való engedelemre szabadított fel az Isten!!!
II.Mózes 4, 22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
Tehát úgy lett halálból-élet, hogy elkezdtek az Istennek engedelmeskedni; és úgy lett életből-halál, hogy elhagyták az engedelem útját... értjük ugye??? az UTAT!
János Evangyélioma 14. rész
1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Egy járatlan-ismeretlen út... Ésaiás próféta könyve 35. rész
1. Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3. Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6. Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9. Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10. Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Azok akik a példa adás idején- ugyan ették a mennyekből leszállott kenyeret-de elhagyták az Istennek való engedelmet, csak a testük táplálékát látták a mennyei kenyérben... szuper szendvics: Tégy két szelet mana közé egy fürjet...
De most ne nevessünk, mert ez az, ami miatt a maiak közül is sokan elvesznek, hiszen bár valljük hogy hívők...veszik is az úr vacsorát... de ... nos ahogy Pál mondja: Tit 1,16
Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.
Ezek után, a kezdeti kérdés,ami így szólt, még a mai alkalom elején: " Kezdjük előről,hogy az Ige vezetése által-napnál világosabban megláthathassuk-mi is az, amit ugyan gyakorlunk-de talán mégsem helyesen, és hogy lehetséges-e, hogy a Pál által leírt félelmes igazság-
miszerint: 26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
27. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
vonatkozhat-e esetleg ránk? "
Tehát a vizsgálatunk menete és tárgya: Elsősorban tehát szögezzük le: Magunkat vizsgáljuk, és nem mást-másokat!!!
Akarok-e-Istennek való engedelemre-szabadulni?
II.Mózes 4, 22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
Erről azért bővebben: A "Hála adás pohara" aza a bor.
A Peszach-i vacsorán négy-de teljességgel öt pohár van. ám csak négyből isznak.
ezekkel a poharakkal, az Örökkévaló jó ígéretére isznak.
ezek az Ígéretek: II.Mózes 6, 6. Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
azaz: 1: Megszabadít-kivezet Eggyiptomból. ( a világból)- ez: Hocéti
2; Megment- a rabszolgaságból. Hicálti
3; megvált- szabadság. Gáálti
4; népévé fogad- azaz befogad. lákáhti
Az ötödik poharat nevezzük Éli próféta poharának, és ebből nem iszunk,ezt vissza töltjük az üvegbe- mert ennek beteljesedése még várat magára...
Ézsaiás 25,6.
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
A Kereszténységben megtartott Úrvacsora- a Széder vacsorának-áfikomán elfogyasztása a megfelelője. Veszik a Hála adás-befogadás poharát, és magát az Áfikománt, ami el volt rejtve eddig, tehát a megtört Pászkát, mert ez a Bárányra ( a megáldozott bárány testére utal.)
I Kor.11,23.
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24.
És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Tehát a pohár. A borra azt mondta a Messiás: Mt 26,28
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
A Messiás vére tehát. A Vérről amit tudni lehet az Igéből: III.Mózes 17,11.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Hogyan? Nos úgy, ahogy ezt már tanította is az Örökkévaló-nagyon-nagyon régtől: Amikor a bűnös áldozatot ad bűnéért, valójában az történik-hogy az Istennek-Igaz vért mutat fel-cserében az ő tisztátalan vére helyett.
Ez azt jelenti, hogy az ártatlan vére által élhet. Ha tehát valaki Igaz módon akar élni az áldozat adta lehetőséggel, akkor az Igaz életétkell tovább élni, hiszen az Igaz vére által élhet!
Azaz: nem a maga életét éli-nem magának él a továbbiakban, hanem annak életét éli, aki... ( és innen Pál folytassa: )
II.Kor. 5,15.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
Tehát az önvizsgálat iránya, prózai egyszerűséggel: Akarok én Istennek tetsző- Jézus által felmutatott-Istennek teljes engedelmben való életet élni-avagy sem???
Ha nem-akkor jobb ha nem veszem az Úrvacsorát, mert ezzel csak halmozom az ítéletet magamnak.
Ha Igen- akkor pedig nem lehetőségem van annak fogyasztására-hanem ez a kötlességem-és ebben senki ember nem akadályozhat-sem engem-sem senkit!!!
-
Áldott testvérek. Idén-szept.20-án kezdődött a Ros hásáná kétnapos ünnepe, és ezzel vették kezdetüket az Őszi ünnepek . Sajnos az Őszi ünnepek a kereszténység túlnyomó többsége számára-teljesen elveszett,hiszen bár benne van a Szent Tanban-
Örökre szóló rendtartásként-de mivel nem tanítanak arról a legtöbb helyen, így nem is tudnak róla. Pedig ahogy a tavaszi ünnepek beteljesedtek-és megértettük azok értelmét és jelentését (??? ... ha ugyan...)
Úgy az Őszi ünnepeknek is megvan a jelentése ( de micsoda jelentéssel bírnak!!!) , csak veszthetünk azzal ha nem figyelmezünk ezekre.
III.Mózes 23,1-22-ig, a tavaszi ünnepek, örök rendtartásának felsorolását olvashatjuk. Gyakorta hallani, hogy ezeket a rendeleteket az Örökkévaló a Zsidóknak adta-tehát legyenek vele boldogok...
valójában ezeket a rendeleteket az Örökkévaló-az Övéinek adta! Ugyanis azok az Övéi-akik megtartják az Úr utát. ugyanakkor-és ha már a nemzetségekról beszélünk- a 22-es versben azt mondja:
22. Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a meződnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Vagyis: Az Úrral való szövetséghez-később csatlakozóknak is rendelt részt az Örökkévaló-már előre.
Ugyanis: V.Mózes 29, 9. Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11. A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12. Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13. Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15. Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
És ugyan ez, a Messiás Főpap-i imájában is benne foglaltatik: Jn.17, 14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
Ezen tavaszi ünnepek jelentésükbern ugyan nem-de időpontjukra nézve közeliek a régi pogány ünnepek időpontjaihoz, ezért a kereszténység- látszólag (!) de átvette ezeket az tavaszi ünnepeket.
Azért mondom hogy látszólag, mert nem a jelentésükre koncentrálnak a megtartásukkor, hanem csak az időpontra.Ennek okaként-akik élnek is ezek megtartásával-bár azt hiszik hogy minden rendben velük, ( bár nem attól vagyunk hívők-hogy azt hisszük... ugye???)
Végzetes hibákat halmoznak a tudatlanság és az értetlenség okán... És bár sokan azt hagoztatják, hogy a tudatlanság idejét elnézi az Isten... Valójában még ezt az igét sem helyesen idézik.
Csel 17,30
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Tehát akik megvetik az Örökkévaló Igéjét, és eközben a Messiásban reménykednek-Pont a Messiással találják majd szemben magukat az Ítéletkor... És ha ez paradox-akkor ez a paradoxon pontosan olyan,mint ami már le is van írva.
Ámos 5,18.
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19.
Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20.
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21.
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Tehát bár a tudatlanságban kezdtük a pályafutásunkat, de abból a tudatlanságból- az Úr Igéjének követése által, ki KELL!!! jönni az Értelem világosságára!
Ésaiás próféta könyve 9. rész
1. De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
3. Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
És ugyan itt szeretném megjegyezni ennek kapcsán: II.Kor.5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Ugye azt találtam mondani, hogy akik megtartják a Tavaszi ünnepeket-de nem a tartalmukra koncentrálnak-azok végzetes hibákat halmoznak...
Miért mondtam ezt? nos nézzük az első tavaszi ünnepet, az Úrtól rendelt módon:III.Mózes 23, 4. Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések napjai, a melyekre szabott idejökben kell összegyülekeznetek.
5. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája.
6. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret.
És most figyeljük meg, mi a probléma ezzel az ünneppel sokak esetében: II.Mózes 12,15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
Csendesen megjegyezném-hogy a kovász a bűnt jelképezi a Szentírásban... tehát ebból következik-hogy a kovász eltakarítása, a megtérést Jelenti-azaz a bűntelenséget, amit kizárólag az Úrnak való tökéletes engedelem által érhetünk el...
hogy ez már másként lenne? hogy a Messiás mást mondott volna? Nos nem!
Mt.5, 48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
És egy Apostoli idézet: Jak 1,21
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
Az ünnepek menetében tehát láthatjuk: Első a Megtérés kritériuma! Azután az Igazság gyümölcsei jönnek ( Savuot) ( ezt nevezik pünközsdnek)... Majd az első Ószi ünnep, a Ros hasana az év feje,kürtzengés ünnepe... vagy a : " zsidó új év."...
Ezen az ünnepen-egyszerre több dologra emlékezünk.
Az első, hogy a világ teremtésének, idén már az 5778.-évfordulóját ünnepejük. És hamár...ezzel kjapcsolatban megemlékezünk arról, hogy az Örökkévaló-mire is teremtette az embert. (?!)
I Mózes 1,26.
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27.
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28.
És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Az Úrral való teljes és tökéletes harmóniában élve-őrizni a Teremtés rendjét... ugye itt jön az időkőn át visszhangzó kérdés: Ember-HOL VAGY? (I Mózes 3,9)
Hogy miért a Kürtzengés???
Nos a Történet szerint: Mózes I. könyve 22. rész
1.
És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2.
És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3.
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4.
Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5.
És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6.
Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7.
És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8.
És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9.
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Ezt a történetet úgy foglalhatnánk össze röviden: Akik az Istennek való engedelemben eljutnak erre a hegycsúcsra- ( Mória-későbbi nevén: Yerusálem azaz az Istennel való békesség megalapítása) -azoké a helyettesító áldozat.
Nos hogy a kérdésre is válaszoljak-ebben a történetben olvassuk tehát a következőket: "13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett."
A kos szarvából készül ugye a Sofár-azaz a kürt, és ennek a sofárnak a zengése emlékeztet bennünket, és ismétli az örök kérdést-és bennünk a lélek választ is ad rá... És a kérdés ujra tehát: ember HOL VAGY???
Ez az a kérdés, mely előkészíti a következő "ünnepet" mely a Yom kippur vagy nevezzük így: Az Ítélet napja. Ezen Ros hásáná ünnepének elteltével veszi kezdetét a tíz bűnbánó nap, mellyel készülünk a Kérdés-Istentől való válaszának megtudására...
-
III.Mózes 23, 26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
Áldott Testvérek. Idén-e hó 29.-én kezdődik a yom kippur ünnepe, nevezzük még-engesztelés napjának is ezt az ünnepet. Erre az ünnepre valójában ros hasáná óta készülünk, hiszen ez a tíz nap a bűnbánat-a megtérés
ideje. Érdekes és szinte szürreális, hogy ünnepről beszélünk, ámde ezt az időszakot nevezzük más néven, a rettenetes napoknak is. Erre utal az Ige: III.Mózes 23,27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
Ezen időszakot-teljességében arra fodítjuk-hogy az Örökkévaló előtt felfedjük-mennyire bánjuk bűneinket, hogy semmi nem fontosabb nekünk annál-hogy megbocsásson, és beírja nevünket az Élők könyvébe.
Ezen "ünnepen"-az önsanyargatás menetében-böjtölünk-kényelmetlen ruhákban-cipőben járunk... hiszen a testünk-a testi kívánságaink juttattak bennünket abba a helyzetbe, hogy aggódnunk kell a jövőnk felől-ezért ezekben a napokban a testünknek egyáltalán nem kedvezünk,
Hanem csak a lelkiekre koncentrálunk.Ugyanakkor fontos megérteni, hogy a test sanyargatása-semmi, ha nem szívből való a bűnbánat, és nem szívből történik a megtérés! Joél 2, 12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
Azt mondja az Úr Igéje: III.Mózes 23, 26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
Engesztelés napja...II.Mózes 32-ben olvashatjuk a törtenet,mely arról szól, hogy amíg Móse fent volt a hegyen-hogy lehozza a Micvákat tartalmazó két kőtáblát-addig a nép lent,éppen bálványt készített magának...
Az Örökkévaló-haragra gerjedt, de látva a népe egy részéről a bűn gyűlöletet, és a bűn és bűnösök kiirtását-meg engesztelődött, népe maradéka iránt.
Vér nélkül nincs bűnbocsánat! ( Zsid 9,22
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.)
Ezek után, ezen a napon történik örök rendeletként az engesztelés napja. Ezen ünnepre készült a Főpap is megfelelőképpen-megtéréssel, ezen idő alatt-elkülönítette magát a családjától-az emberektől, hogy teljesen megtisztulhasson, mert csak így járhatott közbe a népért.
Ezen ünnep nagy napján, a Főpap bement a Kádosim hakadosh-ba ( Szentek Szentje), és bevitte az engesztelés vérét-majd szintén és kizárólag csak ezen a napon, a népért való közbenjárás közben-kimondhatta az Örökkévaló nevét-anélkül, hogy meg kellett volna halnia...
II.Mózes 20, 7. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
Majd itt és ekkor döntött az örökkévaló-úgy a Főpap-mint a nép-életéről, vagy haláláról.
Ezek után-azt olvassuk: Lukács Evangyélioma 1. rész
1. Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2. A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3. Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4. Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
8. Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9. A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10. És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején...
Jóillat tétel... a nép kívül Imádkozik... nos hogy értsük ezt, olvassuk el a Zsidólevél ezt idéző paszusát: Zsidókhoz írt levél 9. rész
1.
Annakokáért voltak ugyan az első szövetségnek is istentiszteletei rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.
2.
Mert sátor építtetett, az első, a melyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.
3.
A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének,
4.
Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája beborítva minden felől aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,
5.
Fölötte pedig a dicsőség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikről most nem szükséges külön szólani.
Tehát a Szentek szentjében volt Zakariás, ebből tudható hogy Főpap volt, és mivel oda ő is csak egy évben egyszer mehetett be, ebből tudható, hogy Yom kippúr napjáról számol be-Lukács.
Áldott testvérek, azt azonban nagyon meg kell értenünk, hogy nem elég a Messiást várni! A Messiást-méltóképpen kell várni!!!
4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ezen a Napon, az Örökkévaló, beül, mint Dajan ha Emet ( Igaz Bíró) az Ítélőszékbe, és három könyv nyittatik előtte. A köztesek könyve-mely minden ember nevét tartalmazza, aki erre a világra megszületett.
A Holtak könyve- és az Élők könyve. Ezen a napon határoz a Dajan, hogy a köztesek könyvéből-kinek a nevét-hova írja.
Hogy ez mese lenne??? Hát ehhez mit szóltok?
Jel.20,11.
És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
12.
És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
13.
És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
14.
A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
15.
És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.
Semmiképpen ne felejtsük testvérek: II.Kor.5, 10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Visszatérve a Lukács Evangéliumának-olvasott részéhez, még egy érdekesség:
Zak.2,10.
Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr.
11.
És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.
12.
És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.
13.
Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről.
A 11-es vers, a Jn.10-ben kerül felismétlésre-miszerint: Jn.10, 16. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Egy akol-és egy pásztor... Tehát nem a zsidók és nem zsidók...hanem egy Isten és egy nép. Egy nép tehát, egy törvény-egy szabály szerint.
4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Most pedig az érdekesség:
Az Úr-az övéi között vett lakozást. most nézzük meg-ennek megtörténtét-János bizonyságában.
Jn.1,14. és az Ige (hús)testté lett és itt sátorozott miközöttünk és szemléltük dicsőségét, mint aki az Atya egyszülötte, tele kegyelemmel és való(igaz)sággal. ( Vida ford.)
Bár mindegyik fordítást adja vissza, én most a "Sátorozás" szót szerettem volna nyomatékosítani.
Ez-bár a Prófécia beteljesedése-de még nem a tökéletességben. Hiszen ezenképp fog tökéletességre jutni:Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
Azonban meg kell érteni valamit Testvérek-amit az akkoriak közül is, csak kevesen értettek meg. Nevezetesen: A Messiás-testben való megszületése által is életeket mentett, hiszen a Yom kippúr napján-idő adatott az Isten népének.
Luk.1, 13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15. Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
Ő-előtte jár-azaz a Prófécia szerint, a Messiás előtt... mégpedig azért, hogy: Mal.4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Mindez azt jelenti, hogy ha nem küldi az Örökkévaló a Messiást-akkor mi itt ma nem beszélgetünk-semmiről...meg senki sem...
Tehát a Messiás szolgálatáért-annak lehetőségként adatott végbemeneteléért-Idő adatott.
A Prófécia beteljesedését vélték az akkoriak-így az apostolok is a folytatásként.
Apcsel.1,6.
Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
7.
Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
Ám ha ezt tette volna a Messiás, akkor nagyon kevesen maradtak volna meg. A Lehetőség tehát még áll, arra nézve, hogy együtt sátorozzunk az Úrral-örökkön-örökké... de erről a következő ünnepen beszélünk, tehát a Szukoth ünnepén.
Sir 3,22
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
-
III.Mózes 23,33. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
34. Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.
35. Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
36. Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.
37. Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.
38. Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni szoktatok az Úrnak,
39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
44. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felől.
Áldott Testvérek. Az Őszi ünnepek menetében a legvégső, a Szukoth, azaz a Sátoros ünnep. Ez a pozíciója-minthogy az utolsó-nem arra utal hogy kisebb lenne-hanem az Ünnepek sorozata, egy ciklust vázolnak, és az utolsó ünnep-ezt a ciklust zárja le.
A III.Mózes 23, az Úrtól adatott gyülekezések időpontjait, és az azon való megjelenésünk kritériumait tanítja nekünk, kezdve a hetenkénti-Shabat-alkalmaival, majd a tavaszi ünnepek következnek, az élen a Peszach
ünnepével-amikoris az " Őrállás (Páska) ünnepét üljük". Ezen Ünnep alkalmával megemlékezünk a rabszolgaságról, és az abból való szabadulásról-Melynek menete az Örökkévaló ígéretének végbemenetele ugyan,( I Mózes 15)
de ennek módja, az Örökkévalónak való engedelmesség! ( a kovász (bűn) eltakarítása-a bárány leölése-a vérrel való jelölés...) Ebből a történetből tudhatjuk meg, hogy: 1; Az Örökkévaló-nem kiereszt bennünket, mint a birkákat, hogy arra menjünk amerre látunk...
hanem: II.Mózes 4,22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
Tehát-Az Örökkévalónak való szolgálatra lettünk felszabadítva! ( rabszolgaként, e világot és e világ fejedelmét kellett szolgálnunk, ami által-eltávolodtunk az Istentől)
Ezek után, a következő tavaszi ünnep a Savuot ( hetek) ünnepe. Valójában az Úrral való kapcsolatunk-első zsengéjét ( gyümölcseit) tárjuk fel az Örökkévaló előtt...
Ezen tavaszi ünnepek-a kezdetet vázolják tehát, ezek nagyon fontos élet pontok, de nem elég elkezdeni valamit... meg is kell maradnunk az Úrral való kapcsolatban ( szövetség)-és végig is kell járnunk ezt az utat.
Utunk ( Halacha) következő állomása az Őszi ünnepek, aik sorában az első, a Ros hasáná, a kürtzengés ünnepe.Ezen ünnep jeles momentuma a Sofár hangjának hallgatása, és ez által megemlékezünk az Ábrahám-i történetről, mikoris Yichákot, az Ő fiát vitte el Móriára-az Örökkévalónak utasítása szerint.
Példát mutatva nekünk arról-hogy az ember- képes az Istennek való-feltétel nélküli engedelemre, és lehetséges, hogy az ember számára, az Örökkévaló legyen az életben a leg fontosabb.
Megemlékezünk a történet tanításáról-hogy az ilyeneké a helyettesítő áldozat-és az ilyenek juthatnak fel az Örökkévalóval való békesség hegyére.(Yerusálem- Yerusáláim)
Erre emlékeztet bennünket a Sofár hangja, hiszen a történbetben olvassuk: I Mózes 22, 10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
A kos szarvából készül a Sofár ( kürt), és a kürt hangja emlékeztet bennünket a példára, és segít nekünk abban, hogy pozícionáljuk magunkat, az Istennel való kapcsolatunk minőségében... a Kürt tehát a leg ősibb kérdést ismétli számunkra: I Mózes 3, 9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
Ezen ünnep után-ha az Ige mérlegén hijjával taljuk magunkat-tíz nap áll rendelkezésünkre a következő ünnepig, ( rettenetes napok), és ezeket a napokat arra használjuk, hogy megbánjuk bűneinket, és a Tesúvát-azaz a megtérést gyakoroljuk, hiszen a következő ünnep, a Yom kippúr, és ez az ítélet napja, amikor az Örökkévaló dönt arról, hogy kinek a nevét
írja a halál könyvébe, és kinek a nevét írja az élet könyvébe...
Jel.20,11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
14. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.
Ezen ünnepek tehát tanítanak bennünket, és egyben felkészítenek a végső megmérettetésre.
II Kor.5,9. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Mégpedig: A Shabat-hetenkénti ismétlése azt tanítja, hogy az Úrral-állandó kapcsolatban kell lennünk.
Ezen állandó kapcsolatban jön el az Úr Szabadítása, de nem szabadosságra-hanem az Úrnak való szolgálatra.
Ezen szolgálatban már a kezdeti gyümölcsök-első zsengék-felmutatása (számonkérése)
A Saját magunk-Istennel való kapcsolatának összemérése-Ábrahámmal. ( A Hit Hagyományozójával)
A Végső ítélet elvétele...
És az utolsó ítélet után, ha úgy dönt a Dajan haEmet ( Igaz Bíró) hogy az Élet könyvébe Jegyez bennünket, akkor...Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
A Sátorok ünnepe következik-ill. Az a boldog végállomás, aminek elérésére tértünk meg, ami megtérésünk kezdetétől a leg Szentebb célunk-az Örökkévalóval való együtt lakozás-Örökre!!!
Izráel fiait-mikor kihozta az Örökkévaló Micráimból, negyven esztendeig vezette a pusztában. vajon miért negyven esztendő? hiszen négy nap alatt megjárható lett volna a távolság...
Nos testvérek azért, mert az ember, a lelkesültségének hevében, könnyen tesz ígéreteket... De vajon megtartja-e??? és ha igen-de meddig hajlandó megtartani az Örökkévalónak tett ígéreteit?
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Tehát a kérdésünkre a válasz konkrétan: 2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? A 40-es szám a bibliában-az emberi megpróbáltatás száma!
Micráim, azaz Eggyiptom-a világot szimbolizálja... A rabság pedig azt a testi állapotot, amikor el vagyunk választva Istentől... a Puszta azt a helyet, azt az utat ( UTAT) amit a világból-az ígéret földjéig meg kell Járnunk.
Ésaiás próféta könyve 35. rész
1. Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3. Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6. Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9. Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10. Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
" 7. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el..."
Szentség Uta-megszentelődés Uta... Nem tévedhetünk el, hisz a Főpásztor vezet. Tehát ezen ünnep emlékeztetője, az idei évben-e hónap 4.-én kezdődött, és 11.éig tart. Erre a jeles eseményre gondolunk-készülünk...
-
Van egy Héber ének, mely így kezdődik: "Katonti mikol Haszadim, umikol ha Emet..." Maga az ének-valóban szép, de nem ezért zakatol a fülemben, hanem a jelentésének mélységei azok-melyek megragadtak.
Ez az ének-egy bibliai történetről szól, nevezetesen: I Mózes 32,10. Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
Majd az ének folytatása: "Ki haszdechá gadol alaj,(2*) vehitzalta nafsi mi sheol tanteha." ...de erről később...
Tehát a történet-amiről szól: Mózes I. könyve 32. rész
1. Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.
2. És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.
3. Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe,
4. És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig.
5. Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt.
6. És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.
7. Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.
8. És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.
9. És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:
10. Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
11. Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
12. Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt...
Yakov-Szüleinek engedelmeskedve ment Arámba-Lábánhoz. ( I Mózes 27), És ott nem mint rokon-hanem mintszolga dolgozott, és végezte a rábízottakat lelkiismeretesen, becsülettel.
Szolgálatáért nem is kért fizetséget-hanem Lábán ragaszkodott ahoz hogy viszonozza a munkáját: I Mózes 29, 15. És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?
Béréül nem gazdagságot kért-nem is pozíciót-hanem Feleséget.Amikor nem azt kapta amit-akit kért, akkor sem háborgott, hanem kész volt-ujra hét évet szolgálni azért akit választott magának.
A Szolgálat leteltével-Yakov el akart menni, de Lábán marasztalta, és szintén Lábán volt az, aki kérte hogy bérért maradjon nála.( I Mózes 30,28-28.)
Tudjátok Testvérek úgy van az, hogy a szolgálatot kétféleképpen lehet végezni: Muszályból-és lelkiismeretesen.
A muszájból végzett szolgálat, olyan is-amilyen...nem vonz magával áldást,nem is lehet kifogástalan, hiszen csak kényszerűségből végzi az ember-egyszersmind: csak tessék-lássék munkavégzés az... épp hogy csak "látszatra" történik-azaz a szemnek szól, de valójában tartalmatlan-töltettelen.
A Lelkiismeretes munkavégzés-egészen más.Ez tetszik az Örökkévalónak, és ezt áldja meg az Úr. Az ilyen munkáshoz ragaszkodik a munkaadó is, mert ösztönösen érzi-hogy a munkása-Istennel való kapcsolatából profitál ő is.(I Mózes 30,27. És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr. )
Hogy ez mára már nem fontos, hisz ez az Újszövetség idieje lenne??? Hát ez? Kol.3,22.
Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent.
23.
És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek;
24.
Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.
25.
A ki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás.
Tehát Yakov történetében azt látjuk, hogy minden esetben-lelkiismeretesen járt el,az Atyjától tanult szabályok szerint-aki pedig azokat az ő atyjától tanulta...Aki pedig az Istentől tanulta ezen szabályokat.
( I Mózes 18, 17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle. )
Tehát Yakov, kétségtelen hogy metrtotta az Úrnak utát, és Igaz módon élt.
Életében eljött a napja, mikor szemben találta magát az igaztalan vádakkal és rágalmakkal, és meg kellett élnie a gyanusításokat-szidalmakat...
Mózes I. könyve 31. rész
1. És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.
2. És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan ő hozzá mint annakelőtte.
3. Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek.
4. Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezőre az ő nyájához.
5. És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelőtte; de az én atyám Istene velem volt.
6. Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.
7. De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.
Tehát eljött a napja, amikor már nem az áldást látták benne-hanem a tolvajt... amikor irigyek lettek rá, amikor azt gondolták: Minden az övék-minden jó nekik jár...amikor már nem akartak osztozni vele semmin.
Testvérek, azt meg kell értenünk: Ez a föld nem a mienk. Ez a világ-nem a mi világunk... itt csak "átutazók vagyunk"...Ebben nekünk nincs örökségünk-hanem csak e világ fiainak van örökségük.
Egy darabig megtűrnek minket, de eljün a napja-mikor ellenünk fordulnak, mikor megkeményednek irántunk, mikor tagadni kezdik az áldást-amiben miértünk volt részük, amikor megvádolnak bennünket hazug módon, mert az irígység bennük nagyobbra nő, mint a profit utáni vágy...
( az esztelenségben nincs logika...) Ekkor a Hívőnek mennie kell és nem vitázni! Yakov is így tett.
Tehát itt vagyunk a Yordán partján-Yakovval, és látjuk hogy egész idő alatt megállt hitben-lelkiismeretes maradt, megőrizte az Úrnak utát... és ezek ellenére, telve kétségekkel, csak az Úr kegyelmére vágyik.
"Katonti mikol Haszadim, umikol ha Emet..." ( I Mózes 32,10. Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te Igazságodnál...)
azaz: Nincs semmi érdemem!
Egyszer eljön a napja annak, hogy mi is ott álljunk a halál folyólyán átkelve, hogy megméressünk Isten által. Ott ahol, és ott amikor már nem változtathatunk semmin, és ami lesz velünk, az lesz a véglelges.
Ott ahol be kell látnunk, hogy nincs semmi érdemünk, és kizárólag az Örökkévaló Irgalmában lehet reménységünk...
Ott ahol el kell ismernünk: " aser a szítá et avdechá, ki vemakli avarti et hajorden
ve ata haiti lishne machanot ...
azaz: "a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem."
Tehát csak Isten kegyelmébúl érthettem el azt amire eljutottam...
És ott, ahol nincs és nem lehet más kérésünk Istenhez, csak annyi: "hatziléni na, hatziléni na, hatziléni ná."
azaz: Ments meg-ments meg-ments meg...
Rav Saul erről így ír: Rómabeliekhez írt levél 4. rész
1.
Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?
2.
Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.
3.
Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul.
4.
Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint;
5.
Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.
6.
A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
7.
Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az ő bűneik.
8.
Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít.
Ha megtartjuk is az Úrnak utát, egész életünkben-akkor sem lehetnek Istentől elvárásaink-nem lett az Örökkévaló az adósunk, hogy tartozzon nekünk... hanem csak az Ő Igazságában reménykedhetünk, mert azt mondta: Ha az Ő utain járunk-számíthatunk rá...
Zsid 4,16
Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.
És az ének folytatása amit ígértem: "Ki haszdechá gadol alaj,(2*) vehitzalta nafsi mi sheol tanteha."
azaz: Zsoltár 86, 13. Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes Seolból.
-
Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Áldott testvérek, e mai alkalommal ezen igén fogunk elindulni, mely elviekben arra adatott-hogy ez Ige alatt egyesüljenek a hívők a széles világon-illetve arra, hogy ez Igében leírtak alapján-rendkívül erős ígéret szerint,
mintegy-az Úrtól való védettségben érezzük magunkat.
Ezen rendkívül erős ígéret a védettségünkről újra: Mt.28,...."és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"
Ez az amire Pál is emlékeztet minket: Róma 8,28.
Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
29.
Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
30.
A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
31.
Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
32.
A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
33.
Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;
34.
Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
35.
Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?
36.
A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.
37.
De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,
38.
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
39.
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Tehát az Isten velünk...( ez a jelmondat volt a második világháborúban- a Német katonák övcsattján is...aztán csúnya véget értek...)
Ezen ígéretben bíztak mások is, és rosszul jártak, és ugyan ezen ígéretre támaszkodnak ma is sokan-és közüllük is lesznek, akik nem kerülik el a bukást.
Vajon miért? nos mert a kiragadott Igék-nem működnek varázsigeként, és mert az Istent, nem lehet megcsúfolni!
Elsőként nézzük ezt a Róma 8-at:28.
Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
29.
Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
30.
A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
31.
Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
32.
A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
33.
Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;
34.
Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
35.
Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?
36.
A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.
37.
De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,
38.
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
39.
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Összefoglalva ezt az Igerészt, azt látjuk, hogy azokról szól-ill. azoknak garantálja az Istentől való elválaszthatatlanságot (!!! FIGYELEM!!! nem a probléma mentességet-hanem az Istentől való elválaszthatatlanságot!!!)-
akik az Istent Szeretik.
Az ember értelme szerint, akkor itt ugye nincs is gond, hisz minden hívő vallja hogy szereti az Istent... na ez a gond Testvérek... ha a hívők-emberi értelem szerint gondolkodnak.
Ne feledjük hogy hogyan kellene: I Kor.2,11.
Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
12.
Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
13.
Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14.
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
15.
A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16.
Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Tehát ebből kiindulva, azt kell megértenünk, hogy az Isten szemében-ki szereti Őt?
Jn.14,21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
És valójában, ha nem csapongunk az Igeolvasás közben, ugyan ezt találjuk a kezdő Igében is, amiből azt a rendkívül erős ígéretet vehetjük: Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Tanítván Őket, hogy MEGTARTSÁK A PARANCSOLATOKAT-Amik valójában nem is új parancsolatok... A szeretet betöltésének szintje viszont valóban új. Nem külső hivatkozásként alkalmazva a parancsolatokat, mintegy szabályrendszert-hanem Szívnek-léleknek teljességével,
ami nem látszatra történik, hanem teljességben és az Isten szerint!
Erről szóltak az ez időszakra adatott, úgy nevezett: Újszövetségi, vagy másnéven: Messiási Próféciák. Pl.: Ez.36, 24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Jézus valóban az Övéivel van, minden napon... hisz az Övéi-mindenkor rá gondolnak-Róla gondolkodnak-Szívükben az Úr az Úr... ahogy a Zsoltár is mondja: Zsoltárok 119,31.
Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32.
A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33.
Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34.
Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
35.
Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36.
Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37.
Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38.
Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39.
Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40.
Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41.
És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42.
Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43.
És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44.
És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45.
És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46.
És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47.
És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48.
És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49.
Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50.
Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51.
A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52.
Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53.
Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54.
Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55.
Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56.
Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57.
Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58.
Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59.
Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
Mert akik felismerték Jézusban a megígért Messiást (!!!) azok tudják hogy Jézus az Isten megtestesül Igéje.
Jn.1,14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Ha tehát, Mi Őbenne vagyunk-akkor Ő is bennünk. Tehát velünk van, és nem kell félnünk, hisz: Rm.8,31 ..."Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?"
Ha tehát mi így viszonyulunk hozzá, megtartjuk az Ő út mutatását, betartjuk az Ő rendeléseit... akkor velünk van minden napon mint: Tanácsos-aki alkalmas időben ad Útmutatást, hogy mikor mit tegyünk.
Velünk van mint Főpap és mint közbenjáró-aki közben jár értünk az Atyánál! ( Ámde csak ezen Kritérium alapján!)
-
I Kor.9, 24. Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27. Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Áldott Testvérek. Pál, a hívő életet-a versenyfutáshoz hasonlítja, és a siker eléréséhez, a versenyző életszabályait-felkészülésének mottóit mutatja fel hasonlatban,majd emlékeztet bennünket arra, hogy a versenyzők a múlandóért sanyargatják önmagukat-nekünk pedig az örökké megmaradóért van tusakodásunk...
Azt mondja: " Nem tudjátok-é???..." azaz tehát már akkor is voltak olyanok-akik arra vártak, hogy majd "valaki" mindent elvégez... hogy majd az Úr az aki mindent megtesz, a feladatokat elvégzi,az Örökkévaló akaratát megcselekszi, a törvényeket átírja... hogy bennünket győztesekként tüntessen fel.
A Hívők többségének hitvallása abban áll: " áldott tudatlanság!!!" Mondják ezt azért, mert ha valamiről nem tudunk, akkor nem vagyunk számonkérhetőek...Nem kell annyit tanulni, nem kell gyötörnünk magunkat az Ige követésével...
Hivatkoznak itt különböző Igékre, melyek valójában - kiragadott és félre értelmezett Igék. Nézzünk pár ilyen Igét: Luk.12,47.
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
Tehát erről azt gondolják: Kissebb tudás-kissebb felelősség-kissebb büntetés...
De az Ige is ezt mondja?
Luk.12,42.
Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?
43.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!
44.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt.
45.
Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni:
46.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.
47.
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
49.
Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?
50.
De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.
51.
Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást.
52.
Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen.
Így szól: " Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?" Hű és bölcs tehát... Ez azt jelenti:
Hű, tehát elkötelezte magát az Úrnak-és bölcs, azaz felismeri a szükséget, a szolgálatát...
Azt mondja:"kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?" majd azt mondja: "49.
Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?" Hogy ezek így együttesen mit jelentenek?
Nos: Jer 23,29
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly? Mert az Örökkévaló Igéje az Élet kenyere, azaz a lelki táplálékunk, de egyben tűz! Mely tűz az egyiket tisztítja-a másikat pusztítja.
Attól függően, hogy kiben mi van. Akiben az Igazsághoz való ragaszkodás, az Ige tekintélye...ezekben tehát az alap tiszta, és számukra ez a tűz-tisztító, hiszen lépésről-lépésre "szabadítja (!!!) meg őket, a rossz beidegződésektől,
A méltatlan gondolatoktól, a testi cselekedetektől... Míg másokban az alapot, a testiesség alkotja, mely ellenkezés az Istennel. Ezek számára az Ige: Ítélet.
Azután a történetben azt látjuk, hogy akit munkavégzésben talál, azt megjutalmazza, akit pedig nem, azt megbünteti. Ebben a tekintetben, nincs egyébb különbség tétel! A Büntetés mértékében vannak még különbségek, de az az, amit mindenképpen el szeretnénk kerülni ugyebár...
Az Testvérek nem tesz különbséget a mi értékrendünk szerint -ha valaki majdnem üdvözült-vagy, bőven elkárhozott... hisz egyik sem jutott üdvre.
A Jutalom, az Ígéretek, az Üdvösség a győztesteké!!!
Pál pedig azt mondja: "26. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos..."
Tehát tudatos követésből fakadó-tudatos küzdelemről beszél, ami az ismert cél eléréséhez vezet.
Tudatosság-magabiztosság-erő... ezek a jellemvonások, nem velünk született tulajdonságok-hanem megszerezhető kritériumok.
V.Mózes 26,15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Tehát a tudatosság, az Igazság ismerete, nem lehet vitatható alap a Hívó számára, hanem a pályafutásának nélkülözhetetlen eszköze!
Példabeszédek 4. rész
1. Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4. Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5. Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7. A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked. (!!!)
Na ezért a koszorúért-ezért a koronáért futunk-küzdünk mi itt.
Viszont...
A Pályafutásunkban, egy roppant veszélyes szakaszhoz értünk Testvérek. Eddig megértettük, hogy az értelem megszerzése-rendkívül fontos...megértettük, hogy az Isten Igéje-ez elsó szótól az utolsóig, maga az Igazság...
De mit ér a tudás-ha nincs vele való élés??? mit ér a legszebb gyümölcsös-ha nincs gyümölcs?
Ha ismerjük ugyan az Igazságot, de nem az szerint élünk, akkor..."47.
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle."
Nos testvérek, a tudás nélkül nem megy-ezt már láthatjuk... de tudni valamit- vagy tudatosan élni, az két különböző dolog...
Prédikátor könyve 12. rész
1. Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2. Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
4. A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
5. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
6. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
7. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
8. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
10. Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!
11. És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.
12. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
13. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
14. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
-
Mózes I. könyve 4. rész
1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
Áldott Testvérek, talán már a számát sem tudnám megmondani annak-hány alkalommal beszéltünk már erről az idézetről.
Tudjuk mennyi mindent megmagyaráz,megértettük hogy mindketten áldozatot vittek az Örökkévalónak, és azt is megértettük, hogy Kain a föld gyümölcséból vitt áldozatát a Törvény-Hála áldozatnak nevezi, tehát
ellenben a kereszténységben hallottakkal-nem követett el bűnt-Kain, de az Istenhez való közeledést-bűnrendezéssel kellett volna kezdenie-mint Ábel.
De ezúttal nézzünk egy másik tanítást is ebből a történetből, mely felől nem árthat a tisztázás, lévén, a Kereszténység körében kialakult tévképzetek miatt, mely a hívők hatalmát firtatja...
" 6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. "
Egy kérdéssel fordul-Kainhoz az Örökkévaló, melynek a következő kijelentéséből kiderül-pozícionálja Kain állapotát...
" Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? "
Harag, azaz Indulat-indulatok; és lecsüggesztett fej. A lecsüggesztett fej, több-pontosan: két dologból adódik. 1; szégyen 2; szomorúság. ( ez lehet a kudarc miatt is.)
A következő kijelentése az Örökkévalónak: " 7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. "
Most ezt a kijelentést-nézzük részekként.
1;"ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz" Azaz: A Jó cselekvése nem más, mint az Örökkévaló utasításait,tanácsait megtartva-tehát egyszersmind: Engedelmeskedve az Istennek.
Ez tehát a jó cselekvése. Ha engedelmeskedünk az Örökkévalónak, nem szégyenülhetünk meg-semmiképpen! ezt jelenti az hogy : " Emelt fővel járni"
Ebben az állapotban, Teljes védettséget élvezünk, hisz az Örökkévaló-az Ő hatalmát biztosítja számunkra. Az Istennek való engedelemben járás esetén ( talán észrevettétek már) Nincs kísértés-nincs kívánság-
nincs tévelygés vagy találgatás...nincs megkörnyékező bűn. Ha ezt végig gondoljuk-több következtetést kell levonnunk- de erről picit később, a következő kijelntés része után beszélünk...
2; "ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása" Ha nem az Örökkévalót szolgáljuk, akkor a bűn- bekövetkezik!!! Itt azt látjuk, hogy nem is az emberben fogalmazódik meg a vágy-hanem a bűnben !
Ez több dolgot magyaráz. Elsőként amit jó tudni: A Vágy-egy folyamatosan erősödő akaratot jelent-ami csak idő kérdése-hogy mikor jut teljességre.
A bűn részéról a vágy- a mi részünkön, kívánságot jelent.
Ez azt is magyarázza, hogy miért van az, ha a hívő ember-esetleges bukásakor, miért követ el oly fertelmes bűnöket, amiket világi emberként soha nem követett volna el...
Amikor a hívő ember-"szabadságolja magát" ( pihenés gyanánt-inaktív állapotba kerül az által, hogy leveszi a szemét az Úrról)- és oly dologgal kezd foglalkozni, mely nem kapcsolatos
az Örökkévaló szolgálatával, azonnal a bűn céltáblájává teszi magát... Az újonan tanult erkölcse-értékrendje szerint, egy ideig ellenáll a bűn csábításának, de minél tovább tart ez, annál erősebbé válik a csábítás,
és a bukáskor-annál nagyobbá lesz, az elkövetett bűn is. ez olyan mint az expander...minél tovább húzza az ember, annál nagyobb erővel ránt vissza végül... Sajnos hallani oly esetekről-mikor olyanok, akik életüket az Örökkévalónak szentelték, és esetenként hosszú szolgálattal a hátuk mögött-oly bűnökbe estek, melyek még a világiaknál is
leverik a biztosítékot. ( házasságtörés-paráznaság-homoszexulaitás... gyermek molesztálás...)
Ezért mondja az Apostol: Yak.1; 12.
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14.
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
Az hogy : "Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai" azt is jelenti-sőt: első sorban azt jelenti, ne hagyjuk el az Úrtól kijelölt utunkat!
Ennyi már bőven elég ahoz, hogy lássuk: Egyedül nem megy... Ha egy hívő, leveszi a szemét az Örökkévalóról-nem az a kérdés hogy el fog-e esni- hanem az: Mekkorát!
Ha tehát az ember független az Örökkévalótól, akkor egyben-menthetetlen is.
Mit mondhatunk erre? Háciléjniná!!! ( ments meg) Figyelem, ez az első Messiási Prófécia:
I Mózes 3,15.
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Ez a Prófécia, tehát utal egyszer a Messiásra-hiszen az hogy asszony magva-jelenti azt hogy bár emberként születik meg-DE NEM EMBERNBEK! Másodszor azonban jelenti azokat is, akik az Ő befogadása által-Újá születnek!
János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Tehát ami most talán érdekesség lehet: I Mózes 3.15,... az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. Tehát a gonosz hatalmát így lehetséges letörni-de ez egyben: Dinamizmust-azaz: Folyamatosságot is jelent.
Az hogy : " te pedig annak sarkát mardosod." azt jelenti, ha az ember csak egy pillanatra is megáll-Vége!
Olvassuk az Igében: IV.Mózes 21,5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7.
Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8.
És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9.
Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
Vajon értjük-e amit olvasunk? A nép megvetette az Isten Igéjét-amit akkor még az "Ismeret" hijján: Ma na?-nak ( mi ez)-neveztek...
Ha nem kell a vezetés-jöjjenek a kígyók-Mondta az Örökkévaló... Aztán a népnek kellett volna a Szabadítás, ám az Örökkévaló-Szabadítóként az Ő Igéjét adta!
"Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon."
Vegyük mondjuk a Szent sátortól-legtávolabbi sátrat, az cirka egy kilóméter. ( Szombat napi járóföld)
Ez alatt a kilóméter alatt, szerintetetk hány kígyómarást lehetett be zsebelni? Az Ige padig azt mondta: Feltekinteni az Érckígyóra... de az a Szent sátornál volt. Tehát el kell menni oda! Szerintetek mi volt azzal, aki megállt útközben a marások és a fájdalamk meg a szenvedés miatt???
Tehát a levont következtetések:
1; Hogy bűnt elkerüljük-tehát szükség az Istennek való engedelem! De hogyan engedelmeskedjünk neki-ha nem tudjuk hogy mit vár tőlünk?
Tehát szükségünk van arra, hogy megtudhassuk mi Isten akarata! Ez, megfogalmazódott a régiekben is-és ezért, ez, a frigyrelépés fogadalmában-kérésként szerepelt-mint szükség...
V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Tehát kell az Isten Igéje-szava-kijelentése, hogy annak vezetése szerint járhassunk...
2; De mi van akkor, ha már elesetünk??? Tudjuk hogy a bűn-elválaszt Istentől! Mivan akkor-ha az orvosság, túl későn érkezik?
Tehát szükségünk van egy Szabadítóra, ( Yessua) aki megment bennünket attól a kényszerpályától, amiben éppen vagyunk!
3; És ha megvannak ezek, akkor többé soha-egy pillanatra sem hagyhatjuk el!
János Evangyélioma 15. rész
1.
Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
2.
Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3.
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
4.
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.
5.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
6.
Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.
7.
Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.
8.
Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.
9.
A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.
10.
Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
Vannak oly nézetek, miszerint bőven elég volt az, hogy az Úr egyszer megbocsátott minden bűnt-és ez az egyszeri-mindenkorra vonatkozik...
És akkor ez mit jelent:
Jn.5,8.
Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
9.
És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
10.
Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
11.
Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
12.
Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
13.
A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
14.
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
Nos igen... mert erről szól: Zsid.6,4.
Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
5.
És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,
6.
És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
7.
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
8.
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
-
Jeremiás próféta könyve 23. rész
1.
Jaj a pásztoroknak, a kik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr.
2.
Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztoroknak, a kik legeltetik az én népemet: Ti szélesztettétek el az én juhaimat és űztétek el őket; és nem néztetek utánok; ímé, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr.
3.
Juhaimnak maradékát pedig összegyűjtöm minden földről, a melyekre elűztem őket, és visszahozom őket az ő legelőikre, és szaporodnak és megsokasodnak.
4.
És pásztorokat rendelek melléjök, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak, azt mondja az Úr.
5.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.
6.
Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, a melylyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!
7.
Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, a melyekben nem mondják többé: Él az Úr, a ki kihozta Izráel fiait Égyiptom földéből.
8.
Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, a ki kihozta és a ki haza vezérlette Izráel házának magvát az északi földről és mindama földekről, a melyekre kiűztem vala őket, és lakoznak az ő földjökön.
9.
A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igéjéért.
10.
Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, és az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis...
Áldott testvérek. Beszéltünk már több esetben is az egyéni felelősségről-a számadásról, az ítélőszék előtt való megjelenés valóságáról-aminek tényét és valóságát bár a mai felvilágosult hívői nemzedék tagad-ettől még létezik.
Ha valaki tehát, egyszerűen ignorálja az Úr Igazságát, akkor az az valaki-önmagáért ad számot, és a bukását is magának köszönheti...Azonban: Ha ez a valaki-mások előtt-példaadó volt, mondjuk például egy gyülekezeti vezető, vagy tanító...
Nos akkor már mások lelkéért is, számot kell adnia.
Ez.3,17.
Embernek fia! őrállóul adtalak én téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben.
18.
Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.
Ha valaki az Úr nevében szól-az csak az Úr Igazságát szólhatja!
"9.
A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igéjéért.
10.
Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, és az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis..."
Figyeljük meg, hogy ez mennyire meg nem értett igeszakasz, és lássuk meg-hogy az Igazság elhagyása és a butaság követése-mit eredményez...
Testvérek ez az Igeszakasz: "10.
Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, és az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis..." Nem egy költői alliteráció-nem egy fantazmadória!
Ennek jelentése, nagyon is mély és félelmetes. A Jelentésének megértéséhez, érteni kell az Igét és "Felismerni" a kulcsokat.
Mózes I. könyve 26. rész
1. Lőn pedig éhség az országban, amaz első éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba.
2. Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.
3. Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.
4. És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;
5. Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet...
Ez a föld, amiról itt olvasunk-természetesen az ígéret földje. Hogy mi által örökölhetjük ezt az Ígéretét az Istennek, nos az is itt van-betűkkel kódolva: "3. Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.
4. És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;
5. Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet..."
Nos ez a föld-mások számára-lakhatatlan-élhetetlen föld volt, és mint olvassuk is: Csak a kedvezményezettek számára adott vizet, éspedig: ÉLŐ VIZET!
Amíg tehát az ember-tartja magát az Úr Igazságához-addig ebból az örökségünkből, nem tud senki kimozdítani.
Ezt a területet nevezzük: A Szent földnek, hisz az Úrtól van ez, és ez az Úr Igazságának a földje.
Köttetett itt eskü is. I.Mózes 26,23. Felméne pedig onnan Beérsebába.
24. És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.
25. Oltárt építe azért ott, és segítségűl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az ő sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.
26. Abimélek pedig elméne ő hozzá Gérárból és Akhuzzáth az ő barátja, meg Pikhól az ő hadvezére.
27. És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyűlöltök engem s elűztetek magatok közűl?
28. Ők pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled,
29. Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.
30. Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának.
31. Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá őket Izsák, és elmenének ő tőle békességgel.
32. Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felől, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.
33. S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig.
Értsük meg, amit olvasunk: Avimélech-valójában nem Yichák miatt akart szövetséget kötni, hanem az miatt, akit képviselt előttük Yichak! "28. Ők pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled..."
Egyszerűen belátták-hogy lehetetlen az Isten ellen harcolni. ( vajon a hívők mikor látják be??? ahogy azt a bölcs mondja: Péld 21,30
Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.)
Tehát: "31. Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá őket Izsák, és elmenének ő tőle békességgel.
32. Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felől, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.
33. S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig. "
Tehát az Úr Igazságának-valóságának a képviselőivel köttetett ez a szövetség, és már nem azért, hogy a világ ne támadjon az Úr követeire-Igazságának képviselóire-hanem épp ellenkezőleg! Az Úr igazságának képviselői ne támadjanak a világra...
Valószínűleg ezért mondja a Zsoltárban: Zsoltár 2,8.
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
9.
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
10.
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
11.
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Ezt a szövetséget tehát az Őrőkkévaló-megpecsételéte azzal, hogy élő vizet adott ott.
De amikor azok, akik az Úr ígéreteinek örökösei-elhagyják a jogi alapot, tehát elhagyják az Úrnak való engedelmességet, nos erről beszél a Próféta, amikor azt mondja: Jer.23,9.
A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igéjéért.
10.
Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, és az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis.
Hiszen nem követik az Úr Igazságát-tehát: Paráznák, mert nem képviselik az Urat... ezért aztán: "mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, és az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis."
azaz, a létük és mindenük amiről azt hiszik hogy birtokolják-csak illúzió.
Ide vezet az, ha nem annak engedelmeskedünk-akinek ígetet tettünk. Mert azt kell eldönteni-Kit követünk?
Életünk egy szakaszán-engedelmet ígértünk az Úrnak... és ha ezek után-oly tanításokat követünk, melyek nem az Úr tanításai-nos akkor vagyunk úgy megbélyegezve az Örökkévalótól-hogy Paráznák.
Arról pedig tudható-mert írva van: Jel.22,12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
16. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
na most figyelem: Jer.23,5.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.
6.
Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, a melylyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!
Akik valósággal az Úr követői, azok az Úr tanítását-elsajátítják, tehát a mottójuk nem az hogy: Ő igazsága- meg az én Igazságom, hanem: Adonaj cidkénu ( Az Úr a mi Igazságunk!)
Vagyis: Az Ő Tanítása ( annak részemről való megtartása), az én Igazságom!
Namost: Hogy ez Ó-vagy új szövetség???
Nos erre a kérdésre talán elég annyit felelnem: Ez.36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
...Új Szív-új Lélek-új Élet... újá születés tehát...
Mt 13,52
Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
-
Apostolok Cselekedetei 2. rész
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
Áldott Testvérek, az Apcsel ezen története, egy valóságos csodát ír le, mely-prófécia beteljesedésének a kezdete is. Ezt általánosan elismeri minden hívő-csak nem biztos hogy értik azt-amiról beszélnek, nevezetesen: Mi ez a csoda...
"6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni."
A megértéshez-elengedhetetlenül fontos tisztázni-hogy kik között, és hol történt ez a "csoda"? Nos tehát, Savuot ünnepén történt ez, és azok előtt történt, kik-ugyan Istenfélők voltak-ámde nem izraelitaként születtek.
Az akkori nézet szerint, előbb Izraelitává kellett válni ahoz-hogy az Istenhez megtérhessen valaki-hiszen az hogy az Izraelitákhoz szólt az Örökkévaló; Izraelitáknak adta az Ő Igéit; az Izraelitákról rendelkezett... sokak véleménye szerint:
Mit is jelenthetne mást, mint hogy a megtérés első lépése, az Izraelitává válás?!
Valójában erre-Pál is utal, hisz több helyen is írja: Rómabeliekhez írt levél 9. rész
1. Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
2. Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
3. Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
4. A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
5. A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
Illetve: Eff.2,11. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon...
Erre ezek az emberek-a saját-születésük szerinti anyanyelvükön hallhatták az Örökkévaló üzenetét. ( annak ellenére, hogy tudtak Héberül...)
Azt mondtam hogy csoda-és egy prófécia beteljesedésének a kezdete történt ott. Csoda-mert olyanoktól hallhatták az "Istennek nagyságos dolgait..."- akik elvileg nem beszéltek az ő nyelvükön- a Prófécia beteljesedésének kezdete- mert itt vált nyilvánvalóvá,
hogy mindíg-mindenben első az Isten! Azaz: Első az Istenhez való megtérés, és Isten az, aki beoltja a megtértet az Ő házanépébe!
Most akkor tisztázzuk a következőket: Megtérés fogalma-halál fogalma-élet fogalma a biblia nyelvén.
A Halál-az Istentől való elválasztottságot jelenti.
Az Élet- az Isten számára való létezés szinonímája.
A megtérés pedig, egyszer s mind: feltámadás a halálból, hisz azok akik holtak voltak, tehát Istentől elválasztott módon vegetáltak-Isten számára-élővé lettek- meg elevenedtek.
Ezen jelzők-nem csak a születés szerinti hovatartozás jelzői, hiszen ahogy Pál is írja: Róma 9,6. Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;
7. Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
8. Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
Tehát az-hogy valaki Izraelitának születik, még nem garantálja azt-hogy sínen van az élete- így tehát az sem jelent autómatikus kárhozatot, ha valaki "pogánynak" születik, hanem az Isten számára való lét-vagy nemlét a perdöntő ebben a kérdésben.
Erre az Isten számára való létezésre hív fel bennünket Pál is.:
Efézusbeliekhez írt levél 5. rész
1.
Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek:
2.
És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.
3.
Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik;
4.
Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.
5.
Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.
6.
Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira.
7.
Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek;
8.
Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
9.
(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
10.
Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.
11.
És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;
12.
Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is.
13.
Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, a mi napvilágra jő, világosság.
14.
Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.
15.
Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek:
16.
Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.
17.
Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja.
18.
És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,
19.
Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak.
20.
Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.
Tehát a továbbiakban: Sötétségből-Világosság! ezt olvassuk: 14.
Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.
Na ez az, ami a Próféciára utal-közvetlenül. Nevezetesen és időrendben-ami egyre világosabb képet mutat: Ézsaiás 26, 8. Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9. Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
11. Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
12. Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
13. Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
14. A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.
15. Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
16. Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
17. Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!
18. Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
19. Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
És egy sokkal világosabb kép ugyan erről ám picivel későbbről:
Ezékiel próféta könyve 37. rész
1.
Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala.
2.
És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala.
3.
És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!
4.
És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!
5.
Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek.
6.
És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
7.
És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez.
8.
És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök.
9.
És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!
10.
És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.
11.
És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!
12.
Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére.
13.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem!
14.
És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten.
15.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
16.
És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ő társaié.
17.
És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben.
18.
És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel?
19.
Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben.
20.
És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára:
21.
Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjökre.
22.
És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra.
23.
És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök.
24.
És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik.
25.
És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké.
26.
És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem őket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké.
27.
És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem.
28.
És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.
Tehát az első-az Istenhez való megtérés, és az Isten szerint való élet!
Ezután- Isten az, aki egybeköt mindeneket és az Ő népévé fogad! "15.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
16.
És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ő társaié.
17.
És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben.
18.
És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel?
19.
Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben.
20.
És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára:
21.
Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjökre.
22.
És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra.
23.
És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök.
24.
És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik.
25.
És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké.
26.
És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem őket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké.
27.
És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem.
28.
És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké."
Azt mondtam már??? Hogy Efráim a nemzeteket jelzi, hisz Efráimnak nem Izraelita volt az Anyja-hanem nemzetek beli??? Míg Menássé azonnal és teljesen és minden tekintetben Izraelitává lett a befogadás pillanatától- addig Efráim, a rossz Testvér szerepét öltözte magára.
Ezért aztán-nem is maradhat meg az Isten előtt-önálló törzsként-hanem a megtérői-az Apa neve alatt csatlakozhatnak az egységbe.
"...Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, ..."
Ezek után, szeretnék még egy roppant érdekes dolgot mutatni nektek, visszatérve a kezdő Igeszakaszunkhoz:
Apcsel 2,8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
Ugyan erról a részegségról olvastunk, az Effezosz-i levélben is: Eff.5,15.
Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek:
16.
Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.
17.
Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja.
18.
És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,
19.
Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak.
20.
Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.
De itt Testvérek- nem a viselkedésról van szó-hanem a beszédről-az értelemről!!! Az Apostoloknak nem a viselkedése okozott zavart-hanem a beszédük! Az Effezoszi levél ezen idézetében, a Szentlélekkel való betöltekezés- nem a viselkedés megnyilvánulásaként teljesedik be-hanem a Beszédben!
"18.
És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,
19.
Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak.
20.
Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának. "
Tehát míg egyesek számára a beszéd-tiszta és világos volt-függetlenül attól-kinek mely nyelv volt az anyanyelve- addig ugyan ez a tiszta és világos beszéd-"mások" ismétlem : "MÁSOK!!!" számára: zavart-leplezett-érthetetlen...beszéd volt, ami számukra olyan volt, mint a részeg ember-érthetetlen hablatyolása.
De ez sem a származás függvénye, hanem a hovatartozás következménye. ( Testi-vagy lelki)
Erre utal is Pál:Korinthusbeliekhez írt II. levél 4. rész
1. Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2. Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3. Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
4. A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
A testi ember számára- a hívők, érthetetlenek-következetlenek-bódultak... olyanok mint a részegek.
A Hívők aspektusából pedig a Testi emberek azok, akik támolyognak az Igazságban-érthetetlenek és meg nem érthetőek,következetlenek...tehát olyanok mint a részegek...
Ugyan erre utal a Prófécia is: Ésaiás próféta könyve 29. rész
1.
Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!
2.
És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel.
3.
Körülveszlek táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened.
4.
És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded.
5.
Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.
6.
A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztő tűzi lánggal;
7.
Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják.
8.
És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.
9.
Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.
10.
Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
11.
És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12.
És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.
13.
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
14.
Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
-
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul...
Míg azon gondolkodtam-hogyan is fogalmazzam meg a mondanivalómat, folyamatosan egy Ige dobolt a fülemben: " Ézsaiás 30, 8. Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre.
9. Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;
10. Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!
11. Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!
"Apát megtagadó"... Pedig a származási vonal, nagyon fontos Testvérek. Mindjárt megmutatom miért. De addig lássuk hogy miért lenne elengedhetetlenül fontos az Apai vonal követése: Malakiás próféta könyve 4. rész
1. Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Atyák szívét a fiakhoz-fiak szívét az atyákhoz... Tudjátok Testvérek, ez a vonal-nem testi vonal! Kell tehát hogy legyen valami, ami által a házhoz csatlakozhatunk-ami által befogadnak minket.
Valami-ami által a családi nevet megkapjuk-és joggal hordozhatjuk.( Képviselhetjük) Valami-ami nem testből indul-hanem lélekből-bár utána a Testi cselekedetekben-láthatóvá válik...
Valahogy úgy , mint a hit definíciója is: Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Tehát a konklúzió: Minden ami látható-a láthatatlanból áll-állott elő!
Most akkor folytassunk innen: 1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek...
Nézzétek csak: 1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Tehát itt olyas valamiről beszélünk, ami számunkra nem egy illúzió-nem is egy álom, hanem egy vágyott cél-amiért tenni is hajlandóakvagyunk,
és egészen addig-amíg célba nem érünk, ahol elmondhatjuk: " meggyőződtem a valóságáról!"
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek... Tehát ezek a "régebbiek" az Atyák, akik ezzel szereztek jó bizonyságot, úgy annyira-hogy bekerültek a Szentírásba-Példa adóként.
Most térjünk vissza Ábrahámhoz, és nézzük meg-így van-e?
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
" E DOLGOK UTÁN"... Tehát az előzmények következtében... De mik is voltak "e dolgok"?
Nos ugye tudjuk: Ábrahámot kihívta az Örökkévaló az addigi életteréből...Mózes I. könyve 12. rész
1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
És Ábrahám nem vonakodott-hanem ment! ( pontos útmutatás nélkül...valójában nem is tudta hova indul-csak követte az Örökkévalót, az Ígéret földjére.) Ezt nevezzük : "Engedelemben való követésnek..."
Ezt a tényt-egy mai író valahogy így vázolná-mai szójárással: Ábrahám hátat fordított az addigi életének és az egész világnak, és elkezdte követni az Istent!
Majd ide jutott, ahol az ígéreteket megkapja: Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
Vannak sokan, akik csak a 6-os verset látják ebbena történetben, és köszönik-nekik ennyi elég... nevezetesen: " 6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul."
De ugye már látjuk?: nem pusztán elhitte azt amit mondott az Örökkévaló-de meg is tette! ( engedelmeskedett)
A nyolcas vers, pedig tisztázná is ezt a félre értést, mármint hogy nem pusztán arról van szó hogy Ábrahám-mindent elhitt... 8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
Tehát Ábrahám-nem a hiszékenységet hagyta ránk, hanem a meggyőződéshez vezető Szikla szilárd hitet!
Jó-jó... mondják ezt sokan-de a parancsolatok megtartása csak a zsidókra vonatkoznak... DE MIÉRT NEM ÉRTIK EZT??? ÁBRAHÁM NEM VOLT ZSIDÓ!!! akkor még nem volt meg a választott nép!
De már Ábrahámnál-sőtt: Már Ábrahám előtt is létezett az engedelem kritériuma-amit az Örökkévaló meg is követel-mindvégig! I Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle...
Tehát az Ábrahámi hit-ebben van, és ennek megtartásával lehetséges ehhez a házhoz csatlakozni, az ő nevét felvenni.
A Parancsolatok követésére és megtartására elkötelezett emberek közössége, lett a választott nép!!!
Hogy ez csak származásra nézve lenne igaz? Tehát ugye Ábrahám még nem volt Yudaita-hiszen akkor még meg sem volt Yudah! Ugye nincs az elrejtve, hogy számos parancsolat, már Ábrahám előtt adatott az Istentől,
Nevezetesen már Noáh-nál. Ilyenek: Szaporodás-sokasodás ismételt elrendelése; Tiszta-tisztátalan állatok megkülönböztetése; Vérevés tilalma; Emberölés tilalma...
Nézzünk egy ismételeten téves szemléletet: Szokás azt mondani-hogy Ábrahám elsiette az Isten ígéretének átvételét azzal, amikor Hágárral hált, és annak következtében lett fia...
Mondom téves nézet! Mert az ígéret így szólt: " 2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. "
A Hágár-ban megfogant gyermek is Ábrahám ágyékából származott... Tehát nem történt itt semmi sem elkapkodva. Itt az kerül felszínre-hogy nem mindenki leszármazott-aki oda születik-azaz: Nem a testi születés
a határozza meg a jövőnket! Hágár szolgáló volt, és nem tudjuk hogy önszántából ment volna velük...sőt: tudjuk hogy később- pont ezen okból kifolyólag fellázadt, és át akarta venni-Ábrahám feleségének a helyét.ebből a frigyból nem lett örökös!
Tudatva velünk azt-hogy lázadással-zsarolással... nem lehet örökölni a jót...
A Második fiú lett az Örökös-csakhogy annak is két két fia lett. Testi-és lelki. A Testi-testileg élt- a lelki az ígéretek öröklésének.Az első-elhagyta az Atyai tanítást-a másik- annak öröklését tartotta mindennél fontosabbnak. Így tehát tudható: 1Kor 15,50
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Az Ábrahám-i történetünk folytatása pedig: I Mózes 15, 9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között...
Na mégegyszer-előlről: Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
Megbeszéltük,hogy az "E dolgok" az engedelmben való követés-történései-állomásai-megpróbáltatásaiban való hűség felmutatásai voltak...
Erre az Úr ígérete-hogy az Ígéret földjén, nem egyedül fog élni-hanem sokan-nagyon sokan fogják követni az Ő hitvallását...
A Felvagdalt tetemek közötti átvonulás azt jelenti: " Ha én az én eskümet megszegem-járjak úgy mint ezek a tetemek! ( kettévágatás) ( hogy ez mára már nem így van??? És akkor ez mi? Mt.24, 48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Engedelem elhagyása- világgal való asszimiláció = szövetség szegés-azaz: Kettévágatás.
-
Mózes III. könyve 18. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiaihoz, és mondd nékik: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
3.
Ne cselekedjetek úgy, a mint Égyiptom földén cselekesznek, a hol laktatok; úgy se cselekedjetek, a mint Kanaán földén cselekesznek, a hová beviszlek titeket; se azoknak rendtartásai szerint ne járjatok.
4.
Az én végzéseim szerint cselekedjetek, és az én rendeleteimet tartsátok meg, azok szerint járván. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
5.
Tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én végzéseimet, a melyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr.
Áldott testvérek. Mindenek előtt-ezen Ige idézettel kapcsolatos félreértést kell tisztáznunk, mely akadálya lehet a továbbhaladásnak. Nevezetesen, az újszövetségi írásokban, Pálnak van egy mondata-melyről többek azt tartják-hogy
mintegy: "felül írja" ezt a Mózesi Igét. ( Valójában nem Mózes mondta ezeket az Igéket-hanem az Örökkévaló)
Tehát akkor, nézzük az említett Pál-i Igét: Rómabeliekhez írt levél 10. rész
1.
Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
2.
Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
3.
Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
4.
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
5.
Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
6.
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)
7.
Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
8.
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
Tehát ebben az idézetben, az 5-6-os versben, mintha szembe állítaná az engedelmességet a hittel-Pál. Mintha eltörölné a III.Mózes 18-ban leírtakat... (mondom: "Mintha")
Figyeljük csak meg újra: "5.
Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
6.
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)
7.
Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
8.
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk."
Nem ismerős ez "valahonnan"?
V.Mózes 30,10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt...
Áldott Testvérek, e ma esti alkalommal-ezt a félreértést, és ennek okát tisztázzuk.
Nézzük a félreértés okát elsőként: Róma 10,3.
Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
4.
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
A kiváltó ok, tehát nem más, mint pontosan az engedetlenség-és erre figyelmeztet Pál! Isten Igazságát nem ismervén-tulajdon Igazságuk szerint éltek!!!
Hogy miért nem engedelmeskedtek azok-akiknek pedig tudniuk kellett az Isten Igazságát? Nos ahogy ezt előbb írta is Pál: Róma I.18. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
21. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
22. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek...
Ezek után, ha a szinoptikusokat vesszük alapul: Mi miatt is volt a Farizeusokkal problémája-Jézusnak? Mit is vetett az Írástudók és a Farizeusok szemére???
Nézzünk egy példát erre: Máté Evangyélioma 15. rész
1.
Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:
2.
Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
3.
Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
4.
Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
5.
Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.
6.
És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
7.
Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:
8.
Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.
9.
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai...
Vagy egy másik példa: Máté Evangyélioma 23. rész
1.
Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,
2.
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3.
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
Tehát amit nagyon fontos megértenünk, és amit szabályként az Örökkévaló közölt is velünk ezzel kapcsolatban Örök rendeletként: Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
A gond akkor van, amikor az ember valami többet szeretne tudni, mint amit az Örökkévaló-önszántából közöl vele... ekkor kezdenek az emberek ötletelni... keresnek oly embereket, akik valami mást hirdetnek-vagy ugyan azt-de más aspektusból... (nem Isten által)
A Törvény Igéire pedig sanda pillantásokat vesznek, és nem szeretik, mert kötelező, meg muszály, meg kényszer. És erről beszél Pál is-ugyan félre értve. Ez az egyik oly eset, mejről Kéfa azt mondta: II.Péter 3,15.
És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
16.
Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.
17.
Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;
18.
Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.
És ha megfigyeljük Péter eme levelét, pontosan azt találjuk, hogy az Istennek való engedelemre, a Szent életre, a tökéletesség elérésére inspirál bennünket. (II.Péter 3,10.
Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
11.
Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
12.
A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!
13.
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.
14.
Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.)
Tehát az egyik ily "nehezen érthető" rész: Róma 10,5.
Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
6.
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)...
Ugye itt a "Pedig" szócska az, ami sokak szerint az ellentét szava... pedig nem! Fokozó szó ebben az estben! Mégpedig a hozzáállást fokozza. Tehát arra bíztat bennünket-olvasókat, hogy az Igének ne kényszerből legyünk követői-ne érezzük magunkat elválasztva az Igazság ismeretétől-
mintha szükségünk lenne valakire, egy emberre-egy gyülekezetre, ahonnan megtudhatjuk az Igazságot, mert Isten Igazsága-maga az Isten Igéje, ami ha a szívünkban van, és ha már beszélünk is róla-akkor meg kell élnünk.
ezért mondja: V.Mózes 30, 11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt...
A Jézusról-mint Messiásról szóló egyik prófécia, pontosan erről tesz bizonyságot, már-jó előre: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Vannak a Törvényben ( Isten út mutatásaiban) oly dolgok, mejek értelmét-vagy esetleges jelentését... nem értjük tisztán. Nem szabad a titkokat kutatni ilyenkor, mert azokat az Isten, ki is jelenti. Meg kell érteni, hogy amit Isten elrejt-az addig rejtve is marad, amíg Isten ki nem nyilvánítja-és ezeknek esetenként ( ha nem mindíg) komoly oka van!
Az ilyen titkokra adatott szabály: V.Mózes 29,29.
A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Ja hogy nincs is szó semmiféle titkok után való érdeklődésről? Nincsenek is titkok után való kutakodások??? Hát akkor a "pokol és Menny túrizmus???" Amiknek nyomát sem találjuk az Igében? Amiknek nem nézhetünk utána hogy hitelesek-e?
Mert valóban van pár írás az elragadtatásról, bizonyos emberek esetében, de észrevette már valaki, hogy azok a beszámolók, nem is hasonlítanak a maiakhoz?
És a hívők-tanulnak... oly forrásokból, melyeket nem az Isten adott... és a hívők-bölcselkednek... de nem az Isten által... és a hívők-... Pedig egy nagyon bölcs, már intett e felől: Prédikátor könyve 12. rész
1. Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2. Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
4. A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
5. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
6. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
7. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
8. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
10. Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!
11. És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.
12. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
13. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
14. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
Az Atyák, Micráimból jöttek ki az Örökkévaló vezetésével. Mindnyájukat-egyként vezette-pásztorolta a pusztában-az Ő Igéje által. Azok fellázadtak a vezetés ellen...
IV.Mózes 21, 5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
Mi is volt az az eledel-amit ők útáltak?
V.Mózes 8, 3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Tehát a mennyekből leszállott kenyér-azaz az Isten Igéje! " a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik. "
És ezek, nem is mehettek be az Ígéret földjére. Elvesztek útközben. Hogy ma már más lenne a helyzet, hisz azóta már feltalált az emberiség ezt-azt, a tüzet meg a kereket???
Hááát... lássuk csak: Miczráim-mai nevén: Eggyiptom, a Szentírásban a világot szimbolizálja ugyebár...
Mi is kijöttünk elvben a világból-és a mi célunk is az Ígéret földje ugyebár?...
Minket is vezet (ne) az Örökkévaló az Ő Igéje által ugyebár?...
És a mai felvilágosult nemzedék hozzáállása? a maiak is a világ tanítása és elvárásai szerint akar boldogulni-világi dolgok szerint járnak és gondolkodnak, nem Isten szerint!
Ézsaiás 30, 7. Hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, a ki veszteg ül,
8. Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre.
9. Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;
10. Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!
11. Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!
A Maiak is megvetik az Isten Igéjét. Pedig Jézus mondja: Jn.6,48.
Én vagyok az életnek kenyere.
49.
A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50.
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
51.
Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
52.
Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53.
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
54.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55.
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
56.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
57.
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
Az atyák-akik elvesztek a pusztában-bár táplálkoztak ezzel a "kenyérrel"-de csupán testileg... csak külső hivatkozásként élték meg... jobb hijján csupán, de másra vágytak.
Jézus azt mondja: 56.
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
Enni az Ő Testét-azt jelenti: Táplálkozni az Igével. és...ÉS!!! INNI AZ Ő VÉRÉT!!! azaz: III:Mózes 17; ill. V.Mózes 12-óta tudjuk: III.Mózes 17,11.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Tehát az Ő életét vesszük magunkhoz, és az Ő élete szerint dobban a szívünk, és az Ő élete lüktet az ereinkben, és az Ő élete inspirálja a gondolatainkat-szavainkat cselekedeteinket... Tehát Ő-bennünk;mi-Ő benne...
Többé már nem külső hivatkozási alap az Isten tana-hisz Jézus-soha nem így viszonyult az Isten Parancsolataihoz. Ha Ő bennünk él, akkor bennünk is ugyan úgy folytatja, ahogy példát adott.
-
1Kor 2,14
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal az érzékiségről( testiességről) fogunk beszélni. Elsőként talán nézzük meg: Mi a baj az érzékiséggel, azaz a testiességgel?
Hiszen mindannyiunknak van testünk, mindannyian érzékelünk-mint tapintás;ízlelés;hallás; látás. ha ezeket is az Istentől kaptuk-akkor miért baj az ha élünk velük?
Nézzük meg a "baj" kezdetét: Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém...
Ugye ez a megromlás-megrontás története, és erről már sokszor beszéltünk, és beszélünk ma is, mert elengedhetetlenül fontos értenünk ezt, hogy elkerülhessük a "baj" forrását-illetve: korrigálhassuk az életünket ha még nem késő...
Szóval a dolgok menete: Figyeljük meg, hogy itt egy párbeszéd van az asszony és a kígyó között... Az asszony nem kapott frászt attól, hogy érti a kígyó szavát-így tehát biztosak lehetünk abban, hogy ez volt a természetes. Vagy egy nyelvet beszéltek az Örökkévaló teremtményei
vagy tudták egymás nyelvét... tehát egy vagy több nyelv, mely azóta elveszett...
Tehát a kígyó-fel ébresztette az asszonyban az érzékiséget-mert oly dolog lehetőségét kínálta, melyre fogékony volt-azaz: kívánta azt.
Ha megnézzük a Teremtés könyvének a második fejezetét-láthatjuk hogy az asszony teremtése előtt, már elhangzik a tanítás az Isten részéről-az embernek, így tehát valószínű, hogy az Örökkévaló parancsolatait-tanítását-út mutatását-Ádámtól kellett megkérdeznie az asszonynak.
Egy új élet tehát, amiben pedig az asszony nem tudott semmit, hanem amire szüksége volt-a férje mondta el neki.Az alá-fölé rendelt viszonyt, nem sokan tudják elfogadni... ezért mondta Pál: Korinthusbeliekhez írt I. levél 3. rész
1. Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
2. Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg:
3. Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?
És pontosan itt támadott a "kígyó" ... de ki is ez a kígyó?
Nos az Örökkévaló Igéje "A" Felkent ( Messiás; Krisztus) Hiszen az Örökkévaló-mindent amit teremtett, az Ő Igéje által Teremtett ( Legyen és lett) és az Ő Igéje által pásztorolt.
Tehát az Örökkévaló Igéje a Krisztus-akkor minden ami azzal ellenkezik, az antikrisztus. Igazság vs. Hazugság; Világosság vs.Sötétség; Jó vs. gonosz.
Így azt találjuk, hogy az antikrisztus, nem egy idegen Istenhitet hirdetett, nem a maga dicsőítésére hívta az embert, hanem az ember "kívánságát " "érzékiségét" ( testiességét ) ébresztette fel-ezáltal felborítva az Isten teremtésének a rendjét-
miszerint: I Mózes 2,7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Tehát a Test, az Isteni teremtés fontossági sorrendjében, csupán eszközül adatott a lélek számára-hogy az ember: CSELEKEDHESSE az ENGEDELMET!
Na ezt borította fel az antikrisztus, és a test-a vágyaival, az akaratával, a céljai elérése miatt-elnyomta a lélek vezetését.
Ahogy azt a Bölcs mondta: Préd.1,9.
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
Hiszen ma is minden e szerint a séma szerint történik... Előbb jön a kívánság ( ez minden baj okozója), majd folytatódik a cselekedeteivel... ezért mondja az Apostol: Jak.1,12.
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14.
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
Isten azt mondta az embernek pedig: I Mózes 2,16.
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17.
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Nos mint látjuk: pontosan ez is történt... az ember, az engedetlenség okán: Holttá vált az Isten számára. elvesztette az Istennel való közösséget, hiszen az embert az Istennel a lélek kapcsolja össze.
Mivelhogy a lélek a halál állapotába került az emberben-azaz:cselekvő képtelenné vált-hiszen a testiesség a lélekkel ellenkezik...Erről beszél Pál: Gal.5,16.
Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17.
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
Így tehát, a Testies ember ( érzéki ember) nem is képes arra, hogy az Istennek engedelmeskedjen-így "látszólag" az ember-minden remény nélkül elveszett... Mondtam: LÁTSZÓLAG!
Mert az Örökkévaló-elküldte az Ő Igéjét: SZABADÍTÓUL, hogy az embert MEGMENTSE.
Hogyan?
Nos az engedelem-az engedelem Testvérek. De két féle engedelemről beszélhetünk, az első a kényszerűségből fakadó engedelem,és a másik az ösztönös-belülről fakadó engedelem. Ez a nem mindegy!
Az első, tehát a kényszerűségból fakadó engedelem az ami szolgává tesz, mert úgy éli meg az ember, hogy nem teheti azt amit akar-hanem más akarata érvényesül az ÉLETÉBEN (!!!)
Hogy miért emeltem ki ezt a szót hogy: ÉLETÉBEN (!!!) arról mindjárt beszélnünk kell...
Tehát a kényszerűség adja a szolgaság állapotát. erről mondja Jézus: Jn 8,35
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
Hogy ezt megértsük-az szintén elengedhetetlenül fontos-de a megértéshez vissza kell mennünk térben és időben.
I Mózes 21,8.
És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
9.
Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
10.
Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11.
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
12.
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
Testvérek ez a történet, nem a predesztináció tana-hanem a hozzáállás tana! Mert Hágár, nem önszántából ment Ábrahám népével, hanem őt engesztelésül kapták-eggyiptomból ( Világ)
Mózes I. könyve 20. rész
1. És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban.
2. És monda Ábrahám Sáráról az ő feleségéről: Én húgom ő. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát.
3. De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van.
4. Abimélek pedig nem illette vala őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?
5. Avagy nem ő mondotta-é nékem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt.
6. És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt.
7. Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.
8. Felkele azért Abimélek reggel, és előhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének.
9. És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bűnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem.
10. És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted?
11. Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért.
12. De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lőn feleségemmé.
13. És lőn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felőlem: én bátyám ez.
14. Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az ő feleségét.
Tehát a lényeg ismét: Hágár, nem feltétlenül önszántából követte Ábrahámot, így nem is lett a népévé! Ebből fakadóan-a fia sem, hanem egy „másik” nagy nép fakadt belőle.
Istennek is minden ember a gyermeke, hisz minden embert Ő teremtett! De vannak akik Őt követik-ezek a Fiai; és vannak akik kizárják az életükből az Istent. ezek a fattyak.
Jézust-azaz Isten Igéjét sem elegendő-kényszerűségből követni... Hogy Őt igaz módon követhessük-ahhoz újá kell születni!
Ezt az újá születést tette számunkra lehetővé-Jézus, hogy ne járkáló holtakként- Istentől elválasztva éljünk, hanem újá születve-ismét lelki emberként élhessünk, Istennek tetsző módon.
Erről beszél Pál: I Kor.15, 44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
48. A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49. És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
Ábrázat jelentése: Arc-arculat.De nem az arcvonásokról van szó-hanem a kifejeződésről,valaminek a képviseléséről,szemlélet módról... tehát:Ismertető jegyről.
Ez az újá születés testvérek. És ez hogy megy végbe?
Jn.5,21.
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
22.
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23.
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
24.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
A Messiás-mint az Élet kenyere, a Testét és a Vérét adja az embernek, azért hogy élhessen-a halálból feltámadhasson.
Ezt nevezzük így: Megelevenítés.
Erről mondja Pál: Efézusbeliekhez írt levél 2. rész
1.
Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
2.
Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
3.
A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
4.
De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett,
5.
Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
Szóval: A Messiás teste az Ige! (Jn.1,14.) Táplálni a lelkünket tehát az Isten Igéjével ez fontos és elengedhetetlen- de ez még nem elég!
Mert inni az Ő vérét-azt jelenti: Az Ő életét magunkhoz venni.
III.Mózes 17,11.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
illetve ugyan ez kicsit bővebben: V.Mózes 12,23.
Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
Tehát a vér-maga a lélek. Ha tehát a Messiás az életét-a lelkét adja, hogy az engedelmünk Isten felé-Ösztönös-belülről fakadó legyen, hogy ne szolgaként kövessük-mint akiknek nincs választásuk, hanem Fiaiként. És pontosan ez az Új szövetség lényege egyben: Ez.36,
24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Új szív-új lélek= új élet!
Jézus élete bennem-és én Őbenne élek... Ezért mondja: Gal.2,20.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
ill.: II.Kor. 5,15.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
Ha tehát Jézus az Atyában van; Én pedig-Jézusban, akkor... Az Atya pedig az Élők Istene!
-
Időszámításunk előtt 167-ben Izrael görög uralom alatt volt és a görög helyhatóságok sok zsidó szokást eltiltottak. A jeruzsálemi nagytemplomot kiközösítették és a görög isteneknek állítottak fel szentélyeket benne.
Rövidesen egy forradalom tört ki, aminek a vezetője Mattatiás volt. Neki öt fia is volt és az egyik fia, Judás, a Makkabeus, vette át a hadak vezetését. Ezután a követőit is makkabeusoknak hívták, ami kalapácsosokat jelent. Judás nagyon ügyes vezér volt és egy sor kemény csata után, amit a görög király erős csapatai ellen kellett vívjanak, sikerűlt visszafoglalniuk a Moria hegyén álló jeruzsálemi Szent Templomot.
I.e. 165-ben, kiszlev hónap 25-ik napján foglalták vissza a csapatok a Templomot a görögöktől, és azonnal fel szerették volna szentelni. Az egyik legfontosabb tartozék az örökmécses volt, de csak egyetlen napra való olajat találtak hozzá egy sarokban. Azonnal kiadták a kérelmet, hogy hozassanak frissen préselt olajat, de a friss olaj csak nyolc nap múlva érkezett meg. Ennek ellenére az újonnan felszentelt örökmécses végig égett a nyolc napon át, hiába volt csak egy napra való olaj benne!
II Mak.6,1-7,14.
2Mak 6.1
Nem sokkal ezután a király küldött egy öreg athénit, azzal, hogy kényszerítse a zsidókat, pártoljanak el atyáik törvényétől, és ne éljenek többé Isten törvényéhez igazodó polgárként.
2Mak 6.2
Aztán gyalázza meg a jeruzsálemi templomot, és szentelje az olimpiai Zeusznak, a Garizim (hegyén) levőt meg a vendégszerető Zeusznak, ahogyan azt a hely lakói követelték.
2Mak 6.3
A gonoszság elhatalmasodása még a népnek is nehezére esett és ellenére volt.
2Mak 6.4
Mert a pogányok kicsapongásokra és duhajkodásra használták a szentélyt. Szajhák társaságában keresték élvezetüket, a szent előudvarokban pedig asszonyokkal álltak össze, és más oda nem illő dolgokat is vittek oda.
2Mak 6.5
Az égőáldozatok oltárát kihívó módon törvény tiltotta dolgokkal rakták tele.
2Mak 6.6
Nem ünnepelték többé a szombatot, sem az atyáik által rájuk hagyományozott többi ünnepet sem tartották meg. Egyáltalán nem vallhatták magukat többé zsidónak.
2Mak 6.7
A havi áldozat bemutatásakor, a király születése napján s a dionüzoszi ünnepeken erőszakkal odahurcolták őket az áldozati lakomára, s arra kényszerítették őket, hogy koszorús fejjel részt vegyenek a bacchanáliákon.
2Mak 6.8
Ptolemaisz lakóinak indítványára minden görög városnak kiadtak egy parancsot, hogy ugyanígy bánjanak a zsidókkal, és rendezzenek áldozati lakomákat.
2Mak 6.9
Akik nem tudták rászánni magukat a görög szokások átvételére, azokat kivégezték. Látnivaló volt, mekkora nyomorúság támadt.
2Mak 6.10
Két asszonyt bíróság elé állítottak, mert körülmetéltették gyermekeiket. A kisgyermekeket keblükre akasztották, nyilvánosan végigvitték a városon, aztán letaszították őket a falakról.
2Mak 6.11
Másokat, akik a közeli barlangokban összegyűltek megülni a szombatot, Filippusznak jelentették fel. Mivel a szent napok iránti tiszteletből nem akartak védekezni, mindannyiukat elégették.
2Mak 6.12
Így hát figyelmeztetem azokat, akiknek ez a könyv a kezükbe kerül, hogy a megpróbáltatások miatt ne bátortalanodjanak el, hanem gondolják meg: ezek az üldözések népünknek nem csupán vesztére, hanem nevelésére is szolgálnak.
2Mak 6.13
Mert nagy kegyelemnek a jele, ha az istentelenek nem élhetnek sokáig békében, hanem azon módon utoléri őket a büntetés.
2Mak 6.14
Ha más népek esetében az Úr türelmesen vár is a büntetéssel, egészen addig, míg be nem telik bűneik mértéke, velünk nem így bánik,
2Mak 6.15
nehogy végül bosszút kelljen rajtunk állnia, amikor bűneink már az egeket verik.
2Mak 6.16
Így tőlünk soha nem vonja meg irgalmát. A csapásokkal veri ugyan népét, de el nem hagyja.
2Mak 6.17
Ezt szívleljétek meg, azért mondtuk. E rövid kitérő után folytatjuk az elbeszélést.
2Mak 6.18
Az egyik legelőkelőbb írástudót, Eleazárt, ezt az előrehaladott korú, tiszteletre méltó külsejű férfit arra kényszerítették, hogy nyissa ki a száját és egyék sertéshúst.
2Mak 6.19
De ő inkább a dicső halált választotta, semmint a szégyenletes életet.
2Mak 6.20
Önként lépett a kínpadra, de előbb kiköpte a falatot. Így illett azoknak odalépni, akik állhatatosan megtagadták, hogy olyat egyenek, amit nem volt nekik szabad, még akkor is, ha szerették az életet.
2Mak 6.21
Akik a törvényellenes áldozati lakomán felügyeltek, félrevonták a férfit, mivel régóta ismerték, és megpróbálták rábeszélni: hozasson magának olyan húst, amit megehet, amit maga készített el magának. Aztán tegyen úgy, mintha a király által elrendelt áldozati húsból enne.
2Mak 6.22
Ha így tesz, elkerüli a halált, és a régi barátságra való tekintettel elnézők lesznek irányában.
2Mak 6.23
De ő korához, hajlott korának megfelelő tekintélyéhez, munkában megőszült hajához és lelki nagyságához, továbbá ifjúkora óta folytatott példás életéhez méltó módon, de még sokkal inkább az Istentől szabott szent törvényekhez ragaszkodva nemes elhatározást tett: azt válaszolta azon nyomban, hogy inkább küldjék az alvilágba.
2Mak 6.24
"Korunkhoz - mondta - nem illik a képmutatás. Meg aztán sok fiatal azt hinné, hogy a kilencvenesztendős Eleazár pogány lett.
2Mak 6.25
Képmutatásom, és rövid, mulandó életemhez való ragaszkodásom félrevezetné őket, koromra meg szégyent és gyalázatot hozna.
2Mak 6.26
S ha most kikerülném is az emberek büntetését, nem tudnék sem élve, sem halva megszabadulni a Mindenható kezétől.
2Mak 6.27
Ezért most férfihoz illően kockára teszem életemet, és méltó leszek koromhoz.
2Mak 6.28
Ugyanakkor szép példát mutatok az ifjúságnak arra, hogyan kell a tiszteletet érdemlő, szent törvényekért bátran és hősiesen szép halált halni."
2Mak 6.29
Ezekkel a szavakkal mindjárt föllépett a kínpadra. Azokban, akik félrehívták, az iránta kevéssel azelőtt tanúsított jóindulat gyűlöletbe csapott át. Azt hitték, ezek az előbbi szavak az esztelenség megnyilvánulásai.
2Mak 6.30
Amikor az ütések súlya alatt már-már halálán volt, felsóhajtott: "Szent tudása birtokában az Úr tudja, hogy az ütlegelés miatt kegyetlen kínokat szenved a testem, bár megmenekülhettem volna a haláltól. De lélekben szívesen elviselem, tőle való félelemből."
2Mak 6.31
Így halt meg, és halálával a nagylelkűség példáját és az igazi erény emlékét hagyta hátra, nemcsak az ifjúságnak, hanem a nép többségének is.
2Mak 7
2Mak 7.1
Történt, hogy hét testvért is elfogtak, anyjukkal együtt. A király arra akarta őket kényszeríteni, hogy egyenek (a törvény tiltotta) sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték őket.
2Mak 7.2
Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: "Mit akarsz tőlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készen vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint atyáink törvényeit áthágjuk."
2Mak 7.3
Erre a király haragra gerjedt és megparancsolta, hogy a serpenyőket és az üstöket tegyék a tűzre.
2Mak 7.4
Alighogy áttüzesedtek, nyomban megparancsolta, hogy annak, aki a többiek nevében is beszélt, tépjék ki a nyelvét, aztán nyúzzák le a fejéről a bőrt, és a kezét-lábát is vágják le. A többieknek és anyjának végig kellett nézniük.
2Mak 7.5
Amikor már egészen megcsonkították, megparancsolta, hogy még elevenen tegyék fel a tűzre, és süssék meg a serpenyőben. Míg a serpenyőből egyre áradt a füst, kölcsönösen biztatták egymást az anyjukkal, hogy hősiesen haljanak meg. Így beszéltek:
2Mak 7.6
"Isten, az Úr látja, és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk, ahogy Mózes világosan megmondta énekében, amelyben ezekkel a szavakkal buzdít: Szolgáin megkönyörül."
2Mak 7.7
Amikor az első ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejéről a bőrt, aztán megkérdezték tőle: "Hajlandó vagy enni, még mielőtt ízenként szétszednénk a tested?"
2Mak 7.8
De ő atyái nyelvén azt felelte: "Nem!" Ezért sorra el kellett szenvednie ugyanazokat a kínokat.
2Mak 7.9
Amikor már a végét járta, felkiáltott: "Te gonosztevő! Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg."
2Mak 7.10
Utána a harmadikat kínozták meg. Amikor a nyelvét követelték, készségesen kinyújtotta, és a kezét is bátran odatartotta.
2Mak 7.11
Hősiesen mondta: "Az ég adta, de törvényeiért kevésbe veszem. Remélem, újra visszakapom tőle."
2Mak 7.12
Még a király környezete is elámult az ifjú bátorságán, aki a kínokat ennyire semmibe vette.
2Mak 7.13
Miután meghalt, ugyanilyen kínzásoknak vetették alá a negyediket is.
2Mak 7.14
Amikor már-már halálán volt, így szólt: "Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre."
Ezekre a dolgokra emlékeztet bennünket a Zsidó levél 11.fejezete, és azokat kik ily szenvedéseken mentek át a hitük megőrzése miatt-A Hit hőseinek nevezi a Szentírás.
Azóta a hívői magatartás más lett, mert sokan tagadják az Istennek való engedelem kritériumát,
A tisztátalan eledeltől való tartózkodást... Most nézzük mi történt egykor azzal, akitől indult ez a magatartás, és abból meglátható-mi lesz ezután is azzal, ki tagadja-akadályozza az Istennek való engedelmet.
II.Mak.9,1-9,13.
2Mak 9.1
Abban az időben Antiochusz szégyenszemre kénytelen volt a Perzsiához tartozó részekről visszavonulni.
2Mak 9.2
Behatolt ugyanis Perzepolisz városába, és megkísérelte, hogy kirabolja a templomot és elfoglalja a várost. Emiatt fellázadt a nép, és fegyvert fogott, s le is győzte. A vidék lakói menekülésre kényszerítették Antiochuszt, úgyhogy kénytelen volt szégyenletes módon visszavonulni.
2Mak 9.3
Ekbatana felé tartva, az úton értesült Nikanor és Timóteus csapatainak vereségéről.
2Mak 9.4
Nagy haragra gerjedt, és a zsidókon akarta megbosszulni a gyalázatot, amit azok az emberek okoztak, akik menekülésre kényszerítették. Ezért megparancsolta kocsija hajtójának, hogy megállás nélkül hajtson, s (mielőbb) érjen célba, pedig már fenyegette Isten igazságos ítélete. Gőgjében azt mondta: "Jeruzsálemet a zsidók temetőjévé teszem, mihelyt odaérek."
2Mak 9.5
De a mindent látó Úr, Izrael Istene megverte egy gyógyíthatatlan és láthatatlan betegséggel. Alig ejtette ki e szavakat, nyomban elviselhetetlen fájdalmat érzett a beleiben és szörnyű belső kínokat.
2Mak 9.6
Ez igazság szerint történt így, hisz annyi keserves gyötrelmet okozott másoknak.
2Mak 9.7
Mindazonáltal semmiképp nem akart szakítani gőgjével. Ellenkezőleg, a kevélység teljesen hatalmába kerítette, és haragjában tüzet okádott a zsidókra. Megparancsolta, hogy hajtsanak gyorsabban. De kiesett a robogó kocsiból, és oly szerencsétlenül esett, hogy testének minden tagja kificamodott.
2Mak 9.8
Aki mérhetetlen gőgjében előbb azt vélte, hogy parancsolhat a tenger hullámainak, s meg tudja mérni mércével a magas hegyeket, most ott feküdt a földön és óvatosan kellett vinni - az isteni hatalom nyilvánvaló bizonyítékaként.
2Mak 9.9
Sőt, férgek nyüzsögtek az istentelen szemében, és még életében darabokban szakadt le róla a hús, szörnyű kínok közepette. Rothadása szagától az egész tábor undorodott.
2Mak 9.10
A mellett az ember mellett, aki nem sokkal előbb még a csillagokat akarta elérni, nem tudott senki megmaradni rettenetes szaga miatt.
2Mak 9.11
Teljesen megtörve végre alábbhagyott gőgje, és belátta, hogy Isten büntetéséből fájdalmai percről percre fokozódnak.
2Mak 9.12
Amikor már maga sem bírta elviselni a saját szagát, azt mondta: "Méltányos, hogy az Istennek alávessük magunkat, és az egyszerű halandó ne gondolja magát vele egyenlőnek."
2Mak 9.13
De ennek az elvetemült embernek az imája hiába szállt az Úrhoz, az nem könyörült rajta.
II.Mak.10,1-10,8.
2Mak 10.1
A Makkabeus és emberei Isten segítségével elfoglalták a szentélyt és a várost.
2Mak 10.2
Szétrombolták a pogányok oltárait, amelyeket a piacon emeltek, és a berkeket is.
2Mak 10.3
Megtisztították a templomot, és az égőáldozatok bemutatására új oltárt építettek. Szikrát csiholtak a kőből és úgy gyújtottak tüzet. Kétévi szünet után újra mutattak be áldozatot, égettek tömjént és mécsest, és kitették a kenyeret is.
2Mak 10.4
Amikor ezzel elkészültek, a földre borultak és könyörögtek az Úrhoz, ne engedje, hogy még egyszer ilyen nagy nyomorúság szakadjon rájuk, s ha újra vétkeznek, csak mértékkel büntesse őket, ne szolgáltassa ki őket többé az istenkáromló, barbár pogányoknak.
2Mak 10.5
Ugyanazon a napon tisztították meg a templomot, amelyen a pogányok meggyalázták, vagyis ugyanúgy Kiszleu hónap huszonötödik napján.
2Mak 10.6
Nagy örömükben nyolc napig tartó ünnepet rendeztek, a sátoros ünnep mintájára. Visszaemlékeztek rá, hogy nemrégen még hogyan ünnepelték a sátoros ünnepet, amikor a hegyek közt és a barlangokban tengették életüket, akár a vadállatok.
2Mak 10.7
Most azonban borostyánnal díszített botokat, zöld ágakat és pálmát vittek, és dicsőítő éneket zengtek annak, aki megadta nekik a templom megtisztításának örömét.
2Mak 10.8
Aztán közös elhatározással és rendelettel az egész zsidóság számára kötelezővé tették ezeknek a napoknak évről évre való megünneplését.
Ezen ünnepet- a Hanukát nevezzük ezért, a Templomszentelés ünnepének. Ezt az Ünnepet-bár nem az Atya rendelte-örök ünnepnek-de pont az iránta érzett hála és Imádat megnyilvánulásaként, a nép, az Ő népe tartja
emlékeztetőül, és ezt az Ünnepet-Jézus is tartotta.
Jn.10,22.
Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23.
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
24.
Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
25.
Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26.
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
27.
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
28.
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
29.
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
30.
Én és az Atya egy vagyunk.
Testvérek. Ez számunkra nem csupán egy elmúlt esemény mementója- de az Írásokból ( Pál Próféciájából) Tudható, hogy ugyanez már tart- és pontosan ugyan így fog végződni.
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
13. Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében;
14. A mire elhívott titeket a mi evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.
15. Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, a melyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok.
16. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, a ki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,
17. Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.
-
Jer.34, 8. Ez a beszéd, melyet szóla az Úr Jeremiásnak, minekutána Sedékiás király szövetséget köte az egész Jeruzsálembeli néppel, szabadságot hirdetvén köztük.
9. Hogy kiki bocsássa szabadon szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát a héber férfit és a héber leányt, hogy senki ne szolgáltasson közöttük az ő Júdabeli atyjafiával.
10. És engedelmeskedtek mindnyájan a fejedelmek és az egész nép, a kik szövetséget kötöttek, hogy kiki szabadon bocsássa az ő szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát, hogy senki azokkal ne szolgáltasson többé; és engedelmeskedtek és elbocsáták azokat.
11. De azután elváltozának, és visszahozák a szolgákat és szolgálóleányokat, a kiket szabadon bocsátottak vala, és őket szolgákká és szolgálóleányokká tevék.
12. És lőn az Úrnak szava Jeremiáshoz az Úrtól, mondván:
13. Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem a ti atyáitokkal azon a napon, a melyen kihoztam őket Égyiptom földéről, a szolgálatnak házából, mondván:
14. Mikor a hét esztendő eltelik, kiki bocsássa el az ő héber atyjafiát, a ki néked eladatott vala és hat esztendeig szolgált téged; bocsássad őt magadtól szabadon. De nem hallgatának a ti atyáitok engemet, és fülöket sem hajtották erre.
15. És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én előttem, kiki szabadságot hirdetvén az ő atyjafiának, és én előttem szövetséget kötöttetek abban a házban, a mely az én nevemről neveztetett.
16. De elváltoztatok, és beszennyeztétek az én nevemet, és kiki visszahozta az ő szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát, kiket egészen szabadon bocsátottatok vala, és igába vetettétek őket, hogy néktek szolgáitok és szolgáló leányaitok legyenek.
17. Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára.
Áldott Testvérek. Ugye azt látjuk ebben a részben, hogy a törvény egyetlen parancsolatának semmibevétele miatt-az Örökkévaló-súlyosan büntette meg a népet.
Nem kicsíny dologról van itt szó-hanem a felszabadításról-nevezetesen: Mindenki bocsássa szabadon az ő Testvérét.
továbbá, látunk itt még egy érdekességet- ami igazán súlyosbítja az ítéletet: 15. És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én előttem, kiki szabadságot hirdetvén az ő atyjafiának, és én előttem szövetséget kötöttetek abban a házban, a mely az én nevemről neveztetett.
16. De elváltoztatok, és beszennyeztétek az én nevemet, és kiki visszahozta az ő szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát, kiket egészen szabadon bocsátottatok vala, és igába vetettétek őket, hogy néktek szolgáitok és szolgáló leányaitok legyenek.
A Szövetség szegés az a súlyos bűn, amiért ekkora az Örökkévaló haragja.
Egyenlőre nézzük a törvényt: V.Mózes 15,12.
Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendőben bocsássad őt szabadon mellőled.
13.
És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen;
14.
Hanem terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból; a mivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki abból.
15.
És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked.
16.
Ha pedig ezt mondja néked: Nem megyek el tőled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól van néki te nálad dolga:
17.
Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba; és legyen szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is.
18.
Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod őt mellőled; (hiszen két annyi bérre valót szolgált néked hat éven át, mint a béres-munkás) és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, a mit cselekszel.
Mindenek előtt-egy rendkívül fontos dologra szeretném a figyelmet felhívni:"15.
És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked.
Ezen Eggyiptomi időszakot nevezzük, a rabszolgaság idejének. Ezen időszakban, nem azt szolgálta a nép-akit akart, hisz választása nem volt. De az Örökkévaló, megemlékezett az Ígéretéről, és elküldte Mózest-hogy megszabadítsa a népét.
Mózes II. könyve 3. rész
1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
Mózes küldetése abban jutott kifejezésre-hogy megtanította a népet az Isten szerinti életre-így szabadította meg őket a rabságból. Tisztázzuk újra: Rabságnak nevezzük azt az időszakot, amikor nincs választásunk-nem lehet döntésünk-külső hatásnak engedelmeskedünk.
Eggyiptom valójában a világot szimbolizálja. A Világi ember nem választhat magának utat, hisz nem is tudja hogy van Isten, vagy ha azt még tudná is-nem tudja hogy miképpen közeledhetne hozzá.
Ahogy Próféta mondja is: Jer.10,23.
Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
24.
Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!
Istennek kegyelméből-életünk egy pontján, mind meghallottuk Isten hívó szavát-így fordultunk Jézushoz. Nem a mi ötletünktől voltunk vezérelve, hanem Isten hívására figyeltünk fel.
Jézus mondja: Jn.6,Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
De ugyan ekkor: Jézus nélkül-senki sem mehet az atyához: János Evangyélioma 14. rész
1.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4.
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7.
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
Ezen a ponton, amikor megtérésre adtuk magunkat, Szövetségre léptünk az Atyával-Jézusban. Mégpedig ez az a szövetségre lépés: I Mózes 15,12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18.
E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
Ebben a szövetségben-Isten ígéretet tesz a szabadításra: "14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal."
hogy hol van a kapcsolat az igehirdetés eleje és jelene között? Nos Jézust-magyarul így mondjuk: Szabadító. Megszabadított bennünket a tudatlanság állapotából-felszabadított, az Istennek való létre.
Szövetségre léptünk vele, ahogy erre Pál is emlékeztet: 2Kor 11,2
Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
A Szabadítóval léptünk szövetségre halló!!!!! Nem a rabságra-hanem a szabadságra! És mi lett ebből?
Képmutatás, szövetség szegés! Mert amikor testvér a testvérét köti rab igára... amikor testvér-Jézus nevében a Testvérén uralkodik... az nem szabadság-hanem rabságban tartás.
Pásztorok a gyülekezetüket tekintik a sajátjuknak. Pedig erről is szólt a prófécia: Ezékiel próféta könyve 34. rész
1.
És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
2.
Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?
3.
A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.
4.
A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;
5.
Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;
6.
Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.
7.
Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
8.
Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;
9.
Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
10.
Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.
11.
Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.
12.
Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján.
13.
És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.
14.
Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.
15.
Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten;
16.
Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.
17.
Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.
18.
Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?
19.
És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!
20.
Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,
21.
Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek;
22.
És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.
23.
És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk.
24.
Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.
Ugye itt van egy érdekesség... nevezetesen: Mikor Ezekiél prófétált-akkorra már Dávid nem volt a földön... Tehát van ez az abszurdum. vagy esetleg érthetjük a jelentése szerint is: Dávid=Egyesítő, egybe szerkesztő.
Akkor pedig tudjuk már, hogy a Messiásról van szó, aki egybe szerkeszt Zsidót és nem zsidót.
Eff.2,10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Tehát amikor a pásztorok hatalmaskodnak, azzal valójában rabságban tartják a nyájat... de hozzájuk hasonlóan, akármely szolgáló is elkövetheti a rabszolga tartást, és sajnos el is követik, amikor a maguk kizárólagosságát hirdetik. És testvér is a testvérét, amikor mintegy önmagát klónozva,
a másikra erőlteti a nézetét-ruházatát-haj viseletét... akármit. Ez nem a szabadás hirdetése-hanem a fogságra vitel.
És egy másik ilyen: Jézus nevben adni- vagy segíteni valakin-szintén Jézus nevében.
Több esteben is előferdült már, hogy beszélgettem valakivel, aki azt mondta: Nem adok a hajléktalanoknak pénzt-mert biztos rossz dologra költené...
Erre a válaszom: " Mi közöd hozzá???" Ha te határozod meg, hogy számára mi a jó és mi a rossz-azzal a szolgáddá teszed őt.
Isten nekünk megadta a választás lehetőségét, az által, hogy világosságot adott. mi sem embereknek igyekszünk tetszeni, hanem Istennek.
Ráadásul, csak hogy értsünk: Jézus nevében adni-azt jelenti: A szabadulását segíteni valakinek! ha pénzról van szó-akkor a nincstelenségtől; ha egyébbról, akkor a szükségből... A Szabadulását segítjük elő-ezt jelenti az hogy: Jézus nevében. Mert ez a szó-ez a név: Jézus- azt jelenti: Yessua-azaz: Szabadító!
-
A Szabadulás Hírére...
Zakariás próféta könyve 13. rész
1. Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen.
2. És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földről, és emlegetni sem fogják többé; sőt a prófétákat és a fertelmes lelket is kiszaggatom e földről.
3. És úgy lesz, ha prófétálni fog még valaki, azt mondják annak az ő apja és anyja, az ő szülői: Ne élj, mert hazugságot szóltál az Úr nevében! És általverik őt az ő apja és anyja, az ő szülői, az ő prófétálása közben.
4. És azon a napon megszégyenülnek a próféták, kiki az ő látása miatt az ő prófétálásaik közben, és nem öltözködnek szőrös ruhába, hogy hazudjanak.
5. Hanem ezt mondja kiki: Nem vagyok én próféta, szántóvető ember vagyok én, sőt más szolgájává lettem én gyermekségem óta.
6. És ha mondja néki valaki: Micsoda ütések ezek a kezeiden? azt mondja: A miket az én barátaim házában ütöttek rajtam.
7. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Áldott Testvérek. Jézusról-mint megváltóról- a tévtanításoknak köszönhetően, az a nézet vált ismertté-hogy Ő az, aki megszabadít bennünket az Isten törvényétől-annak átkától, és Isten akarata és rendelései ellenére is
Üdvösségbe viszi azokat-akik elhiszik hogy Ő az, akinek mondja magát...
Azt szokás mondani éppen ezért, hogy Istennek szabályai-törvénye-tanításai...csak a Zsidóknak adattak. Azonban vannak alapvető félreértések Testvérek.
Elsőként tegyük tisztába a szavak jelentését.
Zsidók... Ez a szó hogy zsidó- teljes joggal nevezhető Hungaricum-nak. Kizárólag a magyar nyelvben lelhető fel, és ezzel csak az a baj-hogy a valódi név jelentése-teljesen elveszik azok számára-akik emlegetik. ( nem azok számára akik erről neveztetnek )
Valójában, a világban mindenhol és minden nyelvén: Yudaitáknak nevezik őket. Juden; Yewish;... azt jelenti: Yudaita.
Mit jelnt ez a név? Nos a név jelentése ez lenne: Adonaj vezet-azaz: Hitvalló-Bizonyságtevő.
Ez azt jelenti, hogy a Yudaita-az életével is bizonyságot tesz az Örökkévalóról. Ez nem csak a külső jegyekben nyilvánul meg-hanem a viselkedésében, gondolkodásában, életvitelében is...
Ez pedig csak őgy lehetséges mint tudjuk-hogy mindenben követi az Örökkévaló Tanítását.
Pogányság... Ez a szó azokat jellemzi-akik nem az egy igaz Istent követik, hanem vagy egy istenben sem hisznek-vagy hamis isten (ek) - ben hisznek.
Kereszténység...Azon nemzetekbeliek összessége, akik a pogányságból-megtértek az Egy Igaz Istenhez-Ábrahám; Yichak; Yakov Istenéhez, ha úgy tetszik: A Zsidók Istenéhez.
Kinek adatott az Isten Tana? Csak a zsidóknak ?
Látjátok itt kezdődnek a Problémák, és ezeket a félreértéseket pusztán egy hungaricumnak köszönhetjük... (Zsidó-szó)
Ádám Zsidó volt? Pedig mint a teremtésében, úgy abban is ő volt az első, akivel közölte az Örökkévaló-hogy az Ő szabályai szerint éljen.
Noé Zsidó volt? Pedig a vele kötött szövetségben, megadatott három parancsolat,és ezeken belül kettő- melyeket azóta-Mózesinek nevezünk.( vér evés tilalma; vérontás tilalma.)
Bár ez a három parancsolat-valójában Hét parancsolatot jelent, ami Mózesnél már ki is jelentetik, hiszen vegyük csak a vér jelentését: A Vér-jelenti az életet és a lelket ( III.Mózes 17,11; V.Móze 12,23.)-mindezek pedig jelzik, hogy a lelkünk-életünk Isten tulajdonában van.
Ábrahám zsidó volt? Pedig a kereszténység őbenne neveztetik- az ő magvaként ígértetett, és róla megmondatott hogy mi lesz az ő magva legfőbb ismertető jegye: I Mózes 18,18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Tehát summa-summárum, itt még két csoportja volt a földön élő emberiségnek: Az Isten követők-és az Istent nem ismerők.
A Parancsolatok pedig az Istent követők számára adattak. A továbbiakhoz pedig elengedetlenül fontos megértenünk azt, hogy a Noéval kötött szövetség idején-(elvileg) kizárólag az Istentkövetők éltek a földön...( mégha kevesen is...) és csak hozzájuk intéztetett Isten Igéje.
Ezek után jött Mózes...
A Szabadítás feltétele-nála is csak az Engedelmesség volt, tehát az Örökkévaló által meghatározottak követése volt a kritérium, és az Írásokból tudjuk, hogy azon nemzetekbeliek is szabadultak-akik származásukra nézve ugyan nem zsidók voltak-de így is követték az Örökkévaló parancsolatait.
II.Mózes 12,35. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
És már itt summázva lett: II.Mózes 12,48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
Figyeljünk fel egy érdekességre annak ismeretében, hogy Eggyiptom- a világ jelképe a Biblia nyelvén...II.Mózes 12,35. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
Ramszeszből-Szukkoth-ba... Ramszesz az Egyiptomi fáraó parancsára épült-és eggyiptom fővárosának szánta... Szukkoth pedig azt jelenti: Sátor.
azaz: A Világból ki- A Sátorba be... ami azt jelképezi: Zsidó levél 11, 8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
Ez azt jelenti: Visszatérni az Istennel kötött szövetséghez! Hiszen abban van foglalva a Szabadítás-Szabadulás, és annak kritériuma is.
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Ennek a fejezetnek az utolsó része- a Szövetségkötés jelentésének és annak vonzatainak ismeretében , nevezetesen: 18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Megjelenik a Zsoltárban is-érthetően: Zsoltárok könyve 2. rész
1.
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
2.
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
3.
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
4.
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
5.
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
6.
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
7.
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
8.
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
9.
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
10.
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
11.
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
( ugye itt kellene beszélnünk arról- hogy ki a Füstölgő kemence? Ki a tüzes fáklya? Mit jelképeznek a fevagdalt darabok?... Illetve a második zsoltár-12-es versének záró akkordjaként olvasott mondat: 12.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Mit is jelent a Bizalom-szó? Csak ez utóbbiról beszéljünk, mert az előzőeket már többször át beszéltük: Tehát a Bizalomról:
Azt jelentené tehát, hogy bármi módon élünk is-azért bízunk abban hogy mégsem kárhozunk el??? Nos Nem ezt jelenti-hanem azt: Ha bízol benne-akkor őt fogod követni-mert elhiszed neki, hogy Isten Örömébe vezet!
Jn.14,19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
A 24-25-ös versek lennének hivatottak tisztázni azt a félre értést-azt a "tév tant" amiről a mai Igehirdetés elején beszéltünk-mely szerint Jézus eltörölte e törvényt...illetve hivatva lenne megértetni velünk, mit jelent a Szeretet fogalma...
És Hamár a parancsolatokról beszélünk:
Ó illetve Új Szövetség kötti különbség tételként: Nos tehát, és itt már Két újabb csoport adódik: Volt az első csoport tehát-mely hívők csoportja, majd lett a nemhívők ( Istent nem követők ) csoportja, és ezen a ponton- a hívők csoportján belül-további két csoport adódik:
A Törvényt megtartók és a Törvényt betöltők csoportjai... tehát négy csoportra osztható az emberiség.
Tehát míg az Ó szövetség idején-igyekezett az Isten népe megtartani a törvényt, azért voltak a bukások,mert az emberek- a törvényt- mintegy: Külső hivatkozásként alkalmazva, szabályrendszerként alkalmazták a törvény betűit... Azok akik így éltek és ilymódon viszonyultak az Örökkévaló beszédéhez, azok valójában a szolgaságot élték meg,
hiszen egy fennsőbb hatalomnak engedelmeskedtek csupán. ez a hozzáállás azonban borítékolja az ellen szegülést, a lázadást így tehát a bukást is.Továbbá ezekről mondatott meg a Messiás által: Jn 8,35
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
A Következő időszak, az Új szövetség és egyben ez a hívök legújabb tábora, melyről a Prófécia így szól: Ez.36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Azon hívőkről tesz bizonyságot-akik nem szolgaságban, hanem Fiúságban- egyszer s mind: Ösztönösen cselekszik ( élik meg) az Atya akaratát. Számukra ez annyira ösztönös-mint a lélegzet vétel.
Cirka pontosan ez a különbség, a Mt.25,35-46-ig terjedően, az elkárhozók és az üdvözülők között.
Ugyan erről szól a Mt.7,21-29.
És erről szól a magvető példázata is,( Mt.13) amiről ha emlékeztek: Anti Testvérünk tanított... A Magvető példázatában látható a négy negyedre osztott-tehát a teljes emberiség.
Az első az útfél ( azaz az ÚT mellettiek) Ők a Nem hívők. róluk többé nem is beszél, hiszen ahogy Pál is mondja: Rm 2,12
Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg...
Ezek után, már csak három harmadról beszél, és ez a három harmad az, amiről olvashatunk a Kezdő Ige fejezetünkben is: Zak.13,8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
De valóban csak ez lenne??? Hiszen nézzük csak ezt a fejezetet: Zakariás próféta könyve 13. rész
1. Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen.
2. És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földről, és emlegetni sem fogják többé; sőt a prófétákat és a fertelmes lelket is kiszaggatom e földről.
3. És úgy lesz, ha prófétálni fog még valaki, azt mondják annak az ő apja és anyja, az ő szülői: Ne élj, mert hazugságot szóltál az Úr nevében! És általverik őt az ő apja és anyja, az ő szülői, az ő prófétálása közben.
4. És azon a napon megszégyenülnek a próféták, kiki az ő látása miatt az ő prófétálásaik közben, és nem öltözködnek szőrös ruhába, hogy hazudjanak.
5. Hanem ezt mondja kiki: Nem vagyok én próféta, szántóvető ember vagyok én, sőt más szolgájává lettem én gyermekségem óta.
6. És ha mondja néki valaki: Micsoda ütések ezek a kezeiden? azt mondja: A miket az én barátaim házában ütöttek rajtam.
7. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Tehát a kezdetben említett félreértés tisztázásaként, mi szerint Jézus azért jött hogy meg szabadítsonbennünket a törvénytől... ( egyébbként valaki elgondolkodott már azon, hogy a nemzetekbeliek eleve nem is törődtek az Isten törvényével? Minek akkor a törvénytől való szabadulásuk???)
"1. Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen. "
Ez a "Kútfő" ugye a Messiás-aki Dávid sarjaként nevezetetik-hisz Ő az, aki a nevének megfelelően-és Pál által kifejtve: Eff.2,10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
Egybe szerkeszt Zsidót és nem zsidót...ugyebár?! De az Isten szabálya szerint: I Mózes 12,49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
Na tehát a Messiás- mitől is tesz szabaddá? A Törvénytől??? Nos azt olvassuk: 1. Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen.
Tehát a Bűntől- a Tisztátalanságtól- hogy ne mondjam: A Közönségességtől szabadít meg, és ez által: " Felszentel"- külön választ bennünket az Istennek!
Jézus mondja is a Fő pap-i imájában: Jn.17, 17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Az Igazság tehát az Ő szavai szerint: 17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. azaz: Járasd őket az Igédben, ez által válaszd el őket Önmagadnak számára:
Ezt már a Mózes könyvében is olvashatjuk: Mózes III. könyve 19. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
Az hogy a bűntól tesz szabaddá- azt jelenti, hogy a Törvényt, a szívünkba írja, hisz a törvényből tudható, hogy mi a jó-mi a rossz; mi az Igaz-mi a hazugság... a Törvény határozza meg a Bűn fogalmát, hisz törvény nélkül-nincs bűn sem.
"Véletlenül" van a Messiásról egy ilyen prófécia is konkrétan:Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Ok. tehát ez még csupán, a Zakariás 13. első sorának az elnagyolt jelentése.
Ezek után, szűkíti a kört. Akik tévelyegve-tehát nem "ismeret" alapján, illetve csupán külsőségekben követték az Istent-kiveszti a földről ( Mt.13 magvető példázatában a kétharmad)
És a harmadrész megmaradása és gyümölcsöző... az Életre-az Igaz és teljes- az Örökre megmaradó életre való megmaradása.
Tehát egykor-Eggyiptomban a szolgaság idején, az emberek kérték a szabadulást. (akárcsak ma) II.Mózes 2,23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Isten gondoskodott a szabadulásuk lehetőségéről. ( akárcsak ma)
Eggyiptom mindent elkövetett, hogy ne szabaduljanak meg azok. ( akárcsak ma)
De a Szabadulásuk záloga-az Istennek való engedelem volt! ( akárcsak ma) Akik követték az Örökkévaló szabályait-azok szabadultak meg. Az Istennek való engedelem volt az a pont, ahol az Isten népéhez csatlakozhattak az egyébb nemzetekből származók, és ez által-velük együtt juthattak az Isten szabadítására.
Nyilván voltak akik már akkor is macerásnak gondolták az Istennek való engedelmességet- róluk többé nem beszél az Isten Igéje...Ők azok, akiket "út melletiként" jellemez Jézus. és esetükben a mag, ami az Isten Igéje, az útszélre esett.
Aztán lettek akik onnan ugyan megszabadultak-de az Istennek való engedelem-számukra terhes volt, és szolgaságként élték meg... ők azok, akik el is vesztek út közben. Az Ígéret földjébe ők nem mehettek be!
Nos... miután látjuk hogy nagyjából ugyan az történik ma is... szerintetek??? ezzel a nemzedékkel-ha elutasítjuk az Isten Igéjét-mely Örök! Máshogy lesz?
-
Kedves Shomer Ayin!
Már Péter apostol figyelmeztet komolyan, mivel látta, hogy mi fog következni.
És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. 16. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. 17. Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; 18. Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.
2Pt 3,15-18
Jézus is beszél arról, hogy a megtévesztés egyre erősödni fog, mielőtt dicsőségben megjelenik. És mit támadott már az Éden kertben az ősi kígyó? Isten kijelentését. Már ott azzal a taktiával csalta meg az emberpárt, hogy kiforgatta Isten kijelentését. Jézust is Isten Ígéjével próbálta uralma alá vonni – sikertelenül. Ma is ugyanaz a metódusa.
Sokan állítják, hogy a Törvényt lehetetlen betölteni. Vajon Isten tényleg azzal bosszantaná az övéit, hogy egy betölthetetlen Törvényt adjon népének? Akkor Jézus miként tudta betölteni, ha az betölthetetlen? Nem, nem a Törvényben van a gond, hanem az ember bűnös természetében. Ha valaki e bűnös természetével akarja a Törvényt mint jogszbályrendszert követni, anélkül, hogy élő kapcsolata lenne Istennel, bukásra van ítélve! Már a Törvényadás előtt azokat nevezi az Íge feddhetetleneknek, akiknek élő kapcsolatuk volt az Örökkévalóval és engedelmesek voltak.
Másik, ahogy írtad, azt állítják, hogy a Mózes Törvénye a zsidóknak adatott, de az Újszövetség a keresztényeké. Csupán egy kis logikus gondolkozás kell ahhoz, hogy Jézus ugyanúgy a zsidókhoz beszélt (igen kevés kivétellel), Izraelben áldoztatott fel, ott is támadott fel és az Olajfák hegyéről ment fel a Mennybe. Ide is fog visszatérni, mint Zakariás ez kijelentette Isten Lelke által.
Hogy mennyire Izraelnek szólt, onnan is látszik, hogy az első mondat, amit idéz Jézus a Tórából így hangzik:
Mk 12,29
Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.
Sh’ma Israel, Adonai Eloheinu, Adonai echad!
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
Ma is az israeliták legfontosabb imádsága Jézus szavai, amit Mózes könyvéből, a Tórából idéz.
Mózesen át Isten kijelentette népének a Törvényben akaratát, és Jézus pedig igazán hirdette Isten Szavát, a Törvényt népének! Még a Szentlélek is Jeruzsálemben töltetett ki, a Shavuot ünnepén, amikor is az izraelitáknak ez ünnepen Jeruzsálemben kellett lenniük.
Mózes és Jézus...
Mózes mint tudjuk vállalta a Krisztus gyalázatát...
Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, 26. mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.
Zsid 11,25-26
Ha egy picit a héber kifejezést bevonjuk, azt is láthatjuk, hogy Mózes várt Jeshuára.
Talán a legrövidebb ima a Szentírásban:
Szabadításodra várok, URam!
1Móz 49,18
Szószerint így áll a Tórában:
Jeshuádra várok, Uram!
Nem véletlen mondja Jézus:
Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő.
Jn. 5:46.
Namármost, ha valaki nem hisz Mózesnek, akkor miként hisz Jézusnak?
Mózes Jézusról beszélt a Tórában, ezt Jézus mondja!
A Jelenések könyvében a legszebb éneklésről olvasunk. Nem más ez ének komponistája, mint Mózes és Jézus! Nem Luther, nem Kálvin, nem egy pápa, vagy akár egy sztár Igehirdető, hanem Mózes és Jézus!
És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, 3. és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: 4. ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid".
Jel 15,2-4
-
Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
Áldott testvérek. A mai anyag címének-ezt az igét gondoltam: 1Kor 4,7
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
Azt mondja az Ige: 6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
Ám be kell vallanunk- ez a mai viszonylatra nézve-sántít. Ugyanis nem elismeréssel tekintenek az élet szabályainkra-hanem épp ellenkezőleg: Megvetéssel...
Márpedig az Igének mindíg és mindenkor Igaza van! Már csak azért is, mert maga az Isten Igéje az Igazság. ( Jn.17,17.)
Hol lehet a hiba? Nyilván bennünk-gondolhatnjuk ( és van is benne Igazság) De nem ez a teljes Igazság- hiszen ha csak szóba hozzuk az Örökkévaló rendeléseit-máris kapunk hideget is-meleget is...
Ha csak valaki jelzi a szándékát, hogy ezen túl az Istennek tanítása szerint kíván élni-azonnal vannak igyekvők-akik mindent elkövetnek azért, hogy " ki gyógyítsák" ebből kórból az illetőt...
Tehát akkor hol lehet a hiba? A sokaság-miért nem bölcsességként és Igazságként tekint az Örökkévaló rendeléseire- ill. annak követésére? Miért van az, hogy még azok is, akik hívőnek nevezik magukat,
és Jézus elkötelezett követőinek-még azok többsége is megveti- és nem elismeri a Törvényt?
Pedig ők is Uruknak nevezik Jézust...
Bár... Jézus mondja: Mt.7, 21.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23.
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
De még ezen az Igén is elgondolkodtam... Ha ezek az emberek: Jézus nevében tettek- Jó dolgokat, mint prófétálás;ördög űzés;hatalmas csodák... ( Jézus nem firtatta ezen kijelentések valóságát-mi se tegyük)
De akkor miért nevezi őket-gonosztevőknek???
Amikor megértettem, akkor hirtelen össze állt a kép, és egyszerre megkaptam a választ-minden kérdésemre ebben a témában. A Magyarázat, az iménti Ige első sorában van... mindíg is ott volt: Mt.7,21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Mert ugyanis vannak-aki nem Isten akaratában kívánnak járni, hanem a maguk dicsőségére, Vannak akik mint individumok akarják a hitet megélni, és nem Istennek bizonyságtevőjeként.
Nem engedelem okán-Istenre mutatva, hanem individumként-magukra mutatva. És így érthető hogy miért nevezi őket-Jézus-gonosztevőkként. Hiszen a Szentet ( a jó cselekedeteket)-a közönségesnek tehát a maguk dicsőségére áldozzák.
Azt mondja Pál: Ef 2,8.
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9.
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
Mert kegyelemből tartaunk meg-hit által. ( Istennek jó ajándékából-neki való engedelmesség által.)
Nem a mi cselekedeteinkből-hogy ne legyen versengés... Tehát az Istennek való engedelem az, ami nem ránk-hanem Istenre mutat, és ezzel dicsőítjük Őt.Így nem a mi cselekedeteinket tesszük naggyá-Hanem az Isten AKARATÁT!
Mert eleve arra teremtett bennünket, hogy az Ő Igéjének követése által tegyünk jó cselekedeteket.
A Továbbiakban pedig: 24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
28.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
29.
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Figyeljünk csak: 24.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
Kőszikla ugye? Nos hamár kőszikla: Mózes V. könyve 32. rész
1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
Kőszikla mert szilárd-rendíthetetlen, és Örök. Az Istennek való engedelem tehát-borítékolja a sikert.
és aki nem az Istennek való engedelem okán cselekszik, hanem önmaga miatt? Mert ezek is építettek házat Testvérek... csak nem Istenre alapozva-hanem magukra.
"26.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása."
Nos ahogy ezt Pál kommenteli: Gal.6, 7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
Valójában ezekről-akik magukra építkeznek-írt máshol is: róluk mondja: Fil.1,12.
Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy az én dolgaim inkább előmenetelére lőnek az evangyéliomnak;
13.
Annyira, hogy a Krisztusban híressé lett az én fogságom a testőrség egész házában és minden mások előtt;
14.
És többen az Úrban való atyafiak közül bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az ígét.
15.
Némelyek ugyan irígységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust.
16.
Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik;
17.
De mások szeretetből, tudván, hogy én az evangyéliomnak oltalmazására rendeltettem.
18.
Mert mit mondjak? csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.
Bár ezek, akik önmagukért-önmagukra építkezve a maguk dicsőségét keresik- abból amit tesznek-mások profitálhatnak, de ezeknek, a magamutogatóknak abban semmi részük nem lesz.
Így tehát, vannak individumok ( egyének-egyéniségek-magukban álló lények.) ezt tettem-azt tettem-én tettem-én nem teszem ezt-vagy azt...
és vannak az Isten bizonyság tevői, akik az Istennek való engedelemnek nevezik a jó cselkvését-ezzel Istennek adva Dicsőséget.
Ez utabbiakhoz intéztetett az Ige egykor-és szól ma is: Mózes II. könyve 19. rész
1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Tehát van ez az elválasztás-Isten által... ami által meghatározza, hogy ki az Övé-és ki nem. Bár ez az elválasztás, az Új szövetségi írásokban is megtalálhgató: János Evangyélioma 17. rész
1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2. A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
Jézus tehát nem mindenkiért Imádkozott, hanem csak azokért akik: 6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
És ez az a pont, ahol megértésre jutok a kezdeti dilemmám felől is... nevezetesen: Miért megvetéssel-és miért nem elismeréssel viszonyul a többség az Isten Igéjéhez?
Nos: majd fognak... majd fognak... de akkor már késő.
Csak egy Út van, ami Istenhez vezet! Ez az az Út, melyet jártak egykoron azok-akiket Isten kihozott Eggyiptomból ( világ) és vezette őket az Ígéret földje felé...
Ezt nevezzük pusztai vándorlásnak... Erről az Útról szól a prófécia is, azok szemszögéből, akik az Istennek Igéjét-parancsolatait nem muszálynak-hanem lehetőségnek nevezik:
Ésaiás próféta könyve 35. rész
1. Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3. Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6. Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9. Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10. Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Tehát a kulcs: " 8. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9. Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10. Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj. "
Erről az Útról pedig tudjuk:
János Evangyélioma 14. rész
1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Amíg ezt a mai anyagot írtam, egy elhatározásra jutottam. egy szilárd elhatározásra mégpedig: Soha többé-senkivel nem szállok vitába az Isten Parancsolatainak és az Istennek való engedelem kritériumának lét jogosultságáról!
-
Mózes II. könyve 17. rész
1. És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
2. Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
3. És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
4. Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.
5. És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
6. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
7. És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?
Áldott Testvérek. Ezen történet tanulságából, sajnos nem sikerült a hívőknek profitálni-semmit. Ma is elkövetik ugyan ezen dolgokat,és nem tanultak az elődök hibáiból.
Mi is történik ebben a történetben? Nos ahogy látjuk-Mózes vezetésével kijöttek Eggyiptomból, és a vezetés szerint járnak... legalábbis az első akadályig. Jelen esetben: Nincs víz...
Nos ez probléma-de mi a megoldás? Egyenlőre a tényeknél maradunk. Itt és ezen a ponton megértjük a Jézus példázatában szereplő, kétharmad esetét.
Mt.13, 18. Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
19. Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20. A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21. De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22. A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23. A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
( azért kétharmad-mert a példázatban az első csoport- a nemhívők táborát jelzi-róluk mi most nem beszélünk.)
Tehát a kétharmadnál maradva, azt látjuk hogy adódott egy probléma, és azonnal menekülnének a vissza a világba ( eggyiptom). Ez valójában a gyökerek felmutatása, egyszer s mind leleplezi az embert, hiszen felmutatja hogy hol érzi magát biztonságban.
" 3. És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat? "
Megjelennek a reflexek... Hiszen Yakov idejében – Éppen a megélhetési szükségletek miatt ment a nép- Eggyiptomba... Kezdődik a veszekedés...
Valójában az a szó hogy Meribá- egyfajta: küzdelmet-veszekedést jelent. Azaz,Isten népe közt- talán az első teológiai vitának lehetünk tanúi.
Az ebben a részben olvasható : Kísértés tehát abban jutott kifejezésre- hogy választásra-bizonyság tételre akarták kényszeríteni az Örökkévalót, hogy nyilvánvaló legyen, hogy mely nézet a helyes...
Egyébbként feltűnt az már valakinek, hogy a teológiai viták hátterét- a legtöbb esetben a szükség vagy a problémás helyzetek adják? Ezek azok a Sziklák-tövisek...
A Kérdés tehát: Isten- Mózessel van-e? vagy a másik csoporttal? Ám roppant tanulságos, hogy csak Mózes fordul-Istenhez, és csak Mózes tart vele kapcsolatot. A másik nézetet tartó csoportnak, elég volt a vélekedésük is.
Mint manapság... amikor két hívő össze vitatkozik, az egyik Isten Igéjét hívja segítségül-míg a másik- sok esetben simán átlépi, és testiesen érvel-testies dolgokra összpontosít.
Pedíg az Újszövetségi írásokban, erre is van Tanítás.
Máté Evangyélioma 4. rész
1.
Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.
2.
És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
3.
És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
4.
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
5.
Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
6.
És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
7.
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
8.
Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,
9.
És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
10.
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
11.
Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
Jézus a pusztában.
Hogyan is került oda? "1.
Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől."
Ugye- ugyan az a kísértés: Veled van az Isten???
"2.
És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
3.
És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
4.
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik."
Első lépésben, figyeljük meg a következőket: 2.
És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
Miért fontos az, hogy negyven nap, és negyven éjjel- továbbá az hogy böjtölt? Mert a legtöbb teóriával szemben: "Nincs semmi új a nap alatt..."( Préd.1,9-11.)
Most tehát nézzük ennek az előképét-ami Jézus által ismét történik: II.Mózes 34, 27. És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.
28. És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.
Tehát Jézus-Ezzel beteljesítve a róla szóló próféciát, mely így szól: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Jézus arra készült-hogy a népet-Istenhez vezesse, azaz , hogy a valós és örök Ígéret földjébe eljuthassanak. Az első aki vitatja mind a személyét-mind pedig az átvett tanításnak a valóságát és hathatósságát, maga Szoton.
HA veled van az Isten-nem lehetnél szükségben... nem lehetnének gondjaid...
Erre-Jézus felelete- maga az Ige: Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
Ez magyarul annyit tesz: Ha Istennel vagyunk, nem a test parancsolata szerint élünk.
A következő: Mt.4,5.
Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
6.
És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
7.
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
Tehát Szoton vita témája: Próbára mered tenni azt hogy tényleg veled van-e az Isten? ( betartja a neked tett ígértét?)
Jézus válasza, szintén a Tóra tanítása: V.Mózes 6,16. Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában! Tehát-pont a kezdő fejezetünkhöz vezet vissza... Vita-veszekedés, ami versengésbe vitte az Isten népét: Na kinek van Igaza??? valóban veled van az Úr???
Végül pedig: Mt.4,8.
Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,
9.
És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
10.
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Valójában ez egy ritka-és érdekes fordulata a vitájuknak: Cirka ennyit tesz: Ok. látom Ismered a törvényt, és a törvényszerűségeket is. Tisztában vagy az Igazsággal... Ezzel lehet élni-de lehet vissza élni is. Ezt kínálom-a visszaélés sikereit.
( azért ritka, mert sajnos kevesen ismerik a törvényt és a törvényszerűségeket...hiszen ezek ismeretének kritériumát-végzetesen alá becsülik a legtöbben.)
Jézus válasza azonban, ez esetben is a Tóra tanítása: V.Mózes 6,13. Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
Mindezek ismeretében, tehát adódik egy kérdés: Ha mindez- így történt, és Jézus ily módon válaszolt-tehát az Isten iránt való tökéletes hűséget és Isten szavában való tökéletes bizalmat emelte fel-akkor miért mondják némelyek-hogy Jézus az Isten parancsolatait eltörölte???
Tudjátok Testvérek: Lenne itt valami, amit talán nem sokan értenek. A hívők szókincsében-előkelő helyre került egy szó, melynek jelentése ( ezek szerint) sokak számára ismeretlen maradt.
Az Ámen szóról beszélek. Áment mondunk az Igére-áment a fogadalmakra-az imákra... de az Ámen-nem a pontot helyettesíti a mondat végén, nem lezárása a mondat sornak.
Éppen ellenkezőleg: Egyetértést-elköteleződést jelent! Ha áment mondunk-akkor valójában- Isten előtt elkötelezzük magunkat, hogy a hallottakat- átvisszük a gyakorlatba!
És az arany szabály, ahogy a zsoltárban olvassuk: Zsoltárok könyve 50,14.
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Azaz: Ha már Igent mondtál az Isten által kínált Útra- ne keress más utat, ne kapkodj, ne ess kétségbe, ne vond vissza az adott szavad, hanem: Maradj meg az iránta való hűségben, és tőle kérjed-tőle várd a problémáid megoldását.
Valójában erre ösztönöz Pál is: Fil.4,4.
Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
5.
A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
6.
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7.
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8.
Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9.
A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
-
Csak egy gondolat engedtessék meg:
Hit: 'âman – אמן
Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek - 'âman– אמן a te parancsolataidnak.
Zsolt 119,66
Állhatatos: 'âman – אמן
Szeressétek az URat, ti hívei mind! Az állhatatosokat - 'âman – אמן megtartja az ÚR, de kamatostul megfizet a gőgösöknek.
Zsolt 31,24
Hűség: 'âman – אמן
Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges 'âman – אמןmaradok Dávidhoz.
Ézs 55,3
ÁMEN: 'âmên – אמן
Tehát mint látjuk az Ámen szótöve: hit, álhatatosság, hűség, ugyanazon héber betűkből tevődik össze.
Tehát Ámen, állhatatosan, hűségesen hiszem és teszem, úgy legyen, meg vagyok győződve, ahogy Pál apostol mondja.
Igen ez az ÁMEN!
-
Ézsaiás 29, 9. Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.
10. Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
11. És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12. És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.
13. És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
14. Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
15. Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
16. Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!
17. Nemde kevés idő multán a Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik?
18. És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.
19. És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében.
Áldott testvérek. Egykor szólt a legfőbb parancsolat: V.Mózes 6, 4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Ezen legfőbb parancsolat szavainak értelmében- Az Örökkévalóval való- személyes kapcsolat felvételét és fenntartását szorgalmazza az Örökkévaló.
A Folytatásban pedig az Ő parancsolatainak-tanításainak való megtartására hívja fel a figyelmünket. A gond akkor van, amikor a sorrendet felcserélik.
Pont az értelem-pont a töltet hiányzik akkor- és nem marad más, csak felszínes- üres cselekmény.
Ha nincs az Isten iránt való szeretet ami táplálja a tüzet, akkor ez a kezdeti tűz, hamar alábbhagy, majd teljesen kialszik, és végül kihűl.
Ekkor beszélünk a betű szolgaságának állapotáról. Ezt az állapotot, egy régóta gyakorolt magatartás forma segíti elő-melynek neve: Ál alázat.
Amikor az egyén, azt mondja: ó... én ezt vagy azt nem érthetem, ezért valaki magyarázza el nekem... Pedig az Ige, nagyon is érthető és világos.
Az Ige megértéséhez való közeledésünk alapszabálya is a Főparancsolat megtartása lenne!
V.Mózes 6, 4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Azaz:Nem vitatkozni vele, nem értetlenkedni, hanem ragaszkodni hozzá. Az Igéit nem magunkhoz mérten értelmezni-hanem magunkat mérni az Ő Igéjéhez! Szeretni az Örökkévalót- A teljességünkkel, illetve: azon is túl. Amikor azt olvassuk: "Teljes Erődből". Akkor értsük meg, hogy az ember-bizonyos helyzetekben, igenis képes-Úgy nevezett: " ember feletti erő"-kifejtésre.
Ez az, amikor az ember képes elszakadni valami okból kifolyólag- a vélt korlátaitól, és ekkor nem befolyásolja őt-sem a fizika-sem semmi.
Ha az Igére, azaz a Főparancsolatra gondolunk, akkor ez azt jelenti, hogy a saját érdekeimet- a személyemet- a sorsomat is tudjam alárendelni az Isten akaratának. Tehát: Soha- semmiért nem keresek kibúvót a magam számára- Isten akarata, elől.
Ez a magatartás nyitja meg előttünk az Ige kapuját. Jézus mondja: Jn.14, 21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Ha és amennyiben- valaki számára-Kijelentette magát az Úr, akkor beszélünk az esetében: Személyes kapcsolatról.
Amíg valaki számára ez nincs meg, az ő esetében beszélünk, a lelki kiskorúság idejéről. A lelki kiskorúság, egy magától értetődő állapot, de ebben nem szabad megmaradni-ebből fel kell nőni.
Ahogy erről Pál is beszél: Eff.4,7.
Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.
8.
Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9.
(Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10.
A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11.
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12.
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13.
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14.
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15.
Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban...
Ez ugyan az tulajdonképpen, mikor egy ember születik erre a földre. ő sem felnőttként születik meg, hanem csecsemőként, aztán gyermek lesz-végül fenőtt... És bár mindegyik kornak meg van a szépsége- annak ugye mégsem tud örülni a szülő, ha a gyermeke-
harminc évesen is, egy csecsemő értelmével bír csupán. Tehát ebben a lelki kiskorúság korában, vannak szolgálók, akik által, az Örökkévaló- segíti őket- hogy elérjék azt a szintet, amikor elkezdik kialakítani az Örökkévalóval való- személyes kapcsolatot.
Amikor azonban az ember számára a kényelmi szempont a mérték adó, ( nem akar felnőni) , és egész pályafutásában azt várja, hogy mások mondják meg mit kell tennie, akkor egyrészt nem az Isten az első az életében-másrészt azonban nem akarja vállani a felelősséget semmiért.
Ugyanakkor fennáll a lehetősége annak, hogy félre vezetik, és nem Isten szerint tanítják majd...
Minden hívő életében, eljön a pillanat, mikor-Isten ösztönzi a tovább lépésre. Vannak kérdések, amikre nem talál válszokat... helyzetek- amikre nem kap a tanítóktól út mutatást...
Ez is egy olyan helyzet, amit az illető- elsőként rossznak ítél, de ha ezt az akadályt jól veszi- az egész Örökkévalóságban hálás lesz érte Istennek.
Most ennek értelmében nézzük újra a kezdő Igénket:
Ézsaiás 29, 9. Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.
10. Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
11. És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.
12. És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.
13. És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
14. Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
15. Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
16. Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!
17. Nemde kevés idő multán a Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik?
18. És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.
19. És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében.
Egy feddéssel-fenyítéssel indul, amiről kiderül, hogy valójában a siker-a győzelem előtt nyitja meg az ajtót. Hogy miért a feddés, az a 13-as versben olvasható:" És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn..."
Az egész Istentisztelet- az Istennel való személyes kapcsolat hiányában, nem más- mint parancsolatok halmaza. Éppen ezért-garantált a bukás, hisz nincs az a tűz, ami át segít a testiesség határain.
Arról már beszéltünk, hogy a Jelenések könyvének-minden egyes kijelentése- az őgy nevezett: ó szövetségi próféciákat tartalmazza.
Most nézzük ezt az Ézsaiási próféciát- a jelenések könyvében: Jel.3, 14. A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:
15. Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
16. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
18. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
19. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
20. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
21. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
22. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
Amíg az embernek nincs személyes kapcsolata az örökkévalóval, addig hajlamos arra, hogy mindent-rózsaszín ködben lásson. minden rendben...Istenben meg gazdagodtam...tökéletes lennék vagy mifene...
Ezzel szemben, Jézus tanácsa: 18. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
Tűzben megpróbált arany. Az arany, az Isteni természetet jelöli, de jelöli az Isten tulajdonát is. ( Szentség)
A Fehér ruha jelentése, szintén az Igében fellelhető: Jel 19,7.
Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
8.
És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
Na most azt kéne tudni, hogy mik azok az Igazságos cselekedetek? Nos Jézus mondja : Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Tehát ha az Isten Igéje az Igazság, akkor annak megélése az Igazság-cselekvése-cselekedete!
És a szemgyógyító ír-hogy lássunk? Nos az a tiszta Igazság. Ahogy az Apostol írja: 22.
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23.
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24.
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25.
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
Valójában ez a Felnőtté válás útja egyben. Amit tanultunk- azt vigyük át a gyakorlatba.
-
Zsidókhoz írt levél 12. rész
1.
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2.
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3.
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4.
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5.
És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
6.
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
7.
Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8.
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9.
Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
10.
Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11.
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
12.
Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
13.
És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
Áldott Testvérek. Gyakorta hallani a hívők körében: "ha megtérsz az Úrhoz-már semmi baj nem érhet..." Azután jönnek a bajok az újonnan megtért életében.
A Keresztény tanításoknak megfelelően- ekkor kezdődnek a tortúrák: démon űzés; generációs átok alól való feloldozás; egyébb okok keresése...
Azon kívül hogy egyik sem vezet sikerre-mindegyik Isten tanítása ellen való. Ráadásul: Arra alkalmasak mindezek, hogy egyre távolabb vezessék a hívőket az Igazságtól, és annak megismerésétől.
A Zsidó levél imént idézet részlete pedig-fellebenti a fátylat az okokról és egyben megérteti velünk azt is, miért történnek az életünkben-minden véleménnyel szemben mégis-nehézségek,büntetések.
"11.
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak."
Ez az Istentől érkező feddés, már régen is észlelhető volt. I Kir.17,
8.
És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
9.
Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
10.
És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
11.
De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
12.
Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
13.
Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
14.
Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.
15.
És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
16.
A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.
17.
És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
18.
Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
19.
És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.
20.
Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?
21.
És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
22.
És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
23.
És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
24.
És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.
Tehát a jelen esetre vonatkozó kulcs mondat: "18.
Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?"
Ez nem egy számonkérés mondata-hanem a megértés és az elismerés mondata. Van tehát ez az asszony a történetben. Valójában nem sokat tudunk róla, csak azt, hogy Isten szemében-erre a szolgálatra alkalmasnak találtatott.
Gondoljuk csak el: Van egy kevés lisztje-egy kevés olaja... és Éli azt kéri tőle, hogy abból a kevésből, elsőként neki süssön-és ez az asszony bele ment.
Ez Testvérek nem kevés... Erre a felkérésre ma a legtöbben azt mondanák: " Nem akarhatja azt az Isten..."
Az asszony pedig a maiakkal szemben, az önzetlenség, a felebaráti szeretet, az Isten szerinti értékrend... iskola példáját mutatta fel. Ez az elvárás Isten részéről-ma sem változott.
Ézs 58,10
Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
Illetve: tudható még ez asszonyról az is, hogy nem Izraelita volt-hanem Libanon-i.
Tehát ez az asszony-jó ember volt,önzetlen volt. Észelelte, hogy Isten egy feleadat elvégzésére őt választotta, észlelte hogy ezen feladat elvégzéséhez-Istentől kapta mind a lehetőséget, mind a támogatást ( gond viselést).
Nem felejtette el, hogy ettől még nem tökéletes az Isten előtt, és tudta, hogy amit vetett az eddigi életében, azt le is kell aratnia.
Nem hivatkozik a maga jóságára, nem kéri számon az Istent... nem kérdezi hogy miért? Azt mondja: "Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?"
Ahogy Pál mondja: Rm 2,4
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
Ez az asszony tudta azt, hogy neki és a fiának-gyakorlatilag már régen meg kellett volna halniuk az éhségben... bizonyára tudta azt is, hogy a környezetében ugyan ez az éhezés jelen van... róluk pedig az Úr gondoskodott.
Amikor szembesülünk az Istennek jóságával, ( megtérés) és szembesülünk az addigi tetteink következményeivel ( aratás), bizony valójában választás elé kerülünk.
Figyeljünk meg néhány példát: ehát van ez a történet, és ennek fináléja: 21.
És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
22.
És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
23.
És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
24.
És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.
Azaz: Elismeri, hogy az Úr beszéde ( Igéje-szava) maga az egyetlen Igazság! Ez azért perdöntő, mert ma, a legtöbb hívő, ezt még nem tudja. Valójában ez a megtérés. Nem az ötleteimet-nem a tudásomat... nem az ismerőseim tudását,nem a népem hagyományait- hanem az Úr beszédét választom.
Egy ehez hasonló történet : II.Kir.4,25.
És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátá őt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az ő szolgájának: Ímé a Súnemita ez!
26.
Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tőle, ha békességben van-é mind ő, mind az ő férje, mind az ő gyermeke? Monda az: Békességben!
27.
Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem.
28.
És monda az: Vajjon én kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet?
29.
És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára.
30.
De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őt.
A Kulcsmondat: "30.
De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őt."
Isten emberéhez ment a gyászával, a fájdalmával. Nem rohangált, nem keresett más lehetőséget, még az esélyekkel sem törődött... Hanem elhatározta: Az Isten emberével marad-minden áron.
Azaz: Nem tüneti kezelés kell neki, hanem: Gyökeres megoldás-akármi is legyen az- de az Istentől. Ahogy ezt Jób mondta: Jób 1,21
És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! (elfogadás-megnyugvás az Isten akaratában...)
Másik történet: Királyok II. könyve 4. rész
1.
És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.
2.
Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.
3.
Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;
4.
És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az olajból mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.
5.
És elment ő tőle, és bezárkózott az ő fiaival, azok hordták néki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett.
6.
És mikor megtöltötte az edényeket, monda az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.
7.
És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hiteleződet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.
Ezen asszony esetében is fellehető: Baj lett-irány az Isten embere... megoldás lett a bajra-irány az Isten embere. Ő mondta hogy mit tegyek-mondja meg azt is hogy ezek után mi legyen. Nem a saját gondolataim-ötleteim, hanem az Isten beszéde vezessen.
Megint másik történet : Mózes I. könyve 3. rész
1.
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
Ez a történet, a másik utat- egy más lehetőség választását, és annak következményét tárja elénk. A tetteink nyomán baj lett- jön a takarózás, eljött az Isten- következik a bujkálás, a számonkéréskor pedig jöhet a mentegetőzés-meg a mások okolása...
A megtérés-nem a cél elérése Testvérek, hanem a választásunk első lépése!
Utána pedig a megmaradás az Istenben, tehát az egykori választásunk, újból és újból való megerősítése!
A Biblia ugyanis pontosan ezt tudatja velünk: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Az Isten Igéjének befogadása által-születünk újá... ebben a befogadásban van benne az Isten iránt való tisztelet, az Isten ismeret megszerzése is, hiszen honnan - miből szerezhetnénk ismeretet az Istenről-ha nem az Igéjéből?!
Ez a tanulás ideje. Csak így és csak ezek megléte által juthatunk túl, az Isten nevelésének idején, mert az Isten ismeretből tudjuk meg, hogy az Isten nem azért emel fel bennünket-hogy magasabbról ejtsen le.
Tehát amikor szembe találjuk magunkat az egykori cselekedeteink következményeivel ( aratás), akkor nem esünk kétségbe, nem magyarázkodunk, nem másokra mutogatunk, hanem tudjuk, hogy azért történik mindez- hogy megbánva a bűneinket-megtisztuljunk, és meg gyűlölve a bűnt-a jövőben is elkerüljük azokat.
Ez a neveltetésünk leg sarkalatosabb pontja. Nem azért nem teszem a bűnt, mert nem szabad, mert tiltja az Isten, hanem azért, mert gyűlölöm a bűnt.
Ahogy ezt az Írás is mondja: Zsolt 97,10
A kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket.
A megtérés egy folyamat Testvérek-nem a végállomás...
A megtérésről és annak folyamatáról olvashatunk a Szent Tanban is-Prófécia formájában:
Ézs.1,10.
Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11.
Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12.
Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13.
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14.
Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15.
És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16.
Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17.
Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18.
No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19.
Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20.
És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
De mi a rossz? mi a bűn? mik a jó cselekedetek??? Na ez az, amit csak Isten Igéjétől tudhatunk meg.
-
Jn.12,35.
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36.
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
Jézus szavai a Tudatosságról, az Isten szerint való életről szólnak-mint világosság, illetve: Mint a világosság cselekedetei.
Tudjuk róla, hogy Ő a világ világossága.
Ahogy János róla írja is: János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
A Világosság-maga az Isten Igéje tehát, mely megvilágosít minden embert... azaz tudatja velünk-hogy Isten mit rendel, mit szeret, mit gyűlöl, mit vár tőlünk, hogyan élhetünk neki tetsző életet...
Ha-ismétlem: "HA" valaki befogadja Őt, az Isten fiává lesz-Általa.
János evangéliumának első része, a Teremtés könyvének első fejezetét idézi, és a János evangéliumának imént idézett részét az értheti meg, aki ismeri a Teremtés könyvének első fejezetét.
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap...
Azt látjuk, hogy minden ami lett- az Isten Szavára állt elő. Tehát az Isten Igéje szerint előálló dolgokat nevezte az Isten: Jónak. A Teremtés könyvének első fejzetében olvashatjuk is, hogy minden ami így állt elő-az volt jó az Isten szemében,
továbbá azt is láthatjuk, hogy minden termtmény, már a megalkotása pillantában, megkapta az Ige által-parancsolatként, az életére vonatkozó szabályokat is.
Ez tehát a világosság cselekedete. Hiszen- Isten, a világosságra, és a világosságban teremtett mindeneket. A világosság tehát az az élettér, ami egyben garantálja azt is, hogy Isten szerint élünk.
Létezik egy másik élettér is,ez az Isten nélküli élettér egyben, és ennek is megvannak a maga cselekedetei. Ez pedig nem más, mint a sötétség.
A Sötétség, az az állapot-egyesek számára élettér, ami felől az Isten nem rendelkezett-számára utasításokat nem adott,Jónak sem nevezte azt az Isten, és csak a végét határozta meg, ami azt jelenti, hogy egyszer-örökre véget vet annak-illetve mindazoknak is, akik abban vannak.( Jel.22,5)
Vegyük újra: Amíg a Világosság, az Isten rendelése felől való tudat, és az abban való élet, maga az Isten számára való engedelem, addig a sötétség az Istentől való elválasztás, és az abban való élet, maga az engedetlenség.
Tehát mint mondtam: Úgy világosságnak-mint a sötétségnek megvannak a cselekedetei. Erről Jézus is beszélt:
Jn.3, 16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Melyek lehetnek ezek a cselekedetek-melyek arról árulkodnak, hogy ki melyik életteret választotta magának?
Támpontul szolgálhat Pál, erről szóló tanítása: Gal.5,16.
Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17.
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18.
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
19.
A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20.
Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,
21.
Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
22.
De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23.
Az ilyenek ellen nincs törvény.
24.
A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25.
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26.
Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Most egy rendkívül érdekes példa miatt-figyeljük meg a test cselekedeteit: ellenségeskedés-harag-patvarkodás-irigység-gyilkosság...
Hogy miért azonosítom a testiességet a sötétséggel, illetve a sötétség cselekedeteivel? Nos azért, mert a testies élet-az Isten nélküli élet! Arról Isten nem rendelkezett-szabályokat annak nem rendelt, csak a végéról határozott-ami által tudható-hogy egyszer véget vet annak-véglegesen...( I Mózes 6,3)
Tehát azonosítható a testiesség-a sötétséggel. ( Az I Mózes 3-ban, az engedetlenség-azaz a sötétség cselekedete által Űzetett ki az ember az Istennel való közösségből, ez által lett az ember testi.)
Tehát a nagyon érdekes példa-ami miatt, a test cselekedeteit emeltem ki, a Gal.5-ben.
Vegyük újra tehát: "ellenségeskedés-harag-patvarkodás-irigység-gyilkosság..."
Ismerősek ezek ugye? Honnan is-honnan is???
Nézzük akkor az Igét: Mózes I. könyve 4. rész
1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
9. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
10. Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
11. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
12. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
13. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
14. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.
Ugye, beszéltünk mi már ezekről az áldozatokról?! Kain, ( nevének jelentése: Nyeremény-tulajdon-képmás) Hálaáldozattal fordult az Isten felé-míg Hável, Engesztelő áldozattal.
Tudjuk, hogy az Istenhez való közeledés helyes sorrendje az, hogy előbb a bűneinket rendezzük Isten előtt-majd ezután jöhet a hála.
De rejlik itt, egy mélyebb-egy rendkívül érdekes dolog is. előbb azonban nézzünk egy sokakat megosztó részt innen, csakhogy ezt is tisztába tegyük.
Ádám vö Havva, az első emberpár-hisz az Ige mondja ezt. Az első és második fiuk pedig ugye Kain vö Hável... ha ez így van-akkor hogy lehet az, hogy már voltak emberek a földön?
Hiszen azt mondja Kain: I Mózes 4,14. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.
Nos a válasz erre-rendkívül egyszerű. Nézzük az eredeti Írás szövegét: ( Héber-magyar) I Mózes 4,14. Íme, elűztél engem ma a föld színéről; a Te színed elől rejtőzzem el, kóbor és bujdosó legyek a földön, lesz tehát, hogy bárki rám talál, megöl engem.
Figyeltük??? " lesz tehát, hogy bárki rám talál, megöl engem." Lesz tehát... mikor? valamikor! egyszer majd... az ember szaporodik és itt még nincs meghatározva az ember életének vége. Plusz: Az emberölés nem könnyen felejthető bűn.
De vissza a főmederbe: Tehát egy nagyon érdekes dolgot szeretnék mutatni, az I Mózes 4-el kapcsolatban:
Tehát megszületett Hável, akiről tudjuk hogy pásztor volt... illetve tudunk még egy ennél sokkal fontosabb dolgot is, nevezetesen: Békességet kívánt szerezni az Isten és az ember közt-mégpedig tudatosan.
Azaz: Megszületett erre a földre-hogy békét kössön az Istennel... Megölték... miért? mert jobban tudta, mit szeret-mit vár az Isten. Ez a tudása, mely az ember számára áldás lehett volna- a vesztét okozta az irigység, a harag és a büszkeség miatt...
Pont mint Jézus. Megszületett erre a világra-hogy Istennel megbékéltesse az embert. Megölték! miért? Tudjuk hogy pont ez volt a terv, hiszen így mutathatta be a tökéletes engesztelést, de mi vezette erre az embereket?
Hável kinek is volt a fia? Ugye Ádám-é... mit jelent ez a név ( szó) Ádám? Ember-t ugyebár... Jézus hogyan is nevezte magát? Ember fia.
De mi is történt a történet szerint Kain? Nos a sötétség cselekedete által-kiment a végső sötötségbe, el utasította az Isten- Kaint, elűzte őt végleg.
Mitn ahogy ezt teszi az Isten mindazokkal is, akik Jézus ellen tesznek. Akik elutasítják a Jézus adta lehetőséget, és Szembe fordulnak-Jézussal. mert amikor valaki, megveti-Jézus tanítását, amikor valaki azt gondolja hogy az Istennek való engedelem nélkül is lehet közeledni az Istenhez... amikor valaki
Jézus tanítása ellen beszél...
apropó: Van egy Ige, mely egy kontextusba helyezi-Jézus vérét- Hável vérével.
Zsidó levél 12,14.
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15.
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16.
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18.
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
Miért beszél "Jobbat" a Messiás vére-mint Hável vére? Nos Hável vére, az Igazságért kiáltott... ( Lásd.Henok könyve.) Jézus vére pedig a Bűn bocsánatért,mely által eljuthatunk az Igazságra.
Bűnbocsánat nélkül-senki nem várhat jót az Istentől... De a
bűnbocsánat csak feltételes-hiszen csak az újra kezdés lehetőségét teszi lehetővé- és csak a következő bűn esetig tart.
Jézus nemcsak közben jár értünk, hanem Ő, a tanítása által, lehetővé teszi számunkra a botlás nélküli életet-Isten előtt.
-
Áldott Testvérek. E mai alkalommal tegyünk eleget egy, az Isten által ránk rótt kötelezettségünknek, nevezetesen: A Megemlékezésnek.
Emlékezzünk tehát az Isten szabadítására, ami által: Megszabadította- megmentette-megváltotta és népévé fogadta az Örökkévaló az atyáinkat.
Majd ezek után, és a Szent tan bizonyságtevése és tanítása által lássuk meg, hogy nem csak atyáinkról szól eme megváltás, hanem épp úgy rólunk is...
Mindenek előtt olvassuk el, az ide vonatkozó fejezetét a Szent tannak:
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21. Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24. Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
25. És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27. Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
28. És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.
29. Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.
30. És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
31. És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.
32. Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
33. És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk.
34. És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
35. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
39. És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiűzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.
40. Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendő vala.
41. És lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről.
42. Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.
43. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
44. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
45. A zsellér és a béres ne egyék abból.
46. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
47. Izráel egész gyülekezete készítse azt.
48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
50. És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.
51. Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.
Ezt az éjszakát nevezik így : Széder este. A Széder- a Szidra szóból származik,aminek jelentése: Rend, rendtartás.
Ha már a rendnél tartunk, kezdjük a kizáró tényezőkkel...Vannak-e akik nem vehetnek részt ebben? és Ki, vagy kik azok, akik nem vehetnek részt ezen alkalmon?
Tehát az Ige szerinti korlátozás által tudjuk: " 43. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
44. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
45. A zsellér és a béres ne egyék abból.
46. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
47. Izráel egész gyülekezete készítse azt.
48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik."
Tehát az Izárelitákhoz csatlakozottak- " beoltatottak" vehetnek részt ezen az estén, de azt is mondja: "45. A zsellér és a béres ne egyék abból."
Ez azt jelenti: Aki bérért-vagy kényszerűségből- esetleg: Jobb hijján venne részt ezen a megemlékezésen, az NEM LEHET JELEN!
A Peszachi est, egy rendkívül szigorú rend szerint folyik. Mindennek ami történik, rendkívüli és mély jelentése van, és ezektől nem szokás eltérni.
Az hogy Széder este, jelenti még: Az Elkülönülés- Elválasztás-Őrállás éjszakáját is.
Ám, mire eddig az estéig eljutunk, vannak elhagyhatatlan előzmények is, amik Kritériumok!
Felismerés; mert Izráél fiai annak idején tudták hogy kihez fordulhatnak a bajukkal. Tehát az Istenhez fordulás szükségességének felismerése, és egyben elismerése annak, hogy csakis Isten az, aki kimenthet bennünket minden bajból.
A Szabadulás utáni vágy, hiszen Izáél fiai, a szolgaság miatti nyomorúság miatt kiáltottak fel Istenhez! (II.Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek. )
Ez is kritérium, hiszen aki jól érzi magát az állapotában- a világban... annak nincs szüksége szabadításra tehát, és azt nem is szabadítja meg az Úr. De Ő nem is nevezheti Urának Yessuát-Jézust, hiszen az Ő neve: Szabadító!)
Tudatosulnia kell bennünk ezen az estén, ha az Isten általi szabadulást választjuk, akkor az Ő Szabályai szerint kell a továbbiakban élnünk.
Hiszen beláttuk az eddigi életünkben, hogy ez a világ számunkra nem jó hely... Megértettük, hogy ha ebben az eddigi állapotunkban maradunk, akkor reménység nélkül elveszünk!
Megértettük már, hogy önerőből nem vagyunk képesek a szabadulásra, és szükségünk van az Istenre!
Számot kell vetnünk pro és kontra a továbbiakkal kapcsolatban. Hiszen többé nem a magunk értékrendje lesz a mérvadó számunkra, hanem az Isten vezetése és parancsolatai!
Ez bizony nagy döntés!
Erről tanít valójában Jézus is:
Luk.14,26.
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27.
És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
28.
Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
29.
Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
30.
Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
A Kovász eltakarítása! / " II.Mózes 12,15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek. "/
Szörnyű belegondolni abba a dacos magatartásba, hogy egy némej gyülekezés az Úrvacsorát, kovászossal veszi... Szörnyű belegondolni a végükbe! ( 19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen. /
A Kovász kitakarítása több lépcsőben történik ez ünnep előtt: A házból kihordanak minden bútort, és kiseprik a házat, nehogy akárcsak egy morzsa is maradjon... ezek után visszahordják a kint már kitakarított bútorokat, majd a szülők itt- ott elrejtenek egy-két kovászos darabot,
amit a gyermekeknek meg kell keresniük. Ez nem csak játék, és a gyermeke bevonása, hanem egy biztonsági intézkedés is egyben, hiszen a gyermekek mindent feltúrnak hogy találjanak valamit, ezért ha van még kovászos valahol, azt is megtalálják így...
Mielőtt kihordod a bútoraidat a lakásból, és kukázod minden kovásszal készült eledeled, jusson eszedbe hogy a kovász, a bűnt szimbolizálja a Szent Tanban!
1Kor 5,8
Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.
Értsük meg tehát: A mi Áldozati bárányunk, a Messiás, abszolút bűntelen volt, mert csak így adhatott engesztelést az ember bűneiért! Azért aki kovászossal veszi az Úrvacsorát, az azt nyilvánítja ki, hogy a Messiás bizony bűnös volt a véleménye szerint!
De mást is jelez ez! Nevezetesen: Minden eddigi bűnömtől elszakadok- azok élvezetét megtagadom, és ezektől megszabadulva állok az Isten elé! Amikor kijelentem az aljasságaimról, hogy azok bizony bűnök! Mégpedig halálos bűnök- tudva azt hogy a bűn az Istentől elválaszt, és Isten nélkül nincs élet (!), ezért minden Istentelen dolgot megvallok az Istennek, az Isten Lelke által gerjesztett bűnbánattal, ezzel jelentve ki egyben azt is: hogy ezek nem az enyéim, és ezektől szabadulni akarok! Tehát mintegy: KILÖKÖM MAGAMBÓL EZEKET!
( ezt nevezzük Bűnvallásnak) ...
Minden, az Istennel való kapcsolat alap eleme a bűnvallás, elismerve egyszer hogy nélküle semmi jó nincs bennünk, és minden utunk a halálba visz, másszor: Csak Ő az aki megszabadíthat minden bajból!
A negyedik előzmény csak egyszer történt meg az Atyáink idejében, de a mi esetünkben is csak egyszer történt meg ugyan, de azóta is folyamatosan ebben bízunk: A Bárány vére!
( II.Mózes 12, 12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét. ")
(ufászáchti) - Elkerüllek, ami azt teszi a mi esetünkben: Az ítélettel kerül el minket Isten.
Most ezen a ponton gondolkodjunk el: A Vér, megszáradva egy sötét anyaggá lesz... A Sötétben, sötét alapon nem látszik! Sötét volt, hiszen egyszer ez az este, a kilencedik csapás utáni este volt, a kilencedik csapás pedig a sötétség volt...
Értsük meg Testvérek: A Kilencedik csapás sötétsége azt jelenti: Isten Ítéletekor, nem számít mit akarsz mutatni- hogy miben vagy öltözve... semmi sem látszik már az Isten előtt, csak a vér ! Már ha ott van... de sem te, sem pedig más ember azt nem láthatja.
Ezért mondja a Szent Tan: Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
A vért, a Bárány vérét..., a Messiás vérét tehát sem te, sem pedig más ember nem láthatja! Azt a vért csak Isten láthatja, és a Sátán. Ha ott van, elkerül az ítélet, ha nincs ott, senki nem menthet meg!
Ezért érdektelen hogy az ember mit állít magáról- vagy hogy mit állítanak mások róla... Ezért nem ítélhet ember- embert!
Na tehát itt vagyunk eme napon, és az estére készülünk...
Ez este, valójában a vacsoráról szól, de a vacsora minden történése fontos jelentéssel bír!
Az este második elengedhetetlen kelléke a Széder tál. ( Azért a második, mert az első valójában a Peszachi Hágádá, ami az ezen estére vonatkozó Ige és rend gyűjteménye.)
A Széder tálon van: szédertál, rajta ételek:
zroá (זרוע) – egy darab sült csirkehús (nyak, vagy szárny, melyet nem fogyasztanak el; a tál jobb felső részén)
bécá (ביצה) – egy sült vagy főtt tojás (a tál bal felső részén)
máror (מרור) – keserűfű (cházeret, torma és fejes saláta az előző kettő alatt)
chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke (a keserűfű alatt jobb oldalon)
kárpász (כרפס) – valamilyen zöldség (a keserűfű alatt bal oldalon)
koréch (כורך – alul középen ismét keserűfű, ugyan az, mint a máror)
bor (legalább 3,5 dl személyenként, helyette lehet szőlőlé is)
pohár (mindenkinek)
egy nagy és díszes serleg (Élijáhu/Illés serlege)
egy tálka sós víz
három darab pászka (macá, macesz, majd ebből vétetik-különíttetik el az áfikomán, ami a megtört mácát jelenti...)
ünnepi gyertyák (legalább kettő)
Az est lefolyásában elengedhetetlen a gyermek, ( egy vagy négy) a kérdések miatt.
először is a három kérdés:
5Móz 6,20
Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
Válasz: 21.
Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22.
És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23.
Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24.
És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25.
És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.
2; 2Móz 12,26
Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
Válasz:
27.
Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
3; 2Móz 13,14
És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.
Ezek a kérdések is tanító és a jövőre nézve bizonyságul adatott kérdések a szakadásra, és a hűtlanségre nézve...
A Első kérdező, még az Istenhez tartozik, és a Tanubizonyságokat kérdezi, a közös hitről téve bizonyságot:
... Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek...
A Második kérdező, aki már nem vállal közösséget sem a néppel, sem az Istennel...
Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? / egy kívülállóként kérdezi, aki magát különítette el az Isteni rendelésektől, és az Isten népétől.../
A harmadik kérdező, aki azt sem tudja mi történik körülötte... Még kérdezni sem tud már értelmesen:
"És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez?..."
Erről az állapotról Pál ír szemléletesen:
Róma 1,18.
Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19.
Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20.
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
21.
Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
22.
Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;
23.
És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
Ezek után még elhangzik négy kérdés:
A gyermek négy kérdést tesz fel, arra vonatkozólag hogy miben különbözik ez az este az év többi estjétől:
máskor ehetünk kovászosat és kovásztalan, ma csak kovásztalant?
máskor nem kell mártanunk, ma kétszer is mártunk?
máskor ehetünk minden zöldséget, ma csak keserűt?
máskor úgy ülünk, ahogy kedvünk tartja, ma este csak hátra támaszkodva?
A kérdésekre egy egész elbeszéléssel válaszolunk.
Rabszolgái voltunk a fáraónak Egyiptomban, de egy szép napon Istenünk kivezetett minket erős kézzel és kinyújtott karral.
A négyes szám kiemelkedő ezen estén, mert:
kivezetlek Egyiptom szolgaságából
megváltalak benneteket
népemmé teszlek benneteket,
megmentelek benneteket.
Minden kérdésre adott válaszkor, kiisszuk a poharakat. ( Bor) Négy kérdés- négy válasz- négy pohár bor.(Az ötödik pohár bort nem isszák meg, mert még várják a Messiást.)
„Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.”
Mózes II. könyve 6. fejezet 6–7. (Károli Gáspár fordítása)
megszabadítalak, kivezetlek (hocéti) – A fizikai szabadulás (Egyiptomból)
megmentelek (hicálti) – megváltás a szolgaságból
megváltalak (gáálti) – szabad néppé formálódás
népemmé fogadlak (lákáhti) –
…és az ötödik (Elijachu próféta kelyhe):
beviszlek titeket az országba – ez az ígéret földjére vonatkozik. A Héber szavak, a poharak nevei egyben!
Az Ötödik pohár, és az egyik gyertyának szerepe, meg egy ablak története az est végén jut értelmezésre...
Most lássuk a tálon levő ételek jelentését:
1; Sült bárány-vagy csirkehús darab, ami az áldozatot jelképezi. ( Zroá) Fontos hogy nem szabad, hogy a benne levő csont törött legyen!
2; Főtt tojás ( Béjcá) Ennek jelentése, a formájából adódik! minden ami valahonnan elindult, ugyan oda tér vissza! Az embert az Isten a Földnek porából teremtette, és az emberi test, ugyan azzá is lesz!; Az embernek a maga Lelke által adott életet az Örökkévaló, és az Út végén, a Lélek meg is tér ahhoz, aki azt Adta! ( I.Mózes 3- Prédikátor 12.)
3; keserű fű.( Máror) (Leginkább a torma a szokás) Ez a sanyarúságot- a rabszolgaság kenyerét szimbolizálja
4; Chároszet.( reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke ) ... (fini) a szabadulás- megváltás... az Isteni gondviselés édes íze?
5; Kárpász. Zöldség.( leginkább petrezselyem.)
6; Bor ( legalább 3,5 dl. mindenkinek(!) / erről az jut eszembe, hogy az első alkalommal amikor széder estét vezette, picit be is csiccsentettem... (de nem rúgtam be) /
7; egy tál sós víz. Ez a rabság és a szolgálat miatti könnyeket és izzadságot jelképezi, ebbe mártjuk a kárpászt. ( petrezselyem zöldjét)
Tehát elhangzott a négy kérdés, amire pontonként kimerítő választ adtunk, és elbeszéltük a szabadulásunk történetét, mindeközben kiittuk a négy poharat is...
És az Ötödik pohár?
Majd a végén...
De lássuk meg ezekben: Ez valójában nem a mi történetünk összefoglalója Testvérek???
Nem a mi megtérésünk- elhatározásunk- és reménybeli várakozásunk elbeszélése Testvérek?
Nem azért rendeltetet ez este, hogy megemlékezés által nyerjünk bizonyságot arról: hogy az Örökkévaló ezt egyszer már megtette, és tudva hogy Ő nem változik, megteszi újra és miértünk is?
Az Eggyiptom a világot jelképezi Testvérek!
Mostpedig értsünk:
Pál mondja: Galátziabeliekhez írt levél 4. rész
1.
Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;
2.
Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
3.
Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként...
Hogyan? Mikor? Ki által lett ez?
Értsünk:
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Itt az alávettetés jelzése előre...
És ha ez így van, mintahogyan ezek így vannak mint láthatjuk is, Értjük e már, hogy mit jelent méltatlanul résztvenni ezen az estén, vagy méginkább: méltatlanul venni az Úrvacsorát?
Pál mondja: I.Kor.11,16.
Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek.
17.
Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe.
18.
Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is.
19.
Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.
20.
Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:
21.
Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl.
22.
Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.
23.
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24.
És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25.
Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
26.
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
27.
Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28.
Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29.
Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
30.
Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.
31.
Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
32.
De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.
Azért lehetségesek a szakadások, mert az egyének nem értették meg, hogy csak EGYSÉGBEN LEHETSÉGES, MÉGPEDIG MINTEGY AZ ÚR NYÁJAKÉNT CSAK A BEVONULÁS AZ ÍGÉRET FÖLDJÉRE!
És lészen az egész földön egy Ország, (az Isten Országa), és egy nép. (egy nyáj aminek az Úr a Pásztora)
Amíg teret kap az EGÓ, addig lesznek szakadások is, és addig van széthúzás, és addig NINCS IGAZI EGYSÉG!...
" I Kor.11,26.
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
Mert a Páskabárányunk megáldoztatott, így szerezve békességet az Istennel a számunkra, az Ő tulajdon vére által!
"27.
Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28.
Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29.
Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."
Ha és amennyiben, valaki számára az eddig elhangzottak, nem az együvétartozásunk története, akkor annak nincs helye annak az Úr asztalánál! ( zsellérek és béresek )
" I.Kor.11,31.
Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
32.
De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk."
Ahogyan azt az Írás mondja: Péld 21,2
Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
Az ember, a maga szemszögéből hajlamos arra hogy kijelentse magáról, hogy a maga ítélete szerint Igaz...
Ezért nem a mi értékrendnket adta az Úr követendő Út gyanánt, hanem az Ő Igazságát, és az szerint kell vizsgálnunk magunkat!
És most értünk el az Illés poharának megértéséhez, azaz az Ötödik pohárhoz, az egyik gyertyához, és az ablakhoz...
Az est utolsó történése az, hogy az ötödik poharat az asztalon hagyják, az ablakot kinyitják, és egy gyertyát tesznek az ablakba, és egy éneket énekelnek el közösen: Elijáchu ha Nabiin...
Ezzel kinyilvánítva, hogy várják Illést-Elijáchu-t... azaz a Messiást!
Meg van írva: Malakiás 4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Vissza az Egységhez! Atyák szívét a fiakhoz- a fiak szívét az Atyákhoz!
Vissza az Isten tanításához! Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
Ez után jön el a Messiás! Mt.24,9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
-
Péter Apostol II. levele 1. rész
1.
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
2.
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
3.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
4.
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
5.
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
6.
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
7.
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
8.
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
9.
Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról.
10.
Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.
11.
Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.
12.
Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.
13.
Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket;
14.
Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.
15.
De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.
16.
Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának.
17.
Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:
18.
Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.
19.
És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;
20.
Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
21.
Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
Áldott Testvérek. Péter által írt levél címzetteire szeretnék-mindenek előtt mutatni. Zsidóknak írodott tehát? vagy a Keresztéyeknek szól???
Nos a címzés szerint: "1.
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
2.
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében."
Tehát azokhoz szól, akik az Apostoloknak adatott hittel egyezően-Istennek és Jézusnak Igazságában való Hitet nyertek.
Isten Igazsága alapvető és megkérdőjelezhetetlen, hiszen olvassuk is: Mózes V. könyve 32. rész
1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
Kőszikla, mert megingathatatlan-tehát szilárd! Jézus Igazsága pedig pont abból adódik, ahogyan Ő mondja is: Jn 8,29
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
Tehát Jézus földi, emberi testben töltött életének-minden mozzanata, az Istenről szólt. Sokan úgy gondolkodnak-Istennek lelke által vagyunk vezetve-tehát nincs szükségünk az Isten Igéjére... ( no comm.)
Vajon az engedelmesség-spontanitásból adódik, vagy eleve az Ige következetességéből?
nézzünk erre egy példát-Jézus esetéből: Lukács Evangyélioma 19. rész
1.
És bemenvén, általméne Jerikhón.
2.
És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
3.
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
4.
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
5.
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
6.
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
7.
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
8.
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10.
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
11.
És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
12.
Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
13.
Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
14.
Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
15.
És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
16.
Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
17.
Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
18.
És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
19.
Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
20.
És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
21.
Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
22.
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
23.
Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
24.
És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
25.
És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
26.
És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
27.
Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
Az újszövetségi írásoknak ezen szemelvényét, valamiért külön-külön történetekként szokták szemlélni...pedig mennyire fantasztikus-ha egy történetként szemlélve-meglátjuk a fantasztikus egységét az egésznek...
Ezen fejezet tehát, szól egyszer egy kis kitérőről ( legalább is sokan erre gondolnak Zakeus esetében ) ; majd egy példázat-melyből meríthetünk ezt-azt... majd Jézus bevonulása Yerusálembe... végezetül: A béjt hamikdash megtisztítása...
Mi lenne ebben az a fantasztikus egység amiről beszéltem?
Nézzük pontonként először, azután lássuk meg az egységet:
1; 1.
És bemenvén, általméne Jerikhón.
2; 5.
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
3; 10.
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
Egyenlőre ennyi. Tehát vajon miért fontos az, hogy Jézus Jerikón megy át? Ha egyként nézzük-nincs is benne semmi következetesség-ám ha Jézus füldi pályafutását nézzük, akkor megláthatjuk-hogy Jézus-Istennek való engedelmessége, nem a spontán adódó lehetőség
következménye volt, hanem Isten Igéjének-következetes követése. Melyre figyelmezetet Péter is, kinek leveléből az imént olvastunk is: II-Péter 1,19.
És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;
20.
Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
21.
Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
Jézus földi életének főbb állomásai: Jézus-emberi testben való születése-Bétlehemben történt-tehát Galilea földjén. Majd a bemeríkezése után, ( és erre valójában nyíltan utal is a Máté evangéliuma!!!)
Mt.4,13. És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;
14. Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:
15. Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
16. A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.
Ezután: Jn.4,4. Samárián kell vala pedig általmennie.
5. Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
Ugye itt áll meg a Gerizim és Ébál hegye között.
Majd innen megy Jerikóba, ahol meg KELL (!!!) szálnia. ( ez a tenger utának végső állomása)
Ugye eddig hirdeti a megtérés és az Istennek való engedelem-Ige szerint való követésének kritériumát-ahogyan Ő is követi Isten eleve elhatározott rendeléseit. ( ha úgy tetszik: Betű szerint.)
Majd elmondja kikért jött...
Itt jön ugye a példázat-mely arról szól, hogy az engedelmeseket, akik hűen szolgálták-megjutalmazza-míg azokat akik nem engedelmeskedtek-sót: ellene álltak: elveszti. ( Ítélet) Erről ír Pál is:
II.Kor 5,9.
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Ezt Pál sem saját gondolata nyomán találta ki-hanem az Igében látta meg: Zsoltárok 2,11.
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12.
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Ezután a bevonulása Yerusálembe-és ott a Templom megtisztítása.
Ahogy erre egyébbként-Máté reflektált is, ezt azért tette és azért tette így-hogy az Isten Igéje,a Próféciák betű szerint beteljesedjenek: Ésaiás próféta könyve 9. rész
1.
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
2.
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
3.
Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
4.
Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
5.
Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
6.
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
7.
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
Jézus tehát mindenben engedelmes volt az Istennek és ez az Ő Igazságának alapja és épülete. Erre hív bennünket Péter is, de erre hív Pál is.
Filippibeliekhez írt levél 2. rész
1. Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,
2. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
3. Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.
4. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
5. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6. A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
9. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
10. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
12. Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
13. Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
Tehát újra: 5. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6. A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
És erre hív bennünket-Jézus is. Jn.17, 6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Mindezekből azt látjuk, hogy az Isten Igéjének a betöltése az a kritérium, ami elengedhetetlenül szükséges ahoz, hogy az Istennek-tetszen az életünk... Atyáink azért nem vihették ezt tökélyre, mert ahogy ezt Mózes mondja is: Mózes V. könyve 29. rész
1. Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
2. És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3. A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
Ellenben a Szövetség jelen szakaszában ez lehetséges lenne? Hiszen az elődeink is engedelmeskedtek-de ők nem vihették tökélyre az engedelmet. Jézus meg is mondta: Mt 5,20
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
Azok-akikról ezt mondta-Jézus, ismerték az Igét,arról bizonyságot is tettek, azt tanították is... ( eddig rosszul állunk, mert ezek szerint kevesebb az igazságunk mint az övéké...)
Jakov apostol azt mondja: 21.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22.
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23.
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24.
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25.
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
Tehát a több- azt jelenti: Nem elég hallgatni az Igét, nem elég azt muszájból követni- hanem az Igét ( az Isten Igazságát) be kell tölteni!
De nem erről tesz bizonyságot a Prófécia is?
Ez.36, 24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
-
Zsidó levél 12,14.
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15.
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16.
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18.
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
Áldott testvérek: Mindenek előtt- mintegy: A mai Igehirdetésünk lényegi részét képező kijelentésre szeretném felhívni a figyelmet: "16.
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást."
Elsőként nézzük ezt az " egy tál lencsét"... Az egy tál lencse-lett a hívők számára-szinonímája, a rossz értékrendnek. Edom-egyetlen tál ételért adta el az elsőszülöttségét...
Nézzük meg-hogy is történt ez: I Mózes 25,29.
Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30.
Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
31.
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32.
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
33.
És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
34.
S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.
Ez tehát a történet. Ezen esemény után, a Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk: "17.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást."
" Nem találta a megbánás helyét"... Edom megpróbálta valami módon megnem történté tenni a hibáját. Próbálta helyre hozni a könnyelműségét. Tudjuk hogy nem járt sikerrel-mert nem találta a módját.
A Maiaknak ez már zsigerből megy ugye?... legalábbis azt gondolják! Mert lett az a szó- az általános szókincsben: "Bocsánat" Ezért ha valamit elszúrunk, lehet bocsánatot kérni... akár percenként is, hiszen Jézus vére-elegnedő mindenre... ( vagy mégsem?)
Volt egy pont, amikor a régiek is azt gondolták, hogy megtalálták a megbánás helyét, a bocsánat kérés adta lehetőséget, hiszen adatott a Törvény, és a törvényen belül adatott a bűn rendezés lehetőségeként az Áldozat.
Ettől kezdve az Isten népe, mintegy korai autómatát-kezdték használni ezt a "lehetőséget". Volt valahol egy pont, amikor a bűnről-nem mint kerülendő rossz-avagy mint Tiltott dologra gondoltak már, hanem mint megfizethető- poszthumán következményre,
Mig az áldozatról úgy vélekedtek, mint az életvitelt legalizáló eszközre-melyet ráadásul az Isten adott. Könnyű megvetni Edomot azért mert rossz volt az értékrendje mi?
De ha kiderül- hogy e mai-felvilágosult nemzedék értékrendje egyenesen: torz és perverz-akkor jön a sértődés ugye?
És ez lenne a megbánás helye? Hát nézzük erről Isten Hogyan vélekedik: Zsoltárok könyve 50. rész
1.
Asáf zsoltára.
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6.
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9.
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13.
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14.
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16.
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17.
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!...
Tehát mint mondtam: A maiak többsége is azt gondolja, hogy a bűn rendezés abban merül ki-hogy elmondok egy bocsánatot-eközben Jézus felmutatja az Ő Igaz vérét, és elveszem a megbocsátást.
Ez már régen sem működött. Lássuk hogy beszél erről Isten: Jeremiás próféta könyve 7. rész
1. Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:
2. Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!
3. Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!
4. Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
5. Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;
6. Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:
7. Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
8. Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!
9. Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:
10. És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!
11. Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.
12. Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért!
13. Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek:
14. Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemről neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem.
15. És elvetlek titeket színem elől, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát.
16. És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!
17. Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?
18. A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.
19. Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?
20. Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.
21. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
24. De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
25. Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
26. De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!
27. Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:
28. Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból.
Figyeljünk csak: 21. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
Tehát az Áldozati vér-nem a végső megoldásként adatott, hanem az Újrakezdés lehetőségeként! Az Áldozat vére-nem a bűn legalizálására adatott, hanem arra, hogy az ember aki belátja hogy bűnt követett el, és megbánja, ne vesszen el autómatikusan
hanem legyen lehetősége a korrekcióra! Nem bűnt-bűnre, hanem a Bűn helyett- a jó az Igaz életvitelre.
Ezért mondja az Örökkévaló: "22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!"
Nézzük meg ezt az eredetiben: II.Mózes 19, 5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
...Ja hogy itt csak a Zsidókról van szó??? Hát akkor ez: I.Péter,9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Mert a Kereszténység-beoltatott a szelíd olajfába, de nem mondva csinálva- hanem egy bizonyos szabály szerint. Hogy mi ez a szabály?
4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
Mert amikor Pál azt mondja: Eff.2,8.
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9.
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat...
Nem azt mondja hogy az Újszövetség azt jelenti hogy összekeverte Jézus a Tisztát a közönségessel, hanem azt: "10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk."
És a Jó cselekedetek pedig a Törvény betöltése.
Tehát a Bűn rendezése- az áldozat-a bocsánatkérés... nem az életvitel legalizálása, hanem a korrekció lehetősége! ( ha megbántad- Hagyd el!)
Ezért mondja végső soron: Zsidó levél 10,26.
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27.
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28.
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29.
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30.
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31.
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
-
Zsoltárok könyve 90. rész
1.
Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
2.
Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
3.
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4.
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
5.
Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
6.
Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7.
Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8.
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
9.
Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10.
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11.
Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12.
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13.
Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14.
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
15.
Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16.
Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
17.
És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
Ezen Ima, Mózesnek, Isten emberének Imája. Ugyan arról a Mózesról van szó, akiről a Zsidókhoz írt levél szerzője ezt írta: Zsid 11,27
Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.
Mózes tehát Erős volt szívében-erős volt hitében, és ez az idők folyamán egyre csak erősödött Isten kegyelméből, hiszen szolgálata folyamán szoros közösségben volt az Úrral, mert Isten általa nagy dolgokat vitt végbe! Ámde nem csupán erről van szó! Hiszen ne felejtsük el: Mózes egyben prófétának is neveztetik! Prófétálásának, pedig nem csak azonnali vonzatai voltak, hanem ránk vonatkozó kijelentésűek is!
Mózes Imádságának Konklúziója: A földi halandó és mulandó dolgok hiába valósága, és egyben az emberek figyelmének Isten felé fordítása a Szentlélek által! Figyeljük csak meg,Ezen Imádság olvasásakor minden figyelmünk Istenre terelődik, aki Örök és Állandó, és mi akik az Ő Igéivel táplálkozunk,egyben egy későbbi bár, ámde jobb, és állandó, úgymond: A Mennyei után kezdünk vágyakozni...
Mert amióta megtértünk az Egy Igaz Istenhez, lemondtunk a földi javakról-a világi dolgok hajszolásáról-e világ barátságáról-mindenről mi nem Istentől van,mert tudjuk: Minden mit e világ adhat: Isten és közénk áll! Nem ide vetünk, és nem is itt akarunk aratni!
Amíg Testben vagyunk, olyanok vagyunk mint a fű, és minden munkánk, mint a fű virága. Ezt mondja az Úr, Ézsaiás által:Ésaiás próféta könyve 40. rész
1.
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2.
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
3.
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4.
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5.
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6.
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
7.
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
8.
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
Isten egy, a testben történő létnél jobbra hív bennünket! egy tökéletesre! Hív bennünket a Békességébe-a Shalómjába! Oda, ahol nincs kompromisszum, ahol a jólét nem megy valaminek-vagy valakinek a rovására... ez hát a tökéletesség!
Ennek azonban ára van! Ádám óta , minden ember- testi emberként születik erre a földre.A Testi ember pedig-nem képes az Istennek való engedelemre, nem is akar Istennek tetsző életet élni. A Testi ember a maga
gondolatai szerint jár. A Testi ember számára a látható és megfogható dolgok a valóság, és kizárólag a testi életre gondol.
Azt mondja az Úr:
Ésaiás próféta könyve 22. rész
1.
Jövendölés a látás völgye ellen.
Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?
2.
Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!
3.
Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire.
4.
Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
5.
Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6.
És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7.
És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8.
És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,
9.
És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.
10.
És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;
11.
És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!
12.
És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13.
És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14.
És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
Eme igerészben, megláthatjuk a bűnt mi halálos sebet okoz. Az engedetlenség az egytelen bűn, mint tudjuk. Nincs menekvés! Mert nem Isten szerint járunk-nem Isten tanácsa a fő, nem Isten szerint élünk...
Ennek pedig halál a zsoldja!
Pál mondja: Gal.5,Gal 5,17
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
A Testiességnek is van célja, vannak vágyai... A Testiesség egyik leg jellemzőbb vonása, a siker orientáltság. Ám valójában az írásokból tudható: Minden amit e világ-sikerként aposztrofál: csupán múlandó,
veszendő illúzió. Ezért mondja: Zsoltárok könyve 37. rész
1.
Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2.
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3.
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5.
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6.
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7.
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8.
Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9.
Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10.
Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11.
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12.
Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13.
Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14.
Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15.
De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16.
Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17.
Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18.
Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19.
Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20.
De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
Talán nem véletlen hogy a Messiás, az úgy nevezett "Hegyi beszédében", pont ezen Zsoltárt idézi-illetve erre tesz utalást, kontrasztként mutatva fel a világi, és a Szent életet.
Máté Evangyélioma 5. rész
1.
Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2.
És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3.
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8.
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12.
Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak...
A 37-es Zsoltár, Időkről beszél. Tehát a kérdés: Jelen vagy jövő? Ez a világ- vagy a jövendő? Valószínűleg Pont ezen kérdés miatt mondta Mózes: Zsoltárok 90. 12.
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
A Bölcs szív nem azt diktálja, hogy van holnap is ( tehát ráérek a megtéréssel) ... hanem azt: Nem biztos hogy lesz holnap- lehet hogy a következő percben az ítélőszék előtt fogok állni.
Ez egyébként érdekes- mert az az ember, aki az eljövendő-Új világra épít, annak e világra nézve-nincs jövőképe. Az ilyen, a minden napjait úgy éli meg, mint ha az utolsó e földi napja lenne.
És pont ezért is mondja Jézus: Luk.12,16.
És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.
17.
Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.
18.
És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
19.
És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
20.
Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?
21.
Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.
namost tehát az Újjá született állapotot-nem lehet imitálni. Vagy megtörtént-vagy nem. Az Újjászületés módja- tehát hogy azt hogyan lehetséges-írva van! Jn.1,
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Ezt a 14-es verset, szokás félre-vagy egyáltalán nem érteni. ( ez van, ha kiragadunk egy igét a szöveg környezetéből...) Nézzük még egyszer: 12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Az ige úgy lett testé-oly módon ölt testet, hogy bizonyos emberekben-életre kel az Ige! Ha valaki az Ige befogadása által, ily módon Újjá születik, abban tehát az Ige válik láthatóvá-érezhetővé... nem a szék borogatás meg a gügyögés.
Az előző állításra- az utóbbival szemben, van Igei utalás is. Ez.36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Az Újjá születésnek, a Szentlélekkel való teljességnek, tehát az Ige megélése, és az Igéhez való ragaszkodás a legbiztosabb jele és megnyilvánulása.
Az új élettel-új értékrend is jár...
És erre szólít minket Pál is : Kol 3,1
Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén.
HA Istennel való kapcsolatunk megvan, akkor minden megvan! Ha Istennel nem jó a kapcsolatunk, akkor nélküle semmi sem tökéletes, és minden mulandó, annak vége meg egyáltalán nem kívánatos!
Amikor erre a világra megszülettünk, mezítelenül jöttünk. semmit sem hoztunk ide, és amikor az időnk lejár,mezítelen is megyünk el. A testünk visszatér a földbe, mert porból vétettünk, és újra porrá leszünk. a Lélek pedig megtér a teremtőjéhez. Ha ezen a földön neki élünk, akkor odaát vele maradhatunk!
Ám csak így van remény...
-
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz!
10. Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.
11. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;
12. Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13. És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15. A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16. A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.
19. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.
20. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.
Áldott Testvérek: A Szentírás ezen fejezete, mély tanítást tartogat számunkra. Az eggyiptomból kiszabadult nép-pusztai vándorlását, átmeneti állapotként vázolja, amikor az emberből ( ÁDÁM) Isten gyermekinek közössége, azaz: Isten népe válik.
Rendkívül fontos értenünk: Nem a néphez való tartozás az ami elszentel-hanem az egyének- világtól való elszentelődése az, ami a nép tagjává tesz!
Ezen nevelési folyamat, de maga a ki és be vonulás is, értelmetlen lett volna, ha az alap hiányzik, nevezetesen a Mátán Torá azaz a Tóra adás.
A Tóra vagyis a parancsolatok átvétele- a Tanítás általi el illetve megváltozás az, ami elválaszt minket a világ összes többi népétől és Isten népévé tesz.
Erről tanít konkrétumokban az Örökkévaló: Mózes II. könyve 19. rész
1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Tehát a szolgálat házából való kivonulás,és az ígéret földjébe történő bevonulás között van az Isten tanításának elsajátításának időszaka, hogy a megérkezéskor már valóban népként-mégpedig: Isten népeként érkezhessünk-
továbbá- és ami ugyan ennyire fontos: A későbbiekben ne vágasson ki senki a népéből.
Sokan vannak akik úgy vélekednek, hogy az indulás már maga a végállomás is...
Ezzel szemben azt olvassuk:
Mózes V. könyve 26. rész
1. Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3. És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9. És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11. És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12. Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13. Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14. Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Bizonyára észre vettétek már, hogy a savuot-ról azaz a Hetek ünnepéről való megemlékezésről szól ez az este.
Ez az ünnep, elsősorban a tóra adás ünnepe, de nevezzük az első zsengék ünnepének is, tehát a föld gyümölcseinek ( pri ha ádámá ) első zsengéinek bemutásának ünnepének is. ( ennél bonyolultabban nehéz lett volna összefoglalni)
Ez a kettő-szorosan összefügg ugyanis.
Jelenti azt is, hogy megtanulta a nép az első Micvát-ami azt mondja ( S'má Yisráél:) II.Mózes 20,2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
Tehát mindenben Isten az első!!! Ezt abban nyilvánítjuk ki-hogy mindent, ami e földön az első-Istennek adjuk. Ezzel megmutatjuk, hogy e világon- semmi sem fontosabb számunkra Istennél, és jelenti még azt, hogy ez a valós reménybeli vetésünk is, mert ezek után csak remélhetjük, hogy az Isten gondoskodik majd
rólunk, és lesznek további aratásaink is.
De ezeknek van egy lelki vonulata is, nevezetesen: Mi vagyunk a termőföld...
Jézus mondja: Máté Evangyélioma 13. rész
1.
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2.
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3.
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
4.
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5.
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6.
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7.
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8.
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9.
A kinek van füle a hallásra, hallja.
10.
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12.
Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
13.
Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14.
És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15.
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
16.
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17.
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
18.
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
19.
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20.
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21.
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22.
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23.
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
Ha tehát "befogadjuk" az Isten Igéjét-akkor lesznek gyümölcsök is az életünkben... ha ezt bemutatjuk az Istennek, Ő megáldja és meg sokasítja-éspedig az Ő gondoskodásával-ez pedig az "Öntözés"
Erre az "öntözésre" utal amikor azt mondja: V.Mózes 8, 6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
A Későbbiekben- azaz a Szövetség megújításának idején-mivel azonosíthatjuk ezt az "Öntözést" ?
Nos a próféciákban erre határozott utalások vannak.
Pl.: Ezekiél 36,24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
29. És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.
30. És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között.
Illetve van egy ennél is konkrétabb utalás is:
Jóel próféta könyve 2. rész
1. Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
2. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
3. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
4. A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
5. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6. Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
7. Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
8. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9. Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10. Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
18. Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
19. És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
20. Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
21. Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
22. Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
23. Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
24. És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
25. És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
26. És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
27. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
28. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
29. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30. És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
31. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
32. De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!
Konkrét, mert az esőt- A Lélekkel azonosítja az Úr.
Nézzük meg, ez hogy teljesedett be, az újszövetségi írások szerint:
Hallgatás
<< >>
Apostolok Cselekedetei 2. rész
1.
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2.
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5.
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6.
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7.
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8.
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9.
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10.
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11.
Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12.
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13.
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14.
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15.
Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16.
Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17.
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18.
És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19.
És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20.
A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21.
És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22.
Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23.
Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24.
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25.
Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26.
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27.
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28.
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
29.
Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30.
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31.
Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
32.
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33.
Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34.
Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35.
Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36.
Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37.
Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38.
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39.
Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40.
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41.
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42.
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43.
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44.
Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45.
És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46.
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47.
Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
Ez nagy vonalakban annyit tesz: Yerusálemben-megtartották az Úr ünnepét... "Felmutatták az engedelem első zsengéit" ( már akiknek volt mit felmutatni-mert voltak akik viccet akartak csinálni ebből. " Édes bortól van ez..." )
Akiknek volt-azoknak adatott- akiknek nem volt, azoktól az is elvétetett amiről azt gondolták hogy megvan.
-
Róma 7,14.
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15.
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16.
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17.
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18.
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19.
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20.
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21.
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22.
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23.
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24.
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25.
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Rómabeliekhez írt levél 8. rész
1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
Áldott Testvérek. Pál róma levelének 7.fejezetéről-alaposan félreértve - az szerint gondolkodnak, hogy Pál is a bűnt legalizálja... Mondom alaposan kicsavarva az Igét, és félre értve jutottak sokan erre az álláspontra...
Először is: Pál nem magáról beszél, hanem azonosul azokkal-akik felé szolgál. Ha csak rá gondolunk-akkor tudható, hogy kicsiny gyermek korától, az Igére neveltetett, és amikor felcseperedett-Yesívába ( rabbiképző intézet.) járt.
Így tehát neki nem volt: " Megtérés előtti élete." ( "Róma 7,9. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
10. Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. "
Azonban hogy a szolgálata hiteles és mindenki által érthető legyen-azonosul azokkal-akiknek volt részük a világi ( Testi ) éltben. Ahogy egy későbbi levelében, erre utal is: I.Kor.9,19.
Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem.
20.
És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem;
21.
A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.
22.
Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.
23.
Ezt pedig az evangyéliomért mívelem, hogy részestárs legyek abban.
Így tehát, azoknak-akik felé szolgál, a test és a lélek harcáról, azaz a testies életről és a lélek szerint való életről beszél, melynek summája, nem a 7.fejezet utolsó Igéje-hanem a 8. fejezet 2.igéje szerint van.
( egykor-sem a Szentírás-sem pedig az Apostoli levelek, nem voltak fejezetekre és versekre osztva, ezt később- éppen a taníthatóság és a tanulás folyamatosságát biztosítandóan alakították ilyenné.)
Ahhoz tehát, hogy eljuthassunk arra az állapotra, amikor is már nem a test diktál, nem testies életet élünk-hanem a lélek szerintit, és ez az Új szövetség vívmánya egyben-kell az Istentől való segítség-azaz a Szentlélek jelenléte az életünkben.
Na erről is többféle gondolkodás látott már napvilágot-javaslom most csak azzal foglalkozzunk, ami a Szentírásban is olvasható.
Talán emlékeztek az elmúlt szombati anyagra, amikor is azt láttuk meg az Igében, hogy Savuot ünnepén, azokra töltetett ki a Szentlélek, akik engedelmesek voltak az Örökkévalónak, és a parancsolatai szerint jártak.
Erre a kezdeti engedelemre jött az Istentől az erő, hogy mindenkor legyőzve a test akaratát-lélek szerint járhassanak- ilymódon jutva el a Fiúság korára. ( ez előtti kor a betű szolgaságának kora.)
Erről mondta Jézus: Apostolok Cselekedetei 1. rész
1.
Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
2.
Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
3.
Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
4.
És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem:
5.
Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
6.
Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
7.
Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
8.
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
Ugye az az engedelem miben volt fellehető? Nos mindenek előtt a Savuot ünnepét megtartották az Atya parancsolata szerint, plusz a Tanítványok együtt voltak-várva a Szentlelélek eljöttét...
A maiak egy része ( a nagyobb része) nem ment volna fel az ünnepre-mert minek? ugyebár... az Apostolok esetében pedig nem várnák a Szentlélek eljöttét-hiszen azt már megkapták egyszer...
Jn.20,19. Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
20. És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
21. Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
22. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket...
Ugye tehát-van ez a mai felfogás, miszerint: Igét olvasni-unalmas; engedelmeskedni meg macerás... tehát ha ezek a dolgok ma történtek volna-akkor többé nem lenne miről beszélni a továbbiakban...
Tehát a Külső és a belső ember harca...
Amikor az Örökkévaló az embert teremtette, a teremtés rendjére nézve-lelki embert teremtett-és nem testit. I Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
És ugyanezt mondja Pál is: I.Kor.15, 44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
( Én azért mondtam hogy a lelki az első- szemben azzal amit Pál írt, mert én Ádám teremtéséről szóltam, míg Pál-az Ádámi bukott természetet örökölt- testi emberekről.)
Maga a Bűn bejötte volt az, ami ha úgy tetszik: egyszersmind: újjá szülte Ádámot-és megszületett egy új- az addig nem volt faj-a Testi ember.( I Mózes 6,3) Ettől a ponttól-minden e világra született ember, örökölte a bukott természetet és testi emberként-testi életet élt.
Ennek a létformának, márpedig nincs az Isten előtt létjogosultsága! Erről mondta Jézus:János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
Ahogy tehát bűn, mint rossz mag- újjá szülte az embert, a jó vetőmag szintén újjá szüli-át formálja az embert-vissza állítva ezzel a teremtés rendjét, és pontosan erről mondott példázatot Jézus: Mt.13,24.
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
25.
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
26.
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
27.
A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
28.
Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
29.
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
30.
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
és a magyarázata: Mt.13,36.
Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
37.
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
38.
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
39.
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
40.
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
41.
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
42.
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
43.
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Amíg a "konkoly" azaz a hazugság, az engedetlenségre uszító beszéd ... (lásd: I Mózes 3,1-5.) a testet táplálja kívánságokra- addig a "jó mag" az Isten Igéje, a Lelket táplálja, Istennek engedelmes életre.
Valójában ez a legnagyobb küzdelme a hívőnek-amit nap mint nap meg KELL harcolnia... test vagy lélek-lélek vagy test. Amikor a testnek engedünk akármiben is-akkor a testet erősítjük a lélek ellen.
Amikor a lélek indításának engedünk, akkor meg a leket erősítjük a test ellen. Ha jól alakul a hívő szempontjából ez a harc-akkor a test válik erőtlenné, és ekkor kapunk "fentről" Istentől segítséget.
Ezt magyarázza Pál is: Korinthusbeliekhez írt II. levél 12. rész
1.
A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.
2.
Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
3.
És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),
4.
Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.
5.
Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.
6.
Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tőlem.
7.
És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.
8.
Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;
9.
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
10.
Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.
Valójában ez a küzdelem az, amit lélekben kezdünk a test ellen, és ennek a kezdeti: Istennek kedves életnek első zsengéjét felmutatva- biztosítja az Örökkévaló- a további erőt-azaz a gyümölcsöző életet.
Áldott testvérek: Ennyit gondoltam még-a Savuot ünnepével kapcsolatban meg említeni.
-
Ésaiás próféta könyve 11. rész
1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
3. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:
4. Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.
5. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.
Áldott Testvérek. Tudjuk hogy Ézsaiás, ebben a részben-a Messiásról tesz bizonyságot. Azonban itt ennél is többről van szó. Hogy teljességében megértsük ezt a tanítást-
A Tórának- ezzel foglalkozó részét kell megvizsgálnunk.
Mózes IV. könyve 8. rész
1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Áronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs.
3. És úgy cselekedék Áron, és úgy raká fel mécseit, hogy a gyertyatartónak ellenébe tegyenek világosságot, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
4. A gyertyatartó pedig ilyen alkotású: vert aranyból vala mind a szára, mind a virága; vert mű az; ama forma szerint, a melyet mutatott volt az Úr Mózesnek, úgy készíték a gyertyatartót.
Tehát a leg kritikusabb rész: "2. Szólj Áronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs. "
Hogy ez miért fontos? A későbbiekben tisztázzuk- de előbb meg kell értenünk még egy lényegi részt-nevezetesen: Nem az Örökkévaló gyújtotta meg a Menóra fényeit-hanem a papok feladata volt!
Mózes II. könyve 40. rész
1.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Az első hónapban, a hónap első napján, állítsd fel a gyülekezet sátorának hajlékát.
3.
És tedd oda a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát a fedéllel.
4.
Azután vidd be az asztalt, és hozd azt rendbe a reávalókkal. Vidd be a gyertyatartót is, és gyújtsd meg annak mécseit.
Ugye egyértelmű-hogy a Tóra, a Menóráról-azaz- a Fényről, a világosságról szól.
Ez a világosság, nem a szemnek való világosság-hanem az az Isteni világosság-ami egyszer s mind egy jelkép. Jelképezi azt, amire az Örökkévaló tanít bennünket.
Ez pedig nem más-mint az Igazság ismerete.
Sokan az szerint vélekednek, hogy ha már megtérésre jutottak, akkor már csak azt kell megvárni-amíg az Isten, kimunkálja bennük mind a tudást-mind pedig az Igazságot.
Nos hogy ez mennyire nem így van, arra talán a leg szemléletesebb bizonyíték: II.Mózes 40,4.
Azután vidd be az asztalt, és hozd azt rendbe a reávalókkal. Vidd be a gyertyatartót is, és gyújtsd meg annak mécseit.
Ez most a mi esetünkben, cirka annyit tesz: "Te vidd be" azaz: Ne várd hogy majd oda születik... és "Gyújtsd meg!" ne várj arra hogy majd lángra kap...
Ez nem mársról szól-mint az individum döntéséről. ez maga a választás, amiről- és - amire a Tóra tanít.
V.Mózes 30,11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Nekünk kell fellobbantani azt a lángot, és ez láng-nem pusztán egy érzelmi állapot- mint ahogy azt sokan gondolják. Ez a láng, maga az életünk, amit olajként, az Örökkévalónak való engedelem táplál.
Pontosan úgy és az szerint, ahogy erről Jézus is beszélt és tanított.
Jn.4,22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27.
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28.
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29.
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30.
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31.
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32.
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33.
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34.
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Tehát ahogy mondta Jézus, ezt a lángot-az Istennek való odaszánt élet táplálja. Erről szólt az ezt megelőző prófécia: Zakariás próféta könyve 4. rész
1.
Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2.
És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3.
És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4.
És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5.
És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6.
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
7.
Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8.
És szóla hozzám az Úr, mondván:
9.
A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.
10.
Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
11.
És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?
12.
És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?
13.
És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
14.
És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.
Ugye érdekes, kik ezek az olajjal felkenettek, ama két olajfa?
Nos róluk van emlékezés a jelenések könyvében is: Jelenések könyve 11. rész
1.
És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.
2.
De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.
3.
És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig.
4.
Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak.
Erre a két olajfára vonatkozóan, van konkrét magyarázat is a Szentírásban: Mal. 4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
És van ennek egy szemtanúk előtt való megnyilvánulása is: Máté Evangyélioma 17. rész
1.
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
2.
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3.
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
Tehát mit is látott a három apostol? Nos az egész föld Ura mellett, a két felkenettet...
Mózes tehát, aki által adta az Örökkévaló- világosságul a Törvényt... és Éli, aki a sötétségbe tévedteket-vissza vezette ehhez a világossághoz.
Majd Jézusról az Örökkévaló bizonyságtevése: Ésaiás próféta könyve 49. rész
1.
Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.
2.
Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.
3.
És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök.
4.
És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
5.
És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem!
6.
Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!
Továbbá:
Ézsaiás 11,9.
Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.
10.
És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
és szintén róla egy " tanubizonyság": János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
És most jöhet az a rész, melyről azt mondtam az elején-hogy fontos lehet: "IV.Mózes 8,2. Szólj Áronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs. "
A Menóra elé (!!!) világítsanak a mécsek-azaz: Előre világítson! Nem magában pislákolva- nem is egymás felé, mint azok akik csak a testvérek között, a gyülekezetükben élik a hitüket... előre mutatva, ahogy erről egyébbként Jézus tanít is:
Lk 11,33
Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot.
Ez tehát arra tanít bennünket, hogy "kifelé" mutassuk az életünkkel azt a világosságot megélés által, amire bennünket az Isten tanított.
-
Mózes IV. könyve 16. rész
1. Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;
2. És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?...
Áldott Testvérek. A Tórának ezen szakasza, a lázadással-a vádlással-a makacssággal...és azok következményeivel foglalkozik.
Szokás mondani, vagy gyakorta hallani: "Minden nézőpont kérdése"... Ma este annak járunk utána: Valóban így van-e? mintahogy azt is megfigyelhetjük, hogy ugyan ezen dolgok azok-amiket ma is elkövetnek oly sokan, hívői körökben.
Van az úgy, hogy azok akik olvassák a Szent Tant- a beidegződések miatt, amik lehetnek hallott tanítások eredménye, nem is gondolkodnak azon amit olvasnak, csak a végkövetkeztetés alapján értelmeznek. Ezek sok gondolkodni valótól esnek el...
Hát lássuk, mi lenne ebben a részben a gondolkodni való:
Elsőként nézzük a résztvevőket: Korách aki Levita származású-tehát pap.Ezen felül pedig, a Zsidó hagyomány szerint-Korách- átlagon felüli ember volt, aki magasabb spirituláis szintre vágyott, kereste-kutatta a mennyeit...
Dátán, Avirám vö On- akik Rúbeniták voltak, és köztük akik különösen fontosak esetünkben: Dátán vö Avirám, akik Mózes régi ellenségei voltak. Ők ketten voltak azok a Zsidó gondolkodás szerint, akik beárulták Mósét a Faraónál, miután megölte az Egyiptomit.
Nézzük ezek lázadásának irányelvét: "3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé? "
Ebben a kérdésben-értsük ezt meg: valójában, részigazságnak adtak hangot-tehát nem hazudtak. ( ezért veszéjes a részigazság hangoztatása...)
Ha ez a nép teljességében Szent-Tehát minden egyes Parancsolat-ugyan úgy vonatkozik mindenkire, és kortól és nemtől és méltóságtól függetlenül-mindenkinek meg kell azokat tartania-akkor ti miben különböztek a nép akármely tagjától?
Ez a kérdés, a részigazság szintjén meg is állna-csakhogy minthogy részigazság- a leg fontosabb részt hagyták figyelmen kívül, ez pedig nem más- mint az Isteni választás!
Isten választotta ki a nép vezetőiként: Mózest és Áront!!!
Mózes II. könyve 4. rész
1. Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
2. Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
3. Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
4. Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
5. Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
6. És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
7. És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
8. És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
9. És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
10. És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
11. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
12. Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
13. Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
14. És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
15. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
16. És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
Mostpedig itt és ezen a ponton-el kell merengenünk egy fontos és érdekes részleten: Mózes nem is a Fáraótól és az Eggyiptomiaktól tartott-hanem saját népétől...
Pontosan azért, amiért később Jézus mondta is: Mk 6,4
Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
Mózesről meg van írva: 4Móz 12,3
(Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.)
Ez az eredeti ( Héber ) írásban így szól: IV.Mózes 12,. 3. A férfiú Mózes pedig szerényebb volt mind az embereknél, kik a föld színén vannak.
Ez a szerénység volt az oka annak-hogy Mózes próbálta a küldetést elhárítani-hovatovább ez a szerénység-ami egyebekben egy igazi erény, volt egyben, a támadási felület is.
Tehát itt van az Istentől való kiválasztás ténye, és egyben egy fontos tanítás is, amit talán kamatoztathatna a mai nemzedék...
Van olyan, aki próbál a háttérben maradni, pedig őt az Isten-feladattal bízta meg... és vannak sokan-akik előtérbe helyezik magukat-holott őket az Isten nem küldte.
Pontosan erről beszél-Yírmájá könyvében az Ige: Jer.23,16.
Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17.
Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem!
18.
Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
19.
Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20.
Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21.
Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22.
Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.
23.
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24.
Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25.
Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26.
Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják?
27.
A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?
28.
A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29.
Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?
30.
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31.
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
32.
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
Tehát ezen: " feltűnési viszketegséggel élők" azok, akik sokakat elhitetnek...
Ma is ugyan ez történik, éspedig a régi forgatókönyv szerint... Korách-Dátán vö Avirám metódusa szerint... az az érdekes, hogy az ő esetük, Elrettentő példának adatott-nem pedig követendő tanításnak.
Tehát a kezdő történethez visszatérve: Mózes és Áron voltak azok, akik az Úr parancsolatait-tanítását közvetítették a nép felé, és erre a feadatra az Úr választotta ki őket...
és voltak olyanok, akik az szerint gondolkodtak-hogy lenne itt olyan, aki (szerintük) ezt jobban is tudná csinálni...
ily felkiáltással: " itt mindenki szent ( mi pedig kiváltképp) majd mi eldöntjük kit követünk-nektek pedig NEM engedelmeskedünk.
Szintén a fejezetünkben olvashatjuk: IV.Mózes 16, 8. És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
9. Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
10. És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
11. Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
12. Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
14. Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!
Figyeltünk? "13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk? "
Az amit ők a "tejjel és mézzel folyó föld"-nek neveztek-éppen a rabszolgaság földje volt. Minthogy tudjuk hogy az Eggyiptom a világot szimbolizálja a Szent Tanban, ebből tudható, hogy számukra a világ a kívánatos élettér.
Nem Isten követése tehát; nem az Isten parancsolatainak követése, hanem a világ adta szabadosság a testi vágyak elérésére, ami ellen Pál is beszélt: Gal.5,13.
Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
14.
Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
15.
Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.
16.
Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.
17.
Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.
18.
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
Tehát Pál a törvény ellen szólt volna, mint ahogy ezt sokan gondolják is?
Hiszen itt olvastuk: 18.
Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.
Csupán csak érteni kellene azt-amit olvasunk... ehez nem kell egyetemi diploma sem. Ha az Istennek lelke vezet valakit-akkor az nem fog törvénytelen dolgot cselekedni (ugyebár).
Nos ha nem törvényszegő az a valaki, akkor nincs ELLENE (!!!) a törvény. Más szóval: Nincs az a valaki, a törvény elmarasztaló hatálya alatt.
Tehát ahogy egykor, az Istennek való engedlmesség ( Emmunah-HIT ) macerásnak találtatott-ugyan úgy ma is az sokak számára... de - és erre mondják azt, hogy : " a fától nem látja az erdőt"... pontosan úgy járnak a mai lázadók is, ahogyan a régiek jártak.
És ezt a lázadást ( mered- ami a leg súlyosabb bűn kategóriája, lsd: Ésa 5,20-21; Mt.12,31 ) - nem lehet nézőpont kérdésévé tenni!
Akárkitől is indul a lázadás, mondjuk mint egy olyan személy, aki maga is pap-ráadásul- nagyon is ( ma úgy mondanánk: ) El hivatott... mint Korách, és akár ki (kik) is a segítői annak, lehetnek akár szemtanúi, a támadott személy egykori- megkérdőjelezhető cselekedetének, mint Dátán és Avirám...
akkor is az Istennek választását-döntését kell tiszteletben tartani! Gyakorta hallani, hogy Isten az Ő választását-a termést hozó mandula vesszővel tette egyértelművé a nép előtt...
NEM! azzal tette egyértelművé a szemtanúk előtt-hogy azokat akik az Ő döntését meg kérdőjelezték- elvesztette!
A Későbbiek számára adta bizonyságul a Mandula vesszőt...
Mert a szemtanúk, nem látták a jeleket, melyek Mózes és Áron szavára lettek Eggyiptomban? Nem látták a Szétvált Verestengert és nem mentek át azon száraz lábbal?
Hol volt Korách, Dátán és Avirám... mikor az Örökkévaló leszállt a Szinájra?
Mózes II. könyve 19. rész
1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
8. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
9. És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
10. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
11. És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
12. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
13. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
14. Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
15. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
16. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
17. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
18. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
19. És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
20. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
22. És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
23. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
24. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
25. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
Van az úgy sokaknál Testvérek, hogy az Örökkévaló személyét, a saját egójuk takarja el a szemük elől...
-
IV.Mózes 15,37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Áldott Testvérek: E mai napon ezen Igén fogunk elindulni-hogy meg tudjuk érteni-mi az ami által összetartozunk-mi hívők, mi által van az a kohézió, ami összetartja az Isten népét-függetlenül a fizikai távolságtól?
Istennek gyermekei-bár ezen a világon élnek, de nem ebben a világban! Ahogyan azt Jézus mondja is: Jn.17,14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban...
Jézus imájából megtudhatjuk, hogy :
1; ez a világ-nem tekinthető az otthonunknak, ráadásul: ellenséges környezet számunkra.
2; ebben a testben-valójában küldetést teljesítünk ezen a világon.
Mindenek előtt azt kell megértenünk: miért ellenséges környezet számunkra a világ?
Nos a világnak vonzása van... ezt a vonzerőt pedig, a testi kívánságok; a testi bajok-problémák adják összességül. amit ebben nagyon meg kell értenünk, hogy ezen dolgok egyetlen célja az, hogy a figyelmünket elvonják Istenről.
Amíg a hívő-ellenáll ennek a vonzásnak-addig a világ, ellenségként tekint ránk. Ebben az állandó harcaban pedig: nem jó egyedül...
Ahogy azt a Kohelet mondja: Préd.4,9.
Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10.
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11.
Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12.
Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
Talán érdekes ebben a részben- hogy a kettőről beszél-majd az őket érő támadás esetén a hármas kötél nagy szakító szilárdságáról... nos ez azért van, mert egyszer: Hívőknek is szükségük van egymásra, mert a hívek esetén is igaz a mondás: Egységben az erő!
És a hívők kohézióját az Isten adja- a hívők egyénenkénti kitartását és erejét-Istenbe vetett hitük eredményezi- ezért nevezi hármas kötélnek az egységet.
Itt és most tehát tisztáznunk kell az eddigiek alapján: Nem a közösség az ami megszenteli az egyént- hanem az egyének Istenszerint való élete az, ami megszenteli a közösséget!
Tehát téves az az állítás, miszerint van üdvözítő közösség...
erre egy Igei példa: Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
Az egyénenkénti megtérés eredményezi az együvé gyűjtést. Most pedig figyeljünk fel egy érdekességre:
"10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt."
Nézzük tehát : "11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled." azt jelenti, hogy nem érthetetlen és nem vagyunk képtelenek megtartani. Ezt azért fontos megértenünk, mert vannak akik az szerint gondolkodnak, hogy Isten olyan parancsolatokat
adott az embereknek, amiket lehetetlen megtartani, és ezért jobb ha meg sem próbálják... ( gondolom a lopás-hazudozás-paráználkodás... és egyébb ilyen dolgok tilalma miatt a lázadásuk...)
Tehát azt mondja: "12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?"
Ez pedig azt jelenti: Nem vagyunk elválasztva az Isteni tanítástól... Egyszer kérte az Isten népe a Szent Tant, és éppen azért-hogy megtudhassa azt hogy Isten mit szeret és mit gyűlöl; hogy megtudhassa a nép: melyik az az Út, ami ( aki ) hozzá vezet?
És éppen azért kérték ( kértük!!!) ezt az utat-hogy közösségünk lehessen Istennel! Ahogy azt a Próféta mondja : Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Tehát kell egyszer a Szent Tan, ami alapja a szövetségnek! Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
Ebből tudható, hogy a Szent tan-azaz az Isten Igéjének megtartása-betöltése az Út-ami ( aki) által eljuthatunk az Isten Örömébe...
Jézus mondja: Jn.14,6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Azt ugye említettem már, hogy Jézust nem elfogadni kell-hanem FELISMERNI! az elfogadás azt is jelenti, hogy tőlünk függ... de a Messiás tőlünk független! Ha nem vele vagyunk-akkor Ő van ellenünk!
Jézus következő mondata tisztázná azt a félreértést-hogy ő az Atyától és az Atya akaratától független...hogy Ő valami más szabályt adott volna az üdv zálogául: Jn.14,7.
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
Majd egyértelműsíti a Szent tan privilégiumát: Jn.14,23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Tehát nincs itt semmi változás, hiszen továbbra is a Szent Tan megélése-betöltése a kizárólagos lehetőség, az Isten Örömébe való eljutásunknak!
De azért van itt valami egészen fantasztikus dolog- ami valójában a legnagyobb öröm azoknak-akik oda szertnének eljutni: Hiszen az előttünkvalók is azt célozták meg, de ahogy azt a Zsidó levél írója mondja is: Zsid.11,39. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
40. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
Tehát nekünk megadatott az a lehetőség, hogy eljuthassunk a tökéletességre... sőt... tőlünk már meg is követelt... Jézus mondja: Mt.5, 48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
És ez az Igazi Örömhír! Ez az Isten országának Evangéliuma! Az Ige betölthető lett-Isten beavatkozása által!
Ez volt a Messiásról szóló-egyik prófécia- Öröm üzenete: Ez.36, 24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Tehát az Isten országába-örömébe-Shalómjába való bejutás egyetlen lehetséges módja, az Isten újá termtése által-lehetségessé válik!
De addig is az Út-amit be kell járnunk. az út, ami hosszú és kísértésekkel-támadásokkal tarkított... az út, amin szükségünk van egymásra, ahol is tudnunk kell egymásról, hisz a közös cél elérése adja azt az Kohéziót, ami egyszer erőt ad nekem-hogy az utat folytassam-máskor pedig neked arra hogy ne add fel!
-
Máté Evangyélioma 24. rész
1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
Áldott Testvérek. A Máté evangéliumának ez a fejezete, a vég előtti állapotokat írja le, hogy az idők jeleit látva érthessünk, és pozícionálhassuk magunkat.
Sajnos ahogy ezen fejezetben Jélzus mondja is: Mt.24, 37. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
38. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
39. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
A mai alkalommal, figyeljük meg a következő verseket, és ezeken induljunk el: 21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
Tehát ha az Örökkévaló nem avatkozna közbe-senki nem maradhatna meg... Vajon mi lehet az oka annak-hogy még a választottak, az Igazán kitartók lelke is veszélybe kerül?
Itt nem egyszerűen a halálról (mot)-mint a testi élet végéról van szó, hanem az Istentől való elszakadásról, hiszen a biblia nyelvén a halál jelentése: Istentől való elszakadás; míg az élet: Istennel való kapcsolat.
Tehát mi okozza ezt a végzetes veszélyt? Figyeljük meg a Zsoltár-erre vonatkozó Igéit:Zsoltárok könyve 73. rész
1.
Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10.
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11.
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13.
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
Aszáf írja magáról: 1.
Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
Aszáfról tudjuk, hogy Levita volt-ezen kívül Prófétai ihletettségű éneklőmester. Fiai is azok voltak az I Krónika 25,1-2 szerint.
Tehát Aszáf nem akárki volt, mégis megvallja: Elesett-hacsak átmenetileg is. Tehát a veszély valós és erős... És miért is? Nos ahogy ezt Ő levezeti: A gonoszság növekedése és a gonoszok sikerei és biztonsága miatt.
"11.
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!"
A következő versekben van a rejtély kulcsa: "13.
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!"
Tehát, ugyan az ő esetében csak átmenetileg-de elbizonytalanodott az Isten Igéjének való engedelem fontosságában.
És most nézzük újra a Máté 24-et: Mt 24, 5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
Tehát a természeti csapások-háborúk... kaotikus állapotokat okoznak, amiben az emberek- vagyont kezdenek gyűjteni-felhalmozni a vélt biztonságuk érdekében. Ez az egyik alapja sok esetben a hívők félre siklásának tehát. Bár nem feltétlenül a gazdagodás a cél-de mivel a pénzre mindenkinek szüksége van-ezért ennyire általános az elbukás veszélye...
Ahogy ezt máshol is mondja: Jakab Apostol levele 5. rész
1.
Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok.
2.
Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;
3.
Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!
4.
Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.
5.
Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján.
6.
Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek.
Látjuk ugye? Itt sem a testi halálról beszél! " 6.
Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek." Míg egyesek vagyont halmoznak igazságtalan eszközökkel, addig a szenvedőkben harag ébred. Minthogy azt látják: Isten nem akadályozza ezeket a gonoszokat, el bizonytalanodnak az Isten tanításának megélésében.
és sokan ezek közül, szintén igaztalan eszközökhöz nyúlnak a sikerük érdekében..."10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. "
De kik ezek, akik megadják magukat az Igaztalanságnak?
Nos talán még emlékszünk a magvető példázatára: Mt.13,18.
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
19.
Ha valaki hallja az igét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20.
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21.
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22.
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23.
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
Az első csoportról tudjuk hogy ők nem hívők, hiszen esetükben a mag-nem vettetett el, hanem csak útfélre esett, nem is maradt meg. (19.
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.) Tehát ezek nem tartoznak a három harmadba.
A másik két csoport az érdekes esetünkben: 20.
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21.
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22.
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
Elhagyják az Ige követését-megbotránkoznak és megbotránkoztatnak-elárulják azokat, akikkel régen együtt imádkoztak...
ez hát a kétharmad esete, és ezt a Tanach-ban is felfedezhetjük: Zak.13,7. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!
Ez tehát szintén azt jelzi: lesz idő, mikor a hívők legalábbis átmenetileg-de úgy tűnik: Vesztésre állnak majd, és azokban az időkben láttatik meg, kik a valóban odaszánt és állhatatos gyermekei az Örökkévalónak.
Jel.13,7.
Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.
8.
Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta.
9.
Ha van füle valakinek, hallja!
10.
Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.
Tehát az Igaztalan illetve az Istentől nem megengedett eszköz használata is okozhatja a hívő vesztét...
ez az időszak, a végső megpróbáltatás időszaka a hívők számára egyben. Tudjuk hogy ezen időszak után jön a megmaradottak számára a felüdülés ideje és ezzel együtt, a gonoszok végső és örökre szóló ítélete- Istentől: Ésaiás próféta könyve 25. rész
1.
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
2.
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
3.
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
4.
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
5.
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6.
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!...
Van egy példaadó ember, és az ő története az Igében. Sajnos olyanok tanítják az ő esetét a legtöbb helyen, akik azt sem tudják-mit beszélnek... és romlottnak, nagyravágyónak... állítják be azt az embert, akit az Isten Igéje-Igaznak nevez.
Lótról beszélek. Lót ugye különvált Ávrámtól-és Szodomába ment a családjával... miért? Hiszen ezen cselekedete miatt kap ítéletet. Nos ahogy arra Rav. Shaul figyelmezetet: Róma 15, 4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Azért ment Lót a velejéig romlott és gonosz városba, hogy nekünk a saját romlott és végtelenül gonosz életterünkben-legyen egy példa arra, hogy igenis lehet Igaz és Istennek tetsző módon élni!
plusz: Reménységünk lehessen a régi példa gyanánt: Péter Apostol II. levele 2. rész
1.
Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
2.
És sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
3.
És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.
4.
Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
5.
És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
6.
És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;
7.
És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
8.
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):
9.
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
-
János Evangyélioma 8. rész
1.
Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2.
Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
3.
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4.
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6.
Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7.
De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8.
És újra lehajolván, írt vala a földre.
9.
Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10.
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11.
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
Áldott Testvérek. János evangéliumának ezen fejezetéről már beszéltünk, de ez alkalommal-picit ha lehet-bővebben-átfogóbban ismételjük meg.
A fejezet első fele-nevezzük így : A parázna nő története, már tiszta előttünk... tehát keresd a hibát! Valóban legalizálta Jézus bűnt-és ez azt jelentené tehát, hogy bárki-bármit elkövethet, az úgy is megbocsátást nyer?
Nézzük szó szerint a történetet: "3.
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4.
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?"
Tehát a nő, házasságtörő, és a nép vezetői-Mózesi törvényre hivatkoztak. Lássuk a törvényt: 3Móz 20,10
Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.
hát... nos a törvény nem egészen azt mondja... Azt mondja a törvény: "halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő." Minthogy első a férfi...tényleg...hol is van a férfi? a történetben nincs férfi.
ez talán egy kis malőrnek tűnhet...de erre Jézus-nagyon keményen cselekszik. nézzük meg-mit tett erre Jézus: " Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre."
Hogy ez miért és miben komoly következmény? nos ezért: Jer 17,13
Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!
Tehát ezek a "kis malőrök"...Először is, nézzük ezt a kősziklát-melynek elhagyása-ily súlyos következményekkel jár: Ézsaiás 48,14.
Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.
15.
Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja.
16.
Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét.
17.
Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.
18.
Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;
19.
És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elől.
20.
Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot.
21.
Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle.
22.
Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!
Tehát a Kőszikla-mely az élhetetlen közegben-életben tart... a kőszikla személye sincs elrejtve előlünk, hiszen írva van: Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
Most jön az a rész, amikor beszélnünk kell arról-mennyire kell szószerint venni tehát az Isten Igéjét-azaz a "kis malőrök" történetei...
Nézzük Nádáb és Avihu esetét: III.Mózes 10, Mózes III. könyve 10. rész
1.
Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.
2.
Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.
3.
És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.
Nádáb vö Avihu az első szolgálatukon hibát vétettek-és ez lett egyben a földi pályafutásuk utolsó tette is...
Nézzük Mózes esetét: Mózes IV. könyve 20. rész
1.
És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.
2.
De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
3.
És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
4.
És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5.
És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!
6.
Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsősége.
7.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
8.
Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak.
9.
Vevé azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől a mint parancsolta vala néki.
10.
És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-é néktek vizet?
11.
És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai.
12.
És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izráel fiainak szemei előtt: azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.
13.
Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddőztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennök.
Ez egy ilyen-visszatéő probléma volt a pusztában-mármint a víz kérdés... az ezt megelőző esetben- Mózesnek rá kellett ütnie a kősziklára. ( II.Mózes 17,6) Most azonban nem-hanem:"7.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
8.
Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak."
Tehát bár azt mondja az Örökkévaló: Vedd a botot... de nem azt mondja hogy üss-hanem azt: Szólj! kis malőr ugye? De ezek a kis malőrők, mint látjuk pont elégségesek ahhoz, hogy helyrehozhatatlan bajt okozzunk magunknak!
Folytassuk az evangéliummal: Jn.8,12.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
13.
Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
14.
Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
15.
Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
16.
De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
17.
A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18.
Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
19.
Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20.
Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
21.
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22.
Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
23.
És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
24.
Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
Ebben a részben a kulcs mondat: "Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága."
Tehát tökéletesen követni a tökéletest! nem lehetnek "kis malőrök" nem lehetnek görbe utak! Amíg a pontos út mutatást követjük, addig a vizet adó kőszikla is ott lesz.
Namost ha viszont: Attól eltérünk..."21.
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda."
Tehát a tökéletesség elérése a mindent vagy semmi alapján... Jézus mondta is: Mt.5,48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Váci Mihály verse jutott eszembe ennek kapcsán... mintha megfogalmazná számunkra a lényeget...
Váci Mihály: Még nem elég!
Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.
Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket - tudni kell!
Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!
Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!...
érdekes... nem tudom hogy ő is hívő volt-e, de nagyszerűen megfoglmazta a lényegi részét a tökéletességre jutásnak...
Minden esetre Jézus tanítása, azért nem smakkolt a többségnek ott és akkor, mert meg voltak győződve arról, hogy az évenként-vagy alkalmanként, a bűneikért vitt áldozat elégséges az Isten előtt...
Pedig már régen megíratott: 10.
Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11.
Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12.
Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13.
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14.
Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15.
És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16.
Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17.
Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
Tehát: " nem elég a jót akarni"... Az Örökkévaló-Jézus által lehtővé teszi a tökéletességre jutást-ami az úgy nevezett "Ó szövetségi" formában még elérhetetlennek bizonyult.
Jn.17,14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
-
Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
22.
A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
23.
Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
24.
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
25.
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
26.
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
27.
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
28.
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
29.
De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
30.
Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
31.
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32.
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
34.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
Áldott Testvérek, e mai alkalmunknak a címe, lehetne a 21-es vers mondata: 21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Bizonyára emlékeztek-több ízben mondtam már: " Az új szövetségi írásokban-nincs semmi új-hanem a Tóra; a Tanach Igéit tanítja mind Jézus-mind pedig az apostolok."
Amit már a Messiási prófécia is jó előre jelzett: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Tehát ez a prófécia, egyszer tisztázza a Messiás tanításának eredetét és irányát plusz erre utal a tanításainak summájaként maga Jézus is: Jn.14, 21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Most pedig az elmúlt alkalmunk anyagának egy jellegzetes pontját szeretném ismételni, egy Igét mely sarkallatos pontja a Jézus személyére vonatkozó értetlenségnek: Jn 8,19
Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
Ugye ennek az igének a vissza csengése, az Ézsaiás 42-8. verse- miszerint:" 8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak."
( Csakhogy egyértelműsítsük: az első hét versben a Messiásra tesz utalást, aki az Ő-azaz a Teremtő Igéit teszi naggyá (Ézsa. 42, 21.
Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.) Majd a 8-as versben tisztázza: A Messiás az Ő-tehát a Teremtő személyére hívja fel a figyelmet.)
Minthogy az Igét-legfőként az ó szövetségi Igét nem olvassák a legtöbben, így sem a Messiás személyével-Sem az Atya személyével nincsenek tisztában, és így alakulhatott ki az a téveszme, hogy Jézus eltörölte a parancsolatoknak való engedelem kritériumát-és függetlenné tesz az Atya akaratától...
Ígyaztán minden maradt a régiben, sokak esetében... A megtérésük a legjobb esetben is csak felszínes, mert továbbra is emberként-testies életet élnek, és testiesen gondolkodnak.
Jézus mondja: Jn 6,63
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Erre-mintegy folytatásként, Pál is emlékeztet és egyben tovább is viszi ezt a gondolatsort, amikor azt mondja: Gal 5,25
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
Jézus-a Máté evangéliumának 6. fejezete szerint, pontosan ezt és az ezzel kapcsolatos- gyakorlati oldalát tanítja nekünk. Hogyan éljük meg az Istenbe vetett bizalmat a hétköznapokban...
Hiszen ahogy régen-úgy ma is oly sokan sorolják a hétköznapi gondjaikat, a hitük megélésének akadályai közé, illetve-Istentől nem megengedett eszközökkel próbálják ezeket a nehézségeket orvosolni.
Anyagi háttér biztosítása;a "jövőről való gondoskodás jegyében történő anyagi javak felhalmozása...Ezek az eszközök, a testi biztonságérzetet adják meg, amire a jelek szerint a hívőknek-továbbra is szükségük van.
Amikor az Isten a népét-Eggyiptomból kiszabadította-pontosan ez volt az első, amit igyekezett kiirtani a közfelfogásból. ( ne felejtsük el, hogy pont ez volt az oka annak is-hogy Eggyiptomba kerültek...)
Szóval a biztonságérzetünk-Istenben kell hogy legyen, és nem az általunk összehordott javakban.
Jézus tanításának eredete, amit a Mt.6-ban olvasunk-Mózes ötödik könyvében gyökerezik: Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
Ezekre a napokra, amikor az Örökkévaló tanította a népét a bizalomra-egy dolog volt jellemző, és a testies embereknek-jellemzően egy baja volt ezzel: Ahogy ezt Jézus megfogalmazza: Mt.6,31.
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32.
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
34.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
Nézzük hogy Tanította- Isten az ő népét tehát: II.Mózes 16,14.
Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.
15.
A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül.
16.
Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az ő sátorában vannak.
17.
És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.
18.
Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.
19.
Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.
20.
De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.
Tehát az értelmesek számára, akik örömmel vették az Isten gondviselését a következő módon fogalmazódott meg a hálájuk: Zsolt 68,20
Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
Míg azok számára, akik testiesen gondolkodtak és mindíg elégedetlenkedtek, a következő módon: IV.Mózes 21,5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
... Lábjegyzetnek: "6.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből."
A Testies gondolkodás-testies megnyilvánulása-elvette a büntetését. Erról beszél Jézus, amikor azt mondja: Jn.3,5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
A megtérés, a valódi megtérés, eredményezi az újá születést. ez pedig eredményezi a gondolkodás megváltozását-meg újulását is. Ez ugyan nem autómatikus, mert tanulni kell, de elengedhetetlenül fontos. Erre inspirál mindenkit Pál is: Rómabeliekhez írt levél 12. rész
1.
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
2.
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
Egyszer régen... nagyon régen ... mintegy ösztönzésképp, egy mondat fogalmazódott meg bennem, és a nehéz napokon ez hathatósan segített: " Aki kihozott-az be is visz." Mert erre jutottam az Igéből. Hiszen azokat akik követték az Örökkévalót-( hacsak ketten is maradtak azok közül akik elejétől fogva a szemtanúi voltak Isten szabadításának) - Bevitte az Örökkévaló az Ígéret földjébe.
És nemcsak hogy kihozott... nemcsak be is visz... de a két pont között meg is tart!
V.Mózes 8, 3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
Minden hívő azzal igazolja magát-mások előtt: Isten országának állampolgára vagyok... De Pál azt mondja: I Kor.4, 20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
Mi is ez az Isten országa? Nos ahogy ezt Pál definiálja: Rm 14,17
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.
Igazság- Azaz az Isten Igéjének követése! ( Jn.17,17; Ez.36,27.)
Békesség-azaz az Istennel való békesség, mely az Istennek való feltétlen engedelem következménye, hisz ezeké az Isten gondviselése! ( I Mózes 22,1-14.)
És a Szentlélek által való Öröm-Ami a garanciája az előző kettőnek.
-
III.Mózes 23, 23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
Áldott Testvérek-idén-9.-én este veszi kezdetét, a Ros hásáná ünnepe. Ros hásáná-szó szerinti fordításban annyit tesz: Az év feje.
tehát ezen ünnep az úgy nevezett : "Zsidó újév." A Héber gondolkodás szerint, az Örökkévaló-ősszel teremtette a világot, illetve mindent, láthatóakat és láthatatlanokat.(Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. )
Ezzel tökéletesen egybe vág az- hogy az Örökkévaló-örök rendeletül adta, a tisri havában tartandó-ünnepeket, melynek első felvonása ez a zsidó újév.
Ezen a napon megemlékezünk, a világ-és ezen belül, az ember teremtésének 5779. évfordulójáról, illetve-megújítjuk a szövetségünket az Örökkévalóval, a világ létezésére, és újjáteremtésére.
Ezen alkalomból kifolyólag-és hamár a termtés történeténél járunk: felidézzük az év ezredek óta visszhangzó kérdését az Örökkévalónak: Ember! Hol vagy? (I.Mózes 3,9.)
Ez a következő napok miatt lehet fontos, hiszen a Ros hásáná két napos ünnepével veszi kezdetét, a Tíz Bűnbánó nap-hiszen ezen napok után, a Yom kippúr ünnepe következik, ami tulajdonképpen nem más, mint az
Ítélet napja. De erről majd akkor beszélünk bővebben...
Tehát a kérdés: "Ember hol vagy???" Ez a kérdés-nem földrajzi kérdést firtat, hanem azt, hogy hol vagyunk attól, amire teremtett bennünket az Örökkévaló?
I.Mózes 1, 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
B'resit-azaz: Kezdetben tehát, az Örökkévaló az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. ez nem csupán a testi megjelenésról szól, hiszen kezdetben a test-csupán eszköz volt a lélek számára-hogy cselekedhesse az Isten akaratát teljes engedelemben.
I.Mózes 2,7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Ezen a ponton az ember ( Ádám)- élő lélek volt-és nem testi ember... azzá csak a bűnbe esés után avanzsálódott.( I.Mózes 6, 3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. )
Nos a Testi ember-nem élhet örökké, plusz az Apostol is megmondta: 1Kor 15,50
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Tehát ezen jeles ünnepen ilyeneken merengünk... Tehát hol vagyunk ahoz képest-amire teremtett bennünket az Örökkévaló?
A Kérdés apropóját, az ünnep egy másik neve-illetve a nevének megfelelően, egy hang adja. ez a másik neve az ünnepnek: Kürtzengések ünnepe. És ebből kifolyólag-ezen alkalomból-kürtzengéseket-sofár hangzásokat hallgatunk.
A Sofár nem más, mint a Kos szarvából készült kürt. Ezzel a kürttel jeleztek-üzent egymásnak a nép.
Ilyenek mint: "Tkiá" ez a hang, a nép összehívására szolgált. Maga a hang: egyetlen éles kürtszó.
Vagy egy másik hang, a "Svarim" Ezzel adták tudtára a hozzátartozóknak, egy családtag halálát, és ezzel hívták gyászra a rokonokat-barátokat...
ez a hang ( nevébül adódóan: "Törések" három elcsukló-sóhajtásszerű hang.
illetve, legyen itt megemlítve a "Truá" ez a riadó jelzése,és ugyan ebben a riadóban egyszerre emlékeztet is bennünket arra-hogy Isten mellettünk áll, és megsegít. Ez a hang-kilenc rövid szaggatott hagból áll.
Hogy ezek a hangok hogyan és miben inspirálhatnak bennünket a kérdéssel való szembesülésre? Nos ehhez ismerni kell a történelmet... az első sofárt ugyanis abból a kosszarvból készítették-amit maga az Örökkévaló adott Ávrámnak, a fia helyett való megáldozásra.
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek...
Ez a történet tehát a viszonyítási pont, amihez képest-pozícionálhatjuk magunkat... Figyeljük meg a történetet, az előzményektől kezdve:
Ávrám tehát-tökéletesen követte az Örökkévalót-mindenben. Amit kért tőle-mindenkor teljes engedelemben végrehajtotta-míg végül az egyetlen fiát kérte tőle az Örökkévaló, merthiszen aki így él mint Ábrahám, az kinyilvánítja a teremtett világ számára-Neki semmi sem fontosabb-Istennél!
És amikor ezt az egyetlent kérte még tőle az Isten-azt is kész volt feláldozni Ábrahám az Istenért. Tehát ezzel azt tanítja nekünk a történet, hogy akik így élnek-azok jutnak el az Isten hegyére, a Móriára, amit ma Yerusálemnek nevezünk-ami azt teszi: Istennel való békesség megalapítása- és minthogy ez nagyon is kifejező név,
ez azt jelenti- hogy akik ide eljutnak-azok vannak békességben az Istennel-hiszen az Apostol is mondja: Gal.2,20.
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
És ezeké a Helyettesítő áldozat!!!
I Mózes 22,12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés...
Nos Testvérek, ez az ünnep tehát ezekről szól, és ha valaki "A" Kérdésre- esetleg csak száj húzogatással vagy ajkai lebiggyesztésével tud reagálni-nos azoknak-velem együtt- ez az ünnep vezeti be a 10 bűnbánó napot, hogy jó reménnyel állhassunk az ítélőszék elé.
II.Kor.5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
-
Joél 2, 11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
18. Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
Áldott testvérek. Az elmúlt alkalommal-a Roshásáná ünnepéről beszéltünk, mint az őszi ünnepek első ünnepéről, melyben megemlékeztünk az Örökkévalóval kötött szövetségről, mely a világ fennállásáról és az Újáteremtéséről szól.
Miközben megértettük az önvizsgálataink során, hogy ez- ebben a jelenlegi formájában nem maradhat fenn,( 1Kor 15,50
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.)
Így tehát az elmúlt ünnep, mintegy ajtó nyitója lett a bűneink feletti bánatnak... A következő ünnepünk, a Yom kippúr-ezpedig valójában mint tudjuk-nem más, mint az ítélőszék előtti megjelenés.
Tudván tudjuk, hogy ha egyszer oda kell járulnunk...( mert előbb-utóbb-mindegyikünknek oda kell járulnia!!! II.Kor 5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.) Ott már nem lesz lehetőség a korrekcióra, Mert a Dajan ha Emet ( Az Igaz Bíró)
Által meghozott döntés-Végleges döntés lesz, létünk további részére vonatkozóan. ( Jel.20, 12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
14. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték. )
Erről az Ünnepről majd a maga idejében, bővebben fogunk beszélni-ám addig még van egy pár napunk, és azt kihasználandó-igyekezzünk méltőképpen készülni erre a jeles alkalomra.
De hogyan is lehet ezekre az úgymond: " Rettenetes napokra" felkészülni? Nos ahogy azt a Próféta mondja: Ézsaiás 1, 10. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11. Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12. Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13. Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17. Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20. És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
Figyeljük meg újra a következőket: "15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17. Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét."
Tehát amit meg kell érteni: A felszínes ájtatosság, az irgalomért való könyörgések...semmit nem érnek! "15. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. "
Ezek a sorok Testvérek- a T'suváról-azaz a megtérésről szólnak, és ezen belül pedig: Konkrétan a gondolkodás és a cselekedetek jó irányú megváltoztatásáról.
A helyes sorrend tehát: " Tanuljatok jót tenni" Mert honnan tudhatnánk önmagunktól, hogy mi a jó az Örökkévaló szemében? Tehát a Tóra tanulmányozása által tudjuk meg azt, amit az Örökkévaló nyilvánított jónak.
A következő lépés: " törekedjetek igazságra" Mielőtt valaki a szívéhez kapna-szeretném Jézus szavait idézni,melyet- elvárásaként és parancsolataként adott:Mt.5,48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Ez a lépés tehát az, amit intellektuális szinten-lehetetlen megtenni! Az ilyen irányú törekvés-cselekedetekben nyilvánul meg. Tehát volt eddig a gondolkodásunk megváltoztatása, azután a jó és helyes értékrend általi készség a cselekedeteink megváltoztatására, és a harmadik lépésben:
"vezessétek jóra az erőszakoskodót" Nos ez a közvéleménnyel ellentétben nem arról szól és nem is arra utal-hogy másokat okítsunk, hanem szó szerint arra inspirál, hogy a jó cselekedeteink által, mintegy: A világiak a testiek kontrasztjaként-jó példát mutatva-vezessünk-tehát-járjunk elől.
Ebben a formában, nem magunkra hívjuk fel a figyelmet-hanem a Jót; az Igazat felmutatva,maguk az Isten szerinti - jó cselekedetek vonzák magukra a figyelmet, és irányítják magukról-Istenre!
Ahogy erről Jézus is beszélt: 37.
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38.
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
Miközben felidézzük magunkban az Örökkévaló tanítását ( Torá) illetve ezt összevetjük az eddigi életünkkel, az már bűnbánatra ad okot.
Ne feljtsük el: Mentségként nem lehetséges a tudatlanság adta "menedéket" felhozni... Ilyenkor szokás mondogatni: " Az Isten elnézi a tudatlanság idejét"... csakhogy ez nem így van, mintahogy az Ige sem ezt mondja!
Figyeljük csak meg ezt az Igét: Apcsel 17,30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Ugye volt a tudatlanság ideje, amikor még nem ismertük az Istent... de azután, minthogy értelemre jutottunk az Ő léte felől, meg kell térni, és ennek első lépése-mint ahogy azt már tárgyaltuk: " Tanuljatok jót tenni"!!! Azaz: A tudatlanság idejének ezennel és ünnepélyesen: VÉGET KELL VETNI!
Tehát az iskolapad... de ha Ismereteket szerzünk, és birtokába jutunk a tudásnak, csupán maga a tudás-mint intellektuális ismeret sem elég!
Hiszen írva van: Jak 4,17
A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.
Ez nem a lehetőségről szól... mint pl: most ezzel az emberrel tehetek valami jót... Hanem az Ismeretről! Tehát valaki tudja az Igazságot-de nem él azzal. Ahogy Jézus mondja is: Luk.12,47.
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
Tehát ha és amennyiben-ezen gondolatok nyomán, arra a megállapításra jut valaki, hogy az ítélet napjának gondolata, aggodalomra ad okot-az velem együtt-a bűnbánó napokat tartja, egészen e hó-18.-a estjéig.
-
III.Mózes 23, 39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
44. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felől.
Áldott Testvérek. A Legutolsó az Úr ünnepei közül-a Szukkoth azaz a Sátorok ünnepe az évben. Nem azért mert a leg kissebb, hanem azért-mert eddig az ünnepig-illetőleg ezen ünnep kiteljesedéséig, el kell ( -ene) jutni.
( erről a későbbiekben majd bővebben fogunk beszélni...)
Figyeljük meg-az Ünnep idjét-mivel köti egybe az Örökkévaló: "39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
Ezen ünnep-tehát a betakarítás idejével van egybekötve. Most vegyük sorba ezen ünnep jelentését, hogy megérthessük: Mit is ünnepelünk, mire is emlékezünk ezen ünnep alkalmával.
Van egyszer tehát, hogy az Örökkévaló-mikor Eggyiptomból kihozta az Ő népét-Sátorokban lakatta őket. Ez több dologra is utal. Elsőként: Vándorlás. Aki tehát Sátorban lakik, az vándor-azaz: Nem a maga földjén van.
A Vándorlás példája, emlékeztet bennünket egyszer a Hitbeli Ős Atyánkra-Ábrahámra, akiről meg van írva: Zsid.11, 8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Tehát van egyszer ez-de van itt mégvalami...Nevezetesen: Akik sátorokban laknak, azok kiszolgáltatottak is. Nemcsak az elemeknek, de a terület tulajdonosainak is...
Amíg az Örökkévaló népe, ezen vándorlás alatt tökéletesen engedelmeskedett az Örökkévalónak-azaz: Egységben voltak vele, addig az Örökkévaló-velük volt, és a tőle való félelem blokkolta a környező népeket.
A nép-Istennel való közössége-megsemmisítő volt azokra nézve, akik megpróbáltak-akármi módon ellenállni a néppel.Nagyon fontos megértni, hogy az Isten jelenléte védelmezte a népet, és nem a hadi tudásuk, nem a férfiainak ereje... Talán a leg szembeszökőbb példa erre:
II.Mózes 17,8.
Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.
9.
És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.
10.
És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
11.
És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.
Tehát az örökkévaló védelme-oltalma a népe felett-mely által elválasztja az Övéitől a tőle idegeneket. Nagyon fontos lehet ebben az értés: Istennel való közösség feltétele-a Neki való engedelem, és ennek megléte-garantálja az Örökkévaló oltalmát.
És mindezek mellett: Az Isten áldása! Nem elég-hogy az Örökkévaló, megvigyázza az Övéit, de meg is áldja őket-mindenben!!!
Az élhetetlen környezetet-Élhetővé teszi számukra. Erről talán a leg szebben-leg szemléletesebben, a Próféta ír: Ésaiás próféta könyve 35. rész
1. Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3. Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6. Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9. Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10. Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Tehát az Isten Védelméről-út mutatásáról-áldásairól is emlékezünk, illetve ezek- a jövőre nézve, reménységgel töltenek el bennünket, éspedig oly módon, hogy Isten ezt egyszer megtette-tehát például adta nekünk, mi pedig tudjuk, hogy Ő nem változik.
Isten népe-Ezen időszakban, Yisráélben-most lombsátrakban lakik, és ezen dolgokra emlékeznek...Örökké-mert örök időkre szól a szidra.( rendtartás) Ilyenkor a kötelező áldásmondás-a követkőképpen hangzik:„Bárúch Atá Adonáj, Elohénú, Melech Háolám, aser kiddəsánu bəmicvótáv, vəcivvánu lésév baszukká!”
„Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta, hogy sátorban lakozzunk!”
Tehát most itt vagyunk, és azon kevesek, akik megemlékeznek erről az ünnepről-közüllük is csak kevesen tudják a jelenben-pláne meg a jövőben-mihez kötni ezt az ünnepet...
A Bibliában-Micráim, azaz Eggyiptom- a világot szimbolizálja, a maga rabszolgaságban tartó fortélyaival-félelmeivel... Megtérésünkor, a világból kiszabadultunk, az Új élettel járó-új értékrend követése által.
Nagyon fontos megértenünk, hogy az Új életre-a Szabadító vezetett bennünket, az Örökkévaló akarata szerint, tehát nem a mi érdemünk volt ez. Ahogy ezt maga a Szabadító- azaz Yessua-azaz Jézus mondja: Jn.6,63.
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64.
De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65.
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Ez a földi pályafutásunk tehát nem más, mint a Pusztában való vándorlásunk, melynek célja hogy eljussunk az Ígéret földjébe... ezen közben mi ezen a világon-csupán: Átutazók és vándorok vagyunk...
Ez a világ nem a miénk! Nem ide vetünk, nem is itt akarunk aratni! Nem ide tartozunk!!!
Jn.17,6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12.
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13.
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
Akkor tehát figyelelem: "6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid."
Tehát ugye az engedelem, ami garantálja az örökkévaló oltalmát ebben az idegen környezetben... és ezek után a végkifejlet: Jel. 21,Jelenések könyve 21. rész
1.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
-
Áldott Testvérek. A legutóbbi alkalommal, a Szukoth ünnepéról beszéltünk, és elöljáróban említést nyert, a Szukoth ünnepének nyolcadik-kilencedik napja is, ami valójában egy külön ünnep-az ünnepen belül. Ezt az ünnepet
nevezzük: " Smini áceret"-nek, a Szent tan utasításából kiindulva: "„A nyolcadik napon szent összegyülekezésetek legyen… Ünnepnap ez, ne végezzetek semmilyen, foglalkozáshoz tartozó munkát!” (3Mózes 23:36.)"
Áceret = gyülekezés
Smoná = nyolc
Ezen a napon, a Tóra öröm ünnepe zajlik. Ünnepeljük a Tórát, hiszen annyi mindent köszönhetünk az Isten Igéjének. Ezen az Ünnepen a Zsinagógákban, a kitörő öröm és boldogság a jellemző. A Zsinagógákban ilyenkor hétszer körbe hordozzák a Tórát,
és igyekeznek lehetővé tenni, hogy mindenki megérinthesse-vihesse pár lépésen keresztül. Ekkor mindenki táncol-énekel... Az egész öröm ünnep zavarba ejtően hasonlatos egy esküvőhöz... ( Lehet hogy nem véletlenül??? )
János levelének első fejezete, mintha ezt az Ünnepet jelenítené meg számunkra-picit mélyebb értelemben...: János Apostol I. levele 1. rész
1. A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3. A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
Szintén ezen az ünnepen történik a Tóra utolsó fejezetének felolvasása, hiszen egy év alatt folyik a Tóra olvasása-heti ciklusokban. Aki az Utolsó részét olvassa fel a Tórának, azt nevezik: Chátán Torá-nak- A Tóra vőlegénye.
És szintén ezen a napon ( Ünnepen) kezdik előről a Tóra olvasását, Természetesen a B'resit könyvével, és aki ezt olvassa fel, azt nevezik Chátán B'resit-nek, azaz a B'resit vőlegényének.
A Zsidóságban, nagy hangsúlyt fektetnek a Tóra tanulmányozására, és ennek oka, elég egyértelmű.
Mit is ünnepelnek- ünneplünk tehát? Miért ez a nagy öröm ezen az ünnepen?
Nos a Tóra írja: V.Mózes 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Az Úr megszabadítottai, Eggyiptomból ugyan kijöttek, de csak egy nép voltak-ráadásul egy elegy nép, hiszen még eggyiptomban feltűnt másoknak is, hogy egyedül Ysráél Istene az Egy Igaz Isten, és aki neki enged, azt megáldja-aki vele ellenkezik-azt elsöpri.
Ezért más népek képviselői is megtartották a szabaduláshoz adatott kritériumokat ( parancsolatokat) melyek megtartása által, elválasztódtak az Eggyiptomiaktól, és ezeket is-megszabadította az Örökkévaló.
II.Mózes 12, 29. Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.
30. És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
31. És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.
32. Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
33. És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk.
34. És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
35. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
Értjük mi ezt? Vajjon érti-e a Kereszténység azon része ezt, akik fennhagon prédikálják, hogy a Törvény a Zsidóknak adatott csak?! Valójában azoknak adatott a Törvény, akik az Örökkévalóval szeretnének frigyre lépni!
Eggyiptomból tehát az Örökkévaló-nem csak Zsidókat szabadított meg, hanem nemzetek belieket is, de ennek feltétele-úgy a Zsidók mint a nemzetkből származók számára az Istennek való engedelem volt!
És már itt, a Szabadítás elő estjén kezdi hirdetni az Örökkévaló: II.Mózes 12,49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
Jézus-Az Örökkévaló Testé lett Igéje, a Főpap-i imájában ezt Imádkozta és ily módon járt közben az Övéiért: Jn.17, 6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
Tehát láthatjuk, hogy Jézus bár mindenkiért jött-de csak azokat nevezi az Övéinek, akikről így szól: " Jn.17,6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a TE BESZÉDEDET MEGTARTOTTÁK "
Ezen kis kitérő után tehát térjünk vissza a megszabadítottakhoz: Tehát Micráimból már kijöttek... és??? Na most jön az a rész, ami vázolja a lehetetlenség fogalmát...
Hogyan éljenek ezután? mit tegyenek, amivel nem az Örökkévaló haragját-hanem Örömét váltják ki? Kezdve a leg apróbb dolgoktól a leg nagyobbakig... Mit szeret az Örökkévaló-és mit gyűlöl? Mely cselekedetre jön áldás-és melyre átok???
Egy oly állapot, amikor az ember csak találgat, és mások véleményét fürkészi, ami szintén nem biztos támpont, csak valami, ami " TALÁN" sikerre vezet...
Na ekkor a leg kézenfekvőbb, és egyben az egyetlen lehetőség-ami által biztosak lehetünk mind a tanács eredetiségében, mind pedig a tanács követésével járó siker elérésében, ha magától az Istentől kérjük el az UTAT-aminek követése által- vele lehetünk egységben, és részesülhetünk-áldásaiban, továbbá biztosan tudhatjuk hogy
neki tetszőek a cselekedeteink... Jézus mondja: Jn.14,"...Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam."
Na ezért kérte az Isten népe a Tórát- a Szent Tant- pláne meg, hogy Istennek minden áldása-ezen "kritériumhoz" azaz a Szent Tannak megtartásához van kötve!
Mózes II. könyve 19. rész
1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Tehát újra: A közönségestől való elválasztás, azaz az Isten részéről való elszentelés egyetlen kritériuma: "5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet..."
... De sajnos- vannak akik még ezek ellenére is azt gondolják, hogy ez csak a Zsidóknak szól...
Na ezek kedvéért- most nézzük az engedelemért ígért jutalmat: II.Mózes 19,5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Ugyan ez - az Új Szövetségben:I Péter 2,9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Azt mondtam már- hogy aki nem ismeri a Tórát-az nem értheti az újszövetségi írásokat???(!)
Na ezért a kitörő öröm ezen az ünnepen, ezért a jókedv... Hiszen megvan az Út-megvan az Ige által, az Istennel való kapcsolat!!!
Ésaiás próféta könyve 35. rész
1.
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2.
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3.
Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5.
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6.
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7.
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8.
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10.
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
-
Zsidókhoz írt levél 12. rész
1. Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
Áldott Testvérek. A mai kornak is megvannak a maga nehézségei a Hívők számára. A Szent tanban vannak fejezetek-melyek oly személyekről szólnak, akik nehéz időkben-roppant ellenséges körülmények közt éltek-
Istennek tetsző életet, és ezzel magukra vonták a nemzedékük-(környezetük) megvetését-haragját... Kár hogy e mai-"felvilágosult " nemzedék-ezt nem példaként értékeli...
Ilyenek mint Noách, vagy éppen : Ábrahám, esetleg: Lót... Hogyan lehetne az ő esetüket példaként értékelni? Nos öly módon, hogy meglátjuk az Örökkévaló tanítását-ezek életében-életével kapcsolatban: Lehetséges emberi testben-nehéz, sőt: Lehetetlennek
tűnő helyzetben is-Istennek tetsző módon élni!
Nézzük Jób esetét: Mózes I. könyve 6. rész
1. Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
2. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
4. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
5. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
6. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.
7. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
8. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
9. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
Ez a 9-es vers-picit félreérthetőre sikeredett, nézzük meg az eredeti Héber-Magyar fordítást is, erre vonatkozóan: 9. Ezek Nóé nemzetségei. Nóé igazságos, tökéletes férfiú volt az ő nemzedékében; Istennel járt Nóé.
Ezzel a mondattal kapcsolatban, a Héber gondolkodás kettő magyarázattal is szolgál:
1; NOách Tehát azokban a nehéz időkben is tudott Istennel járni-bizonyítva ezzel, hogy az Istennel való járás-nem a környezeti hatások által befolyásolható tényező.
2; Az Ő nemzedékében volt tökéletes! Tehát más-későbbi nemzedékek között, már nem lett volna oly kimagasló az élete. Noách története, felefed valami hiányt, amit a későbbiek világosságában láthatunk meg.
Nézzük mi lehet ez a hiányosság-amit a későbbiek- Istennel való kapcsolatával egybe vetve vehetünk észre:
Példaként-Jób esete: Jób könyve 1. rész
1. Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
2. Születék pedig néki hét fia és három leánya.
3. És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
4. Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
5. Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
Ugye látjuk- Jóbnak gondja volt a környezetének-Istennel való kapcsolatára is. Nemcsak áldozott értük, de ahogy olvastuk is: "5. Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket..." A megszenteléssel szorosan összefügg, hogy tudatosan tanította is őket...
Vagy egy másik példa:
II.Mózes 32,29.
És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
30.
És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
31.
Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
32.
De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál...
Mózes-közben járt a népért, hogy nemondjam: egysze s mind: Önmagát adta volna a népért! Ahogy ugyanezt később Rav.Saul ( aki később Pálként robbant be a köztudatba) is megtette: Rómabeliekhez írt levél 9. rész
1.
Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
2.
Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
3.
Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
4.
A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
5.
A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
... És elég hosszan itt ülhetnénk, ha sorba vennénk a többieket is, akik tanították a környezetüket-őrizték a népük-Istennel való jó kapcsolatát-közben jártak az emberekért-jó példát mutattak az életükkel, és ezzel sokak haragját és nem tetszését vonták magukra-De nem az Istenét!
A Törvény-két kőtáblán adatott, és ez két Főparancsolatban foglalható egybe:
I; V.Mózes 6,4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
II; III.Mózes 19,18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Azt nem lehet, hogy az egyik Főparancsolatot megtartjuk, míg a másikat elvetjük! Lássuk meg Noách példájából, ennek mi lett a következménye:
A víz által megtisztított világra-újra bűn borult. Pusztán az Istennel való jó kapcsolat nem elég; pusztán a jó példa nem elég... De tanítani és közbenjárni is kell az emberekért.
A második Fő parancsolat így szól: Szeresd a felebarátodat-mint önmagad ! Ennek konkrétabb magyarázata a Mester által: Mt.7, 12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Na most lenne jó tudni azt, hogy " kik a felebarátaink?"
Jézus mondott egy példát erre a felmerülő kérdésre, amit az akkoriak még megérthettek, de a maiak sajnos csúnyán benézik...
Luk.10,25.
És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
26.
Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
27.
Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
28.
Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
29.
Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30.
Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
31.
Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
32.
Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
33.
Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
34.
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
35.
Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
36.
E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
37.
Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
Hogy mi is megérthessük ezt-értenünk kell azt is, hogy a Kohén illetve a Lévita-miért kerülte el a bajba jutottat?!
A Törvény így szól: Mózes III. könyve 21. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd meg nékik: Senki közülök meg ne fertőztesse magát halottal az ő népe között;
2.
Hanem ha a hozzá legközelebb álló vérrokonával: anyjával, atyjával, fiával, leányával és fiútestvérével,
3.
Vagy a hozzá legközelebb álló hajadon leánytestvérével, a ki még nem ment férjhez: ezt megérintheti.
Sem a Kohén-sem pedig a Lévita nem volt gonosz tehát-sem önzőek nem voltak. Erről az emberről azt olvastuk: "Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan."
Tehát nem volt tudható hogy él-e? De ha nem élt volna, akkor Áron leszármazottai a következőkben lettek volna terheltek: 1; Megszegték volna az Örökkévaló Rendeletét. 2; Megfertéztették volna magukat, és ez a tény kizárja a szolgálatot számukra.
Szóval nem velük volt ebben az esetben a gond-nem is a Törvénnyel. Lássuk a Somroni hozzáállásának magyarázatát még a teljesség kedvéért:
Somron. Ez egy település-Yisráél földjén-mely két hegy közt-a völgyben helyezkedik. Ez a két hegy a har Ébál és a har Gerizim. Erre a területre kényszer telepítettek be, idegen népeket a Görögök illetve később a Rómaiak is,
Tehát az ezen településen élőket-a többi Izraelita törzs, mintegy: Ki közösítette, tehát megvetettek voltak. Ez a példabeli ember pedig, nem a lenézett személyére nézett, nem vette ragadománynak azt hogy most akár bosszút is állhat magáért mintegy: Dacból... annak ellenére hogy tudta hogy továbbra is kiközösített marad-
Mindennek ellenére-önzetlenül és ismeretlenül segített azon, akinek segítségre volt szüksége. na ez a példa jelentése és magyarázata.
Tehát a felebarátság definíciója: Egy barátsághoz-két fél kell, így lesz a kapcsolat "Barátság". Namost ha csk én viszonyulok akárki máshoz barátként, annak ellenére hogy ez viszonzatlan maradd-akkor beszélünk: Felebarátságról!
-
Mózes I. könyve 12. rész
1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
4. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból...
Áldott testvérek, e mai alkalommal, ismét Ábrahám történetét fogjuk átnézni ( illetve abból indulunk el)-hogy azt a hitet, melyet ő felmutatott és amelyet az Örökkévaló-követendő példaként elénk helyezett-összevessük azzal, amit tanítanak
illetve sokan élnek.
Mi az, amit Ábrahámról tudhatunk? Nos a Szent tannak ezen pontjáig-nem sok... tudjuk hogy Terách fia-pontosabban a kissebbik fia. Az általunk teljesnek ismert Szentírás, ennyit tár elénk Ávrám elő életéről.
Azonban az idősebb Testvérek ( a Zsidók ) ebben is segíthetnek. Ávrám egészen fiatal korára ismerte fel, hogy egyetlen Isten kell hogy legyen, és ezen meggyőződéséért-kész volt az életét is áldozni.
Az Örökkévaló azonban közbe avatkozott, és nem engedte hogy kivégezzék. Ávrám élete, mondjuk úgy előélete- tehát az általunk teljesnek ismert Szentírásban nincs feltüntetve, de vannak Szent iratok-ahol ezekről
is szó esik ( Midrás). Vajjon miért maradt ki ez a lényegi rész a Szent tanból?
Nos ahogy ezt Yakov mondja:
Jak 4,8
Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.
A maiak azt gondolják magukban, illetve tanítják is hisz kelendő állásfoglalás ez a kényelem oltárán-hogy " majd az Isten közeledik, majd az Isten teszi a dolgát benned-érted... neked aztán semmi dolgod nincs, csak légy nyugodt, és helyezd magad kényelembe..."
Nem szabad elfelejteni, hogy Ábrahám- Noé után a tizedik nemzedék volt, tehát még viszonylag elevenen élhetett az emlékezetben az özönvíz története... Gondoljuk csak el, hogy ennek ellenére-mennyire gyorsan elfeledkezett az emberek nagy többsége az Örökkévalóról...
Tehát kellett hogy legyen valami- kellett hogy történjen "valami", ami az emberek fejében, elhomályosította az ismeretet, az emlékeket.
Volt is ott "valami"
Mózes I. könyve 11. rész
1. Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
2. És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
3. És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
4. És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
5. Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
6. És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
7. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
8. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
9. Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
Ettől a ponttól tehát a Bávál esetétől-az emberek egyszerűen nem értették meg egymást, és a saját gondolataik által vezéreltettek... ennek eredménye pedig a hamis Istenhit azaz a bálványok tisztelete lett.
Van is egy hasonló történet az Újszövetségi írásokban mégpedig, amikor az egységes indulata egy csoportnak, nem az Igaz Istentiszteletre irányult, hanem egy emberi erő akaratra, és az Isten válasza erre-szinte ugyan az lett, mint Sineár földjén volt.
Apcsel 19,23.
Támada azonban azon időtájban nem csekély háborúság az Úrnak útárt.
24.
Mert egy Demeter nevű ötvös, ezüstből Diána templomokat csinálván, a mesterembereknek nem csekély nyereséget ád vala;
25.
Kiket egybegyűjtvén az ilyenfélékkel foglalkozó mívesekkel egybe, monda: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jóllétünk.
26.
Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, a melyek kézzel csináltatnak.
27.
Nemcsak az a veszély fenyeget pedig bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel.
28.
Mikor pedig ezeket hallották és haraggal megtelének, kiáltnak vala, mondván: Nagy az efézusi Diána!
29.
És betelék az egész város háborúsággal; és egyakarattal a színházba rohanának, megfogván Gájust és Aristárkhust, kik Maczedóniából valók és Pálnak útitársai valának.
30.
Pál pedig mikor a nép közé akara menni, nem ereszték őt a tanítványok.
31.
És az ázsiai főpapok közül is némelyek, kik barátai valának néki, küldvén ő hozzá, kérék, hogy ne menjen a színházba.
32.
Már most ki egyet, ki mást kiáltoz vala, mert a népgyűlés összezavarodott volt, és a többség nem tudta, miért gyűltek össze.
Ábrahám kezedti történetének nagy tanulsága az, hogy az ember igenis képes, bármely környezeti hatás ellenére is- az Igaz Istent megtalálni. Ahogy azt a Prófétánál mondja is:
Ésa 45,18.
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
19.
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
20.
Gyűljetek egybe és jőjjetek elő, közelegjetek mind, a kik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem tart!
21.
Jelentsétek meg és hozzátok elő, sőt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtől fogva és jelenté meg előre? Vajjon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.
22.
Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!
23.
Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
24.
Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.
25.
Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!
De időzzünk még a Bávál-i történetnél picit... Figyeljünk meg egy nagyon fontos részt ebben a történetben, ami magyarázat arra-miért nem érhették el a céljukat:
"Mózes I. könyve 11. rész
1. Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
2. És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
3. És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
4. És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén."...
Ugye ez az a pont, ahol ismét le kell szögeznünk: minden ami a bibliában le van írva, nem a véletlen műve!
"1. Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala." Ez a két jellemző-egy és ugyan az... egy nyelv-egy beszéd... talán felesleges szócséplés volna ez? Nos nem.
Egy nyelv az érthető, hisz Noé leszármazottairól beszélünk... az egy beszéd-azonban ettől többet jelent-nevezetesen az azonosságot. Azonos gondolkodás-azonos cél kitűzést, azaz azt az azonosságot amikor minden ember egyféleképp gondolkodik mindenről.
Ez még ugye nem lenne baj talán, hisz a maiaknak is ez lenne a cél nemde bár?! Ahogy Rav. Saul is írja:
1Kor 1,10
Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.
Tehát akkor a bökkenő: "4. És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén."
Majd mi megtesszük... Erővel -hatalommal... Csakhogy a Prófétánál meg van írva:
Zak 4,6 ... Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
Nézzük ezt a két végletet az emberi hit megnyilánulásával kapcsolatban: Tehát van a Sineár-i : "Majd mi megyünk és megszerezzük-ezt tesszük és azt tesszük..." vallás, ami az ember erejét-dominanciáját -nagyra vágyását szimbolizálja, amikor az Istenben való hit, valójában csak bálvány hit
Hisz az Örökkévalót úgy ábrázolja: " Egy Isten, akit megszerezni és hordozni kell..."
És van a mai, amikor is az Isten-mint valami szolga jelenik meg a köztudatban, akire várni kell, meg utasítgatni... " gyere-csináld-tedd-ne tedd..."
A kettő " megközelítés egyikében sincs jelen, az Istennek való alá rendelődés"
A Kettő között pedig ott van Ábrahám, akit az Úr lelke von, aki keresi az Örökkévalót, aki megemlékezik a tetteiről, aki felismeri Őt alkotásaiban-tetteiben, aki kéri a jelenlétét-tehát alázatot mutat Isten felé. Mindezekkel tehát Felismeri és el ismeri az Isten hatalmát, egyedülállóságát-Mindenek felettvalóságát.
Amikor Isten megszólítja őt, azt látjuk hogy követi!!! Nem előzi meg őt az igyekezetével-de el sem marad tőle a kényelem szeretetével...
KÖVETI! Ezen a ponton kell megértenünk, hogy Ábrahámnak a Szentírásunkban első megnyilvánulása-bőven túlmutat a mai önjelölt hithősök teljes életén.
És Ábrahám hite, ettől a ponttól kezdve, már minden egyes lépéssel-egyre erőteljesebben teljesedett ki... Majd ezen út végén-elérte a Móriát, ami minden Hívő célja is egyben, amikor a hívő életében nincs semmi ami fontosabb lenne Istennél, és ahol a hívő megkapja a helyettesítő áldozatot az Isten gondviselése nyomán-hisz ez a legnagyobb dolog az ember életében végülis.( Gal.2,20 )
Sokan vélekednek az szerint, hogy Ábrahám élete, nem példa, hanem valami egyedi jellegű Chalacha volt... Csakhogy ez nagyon nem igaz állítás!
Hisz maga az Örökkévaló mondja:
I Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Ebben a tekintetben azonban adódik egy érdekes kérdés: Minden hívő vallja: " Ábrahám magva vagyunk!" ... A kérdés pedig, mely önmagában adódik: Valóban? Valóban tesszük az Isten Igazságát? Valóban engedelmeskedünk az Örökkévaló törvényének??? Valóban megőrizzük tehát a Chalachát-azaz az Utat?
És mielőtt valaki netán azt mondaná: " Hol van ebben Jézus?" Nos a válasz:
János Evangyélioma 14. rész
1.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4.
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7.
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
8.
Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9.
Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10.
Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
11.
Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
A cselekedetekkel és engedelmességgel kapcsolatban is itt a megerősítés:
Jn.14,21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Ennek ismeretében, tehát adódhat ujra egy kérdés... " szeret?-nem szeret!... szeret?- nem szeret!
-
Lukács Evangyélioma 15. rész
1.
Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
2.
És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.
3.
Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
4.
Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
5.
És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
6.
És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
7.
Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre...
Áldott Testvérek: Tudjuk, hogy a Szent tan, a kontrasztokat mutatja be számunkra. Fontosak a kontrasztok, és ily módon ujra kell gondolnunk az egész világról alkotott véleményünket is...
Hiszen ha nincs rossz-akkor nem láttatik a jó. Ha nincs hazugság- akkor nem beszélhetünk Igazságról sem. Ha nincs sötétség- akkor nem lehet világosság sem...
Éppen a jó dolgok meglétéhez van szükség a kontrasztra.
Figyeljük meg a következő történetet:
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap...
Tehát az első volt a sötétség a kietlenség, majd az Isten beavatkozása során-ezekből a világosság és az élet.Csak a világosságra mondta azt az Isten hogy jó! Ezérta világosságot el is választotta a sötétségtől...
sőt: Isten minden rendelkezését a világosságBAN, és a világosságRA vonatkoztatta.
Valószínűleg, ez az a fontos pont, amire János Apostol a figyelmünket igyekezett irányítani.
János Apostol I. levele 1. rész
1.
A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2.
(És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3.
A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4.
És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
5.
És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
6.
Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük...
... csakhát ugye- nem biztos hogy értjük a lényeget...
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap...
Tehát a Termtésről- a "Kezdetben" történetéről beszél János. A Teremtés hajnalán tehát csend és sötétség van-majd egyszer csak egy hang-egy szó- "LEGYEN"... Isten szólalt meg, és az Isten Szava-Igéje töri meg a csöndet.
Az Ige, mely át alakítja-meg reformálja a világot. Az Ige, mely világosságot hoz, mely életet teremt. Az Ige, mely nélkül nincs semmi- de hatására minden van.Egy szó Istentől, mely kontrasztot ad a dolgoknak-és egyben el is választja a kontrasztokat egymástól.
Az ami az Isten szava-Igéje nélküli a rossz; míg az Isten Szavának hatására történő változás a JÓ!
Isten Szavának hatására-minden megváltozik! Isten Igéje-hatással van mindenre és mindenkire, akár tudjuk-akár nem.
Így van ez az emberre vonatkoztatva is:
Jézus az Evangéliumban - szintén egy kontrasztot mutat fel, amikor ugyan azt a történetet írja le-más-más végkifejlettel:
Jn.6,44.
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45.
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő...
Ill.: Jn.6,64.
De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65.
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
66.
Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
Van aki befogadja az Igét-míg van aki nem. Aki befogadja-azt élővé teszi-aki nem fogadja be, az a halálban marad.
Bár az előbb meg azt mondtam- "Isten szavára-minden változáson megy át"... most meg azt: "Aki befogadja-azt élővé teszi-aki nem fogadja be, az a halálban marad." Tehát ezek szerint mégsem minden változik meg? Nos de!
Mert aki nem fogadja az Isten Igéjét- az nem egyszerűen a halálban marad, hanem egyszerre: Menthetetlenné válik. Ahogy ezt a Tórában is olvassuk:
V.Mózes 30, 11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
A halál, az Istentől való elválasztott állapotot jelenti, míg az élet, az Istennel való közösséget.
Tehát ha van reakció, Isten szavára:Halálból-Élet-Életből-Üdvösség;
Ha pedig nincs, akkor: Halálból-átok, és annak eredménye a kárhozat. valójában erről az állapotról jegyzi a Zsidókhoz írt levél szerzóje a következőket:
Zsid.6,4.
Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
5.
És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,
6.
És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
7.
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
8.
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
Most az első lehetősségget figyeljük meg. "Tehát ha van reakció, Isten szavára:Halálból-Élet-Életből-Üdvösség"
És most ezt vessük egybe, a kezdő Igénkel:
Lukács Evangyélioma 15. rész
1.
Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
2.
És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.
3.
Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
4.
Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
5.
És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
6.
És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
7.
Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre...
Testvérek, amit az Igéből biztosan tudhatunk, az az-hogy nincs predesztináció! Mindenkinek szüksége van tehát a megtérés lehetőségére. Az Isten Igéje azt mondja, és ezt minden emberre vonatkoztatva:
Jn.6,44.
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45.
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
Ha van különbség a megtérésben, akkor az az-hogy minnél messzebbről tér valaki Istenhez-annál nagyobb örömöt okoz-Istennek.
-
Ésaiás próféta könyve 54. rész
1. Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.
2. Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet.
3. Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek.
4. Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel.
5. Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.
6. Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:
7. Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek;
8. Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.
9. Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.
10. Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.
11. Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak.
12. Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből;
13. És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
14. Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.
15. És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! A ki ellened összegyűl, elesik általad.
16. Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre!
17. Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.
Áldott Testvérek. Mindannyiunk által ismerni vélt Ige szakasz ez a Prófétától,sokszor olvasott és sokak vallották már magukénak üzenetként ezeket a vígasztaló sorokat...
De vajon értjük-e mről is van szó ebben az Ige részben???
Talán emlékeztek még arra, hogy több esetben mondtam: " Aki nem ismeri a TANACH írásait, az Újszövetségi írásokat, nem értheti meg; illetve: A TANACH talán picit homályos megfogalmazásai, az Újszövetségi írásokban
láttatanak meg színről-színre. De csak együtt a kettő érthető, egymás nélkül nem! És talán emlékeztek arra is: mondtam, hogy az újszövetségi írásokabn nincs semmi új-hanem a TANACH Igéit olvashatjuk, az idő előremenetelében-picit konkrétabban.
Nézzük meg az újszövetségi írásokban ezt az Igerészt, és lássuk meg, hogy akikről szól ez a fejezet-nem csak vígasztalásukra van az ígéret-de a kötelességtudatról is-ha nem legfőként.
Tehát az Újszövetségi írás:
Jel.21, 9. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12. És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13. Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15. A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
16. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
17. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
18. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20. Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
22. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
23. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány...
Talán fontos lehet megértenünk a prófécia első sorainak jelentését:
"Ésaiás próféta könyve 54. rész
1. Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.
2. Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet.
3. Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek. "
Yerusálem, a világban azt a pontot képviseli, ahol a menny és a föld egybe ér. Ahogy azt a törvény modja: V.Mózes 12,13. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14. Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Yerusálem lett tehát az a hely-melyet az Örökkévaló kiválasztott magának-bár övé az egész föld. Ahogy ezt mondja mind földre-min pedig népre vonatkoztatva:
II.Mózes 19,3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Kezdetben a papságot csak Lévi törzse gyakorolhatta-az Örökkévaló akaratából. Más nemzetekkel-törzsekkel nem keveredtek, és annak a törzsnek a tagja csak az lehetett-aki oda született.
Tehát a más nemzetségek aspektusából-a papság,mint elhívás- igenis meddő volt. Ebben az aspektusban tehát Yerusálem-egyszerre hordozta magában az elkülönülést és az elválasztottságot is.
A többi ember számára-az Istenhez való menetel-csak közvetítők által volt lehetséges, és nem akárhol-és nem akár mikor.
Ez az előbbi időszak-(nevezzük ezt az ószövetségi időknek)-csak átmeneti időszak volt, és valami lógott az időben, aminek a beteljesedése még váratott magára.
I Mózes 49,8. Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.
9. Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel?
10. Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.
11. Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.
12. Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.
Yuda áldásának beteljesedése még nem történt meg. A későbbi királyok sem mind Yudaiták voltak, pedig a "Prófécia" szerint, az abszolút hatalom-onnan származik.
Az idő múlásával, ezen "próféciának" sorai ismétlődnek, és már a Messiás személyére vonatkoztatva. Lássuk az első jelzést újra: I Mózes 49, 11. Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.
12. Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.
Ismételve de egyben pontosítva ugyan ez: Ézsaiás 63,Ésaiás próféta könyve 63. rész
1. Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.
2. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?
3. A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.
4. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.
5. Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem!
6. És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!
Tudjuk, hogy a Messiás-Yuda törzsében született emberi testben. Tudjuk hogy pap is és Király is egyben-mégpedig a Melki Cedek szerinti-azaz Igazság Királyaként Főpap és Király. ( ez ugye meglehetősen: Megkérdőjelezhetetlen uralmat jelent.)
(Melki Cedek rendje szerinti-azt jelenti: Egyszerre pap és király.)
Királyságát és a Papságot, az egész világra kiterjesztette- tehát a kezdő prófécia üzenete ( ígérete) benne-általa teljesedett be:
Ézsaiás 54,Ésaiás próféta könyve 54. rész
1. Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.
2. Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet.
3. Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek.
Tehát az első rendhez képest, amit ó szövetséginek nevezünk, az ígéret a feltétellel így hangzott:
II.Mózes 19,5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Ugyan ez az Újszövetség idején- de már kiterjesztve az egész világra, jól lehet a kritérium maradt a régi: I Péter 2, 9. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Figyeltük ugye a 10-es verset? "10. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. "
Tehát míg az első esetben: II.Mózes 19,5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
Most pedig: I Péter 2,10. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Csak ebben lett változás, hogy a prófécia beteljesedjen: Melyik prófécia??? I Mózes 49, 10. Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.
A Kritérium-hogy ebben a papságban megmaradhassunk-változatlanul megmaradt-bár ha lehet: Nagyobb hangsúlyt kap!
II.Mózes 19,5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
Még mindíg van elválasztás-hiszen van aki enged neki-és van aki nem. Mert bár a lehetőség minden ember számára megadatott, de...
János 3, 16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Tehát amikor az Ézsaiás 54-et- valljuk meg, magunkra vonatkoztatva, azért az is legyen ott-hogy figyelmeztetjük magunkat arra, hogy ez ránk nézve-komoly mérőzsinór is egyben.
-
Ésaiás próféta könyve 48. rész
1.
Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; de nem híven és nem igazán.
2.
Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!
3.
Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,
4.
Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:
5.
Tehát előre megjelentém néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.
6.
Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;
7.
Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.
8.
Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtelen vagy, és pártütőnek hívatál anyád méhétől fogva.
9.
Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.
10.
Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.
11.
Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsőségemet másnak nem adom.
12.
Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó.
Áldott Testvérek-e mai alkalmunk címe, legyen mondjuk: Alef vö Táf. ( első és utolsó)
A Héber gondolkodás szerint: " az Atyák élete-Jel az utókor számára." Ezt most tegyük el magunknak, és majd a végén-ehez a gondolathoz térünk vissza.
Induljunk el a 4-es verssel:
"4.
Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz..."
Bár lehet hogy elsőre-nem tűnik fontosnak ez az Ige, de azért nemárthat tisztáznunk ennek jelentését. "vasinakból van nyakad és homlokod ércz". Vas inak-melyek tartják- mozdítják a meg nem határozott fém tartalmú kőzetet.
Tehát különböző anyagokról szól, melyek egy része, még ismeretlen is egyenlőre. A különböző anyagok eggyütteséről tudjuk, hogy alkalmazásukat-nem preferálja az Örökkévaló.
PL.: 5Móz 22,9.
Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész: a mag, a melyet elvetsz és a szőlőnek termése.
10.
Ne szánts ökrön és szamáron együtt.
11.
Ne öltözzél vegyes szövésű azaz gyapjúból és lenből szőtt ruhába.
Hogy az ismeretlen ércről-( fém tartalmú kőzetről) kiderüljön hogy mit is tartalmaz, fel kell hevíteni-hosszan, hogy ki kristályosodjon a valós tartalom, de még ez után is-hosszú eljárással kell megtisztítani a kinyert fémet-
hogy a szennyező anyagoktól meg szabaduljon. Ez valójában, egy ciklikus folyamat-mely felhevítést és hűlést, egyaránt tartalmaz.
Az Ige írja is:10.
Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.
Nyomor kemencéje tehát... Ahogy erről olvashatunk is a Tórában:
II.Mózes 9,22.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mező minden fűvére, Égyiptom földén.
23.
Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta az Úr Égyiptom földére.
24.
És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, a melyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja.
Kemenceként-olvasztó tégelyként definiálja a Szentírás-Eggyiptomot, és erre találunk is konkrét utalást a Szentírásban:
I.Kir.8,49.
Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;
50.
És légy kegyelmes a te néped iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok előtt, a kik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok;
51.
Mert ők a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze közepéből...
( pusztán csak az érdekesség kedvéért talán: A Vas főbb ismérvei: Edzhető (keményíthető); nemesíthető; mágnesezhető.)
Hogy mi volt ennek az eredménye? egyértelműen ki kristályosodott, hogy ki követi az Örökkévaló utasításait, és ki nem...
II.Mózes 12,37.
És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38.
Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
Ez volt tehát az első- a tisztítítási folyamat, melyben kiderült az, hogy ki miből van, azaz: Ki ismeri el Istent és ki nem. Ezután jött a második eljárás, itt már elemi szinten történik a tisztítítás.
Erről is olvashatunk a Tórában: Mózes V. könyve 8. rész
1.
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
Ennek a végén beszélhetünk: Isten népéről. Ekkor Izráel népének minden egyes tagja-ismeri Istent és az Ő rendelését, és meg is tartja azokat.
3Móz 18,30
Tartsátok meg azért a mit én megtartani rendelek, hogy egyet se kövessetek amaz útálatos szokásokból, a melyeket követtek ti előttetek, és meg ne fertőztessétek magatokat azokkal. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.
Bár minden egyes hívő-ugyan szeretne metisztulni-de a legtöbbjük,nem ezen eljárással, hanem valami varázs szóra szeretné elérni a kellő tisztaságot. Sőt: Sokan vallják, hogy a mepróbáltatások, valójában Isten átka... ( nyilván azok vallják ezt a nézetet, akik így vagy úgy-
kivonják magukat az Úr-tisztogató műveletei alól. Pedig Pál is mondja: Apcsel.14,21.
És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
22.
Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
illetve konkrétabb utalásban, a Zsidókhoz írt levél szerzőjétől: Zsidókhoz írt levél 12. rész
1.
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2.
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3.
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4.
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5.
És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
6.
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
7.
Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8.
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9.
Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
10.
Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11.
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
A Tökéletesség felé haladunk Testvérek- a végállomás felé, ami minden valaha élt hívő végcélja. Nem lesz mégegy felvonás... Nézzük meg-miért fontos ez a megtisztulás, és egyben: térjünk vissza az elején félre tett gondolathoz- miszerint:
" az Atyák élete-Jel az utókor számára."
Az első ősatya- Ábrahám volt. Neki két fia született, de csak egy képviselte az ígéret vonalát... a második ősatya-Yichák volt-neki is két fia született, de azok közül is csak egy képviselte az Ígéretek vonalát...
A harmadik ősatya: Yakov volt, neki 12 fia született-és mind a tizen kettő képviselte-képviseli az Isten ígéreteit.
Mi a különbség a három ősatya között??? A Számüzetés! Ábrahának és Yicháknak is voltak próbáik ( !!!) de a saját földjükön. Nem kerültek számüzetésbe-nem idegen földről igyekeztek az Ígéret földjébe való bejutásra.
I.Királyok 8,27.
Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.
28.
De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon;
29.
Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felől azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen.
30.
És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!
31.
Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ő ide jő, megesküszik az oltár előtt ebben a házban:
32.
Te hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék a mit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.
33.
Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az ő ellenségeitől, mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban:
34.
Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, a melyet adtál az ő atyáiknak.
35.
Mikor berekesztetik az ég, és nem lészen eső, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mert te szorongatod őket:
36.
Te hallgasd meg őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg őket a jó útra, a melyen járjanak; és adj esőt a te földedre, a melyet örökségül adtál a te népednek.
37.
Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok:
38.
A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mért csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:
39.
Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő útai szerint, a mint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét.
40.
Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, a melyet adtál a mi atyáinknak.
41.
Sőt még az idegen is, a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért;
42.
(Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), és eljövén imádkozánd e házban:
43.
Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, a melyet én építettem.
44.
Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, fordulván az úton e város felé, a melyet te magadnak választottál és e ház felé, a melyet építettem a te nevednek:
45.
Hallgasd meg a mennyekből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot.
46.
Ha te ellened vétkezéndenek, - mert nincsen ember, a ki ne vétkeznék - és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, a kiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;
47.
És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, a kiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!
48.
És megtéréndenek te hozzád teljes szívökből és lelkökből, az ő ellenségöknek földében, a kik őket fogva elvitték, és imádkozándanak hozzád az ő földöknek útja felé fordulva, a melyet adtál az ő atyáiknak, és e város felé, a melyet magadnak választottál, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:
49.
Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;
50.
És légy kegyelmes a te néped iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok előtt, a kik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok;
51.
Mert ők a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze közepéből...
Préd.1,9.
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10.
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11.
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12.
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
-
Kedves Shomer Ayin!
Áldott Testvérek-e mai alkalmunk címe, legyen mondjuk: Alef vö Táf. ( első és utolsó)
Engedj meg egy kis kiegészitést az eredeti héber szöveg alapján:
És (Jeshua) Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.
Lk 24,27
Nézzük meg közelebbről Jeshua kijelentését:
Én vagyok az Alfa és az Ómega - Alef és a Tav, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.
Jel 1,8
Én vagyok az Alfa és az Ómega - Alef és a Tav, az első és az utolsó, a kezdet és a vég".
Jel 22,13
Akkor is, ha görögül maradt ránk az eredeti, nem gondolnám, hogy Jeshua a zsidó Jánossal görögül beszélt volna.
Jeshua egyértelmüen kijelenti, hogy róla szólnak a kijelentések Mózestől a prófétákig.
Tehát „Alef és Tav”: Jeshua: את
Nézzük meg mindjárt a legelső mondatot a Bibliában:
Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.
1Móz 1,1
Héberül:
בראשׁית ברא אלהים את השׁמים ואת הארץ
Nézzük meg szószerint:
בראשׁית - bereschit - Kezdetben
בּרא - bara' - teremté
אלהים - elohim - Isten (többesszámban)
את – Alef és Tav, nem fordítható le
השׁמים - ha´schamaim - eget
ואת - v´et – és
הארץ – ha´aretz – földet
A mondat közepén van két betű (kötőszó), amit nem lehet lefordítani: את: Alef és Tav
Mivel ez a két betű nem fordítható le, nem is jelenik meg egyetlen fordításban sem.
Jeshua azonban azt mondja magáról, hogy Ő az Afef és a Tav.
Ha ezt figyelembe vesszük, akkor így szól az Ígevers:
Kezdetben teremtette Isten, (az Afef és a Tav: Jeshua) a mennyet és a földet.
1Móz 1,1
Több helyen is előfordult az Alef és a Tav – Jeshua betűpár:
"Amikor azonban meghallották az Úristen, את - Jeshua hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között."
1Móz 3,8
Emlékezzél meg a את - Jeshua nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 9. Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!
2Móz 20,8
Az „Interlineal Bible” szerint 7034-szer fordul elő a Tanachban.
-
Ez nagyszerű Testvérem. Nagyon köszönöm.
-
Mózes III. könyve 16. rész
1. És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, a kik akkor haltak meg, a mikor az Úrhoz járultak vala.
2. És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, a mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhőben jelenek meg a fedél felett.
3. Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bűnért való áldozatul, és egy kossal égőáldozatul.
4. Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen fel; szent ruhák ezek; mossa meg azért a testét vízben, és úgy öltse fel ezeket.
5. Izráel fiainak gyülekezetétől pedig vegyen át két kecskebakot bűnért való áldozatul, és egy kost egészen égőáldozatul.
6. És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért.
7. Azután vegye elő a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához,
8. És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért.
9. És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul.
10. Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.
Áldott Testvérek, e mai alkalommal-ezen Igével induljunk el, és lássuk meg ezen : " Bűnbak"-jelentését-ill. jelentőségét.
Azazelről tudjuk, hogy az Őrzők egy fő vezetője volt, és oly dolgokat tanított az embereknek ( -cserébe az asszonyokért)- melyeket az Örökkévaló nem akart az emberekkel megosztani.
(Azazel tanítása a fegyverek készítéséről szólt.) Az Örökkévaló ezért az Őrzőket... nos ahogy erről olvahatunk is az újszövetségi írásokban:
Yúd.1,6.
"És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta."
Tehát ezek az Őrzők-Azazel-el az élükön-ítéletre vannak fenntartva. Miért a neki szánt bűnbak? miért Azazel lett az Őrzők vezetője-ha az Isten mindent tud? miért engedte az Örökkévaló, hogy megtörténjenek ezek a dolgok?
Elsőként nézzük: Miért a bűnbak-mit jelent-mit jelképez?
Nos ahogy olvassuk a Tórában:
III.Mózes 16,10. Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.
Ennek több jelentése van, illetve egy erőteljes utalása is...Henok I, 10 1. Ekkor megszólalt a Magasságos, a Szentséges, és Hatalmas, szólt, és elküldte Urielt a Lámek fiához, mondván neki:
2. "Menj el Noéhoz, és az én nevemben mondd neki – rejtsd el magad – és nyilvánítsd meg számára a közeledõ véget: hogy az egész föld el lesz pusztítva, és özönvíz fog eljönni az egész földre, ami elpusztít mindent, ami azon van.
3. És ezért utasítsd õt, hogy megmenekülhessen, és az õ magja megmaradjon a világ eljövendõ nemzedékeiért".
4. És Ráfaelnek pedig azt mondta az Úr: "Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd õt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd õt.
5. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard õt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot.
6. És az ítéletnek nagy napján a tûzre lesz vetve.
7. És gyógyítsátok meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdessétek a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak.
8. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bûnt."
Tehát az utolsó mondata az Idézetnek: "
8. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bûnt."
Nos, ahogy olvastuk- Azazeltől ered minden bűn... Tehát a fogták azt a bakot-melyet a sorsvetés által erre jelöltek-ráolvasták a népben fellelhető összes bűnt, és ezt a bűnbakot a bűnökkel együtt, kiküldték a pusztába-Azazelnek.
Ezzel kifejezésre juttatták: Tiéd a bűn-tartsd is meg! azaz: Nem vállalunk közösséget a bűnnel-ill.: Nem akarunk semmit-ami tőled származik!
A Nép megszenteli magát tehát, és nyilvánvalóvá teszi: Mi Istené vagyunk!
Tudjátok Testvérek: Fontos a bűntől való elhatárolódás. Nem úgy mint manapság szokásuk azoknak-akik Istennél is szentebbek akarnak lenni, azzal hogy minden bűnt elnéznek, és még segítséget is adnak a bűnök leplezéséhez...
Gondoljuk csak el: Ha egy közösségben, agyonhallgatnak egy bűnt- azzal két fontos dolgot is elkövetnek:
1; A közösség végeredményben kijelenti: A Bűnnel értünk egyet! Hiszen a bűn takargatása-védelmbe vétele azt jelenti, hogy a bűnnel ill. a bűn elkövetőjével azonosul a közösség.
Isten rendelése az, hogy a bűt ki kell vetni! Ha ezt nem teszi a közösség-akkor az Istennel való kapcsolata meg is szakad a közösségnek. Lásd:
Mózes IV. könyve 25. rész
1.
Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival.
2.
Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit.
3.
És odaszegődék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izráel ellen.
4.
És monda az Úr Mózesnek: Vedd elő e népnek minden főemberét, és akasztasd fel őket az Úrnak fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izráeltől.
5.
Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az ő embereit, a kik odaszegődtek Bál-Peórhoz.
6.
És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az ő atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyilásánál.
7.
És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe.
8.
És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között.
9.
De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren.
10.
Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
11.
Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat Izráel fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta ő közöttök; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izráel fiait.
12.
Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség szövetségét adom ő néki.
13.
És lészen ő nála és az ő magvánál ő utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az ő Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért.
Tehát a bűn-a gonoszság felszámolása, A Szentség fenntartása a cél.
Jézus, bár gyakorolta a kegyelem adását-de minden esetben jelezte feltételként, hogy többé ne vétkezzen az illető!
Pl.:Jn 5,14
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
vagy : Jn.8,10.
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11.
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
12.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Sokan azt gondolják, hogy Jézus eltörölte a törvényt, ill. elengedte az Istennek való engedelem kritériumát... hát nyilván azok gondolják ezt-akik nagy igyekezetükben elfelejtik olvasni a Szentírást, tehát sem Ige ismeretük sem Isten ismeretük nincs...
Ezzel szemben ebben a két idézetben azt látjuk-hogy Jézus- a testi ember számára : Lehetetlen magasságba emelte a Törvény megtartás szintjét. Mondom a testi ember számára... Ehez ugyanis már- valóban újá kell születni! Ne feledjük: Ahogy azt Pál mondja :
1Kor 4,20
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
Szóval Jézus- mint Messiás- betöltötte a róla szóló próféciát-miszerint:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
Sokan erről az idézetről, mint: "3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg."
valami nagyon pozitív, valami nagyon vígasztaló jelzőt gondolnak... pedig nem igazán erről van szó!
Figyeljünk csak: "4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására."
Jézusról tudjuk, hogy amíg emberi testben járt a földön, teljes szívvel és teljes odaszánással végezte az Isten által rábízott munkát- tehát nem pislogott. És mindvégig kitartott, még a golgotán is! Tehát meg nem repedt! ( Nem adta fel)
Ebben az aspektusban tehát a sokak szerint vígasztaló kijelentés, miszerint: "3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg."
Tehát azt jelenti: A pislákolót nem oltja ki- mert elalszik az magától is, és a repedtet sem töri le-hiszen eltörik az magától is... sorsukra hagyja azokat, akik feladják a szentségüket!
Jn.5,44.
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45.
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47.
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
Mózes írása tehát... nos nem azt mondja Jézus: Énrólam "IS" írt... ha ezt mondta volna, akkor valóban bele lehetne beszélni a történetbe hogy csak egy vagy max. két igécskéről van szó...
De azt mondja - Jézus: "46.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő."
Mi volt Mózes átfogó és jellemző tanítása? Nos azt ógy nevezzük más szóval: Ha Davar! Az Ige! megint mások ezt úgy nevezik: A Törvény!!!
A Törvény nem arra adatott- hogy korlátozza az embert, hanem arra, hogy a Törvény megtartása által az ember-elkerülhesse a bűnt!
Hogy miért mondtam a két idézetre hogy bebizonyosodik hogy mekkora magasságba emelte-Jézus a törvényt?
ismételjük meg a két idézetet, hogy észre vegyünk egy roppant fontos dolgot:
Pl.:Jn 5,14
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
Jn.8,10.
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11.
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
12.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Itt már nem egyszerűen a bűnról beszél már Jézus-hanem a vétekről!
A Vétek szó- lefedi a Véletlenül vagy tudatlanságból eredő bűnöket. Tehát már nem elég a nyilvánvaló bűnök elhagyása ( !!!)- hanem már tanulás és állandó önfegyelem által való vigyázás a cél!
Ahogy egyébbként pál is mondja: Fil.4,6.
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7.
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8.
Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9.
A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
Lenne itt még valami... Talán emlékeztek, hogy az elején felmerült mégegy kérdés Azazellel kapcsolatosan: " miért Azazel lett az Őrzők vezetője-ha az Isten mindent tud? miért engedte az Örökkévaló, hogy megtörténjenek ezek a dolgok?"
Érdekes lehet talán, ha Azazel nevének jelentését megtudjuk: Ha leírjuk ezt a nevet héberül, akkor azt kapjuk: Ajin- Zajin-Lámed, tehát: Azel. Jelentése: Elválik - elmegy... Ha ezt a szó miatt megkettőzzük, úgymint: Azalzel, akkor a jelentése: Véglgesen elszakad- véglegesen elválik.
Ez pedig vonatkozik egyszer az így nevezett angyalra is- hiszen szándékosan szakította el magát az Istentől, átok alatt kötelezte magát a végleges elszakadásra, szándékosan ment- Isten rendelése ellen.
De vonatkozásában utal miránk is, hiszen ( és ez lenne a cél) Véglegesen elválunk- elszakadunk a bűnöktől-hogy kizárólag Istené lehessünk!
Tehát a sokszor felbukkanó kérdés-amit gyakorta hallunk: Miért van ez meg az- HA ISTEN MINDENT TUD???
Nos a válasz: ISTEN - MINDENT TUD!!!
Tehát a bűnbak-Azazelhez küldése, olyan mint a jegyajándék vissza adása. Hiszen a bűnnel jegyezte el az embert.
Helyette az Igazságot fogadjuk magunkhoz-ahogy a Prófétánál mondja: Hós 2,18
És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
19.
Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
-
Jn.4,19.
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20.
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Áldott Testvérek. Jézus és a Somroni asszony beszélgetése-egyben tanítás is számunkra, sőt (!!!) Egy-a mai napra vonatkozó-figyelmeztető jellegű üzenetet is hordoz.
A mai napon is sokaktól hallani a következőket: " nekem így tanították..." vagy: " Már a nagyszüleim is így tették..."
Sokak számára, szinte sokkoló ezzel szemben az Igazság! Hiszen Jézus és a Somroni asszony beszélgetésének a folytatása a következőképpen folytatódik:
JN.4,25.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
Szóval az emberek-különböző okokból várták-várják a Messiást... a Maiak is valami egészen mást várnak a Messiástól, mint amiért küldetett-adatott... A Messiás, a róla szóló prófécia szerint azonban TANÍT!
Lássuk ezt a Messiási Próféciát: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
Ahogyan rég volt- pontosan úgy van ma is. Az emberek túlnyomó többsége-nem akar tanulni. Vagy azért, mert az macerás, és számukra éppen elég hogy valaki elmondja nekik a tutit... vagy azért, mert egyszerűen
rangon aluli nekik elismerni, hogy tanulásra van szükségük... ( hova is lenne az egzisztenciája vagy mi?!)
Bizony sokak tesznek úgy-mintha mindent tudnának... mégha nincs is semmijük-mégis úgy tesznek mintha lenne...A Keresztény gyülekezetek berkein belül, mindenki vallja: "Én ismerem az Istent!"
És egyben ez az akadály, amit önmaguk ellen emelnek. Jézus azt mondja az asszonynak:
Jn.4,22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
Az emberek tehát önmaguk ellen dolgoznak a tévtanokkal és képzelgéseikkel... Ma már ott tartunk, hogy sokan vélekednek az szerint: "aki nem tartozik valamely felekezethez-az nem lehet az Isten egyházában sem...
Ezek közül nem is kevesen úgy: " Aki nem tartozik a mi gyülinkhez-az nem lehet testvér!"
Jézus pedig azt mondja: Luk.9,49.
Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk.
50.
És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
Ennek a somroni asszonynak egyenesen elmondja: "Jn.4,21.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Egyáltalán: Elsőként tisztázandó lenne, miről beszél az asszony- és mire utal a zsidók felől... ezen a hegyen-azon a hegyen...
V.Mózes 11,26.
Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot!
27.
Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek;
28.
Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek.
29.
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén.
30.
Nemde azok túl vannak a Jordánon, a napnyugoti út megett, a Kananeusok földén, a kik a síkságon laknak Gilgálnak átellenében, a Móré tölgyei mellett?!
31.
Mert ti átmentek a Jordánon, hogy bemenvén bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek. Ha bírni fogjátok azt, és lakni fogtok abban:
32.
Vigyázzatok, hogy mind e rendelések és végzések szerint cselekedjetek, a melyeket én ma adok ti előtökbe.
Namost, amit nem árthat talán tudni: Somron-ahonnan ez az asszony származik, egy völgyben terül el... És véletlenül pontosan a HAr Ébál, vö ha- Har Gerizim közti völgyben... Ezért mondta azt az asszony, illetve ezért
gondolkodtak ez szerint a Somroniak: Jn.4,20.
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
Namost hogy miért mondja hogy a Zsidók szerint pedig Yerusálemben kell imádkozni?
V.Mózes 12, 13. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14. Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Namost ez a hely pedig az egykori Mória hegyén-azóta: Yerusálem-ben volt...
Ezzel szemben mit is mond Jézus? Jn.4,21.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
Elsőként jelzi tehát: Ezt azért jobban tudjuk! Ne szaldgáljatok ide vagy oda-inkább tanuljatok!
Majd a Róla szóló próféciának megfelelően, azaz: " A Törvényt Igazán jelenti meg" ( Ésa 42 )
Tehát az Igazán megjelentett Törvényre való utalás: Jn.4,23.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
Ugyanis a Legfőbb parancsolat így szól:
V.Mózes 6, 4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
Az hogy az Istenhez tartozunk, nem egy helyhez van kötve! Nem egyetlen helyen kell bizonyítani azt hogy az Istent szeretjük és neki engedelmeskedünk. Az egész életünknek Istentiszteletnek kell lennie-függetlenül attól, hogy hol élünk!
Az hogy volt egy hely ( béjt hamikdás) melyet kiválasztott az Örökkévaló, az nem azt jelentette hogy csak ott Imádhatták az Istent az akkoriak, hanem azt jelentette, hogy volt egy hely, ahova elvárta alaklom szerint az Övéit!
Tehát Jézus és az Asszony beszélgetésének konklúziója tehát: Ismerjétek meg az Istent-meg kell ismerni az Istent, hogy senki ne tévelyegjen! gyakorta szokás a hívők táborában hallani egy-egy ballépés elkövetésével kapcsolatban:
" A Tudatlanság idejét-elnézi az Isten!" és ezt alaklmazzák sokan-mind a maguk-mindpedig mások védelmében.
De még ezt is Hamisan idézik-hamisan hangoztatják... Az Ige így szól: Apcsel 17,24.
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25.
Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26.
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27.
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Pontosan arról szól Pál-hogy az Istent meg kell ismerni és Igaz módon kell Őt-az Ő szabályai szerint követni és Imádni.
Még a kiragadott Ige is egészen másként hangzik- ha ismerjük az Ige környezetét:
"30. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek..."
Stimm... " Megtérés"... És ezennel elérkeztünk, a talán a leg fontosabb tételhez. Sokan az szerint vélekednek, hogy a megtérés az, amikor bepárásodott szemekkel-egy ájtatos pillantban, esetleg mások inspirációjára ( ez mindegy)
elmondjuk a megtérők imáját. ( Nem mintha lenne erre példa a bibli tanai között...) ( nem a betérésről szólok-hanem a megtérők imájáról)
De a megtérés az nem ez! Megtérni-egészen pontosan a szó: "Tecsúvá" azaz: Vissza térni- az egészen más. Ugye "világi és testi emberként- eddig arccal voltam a bűnnek és háttal az Istennek... mostantól azonban: Arccal Isten felé fordulok és hátat fordítok a világnak.
Hogy ez Ige szerű-e?
Hát lássuk meg: János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Tehát az Ige befogadása által van az újá születés... Ez maga a megtérés is Testvérek, hiszen hogyan tisztelhetnénk az Istent Igaz módon- ha nem tudjuk hogyan kell? Hogyan közeledhetnénk az Istenhez, ha nem tudjuk az utat-mely Hozzá vezet?
Hogyan tehetnénk a kedve szerint, ha nem tudjuk mit szeret-mit gyűlöl, és mit vár tőlünk???
Ezt pontosan megfogalmazták az egykoriak is. ( Számunkra) Hiszen tudjuk ugye?
Róma 15,4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Tehát a régiek: V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
-
Zsoltárok könyve 111. rész
1.
Dícsérjétek az Urat.
Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben.
2.
Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.
3.
Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.
4.
Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.
5.
Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké.
6.
Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nékik adván a pogányok örökségét.
7.
Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes.
8.
Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak.
9.
Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve.
10.
A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.
Áldott Testvérek, e mai alkalommal a szabad akaratról beszélünk. A hívők közötti beszélgetésekben-gyakorta elhangzik a szabad akarat, a szabad választás-mint valami "mentség".
Valójában a Szabad akarat a szabad választás, az életünk - sőt- a sorsunk mérlege. A Szabad választás-több mint amit arról gondolnak némelyek oly öntelt módon.
Amikor azt mondogadják: " Dönthetek így"; meg" választhatom azt"... A Választás a jó és a rossz között, valójában Isten kegyelme az ember felé.
A Testi ember nem képes választani, hiszen nincs választási lehetősége. AZ Istentől el idegenedett ember, nem képes különbséget tenni az Igaz-Isten szerinti cselekedet és a bűnös cselekedet között.
Ahogy a Prófétánál mondja is:
Jer 13,23
Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.
Azt mondtam ugye a szabad választásról, hogy az valójában a sorsunk mérlege. Nos ahogy olvastuk is a Zsoltárban: Zsolt.111,10.
A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.
Ez körülbelül azt jelenti: A Szabad választás ad lehetőséget a Jó választására! Aki a Jót- az Isten szerinti-t választja, annak jutalma van Istentől.
Ahogy erről Pál is beszél: Gal.6, 7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
9. A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
10. Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
Tehát a szabad választás lehetősége-Valójában Isten kegyelme.A SZabad választás alapja az, hogy az Isten közölte velünk az Ő tanítását, Megmondta mit szeret-mit gyűlöl, elmondta a tanításaiban, hogy mit vár tőlünk.
De mint mondtam, ez csupán lehetőség! Rajtunk áll, hogy az Istentől tanultak alapján, hogyan döntünk? Választjuk a jót, az Igazat; avagy hagyjuk hogy a berögződött-gonosz és önző testi tanácsok vezessenek az orrunknál fogva?!
Az, hogy valaki tudja az Igazságot, még nem minden! Ez az Alap a választáshoz-és csupán lehetőséget ad. Viszont az elvárás is nagyobb.
Ahogy Jézus mondja is: Luk.12,47.
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
48.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
Mindez azért, mert: Ha tudta-miért nem cselekedte? Tehát: Kell a tudás! De a tudás-önmagában nem elég... kell az az szerint való cselekedet.
Vigyáznunk kell arra is, hogy mit beszélünk! Mert sokan vannak, akik hivalkodnak az ismeretükkel... Sokan vannak akik a tudásukat többnek mutatják, mint amennyi valójában. Vigyázat ez roppant veszélyes, mert Jézus nem vitatkozik senkivel!
Jn.9,39.
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Jézus nem mondta nekeik: " Lehet hogy van ismereted, de nem érted mégsem"... Jézus azt mondta: Ha te tudod-akkor ezek szerint szándékosan nem az szerint élsz!
Vannak akik az szerint gondolkodnak, "ha nincs megfelelő tudásom, akkor nem leszek számonkérve sem..." Ám a helyzet az, hogy a tudást-mindenki számára-elérhetővé tette az Isten, és az szerint is vizsgál bennünket.
Ha valaki nem akar tanulni, akkor tehát megveti az Isten beszédét... és innen márt tudjuk is a történet folytatását: 1Sám 15,23
Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
És ettől a ponttól kezdve, beszélhetünk az életünk következményéről, a vetés-aratás törvényéről. Ugye ismételjük fel erről pál tanítását: Gal.6,7.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
" Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet"...
VAn is erről egy másik zsoltár: Zsoltárok könyve 109. rész
1.
Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár.
Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2.
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3.
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4.
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
6.
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
7.
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8.
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9.
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10.
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11.
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12.
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13.
Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14.
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
15.
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16.
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17.
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19.
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát...
Azt mondja: 7.
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Sokan az szerint gondolkodnak, hogy a gonoszt az Isten megbünteti... Valójában a gonosz a saját választása szerint arat! Pál szerint: GAl.6,7 amit vet az ember-azt aratja is.
Aki ugye az Isten tanácsát választja, annak jutalma van Istentől. V.Mózes 6,24.
És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25.
És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.
Figyeljetek csak: egy érdekességet szeretnék mutatni: V.Mózes 6,24..." hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon."
Meddig tartson meg? a vége nincs meghatározva!!! Tehát itt elhangzik a végtelenség jelzője! "Örökké" Pont mint a teremtés idején: Az Isten amikor az embert teremtette, nem határozott az élete végéről-tehát nem tervezett véges életet az embernek. és most megint:
V.Mózes 6,24..." hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon."
namost ugye aki nem az Isten tanácsa szerint választ... nos ugye egyiptomnak volt egy királya... sokan vannak értetlenségben az felől, hogy miért büntette ezt a fáraót az Isten, ha nem volt választása.
Sőt: Voltak, akik erre a példára építették fel, a predesztinácó elméletét. Azt olvassuk a Tórában, hogy bár az Isten-elküldte hozzá-Mózest, de mindannyiszor meg is keményítette a fáraó szívét, hogy megbüntethesse. De ez így nem teljesen igaz.
Mert azt is olvashatjuk a tórában, hogy ez a fáraó-iszonyatos döntésket hozott az uralkodása során...
A Zsoltárban pedig azt olvassuk: Zsolt.109,8.
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9.
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10.
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11.
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12.
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13.
Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14.
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
15.
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16.
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17.
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19.
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát...
Ugyanis Testvérek, ez a fáraó-mindíg és következetesen a gonoszt választotta... amit vetett tehát-azt le is aratta. sok embert-sőt: Gyermeket ölt-ezért sok embert-sőt: gyermeket veszített... Rabszolga munkával sanyargatta az Isten népét-ezért szépen ki is lett fosztva!
Egy napon-mindent elveszített, amit a gonoszságával szerzett.
Tehát a szabad akarat-a szabad választás lehetősége... Ahoz hogy az ember-szabadon választhasson-kell a tudás! Kell hogy ismerete legyen arról: Mi a jó, és mi a rossz?
De ha megvan a tudás- az ismeret, akkor már számadásunk is van! Ez a számadás pedig, az életünkben-e tudás alapján meg hozott döntéseink szerint lesz.
-
Ézsaiás 45,22.
Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!
23.
Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
Áldott Testvérek. Mint már említést nyert közöttünk-az Isten Igéjének minden egyes szava-hihetetlen mélységeket mutat fel. Figyeljük meg, hogy az imént olvasott Igerész, mire utal és hova vezet bennünket?
Mindenek előtt megjegyezném, hogy ez az Igerész az eredeti Héber-Magyar fordításban így hangzik:
Yesájá 45,23. Magamra esküdtem, igazság jött ki számból, ige, mely vissza nem tér: hogy előttem fog meghajolni minden térd, rám fog esküdni minden nyelv.
Tehát nem "egy(!!!) szó - egy(!!!) Ige-hanem Összességében: SZÓ-IGE!!!
Mely hihetetlen mélység-mely lélegzet elállító csoda...
Figyeljünk: Tehát egyszerűen: " Az Igét adta az Örökkévaló-mely vissza nem vonható, és az Ige a biztosíték arra nézve, hogy az Örökkévaló lesz a teremtményei számára az első-mindenek felett.
János evangéliumában ezt olvassuk:
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Johann mindjárt azzal a bizonyos Igével kezdi a mondandóját: "1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. "
Első mondatának a végén kijelenti: Isten és az Ige - egy! Ez nagyjából annyit tesz: Egyik nincs a másik nélkül! Ezt ugye Jézus is megerősíti:
Jn 10,30 Én és az Atya egy vagyunk.
Ez jelenti azt-hogy az Atya kijelölte az egyetlen és kizárólagos hozzá vezető utat. Erről is bizonyságot tesz Jézus: Jn.14,6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
De kezdjük az eljén... azon a ponton, ahova János utal az evangéliumának első soraival, tehát a Kezdeteknél.
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn...
A harmadik versben olvassuk az Istenből származó Igét: " ... És Monda Isten ..."Tehát Isten az Ő Szavára-Igéjére teremtett mindeneket, a továbbiakban látjuk, hogy Isten, minden teremtényének, az Ige által határozta meg az életének cselekményeit.
Az is látható, hogy nem rendelkezik ezen a ponton az Örökkévaló a teremtményei életének a végéről... Tehát tudható, hogy maga az Ige követése az Élet!
Jézus is beszélt erről: Jn.12,49.
Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
50.
És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.
( ...gondolom a Jn.12,50-lelombozó azok számára, akik az szerint gondolkodnak, hogy Jézus eltörölte az Atya rendeleteit és más rendeletek alkalmazásával-Üdvre vezet mindenkit....)
Most nézzük tovább a történetünket. Ugye az Ézsaiás 45, 23-al indultunk el-nevezetesen: "23. Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!"
Majd a János evangéliumában láttuk meg a pontosabb utalást erről az Igéről-mely Istentől adatott éspedig a vezetésre. ( megjegyzem: Ezért nevezzük Yessuát-Jézust: " Ha Massiách-nak-azaz Felkentnek, amiről természetesen Ő is beszél:
Példabeszédek könyve 8,22.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28.
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Ugye látható is, hogy az Ő követését kritériumként határozza meg, illetve a tőle való ( Tehát az Isten Igéjétől) való elválasztódást, a kárhozat útjaként írja le...
Tehát mégegyszer a 23-as versben olvassuk: 23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Felkent-tehát Massiach. azaz: Yessua hamassiach-azaz: Jézus a Krisztus-ugyanez magyarul: Szabadító a Felkent.
Azaz ugyan az szabadít meg-akinek követése által nem kerülhettünk volna bajba!
Lássunk erre egy történetet a bibliából, mely előjelül adatott: IV.Mózes 21,4.
És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6.
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7.
Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8.
És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
Tehát ez magyarul: Elhagytátok-megtagadtátok-meg útáltátok, de ha ezek után még, menekedni akartok-Hozzá menjetek, mert az Ő követése a kizárólagos lehetőség számotokra!
Ez van annyira fontos sőt: Precedens értékű tan, hogy Maga Jézus is felemlítette-hogy ilymódon eszméljenek az emberek:
János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8.
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9.
Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10.
Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11.
Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12.
Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13.
És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14.
És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15.
Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18.
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19.
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20.
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21.
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Tehát a visszautalás a Mózesi történetre: Jn.3,14.
És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
Ugye tehát a történet szerint, az emberek megútálták az Isten Igéjének követését, és ezután meg is tagadták: IV:Mózes 21,4.
És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5.
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
Ezután jött a halál, pont ahogy ezt a példabeszédek könyvében olvastuk: Pldb. 8,36.De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Na ezt azért az emberek inkább szerették volna elkerülni, de az Örökkévaló a menekedés egyetlen lehetőségeként-Ugyancsak az Igéjét adta: IV.Mózes 21,8.És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
Tehát az Induló Igénkhez visszatérve, miszerint: Ézsaiás 45,23.Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
Már értjük is, hogy aki Követi Jézust-az az Isten Igéjének engedelmeskedik!; Aki nem akar engedni az Istennek, az pedig megtagadja Jézust!!!
Hogy ezt nem mondta Jézus??? Dehogynem:Jn.14,19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Most végezetül, szertnék mutatni még valamit. Bizonyára észrevettétek, hogy a B'resit könyvének első fejezetét, a 7-es versig idéztem...
I Mózes 1, 6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
Tehát van egy elválasztás ugye, mely által elválasztja az Isten a Sámáyin-t ( Felső vizek-Menny) a Máyin-tól ( alsó víz-víz-föld.)
Majd picit később mondja Isten: I Mózes 1,26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon...
Isten képére és hasonlatosságára lett az ember tehát... fej-törzs-végtagok... arc....stb... gyakorta ámuldozok azon, hogy a hívők-akik állítólag lélek szerint születtek-mennyire röghöz kötötten gondolkodnak. Mennyire testi a gondolatviláguk.
Pedig már Pál mondja: Gal 5,25 Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
Nem a halmazállapotunk az aminek Istenhez kell hasonlítania, hanem az értékrend-amit képviselünk. Hisz erre lettünk termtve!
Ézsaiásban olvastuk: Ézsaiás 45,23. Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
Figyeljünk csak: "Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér..."
Igazság származik Isten szájából!!!
Mely Örök és múlhatatlan!!!
EZért mondja: 5Móz 16,20 Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
Isten adja az Igazságot-az ember követi az Igazságot! Tehát az Életünk- Isten hasonlatossága! ( ha így van)
Bár az élettér más, mert el lett választva a Menny a földtől... de hova is vezet ez? Ézsaiás 45,23.
Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
24.
Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.
25.
Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!
A végeredmény az, hogy az ember-Istenre utaló-Istent felmutató-Istent képviselő életmódja által, a föld-a Mennyei hasonmásává válik.
Hogy ez újszerű kijelentés lenne? Hogy ez csak az én ötletelésem lenne??? Jézus nem erre tanított bennünket az elejétől?
Lukács Evangyélioma 11. rész
1.
És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait.
2.
Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is...
-
Ézsaiás 45,
18.
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
19.
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
Áldott Testvérek. Az elmúlt alkalommal már érintettük ezt az Igét, de jelentésében és mondanivalójában annyira fontos ez az Ige, hogy a mai alkalommal visszatérünk hozzá-és ebből kiindulóan haladunk tovább.
Valójában ezen Ige olvasásakor azt érezteti velünk az Isten, hogy Ő nem megtalálhatatlan, nem észlelhetetlen... Ahogy erről Pál is beszél:
Apcsel 17,22.
Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.
23.
Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
24.
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25.
Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26.
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27.
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Ha és amennyiben, az Ézsaiás 45-eddig olvasott részének folytatását is megfigyeljük-megláthatjuk hogy Pál-az Atheniaknak, valójában az Észaiás 45 alapján hirdeti az egy Igaz Istent, és a hozzá való megtérés
lehetősségét és fontosságát.
Tehát nézzük: Ésa 45,18.
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
19.
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
20.
Gyűljetek egybe és jőjjetek elő, közelegjetek mind, a kik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem tart!
21.
Jelentsétek meg és hozzátok elő, sőt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtől fogva és jelenté meg előre? Vajjon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.
22.
Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!
23.
Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!
24.
Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.
25.
Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!
Lássuk a legfontosabb kulcs szavakat: Ésa 45,18.
Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!
vs.
Apcsel 17,26.
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait...
Ésa 45,19.
Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.
vs
Apcsel 17,27.
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.
...
És bár a két Igeszakasz, a mondanivalójában azonos,Hiszen az Isten keresését, és a megtérés fontosságát emeli ki, mindkét Igeszakasz szerint: Nem lehetetlen vállakozásról van szó, ám van benne egy furcsa mondat, ami a ma esti Igehirdetésnek,
ajtót nyit: Ézsaiás 45,25.
Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!
Hogy ez a mondat-valóban furcsa-e? Nos valójában azok számára akik értik-teljesen érthető és következetes! Azok számára akik nem is gondolkodtak ezen mondat értelmén és jelentésén-azonban zavaros... talán éppen ezért sikerült félre érteniük.
Bár a többi igeversben az "egész földkerekség"-ről szól-azaz az emberiségről, itt minthogy Izráélt említi-megigazulást említ... sokan az szerint gondolkodtak régen-és ezt örökítették át azóta is, hogy a parancsolatok, a számonkérés félelme csak a zsidóknak szól
míg a jó ígéretei Istennek a nemzeteké...
Nos mint mondtam: Nem erről van szó-hanem egy sokkal több-sokkal mélyebb-sokkal csodálatosabb dologról. Arról hogy Isten-minden egyes embert egyformán szeret!
Minden ember egyformán fontos számára-függetlenül az illető nemzetétől-társadalmi pozíciójától...stb.
Azoknak az embereknek az összessége-akik az Ő szabályai szerint járnak-az Ő népévé lesznek.
Éppen ellenkezőleg, mint ahogy azt a kereszténységben sokan gondolják, hogy a közösség szenteli meg az egyént. valójában az egyének szentége-szenteli meg a közösséget. Ezért nem szabad más szabályok szerint járót befogadni, ezért nem szabad a bűnt, magunk között megtűrni, ezért nem szabad
az egyéni szentégből engedni-mert az kihatűssal van a közösségre is. Az EGyiptomból kivonulók számára-ezért volt minden elkövetett bűn megtorlása oly súlyos és végzetes.Hiszen a közösség, éppen a leg sebezhetőbb állapotában szakadhatott volna el Istentől, ha megtűrik a bűnt a soraikban.
Valójában az történt, hogy amikor a soraik közt-felütötte a fejét a bűn, akár a lázadás-akár a bálványimádás-akár az engedetlenség... a súlyos ítélet végrehajtása által az lett kijelentve, hogy a bűnt nem tűri meg a nép-hanem Istent és az Istennel való közösséget választották.
A mai napokban is ugyan ennyire fontos (lenne) ez a szabály és éppen ezért. Ezen súlyos ítélet végrehajtására adatott mára, a kizárás.
Korinthusbeliekhez írt I. levél 5. rész
1.
Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye.
2.
És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte.
3.
Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte,
4.
Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával
5.
Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.
6.
Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja.
7.
Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.
8.
Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.
9.
Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok.
10.
De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.
11.
Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek.
12.
Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet?
13.
A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.
Valójában ez a fajta kizárás, a halálos ítélet végrehajtásának a mai formája. Még egy példa ennek folytonosságára:
II.Kor.13,7.
Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk.
8.
Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.
9.
Mert örvendünk, ha mi erőtelenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért.
10.
Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra.
Ugye azt olvastuk: "ama hatalom"... mely hatalom?
Mt 18,18
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
Megkötés= befogadás; megoldás= kizárás. ám ennél azért többet jelent, csak a terjedelem miatt egyszerűsítettem.
Ha tehát az emberek az Isten szabályait követik és az Isten tanítása szerint élnek, a jellemzőjük tehát: Egy Isten, egy szabály, egy cél. Egy néppé-nevezetesen: Isten népévé válnak.
Ez nagyjából annyit tesz, ha a nemzetekbeli, megtér az Egy igaz Istenhez, tehát: Ábrahám Yichák vö Yakov Istenéhez, ugyanakkor be is oltatik Isten népébe!
Hogy ez mennyire fontos sorrend? Rendkívül fontos! Olyannyira fontos, hogy a Test szerint Izraelita, ha nem követi az Istent, kizáratik a néppből.
Ahogy ezt Pál is mondja:
Róma 2,17.
Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.
18.
És ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni azok között, a melyek különböznek attól, mivelhogy a törvényből megtaníttattál;
19.
És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága,
20.
A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját.
21.
A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?
22.
A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é?
23.
Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?
24.
Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva.
25.
Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.
26.
Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki?
27.
És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, a ki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy.
28.
Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van:
29.
Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.
Valójában azonban, ezen alap tény kritériumára, mármint hogy az egyén szentsége szenteli meg a közösséget és nem fordítva, hogy az Isten számára minden egyes ember-egyformán fontos, hogy az egyének szentsége határozza meg az együvé tartozást és nem a földrajz...
kell-e több; kell-e szemléletesebb; kellhet-e kézenfekvőbb vagy konkrétabb bizonyíték annál, ahogyan az Isten kijelenti magát, ahogy az Isten megszólítja az embert?!
Mózes II. könyve 20. rész
1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. ...
Egyes szám-második személy! TE!!! És az egész törvény, ezen megszólításban adatott az Istentől-azok számára akik Őt keresték...Hiszen a nép-minden egyes tagja-egy emberkéntés egyénenként kereste az Isten, és nem a közösség-hanem az egyén számára kérte a járható Utat:
V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Hogy mely rendelések; mely végzések megtartása ez az Út?
Isten ezen szabályok-végzések-rendelések megtartására-szintén egyes szám-második személyben beszél, azaz: TE!!!
S'má Yisráél:
Mózes II. könyve 20. rész
1. És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
13. Ne ölj.
14. Ne paráználkodjál.
15. Ne lopj.
16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
vö imru: Ámén!
-
I.Mózes 1, 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Áldott Testvérek. Amint az Igében olvassuk-az Örökkévaló-miután bevégezte a föld (Ádámá) teremtését, megalkotta az embert a Maga képére és hasonlatosságára. Ez a tény-hogy a Maga képére és hasonlatosságára alkotta az embert, nem a fizikai jellemzőket fedi-
hanem sokkal inkább a lelki hozzáállást, az értékrendet, a jó és igaz dolgok értékének megőrzését. Az Örökkévaló-tehát az emberre bízta a földi teremtményeinek őrzését, gondviselését.
Ez magában foglalja a rend-az Isten által felállított rend (Szidra) megvigyázását-fenntartását.
Az Örökkévaló, amikor teremtette a földet-azzal egyidőben teremtette a Mennyet is.
Mózes I. könyve 2. rész 1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
De nemcsak a teremtés ideje azonos a két élettér teremtésében-hanem a rend is! Amikor az Örökkévaló, megadja Mózesnek a szuka (sátor) építésének illetve a berendezéseinek-el rendezésének instrukcióit-azt mondta Mózesnek:
II.Mózes 25,40. Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.
Tehát a földi rend- a mennyei képmása. Ugyan az a rend-ugyan az a tartalom, hogy akár az Égi-akár a Földi: Istent mutassa fel-Istent dicsőítse-Istent magasztalja.
I.Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
Isten volt az tehát, aki mindeneket teremtett és minden munkája elvégzésének végén, megalkotta az embert, és a készbe ültette, hogy amit alkotott az Isten-azt őrizze meg, ilymódon gondoskodott a földi rend fenntartásáról.
( van egy régi szatírikus-felemlítés, miszerint egyszer egy ember felnéz az égre és így szól: Istenem... a földön a sok nyomor...az emberek éheznek, mint például a szomszédom;nélkülözniük kell...miért nem teszel valamit?
Mire az Isten így szól: Már tettem gyermekem... Megalkottalak téged!) Mert az embert az Örökkévaló a következőképpen alkotta meg: I.Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Nem a test volt a fontos a teremtés kezdetén-hanem a lélek! A tartalom és nem a forma! A teremtés rendjére nézve tehát az embernek a test-csupán eszközül adatott, hogy végezhesse az Örökkévalótól rábízottakat.
A Héber gondolkodás szerint, az Istenfelé való szolgálatnak háromféle módozata ismert.
1; A Kanaánita szolga. Akik ebbe a csoportba tartoznak, jellemzően az Istentől való félelem miatt végzik a feladataikat. Rájuk a félelem és a kényszer a jellemző. Ezek azok, akiknek a szolgálat a "muszáj-t" meg a "kénytelenséget" jelenti.
Ha nem lenne a félelmük, ha nem érzenék az Istentől való fenyegetettséget-azonnal elhagynák a feladataik végzését. Ezek azok, akik hajlamosak a lázadásra is.
Mózes IV. könyve 20. rész
1.
És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.
2.
De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
3.
És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
4.
És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5.
És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!
( így se jó-úgy se jó...ezt sem szabad-azt sem szabad...)
A Második szolgálati hozzáállás, a Héber inas.
Ezeket már nem a félelem ösztökéli a feladatvégzésre, hanem az érzemi vonzalom! Számukra a feladatvégzés ( a szolgálat) nem a muszáj kategória, és számukra az, nem is megterhelő. Hiszen a Tóra is tiltja, hogy az inassal megalázó, vagy megterhelő munkát végeztessünk.
Ezért a maga munkáját sem érzi alantasnak vagy megterhelőnek. Ám a héber inasok kategóriájába tartazók azok, akik csak azt a feladatot végzik el, amit közvetlenül eléjük ad az Örökkévaló. Ők egy lépést sem tesznek azért, hogy esetleg bővíthessék az elvégzendő és egyben el is végzett feladatok sorát.
Jézus-rájuk nézve mondta: Mt 5,41
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
ill.:Lk 17,10
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Ha rendet tudsz tartani-önmagadban-akkor tarts rendet a családodban is; ha rendet tudsz tartani a családodban-tarts rendet a környezetedben is... ha az udvarodat rendben tartod-hagyod hogy a kapud előtt szemétlerakat legyen? És a magatartásoddal-az Isten által adatott rend és Igazság megélésével felmutatod az Istent, ezzel terjesztve Isten dicsőségét a világon-
melyet Ő alkotott. Mi mind várjuk az Isten országának eljöttét... Jézus mondja: Luk.17,20.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Ha bennünk van-akkor mutassuk is fel! A Teremtés rendje ismét: Első a láthatatlan, és abból a látható! Első a lelki-de abból ered a kivetülés-tehát abban manifesztálódik a cselekedet!
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2.
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3.
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Az Apostol mondja: Jak.2, 14. Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit?
15. Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,
16. És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?
17. Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
18. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
19. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
20. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?
21. Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
22. Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
23. És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.
24. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
25. Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?
26. Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.
Az ember hitre jut-Isten kegyelméből, és elkezd az Úr szabályai szerint élni... aztán azt mondja: Dekár hogy mások a környezetemben nem látják-amit én látok... Dekár hogy mások-máshol nem az Örökkévaló szerint élnek. De azért hogy úgy legyen-nem tesz semmit... Ez a problema a -
" héber inasokkal...."
A Harmadik csoport pedig a Héber szolgáló lány. Ezek azok, akiket az Uruk iránti rajongás jellemez. Ők azok, akik nem kímélik magukat azért, hogy maradéktalanul és mindent és plusz feladatot is elvégezzenek az Uruk örömére.
Ők azok, akik nem a szemnek szolgálnak-hanem lélek szerint.Ha te rendelsz egy csomagot, vagy egy valamijen portékát-a kibontásnál, mindíg izgalom lesz úrrá rajtad, hogy van-e valami meglepi is a csomagban... egy kis plusz...egy kis ajándék... egy kis figyelmesség...?
És Te a te Urad felé???
Istennek szolgálunk és Istenért! Az emberek irányában végzett szolgálatban is az Istent szolgáljuk, és neki szerzünk dicsőséget! Átérezzük ezt?
-
Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Áldott Testvérek. Jézus ígéretét-hogy velünk van és velünk marad- gyakorta emlegetik a hívők, bár nem biztos hogy értik, minek a következménye ez az ígéret. Mert bizony az-hogy Jézus Velünk legyen-kritériumhoz van kötve.
Isten eleitől fogva ígérte, hogy velünk közöttünk vesz lakozást, bár azt sem rejtette véka alá, hogy ez mikor és miben fog megnyilvánulni.
Mózes II. könyve 19. rész
1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
8. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
9. És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
10. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
11. És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
12. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
13. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
14. Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
15. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
16. És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
17. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
18. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
19. És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
20. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
22. És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
23. Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
24. De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
25. Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
Egy érdekes része a Tórának-ami a mai kérdésünk tekintetében-magában hordozza a választ. Mózest az Örökkévaló-magához rendeli, előre jelzi hogy leszáll a nép szeme láttára a Szinájra, de egyben Óva inti a népet, hogy nehogy közeledni merjenek hozzá-mert azt a nép nem élné túl.
Van tehát egy ígéret az Isten részéről, hogy a népet a sajátjának fogja tekinteni, de ne igyekezzen hozzá se a nép, sem a papok...( miért?) és van az, hogy ugyanakkor Mózes vö Áron felmehetnek az Úrhoz-következmények nélkül...
Mi az, ami itt hiányzott ahoz hogy a nép-Istenhez siethessen-de -Jézus esetében meglett? Hogy ezt megértsük-figyeljük meg a kivételt-Mózes esetét.
Mi az, amit Mózesről tudunk? Mi az, ami Mózest ebben a helyzetben kivételes szintre emelt? Vegyük tehát ezt-vizsgálatunk alapjául:
Mózesről tudjuk, hogy a kezdeti huza-vona után, amikor próbált kibújni az Isten általi megbizatás alól- ( II.Mózes 3,1- II Mózes 4-10-ig.)
De egyenlőre ne is siessünk tovább ennél a pontnál. Gondoljuk végig ezt az esetet, hiszen ezen esetről vélekedik sok hívő-nem egészen pozitív előjellel-Mózesről.
Tehát a huza-vona...
Mózes II. könyve 3. rész
1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
Első felvonás- a Színen az Isten és az ember. Szólítja az Isten - Mózest, mire Mózes válasza: " Imhol vagyok!" Mint bármely hívő az Istennel való-első találkozás esetén... Itt vagyok Uram! Bármit megteszek neked-akármit is kérj! Az első tűz-az a Bizonyos "első tűz"
Az ember mennyi ígéretet tesz az Istennek az első találkozás alkalmával... jó leszek; megváltozom; nem teszek többé rosszat; mindenben engedelmeskedek neked...stb.
Aztán jönnek a kifogások-meg a nyafogások... Kér valamit az Isten, és máris mennyi kifogást találunk azért, hogy ne kelljen megtenni amit kér. (Azután az ilyenek koalícióba lépnek, és megszavazzák azt, hogy Isten nem is kér semmit...)
Na lássuk ezt Mózes esetében: II.Mózes 3, 13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
Ez a kezdeti kifogás-minden hívő esetében: Nem is ismerlek uram-kicsi vagyok és jelentéktelen... azok többet tudnak Rólad-mint én... hiteletelen vagyok előttük.
Sokan vannak a hívők között, akik megrekednek ezen a ponton, és nem is lehet kirobbantani őket erről az álláspontról. Valójában ezek azok, akik minden erejükkel azon vannak, hogy ne is tudjanak semmit az Istenről, nehogy lekelljen mondaniuk ezen védekezési lehetőségükről...
Második kifogás:
Mózes II. könyve 4. rész
1. Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
Az emberek gonoszkodni fognak velem... nem hallgatnak "MAJD" rám. még az sem "FOGJÁK" elhinni, hogy Te küldtél engem...
Ezt az első két kifogást, még nevezhetjük összességében: Ál alázatnak is. (sokan a gyávasággal keverik) . Ha az Isten valakit kiválaszt egy feladatra-abban a pillanatban-alkalmassá is teszi azon feladat elvégzésére!
Haladjunk tovább:
Harmadik kifogás:
II.Mózes 4,10. És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
Az ember- a hívő ember-hány és hány esetben próbál kibújni a kötelezettsége alól, az alkalmatlanságára hivatkozva?! Nem tudok jól-vagy- érthetően beszélni; nem ismerem az írásokat úgy ahogy kellene...
A válasz erre az iménti-tehát: "Ha az Isten valakit kiválaszt egy feladatra-abban a pillanatban-alkalmassá is teszi azon feladat elvégzésére!"
A következő kifogás: II.Mózes 4,13. Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
Azaz az ember-nem vállaja el a szolgálattételt! Visszavonulót fúj... Az ember elfordul Istentől, mert nem akar kimozdulni a komfortzónájából.
Gondolom már értitek mit szerettem volna mutatni ebből az esetből?! Mózes "védekezéseiben" mindannyian felismerhetjük önmagunkat. Vajon az embernek hányszor kell kiolvasnia a Bibliát, hogy rájöjjön hogy valójában Önmagát vizslatja az Igazság tükrében?!
Amikor valamely szereplő bukásáról olvas-megveti azt... amikor sikerről olvas: vágyakozik... és nem és nem jön rá-hogy a maga életét vizslatja...
Ezen huza-vona sorozat után, azonban Mózes beállt a szolgálatba, és tette amit az Isten mondott neki. És ez az a lényegi rész, ami Mózest-kivételessé tette. Ez volt a különbség Mózes és a nép között.
Ez a különbség Isten népe és a világ között, ez az Ígéret beteljesedésének kritériuma, azaz Ettől függ, hogy Velünk van az Isten.
És Jézus ígérete is ezen alapul.
MT.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Figyelem: MT.28,20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek...!!!!! ....és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Az hogy Isten velünk van, nem egy szakrális kérdés... Nem kell egyetemi katedra ahoz, hogy bizonyságot nyerjünk erről...
Hogy élsz? Kinek a szabályait követed? Kinek a tanítása nyilvánul meg az életedben? Ne felejtsünk el, egy roppant fontos dolgot-nevezetesen: Olvassunk a sorok között!
Mt.28,18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket...
Tanítványok-tehát. Nem tanulók-nem süvolvények és nem nebulók-hanem: TANÍTVÁNY! Tanítványoknak nevezzük azokat-akikben felismerhető a Mesterük!
Ha tehát a cselekedeteidben-gondolkodásodban-beszédedben felismerhető-Jézus-akkor a tanítványa vagy, ugyanakkor-mivelhogy a Mestered dolgai-felismerhetőek a cselekedeteidben-gondolkodás módodban-beszédedben... látható és érezhető még számodra is, hogy: Veled van az Isten!
-
Példabeszédek 4,23.
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal, ezen Igéből induljunk el... A Példabeszédek könyvének ezen Igéje-az Istent követő emberről-illetve a Hívő ember szívéről szól.
Nagyon fontos ezt előre tisztázni, és éppen ezért, nézzük eme Igevers előzményeit:
Példabeszédek 4. rész
1.
Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2.
Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3.
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4.
Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5.
Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6.
Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7.
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8.
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10.
Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11.
Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12.
Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13.
Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
14.
A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15.
Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább...
Ugye ebben a fejezetben tehát, az Ige követéséről-az Ige tiszteletéről olvashatunk. Plusz: Egy nagyon érdekes-de méginkább: Különösen fontos részletet találhatunk.
Példabesz.4,
1.
Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2.
Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3.
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
4.
Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5.
Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
6.
Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
7.
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
8.
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
Az Ige tehát-ha követjük-ha felmagasztaljuk-ha hűségesek vagyunk hozzá... Mire is vezetnek bennünket? "8.
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9.
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked."
RAv. Saul-aki Pál apostoként robbant be a köztudatba-ezt írta Timoteusnak: II.Tim.4,7.
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.
Azt gondolom, boldog az az ember, aki életútja végén, az Örökkévalótól-ily bizonyságot nyer... Nem azokról beszélek-akik a megtérésük pillanatától (emberi elvárásra) - oly dolgokat beszélnek, hogy ők már üdvözültek is...
hja kérem a kezdetek... a kezdet még nem a vég; az indulás az úton-még nem a révbe érés... csak a kezdet!
Erről a kezdetről írja a bölcs: Prédikátor könyve 7. rész
1.
Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2.
Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3.
Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4.
A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
Sokan azt gondolják-Slomóról, hogy egy megcsömörlött-életunt ember volt amikor ezeket írta... És azért gondolják ezt róla sokan, mert nem értik a mondanivalójának lényegét...
"1.
Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál."
azaz: A kezdet jó lehet- de az ember földi pályafutásának a végén nyerünk bizonyosságot arról, hogy valóban milyen életet élt az illető.
Van az úgy, hogy jól indulnak a dolgok... de az út-egy bionyos szakaszán, elhagyja az ember a kijelölt ösvényt, és elveszik. a kezdetnek ugyan örülünk-de nem ünnepeljük sikerként.
Ugyanezt mondja a Prédikátor-a könyvének végén is: Prédikátor könyve 12. rész
1.
Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2.
Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
Ifjúság; hajnal... a kezdet csupán... még minden oly képlékeny-még minden oly talányos. sok esetlegest hordoz magában, de majd csak naplementekor mondhatjuk el-hogy milyen volt az elmúlt nap.
Tehát rav Saul-megtudta-és erről beszélt, amikor azt írta Timóteusnak: II.Tim.4,7.
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8.
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.
Na most gondolom-többen gondolják magukat biztosíttnak a siker felől, hiszen minden hívő várja az Úr megjelenését... De valóban így van? biztos hogy úgy várják ahogyan illik az Urat várni???
Ne feledjük a tíz szűz példázatát... A méltóképpen történő várakozásról, Jézus kifejtette a nézetét.
Mt.24,42.
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43.
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44.
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45.
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Azt mondja : "46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál."
Ennek a mondat szerkezetnek-ugye látjuk- dinamikája van! Ez azt jelenti, hogy egy egész földi életre kiterjedően kell készülni-és amíg ezen a földön és ebben a testben vagyunk-nem is érhet véget!
Pál Apostol, az egész életét az Örökkévalónak Szentelte. Végig is járta az Úr által kijelölt és neki szánt utat. Nem eleitől fogva volt ez a "bizonysága" a célbaérésről-mint a mai sokadalomnak... hiszen olvashatjuk tőle:
Fil.3, 10. Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához;
11. Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.
12. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.
13. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:
14. De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.
Ezt ugye valamikor a szolgálati idejében írta, és itt még nem volt meg az a "bizonyosság" - ami a mai felvilágosult nemzedék hitvallásának alap pillére... ( nos én azt mondom: Legyen úgy! Bár a Biblia azt mondja-hogy a célbaérés-a pályánk megfutásának a függvénye.)
Ugyanakkor van itt egy figyelmeztetés az egyik Királytól a másiknak, ami talán erre is vonatkozhat:
1Kir 20,11
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!
Azaz: Az utunk eljén-ne beszéljünk úgy, mintha már meg is tettük volna azt az utat...
Node: Tehát Az a bizonyos "korona"-amiről mind a bölcs-mind pedig Pál beszél...Tehát ez egy képzeletbeli korona-koszorú lenne? Egy mindkettőjük számára-Istentől való kijelntés, ami csak egyes emberekre vonatkozik???
Nos ez a "bizonyos" Korona-egy régtől fogva hidetett-fantasztikus ígéret része - Testvérek.
Ésaiás próféta könyve 55. rész
1.
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Ugye látjuk- hogy itt is az Örökkévaló Igéjének követése által beállt változásról van szó... de micsoda változás ez... de micsoda... és hogy hol van az a korona-koszorú?
"13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik."
Lássuk miféle változást emlegettem az imént:
I Mózes 3,17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Ez az ember bukásának története-illetve annak a következménye- az Átok.
Mivelhogy az ember eltért az Isten Igéjétől, az átokban foglaltak szerint:
"18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked..."
De ha az ember visszatér az Isten Igéjéhez és követi azt... ( ŐT!!!) mindvégig:
Ézsaiás 55,"13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik."
Az Átok tehát-Áldásra fordul, és itt jelentetett meg az a "Bizonyos" Korona. Ciprus-ami a Templom berendezéseinek-burkolatának anyaga, illetve a Mirtus-ez pedig kérem: A Győzelmi koszorú!
Mivel is kezdtük az eljén?
Példabeszédek 4,23.
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
...És ugye még ugyancsak az eljén mondottam volt: Ez a Szív, csak a megtért ember szívére vonatkozik... nem megy a szív változása varázsütésre, és nem minden ember sajátja ez a szív...
Mert a "világi ember szívéről így szól az Örökkévaló:
Jer. 17,9.Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
10. Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
( hogy is van ez az izé??? Vagy mindent-vagy semmit?)
-
Mt.7,12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Áldott Testvérek. A kereszténységben-általános az a nézet, miszerint-Jézus-valami mást hozott a Törvény helyett, valami újat...
Eltörölte az Istennek való engedelem kritériumát, és adott egy "új parancsolatot", ami a szeretet parancsolata. Az a gond Testvérek, hogy a mai felvilágosult nemzedék-nem szeret olvasni...illetve pontosabban: A Bibliát nem szereti olvasni.
Több esetben elmondtuk már, hogy aki nem gyakorolja magát a TANACH olvasásában-az nem fogja érteni az Újszövetségi írásokat sem.
Talán ez az oka annak, hogy Jézus szavait nem értik-vagy félre értelmezik... Bár Jézus világosan mondja:
Jn.14, 21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Pedig azt gondolom ez elég világos üzenet. Jézus parancsolatai= Atya Parancsolatai. Aki-Őt valóban szereti-az megtartja; aki nem tartja meg ezeket a parancsolatokat- az valójában hiába mondja hogy : " így szeretlek-meg úgy szeretlek..." mert Jézus ezt úgy veszi, hogy nem szereti Őt az az illető...
A Következő mondatok pedig sokkolóan hatnak: Jn.14,24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Tehát egyszer: Kijelenti hogy nem törölt el semmit az Atya Parancsolatai közül-sőt: Amit tanít, az valójában és teljességében az Atyától adatott Törvény! ( Beteljesítve ezzel a Róla szóló-azaz a Messiási Próféciát, miszerint:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...
Tovább menve a János 14-következő kijelentése az igazán sokkoló:
Jn.14, 25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Hogy ez miért sokkoló? Nos azért, mert ezek szerint-semmit nem értenek a maiak-Jézus tanításából.
Jézust valami engedékeny-szelíd-elnéző... Messiásnak látják sokan... Itt van mindjárt ez az Ézsaiási prófécia is, például:
Ézsaiás 42,2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...
Szuper... nem kiállt-nem lármáz... sokak számára ez azt jelenti, hogy semmi követelése nincs-tehát nincs szigor.
A következő: 3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...
Ugyan ezen sokak számára ez pedig azért jó és vigasztaló üzenet, mert szerintük tehát jól vannak úgy ahogy vannak...
Ezzel szemben: Mt.7,13.
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
14.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
Tehát ebből következően: Ézsaiás 42,2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. = Nem mindenkié a tanítása-csak azé aki keresi-aki akarja! Ezzel egybehangzóan:
MT.5,6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Illetve: Ézsaiás 42,3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg...
A Megrepedt nádat nem kell teljesen eltörni-hiszen magától is elhal, hamarosan; a pislogó gyertyabél is kialszik magától-azt sem kell eloltani. Tehát aki nem keresi-nem kutatja-nem megy utána... az így is-úgy is el fog veszni!
Tehát a kezdő igénk: Mt.7,12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Lássuk ezzel mit tanít Jézus?
Ugye azt állítottam, hogy Jézus tanítása-semmiben sem új, hanem a törvény jelenik meg azokban! Ha valamiben mégis más, akkor az a betöltésének a szintje! Amit oly magasra tett, hogy testi ember meg se próbálja megugrani ezt a nívót.
Tehát ha ez így van, ahogy állítom, akkor ennek az igének is, meg kell lennie a törvényben.
Akkor lássuk:
III.Mózes 19,18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Meg is van-éspedig a második legfőbb parancsolat ez: " Szeresd a felebarátod-mint önmagad!"
Hogy Jézus erről-illetve ennek a fontosságáról nem tanított volna?
Márk 12,28.
Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?
29.
Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.
30.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
31.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.
Ugye említettem volt- hogy Jézus tanítása ha valamiben más is volt, az a betöltés szintje!? A Felebaráti szeretet témaköre-Testvérek-roppant mély... Úgy pedig ahogy Jézus elvárja-még mélyebb...
Hiszen ahogy mondja: Mt.7,12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Amit magadnak szeretnél tehát... Azaz te sem szeretnéd beérni a látszat segítséggel, a látszat részvéttel, a látszat megértéssel, sem pedig az üres és tartalmatlan kapcsolatokkal, üres és soha be nem váltott ígéretekkel... "amit magadnak szeretnél"
Időszerű lenni ezen elgondolkodni Testvérek... Te semmiben sem szeretsz várni, ha valamire szükséged van, akkor mindent azonnal! De ha rád kell várni akármiben is... az ugye teljesen rendben is van?
Ha felkeresel egy Testvért-elvárás hogy ráérjen! És ha téged keresnek fel? ...stb. Tehát: " Amit szeretnél magadnak-azt tedd másnak." Ahogy szeretnél hogy veled történjen-úgy tegyél mással!
A Felebaráti szeretet témaköre-nem egy elvont tudomány, hanem egy közvetlen-direkt kapcsolat. Nem beszédben áll, hanem cselekedetekben! Isten nem arra kíváncsi, hogy miket tudsz mondani-hanem arra-hogy mit teszel!
Vannak gyülekezeti szokások persze, amik hivatottak arra, hogy imitáljuk a felebaráti szeretetet. Köszöntés-csókkal, öleléssel... mondjuk el egymásnak itt a gyülekezeti házban, hogy mennyire fontos a másik a számunkra... de csak ott? és kint ahol világítanunk kellene??? kint már megtagadhatjuk ezeket az értékeket?
A Törvény tanítja:
II.Mózes 23,4. Ha előltalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki.
5.
Ha látod, hogy annak a szamara, a ki téged gyűlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ő vele együtt.
Ellenségemmel is jót kell tenni tehát... de hogy jön ez, a felebartság témaköréhez? Nos úgy, hogy a barátsághoz ugyebár két fél kell... A Fele barátságnál pedig csak a te hozzáállásod kell!
Nem számít hogy a másik nem viszonozza-nem számít hogy a másik fél-gyűlöl téged... az számít, hogy te légy az ő barátja és légy kész arra-hogy Jót tehess vele! Nem csak akkor amikor látják ezt mások is, mert nem a szemnek szolgálunk-hanem Istennek!
III.Mózes 19,18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Tehát a felebarátság alapjai: "Bosszúálló ne légy-haragot ne tarts" Ezek azt jelentik, hogy a mi viszonyulásunk a másikhoz-nem lehet a másik fél viszonyulásának a folytatólagos következménye.
Ezért mondja Pál:
1Thess 5,15 Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.
Ugyanis mi nem a világot közvetítjük, sem pedig a rosszat... mi arra esküdtünk fel Istennek, hogy a jót-az Igazat közvetítjük ( hirdetjük) a világban.
Ezzel válik nyilvánvalóvá, hogy mi nem ide tartozunk. Jézus mondja:
János 17,14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
Mi nem arra lettünk elhívva, hogy zárlatos szent János bogarakként-asszimilálódjunk a sötétséggel...mi arra lettünk elhívva-hogy Isten tanításának megélése által, hirdessük a világosságot- a sötétségben! És azt nem szabad elfelejteni: Nem a világosságban kell világítani-hanem a sötétségben!
Jézus tanítása erről a témáról: Mt.5,44.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47.
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Az utolsó mondatot figyeljük meg újra: "48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."
Hogy ez hol található a Tórában?
Nos ez lenne az: Mózes III. könyve 19. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
A Teljes szentség = Maga a tökéletesség!
-
Mózes II. könyve 35. rész
1. És egybegyűjté Mózes az Izráel fiainak egész gyülekezetét, és monda nékik: Ezek azok a dolgok, a melyeket parancsolt az Úr, hogy cselekedjétek:
2. Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék.
3. Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.
4. És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a mit az Úr parancsolt, mondván:
5. Szedjetek magatok közt ajándékot az Úrnak, mind, a kinek szíve önként hajlandó arra, hozzon ajándékot az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet...
Áldott Testvérek. Mózes második könyvének ezen fejezete, a Miskán-azaz: A Szent hajlék készítéséről szól. Azt gondolhatjuk-ez egy igen Szent feladat. És valóban az-ám mégis intelemmel kezdődik a fejezet!
Mózes II. könyve 35. rész
1. És egybegyűjté Mózes az Izráel fiainak egész gyülekezetét, és monda nékik: Ezek azok a dolgok, a melyeket parancsolt az Úr, hogy cselekedjétek:
2. Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék.
3. Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.
Vajon miért kezdődik ez a fejezet, a Sabat megszentelésére való felhívással? Az előző fejezetben Mózesről olvashattunk, amikor is leplet borított az arcára míg a néppel beszélt-és leplezetlen ábrázattal vette át
az Örökkévalótól az utasításokat. Ez a rész, pedig már a hajlék készítéséről szól.... Azonban az előző részben még -elhangzik egy roppant fontos parancsolat (Micva), ami a jelen kérdésünkre is, magában hordozza a választ.
II.Mózes 34,25. Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.
Ugye nyilván a Peszach-i ünnepre illetve az azzal kapcsolatos szidráról szól...? vagy nem csak arról? És plánemeg: Hogyan és miben kapcsolódik az aktuális kérdésünkhöz ez a kijelentés?
A Kérdésünk (ismétlem) így szól: Miért kezdődik a Miskán készítésének fejezete, a Sabat-i parancsolattal?
Elsőként is, figyeljük meg a II.Mózes 34,25 ös Igeversét: "Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig. "
Hogy ezt, illetve ezzel együtt-mindent is megérthessünk, el kell olvasnunk a Próféta könyvének magyarázó passzusát:
Ézs 1,13 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
Tudjuk, hogy a Szent tanunkban a kovász-a bűnt jelképezi. Tehát az Örökkévalót ünnepelni-Őt tisztelni,magasztalni, dicsőíteni - miközben a bűntől nem választódunk el: Tilalmas!
Az Örökkévalóhoz csak úgy közeledhetünk, ha elválasztódunk e világtól! Jézus mondja:
Mt 6,24
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Ezt tekinthetjük akár parancsolatnak is: Nevezetesen: Ha Istent szeretnénk szolgálni-akkor e világ fejedelmének,illetve mindennek amit ő kínál- hátat kell fordítani!
Ezek után-térjünk vissza a kérdésünkhöz, mely így szólt: "Miért kezdődik a Miskán (Szent hajlék) készítésének fejezete, a Sabat-i parancsolattal?"
Az ember, az eredendő bűn miatt-átok alá került-mint tudjuk. Az átokban foglaltak szerint:
I.Mózes 3,17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
Az ember számára tehát, kötelező a munka. Ez egy teljesen profán dolog tehát az ember életében. Az hogy az ember dolgozik-magától értetődő, és teljesen hétköznapi dolog, és pontosan ez a lényegi rész: Hétköznapi; közönséges...
Az Örökkévalónak végezni szolgálatot-az teljesen más! Az kiváltság - Testvérek. Sokan vannak azon a véleményen, hogy csak a cél a fontos-illetve: " A cél szentesíti az eszközt"... De nem az Isten szemében!
Istenhez- ( mint azt az eddigiekben tisztáztuk) - Csak az Isten szabályai szerint közeledhetünk! Ez által is, a világtól, a világi szabályoktól való elválasztódást éljük meg. Egyszersmind: Mind számunkra, mind minden szemtanú számára nyilvánvalóvá válik,
hogy kizárólag Isten szabályai szerint élünk immáron. És ez természetesen-mindenre is vonatkozik. Nem csupán a Szent hajlék készítésére... ( bár ha jobban belegondolnánk egyszer, hogy az mit jelez a mai napon?!
I.Kor.3,9. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. és itt van mindjárt:
Eff.2,18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által. )
Ha ez így van-mint ahogy így is van: Akkor itt beza mindennek Istent kell dicsőítenie! Nem emberi ötletek vagy emberi erőfitogtatások szerint kell épülni, hanem Isten lelke által! Ahogy ezt a Prófétánál is mondja:
Zak 4,6
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
Hogy hogyan és miként mondja a Szentlélek? Hiszen sokan hivatkoznak úgy-olyanok akik, meglehetősen "kifogásolható" módon tesznek ezt vagy azt: " engem így vezet a Szentlélek"!
Amiről tudhatjuk hogy nem is lehet igaz, hisz a Szentlélekről tudjuk: Jn.16,13.
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14.
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15.
Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek... ( Mondotta az Isten-testé lett Igéje!)
Tehát ha az Istennek Szenteljük magunkat-illetve vágyjuk hogy az Isten elszenteljen bennünket ( el választ-el pecsétel...) , akkor mindent csak úgy és csak akkor-ahogy és amikor Ő mondja, és csak és kizárólag az Ő szabályai szerint!
Azaz: A Szent hajlék épülése-Pál tolmácsolásában: Eff.2,21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
És ezt a szép rendet-Isten határozta meg, nem az emberi jó szándék!
Tehát a ma este tárgyalt fejezet tanulsága: Ha Istennek szenteled magad, akkor azzal kezd-hogy Elválasztod a közönségest a Szenttől! azaz: Szenteld meg magad-Isten számára, és hagyd el a te gondolataidat, és Isten szabályai szerint élj!
Gyakori kérdés az a hívők körében: " Hogyan szentelhetném meg magam? " Mint azt a mai este folyamán megláthattuk: Az alapoktól kezdve! Ebben az új életben, már nem érvényes, és nem elfogadható, a mi igyekezetünk.
Meg kell értenünk, hogy az ember Test! és ezzel egyezően, az emberi gondolatok is testiesek. Ahogy Pál mondja:
1Kor 15,50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Máshol is utal erre Pál, az Ige szerint:
Róma 3,10.
A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
11.
Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
12.
Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
13.
Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.
14.
Szájok telve átkozódással és keserűséggel.
15.
Lábaik gyorsak a vérontásra.
16.
Útjaikon romlás és nyomorúság van.
17.
És a békességnek útját nem ismerik.
18.
Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.
Ezek a Testi emberre vonatkozó jellemzők... Ebből kell megújulni - újjá születés által! Az Újjászületés pedig nem megvallásokban áll, hanem valóságban! Éltem eddig a világ tanítása és szabályai szerint, mostantól pedig...?
Tényleg... mi is az Újjá születés?
János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
A Mag... Befogadni tehát a magot... hogy is mondta Pál a Korintosziakhoz írt levelében? ( ma már olvastuk...)
I Kor.3,9. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
Tehát mi lennénk a Szántóföld, és a dolgunk, hogy befogadjuk a magot... ( ezt nevezi a Biblia, az Ismeretnek!!! ) Pontosan ahogy a Mester magyarázta:
Luk.8,11.
A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.
12.
Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek.
13.
És a kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.
14.
És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
15.
A melyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.
Tehát ott tartunk-ahol kezdtünk: Isten beszéde szerinti élet Testvérek... és ez nem elvont fogalom-hanem a valóság kell hogy legyen! Mégpedig : Cselekedetek ( azaz, az Istennek való engedelem) által!
-
Ezékiel próféta könyve 18. rész
1.
És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2.
Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3.
Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4.
Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!
Áldott Testvérek. Az embernek, minden szituációban képviselnie kell (-ene) az identitását.Ez az "én tudat" határozza meg a viselkedésünket a reakcióinkat... és ez fordítva is így működik, hiszen kívülvalók-
éppen a viselkedésünk-reakcióink alapján azonosítanak- kategorizálnak bennünket. A gond akkor van, amikor az individum-elveszíti az identitás tudatát. Ekkor válik "zavarossá" a személye, illetve az a kép, amit önmagárol vázol.
Hogyan veszíthető el az identitás tudat? Nézzünk egy példát a sok közül: Minden embert érnek csapások, minden embernek van rossz periódus az életében.Minden cselekményünknek megvannak a következményei-vonzatai.
Ez önmagában teljesen természetes, és nincs is ezzel semmi baj... ám ha az illető, a maga helyzete miatt-mást okol?! na ezzel van a baj Testvérek.
Az első emberpár esetét tekintve:Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz...
Nos ez nem sült el túl jól-azt gondolom... Volt egyszer egy asszony-aki meghozott egy döntést, és ezen elhatározását-tett követte...De felelősséget nem vállat a döntéséért-hanem mást okolt.
volt egy ember, aki meghozott egy döntést-és szintén tettekben manifesztálódott a tette... de felelősséget ő sem vállat-hanem mást okolt... ( Istent!!! "Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém." )
( mennyire érdekes az, hogy a kígyó nem okolt mást...) De mit látunk ebben a dologban?
Nos azt, hogy úgy az ember-mint az asszony, tisztában volt a cselekmény súlyával, és megijedtek a következményektől. Összekapcsolva ezt a történetet a témánkal-azt találjuk, hogy az ember pár volt az, aki
identitás tudatot vesztett, hiszen a cselekményükkel megtagadták saját magukat, ( hogy kitől származnak-kihez tartoznak-kinek tartoznak engedelemmel-kit képviselnek ezek által ott ahol vannak...)
És megbánták a dolgot, ezért kezdtek bujkálni, illetve mást okolni...A baj az volt, hogy nagyobb volt számukra a szégyen, mint az Isten iránti elkötelezettség.
Nézzünk más példát arra, hogyan alakulhatott volna ez-másként?
Mt.26,69.
Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.
70.
Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
71.
Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
72.
És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
73.
Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
74.
Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.
75.
És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.
Ismerjük jól a történetet, illetve a folytatását is, tudjuk hogy Péter nagyon-nagyon megbánta hogy megtagadta az urát, és tudjuk azt is, hogy ez a szégyene és bánata nem nőtt az Úr iránti elkötelezettsége fölé, hiszen megtalálta a módját annak, hogy
"rendezze a dolgot"-Jézussal.
Míg más valaki?
Nos úgy mint az első emberpár-mint Péter-Yúda is eljutott a bűnbánatra, sőt: Vállata is a felelősséget a tettéért, hiszen nem okolt mást... csakhát nála a bukásának szégyene, nagyobb volt mint az Isten iránt való elkötelezettség...
És állhatna ebben a sorban a maiak példája is, akik szintén észlelik hogy valami nem "smakkol" tudatában vannak azzal, hogy amit tesznek az rossz... csakhát ők a környezetüket-felmenőjüket okolják ezért...
vallják hogy egy "kényszer pályára" kerültek-rajtuk kívülálló okból.
Figyeljünk csak: Júdás Apostol levele 1. rész
1.
Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
2.
Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
3.
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
4.
Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5.
Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6.
És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7.
Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
8.
Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9.
Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
10.
Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
11.
Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el...
Káin utja... Mi volt Káin útja Testvérek?
I.Mózes 4,8.
És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
9.
És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
10.
Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
11.
Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
12.
Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
13.
Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám...
Itt indul " Káin Útja" : Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám... Nem a bűne nagy-hanem a büntetés. Az nem érdekes hogy mit tett ezért-hanem a revans túl nagy érte...
NEM VÁLL FELELŐSSÉGET! Sőt: ő már a bűnét sem látja be! A sorsáért egyenesen- Istent okolja, mert mint látjuk, a bűnéről már nem is szól, hanem a büntetés ellen emel kifogást. a sorsáért panaszkodik csupán...
Elszakad-Istentől... elszakítja magát a szüleitől...testvére ellen fordul...-egyszersmind: A maga életére nézve, felrúg minden Isteni értéket a döntéséért, tehát a tettét következetesnek és megalapozottnak látja, de a következményeket nem akarja vállani.
Ez Testvérek, az Identitásvesztés-iskola példája...
Nézzük Dávidot. Dávid valamiért a keresztéység számára, a bukása által robbant be a köztudatba... (?) Ám még ebben sem (!!!) látnak tisztán.
Nézzük mi történt ezen ominózus bukása után: Zsoltárok könyve 51. rész
1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
2. Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
4. Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
5. Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
6. Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7. Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
8. Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
9. Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
10. Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
11. Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
12. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
13. Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
14. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
15. Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
16. Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
17. Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
18. Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
19. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
20. Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
21. Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.
Na ez pedig kérem- a bűnbűnat és a megtérés iskolapéldája, tehát annak lehetünk a tanui-hogy Dávid-miként Péter, megőrizte az Identitását-vállata a tettének súlyát, és mindent elkövetett azért, hogy visszatérhessen oda-amitől eltért.
Nem a bűnnel azonosult-hanem az Isten Igazságával. Ezáltal az Isteni Igazság által-tehát - Önmagát ítélte meg. Istenhez fordul: " GYÓGYÍTÁSÉRT- GYÓGYULÁSÉRT"!!!
És valójában ez tesz különbséget Bűn és vétek között, hiszen van a bűn, amit Isten Igazsága által ismerünk fel. Vannak akik esetében ez a felismerés-megtérést eredményez, hiszen Isten Igazságát, illetve ezen Igazság követését választják. Az Ő esetükben ez a bűn-vétek, mert el akarják hagyni a bűnt.
És vannak azok, akik bár lehet hogy felismerik hogy eltértek az Isten Igazságától,sőt: lehet akár "szándékos is a motívum" de nem különösebben foglakoztatja őket ez a dolog.( lázadás) Tehát ők megmaradnak a bűnükben.
Namost: Az van Testvérek, hogy az Áldozati rend szerint, csak a vétekre volt "Bűn bocsánat" Csak a vétekre engedett az Isten-helyettesítő áldozatot! A Bűnre pedig: Nem volt-nincs és soha nem is lesz "helyettesítő áldozat"!
Ezeken-Jézus sem segít...Mózes III. könyve 1. rész
1. Szólítá Mózest és beszéle vele az Úr a gyülekezet sátorából, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki közületek áldozni akar az Úrnak: barmokból, tulok- és juhfélékből áldozzatok.
3. Ha tulokféléből áldozik egészen égőáldozattal: hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr előtt.
4. És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen ő érette, hogy engesztelést szerezzen az ő számára...
Figyelem: "És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen ő érette, hogy engesztelést szerezzen az ő számára..." A Szándékos bűn elkövetője-tehát az aki a bűnt vűlasztva-bűnben akar maradni-soha sem lesz kedves-Jézus számára!!! Tehát az engesztelés-elmarad!
-
Rómabeliekhez írt levél 2. rész
1.
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.
2.
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.
3.
Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?
4.
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
5.
De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára.
6.
A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:
7.
Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;
8.
Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal,beszéljünk a "törvénykezésről"-mint ítélkező és pláne meg: a Kereszténységben: "Farizeusi" jelzővel illetett-viselkedési formáról.
Annál is inkább beszélnünk kell erről, hisz mindazokat-akik az Örökkévaló Igéjét nagyra tartják, mindazokat aki vallják hogy a Törvény örök, akik vallják hogy a testi származástól früggetlenül vonatkozik minden egyes
újjá születettre az Örökkévaló által adatott szabály rendszer ( Törvény)... ezeket mind : "törvénykezőknek"-"Farizeusi"-nak nevezik.
Mindenek előtt, tisztázzuk a fogalmakat:
1; Törvénykező. Olyasvalakit neveznek törvénykezőnek, aki másokat ítél-ítélget. Namost ezzel az a gond a mi esetünkben- hogy az aki az Örökkévaló törvényét-nagyratartja-nem másokat méricskél, nem másokat ítélget, nem mások felett tör pálcát...
hanem önmagát vizsgálgatja a törvény fényében. A Törvény nem azt mondja-hogy másokat vizsgálgassunk, hanem azt: Én hogyan éljek! A Törvény világosságában, meglátom azt: Ki vagyok-hogyan éltem, mekkora bűnöket követtem el... és a törvény arra ösztönöz, hogy a
bűnöket elhagyjam, és Isten tetszésére és örömére éljek. A Törvény nélkül a bűneimről sem tudnék... A Törvény adta kontraszt az, amiben megláthatom saját bűneimet! Ha pedig valaki meglátta a saját bűneit-vajmi kevés kedve van az olyannak-mások felett ítélkezni.
2; Farizeus. ( Bár - Isten nevezne engem Farizeusnak! ) Jelentése: Isten számára elkötelezett ember. Jézus így szólt a Farizeusokról: Máté Evangyélioma 23. rész
1.
Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,
2.
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
3.
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
Hát ja... Ők tudták az Igazságot, de ott és akkor-voltak akik nem az szerint éltek. Mielőtt ítélkeznénk mások felett, emlékezzünk meg arról, hogy "Nikodemus"-"Arimetia-i Joszef"-is Farizeusok voltak.
Sőt: Mikor Nikodemus azt mondja az Úrnak: Jn.3,2...Mester, TUDJUK, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
Ez azt jelentette, hogy a Szanhedrinben ( Főtanács) A Farizeusok-bár kissebségben voltak akkorra már a Szadduceusokkal szemben ( Kormányzó párt, akik nem vallási-hanem politikai alapokon kormányoztak)-
Igenis: Felismerték Jézusban a megígért Messiást!
Ejtenék azonban, néhány keresetlen szót azokról, akik az Ige követőit és megtartóit-Törvénykezőeknek nevezik... Roppant érdekesnek tartom azt a tudathasadásos állapotot, ami fémjelzi ezt az őrjöngést...
Ugyanis-és tessék csak meglátni: Azok akik az Ige nagyra tartóit: Törvénykezőeknek nevezik-magukat csak mély szerénységgel: A "kegyelem hirdetőinek"... Nos pontosan ezek azok, akik másokat ítélgetnek,kárhoztatnak, Isten ítéletével fenyegetnek, ezek azok akik "gyülekezeti törvényeket" hoznak-
aprólékosan kifejtik mások felé-elvárásaikat, köteleznek dolgokra, zsarolnak és nyerészkednek másokon...
Ez azért elég furcsa nem? nektek még nem tűnt fel???
És hamár ítélkezés: Rómabeliekhez írt levél 2. rész
1.
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.
2.
Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.
3.
Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?
Hogy ki - miért ítélkezik mások felett, nos annak számtalan oka lehet... van aki a felsőbbrendűségét szeretné nyomatékosítani... megint mások: saját aljasságaikat szeretnék kissebíteni az által, ha másokat ítélgetnek... De akármit is hoz fel az ember okként-az Isten előtt, nem állja meg a helyét.
Azonban, és ez fontos lehet: Aki imigyen hirdeti, hogy oly nagyon ismeri az Igazságot- az pontosan a saját szavai és cselekedetei által lesz megítélve! Ha annyira tudta-miért nem élt az szerint?!
Van egy félelmes történet a Bibliában, ami ezt a témát is lefedi: Dániel próféta könyve 5. rész
1.
Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2.
Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
3.
Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
4.
Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5.
Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.
6.
Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.
7.
Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
8.
Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.
9.
Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.
10.
A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
11.
Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;
12.
Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.
13.
Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
14.
És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?
15.
Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.
16.
De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.
17.
Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
18.
Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
19.
És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
20.
De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;
21.
És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
22.
És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23.
Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
24.
Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25.
És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
Ugye azt olvastuk, hogy Bel-saar-uszur, Előhozatta a Templomi arany edényeket, azt lett ereszd el a hajam... Nos: De mit is jelent ez a történet? mi ez a megméretés-amiről Dániel szólt?
Azokból az edényekből-csak a Papok ihattak és ehettek. ( plusz volt talán áldozati edény is köztük...) Isten pedig megvizsgálta ezeket a szerencsétleneket, hogy méltók -e arra, hogy a Papságra tartozó dolgokkal éljenek!!! Nos: NEM voltak méltóak. És azok akik mostanság élik a maguk testies életüket, miközben hívőknek vallják magukat és a papságra tartozó dolgokkal élnek?
Ezek elkerülik az ítéletet? Dicséretek-Imák-"tanítás" Ige és Ige ismeret nélkül??? Ítélkezés mások felett ...
Sokan abban reménykednek hiába való módon: Ha tévednek, azt az Isten elnézi nekik, hisz látja majd, hogy nem is ismerték az Igazságot... ugye és akkor nem lesz ítélet... Mondom: Hiába való reménység ez!
Jézus nem vitatkozik senkivel, aki állítja hogy ismeri az Igazságot!
Jn.9,39.
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Figyelem- szó magyarázat: Világosság= Ismeret. ( Világos?)
Sötétség= Bolyongás-ismeretlenség.
Látás= Akik ismerik az Igazságot.
Vakság= Akik nem ismerik az Igazságot.
( Akik másokat bírálgatnak, vizsgálgatnak, ítélgetnek, igazgatnak... azok bizonyára roppant világosan ismerik az Igazságot... ha ez így van-akkor miért nem az szerint élnek? ha nem így van, akkor meg miért tesznek úgy, mintha úgy lenne??? rejtély...)
A minap, beszélgettem egy Testvéremmel, aki az édes apját temette a közelmúltban... Elmondta, hogy "bizonyos roppant felkent testvérek" megállapították, hogy mivel az Édesapja nem gyakorolta a hitet-tuti hogy elkárhozott...
Tudjátok Testvérek, úgy van az: Van az ember életének a végén egy bizonyos idő, amikor a külvilág már ki van zárva... A jelenlevők már azt gondolják, hogy az illető-meghalt. Nos ebben az időben az illető-már az időtlenségben van.Csak Isten, és csak ő... Biztosak lehetünk abban,
Hogy nem bánja meg a bűneit Istennek ez az ember? Biztosak lehetünk ezen illető sorsában? Had mondjam el Testvérek: Nem Isten tanácsosai lettünk, hanem a követői! Hovatovább: Most arról illene szót ejteni, mi vár azokra-akik Isten kijelentésvel ellentétes dolgot állítanak?
Mert ha valaki egy embert-kárhozottnak nevez, de ezt az embert tegyük fel-az Örökkévaló nem kárhoztatja... ? vajon mi lessz az ilyenekkel?
Hogyis van az Ige?
Ézsaiás 5,20.
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
21.
Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!
Ha csak egy icipici kétségünk is lehet-akármivel kapcsolatban, akkor ne ítéljünk Testvérek. Jézus nem azért jött első körben hogy ítéljen vagy hogy kérhoztasson!
Jézus nem azt tanította hogy hogyan ítélkezzünk mások felett...
Jázus azt tanította, hogy önmagunkat vizsgáljuk meg, és Isten tanítása szerint éljünk!
JN.14,21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
!!! " és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem." !!!
-
I Mózes 1,26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Áldott Testvérek. Az Örökkévaló-az ember teremtésével zárta le a teremtés sorát ezen a földön,és egyben az embert tette-mintegy: régensnek, hogy a földön-minden teremtmény felett uralkodjon.
A Teremtésének pedig azt az állapotát nevezte az Isten: "Jó"-nak, amikor minden teremtménye azt tette-amit parancsolatként-életszabályként- a létének értelmeként és egyben céljaként meghatározott számára.
Látható, hogy minden egyes teremtményének az életrehívás pillanatában meghatározta egyben a feladatát is. Amíg tehát mindenek engedelmeskedtek az Ő akaratának-addig az Ő szemében...
( I.Mózes 1, 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap. )
És ezzel meg is érkeztünk a mai este témájához: A HATODIK NAP...
A Hatodik napon-tehát az ember teremtésének napján-lezárult a teremtés. Isten ezen a napon "szűnt meg minden munkájától" és tehát újra: Ezt az állapotot nevezte jónak.
Volt azonban itt még "valami", ami talán sokak figyelmét elkerülte...
Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
Valójában a Hetedik nap tehát az, amikor is -elvégezte-bevégezte a munkáját az Örökkévaló! Ezen a hetedik napon alkotta meg a Békességet ( nyilván a vele levő békéről van szó) és ebbe a békességbe megy be Ő-és vele mindazon teremtményei, akik
azt az állapotot tartják fenn, amiben-"minden jó" az Isten szemében-tehát akik engedelmeskednek az Ő végzéseinek.
Ezen állapotról ír, a Zsidókhoz írt levél szerzője.
Zsidókhoz írt levél 4. rész
1.
Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
2.
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.
3.
Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.
4.
Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől.
5.
És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
6.
Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:
7.
Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
8.
Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.
9.
Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.
10.
Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól,
11.
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
( mielőtt tovább mennénk: Vannak akik szerint, a Zsidókhoz írt levél-a zsidóknak szól "csupán", és azzal "másoknak nem kell foglalkozni... Ez valóban így van. A Szent tan, pedig csak az Isten híveinek szól, és az idegeneknek azzal nem is kell foglalkozniuk!)
A Hatodik nap és e miatt maga a hatos szám is, szinte szitok szóvá lett. Az ember elfordult az Istennek való engedelem utától, és az antikrisztusra-azaz: Az Istennel ellenkezőre hallgatott-ezért bukott.
Az Isten és az ember között, megszűnt a kapcsolat, és az ember a maga-átkozott utára lépett.
I.Mózes 3, 16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Majd az Örökkévaló- gondoskodott arról, hogy az ember az általa választott mód szerint-ne is térhessen vissza: I Mózes 3,22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
Ezután az ember-roppant igyekezetében, még a földet is megrontotta az antikrisztus által megrontott gondolatai és cselekedetei által, ezzel sikerült elérnie az "embernek"-hogy a földi pályafutása is limitált legyen.
I Mózes 6, 3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Azonban van itt "valami"... amit észre kell venni Testvérek. Elhangzik egy mondat a Szentírásban-amit most meg kell látnunk és meg kell értenünk!
I.Mózes 3, "24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját. "
Az EMBER... Az ember kifejezés-néha szitok szó, mint az átok szinonímája-néha mentségként felhozott válasz a viselkedésünkre... Az ember megrontott az utait, az ember bukott és esendő...
hogy Rag'n'Bone Man-örökzöldjét- és stíl szerűen a "Human" azaz Ember című számát idézzem: " Mindezek ellenére én is csak egy ember vagyok-te is csak egy ember vagy-ne okolj a hibákért"...
Pedig a nagy helyzet az-tesók-hogy csak magunkat okolhatjuk a hibákért!
Sokan védekeznek a bukásuk magyarázataként azzal, hogy: "CSAK Ember vagyok..." Csakhogy az emebr nem erre lett teremtve tehát az hogy "ember" vagyunk nem mentség arra az állapotra amiben leledzünk-hanem betegség! deformitás!!!
... És eljött az EMBER FIA... Jézus-gyakorta nevezte magát az Ember fiának. Valamit jelent ez-nem? Ember fia-tehát valaki, aki az emberből lett... valaki aki "valami változáson ment át-mégpedig: Gyökeres változásról van szó- és ebben a mondatban, a "GYökeres"-en van a hangsúly.
Most térjünk vissza ahhoz a bizonyos mondathoz, melyről azt mondtam hogy : "kulcs fontosságú"
I Mózes 3, 24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
A Megromlott és átok alá került ember lett kiűzve az Istennel való közösségből-de valamiért nem törölte el az Isten az "élet fájához vezető utat, hanem Őrizteti!
Nincs tehát veszve még semmi... ezek szerint lehetséges még a visszatérés és ha nem is úgy ahogy az ember szeretné-de úgy igen ahogy Isten engedi! És ez nagyon fontos Testvérek!!!
Az ember igyekszik elkerülni a halált a szenvedést... az Ember igyekszik betölteni azt az űrt-amit az istennel való közösség megszakadása hagyott-de a maga igyekezete a maga gondolatai szerint... ( kudarc)
Istenhez nem lehet akárhogy közelíteni! Kizárólag az Isten által meghatározott úton lehetséges!!!
Volt egy választottak csoportja, akikkel az Isten közölte rendeléseit erre vonatkozóan. Bennük megfogalmazódott az az alapvető felismerés-ha úgy nem lehet ahogy mi gondoljuk-akkor hogyan? Akkor mondja meg az Isten ezt a módot...
és egy párbeszéd alakult ki az ember és az Isten között, és az ember kérésére- térben és időben máskor-máshol érkezett meg a pontos válasz.
V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala...
János Evangyélioma 14. rész
1.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
4.
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6.
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Jézus az Út! És az "egy pásztor" ( ahogy Bölcs Slomó nevezi) Elvezet az Atyához, és közben átformál és újjá tesz és vissza vezet bennünket abba az állapotba-amit az ember elhagyott-megtagadott az engedetlensége által.
Jn.14,21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Azt is mondtam, hogy idő közben a Jézussal való közösség-át is formál. Az Ige mondja: János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Nem lehet mentség az hogy: Ember vagyok... Jézus nem azért jött hogy megszüntesse az Isten átkát ránk vonatkozóan, hanem azért hogy újjászületés árán-kivonja azokat akik engedelmeskednek- az átok alól!
És akkor már nem is emberként élünk-amely fogalomnak a szinonímája a bukás az esendőség, az értelmetlen lét... hanem:
Mt.5, 43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Tudjátok Testvérek, van az a "Kérdés"... pontosabban: " A KÉRDÉS"- mely az idők végtelején át ívelően szól hozzánk ma is:
I.Mózes 3, 9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
ember-HOL VAGY??? Ez valójában nem kérdés-hanem figyelmeztetés: EMBER-HOL VAGY??? EMBER ÉBREDJ MÁR FEL!!! EMBER ÉBRESZTŐ!!!
-
II.Kor.4,16. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
17. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Áldott Testvérek: Rav.Shaul azt mondja: "18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. "
A Hívők többsége pedig, mint tudjuk-igenis a látható dolgokra figyel, és a látható,érzékelhető dolgok befojásolják a hitéletüket is... A kereszténységben sajnos a Szent tan-al ellentétben, éppen a testileg tapasztalható-testre hatással levő dolgokra helyezik a hangsúlyt.
Így van ez a betegség témakörétől kezdve, szinte mindennel... Egy alkalommal hallottam egy "lelki vezető" szózatát, miután egy olyan Testvérért imádkozott-aki betegségtől szenvedett... Mivelhogy ott helyben az "ő" imájára (arcátlan módon) volt képes és nem gyógyult meg-azt mondta mindenki előtt:
" Ennek a Testvérnek nincs hite" !!! ( napersze a nyomorúságra még szüksége lehetett a kárhoztatásra is...) Idéztem erre egy Igét:
Máté Evangyélioma 9. rész
1.
És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába.
2.
És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.
3.
És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól.
4.
És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?
5.
Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?
6.
Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.
7.
És az felkelvén, haza méne.
Megkérdeztem a magasan kvalifikált szolgálat tevőt: Ha neki nincs elég hite-hol van a tied??? ( nos sokminden lettem-ha jól emlékszem, úriember nem voltam szerinte...) ze yes...
Betegség-szenvedés-nélkülözés-üldöztetés... Azon Testvéreket, akik ezek közül valamely dologban érintettek-megbélyegzik. Pedig Jézus mondja:
Jn 16,33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.
Továbbá rav.Shaul is azt írja ezzel egyhangban: Csel 14,22
Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
Ez érdekes... mintha a mai kereszténységben, a kedvelt és kelendő tanítások-pont a Szent Tanban foglaltak ellenébe mennének...
Bár Pál-erről előre szólt:
Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
5.
De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
Azt mondja Timóteusnak: "Józan légy mindenekben"- azaz: Tudd ki ellen harcolsz és ne ragadtasd el magad!; "Szenvedj" azaz: Meg kell szenvedned azt hogy ellened fordulnak az Igazságért." A szolgálatodat teljesen betöltsd" azaz: Lankadatlanul-kizárólag a célra összpontosítva végezd a rádbízott feladatot!
Áldott Testvérek: A hívőknek egyetlen utuk van, és ez nem más-mint az Ige követése!
Ahogy azt Bölcs Slomó mondja:
Préd.12,11. És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.
12. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
13. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
14. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
Nem az a fontos: Mit hiszel el? ... Nem ettől vagyunk hívők! Az a Fontos: Kit követsz?! Mert ez ad bizonyságot arról: Az Úr-e a te pásztorod?
Jézus mondja: Jn.14,6...Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Egyszer egy Testvér azt mondta nekem: "Testvérem... hálás vagyok Istennek azért, mert semmi sem háborít engem-teljes a csend az életemben." Azt mondtam neki: " Nos: akkor valszeg letévedtél a csatamezőről Testvérem...." A Hívők élete küzdelem! Minden napnak meg van a maga kihívása. Van bajunk elég, és emellett vannak háborúságaink is...
Ki kell Tartanunk!
Az Ige azt mondja: Ésaiás próféta könyve 25. rész
1.
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
2.
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
3.
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
4.
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
5.
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6.
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
Áldott testvérek: Már ez a prófécia is arról számol be, hogy az Isten népe-ezen a földön-ebben a testi életben bizony szenvedni fog! Jézus magyarázza ennek okát:
Jn.15,18.
Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
19.
Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
20.
Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
21.
De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
22.
Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.
23.
A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.
Nézzük meg az Isten szabadításának előzményeit a Tórában: II.Mózes 2,23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Az Ige azt tanítja tehát: Aki jól érzi magát ezen a világon és ebben az életben-az tehát nem rabszolga, és nincs szüksége a szabadításra! csak azoké az Isten Szabadítása- a Szabadító- ( Yessua; Jézus.) Akik megszenvedik ezt a világot és ezt az életet!
Lótról is ez a feljegyzés maradt fenn: II.Péter 2,7.
És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
8.
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):
9.
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
Tehát Testvérek: Vannak bajok a Hívők életében. De ezen bajok-nehézségek azok, melyek által formál-csiszol-tisztít bennünket az Örökkévaló. Amely Igével kezdtük is:
II.Kor.4,17. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk...
Majd egyszer...( és eljön az a nap!) Nagyon hálásak leszünk Istennek, minden nehézségért-próbáért-fájdalomért... mert ezekben a megpróbáltatásokban mutathatjuk fel a hitünket,kitartásunkat,odaszánásunkat,Isten iránt való hűségünket. Marha egyszerű lenne-klubfotelban,kólát szürcsölve: Hallelujázni... A Bajban kell megmutatni a Hitünket!
Addig is az a reménység teljes várakozás van bennünk: ( de nekünk van várakozásunk legalább)
Ésaiás próféta könyve 35. rész
1.
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2.
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3.
Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5.
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6.
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7.
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8.
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10.
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
-
Jn 15,18
Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
Áldott Testvérek. A mai estén-lévén hogy minden évben ilyenkor a peszach ünnepével foglalkozunk-ez alkalommal egy picit más oldalról közelítjük meg a kérdést. Vegyük számba az előzményeket, hiszen anélkül nem értelmezhető helyesen a kialakult helyzet.
II.Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Ez az Igerész-mint látjuk: még régebbre vezet bennünket vissza az időben.
Mózes I. könyve 15. rész
1.
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5.
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18.
E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19.
A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20.
A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21.
Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Ez az a pont tehát-ahol megköttetik a szövetség: Isten és Ábrahám magva közt. Van azonban itt egy nagyon fontos apropó,ami elengedhetetlen, nevezetesen: Ábrahám magva!
Mitől lesz valakiből Ábrahám leszármazottja? A születés jogán talán? ennyi lenne az egész? Valami ezzel nem stimmel, hiszen a későbbiekben-a szabaduláskor látjuk, hogy nem csupán a testi ág volt képviselve a menekültek között...
Tehát akkor mi tehet valakit, Ábrahámi lezármazottá?
A Bemerítő-utalást tesz erre vonatkozóan:
Mt.3, 4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
7. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
9. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
Ejtsünk néhány szót erről a "Bemerítőről"...
Hát ugye egy ember, aki bemerített másokat... mondjuk majdnem mindenkit-kivéve a farizeusokat és írástudókat, tehát csak azokat nem, akik ismerték a Szent tant... (?)
Nos ez nem igaz! ( bár elismerem-ez lenne csak a kényelmes rész...áldott tudatlanság és hajrá testies-egoista életvitel...)
Elsőként is: MT.3, 4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
Ki ez az ember? nos valami hasonlót olvasunk Elijahu-ról is: II.Kir.1,1.
És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltől.
2.
És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből?
3.
Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?
4.
Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés.
5.
És mikor a követek visszajöttek ő hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza?
6.
És felelének néki: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, a ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.
7.
És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, a ki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek?
8.
És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.
A Bemerítő tehát nem volt más-mint Éli! Erre utal az öltözetén kívül az is továbbá, hogy hol jelenik meg? ( pusztában! ott ahol el ragadtatott!) De lássuk erről Jézus bizonyság tételét: Máté Evangyélioma 11. rész
1.
És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2.
János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
3.
Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4.
És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5.
A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6.
És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
7.
Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8.
Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9.
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10.
Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11.
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12.
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13.
Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14.
És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15.
A kinek van füle a hallásra, hallja.
Talán nem mindenki számára érthető az, hogy: "15. A kinek van füle a hallásra, hallja."...
Hogy mi az, amit nem mindenki hall esetleg ebből?
Nos ez: "10. Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat."
Meg van írva... Hol és mi van megírva?
Mal.4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Nos ezek fényében kiket merített be és kiket nem? Bemerítette azokat akik: Mt.3,6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről. Tehát azokat merítette be, akik a Malakiási próféciák szerint: "Megemlékeztek a Mózes Törvényéről"-melynek hatására bűnbánatra ébredtek, és megtértek!
Azokat pedig, akik ezt nem tartották fontosnak, mert biztosak voltak a pozícióikban-nos azokat pedig: " Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? " nos ezeket tehát, nem merítette be...
és egyben itt a válasz a kérdésre: Kik lehetnek Ábrahám leszármazottai?
Tehát a válasz az Ige alapján: I Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Ugyanis akik megőrzik az Úrnak az utát-azok gyűlölik a bűnt! és honnan lehet tudni mi a bűn??? na ezért kell ismerni a törvényt!
Most pedig, és ezek ismeretében térjünk az anyagunk folytatására:
II.Mózes 2, 23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Ezek az emberek : " Felkiáltottak a szolgaság miatt-Istenhez" ! ez nagyon fontos dolog Testvérek. Meghalt az előző király,aki tisztelte Ábrahám Istenét, aki jól bánt a néppel... jött egy új király aki nem bánt velük jól, mert... ? miért is nem? Mert kívül valóknak tartotta őket! Egy szedett-vedett népnek, akiket ki lehet használni-akiken lehet élősködni, akiket lehet gyötörni...
Jn 15,18
Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
Az ember-a hívő ember is, mindíg magát figyeli, magában keresi a válaszokat... nem azért mert jobbak-szebbek-igazabbak... vagyunk másoknál, hanem azért mert Istenhez tartozunk! A világban töltött élet pedig: szolgaság a számunkra! nem ide születtünk ( újjá); nem ide vetünk-nem is itt akarunk aratni!
Zsid.11,8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
" 12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. "
Nem a testileg születettek a megszámlálhatatlanok, hanem Ábrahám magva a megszámlálhatatlan, hisz valamennyi néppből és fajból-mindenki beoltatott és beoltatik, aki megtér: Ábrahám Yichak vö Yakov Istenéhez, és " megtartja az Úrnak az Utát-Törvényt és Igazságot tesz!
I Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Na ezek a "leszmármazottak" tehát-Szolgaságnak élik meg életük minden napját-Tehát nekik van szükségük a " Szabadítóra"-és övék az Isten Szabadítása!!!
Az Isten szabadításának előzményeit is meg kell értenünk!
Izráél fiai olvasatában, ezek az előzmények-nagyon is a visszájukra fordultak... ( mert ez volt a látszat...) de nem csupán erről volt szó. Mert Isten valamennyi megnyilvánulására-nehezedett a helyzetük.
Egyre nehezebb lett a szolgálat számukra-egyre fájdalmasabban éltek meg minden napot... Azonban ez nem Csupán erről szól!
Mt.24,12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
És amikor pattanásig feszül a húr-akkor egy végső próba-ami már csak minket céloz:
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
Ennyi bajra és gondra, jön egy szidra?! voltak akik nem engedelmeskedtek (!!!) az Isten szidrájának? ( a Mózesi törvénynek? !!!) Bizonyára, de róluk többé nem olvashatunk és nem is hallunk!!!
Voltak akik egyébb nemzetekhez tartoztak de megtartották az Örökkévaló rendeletét? ( A Mózesi törvényt!!!) Voltak beza! Na róluk azonban olvashatunk:
II.Mózes 12,37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
Tehát nem csupán Megszabadította őket is az Örökkévaló-de ezeket is meggazdagította!!! Tehát eggyé tette a népével-beoltotta a népébe ezeket, hisz az által hogy NEKI ENGEDELMESKEDTEK (!!!) Ábrahám magva lettek!
Ezért mondja a később csatlakozók miatt:
II.Mózes 12,48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
( magyarul) Ha valaki csatlakozik hozzád a várakozásban és az Isten szabadítására vár, csak azon parancsolatok megtartásával várakozhat,amiket neked is meg kell tartanod, hogy egy nép legyetek!
Mal.4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
De mi van akkor, ha valaki nem akarja az Isten szabadítását, mert jól érzi magát ezen a világon? Nos őket érte a tizedik csapás. Az elsőszülöttek halála nem csupán arról szól hogy a legtöbb családban egyel kevesebben lettek... Az első szülött a ház ereje! Az elsőszülött halála-Isten előtt azonnal és az emberek előtt idővel- ház végét is jelentette-(jelenti)
Amiről az eddigiekben beszéltem, az mind-egyetlen zsoltárban is olvasható-összefoglalva,mint ahogy az is, hogy miért és mire "Szabadít fel az Örökkévaló minket?!
105-zsoltár 16.
Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17.
Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18.
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19.
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20.
Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21.
Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22.
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23.
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24.
És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25.
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26.
Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27.
Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28.
Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29.
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30.
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31.
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32.
Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33.
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34.
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35.
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36.
És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37.
És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38.
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39.
Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40.
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41.
Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42.
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43.
Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44.
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45.
Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
Az Úrvacsora tehát... Nos Testvérek, az úgy nevezett Úrvacsora-valójában a Peszach-i szidra utolsó felvonása!
I.Kor.11, 23. Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24. És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
27. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
Döntöttél hogy mit szeretnél? tudod te mit választottál? kész vagy a feltételek betöltésére??? Dönts most.
-
"A Bemerítő tehát nem volt más-mint Éli! Erre utal az öltözetén kívül az is továbbá, hogy hol jelenik meg? ( pusztában! ott ahol el ragadtatott!)"
Ezt szó szerint kell érteni?
:291:
-
Mózes II. könyve 6. rész
1.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről.
2.
Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
3.
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.
4.
Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.
5.
Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről.
6.
Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7.
És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
Áldott Testvérek. Az elmúlt alkalommal a Peszach ünnepéről volt szó,illetve annak előzményeiről-kritériumairól... A mai alkalmon,folytatjuk a peszach-i történetet.
A Peszach-i széder est megértéséhez-elengedhetetlenül fontos tudnunk, mit jelképez a négy pohár? Hisz az evangéliumban ( Luk.22) Szintén szerepet kapnak a poharak.
A Széder vacsorán tehát összességében öt pohár kap szerepet, ám csak négyszer iszunk.
Ezek megértéséhez-ismét olvassuk el a kezdő Igerész 6-7-es verseit:
"6.
Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7.
És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
1 pohár: "Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól..." ( Hocéti)
2 pohár: " és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól..." (Hicálti)
3 pohár: "és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által." ( Gáálti)
4 Pohár: "7. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól. ( Lákáhti)
Mi is maradt még? Maradt még egy pohár,ami Éli a próféta pohara, de ebből senki nem iszik... Várjuk Élit,mert ahogy a prófécia mondja:
Mal.4, 5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Hogy ezt a próféciát-illetve Éli eljövetelének szükségességét mélyebben megérthessük, egy fejezettel vissza kell lapoznunk:
Malakiás próféta könyve 3. rész
1.
Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a kit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.
2.
De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!
Na ezért van szükség arra, hogy előbb eljöjjön Éli (Illés) és jóra vezesse azokat akik várják az Úr-ama napját. Hisz régóta hirdettetett, hogy az nem mindenki számára lessz "üdvözítő" annak ellenére hogy minden hívő várja azt a napot...
Ámos 5, 18.
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19.
Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20.
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21.
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
... Oroszlán elől szaladni-egyenesen a Medve karmai közé... azaz: Üdvösséget várni és lesz kárhozat a vége. Ahogy erre egy másik próféta is utal:
Ézs 5,7 A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!
Tehát akkor a poharak: "Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól..." Ez az első pohár tehát. " A Kivezetés a világból, valójában a "megtérésre hívás". Sajnos sokan rekednek meg ezen a szinten-pedig nem ez az utunk vége... Valójában itt indulunk csupán.
Amikor elmondjuk Istennek a megtérésünkről való elhatározásunkat-csupán jelezzük hogy ŐT FOGJUK KÖVETNI (!!!)
A Második pohár: " és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól..." Ez az a pont, amiről-Jézus így szólt:
Mt 11,28 Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Azaz tehát: Hagyjuk el a világhoz tartozó dolgokat, és ... De innen inkább Pál folytassa:
Kol 3,2 Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.
Ez egy nagyon sarkallatos pont Testvérek, hiszen ahogy az életünk-az új életünk lépésről-lépésre épül, úgy lépünk egyre magasabb szintre-hitben. Nem állahtunk meg az utunk eljén, de menet közben sem állhatunk meg-hiszen akkor elveszünk.
Ez a két pohár még annyira az eleje a dolgoknak, hogy valójában erről egybevéve beszél a Próféta:
Hós 2,13
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
A megtérés-valójában az újá születésünk... Ezzel veszi kezdetét az új élet számunkra... Mostantól tanuljuk meg: Hogyan járjunk,hogy éljünk, mit szabad és mit nem...
Ez a pont az, amikor a hozadékként maradt világi dolgaink felől meggyőződünk hogy rosszak, és meggyőződéssel elvetjük azokat magunktól. ( Nem szolgaként, azaz nem azért mert azt mondták hogy így kell, hanem azért mert az Úr iránti szeretet-erre ösztönöz!)
Hós 2,13 Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
Ha ez megtörtént és eddig eljutunk-jön a harmadik pohár :"és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által." Ez a pohár nem más, mint a " Megváltás" pohara.
Sokan gondolják azt, hogy ez az alap... de az előző szintek nélkül-idáig nem lehetséges eljutni. Jézus cirka három évig járt a Tanítványaival, mire eljutottak odáig hogy ezen a vacsorán ezek megtörténjenek...
Pedig addig is voltak Széder estek ám...
Mk.14,24.
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
25.
Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában...
Figyeljünk csak : "És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik."
Ezt megelőzően még azt mondta Jézus: Jn.3,16.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
Tehát míg a Megváltás LEHETŐSÉGE (!!!) az egész világnak adatott, azonban a megváltás valóssága csupán: "sokaké" lett. Miért? Mert megrekedtek a két végpont között. Az Örökkévaló,mikor a népet Micráimból kiszabadította-egyenesen a pusztába vezette őket, hogy " a szívükre beszéljen" AZaz tanítsa-okítsa-nevelje őket...
Voltak akik nem akartak tanulni... voltak akik meggondolták magukat, és nem akarták ezt az új életet...
Ézsaiás 8,20.
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
A Puszta... Nos ugye, kétféle pusztát ismerünk, és ezek között-a következők szerint teszünk különbséget:
Az egyik puszta a Davar pusztája. Pontosan az a hely, ahol minden elkezdődött anno. Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől...
Ez az a hely, ahol a megtérésünk kezdetén eljutunk tehát. Itt még nincs semmi... De Isten szavára lesz minden. Dávár azaz az Ige pusztája. Ahogy az Örökkévaló kimond valamit, az van. Van élelem-van ivó víz, van védelem, van vezetés... tehát van gondviselés. Amíg van követés-addig van vezetés-tehát van világosság... egyeseknek!
Mert ez másoknak nem felel meg... Számukra ugyan ez a puszta, a somem pusztája-azaz: A Halál sivataga. Nem is jönnek ki onnan. Ezek azok akik elvesztek és elvesznek.
Ezért kell ezeket a poharakat egymás után "meginni"
Mt.20,20.
Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.
21.
Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.
22.
Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
23.
És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
A negyedik pohár pedig: "7. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól."
Isten népévé formálódás. Isten-egységre hív bennünket. akik az eddigieket megélték és tehát eddig eljutottak, már nem a különbségeket keresik-nézik egymásban, hanem azt ami egy! Egy Isten-egy nép.
Mondjuk így: " Egyház" Ezen a szinten a Testvériséget éljük meg valósággal és nem csak szavakkal mint ez előtt. A Szeretet más nem csupán az érzelmekről szól, hanem megértve a lényegi részt, ami a jóra való készség,
Meg is éljük.
-
Mózes III. könyve 19. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
Áldott Testvérek. a Szentség szó hallatán-sokan a szájukra teszik a kezüket, mintha valami rémületes, vagy éppen valami roppant misztikus dologról volna szó. A Szentség szó definíciója pedig-egyáltalán nem egy elvont fogalom...
A Szentség jelentése: Elválasztott-különválasztott-elkülönült. Ha tehát ezt alapul vesszük, akkor megláthatjuk azt az Igazságot, hogy nem a mi megvallásainkon alapul az Istenhez tartozásunk, hanem az életvitelünkben láttatik meg.
Ahogy az Ige mondja is: Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
Tehát mint látjuk, az Örökkévaló által adatott szabályok, rendeletek, tanítások... ( A Törvény) megtartása által, választódunk el, az Isten számára. Az elválasztás oka és módja tehát: Vannak akik Istennek engedelmeskednek, és vannak akik nem!
Sokan beszélnek a nekik adatott hitről, mint elégséges elválasztó jelről, és azt mondogatják ez a hit az, ami valójában elválasztást tesz ember és ember között...
Nos Yakov mondja:
Jak.2,17.
Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
18.
De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
19.
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
20.
Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?
21.
Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
22.
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;
23.
És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.
24.
Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.
25.
Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?
26.
Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.
Azt említi: "19. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek."
Tehát van az a-szintén hitnek nevezett fogalom, ami által "hisszük", hogy van Isten. De az Ige nem erről a hitről beszél, illetve bocsánat. Mert ha hisszük hogy Isten van; ha hisszük hogy Isten az, akinek megláttatik a Szent Tanban... Akkor miért nem féljük Őt?
Akkor miért nem engedelmeskedünk neki???
Tehát a Hit! Emunach-azaz: Engedelemben történő követés a Bibliai hit szó definíciója.
Arról a hitről pedig, ami csak annyit eredményez, hogy elhisszük hogy Isten van, mind Yakov, mind pedig Rav. Saul azt mondja: Nem elég.
Róma 1,18. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
21. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
22. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek...
Tehát magyarán: Ha hiszed hogy van, akkor úgy is élsz-ahogy Ő tanít! Azt teszed amit kér!!!
Gondoljuk csak el Testvérek-és itt most vissza utalnék a Yakov levelének idézetéhez:
Yak.2, 19.
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
Nos tehát ha ennek a kijelentésnek nyomán-visszanézzük a szinoptikusokat, érdekes megállapításra juthatunk:
Pl.:
Mk.1,23.
Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,
24.
És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.
25.
És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle.
26.
És a tisztátalan lélek megszaggatá őt, és fenszóval kiáltva, kiméne belőle...
vagy egy másik eset:
Luk.4,36.
És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
37.
És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.
38.
Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.
39.
És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik.
És a többi-és a többi... Tehát ha a Yakov általi felvetést vesszük alapul, illetve a szinoptikusokban megírt eseteket, azt az "érdekes" dolgot állapíthatjuk meg, hogy a mai hívők és a démonok között az a különbség, hogy a démonok engedelmeskednek is az Istennek, nem úgy mint azok, akik nekiszánt életről és
neki való engedelmességről tettek Számára ígéretet...
Hogy akkor a Démonok üdözülhetnek-e, hiszen engedelmeskednek neki? Nos természetesen nem, hisz a démoni létforma az engedetlenségből és a lázadásból fogantatott lét, és erről Isten nyilatkozott: "A Földön született-a földön is marad!"
Azért mennyire jó az, hogy az emberek, az újá születés árán, már nem földiek mi???
Tehát a démonok is engedelmeskednek az Isten akaratának... bár nekik ez nem örömteli esemény-hiszen csak a "Legfelsőbb Hatalmat" tisztelik ez által.
Tudjátok Testvérek, a Héber gondolkodás szerint, háromféle szolgálat (engedelmi forma) létezik...
Az első a "Béres" féle engedelem. Akik béresként engedelmeskednek csak az Istennek, azok nem szívből teszik az engedelmet, hanem "muszájból"... amint úgy alakul-fellázadnak, engedetlenekké válnak, elárulják azt, akinek engedelemmel tartoznak.
A másik, a Szolga. Ezek esetében már beszélhetünk: hűségről,szeretetről... De csak a szem előtt való dolgokkal foglalkoznak, tehát nem teljes az odaszánásuk, hanem csak jelzés értékű. ( bár nyomatékos)
A Harmadik az igazi, ez pedig nem más, mint a szolgáló ( szolgáló lány) Na ezek azok akik minden akaratukkal, minden figyelmükkel az Uruknak akarnak örömöt szerezni, mindenkor és mindenben az Urukat dicsőítik... az egész életük, az Úr magasztalásáról szól. ( természetesen cselekedeteik által.) hiszen a cselekedeteikkel hirdetik, hogy az Úr- elkötelezettei ők.
Ja hogy Jézus ilyet nem kért??? Nos az van Tesók, hogy aki az szerint gondolkodik hogy Jézus ezt nem várja, azoknak itt lenne az idő, hogy elkezdjék olvasni a Szentírást!!! (például itt:)
Jn.14,21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
-
III.Mózes 25,23. A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.
Áldott Testvérek. Mózes harmadik könyvének a huszon ötödik fejezete, a hetedik évvel ( smitá), illetve az ötvenedik (jóbel) év szabályait taglalja.
Mózes III. könyve 25. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, nyugodjék meg a föld az Úrnak szombatja szerint.
3. Hat esztendőn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendőn át messed a te szőlődet, és takarítsd be annak termését;
4. A hetedik esztendőben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne mesd.
5. A mi a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és a mi a te metszetlen szőlődön terem, meg ne szedjed; mert nyugalom esztendeje lesz az a földnek.
6. És a mit a föld az ő szombatján terem, legyen az eledelül néktek: néked, szolgádnak, szolgáló leányodnak, béresednek és zsellérednek, a kik nálad tartózkodnak;
7. A te barmodnak is és a vadnak, a mely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül.
8. Számlálj azután hét szombat-esztendőt, hétszer hét esztendőt, úgy hogy a hét szombat-esztendőnek ideje negyvenkilencz esztendő legyen:
9. Akkor fúvasd végig a riadó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken.
10. És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az ő birtokát, és térjen vissza kiki az ő nemzetségéhez.
11. Kürtölésnek esztendeje ez, az legyen néktek az ötvenedik esztendő; ne vessetek és le se arassátok, a mit önként terem a föld, és a metszetlen szőlőjét se szedjétek meg annak.
12. Mert kürtölésnek esztendeje ez, szent legyen néktek, a mezőről egyétek meg annak termését.
13. A kürtölésnek ebben az esztendejében, kapja vissza ismét kiki az ő birtokát.
14. Ha pedig eladsz valami eladni valót a te felebarátodnak, vagy vásárolsz valamit a te felebarátodtól: egymást meg ne csaljátok.
15. A kürtölés esztendejét követő esztendők száma szerint vásárolj a te felebarátodtól; a terméses esztendők száma szerint adjon el néked.
16. Az esztendők nagyobb számához képest nagyobb árt adj azért, a mit veszesz, az esztendők kisebb számához képest pedig kisebb árt adj azért, a mit veszesz, mert a termések számát adja ő el néked.
17. Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtől: mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
18. Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön.
19. És megtermi a föld az ő gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és bátorságosan lakhattok azon.
20. Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és termésünket be nem takarítjuk?
21. Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre való termés teremjen.
22. És mikor a nyolczadik esztendőre vettek, akkor is az ó termésből esztek egészen a kilenczedik esztendeig; mindaddig ó gabonát esztek, míg ennek termése be nem jön...
Úgy van az Testvérek, hogy a legtöbb ember, még a hívők közül is sokan, azt gondolják, hogy ők a sikerüknek kovácsai... ( ha ezt teszem-ez lesz; ha nem teszem-nem lesz...) azután ebből adódóan: "én tettem,én szerzeményem...az én munkámnak gyümölcse mindez..."
Tehát az ember, valahogy tudata alatt is-arra jut, hogy önerőből él és a maga erejére-bölcsességére-tudására számíthat csupán. A Törvény tanítása pedig azt mondja:
V.Mózes 8,17. És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
Tehát ha és amennyiben a törvényt vesszük alapul, azt figyelhetjük meg, hogy az Örökkévaló, hetenként; hét évenként;hétszer hét évenként figyelmeztet bennünket arra, hogy :
III.Mózes 25,23. A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.
Figyeljük meg a "szoktatás" fokozatait, mely szerint az Örökkévaló a benne való bizalomra "szoktat" bennünket. Minden héten a hetedik nap az, amikor semmi úgy nevezett közönséges munkát nem végzünk...
(vásárlás,főzés,földművelés...) Ám erre a napra, előre készülhetünk még, hisz erre való a Yom hecz ( a péntek azaz a Félnap), amikor is-előre bevásárolhatunk,főzhetünk, tehát mindent elkészíthetünk.
Azután jön a hetedik év, amikor egy egész éven át elhagyjuk a földdel kapcsolatos munkát, és-Istenre bízzuk magunkat. Nem vetünk-nem aratunk-nem kereskedünk a terménnyel,de kiszolgáltatjuk magunkat az Isten jóindulatának.
Ezt követően pedig a Yóbel év, amikor még a vett birtokot is vissza adjuk annak-akitől vettük. Ezzel azonban, ha végig gondoljuk a folyamatot-eljutunk a dolgok leg elejére... hisz mindent az Örökkévalótól kaptunk, és minden vissza is kerül Őhozzá.
Mint ahogy a Kohelet is írja:
Prédikátor 12, 8. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
Van ugye a hitbéli Ősatyánk-Ábrahám. Róla-érdekes mód- pont ez van megírva: Zsidó levél 11,8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Vegyük észre a leg kritikusabb részét ennek az idézetnek: " 10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. "
Várja tehát az "alapokkal" rendelkező élettért... tehát ez a föld, még nem az! Ezért élt ő és az ő közvetlen leszármazottai úgy, mint... mint akik nyiltan kijelentik és vállalják, hogy csak " jövevények és vándorok" illetve ha már letelepedett valaki, akkor is csupán:
Jövevény és zsellér ezen a földön.
És hamár: Máté Evangyélioma 20. rész
1.
Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
2.
Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.
3.
És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
4.
És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
5.
Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
6.
Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
7.
Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
8.
Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
9.
És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.
10.
Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.
11.
A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
12.
Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
13.
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?
14.
Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
15.
Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
16.
Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Ugye ebben az aspektusban mennyire másként hangzik ez a történet? Hisz minden az Istené, és az Ő tulajdona nem függ az én munkámtól sem erőmtől, sem pedig az ügyességemtől... Isten pedig a magáéval azt tesz, amit akar!
Nekem pedig a számon kívül, más nem jár! ( Illetve bocsánat...Pont azért imádkozom és kérem az Örökkévalót-hogy ne az szerint fizessen nekem ami jár-hanem az Ő mindent felülmúló irgalma szerint.)
Ézsaiás 63,7. Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.
8. És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok.
9. Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
10. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök.
11. S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét?
12. Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen?
13. Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!
14. Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!
15. Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem!
16. Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.
17. Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!
18. Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet.
19. Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.
Ha mindenben és mindennel kapcsolatban a tudatunkba véssük jó erősen, hogy minden az Istené így mi is... Ha mindenkor fel tudjuk idézni, hogy csak jövevények vagyunk ezen a földön...Ha mindenkor megértjük azt, hogy mennyire Istentől függ a létünk a sorsunk... akkor majd nem áll tőlünk oly távol az Isten országa.
De nem erre tanít az egész törvény???
-
Ézsaiás 1,27. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28. De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
Vannak akik a két fogalmat illetően nem látnak tisztán... Cion-mint az Élő Isten tulajdona, tekinthetjük akár a földterületet is, az Úr tulajdona. Tehát jog szerint az Örökkévaló tulajdona, ezért ugye Jogosság által
által, azaz: Jog szerint kerül Istenhez. Namost az emberekkel azért más a helyzet...
Ahogy a bölcs mondja: Préd. 7,29. Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.
Az Örökkévaló, amikor az embert megteremtette, neki is, mint minden teremtményének, adta az Ő Igéjének követését, és az Ige követése általi életet, melynek nem szólt-nem rendelkezett a végéről.
Gyakorlatilag az ember örökké élhetett (volna), hiszen nem volt számára vég határozva abban az életben. Tehát újra: Amíg az ember az Örökkévaló Igéjének (a Messiásnak)engedelmeskedik, gyakorlatilag örökké él.
Isten pedig erre teremtette az embert. Állandó kapcsolatban és összhangban Istennel, és az Ő Igéjével.
Isten Igéje tehát az Igazság! Isten pedig az Ő Igéjét-szavát-beszédét kente fel örök hatalommal arra, hogy az Ő teremtményeit vezesse, megtartsa...
( Mt 18,11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.)
Erről a Felkenetésről, maga Jézus beszél:Példabeszédek 8,22.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28.
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Ugye valamiért Jézusról az szerint gondolkodnak sokan, mintha valami kisgyermek lenne, egy mindent elnéző valaki... Nos ezzel szemben azt látjuk:
"36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!"
Ha követed-élsz! Ha elhagyod-meghalsz! és nincs apelláta!!!
Jézus-mint az Isten felkentje ( Messiás), Azért született, hogy kontrasztot adjon. Jézus erről nyíltan beszél is:
Jn 15,22 Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.
Jézus tehát az Igazságot hirdeti-Igazságra neveli az Őt követőket. Az Igazság pedig, az Isten Igéje, ahogy Ő mondja is:
Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
Az Igazság pedig nem járandóság, hanem életforma. Aki elhiszi hogy az Isten beszéde az Igazság és azt választja követendő tanításként-abban az Isten Igéje, egyre nagyobb és nagyobb teret nyer-miközben kiszorít minden e világit-
minden tréflit, mindent mi nem Istentől való mindent mi nem Istent dicsőíti benne... ( Emberi tanítások, ó emberi természet, bűnös gondolatok, testi kívánságok...) De ami marad, az az Isten tanítása-határozatai.
Ezért mondja Jézus: Jn.14,23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Tehát az ilyen emberben, az Igazság fel növekedik... Pont úgy, mint a mag a földben.
Luk.8,10.
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
11.
A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.
12.
Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek.
13.
És a kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.
14.
És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
15.
A melyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.
16.
Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot.
17.
Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.
18.
Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle.
19.
Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.
20.
És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni.
21.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.
Tehát nem csupán hallgatni-de megcselekedni is... Ez nagyon fontos! Tehát azok, akik gyakorlottak az Igazságban azaz: Megélik a Felkent tanítását-vezetését, azok-azok, akik jogosan nevezhetik-Jézust Pásztoruknak, és ezek azok,
Akik „Igazság által” -váltatnak meg.
Ézsaiás 1,27. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által...
Cirka ennyit tenne a kifejezés: Igazság által...
Ézsaiás 54,13.
És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
14.
Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.
Tehát az örökkévaló, megvédi, meg oltalmazza, meg kíméli az Övéit!
De mi van azokkal akik ezek alapján: Nem az Övéi? Számukra nincs ígéret az Istentől?
Hát dehogy nincs! Gyakorta hallani oly kérést a mindenható felé, hogy Teljesedjen be az Ő ígérete az illetőn... És gyakorta szoktam mondogatni: „ az meg lesz , az meg lesz... az nem kérdés, hogy beteljesíti-e az Ő ígéretét, sokkalta inkább az a kérdés: Melyiket???
Mert Istennek két ígérete van az emberek számára: A Jó ( áldás) ; ill. : A rossz (átok)
Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
-
Mt.24, 42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Áldott Testvérek. Nemrég beszéltem egy Testvérrel, akit régen-szolgáló testvérként ismertem. Kérdeztem tőle: " hogy megy a szolgálat?" Azt felelte: " Már nem szolgálok, vannak elegen akik szolgálnak..."
Sokféle válasz fogalmazódott meg bennem erre-de nem feleltem neki semmit. Nem láttam értelmét egy oly vitának, amiben ő döntött, és lépett is.
Egyrészt: Nem! Nincsenek elegen a szolgálók! Másrészt: Egy szolgáló az életét tette fel a szolgálatra. Ez nem azt jelenti hogy, nem foglalkozik semmi mással, hisz a szolgálat mellett van a munkahely,hisz keveseknek adatik meg, hogy ne legyen szüksége a bevételre. ( Testvéreken ugye pedig: Nem élősködünk...) van a család,
vannak egyébb elfoglaltságok, de a maga idejében első a szolgálat!A Szolgáló, mindenkor kész kell hogy legyen a szolgálatra, és minden idejében készül is a szolgálatra. Amikor a szolgáló-feladja a szolgálatot, az élete értelmét és egyben: egyetlen célját adja fel.
A Szolgáló-Istent szolgálja, a Testvérek javára! Ja... hogy esetleg csalódik a szolgáló a Testvérekben éspedig annyira hogy elhagyja a szolgálatot? Mik voltak az elvárásai??? miért voltak elvárásai???
És hamár elvárások...Valamiért az robbant be a köztudatba, hogy a szolgáló a felsőbb rendű- ő a "nagy testvér"... Valójában sokaknak-teljesen természetes, hogy a gyülekezeti tagok vannak a szolgáló testvér alá rendelve.
Érdekes...roppant érdekes... Mert ugyan van erről szó a Szent Tanban- de sajnos betűkkel kódolva. Mondjuk ez:
Luk.22,24.
Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
25.
Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
26.
De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
27.
Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Hatehát a szolgáló szolgálja a gyülekezeti tagokat (!!!) ( Figyelem ez nagyon fontos!!! A Tagokat-az embereket, a Testvéreket szolgáljuk, nem egy személytelen gyülekezetet!!!) Nem a gyülekezet érdekeit szolgáljuk, nem a gyülekezet egyben maradásáért küzdünk, nem az emberi ötletelések és izzadságszagú-kohezív erőfeszítés a szolgálat módja és célja-
hanem a Testvérek készítése,segítése.
Amikor felcserélődnek a szerepek-egyben célt is téveszt a gyülekezet! Ennek a helytelenségéről, és következményeiről olvashatunk a Prófétánál. ( Kár hogy sok szolgáló, ezt nem olvassa...)
Ezékiel próféta könyve 34. rész
1. És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
2. Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?
3. A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.
4. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;
5. Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;
6. Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.
7. Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
8. Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;
9. Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
10. Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.
11. Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.
12. Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján.
13. És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.
14. Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.
15. Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten;
16. Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.
17. Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.
18. Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?
19. És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!
20. Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,
21. Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek;
22. És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.
23. És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk.
24. Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.
25. És szerzek ő velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben.
26. És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.
27. A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják.
28. És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg őket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze őket.
29. És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;
30. És megismerik, hogy én, az Úr, az ő Istenök, velök vagyok, és ők népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten;
31. Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.
Amikor egy szolgáló, egy szolgálat célt téveszt, és már nem a Testvérek javára történik a szolgálat, hanem a gyülekezet nevéért-fennmaradásáért-egy "nagyobb testvér" érdekében, vagy egyenesen: saját érdek szerint, akkor jönnek a tévtanítások, amit rendre le is nyomnak a Testvérek torkán...
"18. Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?
19. És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák! "
A tudást-az ismeretet-önös érdekből elferdíteni... nos hogy is nevezi ezt a bűnt-Jézus?
Mt.24,48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Nos: Ennek a bűnnek a büntetését nevezi meg az Úr, amiből következtethetünk a bűnre is. ( feltéve ha tudjuk-hol keressük a választ a kérdésre...)
I Mózes 15,7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
Bizony a "Szövetség kötés története ez!"
"10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé."
Miért vagdosta két részre ezeket-Ábrahám? Mert a szövetségkötés- fogadalmi részéhez kell. Ez a prezentáció!
Jelentése: " Ha az eskümet megszegem-járjak úgy-mint ezek közül egy!!!" Azaz: Vágjanak ketté!
Na tehát ebből következően: A Kettévágatás-a szövetség szegés büntetése!
Miért szövetségszegés? Mert mire esküdött fel a szolgáló? Isten szolgálatára a Testvérek javára! És nem emberi és testies dolgok elérésére-megtartására... Nem egoista célok szolgálására.
Figyeljünk csak:
Ez.34,22. És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.
23. És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk.
24. Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.
Dávid mint pásztor... De Ezekiél idejében-Dávid már nem volt, hisz ez előtt volt Király, Izráelben... Vagy ha a Szó -a név jelentését vesszük: Dávid= Egyesítő-egybe szerkesztő. Na ez így más ugye?
Hisz máris tudjuk: Beza a Messiásról van szó, aki...
Ef.2,10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
A Szolgálók-szolgálatának eredete tehát nem a saját kútfő, nem saját tudás vagy bölcsesség-hanem az Úrtól kapott tudás, arra-hogy a testvérek számára-átadjuk! ( ezért nem a szolgálóké a dicsőség... Ézsaiás 10,15.
Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa! )
És erre azért a Bölcs is reflektál:
Préd.12,13.
A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
Ugye nem szorul magyarázatra az, hogy ki is ez az " Egy Pásztor" ? Ki lehet ez a Fő Pásztor??? (!!!)
A Szolgáló-Az Úrtól veszi a tanítást, ezzel szolgálja a Testvéreket... Ezek a Testvérek pedig kamatoztatják a tanultakat az életükben, ők is mások javára és ezek a mások is-mások javára... Egyetlen gyümölcsfa sem magának gyümölcsözik, egyetlen gyümölcsfa sem táplálkozik a saját gyümölcséből...
És miközben mindenki-mások javára szolgál, az Úrtól tanultakkal...
Ésaiás próféta könyve 6. rész
1.
A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
2.
Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
3.
És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
-
Apostolok Cselekedetei 2. rész
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
Áldott Testvérek, mielőtt megkezdenénk az esti Igehirdetést-gyorsan tisztázzuk: Mi is ez a "Pünkösd"? Ez egy pogány ünnep. Amiről a Biblia ír, az viszont a Savuot-azaz a Hetek ünnepe, vagy más néven az első zsenge ünnepe.
Ezt nagyon fontos tisztázni, hogy ne legyen a továbbiakban egy "szakadás" amit az idéz elő, hogy míg a TÓRA Hetek ünnepéről ír, az újszövetségi írásokban megjelenik egy "új ünnep"-amiről viszont nem ír a TÓRA...
Szóval az Úr ünnepei...
Mózes III. könyve 23. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik az Úrnak ünnepeit, a melyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim:
3. Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.
4. Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések napjai, a melyekre szabott idejökben kell összegyülekeznetek.
5. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája.
6. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret.
7. Az első napon szent gyülekezéstek legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
8. Hét napon át pedig tűzáldozatot áldozzatok az Úrnak, és a hetedik napon szent gyülekezéstek is legyen: semmi robota munkát ne végezzetek.
9. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
10. Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak.
11. Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.
12. A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendős bárányt egészen égőáldozatul.
13. Ahhoz pedig ételáldozatul két tized efa lánglisztet, olajjal elegyítve; tűzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.
14. Új kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségről nemzetségre minden lakóhelyeteken.
15. Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok.
16. A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.
17. A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak.
18. A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendősöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égőáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe; kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
19. Készítsetek el egy kecskebakot is bűnért való áldozatul, és két bárányt, esztendősöket, hálaadó áldozatul.
20. És lóbálja meg azokat a pap a zsengékből való kenyérrel az Úr előtt való lóbálással a két báránynyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak a pap számára.
21. És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint.
22. Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a meződnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
33. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
34. Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.
35. Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
36. Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.
37. Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.
38. Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni szoktatok az Úrnak,
39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
44. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felől.
Áldott Testvérek. Különösen fontos tudni és érteni azt, hogy az Örökkévaló-rendelt ünnepeket, és ezekhez az Ünnepekhez igazított-különösen fontos eseményeket. Mindenek előtt azt értsük meg, hogy ezen: "ünnep"-kifejezés, nem azonos a mostani gondolatvilágban alkotott-
-ünnep kifejezéssel, ami is: örömöt,szórakozást... jelent...
A Bibliai ünnep fogalom, megfelelő definíciója valójában: Egyfajta: Találkozás az Istennel. Hiszen Ő hívja az Övéit, egy elrendelt időpontban.
( meglehetősen érdekes felfogás ez a mai... "amikor Ő hív-az nem fontos, de ha én hívom, azért legyen itt..." )
Tehát a TÓRA által leírt Ünnepek:
Sabath
Peszach
Savuot
Roshásáná
Yom kippur
Szukkoth
Van tehát egy ünnep-amit hátről-hétre tartunk, ez a Sabath. Azután van kettő "Tavaszi Ünnep", mint: Peszach ill. Savuot. Ezek már beteljesedtek, hisz olvashatjuk is-úgy a Tórában mint a B'rit Hadasá-ban,
És vannak az Őszi ünnepek, amiket szintén meg kell tartanunk, de ezek még nem teljesedtek be-ellenben a maguk idejében be fognak teljesedni.Ezen Őszi ünnepek- a rettenetes napokkal veszik kezdetüket.(!!!)
( Hiszen az ítéletre való előkészületről szól, megbánással és megtéréssel készülünk.) Majd az Ítélet, és ezek után a Sátoros ünnep, amikoris azok akik "felmentő ítéletet kaptak-mindörökre az Úrral sátoroznak majd.
Jelenések könyve, 17-22-ig.
Ezekről az Őszi ünnepekről, majd a maguk idejében fogunk beszélni, most egyenlőre a Savuot ünnepénél tartunk. Nézzük meg hogyan épülnek fel ezek az ünnepek, és ezen ünnepek megtartása, mennyire fontos.
Apostolok Cselekedetei 2. rész
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait...
Nnna figyelem:II.Mózes 23, 15.
A kovásztalan kenyér innepét tartsd meg; hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert akkor jöttél ki Égyiptomból: és üres kézzel senki se jelenjék meg színem előtt.
16.
És az aratás innepét, munkád zsengéjét, a melyet elvetettél a mezőn; és a takarodás innepét az esztendő végén, a mikor termésedet betakarítod a mezőről.
17.
Esztendőnként háromszor jelenjék meg minden férfiad az Úr Isten színe előtt.
18.
Ne ontsd ki az én áldozatom vérét kovászos kenyér mellett, és ünnepi áldozatom kövére meg ne maradjon reggelig.
19.
A te földed zsengéjének elsejét vidd el a te Uradnak Istenednek házába. Ne főzd meg a gödölyét az ő anyjának tejében.
20.
Ímé én Angyalt bocsátok el te előtted, hogy megőrízzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet elkészítettem.
21.
Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára; meg ne bosszantsd őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van ő benne.
22.
Mert ha hallgatándasz az ő szavára; és mindazt megcselekedénded, a mit mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat.
Vajjon ki lehet ez az Angyal-akit az Atya küldött???
Akinek ha szót fogadunk-Az Atya áldásaiban-oltalmában lesz részünk???
Példabeszédek 8,17.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20.
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28.
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
úúú... Ez a "valaki" elég szigorúnak hat... Pedig Ő a Messiás! Akiről mindenki azt gondolja hogy ismerik...
Jn.7,28.
Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz az, a ki engem elküldött, a kit ti nem ismertek.
29.
Én azonban ismerem őt, mert ő tőle vagyok, és ő küldött engem.
At mondja - Jézus: "Én azonban ismerem őt, mert ő tőle vagyok, és ő küldött engem."
Tehát "Küldött" Mi pedig egy "angyalt" keresünk ugye? Nos tehát: Málách; Angelos; Angyal- ez mind: Küldöttet jelent...
Egyszóval újra a mostaniak fényében leg lényegesebb mondatok a Messiásra vonatkozóan:
II.Mózes 23,20.
Ímé én Angyalt bocsátok el te előtted, hogy megőrízzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet elkészítettem.
21.
Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára; meg ne bosszantsd őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van ő benne.
22.
Mert ha hallgatándasz az ő szavára; és mindazt megcselekedénded, a mit mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat.
Példabeszédek 8,34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Ja ... és még egy fontos dolog a Messiásról: János Apostol I. levele 1. rész
1.
A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2.
(És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
Nos tehát a Messiás-azaz: Jézus, az Örökkévaló Isten-Örökkévaló és testben megjelent-Igéje!
Ő Pedig azt mondja: Emlékezzünk meg az Úr rendeleteiről, és ezen belül az Örökkévaló által megjelölt ünnepeiről is. Mi pedig mint látjuk: Jól tesszük ha megtesszük...
Tehát az Apcsel aszongya: Apostolok Cselekedetei 2. rész
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
Tehát mi is történt ott és akkor? Nos az volt, hogy ezek a tanítványok, a nemtanítványokkal együtt-egybe gyűltek az Örökkévaló rendeletére való ENGEDELEM által, és ERRE TÖLTETETT KI A SZENTLÉLEK!!!
Ez az ENGEDELEM volt az alapja annak, hogy az Örökkévaló-beteljesítse az Ígéretét!
Melyiket? Nos ezt: Ezekiél 36, 24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
" Egybegyűjtlek"- azt teszi: Ő hív-mi pedig megyünk! Isten rendelte az idő pontot és a helyet is Ő választotta ki! Aki ott volt, annak megadatott a "lehetőség" és aki élt ezzel a lehetőséggel-az meg is kapta. ( Jézusban való hit és a megtérés!!! hiszen azt olvassuk:
Apcsel.2, 36. Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
Hogy az Új Lélek mire adatott? Nos erről is olvashatunk a Prófétánál: Ezekiél 36,26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Tehát tessék lemászni a függönyről, és abbahagyni a Szentlélek felől való hamis bizonyságtételt!
Ezek a Tanítványok tehát a megtérésük első zsengéjeként-a hitüket az engedelmüket vitték az Örökkévalóhoz, illetve Ők és mindazok akik ott voltak! Az Idő pedig ezen az Ünnepen úgy esett, hogy egybevágott az Atya által elrendelt beteljesedéssel.
Mt.24, 42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Natehát voltak ott "boldog szolgák" és lettek nem boldogok is... Tehát mi legyen ez az "Első Zsenge" amit bemutathatunk ezen az Ünnepen az Örökkévalónak hogy "tovább léphessünk", és ha Úgy adja az Örökkévaló hogy ez az Ősz lesz az az Ősz, és ezek lesznek majd-azok az Őszi ünnepek, amikor is beteljesedésre jutnak azok a napok....
Pont ahogy írja a Jelenések könyve ( Jel.18-22.) Tehát mi is lehetne az Első zsenge-ha nem az Istennek való engedelem, hogy megemlékezünk az Általa rendelt "Találkozóról" most... és életünk minden napján gyakoroljuk az engedelmet?!
-
Pontossan igy van.
Minden bibliai unnepet meg kell unnepelni,tartani ahogy az ige irja.
Mind a 7 unnepet szombatnak nevezi az ige.
Amerikai naptarakba a szombat a 7-dik nap.
Vasarnappal kezdodik a het ami munkanap.
A 10 parancsolatban a szombat az nem uj torveny,inkabb egy emlekezteto torveny ami a teremteshoz megy vissza.
[color=blue8
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.][/color]
Vegul megszeretnem emliteni hogy minden unnepnap megtartasat be lehet bizonyitani a Milleniumi profeciakkal is.
Az ezer eves Milleniumba igen is minden unnep unnepelve fog lenni.
Ez mind megtalalhato a biblia leg hosszabb-leg reszletesebb-es a legjobban nem ismert profeciajaba Ezekiel 40-48. Az egesz a Milleniumi idorol beszel.
Paskanal mar itt nem fogtok talalkozni a paska barany aldozattal.
Szerettettel Laszlo Canadabol.
-
Nem véletlen az, hogy Krisztus a zsidó pészah (húsvét) előtt halt meg és a zsenge kéve bemutatásának a napján támadt fel, ami a hét első napja, azaz vasárnap volt. Ő a feltámadottak zsengéje. Mint ahogyan az első learatott búzakéve a jövendőbeli aratás biztosítéka, úgy lett Krisztus feltámadása a benne hívők feltámadásának a záloga. Amennyire biztos, hogy a búzakéve, a későbbi aratás zsengéje, annyira bizonyos, hogy lesz aratás is. Ugyan így, amennyire bizonyos, hogy Krisztus feltámadott, annyira bizonyos, hogy a halottak is a maguk rendje és ideje szerint feltámadnak, ki az örök életre és ki az örök elveszésre.
Isten rendelése szerint történt a zsidók húsvétján Krisztus halála és feltámadása, a zsenge kéve bemutatásának a napján Krisztus feltámadása, és ugyan így a hetek ünnepén a Szentlélek eljövetele. Mindhárom ünnep új tartalmat és új értelmet kapott, mert ezeknek az ünnepeknek Istentől rendelt ideje és értelme van. E három ószövetségi ünnep a tavaszi ünnepi körhöz tartozott és Krisztus Urunk első eljövetelével teljesedett be. Van azonban a Szentírásban őszi ünnepi kör is, amelyhez szintén három ünnep tartozott. Ezek a kürtzengés ünnepe, a nagy engesztelési nap és a sátoros ünnep. Kézenfekvő a következtetés, hogy ha az első ünnepek napra pontosan Krisztus első eljövetelekor nyerték el a végső értelmüket, akkor az őszi ünnepi kör ünnepei Krisztus második és dicsőséges eljövetelével kapcsolatosan nyerik majd el az Istentől rendelt végső beteljesedésüket. Pál apostol azt írja, hogy ezek „csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé (Kol 2,17)”. Az árnyéknak fordított görög szó „tervet, ábrát” is jelent. Tehát ezek a megváltási terv állomásainak főbb mozzanatai, az „idők és korszakok”, amelyeket Isten előre rendelt (vö. ApCsel 1,7) és elhatározott a benne hívők végső megváltása érdekében.
Krisztus halála és feltámadása, mind a Szentlélek eljövetele Isten megváltási tervének a részei voltak, amelyek értünk, a Krisztusban hívőkért történtek meg. És amilyen bizonyos, hogy az első ünnepi kör beteljesedett, ugyan olyan bizonyos, hogy az őszi ünnepek végső beteljesedése is megtörténik.
forrás: biblia.hu
-
Krisztus nem vasarnap tamadott fel es nem penteken halt meg.
Katolikus kitalacio.
3 nappalt es 3 ejszakat toltott a sirban ugy mint Jonas 3 nappalt es 3 ejszakat a hal gyomraban.
A pentek szo a magyar bibliaba helytelen forditas.
Elokeszulet szo a helyes amit SZOMBAT kovet.
De melyik szombat?
Nem a heti szombat, hanem a kovasztalan kenyerek elso napja, amit szombatnak neveznek es eshet a het barmelyik napjara.Mind 7 bibliai unnep szombat.
PUNKOZSD, vagyis az elso aratas napja is szombat hol ott mindig vasarnapra esik. Mit jelent az hogy SZOMBAT?? Ige vizsgalat a szavak ertelmezesenel kezdodik.
A nagyheten szerda volt az elokeszulet nap amikor a megfeszites tortent.
Csutortok volt a nagyszombat.Piheno nap.
Pentek ismet az elokeszulet nap a heti szombatra.
Szombat ismet piheno nap.
Szombat este tortent a feltamadas. 72 orat orat toltott Krisztusunk a sirban.
Vasarnap hajnalba meg sotetes volt mikor az asszonyok kimentek a kenettel, de mar nem volt ott.Feltamadott elotte.
Ezeket mind igekkel be lehet bizonyitani ha valakit erdekli.Csak az emberek az igeket atolvassak de nem figyelmessen.
Laszlo
Amikor nagybetuvel irok nem kiabalok inkabb csak kiemelem. :291:
-
Kedves Sofia!
Bizony csodálatos, hogy Jézus Krisztus minden törvényt betöltött! :2smitten:
László, nahát, de örülök, nem is tudtam, hogy Amerikában vasárnap a hét első napja! :311:
Azon én is gondolkodtam már, hogy a "három napig a sírban" furcsán jön ki a péntek estétől vasárnap hajnalig tartó időszakban.
Arról pedig olvastam, hogy azon a héten két szombatot tartottak. Persze ez csak azoknak világos, akik ismerik a zsidó vallási szokásokat.
Ha többet és mélyebben tanulmányoznánk az Írásokat, minden apró részlet világossá válna.
-
"Bizony csodálatos, hogy Jézus Krisztus minden törvényt betöltött!"
Pontosabb forditas hogy feltoltotte,pontositotta,megerositette. Megmutatta hogy hol kezdodik a bun gyokere. A szivbe az elmebe. Akkor kell mar bunbocsanatot kerni es nem akkor amikor mar cselekedet tortenik. Azok vannak a torveny alatt akik a torvenyt megszegik.
Jakab levél:2:10
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
Tobb mas orszagokban is a vasarnap a het elso napja.
Laszlo
-
János Apostol I. levele 2. rész
1.
Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.
2.
És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
3.
És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.
4.
A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.
5.
A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;
6.
A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.
7.
Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, a melyet hallottatok kezdettől fogva.
8.
Viszont új parancsolatot írok néktek, a mi igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.
9.
A ki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van.
10.
A ki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való.
11.
A ki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.
Áldott Testvérek: A Szeretet témakörével már több ízben foglalkoztunk, de ezen az estén újra átvesszük, hisz nem lehet elégszer ismételni ezt a - talán leg fontosabb - "Parancsolatot."
Az Apostol tehát ezt írja:
7.
Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, a melyet hallottatok kezdettől fogva.
8.
Viszont új parancsolatot írok néktek, a mi igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.
9.
A ki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van.
10.
A ki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való.
11.
A ki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.
Nyilván tudjuk kitől származnak ezek a szavak, hisz János-azon az estén mikor ez elhangzott Jézustól-szintén jelen volt.
Jn.13,34.
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
35.
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
Van itt egyszer egy, a felületesség miatti félreértés, és egy abszolút tudatlanságból adódó értetlenség azok többségében, akik erre az Igére hivatkozva teszik félre, az Isten parancsolatait...
Hiszen a Szeretet parancsolata-nem új, hisz a szeretetre épül fel az egész TÓRA! Hogy mást ne is mondjak, A Törvény-két kőtáblán adatott, így az Összes parancsolat-két Fő parancsolatban foglalható, és foglaltatott egybe.
I; V.Mózes 6, 4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
És a második-legfőbb parancsolat: III.Mózes 19,17. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Gondolom hogy sokak vitatják ezen Tórai parancsolatok lét jogosultságát, a jelen időre-illetve az Újszövetség korára hivatkozva, ezért számukra az "Új szövetségi írásokból az Ige-egyenesen Jézustól:
Márk 12,28.
Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?
29.
Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.
30.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
31.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.
Tehát a Szeretet parancsolata-nem új, hanem igenis-régi. Jézus akkor miben is határozta meg az Ősi parancsolat- Újulását? Nos a válaszért olvassuk el ismét, de most: FIGYELMESEN.
Jn.13,34. Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
35.
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
Tehát ezúttal abban új ez a parancsolat, hogy úgy szeressük egymást-ahogy Ő szeret-minket! Mert vannak, akik csak megvallják a szeretet tényét, de ez nem igazán látszik a kapcsolataikban, az életükön...
Pontosan erről beszél az apostol is a továbbiakban:
I Jn.3,18. Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.
Ugye megint a "CSELEKEDETEK"... Pontosabban: A Hit Cselekedetei.
Sokan kardoskodnak a cselekedetek szükségessége ellen, és ezek a következő Igére hivatkoznak:
Eff.2,8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9.
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
Azt gondolom-beszéltünk már a kiragadott igék miatti félre értelmezések veszélyeiről... figyeljük meg ezt az igét-a maga környezetében, és merengjünk el azon-mennyire mást mond ez az Ige valójában.
Efézusbeliekhez írt levél 2. rész
1.
Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
2.
Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
3.
A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
4.
De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett,
5.
Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
6.
És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:
7.
Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
8.
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
9.
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
Ez nagy vonalakban annyit tesz: Az Ő Kegyelméből és végtelen szeretetéből hívott mindenkit megtérésre-nem az érdemeink miatt, de arra és annak okáért, hogy ezentúl az általa meghatározott módon éljünk!
"10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk."
Mi tehát a különbség, az "Ó" és az Új parancsolatok között? Nos a betöltés szintje! Azok akik leragadtak az "Ó"-nál, azok esetében, a szeretet, nem több, mint megvallásokban álló-képmutatás... ( Mondják-de nem teszik)
A Szeretet parancsolatának- helyes és valóságos betöltése, egyben mérföld kő, vagy méginkább: Bizonyság is lehetne a magunk számára, arra vonatkozóan, hogy Jó úton járunk.
Amennyiben belegondolunk abba a ténybe-hogy hány és hány hívő küzd a bizonytalansággal, ez roppant fontos bizonyság-mérő zsinór lehetne a számukra... Figyeljük meg az Apostol Tanítását ebben a témában:
I.Jn.3,14.
Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.
15.
A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna ő benne.
16.
Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.
17.
A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete?
18.
Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.
19.
És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket.
20.
Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.
21.
Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;
22.
És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte.
23.
Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk.
24.
És a ki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, a melyet nékünk adott.
Tehát a kardinális kérdés: Tudjuk-e szeretni az embereket? ( nem pusztán a testvérekről van szó-hanem a felebarátokról!) (A barátsághoz ugye-két fél kell... az nem kérdés, hogy hozzád, hogyan viszonyulnak, hogy a te indulatodat-hogyan viszonozzák...
a Törvény arról szól: Te hogy viseltess az emberekkel. Tehát a te részedről-legyen barátság!)
Most pedig nem árt, ha definiáljuk a szeretet fogalmát... Nos tisztázzuk gyorsan: A Szeretet, nem az érzelmekről szól! De nem ám... a Szeretet, a Jóra való készség-mindenki iránt! Kész vagy-e, jót tenni másokkal?
Hajlandó vagy-e-a javára lenni másnak-másoknak? Mert ez a szeretet! Nem az érzelmi állapotod a fontos, hisz az érzelmek megcsalhatnak és csaponganak. A Tettek a fontosak-nem a duma!
Hogy az egymás iránti készség-miért kardinális kérdés? Mert a Szeretet, azaz az egymás iránti-Jóra való készség az, ami egybeköt!
Ez által válhatunk egyé, ez által valósulhat meg az egység... ez köti egybe az Egyházat is. A Törvény-mindíg az Echád-hoz, az egységhez szól!
Mózes V. könyve 4. rész
1. Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7. Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8. És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9. Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
Észre vettétek már, hogy a Törvény parancsolatait-közösségi szinten lehet igazán betölteni? ( " gyűljetek egybe; Menjetek fel; emlékezzetek meg...) A Megemlékezés is úgy lehet teljes, ha egymást emlékeztetjük, el beszéljük az Úr cselekedeteit-egymásnak... Ha inspiráljuk egymást.)
A Kohelet is erre emlékeztet bennünket a következőkben:
Préd.4,9.
Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10.
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11.
Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12.
Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
Kettőről beszél-és ezt a hármas kötéllel szimbólizálja??? Nos ja... mert én szeretem-Istent,ezért szeretlek téged. Te szereted-Istent, ezért szeretsz engem. Isten pedig szeret minket, ezért a hármas kötél!
Hogy ez valami új kijelentésből származott-e a bölcsnek? Nos nem, hiszen ezen tény felismeréséért adatott egykor a micva
IV.Mózes 15,37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
Hiszen az egyént-annyi minden előfoghatja... lehet rossz napja, lehet erős kísértésnek kitéve...lehet elgyengülve számtalan ok miatt, de ha ránéz egy testvérére, és megemlékezik az Úrról, eszébe jut hogy ki az, ki őt nevén szólította
ki az ki őt a jóra az igazra tanítja, mi a cél-melyet elé- az Isten tűzött... erőt nyer, és győzedelmeskedhet... egyedül? Nem. az Úrral, aki adott Testvért!
-
Koszonet a lelki eledetert.
Laszlo
-
Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában...
Áldott Testvérek: E ma esti alkalommal-újabb bizonyságot nyerhetünk arra vonatkozóan, hogy az újszövetségi írásokban, valójában nincs oly dolog-melyre ne lenne utalás a TANACH-ban.
A Korintosbeliekhez írt levél-előbbi része, bármennyire furcsa is, az Újászületésre utal, illetve az újászületés szükségességét magyarázza.
Gondoljuk csak végig a kivonulás történetét, "talán"-kamatoztathatnánk az így szerzett ismeretet és belátást-saját magunkra nézve is...
Mózes II. könyve 3. rész
1. Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
11. Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
12. És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
16. Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban.
17. És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.
18. És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.
19. Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem.
20. Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.
21. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
22. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.
Ez az Igeszakasz-valójában az a történet, amikor az Örökkévaló-megszólítja az embert, ( nevezzük ezt így: "Megtérésre hív") Ezért is mondja Jézus: Jn.6,63.
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64.
De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
65.
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
66.
Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
Ez az idézet-Jézustól-konzekvens magyarázat egyben a történetünk további részét tekintve. Mint látjuk az Örökkévaló és Mózes szóváltásában: Az Örökkévaló a népről-Feltételes módban beszél! " És ha hallgatnak szavadra"
Roppant furcsának tartom, hogy bár a nép számára, ez egy igen örvendetes hír lehetett-mármint hogy: Vége a rabszolgaságnak... Isten megszabadít... Az Isten a saját népének fogad minket...
Valamiért mégsem jutnak arra a következtetésre a maiak, hogy valójában ez az "Evangélium hirdetésének" előjele a maiak számára... Naja... mondjuk ehez ismerni kellene a Tórát...
Mert ha ezt vennék alapul a mai "Evangelisták"- akkor nem hablatyolást hirdetnének, hanem az Igazságot. Nem hazugságokat bujtatnának-ájtatos ruhába, hanem az Isten Szavával gyógyítanák az embereket.
Pontosan ahogy a Próféta mondja:
Jer.6,13.
Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.
14.
És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
De maradjunk inkább a Történetünknél:
Tehát amikor az Örökkévaló a Szabadulás-szabadítás hírét küldi a népnek ( az egyének összességének) , egyben akkor jelzi, hogy ezentúl, Neki fognak szolgálni-Neki fognak engedelmeskedni...
II.Mózes 3,10. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
11. Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
12. És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
Tehát az Istenáltal kiszabadult nép-nem egy karámból szabadult birkacsorda, hanem egy kivezetett nyáj lesz!
Ezt megpecsételendően:
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
Pontosan azt látjuk, hogy csak azokat szabadítja meg az Örökkévaló- illetőleg csak azoknak nem ígér rettenetes csapást-akik neki engedelmeskednek, akik megtartják az Ő rendeleteit.
Most ugyan a kihívás és a Kivezetés pontjai között nagyot ugrottunk, azért emlékezzünk meg arról a tényről, hogy ellentétben a mai evagélizációk mondandójával-a két történés között, azoknak akiknek az ígéret tétetett, egyre nehezedett a sorsuk...
Eggyiptom Királya ( E világ fejedelme) egyre jobban nyomorgatta őket a történet szerint. Tehát nem úgy van az ahogy hirdetik manapság: " Csak mondd el a megtérők imáját és minden rendbe jön az életedben..."
Hanem éppen ellenkezően! Pontosan úgy, ahogy Jézus mondja-több esetben is:
Jn 16,33
Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.
illetve ezen tény-magyarázataként:
Jn.17, 14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Jézus-Főpap-i Imájában tehát pontosan láthatjuk: Nem mindenkit tekint e világ fejedelme ellenségnek azok közül akik Hívőnek vallják magukat, hanem csak azokat, akik megtartják az Isten Igéjét!
Jn.17, 6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
Ezen- Főpap-i Ima előjeleként a Kivonulás történetében láthatjuk is, Az Isten parancsolatainak megtartói kerülték el a csapást-ezeket szabadította meg az Isten, de ezt megelőzően, ezeket nyomorgatta fokozottan e világ fejedelme ( az Eggyiptom Királya).
Eddig volt tehát szó: Kiválasztásról,megtérésre hívásról,Istennek való engedelem fontosságáról... de valami még hiányzik a történetben... valami, ami mára már tudjuk hogy elengedhetetlen-szükségszerű... ez pedig nem más, mint az Újá születés fontossága.
Az Eggyiptomból való szabadulás ( A világi élettől való szabadulás) első mozzanata, a Törvény átadása, pontosan úgy, ahogy ezt előre jelezte az Isten:
II.Mózes 3,11. Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
12. És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
( Az a Hegy pedig a Hóreb volt...) Új élet-új szabályok. Vagy az egyik Urat szolgáljuk-vagy a másikat. Csak ebben van választásunk, hiszen vagy a jót követjük-vagy a bűnt... nincs harmadik lehetőség. Ha valaki nem az Istent követi, akkor az a gonosz tulajdona. ( rabszolgája)
Tehát az Isten adta a törvényt-ezután jött a próba időszaka. Erről így ír a Tóra:
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Ami most nagyon fontos: 2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
Izzadsággal és erőkifejtéssel követni az Isten parancsolatait-nem elégséges és nem is lehetséges! Hiszen az erőlködés-önmagában hordozza a lázadást is. Nna erre aztán rengeteg példa van a Tórában.
Amikor menni kellett-pihenni akartak, amikor meg kellett állni-inkább menni akartak, amikor harcolni kellett-inkább futni akartak, amikor bátornak kellett lenniük-féltek-ezen kívül a napi rutin: Hol a víz?, mit együnk? miért kell ezt enni? menjünk VISSZA (!!!)
Az ember vele született tulajdonsága, a biztonságérzet kialakítása... Ez valójában a világban segíti az embert, de az Új életben-akadály! A Hívő számára a Biztonság-Isten! Aki ezt nem tudja elfogadni-annak nincs jövője ebben az új életben.
A Hívő biztonságtudata, az Istennek való engedelemből táplálkozik. "Ha engedelmes vagyok Istennek- a sajátjaként tekint rám..." Az Istené vagyok-tehát vigyáz rám"...
Ezért mondja Jézus:
Jn.14, 21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Negyven éven keresztül vándoroltatta Isten az Ő népét, hogy kihaljon minden e világi gondolkodás és testies viselkedés a népéből! Negyven esztendő kellett ahoz, hogy a nép olyan individumokból álljon, akik nem a rabszolga életben meggyökrezett szabályok szerint gondolkodtak...
Negyven év kellett ahhoz, hogy az ember-Bizalmat tudjon szavazni végre - Istennek!
A négy, a negyven... az emberi megpróbáltatás száma. Mert tudjátok testvérek: Megtörés nélkül, nincs megtérés. Az embernek el kell jutnia arra a pontra, amikor belátja: Csak Istennel lehetséges!
Amikor elismeri az ember, hogy önerőből, okosságával... nem jut sehova. Az Ember az Isten hívására-kivonul a világból, de csak azok nem rekednek meg a két pont-azaz a világ és az Isten országa között, akik lelke meg elevenedik! Erről mondta Jézus: Jn.6,63.
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. Akik ezt nem tudták elfogadni, és az Isten Igéjét- csupán szabályok halmazának vették... amolyan: Muszálynak, meg újabb rabságnak... azok ott rekedtek meg-ott is vesztek el a két vég között...
A Világból ugyan kijutottak, de az Ígéret földjére-nem juthattak el. Mert az óemberi természetnek meg kell halnia hogy az Új megszülethessen.
Ezért mondta Jézus: Mt.9,16.
Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.
17.
Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.
Ezért lehetetlen az Új életben az ó reflexekkel boldogulni. Hovatovább: Jézus mondja: János Evangyélioma 3. rész
1.
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5.
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Az Újászületés egy pillanat alatt???
Nos: Amikor az ember, valami okból, nem táplálkozik, akkor éhség gyötri, eközben elgyengül, idővel a test-saját magát emészti fel... végezetül halál! Amikor az ember a lelkét nem táplálja ( Lelki eledel, ami nem csupán az Ige olvasása, hanem az Ige vezetése szerinti életet is jelenti, hiszen Jézus mondja:
Jn.3, 22. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27. Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28. Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29. Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30. Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31. Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32. Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34. Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Tehát amikor az ember, akármi okból, nem táplája a lelkét az Isten Igéjével, és nem cselekszik az Ige vezetése által, a lélek is a halál állapotába kerül, azaz: Cselekvő képtelenné válik...
Ezt elkerülendő: Az ember táplálja a lelkét, ezáltal lelkiképpen él, eközben azonban-éh halálra ítéli a testiességet önmagában. Ezért int Pál:
Róma 13,12.
Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.
13.
Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben:
14.
Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.
Hogy ennek mennyi idő alatt megy végbe? Az attól függ mennyire mélyről jött az illető.
-
Mózes IV. könyve 16. rész
1. Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;
2. És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?
4. És mikor hallá ezt Mózes, arczra borula,
5. És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert a kit magának választott, magához fogadja azt.
6. Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete!
7. És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, a kit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
8. És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
9. Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
10. És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
11. Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
12. Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
Áldott Testvérek. A Ma esti alkalommal, a versengésről fogunk ejteni pár szót... Korách-ki maga is Lévita volt, és vele páran- fellázították a gyülekezetet, hogy Mózestől és Árontól-átveszik a nép vezetését.
Illetve....- De vajon tényleg ezt olvassuk? Mert valójában nem erről van szó az érintett fejezetben-sokkalta inkább arról, hogy egyenjogúságot követelnek.
IV.Mózes 16, 3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?
illetve: 13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
A "Lázadás" alapja az, hogy a gyülekezet minden egyes tagjára vonatkoznak a parancsolatok és az egész törvény. Mindenkinek egyformán kell a szentség megtartására ügyelnie, hiszen a nép szentségét-a tagok szentségének összessége adja-így tehát, és éppen ezért-
Ha valaki megrontja a maga szentségét, akár véletlen tisztátalansággal is, el kell hagynia-ideiglenesen, vagy akár-örökre a közösséget, hogy meg ne fertőztesse a bűnével, vagy a tisztátalanságával az egész népet.
Ha pedig ez így van-mint ahogy ez így is van, akkor miért a vezető szerep? akkor miért kellenének elöljárók? Hiszen minden egyes tag-szent. és közöttük az Úr...
Elszigetelt-soha meg nem ismétlődött esetről van itt tehát szó? Sajnos nem!
Ugyan ezek a kérdések-manapság is elhangoznak, és lehet a motívum akár még jónak tűnő is... ( most ne az önjelölt és ostoba gyülekezetesdiről beszéljünk) valami azért figyelmen kívül van hagyva.
Nevezetesen: Az Örökkévaló döntése és választása, és ezek tiszteletben tartása a részünkről. Avagy: Nem demokrácia-hanem Teokrácia.
Valójában az Örökkévaló népének tagjaira, nem egyformán vonatkoznak a szabályok.
Mózes III. könyve 10. rész 1. Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.
2.
Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.
3.
És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.
Ez nagyjából annyit tesz, minél közelebb van az Úrhoz valaki-annál kevesebb vétek is elég a totális bukáshoz. Ezért mondja az Apostol:
Jak 3,1 Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.
Van ebben a kérdésben egy apró félreértés... Amikor Jézus azt mondja:
Mt 5,19 Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
Nem arra utal, hogy: ha rosszul tanítja a parancsolatokat...-hanem azt, hogy bár-igazat tanít, és tökéletesen adja át a tanítást-de ő maga vét, akár a leg kisebb parancsolat ellen!
A Következő tévedés:
I.Kor.3,9.
Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
10.
Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.
11.
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
12.
Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;
13.
Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.
14.
Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
15.
Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.
Itt sem arról van szó, amit egyebekben erről tanítanak a gyülekezetekben, hanem a fa,széna, pozdorja... az üres és tartalmatlan-azaz: Nem az örökkévalóságnak szánt cselekedetek-megsemmisüléséről.
Mert ugye: Nem ide vetünk-nem is itt akarunk aratni... de van, aki igen. Vannak akik pénzért adják a szolgálatukat... bűnt ugyan nem követnek el vele-de nem is lesz a kifizetett szolgálatukért jutalmuk az Istentől... Hiszen egyszer már "kikérték az örökségüket."
És hamár az örökség:
Luk.15,11.
Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12.
És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13.
Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14.
Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
15.
Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
16.
És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17.
Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18.
Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19.
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20.
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
21.
És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
22.
Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
23.
És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
24.
Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
25.
Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
26.
És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
27.
Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
28.
Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
29.
Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
30.
Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
31.
Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
32.
Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
Na ezt a történetet is sikerült alaposan félreérteni az embereknek... Itt sem arról van szó, hogy a kisebbik fiúnak, sikerült mindent helyrehoznia... hanem éppen az előző-üres és tartalmatlan, azaz: Nem az örökkévalóságnak szánt cselekedetek megsemmisülésének lehetünk tanúi.
Azt mondja az Atya-az idősebbik fiának:
"31. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!"... A Kisebbiknek sikerült mindent elbuknia tehát... Ezért nem jó-ezen a világon, és erre a világra kikérni az örökséget...
Jézus mondja:
Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
De visszatérve a témánkhoz:
Mi is jellemezhetné, az Isten iránt való tiszteletünket jobban annál, mint amikor tiszteletben tartjuk az Isten választását,döntését?
Pál mondja:
I Kor.12,27.
Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.
28.
És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.
29.
Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é?
30.
Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?
31.
Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképen való útat mutatok néktek...
Nem arra bíztat bennünket, hogy egymás "sáfárságára" igyekezzünk, hogy egymással versengjünk, hanem azt-hogy mindenkor legyünk készen arra, hogy bármiben használhasson bennünket az Isten, az Ő céljaira-az Ő akarata szerint! Hogy legyünk neki jó és hasznos eszközei...
Korách, a bukásától függetlenül, egyfajta autonómiai törekvés letéteményese lett, a mai kereszténység számára, az nélkül, hogy felismernék a maiak...
Mint mondtam: "egyfajta autonómia", melyben-függetlenséget-önállóságot hirdetnek... de mitől is? Nos: az Igétől, így tehát az Istentől és egymástól is... " Majd mi tudjuk azt"... "Majd mi" -"majd én eldöntöm"...
Ahogy egykor az EDDA megénekelte: " Mi vagyunk a jók-mi vagyunk a szépek..." Azután persze a fene nagy egyenlőségben kiderül, hogy az egyenlőségben is vannak egyenlőbbek, meg sokkal egyenlőbbek...
Míg az autonómiában kialakul bizonyos személyek-autoritása... aztán kezdődik minden előről.
I.Kor.14,36.
Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el?
37.
Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok.
38.
A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan.
39.
Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.
40.
Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.
Ékesen-jó renddel végbevinni valamit, csak úgy lehetséges, ha az Isten rendelése szerint haladnak a dolgok. Valahol ott kezdődik az Isten tisztelet és az Isten félelme, ha tiszteletben tartjuk az Isten Döntéseit!
-
Márk.9,35.
És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
36.
És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
37.
A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
38.
János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.
39.
Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.
40.
Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
41.
Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.
42.
A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
43.
És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
44.
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
45.
És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
46.
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
47.
És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.
48.
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
49.
Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
50.
Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
Áldott Testvérek,e ma esti alkalommal-ezzel az Igével induljunk el. Mindenek előtt,figyeljük meg ujra az első verset: "És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája."
Első-utolsó... A mai napon ez az Igevers-valahogy : mást-valahogy többet mutat nekem mint eddig... Aki az első akar lenni-legyen az utolsó.
Miközben ezt a részt olvastam, egy érdekes párhuzamot láttam meg.
Ésaiás próféta könyve 11. rész
1. És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik.
2. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
Ugyan ez a rész, az "eredeti" azaz a Héber-Magyar Szentírásban, azaz a Tanach-ban, így íródik:
1. És ered majd vessző Jísaj törzsökéből és ág hajt ki gyökereiből. 2. És nyugszik rajta az Örökkévaló szelleme, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, a megismerés és istenfélelem szelleme.
Nos mint látjuk, és ez az "eredetiben teljesen egyértelműen ki is ábrázolódik, a második vers-első mondata után, nem kettőspont van, hanem vessző-mivel nem egy felsorolást vezet be, hanem felsorolást folytat.
Tehát hétszer szerepel a "Szellem" szó, azaz a Szellem teljességét jelzi. Erről a versről tudjuk-(és ezek után már értjük is) - hogy a Menóráról van szó, illetve a Messiásról, aki a lélek teljességét mutatja fel.
II.Mózes 25,31. Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert aranyból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek.
32. Hat ág jőjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból.
33. Mandolavirág formájú három csésze az egyik ágon, gombbal és virággal; és mandolavirág formájú három csésze a másik ágon is, gombbal és virággal; így legyen a gyertyatartóból kijövő mind a hat ágon.
34. A gyertyatartón pedig négy mandolavirág formájú csésze legyen, gombjaival és virágaival.
35. Gomb legyen a belőle kijövő két ág alatt; ismét gomb a belőle kijövő két ág alatt, és ismét gomb a belőle kijövő két ág alatt: így a gyertyatartóból kijövő mind a hat ág alatt.
36. Gombjaik és ágaik magából legyenek; egy darab tiszta aranyból legyen verve az egész.
37. Csinálj hozzá hét mécset is, és úgy rakják fel mécseit, hogy előre világítsanak.
Ez a Menóra elkészítésének módja az Örökkévaló utasítása szerint. Láthatjuk hogy a szár-mindkét oldalán-három-három, azaz összesen hat ág van, ámde a középső ág a hetedik.
Az utasításban, a hat oldalágról esik a legtöbb szó, ebből valamiért azt gondolhatnánk, hogy a középső, nem annyira fontos... De valóban nem? Hiszen ez a középső a szolgaláng. (nevezzük "samesz"-nek.)
És erről gyujtjuk meg a hatot. Szintén így a Hanukia esetében, van egy ág, ami a nyolc ágtól-valamiképp elválasztódik. és erről gyújtjuk meg a többit-mindegyiket a maga napján.
ez a "samesz láng" nem kap talán különösebb figyelmet, de e nélkül, hogyan gyújtanánk meg a többit?
Visszatérve a Márk evangeliumának 9. fejezetéhez: "35.
És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája."
Valójában erről a Szolga lángról beszél Jézus, illetve a fontosságáról, szentségéről. Úgy tűnhet, hogy a 38-as verstől, másik szálon kezd futni a történet, amikor is Johann így szól-Jézushoz:
"38.
János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket."
Valójában nem más útra tereli a szót, hanem ellenkezőleg! Ezen szolgaság-Istentől való megbecsülését emeli ki, illetve azt, mennyire fontos ezen szolgai állapot-teljes szentsége, romlatlansága.
Gondoljuk csak el Testvérek: Ha maga az evangéliumot hirdető-közönséges-hova-mire vezeti azokat, akiknek prédikál? Ha az evangelista nem az Isten iránt való szentséget közvetíti-akkor mit???
A Menóra készítésének instrukciói között, elhangzik egy nagyon fontos részlet:
II.Mózes 25, 37. Csinálj hozzá hét mécset is, és úgy rakják fel mécseit, hogy előre világítsanak.
Namost lássuk a Menórát-a felállítási helyén: Ugye a Szenthely vö kadosimhakadosh között állt, közvetlenül a kárpit előtt.
A Menóra mécsei előre világítanak-azaz kifelé. Ha Jézussal vagy, akkor te is így állsz-ha nem, akkor szemben állsz vele. Ezért mondja Jézus:
40. Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
Jézus a továbbiakban elmondja, mennyire fontos a Szentség megélése-illetve megőrzése. szögezzük le: Nem elvont jelentéssel felruházott példákat mond, ezeket is szó szerint kell venni-pont annyira, mint a kárhozat eshetőségét is!
Végül ezt mondja-Jézus:
"49. Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg."
A Tűz-akár az áldozat sója: éget,mar... és ez által megtisztít. Akár a szent élet a környezetét. vegyük észbe, hogy a jóérzésű emberek, ha hívő kerül a társaságukba, nem viselkednek szemérmetlen módon, nem káromkodnak, nem akarják megbotránkoztatni azt-jóllehet ők maguk nem is hívők...
akarva akaratlan, ezzel azt tisztelik meg, akit képvisel a hívő. És ez a leg fontosabb mondanivalója a ma esti alkalmunknak: Ha a hitetlen-valahogy ösztönösen is megtiszteli a hívő által képviselt Istent-mennyire fontos, hogy az,hogy mi magunk, hogyan képviseljük az Istent?!
A Megszentelődés folyamata-nem fájdalom mentes! Bizony szenvedéssel jár, hisz amikor mondja is-Jézus:
"49. Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg."
Nos tehát ez a tűz-ez a só... bennünk kezd égni-minket kezd marni. Kiéget belőlünk minden e világit, minden testiességet...mindent mi nem Istent dicsőíti bennünk, hogy ami megmarad-az az isten iránti szentség legyen.
Jézusról is ezt jegyezték fel:Péter Apostol I. levele 4. rész
1.
Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,
2.
Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.
Sőt: Zsidó levél 2, 9.
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
10.
Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
A Tökéletességért beza: Szenvedni kell! És ráadásul-tudva azt hogy mire való nekünk ez a szenvedés, fel kell vállalni!
És menet közben: Bár perzselni kell és perzselni is fogjuk a kívül levő világot, de egymással nekünk nincs és nem is lehet harcunk, hisz egymás mellett állunk-arcal a világ felé!
Márk 9,50.
Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
Végezetül még egy gondolat sor-ezzel egyhangban:
Ésaiás próféta könyve 6. rész
1.
A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
2.
Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
3.
És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
4.
És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.
5.
Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!
6.
És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;
7.
És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.
Ezért nem mindegy, hogy az Istennel szemben-vagy az Isten mellett állunk, nem mindegy, hogy megvilágosít-vagy elvakít ugyan az a fény... Mert egykor mindannyian az Istennel szemben helyezkedtünk el, de a tűz...és jött a tűz...
6.
És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;
7.
És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.
-
Korinthusbeliekhez írt I. levél 8. rész
1. A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
2. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.
3. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle.
Áldott Testvérek. Amikor az Örökkévaló- a népét kiszabadította micráimból, 42 állomáson keresztül vezette be őket az ígéret földjére. 42 állomás a 40 év alatt.
Nem egy gyors utazás volt ez, hanem egy lassú-és bár elsőre -kaotikusnak tűnő-így utólag már tisztán látható, hogy nagyon is megfontolt,megalapozott, jól átgondolt időszak volt ez.
Az a negyven éves vándorlás, mintegy-út mutató a számunkra is, hisz nekünk is be kell járnunk ezt az utat-azokat az állomásokat, amik számunkra is, a lecsillapodásról, a kivárásról, a tanultak át gondolásáról, az Isten gondviselésének észrevételéről-meg tapasztalásáról, az Istentől tanult dolgok-megéléséről-gyakorlásáról szólnak, mígnem felfedezzük, hogy ezen új értékrend szerint, immáron nem vagyunk egyedül ezen a világon, sem az utunk bejárásán, mert időközben kialakul a tesvéri kapcsolat és ezzel egyidőben, egy néppé formálódunk-nevezetesen: Isten népévé.
Valójában ezt célozza summázni a Mózes ötödik könyvének-nyolcadik fejezete.
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed...
Ezen "utazás" közben, az Örökkévaló tehát-egy ezeddig nem ismert táplálékkal- a Ma na (?) val táplálta- táplálja a népét. Ma na-egy kérdés szava valójában, jelentése: ( mi ez?)
Ez a kérdés a mai nap is elhangzik bizonyos hívők szájából, amikor szembesülnek az Isten Igéjével, ami éppen nem a gondolkodásukat-cselekedeteiket hagyja jóvá-sőt! épp ellenkezőleg: Mintegy: elítéli a gondolataikat, cselekedeteiket. Mi ez?-hangzik ekkor a kérdés-sajnos sokaktól... mi ez a megfoghatatlan-érthetetlen-idejétmúlt beszéd??? mi ez a "dolog", ami által úgy tűnhet, mintha nem lennék tökéletes???
Tehát a Ma na- valójában az Isten Igéje az ami az utazásaink során-táplálékunk, ami nem csak megtart az életben ideiglenesen- de egyenesen az Örök életre nevel-erősít.
II.Mózes 16,14.
Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.
15.
A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül.
16.
Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az ő sátorában vannak.
17.
És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.
18.
Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.
19.
Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.
Szeretnék egy érdekes párhuzamot mutatni nektek...
II.Mózes 16,18.
Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.
És most a kezdő igénk: Korinthusbeliekhez írt I. levél 8. rész
1. A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
2. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.
3. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle.
És ehez magyarázatul: A Ma na- Az Isten Igéje!
A Tudás... a tudás az úgy nevezett Ismeret, sokakat vitt már félre az út során. Hiszen desokan gondolták már azt: Többet tudok másoknál, tehát több - fontosabb-értékesebb vagyok a többinél...
Ellenben az Isten előtt: "annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása"
Mert ugyanis: 2. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.
3. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle.
Azt is mondhatnánk ezekre: Vagy minden-vagy semmi! Ha a mindent vesszük elérendő célként, az éppen hogy alázatossá és egyben: roppant óvatossá tesz minket ugye? Hiszen csak annyit tudhatunk, amennyit Isten ad! Ráadásul a tanulásunk tempóját is az Isten határozza meg... Ezen az "Utazásunk" alatt-több állomás van. Nevezhetjük ezeket az állomásokat, mérföldkőnek is. Ezen "állomásokon" tisztul le bennünk az eddigi utunk summája, itt érthetünk meg fontos dolgokat, és itt válhatnak a megértett tanok-reflexekké. Ezen állomásoknál csak arra kell vigyázni, hogy ezen: Mérföld kövek-ne váljanak sírkövekké.
Mikor válhat a mérföldkő-sírkővé? Akkor amikor valaki azt a döntést hozza meg, hogy: "ezt már nem!" - "Eddig és nem tovább"
Az Isten népére-két szavunk is van, 1;Mátot illetve a sévet. Mindkét szó, faágat jelent. ( szelíd olajfa!!! ) Sévet szót alkalmazzuk a népre, amikor az Isten Útján jár-a szabályokat megtartva, és matot szót, amikor nem. A sévet szó-élő ágat jelöl, ami a törzsön van, és a törzsből táplálkozik; A Mátot pedig a levágott, megkeményedett, elszáradt faágat jelzi.
Amikor az ágat levágják a törzsről-táplálék hijján megkeményedik,elszárad. Az élő ág pedig a kívánt irányba növekszik. (Tudtátok hogy a fa amikor az ágakat növeli-úgy növekednek az ágak hogy mindenkor egyensúly legyen!?)
Szóval az állomásokon derül ki, ki marad Sévet ( élő ág), és kiből lesz Mátot ( levágott és elszáradt ág-gally)?
És ha már a Ma na szó esetében, megértettük hogy az Isten igéjéről van szó-tehát ebből fakadóan, asszociáltunk a tanulásra, akkor folytassuk ebben az aspektusban: Ha valaki a szerzett tudását-ön tömjénezésre használja, az beza mátot, hiszen az Istentől kapott táplálék, a közös cél elérésért adatik.II.Mózes 16,16.
Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az ő sátorában vannak.
17.
És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.
Tehát senki nem magának szedett többet... illetve aki mégis,annak megférgesedett. ( ha tudtad-miért nem az szerint élsz???) Ézsaiás 66,24. És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.
Tehát ha Istent szeretjük, az ismertetik tőlünk, éspedig nem az érzésekről van szó, hanem: János 14,21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Szóval ha van ismeretem arról-mit vár tőlem, az jó-de nem minden! mert ha tudom mit vár tőlem, akkor meg is teszem.
Ennek fényében tehát: Vagy mindent-vagy...
ha pedig valaki elutasítja az Isten igéjét-az is mátot, hisz táplálék nélkül az ág-elhal. azaz: Semmit!
-
Siralmak.3,17.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Áldott Testvérek: E mai napon tartják az Izraeliták a Tisá beáv - ról való megemlékezést. Tisá beáv jelentése: Áv hónap kilencedike. Minthogy ennek a napnak sok rossz dolgot tulajdonítanak, ezért ez a nap-nemzeti gyásznap a zsidók számára.
Lássuk ezeket a rossz dolgokat:
1; Isten ezen a napon döntött arról-hogy a népe, negyven évig vándoroljon a pusztában az engedetlenségük okán. ( ebben nem is az a legnagyobb baj, hogy negyven évig vándoroltak, hanem az, hogy az annak a generációnak, ott kellett meghalnia a két pont között elveszve! A rabságból ugyan kijöhettek-de az ígéret földjére be-nem mehettek!!!)
2;Az első béjthamikdást a Babilóniaiak szintén ezen a napon rombolták le, és ekkor kezdődött a hetven éves fogság.
3; A második Szentélyt is ezen a napon rombolták le a Rómaiak.
4; Leverték a Bar Kohba felkelést-majd erre egy évre-teljesen száműzték a Zsidókat a földjükről ami 136-1948-ig tartott.
Nos-ez a nap-valóban rászolgált a nevére... ( gyásznap) . Mi van akkor, amikor az ember megéli ezeket a rossz dolgokat? Mi van ha akár-ezekhez hasonlóan rossz dolgokból-csak egy is történik vele?
Amikor az ember úgy érzi: Elfordult tőle az Isten? Amikor úgy érzi-berekesztetett fölötte az ég? Amikor érzi, hogy az imái nem találnak meghallgatásra?
Amikor olyan mint-ahogy a Prófétánál olvassuk:
Yesájá 29,4. És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded...
Tudjátok Testvérek, a hívő emberrel sok rossz dolog történik a földi pályafutása során. És jól lehet: Az ember, minthogy tapasztalja a rosszat-nem látja ezeknek a dolgoknak a végét-noha lehet, hogy ezekből valami egészen nagy és fantasztikus dolog válhat...
valami nagyszerű-amit elsőre nem láthatunk, de aztán nagy lesz az örömünk...
Valóban addig kellett vándorolniuk a pusztában az ősöknek, amíg az a generáció ott kihalt, de azóta tudjuk, hogy van újászületés! A Testnek vesznie kell, mert ahogy Pál is mondja:
1Kor 15,50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Ámde azt is mondja: Rm 8,10 Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
Hogy ez hogyan lehet? Nos ahogy ez írva is van... A III.Mózes 14-ben leírt, a poklosságtól megtisztult ember-áldozati eljárása, ugyan az, mint a III. Mózes 8-ban leírt-Pappá kenetés eljárása.
Ez azt jelenti, hogy aki a biztos halálból megmenekült Isten kegyelme által, az tartozik, hogy ez után, ne magának éljen, hanem Istennek! Ahogy Pál is mondja:
II.Kor.5,15. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
És ha globálisan figyeljük meg a ki és be vonulást, akkor azt látjuk hogy kijöttek a megmenekült rabszolgák, a maguk gondolataikkal,felvett szokásaikkal, a maguk ötleteivel... de amikor bementek az ígéret földjére, már egységes népként vonultak az Úr vezetését követve-tehát bár ugyan az a nép volt, de újá születve. ( A testiesség ugyan meghalt-de a lélek ÉL!!!)
Valóban lerombolták az első szentélyt a Babilóniaiak és valóban rabságra vitték a népet, de az Örökkévaló a megtérteket megőrizte a rabság alatt is, és vissza vezette őket a földjükre. Tehát láthaja a mai nemzedék: Fontos és eredményre vezető a belátás és a Megtérés!
Dániel próféta könyve 9. rész
1. Dáriusnak, az Asvérus fiának első esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségéből vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán;
2. Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.
3. És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban.
4. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait.
5. Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.
6. És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.
7. Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened.
8. Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.
9. A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene;
10. És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő törvényeiben, a melyeket előnkbe adott, az ő szolgái, a próféták által.
11. És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!
12. És teljesíté az ő szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben.
13. A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine előtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra.
14. Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára.
15. Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földéből hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!
Valóban lerombolták a Rómaiak a második Szentélyt is, de ezzel megszűnt az Istentisztelet helyhez kötöttsége is!
V.Mózes 12,13. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14. Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Ugyan nincs áldozatbemutatás, hiszen a Béjthamikdás leromboltatott, de ugye van helyette a Messiás áldozata és vére-mely tökéletes és örök!
És valóban száműzték a népet a földjükről, de 1948-ban a záró időkre vonatkozó próféciák kezdeteként-Izráel állama ismét megszületett, mert az Örökkévaló-ígéretének megfelelően-vissza vitte a népét a Szent földre!
Jer.sir.3,20.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Szóval van az úgy, hogy oly rémületes dolgok történnek velünk, ami miatt elveszve érezhetjük magunkat. Van az úgy, hogy megkérdőjeleződik számunkra még az is, hogy Isten metart... Ekkor egy észre sem vett tény-adhat vígaszt és reményt: "Jer.sir.3,20.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!"
Még élünk!!! A Lelkünk-Istenért-Isten kegyelméért kesereg... Tehát még élünk, mert ha nem így lenne-akkor nem gondolnánk-Istenre többé.
-
Jn.15, 14. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
16. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
17. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.
18. Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
19. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
20. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
21. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
22. Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.
23. A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.
24. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
25. De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
Áldott Testvérek. A Messiás ezen szavai- nem burkoltan-egyfajta "törvényszerűséget" fogalmaznak meg. Az ugyanis, hogy a világ,a világiak- gyűlölik az Istenhez tartozókat-törvényszerű! ( csakhát éppen nem értjük...)
Sok hívő ( köztük én is)... sok esetben felteszi, mintegy akár önmagának is a kérdést: "ez az ember-miért gyűlöl engem? mi a baja velem? ...
Át kellene gondolnunk ezt a kérdést alaposabban.
Jézus mondja:
Mt.5,13.
Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16.
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
ugye a kontrasztok... Egy gondolatsorban a két fogalom-mely ebben a gondolatmenetben, egyszer s mind: Kontrasztot mutat: A föld sói (savai)-illetve: A világ világossága.
Jézus-egy másik "monológjában"-felfedi e kontraszt értelmét:
Jn.3,19.
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20.
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21.
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Tehát ezek értelmében: Van aki "szereti" a világosságot- és van aki annyira gyűlöli, hogy egyenesen olyan számára-mintha marná a szemét.
Érdekességként talán megállap1tható, hogy nem azok gyűlölködnek izzó szenvedéllyel a hívők irányában, akik teljességgel elvetik a hitet-hanem azok, akikben ott a félelem-melynek szava: " mi lesz velem, ha mégis van Isten? vagy és ami még borzalmasabb: Mi van,ha olyan az Isten és az alapján ítél az Isten-ami a bibliában van leírva???
Valójában a küszöbön állók azok-akik a leg ellenségesebbek, akik a leg szenvedélyessebben tudnak gyűlölni. Hiszen, és lássuk be: Akikben egy szemernyi hit sincs-azok csak szimplán lenézik a hívőket.
Tehát a Hívők ( az igazi hívők), valójában-kontrasztként vannak ezen a világon. Valójában a hítben járásunk ezen a világon, nem csak a mi csiszolódási-tanulási...szakaszunk, hanem a küszöbönállók számára-talán egy utolsó lehetőség. Hogy egy tükröt tartsunk,utat mutassunk..."világosságot" mutassunk.
Tehát egy kalap alá vontam a "tévelygő" Hívőket a világiakkal??? Igen, de nem én elsőként! Figyeljünk csak:
Jn.15,18. Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.
19. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
20. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
21. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.
22. Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.
23. A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is.
24. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.
25. De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
A Törvény a híveknek adatott-és nem a hitetleneknek! ( ugyebár)
Tudjátok Testvérek-két fő kategória van, és ebben nincs árnyalat: Hívők ( azok, akik Istent követik-éspedig úgy, ahogy azt az Isten meghatározta !) Illetve a világiak. ( akik nem követik az Istent.)
Nincs olyan további csoport hogy : megtérésre esélytelenek-illetve majdnem igaz hívők, mint ahogy a végítéletben sem lesznek olyanok, akik majdnem üdvözültek. ha csak majdnem üdvözült valaki-az tehát elkárhozott.
Ezek valójában-nem újkeletű dolgok, hiszen erről elsőként, a Tóra lebbenti fel a fátylat:
Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
Áldott Testvérek. Az, hogy az Örökkévaló-utat mutatott számunkra, az hogy az Örökkévaló-magához von bennünket... nem erény! első sorban nem jog-hanem kötelezettség!!!
II.Mózes 19,5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
és erre- a kereszténység számára-hogy NE MONDHASSÁK HOGY EZ CSAK A ZSIDÓKNAK SZÓL :
I Péter 2,9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
11.
Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;
12.
Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
Egy Isten-egy törvény-egy nép.
Ugye azt mondja-Péter: "Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján."
Jó cselekedetek... nos ezekről a jó cselekedetekről-sokan-sokfélét gondolnak... Valójában egy jó cselekedet van-ez pedig nem más, mint az Istennek való engedelem!
Ezt így-maga az Isten határozta meg.
I Mózes 1, 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Azaz arra az állapotra-arra a megragadott momentumra mondta az Isten azt hogy-Jó, amikor minden teremtménye azt tette-amit meghatározott számára az Isten, és minden más cselekedet-Rossz!
A törvény pedig két irányultságú-tehát a törvény alól senki nem bújhat ki! Az V.Mózes 30-szerint, törvény-hogy aki engedelemben követi az Istent,annak Kegyelmet ad-aki pedig nem követi az Istent, az az Ítélet alá kerül! Sőt: Az V.Mózes 30-ból kiderül, az Isten irányában felmutatott szeretet mikéntje és mibenléte is:
V.Mózes 30,10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Világosan látható-hogy nem érzelmekre alapozza a szeretet megélését, az Isten-hanem arra, hogy megtesszük-e amit mond nekünk. Hogy Jézus erről máshogy rendelkezett volna?
Nem- dehogy! sőt...
Jn.14,22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Tehát a ma esti anyag-legfőbb mondanivalója: Az Isten parancsolatainak a megtartása az, ami által az Isten-kontrasztot mutat ennek a világnak! ( Látjátok? Ti így éltek-az enyéim pedig így!)
Ebben pedig azt látjuk, hogy ez a kontraszt csak akkor kerülhet a figyelem közép pontjában, ha nem rejtegetjük az Isten iránt való-szeretetünket ( engedelmes életünket), hanem éppen ellenkezőleg- Híven éljük azt.
-
Lukács Evangyélioma 1. rész
1. Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2. A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3. Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4. Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
Áldott Testvérek. A Szentírásban, elő-elő fordul, hogy belefutunk egy személlyel kapcsolatban, ilyen kijelentésbe: " ...és Igaz volt az Úr előtt..." ill.: "...Az Úr parancsolataiban, feddhetetlenül járt"...
Azért ezek a jelzők-napjainkban-nem lehetnek túl gyakoriak sajnos-de pláne: Ha magunkra gondolunk... nos... szóval lenne még csiszolnivaló azt gondolom.
Vajon hogyan lehetne eljutni erre a szintre, mármint hogy rólunk is elmondható lenne ez-jelzőként: " az Örökkévaló parancsolataiban, feddhetetlenül járunk?
Egyáltalán: Szükséges lenne ez? Nos feletébb, hisz Jézus mondja:
Mt.5,48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Azt gondolom ez elég egyértelmű... mármint az, hogy mennyire tökéletes a Mennyi Atya.
De akár-Páltól az idézet: Fil 2,15
Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
Tudjátok úgy van az: Az ember számára a fontossági sorrendben, mindíg a nagy dolgok számítanak. A kis dolgok felett úgy elsiklik a figyelem... pedig a kis dolgokból lesznek a nagyn dolgok.
Ha az ember egy ismeretlen helyre indul, és az induláskor csak miliméterrel tájolja el magát, az bizonyos távolságban már akár több tíz kilóméteres céltévesztést eredményez.
Az Ige mondja: V.Mózes 11,13. És lesz, ha hallgattok parancsolataimra amelyeket én ma nektek parancsolok, hogy szeressétek az Örökkévalót, a ti Isteneteket, hogy szolgáljátok őt egész szívetekkel és egész lelketekkel,... ( Imit-Emih )
Ennek az első mondata így hangzik Héberül: "Vö haja ékev Tismaun" ( És lesz-ha majd hallgattok...)
Az Ékev szó jelentése valójában: Sarok... A Sarok esetében, mindjárt a "Kezdetekre" asszociálunk... szó szerint a kezdetekre.
I.Mózes 3,14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
A kígyó és az Asszony magvának viszonya ugye... Azonban tévedés ha kizárólag a Messiásra gondol valaki-kizárólag! Hisz olvashatjuk:
Jel 12,17
Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele...
Namost gondolom, ez sokaknál leverheti a biztosítékot, hisz a Kereszténységen belül, többen tagadják a tökéletsségre való eljutás kritériumát, majd általános az a nézet, miszerint nem kell-sőt: nem is szabad az Istennek engedelmeskedni... stb. Erre itt vannak ezek az Igék... Nos hát ez van (!!!) ha valaki az Ige vezetését-emberi maszlagra cseréli.
Kezdjük el-összerakni ezeket a jelzőket tehát: Az Isten parancsolatainak megőrizői, Jézus bizonyságtétele, Abszolút engedelem...
Ezek által érhetjük tehát el a tökéletességet, a feddhetetlenséget. Namár most. És ezennel vissza utalnék az emberi értékrend szerinti gondolkodásban lévő csapdára, miszerint az ember szerint, a nagy dolgok a fontosabbak. Gondoljuk csak el Testvérek: Amikor az ember csak a nagy dolgokra figyel, akkor tehát az " apró-cseprő dolgok" észrevétlenek maradnak. Ez egyben előre vetíti azt, hogy ha a hívők is ez szerint filóznak, akkor az egész hitben járásuk nem lesz több, mint esések-kelések sorozata. Miért? Mert éppen a kis dolgok azok, melyek biztosítják a későbbiekben a nagy bukásokat.
Szokás mondani is: " A Szoton a részletekben rejlik" Nem azzal támad: " Tagadd meg Istent" Hanem: " ez nem nagy bűn-ezt megteheted"... vagy: "Ezért nem fog haragudni az Isten"... Vagy: " Valóban azt mondta volna az Isten?"... A Kis részletek, a kis dolgok figyelmen kívül hagyása ugye? Hávvá ( Éva) esetében például mi volt az a rejtett dolog, ahol a "kígyó"a totális bukást tudta okozni? Nos: az ártatlan (nak tűnő) beszélgetés. Isten egyértelmű parancsoltán-nincs vitatni való ugyanis !
Tehát újra: I.Mózes 3,15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
A Szoton-nem uralkodhat a hívőn-ezt tudjuk. De megcsalhat, de becsaphat, de csapdát állíthat! Ezt jelenti cirka ez a mondat. Ha pedig a sarokra asszociálunk, nos a sarok bár jelentéktelen "alkatrésznek " tűnhet az ember számára- Főleg azok számára akiknek még nem sérült egyszer sem...De valójában igenis fontos szervünk. Ha a sarok megsérül-az ember csak sántikálni tud... amikor előre lépünk, a sarokra támaszkodik a test. Minél nagyobb léptekkel haladunk-anál inkább van ez így. Ha sérülés miatt-kisebbet lépnünk, nos azzal is van baj-hiszen akkor a lefeszített talpra helyez (nénk) a súlyunkat... csakhogy a lábfely feszítő izma-a vádli is, a sarokhoz csatlakozik... Tehát sántikál az ember-így a céltartás is problémás-már ha egyáltalán haladhat, mert megesik hogy a teljes gyógyulásik, menni sem bír. Ennyi talán elég a " Jelentéktelennek látszó részletekről"...
Ugyan ez a hitéletben? Kell magyarázni???
" Vö Haja Ékev Tismaun"... És lesz ha majd... És lesz ha majd valóban-sarkosan-teljesen-tökéletesen-tehát minden részletre vonatkozóan hallgatunk az Úr parancsolataira... nos akkor...
V.Mózes 11,13.
Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, a melyeket én ma parancsolok néktek, úgy hogy az Urat, a ti Istenteket szeretitek, és néki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből:
14.
Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat;
15.
Füvet is adok a te meződre a te barmaidnak; te pedig eszel és megelégszel.
16.
Vigyázzatok azért, hogy a ti szívetek meg ne csalattassék, és el ne térjetek, és ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne boruljatok le előttök.
17.
Különben az Úrnak haragja felgerjed reátok, és bezárja az eget, hogy eső ne legyen, és a föld az ő gyümölcsét meg ne teremje; és hamarsággal elvesztek a jó földről, a melyet az Úr ád néktek.
18.
Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között;
19.
És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.
20.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra;
21.
Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, a míg az ég a föld felett lészen.
22.
Mert ha szorosan megtartjátok mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok néktek, hogy a szerint cselekedjetek; ha szeretitek az Urat, a ti Istenteket, ha minden ő útain jártok, és ő hozzá ragaszkodtok:
23.
Akkor kiűzi az Úr mind azokat a nemzeteket ti előletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken.
24.
Minden hely, a melyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától a Libanonig, és a folyóvíztől, az Eufrátes folyóvizétől a nyugoti tengerig lesz a ti határotok.
25.
Nem állhat meg senki előttetek; azt míveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, a melyre rátapostok, a mint megmondotta néktek.
26.
Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot!
27.
Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek;
28.
Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek.
29.
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén.
-
V.Mózes 30,10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Áldott Testvérek, e mai alkalommal, az Örökkévaló által adott lehetőségekről-mint a jó vagy a rossz-választásának lehetőségéről beszéljünk.
Szokás a világiaktól hallani: " az ember-saját sorsának kovácsa..." azért ez a kijelentés-bizonyos aspektusból-nincs is oly távol az igazságtól, de lássuk.
Az ember, születésétől kezdődően, az emberi tanításokra támaszkodik ugyebár, és azok a tanok-köz erkölcsi, társadalmi,ill. "bevált receptre" alapoznak. Az ember így tehát megismeri a világ tanításának "igazságát". Bele nevelődik az emberbe-ha az elvárásoknak megfelel-rendben lehet a dolga, ha azok ellen megy-lesz baja elég...
Amikor az embert eléri az Isten hívó szava, és igennel felel az Istennek, attól kezdve, az Isten kezdi az embert tanítani, és ez a tan, egy új értékrend szerinti-új szabályokon alapuló, és számos pontban ellene megy a világi elvárásoknak, ill. tanításoknak. Az ember egy bizonyos tanulási idő után-minthogy megismeri az Igazságot-mégpedig az Isten szerint való Igazságot-megtanul különbséget tenni a jó- és a rossz között. Az Isten Igazságának világosságánál meglátjuk, hogy a világi tanok túlnyomó többsége-rossz. mert nem igazságra,hanem más emberek elnyomására születtek. mert megkülönböztetnek embert-embertől,
pusztán a társadalmi helyzetétől-származásától-politikai nézeteitől függően. Mert a világi törvények túlnyomó része-bizonyos érdekek érvényesítésére születnek...
Az emberiség egy részének megelégedésére, míg a többségnek-nyomorúságára vannak. Amit az ember megtanul a világból, ( hogyan ússz az árral..) a megtérése után-egyértelműen "rossznak", "gonoszságnak" ítéltetik. Amit egykor elfogadhatónak,elfogadottnak, kizárólagosnak...gondoltunk, arról az Isten Igazságának világosságában, kiderül, hogy nem más, mint az az igazság, hogy a testi, a világi ember-ösztönösen
hajlik az önzésre,az erőszakosságra... tehát egoista és rossz. Erről így ír Pál:
Rómabeliekhez írt levél 7. rész
1. Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
2. Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól.
3. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.
4. Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
5. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak;
6. Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
7. Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
8. De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.
9. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
10. Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
11. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
12. Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
13. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25. Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Bizony sok-állítólagos hívő szerint, ez a törvény ellen szól, illetve ezen írásra alapozzák azt az őrjöngést-hogy a törvény okozza a bajt, és ezért-Jézus a törvényt jött eltörölni.
Gondolom azért gondolkodnak így, mert nem veszik komolyan Jézus mondását-miszerint:
Mt.5,16. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
Tehát valójában-Pál előző írása azt taglalja, hogy a törvény nélkül az ember, nem láthatta hogy valójában bűnös, hiszen a cselekedeteinek-életvitelének nem volt kontrasztja. Mert a kontraszt által láttatik meg minden. Hiszen a világosság ismerete nélkül, nem állíthatjuk a sötétségről sem hogy sötét... a jó ismerete nélkül nincs rossz sem...és az Igazság ismerete nélkül, nem létezik a hazugság fogalma sem.
Jézus azért jött tehát hogy, elhozza az Igazságot, ( a kontrasztot)
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1.
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5.
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6.
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket...
Hogy megtanítsa az embernek, hogyan választhatja a Jót... hogy a BŰNT-ily módon elkerülhetővé tegye az ember számára, hogy Tökéletes áldozatával lehetővé tegye az embernek, hogy Isten elé járuljon.
Ugyanis tudjuk, hogy a bűn-elválaszt az Istentől. A Bűnös ember nem járulhat az Isten elé!
Jézus tehát nem a törvényt tette félre az Útból, hanem éppen ellenkezőleg- a Bűnt! Mert az ember-Jézusnak köszönhetően-választhatja a Jót, az Igazságot. És amikor az ember az Igazságban jár, már ki is került az Igazság által, a törvény lesújtó hatálya alól!
Egyszer egy Testvér azt mondta nekem: " Ó bár beteljesítené rajtam az Isten az Ő Ígéretét..." Kérdeztem tőle: " éspedig ?"- merthogy kettő is van! Van az Áldás ígérete- ha neki engedelmeskedve a Jót az Igazat választjuk, és van az Átok ígérete-ha a rosszat, a gonoszat választjuk. az Egyik minden ember számára be fog teljesedni, ez nem kérdés! A kérdés az, hogy melyik legyen az?!
És pontosan ezzel folytatja a levelének írását Pál is:
Rómabeliekhez írt levél 8. rész
1. Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13. Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai...
Tehát az ember, saját sorsának kovácsa? Nos ebben az aspektusban-igaz ez az állítás, hiszen a saját döntésemen alapul, hogy : Áldás-vagy Átok?
Azt mondja Pál: Róma 2, 12. Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,
13. (Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik...
Na de ha valóban Jézus él az emberben??? Ugye Jézus bárki testében is az Igazságot fogja élni?! Akkor pedig az ember már nincs is a törvény alatt ugyebár...
Tehát a hívő választásáról. Gyakorta szokás hallani a hívői körökben: Szabad választásom van... Nos ez az állítás-nem teljesen igaz... sőt: a legtöbb esetben-egyáltalán nem igaz!
Hiszen lett-Jézus által egy választási lehetőségünk-mellyel optimális esetben ugye-már éltünk, így lettünk hívők. Választást tehettünk az Igazság megismerése által-Isten és a világ között, és Istent választottuk. Ha pedig így van, akkor még miben szeretnénk választani? Hiszen azt választottuk, hogy mindenben Istent követjük!!!
Józsué 24,14.
Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.
15.
Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.
16.
A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!
17.
Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földéből, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;
18.
És kiűzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orczánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk!
19.
Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket;
20.
Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és roszszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.
21.
Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!
22.
Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!
-
Mt.25, 31. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36. Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Áldott Testvérek. A mai alkalommal- a gyümölcsöző életről fogunk beszélni. Talán vannak akik nem tudják, de a gyümölcs-valójában nem más, mint a "jó cselekedet".
Az iménti idézetben, a cselekedetekről, ill. annak hiányáról olvastunk. Jó fa-jó gyümölcse; rossz fa-rossz gyümölcse, illetve gyümölcstelensége...
Pontosan ahogy Jézus mondja:
Mt.7, 15. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17. Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
20. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Ez a fajta megkülönböztetés, illetve ennek értelmében a döntés a kérdéses fa sorsáról, valójában egy törvény betöltése, melyet a Tórában kaptuk:
V.Mózes 20, 19. Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?
20. Csak a mely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, a mely te ellened hadakozik, mind addig, a míg leomlik az.
Ebben a Törvényben-elhangzik egy mondat, egy kérdés-mely látszólag ellene mond annak-miszerint az embert-a gyümölcsfával azonosítaná az Isten.
"mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?"
Azonban ha egy más aspektusból vizsgáljuk a kérdést-egészen érdekes-távolra mutató dologra lelhetünk. Nevezetesen: Ember= Ádám= A bukott természetet örökölt és abból helyre nem állt-tehát halott.
És ugye vannak az Isten gyermekei-ahogy Pál mondja:
Róma 8,13. Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
18. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
19. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
20. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
21. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
22. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
23. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
Ebben a tekintetben tehát-hogy a Hívőt, az Igaz hívőt igenis a gyümölcstermő fával azonosítja az Isten:
Ézsaiás 37,31. Júda házának maradványa pedig, a mely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.
Azt olvassuk ugye: "gyökeret ver alul..."
Mert a gyümölcs teréshez-elengedhetetlen a gyökerezés-mégpedig a jó táplálék, melyet a gyökéren keresztül nyerünk. A kezdő igében ( Mt.25) a cselekedetekről esett szó, és az hogy voltak akik nem cselekdetek jót-nem azonos azzal, hogy gyümölcsetelenek... Ugyanis ha valaki nem ad ételt az éhezőnek-az lehet közönbösség, de lehet irigység is... a kettő közül-egyik sem jó, hanem épp ellenkezőleg: Rossz gyümölcs!
Hol gyökerezik az a fa, ami rossz gyümölcsöt terem? Mely táplálék az, ami ily termésre vezet?
Láthatjuk azonban azt is a történetben, hogy az Ítélő szék előtt állók, nem is tudták hogy a gyümölcseiket mutatták fel.
"37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?"...
illetve a szitrá áhrá:
"44. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?"
Ez pedig azért van, mert egyetlen fa sem táplálkozik a saját terméséből...
Tehát van a Gyökér-ami a Tudást eredezteti- és van a gyümölcs-ami a cselekedeteket szimbolizálja... ebben az aspektusban pedig kell az azonos mérték, azaz: A Tudás mértékének megfelelő cselekedet.
Ha tudjuk mit tanít az Örökkévaló-tegyük is meg!
Mert ugyanis ha a jó táplálék ellenére, nem történik a megfelelő mértékű gyümölcs termés... nos ahogy írva van:
Ésaiás próféta könyve 63. rész
1. Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.
2. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?
3. A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.
4. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.
5. Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem!
6. És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!
7. Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.
8. És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok.
9. Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
10. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök.
11. S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét?
12. Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen?
13. Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!
14. Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!
15. Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem!
16. Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.
17. Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!
18. Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet.
19. Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.
Akkor jön a kivágás!
Lukács 13,6.
És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
7.
És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
8.
Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
9.
És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
Sajnos sokan vannak a hívők között, akik elfogadták és hangoztatják azt a vélekedést-miszerint: Nem kell gyümölcsöt teremni... hát... attól függ-mit szeretnénk elérni.
-
Jeremiás próféta könyve 31. rész
1.
Az időben, monda az Úr, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és ők az én népemmé lesznek.
2.
Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekedett nép, az Isten ő előtte menvén, hogy megnyugtassa őt, az Izráelt.
3.
Messzünnen is megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.
4.
Újra felépítlek téged, és felépülsz, oh Izráel leánya. Újra felékesíted magadat, dobokkal és vígadók seregében jösz ki.
5.
Még szőlőket plántálsz Samariának hegyein; a kik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével.
6.
Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.
7.
Mert ezt mondja az Úr: Énekeljetek Jákóbnak vígassággal, és ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek dicséretét, és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet, az Izráel maradékát.
8.
Ímé, én elhozom őket észak földéből, és összegyűjtöm őket a földnek széleiről, közöttök lesz vak, sánta, viselős és gyermek-szűlő is lesz velök, mint nagy sereg jőnek ide vissza.
9.
Siralommal jőnek és imádkozva hozom őket, vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsőszülöttem.
10.
Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyűjti őt össze, és megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját.
11.
Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erősebbnek kezéből.
12.
És eljőnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.
13.
Akkor vígadoz a szűz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az ő siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból.
14.
És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr.
15.
Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek.
16.
Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földéből térnek vissza.
17.
Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra.
18.
Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19.
Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.
20.
Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!
21.
Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba!
22.
Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
23.
Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!
24.
És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántóvetők és baromtartók együttesen.
25.
Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek.
26.
Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.
27.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
28.
És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele...
Áldott Testvérek. A Mai alkalommal, ezen fejezet Igéin indulunk el, és javallom-igyekezzünk is megérteni az Igét-hiszen tudjuk hogy fontos lehet. Ezen Fejezetét a Jeremiás könyvének-az "Új szövetség Ígéretének " is szokás mondani-hiszen a 31-es verstől, említi is szó szerint az "Új szövetséget"... De mi ez a szó: Újszövetség? Hogyan lehetne ezt a szót definiálni???
Nos ugye, a Szövetség-valójában nevezhető: Frigy-nek, azaz: Házasságnak is. Két fél egyesülése, melynek folyományaként egy új élet fogan.
Ezt egyenlőre tegyük félre magunkban, és most figyeljünk egy érdekességre-amit esetleg arra utalhat-hogy valami elírás történt ebben a fejezetben:
"9.
Siralommal jőnek és imádkozva hozom őket, vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsőszülöttem."
Efraim mint elsőszülött... (?!) Talán és éppen ezért a mondatért gondolják azt sokan, hogy ez maga a predesztináció ígérete egyben ( behelyettesítés tana), hiszen Izráélből befogadott-Efraimból-elsőszülött lesz... Nos ez így-természetesen nem igaz! És hogy ne az én okfejtésemet halljátok ebben a kérdésben-olvassuk a fejezet további igéit is, mert pontosan abban van a válasz erre a kérdésre:
Jer.31,32.
Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.
33.
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
34.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
35.
Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve:
36.
Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.
37.
Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Tehát nem történt az Örökkévaló részéről szövetségbontás-sem elvetés, hanem alapos félreértés az emberek részéről, és elhamarkodott vélemény formálás... ( mint mindíg...)
Tehát hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk-vizsgáljuk meg, mi az amit tudunk a név ( a szó ) jelentéséről-tehát mit jelent az hogy : Efraim?
Nos ez a név ( szó) jelentése: Kettős gyümölcs-kettős örökség...
Továbbá tudjuk azt is, hogy a Tóra írásaiban elsőként-(legalábbis szó szerint) József fiaként jelenik meg-majd az I Mózes 48,5-től, Isráél fiaivá lettek.
I Mózes 48, 5. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
Tehát a számunkra is egyértelmű megjelenése az Efraim névnek-elsőként az I Mózes 47-48-tól kezdődik a bibliában. Éppen ez okozza tehát a dillemmát, hogyan lehetne az Efrai-első szülötte az Örökkévalónak?
Nos ha nem a személyre-hanem a név jelentésére koncentrálunk, közelebb kerülhetünk a megértéshez.
Efraim= Kettős gyümölcs-kettős örökség... Nagyon fontos megértenünk, hogy a kettős kifejezés-nem azonos a duplával! nem azt jelenti tehát hogy kétszeres-hanem azt hogy lehet: ilyen is - olyan is, öröklheti: ezt is meg azt is...
Lássunk egy nevezetes példát erre a bibliából: Jn 21,2
Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül...
Tamás a kettős-ás azért kettős a közvélemény szerint, mert hitetlen volt... nos iszonyatos félreértés ez!!! Azért kettős, mert volt egy iker testvére! hogy az ki volt? Nem tudjuk! milyen ember volt??? Nem tudjuk!!! nyilván ha ugyan olyan lett volna mint Tamás-róla is olvashatnánk a bibliában...
Tehát a kettős nem egyenlő a duplával, hanem azt jelenti: Ilyen is -meg olyan is...
Hogy picit siethessünk a történettel:
Jer.31,18.
Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19.
Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.
20.
Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!
21.
Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba!
22.
Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
Namost ez a rész-egy roppant fontosságú rész Testvérek! Ha megfelelő figyelemmel olvassuk: "18.
Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.
19.
Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát."
Tehát egy ember-aki távol a származási helyétől-vissza vágyik oda-ahonnan el kellett jönnie,mert valamit nagyon elszúrt... valamit... tehát egy ember... hogy is mondjuk azt héberül hogy : "Ember"??? ( Ádám )
Nos tehát hogy ez az EMBER (ÁDÁM)-nagyon megbánta hogy azt a "valamit" elrontotta... és vissza vágyik az Úrral való közösségbe. És most a csúcspont:
"21.
Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba!
22.
Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
"Asszony környékezi a férfit"...ugye? és ez az "új rend" miben is új? Nos abban-hogy a férfi keres feleséget eredetileg. Pont mint ahogy a régi időkben is azt mondoggatták bizonyos emberek: " Az Úr választott népe vagyok... csakhogy mostmár: " Ézsaiás 55,6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van."
Tehát mi keressük-vágyjuk... az Úrral való közösséget-mi igyekszünk, és nem vesszük-mert nem is vehetjük alapnak, hogy az Úr-pusztán a származásunk miatt, vagy bármely más abszurd okból kifolyólag a miénk.
Hova vezetnek ezek az Igék?
Nos tehát: I Mózes 3, 15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
Nos ez kérem ugye a legősibb prófécia-közvetlenül az Isten szájából, és nem másról szól,mint a Messiási korról-azaz az Újszövetség koráról!
Fontos ige lehet továbbá a számunkra: Jer.31,29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
Egres... tudjuk az egresről, hogy mind a levelét-mind a gyümölcsét,mind az ízét tekintve, hasonlít a szőlőre. Régi leírásokban "vad szőlőnek"-vagy "éretlen szőlőnek" is nevezik...
Hasonlít-hasonlít... csakhát ugye... Az általunk vizsgált Ige fejezet eljén-pozitív ígérteként, szintén a szőlő kerül szóba.:
Yer.31,5.
Még szőlőket plántálsz Samariának hegyein; a kik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével.
majd negatívként az egres: Yer.29.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
30.
Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
Tehát " vad", vagy-"éretlen szőlő" mi?
nos arról is olvasunk: Ésaiás próféta könyve 5. rész
1.
Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen;
2.
Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!
3.
Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között!
4.
Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!
5.
Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék;
6.
És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!
7.
A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!
Mondjuk mint az Édenben?
-
Áldott Testvérek. Az Örökkévaló által meghatározott napok (-Ünnepek), valamiért a Kereszténységben, csupán a tavaszi ünnepekre redukálódtak... A tavaszi ünnepek minthogy már beteljesedésre kerültek-többé-kevésbé, belopóztak a köztudatba, de az őszi ünnepek, valahogy nem.
Pedig ezen őszi ünnepek is beteljesedésre fognak kerülni a maguk idejében-és mit is mondhatunk ezekről az ünnepekről? Mondjuk ezt: Rettenetes napok!
Mózes I. könyve 22. rész
1.
És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2.
És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3.
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4.
Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5.
És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6.
Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7.
És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8.
És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9.
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15.
És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16.
És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17.
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18.
És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Áldott Testvérek, e mai alkalommal ezen fejezet sorai adják a beszélgetésünk tárgyát, pontosabban innen ered a későbbi és a törvényben már: "örök szidraként (rendtartásként) nevezett: Ros hasana ünnepe.
Egészen pontosan a következő idézet adja az "Ünnep" alapját: "13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett."
Ez tehát a helyettes-vagy inkább: Helyettesítő Áldozat története-számunkra már: Előképe.
Ebből a történetből- több következtetést is levonhatunk:
1; Ávráhám az engedelem útján jutott el erre a pontra, és engedelem által kapta az ígéretet. Ávráhám magjai tehát azok, akik Ávráhám hitét mutatják fel, azaz: Engedelemben követik az Istent.
Ezen ígéret egyik eleme: V.Mózes 28,13.
És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat;
14.
És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, a melyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.
Azaz Isten áldásainak ezen eleme: Kiválasztás-Elválasztás-Sokasodás-Más népek számára, kívánatos beoltatás nemzetévé válása.
Ugye ez lenne a Pap-i nemzet, hiszen megmondatott: II.Mózes 19,5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Ezért van az, hogy azokhoz a nemzetekből származókhoz, akik a Tesuvá (megtérés) által beoltattak a ( szelíd olajfába), így szól Péter:I Péter 2,9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Fontos megemlítenünk, hogy a Kereszténységben: Megtérésnek nevezik azt, amikor a világi ember-hívővé válik...
Ez nem pontos meghatározás-sőt: egyenesen ponttatlan és határozatlan. Egy világi ember aki megtér-megtérhet akár kihez; akár hova is...
Sajnos ahogy a legtöbb esetben láthatjuk is, a pontatlanság-tévútra is vezet sokakat.És lettek a hívők sokan: Öntörvényű-Angyal tisztelő-természet feletti kutató-elszellemiesített, de ugyan akkor röghöz kötött emberek...
A Héber szó, mint: "Tesúvá" jelentése: VISSZA TÉRÉS. Na ez már pontosan definiálja azt hogy hova-kihez... Természetesen csak ahoz lehet " Vissza Térni"
Akitől ered minden élet-tehát: Istenhez.És ha már Istenhez, akkor az utat is tudjuk: Ávrahámhoz hasonlóan: Engedelemben Követők.
Ugyanis az Engedelem nélkül, Ávrahám sem jutott volna el erre a pontra... Mely pontra is?
I Mózes 22,14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Ez a hegy ugye a Mórijjáh.Nos ezen a hegyen lett ugye egy oltár építve, és ez az oltár a legvégső engedelem oltára egyben. Nem csak Ávráhám engedelme ez, hiszen Yichák ekkorra már nem karonülő öntudatlan kisgyermek volt, hanem érett felnőtt!
Yichák: Nevének jelentése: Isten az aki nevethet-tehát "valaki" aki Isten Örömét keresi.Erre a hegycsúcsra épült pedig a későbbiekben a Béjt hamikdás-azaz a Templom is, és ezt a hegyet nevezzük így: Yerusáláim-azaz: Az Istenel való békességünk városa.
Kik élhetnek itt? Nos Yesájá Próféciája szerint: Ézsaiás 33,14.
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?
15.
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16.
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17.
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18.
Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?
19.
A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.
20.
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21.
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22.
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!
Na tehát ide kell eljutnunk nekünk is...
Hogy ezt Jézus felül írta volna???
János Evangyélioma 14. rész
15.
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16.
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18.
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Nos nem úgy tűnik hogy felül írta volna az engedelem kritériumát Jézus-Sőt! Jézus egész testben történő pályafutása során arra helyezte a hangsúlyt, hogy megmutassa:
Emberi testben is lehetséges az Istennek való engedelem! Sőt kell is!!!
Mt.12,46.
Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni.
47.
És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
48.
Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
49.
És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!
50.
Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.
Kiket nevez Jézus Testvéreinek? "50.
Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám."
Jézusról-mint Szabadítóról-sokan-sokféleképp gondolkodnak. A Legtöbb hívő azt reméli, hangoztatja... Hogy Jézus azért jött, hogy a törvénytől szabadítsa meg az emberiséget...
De ez most komoly? a törvénytől??? Hiszen eddig sem éltek a törvénnyel a legtöbben-minek kellene akkor a szabadítás?! Jézus pontosan azért jött, hogy a róla-mint Messiásról, és mint Yessuáról azaz szabadítóról szóló próféciákat betöltse. Ilyeneket mint pl.:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
És ettől a pillanattól bele is kezdtünk a második következtetésbe-(tanításba)
2; Látjuk hogy ezen időre, Áv-r-ámm neve: Áv ráhám ra változott az Örökkévaló szava által, ez pedig azt jelenti: Nemzetek (hámm) Atyja (Avrá).
Elgondolkodtató kérdésként merül fel bennünk: De ki az-ki teremtette a Nemzeteket-népeket???
Mózes I. könyve 18. rész
1.
Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon.
2.
És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
3.
És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
4.
Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.
5.
Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.
6.
És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
7.
A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
8.
És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
9.
És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.
10.
És monda: Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.
11.
Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.
12.
Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!
13.
És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem?
14.
Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
15.
Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.
16.
Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.
17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
( További érdekesség, hogy a Ros Hasana első napján, a Zsinagógákban, éppen Yichák születését-(születésének ígéretét) tanulmányozzák, míg a második napon a Megkötözését...)
Yichákról tehát újra: "A Fiú-aki az Atyja akaratát cselekszi és ez által, az Atya Örömét keresi."
Testvérek: Talán nem is kell tovább magyarázni ezeket, hiszen láthatjuk: A Világ megváltásának előjele történt ott a Mórián! Erre lett megalapozva az Istennel kötött békesség városa is, és ez lesz az a hely, ahova a jelenések könyve szerint, a mennyekből száll alá a tökéletes város- a tökéletessé lett lakóinak.
Kik ezek? Nos azok- akik az Ígéret kritériumaként: Tökéletes engedelemben követik az Istent. És ez által: Lészen egy Isten-egy nép és egy élet tér!
Jelenések könyve 21. rész
1.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5.
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6.
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
9.
És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10.
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11.
Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12.
És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13.
Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14.
És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15.
A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
16.
És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
17.
És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
18.
És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19.
És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20.
Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21.
A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
22.
És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
23.
És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
24.
És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
25.
És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
26.
És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
27.
És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
Még egy érdekesség: "14.
És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei."
Tehát a tizen két apostol az alapja ennek a városnak...( naja... hiszen ők tanították az egykor pogányokból lett ámde a Messiásban beoltatott hívőket is...)
De van tovább is: "19.
És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20.
Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist."
Ha ezeket össze vetjük a Hósen köveivel, akkor azt látjuk, hogy valójában a Hósen az alapja az Istennel való békességünknek. Ki viselte ezt a Hósent? A Főpap!
Ki a Főpap? Melki Cedek, azaz Jézus!
Hogy ez picit világosabb legyen: Jn.17,20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem...
Az Apostoloknak pedig ezt mondta: MT.19,25.
A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?
26.
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
27.
Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk?
28.
Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.
Tehát a Kürtzengés ünnepe... Testvérek, a Zsidók a Ros hasono ünnepe előtt már tíz nappal, felül vizsgálják magukat abban a tekintetben, hogy a hitéletük emlékeztet-e az Ávráhám által felmutatott- a Mózesi tan által megkövetelt hitre?
Nekünk magasabb a léc, hiszen Jézust kell szem előtt tartanunk, és így aztán nincs mellé beszélés... Szóval van egy, az Úrtól rendelt idő, amikor mindenkinek önmagát kell megvizsgálnia, és lehetősége van a korrekcióra...( talán még van lehetőség...)
Az egész Szent Tan- benne a Próféciákkal-írásokkal-újszövetségi írásokkal... mind-mind az Istennek való engedelemről-az Istenben való bizalomról szólnak, és mind felveti a két utat-mint választási lehetőséget: Engedelmesség esetén az Isten áldásait- engedetlenség esetén az Isten átkát!
Vizsgáljuk meg önmagunkat Testvérek, és lássuk meg a Szentlélek által, hogy lenne-e még egy kis polírozni való a Tökéletességünkön?
Ma még lehet... ki tudja mit hoz a holnap! De:
Ha esetleg valaki úgy találja hogy lenne még hova fejlődnie, és ezen megszomorodik, azoknak egy lehetőség...
II.Kor.7, 8. Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
9. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
10. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
A Következő Szombat, a Ros hasónó ünnepe lesz Testvérek. Készüljünk erre a jeles eseményre-méltóképpen.
-
V. Mózes 26,15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Áldott Testvérek. Az előbbi Ige a bizonyság arra, hogy az Isten népe,tudta-hogy az Istennek tetsző élethez, szükség van arra-hogy megtudhassuk: Mit szeret az Örökkévaló-és mit gyűlöl; Mire inspirál-és mitől tilt... Tehát szükség van az Útra-ami hozzá vezet. Ez az út, nevezzük így: Chalacha- nem a mi döntéseinken múlik, nem a mi erkölcsi vagy morális értékrendünk által meghatározott szabályok halmaza... Hanem az Örökkévaló által adatott-pontos útmutatás.
Hogy ez az Út ( Chalacha) miért biztosan az Isten Igéje? Nos ahogy erről olvasunk is:
V.Mózes 30, 10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Sajnos sokan vannak a kereszténységben, akik egyáltalán vitatják, hogy kell-e engedelmeskedni az Örökkévalónak-hisz ( szerintük), Nem az Istennek való engedelem-hanem a szeretet az, mely által-megnyílnak előttünk a menny kapui... Nos hát... Jézus mondja:
Jn.14, 21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Jézus azt mondja: Az Ő tanítása, mindíg is az volt, hogy Istennek engedelmeskedjünk! Valójában ezáltal az Istennek való engedelem által tudjuk felmutatni, az Iránta és az Atya iránt érzett szeretetünket!
(23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.)
De-... és álljon itt a nagy kérdés: Ez akkor miben különbözik az "Ó" szövetségi engedelemtől? Egyáltalán: Miben különbözik ez az " Ó " szövetségtől???
Nos az Isten szavához való ragaszkodásban más! Olvassunk erről egy Messiási Igét, magyarázatul:
Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak...
Nézzük, ebben az aspektusban a kulcs mondatot: " 3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg."
Figyeljük meg, ezt az általánosan félreértett Igét...Sokan ezen Igét-bátorításnak veszik, és a félresiklott hitéletük vígaszaként aposztrofálják. Nos a helyzet az, hogy ez az Ige-nem a hitbeni csúsztatások védelmében szól. Olvassuk egyben ezt a mondatot- ás jussunk értelemre ez felől: " 3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg."
A Törvény-igaz és minden emberi okoskodástól mentes hirdetése, elvégzi a maga feladatát! Erről szól a következő Ige:
Ézsaiás 55, 11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
Tehát a megrepedt nádat-nem kell eltörni, hisz elhal az magától is! A pislogó gyertyabél is kialszik hamar-nem kell kioltani azt sem! Hisz Jézus is mondja:
Jn 5,45.
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47.
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
A Messiás, tehát a maga teljes igazságában és fényében tárja elénk az Isten Igéjét-minden emberi magyarázattól,agymenéstől, minden emberi okoskodástól mentesen.
Sőt: Sokan hivatkoznak a kereszténységben arra, hogy azért nem kell az Igével foglalkozniuk-mert bennük van a Szentlélek...
Na de mi a Szentlélekkel való betöltekezés-legbiztosabb jele? Ismét sokak szerint, a nyelveken szólás. Csakhogy: Maga Pál mondja:
1Kor 14,5
Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.
Amikor azt mondja: "Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken"... akkor ez ugye azt jelenti, hogy nem mindenki szól nyelveken a hívők közt.
De akkor mi lehet a legbiztosabb jel? Nos Jézus-erre a kérdésre is megfelel:
13.
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
14.
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
15.
Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Mi az Igazság? Mi az ami-Jézusból való?
Jézus mondja:
Jn.14,6... Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Az Út-tehát... hogy melyik út? Nos az egyetlen- a Chalacha! Egyben Ő az Igazság és az Élet!
Ésaiás próféta könyve 35. rész
1.
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2.
Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3.
Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5.
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6.
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7.
És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8.
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10.
Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Nyolcas-kilences vers ismét: 8.
És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9.
Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
Mert ugyanis ez az út-nem mindenkié, hanem csak azoké-akik akarják!
Tehát kell nekünk " A " pásztor. Aki elvezet bennünket az Istenhez-mégpedig Isten akarata és rendeletei útján. Az Isten népének pedig egyetlen és legdrágább kincse-mag az Isten Igéje, mely térkép, mely tévedhetetlen iránytű, ami az utunkon vezet!
Hogy mi az a leg biztosabb jel- bizonyság, mely arról tanúskodik, hogy az "Új Szövetség" -ben élünk?
Ez.36,23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Tehát a bizonyság-vagy -jel... ami segíthet a pozícionálásban, nem más, mint az Isten Igéjéhez való ragaszkodásunk.
Áldott testvérek: Beláthatjuk: Az Isten Igéje nélkül nem lehetséges megtudni az Utat-ami által eljuthatnánk az Istenhez... Nem lehetséges az Ige nélkül az Istennek tetsző élet, nem lehetséges az Ige nélkül az élet sem...
Jézus mondja: Máté 21,42.
Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
43.
Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.
44.
És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
A Kő, a szikla, mely mozdíthatatlan és örök. Isten szava, mely által lett minden. Isten szava, mely életre hív- és életben tart. A Kő, melyhez senki nem érhet vésővel!
Manapság sok-sok gyülekezet épül, de sok gyülekezet, pont az Igét veti meg... vagy azért mert maguk sem ismerik, vagy különböző érdekekből, de nem ragaszkodnak az Isten Igéjéhez...
A Kohelet is megmondta: Préd.12,13.
A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
Vajjon ki az az egy pásztor-akitől adattak azok a beszédek, melyek mint erős szegek (!!!) vannak leverve... melyhez köthetjük magunkat-melyhez ragaszkodhatunk, mely az egyetlen értelme és bölcsessége az Isten gyermekének?
V.Mózes 4,5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9.
Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
Áldott Testvérek,minthogy megláthattuk villanásaiban, mennyire és miért lehetünk hálásak az Istennek az Ő Igéjéért, és valójában az a sokak által megvetett Ige-mekkora örömre ad nekünk okot... Elmondanám, hogy e hónap 22.-én a szimhát torá ünnepét tartjuk. A Tóra örömünnepe ez tehát, és minden okunk megvan a vigasságra.
-
III.Mózes 23, 39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
44. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felől.
Áldott Testvérek: A Soron következő ünnepünk-mely az Örökkévaló rendelése általi-örök rendelet, a szukoth, azaz a sátoros ünnep. Ez az Ünnep-voltaképpen-zarándok ünnep. Mégpedig azért,
mert Izráel földén-ilyenkor sátrakat állítanak, és azokban laknak egy héten át. A Sátorban lakás, nem csupán emlékeztető a kivonulás és a bevonulás közötti időszakra, de jelentése is van.
Zsidó levél 11, 8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
Ugyanis a sátorban lakás jelentése: Nem az én földem amin jelenleg tartózkodom-csak átutazó vagyok. Mi is,csupán átutazók vagyunk ezen a földön. Nem ide vetünk-nem is itt akarunk aratni.
Mi is a jobb- a mennyei után vágyakozunk. Ahogy folytatódik is az Ősatyánkról a passzus:
Zsid.11, "13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek."
Ugyanakkor, és ez egy roppant sarkallatos kérdés: A Sátorban való táborozás, nem csak a kényelem hiányára reflektál-de a kiszolgáltatottságra is. Hiszen gondoljuk csak el: Kiszolgáltatva az időjárásnak, kiszolgáltatva a támadóknak is. Ebben az állapotban, igenis és főleg kizárólag, az Örökkévalóra vagyunk utalva. Na ezen töprengjünk egy picit: A Régiek, megtanulták, hogy mindenben az Istenre van szükségük.
A maiak, a fene nagy kényelmükben meg összekeverik az Istent a zsebibabával! Ha úgy adódik,hogy szükségük van Istenre-akkor megy ám a könyörgés- ha meg minden OK.-akkor el is feledkeznek róla.
Az Örökkévalótól való függelem az, amit meg KELL!!! tanulni-amit el KELL sajátítani! Hogy ne csak a szükség és nehézség idején keressük az Istent-de legyünk vele a vígalom és öröm pillanataiban is!
Sokan gondolják azt tévesen, hogy ez az ünnep is csak azoké a zsidóké-akik nem jutottak el, az Újszövetség-korára...
Csakhogy ez is tévedés-mégpedig iszonyatos tévedés. Ez az ünnep sem a melankória jegyében telik, és nem is szabad erre az ünnepre úgy gondolni, hogy ez a régmúlt idők felidézése csupán. Bár ha az is lenne-mintahogy arra is adatott az Istentől, tehát egyszer s mind: Emlékeztetőül, hisz mondja is a Tóra:
III.Mózes 23,41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Ám hogy nehogy azt vélje valaki, hogy ez csupán az "Ó" szövetség -egyik micvája :Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
Azt látjuk-éspedig a Jelenések könyvében, hogy ez is egy-még (!!!) be nem teljesedett bibliai ünnep. De ez az eddigi őszi ünnepekkel ellentétben egy oly ünnep-melyre mindannyian szeretnénk eljutni.
Ezt az ünnepet már nem mindenki tarja a beteljesedésében. Tehát vegyük sorban: Volt eddig-őszi ünnepként nekünk, a Ros hásáná, mely arra inspirál bennünket, hogy felmérjük azt-hogy az Istennel való-valós békességre eljutottunk-e vagy sem? ( ugye a sofár hangja+ helyettesítő áldozat...) Ez az Ünnep vezeti be a Tíz bűn bánó napot, amikor egyesek-akik nem érzik magukat készen arra hogy Isten Ítélőszéke elé álljanak-velem együtt- a bűneiket és valós bűnbánatukat viszik az Isten elé, majd ezután a Yom Kippúr ünnepe, amikoris vagy az élet, vagy a halál könyvébe írja az Örökkévaló az előtte állók nevét, és azok,
akik kedvező azaz: Felmentő ítéletet kaptak a Mindenható Isten Irgalmából-vele együtt fognak, Örökkön örökké sátorozni.
Hogyan juthatunk el, ezen ünnep végső-beteljesedésére?
Jézus főpap-i Imája pont erről szól:
János Evangyélioma 17. rész
1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2. A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
3. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
5. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
14. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23. Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26. És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Tehát Jézus-azaz az Örökkévaló Isten Igéjének hű követése által-elválasztódunk-e jelen való világtól, és az Ige által, tartatunk fenn, az Isten tulajdonaként!
És a jeléenések könye szerint, minden visszajut oda-ahol elkezdődött.
Jelenések könyve 22. rész
1. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2. Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4. És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
Látjuk ugye? hogy az első verstől a harmadik versig, valójában az Ezekiél 47. fejezete köszön vissza, ami valójában jelzi azt, hogy a nemzetekből származó igaz hívek-Az Isten által elrendelve-Beoltattak; majd az ötös vers-visszavezet bennünket az Ézsiás 60. fejezetéhez
Ézsaiás 60, 19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
Illetve ezen fejezet által világlik fel előttünk a maga teljes fényében, hogy valójában a kezdetek kezdetéhez érkezünk vissza.
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
Érdemes megfigyelni, hogy csak a negyedik napon termti az Örökkévaló a világító testeket...
-
Mózes I. könyve 6. rész
1. Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
2. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
4. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
5. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
6. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.
7. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
8. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
9. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
10. És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
11. A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.
12. Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.
13. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe...
Áldott Testvérek. E mai alkalommal, ismét nézzük Noách történetét, és tanulmányozva azt-okuljunk belőle-illetve figyeljük meg azt a tanítást az ő és fiai esetéből, amit ha mindenki észre venne, nem lennének
téveszmék azzal kapcsolatban-hogy lehetséges-e üdvre jutni-valaki más érdeméből csupán? ( gyülekezet,család, ős, származási vonal...)
Vannak nézetek, miszerint ha valaki-hívő családból származik, az már elég lehet az üdvösséghez... És ezt az állítást, egy Igére alapozzák.
II.Mózes 20,4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
Na erre az igére építették fel a predesztináció tévtanát-ill. Az üdvösség-örökölhetőségének tanát is... Óriási tévelygés mindkettő természetesen.
Nézzük tehát elsőként az "örökölhetőség" kérdését:
Erre a legjobb példa-Noách esete. A Törvény valóban azt mondja: " 6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják."
De az Isten Irgalma-nem ment fel senkit az Igazság követése alól, és senki kedvéért nem módosítja az Isten a Törvényt!
Tehát Noáchról olvassuk:
I.Mózes 6,7. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.
8. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
9. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
10. És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.
Kizárólag Noách-ról mondta az Úr-hogy Igaz-tökéletes. De azt is látjuk, hogy az Úr, az Ő nagy kegyelméből-megmenti Noách feleségét,fiait, és fiai feleségüket is.
I.Mózes 7, 13. Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak három felesége velök együtt a bárkába.
( vannak nézetek-különösen a leg utolsó Noé. című film óta, miszerint az Örökkévaló, esetleg nem akarta,hogy az özönvíz után, ismét benépesítse az Isten a földet-emberrel...
Nos ez gáz... mármint a feltételezés! Hiszen akkor vagy nem engedte volna az asszonyokat is a fedélzetre-vagy bezárta volna a méhüket..)
De vissza a témánkhoz.
Tehát azt látjuk, hogy bár csak Noách-ról nyilatkozta az Örökkévaló hogy: Igaz és tökéletes-de az egész családját megmentette az özönvíz elől...
Mi ebben a tanítás? Nos az, hogy nincs olyan hogy köz kegyelem! Hiszenn nézzük csak: Az özönvíz után, éppen csak hogy felszáradt a víz, és a víz által megtisztított földön-ismét felütötte a fejét a bűn!
I.Mózes 9, 18. Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
19. Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.
20. Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
21. És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
22. Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
23. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
24. Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:
25. Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
26. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
27. Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
28. Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
29. És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.
Ezeket summázva mondja a Próféta, térben- odébb,időben-később:
Yesájá 26,8.
Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9.
Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10.
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Tehát azt találjuk a történetben, hogy többé nem lesz olyan, hogy valaki kedvéért az Isten-másnak is kegyelmet adjon. És egyben ez az a pont, ahol találkozik a következő tévelygéssel a mai anyagunk, nevezetesen a predesztináció, azaz, az eleve elrendelés, illetve ebből- a generációs átok súlyos tévtanával.
Tehát újra a nézet kiinduló pontja:
II.Mózes 20,4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
Eleve elrendelésnek veszik azt is, ha valaki hívő életet él, hiszen biztosan a szülei miatt lehetett az Isten ajándékának a részese...( cáfolnám) illetve akik nem hívők-azok meg eleve kárhozatra lettek ( szerintük!!!!) termtve... ( ezt is cáfolnám) SŐT: CÁFOLOM!!!
VAn azonban egy szó-a micvában, amit vagy nem tudnak valamiért elolvasni-vagy nem tudják az ezt a nézetet vallók-értelmezni...
II.Mózes 20,5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
Újra: "a kik engem gyűlölnek."
Tisztelettel: Ha valaki hívő-az tehát nem: Isten gyűlölő!!! Abból tehát nem kell Démonokat űzni, mert nem lehet démonizált! Egy démon sem akarná, hogy az általa irányított ember- Istent szeresse, kövesse, szolgálja, Istent tisztelők közé járjon, és Isten tiszteletre menjen!
Illetve a hívők felett, nem kell generációs átkokat sem megtörni! Abba kellene hagyni a babonákkal való foglalatoskodást, és el kellene kezdeni a Bibliával foglalkozni! Abban minden benne van, amire szükségünk lehet. Így, ezzel a témával kapcsolatban is. Például ez:
Ezékiel próféta könyve 18. rész
1. És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2. Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
3. Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
4. Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!
5. És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik;
6. Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik;
7. És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezőnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi;
8. Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt;
9. Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten.
10. És ha erőszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból;
11. Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette;
12. A szűkölködőt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett;
13. Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen ő rajta!
14. S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint:
15. A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izráel házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertézteti,
16. És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi;
17. A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen.
18. Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és a mi nem jó, azt cselekedte népe között: ímé meghal a maga vétkéért.
19. És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolatimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen.
20. A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.
21. És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.
22. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.
23. Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?
24. És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.
25. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
26. Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.
27. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben.
28. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.
29. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?
30. Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.
31. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
32. Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!
-
Prédikátor könyve 7. rész
1.
Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2.
Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3.
Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4.
A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
Áldott Testvérek. Ezen a mai alkalmon beszéljünk a jelenünkről-mert azt gondolom, hogy a jelen elemzése és annak figyelembevételével a korrekció-segíthet hogy lehessen jövőnk.
Az elmúlt alkalommal-Anti Testvérünk szolgálata által, a peszach ünnepéről volt szó. Egy momentumot ragadjunk meg ezzel az estével kapcsolatban... Mármint a peszach-mint "Őrállás éjszakájával" kapcsolatban.
Gondoljuk csak el Testvérek, azt a felfokozott állapototot, amikor az Istennek népe-bezárkózva várta az Ítéletet...
II.Mózes 12,12.
Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13.
És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
Azt mondja tehát az Örökkévaló: " és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr."
Ugye sejdítjük-hogy nem a bálványokat fenyegeti az Örökkévaló?!Hanem inkább azokat-akik Isten helyett-valami vagy valaki másban bíztak, azon személyeket, akik valamit vagy valakit bálványoztak! és egyszer s mindenkorra mindazt is, amiben az emberek bíztak-bíznak-bízhattak... Ki miben reménykedik? ki mit hisz? ki miben hisz és mily vélekedése van (lehet) az Istennek tetsző életről?
Ez alkalommal az egy Igaz Isten-megmutatja hogy mily hiábavalóságokban reménykednek az emberek. Hogy miért Egyiptom? Miért kéri számon azon a népen amit nem tudhattak? hisz csak az Övéinek jelentette ki magát. Mert igenis nyilvánvaló lett Egyiptom számára is, mégpedig a régi időkben.
I.Mózes 12,14.
És lőn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.
15.
Mikor megláták őt a Faraó főemberei, magasztalák a Faraó előtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába.
16.
És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.
17.
De megveré az Úr a Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.
18.
Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged?
19.
Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségűl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el.
20.
És parancsola felőle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták őtet és az ő feleségét, és mindenét a mije vala.
Vannak ugye : vélekedések, általánosan elfogadott közerkölcs,közfelfogás által kimunkált szabályok... ezek ugyan percről-percre; napról-napra változnak, de mégis ezekben reménykednek az emberek-vagy legalábbis: ezekhez viszonyítják
az életük menetét. Míg az Isten által adott-örök és változatlan rendeletek,tanítások,szabályok-általános elutasítása-szinte elvárt,még a hívők között is.
Volt az az este... Azon az estén tehát: Isten népe bezárkózott... Mert minden ember életében eljön a napja annak, amikor már nincs külvilág,nincsenek barátok-tanácsosok... Csak Isten és csak ő.
És ekkor mindenki tudatára ébred annak, hogy az Ítélet következik a számára. Ekkor már semmit sem tehet az individum azért, hogy az ítéletet kedvezőbbé tehesse a maga számára. Nincs több lehetőség-nincs javításra többé lehetőség.
Akkor elősorjáznak az elmúlt élet "allűrei"... Vannak dolgok-amiket bánunk azért mert megtettük, és vannak dolgok-amiket azért bánunk mert nem tettük meg... kimondott szavak, melyeket nem lett volna szabad kimondani, és ki nem mondott szavak-melyeket
ki kellett volna mondanunk... Az ember valahogyan mindíg úgy éli meg a napjait, és az alapján hoz döntéseket, hogy ezt vagy azt, majd máskor teszem meg... Majd egy jobb alkalommal mondom el ezt vagy azt...
Van ennek a Pató Pál szindrómának egy kényelmi szempontja, de ugyanakkor van egy csúnya önbecsapása is... Persze ezt itt, az Ítélőszék előtt már tudjuk, de amíg volt esélyünk... talán tudtuk akkor is, de abban bíztunk, hogy a jövő a kezünkben van.
Van ez az érdekes-tudathasadásos állapot, hívői körökben... Mert ugyan elismerjük, hogy az Isten az Isten, és hogy Ő dönt a jövőről a jelenről, és minden és mindenki-tehát még mi magunk is az Ő döntése szerint vagyunk vagy megyünk... de ugyan ekkor azt is gondoljuk,
hogy dönthetünk a jelenről-meg a holnapról, meg az életünkről is.
Tehát az az éjszaka...
Kint a jel az ajtófélen meg a szemöldökfán-de a sötétben a sötét alapon a megfeketedett vér-látszik-e??? Kinek volt haszna abból a széder vacsorából? Kinek kedveztem azzal hogy ettem?
Istent köteleztem le vele-vagy csak az utolsó vacsora volt ez a számomra? Hiszen azzal hogy ettem-magamnak kedveztem. Nem Istennek volt erre szüksége. Hogy ez ma hogy hangzik?
Vajon emlékszik -e az Isten arra, hogy "megtértem hozzá" Vajon neki kedveztem azzal hogy tápláltam magam a mennyei kenyérrel-vagy magamnak? Ha nem neki-akkor magamnak miért nem? Mert nem éltem vele!!!
Mert tudni és megélni valamit az egészen más. Mivel tettem nyilvánvalóvá az Ő számára hogy hozzá tartozom és hű vagyok Hozzá? Mivel tettem nyilvánvalóvá a világ számára hogy nem e világba tartozom?
Észre vette-e a világ, hogy nem ide tartozom? vagy csak zárlatos szent jános bogárként éltem e földön?!
Azt mondja az Úr, a Főpap-i imájában:
Jn.17,6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
Tehát van egy alapjaiban téves nézet-hívői körökben, nevezetesen: Azt gondolják sokan, hogy a Jézusnak való hízelgésük által-Jézus megmenti őket az Atyától... (pazar gondolat)
Nem kell engedelmeskedni az Istennek-hiszen hajró kereszténység meg ilyenek...
Nos Jézus-ezzel szemben valami másról beszél. Itt van a Szentírásban rengeteg helyen-csakhát betűkkel kódolva...
Jn.17,6.
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
Jézus-mint szabadító-azokhoz jött, akik Isten szerint élnek-és Isten Igéjét tartják!
7.
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
8.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
Isten beszéde-Igéje által ismerték fel a Messiást-mint Isten Ígéretének megtestesülését,és Isten Igéjébe vetett hitük az, ami Jézushoz köti őket.
9.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
Ennyit arról, hogy Jézus mindenkit megment...
Tehát van az az éjszaka... Sokan azt gondolják-hogy majd valami megható védőbeszédet fognak elszipogni, sűrű bocsánatkérésekkel tűzdelve, és máris jobb a tárgyalási pozíciójuk...
De nem lesz védőbeszéd, hiszen az ember az ítéltkor, az Igazsággal áll majd szemben. Az ellen nincs apelláta Testvérek. Mindegy hogy ki-kiben reménykedett, vagy mekkora hazugságban hitt,hiszen az Igazság fényében az ítélet egyszerű-és egyértelmű.
Én magam az Igazságban élek és az Igazság bennem él?
Mert az Igaz hívőknek ez, Jézustól adatott ismérvük!
Jn.17,17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22.
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23.
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24.
Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25.
Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26.
És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Van tehát az az este...Ámos 5, 18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Azon az estén dől el, hogy hogyan tovább? Akkor már nem számít hogy az emberek hogyan vélekedtek rólunk, az számít: Én - Benne éltem-e? és Ő bennem él-e?
II.Kor.5,15. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
Most és ezen a ponton már valahogy annyira tisztán érthető minden... valahogy annyira világos.
Nem az Ige volt el halványítva-hanem a hazugságok és az emberi ötletelések kaptak eddig rivalda fényt. Már annyira egyértelmű hogy hogyan kellett volna élni hívőként. Miért ugyan az az eljárás a
III.Mózes 8-ban és 14-ben... Hogy erről beszél Pál a II.Kor.5-ben. ..
És jöhet majd az önmarcangolás egy örökkévalóságon át: Miért nem a Bibliának hittem-miért az embereknek? Miért nem vettem komolyan az írást? Miért inkább a közfelfogásnak adtam hitelt és nem az Igének... Ahogy Jézus-az Isten Testté lett Igéje mondja ( kérdezi): Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
Mt.25,31.
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32.
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33.
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34.
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36.
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38.
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39.
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40.
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41.
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42.
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43.
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44.
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45.
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46.
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Amikor azt mondja a Prédikátor:
Prédikátor könyve 7. rész
1.
Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2.
Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3.
Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4.
A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
Ezzel valójában azt mondja: A kezdet, mint a születés, az ifjúság, a hajnal... csak a kezdet. Csupán a lehetőségeket vázolja-de hogy mi lesz belőle??? A Célba érés a fontos! Amikor már tisztán látszik hogy mi lett a lehetőségekből. És a bölcs ember, egész életében emlékezteti magát a megérkezés véglegességére.
Mi hát a Peszach-i éjszaka? Valójában egy bizonyos aspektusban a kezdet.
Hiszen aki igennel felelt az Isten rendeletére és meg is tartotta-az megtartatott!
Erről mondja Pál:
Apcsel.17,29.
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Tehát azt mondtam ugye, hogy a széder est-valójában a kezdet... Hiszen az Isten parancsolatainak követői, a parancsolatok megtartása által, elkerülték a csapást... de a folytatás is a parancsolatok megtartása ám. Gondoljuk csak el: Nem csak a Zsidóknak adatott a törvény-hanem mindenkinek is aki hallgat az Örökkévalóra, így nem csak Zsidók menekedtek meg, hanem mindenki aki hallgatott az Örökkévalóra és engedelemben követte a parancsolatait.
II.Mózes 12,37.
És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38.
Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
Ám akik igennel feletek az Örökkévaló hívására, és kijutottak a rabszolgaságból-nem mind mehetett be az ígéret földjébe, hanem csak ketten közülük, mert a többi-valahogy útközben, elveszett...
Tehát jobb-út közben a megérkezésre gondolni, mint az út elején ünnepelni...
-
Ésaiás próféta könyve 51. rész
4,Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.
Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal ezen Igén fogunk elindulni.
Tehát az Örökkévaló tanítást küld a népének,hogy a Törvénye által, a többi nép-megvilágosodhasson... Most azon merengek,hányszor hallottam már, hogy a törvény a zsidóknak adatott, és a Kereszténységnek nem kell azzal törődnie...
Hogyan lehetséges az, hogy ha az övéit tanítja-az a többi nép számára a világosság? Nos ugye a "megélés" által!
Az elmúlt alkalommal, idéztünk az Úr Főpap-i imájából:
Jn.17,14.
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
15.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16.
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17.
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18.
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19.
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Azt kéri az Úr az Örökkévalótól:
"17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság."
Ugye a Megszentelés definíciója: Elválasztás-elkülönítés... Tehát a kiemelt sor jelentése: Járasd őket az Igazságban-ezáltal választva el őket e világtól. Valójában ez a kijelentés így-nem teljesen korrekt, hisz maga a szöveg környezete
is illetve a folytatás, mint például:
"20.
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem"...
Valójában egyértelműsíti, hogy az elválasztás-elkülönítés, igazából a kontraszt felfedése miatt szükséges. Ad egy kontrasztot, tehát egy ellenpéldát a világnak, de pontosan azért, hogy a kontraszt által mutassa be: Lehet ezt így is ám gyerekek...
Ezen kontraszt fellelése által, sokak juthatnak megtérésre a világból. Bár egyetlen Igén indultunk el, de ha az egész fejezetet átolvassuk-megláthatjuk hogy az Ézsaiás 51-valójában az Úr-Főpap-i imájában köszön vissza.
Tehát a lényeg: A Hívők-Isten tanítása szerinti élete-magatartása az, amit valójában evangelizációnak nevez a köznyelv.
Hogy ez egy új felfedezés lenne? Korántsem-hisz írva van:
II.Mózes 19,4.
Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
És minek utána a nemzetekbeli-megtér az egy Igaz Istenhez a Messiásban-már ugye nincs ilyenmód való megkülönböztetés-hisz a megtérése egyben,az Isten népébe való beoltatást is eredményezi...
Ekkor pedig azt olvassuk:
I Péter 2,9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Ez-hogy ezen-Péter általi kijlentés a Kereszténységnek szól: Támadhatatlan! Miért? Mert azt mondja:
"10. A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok."
És beza itt is megjelenik a megélés általi-hirdetés, (evangelizáció) ami természetesen-megélés által lehetséges:
"Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket."
Tehát ez, minden hívőre vonatkozó: "KÖTELESSÉG"! Hogyan lehetséges ez a megélés általi-hirdetés?
Efézusbeliekhez írt levél 6. rész
5.
Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak;
6.
Nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratját lélekből,
7.
Jó akarattal, mint a kik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek;
8.
Tudván, hogy kiki a mi jót cselekszik, azt veendi az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados.
például így... de ide csatolnám továbbá a következőt is:
Mt.7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Valójában ugye-nem ide tartozunk. Tudjuk hogy ki az Urunk. Mi neki teszünk szolgálatot azzal is, ahogy az emberekhez viszonyulunk... Amikor vetünk-valójában nem ide, erre a világra vetünk-nem is itt akarunk aratni.
Hiszen gondolom számotokra is feltűnt az, hogy akármennyire is segítőkész vagy-ha te szorulsz segítségre... nos hát igen. vagy bár te bármennyire is tisztességes vagy az emberekkel, veled szemben... hát ja.
Ezért mondja Pál:
Eff.6,8.
Tudván, hogy kiki a mi jót cselekszik, azt veendi az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados.
Hiszen az e világon történő életünk-valójában az Úrnak való szolgálat! Mert a mi Istenfélelmünk, a mi tisztességes életünk... valójában a kontrasztja a világi értékrendnek. Meg kell érteni Testvérek: Az egész Szentírás-
a kontrasztok felmutatásáról szól! Hiszen tudható: Világosság nélkül-nincs sötétség sem. De mivel bejött a világosság...
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
És ugye látjuk: Csak a világosságot nevezte az Isten-Jónak.
Ézsaiás 51,4. Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.
Pont mint mindannyiunk életében ugyebár... Éltünk egykor Isten nélkül így vagy úgy, és meg is lehettünk akár győződve a cselekedeteink helyességéről... Ám bejött a világosság az életünkbe, és látjuk, hogy azok a dolgok-
amiket a megtérésünk előtt cselekedtünk... hát... hogy is mondjam? nos: Nem voltak jók. Erre utal Pál is:
Eff.5,8.
Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
9.
(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
10.
Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.
11.
És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;
12.
Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is.
13.
Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, a mi napvilágra jő, világosság.
14.
Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.
Ez a világosság pedig az Úr Igéje, ami által újjá születtünk, ami-aki vezérfonala az életünknek. Ezt magyarázza-János is:
János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága.
Az Ige-bennünk él- mi ez által tehát, az Igében vagyunk... Ezt nevezzük : Tanúbizonyságnak!
Hát... hajrá!
-
Mózes III. könyve 19. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal ezen Igével kezdjük az Igei tanulmányainkat. Mózes könyvének ezen fejezete, valójában az Istenhez tartozó ember életszabályait tárja elénk, éspedig az emberekkel való kapcsolataink-
szabályrendszereként. Ezen fejezet,18-as verse egyben a Második legfőbb parancsolat-miszerint:
18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
A Felebaráti szeretet fogalma felől-sokan nem tudják miként vélekedjenek... Pedig egyszerű. A Barátsághoz mint tudjuk: két ember kell... Tehát úgy élek-hogy én mindenki irányában kész vagyok a jóra-azaz mindenkihez "barátként"
viszonyulok-függetlenül attól, hogy ez viszonzásra talál-e vagy sem. A Szeretet a másik szó-ami sokak által félre értett. Ezt a szót-valami érzelmi megnyilvánulásként definiálják... Ám az érzelem múlékony,
változékony, és ezért az érzelmek megcsalhatják az embert...Sajnos ezen félreértés miatt, sokak járnak lehajtott fejjel- magukat oly "bűnnel" vádolva, amit el sem követtek. Hányszor de hányszor hallottam már ezeket a "bűnvallásokat":
Ferenc Testvér, én nem Érzem az Isten iránt azt a szeretet-amit éreznem kellene! Nem vagyok képes szeretni...stb.
Beza-beza azok a szavak és azoknak a szavaknak a tisztázatlan jelentése... Tehát a szeretet...
Talán a következő Ige fejezet felületes ismerete az, ami sokakat hamis következtetésre indított a szó-helyes definíciójával kapcsolatban:
Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész
1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
Azt találtam mondani az imént: Felületes ismeret a fejezettel kapcsolatban. Nos igen, mert ugyanis ha nem felületesen olvassuk, észre kell vennünk a szeretettel kapcsolatos megnyilvánulásokat, amik vagy cselekvésre-vagy bizonyos dolgok NEM cselekvésére-
azaz: Bizonyos cselekedetek elutasítására sarkallnak.
Elsőként nézzük ezt az Igeverset:
" 3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból."
Egyszer, Egy idős apa és két fia lett a téma a közösségben... A kissebbik fiú-mindíg kihasználta az édesapját-magával vitte dolgozni, munkát bízott rá... az idősebbik pedig pénzel támogatta idős édesapját.
A közösség tagjai, az elöljárókkal egyetemben-megvetették a kisebbik fiút-hiszen kihasználja az édesapját- ahelyett, hogy támogatná őt. Egy idő elteltével, az elöljárók szóba hozták az esetet az Édesapának,
mondván: "Nem nézhetjük tovább tétlenül, ezt a tiszteletlenséget!" Az édesapa válasza ez volt: Valóban így láthatjátok az esetet-ám alapvetően tévedtek, és az igazat vádoljátok!
A Kisebbik fiam-rendszeresen eljön hozzám és azt mondja nekem: Édesapám: kérlek ha tudsz, gyere velem dolgozni-mert egyedül nem tudom megcsinálni ezt vagy azt... szükség lenne a szakértelmedre.
Én ezért örülök, hiszen fontosnak és tiszteltnek érezhetem magam-és a munka elvégzése után, minden esetben megosztozik velem a béren. Az idősebbik fiam, meg hetente eljön hozzám a pénzével és így szól:
"Nesze te haszontalan öreg! te képtelen lennél megélni a magad erejéből!"... Na akkor most melyik fiú szerette az apját?
Ha tehát nem felületesen olvassuk az I.Kor.13-at, akkor szembetűnnek a cselekedetek-illetve a "világiak"számára teljesen elfogadott cselekedetek megtagadása is...
"4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr."
A Szeretet cselekedetekben nyilvánul meg tehát és nem érzelmekben! A Szeretet jelentése pedíg: A Jóra való készség!
Ha nem az motivál valakit-hogy mással-másokkal jót tegyen, akkor az csak- izzadságszagú magamutogatás, önhittség,egoizmus... lessz.
Egy ideig, ( sajnos túl sokáig...) Annyit mondtam a szeretetről: Egy dolog-amiről nem beszélni kell, hanem megélni... De mekkorát tévedtem... Beszélni kell róla,hiszen többen nem értik a jelentését.
Tehát amikor azt mondja az Ige:
III.Mózes 19,18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Annak jelentése: Amit szeretnél önmagadnak azt tedd mással. Mt.7, 12. Ugyanis ezt így definiálta a Messiás.
Amikor éhes vagy-eszel, amikor fáradt vagy-kényelembe helyezed magad, amikor fázol-meg melegszel... legalábbis ezekre igyekszel. Na ezeket tedd másokkal, akik hasonló helyzetben vannak. Te sem örülnél ha hamisan vádolnának-
hát ne tedd másokkal sem! Te sem lennél boldog, ha szükségedben-elutasítanának-ne tégy így másokkal te sem! Nem lenne örömteli-ha meglopnának-te se lopj...stb. És egyben erre az igére, miszerint tehát és újra:
III.Mózes 19, 18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Azt mondta a híres Hillél Rav. Ez az ige-magába foglalja az egész törvényt- a többi csak ennek a magyarázata!
És erre mit mond a Messiás?
Mt.7,12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
De hogy is jutottunk a kezdő igénktől-idáig?
III.Mózes 19,Mózes III. könyve 19. rész
1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
Bár előttetek szükségtelen a Szentség fogalmát tisztázni, hiszen nagyon is tudjátok mit jelent ez a szó-ám azért a rend kedvéért tegyük meg: Tehát a szentség jelentése: Elválasztottság-el különítettség.
Szokássá vált az nálunk, hogy az Igehirdetés-a végén, vissza kapcsolódik az elejéhez, így egy teljes körré válik az alkalmunk. ( bezárjuk a kört)
A Messiás mondja:
Jn.17,15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23. Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
24. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
25. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
26. És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
Amikor az Isten Igéjének tanítását megtartjuk-azt jelenti: Az Igét befogadtuk-tehát az Ige bennünk van! Amikor az Ige inspirációjára cselkszünk,azt jelenti: Mi is az Igében vagyunk-tehát: Él bennünk az Ig- mi pedig az Igében élünk!
Mivel ez teljesen ellenkezik a világiakkal, azaz az Ige cselekedetei teljesen szembe mennek a világi cselekedetekkel-elválasztódtunk a világtól-de egybe: Eggyé-egységgé lettünk.
Azt mondja a Messiás: Mt.5,48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
( Hozzá teszem, a Máté evangéliumának ezen teljes fejezete a Törvény be töltését tanítja...) Tehát ezt a szót-mint: Tökéletes- azért még értelmezzük: Teljes, maradéktalan...
Tehát amikor Jézus a Törvény betöltésének kapcsán azt mondja:
"Mt.5,48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."
Akkor valójában azt mondja-ismétli : III.Mózes 19,2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
-
I.Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle...
Áldott Testvérek: Íme egy roppant érdekes téma a mai-sőt: Talán még gondolkodni valót is ad nekünk... Van egyszer ugye ez a helyzet, ( a történetet ismerjük) Amikor is-Szodoma vö Gomorra ellen indul az Örökkévaló a két tanúbizonysággal.
Ezen a ponton egy picit engedtessék meg nekem hogy elkalandozzam mint pap a pipán... Bizony széles körben ismert jelenség az, amikor a magukat hívőknek nevező...k... azt hangoztatják hogy nem kell az Isten Parancsolatainak engedelmeskedni...
Meg azt hogy: Lehetetlen ezeket a parancsolatokat megtartani...
Lássuk például ezt az esetet: Ávrám vendégei ugye, az Örökkévaló és a két tanúbizonyság, akik útban vannak hogy ... de ezt inkább az Úr mondja el:
I.Mózes 18,20.
Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
21.
Alámegyek azért és meglátom, vajon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
Ezután a törvényadáskor, az ide vonatkozó passzus:
5Móz 19,15
Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.
Azt látjuk tehát, hogy az Örökkévaló nem adott, semmi olyan parancsolatot vagy törvényt, amit Ő maga ne tartana meg...
És most térjünk vissza az anyagunkhoz:
Tehát Adott az a helyzet, amikor az Örökkévaló a megsokasodott bűn miatt-ítéletre indul...
Szodoma vö Gomorra.:
Ez a két város, a mai Holt tenger mellett terült el, és bizony : Pompás és hihetetlenül gazdag városok voltak ezek. Talán nem véletlen, de Lóth-minden bizonnyal ezért választotta a letelepedéséhez ezt a területet.
-Sokan vádaskodnak minden ok nélkül-Lóth ellen... Ám Lóth-ról így ír-Péter:
II.Péter 2,6.
És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;
7.
És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
8.
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):
9.
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
Tehát egyszer: A Fő Apostol-Igaznak nevezi Lót-ot. Ábrahám-Igaznak tartotta Lót-ot, Az Úr küldöttei, a Tanúbizonyságok: Igaznak találták Lóth-ot ( kimentették)... a maiak meg nem... Na vajon kinek van igaza???
Szóval a két város. Nos a városok lakói, az akkori mértékkel mérve-gonosz és megátalkodott emberek voltak, bűnt-bűnre halmoztak és ezzel kivívták Isten haragját.
Nem a párhuzam miatt ( pedig de!!!) , Ha azok látnák a mai világot, vagy akár csak a hívők seregét... minimum elsápadnának... De mis volt a bűnük?
Ez.16, 48. Élek én! azt mondja az Úr Isten, így nem cselekedett Sodoma, a te öcséd, ő és leányai, a mint cselekedtél te és a te leányaid.
49. Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg.
50. És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam.
51. És Samaria félannyit sem vétkezett, mint te, mert többek a te útálatosságaid, mint az övék; és így nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád minden útálatosságiddal, a melyeket cselekvél.
52. Te is azért viseld gyalázatodat, a melyre pedig nénédet ítélted; a te bűneid miatt, melyekben nálok útálatosabban cselekvél, igazabbak ők nálad. Szégyenülj meg hát te is s viseld gyalázatodat, hogy nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád.
53. És visszahozom foglyaikat, Sodomának s leányainak foglyait és Samariának s leányainak foglyait; s visszahozom a te foglyaidat is amazok közepette;
54. Azért, hogy viseljed gyalázatodat és megszégyenülj mindazokért, miket cselekedtél, mikor azoknak vígasztalásukra leszel.
55. És nőtestvéreid, Sodoma és leányai visszatérnek előbbi állapotjokba, és Samaria s leányai visszatérnek előbbi állapotjokba, és te is és leányaid visszatértek előbbi állapototokba.
56. És nem vala-é öcséd, Sodoma, szóbeszéd a te szádban kevélykedésed napján,
57. Minekelőtte kitudódott volna gonoszságod; a miképen te most gyalázatuk vagy Siria leányainak s minden körülötted valóknak, a Filiszteusok leányainak, kik útálnak téged köröskörül? 58. Fajtalanságodat és útálatosságaidat magad viseled, azt mondja az Úr.
(Ez egy picit már előre vetíti a maiak bűnét is...)
Ezért ttehát mi is történt azzal a két várossal?
I.Mózes 19,23. A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére.
24. És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből.
25. És elsűlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.
Nos- sokan úgy vélik, ez ugyan volt-de többé nem lessz... Ellenben a törvény azt mondja:
V.Mózes 29,18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
Majd a jelenések könyve:
Jel.9,12.
Az első jaj elmúlék; ímé ezután még két jaj következik.
13.
A hatodik angyal is trombitált, és hallék egy szózatot az arany oltárnak négy szarvától, a mely az Isten előtt van,
14.
Mondván a hatodik angyalnak, a kinél a trombita vala: Oldd el azt a négy angyalt, a ki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve.
15.
Eloldaték azért a négy angyal, a ki el vala készítve az órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megölje az emberek harmadrészét.
16.
És a lovas seregek száma két tízezerszer tízezer vala; hallottam a számukat.
17.
És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, a kiknek tűzből és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jő vala ki.
18.
E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, a mely azoknak szájából jő vala ki.
19.
Mert az ő hatalmuk az ő szájukban van, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak.
20.
A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst és ércz és kő és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak;
21.
És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.
nekem úgy tűnik... bizony lessz ilyen... Tehát az adott helyzet: A földön a bűn megsokasodott...pont mint manapság; Isten ítéletre indul... Végül is ránk is ez vár, és írva is van:
2Kor 5,10 Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Lóth-nak volt ugye szó szólója-hiszen -Ábrahám- Érte emelt szót. Ahhoz hogy Ábrahám őt Igaznak nevezze, szükség volt arra a meggyőződésre, hogy Lóth mindenkor a tanítása szerint él.
Ha-már itt tartunk: Nekünk is van szó szólónk az Atyánál-Ő Jézus! Ám az van, hogy esetünkben is szükséges az, hogy meg lehessen győződve -Jézus- az felől, hogy mi is mindenben Őt követjük.
Jn.17,9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
Ráadásul magasabb szinten mint -Lóth-hisz a mi közben járónk nem más, mint az Igazság Királya!Mert ahogy Ábrahámnak mondta az Örökkévaló:
I.Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle...
Ésbár ugye mi mind Ábrahám magva vagyunk, ( legalábbis a mi állításunk szerint)... De tényleg... Azok vagyunk???
"Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle"
Azok lennénk tehát? Úgy élünk mint Ábrahám???
Hogy Jézus ez alól felmenti az Övéit?
Jn.14,21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
És a csattanós finálé:
Lót esete azt tanítja számunkra,hogy igenis lehetséges a gonoszságtól terhelt földön is,az ember számára az Istennek tetsző-Igaz élet.
-
János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek...
Áldott Testvérek. János evangéliumának idézett passzusa, az újjászületés kritériumát taglalja. Mit nevezünk újjászületésnek? Jézus magyarázata ezzel kapcsolatban:
"5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek..."
Tehát ami testtől született-az test. Nevezzük ezt, a romlott Ádám-i természetnek. Az Ádám-i természet-minthogy romlott, nem képes az Isten szerint való életre.
Erről Pál is beszél:
Rm.8,5.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
A Testi ember, ahogy mondja-Pál: " Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak" Hogy ez mennyire így van, arra nézzük a Tant.
Mózes V. könyve 29. rész
1.
Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
2.
És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3.
A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4.
De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
Tehát a Jézus által adott magyarázat egy részét- az Egyiptomi fogságból kivezetett Nép, ugyan megélte-mármint a vizen átkelést, hogy ebből ne legyen félreértés, olvassuk Pál intelmét erről:
Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1.
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2.
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3.
És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4.
És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5.
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6.
Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7.
Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8.
Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9.
Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10.
Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
Tehát azt látjuk, hogy a rabságból kiszabadult nép, az újjászületés kritériumaként meghatározott "összetevők" egy részét betöltötte ugyan-de elmaradt a másik.
Mert megvolt tehát az alámerítés-de az nem eredményezett újjászületést-számukra.
Látván-láttak, de nem értettek. Hallván hallották az Isten által hirdetett Igét-de nem lett abból megtérés... Ez pedig szintén a Tanítás része, hisz ma is sokan gondolják azt-hogy a megtérés, az individum döntése csupán...
Na és Isten? Az ember tehát megváltoztathatja magát? Ez ennyire egyszerű lenne?
Az Örökkévaló mondja:
Jer 13,23
Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.
Ha valaki esetleg nem tudná megfelelően értékelni az Isten kegyelmét, az gondolja ujra ezt az egészet! Hiszen Isten átalakító munkája nélkül-eleve kudarc lenne mindenki számára a megtérés és az által az Üdvbe jutás.
"Orvos: Gyógyítsd meg magad"...Mi?
Tehát akkor hogyan és mi módon lehetséges az Újjászületés?
Erről János apostol ír-mindjárt az Evangéliuma elején:
János Evangyélioma 1. rész
1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5.
És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7.
Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8.
Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9.
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12.
Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13.
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek...
János tehát azt próbálja tudatosítani bennünk-hogy az Ige befogadása szül ujjá. Mint amikor a mag-a jó földbe kerül... táplálni-öntözni kell, hogy a mag meggyökerezzen... és végül gyümölcsöt érleljen.
János bizonyságtételére sokan azt gondolják hogy valami furcsa-prózai próbálkozás, mert nem értik-vagy nem akarják megérteni. ( ez utóbbiak-súlyosabb ítélet alá esnek!)
Hiszen írva van:
II.Sámuél 22,25.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,
Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26.
Az irgalmashoz irgalmas vagy,
A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27.
A tisztához tiszta vagy,
A visszáshoz pedig visszás.
Tehát aki az Isten kegyelmével-kegyelmi ajándékával megpróbál vissza élni-az így jár.
A Kegyelmi ajándékkal kapcsolatban, mindenkinek más és más jut eszébe, de a legfontosabbra valahogy nem szokás mostanság gondolni... pont arra nem, ami nélkül semmi nem megy.
A régiek még tudták értékelni, és kérték is. Nekünk is így lett meg, hiszen írva van:
Róma 11,29. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.
Lássuk az Első számú-kegyelmi ajándékot-ill. annak kérését és az az általi elvárását az Istennek:
V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Tehát megintcsak az Ige- de egyben annak a befogadására-gondozására való felhívás is.
Most lássuk az Újszövetség ígéretét a TANACH-ból, ami egyben magában hordozza-magába foglalja az újászületést is:
Ez.36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Tehát az új szív plusz az új lélek = Megtérés!Ennek ismérve: " és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek."
Van ugye az a fars nézet, miszerint a megtérés egy döntés csupán... ha ez így van- akkor viszont azt kérdezem tisztelettel: De kinek a döntése az?
Ha megértjük hogy az Isten mennyire kegyelmes hozzánk-majd akkor tanuljuk meg értékelni az Ő kegyelmét is! Ha ez meglesz-nem fog játszani ( vissza élni) senki sem az Isten kegyelmével...
-
Róma 3, 19. Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.
20. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.
21. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;
22. Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség,
23. Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.
24. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,
25. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,
26. Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való.
27. Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.
28. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.
29. Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
30. Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.
31. A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.
Áldott Testvérek. ezen a ma esti alkalommal-fussunk neki mégegyszer ezen fejezet által boncolgatott-és gyakorta félre értett: Törvény felől való gondolatmanenetnek...
Mindenk előtt-olvassuk ujra, a talán leg nehezebben érthető részét ezen idézetnek:
" 19. Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.
20. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.
21. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták"
Az-hogy Törvény alatt lenni, egyértelmű, hiszen a törvény alatti létet aképpen definiálhatjuk, hogy a törvény lesúlytó hatálya alá kerülni, illetve: A törvény által elmarasztaltatva lenni.
Ám mit kezdjünk a következő mondattal:
"20. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon."
Nos valójában ez a mondat-nem is oly érthetetlen. Hiszen ha abból indulunk ki, hogy nem a mi igazságunk nyilvánul meg a cselekedetek által, akkor az is érthetővé válik, hogy nem is lehet az miatt elvárásunk-
dícsértere érte.
Azért kértük a törvényt, hogy megtudhassuk: Mit szeret az Örökkévaló, és mit gyűlöl? Mit kíván tőlünk az Örökkévaló és mitől óv... Pont ahogy írva van:
V.Mózes 26,15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
A képlet tehát egyszerű. Az ember szembesül azzal a ténnyel, hogy nem képes az Isten értékrendje szerint élni-önnön magától. Egyszerűen elidegenedett az Isten szerint való élettől. Szembesült azzal, hogy miként viseltet az Isten az Ő ellenségeivel-
tehát az épp eszű ember számára autómatikusan adódik a gondolat: Megkérem az Istent, hogy tanítson engem oly életre-mely neki tetsző.
"17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának..."
Ha tehát az Ő útmutatása szerint élünk-cselekszünk... akkor nekünk abban mi dicsekvésünk lehet? Ugye semmi! Hisz nem a mi értékrendünk, nem a mi szabályaink, nem a mi döntésünk az ami motivál bennünket.
Ezen a ponton tehát, egyszer s'mind, Mintegy: Külső hivatkozásként alkalmazzuk az Isteni tant. Ez eddig lehet ugyan elégséges-ám de mondom: EZEN A SZINTEN! Hiszen ez a: Törvénynek- külső hivatkozásként való
szolgálata- valójában nem több, mint félelem a legfelsőbb hatalmasságtól-tehát: Szintén rabszolgaság.
Ezen "rabszolgai" állapottal az a gond, hogy az Istennek-nem kellenek rabszolgák! Továbbá: Ha nem a mi akaratunk,döntésünk, cselekedeteink...stb. nyilvánulnak meg általunk, akkor tehát a kényszer. Ha pedig az ember kényszerből engedelmeskedik,
akkor borítékolt a bukás. Hiszen az ember ezen a ponton még lázadó. hisz nem született ujjá,nem változott meg a törvény által, csak megtudhatta azt hogy mi a jó és mi a rossz...
Az ember meg maradt ember, éspedig ugyan azzal a testies és romlott gondolkodással ami Ádám-tól öröklődik minden e világra született emberben.
Kulcs fontosságú mozzanata az a TÓRA-ában, amikor Móse azt mondja:
Mózes V. könyve 29. rész
1. Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
2. És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3. A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig...
Ez egyben szinte magyarázat is arra nézve, miért volt az egész pusztai vándorlás, a lázadások sorozata... Mert az ember-ember... azaz... Ádám-Ádám maradt.
Egyértelműsítve: Ha valaki elmegy egy munkahelyre dolgozni, megtudja a munkahelyi szabályokat-amiket alkalmaznia kell! Ha azokat megtartja-nem lehet számára hivatkozási alap, hogy: Én mindíg betartom a szabályokat...-
hiszen ez az alap! Amennyiben fizetés emelést kérsz a főnöködtől-hivatkozhatsz-e arra hogy engedelmes vagy? Nem gondolom, hogy bárki is előrébb jut ezzel a hivatkozással... Ha valaki pedig nem tartja meg a szabályokat-azt nemes egyszerűséggel: kirúgják...
Valójában ez történt oly sokakkal a pusztai vándorlás során... A Pusztában vándorló emberek-látták azt az Igazságot, hogy amíg azt teszik amit az Örökkévaló mond, addig megvan a mindennapi betevő... Ám a bukást az okozta, hogy az emberi gondolkodás beleszólt ebbe az idillbe...
Az emberek nem erre szerettek volna menni hanem amarra... mert így logikus... az ember nem szeretett volnaharcot, merthát féltek... az ember nem ilyen ennivalót szeretett volna hanem amolyat-merthát azt szokták meg... az ember - az ember.... ha pedig nem az Isten szabályai szerint járunk, akkor nem járhatunk Ő vele!!!
Tehát eddig talán sikerült megértenünk, hogy miért nem elegendő a szükségből való engedelem... A szükségből való engedelem nem Feltétlen és nem teljes! Mert bár lehet hogy a cselekedeteim megváltoztak-ám a gondolkodásom nem. Ebből pedig oly cselekedetek fognak sarjadni, mely a törvény szerint már bűn... Hovatovább:
A Szövetség jelen szakában, már eleve megkövetelt a gondolkodás elváltozása is!
Mt.5, 17. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23. Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24. Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.
26. Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
27. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28. Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
29. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.
32. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33. Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35. Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36. Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37. Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
38. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Na ide még vissza térünk...
Most tehát a kezdő Igeszakaszunk folytatásaként:
Róma 3, 21. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;
22. Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség,
23. Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.
24. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,
25. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,
26. Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való.
Amit most nagyon meg kell értenünk!!! Nem egy új dolog látott napvilágot a Messiás-testben való megjelenésével, hanem az Isten Tökéletes terve folytatásaként jelent meg az idők végén.
Hallottam már oly-széles körben elfogadott és vallott agymenést, miszerint a Törvényt azért adta az Örökkévaló, hogy az ember belássa hogy az szerint nem lehet élni...
Idióta egy Istenkáromlás ez, de hát olyanoknak mondani akik nem akarnak gondolkodni?... Mi viszont gondolkodjunk: Van olyan része a törvénynek amit az Isten nem tart be? Van olyan passzusa a törvénynek amit -Jézus ne tartott volna???
Na és Jób; Ábrahám; Lóth... és a többi hithős? Ők nem emberek voltak? És az Ige, miszerint: Mt.5,48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Ez csak vicc lett volna a Messiástól???
Lássuk hát az első mondatunkat, és győződjünk meg arról, hogy igenis az Isten-már eleve egy roppant tökéletes tervet, a maga tervét követve juttatott el bennünket erre a mostani pontra:
"Róma 3, 21. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták..."
Ez tehát azt jelentené, hogy a törvény el lenne vetve? NEM!!! Azt jelenti, amit eleve hirdetett az Örökkévaló.
Nézzük elsőként az említett törvényt ezzel kapcsolatban:
V.Mózes 18,13.
Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.
14.
Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.
15.
Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!
16.
Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!
17.
Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.
18.
Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19.
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
Ez tehát egyben egy Messiási ígéret, melyben az Örökkévaló jelzi, hogy egy Zsidó születésű... valaki... Lesz a Messiás, aki tévedhetetlenül és tökéletesen mutatja az Utat!
Majd a jelzett próféták... nos ebből több is van, de nézzük is:
PL.: Ésaiás próféta könyve 42. rész
1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak...
Tehát a Törvényt Igazán jelenti meg! Ennek beteljesedését olvassuk a MT.5-ben például. De nézzük csak tovább: "4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására."
Azaz: Nem lankad és soha nem adja fel a Törvény tanítását! Ezt ismétli Jézus :
Jn.14, 21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Ám szintén roppant-sőt: Elengedhetetlenül fontos jelzés: 6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
Jelezve az egykori pogányokból lett hívők beoltatása!
És egy roppant fontossággal bíró-szintén említett prófécia, mely arról tesz bizonyságot hogy miként megy majd... végbe az addig elképzelhetetlen-ami kizárólag a Messiás által történhet meg, nevezetesen:
Az ember tökéletességre való eljutása:
Ez.36, 24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
És ettől a pillanattól, már nem emberként, hanem Isten gyermekeként él az individum, hisz új szív; új lélek által-valósággal újjá is született! A Törvényt már nem "külső hivatkozási alapként" hanem: Élet elemként "alkalmazza", mondjuk úgy mint a feltétlen reflex-et, azaz ösztönösen.
Ettől kezdve már létre jöhet a tökéletes engedelem az Istennek, amit egyszerűbben akként nevezünk: HIT. Mert nem csupán a cselekedeti, de a gondolkodás szintjén is végbement a megújulás.
Talán mostanra érthetővé vált a következő-sokak által félre értett Ige, miszerint:
Róma 3,28. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.
Nem rabszolgaként-nem muszájból, hanem a tökéletes engedelmet felmutatva: Isten gyermekeként-hitből!
-
Apostolok Cselekedetei 2. rész
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22. Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23. Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25. Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
29. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35. Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36. Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal, a Savuot ünnepéről fogunk beszélni.
Savuot, azaz Hetek ünnepe, mely felől örök rendelettel-rendelkezett az Örökkévaló.
III.Mózes 23, 9. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
10. Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak.
11. Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.
12. A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendős bárányt egészen égőáldozatul.
13. Ahhoz pedig ételáldozatul két tized efa lánglisztet, olajjal elegyítve; tűzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.
14. Új kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségről nemzetségre minden lakóhelyeteken.
15. Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok.
16. A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.
17. A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak.
18. A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendősöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égőáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe; kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
19. Készítsetek el egy kecskebakot is bűnért való áldozatul, és két bárányt, esztendősöket, hálaadó áldozatul.
20. És lóbálja meg azokat a pap a zsengékből való kenyérrel az Úr előtt való lóbálással a két báránynyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak a pap számára.
21. És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint.
22. Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a meződnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
AZ első zsenge ünnepe, valójában nem más, mint a hitből való vetés. Istennek adod azt-amiért dolgoztál. Egészen pontosan-olyan ez, mint ha bemutatnád a munkád gyümölcsét.
Gondoljunk csak bele: Az ember dolgozik-fáradozik, majd ami beér-azt Istennek adod. Itt a hit próbája, hiszen annak reményében teszed-hogy nemsokára újra arathatsz, és nem maradsz gyümölcstelen.
Pál azt mondja:
Gal.6, 7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
9. A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
Ám ezen az Ünnepen, a Tórát a tóra adását is ünnepeljük, és ezt a későbbiek egyértelműsítése miatt, rendkívül fontos értenünk!
Mózes V. könyve 26. rész
1. Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
3. És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
4. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
5. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
7. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
9. És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
11. És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12. Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
13. Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14. Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Amikor tehát, az első zsengét,ajándékunkat,”áldozatunkat...felmutatjuk...
Rm 12,1
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.
Nézzük tovább:
idézzük fel újra a kezdő fejezetet: Azt olvastuk, hogy ezen az ünnepen Minden fajból-földrészről származó hívők ( zsidók és prozeliták) gyülekeztek Yerusálemben. Ezt ugye az Örökkévaló parancsolta a benne hívők az ünnepre nézve is. Az Apostolok is ott voltak, és mivel ők-Felismerték addigra
Jézusban a megígért Messiást- elsőként rájuk töltetett ki a Szentlélek. Ezen kitöltetés-szintén nem egy előjel nélküli "dolog" , hiszen már jó előre szólt erről az Örökkévaló.
Jóel próféta könyve 2. rész
1. Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
2. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
3. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
4. A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
5. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6. Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
7. Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
8. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9. Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10. Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
18. Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
19. És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
20. Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
21. Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
22. Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
23. Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
24. És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
25. És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
26. És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
27. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
28. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
29. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30. És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
31. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
32. De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!
Nagyon fontos megérteni, hogy a Szentlélek-igen is határozott okkal töltetett ki, és a vételéhez bizony: Egy nagyon fontos-Kritériumot kell betölteni!
Joél 2, 12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
18. Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
Érdekes módon, ugyan ez történt az apcselben.
Apcsel 2, 37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
Előbb a bűnbánat, azután a megtérés,azaz a bűnök elhagyása. Úgy az Apcsel-ben, mint a Joél próféciájában, majd a továbbiakban a hitbeli vetés, az egész földi pályafutásunk alatt. Ugyanis ezt eleve így határozta meg az Örökkévaló:
Ésaiás próféta könyve 55. rész
1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
Az eddigi évek folyamán, minden ünnepi alkalommal megemlékeztünk az Örökkévaló-Ünnepekre vonatkozóan adott, rendeleteiről. Ez a mai alkalom szintén ezt célozta-csak picit másként...
Amit a ma esti alkalommal,amit próbáltam elmondani, az az lenne-hogy a savuot - ami szó szerint: Hetek-ünnepét jelenti, több mint amit arról gondolnak oly sokan!
-
Rómabeliekhez írt levél 8. rész
1.
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2.
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3.
Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4.
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9.
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10.
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11.
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12.
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13.
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14.
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai...
Áldott Testvérek. Tulajdonképpen ahogy ezt-Pál máshol, egyetlen mondatban össze is foglalja:
Gal 5,25
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
Valójában sokan-sőt-Minden hívő azt vallja, hogy lélek szerint ujjá született... meg hogy : "lélek szerint jár..." Valójában azonban a Lélek szerint való élet-több (!) mint amit arról sokan gondolnak.
A Lélek az alapja a hívő életünknek. Az Örökkévaló azt mondja:
Ez.36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.
Ebből látható: A Lélek vezetése nélkül, lehetetlen az Istennek tetsző élet! A Szentlélekkel való betöltekezés legbiztosabb jele ezek alapján- nem a nyelveken szólás, hanem az Isten Igéjéhez való ragaszkodás.
"27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek."
Mi lehet akkor tehát a különbség, az "Ó" és az Új szövetségben ebben a tekintetben? Nos az Ó szövetségre jellemző:
Mózes V. könyve 29. rész
1. Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
2. És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3. A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
Ez a szóban forgó- értelem,látás,hallás-nem is lehet más, mint az első emberpár által elvesztett... Mondjuk úgy: érzék, melynek segítsége által, az Örökkévalóval való-valós kapcsolat volt fenntartható.
Ez sajnos ugye a bűneset miatt elveszett, hiszen az ember testivé lett ahogy az Ige mondja:
I.Mózes 6,3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Ezáltal a "lélekvesztés" által, az ember-elvesztette az Örökkévalóval való kapcsolatot is. Tehát egyszer s mind: Elszakadt az Istentől. Pál így szól erről az állapotról:
Korinthusbeliekhez írt I. levél 2. rész
1.
Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
2.
Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.
3.
És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.
4.
És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:
5.
Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.
6.
Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;
7.
Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
8.
Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:
9.
Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
10.
Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
11.
Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
12.
Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
13.
Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14.
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
15.
A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16.
Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Van tehát a világi bölcsesség, és van az a bölcsesség amit az Istentől kaphatunk. A kettő közötti különbség, valójában éppen azt a különbséget határozza meg, ami tulajdonképpen, éppen a vizsgált kérdés is egyben,
azaz: Mi a különbség az "Ó" és az Új szövetség között? Az első a szolgai forma, míg a másik...?
Jn.15,13.
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
14.
Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15.
Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
Miért "barát"? Mert itt még nem történt meg az engesztelés, mert ezen a ponton még nem töltetett ki a Szentlélek. De azt azonban máris látjuk, mekkora különbséget vázol az Istentől kapott tudás-Bölcsesség...
"mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek."
Az Isten lelke nélkül, nincs értelem. Ezen értelem nélkül-van sötétség. Ebben a sötétségben volt lehetséges az, hogy még Szoton sem érthette meg az Isten- Világmegváltással kapcsolatos tervét.
I.Kor.2,6.
Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;
7.
Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
8.
Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:
9.
Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
Tehát volt egyszer az az állapot, amikor az ember- szolgaként követte az Istent, majd egy roppant rövid időszakot értünk tetten a János evangéliumában, amit nevezhetünk joggal : "Átmeneti"-időszaknak is, hiszen még nem történt meg sem az
Engesztelés-sem pedig a Lélek kitöltetése, de már ezen a ponton, barátként szólította meg az Övéit az Úr, és ezen szintre jutás indoka-az Úr által kijelentve nem más, mint a tudás, amit Pál- Istentől való bölcsességnek nevez.
Röviddel eme-"átmeneti" állapot után-beáll a tökéletesség, amit- B'rit Hadassah-nak-azaz: Új szövetségnek nevezünk-és ezen a szinten:
Rómabeliekhez írt levél 8. rész
1.
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2.
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3.
Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4.
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5.
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9.
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10.
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11.
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12.
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13.
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14.
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
Azaz: Beteljesedésre jutott a Prófécia, mely szerint:
Ez.36,24.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Tehát a lélekkel való betöltekezett állapot, pontosan az a kategória, amiről nem beszélni kell-hanem láttatni! Vagy ahogy ezt-Pál mondja, stílszerűen:
1Kor 4,20 Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
Ugyanis: Az emberben levő-élő lélek-átformál, mert számára mindennél fontosabb és sürgetőbb, hogy visszatérjen az Istenhez.
Ahogy a Kohelet mondja:
Példabeszédek 20,27. Mécsese az Örökkévalónak az ember lelke, átkutatja mind a testnek kamaráit.
Mécses-tehát tűz... nemcsak világít-de perzsel is. elégeti az égetnivalót, de közben világossággal árasztja el a környezetét. Na ezt nevezem én evangelizációnak! Miközben megtisztít minden testiességtől, azaz a bűnöktől-
Bizonyságot tesz az Istenről.
Jézus is pont erről beszélt:
26.
Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27.
De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
-
Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz...
Áldott Testvérek: A B'resit könyvének eme fejezetének első mondata tehát így szól: " 1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege."
Ezen mondat-nem egy külön álló fejezetet vezet be, hanem az előző fejezet-mondjuk így: summája. Tudjuk pedig-hogy a Szentírás, egy teljességében egybefüggő írás volt egykoron, csupán a taníthatóság és a folytonosság kedvéért lett
versekre-fejezetekre osztva. Bár mint mondottam ezt eddig is tudtuk, csak valamiért oly sokszor nem élünk ezzel a tudással, és éppen ebből adódóan vannak félre értések, a Szentírással kapcsolatban sokak esetében.
Az első fejezeten van tehát most a hangsúly...
Az első fejezet pedig ugye a termtésről-Isten tökéletes munkájáról szól. Ezen teremtés menetében, minden teremtménye számára- legyen az : Fű; fa; vadak; halak; madarak... Minden egyes teremtményének a feladatát is meghatározta az Örökkévaló.
PL.:I Mózes 1,11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
vagy: I Mózes 1,20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
Valójában azt is mondhatjuk erre, hogy az Örökkévaló-minden egyes termtményének, már a teremtésük pillanatában-törvényben határozta meg a feladatát, és ezzel egyben, a létezésének értelmét.
Ezen dolgok menetének, a tulajdonképpeni- Isten által ki is mondott summája így szól:
I Mózes 1, 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Az első fejezet tehát a mindenség teremtésének története...
Vegyük újra: Tehát a teremtmény a Teremtésének pillantában, megkapja a létéhez és a létének értelméhez a pontos útmutatást a Teremtőtől,( nevezzük ezt a törvényadásnak) És ameddig az Isten minden teremtménye
Engedelmeskedik a Teremtő rendeletének, addig minden "JÓ" !!! az Isten szemében.
Megérkezünk a második fejezethez:
Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
Ezen fejezet tehát nem egy folytatása az előzőnek,hanem az ebben a fejezetben tárgyalt dolgok-az előzőben teremtett lét-bővebb kifejtése, bővebb magyarázata.
Áldott Testvérek: Nem a kavintonom gurult el akkor amikor harmadszor is visszatérek egy "bizonyos" részhez-hanem a lényegre szeretnék rámutatni, ami eddig talán sokak számára elsikkadt.
Tehát summázva az eddigieket: Amikor az Örökkévaló megtermtette a teremtményeit-a teremtés pillantában-mintegy: Törvényben határozta meg a teremtmény feladatát, ami egyben a létének értelme és záloga is egyben.
Tehát addig amíg a teremtmény a "Törvénynek" engedelmeskedett-addig volt Isten szerint: " Minden JÓ". Ez a "JÓ" tehát, az Isten által meghatározott értékrend, és az Isten által meghatározott létezésre vonatkozik-
Úgy is mondhatjuk, hogy az Isten törvényére, és a Törvénynek való engedelmességre Mondta az Isten azt hogy : "JÓ"
Mígnem elérkeztünk tehát a második fejezethez, és azt olvassuk:
I.Mózes 2, 15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz...
Egy gyümölcs... egy bizonyos gyümölcs... a gyümölcs-Testvérek- valójában nem más, mint egy létforma esszenciája. Egyfajta kivonat-egyfajta sűrítmény, mely magában foglalja, azt a bizonyos létformát.
Az eddigiekben nem győztem kihangsúlyozni, hogy az Isten, a neki való engedelemre mondotta azt hogy: JÓ! De az eddigi alkalmak szinte mindegyikén elmondtam már többször is, hogy a Szentírás-valójában a kontrasztok felmutatása.
Kontaszt kell mindennek, mert abban láttatnak meg a dolgok. Világosság nélkül, nincs sötétség; Hazugság nélkül-nincs Igazság sem. Rossz nélkül pedig-... Nincsen JÓ sem. Márpedig ha Jó van-akkor...?
A Jó és rossz tudásának fájának gyümölcséről-többféle vélekedés is napvilágot látott már... Talán a leg általánosabb az alma... A Lényeg viszont nem az hogy hogy néz ki-mihez hasonlít... Hanem az azonosítás.
Mi ez a gyümölcs tehát-valójában? Nos nem más-mint az engedetlenség megtapasztalása!
Elsőként is: Az aki szakasztott ebből a gyümölcsből-tett engedetlenséget, mert ugye a tilalom ellenére tette amit tett. Azután amit vet az ember... ( Ádám)... nos azt aratja is.
És most nézzünk szét ezen a földön: Bűn-bűnt ér,Ahogy erről Mikéjá ír:
Mikeás próféta könyve 7. rész
1.
Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
2.
Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3.
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4.
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5.
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6.
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
Ezen idilli állapotot nevezhetnénk úgy is, hogy megtapasztaljuk- micsoda íze van az engedetlenségnek- a rossznak tehát... És hogy mit jelent az?:
I.Mózes 2,17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz...
Amikor az ember, aki tudja mi lenne a jó, de körül veszi a rossz és benne ugyan meg van a vágy a jóra, azaz az Istennek való engedelemre-de benne az élet meghal-hisz látja, esetenként meg is éli a rosszat - az Istennek való ellenszegülést, mert az lett az általános az
egész teremtett világban, akkor ez egy lélekgyilkos állapot az ember- a kezdetben- jóra fogékony ember számára...Ám vannak akik Isten kegyelméből, mindvégig kitartanak.
Zsidókhoz írt levél 12. rész
1.
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2.
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3.
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4.
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
Pontosan úgy, ahogy Lóth-ról is fel van jegyezve:
II.Péter 2,7.
És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
8.
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét)...
Íme tehát a világ-mit Isten teremtett... És ez az egész világ-fellázadt és fellázad a Teremtője ellen! Megkérdőjelezik a Teremtő létét-és tagadják mind azt, amit a Teremtő: "JÓ"-nak nevezett...
Csak tessék-csak tessék... Íme az ember tragédiája!
Yesájáh 29,15.
Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
16.
Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!
Hogy mi azoknak a reménysége akik: Megszenvedik ezt a "tapasztalatot" amikor is a rossz tudása mint megtapasztalás eléri őket, és látják és érzik a gonoszságot nap mint nap? Akik gyötrődnek az igazságért az igaztalanság ellen, de az Igazság által engedett eszközökkel?
Akik nap mint nap meghalnak-látva az egyre növekvő Istentelenséget-de másnap mint a főnix- ujra élednek és meg nem szűnnek harcolni,küzdeni az Igazságért?...
Yesájáh 57,15.
Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
16.
Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
17.
Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt.
18.
Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
19.
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
20.
És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.
21.
Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
-
Gal.5, 24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Áldott Testvérek. A Kereszténységben, általános az a nézet-miszerint mindenki aki önmagát hívőnek vallja, egyben azt is vallja hogy lélek szerint él...
A Lélek szerint való újjászületés-ill. a lélek szerint való járás-szinte elvárt és kötelező megvallási alap lett. De mi van akkor-ha valaki ezen "megvallás" definiálására kéri a bizonyságtevőt?
Nos akkor kezdődnek a bajok, mert a megkérdezett a sértettségének ad hangot. Na mert beszélni valamiről és azt megélni... nos az két különböző dolog.
De talán vegyük górcső alá ezt két a bibliai fogalmat, mint: 1; Lélek általi újjászületés. 2; Lélek szerint való járás.
Lélek általi újjászületés, valójában nem egy elvont fogalom-hanem egy nagyon is kézenfekvő tény!
Ahogy János le is írja:
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Valójában itt arról van szó- hogy mivel az Isten Igéje-lelki, annak a befogadása, valósággal újjá szüli a befogadót. Hogy az Ige lelki, bár nem szorul magyarázatra, de azért fussunk vele egy kört.
Isten Igéje;beszéde... nem más-mint a Törvény! Törvény, mert változhatatlan és örök. Pál így ír a Törvényről:
Róma 7, 12. Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
13. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
Pál-a Rómaiakhoz írt levelének a hetedik fejezetében-nyilván mindenki tudja- Nem önmagáról írt, hanem azokhoz szólt megértő és hiteles hangnemben-akik felé végezte az evangelizációt. Minthogy ő maga-egészen fiatal korától
Yesívába (Rabbiképző intézet) járt, és a Tóra tanulására és tanulmányozására adta magát egész életére nézve. Ezt a célját később sem adta fel, hiszen minden egyes levele, a hihetetlen mély Igeismeretről-Igei jártasságáról ad számot.
A Róma 7-ben, a megtérés előtt álló-még testiesen gondolkodó ember dilemmáját írja le, amikor is a testi gondolkodásmód, és a testies értékrend, látványos kudarcot vall, az Isten Igéje ( A törvény) előtt.
Az Ige szerint való gondolkodásról és az Ige által vezetett életről, így ír:
I.Kor.2,13.
Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14.
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
Ám ez a tény-visszafelé is ugyan így működik... Teszem azt: A Lelki ember számára-épp oly bolondságnak tűnik, a testi ember gondolkodása.
És ezennel el is érkeztünk a ma esti anyag legfőbb mondanivalójához, azaz a Lélek szerint való járásra való hivatkozáshoz...
Lássunk egy rendkívül érzékletes példát arra, mennyire fals a lelkiek számára az, ha valaki a lelki származására hivatkozik-de a gondolkodása az értékrendje... üvölti, mennyire röghöz kötött, és testi.
Lássuk példaként, az Ábrahám Örökségét, és ezzel együtt, Ábrahám minden áldását... A Mai hívők túlnyomó része, az Ábrahám áldásának kapcsán, illetve azon hogy ő-Ábrahám örököse-egyértelműen, a gazdagságot, az anyagi javakat értik...
Nézzük meg, mit jelöl a valóság-Ábrahám áldása, illetve, Ábrahám öröksége alatt?
Mózes I. könyve 17. rész
1.
Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
2.
És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
3.
És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
4.
A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
5.
És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
6.
És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
7.
És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
8.
És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik...
Íme az Ábrahám áldása, ami- mint látjuk: Erős feltételhez van kötve.
"Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes."
Ellentétben a mai "megvallásokkal" amik csak fantazmagóriák- Az, hogy Ábrahám áldásában részesülünk-azt jelenti, hogy az aki valóban megtért, testi származásától függetlenül-Ábrahám leszármazottjaként járulhat az Isten elé!
Lássuk a másik-szándékosan és hazug motívumokkal félre magyarázott jelzőt: Ábrahám Öröksége (hagyatéka)
Nézzük meg tehát az Igében, mit is takar az Ábrahám-i örökség ( hagyaték) ?
17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle...
Íme az Ábrahám-i örökség, és az Ábrahám hagyatéka!
Lássuk az Áldást újra:
"18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei."
És a hagyaték ( Örökség):
"19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle..."
Tehát Nem a testi gazdagságot rejtik ezek a jelzők-jellemzők, hanem a lélekben való gazdagságot-Istenben. Mert Ábrahám nem a testi gazdagságot preferálta, hanem azt hogy az Isten a barátjának nevezte őt!
Ézsaiás 41,8.
De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;
9.
Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:
10.
Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
Ebben volt Ábrahám-gazdag! Isten megvédte őt, Isten támogatta őt, Istennel járt Ábrahám, és ez volt neki mindene, és ebben volt minden bátorsága is a veszélyek és háborúságok között!
És akkor most a leleplezés:
Tehát az Igevers: Gal.5,25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
A leleplezés pedig arról szól, ha ezt ebben a formában minden hívő, magára nézve vallja is, akkor miért van az, hogy az Ábrám áldása és az Ábrahám öröksége alatt, testi gazdagságot vélelmeznek?
csak nem Testiek és testiesen gondolkodnak???
-
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Áldott Testvérek, a Tóra ezen fejezetét nevezzük, az Ábrahám-i szövetségnek. Ezen fejezet, mint arról korábban már többször is beszéltünk-rendkívül fontos dolgokat magyaráz.
Először is, figyeljük meg: Kivel is köttetik ez a szövetség?
" 12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között."
A "Húsdarabok" Jelentéséről is többször beszéltünk, de a rend kedvéért elevenítsük fel ismét: A felvagdalt tetemek között való átmenetel a szövetségkötés pecsétjeként azt jelenti: " Ha az eskümet megszegem-járjak úgy, mint ezek a tetemek!" ( azaz: Vágjanak ketté!)
Namost mielőtt ugye többen megkönnyebbülnének mondván: " ma már az újszövetség idejét éljük és ez a szép szokás, már nem él"... Jelezném:
Mt.24,48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Magyarán és tömören: DE!!!
Miután ezt megbeszéltük, rátérhetünk a továbbiakra: Tehát az Örökkévaló-nem Ábrahámmal köti meg végül ezt a szövetséget, hiszen olvassuk is:
"12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá."
Illetve: "17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között."
Tehát az, aki az esetleges szövetségszegés büntetését magára veszi-nos az nem Ábrahám-hanem...? De azt mindenképpen látjuk, hogy ez a szövetség-szigorú feltételhez van kötve.
Majd amikor az Örökkévaló által jó előre jelölt idő letelik, kezdetét veszi az ígéret beteljesítése az Örökkévaló részéről-ám annak minden vonatkozásával. (!)
Mózes II. könyve 3. rész
1.
Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2.
És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3.
S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4.
És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5.
És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6.
És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7.
Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8.
Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9.
Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10.
Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
11.
Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
12.
És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
13.
Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14.
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15.
És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
Azt látjuk, hogy az Örökkévaló- az ősatyákat nevezi-Magára vonatkoztatva-jelzőként, így hát elsőként Ábrahámot. Mi az, amit tudunk- Ábrahámról? Nos ami ebben az esetben (is) a leg fontosabb:
I.Mózes 18,17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Tehát a törvény, a Szövetség igéinek a megtartása! Hogy ez mennyire fontos jelző, már csupán az Ábrahám-mint Ősatya nevének említése kapcsán, arról nemsokkal később-Mózes meg is győződhetett:
II.Mózes 4, 19. Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
20. És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
21. És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.
22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
24. És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni.
25. De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
26. És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.
Jaaa... nos igen, merthogy az Ábrahámi szövetség jeleként adatott egy kritérium... ez ugyebár Mózesre és az fiára is vonatkozott, és a tudatlanság nem mentéség...
I.Mózes 17, 7. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
8. És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.
9. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
10. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
11. És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
12. Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.
13. Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken.
14. A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.
Mózes ugye erről a szövetségi jelről-vélhetően nem tudhatott, hiszen kisgyermek korában került el a népe közül-és a továbbiakban Eggyiptomi nevelést kapott. Felesége azonban tudott erről, hiszen Midiánita volt, és a Midiániak-Szintén Ábrahám leszármazottai .
Tehát a lényeg: Istent csak a szabályok megtartásával lehet követni-és ez alól-nincs kivétel!
Ezután-mint tudjuk- kezdetét veszik a szabadítás menetében az Eggyiptomiakra a jelek és csapások, Amit ugye láttak mert láthattak az Izraeliták, és ne feledjük, hogy az utolsó és egyben a leg szörnyűbb csapás elől ők is csak az Isten parancsolatának megtartása által menekedhettek meg!
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
Ezt kérem, nagyon- nagyon fontos megérteni, hogy itt és ezen a ponton már tényként- konkretizálódik, hogy Isten előtt kétféle ember van, az egyik az engedelmes-akinek kegyelmez, a másik az engedetlen-akinek nem kegyelmez!
Ezt picit odébb olveshatjuk is:
V.Mózes 30, 10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Összegezzük ujra az eddigieket: Megláthattuk, hogy az Isten követése-rendkívül fontos szabályokhoz van kötve! Meggyőződhettünk mi is, bár Mózes és társai közelebbről, arról a tényről, hogy az Örökkévalónál nincs személyválogatás, és a szabálytalanságot az Isten hamar és kegyetlenül megtorolja.
Mindezt meglátva és megértve, rögvest adódik egy kijelntés és egy kérdés. (számomra)...
A Kijelentés: Így már érthető, hogy az Eggyiptomból kiszabadulva-Mózes miért sietett fel az Örökkévalóhoz a Hórebre! Hiszen kellett a Szabály! Mert a szabály (Törvény) kétirányú... Ha a Törvény adott, akkor már tudatosan és a törvény tudatában bátran járulhat az ember az Istenhez.
Plusz: Ha az ember megtartja a törvény igéit-úgy az Isten Ígéreteinek bekövetkezte: Borítékolt!!!
Ezzel kapcsolatban is olvashatunk a Tórában:
V.Mózes 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Az a kérdés pedig, ami talán csak számomra kérdés: Ha és amennyiben ez így van, mármint: Ábrahám mint Ősatya felemlítése- egyenes ágon emlékeztet a szövetségkötésre-a törvény megtartására és az attól való eltérés esetén a büntetésre-akkor miért emlegetik a maiak az Ábrahámi származást úgy, mintha
nem volna semmi félnivalójuk, annak ellenére, hogy csak hírből sem ismerik a Törvényt? (!)
-
Ésaiás próféta könyve 58. rész
1. Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
9. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.
12. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.
13. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:
14. Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!
Áldott Testvérek. Sajnos gyakori "hiba" a hívői körökben, hogy a parancsolatok között válogatnak-mint gyöngytyúk a kendermagban-azaz, bizonyos parancsolatoknak még tiszteletük van-némelyekkel pedig nem is gondolnak.
Olyan ez, mintha nem ugyan az az Isten adta volna azokat is. Bár a törvény két kőtáblán adatott az Örökkévalótól-ámde-mint tudjuk: Vagy minden-vagy semmi!
Két kőtábla, öt-öt parancsolattal... ( nem négy-hat; hanem öt-öt,mert ugyanis a szülők iránti tisztelet micvája, az Istennel való együtt járás szabályaihoz tartozik-hiszen a szülők kötelme a gyermekek-Isten szerint való életre nevelése!
egyben ez az, amit a szülőben tisztelni kell. Ha tehát a szülő-nem Isten tisztelő, hanem parázna-rabló-tisztességtelen életet élő... személy- nos azt ugye nem kell tisztelni.)
Tehát van két kőtábla és tudjuk hogy azért kőtáblán adattak a micvák-mert változhatatlan és enyészhetetlen. Tehát az első kőtáblán az Istenhez való közeledés szabályai vannak rögzítve-míg a másodikon a vízszintes irány, azaz az emberekkel való együttélés szabályai
kerültek bevésésre. Hamár bevésés-be vésődés: Valójában a kőtáblákon adatott micvák -parancsolatok...bevésődést jelentenek-mégpedig azért, hogy az ember ne csak tudja-hanem gyakorolja is azokat, mígnem feltétlen reflex-é válnak azok.
lássunk erre egy példát:
Mt.25, 31. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
32. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36. Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Két dolgot kell észrevennünk ebben a példázatban. Az elsőt majd másodjára-tehát előbb a "bevésődés"...
Az első csoport számára, a parancsolatok megtartása annyira természetes volt, hogy észre sem vették, hogy a parancsolatokat töltik be.
Erre vonatkozóan adatott egy prófécia ezekről az időkről-mármint az újszövetség idejére vonatkozóan:
Ez.36, 23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Az első csoport tagjai számára, az Isten ígéretének megfelelően olyan lett a parancsolatok megtartása-mint a feltétlen reflex. Ösztönös és egyértelmű. A Második csoport tagjai számára meg nem és ez a különbség...
És most a legfontosabb dolog amit észre kell vennünk az idézetben, és ezennel rá is térnénk a ma esti igehirdetés konklúziójára:
Valójában a kezdő ige fejezetünk is ugyan erről tesz bizonyságot: Az emberekkel való együttélés szabályainak elhagyása vagy megléte a vizsgálat tárgya!
Mert sokan gondolkodnak az szerint, hogy az Istennel legyenek rendben a dolgok-az embereket meg vigye az ördög... csakhogy az ember az Isten képmása! Ezért mondja Jézus:
"Mt.25,40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg."
ill.: " 45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg."
És ezért mondja Yakov : Yak.1,27.
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
Árva-özvegy jelentése: Pártfogó nélküli, egyedül levő, társ nélküli, mindennapi gondokkal küzdő... pont mint amijenek mi is vagyunk a bajban...
Figyeljük meg ismét az Ézsaiás 58-at:
Ésaiás próféta könyve 58. rész
1. Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
9. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.
12. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.
13. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:
14. Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!
Látható, hogy az a bizonyos "vízszintes irány" az a második kőtábla parancsolatai-igen is elengedhetetlenül fontosak.
Áldott Testvérek. A két kőtábla címei: Az első tehát:
V.Mózes 6,4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
A Második kőtábla "címe":
III.Mózes 19, 18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
És ahogy Jézus summázza ezeket:
Mt.22,35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Talán fontos lehet ez az anyag-hiszen már a Tisá böáv-ot megelőző-három gyászhét idején járunk... Erről majd a következő alkalommal beszélünk.
-
Áldott Testvérek. Az elmúlt alkalommal jeleztem-hogy ez a ma esti alkalom a Tisa Beav alkalmáról, illetve az azt megelőző három gyászhétről fogunk beszélni.
Tehát mi ez az alkalom-és miért gyászolnak ez miatt?
Elsőként is: Tisa beÁv egy mérhetetlenül szomorú megemlékezés, ami a béjt haMikdás lerombolására emlékeztet. ( a mai kereszténységnek ez semmit nem mond-ám nekünk...)
Tehát beszéljünk erről a helyzetről-és eszméljünk!
A Tisa BeÁv tehát egy emléknap-amikor is a Zsidók, a Béjt haMikdásh lerombolására emlékeznek. Ez a történelemben kétszer fordult elő. Ám ha tanulni-legfőként: Érteni akarunk a múlt eseményeiből, akkor ugye az
okokat kell (-ene) keresnünk... Tehát nézzük:
Az Örökkévaló szólt:
V.Mózes 29,9. Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11. A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12. Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13. Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15. Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16. (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
24. Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
25. És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;
26. És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
27. És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.
28. És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.
29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Sokáig úgy tűnt hogy minden rendben van... Nálunk az Isten Igéje-mi vagyunk a kiválasztottak, az Isten népe, nálunk a tudás és az értelem...
Amikor az ember azt gondolja hogy érti a tant, abból két dolog fog következni:
1; Önteltté válik a delikvens, mert azt hiszi hogy mindent tud.
2; taníthatatlanná válik mert öntelt lett.
Ez ebben az esetben a következőkhöz vezetett:
Királyok II. könyve 22. rész
1. Nyolcz esztendős volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harminczegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya.
2. És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
3. És történt Jósiás király tizennyolczadik esztendejében, elküldte a király Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házához, mondván:
4. Menj fel Hilkiához, a főpaphoz, és számlálják meg az Úr házába begyült pénzt, a melyet gyűjtöttek az ajtóőrizők a néptől.
5. És adják azt az Úr házában való mívesek pallérainak kezébe, hogy adják a munkásoknak, a kik az Úrnak házán dolgoznak, hogy a háznak romlásait kijavítsák;
6. Az ácsoknak, az építőknek és a kőmíveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására.
7. De számadást nem kell tőlök venni a pénzről, a mely kezökbe adatik, mert ők azt becsülettel végzik.
8. És monda Hilkia, a főpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.
9. És elméne Sáfán, az íródeák, a királyhoz, és megvivé a királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, a mely a házban találtatott, és oda adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezébe.
10. És megmondá Sáfán, az íródeák, a királynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király előtt.
11. Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédit, megszaggatá az ő ruháit.
Micsoda szürreális helyzte ez Testvérek!!! A Templomban "megtalálták a Szent Könyvet"!!! eddig hol volt??? A maiaknál hol van???????Erre majd később vissza kanyarodunk...
Tehát egyszer csak: Meglett a törvénykönyv.
Annál a népnél és annál a vezetésnél lett meg-akik (értelem szerűen) Mindent tudtak. Erre a következőket olvassuk:
II.Kir.22, 10. És megmondá Sáfán, az íródeák, a királynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király előtt.
11. Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédit, megszaggatá az ő ruháit.
Megszaggatta a király a ruháit... pedig-( értelemszerűen) ők mindent tudtak! Mint manapság a kereszténységben... De erről picit később-keresetlenül.
Tehát az érzés, amikor azt hiszi az ember hogy minden ok. azután szembesülnie kell azzal hogy: dehogy!
Jósiás megtérése ( Tesúvá) azaz: " Vissza Térése (!!!) miatt-Az Ő idejében még a kegyelem ideje maradt fenn, ám csak az Ő idejében. Utána ellenben jött az elvégzett ítélet. A Babiloni fogság idején-a Béjt haMikdásh ( Templom )leromboltatott, így az Istennel való-törvény szerinti
kapcsolat íly módon megszakadt. Ha ez esetlegesen vitathatónak tűnne:
Jer.14,10.
Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket.
11.
És mondá nékem az Úr: Ne könyörögj e népért, az ő javára.
12.
Mikor bőjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket.
13.
És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.
14.
És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.
15.
Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!
16.
A nép pedig, a melynek ők prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!
17.
Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.
18.
Ha kimegyek a mezőre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!
Ill.:
Ez.14,11.
Azért, hogy el ne tévelyedjék többé Izráel háza én tőlem, és többé meg ne fertéztessék magokat minden ő elszakadásukkal, hanem legyenek az én népem és én legyek Istenök, ezt mondja az Úr Isten.
12.
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
13.
Embernek fia! ha valamely ország vétkeznék ellenem, elpártolván tőlem, és én kinyújtván kezemet ellene, eltörném néki a kenyérnek botját, és bocsátanék reá éhséget, és kiirtanék belőle embert és barmot;
14.
És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten.
15.
Ha gonosz vadállatokat bocsátanék át az országon, hogy azt gyermektelenné tegyék, és az pusztává lenne, a melyen senki át nem menne a vadállatok miatt:
16.
Benne ama három férfiú (élek én, az Úr Isten mondja) sem fiakat, sem leányokat meg nem szabadítana, csak magokat szabadítanák meg, az ország pedig pusztává lenne.
17.
Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belőle embert és barmot,
18.
És ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg.
19.
Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belőle embert és barmot,
20.
S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.
21.
Mert így szól az Úr Isten: Mennyivel inkább, ha e négy nehéz ítéletemet: a fegyvert, éhséget, vadállatot és döghalált bocsátom Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belőle embert és barmot!
22.
Ímé, megmaradnak benne némely menekültek, a kiket kivezetnek, fiak és leányok; ímé ők kimennek hozzátok, hogy lássátok útjokat és cselekedeteiket, és vígasztalást vegyetek a veszedelemből, melyet Jeruzsálemre hoztam, mindarra nézve, a mit hoztam reá.
23.
És megvígasztalnak titeket, ha látjátok útjokat és cselekedeteiket megismeritek, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, a mit cselekedtem vele, ezt mondja az Úr Isten.
( az érdekesség kedvéért) Tudtátok-e? Hogy Yirmájá vö Yehezkiel ugyan azokban az időkben-ugyan arról prófétáltak-csaképpen több száz kilóméterre egymástól-úgy, hogy akkor még nemigen ismerték a telefon vagy az SMS fogalmát?...
Két bizonyság pedig megáll...
Tehát a helyzet úgy adódott, hogy bár az Isten népe meg volt győződve a tévedhetetlenségéről, és tökéletséégéről-dehát... Isten nem így látta! ( és a maiak???)
Szeretnék kiemelni egy mondatot örök mementóul:
"23.
És megvígasztalnak titeket, ha látjátok útjokat és cselekedeteiket megismeritek, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, a mit cselekedtem vele, ezt mondja az Úr Isten."
Az utánuk következő nemzedék nem értette meg hogy ez miért volt... ( a maiak értik?)
És most lenne helyénvaló idézni-úgyhogy idezem:
Kohelet 1,8.
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9.
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10.
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11.
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12.
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
Tehát ez van ma is-azaz: Semmit nem tudnak, és semmit nem értenek...
És eljött a Babilonból való szabadulás, és a Templom újra építése és szentelése és a fogadkozások ideje... Azután azt gondolta mindenki, hogy minden rendben lesz-hiszen nálunk az Úr Igéje, meg a tudás és értelem... meg mi lennénk a kiválasztottak meg mifene...
De eljött a Messiás...
Márk 7,5.
Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.
7.
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
8.
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
9.
És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
Tehát ez úttal is sikerült elszúrni a rajzot... És a Messiás után-70-ben, a második Templom is leromboltatott... Ismét megszűnt az Istentisztelet helye, és az áldozás módja.
Mi van azokkal tehát, akik nem ismerték fel még (!!!) Yessuában a megígért Messiást? Nos rájuk az Ó szövetségi törvény vonatkozik, miszerint:
V.Mózes 12, 10.
Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:
11.
Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.
12.
És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek.
13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Ez azt jelenti, hogy mindazok akik még nem ismerték fel Yessuában a megígért Messiást, számukra nincs áldozás a bűneikért.
Őket nem elvetette az Isten-hanem a Kereszténységért szenvedik ezt a szörnyű tragédiát-bűnbánattal terhelten, hiszen ahogy írva van:
Zsid.9,19.
Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,
20.
Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.
21.
Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel.
22.
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
Azért nem "találják" a megbánás helyét ( módját) mert nem találhatják mint mondtam. Erre a Kereszténységre az helyett hogy Isten félelem szállt volna-inkább felbátorodtak! Pedig írva van:
Rómabeliekhez írt levél 11. rész
1.
Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való.
2.
Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:
3.
Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
4.
De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5.
Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.
6.
Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
7.
Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:
8.
A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
9.
Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.
10.
Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátokat mindenkorra görbítsd meg.
11.
Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
12.
Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök?
13.
Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,
14.
Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
15.
Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
16.
Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17.
Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18.
Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19.
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20.
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21.
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22.
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23.
Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
24.
Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.
25.
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26.
És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27.
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
28.
Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29.
Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.
Az akkoriak bűne az volt, hogy ahogy Jézus mondta:
Márk Evangyélioma 7. rész
1.
És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala.
2.
És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.
3.
Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák;
4.
És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.
5.
Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6.
Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.
7.
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
8.
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
9.
És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
10.
Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
11.
Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:
12.
Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,
13.
Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.
Namost az van Testvérek, hogy a régiek-azért hoztak "emberi rendelkezéseket", hogy azok által-egyfajta- védő hálót húzzanak az ember köré, ami arra rendeltetett a vének tanácsa által, hogy megmentse az egyént és a kollaktívát, az Isten ellen elkövetett törvények áthágásától!
Tehát egyszer s mind: Az Isten tisztelet megtartása miatt, az ember érdekében. A Mai Keresztény rendeletek, amik akár óráról-órára változhatnak, csak és kizárólag a közösség érdekében-illetve a közösségi vezető-pozíciójának;gazdasági növekedésének;befolyásának érdekében születnek.
Az első kategória-nem tetszett az Úrnak-pedig a motívum még akár elfogadható is lehetett volna, hisz jó szándékból hozták, hogy se az egyén-se a közösség ne követhessen el törvénysértést...
A Kereszténység okai ezzel szemben??? Mert a Kereszténység is azt hiszi hogy minden rendben... a mostaniak is azt gondolják hogy náluk a tévedhetetlen tudás... a maiak is biztosak abban hogy tökéletes az ismeretük...
Dehát...
Kohelet 1,8.
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9.
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10.
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11.
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12.
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
Mert a maiak sem tanulnak az elődök hibáiból...
Ézsaiás 28,9.
Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é?
10.
Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi.
11.
Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez,
12.
Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!
13.
És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!
14.
Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, a mely Jeruzsálemben lakik.
15.
Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!
16.
Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!
17.
És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.
18.
És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket,
19.
S a hányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást;
20.
Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor.
21.
Mert mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, a mely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát a mely hallatlan lesz.
22.
És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.
23.
Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam`, figyeljetek és hallgassátok beszédem`!
-
V.Mózes 11,18. Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között;
19. És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.
20. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra;
21. Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, a míg az ég a föld felett lészen.
22. Mert ha szorosan megtartjátok mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok néktek, hogy a szerint cselekedjetek; ha szeretitek az Urat, a ti Istenteket, ha minden ő útain jártok, és ő hozzá ragaszkodtok:
23. Akkor kiűzi az Úr mind azokat a nemzeteket ti előletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken.
24. Minden hely, a melyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától a Libanonig, és a folyóvíztől, az Eufrátes folyóvizétől a nyugoti tengerig lesz a ti határotok.
25. Nem állhat meg senki előttetek; azt míveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, a melyre rátapostok, a mint megmondotta néktek.
26. Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot!
27. Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek;
28. Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek.
29. És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén.
30. Nemde azok túl vannak a Jordánon, a napnyugoti út megett, a Kananeusok földén, a kik a síkságon laknak Gilgálnak átellenében, a Móré tölgyei mellett?!
31. Mert ti átmentek a Jordánon, hogy bemenvén bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek. Ha bírni fogjátok azt, és lakni fogtok abban:
32. Vigyázzatok, hogy mind e rendelések és végzések szerint cselekedjetek, a melyeket én ma adok ti előtökbe.
Áldott Testvérek: Lassan eljutunk- Elul havába, ami a Zsidónaptár utolsó hónapja. Eme hónapba tömörülnek a nagy őszi ünnepek, melyekre készülünk. Ezen ünnepek során dől el-van-e jövőnk?
Ezen időszakban, minden reggel megfujjuk-hallgatjuk a Shofárt (kürt) , mely emlékeztet bennünket arra-hogy kié a behelyettesítő áldozat? illetve segít bennünket abban, hogy pozicionálhassuk a jelen helyzetünket...
( ezekről bővebben a maga idejében.)
Most azonban, és hamár útban vagyunk az ígéret földje felé, tudva azt, hogy a hívő egész testben töltött élete nem több és nem más mint vándorlás... Pont mint a hitbeli Ősatya esetében, akiről meg íródott:
Zsid.11, 8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Azt mondja: "15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre." A Visszatérés ebben az esetben nem jó dolog... hiszen vissza menni oda-ahonnan elindultunk, hogy Istenhez közeledjünk-
azt jelenti: Hátat fordítani az Istennek a világi életért.
A Későbbi kirélyi törvény is kimondja:
V.Mózes 17,14. Mikor bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképen egyéb népek, a melyek körültem vannak:
15. Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.
16. Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!
17. Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.
18. És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból.
19. És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.
20. Fel ne fuvalkodjék az ő szíve az ő atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az ő országában ő és az ő fiai Izráelben.
Tehát amire most reflektálnék: V.Mózes 17, 16. Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!
Visszatérés... mennyire érdekes ez a téma. Elindultunk tehát egy irányba-hogy eljussunk az Örökkévaló Királyi székéhez... Átkeltünk a halál folyóján (Yordán) És közeledünk a Nagy Király Városához-a Vele való Békességünk megalapításhoz...
Csakhogy történnek dolgok útközben éshát a reakcióink... Testiesek, vagy az Isteni nevelés eredménye-e? Tudjuk pedig hogy:
Gal.4, 24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
És azt is tudjuk:
Rm 8,8
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Hovatovább-illetve ezek fényében: Az egész utunk, maga a Háláchá-azaz a megszentelődés Útja-ahol elhagyjuk az úgy nevezett "ó emberi" természetünket, és felöltözzük a Krisztust.
Tehát ez az testben töltött idő-mint bejárandó út, valójában a nagy találkozásra készít fel bennünket az Istennel. De ha ez így van-mint ahogy így is van, akkor meg kell figyelnünk az Ősatya utát...
Azt mondja a Tóra:
V.Mózes 11, 26. Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot!
27. Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek;
28. Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek.
29. És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén.
30. Nemde azok túl vannak a Jordánon, a napnyugoti út megett, a Kananeusok földén, a kik a síkságon laknak Gilgálnak átellenében, a Móré tölgyei mellett?!
Namost: A Tóra tehát-vissza utal egy régi névre, azaz egy régi földre és ezzel egyidőben egy régi történetre...
Mózes I. könyve 12. rész
1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2.
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3.
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
4.
És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.
5.
És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.
6.
És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön.
7.
És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki.
8.
Onnan azután a hegység felé méne Bétheltől keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségűl hívá az Úr nevét.
9.
És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván...
A Történet szerint tehát, Ábrahám-Úzból indulva, eljutott Hárán-ig, majd egy kis "pihenő"-t követően-Dél felé fordulva-"lefelé" vonult... Majd eljutott: Shikem vidékére, ahol a Moré tölgyese leledzik...
Ezen a helyen, a Gerizim hegye előttem-azaz: Dél felé-míg az Ébál hegye mögöttem-azaz észak felé... azaz vissza felé... azaz tehát: VISSZA FELÉ van. Az Áldás azért a Gerizim hegyén mondatott el, mert az a hegy az utunk folytatása-Yerusalaim felé.
-
III.Mózes 23, 23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
Áldott Testvérek. Idén-e hó 18-án köszöntött be a Zsidó újév, vagy más néven: Ros Hásáná-illetve nevezzük még: Kürtzengés ünnepének is.
Az elmúlt alkalommal beszéltünk arról, hogy ez a nap, bár a világ teremtésének évfordulója-de az ember teremtésére emlékezünk első sorban, és azt is megbeszéltük, hogy miért?...
Ezen alkalommal arról fogunk beszélni, hogy mi is ez a, III.Mózes 23,24-ben emlitett: " Emlékeztető kürtzengés"?
Elsőként is: Mi ez a kürt? Nos a kürt-nevezetesen: Shofár, a kos szarvából készült hang eszköz, melyet valami jelzésére haszáltak.
Ilyenekre mint:
Összehivásra : (Tkiá) Tábor bontás; Tábor verés; a késúbbiekben pedig a Sabath kezdete illetve a havdoló azaz a sabath kimenetele. (egyetlen éles kürtszó.)
Svarim: Halott siratására három-sóhajtásra hasonlitó-elcsukló hang.
Türoá: Riadó !!!
Ezen az ünnepen, ezek a hangok nem egyébbre, mint a kosra emlékeztetnek egyszer s'mind bennünket. Mely kosra és mely történetre?
I.Mózes 22, 1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Ábrahám története mutatja meg számunkra-hova kell eljutnunk a Hitünk útján. Ábrahám Atyánk számára-nem volt semmi az életében, ami fontosnak mondható lett volna, kivéve a vénségére kapott fia: Yichák.
A fiát kérte tőle az Örökkévaló, bizonyságául annak, hogy a fia sem fontosabb számára mint a teremtő. Ábrahám ezt bizonyitotta az Isten felé az engedelmességével, majd kijelentette:
I.Mózes 22,14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Az Úr hegye... azaz a hitünk-hitbéli fejlődésünk csúcsa: Mória. Később ezen a hegycsúcso épült várost-a történettel összhangban nevezték igy: Yerusaláim, azaz: A Békességünk megalapitása. ( Természetesen, az Istennel való békességről van szó.)
Mit jelent ez? Nos azt, hogy Ábrahám-egyértelmű jelét adta annak a ténynek, hogy ebben az életben, az ő számára, semmi nem fontosabb az Istennel való kapcsolatnál. Yichák-egyértelmű bizonyságát adta annak a ténynek, hogy semmi sem fontosabb számára az Istennél.
Kettejük története, valójában a világ megváltásának történetét és mentét vetitette előre.
Az Ábrahámnak tett Igéret- Istentől igy szólt: I.Mózes 17,19. Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utánna.
Tehát az Igéret -Ábrahám magvának tétetett az Istentől, ami azt jelenti: Ha nem lenne kedvezményezett, nem lenne semmi sem, így tehát világ sem. De mivel előbb lett az ígéret -igy biztos hogy nem engedi elveszni a kedvezményezettet az Isten.
Erről igy ir a Zsidókhoz irt levél szerzője:
Zsid.11, 17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
Ez a hit csúcsa tehát. Ez a mindenen felül emelkedő bizalom-Istenben. Ez a Békesség megalapitása, az Istennel. Majd igy szól az irás:
I.Mózes 22,13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Ugye ez az a bizonyos kosszarv, ami emlékeztet bennünket arra, hogy kié a "gondviselés" azaz: Kiké a helyettes0tő áldozat! (???)
I.Mózes 18, 17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Mindazok, akik nem egyeztek-Ábrahám hitével-akkor és ott elvesztek... megváltozott volna a változhatatlan Örökkévaló? Tehát mire emlékeztet bennünket ma a Shofár hangja? Arra tehát, hogy : "Kié a helyettesitő áldozat", és hol vagyunk attól?
-
Mózes második könyve 12:2 alapján ez egyáltalán nem a bibliai új év kezdete. A naptári évnek a tavaszi pészah hónapjában kellene kezdődnie, és a kürtök ünnepe a hetedik hónap kezdetén jön.
Miért van ez az eltérés?
-
Első hónap, mert az Örökkévaló-ebben a hónapban emlékezett meg az Ábrahámmal kötött szövetségről,ám a világ teremtése nem tavasszal-hanem ősszel történt. A madarak repdestek-a halak nyüzsögtek, a maghozó fű-magot hozott, és a gyümölcsfák-gyümölcsöztek... Tehát ez Ősszel történt. A világ teremtése tehát, nem ugyan akkor volt, mint a Törvényadás.
(másik aspektus) Tavasszal kezdődik az új élet-hiszen akkor szabaditotta meg az Isten az Övéit-ősszel pedig megvizsgálja az Igaz Biró, hogy mire jutott a népe ezzel a szabadsággal...
-
III.Mózes 23, 23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
Áldott Testvérek. Talán emlékeztek-hogy az elmúlt héten is ezzel az Igével kezdődött az Igehirdetés. Ez nyilvánvalóan azért alakult igy, mert ez a két ünnep,nemcsak hogy összetartozik, de egymásra is épül. Az egyik a felkészülés-mig a másik
- maga az itélet nap. Amennyiben a hamis lelkesültséget és az emberi, minden realitást nélkülöző tévképzeteket elhagyjuk, és reálisan vizsgáljuk magunkat, rögvest megtaláljuk a választ arra a kérdésre, miért nevezzük a két ünnep közötti időszakot igy: Rettenetes napok.?
Hiszen, személyes vonatkozásban rólunk szóló itéletre várakozunk-ill. arra próbálunk készülni. Ezen felkészülés-legfőbb ismérve:
Joél 2,11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
Bizony jogos lehet a félelem. Nem a meghatottságtól és hamis megvallásoktól bepárásodott szemeink fogják meggyőzni az Örökkévalót-hanem a bűnbánat, és a megvallott és az elhagyott bűnök, illetve ezek helyett a felöltözött Igazság és Igaz cselekedetek.
Ez az egyetlen felhivás a böjtre a Szentirásban. A Böjt, annak a kifejezése-hogy amit kérünk, az az életünknél is fontosabb számunkra. A Böjtöléskor az élelmet-tehát a létszükségletre való dolgot tagadjuk meg magunktól.
Amennyiben hiszünk a feltámadásban és az Örök életben, akkor egyértelmű-hogy a böjttel arra utalunk az Isten előtt-hogy a bűnbocsántra-nagyobb szükségünk van, mint a testi életre.
Gyakorta szokás a böjt, a Kresztények házatáján... Különböző- rendkivül fontos dolgokért igyekeznek fizetni, illetve éhség sztrájkolni. Ilyenekért mint: Gyülekezeti létszám gyarapodása-hisz a sikert a számokban mérik... Háromkerekű PIROS bicikli- ( mert a más szinű az snassz)
nagyobb bevétel, több adakozó... A Bűnbocsánatért a bűn bánatért NEM!!! Mert a Keresztény felfogás szerint, a bűnbocsánat az alap az Isten részéről, mert Igenis szereti a bűnös embert az Isten...
Na a Szent tan egészen mást mond.
Ilyeneket például mint: Mal.2,17. Fárasztottátok az Örökkévalót a ti beszédeitekkel. És azt mondjátok: mivel fárasztottuk! Azzal, hogy azt mondjátok: Mindenki, aki rosszat tesz, jónak tetszik az Örökkévaló szemeiben, és azokban találja kedvét, avagy hol van az ítélet Istene?
De minden ellenmondás nélkül:
Ámós próféta könyve 5. rész
1.
Halljátok meg e beszédet, a melyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza!
2.
Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szűze; végig terült az ő földén, és nincs, a ki felemelné.
3.
Bizony így szól az Úr Isten: A mely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; a mely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izráel házául.
4.
Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!
5.
És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz.
6.
Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tűz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa.
7.
A kik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják.
8.
A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve.
9.
A ki pusztulással sujtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erősségekre.
10.
Gyűlölik azt, a ki feddőzik a kapuban, és útálják azt, a ki feddhetetlenül beszél.
11.
Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tőle: bár faragott kőből építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából.
12.
Mert tudom, hogy sok a ti bűnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedők vagytok; és elnyomják a szegényeket a kapuban!
13.
Azért hallgat az eszes ebben az időben, mert gonosz idő ez.
14.
Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok.
15.
Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.
16.
Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetőt is gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra;
17.
És minden szőlőben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr.
18.
Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19.
Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20.
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21.
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22.
Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23.
Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24.
Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak...
A közelgő itéletről beszél -Jézus, Mt. 25-ben. És Jézus, a Mt. 25-ben, a Micvákra-azaz Parancsolatokra alapozza az itéletet...
Pont ahogy olvassuk
Mikeás próféta könyve 5. rész
1.
Seregelj hát egybe, seregek leánya! Ostrommal támadt ellenünk; pálczával verjék arczul Izráel biráját!
2.
De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.
3.
Azért odaadja őket, míg a szűlő szűl, de az ő atyjafiainak maradékai visszatérnek Izráel fiaihoz.
4.
És megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak az ő Istenének fenséges nevével, és bátorsággal lakoznak, mert ímé felmagasztaltatik a földnek határáig.
5.
És ő a mi békességünk. Ha az Assirus eljő a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolcz fejedelmi férfiút.
6.
És megrontják Assiria földjét fegyverrel Nimród földjét is az ő kapuiban; és megszabadít az Assirustól, ha a mi földünkre eljő és a mi határunkba lép.
7.
És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.
8.
És a Jákób maradéka a pogányok között, a sok nép között olyan lészen, mint az oroszlán az erdei vadak között; mint az oroszlán-kölyök a juhoknak nyája között, a mely ha betör, tipor és tép, és nincs, a ki tőle megszabadítson.
9.
Erőt vészen a te kezed szorongatóidon, és minden ellenségeid kivágattatnak.
10.
És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kivágom lovaidat közüled, és elvesztem hadi-szekereidet.
11.
És kivágom földednek városait, és ledöntöm minden erősségeidet.
12.
És kivágom kezedből a bűvszereket, és szemfényvesztőid nem lesznek néked.
13.
És kivágom faragott képeidet és bálványaidat közüled, és nem imádod többé kezeidnek csinálmányait.
14.
És kiszaggatom a te berkeidet közüled és elpusztítom a te városaidat.
15.
És haraggal és hévvel állok bosszút a pogányokon, a kik nem engedelmeskedtek.
Idén, 27,-én kezdődik az engesztelő nap Testvérek. A Böjt, az önsanyargatás... mind csak eszköz arra nézve, hogy megmutassuk az Istennek-mennyire bánjuk botlásainkat,bűneinket, és mennyire de mennyire van szükségünk a bocsánatára.
-
III.Mózes 23, 39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
44. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felől.
Áldott Testvérek. Eljutottunk a következő Őszi ünnepünk átbeszéléséhez. Ám-mielőtt annak neki kezdenénk, nézzük át az Úr ünnepeit, hogy megláthassuk az összefüggéseket.
Első ilyen ünnep a Peszach, ami valójában az Úrhoz való csatlakozás esete-alkalma. Vegyük észre, hogy ezen "csatlakozás"-"megtérés", mennyire más, mint a mai gyakorlat.
Nem a bepárásodott szemekkel elmondott: "megtérők imája" -hanem a Parancsolatok megtartása a kulcs! Mindazok akik megtartották az Isten által adatott Micvákat- megmenekedtek az ítélettől ( úgy zsidók mint nemzetek beliek), Akik nem engedelmeskedtek-elvesztek! ( akár zsidók-akár nemzetek beliek)
Tehát ez az Ünnep ( Peszach) az Isten szabadításának az ünnepe, amikor az Örökkévaló kiszabadított bennünket a világ rabszolgaságából-és egyben felszabadított az Ő követésére.
A következő ünnep a Savuot, azaz az első zsenge ünnepe, ami valójában arról szól, hogy bemutatjuk az Örökkévaló előtt a szabadságban történt vetésünk gyümölcseinek elejét. Erre jön az Isten áldása ( Szentlélek kitöltetés-mint korai és kései eső) Ami által "Erőt" kapunk a bőséges gyümölcsözéshez.
( Apcsel.1, 5. Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
6. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
7. Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
8. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. )
Akik jelen voltak ezen az Ünnepen-azokra kitöltetett-akik nem azok pedig lemaradtak róla. Igen ujra az engedelem volt a kulcs és a méltóképpen történő várakozás! Mert voltak olyanok is akik ugyan jelen voltak-mégsem részesedtek belőle, pont úgy és pont azért-mint a bemeritőnél
a pusztában... ( Mt.3, 5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
7. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.)
Ezzel vége is az Úr-tavaszi ünnepeinek, és következnek az Őszi ünnepek...
Ros hásáná nyitja az Őszi ünnepek sorát, és egyáltalán nem az öröm ünnepéről szól. Megbeszéltük, hogy a kürt hangja-emlékeztet bennünket arra hogy hol állunk a Szentségben, és hova kell eljutnunk...
Yom kippur-mint az Itélet napja. a kettő között pedig a tiz bűnbánó nap. Az itélet nem érzésekre alapoz-hanem az Igazságra és az itélet kemény! Akik ezen túljutnak az Isten irgalmából, azokra eljön a felszabadult öröm ideje-a Szukoth azaz a Sátorok ünnepe.
Egykor adatott egy Igéret az Örökkévalótól-mely a távoli jövőre szólt:
II.Mózes 29,44.
És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az ő fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.
45.
És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.
46.
És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenök, a ki kihoztam őket Égyiptom földéről, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az ő Istenök.
Ezen -Igéret előfeltétele pedig ez volt:
Mózes II. könyve 19. rész
1.
A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2.
Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3.
Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4.
Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Ne feledjük-hogy ekkor már a népbe teljesen beolvadtak, be plántáltattak azon nemzetek beliek is-akik megtartva az Úr parancsolatait-csatlakoztak és ezáltal be is oltattak a "Szelid olajfába" azaz az Isten népébe.
(4Móz 15,16 Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.)
Ez a mai napra szólóan-az "új szövetség idejére is meg van irva:
I.Péter 2,9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Tehát megvan a parancsolatok megtartása által a Királyi papság a Szent nemzet, és ami még hátra van:
Jelenések könyve 21. rész
1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
Ime a Sátoros ünnep beteljesedése!
-
Korinthusbeliekhez írt II. levél 11. rész
1.
Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
2.
Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
3.
Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.
4.
Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek...
Áldott Testvérek. Azt látjuk,hogy Pál-a hivők- Úrral való kapcsolatát, Házassági kapcsolatnak irja le. Ugyan erre-több példát is láthatunk:
Ef.5,30.
Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók.
31.
Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté.
32.
Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.
Valójában ezek a kijelentések Páltól, egy régi próféciának beteljesedését vázolják, mely igy hangzik:
Jer.33,10.
Ezt mondja az Úr: Hallatszani fog még e helyen (a mely felől ti ezt mondjátok: Pusztaság ez, emberek nélkül és barom nélkül való), a Júda városaiban és Jeruzsálem utczáiban, a melyek elpusztíttattak és ember nélkül és lakó nélkül és oktalan állat nélkül vannak,
11.
Örömnek szava és vígasság szava, vőlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az ő kegyelme; a kik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelőtte, azt mondja az Úr.
12.
Ezt mondja a Seregek Ura: E puszta helyen, a melyen nincs ember és barom, és ennek minden városában pásztorok fognak még lakozni, a kik az ő juhaikat terelgetik.
13.
A hegyi városokban, a síkföldi városokban, a dél felől való városokban, a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban még juhnyájak fognak átmenni a számlálónak keze alatt, azt mondja az Úr.
14.
Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és megbizonyítom az én jó szómat, a melyet az Izráel házának és a Júda házának szóltam.
15.
Azokban a napokban és abban az időben sarjasztok Dávidnak igaz sarjadékot, és jogot és igazságot szerez e földön.
16.
Azokban a napokban megszabadul a Júda, és bátorságban lakozik Jeruzsálem, és így hívják majd őt: Az Úr a mi igazságunk. (Adonay Cidkénu)
A 14-es versben azt mondja: "14. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és megbizonyítom az én jó szómat, a melyet az Izráel házának és a Júda házának szóltam."
Ez,természetesen egy másik prófécia beteljesedése-hiszen olvashatjuk:
Jer.1,11.
Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
12.
És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
Természetesen nem innen ered a prófécia, hanem az eredetre- a "Mandula vessző" tesz határozott utalást...(?) De kinek is adatott hogy a kivirágzott és kihajtott vesszővel nyilvánitsa ki az Örökkévaló a kiválasztását-és mire is adatott ez a kiválasztás?
Mózes IV. könyve 17. rész
1.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak, és végy tőlök egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére.
3.
Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vessző esik az ő atyjok házának fejéért.
4.
És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, a hol megjelenek néktek.
5.
És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek.
6.
Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala.
7.
És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában.
8.
És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.
9.
És kihozá Mózes mind azokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az ő vesszejét.
10.
És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.
11.
És megcselekedé Mózes; a mint parancsolta vala az Úr néki, akképen cselekedék.
Tehát Lévi nemzetségéből-Áron lett a kiválasztott, éspedig a Főpapságra, hogy az Örökkévaló kijelentései (Igéje) szerint biztositsa a nép kapcsolatát az Örökkévalóval. Ez a "biztositás" Természetesen az Örökkévaló rendeletinek közvetitése, ha úgy tetszik tanitása és ezeknek a parancsolatoknak megtartása által-
válik lehetségessé. Ezen "engedelemhez" tehát kellenek a szabályok,éspedig azért hogy az ember tudhassa-mit szeret az Örökkévaló és mit gyűlöl, mit vár az Isten az embertől?
Pont ennek okáért kérték az " Igét" az elődeink:
V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Ezen "szabályokat"-melyeket az Isten közölt az Övéivel-a Szövetség Igéinek nevezzük.
Szövetség,szövetség ládája,frigy... Azt a szót hogy: Szövetség-illetve: Frigy igy mondjuk: Házasság.
Ez a Házasság, valójában és teljességében Ábrahámnál köttetett meg:
Mózes I. könyve 15. rész
1.
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5.
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18.
E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19.
A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20.
A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21.
Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Azt látjuk, hogy Az Örökkévaló-nem Ábrahámmal megy át a húsdarabok között-hanem:
"17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között."
Ezen darabok között való átmenetel jelentése: "Amennyiben az eskümet megszegem-járjak úgy, mint ezek közül egy!" Azaz az esküszegés ( hűtlenség) Büntetése a : "Ketté vágatás"!!!
Pont úgy, mint ahogy a Mt.24-ben olvashatjuk.
Mt.24,48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Tehát azt láthajuk, hogy ennek a "Házasságnak" van egyszer egy " Örömhire" , de van a hűtlenség esetére egy erős fenyegetése is. Mindent egybe véve, azért hogy a buktatókat elkerülhessük-ám az Ige szerint
mindent jól csinálhassunk-kell tehát az IGE!
Idén: Október 11.-én kezdődik a Szimchát Torá ünnepe, ami valójában az Öröm, a hála kifejezése az Isten Igéjéért. Ám ez az Ünnep, jellmzően az Esküvőre hasonlit-és mostmár nem is kérdés hogy : Miért?
-
V.Mózes 30, 11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt...
Áldott Testvérek. Általános az a nézet-miszerint itt, illetve a Szent Tan több pontján emlitett "Moloch" imádata, egyszerű bálvány imádatot leplez le. Cirka mint az imént olvasott részben is:
" 17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt..."
Pedig mennyire egyszerű lenne érteni...
Van a Szentirásban egy történet, amit célszerű lenne tárgyalni-hogy nyilvánvaló legyen, miért fontos a tudás?
Dániel próféta könyve 5. rész
1. Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2. Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
3. Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
4. Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5. Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala...
Annak megfejtését hogy miről és mit irt a kéz-később beszélünk még.
Tehát a tudás... Illetve: A valós tudás és a tudás szinlelése:
Amikor az Örökkévaló-megteremtette a világot, Annak "benépesitéséről" azt olvassuk:
I.Mózes 1, 20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
Majd az ember teremtéséről:
I.Mózes 1, 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon...
Érdekes lehet, hogy az állatokat tömegével teremtette az Isten-addig az embert eggy-ként. Ez talán a leg megfelelőbb szó az ember teremtése kapcsán-mindjárt elmondom hogy miért.
Az ember esetében is igy szól picivel később:
I.Mózes 1,27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Hogy ne húzzam hosszúra a képletet: Az egynek adott tudás és látásmód "sokasodjon és szaporodjon" az emberek között, és ne menjen mindenki a saját gondolata után az Istennel kapcsolatban!
Mégpedig annak az egynek a tudása-akivel Isten közölte a szin tiszta Igazságot... Mint Ádám, mint Noách, mint Móse, mint Éli, akik valójában arról az egyről-az egyetlenről...Az Isten Szaváról- Yessuáról tettek bizonyságot. (...Azt mondta az Isten!...)
Ez később Több esetben, a Törvénybe is foglaltatott az Istentől:
Pl.: Amivel kezdtünk is:
V.Mózes 30, 11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
Tehát ha értenék az emberek... Pedig mennyire egyszerű.
"11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt."
Ugye az Ige?! Az Ige értelmezése és tudása-megmenthet bennünket a tév képzetektől a tévelygéstől... Amit általánosságban: bálvány imádatként fémjelzünk! Valójában ezen "bálványok" több mint a fele nem azért hamis Istenkép, mert az ember kész akarva más Istennek tud be dolgokat-
hanem azért, mert bár az Igaz Istent célozza az Imádatával, de tudás hiányában, oly dolgokkal ruházza fel a Teremtőt, oly dolgokat tulajdonit neki, ami nem igaz az Egy Igaz Istenre-és ezért " Csinál" hamis istent a tévelygő...
Tehát az Igazság Ismerete...Namert ha pl. Bel Shar Usszurr tudta volna az Igazságot... Legalább azzal kapcsolatban hogy mit tett...
De nézzük az esetében mi vezetett a végzetes bukáshoz:
Bel Shar Usszur nagy uralkodó volt, és hadjáratai során legyőzte az Isráél népét is... Ki foszthatta következmények nélkül a Szent helyet is, és azt gondolta: Minden az Övé és mindenhez joga van.
Hivő volt-e? Persze! hiszen olvassuk is:
Dániel próféta könyve 5. rész
1. Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2. Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
Most az jutott eszembe: Hány de hány alkalommal mondták már nekem: " A Zsidók már nem játszanak, mert Isten nekünk ( keresztényeknek) adott már mindent..."
Na ja... (meg is látszik...)
Szóval ez az uralkodó, aki hivő is volt meg sikeres is... Azt gondolta: "Akkor itt az ideje hogy átvegyem a vallás vezetői szerepét"- megtette...
Folytassuk a történetet egy új szövetségi történettel:
MK.11,12.
És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.
13.
És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.
14.
Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.
Tehát van az a helyzet, amikor valaki oly szinben tünteti fel magát-ami nem igaz rá... Mert azt hiszi hogy megteheti. Mert a tudatlanságot elnézi az Isten! ( szokás ezt mondogatni...)
Elsőként nézzük ezt az idézetként feltüntetett-ámde alaposan félbe harapott és félre magyarázott Iga verset:
Apcsel. 17,24.
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25.
Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26.
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27.
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Ugye mennyire más?!
"30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek!!!"
Megtérés! Tehát elsőként tisztázandó: Hova? Kihez? Na ezért kell az Ige!!! Azaz: AZ Igazság Ismerete.
Ez nem volt meg Bel Shar Usszur-nak, és jött a kéz: Mene Tekel Ufarszin! " Megmérettettél és hijjával találtattál!"
Mert úgy tüntette fel magát-mintha tehetné amit tesz... Papság meg ilyenek. Mint a fa, mely bár gyümölcsözőnek tűnt(!) de gyümölcs az nem volt... Mert a vizsgálat az jön! De velünk mi lesz ha "hijjával találtatunk" ?
Sokan vélekednek az szerint hogy az Úr majd mégis elnézi ha tudatlanságból beszéltünk nagyokat...
JN.9,39.
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
40.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41.
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Az Igazság ismerete a Szent tanban fedezhető fel! Nem az emberek gondolataiban.
-
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
Áldott Testvérek. GYakori azt gondolni, hogy valamikor megszülettünk erre a világra, és a vég (akár a kivánatos-akár a tragikus) felé haladunk...
Időközben elsikkadnak a lényegi dolgok, és ezért válik az ember gondterhelté,mert a holnapra-a jövőre gondol-miközben észre sem veszi, mennyire közel lehet a végzet.
Mózes ezt mondja:
Zsolt.90, 12. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13. Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
Azt mondja: " 14. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel..."
Most nézzük ujra a "Kezdetet":
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
Van tehát a sötétség... azaz az Isten nélküli lét, ami a tudatlanság, ami az élet nélküli állapot jelzője egyben. Mi volt velünk a születésünk előtt? Voltunk-e egyáltalán? Mi lesz velünk a testi halál után?
kérdések-kérdések-kérdések... és nem sokan gondolkodnak azon, hogy ezt a "tudat és ismeret nélküli" állapotot-naponként ujra és ujra megéljük...( de meddig lehetne abból tanulni???)
Mert bizony arra adatott-hogy megélve ezt az állapotot-levonhassuk a megfelelő konzekvenciákat.
Lássuk a Héberek-egyik reggeli imáját:
Mode ani.
Mode áni lefánechá Melech cháj vekájám sehechezártá bi nismáti bechemlá rábá emunátechá.
Köszönöm neked, örökké élő Király, hogy
irgalmadban visszaadtad lelkemet: nagy a Te hűséged.
Talán ez az egyik olyan Ima, ami által megérthetjük-hogy az hogy reggel felébredünk-egyáltalán nem törvényszerű... De eddig felébredtünk az Isten kegyelméből. Amikor tehát az ember az adott napon a napba bámul-
gondol-e vajon arra hogy mi volt ez előtt? Hol volt-mi történt-történhetett volna vele, ameddig nem tudott magáról? Mert az éj-az igazán éj...
A Napszakok köszöntése is árulkodó lehet ebben a tekintetben.
Van például az Erev Tov-ami azt teszi: Jó estét. Ez önmagában csak annyi-amennyinek tűnik. Egy napszak köszöntési formája. Igy köszönünk amikor az esti órákban találkozunk, és ez lehet bárhol, és szólhat bár miről...
De itt a Lájláh Tov, ami pedig azt jelenti: Jó éjszakát. Ez már egészen más... Ez a búcsú szava. Ráadásul úgy búcsú, hogy semmi sem garantálja-hogy találkozunk-e még egyszer.
Az Éj, az a napszak, amikor az ember-álomba merül. Megszűnik számára a tudatos lét... Elalvás előtt még átgondolja: Holnap ezt-vagy azt fogom tenni... De lesz holnap? Vajon erre gondol-e valaki? Van garancia arra hogy lesz reggel? vagy ha lesz is: ( hogy egy klasszikust idézzek)
...és ha lesz is-Leszek-e én? Készülünk arra a bizonyos feltámadásra, és ezerszer meg ezerszer próbáljuk elképzelni: mi lesz az Itélőszék előtt?
2Kor 5,10
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
De arra nem igazán gondolunk, hogy az is lehet, hogy a következő álomba merülés (elalvás) után-már pontosan az itéletre ébredünk?!
A B'resit könyve-pontosan ezzel kapcsolatban tanit és magyaráz.
I.Mózes 1, 2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
Mi volt a sötétségben? Nem tudjuk! De Isten tudja-mert: " és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett."
Vizek... A Tenger, mely egyszerre jelenti a népeket de első sorban a titkokat a rejtélyeket. És ebben az aspektusban: Mi volt a sötétségben: Nem tudjuk-de Isten tudja, és Világosságra hozza!
Erről beszél -Jézus is:
Lk 8,17
Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.
Mert sötétséggel kezdődik minden. Sötétség volt számunkra a megszületésünk előtt, de a testi életünk is a sötétségben történt-egészen a megtérésünkig. Sötétség az a tudat nélküli időszak, amikor
nem vagyunk tisztában annak következményeivel, amit teszünk-tettünk... Most szinte hallom azt a felszólalást: Óóó... bocsi. Nem tudtam... Nem is gondoltam... ugye mennyire gyakori felsóhajtások ezek még a hivők esetében is?
Mert sok esetben nem úgy készülünk az éjszakára-mint az életünk lehetséges fináléjára... "Nem gondoltam vagy nem tudtam hogy ezt vagy azt még ma meg kellett volna tennem"... "nem hittem hogy nem lesz rá több lehetőségem"...
És ugyan ez a Jó Testvéri és felebaráti szeretettel kapcsolatban is: "Tegnap nem gondoltam hogy-őt nem látom többé"... "mert ha tudtam volna hogy nem lesz többé"...
részlet egy Imából:
" ... Bocsásd meg nekünk hogy megtettünk oly dolgokat, amiket nem lett volna szabad-és bocsásd meg hogy nem tettük meg azokat, amiket meg kellett volna tennünk!"
Ezek lehetnek egy éra, a bűnbánati vallomásának szavai épp úgy, mint egyetlen ember-egyetlen napjának summája is...
Nem egyébről beszélek Testvérek-mint arról, hogy eddig ugye minden nap megéltük, hogy az éjszaka lefeküdtünk "aludni" anélkül, hogy biztosak lehettünk abban: Lesz-e ébredés?
Hogyan készültünk erre az "Alvásra"? Gondoltunk arra, hogy mi van ha az Itéletre ébredünk?
Egész pályafutásunk alatt a messzi-távoli jövőt fürkésszük, észre sem véve-hogy lehet hogy itt van egy karnyújtásnyira.
Konklúzióként: Éljünk úgy ma-hogy holnap ne kelljen bánni a tegnapot!
-
Gal.5,22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.
Áldott Testvérek. Az imént olvasott "Jó cselekedetek"-mint Jó gyümölcsök-valójában azok a gyümölcsök, melyeket itt, ezen a földön cselekszünk-de "odaát" aratjuk le.
A Gyümölcs fogalmát-maga az Örökkévaló definiálja számunkra a B'resit könyvében.
I.Mózes 1,11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
Tehát önmagában hordozza a magját... Ez alatt érthető-hogy az is gyümölcsözővé válhat,aki tápálkozik ebből-de azt is érthetjük ez alatt, hogy itt vetjük a magot-"odaát " aratunk (azaz odaát kapunk érte jutalmat.)
Mindkét állitás igaz! Hiszen Pál is mondja:
Gal.6,7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
9. A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
10. Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
Hogy ne kerülgessem a főbb mondanivalómat tovább-mint macska azt a bizonyos : Forró kását... kezdem.
A Héber gondolkodás szerint, a Jó cselekedeteknek-két iránya van, hiszen két különböző motivumból adódnak.
Az első: Önfeláldozás-mig a másik: haszon lesés.
Az Önfeláldozó ember-Ábrahám nyomdokán halad, hisz amit Ő felmutatott, az volt maga az önfeláldozás iskolapéldája.
I.Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
20.
Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
21.
Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
22.
És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.
23.
És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
24.
Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
25.
Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
26.
És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
27.
És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
28.
Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
29.
És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
30.
Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
31.
És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
32.
És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
33.
És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.
Gondoljuk csak meg Testvérek-alkudozni az Örökkévalóval-másokért... De elhangzik itt egy mondat-Ábrahámtól, ami csekélynek tűnik, ám valójában hatalmas dolog volt:
I.Mózes 18,27.
És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
Por és hamu... Gondolhatnánk hogy ez pusztán az alázat meg nyilvánulása-de ez akkor nem stimmelne, hisz mi sem mondjuk azt alázatból hogy mondjuk:..." por és villamos" vagyok...
A Por az oké-hisz a paráznaság vádjával illetett asszonnyal is port itattak,pláne meg: porból lettünk és ujra porrá leszünk. De a hamu? Miért hamu?
Akárhogy is, De a később adatott törvényben megjelenik a hamu-és azzal együtt más is.
Mózes IV. könyve 19. rész
1.
Szóla azután az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
2.
Ez a törvény rendelése, a melyet parancsolt az Úr, mondván: Szólj Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy veres tehenet, épet, a melyben ne legyen hiba, a melynek nyakán iga nem volt.
3.
És adjátok azt Eleázárnak, a papnak, és ő vitesse ki azt a táboron kivül, és öljék meg azt ő előtte.
4.
És vegyen Eleázár, a pap annak véréből az ő újjával, és hintsen a gyülekezet sátorának eleje felé annak véréből hétszer.
5.
Azután égessék meg azt a tehenet az ő szemei előtt; annak bőrét, húsát, és vérét a ganéjával együtt égessék meg.
6.
Akkor vegyen a pap czédrusfát, izsópot és karmazsint, és vesse a tehénnek égő részei közé.
7.
És mossa meg a pap az ő ruháit, az ő testét is mossa le vízzel, és azután menjen be a táborba, és tisztátalan legyen a pap estvéig.
8.
Az is, a ki megégeti azt, mossa meg az ő ruháit vízzel, és az ő testét is mossa le vízzel, és tisztátalan legyen estvéig.
9.
Valamely tiszta ember pedig szedje fel annak a tehénnek hamvát, és helyezze el azt a táboron kivűl tiszta helyre, hogy legyen az Izráel fiai gyülekezetének szolgálatára a tisztulásnak vizéhez; bűnért való áldozat ez.
10.
És az, a ki felszedi a tehénnek hamvát, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estvéig; és legyen ez Izráel fiainak és a köztök tartózkodó jövevénynek örök rendelésül.
11.
A ki illeti akármely embernek a holttestét, és tisztátalanná lesz hét napig:
12.
Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és hetednapon, és tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát harmadnapon és hetednapon, akkor nem lesz tiszta.
13.
Valaki holtat illet, bármely embert a ki megholt, és meg nem tisztítja magát, az megfertézteti az Úrnak hajlékát; és irtassék ki az a lélek Izráelből mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan lesz; még rajta van az ő tisztátalansága.
14.
Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, a ki bemegy a sátorba, és mindaz, a ki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig.
15.
Minden nyitott edény is, a melyen nincs lezárható fedél, tisztátalan.
16.
És mindaz, a ki illet a mezőn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig.
17.
És vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozatnak hamvából, és töltsenek arra élő vizet edénybe.
18.
Valamely tiszta ember pedig vegyen izsópot, és mártsa azt vízbe, és hintse meg a sátort és minden edényt, és minden embert, a kik ott lesznek; és azt is, a ki a csontot, vagy a megöltet, vagy a megholtat, vagy a koporsót illette.
19.
Hintse pedig meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és tisztítsa meg őt hetednapon; azután mossa meg az ő ruháit, mossa le magát is vízzel, és tiszta lesz estve.
20.
Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az a lélek irtassék ki a község közűl; mivelhogy az Úrnak szenthelyét megfertéztette, a tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan az.
21.
Ez legyen ő nálok örök rendelésül: mind az, a ki hinti a tisztulásnak vizét, mossa meg az ő ruháit; mind az, a ki illeti a tisztulásnak vizét, tisztátalan legyen estvéig.
22.
És valamit illet a tisztátalan, tisztátalan legyen az; és az a lélek is, a ki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig.
Tehát a veres tehén hamva-ami arra adatott az Istentől-hogy a tisztátalanságból-megtisztitsa a tisztátalant, aki azonban elkésziti,ill.: az aki a tisztitást végzi-mindeközben tisztátalanná válik!
Azaz: A közbenjáró-az Önfeláldozás iskolapéldáját mutatatja be, mint-Ábrahám, aki mindenki mást-önmagánál többre-fontosabbnak tartott.
Ugyan ezt az Önfeláldozást mutatta be-Jézus, a testben történő megjelenésekor, amikor miértünk áldozta és áldoztatta fel önmagát.
és Ő erről természetesen tanitott is. Pl.:
Mk.12,41.
És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.
42.
És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.
43.
Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.
44.
Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.
Tehát a mai anyag summázata: A jó cselekedetek-két okból adódhatnak: Az egyik helyes, és Isten által dicséretes-mig a másik elitélendő.
Az első: Önfeláldozásból indul, mert aki cselekszi-önmagánál többre és nagyobbra tart mindenki mást-pont úgy mint Ábrahám.
a másik: Önmagáért tesz másokkal jót, hogy kitűnjön, hogy dicsérjék hogy ez által is magát hirdethesse...
A Papok nem önmagukat szolgálják, mint ahogy a gyümölcsfa sem önmaga fogyasztja a gyümölcsét...
-
Kedves Shomer!
Gondoljuk csak meg Testvérek-alkudozni az Örökkévalóval-másokért...
Hasonló lelkületet látok vélni Sámuelnél is.
Akkor ezt mondta Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne térjetek el az ÚRtól, hanem szolgáljatok az ÚRnak teljes szívből! 21. Ne térjetek el, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik azok. 22. Hiszen nem veti el az ÚR a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az ÚRnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket. 23. Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az ÚR ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. 24. Csak féljétek az URat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!
1Sám 12,20-24
Semmi kárhoztatás, hanem az irgalmasság és a közbenjárás lelkülete…
-
Még had említsem meg Mózest is, aki szintén alkudozott Istennel az aranbyborjú esete után:
Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped! 14. Az ÚR így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? 15. Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! 16. Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén. 17. Az ÚR így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek.
2Móz 33,13-17
-
:2smitten:
Igen, Elisabeth, Mózes szóba is került az esti alkalmon, mint messiási előkép! :317:
-
:afro: :317:
-
II.Mózes 6, 6. Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
8. És béviszlek titeket a földre, a mely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr...
Áldott Testvérek. Ezen Igeszakasszal-minden évben foglalkozunk a Peszach ünnepén-most azonban lássuk egy picit bővebben,hogy mit is jelentenek ezek a sorok...
Ezen Igeszakasz-négy igéretet tartalmaz, mely egyben jelenti a megszentelődésünk utját is. Lássuk tehát:
Megszabaditalak; Megmentlek;Népemmé fogadlak; Bevezetlek az Igéret földjére.
Ezen Igéretek által tehát az Örökkévaló-egyszer s mind: Elválaszt, meg szentel bennünket a maga számára. A rabszolgaságból való szabaditás-mely felől sokan úgy vélekednek hogy csupán a rabszolgatartó hatalmának megtörését jelenti-
Természetesen több. Hiszen ha megfigyeljük a Tóra bizonyságát-láthatóvá válik, hogy a rabszolgatartó megfegyelmezésével egyidejűleg-már a választott népet is elkezdte formálni az Örökkévaló.
Gyakori kérdés, hogy ha az Örökkévaló ki akarta szabaditani a népét-Eggyiptomból, akkor miért keményitette meg a Faraó szivét? Nos a válasz:
Azért, hogy mig egyfelől: A Faraó hatalmát és önteltségét megtöri-elkezdődik a nép között is a szétválasztás, hiszen ezzel egyidejűleg a népét is tanitani kezdi. Mondhatnánk erre: Ez egy hatalmi harc valójában, amiben az Örökkévaló a
mindenek felettvalóságát, és mindenek felett való hatalmát mutatja meg. Ezt egyszerűen a következőképpen irja a bölcs:
Péld 21,30
Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
Tehát ez lenne a (talán) a leg fontosabb, amit minden Hivőnek meg kell (-ene) értenie. De ahogy a Faraó nem értette meg a tant-úgy az Úr népének egy része sem, mert bár nem beszélünk azokról akik nem kezdtem el engedelmeskedni az Isten Parancsolatainak...(Széder esti szidra)
Ugyanakkor beszélünk azokról az eredetileg NEM Izraelitákról-akik az Istennek való engedelmük által oltattak be a szelid olajfába. (II.Mózes 12,37-38.)
Tehát az Isten felszabaditása, célozza egyszter a rabszolgatartót-de a választottakat is, éspedig a tanitás megértése által.
Gondoljuk csak el Testvérek: Hányszor de hányszor halljuk Testvérektől: Az Ó emberi természetem vagy "szokásaim" kényszeritettek erre-vagy-arra... Ez nem rabság?
Megmentés: A Tóra leirja a Faraó bosszú vágyát Izráél népe iránt, hogy miként üldözte az Úr választottait, és miként veszett ő és harcosai a hullámsirba... de elgondolkodtunk már azon, amit egy tanitásban Anti Testvérünk-kérdésben megfogalmazott: Mi az amire nincs vagy nem lehet erőnk a Jézusban???
Amikor a kisértésekben úgy határozunk hogy ellen állunk-Vajjon a mi erőnk teszi lehetővé? Amikor a próbákban megállunk-az rajtunk múlt csupán? Miért van az, hogy az ember mindenről amiben sikeres-magának tulajdonitja a jó kimenetlt-mig abban amiben elbukik-mást okol?!
Fil 4,13
Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.
Az én erőm-az Ő ereje... a Szabaditó hatalma... Sőt... ahogy erról Pál ir:
II.Kor.12,9.
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
10.
Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.
Amikor tehát a Szent és Igaz dolgokban-küzdünk-az Isten adja meg a kimenetelt a számunkra. ez valójában a megmentés. belemegyek egy egyenlőtlen harcba, És Isten végbe viszi a csodát, és az esélytelent megsegiti.
Erről (is) mondta Anna:
Sámuel I. könyve 2. rész
1.
És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban,
Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban.
Az én szám felnyílt ellenségeim ellen,
Mert szabadításodnak örvendezek én!
2.
Senki sincs olyan szent, mint az Úr,
Sőt rajtad kivül senki sincs.
Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.
3.
Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen;
Szátokból ne jőjjön kérkedő szó,
Mert mindentudó Isten az Úr,
És a cselekedeteket ő ítéli meg.
4.
Az erős kézíjjasokat megrontja,
És a roskadozókat erővel övedzi fel,
5.
A megelégedettek bérért szegődnek el,
Éhezők pedig nem lesznek;
S míg a magtalan hét gyermeket szül,
A sok gyermekű megfogyatkozik.
6.
Az Úr öl és elevenít,
Sírba visz és visszahoz.
7.
Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít,
Megaláz s fel is magasztal;
8.
Felemeli a porból a szegényt,
És a sárból kihozza a szűkölködőt,
Hogy ültesse hatalmasok mellé,
És a dicsőségnek székét adja nékik;
Mert az Úré a földnek oszlopai,
És azokra helyezé a föld kerekségét.
9.
Híveinek lábait megoltalmazza,
De az istentelenek setétségben némulnak el,
Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.
10.
Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja,
Mennydörög felettök az égben,
Az Úr megítéli a földnek határait,
Királyának pedig hatalmat ad,
És felemeli felkentjének szarvát!
Belegondoltunk már abba, hogy Anna énekével (megvallásával) Teljes összhangban van Mirjám éneke (megvallása)?
Luk.1, 39. Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
40. És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
41. És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
42. És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43. És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
44. Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
45. És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
46. Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47. És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
50. És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik.
51. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
52. Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
53. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54. Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
55. (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!
Tehát a megszabaditás az az erő-ami a kicsit a semmit, a megalázottat és alkalmatlant, az e világi valami és hatalmas fölé emeli... ahogy Pál is mondja:
I.Kor.1,25.
Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
26.
Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
27.
Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
28.
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
29.
Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
Népévé fogadás.
Mindazok, akik "kijárják ezt az Iskolát" befogadásban részesülnek. Gyakorta hallhattátok tőlem azt a gondolatot a kezdeti "megvallások" esetében: Előre a medve bőrére? Nem lesz ez túl elhamarkodott kijelntés??? Amikor szerényen megvallják az út keresők: "Üdvözültem!" ???
Van a Szentirásban egy Király... Megvan a véleményem rőla de ezt inkább hagyjuk ezúttal... Egyetlen mondatáért őrzöm őt az emlékeimben. Azt mondta egy alkalommal-mikor egy erősebb fenyegette:
I.Kir.20,10.
Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!
11.
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!
A megtérés csupán felismerés és nem a cél elérése... csupán az első lépés egy hosszú úton. A célba érés a cél, nem az indulás...
Voltak a Tóra bizonysága szerint szép számmal... Akik nem csupán elindultak-de sokáig el is jutottak ezen az úton-mégis elvesztek... Nekik a materiális és átmeneti igéret földje volt a cél... nekünk az örök és változhatatlan. azok akik elvesztek, nem tudható hogy az ő esetük véglelges volt-e, a miénk
minthogy nekünk több adatott: Végleges lesz!
-
Ésaiás próféta könyve 58. rész
1.
Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2.
Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3.
Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4.
Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5.
Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6.
Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7.
Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8.
Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
9.
Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10.
Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11.
És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy...
Áldott Testvérek: A Kereszténységen belül-valamiért az az általános nézet, miszerint: A közösség szenteli meg az egyént... Gondolom ezért is vannak azon gondolatok-hogy ehhez vagy ahhoz a gyülekezethez kell tartozni-
különben a hivő nem juthat üdvösségre... és lettek nagy és monumentális gyülekezetek, ezek nagy része-önmagát szerényen: "kizárólagos üdvözitő gyülekezetnek" nevezi... E nézet miatt lettek szakadások a hivők
táborában, mert: "aki nem ide tartozik az ellenség"!!! és egyébb furcsa agymenés...
A gyülekezet-minthogy "befogadó" státuszt nyer sokak szerint... (mintha öntudata lenne) Meghatározza a tábora szokásait,öltözködését,hajviseletét... Tehát a gyülekezeti értékrend válik az oda tartozók-
mértékadó vezér vonalának... Bár egyenlőséget hirdetnek-koránt sincs egyenlőség, hisz van a vezetőség, akik mindent jobban tudnak, és velük ellenkezni ugye lázadás-megkérdőjelezni őket pedig had üzenet.
Az egyén-aki ezekhez csatlakozik pedig csak abban lel vigaszt-látva a deformitásokat, tévelygéseket, igaztalanságokat...Amiket természetesen jobb hijján szó nélkül kell hagynia, hogy
"Majd az Úr-meg igazitja őket-én pedig igy is-úgy is üdvre jutok, mert ez az igazi egyház..."
Ezzel szemben:
Azt látjuk, hogy a Szent tan-az individumot szólitja meg, egyes szám szám első személyben!
Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked...
Ill.:
Mózes V. könyve 8. rész
1.
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4.
A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5.
Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6.
És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
Vagy amivel kezdtük is a mai Igei tanulmányunkat:
Ésaiás próféta könyve 58. rész
1.
Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2.
Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3.
Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4.
Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5.
Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6.
Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7.
Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8.
Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
9.
Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10.
Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11.
És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy...
( érdekesség: A 7-es vers-miszerint: 7.
Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
eredetiben igy szól: (Héber-Magyar) 7. Nemde, hogy megszeged az éhezőnek kenyeredet és bujdosó szegényeket beviszel a házba; midőn meztelent látsz, betakarod és véredtől el nem húzódsz.
(Tehát a test... E miatt a szó miatt,gyakorta azt gondolják, hogy önmagára mutató szó-pedig nem erről van szó,hanem vérről,azaz Testvérről. Tehát a gondoskodásban ne magunk miatt fájjon a fej-hanem a másikért.)
Egyszóval azt látjuk, hogy ellentétében a tévhittel: Nem a közösség formálja-alakitja... Szenteli meg az egyént-hanem az egyének összessége határozza meg a közösség lelki állapotát!
Figyeljünk csak:
I.Kor.12,14.
Mert a test sem egy tag, hanem sok.
15.
Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
16.
És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
17.
Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás?
18.
Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.
19.
Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?
20.
Így azonban sok tag van ugyan, de egy test.
21.
Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
22.
Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:
23.
És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek;
24.
A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván,
25.
Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.
26.
És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.
Tessék csak elgondolni: Éppen azért van annyi sérült,lesújtott,szenvedő... a mai hivek között, mert nem merik ezért vagy azért elmondani a szükségeiket a Testvéreik előtt-"nehogy a gyülekezetre-nyomást helyezzenek"
Ám ha és amennyiben, az egyének lelki állapota határozza meg a közösség állapotát-akkor a közösség egységesen támogatja az elesettet,együtt örül az örülővel-sir a siróval... Tehát akkor és csak is akkor :
Valóban életbe lép az egység.
Nem elég ha egy csoportban egy vagy két személy hivő... mindnek hivőnek kell lennie! Nem elég ha egy vagy két rész-engedelmes Istennek...az egész közösségnek ilyennek kell lennie, és akkor:
Ézsaiás 1,19.
Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20.
És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
21.
Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
22.
Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
23.
Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
24.
Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25.
És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
26.
És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
27.
Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28.
De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták...
Jelenések könyve 18. rész
1.
És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.
2.
És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.
3.
Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.
4.
És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:
5.
Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
6.
Fizessetek úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki...
talán emlékeztek hogy szoktam mondani:" A Jelenések könyvében a Próféciák nem új kijelentések, hanem a Tanach-i próféciák ismétlései... Nézzük az eredetit akkor hát:
Jeremiás próféta könyve 51. rész
1.
Ezt mondja az Úr: Ímé, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, a kik az én ellenségem szívében lakoznak.
2.
És szórókat küldök Babilon ellen, és felszórják őt, és földét kiüresítik, mert mindenfelől ellene lesznek a veszedelem napján.
3.
A kézívesre kézíves vonja fel íjját, és arra, a ki pánczéljába öltözik. Ne kedvezzetek ifjainak, öldössétek le egész seregét:
4.
És essenek el megöletve a Káldeusok földén, és átverve az ő utczáin.
5.
Mert nem hagyatott el Izráel és Júda az ő Istenétől, a Seregek Urától, noha az ő földök rakva vétekkel az Izráelnek Szentje ellen.
6.
Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az ő lelkét, ne veszszetek el az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint.
7.
Arany pohár volt Babilon az Úr kezében, a mely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az ő borából, azért bolondultak meg a nemzetek...
Hogy mi ez a Babilon? Nos a helyes értelmezés szerint: " Istenek kapuja". Ez tehát ezúttal, nem egy földrajzi helyet jelöl, hanem azt a sokszinű,keveredett-bálvány imádatot, ami az Igazi Isten ismeret és Isten tisztelet ellen vagy helyett emeltetett.
Mondjuk pont mint a mai hivői tájkép...
Láthatjuk tehát, hogy a valamilyen okból-ideiglenes megbékélés a különböző gyülekezetek között,
( ökumené) csak mélyiti az Igazságtól való távolságot, nem az egy Igaz ismerethez vezeti közelebb az egyéneket.
Az ilyenfajta egységre jutások eredményeként: Lehet ugyan béke-de az Isten-TŐL!!! és nem az Istennel!!!
Az egyének-Istennel való közössége adja a közösség - Istennel való közösségét, és nem forditva! Éppen ezért van a törvényben, hogy a szándékos bűnöst -kollektiv itélettel kell súlytani, mert a közösség-istennel való kapcsolata sinyli meg az "elnézést" Ugyanis ha nincs elitétlés-az azt jelenti: A közösség a bűnt támogatja!
Ezért mondta Jézus is:
MT.18,15.
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16.
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18.
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
A Törvényben van egy passzus-a különböző módon történő tisztátalanság esetére... Pontosan azt hangsúlyozza a tisztátalansági törvény, hogy az egyén felelős, és érezzen is felelősséget a közösségért.
Pál mondja:
II.Kor.5,10.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Nem kollektiv az itélet sem, hanem egyéni tehát. Senkit sem lehet ölben bevinni az üdvösségbe! ( Noáh és családja a példa)
-
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban...
Áldott Testvérek. Valamiért ujra fel élénkült az a Keresztény tévgondolat, hogy hamarosan megépitik a harmadik Templomot Yerusálemben... (Mondom Keresztény körökben lett újra szálló ige ez )
Hogy miért furcsa ez számomra? Nos ennek két oka van.
Az első és talán a leg fontosabb: Ha valóban igy lesz-van-e ennek valami jelentősége egy Újszövetségi hivő számára? Arra gondolok: Akkor menjünk áldozni?
Pál pontosan erről beszél,azokban az időkben, amikor még állt a Béjthamikdás... Tehát valamikor Krisztus után-70-ig.
Galátziabeliekhez írt levél 5. rész
1.
Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.
2.
Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ.
3.
Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.
4.
Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.
5.
Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét...
Mielőtt tovább mennénk-szeretném felhivni a figyelmet, hogy ezt az a Pál mondta (irta) aki saját kezűleg metélte körül-Timoteust.
Apostolok Cselekedetei 16. rész
1.
Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög atyának fia;
2.
Kiről jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak.
3.
Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt.
4.
És a mint általmentek a városokon, meghagyák nékik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levő apostolok és vének...
Mi tehát a különbség? miért ez a kettősség? Nos az van Testvérek, hogy amig a Templom állt-addig életben volt a Szenthelyre vonatkozó törvény is.
V.Mózes 12,13.
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Tehát: Akit nem az Apostolok valamelyike metélt körül, az felhivta a "betérő" figyelmét az áldozati kötelezettségeire is... Na ezzel meg az a baj, hogy aki bűnért való áldozatot visz-az ezzel a cselekedetével-megtagadja
Jézust. Tehát nem a körülmetélkedés a probléma, nem is a törvény... hanem a Szenthelyre vonatkozó törvény, és ez egészen a Béjthamikdás lerombolásáig volt igy.
Ha tehát, ujra felépülne a Templom-? akkor??? Na meg a másik:
Furcsállom hogy nem megy az alapszintű matek... Harmadik templom ugye?!
Lássuk csak: Az első Templomot-Slomó épitette. A Hetven éves Babilon-i fogság után, a Templomot ujra épitették igy amikor elkészült-az még mindig a Salamon-i azaz az első Templom volt.
A Második Templomot-Heródes gadol épitette meg, aki valójában nem is volt Zsidó. Úgy lett Izrael Királya, hogy a Rómaiak tették azzá. A Gadol azaz Nagy előnévért, illetve azért hogy az Izraeliták elismerjék őt Királynak,
Felépitette a második Templomot. ( meg Herculáneumot (kikötő) meg a Maccada (Masszada) erődöt meg ilyenek.) Ez lett tehát a második Teplom...
A harmadik pedig:
Zakariás próféta könyve 4. rész
1. Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3. És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4. És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5. És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6. És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
7. Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8. És szóla hozzám az Úr, mondván:
9. A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok...
Ki ez a Zorubbábel? Nos lássuk azt a témát-amit a biblia olvasók rendszerint "átugranak" A Nemzetség táblázatot:
Máté Evangyélioma 1. rész
1. Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv.
2. Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit;
3. Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot;
4. Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt;
5. Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait;
6. Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől;
7. Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abiját; Abija nemzé Asát;
8. Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást;
9. Uzziás nemzé Jóathámot; Joathám nemzé Ákházt; Ákház nemzé Ezékiást;
10. Ezékiás nemzé Manassét; Manassé nemzé Ámont; Ámon nemzé Jósiást;
11. Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babilóni fogságra vitelkor.
12. A babilóni fogságravitel után pedig Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt;
13. Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort;
14. Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot;
15. Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot;
16. Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik.
Egyszóval: Zorubbábel- Dávid leszármazottja- Joszef-nek, Messiás Nevelő apjának a felmenője.
Visszatérve a Próféciához, lett egy megerősitése a beteljesedés előtt:
Jn.2,18.
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
19.
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
20.
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
21.
Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
22.
Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
Tehát a harmadik Templom- A Messiás Teste-azaz az Egyház, mely Nem emberi kéz által-hanem az Örökkévaló Lelke által épült fel.
Tehát ha fel is épül a következő-emberi kéz által épülő Templom, az már az Újszövetségi hivőknek... nos mondjuk úgy: Nem oszt- nem szoroz...
Ám félő, hogy a Kereszténység számára ez a Templom épülésre való várakozás-ugyan arról szól, mint az ébredési hullámra való várakozás... Egy meg nem határozott dátum, amig ráérnek szunnyadni...
Nem én vagyok a hibás-te nem ébrsztettél fel... nameg a: " ejj ráérünk arra még"-meg hasonlók, ami által a jelen éra-nyugalomba helyezi magát.
Oké-én ezt értem, de akkor mi legyen ezzel az Igével:
Mt.24,45.
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Egyeseknek jó szunyókálást-ketteseknek meg fel kellene már ébredni!
De nézzük a talán leg szörnyűbb dolgot ezzel a harmadik Templommal kapcsolatban, amiről Pál irt ugyan, csakhát nem ment át az üzenet.
II.Thessz.2, 1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
Hogy mikor mondta ezeket??? Nos például ekkor és ezzel:
Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4.
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak...
Tehát a harmadik Templom. Ha tehát megértjük,hogy a harmadik Templom-mi vagyunk, akkor érthetővé válik Pál üzenete, ugyanis: Amikor a Hivő a szivébe engedi a hazugságokat, amikor a hivő elfordul az Isten Igéjétől és emberi agymenésekre hallgat,
-amikor a hivő, nem az Istennek engedelmeskedik, hanem a saját kivánságainak... akkor beült az antikrisztus,az Isten templomába-Isten gyanánt mutogatva magát. Azaz: A Hivő szivébe-elméjébe, és a hivő neki engedelmeskedik-őt követi.
( A Krisztus ellenzője,Krisztus helyett kinálkozó...a hazugság szólója. Hiszen a Messiás az Isten Igéje-tehát az antikrisztus az Isten
beszéde ellen szóló. Pl.: I.Mózes 3,1-5.)
Eme vidám kis történet után, inkább arra figyeljünk... de innen olvassuk inkább:
Zsidó levél. 12,14.
Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15.
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
16.
Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
17.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
18.
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19.
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20.
Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21.
És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22.
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23.
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24.
És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
26.
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27.
Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28.
Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
29.
Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
-
Ésaiás próféta könyve 58. rész
1. Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
Áldott Testvérek. az elmúlt alkalommal is ezzel az Igével kezdtük-Igei tanulmányunkat, most ismét innen indulunk- és lett légyen ez egy kisérlet-egy meglehetősen veszélyes téveszme,megcáfolására...
Valójában abban látom szinte minden baj gyökerét-hogy a Szentirást-sokan valamiféle: "vajákos könyként" igyekeznek haszálni. Ezen kisérletek egyetlen-jelenleg már mérhető eredménye, a félelem keltés-természetesen MÁSOKBAN-
célozva a megkérdőjelezhetetlenségét annak-azoknak a személyeknek, akik mindenféle ostobaságokkal állnak elő,őrjöngéseiket, innen-onnan kiragadott, félbeharapott ige versekkel igyekeznek alátámasztani.
Beszéljünk tehát ismét egy közkedvelt keresztény témáról, a gyógyulásról.
A gyógyulás témaköre a karizmatikus (karizmániákus) körökben, nagyságrendileg cirka a nyelveken szólás misztériumával ér fel. ( Ha nem szólsznyelveken-nem vagy hivő-ha nem gyógyulsz meg akárminémű betegségedből-szintén nem vagy hivő...)
Most mondhatnám erre az őrjöngésre, hogy maga Pál mondja :
1Kor 14,5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.
Ez a mondat az én értelmezésemben azt jelenti: Nem minden hivő szól nyelveken! Illetve folytathatnám azzal, hogy maga Pál is több betegségtől szenvedett,ezen felül a látása is rendkivül megromlott...
(gondolom a mai szuperhivők véleménye szerint-ő sem volt igazi hivő, igy tehát felteszem Elisa sem, akiről olvashatjuk:
II.Kir.13,14. És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, a melybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arczára borulván sírt és monda: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai!
Mivelhogy ezeket nem emlitem inkább, nehogy zavart okozzak az erőben, inkább beszéljünk a bibliai értelemben vett betegségről,illetve a gyógyulásról...
Mielőtt elmélyednénk a témában-elöljáróban had mondjam el: Én magam is több esetben tanuja voltam Isteni beavatkozás által történt gyógyulásnak, illetve ezek között voltak olyan esetek is, amikor a szolgálatomban történtek ilyen esetek is,
ezek egy része oly tanuk előtt történt, akik a mai napig köztünk vannak. Tehát nem tagadom hogy "bizonyos" esetekben az Örökkévaló által történhetNEK gyógyulások. Amit tagadok:
Tagadom hogy hivők nem betegedhetnek meg!; Tagadom, hogy azok akik nem gyógyulnak meg Isteni beavatkozás nélkül, azok ne lennének Testvérek! Tagadom hogy a betegekre még nyomást kell hejezni azáltal hogy megkérdőjelezzük a hitüket-de legalábbis a hitük erejét!
Emlékszem volt egyszer régen, hogy a fülem hallatára azt mondták egy beteg Testvérnek, hogy azért nem gyógyult már meg, mert nincs elég hite... Kérdeztem a magasan kvalifikált szakembert: És tied?
Mert ugye irva van:
Mt 9,2 És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.
Tehát azok hitét látva-Jézus meggyógyitotta a beteget. Nos igen... A biblia azaz az Isten Igéje, bizony kétélű!
Több esetben előfordult, hogy oly személyek kardoskodtak a hitbeli gyógyulás megkérdőjelezhetetlensége mellett, akik titkoltan-maguk is betegek voltak. ( de ez hétpecsétes titok volt...)
Én meg inkább hiteltelenségnek,képmutatásnak,megtévesztésnek... meg egyébb hasonló dologoknak nevezném az ilyet.
Nézzük a kezdő igénket újfent:
Ésaiás próféta könyve 58. rész
1. Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
Tehát van egy nép, akik magaválasztotta Istentiszteleti módszerekkel próbálkoznak, de kudarc a végeredmény... Erre Isten korrekciót javasol, nevezetesen azt, hogy Térjenek vissza az Ige szerint való Istentiszteletre,
Ami nem heti egy alkalomra szól, hanem a hétköznapokra is kiterjed... sőt. Mert az Istentisztelet nem azzal kezdődik, hogy beűlünk egy Igehirdetésre-és nem ott ér véget, mikor kijövünk arról, hanem ott kint kezdődik igazán... a gyülekezeti házon kivül
amikor átvisszük a gyakorlatba az Igehirdétesen tanultakat!
Tehát vissztérve az Ézsaiási Igeszakaszra: Ha és amennyiben meg is élik azt amit igértek az Istennek-akkor:
"8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ."
Tessék mondani: Ez a gyógyulás, valamiféle szervi betegségre utalna??? Valami testi gyógyulásról van tehát szó?
Vagy nézzünk egy másik esetet:
Jer.14,11.
És mondá nékem az Úr: Ne könyörögj e népért, az ő javára.
12.
Mikor bőjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket.
13.
És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.
14.
És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.
15.
Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!
16.
A nép pedig, a melynek ők prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!
17.
Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.
18.
Ha kimegyek a mezőre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!
19.
Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, itt van a rettegés!
20.
Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink bűnét; bizony vétkeztünk ellened!
21.
Ne vesd meg a te nevedért; ne gyalázd meg a te dicsőségednek székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet!
22.
Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!
Ugye ez esetben is annak lehetünk tanui, hogy és tettenérhetően: a hivő közösség hitetői -mert tévtanitásaikkal tévútra vitték a népet (!!!) okozták a bajt. A betgség tehát lelki eredetű-azaz:
Egészségjelentése a biblia nyelvén: Az Istennel való rendezett kapcsolat! Betegség jelentése ugyan ezen a nyelven: Istennel való megromlott kapcsolat! Gyógyulás jelentése szintén ezen nyelvezeten:
Istennel való kapcsolathelyre állása, aminek módja- visszatérni az Isten által adott útra-a békesség Utára... Azaz: A Törvény-a szabályok-a Tan,követéséhez!
Áldott Testvérek: Az Isten-( ahogy mondja-Jézus Jn.4,24) Lélek!; Mi magunk-Szintén Lélek által születtünk ujjá; A Szentirás szintén lélek által iródott ugyebár...Miért kellene testileg értelmezni? Miért kell mindent testileg értelmezi?
Vagy most legyek cinikus, és mondjam azt: Számomra pont ez jelzi azt,ki mennyire jár lélekben?! Mert aki-önmagát lelkinek vallja-de testileg értelmez-test szerint gondolkodik... nos...hogy is mondjam? Nos... kell e egyáltalán tovább mondanom???
-
Jónás próféta könyve 1. rész
1. És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván:
2. Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!
3. És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elől.
Áldott Testvérek. A mai alkalommal-Jóna történetével fogunk foglalkozni, illetve ezen könyv tanulságával.
Mindenek előtt figyeljük meg, mi az az ok, ami miatt-Jóna- a rászabott feladat elől próbált menekülni? Nos meg kell értenünk a következőket:
Jóna egy Héber próféta volt. Azokban az időkben még az Isten Igéje-kizárólag a Hébereknek volt adva az Istentől-ahogy olvassuk is:
II.Mózes 19,4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Ebből kiindulóan tehát érthető-hogy Jóna - joggal félt attól, hogy a saját népe, árulónak fogja őt tartani- mint ahogy ez meg is történt. Ettől kezdve azonban még inkább hatványozódik a dolog,
hiszen ha nem következik be az amiről prófétál-mint ahogy erre utal is:
Jóna 4,Jónás próféta könyve 4. rész
1. És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.
2. Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.
3. Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!
Igy tehát érthetővé-illetve: Megérthetővé válik ez az ellenkezése Jóna prófétának, hiszen nem úgy, mint a Kereszténységben hirdetett: " itélkező"; "bosszú szomjas"... ember, aki fél attól hogy elmarad a műsor-
hanem egy próféta esete, aki joggal tart attól, hogy nem következik be az amiről prófétált, igy tehát már nem csak árulás lesz a vád ellene, hanem még a hamis prófétálás is...
Akkoriban még nagyon komolyan vették a hamis próféták büntetését tudjátok... manapság azt szokás mondani a gyülekezetekben az önjelölt "prófétáktól"-akik inkább csak jövendölgetnek, vagy még inkább:
jósolgatni próbálgatnak: " Ha hatvan százalékban bejön-az már naccerű"... Valójában a Törvény szerint ma is úgy van, Minthogy az Örökkévaló-nem változik: Ha csak kilencven kilenc százalékban "jön be" az bőven elég a kivégzéshez!!!
Tehát ez volt a lényegi oka annak, hogy Jóna-semmit sem késlekedve indult az Úr utasitására... az ellenkező irányba...
Most azonban olvassuk el, a világtörténelem első tenger alatt járósának ( aki nem Némó volt-hanem Jóna) a feljegyzését:
Jónás próféta könyve 2. rész
1. Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
2. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
3. És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
4. Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
5. És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
6. Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
7. A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
8. Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
9. A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
10. De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
11. És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
A Biblia kritikusok ezt a részt, az igazuk alátámasztására alkalmazzák, mert (amint mondják) "Nincs olyan cett, melynek akkora torka lenne, amin átfér egy ember..."
Helyzet az hogy egy ilyen Biblia kritikus-aki mellesleg a szakterülete szerint is tengeri zoológus volt, azt gondolta-orvostanilag és tudományos alapon is megcáfolja a Biblia ezen sorait... Ám ez az ember tisztességes ember volt, aki ezt tudományos-kutató munka eredményével igyekezett cáfolni...
Nem sikerült, mert rátalált egy fajra-nevezetesen a kardszárnyú delfinre, ami más néven : " Orca", amely faj a cett-ek osztályát erősiti, és láss csodát... az még egy kisebb autót is képes (-lenne) lenyelni.
Tehát igazolta hogy tévedett.
De most az Imára figyeljünk:
"3. És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
4. Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!"
Az egyik leg reményvesztettebb, leg-kétségbe esettebb ima, ami valaha egy hivő száját elhagyhatta... Gondoljuk csak el Testvérek, egy ember, aki a bűne ellenére is hivő maradt, és tudatában van annak-hogy a bűnének mi a következménye! Egy ember aki minden reménytelenség ellenére is az Istenhez könyörög!
( egy ember akit tanitani igyekszik az Örökkévaló???) Hisz az ember-abból tanul a leg egyszerűbben-ami vele történik! Hányan nem értik vajjon azt, hogy amin ők átjutnak az Örökkévaló kegyelméből- akár baj legyen-vagy öröm, az valójában nem az ő tulajdonuk, nem ők profitálnak abból, hanem majd valamikor -valaki más-ok?
Olvassuk is:
II.Kor.1, 3. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
4. A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
5. Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
6. De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.
7. Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.
Hiszen gondoljuk csak végig: Jóna félelmét már értjük... de mi a helyzet azokkal a népekkel, akikhez küldetett? Hisz azok nem Isten népe, az Istennel való szövetségtől távol vannak-igéretük nincs az Istentől...?
Mit gondolhatnak, hogyan érezhetnek ők?
Reménytelenül állni az Isten előtt-itéletre várva...
Jóna 4, 5. Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a míg megláthatná, mi lészen a városból?
6. Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza őt a hévség bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.
7. De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá az a tököt, és elszárada.
8. És lőn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada. Kiváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!
Tudjátok Testvérek, a legtöbb ember életében van egy "tök levél" egy amolyan gyufaszál-amibe a fuldokló belekapaszkodna... Egy utolsó dolog, amit még nem vettek el tőle...
Ez az utolsó dolog, amihez hirtelen elkezd ragaszkodni... ez bűn lenne tehát? Erről azok tudnak hitelesen beszélni, akiktől már mindenüket elvették, akiket mindenükből kifosztottak... de ők meg hallgatnak, mert az a vád érhetné őket, hogy magukat akarják igazolni...
Az lenne a javaslatom, hogy... Tehát az iskola folytatódik... Mert az Örökkévalónak igenis gondja van arra-hogy idővel megérthessük: Mit-miért rendel... Addig is ugye a lényeg:
V.Mózes 29,29.
A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Ez cirka annyit tesz: Ha valamit ránk biz az Örökkévaló-ne lamentáljunk, hanem tegyük! Később esetleg megadhatja a magyarázatot is...( bár erre nincs garancia)
ugorjunk:
Jóna 4, 9. És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!
10. Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:
11. Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!
Jóna esetében tehát megérkezett a magyarázat, és ezzel együtt a későbbieknek is a remény... A remény arra nézve, hogy bárki vagy-bárhol is érsz, az Isten téged is hiv, a vele való békességbe, hisz te is az Ő teremtménye vagy!
Ezt pál ilymódon magyarázza:
Eff.2,10.
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
11.
Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,
12.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
13.
Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.
14.
Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,
15.
Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;
16.
És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.
17.
És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
18.
Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
19.
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
20.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
21.
A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
22.
A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.
Csakhogy... ami elengedhetetlenül fontos: A Ninive béliek megtértek! Ez nem egy megtérők imája volt számukra, hanem a valós és kézzel fogható bűnbánat!
Ez a maiak esetében is elengedhetetlen! Pál erről is beszél:
Apcsel.17,24.
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25.
Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26.
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27.
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28.
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29.
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Tehát azt parancsolja az Örökkévaló: Mindenkinek mindenhol, hogy: MEGTÉRJENEK!!!
Ehez pedig, adta Út gyanánt – Az Ő Igéjét, akit úgy ismertünk meg, hogy -Ő-Jézus!
János Apostol I. levele 1. rész
1.
A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2.
(És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3.
A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4.
És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
5.
És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
6.
Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.
7.
Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
8.
Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
9.
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
10.
Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.
-
II.Péter 3,8.
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
9.
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson...
Áldott Testvérek. Ezen Igével terveztem kezdeni a mai Igehirdetést-nem feledve hogy mely alkalomra is gyűltünk egybe. Azt is megmondom miért pont ezzel:
Gondoljuk csak el: Volt egyszer egy igérete az Örökkévalónak-mely hosszú időre szólt... Nézzük is meg Ezt az Igéretet.
I.Mózes 15,13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal...
Tehát egy Igéret, mely arról szól-hogy az Örökkévaló népe-bár szenvedni és sinylődni fog...Szorongattatásnak lesz kitéve, de eljön az Örökkévaló szabaditása!
Most ugorjunk egyet térben és időben:
II.Mózes 2,23.
És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24.
És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25.
És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
Mindenek előtt: Summázzuk az eddigieket: Volt tehát az Örökkévalónak egy igérete a szabaditásról... De az Igéret beteljesedésének a mechanizmusát-mintha a nép felkiáltása inditotta volna be... Igy is van!
Hiszen gondoljuk csak végig Testvérek: Aki jól érzi magát-annak nincs szüksége a szabadulásra... Aki nem rabszolgaként tekint önmagára egy oly földön, ahol ő maga csak idegen és vándor-annak nincs szüksége arra-
hogy az Isten kiemelje abból a környezetből. Ez manapság is pont igy van! Nekünk is van Igéretünk az Istentől:
I.Thessz.4.13.
Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.
14.
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.
15.
Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak.
16.
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;
17.
Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.
18.
Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.
Tehát ez a föld-nem a mienk... nem ide vetettünk-nem is itt szeretnénk aratni. Jobb nekünk-( és ez a legfőbb reménységünk is egyben)-eltűnünk erről a földről, hisz a nagy nyomorúság, amiben nekünk még részünk lesz-(van)
nekünk is szól, egyrészt ugye, hogy kiderüljön: Mennénk-vagy maradnánk?... Ha azok ott egyiptomban-nem kiáltottak volna az Istenhez-akkor mi itt ma nem beszélgetnénk...
Tehát nekünk is kijár a "jóból", de azután elragad bennünket az Úr. ( igy vagy úgy...) Utána pedig... naja... Mint eggyiptomban volt.
Jer.29,11.
Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.
12.
Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket.
13.
És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.
14.
És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, a hová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket.
Azokra pedig akik itt maradnak-jön az Isten haragja... De mi kell ahhoz, hogy az Örökkévaló megszabaditson bennünket? Elég-e a nyomor? elég -e a felkiáltás-vagy a Szabaditóra való várakozás???
Nézzük hogy ment ez a példaadáskor?
Mózes II. könyve 12. rész
1.
Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2.
Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3.
Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4.
Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5.
A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6.
És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7.
És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8.
A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9.
Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10.
És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11.
És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12.
Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13.
És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14.
És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15.
Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
16.
Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17.
Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
Tehát a szabaditás első feltétele-az engedelem volt! Házankénti (Áldozat?), Bárány-melynek csontja nem törettethetik meg! Azaz: Tökéletes áldozat. Éspedig ez nem egy közösségi alkalom, hanem családi, hiszen nem
kollektiv-hanem egyénenkénti úgy az elhatározás-mint a cselekvés-mint az Isten döntése! De az engedelem ezzel még csak a kezdetét veszi-nem ez a vége!
Jelöld meg vérrel az ajtódat...
Éspedig azért, mert ahogy irva van:
II.Mózes 12,12.
Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13.
És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
Tehát ez a kontraszt... az elkülönülés a világtól. Mert kell hogy legyen különbség azok között akik Istent követik-és azok között akik nem.
A következő lépés, a "kovász" eltakaritása! De hogy ezt megértsük-tudnunk kell: Mit jelképez a kovász?! Nos a kovász-a bűnt szimbolizálja. Tehát nem annyira a materiális cselekvés-mint-takaritás, a legfőbb,
hanem a Bűnök elhagyása! Megbánás;megvallás; elhagyás!!! Hiszen: Mikor az Isten Itélete, kiárad erre a földre-akkor a bűnt és a Bűnöst fogja érni! Ha bűn van bennünk-akkor nincs irgalom-mintahogy, az Eggyiptomi elsőszülötteknek sem volt.
Van itt még valami:
II.Mózes 12,8.
A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
Keserű füvek-mint Márror-koréch. általában torma, hisz ez aztán csal könnyeket az ember szemébe... Megemlékezve a sok sirásról, és izzadságról a kényszer szolgaság idején...
Tehát a Széder est kellékei a Zsidó kultúrában:
1; Zroá ez a legtöbb esetben bárány-vagy esetleg csirke hús, természetesen sütve.
2; bécá Tojás-ami valójában egy szimbólum, mégpedig annak a szimbóluma, hogy ami valahol elkezdődött-az ugyan oda is tér vissza. Ezt láthatjuk is a Szent tanban, hiszen kezdődött minden az Édenben-és az Ézsaiás 60-ban láthatjuk, hogy ugyan abba az állapotba
is tér vissza minden. ( A Jelenések 22-valójában az Ézsaiás 60-at idézi.)
3; Máror Keserű fű
4; chároszet – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke.
5; kárpász – valamilyen zöldség
6; Koréch szintén keserű fű
7; bor
8; Egy diszes serleg Elijachu serlege.
9; egy tál sós viz Könny - izzadság.
10; 3 db. Macesz
11; ünnepi gyertyák min.2
De miért nevezzük ezt az alkalmat-Széder estnek? Nos irva van:
II.Mózes 12,14.
És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
A Széder-a Szidra szóból származik, és ennek -ezeknek a szavaknak a tulajdonképpeni jelentése: Rend-rendtartás! Tehát ez az alkalom-nem az önkifejezés és az ötletek lehetősége!
A Széder est alapja, az elbeszélés!
II Mózes 12, 26. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27. Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
Amikor erre a földre lesúlyt az Isten haragja, csak az menekedhet meg a Pusztítótól, akin rajta van a Bárány vére! Beszéld el mindenkinek, hogy hogyan és miként került rád az Isten bárányának vére, és mi mindentől ment meg a hited - és az Isten Ígérete szerint!
Mert a Páska vacsora valójában az Úr vacsora, amiből minden hívő részesedik! De vajon tudják-e? Hogy a Pohár, illetve a bor, amit magukhoz vesznek, az a Messiás vére?
Tudják e? Meg van írva: III Mózes 17,11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
A Vér, tehát az élet! Ha Jézus Életét vesszük magunkhoz, akkor az Ő életének kell megnyilvánulnia bennünk! Nem a mi életünk szerint járunk többé tehát, hanem Jézus él bennünk!
Jut eszembe... És három fiú is kell-hiszen a kérdések nem maradhatnak el. A Kérdésekre adott válasz-a megemlékezés, a történelem felidézése, amiben Isten hatalmát, kegyelmét emelik ki-amikor is, megszabaditotta az Igéretéhez hűen a népét.
Az első fiú kérdése tehát: "Micsoda ez a ti szertartástok? " ... Ez a ti szertartásotok... tehát nem a mienk, nekem ezzel nincs közösségem-pusztán érdekel.Ez a kérdés ebben a nemben azokat szimbolizálja, akik meghallgatják ugyan az evangéliumot, de amegtérést- nos legalábbis:
Halogatják...
A Második fiú kérdése: V.Mózes 6,20.
Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21.
Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22.
És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23.
Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24.
És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25.
És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.
Látható, hogy a válasz is sokkal kifejezőbb-sokkal bővebb, hisz a kérdező- a magáénak vallotta a hitet! " Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek?"
Tudta hogy mit kérdez-hisz bizonyságtételek és a Törvény felől kérdez...
A Harmadik kérdés igy hangzik: 2Móz 13,14
És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.
Má ze??? mi ez? Még kérdezni sem tud tehát... a válasz hasonlóan terjedelmes.
Beszéljünk a poharakról:
Egészen pontosan négy pohárról beszélünk, ezeket mi fogyasztjuk, illetve van egy ötödik is, amiből azonban senki nem iszik. Melyek hát ezek a poharak?
1 pohár: "Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól..." ( Hocéti)
2 pohár: " és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól..." (Hicálti)
3 pohár: "és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által." ( Gáálti)
4 Pohár: "7. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól. ( Lákáhti)
Mi is maradt még? Maradt még egy pohár,ami Éli a próféta pohara, de ebből senki nem iszik... Várjuk Élit,mert ahogy a prófécia mondja:
Mal.4, 5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Honnan erednek ezek a poharak? Nos ugye irva van:
Mózes II. könyve 6. rész
1.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről.
2.
Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
3.
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.
4.
Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.
5.
Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről.
6.
Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7.
És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
Tehát akkor a poharak: "Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól..." Ez az első pohár tehát. " A Kivezetés a világból, valójában a "megtérésre hívás". Sajnos sokan rekednek meg ezen a szinten-pedig nem ez az utunk vége... Valójában itt indulunk csupán.
Amikor elmondjuk Istennek a megtérésünkről való elhatározásunkat-csupán jelezzük hogy ŐT FOGJUK KÖVETNI (!!!)
A Második pohár: " és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól..." Ez az a pont, amiről-Jézus így szólt:
Mt 11,28 Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Azaz tehát: Hagyjuk el a világhoz tartozó dolgokat, és ... De innen inkább Pál folytassa:
Kol 3,2 Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.
Ez egy nagyon sarkallatos pont Testvérek, hiszen ahogy az életünk-az új életünk lépésről-lépésre épül, úgy lépünk egyre magasabb szintre-hitben. Nem állahtunk meg az utunk eljén, de menet közben sem állhatunk meg-hiszen akkor elveszünk.
Ez a két pohár még annyira az eleje a dolgoknak, hogy valójában erről egybevéve beszél a Próféta:
Hós 2,13
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
A megtérés-valójában az újá születésünk... Ezzel veszi kezdetét az új élet számunkra... Mostantól tanuljuk meg: Hogyan járjunk,hogy éljünk, mit szabad és mit nem...
Ez a pont az, amikor a hozadékként maradt világi dolgaink felől meggyőződünk hogy rosszak, és meggyőződéssel elvetjük azokat magunktól. ( Nem szolgaként, azaz nem azért mert azt mondták hogy így kell, hanem azért mert az Úr iránti szeretet-erre ösztönöz!)
Hós 2,13 Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
Ha ez megtörtént és eddig eljutunk-jön a harmadik pohár :"és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által." Ez a pohár nem más, mint a " Megváltás" pohara.
Sokan gondolják azt, hogy ez az alap... de az előző szintek nélkül-idáig nem lehetséges eljutni. Jézus cirka három évig járt a Tanítványaival, mire eljutottak odáig hogy ezen a vacsorán ezek megtörténjenek...
A negyedik pohár pedig: "7. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól."
Isten népévé formálódás. Isten-egységre hív bennünket. akik az eddigieket megélték és tehát eddig eljutottak, már nem a különbségeket keresik-nézik egymásban, hanem azt ami egy! Egy Isten-egy nép.
Mondjuk így: " Egyház" Ezen a szinten a Testvériséget éljük meg valósággal és nem csak szavakkal mint ez előtt. A Szeretet más nem csupán az érzelmekről szól, hanem megértve a lényegi részt, ami a jóra való készség,
Meg is éljük.
Most pedig, és akkorhát: I.Kor.11,23.
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24.
És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25.
Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
26.
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
-
Mózes II. könyve 13. rész
1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2. Nékem szentelj minden elsőszülöttet, valami megnyitja az ő anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az.
3. És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.
4. Ma mentek ki, az Abib hónapban.
5. És ha majd bevisz téged az Úr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyről megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.
6. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet ülj az Úrnak.
7. Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.
8. És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.
9. És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Égyiptomból.
10. Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről esztendőre.
Áldott Testvérek. Az elmúlt alkalommal, megemlékeztünk a Peszach ünnepéről, ezen az estén pedig a következőkről beszélünk.
Mint láttuk az imént olvasottakban, nem egészen úgy van a dolog-mint ahogy a legtöbb keresztény gondolatvilágban él-miszerint: "Szeret az Isten, úgy ahogy vagyok, és nem kell semmiben sem változnom-hisz adta a hitet-tehát megmentett..."
Ezzel ellentétben azt olvastuk:
" 6. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet ülj az Úrnak.
7. Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.
8. És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.
9. És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Égyiptomból."
Szintén beszéltünk az elmúlt héten arról is, hogy a kovász-a bibliai értelmezésben-a bűnt szimbolizálja. Tehát ennek fejében a leg fontosabb üzenet:
"8. És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.
9. És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Égyiptomból."
Hatalmas kézzel szabaditotta ki az Örökkévaló az Övéit... hogy is volt ez? Nos úgy-hogy aki engedelmesen követte az Örökkévaló utasitásait-azt elkerülte a pusztitó-aki pedig nem engedett az Örökkévalónak-azt
nem kerülte el a csapás.
II.Mózes 12,12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
Ejtsünk néhány szót a vérről:
III.Mózes 17,11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
A Felmutatott vér, pedig az Istennek való engedelemről tanúskodott...( már akinél...) Ezek után definiáljuk a biblia szerinti élet fogalmát.
Az Élet az Ige szerint, az Istennel való együttjárást jelenti.
Lássunk erre egy példát-amit eleve félre értenek azok, akik nem olvassák a TANACH-ot...
MT.8,21.
Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
22.
Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Erről az Igéről-sokak azt vélik, hogy a Messiás itt ékes példáját mutatja annak, hogy Ő maga sem követi a törvényt-hisz meg van Irva:
II.Mózes 20, 12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
Pedig nem a szülők iránti tiszteletlenségre inspirál a Messiás, hanem arról van szó, hogy ameddig a gyermek az atyai házban él, addig az Apjának kell engedelmeskednie...Amikor azonban megházasodik a gyermek, vagy meghal az apa-akkor felszabadul az apai törvények alól.
Ebben az iménti példában pedig arról van szó, hogy a tanitvány-felismerte -Jézusban a megigért Messiást-ellenben az Apja nem... Jézus pedig azt mondta erre: Maradjon a követője... Mig azok akik nem engednek neki-halottak az Isten számára.
Jn 3,36
A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
Tehát vissza a Miczráim-i kivonuláshoz... Amikor az Örökkévaló-megszabaditotta az Övéit, valójában az történt-hogy a neki engedelmeseket Szabaditotta fel.
Ennek ékes bizonysága:
II.Mózes 12, 37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
( Ugye a hangsúly a "sok elegy nép..."- en van.) Tehát az Isten akarata szerint élők, egysége és összessége alkotja az Isten népét.
II.Mózes 19, 5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Illetve ezen a ponton szoktam felmutatni, hogy minden kétséget kizáróan a Keresztényeknek is szól a felhivás:
I.Péter 2,9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
Akik hajdan nem nép voltatok, meg nem kegyelmezettek... ez elég egyértelmű gondolom.
Ha tehát az Örökkévaló-a bűnt azaz az engedetlenséget büntette egykor ott Micráimban, akkor észben kell tartani, hogy az út közben egedetlenkedőket is kigyomlálja... JA... de meg is tette...
Hiszen azok közül, akik látták az Isten tetteit-akik megélték a Szabadulást, azok közül csupán ketten (!!!) mehettek be az Igéret földjére.
Minket is int Pál:
I.Kor.10,1.
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2.
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3.
És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4.
És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5.
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6.
Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7.
Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8.
Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9.
Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10.
Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12.
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
Hiszen mi is az Igéret földjébe való bejutásról álmodozunk... nekünk is az a célunk, hogy bevezessen az Úr-az Ő Békességébe...
Jelenések könyve 22. rész
1.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
6.
És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
7.
Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
8.
És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.
9.
Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.
10.
Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11.
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13.
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14.
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15.
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
A Célra koncentráljunk Testvérek... ez még nem a lazitás ideje.
-
V.Mózes 16,20.
Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
Áldott Testvérek. Figyeljük meg a következő történetet:
Jn.18,33.
Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?
34.
Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem?
35.
Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?
36.
Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.
37.
Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.
38.
Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.
Egy roppant félelmes történet ez Testvérek. Pilátus-egyfajta igazság és jog örzője volt-Rómának-Izrael területén. Mint mondtam: Egyajta, tehát a Római érdek diktálta igazságot és jogot védte.
Mégis azt látjuk-Félt az Egyetlen Igazságtól... Megkérdezi a Messiást: " Micsoda az Igazság?" De a választ nem várja meg... elmegy, és a maga nézete szerint-gyakorolni kivánja a hatalmát...
Ma vajon a Hivők között, hányan vannak, akik a maguk igazsága szerint élnek-járnak-gondolkodnak-cselekednek, az Igazukat hangoztatják, azonban a Szent Tan-Igéit kerülik, mert félnek az Isten Igazságával való szembesüléstől.
Vannak olyanok is, akik-egyszerűen legyintenek az Igazságra, és eltűrik a bűnt a környezetükben, a gyülekezetükben... "Mert ugye: Ne itélj-hogy ne itéltess..."
Jézus- azt mondja a Pilátusnak:
Jn.18,37.
Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra...
Vannak az Úgy nevezett hivők között is olyanok, akik egyszerűen nem hallgatnak-Jézusra. Beszélnek a Törvény ellen, bűnnek itélik az Istennek való engedelmet, tagadják a jó cselekedetek kritériumát...egyszerűen azért, mert:
Nem ismerték meg -Jézust; Illetve-Nem hallgatnak rá.
Jézus mondja:
Jn.14,19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Nézzük a 19-es verset: "Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok."
Mit jelent az Élet? Nos azokat nevezi a Szent tan élőnek, akik az Atyának tetsző módon élnek-úgy is mondhatnánk: Az Isten által megfogalmazott szabályok szerint járnak.
Aki Tehát a Messiásban van, az ilyen életet él! ( Erről beszél a 20-as versben.)
Következő vers:
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Ez roppant elgondolkodtató... Aki tehát-Ismeri és megtartja a Parancsolatokat... Tehát nem az elrebegett - " Szeretlek Uram..."- hanem az engedelem!
Erre Mondja- Jézus:
Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
De szintén fontos Tisztáznunk: Ki Jézus?
Nos a válasz az Igéből:
Jn.1,1.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2.
Ez kezdetben az Istennél vala.
3.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4.
Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága...
Jézus az Örökkévaló-testté lett Igéje!
Erről-Johann a levelében is ir:
János Apostol I. levele 1. rész
1.
A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2.
(És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3.
A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4.
És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
Illetve minden kétséget kizáróan-Maga Jézus is meg magyarázza, hogy mik ezek a Parancsolatok-melyeket ismerni és megtartani kell...
Jn.18,24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Jézus-eleitől fogva-ezt magyarázta... miért nem értették akkor oly sokan? Miért nem értik ma,oly sokan? Nos Ő mondta el-Pilátusnak:
Jn.18,37.
Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.
Aki az Igazságból való... aki meg nem-az nem... Csakhogy egyetlen dobásunk van Testvérek. A Rabságból már kijöttünk az Isten Szabaditása által-de az Igéret földjébe még nem jutottunk el.
Útban vagyunk a cél felé, és a régieknek nem jött be az önmegvalósitás... Ez az állapot, amit most élünk, az a pusztai vándorlás... Most dől el, ki számára somem, és ki számára Dávár pusztasága ez.
Az egyik a halál sivataga, a másik pedig- voltaképpen egy üres lap, és itt az jön létre-amit az Isten kimond.
Ésaiás próféta könyve 35. rész
1. Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3. Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6. Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9. Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10. Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Nekünk ez legyen ...
-
2Kor 5,10
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Áldott Testvérek. A Kereszténységben,valamiért...belopódzott a köztudatba, az a tévhit-hogy nekünk nem kell megjelennünk az ítélőszék előtt, hanem automatikusan a Mennyek országába jutunk, a testi halál után...
Ebből az állitásból -természetesen egyetlen szó sem igaz! Elsőként is: Nem a halál után dől el a sorsunk-legyen az: Üdvösség, vagy kárhozat...hanem a Feltámadás utáni - itélet során dől el...
( Mt.25 ; Jel.20,12-15.)
Nem a mennyekben lesz az Üdvösségre jutottak élet tere-hanem itt a földön. ( Jel.21,1-3.)
És mielőtt tovább mennénk-az első téves állitást is vegyük górcső alá-miszerint: " Nem kell az itélőszék előtt megjelenni a hivőknek..." Jézus azt mondja:
Jn 5,24
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
És talán ezt az Igét értelmezik-többen akként, hogy nem lesz itélkezés a hivek ellen...
Ámde: Ha és amennyiben figyelembe vesszük a Mt.25-Itéletről szóló – teljes fejezetét (!)
Láthatóvá válik, hogy az Itélkezés márpedig meg lesz tartva- és ekkor az Igazak, az Örök örömben-mig az ott megszégyenültek-örök kárhozatban részesülnek.
Ez tehát azt jelenti: Igenis meg kell jelennünk az itélő szék előtt-ámde ha az Istennek való engedelmes életünk,bizonyosságot nyer-nem kerülünk az itélet alá...(!!!) hanem Üdvre jutunk az Isten kegyelméből! És pontosan erről beszélt Pál is, a II.Kor. 5,10-ben.
Vannak akik a közelgő itélettől félnek-mások hamis ábrándokban ringatva magukat- önmagukat-bizonyos emberekhez mérve... "Hát a szomszémdomnál jobb vagyok"-felkiáltással... Csakhogy: Nem az ismerősökhöz kell magunkat mérni-hanem... Nos Johann azt mondja:
I.Jn.3,18.
Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.
19.
És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket.
20.
Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.
21.
Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;
22.
És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte.
23.
Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk.
24.
És a ki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, a melyet nékünk adott.
Testvérek: A Szivünk- Jézus trónszéke! Ha ez igy van, akkor onnan jön az életünkre nézve vagy áldás-vagy átok. Csak is akkor van Békességünk-ha a Szivünkben nincs önvádlás! Érdekes-de tény:
Van az Úgy-amikor egy-egy cselekedetünk folyományaként... hogy is mondjam... nem érezzük a menny mosolyát... előferdül beza, hogy ilyenkor azzal nyugtatgatjuk magonkat-hogy akivel ily kétes módon viselkedtünk-bőséggel megérdemelte... Vannak olyanok is, akik valamely:
"Isten ostora-ként tekintenek önmagukra-mint valamely itélet végrehajtóként... Vannak akiket pedig nyomaszt a bűnbánat, valami érthetetlen módon, mert valóban valami-emberi mivoltából kifordult személy ellen cselekedett valamit... de a "lelki ismeret"... az nem nyugszik akkor sem...
Testvérek: Nekünk tudnunk kell!!! Nem a szomszédhoz kell viszonyitanunk önmagunkat-hanem a Messiáshoz! A kérdés: Jézus is ezt tenné???
Ha pedig az Állitásunkkal megegyezően: Jézus bennünk él...(?)
Tehát a Szivünk állapota a lényeg!
Van is egy Israelita ének, melynek első mondata, akár erre is érthető lehet...
" Kse ha Lev Boche-rak Elohim shomeá..." Mikor sir a Sziv-csak Isten hallja... És Isten igenis hallja és csak erre figyel! Nem a hazug "megvallásokra" figyel... Nem a túl lelkesültségből fakadó "Igéretekre"... Hanem arra, hogy a Te szived, ebben az Ój életedben ( Újjá születés)
Összhangban van e a szived- az életeddel?
Ha sir a sziv... Most nem az énekre asszociálva- ha sir a sziv-az lehet azért is, mert a cselekedeted-nem egyeztethető össze a hivői élettel! Addig kell a szivre hallgatni, amig lehet, hiszen egy idő múlva-
megkeményedik a sziv- és többé nem lesz semmi, ami figyelmeztethetne!
Johann azt mondja:
I.Jn.3,21.
Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;
22.
És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte.
Azt gondolom-ez eléggé egyértelmű... Az az tehát az-mikor van a szivünk békességben.
" megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte."
Ezt valójában és eredetiben, a Tórában olvashatjuk:
V.Mózes 30,10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
-
V.Mózes 6, 4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Áldott Testvérek: Figyeljük meg, az idézet első versét : V.Mózes 6, 4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Ugyanez eredetiben: S'má Yisraél Adonaj Elohejnu-Adonaj Echad!
Azaz: Halld Israel: Az Úr a mi Istenünk-az Úr Egy!
Egy az Úr-egy az Isten... ez eddig ok- de értjük is? mert az Echad-jelenti azt is hogy egy... (him nem) ; de azt is jelenti, hogy: Egység.
Mi-minthogy tudjuk, hogy ebben az egységben benne van az Atya-a Fiú és a Szent lélek is... és ezen egységben-természetesen tudjuk-mert tudva levő-hogy az Atya a legfőbb és a leg első-
Megértettük, hogy minden ami van-az Atyára mutat, és az Atyát magasztalja, hiszen mindeneket Ő teremtett-akár láthatóak, akár -Láthatatlanok...
És ebből adódóan: Mindenek Őt hirdetik-minden teremtménye-Őt magasztalja.
Ez az Egység is egy roppant fontos tan! Hiszen amit az Isten elrendelt a tanitásaiban-azt természetéből adódóan-Ő Maga is tartja! - Sőt-Maga mutatja be-példaként!
Az egység,ill.: egységre jutás, tehát mind fent-mind pedig itt lent-egy elengedhetetlenül fontos cél.
A mai napon, erről az egységről, illetve az egységre való eljutásról ejtsünk némi szót:
Efézusbeliekhez írt levél 4. rész
1.
Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.
2.
Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
3.
Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
4.
Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
5.
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6.
Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.
7.
Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.
8.
Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9.
(Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10.
A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11.
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12.
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13.
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14.
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15.
Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16.
A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.
17.
Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában,
18.
Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
19.
Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
Figyeljük meg ezzel kapcsolatban a példa adást:
IV.Mózes 16,
23. Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
24. Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül.
25. Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék őt Izráel vénei.
26. És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, a mi az övék, hogy el ne veszszetek az ő bűneik miatt.
27. És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellől köröskörül; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.
28. Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam:
29. Ha úgy halnak meg ezek, a mint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet.
30. Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.
31. És lőn, a mint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok.
32. És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket: és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden jószágukat.
33. És alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül.
34. Az Izráeliták pedig, a kik körülöttök valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld!
35. És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, a kik füstölő szerekkel áldoznak vala.
36. Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
37. Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a temjénezőket a tűzből, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert megszenteltettek a temjénezők;
38. Ezeknek temjénezői, a kik a magok lelke ellen vétkeztek. És csináljanak azokból vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivelhogy járultak azokkal az Úr elé, és megszenteltettek: legyenek jegyül Izráel fiainak.
39. Felszedé azért Eleázár pap a réz temjénezőket, a melyekkel a megégettek járultak vala oda, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására.
40. Emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki idegen, a ki nem az Áron magvából való, ne járuljon az Úr elé füstölő szerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kóré és mint az ő gyülekezete, a miképen megmondotta vala néki az Úr Mózes által.
41. És másnap felzúdula Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!
42. Mikor pedig egybegyűle a gyülekezet Mózes ellen és Áron ellen, akkor fordulának a gyülekezet sátora felé: és ímé befedezte vala azt a felhő, és megjelenék az Úrnak dicsősége.
43. Mózes azért és Áron menének a gyülekezet sátora elé.
44. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
45. Menjetek ki e gyülekezet közül, hogy megemészszem őket egy szempillantásban; ők pedig orczájokra borulának.
46. És monda Mózes Áronnak: Fogd a temjénezőt, és tégy abba tüzet az oltárról, és rakj reá füstölő szert, és vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értök, mert kijött az Úrtól a nagy harag, elkezdődött a csapás.
47. Vevé azért Áron a temjénezőt, a mint mondotta vala Mózes, és futa a község közé, és ímé elkezdődött vala a csapás a nép között. És füstölő áldozatot tőn, és engesztelést szerze a népnek.
48. És megálla a megholtak között és élők között; és megszűnék a csapás.
49. És valának, a kik megholtak vala e csapás alatt, tizennégy ezer hétszázan; azokon kivül, a kik megholtak vala a Kóré dolgáért.
50. És visszatére Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának nyílásához. Így szűnék meg a csapás.
Áldott Testvérek, ti magatok vagytok a tanuim-mekkorát tévedtem akkor-amikor azt találtam mondani-nem egy, hanem több alkalommal is, hogy valójában-Mózes töltötte be a Főpap-i hivatást és nem Áron...
Hiszen-Mózes mondta el Áronnak amit tennie kellett.
Valójában pedig a következő fejezetben ott áll az Isten bizonyságtevése- Áronnal kapcsolatban:
IV.Mózes 17,Mózes IV. könyve 17. rész
1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak, és végy tőlök egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére.
3. Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vessző esik az ő atyjok házának fejéért.
4. És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, a hol megjelenek néktek.
5. És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek.
6. Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala.
7. És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában.
8. És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.
9. És kihozá Mózes mind azokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az ő vesszejét.
10. És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.
Bizonyságaim vagytok nekem mind-hisz hallottátok tőlem: A Teljes szövegkörnyezetet kell megfigyelni és nem szabad kiragadott igékből-tanulságot levonni... Mondani mondtam-csak nem tettem...
Hiszen éppen a lényeget nem értettem meg csupán én magam sem! Az Egység!!!
Egységben a célért-Egységben az Isten dicsőségére!!! Isten mondja: Mózesnek-Mózes mondja_Áronnak-Áron mondja a Levitáknak-Leviták közvetitik a népnek.
Ez az egység! Erről mondja Pál:
Eff.4,11.
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12.
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13.
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.
Nincs kissebb-nincs nagyobb; nincs fontosabb-hanem egy tökéletesen egybe szerkesztett gépezet van, melynek minden egyes csavarja-fogaskereke egyfomán fontos a cél eléréséhez!
Figyeljük meg-mi történik, ha ez nem igy működik:
Mózes IV. könyve 16. rész
1. Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;
2. És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?
4. És mikor hallá ezt Mózes, arczra borula,
5. És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert a kit magának választott, magához fogadja azt.
6. Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete!
7. És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, a kit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
8. És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
9. Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
10. És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
11. Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
12. Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
14. Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!
15. Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az ő áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem el tőlök, és egyet sem bántottam közülök.
16. Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt; te és azok és Áron, holnap.
17. És kiki vegye az ő temjénezőjét, és tegyetek abba füstölő szert, és vigyétek az Úr elé, kiki az ő temjénezőjét; kétszáz és ötven temjénezőt. Te is, és Áron is, kiki az ő temjénezőjét.
18. Vevé azért kiki az ő temjénezőjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölő szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása előtt, Mózes is és Áron.
19. Kóré pedig összegyűjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész gyülekezetnek.
20. És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
21. Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemészszem őket egy szempillantásban...
A továbbiakról az imént már olvastunk...
Ahogy Anna illetve ezt Mirjám is megénekelték már:
Sámuel I. könyve 2. rész
1.
És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban,
Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban.
Az én szám felnyílt ellenségeim ellen,
Mert szabadításodnak örvendezek én!
2.
Senki sincs olyan szent, mint az Úr,
Sőt rajtad kivül senki sincs.
Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.
3.
Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen;
Szátokból ne jőjjön kérkedő szó,
Mert mindentudó Isten az Úr,
És a cselekedeteket ő ítéli meg.
4.
Az erős kézíjjasokat megrontja,
És a roskadozókat erővel övedzi fel,
5.
A megelégedettek bérért szegődnek el,
Éhezők pedig nem lesznek;
S míg a magtalan hét gyermeket szül,
A sok gyermekű megfogyatkozik.
6.
Az Úr öl és elevenít,
Sírba visz és visszahoz.
7.
Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít,
Megaláz s fel is magasztal;
8.
Felemeli a porból a szegényt,
És a sárból kihozza a szűkölködőt,
Hogy ültesse hatalmasok mellé,
És a dicsőségnek székét adja nékik;
Mert az Úré a földnek oszlopai,
És azokra helyezé a föld kerekségét.
9.
Híveinek lábait megoltalmazza,
De az istentelenek setétségben némulnak el,
Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.
10.
Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja,
Mennydörög felettök az égben,
Az Úr megítéli a földnek határait,
Királyának pedig hatalmat ad,
És felemeli felkentjének szarvát!
Isten előtt-nincs kissebb vagy nagyobb; gyengébb vagy erősebb-hisz mindeneket Ő teremtett, és Ő övedzi fel a teremtményeit. Mindenek Őt szolgálják, és mindenek felett Ő tart Itéletet!
Aki magát nagyobbra-többre tartja- azt megalázza, akiket pedig elnyomtak-megaláztak azt felemeli...
Korinthusbeliekhez írt I. levél 12. rész
1.
A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.
2.
Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz.
3.
Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.
4.
A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.
5.
A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.
6.
És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben.
7.
Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.
8.
Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;
9.
Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;
10.
Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;
11.
De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.
12.
Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is.
13.
Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.
14.
Mert a test sem egy tag, hanem sok.
15.
Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
16.
És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
17.
Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás?
18.
Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.
19.
Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?
20.
Így azonban sok tag van ugyan, de egy test.
21.
Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
22.
Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:
23.
És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek;
24.
A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván,
25.
Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.
26.
És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.
27.
Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.
28.
És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.
-
V.Mózes 29,29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Áldott Testvérek. Az Örökkévaló-tanitási metódusában, bizony előfordul, hogy nem minden rendelkezésének értjük az okát... Ezek közül van olyan, amit később megmagyaráz-és van olyan is amit nem.
Ezeket az általunk nem értett rendeleteket ugye, titok övedzi számunkra. Ahogy olvastuk a Tórából:
V.Mózes 29,29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Ez annyit jelent, hogy amit nem értünk nem feszegetjük-nem megszokás szerint cselekszünk-nem okoskodunk, hanem megtesszük azt amit mond-akkor amikor mondja-és pontosan úgy ahogy mondta.
Mózes-aki által az Örökkévaló-megszabaditotta a népét; Az a Mózes, aki által vezérelte az Isten az Ő népét a pusztában, az a Mózes aki közben járt a népért amikor éppen lázadtak az Isten ellen...
Tehát ez a Mózes, egy ponton-vétett, mert "rutinból"-cselekedett, és ez az egyetlen hiba elég is volt ahhoz-hogy ne mehessen be az Igéret földjére.
Lássuk azt az esetet, amiből később is épitkezett:
Mózes II. könyve 17. rész
1.
És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
2.
Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
3.
És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
4.
Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.
5.
És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
6.
Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
7.
És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?
Ugye azt látjuk, hogy a nép az éppen aktuális lázadása alkalmával, a viz hiányát firtatja... Ne feldjük, hogy ez az eset-a példaadás esete, ezért sem indulatos itt még az Örökkévaló...
Itt még a nép-ismerkedik az Istennel, és lát és hall oly dolgokat, melyekről még csak nem is hallottak.
Tehát az Örökkévaló utasitása-Mózes számára:
"5.
És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
6.
Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára."
Majd eltellik 40-év...
Mózes IV. könyve 20. rész
1.
És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.
2.
De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
3.
És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
4.
És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5.
És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!
6.
Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsősége.
7.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
8.
Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak.
9.
Vevé azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől a mint parancsolta vala néki.
10.
És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-é néktek vizet?
11.
És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai.
12.
És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izráel fiainak szemei előtt: azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.
13.
Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddőztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennök.
Ez van akkor amikor az ember kifogy az ötletekből...ilyenkor elő ferdül, hogy a soronkövetkező lázadása okát-duplikálni kényszerül... Tehát megint a viz hiány...
Namost az igazság kedvéért megemlitem, hogy a Rabbinikus bölcselet szerint, itt Mózes azért követett el bűnt-mert mig az első esetben: " Cur"-azaz: szikla kifejezést használ a Tóra, addig ebben az esetben:
" szelá" azaz: Kő kifejezést alkalmaz. Ennek jelentése: ( a Rabbinikus bölcselet szerint) Negyven évvel ez előtt az eset előtt, a nép még szikla kemény volt, ezért kellett ütni azt a sziklát, hisz a nép keménységét
szimbolizálja-mig jelen esetre a nép már csiszolt-"megpuhitott" kőre hasonlatos a nép a törvény tanulásának és a tapasztalatainak hatására... (nos ez is egy aspektus...)
Ám én nem ezt látom, hanem éppen azt, hogy mig az első esetben valóban még csak tanulta a nép az Istennel való együtt járást-addig negyven év elteltével-mintha vissza fejlődtek volna.
Ugyan az a lázadás-sőt: Még durvábban. Figyeljük csak:
"2.
De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
3.
És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
4.
És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5.
És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!"
Ez számomra nem arról a csiszolódásról-tapasztaltságról-ismeretről-tanultságról tanúskodik...
Éppen elkezőleg! Hol az Isten ismeret? Hol az Istenfélelem??? Hol a tisztelet-úgy Isten felé mint-Mózes irányába??? Lázadás van, aminek nincs logikája!
És ez a lázadás, ma is fellelhető, hisz amikor bekövetkezik a baj- a dolgaink meg nehezednek, elér az ijedelem... "elhagyott az Isten"...
Ez nem a hitben való-állhatatosságról, nem az Isten iránt való elkötelezettségről, nem a rendithetetlen hitről tanuskodik.
És ez ma sem tetszik az Istennek. Ez ugyanis az Istentelenek aggodalma.
Ézsaiás 8,20.
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
És még egy apró adalék-annak megértéséhez, hogy miért pont a viz hiány a lázadás oka... A viz, a közelkeleti népek számára, az életet szimbolizálja. Tehát amikor bármiért folyik a "lázadás" a maiaknál-
az lényegesen szánalmasabb annál...
Tegyük amit mond az Isten, akkor amikor mondja, és pontosan úgy ahogy mondja. Mert neki gondja van ránk!
Jézus mondja:
Mt.10,29.
Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
30.
Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31.
Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32.
Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33.
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
-
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
Áldott Testvérek. Több esetben és hosszan beszéltünk már erről az Igeszakaszról-mint a hit definiciójáról. Mindannyiszor megeggyeztünk abban, hogy a Hit-nem más, mint az engedelemben való követése-Istennek.
Hiszen az idézet folytatása, éppen erről tesz bizonyságot, amikoris a Hit hőseit sorolja. Ők sem a szó pejorativ értelmében voltak hivők, hanem nagyonis gyakorlatiasan-gyakorolták a hitüket.
És nézzük csak az idézet első mondatát ismét:
"1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés."
Reménylett dolgoknak valósága-tehát... Rav Saul ir a reménnyel kapcsolatban.
Rm.8,24.
Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
Tehát a remény, az nem látható dolog, hanem valami amit szeretnénk-amire vágyunk... A remény (Tikváh)-tárgya, valami nagyon jó dolog, de számunkra a megszerzése lehetetlen... elérhetetlen.
De a remény-ennél is több... Mert a remény nem veszi figyelembe a materiális korlátokat, nem latolgat esélyeket... A remény-elérhetővé teszi, a számunkra elérhetetlen célokat.
A reménylés, nem e világi keretek közt működik. A Remény, a maga közegében, nem szégyenit meg-azaz tehát nem meddő. A reményhez-társulnia kell az elkötelezettségnek is. Ha megvan az elkötelezettség-
akkor vállajuk a szabályok követését is.
V.Mózes 10,12.
Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből,
13.
Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!
Tehát a szabályok: Az első és legfontosabb, hogy a reményeink-összhangban legyenek a Hitünkkel.
Jakab Apostol levele 4. rész
1.
Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek?
2.
Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.
3.
Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.
Ez a baj sajnos a legtöbb esetben... Hivők, akik vallják hogy lélek szerint járnak-testiesen gondolkodnak-testies kivánságokat hajszolnak. A Hivő legfőbb reménye, az Istennel való béke elérése!
A Bűnbocsánat!!! Csakhogy ide előbb el is ... (pardon) Fel is kell jutni.
Zsoltárok könyve 46. rész
1.
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
2.
Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
3.
Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
4.
Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
5.
Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
6.
Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
7.
Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
8.
A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
9.
Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
10.
Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.
11.
Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.
12.
A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.
Figyeljük meg az 5-ös verset:
"5.
Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait."
Szeretnék ebben is valami érdekeset mutatni.
Isten városa. Isten városa, az a Yerusáláim, amit egykor a Morijá egyik hegycsúcsának neveztek-eladdig, mignem...
Mózes I. könyve 22. rész
1.
És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2.
És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
A Történet szerint pedig:
I.Mózes 22, 7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Tehát Remény szava: "Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam;" Helyettesitő áldozat tehát azoké, akik-Ábrahámhoz hasonlóan, készek- mindenben követni az Istent.
A Hegy elnevezése pedig: 14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Na tehát ide kell eljutni! Mert ott a gondviselés-ott a helyettesitő áldozat. Gyakorta hallani: " Jézus mindenkiért adta a vérét"... Nos ez igy... nem egészen pontos állitás...
Mert mig egyszer azt olvassuk:
Jn.3, 14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
Tehát a kritériumként fixálva: " 16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Tehát: VALKI HISZ BENNE (!!!)
Azután pedig azt olvassuk:
Mk.14,22.
És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
23.
És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
24.
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
Tehát nem mindenkiért-hanem: Sokakért... azokért akik Szeretik-Jézust...
Jn.14,21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Tehát ami a Jézus iránti "szeretet" Ismérve-az nem a bepárásodott szemekkel történő- Megvallás... hanem az Isten iránt való engedelem.
Nézzünk egy történetet:
Lukács Evangyélioma 19. rész
1.
És bemenvén, általméne Jerikhón.
2.
És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
3.
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
4.
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
5.
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
6.
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
7.
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
8.
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10.
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
Jézus tehát- a saját megvallása szerint: Ábrahám fiaiért jött!
Most nézzük az Ábrahám-i történet folytatását:
I.Mózes 22, 15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Mivelhogy engedelmeskedett az Istennek, ezért mindazok, akik hozzá hasonlóan engedelmeskednek az Istennek: Fiaiként, az Igéret részeseivé, azaz: Örököseivé lettek.
És az egész történet, Ábrahám-reménységével kezdődött, amikoris azt mondta:
"8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam..."
Minthogy láthatóvá vált részünkre ennek kezdete és vége is, a Hittel kapcsolatban- :
Zsid.11,1... és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
-
I.Jn.4,7.
Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
8.
A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
9.
Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
10.
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
11.
Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12.
Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
13.
Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.
14.
És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.
15.
A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben.
16.
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet;és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.
17.
Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
18.
A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
19.
Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!
20.
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?
21.
Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.
Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal, beszéljünk arról: mi is a szeretet?
Mint látjuk-Johann levelében, a szeretet, irányultságában két irányú, ámde gyakorlatilag az igaz-Isten iránt való szeretet mutatkozik meg benne.
Jézus mondja:
Mt.22,35.
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.
Ez az első és nagy parancsolat.
39.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
A két "Nagy" parancsolat valójában:
I; V.Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Ill.: III.Mózes 19,18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
A Szeretet, nem egy elvont-sokkal inkább egy egzakt- azaz pontosan meghatározott fogalom. A szeretetről nem beszélni kell-hanem valósággal megélni!
A Szeretet nem az érzelmekről tanúskodik (-amik csapongóak és szituációtól függőek) hanem az elhatározásról, arról hogy mely oldalon áll a személy... sok esetben a dacról...-árulkodik. Igen a dacról!!!
éspedig azért, mert függetlenül attól hogy a célszemély olyan ,amolyan- csakazértis... Istenért, mert ő is Isten gyermeke- jóindulattal és segítőkészséggel viszonyulok hozzá. érdemtelen erre? mert én érdemes vagyok az Isten szeretetére???
A Szeretet nem lehet a másik fél hozzáállásának függvénye! A szeretet nagyon is- sőt(!) kizárólag a cselekedetekben nyilvánul meg! Pontosan úgy- akár a gyűlölet- a megvetés...
A Törvény-bár két kőtáblán adatott, a kettő valójában egy és oszthatatlan... (érdekes dolog ez...) Mert az Atya elküldte a fiát-emberi testben az emberért, de attól az Atya meg a Fiú-egy és oszthatatlan!
Nem válogathat senki a parancsolatok között-mint gyöngytyúk a kendermagban. Vagy minden-vagy semmi!
János apostol azt mondta:
I.Jn.4,7.
Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
8.
A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
9.
Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
10.
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
11.
Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12.
Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk.
A felebarátok iránti szeretet megnyilvánulása tehát- amiről egyértelműen láttatik, hogy nem szavakban vagy megvallásokban áll-hanem kizárólag cselekedetekben!
III. mózes 19,9.
Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
10.
Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11.
Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját.
12.
És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.
13.
A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14.
Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15.
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16.
Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17.
Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
Figyeljük meg a 14-es verset, egy-sokak által, meg nem értett dolog miatt:
"Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr."
Nem pusztán a valósággal süket illetve vak emberekről van szó ebben a parancsolatban-hanem az úgy nevezett: "Súsárlásról"-is.
Azokkal sem szabad e gonosz dolgokat tenni, akik bár egészségesek-de nem hallják a rágalmakat, mert nincsenek jelen, illetve- azokkal sem, akik nem látják az igazságot, mert meg vannak tévesztve.
Valójában ezen- a második csoport védelme miatt, adatott az Istentől, a következő parancsolat is:
5Móz 27,18
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
Valakit félre vezetni azért mert félre vezethető... sokan mondják erre: Miért ne?... Isten pedig azt mondja: ÁTOK RÁ!!!
A III. Mózes 19-ben olvasottak alapján tisztán láttatik, hogy azokat is szeretni kell, azoknak is a segítségére kell sietni, akiket nem is ismerünk!
Jézus mondja:
Mt.7,12.
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Tehát újra szögezzük le: A szeretet-nem lehet a másik fél hozzáállásának a függvénye! Mivel hogy nem e világra vetünk és nem is itt akarunk aratni,- Jézus szavait értelmezhetjük úgy is:
Amit szeretnénk az Istentől-azt tegyük másokkal.
Mondok egy történetet: Hallottam egy "ismerősömről". A végrehajtó sanyargatja őt-öt különböző és törvénytelen végrehajtásokkal... (17-18 éves dolgokkal kapcsolatban, holott, a törvény szerint egy év után elévülnek a tartozások.)
A Havi fizetésének felét, elvette tőle a végrehajtó-figyelmen kívül hagyva, hogy két kiskorú gyermeket nevel. A másik felét a fizetésének, a gyülekezete vezetőjének adja-adományként, hogy az
üdvösségének reménységét, biztonságban tudhassa...( Pál erre azt mondja: 1Kor 13,3
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból...
Ezek után, munkahelyet váltott, és bár így is bukja a fizetését-ámde így -(gondolja-ő) elégtételt vehet másokon...
Olyanokon mint amilyen ő is... kilakoltat fizetésképtelenné lett embereket. Családokat... És vallja hogy hívő... sőt: Hívő a javából...Hogy így megvásárolta a jogot ahhoz hogy kegyetlenkedhessen...
Sokak szerint ez is „ belefér „ a Szeretet témakörébe, mert az Isten előtt, (vélik ők) … tisztázva vannak... Csakhogy vagy minden-vagy semmi... Vagy a két kőtábla együtt-vagy egyik sem, mert mindkét parancsolat halmazt-Az egy Igaz Isten adta – éspedig együtt!
A Szeretet az, amiről tehát-nem beszélni kell! Nem a megvallásainkban áll, hanem nagyon is mutatni kell-manifesztálódva a cselekedeteinkben. Ami által megláttatik: Vagy van-vagy nincs.
Az elhatározás, mely tőkesúlyként kell hogy a szivünkön legyen: „Miattam senki ne káromolja az Istent!”
Mert e nélkül:
Rm 2,24
Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva.
-
Ámos 5, 18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz...
Áldott Testvérek. Ami bizonyos-hogy minden kor hívői, a világ végét várták-várják. A Világ vége, mely a hívőket felszabadítja minden szenvedés alól, míg az Istentelenek-ítéletben részesülnek.
Ugye : az a "Bizonyos nap"-egy hívő számára csak jót hozhat?! Nos az imént olvasott próféciában nem egészen ezt látjuk...
Láthatjuk-éspedig minden kétséget kizáróan, hogy az Ámos-i prófécia, hívőkről szól.
Illetve a folytatásban is fellelhetőek az ismérveik:
Ám.5, 21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
Az Örökkévaló előre jelezte-hogy az Ítélet alól, nem mentesülhetnek a hívők sem.
V.Mózes 29, 18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
Figyeljünk a következőkre:
"19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek)"
A Mai hivők-túl nagy százaléka vélekedik az szerint, hogy az Isten nem nézi rossz szemmel az ő életvitelüket, cselekedeteiket... aljasságaikat. Két ima, plusz egy bocsi-és el van sikálva minden...
Azt mondják: Az Isten elnézi a dolgaikat, és az Ő szemében a cselekedeteiktől függetlenül-Igazaknak látja őket...nameg hogy a szeretet a fontos-hisz ez az egyetlen parancsolat...
Jer.2,32.
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
Tehát a hivők házatáján beza az a szitu-hogy igenis: " boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek)"
Részeg az, aki már megittasodott az Istentelenségtől-szomjas az, aki még csak hajszolja azt az állapotot...
De figyeljünk csak fel a következőkre:
" 21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában."
Sodoma-Gomorra földje... Nos, az a nép is-Istenfélő nép volt a maga módján... Az Ő hitéletük, nem az Egy Igaz Isten által tanitott hitélet volt, kb annyira nem mint a maiaké sem az...
Magaválasztotta Istentiszteleti mód, Ige nélküli-Igehirdetés, hazudozás,képmutatás, mások felett való uralkodási vágy, Testvérek rágalmazása,rajtuk való élősködés, zsarolás... stb...
Azt a népet, és a földet-megitélte az Örökkévaló. Most a holt tengert láthatjuk ezekhelyett a pompás és gazdag városok helyett.
A Jordán folyt be a földre, és tette -élhetővé és gazdaggá azt a földet. A Jordán, élővé tette azt a területet, de az ott élők miatt, az lett a halál földje...
"23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta..."
Pont mint a hivők, kik befogadták az Isten Igéjét... ami ugye az Élet... de bennük a gonoszságuk miatt-az élet-meghal.
Sodoma városában, élt egy ember a családjával, a neve: Lóth. Ez az ember-Istenfélő volt, és a családját is, Istenfélelemre nevelte. Az egész életük, amit ott töltöttek-megpróbáltatásokról szólt, hogy megmaradnak-e a hitben?
Kegyetlenség, aljasságok,gyilkosságok,cselszövések... pont mint ma... Nekik sikerült-igy az Ő esetük a bizonyság arra nézve, hogy egy hihetetlenül gonosz közegben is, meglehet maradni-Hitben.
De az Ő esetük, bizonyság arra nézve is, hogy az Isten-nem veszti el az Igazat a gonosszal együtt!
Amikor eljött az Itélet napja arra a földre-Lóth-ra és családjára, még további próbák vártak... Tehát nem egy szempillantásban ment végbe a szabadulásuk... Pont-akár a későbbi-kivándorláskor...
Mert a napfelkelte előtt van a leg sötétebb... Szóval Lóth-talán leg nehezebb próbája következett... Meg kell védeni a vendégeket, és ezért semmi sem túl drága. Tehát a lányát ajánlja fel-cserébe a vendégei életéért...
Úgy átfutunk a sorok felett sok esetben-még csak el sem gondoljuk hogy ott-akkor, min mehetett át Lóth-és családja.
Erről bizonyára rögvest eszünkbe jut-Kefa levelének ide vonatkozó passzusa-miszerint:
II.Péter 3,8.
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
9.
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
10.
Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
11.
Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
12.
A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!
Milyeneknek kell lennünk szent életben és kegyességben??? Mondjuk mint Lóth-nak...
Érdekes dolog ez az égés is-mint az utolsó itélet büntető eleme.
Mert ami történt Sodoma és Gomorra földjével, az az volt, ami megjelent később a törvényben is.: V.Mózes 29,23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
Erről beszél Péter is a levelében: II.Péter 3,10.
Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
11.
Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
12.
A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!
És erről beszél a Jelenések könyve is:
Jel 9,17
És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, a kiknek tűzből és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jő vala ki.
Jel 9,18
E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, a mely azoknak szájából jő vala ki.
Jel 14,10
Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt;
Jel 19,20
És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:
Jel 20,10
És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.
Jel 21,8
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
Minket -Testvérek, nem a megvallásaink, vagy a reményeink fognak megmenteni az Itéletben-hanem az, ahogy - megéljük a hitünket.
-
Áldott Testvérek. Az idei évben-Szeptember 6.-án köszönt be az 5782-es év. Ez az ünnep,mint: Zsidó új év, egyben az ember teremtésének évfordulója is.
A maga idejében-beszélni fogunk a Ros hasonó (kürtzengések) jelentéséről-jelentőségéről is... Ámde az utána következő tiz rettenetes nap miatt-ami Yom kippúr (Itélet) ünnepét késziti elő-bűnbánattal,megtéréssel...
Most gondolkodjunk el azon-mire teremtette az Isten az embert, hogy megláthassuk-mennyire távolodtunk el a teremtés rendjétől-illetve az Istennek-rólunk szóló tervétől.
Az Őszi nagy ünnekre való-méltó felkészüléshez, talán segitségül lehet, ha megértjük azt a tényt, hogy ezek az "ünnepek" - be fognak teljesedni! A tavaszi ünnepek már beteljesedtek-és ezek sem fognak elmaradni.
Ezek az "ünnepek", valójában nem a mai értelembe vett ünnepek-hanem az Örökkévaló által elrendelt-találkozók-ami nem az örömről-hanem inkább a további sorsunk elpecsételéséről szól.
Elúbb vagy utóbb, eljön az az utolsó alkalom is az Őszi ünnepek során, amit a jelenések könyvében is olvashatunk.
Jel.20, 11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
14. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.
Ez ugye a Yom kippúr- "ünnepe lenne" Na az ebben szemléltetett - elmarasztaló itéletet elkerülendő törekvésünk, a méltő képpen történő: felkészülés, mely a bűntudat felélesztésével kezdődik...
Mal.4, 4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ugye a bűntudat azzal kezdődik-amikor szembesülünk az Igazsággal. Hiszen-éppen a rossz felismeréséhez szükséges megismerni a Jót-az Igazat!
Ez Pont igy volt a Messiás földi pályafutásának kezdetén is.
Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
A Leirás szerint tehát ez a Bemeritő, Maga -Éli, a Proféta. Erről bizonyságot tesz-Jézus is:
Máté Evangyélioma 11. rész
1. És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
3. Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4. És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5. A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6. És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
7. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8. Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10. Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Tehát róla van megirva: Lk 1,17
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
Nézzük ujra a próféciát ami a végső felvonás kezdetére adatott:
Mal.4,4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Tehát az első a Törvény tanitása ( Mózes)...Majd a Próféta aki Törvényt adja-tükör gyanánt, mire azok akik bele néznek-bűntudatra, abból-bűn bánatra jutnak, mert ez kell a megtéréshez.
Lássuk hát, hogy az ember miért-és mire lett teremtve-ezután lássuk meg: Hol vagyunk mi attól?
I.Mózes 1,26.
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27.
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28.
És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29.
És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30.
A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31.
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Érdekes lehet ez a kérdés... mármint az hogy hol vagyunk?-Mert az Örökkévaló is ezt kérdezi az embertől...
I.Mózes 3,9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
-
Luk.23, 33. Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.
34. Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.
35. És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
36. Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt.
37. És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
38. Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
39. A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
40. Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41. És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
Áldott Testvérek: Bizonyára sok esetben elénk került már ez a történet, és nem kétséges-hogy sokan-sokat is gondolkodtak erről az esetről... Most ha megengeditek-(talán) -picit más aspektusban mutatnám be ezt a történetet.
Bizonyára tudjátok, hogy az ujszövetségi irások,leg jelentősebb részét, a szinoptikusok-plusz. Johann Evangéliuma teszi ki.
Szin-optik-jelentése: Közös látás. Ezzel nevezik a: Máté; Márk; Lukács. Evangéliumait. Bár Közös látás a nevük-hisz ugyan azon eseményeket-egy azon aspektusban magyarázzák-ámde egy pici eltérés található ezekben az Irásokban.
Ezt a kis eltérést, nem a pontatlanság okozza, hanem a cél csoport-akiknek szánták az Evangéliumokat.
Máté az irását a Hébereknek szánta-ezért a Messiási Próféciák beteljesedésére összpontosit.
Márk-a Rómaiaknak szánta az Evangéliumát-ezért inkább a csodákat emelte ki és azokat erősitette...
Lukács - és ez nyilvánvaló-a Görögök számára mutatta be a Messiást-mint az embert, az Ő irásában a Szolgálat kapott nagy hangsúlyt.
Mostpedig rátérnék a lényegre: Számomra- egyszerre volt megdöbbentő és ugyanakkor örömteli-mikor megértettem az ember tragédiáját ebben a történetben. Megérthettem a világ megváltásának végbemenetelét-
illetve az Itélet mikéntjét.
Ecte Hómó:
A napokban néztem egy dokumentum filmet, az 1956-utáni politikai ügyeket "vizsgáló" úgy nevezett "vérbirókról"... A felkutatott-egykori "vérbirók" ( Nevüket- Az általuk nagy gyakorisággal-illetve
általános kizárólagossággal kiosztott halálbüntetés-itélet hozatal miatt kapták)
Szóval ezek a felkutatott vérbirók-számomra nagy döbbenetet okozva-egyáltalán nem érztek bűntudatot a múltban elkövetett aljasságaik miatt. Volt köztük, aki mosolyogva szét tárta a karjait és a politikai
helyzetre hivatkozott-okként, mig mások-elmondták hogy büszkék arra amit tettek, és ma is megtennék...
Néztem ezeket az embereket, és láttam rajtuk a megtörtséget, az örögséget-éspedig a leg rosszabb formáját. látszott rajtuk hogy érzik, hogy tudják hogy sodródnak valami felé-ami ellen nem védekezhetnek,
Ami ellen nincs apelláta... Láttam a rémületet a szemükben, és éreztem hogy a közelgő haláltól félnek... Tudták hogy ők sem kerülhetik el azt az itéletet, amit oly nagy szorgalommal osztogattak azelőtt.
Egynémelyik szemében mintha ott lett volna a szégyen-de azt daccal takarták... mig másokéban csak a dac volt, a vad és zabolázhatatlan dac.
Ugyanebben a dokumentum filmben-megszólaltattak olyan embereket is, akik segédkeztek a halálbüntetés végrehajtásában. Szinte mindegyik a kötelességére hivatkozott, mondván: "Ez volt a feladatom".
Megpróbálták elmagyarázni, hogy mennyire humánusan tették amit tettek, és hogy mennyire gyors volt a "Művelet" (!) ezt a szót használták: "Művelet"... Megbánást ők sem mutattak...
Megkisérelték a műsor készitői-felkutatni az Itélet végrehajtót-illetve a segédeit, akik éveken keresztül végeztek ki embereket... A "Fő Hóhér" (ez volt a neve az itélet végrehajtónak) Már akkorra meghalt...
A Segédei pedig, ( és ez egy roppant érdekes dolog ): " Megbolondultak" és arra sem emlékeznek, hogy valaha is emberekkel foglalkoztak volna...
Az embert látom bennük. Az embert-aki bujkál az Isten elől... Az embert, aki magyarázza a bizonyitványát-miközben felelősséget nem vállal a dolgaiért. Látom az Istent is-illetve az Isten Itéletét...
Vannak akikkel kapcsolatban még vár!!! Az Isten-mielőtt meghozná az Itéletét. És vannak akik esetében már megvan a döntés. Akik már magukról sem tudnak-nemhogy a bűneikről-hogyan bánhatnák meg?
Az ember-akire még (!!!) Vár az Isten, de tagadja a bűnét-mi módon menkülhet?
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
Az ember tragédiája pedig ez: A bűneset következményeként:
" 7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között."
Jön a takarózás meg a bujkálás..." én itt sem vagyok"...
Amikor megtörténik a leleplezés-kezdődik a felelősség átruházása...
" 9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém."
... érdekes hogy a kigyó-szemben az emberrel-nem mentegetőzik... ( mondjuk olyképpen: " A Szoton szállt meg engem-azért tettem")...
Politikai nyomás-élethelyzet-vezetői elvárások-felsőbb hatalom... semmi nem változik. Azok akiket megszólaltattak ezzel védekeztek... Akár ebben a történetben... Legvégül pedig- Ádám szerint az Isten volt a hibás-hiszen azt mondta:
"12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém."
"Te adtad mellém, nem én tehetek róla!!!"
Ez az ember tragédiája Testvérek! Az Egó! Nem vagyok hibás!!! Nem ismerem el a Bűnömet! Nem tehetek róla!
Van egy másik alternativa is-melyet- és mostmár látom- Lukács, világosan elénk tárt:
Lukács 23, 38. Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
39. A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
40. Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41. És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
Látjuk a Messiást akit oly sokan félre ismernek. Látjuk a Messiást, aki szereti az Istent szeretőket-ámde kérlelhetetlenül leszámol az Isten ellenségeivel... Látjuk a Messiást, aki kész megbocsátani
a bűneiket megbánóknak... És látjuk az emberiség két csoportját a két lator személyében: Az egyik megbánja a bűneit-a másik nem!
Jn.3, 16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Figylejük csak: " 21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek."
A legfőbb ilyen cselekedet-amivel a világosságra megyünk-nem is lehet más-mint a bűneink elismerése és megvallása-Isten előtt.
Mig a másik oldal:
"20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek"
Ez ugyanis erre az aspektusra is vonatkozik!
Meg van irva: Jer.2,31.
Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32.
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
Elismerni- megbánni és elhagyni a bűnt! Ez a Megtérés, és a Biblia tana szerint-ezeké a bűnbocsánat!
Végezetül:
Prédikátor könyve 7. rész
1. Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4. A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
Megemlékezni még idejében arról-hogy előbb-utóbb-itéletre megyünk mind... Éljünk úgy ma, hogy holnap-ne kelljen bánnunk a tegnapot!
-
III.Mózes 23, 23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
Áldott Testvérek. Ezek tehát azok a bizonyos Őszi nagy ünnepek, amik- éppen nem az örömről és a felszabadult boldogságról szólnak-hanem az izgalomról, az aggodalomról...
Izgalom és aggodalom, éspedig azért, mert ezen jeles napok azok, amikor az ember először is megemlékezik arról-Honnan indult-hova jutott...(???) ; Ezek után kezdődnek a "rettenetes napok"-
Mely valójában az egyetlen böjt időszak is, melyet az Örökkévaló rendelt, ezután az Itélet. Az Itélet után kezdődhet az önfeledt öröm és boldogság- természetesen azok számára csak, akik neve beiratott
az Élet könyvébe.
Vegyük ezeket most sorra.:
Ros hasana-azaz az Ünnepek feje-más néven ez a Zsidó újév...megint más nevén: ez a kürtzengések ünnepe. Ez az Ünnep az, melyről olvastuk a Tórában:
III.Mózes 23,23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
Az ember teremtésének, az idei ünnep az 5782.- évfordulója ez. Honnan indultunk tehát?
I.Mózes 1,26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Ez tehát az indulásunk-és egyben rendeltetésünk is... Itt és ezen a ponton, még minden jó volt az Örökkévaló szemeiben. Hova jutottunk tehát, ehhez képest?
Jött a harmadik fejezet-a bűnbe esés fejezete, amiből megértettük hogy nincs sok bűn-csak egy! az engedetlenség bűne, mert minden ami bűn az ember életében-minden amit elkövet vagy elkövethet-az engedetlenségbúl származik!
Az engedetlenség miatt jött az ismételt felhivása az Örökkévalónak erre a mostani-jeles ünnepre, mely már igy szól:
Joél 2, 11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
Mintahogy azt emlitettem volt már: Ez-illetve az ezután következő tiz rettenetes nap az egyetlen-böjtre való felhivás van az Örökkévaló részéről az Szent Tanban.
Ma-illetve Hétfőn és kedden megemlékezünk arról, honnan indultunk, és hova jutottunk. Erre inspirál bennünket a Kürtzengés.
Honnan ered az Kürtzengés és mit is takar?
Mózes I. könyve 22. rész
1.
És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2.
És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3.
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4.
Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5.
És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6.
Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7.
És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8.
És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9.
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Ezen történetben azt találjuk, hogy Ábrahám Atyánk-illetve Yichák az Ő fia-készek voltak minden áldozatot megadni az Istennek. Idővel kiderült, hogy ez az "Ábrahám-i történet, valójában nem más-
Mint az Isten-világ-azaz: Az Ember megváltásának pontos terve, melyet végül Ő és az Ő fia-Yessua hozott meg az emberiségért.
Ábrahám-nevének jelentése: Népek Attya. De ki teremtette a népeket valójában???
Yichák nevének jelentése: Csak az Isten az aki nevethet. ( Isten örömét szolgáló) De ki volt az valójában aki egész földi életében-illetve az előtt-és egyben az után is, az Isten örömét keresi és szolgálja???
Tehát még a nevük is előre vetitette az Istennek-a világ megváltására vonatkozó tervét...
Látjuk a történetben, hogy azoké tehát a helyettesitő áldozat, akik minden áldozatra készek azért, hogy az Istennel- teljes és zavartalan békességre juthassanak.
Ez a hegycsúcs-mely azóta nem csupán a Mória egy csúcsa-hanem: Yerusáláim, azaz: Az Istennel való békességünk megalapitása (!) igy érhető el. És erre a csúcsra-minden igaz hivőnek el kell jutnia.
Erre utal Pál is: Gal.2, 20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Azt is olvastuk ebben az iménti történetben:
I.Mózes 22,"13.
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés."
Ez tehát a helyettesitő áldozat előképe. Ezen Kosra való asszociáció a kosszarvából készült kürt-a Shofár, melynek zengése, elénk idézi ezt az Ábrahámi történetet, és gondolkodásra késztet bennünket arra-hogy hol vagyunk mi, az Istennel való
teljes és zavartalan békességtől?
Ezután -minthogy csak a következő szombaton gyúlünk össze legközelebb, és akkor már tartani fognak a bűnbánó napok, ezért a mai alkalommal ejtünk szót ezzel kapcsolatban is, ha tehát, úgy találjuk, hogy elférne még egy kis csiszolni való
a dicsőségünkön.... ( nekem mindenképpen) Kezdhetünk aggódni és mindent elkövetni azért, hogy a bűneinket-hiányosságainkat rendezzük az Isten előtt-még mielőtt-az itélőszék elé kellen állnunk... Mert ma még lehet...
-
Lukács Evangyélioma 1. rész
1. Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2. A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3. Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4. Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
8. Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9. A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10. És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
11. Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
12. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15. Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
Áldott Testvérek.:LESÁNÁ TOVÁ TIKÁTÉVU VETÉCHÁ TÉMU - "jó esztendőre legyetek beírva és lepecsételve"
Avagy másképpen: SÁNÁ TOVÁ UMVORECHET - áldásos, jó esztendőt!
Tehát, szeretettel köszöntelek benneteket-az 5782-es évben.
Lukács-kinek Evangéliumának kezdetét idéztük az előbbiekben-sokan nem tudják-de a jelen időkről szólóan irt, azaz a ros hásáná után, közvetlenül a yom kippúr ünnepét megelőző időről. Tehát az idézet, még a bűnbánó napok végén játszódik,
ami most van.
Ezen időszakban a soros főpap, a Szenthelyre-tulajdonképpen beköltözve, bűnbánatot tart-megtisztulást gyakorol, hogy közbenjárhasson a népért-hisz tudjuk, mert irva is van:
Luk.9,31.
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
Nem csak a bűnösökről van pedig ebben szó-hanem az akármi okból-tisztátalanokká lettekről is.
Mennyire maradt meg az Újszövetség idejében a törvény?-mely erről is rendelkezik?
Ez.44,15.
De azok a lévita-papok, a Sádók fiai, a kik a szenthelyemhez való szolgálatomban foglalatosak voltak, mikor Izráel fiai eltévelyedtek tőlem, ők járuljanak én hozzám, hogy szolgáljanak nékem és álljanak én előttem, hogy áldozzanak nékem kövérséggel és vérrel, ezt mondja az Úr Isten.
16.
Ők járjanak be az én szenthelyembe, és járuljanak az én asztalomhoz, hogy szolgáljanak nékem, és legyenek foglalatosak az én szolgálatomban.
17.
És mikor a belső pitvar kapuihoz be akarnak menni, len-ruhába öltözzenek, és gyapjú ne legyen rajtok, ha a belső pitvar kapuiban és a házban szolgálnak.
18.
Len-süveg legyen fejökön, és len alsó-nadrág derekukon; ne övezkedjenek izzadásig.
19.
Mikor pedig kimennek a külső pitvarba, a külső udvarba a néphez, vessék le ruháikat, a melyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent kamarákban, és öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet ruháikkal.
20.
És fejöket kopaszra ne nyírják, de nagy hajat se neveljenek, hanem hajokat megegyengessék.
21.
És senki a papok közül bort ne igyék, mikor a belső udvarba bemennek.
22.
És özvegyet vagy eltaszítottat feleségül magoknak ne vegyenek, hanem szűzeket Izráel házának magvából; de olyan özvegyet, ki papnak özvegye, elvehetnek.
23.
És az én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között, és a tisztátalan és tiszta között való különbséget ismertessék meg velök.
24.
És peres ügyben ők álljanak elő ítélni, az én törvényeim szerint ítéljék meg azt; és tanításaimat s rendeléseimet megtartsák minden ünnepemen, és az én szombataimat megszenteljék.
25.
És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát.
26.
És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.
27.
És a mely napon bemegy a szenthelyre, a belső pitvarba, hogy szolgáljon a szenthelyen, mutassa be bűnért való áldozatát, ezt mondja az Úr Isten.
28.
És lészen nékik örökségök: én vagyok az ő örökségök, és birtokot ne adjatok nékik Izráelben: én vagyok az ő birtokuk.
Figyeljünk a következőkre:
Elsőként:19.
Mikor pedig kimennek a külső pitvarba, a külső udvarba a néphez, vessék le ruháikat, a melyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent kamarákban, és öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet ruháikkal.
A Mesiás esetében: János 19,23.
A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.
24.
Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.
Tehát csak alsó ruha maradt a Messiáson...
Majd: 25.
És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát.
26.
És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.
A Messiás nem mindenkiért-bárkiért jött, mint ezt hiszik sokan, hanem csupán azokért, akik "Szeretik" Őt!
Jn.14,21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
De kik azok akik szeretik Őt? nos a "család" tagjai... de kik ők pontosan?
Nos a Messiás mondja:
Mt.12,46.
Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni.
47.
És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
48.
Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
49.
És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!
50.
Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.
Ujra a törvény: "Ez.44,25.
És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát."
Ezeké tehát az engesztelő áldozata a Messiásnak, és pontosan ezekért ment el a Messiás...
Majd:
Ez.44,26.
És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.
Az Evangélium feljegyzi a következőket:
Jn.20,11.
Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
12.
És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
13.
És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
14.
És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
15.
Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
16.
Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
17.
Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
18.
Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
Tehát a törvényben, az Új szövetség esetében sincs változás-ebben sem!
Visszatérve-Lukács evangeliumának kezdetéthez: Ezen-itélet előtti időszak tehát a bűnbánatról és a megtérésről kell hogy szóljon. Illetve: Kell hogy szóljon, a következő esetleges időkről, ésd az abban való-végleges elkötelezettségi szándékunkról is.
Ami cirka annyit tesz, hogy a bűnöket-véglegesen felszámolva az életünkben-lépünk át a következő időszakba. Egyszer egy ilyen ünnep után, jön majd el a várva várt-Éden-i időszak.
Ésaiás próféta könyve 60. rész
1. Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
2. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
3. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
4. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
5. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
6. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
7. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
8. Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
9. Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
10. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
11. És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
12. Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
13. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
14. És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
15. A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
16. És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
17. Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
18. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
22. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.
Ebben figyeljünk fel a következőkre: " 13. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem."
Érdekesség:
Yessájá 55,Ésaiás próféta könyve 55. rész
1.
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.
A Cziprus tehát a Szent hely ékesitésre szolgál...
Jel.3,11.
Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.
12.
A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.
13.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
Van itt még valami, ami a helyre állitásról, azaz a megtérésről-valójában ez a helyes szó erre: " Visszatérésről"-illetve annak szükségességéről szól:
Ugye mi már beszéltünk arról, hogy az idők végén-minden visszatér a kiinduló állapotába, azaz az Éden-i állapotba?! Nos az Éden itt ért véget:
Mózes I. könyve 3. rész
1.
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14.
És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15.
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16.
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Magyarán: Az ember hitt az Anti Krisztusnak, azaz annak aki az Isten szava helyett illetve az ellen szól, ebből bűnbe esés lett, majd kiüzetés... Nem ide kell visszatérni, hanem ezen eseményt megelőző időszakba, amikor még azt mondta az Örökkévaló:
I.Mózes 1, 31.
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Ezt a visszatérést erősitendően iratott meg:
Jelenések könyve 22. rész
1.
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
Namost bizonyára feltűnt, hogy ezen idézet-tökéletesen megegyezik az Ézsaiás 60-idézetével, ami pedig pontos egyezést mutat a Böresit könyvének első fejezetével... bár csak abban az esetben, ha észre vesszük azt az érdekességet,
hogy a teremtés kezdetének első napjától van világosság-ámde csak a negyedik naptól teremtette meg az Isten a világitó testeket...
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5.
És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6.
És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7.
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8.
És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9.
És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10.
És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11.
Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12.
Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13.
És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14.
És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15.
És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16.
Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17.
És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18.
És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19.
És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
A végéhez közeledve, egy Páltól származó idézettel szeretném-vissza csatolni a lényeghez a gondolat menetet:
I.Kor.4,20.
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
Nem a megvallásokban áll a tökéletességünk-hanem azt az Isten vizsgálja meg, aki a Dajan ha Emet-azaz az Igaz biró, aki nem személyválogató! A létünkról van szó!
2Kor 5,10
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Az idei évben: Szept.15.-én köszönt be. Induljuk ennek az Örök ünnepnek úgy-hogy lehet hogy ez lesz az utolsó ünnep... Erre adatott:
Jóel próféta könyve 2. rész
1.
Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
2.
Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
3.
Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
4.
A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
5.
Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6.
Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
7.
Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
8.
Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9.
Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10.
Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
11.
És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12.
De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13.
És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14.
Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15.
Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16.
Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17.
A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
ATYÁNK,
KIRÁLYUNK
Atyánk, királyunk, vétkeztünk előtted!
Atyánk, királyunk, nincs más urunk csak te!
Atyánk, Királyunk, bánj velünk Nevedhez méltóan!
Atyánk, Királyunk, hozz ránk jó új évet!
Atyánk, Királyunk, háríts el fölülünk minden súlyos végzést!
Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg gyűlölőink terveit!
Atyánk, Királyunk, hiúsítsd meg ellenségeink szándékát!
Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg összes ellenségeinket és gyűlölőinket!
Atyánk, Királyunk, némítsd el gyűlölőinket és
rágalmazóinkat!
Atyánk, Királyunk, háríts el járványt, háborút,
éhínséget, rabságba esést, romlást, vétket és kényszerű
áttérést szövetsé#ged népe felől!
Atyánk, Királyunk, tarts távol mindenféle csapást örökrészedtől!
Atyánk, Királyunk, bocsásd meg és nézd el összes bűneinket!
Atyánk, Királyunk, töröld el és tüntesd el vétkeinket és bűne#inket szemed elől!
Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg nagy irgalmadban bűnlajstromunkat!
Atyánk, Királyunk, engedd, hogy tiszta szívből megtérjünk hozzád!
Atyánk, Királyunk, kűldj teljes gyógyulást néped betegeire!
Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg a minket elítélő végzést!
Atyánk, Királyunk, legyen jó emlékezetünk színed előtt!
Atyánk, Királyunk, jegyezz be minket" a boldog élet könyvébe!
Atyánk, Királyunk, jegyezz be min#ket a megváltás és
üdv könyvébe!
Atyánk, Királyunk, jegyezz be min#ket a megélhetés és ellátás könyvében!
Atyánk, Királyunk, jegyezz be min#ket az érdemek könyvében!
Atyánk, Királyunk, jegyezz be min#ket a bocsánat és elnézés könyvében!
Atyánk, Királyunk, sarjassz nekünk gyors segítséget!
Atyánk, Királyunk, növeszd meg néped, Izrael tekintélyét!
Atyánk, Királyunk, emeld magasra Messiásod tekintélyét!
Atyánk, Királyunk, telítsd meg kezünket áldásoddal!
Atyánk, Királyunk, telítsd meg magtárainkat bőséggel!
Atyánk, Királyunk, hallgass meg, szánj meg minket, és könyörülj rajtunk!
Atyánk, Királyunk, fogadd kegyesen és irgalommal imádságainkat!
Atyánk, Királyunk, nyisd meg a menny kapuit imádságaink előtt!
Atyánk, Királyunk, ne feledd, hogy csak por vagyunk!
Atyánk, Királyunk, ne küldj el minket üres kézzel színed elől!
Atyánk, Királyunk, legyen ez óra az irgalom ideje és jóakaratod perce színed előtt!
Atyánk, Királyunk, könyörülj rajtunk, csecsemőinken és kisdedeinken!
Atyánk, Királyunk, tedd ezt azokért, akiket Neved megszentelésé#ért öltek meg!
Atyánk, Királyunk, tedd ezt azokért, akiket azért mészároltak le, mert Téged egyetlennek vallottak!
Atyánk, Királyunk, tedd ezt azokért, akik tűzbe-vízbe mentek, hogy Neved megszenteljék!
Atyánk, Királyunk, torold meg szemünk láttára szolgáid kiontott vérét!
Atyánk, Királyunk, ha nem míértünk, tedd ezt önmagadért!
Atyánk, Királyunk, tégy így önmagadért, és jöjj segítségünkre! Atyánk, Királyunk, tégy így végtelen irgalmad alapján!
Atyánk, Királyunk, tégy így nagy, hatalmas és rettenetes Neved kedvéért, melyet mi is viselünk!
Atyánk, Királyunk, hallgass meg minket kegyelmesen, bár nincs elég érdemünk! Bánj velünk jóakarattal és szeretettel, és segíts meg minket
-
III.Mózes 23, 33. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
34. Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.
35. Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
36. Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.
37. Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.
38. Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni szoktatok az Úrnak,
39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
44. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felől.
Áldott Testvérek. Az Őszi ünnepek záró akkordjaként-a Szukoth- azaz a Sátorok ünnepét ünnepeljük. Ez az Ünnep-idén: Folyó hó 20.-estétől-27-ig tart.
Mint olvassuk az Igében:
"42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben." Tehát bár a diaszpórában is megemlékezünk erről az Ünnepről-hisz roppant reményteli, és a beteljesedése nagyon is
Örömteli esemény lesz-ám a sátrakban való lakást-kizárólag-Israelben tartják.
Azt találtam mondani: "Reményteli és Örömteli." Nos Igen, hiszen egyszer: Túl vagyunk a rettenetes napokon illetve az engesztelés napján, amikor is átgondoltuk pályafutásunkat, megtérést és bűnbánatot gyakoroltunk,
Reményt és bátorságot meritettünk a Próféta szavaiból az Itéletünkkel kapcsolatban-miszerint:
"Yer.Sir.3, 22.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
Tehát ezért reményteli-hiszen ma is össze gyülekeztünk, és tudatában vagyunk annak a cáfolhatatlan ténynek, hogy az Isten akarata,Irgalma nélkül-egyetlen ember sem keresné az Örökkévalót, és nem törekedne
az Ő kedve szerint való életre...
Örömteli pedig a következőkért:
Jelenések könyve 21. rész
1.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5.
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6.
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
Ez az idézet-egyben bizonyság azok számára is, akik valamiért azt gondolják-hogy az Őszi ünnepek-érdeklődés hiányában elmaradnak... Nem maradnak el-igenis lesz Itélet!
Erről- szintén a Jelenések könyve is bizonyságot tesz:
Jel.20, 11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
14. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.
Ugye ez utóbbi idézet volt a Yom kipúr ünnepe... De ezen már túl vagyunk. Most a Sátoros ünnep következik.
Azt mondja az Örökkévaló:
III.Mózes 23,43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Ugyan már kijöttünk a Rabszolgaságból-ém az Igéret földjébe még nem jutottunk be... Átutazók vagyunk ezen a földön, jelölve a származásunkat-hisz ez a föld-ez a testi élet... nem a miénk-nincs sem jussunk-sem örökségünk ezen a világon...
Elsőkénti Származási vonalunk-Ábrahám...
Róla olvassuk:
Zsid.11, 8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Illetve azzal kapcsolatban hogy itt nincs semmink-azaz: Sem örökségünk sem jussunk... Volna még valami:
IV.Mózes 18,20.
Monda pedig az Úr Áronnak: Az ő földjökből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked ő közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között.
21.
De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatjokért való osztályrész ez a melylyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát.
22.
És ne járuljanak ezután Izráel fiai a gyülekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak.
23.
De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és ők viseljék az ő bűnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.
24.
Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, a mit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem ő felőlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.
Igen a Papság... Egyszer majd eljön az idő-és a megfelelő alkalom, amikor rá eszmélünk, hogy az egész-földi vándorlásunk során-még a leg félelmesebb-leg nehezebb időkben is... tehát mindvégig velünk volt az Örökkévaló
és azt hogy mi itt ünnepelhetünk ma... és majd egyszer a jövőben, ami egyben az Örökkévalóság is lesz esetleg Vele ünnepelhetünk- azt kizárólag neki köszönhetjük! Hisz velünk volt mindenkor-mindenben-átsegitett-nehézségeken és a fájdalmak tengerén is.
Ahogy Irva van:
Ésaiás próféta könyve 25. rész
1.
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
2.
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
3.
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
4.
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
5.
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6.
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
10.
Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
11.
És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;
12.
És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.
-
Áldott Testvérek. A soron következő-őszi ünnep, amiről a mai este beszélni fogunk-a Szimhát torá-azaz a Tóra ünnepe. A Zsidó hitkösségekben-ezen ünnepen érnek a Tóra végére-és ugyan ezen alkalommal is kezdik előről
a Tóra olvasását. Tehát évente olvassák a Tórát... Minden Zsidó tudni illik...Eszembe jut egy történet a régi időkből: Egy alkalommal-vitába keveredtem egy roppant magasan qualifikált szakemberrel, aki állitotta magáról hogy tanitó...
De a beszédében, nem sikerült észlelnem az Igét-mégcsak utalásokban sem... rákérdeztem hogy biztosan jól értettem-e a szolgálatát-mire elmondta: Jól értettem, ő igenis tanitó már évek óta, és már egyszer teljesn ki is olvasta a Szent Tant...(!!!)
Mondtam neki: " Az ittlévők, akik tanúi a vitatkozásunknak-nem tanítók ugyan-de az életük árán sem tudnák össze számolni, hányszor olvasták ki a Szent Tant... Node:
Miért is örülünk-miért is ünnepeljük a Tórát?
Mindenek előtt-idézzük fel a Történelmet, melyben meg lett irva a mi sorsunk is:
Mózes I. könyve 15. rész
1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Ez tehát az Örökkévaló vö Ábrahám Frigyre lépésének, azaz Szövetségkötésének története. Látható-hogy az Örökkévaló-nem Ábrahámmal vonul át a Felvagdalt darabok (tetemek) között, hanem...
"17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között."
Tehát a Szövetségre lépők: Egyszer a "füstölgő kemence"- illetve a "Tüzes fáklya"! Ábrahám meg éppen alszik mialatt rémüldözik.
A Felvagdalt részek közötti átvonulás jelentése pedig ez:
" Ha én az eskümet megszegem-járjak úgy, mint ezek!" Azaz: A Szövetségszegés büntetése a ketté vágatás. Ez nyomon is érhető, a Máté evangéliumában.
Mt.24, 42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
A Böresit könyvében -ill. a Máté evangéliumában tehát látható, hogy a Szövetség alapja az Istennek való- engedelem!
Ábrahám esetében ezt külön olvassuk is:
I.Mózes 18, 16. Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.
17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Ebből tudható az is, hogy azok az Ábrahám leszármazottai, akik-Ábrahám tökéletes engedelme szerint követik az Istent.
Hogy a Messiás-nem erre tekintene???
Luk.19,8.
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10.
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
Az Istennek tehát vannak jó-illetve vannak rossz igéretei is az ember számára, és az szerint tesz különbséget- hogy ki enged neki és ki nem.
Mózes V. könyve 30. rész
1.
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Tehát világossá vált az ember számára, hogy szüksége van a Megmentőre- az Isten Igéjére-hogy megtudhassa az ember: Mit vár tőle az Isten? Hogy megtudhassa: Mit szeret az Isten és mit gyűlöl?
Hogy Engedelmeskedhessen az ember az Istennek!
Az erre való szükségüknek-az akkoriak- hangot is adtak, és ezt olvassuk is el:
V.Mózes 26,15.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Megkaptuk végülis a belátás miatt, a Szent Tant, és általa (!!!) immár van menetelünk az Atyához... Őt ünnepeljük tehát-mint Szövetségesünket... mert Ő a mi Frigyünk részese-letéteményese-alapja és záloga.
2Kor 11,2
Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
-
Máté Evangyélioma 24. rész
1.
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2.
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4.
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5.
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6.
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7.
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9.
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10.
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11.
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13.
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14.
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15.
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16.
Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17.
A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18.
És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19.
Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20.
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21.
Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22.
És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal-ezekkel az Igékkel indulunk az Igei barangolásunkon.
Ezen fejezet, aképpen vonult be a gondolatvilágunkba, mint a végidők abszolút jeleinek leirása. Valójában azonban sokkal többről szól ez a történet. Láhatjuk, hogy a leirásban-egy egyre nehezebbé váló-egyre ellenségesebb
emberi kapcsolatokról bizányságot tevő-folytonosan a rossz irányban változó-egyre bűnösebb "világot" tár elénk a Messiás...
Azt is látjuk, hogy az emberi magatartás deformációjának köszönhető mindez. Az emberek egyre gonoszabbakká válnak, a hivői társadalom is folyamatosan romló tendenciát mutat.
Volt már ilyen a történelemben... Az Isten tanaiban, valahogy mindig és mindenre van példa a Bibliában...
Ebben az esetben- Szdom vö Ámorá történetére gondolok...
I.Mózes 18, 16. Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.
17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
20. Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
21. Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
22. És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.
23. És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
24. Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
25. Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
26. És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
27. És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
28. Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
29. És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
30. Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
31. És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
32. És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
33. És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.
Lényegében itt is azt látjuk, hogy a növekvő gonoszság miatt érkezik a végitélet, illetve itt a példaadásban láthatjuk a kulcsot is az értéshez...
Az Igazak száma az, ami késlelteti-késleltetheti, a szörnyű véget! Azonban, és ezt látjuk a Máté evangéliumában is- van az a pont, amikor pont az Igazakért nincs többé halasztás!
Mt.24,22.
És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
Ugyan ezt látjuk- Szdom vö Ámorá történetében is-hiszen Lóth-ot és a családját-éppen az Igazságért, a vendégszeretetért... Tehát az Örökkévaló törvényéhez való hűségükért- mely követők nélkül maradt az ottani nép között,
érte atrocitás, mely már az életüket fenyegette. Ezt nem hagyta az Örökkévaló- és az Igazakat kiemelte onnan, majd a földet elpusztitotta.
Kimentésükkel azonban-maradékot is adott, és ezzel nekünk is reményt. Bármijen nép közé vet a sors-a világ bármely országában is élünk, van lehetőség a menekedésre-Hit által!
Ez azt is jelenti, hogy mindig van maradék. Ezt Maga az Isten mondta:
Rómabeliekhez írt levél 11. rész
1.
Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való.
2.
Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:
3.
Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
4.
De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5.
Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.
Lóth esete- példa számunkra arra, hogy a leg gonoszabb környezetből is van lehetőség az Istennek tetsző életre.
Azonban-mint példaadás- vázolja a lényegi részt is, azaz a teljes világ végét...
Tehát a Szentség fenntartása és annak megélése az, ami még váratja a véget. Ám adódhat a kérdés: " Ha csak ez az akadálya annak hogy a hivek felszabaduljanak a nyomor és a fájdalom alól... akkor miért igyekezzünk visszatartani az Itéletet?
Pontosan ezt a kérdést taglalja Pál is:
Róma 3,5.
Ha pedig a mi igazságtalanságunk az Istennek igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajjon igazságtalan-é az Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok.
6.
Távol legyen! Mert akkor mi módon ítéli meg az Isten a világot?
7.
Mert ha az Istennek igazsága az én hazugságom által öregbült az ő dicsőségére, miért kárhoztattatom még én is, mint bűnös?
8.
Sőt inkább ne cselekedjük-é a rosszat, hogy abból jó származzék? - a mint minket rágalmaznak, és a mint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, a kiknek kárhoztatása igazságos.
Az elmúlt alkalommal, ugye a felelősségről-felelősség vállalásró volt szó... Ha mi feladnánk a harcot az Igazságért- akkor első sorban-Istent tagadánk meg, mert Ő erre az Igaz életre hivott minket...
Elárulnánk azokat, akiket éppen a hitük miatt üldöztek de mégis kitartottak mindvégig... Elárulnánk a Testvéreinket, akik hitben való megmaradásuk, esetleg pont rajtunk múlhat...( Hitben gyengék)
És elárulnánk azokat, akik utánunk jönnek esetleg...
-
Mózes I. könyve 2. rész
1.
És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2.
Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3.
És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4.
Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5.
Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6.
Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8.
És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
Áldott Testvérek. Az imént olvasott Igerészben, feltűnik egy- a mai estére vonatkozó fontos rész-nevezetesen: Az Élő lélek. Az élet fogalmát már definiáltuk ugyan-de talán nem elég pontosan.
Illetve fontos lehet észre venni, hogy a Tóra tanúsága szerint, mindösszesen három ember esetében van emlitve a földi pályafutásának végére vonatkozóan az, hogy: "Betelt élettel".
Ez a három Személy: Ábrahám; Yichák vö Jób. Vannak sajnálatos nézetek, miszerint az Isten még életükben kárpótolta őket, a roppant nehéz és küzdelemteljes élet szakaszokért, melyeket életükben elszenvedtek...
Nos-azért mondtam hogy "sajnálatos" nézetek, mert valóban sajnálatos-sőt: Sokkal inkább szánalmas a tény, hogy azok az emberek akik lelkesen vallják, hogy lélek szerint járnak-nagyon is röghöz kötötten gondolkodnak-tehát: Testiesen!
Roppant fontos megérteni, hogy a Szent tan-lélek által iródott-és nyilvánvaló tehát, hogy a lelkiekről szól a lélek szerint valókhoz!
1Kor 2,14
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
Valami másban-valami mástól teltek be az emlitettek...
Figyeljük meg elsőként Ábrahám esetét. Az Ő esetében, hogyan nyilatkozik róla az Örökkévaló?
I.Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Figyeljük meg a 19-es verset: "19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle."
Ennek a mondatnak, miszerint: "Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén"... dinamikája van.
Egy véget nem érő-folyamatos dinamika, ami biztositja azt, hogy a földi pályafutása végeztével is gyümölcsöző marad.
Ábrahám volt az, aki az Istennek tett engedelme miatt, neveztetik-Ősatyának. Hozzá hasonlóan, a másik két személy, Yichák vö Jób életuta is-csupa tanitás az Isten népe számára.
Yichák aki nemcsak átvette-apja tanitását az Isten követésről, de tovább is adta. Sok esetben könnyithetett volna a sorsán-de ragaszkodott az Atyai tanokhoz. Nem vett elégtételt önmagáért, nem követelőzött sem nem fenyegetőzött amikor a kutaitól megfosztották őt, nem vetekedett senkivel-semmi miatt... Ragaszkodott a Tanhoz, amit Apjától tanult, és az Egy Igaz Istenhez-akit az Apja mutatott be neki.
Jób, aki élete, első olvasatra elég zavarba ejtő, hiszen úgy tűnik, mintha azért emelkedhetett volna fel-hogy magasabbról zuhanjon a mélybe. Egy ember, aki egyetlen nap alatt veszit el mindent-ami számára fonos volt... család, vagyon és egészség. Valójában e három dologban-benne foglaltatik minden, ami egy ember számára fontos lehet. ( A hitét azért nem emlitem-mert azt nem veszitette el.)
A Legtöbb ember a mai napon, ha csak egyet veszit el ezek közül-már össze törik... De kitartásával tanitja nekünk-még halála után is, hogy mindig van remény annak-aki kitart az Istenben! Senk nem kerülhet oly mélyre, hogy ne lenne kiút-az Örökkévaló segitségével.
És ezennel el is érkeztünk az Élet fogalmának definiciójához: Pontosabban a Bibliai értelemben vett Életről van szó. Mert van ugyan egy a testies értelemben vett élet is.
Ez utóbbi esetben, az élet jelenti, a földi, azaz a mulandó dolgokért való küzdelmeket-erőkifejtést...hajhászást. Ez, mint emlitettem-mulandó dolgok, amik sok esetben mire meglesznek-értelmüket vesztik-de legkésőbb a földi út végén, hiszen azok a testre- testi életre tartoznak. Ezen Testi élet- az Isten számára-Halott állapot.
Pontosan ez a kulcs a következő Ige megértéséhez:
Mt.8,21.
Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
22.
Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
A Bibliai élet fogalma-teljesen megeggyezik a teremtésünk értelmével:
I.Mózes 1, 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Van a Teremtésnek egy rendje-melyet ha úgy tetszik: Törvényben fogalmazott meg az Örökkévaló. Ezt csupán fent kell (-ene) tartania az embernek... Tehát az élet fogalmának a jelentése: Istennel való közösségben-nyomot hagyni magunk után a világon, mely biztositja az utánunk következők-Istenkövetésének lehetőségét.
-
I.Mózes 25,29.
Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30.
Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
31.
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
32.
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
33.
És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
34.
S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.
Áldott Testvérek. ezen történetről ugyan már beszéltünk-sőt: Szinte minden alkalommal beszélünk is, most azonban egy másik aspektusból-másra figyeljünk.
Azt több esetben megvitattuk-mit jelentett az, hogy Edom "megvetette az első szülöttséget-ez alkalommal arról ejtsünk szót (hiszen pont ez lenne a lényegi rész.) Jakov- miért tarthatta oly sokra azt?
Az az első szülöttségi jog- ami az Ő esetében valójában azok a bizonyos: "csak igéretek"-et jelentette... Mik is ezek az Igéretek?
I.Mózes 12.
1.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2.
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3.
És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
I.Mózes 18,17.
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
Tehát ezen igéretetkről van szó-melyek teljességgel-lelki igéretek, és nem testiek! Éppen ezért "vetette" meg Edom ezeket az igéreteket, hiszen mondta is: "Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?"
Tehát a konklúzió: Mig Edom a Testiekre tekintett-addig Yakov a lelkieket tekintette alapul... Most is vannak sokan, akiknek fontos a lelki irányultság... de vajon mennyire fontos az a számukra?
Meddig képesek elmenni érte? Vagy csak mint szalmaláng az ő ragaszkodásuk? Mert ezen a téren is jó példát adott-Yakov.
"Elhagyta a földét"- pedig azon a földön, az atyai házban neki meglehetős- és testi értelembe vett-gazdagsága is megvolt... (tessenek figyelni erre...)
Ez cirka azt jelenti-hogy mig Edom-megvetette a lelkieket-ragaszkodott a meglevőkhöz...- addig- Yakov, Eladta (megvetette) a Testieket, és megvette a lelkieket.
Ezután éppen nem volt fenékig tejfel a sorsa-tehát vastagon fizetett is a lelkiekért-hiszen a családjától távol-tizen négy évet szolgált a feleségéért, akit lélek szerint választott magának...
Közben azért érte őt gyanusitás-igaztalan vádak,kemény munka, lelki teher...Mikor haza akart térni, még mindig komoly aggodalom és félelem volt benne a hátra levő "tartozás" miatt...
Hiszen-Edom-még mindig az életére pályázott...
Ez a vallomása Yakovnak, amit olvashatunk is a Tórában:
I.Mózes 32,9.
És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:
10.
Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
11.
Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
12.
Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt...
Itt láthatjuk teljes bizonyossággal-hogy mely igéreteket választotta Yakov-első szülöttségi jogként.
Szóval ez a "Vallomás" Megéneklésre is került-hihetetlen fontossága miatt, a hasonló aggodalmak közt élők számára. ( Katonti-Kissebb )
(Katonti mikol hasadim,umikol haemet
aser asita et avdeha
(4*)
bemakli avarti et hajorden
ve ata haiti lishne machanot
hatziléni na, hatziléni na, hatziléni ná.
Ki haszdechá gadol alaj,(2*) vehitzalta nafsi misheol tanteha.
I Mózes 32, 9. És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:
10. Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
Zsoltárok 86,13. Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.)
Ezek tehát az Igaz hit őrzőjének ismérvei voltak egykor-akik megküzdöttek az elsőszülöttségi jogokért... és most?
Mt.13,44.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
45.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
46.
A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
Kértem hogy jegyezzünk egy mondatot... (Tehát a konklúzió: Mig Edom a Testiekre tekintett-addig Yakov a lelkieket tekintette alapul... Most is vannak sokan, akiknek fontos a lelki irányultság... de vajon mennyire fontos az a számukra?
Meddig képesek elmenni érte? Vagy csak mint szalmaláng az ő ragaszkodásuk? Mert ezen a téren is jó példát adott-Yakov.
"Elhagyta a földét"- pedig azon a földön, az atyai házban neki meglehetős- és testi értelembe vett-gazdagsága is megvolt... (tessenek figyelni erre...)
Ez cirka azt jelenti-hogy mig Edom-megvetette a lelkieket-ragaszkodott a meglevőkhöz...- addig- Yakov, Eladta (megvetette) a Testieket, és megvette a lelkieket.)
Ill Illetve a Mi Urunk tanitása ugyanerről
.:Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
22.
A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.
23.
Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!
24.
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
25.
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
26.
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
27.
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
28.
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
29.
De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
30.
Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
31.
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32.
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
34.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
-
Ma egy kissé szentimentális gondolataim támadtak az alkalomra való felkészülés alatt...
Látok egy felperzselt -tűz égette bolygót... a Föld... a földet-melyet egykor az Isten teremtett az ember számára... A Föld-mely a teremtésekor még kietlen és puszta volt, ám az isten az Ő rendelései által-
Édenné változtatott. Nyüzsgővé tette az élettel, virágzott, és boldog és élettel teli volt minden teremtménye... És az Isten megteremtette az embert...
Az ember elhagyta az Őrhelyét- bűnbe esve, és ezáltal a bűneset által-pusztulásba taszította a környezetét és önmagát...
Az ember miatt lett gaz, és somem ( halál sivataga) az egész föld. Gyilkosság és lopás és rablás és erőszak... Ezt adja az ember annak a Földnek-melyet-Istennel összhangban, kellene vezetnie.
Az ember...
Az ember, aki halálba küldi a halhatatlan lelkét-melyet az Örökkévalótól kapott...
Az ember-aki elpusztítja a környezetét-melyet- Isten teremtett...
Az ember, aki a környezet kiirtása miatt-szintén kipusztulásra ítéli önmagát-mert elhagyta az Őrhelyét...
Yúda 1,5.
Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.
6.
És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7.
Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.
8.
Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják...
Az ember aki áruló és tanulni képtelen... Isten tévedett-vagy az ember lett megátalkodott? Az ember, aki amikor szembesül tettei következményeivel-Istent okolja...
Az ember, aki nem akar megértésre-metérésre jutni...
Az ember-Ádám... a Föld-Ádámáh... Az Ember-Ádám a Földből való-és ez az ember-ebben az állapotában-egyenlő sorsra kerül a bűnei miatt az Ádámával (föld), Mert a Föld pusztulását-az Ember Idézte elő azzal, hogy elhagyta a Rendeletetési helyét-az Őrzést-A vigyázást...! Elgondolkodtató és érdekes számomra a következő kérdés: Ahogy az ember -megvetően néz az egykori vigyázó angyalokra a bukásuk miatt; nem elképzelhető hogy a föld és a rajta teremtett lények-úgy növények mint állatok, ugyanoly megvetéssel tekintenek az emberre??? Hisz a rendeletetésüket megtagadva oly tanokat alkalmaznak (!!!) mind e mai napig-melyek tilalmasak. Árulás és erőszak, lopás és rablás, kifosztás és gyilkosság, háborúk és uralmi vágy... az ember.
És amikor az ember szemtől-szemben meglátja a tettei következményét- Istent szólítja: Segitség!!! hogy kezdhesse elölről a pusztítást...
Az ember... és ebben az aspektusban-számomra más értelmet nyer a következő ige: Ésa. 22,
12.
És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13.
És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14.
És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
Sátán az ellenség!!! Mondjuk mi hivők... Érdekes párhuzam az eddigiek fényében:
Yehezkiél 28,11. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
12. Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben.
13. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.
14. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.
15. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.
16. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.
17. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére.
18. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.
19. Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!
Vagyis a Sátán pusztán gyűlöli az embert-vagy versengés az oka az ősi haragnak???
Illetve: Ha a Földi dolgok a Mennyeiek tükörképe-akkor lehet hogy a földi teremtés számára-az ember személyesiti meg a sátánt?
Róma 13,
Sátán a hivők egyetlen ellensége tehát? Róma 13,
1. Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.
2. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.
3. Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól.
4. Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik.
5. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.
Meghalni... Mit jelent ez a szó: Halál? Valaminek a vége! Élet jelentése: Isten számára létezni, azaz: Istennel összhangban munkálkodni. Halál: Isten nélküli lét... És az ember?
Ahogy Yirmájá mondja: Yir.18,11.
Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!
12.
Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekeszszük.
13.
Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!
14.
Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?
15.
Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;
16.
Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.
17.
Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.
Az "EMBER" tehát pusztulásra itéltetett minden cselekedetével együtt... Hiszen már nem az-aminek az Isten teremtette!
I.Mózes 4,8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
9. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
Az ember... Ez az Ember...De az ember ujjá születhet! Van ujjászületés-van ujra kezdés lehetősége az ember számára!!!
Áldott Testvérek. Tudjuk hogy vannak az Örökkévaló által rendelt-évenkénti ünnepek, melyekről való megemlékezés-örök törvény! Ezen ünnepek két csoportba oszthatóak: Tavaszi illetve Őszi ünnepek.
Tudjuk-hisz beszéltünk már arról-a Tavaszi ünnepek, valójában a Szabadság lehetőségével való élés vizsgálata... Mely-tulajdonképpen a vetésünk (Engedelemben történő követésünk) vizsgálata, ilyen ugye a
Peszach ill. a Savuot ünnepe... Majd az Őszi (rettenetes napok) A számonkérés (Itélet)-re való felkészülés és maga az Itélet napjának Ünnepe...!...? Ezek pedig a Ros hásánáh illetve a Yom kippúr.
Ezek után az önfeledt öröm ünnepe, a Szukoth a sátoros ünnep, ami valójában az Örökkévalóval való örökkön örökké tartó együttlét azaz, az Örökkévalónak a békességébe való bejutás ünnepe.
Vannak azonban-úgy nevezett: Tórán kivüli ünnepei is Isráél-nek, melyeket ugyan nem az Örökkévaló rendelt, de oly dolgokat Mondjuk úgy: Csodákat tett bizonyos alkalmakkal a népéért, hogy az Örökkévaló népe-
örökre megjegyzett, és ezekre a csodákra, évről-évre megemlékezik. Ezen jeles események egyike a holnap este kezdődő: Chanuka ( fények éjszakájának, vagy más néven: Templom szentelésének ünnepe.
Mi is történt ezen az alkalmon?
A Történet szerint, Antiokusz Epifánész- a Szir -Görög seregeivel, megszállta a Szent földet, majd minden igyekezetével, a monoteizmus eltörlésére törekedett. Egyik első lépése ( A Hithű zsidók kiirtása mellett....) A Szent hely-meg szentségtelenitése volt. A Béjt hámikdást (Templomot) Meg fertőztette-Bálvány áldozatokkal, ( disznót áldozott az Isten oltárán !!!)...
Yuda ben Makkabi vezetésével Aki maga-Főpap-i család tagja... azonban a Hithű Zsidók fellázadtak. Istenhez fordultak segitségért, és az Örökkévaló, ebben a Szent harcban megsegitette őket. ( mint mindig).
A Szenthelyet felszabaditva,azonnal nekiláttak a Templom megtisztitásának, melynek menete a következő volt:
Idézet:1Mak 4.27
Amikor meghallotta,( Lisias a szir -görög csapatok egyik vezére) megrendült és elcsüggedt. Mert nem szándéka szerint mentek a dolgok Izraellel, és a király parancsa sem teljesült.
1Mak 4.28
A következő esztendőben szerzett hát hatvanezer válogatott harcost és ötezer lovast, hogy teljesen kiirtsa őket.
1Mak 4.29
Benyomultak Idumeába és Bet-Curnál letáboroztak. Júdás tízezer férfival szállt szembe velük.
1Mak 4.30
Amikor a hatalmas haderőt megpillantotta, imádkozott, ezekkel a szavakkal: "Áldott vagy, Izrael szabadítója! Megtörted az óriás erejét szolgád, Dávid által, a filiszteusok seregét pedig Saul fiának és fegyverhordozójának, Jonatánnak a kezére adtad.
1Mak 4.31
Add ezt a sereget népednek, Izraelnek a hatalmába. Hadd vesszenek el haderejük és lovasságuk ellenére.
1Mak 4.32
Töltsd el őket félelemmel! Vedd el büszke bátorságukat! Rettegjenek a vereségtől.
1Mak 4.33
S hulljanak el azok kardja élén, akik szeretnek téged, hogy aztán mindannyian énekkel dicsőítsenek, akik elismerik a nevedet."
1Mak 4.34
Aztán egymásnak rontottak. Liziász seregéből mintegy ötezer ember elesett - közelharcban estek el.
1Mak 4.35
Amikor Liziász látta serege pusztulását és Júda seregének harcra készségét, s azt hogy mennyire el vannak szánva; vagy tisztességben élni, vagy meghalni, visszatért Antiochiába. Újabb zsoldosokat szerzett, hogy még erősebb sereggel térjen vissza Júdeába.
1Mak 4.36
Júdás és testvérei így beszéltek: "Lám, megsemmisültek ellenségeink! Menjünk hát fel, tisztítsuk meg és szenteljük föl a templomot!"
1Mak 4.37
Az egész sereg összegyűlt és felvonult Sion hegyére.
1Mak 4.38
Látták az elpusztított szentélyt, az égőáldozat megszentségtelenített oltárát, a fölégetett kapukat, az előudvarokban a bozótot, amely mint valami erdőben vagy hegyen, úgy elburjánzott, és a szétrombolt helyiségeket.
1Mak 4.39
Erre megszaggatták ruhájukat, nagy jajgatásban törtek ki, és hamut szórtak a fejükre.
1Mak 4.40
Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak és hangosan esedeztek az éghez.
1Mak 4.41
Akkor Júdás parancsot adott embereinek, hogy vegyék fel a harcot a várat megszállva tartó csapatokkal, addig ő megtisztítja a szentélyt.
1Mak 4.42
Aztán feddhetetlen és törvényt megtartó papokat választott.
1Mak 4.43
Ezek megtisztították a szentélyt, és a botrány köveit tisztátalan helyre vitték.
1Mak 4.44
Az égőáldozatok megszentségtelenített oltára ügyében tanácsot tartottak, hogy mit tegyenek vele.
1Mak 4.45
Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják, nehogy azzal gúnyolják őket, hogy a pogányok megszentségtelenítették. Tehát lerombolták az oltárt.
1Mak 4.46
A köveket a templomdombon egy arra alkalmas helyre rakták, míg próféta nem támad, aki majd megmondja a teendőket.
1Mak 4.47
Aztán a törvény előírásának megfelelően faragatlan köveket vettek, és a régi mintájára új oltárt építettek.
1Mak 4.48
A szentélyt is újra fölépítették, és fölszentelték a templom belsejét meg az előudvarokat.
1Mak 4.49
Új fölszerelést is készítettek az istentisztelethez, és bevitték a mécstartót, valamint az illatáldozat bemutatására szolgáló oltárt meg az asztalt a templomba.
1Mak 4.50
Az illatáldozat oltárán tömjént égettek, a mécstartón pedig meggyújtották a mécseseket, és ezek megvilágították a templom belsejét.
1Mak 4.51
Kenyeret tettek az asztalra, és újra fölszerelték a kárpitokat. Így végbevitték, amibe belefogtak.
1Mak 4.52
A 148. esztendőben a kilencedik hónap - azaz a Kiszleu hónap - huszonötödik napjának hajnalán nekiláttak,
1Mak 4.53
és az égőáldozatok újonnan emelt oltárán áldozatot mutattak be a törvény szerint.
1Mak 4.54
Ugyanabban az időben és ugyanazon a napon szentelték fel, amelyen a pogányok megszentségtelenítették, dicsőítő énekekkel, citera, hárfa és cintányér kíséretében.
1Mak 4.55
Az egész nép leborult. Magasztaló és dicsőítő énekeket zengtek az égnek, amely sikerre vitte ügyüket.
1Mak 4.56
Az oltár fölszentelését nyolc napig ünnepelték. Örömükben égőáldozatot és hálaáldozatot mutattak be a szabadulásért, aztán dicsőítő áldozatot.
Tehát ezt a diadalt ünnepeljük ebben az időben évről-évre, hisz az Örökkévaló-nagy csodát tett ott. A Mécs meggyújtása egy örök folyamatot indit el, ezért nevezzük a Menórát-Örök mécsnek, hisz örökké égnie (világitania kell! ) Azonban az is problémás volt, hisz csak egyetlen korsó olajat találtak, mely még lezárt-azaz: Szentelt volt. Ez csupán egyetlen napra volt elég-de a további olajszenteléshez-Nyolc nap szükséges. Ám nem halogatták a menóra megygyúlytását... ( elgondolkodtató dolog ez Testvérek... Mondjuk egy hivű ember, aki nem tudja-mit hoz a holnap... Ma kell megtennem, mert lehet hogy holnap már nem tehetem meg... A Megtérés, a bűnbánat a megtisztulás... Ma még megtehetem- ma kell megtennem! Most ugorjunk egyet térben és időben:
I.Kor.3,16.
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
17.
Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.
Ennek az Ünnepnek tehát a templomszentelésének ünnepe a neve. Hogy ez valami új gondolat lenne? Mármint az, hogy ezt személyessé tesszük???
Egy másik-ebből a korból származó történet-talán választ adhat:
2Mak 12.34
Az egyik összecsapás alkalmával történt, hogy néhány zsidó elesett.
2Mak 12.35
Egy bizonyos Dozitheosz, tubiai bátor lovas Gorgiászra vetette magát és teljes erővel húzta. Élve akarta elfogni az átkozottat. De az egyik trák lovas nekiesett, és levágta a karját. Így Gorgiásznak sikerült elmenekülnie Marizába.
2Mak 12.36
Mivel Ezdriász katonái már sokáig harcoltak és teljesen kimerültek, Júdás az Úrhoz folyamodott, legyen harcostársuk és vezérük a küzdelemben.
2Mak 12.37
Aztán atyáik nyelvén jó hangosan himnuszokra zendített, mintegy a csatakiáltás bevezetőjéül, majd menekülésre kényszerítette Gorgiász csapatait.
2Mak 12.38
Júdás összegyűjtötte a sereget, és Odollam városába ment. Amikor a hetedik nap elérkezett, a szokás szerint elvégezték a tisztulási szertartást, és ott ünnepelték a szombatot.
2Mak 12.39
Másnap (amikor már legfőbb ideje volt), fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék őket atyáik sírboltjába, rokonaik közé.
2Mak 12.40
Ám a halottak ruhája alatt Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat találtak, amit a törvény tilt a zsidóknak. Így megtudták, miért estek el.
2Mak 12.41
Mindnyájan dicsőítették az Urat, az igazságos bírót, aki azt is fölfedi, ami rejtve van.
2Mak 12.42
Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemeslelkű Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bűntől, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bűn következményeit.
2Mak 12.43
Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra.
2Mak 12.44
Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni.
2Mak 12.45
Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár - ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől.
Figyeljünk az emlitettre:
"2Mak 12.40
Ám a halottak ruhája alatt Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat találtak, amit a törvény tilt a zsidóknak. Így megtudták, miért estek el.
2Mak 12.41
Mindnyájan dicsőítették az Urat, az igazságos bírót, aki azt is fölfedi, ami rejtve van.
2Mak 12.42
Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemeslelkű Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bűntől, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bűn következményeit."
Tehát feltételes módba helyezi azoknak a sorsát-előre vetiti a bűn-elmaradhatatlan következményét... Ma még megtehetjük, hogy megtisztuljunk a bűneinktől...
Éljünk úgy ma-hogy holnap ne kelljen bánnunk a tegnapot!
-
Zsoltárok könyve 90. rész
1. Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
2. Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
3. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4. Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
5. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
6. Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
9. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13. Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
15. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
17. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
Áldott Testvérek. A mai alkalommal, ezen Zsoltárral-Mózes Imájával indulunk, Igei vizsgálódásunkra.
Mindenek előtt, a 10-es verset olvassuk ujra:
"10. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk."
A Földi lét-és érdekes módon: Különösen a Hivők földi léte-periodikusan változó létezés... Hol jó-hol rossz; Hol fent-hol meg lent... Ezeket a ciklusokat, legtöbb esetben a külvilág eredezteti-illetve határozza meg. Mondhatjuk úgy is: A Világi történések következménye (!!!) - a hivő állapota... De persze nem úgy ahogy következésképp gondolnánk, hanem éppen ellenkezően: Amikor jól mennek a dolgok-az ember
szem elől veszti az Urat-amikor pedig megnehezedik az élet-gyorsan keresi az Úrhoz való visszatérést...
Ahogy azt a Bölcs is mondja:
Példabeszédek 20,30.
A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.
A Jóban tehát a hivő emberek nagy része, elkényelmesedik-majd viszonylag rövid idő elteltével-szemelől téveszti az Urat... Nem mindenki, de nagy részük... Természetesen megmaradnak a megvallások, a vallásos áhitat, az imák... de csak külsőleg... nem a szivnek-léleknek teljességével. Ekkor válik az élő hit- élettelen vallássá.
Azt hisszük-minden jó-minden rendben megy... Viszont pont az Istennel szakad meg a kapcsolat.
Nézzünk ezekre egy roppant félelmes példát:
Királyok II. könyve 22. rész
1.
Nyolcz esztendős volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harminczegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya.
2.
És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
3.
És történt Jósiás király tizennyolczadik esztendejében, elküldte a király Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házához, mondván:
4.
Menj fel Hilkiához, a főpaphoz, és számlálják meg az Úr házába begyült pénzt, a melyet gyűjtöttek az ajtóőrizők a néptől.
5.
És adják azt az Úr házában való mívesek pallérainak kezébe, hogy adják a munkásoknak, a kik az Úrnak házán dolgoznak, hogy a háznak romlásait kijavítsák;
6.
Az ácsoknak, az építőknek és a kőmíveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására.
7.
De számadást nem kell tőlök venni a pénzről, a mely kezökbe adatik, mert ők azt becsülettel végzik.
8.
És monda Hilkia, a főpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.
9.
És elméne Sáfán, az íródeák, a királyhoz, és megvivé a királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, a mely a házban találtatott, és oda adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezébe.
10.
És megmondá Sáfán, az íródeák, a királynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király előtt.
11.
Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédit, megszaggatá az ő ruháit...
Tehát röviden: Adott egy Király-aki precizen követte- Dávid tanait, gondja volt a Béjthamikdás renoválására, biztosra vette hogy azok, akik szintén a ház romlásának kijavitásán dolgoznak-hitre nézve becsületes emberek (!) ( ez nagyon fontos dolog Testvérek, mert ezzel mintegy jelzi: Vallás tekintetében nem uralkodik a nyájon, hanem Testvérként a nyáj tagja!)
"7.
De számadást nem kell tőlök venni a pénzről, a mely kezökbe adatik, mert ők azt becsülettel végzik."
Minden pazar-mig-egyszer csak... kezükbe kerül a Törvény könyv... Ez annyira paradoxon... Adott egy Istentől való Király... egy Főpap... Adott az Úr háza és az azon való munkálkodás...
A Célkitűzés pedig- az Úr házának a romlásait kijavitani!... Annyira Szent minden... legalábbis ezen a ponton. A sorsdöntő fordulatot pedig az adja-hogy kiderül hogy maga a nép-az Isten népe a legnagyobb romlás!
Ez annyira paradox-ez annyira hihetetlen- ez annyira .... Időszerű?! Hiszen akkor-pont mint ma,elveszitették a jeggyűrűt a hivek! ( elvesztették-vagy - eldobták???)
Pont az Ige veszett szem elől...
V.Móse 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Az Isten Igéje tehát az a bizonyos Jegy ajándék-aminek megléte (megélése) pecsétel el az Örökkévaló számára.
Na ez az ami eltűnt... Azoknál, akik azt hitték (!!!) hogy megvan. Csakhogy nem azthiszi hivőknek hivott az Örökkévaló.
A Kisgyermekek, a leg becsesebbnek gondolt kincsüket-le nem tennék soha! Mindenkor a kezükben van, egy lépést sem tesznek nélküle. Ha aludni kell menniük-a párnájuk alá teszik-hogy ébredéskor, azonnal kézbe vehessék... Az Istennek gyermekei meg-elszórják-elhagyják....
Visszatérve a történetünkhöz: Hogy lehet az, hogy nem volt előttük az Ige? A Főpapnak nincs szüksége az Igére??? És a Király? neki sem kell???
A Királyi törvény igy szól:
V.Mózes 17, 14. Mikor bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképen egyéb népek, a melyek körültem vannak:
15. Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.
16. Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!
17. Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.
18. És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból.
19. És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.
20. Fel ne fuvalkodjék az ő szíve az ő atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az ő országában ő és az ő fiai Izráelben.
Ha a Király "elvesztené" az Isten Igéjét-még mindig ott a Papoké... De sehol sem volt-amikor pedig meglett-nézték mintha kútba néztek volna...
Még épp időben lett meg az Ige ahhoz-hogy megérthessék mi következik rájuk... az Itélet ugyebár...
Na és nekünk ez miért fontos?
Máté Evangyélioma 24. rész
1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
-
Zsoltárok könyve 37. rész
1.
Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2.
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3.
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5.
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6.
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7.
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8.
Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9.
Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10.
Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11.
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12.
Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13.
Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja...
Áldott Testvérek. Napjainkban, mintha felgyorsulnának a dolgok... olyanok mint : Elválasztódás-elkülönülés... Szemtanui-talán elszenvedői, de mindenképpen megélői vagyunk oly dolgoknak, melyekre nem is gondoltunk. Tehát a történésekre adott- reakciók...
Vannak köztünk, akik évekkel ezelőtt-ezekre a napokra-vágyakozással tekintettek, oly vággyal mint: "bár megélhetném azokat az időket..." Nos eljöttek azok a "bizonyos" idők...
Ezekre a "bizonyos" időkre jellemző egy részről, : Az Ige mélyebb ismerete (Megértése egy mélyebb-vagy akár: Sokkal mélyebb szinten.) Ennek hatására: Elkülönülés azoktól, akik a Szentirás igéit és annak jelentését-csupán felszines és intellektuális szinten történő felidézését preferálják-miközben ők maguk-egyre inkább és egyre gyorsabb ütemben történő, dekadens módon végbemenően zuhannak, a lejtőn lefelé...
Zűrzavaros-stilszerűen: Bável-i idők ezek a magok csapdáival egybevéve...
Egyrészt láthatunk oly történéseket, melyek akár reményre adhatnak okot-másrészt az azok származéka-sokakat tovább és távolabbra sodor az Istentől.
Emberek-kik másokat sanyargattak, tönkretettek úgy Morálisan mint egzisztenciálisan, megbuktak, és rántanak magukkal-másokat is... botrányok robbannak-soha nem látott és soha el nem képzelt mértékben.
Történnek ezek családi szinten éppen úgy-mint vállalati, végrehajtói és legfelsőbb vezetői szinteken...
A "közemberek" szintjén pedig, ez a felfokozott érzelmi töltettől-mintegy vulkán-indulatokat gerjeszt. És éppen ebben van a csapda is.
A Napokban kirobbant botrány a példának okáért, a legfőbb végrehajtó letartóztatásából indult ki. A vizsgálat menetében-már sok végrehajtó lett érintett, de felfedett egy-ezeddig a Magyar történelemben nem látott szintet is. az Igazságügy Minisztérium- kormánybiztosa is a képbe került, aki le is mondott. A Magyar emberek-látni akarnak-fejeket lehullani. A sanyargatók és az emberi életek tönkretevőit akarják-siralomházban látni... Precedens értékű ügynek-precedens értékű büntetését akarják rájuk... Hiszen ezek az emberek-végrehjtók a kormánybiztossal az élükön,közjegyzők és "adósságkezelők"- rengeteg ember és főleg: Családok életét tették helyrehozhatatlanul tönkre. Sokan menekültek a törvénytelen haszonszerzésük miatt öngyilkosságba, vagy szétszakitva családokat, a gyermekek más családokhoz, mig a szülők az utcára, ahol Megvetés és üldöztetések és atrocitások érték őket, a sorsuk miatt, és az éh-vagy a fagy halál... A felhördülés még jogos a nép részéről, de a hivők részéról az indulatok, ilyentén való elszabadulása már nem elfogadható... és be kell látni, ez is a valós hovatartozás-felszinre jutásának fontos eszköze lehet.
"7.
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8.
Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9.
Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10.
Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11.
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben."
Ugyanakkor, és ez nagyon fontos moment:
Példabeszédek 24,17.
Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18.
Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
Ennyit a kárörömről...
Az Igazak... Lehet igaznak nevezni azt-akiben gyilkos indulatok dobzódnak? Hiszen amikor ily dolgok kerülnek napvilágra-oly közelinek látszik a segitség... egy kis segitség az igazságnak: Öljük le ezeket a gyilkosokat és örüljünk a bukásuk felett... ( eközben ne vegyük észbe hogy olyanok lettünk mint azok, hisz azok is csak a céljaik eléréséhez használtak- Istentelen és törvénytelen eszközöket. és ne vegyük észre, hogy ezek az indulatok is csak a világhoz kötnek.)
De valójában a kérdés igy hangzik: Ki- mely ország államporlgárának vallja magát? Mert vannak Állampolgári törvények!
A Mi országunk: Isten Országa! Melyről-Jézus igy szól:
Luk.17,20.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Már ha bennünk van...
Isten országának az Állampolgári törvénye pedig igy szól:
Róma 14,17.
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.
18.
Mert a ki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált.
19.
Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók.
Térjünk vissza egy picit-Jézus szavaihoz:
"Luk.17,20.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
21.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van."
Azt mondja tehát, és ez legyen ma a kulcsmondat: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el."...
Ez tehát azt is jelenti, hogy nem ebben a materiális világban! Ezen tovább haladva ez azt is jelenti, hogy amik itt történnek, azok nem a tökéletesség, hanem valamely pólusnak tükörképe-kiábrázolódásai...
Vagy a sötétség cselekményeinek és céljainak felmutatása-vagy a világosság inspirálta cselekedetek-kiábrázolódása! Egyrészről csak szinjáték-másrészről azonban- ( és ez lenne a mi részünk) : A hitünk értelme és valósága!
És most- vissza csatolva a kezdő Igénk-egy mondatához, amit bár sokan félre értenek, de valójában pont erről beszéltünk eddig:
Zsolt.37,3.
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
E földön lakozzál... ez nem a világra-hanem a Szent földre, azaz: Az Isten országára vonatkozik!
Reménykedés-hogy ezután jobb lehet az élet? Meddő és hiú ábránd, hisz az előbb beszéltük: Nem ebben a világban lesz az. Ha ennek a rossznak vége-marad és érkezik több gonosz dolog, amik az emberek megosztására valók csupán. De a mi országunk eszközei nem lehetnek olyanok mint: Harag-heveskedés-gyülölködés-bosszú állás...
Áljünk úgy ma-hogy holnap ne kelljen megbánnunk a tegnapot!
-
Áldott Testvérek. E mai alkalommal-ismét beszéljünk egy - sajnos- általánosan előferdülő, és sok esetben ujra és ujra felmerülő kérdésről-nevezetesen: szükséges-e, a hit mellé a cselekedetek gyakorlása is?
Sajnos általános az a nézet, melyet félbe harapott és meglehetősen, a környezetükből kiragadott igékre alapozva emlegetnek, miszerint: A Hit kell csupán, a cselekedetek egyáltalán nem kellenek, az Istennek tetsző élethez...
Hiszen a cselekedetek-valójában a törvény által inspirált - vagy egyenesen követelt dolgok, melyek által ( és ez sajnos sokak véleményét tükrözik): Nem életszerű követelmények...
Mondják ezt azok, akiknek lövésük sincs arról, hogy mi a hit...
Abban azonban talán-teljes az egyetértés, hogy az Isten terve-egy bizonyos forgató köny szerint fog végbe menni, és ez a "forgató könyv" a Szent tan!
Lássunk egy Igeszakaszt a végidőkkel kapcsolatban, és járjuk körbe ezt a témát.:
Jelenések könyve 12. rész
1.
És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;
2.
A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben.
3.
Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona;
4.
És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye.
5.
És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez...
Talán emlékeztek arra, hogy minden esetben amikor a Jelenések könyvéből idéztem-elmondtam, hogy a Jelenések könyve-nem egy ujsüttetű irás, hanem tökéletesen megeggyezik a Tanach-i próféciákkal!
Amiben egy picit más, az a pontositás, tehát a tisztább-vagy inkább: Letisztultabb-konkrétabb látás következménye.
Arról is beszéltem már, hogy ezek a próféciák-többször, tehát minimum kétszer teljesednek be, hiszen az első az előjel-majd annak megfelelően-ámde tökéletesség szintjére jutva a második.
Azt pedig szintén nem felejtettem el az eddigiekben emliteni, hogy aki nincs tisztában a Tanach irásaival, az nem is értheti meg, az újszövetségi irásokat sem...
Figyeljük meg az emlitett Igeszakasz-első Igeversét:
"1.
És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona..."
A Napba való öltözésről-a továbbiakban fogunk beszélni-azonban a tisztázás érdekében helyezzük előtérbe a tizenkét csillagból való koronát... Ugye ez nem is lehet kérdés, hisz a tizenkét csillag-Izráél tizenkét nemzetét jelenti. De ki lehet az asszony?
Erre a kérdésre is a Tanach-ban találjuk meg a választ:
Ésaiás próféta könyve 54. rész
1.
Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.
2.
Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet.
3.
Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek.
4.
Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel.
5.
Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.
6.
Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:
7.
Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek;
8.
Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.
9.
Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.
10.
Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.
11.
Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak.
12.
Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből;
13.
És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
14.
Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.
15.
És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! A ki ellened összegyűl, elesik általad.
16.
Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre!
17.
Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.
Figyeljük meg a következő Igéket:
"11.
Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak.
12.
Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből..."
Ismerős igék-ugye?
Nevezetesen:
Jel. 21,9.
És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10.
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
11.
Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
12.
És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13.
Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
14.
És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15.
A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
16.
És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
17.
És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
18.
És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19.
És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20.
Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21.
A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
Tehát amit eddig tisztáztunk, az a következők: Az Asszony-az a Szent Yerusálem, ami valójában az Istennel való békességünk megalapitása. A Tizenkét csillag-Izráél tizenkét törzse...
A Következő Igeversek pedig a jelenések 12-ben, leirják, hogy születik egy nehéz időszakban " A " Szabaditó-aki-vasvesszővel legeltet...azaz tehát keményen-vagyis hajlithatatlan eszközzel-terel, ez a hajlithatatlanság, egyértelműen a Törvényre asszociál, ám egy bizonyos idő elteltével, az Isten-Királyi székéhez ragadtatik...
Lássuk az előjelet:
Mózes II. könyve 3. rész
1.
Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2.
És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3.
S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4.
És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5.
És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6.
És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7.
Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8.
Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9.
Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10.
Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból...
Az első esetben tehát, Mózes volt az, akit az Örökkévaló-Szabaditóként küldött a népéért...
Annak elragadása pedig az Isten Királyi székéhez:
V.Mózes 30,23.
Könyörgék is az Úrnak abban az időben, mondván:
24.
Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, a ki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint?
25.
Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, a mely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont!
26.
De megharaguvék az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondá az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felől!
27.
Menj fel a Piszga tetejére, és emeld fel a te szemeidet napnyugot felé és észak felé, dél felé és napkelet felé, és nézz szét a te szemeiddel, mert nem mégy át ezen a Jordánon...
Ez valójában ugyan az a történet, mely a tökéletesség szintjén-Jézus esetében is megtörtént-mikor azt mondta:
Luk.22,14.
És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
15.
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
16.
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
17.
És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
18.
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
19.
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
20.
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik...
Úgy Mózes-mint Yessua-kivánták volna ugyan a tökéletességet, hiszen ezért tanitották oly elszántan a törvényt a népnek, de kell az Idő próbája, hogy a kiderüljön-ki az igazi tanitvány. Hiszen nem csupán a jelenlétükben kell-megfelelően élni a hitet-de a távollétükben is. Erről beszél Jézus a következő példázatában:
Luk.19,12.
Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
13.
Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
14.
Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
15.
És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
16.
Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
17.
Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
18.
És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
19.
Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
20.
És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
21.
Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
22.
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
23.
Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
24.
És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
25.
És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
26.
És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
27.
Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
Árnyaltabbá válik a kép-ha megértjük, hogy a Gira-valójában: Súly mérték... ez a Talentum egy egészen apró hányadosa... Már csak azt kell megérteni, hogy a Talentum másik jelentése: Tehetség!
Valójában tehát a történet-minden eddigit egybevéve azt jelenti, hogy a tanultakkal-azaz a Törvény ismeretével-hogyan élünk? ( Mene-mene, tekel ufarszin...)
Mi maradt még hátra? Nos a napba öltözöttség jelentése... de ez továbbra is kérdés maradt volna?
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
----
Nap jelentőssége tehát, hogy világosságot áraszt-mely által, kontrasztot ad a világosság és a sötétség között...
Nap= világosság! Ennek értelmében tehát:
Eff.5,8.
Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
9.
(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
10.
Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.
11.
És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;
12.
Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is.
Tehát a napba öltözött asszony meghatározása: Yerusáláim-azaz: Az Istennel való békességünk megalapitása-aminek értelmében, az Isten törvénye szerint élünk! Ez pedig a cselekedetekről tesz bizonyságot.
Ennek,Igei bizonysága-Jézustól:
Jn.3,14.
És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15.
Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18.
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19.
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20.
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21.
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
-
Mt.7,12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Áldott Testvérek, e ma esti alkalommal, az e-világban zajló életről-ámde nem az e-világba való tartozásról ejtsünk némi keresetlen szót...
Mindenek előtt, beszéljünk arról a szürreális valóságról-hogy a vetés-aratás törvénye, valamiért-látszólag nem következik be a hivők életében.
Vetjük a jót- az igazat... az aratás pedig a növekvő gonoszság, igaztalanság... Miért nem működik ez az alapvető bibliai igazság az életünkben?
Miért van az, hogy bár a vetésünk alapján-joggal várhatnánk a jót, ámde az aratás-valamiért mégsem a kivánalmak szerint történik?
Ahogy erről-Aszáf is irt:
Zsoltárok könyve 73. rész
1.
Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10.
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11.
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13.
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!...
Tehát van az Ige-( gondolhatnánk...) és van a látszólagos valóság... Mondom: "látszólagos" (!!!)
Mert ugye az ami látszik, az nem más, mint : Lehetünk bár jók, és élhetünk ugyan-Istennek tetsző életet... de azt látjuk, hogy az Istentelenek, jószerencsések az istentelenségükben...
Valójában erről beszélt-Jézus is, (bár ezt is sikerült félre érteniük azoknak, akik fonák módon igyekeznek értelmezni a Szent tant, a maguk igazolására...)
Lukács Evangyélioma 16. rész
1.
Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja.
2.
Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár.
3.
Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!
4.
Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.
5.
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?
6.
Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent.
7.
Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat.
8.
És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.
9.
Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba...
Ebben az esetben-úgy tűnhet: Jézus mintha bátoritana az igaztalanságra- a hűtlenségre... Valójában azonban nem másra inspirálja a hallgatóságát, hogy valljanak szint-őszintén!
Ahogy azt a jelenések könyvében is olvassuk:
Jel.22, 10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
Ebből is láthatjuk, hogy cirka hol állunk az idők rendjében... Tehát az Igaztalanság-törvényessé lett, a hamisság-elvárt, sőt: Meg követelt azoktól-kik e világgal tartanak-illetve, e világban szeretnének érvényesülni.
A hazugság-törvény erejű megvalássá lett... valszeg, ezekről az időkről irta-Pál a következőket:
II.Thessz.2, 7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
Csakhogy ugyan ez a Pál, ugyan ebben az Irásában azt is kódolja: Hogy ezek az úgy nevezett: Többség-az Isten rendeletének és tanitásának, ellenében tesznek, és erre jön majd az Úr-bosszú állása.
Mert a lényegi kérdés, valójában a következő: Ki hova vet? ill: Hol szeretne aratni?
Jézus mondja:
Mt.6,19.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Tehát: Hol van a szived? Mert ahova gyüjtünk-ahonnan várjuk az aratást-ott van az otthonunk! Hogy mit jelent az Otthon-kifejezés? Nos ahol biztonságban-békességben érzed magad. Ahol mindent ismersz, és a környezeted-tévedés nélkül ismer téged. Ahol nem kell a történetedet-Ádámtól kezdenek, mert tudják ki vagy-honnan jöttél. ahol az érzéseidet és gondolataidat is-tévedés nélkül értik.
Mi a fizető eszközöd tehát? mely valutával fizetsz? Nyilván az Országod fizető eszközét használod! Igazság-szeretet-jó indulat... Vagy közöny-igaztalanság-hazugság... árulkodik a származásodról.
Erről a mostani-és mindenképpen átmeneti helyzetről-nem hiába mondja Yirmájáh-siralom formájában:
Jeremiás siralmai 3. rész
1.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28.
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31.
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34.
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35.
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36.
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
Jézus-igy irja le ezeket az időket:
Luk.22,52.
Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
53.
Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
A mi életünk, nem lehet e világ történéseinek következménye!
-
Mt.24,12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül...
Áldott Testvérek: E ma esti alkalommal-ezen Igerésszel ismerkedjünk... Azt mondtam: "ismerkedjünk"-mert valójában oly érthetőnek tűnhet ez az Ige, a maga egyszerűségében, ám valójában ilyesztően mást jelent-
mint aminek tulajdonitjuk...
Általában a következőképpen definiáljuk ezt a mondatot: " Mivel egyre több-egyre nagyobb a gonoszság-ennek hatására, egyre többen válnak szeretetlenné-gyűlölködővé..."
Elsőként is tisztázandó: Ez a végidők kezdetére vonatkozó prófécia-Jézustól! Másodszor: A gonoszságról-és nem a bűnök-elszaporodásáról szól ez a mondatrész. Valamiről, ami mintegy: Ajtót nyit-lehetőséget ad-
az állhatatlanok esetében-az Istentől való elszakadásra. Tehát valójában, nevezhetnénk ezt: A megrostálás idejének is.
Jézus-maga figyelmezteti-Pétert:
Luk.22,31.
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
32.
De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed...
Ugye ez a történet, Jézus elárultatása; kinhalála előtt játszódott le-közvetlenül... Sajnos igy emlékezünk erre a részre-ezért nem értjük tisztán-Jézus mondanivalóját...
Mert aképpen kellene emlékeznünk: " Jézus-földi pályafutásának-tökéletességre jutását-megelőző esemény! Mert a testi halálával, azaz: Tökéletes Áldozatával vitte végbe a szolgálatát testben, ezzel
átadva az Atyának az Itéletet. Ettől kezdve-az Atya Uralkodik-mindenen és mindenben! Erről beszél-Pál:
I.Kor.15,21.
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22.
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
23.
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
24.
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
25.
Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
26.
Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27.
Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
28.
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Nade, térjünk vissza az előzményekhez-Jézusnak-Péterrel történő beszélgetéséhez: Erről az időről szokás mondani: "Mindig a legnagyobb sötétség után kel fel a nap..." Ez volt az Igazi sötétség...
A Végre megjelent Messiást-üldözik, elárulja az is aki eddig követte Őt... Még a Szanheddrin is-Itélkezni akar felette...A kétség és a kétségbe esés egyre többeket téveszt meg.
Ezt követően még Péter is megtagadja, illetve a többiek is elhagyják a Messiás által kijelölt utat, és visszatérnek oda-ahonnan kihivta őket a Messiás.
Jn 21,3
Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit...
Mit jelent ez? Sokan nem is gondolnák hogy mekkora súllyal bir ez a történés... Van egy történet a Szent tanban, ami leirja ezen történés-valós jelentését:
Mózes IV. könyve 14. rész
1.
És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.
2.
És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!
3.
Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?
4.
És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.
5.
Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe előtt.
6.
Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat.
Látjuk-mert látható: A nép-vissza akar menni a nehézségek és a félelmek elől oda-ahonnan az Isten kihivta-ki vezette őket... Az Istenfélők ruha hasogatása pedig arról tesz bizonyságot-hogy ez bizony nem kis bűn!
Az Apostolok esetében ez-ugyanakkor egy Próféciának beteljesedése volt, mely úgy szól:
Ézs 11,11
És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől.
Ez igy is történt az esetükben:
János Evangyélioma 21. rész
1.
Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen:
2.
Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül.
3.
Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
4.
Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.
5.
Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!
6.
Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt.
7.
Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.
8.
A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal.
9.
Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.
10.
Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok.
11.
Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.
12.
Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő.
13.
Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is.
14.
Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.
15.
Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!
16.
Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!
17.
Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
18.
Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod.
19.
Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!
20.
Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged?
21.
Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?
22.
Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!
Tehát másodszor is elhivja őket az Úr...
És másodszor is-Péterre bizza az Úr, a nyájat...
Eredetiben olvasva-ez a Péterhez intézett beszéd-igy hangzik:
"Sáál oto páám snijá: Simeon Ben Johánán Háim átá ochev oti? Hásiv lo: Ken, Ádoni átá jodeá, seáni ochev otchá.
Ámár lo Jesuá: Nhág et coni!!! Sáál oto páám Slisit: Simeon Ben Johánán háim átá ochev oti? Hittácev kefá sesáál oto báslisit Háim átá ochev oti? Veámár áláv: Ádoni, hákol átá jodeá, átá jodeá seáni ochev otchá. Ámár lo Jesuá: Ree át coni. Ámen" (Új héber forditás)
Kérdezte őt másodszor: Simon Johánán fia szeretsz engem? (tudsz szeretni engem? Válaszolt neki: Igen, Uram, Te tudod, hogy én szeretlek téged. Mondta neki Jézus: Vezesd az én nyájamat!!! Kérdezte őt harmadszor: Simon Johánán fia szeretsz engem? (Tudsz engem szeretni?) Megszomorodott Kefá, hogy őt hármadszor is kérdezte: Szeretsz engem? (Tudsz szeretni engem?) És mondta neki: Uram, Te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged. Mondta neki Jézus: Legeltesd az én nyájamat. Igylegyen.
Tehát az eddigieket össze foglalva:
A gonosszság megnövekedése, nem emberi magatartás eredménye, hanem a végidők egyik elgbiztosabb jele!
Jel.12,9.
És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.
10.
És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
11.
És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.
12.
Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
13.
Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szűlte.
14.
De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig.
15.
És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
16.
De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott.
17.
Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
18.
És álla a tengernek fövenyére.
A 13-as vers-a Zsidó üldözésről szól, mely tart már egy ideje... ám a 17-es vers, már a kissebbik Testvért is magába foglalja. Azonban kéretik felfigyelni az Ismertető Jeleikre:
"... és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele..."
Tehát az igazak bökik-Sátán szemét, nem a megvallások sorjáztatói...
Az emberek egy része-sajnos a nagyobbik része, csupán a gonoszság eszközeivel élnek-de a gonoszság maga-nem tőlük ered! Nem is ez az, ami növeli a gonoszság szintjét-hanem a "hidegülő szeretet"!
Nem arról szól ez-hogy a hivők közül is sokan-"átállnak"... nem ilyen egyszerű ez, hanem sokkal súlyosabb(!!!) ... igen! Ennél súlyosabb bűnről van szó.
Az elhidegülő szeretet jelentése a KÖZÖNY! azaz a "langy melegség"
Jel.3,15.
Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
16.
Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
17.
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
18.
Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
19.
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
Ismerős szavak nemde?
Bizony ezek a szavak is- a Tanach-i Próféciákból valók...De nézzük csak-kinek adattak:
Hóseás próféta könyve 12. rész
1.
Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba visznek olajat.
2.
Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az ő útai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki.
3.
Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel.
4.
Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.
5.
Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az ő neve.
6.
Térj hát vissza a te Istenedhez; őrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben.
7.
Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni.
8.
És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!
9.
De én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől kezdve. Újra sátorok lakójává teszlek téged, mint az ünneplés napjain.
10.
Mert én szólottam a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és én szólottam hasonlatokban a próféták által.
Efráim bűnei pedig: Közöny-érzéketlenség-Testvérek elhagyása... Elhidegülés!
Ki is volt Efráim? Egyszerű a válasz: József fia, aki nem Zsidó anyától született-és igy az Úgy nevezett "Beoltatottak" törzsének előképe lett. Szintúgy mint Manassé-aki azonban valósággal is a Testvéreivel
maradt.
Natehát: Két dolog van, mely gyilkos módon fenyeget: A Gonoszság és a közöny! Mert a növekvő gonoszságban-egyszerűnek tűnik az elzárkózás... És pontosan ezzel válik a Hivő-szeretetlenné-mert a szeretet nem
egy érzelmi állapot... egyáltalán nem az érzelmekről szól-hanem a Jóra való készségről, a segitő szándékról, a türelemről... az elkötelezettségről szól!
Jak.4,17.
A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.
-
Malakiás próféta könyve 4. rész
1. Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal, a Malchijá próféta könyvének-eme utolsó fejezetével kezdjük az Igei barangolásunkat, egy testvérünkben felmerült kérdésre keresve a választ...
Tudjuk, hogy ezen prófécia után, mintegy: cirka 400 (!!!) éven keresztül, nem volt több kijelentés-azaz-prófécia az Örökkévalótól. Ez a mintegy négyszáz esztendő-várakozással telt az Isten népe számára.
Azonban ez a várakozás-nem egészen azt az eredményt hozta, amit ugye: Optimálisnak nevezhetnénk... azaz...Furcsa a régi időket összevetni a mai időkkel...illetve azokat az embereket-prófétákat a mai önjelöltekkel... Hiszen azok tudtak várni az Örökkévaló kijelentéseire, hónapokon-vagy akár-mint jelen esetben látható: Több száz éven át. A Maiak számára létszükséglet-hogy hetente ki izzadjanak magukból valami fergeteges förmedvényt-mindezt természetesen az Isten nevében-hiszen bizonyitani kell a hivatalukat vagy mifene... Na azok tehát tudtak várni... bár mint tudjuk, az ilyetén történő várakozás-optimális
esetben-készülődéssel kellene-, hogy teljen. ( Ámbátor ha azok, akikhez küldetett Malakiás próféciája-ebben a témában-mondjuk úgy: Nem az elvártak szerint reagáltak... Mit mondjunk a maiakra?)
A Malakiási prófécia idézett passzusa-az utolsó Messiási prófécia, a Tanach-ban. Amit biztosan kell tudni, az az-hogy a Messiás-minden rá vonatkozó próféciát betöltött-illetve betölt az idők végeztével.
Hogy ez a betöltés-részéről mekkora pontossággal történt illetve történik meg? Nos a maiak azt szokták mondani: "Ha csak nyolcvan százalékban jön be az már jó..."- Nos szerintük... Mert ha azt vesszük hogy
a Szoton kilencven kilenc százalékban mond igazat-és az az egy százalék elég arra, hogy a kiszemeltje-megtévesztve a kárhozatra jusson... akkor a nyolcvan százalék - mégsem annyira jó arány...
A Messiás- a róla szóló próféciákat száz százalék pontossággal töltötte-illetve tölti be!
Ezt roppant fontos lenne megérteni-mert az utolsó-még betöltendő prófécia-melyet Ő fog betölteni-azt mondja:
Jel.22, 11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
Tessenek felfigyelni a kritériumra: Jel.22,14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
Jézus mondja: "Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba."
Vajon kinek a parancsolataira gondolhatott??? Talán az Örökkévaló parancsolatairól van szó, melyet egységesen "elavultnak"-"érvénytelennek" tartanak e felvilágosult kor hivei???
Szóval van baj tesók... van baj...
Mert a Próféciák teljességgel és halálos pontossággal teljesednek be a Messiás által!
Lássuk ujra a kezdő igerészt:
Malakiás próféta könyve 4. rész
1. Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Ezek után, ugye eltellik a cirka 400 év, és lássuk csak:
Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
7. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
9. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
10. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
11. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
12. A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel...
Láthatjuk, hogy-tökéletes pontossággal teljesedik be a négyszáz évvel ezelőtt adatott prófécia. Eljött a bemeritő... de ki is Ő?
"4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz."
Érdekesség kedvéért:
Királyok II. könyve 1. rész
1.
És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltől.
2.
És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből?
3.
Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?
4.
Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés.
5.
És mikor a követek visszajöttek ő hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza?
6.
És felelének néki: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, a ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.
7.
És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, a ki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek?
8.
És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.
Hogy ne essen félre értés- Jézus-róla szóló tanitását figyeljük meg:
Mt.11, 7. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8. Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10. Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Mire kell a fül? mire a hallás??? nos a beteljesülő prófécia beteljesedésére-mely nem itt ért véget-hanem ezzel vette kezdetét, éspedig minden vonatkozásával egybevéve!
Vajon a maiak értenék ezt? még a próféciákat sem ismerik-nemhogy értenék is...
De haladjunk, mielőtt elkaandoznánk mint pap a pipán... Tehát eljött Éli, hogy... miért is jött? Mert meg van róla irva:
Mal.4, 4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Tehát a Mózes-i Törvényhez-vezeti vissza a népet a Messiás eljötte előtt... ( vajon mi változott? Az Úr-vagy a mai nemzedék, akik azt hangoztatják hogy a Mózesi törvény-immár lejárt lemez?)
Nézzük a különbséget, a "régi" és az "új" megtérők között:
A Maiak ha elsuttognak egy imának nevezett-valaki által előre megkomponált-másvalaki által helyben hagyott monológot-melyet a megtérők imájának mondanakteljességgel el is várt dolog, hogy örömujjongásban törjön ki minden résztvevő.
Figyeljük meg, a Bemeritő Evangélizációját-és annak következményét:
Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről...
Nos bár elég szűkszavúan fogalmaz e jeles eseményről-hiszen azokhoz szól "akiknek lett fülük a hallásra..." Ám az rögvest látható-hogy a megtérésre hivás következménye-bűntudatot ébresztett, majd bűnbánatra vezette a hallgatóságot. Ebből tudható-hogy az evangelizáció-bezony a Törvényről szólt, hiszen Pál is mondja:
Róma 7,7.
Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
8.
De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.
9.
Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
10.
Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
11.
Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
12.
Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
13.
Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
14.
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
15.
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
16.
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17.
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
18.
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19.
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20.
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
21.
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22.
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23.
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24.
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25.
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Tehát azok- a Törvényt hallva-felismerték magukban a bűnt, és ezzel egyidőben az Üdvre való alkalmatlanságukat-bűntudatra ébredtek-de egyben el is köteleződtek az Igazság követésére. Ezeket a Bemeritő-be is meritette... Csupán azokat nem meritette be, akikben nem volt meg a bűntudat és a bűnbánat, mert meg voltak győződve a tökéletességükről...
Mt.3, 7. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
9. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
10. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
Azt találtam volt mondani az Igehirdetés elején, hogy egy Testvér kérdésre keressük a választ a mai alkalommal...A kérdés pedig igy hangzik:
" Az Angyal-miért pont a pásztorokkal közölte a jó hirt, a Messiás születésekor?"
Nos mint mondtam:Minden a Messiásra vonatkozó prófécia-teljes pontossággal teljesedik be! Ezzel kapcsolatban is van egy prófécia, mely roppant mély szántású, és sajnos, akár a Malakiási prófécia-nem talált halló fülekre-igy ez sem, pedig valóban nagy horderejű... Mindjárt meglátjátok:
Ezékiel próféta könyve 34. rész
1.
És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
2.
Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?
3.
A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.
4.
A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;
5.
Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;
6.
Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.
7.
Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
8.
Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;
9.
Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
10.
Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.
11.
Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.
12.
Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján.
13.
És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.
14.
Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.
15.
Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten;
16.
Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.
17.
Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.
18.
Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?
19.
És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!
20.
Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,
21.
Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek;
22.
És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.
23.
És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk.
24.
Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.
25.
És szerzek ő velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben.
Az-hogy a Malakiási próféciára szükség volt, és még igy sem talált halló fülekre-pont a "pásztorok" bűne! Sajna ma sem lehet hallani túl sok ... ( vagy még kevés esetben sem) Kapkodó pásztorokról, akik leporolnák a Bibliájukat, és abból és arra kezdenének tanitani...
-
Jel.22,11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
12. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot...
Áldott Testvérek. Talán emlékeztek, hogy a múltheti alkalommal, ez az Igerész is emlitve volt, és pilanatképekben tárgyalva az emlitett bűnök valós jelentését-nagy hatással volt rátok. E ma esti alkalommal arra gondoltam-nem csak tőszavakban, hanem az Ige felmutatása által-leplezzük le a fent emlitett bűnöket, hogy megérthessük-ezen felsorolt bűnök a valóság szerint a főbűnök. Minthogy -mindezek, szinte mondatonként kifejtve-igen terjedelmesek-a mai este kezdjük el ezen rész értelmezését-és a következő alkalmakkal folytatjuk. Tehát az első felvonás:
Olvashatjuk a 11-es versben, hogy ezen jeles esemény-az örökkévalóság kezdete...Emlékszem egy nagyon régi történetre, miszerint egy Testvér aképpen imádkozott: " Isten-kérlek add meg nekem, hogy örök életem lehessen..." Miután befejezte az imáját-beszélgetni kezdtünk, és vettem a bátorságot a beszélgetés menetében, hogy felemlitsem neki az imájának ezen részét-majd a következőket mondtam arra: " Az örök életed megvan Testvér! Hiszen a lelked hallhatatlan-ugyanis az Örökkévaló lehellete elevenit meg mindannyiónkat...Az tehát nem is lehet kédés-Van-e örök életem? Az a kérdés: Azt hol élem majd? Üdvösség vagy kárhozat? Ez a kérdés!
Az Ige úgy fogalmaz:
I.Mózes 2,5.
Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6.
Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Tehát a test, egyszer s mind: Eszköz a lélek számára a teremtés rendje szerint, hogy végezhesse a lélek az Istennek való-engedelmet. A Bűn ellen eképpen figyelmeztet-Isten:
I.Mózes 2,16.
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17.
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Gondolhatnánk erre úgy is, hogy csak egyetlen tilalom volt még-azt sem sikerült megtartani, erre kaptunk sokat... valójában azonban nem ez a helyzet. Jó és a gonosz tudása... ez nem egy egyszerű- gyümölcsevés elleni tilalom... ezt nem szabd ennyire pejorativ aspektusban szemlélni! A Jó tudása az-amit az Istentől kaptunk-kapunk. Isten minden egyes teremtményének melyben élő lélek van-a teremtése pillanatában-meghatározta a létének miértjét és feladatát.Ha úgy tetszik: Törvényben fogalmazta meg! Ezt nevezzük a Jónak. A Jó tudása már ennél tovább mutat, hiszen nem elég tudni-mit kellen vagy mit kellett volna tennem ha nem teszem - tettem... A Jó tudása azt jelenti: Cselekszi is amit megértett! Ebből következendő: A rossz fogalmának definiciója: Minden ami ellenkezik a jóval-illetve-minden ami nem kapott helyet a jó felsorolásában. Ha ezeket az eddigieket megértettük, akkor valójában megértettük a Krisztus-antikrisztus szavak viszonyának is a jelentését...
A Messiás szó jelentése: Felkent! Ezt a szót, szokás valamiért a maiak által-Görög forditásban, ami valójában ugyan azt jelenti-tehát: Felkent... Figyeljük meg, hogy az akit : Jézus-ként ismertünk meg (... Ha ugyan megismertük...) Hogy beszél önnön magáról:
Példa beszédek könyve 8,22.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28.
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Ezen fejezetben a számunkra kulcsfontossággal biró kijelentés tehát:
23.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Pontossan ezért nevezzük Őt-Isten Igéjének-A világ-világosságának... Ám a Teremtés pillanatában és eleve elrendelés szerint: A Felkent-nek, Aki arra kenettetett fel az Isten által, hogy vezesse-irányozza-
Pásztorolja,felügyelje az Isten teremtésének rendjét. Jelesül tehát: Valójában a Teremtés pillanatában már megjelent-ám itt még nem Yessua-ként, hanem A felkent-ként ismerhetjük fel-Őt.
Sajnos nemsokkal később, megtörténik a bűneset, és a nevének: Yessua-azaz a maiak által jobban ismert változata szerint: Jézus-mint: Szabadító -ettől az eseménytől datálódik.
Az ember, tehát "meghal"... Ám ez a halál, nem a végleges formája az élet végének. Meg kell értenünk a nehezen érthetőt. Azt olvastuk az imént:
I.Mózes 2,7.
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Élő élet... Az életet nem lehet megölni! Annak nincs vége! Ezt nem értik valamiért azok sem akik nem is hisznek az Istenben. Az élet-örök életet jelent. De lehet az örökkévalóságot az üdvösségben is tölteni-de lehet elkárhozva is...
Tehát a Messiás nevének jelentése: Felkent,Az Isten-Igéje, pásztor, A Törvény!!!... Amikor azonban az ember-bűnbe esik, akkor elszakad az Istentől. Az Élet jelentése: Isten rendelése szerint működő-tehát kapcsolatban van és marad a teremtőjével! A halál jelentése: Isten rendeleteinek megtartását-nélkülöző, tehát az Istennel, nincs kapcsolata!
Na ezen-utóbbi manifesztációnak azonban már jelezte az Isten a türelmének határát:
Mózes I. könyve 6. rész
1. Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
2. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.
Ime a prezentáció: A jó és rossz tudásának gyümölcse... Az Angyalok-akik tudták a számukra adatott-ám az emberektől szándékosan elrekesztett-Isten által-törvényben meghatározottakat, illetve tisztában voltak azzal is, hogy ők oda fel tartoznak, és a földiektől el kell hogy különüljenek- nem csupán-keveredtek a földiekkel, de még az emberektől-az Isten által elzárt tudást is megosztották az emberekkel...
Tehát látjuk, hogy itt már nem az élő lélekkel létező emberről-hanem a testi emberről van szó, és ennek a létformának-minthogy ez nem az Örökkévaló teremtménye-már,határozott időt!
Akárcsak a sötétségnek.
Namost az ember-ebben az állapotában, nagy dilemmával találja magát szemben. Tisztában van azzal hogy ki Isten, és hogy mit várt volna tőle... De azzal is tisztában van, hogy nem tudja helyre hozni ezt a kapcsolatot-hiszen a bűn-elválaszt az Istentől...
Láthatunk is egy ilyen dilemmát-iletve annak az eredetztetőjét-majd annak a következményét a bibliában, még az idők kezdetén:
Mózes I. könyve 4. rész
1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
9. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
Ezen általában vett- Hivek által egyáltalán nem értett történetnek a szereplői közül az egyik-Isten igéjének tanácsa szerint járt el, a másik-kútfőből-következtetéssel próbálkozott...
és az eredmény-előre vetitette a mai kort is, melyről maga-Jézus eképpen szólt:
János Evangyélioma 16. rész
1.
Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2.
A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
3.
És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem...
Tehát mi is történt ott?
I.Mózes 4,
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté...
Nos az történt, hogy Hável (- Lehellet) tudta, hogy az Istennel való kapcsolatot-elsőként helyre kell állitani, és ennek kizárólagos módja, a bocsánatkérés! Ezért ő bűnért való áldozattal járult az Isten elé.
Kain ( szerzemény, alkotó...) Aképpen filozófált, hogy elég a hála, hiszen az maga annak elismerése-hogy az embert-Isten teremtette... Nem követett el ezzel bűnt, csak éppen nem tekintett az Isten az "ajándékra"... Mert nem értette meg, hogy az Istennel való kapcsolat helyrehozása is, az Isten Igéje által válik lehetővé, és Itt nyert értelmet és jelntést : Jézus-mint szanabditó, aki a bűn miatti elválasztódástól illetve annak vonzataitól szabadit meg! Tehát az Istennel való kapcsolat fenntartása az Isten Igéje által lehetséges-ám ha valaki az engedetlenségének okán, elszakadna az Istentől, a visszajutás lehetőségét is az Isten Igéje adja!
A Ma esti alkalmunk kezdő Igéjének-első három sorát tisztáztuk elöljáróban, mert ez volt az egyszerűbb és rövidebb része a tárgyalt Igeszakasznak... A következő alkalommal-innen folytatjuk a bűnök felsorolásával-ami bár "csak" hat bűnt emlit-de meg fogjuk látni, hogy ezen bűnök-teljességgel mit is jelentenek...
-
Jel.22,13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
Áldott Testvérek, az elmúlt alkalommal-Kitárgyaltuk az Istennek való engedelem kritériumát-ebből megértettük ugye: Ki is a "felkent" és miért volt szükség a név változtatásra.
Ahogy elöljáróban jelztem-a ma esti alkalommal a felsorolt bűnökről ejtünk némi keresetlen szót...
Az első a felsorolásban az eb... Ettől gondolom sokan megkönnyebbülnek, mert ugye az ember nem kutya... Dehogynem! Megmutatom mely embereket nevezi az Ige-ebnek-
Elsőként is, a szó eredeti alakjára összpontositsunk: Kutya-héberül: Ke lev. Jelentése: Ke - tetsző, mig a Lev-mint tudjuk: Sziv. Összevont- következtetett jelentése: szerethető; mint egy sziv; szives...
Tehát ha ez emberre értendő, akkor olyas valakiről mondjuk, aki bár velünk, vagy köztünk él, de nem igazi családtag! ( ennek nagy jelentősége lesz nemsokára.)
Isten az Ő népével-már II.Mózes 12-óta, azaz a Szabaditása óta tanultatja:
II.Mózes 12,48. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.
49. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
4Móz 15,16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
4Móz 15,29
A benszülöttnek Izráel fiai között és a jövevénynek, a ki közöttök tartózkodik: egy törvényetek legyen néktek a felől, a ki tévedésből cselekszik....
Tehát roppant fontos alapszabály mindazok számára, akik az Istenért az Ő népéhez akarnak tartozni, (-e nélkül nem lehetnek az Istenel sem kapcsolatban, hiszen Egy Isten van-és neki egy népe!)
Hogy vagy minden-vagy semmi! Azaz tehát: Szabad a csatlakozás lehetősége, de azt csakis az által, hogy a népnek adatott parancsolatokat is alkalmazzák magukra! ( ezek az élet szabályok)
Sajnos sokan vannak, aki valami okból ugyan szeretnének az Istenhez tartozni-de a szabályok nélkül... Mondják: "A Törvény a Zsidóknak adatott..."
Vallják hogy az Istent szeretik... erről beszéljen-Pál inkább.:
Tit 1,16
Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.
Isten igy beszél az ilyenekről:
Jer.2,33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
Tehát a házhoz- a családhoz való tartozás, nem jelenti autómatikusan azt-hogy családtag is az illető... Pont mint az ebek esetében. Azok is a ház körül-illtve a házban vannak, de nem családtagok.
Jézus mondja a nem családtagokról: Jn.8,35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
Ha bele gondolunk abba, hogy a Kereszténységen belül-hányan de hányan utasitják el a Tórát... Hányan tagadják az Ige követésének a kritériumát... Nos ezek alapján mit is gondoljunk?
Tehát az eb fogalma-nem a négylábúakra vonatkozik-hanem a "nem családtagok"-ról szól.
A következő kategóriánk a "Bűbájosság" fogalma:
V.Mózes 18,9.
Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.
10.
Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;
11.
Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző;
12.
Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.
13.
Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.
Az Ige nem tagadja a bűbájosság valóságát-hanem, és éppen ezért: Tiltja! A Bűbáj jelentése a következő: Erő; hatalom; ismeret... ami által valaki-természt feletti dolgokat visz végbe.
Isten népe-kizárólag az Istentől adatott tudással élhet; kizárólag az Istentől kapott erővel szolgálhat; kizárólag az Isten dicsőségére! És ezzel el is érkeztünk a paráznaság fogalmához.
Gyakori tévképzet-hogy a paráznaság esetén, valamiért a leg többen a testi paráznaságra gondolnak kizárólag... Pedig ahogy olvassuk az Igében:
Zsidó 13,4.
Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.
Ebből is látható, hogy külön tárgyalja a lelki és a testi paráznaságot. Miért?
Nos ahogy irva van:
Zsidó 11,3.
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Az első-midig a láthatatlan és csak abból, a látható! Aki bármi mellett elköteleződik-azt elsőként a bennsejében végbement elhatározása alapján teszi. Amit pedig a fejébe vett-azt meg is teszi...
Mindig érdekes volt számomra, hogy a hivők-aki vallják hogy lélekszerint-ujjászülettek, hogy lélek szerint járnak... mégis testiesen gondolkodnak...
Pál mondja: Gal 5,25
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
Tehát a paráznaság esetében-két irányultságot különböztetünk meg: az első a lelki paráznaság.
Ebben a kategóriában azt kell megértenünk, hogy hűséget fogadtunk az Örökkévalónak! Ez az a lélek szerint való elköteleződés, mely által lélek szerint járunk-Istennel. Őt követjük-neki engedelmeskedünk.
Az Ábrahámi szövetségkötésre szeretném felhivni a figyelmet ezzel kapcsolatban:
Mózes I. könyve 15. rész
1.
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
2.
És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3.
És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5.
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6.
És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
7.
És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8.
És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9.
És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10.
Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11.
És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12.
És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13.
És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
14.
De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
15.
Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16.
Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18.
E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
19.
A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20.
A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21.
Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
Figyeljük meg a 12-es verset:
"És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá."
Tehát nem Ábrahám vonul át a felvagdalt darabok között az Örökkévalóval a 17-es versben...
"17.
És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között."
Ebből tuható-hogy az Ige volt az, aki által és akiBEN (!!!) Szövetségre lépünk-léptünk-lépHETÜNK ... az Örökkévalóval. Az Igében megmaradni-egyszerű képlet. Ha mindenben azt tesszük-az szerint élünk... Ahogy arra az Ige nevel-akkor vagyunk az Igében! kálönben meg nem, és akkor van baj, hiszen az, hogy a felvagdalt darabok között vonultak át, és igy léptek szövetségre, azért volt, mert ez volt a szövetségkötésnek a módja régen. ezzel juttatták kifejezésre-abbéli elköteleződésüket, hogy : " Ha én az eskümet (- igért hűségemet) megszegem-járjak úgy, mint ezek közül egy!
Ez pedig azt jelenti, hogy az esküszegés büntetése a kettévágatás!
Hogy ez nem igy lenne az Őjszövetség idején?
Mt.24,42.
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43.
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44.
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45.
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46.
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47.
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48.
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49.
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50.
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51.
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Na ebből érthető meg, hogy miért irja közvetlenül a bűbájosság bűne mellé a paráznaságot az Ige. Hiszen ha az a hivő-aki az Örökkévalónak igért hűséget-ám a másik oldal tanát gyakorolja, illetve a másik oldal erejét hivatja segitségül-bőven kimeriti a paráznaság bűnét.
Emellet nem elhanyagolható a testi értelmezése is a paráznaságnak. Hiszen az Örökkévalóval való szövetségi kapcsolat- e világon nyomon követhető megnyilvánulása a házasság intézménye. A házasság mint frigy-azaz szövetségre lépés-a láthatatlan-látható formája. Nem kissebb bűn a házasságban elkövetett "félre lépés" bűntette sem. A büntetésük is ugyan az-mivel a tett lényege is megeggyező mértékű. Az az ember, aki valaki másnak hűséget igér-de a hűségi fogadalmát megszegi, ugyan azt a bűnt követte el.
-
Jel.22, 13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
14. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
15. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
Áldott Testvérek. Ezzel az igerésszel kezdtük-ezelőtt immár a harmadik hete tartó Igei vizsgálódásainkat. Bizonyára-mint arra utaltam volt-felfigyeltetek, hogy valójában az Igéből, három vers-mennyire
összetett, mély és tartalmas témakört vázol. Amennyiben valaki ilyesmód olvassa-vizsgálja az Igét, egyre mélyebb és mélyebb kijelentéseket-tanitásokat vehet magának.
Jézus mondja:
Péld 8,17
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Majd újra:
Jn 14,21
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Ez a kijelentés-valójában nem más, mint az Ismeret alapja... ( feltéve ha tudjuk mit jelent az ismeret szó...)
Ezen mai alkalommal, a jel.22,15- utolsó három kirekesztő kategóriáját fogjuk tárgyalni.
Az első vizsgálódási területünk a gyilkosság fogalma. Nos ez is egy olyan bűn-mint valamennyi más bűn, amit elsőként az ember-lélekben követ-követhet el.
A Szövetség jelen szakaszában már a lélekben elkövetett gyilkosság is kizáró ok.
Jézus mondja: Mt.5,21.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22.
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
Ok nélkül haragudni-az már a gyilkosság témaköre tehát. akkor valójában megérthetjük, hogy a pusztán hallomásból,türelmetlenségből, vagy akár egy elkapott pillanatből kiindulóan megfogalmazódott harag...
nos hogy is mondjam? Tehát lehet baj testvérek... volna minek utána nézni az életünkben és felülvizsgálni a dolgainkat.
Ám nem úgy, mint az egyszeri viccben-amit Anti Testvérünktől hallottam régen: Egy prédikáción a lelkész, a haragról és az ellenségeskedésről beszélt. Majd megkérdezte a jelenlévőket: Van-e valaki köztetek, akinek nincsennek haragosai? Kisvátatva egy idős özvegyasszony jelentkezett. Nahát-lelkendezett a lelkész... Hogy érted el ezt? Megosztanád velünk??? Majd a néni válasza: "Mind megdöglöttek a rohadékok!"
A soron következő, és egyben az üdvösségre jutásból-kizáró bűn kategória tehát a bálvány imádás...
Sokan gondolhatják, hogy ez a bűn, rendkivül távol áll tőle... Valójában hogy erről - valóságban gondolkodhassunk, mindenek előtt-definiálnunk kell a bálványimádás fogalmát.
Elsőként lássuk a legfőbb parancsolatot:
V.Mózes 6,4.
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
Amennyiben megértjük hogy ez a legfőbb parancsolat mit is foglal magában-képet kaphatunk arról, hogy mit jelent a bálványimádás fogalma.
Szeretni az Örökkévalót-
1;- teljes szivből,teljes lélekből,önmagadon túl.
Ez annyit tesz, ha teljes szivedben, azaz minden rejtekében és zugában az Örökkévaló van, akkor van rendben minden. Erre az esetre mondja a bölcs:
Péld 4,23
Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
Ekkor-de csak is ekkor vagy képes-pál útmutatása szerint élni-gondolkodni-cselekedni... tehát létezni.
Fil.4,7.
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8.
Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9.
A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
Azonban, és jön a csavar. Amikor valakinek egyéni ambiciója támad, és akármi más dolog keveredik a szivébe, ami egyéni indittatású vágyként vagy elérendő célként fogalmazódik meg, és ez eléri az akarat
szintjét... akkor ez biza háttérbe szorithatja az Örökkévalót-Aki mindennél és mindenkinél fontosabb kell hogy legyen. Ez az idegen dolog fog uralkodni a gondolaton és ebből kifolyólag a cselekedeten is.
Erre az állapotra jellemző a próféta szava:
Jer 17,9
Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
Csalárd-hisz hűséget fogadtál az Istennek...Tehát összefoglalva: Amennyiben a szived-az Isten trónszéke, akkor az fogja inspirálni, minden gondolatod és cselekedeted. Amennyiben ez nem igy van, akkor valami vagy valaki más irányitja az életed. Ez pedig a bálvány az életdben.
Amennyiben azon- idegen erőnek (akarat -vágy...)engedve, teszel erőkifejtést,hozol érte áldozatot, ami lehet figyelem-idő-anyagiak... az pedig a bálvány imádás.
Tehát minden, ami megelőzi az ember életében az Istent- az bálvány!
A Következő témakörünk, "Szeretni és szólni a hazugságot"...
Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész
1. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.
3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.
5. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?
6. És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni.
7. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.
8. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;
9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,
10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.
11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
Igazság- vs-hazugság... Az Igazság az, amit Isten mond! Minden más ami az Ige ellen vagy az Ige helyett mondatik-az a hazugság témaköre. Messiás jelentése: Felkent.
Lássuk a Messiás vallomását önnön magáról:
Péld.8,22. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29. Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30. Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34. Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Aki vétkezik ellene, meg akar halni tehát... Tehát ujra: Messiás=felkent. Azaz az Isten Igéje. Minden ami-aki ezzel ellenkezik vagy ettől eltérőt állit-az az antikrisztus, aminek jelentése: Isten Igéje ellen vagy helyett(!!!) szól. Figyeljük meg az első esetet a történelemben, amikor a valóság szerint megjelent az antikrisztus:
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék...
"Bizony nem haltok meg!"... ellenkezés az Isten Igéjével; "Hanem olyanok lesztek"...Isten Igéje helyett szól... Mint az Isten. "Jónak és gonosznak tudói"- Felébreszti az egót! A Szoton nem megfélemlit, nem is nyiltan mutatja önmagát-hanem magadra és a lehetőségeidre hivja fel a figyelmed. Lásd a bálványimádás témakörét. : Mi van a szivedben???
Az emberek pedig-ahogy azt rav Shaul mondja: A mesékre éheznek.
2Tim 4,3
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök...
Lessz? ez az idő-már régóta jelen van! Mert izgisebb és érdekesebb a hülyeség a hivők számára-mint az Igazság!
-
Jeremiás próféta könyve 7. rész
1. Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:
2. Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!
3. Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!
4. Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
5. Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;
6. Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:
7. Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.
8. Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!
9. Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:
10. És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!...
Áldott Testvérek. Egy kérdés érkezett hozzám a napokban egy Igeverssel kapcsolatban, ám az Igevers a környezetébe visszahelyezve-úgy gondolom, aktuális üzenet lehet az egész egyháznak.
Tehát arra gondoltam-szólhatna erről az este.
Sajnos sokan gondolkodnak az szerint a hivők házatáján, hogy a hitből elég annyi az Örökkévalónak, ha rendszeresen eljárnak gyülekezetbe-imádkoznak...meg ilyenek.
Sajnos ez a többségi hitvallás netovábbja. Azonban azt látjuk az olvasott Igében, hogy az Örökkévalónak-ez messze nem elég! Valójában-és ez az alapvető tévedés a hivők felfogásában-
a hitet nem a templomban, a gyülekezetben kell megélni-hanem a hétköznapokban, az utcán a munkahelyen, a családban... Nem a világosságban kell világitani-hanem a sötétségben ugyanis!
Azt is gondolják sajnos ugyan ezek, hogy a hetenkénti-gyülekezeti megjelenéssel, kiválthatják a bűneiket. Nos az Ige szerint meg NEM!
" 10. És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!..."
Van az az általános tév képzet, hogy a gyülekezeti épület szenteli meg a tagokat... ez iszonyatos tévedés. A Tórából tudjuk, hogy amihez csak hozzá ér a tisztátalan-azt is tisztátalanná teszi!
Gondolom most sokaknak jut eszébe a vérfolyásos asszony története... Mielőtt tovább haladnánk-nézzük azt az esetet:
Luk.8,43.
És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani,
44.
Hátulról hozzá járulván, illeté az ő ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása.
45.
És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik ő vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, a ki engem illete?
46.
Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem.
47.
Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult.
48.
És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!
Látjuk ezt a történetet, de miről is van szó? Nos a tisztátalansági törvény igy szól:
Mózes III. könyve 12. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha az asszony lebetegszik, és fiat szül, tisztátalan legyen hét napig; az ő havi betegségének ideje szerint legyen tisztátalan.
3.
A nyolczadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitestének bőrét.
4.
Azután harminczhárom napig maradjon otthon a vértől való tisztulás miatt; semmi szent dolgot ne illessen, a szent helyre se menjen be, míg el nem telnek az ő tisztulásának napjai.
5.
Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan, mint havi betegségekor, és hatvanhat napig maradjon otthon a vértől való tisztulása végett.
6.
Mikor pedig letelnek az ő tisztulásának napjai, fiú miatt vagy leány miatt, hozzon egészen égőáldozatul esztendős bárányt, galambfiat vagy gerliczét bűnért való áldozatul, a gyülekezet sátorának nyílása elé a paphoz.
7.
És áldozza meg azt az Úr előtt; és szerezzen néki engesztelést; így lesz tisztává az ő vérfolyása után. Ez a törvénye a fiút vagy leányt szülő asszonynak.
8.
Ha pedig nincs elég módja bárányhoz, vigyen két gerliczét vagy két galambfiat, egyiket egészen égőáldozatul, a másikat bűnért való áldozatul, és szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.
"Semmi Szent dolgot ne illessen!"... Ez az asszony, aki tizen két éve élt eképpen tisztátalanságban-az otthonából ki sem jöhetett volna. Azonban a Messiásba vetett hite-erősebb volt a félelemnél.
Tehát itt ebben az esetben a hitről a hit nagyságáról van szó. Ráadásul a Messiás ruhájának a "szegélyét" érintette meg... hogy ez miért ennyire fontos?
IV.Mózes 15,37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Jézus nem a bátorságát dicsérte az asszonynak-hanem a Hitét! A Hite tartotta meg az asszonyt. Ez által a hit vagy- hitvallás által tisztult meg a tisztátalanságából.
És most vissza az eredeti témánkhoz:
Tehát azok, akik a hitéletüket abban meritik ki-hogy heti rendszerességgel elmennek a gyülekezetükbe, de valójában-nem élik a hitüket,sőt: Hitetlenek módján-bűnöket követnek el, ellenkeznek az Isten tanitásával, engedetlenkednek... nem hogy nem tisztulnak meg az épülettől-de egyenesen az épületet is tisztátalanná teszik.
Jer.7,11. Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.
Nézzük ezen Igeversnek az Újszövetségi bekövetkeztét:
Luk.21,12.
És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.
13.
És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
Ezek az "árusok"-eredetileg ugyan jó ügy miatt kezdtek ott árulni, hiszen "biztosan kóser" áldozati állatokat adtak el azoknak, akiknek ilyen nem volt, vagy túl messziről érkeztek.
Ha volt valakinek tökéletes (!!!) áldozati állata, azt nem volt egyszerű eljuttatni a templomba, ha messzebbről indult. Hiszen a legbiztosabb módja az volt a tökéletesség megőrzésének, ha a vállán vitte, mert ha lesántul-már nem tökéletes. Amikor odaérnek, a Léviták ellenőrzik az állat állapotát, és ha nem tetszik neki-viheti is haza, áldozás azzal nem lessz. Ezért volt a leg kézenfekvőbb megoldás, ha ott helyben vette meg a tuti áldozati állatot. Csakhogy idővel ez a "szolgáltatás" - átment kereskedelembe.
Igy tették a tisztát-tisztátalanná, a Szentet-közönségessé... ez pedig nem tetszett (-tetszik ) az Úrnak!
Azért ehhez képest, a maiak láttán-azok akiket a Messiás kiűzött-elsápadnának...
Ezek után, a kérdéses rész:
Jer.7, 21. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!
22. Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;
23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
24. De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.
25. Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;
26. De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!
Egy másik Prófétától ugyanez: Hós 6,6
Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.
Nézzük a 23-as verset:
"23. Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!"
Erről a Tórában:
Mózes II. könyve 19. rész
1.
A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2.
Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3.
Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4.
Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7.
Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
8.
És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
Az áldozatok ugyanis- a bűnökért, a vétkekért, a tisztátalanságokért rendeltettek... Isten nem abban gyönyörködik, hogy folytonosan bűnökben élünk, és olyanszinten közönségessé tesszük a bocsánatkérést
mintha kötőszó lenne-hanem abban hogy a tanitása szerint élünk, ezzel elkerülve a bűnöket.
-
III.Mózes 19, 1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
Áldott Testvérek, E mai alkalommal-ezen Igével indulunk. A Szentség fogalma... Valójában a Szentség definiciója-nem egy elvont fogalom. Sokkal inkább nevezném : Egzakt-nak, azaz: Pontos-határozott-egyértelmű fogalom. Jelentése: Elkülönülve a környezettől-Isten számára élő- Istennel kapcsolatot tartó ember jelzője. Hogyan lehet-egyáltalán: Lehet-e hogy az ember szentté válhsson? Nos nem csupán lehet-de igen is: Kritérium! Erre, az Eggyiptomból kijött- de még az Igéret földére be nem jutott nép is gondolt, és pontosan erről tanúskodik,a következő Ige:
V.Mózes 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Valójában ez tehát a frigykötés esküje egyben. A nép kéri a lehetőséget-hogy Isten kedve szerint élhessen-Isten adja az Igéjét-de egyben kéri is, hogy az Ige(!!!) vezetése szerint járjanak.
Az Ige...
János Evangyélioma 1. rész
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Az Ige-valójában nem csak a Szent irások gyűjteménye-Testvérek. Az Ige a teremtő szó! Az Ige az élet, hisz Isten-mindent amit teremtett, Az Ő Szava által teremtette! Azok esetében, akik az Igét-pusztán az Írással azonosítják, nos azoknak nem lesz jó... Régen is voltak ilyenek, és nekik sem lett optimális végük...
Zsidókhoz írt levél 4. rész
1.
Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
2.
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.
A Hit...
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2.
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
Sokak számára a Hit, az első sora a Zsidó levél 11-fejezetének... és valójában azt sem értik. Valóság-meggyőződés... Csak azok számára van a hitnek valósága, és arról való meggyőződés, akik élik is a hitüket. Nem egy intellektuális szinten, hiszen ahogy irva is van:
Jak 2,19
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
Ez a különbség a hivők és a démonok között... Mig a démonok azonnal ugranak az Isten szavára-addig a hivek nagy része-a fülük botját sem mozditja...
Ezekről Prófétál Yirmájá:
Jer.2,26.
A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: ő maga, az ő királyai, fejedelmei, papjai és prófétái,
27.
A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kőnek pedig: Te szűltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!
28.
De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod!
29.
Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.
30.
Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
31.
Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32.
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33.
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
Egyszóval a hit jelentése: Tökéletes engedelemben való követés!!!
Nem csak tudni-de élni is.
És az Örökkévaló-előre jelezte a népének, hogy a tanulás és a tanultakra épülő követés által történik meg az elszentelődés.
II.Mózes 19, 4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Sokan mondogatják-hogy a Keresztényre ezek nem vonatkoznak, mert eleve : Királyi Papságba tértek meg... És alapozzák ezt a következő igére:
1Pt 2,9
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
Erre az Igére alapozva az evangelizást is... Hiszen irva is van: Hirdetni is kell.... ( de mit?) - (erre még vissza térünk...)
Hiszen nem olvassák tovább az Igét... csak egyetlen sort sem....
Nézzük hol bukik ez a tév tan:
9.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
"Kik hajdan nem nép voltatok"... A Nemzetek beliekról szól ez, mert ők azok akik nem tartoztak az Isten népéhez- Most pedig: "Isten népe vagytok"-Ám csakis az engedelem által!
" Kik nem kegyelmezettek voltatok-most pedig kegyelmezettek vagytok"- De a kegyelem is azoké, akik engednek helló...
Maga Jézus mondja:
Jn 3,36
A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
Ugye a hit szót, már definiáltuk az előbbiekben?! Tökéletes engedelemben való követés. És ennek az ellentettjeként: " a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta."
Tehát aki nem engedelmeskedik a Fiúnak...
Ki is a Fiú? Nos az Ige-Ő. Jézus az Isten Igéje, ahogy olvashattuk a Johann evangeliumának első fejezetében.
Most váltsunk némi keresetlen szót-a kereszténységben-széles körben elterjedt tévtanról, mely azt taglalja, hogy Jézusnak lettek új parancsolatai-és az Örökkévaló parancsolatait eltörölte...
Jn.14,19.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Tehát nem az Ő beszédei-tanitásai... Hanem az Atyáét hirdette-hirdeti ma is. Na ez van, ha a Messiást-azonositjuk az Isten Igéjével. Más kérdés, hogy aki nem ismeri fel Jézusban az Isten Igéjét-hogyan engedhet neki???
Lk 6,46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
És ezennel térjünk vissza arra a hirdetési mizériára-amit oly hamisan és eleve tévesen hirdetnek-örömhir-azaz: Evangélium gyanánt oly sokan...
Hirdetni az Örömöt: Sokan-nagyon sokan hiszik és vallják, hogy az az Örömhir, hogy Jézus-megváltott és meg szabaditott bennüket, a bűneink következményeitől.
Nos mint mondtam: TÉVEDÉS!!!
Nem a következményektől-hanem magától a bűnöktől tesz szabaddá bennünket a Szent Tan által-feltéve ha engedelmben követjük a tanait!
Jézus mondja: Mrk.14,
23.
És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
24.
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
Tehát nem mindenkiért-hanem: SOKAKÉRT! Azért nem mindenkiért-mert nem mindenki engedelmeskedik a Tanitásnak...
Az Evangélium helyes hirdetése tehát ez:
Mózes V. könyve 4. rész
1.
Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
2.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
3.
Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.
4.
Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
5.
Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.
6.
Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
7.
Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
8.
És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
9.
Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.
Hiszen a környezet számára-nagyon is figyelemfelkenltő a hitbéli élet! Ezzel lehet meggyőzni másokat, nem a dumával!
Illetve ez:
IV.Mózes 15,37.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38.
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39.
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40.
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41.
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Tehát amikor látják-látjuk az Isten népének tagját-megemlékezünk az Isten Tanairól, és elkereljük a bűnt-illetve egyben el is választódunk a környezetünktől-egyben a bűntől is... Tehát: Elszentelődünk!
-
Van az Úgy Testvérek, hogy az életünk perdöntő periódusában, a kialakult-erős vágyunk-meggyőződésünk okán, egyedül kényszerülünk elindulni egy úton, majd végezetül azt látjuk, hogy bár mindvégig egyedül éreztük magunkat-idővel,mégis sokan csatlakoztak.
A két pont között mi volt? Sok könny,kétség,próba... valójában a hitünk-a meggyőződésünk próbái.
Lássunk egy ilyen esetet a Bibliából, bár szinte mindegyik Hithős története-magában hordozza ezt a jelenséget. Érdekes hogy az élet során ezt észre sem vesszük-sem mások nem veszik észre-értékük-értékelésük sincs, és milyen az ember?! Csak azt tudjuk értékelni-amit elveszitettünk...
Tehát egy ilyen eset a Szent Tanból. Egy ének soraival kezdeném-mely talán ismert mindenki számára, és a Szent Tan igéit hivatott idézni:
Katonti mikol haszadin umikol ha Emet-Aser a szita et avdecha...
bemakli avarti et hajorden
ve ata haiti lishne machanot
hatziléni na, hatziléni na, hatziléni ná.
Ki haszdechá gadol alaj,(2*) vehitzalta nafsi misheol tanteha.
I Mózes 32, 9. És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:
10. Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
Zsoltárok 86,13. Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.
Az ember számára-igy a Hivő ember számára is, a célba érés a fontos, nem az út... Isten előtt azonban az ember utja- út bejárása és annak milyensége és minősége adja, a célba érés irányultságát...
Azaz: Amit vet az ember-azt aratja is.
Jézus tanitása az úton való "magaviseletről"
Máté Evangyélioma 5. rész
1. Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2. És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3. Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4. Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8. Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak...
Nos nem egészen igy viseltettek a nehézségekkel szemben azok-akiket kivezetett az Örökkévaló-Mózes által-Miczráim földjéből-és pontosan a másfajta viselkedésük miatt, nem vitte be ezeket az Igéret földjébe.
Elindultak egy pontról, megvolt a cél... de a két pont között-elvesztek...
Mint mondottam volt az előzőekben, az ember akkor tanulja meg értékelni azt amije volt, vagy amin átment... amikor már túl van rajta. például, a jelen helyzet nehézségeit-aképpen itéljük: rossz,mostoha, átok... El fog jönni az idő, amikor a mostani-károsnak itélt nehézségekért-rendkivül hálásak leszünk az Egyetlennek, mert belátjuk majd- ezen próbák által, formálta a jellemünket-hitbéli kitartásunkat...
Tehát az iménti ének-Biliai története:
Mózes I. könyve 32. rész
1. Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.
2. És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.
3. Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe,
4. És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig.
5. Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt.
6. És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.
7. Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.
8. És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.
9. És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:
10. Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
11. Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
12. Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.
Valamikor nagyon régen, kialakult bennem egy meggyőződés, ami által-úgy gondolom-másokat is tudtam biztatni-sőt: Mások is elsajátitották ezt az aspektust.
"Aki kihozott-az be is visz!"
Na innen meritettem ezt a látásmódot... Meg Ávráám,meg Mózes esetéből-meg David esetéből-A Messiás és végül a tanitványai esetéből... Tulajdonképpen, a Hitbéli követés summázása ez a kijelentés!
Csak az Út közben-a két végpont között ismerhetjük meg az Urunkat. Megismerjük a hangját, megtapasztaljuk hatalmát-jelenlétét... Csak ezen a úton érhetjük el, hogy a Hitünk-meggyőződéssé váljon.
A Zsidó levél 11,1-2 csak ezen az úton érhető el, hisz akikre utal-akiket emlit is-mind bejárták ezt az utat.
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Ám ez az út-magányos út... még ha többen is indultak, a nehézségek miatt vannak viták, ellenkezések,félre értések... Bizony meg kell harcolni a Hit "nemes harcát." És szinte kivétel nélkül,elsősorban -mindenki-önmagával szemben.
Vannak félelmek-amint olvastuk is az imént, de vannak örömök is. Amikor pedig majd egyszer célba érünk-Isten kegyelméből, rendkivül hálásak leszünk ezekért. Az út-ért, azokért a próbákért... de legfőként azért-mert felismerjük és meglátjuk,hogy az Isten minden lépésnél velünk volt, és itt és ezen a ponton már tapasztalattá is válik az a reménybeli meggyőződésünk, hogy: " Aki kihozott-az be is vitt!"
Ezt az utat nevezzük igy: A megszentelődés útja.
Van is egy fejezet erről a Próféta könyvében:
Ésaiás próféta könyve 35. rész
1. Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
2. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.
3. Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
5. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6. Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem.
8. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9. Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10. Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.
Mal.4,4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Atyák szivét a fiakhoz... Ábrahámét-Yichák-ét-Yakov-ét...
Fiak szivét az Atyákhoz...Az enyémet-a tiedét...
Ez csak abban az esetben történhet meg, ha ugyan azon az uton-ugyan olyan odaszánással,ugyan azzal az Istenimádattal, ugyan azzal az értékrenddel haladunk...
Ha pedig nem... nos... marad az átok.
Kiegészités.
Én Hiszek... Mily gyakran használjuk ezt a megvallást-kijelentést. De elgondolkodtunk már egyszer is azon-mit jelent ez?
Hinni... Yakov mondja: „ az ördögök is hisznek-és rettegnek.”
Miben áll a hitünk? Mert ha csak az elfogadása és vallástétele egy fennsőbb hatalomnak, akkor nekünk is van mitől félni. A Hit-mint a tökéletes engedelem-az más, az több ennél.
Én hiszem hogy eljön a Messiás. De ellenségként-vagy Üdvözítőként?
Ha az Isten által mutatott úton haladok, az néha szenvedésteljes... néha örömteli... de mindenképp magányos és nehéz. Erről beszélt a Szabaditó, amikor azt mondta:
Jn 16,33
Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.
és ugyan erre utalt pál is:
Apcsel 14,21.
És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
22.
Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
Azt mondja az Ige: Ézs 25,8
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
Tehát itt a földi pályafutás alatt, van szenvedés, de akik itt szenvednek-azok számára van felszabadulás és örök öröm.
-
II.Mózes 2,23.
És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
Áldott Testvérek.Bizonyára sokan mondják:" rossz lehetett nekik"... meg sem gondolják, hogy manapság, a hivők többsége is rabszolga.
A Prófétánál mondja az Örökkévaló:
Jer.2,19.
A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.
20.
Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.
21.
Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?
22.
Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten.
23.
Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain.
24.
Pusztához szokott nőstény vadszamár, a mely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.
"Nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben" Mondja Pál. Sokan mondogatják: "Jézus megszabaditott"! Pedig nem igy van, és sokak esetében ez abban a formában ahogy ők gondolják-nem is lehetséges.
Hiszen azt hangoztatják, és sajnos sok helyen azt is tanitják, hogy Jézus megszabadított a bűneink következményeitől... Mekkora tévedés ez. Hiszen Jézus-nem a jogos büntetéstől szabadit meg-hanem az Őt követőket- a bűntől teszi szabaddá! Tehát aki-Jézust követi-neki engedelmeskedik-az nem esik bűnbe. Ezt a következőképpen írja-János:
János Apostol I. levele 3. rész
1.
Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.
2.
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
3.
És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta.
4.
Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.
5.
És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn.
6.
A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.
7.
Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz:
8.
A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
9.
Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.
Figyeljük meg-Jézus mit mond-az Ő szabadításával kapcsolatban:
Jn.8,34.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35.
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
36.
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Tehát a valódi rabszolgaságot, nem más emberi veti az ember nyakába-hanem a bűn. A bűn megcsalja az embert, majd megkötözi és rabságra veti.
Yakov mondja:
12.
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14.
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
Kívánsággal csábít, azután ha a bűneset megtörtént-az újabbakat szül. Ebből pedig nincs menekvés-hisz az ember nem képes megszabaditani önmagát. Ezért adatott egy törvény régen:Mózes III. könyve 14. rész
1.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2.
Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz...
Innentől két érdekességre szeretném felhivni a figyelmet. Az első, hogy az Ige folytatása-ugyan azt az eljárást irja le, amit az V.Mózes 8-ban olvashatunk, tehát a pappá szentelés rituáléját.
Miért: Nos mert-és ez lenne a második érdekesség: Erre nem volt példa-Izráélben, leszámitva Naamán esetét-de ő meg nem volt Izráelita.
A Poklosságból nem lehet kigyógyulni ugyanis... Nem maga a poklosság viszi sirba az áldozatát-hanem csupán érzéketlenné teszi a további fertőzésekkel szemben. Na azok a továbbiak ölnek.
Vagyis: A poklosság a testnek-ugyan az, mint a bűn a léleknek! Bejön az első-majd bűnre-bűn, és már az az úgy nevezett: "Lelki ismeret furdalás" sincs...
A Bűn megkötözi az áldozatát, és rabságba veti... ha lehet- Végleg!
A Minap-láttam egy dokumentum filmet. Egy oknyomozó riporter, a világ leg keményebb börtöneit látogatta, de nem-látogatóként, hanem fedve-mintha ő maga is bűnöző lenne... Délafrikra leg szigorúbb börtönében történt a következő eset: Azt a börtönt egy banda, nevezetesen a szám banda uralja. Kemény törvényeik vannak, és a fegyőrök sem tehetnek semmit. Ennek a bandának az egyik legnagyobb vezetőjével beszélgetett a "hősünk" és kérdezte tőle: Miért vagy szomorú állandóan? Mire a válasz-ami sokkoló: Pár éve, egy banda tag-rátámadt egy fegyőrre, és mivel a többi fegyőr is jelen volt-leszerelték a bandatagot, de úgy adódott, hogy verekedés közben úgy sérült a bandatag-hogy pár nappal később-meghalt. Neki (- a Bandavezérnek) -Az a kötelessége-hogy meggyilkoljon egy fegyőrt-bosszúból. Ha megteszi: Vagy meghal ő is, de ha azt nem is, soha többé nem szabadulhat. Ha nem teszi meg-a bandája végzi ki, mert nem engedelmeskedik a törvényüknek... Ez a bandavezér mondta: " A Bűnöm vetett rabszolgaságba, és most,meghalok miatta!" Ezt az embert az egyre növekvő bűnei juttatták egy bűnbanda élére, és most a bűn-az életét veszi így-vagy úgy. Ha megöl egy őrt, valószínűleg a többi őr-őt is kiteríti, ha pedig nem teszi meg, a bandája öli meg... Mint mondtam: Sokkoló számomra-hisz az ember tragédiája mutatkozik meg ebben.
Olvassuk együtt a következőket:
Mózes I. könyve 1. rész
1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
A legtöbben úgy olvassák a Teremtés könyvét, hogy nem is értik-mit olvasnak... Azután meg elkezdenek okoskodni meg ötletelni, hogy hogy is lehetett...Szinte alig-alig akadnak olyanok, akik a saját történelmüket ismerik fel ezekben a sorokban...(is) A Sötétség-a tudatlanság, az Isten nélküli lét jelzője ugyanis... Mindannyian igy kezdtük a földi pályafutásunkat egykor. Éltünk Isten nélkül, és sodródtunk a világ diktátuma szerint, értetlenül és értelmetlenül. Életünk egy szakaszában-elért minket az Isten hivó szava, és tanitani kezdett minket. Megértettük ki-Ő; Mit vár tőlünk...
Ez időtől kezdve van számunkra Világosság. Lett értelem bennünk, és lett értelme az életünknek. Igazi hosszútávú céllal...
Isten csak a világosságra mondta hogy: "JÓ" tehát a sötétség éppen az ellenkezője annak. Pál is figyelmeztet:
Rm 13,12
Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.
Vagy ahogy-Jézus beszél erről a témáról:
Jn.3,16.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18.
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19.
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20.
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21.
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Sok hívő gondolkodik akképpen: Jobb nem tudni dolgokat-mert akkor kevesebb a bűn... "áldott tudatlanság"... De valóban áldott a tudatlanság??? Hiszen aki tudatlan-az sötétségben jár...
Pál mondja:
Apcsel 17,30.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31.
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Ugye az imént beszéltünk a megtérés menetéről?... Isten hiv-én Igennel felelek, Ő tanitani kezd, én pedig tanulok-e közben egyre inkább levetkőzöm az ó emberi természetem, és egyre inkább elváltozom, a Messiás ábrázolatának-hasonlatosságára.
Eff.4,7.
Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.
8.
Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9.
(Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10.
A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11.
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12.
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13.
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14.
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15.
Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16.
A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.
17.
Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában,
18.
Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
19.
Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
20.
Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21.
Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban:
22.
Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
23.
Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24.
És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
-
III.Mózes 23, 9. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
10. Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak.
11. Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.
12. A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendős bárányt egészen égőáldozatul.
13. Ahhoz pedig ételáldozatul két tized efa lánglisztet, olajjal elegyítve; tűzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.
14. Új kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségről nemzetségre minden lakóhelyeteken.
Áldott Testvérek. Idén-Június 4.-6.-ig ünnepeljük a Savuot ünnepét, hiszen amint olvastuk a Tórában: " Örök szidra " ez az ünnep. De mi is ez az ünnep? Nos nevezzük ezt az ünnepet-első sorban, az első zsengék ünnepének, vagy :Hetek ünnepének , hiszen a Peszach ünnepétől számitott-hetedik héten tartandó.
Az Újszövetségi irásokban is megjelenik ez az ünnep, éspedig a következőképpen:
Apostolok Cselekedetei 2. rész
1.
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2.
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5.
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6.
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7.
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8.
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9.
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10.
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11.
Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12.
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13.
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14.
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15.
Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16.
Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17.
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18.
És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19.
És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20.
A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21.
És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik...
És egy kis magyarázat után-rögtön érthetővé válik, miért ünnepeljük ezen jeles alkalommal a Törvényadást is...
Nézzük ujra a Törvény első sorát:
III.Mózes 23," 9. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
10. Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak."
Ujra: "Mikor bementek arra a földre, amelyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését..."
Jövőbeli eseményt vázol az Örökkévaló. Egyszer azért, hogy mindenki biztos legyen abban, hogy amit-Ő igér, azt Ő biztosan meg is tartja! Másodszor meg: Ugye tudva levő, hogy a jó Igéretei, azaz: Áldásai,
illetve azok öröklése-kritériumokhoz van kötve.
V.Mózes 30, 10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
Tehát az első ünnep az évben, a Peszach ünnepe volt. Ezen alkalommal Szabaditotta meg a népét az Őrőkkévaló a rabságból. De mindenkit is? Nos nem! Csak azokat, akik engedelmeskedtek a parancsolatának, mely igy szólt:
Mózes II. könyve 12. rész
1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt...
Ez tehát a kulcsa és egyben kritériuma az Isten-szabaditásának. Aki engedelmeskedett az Istennek-azt kihozta-aki pedig nem engedelmeskedett, azt...
De egyben a beoltatásnak is ez az alapja. Olvassuk is:
II.Mózes 12, 37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
Sok elegy nép... ezek azok, akik látták-hallották az Isten cselekedeteit, hinni kezdtek az Istennek és Isten-BEN! Engedelmeskedtek az Örökkévaló parancsolatának, és ezeket-beoltotta az Örökkévaló az Ő népébe.
Erről szól a következő Törvény Ige:
Mózes II. könyve 19. rész
1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
Tehát a hozzá való tartozás és ezzel egyben az Áldásai bírásának a kritériuma, a neki való engedelmesség!
Az induláshoz adatott egy parancsolat... De a nép, elengedhetetlen fontosságúnak tartotta az Ígéret földébe való bemenetelhez, az Isten Tanítását, hogy ne tévelyegjenek, ne egymástól kérdezősködjenek...
hanem hogy mindenki számára elérhető legyen az Isten tanítása.
V.Mózes 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
Az Örökkévaló, tehát az Ő Igéje által megadta, az Igazság ismeretének lehetőségét, és ezzel egyben, megszabadította az Övéit, a tudatlanságra épülő-törvénytelenségtől, gonosz cselekedetek elkövetésétől,
a Tőle való elválasztottságból... tehát a rabságból. Kijöttünk hát a rabságból a szabadságra... De mire jutottunk? " Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak."
Azaz most mutasd be, mihez kezdessz a "Szabadságoddal"-Megmaradsz-e, az Örökkévalóval való szövetségben ahogy Igérted neki-vagy nem?
A Kereszténységben ezt az Ünnepet, a Szentlélek kitöltetésének ünnepeként tartják számon. De kikre áradt ki a Szentlélek? Automatikusan minden követőjére-Jézusnak? Nemde az Apostolok is engedelmeskedtek a Törvénynek, Felmentek Yerusálembe, és Szent gyülekezést is tartottak... és ennek betetőzése volt a Szentlélek kitöltetése-rájuk nézve is.
-
Bírák könyve 13. rész
1.
Az Izráel fiai pedig újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt, azért az Úr őket a Filiszteusoknak kezébe adá negyven esztendeig.
2.
És élt ebben az időben egy férfiú Czórából, a Dán nemzetségéből való, névszerint Manoah, kinek felesége magtalan volt, és nem szült.
3.
És megjelent az Úrnak angyala az asszonynak, és monda néki: Ímé most magtalan vagy, és nem szültél; de terhes leszesz, és fiat szülsz.
4.
Azért most megójjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant.
5.
Mert íme terhes leszesz, és fiat szülsz, és beretva ne érintse annak fejét, mert Istennek szenteltetett lesz az a gyermek anyjának méhétől fogva, és ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a Filiszteusok kezéből.
6.
És elment az asszony, és elbeszélte ezt férjének, mondván: Istennek egy embere jöve hozzám, kinek tekintete olyan volt, mint az Isten angyalának tekintete, igen rettenetes, úgy hogy meg sem mertem kérdezni, hogy honnan való, és ő sem mondotta meg nékem a nevét.
7.
És monda nékem: Íme terhes leszesz, és fiat fogsz szülni; azért most se bort, se más részegítő italt ne igyál, és semmi tisztátalant ne egyél, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek, anyja méhétől fogva halála napjáig.
8.
Manoah pedig az Úrhoz könyörgött, és monda: Kérlek, Uram! az Istennek amaz embere, a kit küldöttél volt, hadd jőjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendő gyermekkel.
9.
És meghallgatá az Isten Manoah kérését, mert az Istennek angyala megint eljött az asszonyhoz, mikor az a mezőn ült, és az ő férje Manoah nem volt vele.
10.
Akkor az asszony elsietett, és elfutott, és elbeszélé férjének, és monda néki: Ímé megjelent nékem az a férfiú, a ki a multkor hozzám jött.
11.
És felkelt, és elment Manoah az ő felesége után, és mikor odaért ahhoz a férfiúhoz, monda néki: Te vagy-é az a férfiú, a ki ez asszonynyal beszéltél? És monda: Én vagyok.
12.
És monda Manoah: Ha beteljesedik ígéreted, miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék ő?
13.
Az Úrnak angyala pedig monda Manoáhnak: Mindentől, a mit csak mondottam az asszonynak, őrizkedjék.
14.
Mindabból, a mi csak a bortermő szőlőből származik, ne egyék, és bort és más részegítő italt ne igyék, és semmi tisztátalant ne egyék. Mindazt, a mit parancsoltam néki, tartsa meg.
15.
És monda Manoah az Úr angyalának: Kérlek, hadd tartóztassunk meg téged, hogy készítsünk néked egy kecskegödölyét.
16.
De az Úrnak angyala így szólt Manoáhhoz: Ha megmarasztasz is, nem eszem kenyeredből, és ha áldozatot készítesz, az Úrnak áldozd azt. Mert Manoah nem tudta, hogy az Úrnak angyala vala.
17.
És monda Manoah az Úr angyalának: Kicsoda a te neved, hogy ha majd beteljesedik a te beszéded, tisztességgel illethessünk téged.
18.
És monda néki az Úrnak angyala: Miért kérdezősködöl nevem után, a mely olyan csodálatos?
Áldott Testvérek: Mindannyian olvastuk ugye ezeket a sorokat, több esetben szóba is kerültek már ezek közöttünk-hogy most ezzel kezdünk-az azért van, mert Sámsonról-akire ezen sorok utalnak-valami érdekes dolgot szeretnék mutatni. Sámson egy jelentős személy a Szent Tanban, az idő rövidsége miatt, a mai alkalommal csak nagy vonalakban, vagy inkább-"ajtót nyitva" a személyét megérteni kívánók részére-irányultságot szeretnék felfedni. Sámson egy félre-vagy inkább a Kereszténység nagy része előtt: "meg nem értett"-ill.: Fel nem ismert... vagy méginkább: " Megosztó" figurája a Szent Tannak.
Sokan csak annyit tudnak róla: " Egy Bírája volt Izraelnek..." Sokan meg ennyit se... De ki volt Ő? Miért az a sok furcsa dolog vele kapcsolatban-vagy méginkább: Általa???
A ma esti alkalommal, születésének előjeleit-körülményeit nézzük meg, ami segíthet bennünket abban, hogy észre vegyük azt, hogy valójában az ő személye is-Messiási előjelként adatott Izrael házának.
Van az úgy, hogy olvasás közben- valahogy nem azonosítjuk a szavakat...
"Bírák könyve 13. rész
1.
Az Izráel fiai pedig újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt, azért az Úr őket a Filiszteusoknak kezébe adá negyven esztendeig.
2.
És élt ebben az időben egy férfiú Czórából, a Dán nemzetségéből való, névszerint Manoah, kinek felesége magtalan volt, és nem szült.
3.
És megjelent az Úrnak angyala az asszonynak, és monda néki: Ímé most magtalan vagy, és nem szültél; de terhes leszesz, és fiat szülsz.
4.
Azért most megójjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant.
5.
Mert íme terhes leszesz, és fiat szülsz, és beretva ne érintse annak fejét, mert Istennek szenteltetett lesz az a gyermek anyjának méhétől fogva, és ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a Filiszteusok kezéből.
...Izrael "Szabadítója"... "Goél Yisraél"- azaz: Izrael "megváltója"! Akár a Szabadítót vesszük szó szerinti fordításban, ami a Yessua nevet fedi fel előttünk, akár a Goél-t ami pedig már : Megváltót-jelez-
Ezen "szavak"-"nevek"..."jelentések"- akármelyike, figyelemfelkeltőek illetve félreérthetetlen jelzések. Vagy legalábbis azoknak kellene lenniük-rendeltetésük szerint.
Figyeljük meg tehát a roppant fontossággal bíró-kezdetet ujra:
Bírák könyve 13. rész
1.
Az Izráel fiai pedig újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt, azért az Úr őket a Filiszteusoknak kezébe adá negyven esztendeig.
2.
És élt ebben az időben egy férfiú Czórából, a Dán nemzetségéből való, névszerint Manoah, kinek felesége magtalan volt, és nem szült.
3.
És megjelent az Úrnak angyala az asszonynak, és monda néki: Ímé most magtalan vagy, és nem szültél; de terhes leszesz, és fiat szülsz.
4.
Azért most megójjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant.
5.
Mert íme terhes leszesz, és fiat szülsz, és beretva ne érintse annak fejét, mert Istennek szenteltetett lesz az a gyermek anyjának méhétől fogva, és ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a Filiszteusok kezéből.
6.
És elment az asszony, és elbeszélte ezt férjének, mondván: Istennek egy embere jöve hozzám, kinek tekintete olyan volt, mint az Isten angyalának tekintete, igen rettenetes, úgy hogy meg sem mertem kérdezni, hogy honnan való, és ő sem mondotta meg nékem a nevét.
7.
És monda nékem: Íme terhes leszesz, és fiat fogsz szülni; azért most se bort, se más részegítő italt ne igyál, és semmi tisztátalant ne egyél, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek, anyja méhétől fogva halála napjáig.
8.
Manoah pedig az Úrhoz könyörgött, és monda: Kérlek, Uram! az Istennek amaz embere, a kit küldöttél volt, hadd jőjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendő gyermekkel.
9.
És meghallgatá az Isten Manoah kérését, mert az Istennek angyala megint eljött az asszonyhoz, mikor az a mezőn ült, és az ő férje Manoah nem volt vele.
10.
Akkor az asszony elsietett, és elfutott, és elbeszélé férjének, és monda néki: Ímé megjelent nékem az a férfiú, a ki a multkor hozzám jött.
11.
És felkelt, és elment Manoah az ő felesége után, és mikor odaért ahhoz a férfiúhoz, monda néki: Te vagy-é az a férfiú, a ki ez asszonynyal beszéltél? És monda: Én vagyok.
12.
És monda Manoah: Ha beteljesedik ígéreted, miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék ő?
13.
Az Úrnak angyala pedig monda Manoáhnak: Mindentől, a mit csak mondottam az asszonynak, őrizkedjék.
14.
Mindabból, a mi csak a bortermő szőlőből származik, ne egyék, és bort és más részegítő italt ne igyék, és semmi tisztátalant ne egyék. Mindazt, a mit parancsoltam néki, tartsa meg.
15.
És monda Manoah az Úr angyalának: Kérlek, hadd tartóztassunk meg téged, hogy készítsünk néked egy kecskegödölyét.
16.
De az Úrnak angyala így szólt Manoáhhoz: Ha megmarasztasz is, nem eszem kenyeredből, és ha áldozatot készítesz, az Úrnak áldozd azt. Mert Manoah nem tudta, hogy az Úrnak angyala vala.
17.
És monda Manoah az Úr angyalának: Kicsoda a te neved, hogy ha majd beteljesedik a te beszéded, tisztességgel illethessünk téged.
18.
És monda néki az Úrnak angyala: Miért kérdezősködöl nevem után, a mely olyan csodálatos?
Most pedig figyeljük meg a párhuzamokat, a Messiás születését megelőző történésekkel:
Luk.1 26.
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
27.
Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
28.
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29.
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
30.
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31.
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
32.
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
33.
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
34.
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35.
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
36.
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
37.
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38.
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
Mt.18.
A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.
19.
József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.
20.
Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.
21.
Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.
22.
Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:
23.
Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.
24.
József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.
25.
És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.
Bár két Szinoptikusból rakhatjuk össze a pontos történést-de a lényeg azonnal láthatóvá válik...( plánemeg-ha tudjuk mit keresünk...)
Ismérvek:
Angyalok hirdették születésüket-elsőként az anyáknak-érthető módon... hiszen mégiscsak ők fognak szülni, ám nem ez miatt történik ebben a sorrendben-hanem Ábrahám miatt. Ábrahámnak ugyanis két fia született
Az első-Hágártól, ő volt Yismáél. Ő nem örökölhetett, hanem a második, aki bár-Ávrámnak a második fia volt-ámde Sárának az első. Ez cirka annyit tesz, hogy az általános (ámde vitatható) nézet szerint, az anyai ágon született tekinthető "igazi Zsidónak". Valakinek lenne kedve-angyalokkal vitatkozni???
Tehát úgy az előjel, mint Sámson esetében-mint a Valós Messiás esetében azt látjuk, hogy a nép-éppen az ...mondjuk úgy: Istennek nem tetsző állapotában leledzett. Angyalok jelentették előre a születésüket,mindkét esetben: Izráél Szabadítójaként jelezték küldetésüket... ám az előjel-csupán-előjel. Manoach-felesége, "ismert" férfit, tehát nem szűznemzéssel születik a fiú-addig a valós Messiás-akiről az előjel tesz bizonyságot-Szűznemzés által születik, pont ahogy az első Messiási Prófécia szól:
I.Mózes 3,14.
És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15.
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Asszony magva... tudjuk, hogy minden e-világra született- a férfi magjától születik...
Értsük meg a dolgok lényegét: Tehát a nép a bűnei miatt-átok alá rekesztetett.
V.Mózes 28,15.
Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, a melyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad:
16.
Átkozott leszesz a városban, és átkozott a mezőn.
17.
Átkozott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd.
18.
Átkozott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.
19.
Átkozott leszesz bejöttödben, és átkozott leszesz kimentedben.
20.
Bocsát az Úr te reád átkot, bomlást és romlást mindenben, a mit kezdesz vagy cselekszel; mígnem eltöröltetel és mígnem gyorsasággal elveszesz a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, a melyekkel elhagytál engem.
21.
Hozzád ragasztja az Úr a döghalált, mígnem elemészt téged arról a földről, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
22.
Megver téged az Úr szárazbetegséggel hidegleléssel, gyulasztó és izzasztó betegséggel, aszálylyal, szárazsággal és ragyával; és üldöznek téged, mígnem elveszesz.
23.
Eged, a mely fejed felett van, rézzé, a föld pedig, a mely lábad alatt van, vassá válik.
24.
Az Úr eső helyett port és hamut ád a te földedre; az égből száll reád, mígnem elpusztulsz.
25.
Az Úr megszalaszt téged a te ellenségeid előtt; egy úton mégy ki ő reá, és hét úton futsz előtte, és a föld minden országának rettentésére leszel...
Pontosan ebben az állapotában látjuk-Yisráélt, mindkét esetben. Az elsőben a Filisztéjá nyomorgatja és sanyargatja-ellenség gyanánt-Yisráélt, a második esetben a harag férfiúja, a SAS (!!!) azaz Róma.
Ésa 46,9.
Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.
10.
Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;
11.
Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!
12.
Hallgassatok reám, kemény szívűek, a kik távol vagytok az igazságtól.
13.
Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsőségem.
( elsőként ez a SAS volt, azután egy másik...)
Tehát a bűn volt az, ami a népet kiszolgáltatta az ellenségeinek. Bieám tanácsa-tana, arról szólt: Rontsd meg a népet-bűnnel, és Isten elhagyja őket... Pont a bűn volt tehát, ami az ellenség prédájává tette-teszi ma is, az Isten népét...
"Kell a Szabadító"
Apcsel. 1,Apostolok Cselekedetei 1. rész
1.
Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
2.
Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
3.
Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
4.
És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem:
5.
Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
6.
Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
7.
Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett...
Figyeljük meg a nép szerinti- "fontossági sorrendet": A nép szabadítását helyezik ugyan előtérbe, ámde nem az októl-hanem a következménytől! Tehát nem a bűntől, hanem a büntetéstől!!!...(pont mint a maiak...)
Így volt ez, úgy a régieknél-pont mint a maiak esetében. Bár-Sámson idejében mint előjelként-láthatták a "Szabadítás előjelét" ámde állandó háborúság idejében történő folyamatot, ami és lássuk be: Nem felhőtlen és örömteli időszakot vázol-ez kizárólag a "Valós Messiás" Szabadításával érhető el, ami nem a következmények-azaz: A büntetés csillapítását vagy ideiglenes törlését jelenti, hanem a következtető azaz a bűnöktől való teljes szabadításával elért teljes és tökéletes Szabadítást jelenti.
Vannak tehát előjelek-és van a tökéletes! Mózes, aki talán az első ily Messiási előjelként vonult be a köztudatba... ilyen volt Sámson is... egyenlőre ennyi legyen elég mára-és mint előre jeleztem: Nem a teljes élettörténete-hanem kezdetként egy ajtónyitás-ami segíthet a Személyét és cselekményeit-megérteni, egy más perspektívában szemlélni.
-
Mózes V. könyve 8. rész
1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
Áldott Testvérek. Az előszóként felolvasott Igerész, az egész Szentírás-talán-leg fontosabb tana, melyet minden hívőnek szem előtt kellene tartania. Hovatovább: A legfontosabb feltett vagy fel nem tett kérdésre, megadja a választ. Vannak az életben-jó, vagy éppen kevésbé jó időszakok... Vannak szenvedés teljes időszakok is. Fokozódó nemzetközi helyzet, gazdasági csőd, piaci krach... Ilyen esetekben néha elfelejthetjük, hogy mindezek felett is-Isten az Isten. Ezen nehéz helyzetekben az ember mire figyel? Vannak akik megpróbálnak ügyeskedni,vannak akik szimplán kétségbe esnek... vannak kevesen, akik ha addig nem is tették-az ilyen helyzetben végre felnéznek. Istentől várni a segítséget a kilátástalan helyzetben... Valójában erről szóló tant tartogat számunkra-Jób könyvének egy része:
Jób könyve 28. rész
1.
Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2.
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
3.
Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4.
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
5.
Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6.
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7.
Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8.
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9.
Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10.
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11.
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12.
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13.
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14.
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15.
Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
16.
Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
17.
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18.
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19.
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
20.
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21.
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22.
A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!
23.
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
24.
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
25.
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26.
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
27.
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28.
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
Tehát az ember nem tehet semmit sem ami valós segítség lehet a bajban, hanemcsak az Isten útmutatása által. Volna itt azonban egy roppant fontos momentum:
"Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás."
Az úrnak félelme tehát a bölcsesség... A bölcsesség az az eszköz, ami által-elkerülhetjük a rosszat, illetve ha már úgy adódott hogy rajtunk kívül álló okok miatt, de sikerült belekeveredni-kisegíthet bennünket. Van a világi bölcsesség, ami a bajok okozta tüneteket kezeli, ám ez által később-sokkal nagyobb bajba kerülhetünk. És van az Istentől való bölcsesség, ami gyökeres megoldást biztosít.
Hogyan értelmezzük tehát ezt a zárszót? "Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás."
Félni az Istent... Vannak akik aképpen vélekednek, hogy félni az Istentől... Nos tudjuk, hogy azoknak van okuk félni az Istentől-akik vele szemben foglalnak állást...
Félni az Istent azt jelenti: Mindenben Őt követem, neki engedelmeskedem.
És a másik kijelentés: A gonosztól való eltávozás... Gonosz,rossz,hazugság... honnan ismerhetnénk fel ezeket? Nos egyértelmű: Az Ige által!
Ezért is mondja: V.Mózes 8,1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Azt olvastuk: " Megsanyargata és meg éheztete..." tehát megpróbálja az Isten az embert. Nézzünk meg egy ilyen példa adó esetet a Tórában:
Mózes IV. könyve 21. rész
1. Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.
2. Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait.
3. És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.
4. És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
7. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
Tehát megtörtént a sanyargatás, hisz nincs víz!... éheztetés is van, mert nincs kaja... az ember meg lázad... a probléma láttán nem fölfelé-hanem lefelé néztek-aztán meg vízszintesen, és mindjárt lázadtak.
nem az útmutatás kellett-tanács sem érdekelte őket, hanem a probléma, ami lekötötte a figyelmüket. Olvassuk el Yessájá könyvében az erről szóló passzust:
Yessájá 8,11.
Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:
12.
Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;
13.
A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!
14.
És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
15.
És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!
16.
Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
17.
Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.
18.
Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!
19.
És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?
20.
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
Na azok ott ugyan ezt tették. Jött az átok, aztán a baj. Namost figyu: Gondoljuk csak el ezt a helyzetet... A lázadók, miután körülnéztek-rájöttek, hogy eddig sem juthattak volna el, ha nem az Isten segítette-óvta volna őket. A lázadásuk okán, meg jól magukra maradtak... A homok alól érte őket a halálos és rendkívül fájdalmas kígyómarás. Lépten-nyomon kígyók mardosták őket. Erre jött a tanács: "aki élni akar-jöjjön elő a sátrából...( a vélt biztonságot jelentő rejtekből)... és nézzen fel! Ne le, ahonnan a marás meg a fájdalom meg a halál jön-hanem fel, ahonnan a gyógyulás és az élet. Ne védekezz-hanem bízz Istenben!!!
Figyeljük meg a következő-rendkívül fontos felszólítást:
"20.
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!"
Tanításra és bizonyságtételre kell tehát hallgatni! Ja hogy ez régen volt csak fontos? ... na és ez?:
János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen...
Figyeltünk?
" 11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen..."
Tanítás és bizonyságtétel... Ez lenne tehát a bölcsesség és a gonosztól való eltávozás... ez tehát az Istenfélelem.
-
Áldott Testvérek, e ma esti alkalommal-Jób történetét vizsgáljuk meg,ám ez alkalommal,nem is Jób Lesz a főszereplőnk-hanem a három "barátja"...
Mindenek előtt-nézzük a történet kezdetét:
Jób könyve 1. rész
1. Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
2. Születék pedig néki hét fia és három leánya.
3. És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
4. Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
5. Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
6. Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.
7. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.
8. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.
9. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
10. Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
11. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!
12. Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.
13. Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában.
14. És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
15. De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
16. Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
17. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
18. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában;
19. És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
20. Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.
21. És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
22. Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
Jóbról-az Örökkévaló állítja: "8. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő."
Tulajdonképpen ennyi elég is lenne-számunkra, ám mégis bemutatja számunkra a történet írója, hogy mennyire kegyes és Istenfélő volt ez az ember. Még a fiaiért is mutatott be áldozatot-épedig minden napon, hogy a fiait is biztonságban tudhassa.
Jób által elszenvedett csapások- a földi halandót érő-leg rettenetesebb csapások voltak. A család illetve a vagyon elvesztése, minden ember lába alól,kirántaná a talajt. Ennek ellenére sem fordult Jób-Isten ellen. Hányszor de hányszor fordult már elő a legtöbbünkkel, hogy ennél jóval kisebb csapás esetén, a végletekig tudtunk keseredni?!
Ilyen helyzetben-ahogy a Bölcs mondja:
Péld 17,28
Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
Hiszen a megkeseredett-kétségbe esett ember, olyanokat mondhat-meggondolatlanul, melyeket később nagyon de nagyon megbán. Mekkora hite volt tehát-Jóbnak, aki a fájdalmát ugyan kinyilvánította a ruhájának megszaggatásával, a fejét megborotválta- de a szájával-Isten hatalmát,jóságát...áldotta,és bizonyságot tett arról, hogy mindezek ellenére sem vonja kérdőre az Urat-nem lázad ellene.
Jób 2, 7. És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.
8. És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.
9. Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!
10. Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.
11. Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt.
12. És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.
13. És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.
Megtörtént a harmadik csapás-mellyel a Szoton-végleg és teljesen tönkre tette-Jóbot. Volt ugye a család elvesztése, a vagyon mint anyagi eszköz elvesztése... Végezetül az egészségének elvesztése.
Az emberiség számára a leg súlyosabb csapások mint már mondtam, bár megjegyezném, a legtöbb ember számára elég ezek közül csak egy ilyen csapás ahhoz hogy az illető teljesen és helyrehozhatatlanul tönkre menjen. Jóbot is természetesen megviselték ezek a csapások-olyannyira, hogy amikor a három barátja meglátogatták -Jóbot, az első sokkhatásra felzokogtak, majd-Jóbhoz hasonlóan, megszaggatták a ruháikat, és port szórtak a fejükre.
Egy álló hétig nem szólaltak meg. Mert mit is tudtak volna mondani? De nem akartak hirtelenkedve beszélni, ezért hallgattak...
De az emberi agy... Nos sajnos úgy va az Testvérek, hogy az ember-mindent meg akar magyarázni... Racionalizálni akar... Már csak azért is fontos ez az ember számára, mert így magát is meg tudja nyugtatni abban a dologban, hogy ilyen vele nem fordulhat elő. Ezek a csapások, minthogy nem "közönséges" csapások voltak- számukra egyértelmű volt, hogy csakis - Istentől jöhettek. Ha pedig ez így van, akkor csakis azért-mert Jób bűnös ember! (gondolták-ők) Na ekkor beindult az agytekervények kattogása, és egymást túl licitálva kínozták-Jóbot.
Mihez is hasonlítható ez a viselkedés? Nos a mai hívők viselkedéséhez! Földön fekvőbe rúgdosni-azám a szórakozás... Mert nem elég neki a baja-még fokozzuk is. Valakiről elég egy kis félreérthető infó-máris beindul a hívők átok és szitok gyára. Mert bár az Úr-mondott olyat:
Mt 7,1
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
Meg olyat is:
Lk 6,37
Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
Nameg azt is:
Jn 7,24
Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!
Na ezek mennek legjobban a maiaknak... na nem a tilalom betartása-hanem annak megszegése... Mennyire könnyű volt a Jn.4-ben olvasott: Somron-i asszonyra kimondani azt hogy "Parázna"! Pedig nem volt parázna, hanem ötszörös özvegy volt, a hatodik "férje" pedig azért nem volt törvényesen a férje-mert még nem volt köztük szekszuális kapcsolat.
Ez csak egyetlen példa-és legyen is elég, hisz rengeteg példa van a magánéletben is. Ám ugyan azt a bűnt követi el aki így él, mint Elifáz, Bildád, vö Czofár.
Azt vádolni-bűnnel-akit az Isten-Igaznak mond. Gondoljuk csak el Testvérek, hogy esetleg szembesülnünk kell azzal a sajnálatos ténnyel-hogy valakivel kapcsolatban tévedtünk, és elkövettük azt a bűnt, amit Jób-három barátja is elkövetett... Nekik mi is volt a büntetésük?
Jób 42, 7. Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
8. Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób.
Ha esetleg még rendezni sem sikerül??? akkor mi lessz???
Hogy Jób története csak mese, és az Újszövetségi korban már nem történhet meg az, hogy a Szoton "kikér" valakit-valakiket???
És ez? : Lk 22,31
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát...
Egy gondolattal szeretném zárni ezt a témát-ami valójában nem is tőlem származik...
Préd.1,9.
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10.
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11.
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12.
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
-
Bírák könyve 11,29.
Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen.
30.
És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait:
31.
Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul.
Áldott Testvérek, több esetben is előfordult, hogy Jeftéről-illetve a fogadalmáról beszéltünk és amennyire emlékszem-konszenzusra is jutottunk felőle. E ma esti alkalommal,szeretném ezt a fogadalmat egy egészen új aspektusban megmutatni. Ha másért nem is-de legalább elgondolkodhatunk ezen az irányultságon is...
Azt el kell ismernünk, hogy a Szent tanban-nem túl gyakori az úgy nevezett: "ember áldozat". Azért mégis van erre egy (?) példa-lássuk is a történetet:
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem...
Ez a történet ugye egészen más? vagy mégsem? Amiben más ez a történet, az az-hogy itt az Örökkévaló kérte erre-Ábrahámot. Lássuk a fia viselkedését ebben a történetben:
" 6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére."
Tudva levő dolog, hogy a köz hiedelemmel ellentétben, Yichák nem egy karonűlő gyermek volt, hanem egy életerős férfi-hisz majd 40 éves tudott itt már lenni.
Ha nem tetszett volna neki a dolog-ellenkezhetett volna, ám és ez nagyon fontos, ha és amennyiben az apja legyőzte volna, az gyilkosság lett volna és nem áldozat. Az áldozás esetében-kritérium, hogy az áldozatnak, nyugodtnak és békésnek kell lennie-mert ettől áldozás az áldozás.
Most figyeljük meg ugyanezt-Jefte lányának esetében:
Bírák 11, 34.
Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki kivülötte sem fia, sem leánya.
35.
És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.
36.
Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, a mint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút.
37.
És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; ereszsz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szűzességemen leánybarátaimmal.
38.
És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken.
39.
És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,
40.
Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.
Nos ebben az esetben szintén látható és tetten érhető az önkéntesség-akár Yichák esetben. Azt is láthatjuk, hogy nem az életét siratta-hanem a szüzességét. Azt szintén láthatjuk, hogy az Izraél lányai-nem a "leölésére" emlékeztek, hanem arra, hogy szüzen-önmagát áldozatul adta azért, mert az Örökkévaló... hogy is mondta ő maga?
"35.
És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.
36.
Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, a mint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút."
Tehát a népéért, a Szent földért.
Ez ugyanis nem csupán egy kis törzsi villongás volt, hanem:
Bírák 11,12.
És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, ezt izenvén: Mi dolgom van nékem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én földem ellen?
13.
És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel az én földemet, mikor Égyiptomból feljött, az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza békességgel.
14.
Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához;
15.
És monda néki: Ezt izeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földét, sem az Ammon fiainak földét;
16.
Mert mikor kijött Égyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért,
17.
Követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és így Izráel ott maradt Kádesben.
18.
És mikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felől érkezett a Moáb földéhez, és ott táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa.
19.
Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.
20.
De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az ő határán, hanem összegyűjtötte Szihon az ő egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harczolt az Izráel ellen.
21.
Az Úr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izráel az Emoreusoknak, ama föld lakóinak, egész országát.
22.
És birtokába vette az Emoreusok egész határát, az Arnontól fogva Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.
23.
És mikor az Úr, az Izráel Istene maga űzte ki az Emoreusokat az ő népe, az Izráel elől, most te akarnád ezt elfoglalni?
24.
Hát nem úgy van-é, hogy a mit bírnod adott néked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, a kiket az Úr, a mi Istenünk űzött ki mi előlünk.
25.
És most vajjon mennyivel vagy te különb Báláknál, Czippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é ez az Izráellel, és hadakozott-é valaha ellenük?
26.
Míg Izráel Hesbonban és annak mezővárosaiban, Aroerben és ennek mezővárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz esztendőn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az időben?
27.
Én nem vétettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harczolsz ellenem. Az Úr, a biró, tegyen ma ítéletet az Izráel és az Ammon fiai között.
28.
De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, a melyeket izent néki.
29.
Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen.
Az Úrtól kapott örökség és annak megtartása volt a tét!
Ugyanakkor és itt és ezen a ponton szeretném egy " apróságra" felhívni a figyelmet:
"29.
Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen."
Ez pedig azt jelenti-amit olvastunk is...Nevezetesen: Az Úr lelke által indult és szólt, hiszen a következő vers már így szól:
"30.
És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait:
31.
Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul."
Tisztázzuk: Valóban hiszem és látom is: Meggondolatlanul tett fogadást Jefte. Hiszen tudni illik: Akkoriban-Izrael, nomád nép volt... Sátrakban laktak, és a vagyonuk is a sátorban volt. Mi képezte az akkoriak vagyonát? nos például, és ez fontos a megértéshez-a birkák is. Mivel hogy a haszon állatok nagy értéknek számítottak-természetes hogy vigyáztak rájuk. Nappal legeltek-éjszakára beterelték őket a sátrakba, majd reggel kieresztették őket... Gondolom, mivel hogy-Jefte biztos volt abban hogy egy kos vagy egy bárány jön ki elsőként a sátorból, ezért tett ily fogadalmat... nem úgy történt az eset-de állta az Úrnak tett Ígéretét. A maiak-az érdekesség okáért-akár óránként fogadkoznak az Istennek, eszükben sincs teljesíteni az ígéretüket... kifogás persze dögivel van.
Jeftéről viszont később is megemlékezik az írás-mégpedig a hit hősei között...
Zsidó levél 11, 32. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról;
33. A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.
Országokat győztek le... Igazságot cselekedtek... Egy mondatban ezekkel a kijelelntésekkel.
-
Királyok I. könyve 5. rész
1.
És Hírám, Tírus királya elküldé az ő szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy őt kenték királylyá az ő atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.
2.
És külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki:
3.
Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat;
4.
De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelől, úgy hogy semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs.
5.
Ímé azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenemnek nevének, a miképen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, a kit helyetted ültetek a te királyi székedbe, ő építi meg azt a házat az én nevemnek.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal a Templomról-illetve a Templom építéséről beszéljünk. Mindenek előtt szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy idén- Támmúz 17 ( Július 16.) és Áv 9 ( augusztus 6.) Közötti időszakban, A Templom lerombolására emlékezünk. ( Zecher lechurbán ) A Templom lerombolása a Zsidó nép számára egy rendkívül fájdalmas gyász-mely a Zsidó hitélet minden pillanatában jelen van.
Még az eküvőkön is, a fehér kendőbe csavart üvegpohár összetörése is ennek szimbóluma, illetve ezzel egyetemben egy emlékeztető arra, hogy a Templom nélkül nem lehet teljes az öröm.
A Kereszténység számára ez nem fontos, nyilván azért mert nem is értik a Templom jelentősségét...ez meg is látszik az általános hitéletükön...
V.Mózes 12, 13. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14. Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
Isten színe előtt megjelenni-Ott Imádni az Örökkévalót-ott áldozni-Ott engedelmeskedni... A Keresztény (általános) közfelfogás szerint, " Isten úgy szeret ahogy vagy-ha engedelmeskedni akarsz, azzal megtagadod a Messiást..." Na ezzel a felfogással-soha nem is fogják megérteni az Igaz értékrendet.
A Templom-leromboltatott ugyan, de ma inkább a "Zecher lemikdás "-ról, azzaz a Szentélyről való megemlékezésről beszéljünk.
Mint az előljáróban olvastuk:
"3.
Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat;
4.
De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelől, úgy hogy semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs."
(Mondta Slomó). Tehát az Úr háza-Békességben épül... erre még visszatérünk. Sajnos a növekvő bűnök és az engedetlenség miatt, a nép-számüzetésbe került, és hát a Béjt hámikdásh-leromboltatott...
A számüzetés idején-egy prófécia jelenik meg-Yehekiel prófétától, mely a Templom építéséről szól... ott Babilonban. ( Ezekiél 40-től)
Részletesen leírja a Templom épületét és annak méreteit. Ami furcsa az az, hogy miért ott a számüzetésben?
Erre az Örökkévaló-Yehezkiél kortársánál-Yirmájá-nál ad magyarázatot:
Jer 23,23
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
Majd cirka picit később, egy másik-szintén a számüzetésben élő prófétán keresztül-megerősíti ezt a templom építést:
Zakariás próféta könyve 4. rész
1.
Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2.
És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3.
És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4.
És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5.
És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6.
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
7.
Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8.
És szóla hozzám az Úr, mondván:
9.
A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.
10.
Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
11.
És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?
12.
És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?
13.
És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
14.
És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.
Olajtartó-rajta a hét szövétnek= Menora A két olajfa is felismerhető, hiszen előképként már olvashattunk is róluk:
Márk Evangyélioma 9. rész
1.
Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
2.
És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;
3.
És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.
4.
És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
Majd egy Prófécia ugyanerről:
Mal.4,4.
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
"Ontják magukból az aranyat"-kifejezés pedig az Isten Igazságáról-azaz az Igéjéről szól, mely által világosság támad! Menora= világosság
Na cirka pont ezt látta Johann amikor : " Mint holt" esett össze...
Jel 1,10. Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét,
11. A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában.
12. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;
13. És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.
14. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng;
15. És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.
16. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében.
17. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
18. És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.
19. Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek:
20. A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.
De most egy pillantra térjünk vissza a kezdetekhez:
I.Kir.5,3.
Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat;
4.
De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelől, úgy hogy semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs.
5.
Ímé azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenemnek nevének, a miképen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, a kit helyetted ültetek a te királyi székedbe, ő építi meg azt a házat az én nevemnek.
Tehát Dávid-nem építhette meg a Béjt hamikdásh-t, mert háborúk vették körül az ő idejében...
Erről szól-magyarázatként a prófécia-Zekárjáh-nál, miszerint:
Zakariás próféta könyve 4. rész
1.
Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2.
És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3.
És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4.
És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5.
És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6.
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
"Nem erővel és nem hatalommal hanem az én lelkemmel..." Látszólag ez nem egészen következetes válasz az angyaltól, de idővel azért leesik a tantusz... Hiszen az Isten Igéje-senkit nem kényszerít-nem kötelez... Aki megérti és önként aláveti magát, az válik... de erről majd később...
Most még ott tartunk, hogy bár a Babiloni fogság idején adattak ezek a Próféciák, de az érdekes az az, hogy amikor hazatértek a rabságból, akkor valójában nem építették az Úr nevének házát-hanem felújították-kijavították... Tehát maradt a Salamon-i Templom.
A Második Templomot-Heródes gádol ( Nagy Heródes ) építette, és ez romboltatott le a Rómaiak által... De akkor miért a számüzetés alatti tan- a Templom épületéről?
Nos azért, mert egyszer ahogy mondja is az Örökkévaló:
Jer 23,23
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
Tehát bárhol van is az ember... a hívő ember- Isten vele és benne van! Benne kell hogy éljen, az Igéje által!!!
Jn.14,21.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
És erről mondta rav.Saul:
I.Kor.3,16.
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
17.
Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.
Azért adta a Próféciákat az Örökkévaló-messze a Szentélytől-hogy az emlékezés által-magunk épüljünk fel-Isten Templomává! ... Előre jelezve az Újszövetség idejét.
-
Mal.4, 4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Áldott Testvérek: E ma esti alkalommal,arról beszéljünk-hogy mi alapján tudnak a fiak az atyákhoz közeledni-illetve mi alapján mehet végbe az, hogy az atyák-mintegy: "befogadjanak"?
Ezzel a kulcsszóval kezdődik az idézet is: " Emlékezzetek"!!!
A megemlékezés az a "cselekedet"-ami által megérthetjük a régmúlt eseményeit-konklúzióban láthatjuk hogy mely magatartáshoz-milyen válasz érkezett az Örökkévalótól.
Az emlékezés nem csak a mi éránkban "megélt" dolgokhoz vezet vissza-de tanulás által érhetjük el, és élhetjük meg a régmúlt eseményeit is.
A tanulás, nem egyenlő a magolással! Nem az intelleküelünket növelő folyamat- hanem valójában tapasztalat szerzés, ami által részeseivé válunk az eseményláncnak.
Figyeljünk meg egy, a régi időkban lefolytatott beszélgetést:
3,Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok...
A Kígyó tehát az asszonnyal "beszélget"- oly dologról-melyben az asszonynak valójában csak közvetetten volt részese... Az Örökkévalótól vett utasításról beszélek. Ugyanis ezek az utasítások, nem az asszonynak-hanem Ádámnak adattak!
I.Mózes 2, 16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
19. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
20. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
Ebben az idézetben láthajuk, hogy előbb elhangzik az ember számára adatott parancsolat-azután teremti az Isten az asszonyt. Erre a tényre alapozva-mindjárt még két lényegi kérdést is felfedezhetünk:
1; Az előbbi kötelessége-tanítani a következőt!
2; A későbbinek kötelessége-tanulni!
Valójában erre is vonatkozik a következő Próféciai rész:
Ám 3,3
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?
Gondoljuk csak el Testvérek: Követhetsz-e valakit, akit nem ismersz, a célját sem tudod- mintahogy azt sem, mi alapján él úgy ahogy él, tesz amit tesz, kér amit kér?
Így van ez a hitéletben is, sőt! Pont a hitéletben kritérium, hogy megismerhessük az elhívásunkban az elhívónk személyét; célját;kritériumait!
Erről szól a következő prófécia is:
Ésa.30,19.
Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;
20.
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
Ha nincs tanítás-csak tévelygés és tapogatózás, azaz tapasztalat szerzés van. Amennyiben ez párosul az emberi egoizmussal, akkor van az a katasztrofális helyzet ami mára ki is alakult, hogy elvárás hogy "b"-ugyan úgy éljen-öltözködjön-beszéljen,gondolkodjon... mint "A".
Ezt nevezzük: Gyülekezetesdi-nek. Eljátszák hogy tudnak valamit, és az sem zavarja őket, hogy lépten-nyomon, fejjel mennek a falnak... Mintahogy az sem, hogy ezek a gyülekezeti alapszabályok-ha kell, percenként változnak.
Az Örökkévaló szabályai Örök szabályok. Úgy is mondhatnánk: "Kőbe vannak vésve". Törvénynek nevezzük ezeket az-Isten által adatott szabályokat, éspedig két okból kifolyólag:
1; Változhatatlanok!
2; Hatalmuk van megtartani vagy elveszteni!
4Móz 23,19
Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
Illetve:
V.Mózes 30,19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Mózes V. könyve 32. rész
1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
A Szavakra és azok jelentésére, és jelentősségére figyeljünk fel Testvérek:
Figyelmezzünk a közbenjáró által-Istentől közvetített tanra!
Tanítás mint eső... Az eső öntözi a növényeket, életet ad,életben tart, élhetővé teszi az életterünket.
2; mint harmat... Kezdetben nem volt eső, hanem egy bizonyos klíma, és ebben a klímában volt a harmat. Itt és ebben a kezdeti állapotban még nem kellett "visszahűteni","hidratálni"... Itt még minden rendben ment.
I.Mózes 2, 5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
3; Langyos zápor... A felhevült növényre hulló hideg zápor-kiégeti a növényt... olyan ez, mint a tűzben égő kezdő hívőt-agyonverni a bibliával... A kezdő lépéseit próbálgatóval szemben-katedrai ismereteket támasztani... azaz: Nem fentről lefelé osztjuk az észt-hanem Testvéri szeretettel a javát keresve a tanítványnak!
Tehát az életet közölve és közvetítve!
És hamár itt tartunk:
Mt 28,18.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Tehát a következő napirendi pontunk, hogy definiáljuk a Tanítvány szó jelentését... Mert sokan azonosítják ezt a szót a tanuló szóval. Nem helyes... Mert a tanítvány szó-ennél többet jelent. A Tanítványokkal szembeni elvárás is sokkalta magasabb! Hiszen a Tanítvány jelentése: A Tanítványban felismerhetővé válik a Mestere!
Erre egy példa:
Mt.26,71.
Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
72.
És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
73.
Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
Tehát ez lenne a metódus. Nem az elöljárók felidézése a cél, nem ez szerint kell tanítani vagy tanulni, hanem a cél az kell hogy legyen, hogy felismerjék a Mesterünket mindannyiunk életében!!!
Még a Szentlélek is ezt a célt szolgálja!
Jn 14,26
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Ezen állításból is femérhető hogy mekkorát tévednek azok akik restek tanulni az Igaz forrásból ( a Bibliából) és azt fantáziálják, hogy a Szentlélek új kijelentéseket közöl...
illetve még egy fontos tényre hívja fel a figyelmet:
" Eszetekbe juttatja" azaz: Emlékeztet! Hogyan emlékezhetnénk meg arról-amit soha nem tudtunk-soha nem tanultunk? Tehát tanulni-tanulni-tanulni... Mert az életünk-az Örök életünk helyszíne múlik ezezn!
V.Mózes 30,8.
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
-
Mózes I. könyve 2. rész
1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké...
Áldott Testvérek. Az ember teremtése, tehát az Isten által priorizált sorrendben a következő: Első a lélek! és a forma-valójában csupán eszköz a lélek számára, hogy végezhesse a lélek az Isten akaratát.
Ezután sajnos felborult ez a sorrend-ám ezt megelőzően a figyelmeztetés az ember számára:
I.Mózes 2, 16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
És az ember tragédiája:
Mózes I. könyve 3. rész
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Az ember tehát bukott, így bukott természetet örökít tovább. Ez annyit tesz: Minden e világra született ember az ember (Ádám) természetét örökli. Ez volt az ember számára, az első próba-az első kísértés... egyben a bukásának eredeztetője is ez lett... erre még vissza fogunk térni.
Azonban láttatik, hogy az Örökkévaló nem gyönyörködik a teremtménye bukásában és annak elvesztésében, és "kódol egy üzenetet", mely így szól:
I.Mózes 3, 14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
A Szoton feletti győzelem az asszony "magva"(!!!) által. Ez roppant fontossággal bíró kijelentés és egyben utalás, hisz tudva levő: Minden e világra születő magzat, a férfi magva- nem az asszonyé!
Ellenben az érdekesség-Pál magyarázatában:
I.kor.11,8.
Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból.
9.
Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.
10.
Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.
11.
Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban.
12.
Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől.
Ám erre még sokat kell várnunk, hisz ez még csak a kezdet, és egyben a kezdet előtti történet...
Tehát a kezdet. Az elmúlt heti alkalommal a végrről beszéltünk-pedig a kezdetet sem értettük meg! Szánalmas dolog úgy a végről beszélni, hogy még a kezdetet sem értjük...
Van egy ember a Szent tanban, aki nagy szarházi volt-ám egyetlen mondatáért, mégis megőriztem és meg is őrzöm az emlékezetemben:
I.Kir.20,10.
Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!
11.
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!
készülünk a megmérettetésre-pedig még el sem kezdtük valójában a versenyfutást...
Erre utal Dániél-i prófécia valójában:
Dániel próféta könyve 5. rész
1.
Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2.
Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
3.
Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
4.
Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5.
Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.
6.
Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.
7.
Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
8.
Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.
9.
Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.
10.
A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
11.
Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;
12.
Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.
13.
Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
14.
És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?
15.
Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.
16.
De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.
17.
Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
18.
Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
19.
És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
20.
De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;
21.
És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
22.
És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23.
Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
24.
Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25.
És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26.
Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27.
Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
Hány de hány úgy nevezett hívő méltatja magát arra, hogy imával és hálaadással áldozhat az Istennek... Csakhogy ez Lévitai-azaz Pap-i örökség, melyhez a törvény-súlyos ítéletet köt:
IV.Mózes III,6.
Hozd elő Lévi törzsét, és állassad Áron pap elé, hogy szolgáljanak néki.
7.
És ügyeljenek az ő ügyére, és az egész gyülekezet ügyére a gyülekezet sátora előtt, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.
8.
Ügyeljenek pedig a gyülekezet sátorának minden eszközére is, és Izráel fiainak ügyeire is, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.
9.
És adjad a lévitákat Áronnak és az ő fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól.
10.
Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.
Az Újszövetségi idők beálltával-minden hívő-pap-i tisztet lát el, ám nem szabad továbbra sem azt a tisztet akárhogy ellátni, hanem az Isten által meghatározottak szerint. Aki pap-éljen is úgy!
Tehát kell egyszer az ember (Ádám), Aki a teremtés koronája... Sajnos lett a bukás, ami az ember tragédiája lett ugyan, ám ugyan ebben a bukásban-két új létforma fogantatik! Az első egy oly faj, melyet nem szeretett volna az Isten ez a Testi ember, míg a másik-mely az előbbi megmentésére siet, a Szabadító! Az esetet megelőzően, az Isten Szava-Felkent-azaz: Vezetője-Pásztora és felvigyázója volt a teremtésnek... Hiszen az Örökkévaló, minden teremtményének-Törvényben határozta meg a feladatát, ami egyben a létezésének értelme is volt. Az engedetlenség- Istentől való elválasztást hozott magával, ezt nevezzük halálnak. Visszatérni az Örökkévalóhoz-szintén az Igéje által lehetséges, de ekkor már Szabadításról beszélünk.
Az Isten Igéje:
Az Isten Igéje, első sorban pásztor, aki irányozza a teremtés rendjét!
Jer.1,4.
Szóla pedig az Úr nékem, mondván:
5.
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
6.
És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
7.
Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.
8.
Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
9.
És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
10.
Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
11.
Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
12.
És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
Ezt a mandula vesszőt-ujra láthatjuk a frigyláda-elsőszámú bizonyságaként...
De most tovább: Tehát első sorban-pásztorként adatott az Ő -Igéje-de mivel az ember nem engedett az Igének, ha vissza akarna térni az Örökkévalóhoz, kizárólag az Ige által lehetséges-számára!!!
Tehát van az ember, aki vétkezett... Számüzetett az Isten jelelétéből, ám lett egy tan az esetben, amit ha nem veszünk észre nincs sem értelem, sem jövő!
I.Mózes 3,21.
És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
Az a bőr-amiből a ruha készült, az előzőekben egy állaton volt... Tehát egy áldozatot mutatott be az Isten az emberért! Ez jelenti azt is hogy az Isten az embert-haza várja, és jelenti azt is hogy:
III.Mózes 17,11.
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Tehát az áldozat...
Az ember azonban eljutott arra a pontra, ahol már nincs tovább áldozat az emberért a gonoszsága miatt... Ahogy a Zsoltárban is olvassuk-szükségessé vált az Igaz váltság!
Zsoltár 40,7.
Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
8.
Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
9.
Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
10.
Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
Tehát az ember megváltásához szükség van az emberre-éspedig egy Igaz emberre! Azonban a gond az, hogy minden e világra született ember, a férfi magva-tehát Ádám-i (emberi) természet örököse... Azaz Bukott természettel bíró, tehát: tökéletes nem lehet...
Luk.1,26. A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
27. Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
28. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
30. És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
32. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
33. És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
34. Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35. És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
Yessuah ben Elohím... Jézus az Isten Fia!
Oké, ám előbb, jön a kísértés (próba)- hogy Ő megáll-e a kísértéssel szemben?
Máté Evangyélioma 4. rész
1.
Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.
2.
És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
3.
És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
4.
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
5.
Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
6.
És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
7.
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
8.
Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,
9.
És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
10.
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
A tét hatalmas...Az ember, aki az emberiség megváltója lehet... A próba-akarom mondani: A kísértés is nagyobb mint az első... egészen pontosan, a háromszorosa.
Nem örökölte az Ádám bukott természetét-hanem az Atya-tökéletességével bír. Asszony magvából született-e földre, az Igazságot hirdeti és ÉLI(!!!) Ezzel teljesítve be az Ősi próféciát, mely róla szól.
Tökéletességben- Tökéletesen a tökéletességet hirdetve...
Jn.18. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
19. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
20. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Az Isten Igéjét hirdetve, vezeti az embert (-Ádám-ot) vissza a kezdethez... Vissza a teremtés hajnalának tökéletességéhez...
Kezdetben nem voltak világító testek... De volt az Isten szava!
Mózes I. könyve 1. rész
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Majd a jövőről való Prófécia:
Ézsaiás 60, 19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
És ez már a végítéletet is magában hordozza, és erre felépülve a konklúzió:
Jelenések könyve 22. rész
1. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2. Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4. És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
Jézus az Isten fia-Igéje a világ-világossága... erről ő is vallást tett:
Jn.9,4.
Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.
5.
Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.
Világosság a tudatos állapot, amikor látjuk-tudjuk mit-miért teszünk... Isten megmondta mit vár tőlünk, tehát ha azt tesszük-az a tudatos állapot-azaz: A világosság.
Egykor nem tudtuk... de jött a hajnal, azaz az Ígéret:
Ézsaiás 9,2.
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
A Célt,illetve a célhoz vezető utat mutatja az Isten Igéje-ha követjük, akkor a pásztorunk. Mindenben úgy járt mint egy ember... Minden fájdalmunkat Ő is érezte... Meg még sokkalta többet is.
Minden kísértésnek is ki volt téve-hisz ember-i testben volt...
Tehát adott az ember (Ádám) a bukott természetével... a Szabadításához adatott az Isten Szava-... ám kell valaki, aki híven közli-azaz egy Pap.
Zsid.4,14.
Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.
15.
Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.
Ez egy furcsa mondatnak tűnhet elsőre-hisz tudjuk, hogy Jézus is megkísértetett a bűnnel...
Amikor ilyesfajta-anomáliákba ütközünk, célszerűnek tartom-más fordításokkal egybevetni a kérdéses részt.
Hát lássuk:
egyszerű fordítás: Zsid.4, 15 Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett.
Káldi neovulgáta: Zsid.4,15 Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, bűn nélkül.
Szent István társulat: Zsid.4, 15. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment (-es) maradt.
...stb.
Ebben az aspektusban, valójában felismerhetjük, hogy itt a mai nyelven valójában -nem is kísértésről-hanem próbáról van szó... Tehát hozzánk hasonlóan, megpróbáltatott mindenekben de a bűnben nem esett el!
Az ember (-Ádám) aki képviseli az-Isten előtt az embert, nem akképpen mint egy áldozati állat, hanem mint egy tökéletességre jutott ember, és önmagát adja -áldozatul, azokért-aki vele azonosulni akarnak, és törekednek a tökéletességre-az Ő vezetése szerint.
-
Rómabeliekhez írt levél 5. rész
1.
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
2.
A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.
3.
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
4.
A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,
5.
A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
6.
Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.
7.
Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.
8.
Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
9.
Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.
10.
Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.
11.
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük.
12.
Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;
13.
Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.
14.
Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.
15.
De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.
16.
És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra.
17.
Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.
18.
Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.
19.
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek...
Áldott Testvérek: Az elmúlt alkalommal, a testben megszületett megváltóról beszéltünk-hogy miért kellett testben megszületnie, a mai alkalommal pedig annak vonzataként: mit eredeztetett a testben való pályafutása-illetve az áldozatáról fogunk beszélni.
Ha megfigyeljük az iménti-nyitó igeszakaszt, azt találjuk, hogy a teljes Szent tan,az elejétől-valójában egy tökéletesen felépített megváltási terv.
Kezdve az elején:
I.Mózes 2, 16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz...
Ugye az egyetlen bűn eredezteti a halált, és ez a bűn nem más-mint az engedetlenség!
Ez csendesen megjegyzem-több esetben is visszaköszön a Szentírásban-figyelmeztetésként...
Tehát a bűn bejövetelével-jön a Szabadítóról szóló prófécia az Örökkévalótól:
I.Mózes 3,14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Ugye az asszony magva... Tehát a várt személy legfőbb ismérve: Emberi testben-Isteni tulajdonsággal. Pontosan úgy, ahogy az első embert is teremtette az Isten.
I.Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Így válik érthetővé-értelmezhetővé a Zsoltár szava-miszerint:
Zsoltárok könyve 82. rész
1.
Aszáf zsoltára.
Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.
2.
Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
3.
Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
4.
Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
5.
Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
6.
Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
7.
Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
8.
Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.
Tehát a Szabadító lesz az, aki bizonyítja, hogy emberi testben-igenis-lehetséges a tökéletes engedelem, Aki legyőzi a testet célzó kísértéseket és diadalmaskodik a próbákban, aki önmaga vérét adja az újrakezdés lehetőségeként az emberért....
Na ez valójában csak később derül ki-a törvényadáskor mégpedig.
III.Mózes 17,11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
Elsőbb ugyan adatott az állat áldozat, hiszen az áldozatra szánt állatok:
1; nem vérrel táplálkoztak.
2; valójában csak két törvény vonatkozott rájuk mint állatokra.
1;
Mózes I. könyve 9. rész
1. Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
2. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
3. Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
4. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
5. De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
6. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
2; 3Móz 20,15
Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg.
Az ezen bűnöktől mentes barmokra vonatkozott továbbá az áldozati törvény, mely előírja egyszer, hogy áldozáskor nem szabad hogy ijedt legyen-tehát meg kell nyugtatni, hogy az áldozat-áldozás legyen és ne gyilkosság! Most egy picit ugorjunk térben és időben, és lássuk meg a Messiás esetét-Akit megvertek-meg kínoztak-gyötörték Őt lelkileg, ám mégis nyugodt maradt, hogy az Atya terve-tökéletesen mehessen végbe,és ezekkel a szavakkal tett bizonyságot a bennső békéjéről:
Lk 23,34
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.
Tehát az első áldozati rendelet a lelki állapotára vonatkozik, a másik a külsőségre, miszerint: Tökéletes állapotban kell lennie-nem lehet sánta-satnya-sérült...
Csakhogy a bűnök szaporodtak... Az egész föld betellt vérrel-mert szinte napi rutinná vált a folyamatos bűnök miatt az állatok vágása. már szinte mészárszékre hasonlított a Szentföld...
Az emberek életébe-nem hozta el a változás sikerét, hiszen bocsánatot kérni könnyebb-pláne meg, más kontójára...
Az embernek kell változnia!
Zsoltár 40,7.
Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
8.
Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
9.
Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
Valójában a változás -ebben az állapotban már nem elegendő, és most egy „kódolt” üzenet az Istentől:
I.Mózes 3,17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Tehát a halál-mely itt már nem a lélekről szól-hanem a Testnek, hisz a test- a testi kívánság szakította el az embert az Istentől.
Ez a prófécia, meg is ismétlődik :
Ézsaiás 22,12.
És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13.
És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14.
És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
Engedetlenség, a testi kívánság okán...pont mint a kezdetben...
Ecte Hómó!
Figyeljünk meg, egy alapjaiban meg nem értett dolgot:
Lukács Evangyélioma 11. rész
1.
És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait.
2.
Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.
3.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.
4.
És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.
Vegyük részenként:
" Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is."
Az Ima ezen része-vissza vezet bennünket oda-ahol minden kezdődött, és ahol még minden "JÓ"-volt.
Mózes I. könyve 2. rész
1.
És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2.
Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3.
És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4.
Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté...
Amint a mennyben-úgy a földön is... Hogy Pált idézzem:
20.
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
21.
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22.
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
23.
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
24.
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
25.
Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
26.
Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27.
Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
28.
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Nézzük tovább:
"A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként."
Ez pedig a "pusztába" egészen pontosan a "dávár" a szavak, az Isteni kijelentések, a kezdetek pusztájába vezet bennünket "vissza"...
Hiszen a világból már ugyan kijöttünk, de az Ígéret földjébe még nem jutottunk be... Az egész földi pályafutásunk, valójában pusztai vándorlás... erre utal a következő ige is:
Zsid.11,13.
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14.
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15.
És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16.
Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Az első exodus-nem volt éppen sikeresnek mondható-egy bizonyos aspektusban... Többen "visszafordultak azon az úton-melyen kijöttek"... azok,elvesztek út közben.
Az okot is tudjuk:
Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész
1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
13. Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
Az ok, amiért ez történt? Nos írva van:
Zsid 4,2
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.
De mi a hit??? " Erre menjetek-nem megyünk!; Azt tegyétek-nem tesszük; ezt egyétek:...
"4Móz 21,5
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk."
Az az útált és megvetett étel volt az Isten Igéje...
Mózes V. könyve 8. rész
1.
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
Ma hogy is van ez? ... mármint az Isten Igéjéhez és a neki való engedelemhez való dolgokkal kapcsolatban???
És az "ÚR Ima" utolsó mondata:
"És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól."
Valójában- a Törvény konklúziója, Melyet maga-Jézus is tanít:
Mt.7, 12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Nyilván eddig is tudtuk az "ÚR Ima" titkát-hisz felismertük azonnal ... ugye?
-
Királyok II. könyve 22. rész
1.
Nyolcz esztendős volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harminczegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya.
2.
És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
Áldott Testvérek. Jósia Király, mint olvastuk is-nyolc esztendős korában lett Király, ésneveltetésének köszönhetően, nevezetesen hogy Hilkijjá a Kohen tanította őt-Izráél Istenéhez tért meg-Őt követte...
úgy is mondhatnánk: Érte égett...
Elindította a vallási reformot, melynek első lépése a Béjt hamikdásh felújítása volt, és e közben történt ott egy nagyon furcsa dolog:
II.Kir.22,8.
És monda Hilkia, a főpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.
9.
És elméne Sáfán, az íródeák, a királyhoz, és megvivé a királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, a mely a házban találtatott, és oda adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezébe.
10.
És megmondá Sáfán, az íródeák, a királynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király előtt.
11.
Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédit, megszaggatá az ő ruháit.
Furcsának tartom ezt a részt, hiszen azt olvastuk a kezdeti részben: "2.
És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra."
Namármost. Tudva levő az-Dávidról-hogy az Örökkévalót követte. Ha Jósijjá-Dávid utaiban járt-gondolhatnánk hogy ő is. Hiszen megtisztítja a Szentföldet a bálvány áldozati oltároktól, betiltja a bálványozást, helyre állítja a Templomot... és amikor napvilágra kerül a ha Torá Szefer-akkor megszaggatja a ruháit, mintha... mintha sohasem olvasta volna. Pedig a Királyi törvény így szól:
V.Mózes 17, 14. Mikor bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképen egyéb népek, a melyek körültem vannak:
15. Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.
16. Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!
17. Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.
18. És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból.
19. És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.
20. Fel ne fuvalkodjék az ő szíve az ő atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az ő országában ő és az ő fiai Izráelben.
Továbbá, érdekes ez azért is, mert egy Kohén tanította őt... ( de miből és mire?) Ha mindenképp ötletelnem kellene, itt inkább arról lehet szó, hogy az Istentől való eltávolodás következménye, a visszavonhatatlan és vissza fordíthatatlan büntetés-melyről a Törvény-konklúzióként- szól.
V.Mózes 29, 9. Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
10. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11. A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12. Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13. Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15. Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
16. (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
17. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
24. Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
25. És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;
26. És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
27. És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.
28. És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.
29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
Ma is vannak, akik aképpen gondolkodnak, miszerint ráérünk még a megtérésre, a bűnbánatra, az utaink megjobbítására... és a végén az Isten mindent megbocsájt...pedig NEM! Igenis számolni kell a következményekkel-mert az Isten mindenek felett-IGAZ!
A Szentírás ezt a nézetemet-igazolni látszik, hiszen azt olvassuk a továbbiakban:
II.Kir.22,14.
És elméne Hilkia pap és Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda próféta asszonyhoz, Sallumnak, a Tikva fiának - a ki Harhásnak, a ruhák őrizőjének fia volt - feleségéhez, a ki Jeruzsálem más részében lakott, és beszéltek vele.
15.
És monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfiúnak, a ki titeket hozzám küldött;
16.
Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra, a könyv minden beszédei szerint, a melyet olvasott a Júda királya;
17.
Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak jóillattal, hogy engem haragra indítsanak az ő kezöknek minden csinálmányával: azért felgerjed az én haragom e hely ellen, és meg sem oltatik.
18.
A Júda királyának pedig, a ki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mivelhogy e beszédekre, a melyeket hallottál,
19.
Meglágyult a te szíved, és magadat megaláztad az Úr előtt, hallván azokat, a miket e hely és az ezen helyen lakók ellen szólottam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad a te ruháidat, és sírtál előttem; azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr.
20.
Azért ímé én téged a te atyáidhoz gyűjtelek, és a te sírodba békességgel visznek téged, és meg nem látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet, a melyet én e helyre hozok. És megvitték a királynak a választ.
Tehát nem Jósijjá idejében-hanem őt követően jön el a büntetés-Izráél házára.
Ez nemsokkal később be is következett. Kr.e. 641-ben kezdett uralkodni Jóssijá, akkor volt ugye nyolc éves. Kr.e. 609-ben volt a Meggidó-i csata, amikor is Nekaó Fáraó megölte őt. Ez is egy érdekes dolog szerintem:
II.Krón.35, 20. Mindezek után, hogy az Isten házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.
21. És noha követeket külde ő hozzá Nékó, ezt mondván: Mi közöm te hozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened megyek, hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, a ki én velem van, hogy el ne veszessen téged;
22. Mindazáltal Jósiás nem tére ki ő előle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, a melyek az Isten szájából származtak vala. Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.
23. Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az ő szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.
24. Levévén azért őt az ő szolgái a szekérből, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az ő atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.
25. Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala őt az éneklő férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, a melyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a Jerémiás siralmaiban.
26. Jósiásnak pedig többi dolgai, és a szerint való jó tettei, a mint az Úrnak törvényében meg van írva;
27. És az ő első és utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében.
Szóval két "érdekes" dolgot vélek felfedezni ebben a történetben:
1; Tudjuk hogy Asszíria ellen vonut fel-Nekaó serege... A probléma ezzel csak annyi, hogy Asszíria-Eggyiptom szövetségese volt abban az időben...
2; Jósia felbuzdulásában, ugyanazt a félelmet nem ismerő tüzet fedezhetjük fel, amit-Dávidban is láttunk, akár Góliáth ellen, akár a Filiszteusok ellen folytatott harcaiban. A különbség annyi, hogy amíg Dávid esetében az Izráel egybegyülytése-egyesítése volt a célja az Örökkévalónak, addig Jósijjá esetében az utána maradókra az átok kitöltetése. Az ütközetben bár meghalt-de az Üdvből nem esett ki!
Viszont Ő utána az ottmaradók-keményen fizettek, éspedig mindenért.
-
Nem hagy békén Jósiás korai halála...
Nem kerülhette volna el a tragédiáját?
Az ÚR nem jelentette ki neki is azt,
amit Nékó fáraónak?
-
Malakiás próféta könyve 4. rész
1. Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
2. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
3. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Áldott Testvérek. A Malakiás által közzé tett-Istentől eredő prófécia, mintegy: Nyolcvan évvel a Haggejá- vö - Zekárjá próféták után hangzik el időrendben. Tudva levő, hogy ekkorra már a Templom ujra áll, az egykori Istentisztelet is helyre lett állítva... ámde sajnos a vallásos buzgóság-kérész életű volt ... (mint manapság) és fokozatosan lanyhult a hitélet. Ekkor kezdődött-Malakiás próféta szolgálata.
Amire a mai napon reflektálni szeretnék, az egyszer a Prófétai szó- majd az idő... és végezetül a beteljesedés.
Tehát mintegy nyolcvan év tellik el a Babiloni fogságban elhangzott próféciák óta, amit akkor az akkoriak ünnepeltek és üdvözöltek, ám a beteljesedés után, valahogy az akkoriak számára-feledhetvé vált.
Ugye a hazatérésről-a Templom és az Istentisztelet helyreállításáról volt szó, azokban a próféciákban...
Majd nyolvan évvel a szabadulás után, ujra elhajolt a nép az Igaz Istentisztelettől, ujra hamisan esküdtek, illetve olyanokat cselekdetek-úgy éltek... ami ingerelte az Örökkévalót.
Mal.3, 5. Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.
6. Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!
7. Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?
8. Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.
9. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!
Egyszóval- a vallás felhígult, és az "úgy nevezett hívők" valami egészen érdekes hitéletet kezdtek gyakorolni... az általuk elkövetett igaztalanságra várták, az Isten Pecsétjét... (mint manapság)
meg is lett a pecsét-bár nem egészen az a pecsét, amit vártak...
Mal.3, 13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.
Egy nagyon furcsa és disszonáns-tudathasadásos állapot... Az Isten által hirdetett Igazságtól eltávolodva-Isten küldöttének járó tiszteletet követelve-igyekeztek vallásosságot láttatni a vezetők.
Malakiás után azonban, mintegy négyszáz év telt el, a prófécia beteljesedéséig, és csak az után nyert igazolást az Istentől- a Prófécia eredetisége...
V.Mózes 18,21.
Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?
22.
Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!
Tehát ennek fényében figyeljünk a következőkre:
Mal.4, 4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
ÍEzután tehát-eltellik cirka 400 év (!!!)
majd:
Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
7. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
8. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
9. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
10. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
11. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
12. A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel...
Itt a harmadik versben-egy nem jó helyre tett írásjel miatt válik-zavarba ejtővé a mondat.
Olvassuk ujra:
" 3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit."
A valós helyzet azonban az, hogy az idézet-nem így szól....
Hanem így:
Yessájá 40,3.
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
Tehát nem egy szó-kiáltozik a pusztában-ahol senki nem hallja, hanem az emberek közt hangzik el a felhívás-hogy menjenek ki a pusztába, és ott készítsék az Úr utát! Nem mindegy! Hiszen ezzel egy újabb prófécia teljesedik be, miszerint:
Hós 2,13
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
Ez pontosan így is történt -sokak esetében, hiszen ezt olvastuk:
Mt.3, 5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
A Bűnökről vallást tenni csak abban az esetben lehet- ha a prédikációt hallva-bűnbánatra jut valaki... Tehát: A Prédikáció, a Törvényt idézte, ami tökéletesen megeggyezik a róla szóló próféciával:
Mal.4, 4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.
Külön érdekesség az öltözete a Bemerítőnek.
MT.3, 4. "Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz."
Királyok II. könyve 1. rész
1.
És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltől.
2.
És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből?
3.
Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?
4.
Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés.
5.
És mikor a követek visszajöttek ő hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza?
6.
És felelének néki: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, a ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.
7.
És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, a ki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek?
8.
És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.
Elég is lehetne-gondolhatnánk-csupán az öltözet egyezése, ámde további támpont is adatott nekünk az azonosításhoz:
Máté Evangyélioma 3. rész
1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
Királyok II. könyve 2. rész
1. És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
2. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
3. Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
4. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
5. A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok.
6. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.
7. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.
8. És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.
9. És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.
10. És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg.
11. És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.
12. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
13. És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.
14. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.
15. És mikor látták őt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ő előtte a földig;
16. És mondának néki: Ímé a te szolgáid között van ötven ember, erős férfiak, küldd el őket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az Úrnak lelke ragadta el őt, és letette őt valamelyik hegyen, vagy völgyben. De ő monda: Ne küldjetek.
17. De azok kényszerítették őt egész a megszégyenülésig, és monda: Hát küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találák meg őt.
18. És mikor visszajöttek ő hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el?
Tehát azt látjuk, hogy a Bemerítő onnan indul-ahol-Éli elragadtatott... azaz: Ott folytatja ahol abbahagyta.
Figyeljünk a következőkre:
Királyok II. könyve 2. rész
1. És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
2. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
3. Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
4. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
5. A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok.
6. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.
Gilgál-Béthel-Yerikhó-Yordán... most az érdekesség: Ezek az állomások, ugyan azok-melyekről olvashatunk-Jósua könyvében, csak éppen visszafelé. A Bevonulás-Yósua vezetésével, ezeket az állomásokat érintették.
Ez nem csupán emlékeztető a bevonulás körülményeire olletve kritériumaira, de egyben figyelmeztetés is az engedetlenség miatt történő kizárásra! (lsd: Ákán)
Vissza vezetés-az Ujra kezdéshez... Megtérésé-eredetiben: Teshuvá-azaz: Visszatérés a kezdetekhez!
Végezetül a vitathatatlan igazolás a Bemerítő személyére vonatkozóan:
Máté Evangyélioma 11. rész
1. És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
2. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
3. Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
4. És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
5. A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
6. És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
7. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
8. Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
9. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
10. Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
11. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
14. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
15. A kinek van füle a hallásra, hallja.
-
III.Mózes 23,23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
Áldott Testvérek. E mai alkalommal, az Örökkévaló rendeletének engedelmeskedve, a Ros hasónó ünnepére készülünk, ami az idei évben: e hónap 25.veszi kezdetét és két napig tart-azaz: Vasárnap estétől kezdődően. Ezen jeles napon, az ember teremtésének- 5783 évfordulójára emlékezünk... illetve...
Valójában az imént idézett Ige így szól:
III.Mózes 23,24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
Bizonyos szempontból, valóban az ember teremtésére emlékezünk, ám annak csupán egy aspektusában. Nevezetesen:
I.Mózes 1, 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Tehát erre a pontra emlékezünk. Az Örökkévaló-jónak, azaz: Tökéletesnek teremtette az embert, és akkor és azon a kezdeti ponton, még jó is volt minden az Isten kijelentése által. Hiszen mindenek engedelmeskedtek az Örökkévaló Igéjének.
Azonban a Törvény Úgy szól:
III:Mózes 23,24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
Az akkori időkben, és még utána is sokáig, Kürtszóval (Sofár) tartották a kapcsolatot, hiszen akkoriban még elég gyenge volt a térerő a mobilokhoz... Volt kürtszó a gyászra, és volt a harcba hívásra is...
Többféle kürtjel volt használatban, ám "emlékezésre" nem volt jelzés... Akkor mi lehet ez a kürtzengés?
Nos ez a Kürtzengés, nem jel-hanem maga a hangzás! Mert a Kürt-Sofár- hangja, egy egészen különös-semmivel össze nem téveszthető hangot ad, aminek hallatán az ember-bármit is tesz-megáll és fülel.
Van akinek a szíve majd kiszakad... megint más-bűnbánatra jut tőle... ismét más, valami egészen földöntúli élményt él át... pusztán a hangjától. De mi is ez a sofár?
Előbb a Tóra:
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Annak a kosnak-voltak szarvai ugyebár?... Na abból és azóta is a kosok szarvából készítik a Sofárt (kürtöt) És ennek a hangja ezen a jeles napon nem jelzést ad, hanem a hangja által emlékeztet bennünket erre a történetre. Miért? Mert Ahogyan arról olvastunk a Böresit könyvében, hogy amíg mindenek engedtek az Örökkévaló Igéjének-Maga az Örökkévaló nyilvánított mindent JÓ-nak, úgy ebben a történetben is azt látjuk, hogy egy EMBER (!!!) Mindenben engedelmes volt az Örökkévalónak, és helyettesítő áldozatot adott az Isten az emberért.
Azt olvastuk az imént:
I.Mózes 22,13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Az Úr hegyén a gondviselés. Tehát ide el kell jutni Testvérek! Az a történetbeli kos, illetve maga a Helyettesítő áldozat, el kell hogy gondolkodtasson bennünket arról, hogy biztosan jó állapotban vagyunk-e az Örökkévaló előtt?! Ez a két nap vezeti be a tíz bűnbánó napot, amit az Ítélet napja követ... Amennyiben úgy találjuk, hogy nem biztos az hogy minden rendben van velünk, ezt a tíz napot még ki lehet (ne) haszálni, mert lehet hogy az utolsó Ítéletnap az ami közeleg...
-
Máté Evangyélioma 18. rész
1.
Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?
2.
És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
3.
És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
4.
A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
5.
És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
6.
A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.
Áldott Testvérek: Sok esetben érintettük már ezt a témát-illetve azt a kérdést ebből következően: " Mit tudnak a gyermekek-amit egy felnőtt nem?"
A válaszhoz, valójában vissza kell térni az alapokhoz-nevezetesen: Ahhoz a ponthoz, amit felnőttként követünk el a gyermekekkel szemben, természetesen kötelességtudatból és jószándéktól vezéreltetve...
A nevelés az a pont, ahol miközben építjük a gyermeket-kiöljük belőle azt a-talán leg fontosabb tulajdonságot-melyet oly nagyra értékel az Isten!
A kételkedés nélküli ragaszkodást, a hitnek és bizalomnak azt az ösztönös mélységét és magasságát,melynek ujra tanulásához, sok esetben egy emberöltő is kevés-pedig valaha megvolt, mint velünk született Isteni adomány.
Ennek fényében nézzük a Hithősök életét-vagy éppen életük végét:
Zsidókhoz írt levél 11. rész
1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Az alábbi felsorolásból pedig egyértelműen kitűnik, hogy nem csak "elhitték" ezek a Hívők-hogy az Isten megcselekedheti az Ígéreteit-de elhitték neki azt (és ez lenne a leg fontosabb) hogy ha megteszik amit az Isten kér tőlük, akkor az Isten megteszi amit ígért! Tökéletesen egyezve az Írással-miszerint:
V.Mózes 30, 10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
Figyeljük meg, ezek figyelemben tartásával-a Hitünk hagyományozójának történetét:
Mózes I. könyve 12. rész
1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
4. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.
5. És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.
6. És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön.
7. És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki.
8. Onnan azután a hegység felé méne Bétheltől keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségűl hívá az Úr nevét.
Azt mondja az Írás: "Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból."
Hetven öt évesen-ma már nem szokás kimozdulni a komfortzónából... akkor sem volt az! Ábrahám-az Örökkévaló hívására-mégis, azonnal cselekedett.
Lássunk vele kapcsolatban, egy másik történetet:
Mózes I. könyve 14. rész
1. Lőn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban:
2. Hadat indítának ezek Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen.
3. Mind ezek a Sziddim völgyében egyesűlének; ez a Sóstenger.
4. Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak vala.
5. A tizennegyedik esztendőben pedig eljöve Khédorlaomer, és a királyok, a kik ő vele valának, és megverék a Refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé-Kirjáthajimban.
6. És a Horeusokat az ő hegyökön, a Seiren, egész Él-Páránig, mely a puszta mellett van.
7. És megtérének s menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az Amálekiták egész mezőségét, és az Emoreusokat is, kik laknak vala Háczaczon-Thámárban.
8. Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében:
9. Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy király öt ellen.
10. A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.
11. És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének.
12. Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.
13. Eljöve pedig egy menekűlt és hírűl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.
14. A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.
15. És csapatokra oszolván ellenök éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.
16. És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.
Figyeljünk a lényegre: " 14. A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig."
Ami érdekes az az, hogy a négy király-úgy verte le az öt királyt, mint a szeget... És valamiért azt gondolom, hogy a négy királynak nagyobb serege volt-mint háromszáz tizen nyolc fő... Ábrahám meg az Övéiért úgy ment-mint a kiéhezett napközis a pez cukorra-és győzött! Mert Hitt az Istenben, és elhitte hogy az Örökkévaló megvédi és győzelemre segíti Őt a földön, ahova az Isten akaratából ment.
És nézzük a (talán) Leg nagyobb cselekedetét: ( azért mondtam hogy Talán legnagyobb cselekedetét- mert a Hit-et növelni kell! Ezért kérték az Aposstolok is-Jézustól:
Luk.17, 5.
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
6.
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
A Hit pedig-Bizonyságok árán növekszik! Nem úgy hogy más bizonysága árán, hiszen az max csak inspiráló lehet, de nem helyettesíti a tapasztalatot... Az Istennek való engedelem után következő-Isteni felelet az ami, ezen bizonyság árán növeli a hitet. Ezt nevezzük tapasztalatnak. Na és ez az a tapasztalat, ami Ávrám hitét egyre csak erősítette-míg végül az Ő hitében egyesülhetünk vele, mint Hitbéli Atyánkal.
Tehát a legutolsó Hitbéli cselekedete, amit az írás jegyez:
Mózes I. könyve 22. rész
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Hogy-Ávrám- hogyan tudott az Örökkévaló-ezen kérésének is eleget tenni, arról így ír a Zsidókhoz íródott levél szerzője:
Zsid.11,17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
Fontos érteni azonban amit olvasunk: Nem abban hitt hogy az Isten nem engedi hogy megtegye amire kérte, hanem abban Hitt, hogy ő ugyan megáldozza a fiát, de az Isten fel fogja támasztani, mert vele kapcsolatban még az Istennek-további ígéretei várnak beteljesítésre!
A Mi Atyánk-Ábrahám! De Ábrahám Atyánk, aki a hitét osztja meg velünk, nem oly hitre nevel-mely manapság dívik a hívők körében-hanem egy egészen más, egy sokkal őszintébb, egy sokkal mélyebb... a gyermeki- a nem kételkedő és nem megalkuvó, az engedelmességen alapuló... Igaz és megkérdőjelezhetetlen hitre!
Ezek után már talán nem lesz kérdőjeles számunkra, ha megkérdeznek a következő Igével kapcsolatban:
Máté Evangyélioma 18. rész
1. Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?
2. És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
3. És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
4. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.